Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. március 12.
A forgatókönyvírókat ma sem ismerjük
Az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről nehéz kívülálló, elemző történészként írnom. Igaz, hogy kutatóként foglalkoztam ezzel is, jól ismerem a szakirodalmat és a hozzáférhető forrásokat – de mégis… Túlságosan sok személyes emlékem van azokról a napokról, hetekről.
Rendszeresen 1979 óta jártam Erdélybe. A nyolcvanas években rengeteg barátra tettem szert – majd egy idő után tartós barátnőre, aki a menyasszonyom, majd 1990-ben a feleségem lett. 1990. március 15-én is hozzá utaztam a barátaimmal Marosvásárhelyre. Az autórádióban már délután hallottuk, hogy Szatmárnémetiben „cirkusz” van. Meg sem fordult a fejemben, hogy Vásárhelyen pár nap múlva sokkal nagyobb lesz… Amikor megérkeztem, megtudtam, hogy az orvosi egyetemen, ahol a menyasszonyom is tanult, igen feszült volt a légkör. A román hallgatókat tanáraik folyamatosan uszították az ülősztrájkot folytató magyar társaik ellen. A román professzorok (akiknek egy része nyíltan dicsekedett a vátrás tagságával) elutasították a magyar követeléseket, amin senki sem lepődött meg, mert az egyetemen belül is tudott volt, hogy nem egy tanár csak azért kerülhetett be korábban az egyetemre, mert „megbízható román elvtárs” volt.
A 20-i békés tüntetésen mi is ott voltunk. Felemelő érzés volt. A tömeg méltóságteljesen, békésen viselkedett. Máig sem tudom, hányan lehettünk, de az bizonyos, hogy több tízezren. A nyárias hőség ellenére senki sem moccant. Tudtuk, az erőnk abban van, hogy sokan vagyunk. Nagyon sokan. Eleinte nem vettük komolyan, hogy a hátunk mögött, a Iancu-szobornál megjelent egy román csoport. Hamarosan szemből jött egy másik, majd elkezdődött a palack- és kődobálás. Az összecsapások kirobbanása előtt mentünk vissza a kollégiumba. Amikor két-három órával később visszakíváncsiskodtunk a központba, már javában „állt a bál”, és büszkén állapítottuk meg, hogy a megtámadottak (a székelyek) fölülkerekedtek és futnak a betolakodók…
Talán ennyit elég is elmondani a személyes élményeimről. Azóta történészként sokat foglalkoztam a magyar–román kapcsolatokkal, Bukarest magyarságpolitikájával. Öt évvel ezelőtt megpróbáltam – az akkor elérhető források alapján – földolgozni, történészként elemezni az eseményeket (Marosvásárhelyi dosszié 1-2., in Nagy Magyarország, 2010, 2. sz., 4–23.). Akkor még sok mindent csak sejteni lehetett. Rá két évvel, 2012-ben megjelent két fiatal kollégám kiváló könyve (László Márton–Novák Csaba Zoltán: A szabadság terhe – Marosvásárhely, 1990. március 16-21.), amely korábban hozzáférhetetlen levéltári források és általuk készített interjúk segítségével árnyalják és gazdagítják korábbi ismereteinket. Sok mindent azonban máig nem lehet tudni.
Mivel a „vásárhelyi fekete március” főbb eseményeit az olvasó ismerheti az elmúlt negyedszázadban megjelent tanulmányból, interjúból, visszaemlékezésből, én most csak néhány fontosabb kérdésre térek ki. Az egyik első, megválaszolásra váró kérdés az, hogy miért éppen Marosvásárhelyen provokálták ki ezt az összecsapást? Ne feledjük, hogy már január 26-án volt egy magyarellenes tüntetés a közeli Szászrégenben, majd pedig március 15-én Szatmárnémetiben. A „forgatókönyv” kísértetiesen hasonló a vásárhelyihez.
A véleményem szerint szinte szükségszerű volt, hogy Marosvásárhely legyen az összecsapás helyszíne. Ne feledjük, hogy 1990 elején a valamikori székely főváros még – igaz, hogy csekély többséggel – magyar többségű volt. A román lakosság jelentős hányadát az 1970-80-as években telepítették be. Ezek a „kolonizátorok” (mondhatjuk nyugodtan gyarmatosítóknak őket) előbb-utóbb megszerezték a vezető pozíciókat. Ez a „felsőbbrendűségi” tudattal átitatott, mélyen soviniszta csoport – tízezres nagyságrendről van szó! – egzisztenciálisan veszélyeztetve érezte magát a „forradalom” utáni napokban, hetekben, amikor szóba került az, hogy a Ceausescu-diktatúra utolsó időszakában pozícióba helyezett személyeket el kell távolítani, az iskolák, közintézmények, gyárak éléről. Mivel ezt a szándékot gyorsan át lehetett konvertálni „román-üldözéssé” (ugyanis a pozíciók nagy részébe visszakerültek volna az 1980-as években elbocsátott magyar vezetők), könnyű volt hiszterizálni az amúgy is frusztrált és gyanakvó román lakosság egy részét. Az „iskolakérdést” – amelyet a többi erdélyi városban több-kevesebb sikerrel – sikerült megoldani, Marosvásárhelyen a feszültségek egyik forrásává sikerült változtatni.
Nagyon leegyszerűsítve 1990 tavaszán azt „kellett” eldönteni, hogy ki fogja ezentúl „birtokolni” a várost: a magyarok vagy a románok?
A magyarellenes eseménysorozat „motorja” a Vatra Românească volt. A nagy kérdés az, hogy kik kezdeményezték a megszervezését és kik álltak mögötte? A korabeli sajtóból és az azóta hozzáférhető dokumentumokból nyilvánvaló, hogy a „csausiszta” elnyomó apparátus (a hadsereg keretén belül addig megbúvó Securitate és a rendőrség), a hadsereg, az államigazgatás és igazságszolgáltatás jelentős része nyíltan vagy burkoltan a VR-t támogatta vagy egyenesen a tagja volt. A VR-nek kulcsszerepe volt február és március folyamán a helyi románság hiszterizálásában, a környékbeli román falusiak mozgósításában. Tevékenységüket elemezve nyilvánvaló, hogy profi diverziós munkát folytattak. Vajon milyen pénzből és kiknek a „szakmai” támogatásával? A kérdés talán költői – de a válasz csak hipotetikus lehet, ugyanis egyelőre bizonyíték nincs arra, hogy az éppen március közepén újjászervezés alatt álló Securitate-utódszervezet, a SRI mozgatta a szálakat.
Az is kérdés, hogy az események alakulásában/alakításában milyen szerepe volt Ion Iliescunak? A személyes felelőssége elvitathatatlan. Csupán azt nem lehet – egyelőre – tudni, hogy kezdeményezője volt-e az akciónak, vagy „csak” rábólintott és jóváhagyta azt? Azt is jó lenne tudni egyszer, hogy személyesen kik írták az események „forgatókönyvét”? Tartok tőle, hogy ez utóbbit sohasem fogjuk megtudni.
Végül az utolsó kérdés, melyen érdemes elgondolkodni: mi lett a „vásárhelyi verekedés” (más olvasatban: „magyarellenes pogrom” vagy „interetnikus konfliktus”) következménye? A „forgatókönyvírók” általam feltételezett szándéka bejött: a városban élő magyarok egy része az események hatására elmenekült, elköltözött. Néhány év múlva kiderült, hogy a románok aránya elérte a számukra kívánatos 50 százalékos „álomhatárt”. Miután a polgármesteri széket is sikerült megszerezni, a város románosítása még vadabbul folyik, mint a nyolcvanas években. És mit tesz eközben a magyarság érdekképviseleti szervezete, az RMDSZ? Szerintem semmit. Bizonyára sokan nem értenek velem egyet, de engedtessék meg, hogy egy magyarországi „kívülállóként” megfogalmazzam azt a véleményemet, miszerint az RMDSZ vezetése már 1990-ben „föladta” ezt a várost. Bár ne lenne igazam…
Vincze Gábor
(A szerző történész)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről nehéz kívülálló, elemző történészként írnom. Igaz, hogy kutatóként foglalkoztam ezzel is, jól ismerem a szakirodalmat és a hozzáférhető forrásokat – de mégis… Túlságosan sok személyes emlékem van azokról a napokról, hetekről.
Rendszeresen 1979 óta jártam Erdélybe. A nyolcvanas években rengeteg barátra tettem szert – majd egy idő után tartós barátnőre, aki a menyasszonyom, majd 1990-ben a feleségem lett. 1990. március 15-én is hozzá utaztam a barátaimmal Marosvásárhelyre. Az autórádióban már délután hallottuk, hogy Szatmárnémetiben „cirkusz” van. Meg sem fordult a fejemben, hogy Vásárhelyen pár nap múlva sokkal nagyobb lesz… Amikor megérkeztem, megtudtam, hogy az orvosi egyetemen, ahol a menyasszonyom is tanult, igen feszült volt a légkör. A román hallgatókat tanáraik folyamatosan uszították az ülősztrájkot folytató magyar társaik ellen. A román professzorok (akiknek egy része nyíltan dicsekedett a vátrás tagságával) elutasították a magyar követeléseket, amin senki sem lepődött meg, mert az egyetemen belül is tudott volt, hogy nem egy tanár csak azért kerülhetett be korábban az egyetemre, mert „megbízható román elvtárs” volt.
A 20-i békés tüntetésen mi is ott voltunk. Felemelő érzés volt. A tömeg méltóságteljesen, békésen viselkedett. Máig sem tudom, hányan lehettünk, de az bizonyos, hogy több tízezren. A nyárias hőség ellenére senki sem moccant. Tudtuk, az erőnk abban van, hogy sokan vagyunk. Nagyon sokan. Eleinte nem vettük komolyan, hogy a hátunk mögött, a Iancu-szobornál megjelent egy román csoport. Hamarosan szemből jött egy másik, majd elkezdődött a palack- és kődobálás. Az összecsapások kirobbanása előtt mentünk vissza a kollégiumba. Amikor két-három órával később visszakíváncsiskodtunk a központba, már javában „állt a bál”, és büszkén állapítottuk meg, hogy a megtámadottak (a székelyek) fölülkerekedtek és futnak a betolakodók…
Talán ennyit elég is elmondani a személyes élményeimről. Azóta történészként sokat foglalkoztam a magyar–román kapcsolatokkal, Bukarest magyarságpolitikájával. Öt évvel ezelőtt megpróbáltam – az akkor elérhető források alapján – földolgozni, történészként elemezni az eseményeket (Marosvásárhelyi dosszié 1-2., in Nagy Magyarország, 2010, 2. sz., 4–23.). Akkor még sok mindent csak sejteni lehetett. Rá két évvel, 2012-ben megjelent két fiatal kollégám kiváló könyve (László Márton–Novák Csaba Zoltán: A szabadság terhe – Marosvásárhely, 1990. március 16-21.), amely korábban hozzáférhetetlen levéltári források és általuk készített interjúk segítségével árnyalják és gazdagítják korábbi ismereteinket. Sok mindent azonban máig nem lehet tudni.
Mivel a „vásárhelyi fekete március” főbb eseményeit az olvasó ismerheti az elmúlt negyedszázadban megjelent tanulmányból, interjúból, visszaemlékezésből, én most csak néhány fontosabb kérdésre térek ki. Az egyik első, megválaszolásra váró kérdés az, hogy miért éppen Marosvásárhelyen provokálták ki ezt az összecsapást? Ne feledjük, hogy már január 26-án volt egy magyarellenes tüntetés a közeli Szászrégenben, majd pedig március 15-én Szatmárnémetiben. A „forgatókönyv” kísértetiesen hasonló a vásárhelyihez.
A véleményem szerint szinte szükségszerű volt, hogy Marosvásárhely legyen az összecsapás helyszíne. Ne feledjük, hogy 1990 elején a valamikori székely főváros még – igaz, hogy csekély többséggel – magyar többségű volt. A román lakosság jelentős hányadát az 1970-80-as években telepítették be. Ezek a „kolonizátorok” (mondhatjuk nyugodtan gyarmatosítóknak őket) előbb-utóbb megszerezték a vezető pozíciókat. Ez a „felsőbbrendűségi” tudattal átitatott, mélyen soviniszta csoport – tízezres nagyságrendről van szó! – egzisztenciálisan veszélyeztetve érezte magát a „forradalom” utáni napokban, hetekben, amikor szóba került az, hogy a Ceausescu-diktatúra utolsó időszakában pozícióba helyezett személyeket el kell távolítani, az iskolák, közintézmények, gyárak éléről. Mivel ezt a szándékot gyorsan át lehetett konvertálni „román-üldözéssé” (ugyanis a pozíciók nagy részébe visszakerültek volna az 1980-as években elbocsátott magyar vezetők), könnyű volt hiszterizálni az amúgy is frusztrált és gyanakvó román lakosság egy részét. Az „iskolakérdést” – amelyet a többi erdélyi városban több-kevesebb sikerrel – sikerült megoldani, Marosvásárhelyen a feszültségek egyik forrásává sikerült változtatni.
Nagyon leegyszerűsítve 1990 tavaszán azt „kellett” eldönteni, hogy ki fogja ezentúl „birtokolni” a várost: a magyarok vagy a románok?
A magyarellenes eseménysorozat „motorja” a Vatra Românească volt. A nagy kérdés az, hogy kik kezdeményezték a megszervezését és kik álltak mögötte? A korabeli sajtóból és az azóta hozzáférhető dokumentumokból nyilvánvaló, hogy a „csausiszta” elnyomó apparátus (a hadsereg keretén belül addig megbúvó Securitate és a rendőrség), a hadsereg, az államigazgatás és igazságszolgáltatás jelentős része nyíltan vagy burkoltan a VR-t támogatta vagy egyenesen a tagja volt. A VR-nek kulcsszerepe volt február és március folyamán a helyi románság hiszterizálásában, a környékbeli román falusiak mozgósításában. Tevékenységüket elemezve nyilvánvaló, hogy profi diverziós munkát folytattak. Vajon milyen pénzből és kiknek a „szakmai” támogatásával? A kérdés talán költői – de a válasz csak hipotetikus lehet, ugyanis egyelőre bizonyíték nincs arra, hogy az éppen március közepén újjászervezés alatt álló Securitate-utódszervezet, a SRI mozgatta a szálakat.
Az is kérdés, hogy az események alakulásában/alakításában milyen szerepe volt Ion Iliescunak? A személyes felelőssége elvitathatatlan. Csupán azt nem lehet – egyelőre – tudni, hogy kezdeményezője volt-e az akciónak, vagy „csak” rábólintott és jóváhagyta azt? Azt is jó lenne tudni egyszer, hogy személyesen kik írták az események „forgatókönyvét”? Tartok tőle, hogy ez utóbbit sohasem fogjuk megtudni.
Végül az utolsó kérdés, melyen érdemes elgondolkodni: mi lett a „vásárhelyi verekedés” (más olvasatban: „magyarellenes pogrom” vagy „interetnikus konfliktus”) következménye? A „forgatókönyvírók” általam feltételezett szándéka bejött: a városban élő magyarok egy része az események hatására elmenekült, elköltözött. Néhány év múlva kiderült, hogy a románok aránya elérte a számukra kívánatos 50 százalékos „álomhatárt”. Miután a polgármesteri széket is sikerült megszerezni, a város románosítása még vadabbul folyik, mint a nyolcvanas években. És mit tesz eközben a magyarság érdekképviseleti szervezete, az RMDSZ? Szerintem semmit. Bizonyára sokan nem értenek velem egyet, de engedtessék meg, hogy egy magyarországi „kívülállóként” megfogalmazzam azt a véleményemet, miszerint az RMDSZ vezetése már 1990-ben „föladta” ezt a várost. Bár ne lenne igazam…
Vincze Gábor
(A szerző történész)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. március 12.
A nagy leszámolási kísérlet
Maros megye legmagasabb beosztású, Marosvásárhelyen tartózkodó magyar vezetőjeként harcolt a rendszerváltás után a magyar jogkövetelésekért. Marosvásárhely fekete márciusának napjaiban egy elképzelhetetlen méretű román–magyar leszámolást akadályozott meg, mégis menekülnie kellett az országból. Kincses Előddel a 25 évvel ezelőtti eseményekről beszélgettünk.
– Lehetett sejteni 1990 elején, hogy bekövetkezik Marosvásárhely fekete márciusa?
– A Vatra Românească 1989. december 27-i megalakulásával felerősödött a magyarellenesség, de ilyen végkifejletre magyar ember nem számított. Bennem az a kép él, amikor Ceauşescu elmenekülésének napján, 1989. december 22-én, Marosvásárhely főterén a tömeg románul skandálta, hogy Király e cu noi! (Király Károly velünk van!). Niciodată şovinism! (Soha többé sovinizmust!). A románok szemében Király Károly volt a Ceauşescu-rendszer legismertebb ellenállója – ő áldozta fel Kovászna megye első titkári állását és államtanácsi tagságát –, ezért Maros megyében nagy elismertségnek örvendett. Eufória és egymásra találás érződött az utca emberében. Az Avram Iancu szobor előtt Király jelentette be magyarul és románul, hogy megalakult a Frăţia-Testvériség nevű szervezet, amit a tömeg éljenezve fogadott. A politizálni akaró románok azonban korántsem voltak ilyen békések.
– Az éppen „szabadságoló” Szekuritáté szervezte a Vatra Româneascát?
– A Vatra megalakítóiról akkor csak sejtéseink voltak. A Szekuritáté emberei nyíltan nem jelentek meg a Vatra színeiben, az első hetekben annyira rettegtek, hogy a patkánylyukba is bebújtak volna. Ion Iliescu jött a segítségükre: egyik első rendeletében háromhavi fizetett szabadságot hirdetett a teljes állománynak és a hadsereg oltalma alá helyezte őket. Szinte napra pontosan a három hónap lejártakor történt a marosvásárhelyi pogromkísérlet. A magyar veszélyre való tekintettel, a román közvélemény elfogadta, hogy a gyűlölt arcok visszatérjenek az újonnan megalakuló titkosszolgálathoz. A Vatra Românească szervezetről annyit lehetett tudni, hogy törzsgárdája ügyészekből, bírákból, rendőrökből, katonatisztekből és a MOGYE román kádereiből áll. A román politika kétarcúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1989. december 26-án a Vatra Românescával nem azonos Vatra szerkesztőségében román és magyar értelmiségiek létrehoztuk a Barátság-platformot, a román aláírók egy része pedig másnap az Alexandru Papiu Ilarian Líceumban megalakította a Vatra Românescát.
– Nem tartotta furcsának, hogy miközben Erdély-szerte önállósodtak a magyar középiskolák, Marosvásárhelyen a románság ellenállásába ütközött a kísérlet?
– A frissen megalakult Nemzeti Megmentési Frontban vetettük fel az ötszáz éves magyar nyelvű Bolyai Farkas Elméleti Líceum helyreállítását. A fele román, fele magyar összetételű testület egyhangúan megszavazta, hogy ősztől újraindulhat a magyar tannyelvű Bolyai Farkas és a román tannyelvű Alexandru Papiu Ilarian középiskola. Mivel a Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választottak, a funkcióhalmozást elkerülendő, lemondtam az RMDSZ Maros megyei alelnöki tisztségéről. Király Károllyal főleg azzal voltunk elfoglalva, hogy a Megmentési Frontba megfelelő emberek kerüljenek, mások meg nem foglalkoztak a Bolyai ügyével. Ha azokban a napokban újraindítjuk – mint Erdély-szerte mindenhol a magyar iskolákat –, valószínűleg nem ütköztünk volna ellenállásba. De nem ez történt, és amikor az RMDSZ 2. országos találkozóján ’90 januárjának derekán, Pálfalvi Attila tanügyminiszter-helyettes felvetette a Bolyai ügyét, már megváltozott a román közhangulat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1990 szeptemberében a marosvásárhelyi RMDSZ már lapított, nem állt ki erélyesen a Bolyai ügye mellett.
– Februárban mégis hatalmas tömegben vonult fel a marosvásárhelyi magyarság gyertyás-könyves megmozduláson a Bolyai Farkas Líceum és a magyar orvosi és gyógyszerészeti oktatás önállósítása érdekében...
– A néma, békés tüntetés a magyarság erejét bizonyította, de érdemben már nem tudtunk előre lépni. A bolyais és az orvosi egyetem diákjainak ülősztrájkja sem volt képes jobb belátásra bírni a román tanügyi döntéshozókat.
– A románok szerint a magyar megmozdulások vezettek a fekete márciushoz...
– Ez teljesen téves felfogás! Március 19-én a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre szállított és leitatott román parasztok semmit sem tudtak a marosvásárhelyi magyarok oktatási helyzetéről: Bolyai nekik egy meglincselendő személyt jelentett Sütő, Király és Kincses mellett. Ők magyart verni jöttek, erre szervezték be őket!
– A megmentési front alelnökeként mikor érzékelte az első intő jelt, hogy itt készül valami?
– Amikor 1990 februárjában megtámadták az RMDSZ szászrégeni székházát. Akkor azt kértem Gheorghe Gamba ezredestől, a Maros megyei rendőrség parancsnokától, lépjen fel az ügyben, büntessék meg a tetteseket. Feltűnő volt, ahogyan elhárította, bagatellizálta az esetet, miszerint igazából nem történt semmi, nem kell pánikot kelteni az emberekben. Március 16-án a többségében újonnan betelepített románok által lakott Tudor negyedben egy gyógyszertár magyar felirata miatti botrány hullámveréseit még le tudta csillapítani a Bukarestből hazaérkező Király Károly. Akkor este a Magyar Televíziónak úgy nyilatkoztam, hogy nehéz lesz visszazárni a szellemet a palackba, de arra gondolni sem mertem, hogy valakik már mozgósítják a Görgény-völgyi parasztokat.
– Király Károly sem tudott erről?
– Neki valamivel több információja lehetett, mert már februárban figyelmeztetett engem és Sütő Andrást, hogy kíséret nélkül ne járjunk Marosvásárhely utcáin...
– Március 19-én délután, amikor a Görgény-völgyi románok letépték a belváros valamennyi magyar feliratát, és katonai-rendőri passzivitás mellett szétverték a marosvásárhelyi RMDSZ székházát – súlyosan megsebesítve az oda menekült magyar vezetőket –, ön már útban volt Székelyudvarhely fele...
– Az utca nyomására engem aznap délelőtt lemondattak megyei alelnöki tisztségemről. Hogy közben mi történik a városban, arról szórványos információk érkeztek. Másnap bírósági perem volt Székelyudvarhelyen, ezért délután elutaztam. Egy pincér felismert a szállóban, és másnap reggel a város magyar vezetői megkerestek, hogy tenni kéne valamit, mert több gyárból indulni készül a tömeg Marosvásárhelyre. Két gyárba is eljutottam, utána pedig a főtéren több mint tízezer embert sikerült lebeszélnem, hogy ne szálljanak teherautókra, buszokra. Nyilvánvaló volt, hogy Székelyföldön provokátorok, beépített emberek tüzelik a magyarságot: sokkal nagyobb tömegverekedésre, lincselésre készítették elő a terepet. Kihasználták, hogy a magyarokat nagyon felháborította, hogy Sütő Andrást félig agyonverték.
– Másnap pedig a marosvásárhelyi magyarság visszaütött.
– Ezért szereti a román média meg a politikum a március 20-át kiemelni, mintha 19-én semmi sem történt volna. Tulajdonképpen azért maradt a fekete március csak pogromkísérlet, mert 20-án a magyarság visszaszorította az agresszorokat. Március 19-én szinte kizárólag magyar sebesültek voltak, 20-án pedig az első félórát kivéve többségükben románok. A marosvásárhelyi cigányság állt ki a magyarok mellett, tőlük származik a legendás csatakiáltás: ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!
– És jött az egyoldalú megtorlás, amikor kizárólag magyarok és cigányok kerültek a bíróság elé, majd a börtönbe. Önnek hogyan sikerült elmenekülnie?
– Március 23-án hívtak Bukarestből, a Román Televízió magyar adásának szerkesztőségéből, hogy a kisfilm, amelyben román nyelven elmondtam az igazat Marosvásárhelyről, adásba kerül: a biztonság kedvéért elmenekültem a városból. Ma sem tudom biztosan, ki akadályozta meg az interjú bemutatását. Tisztában voltam azzal, hogy ha esélyt sem adnak a közszolgálati médiában az igazság kiderítésére, akkor a magyarság további leszámolásokra számíthat. Kalandos úton jutottam el Magyarországra, mert megszagoltam, hogy büntető eljárást indítanak ellenem. Aradi ügyvéd ismerősömmel, a Megmentési Front megyei titkárával agyaltuk ki, hogy a megyei vezetőtestület másik magyar tagja, Csiszter Kálmán kitelefonál a határra, hogy hivatalos küldöttség érkezik. A kocsiban „domnu secretar Hosu” (Hosszú Zoltán ügyvéd, később RMDSZ-szenátor) ült elől, a lábainál a marosvásárhelyi videofelvételek, hátul én. Tisztelegtek nekünk, úgy hagytuk el Romániát. Kemény Árpádtól hallottam, hogy két nappal később, amikor ő lépett át Ártándnál, a határőr körözötteket figyelő naplójában, a K betűnél ott szerepelt a nevem...
– Magyar közéleti személyt nem ítéltek el Erdélyben a fekete március miatt. Ön mitől tartott?
– Akkoriban Marosvásárhelyen én voltam a legnagyobb szálka a hatalom szemében. A rendszerváltás óta követeltem, hogy a decemberi gyilkos marosvásárhelyi sortűz bűnöseit, személyesen a parancsot kiadó Constantin Cojocaru tábornokot vonják felelősségre – a mai napig nem történt meg –, következetesen kiálltam a kisebbségi jogköveteléseink mellett, emiatt a megye magyarsága közt nagy volt a népszerűségem. Másrészt megakadályoztam azt a forgatókönyvet, hogy több tízezer magyar embert csaljanak Marosvásárhelyre, ahol egy pogrom keretében leszámoltak volna velük. A megyei főügyész, Gheorghe Andrecuţ – aki jól ismerte édesapámat és a felesége a nejemmel együtt dolgozott a MOGYE-n – megüzente: maradjak Magyarországon, mert ha hazajövök, le kell tartóztatnia.
– Öt évig tartó száműzetés után térhetett haza, könyvet írt az akkori eseményekről. Az önt itthon fogadó román médiahisztéria mára elült, de a többségi román társadalom ma sem tud többet a fekete márciusról. Miért nem akarják kideríteni az igazságot?
– Jellemző, hogy az elmúlt 20 évben egyetlen bukaresti román tévéadásba sem hívtak meg, amikor a fekete márciusról esett szó. Nyilván továbbra sincs akarat arra, hogy a többségi társadalom tisztán lássa, mi is történt valójában Marosvásárhelyen 1990 márciusában. A tájékoztatás terén, amit tehettem, megtettem. Román és magyar nyelven könyvet írtam az 1990. márciusi, és az azt megelőző eseményekről – most jelenik meg a második, bővített kiadása. A Marosvásárhely fekete márciusa angol és francia fordításban is megjelent. Idén, a Smaranda Enache vezette Pro Európa Liga égisze alatt szerettünk volna egy nagyobb méretű román–magyar megemlékezést. Ezt azonban az RMDSZ nem vállalta – ők külön emlékeznek –, de visszalépett Smaranda Enache is, mert nem akart részese lenne a magyar belviszálynak. Az EMNT és az én szervezésemben kerül sor a rendezvényünkre: a fekete március magyar és román résztvevőivel közösen próbálunk Marosvásárhely újabb kori történelmének a legsötétebb időszakára emlékezni.
Makkay József
Első kiadás: Kincses Előd: Marosvásárhely fekete márciusa /Püski, Budapest, 1990
Erdélyi Napló (Kolozsvár)/
Maros megye legmagasabb beosztású, Marosvásárhelyen tartózkodó magyar vezetőjeként harcolt a rendszerváltás után a magyar jogkövetelésekért. Marosvásárhely fekete márciusának napjaiban egy elképzelhetetlen méretű román–magyar leszámolást akadályozott meg, mégis menekülnie kellett az országból. Kincses Előddel a 25 évvel ezelőtti eseményekről beszélgettünk.
– Lehetett sejteni 1990 elején, hogy bekövetkezik Marosvásárhely fekete márciusa?
– A Vatra Românească 1989. december 27-i megalakulásával felerősödött a magyarellenesség, de ilyen végkifejletre magyar ember nem számított. Bennem az a kép él, amikor Ceauşescu elmenekülésének napján, 1989. december 22-én, Marosvásárhely főterén a tömeg románul skandálta, hogy Király e cu noi! (Király Károly velünk van!). Niciodată şovinism! (Soha többé sovinizmust!). A románok szemében Király Károly volt a Ceauşescu-rendszer legismertebb ellenállója – ő áldozta fel Kovászna megye első titkári állását és államtanácsi tagságát –, ezért Maros megyében nagy elismertségnek örvendett. Eufória és egymásra találás érződött az utca emberében. Az Avram Iancu szobor előtt Király jelentette be magyarul és románul, hogy megalakult a Frăţia-Testvériség nevű szervezet, amit a tömeg éljenezve fogadott. A politizálni akaró románok azonban korántsem voltak ilyen békések.
– Az éppen „szabadságoló” Szekuritáté szervezte a Vatra Româneascát?
– A Vatra megalakítóiról akkor csak sejtéseink voltak. A Szekuritáté emberei nyíltan nem jelentek meg a Vatra színeiben, az első hetekben annyira rettegtek, hogy a patkánylyukba is bebújtak volna. Ion Iliescu jött a segítségükre: egyik első rendeletében háromhavi fizetett szabadságot hirdetett a teljes állománynak és a hadsereg oltalma alá helyezte őket. Szinte napra pontosan a három hónap lejártakor történt a marosvásárhelyi pogromkísérlet. A magyar veszélyre való tekintettel, a román közvélemény elfogadta, hogy a gyűlölt arcok visszatérjenek az újonnan megalakuló titkosszolgálathoz. A Vatra Românească szervezetről annyit lehetett tudni, hogy törzsgárdája ügyészekből, bírákból, rendőrökből, katonatisztekből és a MOGYE román kádereiből áll. A román politika kétarcúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1989. december 26-án a Vatra Românescával nem azonos Vatra szerkesztőségében román és magyar értelmiségiek létrehoztuk a Barátság-platformot, a román aláírók egy része pedig másnap az Alexandru Papiu Ilarian Líceumban megalakította a Vatra Românescát.
– Nem tartotta furcsának, hogy miközben Erdély-szerte önállósodtak a magyar középiskolák, Marosvásárhelyen a románság ellenállásába ütközött a kísérlet?
– A frissen megalakult Nemzeti Megmentési Frontban vetettük fel az ötszáz éves magyar nyelvű Bolyai Farkas Elméleti Líceum helyreállítását. A fele román, fele magyar összetételű testület egyhangúan megszavazta, hogy ősztől újraindulhat a magyar tannyelvű Bolyai Farkas és a román tannyelvű Alexandru Papiu Ilarian középiskola. Mivel a Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választottak, a funkcióhalmozást elkerülendő, lemondtam az RMDSZ Maros megyei alelnöki tisztségéről. Király Károllyal főleg azzal voltunk elfoglalva, hogy a Megmentési Frontba megfelelő emberek kerüljenek, mások meg nem foglalkoztak a Bolyai ügyével. Ha azokban a napokban újraindítjuk – mint Erdély-szerte mindenhol a magyar iskolákat –, valószínűleg nem ütköztünk volna ellenállásba. De nem ez történt, és amikor az RMDSZ 2. országos találkozóján ’90 januárjának derekán, Pálfalvi Attila tanügyminiszter-helyettes felvetette a Bolyai ügyét, már megváltozott a román közhangulat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1990 szeptemberében a marosvásárhelyi RMDSZ már lapított, nem állt ki erélyesen a Bolyai ügye mellett.
– Februárban mégis hatalmas tömegben vonult fel a marosvásárhelyi magyarság gyertyás-könyves megmozduláson a Bolyai Farkas Líceum és a magyar orvosi és gyógyszerészeti oktatás önállósítása érdekében...
– A néma, békés tüntetés a magyarság erejét bizonyította, de érdemben már nem tudtunk előre lépni. A bolyais és az orvosi egyetem diákjainak ülősztrájkja sem volt képes jobb belátásra bírni a román tanügyi döntéshozókat.
– A románok szerint a magyar megmozdulások vezettek a fekete márciushoz...
– Ez teljesen téves felfogás! Március 19-én a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre szállított és leitatott román parasztok semmit sem tudtak a marosvásárhelyi magyarok oktatási helyzetéről: Bolyai nekik egy meglincselendő személyt jelentett Sütő, Király és Kincses mellett. Ők magyart verni jöttek, erre szervezték be őket!
– A megmentési front alelnökeként mikor érzékelte az első intő jelt, hogy itt készül valami?
– Amikor 1990 februárjában megtámadták az RMDSZ szászrégeni székházát. Akkor azt kértem Gheorghe Gamba ezredestől, a Maros megyei rendőrség parancsnokától, lépjen fel az ügyben, büntessék meg a tetteseket. Feltűnő volt, ahogyan elhárította, bagatellizálta az esetet, miszerint igazából nem történt semmi, nem kell pánikot kelteni az emberekben. Március 16-án a többségében újonnan betelepített románok által lakott Tudor negyedben egy gyógyszertár magyar felirata miatti botrány hullámveréseit még le tudta csillapítani a Bukarestből hazaérkező Király Károly. Akkor este a Magyar Televíziónak úgy nyilatkoztam, hogy nehéz lesz visszazárni a szellemet a palackba, de arra gondolni sem mertem, hogy valakik már mozgósítják a Görgény-völgyi parasztokat.
– Király Károly sem tudott erről?
– Neki valamivel több információja lehetett, mert már februárban figyelmeztetett engem és Sütő Andrást, hogy kíséret nélkül ne járjunk Marosvásárhely utcáin...
– Március 19-én délután, amikor a Görgény-völgyi románok letépték a belváros valamennyi magyar feliratát, és katonai-rendőri passzivitás mellett szétverték a marosvásárhelyi RMDSZ székházát – súlyosan megsebesítve az oda menekült magyar vezetőket –, ön már útban volt Székelyudvarhely fele...
– Az utca nyomására engem aznap délelőtt lemondattak megyei alelnöki tisztségemről. Hogy közben mi történik a városban, arról szórványos információk érkeztek. Másnap bírósági perem volt Székelyudvarhelyen, ezért délután elutaztam. Egy pincér felismert a szállóban, és másnap reggel a város magyar vezetői megkerestek, hogy tenni kéne valamit, mert több gyárból indulni készül a tömeg Marosvásárhelyre. Két gyárba is eljutottam, utána pedig a főtéren több mint tízezer embert sikerült lebeszélnem, hogy ne szálljanak teherautókra, buszokra. Nyilvánvaló volt, hogy Székelyföldön provokátorok, beépített emberek tüzelik a magyarságot: sokkal nagyobb tömegverekedésre, lincselésre készítették elő a terepet. Kihasználták, hogy a magyarokat nagyon felháborította, hogy Sütő Andrást félig agyonverték.
– Másnap pedig a marosvásárhelyi magyarság visszaütött.
– Ezért szereti a román média meg a politikum a március 20-át kiemelni, mintha 19-én semmi sem történt volna. Tulajdonképpen azért maradt a fekete március csak pogromkísérlet, mert 20-án a magyarság visszaszorította az agresszorokat. Március 19-én szinte kizárólag magyar sebesültek voltak, 20-án pedig az első félórát kivéve többségükben románok. A marosvásárhelyi cigányság állt ki a magyarok mellett, tőlük származik a legendás csatakiáltás: ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!
– És jött az egyoldalú megtorlás, amikor kizárólag magyarok és cigányok kerültek a bíróság elé, majd a börtönbe. Önnek hogyan sikerült elmenekülnie?
