Állásfoglalás a Csíkszereda városvezetőiről megfogalmazott gyanúsításokról
Összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják a Korrupció Ellenes Ügyészség ügyészei Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokos alpolgármestert. Szerdán reggel, délelőtt több órán át tartó házkutatást folytattak a Városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén, de a Sapientia – EMTE csíkszeredai székhelyén is kutakodtak. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este 24 órás őrizetbe vették Bukarestben.
Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a „gyanúsítottak” erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, példának hozzuk fel Rácz Károly kézdivásárhelyi volt polgármester esetét, kit 2011. március 11-én a DNA ügyészei „tetten” értek csúszópénz elfogadásával, őrizetbe vették, előzetes letartóztatásba helyezték, majd 2013. december 9-én a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Jogerős ítéletben mentette fel. Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük.
Bízunk benne, hogy elöljáróink ártatlansága, az igazságszolgáltatási eljárások során is egyértelmű bizonyítást fog nyerni. De ugyanakkor bízunk városunk jóhiszemű polgárainak bölcsességében, bátor vezetőink mellett való határozott kiállásában, a megbonthatatlan székely összefogásban. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek.
Csíkszereda, 2015. április 30.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója Az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa A csíkszéki polgármesterek Az RMDSZ Csík Területi Szervezete Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója Erdély.ma

Röhejes kisebbségvédelem
Caragialéhoz méltóan röhejesre sikerült a tegnap Kolozsváron szervezett kisebbségvédelmi konferencia. Az Európa Tanács húsz évvel ezelőtt elfogadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményét, annak romániai alkalmazását ünnepelték, a példaértékű román modellt méltatták úgy, hogy az érintettek – köztük a legszámosabb romániai magyarság – képviselői sem meghívót, sem szót nem kaptak a rendezvényen.
Bizarr volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorának lelkendezése a megvalósult multikulturalizmusról, miközben magyar vagy német felirat alig tükrözi intézményében e sokszínűséget, de a Velencei Bizottság elnökének, Gianni Buquicchiónak a lelkesedése is, akiben fel sem merült, hogy netán meghallgathatná az érintettek véleményét. Díszdoktori kitüntetéssel való „lekenyerezését” megelőzően ecsetelte, mily példaértékű a román modell, a román hatóságok mennyire figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására.
Ha csak picit is tájékozódik, szembesülhetett volna azzal, hogy még látogatása helyszínén, Kolozsváron sincsenek kétnyelvű táblák, de csak pillantást kellett volna vetnie az elmúlt napok sajtójára, s látta volna, mily példaértékűen büntetik Marosvásárhelyen azokat, akik utcájuk nevét magyarul is ki merik írni. A hazugság-csúcs azonban Bogdan Aurescu külügyminiszter volt, aki egyenesen károsnak nevezte az autonómiát, amely szétválaszt és nem összeköt, pedig – mint fogalmazott – „a kisebbségeknek integrálódniuk kell abba a többségi társadalomba, amelyben élnek”. És jellemző módon a kisebbségvédelem eme jeles román ünnepén a nagy-nagy tolerancia jegyében nem volt kíváncsi senki sem a Musai-Muszály mozgalom képviselőjének, sem az SZNT elnökének mondandójára. Az RMDSZ pedig sértődötten távol maradt, meg sem kísérelve a magas rangú vendéget a valósággal szembesíteni. Nagy luxus ez az érzékenység egy magát magyar érdekvédelmi szövetségnek tartó szervezettől, nem?
Pár napja Klaus Johannis államelnök leveléből gyomlálták ki azt a passzust, mely arról szólt, lenne még bőven tennivalója Romániának a kisebbségvédelmet illetően, tegnap Kolozsváron dicsőítették azt a keretegyezményt, melynek előírásait – mint Izsák Balázs is megfogalmazta – szinte naponta megsértik. Mintha a kirakatpolitizálás, az öntömjénezés semmissé tehetné a nem többséghez tartozó nemzeti közösségek elégedetlenségét. Ismét bebizonyosodott, nem gyógyítanák, elfödik inkább a bajt, abban a reményben, eltűnünk, beolvadunk. E siralmasan röhejes konferencia is igazolja, tulajdonképpen ez a cél, ez lenne a példaértékű román kisebbségvédelem igazi sikere.
Agyonbürokratizált szervezeti életünkben tényleg nem lenne lehetőség arra, hogy hitelesen tájékoztassuk gondjainkról a világot? Mert hiába nevetünk az ilyen kirakatrendezvényeken, végül arcunkra fagyhat a mosoly.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Levélben fordult Kelemen Hunor a Velencei Bizottság elnökéhez
Kelemen Hunor szövetségi elnök levélben fordult Gianni Buquicchióhoz, a Velencei Bizottság elnökéhez, amelyben ismertette a romániai nemzeti kisebbségi jogok terén észlelt visszásságokat. Mint ismeretes, három nappal ezelőtt, április 30-án konferenciát szervezett Kolozsvárott a román külügyminisztérium és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A Velencei Bizottság elnökének írt levelében Kelemen Hunor elsősorban leszögezi: a romániai magyarok jelentik a legnagyobb nemzeti közösséget az országban, sőt az Európai Unióban is, ennek ellenére képviseletük nem kapott meghívást erre a fórumra. További fontos intézményeket elfelejtettek meghívni a szervezők, mint például a Romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet.
„Úgy véljük, ez a hozzáállás teljes mértékben sértő és antidemokratikus, és nagyon komolyan megkérdőjelezi a romániai kormányzat elkötelezettségét a nemzeti közösségekkel folytatott párbeszéd és együttműködés terén. Határozott álláspontunk, hogy nem az államnak kell eldöntenie, és elmondania azt, hogy Románia modellértékű kisebbségpolitikát folytat, hanem a kisebbségi szervezeteknek kell meghatározniuk a saját sorsukat érintő intézkedések milyenségét” – fogalmaz az RMDSZ elnöke levelében.
Kelemen Hunor kihangsúlyozza: fontosnak tartja azt, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye ne csak kirakat-konferenciákon értesüljön a nemzeti kisebbségek helyzetéről, hanem a kisebbségi szervezetektől is kapjon tájékoztatást. Éppen ezért levelében 14 pontban foglalja össze a nemzeti kisebbségeket ért jogsértéseket, illetve a vonatkozó jogszabályok betartását mutató jelenlegi helyzetet.
MOGYE, kétnyelvűség, utcanévtáblák
Elsőként a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetére hívja fel a figyelmet, ahol évek óta nem sikerül beindítani az önálló magyar nyelvű kart, bár egyértelműen fogalmaz az oktatási törvény vonatkozó paragrafusa, és ugyanezt a törvényt sikeresen alkalmazták a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen.
Bár a kommunizmus bukása után Romániában az egyik legjelentősebb kisebbségi jognak számított a nemzeti szimbólumok használatára vonatkozó törvény, a közelmúltban visszarendeződés történt: a Kovászna megyei prefektus magyar embereket büntetett a magyar himnusz nyilvános énekléséért, a Maros, Hargita és Kovászna megyei prefektusok pedig folyamatosan büntetik a polgármestereket a nemzeti szimbólumok használata miatt.
A törvényszéken és bíróságon a anyanyelvhasználat csupán a vonatkozó jogszabály szövegében létezik: gyakorlatilag az igazságszolgáltatás intézményei nem alkalmaznak fordítókat a peres ügyek lebonyolítására.
A helyi közigazgatásban is csak hozzávetőlegesen alkalmazzák a törvényt: az önkormányzatok egy része egyszerűen nem hajlandó kétnyelvű feliratokat, utcatáblákat kihelyezni. És bár a törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbségiek aránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező biztosítani a kétnyelvűséget, az önkormányzatok nem biztosítják a törvény alkalmazásához szükséges erőforrásokat: nincsenek kétnyelvű űrlapok, vagy kellő számú, nyelvismerettel rendelkező alkalmazott.
A román állam folyamatosan figyelmen kívül hagyja az Európai Unió azon javaslatát, hogy a tagállamok tartsák szem előtt egy-egy régió történelmi és nyelvi sajátosságait, hagyományait. Minden alkalommal, amikor a régiók átszervezéséről zajlik a közvita, a kulturális, nyelvi és történelmi sajátosságokat nem veszik figyelembe.
Az autonómiatörekvés mint veszélyforrás?
A nemzeti közösségek autonómiatörekvéseit biztonságpolitikai veszélyforrásnak minősíti a belügyminisztérium legújabb biztonságpolitikai stratégiatervezetében. Ez egyszerűen elfogadhatatlan, és ellentmond számos Európa Tanácsi javaslatnak, így például a 2014-ben elfogadott, a nemzeti kisebbségek jogvédelmére vonatkozó Kalmár-jelentésnek.
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája alkalmazására vonatkozó jelentést a román külügyminisztérium 2012 óta nem hajlandó elkészíteni, bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezt folyamatosan kéri, és elkészítette a saját árnyékjelentését. Az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása szinte teljesen leállt, annak ellenére, hogy jogszabály biztosítja a visszaszolgáltatás kereteit. 2014-ben egy bírósági döntés során megtörtént az első visszaállamosítás: a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét elvették a Református Egyháztól, miután az törvényesen visszakapta. "Úgy véljük, a magyar nemzeti közösség és a román állam között az együttműködés keretei sérültek, ezért kérjük az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi intézményeit, kiemelt figyelemmel kövessék a kisebbségi jogok alkalmazását Romániában. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1990 óta a demokrácia eszközeit használva számos kisebbségi jogot vívott ki, jelentős eredményeink vannak, viszont úgy véljük, ez egy olyan folyamat, amelynek nem értünk a végére" - olvasható a levélben. "A nemzeti kisebbségek gazdagítják az ország kulturális sokszínűségét, a kisebbségi jogok pedig nem fosztják meg a többségi állampolgárokat semmitől. Úgy véljük, a román állam és a nemzeti kisebbségek közti kapcsolatot új alapokra kell helyeznünk. Az RMDSZ olyan kisebbségi jogszabályozást kér, amelyeket más, Európai Uniós államokban sikeresen alkalmaznak" - magyarázta a szövetségi elnök. Hozzáteszi: "A kiszélesített közösségi jogok nem veszélyeztetik a román állam egységét, az autonómia és a régiósítás nem bontja meg ezt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az európai kisebbségeket összefogó Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kéri az Uniót, hogy alkosson egy, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, kötelező érvényű jogszabályt a tagállamok számára, amelynek alkalmazását egy aktív monitoring-rendszerrel tudná hatékonyan követni". Kelemen Hunor levele végén leszögezi, az állam és a nemzeti kisebbségek közti kapcsolatban a párbeszédnek, a jóhiszeműségnek és a bizalomnak kell érvényesülnie, nem úgy, mint a kolozsvári konferencián, ahol a román állam egyszerűen nemlétezőnek tüntette fel a romániai magyar kisebbséget.
maszo.ro

Kelemen levélben világosítja fel Buquicchiót
Nem az államnak, hanem a nemzeti közösségeknek kell elismerően nyilatkozniuk a kisebbségi jogokról – hívja fel a figyelmet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Gianni Buquicchióhoz, a Velencei Bizottság elnökéhez írt levelében.
A szövetségi elnök ebben a romániai nemzeti kisebbségi jogok terén észlelt visszásságokat ismertette, a csütörtökön a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem által szervezett konferencián elhangzottakra reagálva.
A kolozsvári rendezvényt abból az alkalomból szervezték, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt.
A Velencei Bizottság elnökének írt levelében Kelemen Hunor leszögezi: a romániai magyarok jelentik a legnagyobb nemzeti közösséget az országban, sőt az Európai Unióban is, ennek ellenére képviseletük nem kapott meghívást a fórumra, ahogy a Romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet is elfelejtették meginvitálni.
„Úgy véljük, ez a hozzáállás teljes mértékben sértő és antidemokratikus, és nagyon komolyan megkérdőjelezi a romániai kormányzat elkötelezettségét a nemzeti közösségekkel folytatott párbeszéd és együttműködés terén. Határozott álláspontunk az, hogy nem az államnak kell eldöntenie, és elmondania azt, hogy Románia modellértékű kisebbségpolitikát folytat, hanem a kisebbségi szervezeteknek kell meghatározniuk a saját sorsukat érintő intézkedések milyenségét" – fogalmaz levelében az RMDSZ elnöke.
Hangsúlyozza: fontosnak tartja, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye ne csak kirakatkonferenciákon értesüljön a nemzeti kisebbségek helyzetéről, hanem a kisebbségi szervezetektől is tájékoztatást kapjon. Éppen ezért levelében 14 pontban foglalja össze a nemzeti kisebbségeket ért jogsértéseket, és az illető jogszabályok betartására vonatkozó jelenlegi helyzetet.
Többek között megemlíti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét, ahol évek óta nem sikerül beindítani az önálló magyar kart, a nemzeti szimbólumok használata miatti bírságokat, a kétnyelvűség hiányát, az autonómiatörekvések ellehetetlenítését, az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának akadályoztatását, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását.
„Úgy véljük, a magyar nemzeti közösség és a román állam között az együttműködés keretei sérültek, ezért kérjük az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi intézményeit, kiemelt figyelemmel kövessék a kisebbségi jogok alkalmazását Romániában” – fogalmaz Kelemen Hunor.
Rámutat, az RMDSZ olyan kisebbségi jogszabályozást kér, amelyet más, uniós államokban sikeresen alkalmaznak. Kifejti, a szövetség az európai kisebbségeket összefogó Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kéri az Uniót, alkosson egy, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, kötelező érvényű jogszabályt a tagállamok számára, amelynek alkalmazását egy aktív monitoringrendszerrel követi.
Az állam és a kisebbségek közötti kapcsolatban a párbeszédnek, a jóhiszeműségnek és a bizalomnak kell érvényesülnie, nem úgy, mint a kolozsvári konferencián, ahol a román állam egyszerűen nem létezőnek tüntette fel a magyar kisebbséget, zárja levelét az RMDSZ elnöke.
A kolozsvári konferencián Gianni Buquicchio egyébként arról beszélt, hogy a Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben. Az ET konzultatív szervét vezető jogász, akit az egyetem díszdoktorává avattak, előadásában kijelentette: a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más normák betartására.
Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez, és 2005-ben véleményeztette kisebbségi törvénytervezetét a bizottsággal, amely kiegészítéseket javasolt. A Tăriceanu-kormány által beterjesztett tervezet nyolc éve várja elfogadását a parlamentben.
Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda |
Székelyhon.ro

Bojkott a városi tanácsban
Mindaddig, amíg az utcanévtáblák ügye rendeződik
A marosvásárhelyi tanács múlt csütörtöki ülését nem tudták megtartani, ugyanis nem volt meg az ehhez szükséges jelenlét. Az RMDSZ-frakció tagjai ugyan ott voltak, de bojkottálták a gyűlést: a napirendi pontok megszavazásakor kikapcsolták a szavazókészüléket. A tanácsülésről hiányzott Ioana Roman demokrata párti képviselő, illetve még mindig betöltetlen a mandátumáról korábban lemondott Ciotlaus Ionela helye. Dorin Florea polgármester sem jelent meg az ülésen, üzenetét a sajtószóvivő olvasta fel. Peti András alpolgármester, az RMDSZ frakcióvezetője kijelentette: mindaddig bojkottálják a tanácsülést, amíg a polgármester napirendre nem tűzi az RMDSZ által előterjesztett újabb határozattervezetet a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.
