Országos képzéshétvége középiskolásoknak
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége tizedik alkalommal szervezte meg a nagy népszerűségnek örvendő Országos képzéshétvégét május 9–11. között. A hagyományt követve idén is a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium és a Salamon Ernő Gimnázium Diáktanácsa volt a rendezvény házigazdája. Viszont sok változás is észrevehető volt az eddigi évekhez képest, mint például a rendezvény hirdetése, a játékok típusa, illetve a képzés témája.
Az Országos képzéshétvége a MAKOSZ egyik legnagyobb képzése a Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia (KÖDAK) valamint a Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) után, amelynek lényege, hogy egy alapszintű tudást adjon a választott képzés témájában, és motiválja a diákokat a fejlődésre és a civil szervezeti életben való tevékenykedésre.
Mivel a MAKOSZ a diákok érdekképviseletére fektetné a hangsúlyt a következőkben, az OKH képzésének témája is ehhez igazodott. Emberi jogokról, gyermekjogokról és gyűlölet- bűncselekményről tartott interaktív tevékenységet az Amnesty International Magyarországtól érkezett két képző, Pénzes Judit és Grunzó Zsófia. Szó esett az iskolában és a diáktanácsokban felmerülő érdekvédelmi problémákról is, a résztvevők elképzelt helyzetekre dolgoztak ki megoldásokat.
A MAKOSZ-nak idén is sikerült az Országos képzéshétvége által megmozgatni több mint 60 embert, minőségi képzést nyújtani és motiválni a diáktanácsokat. Ugyancsak a hétvége eredménye a virágzó kapcsolat az Amnesty International Magyarország és a MAKOSZ, illetve tagszervezetei között.
Köszönet a rendezvény megvalósításában a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, a Communitas Alapítványnak, a Sprint- Molnak, a Bagoly Logisticnek, a Salamon Ernő Gimnáziumnak és igazgatójának, Lakatos Mihálynak.
MAKOSZ-sajtóiroda. Népújság (Marosvásárhely)

Székely–moldvai együttműködés született
Együttműködési szerződést kötött hétfőn a Hargita és a Neamţ megyei önkormányzat a két megye közötti szociális és gazdasági kapcsolatok erősítéséről.
Az együttműködés keretében valósítanának meg például a Gyimesközéplok községhez tartozó Hidegség települést Gyergyódamukkal összekötő, 127A jelzésű útszakasz leaszfaltozását, illetve egy közösségi fejlesztési társulást is létrehoznának a közös tervek megvalósítására.
Az ünnepi eseményen jelen volt Borboly Csaba Hargita és Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök, Mihók Péter, Gyimesközéplok, illetve Anton Covasan, Damok község polgármestere, illetve a térség több elöljárója, valamint Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor. Utóbbi az együttműködés szorgalmazójaként a sajátos helyzetű régiók gondjainak speciális kezelésére hívta fel a figyelmet, amire szerinte a megyék közötti együttműködés is jó lehetőséget teremt.
Borboly Csaba elmondta, bízik abban, hogy a megállapodás eredményeit a térség lakói is érezni fogják a mindennapjaikban, és azon reményének is hangot adott, hogy uniós forrásokkal közös projekteket valósíthatnak meg a térség turisztikai-gazdasági fejlődésére.
A Hargita megyei tanácselnök a két megye közötti tulajdonjogi vitákra is kitért, hangsúlyozva, hogy ezekre közös megoldást keresni, hiszen sok ezer hektár erdő és legelő sorsa rendezetlen. A székelyföldi elöljáró az etnikumközi kapcsolatokról szólva elmondta, reméli, munka nélkül maradnak azok a nacionalista politikusok, akik az etnikai feszültségekből élnek.
Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök arról beszélt, hogy Brüsszelből is jó szemmel nézik a közös pályázatokat, így az együttműködés révén nagyobb esély van pénzt lehívni elképzeléseik megvalósítására.
A moldvai elöljáró, aki maga is állattenyésztő, a vidék állattartóinak együttműködését is szorgalmazta, de a tulajdonjogi viták kapcsán is nyitottnak mutatkozott a párbeszédre. Mindkét tanácselnök hangsúlyozta, hogy a jogi viták nem zárják ki a más területeken való közös munkát.
A Hargita megyei önkormányzat küldöttsége tavaly szeptemberben Piatra Neamţon találkozott a szomszédos moldvai megye elöljáróival, ahol a közös problémákra kerestek megoldást. Többek között terítékre került a Békás-szoros népszerűbbé tétele a turisták körében, illetve a kétnyelvű turisztikai táblák kihelyezése.
Rámutattak, a Hidegség és Damuk község közötti útszakasz korszerűsítése az idegenforgalom fellendülését eredményezheti a térségben. A Gyimesekben ugyanis évről évre egyre több turista fordul meg, azonban amennyiben más látványosságokat is meg szeretnének nézni, elszigeteltsége miatt nem választják állandó szálláshelyül. Jelenleg ugyanis csaknem 180 kilométert kell utazniuk, ha például a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz vagy a békási tóhoz akarnak eljutni.
Az aszfaltút megépítésével ez a távolság mintegy 150 kilométert rövidülne, hangsúlyozták, így a turisták fontolóra vehetnék, hogy a Gyimesekben foglaljanak szállást, és fellendülhetne a térség turizmusa. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: botrányossá vált a romániai magyar érdekképviselet
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok” – jelentette ki Tőkés László az autonómia karaván sepsiszentgyörgyi megállóján.
Több, mint száz érdeklődő látogatott el az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében megtartott sepsiszentgyörgyi autonómiafórumra kedd este. Tőkés László, a Fidesz-KDNP EP-képviselőjelöltje elmondta, jelenleg a romániai erdélyi magyarságnak az autonómia képviselete a legfontosabb akár Bukarestben, akár Budapesten vagy akár Brüsszelben is.
Tőkés szerint azonban kérdés, hogy valósak-e az egyesek által hangoztatott autonómiatörekvések, vagy inkább a politikai megalkuvásra való hajlam az erősebb, hisz az elmúlt huszonöt évben nagyon sokszor, amikor előkerül az önrendelkezés témája, csak politikai ürügyként és nem annak tárgyaként beszéltek róla.
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok, és egészében véve éppen úgy bántak el az autonómia kérdésével, mint a román politikum” – jelentette ki Tőkés. Hozzátette, az RMDSZ ki tudja hányadik kétes játéka az is, amikor az egy éve készülő önrendelkezésről szóló tervezet bizonyos információi kiszivárognak. A képviselőjelölt felidézte Izsák Balázs szavait, miszerint a tervezetnek egyetlen hibája, hogy se Székelyföldhöz, se az autonómiához nincs semmi köze.
„Megint botrányossá vált a magyar érdekképviseletet kisajátítani akaró legnagyobb romániai magyar pártszövetség politikája. Leromlott a nemzet állapota a trianoni diktátum és a szocializmus történelmi katasztrófájának következtében, hiszen huszonöt év után nem sok jóval dicsekedhet a székely nemzet, és ezért valakiket súlyos felelősség terhel. A rendszerváltást követő demokrácia éveiben Erdély kevesebbet tudott megvalósítani demokráciában, mint ahogyan az a két világháború közötti húsz év alatt történt” – hangoztatta a politikus.
A fórumon Bakk Miklós politológus ismertette a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által kidolgozott, korábban megfogalmazott kerettörvényeket, régiókialakításokat tartalmazó autonómiastatútumot. A politológus úgy fogalmazott, hogy a tervezet célja egy egész Romániát átfogó közösségi szabadság megvalósítására való törekvés.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elmondta: az ehhez hasonló tervezetekben csak a cölöpöket lehet leszögezni, így van ez ennek az esetében is. Az elnök kiemelte, hogy sajátos jogállásra, illetve közigazgatási rendezésre van szüksége a székelyföldi régiónak, ez alatt értendők például a saját munkaerő-foglalkoztatási hivatal, vagy akár az altalajkincsekről való tulajdonjogi kérdéskör.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Vincze Loránt: a Magyar Házak a szórvány közösségek védőbástyái
„Ezek a téglák, amelyeket önök egymásra raknak, küzdelemről, hitről és megmaradásról szólnak. Annak bizonyítékai, hogy közösségünk él és megmarad. Ez a Magyar Ház olyan hajléka a kultúrának, a magyar nyelvnek, amelyre Fogarasnak, az itteni magyar közösségnek nagy szüksége van. Itt magyar iskola működött, ma pedig közösségi házként épült újra, amelyben fakultatív magyar nyelvoktatás kezdődik” – mondta el vasárnap a felújított fogarasi Magyar Házban Vincze Loránt európai parlamenti képviselőjelölt, ahol Ambrus Attila gondnokkal, a Brassói Lapok főszerkesztőjével közösen vágta át a ház felavatását jelző szalagot.
A Brassó megyei településen az RMDSZ, az egyház, helyi emberek és vállalkozók támogatásával újult meg az 1871-ben épült egykori iskola, és működik ismét közösségi térként. „Fogaras a magyar közösség egyik védőbástyája. Sok-sok ilyen közösségünk van, amely harcol és kitart, nekünk pedig kötelességünk segíteni őket a továbbiakban is. A május 25-i európai parlamenti választás felelősséget jelent, hiszen nemcsak családunk és gyermekeink jövőjéről döntünk, hanem saját közösségünk megmaradásáról, megerősödéséről is. Mi erdélyiként mindig is európaiak voltunk, és ha 1989 előtt 50 évig megpróbáltak bennünket erőszakkal elszakítani Európától, mi újból visszataláltunk, hét éve az EU tagjai vagyunk. Elvisszük Erdélyt Európába, és elhozzuk a jó gyakorlatokat Erdélybe, mindehhez azonban ott kell lennünk Brüsszelben, hiszen csak erős képviselettel tudjuk ezt biztosítani” – tette hozzá a jelölt politikus.
Az avatóünnepséget megelőző református istentisztelet végén Ambrus Attila úgy fogalmazott, Fogarason nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen: felelősségvállalást és hitet feltételez. „Ennek a felelősségvállalásnak az eredménye a most felújított Magyar Ház, és bizonyítéka annak, hogy összefogással semmi sem lehetetlen” – tette hozzá Ambrus Attila.
Vincze Loránt vasárnap délután Hétfaluban és Tatrangon folytatta kampánykörútját, hétfőn pedig a Szeben megyei magyarokkal találkozik. maszol.ro

Az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetének előzményei
Több mint két évtizedes előzménye van annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Székelyföld autonómiájáról dolgoz ki törvénytervezetet: a készülő dokumentum egy kiszivárgott munkaváltozatát múlt héten ismertette az Erdélyi Napló hetilap és a Kolozsváron megjelenő Krónika című erdélyi napilap.
Az 1989-es fordulat napjaiban szerveződött erdélyi magyar érdekképviselet hosszas belső viták után 1992 októberében fogadott el programnyilatkozatot (Kolozsvári Nyilatkozat) a nemzeti kérdésről, amelyben kimondta, hogy az etnikai, vallási közösségek sok évszázados autonómia-hagyományát folytatva a belső önrendelkezés útján akarja az erdélyi magyar közösség egyenjogúságát kivívni. Az 1993-as brassói kongresszuson az RMDSZ programjába is bekerült az, hogy az érdekképviselet különböző autonómiaformák törvénybe iktatásával kívánja elérni, hogy - az ország határait tiszteletben tartva - a magyar közösség maga dönthessen az őt érintő kérdésekről.
Az autonómiaformák egyikét, az erdélyi magyarság egészét érintő kulturális önrendelkezés elvét a kisebbségi törvénytervezet tartalmazza: az erről készült törvénytervezet 2005 óta porosodik a bukaresti parlamentben.
A legnagyobb, egy tömbben élő külhoni magyar közösség viszont területi autonómiát követel a Székelyföldnek. Ennek konkrét szabályozásáról elsőként Csapó József RMDSZ-szenátor dolgozott ki átfogó autonómiastatútumot a kilencvenes években.
A tervezet a román állam területi egységét és szuverenitását elismerő sajátos jogállású régióként határozta meg a - ma is 75 százalékban magyar lakosságú, tízezer négyzetkilométernyi területű - történelmi Székelyföldet, amely a mai Hargita, és Kovászna megyét, valamint Maros megye egy részét foglalja magában. A saját, közvetlenül választott döntéshozó és ügyviteli testülettel rendelkező autonóm területen belül közigazgatási ranggal újraalakulnának a székely "székek" és hivatalos rangot kapna a magyar nyelv is. Az autonómia-tervezet ugyanakkor nem igényli a román államtól olyan hatáskörök átruházást, mint a védelem, vagy a külpolitika.
A székelyföldi autonómiáról tíz évvel ezelőtt, 2004-ben került először törvénytervezet a bukaresti parlament elé, miután az RMDSZ autonómia-igény hangsúlyosabb képviseletét sürgető belső ellenzéke 2003-ban saját szervezetek építésébe kezdett. 2003-ban az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT), amelynek székelyföldi küldöttei létrehozták a Székely Nemzet Tanácsot (SZNT), elnökévé pedig Csapó Józsefet választották.
Az SZNT által 2004-ben elfogadott autonómiastatútumot az RMDSZ (EMNT-hez és SZNT-hez közel álló) belső ellenzékének néhány parlamenti képviselője, Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly beterjesztette a román parlament elé.
A tervezet rövid idő alatt, érdemi vita nélkül elbukott, miután a képviselőházban (2004 március 30-án) és a szenátusban is (2004 június 29-én) csak az RMDSZ frakció szavazta meg - többnyire szolidaritásból, nem meggyőződésből. Tokay György képviselő, az RMDSZ volt kisebbségügyi minisztere a szavazás után rámutatott: a frakció hitet akart tenni az autonómia mellett, de az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy hat képviselője egy "jogi és egyéb szempontból kifogásolható" tervezetet terjesztett szövetségi felhatalmazás nélkül a parlament elé.
Az SZNT - a szakértőkből álló román törvényhozási tanács véleményezését figyelembe véve - kisebb változtatásokat eszközölt a tervezeten, amelynek újbóli beterjesztését Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő vállalta.
A második székelyföldi autonómia-tervezetet 2005 október 12-én a román képviselőház ismét elutasította. A statútum a szenátusban hét évvel később, 2012 szeptember 25-én került napirendre, ekkor sem volt róla érdemi vita, és csak az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának voksát kapta meg (több, az épületben lévő magyar honatya a szavazásnál nem volt a teremben), de - Fekete-Szabó András frakcióvezető szerint - ők sem látták értelmét, hogy a tervezet mellett érveljenek.
Az akkor ellenzékben lévő RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013 végére, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után a tervezetet benyújthassák a parlamentben.
Idén márciusban az RMDSZ koalíciós megállapodást kötött a Victor Ponta miniszterelnök vezette szociáldemokratákkal és belépett a bukaresti kormányba. A koalíciós szerződésben nincs szó Székelyföld területi autonómiájáról, de az RMDSZ vezetői úgy nyilatkoztak: nem tettek le az autonómia-tervezetről, szakértőik dolgoznak rajta, de parlamenti beterjesztése és közvitája előtt tartalmáról a Magyar Polgári Párttal (MPP) is egyeztetni akarnak.
Az egyeztetésből kihagyott, az RMDSZ autonómia iránti elkötelezettségét megkérdőjelező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2014 márciusában nyilvános vitára bocsátotta saját autonómiakoncepcióját Székelyföld és a Partium sajátos jogállásáról.
Az Erdélyi Napló hetilap a múlt héten szerezte meg, a Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport pedig már a kilátásba helyezett közvita előtt kielemezte az RMDSZ szakmai műhelyében készülő székelyföldi autonómiatervezetet.
Az elemzőcsoport megállapította: az RMDSZ-tervezet jóval kevesebb hatáskört biztosít a székelyföldi régió számára, mint az SZNT, vagy az EMNP tervezete, de pénzügyi fejezete sokkal kidolgozottabb, mint a másik kettőé. szatmar.ro

