Vége az USL-nek
A miniszterelnök lemondását követeli a PNL, amely kedd este eldöntötte, kilép a kormánykoalícióból. Victor Ponta kormányfő a délutáni órákban még a tévéképernyőkön keresztül üzente a liberális partnereinek, hogy minden nézeteltérés elsimítható. De közben miniszteri tárcákkal kínálta meg az RMDSZ-t.
Megszavazta a kormányból való kilépést szeptember 25-ém, kedden este a Nemzeti Liberális Párt (PNL). A politikai alakulat vezetősége négy pontban fogalmazta meg a napok óta tartó kormányválsággal kapcsolatos álláspontját, kimondva, hogy a koalíció működésképtelen, ezért az alakulat kilép belőle. A PNL egyben lemondásra szólította fel Victor Ponta miniszterelnököt. A lapzártakor kapott hírek szerint kedd folyamán az összes liberális miniszter és államtitkár távozik tisztségéből. Az értesülések szerint a PNL azt fontolgatja, hogy az ellenzéki pártokkal lép szövetségre a továbbiakban.
A délutáni órákban Victor Ponta még a koalíció fenntartásáról győzködte a liberálisokat. A kormányfő a tévékamerák előtt közölte, hogy minden vitás kérdésben van lehetőség a megoldásra, a nézeteltérések áthidalhatók. Beszédét a liberálisok úgy jellemezték: az nem nekik, hanem a médiának szólt, és nem vehető komolyan.
A nagyobbik kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátusi frakcióvezetője, Victor Ponta apósa, Ilie Sârbu egyébként kedden arról nyilatkozott, hogy noha annak idején nem ültették gyakorlatba, de még ma is érvényes az a megállapodás, amelyet a Szociálliberális Unió (USL) társelnökei a 2012 decemberi parlamenti választásokat megelőzően kötöttek az RMDSZ-szel.
Sârbu szerint a magyar alakulatnak a hatalomban való részvételéről szóló egyezmény arról is rendelkezik, hogy az RMDSZ-t két miniszteri tárca illeti meg a kabinetben. Kelemen Hunor elnök erre reagálva a Mediafax hírügynökségnek elmondta, ha bekövetkezik a balliberális koalíció szétbomlása, az RMDSZ hozzájárulhat a helyzet megoldásához, mégpedig a másfél évvel ezelőtti megállapodásban rögzített elvek mentén.
Székelyhon.ro,

A liberálisok visszahívták minisztereiket a Ponta-kormányból - A Nemzeti Liberális Párt (PNL) visszahívta minisztereit a román kormányból, és megvonta a bizalmat Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnöktől. A kormányból való kilépésről szóló döntést a PNL állandó tanácsa nagy többséggel hozta meg kedd esti ülésén - jelentette be Crin Antonescu pártelnök.
Antonescu közölte, hogy a liberális miniszterek és államtitkárok szerdán hivatalosan is beadják lemondásukat. A párt Victor Ponta kormányfőt is felszólította a lemondásra, arra hivatkozva, hogy a 2012-es parlamenti választásokon a Szociálliberális Szövetség (USL) szerzett kétharmados támogatást, amely a liberálisok nélkül nem létezik többé.
Victor Ponta még a liberálisok várható döntése előtt kijelentette, hogy nem mond le, amíg politikai ellenfele, Traian Basescu tölti be az elnöki tisztséget. A román alkotmány ugyanis tág mozgásteret biztosít az államfőnek arra, hogy kit bíz meg kormányalakítással, ezért a szociáldemokrata (PSD) pártelnök nem akar kockáztatni.
A Victor Ponta vezette szociáldemokraták, több kisebb párttal együtt, törékeny többséggel rendelkeznek a bukaresti parlamentben. A kormányfő azt is előre bejelentette, hogy szívesen meghívná a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is a kormányba, nemcsak egy kényelmesebb parlamenti többség reményében, hanem azért is, hogy a magyar kisebbség "radikalizálódását" megelőzze.
Az USL három hete vitázó pártjai nem tudtak megegyezni a kormány szerkezetének átalakításáról és a megüresedett miniszteri tisztségek elosztásáról. A liberálisok úgy értékelték: valójában kiszorították őket a hatalomból, mert nem voltak hajlandók elfogadni azt a - szerintük másodrangú - szerepet, amelyet a szociáldemokraták szántak nekik Victor Ponta kormányában.
A liberálisok kormányzati súlyuk megerősítése érdekében a párt legnépszerűbb politikusát, Klaus Johannis elnökhelyettest akarták a kormányba küldeni a megüresedett belügyminiszteri posztra, és kormányfőhelyettesi tisztséget is követeltek számára. Ezt Ponta nem fogadta el, de megvárta, amíg a PNL dönt a koalíció felbontásáról. A miniszterelnök még kedd este is azt hangoztatta, hogy együtt akar kormányozni a liberálisokkal.
A szociáldemokraták azt vetik a liberálisok szemére, hogy eddig is úgy bírálták a kormányt, mintha ellenzékben lettek volna és személyes ambícióik miatt feláldozták a koalíciót. Ponta szerint a szakítást Antonescu provokálta ki, azért, hogy ellenzékből indulhasson az őszi államfőválasztáson.
A román média úgy tudja: a PSD szerdán tárgyalásokat kezd az RMDSZ-szel az esetleges együttműködésről, és Victor Ponta jövő héten járul a parlament elé, hogy bizalmat kérjen új kormánya számára.
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
(MTI)

Mégsem lesz az ortodox egyházé a kovásznai Fenyő szálló?
A kormánypártok vitája miatt nem ért célba az ortodoxoknak szánt háromszéki ajándékingatlan. A szenátus kedden leszavazta azt a decemberben elfogadott sürgősségi kormányrendeletet, amely arról rendelkezett, hogy a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség tulajdonába kerül a Kovászna városi Fenyő szálloda, illetve a honvédelmi minisztériumnak utalták volna Traian Băsescu államfő kedvenc háromszéki szálláshelyét a fürdővárosi állami protokollvillát.
A Szociálliberális Szövetséget (USL) alkotó pártok több hete tartó vitájának folyományaként a liberális párti (PNL) szenátorok kedden minden olyan javaslatot leszavaztak, amelyet a szociáldemokraták (PSD) terjesztettek be, így nem emelkedett törvényerőre az a kormányrendelet, amely révén a kormány egy háromszéki hotellel ajándékozta volna meg az ortodox egyházat.
Klárik László háromszéki RMDSZ szenátor a Sláger Rádiónak elmondta: természetesen az RMDSZ politikusok is a törvény ellen szavaztak, mert méltánytalannak és etikátlannak tartják az ingatlancserét. Klárik László hozzátette: az ügyben a képviselőház a döntő fórum, de remélik ott egy „számunkra jobb politikai konstellációban” sikerül visszafordítani a rendeletet.
Az ortodoxoknak szánt ajándék ingatlan egyébként nagy felháborodást keltett a háromszéki közvéleményben. A Kovászna városban lévő hatemeletes, több mint 9 millió lejes leltári értékű, 89 szobás szálloda ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is rendelkezik, eddig az állami protokollalap tulajdonában volt.
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Vitanindító az erdélyi magyar kortárs irodalomról, könyvkiadásról
Az RMDSZ kezdeményezésére létrejött Kulturális Autonómia Tanács (KAT) felkérésére László Noémi, az erdélyi magyar kortárs irodalomról, Hajdú Áron pedig a könyvkiadás és terjesztésről írt vitaindító stratégiatervezetet.
„Több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a magyar kortárs irodalom Erdélyben született alkotásai szélesebb körben ismertté váljanak, értéküknek megfelelő megítélésben részesüljenek. Ehhez növelni kell a kortárs irodalom presztízsét, lehetővé tenni, hogy az írással foglalkozók ebből itthon, Erdélyben megélhessenek. Fontos, hogy a középiskolai irodalomoktatás nyitottabbá váljon a kortárs irodalom irányába. Támogatni kell a kortárs irodalom internetre való felkerülését, idegen nyelvekre való fordítását, nemzetközi megjelenését” – tájékoztatott Székely István, a KAT elnöke.
„Támogatni kell az elsősorban kortárs erdélyi magyar szerzőket és műveiket népszerűsítő irodalmi események (könyvbemutató, író-olvasó találkozó, felolvasás, kerekasztal-beszélgetés, irodalom a színpadon, alternatív irodalom-óra stb.) szervezését. Iskolai magyartanárok, egyetemi műhelyek, irodalmi lapok, közkönyvtárak, irodalmi szervezetek felé elérhetővé kell tenni az erdélyi Magyar Házak hálózatába tartozó központokat igazgató személyek elérhetőségét, illetve az említett központokat érzékennyé kell tenni irodalmi események befogadása iránt” – áll László Noémi vitaindító tanulmányában.
Székely István szerint: a könyvkiadás terén elsősorban a szakmai szempontból magas színvonalú kiadványokat kell támogatni, az életképes és minőségi könyvek gondozását biztosító kiadókat. „A támogatási rendszeren keresztül el kellene érni, hogy az erdélyi kortárs szerzők legjobb művei itthon jelenjenek meg, lehetőleg teret biztosítva az igényes képzőművészeti alkotások reprodukcióinak is” – hangsúlyozta a KAT elnöke.
„Napjainkban egyre többen nyilatkoznak pesszimizmussal a könyv jövőjéről, hivatkozva a világháló által szolgáltatott határtalan információáradatra, a gyors és korlátlan hozzáférésre. Kétségtelen, hogy a számítógép, az internet átvenni látszik a könyv univerzális információhordozó szerepét, de ez nem jelenti a nyomtatott könyv „halálát”.
Téves az az elmélet is, miszerint az emberek, főként a fiatalok nem olvasnak könyvet, a könyvolvasók táborának folyamatos az utánpótlása” – vélekedik írásában Hajdú Áron.
A KAT mindkét tanulmányt – az eddigiekhez hasonlóan – szakmai, illetve társadalmi vitára bocsátja. RMDSZ közlemény
Erdély.ma,

Válaszúton az RMDSZ
Ismét kelendő lett az RMDSZ, kormányba csábítják, a megroppant kormánykoalíció nagyobbik pártja, a szociáldemokraták új partnert keresnek. Felértékelődött újra a magyar érdekképviselet, pedig kikosarazták 2008-ban, és a titkos előszerződés dacára cserbenhagyták 2012-ben is. Most minden jel szerint az RMDSZ mégis eladó, hisz amióta kiszorult a kényelmes hálószobából, azóta vágyik vissza a nászi ágyba. Mindegy, kivel, csak ott legyen.
Egyelőre sok a ködösítés, az RMDSZ alkupozícióját erősítendő kéreti magát, megtörténhet az is, hogy most még csak parlamenti támogatásra kötelezi el magát, valós kormányzati szerepet csak később, választások után vállal. De miért és milyen áron? A hatalomra kerülés lehetőségének meglebegtetése után több vezető politikus nyilatkozta, hogy elsősorban nem a pénzért, nagyobb önkormányzati beruházásokért kellene kormányzati szerepet vállalniuk. Igazuk van, hisz oly szegény az államkassza, hogy sokat úgysem remélhetnek, a szövetség színeiben megválasztott helyi, megyei elöljáróknak jobb lenne az európai pénzek lehívására összpontosítaniuk, ha valós fejlődést szeretnének elérni, mert a Bukarestből visszaosztott összegektől nagy fellendülést nem remélhetnek. Mint hallani, a magyarság szempontjából fontos törvények elfogadtatása volna a kormányra lépés igazi célja, csakhogy az alkotmánybíróság az alaptörvény módosításának normakontrollja során elgáncsolta a nemzeti kisebbségek szimbólumainak használatát, a történelmi hagyományokra alapozott alrégiók létrehozatalát, a kulturális autonómiát, mi több, ezek törvényi szabályozásának lehetőségét is ellehetetlenítette. Ezek után nehezen elképzelhető, hogy milyen fontos célkitűzések kerülhetnek majd abba a bizonyos kormányzati protokollumba...