A tanácsülés előtt kerítettek sort a lakásgazdálkodási vállalat részvényesi gyűlésére, amikor az RMDSZ-frakció még szavazott, a tulajdonképpeni ülést azonban jelenlét hiánya miatt nem tartották meg. A napirendi pontok megszavazása előtt ugyanis az RMDSZ-tanácsosok kikapcsolták a szavazókészüléket, így nem volt meg az egyszerű többség a tanácsülés megtartásához, amelyen pedig legalább két vitatott határozattervezetről kellett volna szavazni: a parkolási szabályzat módosításáról és az ASA focicsapattal való társulásról. Peti András alpolgármester magyar és román nyelvű felszólalásában hangsúlyozta, bár az elmúlt időszak feszültségei, amikor természetellenes dolgok történtek az utcanévtáblák kihelyezése során, arra sarkalltak volna minden magánszemélyt, hogy határozottan emelje fel a szavát, az RMDSZ elsősorban tárgyalás útján, politikai eszközökkel kívánja képviselni a marosvásárhelyiek érdekeit. "Bár mindenki azt várta el, hogy szélsőségesen lépjünk fel, nem tettük, nem erre jogosított fel a marosvásárhelyi magyar közösség, hanem arra, hogy itt, a tanácsban nevezzük meg a problémákat, emeljük fel a szavunkat, megoldásokat kínáljunk. Tizenöt éve megoldatlan a kétnyelvű utcanévtáblák ügye, a türelmünk végéhez értünk: nemcsak a lakosság, mi is. Várjuk a megoldást, amihez mi a törvényes feltételeket megteremtettük, költségvetést szabtunk, mindent elkövettünk, hogy kikerüljenek e táblák. A helyi rendőrségtől a lakosság alázatosságot vár el, azt várja el, hogy partnere legyen, hogy szolgálja a közösséget nemcsak az utcanévtáblák, de a kerékpársávok, a zöldövezet megóvása ügyében is. Felháborítónak, hihetetlennek és főként erkölcstelennek tartjuk, hogy a helyi rendőrség 50.000 lejes bírsággal fenyegessen olyan kisnyugdíjasokat, akik havi 300 lejből kénytelenek megélni! Nem kérhetjük a helyi rendőrparancsnok leváltását, mert nem mi neveztük ki, nem voltunk benne a versenyvizsga-bizottságban, nincs lehetőségünk visszavonni, de kérjük, számoljon be a lakosságnak arról, hogy milyen jogszabályok alapján milyen cselekmények miatt helyezett kilátásba ekkora büntetést, mit tesz azért, hogy partnere legyen a közösségnek, milyen megelőző kampányokat kezdeményezett nemcsak a reklámtáblák ügyében, hanem más esetekben is, a bíróságon milyen eredményeket ért el azokban a perekben, amelyek táblaügyben indultak ellene. Remélem, a polgármester úr figyelembe veszi a lakossági észrevételeket és a jelentésünket" – nyilatkozta Peti András. Az alpolgármester bejelentette, hogy újabb határozattervezetet terjesztenek elő, ami, remélik, tényleg pontot tesz a táblaügyre, és átnyújtották minden tanácsosnak a kétnyelvű feliratok kihelyezésének támogatására összegyűjtött 15.000 aláírást is. Peti András hangsúlyozta: "a mi türelmünk is elfogyott, de továbbra is békés, tárgyalásos úton igyekszünk megoldani a kérdést" – tette hozzá.
Válaszként Bretfelean Valentin, a helyi rendőrség igazgatója kijelentette: a kétnyelvű feliratozás a 2007. évi 371-es helyi tanácsi határozat alapján történik, amely előírja, hogy a mellékletben szereplő megnevezések alkalmazása tanácsi határozat alapján történik majd. "2007 óta egyetlen határozatot sem fogadtak el a helyzet szabályzására. Sehol a világon Berlintől Rómáig és Moszkvától Madridig nem lehet utcákat vagy hivatalos intézményeket feliratozni a helyi tanács engedélye és törvényes keret nélkül. A bírság jelentős, elismerem, de nem a mi hibánk, hogy ilyenek a törvények Romániában, mi ezeket kell alkalmazzuk. Ha nem tesszük, bűncselekményt követünk el" – jelentette ki a rendőrparancsnok. Bretfelean szerint így is nagy megértést tanúsítottak, hisz a törvény nem nyújt lehetőséget a figyelmeztetésre, de azért jártak el így, hogy esélyt adjanak a jogszabályok betartására. "Nem róttunk ki bírságot senkire, és úgy gondolom, nem is fogunk. Nem az az érdekünk, hogy elvegyük az emberek pénzét, hanem az, hogy rávegyük őket, tartsák be a törvényt" – tette hozzá.
Sabau Olimpiu képviselő, egy hullámhosszon Bretfelean Valentinnal, megjegyezte: szerinte a helyi rendőrség "túl szelíd volt". Aurel Trif sajtószóvivő a tanácsülésről hiányzó Dorin Florea polgármester üzenetét olvasta fel, aki egyoldalú, a nyomásgyakorlás érdekében véghezvitt bojkottal vádolta meg az RMDSZ-frakciót, ami károsan érinti a város nagy projektjeit és elfogadhatatlan egy multikulturális városban, amelynek harmóniára van szüksége.
Peti András újságírói kérdésre elmondta, az újonnan benyújtott határozattervezet tartalmazza a javított és kiegészített utcanévlajstromot, a jogi keretet. Abból kiindulva, hogy az emberek a megoldást várják, azon a tanácsülésen ott leszünk, ahol ezt a tervezetet megvitatják és szavaznak, ám mindaddig, míg nem kerül napirendre, bojkottálni fogjuk a tanácsüléseket. A polgármesteren múlik, mikor tűzik napirendre az RMDSZ tervezetét – tette hozzá.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Hunyad Megyei Magyar Napok
Közösségi majális
Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a Magyar Napok keretében töltötték együtt Déván, Lozsádon és Vajdahunyadon egyaránt.
Déván a Magyar Ház udvarán került sor a majálisra, melyre a helyiek szép számban jöttek el, többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek kézműves-foglalkozásokkal szórakoztak, az ifjak pedig jót fociztak. Eközben a szervezők (RMDSZ, a nőszervezet és a Téglás Gábor Iskola) két üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett, viccelődött.
Mire elkészültek a finom falatok, a hangulat már nagyszerű volt, melyet a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta néptánccsoportja csak fokozott mezőségi, székelyföldi és szilágysági néptáncaival. A dévai Trio Forte pedig örökzöld magyar dalokkal kényeztette el a közönséget, s később már miccssütésre is sor került.
Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke az elmúlt 25 év megvalósításai hangsúlyozásával és az előttünk álló teendők felvázolásával köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetet nyilvánítva mindazoknak, akik tetteikkel hozzájárultak a szórványmagyarság sorsának javulásához – az idei Magyar Napok ugyanis 25 év a 25 évesekért mottó alatt zajlanak. Ugyanakkor bejelentette, hogy Csatlós Zsófia tanítónő és Koppándi-Benczédi Ildikó unitárius tiszteletes asszony javaslatára gyűjtési akció indul a hányatott sorsú magyar történelmi örökség rendbetételére. Idén a lozsádi református templom renoválására gyűjtenek.
Lózsádon, Hunyad megye talán legkisebb szórványfalujában is együtt majálisozott a maroknyi magyarság. Az istentisztelet után az iskola udvarán gyűltek össze a helybéliek, ahol a község polgármestere is köszöntötte őket. Ott is finom gulyás, illetve a csernakeresztúri hagyományőrző együttes fellépése fokozta a hangulatot.
Nem az volt a hagyományőrző együttes fiataljainak egyetlen fellépése, este otthon, saját falujukban is felléptek, amikor egy másik bukovinai székely hagyományra, a májusfaavatásra került sor.
Művészet, testvérkapcsolat és gasztronómia
Szombaton Vajdahunyadon a Corvin-Savaria Magyar Házban került sor hasonló majális ünnepségre, melynek átütő sikerét még az egész napos eső sem tudta beárnyékolni: a magyarok nagy számban jöttek el, a 4 üstben főzött gulyás elfogyott, sőt, a lelkes helyi asszonyok által készített finomabbnál finomabb palacsinták is. Jóllehet az egybegyűltek a sátorok alatt húzódtak meg az eső elől, a mulatság mégis estig elhúzódott, kellemes meglepetést szerezve ezáltal a szervezőknek, akiket korábban az időjárási viszonyok igencsak elkeserítettek.
A kohászvárosban azonban a majálisnak művészi vetülete is volt, a helybéli magyarság művészei saját alkotásaikat állították ki. Balázs Tibor festményeket és szobrokat, Takács Ibolya, Kofity Magdolna és Demeter Annamária gobelineket, hímzéseket és egyéb hagyományőrző kézimunkákat, Kún Árpád nyugalmazott református lelkész pedig az erdélyi szász erődtemplomokról szóló fényképeit.
Ugyancsak ekkor emlékeztek meg a Vajdahunyad és Szombathely testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulójáról, ez volt az első (ha nem éppen a legelső) ilyen jellegű kapcsolat erdélyi és anyaországi település között. 25 év alatt a szombathelyiek sokat segítettek a vajdahunyadi szórványmagyarságnak, a testvérkapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria Magyar Ház létrehozásához is jelentős támogatást nyújtottak, s számos gyereket táboroztattak a Balatonon – mérlegelte a negyed évszázadot Györfi Jenő egykori vajdahunyadi RMDSZ-elnök. Kofity Zoltán, a kohászvárosi RMDSZ jelenlegi elnöke köszönetet mondott a Vas megyeieknek az elmúlt 25 évért, és reményét fejezte ki, hogy a kapcsolat a jövőben is ugyanilyan gyümölcsöző marad. Márton Ferenc, a szombathelyiek képviselője pedig megtisztelőnek nevezte a testvérvárosi kapcsolatot, melynek elmélyítését főleg a civil szféra terén látja megvalósíthatónak. Winkler Gyula amolyan jelképes szombathelyi nagykövetségnek nevezte a közös összefogással létrehozott Magyar Házat, a szórványt és a nyugat-dunántúli magyarságot összekötő hidat.
Amúgy a Magyar Ház régi épületében, két szobában helytörténeti jellegű múzeumot szándékoznak létesíteni, ismertette a helyzetet Takács Aranka helyi tanácsos. A dévai magyarházban ugyanis van már egy bukovinai székely szoba, Vajdahunyadon is hasonlót terveznek, ezért felkérik azokat, akik tehetik, adományaikkal segítsenek: régi tárgyakat, régi bútorokat, népművészeti anyagokat, mindent, ami a vajdahunyadi magyarság múltjáról tanúskodik, szívesen fogadnak.
Művészet másféleképpen
Míg Vajdahunyadon majálisra gyűlt össze a magyarság, Petrozsényban és Lupényban néptánc-előadással kezdődtek a Magyar Napok. A várpalotai testvérváros Cserregő néptáncosai nagy sikert arattak a Petrozsényi Városháza márványtermében, ahol erdélyi, moldvai csángó, alföldi és dunántúli táncokkal örvendeztették meg a bányavidéki magyarokat, majd az előadás végén fel is kérték táncra a közönséget. Wersánszki Eduárd petrozsényi RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dezméri István, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta a Zsil völgyében amúgy is jelentős hagyományokra visszatekintő multikulturalizmus fontosságát. Bács Erzsébet nyugalmazott petrillai tanárnő megköszönte a várpalotai néptáncosoknak, hogy a mai modern világban a nemzeti hagyományok ápolását választották, a közönség pedig vastapssal díjazta a vendégeket.
Eközben Déván az unitárius parókián a petrozsényi Kuron-Békési Wilhelmina képzőművésznő vegyes technikával készített, ötletes alkotásait mutatta be.
Vasárnap délelőtt is a művészet volt a Magyar Napok témája, ezúttal anyák napja alkalmával a Téglás-iskola diákjai versekkel, dalokkal és táncokkal fejezték ki hálájukat. A legnagyobb tapsot nyílván a legkisebbek, az aranyos apró óvodások kapták, de a többiek színvonalas előadásai is nagy sikert arattak. A Magyar Házban végül is egy tűt sem lehetett volna elejteni, annyian gyűltek össze a Kun-Gazda Kinga tanárnő, RMDSZ-es nőszervezeti elnök által szervezett ünnepségre, melyet a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub bukovinai székely dalai zártak. Lengyel Izabella tanítónő ezúttal is kitett magáért, roppant színvonalas előadással kényeztette el a közönséget, ő készítette fel ugyanis a legtöbb diákot, és a nyugdíjasklub kórusát is ő vezényelte.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Románia esete a kisebbségvédelemmel: „a jó kezdetet nem követte állhatatos alkalmazás”
Interjú Vincze Loránttal, az RMDSZ külügyi titkárával, a FUEN alelnökével
– Kissé groteszkre sikeredett a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Románia általi ratifikálásának húszéves ünnepsége: a román külügy és a szervezésben partner kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem is felülmúlta önmagát, ami a magyar közösség semmibevételét illeti. Túl a sértő gesztusokon: mennyire adós Románia a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény aláírásakor vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását illetően?
– Románia kormánya diadalmenetként állította be az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének alkalmazását. Amíg a kormány számára a kisebbségi jogok európai kerete csupán ünnepi alkalmakra kerül elő, mi a mindennapokból tudjuk, hány sebből vérzik például a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó részeinek alkalmazása, a valós kétnyelvűség érvényesülése, és miért mulasztás a kisebbségi törvény elfogadásának parlamenti elodázása. A kolozsvári konferencia esetében a leginkább felháborító, hogy az érintettek részvétele nélkül tartották meg. Ezt olyan színházi darabhoz hasonlítanám, amelyben a direktor egy Shakespeare-drámát monológra írt át, az eredmény nem a valóságot tükrözi és nem is hiteles. Erre a helyzetre mutatott rá Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Velencei Bizottság elnökének, Gianni Buquicchiónak írt tiltakozó levelében, tájékoztatva őt a szövetség álláspontjáról, amely szerint a kisebbségi jogok helyzetéről nem a kormányt, hanem az érintett kisebbségi közösségeket kell megkérdezni.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Ügyészmódszerek
Úgy tűnik, a csíkszeredai városvezetők ellen foganatosított ügyészségi eljárás elért egyfajta közösségi ingerküszöböt, amelyre politikusok esetében eddig nemigen akadt példa az erdélyi magyar közéletben.
Elsősorban politikai értelemben vett szolidaritás korábban is tetten érhető volt az RMDSZ részéről, például amikor Nagy Zsolt volt miniszter ügyében megszületett a jogerős ítélet vagy amikor Markó Attila ellen kezdeményezett sokadik alkalommal letartóztatást a vádhatóság.
Mindkét esetben civil, sőt a média útján propagált kiállásnak is tanúi lehettünk, amikor virtuálisan lehetett átvállalni egy napot Nagy börtönbüntetéséből vagy amikor tüntetés keretében tiltakoztak az egyházak, politikai-társadalmi szervezetek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium viszszaállamosítása ellen.
