Verestóy Attila is nyílt levelet írt Johannisnak (Pamflet)
politikusok sorába. Az RMDSZ-es szenátor levelében arra kérte Klaus Johannist, hogy halaszthatatlanul emelje fel szavát az erdőirtás ellen. A politikus levelét nem papíron, hanem elektronikus úton küldte el, ezzel is utalva a helyzet súlyosságára.
Verestóy mélységes aggodalmát fejezte ki az utóbbi években tapasztalt hatalmas ütemű erdőpusztítás miatt, és felhívta Johannis figyelmét arra, hogy Románia számára súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel járhat a korlátlan fakitermelés. „Ha ez ilyen ütemben folytatódik, akkor néhány év múlva eltűnik Románia összes erdeje” – húzta meg a vészharangot a politikus. Hozzátette: ha a fákat elpusztítjuk, valószínűleg mi is velük pusztulunk. A székelyföldi politikus szerint megengedhetetlen, hogy egyesek „druzsbával a kezükben Istent játsszanak erdeinkben”.
Verestóy különösen aggasztónak tartja az általa „Románia tüdejének” nevezett székelyföldi erdők sorsát, ahol évente több ezer köbméter fát termelnek ki a legalitás és illegalitás határán egyensúlyozó „fatolvajok”, akik a kivágott fák helyébe nem ültetnek újakat, „zöld utat” adva ezáltal az árvizeknek, az aszályoknak és a légszennyezésnek. A megszállott és elszánt környezetvédő aktivista és politikus tájékoztatta a román államfőt arról, hogy immár huszonöt éve ostromolja az illetékes román hivatalokat, de azok kettős mércét alkalmaznak: míg fellépnek az ország más térségeiben garázdálkodó fatolvajok ellen, a Székelyföldön pusztító „erdőfodrászok” esetében nem teszik ugyanezt. „A tudatos gondtalanságot népirtás céljából követik el, el akarják, venni tőlünk a tiszta levegőt, azt akarják, hogy mindannyian elpusztuljunk a légszennyezés következményei miatt” – fogalmazott felháborodott hangvételű levelében Verestóy.
„Székelyföld lakói már így is túl sokat elszenvedtek. Kétségbeesetten követelem, hogy az Elnök úr mielőbb cselekedjen, mert a jelenlegi helyzet tűrhetetlen. Ismételten kérem, emelje fel szavát az erdőirtások ellen, álljon ki erdeinkért, és hirdesse a környezettudatos élet előnyeit. Ez nemcsak Székelyföld, de az egész ország érdeke is.”
„Legyen Románia a jól kivágott erdők országa” – zárta nyílt levelét Verestóy Attila. A szenátor utóiratként hozzátette: „Ezt a harcot egyedül nem tudom megvívni!”
Kerekes Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jogok és szélsőségek
Joggal háborodott fel minden jóérzésű ember azon, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat betiltotta a székely szabadság napi felvonulást, amelyen az erdélyi magyar közösség önrendelkezési joga mellett álltak volna ki.
A városháza gesztusa úgy is magyarázható, hogy korlátozzák a gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, ami miatt akár fel is jelenthetők.
A város rendőrfőnökének nyilatkozatai, miszerint a tüntetésre „felbujtókat” feljelentik, illetve a tüntetési kérelmek elbírálására hivatott testület állásfoglalása, miszerint jövőre sem engedélyezik a megmozdulást, szinte már a provokáció kategóriájába tartozó gesztusok. Mintha csak azért feszítenék tovább a húrt, azért hergelnének, hogy a magyarok mindenképpen valamilyen „tiltott” megmozdulást szervezzenek, ezt követően pedig bármilyen „spontán incidens” megtörténhet – ami után a hatóságok ismét lobogtathatnák a törvényeknek fittyet hányó magyar szélsőségesekről készült felvételeket.
A baj csak az, hogy a hatóságok számára kitűnő ürügyet szolgáltatnak a tavalyi felvonuláson történtek. Annak nyomán, hogy egy csoport a „Veszszen Trianon!” jelszót skandálva kisebb dulakodásba keveredett a csendőrökkel, és a főszervező képtelen volt kordában tartani őket, sikerült ráégetni a szélsőséges jelzőt a magyar jogkövetelésekre. És nem számít, hogy provokátorokról van szó, vagy önerőből ilyen ostobák – tettükért a felelősség az esemény szervezőjét terheli.
Az RMDSZ többek között vélhetően ezért nem áll ki az idei felvonulás mellett, meg persze azért sem, mert ezzel ismét elismerné, hogy rajta kívül is jogosult bárki magyar ügyben bármilyen kezdeményezést elindítani. A vásárhelyi városházi illetékesek döntése mindemellett is tűrhetetlen, ezért indokoltak a több településen is tervezett tiltakozó megmozdulások.
A méltó válasz az lenne, ha Nagyváradtól Kézdivásárhelyig minél többen mutatnák ki tizedikén a szolidaritásukat, ahol lehet, utcára vonulva. Immár nemcsak a magyar közösséget megillető, tagjait a románokkal egyenrangú polgárokká tevő kisebbségi jogok, de a gyülekezési jog és a szólásszabadság mellett is kiállva. De csak akkor, ha ki tudjuk szorítani a saját szélsőségeseinket.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Jóvátétel a kommunizmusban meghurcoltaknak
Megkétszerezik a kommunizmusban meghurcoltak járulékát. Az erre vonatkozó módosítást a szenátus már megszavazta, a képviselőházban hamarosan plénum elé kerül, és van politikai támogatottsága.
Klárik László háromszéki RMDSZ-es szenátor (képünkön) elmondta, ezzel nemcsak anyagi támogatást, hanem erkölcsi jóvátételt is szolgáltatnak azoknak, akiket 1945 és 1989 között a kommunista rendszerben meghurcoltak, bebörtönöztek, kényszermunkára, kényszerlakhelyre ítéltek, vagy éppen elmegyógyintézetben kezeltettek, amiért fel merték emelni a szavukat az elnyomás ellen.
Klárik szerint az 1990-ben elfogadott vonatkozó törvény eddig csak szimbolikus juttatást szavatolt. A jóvátétel országos szinten mintegy hatezer személyt érint. A módosítás értelmében minden börtönben vagy kényszerlakhelyen töltött év után havi 400 lej kárpótlást fizetnek, az elmegyógyintézetben vagy házi őrizetben töltött év után havi 200 lejt. Az özvegyeknek egységesen, összesen havi 400 lejt fizetnek, az évek számától függetlenül.
Klárik arra is kitért, hogy a jogszabályt elküldte a Volt Politikai Foglyok Szövetségének, hogy véleményezzék. Többen úgy vélik, a már elhunyt meghurcoltak gyerekeinek is járna a kárpótlás, hiszen kénytelenek voltak azokban az években nélkülözni a szüleiket.
Felmerült, hogy azoknak is jár jóvátétel, akiket a Szekuritáté zaklatott, kihallgatott, nem engedték egyetemre, vagy a munkahelyén részesült hátrányos megkülönböztetésben. Klárik hangsúlyozta, vizsgálják ennek a lehetőségét, hiszen ez is meghurcolásnak minősül, ám nehéz dokumentumokkal igazolni. A megemelt összegű kárpótlást valószínűleg az év második felétől kezdik folyósítani.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Közös ünneplés előtt tárgyalnának Váradon
Nem zárkózik el az RMDSZ-szel való közös ünnepléstől az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Nagyváradon, de a politikai alakulat vezetői szerint a március 15-ei megemlékezések közös rendezéséhez nem elég a sajtón keresztül feléjük intézett felhívás, a megvalósítás személyes tárgyalást igényel.
Csomortányi István, a párt Bihar megyei szervezetének elnöke csütörtökön közölte, amikor Huszár István alpolgármesteri kinevezését megszavazta a városi tanács, levélben kértek tőle találkozót, hogy a helyi magyarság ügyeit megvitassák.
„Az egyik pont épp az lett volna, hogy idén közösen ünnepeljük meg március 15-ét” – magyarázta. Személyes találkozóra eddig nem kaptak lehetőséget, az újdonsült RMDSZ-es elöljáró csak a sajtón keresztül invitálta meg az EMNP helyi képviselőit a szövetség által szervezett eseményekre. Nagy József Barna, a március 15-ei programot előkészítő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi alelnöke ezt „álságosnak” tarja.
Rámutatott, hogy az EMNP helyi képviselete mellett Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnökeként február 13-án ugyancsak levélben kezdeményezett találkozót Huszárral, és bár az aznapi válasz alapján az alpolgármester erre nyitottnak mutatkozott, a tárgyalásra máig nem került sor.
Csomortányi szerint a legutóbbi választáson a nagyváradi magyarság 30 százalékos támogatottságát megszerző EMNP-t immár nem lehet megkerülni, szimpatizánsaik pedig megérdemelnék, hogy az RMDSZ-képviselet találjon egy időpontot, amikor egyeztethetnek a magyarság problémáiról.
„Mindnyájan azt szeretnénk, ha több ügyben együttműködhetnénk, de megnehezíti, hogy egyesek szögletesen gondolkodnak, hogy még abból is problémát kreálnak, ha valaki EMNP-s golyóstollal írt a sajtótájékoztatójukon. Tüntetően én ma RMDSZ-es tollal jegyzeteltem, mert nekem ez nem okoz problémát, hiszen mi igenis komolyan gondoljuk azt, hogy minden magyar számít” – magyarázta Csomortányi, utalva arra az esetre, amikor az RMDSZ sajtótájékoztatóján Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök rossz néven vette, hogy egy újságíró EMNP-s tollal jegyzetelt.
Az EMNP Bihar megyei vezetője jelezte, küld egy tollat az RMDSZ-nek is, remélve, ezáltal „humorosabbra oldódik” az amúgy szomorú helyzet.
Mindezek ellenére Csomortányi szerint még bármi történhet a március 15-ei ünnepséggel, a megyei elnök ugyanis biztos abban, hogy létezik kompromisszumos megoldás, ám szerinte ehhez először személyes párbeszéd szükségeltetik. „Van egy sor feltétel. Először is olyan ünnepi megemlékezést kellene szervezni, amely politikai fényezéstől mentes. Lehetne kompromisszumot kötni, hogy mindkét fél visszalépjen ettől” – állapította meg a néppártos politikus.
Visszakérik az Olaszi temető eredeti nevét
Három pontból álló beadvánnyal fordult a nagyváradi önkormányzathoz csütörtökön az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete. Ebben két, korábban tanácsi határozattal hatályba lépett döntés megmásítását kérik. Azt szeretnék ugyanis, ha a városvezetés letenne azon szándékáról, hogy Mihály havasalföldi vajda lovasszobrát a róla elnevezett, egykori Olaszi temetőből lett parkba költöztesse, továbbá ismételten felszólították az önkormányzatot arra, hogy a zöldövezet kapja viszsza eredeti nevét, hívják Olaszi kertnek. Beadványuk harmadik pontja a korábban beígért emlékhelyre vonatkozik. Csomortányi István megyei elnök emlékeztetett, 2008 óta többször is kérték, hogy a parkban állítsanak ki egy megemlékezési helyet az ott eltemetettek tiszteletére, hiszen az egykori temető parkosításával az ott nyugvók maradványainak csupán tizedét exhumálták és temették újra, a még mindig ott nyugvók hozzátartozói pedig csak a gyepen tudnak gyertyát gyújtani Mindenszentekkor. Az egykori sírkertet a helyi tanács Ilie Bolojan polgármester kezdeményezésére Mihai Viteazul parkká keresztelte át és jóváhagyta, hogy a vajda Szent László téren álló lovasszobrát is odaköltöztessék. A felújítás alatt álló főtérre Ferdinánd király emlékműve kerülhet, de egy helyi civil csoportosulás jelenleg aláírásokat gyűjt annak érdekében, hogy a városalapító lovagkirályról is készítsenek oda szobrot. A nagyváradi római katolikus püspökség ezzel szemben a már meglévő, Szent Lászlót ábrázoló barokk kőszobor főtéren való felállítását kérte az önkormányzattól.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Nem mondtak le Marosvásárhely „visszaszerzéséről"
Zárta sorait a marosvásárhelyi RMDSZ, és úgy tűnik, hogy sikerült megoldani a szervezetben régóta húzódó belső konfliktust. Ez megteremtheti a lehetőséget arra, hogy jövőre megpróbálják ismét „visszaszerezni” a várost – hangzott el a Kelemen Hunor résztvételével tartott lakossági fórumon.
Nemkívánatos kéthónapos folyamatnak tettünk pontot a végére, bebizonyítottuk, hogy a közösség érdekében félre tudunk tenni mindent – válaszolta a sajtó érdeklődésére Peti András, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke a csütörtök délutáni Területi Képviselők Tanácsának (TKT) ülése után. A Vass Levente nevével fémjelzett „belső ellenzék” három alelnöki tisztséget kap a városi szervezetben, illetve négy kongresszusi küldöttjük lesz. A hírt Vass Levente is megerősítette.
A marosvásárhelyi szervezeten belüli konfliktus a legutóbbi önkormányzati választásokig nyúlik vissza. Ismeretes, hogy az RMDSZ-nek 2012-ben sem sikerült elnyernie a polgármesteri tisztséget. A városi szervezetet időközben feloszlatták, majd újjáalakult, ekkor került az élére Peti András alpolgármester is. Csakhogy egy RMDSZ-es csoportosulás nem ismerte el az új szervezet legitimitását, és egy fajta belső ellenzékeként tevékenykedett tovább. A Vass Levente által vezetett csoportosulás legutóbb tisztségeket és kongresszusi helyeket kért a szervezettől, ám ezt Peti Andrásék egy darabig elutasították.
Évet értékelt Peti András
A TKT-ülést követően a Kultúrpalota kistermében lakossági fórumot tartottak, amelyre meghívták Kelemen Hunor szövetségi elnököt is. Az eseményen jelen voltak és szót kaptak a történelmi egyházak képviselői, a magyar iskolák vezetői, majd a civil szervezetek és a politika iránt érdeklődő civilek szóltak hozzá az elhangzottakhoz.