Kinevezik a magyar államtitkárokat
Kinevezik a magyar államtitkárokat, alprefektusokat és Maros megye prefektusát, amint lejár az europarlamenti választás.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: múlt héten terjesztette elő a miniszterelnöknek az egészségügyi és a munkaügyi államtitkár kinevezését.
Ugyanígy a Bihar és Szilágy megyei alprefektusok személyére is javaslatot tett az RMDSZ, így már jövő szerdán beiktathatják az új tisztségviselőket.
Hargita megye alprefektusának kinevezését a héten terjesztik a kormányfő elé, Maros megyében pedig valószínű, csak a választás után dől el, kit javasol az RMDSZ kormánybiztosnak.
Az RMDSz jelölheti ezenkívül a Környezetvédelmi Ügynökség vezetőjét is.
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma

Az SZNT határozott és világos állásfoglalást vár az RMDSZ felső vezetésétől
A Luxemburgi Bíróság tájékoztatta az SZNT-t, hogy az Európai Bíróság jóváhagyta négy uniós tagállam beavatkozási kérelmét: Szlovákiáét, Magyarországét, Romániáét és Görögországét. A beavatkozó tagállamoknak június 25-ig van lehetőségük írásban megindokolni a beavatkozási kérést – nyilatkozta keddi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
– A mi szempontunkból kiemelten fontos Románia beavatkozási kérelme, hiszen Románia kormányától írásban kértük, hogy vonja vissza ezt a kérelmet, mert nincs érdekütközés. Meggyőződésünk, hogy egy olyan európai uniós jogszabályt kezdeményeztünk, amely nemcsak a nemzeti-kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók érdeke, hanem azoknak a tagálla-moknak is, ahol ilyen régiók léteznek – mondta. Ezért, tette hozzá, nem tartják szerencsésnek egy ilyen kérdés konfrontatív módon való megközelítését, hiszen az Európai Unió 27 tagállam együttműködésének a rendszere. Az SZNT is az együttműködést tartja célravezetőnek.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy rendkívül határozott és világos állásfoglalást vár az RMDSZ felső vezetésétől is. – Ezzel a kéréssel és ezzel az üggyel kapcsolatban Kelemen Hunor elnök úr legutóbbi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy Románia lekéste a beavatkozási kérést, ezért okafogyottá vált az ügy. Ettől a pillanattól nyilvánvaló, hogy ez nem így van. Valóban későn tették le a beavatkozási kérést, de abban a pillanatban, mihelyt a Luxemburgi Bíróság jóváhagyta, nincs értelme ragozni. A bíróság jóváhagyta, és Románia hivatalban levő kormányának, benne az RMDSZ- nek is, június 25-ig kell megindokolnia a kérést. Bízom benne, hogy az RMDSZ felső vezetésének nagyon határozott és egyértelmű álláspontja lesz ebben a kérdésben, és bízom benne, hogy Románia kormánya nem a konfrontáció, hanem a párbeszéd útját fogja választani, és eleget tesz a kérésünknek, hogy a perből visszalépjen, jelentette ki Izsák Balázs.
Megjelent a Székely Nép legfrissebb száma
Az SZNT 2010 óta jelenteti meg a lapot. Az első számát ötezer példányban a Székely Nemzeti Tanács budapesti ülésén jelentették meg, ott próbáltak egy olyan hagyományt teremteni, hogy a székelység leghosszabb életű, a Sepsiszentgyörgyön 70-80 éven át megjelent lapjának a nevét fölvéve negyedévenként jelentessék meg az SZNT anyagait, a székely autonómiatörekvéssel kapcsolatos híreket, kommentárokat.
Ez nem teljesen sikerült, mivel a lapot ingyen terjesztik, és az előállításhoz szükséges forrásokat nem sikerül negyedévenként előteremteni.
A legutóbbi szám 40 ezer példányban jelent meg, első alkalommal van melléklete, a Székelyföld autonómiastatútuma, amely így 40 ezer példányban fog eljutni az érintett közösség tagjaihoz, az újsággal együtt.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Diaconu: az RMDSZ Románia belső ellensége Románellenes tevékenységgel vádolta meg az RMDSZ-t Bogdan Diaconu, a magyar szervezettel koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője.
A szélsőséges magyarellenessége miatt hírhedt honatya az Adevărul napilap portálján működtetett blogjában Románia belső ellenségének nevezte az RMDSZ-t, egyúttal azzal vádolta meg Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseinek támogatásával a határok megváltoztatására törekszik.
Diaconu szerint Orbán Viktor veszélyesebb, mint Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes, aki korábban – miután Románia megtagadta az őt szállító repülőgéptől, hogy belépjen az ország légterébe –, egy internetes bejegyzésben azt írta: legközelebb Tu-160-as bombázóval érkezik.
A szélsőséges politikus mindezt azzal indokolja, hogy Rogozin csupán miniszterelnök-helyettes, Orbán viszont frissen újraválasztott kormányfő, aki ráadásul az EU-n és a NATO-n belülről „akarja etnikai konfliktusok és Trianon-ellenes követelések tűzfészkévé változtatni Európát.”
Szerinte a magyar kormányfő az autonómia szorgalmazásával „levegőbe röpíti a régiót.”
Diaconu az RMDSZ-t is és az Erdélyi Magyar Néppártot is azzal vádolja, hogy Budapest utasításait hajtja végre, utóbbi kapcsán rosszallóan megjegyezve, hogy legutóbb a nagyváradi városháza dísztermében tartotta meg az autonómiakaraván-rendezvényét.
„Kiosztja” ugyanakkor az RMDSZ-t is. „Mit nem adna Rogozin, ha egy orosz pártnak miniszterelnök-helyettese lenne Romániában, művelődési minisztere vagy bármilyen más köztisztséget betöltő politikusa, a román nemzet tönkretételét célzó ragyogó tevékenységében pedig a kormányfőtitkárságtól kapna finanszírozást!” – írja Diaconu arra utalva, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyszerre kormányfő-helyettes és a művelődési tárca vezetője is.
„Romániát az RMDSZ, a belső ellenség zsarolja” – állapítja meg, majd fölteszi a kérdést: mit keres Magyarország az EU-ban és a NATO-ban, ha Moszkva „irányítja?”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti minimum kell
Politikai opportunizmus vagy autonómia
Autonómia vagy politikai opportunizmus – ez az eldöntendő kérdés, kezdte beszédét Tőkés László tegnap, a Kolcza vendéglőben tartott autonómiafórumon. Ez azért fontos, mert az elmúlt két évtizedben autonómia-ügyben az erdélyi magyar politikusok nagy része úgy viselkedett, mint magyarul beszélő románok – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Benedek Erika házigazdaként arra kérte a jelenlévőket, a bemutatandó autonómiatervezetet kritikus szemmel nézzék, és fogalmazzák meg észrevételeiket.
– A romániai magyar politikai képviseletet kisajátítani akaró RMDSZ most is „játszadozik” az autonómiával, de valójában inkább manipulál az „autonómia-statútum hírével” – mondta Tőkés László. – Kár, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ilyen hosszú ideig bízott az RMDSZ-ben. Most végre ráébredt, nem szabad megelőlegezni a szövetségnek ezt a bizalmat, mert amikor előkerült az autonómia-statútumuk, kiderült, „csak” az a baj vele, hogy semmi köze Székelyföldhöz és az autonómiához.
Bakk Miklós egyetemi tanár, az EMNT autonómia-statútumának szakmai kidolgozója ismertette a törvénycsomag három elemét: a kerettörvényt, a regionális felosztási javaslatot és a statútumot. Bővebben beszélt a kerettörvényről, amely általános meghatározást ad a régióról a regionális önkormányzatok európai chartája alapján.
– A legegyszerűbb megfogalmazás: az autonómia a közösségi szabadság egy formája, azt jelenti, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk – magyarázta a politológus.
Meg kell fogalmazni a nemzeti minimumot, de ehhez meg kell erősödni, hogy az EMNP megkerülhetetlen tényező legyen, azután lesz közös program, közös koncepció – mondta Toró T. Tibor, a néppárt elnöke.
(erdély) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közös nyilatkozatban buzdít szavazásra az erdélyi RMDSZ és a felvidéki MKP
Közös nyilatkozatban buzdít az európai parlamenti választásokon való részvételre és "az elkötelezett magyar képviseletre" való szavazásra Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, és Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke.
A mi hangunk - a mi Európánk című nyilatkozatban, amelyet az MTI-hez szerdán juttattak el, leszögezik: az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény, ahol a XX. század történelmi viharai ellenére a szabadon választott magyar képviselők határokon felülemelkedve együtt tevékenykedhetnek és igazolhatják a világ előtt, hogy nemzeti ügyekben egy a hangjuk, egységes a fellépésük.
A magyar pártelnökök arra emlékeztetnek, hogy a magyar nemzet már ezer éve eldöntötte, hogy a nyugati kereszténységhez kíván tartozni. A történelem során ezt az elhatározását számtalanszor megerősítette.
"Az alap, amelyen állunk, szilárd, hiszen Szent István király örökségét hordozzuk. Ezt kell továbbvinnünk 2014-ben is, ismételten bizonyítva, hogy erős nemzeti közösség vagyunk" - áll a közös nyilatkozatban.
"A hétvégi választásnak nagy a tétje: eldöntjük, az Európai Parlamenten keresztül használhatjuk-e az Európai Unió eszközeit Kárpát-medencei magyar közösségeink védelmében, vagy lemondunk erről önmagunkat gyöngítve. Május 24-én a Felvidéken, 25-én pedig Erdélyben és Magyarországon is a magyarság európai helyzetét és megítélését kell megerősítenünk. (...) Ezért kérjük, vegyen részt a választáson, és szavazzon az elkötelezett magyar képviseletre, válassza Romániában a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, Szlovákiában a Magyar Közösség Pártját" - áll a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Berényi József MKP-elnök által jegyzett közös nyilatkozatban. MTI