Most, Ráduly Róbert és Szőke Domokos ügyében tapasztalni azonban először olyan széles körű állásfoglalást, amely egyértelműen túlkapásként minősíti a nyomozó hatóságok vizsgálatát, ezen túlmenően pedig nem kérdőjelezi meg a két elöljáró ártatlanságát. Első olvasatra valóban úgy tűnik, hogy gyenge lábakon állnak a DNA nyomozati anyagában foglaltak, de legalábbis nem indokolják az ügyészek által lefolytatott hajnali rajtaütést, majd őrizetbe vételt. Felróni például egy település vezetőjének, hogy a piaci árnál olcsóbban szerzett meg városa számára egy ingatlant, eléggé megmosolyogtató.
Ettől függetlenül persze a csíkszeredai városházáról sem mondható el, hogy minden közbeszerzést átláthatóan, a törvény betűje szerint hajtottak végre, és az ügyészeknek vélhetően nem lesz nehéz rábukkanniuk az aknákra. Viszont egy jogállamban, egy szabályos perrendtartásban nem tekinthető normálisnak, ha a nyomozati anyagot hamarabb bocsátják a sajtó, mint a gyanúsított rendelkezésére, ráadásul a kiszivárogtatott vádpontok fele időközben elillan. (Még akkor is, ha ezeket esetleg későbbre tartogatja az ügyészség.)
Önmaga nimbuszát és népszerűségét rombolja le a vádhatóság, ha olyan érzést kelt a társadalomban, miszerint törvény adta hatalmát nemcsak a korruptak leleplezésére, de erőfitogtatásra, a bírósági ítélet előtti befeketítésre is fel kívánja használni. A mostani eljárás ugyanis sokakból ezt a reakciót váltotta ki.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Közösségformáló örökség Kolozsváron
Hétfő este hálaadó ünnepség keretében adták át a felújított Reményik Sándor Galériát Kolozsváron. Az evangélikus-lutheránus püspökség galériája immár tíz éve fogad be művészeti, kulturális eseményeket. Az ünnepségen megnyitották Tiry Péter festőművész Színdaráló című kiállítását is.
Hálaadó ünnepség keretében avatták fel a kolozsvári evangélikus-lutheránus püspökség felújított Reményik Sándor Galériáját hétfőn este. Fehér Attila, az egyházkerület főtanácsosa beszédében emlékeztetett, a belvárosi pincehelyiséget Adorjáni Dezső Zoltán püspök javaslatára és megbízásából első ízben tíz évvel ezelőtt újították fel, ezt követően működött galériaként.
Az elmúlt évtizedben a galéria számtalan kiállításnak, könyvbemutatónak, és egyéb kulturális rendezvénynek adott otthont. Tavaly Guttmann Szabolcs építész javasolta az újbóli felújítást, amire megbízást is kapott a püspökségtől, többek között megerősítették a falakat, rendbe hozták a padlót és az egyéb szükséges munkálat végén korszerű hangosítást szereltek be. Az ünnepségen Adorjáni Dezső Zoltán püspök mondott áldást az épületre.
A rendezvényre Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is ellátogatott, aki beszédében az épület múltját és remélt jövőjét állította párhuzamba. „A felújítással arra is gondolunk, hogy az újabb nemzedékek is megőrzik a falakat, azt a múltat, amelyet mi is örökségül kaptunk, és örökségül hagyunk” – fogalmazott.
A politikus szerint az evangélikus egyház egy olyan közösségi teret hozott létre, amely az elmúlt évek eseményei által egy meghatározó helyszín lett a kolozsvári magyarság életében. „Fontos, hogy az itt élő emberek érezzék, hogy a néhány évtizede még elrejtett terek, most ismét idevonzzák a közösséget” – jelentette ki Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy az emberek nemcsak a családi fészket, de tágabb környezetüket is szeretnék otthonossá tenni, ami a Reményik Galéria esetében sikerült.
Wetzel Tamás, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára kiemelte, hogy a galéria egy olyan szál, amely összetartja a közösséget. A politikus kiemelte, hogy Kolozsvár az erdélyi kultúra és művészet fővárosa, másként nem is jöhetnének létre ilyen galériák. A beszédeket követően a megújult pincegalériában Tiry Péter festőművész Színdaráló című kiállítását nyitották meg. Az eseményen Hatházi András színművész szavalt, Horváth Zoltán és Oláh Orsolya pedig zenei betétekkel színesítette az eseményt.
Krónika (Kolozsvár)

Bukarest az Interpollal körözteti Markó Attilát
Nemzetközi körözést adtak ki hétfőn a Budapesten tartózkodó Markó Attila volt RMDSZ-es képviselő ellen, akit illegális restitúciós ügyek kapcsán vádol hivatali visszaéléssel és korrupcióban való bűnrészességgel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA).
Markó ellen az Interpolon keresztül adtak ki európai elfogatóparancsot. Markó hétfőn első helyen szerepelt a román rendőrség által leginkább keresett bűnözők listáján.
Mindez annak nyomán vált lehetővé, hogy a legfelsőbb bíróság múlt héten alapfokon jóváhagyta a DNA kérését, amelyben Markó előzetes letartóztatását kérte.
Mindeközben Markó interjút adott a Mandiner.hu portálnak. „A nagy korrupcióellenes harcot kihasználva a román állam egy füst alatt a magyar politikai elitet is le akarja fejezni. Javítanak az arányon. Túl kevés volt a magyar a lefogottak között. Az ingatlanok újraállamosításával pedig visszafordíthatják az erdélyi magyar – egyházi és civil – terjeszkedést” – nyilatkozta Markó.
A tisztségéről lemondott volt RMDSZ-es képviselő, a román országos restitúciós bizottság korábbi tagja elmondta: semmi jogelleneset nem tett, semmilyen bűnt nem követett el, így tiszta lelkiismerettel állna bármely jogállami bíróság elé, akár Magyarországon is. „A román bíróság velem szemben többszörösen bizonyította, hogy nem az” – tette hozzá.
„Nem tudom, mi a neve ennek pontosan. Azt tudom, hogy nagyon rossz. De nem valódi bujkálás ez. Ahhoz, hogy ne némítsanak el és az igazat kimondva védekezhessek, meg kell, hogy legyen a kellő szabadságom. Itt megvan. Romániában nincs. Se szabadság, se igazság” – ecsetelte helyzetét a volt kisebbségügyi államtitkár.
Mint ismeretes, Markót három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt. Ezt követően meggyanúsították abban az ügyben, amelyet Alina Bica, a szervezett bűnözés elleni ügyészség volt főügyésze ellen indítottak, mivel azzal vádolják, hogy csúszópénzért háromszoros áron túlértékeltetett egy visszaigényelt bukaresti telket, és ennek alapján döntött kárpótlás kifizetéséről.
Ebben az ügyben végül ejtették a vádat Markó ellen, aki szintén tagja volt akkoriban a restitúciós bizottságnak, de megvádolták egy másik restitúciós ügyben, hasonló alapon. A DNA szerint kilenc akkori restitúciós bizottsági taggal összesen 84 millió euróval károsították meg az államkasszát, amikor három esetben is túlértékelt ingatlanok után fizettek kárpótlást. Markó ártatlannak vallja magát, mint korábban közölte: ő nem fogadott el csúszópénzt, arról pedig nem volt tudomása, hogy mások igen.
A Mikó-ügy kapcsán a Mandinernek elmondta: a másodfokú döntésből kiderült, nem is fontos, kié az ingatlan. „Lehet akár az egyházé is. De rosszul jártunk el. Ezért a börtön. Mert egy bizonyos iratot nem kértünk ki a minisztériumtól. Csakhogy olyan dokumentumot kér számon a bíróság, amelyre az ítéletben három oldallal korábban maga is hivatkozik! Annyira nem kértük ki, hogy ott van a dossziéban! Elképesztő. S amikor éppen vége van ennek a rémálomnak, újabb ügy és előzetes. Pont akkor. Ez kinyírt. Kinyírt” – fogalmazott.
Markó közölte: pillanatnyilag nincs ügyvéde. „Nincs pénzem ügyvédre. Próbálok forrást keresni. Persze az ügyvédnek édeskevés szerepe van egy ilyen történetben. Végigcsináltam a Mikó-pert. Bíztam a román igazságszolgáltatásban, mint az anyaszentegyházban. Mentem, mint a birka. Hogy csak van igazság ezen a földön. 2007-ben indult a nyomozás. Hét év. De ráfáztam. Még öt év egy másik sztoriban? Az 12 év az életemből. Hagyjanak békén!”
A Mikó-üggyel elmennek Strasbourgig, mert ott nem kell jelen lennie. A politikus reméli, hogy ha lesz is ellene európai elfogatóparancs, „a magyar állam az igazság oldalán marad, nem áll a jogtipráséra”. Arra, hogy menedékjogot kapjon, ahogy a Jobbik követelte rögtön, semmi esély: egy EU-tagállamból érkező személy nem kaphat menedékjogot.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Buli volt az úrasztalánál?!
Pár hónappal ezelőtt nagyon sok helyen, nagyon sok emberben felmerült a kérdést, hol húzódik a határvonal a humor és az ízléstelenség, a vicc és az otromba, kegyeletsértő blaszfémia között. Bizonyára olvasóink közül is sokan emlékeznek arra a nemzetközi vitába torkolló esetre, amikoris egy francia szatirikus lap (alulírott most jólneveltségből mellőzi a szennylap jelzőt) olyan, vallásokat, vallási közösségeket sértő gúnyrajzokat publikált, melyek nagyon sok hívő ember agyában kiverték a biztosítékot. Igen, arra a tragikus és mai napig kérdőjeles esetre célzunk, mikoris a párizsi Charlie Hebdo szerkesztőségének egy részét állítólagos vallási fanatikusok a nyílt utcán halomra lőtték. Nem áll szándékunkban magát a véres történetet felidézni, csupán azért hoztuk szóba, mert ettől az esettől kezdve az európai vallási közösségek, az Istenben hívő emberek igencsak érzékenyen reagálnak minden olyan történésre, megnyilvánulásra, mely meglátásuk szerint vallásukat, templomaikat sérti. Így történt, hogy hétvégén olvasóink jelezték szerkesztőségünknek, hogy az egyik videomegosztó portálon egy olyan videoklip látható, melyben egy, paródiákra „szakosodott” erdélyi magyar banda éppen az alkoholizmus, a szeszivás gyönyöreit reklámozza jópofának tartott tálalásban, azonban a jeles filmecskébe sajnálatos módon bekerült egy olyan rész is, amitől nagyon sokan felháborodtak.
„Isten a mennyben, alkohol menj le!”
A klipben ugyanis van egy jelenet, amikor egy református templomban a palástos pap éppen úrvacsoraosztást végez, s a képen az látható, ahogy az úrvacsorai borba kortyol egy fiatal hölgy, a jelenethez énekelt szöveg azonban nem egy egyházi ének vagy valamelyik zsoltár, hanem ez: „Isten a mennyben, alkohol menj le!”. Ami pedig a valódi felháborodást kiváltotta, az az volt, hogy a szesz-paródia eme jelenete egy igazi református templomban, egy igazi lelkésszel, igazi úrasztalánál zajlott, történetesen a sarmasági református istenházában az ottani lelkész, Lucza István közreműködésével. A sarmasági református gyülekezet a nagyváradi székhelyű Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik, így olvasóink úgy vélték, egy váradi szerkesztőség segítségét kérik, a sokak szerint blaszfémiának számító, a templomot meggyalázó, a református emberek egyik legszentebb vallási szertartását, az úrvacsoraosztást kigúnyoló eset miatt. S mint mondták, ez bárhol, bármelyik magyar református gyülekezetben kiverné a biztosítékot.
Lucza István tiszteletes elmondta, fogalma sem volt, mibe keverik bele.
Megnéztük a szóban forgó alkoholos-jópofaságnak szánt videoklipet, és meg kellett állapítanunk, talán még részegen sem találnánk elfogadható magyarázatot arra, hogyan adhatta arcát, palástját, templomát egy ilyesmihez egy pap? Felhívtuk tehát magát a legérintettebbet, Lucza tiszteletes urat, aki kérdésünkre elmondta, egy sajnálatos, és lássuk be, szégyenletes átverésnek lett az áldozata. Mint elmondta, az Insect nevű, paródiákat előadó bandát a település magyar, RMDSZ-es polgármestere, Dombi Attila vitte el hozzá, azzal, hogy egy, Sarmaság jellegzetességeit, szépségeit, az önkormányzat megvalósított eredményeit bemutató propaganda filmecske készül, s ehhez volna szükség arra, hogy a nemrég felújított istenháza is szerepeljen benne. Maguk a filmkészítők hoztak statisztákat is, így a hölgyet is, aki a klipben szerepel az úrvacsora magához vételének imitálásában. A tiszteletes elmondta, rettenetesen bánja és szégyelli, hogy felült ennek a kamu „filmestársaságnak”, ugyanis mint mondta, fogalma sem volt arról, hogy egy, az alkoholizmus szépségeit reklámozó bulis nótához adja arcát és templomát, nem pedig egy, a települését bemutató propagandához.
Dicsőítő propagandafilm helyett kis „magyar manele”?
Ezt követően megkerestük a szóba került RMDSZ-es polgármestert is. Dombi Attila először ötölt-hatolt, aztán beismerte, tévedett, sőt talán hibázott is, mikor segítette a paródiagyártó jópofákat abban, hogy a templomban is forgassanak. Mint mondta, ő is azt hitte, egy, a helyi RMDSZ munkáját dicsérő filmecske készül. Nem tisztünk kétségbe vonni a polgármester úr jóhiszeműségét, csak éppen azt nem értjük, ha ez így volt, akkor miért nem járt utána, hogyan is sikerült a dicsőítő filmecske, hiszen lássuk be, nincs az a polgármester a világon, aki ne lenne kíváncsi egy hasonló propagandaanyagra. Más kérdés, hogy mint kiderült, maga a polgármester is felbukkan a kérdéses, az alkoholos mámort éltető videoklipben, sőt találtunk olyan felvételt is, ahol éppen koccint az egyik zenekari taggal. Nem vonjuk kétségbe, hogy biztos azokra a nagyszerű megvalósításokra emelik poharuk, amelyeket a helyi RMDSZ meg tudott valósítani Sarmaságon, azonban a tény, hogy egy templomból csúfot űztek, nem mentesíti ilyenkor az elkövetőket.