A média is hozzájárult ahhoz, hogy az egymással szemben álló felek kiegyezzenek – mondta a fórumon Peti András a helyi RMDSZ egy éves tevékenységét kiértékelő beszédében. A szervezet megújulása után két évvel az elnök úgy látja, hogy a vállalt kötelezettségeknek nagy mértékben sikerült eleget tenniük. Az eredmények között az utcanévtáblák és tanintézmények kétnyelvűsítését említette, az új magyar iskolát, illetve azt, hogy segítették a vállalkozókat a hiteltanácsadásban.
„A választások és aláírásgyűjtések alkalmával ismételten bebizonyosodott, hogy hitelünk töretlen, változatlanul élvezzük a marosvásárhelyi magyar választók támogatását” – fogalmazott Peti. A kudarcok között a városi szervezet elnöke azt emelte ki, hogy nem sikerül megszólítani a marosvásárhelyieket. Két évvel ezelőtt 18 ezer ember maradt melegvíz nélkül, a tiltakozó akción 37 személy vett részt, ahogy a nemrégiben meghirdetett fakivágásokkal kapcsolatos nyilvános vitán csupán egy személy jelent meg.
„A bizalom visszaszerzése a legfontosabb”
Ami a 90-es években volt, nem fog visszatérni – kezdte beszédét Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnöke azt hangsúlyozta, hogy az embereknek a politikába, a politikusokba vetett bizalmát vissza kell szerezni. Az nem baj, ha vannak viták, ha vannak nézeteltérések – hangsúlyozta, de a közösség bizalmának a visszaszerzése a legfontosabb. Nagy kihívásnak nevezte, hogy képes-e az RMDSZ úgy politizálni, hogy a közösség érezze, érte dolgozik a szövetség.
„2015-ben azt kell megérteni, hogy mi magunknak kell megváltoznunk, az alázatot kell visszahozni, a reális problémákra, közösségi kérdésekre kell hosszú távon jó megoldásokat találni” – mondta Kelemen, hozzátéve, hogy a jövőben esedékes parlamneti választásokon szükség van azokra, akik elfordultak, azokra is, akik úgy érzik, hogy a politikusok fordultak el tőlük. A szövetségi elnök szerint nagy tartalékai az RMDSZ-nek a városokban vannak, őket kell megszólítani, hogy eredményesek legyenek az önkormányzati választások.
Kelemen Marosvásárhelyen azt tekintené eredménynek, hogy a helyi magyarok közös erőfeszítéssel „visszaszerezzék a várost” és az RMDSZ erős frakciót létesítsen. Ehhez szerinte megfelelő jelölt kell, olyan személy, akiben a marosvásárhelyi magyarok, illetve a románok egy része is megbízik. A megyét is vissza kell szerezni – hangsúlyozta Kelemen.
A belső ellenzéki csoport akkor jött létre, amikor a két évvel ezelőtt az új városi szervezet alakuló ülésén csak azok vehettek részt, akik regisztráltak, illetve újból beiratkoztak az RMDSZ-be. Az a több mint hatszáz személy, akik nem értettek egyet ezzel, illetve újból iratkoztak volna, de már nem volt rá lehetőségük, az alakuló gyűléssel egy időben egy másik helyszínen gyűltek össze. Azoknak az embereknek jórésze nem iratkozott vissza az RMDSZ-be, de más pártba sem – hangzott el a csütörtök esti fórumon.
Bőven hangzottak el bírálatok
A hozzászólások sorát Papp Mária kezdte, aki 23 évig volt az RMDSZ helyi szervezetének egyik alapembere. Ő a megyei szervezet elnökét bírálta. Ezután Kovács István Dávid, a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet vezetője, Nagy Géza, az RMDSZ egykori aktivistája, Barabás Miklós, a Kétnyelvű Marosvásárhely szervezet szóvivője kért szót. Barabás azzal minősítette az RMDSZ tevékenységét, hogy összesen négy darab kétnyelvű utcanévtáblát sikerült kihelyeznie, majd feltette a kérdést, mire van szükség ahhoz, hogy a városban a kétnyelvű utcanévtáblák ügye megoldódjon.
Kerekes József, Gál Éva, Csata Edit, Fülöp Levente Csaba, Koreck Mária követték egymást a hozzászólók sorában. Gál Éva azt hangsúlyozta, hogy „amilyen a jelölt, olyan a választás eredménye”, utalva arra a két évvel ezelőtti esetre, amikor az SZKT-ülésen őt és a csapatát tették felelőssé a marosvásárhelyi helyhatósági választási kudarcért. A fórum végén Brassai Zsombor válaszolt a kérdésekre, leginkább az őt ért vádakra. „Őszintén sajnálom, hogy kicsit elhamarkodottan, durván fogtunk hozzá az átszervezéshez” – fogalmazott. Peti András nem óhajott hozzászólni, majd Kelemen Hunor értékelte a hallottakat és válaszolt az elhangzott kérdésekre, gondolatokra. „Mindenkire szükség van. Andrásra is és Leventére is, a hátországra és a hálózatokra is, amelyekről Gál Éva beszélt, és amelyek két évvel ezelőtt megszűntek” – jelentette ki.
Antal Erika
maszol.ro

Egy csapásra lecsökkenhet a nagyváradi magyarok aránya
Útjára indította csütörtökön a Nagyvárad és Váradszentmárton közigazgatási egyesítését népszerűsítő kampányt Ilie Bolojan nagyváradi és Lucian Popuş váradszentmártoni polgármester. Mindkét településen május 10-én szervezik meg az erről szóló népszavazást.
Ha mindkét referendumon érvényes eredmény születik az igen válaszok többségével, akkor 2016. január 1-től az önálló Váradszentmárton eltűnik a térképről, és a községközponthoz tartozó falvakkal (Betfia, Váradcsehi, Rontó és Kardó), valamint a két népszerű fürdőhellyel, Félixfürdővel és a ma Május 1. nevet viselő egykori Püspökfürdővel egyetemben Nagyvárad részévé válik.
A lépésnek azonban lesz egy mellékhatása is. Az egyesülés révén a magyarság számaránya a jelenlegi 25-ről 22 százalékra csökken Nagyváradon. Ezt Ilie Bolojan újságírói kérdésre meg is erősítette a sajtótájékoztatón.
A fejlesztéssel érveltek
A kampány beindításakor elsőként a nagyváradi polgármester érvelt a két település egyesítése mellett, többek között egy európai uniós tanulmányt idézve, amely szerinte a nagyobb városok gyorsabb ütemű fejlődését igazolja. Bolojan szerint elválaszthatatlan Nagyvárad és környező települések fejlődése, mert – bár a megye 163 ezer alkalmazottjából 103 ezer Nagyváradon dolgozik – 25 százalékuk nem itt él.
Lucian Popuş elmondta, hogy Váradszentmárton a 10 363 lakójával és 6 175 hektárnyi területével járul hozzá a város növekedéséhez. A község elöljárója maga is hangsúlyozta: meggyőződése szerint az általa vezetett településnek is szüksége van a fúzióra.
Március 9.–április 15. között tájékoztató kampányt, április 15.–május 8. között pedig mozgósító kampányt tartanak, a két önkormányzat március végén fogadja majd el a vonatkozó határozatokat. Ilie Bolojan egyébként újságírói kérdésre sem árulta el egyelőre ezek költségeit, mint mondta, utólag minden adatot megadnak majd.
A referendum érvényességének feltétele, hogy Nagyváradon legalább 57 ezren megjelenjenek az urnáknál, és legalább 47 500-an igennel szavazzanak. Szentmártonban legalább 2500 szavazóra és 2050 igen szavazatra van szükség ahhoz, hogy a fúzió létrejöhessen. Nagyváradon egyébként 143, Szentmártonban 8 szavazókörzetet alakítanak majd ki.
A nagyváradi polgármester a maszol.ro kérdésére elmondta, hogy ha a referendum érvényes, kezdeményezik az a két település egyesítéséről szóló törvénytervezetet, s ez esetben várhatóan 2016. január 1-től olvad össze Nagyvárad és Szentmárton. Ha pedig most bármilyen okból megbukik a referendum, évekig szóba sem kerülhet a újra a fúzió.
Kételyek
Ilie Bolojan ismertette egy már elkészült felmérés részeredményeit is (ennek teljes értékelését és nyilvános megválaszolását jövő keddre ígérték), amelyek azt mutatják, hogy akadnak kételyek a közigazgatási egybeolvasztással kapcsolatban. Nagyváradon kevesebben tudnak a referendumról, mint Szentmártonban – a megyeszékhelyen a megkérdezettek fele, a községben kétharmaduk –, a városban a jelenléttel lehet probléma, míg a községben az igenek számával.
Az előnyök között például az egységes közszállítást és turisztikai fejlődést említették a kérdezettek. A nagyobb adóktól és illetékektől mind a váradiak, mind a szentmártoniak tartanak, előbbiek azért, mert a büdzséből a községet is akarják majd fejleszteni. A szentmártoniaknak és a falvakban élőknek a jövendőbeli állattartás jelenthet gondot.
Február végén elindult a www.referendumoradea.ro című oldal, melyen a referendumot népszerűsítik, többek között a „Ritkán van esély megváltoztatni a történelmet” és a „Május 10., egyszeri és megismételhetetlen esély Nagyváradnak” szlogenekkel kampányolnak az egyesítés mellett.
Tavaly jelentették be az ötletet
A két elöljáró valamivel több mint egy éve, 2014. február 20-án jelentette be nyilvánosan a két település közigazgatási egyesítésének tervét. A bejelentéskor még tavaly novemberre tervezték a referendumot, a népszavazás megszervezéséről szóló határozatot az RMDSZ-frakció tartózkodása mellett tavaly júniusban hagyta jóvá a váradi önkormányzat.
Tavaly júliusban az RDMSZ-esek nemmel szavaztak a két település egybeolvasztásának stratégiájára, ekkor már 2015. május 10-ét jelölték ki a népszavazások időpontjának. Az idei szervezés azért is előnyösebb, mert időközben lecsökkent a népszavazás érvényességi küszöbe.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Háromezer lejes büntetés magyargyalázásért
Háromezer lejre bírságolta a Nagyszebeni CSU Atlassib kosárlabdacsapatot és ugyancsak háromezer lejre a Román Kosárlabda Szövetséget az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a román szurkolók magyarellenes magatartása miatt. Az incidensek a Maros Kosárlábda Klub és a CSU Atlassib közötti tavaly márciusi marosvásárhelyi mérkőzésén történtek. A vendégcsapat szurkolói gyalázkodó, a magyarokat sértegető szövegeket skandáltak, illetve molinókat emeltek a magasba a sportcsarnokban.
Mivel az RMDSZ úgy vélte, hogy méltóságában sértették meg az egész magyar közösséget, a diszkriminációellenes tanácshoz fordult, ahol a napokban döntés született az ügyben – számolt be a maszol.ro-nak Koreck Mária, a marosvásárhelyi RMDSZ szociális kérdésekkel foglalkozó alelnöke. Tájékoztatása szerint a szurkolók szervezetét, a nagyszebeni klubot is és az országos kosárlabda szövetséget is bepanaszolták. Elmondta, hogy tudomásuk szerint a vendégcsapat szurkolói szervezetten érkeztek Marosvásárhelyre, és a magyarellenes jelszavakat tartalmazó molinót még érkezésük előtt bejuttatták a sportcsarnokba. „Erre nekünk nincs bizonyítékunk, de minden jel arra mutat, hogy ez a legvalószínűbb” – fogalmazott Koreck Mária. A CNCD vizsgálatot indított az ügyben, a nagyszebeni sportklub és a szakszövetség is tagadtáka vádakat. Utóbbi azzal védekezett, hogy a működési szabályzatuk szerint az ilyen incidensekért a klubok a felelősek. Ennek ellenére a diszkriminációellenes tanács együntetűen jogosnak ítélte az RMDSZ panaszát. Ez azért is fontos Koreck szerint, mert egyöntetű határozatot ritkán hoz a testület. „A tanács elismerte azt, hogy méltóságában érte sérelem a magyar közösséget, ami diszkriminációnak számít a törvény szerint” – magyarázta. A klub a szakszövetség fellebbezhet a bírság ellen, ám Koreck Mária nem hiszi, hogy megtámadnák a CNCD határozatát.
Antal Erika
maszol.ro

Elemző: csapdahelyzetben van az erdélyi magyarság
Újabb tiltás: jövője sincs a Székely Szabadság Napjának? A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem szervezhet tiltakozó felvonulást 2016-ban és 2017-ben sem március 10-én Marosvásárhelyen. Demeter Szilárd elemző arról is beszélt a Duna Tv Közbeszéd című műsorában, hogy mi az oka az utóbbi időben felerősödő magyarellenességnek.
Csete Beáta műsorvezetővel beszélgetve Demeter Szilárd elmondta: hiába az SZNT közleménye, miszerint jövőben és azután is megtartják a megemlékezést Marosvásárhelyen, mivel Romániában élünk, valószínűsíthető, hogy ezután is betiltják a Székely Szabadság Napján szervezendő megemlékezést és felvonulást.
Az elemző szerint egyértelmű, hogy itt egy magyarellenes gesztusról van szó Marosvásárhely román vezetése részéről. Ez pedig riasztó az egész erdélyi magyarságra nézve, mert mindez a „nagy politika” hallgatólagos beleegyezésével történik.
Az erdélyi magyarok csapdában vannak, mert Romániában az amerikai érdekek érvényesülnek, amelyek ezt a térséget stabil térségnek tartanák meg, így pedig az erdélyi magyarság autonómiatörekvései kevésbé fognak érvényesülni – fejtette ki a Közbeszéd meghívottja.
Demeter Szilárd elmondta: még sincs minden elveszve, mivel nem kizárt, hogy a következő kormányban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is helyet kap. Hozzátette: a kérdés az, hogy az RMDSZ csak „fügefalevél” szintjén lesz-e kormánytag, és mennyire vállalja fel majd az autonómia ügyét.
A gyülekezési jogról az elemző azt mondta, hogy ezt Románia Alkotmánya biztosítja, tehát elvileg senkinek nem eshet baja, ha virágot, vagy mécsest helyez el Marosvásárhelyen a székely vértanúk emlékművénél. Demeter Szilárd aggályosnak tartja azt, hogy Eduard Hellvig kapta meg Európa legnagyobb titkosszolgálatnak vezetését, mivel szerinte ő nem a magyarok barátja, a politikába pedig a szekus Dan Voiculescu pártja által lett „felfuttatva”.