Ha kompromisszumot köt az RMDSZ, borítékolható, hogy nem készül már el záros határidőn belül Székelyföld autonómiastatútuma, illetve ha véglegesítik szövegét, elnyeli egy fiók, s az is valószínű, hogy ismét kioldalog a szövetség az autonómiamegmozdulások támogatása mögül. Újra magára marad a Székely Nemzeti Tanács a székely szabadság napjának szervezésében, és nem lesz a közeljövőben a nagy meneteléshez hasonló, százezernél több magyart megmozgató tiltakozó akció. Visszatéved az RMDSZ a néhányak számára kényelmes és sok anyagi haszonnal kecsegtető útra – amely azonban nagyon keveset hozhat az erdélyi, a székelyföldi magyarság megmaradása, jövője szempontjából. Van, amit mérlegelnie a szövetségnek, s jó lenne, ha alaposan számba venné a valós hozadékokat, mielőtt elszegődne csendestársnak egy igen kétes értékű és minőségű hatalom mellé.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Belföldi hírek
Helyén marad a kilencedik osztály
A 9. osztály a középiskolai oktatás keretében marad: a képviselőház tegnap nagy többséggel fogadta el az erre vonatkozó rendeletet, amely azt is kimondja, hogy megmarad az általános iskolai, illetve a gimnáziumi oktatás négyéves időtartama, a kötelező oktatás időtartama pedig 10 évről 11 évre emelkedik (az előkészítő osztállyal együtt).
A tervezetet még a szenátusnak is jóvá kell hagynia. A kilencedik osztálynak az általános iskolához való csatolását a 2011/1-es, az oktatást szabályozó törvény mondta ki, ezzel a középiskolai oktatás időtartama három évre csökkent volna; a kiigazítás megtartja a közoktatás jelenlegi felépítését.
Bekerült az RMDSZ azon javaslata is, amely szerint ismét kormányhatározattal lehet önálló karokat létrehozni az egyetemeken. Emelik a településvezetők bérét
Július 1-jétől nő a településvezetők fizetése: a parlament tegnap megszavazta a közigazgatási és regionális fejlesztési tárca erre vonatkozó javaslatát. A megyevezetők bére nem változik, a községi vezetők bérei azonban 44,4–50,1 százalékkal emelkednek (a legkisebb községi alpolgármesteri fizetés 2300-ról 3300 lejre, a polgármesteré 2600-ól 3800 lejre). A városi elöljárók 16,6, a municípiumok vezetői 7,2 százalékos fizetésemelést kapnak, a lakosság létszámától függően (a kisvárosokban 4–5 ezer lej körüli összegeket vihetnek haza). Bukarest polgármesterének bére 5,5 százalékkal nő (8000 lejre).
Őrizetben a pénzügyi felügyelet elnöke
Őrizetbe vették tegnap Dan Radu Rușanut, az országos pénzügyi felügyelet elnökét, akit azzal gyanúsítanak, hogy egy biztosító érdekeit védte törvénytelenül. A korrupcióellenes ügyészség Daniel Chiţoiu volt pénzügyminiszter ellen is bűnvádi eljárást kíván indítani hatalommal való visszaélés miatt, és ehhez kérni fogja mentelmi jogának megvonását a képviselőháztól. Az ügyészek szerint Rușanu és Chiţoiu – mindketten NLP-sek – a Carpatica biztosító védelme érdekében dolgozott ki egy sürgősségi kormányrendeletet, amely lehetővé tette egy olyan személy – Marian Marzac – kinevezését a felügyelet vezetőtanácsába, aki hajlandó lett volna szemet hunyni a biztosító működésével kapcsolatos rendellenességek fölött. Az Ilie Carabulea üzletember által birtokolt Carpatica biztosító miatt az ügyészek korábban Chiţoiu felesége ellen is bűnvádi eljárást indítottak. A többrendbeli befolyás vásárlásával gyanúsított Carabulea, valamint Marzac január végétől előzetes letartóztatásban van. Őket bűnszövetkezet létrehozásával is gyanúsítják.
Ellenzéki indítványok
Elutasította tegnap a képviselőház a DLP által a hóeltakarítás ügyében benyújtott egyszerű indítványt. A DLP rögtön újabb egyszerű indítványt nyújtott be a nem megfelelően előkészített decentralizáció miatt. Ezzel nem a reformot sürgetik, hanem azt követelik, hogy a kormány mondjon le „az alkotmányba ütköző decentralizálásról”. A kormány által felelősségvállalással elfogadott decentralizációs törvényt a DLP az alkotmánybíróságon is megtámadta, és a taláros testület helyt adott az óvásnak. Az erre alapozott indítványt a képviselőház Állandó Bizottsága átfogalmazás végett visszaküldte. A DLP azonban már a harmadik, ezúttal nem egy miniszter vagy törvény, hanem az egész kormány megbuktatását célzó bizalmatlansági indítvány kidolgozásába kezdett, amelyhez az NLP támogatását is meg akarják szerezni. A kezdeményezés címe: Az SZLSZ-kormányzás fekete könyve: két év hazugság. Az SZLSZ után az özönvíz. A DLP első alelnöke, Andreea Paul szerint Victor Ponta hazudott a románoknak, egyetlen ígéretét sem tartotta be. Fel is sorolta a legfontosabbakat: nem hozott létre egymillió új munkahelyet, nem tartja tiszteletben a jogállamot, nem csökkentette öt százalékkal a tb-járulékot, nem csökkentette 24-ről 19 százalékra az általános, és 9 százalékra a mezőgazdasági termelőkre kiszabott áfát, nem adott kedvezményeket a kisnyugdíjasoknak. Hozzátette: Ponta ott hibázott súlyosan, hogy „mind az SZDP, mind az NLP teljes erőből, folyamatosan támadta a jogállamot, és ennek a támadásnak a csúcspontja a parlamentben végbement fekete keddre esett”, emellett az SZDP lemondott arról, hogy több mint 400 millió dolláros adósságot behajtson a Rompetrol vállalattól, nem sikerült az országot bejuttatnia a schengeni övezetbe, nem sikerült a decentralizációs törekvése, a közigazgatás hatékonnyá tételére tett erőfeszítése sem, és az alkotmánymódosítás tervezetével is hibázott.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Nehéz leépíteni a román iskolaválasztás melletti érveket
Elkezdődött az RMDSZ III. Minden magyar gyermek számít kampánya
Az RMDSZ idén is megszervezi a Minden magyar gyermek számít országos beiskolázási kampányt, amely arra ösztönzi a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, hogy gyermekeiket írassák magyar osztályba, illetve iskolába.
A célcsoport a végzős óvodások, a negyedikesek, a nyolcadikosok, idéntől pedig a tizenkettedikes diákok is. Utóbbiakat arra buzdítják, hogy felsőfokú tanulmányaikat végezzék magyar nyelven, és csak akkor válasszák a román tannyelvű egyetemet, ha az illető szakon nincs magyar nyelvű képzés. A kampány céljáról, az anyanyelven való tanulás jelentőségéről és az eddigi két év tapasztalatairól Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára és Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese számolt be. Kovács az összefogás fontosságát hangsúlyozta, Magyari pedig kifejtette: nincs olyan része Erdélynek, ahol a magyar oktatásra ne kellene odafigyelni.
Szabadság (Kolozsvár),

Böjte Csaba nem lesz az RMDSZ EP-jelöltje
A Krónika értesülései szerint többek között Böjte Csaba ferences szerzetest és Gergely István katolikus papot is felkérte a Magyar Polgári Párt (MPP), hogy induljon az európai parlamenti választáson az RMDSZ jelöltlistájának harmadik helyén. A római katolikus egyház mindkét képviselője megerősítette portálunknak a megkeresést, hozzátéve: nem fogadták el az ajánlatot.
A Krónika a napokban feltárta, a polgári alakulat az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistájának harmadik helyére tart igényt a két alakulat között körvonalazódó megállapodás keretében. Az MPP és az RMDSZ várhatóan a napokban véglegesíti hetekkel ezelőtt megkezdett tárgyalásait.
Az RMDSZ-nek a múlt héten átnyújtott megállapodástervezetben Biró Zsolt MPP-elnök egy párton kívüli, erdélyi és székelyföldi közösségépítési tapasztalatokkal rendelkező, európai parlamenti jelöltségre alkalmas személyt javasolt az RMDSZ listájára.
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) az alakulat jelöltjeinek rangsorolásával egy időben a hétvégén felhatalmazta Kelemen Hunor elnököt, hogy – ha sikerül ilyen megállapodást kötniük – nyissa meg az RMDSZ listáját az MPP jelöltje számára. Kelemen akkor leszögezte, a polgári párt jelöltjének is RMDSZ-tagnak kell lennie ahhoz, hogy a listára kerüljön, majd hozzátette: ez öt évvel ezelőtt Tőkés László esetében sem jelentett gondot.
Az Erdélyben Tisztiként közismert, korábban Csíksomlyón és a Kolozs megyei Jegenyén szolgáló, 2011-ben betegállományba vonult Gergely István katolikus pap kedden portálunk érdeklődésére közölte: nem lesz harmadik jelölt az EP-listán. Az erről szóló felkérést firtató kérdésünkre a Csibész Alapítvány vezetője hozzátette, nem kíván bővebben nyilatkozni, mivel a témában „diszkrét beszélgetés” zajlott.
Eközben Böjte Csaba a Krónikának elmondta, nemcsak az MPP, hanem Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is felkérte, induljon a májusi európai megmérettetésen. „Én nagyra tartom a politikusok, a pártok tevékenységét, de számomra Isten más feladatot szabott. Szó sincs arról, hogy lenézném vagy leértékelném a politikusok munkáját, de mi, katolikus papok nem szoktunk politizálni” – nyilatkozta portálunknak a ferences szerzetes.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője hozzátette, neki az árva gyerekek nevelésével kell foglalkoznia, továbbá munkával, imával kívánja szolgálni népét. „Sokszor azt tapasztalom, hogy a közéleti személyiségek túl sok lovat ülnek meg egyszerre. Tisztelem a politikusokat, fontosnak tartom az európai képviseletet is, de nagyon sok rátermett fiatalember van, aki el tudja látni ezt a feladatot” – jelentette ki a Krónikának Böjte Csaba.
Emlékezetes, az RMDSZ jelöltlistáját Winkler Gyula és Sógor Csaba jelenlegi képviselők vezetik. Miután a szövetség elutasította a hárompárti koalíció létrehozását, az EMNP úgy döntött, hogy nem kívánja kockáztatni az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét, így nem indul a választáson, Tőkés Lászlónak pedig azt ajánlotta: fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a magyar kormánypárt színeiben újabb mandátumért.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Két tárcát ígérnek az RMDSZ-nek Pontáék
Jelentős nyomás nehezedik az RMDSZ-re a Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről annak érdekében, hogy a magyar alakulat lépjen kormányra a liberálisok borítékolható távozása nyomán.