Következő lépésünkben megkerestük hát magukat az „elkövetőket”, történetesen az Insect egyik alapemberét, Csutak Leventét, aki nagyon hamar beismerte, hogy tévedtek, túllőttek a célon és már rettenetesen sajnálják, hogy „művészetük oltárán” nem kímélték a valódi oltárt, azaz az úrasztalát és az istenházát sem. A botrányt okozó videoklipet még aznap levették az internetről, mint mondták, egy megvágott verzió lesz helyette, ahol kihagyják a szesz magasztalásából a templomot és a papot is. Beszélgetésünket követően a zenekar egy bocsánatkérő nyilatkozatot juttatott el hozzánk, melyből (terjedelmi okok miatt) egy részletet ezúton le is közlünk, a helyesírási hibákat kijavítva, azonban a tartalmi mondandóhoz nem nyúlva:
„Üzenet az INSECT paródia csapat részéről minden sértett félnek:
Alig pár nap alatt 38 ezer megtekintésre és több 100 megosztásra tett szert a legújabb (Buli van a faluban) című videoklipünk, ami nagy öröm volt számunkra. Viszont, ami meghökkentő, hogy mindezek ellenére hatalmas botrányt keltett a vallás és a politikai oldaláról nézve. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, sőt ha vissza lehetne pergetni, úgy mindent egész másként csinálnánk, úgy a polgármester, mint a tiszteletes úr oldaláról nézve, akiket csupán a jóindulat vezényelt. Meg se mertük volna álmodni, még csak nem is mertünk arra gondolni, hogy bárkit is megsértsünk, vagy kifikázzunk a klipünkkel (akár a vallást is beletekintve), mert mi is hívő emberek vagyunk, csupán egy jópofa klipet szerettünk volna létre hozni, ami nem előre megfontolt vagy forgatókönyv alapján készült, hanem csupán spontán jött minden ötlet. Kaptunk egy lehetőséget, egy napot a forgatásra, így nem sok időnk volt minden apró részletet átgondolni. Mint minden ember, mi is tévedünk-tévedtünk, és most itt jön a kérdés (de ekkorát?) – igen, sajnos, amint a közmondás is tartja, tévedni emberi dolog. Amúgy nem loptunk, nem csaltunk, nem hazudtunk és nem is vertünk át senkit, csupán egy botlás volt. Nem gondoltuk, hogy akár egy polgármesternek vagy egy tiszteletesnek nem lehet magánélete, de bebizonyosodott, ehhez mi kicsik vagyunk, viszont ami biztos, hogy ők abszolút nem tehetnek róla. (…) Sarmaság a második otthonunk, ezért forgattunk ott. A dal a buliról, a jó hangulatról szól, picit humorosan, de szó sincs arról, hogy Sarmaságot az ivászat jellemezné, vagy, mert egy-két jelenetnél szerepel a polgármester is, az máris kampányjellegű lenne (…). Nagyon sajnáljuk a történteket, hiszen a csapat két tagjának is kisgyereke van, akit fel szeretnénk nevelni tisztességben, becsületben és hitben. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy bármit is csak úgy kockáztatnánk, hogy bajba sodorjuk saját magunkat. Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szándékosan volt ez az egész és tudják, hogy valójában kik vagyunk. Éppen ezért kérünk elnézést minden hívőtől és sértett féltől, felháborodásuk jogos, de reméljük, mindez megbocsájtható és máskor jobban odafigyelünk dolgokra. A videoklip már le van véve az internetes hálózatról, így már nem látható, talán hamarosan egy teljes más változata csak ennek a dalnak, ami természetesen több odafigyeléssel készül. (…)
Utóirat: A botránykeltő, vallást sértő rész, ami három másodpercnyi jelenet, és ami az úrvacsora vétele volt és a szöveg (Isten a mennyben, Alkohol menj le rész) valóban nem illett össze a sarmasági református lelkész jelenlétével.
Köszönjük a megértést: az Insect csapata”
***
Zárószó helyett e történet végére talán annyit kellene megjegyezni, hogy minden illetékesnek, elsősorban az egyházi méltóságoknak nem ártana mégis jobban odafigyelniük arra, hogy a templom valóban Isten háza maradjon, és a lelkiek építését jelképezze, szolgálja, s ne váljon se politikai, se más, a fenti esethez hasonló dolog eszközévé, helyévé, hiszen ne feledjük, Jézus is csak egyszer vett korbácsot a kezébe a Szentírás szerint, éspedig akkor, amikor a latrokat és kufárokat, vagyis a nem odaillő alakokat kiverte az ő Atyjának házából!
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Markó Béla: Romániában országos tendencia a magyarság megszerzett jogainak visszaszorítása
Országos tendencia Romániában a magyarság megszerzett jogainak visszaszorítása, de a román társadalomnak és a világnak is tudnia kell, hogy az 1,3 milliós közösséget nem lehet elhallgattatni, jogaitól ismét megfosztani – hangoztatta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RDMSZ) szenátusi frakcióvezetője.
A politikus, aki csaknem két évtizedig vezette az RMDSZ-t, az idén 200 éves bukaresti magyar oktatásnak szentelt ünnepségsorozat, a 13. Bukaresti Magyar Napok nyitórendezvényén beszélt az anyanyelvű oktatás identitásmegőrző szerepéről.
Kifejtette: az európai szemlélet és az amerikai is most „meglehetősen ostoba" az etnikai közösségek kérdésében, hiszen olyan körülmények között nézik el Bukarestnek a magyarság jogainak visszaszorítására tett kísérleteit, amikor a világban számos intő jel figyelmezet arra, hova vezetnek a megoldatlan etnikai feszültségek.
Markó Béla szerint a mostani román kormánynak nincs lehetősége ismét a nyílt állampolitika rangjára emelni a negyedszázada megbukott „nacionál-kommunista" Ceausescu rendszer homogenizáló – az etnikai és regionális identitások eltörlését célzó – politikáját, de egy rossz közigazgatási felosztással vagy a nyelvhasználati és oktatási törvények be nem tartásával sokat árthat a magyarságnak.
A volt RMDSZ-elnök rámutatott: mivel a nemzeti identitás záloga az anyanyelvű oktatás, az elmúlt negyed évszázad erdélyi érdekvédelmi politikájában a legfőbb prioritásnak számított a diktatúra által szétvert magyar oktatási hálózat helyreállítása.
Mire azonban sikerült elérni, hogy a kerettörvény minden területen lehetővé tegye az anyanyelvű oktatást és garantálja az intézményi önállóságot, az erdélyi magyarság azzal szembesült, hogy az oktatási törvényt vagy az anyanyelv-használati jogszabályt nem tudja érvényesíteni, mert betartásukat sem a kormány, sem a bíróság nem kéri számon – mutatott rá a szónok.
Kétszáz évvel ezelőtt Sükei Imre református lelkész alapította az első magyar iskolát Bukarestben. Az Ady Endre nevét viselő mai önálló magyar bukaresti középiskolában 300 gyermek tanul, kétharmaduk (román-magyar) vegyes házasságból származik – mondta az MTI-nek Bencze Mihály iskolaigazgató. Az egyhetes rendezvénysorozatot szervező bukaresti Petőfi Sándor Kulturális Egyesület elnöke, Buday Richárd elmondta: a román főváros lakossága mintegy tíz százalékának vannak ma magyar felmenői, de a XX. század elején még több tízezer fősre tehető bukaresti magyar közösséget többször is kisemmizték, és a legutóbbi népszámláláson alig több mint háromezren vallották magukat magyarnak.
MTI
Erdély.ma

Hidegen hagyja a szavazók zömét az előválasztás
A közélettől és főleg a politikumtól való elfordulás, a gyengére sikeredett kommunikáció, valamint a kedvezőtlen közhangulat vezetett oda, hogy Marosvásárhelyen a három magyar pártnak el kellett napolnia a közös előválasztást – jelentették ki az illetékesek.
A magyar–magyar összefogást és előválasztást szorgalmazó három párt Maros megyei képviselői elismerték a maguk és általában a politikai osztály felelősségét a választói regisztrációt jellemző érdektelenség miatt. Az RMDSZ és a két kisebb magyar alakulat május 31-ről kénytelen volt október 11-re elnapolni az előválasztást. „Tekintettel arra, hogy a politikai összefogás keretében meghirdetett előválasztás célja egy erős magyar politikai közösség összekovácsolása, fontosnak tartjuk az előválasztás népszerűsítő kampányának folytatását, az üggyel kapcsolatos szélesebb körű egyeztetést és alaposabb felkészítést” – olvasható a halasztás hivatalos indoklásában.
Újságírói kérdésre válaszolva Brassai Zsombor RMDSZ-elnök úgy vélekedett, a bizalmatlanság főként a tájékozatlanságnak tudható be. Nem kedvezett a közhangulat sem, mint ahogy közrejátszott a megpezsdült közélet is, amikor Marosvásárhelyen elég sok mindenért gyűjtenek aláírást – sorolta a szövetség vezetője. Annak dacára, hogy a három politikai alakulat mindent elkövetett annak érdekében, hogy regisztrálásra serkentse a vásárhelyi polgárokat, eddig mindössze kétezer lakó neve került a választói jegyzékbe. Ilyen körülmények között az előválasztás elhalasztása volt a legbölcsebb döntés – véli Portik Vilmos. Az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke és egyben polgármesterjelöltje belátta, hogy a választók érdektelensége rendkívül zavaró tényező, amivel viszont a politikusoknak szembe kell nézniük.
„Az emberek nem hitték el, hogy az összefogás kellőképpen elő van készítve. Másrészt nagyon sokan feladták, nem hisznek a vásárhelyi magyar sikerben” – állapította meg Portik. Kiss István, a Magyar Polgári Párt vezetője a közélettől való elfordulásban látja a kudarc okát. Viszont ez jellemző az egész országra, állítja. Kérdésünkre, hogy ilyen körülmények között a szervezők nem gondolták-e meg, hogy esetleg lemondjanak a regisztrációról, az illetékesek nemmel válaszoltak. Az RMDSZ álláspontja szerint erre már csak szervezési szempontból is szükség van, de a potenciális választók tájékoztatása végett is elengedhetetlen.
Az előválasztás elhalasztása nem azt jelenti, hogy megáll az élet. Rövidesen megalakul a választási bizottság, amelybe a független jelöltek képviselői is helyet kapnak. A szervezők arról is döntöttek, hogy a jelenlegi három jelölt mellett, augusztus végéig mások is jelentkezhetnek. Az érdekeltektől ugyanakkor a politikai program bemutatását is kérik. A sárdobálás és a gerilla típusú kampány elkerülése végett, mint ahogy Brassai Zsombor fogalmazott utalva a Barabás Miklóst támogató civilek múlt heti támadására, a pártok képviselői úgy döntöttek, kidolgoznak és a résztvevőkkel aláíratnak egy etikai kódexet.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Októberre halasztották az előválasztást
A hírt Brassai Zsombor, az RMDSZ, Kiss István, a Magyar Polgári Párt, Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei vezetője, illetve Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke közös sajtótájékoztatón jelentették be. Az eredetileg május 31-re kitűzött előválasztás halasztásának legfontosabb oka, hogy ameghirdetéstől eltelt időszakban alig 2.000 marosvásárhelyi polgár regisztrált a választói névjegyzékbe.
Brassai Zsombor szerint, dacára annak, hogy mindent elkövettek, amit kommunikációs szempontból elkövethettek, nem sikerült átütő sikert elérni, ami a tájékoztatást illeti, és ennek következtében meglehetősen kevesen jelentkeztek a választói névjegyzékbe. – Úgy véljük, hogy ez a csekély számú jelentkezés csorbítaná ennek az egyébként fontos politikai akciónak a sikerét, illetőleg hitelét. Úgy véljük, hogy a kétezres szám a mintegy ötvenezer körüli választásra jogosult vásárhelyi polgár létszámához viszonyítva nem igazán nevezhető reprezentatívnak, ezért döntöttünk úgy, hogy adunk még egy esélyt magunknak és a vásárhelyieknek is – monda az RMDSZ megyei elnöke, aki szerint valószínűleg sokkal többet és sokkal jobban kellene kommunikálniuk az emberekkel, meggyőzőbben kell elmondaniuk, hogy mire készülnek.
Portik Vilmos bölcs döntésnek nevezte a halasztást, és úgy gondolja, hogy a nyár folyamán alkalmuk lesz olyan vitákat, párbeszédet folytatni, rendezvényeket szervezni, amelyeken még több információt kaphatnak az emberek az előválasztással kapcsolatosan. Elmondta, hogy az előválasztás dátuma október 11., azt megelőzően két nappal, október 9-én zárul le a regisztráció. A további jelöltségek bejelentésének utolsó határideje augusztus 31.
Kiss István szerint az előválasztás elhalasztása nem azt jelenti, hogy megáll az élet. – Egy hónapon belül megalakul az előválasztást felügyelő bizottság a három párt képviselőiből, amely majd a jelöltek képviselőivel egészül ki. Új elem, hogy a jelölteknek augusztus 31-ig a programjukat is be kell mutatniuk.
A Népújság kérdésére, hogy mennyire élik meg kudarcként, hogy nem tudták felrázni a vásárhelyieket a letargiából, hogy vajon egyáltalán igénylik-e a marosvásárhelyiek az előválasztást, Portik Vilmos azt mondta, hogy zavaró dolog, de az emberek valószínűleg nem úgy hitték, hogy kellőképpen elő van készítve. Véleménye szerint a hitehagyottsággal kell felvenni a harcot, nem elég a sajtón keresztül vitázni, be kell kopogni az emberekhez, megmagyarázni, hogy most mutatkozik esély arra, hogy magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek. Kiss István úgy vélte, a marosvásárhelyi magyarok, de általában az emberek elfordultak a közélettől, és ez nemcsak az ő kudarcuk, az elmúlt 25 év történései eredményezték.
A támogató aláírások és a regisztrálások száma közötti különbséget Brassai Zsombor egyfajta bizalmatlansággal és tájékozatlansággal magyarázta: "újszerű eljárás, a választók nem értették meg".
Peti András szerint őszintén, alázattal magukba kell nézniük. Vásárhely nem ég választási lázban, a távolmaradás is egyfajta választás. – Magunknak adtunk haladékot, hogy rájöjjünk arra, hogy azokat, akik azt választották, hogy – hasonlóképpen az elmúlt időszakban tapasztalt tendenciához – távol maradnak, hagyják, hogy mások döntsenek helyettük, hogyan tudjuk motiválni, arra sarkallni, hogy legyenek aktív tagjai a közösségnek, és fejezzék ki véleményüket akkor is, ha egyetértenek egy jelölttel és akkor is, ha nem értenek egyet.
Az állítólagos lemondásával kapcsolatos újságírói kérdésre bejelentette, hogy egy ilyen döntés esetén a sajtó lenne az első, amelyet tájékoztatna.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Markó-ügy: Bukarest nem értesítette Budapestet
Nem érkezett sem megkeresés, sem értesítés Markó Attila ügyében a román féltől a magyar Igazságügyi Minisztériumhoz – közölte hétfőn a Krónika megkeresésére a budapesti szaktárca.
Lapunk annak nyomán kereste meg a minisztériumot, hogy a román rendőrség nemzetközi körözést bocsátott ki az RMDSZ hivatali hatalommal való visszaéléssel gyanúsított, Magyarországon tartózkodó volt parlamenti képviselője ellen.
A Krónika azzal a kérdéssel fordult a magyar Igazságügyi Minisztériumhoz, hogy elrendeli-e Markó Attila magyarországi körözését és előállítását.
Megkérdeztük azt is: amennyiben az előállítása megtörténik, milyen álláspontot képvisel a szaktárca a magyar állampolgársággal is rendelkező politikus Romániának történő kiadatásával kapcsolatban.
Hétfőn délután honlapján közzétett válaszában a tárca közölte: az Igazságügyi Minisztériumhoz nem érkezett sem megkeresés, sem értesítés Markó Attila ügyében a román féltől. „Amennyiben Markó Attila ellen európai elfogatóparancsot adnak ki, annak teljesítéséről a döntés a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe tartozik, az Igazságügyi Minisztérium csak adminisztratív, közvetítői feladatokat lát el" – szerepel a budapesti minisztérium közleményében.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Elfogadták a választási reformcsomag egy részét
Elfogadta a választási reformcsomag egy részét – a párttörvényt, a pártfinanszírozási törvényt és az önkormányzati választási törvényt – szerdai ülésén a román képviselőház.