Marosvásárhely fekete márciusáról is szólva az elemző azt mondta, hogy szerinte ezt a „frontvárost” a magyar politikusoknak is „köszönhetően” már elveszítettük. Majd beszélt egy olyan feltételezett „üzletről”, miszerint Marosvásárhely polgármesteri székéért cserébe politikusaink „elkérték” a megye vezetését. Marosvásárhely fekete márciusa nem ismétlődhet meg – állította az elemző a beszélgetésé végén.
dunatv.hu
Erdély.ma

Ismét megrongálták a SIC-pannót
Ismeretlen elkövetők kék festékkel öntötték le a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt található SIC – Terra Siculorum feliratú pannót. Nem ez az első eset, hogy meggyalázzák a táblát, az ügyben ezúttal feljelentést tesznek.
Alig két hónapja festették fel a „Fuk you” gyalázkodó szöveget a SIC pannót tartó utánfutóra, szombatról vasárnapra virradó éjszaka ismét megrongálták a táblát Sepsiszentgyörgy központjában. Az ezúttal kék festékkel leöntött pannót ábrázoló képet vasárnap délután többen is megosztották a közösségi oldalakon, sokan felháborodva vették tudomásul az esetet, és zéró toleranciát mutattak az ügyben.
Tamás Sándor, Kovászna Megyei Tanácsának elnöke úgy fogalmazott: „mélyen megdöbbentette a helyi magyar közösséget az etnikai indíttatásból elkövetett vandalizmus, a székely szimbólum meggyalázása”. Hozzáfűzte: feljelentést tesznek az elkövetők ellen, hogy felelhessenek minősíthetetlen tettükért. Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki ügyvezető elnöke megkeresésünkre elmondta, nem áll szándékukban találgatni és nyomozgatni a tettesek kilétét illetően, ezért tesznek feljelentést. Arra a kérdésre, hogy mi történik a megrongált táblával, kifejtette: amennyiben az összefestékezett felületet le lehet takarítani, akkor letisztítják, ha viszont nem, akkor valószínűsíthetően kicserélik.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sepsiszentgyörgyi szervezetének tagjai is felháborodtak a tábla megrongálása miatt. Mint fogalmaznak, az időzítés nem lehet véletlen, hiszen közeledik a március 10-i Székely Szabadság Napja, és világos üzenettel bír a SIC tábla meggyalázásnak időzítése: az esemény bejelentése után, de még március 10-e előtt történt. A mozgalom tagjai hozzáteszik: „tudjuk, hogy a román nacionalista köröknek nagyon nem tetszenek a székelység autonómiatörekvései, illetve két nappal ezelőtt a Noua Dreapta szélsőségesen magyargyűlölő szervezet kolozsvári elnöke egy olyan javaslatot is tett, hogy Sepsiszentgyörgy legyen Románia új fővárosa”. Az esetet követően a HVIM tagjai ismételten felszólítják az erdélyi magyarokat arra, hogy vegyenek részt a március 10-ére szervezett tüntetéseken.
Mint ismeretes már több atrocitás is érte a SIC pannót. A több, mint két éve kikerült táblát korábban Codrin Munteanu volt Kovászna megyei kormánymegbízott kérésére takarták el több ízben is román zászlóval. A SIC – Terra Siculorum reklámpannót készítő céget is zaklatta a prefektus és a pénzügyi ellenőrző intézmények, ezt követően az utánfutót beszerzési áron vásárolta meg Kovászna Megye Tanácsa a vállalkozástól. A táblát hosszabb időre elvitték az Erzsébet parkból, december közepén került ismét vissza a helyére, majd január közepén trágár szövegeget festettek fel az utánfutóra, helytelenül. A román kisegyesülés ünnepe előtt Sebastian Cucu, jelenlegi Kovászna megyei prefektus is a SIC-pannó eltávolítását kérte.Tamás Sándor akkor úgy nyilatkozott: a molinó marad, hiszen azt nem valaki miatt vagy valaki ellen tették ki, hanem azért, hogy a székelység nemzeti identitását érvényesítse.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Emlékművet avattak a bágyoni huszároknak
A Kolozs megyei Bágyonban március 8-án, vasárnap emlékművet avattak annak a 32 huszárnak, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a császári parancsot megtagadván a magyar szabadságharc oldalára álltak. Az egykori Aranyosszékhez tartozó székely településen több százan vonultak fel a helyszínre érkezett hagyományőrző huszárok mögött az emlékműig. A rendezvényen felszólaló Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette, az erdélyi magyaroknak más eszközökkel ugyan, de ma is szabadságharcot kell vívniuk. –
„Vannak akik 25 évvel a kommunista diktatúra megbukása után is (…) megpróbálják megtiltani, hogy utcára menjünk és megünnepeljük az ünnepünket. És vannak, akik meg akarnak fosztani az anyanyelvhasználattól, az iskoláinktól, a kultúránktól, (…) a nemzeti identitásunk alapjaitól” - hangoztatta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor a szabadság-egyenlőség-testvériség jelszavát idézve kijelentette, az erdélyi magyarság nem akarja senkitől elvenni azt a szabadságot, amelyiket a maga számára követel. Hozzátette, a magyarok másokkal egyenlőek, és nem kevésbé egyenlőek akarnak lenni.
„A testvériség arra kötelez, hogy mások érzékenységére, történelmére is tekintettel legyünk. De elvárjuk, hogy a velünk együtt élők is legyenek tekintettel a mi történelmünkre. Ez a mi nagy szabadságharcunk most a 21. században” - jelentette ki Kelemen Hunor.
Megállították a román betöréseket
Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke beszédében felidézte, hogy 1848-ban a 12 huszárezred közül csak négy állomásozott Magyarországon, 1849-re azonban a huszárok többsége hazatért, és tíz ezred harcolt a szabadságharc oldalán.
„A hazatérő huszárok hazaszeretetével azonos a bágyoni és aranyosszéki huszárok állásfoglalása” - jelentette ki Csallóközi Zoltán. Amint felidézte, az Aranyosszéken megalakított 1500 fős nemzetőrségnek fontos szerepe volt abban, hogy sikerült megállítani azokat a román betöréseket, amelyek Nagyenyed és Abrudbánya magyar lakosságának a pusztulását okozták.
A Bágyonban állomásozó, Szentgyörgyi József által vezetett huszárszázad katonáinak neveit Miholcsa József hagyományőrző huszár alezredes sorolta fel. A felavatott emlékmű – egy kopjafa, melynek csúcsa lófejbe végződik, és amelyhez stilizált lovas tapad - Suba László alkotása.
maszol.ro

„Gyújts világot a tiszta gondolatnak” – 25 éves a Körösmente Irodalmi Kör
Az idők változnak, s mi bennük változunk. A milliószor idézett latin mondás jár az eszemben, miközben szombaton délután a kisjenő-erdőhegyi református egyházközség közösségi termének „elnökségi asztalától” (vajon milyen jogon-okon ültettek oda?) a szinte teljesen megtelt teremben ülőket nézegetem. Emlékszem a kör tagjainak némelyikére húsz évvel ezelőttről… Közben a gyönyörű, napsütéses délutánon az a (talán tavaszi, talán nyári) nap jut eszembe, akaratlanul is, amikor ennek a közösségi háznak, ahol most összegyűltünk, az alapjain dolgoztak a (többnyire, talán egészében önkéntes) helybeli, egyházközséghez tartozó kőművesek-ácsok.
A tiszteletes úrtól hallom, aki a nem helybeli érdeklődőknek a kívülről-belülről nagyon szépen felújított templomot bemutatja – a környékét is nagyon szépen rendbe tették –, hogy az melyik évben is lehetett, természetesen (jóval) 1989 után. Mert azelőtt, ezt már nem is kell mondania, egy magyar egyházközség „terjeszkedése”, egy közösségi ház felhúzása a lehetetlenség határait súrolta.
Akkoriban azonban, amikor e ház felhúzása elkezdődött, az erdőhegyi református egyházközség a mostaninál sokkal népesebb volt, a Körösmente kör pedig már (illetve még) fénykorát élte. Amint Csanádi János ny. magyartanár a kezdetekre emlékezve később elmondta: 1989 karácsonyán a kisjenő-erdőhegyi magyar fiatalok kis csoportja kereste fel, s akkor határozták el, hogy megalakítják (a magyarság érdekvédelmi szervezetén, az RMDSZ-en kívül) az irodalmi kört is. Mintegy két évtizeden keresztül a kör intenzíven, rendszeresen működött – sok megyei szintű, köztük aradi rendezvényen is emlékezetesen szerepelt –, az utóbbi öt évben azonban tevékenysége alábbhagyott, pillanatnyilag, tudomásunk szerint, hivatalosan elnöke, vezetősége sincs.
A szombaton a (mellesleg jól sikerült negyedszázados) megemlékezést levezénylő Csanádi János nyugalmazott magyartanár ezt sem hagy(hat)ta figyelmen kívül, amikor két és fél évtized sommás mérlegét megvonta. Megemlékezett többek között azokról, akik az egykori alapító tagok közül azóta végleg eltávoztak (dr. Deák Emese orvosnőről, Czéczi Ditlindérőlm Molnár Béláról) vagy azokról a „tiszteletbeli tagokról” (Adorjáni Nagy Aranka és Mézesné Kovács Eta költőkről), akik, bár nem éltek akkoriban Kisjenő-Erdőhegyen, a Körösmentéhez tartozóknak számítottak. És természetesen szó esett a város nagy költőjéről, Olosz Lajosról (Nagyzerinden, ahol a tanár úr sokáig tanított) az ő nevét viseli az irodalmi kör, és a Körösmente számára is meghatározó személyiségnek, szellemi mentornak számított, bár alakulását, aminek biztosan nagyon örült volna, már nem érhette meg. Eljött viszont az ünnepségre két leány-unokája, férjével együtt, akiket nagy tisztelettel fogadott a közönség.
A 25 éves évforduló egyébként nem volt belterjes ünnepség, minthogy arra az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen folyóiratot is meghívták. Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és az Irodalmi Jelen mindenese az idén immáron 15 esztendős, Böszörményi Zoltán költő, író által alapított folyóirat történetét vázolta, ismertetve különböző (8–12-16-32 oldalas, illetve könyv alakú, pár éve interneten is megjelenő) változatait és célkitűzéseit, kiemelve: a Nyugati Jelen havonta megjelenő nyolcoldalas melléklete elsősorban a régióbeli alkotókat karolja fel. Szólt ugyanakkor az Irodalmi Jelen könyvekről, köztük a legutóbbiról, és a napokban megjelenő Juhász Béla-kötetről (Legyőztük a rákot).
Réhon József (aki nem először volt a Körtösmente Irodalmi Kör vendége, és tagjai közül többeket is tanított) Ken Tibes, alias Benedek István A Leonardo-madár című, az Irodalmi Jelen-könyvek legutóbbi kötetét ismertette, s megemlékezett az aradi középiskolában végzett, ma Németországban élő szerző egyik előző (Nem a ruha eszi az embert) kötetéről is.
A délután főszereplői természetesen a helyi, jubiláló irodalmi kör tagjai voltak, de előttük még – tekintettel a közelgő nőnapra – Papp József erdőhegyi református tiszteletes olvasott fel (művészi szinten) egy „derűs költeményt”, Darvas Szilárd közismert versét a férfi–nő kapcsolatról. A kör régi tagjai (Molnár Erzsike, Pálfi Károly, Sime Judit, Szilasi Ildikó, Gál Éva) adtak elő Reményik-. Olosz- és Tóth Árpád-verseket, de elhangzott (a közelgő március 15. előtt tisztelegve) Petőfi Nemzeti dala is, Molnár Márton megzenésítésében és előadásában.
A jubileumi ünnepség az erdőhegyi iskolások Életfa-pályázattal kapcsolatos műsorával ért véget.
A kívülálló pedig arra gondolt: 10-15 év múlva megírhatja-e az akkori krónikás a kör 35. vagy 40. születésnapjáról szóló beszámolót?…
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Kelemen Hunor: Az RMDSZ az emberekért van, nem a politikusokért
Lakossági fórum Marosvásárhelyen
Lakossági fórumra hívta a Kultúrpalota kistermébe a vásárhelyieket csütörtökön délután az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Két órával korábban a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) tartott ülést. A fórumon részt vett Kelemen Hunor szövetségi elnök, műsorvezető Nagy István színész volt.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor az emberek bizalmának a visszaszerzését nevezte a legfontosabb feladatnak: visszaszerezni azok bizalmát, akik csalódtak a politikusokban és a politikában, mozgósítani kell a 2016-os helyhatósági, illetve parlamenti választások sikere érdekében.
Alázat és szolgálat
Véleménye szerint nem baj, ha viták vannak a szervezetben, az sem baj, ha van belső ellenzék, de a vitákat úgy kell végigvinni, hogy a szövetségnek és a közösségnek is hasznára váljon.
Hangsúlyozta: az embereket az érdekli, milyen megoldásokat talál a politikum a magyarság problémáira, ezért úgy kell politizálniuk, hogy a vásárhelyi, a Maros megyei, az erdélyi magyarok érezzék, hogy számíthatnak az RMDSZ-re, hogy a szövetség az emberekért van, nem a politikusokért.
Alázat és szolgálat kell jellemezze az RMDSZ politizálását, meg kell szólítani azokat is, akik negyedszázada dolgoznak az RMDSZ-ben, meg kell tudni szólítani azokat is, akik elfordultak a szövetségtől, de azokat is, akik az utóbbi 25 évben nőttek fel, és akik nélkül nincs jövő.
Marosvásárhely szempontjából az a kihívás, hogy 2016-ban lesz-e erős önkormányzata, és egy irányba húzza-e a szekeret. Vissza kell szerezni Vásárhelyt, ehhez olyan jelöltre van szükség, akiben hisznek a vásárhelyi magyarok és a románok egy része is – jelentette ki Kelemen Hunor.
Mivel a nép békét akart?...
Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, az ön-kormányzat RMDSZ- frakciójának vezetője, a városi szervezet elnöke ismertette a marosvásárhelyi szervezetnek az utóbbi évben kifejtett tevékenységét, illetve azt a füzetecskét, amit minden belépő kézhez kapott. Peti szerint a kis brosúra csapatának lelkes munkáját tartalmazza. A városi elnök úgy gondolja, hogy "a választások és aláírásgyűjtések alkalmával ismételten bebizonyosodott, hogy hitelünk töretlen, változatlanul élvezzük a marosvásárhelyi magyar választók, támogatását". Ezek után azt nevezte a legnagyobb sikertelenségnek, hogy egyre nehezebb megszólítani, mozgósítani a marosvásárhelyieket nemcsak politikai, de közéleti kérdésekben is. Arról is beszélt, hogy sikerült megegyezniük Vass Leventével, az úgynevezett "belső ellenzék" képviselőjével: "Mivel a nép békét akart, ez a béke megköttetett" – jelentette ki
Bűn volt szétverni a vásárhelyi szervezetet
– ez volt a kicsengése a hozzászólásoknak. Papp Mária, az RMDSZ egyik volt alapembere, aki közel negyedszázadon át "ingyen és bérmentve" dolgozott a szervezetért, keményen bírálta az RMDSZ jelenlegi városi és megyei vezetését, és bűnnek nevezte a 13 városi körzet szétverését. Mint mondta, azóta a városi RMDSZ elnökének semmiféle kapcsolata nincs a tagokkal, bírálta azokat, akik "betokosodtak a bársonyszékbe", akiknek "semmi sem számít, azt hiszik, addig kell ott üljenek, ameddig a halál értük megy". Javasolta nekik, hogy "ne csak a maguk érdekeit nézzék (…), hanem "a magyarság érdekeit védjék". Azt is nehezményezte, hogy az RMDSZ 25. évfordulóján "szóra sem méltatták" azokat, akik "elejétől mostanig" dolgoztak, és nem hívták őket meg a városi elnökválasztásra sem.
Nagy Géza volt körzeti elnök, aki 19 évig aktívan részt vett az RMDSZ életében, kijelentette, "bűn volt szétbombázni a városi szervezetet". Azért mondott le minden tisztségéről, mert "ha nem tudtam választani, szavazni nem akartam". Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a régi, lelkes tagoktól ma is sokat lehetne tanulni, és arra, hogy nagy szükség lenne Vásárhelyen egy erős RMDSZ-szervezetre.Fülöp Levente Csaba ugyancsak a vásárhelyi körzetek szétverését nehezményezte.
Gál Éva volt városi szervezési alelnök szintén a marosvásárhelyi RMDSZ szétverését kérte számon, holott akkor volt 9 működő körzet, amelyekben idős emberek dolgoztak. A három előző polgármester-választás kudarcáról úgy vélekedett, "amilyen a jelölt, olyan a választás eredménye". A régi körzetekről azt mondta: "az emberek valahol vannak, csak nem az RMDSZ-ben".
Dr. Benedek Imre professzor szerint a választásokon azért veszített el tízezer szavazatot, mert a körzeteket megszüntették, és egyes vezetők korlátozták a visszairatkozási lehetőséget. Peti Andást és Vass Leventét "két értékes embernek nevezte, akik tele vannak energiával, de úgy jártak, mint az angol derbin, lovas nélkül futnak, és javasolta, hogy "ebből a két emberből csináljanak valamit".
Koreck Mária városi alelnök szerint szükség van egy pártra, amely politikai szinten tudja érvényesíteni a magyarság érdekeit, itthon viszont a civilek segítik az érdekérvényesítést.
A fórumon a történelmi egyházak képviselői, illetve az oktatási intézmények vezetői, valamint civil szervezetek képviselői is szót kaptak.
A személyét érintő vádakra reagálva Brassai Zsombor megyei elnök őszintén sajnálta, hogy "kicsit elhamarkodottan, durván fogtunk hozzá az átszervezéshez", de nem kívánt minden felvetésre válaszolni, mert azzal nem segítene Marosvásárhely helyzetén. Véleménye szerint arra kell összpontosítani, ami előremozdítja a várost és a magyar közösséget. Felhívta a figyelmet a TKT által megszavazott állóurnás előválasztásokra, amelyre bárki jelentkezhet, jelölhet és kifejtheti a véleményét.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az autonómiát a székelyek nem is akarják”
Van-e élet az autonómia után? címmel jelent meg az a 11 román és magyar szakembert megszólaltató interjúkötet, amelyet a hétvégén mutattak be Kolozsváron, a Koffer könyvesboltban. A közel másfél órás beszélgetésen Benkő Levente újságíró faggatta a szerzőt, Borbély Tamást, az MTI és a Szabadság napilap munkatársát, és az egyik interjúalanyt, Szilágyi N. Sándor nyelvészt. Benkő Levente azzal nyitotta a beszélgetést, hogy a 2014-ben, a Koinónia gondozásában megjelent kötet két év késéssel látott napvilágot, az interjúk 2012-ben készültek el. Akkor a Communitas Alapítvány nem támogatta a könyv megjelenését, tavaly viszont ismét elővették, és az alapítvány valamint a Nemzeti Kulturális Alap (AFNC) finanszírozásával sikerült kiadatni. Mivel a szerző, Borbély Tamás fontosnak tartotta, hogy az interjúalanyok reflektáljanak a kimaradt két év aktuálpolitikai eseményeire (ukrán válság, az RMDSZ autonómiatervezete), a megszólaltatott szakember kiegészíthették mondanivalójukat. Többen éltek is a lehetőséggel.
kötetben megszólított szakemberek: Juhász Jácint közgazdász, Szilágyi N. Sándor nyelvész, Bakk Miklós politológus, Stefano Bottoni történész, Csutak István fejlesztéspolitikai szakértő, Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Salat Levente politológus, Bocsárdi László rendező, Smarande Enache emberjogi aktivista, Bárdi Nándor történész, Biró A. Zoltán társadalomkutató.
Politikusok nem szólalnak meg a kötetben
Borbély Tamás elmondta, a cél az volt, hogy a könyvben ne politikusok osszák meg gondolataikat az autonómiáról, hanem olyan, az autonómiát érintő területeken jártas szakembereket, akik más megvilágításba helyezhetik a kérdést.
"Amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült például még több közgazdászt és román interjúalanyt megszólaltatni, ez utóbbiakkal kapcsolatban egyfajta visszautasítást is tapasztaltam. A magyar szakemberek körében is elég nagy az autonómiával szembeni szkepszis, voltak olyan interjúalanyok, akiket elég nehezen lehetett rávenni, hogy vágjunk neki egy ilyen beszélgetésnek. A román interjúalanyok, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache készségesen vállalták első perctől. Akit még meg szerettem volna szólaltatni, az Cristian Pârvulescu és Marius Oprea" - magyarázta Borbély.
Hozzátette, aki kézbe veszi a kötetet, ne számítson arra, hogy most megtalálja a választ arra, hogyan működik pontosan az autonómia, kizárólag milyen feltételek között lehet megvalósítani, hiszen nem is ez volt a cél. Az interjúkban szempontok, kérdések fogalmazódnak meg. Például hogy milyen változásokra kellene odafigyelni, hogy lehetőség legyen az autonómia megvalósítására, egyáltalán lehetséges-e a jelenlegi körülmények között.
"Ebben a kötetlen van hideg is, meleg is. Benne vannak azok a kritikák, kételyek is, amelyek általában elhangzanak az autonómiával kapcsolatban, hogy van-e életképessége, van-e rá szükség, és elhangzanak olyan vélemények is, amelyek alátámasztják, hogy igenis szükség van rá, hogy ez egy hasznos közigazgatási forma, amely segíthet egy kisebbség integrálódásában. A kötetben bizony vannak nagyon népszerűtlen gondolatok is, amelyek talán néhány székelyföldinek nem esnek jól, de mindenképp segít abban, hogy egy reálisabb képünk legyen önmagunkról és az autonómiáról" - fejtegette a szerző.
"A székelyeknek nem is kell autonómia"
Hogy milyen "népszerűtlen" gondolatokról is van szó, abból Szilágyi N. Sándor nyelvész adott ízelítőt. Benkő Levente az egyetemi tanárnak szánt kérdését azzal vezette fel, hogy a kötetben többen elmondják, az autonómia politikai csatározások eszközévé vált.
"Szilágyi N. Sándor igen helyesen teszi fel a kérdést, hogy vajon kell-e autonómia Székelyföldnek, szélesebb értelemben a romániai magyarságnak, amikor a közigazgatásban nem hajlandó használni saját anyanyelvét. Egyáltalán nem ismerjük például a közigazgatási, pénzügyi terminológiát. Vagy gondolok azokra a Székelyföldön is elterjedt kifejezésekre, mint az interszekció, a proces verbal, a buletin, amelyeket a hétköznapi nyelvben az útkereszteződés, a jegyzőkönyv és a személyi igazolvány helyett használnak. Változott a tanár úr autonómiára vonatkozó véleménye 2012 óta?" - kérdezte az újságíró.
"Azóta semmi az égvilágon nem történt, ami miatt változott volna a véleményem. Persze, most lehet azt mondani, dehát hogyne történt volna, megjelent az RMDSZ autonómiatervezete, és ez már valami. Senki nem gondolja komolyan, hogy azt a parlament valamikor is el fogja fogadni, mert az nem erről szól" - válaszolt az egyetemi tanár. Figyelmeztette a hallgatóságot és az olvasókat, hogy "elég csúnya dolgokat" írt le a kötetben, és aki "kímélni akarja lelke nyugalmát", annak nem biztos, hogy az ő írásával kellene kezdenie az olvasást.
"Ha a helyi emberek tényleg annyira fontosnak tartanák az autonómiát, nagyon sok minden megvalósult volna azóta belőle. Kolozsváron tele vagyunk székelyföldi borvízzel, tejtermékekkel, de ezek címkéjén egy magyar szó nincs. Legalább azt el lehetett volna érni, hogy odaírják, bibarcfalvi ásványvíz, ezt semmilyen törvény nem tiltja" - fejtegette Szilágyi N.
Az egyetemi tanár a könyvbemutatón be is mutatott egy termékcímkét mint jó példát. A címkén a sepsiszentgyörgyi diószegi pékség magyarul is feltüntette a tepertős pogácsát. Egy másik példával élve a nyelvész elmondta, Kolozsváron már találkozott olyan magyarul is kiírt őrölt szerecsendióval, amit Argeș megyében csomagoltak. "Mert Argeș megyében tudják, hogy itt magyarok is vannak, és hátha akadnak közöttük olyanok, akik nem ismerik a román megfelelőjét. A Hajnal negyedi magyar melós elmegy a boltba, és hazaviszi a biborțeni ásványvizet, mert nem tudja, hogy az bibarcfalvi. Honnan tudná?" - fejtegette.
Politikai diskurzus kontra autonómia?
"Székelyföldi autonómia esetleg csak akkor lesz, ha a román parlament a székelyek megkérdezése és akarata ellenére elrendeli. De ne gondoljuk, hogy akkor minden megoldódna, mert a politikusok rögtön elmondanák, hogy ez csak olyan nesze semmi, fogd meg jól. Ha az RMDSZ tervezetét a parlament feltéve, de nem megengedve elfogadná, nehogy azt higgyük, hogy valaki megnyugodna, dehogy, az első dolog az lenne, hogy az RMDSZ elárulta a székely autonómiát, mert elfogadtatott egy olyant, ami nem az. Hogy mi lenne, senki sem tudja, de ez nem az" - válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az autonómiáról szóló politikai diskurzusról.
Elmondta, szerinte rengeteg bajt okozhat a politikai csatározásokra szolgáló autonómiázás. "Ha egyszer kialakul az, hogy az igazi megoldás az autonómia, beállhat egy olyan hozzáállás, miszerint amíg nem lesz autonómia, nem csinálunk semmit, mert várjunk az autonómiát" - figyelmeztetett Szilágyi N.
Hozzátette, ha az autonómiát tényleges, igazi problémák megoldására találták volna ki, minimum elkészült volna az a hatástanulmány, amely azt méri fel, milyen következményei lennének az önrendelkezésnek. Például az sem világos, hogy jár-e különadóval ez a közigazgatási forma, egyáltalán vannak-e olyan problémák, amelyet a jelenlegi eszközökkel, azok hatékonyabbá tételével ne lehetne orvosolni.
Szilágyi N. szerint az autonómiát csupán "csodafegyvernek találták ki más magyarokkal szemben, és azóta is ezt a célt szolgálja".
Az egyetemi tanár 1994-ben fogalmazott meg egy törvényjavaslatot Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről címmel. A tervezetre a kötetben többen is utalnak. Egyik érdekessége, hogy bár egyszer sem hangzik el benne az autonómia szó, mégis közösségek önrendelkezéséről szól (nyolc százalékos úgynevezett kisebbségi aránnyal operál).
Nem "kisebbségi törvény", például nem az áll benne, hogy a kisebbségeknek joguk van az anyanyelvük használatához, hanem teljesen más logika mentén képzeli el a nyelvi, etnika és kulturális identitásmegőrzést. A tervezet abból indul ki, ha minden állampolgár egyenlő, akkor minden állampolgárnak joga van az anyanyelve használatához, ilyen értelemben tehát a kisebbségek jogai nem értelmezhetők különjogokként. A tervezetet egyetlen politikai párt sem karolta fel.
A tervezet szövege a Korunkban jelent meg 1994-ben, a folyóirat akkori számai nem érhetők el digitális formában.
Az Igazi Csíki Sör
Benkő Levente újságíró Szilágyi N. Sándor hozzászólása után a diószegi jó példát az Igazi Csíki Sörrel egészítette ki. Borbély Tamás elmondta, az egyetemi tanárral készített interjúban pozitív dolgok is elhangzanak, például az Igen, tessék! mozgalom, amely a nyelvész szerint követendő kezdeményezés. "Bennem is az a benyomás erősödött meg, hogy a civil szféra sokat tud tenni az autonómia bizonyos elemeinek megvalósulása érdekében" - tette hozzá a szerző.
Annyit még megjegyzett, hogy úgy látja: az autonómiának politikai eszközként történő felhasználása egyre inkább kifullad, így talán elkezdődhet egy reálisabb megközelítésmódja ennek a közigazgatási formának.