– Március 23-án hívtak Bukarestből, a Román Televízió magyar adásának szerkesztőségéből, hogy a kisfilm, amelyben román nyelven elmondtam az igazat Marosvásárhelyről, adásba kerül: a biztonság kedvéért elmenekültem a városból. Ma sem tudom biztosan, ki akadályozta meg az interjú bemutatását. Tisztában voltam azzal, hogy ha esélyt sem adnak a közszolgálati médiában az igazság kiderítésére, akkor a magyarság további leszámolásokra számíthat. Kalandos úton jutottam el Magyarországra, mert megszagoltam, hogy büntető eljárást indítanak ellenem. Aradi ügyvéd ismerősömmel, a Megmentési Front megyei titkárával agyaltuk ki, hogy a megyei vezetőtestület másik magyar tagja, Csiszter Kálmán kitelefonál a határra, hogy hivatalos küldöttség érkezik. A kocsiban „domnu secretar Hosu” (Hosszú Zoltán ügyvéd, később RMDSZ-szenátor) ült elől, a lábainál a marosvásárhelyi videofelvételek, hátul én. Tisztelegtek nekünk, úgy hagytuk el Romániát. Kemény Árpádtól hallottam, hogy két nappal később, amikor ő lépett át Ártándnál, a határőr körözötteket figyelő naplójában, a K betűnél ott szerepelt a nevem...
– Magyar közéleti személyt nem ítéltek el Erdélyben a fekete március miatt. Ön mitől tartott?
– Akkoriban Marosvásárhelyen én voltam a legnagyobb szálka a hatalom szemében. A rendszerváltás óta követeltem, hogy a decemberi gyilkos marosvásárhelyi sortűz bűnöseit, személyesen a parancsot kiadó Constantin Cojocaru tábornokot vonják felelősségre – a mai napig nem történt meg –, következetesen kiálltam a kisebbségi jogköveteléseink mellett, emiatt a megye magyarsága közt nagy volt a népszerűségem. Másrészt megakadályoztam azt a forgatókönyvet, hogy több tízezer magyar embert csaljanak Marosvásárhelyre, ahol egy pogrom keretében leszámoltak volna velük. A megyei főügyész, Gheorghe Andrecuţ – aki jól ismerte édesapámat és a felesége a nejemmel együtt dolgozott a MOGYE-n – megüzente: maradjak Magyarországon, mert ha hazajövök, le kell tartóztatnia.
– Öt évig tartó száműzetés után térhetett haza, könyvet írt az akkori eseményekről. Az önt itthon fogadó román médiahisztéria mára elült, de a többségi román társadalom ma sem tud többet a fekete márciusról. Miért nem akarják kideríteni az igazságot?
– Jellemző, hogy az elmúlt 20 évben egyetlen bukaresti román tévéadásba sem hívtak meg, amikor a fekete márciusról esett szó. Nyilván továbbra sincs akarat arra, hogy a többségi társadalom tisztán lássa, mi is történt valójában Marosvásárhelyen 1990 márciusában. A tájékoztatás terén, amit tehettem, megtettem. Román és magyar nyelven könyvet írtam az 1990. márciusi, és az azt megelőző eseményekről – most jelenik meg a második, bővített kiadása. A Marosvásárhely fekete márciusa angol és francia fordításban is megjelent. Idén, a Smaranda Enache vezette Pro Európa Liga égisze alatt szerettünk volna egy nagyobb méretű román–magyar megemlékezést. Ezt azonban az RMDSZ nem vállalta – ők külön emlékeznek –, de visszalépett Smaranda Enache is, mert nem akart részese lenne a magyar belviszálynak. Az EMNT és az én szervezésemben kerül sor a rendezvényünkre: a fekete március magyar és román résztvevőivel közösen próbálunk Marosvásárhely újabb kori történelmének a legsötétebb időszakára emlékezni.
Makkay József
Első kiadás: Kincses Előd: Marosvásárhely fekete márciusa /Püski, Budapest, 1990
Erdélyi Napló (Kolozsvár)/
2015. március 12.
Magyar feliratoktól pogromkísérletig
A heteken át mesterségesen gerjesztett magyarellenes hangulat 1990. március 16-án egy lakónegyedi gyógyszertár magyar felirata miatt robbant Marosvásárhelyen. Innen már csak egy lépés volt a magyar közéleti személyiségek lemondatása, bántalmazása, majd az utcai tömegverekedés. A fekete márciusi napok traumáiban Körmöczki Zoltán egykori politikus és szemtanú próbál eligazítani.
A Tudor lakónegyedben lévő 28-as számú gyógyszertár előtti randalírozás indította el a marosvásárhelyi fekete március erőszakos cselekménysorozatát. A patika kirakatába a román szövegek mellé délelőtt felfestették a „gyógyszertár” szabványfeliratot. A közeli kocsmában tartozódó románokat ez felháborította, hangoskodásukra mintegy ötven ember – többnyire a környező boltok román elárusítói – verődött össze a gyógyszertár előtt. Az eseményekről Körmöczki Zoltán mérnök, a Maros Megyei Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács (NEIT) gazdasági bizottságának egykori elnöke beszélt lapunknak, az ő felesége a 28-as számú gyógyszertár gyógyszerésze volt.
Mérgező sajtóhír
„A Tudor-negyedbeli magyar felirat azért zavarta a románságot, mert az ott lakók zöme a Ceauşescu-rendszer idején telepedett Marosvásárhelyre. Elsősorban Déda környékéről és a Görgény völgyéből érkeztek” – mondja. A kétnyelvű feliratok ügye amúgy mindenhol napirendre került, miután a Maros Megyei Gyógyszertári Hivatalban döntés született a város valamennyi gyógyszertárának kétnyelvű feliratozásáról, a Tudor-negyedi így korántsem volt egyedi jelenség. A felháborodott románok bezúzták a gyógyszertár ajtaját és ablakát, bementek a patikába és életveszélyesen megfenyegették a román és a magyar személyzetet egyaránt. Körmöczki Zoltán felesége, Emese a nagy zajra került elő a laborból, ami jelzi, hogy eleve hazugság volt a korabeli román médiában megjelent hír, miszerint tőle származna az az elhíresült mondat, hogy románokat nem szolgálnak ki. Az erről szóló cikk először a marosvásárhelyi Cuvântul Liber című napilapban jelent meg, amelyet másnap a bukaresti Adevărul is közölt. Az újságok nyomán vette át a hírt az Agerpres hírügynökség, majd a világsajtó: Marosvásárhelyen annyira súlyos a helyzet, hogy a gyógyszertárakban magyar gyógyszerészek nem hajlandók román betegeket kiszolgálni.
„Ezek annyira alaptalan és nevetséges vádak voltak, hogy csak egy dologra gondolhattam: mivel rajtam nem találtak fogást, a fekete március hátterében álló bagázs a feleségem besározásával próbált rajtam is ütni. Mi ketten, Kincses Előddel álltunk ki legkeményebben a magyarság jogai mellett a Nemzeti Megmentési Front utódszervezetében, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsában, és ez sok helyi románnak szálka volt a szemében” – magyarázza Körmöczki.
A március 16-án, délben, a Tudor-negyedbeli gyógyszertárnál kirobbantott tömeghisztéria estére a város központjába tartó román felvonulássá dagadt. Körmöczki arról mesél, hogy a késő délutáni órákban ő is kiment a gyógyszertárig, hogy körülnézzen, de az ott ólálkodó mintegy tíz bőrruhás román férfi kis híján megverte. Sokat elmond az aznapi események hátteréről, hogy a megfélemlített gyógyszerészek hiába hívták a rendőrséget, a helyszínre érkező rendfenntartók tovább álltak: a gyógyszertárban randalírozó román hőzöngők közül senkit nem vontak felelősségre.
Lemondás az utca nyomására
A pogromkísérletté felerősített megmozdulások március 19-én kezdtek igazából fenyegetővé válni a város magyarsága számára. A NEIT délelőtti ülésére Körmöczki úgy emlékszik vissza, hogy a főtéri épületbe benyomult mintegy ötven jól megtermett férfi, és azt követelte, adják át nekik Kincses Elődöt. Közben az utcán a tömeg azt skandálta, hogy Kincses mondjon le. Hosszas huzavona után a testületi ülésen Kincses lemondott alelnöki tisztségéről. „A folyóson lincshangulat uralkodott, ezért arra kértem Kincses Elődöt, vonuljon vissza egy másik, zárt irodába, amíg megpróbálok higgadtan beszélni az emberekkel” – meséli az egykori megyei tisztségviselő. Az épületbe benyomult románokkal aztán sikerült kiegyezni abban, hogy nem bántják Kincsest, ha az épület erkélyéről bejelenti lemondását a téren tüntető tömegnek. Az erkélyről elhangzott Kincses-beszéd alatt az épületbe szabadon bejutó románokat a tanács többi román tagja csitította, hogy a pattanásig feszült helyzetben elkerüljük az összetűzéseket.
A Kincses lemondása nyomán kissé mérséklődő helyzetben Körmöczki Zoltán az akkori megyei tanács épületében próbált híreket szerezni a fejleményekről. Ismerősöktől érkező telefonhívások révén jutott tudomására, hogy a Görgény völgyéből autóbuszokon és teherautókon további tömeg érkezik. Arról is később hallott, hogy a szétvert RMDSZ-székházból menekülő magyarokat Judea ezredes bántatlanságot ígérő biztosítéka ellenére a felbőszült csőcselék agyba-főbe verte, Sütő Andrást fél szemére megvakították. Magyar embernek ekkor életveszélyessé vált Marosvásárhely belvárosi utcáin kószálni.
A koma visszaüt
A március 20-át sok ezer marosvásárhelyi magyarhoz hasonlóan a Körmöczki-család is nagy felháborodással és súlyos megalázottságban érte meg. Aki csak tehette, kivonult a főtérre. Az atrocitás kiagyalói épp erre számítottak, csak arra nem készültek fel, hogy a magyarok ezúttal megvédik magukat. Körmöczki arra emlékszik, hogy este nyolc órára az előző nap megalázott magyarság a szép számban segítségükre érkező cigánysággal együtt megtisztította a teret a rájuk támadó románoktól. A győzelem elégtétele azonban rövid ideig tartott, mert a következő napokban a helyi ügyészség és rendőrség a március 20-i tévéfelvételek alapján több tucat magyar és cigány embert azonosított, és állított elő. A tömegből tetszőlegesen kiemelt „elkövetők” ellen bűnvádi eljárást indítottak. „A magyar és cigány embereknek egyetlen bűnük volt: azt akarták, hogy a románokéhoz hasonló jogaink legyenek. Ezért emelték fel a szavukat, ezért tüntettek”. Körmöczkinek csak sejtései vannak arról, hogy az akkori magyar közéleti személyiségekről is készült nyilvántartás és titkos bűnügyi dosszié, de a körülmények alakulása miatt ezt már nem lépte meg a román hatalom.
A marosvásárhelyi fekete március legnagyobb vesztese a város és a vidék magyarsága: az atrocitásokat követő tíz esztendő volt számára a fő erőpróba. A várost elhagyó magyarok nem feltétlenül a fekete március miatt, hanem az általa okozott hatalmas gazdasági visszaesés következményeként távoztak Marosvásárhelyről. A kevés munkahelyre ritkán alkalmaztak magyarokat. „A kilencvenes években két út között választhatott a marosvásárhelyi magyar: vagy vállalkozásba kezd, vagy elmegy az országból. Elég sokan ez utóbbi mellett döntöttek.” Marosvásárhelyi beszélgetőtársam szerint a várost elhagyó magyarok többsége Magyarországon telepedett le.
Félelem és igazság
Sokan és sokféleképpen magyarázzák a máig példátlan erdélyi magyarellenes atrocitások hátterét. Elfogulatlan ügyészségi-bírósági tényfeltárás híján az igazságszolgáltatás mai napig adós a marosvásárhelyi fekete március háttérembereinek törvény elé állításával. Így csak a találgatások és feltételezések maradnak. Körmöczki Zoltán úgy látja, a kiváltó okok egyike a románok létező félelme volt a magyarokkal szemben. A Ceauşescu-rendszerben ahhoz voltak szoktatva, hogy magyar ember nem emelheti fel a szavát, nem kérhet semmit. Ehhez képest a rendszerváltás utáni hetekben erősen önszerveződő magyar közösséggel találták szembe magukat, amely képes volt és akart is harcolni saját jogaiért.
Körmöczki szerint a román sajtó által folyamatosan generált félelemérzet sem vezethetett volna el az atrocitásokig, ha a történet mögött nem áll egy jól kidolgozott bukaresti forgatókönyv. Legtöbben a volt Szekuritáté szerepét látják az események hátterében, amelynek emberei így próbálták bizonyítani pótolhatatlanságukat egy új román titkosszolgálati rendszer létrehozásában. A gyanút igazolja az a tény, hogy Ion Iliescu államfő sem román, sem magyar kérésre nem volt hajlandó Marosvásárhelyre utazni, hogy tárgyaljon a két közösség vezetőivel. Körmöczki kicsinek tartja annak valószínűségét, hogy valaha hivatalosan is kiderüljön a teljes márciusi igazság.
A fekete március kronológiája
Március 15. Ismeretlen tettesek összefirkálták a marosvásárhelyi Avram Iancu-szobrot. A szobor talpazatára ez írták rá: LE VED. Noha a helyi román rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy magyarok a tettesek, nyelvészek szerint az elkövetők románok voltak, akik nem ismerték a magyar nyelvet. Március 16. Délelőtt 11 órakor a Tudor lakónegyedi 28-as számú gyógyszertár ablakában magyar felirat jelent meg. Részeg, randalírozó románok csetepatéjára kisebb tömeg verődött össze a patika előtt: betörtek ajtót, ablakot. A riadóztatott rendőrség hamar távozott, nem vontak felelősségre senkit. A két órán belül összeverődött, többszázas tömeg megverte a Magyar Televízió két operatőrét, a Népújság két újságíróját, majd feldúltak egy tömbházlakást, amelynek erkélyén egyenjogúságot követelő magyar–román felirat jelent meg. A tömeg levonult a városba, és mindenhol letépték a magyar feliratokat.
Március 17. Tőkés László- és Smaranda Enache-ellenes szlogeneket kiabálva román tüntetők járták a belváros utcáit, tereit. A tömeg a főtéren kötelet kért Sütő Andrásra, Tőkés Lászlóra és Király Károlyra. Március 18. A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) március 17–18-án kétnapos kongresszust tartott Marosvásárhelyen. A kongresszus nyilatkozatot fogadott el a magyar oktatással kapcsolatban. Szünetében a környéken tartózkodó románok több magyar fiatalt felpofoztak. Március 19. Sütő András megafonon kijelentette, hogy Kincses Előd lemondatása jogtalan, és arra kérte az embereket, menjenek haza. A délelőtt városszerte randalírozó román tömeg – amihez délután hozzácsapódtak a Görgény völgyéből érkező csoportok – megérkeztek a Bolyai utcában található RMDSZ-székházhoz. A vasajtót betörve elfoglalták az udvart. A magyarok a padlásra menekültek. Ekkor Ioan Judea ezredes szavát adta Sütő Andrásnak, hogy nem esik bántódása, ha lejön, de a feldühödött tömeg a katonák közömbössége mellett rátámadt a magyarokra. Sütő András fél szemére megvakult, több oldalbordája eltört. A tömeg a Marosvásárhelyi Rádióhoz vonult, hogy meglincselje a magyar szerkesztőket. Egy román szerkesztő lélekjelenlétének köszönhető, hogy a tömeget sikerült meggyőznie: nincsenek itt a magyarok, már elmentek. A városban randalírozók rengeteg magyart megvertek.
Március 20. Óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére, igazságot követelve. Hamarosan román ellentüntetők sorakoztak fel a tér szélén. A délutáni órákban a szaporodó marosvásárhelyi románság újabb erősítést kapott a Görgény-völgyéből. A fejszékkel, botokkal, kaszákkal felfegyverkezett románok – a rendőrkordonon áthatolva – rárontottak a magyarokra. A térről kiszorított magyarok szétszedték a padokat, és visszaverték a románokat. Az állóháború pillanataiban egy teherautó nagy sebességgel a magyar tömegbe hajtott. Egy magyar meghalt, több megsebesült, illetve a kocsi platóján utazó egyik román is életét vesztette. A környékbeli magyar falvak lakói elzárták a főutakat, hogy megakadályozzák a román utánpótlást.
Este nyolc órakor hidegvölgyi cigányok csatlakoztak a magyarokhoz, de a döntő ütközetre 11-kor került sor, amikor Nyárád-menti székelyek érkeztek a városba. A főtéren tétlenül álló katonai harckocsikon átjutva, a botokkal, vasvillákkal felfegyverkezett székelyek kiverték a főtérről a románokat. A győzelmet a magyar himnusz eléneklésével ünnepelte a tömeg, a polgármesteri hivatalra kitűzték a magyar zászlót.
Március 21. Hajnalban a román hadsereg elit ejtőernyősei és egy gyalogos zászlóalj érkezett a városba, ők állították helyre a rendet. Az összetűzéseknek 5 halálos áldozata, továbbá 300 sebesültje volt. A bíróság mintegy 40 magyart és cigány embert ítélt több-kevesebb börtönbüntetésre. Egyetlen román ember kapott csendháborításért pénzbüntetést.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
A heteken át mesterségesen gerjesztett magyarellenes hangulat 1990. március 16-án egy lakónegyedi gyógyszertár magyar felirata miatt robbant Marosvásárhelyen. Innen már csak egy lépés volt a magyar közéleti személyiségek lemondatása, bántalmazása, majd az utcai tömegverekedés. A fekete márciusi napok traumáiban Körmöczki Zoltán egykori politikus és szemtanú próbál eligazítani.
A Tudor lakónegyedben lévő 28-as számú gyógyszertár előtti randalírozás indította el a marosvásárhelyi fekete március erőszakos cselekménysorozatát. A patika kirakatába a román szövegek mellé délelőtt felfestették a „gyógyszertár” szabványfeliratot. A közeli kocsmában tartozódó románokat ez felháborította, hangoskodásukra mintegy ötven ember – többnyire a környező boltok román elárusítói – verődött össze a gyógyszertár előtt. Az eseményekről Körmöczki Zoltán mérnök, a Maros Megyei Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács (NEIT) gazdasági bizottságának egykori elnöke beszélt lapunknak, az ő felesége a 28-as számú gyógyszertár gyógyszerésze volt.
Mérgező sajtóhír
„A Tudor-negyedbeli magyar felirat azért zavarta a románságot, mert az ott lakók zöme a Ceauşescu-rendszer idején telepedett Marosvásárhelyre. Elsősorban Déda környékéről és a Görgény völgyéből érkeztek” – mondja. A kétnyelvű feliratok ügye amúgy mindenhol napirendre került, miután a Maros Megyei Gyógyszertári Hivatalban döntés született a város valamennyi gyógyszertárának kétnyelvű feliratozásáról, a Tudor-negyedi így korántsem volt egyedi jelenség. A felháborodott románok bezúzták a gyógyszertár ajtaját és ablakát, bementek a patikába és életveszélyesen megfenyegették a román és a magyar személyzetet egyaránt. Körmöczki Zoltán felesége, Emese a nagy zajra került elő a laborból, ami jelzi, hogy eleve hazugság volt a korabeli román médiában megjelent hír, miszerint tőle származna az az elhíresült mondat, hogy románokat nem szolgálnak ki. Az erről szóló cikk először a marosvásárhelyi Cuvântul Liber című napilapban jelent meg, amelyet másnap a bukaresti Adevărul is közölt. Az újságok nyomán vette át a hírt az Agerpres hírügynökség, majd a világsajtó: Marosvásárhelyen annyira súlyos a helyzet, hogy a gyógyszertárakban magyar gyógyszerészek nem hajlandók román betegeket kiszolgálni.
„Ezek annyira alaptalan és nevetséges vádak voltak, hogy csak egy dologra gondolhattam: mivel rajtam nem találtak fogást, a fekete március hátterében álló bagázs a feleségem besározásával próbált rajtam is ütni. Mi ketten, Kincses Előddel álltunk ki legkeményebben a magyarság jogai mellett a Nemzeti Megmentési Front utódszervezetében, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsában, és ez sok helyi románnak szálka volt a szemében” – magyarázza Körmöczki.
A március 16-án, délben, a Tudor-negyedbeli gyógyszertárnál kirobbantott tömeghisztéria estére a város központjába tartó román felvonulássá dagadt. Körmöczki arról mesél, hogy a késő délutáni órákban ő is kiment a gyógyszertárig, hogy körülnézzen, de az ott ólálkodó mintegy tíz bőrruhás román férfi kis híján megverte. Sokat elmond az aznapi események hátteréről, hogy a megfélemlített gyógyszerészek hiába hívták a rendőrséget, a helyszínre érkező rendfenntartók tovább álltak: a gyógyszertárban randalírozó román hőzöngők közül senkit nem vontak felelősségre.
Lemondás az utca nyomására
A pogromkísérletté felerősített megmozdulások március 19-én kezdtek igazából fenyegetővé válni a város magyarsága számára. A NEIT délelőtti ülésére Körmöczki úgy emlékszik vissza, hogy a főtéri épületbe benyomult mintegy ötven jól megtermett férfi, és azt követelte, adják át nekik Kincses Elődöt. Közben az utcán a tömeg azt skandálta, hogy Kincses mondjon le. Hosszas huzavona után a testületi ülésen Kincses lemondott alelnöki tisztségéről. „A folyóson lincshangulat uralkodott, ezért arra kértem Kincses Elődöt, vonuljon vissza egy másik, zárt irodába, amíg megpróbálok higgadtan beszélni az emberekkel” – meséli az egykori megyei tisztségviselő. Az épületbe benyomult románokkal aztán sikerült kiegyezni abban, hogy nem bántják Kincsest, ha az épület erkélyéről bejelenti lemondását a téren tüntető tömegnek. Az erkélyről elhangzott Kincses-beszéd alatt az épületbe szabadon bejutó románokat a tanács többi román tagja csitította, hogy a pattanásig feszült helyzetben elkerüljük az összetűzéseket.
A Kincses lemondása nyomán kissé mérséklődő helyzetben Körmöczki Zoltán az akkori megyei tanács épületében próbált híreket szerezni a fejleményekről. Ismerősöktől érkező telefonhívások révén jutott tudomására, hogy a Görgény völgyéből autóbuszokon és teherautókon további tömeg érkezik. Arról is később hallott, hogy a szétvert RMDSZ-székházból menekülő magyarokat Judea ezredes bántatlanságot ígérő biztosítéka ellenére a felbőszült csőcselék agyba-főbe verte, Sütő Andrást fél szemére megvakították. Magyar embernek ekkor életveszélyessé vált Marosvásárhely belvárosi utcáin kószálni.
A koma visszaüt
A március 20-át sok ezer marosvásárhelyi magyarhoz hasonlóan a Körmöczki-család is nagy felháborodással és súlyos megalázottságban érte meg. Aki csak tehette, kivonult a főtérre. Az atrocitás kiagyalói épp erre számítottak, csak arra nem készültek fel, hogy a magyarok ezúttal megvédik magukat. Körmöczki arra emlékszik, hogy este nyolc órára az előző nap megalázott magyarság a szép számban segítségükre érkező cigánysággal együtt megtisztította a teret a rájuk támadó románoktól. A győzelem elégtétele azonban rövid ideig tartott, mert a következő napokban a helyi ügyészség és rendőrség a március 20-i tévéfelvételek alapján több tucat magyar és cigány embert azonosított, és állított elő. A tömegből tetszőlegesen kiemelt „elkövetők” ellen bűnvádi eljárást indítottak. „A magyar és cigány embereknek egyetlen bűnük volt: azt akarták, hogy a románokéhoz hasonló jogaink legyenek. Ezért emelték fel a szavukat, ezért tüntettek”. Körmöczkinek csak sejtései vannak arról, hogy az akkori magyar közéleti személyiségekről is készült nyilvántartás és titkos bűnügyi dosszié, de a körülmények alakulása miatt ezt már nem lépte meg a román hatalom.
A marosvásárhelyi fekete március legnagyobb vesztese a város és a vidék magyarsága: az atrocitásokat követő tíz esztendő volt számára a fő erőpróba. A várost elhagyó magyarok nem feltétlenül a fekete március miatt, hanem az általa okozott hatalmas gazdasági visszaesés következményeként távoztak Marosvásárhelyről. A kevés munkahelyre ritkán alkalmaztak magyarokat. „A kilencvenes években két út között választhatott a marosvásárhelyi magyar: vagy vállalkozásba kezd, vagy elmegy az országból. Elég sokan ez utóbbi mellett döntöttek.” Marosvásárhelyi beszélgetőtársam szerint a várost elhagyó magyarok többsége Magyarországon telepedett le.
Félelem és igazság
Sokan és sokféleképpen magyarázzák a máig példátlan erdélyi magyarellenes atrocitások hátterét. Elfogulatlan ügyészségi-bírósági tényfeltárás híján az igazságszolgáltatás mai napig adós a marosvásárhelyi fekete március háttérembereinek törvény elé állításával. Így csak a találgatások és feltételezések maradnak. Körmöczki Zoltán úgy látja, a kiváltó okok egyike a románok létező félelme volt a magyarokkal szemben. A Ceauşescu-rendszerben ahhoz voltak szoktatva, hogy magyar ember nem emelheti fel a szavát, nem kérhet semmit. Ehhez képest a rendszerváltás utáni hetekben erősen önszerveződő magyar közösséggel találták szembe magukat, amely képes volt és akart is harcolni saját jogaiért.
Körmöczki szerint a román sajtó által folyamatosan generált félelemérzet sem vezethetett volna el az atrocitásokig, ha a történet mögött nem áll egy jól kidolgozott bukaresti forgatókönyv. Legtöbben a volt Szekuritáté szerepét látják az események hátterében, amelynek emberei így próbálták bizonyítani pótolhatatlanságukat egy új román titkosszolgálati rendszer létrehozásában. A gyanút igazolja az a tény, hogy Ion Iliescu államfő sem román, sem magyar kérésre nem volt hajlandó Marosvásárhelyre utazni, hogy tárgyaljon a két közösség vezetőivel. Körmöczki kicsinek tartja annak valószínűségét, hogy valaha hivatalosan is kiderüljön a teljes márciusi igazság.
A fekete március kronológiája
Március 15. Ismeretlen tettesek összefirkálták a marosvásárhelyi Avram Iancu-szobrot. A szobor talpazatára ez írták rá: LE VED. Noha a helyi román rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy magyarok a tettesek, nyelvészek szerint az elkövetők románok voltak, akik nem ismerték a magyar nyelvet. Március 16. Délelőtt 11 órakor a Tudor lakónegyedi 28-as számú gyógyszertár ablakában magyar felirat jelent meg. Részeg, randalírozó románok csetepatéjára kisebb tömeg verődött össze a patika előtt: betörtek ajtót, ablakot. A riadóztatott rendőrség hamar távozott, nem vontak felelősségre senkit. A két órán belül összeverődött, többszázas tömeg megverte a Magyar Televízió két operatőrét, a Népújság két újságíróját, majd feldúltak egy tömbházlakást, amelynek erkélyén egyenjogúságot követelő magyar–román felirat jelent meg. A tömeg levonult a városba, és mindenhol letépték a magyar feliratokat.
Március 17. Tőkés László- és Smaranda Enache-ellenes szlogeneket kiabálva román tüntetők járták a belváros utcáit, tereit. A tömeg a főtéren kötelet kért Sütő Andrásra, Tőkés Lászlóra és Király Károlyra. Március 18. A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) március 17–18-án kétnapos kongresszust tartott Marosvásárhelyen. A kongresszus nyilatkozatot fogadott el a magyar oktatással kapcsolatban. Szünetében a környéken tartózkodó románok több magyar fiatalt felpofoztak. Március 19. Sütő András megafonon kijelentette, hogy Kincses Előd lemondatása jogtalan, és arra kérte az embereket, menjenek haza. A délelőtt városszerte randalírozó román tömeg – amihez délután hozzácsapódtak a Görgény völgyéből érkező csoportok – megérkeztek a Bolyai utcában található RMDSZ-székházhoz. A vasajtót betörve elfoglalták az udvart. A magyarok a padlásra menekültek. Ekkor Ioan Judea ezredes szavát adta Sütő Andrásnak, hogy nem esik bántódása, ha lejön, de a feldühödött tömeg a katonák közömbössége mellett rátámadt a magyarokra. Sütő András fél szemére megvakult, több oldalbordája eltört. A tömeg a Marosvásárhelyi Rádióhoz vonult, hogy meglincselje a magyar szerkesztőket. Egy román szerkesztő lélekjelenlétének köszönhető, hogy a tömeget sikerült meggyőznie: nincsenek itt a magyarok, már elmentek. A városban randalírozók rengeteg magyart megvertek.
Március 20. Óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére, igazságot követelve. Hamarosan román ellentüntetők sorakoztak fel a tér szélén. A délutáni órákban a szaporodó marosvásárhelyi románság újabb erősítést kapott a Görgény-völgyéből. A fejszékkel, botokkal, kaszákkal felfegyverkezett románok – a rendőrkordonon áthatolva – rárontottak a magyarokra. A térről kiszorított magyarok szétszedték a padokat, és visszaverték a románokat. Az állóháború pillanataiban egy teherautó nagy sebességgel a magyar tömegbe hajtott. Egy magyar meghalt, több megsebesült, illetve a kocsi platóján utazó egyik román is életét vesztette. A környékbeli magyar falvak lakói elzárták a főutakat, hogy megakadályozzák a román utánpótlást.
Este nyolc órakor hidegvölgyi cigányok csatlakoztak a magyarokhoz, de a döntő ütközetre 11-kor került sor, amikor Nyárád-menti székelyek érkeztek a városba. A főtéren tétlenül álló katonai harckocsikon átjutva, a botokkal, vasvillákkal felfegyverkezett székelyek kiverték a főtérről a románokat. A győzelmet a magyar himnusz eléneklésével ünnepelte a tömeg, a polgármesteri hivatalra kitűzték a magyar zászlót.
Március 21. Hajnalban a román hadsereg elit ejtőernyősei és egy gyalogos zászlóalj érkezett a városba, ők állították helyre a rendet. Az összetűzéseknek 5 halálos áldozata, továbbá 300 sebesültje volt. A bíróság mintegy 40 magyart és cigány embert ítélt több-kevesebb börtönbüntetésre. Egyetlen román ember kapott csendháborításért pénzbüntetést.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. március 12.
Marosvásárhely: minek a fővárosa?
Magyarbarát gesztusokra készen áll, de nem akar etnikai feszültséget. Dorin Floreával, Marosvásárhely polgármesterével a fekete márciusról, az orvosi egyetemről, autonómiáról, törvénytiszteletről és a székely menetelés betiltásáról is beszélgettünk.
– Mit gondol, mennyire forrtak be Marosvásárhely sebei negyed évszázaddal a fekete március után?
– Mondjon bárki bármit, mély nyomott hagyott a város és lakói életében 1990 márciusa. Egyesek a mai napig sem képesek felmérni, hogy mennyit ártottak a városnak az etnikumok közti konfliktus generálásával. Sokan még hosszú ideig a véres események után is ebből „éltek”, kovácsoltak maguknak olcsó politikai tőkét. Közben a város helyben topogott, fokozatosan teret veszített a környező településekkel való gazdasági-társadalmi versenyben. Ennek az értelmetlen etnikai érdekharcnak lett az áldozata a visszafejlődő orvosi és gyógyszerészeti egyetem, a szétválasztott iskolák, így sikeredett félre a magánosítási folyamat, ezért veszítette el jó néhány értékes telkét és épületét a város, talán e miatt nem került fel az európai közlekedési folyosók térképére. Arról nem is beszélve, hogy a nagy beruházók évekig elkerülték a várost és környékét, holott a jelentős gazdasági potenciállal rendelkezők között tartottak számon. Mindez egybevetve nagyon elcsúfította Marosvásárhely névjegyét. Előbb prefektusként, majd polgármesterként igyekeztem ezen szépíteni, visszaállítani a békét és a kölcsönös bizalmat. Nem tudom, milyen mértékben sikerült, de hogy négyszer is megválasztottak polgármesternek – és nemcsak a románok –, az azért jelent valamit.
– Ledolgozható ez a hátrány? Vagy Marosvásárhelynek le kell mondania a régióközponti álmokról?
– Az idők és különböző népek bebizonyították, hogy képesek tanulni a történelem hibáiból. Orvosként mondom, ha ésszerűen kezeled magad, bizonyos betegségekből megerősödve gyógyulsz ki. Mert kilábalásod után sokkal jobban vigyázol az egészségedre. Ha okosak vagyunk, tanulunk a huszonöt évvel ezelőtti történelmi kisiklásból. Marosvásárhely megérdemli a régióközponti státust – és ezt nemcsak a lelkem, hanem az eszem is mondatja velem. Mindehhez azonban nemcsak a gazdasági adottságainkat, hanem a kulturális interferenciánkat is okosan kell kihasználnunk. Éppen ez a román–magyar együttlét jogosítaná fel Marosvásárhelyt arra, hogy a térség fővárosává lépjen elő. Már legalább hat éve mondogatom ezt, de az elején a magyar politikusok sem tulajdonítottak ennek különösebb fontosságot. Pedig Marosvásárhelynek igenis harcba kell szállnia Brassóval és Nagyszebennel a régióközponti státusért. De ehhez össze kellene fognunk, támogatnunk egymást, nem pedig azt néznünk, miként tudja elgáncsolni egyikünk a másikat. Ön tudja: jó néhány, a várost szolgáló tervemet épp a magyar politikai vezérek kaszálták el. Ellenséges magatartásukkal nemcsak nekem vagy az itteni románoknak, de Marosvásárhelynek és a magyarságnak is ártottak. De hasonló gondom van a románokkal is: ’90-től errefelé rengeteg olyan elvtelen kompromisszumot kötöttek, amelyekből az állampolgároknak csak vesztenivalójuk volt. Egyszer talán könyvet is írok erről.
– Mivel Marosvásárhelynek ilyen nehéz, mondhatni kilátástalan harcot kell megvívnia Brassóval és Nagyszebennel, nem tartaná célszerűbbnek, megvalósíthatóbbnak, ha beérnék egy kisebb régió fővárosi címével, például a székelyföldivel?
– Nem. Egyrészt, mert én nem ismerek kilátástalan harcot, másrészt egy etnikailag egyszínű térséghez való kapcsolódás – mint amilyen Hargita és Kovászna megye – csak gyanakvást és bizalmatlanságot gerjesztene. Harmadrészt úgy érzem, nekünk nem a szegények mellé kell leereszkednünk, és egymás vállán sírnunk, hanem a gazdagok mellé kell felzárkóznunk. Hargita és Kovászna megye nemcsak kicsi, de sajnos szegény is. Rendkívül sok gonddal küszködnek a gazdasági problémáktól a kedvezőtlen éghajlatig. Maros megye –amelynek elszigetelődését semmilyen érdek nem diktálhatja – sokkal jobban áll, és nemcsak gazdaságilag. Erről nemigen beszélnek, de felénk sokkal emancipáltabbak az emberek, a több nemzetiség kultúrája pedig felbecsülhetetlen plusz értéknek számít. Más kérdés, hogy egy nagyobb térségben, amely az említett megyéket is magába foglalná, működhetne egyféle pozitív etnikai diszkrimináció. Az etnikai határok újra meghúzása viszont 1930 környékére vetné vissza a térséget.
– Miért, mi történt 1930-ban?
– Az idő tájt a mai Kovászna megye határán fekvő Kökös polgármestere volt a nagyapám. Az ott élő románok és magyarok tisztelték egymást, szép falujuk volt. Nézzék meg most, hogy néz ki, amióta magyarok irányítják a térség sorsát. Középkori állapotok uralkodnak, se víz, se csatornázás, se gáz. Ezzel szemben a szomszéd, immár Brassó megyéhez tartozó község egészen másként fest. Higgyék el, én lennék az első, aki az RMDSZ vezetőit támogatná, ha azt látnám, azért ülnek a kormányban vagy annak közelében, hogy a magyarság életkörülményein javítsanak, nem pedig saját meggazdagodásukra.
– Ha székelyföldi autonómiából nem is kér, hisz a központosítás lebontásában, a helyi autonómiában?
– Nemcsak hiszek, de küzdök is érte. Egy okos közigazgatási átalakítás mellett Maros megye csak nyerhetne a helyi autonómiával. Ehhez viszont a jelenlegi százöt közigazgatási egységnek csak a felét hagynám meg. Ballasztra nincs szükség, a nagyvárosok körüli fejlesztési pólusokra viszont annál inkább! Mit gondol, miért harcolok már két évtizede a ratosnyai vízi erőmű megépítéséért és a víz lehozásáért Marosvásárhelyre? Miért bátorítom az alternatív energiaforrások kiaknázását? A legalább részleges energetikai függetlenségünk érdekében. Ez jelentené az autonómiát, nem, hogy kikiáltjuk Székelyföld autonómiáját és kettévágjuk az orvosi egyetemet.