Az új önkormányzati választási törvény szerint a megyei tanácsok elnökeit már nem közvetlenül választják, hanem a képviselő-testület utólag választ elnököt saját tagjai közül.
A polgármestereket továbbra is egy fordulóban, egyszerű többséggel választják. A bukaresti képviselőház nem fogadta el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azon javaslatát, hogy a választási küszöböt szállítsák le három százalékra, így továbbra is azok a szervezetek juthatnak képviselethez az önkormányzatokban, amelyek megkapják a voksok legalább öt százalékát. Jövőre helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában.
MTI
Erdély.ma

Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen (Együtt és külön)
Miben különbözött a rendszerváltás Kézdivásárhelyen a többi erdélyi városhoz viszonyítva? Mi a magyarázata annak, hogy a céhes városban nem volt lövöldözés, csupán két puska dördült el, az is véletlenszerűen? Ki tette tönkre a város nehéziparát? Milyen körülmények között jelent meg Erdély első magyar nyelvű újsága, a Székely Újság? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre próbált választ adni nemrég a Kosztándi Képtárban megtartott Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen, 1989. december–1990. május című előadás és az Együtt és külön, illetve Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet bemutatója során Tóth-Bartos András történész.
Az est házigazdája Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke volt, aki elmondta: a kézdivásárhelyi eseményeket feldolgozó fiatal történész a rendszerváltáskor nyolcesztendős volt, ami meglátása szerint javára vált a tanulmánynak.Egyfajta távolságtartással, ugyanakkor szakmai tudással a háta mögött vizsgálta az eseményeket, akiket megszólaltattak a tanulmánykötetben, az akkori események fül- és szemtanúi, jó értelemben vett elfogultsággal tekintenek vissza a rendszerváltásra. A teremben is ülnek olyanok, akik aktív részesei voltak a történéseknek – hangsúlyozta a megyei önkormányzat vezetője, hiánypótlónak nevezve a fiatal kutatók által szerkesztett kiadványt, mely a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2010-ben indított kutatás eredményeként látott nyomdafestéket. Tóth-Bartos András történész a kézdivásárhelyi eseményeket foglalta össze, az időszakot megelőző és az azt követő korszakok történelmi, politikai környezetébe helyezve a tényeket. Elmondása szerint munkájában, az adatgyűjtésben, az akkori események résztvevőivel történt visszaemlékezések rögzítésében Miklós Katalin tanárnő és Bakk-Dávid Tímea újságíró volt segítségére. A történész vetített képes előadás során arról számolt be, hogy az 1989. december 22-ét megelőző napokban feszült hangulat uralkodott a városban, 22-én a gyárakból a főtérre kivonuló tömeg kirámolta az akkori pártszékházat és a két könyvesboltot, a diktátor könyveiből pedig máglyát raktak. Ugyanakkor megostromolták a volt milícia és Securitate székhelyét, a népharag áldozata lett egy rendőrtiszt, meggyújtották a bíróság földszintjén található telekkönyvi hivatalt. Kézdivásárhelyen a Vatra Românească nem talált reális támogatásra, Sepsiszentgyörgyön viszont igen.
Arról is beszélt, hogy tanulmányában a közigazgatás újjászervezésére fektetett hangsúlyt. Véleménye szerint a lincselést leszámítva csendesen zajlott a városban a hatalom átvétele, a Vigadóban megalakult egy ideiglenes vezetőség, itt működött az egyik központ. A másik a csavargyárban. Az új városvezetés már az első órákban hangsúlyt fektetett a közbiztonság megteremtésére, amelyben nagy szerepet vállalt a csavargyárban működő munkásőrség. Rövid időn belül megalakult a Nemzeti Megmentési Front helyi vezetősége Vincze Benjamin csavargyári almérnökkel az élen. A rendőrség kötelékébe csak olyanokat fogadtak be, akik nem kompromittálták magukat. Az intézményvezetők cseréje a céhes városban sem ment konfliktusmentesen – hangsúlyozta a történész –, többek között a kompetencia és a kontraszelekció kérdése is felmerült. Karácsony körül már a fideszes Németh Zsolt és Szabó Miklós, valamint David Campanale brit liberális demokrata politikus is a városba látogatott. A Vigadóban az első cenzúrázatlan előadás Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabja volt, a képzőművészek közül Sárosi Csaba grafikus állított ki elsőként Ceauşwitz címmel a letűnt korszakot megörökítő karikatúrákból. Országos viszonylatban elsők között alakult meg a Madisz, és a Székely Újság első, zöld fejléces száma december 23-án jelent meg. Az RMDSZ december 24-én a csavargyárban jött létre. Februárban Tőkés László püspök látogatott a városba és tartott ökumenikus istentiszteletet a Vigadó erkélyéről többezres tömeg előtt.
A könyvbemutatót követően az események akkori két aktív résztvevője, Jakabos Csaba, a csavargyár volt vezérigazgatója és Beke Ernő nyugdíjas tisztviselő elevenített fel egy-egy mozzanatot a rendszerváltás kézdivásárhelyi eseményeiről.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alkotmányozó parlamentre van szükség
Románia hatályos alaptörvényét nem módosítani kell, hanem újat kell alkotni helyette, ezért a következő parlamenti választást eleve úgy kell kiírni, hogy a választók alkotmányozó jogkörrel ruházzák fel a törvényhozókat – mutatott rá kedden Biró Rozália szenátor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség "belső parlamentjének", a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke.
A politikus, aki a román parlament alkotmánymódosítást előkészítő különbizottságában képviseli az RMDSZ-t, úgy vélte: most már amúgy sincs semmi esély arra, hogy a jelenlegi parlamentben kétharmados konszenzus alakuljon ki az alaptörvény módosításáról. Rámutatott: most már csak a szocdemek tartják napirenden az alkotmánymódosítást, hogy "kipipáljanak" egy választási ígéretet.
A szenátor arra utalt, hogy a 2012-ben kétharmados többséggel megválasztott Szociálliberális Szövetség még rendelkezett az alaptörvény kiigazításához elegendő politikai erővel, de az USL tavalyi felbomlása és a liberálisok ellenzékbe vonulása után Victor Ponta kormányfő Szociáldemokrata Pártjának nincs már ehhez elegendő szavazata a parlamentben.
Az alkotmányszövegező bizottság korábban kidolgozott tervezete tavaly elbukta a normakontrollt: az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a tervezet 26 pontját, közöttük azokat a magyarságnak fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt.
Biró Rozália szerint a – közvélemény- kutatások alapján választási győzelemre esélyes – liberálisok is támogatnák az RMDSZ-nek azt a javaslatát, hogy új alkotmányt dolgozzanak ki, ne kísérletezzenek többet a régi alaptörvény módosításával, aminek korlátokat szab maga az alkotmány. Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását.
Az alkotmánymódosítást a parlament mindkét házában kétharmados többséggel kell elfogadni, és akkor lép hatályba, ha azt érvényes népszavazás is megerősíti.
Népújság (Marosvásárhely)

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet gyakorlatilag azt mondja, hogy a Velencei Bizottság elnöke elbaltázta
Aeurópai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai – állítja elemzésében a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az elemzés annak kapcsán született, hogy április 30-án, Kolozsváron a Külügyminisztérium (MAE) és a Babes-Bolyai Tudományegyetem szervezésébe kisebbségi konferenciát tartottak, amelyen részt vett Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke is, aki igencsak elismerően beszélt a romániai kisebbségvédelemről, modellértékűnek nevezve azt. A konferenciát abból az alkalomból tartották, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kutatóintézet megállapításai szerint a többség-kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
“Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem. A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására” - írják az elemzésben.
A kutatóintézet szerint Gianni Buquicchio helyesen állapította meg, hogy a Velencei Bizottság tevékenységének homlokterében nem a kisebbségvédelem áll, ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel az a megállapítása, hogy Románia példaértékűen figyel a vállalt nemzetközi kötelezettségei betartására. Az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Ezek betartását külön erre a célra felállított bizottságok ellenőrzik, ezért szokatlan diplomáciai megoldásnak számít, hogy a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága előadói minőségben nem képviseltette magát az általa ellenőrizendő egyezményről szóló konferencián, a Velencei Bizottság elnöke pedig – mintegy átvéve a Tanácsadó Bizottság szerepét –, sarkos véleményt fogalmazott meg az egyébként szűkebb szakterületén kívül eső kérdésben.
“Amennyiben a Tanácsadó Bizottság képviselői is jelen lettek volna a kolozsvári eseményen, valószínűleg nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy Románia már több mint egy éve késlekedik a Kertegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a Velencei Bizottság elnöke az ország kisebbségpolitikáját illető elismerő szavakkal – különösen azzal a megállapítással, hogy a román hatóságokat ténylegesen foglalkoztatja a Keretegyezmény és az alkalmazandó sztenderdek tiszteletben tartása – gyengíti az Európa Tanácsnak a két kisebbségvédelmi egyezmény monitoringjával kapcsolatos tevékenységét, ezáltal megkérdőjelezi a Tanácsadó Bizottság munkáját. Gianni Buquicchio figyelmen kívül hagyja továbbá az ET egyéb szerveinek a román kisebbségvédelemmel kapcsolatos megállapításait is. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI) tavaly publikált jelentése a nemzeti szimbólumok kapcsán rámutatott a román hatóságok következetlen gyakorlatára, a vagyon-visszaszolgáltatással kapcsolatos problémákra és a strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztaló ítéletei végrehajtásával kapcsolatban is egyre szembetűnőbb elutasító magatartásra Románia részéről” - áll az elemzésben.
Kiemelik, a város vezetősége még a kétnyelvű településtáblát sem hajlandó kihelyezni a város bejárataihoz, ennek érdekében még a bírósági eljárástól sem riadt vissza. Felidézik, Bogdan Aurescu arról is beszélt, hogy az etnikai alapú területi autonómia nem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. “A politikus ezzel a román közbeszédben meglehetősen gyakran alkalmazott szókapcsolattal azt a látszatot keltette, hogy a Romániában élő magyarok etnikai alapon kérnének területi autonómiát, miközben a területi autonómia értelemszerűen nem lehet „etnikai”, hiszen egy területre vonatkozik, nem pedig egy etnikai csoportra” -fogalmaznak az elemzésben.
Transindex.ro

Elfogadta a választási reformcsomag egy részét a román képviselőház
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, szerda - Elfogadta a választási reformcsomag egy részét - a párttörvényt, a pártfinanszírozási törvényt és az önkormányzati választási törvényt - szerdai ülésén a román képviselőház.
Az új önkormányzati választási törvény szerint a megyei tanácsok elnökeit már nem közvetlenül választják, hanem a képviselőtestület utólag választ elnököt saját tagjai közül.
A polgármestereket továbbra is egy fordulóban, egyszerű többséggel választják.
A bukaresti képviselőház nem fogadta el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azon javaslatát, hogy a választási küszöböt szállítsák le három százalékra, így továbbra is azok a szervezetek juthatnak képviselethez az önkormányzatokban, amelyek megkapják a voksok legalább öt százalékát.
A szerdán elfogadott új párttörvény megkönnyíti a politikai alakulatok bírósági bejegyzését. Eddig legalább 25 ezer támogató aláírására volt szükség - az ország 41 megyéje közül legalább 18-ból és a fővárosból - egy új párt bejegyzéséhez.
Az államfő által néhány hete megfontolásra visszaküldött, szerdán kiigazított pártfinanszírozási törvény értelmében a választási kampányokat ezentúl az állami költségvetésből pénzelik Romániában. A jelöltek hitelekből megelőlegezett költségeit utólag számolnák el, de csak akkor, ha elértek egy bizonyos támogatottságot.
A képviselők - az elnök kifogásának helyt adva - előírták, hogy a pártoknak vissza kell fizetniük a felvett kölcsönöket, hogy megelőzzék a tisztségviselők "megvásárlását" a - lekötelezett politikusok hatalomra segítését üzleti befektetésnek tekintő - szponzorok által.
Klaus Iohannis államfő idén kétszer is konzultációra hívta a parlamenti pártokat, hogy új közképviseleti jogszabályok elfogadását sürgesse. Romániában látszólag konszenzus alakult ki a politikai erők között arról, hogy a parlamentet karcsúsítani, a pártbejegyzést pedig könnyíteni kell, ugyanakkor a korrupció megfékezése érdekében átláthatóbbá kell tenni a pártfinanszírozást.
Jövőre helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában. A törvénycsomag elfogadása azért sürgős, mert a román alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében a választási szabályok már nem változhatnak a voksolást megelőző egy évben. (MTI)

A külügyminiszter a magyarországi románok kulturális identitásáért aggódik
A magyarországi románok kulturális identitása miatt aggódik a Budapestre készülő román külügyminiszter, aki csütörtökön tárgyal magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel. Bogdan Aurescu szerint Budapest hátráltatja a román-magyar vegyesbizottság munkáját, emellett nem finanszírozza megfelelőképp a román nemzetiség oktatási intézményeit és kulturális életét.
A Budapestre készülő Bogdan Aurescu román külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a magyarországi románok szerinte veszélyeztetett kulturális identitásáért, és erre hivatkozva a magyar-román kisebbségi vegyes bizottság által előkészített megállapodás elfogadását nevezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel folytatandó csütörtöki tárgyalásai egyik legfontosabb napirendi pontjaként. A román diplomácia vezetőjével szerdán közölt interjút a román Agerpres hírügynökség. Aurescu ebben kifejtette: a román kisebbségvédelem az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének filozófiáját, vagyis az interkulturalitást tartja szem előtt, a kultúrák összefonódását támogatja, és ellenzi az elkülönülést, így az etnikai alapú autonómiát is.
Auresco felidézte, hogy múlt héten Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság (az ET jogi szakértői testülete) elnöke méltatta a román kisebbségvédelem „pozitív és építő jellegű megközelítését” egy kolozsvári konferencián, abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferenciára egyébként, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet erősen bírált, nem hívták meg az RMDSZ-t.
A román diplomácia vezetője szerint a magyar-román kisebbségi vegyes-bizottság tevékenységének „hátráltatása” súlyos hátrányt jelenthet a magyarországi románoknak. Számukra Bukarest a román nyelvű oktatás minden szinten való biztosítását, sajtójuk megfelelő finanszírozását, nyelvi, etnikai, kulturális identitásuk bátorítását szorgalmazza, és azt várja Budapesttől, hogy határozottan lépjen fel az úgynevezett etnobiznisszel szemben.
A román külügyminiszter nagyon fontosnak nevezte a tárgyalások gazdasági napirendjét, amelyen egyebek mellett az autópálya-összeköttetés megteremtése, a 2014-2020-as időszak határon átnyúló együttműködési programja, az energiabiztonság szerepel.
Az Arad és Szeged közötti interkonnektorról szóló kérdésre Aurescu kifejtette: egyelőre korlátozott kapacitású a kétirányú gázállítás a magyar és román hálózat közötti műszaki különbségek miatt. A két ország azon dolgozik, hogy nyáron közös pályázatot nyújtson be a bolgár-román-magyar-osztrák összeköttetés megvalósítását célzó európai forrásokra, és így megteremtse a pénzügyi feltételeit annak, hogy 2019-re teljes kapacitással működjön mindkét irányban a magyar-román interkonnektor.