Egységes autonómia-képviseletet (Tőkés László Sepsiszentgyörgyön)
A nemzeti oldal egyesítése és az egységes autonómia-képviselet mellett szállt síkra Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kedd este az Erdélyi Magyar Néppárt autonómiakaravánjának sepsiszentgyörgyi állomásán.
A Kolcza vendéglőben mintegy száz érdeklődő jelenlétében tartott fórumon az EMNP képviselői ismertették az alakulat autonómiakoncepcióját, majd válaszoltak a közönség soraiból feltett kérdésekre, hozzászólásokra, melyek érintették a közösség önrendelkezési harcát, a magyar nemzetpolitikát, de szó esett az ukrán válságról és annak lehetséges kihatásairól is. Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki szervezete ügyvezető elnökének köszöntője után Tőkés László szólalt fel, hangsúlyozva: bár más választási területre kényszerült (mint ismert, a Fidesz EP-jelöltlistájának harmadik helyén áll, így a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok nem szavazhatnak rá – szerk. megj.), ugyanazt képviseli majd, mint az elmúlt huszonöt évben mindig: erdélyi képviselőként kerülhet majd ki Brüsszelbe. Autonómia vagy politikai opportunizmus? – ezzel a kérdéssel indította beszédét, rámutatva: az erdélyi magyar politizálás ez utóbbi irányba mozdult el. Az RMDSZ képviselői úgy politizáltak, mint magyarul beszélő románok, az autonómia pedig nem tárgya, hanem ürügye volt az erdélyi magyar politizálásnak. Az RMDSZ kétes játékot folytat, már egy éve hitegetnek az autonómiatervezettel, ami pedig kiszivárgott, az botrányos – mutatott rá. Az MPP letért az autonómia útjáról, a Székely Nemzeti Tanács ugyan következetesen halad az útján, de Izsák Balázs talán túl sokáig bízott meg az RMDSZ-ben, az EMNP-nek ebben a kontextusban sikerült – a Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár által kidolgozott koncepció és a karaván révén is – központi témává emelnie az autonómiát. A jelenlegi helyzetben – amikor Magyarországon egyre erősebb a nemzetpolitikai eltökéltség – az erdélyi magyar nemzeti oldal egyesítésére van szükség, ugyanakkor elengedhetetlen az egységes autonómia-képviselet, amely a Székelyföld területi autonómiája mellett zászlajára tűzi a partiumi vagy a személyi elvű autonómiát is.
Benedek Erika, a Néppárt háromszéki elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az autonómia olyan eszköz, amely minden közösség számára biztosítja a megmaradást, gazdasági felemelkedést és etnikai megbékélést hoz. Bakk Miklós szerint az autonómia a közösségi szabadság formája. Meghatározását bizonyos fokú homály fedi, de ez természetes, hiszen különféle megoldások léteznek arra, hogy a közösség maga irányítsa ügyeit. A Néppárt koncepciójának alapelve, hogy az autonómia az ország minden területi közösségének jár, illetve az aszimmetrikus regionalizmus: a régiók nem egyformán igénylik a hatásköröket, van, amelyik több jogkörrel élne, mások kevesebbel. A régiók általános működését szabályozó kerettörvény mellett statútumok szabályoznák az egyes régiók működését – ez a konvergencia a Néppárt koncepciója és az SZNT tervezete között, utóbbi ugyanis beépíthető az EMNP koncepciójába. Ami a regionális felosztást illeti, a Néppárt korábban kidolgozott erre egy tervezetet, amelynek a logikája is más, mint a többi alakulat javaslatáé: szerintük a régiókat nem megrajzolni, hanem elismerni kell a történelmi, kulturális, földrajzi sajátosságok alapján. Ezen elképzelés szerint az erdélyi nagyrégió különleges jogállású területe lenne Székelyföld.
Toró T. Tibor pártelnök az autonóm régió majdani hatásköreire tért ki, szerinte Székelyföld képes arra, hogy saját szociális, egészség-, lakásügyi, betelepedés-, adópolitikát folytasson – ehhez kellenek a saját intézmények. Toró is hangsúlyozta: nemzeti konszenzus kell az autonómia kérdésében. Az ehhez szükséges eszközök közé sorolta a Néppárt megerősödését, míg megkerülhetetlen tényező lesz, a közösség szerepvállalását – akár a polgári engedetlenség eszközeinek igénybevételével –, továbbá a nemzetpolitikai és a külpolitikai eszköztárat. A fórum végén elhangzott hozzászólások során többen felvetették a nemzeti erők egységesítésének gondolatát – az előadók hangsúlyozták: részükről adott a nyitottság, mielőbb szükség lenne erre –, a közelgő EP-választásokat, de többen utaltak a nemzetközi kontextusra, az ukrán válságra is. Bakk Miklós ez utóbbi ügyben hangsúlyozta: a magyarságnak nem az oroszok mellett kell kiállnia, hanem minden ukrajnai kisebbség mellett, Tőkés László pedig emlékeztetett: az oroszok gyarmatosítókként kerültek a volt szovjet birodalom különböző területeire, de ma a legnagyobb lélekszámú kisebbség Európában, és az jó lehet, ha az orosz hatalom kialakít egy erős kisebbségvédelmet. Az EP-választások kapcsán Tőkés arra hívta fel a figyelmet: az RMDSZ azt próbálja elhitetni, számít az, ha többen lesznek Brüsszelben, mintha a mennyiség, nem a minőség lenne a fontos, Toró pedig emlékeztetett: az RMDSZ elutasította koalícióra vonatkozó javaslatukat, ezért úgy vélte, nem érdemlik meg az újabb esélyt.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiafórum: Tőkés egyesítené a jobboldalt
Autonómia vagy politikai opportunizmus? – tette fel a kérdést kedden este Sepsiszentgyörgyön Tőkés László. Az EP-képviselő az Erdélyi Magyar Néppárt autonómiatervezetét ismertető fórumon vett részt, melyen Bakk Miklós politológus, Toró T. Tibor, a néppárt országos elnöke és Benedek Erika háromszéki elnök társaságában négy órán keresztül beszéltek aktuálpolitikai kérdésekről, a jövőképről és az autonómia megvalósulásának lehetőségeiről.
„Az elmúlt 25 év nem feltétlenül az autonómiáról, hanem az opportunizmusról, az autonómiát is magában foglaló politikai diskurzusról szólt. Gyakran megingott bennünk a bizalom, mert gyakran úgy politizáltak a választottaink, mint a magyarul beszélő román politikusok, úgy tekintettek az autonómiára, mint a román politikum" – szögezte le Tőkés László.
Az EP-képviselő szerint a néppárt kellő időben készítette el autonómiatervezetét, az önrendelkezést a társadalmi és politikai köztudat középpontjába állítva, hiszen az RMDSZ több mint egy éve ígéri a sajátját, de annak kiszivárogtatott változata „botrányos" autonómiapolitikát sejtet. „A szövetség székelyföldi autonómiatervezetének sem Székelyföldhöz, sem az autonómiához nincs köze" – jelentette ki Tőkés.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) szerinte letért az elvszerű autonómia útjáról. „Kettős kiütés történt a politikai pályán: a néppárt sem tudott feljönni, az MPP-re nem lehet számítani, ezért egyesíteni kell a nemzeti oldalt" – állapította meg az EMNT elnöke, aki szerint egységes autonómiaképviseletre van szükség, hiszen nevetséges, ha az erdélyi magyar szervezetek vezetői egymással versengenek, hogy kit fogad az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Hozzátette: Székelyföld autonómiája mellett ki kell állni a személyelvű autonómia, illetve a Partium autonómiája mellett is.
Mi döntünk a magunk dolgában
Sokféle közösség van, ezért az autonómiának sokféle meghatározása fogalmazható meg – kezdte a néppárt autonómiakoncepciójáról szóló előadását Bakk Miklós, aki közérthetően határozta meg, majd bontotta ki az önrendelkezés elemeit.
„Autonómia az, hogy mi döntünk a magunk dolgában. A »mi« a közösséget határozza meg, a »magunk dolga« a hatásköröket, a »döntés« pedig azt, hogy a létező demokratikus keretbe fel kell építenünk a magunk demokráciáját, ugyanazokkal a mechanizmusokkal, mint a többség, beleértve a törvényhozó és a végrehajtó szervet" – magyarázta a politológus.
Mint mondta, a néppárt koncepciójának alapelvei, hogy a régiókat nem Bukarestből kell megrajzolni, hanem a közösségek történelmi, kulturális összetartozását kell elismerni. A javaslatcsomagnak három eleme van: a kerettörvény, a régiók létrehozásáról szóló tervezet és a régiók saját működési statútumai, utóbbiba beilleszthető az SZNT Székelyföld-statútuma.
Fontos pontosítani a régió, illetve az ország közös ügyei közötti elhatárolódást, ahogyan azokat az ügyeket is, melyekben közösen döntenek, hívta fel a figyelmet az előadó. A költségvetési alap a fiskális föderalizmus elve alapján jönne létre, ezt svájci mintára építették be, ugyanakkor lehetőség van a szolidaritási alap létrehozására, amelybe a régiók egyformán fizetnek be pénzt, majd egymás között osztják el az összeget, a gyengébbeket favorizálva.
Bakk Miklós emlékeztetett, hogy a néppárt tervezetében sajátos a régiók területi felosztása: nem a jelenleg létező megyékből rakosgatja ezeket össze, mint a román pártok vagy az RMDSZ, amely a három megye – Hargita, Kovászna és Maros – társulása révén képzeli el a Székelyföldet, hanem a létező területi identitásokra építi rá. A tervezet ajánlat arra is, hogy milyen irányba kell elvinni az autonómiakérdésben a román–magyar párbeszédet, ez azonban akkor lehet hiteles, ha erőteljes mozgalmi háttere van, mutatott rá a politológus.
Nemzeti konszenzus kell
Toró T. Tibor a jövőképet vázolta, azt, hogy miként teheti az autonómia könnyebbé az életünket. „Most a dekoncentrált intézményeken keresztül Bukarest nyomja le a torkunkon az elképzeléseit. Lehet, hogy a fővárosban ezek működnek, de Erdélyben már nem jók" – mutatott rá a néppárt elnöke.
Toró a betelepítések veszélyére is felhívta a figyelmet, arra, hogy a többségi nemzet felvásárolja a földeket, összezsugorodik a Székelyföld élettere. Szerinte ez esetben is az autonómia az út és a megoldás, ennek eszköze a nemzeti konszenzus kialakítása, ezt várja az erdélyi szervezetektől a közösség.
„A nemzeti minimum kialakítása csak úgy lehetséges, ha közelítik egymáshoz a jövőképeket: az autonomisták és a jövőt Bukarestben elképzelők között kell megtalálják az utat. Fontos az autonómiamozgalmak erősítése, a polgári engedetlenség alkalmazása, hiszen békésen is lehet kemény lenni, például úgy, hogy a marosvásárhelyi tüntetésen lelépünk a járdáról. A nemzetpolitikai eszköz Budapesten van, és most kedvező számunkra, hiszen Orbán Viktor hajlandó konfrontálódni az autonómiáért. A külpolitikai eszköz pedig az, hogy újra és újra felhívjuk a figyelmet – különösen a jelenlegi geopolitikai viszonyok között – arra, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetét rendezni kell, hiszen Ukrajna is belülről feszül szét" – vázolta a tennivalókat Toró T. Tibor.
A négyórás fórum a több mint száz résztvevő kérdéseivel, hozzászólásaival ért véget.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

A meggyalázott Petőfi-emlékműnél tisztelgett a főkonzul
A napokban megrongált, a fehéregyházi Ispán-kútnál állított Petőfi-emlékműnél helyezett el virágot Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja.
A diplomata a gesztussal jelezte, hogy az épített örökség tiszteletben tartása és megóvása minden európai polgár feladata.
Az emlékműhöz Nicolae Şovrea, Fehéregyháza polgármestere, Tamási Károly, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, helyi tanácsos, valamint Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, a múzeum gondnoka is elkísérte a főkonzult.
Mint ismeretes, a Petőfi Sándor halálának feltételezett helyén állított emlékműre ismeretlenek fekete festékspray-vel magyarellenes, trágár feliratokat festettek. Krónika (Kolozsvár)

A forró tea prioritása
Miközben egyre erősebb kovásszá válik a különböző „egységek” között, az autonómia formái, megközelítésének módozatai, de talán maga a fogalom is képes még mindig megosztani a romániai magyarságot.
Csodálkozni azonban egyetlen pillanatig érdemes, hiszen a történelmi – közeli és közép távoli – tapasztalatok és szocializáció mellett a különböző létsorsok is nagyban „gyanúsíthatók” a szétfejlődésben.
A kommunista propaganda által elvégzett munkát sajnos ezidáig az RMDSZ politikai stratégiája sem nagyon kezdte ki. Eszerint ugyanis első körben az erdélyi összmagyarság kérdését kell megoldani, amelyen belül csupán részkérdés a Székelyföld ügye. A nézet jól azonosíthatóan azon az egységtézisen alapszik, amely az RMDSZ mint érdek-képviseleti szerv és párt számára elképzelhetetlenné teszi a politikai pluralizmust.
Márpedig az egységes fellépés imperativusa mellett aligha lehet nem észrevenni, hogy a háttérben emberi egyedek húzódnak esetenként nem a fősodorba illeszkedő nézetekkel, meggyőződésekkel. Az autonómiakérdés esetében még inkább sántít a dolog, az egyenlő lépésekben haladás itt sokkal inkább vezet a seregek demotiválásához, mint az egység megőrzéséhez.
Aki szerint mai erdélyi összmagyar szempontból nem a Székelyföld ügye a kardinális kérdés, az nagyjából azzal az éleslátással viszonyul a dolgokhoz, mint az a túravezető, aki a csapat legkörülményesebb tagjához szabja a ritmust, nem gondolva arra, hogy a célban már lobogó tűz és forró tea várhatná a lassúbbakat, ha a gyorsabbak előremehettek volna a táborhelyre.
Autonómianyelven: ha sikerül a Székelyföld számára megfelelő autonómiamegoldást kialakítani, az olyan minta lehet, amely kisugárzik a többi régióra is, mintakövetésre késztetve őket. Érvényességgel a többség-kisebbség viszonyára is. Apró jelek utalnak arra, hogy egyre többen értik a helyzetet.
A napokban több erdélyi helyszínen bukkan fel az autonómiakaraván, Nagyváradon pedig partiumi jelképek megalkotására szólítják fel a kreatív és elkötelezett embereket. Ott, ahol bizonyára még ma is sokak számára az az első kérdés: de miért lenne jó nekem a Székelyföld autonómiája?
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Erdélyt képviselve
Erdélyi körútja során csütörtökön este Székelyudvarhelyen is nyílt fórumot tartott Tőkés László európai parlamenti képviselő, Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke, valamint Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke kíséretében.
Az udvarhelyiek nagy érdeklődéssel fogadták a Küküllő Szállodában tartott rendezvényt: a jelenlévőket Nagy Pál, az EMNT udvarhelyi szervezetének elnöke köszöntötte, Szilágyi Zsoltnak adva át a szó, aki fontosnak tartotta kiemelni: az erdélyi magyarság nem pazarolhatja idejét ámításokra és szédítésekre, nagyon világosan kell haladnia az autonómia útján.
Tőkés László kifejtette: 25 évvel Temesvár után úgy látja, nem igaz, hogy csak események történtek 1989-ben. „Felkelés volt az, melyet eltérítettek. Sajnos az RMDSZ vezérkara – és itt nem a szavazóikra gondolok – kiveszi részét a múlt visszarendezéséből. Nem sikerült megbuktatni azokat, akik a múltat éltetik, és a magyarokat így visszahúzzák” – magyarázta. Szomorúnak nevezte, hogy ma már nem találni egy RMDSZ-es képviselőt vagy szenátort, aki hajlandó lenne felvállalni az autonómia ügyét és a román parlament elé terjeszteni az EMNP és SZNT autonómiatervezetét. Tőkés továbbá élesen bírálta a Magyar Polgári Pártot is, amely az RMDSZ melletti szavazásra buzdítja a magyarokat, miközben magyarellenesnek nevezik a Néppártot.
Az autonómiacsomag apropóján elmondta: Székelyföldnek nemcsak magára, hanem Dél-Erdélyre és Partiumra is kell gondolnia, hisz a magyarság erősebb, ha együtt gondolkodik és cselekszik. „Orbán Viktor a nemzeti lista révén megteremtette a magyar összefogást. Fáj, hogy vasárnap nem kérhetem az erdélyi magyarok szavazatát, de akkor is Erdélyt képviselem, ha magyarországi szavazatokkal jutok be az Európai Parlamentbe” – jelentette ki.
Kovács Eszter. Székelyhon.ro

Erdélyi politológus: európai összefüggésben kell értelmezni az Orbán-Kelemen találkozót
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Bakk Miklós erdélyi politológus szerint európai összefüggésben kell értelmezni a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közeledését, amelyet Orbán Viktor és Kelemen Hunor csütörtöki szatmárnémeti találkozója is jelez.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI-nek nyilatkozva arra emlékeztetett, hogy az április 6-i magyarországi parlamenti választáson részt vevő erdélyi szavazók túlnyomó többsége a Fideszt támogatta.
"Az erdélyi magyarok magyarországi opciója ismeretében egyértelmű, hogy a mostani kampányhajrában nagy segítséget jelent Kelemen Hunornak az Orbán Viktorral való találkozás. Ez segíti az RMDSZ-t a szavazók mozgósításában, de beleillik Kelemen Hunor elnöki programjába is, hiszen az RMDSZ elnöke megválasztásakor a Fidesszel való viszony rendezését ígérte" - magyarázta Bakk Miklós.
A politológus szerint a megosztott erdélyi politikai mezőben - amelyben korábban a Fidesz, és főleg Orbán Viktor az RMDSZ-szel szembeni radikálisabb irányzatot támogatta - a mostani szatmárnémeti találkozó az RMDSZ egyértelmű támogatásának tűnhet. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy az Orbán-Kelemen találkozót egy tágabb európai és néppárti összefüggésben kell értelmezni.
"Úgy hiszem, Orbán Viktor most azt tartja elsődlegesnek, hogy az Európai Parlamentben egy minél erősebb néppárti frakció jöjjön létre, és a frakción belül a Fidesznek minél nagyobb befolyása legyen. Márpedig az RMDSZ-képviselők alapvetően ezt a befolyást növelhetik" - állapította meg az erdélyi magyar elemző.
Bakk Miklós úgy látta, bármennyire is ambivalens az RMDSZ-elit viszonya Orbán Viktorral, az Európai Néppárton belül a két vagy három tagú RMDSZ-es csoport Orbán Európa-politikáját kénytelen támogatni. Nincs ugyanis elegendő kapacitása és befolyása arra, hogy érdemi kérdésekben független, külön utat keressen.
Bakk Miklós szerint nem annyira az RMDSZ élén történt vezetőváltás, hanem az a felismerés javította a Fidesz-RMDSZ-kapcsolatokat, hogy az a "hidegháborús viszony", amely Markó Béla RMDSZ-elnöksége végén jellemezte a két párt kapcsolatát, hosszú távon nem tartható fenn. "A konfliktus azonban túlságosan elmélyült ahhoz, hogy Markó Béla tudta volna rendezni, ezért szükség volt az RMDSZ élén történt vezetőváltásra is" - vélekedett. MTI