Ilie Sârbu, a PSD szenátusi frakcióvezetője – Victor Ponta miniszterelnök apósa – kedden úgy nyilatkozott: bár annak idején nem ültették gyakorlatba, ma is érvényes az a megállapodás, amelyet a Szociálliberális Unió (USL) társelnökei a 2012. decemberi parlamenti választásokat megelőzően kötöttek az RMDSZ-szel.
Sârbu szerint a magyar alakulatnak a hatalomba való kooptálásáról szóló egyezmény arról is rendelkezik, hogy az RMDSZ-t két miniszteri tárca illeti meg a kabinetben. Kelemen Hunor elnök erre reagálva a Mediafax hírügynökségnek elmondta, ha bekövetkezik a balliberális koalíció szétbomlása, az RMDSZ hozzájárulhat a helyzet megoldásához, mégpedig a másfél évvel ezelőtti megállapodásban rögzített elvek mentén.
A szövetségi elnök ugyanakkor ismét cáfolta azokat a bukaresti sajtóértesüléseket, miszerint intenzív egyeztetés folyik a PSD és az RMDSZ között utóbbi alakulat kormányra lépéséről. A Hotnews portál kedden is arról cikkezett, hogy értesülései szerint Kelemen és Ponta hétfőn este megbeszélést folytatott, a miniszterelnök pedig a távközlési és a kulturális tárcát, továbbá egy miniszterelnök-helyettesi posztot ajánlott az RMDSZ-nek.
Egyébként az USL és az RMDSZ vezetői a 2012-es parlamenti megmérettetés kampányában titokban tartották, hogy október elsején paktumot kötöttek a közös kormányzásról. A megállapodás létét először Crin Antonescu PNL-elnök ismerte el a választások után, azt állítva: a paktumban foglaltakat azért nem ültették gyakorlatba, mert „az RMDSZ magatartása nem felelt meg a szándéknyilatkozat szellemének".
Bár Victor Ponta a választások estéjén kormányra hívta a szövetséget, ez Antonescu miatt meghiúsult; Kelemen Hunor később úgy nyilatkozott: az egyedüli ember, aki nem tartotta be az egyezményben foglaltakat, az a liberális elnök volt, aki feltételeket szabott a választások után.
Az RMDSZ az akkori botrány közepette nyilvánosságra hozta a közös kormányzás feltételeit sorjázó titkos megállapodás szövegét. E szerint a felek közösen támogatták volna Victor Pontát a kormányalakításban, az RMDSZ pedig parlamenti mandátumaival arányosan vett volna részt a kormányzásban és a kormányzati struktúrában.
Csakhogy a paktum szövegében tételesen nem szerepel, hogy a szövetséget két minisztérium illeti meg a kabinetben, ahogy arra most Ilie Sârbu tett egyértelmű utalást. Az RMDSZ vezetősége annak idején azt állította: a megállapodásnak nincsenek titkos záradékai.
Krónika (Kolozsvár),

Nincs közös művészeti agora – László Noémi a kortárs erdélyi magyar irodalom problémáiról
Az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsának (KAT) felkérésére több területen vitaindítók születtek a közelmúltban az aktuális helyzetről, megoldási javaslatokat kínálva egyes kérdéskörben. A kortárs erdélyi irodalom területéről László Noémi költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke értekezett. Szerinte sok kortárs mű „elvész a zavarosban", nincs párbeszéd a művészeti ágak képviselői között, de az utánpótlás-nevelés sem biztosított.
– A KAT felkérésére született vitaindítójában felveti egy erdélyi magyar szépirodalmi kiadó létrehozásának szükségességét, amely a kortárs művekre fekteti a hangsúlyt. Szó esik a szerzői jogdíjak méltányos növeléséről is. Milyen forrásokból lehetne ezt támogatni?
– Nem gondoltam konkrétan arra, hogy pontosan milyen formában kéne támogatni ezt a kiadót, inkább arról az oldalról közelítettem meg a problémát, hogy a létező erdélyi magyar kiadók milyen könyveket adnak ki. Mindegyik ad ugyan ki elvétve kortárs erdélyi irodalmat, de ezek elég nagy százalékban „elvesznek a zavarosban". A kortárs irodalom pedig fölaprózódik a sok kiadó között.
Persze nem tudom, hogy egy kimondottan kortárs erdélyi művekre szakosodott kiadó mennyire lenne életképes. Tanulságos Hajdú Áron, a csíkszeredai Bookart Kiadó vezetőjének szintén a KAT felkérésére született könyvkiadással kapcsolatos vitaindítója is. Ebből az sejlik ki, hogy aki nem rendelkezik komoly kezdőtőkével, az ne is kezdjen bele egy kiadó elindításába. A vitaindítókat egyébként szétküldték a szakmabelieknek is, Balázs Imre József az enyémre reagálva kifejtette, hogy szerinte nem az intézmények felől kellene megközelíteni a problémát, hanem írókban, az irodalmi élet fellendítésében kell gondolkodni.
– Pontosan milyen gyakorlati haszna lehet ezeknek a javaslatoknak?
– A vitaindítók a Kulturális Autonómia Tanács kezdeményezésére születtek, a KAT célja egy rövid és egy hosszú távú stratégia kidolgozása arra nézve, hogy egy majdani kulturális autonómiában mit is kezdjenek az erdélyi magyar tudósok, művészek, hogy a sorsuk egyre jobbra forduljon. Ehhez közvitára van szükség, ezt a közvitát hivatottak elindítani ezek a rövid vitaindító szövegek.
– Magyarán, a közeljövőben nem lehet számítani konkrét megvalósításokra.
– Magyarán, ebből holnap-holnapután nem lesz semmi, egy-két éven belül is maximum egy dokumentum, egy tervezet, amihez hozzá lehet majd nyúlni, ha ne adj' isten a nyakunkba szakadna egy kulturális autonómia. Az RMDSZ illetékesei tudnának többet mondani arról, hogy mi is a pontos célja ennek, vagy arról, hogy húsz év után miért pont most lett olyan sürgető a kulturális stratégiák közvitára bocsátása.
– Egy komoly tehetséggondozási rendszer kidolgozására is javaslatot tett. Hogyan lehetne ezt megalapozni?
– Elsősorban több kreativitási versenyt kellene szervezni a fiataloknak, jelenleg működik egy, az IKV (Irodalmi Kreativitási Verseny), de szükség lenne több helyi szintű verseny, valamint szintén lokális ifjúsági irodalmi körök támogatására is. Ennek a másik része már az irodalmi lapokra vonatkozik: nekik kellene közölni az ezeken a versenyeken díjazott fiatalok alkotásait, így bátorítva őket.
A másik pillére ennek a területnek az alternatív irodalomórák rendszeresítése lehetne, hiszen biztosítani kell a kisdiákoknak a művészekkel való találkozás lehetőségét, hogy ne csak elvont fogalom legyen számukra a művészet. Emlékszem, hozzánk negyedikes koromban jött el Kányádi Sándor, ő volt az első élő költő, akit láttam. Az öcsém például már nem volt ilyen szerencsés, ő úgy érettségizett le, hogy nem is látott élő írót az iskolában.
– Érdekes, amit a művészeti ágak képviselőinek közelítéséről mond a javaslatok között. Hogyan lehetne ezt szorgalmazni?
– Úgy érzem, hogy az írók közül a mi korosztályunk legalábbis eléggé elszigetelt, nincs kapcsolatunk a többi művészeti ág képviselőivel. Interdiszciplináris rendezvényekre lenne szükség, egy-egy tárlatnyitót például irodalommal lehetne fűszerezni. Erdélyben hiányzik a közös művészeti agora, én például nem tudom, hogy mi foglalkoztat manapság egy középgenerációs zenészt vagy képzőművészt. Egyáltalán a kortárs erdélyi művészeknek nincs közös ideológiája, hiányoznak a közös olvasmányélmények, nincs építő vita a művészek között.
Ha csak azt nézzük meg, hogyan nézett ki egy kávéházi asztal a századok során, azt látjuk, hogy korábban nem az történt, hogy öt író közösen búslakodott, amiért nem tud megélni, hanem ott ült egy szobrász, egy zenész, egy újságíró, egy író és esetleg egy mérnök is, közösen vitatták meg a dolgokat. Ma nincs kölcsönhatás a területek között, pedig az mindig ihletadó volt. A Kolozsvári Magyar Operában nagy sikerrel mutatták be például Verdi három operáját amelyeket Schiller három drámája alapján írt – ilyen kaliberű „összefogásra" például Erdélyben nincs vagy alig van példa. Úgy érzem, kissé szakbarbárok lettünk.
– Az erdélyi írók műveinek idegen nyelvekre fordítását is szorgalmazza a vitaindítóban. A tavaly létrehozott Sétatér Kulturális Egyesület – amelynek ön is tagja – célkitűzései között is felvetődött ez. Konkrét eredmények születtek ezen a területen?
– Egyelőre nincsenek kilátásban konkrét megvalósítások, ehhez komoly anyagi források kellenek. Éppen azért vetettem fel ezt a problémát a vitaindítóban, mert – még ha a szervezők ingyen dolgoznak is – nem találnánk egy jó fordítót, aki hajlandó lenne ingyen dolgozni értünk.
– Erdélyi művészeknek szóló, komoly szakmai díj létrehozása is szerepel a javaslatok között, majd hozzáteszi, hogy ez már megvalósult. Eközben az ön által elnökölt Erdélyi Magyar Írók Ligája is díjat alapított, amelyet négy kategóriában adtak át tavaly év végén. Lesz folytatás?
– 2013-ban az RMDSZ létrehozta az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat, amelyet évente három kategóriában osztanak ki, és tízezer lejjel jár. Ez már egy komolyabb összeg, és mivel ezt központi támogatásból folyósítják, valószínűleg hosszú életű lesz – erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy megvalósult ez a javaslat. Az E-MIL-díjakat Péter Pál kolozsvári üzletember támogatta háromezer és egy neve elhallgatását kérő üzletember ezer euróval. Azt biztosan tudjuk, hogy idén ki tudjuk osztani ezeket az elismeréseket, de arról fogalmam sincs egyelőre, hogy 2015-ben is sikerül-e.
Varga László
Krónika (Kolozsvár),

Ki lesz a meglepetésember az RMDSZ-listán?
Izsák Balázsról tudták, hogy nem vállalja, ezért Böjte Csabát és Gergely Istvánt keresték meg, jelenleg pedig – a maszol.ro értesülései szerint – Bölöni Lászlót próbálják meggyőzni arról a Magyar Polgári Párt (MPP) vezetői, hogy induljon az RMDSZ listáján az európai parlamenti választásokon. Szombatig kiderül, hogy ki lesz az MPP meglepetésembere.
Bár az RMDSZ már rangsorolta az európai parlamenti jelöltlistáját, a hét végéig ez a lista egy új névvel bővülhet a Magyar Polgári Párttal folytatott újabb tárgyalási forduló után, a szombaton ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) jóváhagyásával. Az új jelöltet az MPP javasolja majd, és kérése az, hogy a lista harmadik helyére kerüljön.
Értesüléseink szerint a jelölt nevét már az RMDSZ is ismeri és elfogadja. „A név meglepetés lesz. Köztiszteletben álló személyiségről van szó, aki azonban még nem mondott végleges választ a felkérésre. És az nem valószínű, hogy a harmadik helyre kerül, inkább csak az ötödik vagy hatodik helyre” – nyilatkozta egy RMDSZ-es forrásunk, aki azonban a jelölt nevét nem kívánta nyilvánosságra hozni.