A román külügyminiszter rámutatott: húsz határátkelő nélküli közúti összeköttetés vár arra, hogy Románia csatlakozhasson a schengeni övezethez és megindulhasson a kistérségeket összekötő áru- és személyforgalom, de addig is várhatóan még a nyár folyamán felavatják Nagylakánál a két ország közötti autópályát.
MTI
Erdély.ma

Törvényértelmezés
Azt tartja a mondás, hogy minden csoda három napig tart. Marosvásárhely azonban egészen másként "működik", mint a világ többi része, itt mindig történnek "csodák". A legutóbbi, ami hetek óta magára hívja a közvélemény figyelmét, a kétnyelvű táblák háborúja. Ami attól lett háború, hogy a helyi rendőrség vezetője hadat üzent a "törvénytelenségnek", magyarán a kétnyelvű utcanévtábláknak és azoknak, akik, miután egy erre vonatkozó helyi tanácsi határozatot másfél évtizede sem léptette életbe az önkormányzat, saját kezükkel kezdték kitenni magánházakra, de azoknak a polgároknak is, akik megengedték, hogy az ingatlanjaikra feltegyék. Ezeket "a törvény nevében" szólították fel: 48 órán belül vegyék le a táblákat, különben harmincezertől ötvenezer lejig terjedő büntetést rónak ki rájuk. Az emberek egy része ijedtében engedett a nyomásnak, mások vállalták a konfrontációt, és peres úton támadták meg a rendőrségi túlkapást. Kis túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy a kialakult helyzet talán még kapóra is jött a politikusoknak, hiszen egy éven belül helyhatósági választások lesznek… Minden helyi magyar politikai alakulat, illetve politikus elítélte a helyi rendőrség túlbuzgóságát, és a tiltakozás különböző formáit hirdette meg: az RMDSZ a helyi tanács munkáját bojkottálta, a Néppárt tiltakozó tüntetést hirdetett meg az önkormányzat épülete elé, amelyre "természetesen" nem kaptak engedélyt. Ez utóbbi, valamint a Magyar Polgári Párt ugyanakkor a rendőrigazgató azonnali menesztését követelte. Emellett egy kezdeményező csoport is aláírásokat gyűjtött, és a legutóbbi tanácsülésen petíció formájában tette le a helyi tanács asztalára, amelyben ugyancsak a rendőrfőnök leváltását kérik. Véleményük szerint az önkormányzat ezáltal bizonyít(hat)ná, hogy valóban harmóniát szeretne a marosvásárhelyiek között.
A "csoda" ezután is tartott. A minap az eddig némát játszó polgármester is megszólalt, provokációnak, kampányfogásnak nevezte és visszautasította a "nyomás-gyakorlást".
Azon nem csodálkozunk, hogy a rendőrfőnök azt állította, a magyar sajtó félretájékoztat, félrevezeti az embereket, amikor a különböző sajtótájékoztatókról tudósít. Azon viszont már igencsak elcsodálkoztunk, amikor egy RMDSZ-es képviselő ironikusan azt kérte számon, hogy mutassuk meg azt a törvénycikkelyt, amely előírja a kétnyelvű utcanévtáblákat, mert szeretne ő is tanulni valamit, többször is aláhúzva a helységnevekre vonatkozó kitételt.
Érdekes hozzáállás egy "érdekvédelmi" politikus részéről, aki a táblaháború kapcsán egyébként egyetlenegyszer sem szólalt meg… A kekeckedés a szatmári városi tanács 2009. júniusi ülésére emlékeztetett, amelyre az RMDSZ-es tanácsosok a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztésére határozattervezetet dolgoztak ki, és amelyre egy demokrata tanácsos azt mondta, a törvény valóban előírja, hogy minden olyan településen, ahol 20% fölötti lélekszámmal van jelen egy nemzeti kisebbség, többnyelvű kiírásokat kell alkalmazni. Ám ez a rendelkezés ahelységnevekre, a különböző intézmények megnevezésére, illetve közérdekű információk kifüggesztésére vonatkozik. És mivel a törvény erre nem kötelez, a kétnyelvű utcanevek kifüggesztése nem lenne hasznos a szatmárnémetiek számára, "csak bonyolítaná a helyzetet". Egy román politikustól nem is várunk mást, az a dolga, de amikor egy RMDSZ-es honatya "értelmez" egy, a saját kisebbsége szempontjából fontos dolgot, az igencsak sokatmondó.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Kisebbségvédelem vagy államvédelem?
Az európai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai. A többség–kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
Románia Külügyminisztériuma, valamint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) 2015. április 30-án konferenciát szervezett abból az alkalomból, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről. Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem.
A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására.
(Forrás: Nemzetpolitikai Kutatóintézet)
Szabadság (Kolozsvár)

Korodi: a Velencei Bizottság elnöke nem naiv
A Velencei Bizottság elnöke nem naiv, tisztában van a kisebbségi helyzettel – véli Korodi Attila. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének RMDSZ-es küldöttét arról kérdeztük, mit gondol a Kolozsváron szervezett kisebbségvédelmi nemzetközi konferencián felszólaló Gianni Buquicchió kijelentéseiről. Gianni Buquicchio szavai felháborodást keltettek a magyar közösség soraiban. A Velencei Bizottság elnöke tényleg nincs tisztában a romániai kisebbségek problémáival? Azt gondolom, hogy egy Velencei Bizottság vezetője nincs, ahogy ne tudjon részleteket azokról a közvitákról, gondokról, amelyek főleg a magyar, de általában a kisebbségi közösségekben zajlanak. Már csak azért is lehetetlen ez, mert korábban az alkotmányozási folyamatban, amikor megfogalmazódtak a regionalizációval kapcsolatos aggályok, jelen volt a Bizottság delegáltja, akivel mi is találkoztunk. Az elnök nem lehet naiv tehát, legfennebb egy olyan helyzetben, amikor díszdoktori címet is kapott, tudatosan vállalta fel, hogy így fog nyilatkozni a kisebbségi helyzetről. A kolozsvári konferencián Gianni Buquicchio arról beszélt, hogy a Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben. Az ET konzultatív szervét vezető jogász előadásában kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez. Beszélt arról is, hogy Románia 2005-ben véleményeztette kisebbségi törvénytervezetét a Velencei Bizottsággal. A bizottság úgy ítélte meg, a kulturális autonómia fogalmát is bevezető tervezet csak elméletben nyújt kielégítő keretet a kisebbségi jogok biztosítására. Korlátozásokat és tisztázatlan elemeket is tartalmaz a dokumentum, ezért kiegészítéseket javasoltak.
Próbálta-e megérdeklődni az RMDSZ, hogy miért nem hívták meg a konferenciára? A szövetségi elnök ebben a kérdésben egyeztetni fog a külügyminisztériummal és a külügyminiszterrel. Véleménye szerint árthat a kisebbségek ügyének, hogy a Velencei Bizottság elnöke így nyilatkozott? Persze. Egyértelműen, hiszen ez hivatkozási alap lehet majd olyan politikai vitákra, ahol el akarják kerülni az észérveket. A Velencei Bizottság elnökének, valamint a román külügyminiszternek az értékelése a román kisebbségvédelmi rendszerről már csak azért sem lehet helytálló, mert még a meglévő jogszabályok betartása terén is súlyos gondok merülnek fel – állapította meg tanulmányában a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet. E szerint az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Bukarest már több mint egy éve késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Járható útnak tartja-e, hogy az Európai Unió belefoglalja a jogrendjébe az Európai Tanács kisebbségekre vonatkozó ajánlásait és egyezményeit? Ez az EP részéről egy idő után megkerülhetetlen lesz. Januárban nekem is volt egy egyértelmű állásfoglalásom az Európai Tanácson belül a két szerv közti vita során, és kollégák foglalkoznak ezzel a kérdéssel az EP-ben. Lehet húzni ezt a kérdést, lehet hivatkozni a lisszaboni szerződésre, hogy más a jogalapja az európai uniós államközti rendszernek, viszont azt gondolom, hogy az idő úgyis nekünk dolgozik.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Filmkockák az RMDSZ huszonöt éves megdicsőüléséről
Aki gondolkodásra, önálló ítélethozatalra képes felnőttként megélte a Ceauşescu-korszakot, az valószínűleg egy életre immunitást biztosító eszmei oltást kapott a kommunizmus ellen. A propaganda és a valóság közötti éles szakadék, a privát életbe belevilágító állam, az értelmiség fájó dilemmája a kényszerű megalkuvás és az egzisztenciális bizonytalanság között, az előírt világnézettől való eltérés brutális megtorlása, az egyéni kezdeményezések visszametszése, a közösségi önszerveződés megakadályozása, az ízléstelen személyi kultusz mind olyan mozzanatok, melyek tragikus emlékként egy életen át végigkísérik azokat, akik mindezeket megélték.
Beépített vagy hithű kommunisták
Amikor a nemzeti autonomista tábor az RMDSZ utódkommunista mivoltáról értekezik, nem árt a distinkció. A minősítés csak egyes elemeiben áll meg. A beszervezés az egyik meghatározó mozzanat. Aligha tagadható, hogy megalakuláskor az RMDSZ soraiban felülreprezentáltak voltak a korábbi „hivatalos” magyarok, akik csak úgy kerülhettek jó pozíciókba, ha megkötötték a maguk kompromisszumát a kommunista rendszerrel vagy egyenesen kollaboránsai, netán őszinte hívei voltak annak. S mint tudjuk Kövér Lászlótól, a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Az exkommunisták nem tudták levetkőzni bolsevik reflexeiket. Elég, ha arra utalunk, miként került szervezeten kívülre minden olyan RMDSZ-es politikus, aki a kommunista rendszerrel való nyílt szembeszegülést választotta, Király Károlytól Szőcs Gézán, Borbély Ernőn, Búzás Lászlón át Tőkés Lászlóig. De nemcsak a kiszorítás ilyen ősbolsevik reflex, hanem a történelemhamisításra való hajlam is. Az RMDSZ tízéves fennállása alkalmából kiadott 1999-es CD kronológiája megannyi példáját hozta a történelemhamisító igyekezetnek: az RMDSZ minden addigi válságát a Hargita megyei listahamisítástól a Neptun-ügyön át a Nagy Benedek-ügyig. Mi más juthat az ember eszébe, miután végignézi azt az egyórás hőseposzt, amelyet a 25 éves jubileumát ünneplő RMDSZ készíttetett a szövetségnek nevezett párt első negyed évszázadáról?
Az szinte természetes, hogy a megszólalók majdnem egytől egyig az RMDSZ Markó–Takács-féle fősodrából kerülnek ki, mely tandem közel két évtizeden keresztül meghatározta az RMDSZ politika tartalmát és formáját. Készítettem egy pontosnak szánt statisztikát is a filmben megkérdezettek megszólalásairól. A listát Markó vezeti húsz megszólalással, őt követi Takács Csaba tizeneggyel, majd Kelemen Hunor következik hattal, Varga Attila öttel, Tokay György, Varga Gábor és Csiha Tamás hárommal, Márton Árpád, Hajdú Gábor és Kántor Lajos kettővel, végül Béres András, Nagy Benedek, Borbély László és Bíró Rozália eggyel. Érdekes módon kimaradt Verestóy Attila, Frunda György, a főtitkár Kovács Péter. A „másik oldalon” inkább érthető Tamás Sándor, Antal Árpád és Ráduly Róbert mellőzése. Kincses Elődnek, aki közel negyven százalékot ért el 1999-ben Markóval szemben az elnökválasztás alkalmával, a neve sem hangzik el.
Vitatható hitelesség
A korabeli bejátszásokon feltűnik Domokos Géza, Sütő András, Verestóy Attila és Toró T. Tibor, valamint többen a felsorolt megszólaltatottak közül. Az RMDSZ egykori főtitkára majd alelnöke, Szőcs Géza, volt szenátora, Király Károly csak említés szinten van jelen, a tiszteletbeli elnök Tőkés Lászlót idézik többször, de vitatható hitelességgel. Csiha Tamás úgy emlékszik, hogy Tőkés László mondta volna, hogy „a brassói kongresszust elvesztettük”, ami nem kizárt, de a volt tiszteletbeli elnök harcostársainak emlékezetében ez a mozzanat nem maradt meg. Egyébként furcsa is lett volna, hogy ilyet mondjon Tőkés László, hiszen ő maga lépett vissza az elnökjelöltségtől, miután a másik tábor – legalábbis a kongresszuson – betartotta a belső egyezséget és megszavazta az autonómiaelvű alapszabályzat- és programmódosításokat. Később, pozícióba kerülve azonban sorra rúgták fel a korábbi egyezségeket. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy az autonómiaelvű, magyar érdekekre alapozott magyar egység a szentség, amit bizonyára Tőkés László is így gondolt, a román nemzetstratégia szándékainak elvtelen egységes kiszolgálását azonban aligha tekinthetjük szentségnek.
A film lényegében az utóbbi két évtized RMDSZ-propagandájának foglalata. Ismét elhangzik, hogy az egyik út a marosvásárhelyi véres események konfliktusos útja, a másik a parlamenti tárgyalásos, a kormányzati szerepvállalást is megcélzó út. Tokay érvelése –miszerint aki nem látja, hogy a politika a kormányzati szerepvállalásról szól, az ne politizáljon – még a többségi társadalomra sem igaz, hát még egy kisebbségi érdekképviseletre. Ezzel a megközelítéssel ismét horizonton kívülre kerül a törvényes és békés eszközöket igénybe vevő, de politikai konfliktusokat is vállaló stratégia, amely a nyomáskifejtés útján kíván eredményeket elérni. Többen is azt állítják, hogy a magát radikálisnak, kurucnak, autonomistának, nemzetinek nevező tábor nem jelöli meg az utat, amivel az autonómiához kíván elérni. Az sem zavarja a megnyilatkozókat, hogy erről az útról több kötetnyi irodalmat lehetne összeállítani az autonomista szerzők tollából.
Hol van a Frunda-féle autonómia?
A film demagóg összevetésekben bővelkedik: míg 1990-ben egy kétnyelvű feliratból véres összecsapás robbant ki Marosvásárhelyen, addig 2005-ben maga a román kormány nyújtotta be a kulturális autonómiatervezetet. Többszörös csúsztatás ez, hiszen nem a kétnyelvű gyógyszertárfeliratból lett a halálos áldozatokkal is járó konfliktus, hanem román titkosszolgálati manipulációból, amihez az emlékezetes felirat csak ürügy volt. 2005-ben a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómiának csak a címszavát tartalmazta, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását kitolta beláthatatlan távolba.
A film vége az egységről és az autonómiáról szól. Markó Béla ugyanazt mondja, mint Frunda György sztárszenátor kollegája 2001-ben: az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját sikerült megvalósítani. Markó egy tetszetős felvezetéssel próbálja eladni a politikai sikerpropagandát. Az önálló közösség gondolatával egyetérthetünk, és azzal is, hogy ehhez önálló iskolarendszerre, önálló kulturális életre, a nyelvi és identitásmegőrzési jogok teljes körére van szükség. Azzal viszont már nem, hogy mindezeket az RMDSZ „nagyjából kialakította”. Az önálló iskolarendszer megteremtésétől igen távol vagyunk: még azt is Bukarestben döntik el, hogy kiről lehet magyar iskolát elnevezni... Gyermekeink az átideologizált, meghamisított román történelmet kénytelenek tanulni, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját ne is említsük.