Az autonómia „utazósebessége”
Erdélyi összmagyar szempontból Székelyföld ügye a kardinális kérdés – tartja Bakk Miklós, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem politológia szakának tanára. Ha sikerül Székelyföld számára autonómiamegoldást létrehozni, az lesz az a minta, amely alapján ki lehet alakítani egy más régiókban is alkalmazható mintakövető magatartást.
– Számítástechnikai szakembernek tanult, aztán mi lett belőle... Hol roppant meg a hite, s váltott egy komoly szakmáról politológiára?
– Az én történetem a hetvenes-nyolcvanas évek egyik tipikus képlete. A társadalomtudományok iránt érdeklődő fiatalok akkor ritkábban választottak érdeklődésüknek megfelelő szakot, mivel a kihelyezések rendszere megnyomorította ezeket a karriereket. A műszaki pálya azonban viszonylag szabadabb utat kínált, s a társadalomtudományok és történelem iránt érdeklődő, de matematikával is jó barátságban levő diákként én is ezt a „stratégiát” alkalmaztam.
– Temesvár jó helyszínnek ígérkezett a hasonlóan széles érdeklődésű emberek számára?
– Teljes mértékben, másodéves koromtól be is kapcsolódtam a magyar kulturális diákéletbe. A diáknegyed heti egy órás magyar adást is sugárzó vezetékes rádiójának, az M Stúdiónak voltam a rovatvezetője, de nagy élmény volt számomra, a Székelyföldről érkező diák számára a kulturális-világnézeti vitafórumnak számító, idén negyvenéves Látóhatár Kör, ami egyfajta világra való nyitást, univerzalizmust kínált. Akkor alakult, az alapító nemzedékéhez tartozom. Diplomázás után 14-15 évet lehúztam a szakmában, rendszermérnökként és programozóként dolgoztam, legtöbbet Lugoson, közben szabadegyetemet szerveztem a József Attila irodalmi kör keretében, így eléggé egyenes út vezetett oda, hogy a rendszerváltás után szinte azonnal pályát váltottam.
– A rendszermérnökség és informatika már csak az egzisztencia megteremtéséhez kötődő emlék?
– Annál azért több, a rendszermérnökség és programozás ugyanis rigorózus formát adott a gondolkodásomnak. Korábban nem is gondoltam volna, hogy a programozásnak ilyen jelentős strukturáló hatása van a gondolkodásra, de ma úgy érzem, meghatározó írásaim rendszerszerűségében. A mai számítógép-programozás persze már bőven meghaladta az én akkori tudásomat, s ha most kellene visszalépnem a szakmába, nagy bajban lennék.
– Ma a Babeş-Bolyai Tudományegyetem politológia szakának tanára. Mennyi látszott ebből a karrierből, amikor 1991-ben becsapta maga mögött a lugosi számítóközpont ajtaját?
– Kevés. Szabadságot éreztem, amit ki kell használni, hogy azt csinálhassam, amit igazán szeretek. Mindenek előtt írni. Politizálgattam is, helyi önkormányzati képviselő voltam, az RMDSZ országos választmányának tagja. Az 1993-as brassói kongresszus után felálló ügyvezető elnökség politikai alelnöke, Bodó Barna aztán úgy döntött, hogy az általa vezetett politikai főosztály stratégiai osztály lesz, ahol a szövetség hosszú távú politizálását meghatározó tervezetek és tanulmányok készülnek. Ez nekem nagyon tetszett, ott is feladatot vállaltam, párhuzamosan a Hét című folyóiratnál végzett munkámmal. Nagyon gyorsan eldöntöttük, hogy az RMDSZ dokumentumain túl külön is foglalkoznunk kell az autonómia kérdésével: egyrészt tanulmányozni a különböző példákat, másrészt levonni – akár tervezetek formájában is – a ránk vonatkozó tanulságokat.
– Autonómiatervezetek ügyében lehet fejlődési trendekről, ütemről beszélni?
– Az autonómiatervezetek esetében inkább változó politikai funkciókról beszélnék, három ilyet tudok megkülönböztetni. Az elsőben, 1991–1995 között az autonómiatervezetek a politikai közösségképzés identitáselemei voltak. Mivel az RMDSZ önkormányzati modellt hirdető ernyőmozgalomként alakult meg, és viszonylag kevesek számára volt nyilvánvaló, hogy párt lesz belőle – alávetve mindazoknak a szabályoknak és kényszerűségeknek, amelyek adott politikai kontextusban meghatározzák egy párt „viselkedését” – az első tervezetek célokat, viselkedés- és beszédmódokat jelöltek ki, hogy miként kell megszólítani a közösséget: nemcsak nemzeti, hanem a politikai identitás tekintetében is.
– Szükségszerűen így kellett ennek történnie?
– Ne feledjük, hogy az RMDSZ megszületése egy diktatúra utáni pillanatnyi állapot tükre. A Ceauşescu-diktatúrából kilépő romániai magyarságnak első élménye az volt, hogy egyénként és közösségként is megvallhatja magyar identitását, és ez olyan átfogó közösségi horizontot vázolt fel, amelyen belül az autonómia problematikájának tagoltsága még nem volt látható. Emellett az alapítók elsősorban kulturális-értelmiségi elithez tartoztak, amelynek éppen a kulturális nemzetépítő koncepciók megfogalmazásában volt jártassága. Ebben az időszakban, az ernyőszervezet megalapításakor az autonómiakoncepciók tehát fontos politikai döntéshozó, ideológiai szerepet töltöttek be. Kidolgozói abban már nem voltak érdekeltek, hogy részletesen lebontsuk ezeket a koncepciókat, megvizsgáljuk, milyen konzekvenciák adódnak ezekből a közigazgatás és közpolitika terén. Tulajdonképpen innen származnak az autonómiamozgalom megkettőződésének okai is.
– És ez a „kettős látásmód” jelenti ma is a legnagyobb törésvonalat.
– Induljunk onnan, hogy ’93-ban az RMDSZ benyújtotta a kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetét – amely elvont formában megfogalmazta az autonómia keretét is –, és a parlament egyetlen mozdulattal lesöpörte ezt az asztalról. Amikor ’96-ban felmerült az RMDSZ kormányra lépése, a vezető elit felmérte – immár pártként –, hogy jobb ma egy kis közpolitikai eredmény, mint holnap egy „autonómiatúzok”. A szövetségen belül maradt egy kisebb csoport, amelynek tagjai úgy tartották, tovább kell presszionálni a román hatalmat, még alaposabban ki kell dolgozni az autonómiatervezeteket. Az erőteljesebb, pragmatikusabb szárny viszont talonba tette az ügyet, s később csak akkor vette elő, ha a szervezet politikai identitásának megerősítése szükségessé tette. Nagyjából itt zárult az első időszak. Az autonómiatervezetek második periódusa Tőkés Lászlónak és híveinek 2003-as kiválásával kezdődött. Ők az autonómia ügyének újra napirendre tűzésével nemcsak vissza akarták hozni az előző időszak félbeszakadt logikáját, hanem politikai funkciót is adtak neki: ez lett az RMDSZ elleni kritika legfontosabb fegyvere, és ez egyben a második politikai funkció is, vagyis a politikai kritikáé.
– De 2003-ban lehetett onnan folytatni, ahol a kilencvenes évek derekán valami megszakadt?
– Szerintem nem, bár részben ez történt. Csapó József ’95-ben elkészítette Székelyföld autonómiastatútumát, amellyel szemben több szakmai kifogás is megfogalmazható volt, ugyanakkor politikai képviselhetősége eléggé hamar gettósíthatóvá vált. A belső önrendelkezés elvére épített, úgy gondolta, hogy a román nemzetállam érintetlenül hagyásával, csak Székelyföldre nézve, kül- és belpolitikai nyomással elérhető Székelyföld autonómiája. A tervezet, amellyel 2003-ban a Székely Nemzeti Tanács indult, ezt a logikát képviselte, és ez alkalmas is volt egy mozgalom, az SZNT megalapozásához. Ugyanakkor azidő tájt került előtérbe a regionalizmus kérdése is, és én úgy gondoltam, hogy megerősödik ennek a politikai jelentősége. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson belül kialakított másik alternatívánk az lett, hogy a területi autonómiaelképzeléseket be kell építeni ebbe a regionalizációs kontextusba. Székelyföld autonómiáját olyan politikai alternatívaként kell felépíteni, amely Románia egészének régiós alapú modernizációját célozza, nem pedig olyan politikai törekvésként, amely lyukat akar ütni a román nemzetállam közepébe. Az aszimmetrikus regionalizmus koncepciója erre a belátásra épülve fogalmazódott meg először.
– Most akkor beszéljünk az autonómiáról keményen, székelyesen, vagy csomagoljuk be mindenféle kontextuális leplekbe? Mindkét szempontnak vannak hívei és ellenzői egyaránt...
– A politikai beszédben az autonómia fogalmát ma már nem nagyon lehet különböző szinonimákkal helyettesíteni, az erdélyi magyar vitatérben ez rögtön kritikákat szül. Ugyanakkor ebben a lecsupaszított formában, terminus technicusként nem prezentálható a román politikai közvélemény előtt, szükség van valami közvetítő fogalmi együttesre. Az autonómiatervek erdélyi képviselőinek tudniuk kell elmagyarázni a választóknak, hogy az autonómia fogalmi kontextusának beillesztése a romániai közigazgatás konceptuális rendjébe nem jelenti a terv feltétlen lefokozását. A román partnereknek pedig azt kell elmagyarázni, hogy az autonómia nem egy, az államtól idegen cél, hanem jelzője, minősítője annak a nagy közigazgatási átalakításnak, modernizációnak, amelyre Romániának tulajdonképpen szüksége van.
– Ehhez képest az emberek óriási többsége számára az autonómia továbbra is érzelmi kérdés. Az elmagyarázókban van a hiba, vagy a tömegek tudáshiányával van gond?
– Az autonómia természeténél fogva ugyanolyan homályos fogalom, mint a politika legfontosabb mozgósító jelszavai. Egyfajta jelölő, amellyel emocionális viszonyt alakítottunk ki a politikai viták szintjén úgy, hogy közben mindenki más tartalmat gondol mögéje. Hogy az autonómia tartalmát miként határozzuk meg, az politikai küzdelem tárgya is. Az autonómia fogalmának nem lesz konkrétabb tartalma, míg meg nem születnek a legfontosabb politikai kompromisszumok.
– Milyen kompromisszumokra gondol?
– Egy – ugyancsak általános – meghatározás szerint az autonómia az az eszköz, amely lehetővé teszi egy etnikai vagy más, külön identitásra igényt tartó közösségnek, hogy közvetlenül irányítsa sajátos ügyeit, miközben az átfogóbb entitásnak, az országos többségnek lehetőséget ad arra, hogy a közös érdekek fölötti hatalmat gyakorolja. A legfontosabb kompromisszum, megegyezés arra vonatkozik, hogy hol s hogyan határolhatók el a sajátos ügyek a közösektől. Ezt pedig alkotmányos szinten kell megfogalmazni. De a politikai viták szintjén a szimbólumok is fontosak, mert a szimbólumok kölcsönös elismerése lényegében a közösségek elismerését jelenti. Minden egyéb – hatáskör, jogkör, mechanizmus – folyamatosan javítható, finomítható a már működő, kölcsönös elismerésen alapuló autonómiákon belül.
– Mivel magyarázza, hogy az autonómia kérdése az erdélyi magyarságot is megosztja?
– Az autonómia kérdése politikai kérdés, és azok mindig megosztók. Az erdélyi magyarság egyetlen közös autonómiája követhetetlen cél. Nem érhető el az autonómia Székelyföld, a Partium vagy a szórvány számára is megfelelő, közös „utazósebessége”. Az RMDSZ politikai stratégiája sokáig ezen alapult: előbb az erdélyi magyarság kérdését kell megoldani, azon belül csupán részkérdés Székelyföld ügye. Én úgy gondolom, hogy erdélyi összmagyar szempontból Székelyföld ügye a kardinális kérdés. Ha sikerül Székelyföld számára autonómiamegoldást kialakítani, az lesz az a minta, amely kisugárzik a többi régióra. Valahogy úgy, ahogy Spanyolországban is történt: az egyes régiókban elért, eredményes megoldások mintakövetésre késztették a többi régiót is.
– Hogyan ítéli meg az RMDSZ-nek az Erdélyi Napló által közölt „titkos” autonómiastatútumát?
– Fontos, hogy a dolog nyilvánosságot kapott. Sok kritikai észrevételem lenne, de mégis egy pozitívumot emelnék ki: végre az RMDSZ is szembenézett a kérdés komplexitásával. A statútum szövegéből világosan kiérződik, keresik a megoldást olyan kérdésekre, mint például: mi érhető el, mi készíthető elő az alkotmányos keretek módosítása nélkül? Mikor és milyen alkotmánymódosítást kellene elérni? Mi építhető a jelenlegi regionalizációs trendre, a fejlesztési régiókra? A dilemmák tudatosításának azonban csak akkor lenne igazi haszna, ha tényleg elindulna a nyilvános vita.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Csak Szent István örök
Az országos átlagot meghaladó magyar választási részvétel esetén Kelemen Hunor lehetségesnek tartja három EP-képviselői hely megszerzését. Az RMDSZ elnöke szerint lényeges változások várhatók az őshonos kisebbségek kérdéskörének európai kezelésében.
– Nagyon zavarja az a meglehetősen intenzív facebookos ellenkampány, amely az RMDSZ bojkottálására szólít fel az EP-választásokon?
– Nem nagyon ismerem, de azért a kollégáim természetesen tájékoztattak a létezéséről.
– Önvédelemből nem kattint rá?
– Nem feltétlenül, egyszerűen vannak dolgok, amelyekkel nem foglalkozunk. Hihetetlenül fontosnak tartom az online felületeket, a közösségi portálokat, magam is rendszeresen használom őket, de úgy ítélem meg, hogy ezek csak alakíthatják, alapvetően azonban nem változtatják meg az emberek véleményét. Főleg választások esetén. Korábban természetesen akadtak esetek, amikor egy-egy kommentár nyomán pánikba estünk, de ebből már kinőttünk.
– Tavaly decemberben alacsony szintű választói hajlandóságról számolt be, az utóbbi időben viszont jóval bizakodóbban nyilatkozik. Valóban változott a helyzet, vagy egy kampány finisében egyszerűen nem lehet mást mondani?
– Akkor egy novemberi közvélemény-kutatás alapján jeleztem a növekvő euroszkepticizmust, most meg áprilisi adatok ismeretében vagyok optimistább. Európa-szerte azt tapasztalni ugyan, hogy nő az euroszkeptikus pártok támogatottsága, ám azt is, hogy a gazdasági válság legsúlyosabb éveihez képest az előző évekhez képest nőni kezdett az európai intézményekbe vetett bizalom – leginkább Kelet-Európában. Ennek több magyarázata lehet a kampánytevékenységtől az ukrajnai történésekig. Az emberek alapvető vágya ugyanis, hogy békében éljenek, mifelénk pedig azt is tudják, hogy Moszkvából többnyire nem a biztonság érkezik. Felméréseink ugyanakkor azt jelzik, hogy az erdélyi magyarok sokkal inkább hisznek az európai politikai intézményekben, mint a hazaiakban.
– A tavaly év végi alacsony „harci kedv”, illetve az azóta növekvő bizalom hogyan alakította az RMDSZ EP-kampányát?
– A kampány kezdetekor az euroszkepticizmussal, a gazdasági válsággal, az RMDSZ ellenzéki státusával kellett számolnunk, de az európai polgári kezdeményezéssel és az azt szolgáló aláírásgyűjtés halmazával is, amit aztán a folyamatok részben módosítottak. Az alapüzenet azonban változatlan maradt. Tavaly-tavalyelőtt még gyakran megfogalmazódott: érdemes volt-e belépni az unióba, jól járt-e ezzel a magyarság? Ebben a témában következetesen azt mondtuk, hogy ebben a kérdésben eleink már ezer éve határoztak. A történelmi döntést Szent István hozta meg, s bár minden korban akadtak Koppányok, igazából ezt a döntést folyamatosan megerősítették. A magyarság alapvetően soha nem gondolta újra, hogy a keresztény Európához kell-e tartoznunk vagy sem? A jelenlegi Európai Unió korántsem tökéletes, de ahogy az elődje, a szén- és acélunió is rengeteget változott, úgy az unió is jelentős változások előtt áll. Olyanok előtt, amelyek révén Európa jobban odafigyel az őshonos közösségekre, s a változásoknál, a döntéshozatalnál pedig jelen kell lenni. A mi értelmezésünk szerint így lehet összekapcsolni, hogy a magyar nemzet továbbra is a keresztény Európához tartozzon, hogy a 20. századi nagy traumáinkat orvosolni lehessen. A Kárpát-medencei magyarság szempontjából mi nem látunk más utat, nem utolsó sorban azért, mert az elmúlt fél évszázadban a jelenlegi politikai konstrukció biztosította a kontinens békéjét.
– Az alapüzenet változatlansága mellett milyen „finomhangolásokra” igyekeztek odafigyelni?
– Finomhangolásokra mindig szükség van. Ha mezőgazdaságból, vidéken élő emberekhez szólunk, elsősorban a különböző uniós támogatások „nyelvén” beszélünk velük. Ők azok, akik leghamarabb megértik, hogy fél évszázadnyi folyamatos megvonás, elrablás után most újra kapnak valamit. Kiszámoltuk, a különböző régiókban hány millió euró került az emberek zsebébe. Természetesen felmerült az a kérdés is, hogy a kelet-európai támogatások mikor érik el az uniós szintet, mi pedig el tudtuk mondani, hogy 2020-ig ez a szint eléri a jelenlegi legmagasabb nyugat-európai nívót. De ide tartoznak a különböző infrastrukturális beruházások is, amelyekre korábban nem volt igény, de nem volt pénz sem.
– Az RMDSZ kevésbé sikeres európai próbálkozásait, mint például a polgári kezdeményezés, sehol nem dörgölték az orruk alá?
– Hasonló kérdések elhangzanak, s a válaszadásban többféle megközelítés is lehetséges. Európa számos országában jól-rosszul megoldották a kisebbségek kérdését, de mindenhol folyamatosan változik a helyzet, Dél-Tirolban sem ugyanazt az autonómiát élik, mint húsz évvel ezelőtt. Ami pedig megvalósult Nyugat-Európában, annak mifelénk is meg kell valósulnia. Egy dolgot ne tévesszünk szem elől: az ötvenes években nem az őshonos közösségek problémájának megoldására jött létre az európai közösség, hanem a hadiipari kiadások ellenőrzésére. A helyzet azóta sokat változott, s a folyamatot abba az irányba kell terelni, hogy Brüsszelnek legyen hatásköre például az őshonos közösségek ügyének előre mozdításában is. Mert ha odafigyelnek az akácfákra vagy az uborkára, akkor az emberekre is oda kell figyelni.
– Öt évvel ezelőtt Tőkés László állt az RMDSZ-lista élén. Az aktuális kampányban soha, senki sem hiányolta őt a hadrendből?
– Nem, egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy rossz döntést hoztunk volna. De a kampány során nem is kérték számon ezt rajtunk. A 2009-es EP-választások óta sokat változott a világ körülöttünk – és nem jó irányba. Politikai értelemben két alkalommal is az életünkre törtek 2012-ben. Az elsőt talán még megértem, hiszen az önkormányzati választások során akár reális versenyről is beszélhetünk. A második, a parlamenti választások alkalmával megnyilvánuló magyar–magyar harc azonban racionálisan a mai napig megmagyarázhatatlan. Az emberek pedig nem azt kérdezik tőlünk, hogy mi van Tőkés Lászlóval, hanem hogy amit mi csinálunk, miért lehet jó nekik. A Tőkés-ügy már nem téma, mindenki a maga útját járja: Tőkés magyarországi párt színeiben indul, mi a romániai magyarság képviseletét igyekszünk biztosítani. Nem vagyunk versenytársak.
– Ha nem az őshonos kisebbségek, a Kárpát-medencei magyarság ügyének európai képviselete lenne az RMDSZ központi választási üzenete, akár el is fogadhatnánk, hogy a Tőkés-ügy szóra sem érdemes. Tőkés László viszont éppen ebben a kérdésben a legerősebb...
– Egyetlen pillanatig sem szeretném megkérdőjelezni Tőkés László elkötelezettségét, de most olyan választások előtt állunk, amelynek során rá nem lehet szavazni Erdélyben. Hogy utána hogyan képviseljük közösen ezeket az ügyeket az Európai Néppártban, majd kiderül. E tekintetben vélhetően a továbbiakban sem lesznek viták közöttünk. A nézeteltérések soha nem ebbőlfakadtak, hanem abból, hogya legutóbbi EP-választás óta – amelyen Tőkés László RMDSZ-listán jutott ki Brüsszelbe – pártja révén a romániai magyar politikai képviseletet akarta átvenni tőlünk.
– Sokak szerint alig érzékelhető az EP-kampány – nemcsak RMDSZ-szempontból. Kritikaként kezeli ezeket az észrevételeket, vagy a „műfaj” jellegzetességei közé tartozik?
– Inkább az utóbbihoz. Polgármester-választás alkalmával egy település apraja-nagyja valamiféle izgalomban van, közelről ismeri az érintettek viselt dolgait. Az EP-választás sokkal távolabbi történet, az emberek többsége csak az utolsó pillanatban kezd érdeklődni, vagy egyáltalán nem érdekli őket. Az áprilisi felmérések alapján – ha nem történik semmi váratlan – május 25-én a 2009-es részvételi szint, azaz 29-30 százalék várható, ami alatta marad az európai átlagnak. Ez azonban nem feltétlenül jelenti a 2009-es eredmények megismétlését is, miután a parlament létszámának csökkentésével kisebb lett Románia EP-kvótája is. Sok múlik azon is, hogy hány politikus vagy párt teljesít a bejutási szint alatt, most úgy tűnik, hogy sok töredékszavazatra számíthatunk. Ha a magyar részvétel valamennyivel meghaladja az országos átlagot, eredményesség tekintetében is hozhatjuk az öt évvel ezelőtti szintet, azaz három képviselő bejuttatását az Európai Parlamentbe.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szavazni vagy nem szavazni?
A hét végén Európai Parlamenti választást tartanak az unió területén. Erdélyben egyetlen magyar politikai erő indul e megmérettetésen, az RMDSZ, az egyre csökkenő bizalommal felruházott egykori egységes mamutszervezet, amelynek vezető- és középkáderei között alig maradtak az autonómia mellett több-kevesebb következetességgel kiálló politikusok. Az önmagából kifordult Magyar Polgári Párt az RMDSZ-t támogatja a versenyben, az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a választók lelkiismeretére bízza, hogy részt vesznek-e a szavazáson.
Soha! Soha?
Mivel az egytől egyig centralista-etatista, magyarellenességben alig különböző román pártok közül egyetlen nem akad, amely méltó lenne az erdélyi magyarság voksaira, nemzeti közösségünk tagjainak ismét annyi választási lehetősége maradt, mint 2008 előtt. Eldönthetik: részt vesznek-e a választáson és hitelesítik azt a pártot, amely mintegy húsz év késlekedés után – a brassói kongresszus 1993-ban kétéves határidőt szabott meg az RMDSZ absztrakt autonómiakövetelését, valamint program illetve alapszabályzatbeli néhány vonatkozó mondatát a jogszabályok paragrafusnyelvére lefordító úgynevezett autonómia-statútumok elkészítésére – egy éve „blablázik” az autonómiatervezetről. Amint azt a világhálón terjedő találó kisfilm dokumentáltan összefoglalta: egy év alatt tíz ígéret hangzott el ebben a témában, nulla megvalósítás mellett.
Az ésszerű, valamennyi nemzetpolitikai szempontot figyelembe vevő döntés nem könnyű, még akkor sem, ha zsigerből reagálva annak tűnne. Azokra szavazni, akik 1996 óta hitelesítik a román hatalmat, akik egyik történelmi esélyt hagyták ki a másik után, akik román versenypártot csináltak a magyar nemzeti önkormányzatból. Akik leszámoltak a kommunista rendszerrel való nyílt szembenállást képviselő hiteles politikusainkkal Király Károllyal kezdve, Tőkés Lászlóval bezárólag. Akik lassan két évtizede naftalinba tették az autonómiaprogramot, s csak akkor veszik elő, ha úgy érzik, hogy megköveteli a pillanatnyi választási konjunktúra és a szavazóbázis? Soha! – mondanánk, és joggal mondhatnánk.
A semjéni racionalitás
A másik oldalon ott van az a racionális gondolatmenet, amelyet többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes fogalmazott meg, és amelynek lényege, hogy ha az RMDSZ kiesik az Európai Parlamentből, oda nem kerül be helyette másik erdélyi magyar párt. Az Európai Parlamentben nem sok minden dől el, egyelőre a kisebbségi kérdés – tetszik ez nekünk vagy sem, de nemzetközi porondon államalkotói szerepre jogosító társnemzeti mivoltunk dacára így jelennek meg a sorsproblémáink – tagállami hatáskörbe tartozik. Ennek dacára ez is olyan fórum, amelyet a román nemzetstratégiai érdekeknek alájátszó eddigi politikával való szakítással, tudatos külpolitikával kihasználhatnánk a külső nyomásgyakorlásban. Kérdés: hajlandó és képes lesz-e valaha erre a szerepre az RMDSZ? De akár hajlandó lesz, akár nem, egyik oldalról elképzelhetjük az eltüntetésünkre törekvő román homogén nemzetállam híveinek euforikus örömét az RMDSZ kibukása esetén. Valamint azt is, hogy az erdélyi magyar közösség nagy része kollektív sikertelenségként élné meg azt, s elmaradna az idegen érdekeket képviselő álképviselet bukása okán elméletileg elképzelhető kollektív katarzis. Magyarán: jó okunk van feltételezni, hogy többen lesznek azok, akik a kibukást magyar kudarcnak fogják majd fel, mint azok, akik az RMDSZ komprádor, álmagyar politikájának kudarcaként kezelik az esetleges eseményt.
Az is tény, hogy az Európai Parlamentből való kibukás megrendítené az RMDSZ-ben jelenlegi regnáló neptuni vétetésű vezetését, s magát a szervezetet is. A parlamenti választásokon pedig nem az 5 százalékos küszöb az irányadó, hanem a 6:3-as, tehát attól sem kell félni, hogy ha egyszer 5 százalék alatt teljesít a közösség, a továbbiakban semmilyen sorsdöntő testületbe be nem kerülünk. Szépen hangzik a magyar miniszerelnök-helyettes normatív, előíró kijelentése, miszerint „Az RMDSZ-nek az a feladata, hogy a mindenkori szituációban próbálja érvényre juttatni a magyar nemzeti érdekeket”, arra a kérdésre viszont, hogy ezt tette-e a szövetség az elmúlt évtizedekben, egyértelműen nemleges a válasz. Igaza van Semjénnek abban, elvi síkon elképzelhető, hogy egy kisebbségben élő nemzeti közösséget képviselő politikai erő ne a párttáborok alapján orientálódjon, amikor kormányra lépésről dönt. A probléma a motivációban van. Az RMDSZ-elit nem a magyar szabadságprogramot, az autonómiát képviseli a kormányban a román etnokratikus akarattal szemben, hanem a nyíltan magyarellenes román politikát hitelesíti a külföld és a választók szemében.
Jelöltek és dilemmák
Másik dilemmatikus kérdéskör a jelöltek problémája. Winkler Gyula eddig nem sok vizet zavart, de nem is ártott különösebben. Hasonló, sőt, talán fokozotabb várakozásaink lehetnek Vincze Lóránttal kapcsolatban. Sógor Csaba alapvetően jól teljesített, vele továbbra is elképzelhető az autonómiaelvű együttműködés. Ha Frunda György lenne az RMDSZ-lista élén, aki külügyi kérdésekben már több ízben is leszerepelt Neptuntól Strasbourgig, az autonómiatörekvéseknek ott tett keresztbe, ahol tudott, egyértelmű lenne, hogy a nemzeti önrendelkezés híveinek távol kell maradniuk a választástól.
Így viszont a következtetés az, hogy nincs következtetés.
Mindenkinek magának kell eldöntenie: hajlandó-e szavazatával támogatni egy hiteltelen szervezetet azért, mert bejutó helyre jelölt egy autonomista politikust, vagy sem. És azt is, hogy mi nyom többet a latban: sikertelenségélménye lehet a közösségnek az RMDSZ kibukása vagy az, hogy egy ilyen bukás hozzájárulhat az erdélyi magyar közélet megtisztulásához.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elszippantanák a határ menti magyar diákokat?
„Remélem, ez csak egy téves, elhibázott nyilatkozat volt, és nem a Magyar kormány álláspontját tükrözi” – kommentálta csütörtökön a maszol.ro-nak Király András oktatási államtitkár a magyar Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak azt a kijelentését, miszerint határ menti romániai magyar diákokkal lehetne orvosolni a magyarországi iskolák krónikus létszámhiányát.
Lázár János erről kedden beszélt, Nagylakon. Azt mondta, kívánatosnak tartaná, ha a magyarországi kistelepüléseken működő óvodák átmenetileg felmentést kaphatnának a minimumlétszámot megszabó előírások alól, amíg a kormányzat családpolitikai intézkedéseinek eredményei jelentkeznek. „Meg kell vizsgálni, miként lehet biztosítani a lehetőséget arra, hogy a határ túloldalán élő magyar nemzetiségű családok gyermekeit az itteni óvodákba, iskolákba méltányossági alapon felvehessék, akár akkor is, ha nincs magyarországi bejelentett lakcímük” – idézte az MTI a budapesti államtitkárt.
Király András szerint Lázár János bizonyára nem gondolta át a javaslatát. „Egy ilyen kezdeményezés rengeteg hátsó gondolatot vet fel” – tette hozzá. Szerinte a magyarországi diáklétszámhiányra nem a határon túl, hanem Magyarországon kell megtalálni a megoldást. „Hiszen számunkra is nagy gond a létszám alatti osztályok működtetése, sok helyen kínkeservvel sikerül csak megőrizni egy csoportot vagy osztályt” – fogalmazott az oktatási államtitkár.
Király hangsúlyozta, arra kell megtalálni a magyar kormánnyal közösen a megoldást, hogy a romániai magyar diákok a gyerekek a szülőföldjükön maradva tanulhassanak, mert a kisebbségek számára megtartó erő az oktatás, ami a társadalomba való beilleszkedést és fejlődést biztosítja. „Egy olyan országban, ahol másfél milliós kisebbség él, a maga saját kiépített oktatási struktúrájával, óvodától egyetemig kiépített beiskolázási rendszerrel, ott van lehetőség a fejlődésre, társadalmi beilleszkedésre. Tehát értelemszerűen nem szabad a magyar diákokat kiemelni a szülőföldjükről” – magyarázta.
Az államtitkár felidézte az aradi pedagógusi éveiben szerzett negatív tapasztalatait. Emlékeztetett arra, hogy a ’90-es években Arad megyéből nagy számban mentek át a diákok Magyarországra tanulni. „Ha valaki elmegy, nem biztos, hogy visszajön a szülőföldjére” – mondta Király.
Kérdésünkre kifejtette: adminisztratív és jogi akadálya a külföldön tanulásnak nincsenek. Az államtitkár azonban már nem tudott információkkal szolgálni arról, hogy a magyar törvények szerint milyen állami támogatást kapnak a külföldi gyerekek. Azt pedig határozottan állítja, hogy egyi dőben, párhuzamosan két országban nem lehet részt venni a közoktatásban, mert ez törvényt sért.
Elterjedt az „átiratkozás”
Az aradihirek.ro hírportál szerint az Arad megyei oktatási intézmények vezetői az utóbbi években már szembesültek azzal, hogy nemcsak a román (vagy a más tannyelvű, például német) iskolák elszippantó ereje nagy a magyar családok gyerekei körében, hanem egyre többen közeli magyarországi települések iskoláiban folytatják tanulmányaikat, főleg a nyolc általános elvégzése után. Arad megyében leginkább a Körös-közben elterjedt az „átiratkozás”.
Bár még nem ez az általános, de a tendencia növekvőben van, és az amúgy is létszámhiánnyal küszködő magyar oktatási intézményeknek szembe kell nézniük egy újabb kihívással – mondta a portálnak Hadnagy Dénes kisiratosi iskolaigazgató, a megyei RMDSZ beiskolázási kampányfelelőse. maszol.ro