A közönség kérdésére reagálva elmondta, több érdekes megközelítést is ki lehetne emelni a kötetből, többek között például Juhász Jácint közgazdászét. A szakember kimutatása szerint a székelyföldi megyék nem szegényebbek az országos átlagnál, a középmezőnyben helyezkednek el. Ám téves az az elképzelés, hogy a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és a turizmusra középtávon építeni lehetne a régió jövőjét. A központi régió, ahol Székelyföld is található, a turizmus a termelés 2, a mezőgazdaság esetében 7, az élelmiszeripar esetében pedig 3,5 százalékát jelenti. Ezek összesen 12,5 százalékot tesznek ki a bruttó hazai össztermékből.
A közgazdász szerint Székelyföldnek fel kellene készülnie egy nagyon agresszív és jól előkészített uniós pénzlehívási stratégiára, hiszen például a Magyarországról érkező támogatások a Székelyföldön lehívott uniós pénzek 5 százalékát sem érik el. Meglátása szerint a régióban például az ásványvíz és az erdő az értékes erőforrás.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Kelemen: tiltással semmit nem érhetnek el
Ma is vannak, akik meg akarják tiltani azt, hogy utcára menjen a magyarság és méltón ünnepelje a szabadságharcot. Huszonöt évvel a kommunista diktatúra bukása után tiltással próbálják az emlékezést akadályozni, de tiltással semmit nem érhetnek el – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök a Kolozs megyei Bágyonban, ahol a helyi közösség az 1848-as szabadságharc lovas huszárainak állított emlékművet. Az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében arra a történelmi pillanatra emlékezett, amely a modern értelemben vett magyar nemzet kialakulásához vezetett, és amelyről több mint másfél század múltán is minden évben megemlékezik a közösség.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Markó dossziéját visszaküldték
A képviselőház állandó bizottsága tegnap tájékoztatta Markó Attila RMDSZ-es képviselőt, hogy az ügyészek által előzetes letartóztatását kérő ügy dossziéját visszaszolgáltatták az igazságügyi minisztériumnak. Mint ismert, a külföldön tartózkodó Markó Attila február 25-én levelet küldött az alsóház állandó bizottságának, amelyben kérte, küldjék el neki az igazságügyi miniszter kérését letartóztatására vonatkozóan, illetve dossziéját is.
Akkor a dossziét nem találták, tegnap azonban Marcel Ciolacu, a képviselőház titkára azt a magyarázatot adta: „Elnöke által a jogi bizottság nagyon világosan kifejtette, hogy ezeket a dossziékat visszaszolgáltatták az igazságügyi minisztériumnak, főként, mert nagyon jól tudjuk, hogy a bizottság pozitívan véleményezte a kérést, és az iratok már nincsenek ott. Az eljárás előírja, hogy mihelyt a bizottság elkészíti a véleményezést, és erről jegyzőkönyv készül, az iratokat vissza kell szolgáltatni, így azok már nincsenek a képviselőháznál. Ha (Markó Attila – sz. m.) látni akarta azokat, el kellett volna jönnie a jogi bizottság által a törvény alapján megszabott határidőig.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szászrégenben történt
Mozgalmasak voltak az utóbbi napok, hetek Szászrégenben. A téli ünnepek lecsengése után hiányoltuk a művelődési rendezvényeket. A színházaink vendégjátékára, úgy látszik, már végképp nem számíthatunk, de igyekeznek kárpótolni ezt a különböző kulturális intézmények, alapítványok, mint a Kemény János Művelődési Társaság, a Humana Regun Egyesület, a Máncz János Alapítvány, a könyvtár, a kultúrház, az ifjúsági klub és az egyházaink is, amelyek nívós rendezvényekkel örvendeztetnek meg minket. Januárban a csíkszeredai Codex zenekar volt vendégünk, mely a radnótfáji új templomban régi zenét játszott, a kicsike templom zsúfolásig megtelt, szívet, lelket feltöltő muzsikájuk nagy sikernek örvendett a résztvevők körében. Szeptemberben, a Régeni Magyar Napokon visszavárjuk őket.
Februárban, a könyvtár nagytermében könyvbemutatóra került sor. Megismerkedhettünk a gyimesbükki Salamon József plébánossal, akinek Gyimes című könyvét dr. Barabás László, a szászrégeniek régi ismerőse mutatta be. A rendezvényre Salamon atya magával hozott négy fiatalt is, a három fiú húzta a talpalávalót, a tehetséges és szerény lány pedig csángó dalokat énekelt. A csángók nincsenek könnyű helyzetben, kisebbség a kisebbségben, de nagyon örvendtünk, hogy a plébános úr és a tehetséges fiatalok révén betekintést nyerhettünk az ő világukba is.
Szeretünk mi, szászrégeniek szórakozni is (farsangi bál is volt februárban), de szeretünk politizálni is, szeretjük, ha néhanapján találkozhatunk választottjainkkal is, kérdéseket teszünk fel, válaszokat várunk, hogy jól informáltak legyünk. Ezért örvendtem, örvendtünk mindannyian, amikor RMDSZ lakossági fórumra került sor itt, Szászrégenben. Évek óta nem tisztelt meg az RMDSZ felső vezetése, hogy velünk, egyszerű emberekkel találkozzon. Nagy szükség van az ilyen jellegű találkozókra, hiszen, hogy eljönnek, azt jelenti, hogy bíznak bennünk, mi is bennük, és hogy tényleg minden magyar számít. Brassai Zsombor megyei elnök és Nagy András helyi elnök mellett különösen örvendtünk Kelemen Hunor elnök jelenlétének. Terítékre került sok fontos és kevésbé fontos, kényes és kevésbé kényes probléma, mint a Mikó-ügy, Nagy Zsolt elítélése, a magyar politikusok és közéleti szereplők megvádolása, a fiatalabb generáció megszólítása, az oktatás fontossága, a nőszervezetek tevékenysége, mezőgazdasági problémák, a magyar–román kérdés, a magyar történelmi egyházakkal és a másik két magyar párttal való kapcsolatuk. Habár nem tartozik szorosan városunk problémái közé, azért érintették Marosvásárhely helyzetét, mely már sajnos nem az a város, ahol születtem, mind csak lefelé megy, és feltétlenül tenni kell valamit, félretéve a személyes ellentéteket, mert hiába kapálóznak egyesek az összefogás ellen, ez az egyetlen járható út. Tennivaló lenne itt, Szászrégenben is elég, és éppen ezért van szükség minél több ilyen személyes találkozóra, hiszen jövőre megint helyhatósági választások lesznek, szükség van mindenkire és egy járható útra, stratégiára a mostani körülmények között.
De térjünk vissza a művelődési élethez. Mint minden évben, az idén is szórakozhattunk a népszerű Hahota társulat szilveszteri kabaré- előadásán. Igaz, hol van már szilveszter, de ugyanolyan jól mulattunk és derültünk klasszikus kabaréjeleneteiken, ezúttal a helybeli ifjúsági házban, mert a kultúrházunk felújítás alatt áll. Mióta a Hahota létezik, talán ez volt a legsikeresebb előadásuk. Reméljük, a Gruppen-Hecc társulat politikai kabaréját is láthatjuk majd és azt is, hogy legalább a régeni napokon csak megörvendeztet a marosvásárhelyi társulat egy-egy előadással. A Bányavirágot két éve láttuk.
Március sem eseménytelen. Közeleg március idusa, a magyar szabadság nagy napja. Mi is méltóképen ünnepeljük minden évben. Március 14-én délután 6 órától lesz az ünnepi műsor a George Enescu nevét viselő ifjúsági klubban Petőfi márciusa címmel, vasárnap délben 12 órakor a római katolikus templom kertjében ünnepi megemlékezésre kerül sor, du. 6 órakor szintén a T. Klubban Gábor Áronról szóló darabot láthatunk a szentegyházi Ködszurkáló Kisszínház előadásában.
Demeter Judit
Népújság (Marosvásárhely)

Tamás Sándor újabb székely autonómiatüntetést kezdeményezett
A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstráció megszervezése érdekében intézett felhívást az erdélyi magyar politikai szervezetekhez Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke kedden, a Székely szabadság napján.
Az RMDSZ politikusa a Sepsiszéki Székely Tanács által meghirdetett sepsiszentgyörgyi tiltakozó megmozdulás résztvevőjeként nyilatkozott kezdeményezéséről a magyar közmédiának. Rámutatott: az utóbbi 25 évben egyszer, a 2013 őszén széles összefogással megrendezett Nagy Menetelésen sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiakövetelését, hogy az mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból Székelyföldre irányította a figyelmet. Úgy vélekedett: ez összefogás miatt sikerülhetett.
"Korábban is volt olyan párt, amely megpróbálta kisajátítani a székelyek ügyét, de senkinek sem hitbizománya Székelyföld, hanem mindannyiunk közös ügye, közös tulajdona (...) Szeretném hívni mindazokat a magyar szervezeteket, akikkel összefogásban Székelyföld autonómiájának ügyét előbbre tudjuk vinni: jöjjenek, tegyék félre a sértődéseket, szervezzünk közösen 2015-ben egy hasonló nagy rendezvényt" - mondta Tamás Sándor.
Március 10-ét, az 1854-es székely vértanúk kivégzésének évfordulóját, az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Székely szabadság napjává nyilvánította. A 2013-as és 2014-es marosvásárhelyi megemlékezés a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő felvonulással végződött. Miután az idei marosvásárhelyi felvonulását Dorin Florea polgármester idén betiltotta, helyette Székelyföld számos más településén rendeztek kedden tiltakozó megmozdulásokat a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT) alkotó széki tanácsok.
A demonstrációk résztvevői a bukaresti kormányhoz intézett petícióban követeltek területi autonómiát Székelyföldnek, és tiltakoztak a marosvásárhelyi gyülekezési jog korlátozása, a székely jelképek hatósági üldözése ellen.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke az MTI-nek elmondta: minden székelyföldi megmozdulást a helyi széki tanács kezdeményezett: volt ahol partnerszervezetek is csatlakoztak, de Csíkszereda volt az egyedüli hely, ahol valamennyi magyar szervezet - köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is - nyíltan kiállt a Székely szabadság napján szervezett tiltakozó megmozdulás mellett.
MTI
maszol.ro

Biró Zsolt ismét „kikosarazta” Szilágyi Zsoltot
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnökévé választása óta próbálja egy asztalhoz ültetni Szilágyi Zsolt az EMNP és a Magyar Polgári Párt (MPP) vezetőit a „nemzeti oldal” egységének megvalósítása érdekében, ám ez sehogy sem jön össze neki. Biró Zsolték a napokban újabb meghívót kaptak egy találkozóra, ám nem álltak kötélnek. Szilágyi Zsolt ezen a héten székelyföldi körútra indul. Úgy tudjuk, hogy az EMNP legutóbbi elnökség ülésén született döntés értelmében e körút keretében szeretett volna találkozni az MPP vezetőivel megvitatni az együttműködés formáit. Ezért egy meghívót is küldtek a polgári párt elnökének. Információnkat az EMNP egyik alelnöke, Zatykó Gyula hétfőn meg is erősítette lapunknak. „Elküldtük a meghívót, de a találkozó nem fog összejönni ezen a héten. Azt a szóbeli választ kaptuk: az időpont nem alkalmas arra, hogy a két párt együttes elnökségi ülést tartson” – mondta a politikus.
Az MPP elnöke azonban értésünkre adta: Szilágyi Zsolttal sem ezen a héten, sem a jövő héten, de utána sem kíván egy asztalhoz ülni. „Egy ilyen találkozó nincs napirenden. Nem tervezünk közös elnökségi ülést az EMNP-vel. Ez nem tartozik az MPP prioritásai közé” – mondta a maszol.ro-nak Biró Zsolt.
Emlékeztetett arra, hogy az EMNP tisztújítása után tartott bővített elnökségi ülésen az MPP vezetői megvitatták Szilágyi Zsolték párbeszédre történő felhívását. „Az az álláspont alakult ki, hogy véleményünk szerint a Néppárton belül nem történt meg az a változás, ami a két párt közötti valós párbeszéd alapja lehetett volna” – fogalmazott Biró Zsolt.
Az MPP elnöke ugyanakkor elmondta: napirenden van egy találkozójuk az RMDSZ vezetőivel. „Mi korábban nyilvánvalóvá tettük azt a szándékunkat, hogy az együttműködési megállapodásunk megkötése után egy évvel beszéljük át a közös dolgainkat” – magyarázta, utalva a Kelemen Hunorral tavaly aláírt egyezségre.
Ez már a második elutasítás
Biró Zsolt nem először „kosarazza ki” az EMNP politikusait. Szilágyi Zsolt ugyanis már elnökké választása utáni első sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy Szilágyi Zsolt hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján jelentette ki, hogy választási szövetségéről kezdene tárgyalásokat az MPP-től. Úgy vélte, a választási szövetség azért lenne jó az erdélyi magyar „nemzeti oldal” számára, mert a bizalmatlanság miatt a két párt fúziója nehezebben megvalósítható.
Az MPP elnöke akkor lapunknak azt nyilatkozta: nem tartja hitelesnek a Néppártnak a párbeszédre vonatkozó javaslatát, amikor olyan személyek részéről hangzik el, akik korábban RMDSZ-es politikusként az RMDSZ-t, MPP-s politikusként az MPP-t árulták el. Azt is elmondta, örül annak, hogy az MPP és az RMDSZ között elindult az együttműködés folyamata. Szerinte ugyanis az erdélyi magyar politikai szervezetek nemzeti kérdésekben együttműködésre vannak ítélve. "Ha most ezt a Néppárt is belátja, akkor ezt csak üdvözölni lehet" - tette hozzá.
Cs. P. T.
maszol.ro

Nem hagyták jóvá a Borbély László elleni eljárás lefolytatását
Nem hagyta jóvá a bukaresti képviselőház szerdán a bűnvádi eljárás lefolytatását Borbély László volt környezetvédelmi miniszter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke ellen, akit többrendbeli befolyással való üzérkedéssel gyanúsít a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Az RMDSZ képviselője a szavazás előtti felszólalásában rámutatott: visszaélésnek tartja, hogy a DNA egy – más bizonyítékokkal alá nem támasztott – egyoldalas feljelentésre hivatkozva akarja ismét megnyitni vádemelés nélkül lezárt korábbi ügyét.