Szép teória az, amit Varga Attila és Varga Gábor kifejtenek a film végén, miszerint az autonómiát csinálni kell. A székely termék védjegye kétségkívül fontos, a létező jogi keretek autonóm cselekvéssel való kitöltése szintén, de az autonómia nem ebből áll, hanem elsősorban önrendelkezés-elvű intézményrendszer, a saját magyar sors alakításának a román állam által elismert jogi kerete, melynek megvalósításához nemhogy közelebb lennénk ma, hanem Románia európai uniós csatlakozása után inkább távolabb kerültünk.
De bármennyire is rosszabb a starthelyzet ma, mint volt negyed évszázada, nincs más utunk, mint amit egykoron, huszonkét esztendeje Brassóban megrajzoltunk: államon belüli állam, saját közösségi akaratunkat becsatornázó intézményrendszer és nyomásgyakorló autonómiaelvű politika. Minden más út közösségünk megsemmisüléséhez vezet.
Borbély Zsolt Attila |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A nagyváradi maszatolás
Még a magyar állami hírügynökség is felfigyelt arra a sajtókampányra, ami a vasárnap Nagyváradon tartandó népszavazást övezi.
város román többségű elöljárósága tetemes mennyiségű közpénzt áldoz arra a propagandára, amelynek célja a szavazati joggal rendelkező lakosok egyharmadának meggyőzése: járuljanak az urnákhoz és hagyják jóvá, hogy a megyeszékhely bekebelezze a szomszédos Váradszentmárton községet, amelyhez Félixfürdő és Püspökfürdő mellett még hat, nagyrészt románok és cigányok lakta falu tartozik.
Az Ilie Bolojan nemzeti liberális polgármester nevéhez köthető grandomán akció mögött máig nem tisztázott okok, szándékok, célok húzódnak meg, az elöljáróság képtelen volt koherens indoklással előállni a fúziót illetően. Gazdasági fejlődésről beszélnek, de közben a nyugdíjasoknak nyújtandó kedvezményekkel kampányolnak. A polgármesternek a héten két, egymásra nagyon hasonlító, formailag és tartalmilag is alacsony színvonalú interjúja jelent meg a váradi magyar sajtóban, de gyanítható, hogy az alapszöveget a szerkesztőségek készen kapták, mert konstruált kérdésekre a városgazda ugyanolyan semmitmondó, maszatoló, demagóg válaszokat adott, semmitől és senkitől sem zavartatva. Például ugyanaz az idétlen, Szent László magyar király és Napóleon francia császár közötti párhuzam jelent meg mind az osztrák, mind a román tulajdonú „magyar” lapban. Azaz a magyar lakosság részéről felmerült aggályokat elhessegetve az volt a polgármester lényegi üzenete, hogy egy 75 százalékos román többség azt csinál ebben a városban, amit akar, és ez a normális. Az őshonos, de létszámában tragikusan megcsappant, politikai közösségként könnyen megkerülhető váradi magyarságnak egyetlen teendője van Bolojan szerint: nem követelőzni és nem bosszantani a többséget.
A nagyváradi polgármester az etnikai arányok további felborítását tervezi
A témáról az elmúlt napokban megjelent híradásokat, cikkeket, véleményeket koronázza meg összegzően az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezetének mai közleménye, amit érdemes hosszabban idézni: „Május 10-én, vasárnap ismét a szavazóurnák elé hívják Nagyvárad polgárait. Ezúttal arról kellene döntenünk, hogy akarjuk-e Nagyvárad és Váradszentmárton közigazgatási egyesítését. A népszavazást kezdeményező városvezetés azzal érvel, hogy a 200 ezres lakosságszám alá zuhant Nagyvárad csupán a környező települések lenyelésével fejleszthető. Meggyőződésünk, hogy a népszavazás kampánya nem egyéb az elmúlt hét esztendő sikertelenségének beismerésénél, nem más, mint annak a ténynek az elismerése, hogy dacára kiváló földrajzi elhelyezkedésének és a határmentiségből fakadó helyzeti előnyének, városunk egyre inkább lemarad, mindinkább távol kerül attól, hogy a megyerendszer közelgő megszüntetése után Kolozsvár és Temesvár mellett régióközponttá váljon. Ki kell mondanunk: Nagyvárad zsugorodása nem csupán gazdasági okokra vezethető vissza! Az elmúlt 25 évben ugyanis a város román lakosságának létszáma 150 ezer fő körül állandósult. Az elszenvedett 30 ezres fogyás egybeesik a helyi magyar közösség által elszenvedett fogyással. Az 1992-ben 75 ezer főt számláló váradi magyarság, dacára a folyamatos sikerkommunikációnak, mára 45 ezer fő alá fogyott. Senki sem tagadhatja, hogy ennek a folyamatnak fő fenntartója a mindenkori városvezetés magyarsággal szembeni töretlenül barátságtalan magatartása.”
A Nagyváradhoz csatolandó települések többnyire románok és cigányok által lakottak
A közlemény a magyarság egyéb jogsérelmeit is tartalmazza: „Hiába a vonatkozó törvények, a hivatalokban lehetetlen a magyar nyelv használata, tíz éve harcolunk utcaneveinkért, de olyan elemi feliratokért is, mint a várost átszelő Sebes-Körös folyó nevének kiírása. Lassan kiszorulunk a peremkerületek általános iskoláiból és nem csupán a gyereklétszám miatt, ezalatt a szakoktatásban alig minden negyedik magyar gyermek tanulhat anyanyelvén. Miközben a város által kultúrára költött összegek kevesebb mint 5%-át kapjuk, miközben a polgármesteri hivatalban a magyar alkalmazottak száma kevesebb mint 4%, folyamatosan azzal alázzák közösségünket, hogy a város napjaként ünnepeltetik velünk az akkor még közel színmagyar Nagyvárad 1944-es elestének napját. Mindezek betetőzése, hogy egyes magyar vezetők cinkossága és titkos alkuja mellett egyelőre nem állhat városunk főterén a városalapító Szent László király szobra annál az egyszerű oknál fogva, hogy magyar király volt. Amekkora veszteség Szeben és Brassó esetében a szászok eltűnése, akkora veszteség Nagyváradnak a magyar közösség gyorsuló fogyása. Éppen ezért jó, ha eszébe vési a város valamennyi vezetője, nélkülünk, a magyar közösség nélkül Nagyváradból nem lesz sem régióközpont, sem a sokat szajkózott európai város.”
A tervezett fúzióról a Néppárt kijelenti: „a megoldás nem a környező települések lenyelése és erőforrásaik, jövőjük felélése, hanem az, hogy a mindenkori városvezetés teremtsen olyan, valóban európai környezetet, hogy a város valamennyi polgára otthon érezhesse magát, hogy teremtő, alkotó erejét szülővárosában kamatoztathassa. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy Váradszentmárton bekebelezése nyomán 25%-ról 22%-ra esik vissza városon belüli arányunk, ami könnyen oda vezethet, hogy a hat év múlva esedékes népszámlálás után már a kevés kisebbségi jogot garantáló 20% sem érjük el Nagyváradon. Továbbá visszautasítjuk azokat a tarthatatlan, fedezet nélküli ígéreteket, melyekkel a szentmártoniakat próbálják rávenni a beolvadásra, hiszen jól látjuk Biharpüspöki esetében, mit jelentett a városhoz csatolás: ahelyett, hogy önálló jövedelmei és a város közelsége miatt a megye talán leggazdagabb községévé vált volna, mára egy, a komoly fejlesztésekből kihagyott, túlszennyezett peremkerületté változott.”
A közlemény felhívással zárul: „Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a városvezetésbe frissen visszakerült magyar politikusok valamilyen ismeretlen oknál fogva nem tartották fontosnak elmondani választóiknak, milyen veszélyekkel jár a népszavazás sikere, éppen ezért kétszerte fontos megismételnünk: az Erdélyi Magyar Néppárt városi szervezete azt tanácsolja Nagyvárad magyar polgárainak, ne vegyenek részt a népszavazáson, mert az csupán így érvényteleníthető. Aki mégis elmegy szavazni, az hozzájárul az érvényességi küszöb eléréséhez és érvényessé teszi a közpénzen folytatott kampány nyomán biztosnak látszó igen szavazatok győzelmét.”
A nyilvánosság különböző terein azt is firtatják sokan, hogy miért hallgat nagyokat a referendumról a magyarság érdekvédelmét és közképviseletét monopolizálni törekvő RMDSZ. Felmerült, hogy a népszavazás hallgatólagos támogatása volt az ára az egyik alpolgármesteri szék visszaszerzésének, de vannak, akik tulipános érdekeltségeket látnak a fúzióhoz köthető telekspekulációkban, infrastrukturális beruházásokban is. A szövetség helyi vezetői ezekben a napokban a Varadinum nevű kulturális kampányrendezvénnyel, a majálisozó etetéssel-itatással és annak a sikerként való beállításával vannak elfoglalva, hogy a város tíz hídjából egyet Szent Lászlóról nevezett el Sf. Ladislaunak az önkormányzat. Nagy megértést mutatva a magyarok problémái iránt – utalt rá Bolojan polgármester.
[R. B. M.]
itthon.ma

Rendet teremteni a rendszertelenségben
Március 3-án életbe lépett a 3-as számú sürgősségi kormányrendelet, amely többek között módosította a 36/1991-es törvény 2. cikkelyét, s ezáltal a közbirtokosságok, az unió 2015-2020-as pályázati kiírási rendszerének megfelelően, nem igényelhetnek földalapú támogatást, illetve olyan igazoló okiratokat kértek, amelyeket lehetetlen volt előteremteni. Az RMDSZ képviseletében Tánczos Barna és dr. Kelemen Atilla törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amelyekről a napokban tárgyalt a képviselőház szakbizottsága. Több mint hatórás tárgyalás után sikerült elfogadtatni a javaslatot, ami szerint – a tavalyi rendszernek megfelelően – a közbirtokosságok is igényelhetnek földalapú támogatást. Erről és más aktuális kérdésekről dr. Kelemen Atilla képviselővel beszélgettünk.
– Miért kellett módosítani a jogszabályt?
– A 2015. évi 3-as sz. sürgősségi kormányrendelet alapján a közbirtokosságok nem tudtak lehívni földalapú támogatást, mert olyan igazolásokat kértek a gazdáktól, amelyeket lehetetlen volt előteremteni. A gazdák 2018-ig kötelesek elvégeztetni a területek kataszteri felmérését, illetve kitétel, hogy csak kataszteri igazolás alapján lehet igényelni a földalapú támogatást. Ez lehetetlen, mivel elsősorban Moldvában és Havasalföldön nem volt kataszteri nyilvántartás. Erdélyben is, ahol az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területeken készültek kataszteri térképek, felmérések, az 1989-es rendszerváltást követő tulajdon-visszaszolgáltatást még nem tisztázták teljes egészében, úgy, hogy itt sem tudja mindenki igazolni telekkönyvvel a földterület tulajdonjogát. Ez a megkötés az ország gazdatársadalmának a 70%-át érintette.
Ezt sikerült a maratoni vitát követően kiiktani a jogszabályból, ugyanakkor azt is elfogadtattuk a kollégákkal, hogy a közbirtokosságok is igényelhessenek támogatást. Sajnos, ilyenkor derül ki, hogy a mezőgazdasági minisztériumban olyanok terjesztenek elő kormányrendeleteket, akiknek fogalmuk sincs arról, miként működnek a közbirtokosságok. Ugyanis lehetetlen, hogy a közbirtokosság gazdatagjai valamilyen kataszteri térkép alapján mutassák fel a birtokukat, mivel a közbirtokosság oszthatatlan vagyon, amiben a tulajdonosnak része van. Hogy konkrétan az őt megillető résztulajdon területe hol található, azt nem lehet tudni. Ez a rendszer jól működött az államosítás előtt is, igaz, leginkább Erdélyben, ezért nem értik a rendszert a bukaresti „szakértők”.
– Tudomásom szerint a kataszteri igazolással tulajdonképpen arra akarják kényszeríteni a gazdákat, hogy dolgozzák meg a földet, és ne azok a földtulajdonosok igényeljék és kapják meg a támogatást, akik csak bérbeadják a szántóföldeket, legelőket, erdőket stb.
– Valóban, az EU két éve bevezette az aktív farmer fogalmát, ami azt jelenti, hogy nem a földtulajdonosnak jár a földalapú támogatás, hanem annak, aki megdolgozza a területet. Az európai rendelkezés célja az volt, hogy ne maradjanak parlagon a földek, és aki megkapja a földalapú támogatást, a mezőgazdaság fejlesztésére, gépvásárlásra, területek feljavítására fordítsa a pénzt. A legelőtörvényt is úgy módosítottuk, hogy a gazda csak akkor kapjon támogatást, ha igazolja, hogy állatokat tart, vagy a lekaszált szénát állattenyésztőnek adja el. Ez érvényes a közbirtokosságokra is.
– Mindazok ellenére, hogy 25 évvel a rendszerváltás után Romániában még mindig nem tisztázott teljes mértékben a földtulajdonjog – ezért nem lehet eleget tenni az unió elvárásainak –, vannak olyanok, akik azt hangoztatják, hogy felül kell vizsgálni a 10–15 évvel ezelőtti tulajdonba helyezési eljárásokat, ami újabb káoszt okozna a mezőgazdaságban.
– Nagy aggodalomra ad okot, hogy politikusok – és nem csak – kétségbe vonják a 10–15 éve visszaszolgáltatott területek tulajdonjogát, és elsősorban a közbirtokosságokat célozzák ezzel. Persze, vannak olyan közbirtokosságok is, ahol a néhány tagú vezetőség felveszi a pénzt, terepjárókra költi, nem arra használja, amire az unió adja. Ezekre is oda kell figyelni. De ott, ahol hagyománya volt ennek a tulajdonformának, jól működnek a közbirtokosságok. Ha viszont oda kerülünk, hogy ismét tanúi lehetünk egyfajta visszaállamosításnak, akkor ez súlyos gazdasági, társadalmi károkat okoz az országban. Sajnos, erre van már próbálkozás, hiszen egyesek megkérdőjelezik az ingatlanok, erdők, földterületek visszaszolgáltatásának jogosságát, olyan esetekben is, amikor már csak birtokba kellene helyezni a tulajdonost. Ezek a lépések súlyosan károsítják a romániai demokratikus rendszert is. Ezért kell nekünk, RMDSZ-politikusoknak is a parlamentben lenni, hogy minden eszközzel megakadályozzuk ezt a fajta visszarendeződést.
– Milyen esély van arra, hogy a szakbizottságban megszavazott módosító javaslatok benne maradjanak a jogszabályban?
– Jövő héten a képviselőház plénumának kell elfogadnia a javaslatot. Tapasztalatom szerint itt nincs ellenvetés, majd következik az államelnöki láttamozás, és akkor megjelenhet a Hivatalos Közlönyben. Remélem legtöbb három héten belül alkalmazható lesz az új jogszabály, és akkor a közbirtokosságok sem maradnak le a pályázási lehetőségről.