Május 25-én minél nagyobb számban menjünk el szavazni! – Kelemen Hunor és Orbán Viktor üzenete a magyarokhoz
Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes csütörtökön délelőtt Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével, Magyarország miniszterelnökével találkozott Szatmárnémetiben. A zártkörű tárgyalásokat követő sajtónyilatkozatban a két politikus leszögezte: „A mai nap közös üzenete az, hogy a magyar emberek menjenek el minél nagyobb számban szavazni május 25-én”.
„Az európai parlamenti választások fontosságáról nem győztünk eleget beszélni, hiszen az elkövetkező időszakban változások következnek az Európai Unióban, és nem mindegy, hogy ezeket a változásokat egyrészt kik generálják, másrészt azt szeretnénk, ha mi is jelen lehetnénk akkor, amikor változnak a dolgok. Az európai parlamenti választásokon élni kell a szavazati joggal azért is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének a rendezése is váljon uniós hatáskörré” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes a megbeszéléseket követően. Orbán Viktor miniszterelnök elmondta: „Több oka is van annak, hogy ma itt találkoztunk, a legnyilvánvalóbb a vasárnapi európai parlamenti választások, hiszen ezen az RMDSZ és a Fidesz–KDNP egymást kölcsönösen támogatják, hiszen túl azon, hogy magyarok vagyunk, ugyanahhoz az európai politikai családhoz is tartozunk. Kiélezett küzdelem körvonalazódik az európai néppárt és az európai szocialisták között, éppen ezért a Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős Európai Néppárti frakció legyen a következő 5 évben is. Ez csak akkor sikerülhet, ha mind a Fidesz, mind az RMDSZ jó eredményeket ér el, ehhez, pedig arra van szükség, hogy a magyar emberek menjenek el szavazni”.
A megbeszélésen a felek az RMDSZ és a Magyar kormány közti együttműködés folytatásáról, a román-magyar kormányközi kapcsolatok erősítéséről is tárgyaltak. A felek leszögezték: közös érdek az, hogy stabil és erős kapcsolat legyen Magyarország és Románia között.
A kétoldalú találkozón az RMDSZ küldöttségét Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes vezette, jelen volt Bíró Rozália, az SZKT elnöke, az RMDSZ Bihar megyei szenátora, Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár Megyei Szervezetének elnöke, Szatmár megyei szenátor, Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke, a szatmári 2-es körzet parlamenti képviselőjelöltje, valamint Nagy Zoltán, a szövetségi elnök kabinetigazgatója. A magyarországi küldöttséget Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Magyarország kormányfője vezette, jelen volt Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, Hídvégi Balázs, külgazdaságért és nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, valamint Nagy János, a miniszterelnök kabinetigazgatója.
RMDSZ közlemény. Erdély.ma