Bölöni: nem kerestek
A tárgyalásokhoz közel álló forrásokból a maszol.ro úgy tudja: az MPP titokzatos jelöltje nem más, mint Bölöni László. Ezt a forgatókönyvet az is alátámasztja, hogy a polgári párt nem először próbálta rávenni a 108-szoros labdarúgó válogatottat a politikai szerepvállalásra. A nemzetközileg elismert sportembert 2008-ban kérte fel az MPP arra, hogy vállaljon polgármester-jelöltséget Marosvásárhelyen, és felmerült a neve négy évvel később, a 2012-es helyhatósági választásokon is.
Izsák Balázsról tudták, hogy nem vállalja, ezért Böjte Csabát és Gergely Istvánt keresték meg, jelenleg pedig – a maszol.ro értesülései szerint – Bölöni Lászlót próbálják meggyőzni arról a Magyar Polgári Párt (MPP) vezetői, hogy induljon az RMDSZ listáján az európai parlamenti választásokon. Szombatig kiderül, hogy ki lesz az MPP meglepetésembere.
Cs. P. T.
maszol.ro,

Dáné Tibor Kálmán
SZAKPOLITIKAI VITAINDÍTÓ
A magyar házak szerepvállalása a magyar identitás megőrzésében és továbbadásában
Az identitástudat erősítésében, a nemzeti hagyományok ápolásában vállalnak felbecsülhetetlen szerepet ezek az intézmények - szögezi le szakpolitikai vitaindítójában Dáné Tibor Kálmán.
A Magyar Ház fogalma
Magyar Háznak tekinthető az az épület, mely egy civil szervezetnek vagy valamelyik történelmi magyar egyháznak a tulajdonában van, s melyben kultúrát közvetítő tevékenység folyik magyar nyelven, a szakrális gyülekezeti közösségeknél szélesebb csoportokat is elérni szándékozó művelődési rendszerben. A Magyar Ház fogalom egyértelműen jelzi az intézmény magyar jellegét egy magyar szempontból etnikailag alulképviselt közegben. Ilyen intézmények Romániában ott jöttek létre, ahol magyar közösségünk kisebbségben vagy szórványban él. Az előbbi feltételeket kielégítő intézmény Magyar Háznak tekinthető még akkor is, ha ezt a hivatalos intézményi megnevezésében nem tünteti fel, vagy az épület a működése során nem került be ilyen elnevezéssel a közösségi tudatba.
I.2. Történelmi háttér
Az elmúlt közel huszonöt esztendőben az önerőből intézményesülő romániai magyar közösségünk egyik legjelentősebb megvalósítása a Magyar Házak intézményeinek a létrehozása volt. Ezek ma amolyan független magyar kulturális autonómia szigetek, hisz egyrészt a településbeli és a régióbeli magyar közösségek működtetik és tartják fenn, másrészt semmilyen szempontból nincsenek helyi vagy országos, azaz önkormányzati vagy állami, szerv(ek)nek alárendelve. Cselekvési szabadság, de korlátozott anyagi lehetőség jellemzi a hazai magyar házak működését. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a megalakulásától kezdve cselekvési programjába iktatta és kiemelten kezelte a hazai magyar házak alapítását, és jelenleg is számtalan ilyen intézmény működéséhez szükséges anyagi források előteremtésében vállal szerepet. Az elmúlt negyed évszázadban ugyancsak jelentős szerepe volt a hazai Magyar Házak létrejöttében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE). A romániai Magyar Házak létrejöttének anyagi feltételeit a magyar állam (főleg az egykori Illyés Közalapítványon és a Szülőföld Alapon keresztül), az RMDSZ, a Kisebbségi Tanács pénzalapjaiból, valamint a történelmi egyházak és a helyi közösségek saját adományaikból teremtették elő. Fontos megjegyezni, hogy néhány ilyen intézmény a kommunista rendszer idején eltulajdonított (államosított) épületeknek, az egykor működött és az elmúlt időszakban újraalapított társadalmi szervezeteknek a jogfolytonosság révén visszaszolgáltatott ingatlanaként vált a közelmúltban újra magyar közösségi tulajdonná.
A hazai Magyar Házak jelenleg meghatározó szerepet töltenek be egy-egy helyi vagy kistérségi romániai szórványmagyar közösség életében, mind kulturális, mind közösségszervező és fejlesztő, de akár vidékfejlesztő szempontból is. Az identitástudat erősítésében, a nemzeti hagyományok ápolásában vállalnak felbecsülhetetlen szerepet ezek az intézmények, hazai viszonylatban a több mint ötven százalékban szórványban vagy kisebbségben élő magyar közösségeink körében. Beszélhetünk tehát egy kiépült Magyar Ház láncolatról Romániában, de sajnos nem beszélhetünk ezeknek az intézményeknek a hálózatáról. Ugyanis ezen intézmények jelenleg egymástól függetlenül, elszigetelten tevékenykednek (nagyon kevés között jött létre valamilyen intézményi kapcsolat), s ennek okát egyértelműen nem a Magyar Házak közötti földrajzi távolságban kell keresni. Bár a Magyar Házak főleg az erdélyi szórványvidékek jellegzetes társadalomszervező intézményei, mégis romániai Magyar Házakról beszélünk a stratégia-tervezetben, hisz ehhez az intézmény rendszerhez hozzátartózik Moldovában a Bákó-megyei Pusztinán működő Közösségi Magyar Ház, valamint a bukaresti magyar közösség székháza, a Petőfi Ház is.
II. A cél megfogalmazása
A magyar identitás megőrzésében, ápolásában és továbbadásában a Magyar Házak szerepvállalása jelenleg főleg lokális, vagy kistérségi szintén működik. Ahhoz, hogy ezek a nemzetstratégia szempontból nagyon jelentős, de egyelőre egyedi feladatokat felvállaló intézményeink a hazai magyar közösség összkulturális értékeit is képviselhessék, szükséges a romániai Magyar Házak hálózatba szervezése. Ezzel egy olyan kapcsolati rendszert lehetne kiépíteni ezen intézmények között, mely lehetővé tenné az egyedi, a partikuláris tapasztalatok egymás közötti gyors átadását, a rugalmasan működő kulturális értékcserét. De ugyanakkor a közös cselekvések megtervezésére egy jó koordinációs és logisztikai rendszer felállítására és működtetésére is szükség lenne. egy közös érdekvédelem és érdekképviselet megteremtése. Vagyis az intézmények közötti hálózat leghatásosabb működtetését egy önálló jogi személyiséggel rendelkező Magyar Ház Szövetség (MaHáSz) tudná megvalósítani, mely a közös érdekvédelem és érdekképviselet feladatkörét is ellátná, s melynek kulturális stratégiájának a kidolgozásában és működtetésében az EMKE közel harmadfél évtizedes közösségi szolgálata is segíthet.
III. Környezetelemzés
III.1. Makrokörnyezet
III.1.1. Politikai környezet
Tudomásul kell venni, hogy ahol kisebbségi közösség él, ott a társadalomban politikai erőtér jön létre, amely gyakran nem feszültség mentes. Az eltelt közel huszonöt évben a hazai Magyar Házak létrejöttét is gyakran politikai tényezők idézték elő, nevezetesen: a szórványban vagy kisebbségben élő magyar közösségek kiszorultak a helybéli kulturális (például művelődési otthon), vagy adminisztratív (például polgármesteri hivatal) színterekről. Ez vagy annak köszönhetően alakult így, mert a többségi nemzet képviselői figyelmen kívül hagyták a magyar közösség sajátos társadalomszervező igényeit, vagy pedig - kulturális szempontból még azért is - mert a művelődési ház más, nem a helyi közösség kulturális életét támogató, rendeltetést kapott. Vagyis nem túl barátságos, gyakran feszültségektől sem mentes társadalmi hangulatban jöttek létre ezek az intézmények, melyek azóta a legtöbb településen ahol működnek, a szolid és kitartó közösségszervező tevékenységükkel, kivívták a többségi nemzet elismerését, sőt helyenként az együttműködő szimpátiáját is. A politikai érdekvédő egyesületünk, az RMDSZ, társadalomszervező programjában is szerepel a Magyar Házak támogatása, nem is beszélve arról, hogy számtalan ilyen intézményben a Szövetség helyi irodája is ott működik. Az elmúlt időszakban a mindenkori magyarországi kormányok támogató szándékkal viszonyultak a Magyar Házak intézményes hazai kiépítéséhez, hisz számtalan ilyen létesítmény az anyaország anyagi hozzájárulásával jött létre. Romániában a Magyar Házak láncolatát hungarikumnak lehet tekintetni. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy számszerűen a hazánkban létező Magyar Házak hozzávetőleg a világ magyar diaszpórájában működő ilyen intézmények számával közel azonos.
III.1.2. Gazdasági környezet
Romániában a szórvány és kisebbségben élő magyar közösségek általában az országos átlaghoz viszonyítva alacsonyabb gazdasági mutatókkal rendelkező környezetben élnek. Ez egyértelműen kihat a Magyar Házak működésére is. Az eddigi gyakorlat alapján, hazai viszonylatban, ezek az intézmények működésükhöz főleg a Romániai Nemzetiségek Kisebbségi Tanácsa pénzalapjaira számíthatnak, melynek hazai kezelője az RMDSZ, valamint különböző programjaikra még támogatást nyerhetnek a helyi tanácsok pénzalapjaiból is. Magyarországi viszonylatban - bár az utóbbi időben megszorító intézkedések léptek életbe az állami költségvetés szintjén - a határon kívüli régiókban élő magyar nemzeti közösségek identitás megőrző tevékenységére, a szülőföldön való boldogulásra elkülönített pénzalapok vannak. Jelenleg ebből részesülnek – a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közvetítésével - az eddig is nemzeti értékeket hordozó hazai Magyar Házak intézményeinek egy csoportja, s reméljük, hogy a jövőbeni normatív támogatások figyelme további ilyen intézményre is kiterjed. Hisz egyértelmű, hogy a kifejezetten identitásmegőrző tevékenységet végző kulturális intézményeket – mint amilyenek a Magyar Házak is – csakis magyar illetve román állami költségvetésből lehet fenntartani. Mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy egy kisebbségi művelődési intézmény csakis multikulturális programokra kérhet és esetleg kaphat támogatást az EU pénzalapjaiból, mely programoktól egyértelműen nem kell elzárkóznia ezeknek az intézményeknek, de fő tevékenységi körükben, éppen sajátságos helyzetük miatt, nem az ilyen típusú programok kell, hogy domináljanak.
III.1.3. Technológiai környezet
A romániai Magyar Házak technológiai felszereltsége ugyancsak heterogén. Kitűnik ez az RMDSZ Társadalom Szervező Főosztálya és az EMKE által 2013-ban ezen intézményekről készített részletes felmérésből is.(Megjegyezzük, hogy még vannak olyan Magyar Házak, amelyek kimaradtak ebből a felmérésből, például a Tűri Magyar Ház Fehér-megyéből, a Tranzit Ház Kolozsvárról, a Petőfi Ház Bukarestből, stb, melyekkel tovább folytatva a felmérést még árnyaltabbá lehet tenni a hazai Magyar Házakról alkotott összképet.) A kiépített technológiai környezete, infrastruktúrája döntő módon befolyásolja egy Magyar Ház életét. Megjegyezzük, hogy azokban az intézményekben, amelyekben a művelődésszervezés és a különböző helyi magyar civil szervezetek tágabb értelemben vett társadalomszervezése közösen folyik, infrastrukturális szempontból sokkal jobban felszereltek, mint csak a kultúraközvetítéssel foglalkozó Magyar Házak.