A feljelentő azt állította: a közvetítők egyikeként játszott szerepet abban, hogy egy nagyváradi üzletembertől átvett 50 ezer euró csúszópénz eljusson Borbély Lászlóhoz, aki állítólag előnyös állami szerződéseket ígért az illető üzletembernek.
Borbély László szerint az ügyészség nem ellenőrizte, van-e bármilyen valóságalapja az ellene tett feljelentésnek, az állítólagos megvesztegetőt sem hallgatta ki. Rámutatott: az eljárásjog abban az esetben teszi lehetővé egy bűnvádi eljárás újraindítását, ha az illető ügyben újabb, megalapozott gyanú merül fel. Hozzátette: esetében a gyanú megalapozottságát nem ellenőrizték, a feljelentésnek pedig semmi köze a 2012-ben vádemelés nélkül lezárt ügyhöz.
Borbély László emlékeztette képviselőtársait, hogy az alkotmány a hasonló visszaélések megakadályozása érdekében biztosít a törvényhozóknak mentelmi jogot.
Az RMDSZ politikai alelnöke megjegyezte, hogy a bíróság kizárólag a vádhatóság jelentése alapján, az érintett meghallgatása nélkül dönt az ügyek újranyitásáról, ezért – a védekezéshez való jog megtagadására hivatkozva – panaszt tett az ombudsmannál, aki alkotmányossági óvást emelt az új büntetőeljárás ezen előírása ellen.
A titkos szavazáson a képviselők 154-125-ös szavazataránnyal úgy döntöttek, nem engedélyezik bűnvádi eljárás indítását Borbély László ellen.
Az RMDSZ politikusát 2012-ben azzal gyanúsította a DNA, hogy 20 ezer euró értékű lakásfelújításért előnyös állami szerződésekhez juttatott egy szatmári üzletembert. A politikus ártatlannak vallotta magát, de lemondott miniszteri tisztségéről, hogy a gyanú ne árnyékolja be a kormány tevékenységét.
A képviselőház az akkori kiadatási kérelmet is elutasította. A Borbély László elleni nyomozást így vádemelés nélkül lezárta a DNA, de az ügy másik három gyanúsítottja ellen 2014 januárjában vádat emeltek a Szatmár megyei törvényszéken: ítélet még nem született.
Romániában a törvényhozói mandátumokkal rendelkező volt miniszterek ellen a kétkamarás parlament illetékes házának jóváhagyásával indulhat bűnvádi eljárás, a többi volt kormánytag elszámoltatását pedig az államfőnek kell jóváhagynia.
MTI
Erdély.ma

Világgá kiáltott sérelmek – A Székely Szabadság Napja Sepsiszentgyörgyön
Fennkölt megemlékezéssel kezdődött és indulatokkal ért véget a székely szabadság napja Sepsiszentgyörgyön. A turulszobornál szabadságvágyának adott hangot a tömeg, a kormánybiztosi hivatalnál pedig a lekezelő semmibevétel ellen tiltakozott, és csak haragos kiabálással érték el, hogy bár a kapus átvegye a miniszterelnöknek címzett petíciót.
Az elmúlt napok történései, a marosvásárhelyi felvonulás tiltása is hozzájárult, hogy több mint kétezren gyűltek össze tegnap a tavaly felavatott turulszobornál. A Székely Nemzeti Tanács volt a toborzó, de nem hiányoztak a magyar pártok vezetői, szót ugyan nem kaptak, de a tömegben jelen volt Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke és több politikustársa, az MPP helyi, megyei vezetői, az EMNP képviselői.
Sérelmek sora
„A székely szabadság napján azokra a mártírhősökre emlékezünk, kiknek életét vette az önkény, a jogtipró hatalom” – nyitotta a felszólalások sorát Gazda Zoltán a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke.
Gazda Zoltán felsorolta a többségében háromszéki székely vértanúkat, kik szintén a székelység szabadságáért harcoltak, talán sokkal szervezettebben és elkötelezettebben, miként most mi. „Köztük is megjelentek a beépített gyenge láncszemek, miként köztünk is ott vannak az árulók és a hőzöngőnek látszó provokátorok” – mondotta, hangsúlyozva: mindannyian felelősek vagyunk gyermekeink, unokáink jövőjéért.
Számba vette az erdélyi magyarság sérelmeit, hogy 25 év úgynevezett demokrácia és jogállamiság anyanyelvünk használatának korlátozásához vezetett, nincs önálló egyetemünk és elsorvasztják a meglévő tagozatokat is, hagyományos termékeinket sem nevezhetjük székelynek, akadályozzák a magán- és egyházi tulajdonaink visszaszolgáltatását, újraállamosítják a Székely Mikó Kollégiumot, miközben az ortodox egyháznak ingatlanokat ajándékoznak, hadjáratot indítottak a székely és magyar zászló használata ellen, büntetnek a Himnusz énekléséért, lúdbőrösök Székelyföld autonómiájától, megakadályozták a népszavazást, perelik az önkormányzatokat, melyek határozatot merészelnek ez ügyben hozni. Felidézte a régió gazdasági elsorvasztását, a tervezett közigazgatási átszervezés veszélyeit, és leszögezte, azért gyűltek össze, hogy világgá kiáltsák ezen sérelmeket és mindenki tudtára adják: Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székelyeknek!
A szeretet legyőzhetetlen
A szeretet hangján szólt az egybegyűltekhez a rendezvény szónoka, Kovács István unitárius lelkész. Ő a turulszobor egy évvel ezelőtti avatóünnepségére emlékezett, ahonnan Marosvásárhelyre indultak az egybegyűltek, és akkor senki nem gondolta volna, hogy esztendő múltával a kiáltáshoz, tiltakozáshoz való jogunkat is elveszik: „ki hitte volna, hogy a szót is, a fájdalmat is belénk akarják szorítani”. Ő is felidézte az egykori székely vértanúkat, a székely ellenállás csodájának ma is felénk sugárzó erejét. „Csak akkor hiábavaló a vér, az áldozat, ha nincs lélek, amelybe belecsöppenjen, ha a fájdalom energiaforrása nem tudja meghajtani a lélek erőműveit, ha nincs, aki továbbvigye az álmot, ha nincs, aki higgye, nem gyűlölni kell másokat, de annyira szeretni a miénket, hogy az erőt adjon sziklaszilárdan állni minden körülmények között”.
Kitért arra is, hogy ez a szeretet szólítja mellénk azokat, kiknek nyiladozik a szemük, hisz egyre többen értik meg, van egy erdélyi értékrend, amely kimondja, szükségünk van egymásra, együtt többek lehetünk. Fognunk kell egymás kezét, hogy semmilyen régiósítási szándék ne tudjon elszakítani, ne sikerüljön elszigetelniük egymástól, ne vehessék el legnagyobb erőnket, a közösséget – mondotta. „Hittel fogunk kiállni, nem gyűlölettel, mindenkivel megosztjuk kenyerünket, hitünket, szeretetünket, de tántoríthatatlanok vagyunk ezen az úton.” „A szeretet felemel, gyűlölni nem tud, de tántoríthatatlan és legyőzhetetlen” – zárta beszédét Kovács István.
Autonómiát Székelyföldnek
A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasta fel a román kormánynak (és tájékoztatásképpen Klaus Johannis államelnöknek) címzett petíciót, mely ugyanaznap elhangzott számos székelyföldi és külföldi helyszínen. A dokumentumban leszögezik, „ez a nap nemcsak a székely vértanúkra való közös emlékezés napja, de a jogkövetelésé is Székelyföld jövőjéért, alapvető emberi jogaink gyakorlásáért”.
A székelyföldi önkormányzatok harmada már elfogadta az autonómiapárti határozatot, és annak dacára, hogy a kormánymegbízottak az igazságszolgáltatás segítségével érvényteleníteni kívánják ezeket, egyre több közösség képviselői teszik le voksukat Székelyföld önrendelkezése mellett. A kormánynak nemcsak ezt a tényt kell figyelembe vennie, de nemzetközi kötelezettségvállalásait is – a kiáltvány tételesen felsorolja ezeket –, majd kitér a marosvásárhelyi tiltásra, a gyülekezési és szólásszabadság korlátozására, az állampolgárok alkotmányos jogainak megsértésére. Hangsúlyozza, „Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát”.
A közfelkiáltással elfogadott petícióban követelik: „Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján!” Tiltakoznak a marosvásárhelyi hatóságok túlkapásai ellen, követelik, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, s végül azt is, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. Provokáció? A turulszobornál tartott megemlékezés után a kétezres tömeg a városközpontba vonult, a kormányhivatal előtt sorakozott fel. Néhány csendőr őrizte csupán az épületet, ám amikor a küldöttség átadta volna a petíciót, zárt ajtót találtak. Egy egyenruhás közölte, a prefektus munkaideje lejárt, nincs aki átvegye a dokumentumot. Ekkor már érzékelhetővé vált a feszültség a téren, hatalmas fújjogás, kiabálás kezdődött, és felhangzott a Vesszen Trianon jelszó is. A szervezők próbálták csitítani a tömeget, jelezték, hogy másnap átadják a dokumentumot, ám többen vészesen közeledtek már az ajtó felé, félő volt, elszabadulnak az indulatok. Végül az egyenruhás engedte, hogy a kapus átvegye és iktassa a kiáltványt, megígérte, a kormánybiztos másnap reggel nyolckor fogadja a küldöttséget. Ekkor azonban már ez is kevésnek bizonyult. A szervezők lélekjelenléte, a himnuszok eléneklése csitította valamelyest a dühöt, és végül a tömeg forrongva, de rendbontás nélkül eloszlott.
Újabb menetelés
Nem hivatalos felszólalóként, csak újságíróknak nyilatkozva fogalmazta meg legújabb javaslatát Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke tegnap a sepsiszentgyörgyi rendezvényen. Elmondta: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, és azt javasolta, az év második felében szervezzenek egy, a székelyek nagy meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstrációt. Kifejtette: az utóbbi 25 évben egyszer, a 2013 őszén széles összefogással megrendezett nagy menetelésen sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiakövetelését, hogy az mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból Székelyföldre irányította a figyelmet. Úgy vélekedett: ez az összefogás miatt sikerülhetett, éppen ezért félre kell tenni a sértettséget, és közösen kell megszervezni egy hasonló akciót.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó dossziéját visszaküldték
A képviselőház állandó bizottsága tegnap tájékoztatta Markó Attila RMDSZ-es képviselőt, hogy az ügyészek által előzetes letartóztatását kérő ügy dossziéját visszaszolgáltatták az igazságügyi minisztériumnak. Mint ismert, a külföldön tartózkodó Markó Attila február 25-én levelet küldött az alsóház állandó bizottságának, amelyben kérte, küldjék el neki az igazságügyi miniszter kérését letartóztatására vonatkozóan, illetve dossziéját is.
Akkor a dossziét nem találták, tegnap azonban Marcel Ciolacu, a képviselőház titkára azt a magyarázatot adta: „Elnöke által a jogi bizottság nagyon világosan kifejtette, hogy ezeket a dossziékat visszaszolgáltatták az igazságügyi minisztériumnak, főként, mert nagyon jól tudjuk, hogy a bizottság pozitívan véleményezte a kérést, és az iratok már nincsenek ott.
Az eljárás előírja, hogy mihelyt a bizottság elkészíti a véleményezést, és erről jegyzőkönyv készül, az iratokat vissza kell szolgáltatni, így azok már nincsenek a képviselőháznál. Ha (Markó Attila – sz. m.) látni akarta azokat, el kellett volna jönnie a jogi bizottság által a törvény alapján megszabott határidőig.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

1854. március 10-re emlékezett Márton Árpád a Parlamentben
A gyülekezési jog korlátozása nem lehet a demokratikus államrend része
Politikai nyilatkozatban hívta fel a Képviselőház plénumában a törvényhozó testület figyelmét kedden, március 10-én Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője az 1854-ben kivégzett székely mártírok emlékére, és szóvá tette azt is, hogy a Székely Szabadság-napján Marosvásárhelyen korlátozták a magyar közösség gyülekezési jogát.
A képviselő felszólalásában emlékezett a székely mártírokra, a gyülekezési jog korlátozásáról pedig úgy vélekedett, ez nem lehet a demokratikus államrend része.
Márton Árpád beszédében ismertette az esemény körülményeit: „Kossuth Lajos megbízásából 1851-ben Makk József titkos katonai mozgalom megalapításába kezdett. A szervezkedés központja Bukarestben volt, Nagy József házában, ezáltal lehetőség adódott arra is, hogy román forradalmárokkal is kapcsolatba lépjenek. A mozgalomba beépült kém, meghiúsította a Makk-féle összeesküvést. Tagjait letartóztatottak és résztvevőit várfogsággal sújtották, szervezőit 1854. március 10-én, a marosvásárhelyi Postaréten, és április 29-én, Sepsiszentgyörgyön kivégezték.”– hangzott el Márton Árpád képviselő felszólalásában.
A háromszéki képviselő a továbbiakban ismertette a marosvásárhelyi Székely Vértanúk Emlékművének történetét is, amely 1875. óta a március 15-i megemlékezések helyszíne, illetve elmondta, Sepsiszentgyörgyön a Lábasház homlokzatán helyezik el az emlékezés koszorúját ezen az ünnepen, ahol Bartalis Ferenc és Váradi József, a Makk-féle összeesküvés kulcsszereplői töltötték életük utolsó óráit.
Nyugati Jelen (Arad)

Székely szabadság napja: RMDSZ-es felszólalás a parlamentben
Politikai nyilatkozatban emelt szót a bukaresti képviselőházban kedden a magyar közösség marosvásárhelyi gyülekezési jogának korlátozása ellen Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese – közölte hírlevelében a szövetség.
Az RMDSZ az 1854-ben kivégzett székely mártírok emlékére hívta fel a képviselők figyelmét, ugyanakkor szóvá tette, hogy a mártírok tiszteletére székely szabadság napjává nyilvánított évfordulón Marosvásárhelyen korlátozták a magyar közösség gyülekezési jogát.