Segítik egymást (Orbán–Kelemen találkozó)
Az EP-választásokon az RMDSZ és a magyar kormánykoalíció kölcsönösen segíteni és támogatni fogja egymást – jelentette ki Orbán Viktor magyar kormányfő, a Fidesz elnöke tegnap Szatmárnémetiben, és szavazásra szólította fel az anyaországi és a romániai magyarokat. Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón kifejtette: a Fidesz és az RMDSZ azt akarja, hogy az európai parlamenti választásokon az Európai Néppárt nyerjen, és ez csak akkor valósul meg, ha a két párt nagyon jó eredményeket ér el a vasárnapi választásokon.
Orbán szerint Európa jövője nagyon sokban függ majd az EP összetételétől, és hangsúlyozta: mind a Fidesz és a magyarországi keresztény-demokraták, mind az RMDSZ azt akarja, hogy az Európai Néppárt határozza meg az európai politikát.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt szeretné, ha a jövendőbeli EP-ben és néppárti frakciójában jelen levő magyarok erős nyomot hagynának az Európai Unió hatásköri módosításain, a változtatásokat pedig a Néppárt tagjai irányítsák, befolyásolják. „Az európai parlamenti választások fontosságáról nem győztünk eleget beszélni, hiszen az elkövetkező időszakban változások következnek az Európai Unióban, és nem mindegy, hogy ezeket a változásokat egyrészt kik generálják, másrészt azt szeretnénk, ha mi is jelen lehetnénk akkor, amikor változnak a dolgok. Az európai parlamenti választásokon élni kell a szavazati joggal azért is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése is váljon uniós hatáskörré” – nyilatkozta. Ezért fontos, hogy a magyarok minél nagyobb számban menjenek el választani május 25-én Magyarországon és a határain kívül is. A találkozón az is elhangzott, hogy a magyar kormányfő és a romániai magyar miniszterelnök-helyettes együtt szeretné tovább erősíteni a román–magyar kapcsolatokat, és ebben kiemelkedő szerep hárul az RMDSZ-re. A két fél ugyanakkor kiemelt figyelmet fordít a gazdasági együttműködésre, továbbbá a romániai magyar oktatásra, ezen belül a magyar nyelvű szakoktatásra. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orbán Szatmáron: a magyar emberek menjenek el szavazni
A Magyarországon és Romániában egyaránt május 25-én, vasárnap rendezendő európai parlamenti választáson való részvételre buzdította a magyarokat csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Szatmárnémetiben.
A két politikus a Római Katolikus Püspökségen folytatott zártkörű megbeszélést követően nyilatkozott a sajtónak. Orbán Viktor elmondta, a találkozó legnyilvánvalóbb oka a vasárnapi megmérettetés, e téren ugyanis a Fidesz–KDNP és az RMDSZ egyaránt abban érdekelt, hogy Európa jövőjét az európai néppárti politika határozhassa meg a következő öt évben.
„Az RMDSZ és a Fidesz–KDNP egymást kölcsönösen támogatják, hiszen túl azon, hogy magyarok vagyunk, ugyanahhoz az európai politikai családhoz is tartozunk. Kiélezett küzdelem körvonalazódik az Európai Néppárt és az európai szocialisták között, éppen ezért a Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős néppárti frakció legyen a következő öt évben is. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha mind a Fidesz, mind az RMDSZ jó eredményeket ér el, ehhez pedig arra van szükség, hogy a magyar emberek menjenek el szavazni” – szögezte le a Fidesz elnöke. A kormányfő hozzátette: ezt a választást „mi, európai néppártiak meg akarjuk nyerni”.
Kató szavazásra szólít
A vasárnapi EP-választáson való részvételre buzdít Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egyházi vezető közleményében rámutat: bár az uniós csatlakozás „távolról sem hozta meg a remélt változásokat”, a kiábrándultság ellenére is szükséges részt venni az európai parlamenti választáson.
„Ha hiszünk abban, hogy 0,1 százalék esélye van a változásnak, akkor ezt épp mi adhatjuk hozzá. Gyorsan változó világunkban ha valahol nem vagyunk jelen, hamar leírnak és elfelejtenek bennünket” – fogalmazott Kató Béla.
Kelemen Hunor közölte, az európai parlamenti választások fontosságáról nem lehet eleget beszélni, hiszen az elkövetkező időszakban változások következnek az Európai Unióban. A kormányfőhelyettes szerint nem mindegy, hogy ezeket a változásokat kik generálják. „Másrészt azt szeretnénk, ha mi is jelen lehetnénk akkor, amikor változnak a dolgok. Az európai parlamenti választásokon élni kell a szavazati joggal azért is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének a rendezése is váljon uniós hatáskörré” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Egyébként a zártkörű megbeszélésen a felek az RMDSZ és a Magyar kormány közti együttműködés folytatásáról, a román–magyar kormányközi kapcsolatok erősítéséről is tárgyaltak. A szövetség tájékoztatása szerint Orbán és Kelemen közös érdeknek nevezte, hogy stabil és erős kapcsolat legyen Magyarország és Románia között.
A megbeszélésen jelen volt Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, Hidvéghi Balázs külgazdaságért és nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, valamint Nagy János, a miniszterelnök kabinetigazgatója is.
Az RMDSZ részéről többek közt Biró Rozália Bihar megyei szenátor, Pataki Csaba szenátor, a szövetség Szatmár megyei szervezetének elnöke vett részt a tárgyaláson. Orbán látogatása azzal is összefügghet, hogy az EP-választásokkal egy időben, vasárnap időközi parlamenti választást is szerveznek a szatmárnémeti 2-es körzetben, ahol Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke is képviselői mandátumra pályázik.
Bakk Miklós: Orbán Viktor segített a szövetségnek
Bakk Miklós politológus szerint európai összefüggésben kell értelmezni a Fidesz és az RMDSZ közeledését, amelyet Orbán Viktor és Kelemen Hunor csütörtöki szatmárnémeti találkozója is jelez. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: az erdélyi magyarok magyarországi opciója ismeretében egyértelmű, hogy a mostani kampányhajrában nagy segítséget jelent Kelemen Hunornak az Orbán Viktorral való találkozás.
Úgy véli, ez segíti az RMDSZ-t a szavazók mozgósításában, de beleillik Kelemen Hunor elnöki programjába is, hiszen az RMDSZ elnöke megválasztásakor a Fidesszel való viszony rendezését ígérte. Bakk Miklós szerint a megosztott erdélyi politikai mezőben – amelyben korábban a Fidesz, és főleg Orbán Viktor az RMDSZ-szel szembeni radikálisabb irányzatot támogatta – a mostani szatmárnémeti találkozó az RMDSZ egyértelmű támogatásának tűnhet.
Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy az Orbán–Kelemen találkozót egy tágabb európai és néppárti összefüggésben kell értelmezni. „Úgy hiszem, Orbán Viktor most azt tartja elsődlegesnek, hogy az Európai Parlamentben egy minél erősebb néppárti frakció jöjjön létre, és a frakción belül a Fidesznek minél nagyobb befolyása legyen. Márpedig az RMDSZ-képviselők alapvetően ezt a befolyást növelhetik” – állapította meg a politológus.
Kettős mércével méri az RMDSZ a korteskedést
Olyan kampánytámogatást fogad el most az RMDSZ a magyar kormányfőtől és a Fidesztől, amely miatt nemrég még elmarasztalta az anyaországi pártot. A Romániában korábban rendezett parlamenti, helyhatósági és EP-választások alkalmával a szövetség élesen bírálta a Fidesz vezetőit amiatt, hogy az EMNP és az MPP jelöltjeinek kampányoltak.
A 2012-es önkormányzati megmérettetésen kialakult hármas magyar verseny idején Frunda György akkori szenátor Magyarország alkotmányának megsértésével vádolta Kövér László házelnököt és Németh Zsolt államtitkárt. Frunda azzal indokolt, hogy a fideszes politikusok a polgáriakat és a néppártot támogatták, miközben szerinte a magyar alaptörvény kimondja, hogy a kormánynak a határon túli magyarság választott képviselőit kell támogatnia.
Az RMDSZ miniparlamentjének tekintett SZKT 2012 májusi ülésén többen is felvetették egy határon túli párt magyarországi bejegyzését, válaszul arra, hogy a Fidesz több politikusa részt vett az erdélyi választási kampányban. Amikor a 2007-es EP-választáskor Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz teljes mellszélességgel kiállt a függetlenként induló Tőkés László mellett, Markó Béla akkori RMDSZ-elnök sérelmezte, hogy a magyarországi alakulat „megszegte a be nem avatkozás elvét, és magyar belpolitikai jelentőséget adott az erdélyi választásoknak”. Krónika (Kolozsvár)