– Az utóbbi időben egyre több vitára adott okot a vadkárok rendezése. Többször is írtunk arról, hogy az érvényben levő jogszabály értelmezhetősége miatt sok esetben nem tudták megállapítani, hogy ki a hibás az okozott kárért, ki kell megtérítse az értékét.
– Az új vadászati törvény, amelynek vitája már túljutott a szakbizottságon, részben ezt a kérdést is rendezi. Vaddisznók esetén az új jogszabály nem rendel el tilalmi időszakot a hímivarú (kanok) egyedek elejtésére, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a kanokat az év bármely napján ki lehet lőni.
Így a vadásztársaságok szervezhetnek hajtást, vagy „kármegelőző” vadászatokat. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy ez is lehetőséget ad a visszaélésre, hiszen ezentúl minden kilőtt állat hímivarú lesz. De ez nagy előrelépés lesz a vadkár megelőzésében. A kárterítések kérdésében más rendszert kellene kidolgozni. Ugyanis, az új rendelkezés szerint, ha a kilövési kvótát a környezetvédelmi minisztérium hagyja jóvá, és egy vadászcsoport mondjuk 80 állat kilövését kéri, de a szaktárca mindössze 40-et hagy jóvá, és az adott területen az állatok kárt okoznak, akkor a minisztérium kell megtérítse a kárt, mert nem adta meg a csoport által kért kvótát. Ha, vadásztársaság nem lövi ki a megadott létszámot, akkor a vadászcsoportot terheli a felelősség. Ezt egy alaposabb kormányrendelettel kellene pontosítani. A képviselőház szakbizottsága a négylépcsős lehetőséget vitte be a törvénybe. A szigorúan védett állatfajok (medve, farkas, hiúz) által okozott kárt az állam kell kifizesse. Azt is el kell viszont ismernünk, hogy a kártérítés nehézkesen megy. A rendszert a környezetvédelmi minisztérium és az erdészeti és vadászati felügyelőség kellene operatívabbá tegye.
– Mondhatni minden esetben a vitát az okozta, hogy nem tudták konkrétan megállapítani, kié a felelősség: a gazdáé vagy a vadásztársaságé.
– A törvényt mindenki az érdeke szerint értelmezte. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a vadon élő állat vándorol, nem ismer vadászterületet, bekerített szántóföldet, sőt, országhatárt sem. Ezért ajánlottuk a már említett négylépcsős megoldást. Az állam felelőssége mellett a vaddisznók hímivarú egyedeinek a megfelelő létszámon tartása a vadásztársaságok felelőssége, azonban a törvény azt is kötelezi, hogy a gazdák is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy területeiket megvédjék. Ahol sikerült együttműködni a vadásztársaságokkal, ott akár egy hosszabb távú felügyeleti programmal, vagy elektromos kerítések felállításával sikerült csökkenteni a vadkárokat. Ezeket azonban teljesen felszámolni nem lehet, sem nálunk, sem Európa bármely más országában. Igazából ott lesznek gondok, ahol a földtulajdonosok és a vadásztársaságok közötti vita miatt az utóbbiak feladják a területet, elszaporodnak a vadállatok és még nagyobb kárt okoznak...
– Az utóbbi időben gondot okozott a vidéki településeken a termelői engedélyek kibocsátása; úgy tűnik, hogy nem a gyakorlatnak megfelelő jogszabályt hozott a szaktárca.
– A termelői igazolványokat továbbra is a polgármesteri hivatalok adják ki, ahol eddig jól működött a rendszer, ott nincs gond. Az okozta a fennakadást, hogy a gazdák nem vették komolyan, hogy május elsejétől csak termelői igazolvánnyal lehet a piacokon árulni. És ez nemcsak a zöldségtermesztőkre, hanem a tejtermelőkre is vonatkozik. Az újdonság, hogy három példányban kell az értékesítési füzetbeli lapot kitölteni, amiben fel kell tüntetni az eladott termékeket stb. Ennek a célja az, hogy ellenőrzés alatt tartsák a piacot és kizárják a viszonteladókat, akik sok esetben tisztességtelen módszerekkel kényszerítik a termelőket, hogy alacsony áron adják át a termékeiket, amelyeket aztán háromszor annyiért kínálnak a vásárlónak. A jelenség nem csak nálunk létezik, hiszen piaci maffia mindenhol működik, a holland virágkereskedelemtől a belga halpiacokig. Viszont az, hogy a termelőket ilyen bürokratikus lépésekre kényszerítik, nem fogja kiiktatni a piaci viszonteladókat. Szerintem a gyakorlat majd igazolja, hogy ez az intézkedés nem működik, és akkor újabb törvénymódosító javaslatot kell majd kezdemé-nyezünk. Egyelőre májustól érvényes a jogszabály, várjuk meg, mi lesz a vége...
Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Előkerült az autonómiastatútum
Bő nyolc hónapos szünet után tegnap ismét összeült az RMDSZ és az MPP közös autonómiabizottsága, feladatuk összegezni a szeptemberben nyilvánosságra hozott statútum módosító javaslatait, kidolgozni a végleges változatot – jelentette be tegnap Bíró Zsolt, az MPP elnöke. Hangsúlyozta, ragaszkodnak hozzá, hogy a tervezet elnyerje végső formáját szeptemberig. Fontos, hogy megtalálják a módját, és az új ülésszak kezdetén a parlament elé terjesszék, nem akarják, hogy Székelyföld autonómiája 2016-ban ismét kampánytémává silányuljon.
Végre sikerült kimozdítani a holtpontról az autonómiabizottság munkáját – jelentette be Bíró Zsolt, aki azt is elmondta, eddig az RMDSZ halogatta különböző indokokkal a testület összehívását, nem tartották időszerűnek a témát. Emlékeztetett, az MPP–RMDSZ együttműködés egyik alapfeltétele volt Székelyföld autonómiaügyének felvállalása, úgy értékelték, 25 éves időhúzás után végre érdemben is lépniük kell. Éppen ezért a tegnapi ülésen ragaszkodtak ütemterv kidolgozásához, és elmondták, ha szeptemberig nem készül el végleges változat, és az nem kerül a parlament asztalára, felfüggesztik tevékenységüket ebben a bizottságban. Elviekben a bizottság RMDSZ-es tagjai – Székely István, Antal Árpád és Márton Árpád – egyetértettek az MPP javaslatával, és Bíró Zsolt bízik benne, a politikai akarat nem fogja ezt felülírni az RMDSZ-ben sem.
A tegnapi ülésen a polgáriak ismertették azt a két módosító javaslatot is, melyekről nem hajlandóak lemondani: be kell kerülnie a népszavazás kiírásának, mert ez sok félreértést eloszlat egyebek mellett Székelyföld határai kapcsán is, és felül kell vizsgálni a prefektus jogkörét szabályozó cikkelyt, mert kiderült, a dél-tiroli statútumból átemelt rész olyan jogkörökkel ruházná fel a kormánybiztost (pl. katonaság bevetése), melyek sokak számára elfogadhatatlanok.
A szeptember végén közvitára bocsátott autonómiastatútumhoz több tucatnyi módosító javaslat érkezett, ezeket vették számba, csoportosították a tegnap. Vannak köztük bizarrabbak is, melyek saját bankrendszer kiépítését, saját pénz bevezetését írnák elő, illetve olyan is, amely saját zászló alatt versenyeztetné a székelyföldi sportolókat a nemzetközi versenyeken, olimpiákon. Akadnak azonban oktatással, nyelvhasználattal kapcsolatos konkrétumok is, ezeket megfontolják, és amit alkalmasnak találnak, beillesztik a szövegbe. Javaslatok érkeztek politológusoktól, egyetemi tanároktól, de ismeretlenektől, sőt, név nélkül is – mondta el Bíró Zsolt. A következő időszak feladata lesz alaposan áttanulmányozni ezeket és megszövegezni a tervezetbe iktatható elképzeléseket.
Bíró Zsolt tegnap délelőtt tárgyalt Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnökkel is az őszre tervezett nagyméretű autonómia-megmozdulásról. Részleteket továbbra sem árult el, ha végleges lesz a forgatókönyv, akkor közlik, milyen formában, hogyan képzelik el a közösségi akarat nyomatékosnak szánt kifejezését. Kérdésre válaszolva elmondta, Izsák Balázs SZNT-elnök sem az MPP-t, sem az RMDSZ-t nem kereste meg a szintén őszre tervezett lármafa-állítási elképzelésével, de üdvözölnek minden olyan ötletet, amely közelebb vihet Székelyföld autonómiájának megvalósításához.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dobre: Az új választási törvény az RMDSZ-nek kedvez Maros megyében
A verseny, a versengés értéket, hitelességet és legitimitást biztosít, a minap megszavazott választási törvény azonban a középszerűséget, a politikai csiki-csukizást promoválja. A Szociáldemokrata Párt (PSD) azért szavazta meg a helyi választási törvényt ebben a formában, hogy a polgármestereket egy fordulóban, a megyei tanácselnököt pedig a tanácsosok válasszák meg maguk között, mert félnek a választóktól, nem merik vállalni az igazi megmérettetést – hangzott el egyebek mellett azon a sajtótájékoztatón, amelyet Ciprian Dobre és Dorin Florea, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megyei társelnökei tartottak a PNL székházában.
Ciprian Dobre szerint a PNL szerette volna, ha marad a régi szisztéma, vagyis a kétfordulós direkt választás mind a polgármesterek, mind a megyei tanácselnökök esetében, amely nagyobb legitimitást biztosított volna számukra. A PSD azonban, amelynek jelenleg 2000 polgármestere van, arra számít, hogy ezek segítségével megtarthatja fölényét a helyi önkormányzatokban. – A parlamenti választások megnyerése után a PNL-nek kötelessége lesz egy új választási törvénykönyvet kidolgozni, amely magába foglalja az összes olyan választási törvényt, amely az alkotmány 81. cikkelyét tekinti kiindulópontnak, és amely nem ad majd alkalmat politikai kiegyezésekre.
A minap elfogadott választási törvényt ennek ellenére nem támadják meg az Alkotmánybíróságon, mert szorít az idő, és ha nem jelenik meg idejében a Hivatalos Közlönyben, nem lesz alkalmazható a 2016-os helyhatósági választásokon.
Az új választási törvény Maros megye esetében leginkább az RMDSZ-nek és a PSD-nek kedvez, az RMDSZ lesz a legnagyobb esélyes a megyei tanácselnöki tisztség elnyerésére, mert mindig neki volt a legtöbb tanácsosa – jelentette ki Dobre. Florea szerint nem is lenne baj, a probléma az, hogy például az RMDSZ helyi tanácsosai nem a városért akarnak tenni, hanem akadályozzák az önkormányzat munkáját.
Dorin Florea felhívta a politikusok figyelmét, hogy tavaly november 16-a mérföldkő volt Románia történetében. A politikusok nem értik a jobboldal jelentőségét, és tovább folytatják az eddigi "cseles" politizálást. A PSD-nek manipulálható, műveletlen, lefizethető választópolgárokra van szüksége, és ezzel a törvénnyel is félre akarja vezetni a népet.
Újságírói kérdésre Dorin Florea azt válaszolta, hogy még nem döntötte el, indul-e újabb mandátumért. Dobre viszont sajnálja, hogy az új törvény értelmében nem indulhat, mert nagyon sok megkezdett projekt, beruházás van a megyében, amelyeket szeretett volna kivitelezni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

MPP-s ultimátum az RMDSZ-nek az autonómiatervezet ügyében
Szeptemberig adott ultimátumot a Magyar Polgári Párt az RMDSZ-nek a területi autonómiát célzó törvénytervezet benyújtására.
A két politikai alakulat autonómia-munkabizottságának csütörtöki sepsiszentgyörgyi ülésén áttekintették a közvitára bocsátott határozathoz beérkezett módosító indítványokat. Biró Zsolt MPP-elnök az ülés után elmondta, miután eddig a testület összehívását az RMDSZ különböző okokra hivatkozva nem tartotta időszerűnek, sikerült kimozdítani a holtpontról a munkát. Biró szerint kemény feltételeket szabtak az RMDSZ-nek.
Az MPP elnöke leszögezte, a polgáriak részéről továbbra is az a két alakulat együttműködésének feltétele, hogy „25 év időhúzás után” az RMDSZ vállalja fel az autonómia ügyét. A polgáriak az ülésen bejelentették, ha szeptemberig nem nyújtják be a román parlamentbe az autonómiáról szóló tervezetet, felfüggesztik tevékenységüket a munkabizottságban, hiszen azután – a jövő évi választásokra tekintettel – már újra kampánytéma lesz a dokumentum.
Biró Zsolt szerint a határidővel elviekben a bizottság RMDSZ-es tagjai is egyetértettek, de nekik még egyeztetniük kell a szövetségen belül. Az MPP elnöke szerint két módosító indítványnak feltétlenül be kell kerülnie a végleges változatba. Az egyik a népszavazás megszervezésére vonatkozik, ezáltal ugyanis kirajzolódna a Székelyföld határa, és megoldódna, hogy Maros megye vagy Marosszék kell a régióhoz tartozzon. „A másik módosítás a prefektus hatáskörét pontosítja, hogy a kormány területi képviselője ne vethesse be a román hadsereget a Székelyföldön” – jelentette ki a pártelnök.
Kiderült, az oktatásra és nyelvhasználatra vonatkozó javaslatokon kívül érkeztek olyanok is, amelyek saját bankot, fizetőeszközt, sőt az olimpián való önálló részvételt indítványoznak a Székelyföld esetében.
Más témában Biró úgy vélte, precedensértékű lehet a Kovászna megyei prefektúra által a magyar himnusz eléneklése miatt kiszabott bírság érvénytelenségét kimondó alapfokú bírósági ítélet indoklása. „Ez ugyanis kimondja: amit a törvény nem tilt, az megengedett. Ez a törvényértelmezési különbség eddig a zászló- és szimbólumhasználatban is folyamatosan felmerült” – állapította meg a politikus.
Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke elmondta, a sepsiszentgyörgyi bíróság indoklása három pontban ad igazat a felperes alakulatnak. Egyrészt a prefektúra nem a megfelelő szervezetet bírságolta meg: az 5000 lejes büntetésről szóló jegyzőkönyvet az MPP megyei szervezete kapta, holott a trianoni megemlékezést a sepsiszentgyörgyi rendezte, és jogi személyisége csak a párt központi irodájának van.
Másrészt a bíró megállapítja, az emberek nem jogi, hanem természetes személyként énekelnek egy himnuszt, emiatt a szervezőt legfeljebb akkor lehet felelősségre vonni, ha nincs engedélye, túllépi a megszabott időkeretet, vagy rendbontás esetén.
Az is szerepel az indoklásban, hogy kormányhatározat nem ír felül törvényt, márpedig az 1994/75-ös számú jogszabály nem szabja meg, hogy hivatalos küldöttségek látogatása esetén a másik ország himnusza után a románnak is fel kell csendülnie; ez csupán az utólag kibocsátott kormányhatározatban szerepel. A prefektúra egyébként még fellebbezhet az alapfokú ítélet ellen.
Bíró Blanka |
Krónika (Kolozsvár)