– Már elnézést, de kitől hallott a MOGYE kettévágásáról? A román alkotmány által szavatolt anyanyelvű oktatáshoz való jog és a törvény által előírt magyar fakultás létrehozása ön szerint az egyetem kettévágása?
– Nem vagyok a magyar nyelvű oktatás ellen, sőt, a miénkhez hasonló vidéken teljesen természetesnek tartom. Az oktatáshoz vagy a kultúrához való jogról nem szabad alkudozni, azt tiszteletben kell tartani. A MOGYE-nak szüksége van mind a román, mind pedig a magyar alkotóelemre. Annak idején én szívesen látogattam a magyar tanáraim óráit, a magyar diáktársaim közül pedig sokan beültek a román oktatók kurzusaira. Ennek az egyetemnek egészen más a gondja: nem folyik tudományos kutatás, hiányoznak a kimagasló oktatók, akikre fel lehessen nézni. Ha valós értékek alkotnák ezt a tanintézményt, nem jutott volna oda, ahol most van. Az igazi értékek ugyanis tisztelik és kiegészítik egymást, soha nem veszekednek, legfeljebb vitáznak. Az építő jellegű vita csak lendíthet az ügyön. A középszerűség mindig fékező, visszahúzó erő. Ez az egyetem csak együttesen lehet erős, románokkal és magyarokkal. Ha tovább gyengül, el is veszhet. A román diákok szétszóródnak az ország különböző sarkaiba, a magyarok meg Kolozsvárra mennek. A megerősödéshez azonban neki kellene fogni dolgozni. Nem kell évente több száz diáknak diplomát adni, mindössze néhány tízet kellene kiképezni, de ők tartozzanak az elithez. A vásárhelyi egyetem valóságos diplomagyárrá degradálódott. Majd meglátja, egy igazi egészségügyi reform után már nem a MOGYE fog határozni afelől, ki kerüljön a beteg ágya mellé, a kórház dönt. Ha valaha döntési jogom vagy legalábbis beleszólásom lesz az egészségügyi reformba, garantálom, hogy a kórházi játékszabályokat nem a MOGYE diktálja, hanem a kórház. Mert ha így folytatják, a kórházat is tönkreteszik. Az egyetem feladata az oktatás és kutatás, ehhez képest ma a vezetői állások átmentésével foglalkozik. Ha meg veszekszik egy román és egy magyar oktató, mindkettőt kirúgnám, helyükbe pedig egy németországit hoznék. De ez is a középszerű, szavazatvadász politikusokra vezethető vissza, ők gerjesztik ezt az állapotot.
– Azt viszont nem állíthatja, hogy a kétnyelvű utcanévtáblákat is mindössze a középszerű politikusok követelik, hisz igényli a teljes vásárhelyi magyar közösség.
– Helyes. De emlékezzen csak vissza: amikor 2000-ben először választottak meg polgármesternek, egyik első intézkedésem a város háromnyelvű táblájának kifüggesztése volt. Tizenöt évvel ezelőtt még semmiféle törvény nem kötelezett erre, de azt mondtam, szükség van rá, ha békét és közös tiszteletet szeretnénk. Arra kértem a románokat, értsék meg, ez az intézkedés nem ellenük irányul. Később megjelent a törvény, amely szavatolja a közintézmények kétnyelvű feliratozását. Ezt is helyesnek tartom, elvégre a magyarok is otthon kell érezniük magukat Marosvásárhelyen. A kétnyelvű utcanévtáblák ügye azonban – hiába kérik egyesek egyre hangosabban – kivitelezhetetlen. Az országnak egyetlen hivatalos nyelve van, az utcának pedig egyetlen hivatalos neve. Ha változik az alkotmány, módosul a törvény és Romániából netán föderális állam lesz, másként tevődik fel a kérdés. Addig azonban nem írhatunk egy táblára két nevet, mert csak zavart keltene. Gondoljunk a látogatókra: a turisztikai kalauzokban, a navigációs rendszerekben csak az egyetlen hivatalos név szerepel. Ráadásul konfliktusgerjesztő hatása lenne a táblák lecserélésének. Hogy gesztusértékű intézkedés lenne a magyarok számára? Már tettem néhányat, nem is keveset. Mutasson nekem magyar politikust, aki bár egyetlen gesztusértékű lépést tett a románság felé! Nyolc évvel ezelőtt azt javasoltam, hogy a hivatalos román nyelvű megnevezés után vagy esetleg alá, de egy másik táblára, más színű festékkel, tüntessük fel a fordítást vagy az utca egykori, történelmi magyar megnevezését is. A magyar tanácsosoknak nem tetszett az elképzelés.
– Ha a törvény betűjét ilyen mértékben áthághatatlannak tartja, miként lehet, hogy ugyanazon rendelkezés alapján 2013-ban engedélyezte a menetelést a Székely Szabadság Napján, azóta meg betiltja?
– Semmi bajom azzal, ha valakik meg akarnak emlékezni a székely vértanúkról. Ez így természetes. Ha nem lenne agyonpolitizálva, örömmel vennék részt én is. De a tavalyi például nem kulturális, hagyományápoló ünnepély volt, hanem szélsőséges nyilatkozatoktól hangos rendezvény. Pedig Romániának tényleg semmi baja a kisebbségekkel. Azok után döntöttem a tiltás mellett, hogy egyrészt magyar részről elfajultak a dolgok, másrészt a románság valamiféle ellenrendezvényt akart szervezni. Legyen világos: ilyen feszültségek nem hiányoznak Marosvásárhelynek!
Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Magyarbarát gesztusokra készen áll, de nem akar etnikai feszültséget. Dorin Floreával, Marosvásárhely polgármesterével a fekete márciusról, az orvosi egyetemről, autonómiáról, törvénytiszteletről és a székely menetelés betiltásáról is beszélgettünk.
– Mit gondol, mennyire forrtak be Marosvásárhely sebei negyed évszázaddal a fekete március után?
– Mondjon bárki bármit, mély nyomott hagyott a város és lakói életében 1990 márciusa. Egyesek a mai napig sem képesek felmérni, hogy mennyit ártottak a városnak az etnikumok közti konfliktus generálásával. Sokan még hosszú ideig a véres események után is ebből „éltek”, kovácsoltak maguknak olcsó politikai tőkét. Közben a város helyben topogott, fokozatosan teret veszített a környező településekkel való gazdasági-társadalmi versenyben. Ennek az értelmetlen etnikai érdekharcnak lett az áldozata a visszafejlődő orvosi és gyógyszerészeti egyetem, a szétválasztott iskolák, így sikeredett félre a magánosítási folyamat, ezért veszítette el jó néhány értékes telkét és épületét a város, talán e miatt nem került fel az európai közlekedési folyosók térképére. Arról nem is beszélve, hogy a nagy beruházók évekig elkerülték a várost és környékét, holott a jelentős gazdasági potenciállal rendelkezők között tartottak számon. Mindez egybevetve nagyon elcsúfította Marosvásárhely névjegyét. Előbb prefektusként, majd polgármesterként igyekeztem ezen szépíteni, visszaállítani a békét és a kölcsönös bizalmat. Nem tudom, milyen mértékben sikerült, de hogy négyszer is megválasztottak polgármesternek – és nemcsak a románok –, az azért jelent valamit.
– Ledolgozható ez a hátrány? Vagy Marosvásárhelynek le kell mondania a régióközponti álmokról?
– Az idők és különböző népek bebizonyították, hogy képesek tanulni a történelem hibáiból. Orvosként mondom, ha ésszerűen kezeled magad, bizonyos betegségekből megerősödve gyógyulsz ki. Mert kilábalásod után sokkal jobban vigyázol az egészségedre. Ha okosak vagyunk, tanulunk a huszonöt évvel ezelőtti történelmi kisiklásból. Marosvásárhely megérdemli a régióközponti státust – és ezt nemcsak a lelkem, hanem az eszem is mondatja velem. Mindehhez azonban nemcsak a gazdasági adottságainkat, hanem a kulturális interferenciánkat is okosan kell kihasználnunk. Éppen ez a román–magyar együttlét jogosítaná fel Marosvásárhelyt arra, hogy a térség fővárosává lépjen elő. Már legalább hat éve mondogatom ezt, de az elején a magyar politikusok sem tulajdonítottak ennek különösebb fontosságot. Pedig Marosvásárhelynek igenis harcba kell szállnia Brassóval és Nagyszebennel a régióközponti státusért. De ehhez össze kellene fognunk, támogatnunk egymást, nem pedig azt néznünk, miként tudja elgáncsolni egyikünk a másikat. Ön tudja: jó néhány, a várost szolgáló tervemet épp a magyar politikai vezérek kaszálták el. Ellenséges magatartásukkal nemcsak nekem vagy az itteni románoknak, de Marosvásárhelynek és a magyarságnak is ártottak. De hasonló gondom van a románokkal is: ’90-től errefelé rengeteg olyan elvtelen kompromisszumot kötöttek, amelyekből az állampolgároknak csak vesztenivalójuk volt. Egyszer talán könyvet is írok erről.
– Mivel Marosvásárhelynek ilyen nehéz, mondhatni kilátástalan harcot kell megvívnia Brassóval és Nagyszebennel, nem tartaná célszerűbbnek, megvalósíthatóbbnak, ha beérnék egy kisebb régió fővárosi címével, például a székelyföldivel?
– Nem. Egyrészt, mert én nem ismerek kilátástalan harcot, másrészt egy etnikailag egyszínű térséghez való kapcsolódás – mint amilyen Hargita és Kovászna megye – csak gyanakvást és bizalmatlanságot gerjesztene. Harmadrészt úgy érzem, nekünk nem a szegények mellé kell leereszkednünk, és egymás vállán sírnunk, hanem a gazdagok mellé kell felzárkóznunk. Hargita és Kovászna megye nemcsak kicsi, de sajnos szegény is. Rendkívül sok gonddal küszködnek a gazdasági problémáktól a kedvezőtlen éghajlatig. Maros megye –amelynek elszigetelődését semmilyen érdek nem diktálhatja – sokkal jobban áll, és nemcsak gazdaságilag. Erről nemigen beszélnek, de felénk sokkal emancipáltabbak az emberek, a több nemzetiség kultúrája pedig felbecsülhetetlen plusz értéknek számít. Más kérdés, hogy egy nagyobb térségben, amely az említett megyéket is magába foglalná, működhetne egyféle pozitív etnikai diszkrimináció. Az etnikai határok újra meghúzása viszont 1930 környékére vetné vissza a térséget.
– Miért, mi történt 1930-ban?
– Az idő tájt a mai Kovászna megye határán fekvő Kökös polgármestere volt a nagyapám. Az ott élő románok és magyarok tisztelték egymást, szép falujuk volt. Nézzék meg most, hogy néz ki, amióta magyarok irányítják a térség sorsát. Középkori állapotok uralkodnak, se víz, se csatornázás, se gáz. Ezzel szemben a szomszéd, immár Brassó megyéhez tartozó község egészen másként fest. Higgyék el, én lennék az első, aki az RMDSZ vezetőit támogatná, ha azt látnám, azért ülnek a kormányban vagy annak közelében, hogy a magyarság életkörülményein javítsanak, nem pedig saját meggazdagodásukra.
– Ha székelyföldi autonómiából nem is kér, hisz a központosítás lebontásában, a helyi autonómiában?
– Nemcsak hiszek, de küzdök is érte. Egy okos közigazgatási átalakítás mellett Maros megye csak nyerhetne a helyi autonómiával. Ehhez viszont a jelenlegi százöt közigazgatási egységnek csak a felét hagynám meg. Ballasztra nincs szükség, a nagyvárosok körüli fejlesztési pólusokra viszont annál inkább! Mit gondol, miért harcolok már két évtizede a ratosnyai vízi erőmű megépítéséért és a víz lehozásáért Marosvásárhelyre? Miért bátorítom az alternatív energiaforrások kiaknázását? A legalább részleges energetikai függetlenségünk érdekében. Ez jelentené az autonómiát, nem, hogy kikiáltjuk Székelyföld autonómiáját és kettévágjuk az orvosi egyetemet.
– Már elnézést, de kitől hallott a MOGYE kettévágásáról? A román alkotmány által szavatolt anyanyelvű oktatáshoz való jog és a törvény által előírt magyar fakultás létrehozása ön szerint az egyetem kettévágása?
– Nem vagyok a magyar nyelvű oktatás ellen, sőt, a miénkhez hasonló vidéken teljesen természetesnek tartom. Az oktatáshoz vagy a kultúrához való jogról nem szabad alkudozni, azt tiszteletben kell tartani. A MOGYE-nak szüksége van mind a román, mind pedig a magyar alkotóelemre. Annak idején én szívesen látogattam a magyar tanáraim óráit, a magyar diáktársaim közül pedig sokan beültek a román oktatók kurzusaira. Ennek az egyetemnek egészen más a gondja: nem folyik tudományos kutatás, hiányoznak a kimagasló oktatók, akikre fel lehessen nézni. Ha valós értékek alkotnák ezt a tanintézményt, nem jutott volna oda, ahol most van. Az igazi értékek ugyanis tisztelik és kiegészítik egymást, soha nem veszekednek, legfeljebb vitáznak. Az építő jellegű vita csak lendíthet az ügyön. A középszerűség mindig fékező, visszahúzó erő. Ez az egyetem csak együttesen lehet erős, románokkal és magyarokkal. Ha tovább gyengül, el is veszhet. A román diákok szétszóródnak az ország különböző sarkaiba, a magyarok meg Kolozsvárra mennek. A megerősödéshez azonban neki kellene fogni dolgozni. Nem kell évente több száz diáknak diplomát adni, mindössze néhány tízet kellene kiképezni, de ők tartozzanak az elithez. A vásárhelyi egyetem valóságos diplomagyárrá degradálódott. Majd meglátja, egy igazi egészségügyi reform után már nem a MOGYE fog határozni afelől, ki kerüljön a beteg ágya mellé, a kórház dönt. Ha valaha döntési jogom vagy legalábbis beleszólásom lesz az egészségügyi reformba, garantálom, hogy a kórházi játékszabályokat nem a MOGYE diktálja, hanem a kórház. Mert ha így folytatják, a kórházat is tönkreteszik. Az egyetem feladata az oktatás és kutatás, ehhez képest ma a vezetői állások átmentésével foglalkozik. Ha meg veszekszik egy román és egy magyar oktató, mindkettőt kirúgnám, helyükbe pedig egy németországit hoznék. De ez is a középszerű, szavazatvadász politikusokra vezethető vissza, ők gerjesztik ezt az állapotot.
– Azt viszont nem állíthatja, hogy a kétnyelvű utcanévtáblákat is mindössze a középszerű politikusok követelik, hisz igényli a teljes vásárhelyi magyar közösség.
– Helyes. De emlékezzen csak vissza: amikor 2000-ben először választottak meg polgármesternek, egyik első intézkedésem a város háromnyelvű táblájának kifüggesztése volt. Tizenöt évvel ezelőtt még semmiféle törvény nem kötelezett erre, de azt mondtam, szükség van rá, ha békét és közös tiszteletet szeretnénk. Arra kértem a románokat, értsék meg, ez az intézkedés nem ellenük irányul. Később megjelent a törvény, amely szavatolja a közintézmények kétnyelvű feliratozását. Ezt is helyesnek tartom, elvégre a magyarok is otthon kell érezniük magukat Marosvásárhelyen. A kétnyelvű utcanévtáblák ügye azonban – hiába kérik egyesek egyre hangosabban – kivitelezhetetlen. Az országnak egyetlen hivatalos nyelve van, az utcának pedig egyetlen hivatalos neve. Ha változik az alkotmány, módosul a törvény és Romániából netán föderális állam lesz, másként tevődik fel a kérdés. Addig azonban nem írhatunk egy táblára két nevet, mert csak zavart keltene. Gondoljunk a látogatókra: a turisztikai kalauzokban, a navigációs rendszerekben csak az egyetlen hivatalos név szerepel. Ráadásul konfliktusgerjesztő hatása lenne a táblák lecserélésének. Hogy gesztusértékű intézkedés lenne a magyarok számára? Már tettem néhányat, nem is keveset. Mutasson nekem magyar politikust, aki bár egyetlen gesztusértékű lépést tett a románság felé! Nyolc évvel ezelőtt azt javasoltam, hogy a hivatalos román nyelvű megnevezés után vagy esetleg alá, de egy másik táblára, más színű festékkel, tüntessük fel a fordítást vagy az utca egykori, történelmi magyar megnevezését is. A magyar tanácsosoknak nem tetszett az elképzelés.
– Ha a törvény betűjét ilyen mértékben áthághatatlannak tartja, miként lehet, hogy ugyanazon rendelkezés alapján 2013-ban engedélyezte a menetelést a Székely Szabadság Napján, azóta meg betiltja?
– Semmi bajom azzal, ha valakik meg akarnak emlékezni a székely vértanúkról. Ez így természetes. Ha nem lenne agyonpolitizálva, örömmel vennék részt én is. De a tavalyi például nem kulturális, hagyományápoló ünnepély volt, hanem szélsőséges nyilatkozatoktól hangos rendezvény. Pedig Romániának tényleg semmi baja a kisebbségekkel. Azok után döntöttem a tiltás mellett, hogy egyrészt magyar részről elfajultak a dolgok, másrészt a románság valamiféle ellenrendezvényt akart szervezni. Legyen világos: ilyen feszültségek nem hiányoznak Marosvásárhelynek!
Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. március 12.
Sógor Csaba a gyülekezési szabadság romániai korlátozásáról beszélt az EP-ben
Sógor Csaba a Marosvásárhelyen betiltott székely szabadság napi felvonulás kapcsán azt kérte az Európai Parlamentben: emlékeztessék Romániát is arra, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata – tájékoztat közleményben az EP-képviselő sajtóirodája.
A márciusi strasbourgi plenáris ülésen napirendre került a 2013. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban, amely Sógor Csaba szerint „nagyon helyesen felhívja a figyelmet a gyülekezési és egyesülési jog szabad gyakorlásának fontosságára, és kéri a tagállamokat, hogy ítéljék el a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozását” – tájékoztat a közlemény.
A dokumentum arról is beszámol, hogy a jelentésről március 11-én, szerda délután vitáztak a képviselők. „Az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában éppen ezen a héten tiltottak be egy békés tiltakozó felvonulást pusztán azért, mert annak politikai céljaival, a felvetett problémákkal nem értettek egyet a hatalmon levő politikai szervezetek. A tiltakozás helyszíne ráadásul egy olyan, etnikailag vegyes lakosságú városban lett volna, amelyben pontosan 25 évvel ezelőtt erőszakos összetűzésekre került sor” – mondta el a tanácskozáson az EP-képviselő, aki beszédében kihangsúlyozta, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata.
„Jó lenne, ha erre emlékeztetnénk azt a Romániát is, amelynek hivatalos álláspontja, hogy a nemzeti kisebbségek problémáját példás módon rendezte – fogalmazott Sógor Csaba, aki szerint úgy tűnik, hogy ez a rendezés azt jelenti: a békés, demokratikus tiltakozás lehetőségétől is megfosztják a kisebbségeket. „Az ilyen esetek előfordulása az Európai Unió területén a saját hitelességünket ássa alá akkor, amikor harmadik országok vonatkozó gyakorlatát bíráljuk” – idézi a közlemény az RMDSZ EP-képviselőt.
Székelyhon.ro
Sógor Csaba a Marosvásárhelyen betiltott székely szabadság napi felvonulás kapcsán azt kérte az Európai Parlamentben: emlékeztessék Romániát is arra, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata – tájékoztat közleményben az EP-képviselő sajtóirodája.
A márciusi strasbourgi plenáris ülésen napirendre került a 2013. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban, amely Sógor Csaba szerint „nagyon helyesen felhívja a figyelmet a gyülekezési és egyesülési jog szabad gyakorlásának fontosságára, és kéri a tagállamokat, hogy ítéljék el a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozását” – tájékoztat a közlemény.
A dokumentum arról is beszámol, hogy a jelentésről március 11-én, szerda délután vitáztak a képviselők. „Az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában éppen ezen a héten tiltottak be egy békés tiltakozó felvonulást pusztán azért, mert annak politikai céljaival, a felvetett problémákkal nem értettek egyet a hatalmon levő politikai szervezetek. A tiltakozás helyszíne ráadásul egy olyan, etnikailag vegyes lakosságú városban lett volna, amelyben pontosan 25 évvel ezelőtt erőszakos összetűzésekre került sor” – mondta el a tanácskozáson az EP-képviselő, aki beszédében kihangsúlyozta, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata.
„Jó lenne, ha erre emlékeztetnénk azt a Romániát is, amelynek hivatalos álláspontja, hogy a nemzeti kisebbségek problémáját példás módon rendezte – fogalmazott Sógor Csaba, aki szerint úgy tűnik, hogy ez a rendezés azt jelenti: a békés, demokratikus tiltakozás lehetőségétől is megfosztják a kisebbségeket. „Az ilyen esetek előfordulása az Európai Unió területén a saját hitelességünket ássa alá akkor, amikor harmadik országok vonatkozó gyakorlatát bíráljuk” – idézi a közlemény az RMDSZ EP-képviselőt.
Székelyhon.ro
2015. március 12.
Rafain Zoltán mandátum nélkül maradt
Két pert és megyei önkormányzati képviselői mandátumát is elveszítette Rafain Zoltán, aki korábban az RMDSZ-t képviselte a testületben. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenségi megállapítása és egy olyan, közös költséggel kapcsolatos, vitatott szerződés vezetett idáig, amelyre szerinte nem is volt szükség.
Közel három éve, 2012 júniusában egy, az ANI által közzétett jelentés összeférhetetlenséget állapított meg számos önkormányzati képviselővel kapcsolatban. Köztük volt a csíki Rafain Zoltán is, akit egy, a megyei tanáccsal kötött ingatlanfenntartási szerződés miatt marasztalt el az ügynökség. A megyei önkormányzati képviselő, aki abban az évben is mandátumot szerzett, azt mondta, nem lát törvénytelenséget, később pedig bíróságon támadta meg a megállapítást. Ezt a fellebbezést viszont a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította. „Nem fellebbeztem tovább, mert azt mondtam, nekem igazam van, közben kiderült, hogy nincs” – mondta kérdésünkre Rafain.
2014 júniusában Rafain Zoltán megyei önkormányzati képviselői mandátumát Hargita megye prefektusa egy rendelettel felfüggesztette. Az akkori képviselő-testületi ülésen Rafain még azt mondta, remélhetőleg csak ideiglenesen, néhány hónapra marad távol, amíg a bírósági eljárás lezárul ügyében. Nem így történt. Noha a közigazgatási bíróságon támadta meg a rendeletet, keresetét a marosvásárhelyi ítélőtábla idén februárban véglegesen, a további fellebbezés lehetősége nélkül elutasította.
„A mai napig nem tartom jogosnak ezt az eljárást, az ügyvédek is azt mondják, hogy ha nem volna most ez a gyakorlat, hogy mindenkit ijesztgetnek, akkor biztosan meg is kellett volna nyernem. Még egy tollvonásnyi hiba sem volt abban, amiért ez elindult” – értékelt Rafain, hozzátéve, számára nem létkérdés, hogy megyei önkormányzati képviselő legyen. Az ítélőtábla döntéséről az intézmény honlapjáról értesült, írásbeli közlést még nem kapott. Az ő helyét a megyei önkormányzati képviselő-testületben Kozma István Florin foglalta el.
Rafain Zoltán egy, közös költséggel kapcsolatos szerződés miatt került az ANI látókörébe, miután a megyei önkormányzat vásárolt egy lakást egy lakástulajdonostól abban a lakóparkban, ahol ő ügyvezetőként dolgozott. Nem lévén lakószövetség, a cég végezte a költségek számlázását a megyei önkormányzat által megvásárolt lakásban lakó személynek, egy szerződés alapján, amit Rafain írt alá. Ő utóbbit nem tartotta szükségszerűnek, a szerződés megkötéséhez viszont állítása szerint a megyei önkormányzat jogi osztálya ragaszkodott. „Én azt mondtam, nem kell szerződés a közköltséghez, ő erőltette, hogy szerződés kell, aminek ez lett a vége” – mondta kérdésünkre Rafain Zoltán, Egyed Árpád megyei főjegyzőre utalva. Megkérdeztük Egyed Árpádot is, aki viszont kijelentette, ehhez és hasonló szerződésekhez nincs köze a jogi osztálynak, mivel ezek a vagyongazdálkodási osztály hatáskörébe tartoznak, a jogi osztály legfeljebb láttamozhat.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
Két pert és megyei önkormányzati képviselői mandátumát is elveszítette Rafain Zoltán, aki korábban az RMDSZ-t képviselte a testületben. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenségi megállapítása és egy olyan, közös költséggel kapcsolatos, vitatott szerződés vezetett idáig, amelyre szerinte nem is volt szükség.
Közel három éve, 2012 júniusában egy, az ANI által közzétett jelentés összeférhetetlenséget állapított meg számos önkormányzati képviselővel kapcsolatban. Köztük volt a csíki Rafain Zoltán is, akit egy, a megyei tanáccsal kötött ingatlanfenntartási szerződés miatt marasztalt el az ügynökség. A megyei önkormányzati képviselő, aki abban az évben is mandátumot szerzett, azt mondta, nem lát törvénytelenséget, később pedig bíróságon támadta meg a megállapítást. Ezt a fellebbezést viszont a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította. „Nem fellebbeztem tovább, mert azt mondtam, nekem igazam van, közben kiderült, hogy nincs” – mondta kérdésünkre Rafain.
2014 júniusában Rafain Zoltán megyei önkormányzati képviselői mandátumát Hargita megye prefektusa egy rendelettel felfüggesztette. Az akkori képviselő-testületi ülésen Rafain még azt mondta, remélhetőleg csak ideiglenesen, néhány hónapra marad távol, amíg a bírósági eljárás lezárul ügyében. Nem így történt. Noha a közigazgatási bíróságon támadta meg a rendeletet, keresetét a marosvásárhelyi ítélőtábla idén februárban véglegesen, a további fellebbezés lehetősége nélkül elutasította.
„A mai napig nem tartom jogosnak ezt az eljárást, az ügyvédek is azt mondják, hogy ha nem volna most ez a gyakorlat, hogy mindenkit ijesztgetnek, akkor biztosan meg is kellett volna nyernem. Még egy tollvonásnyi hiba sem volt abban, amiért ez elindult” – értékelt Rafain, hozzátéve, számára nem létkérdés, hogy megyei önkormányzati képviselő legyen. Az ítélőtábla döntéséről az intézmény honlapjáról értesült, írásbeli közlést még nem kapott. Az ő helyét a megyei önkormányzati képviselő-testületben Kozma István Florin foglalta el.
Rafain Zoltán egy, közös költséggel kapcsolatos szerződés miatt került az ANI látókörébe, miután a megyei önkormányzat vásárolt egy lakást egy lakástulajdonostól abban a lakóparkban, ahol ő ügyvezetőként dolgozott. Nem lévén lakószövetség, a cég végezte a költségek számlázását a megyei önkormányzat által megvásárolt lakásban lakó személynek, egy szerződés alapján, amit Rafain írt alá. Ő utóbbit nem tartotta szükségszerűnek, a szerződés megkötéséhez viszont állítása szerint a megyei önkormányzat jogi osztálya ragaszkodott. „Én azt mondtam, nem kell szerződés a közköltséghez, ő erőltette, hogy szerződés kell, aminek ez lett a vége” – mondta kérdésünkre Rafain Zoltán, Egyed Árpád megyei főjegyzőre utalva. Megkérdeztük Egyed Árpádot is, aki viszont kijelentette, ehhez és hasonló szerződésekhez nincs köze a jogi osztálynak, mivel ezek a vagyongazdálkodási osztály hatáskörébe tartoznak, a jogi osztály legfeljebb láttamozhat.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
2015. március 12.
Három magyar párt, három megemlékezés a fekete márciusról
Nem csak március 15-én, a magyar szabadságharc kitörésének napján nem tudnak együtt ünnepelni a romániai magyar pártok marosvásárhelyi vezetői, a város huszonöt évvel ezelőtti tragikus eseményeire is külön-külön emlékeznek meg.
Hiába próbálkozott egy pártok fölötti, „ökuménikus” megemlékezés javaslatával, Kincses Előd, a huszonöt évvel ezelőtti fekete március egyik főszereplője és áldozata, ötlete nem aratott sikert a romániai magyar politikai alakulatok sorában. Kezdeményezését csak a néppárt civil szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) karolta föl, mely negyed évszázaddal a „hodáki betörés” után, március 19-én egész napos rendezvénnyel tiszteleg az áldozatok előtt. A csütörtöki eseménysorozat délelőtt fél 11-kor, a marosszentgyörgyi római katolikus templomban kezdődik.
Délután 5 órakor a marosvásárhelyi magyarság huszonöt évvel ezelőtti, időközben elhunyt két vezéregyéniségének, Sütő András írónak és Jakabffy Attila mérnök-tanárnak a sírját koszorúzzák meg a református temetőben. Ezt követően 6 órakor az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban A balkánbajnok című filmet vetítik le, és bemutatják Kincses Előd Marosvásárhely fekete márciusa című könyvének a legújabb, bővített kiadását.
„Sajnálom, hogy még egy ilyen alkalommal sem lehet visszaállítani az 1990-es magyar összefogást, pedig igazán felemelő lett volna, ha együtt tudunk emlékezni. Smaranda Enache és a Pro Európa Liga hajlandó lett volna egy román-magyar kerekasztal-beszélgetést szervezni, ahol helyi és bukaresti értelmiségiek ültek volna, de sem az RMDSZ, sem az MPP nem volt vevő az ötletünkre” – panaszolta el szerkesztőségünknek Kincses.
Az MPP adja meg a hangot
A fekete március emlékének szánt első rendezvényre már e hét végén sor kerül. Szombaton délelőtt 10 órától, a Kultúrpalota kistermében Negyed évszázad címmel szervez konferenciát az MPP politikai háttérintézménye, az Orbán Balázs Akadémia. A rendezvényen a polgáriak és meghívottjaik olyan kérdésekre keresik a választ, mint: hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően és meddig görgetjük a fekete március hagyatékát? Miként tehetjük önmagunk számára szerethetővé azt a várost, amelyben napról napra teret veszítünk, illetve milyen multikulturalizmust szeretnénk, vagy milyen multikulturalizmussal tudunk megbékélni? Vitaindítónak a szervezők a Yorick Stúdió 20/20-as című színházi produkciójából készült felvételeket szánták. Résztvevők: a civil szféra részéről Novák Zoltán és László Márton történészek illetve Gagyi József egyetemi tanár, míg a politikumot Kovács Péter és Biró Zsolt képviseli.
Az RMDSZ ragaszkodik a hagyományához
Az RMDSZ és a Bernády György Közművelődési Alapítvány ragaszkodik a több mint másfél évtizedes hagyományhoz. A Borbély László politikai alelnök által vezetett háttérszervezet évente megszervezi azt a kisebbségi szemináriumát, amelynek középpontjában a romániai nemzeti csoportok együttélése áll. Az idén március 20-án, pénteken 1990–2015. március 19-20. – Visszatekintés és jövőkép címmel szerveznek kerekasztal beszélgetést, melynek résztvevői szintén Novák Zoltán és László Márton, valamint Soós Zoltán múzeumigazgató, Gabriel Andreescu és Vasile Cernat egyetemi oktatók. A szervezők ugyanakkor számítanak Moca Rudolf, a Marosvásárhelyi Rádió roma nyelvű műsorának szerkesztőjének, a RomoSapiens Egyesület elnökének, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatójának, volt miniszterelnöknek, valamint az RMDSZ több politikusának a jelenlétére.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
Nem csak március 15-én, a magyar szabadságharc kitörésének napján nem tudnak együtt ünnepelni a romániai magyar pártok marosvásárhelyi vezetői, a város huszonöt évvel ezelőtti tragikus eseményeire is külön-külön emlékeznek meg.
Hiába próbálkozott egy pártok fölötti, „ökuménikus” megemlékezés javaslatával, Kincses Előd, a huszonöt évvel ezelőtti fekete március egyik főszereplője és áldozata, ötlete nem aratott sikert a romániai magyar politikai alakulatok sorában. Kezdeményezését csak a néppárt civil szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) karolta föl, mely negyed évszázaddal a „hodáki betörés” után, március 19-én egész napos rendezvénnyel tiszteleg az áldozatok előtt. A csütörtöki eseménysorozat délelőtt fél 11-kor, a marosszentgyörgyi római katolikus templomban kezdődik.
Délután 5 órakor a marosvásárhelyi magyarság huszonöt évvel ezelőtti, időközben elhunyt két vezéregyéniségének, Sütő András írónak és Jakabffy Attila mérnök-tanárnak a sírját koszorúzzák meg a református temetőben. Ezt követően 6 órakor az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban A balkánbajnok című filmet vetítik le, és bemutatják Kincses Előd Marosvásárhely fekete márciusa című könyvének a legújabb, bővített kiadását.
„Sajnálom, hogy még egy ilyen alkalommal sem lehet visszaállítani az 1990-es magyar összefogást, pedig igazán felemelő lett volna, ha együtt tudunk emlékezni. Smaranda Enache és a Pro Európa Liga hajlandó lett volna egy román-magyar kerekasztal-beszélgetést szervezni, ahol helyi és bukaresti értelmiségiek ültek volna, de sem az RMDSZ, sem az MPP nem volt vevő az ötletünkre” – panaszolta el szerkesztőségünknek Kincses.
Az MPP adja meg a hangot
A fekete március emlékének szánt első rendezvényre már e hét végén sor kerül. Szombaton délelőtt 10 órától, a Kultúrpalota kistermében Negyed évszázad címmel szervez konferenciát az MPP politikai háttérintézménye, az Orbán Balázs Akadémia. A rendezvényen a polgáriak és meghívottjaik olyan kérdésekre keresik a választ, mint: hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően és meddig görgetjük a fekete március hagyatékát? Miként tehetjük önmagunk számára szerethetővé azt a várost, amelyben napról napra teret veszítünk, illetve milyen multikulturalizmust szeretnénk, vagy milyen multikulturalizmussal tudunk megbékélni? Vitaindítónak a szervezők a Yorick Stúdió 20/20-as című színházi produkciójából készült felvételeket szánták. Résztvevők: a civil szféra részéről Novák Zoltán és László Márton történészek illetve Gagyi József egyetemi tanár, míg a politikumot Kovács Péter és Biró Zsolt képviseli.
Az RMDSZ ragaszkodik a hagyományához
Az RMDSZ és a Bernády György Közművelődési Alapítvány ragaszkodik a több mint másfél évtizedes hagyományhoz. A Borbély László politikai alelnök által vezetett háttérszervezet évente megszervezi azt a kisebbségi szemináriumát, amelynek középpontjában a romániai nemzeti csoportok együttélése áll. Az idén március 20-án, pénteken 1990–2015. március 19-20. – Visszatekintés és jövőkép címmel szerveznek kerekasztal beszélgetést, melynek résztvevői szintén Novák Zoltán és László Márton, valamint Soós Zoltán múzeumigazgató, Gabriel Andreescu és Vasile Cernat egyetemi oktatók. A szervezők ugyanakkor számítanak Moca Rudolf, a Marosvásárhelyi Rádió roma nyelvű műsorának szerkesztőjének, a RomoSapiens Egyesület elnökének, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatójának, volt miniszterelnöknek, valamint az RMDSZ több politikusának a jelenlétére.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
2015. március 13.
Mozgósítanak a pártok: részt kell venni a vasárnapi ünnepségen!
Minden háromszéki politikai párt és szervezet arra buzdít: részt kell venni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján, március 15-én. A nemzeti ünnepről minden háromszéki magyar településen megemlékeznek.
Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök azt mondja: ilyen alkalommal nem lehet szó pártérdekről, mindenkinek saját településén, az ünnepségen a helye, hogy „megmutassuk, sokan vagyunk, és tudjuk, hogy mit akarunk”.