Folytatnák a magyar műemlékek felújítását
A 2012-be elkezdett műemlék-felújítási munkálatok folytatásához próbál pénzt szerezni a júliusi költségvetés-módosításkor a művelődési minisztérium, közölte csütörtökön Sepsiszentgyörgyön Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár.
Emlékeztetett, hogy 2012-ben, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök miniszteri mandátuma alatt száz magyar műemlék felújítását kezdték el, azonban a következő kormány 90 százalékban kiseperte ezeket az országos helyreállítási tervből, azok is, amelyek maradtak, csak elenyésző összegű támogatásban részesültek. Gigel Sorin Știrbu korábbi, nemzeti liberális párti művelődési miniszter a mandátuma lejárta előtt aláírta az országos helyreállítási tervet, ezért kell megvárni a költségvetés-módosítást, magyarázta Hegedüs Csilla.
Két évvel ezelőtt a kulturális tárca 55 millió lejt fordított örökségvédelemre, tavaly viszont mindössze 13 millió lejt utaltak ki a célra. „A magyar projekteket kiseperték, de a románokat sem támogatták. Jövőtől legalább akkora összeget szeretnénk erre a célra fordítani, mint 2012-ben” – magyarázta az államtitkár.
Példaként a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár felújítására vonatkozó egymillió eurós projektet említette. Mint mondta, 2012-ben egymillió lejt hagytak jóvá a kivitelezésre, ám tavaly csupán elenyésző összeget kapott, idénre pedig csupán százezer lejt utalt ki a munkálatra a korábbi miniszter. „Százezer lejjel nem lehet semmit kezdeni, ezt a költségvetés-módosításkor pótolni kell. Ha ilyen ütemben halad a felújítás, hetven év alatt sem érünk a végére” – mutatott rá Hegedüs Csilla.
Az államtitkár emlékeztetett, hogy Erdély-szerte nagyon sok jó projekt indult, mint például a székelyudvarhelyi Székely támadt-vár restaurálása, melynek terveit a minisztérium finanszírozta, és hozzáértők kezdték el a helyreállítását. De példaértékű a nagyváradi vár uniós pénzből való felújítása, vagy az erdőszentgyörgyi kúria helyreállítása, mutatott rá, melyet a közösség számára renovál az önkormányzat.
Hegedüs Csilla arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2010–2012-es időszak, amikor az RMDSZ vezette a kulturális minisztériumot, arra is jó volt, hogy a politikusok is rádöbbenjenek arra, mennyire fontos az erdélyi emberek számára az épített örökség.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Corlățean: Románia nem ért egyet Orbán Viktorral az autonómia ügyében
Románia nem ért egyet azzal az állásponttal, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök képvisel az autonómia ügyében – jelentette ki Titus Corlățean román külügyminiszter egy televíziós interjúban, amelyet pénteken idézett a bukaresti sajtó.
A román közszolgálati televízió (TVR) műsorvezetője azzal vezette fel a témát, hogy a „frissen újraválasztott magyar kormányfő területi autonómiát szeretne a Kelet-Közép-Európában élő minden magyarnak”. A csatorna egy összeállításban idézte fel, hogy Orbán Viktor több ízben kiállt a kárpátaljai magyarok autonómiája mellett. A TVR azt állította: a magyar kormányt a „szélsőséges Jobbik” is támogatja.
Corlățean válaszában először üdvözölte azt, hogy Orbán Viktor erőteljes, stabil együttműködést szorgalmazott a magyar és román kormány között, amikor csütörtökön Kelemen Hunorral, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettesével, az RMDSZ elnökével találkozott.
Corlățean azt is megemlítette, hogy ugyanaznap ő maga a román–magyar kapcsolatok „pozitív részének”, a stratégiai partnerség gazdasági vonulatának fejlesztéséről beszélt a bemutatkozó látogatásra érkező bukaresti magyar nagykövettel.
A román külügyminiszter ezt követően utalt vissza Orbán Viktor korábbi nyilatkozataira és rámutatott: nem újdonság, hogy Románia nem ért egyet az etnikai alapú autonómiákkal, és ezek nem elfogadott „európai szabványok”. Megjegyezte: ezzel ellentétben a Kárpátalján élő több tízezer román nem „elkülönülést” kér, hanem Európában általánosan elfogadott oktatási, nyelvi jogokat, azt hogy tartsák tiszteletben nemzeti identitásukat.
„Ezek a nyilatkozatok (Orbán Viktor nyilatkozatai) elégedetlenséget szültek mind az ukrán kormány részéről, mind egyes európai fővárosokban, mind Washingtonban. Az ilyen állásfoglalások nem segítenek olyan feszült helyzetben, amikor az ukrán állam stabilitásában, európai, demokratikus fejlődésében vagyunk érdekeltek. Mert egy stabilabb, európaibb és demokratikusabb Ukrajnával mi, a bukaresti kormány is másképp tárgyalunk azon természetes, átlátható és legitim érdekünkről, hogy az Ukrajnában élő románok megőrizhessék identitásukat” – mondta Titus Corlățean román külügyminiszter.
MTI. Székelyhon.ro

Ponta szerint az RMDSZ autonómiaterve csak kampányfogás
Victor Ponta román miniszterelnök az RMDSZ kampányfogásának nevezte a Székelyföld területi autonómiájának tervét a Maros megyei Szászrégenben tett pénteki látogatásán – közölte az Agerpres hírügynökség.
A miniszterelnök hozzátette, a koalíciós együttműködés során soha nem vetődött fel ez a téma, az RMDSZ soha nem kérte az autonómiát. Victor Ponta az RMDSZ „politikai projektjeként” jellemezte az autonómiát, és meggyőződését fejezte ki, hogy „a dolgok a természetes rendjük szerint" haladnak tovább.
„Milyen Székelyföldjük van maguknak itt Szászrégenben? Én nem is hallottam ilyesmiről. A helyzet a következő: Románia minden itt lakó hazája: románoké, magyaroké, németeké és a többieké. Másodsorban én az együttélésben hiszek, nem a konfliktusban. Ők (az RMDSZ) is választási kampányban vannak. Soha még csak fel sem vetődött ez a kérdés (az autonómia), soha nem kértek effélét tőlünk” – idézte az Agerpres a miniszterelnököt.
Victor Ponta azt is hozzátette, hogy az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a Hargita megyei származású Mircea Duşa védelmi minisztert tekinti a főtárgyalónak.
A román kormányfő ugyanakkor veszélyesnek tartotta Orbán Viktornak az ukrajnai magyar autonómiára vonatkozó kijelentését, és örömét fejezte ki, hogy nemcsak Románia, hanem más államok is tiltakoztak ellene.
„Lengyelország, Szlovákia és az egész világ reagált a kijelentésre és felhívta Orbán úr figyelmét arra, hogy olyan körülmények között, amikor mindannyian küszködünk, hogy a keleti agresszió ellenére egyben tartsuk Ukrajnát, nagy baj lenne a másik oldalon is kést döfni a hátába. Nem változnak az európai szabályok, nem változnak a határok, és ebben a tekintetben Orbán urat leszámítva, talán valamennyi európai vezető egyetért” – jelentette ki Victor Ponta román miniszterelnök a Maros megyei Szászrégenben tett látogatásán. Székelyhon.ro

UKRÁNVÍZIÓ Markó Ukrajnáról és a szakállas nőről írt
Az egyéni szabadságjogok liberális értelmezése és a kollektív jogok görcsös elutasítása közti ellentétére is reflektál a politikus a hvg.hu-n megjelent írásában.
Az ukrajnai helyzet kapcsán az egyéni és kollektív jogok európai helyzetéről ír Markó Béla a hvg.hu-n megjelent véleményanyagában. A politikus az Eurovíziót megnyerő „szakállas nő” esete kapcsán figyelmeztet: a helyzet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik, ezért nem lehet kijelenteni, hogy „a mai Európa a tolerancia földje, vagyis mindenfajta kizárólagosság, szélsőség, fundamentalizmus tagadása tulajdonképpen.”
A dolgok fekete-fehérre egyszerűsítésére példaként az ukrajnai helyzetet is felhozza: “Ami ugyanis ma Ukrajnában történik, és ami ezzel kapcsolatosan a brüsszeli és washingtoni vezetők részéről elhangzik, az engem nem győz meg arról, hogy egyébként minden nagyon jó, minden nagyon szép, csak az orosz szoldateszka éppen rágyalogolt a sokszáz esztendős európai pázsitra.”
“Mi saját bőrünkön tapasztaltuk azt az elkeserítő ellentmondást, ami az egyéni jogok tényleg felemelő – lásd Dalfesztivál –, tényleg rendkívül liberális értelmezése és a kollektív – etnikai, nemzeti – jogok görcsös elutasítása között immár huszonöt esztendeje újra meg újra megmutatkozik. Helyi, regionális (úgymond: kárpát-medencei), de összeurópai nyavalyáink magyarázata is talán éppen ez. Képtelenek vagyunk az egyéni és közösségi szabadságjogokat együtt szemlélni” – figyelmeztet.
“Az elmúlt száz-százötven esztendőben valahányszor Európa vak volt és süket az etnikai sérelmekre, valahányszor a szőnyeg alá seperte ezeket a problémákat, baj lett belőle. Mint ahogy most is baj van. Az orosz erőszakkal szemben végül is mi a brüsszeli és washingtoni megoldás? Mi a válasz a felmerülő kérdésekre? Egyelőre én annyit hallok ebből, hogy minden rendben van úgy, ahogy van. Tehát ne nyúljunk hozzá, mert veszélyes! Jó, de ha semmi módon nem nyúlunk hozzá, és semmit sem változtatunk, az nem veszélyes?” – teszi fel a kérdést a politikus, aki szerint az a megközelítés is rossz, amely Ukrajnát a nyugati demokrácia és keleti zsarnokság ütközőzónájának tekinti, mert ha ezt elfogadjuk, “teljesen kritikátlanul kell odaállnunk egy olyan álláspont mellé, amelyen bizony szerintem nagyon is van kifogásolni való”.
Markó felrója az amerikai és az európai vezetőknek, hogy nem beszélnek arról, hogy “a 48 milliós Ukrajnában élő, a hivatalos adatok szerint is majdnem 10 millió (de ha az anyanyelvi hovatartozást veszem, ennél jóval több) orosz helyzetét valamiképpen rendezni kellene. Mellesleg, nemcsak az oroszok, hanem a hozzájuk képest elenyészőnek tűnő más etnikai közösségek, köztük a magyarok, románok helyzetét is.”
A politikus megemlíti, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió mostani tettetett közönye a nyelvi-nemzeti identitást érintő ügyekben nem volt jellemző a kilencvenes évek elején, amikor “részben biztonságpolitikai megfontolásokból, de meggyőződéses demokrácia-exportőrökként is, emisszáriusok járták a régiót, többek közt Romániát is, és a volt Jugoszláviában zajló szörnyűségek visszfényével az arcukon, próbáltak „pacifikálni” minket.” Markó szerint már a jugoszláv háború előtt, a volt szovjet tagállamokban fellángoló etnikai konfliktusok jelezték: a térségben nemcsak ideológiai, hanem etnikai rendszerváltásra is szükség van, a kommunizmus megszűnt, ám a helyét a nemzeti őrület foglalta el, és erre “éppen nálunk Romániában Marosvásárhely 1990-es márciusa volt talán a legelső vészjelzés.”
A szerző nem hiszi, “hogy éppen az oroszoknak kellene leckét adniuk kisebbségpolitikából bárkinek, például az ukránoknak, a gond az, hogy ennek a fordítottja sem igaz. Nemhogy az ukrán nacionalistáknak, hanem az őket éppen valamilyen rövidtávú érdekből támogató Brüsszelnek vagy Washingtonnak sincs ma semmiféle morális alapja, sajnos, másokat leckéztetni azzal kapcsolatban, hogy miképpen kell megoldani az identitáris problémákat. Az Európai Unió legnagyobb, immár legalább két évtizedes mulasztása, hogy álságos módon a tagállamokra, illetve az erőtlen Európa Tanácsra bízza az etnikumközi viszonyok rendezését.”
Markó elutasítja azt a retorikát, amely úgy viszonyul az etnikai kérdéshez, hogy “előbb építsünk fel egy stabil demokráciát, és utána majd ezekkel a részletkérdésekkel is foglalkozunk”, és erre példaként az ukrán nyelvtörvény eltörlését hozza fel.
Úgy véli, “itt lett volna a kiváló alkalom, hogy Brüsszel és Washington is bebizonyítsa, sokszorosan többet, jobbat, érvényesebbet tud mondani a nemzetiségi kérdés megoldásáról, mint Moszkva, és esetleg azt is meg tudja magyarázni, hogy mi a különbség Koszovó és a Krím-félsziget között, mert van ilyen különbség természetesen, legalábbis ami az elszakadás előzményeit illeti.” Ehelyett még nyilatkozatok szintjén is kevés és késői az, amit ígértek. Ennek fényében az RMDSZ volt elnöke kijelenti: “Szemléletváltásra van szükség, vagy legalább „visszaváltásra”: oda, ahol a kilencvenes évek közepe táján tartottunk.“
Markó felteszi a kérdést: „Hogyan higgyünk még egy demokratikus nemzetközi akaratban – márpedig ebben hinnünk muszáj –, ha Ukrajnában itt is, ott is fellángol az etnikai konfliktus, és erről a nagyvilág csak annyit tud mondani, hogy csúnyák az oroszok. (…) Amit helyeselhetünk ugyan, de ebben a történetben végül is ki a szép? És melyik nacionalizmust vagy fundamentalizmust kellene nekünk szeretni? Attól tartok, hogy mifelénk a pokolba vezető út is csupa demokratikus szándékkal van kikövezve. S ha odaérünk, akkor már fölösleges lesz azon vitatkozni, hogy ukránul beszél-e az ördög vagy oroszul.”
Cikke zárásaként a politikus az EP-választások romániai vonatkozására is kitér. A román pártok kampányretorikája – főként a PSD “Mândrii că suntem români” szlogenje – kapcsán kijelenti: „Romániában nem „osztották el” egymás között a nemzeti kérdést a politikai pártok, ez nem jobboldali vagy baloldali attribútum, hanem ki ahol éri, ott nyúl hozzá. Ezelőtt néhány évvel még talán azt mondták volna: „büszkék vagyunk, hogy európaiak vagyunk”.” Transindex.ro