III.1.4. Társadalmi környezet
1989 karácsonya után a romániai magyar társadalomban gombamód kezdtek elszaporodni a civil szervezetek, országos, régiós, vagy helyi működési lefedettséggel. Ez természetes, hisz a kisebbségi létben, különösen a kultúra területén, a szakmai intézményesülés támogatását az állam vagy egyáltalán nem vállalta fel, vagy csak részben biztosított hozzá anyagi feltételeket, s így közösségünknek a belső energiáinak a mozgósításával magának kellett megoldania civil társadalmán keresztül ezeket a feladatokat. Ugyanakkor ezek a társadalmi szervezetek a demokrácia gyakorlásának az intézményei lettek, az önkormányzati eszme iskoláivá váltak. A hazai magyar civil szervezeteknek jelentős hányada, jóval több, mint a fele, kulturális profillal jöttek létre, ezen belül is számtalan olyan tevékenységi körökkel, amelyek a különböző magyar közösségek helyi és kollektív identitástudatának az ápolását és továbbadását mozdítják elő. Szórvány területen, ahol Magyar Házak működnek, egy-egy ilyen intézmény gyűjtő központja lett a régióban tevékenykedő társadalmi szervezeteknek, vagy éppen civil kezdeményezéseknek. Nem is beszélve arról, hogy ezek az intézmények helyenként hagyatéki könyvtárakat, képtárakat, levéltárakat gondoznak, néprajzi múzeumot működtetnek, vagy más jellegű tárgyi kulturális értékmegőrző tevékenységet folytatnak. Ily módon a civil szervezetek kollektív fellépése egy Magyar Ház életében, nemcsak a működéshez szükséges anyagi feltételek megteremtésében jelentenek előnyt és biztonságot, de nagyobb társadalmi elismertséget is hoznak az intézménynek, nem is beszélve a politikai védettségről. Ezzel ellentétben csak egy szűk helybéli elit, grémium által igazgatott ilyen intézmény nagyon sok támadásnak lehet kitéve, különösen a magukat kirekesztettnek érzett csoportok részéről. Továbbá számtalan hazai Magyar Ház társadalomszervező tevékenysége túllépett az intézménynek otthont adó település határain, hatáskörzete régiós szintre emelkedett, s ez hatalmas társadalmi tőkét jelent az intézmény részére.
III.2. Mikrokörnyezet - Szervezeti kultúra elemzése
III.2.1. Szervezés:
Jelenleg a magyar házak működésének szervezése ugyancsak heterogén. Egyrészt személyfüggő, másrészt az épület jellegétől: méretétől, közművesítésétől, infrastrukturális felszereltségétől is függ. Azok a Magyar Házak működnek hatékonyan ahol a kulturális szolgáltatáson túl más jellegű társadalomszervező szolgáltatásokat is tudnak nyújtani. Ahol a magyar közösség tagjai nem csak szórakozni járnak, hanem az ügyes-bajos intézendő dolgaikra is megoldást találnak. Vagyis az intézmény partnere tud lenni a magyar közösség minden tagjának, vagy bárkinek, akinek a személyes problémáit, adminisztratív gondjait orvosolni tudják. Szervezés szempontjából minél szélesebb körű partneri kapcsolatot alakított ki a Magyar Ház személyekkel, civil szervezetekkel, helybéli intézményekkel, annál hatékonyabban tudja társadalomszervező feladatait betölteni a településen, vagy akár a régióban. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a szervezési hatékonysághoz nélkülözhetetlen az intézmény megválasztott tisztségviselőinek, irányítóinak a cselekvési szabadsága, de ugyanakkor fontos a vezetőség közösségi számonkérhetőségi fórumainak a megteremtése is.
III.2.2. Menedzsment:
Azok a Magyar Házak tudnak jelentős eredményeket felmutatni, ahol egyrészt a művelődés szervezésben jártas, másrészt a modern forrásteremtésben (pályázatírás, lebonyolítás, elszámolás) otthonosan mozgó, az információs rendszereket jól kihasználni tudó szakember gárda működik. Továbbá az intézeten belül van csapatmunka, olyan, ami nem vezetett az egyes munkakörök felelősségének, vagy az egyéni felelősségeknek a rovására. Egy-egy ház eredményes tevékenységéhez a hatékony belső kommunikáció is hozzájárul, olyan, amelyik lehetővé teszi az új eredmények egymás közötti gyors kicserélését és beépülését az intézet munkába. A rendszeresség, az eredményesség és a hatékonyság hármas kritériuma működik ezekben a Magyar Házakban.
III.2.3. Adminisztráció, finanszírozás
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Magyar Ház működtetéséhez mindenekelőtt legalább egy jó szervezőkészséggel megáldott, a településen köztiszteletben álló, munkabírással rendelkező személy kell hogy álljon, mint alkalmazott. Ugyanakkor azok a Magyar Házak tudnak a közösségszervezés terén jelentős eredményeket felmutatni, amelyek az alaptevékenységük ellátásához szükséges anyagiakkal valamilyen forrásból rendelkeznek. Mert a működéshez szükséges bizonytalan, pályázatfüggő pénzügyvitel elszívja az Intézet vezetőségének az energiáját az érdemi kulturális szervező munkától. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az intézeti munka hatékonyságának, a menedzsmentnek, az egyik fokmérője a pályázati úton szerzett pénzeknek a mennyisége és ésszerű elköltése. Ezen az úton azt is ellenőrizni lehet, hogy az állandóan változó gazdasági mozgástérhez milyen hatékonysággal tud alkalmazkodni a Magyar Ház. Ugyanakkor egy ilyen intézet elismertségét az egyes tevékenységekre mozgósítható önkéntesek száma is igazolja, különös tekintettel ha azok a fiatalok köréből kerülnek ki.
III.2.4. Szolgáltatások
Azok a Magyar Házak tudnak kielégítő szolgáltatást nyújtani az őket fenntartó közösségnek, amelyek megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek. Mint arról már szó esett, legnagyobb elismertségnek azok az intézmények örvendenek, amelyek szolgáltatásai a kulturális programok megrendezésén túlmutatnak. A széles sávú internet használata például lehetővé teszi, hogy a számítógéppel nem rendelkező idős személyek is a Magyar Ház szolgáltatása révén kapcsolatba léphessenek a távolban élő családtagjaikkal. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy vannak intézmények, amelyekben a magyar közösség gazdasági életének a fellendítését szolgáló felnőttképző tevékenységek is folynak. Továbbá azok a Magyar Házak amelyek a fiataloktól kezdve a középgeneráción át az idősekig, vagyis korosztályok szerint is, képesek minőségi szolgáltatásokat nyújtani, tudják társadalomszervező feladatukat a leghatékonyabban ellátni.
III.2.5. Személyzeti feltételek
Jelenleg azok a Magyar Házak tudnak kimagasló teljesítmény nyújtani, ahol a különböző munkakörben önállóan cselekvő, döntéseit nem csak vállalni, de kivitelezni is tudó, munkatársak tevékenykednek. És ahol létezik legalább egy, teljes munkakörben dolgozó személy, aki összehangolja a ház sokrétű tevékenységét. Jelenleg a Magyar Házak tevékenysége elképzelhetetlen bedolgozói státusok nélkül (leggyakoribb a gazdasági felelős), de az intézmény igazi fenntartói az önkéntesek, akik szakmai tudásukkal, vagy fizikai munkájukkal végeznek el felbecsülhetetlen értékű feladatokat. Számtalan esetben az önkéntesek látják el a ház rendezvényei számára a PR feladatokat is, például plakátolás, vagy szórólapoknak az érdekeltekhez való eljuttatását, stb. Hisz ne feledjük, kis létszámú szórványközösségekről van szó, ahol hatékonyan lehet alkalmazni rendezvények szervezésekor meghívások esetében a személyes megszólítást.
III.2.6. Tervezés:
Amikor a Magyar Házak több mint húsz évvel ezelőtt kezdtek megjelenni, akkor az intézményesülés folyamatában egy addig ismeretlen, járatlan úton kellett elindulni, hisz ilyen jellegű intézmények addig még nem működtek Romániában. Az intézménytervezésben gyakran egyszerre kellett ötvözni a civil szervezeti adminisztrációt, az állami jellegűvel, és létrehozni a kettő között az optimális egyensúlyt. Hisz mindig meg kellett találni azt a jogi hátteret, amely biztonságosan tudta működtetni a Magyar Házat, különösen az állandóan változó, alakuló hazai jogrendszerben. Az elmúlt esztendőben azok a Magyar Házak tudtak a leghatékonyabban működni, amelyek önálló jogi személyiséget szereztek, vagy az épületet fenntartó, a tulajdonjogot gyakoroló civil szervezet házvásárláskor már rendelkezett ezzel a státussal. Egyértelmű, hogy egy nyugodt bel- és külpolitikai háttérrel ezen Intézetek tevékenységeinek a tervezése eredményesebben folyik, például a kapcsolattartás a hazai román és kisebbségi kulturális intézményekkel, civil szervezetekkel, nemzetközi téren együttműködés a magyarországi és az anyaországon kívüli régiók hasonló intézményeivel, valamint a világ magyar diaszpórájában tevékenykedő Magyar Házakkal.
IV. Stratégiai elképzelések
Romániai magyar nemzetstratégiában a szórványkérdés prioritást kell hogy élvezzen. Az elmúlt közel negyed évszázadban a szórványkollégiumok kiépítése mellett a Magyar Házak intézményeinek a megjelenése és fenntartása a hazai magyar közösségünk legnagyobb megvalósításai közé tartóznak. A szórványosodás problémáját nem csak nálunk, de a Kárpát-medence egész területén, csak úgy lehet csökkenteni, ha összmagyar kérdésként kezeljük. Nem elég nemzettudat erősítő programok kitalálása és levezetése a szórványközösségek számára (ezeknek inkább szimbolikus hatásaik vannak), hanem: egyrészt magyar (kulturális) intézményeket kell ezeken a területeken felállítani és a hosszútávú működésüket összmagyar összefogással biztosítani, másrészt az ezekben a közösségekben megjelenő magyar vállalkozó rétegnek a munkáját kell erősíteni és támogatni. Kultúra és gazdaság egyszerre történő felélesztése tud életképessé tenni egy közösséget, így a szórványban is pozitív demográfiai változást hozni. A szórványban az intézményesülés folyamatára számos mai hazai példát is hozhatunk, mint a Kallós Zoltán Alapítvány tevékenysége Válaszúton, a Téka Alapítvány munkája Szamosújváron, Böjte Csaba atya áldásos országos lefedettségű ügyködése a magyar hátrányos helyzetű gyerekek megmentése érdekében és még folytathatnánk a sort. Történeti visszatekintésben pedig ott van Kún Kocsárd gróf által az EMKE-nek adományozott és 1892-ben Algyógyon, (Hunyad Vármegyében) a nagyon elszórványosodott magyarság körében létrehozott Székely Mezőgazdasági Iskola. Ennek az intézménynek a megjelenése mint mezőgazdasági tanintézet abban az időben rövid időn belül jelentős pozitív demográfiai változást hozott az egész vármegye magyar közössége számára. Igaz, az iskola működtetésében és fenntartásában az EMKE mellett a Magyar Állam is jelentősen kivette a részét.