Március 10-ét, az 1854-es székely vértanúk kivégzésének évfordulóját, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nyilvánította a székely szabadság napjává. A székely autonómiaigény kinyilvánítására szervezett, immár hagyománnyá vált marosvásárhelyi felvonulást Dorin Florea polgármester idén betiltotta.
Az RMDSZ képviselője erre utalva parlamenti felszólalásában kijelentette: a gyülekezési jog korlátozása nem lehet a demokratikus államrend része.
A betiltott marosvásárhelyi felvonulás helyett Székelyföld számos más településén rendeztek kedden tiltakozó megmozdulásokat a Székely Nemzeti Tanácsot alkotó széki tanácsok.
Krónika (Kolozsvár)

Könyvespolc – A politika élveboncolása
Hadd kezdjem az erdélyi magyar közéletben immár közröhej tárgyává vált sztorival. Nagyváradi újságíró kolléga tárta fel a blogján, hogy az RMDSZ egyik parlamenti képviselője alaposan leteremtette, amiért az EMNP reklámgolyóstollával jegyzetelt egy, a politikus által elnökölt rendezvényen.
Túl azon, hogy az égadta világon senkinek, még egy politikusnak sincs köze ahhoz, egy tollforgató milyen márkájú, színű, feliratú íróeszközt használ szakmája gyakorlása közben, az affér hűen tükrözi, mi mindent megengednek maguknak bizonyos közszereplők.
A fenti történet attól abszurd, hogy valós, hiszen első olvasatra azt hihetnénk: ilyesmi csak egy író fantáziájának szüleménye lehet. Ilyen formában pedig nem is keltene akkora megdöbbenést.
És akkor térjünk a lényegre. A bihari „pixes" affértól eltérően Székely Ervin Bársonyszék és aszfaltja attól eredeti és naturalista, hogy pontosan akként mutatja be a politika árnyékos oldalát, tárja elénk a kulisszatitkokat, ahogy azokat tulajdonképpen valamennyien elképzeljük. Mármint mindazok, akik az elmúlt két és fél évtizedben a közélet iránt érdeklődő polgárként követték a közép-kelet-európai, ezen belül is elsősorban a romániai politika alakulását.
De hát végeredményben ki lehet alkalmasabb – és hitelesebb – lerántani a leplet a hatalom megszerzésének, megőrzésének és gyakorlásának praktikáiról, mint egy írói vénával megáldott egykori politikus? A pályáját jogtanácsosként kezdő, a nyolcvanas években és a rendszerváltást követően újságíróként tevékenykedő Székely Ervin tizenhat éven keresztül aktívan politizált, ebből három mandátumon át az RMDSZ parlamenti képviselőjeként, négy évig az egészségügyi minisztérium államtitkáraként. Igazi bennfentes tehát, aki cselekvő aktorként vette ki részét a romániai átalakulásból.
Pályája során sok mindent látott, hallott, átélt, ennek köszönhetően politikai regényében korhű képet fest a romániai – pardon, a tranzíciai viszonyokról. Regénytrilógiája legújabb kötetének története egy képzelt országban, Tranzíciában játszódik ugyan, ám ez nagyon is valóságos régió, amely a térség számos államához hasonlóan ugyanolyan posztkommunista gondokkal szembesül.
De az ország, a szereplők, a nevek csupán az irodalmi műfaj jellegéből adódóan fiktívek: mivel a regényben felbukkanó politikusok jelentős részét nem a szerző „találta ki", hanem a valóságból származnak, túlnyomó többségük „eredetije" hamar felismerhető, akárcsak a sztorik java része.
Nagy tételben mernénk fogadni rá, kiről mintázta például Rézműves Boldizsár, a Saját Érdekek Pártja (SÉP) Füzes megyei szervezete elnökének alakját, akinek jól menő vállalkozóként a politikára azért van szüksége, hogy védelmet biztosítson maga és 18 kft.-je számára, amelyekhez hasonlóan a párt megyei szervezetét is profitorientált módon irányítja. (Persze alulírottnak azért is könnyű, mivel a szerzőhöz hasonlóan nagyszalontai lévén otthonosan mozog az ízes bihari tájszólás nyelvi tárházában). Ismerős arc ugyanakkor a titkosszolgálatok támogatásával államfővé választott, mandátumának „aktív és kezdeményező" elnökként nekiveselkedő Galád Flórián, és még sokan mások a felsorakoztatott politikustípusok közül.
A Bársonyszék és aszfaltban nyomon követett két karriertörténet révén olyan magatartásmodellek, politikai eszköztárak sorakoznak fel, amelyek lemeztelenítik előttünk a saját hatalma bebetonozására törekvő politikai elitet. A diktatúra idején szocializálódott, képviselői mandátuma elvesztése után pártjában kegyvesztetté vált Porta Sándort politikai alapon kinevezik ugyan színházigazgatónak, ám menedzseri és erkölcsi kvalitások híján bukása elkerülhetetlen.
„Politikusként ugyanis arra szocializálódott, hogy ő – aki közösségi felhatalmazást kapott – csalhatatlan. Sohasem téved, ha pedig mégis azzal vádolják, az csakis hamis vád lehet, amelyet azért terjesztenek, hogy meghiúsítsák az ő magasztos politikai céljait" – kapunk jellemzést Portáról, aki emiatt képtelen korrekciót végrehajtani életvitelében. Bársonyszékből az aszfaltra kerül.
A másik karrier a Grigore Tăutué, a szorgalmas és tehetséges fiatalemberé, aki hamar túlteszi magát morális és politikai fenntartásain, s egy gátlástalan, diktatúrát kiépítő politikai erő szolgálatába lép, miközben a hírszerzésnek is dolgozik. Aki kezdetben még idegenkedve tapasztalja, hogy egy pártban a döntéseket egy szűk körű, informális csoport hozza, amely rendszerint személyes szimpátiák, érdekközösségek alapján alakul. Később azonban már egyáltalán nem zavarja, hogy ez tulajdonképpen a melegágya a korrupciónak, így elég csak néhány befolyásos embert megkenni, és megszületnek a megfelelő politikai döntések.
Tranzícia közéletének alakítói képtelenek négy évnél hosszabb távon gondolkodni, hiszen mivel ennyi a mandátum, őket ennyi érdekli. Ez idő alatt a kormányon lévők arra koncentrálnak, hogy ott is maradjanak, az ellenzékiek pedig azon igyekeznek, hogy visszamásszanak a bársonyszékbe. Ilyen körülmények között teljesen mellékes, milyen szempontok alapján történik a politikai garnitúra szelekciója – azaz kiből lesz pártelnök, miniszter vagy kormányfő –, hiszen „a rendszer előbb-utóbb valamennyit bedarálja".
Könyve kolozsvári bemutatóján a szerző bevallotta, előző regényéhez, A feljelentéshez (Könyvmester Kiadó, Nagyvárad, 2011) hasonlóan a Bársonyszék és aszfalt esetében is azt érezte, hogy nem ő írja, hanem a regény diktál, ő fogja a ceruzáját. (Ezzel kapcsolatban annyit jegyeznénk meg, hogy néhol talán nem ártott volna visszafogni az „öntörvényű" pennát, konkrétan a szexuális aktusok élethű visszaadására gondolunk. Bár megtörténhet, hogy csak mi vagyunk az átlagosnál prűdebbek).
Bármennyire is fiktív Székely legújabb politikai regénye, a hazai valóságból merített szereplők és történetek révén mégiscsak a romániai – román és magyar – közélet alakulásának hű lenyomata. Olyan tükör, amelyben a jelenkor politikusainak túlnyomó többsége magára ismerhet. És bizony akár okulhatna is belőle.
Rostás Szabolcs |
Székely Ervin: Bársonyszék és aszfalt, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2014
Krónika (Kolozsvár)

Nem indulhat bűnvádi eljárás Borbély László ellen
Nem hagyta jóvá szerdán a képviselőház az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) azon kérését, hogy bűnvádi eljárást indíthasson Borbély László RMDSZ-es képviselő, a szövetség politikai alelnöke, volt környezetvédelmi miniszter ellen a felmerült korrupciós gyanú miatt.
A befolyással üzérkedéssel gyanúsított Borbély szerdán a szavazás előtt visszaéléssel vádolta meg a DNA nagyváradi ügyészeit, akik az év elején kérték, hogy ismét bűnvádi eljárást indíthassanak ellene a korábban lezárt korrupciós ügyben.
Sérelmezte, hogy csak utólag, a sajtóból értesülhetett a közvádlók kéréséről, és felhívta a figyelmet: 2012-ben a képviselőház egyszer már indokolatlannak tartotta a bűnvádi eljárást, és 2014 végéig nem is került elő új bizonyíték. A politikus szerint az ügyészség egy tavaly év végén előkerült „új bizonyíték” alapján kérte a dosszié újranyitását. Az ügyben eljáró nagyváradi DNA-nál december 29-én benyújtott, kevesebb mint egyoldalas önfeljelentésről van szó.
A dokumentum szerint egy közvetítő egy váradi üzletembertől 50 ezer eurót kapott, amit egy Szatmárnémeti benzinkút mellett átadott egy ismeretlennek, akinek Borbélynak kellett átadnia az összeget, hogy az közbenjárjon annak érdekében, hogy a vesztegető cégei nyerjenek egy, a vízügyi hatóság által kiírt pályázaton.
Borbély szerint az ügyészség anélkül kérte az ügy újranyitását, hogy az állítólagos vesztegetőt kihallgatták volna, illetve bármilyen vizsgálatot indítottak volna a feljelentés valódiságának kiderítésére. Leszögezte: sem a vesztegetőt, sem a közvetítőt nem ismerte. Ráadásul információi szerint a vesztegető cégének semmilyen szerződése nem volt a vízügyi hatósággal.
Szerinte az önfeljelentés legfeljebb egy új dosszié alapjául szolgálhatott volna, mivel semmi köze az eddigi vádakhoz. Ennek nyomán úgy vélte, az ügyben eljáró, és a feljelentés érdemi kivizsgálását elmulasztó ügyészek visszaélést követtek el.
Mint ismeretes, a DNA tavaly zárta le Borbély ügyét, miután a parlament korábban nem hagyta jóvá a bűnvádi eljárás elindítását. Borbély ellen befolyással üzérkedés és hamis vagyonnyilatkozat-tétel kapcsán vizsgálódott a DNA.
Az ügyészek szerint Ioan Ciocan, egy avasfelsőfalui üzletember 2011 során Szepessy Szabolcs miniszteri tanácsos közvetítésével megvesztegette Borbély László akkori környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztert azzal, hogy Lescaci Com Kft. nevű cége költségén mintegy 20 ezer euró értékben végzett lakásfelújítási munkálatokat az RMDSZ-es tárcavezetőnek.
Ennek az volt a célja az ügyészek szerint, hogy Borbély befolyása révén közbeszerzési szerződésekhez jusson a miniszternek alárendelt Vízgazdálkodási Hivatalnál.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Marosvásárhely elveszett
Igen, bármekkora csapást is jelent ez számunkra, bármennyire nehezünkre is esik, be kell ismernünk: Marosvásárhely elveszett. Mikor, hogyan és miért veszett el a magyar jogokért való küzdelemben frontvárosnak számító Marosvásárhely?
Az biztos, az 1989-es politikai változáskor, azaz a gengszterváltáskor – szinte azt írtam: Lepsénynél – még megvolt – legalábbis a remény. Annak reménye, hogy egyszer – akkor azt hittük: hamarosan, belátható időn belül – egyenrangú polgárként élhet itt a magyar. Hogy lesznek jogaink, hogy visszaadják nekünk mindazt, amit a nacionálkommunista éra alatt jogban, tulajdonban, reményben elvettek tőlünk. A magyar közösségtől.
Annak dacára, hogy a decemberi „forradalmi lendület” által az utca kövezetére sodort iratok között volt, amely azt bizonyítja, miként szándékozta a bukott rezsim, elsősorban Kárpátokon túli területekről betelepítendő románokkal megváltoztatni, a románság javára átbillenteni az etnikai arányokat, mi mégis reménykedtünk.
Akkor mégis, mikor és hogyan is veszett el Marosvásárhely? Talán megegyezhetünk abban, hogy egy, az első világháborút követő impériumváltással kezdődött folyamat eredményeként jutottunk el idáig. A pontot, ahonnan visszafordíthatatlanul elindultunk a lejtőn, a központilag generált és levezényelt márciusi magyarellenes pogromot követő, a becslések szerint 15 ezer embert érintő tömeges kivándorlás jelentette. Lássuk be: az utcán nyertünk ugyan, de azt követően a különböző titkos tárgyalóasztaloknál veszítettünk. Ekkora veszteség egy vásárhelyinél jelentősebb számú közösséget is alapjaiban rengetne meg.
Ne feledjük: akkoriban épp azok mentek el, akikben megvolt a bátorság, önbizalom – a kellő tudással és felkészültséggel társulva – ahhoz, hogy országot váltva is helytálljanak az életben. S akik feltételezhetően mostanra értek be a közösségi szerepvállalásra. Ők azok, akik a leginkább hiányoznak ma Vásárhelyről. Pótlásukra – annak ellenére, hogy hallottunk jelentős tisztségeket betöltő politikust is kidolgozandó Marosvásárhely-stratégiáról hadoválni – nem került sor. A jelenlegi állás szerint már nem is fog.
A folyamat következő stációjaként mindenképpen a polgármesteri szék elvesztését kell tekintenünk. 2000-ben fordult elő először, hogy választott román polgármester került Marosvásárhely élére. Hogy ez mennyiben tudható be a helyi politikusok bénázásának – alig több, mint másfélszáz szavazaton múlott, de az RMDSZ vezérkara nem tartotta érdemesnek megóvni, újraszámlálást követelni –, s mennyiben a megváltozott etnikai arányoknak, nos, az pontosan nem tudható.
Szintén az ezredfordulóra tehető az etnikai arányok átfordulása, a román lakosság többségbe kerülése is. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a 150 041 lelket kitevő összlakosságból 75 533-an (50,34%) románok, 70 108-an (46,73%) magyarok. Ez az arány azóta is folyamatosan romlik, ami károsan befolyásolja a helyi magyarok önbizalmát, önértékelését.