Kulcsár-Terza József a március 10-i tiltások elleni fellépésként értékeli a nemzeti ünnepen való részvételt. – Felhívással fordulok minden háromszékihez, ne nézze azt, hogy ki szervezi településén a megemlékező ünnepséget, hanem menjen ki, és vegyen részt rajta, mert szükségünk van az együttlétre, hogy érezzük egymás jelenlétét – fogalmazott a Magyar Polgári Párt megyei elnöke.
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei megbízott elnöke szerint a vasárnapi ünnepen mindenkor, minden külső körülménytől függetlenül, részt kell venni.
– Legjobb, ha mindenki saját közösségében ünnepel, mert ott tudja leginkább önmaga számára megélni a szabadságharc időszerűségét, üzenetét – véli Benedek Erika.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma
Minden háromszéki politikai párt és szervezet arra buzdít: részt kell venni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján, március 15-én. A nemzeti ünnepről minden háromszéki magyar településen megemlékeznek.
Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök azt mondja: ilyen alkalommal nem lehet szó pártérdekről, mindenkinek saját településén, az ünnepségen a helye, hogy „megmutassuk, sokan vagyunk, és tudjuk, hogy mit akarunk”.
Kulcsár-Terza József a március 10-i tiltások elleni fellépésként értékeli a nemzeti ünnepen való részvételt. – Felhívással fordulok minden háromszékihez, ne nézze azt, hogy ki szervezi településén a megemlékező ünnepséget, hanem menjen ki, és vegyen részt rajta, mert szükségünk van az együttlétre, hogy érezzük egymás jelenlétét – fogalmazott a Magyar Polgári Párt megyei elnöke.
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei megbízott elnöke szerint a vasárnapi ünnepen mindenkor, minden külső körülménytől függetlenül, részt kell venni.
– Legjobb, ha mindenki saját közösségében ünnepel, mert ott tudja leginkább önmaga számára megélni a szabadságharc időszerűségét, üzenetét – véli Benedek Erika.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma
2015. március 13.
Sértett György-Mózes Árpád „metaforája”
Victor Ponta kormányfő szélsőséges provokációnak, a román külügyminisztérium elfogadhatatlannak nevezte a Székelyföldért Társaság elnökének székely szabadság napi kijelentését, miszerint „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama". György-Mózes Árpád, a szervezet elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott: „metaforáját" fenntartja, szerinte ugyanis a román hatóságok jogsértései az erdélyi magyarok fizikai megsemmisítését célozzák.
Bukarest heves reakciói ellenére sem tartja elrugaszkodottnak a Romániáról és az Iszlám Államról (IÁ) szóló hasonlatát György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke. A Magyarországon bejegyzett közhasznú egyesület vezetője a székely szabadság napján, kedden rendezett budapesti tüntetésen fejtette ki véleményét, miszerint „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama".
Szerinte Románia azért hasonlítható a terrorszervezethez, mert a román hatóságok döntéseikkel hetente „fejeznek le" olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánítási és a nemzeti identitáshoz való jog.
Aurescu telefonon közölte Szijjártóval: elfogadhatatlan a kijelentés
A bukaresti külügyminisztérium – a Mediafax hírügynökség érdeklődésére küldött válaszában – elfogadhatatlannak nevezte György-Mózes Árpád kijelentését, amely a tárca szerint nem felel meg az európai szellemiségnek.
Csütörtökön Bogdan Aurescu román külügyminiszter telefonon is felhívta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, hogy személyesen is szót emeljen a Budapesten elhangzottak miatt.
Az MTI által idézett bukaresti kommüniké szerint Aurescu beszélgetésük során magyar kollégájának is kifejtette: Románia számára elfogadhatatlan egy ilyen minősítés, és összeegyeztethetetlen azzal az európai szellemiséggel, amelynek a jellemeznie kéne a román–magyar jószomszédi kapcsolatokat és stratégiai partnerséget.
A román külügyminiszter kifejezte reményét, hogy Magyarország nemzeti ünnepének március 15-i megünneplése vagy az 1990-es (március 19–20-ai) marosvásárhelyi események 25. évfordulója nem szolgáltat alkalmat arra, hogy a „magyar tisztségviselők” a két ország közti alapszerződést, illetve a román alkotmányt sértő kijelentéseket tegyenek.
A román fél „ismét szorgalmazta”, hogy mielőbb véglegesítsék és írják alá a magyar–román kisebbségi vegyesbizottság által előkészített megállapodást, amelyről már 2011 júniusában megkezdődtek a tárgyalások.
Ponta: Románia modellnek számít a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén
Victor Ponta kormányfő szerdán este Brassóban a Gândul hírportál kérdésére szélsőséges, radikális provokációként értékelte az elhangzottakat.
„Románia modellnek számít Európában a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén, és azt szeretnénk, hogy társadalmunk a továbbiakban is a párbeszéden alapuljon. Szélsőséges és radikális provokációkra megpróbálunk csak a törvények alapján válaszolni" – jelentette ki a miniszterelnök, aki arra a kérdésre már nem válaszolt, hogy ez esetben milyen jogszabályi előírásokat kell alkalmazni.
Megjegyzendő, Ponta ugyancsak emlegette már az IÁ-t egy hasonlatában. A tavaly novemberi államfőválasztás kampányában kijelentette: az elnöki tisztséget függetlenként megpályázó Monica Macovei európai parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter „egyfajta Iszlám Állam Romániában", akinek szavazóit emiatt nem áll módjában képviselni a megmérettetés második fordulójában.
György-Mózes Árpád: mondhattam volna enyhébb hasonlatot is
György-Mózes Árpád csütörtökön a Krónikának kifejtette, a keddi budapesti demonstráción „metaforában" emlegette egy lapon Romániát és az IÁ-t. Hozzátette, ezt megelőzően részletezte azokat a jogsértéseket, amelyeket a román állam elkövet az Erdélyben élő magyarokkal, székelyekkel szemben. Ekkor állapította meg, hogy Románia „lefejezi" az olyan alapvető demokratikus értékeket, mint a szólásszabadsághoz, a nemzeti identitás megőrzéséhez és a nemzeti identitáshoz való jog.
„Ebből azt a következtetést vontam le, hogy amit fizikailag megtesznek az Iszlám Állam képviselői, ugyanazt jogi úton a román állam elköveti a magyarokkal szemben" – fejtette ki lapunknak a 2011-ben a Székelyföldön kívüli székely körök, hagyományőrző civil szervezetek összefogása, mozgósítása érdekében alapított Székelyföldért Társaság elnöke.
György-Mózes szerint maguk a román hatóságok bizonyítják be, hogy az országban léteznek „egyenlőek és egyenlőbbek", hiszen miközben Marosvásárhelyen betiltották a székely szabadság napi SZNT-s felvonulást, ugyanebben a városban március 27-én a Besszarábiával való egyesülésre készül emlékezni a román szélsőjobboldal, amely ráadásul Kolozsvárt március 15-én kíván felvonulni.
Kérdésünkre, hogy nem érzi-e elrugaszkodottnak terrorszervezethez hasonlítani Romániát, a Székelyföldért Társaság elnöke úgy válaszolt: mondhatott volna enyhébb hasonlatot is. „Nyilván nem fizikai megsemmisítésről van szó, habár ha nem is gyilkossággal, de ezek a jogsértések előbb-utóbb az erdélyi magyar közösség fizikai megsemmisítését célozzák. Ha száz év múlva beszélnénk erről, meglehet, azt a következtetést vonnánk le, hogy ezek a döntések az erdélyi magyarság fizikai megsemmisítéséhez vezettek" – érvelt György-Mózes Árpád.
Úgy vélekedett, kijelentésével nem ártott az erdélyi autonómiatörekvéseknek, mivel szerinte a román hatóságok amúgy is mindig keresnek valamit a hasonló rendezvényeken, amivel azt bizonygathatják, hogy a magyarok szélsőségesek és nem jogkövetőek.
Az Európai Bizottsághoz fordul az EP kisebbségi munkacsoportja
Ezzel egy időben fideszes kezdeményezésre az Európai Bizottsághoz fordul az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportja, amiért a román hatóságok nem engedélyezték a felvonulás és tiltakozás megtartását Marosvásárhelyen a székely szabadság napján.
Gál Kinga Fideszes EP-képviselő, a munkacsoport társelnöke csütörtökön úgy értékelte, a felvonulás betiltása sérti a gyülekezési jogot, ami ellentmond az alapvető szabadságjogoknak, és szembemegy az európai értékekkel. „Az Európai Bizottságnak a kettős mércét félretéve számon kell kérnie a román hatóságokon az alapvető jogok tiszteletben tartását, amelyek a jogállamiság alapját képezik" – hangsúlyozta Gál.
Sógor Csaba RMDSZ-es euroképviselő ugyanebben a témában, az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló 2013. évi jelentésről szóló vitában azt kérte az EP strasbourgi plénumában: emlékeztessék Romániát is arra, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata.
„Az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában éppen ezen a héten tiltottak be egy békés tiltakozó felvonulást pusztán azért, mert annak politikai céljaival, a felvetett problémákkal nem értettek egyet a hatalmon levő politikai szervezetek. A tiltakozás helyszíne ráadásul egy olyan, etnikailag vegyes lakosságú városban lett volna, amelyben pontosan 25 évvel ezelőtt erőszakos összetűzésekre került sor" – állapította meg a politikus.
Hozzátette: az ilyen esetek előfordulása az EU területén az uniós törvényhozás hitelességét ássa alá, amikor harmadik országok vonatkozó gyakorlatát bírálja.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Victor Ponta kormányfő szélsőséges provokációnak, a román külügyminisztérium elfogadhatatlannak nevezte a Székelyföldért Társaság elnökének székely szabadság napi kijelentését, miszerint „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama". György-Mózes Árpád, a szervezet elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott: „metaforáját" fenntartja, szerinte ugyanis a román hatóságok jogsértései az erdélyi magyarok fizikai megsemmisítését célozzák.
Bukarest heves reakciói ellenére sem tartja elrugaszkodottnak a Romániáról és az Iszlám Államról (IÁ) szóló hasonlatát György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke. A Magyarországon bejegyzett közhasznú egyesület vezetője a székely szabadság napján, kedden rendezett budapesti tüntetésen fejtette ki véleményét, miszerint „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama".
Szerinte Románia azért hasonlítható a terrorszervezethez, mert a román hatóságok döntéseikkel hetente „fejeznek le" olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánítási és a nemzeti identitáshoz való jog.
Aurescu telefonon közölte Szijjártóval: elfogadhatatlan a kijelentés
A bukaresti külügyminisztérium – a Mediafax hírügynökség érdeklődésére küldött válaszában – elfogadhatatlannak nevezte György-Mózes Árpád kijelentését, amely a tárca szerint nem felel meg az európai szellemiségnek.
Csütörtökön Bogdan Aurescu román külügyminiszter telefonon is felhívta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, hogy személyesen is szót emeljen a Budapesten elhangzottak miatt.
Az MTI által idézett bukaresti kommüniké szerint Aurescu beszélgetésük során magyar kollégájának is kifejtette: Románia számára elfogadhatatlan egy ilyen minősítés, és összeegyeztethetetlen azzal az európai szellemiséggel, amelynek a jellemeznie kéne a román–magyar jószomszédi kapcsolatokat és stratégiai partnerséget.
A román külügyminiszter kifejezte reményét, hogy Magyarország nemzeti ünnepének március 15-i megünneplése vagy az 1990-es (március 19–20-ai) marosvásárhelyi események 25. évfordulója nem szolgáltat alkalmat arra, hogy a „magyar tisztségviselők” a két ország közti alapszerződést, illetve a román alkotmányt sértő kijelentéseket tegyenek.
A román fél „ismét szorgalmazta”, hogy mielőbb véglegesítsék és írják alá a magyar–román kisebbségi vegyesbizottság által előkészített megállapodást, amelyről már 2011 júniusában megkezdődtek a tárgyalások.
Ponta: Románia modellnek számít a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén
Victor Ponta kormányfő szerdán este Brassóban a Gândul hírportál kérdésére szélsőséges, radikális provokációként értékelte az elhangzottakat.
„Románia modellnek számít Európában a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén, és azt szeretnénk, hogy társadalmunk a továbbiakban is a párbeszéden alapuljon. Szélsőséges és radikális provokációkra megpróbálunk csak a törvények alapján válaszolni" – jelentette ki a miniszterelnök, aki arra a kérdésre már nem válaszolt, hogy ez esetben milyen jogszabályi előírásokat kell alkalmazni.
Megjegyzendő, Ponta ugyancsak emlegette már az IÁ-t egy hasonlatában. A tavaly novemberi államfőválasztás kampányában kijelentette: az elnöki tisztséget függetlenként megpályázó Monica Macovei európai parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter „egyfajta Iszlám Állam Romániában", akinek szavazóit emiatt nem áll módjában képviselni a megmérettetés második fordulójában.
György-Mózes Árpád: mondhattam volna enyhébb hasonlatot is
György-Mózes Árpád csütörtökön a Krónikának kifejtette, a keddi budapesti demonstráción „metaforában" emlegette egy lapon Romániát és az IÁ-t. Hozzátette, ezt megelőzően részletezte azokat a jogsértéseket, amelyeket a román állam elkövet az Erdélyben élő magyarokkal, székelyekkel szemben. Ekkor állapította meg, hogy Románia „lefejezi" az olyan alapvető demokratikus értékeket, mint a szólásszabadsághoz, a nemzeti identitás megőrzéséhez és a nemzeti identitáshoz való jog.
„Ebből azt a következtetést vontam le, hogy amit fizikailag megtesznek az Iszlám Állam képviselői, ugyanazt jogi úton a román állam elköveti a magyarokkal szemben" – fejtette ki lapunknak a 2011-ben a Székelyföldön kívüli székely körök, hagyományőrző civil szervezetek összefogása, mozgósítása érdekében alapított Székelyföldért Társaság elnöke.
György-Mózes szerint maguk a román hatóságok bizonyítják be, hogy az országban léteznek „egyenlőek és egyenlőbbek", hiszen miközben Marosvásárhelyen betiltották a székely szabadság napi SZNT-s felvonulást, ugyanebben a városban március 27-én a Besszarábiával való egyesülésre készül emlékezni a román szélsőjobboldal, amely ráadásul Kolozsvárt március 15-én kíván felvonulni.
Kérdésünkre, hogy nem érzi-e elrugaszkodottnak terrorszervezethez hasonlítani Romániát, a Székelyföldért Társaság elnöke úgy válaszolt: mondhatott volna enyhébb hasonlatot is. „Nyilván nem fizikai megsemmisítésről van szó, habár ha nem is gyilkossággal, de ezek a jogsértések előbb-utóbb az erdélyi magyar közösség fizikai megsemmisítését célozzák. Ha száz év múlva beszélnénk erről, meglehet, azt a következtetést vonnánk le, hogy ezek a döntések az erdélyi magyarság fizikai megsemmisítéséhez vezettek" – érvelt György-Mózes Árpád.
Úgy vélekedett, kijelentésével nem ártott az erdélyi autonómiatörekvéseknek, mivel szerinte a román hatóságok amúgy is mindig keresnek valamit a hasonló rendezvényeken, amivel azt bizonygathatják, hogy a magyarok szélsőségesek és nem jogkövetőek.
Az Európai Bizottsághoz fordul az EP kisebbségi munkacsoportja
Ezzel egy időben fideszes kezdeményezésre az Európai Bizottsághoz fordul az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportja, amiért a román hatóságok nem engedélyezték a felvonulás és tiltakozás megtartását Marosvásárhelyen a székely szabadság napján.
Gál Kinga Fideszes EP-képviselő, a munkacsoport társelnöke csütörtökön úgy értékelte, a felvonulás betiltása sérti a gyülekezési jogot, ami ellentmond az alapvető szabadságjogoknak, és szembemegy az európai értékekkel. „Az Európai Bizottságnak a kettős mércét félretéve számon kell kérnie a román hatóságokon az alapvető jogok tiszteletben tartását, amelyek a jogállamiság alapját képezik" – hangsúlyozta Gál.
Sógor Csaba RMDSZ-es euroképviselő ugyanebben a témában, az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló 2013. évi jelentésről szóló vitában azt kérte az EP strasbourgi plénumában: emlékeztessék Romániát is arra, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata.
„Az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában éppen ezen a héten tiltottak be egy békés tiltakozó felvonulást pusztán azért, mert annak politikai céljaival, a felvetett problémákkal nem értettek egyet a hatalmon levő politikai szervezetek. A tiltakozás helyszíne ráadásul egy olyan, etnikailag vegyes lakosságú városban lett volna, amelyben pontosan 25 évvel ezelőtt erőszakos összetűzésekre került sor" – állapította meg a politikus.
Hozzátette: az ilyen esetek előfordulása az EU területén az uniós törvényhozás hitelességét ássa alá, amikor harmadik országok vonatkozó gyakorlatát bírálja.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2015. március 13.
Jogegyenlőtlenség
Az ország minden polgárát – így a parlamenti képviselőket is – megilleti az ártatlanság vélelme. Vagyis mindaddig ártatlannak tekintendők, amíg jogerős bírósági ítélet nem állapítja meg a bűnösségüket.
A gond csak az, hogy a képviselők esetében az átlagosnál nehezebb, hogy eljussanak az ügyek a bírósági szakaszba.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke például szerdán immár másodszor lélegezhetett fel megkönynyebbülten, miután a képviselőház ismételten elutasította a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárás jóváhagyására vonatkozó kérését. Az ügyészek befolyással üzérkedéssel gyanúsítják Borbélyt, amit szerintük még évekkel ezelőtt, környezetvédelmi miniszterként követett el.
Kétségtelen, hogy a honatyák eljárása törvényesnek tekinthető, hiszen a képviselők jogállását szabályozó törvény szerint egy korábban miniszteri tisztséget betöltő, jelenleg képviselői vagy szenátori mandátummal rendelkező politikus ellen csak az illető kamara jóváhagyásával indítható bűnvádi eljárás.
A Borbélyt felmentő voks tehát törvényes volt – erkölcsössége azonban megkérdőjelezhető. Igaz ugyan, hogy a képviselői mentelmi jog a világ számos országában létező intézmény, és megnehezíti, hogy politikai ellenfeleik lépten-nyomon bíróságra citálják a honatyákat – azonban csak a politikai döntésekre vonatkozik. Köztörvényes vádak esetén a törvényhozásnak nem illik az igazságszolgáltatás útjába állni.
Úgy tűnik, eddig tartott a parlamenti nekibuzdulás, amely Klaus Johannis államfővé választása, illetve a nyugati feddések nyomán egy ideig arra sarkallta a honatyákat, hogy futószalagon szavazzák meg a kollégáik elleni bűnvádi eljárásokat.
Persze most a politikai számítások is bejátszanak: a szavazás titkos, és mivel mind a kormányoldalnak, mind az ellenzéknek érdeke, hogy maga mellé állítsa az RMDSZ-t, nem kizárt, hogy Borbély megmentésével tettek gesztust a szövetség felé. Ami némileg olyan, mintha bármely polgár ellen csakis akkor indulhatna bűnvádi eljárás, ha munkahelyi kollégái jóváhagyják azt.
Mivel azonban ez nincs így, a polgárok közötti jogegyenlőség elve sérül. És ez teljesen független attól, mennyire megalapozott vagy sem az ügyészség kérése.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Az ország minden polgárát – így a parlamenti képviselőket is – megilleti az ártatlanság vélelme. Vagyis mindaddig ártatlannak tekintendők, amíg jogerős bírósági ítélet nem állapítja meg a bűnösségüket.
A gond csak az, hogy a képviselők esetében az átlagosnál nehezebb, hogy eljussanak az ügyek a bírósági szakaszba.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke például szerdán immár másodszor lélegezhetett fel megkönynyebbülten, miután a képviselőház ismételten elutasította a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárás jóváhagyására vonatkozó kérését. Az ügyészek befolyással üzérkedéssel gyanúsítják Borbélyt, amit szerintük még évekkel ezelőtt, környezetvédelmi miniszterként követett el.
Kétségtelen, hogy a honatyák eljárása törvényesnek tekinthető, hiszen a képviselők jogállását szabályozó törvény szerint egy korábban miniszteri tisztséget betöltő, jelenleg képviselői vagy szenátori mandátummal rendelkező politikus ellen csak az illető kamara jóváhagyásával indítható bűnvádi eljárás.
A Borbélyt felmentő voks tehát törvényes volt – erkölcsössége azonban megkérdőjelezhető. Igaz ugyan, hogy a képviselői mentelmi jog a világ számos országában létező intézmény, és megnehezíti, hogy politikai ellenfeleik lépten-nyomon bíróságra citálják a honatyákat – azonban csak a politikai döntésekre vonatkozik. Köztörvényes vádak esetén a törvényhozásnak nem illik az igazságszolgáltatás útjába állni.
Úgy tűnik, eddig tartott a parlamenti nekibuzdulás, amely Klaus Johannis államfővé választása, illetve a nyugati feddések nyomán egy ideig arra sarkallta a honatyákat, hogy futószalagon szavazzák meg a kollégáik elleni bűnvádi eljárásokat.
Persze most a politikai számítások is bejátszanak: a szavazás titkos, és mivel mind a kormányoldalnak, mind az ellenzéknek érdeke, hogy maga mellé állítsa az RMDSZ-t, nem kizárt, hogy Borbély megmentésével tettek gesztust a szövetség felé. Ami némileg olyan, mintha bármely polgár ellen csakis akkor indulhatna bűnvádi eljárás, ha munkahelyi kollégái jóváhagyják azt.
Mivel azonban ez nincs így, a polgárok közötti jogegyenlőség elve sérül. És ez teljesen független attól, mennyire megalapozott vagy sem az ügyészség kérése.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2015. március 13.
Támogatást ígért Seszták Miklós
Magyarország olyan fejlesztéseket szeretne támogatni, amelyek munkahelyeket hoznak létre, nemcsak a határon belül, hanem azon kívül is, azért, hogy minden magyar szülőföldjén boldogulhasson – jelentette ki Seszták Miklós, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának vezetője pénteken Csíkszeredában.
Erdélyi munkalátogatása során pénteken Csík vendége volt Seszták Miklós, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának vezetője, aki délelőtt a szépvízi tejfeldolgozó üzemet tekintette meg, majd Csíkszeredában a megyeházán bemutatták neki a Hargita-hegység rendezési tervét és a Hargita sírégió tervét. Az alkalomból politikusokkal, polgármesterekkel, vállalkozókkal, közbirtokossági vezetőkkel is találkozott. A találkozó utáni sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bevezetőjében elmondta, a nemzetpolitika gazdasági vonatkozásait próbálják erősíteni a mostani találkozósorozattal. A fejlesztési miniszter hangsúlyozta, Magyarország számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy elérje a gazdasági gyarapodást, és olyan fejlesztéseket támogasson, amelyek munkahelyeket hoznak létre – nemcsak a határon belül, hanem azon kívül is, hogy minden magyar szülőföldjén boldogulhasson.
A miniszter szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium politikai célja, hogy az egész nemzet fejlődését szolgálja. Ez üzleti szempontból, a felvevőpiac számára is lényeges kérdés, mert nem mindegy, hogy egy magyar terméket mekkora piacon lehet értékesíteni – mutatott rá Seszták, aki fontosnak nevezte a magyar-román gazdasági, üzleti kapcsolatok erősítését is. Az általa vezetett tárca fontos feladatának nevezte az Európai Unió közvetlen támogatási lehetőségeihez való hozzáférést megkönnyítő, interaktív információs bázis létrehozását a Magyar Fejlesztési Központ keretében, amely a támogatási lehetőségek iránt érdeklődőknek jelent segítséget.
A fiatalok körében erősödő elvándorlási szándékkal kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva Seszták Miklós úgy értékelte, azon kell dolgozni, hogy a fiatalok elsősorban ne a kivándorlás, hanem a tapasztalatszerzés céljával vállaljanak munkát külföldön. Közölte, keresik a megoldást arra, hogy magyar tulajdonú bankok segítségével támogatási programot indítsanak Erdélyben is azon gazdasági szereplők számára, akik uniós forrásokat pályáznak meg, és önrészre van szükségük. A tárcavezető szerint az erdélyi befektetések iránt érdeklődő magyarországi vállalkozókat gazdasági fórumok, konferenciák keretében szeretnék kapcsolatba hozni itteni gazdasági szereplőkkel, ugyanakkor a székely termékek számára is igyekeznek minél nagyobb piacot biztosítani.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
Magyarország olyan fejlesztéseket szeretne támogatni, amelyek munkahelyeket hoznak létre, nemcsak a határon belül, hanem azon kívül is, azért, hogy minden magyar szülőföldjén boldogulhasson – jelentette ki Seszták Miklós, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának vezetője pénteken Csíkszeredában.
Erdélyi munkalátogatása során pénteken Csík vendége volt Seszták Miklós, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának vezetője, aki délelőtt a szépvízi tejfeldolgozó üzemet tekintette meg, majd Csíkszeredában a megyeházán bemutatták neki a Hargita-hegység rendezési tervét és a Hargita sírégió tervét. Az alkalomból politikusokkal, polgármesterekkel, vállalkozókkal, közbirtokossági vezetőkkel is találkozott. A találkozó utáni sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bevezetőjében elmondta, a nemzetpolitika gazdasági vonatkozásait próbálják erősíteni a mostani találkozósorozattal. A fejlesztési miniszter hangsúlyozta, Magyarország számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy elérje a gazdasági gyarapodást, és olyan fejlesztéseket támogasson, amelyek munkahelyeket hoznak létre – nemcsak a határon belül, hanem azon kívül is, hogy minden magyar szülőföldjén boldogulhasson.
A miniszter szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium politikai célja, hogy az egész nemzet fejlődését szolgálja. Ez üzleti szempontból, a felvevőpiac számára is lényeges kérdés, mert nem mindegy, hogy egy magyar terméket mekkora piacon lehet értékesíteni – mutatott rá Seszták, aki fontosnak nevezte a magyar-román gazdasági, üzleti kapcsolatok erősítését is. Az általa vezetett tárca fontos feladatának nevezte az Európai Unió közvetlen támogatási lehetőségeihez való hozzáférést megkönnyítő, interaktív információs bázis létrehozását a Magyar Fejlesztési Központ keretében, amely a támogatási lehetőségek iránt érdeklődőknek jelent segítséget.
A fiatalok körében erősödő elvándorlási szándékkal kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva Seszták Miklós úgy értékelte, azon kell dolgozni, hogy a fiatalok elsősorban ne a kivándorlás, hanem a tapasztalatszerzés céljával vállaljanak munkát külföldön. Közölte, keresik a megoldást arra, hogy magyar tulajdonú bankok segítségével támogatási programot indítsanak Erdélyben is azon gazdasági szereplők számára, akik uniós forrásokat pályáznak meg, és önrészre van szükségük. A tárcavezető szerint az erdélyi befektetések iránt érdeklődő magyarországi vállalkozókat gazdasági fórumok, konferenciák keretében szeretnék kapcsolatba hozni itteni gazdasági szereplőkkel, ugyanakkor a székely termékek számára is igyekeznek minél nagyobb piacot biztosítani.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
2015. március 13.
Ünnepel a Maros megyei magyarság
A magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján a legtöbb Maros megyei magyarlakta közösségben megemlékezéseket szerveznek.
Szovátán már pénteken elkezdődik az ünneplés, 17 órától a Sófalvi Illyés Lajos Általános Iskola diákjai mutatnak be ünnepi műsort a Domkos Kázmér Művelődési Házban. Vasárnap az ünnepi istentiszteletek után 15 órától közös ünneplésre, felszólalásokra, koszorúzásra kerül sor az 1848-as hősök kopjafájánál, a Városháza udvarán. Ezt követően a tömeg felvonul a fürdőtelepre, ahol a Petőfi-parkban koszorúznak a költő szobránál.
Nyárádszeredában is pénteken ünnepelnek a Deák Farkas Általános Iskola tanulói és a hozzájuk csatlakozó érdeklődők: 11 órától Szász Károly lelkész-forradalmár sírjánál koszorúznak, 17 órától a művelődési házban mutatnak be zenés-irodalmi műsort és fellép a Bekecs néptáncegyüttes is. Vasárnap délben az istentiszteletek után Deák Farkas főtéren álló szobránál koszorúznak, míg az andrásfalviak Deák Farkas sírkertjébe vonulnak. A városhoz tartozó Székelytompán is délben koszorúznak a szabadságharcban elesett tizenegy helyi hős emlékművénél.
Erdőszentgyörgyön vasárnap 12 órától a parkban álló kopjafáknál koszorúznak, majd a kultúrotthonba vonulnak, ahol ünnepi műsorra kerül sor.
Marosludason pénteken 16 órakor a Petőfi-szobornál koszorúznak, majd a művelődési házban lesz ünnepi műsor, 18 órától a Jumbo vendéglőben Magyar Estet tartanak. Szászrégenben az Eugen Nicoară Ifjúsági Házban szombaton 18 órától kezdődő ünnepségen emlékeznek a magyarok.
Csíkfalva községben vasárnap: Jobbágyfalván az ökuménikus istentiszteletet követően 11 órától a hősök emlékművénél emlékeznek és koszorúznak, Csíkfalván 12,30 órától, Nyárádszentmártonban14 órától koszorúznak az emlékműveknél, míg Vadadban 15 órakor hajtanak fejet a kopjafánál. Mindenik helyszínen fellép a Nagy Ferenc Férfikar is.
Nyárádgálfalván pénteken 12 órától emlékeznek és koszorúznak a Szentiváni Mihály Általános Iskolában a névadó reformkori politikus, író, költő szobránál, Szentháromságon vasárnap 15 órától emlékeznek a kultúrotthonban. Backamadarason a délelőtti istentisztelet után a kultúrotthonban mutatnak be ünnepi műsort, Szentgericén a templomokból kijövő felekezetek az iskola udvarán álló emlékműnél koszorúznak.
Ákosfalván is az istentisztelet és szentmise után a faluközponti emlékműnél és kopjafánál koszorúznak, ugyanígy Nyárádszentbenedeken is a Ferenczy Júlia-emlékparkban álló kopjafánál koszorúznak és mutatnak be műsort az istentisztelet után.
Kibéden vasárnap 18 órakor koszorúznak a faluközpontban álló emlékműnél, majd a kultúrotthonban mutatnak be műsort a fiatalok. Makfalván közös ünneplésre várják az MPP és RMDSZ híveit: 16 órától ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, ezután bemutatják a nemrég megjelent Makfalva, a Dózsák faluja című könyvet, majd a templomkertben álló emlékműnél koszorúznak.
Gyulakután a délelőtti istentisztelet keretében Gálfalvi László tanár tart előadást a szabadságharc koráról, majd a templomkertben koszorúznak a különböző szervezetek, ezután a kultúrotthonban vonulnak, ahol a polgármester köszöntője után az iskolások és a Szivárvány néptánccsoport mutat be ünnepi műsort.
Havadtőn a 15 órától kezdődő istentisztelet keretében emlékeznek, majd a templomkertben álló kopjafánál koszorúznak, a kultúrotthonban pedig az iskolások mutatnak be műsort.
Kelementelkén a 15,30 órakor kezdődő istentisztelet keretében lesz emlékműsor, majd a Simén-kúria falára tavaly visszakerült Petőfi- és Bem-plaketteknél koszorúznak.
Vámosgálfaván a Fogarasi Sámuel Általános Iskolában pénteken tartanak emlékműsort a szabadságharc jeleneteinek bemutatásával, majd vasárnap délben, istentisztelet után a templomkertben álló kopjafánál koszorúznak.
Búzásbesenyőben vasárnap délben a katolikus templomban emlékeznek a forradalmi eseményekre a helyi Gaudete kórus közreműködésével, 13 órától Kerelőszentpálon a katolikus templomkertben emlékeznek és koszorúznak, míg a szomszédos Magyardellőn szombaton 17 órától a kopjafánál.
Marosvásárhelyen is megemlékezést szerveztek a magyar pártok
Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros Megyei szervezete március 15-én délután 2 órától a Petőfi-szobornál szervezi meg ünnepi rendezvényét, ahol Sebestyén Péter római katolikus plébános és Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei szervezetének elnöke mondanak ünnepi beszédet. Fellépnek Csíki Hajnal színművész, a Gecse utcai Református Egyházközség Evangélium kórusa és Szőlősi Katalin népdalénekes. Tekintettel a közelmúlt marosvásárhelyi eseményeire és közhangulatára, valamint a magyarság közös fellépésének szükségszerűségére, ugyanakkor az egymás iránti bizalomépítés és az együtt ünneplés szándékának jegyében az Erdélyi Magyar Néppárt meghívta az RMDSZ és az MPP maros megyei szervezeteinek vezetőit, hogy vegyenek részt az ünnepségen. Ennek szellemében részt vesznek az EMNP és EMNT képviselői a Székely Vértanúk szobránál tartandó RMDSZ által szervezett ünnepségen. A Petőfi-szobornál tartandó ünnepséget megelőzően déli 12 órától Szántai Lajos budapesti művészettörténész Sas hátán garabonciás. Petőfi és a világszabadság címmel tart előadást a Bolyai-téri unitárius egyházközség Dersi János termében. Kokárdák készítésére ugyanitt nyílik lehetőség 12 és 13 óra között az Unitárcoop Alapítvány közreműködésével.
Az RMDSZ által Marosvásárhelyen szervezett március 15-iki megemlékező programsorozat 12 órától kezdődik a Bernády-téren, a Bem-emlékplakett megkoszorúzásával. 16 órától kezdődik az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetének központi rendezvénye a Postaréten, a székely vértanúk emlékművénél, ahol több kórus és dalárda együtt éneklésében szólalnak meg Kossuth-nóták, a Szózat és nemzeti himnuszaink. A kulturális műsort és ünnepi beszédeket koszorúzás követi. 18 órától a Kultúrpalota nagytermében kerül sor a Könyv és gyertya díjátadó gálára. A díj elismerés és köszönet azoknak, akik az 1990. február 10-én megfogalmazott eszmék, értékelvek és célkitűzések mellett kitartottak, ezek szellemében végezték munkájukat és szolgálatukat. Az ünnepségen fellép Csíki Hajnal színművész, Trózner Kincső énekes, valamint két neves magyarországi előadóművész, Palya Bea és Szokalay Balázs tart rendkívüli koncertet. A belépés díjtalan.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
A magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján a legtöbb Maros megyei magyarlakta közösségben megemlékezéseket szerveznek.
Szovátán már pénteken elkezdődik az ünneplés, 17 órától a Sófalvi Illyés Lajos Általános Iskola diákjai mutatnak be ünnepi műsort a Domkos Kázmér Művelődési Házban. Vasárnap az ünnepi istentiszteletek után 15 órától közös ünneplésre, felszólalásokra, koszorúzásra kerül sor az 1848-as hősök kopjafájánál, a Városháza udvarán. Ezt követően a tömeg felvonul a fürdőtelepre, ahol a Petőfi-parkban koszorúznak a költő szobránál.
Nyárádszeredában is pénteken ünnepelnek a Deák Farkas Általános Iskola tanulói és a hozzájuk csatlakozó érdeklődők: 11 órától Szász Károly lelkész-forradalmár sírjánál koszorúznak, 17 órától a művelődési házban mutatnak be zenés-irodalmi műsort és fellép a Bekecs néptáncegyüttes is. Vasárnap délben az istentiszteletek után Deák Farkas főtéren álló szobránál koszorúznak, míg az andrásfalviak Deák Farkas sírkertjébe vonulnak. A városhoz tartozó Székelytompán is délben koszorúznak a szabadságharcban elesett tizenegy helyi hős emlékművénél.
Erdőszentgyörgyön vasárnap 12 órától a parkban álló kopjafáknál koszorúznak, majd a kultúrotthonba vonulnak, ahol ünnepi műsorra kerül sor.
Marosludason pénteken 16 órakor a Petőfi-szobornál koszorúznak, majd a művelődési házban lesz ünnepi műsor, 18 órától a Jumbo vendéglőben Magyar Estet tartanak. Szászrégenben az Eugen Nicoară Ifjúsági Házban szombaton 18 órától kezdődő ünnepségen emlékeznek a magyarok.
Csíkfalva községben vasárnap: Jobbágyfalván az ökuménikus istentiszteletet követően 11 órától a hősök emlékművénél emlékeznek és koszorúznak, Csíkfalván 12,30 órától, Nyárádszentmártonban14 órától koszorúznak az emlékműveknél, míg Vadadban 15 órakor hajtanak fejet a kopjafánál. Mindenik helyszínen fellép a Nagy Ferenc Férfikar is.