A romániai Magyar Házak tevékenységének erősítése - főleg a magyar identitás megőrzésében és továbbadásában, mint célkitűzés - érdekében ezeket az intézményeket hálózatba kell szervezni. Véleményünk szerint az EMKE által 2009-ben elkezdett hálózatépítő folyamatot kell továbbépíteni. A hálózattal a hazai szórványon belül egy élő kulturális szövetet lehetne létrehozni, melynek minden egyede öntevékeny és önálló intézmény, együtt viszont a tömbmagyarság kulturális erejével bíró magyar entitássá válhat. A hálózat lehetővé teszi ezen intézmények közös fellépését a saját kultúrpolitikájuk megvalósítása érdekében, vagy adott esetben éppen a politikával szembeni érdekérvényesítést tudják így jobban képviselni. A hálózat működtetésére egy önálló jogi személyiséggel rendelkező intézményt kell létrehozni (a már említett Magyar Házak Szövetsége - MaHáSz), mely az EMKE égisze alatt működve, az ernyőszervezetnek az eddigi hálózatépítő tevékenységét használná ki. A MaHáSz hálózatépítő tevékenysége pedig a jövőben kiterjedhetne a Kárpát-medence Románián kívüli térségében működő Magyar Házaira, vagy akár a nyugati magyar diaszpóra ilyen intézményeire is.
Az EMKE által elkezdett Magyar Házak hálózatépítő tevékenységének következő lépése a III. Romániai Magyar Házak találkozójának a megszervezése kell hogy legyen. Ennek a tanácskozásnak a programpontjai:1. Az EMKE –RMDSZ által 2013-ban elkészített felmérés bemutatása, kiértékelése az érdekeltekkel közösen a kiegészítése. 2. Újabb kulturális börze, a Magyar Házak, tapasztalatcsere az intézményvezetők között. 3. A Magyar Házak Szövetségének, a MaHáSz-nak a létrehozása (az alapszabály-tervezet bemutatása, a közös célkitűzések kidolgozása, a vezetőség megválasztása).
A hálózatmenedzsernek vagy a MaHáSz működtetőnek lehetséges feladatkörei:
- a hálózat működtetése a tagintézmények működési autonómiájának a tiszteletben tartásával - az intézmények problémáinak az állandó ismerete, közös megoldások keresése - a hazai Magyar Házak érdekképviseletének a felvállalása - kulturális értékcsere irányítása a hálózaton belül (például valamelyik intézmény jó programjának a tájolása a hálózaton belül) - közös programok menedzselése a hálózaton belül - a hálózati tevékenységhez források teremtése - állandó információcsere
- MaHáSz honlap működtetése, a hálózat és tagjainak a világhálón történő megismertetése, az egyes intézményi honlapok autonómiájának a tiszteltben tartásával - kapcsolattartás (akár a hálózatba való bevonás) a Kárpát-medence és a nyugati diaszpóra Magyar Házaival - a közös problémákat érintő tanfolyamok megszervezése (például a fiatal magyar vállalkozói réteg képzése) - a tanuló társadalom fogalomkörének a megismertetése, felnőttképzés megszervezése - a Magyar Házak intézményeit a kulturális turizmus tevékenységi körébe bevonni (folytatni az EMKE és az EMKE Sárospatakon működő Észak-magyarországi képviselete által elindított programot). - a hálózati munka keretében segíteni és serkenti a kevésbé aktív magyar házak kultúra közvetítő munkáját. V. A hálózat (MaHáSz) SWOT analízise. Belső erőforrások és külső környezet viszonyának elemzése V.1. Erősségek
- Már létező és működő magyar érdekeket képviselő vagyon kezelése (Magyar Házak épületei) - A magyar identitás megőrzésében és továbbadásában vállalt erős elkötelezettség. Motiváció a jó értelemben vett másság felmutatása a többségi nemzet fele. - A magyar kultúra iránti állandó igény, érdeklődés. - A közös alapértékek állandó keresése, amely a közösségi érzést is erősíti és nemzetmegtartó erővel bír. - A helyi szórványmagyar történelmi értékek felkutatása, megőrzése és közkinccsé tétele. Erdély történelmének legjelentősebb mozzanatai a szórványhoz kötődnek. - Intézményi sok lábon állás, az egyéni tapasztalok közkinccsé tétele. - Az EMKE eddig szerzett koordinációs tevékenységének a beépítése a hálózatépítő és fenntartó munkában. - A túlélésben szerzett kisebbségi rutin. A taktikai érzék kialakulása a többségi nemzettel való együttélésben. Kisebbségi képviseletben szerzett tapasztalatok az önkormányzatok különböző szintjén. - Multikulturális és interkulturális tapasztalatok.
V.2. Gyengeségek
- Viszonylag kevés intézmény rendelkezik a fenntartáshoz szükséges kellő szakmaisággal.
- Kevés és esetleges a pénzügyi támogatás. Néhol az alapműködéshez szükséges anyagi feltételek sincsenek meg.
- Anyagi támogatást csak az RMDSZ kisebbségi tanácsi alapjaitól és Magyarországtól várnak. Nincsenek kellő képen kialakulva a forrásteremtésnek más módozatai. - Nem egységes és végiggondolt a kommunikáció egyrészt a romániai magyarság fele, illetve az anyaország fele, a nyugati magyar diaszpóra fele még kevésbé. - Projektalapú gondolkodás hiánya. Hiányoznak a helyi hosszutávú stratégiák, amelyek hozzásegítenének hálózati közös tervek készítéséhez. - Sekélyesebb, csak érzelmeket keltő kulturális tevékenységek előnybe részesítése (látványosabb ezeknek a szervezése, hatékonysága nagy lehet, eredményessége annál gyengébb.) - Jelenleg a Magyar Házak jórészt még egymásról is keveset tudnak. A kommunikáció hiányában a tömbmagyar területek sem ismerik eléggé ezen intézmények munkáját. - Gyakori a zárványosodás jelensége, hiányzik a többségi nemzet fele való kellő nyitottság.
V.3. Lehetőségek
- Hálózatosodás megteremtése, fejlesztése. - Szakmaiság fejlesztése. - Közös képzések megszervezése. - Egységes kommunikáció megjelenése. - Egységes alapértékek, alapüzenetek megfogalmazása és közös képviselete. - Közös arculat kialakítása és felmutatása, az egység és egyediség összhangjának a megteremtésével. - Közös fellépés az anyagi alapok megteremtésében. - Az intézmények közötti kapcsolati tőke erősítése. A világhálón való közös megjelenés. - Közös tudásbázis megteremtése és kihasználása. V.4. Veszélyek - Kitettség a román és a magyar politikai élet széljárásainak. - Kitettség a szélsőségek megjelenésének (mind magyar, mind pedig román vonalon). - Romló gazdasági helyzet. - Értelmiség elvándorlása. - A közös érdekvédelem megszervezése, a koordináció hiánya. - A sekélyesebb magyar kulturális értékek terjedése. - Helytelen magyarországi megközelítés, a tömbmagyarság előnyben részesítése. - Új eszközök hiányában nem képesek megszólítani a fiatalokat.
Dáné Tibor Kálmán
A szöveg a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) felkérésére készült, a kulturális autonómiát megalapozó szakpolitikai vitaindítók sorában.
Transindex.ro,

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: visszalépést jelent az új ukrán nyelvtörvénytervezet
Semjén: Az egyetemes magyarság országgyűlése lesz a következő
Folytatódik a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor Program, idén duplájára nő a kiutazó ösztöndíjasok száma – erősítette meg Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A sikerre való tekintettel duplázták meg az ösztöndíjasok számát, ötven helyett száz fiatal utazhat ki a diaszpóra magyarságához - közölte Semjén Zsolt. Kiemelte: a diaszpóra magyarságát eddig alapvetően az emigráció magyarsága adta, azok, akik 1945, 1956 után vagy a Kádár-rendszer idején hagyták el Magyarországot.
A mostani magyarok az emigráció második, harmadik, negyedik generációját alkotják vagy olyanokból állnak, akik kint dolgoznak, tanulnak. Nekik nyújtanak segítséget a programban részt vevő fiatalok, akiknek feladatuk, hogy "a magyar életet vigyék" az emigrációban élő magyarok közé: magyart, történelmet, néptáncot tanítanak a gyerekeknek, magyar irodalmi esteket, gasztronómiai rendezvényeket szerveznek. Feladatuk az is, hogy biztassák a kint élőket, vegyék fel az állampolgárságot, és regisztráljanak mint választók. 2014-től ugyanis a magyar országgyűlés az egyetemes magyarság országgyűlése lesz, hiszen a világon bárhol élő magyarok szavazata is számít majd – jelentette ki. A közelgő szerbiai választásokról, illetve a romániai koalíciós feszültségről szólva Semjén Zsolt kijelentette: "A magyar államnak az az értelme és a célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége javuljon. Ebből az következik, hogy mindent meg kell tennünk a külhoni magyarság megmaradásáért." Fontos a szomszédság, fontosak a gazdasági kapcsolatok, de a prioritás az, hogy érintett országokban élő magyar nemzetrész elégedett legyen. A magyar állam viszonyulását alapvetően meghatározza, hogy az ottani magyar nemzetrészek hogyan érzik magukat - hangoztatta. A magyar állam természetesen nem osztogat instrukciókat például az RMDSZ-nek, hogy belépjen-e a román kormányba – jegyezte meg Semjén Zsolt, hozzátéve: az adott nemzetrésznek kell kialakítania a maga politikai mozgásterét, saját autonómiakoncepcióját, amit aztán a magyar állam támogat.
hirado.hu.

Vidékfejlesztési problémák, oldottabb légkörben
Sajtóreggeli keretében mutatták be a megyei RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési problémáival foglalkozó szakbizottságának tagjait, illetve egyenként azokat a problémákat, amelyek a vidéki embereket foglalkoztatják, érintik és érdeklik, valamint azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek hozzájárulhatnak a vidék fellendüléséhez.
Brassai Zsombor megyei elnök mutatta be a bizottság tagjait: dr. Kelemen Atilla képviselőt, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnökét, Szabó Árpád mezőgazdasági szakembert, aki vezette a mezőgazdasági hatóságot is, Balogh József vidéki vállalkozót, Suba Kálmán állattenyésztési szakembert, Náznán Jenőt, a megyei mezőgazdasági igazgatóság volt igazgatóját, Bordi Kacsó Zsoltot, az APIA munkatársát, Antal Lehelt, a kifizetési ügynökség egyik munkatársát, Antal Zoltán térségfejlesztési szakértőt, a nyárádmenti kistérség, illetve a Leader csoport vezetőjét, Dászkel Lászlót, Nyárádszereda volt polgármesterét, Miklea István jogászt, mezőgazdasági vállalkozót, és Birtalan Istvánt, Marosszentgyörgy alpolgármesterét, aki maga is mezőgazdasági vállalkozással foglalkozik. A találkozón részt vevő szakemberek mindegyike rendre, ki-ki a maga szakterületén, néhány fontos problémát, szempontot vetett fel.
A megyei elnök szerint a tegnapi találkozónak a tulajdonképpeni célja az volt, hogy a vidék problémáit vessék fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretnék a sajtó képviselőit arra buzdítani, hogy a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fektessenek a vidék kérdéseire akár mezőgazdasági, akár vidék-, akár közösségfejlesztési vonatkozásban, mert ez az a terület, ahol a legtöbb bátorításra van szükség ahhoz, hogy a vidéken lakók éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésükre állnak.