Csak súlyosbítja a helyzetet a hibát hibára – sokak szerint árulást árulásra – halmozó helyi politika. A 2000-es választásoktól eltelt másfél évtized alatt folyamatos kudarcélményeknek kitett magyar lakosság mára egy reménytelen, fásult, hitehagyott, vert tömeg benyomását kelti. Ilyenné tették a politikusai, akik vereségről vereségre bukdácsolva – az RMDSZ polgármesterjelöltje háromszor maradt alul a jelenlegi városvezetővel szemben –, különböző bukaresti céloknak alávetve, önös érdekeket követve sorsára hagyták a mára másodrendű állampolgári státusukba belenyugodni látszó helyi magyarságot.
Az ami a MOGYE-n folyó magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés körül folyik, a város magyar jellegének már nem is körmönfont módon, hanem primitív erőszakossággal történő felszámolása, a magyar kultúrának a város köztereiről való kiszorítása stb. megannyi bizonyíték arra, hogy Marosvásárhely – magyar szempontból tekintve – elveszett.
A Székely Nemzeti Tanács 2013-as hagyományteremtő székely szabadság napi rendezvénye után még felhorgadt a város magyar lakóiban a büszkeség, az önbecsülés, de a tény, hogy a remek kezdés után, a folyamat megszakadni látszik – idén már nem volt elég akarat és elszántság szembenézni a polgármesteri tiltással, hatalmi packázással –, nos mindez csak tovább rontotta a közhangulatot, fokozza a fásultságot.
A felsoroltak, azt hiszem, kellően bizonyítják a címbéli állítást, hogy Marosvásárhely bizony elveszett. És ezt bárki láthatja, aki hajlandó őszintén szembenézni a valósággal.
Szentgyörgyi László
PolgárPortál
Erdély.ma

Szilágyi: Románia nem lehet szabad addig, amíg korlátozza a szabad döntésünkhöz való jogunkat
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) készül a 2016-os helyhatósági választásokra, erről és a Kovászna megye önkormányzatának elnöke által kezdeményezett nagyszabású autonómiatüntetéssel kapcsolatos álláspontjáról kérdezte Száva Enikő a Duna Tv Közbeszéd című műsorának vendégét, Szilágyi Zsoltot, a néppárt új elnökét.
Tamás Sándor bejelentéséről Szilágyi Zsolt azt nyilatkozta, hogy amennyiben valóban komoly szándékról és nem csak arculatjavításról van szó, akkor természetesen bármikor hajlandók asztalhoz ülni, hogy megtárgyalják, miként kerülhetnének közelebb a székely autonómiához.
Kovászna megye vezetőjének felhívásáról a nagy tüntetésről Szilágyi azt mondta: az sokkal hitesebb lenne, ha Tamás Sándornak sikerülne végre meggyőzze az RMDSZ parlamenti képviselőit, hogy nyújtsák be Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet.
Arról a kérdésről, miszerint a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is kizárja a néppárttal való együttműködést, Szilágyi azt mondta, hogy ők továbbra is keresik az együttműködés lehetőségét a nemzeti oldal megteremtése érdekében. Hozzátette: a 2016-os választások sikere nagyban múlhat azon, hogy lesz-e összefogás az autonómiát támogató nemzeti oldalon.
A politikumnak össze kell fogjon az autonómia ügyében – hangsúlyozta az EMNP vezetője.
A beszélgetés végén arról is szólt Szilágyi Zsolt, hogy nemrég Budapesten a magyar kormánnyal megerősítették a stratégiai partnerségüket.
dunatv.hu
Erdély.ma

Borbély-ügy: vitát szült a bűnvádi eljárás elutasítása
Módosítani kell a képviselők jogállásáról és a miniszteri felelősségről szóló törvényt, mivel már két nyomozást is ellehetetlenített, hogy a parlament elutasította a bűnvádi eljárást – jelentette ki csütörtökön Tiberiu Niţu legfőbb ügyész annak kapcsán, hogy a képviselőház szerdán este nem hagyta jóvá a Borbély László volt környezetvédelmi miniszter elleni bűnvádi eljárást.
Emlékeztetett: a legfőbb ügyészség az elmúlt hónapokban a kormánynak és a képviselőháznak is javaslatokat tett a módosítások kapcsán, kiemelve, hogy a bizonyítékok, illetve az ügyekhez kapcsolódó bármilyen tényező értékelése kizárólag az igazságügyi szervek feladata.
Bár az Európai Bizottság (EB) nem kívánta kommentálni az ügyet, a brüsszeli végrehajtó testület állásfoglalásában leszögezte: figyelemmel követik a fejleményeket.
Az EB egyik, meg nem nevezett illetékese a Mediafax hírügynökségnek a döntést követően elmondta: bár a testület egyedi eseteket nem kommentál, közelről nyomon követi az ügy fejleményeit.
Reagált az Egyesült Államok nagykövetsége is, amely szintén nem kívánta a konkrét ügyet kommentálni, ugyanakkor megjegyezte: a demokrácia alapja az, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor úgy látja: nem rossz, ha a volt miniszterek esetében működik valamilyen parlamenti szűrő. Az RFI rádiónak nyilatkozva azt mondta: Borbélyt is megilleti az ártatlanság vélelme, azon képviselők pedig, akik betekinthettek a dossziéba, vélhetően nem voltak meggyőződve arról, hogy az új feljelentésnek köze van a korábbi ügyhöz, illetve hogy eléggé meggyőző.
Szerinte a szavazásnak nem lesz következménye, és úgy véli, a parlamenti szűrő azért szükséges a volt miniszterek ügyében, mert sok haragosuk lehet, aki neheztel rájuk, amiért nem kötöttek velük meg bizonyos szerződéseket, és ezért feljelenti őket.
Mint arról beszámoltunk, a többrendbeli befolyással üzérkedéssel gyanúsított Borbély elleni bűnvádi eljárás jóváhagyását az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) kérte, a képviselők azonban 154 vokssal 125 ellenében leszavazták a kérést.
Emiatt ismét nyilatkozatháború robbant ki az ellenzék és a kormányoldal között. Az ellenzék legnagyobb pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerda este közleményben vádolta meg azzal a kormányfő erejét adó Szociáldemokrata Pártot (PSD), hogy fel akarja támasztani a képviselők „szuper mentelmi jogát.” A liberálisok szerint a PSD voksai mentették meg Borbélyt a bűnvádi eljárástól – mivel a PNL honatyái nyilvánosan szavaztak –, ezzel pedig a kormánypárt arról tett tanúbizonyságot, hogy le akarja járatni a parlamentet.
A PNL szerint fontos lenne, hogy a parlament minél hamarabb elfogadja az általuk benyújtott módosító javaslatot, amely megkönnyítené a honatyák mentelmi jogának megvonását, „hogy ne fordulhassanak többé elő ilyen esetek, amelyek gyengítik a polgárok demokratikus intézményekbe vetett hitét, és rosszat tesznek Romániának.”
Ugyanakkor Marian Neacşu, a PSD képviselőházi frakcióvezetője szerint a szavazásnál a Borbély által azt megelőzően tartott védőbeszéd „érzelmi hatása” döntő befolyással bírt, és úgy vélekedett, mindegyik párt részéről voltak Borbély melletti voksok.
Rámutatott: Borbély beszédéből az világlott ki, hogy az ügyészségi eljárás érvekkel nem kellőképpen alátámasztott. Közölte: ő maga támogatta a bűnvádi eljárást, és párttársainak is ezt javasolta, többségük pedig követte is a felszólítást. A frakcióvezető kizárta, hogy a PSD a parlamenti többség biztosítása érdekében tett volna „szívességet” az RMDSZ-nek.
Mint arról beszámoltunk, a szerda esti szavazás előtt Borbély visszaéléssel vádolta meg az ügyben eljáró nagyváradi DNA-ügyészeket, mivel szerinte kellő kivizsgálás nélkül, csupán egy feljelentés miatt akarják újranyitni a korrupciós dossziéját.
Mint ismeretes, a képviselőház 2012-ben egyszer már elutasította a DNA kérését Borbély ügyében, tavaly pedig az ügyészség ejtette is a vádakat ellene. Idén év elején azonban egy újabb feljelentés miatt kérték a bűnvádi eljárás újrakezdésének jóváhagyását.
Borbély ellen befolyással üzérkedés és hamis vagyonnyilatkozat-tétel kapcsán vizsgálódott a DNA. Az ügyészek szerint Ioan Ciocan, egy avasfelsőfalui üzletember 2011 során Szepessy Szabolcs miniszteri tanácsos közvetítésével megvesztegette Borbély László akkori környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztert azzal, hogy Lescaci Com Kft. nevű cége költségén mintegy 20 ezer euró értékben végzett lakásfelújítási munkálatokat az RMDSZ-es tárcavezetőnek.
Ennek az volt a célja az ügyészek szerint, hogy Borbély befolyása révén közbeszerzési szerződésekhez jusson a miniszternek alárendelt Vízgazdálkodási Hivatalnál.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Önkormányzati nem a lovagkirály váradi szobrára
Hivatalos választ ugyan még nem küldtek a nagyváradi római katolikus püspökségnek, de Mircea Mălan alpolgármester egy televíziós beszélgetés során már elárulta, hogy a helyi önkormányzat elutasítja az egyházi beadványt, és nem helyezik el Európa legrégebbi, Szent László királyt ábrázoló barokk kőszobrát a jelenleg uniós támogatással felújítás alatt álló főtéren.
A városalapító lovagkirályról elnevezett, ám ma Egyesülés (Unirii) térként számon tartott belvárosi területen, mint ismert, három román személyiségnek állítanak majd emléket. Dacára a helyi magyarság óhajának, az elöljáró szerint annak a civil kezdeményezésnek sincs esélye, amely közpénzből kér egy új Szent László-szobrot a Sas-palota bejárata elé.
A múlt héten ennek érdekében aláírásgyűjtést elindító csoport Facebook-oldalán jelezte, hogy az alpolgármester szerint túl sok lenne Nagyváradon három Szent László-szobor, az RMDSZ-es tanácsosokkal erről egyeztetve csak a nagyméretű szobor visszahelyezését tartja elképzelhetőnek, ám arra nincs megfelelő helyszín.
Ez jelen pillanatban a püspökség kertjében, a bazilika előtt áll, ahol „nagyobb biztonságban” érzik, Böcskei László megyés püspök ezért is javasolta alternatív megoldásként az ugyancsak egyházi birtokban lévő kőszobrot. Ez, mint ismert, nem nyerte el a közösségi oldalon megalakult csoport tetszését sem, így egy teljesen új Szent László-szobrot akarnak kérni.
Az ezt nyomatékosító aláírásgyűjtés jelenleg a város több helyszínén zajlik, ám arra már nem kaptak engedélyt, hogy a sétálóutcára vonuljanak az ívekkel. A Krónika megkeresésére a polgármesteri hivatal sajtóosztálya erre azt a magyarázatot adta, hogy a központot érintő felújítási munkálatok miatt idén január elsejétől felfüggesztették a területre vonatkozó urbanisztikai engedélyek kibocsátását. A Magnólia térre tervezett köztéri aláírásgyűjtésre ugyanakkor rábólintottak.
Érdekesség különben, hogy ezzel párhuzamosan a Bihar megyei műemlékvédelmi bizottság nem hagyta jóvá az önkormányzat azon törekvését, hogy a főtéren álló Mihai Viteazul szobrot a róla elnevezett, az egykori temetőből lett Olaszi parkba költözesse, hogy helyére Ferdinánd román király emlékművét állítsák vissza –, így a végső döntés átkerült Bukarestbe, az országos testülethez.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Higgadtságot kér szoborügyben a nagykárolyi polgármester
Meggondoltságot és higgadtságot kér Kovács Jenő nagykárolyi polgármester azoktól, akik köztéri alkotásokat kívánnak elhelyezni a városban.
Elmondta, nincs ellene az ilyen jellegű kezdeményezéseknek, azonban úgy véli, alapos tervek és világos elképzelések híján nem érdemes nekivágni az ilyesminek.
A városban a hónapok óta tartó szoborvita a helyi tanács legutóbbi ülésén újult ki, amikor a Nemzeti Liberális Párt (PNL) tanácsosai újfent a polgármester, valamint az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum képviselőinek a szemére vetették, hogy diszkriminálnak, és a román vonatkozású köztéri alkotásokra nem adnak engedélyt. Ezúttal Mihai Eminescu szobrának kértek volna helyet a főutcán, azonban a tanács ismét a halasztás mellett döntött.
Amint arról beszámoltunk, a PNL-frakció korábban Ferdinánd királynak, I. C. Brătianu román miniszterelnöknek, valamint Otilia Marchiş-Bölöni helyi írónak kívánt szobrot állítani, emlékművet akartak avatni az 1940-ben a magyar hatóságok által elhurcolt románoknak, valamint Avram Iancu szobrát is fel kívánták újítani.
„A soviniszta, ocsmány hangulatkeltésre nem kívánok reagálni, jobb, ha ezeket nem is veszem figyelembe. A román vonatkozású emlékhelyeket pedig nem ellenzem, azonban az ilyesmit alaposan át kell gondolni, nem szabad kapkodni” – fejtette ki lapunknak Kovács Jenő.
Hozzátette: Otilia Marchişnak valóban volt köze a városhoz, ott járt iskolába, ezért szívesen látná a szobrát akár a Főutcán is. Úgy vélte, érdemes volna egykori barátnője, Kaffka Margit szobra mellé helyezni a büsztjét egy olyan szoborcsoport részeként, melynek tagja Ady Endre is, hisz ők hárman barátok voltak. Rámutatott: az irodalmárhármas a kastélyban kialakított panoptikumban is szerepel.
Megismételte ugyanakkor, hogy Ferdinánd királyhoz hasonlóan Eminescu szobrát is a román katona emlékműve és a központi ortodox katedrális közelében helyezné el. Az elöljáró elmondta: elképzelését a megyei művelődési és műemlékvédelmi igazgatóság is helyénvalónak tartotta, így szerinte nem érezhetik sértőnek a szoborállítási lázban égő politikusok sem.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)