Nyárádgálfalván pénteken 12 órától emlékeznek és koszorúznak a Szentiváni Mihály Általános Iskolában a névadó reformkori politikus, író, költő szobránál, Szentháromságon vasárnap 15 órától emlékeznek a kultúrotthonban. Backamadarason a délelőtti istentisztelet után a kultúrotthonban mutatnak be ünnepi műsort, Szentgericén a templomokból kijövő felekezetek az iskola udvarán álló emlékműnél koszorúznak.
Ákosfalván is az istentisztelet és szentmise után a faluközponti emlékműnél és kopjafánál koszorúznak, ugyanígy Nyárádszentbenedeken is a Ferenczy Júlia-emlékparkban álló kopjafánál koszorúznak és mutatnak be műsort az istentisztelet után.
Kibéden vasárnap 18 órakor koszorúznak a faluközpontban álló emlékműnél, majd a kultúrotthonban mutatnak be műsort a fiatalok. Makfalván közös ünneplésre várják az MPP és RMDSZ híveit: 16 órától ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, ezután bemutatják a nemrég megjelent Makfalva, a Dózsák faluja című könyvet, majd a templomkertben álló emlékműnél koszorúznak.
Gyulakután a délelőtti istentisztelet keretében Gálfalvi László tanár tart előadást a szabadságharc koráról, majd a templomkertben koszorúznak a különböző szervezetek, ezután a kultúrotthonban vonulnak, ahol a polgármester köszöntője után az iskolások és a Szivárvány néptánccsoport mutat be ünnepi műsort.
Havadtőn a 15 órától kezdődő istentisztelet keretében emlékeznek, majd a templomkertben álló kopjafánál koszorúznak, a kultúrotthonban pedig az iskolások mutatnak be műsort.
Kelementelkén a 15,30 órakor kezdődő istentisztelet keretében lesz emlékműsor, majd a Simén-kúria falára tavaly visszakerült Petőfi- és Bem-plaketteknél koszorúznak.
Vámosgálfaván a Fogarasi Sámuel Általános Iskolában pénteken tartanak emlékműsort a szabadságharc jeleneteinek bemutatásával, majd vasárnap délben, istentisztelet után a templomkertben álló kopjafánál koszorúznak.
Búzásbesenyőben vasárnap délben a katolikus templomban emlékeznek a forradalmi eseményekre a helyi Gaudete kórus közreműködésével, 13 órától Kerelőszentpálon a katolikus templomkertben emlékeznek és koszorúznak, míg a szomszédos Magyardellőn szombaton 17 órától a kopjafánál.
Marosvásárhelyen is megemlékezést szerveztek a magyar pártok
Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros Megyei szervezete március 15-én délután 2 órától a Petőfi-szobornál szervezi meg ünnepi rendezvényét, ahol Sebestyén Péter római katolikus plébános és Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei szervezetének elnöke mondanak ünnepi beszédet. Fellépnek Csíki Hajnal színművész, a Gecse utcai Református Egyházközség Evangélium kórusa és Szőlősi Katalin népdalénekes. Tekintettel a közelmúlt marosvásárhelyi eseményeire és közhangulatára, valamint a magyarság közös fellépésének szükségszerűségére, ugyanakkor az egymás iránti bizalomépítés és az együtt ünneplés szándékának jegyében az Erdélyi Magyar Néppárt meghívta az RMDSZ és az MPP maros megyei szervezeteinek vezetőit, hogy vegyenek részt az ünnepségen. Ennek szellemében részt vesznek az EMNP és EMNT képviselői a Székely Vértanúk szobránál tartandó RMDSZ által szervezett ünnepségen. A Petőfi-szobornál tartandó ünnepséget megelőzően déli 12 órától Szántai Lajos budapesti művészettörténész Sas hátán garabonciás. Petőfi és a világszabadság címmel tart előadást a Bolyai-téri unitárius egyházközség Dersi János termében. Kokárdák készítésére ugyanitt nyílik lehetőség 12 és 13 óra között az Unitárcoop Alapítvány közreműködésével.
Az RMDSZ által Marosvásárhelyen szervezett március 15-iki megemlékező programsorozat 12 órától kezdődik a Bernády-téren, a Bem-emlékplakett megkoszorúzásával. 16 órától kezdődik az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetének központi rendezvénye a Postaréten, a székely vértanúk emlékművénél, ahol több kórus és dalárda együtt éneklésében szólalnak meg Kossuth-nóták, a Szózat és nemzeti himnuszaink. A kulturális műsort és ünnepi beszédeket koszorúzás követi. 18 órától a Kultúrpalota nagytermében kerül sor a Könyv és gyertya díjátadó gálára. A díj elismerés és köszönet azoknak, akik az 1990. február 10-én megfogalmazott eszmék, értékelvek és célkitűzések mellett kitartottak, ezek szellemében végezték munkájukat és szolgálatukat. Az ünnepségen fellép Csíki Hajnal színművész, Trózner Kincső énekes, valamint két neves magyarországi előadóművész, Palya Bea és Szokalay Balázs tart rendkívüli koncertet. A belépés díjtalan.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. március 13.
Megelégelték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői, hogy a nagyváradi temető névadójának, Rulikowski Kázmérnak a sírján alig olvasható a magyar felirat, ezért megbíztak egy szakembert, hogy újítsa fel azt.
Olyan módszert választottak, amellyel biztos, hogy még hosszú évtizedekig megmarad a sírfelirat: Pongrácz Lajos restaurátor aranyfüst lemezeket használt a felújítás elvégzésekor.
A síremlék előtt Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Nagy József Barna, az EMNT régióelnöke csütörtökön rögtönzött sajtótájékoztatót tartottak. Elmondták: két évvel ezelőtt figyeltek fel arra, hogy alig olvasható a felirat. Annak ellenére, hogy az RMDSZ képviselői is évről évre megkoszorúzzák a szabadsághős síremlékét, semmit nem tettek azért, hogy felújítsák azt.
Nehezményezték azt is, hogy a síremléken amatőr módon tüntették fel a lengyel és a román feliratot. Amennyiben engedélyt kapnak rá, azokat is rendbe tennék. Ugyanakkor beadvánnyal fordulnak az önkormányzathoz, és felajánlják a segítségüket a sír környékének rendbetételéhez is – mondták.
A két elöljáró emlékeztetett arra, hogy a tavaly Czárán Gyula mellszobrának megrongált betűit is helyreállították, és ígértet tettek, hogy lehetőségeikhez mérten a továbbiakban is folytatni fogják a megrongált vagy elhanyagolt emlékművek rendbetételét.
itthon.ma//erdelyorszag
Olyan módszert választottak, amellyel biztos, hogy még hosszú évtizedekig megmarad a sírfelirat: Pongrácz Lajos restaurátor aranyfüst lemezeket használt a felújítás elvégzésekor.
A síremlék előtt Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Nagy József Barna, az EMNT régióelnöke csütörtökön rögtönzött sajtótájékoztatót tartottak. Elmondták: két évvel ezelőtt figyeltek fel arra, hogy alig olvasható a felirat. Annak ellenére, hogy az RMDSZ képviselői is évről évre megkoszorúzzák a szabadsághős síremlékét, semmit nem tettek azért, hogy felújítsák azt.
Nehezményezték azt is, hogy a síremléken amatőr módon tüntették fel a lengyel és a román feliratot. Amennyiben engedélyt kapnak rá, azokat is rendbe tennék. Ugyanakkor beadvánnyal fordulnak az önkormányzathoz, és felajánlják a segítségüket a sír környékének rendbetételéhez is – mondták.
A két elöljáró emlékeztetett arra, hogy a tavaly Czárán Gyula mellszobrának megrongált betűit is helyreállították, és ígértet tettek, hogy lehetőségeikhez mérten a továbbiakban is folytatni fogják a megrongált vagy elhanyagolt emlékművek rendbetételét.
itthon.ma//erdelyorszag
2015. március 13.
Seszták Miklós: a külhoni nemzetrészeket is segíti a Magyar Fejlesztési Központ
Nemcsak a magyarországiakat, hanem a külhoni nemzetrészeket is segíti az idén létrehozott Magyar Fejlesztési Központ a közvetlenül elérhető brüsszeli támogatások megpályázásában - jelentette ki Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter pénteken Csíkszeredában.
Rámutatott: a tárca neve is jelzi: a magyar kormány az egész nemzet fejlődését akarja szolgálni, mert az a cél, hogy minden magyar szülőföldjén tudjon boldogulni.
Seszták Miklós a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) meghívására érkezett négynapos munkalátogatásra Erdélybe, ahol vállalkozókkal, önkormányzati vezetőkkel találkozik.
Seszták Miklós az MTI érdeklődésére kifejtette: az egyes tagországokra leosztott, nemzeti forrásokon kívül léteznek a direkt brüsszeli források, vagyis olyan programok, amelyekre bármely uniós polgár, gazdasági, vagy nonprofit társaság, önkormányzat pályázhat. Magyarország azzal tud segíteni, hogy a Magyar Fejlesztési Központnál magyarul, közérthető nyelvezeten közétett információs bázist interneten a külhoni magyar pályázók számára is elérhetővé teszi. A Magyar Fejlesztési Központ nem tervez irodahálózatot kialakítani a Kárpát-medencében, de road-showkat, konferenciákat szervez majd azokban a térségekben, ahol az internetalapú tájékoztatás nem elég.
A miniszter elmondta: fontosnak tartja a román-magyar fejlesztéspolitikai kapcsolatok erősítését is: ennek érdekében többször tárgyalt már a bukaresti partnerekkel. Beszámolt róla: a tavaly aláírt magyar-román közútfejlesztési keretmegállapodásnak megfelelően folyik az építkezés a (Szegedet-Araddal összekötő) M43-autópálya Makó és az országhatár közötti szakaszán, amely gyorsforgalmi kapcsolatot teremt Nyugat-Európa felé Románia egészének, és az erdélyi magyarságnak is.
Elkészültek az M4-es autópályát a Berettyóujfalun keresztül az országhatárral összekötő szakasz tervei is, amelyet 2017-18-ban szeretnének megépíteni. Tervezik a Debrecen-Berettyóújfalu M35-ös autóút folytatását, amely szintén a keleti országrész és Erdélyt kötné be a nyugat-európai infrastruktúra-hálózatba - mondta Seszták Miklós.
Közös sajtóértekezletükön Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke rámutatott: látogatás megszervezésével a nemzetpolitika gazdasági dimenzióját akarták erősíteni, mert a külhoni közösség a magyar-magyar, illetve a Magyarország és Románia közötti kapcsolatok erősítésében is érdekelt.
Az RMDSZ-nek fontos, hogy szoros, partneri kapcsolata legyen a magyar kormányzattal, hogy a nemzeti fejlesztési tárca és az erdélyi vállalkozók kapcsolatépítését segítse, mint ahogy abban is szerepet vállal, hogy román-magyar kapcsolatokat, és partnerséget erősítse - tette hozzá Kelemen Hunor.
Seszták Miklós székelyföldi találkozói után Kolozsváron és a Partiumban folytatja erdélyi útját. Budapest, (MTI)
Nemcsak a magyarországiakat, hanem a külhoni nemzetrészeket is segíti az idén létrehozott Magyar Fejlesztési Központ a közvetlenül elérhető brüsszeli támogatások megpályázásában - jelentette ki Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter pénteken Csíkszeredában.
Rámutatott: a tárca neve is jelzi: a magyar kormány az egész nemzet fejlődését akarja szolgálni, mert az a cél, hogy minden magyar szülőföldjén tudjon boldogulni.
Seszták Miklós a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) meghívására érkezett négynapos munkalátogatásra Erdélybe, ahol vállalkozókkal, önkormányzati vezetőkkel találkozik.
Seszták Miklós az MTI érdeklődésére kifejtette: az egyes tagországokra leosztott, nemzeti forrásokon kívül léteznek a direkt brüsszeli források, vagyis olyan programok, amelyekre bármely uniós polgár, gazdasági, vagy nonprofit társaság, önkormányzat pályázhat. Magyarország azzal tud segíteni, hogy a Magyar Fejlesztési Központnál magyarul, közérthető nyelvezeten közétett információs bázist interneten a külhoni magyar pályázók számára is elérhetővé teszi. A Magyar Fejlesztési Központ nem tervez irodahálózatot kialakítani a Kárpát-medencében, de road-showkat, konferenciákat szervez majd azokban a térségekben, ahol az internetalapú tájékoztatás nem elég.
A miniszter elmondta: fontosnak tartja a román-magyar fejlesztéspolitikai kapcsolatok erősítését is: ennek érdekében többször tárgyalt már a bukaresti partnerekkel. Beszámolt róla: a tavaly aláírt magyar-román közútfejlesztési keretmegállapodásnak megfelelően folyik az építkezés a (Szegedet-Araddal összekötő) M43-autópálya Makó és az országhatár közötti szakaszán, amely gyorsforgalmi kapcsolatot teremt Nyugat-Európa felé Románia egészének, és az erdélyi magyarságnak is.
Elkészültek az M4-es autópályát a Berettyóujfalun keresztül az országhatárral összekötő szakasz tervei is, amelyet 2017-18-ban szeretnének megépíteni. Tervezik a Debrecen-Berettyóújfalu M35-ös autóút folytatását, amely szintén a keleti országrész és Erdélyt kötné be a nyugat-európai infrastruktúra-hálózatba - mondta Seszták Miklós.
Közös sajtóértekezletükön Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke rámutatott: látogatás megszervezésével a nemzetpolitika gazdasági dimenzióját akarták erősíteni, mert a külhoni közösség a magyar-magyar, illetve a Magyarország és Románia közötti kapcsolatok erősítésében is érdekelt.
Az RMDSZ-nek fontos, hogy szoros, partneri kapcsolata legyen a magyar kormányzattal, hogy a nemzeti fejlesztési tárca és az erdélyi vállalkozók kapcsolatépítését segítse, mint ahogy abban is szerepet vállal, hogy román-magyar kapcsolatokat, és partnerséget erősítse - tette hozzá Kelemen Hunor.
Seszták Miklós székelyföldi találkozói után Kolozsváron és a Partiumban folytatja erdélyi útját. Budapest, (MTI)
2015. március 15.
Március 15. – Évfordulós megemlékezések világszerte
A magyar kormány több miniszterének, továbbá helyi magyar szervezetek vezetőinek a részvételével tartanak megemlékezéseket a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról ma a szomszédos országokban, továbbá Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is.
A vajdasági központi ünnepségen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mond ünnepi beszédet.
Sepsiszentgyörgyön Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke lesz a fő szónok, míg a Sepsiszentgyörgy melletti Maksán Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke tart ünnepi beszédet.
Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Szatmárnémetiben a Petőfi-szobornál, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig Nagyváradon koszorúz.
A szlovéniai Lendván a központi ünnepségen Hoppál Péter, az EMMI államtitkára mond köszöntőt.
A kárpátaljai Ungváron pedig a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége tart ünnepi megemlékezést. A párizsi Saint-Lazare pályaudvar közelében található Kossuth téren, majd az első magyarországi leányiskola alapítója,Teleki Blanka sírjánál, a Montparnasse temetőben koszorúznak a franciaországi magyar szervezetek és a magyar külképviselet vezetői.
Megemlékezéseket tartanak a tengeren túl is. A torontói rendezvényen Trócsányi László igazságügyi miniszter mond ünnepi beszédet, Washingtonban pedig az Amerikai Magyar Szövetség szervezésében tartanak megemlékezést, amelyen Koszorús Ferenc elnök szólal fel. Megemlékezések, illetve koszorúzások lesznek a helyi magyar szervezetek rendezésében több más amerikai városban is.
MTI
Erdély.ma
A magyar kormány több miniszterének, továbbá helyi magyar szervezetek vezetőinek a részvételével tartanak megemlékezéseket a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról ma a szomszédos országokban, továbbá Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is.
A vajdasági központi ünnepségen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mond ünnepi beszédet.
Sepsiszentgyörgyön Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke lesz a fő szónok, míg a Sepsiszentgyörgy melletti Maksán Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke tart ünnepi beszédet.
Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Szatmárnémetiben a Petőfi-szobornál, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig Nagyváradon koszorúz.
A szlovéniai Lendván a központi ünnepségen Hoppál Péter, az EMMI államtitkára mond köszöntőt.
A kárpátaljai Ungváron pedig a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége tart ünnepi megemlékezést. A párizsi Saint-Lazare pályaudvar közelében található Kossuth téren, majd az első magyarországi leányiskola alapítója,Teleki Blanka sírjánál, a Montparnasse temetőben koszorúznak a franciaországi magyar szervezetek és a magyar külképviselet vezetői.
Megemlékezéseket tartanak a tengeren túl is. A torontói rendezvényen Trócsányi László igazságügyi miniszter mond ünnepi beszédet, Washingtonban pedig az Amerikai Magyar Szövetség szervezésében tartanak megemlékezést, amelyen Koszorús Ferenc elnök szólal fel. Megemlékezések, illetve koszorúzások lesznek a helyi magyar szervezetek rendezésében több más amerikai városban is.
MTI
Erdély.ma
2015. március 15.
Tőkés László: ki kell mondani az igazságot!
„Fel a küzdelemre, haladjunk tovább az elkezdett úton” – üzente Nagyváradon Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Az 1848-as forradalom emléknapján tartott ünnepi beszédében az igazságharc folytatására szólította fel az erdélyi magyarságot, meggyőződése ugyanis, hogy „ki kell mondani az igazságot ahhoz, hogy a láncokat leszakítsuk”.
Úgy véli, nem érdemes szembeállítani a jelképeket a reálpolitikával, hiszen minden egyes szimbólumnak valós tartalma és „súlyos” üzenete van. „Nem véletlenül rejtegették egyesek éveken keresztül a magyar zászlót. A székely lobogó kitűzése sem pusztán hőbörgés” – vallja az EP-képviselő. Kitért ugyanakkor arra is, hogy miközben Brüsszelben szabadon beszélhet magyarul, addig Romániában botrányt okozna, ha ugyanígy tenne a bukaresti parlamentben.
Napjaink nyelvhasználatért, kisebbségi jogokért és az autonómiáért zajló harcát vonta párhuzamba az 1848-as szabadságharccal Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke is, aki a Szacsvay-szobornál tartott koszorúzáson összegyűlt közel kétszáz fős hallgatóság előtt rámutatott: a márciusi ifjaknak akkori választási lehetősége most is aktuális.
„Vállaljuk-e érdekeink megóvását, jogaink kivívását akár konfliktusok árán is, vagy folytatjuk a merjünk kicsik lenni eddigi politikáját” – tette fel a kérdést az EMNP-vezető, aki az RMDSZ-t bírálva sorolta fel a kisebbségi jogok hiányosságait.
„Márpedig az, amitől annyira tartanak, meg fog történni. Igenis lesz Erdélynek autonómiája és önrendelkezése. Mondjunk nemet a félelemre!” – fogalmazott Csomortányi. Hozzátette, amikor Nagyváradon azért harcolnak, hogy a városalapító Szent László szobra visszakerüljön a róla elnevezett főtérre, nem pusztán egy emlékműért küzdenek, hanem azért, hogy megértessék a városvezetéssel, hogy „nem vagyunk másodrendű polgárok”.
Szabolcs Attila magyarországi országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke váradi ünnepi beszédében leszögezte, hogy az Erdélyben élő összes nemzetiségnek joga van a szabadsághoz, és arra kérte a polgárokat, segítsenek felvirágoztatni a térséget, változtassák azt a „béke szigetévé”.
Nagyváradon különben idén is külön ünnepelt a két romániai magyar párt megyei képviselete, ugyanakkor délben Huszár István alpolgármester és Ritli Csongor, a városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője részt vett az EMNP-EMNT közös rendezvényén. A szövetség a forradalom és szabadságharc több emlékhelyén is elhelyezte az emlékezés koszorúit, vasárnap este pedig a tervek szerint fáklyákkal vonultak át a belvároson.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro
„Fel a küzdelemre, haladjunk tovább az elkezdett úton” – üzente Nagyváradon Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Az 1848-as forradalom emléknapján tartott ünnepi beszédében az igazságharc folytatására szólította fel az erdélyi magyarságot, meggyőződése ugyanis, hogy „ki kell mondani az igazságot ahhoz, hogy a láncokat leszakítsuk”.
Úgy véli, nem érdemes szembeállítani a jelképeket a reálpolitikával, hiszen minden egyes szimbólumnak valós tartalma és „súlyos” üzenete van. „Nem véletlenül rejtegették egyesek éveken keresztül a magyar zászlót. A székely lobogó kitűzése sem pusztán hőbörgés” – vallja az EP-képviselő. Kitért ugyanakkor arra is, hogy miközben Brüsszelben szabadon beszélhet magyarul, addig Romániában botrányt okozna, ha ugyanígy tenne a bukaresti parlamentben.
Napjaink nyelvhasználatért, kisebbségi jogokért és az autonómiáért zajló harcát vonta párhuzamba az 1848-as szabadságharccal Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke is, aki a Szacsvay-szobornál tartott koszorúzáson összegyűlt közel kétszáz fős hallgatóság előtt rámutatott: a márciusi ifjaknak akkori választási lehetősége most is aktuális.
„Vállaljuk-e érdekeink megóvását, jogaink kivívását akár konfliktusok árán is, vagy folytatjuk a merjünk kicsik lenni eddigi politikáját” – tette fel a kérdést az EMNP-vezető, aki az RMDSZ-t bírálva sorolta fel a kisebbségi jogok hiányosságait.
„Márpedig az, amitől annyira tartanak, meg fog történni. Igenis lesz Erdélynek autonómiája és önrendelkezése. Mondjunk nemet a félelemre!” – fogalmazott Csomortányi. Hozzátette, amikor Nagyváradon azért harcolnak, hogy a városalapító Szent László szobra visszakerüljön a róla elnevezett főtérre, nem pusztán egy emlékműért küzdenek, hanem azért, hogy megértessék a városvezetéssel, hogy „nem vagyunk másodrendű polgárok”.
Szabolcs Attila magyarországi országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke váradi ünnepi beszédében leszögezte, hogy az Erdélyben élő összes nemzetiségnek joga van a szabadsághoz, és arra kérte a polgárokat, segítsenek felvirágoztatni a térséget, változtassák azt a „béke szigetévé”.
Nagyváradon különben idén is külön ünnepelt a két romániai magyar párt megyei képviselete, ugyanakkor délben Huszár István alpolgármester és Ritli Csongor, a városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője részt vett az EMNP-EMNT közös rendezvényén. A szövetség a forradalom és szabadságharc több emlékhelyén is elhelyezte az emlékezés koszorúit, vasárnap este pedig a tervek szerint fáklyákkal vonultak át a belvároson.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro
2015. március 15.
Kifütyülték Kelemen Hunort Sepsiszentgyörgyön
Többen hazaárulónak minősítették, majd kifütyülte a nemzeti ünnep alkalmából összegyűlt tömeg Kelemen Hunort Sepsiszentgyörgyön. Az eseményen felszólalt még Soltész Miklós, Antal Árpád, Bogos Tibor, továbbá Mucha Oszkár a több ezres tömeg előtt.
A Szabadság térre tartó lovas felvonuláshoz vasárnap délelőtt lehetett csatlakozni, az indulás a megyeszékhely két pontjából történt, illetve a résztvevők ennek alkalmával egy-egy óriás székely és magyar zászlóval vonultak végig a városon. Az ünnepi műsort megelőzően az 1848–49-es honvédemlékműnél koszorúztak az Erzsébet parkban. A hideg, szeles idő ellenére is több ezres tömeg, fiatalok és idősek egyaránt gyűltek össze a nemzeti ünnepnapon, Sepsiszentgyörgyön.
„Nem lennénk most itt, ha nem lettek volna, nem lennének hőseink, viszonyítási pontjaink, szűkebb jelentéktelenebb lenne történelmünk” – hangsúlyozta Antal Árpád, a megyeszékhely polgármestere, aki hozzátette, magasra tették a mércét az elődök, hiszen megmutatták: amikor a haza hív, akkor Székelyföld egy emberként tud lábra állni. A bodvaji kohókban 1848-ban nem csupán a forró fém izzott, akkor öntötték formába először: „kik vagyunk, mit akarunk, és épp ezért elpusztíthatatlan, mert az emberek közös akarata hozta létre” – jelentette ki a polgármester, aki hozzáfűzte, ezért nem hajlandó a székelység egyetlen lépést sem hátrálni: igaz az ügy és közös az érdek. Antal Árpád kihangsúlyozta: Románia felelősséget vállalt a kisebbségekért, hiszen nem csak egy területtel, hanem számos nemzeti közösséggel is bővült az egyesüléskor. A román állam az által tett ígéreteket be kell tartania, tennie kell róla, hogy a kisebbségekhez úgy viszonyuljon: lehessenek jó magyarok és jó román állampolgárok egy időben.
„Nehéz úgy szeretni, ha naponta szájba vernek és megaláznak bennünket” – hangoztatta Antal, aki arról is beszélt, hogy azt kérik Románia vezetőségétől: hallgassák meg a kisebbség kéréseit, mert partnerek akarnak lenni. Napjaink harcait nem fegyverekkel kell megharcolni Antal véleménye alapján, hanem a demokrácia eszközeit felhasználva kell a két legnagyobb értéket megteremteni: a békét és a biztonságot. A románságnak bízniuk kell a területein élő kisebbségekben, mert bizalom nélkül nem lehet továbblépni, valamint engedményeket kell tenniük azokban a kérdésekben, amelyek fontosak: például a magyar hivatalos nyelvvé való válását vagy éppen a területi önrendelkezést. „Nem vagyunk szakadárok, sem terroristák” – hangsúlyozta ismét a megyeszékhelyi vezető, aki arra is kitért, hogy nem az Amerikai Egyesült Államokkal kell partnerségi szerződéseket kötni, hisz nem attól lesz erős a nemzet, ha nagyhatalmakkal szerződik.
Elmondta, ezek a nagyhatalmak főként azon kisebbségek kérését veszik figyelembe, akik erőszakhoz folyamodnak, így bátorítva az erőszakot előtérbe helyező megoldásokat. Éppen ezért Antal azt kéri tőlük, hogy álljanak a demokratikus eszközöket békésen használók mellé, támogassák törekvéseiket, gyakoroljanak nyomást a kisebbségekkel mostohán bánó államokra. Székelyföld mindannyiunké, úgy a román közösségé, mint a magyaroké is – zárta gondolatait Antal Árpád, akinek felszólalását több alkalommal is tapssal szakította meg a tömeg.
Bogos Tibor, a Székelykevei Helyi Közösség Tanácsának elnöke örömét fejezte ki, hogy a vajdaság legdélebben fekvő magyar településéről érkezve együtt ünnepelhet a székelyföldiekkel a nemzeti ünnep alkalmából. Elszakítottak, felapróztak, hogy gyengítsék erőnket – magyarázta a székelykevei vendég, aki hozzátette, a kisebbség sorsa nem lesz soha jó, hiszen megmaradni kisebbségben, vagy éppen szórványban a csodával határos helyzet. Tenni és akarni, nem belenyugodni, hanem küzdeni kell, és ha megbotlunk: fel kell állni, egymásba kapaszkodni, mert csak a bátorság és a vasakarat vezet célba – hangoztatta Bogos Tibor, aki hozzátette, generációk nőttek fel ezeken az eszméken, továbbéltetése pedig nagyon fontos feladat. Nem véletlenül ez a szülőföldünk, itt van dolgunk, családot kell alapítani, gyereket nevelni, megmaradni a hazánkban – említette a székelykevei elöljáró.
Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Magyarország üzenetét hozta, ugyanakkor felszólalása alkalmával többször is hangsúlyozta: legyen béke, szabadság és egyetértés. Mint mondta, a pesti jogos törekvések megvalósítása a társadalom egészére kihatott. Figyelmeztetett, Magyarország továbbra is céljának tekinti az elszakadt területeken élő magyar közösségek államalakító tényezőkként való számontartását, a nemzeti örökség, a magyar kultúra, illetve a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeinek ápolását és megóvását. Soltész kitért arra, hogy hasonlóan fogalmaz Románia alkotmánya is, ennek megfelelően tehát az állam el kell ismerje és biztosítsa minden állampolgára számára az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételeket. Ugyanez a feladatuk a romániai kisebbségek felelős vezetői számára is, és a három törekvésnek egy irányba mutatónak, egymást erősítőnek kell lennie – jelentette ki Soltész.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke alig lépett a színpadra, a jelen levő tömeg azonnal kifütyülte, többen a „hazaáruló” és a „bű’ RMDSZ-es vezető” szöveget skandálta. Mindennek ellenére a szövetség elnöke folytatta beszédét, amelyet több alkalommal is füttyel és további gyalázkodó szövegek skandálásával szakítottak félbe. „Él a magyarok életében az a szabadságharc, amely változásokat hozott a nemzet önbecsülésében és gyökeresen átformálta a társadalmi rendet” – emelte ki Kelemen. A szövetség országos vezetőjének véleménye alapján egyszerű a magyarázat arra, hogy a ’48-as történéseket követően 167 évvel később is Erdély, de Magyarország szerte is tízezrek hajtanak fejet a hősök szobrai, emlékhelyei előtt: a szabadság fogalmában kell keresni a választ.
„Vannak olyan értékek, amelyeket nem lehet megtermelni, előállítani gyárakban, mert csak a mi szívünkben, akaratunkban van jelen. Épp azok az értékek ezek, amelyeket 1848-ban is fontosnak tartottak, azokról az értékekről, amelyekért emberáldozatot kellett hozni” – emelte ki Kelemen Hunor, aki hozzátette, itt keleten a helyzet változatlan, hiszen napjainkban is az egyenlőségért és testvériségért kell újra kezdeni a harcot. Vannak, akik tiltani akarják emlékezéseinket, akadályozni, hogy utcára menjünk és megtartsuk nemzeti ünnepeinket, valamint a szocialista diktatúra méltó utódai meg akarnak fosztani a nemzeti szimbólumok használatától, kultúránktól, iskoláinktól, azaz a nemzeti identitás alapjaitól – magyarázta a párt elnöke.
Az ünnep alkalmával felszólalt Mucha Oszkár, az Erdélyi Magyar Ifjak által hetedik alkalommal megszervezett szónokverseny győztese is, aki a fiatalok közösségi felelősségvállalására hívta fel a figyelmet. „Most, 2015-ben ugyanaz a feladatunk, ami Petőfinek, s az ő kortársainak volt: keresni és kutatni kell azokat a problémákat, amelyek hátráltatnak bennünket a fejlődésben, kibontakozásban és a közösségünk előrehaladásával” – hangoztatta az ifjú szónok, aki hozzátette, a technológiai fejlődés következtében a fiatalok gyakran nem tesznek a jobb megélhetés érdekében, inkább „szenderegnek” elektronikai eszközeik előtt. Nem a nagy forradalmak gondolatától kell összeroppanni, hanem hinni kell abban, hogy személyesen mindenki képes nap, mint nap tenni valamit, ami által megélheti saját kis forradalmát – vallja Mucha Oszkár, aki a fiatalságot akarja „felébreszteni”.
A sepsiszentgyörgyi, március 15-i ünnepséget kovács István, unitárius lelkész áldása, majd a magyar és székely himnusz eléneklése zárta.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
Többen hazaárulónak minősítették, majd kifütyülte a nemzeti ünnep alkalmából összegyűlt tömeg Kelemen Hunort Sepsiszentgyörgyön. Az eseményen felszólalt még Soltész Miklós, Antal Árpád, Bogos Tibor, továbbá Mucha Oszkár a több ezres tömeg előtt.
A Szabadság térre tartó lovas felvonuláshoz vasárnap délelőtt lehetett csatlakozni, az indulás a megyeszékhely két pontjából történt, illetve a résztvevők ennek alkalmával egy-egy óriás székely és magyar zászlóval vonultak végig a városon. Az ünnepi műsort megelőzően az 1848–49-es honvédemlékműnél koszorúztak az Erzsébet parkban. A hideg, szeles idő ellenére is több ezres tömeg, fiatalok és idősek egyaránt gyűltek össze a nemzeti ünnepnapon, Sepsiszentgyörgyön.
„Nem lennénk most itt, ha nem lettek volna, nem lennének hőseink, viszonyítási pontjaink, szűkebb jelentéktelenebb lenne történelmünk” – hangsúlyozta Antal Árpád, a megyeszékhely polgármestere, aki hozzátette, magasra tették a mércét az elődök, hiszen megmutatták: amikor a haza hív, akkor Székelyföld egy emberként tud lábra állni. A bodvaji kohókban 1848-ban nem csupán a forró fém izzott, akkor öntötték formába először: „kik vagyunk, mit akarunk, és épp ezért elpusztíthatatlan, mert az emberek közös akarata hozta létre” – jelentette ki a polgármester, aki hozzáfűzte, ezért nem hajlandó a székelység egyetlen lépést sem hátrálni: igaz az ügy és közös az érdek. Antal Árpád kihangsúlyozta: Románia felelősséget vállalt a kisebbségekért, hiszen nem csak egy területtel, hanem számos nemzeti közösséggel is bővült az egyesüléskor. A román állam az által tett ígéreteket be kell tartania, tennie kell róla, hogy a kisebbségekhez úgy viszonyuljon: lehessenek jó magyarok és jó román állampolgárok egy időben.
„Nehéz úgy szeretni, ha naponta szájba vernek és megaláznak bennünket” – hangoztatta Antal, aki arról is beszélt, hogy azt kérik Románia vezetőségétől: hallgassák meg a kisebbség kéréseit, mert partnerek akarnak lenni. Napjaink harcait nem fegyverekkel kell megharcolni Antal véleménye alapján, hanem a demokrácia eszközeit felhasználva kell a két legnagyobb értéket megteremteni: a békét és a biztonságot. A románságnak bízniuk kell a területein élő kisebbségekben, mert bizalom nélkül nem lehet továbblépni, valamint engedményeket kell tenniük azokban a kérdésekben, amelyek fontosak: például a magyar hivatalos nyelvvé való válását vagy éppen a területi önrendelkezést. „Nem vagyunk szakadárok, sem terroristák” – hangsúlyozta ismét a megyeszékhelyi vezető, aki arra is kitért, hogy nem az Amerikai Egyesült Államokkal kell partnerségi szerződéseket kötni, hisz nem attól lesz erős a nemzet, ha nagyhatalmakkal szerződik.
Elmondta, ezek a nagyhatalmak főként azon kisebbségek kérését veszik figyelembe, akik erőszakhoz folyamodnak, így bátorítva az erőszakot előtérbe helyező megoldásokat. Éppen ezért Antal azt kéri tőlük, hogy álljanak a demokratikus eszközöket békésen használók mellé, támogassák törekvéseiket, gyakoroljanak nyomást a kisebbségekkel mostohán bánó államokra. Székelyföld mindannyiunké, úgy a román közösségé, mint a magyaroké is – zárta gondolatait Antal Árpád, akinek felszólalását több alkalommal is tapssal szakította meg a tömeg.
Bogos Tibor, a Székelykevei Helyi Közösség Tanácsának elnöke örömét fejezte ki, hogy a vajdaság legdélebben fekvő magyar településéről érkezve együtt ünnepelhet a székelyföldiekkel a nemzeti ünnep alkalmából. Elszakítottak, felapróztak, hogy gyengítsék erőnket – magyarázta a székelykevei vendég, aki hozzátette, a kisebbség sorsa nem lesz soha jó, hiszen megmaradni kisebbségben, vagy éppen szórványban a csodával határos helyzet. Tenni és akarni, nem belenyugodni, hanem küzdeni kell, és ha megbotlunk: fel kell állni, egymásba kapaszkodni, mert csak a bátorság és a vasakarat vezet célba – hangoztatta Bogos Tibor, aki hozzátette, generációk nőttek fel ezeken az eszméken, továbbéltetése pedig nagyon fontos feladat. Nem véletlenül ez a szülőföldünk, itt van dolgunk, családot kell alapítani, gyereket nevelni, megmaradni a hazánkban – említette a székelykevei elöljáró.
Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Magyarország üzenetét hozta, ugyanakkor felszólalása alkalmával többször is hangsúlyozta: legyen béke, szabadság és egyetértés. Mint mondta, a pesti jogos törekvések megvalósítása a társadalom egészére kihatott. Figyelmeztetett, Magyarország továbbra is céljának tekinti az elszakadt területeken élő magyar közösségek államalakító tényezőkként való számontartását, a nemzeti örökség, a magyar kultúra, illetve a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeinek ápolását és megóvását. Soltész kitért arra, hogy hasonlóan fogalmaz Románia alkotmánya is, ennek megfelelően tehát az állam el kell ismerje és biztosítsa minden állampolgára számára az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételeket. Ugyanez a feladatuk a romániai kisebbségek felelős vezetői számára is, és a három törekvésnek egy irányba mutatónak, egymást erősítőnek kell lennie – jelentette ki Soltész.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke alig lépett a színpadra, a jelen levő tömeg azonnal kifütyülte, többen a „hazaáruló” és a „bű’ RMDSZ-es vezető” szöveget skandálta. Mindennek ellenére a szövetség elnöke folytatta beszédét, amelyet több alkalommal is füttyel és további gyalázkodó szövegek skandálásával szakítottak félbe. „Él a magyarok életében az a szabadságharc, amely változásokat hozott a nemzet önbecsülésében és gyökeresen átformálta a társadalmi rendet” – emelte ki Kelemen. A szövetség országos vezetőjének véleménye alapján egyszerű a magyarázat arra, hogy a ’48-as történéseket követően 167 évvel később is Erdély, de Magyarország szerte is tízezrek hajtanak fejet a hősök szobrai, emlékhelyei előtt: a szabadság fogalmában kell keresni a választ.
„Vannak olyan értékek, amelyeket nem lehet megtermelni, előállítani gyárakban, mert csak a mi szívünkben, akaratunkban van jelen. Épp azok az értékek ezek, amelyeket 1848-ban is fontosnak tartottak, azokról az értékekről, amelyekért emberáldozatot kellett hozni” – emelte ki Kelemen Hunor, aki hozzátette, itt keleten a helyzet változatlan, hiszen napjainkban is az egyenlőségért és testvériségért kell újra kezdeni a harcot. Vannak, akik tiltani akarják emlékezéseinket, akadályozni, hogy utcára menjünk és megtartsuk nemzeti ünnepeinket, valamint a szocialista diktatúra méltó utódai meg akarnak fosztani a nemzeti szimbólumok használatától, kultúránktól, iskoláinktól, azaz a nemzeti identitás alapjaitól – magyarázta a párt elnöke.
Az ünnep alkalmával felszólalt Mucha Oszkár, az Erdélyi Magyar Ifjak által hetedik alkalommal megszervezett szónokverseny győztese is, aki a fiatalok közösségi felelősségvállalására hívta fel a figyelmet. „Most, 2015-ben ugyanaz a feladatunk, ami Petőfinek, s az ő kortársainak volt: keresni és kutatni kell azokat a problémákat, amelyek hátráltatnak bennünket a fejlődésben, kibontakozásban és a közösségünk előrehaladásával” – hangoztatta az ifjú szónok, aki hozzátette, a technológiai fejlődés következtében a fiatalok gyakran nem tesznek a jobb megélhetés érdekében, inkább „szenderegnek” elektronikai eszközeik előtt. Nem a nagy forradalmak gondolatától kell összeroppanni, hanem hinni kell abban, hogy személyesen mindenki képes nap, mint nap tenni valamit, ami által megélheti saját kis forradalmát – vallja Mucha Oszkár, aki a fiatalságot akarja „felébreszteni”.
A sepsiszentgyörgyi, március 15-i ünnepséget kovács István, unitárius lelkész áldása, majd a magyar és székely himnusz eléneklése zárta.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
2015. március 15.
Portik: adjon kezet a magyar a magyarnak
Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete a Petőfi-szobornál tartotta megemlékező ünnepségét. A rendezvényen az RMDSZ is képviseltette magát. Jóval a kezdés előtt a karhatalom emberei videokamerát helyeztek ki az utca túlsó oldalára.
Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versének első soraival indította ünnepi beszédét Sebestyén Péter római katolikus plébános, aki arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy ezt a napot nagyon lehet szeretni, felekezeti hozzátartozástól és pártállástól függetlenül. Aztán feltette a kérdést: mennyire él bennünk vajon a lánglelkű költő szelleme, az Anyám tyúkja és a Nemzeti dal mellett vajon a többi verseit is ismerjük, tudjuk? Mit értünk szabadság alatt? – sorjázta a kérdéseket a szónok, aki szerint a Petőfi által vallásos áhítattal szeretett szabadság, az ő szabadságvágya nem a nyárspolgár szabadságvágya volt.
Lukács Bence Ákos, Magyarország csíkszeredai konzulja Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét olvasta fel, majd népdalokat énekeltek a székely ruhás fiatalok.
Nem lehet úgy ünnepelni Marosvásárhelyen, hogy ne jusson eszünkbe az öt napja esett jogsértés – figyelmeztetett Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, aki a magyarság választott vezetőit vonta felelősségre, mert nem álltak a közösség mellé, holott nem csak a politikusoknak van szükségük a közösség támogatására, de a közösségnek is az ő támogatásukra – mondta.
A lánglelkű költőről, szúrós tekintetéről, a magyar magyarral való kézfogásáról beszélt Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnöke, arra is kitérve beszédében, hogy a Néppárt részéről erős az akarat, hogy az előválasztásokon győztesen kikerülő közös jelölt minden marosvásárhelyi magyart képviseljen a polgármesteri választásokon. „Mi, akik itt vagyunk, lelkiismeret-furdalás nélkül akarjuk állni Petőfi szúrós tekintetét” – mondta a politikus.
Antal Erika |
Székelyhon.ro
Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete a Petőfi-szobornál tartotta megemlékező ünnepségét. A rendezvényen az RMDSZ is képviseltette magát. Jóval a kezdés előtt a karhatalom emberei videokamerát helyeztek ki az utca túlsó oldalára.
Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versének első soraival indította ünnepi beszédét Sebestyén Péter római katolikus plébános, aki arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy ezt a napot nagyon lehet szeretni, felekezeti hozzátartozástól és pártállástól függetlenül. Aztán feltette a kérdést: mennyire él bennünk vajon a lánglelkű költő szelleme, az Anyám tyúkja és a Nemzeti dal mellett vajon a többi verseit is ismerjük, tudjuk? Mit értünk szabadság alatt? – sorjázta a kérdéseket a szónok, aki szerint a Petőfi által vallásos áhítattal szeretett szabadság, az ő szabadságvágya nem a nyárspolgár szabadságvágya volt.
Lukács Bence Ákos, Magyarország csíkszeredai konzulja Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét olvasta fel, majd népdalokat énekeltek a székely ruhás fiatalok.
Nem lehet úgy ünnepelni Marosvásárhelyen, hogy ne jusson eszünkbe az öt napja esett jogsértés – figyelmeztetett Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, aki a magyarság választott vezetőit vonta felelősségre, mert nem álltak a közösség mellé, holott nem csak a politikusoknak van szükségük a közösség támogatására, de a közösségnek is az ő támogatásukra – mondta.
A lánglelkű költőről, szúrós tekintetéről, a magyar magyarral való kézfogásáról beszélt Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnöke, arra is kitérve beszédében, hogy a Néppárt részéről erős az akarat, hogy az előválasztásokon győztesen kikerülő közös jelölt minden marosvásárhelyi magyart képviseljen a polgármesteri választásokon. „Mi, akik itt vagyunk, lelkiismeret-furdalás nélkül akarjuk állni Petőfi szúrós tekintetét” – mondta a politikus.
Antal Erika |
Székelyhon.ro
2015. március 16.
Március 15. Aradon – „A magyarok szabadságát csakis a magyarok vívhatják ki”
Az elmúlt évek hagyományait tiszteletben tartva, a román és a magyar himnusszal, valamint az EU hivatalos himnuszának tartott Örömódával (Beethoven) kezdődött vasárnap délután fél ötkor az aradi Megbékélési parkban, a román és a magyar emlékmű közötti téren a március 15-i megemlékezés. A kellemes, kora tavaszi időben összegyűlt maroknyi magyarság a tőle megszokott civilizált formában tett eleget nemzeti kötelezettségeinek, a Szabadság-szobor mellett román és magyar hivatalosságok mondtak viszonylag rövid és visszafogott beszédeket.
Felszólalt Cosmin Pribac Arad megyei prefektus, dr. Donkó Szilvia konzul, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, Adrian Ţolea, az Arad Megyei Tanács alelnöke és Bognár Levente aradi alpolgármester, az RMDSZ megyei elnöke.
A prefektus Victor Ponta román kormányfő üzenetét tolmácsolta, melyben a dialógus, az egymás iránti tisztelet és a kölcsönös megbecsülés jelentőségére hívják fel a „magyar szomszédok” figyelmét. Dr. Donkó Szilvia konzul Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a köszöntését olvasta fel, mondván: a szabadság őrtüzét csak egy egész nemzet összefogásával sikerült évtizedeken át táplálni, a 167 évvel ezelőtti igazságok máig örök érvényűek. „Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csakis a magyarok vívhatják ki. Összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, minthogy legyen béke, szabadság és egyetértés.” Adrian Ţolea, a megyei önkormányzat alelnöke egyben a várost is képviselte, mivel Gheorghe Falcă aradi polgármester nem tartózkodott az országban. Mint megjegyezte, a két nemzet közös célja a nyugati értékek előtérbe helyezése, ilyen szempontból a jelentős történelmi múlttal rendelkező Arad város és megye a tolerancia, az egymás közötti tisztelet és békés együttélés legjobb példája. Az alelnök fontosnak tartotta megemlíteni az első aradi konzervatóriumot, illetve hogy Aradon épült az első magyar autógyár, vagy, hogy itt rendezték meg az első hivatalos focimérkőzést. Nem hagyta ki az Európa Kulturális Fővárosa címért folyó küzdelmet sem, melyben szerinte a románok és magyarok együtt kell hogy dolgozzanak a siker érdekében.
Bognár Levente alpolgármester beszédében hangsúlyozta: a szabadságvágy, mely örök és elpusztíthatatlan, mindig erőt adott és Aradot is egyesítette 1848 márciusában, majd 141 év után, 1989 decemberében is. „Az egyetemes szabadság eszméje egyformán illet meg mindenkit, nemzeti hovatartozásától függetlenül. Ezért tartjuk 89-ben kivívott jogunknak, hogy március 15-én Aradon is, mint mindenütt, ahol magyarok élnek, megünnepeljük 1848 bátor fiait és hőseinket. Magyar közösségünk szabadságvágyának egyik megvalósulása, hogy itt ünnepelhetünk a szabadság szimbólumánál, mely a 13 vértanú tiszteletére 2004 óta ismét köztéren áll. Bár az 1989-es december végi reményteli napok minden elvárása még nem valósult meg számunkra, de az ünnepeinkhez és kulturális örökségeinkhez való jogunkat nem engedjünk megkérdőjelezni, soha senkinek. Szimbólumaink meghatározzák identitásunkat, melyhez egy haladó gondolkozású Európában minden nemzeti közösségnek joga van, és ez bennünket is megillet itt, a 21. században, ahol magyarként élünk több generáció óta. A Szabadság-szobor közösségünk kulturális öröksége, de Arad meghatározó emlékműve is, mint ahogy New Yorknak is szimbóluma az a szabadságszobor, melyet Párizs, a szabadság városa ajándékozott az újvilágnak 1885-ben. (…) Az örök törvényű szabadságot hirdeti mindkét világhírű műalkotás, és mindkettőt a szabadság iránti tisztelet hozta létre. Erre gondoljanak azok, akik kezet mertek emelni Zala György remekművére, itt, az aradi Megbékélési parkban” – mondta Bognár, aki szerint továbbra is várják a felelős hatóságoktól a szélsőséges elmék által vezérelt szoborgyalázók felelősségre vonását.
A beszédek után az Arad megyei magyarlakta települések önkormányzati képviselői, a magyar civilszervezetek, érdekképviseleti tömörületek, pártok, egyházi képviselők, iskolák és magyar intézmények vezetői koszorúk elhelyezése mellett hajtottak fejet a Szabadság-szobor előtt.
A rendezvényt szerencsére komolyabb magyarellenes incidensek nem zavarták meg, a csendőrök azonban kitiltották az egyik aradi székely zászlaját. D. Nagy Károly (a Jelen Ház munkatársa) ugyanis idén már negyedik alkalommal vonult volna ki a térre a magyar és a székely zászlóval, a hatóságok azonban az utóbbit nem engedték meglobogtatni.
Az ünnepi rendezvény előtt a téren a civilszervezetek találkozójával párhuzamosan az RMDSZ játékos foglalkozást szervezett, melynek keretében a legnagyobb népszerűségnek a kokárdakészítés örvendett. A koszorúzás végeztével az ünneplők átvonultak a nagyszínházba, ahol a Tihanyi Várszínpad előadásában az Éljen a magyar című előadást nézhették meg.
Sólya R. Emília
nyugatijelen.com
Erdély.ma
Az elmúlt évek hagyományait tiszteletben tartva, a román és a magyar himnusszal, valamint az EU hivatalos himnuszának tartott Örömódával (Beethoven) kezdődött vasárnap délután fél ötkor az aradi Megbékélési parkban, a román és a magyar emlékmű közötti téren a március 15-i megemlékezés. A kellemes, kora tavaszi időben összegyűlt maroknyi magyarság a tőle megszokott civilizált formában tett eleget nemzeti kötelezettségeinek, a Szabadság-szobor mellett román és magyar hivatalosságok mondtak viszonylag rövid és visszafogott beszédeket.
Felszólalt Cosmin Pribac Arad megyei prefektus, dr. Donkó Szilvia konzul, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, Adrian Ţolea, az Arad Megyei Tanács alelnöke és Bognár Levente aradi alpolgármester, az RMDSZ megyei elnöke.
A prefektus Victor Ponta román kormányfő üzenetét tolmácsolta, melyben a dialógus, az egymás iránti tisztelet és a kölcsönös megbecsülés jelentőségére hívják fel a „magyar szomszédok” figyelmét. Dr. Donkó Szilvia konzul Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a köszöntését olvasta fel, mondván: a szabadság őrtüzét csak egy egész nemzet összefogásával sikerült évtizedeken át táplálni, a 167 évvel ezelőtti igazságok máig örök érvényűek. „Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csakis a magyarok vívhatják ki. Összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, minthogy legyen béke, szabadság és egyetértés.” Adrian Ţolea, a megyei önkormányzat alelnöke egyben a várost is képviselte, mivel Gheorghe Falcă aradi polgármester nem tartózkodott az országban. Mint megjegyezte, a két nemzet közös célja a nyugati értékek előtérbe helyezése, ilyen szempontból a jelentős történelmi múlttal rendelkező Arad város és megye a tolerancia, az egymás közötti tisztelet és békés együttélés legjobb példája. Az alelnök fontosnak tartotta megemlíteni az első aradi konzervatóriumot, illetve hogy Aradon épült az első magyar autógyár, vagy, hogy itt rendezték meg az első hivatalos focimérkőzést. Nem hagyta ki az Európa Kulturális Fővárosa címért folyó küzdelmet sem, melyben szerinte a románok és magyarok együtt kell hogy dolgozzanak a siker érdekében.
Bognár Levente alpolgármester beszédében hangsúlyozta: a szabadságvágy, mely örök és elpusztíthatatlan, mindig erőt adott és Aradot is egyesítette 1848 márciusában, majd 141 év után, 1989 decemberében is. „Az egyetemes szabadság eszméje egyformán illet meg mindenkit, nemzeti hovatartozásától függetlenül. Ezért tartjuk 89-ben kivívott jogunknak, hogy március 15-én Aradon is, mint mindenütt, ahol magyarok élnek, megünnepeljük 1848 bátor fiait és hőseinket. Magyar közösségünk szabadságvágyának egyik megvalósulása, hogy itt ünnepelhetünk a szabadság szimbólumánál, mely a 13 vértanú tiszteletére 2004 óta ismét köztéren áll. Bár az 1989-es december végi reményteli napok minden elvárása még nem valósult meg számunkra, de az ünnepeinkhez és kulturális örökségeinkhez való jogunkat nem engedjünk megkérdőjelezni, soha senkinek. Szimbólumaink meghatározzák identitásunkat, melyhez egy haladó gondolkozású Európában minden nemzeti közösségnek joga van, és ez bennünket is megillet itt, a 21. században, ahol magyarként élünk több generáció óta. A Szabadság-szobor közösségünk kulturális öröksége, de Arad meghatározó emlékműve is, mint ahogy New Yorknak is szimbóluma az a szabadságszobor, melyet Párizs, a szabadság városa ajándékozott az újvilágnak 1885-ben. (…) Az örök törvényű szabadságot hirdeti mindkét világhírű műalkotás, és mindkettőt a szabadság iránti tisztelet hozta létre. Erre gondoljanak azok, akik kezet mertek emelni Zala György remekművére, itt, az aradi Megbékélési parkban” – mondta Bognár, aki szerint továbbra is várják a felelős hatóságoktól a szélsőséges elmék által vezérelt szoborgyalázók felelősségre vonását.
A beszédek után az Arad megyei magyarlakta települések önkormányzati képviselői, a magyar civilszervezetek, érdekképviseleti tömörületek, pártok, egyházi képviselők, iskolák és magyar intézmények vezetői koszorúk elhelyezése mellett hajtottak fejet a Szabadság-szobor előtt.
A rendezvényt szerencsére komolyabb magyarellenes incidensek nem zavarták meg, a csendőrök azonban kitiltották az egyik aradi székely zászlaját. D. Nagy Károly (a Jelen Ház munkatársa) ugyanis idén már negyedik alkalommal vonult volna ki a térre a magyar és a székely zászlóval, a hatóságok azonban az utóbbit nem engedték meglobogtatni.
Az ünnepi rendezvény előtt a téren a civilszervezetek találkozójával párhuzamosan az RMDSZ játékos foglalkozást szervezett, melynek keretében a legnagyobb népszerűségnek a kokárdakészítés örvendett. A koszorúzás végeztével az ünneplők átvonultak a nagyszínházba, ahol a Tihanyi Várszínpad előadásában az Éljen a magyar című előadást nézhették meg.
Sólya R. Emília
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2015. március 16.
Szőcs Géza Kossuth-díjas
„Jobb, ha van, mintha nincs” – mondta el a Kossuth-díjjal kapcsolatban az MTI-nek Szőcs Géza József Attila- és Babérkoszorú-díjas író, költő, a Magyar PEN Club elnöke, akit tegnap tüntettek ki a Parlamentben.
A 61 éves, marosvásárhelyi születésű írónak az egyetemes magyar irodalmat erdélyi gyökereiből táplálkozó, egyedi stílusú művészetével gazdagító költői-írói alkotómunkája elismeréseként ítélték oda a Kossuth-díjat. „A művész attól is művész, hogy mindent fokozott érzékenységgel él meg, dolgoz fel és jelenít meg. Persze hogy feltűnik neki, ha nevét kihagyják egy felsorolásból: 1990-től főtitkárként én irányítottam a Romániai Magyar Demokrata Szövetség strukturális kiépítését és nemzetközi elfogadtatását is, a nevem halállistákon szerepelt a Janajev-puccs napjaiban, így feltűnik nekem, ha meg sem hívnak még nézőnek sem annak a szervezetnek a 25. születésnapjára, amelyet szívvel-lélekkel szolgáltam” – idézte fel egy tavalyi élményét a közéleti tevékenységéről is ismert alkotó. Szőcs Géza hozzátette azonban, hogy ugyanilyen emlékezetes számára az a pillanat, amikor megkérdezték tőle, elfogadja-e a Kossuth-díjat. „Ugyanúgy jólesett, és ugyanúgy elfogadtam, mint amilyen jólesett immár több mint húsz éve az, hogy megkeresett a Fidesz: működjek velük együtt; ami akkor persze még leginkább csak együttgondolkodást jelentett. Orbán Viktornak adtam tanácsokat, ha valamivel kapcsolatban kikérte a véleményemet, és azt mondják, vélhetően volt valamelyes szerepem abban, persze csak miniatűr, hogy a Fidesz érdeklődésében hangsúlyosabban kezdtek megjelenni a nemzeti kérdések” – emlékeztetett. Szőcs Géza ma is úgy véli, megérte a sok művészeti és közéleti szerepvállalás, noha mindezt inkább feladatvállalásként és szolgálatként igyekezett megélni. Mint hangsúlyozta: költőként, politikusként arra a legbüszkébb, hogy soha nem írt le egyetlen szót sem, amelyet ne vállalhatna, amelyet szégyellnie kellene vagy letagadna. „A legbrutálisabb nyomás alatt, Ceauşescu idejében Erdélyben vagy válaszul a legcsábítóbb szirénhangokra az emigrációban, vagy a rendszerváltás taktikai küzdelmeiben az anyaországban: soha, soha nem kötöttem kompromisszumot, nem engedtem fenyegetésnek, zsarolásnak, zaklatásnak, nem bocsátottam áruba a tollamat és a véleményemet. Sem költőként, sem újságíróként, sem politikusként” – szögezte le a jelenleg a milánói világkiállítás magyar pavilonjának kormánybiztosaként dolgozó író.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
„Jobb, ha van, mintha nincs” – mondta el a Kossuth-díjjal kapcsolatban az MTI-nek Szőcs Géza József Attila- és Babérkoszorú-díjas író, költő, a Magyar PEN Club elnöke, akit tegnap tüntettek ki a Parlamentben.
A 61 éves, marosvásárhelyi születésű írónak az egyetemes magyar irodalmat erdélyi gyökereiből táplálkozó, egyedi stílusú művészetével gazdagító költői-írói alkotómunkája elismeréseként ítélték oda a Kossuth-díjat. „A művész attól is művész, hogy mindent fokozott érzékenységgel él meg, dolgoz fel és jelenít meg. Persze hogy feltűnik neki, ha nevét kihagyják egy felsorolásból: 1990-től főtitkárként én irányítottam a Romániai Magyar Demokrata Szövetség strukturális kiépítését és nemzetközi elfogadtatását is, a nevem halállistákon szerepelt a Janajev-puccs napjaiban, így feltűnik nekem, ha meg sem hívnak még nézőnek sem annak a szervezetnek a 25. születésnapjára, amelyet szívvel-lélekkel szolgáltam” – idézte fel egy tavalyi élményét a közéleti tevékenységéről is ismert alkotó. Szőcs Géza hozzátette azonban, hogy ugyanilyen emlékezetes számára az a pillanat, amikor megkérdezték tőle, elfogadja-e a Kossuth-díjat. „Ugyanúgy jólesett, és ugyanúgy elfogadtam, mint amilyen jólesett immár több mint húsz éve az, hogy megkeresett a Fidesz: működjek velük együtt; ami akkor persze még leginkább csak együttgondolkodást jelentett. Orbán Viktornak adtam tanácsokat, ha valamivel kapcsolatban kikérte a véleményemet, és azt mondják, vélhetően volt valamelyes szerepem abban, persze csak miniatűr, hogy a Fidesz érdeklődésében hangsúlyosabban kezdtek megjelenni a nemzeti kérdések” – emlékeztetett. Szőcs Géza ma is úgy véli, megérte a sok művészeti és közéleti szerepvállalás, noha mindezt inkább feladatvállalásként és szolgálatként igyekezett megélni. Mint hangsúlyozta: költőként, politikusként arra a legbüszkébb, hogy soha nem írt le egyetlen szót sem, amelyet ne vállalhatna, amelyet szégyellnie kellene vagy letagadna. „A legbrutálisabb nyomás alatt, Ceauşescu idejében Erdélyben vagy válaszul a legcsábítóbb szirénhangokra az emigrációban, vagy a rendszerváltás taktikai küzdelmeiben az anyaországban: soha, soha nem kötöttem kompromisszumot, nem engedtem fenyegetésnek, zsarolásnak, zaklatásnak, nem bocsátottam áruba a tollamat és a véleményemet. Sem költőként, sem újságíróként, sem politikusként” – szögezte le a jelenleg a milánói világkiállítás magyar pavilonjának kormánybiztosaként dolgozó író.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. március 16.
Petőfi üzenete a mának
Összefogással megszerezhetjük jogainkat
Hatósági kamerák kereszttüzében szervezte meg idei ünnepségét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a marosvásárhelyi Petőfi- szobornál, ahol mintegy 250-en gyűltek össze.
A szónoklatok sorát Sebestyén Péter plébános kezdte, aki arra keresett választ beszédében, hogy milyen értéke van ma a márciusi forradalomnak? Petőfi vallása a szabadság volt, és ezt híven követte mindvégig. Ezt a hitet kell követnünk ma nekünk is – mondta többek között, majd azokról a bátor asszonyokról szólt, akik a forradalmárok mellett álltak mindvégig, és tették a dolgukat hitük, elkötelezettségük szerint. Szendrey Júlia mindvégig nemzetiszín szalagot viselt, Kossuth Zsuzsanna forradalmi kórházban szolgált, Teleki Blanka nemcsak ápolt, hanem a szabadságharc elbukása után bújtatott is menekülőket, mint ahogy Leövey Klára is, aki Kufsteinben raboskodott. Az ő bátorságukból kell merítenünk, amikor síkra szállunk jogainkért.
A Gecse utcai Kistemplom kórusa (karvezető: Bukovinszky- Csáki Tünde) Kossuth-nótákat adott elő, majd Lukács Bence Ákos, a csíkszeredai magyar konzulátus képviselője felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét. Szöllösi Kata Kossuth-dala után Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke következett. Keserűen jegyezte meg, hogy Marosvásárhelyen, a fekete március helyszínén nem lehetett megtartani a székely szabadság napját. Bátorság és lelkierő kell ahhoz, hogy folytassuk küzdelmünket jogainkért, hiszen nincs érdemi előrelépés – mondta, majd megemlítette a fiatalok elvándorlását, amelyet nem lehet megakadályozni, a cigánykérdést, egyes közösségi jogainkat, amelyeket nem sikerült kivívni. Elvileg szabadok vagyunk, de folyamatosan szűkülnek közösségi és nyelvi határaink. Rajtunk kívül nem vívja meg ezt a csatát senki. Egyre kevesebben vagyunk, elmennek fiataljaink, vagy távol maradnak a közösségi élettől – mondta többek között, majd azzal zárta gondolatait, hogy "itt az ideje egy újabb forradalomnak, amely újraírja lelki és közösségi életünket".
Csíki Hajnal színművész elszavalta Petőfi Sándor A világ és én című versét, majd újabb kórusmű után Portik Vilmos, az EMNT megyei elnöke szólalt fel, aki azzal a kérdéssel kezdte beszédét, hogy "mit szólna Petőfi, ha ma hús-vér emberként Marosvásárhelyen járna?" Ahhoz kell Marosvásárhelyen bátorság, hogy a magyar a magyarnak kezet nyújtson, hogy túllépjünk a "régi politikusok" megosztó szándékain. Két út áll előttünk: folytatni ugyanúgy, ami további "széttöre-dezettséghez" vezet, vagy próbáljunk meg összefogni. Hangsúlyozta: az EMNT azon lesz, hogy a marosvásárhelyi magyarság közös polgár-mesterjelöltet állítson – s ezért támogatják az RMDSZ által kezdeményezett előválasztásokat –, mert csak akkor győzhetünk, ha összefogunk. Csak egyetértéssel szerezhetjük vissza jogainkat, a magyarok, a székelyek szabadságát – mondta többek között Portik Vilmos.
Miután a pártok és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a szobrot, a jelenlevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd mindenki békésen távozott a helyszínről.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)
Összefogással megszerezhetjük jogainkat
Hatósági kamerák kereszttüzében szervezte meg idei ünnepségét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a marosvásárhelyi Petőfi- szobornál, ahol mintegy 250-en gyűltek össze.
A szónoklatok sorát Sebestyén Péter plébános kezdte, aki arra keresett választ beszédében, hogy milyen értéke van ma a márciusi forradalomnak? Petőfi vallása a szabadság volt, és ezt híven követte mindvégig. Ezt a hitet kell követnünk ma nekünk is – mondta többek között, majd azokról a bátor asszonyokról szólt, akik a forradalmárok mellett álltak mindvégig, és tették a dolgukat hitük, elkötelezettségük szerint. Szendrey Júlia mindvégig nemzetiszín szalagot viselt, Kossuth Zsuzsanna forradalmi kórházban szolgált, Teleki Blanka nemcsak ápolt, hanem a szabadságharc elbukása után bújtatott is menekülőket, mint ahogy Leövey Klára is, aki Kufsteinben raboskodott. Az ő bátorságukból kell merítenünk, amikor síkra szállunk jogainkért.
A Gecse utcai Kistemplom kórusa (karvezető: Bukovinszky- Csáki Tünde) Kossuth-nótákat adott elő, majd Lukács Bence Ákos, a csíkszeredai magyar konzulátus képviselője felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét. Szöllösi Kata Kossuth-dala után Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke következett. Keserűen jegyezte meg, hogy Marosvásárhelyen, a fekete március helyszínén nem lehetett megtartani a székely szabadság napját. Bátorság és lelkierő kell ahhoz, hogy folytassuk küzdelmünket jogainkért, hiszen nincs érdemi előrelépés – mondta, majd megemlítette a fiatalok elvándorlását, amelyet nem lehet megakadályozni, a cigánykérdést, egyes közösségi jogainkat, amelyeket nem sikerült kivívni. Elvileg szabadok vagyunk, de folyamatosan szűkülnek közösségi és nyelvi határaink. Rajtunk kívül nem vívja meg ezt a csatát senki. Egyre kevesebben vagyunk, elmennek fiataljaink, vagy távol maradnak a közösségi élettől – mondta többek között, majd azzal zárta gondolatait, hogy "itt az ideje egy újabb forradalomnak, amely újraírja lelki és közösségi életünket".
Csíki Hajnal színművész elszavalta Petőfi Sándor A világ és én című versét, majd újabb kórusmű után Portik Vilmos, az EMNT megyei elnöke szólalt fel, aki azzal a kérdéssel kezdte beszédét, hogy "mit szólna Petőfi, ha ma hús-vér emberként Marosvásárhelyen járna?" Ahhoz kell Marosvásárhelyen bátorság, hogy a magyar a magyarnak kezet nyújtson, hogy túllépjünk a "régi politikusok" megosztó szándékain. Két út áll előttünk: folytatni ugyanúgy, ami további "széttöre-dezettséghez" vezet, vagy próbáljunk meg összefogni. Hangsúlyozta: az EMNT azon lesz, hogy a marosvásárhelyi magyarság közös polgár-mesterjelöltet állítson – s ezért támogatják az RMDSZ által kezdeményezett előválasztásokat –, mert csak akkor győzhetünk, ha összefogunk. Csak egyetértéssel szerezhetjük vissza jogainkat, a magyarok, a székelyek szabadságát – mondta többek között Portik Vilmos.
Miután a pártok és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a szobrot, a jelenlevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd mindenki békésen távozott a helyszínről.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)
2015. március 16.
Negyed évszázad
MPP-rendezvények a magyar szabadság napjára
Negyed évszázad címmel szervezett konferenciát szombaton az Orbán Balázs Akadémia, a Magyar Polgári Párt politikai háttérintézménye. A Kultúrpalota kistermében sorra került eseményen arra keresték a választ, hogy hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően, meddig görgetjük a fekete március hagyatékát, miként tehetjük önmagunk számára szerethetővé azt a várost, amelyben napról napra teret veszítünk, illetve milyen multikulturalizmust szeretnénk, vagy milyen multikulturalizmussal tudunk megbékélni?
Délután 6 órától a Maros Művészegyüttes kövesdombi előadótermében gálaestre került sor. Az érdeklődők a Háromszék táncegyüttes Gábor Áron című táncjátékát láthatták. A gálaműsor keretében könyvjutalomban részesítették az MPP által meghirdetett irodalmi páyázat nyerteseit. Ünnepi beszédet mondott Bíró Zsolt, az MPP elnöke, Magyarország csíkszeredai nagykövete tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét. Az előadást követően állófogadásra került sor.
Etnikai interferencia vagy békés egymás mellett élés?
A délelőtti ülésszakon vitaindítóként részletet mutattak be a 20/20 című színházi előadásból, majd Szucher Ervin újságíró és vendégei, Novák Zoltán és László Márton történészek, illetve Gagyi József egyetemi tanár a fentiek mellett arról vitázott, hogy mennyire vetette vissza Marosvásárhelyt 1990 fekete márciusa, mennyire tett jót vagy rosszat a városnak az 1960-as, '70-es évekbeli ipari fejlesztés, meddig tarthat a túletnicizált 25 esztendős átmenet?
A szeminárium második részében Kiss Csaba rádiós szerkesztő vendége Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára és Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke volt, akik generációváltás = szemléletváltás?, az etnikai pártok létjogosultságáról és szerepéről, a politikai pluralizmus korlátairól értekeztek.
Kovács Péter a Népújságnak elmondta, fontosnak tartotta eljönni a Magyar Polgári Párt rendezvényére, hiszen az elmúlt évben az MPP és az RMDSZ között folyamatos közös munka, közös gondolkodás alakult ki. – Az európai parlamenti választásokat megelőzően már a választási programunkat velük együtt dolgoztuk ki, az autonómiatervezet kapcsán is van egy közös munkacsoportunk, együtt dolgozunk európai uniós szinten is a FUEN-ben, az Európai Nemzetek Föderatív Uniójában. Úgy gondolom, az ilyen jellegű beszélgetéseknek, műhelymunkáknak helyük van. Az RMDSZ és az MPP között egészséges együttműködés, mellérendeléses viszony van, és az ilyen jellegű beszélgetések is ide tartoznak.
Együtt a lehetetlen is lehetséges?
A gálaesten tartott ünnepi beszédében Bíró Zsolt Kölcsey Ferenc intelmét idézte – "Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges" –, arra figyelmeztetve, hogy veszélyes a "megosztósdi", mert közben megfeledkezünk legfontosabb dolgainkról. Így aztán negyedszázaddal a rendszerváltás után sincs megoldva az erdélyi magyarság helyzete: "őshonos magyar közösségünktől megtagadják az önrendelkezés legelemibb formáit, csorbítják jogainkat, üldözik szimbólumainkat, és még az ország alkotmánya által szavatolt gyülekezési és véleménynyilvánítási jogunk gyakorlásában is korlátozni próbálnak bennünket!" – mondta az MPP elnöke, majd figyelmeztetett: "Nem egymást kell legyőznünk, kicsinyes érdekeinkre hivatkozva, hanem azzal a sötét erővel kell szembenéznünk, amely, nem tudni, milyen gondolatoktól vezérelve, félelemből vagy éppen bűntudatból táplálkozva akarja elvitatni jogunkat a szülőföldünktől, anyanyelvünktől, de még az egyszerű hétköznapjainktól is. Ezzel az erővel szemben külön-külön gyengék vagyunk, de együtt legyőzhetjük!"
Nem érdekközösség, értékközösség!
Bíró Zsolt elmondta, hogy huszonöt év mérlegéről beszélgettek délelőtt a Kultúrpalotában egy konferencián, és 25 év legszomorúbb mérlege a félmillió magyar hiánya. "Ilyen körülmények között újra kell értékelnünk sok mindent a szórványban és Székelyföldön vagy a Partiumban és Belső-Erdélyben éppúgy, mint Marosvásárhelyen. Újra kell értékelnünk dolgainkat, mert negyed évszázad után más a helyzet, mint 1990-ben. Mélyről indultunk, de 25 év után nem vigasztalódhatunk azzal a marosvásárhelyi magyar orvosképzés megoldatlan helyzete kapcsán, hogy van Bolyai iskolánk, amint azt sem mondhatjuk, hogy magyar orvosi nélkül a Bolyai sem ér semmit.
Mára szertefoszlani tűnnek az uniós intézményrendszerbe vetett reményeink, de itt sem mondható, hogy attól, hogy Európa érzéketlen és kettős mércét alkalmaz, lemondanánk a szabad közlekedésről vagy a vámunióról. És más a helyzet hála Istennek a nemzetpolitikában is, hiszen az Antall József által kimondott mondattól eljutottunk a nemzet közjogi egyesítéséig. Ma már Kárpát hazában gondolkodhat a Kárpát-medence magyarsága" – jelentette ki.