Kelemen Atilla nyitotta meg a beszélgetést, azzal, hogy a vidék problémáit nem lehet elvonatkoztatni, hiszen, ahogy "minden út Rómába vezet", úgy a romániai, az erdélyi és Maros megyei magyarság problémái is a vidékhez vezetnek, ahhoz kötődnek, hiszen a választások esetében a szavazatok 65-70 százaléka vidékről jön.
Arról is szólt pár szót, hogy a kormánykoalíció felbomlása nyomán az RMDSZ ismét kormányba kerülhet. Konkrét döntést erről szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén hoznak. De a kormányzati részvétel nagyon fontos, mondta, hogy minden fontos intézménynél "legyenek embereink, hogy segíteni tudjunk".
Birtalan István szerint a céljuk az, hogy a szakemberek tapasztalatát továbbadják a vidéki embereknek, hogy minél több információ jusson el hozzájuk mind a pályázati, mind a kifizetési lehetőségeket illetően. Szabó Árpád szerint Románia gazdasági növekedést emleget, ami valójában a vidéknek, a mezőgazdaságnak köszönhető. Azt szeretnék, hogyha a vidéki emberekkel meg tudnák értetni a pályázati lehetőségek fontosságát. Ebben kérte a sajtó segítségét. Balogh József úgy gondolja, hogy több mezőgazdasági gépre, felszerelésre lenne szükség, és a mezőgazdasági termelők nehézségeiről beszélt. Suba Kálmán az állattenyésztés problémáit taglalta kimerítően. A támogatásokat – bár elismerte, hogy szükség van rájuk –, úgy értékelte, hogy hab a tortán. Mint mondta, termelni kell sokat, olcsón, és jó áron eladni. "Állattartásból az állattenyésztésre kell áttérni", jelentette ki. Náznán Jenő komplex problémának nevezte a vidékfejlesztést. Ezekkel a tanácskozásokkal próbálnak elébe menni azoknak a kérdéseknek, amelyekre a gazdák várják a választ a politikusoktól. A szakbizottság egyik feladatának nevezte, hogy a gazdák nyelvére fordítsák le azokat a szabályozásokat, amelyek a területen megjelennek. Bordi Kacsó Zsolt a földalapú támogatásokról beszélt, részletes számadatokkal támasztva alá állításait. Tapasztalata szerint "az emberek információhiányban szenvednek", és az sem elhanyagolható, hogy nincs aki meghallgassa őket. Sokuknak már az is elég, ha valaki meghallgatja őket. Még ha nem is tudnak minden problémát megoldani, érezzék, hogy meghallgatják őket, s próbálnak tenni értük valamit. Antal Lehel a vidékfejlesztési ügynökség munkáját ismertette. Véleménye szerint rendre kellene tanítani az embereket: "pályáznak összevissza, mert téves információkat kapnak. És pályázatírás szempontjából egy kissé bajban vannak". Antal Zoltán arra figyelmeztetett, hogy az uniós pályázatokat nem szabad szociális segélyként kezelni. Van ugyan stimuláló hatása, de ez egy pénzügyi eszköz, sose legyen cél senkinek. Dászkel László a kistérségi vidékfejlesztési stratégiában való gondolkodásról beszélt, szólt a nyárádmenti kistérségről, arról, hogy saját szakembereikkel felmérték a gondjaikat, és annak alapján sikerült egy összefogó, Nyárádmentére vonatkozó stratégiát kidolgozni. Jelenleg együttműködnek a többi kistérséggel.
Miklea István, akinek van egy saját, állatorvosi felszereléseket forgalmazó boltja, bevallása szerint nagyon közel áll a gazdákhoz, hisz rendszeresen találkoznak. De azt hiányolja, hogy nincsenek fiatal gazdák. Egy információs központ létrehozását javasolta a gazdák számára, mert nem tudják, hogyan és mire lehet elkölteni a támogatásokat.
Zárószavában a megyei elnök hasonló találkozók megszervezését ígérte, amelyeket a Nyárádmente valamelyik településén szándékoznak megejteni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Egyre többek számára fontos a magyarság megélése
Számolni kell a határokon túliakkal
Aradon járt hétfőn HIDVÉGHI BALÁZS, 2012 novemberétől a Fidesz határon túli magyar közösségekért és magyar diaszpóráért felelős stratégiai igazgatóhelyettese, tavaly júliustól országgyűlési képviselő, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke.
Az alábbi beszélgetést február 25-án a délutáni órákban rögzítettük Aradon, a Tulipán könyvesboltban.
– Aradra jött, vagy más megyékbe, más városokba is ellátogat?Kikkel találkozott, találkozik, van-e tájékoztató vagy tájékozódó jellege ennek az útnak a magyarországi választások előtt?
– Mind a kettő fontos részét képezte. Mostani utamon Aradra látogatok, majd Dévára, Gyulafehérvárra és Torockóra, és a cél valóban az, hogy találkozzak a magyarság vezetőivel, polgármesterekkel, képviselőkkel, egyházi és közösségi vezetőkkel, és hogy beszéljünk közös ügyeinkről, így például arról, hogy a magyarországi választások most már nagyon hamar sorra kerülnek, április 6-án, és a regisztrációs, feliratkozási időszak az utolsó fázisába ért. A romániai, erdélyi magyaroknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy élhessenek szavazati jogukkal, a regisztrációhoz azonban jó, ha segítséget nyújtanak a magyar képviselők, a magyar politikai szervezetek, egyházi, közösségi vezetők – erről tárgyalok az itteniekkel.
– A felsorolt települések a szórványvidéket képezik. Kizárólag ezekre látogat?
– Ezen a héten igen. Ez egy dél-erdélyi körút. A múlt héten Székelyföldön jártam, Marosvásárhelyen, a Nyárád mentén, Csíkszeredában, nemrég voltam Szatmárnémetiben, a Partium más részein is. Igyekszem minél több helyre eljutni.
– Magyarországon, a választási kampányban érződik az, hogy a pártok versengenek a külhoni magyarok szavazataiért?
– Első alkalommal kerül sor Magyarországon olyan választásra, hogy a határon túli magyarok, és elsősorban a Kárpát-medenceiek aktivitása és érdeklődése nagyon magas ebben az ügyben, hogy ők is részt vehetnek a döntésben. Ez megváltoztatja a magyar politikai palettát és a magyar politikai kommunikációt is, nagyon helyesen és nagyon jó irányban, hisz ezentúl számolni kell a határon túli magyar honfitársainkkal is, az ő szavazatuk is hozzájárul és benne lesz abban a döntésben, ami majd az új Országgyűlést és ilyen értelemben az új kormányt eredményezi Magyarországon. Az állampolgársági törvénynek köszönhetően kerül erre sor, és lehetőség, első alkalom, ezért mondjuk azt, hogy ezzel élni kell, ebből nem szabad kimaradni. Hozzá kell szoknunk mindannyiunknak, magyarországiaknak, Kárpát-medencei honfitársainknak is, hogy legfontosabb ügyeiben a magyar nemzet közösen dönt, s ennek a döntésnek immár a dél-erdélyi magyarok is részesei lehetnek.
– Köztudott: a Fidesznek köszönhető, hogy a határon túli magyarok is megkaphatták, megkaphatják a magyar állampolgárságot, nagyon sokan igényelték is már, ami a választásokon való részvétel jogával is jár. Ezen túlmenően: hogyan foglalná össze röviden a Fidesz határon túli magyarokkal, a diaszpórával kapcsolatos politikáját?
– A Fidesz számára a párt megalakulásától, 1988-tól kezdve mindig is nagyon fontos volt a magyar nemzet egysége, a magyar nemzetben gondolkodás és annak a realitásnak a figyelembe vétele, hogy a magyar állam, Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. Ez felelősséget ró a magyarokra, és a 2010-ben elfogadott új magyar alaptörvény erről már konkrétan beszél is, beszél arról a felelősségről, amelyet a magyar kormány, a magyar állam visel a határain túl élő magyarokért. Azt szoktuk mondani, hogy világnemzetben gondolkodunk. A magyarság a világ számos pontján jelen van, tradicionálisan a Kárpát-medencei területeken, ahol autohton, őshonos kisebbségeket képez. Nagyon sokan elhagyták már ezt a vidéket, és Európában, Amerikában, szerte a világban élnek. Rájuk is számítunk, ezek a magyar közösségek is fontosak, velük is igyekszünk kapcsolatot tartani, megerősíteni a kommunikációt, erőforrásként tekinteni arra a helyzetre, hogy ilyen sok helyen, sokfelé, ilyen sokféle környezetben élnek magyarok. Ez egy új megközelítés, azt gondolom, és talán ezzel lehet összefoglalni azt, hogy miként gondolkodunk a magyarságról, a magyar nemzetről a XXI. század elején.
– Ön sokfelé járt már a határon túli magyar közösségekben, sokféle emberrel beszélgetett. Hogyan látja: milyen manapság a határon túli magyarok magyarság- és identitástudata, anyaországhoz való viszonya?
– Azt látom, hogy nagyon sok, és egyre több magyar számára fontos a magyarságot megélni. Ennek egyik lehetséges módja, egyik fontos eleme az, hogy magyar állampolgárságot kaphatnak vagy visszakaphatnak ezek a honfitársaink. Az a nagyon magas szám, ami a kérelmeket és a már letett állampolgári esküt illeti, az mutatja ezt, a múlt év végén, decemberben már az 500 ezredik állampolgári esküre került sor ünnepélyes körülmények között, többek között a magyar Országgyűlés épületében, és ez a szám azóta is folyamatosan növekszik. Ez nagyon nagy siker, egy közös magyar siker, és nyilván nem fog megállni most, a választokkal a folyamat. Aki magyar identitású, és szeretné hivatalosan, közjogilag is megélni, erre lehetősége lesz a kormányváltást követően is.
A szórványban élő magyarok helyzete nyilvánvalóan mindig a legnehezebb. Én azt látom, hogy erősebb, összehangoltabb erőfeszítésre van szükség például az oktatási támogatás, az oktatási helyzet és a szórványban való megmaradás kérdésében, Ez nyilván mindig az adott közösségnek is a feladata, például a romániai magyaroké, hisz itt él nagyon sok magyar a szórványban, de ebben az anyaországnak is fontos szerepe van. Létezik számos olyan fórum, tanácskozás, ami ezzel foglalkozik, ezeket erősíteni kell, és amikor a költségvetést tervezzük otthon, figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyar identitás megőrzésére pénzt is kell szánni, adott esetben több támogatást. Az ország erőforrásainak megfelelően nyilván, hiszen Magyarországnak is erősödnie kell ahhoz, hogy még inkább támogatni tudja a határon túl élő közösségeket.
– A statisztikák szerint évről évre csökken a magyarság száma Magyarország határain túl. Az anyaországot körülvevő országok, amelyekben a legtöbb magyar él, hogyan biztosítják a nemzetiségi és egyéb jogokat, amelyek a magyarság megmaradásához szükségesek?
– Kezdjem azzal, hogy a magyarság számának csökkenése, sajnos, nem csak a határokon túli vidékeken probléma, a Magyar Köztársaság népessége, sőt, a legtöbb környékbeli ország népessége is csökken. Tehát ez demográfiai probléma egyrészt, amire keresni kell a megoldást. Nagyon reménykedem abban, hogy ez a több évtizede tartó negatív trend meg fog fordulni – a magyarság szempontjából is.