Ott kell lenni, ahol a változás történik
A május 25-i választás kampányának hajrájához közeledve kértük kolozsvári irodájában az RMDSZ elnökét, KELEMEN HUNORT némi helyzetértékelésre, kitérve az ukrajnai helyzetre, az euróbevezetés céldátumára, s a szatmári időközi parlamenti választás furcsa előzményeire. Simon Judit és Szűcs László interjúja.
Mit gondol a mostani kampányról, akár a korábbiakkal összevetve, mennyire szól az EP-ről, illetve mennyire másról?
Hónapokkal ezelőtt azt érzékeltük, valamiféle kiábrándulás van az Európai Unióból, ezt tükrözték a tavalyi közvélemény-kutatások is. Ennek talán legfőbb oka, hogy az elvárások nagyok voltak, a gazdasági válság a romániai csatlakozás után rögtön megviselte az Európai Uniót, és megviselte Romániát is. Ugyanakkor azt is látják az emberek, hogy nagyon sok helyen olyan fejlesztések voltak uniós pénzekből, amit saját költségvetésből, országos költségvetésből ennyi idő alatt biztos nem tudtak volna megcsinálni. Az emberek ezt már kezdik megérteni. Érdekes, hogy tavaly novembertől idén áprilisig, amikor készült egy újabb felmérés, azt látjuk, hogy növekedett a bizalom az Európai Unióban. Ebben sok minden közrejátszik, a magyarázatát aligha tudnánk egy bővített mondatba belefoglalni, de azzal is összefügg, hogy az elmúlt hónapokban hangsúlyosan beszéltünk az Európai Unióról, arról, hogy az az opció, amelyet Románia és az RMDSZ már 90-ben meghozott, hogy az európai nemzetek közé kell tartozni, az európai közösséghez, unióhoz kell csatlakozni, helyes döntés volt. Nincs más út, nincs más lehetőség. A II. világháború óta a nyugati országok, az európai közösség, a Szén és Acél Közösség, majd az Európai Közösség, később az Európai Unió ennek a kontinensnek – leszámítva a Balkánt, az orosz befolyást a keleti részen – békét és viszonylagos jólétet tudott biztosítani. Nem voltak emberáldozatot követelő konfliktusok nemzetek között, országok között. Ez a legfontosabb, hiszen az emberek arra vágynak, hogy békében, biztonságban éljenek, az életüket meg tudják tervezni. Ezt az Európai Unió tudta nyújtani, s az a helyes döntés, hogy ha valami nem működik az Unión belül, azt kell korrigálni. Vannak dolgok, melyek nem működnek, ezért ott kell lenni, ahol a változás történik. Mert ugyan igaz, nem azért jött létre, hogy a nemzeti közösségeknek, kisebbségeknek a sorsát rendezze, de igenis elérkezett az a pillanat, amikor erre is oda kell figyelnie. Fontos kell legyen az a 60 millió ember, akik valamilyen etnikai, nyelvi, vallási közösséghez tartoznak, az őshonos közösségekről beszélek. Ott kell lennünk, hogy amikor a változások történnek, akkor a szavunkat hallassuk és tudjunk partnereket szerezni, hogy az Európai Unió ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon, a Bizottság a tagállamok számára valamiféle követendő normát írjon elő. Ezt próbáljuk megmagyarázni ez embereknek, akik 90 százaléka soha nem kérdezett meg minket ebben az időszakban, hogy mi van Băsescuval, mi van Pontával, miért szidják egymást? Mindig arról kérdeztek, mi van a munkahelyekkel, az infrastruktúrával, az autonómia-tervezetünkkel, mi van a kulturális autonómia tervezettel, mi van beruházásokkal, a MOGYE-vel? Nem az a legfontosabb problémájuk, amit a politikusok bután gondolnak, s az újságírók jelentős része bután gondol, hogy az embereknek az a fontos, ahogy a politikusok egész nap egymást szidják. Ez a nagy többséget teljesen hidegen hagyja, kiábrándítja a politikából.
Új eszközöket, új módszereket kell találni, azon kívül, hogy az emberekhez el kell menni. Hiába várod egy irodában, hogy megkeressenek, és elmagyarázod, hogy mi a helyzet. A fiatalokkal kapcsolatosan látjuk, ha a közösségi médiát nem használod, mindazt, ami az internet által adott, nem tudsz eljutni hozzájuk. Vagy ha azt gondolod, elég megszervezni egy koncertet, amelyre eljön néhány ezer ember, s az mind a te szavazód, akkor rossz úton vagy. Jól érzik magukat, főleg, ha ingyen van, de másnapra annak a társaságnak a fele rég elfelejtette, hogy választások lesznek és esetleg arra szavazzon, aki meghívta. A 90-es években működtetett technikák ma már nem működnek.
Lehet szerepe az EU felé fordulásban az ukrajnai válságnak?
Nem annyira, mint ezt a sajtó sugallni próbálja, vagy egy-egy politikusi nyilatkozatból le lehetne szűrni. Romániát közvetlen veszély nem fenyegeti. A térségben mi az orosz befolyási övezet peremén vagyunk, akárcsak Magyarország, Lengyelország, a balti államok. Amit én tapasztalok és nem csak az erdélyi magyarok körében, hanem általában Romániában, hogy az oroszok iránti bizalmatlanság – nem mondok oroszellenességet, nem szeretnék ilyen kategorikusan fogalmazni – nagyon erős még most is, és ennek megvannak a maga okai. Oroszország, majd a Szovjetunió ennek a térségnek soha nem a szabadságot hozta el, soha nem a jólétet, a biztonságot, hanem a kiszolgáltatottságot, az alárendeltséget, a diktatúrát, a kommunizmust, a Gulágot. Az emberek ezt nem felejtették el, még az én nemzedékem sem, amely a kommunizmus végén szocializálódott, de az orosz, szovjet befolyást közvetlenül nem érezte úgy, mint szüleink, nagyszüleink nemzedéke. Ennek ellenére mindenki tudja, érzi, hogy nem onnan jön stabilitás, a fejlődés, a biztonság.
Azért ez nem feledtetheti az Ukrajnában meglévő idegen- és kisebbségellenességet.
Egy dolog biztosan látszik: a nyugat-ukrajnai, demokratikusnak tűnő politikai mozgalmak hihetetlenül nacionalisták, hogy mennyire demokratikusak, azt fenntartásokkal kezelem. Nyugat-Ukrajna van konfliktusban Kelet-Ukrajnával, amely ugyanannyira nem demokratikus és ugyanannyira nacionalista. Két erős nacionalizmus csap össze. Sőt, azt mondják a barátaim, akik jobban ismerik az ukrajnai helyzetet, hogy a történtek egyik megközelítése szerint ez oligarchák összecsapása. Másik megközelítési mód – és mindegyiknek igaza van valamilyen mértékben –, hogy Oroszország annyira megerősödött, hogy úgy érzi, ki fogja terjeszteni a befolyását a NATO határáig. A NATO és az Unió határa ebben a pillanatban Románia, Magyarország, Lengyelország, a balti államok, illetve hellyel-közzel Moldova. Ami Romániát ebben a kérdésben jobban érdekli, az Moldova helyzete, s hogy mi lesz Transznisztriával, az egy feszültségfészek, ahol bármikor kirobbanhat egy éles, vagy kevésbé éles, emberáldozatokat követelő konfliktus is. Romániát ez közvetlenül nem érinti, de az emberek, amikor a biztonságukat érzik veszélyben, rögtön odafigyelnek. A politikusoknak erre oda kell figyelniük, ez kötelessége annak, aki vezető funkciót vállalt, ugyanakkor kötelessége korrektül tájékoztatni az embereket. Nem szabad pánikot kelteni, nem szabad azt mondani, hogy tessék paszulykonzervet venni, mert lehet, holnaptól nem lesz az üzletekben élelmiszer. Nem szabad felelőtlenül ijesztgetni az embereket csak azért, mert választási kampány van.
Noha nem kampánytéma a schengeni csatlakozás, felvetődött, hogy az ukrajnai válság gyorsíthatja fel a folyamatot. Mit gondol erről?
Ezt így nem merném kijelenteni, nem látom a racionalitását. A schengeni csatlakozásról van egy világos álláspontom, amit többször elmondtam, hol finomabban, hol durvábban. A régi tagállamoknak meg kell érteniük, hogy ha egyszer valamiben megállapodtak, ha egy kritériumrendszert kitűztek, ha egy szerződést aláírtak és azt teljesíti Románia és Bulgária, akkor nem fogadható el, hogy újabb és újabb feltételeket, mondvacsinált ügyeket találjanak a csatlakozás elodázásához. Márpedig az összes technikai feltételt Románia teljesíti. Ilyen értelemben megalázó, elfogadhatatlan, amit tesznek. Folyton azzal riogatják saját választóikat, hogy a schengeni csatlakozással fogják a románok elözönleni Hollandiát, Nagy-Britanniát. Ez elfogadhatatlan. Másrészt az látszik, nem tud mit kezdeni az Európai Unió jelentős része azzal, hogy a saját határait, – nem a Románia által biztosított schengeni határokat – nem képes ellenőrizni. E miatt próbálnak valamilyen tamponzónát fenntartani ideig-óráig. A menekült bekerül Görögországba, onnan Bulgáriába, majd Romániába, ahol ki lehet szűrni valamennyit belőlük, de ez nem tisztességes megoldás. Ettől függetlenül azt mondom, 2014 vége, 2015 eleje után két lépcsőben, először a légi- és tengeri közlekedésben, utána a szárazföldiben meglesz a csatlakozás. Az ukrán helyzethez nem látom, hogyan kapcsolódna, mert az ukránoknak így is, úgy is vízum kell, a moldovaiknak már nem kell vízum. Magyarország, Lengyelország a schengeni övezethez tartozik és ugyanúgy határosak Ukrajnával, mint Románia. Érthetetlen, hogy Hollandia, Nagy-Britannia időnkét miért próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a schengeni probléma oldja meg azt, ami egyébként nem schengeni kérdés, hisz a román állampolgárok ma is éppen úgy utaznak oda.
Immár van hivatalos céldátum az euró bevezetésére: 2019. Ez mennyiben része a választási kampánynak, illetve van-e mögötte komoly kormányakarat, gazdasági realitás?
Ha a maastrichti kritériumot és a konvergencia programot nézzük, akkor Románia 2019 végére képes teljesíteni azokat a feltételeket, melyek szükségesek, hogy az euróövezethez csatlakozzunk. Kérdés az, hogy a növekedés, a gazdaság helyzete milyen lesz öt év múlva? Ezt hihetetlenül nehéz megjósolni, még akkor is, ha az előrejelzések 2015-re jók. Kormányzati szinten olyan döntéseket kell hozni, amelyek az euróövezethez való csatlakozás feltételeit biztosítják, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan csatlakozni lehet vagy kell 2019-ben. Én ezt ambíciózus és teljesíthető határidőnek látom. A konvergencia-programhoz 2010 óta minden kormány tartotta magát, mind az infláció, mind a deficit, mind a gazdasági növekedés évnegyedekre lebontva, s éves bontásban benne van abban a kritériumrendszerben, ami szükséges. 2019-hez abban az esetben ragaszkodnék, ha minden feltétel teljesül és az Európai Unió tartós növekedési pályára áll, ami az jelenti, Románia is tartós növekedési pályán tud maradni.
Visszatérve a május 25-i választásra, tart attól, hogy az erdélyi magyarok egy része átszavaz Magyarországra?
Ez olyan kérdés, amit föltesznek az emberek, mert olvasták egyébként nem túl zseniális elemzők írásában, hogy akár úgy is lehet szavazni. Nem, mindenki a saját lakhelyén szavaz. Hiába van magyar állampolgársága valakinek, ha Romániában van a lakhelye, akkor itt szavaz. A két szavazás a Btk. szerinti büntetést von maga után. A szavazati joggal élni kell, minden alkalommal erre biztatjuk a választókat. A május 25-i választásokon egy lista van, az a romániai magyarság és az RMDSZ listája. Butaság az mondani, hogy lehet akár így, akár úgy, esetleg kétszer is szavazni. Ismétlem: nem lehetséges.
Mi a véleménye arról, ami Szatmár megyében történt, ahol a szociáldemokrata koalíciós partner a liberálisoktól „kölcsönzött” egy jelöltet ahhoz, hogy az RMDSZ-t biztosan le tudják győzni az időközi választáson?
Nem ezért kölcsönözték, ez csak a retorika volt, ami a PSD részéről hihetetlenül nagy butaság. Ilyen nyilatkozatokkal nem lehet erősíteni a koalíció kohézióját, másrészt nagyon nehéz lesz így az elnökválasztáson magyar szavazatokat szerezni. Ez azok közé a nyilatkozatok közé tartozott, amit az ember másnap már kicsit megbán, a kampány végén akár szégyelli is, ha elé teszik. Ami történik, az a román politika krónikus betegségét mutatja föl ismételten, amit nem tudnak orvosolni, hogy egyik pártból ugrálnak a másikba, pecsétekkel rohangálnak, ideológiai kérdések nem számítanak. Tulajdonképpen semmi sem számít, csak pozícióban lenni. Ezt mélyen elítélem, mert ezt megint a politikai osztály hiteltelenségét, kiszámíthatatlanságát mutatja. Ez már annyira kiszámíthatatlan, hogy a kiszámíthatatlanság lesz kiszámítható.
Mindez mozgósítóan is hathat a magyar választókra?
Így van, ez motiválhatja a magyar választókat. Ez nem olyan körzet, amit könnyen meg tudnánk nyerni, de nem is tartom kizártnak, hogy sikerül. A Szatmár megyei és szatmárnémeti magyarok, románok megtapasztalták, nem elegendő egy váltást azzal kieszközölni, hogy a magyarokat el kell hajtani az önkormányzatok éléről, és akkor a dolgok gyorsan jóra fordulnak. Két esztendő telt el az önkormányzati választás óta, és a helyzet sokkal rosszabb a liberális megyei elnökkel és szocialista városvezetővel. A magyarok és a románok is visszasírják Ilyés Gyulát és Csehi Árpádot. Biztos, hogy Victor Pontának nem volt szüksége erre a nyilatkozatra, tetszik, nem tetszik, ez később még szembe fog jönni vele. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Kelemen Hunor: Az EU nem engedheti meg magának, hogy csak a kontinens egyik részén rendezik a kisebbségi kérdéseket
Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy a kontinens egyik részén rendezik a kisebbségi kérdéseket, Európa közép-keleti részén pedig nem - mondta pénteki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor.
A romániai miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke összegezte az RMDSZ választási kampányának tanulságait és legfontosabb üzeneteit. Kijelentette: az emberek, akikkel a kampány során találkozott, leginkább azt akarták tudni, hogy az Európai Unió mikor fog érdemben foglalkozni az őshonos nemzeti kisebbségek ügyével.
Kelemen Hunor elmondta, az EU elődjének számító Szén- és Acélközösség nem azért jött létre az 1950-es években, hogy a kisebbségek problémájával foglalkozzon, de az Unió rengeteget változott fennállása során, és a jövőben is változásokra lehet számítani.
"Nincs az rendben, hogy egy politikai, gazdasági konstrukción belül a kontinens egyik részén rendezik a kisebbségi kérdéseket, Európa közép-keleti részén pedig nem. Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy kétféle megoldást alkalmazzon. Azért kell ott lennünk, hogy az Európai Bizottság ne mondhassa, hogy a nemzeti kisebbségek problémáinak rendezése nem tartozik a hatáskörébe. Foglalkoznia kell vele, mert csak így képzelhető el hosszú távú béke és stabilitás" - idézte az RMDSZ közleménye Kelemen Hunort.
Az RMDSZ elnöke azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a magyar emberek minél nagyobb számban menjenek el szavazni, hiszen csak így lehet erős kárpát-medencei magyar képviseletet biztosítani.
Kelemen Hunor reagált Victor Ponta miniszterelnök szászrégeni kijelentésére is, mely szerint az RMDSZ részéről csupán kampányfogás az autonómia emlegetése.
"Az autonómia nem jelent sem veszélyt, sem szakadárságot, sem szeparatizmust. Sőt! A román államot erősíti, ha az erdélyi magyarok, a nemzeti kisebbségek biztonságban és jól érzik magukat" - idézte az RMDSZ elnökét a szövetség közleménye. MTI

Az Unió „kormányát" is megcélozta Orbán Viktor?
Fel, újabb győzelemre! – ezekkel a szavakkal biztatta a Fidesz-KDNP támogatására az EP-választáson Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a magyarországi polgárokat országjáró körútján Szarvason. No, de hogy jön be ebbe a képbe a magyar kormányfő csütörtöki látogatása Szatmárnémetiben, ahol Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel folytatott megbeszélést, és – nem mellékesen – az RMDSZ-re való voksolást szorgalmazta az erdélyi magyarok számára? És hogy kapcsolódik ehhez Soltész Miklósnak, a Magyar kormány szociális és családügyért felelős államtitkárának sepsiszentgyörgyi látogatása, ahol úgyszintén az RMDSZ-re való pecsételést javasolta? „Még egy szöget verjünk be! Aztán majd ősszel beüthetnénk a harmadikat is" – fogalmazott Szarvason a miniszterelnök – utalva az őszi önkormányzati választásra is. A vasárnapi EP-választással kapcsolatban megismételte az országjárásán már többször hangoztatott szavait: egyszer győzni jó dolog, kétszer győzni kétszeresen jó dolog. A továbbiakban pedig kifejtette, milyen második győzelemre gondol: „ha már egyszer legyőztük őket, miért ne győznénk le őket még egyszer" – mondta a kormányfő, utalva nemcsak a magyarországi, de az uniós baloldali pártokra is.
Itt kapcsolható össze Orbán Viktor Szatmárnémetiben sorra került kézfogása Kelemen Hunorral. Ugyanis, mind a Fidesz-KDNP, mind az RMDSZ az Európai Néppárt tagjai, és ha a Néppárt szeretné megerősíteni vezető szerepét az Európai Parlamentben, akkor érthető, hogy a Fidesz teljes mellszélességgel segíti az RMDSZ kampányát. Ezt az elképzelést erősíti meg az is, amit a magyar miniszterelnök Szatmáron mondott: „kiélezett küzdelem körvonalazódik az európai néppárt és az európai szocialisták között, éppen ezért a Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős Európai Néppárti frakció legyen a következő 5 évben is".
Kovács Csaba P. Erdély.ma