Új helyzet van, ehhez kell igazodni
Nemzetpolitikai szempontból nem elég csak kritizálni, de nem elég csupán elmélkedni sem. Tenni kell! Bírálat helyett építő kritika, elmélkedés helyett elméletek szükséges. Ez a felelős ellenzék feladata – mondta a továbbiakban az MPP elnöke. "A mi programunk címe: Az emberek pártján, a magyar emberek pártján! Keresni kell a közös cselekvés és a közös fellépés lehetőségét azokkal, akik azt hirdetik, hogy minden magyar számít! Nem számító magyarok kell legyünk, hanem felelős magyarok, és akkor minden magyar nyer!" – zárta beszédét Bíró Zsolt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
MPP-rendezvények a magyar szabadság napjára
Negyed évszázad címmel szervezett konferenciát szombaton az Orbán Balázs Akadémia, a Magyar Polgári Párt politikai háttérintézménye. A Kultúrpalota kistermében sorra került eseményen arra keresték a választ, hogy hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően, meddig görgetjük a fekete március hagyatékát, miként tehetjük önmagunk számára szerethetővé azt a várost, amelyben napról napra teret veszítünk, illetve milyen multikulturalizmust szeretnénk, vagy milyen multikulturalizmussal tudunk megbékélni?
Délután 6 órától a Maros Művészegyüttes kövesdombi előadótermében gálaestre került sor. Az érdeklődők a Háromszék táncegyüttes Gábor Áron című táncjátékát láthatták. A gálaműsor keretében könyvjutalomban részesítették az MPP által meghirdetett irodalmi páyázat nyerteseit. Ünnepi beszédet mondott Bíró Zsolt, az MPP elnöke, Magyarország csíkszeredai nagykövete tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét. Az előadást követően állófogadásra került sor.
Etnikai interferencia vagy békés egymás mellett élés?
A délelőtti ülésszakon vitaindítóként részletet mutattak be a 20/20 című színházi előadásból, majd Szucher Ervin újságíró és vendégei, Novák Zoltán és László Márton történészek, illetve Gagyi József egyetemi tanár a fentiek mellett arról vitázott, hogy mennyire vetette vissza Marosvásárhelyt 1990 fekete márciusa, mennyire tett jót vagy rosszat a városnak az 1960-as, '70-es évekbeli ipari fejlesztés, meddig tarthat a túletnicizált 25 esztendős átmenet?
A szeminárium második részében Kiss Csaba rádiós szerkesztő vendége Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára és Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke volt, akik generációváltás = szemléletváltás?, az etnikai pártok létjogosultságáról és szerepéről, a politikai pluralizmus korlátairól értekeztek.
Kovács Péter a Népújságnak elmondta, fontosnak tartotta eljönni a Magyar Polgári Párt rendezvényére, hiszen az elmúlt évben az MPP és az RMDSZ között folyamatos közös munka, közös gondolkodás alakult ki. – Az európai parlamenti választásokat megelőzően már a választási programunkat velük együtt dolgoztuk ki, az autonómiatervezet kapcsán is van egy közös munkacsoportunk, együtt dolgozunk európai uniós szinten is a FUEN-ben, az Európai Nemzetek Föderatív Uniójában. Úgy gondolom, az ilyen jellegű beszélgetéseknek, műhelymunkáknak helyük van. Az RMDSZ és az MPP között egészséges együttműködés, mellérendeléses viszony van, és az ilyen jellegű beszélgetések is ide tartoznak.
Együtt a lehetetlen is lehetséges?
A gálaesten tartott ünnepi beszédében Bíró Zsolt Kölcsey Ferenc intelmét idézte – "Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges" –, arra figyelmeztetve, hogy veszélyes a "megosztósdi", mert közben megfeledkezünk legfontosabb dolgainkról. Így aztán negyedszázaddal a rendszerváltás után sincs megoldva az erdélyi magyarság helyzete: "őshonos magyar közösségünktől megtagadják az önrendelkezés legelemibb formáit, csorbítják jogainkat, üldözik szimbólumainkat, és még az ország alkotmánya által szavatolt gyülekezési és véleménynyilvánítási jogunk gyakorlásában is korlátozni próbálnak bennünket!" – mondta az MPP elnöke, majd figyelmeztetett: "Nem egymást kell legyőznünk, kicsinyes érdekeinkre hivatkozva, hanem azzal a sötét erővel kell szembenéznünk, amely, nem tudni, milyen gondolatoktól vezérelve, félelemből vagy éppen bűntudatból táplálkozva akarja elvitatni jogunkat a szülőföldünktől, anyanyelvünktől, de még az egyszerű hétköznapjainktól is. Ezzel az erővel szemben külön-külön gyengék vagyunk, de együtt legyőzhetjük!"
Nem érdekközösség, értékközösség!
Bíró Zsolt elmondta, hogy huszonöt év mérlegéről beszélgettek délelőtt a Kultúrpalotában egy konferencián, és 25 év legszomorúbb mérlege a félmillió magyar hiánya. "Ilyen körülmények között újra kell értékelnünk sok mindent a szórványban és Székelyföldön vagy a Partiumban és Belső-Erdélyben éppúgy, mint Marosvásárhelyen. Újra kell értékelnünk dolgainkat, mert negyed évszázad után más a helyzet, mint 1990-ben. Mélyről indultunk, de 25 év után nem vigasztalódhatunk azzal a marosvásárhelyi magyar orvosképzés megoldatlan helyzete kapcsán, hogy van Bolyai iskolánk, amint azt sem mondhatjuk, hogy magyar orvosi nélkül a Bolyai sem ér semmit.
Mára szertefoszlani tűnnek az uniós intézményrendszerbe vetett reményeink, de itt sem mondható, hogy attól, hogy Európa érzéketlen és kettős mércét alkalmaz, lemondanánk a szabad közlekedésről vagy a vámunióról. És más a helyzet hála Istennek a nemzetpolitikában is, hiszen az Antall József által kimondott mondattól eljutottunk a nemzet közjogi egyesítéséig. Ma már Kárpát hazában gondolkodhat a Kárpát-medence magyarsága" – jelentette ki.
Új helyzet van, ehhez kell igazodni
Nemzetpolitikai szempontból nem elég csak kritizálni, de nem elég csupán elmélkedni sem. Tenni kell! Bírálat helyett építő kritika, elmélkedés helyett elméletek szükséges. Ez a felelős ellenzék feladata – mondta a továbbiakban az MPP elnöke. "A mi programunk címe: Az emberek pártján, a magyar emberek pártján! Keresni kell a közös cselekvés és a közös fellépés lehetőségét azokkal, akik azt hirdetik, hogy minden magyar számít! Nem számító magyarok kell legyünk, hanem felelős magyarok, és akkor minden magyar nyer!" – zárta beszédét Bíró Zsolt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2015. március 16.
Ünnepi megemlékezések a Zsil-Völgyében
Válasszuk ismét a jót
Szász János plébános imájával, Szabadságharcot méltató verssel és koszorúzással kezdődött Petrozsényban a március 15-i megemlékezés, melyre idén a református templomban került sor. A bányavidéken a magyar egyházak közös ökumenikus istentiszteleten hajtanak fejet a szabadságharc hősei emléke előtt, évről évre más templomban.
Házigazdaként Márton Zoltán református lelkipásztor a helyi és magyarországi vendégeket köszöntötte, majd áldás után átadta a szót unitárius kollégájának.
Március 15. a megemlékezés, a magyar összetartás és a tenni akarás napja, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Kardos József unitárius lelkész. Március 15-én azonban ne csak a dicső múltat elevenítsük fel, hanem abból erőt és ihletet merítve, a jelen feladataira és a jövő kihívásaira is figyeljünk. A magyar holnapot mindannyian építjük, nemcsak elöljáróink.
Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosztól tartózkodjatok. 167 évvel ezelőtt a magyarság nemzet és forradalmár vezetői alaposan átvizsgáltak mindent, s kiválasztották a jót: a szabadság fényét és a társadalmi felemelkedést. Manapság ugyanaz a kihívás áll előttünk. A bányavidéken a magyarság kisebbségbe került, de ettől nem kisebbrendű. Tartsuk meg továbbra is egyenes gerincünket, méltóságunkat és nemzeti önazonosságunkat. Tiszteljük a velünk élő népeket, de ne adjuk fel anyanyelvűnket. Dicső őseink példáját tartsuk továbbra is szem előtt, Istentől kapott tehetségünket ne csak saját boldogulásunkra használjuk fel, hanem a nemzet javára is fordítsuk annak egy részét. Múltunkból, kultúránkból, templomainkból, iskoláinkból erőt meríthetünk, hogy közösségi összefogással a márciusi ifjak útján haladva a jövőben is tartsuk meg a jót, és utasítsuk el a gonoszt, üzente felemelő beszédében Kardos József.
Wersánszki Eduárd helyi RMDSZ-elnök arra emlékezett, hogy 25 éve a petrozsényi szórványmagyarság méltóan ünnepel március 15-én. Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal, s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil-völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság nélkül.
Manapság szerencsére nem fegyverrel kell küzdeni a nemzeti jogokért, hanem békés, törvényes eszközökkel. Mégis felvetődik a kérdés, eleget segítünk-e Magyarországról a Zsil-völgyi szórványnak, jegyezte meg ünnepi beszédében Talabér Márta, Petrozsény Veszprém megyei testvérvárosának, Várpalotának a polgármester asszonya, aki immár sokadik alkalommal ünnepli március 15-t a dél-erdélyi bányavidéken. Dr. Stelecz György, Magyarország kolozsvári konzulátusának munkatársa Orbán Viktor ünnepi üzenetét olvasta fel.
Széll Lőrincz, a Déván, Piskin és Vajdahunyadon ünneplő Winkler Gyula és Dézsi Attila nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd megjegyezte, hogy 1848–49-ben a magyar név megint szép lett, a hősi elődök tették azzá. Tartsuk meg annak!
A szomszédos Petrilán is megünnepelték március 15-ét, szintén a református templomban, ahol Kovács-Szabadi Levente lelkipásztor a nemzeti önazonosság fontosságát a hazaszeretet aktualitását, valamint az áldozatkészség felemelő példáját említve. Mindkét helyen az ünnepség végén diákok adtak elő 48-as verseket és dalokat.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Válasszuk ismét a jót
Szász János plébános imájával, Szabadságharcot méltató verssel és koszorúzással kezdődött Petrozsényban a március 15-i megemlékezés, melyre idén a református templomban került sor. A bányavidéken a magyar egyházak közös ökumenikus istentiszteleten hajtanak fejet a szabadságharc hősei emléke előtt, évről évre más templomban.
Házigazdaként Márton Zoltán református lelkipásztor a helyi és magyarországi vendégeket köszöntötte, majd áldás után átadta a szót unitárius kollégájának.
Március 15. a megemlékezés, a magyar összetartás és a tenni akarás napja, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Kardos József unitárius lelkész. Március 15-én azonban ne csak a dicső múltat elevenítsük fel, hanem abból erőt és ihletet merítve, a jelen feladataira és a jövő kihívásaira is figyeljünk. A magyar holnapot mindannyian építjük, nemcsak elöljáróink.
Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosztól tartózkodjatok. 167 évvel ezelőtt a magyarság nemzet és forradalmár vezetői alaposan átvizsgáltak mindent, s kiválasztották a jót: a szabadság fényét és a társadalmi felemelkedést. Manapság ugyanaz a kihívás áll előttünk. A bányavidéken a magyarság kisebbségbe került, de ettől nem kisebbrendű. Tartsuk meg továbbra is egyenes gerincünket, méltóságunkat és nemzeti önazonosságunkat. Tiszteljük a velünk élő népeket, de ne adjuk fel anyanyelvűnket. Dicső őseink példáját tartsuk továbbra is szem előtt, Istentől kapott tehetségünket ne csak saját boldogulásunkra használjuk fel, hanem a nemzet javára is fordítsuk annak egy részét. Múltunkból, kultúránkból, templomainkból, iskoláinkból erőt meríthetünk, hogy közösségi összefogással a márciusi ifjak útján haladva a jövőben is tartsuk meg a jót, és utasítsuk el a gonoszt, üzente felemelő beszédében Kardos József.
Wersánszki Eduárd helyi RMDSZ-elnök arra emlékezett, hogy 25 éve a petrozsényi szórványmagyarság méltóan ünnepel március 15-én. Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal, s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil-völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság nélkül.
Manapság szerencsére nem fegyverrel kell küzdeni a nemzeti jogokért, hanem békés, törvényes eszközökkel. Mégis felvetődik a kérdés, eleget segítünk-e Magyarországról a Zsil-völgyi szórványnak, jegyezte meg ünnepi beszédében Talabér Márta, Petrozsény Veszprém megyei testvérvárosának, Várpalotának a polgármester asszonya, aki immár sokadik alkalommal ünnepli március 15-t a dél-erdélyi bányavidéken. Dr. Stelecz György, Magyarország kolozsvári konzulátusának munkatársa Orbán Viktor ünnepi üzenetét olvasta fel.
Széll Lőrincz, a Déván, Piskin és Vajdahunyadon ünneplő Winkler Gyula és Dézsi Attila nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd megjegyezte, hogy 1848–49-ben a magyar név megint szép lett, a hősi elődök tették azzá. Tartsuk meg annak!
A szomszédos Petrilán is megünnepelték március 15-ét, szintén a református templomban, ahol Kovács-Szabadi Levente lelkipásztor a nemzeti önazonosság fontosságát a hazaszeretet aktualitását, valamint az áldozatkészség felemelő példáját említve. Mindkét helyen az ünnepség végén diákok adtak elő 48-as verseket és dalokat.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2015. március 16.
Marosvásárhely nem heverte ki a traumát
Hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően, és meddig görgetjük a fekete március hagyatékát? – különösképpen erre a két kérdésre próbáltak választ találni a Negyed évszázad címet viselő szeminárium résztvevői, melyet a hétvégén az Orbán Balázs Akadémia szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A szervező Magyar Polgári Párt háttérintézményének számító akadémia megvallott célja egy olyan fórumot teremteni, aminek keretében a legérintettebbekkel, a város lakóival, a felnövekvő új nemzedék tagjaival közösen keressen választ a negyed évszázad után megfogalmazódó kérdésekre.
A célkitűzés csak részben sikerült, meglepően kevés érdeklődőt vonzott az egyébként színvonalas szeminárium, amelynek vitaindítójául a Yorick Stúdió számos díjat elnyert 20/20 című, magyar–román színházi előadása szolgált.
Mindmáig kiszorítósdi
Az Etnikai interferencia vagy egymás melletti békés élés? címet viselő kerekasztal-beszélgetés során lapunk munkatársa, Szucher Ervin újságíró, illetve meghívottjai, Novák Zoltán és László Márton történész, valamint Gagyi József egyetemi tanár olyan témákat feszegetett, mint az etnikai térkép átrajzolásával járó, 1960–70-es évekbeli erőszakos iparosítás, a huszonöt éve tartó túletnicizált átmenet vagy a sokat vitatott multikulturalitás kérdése.
Mindhárom meghívott úgy vélte, a város negyed évszázad után sem heverte ki teljesen 1990 márciusának traumáit. Ezen túlmenően a többségi nemzet mindmáig a másik kiszorításában látja az etnikai kérdés megoldását – fejtette ki László Márton.
Ez egy 1848-ban beindult folyamat, ami Trianon után fokozódott. A szovjet parancsra létrehozott Magyar Autonóm Tartomány is csak afféle porhintés volt, egy nagy illúzió – vonta le a következtetést Gagyi József, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója. Elhangzott az is: a politikum nem teljesen érdekelt a kisebbségi kérdés megoldásában – választások előtt mindkét félnek jól jön a téma felmelegítése.
Arra a kérdésre, hogy milyen multikulturalizmust akar vagy inkább képes elfogadni a magyarság, illetve az etnikai interferencia vagy az egymás melletti békés élés a megfelelőbb, a megszólaltattak úgy vélték, Marosvásárhelyen két, egymással párhuzamos társadalom létezik. „Ahhoz, hogy erős lábon álljon a magyarság, saját intézményhálózatra volna szüksége” – jelentette ki Novák Zoltán, hozzáfűzve, hogy ez nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken nincs szükség az együttműködésre a többségiekkel.
Egy asztalnál Biró Zsolt és Kovács Péter
Néhány apró és langyos fricskát leszámítva, a második panel, amelynek keretében Kovács Péter és Biró Zsolt ült Kiss Csaba rádiós újságíró asztalához, baráti hangnemű beszélgetésre sikeredett. Mind a meghívott, az RMDSZ főtitkára, mind a házigazda, az MPP elnöke rendkívül visszafogottnak bizonyult, mintha mindketten arra törekedtek volna, hogy ne ártsanak a két párt közötti, viszonylag új és törékeny békének.
Biró üdvözölte Brassai Zsombornak, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének ötletét, miszerint a 2016-os helyhatósági megmérettetéseket még idén tavasszal előválasztások előzzék meg. Kovács Péter, aki szerint kisebbségi helyzetben luxusnak számít a többpárti rendszer, beismerte, hogy az MPP és a néppárt létrejöttében az RMDSZ-nek is megvan a maga felelőssége.
„Természetesnek tartom, hogy Gyergyószentmiklósnak MPP-s polgármestere legyen, hisz a jelenlegi elöljárónak két bűnrossz RMDSZ-es elődje volt” – jelentette ki. A két pártvezető abban is egyetértett, hogy Marosvásárhelyen rendkívül nehéz lesz Dorin Floreát leváltani, hisz egy roppant ravasz politikus, aki tudja, miként kell a maga javára fordítani a magyar szavazók egy részét.
Krónika (Kolozsvár)
Hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően, és meddig görgetjük a fekete március hagyatékát? – különösképpen erre a két kérdésre próbáltak választ találni a Negyed évszázad címet viselő szeminárium résztvevői, melyet a hétvégén az Orbán Balázs Akadémia szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A szervező Magyar Polgári Párt háttérintézményének számító akadémia megvallott célja egy olyan fórumot teremteni, aminek keretében a legérintettebbekkel, a város lakóival, a felnövekvő új nemzedék tagjaival közösen keressen választ a negyed évszázad után megfogalmazódó kérdésekre.
A célkitűzés csak részben sikerült, meglepően kevés érdeklődőt vonzott az egyébként színvonalas szeminárium, amelynek vitaindítójául a Yorick Stúdió számos díjat elnyert 20/20 című, magyar–román színházi előadása szolgált.
Mindmáig kiszorítósdi
Az Etnikai interferencia vagy egymás melletti békés élés? címet viselő kerekasztal-beszélgetés során lapunk munkatársa, Szucher Ervin újságíró, illetve meghívottjai, Novák Zoltán és László Márton történész, valamint Gagyi József egyetemi tanár olyan témákat feszegetett, mint az etnikai térkép átrajzolásával járó, 1960–70-es évekbeli erőszakos iparosítás, a huszonöt éve tartó túletnicizált átmenet vagy a sokat vitatott multikulturalitás kérdése.
Mindhárom meghívott úgy vélte, a város negyed évszázad után sem heverte ki teljesen 1990 márciusának traumáit. Ezen túlmenően a többségi nemzet mindmáig a másik kiszorításában látja az etnikai kérdés megoldását – fejtette ki László Márton.
Ez egy 1848-ban beindult folyamat, ami Trianon után fokozódott. A szovjet parancsra létrehozott Magyar Autonóm Tartomány is csak afféle porhintés volt, egy nagy illúzió – vonta le a következtetést Gagyi József, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója. Elhangzott az is: a politikum nem teljesen érdekelt a kisebbségi kérdés megoldásában – választások előtt mindkét félnek jól jön a téma felmelegítése.
Arra a kérdésre, hogy milyen multikulturalizmust akar vagy inkább képes elfogadni a magyarság, illetve az etnikai interferencia vagy az egymás melletti békés élés a megfelelőbb, a megszólaltattak úgy vélték, Marosvásárhelyen két, egymással párhuzamos társadalom létezik. „Ahhoz, hogy erős lábon álljon a magyarság, saját intézményhálózatra volna szüksége” – jelentette ki Novák Zoltán, hozzáfűzve, hogy ez nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken nincs szükség az együttműködésre a többségiekkel.
Egy asztalnál Biró Zsolt és Kovács Péter
Néhány apró és langyos fricskát leszámítva, a második panel, amelynek keretében Kovács Péter és Biró Zsolt ült Kiss Csaba rádiós újságíró asztalához, baráti hangnemű beszélgetésre sikeredett. Mind a meghívott, az RMDSZ főtitkára, mind a házigazda, az MPP elnöke rendkívül visszafogottnak bizonyult, mintha mindketten arra törekedtek volna, hogy ne ártsanak a két párt közötti, viszonylag új és törékeny békének.
Biró üdvözölte Brassai Zsombornak, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének ötletét, miszerint a 2016-os helyhatósági megmérettetéseket még idén tavasszal előválasztások előzzék meg. Kovács Péter, aki szerint kisebbségi helyzetben luxusnak számít a többpárti rendszer, beismerte, hogy az MPP és a néppárt létrejöttében az RMDSZ-nek is megvan a maga felelőssége.
„Természetesnek tartom, hogy Gyergyószentmiklósnak MPP-s polgármestere legyen, hisz a jelenlegi elöljárónak két bűnrossz RMDSZ-es elődje volt” – jelentette ki. A két pártvezető abban is egyetértett, hogy Marosvásárhelyen rendkívül nehéz lesz Dorin Floreát leváltani, hisz egy roppant ravasz politikus, aki tudja, miként kell a maga javára fordítani a magyar szavazók egy részét.
Krónika (Kolozsvár)
2015. március 16.
„Erdély idén bekapcsolódhat az európai úthálózatba”
„Nagyon szeretnék, hogy nyárára, de legkésőbb szeptemberre Erdély bekapcsolódjon a nyugat-európai úthálózatba az M43-M5-M0-M1 útvonalon” – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Seszták Miklós. A magyarországi nemzeti fejlesztési minisztert négynapos erdélyi látogatása végén kérdeztük. Nem először jár Erdélyben, de a múlt héten egy magyarországi miniszter részéről szokatlanul hosszú időt, négy napot töltött itt. Ennyire fontos a nemzeti fejlesztési minisztérium számára ez a régió?
Több oka is van annak, hogy ilyen hosszúra nyúlt a látogatásom. Még tavaly nyáron tettem ígéretet egy erdélyi látogatásra, és időközben a szatmáriaknak is megígértem, hogy részt veszek a március 15-i ünnepségükön. Így végül összefűztem a szatmárnémeti látogatásomat a Hargita megyeivel. Emellett valóban azt gondolom, hogy fejlesztés szempontjából nagyon fontos régió Erdély, akár román-magyar, akár a magyar-magyar kapcsolatok szemszögéből nézzük. Ennek nagyon egyszerű oka van: ha a tízmillió fogyasztóhoz hozzáadjuk még az erdélyi magyar fogyasztókat, az bármilyen számítás szerint is 10-15 százalékos növekedést jelent.
Eddigi erdélyi körútján magyar vállalkozókkal is találkozott, akik nyilván a romániai jogi és üzleti környezetben tevékenykednek. Tud-e a nemzetfejlesztési minisztérium olyan támogatásokat biztosítani számukra, amelyeknek az országhatár nem akadálya?
Két vállalkozói fórumon voltam, körülbelül ötven vállalkozóval találkoztam. Arra kértem őket, mondják el, hogy mire lenne szükségük. A legfontosabb igényük egy olyan anyagi forrás biztosítása, amelyből fizetni tudnák a különböző pályázataikhoz szükséges önrészüket. Ez érthető igény, hiszen magunk is kiszámoltuk, hogy 1 forintból 50-80, európai uniós forrásból származó forintot lehet generálni. Amiről beszélgettünk még a vállalkozókkal, az a közvetlenül elérhető uniós források lehívása volt. Mi éppen e források kezelésére hoztuk létre a Magyar Fejlesztési Központot. Magyarország azzal tud segíteni, hogy a Magyar Fejlesztési Központnál magyarul, közérthető nyelvezeten közétett információs bázist interneten a külhoni magyar pályázók számára is elérhetővé teszi.
Erdélyi magyar önkormányzati vezetőkkel is tárgyalt. Rajtuk hogyan lehet – határon átívelő módon – segíteni?
Vannak különböző, határon átnyúló uniós források is. Persze, ezek megpályázása nem könnyű, a pénz lehívásához konzorciumokat kell létrehozni, és csak kisebb összegeket lehet lehívni.
Csíkszeredai sajtótájékoztatóján is említést tett a határ menti együttműködési projektekről. Miért állt le az ön tudomása szerint az uniós alapokból finanszírozott Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program?
Két együttműködési uniós program is van. Az egyik program a 2007-2013-a költségvetési ciklusra vonatkozik, és ez az év vége felé közeledve lassan lezárul. A másik program a 2014-2020-as ciklusra szól. Aránylag friss miniszter vagyok, és csak azt látom, hogy a két fél egymásra mutogat ebben a kérdésben. A közlekedés vonatkozásában például Magyarország azt mondja: Románia részéről jelentős, román-magyar együttműködésben elkölthető pénz lenne útfejlesztésre, és a magyar fél nagyjából már el is készítette a határig rá eső részt, viszont a román fél ezt elmulasztotta. Sokkal hatékonyabbá kellene tenni ezeket az együttműködéseket.
Ha már útfejlesztés került szóba: az Arad-Nagylak autópálya-szakasz befejezését idén júniusra ígéri a román fél. Ha a magyar fél befejezi az M43-as Makó és országhatár közötti szakaszát, akkor Aradról Budapestre már sztrádán is el lehet majd jutni. Ez mikor várható?
Amikor eléri az országhatárt az autópálya romániai része, addig a mi sztrádaszakaszunk is elér majd Nagylakhoz. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a pályaépítési munkálatok összehangoltan zajlanak. Mi nagyon szeretnék, hogy nyárára, de legkésőbb szeptemberre Erdély bekapcsolódjon a nyugat-európai úthálózatba az M43-M5-M0-M1 útvonalon.
Szíjjártó Péter külügyminiszter egy budapesti háttérbeszélgetésen azt mondta: a román-magyar diplomáciai kapcsolatok rég nem voltak annyira fagyosak, mint most. Ez mennyire nehezíti ez meg Románia és Magyarország gazdasági és fejlesztéspolitikai együttműködését?
Azt biztosan állítom, hogy az erdélyi körutam alatt ennek semmilyen hatását nem tapasztaltam. Az is igaz, hogy elsősorban erdélyi magyar vállalkozókkal, politikai és önkormányzati vezetőkkel találkoztam. Tény azonban, hogy van még mit javítani a kapcsolatokon. Példát is mondok: felvetődött Kolozsváron jártamkor, hogy mikor lesz Budapest-Kolozsvár repülőjárat? Erre ugyanis a magyar fél már rég készen áll. Emil Boc polgármestertől tudom, hogy ez a lehetőség Kolozsvár sem múlik már. A repülőjárat tudomásunk szerint azért nem indul el, mert a román felsőszintű döntéshozókban nincs meg még az a szándék, hogy hozzájáruljanak az elindulásához.
Kelemen Hunor szövetségi elnök meghívására érkezett Erdélybe. Milyen szerepe lehet az RMDSZ-nek a román-magyar kormányközi kapcsolatok építésében?
A magyar közösséget képviselő valamennyi komoly politikai szereplőnek fontos szerepe van a román-magyar kapcsolatok alakulásában. Az RMDSZ-t én olyan komoly politikai szereplőnek látom, amelynek jelentős szerepe lehet ezen a téren.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro
„Nagyon szeretnék, hogy nyárára, de legkésőbb szeptemberre Erdély bekapcsolódjon a nyugat-európai úthálózatba az M43-M5-M0-M1 útvonalon” – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Seszták Miklós. A magyarországi nemzeti fejlesztési minisztert négynapos erdélyi látogatása végén kérdeztük. Nem először jár Erdélyben, de a múlt héten egy magyarországi miniszter részéről szokatlanul hosszú időt, négy napot töltött itt. Ennyire fontos a nemzeti fejlesztési minisztérium számára ez a régió?
Több oka is van annak, hogy ilyen hosszúra nyúlt a látogatásom. Még tavaly nyáron tettem ígéretet egy erdélyi látogatásra, és időközben a szatmáriaknak is megígértem, hogy részt veszek a március 15-i ünnepségükön. Így végül összefűztem a szatmárnémeti látogatásomat a Hargita megyeivel. Emellett valóban azt gondolom, hogy fejlesztés szempontjából nagyon fontos régió Erdély, akár román-magyar, akár a magyar-magyar kapcsolatok szemszögéből nézzük. Ennek nagyon egyszerű oka van: ha a tízmillió fogyasztóhoz hozzáadjuk még az erdélyi magyar fogyasztókat, az bármilyen számítás szerint is 10-15 százalékos növekedést jelent.
Eddigi erdélyi körútján magyar vállalkozókkal is találkozott, akik nyilván a romániai jogi és üzleti környezetben tevékenykednek. Tud-e a nemzetfejlesztési minisztérium olyan támogatásokat biztosítani számukra, amelyeknek az országhatár nem akadálya?
Két vállalkozói fórumon voltam, körülbelül ötven vállalkozóval találkoztam. Arra kértem őket, mondják el, hogy mire lenne szükségük. A legfontosabb igényük egy olyan anyagi forrás biztosítása, amelyből fizetni tudnák a különböző pályázataikhoz szükséges önrészüket. Ez érthető igény, hiszen magunk is kiszámoltuk, hogy 1 forintból 50-80, európai uniós forrásból származó forintot lehet generálni. Amiről beszélgettünk még a vállalkozókkal, az a közvetlenül elérhető uniós források lehívása volt. Mi éppen e források kezelésére hoztuk létre a Magyar Fejlesztési Központot. Magyarország azzal tud segíteni, hogy a Magyar Fejlesztési Központnál magyarul, közérthető nyelvezeten közétett információs bázist interneten a külhoni magyar pályázók számára is elérhetővé teszi.
Erdélyi magyar önkormányzati vezetőkkel is tárgyalt. Rajtuk hogyan lehet – határon átívelő módon – segíteni?
Vannak különböző, határon átnyúló uniós források is. Persze, ezek megpályázása nem könnyű, a pénz lehívásához konzorciumokat kell létrehozni, és csak kisebb összegeket lehet lehívni.
Csíkszeredai sajtótájékoztatóján is említést tett a határ menti együttműködési projektekről. Miért állt le az ön tudomása szerint az uniós alapokból finanszírozott Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program?
Két együttműködési uniós program is van. Az egyik program a 2007-2013-a költségvetési ciklusra vonatkozik, és ez az év vége felé közeledve lassan lezárul. A másik program a 2014-2020-as ciklusra szól. Aránylag friss miniszter vagyok, és csak azt látom, hogy a két fél egymásra mutogat ebben a kérdésben. A közlekedés vonatkozásában például Magyarország azt mondja: Románia részéről jelentős, román-magyar együttműködésben elkölthető pénz lenne útfejlesztésre, és a magyar fél nagyjából már el is készítette a határig rá eső részt, viszont a román fél ezt elmulasztotta. Sokkal hatékonyabbá kellene tenni ezeket az együttműködéseket.
Ha már útfejlesztés került szóba: az Arad-Nagylak autópálya-szakasz befejezését idén júniusra ígéri a román fél. Ha a magyar fél befejezi az M43-as Makó és országhatár közötti szakaszát, akkor Aradról Budapestre már sztrádán is el lehet majd jutni. Ez mikor várható?
Amikor eléri az országhatárt az autópálya romániai része, addig a mi sztrádaszakaszunk is elér majd Nagylakhoz. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a pályaépítési munkálatok összehangoltan zajlanak. Mi nagyon szeretnék, hogy nyárára, de legkésőbb szeptemberre Erdély bekapcsolódjon a nyugat-európai úthálózatba az M43-M5-M0-M1 útvonalon.
Szíjjártó Péter külügyminiszter egy budapesti háttérbeszélgetésen azt mondta: a román-magyar diplomáciai kapcsolatok rég nem voltak annyira fagyosak, mint most. Ez mennyire nehezíti ez meg Románia és Magyarország gazdasági és fejlesztéspolitikai együttműködését?
Azt biztosan állítom, hogy az erdélyi körutam alatt ennek semmilyen hatását nem tapasztaltam. Az is igaz, hogy elsősorban erdélyi magyar vállalkozókkal, politikai és önkormányzati vezetőkkel találkoztam. Tény azonban, hogy van még mit javítani a kapcsolatokon. Példát is mondok: felvetődött Kolozsváron jártamkor, hogy mikor lesz Budapest-Kolozsvár repülőjárat? Erre ugyanis a magyar fél már rég készen áll. Emil Boc polgármestertől tudom, hogy ez a lehetőség Kolozsvár sem múlik már. A repülőjárat tudomásunk szerint azért nem indul el, mert a román felsőszintű döntéshozókban nincs meg még az a szándék, hogy hozzájáruljanak az elindulásához.
Kelemen Hunor szövetségi elnök meghívására érkezett Erdélybe. Milyen szerepe lehet az RMDSZ-nek a román-magyar kormányközi kapcsolatok építésében?
A magyar közösséget képviselő valamennyi komoly politikai szereplőnek fontos szerepe van a román-magyar kapcsolatok alakulásában. Az RMDSZ-t én olyan komoly politikai szereplőnek látom, amelynek jelentős szerepe lehet ezen a téren.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro
2015. március 16.
Könyv és gyertya-díj a közösség szolgálatáért
Ünnepi műsör keretében vették át a Könyv és gyertya-díjat azok a Maros megyei személyek – köztük nyugdíjas pedagógus, fafaragó, lakatos, táncoktató, vállalkozó, lelkész, tervező, mérnök –, akik a magyar közösséget szolgálva, annak előrehaladását, a fiatalok itthon maradását szorgalmazták.
Mintegy megkoszorúzta a március 15-ei megemlékező eseményeket a Kultúrpalotában tartott vasárnap esti rendezvény, amelynek keretében a 25 évvel ezelőtti könyves-gyertyás felvonulásra emlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mellett. Többnyire hajlamosak vagyunk azt állítani, hogy az a hősök kora volt, most más időket élünk – jelentette ki Markó Béla szenátor, az RMDSZ korábbi elnöke. Hozzátette, hogy ő ebben nem hisz, ahogy abban sem, hogy azok az emberek, akik 1990. február 10-én végigvonultak Marosvásárhelyen, könyvvel és gyertyával a kezükben, mára megváltoztak volna. A hit és a bizalom változott az egyenlőség, testvériség, szabadság megvalósíthatóságában – fogalmazott a politikus, arra hegyezve ki mondandóját, hogy az 1848-as forradalom is, a százezer embert megmozgató könyves-gyertyás felvonulás is összefogással történhetett meg.
Összefogtak a különböző nézetet valló, másként gondolkodó emberek, Petőfi, Széchenyi és Kossuth, 25 évvel ezelőtt pedig a magyar közösség megfeledkezett a nyomorról, a reménytelenségről, arról, hogy alig egy-két hónappal korábban sokan el akarták hagyni az országot. Pedig nem sejtették, mi fog történni március 19-én és 20-án, de hittek abban, hogy összefogással megváltoztatható a világ. Arra is felhívta Markó a figyelmet, hogy egy ember egy szál kicsi gyertyával nem tudott volna végigmenni a városon. Közösen, egymás gyertyáját újragyújtva viszont meg lehetett ezt tenni.
A díjakat Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke és Péter Ferenc politikai alelnök adta át a kitüntetteknek: Berekméri D. István nyugalmazott történelemtanárnak, Bíró János fafaragónak, Gál Barna Gyula nyugalmazott matematikatanárnak, Görög Miklós építésznek, Horváth János néptáncoktatónak, Mátyás Endre nyugalmazott matematikatanárnak, Tóth Dénes állat-egészségügyi technikusnak, Kun László nyugalmazott történelemtanárnak, Farkas Elek vállalkozónak, Darabont József református lelkipásztornak, Nagy Béla egészségügyi asszisztensnek, Kiss Szabolcs református lelkipásztornak, Kocsis József nyugalmazott tanítónak, Török Gáspár fotóművésznek és Simon György nyugalmazott magyartanárnak.
A díjátadó ünnepség keretében Csíki Hajnal színművész szavalt, színpadra lépett Trozner Kincső énekes és Trózner Szabolcs zongoraművész, a rendezvény második felében pedig Palya Bea és Szokolay Balázs koncertezett.
Antal Erika |
Székelyhon.ro
Ünnepi műsör keretében vették át a Könyv és gyertya-díjat azok a Maros megyei személyek – köztük nyugdíjas pedagógus, fafaragó, lakatos, táncoktató, vállalkozó, lelkész, tervező, mérnök –, akik a magyar közösséget szolgálva, annak előrehaladását, a fiatalok itthon maradását szorgalmazták.
Mintegy megkoszorúzta a március 15-ei megemlékező eseményeket a Kultúrpalotában tartott vasárnap esti rendezvény, amelynek keretében a 25 évvel ezelőtti könyves-gyertyás felvonulásra emlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mellett. Többnyire hajlamosak vagyunk azt állítani, hogy az a hősök kora volt, most más időket élünk – jelentette ki Markó Béla szenátor, az RMDSZ korábbi elnöke. Hozzátette, hogy ő ebben nem hisz, ahogy abban sem, hogy azok az emberek, akik 1990. február 10-én végigvonultak Marosvásárhelyen, könyvvel és gyertyával a kezükben, mára megváltoztak volna. A hit és a bizalom változott az egyenlőség, testvériség, szabadság megvalósíthatóságában – fogalmazott a politikus, arra hegyezve ki mondandóját, hogy az 1848-as forradalom is, a százezer embert megmozgató könyves-gyertyás felvonulás is összefogással történhetett meg.
Összefogtak a különböző nézetet valló, másként gondolkodó emberek, Petőfi, Széchenyi és Kossuth, 25 évvel ezelőtt pedig a magyar közösség megfeledkezett a nyomorról, a reménytelenségről, arról, hogy alig egy-két hónappal korábban sokan el akarták hagyni az országot. Pedig nem sejtették, mi fog történni március 19-én és 20-án, de hittek abban, hogy összefogással megváltoztatható a világ. Arra is felhívta Markó a figyelmet, hogy egy ember egy szál kicsi gyertyával nem tudott volna végigmenni a városon. Közösen, egymás gyertyáját újragyújtva viszont meg lehetett ezt tenni.
A díjakat Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke és Péter Ferenc politikai alelnök adta át a kitüntetteknek: Berekméri D. István nyugalmazott történelemtanárnak, Bíró János fafaragónak, Gál Barna Gyula nyugalmazott matematikatanárnak, Görög Miklós építésznek, Horváth János néptáncoktatónak, Mátyás Endre nyugalmazott matematikatanárnak, Tóth Dénes állat-egészségügyi technikusnak, Kun László nyugalmazott történelemtanárnak, Farkas Elek vállalkozónak, Darabont József református lelkipásztornak, Nagy Béla egészségügyi asszisztensnek, Kiss Szabolcs református lelkipásztornak, Kocsis József nyugalmazott tanítónak, Török Gáspár fotóművésznek és Simon György nyugalmazott magyartanárnak.
A díjátadó ünnepség keretében Csíki Hajnal színművész szavalt, színpadra lépett Trozner Kincső énekes és Trózner Szabolcs zongoraművész, a rendezvény második felében pedig Palya Bea és Szokolay Balázs koncertezett.
Antal Erika |
Székelyhon.ro
2015. március 17.
Kár volt…
Kár volt szakítani a jó pár éve meghonosított hagyománnyal, és engedni, hogy az indulat árnyékolja be március 15-e ünnepét. Kár volt kitenni az RMDSZ elnökét a megalázó füttykoncertnek, kár volt dühvel szárnyát szegni a hősök méltatásának, kár volt keserű szájízzel zárni azt, ami lélekemelő, erőt sugárzó, hittel eltöltő is lehetett volna.
Kár volt viszályt költöztetni oda, ahonnan sikerült száműzni azt, és kár volt az egység helyett széthúzást tükrözni, soraink összezárása helyett engedni ismét feltörni az ellentéteket. És ezért nem azok hibásak, akiket elragadott az indulat, füttyel, bekiabálásokkal adtak hangot elégedetlenségüknek, nem azok okolhatóak, akik hiteltelennek érezték a színpadon elhangzó szavakat, hanem azok, akik megteremtették ezt a helyzetet.
Nem szükségeltetett különösebb politikai éleslátás, megjósolható volt, ami bekövetkezett. Túl sok minden történt az elmúlt hetekben, és túlzottan langyos, semmitmondó, sőt, lekezelő volt az RMDSZ viszonyulása. A kormányból való kilépés hitelt újjáépítő lendületét gyorsan megtörte a nagy dérrel- dúrral beharangozott autonómiastatútum fiókba süllyesztése, a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ellehetetlenítésének csendes eltűrése, az önkormányzatok többségének gyáva viszonyulása az autonómiahatározatok elfogadásához, a székely szabadság napját övező tiltások, fenyegetések válasz nélkül hagyása, Kelemen Hunor elnök alig két héttel ezelőtti nyegle sepsiszentgyörgyi nyilatkozata. Várható volt, hogy lesznek, akik ellenérzéssel fogadják a szabadságról, önrendelkezésről szóló szónoklatát. Hét-nyolc évvel ezelőtt hasonló indulatok érlelték meg az okos döntést, és amikor külön ünneplésekről érkeztek a hírek más városokból, nálunk sikerült közösen szervezett, párthovatartozást háttérbe szorító március 15-öt meghonosítani. Ezt követően évről évre szebb és nagyobb lett a sepsiszentgyörgyi megemlékezés, már nemcsak három-négyezer embert vonzott, de akár tízezernél is többet. Igazi ünneppé vált, melyet kicsik és nagyok vártak, piros-fehér-zöld és kék-arany zászlótengerrel, daliásan vonuló huszárokkal, tartalmas üzeneteket hordozó beszédekkel. Ez a lendület bicsaklott meg az idei szeles, szürke márciusban, pedig talán az eddigieknél is nagyobb szükség lett volna az egymásba kapaszkodásra. Kár volt hagyni, hogy a pártpolitika ismét betüremkedjék ünnepünkbe, az együttlét örömét semmivé foszlassa az egymásnak feszülés. Kár volt, mert külön-külön, egymás ellenében sem Székelyföld, sem autonómia, sem jövő nem építhető.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kár volt szakítani a jó pár éve meghonosított hagyománnyal, és engedni, hogy az indulat árnyékolja be március 15-e ünnepét. Kár volt kitenni az RMDSZ elnökét a megalázó füttykoncertnek, kár volt dühvel szárnyát szegni a hősök méltatásának, kár volt keserű szájízzel zárni azt, ami lélekemelő, erőt sugárzó, hittel eltöltő is lehetett volna.
Kár volt viszályt költöztetni oda, ahonnan sikerült száműzni azt, és kár volt az egység helyett széthúzást tükrözni, soraink összezárása helyett engedni ismét feltörni az ellentéteket. És ezért nem azok hibásak, akiket elragadott az indulat, füttyel, bekiabálásokkal adtak hangot elégedetlenségüknek, nem azok okolhatóak, akik hiteltelennek érezték a színpadon elhangzó szavakat, hanem azok, akik megteremtették ezt a helyzetet.
Nem szükségeltetett különösebb politikai éleslátás, megjósolható volt, ami bekövetkezett. Túl sok minden történt az elmúlt hetekben, és túlzottan langyos, semmitmondó, sőt, lekezelő volt az RMDSZ viszonyulása. A kormányból való kilépés hitelt újjáépítő lendületét gyorsan megtörte a nagy dérrel- dúrral beharangozott autonómiastatútum fiókba süllyesztése, a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ellehetetlenítésének csendes eltűrése, az önkormányzatok többségének gyáva viszonyulása az autonómiahatározatok elfogadásához, a székely szabadság napját övező tiltások, fenyegetések válasz nélkül hagyása, Kelemen Hunor elnök alig két héttel ezelőtti nyegle sepsiszentgyörgyi nyilatkozata. Várható volt, hogy lesznek, akik ellenérzéssel fogadják a szabadságról, önrendelkezésről szóló szónoklatát. Hét-nyolc évvel ezelőtt hasonló indulatok érlelték meg az okos döntést, és amikor külön ünneplésekről érkeztek a hírek más városokból, nálunk sikerült közösen szervezett, párthovatartozást háttérbe szorító március 15-öt meghonosítani. Ezt követően évről évre szebb és nagyobb lett a sepsiszentgyörgyi megemlékezés, már nemcsak három-négyezer embert vonzott, de akár tízezernél is többet. Igazi ünneppé vált, melyet kicsik és nagyok vártak, piros-fehér-zöld és kék-arany zászlótengerrel, daliásan vonuló huszárokkal, tartalmas üzeneteket hordozó beszédekkel. Ez a lendület bicsaklott meg az idei szeles, szürke márciusban, pedig talán az eddigieknél is nagyobb szükség lett volna az egymásba kapaszkodásra. Kár volt hagyni, hogy a pártpolitika ismét betüremkedjék ünnepünkbe, az együttlét örömét semmivé foszlassa az egymásnak feszülés. Kár volt, mert külön-külön, egymás ellenében sem Székelyföld, sem autonómia, sem jövő nem építhető.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. március 17.
Segesvár
Szerkesztette: Antalfi Imola
"Élő" vár a segesvári
Gál Ernő, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke, városi tanácsos szerint a magyar közösség szempontjából fontos tevékenységeket idén is támogatja az önkormányzat.
– Magyar vonatkozásban a tavaly kiutalt összegeket idén is megszavazta a tanács, így a Gaudeamus Alapítvány 50.000 lejt kap a szolgáltatások támogatására, 25.000 lejre rúg a telek- és épületadóra vonatkozó 0,25%-os kedvezmény, kulturális rendezvényeinek megszervezésére továbbra is díjmentesen veheti igénybe a polgármesteri hivatal dísztermét. Ami pedig többlet: idén az alapítvány még 7000 lej támogatást kap, ugyanis koncerteket, művelődési rendezvényeket is szervez. A Kikerics tánccsoportnak a korfui fesztiválon való részvételéhez illetve népviselet vásárlásához tavaly 15.000 lejjel járult hozzá a tanács, idén is megkapják ezt az összeget, csakúgy mint az egyházak külön- külön a 3000 lejes támogatást. Az önkormányzat a Szász Sándor vezette Spartacus birkózócsapatot is segíti, ahol főként magyar gyermekek sportolnak, tavaly ők 10.000 lejt kaptak egy nemzetközi birkózóverseny megszervezésére.
– Sipos Razvan szerint törvénytelen építkezések történtek a történelmi városrészben, ami veszélybe sodorhatja azt, hogy a várost a világörökség részeként tartsák nyilván. Mit tehet a közgyűlés, hogy ez ne következzen be?
– A városnak óriási gondot jelent, mert az építkezési engedélyek kiadása szünetel, az ilyen ügyekben Marosvásárhelyre kell menni. A megyei főépítésznek rengeteg fenntartása van, azt mondja, nagyon sok törvénytelen dolog történt és emiatt Segesvár lekerülhet a világörökségi listáról. Valószínűleg történtek visszaélések, hiszen ez egy élő vár, ahol rengeteg tevékenység folyik: itt iskolák működnek, templomok vannak, itt található a polgármesteri hivatal és a helyi tanács épülete, a várbeli házak lakottak. Ez Délkelet- Európa egyetlen lakott vára, és valószínűleg az idők folyamán történhettek olyan dolgok az építkezésben, amelyek nem voltak törvényesek. Az a furcsa, hogy ha a megyei főépítész tudott a törvénytelenségekről, miért nem vonta felelősségre a városi főépítészt, amíg itt volt? A tanácsban többször felvetettük, hogy a várban olyan javítások történnek, amelyekbe a főépítész nem egyezett bele. Utólag volt, akit megbüntettek, volt, akit felszólítottak, hogy változtasson, de semmi sem történt. Nem a tanács dolga megoldani ezt a problémát, mi jeleztük a helyzetet. Azt a választ kaptuk, hogy megoldják.
– Tudna említeni példát?
– A várban lévő vagy a történelmi részhez tartozó épületek színezése eredeti kell legyen. Ezt a legtöbben betartották, de sokan nem, akik nehezményezték, hogy az eredeti szín rikító. A szász épületek már csak ilyenek, élénk színűek... A másik nagy probléma, hogy a gépkocsik felhajtanak a várba, pedig a tanács több határozatot is hozott ennek megtiltására.
Az önkormányzat pereli a hulladéktelep adminisztrátorát
A város költségvetését kiegyensúlyozottnak nevezte a városvezetői tisztséget ideiglenesen betöltő Dan Eugen Bândea alpolgármester, aki szerint idén elsősorban a beruházásokra szánnak jelentősebb összegeket.
– A helyi tanács februárban fogadta el az idei költségvetést, ami 51 millió lejes bevétellel, illetve 66 millió lejes kiadással számol. Kiegyensúlyozott, a beruházásokra összpontosító költségvetésről beszélhetünk Segesvár esetében. Elsősorban az utcák korszerűsítését tervezzük: felújítanánk a Nicolae Balcescu, a Nicolae Iorga, a Román, a Mező utcákat, de a későbbiekben több utcát is belefoglalunk a javítási programba. Terveink közt szerepel a polgármesteri hivatal székhelyéül szolgáló épület tetőzetések megjavítása, a sportcsarnok főjavítása, az iparihulladék-telep bezárása, a közlekedési jelzőrendszer korszerűsítése, a víz- és szennyvízhálózat bővítése 12, illetve 14 utcában, a víztisztító telep modernizálása. A költségvetés a következő arányban oszlik meg: közszolgáltatásokra 16,38%, rendfenntartói tevékenységre 1,79%, szociális- művelődési tevékenységekre 39,52%, fejlesztésekre, lakásépítésre, környezetvédelemre 19,63%, gazdasági tevékenységekre 22,68% – jelentette ki érdeklődésünkre az alpolgármester. Kérdésünkre, hogy mi a helyzet a környezetkímélő lerakóval, hiszen a tanács ellenezte, hogy ideszállíthassák a megyeszékelyről származó hulladékot, a lerakó működtetője viszont ellenkezőleg döntött, a városvezető hangsúlyozta, az EU-konform hulladéktelep tulajdonosa az önkormányzat, adminisztrátora pedig a Schuster Ecosal Kft., a szerződés pedig kiegészítő iratokkal van érvényben. – Tekintettel arra, hogy az adminisztrátor nem tartotta tiszteletben a szerződésbeli kötelezettségeket, a polgármesteri hivatal, illetve a helyi tanács pert indított a Schuster Ecosal Kft. ellen, így minden további döntés a bírósági végzés után várható – tette hozzá.
Az önkormányzatot ért bírálatok kapcsán, melyek szerint a történelmi városrészekben törvénytelenül építkeztek, illetve a városnak jelenleg sincs főépítésze, Dan Eugen Bândea elmondta, a korábbi versenyvizsgák nyomán sajnos nem sikerült betölteni a főépítészi állást, de remélhetőleg lesz, aki szakmai szempontból izgalmas kihívásnak tekinti majd ezt a munkát. A hónap végén újabb versenyvizsgát írnak ki a főépítészi tisztségre. A majdani főépítész munkájának segítése érdekében urbanisztikai bizottságot alakítanak, amelybe rangos szakembereket kérnek fel.
Nők a szabadságharcban
A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében március 8-án a helyi kul- túrotthonban került sor a Nők a szabadságharcban című rendezvényre. Miért éppen erről a témáról szerveztek kulturális műsort? – kérdeztük Szabó Józsefet, az egyesület elnökét, az előadás főszervezőjét.
– Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban csak férfiak játszottak fontos szerepet, de nem szabad elfelejteni, hogy a nőknek itt is különleges szerepet kölcsönzött a történelem. Ez adta az ötletet egy ilyen jellegű rendezvény megszervezésére, és az időpont kiválasztása sem volt véletlen (a nőnap és a közelgő március 15-i ünnepségek). A műsor összeállításában Szilágyi Rita Nők a szabadságharcban című könyve segített, valamint a Fehéregyházán tevékenykedő és az itt élő 12 pedagógus: Balázs Ilona, Csáki Izabella Kinga, Hegyi Izabella, Jakabfi Melinda, Nagy Judit, Oroszhegyi Judit, Simó Éva, Szabó Tünde Hajnal, Széll Júlia, Tordai Mónika, Varga Regina, Volkán Katalin. Tóth Kálmán költő versének sorait Székely Tímea adta elő, háttérzeneként a Kormorán előadásában hangzott el a Nemzeti dal, valamint Brahms-, Massenet-, Beethoven- és Liszt-darabok, Klapka- és Hunyadi- indulók, a Szózat, vetítésre kerültek 1848/49- cel kapcsolatos képek, csatajelenetek, a műsorban ismertetett nők, vértanúk, várbörtönök, sírhelyek képei stb. A műsorban ismertetett vagy megemlített női nevek közt van Batthyányné Zichy Antónia, Reviczky Mária, Teleki Blanka, Leövey Klára, Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Terézia Johanna, Laborfalvi Róza, Szendrey Júlia és még sokan mások. A műsor elején fellépett a segesvári Kikerics néptáncegyüttes László Imola tanárnő vezetésével – mondta Szabó József.
Önálló magyar iskolára van szükség Segesváron
A segesvári Gaudeamus Alapítvány több mint két évtizede tesz a környékbeli magyar közösség megmaradásáért, identitástudatának erősítéséért. Farkas Miklós igazgatót 2013 őszén Tóth Tivadar tanár, önkormányzati képviselő váltotta, akit az alapítványi tervekről kérdeztünk.
A Segesvár környéki, szórványban élő magyar gyerekek, fiatalok művelődési életének a megszervezése, a hátrányos helyzetű bentlakó diákok támogatása továbbra is a fő tevékenysége az alapítványnak, talán még hangsúlyosabban, mint eddig, hiszen a demográfiai mutatók nem túlságosan kedvezőek a magyar közösségre nézve.
– Az alapcélok nem változtak, lényegesen nem változott semmi, ami az alapítvány politikáját illeti, de alkalmazkodni kell ahhoz a helyzethez, ami éppen alakulóban van: csökken a gyermeklétszám. Ez azt jelenti, hogy a bentlakás lehetőségét az általános iskolásoknak is fel kell ajánlanunk. Eddig többségükben líceumi gyerekek voltak a bentlakásban, most viszont arra kell figyelnünk, hogy hogyan tudjuk támogatni már 5. osztálytól a gyerekeket. Egy nemrég készített felmérésből az derül ki, hogy 3-4 év múlva jelentős arányú csökkenésre kell számítani, szinte felére csökken a gyermeklétszám. Főként a magyar gyerekek esetében tartom ezt aggasztónak, mert a román közösségben mindig ott van a roma rész, amely úgy ahogy kipótolja a hiányokat. Ennek ellensúlyozására kértük fel egyrészt a Böjte Csaba által létrehozott alapítványt, hogy nyisson itt egy közösségi házat, ami lassan két éve működik, jelenleg 18 kisgyerek van nálunk elszállásolva. A két évre kötött szerződést várhatóan meghosszabbítjuk. Figyelni kell arra, hogy megszűnőfélben vannak a vidéki, falusi iskolák magyar osztályai, már a héjjasfalvival is gondok vannak. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehet esetleg beszállítani ezeket a gyerekeket Segesvárra, hogy ne a román iskolát válasszák. Nagyon súlyos a helyzet.
– Ki készítette a felmérést?
– A pedagógusok készítették az egyházak segítségével, összevetve az anyakönyvekkel, a születésszámmal. Ezek a mutatók nem vetítenek előre szép jövőképet. A létszámcsökkenés egyik oka, hogy Segesváron megszűnt a külvárosi magyar iskola. Annyira, hogy idén már I–IV. osztály sincsen, még összevonva sem, csak az óvodai csoport működik, és jövőtől azt is felszámolják. Azok a szülők, akik ott laknak, egyszerűen nem vállalják, vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy naponta behozzák gyerekeiket a távolabbi magyar óvodába, iskolába. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne busszal, ingyen ezeket a gyerekeket beszállítani, ezt is felvállalná az alapítvány. Az egyik megoldás az lenne, hogy egyházainkon keresztül felkérjük a testvéregyházakat – a hollandiai, svájci egyházakat –, hogy ha van rá lehetőségük, adományozzanak egy kisbuszt, autóbuszt nekünk, és az alapítvány felvállalná ennek működtetését. Kiemelten fontos a magyar iskola. Úgy gondoljuk, hogy szükség van egy önálló magyar iskolának a létrehozására. Arra törekszünk, hogy iskolaalapítás céljából találjunk támogatót egy ingatlan megvásárlásához, amelynek a fenntartásában természetesen a önkormányzatra is számítunk. Járhatónak látom ezt az utat, nem hinném, hogy az iskola létrehozása különösebb akadályokba ütközne, városi tanácsi szinten sem. A 2012-es tapasztalat azt mutatja, hogy az elmúlt 25 évben jó irányba változott a mentalitás, hiszen már akkor sem az volt a probléma, hogy magyar iskola kellett létrejöjjön, hanem hogy a román gyerekeket el kellett volna mozdítani az épületből. Ha ezzel nem kellene számolni, meggyőződésem, hogy a testület rábólintana a kezdeményezésünkre.
Népújság (Marosvásárhely)
Szerkesztette: Antalfi Imola
"Élő" vár a segesvári
Gál Ernő, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke, városi tanácsos szerint a magyar közösség szempontjából fontos tevékenységeket idén is támogatja az önkormányzat.
– Magyar vonatkozásban a tavaly kiutalt összegeket idén is megszavazta a tanács, így a Gaudeamus Alapítvány 50.000 lejt kap a szolgáltatások támogatására, 25.000 lejre rúg a telek- és épületadóra vonatkozó 0,25%-os kedvezmény, kulturális rendezvényeinek megszervezésére továbbra is díjmentesen veheti igénybe a polgármesteri hivatal dísztermét. Ami pedig többlet: idén az alapítvány még 7000 lej támogatást kap, ugyanis koncerteket, művelődési rendezvényeket is szervez. A Kikerics tánccsoportnak a korfui fesztiválon való részvételéhez illetve népviselet vásárlásához tavaly 15.000 lejjel járult hozzá a tanács, idén is megkapják ezt az összeget, csakúgy mint az egyházak külön- külön a 3000 lejes támogatást. Az önkormányzat a Szász Sándor vezette Spartacus birkózócsapatot is segíti, ahol főként magyar gyermekek sportolnak, tavaly ők 10.000 lejt kaptak egy nemzetközi birkózóverseny megszervezésére.
– Sipos Razvan szerint törvénytelen építkezések történtek a történelmi városrészben, ami veszélybe sodorhatja azt, hogy a várost a világörökség részeként tartsák nyilván. Mit tehet a közgyűlés, hogy ez ne következzen be?
– A városnak óriási gondot jelent, mert az építkezési engedélyek kiadása szünetel, az ilyen ügyekben Marosvásárhelyre kell menni. A megyei főépítésznek rengeteg fenntartása van, azt mondja, nagyon sok törvénytelen dolog történt és emiatt Segesvár lekerülhet a világörökségi listáról. Valószínűleg történtek visszaélések, hiszen ez egy élő vár, ahol rengeteg tevékenység folyik: itt iskolák működnek, templomok vannak, itt található a polgármesteri hivatal és a helyi tanács épülete, a várbeli házak lakottak. Ez Délkelet- Európa egyetlen lakott vára, és valószínűleg az idők folyamán történhettek olyan dolgok az építkezésben, amelyek nem voltak törvényesek. Az a furcsa, hogy ha a megyei főépítész tudott a törvénytelenségekről, miért nem vonta felelősségre a városi főépítészt, amíg itt volt? A tanácsban többször felvetettük, hogy a várban olyan javítások történnek, amelyekbe a főépítész nem egyezett bele. Utólag volt, akit megbüntettek, volt, akit felszólítottak, hogy változtasson, de semmi sem történt. Nem a tanács dolga megoldani ezt a problémát, mi jeleztük a helyzetet. Azt a választ kaptuk, hogy megoldják.
– Tudna említeni példát?
– A várban lévő vagy a történelmi részhez tartozó épületek színezése eredeti kell legyen. Ezt a legtöbben betartották, de sokan nem, akik nehezményezték, hogy az eredeti szín rikító. A szász épületek már csak ilyenek, élénk színűek... A másik nagy probléma, hogy a gépkocsik felhajtanak a várba, pedig a tanács több határozatot is hozott ennek megtiltására.
Az önkormányzat pereli a hulladéktelep adminisztrátorát
A város költségvetését kiegyensúlyozottnak nevezte a városvezetői tisztséget ideiglenesen betöltő Dan Eugen Bândea alpolgármester, aki szerint idén elsősorban a beruházásokra szánnak jelentősebb összegeket.
– A helyi tanács februárban fogadta el az idei költségvetést, ami 51 millió lejes bevétellel, illetve 66 millió lejes kiadással számol. Kiegyensúlyozott, a beruházásokra összpontosító költségvetésről beszélhetünk Segesvár esetében. Elsősorban az utcák korszerűsítését tervezzük: felújítanánk a Nicolae Balcescu, a Nicolae Iorga, a Román, a Mező utcákat, de a későbbiekben több utcát is belefoglalunk a javítási programba. Terveink közt szerepel a polgármesteri hivatal székhelyéül szolgáló épület tetőzetések megjavítása, a sportcsarnok főjavítása, az iparihulladék-telep bezárása, a közlekedési jelzőrendszer korszerűsítése, a víz- és szennyvízhálózat bővítése 12, illetve 14 utcában, a víztisztító telep modernizálása. A költségvetés a következő arányban oszlik meg: közszolgáltatásokra 16,38%, rendfenntartói tevékenységre 1,79%, szociális- művelődési tevékenységekre 39,52%, fejlesztésekre, lakásépítésre, környezetvédelemre 19,63%, gazdasági tevékenységekre 22,68% – jelentette ki érdeklődésünkre az alpolgármester. Kérdésünkre, hogy mi a helyzet a környezetkímélő lerakóval, hiszen a tanács ellenezte, hogy ideszállíthassák a megyeszékelyről származó hulladékot, a lerakó működtetője viszont ellenkezőleg döntött, a városvezető hangsúlyozta, az EU-konform hulladéktelep tulajdonosa az önkormányzat, adminisztrátora pedig a Schuster Ecosal Kft., a szerződés pedig kiegészítő iratokkal van érvényben. – Tekintettel arra, hogy az adminisztrátor nem tartotta tiszteletben a szerződésbeli kötelezettségeket, a polgármesteri hivatal, illetve a helyi tanács pert indított a Schuster Ecosal Kft. ellen, így minden további döntés a bírósági végzés után várható – tette hozzá.
Az önkormányzatot ért bírálatok kapcsán, melyek szerint a történelmi városrészekben törvénytelenül építkeztek, illetve a városnak jelenleg sincs főépítésze, Dan Eugen Bândea elmondta, a korábbi versenyvizsgák nyomán sajnos nem sikerült betölteni a főépítészi állást, de remélhetőleg lesz, aki szakmai szempontból izgalmas kihívásnak tekinti majd ezt a munkát. A hónap végén újabb versenyvizsgát írnak ki a főépítészi tisztségre. A majdani főépítész munkájának segítése érdekében urbanisztikai bizottságot alakítanak, amelybe rangos szakembereket kérnek fel.
Nők a szabadságharcban
A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében március 8-án a helyi kul- túrotthonban került sor a Nők a szabadságharcban című rendezvényre. Miért éppen erről a témáról szerveztek kulturális műsort? – kérdeztük Szabó Józsefet, az egyesület elnökét, az előadás főszervezőjét.
– Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban csak férfiak játszottak fontos szerepet, de nem szabad elfelejteni, hogy a nőknek itt is különleges szerepet kölcsönzött a történelem. Ez adta az ötletet egy ilyen jellegű rendezvény megszervezésére, és az időpont kiválasztása sem volt véletlen (a nőnap és a közelgő március 15-i ünnepségek). A műsor összeállításában Szilágyi Rita Nők a szabadságharcban című könyve segített, valamint a Fehéregyházán tevékenykedő és az itt élő 12 pedagógus: Balázs Ilona, Csáki Izabella Kinga, Hegyi Izabella, Jakabfi Melinda, Nagy Judit, Oroszhegyi Judit, Simó Éva, Szabó Tünde Hajnal, Széll Júlia, Tordai Mónika, Varga Regina, Volkán Katalin. Tóth Kálmán költő versének sorait Székely Tímea adta elő, háttérzeneként a Kormorán előadásában hangzott el a Nemzeti dal, valamint Brahms-, Massenet-, Beethoven- és Liszt-darabok, Klapka- és Hunyadi- indulók, a Szózat, vetítésre kerültek 1848/49- cel kapcsolatos képek, csatajelenetek, a műsorban ismertetett nők, vértanúk, várbörtönök, sírhelyek képei stb. A műsorban ismertetett vagy megemlített női nevek közt van Batthyányné Zichy Antónia, Reviczky Mária, Teleki Blanka, Leövey Klára, Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Terézia Johanna, Laborfalvi Róza, Szendrey Júlia és még sokan mások. A műsor elején fellépett a segesvári Kikerics néptáncegyüttes László Imola tanárnő vezetésével – mondta Szabó József.
Önálló magyar iskolára van szükség Segesváron
A segesvári Gaudeamus Alapítvány több mint két évtizede tesz a környékbeli magyar közösség megmaradásáért, identitástudatának erősítéséért. Farkas Miklós igazgatót 2013 őszén Tóth Tivadar tanár, önkormányzati képviselő váltotta, akit az alapítványi tervekről kérdeztünk.
A Segesvár környéki, szórványban élő magyar gyerekek, fiatalok művelődési életének a megszervezése, a hátrányos helyzetű bentlakó diákok támogatása továbbra is a fő tevékenysége az alapítványnak, talán még hangsúlyosabban, mint eddig, hiszen a demográfiai mutatók nem túlságosan kedvezőek a magyar közösségre nézve.
– Az alapcélok nem változtak, lényegesen nem változott semmi, ami az alapítvány politikáját illeti, de alkalmazkodni kell ahhoz a helyzethez, ami éppen alakulóban van: csökken a gyermeklétszám. Ez azt jelenti, hogy a bentlakás lehetőségét az általános iskolásoknak is fel kell ajánlanunk. Eddig többségükben líceumi gyerekek voltak a bentlakásban, most viszont arra kell figyelnünk, hogy hogyan tudjuk támogatni már 5. osztálytól a gyerekeket. Egy nemrég készített felmérésből az derül ki, hogy 3-4 év múlva jelentős arányú csökkenésre kell számítani, szinte felére csökken a gyermeklétszám. Főként a magyar gyerekek esetében tartom ezt aggasztónak, mert a román közösségben mindig ott van a roma rész, amely úgy ahogy kipótolja a hiányokat. Ennek ellensúlyozására kértük fel egyrészt a Böjte Csaba által létrehozott alapítványt, hogy nyisson itt egy közösségi házat, ami lassan két éve működik, jelenleg 18 kisgyerek van nálunk elszállásolva. A két évre kötött szerződést várhatóan meghosszabbítjuk. Figyelni kell arra, hogy megszűnőfélben vannak a vidéki, falusi iskolák magyar osztályai, már a héjjasfalvival is gondok vannak. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehet esetleg beszállítani ezeket a gyerekeket Segesvárra, hogy ne a román iskolát válasszák. Nagyon súlyos a helyzet.
– Ki készítette a felmérést?
– A pedagógusok készítették az egyházak segítségével, összevetve az anyakönyvekkel, a születésszámmal. Ezek a mutatók nem vetítenek előre szép jövőképet. A létszámcsökkenés egyik oka, hogy Segesváron megszűnt a külvárosi magyar iskola. Annyira, hogy idén már I–IV. osztály sincsen, még összevonva sem, csak az óvodai csoport működik, és jövőtől azt is felszámolják. Azok a szülők, akik ott laknak, egyszerűen nem vállalják, vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy naponta behozzák gyerekeiket a távolabbi magyar óvodába, iskolába. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne busszal, ingyen ezeket a gyerekeket beszállítani, ezt is felvállalná az alapítvány. Az egyik megoldás az lenne, hogy egyházainkon keresztül felkérjük a testvéregyházakat – a hollandiai, svájci egyházakat –, hogy ha van rá lehetőségük, adományozzanak egy kisbuszt, autóbuszt nekünk, és az alapítvány felvállalná ennek működtetését. Kiemelten fontos a magyar iskola. Úgy gondoljuk, hogy szükség van egy önálló magyar iskolának a létrehozására. Arra törekszünk, hogy iskolaalapítás céljából találjunk támogatót egy ingatlan megvásárlásához, amelynek a fenntartásában természetesen a önkormányzatra is számítunk. Járhatónak látom ezt az utat, nem hinném, hogy az iskola létrehozása különösebb akadályokba ütközne, városi tanácsi szinten sem. A 2012-es tapasztalat azt mutatja, hogy az elmúlt 25 évben jó irányba változott a mentalitás, hiszen már akkor sem az volt a probléma, hogy magyar iskola kellett létrejöjjön, hanem hogy a román gyerekeket el kellett volna mozdítani az épületből. Ha ezzel nem kellene számolni, meggyőződésem, hogy a testület rábólintana a kezdeményezésünkre.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. március 17.
Beszterce: közel 400 ünneplő
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetét, a szabadságszeretetet és a szabadság utáni vágyat Beszterce-Naszód megyében is megünnepelték a különböző településeken egyéni műsorokkal.
Besztercén teltházas megemlékező ünnepséget szervezett az RMDSZ megyei szervezete vasárnap, a városi kulturális központ ideiglenes dísztermében. Az eseményen részt vett Ovidiu Teodor Creţu, Beszterce polgármestere, Emil Radu Moldovan, a megyei tanács elnöke, Ioan Ţintean prefektus, Nicolae Moldovan, Bethlen város polgármestere, Alexandru Pugna megyei tanácsi alelnök, és az ünnepség házigazdája, Décsei Attila-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke, aki tolmácsolta Kelemen Hunor szövetségi elnök üzenetét.
ZOLTÁN SIPOS TÍMEA
Szabadság (Kolozsvár)
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetét, a szabadságszeretetet és a szabadság utáni vágyat Beszterce-Naszód megyében is megünnepelték a különböző településeken egyéni műsorokkal.
Besztercén teltházas megemlékező ünnepséget szervezett az RMDSZ megyei szervezete vasárnap, a városi kulturális központ ideiglenes dísztermében. Az eseményen részt vett Ovidiu Teodor Creţu, Beszterce polgármestere, Emil Radu Moldovan, a megyei tanács elnöke, Ioan Ţintean prefektus, Nicolae Moldovan, Bethlen város polgármestere, Alexandru Pugna megyei tanácsi alelnök, és az ünnepség házigazdája, Décsei Attila-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke, aki tolmácsolta Kelemen Hunor szövetségi elnök üzenetét.
ZOLTÁN SIPOS TÍMEA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. március 17.
Perrel fenyegeti Dorin Florea Kelemen Hunort
Bepereli Kelemen Hunort Dorin Florea, miután az RMDSZ elnöke vasárnap az Antena 3-nak nyilatkozva eszementnek (románul sonat) nevezte Marosvásárhely polgármesterét, amiatt, hogy az elöljáró nem engedélyezte a felvonulást március 10-én.
Florea szerint Kelemen csak el akarta terelni a figyelmet arról, hogy sepsiszentgyörgyi március 15-ei ünnepi beszéde során a tömeg kifütyülte.
„Ha egy polgármester eszement, nincs mit tenned, eszement marad” – fogalmazott Kelemen a szónoklat után köré sereglett román újságírók gyűrűjében. Arra a kérdésre, hogy miért gondolja így, leszögezte, „betilt olyan természetes dolgokat, mint a szólás- és gyülekezési szabadság
Krónika (Kolozsvár)
Bepereli Kelemen Hunort Dorin Florea, miután az RMDSZ elnöke vasárnap az Antena 3-nak nyilatkozva eszementnek (románul sonat) nevezte Marosvásárhely polgármesterét, amiatt, hogy az elöljáró nem engedélyezte a felvonulást március 10-én.
Florea szerint Kelemen csak el akarta terelni a figyelmet arról, hogy sepsiszentgyörgyi március 15-ei ünnepi beszéde során a tömeg kifütyülte.
„Ha egy polgármester eszement, nincs mit tenned, eszement marad” – fogalmazott Kelemen a szónoklat után köré sereglett román újságírók gyűrűjében. Arra a kérdésre, hogy miért gondolja így, leszögezte, „betilt olyan természetes dolgokat, mint a szólás- és gyülekezési szabadság
Krónika (Kolozsvár)