Ami a kérdés második részét illeti: számos jogot biztosítanak ezek az országok, de azt hiszem, amíg követelésekkel, és jogos követelésekkel állnak elő magyar szervezetek, akár Romániában, akár Szlovákiában, akár más területeken, addig az adott országok kormányainak kötelessége ezeket a követeléseket megvizsgálni, tárgyalni a magyar közösségekkel, és azokat a jogokat – kisebbségi nyelvhasználati, jelképhasználati, autonómiára irányuló megalapozott követeléseket – el kell fogadnia. Ezekben a legfontosabb szerep megint csak az adott közösségeké, ott kell kivívni az autonómiát, ahol az adott közösség él, de a magyar kormánynak és Magyarországnak kötelessége ezeket támogatni. Alaptörvényünk ezt támogatja is, konkrétan fogalmazva, amikor azt mondja: támogatjuk az önkormányzat létrehozására vonatkozó törekvéseket a határon túli közösségek megmaradására stb. Fontos dolgok ezek, és hosszas munkát igénylő feladatok.
– A legújabb hírek szerint a román kormánykoalíciós válság közepette a Nemzeti Liberális Párt kilép a kormánykoalícióból és a Szociáldemokrata Párt bevenné az RMDSZ-t a kormányzásba. Üdvözölnék ezt a döntést?
– Ezt a döntést hagyjuk meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, hiszen róluk van szó, egyelőre a román kormánykoalíció még egyben van (szerk. megj.: az interjúra a Nemzeti Liberális Párt kormányzatból való kilépése előtt jó hat órával került sor). Követem a román belpolitikai eseményeket, és látom, hogy ez egy hosszas kötélhúzás, ami az energiákat elveszi a valós kormányzástól (legyen ez az ő problémájuk). Nem tudom, ez egy komoly politikai döntés kell legyen az RMDSZ részéről.
– Ön egyik előadásában úgy fogalmazott, hogy a kis lépések politikájának a híve. Úgy hiszem, ezt a kijelentést jónéhány romániai magyar politikus nem díjazná, hisz vannak olyanok, akik a „kis lépések politikája” ellen szavaznak.
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig az adott politikai helyzethez alkalmazkodva kell megtalálni a megfelelő politikát, a megfelelő válaszokat. Egyrészt a politikai helyzet változhat is változik, Európában is azt látjuk, hogy adott esetben egészen más helyzet alakulhat ki, megváltoznak a szövetségi viszonyok, egy koalíció alakul, aztán egy teljesen más összetételben folytatódik egy kormányzás. Ezekhez a viszonyokhoz óvatosan és okosan kell viszonyulni. Nem hiszem, hogy receptet lehetne írni arról, mi a jó megoldás, politika. Az a jó politika, amely a legtöbb sikert hozza annak a közösségnek, amelyet képvisel. Adott esetben például az erdélyi vagy romániai magyar politikában szerintem az a legfőbb mérőszempont, hogy mi módon lehet a helyi magyarság érdekeit, védelmét, identitásának megerősődését stb. a legjobban érvényesíteni. A lépéseket ez alapján kell eldönteni, hogy mikor mi a jó. Ez lehet a kis lépések politikája, időnként jobb lehet a hattározottabb, radikálisabb fellépés, ugye, a kettő elegye lesz az, ami a legtöbb sikerhez vezet. De mindig az adott helyzethez kell viszonyítani, abból kell kiindulni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

Kormányzási dilemmák
Néhány napja van az RMDSZ-nek mérlegelni a jelenlegi belpolitikai helyzetet, és eldönteni, hogy újból vállalkozik-e kormányzati szerepre, vagy jobbnak látja ellenzékben maradni.
A kormányzati szerepvállalás ellen több érv szól. Jobb lett volna a szövetségnek, ha a mostani meghívás a Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről az Európai Parlamenti választások után érkezett volna. A szövetség ellenzéki pozícióból jobban tudja mozgósítani választóit, így az esetleges kormányzati szerepvállalás révén olyan támadási felületet nyit a romániai magyar ellenzékkel szemben, ami megnehezíti a választási kampányt és a bűvös öt százalékos küszöb teljesítésében mérhető választási siker elérését.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),

Csöng a telefon
Mi tagadás, a kormányra való invitálás soha ki nem mondott kategorikus elutasítása ellenére sincs könnyű helyzetben az RMDSZ.
Az „ami nem tartozik össze, szét is szakad” elv mentén törvényszerűen „szétfejlődő” román kormány erősebbik fele ugyan folyamatosan eregette szirénhangjait, de mégiscsak más, ha szól az ember telefonja, a vonal túlsó végén pedig a miniszterelnök invitál arra a beszélgetésre, amelynek talán még a forgatókönyvét is előre megosztották a sajtó barátabbik felével.
A szövetség cseppet sem irigylésre méltó helyzete egyik magyarázatának az tűnik, hogy talán Kelemen Hunor sem tudja pontosan, hol is húzódnak ma az RMDSZ alkupozíciójának határai. Hogy nem az autonómiakérdés lesz a vízválasztó, arra mérget vehetünk, ez a téma még a parlamenti aritmetika fegyverének birtokában sem merült fel soha a maga valós élességében. Pláne nem most, amikor Victor Ponta előrebocsátotta: az RMDSZ esetleges kormányba emelésének egyik központi célja a romániai magyarság legfajsúlyosabb képviseleti szerve radikalizálódásának megakadályozása.
A tíz- és százezres tömegmegmozdulások már a román hatalom ingerküszöbét is nyaldossák, pláne, ha abban nyilvánosan is szerepet vállalnak az eddig igen megbízható tulipános harcosok. A „higgadtságnak” pedig jó piaci ára lehet, aminek megfizethetőségére vélhetően mindkét fél kínosan ügyel majd.
A (majdnem) mindenáron döntés-közelben lenni imperativusa is elhangzott már, ezzel az a legnagyobb baj, hogy igazából nem is vitatható. A megelőzés ugyanis a legtöbb esetben és területen jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint az utólagos kármentés. Annál is inkább, mivel jelentős csapatösszevonásokat is feltételez a különböző minisztériumokban és ügyosztályokon, s erre mindennél nagyobb szüksége lehet a peremre került szövetség vészesen oszladozó seregeinek.
Nem utolsósorban a félmandátumnyi kormányzati szerepvállalás sokat segíthet abban, hogy az RMDSZ régi gárdája úgymond minél fájdalom-, de főleg botránymentesebben léphessen le a színről. A múlt kapcsolati koloncainak ledobása után ugyanis talán még a miniszterelnöki telefon csöngése is másképp szól.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Címercserét szeretnének Kolozsvárott
A Gheorghe Funar polgármester idejében elfogadott, jelenleg is használatos városcímert szeretnék az előzőre visszacserélni Kolozsvárott. A jelenlegi címert többen negatív jelzőkkel illették. Van aki gúnyrajznak, politikai ízű giccsnek nevezte, de akadt aki csimpánzoknak való címernek titulálta a Funári jelképet.
A jelenlegi városcímert 1995-ben alkotta meg egy középiskolás lány és 1999-ben fogadta el a Funar vezette város - számol be a Citynews.ro. A hírportálnak Ioan Bîldea liberális tanácsos egyébként elmondta, határozattervezetet nyújtottak be a címercsere érdekében, mivel a jelenleg használatos jelképet amúgy is törvénytelenül használja a városvezetés. „A jelenlegi címer egy politikai ízű giccs, és sohasem nyerte el a Román Tudományos Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának jóváhagyását” – mutatott rá Bîldea.
Gúnyrajznak nevezte a Gheorghe Funar polgármester idejében elfogadott, jelenleg is használatos városcímert Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész. A szakértő a Krónikának úgy értékelte, a jelkép középkori eredetű szimbólumon alapuló, 1930-ban jóváhagyott változata – melynek használatát nemrég az önkormányzati képviselő-testület liberális frakciója javasolta – mindenképp elfogadhatóbb, mint a 1999-ben bevezetett „marhaság”.
Oana Buzatu, a polgármesteri hivatal szóvivője ugyanakkor a téma kapcsán úgy nyilatkozott, a kezdeményezésre az akadémia hivatalos válaszát várják, majd aszerint döntenek a további lépésekről. A szóvivő egyébként úgy tudja, a jelenlegi címer jogi szempontból törvényes.
Ezzel szemben Virgil Pop építész, a regionális műemlékvédelmi bizottság titkára szerint „csimpánzoknak való címerrel” semmi esélye nincs a városnak az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére. Csoma Botond városi képviselő, az RMDSZ frakcióvezetője megjegyezte: „örvendetes, hogy végre a román politikai pártok képviselői is rájöttek, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hisz itt elsősorban nem etnikai kérdésről van szó. Természetesen az RMDSZ-frakció támogat minden olyan törekvést, amely a Kolozsvár történelmi címerének újbóli, hivatalos használatát célozza”.
Kolozsvár háromtornyos, városfalas-kapus címere a szűcs céh 1369-ben kelt oklevelének pecsétjén tűnt fel első ízben. A két világháború közötti Romániában királyi rendelet született Kolozsvár címeréről, amely a középkori eredetű címer használatát erősítette meg.
1948-ban Romániában általános jelleggel betiltották a megyék és a városok címerének használatát, de az 1968-as közigazgatási átalakítást követően ismét bevezették a címereket; az ekkor tervezett „szocialista” címeren szintén megjelent a háromtornyos, városfalas-kapus motívum. 1999-től az akkori városvezetés egy teljesen új címert kezdett használni, amelyet az önkormányzat a szakértők és a lakosság véleménye ellenére is megtartott.
itthon.ma,

Meghirdette 2014-es pályázatait az RMDSZ- Meghirdette a román költségvetési támogatásból finanszírozott 2014-es pályázatait a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
A pályázatok lebonyolításával az RMDSZ idén is a korábbi és jelenlegi vezetői által alapított Communitas Alapítványt bízta meg. Az alapítvány honlapján a napokban kilenc pályázati felhívást tettek közzé.
Támogatást nyújtanak egyebek között az ifjúság közéleti tevékenységéhez, művelődési tevékenységekhez, sporttevékenységekhez. Támogatásért pályázhatnak például a magyar nyelvű újságok, könyvkiadók, tudományos tanácskozásokon részt vevő oktatók, kutatók, a szórványban dolgozó lelkészek, ösztöndíjat kaphatnak a 35 év alatti alkotók. A pályázatokat szakértőkből és RMDSZ-politikusokból álló szaktestületek bírálják el.
Románia a 2014-es költségvetés törvény alapján 85,6 millió lejt (5,69 milliárd forint) fordít a nemzeti kisebbségek szervezeteinek támogatására, öt százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A magyar nemzeti kisebbségnek juttatott 18,5 millió lejes (1,3 milliárd forint) támogatást az RMDSZ kapja.
Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke az MTI-vel közölte: a 2014-es pályázatok költségkerete 3,76 millió lej (250 millió forint). Az összeg az idei támogatás 20,34 százalékát teszi ki. Az alapítvány kuratóriuma további közel 300 ezer lejes (20 millió forint) keret fölött rendelkezik, ebből az év kiemelt rendezvényeit támogatja.
A romániai kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást. A magyarságnak szánt összeget 1997-ig az RMDSZ, 1997 és 2000 között az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), 2001 és 2009 között a Communitas Alapítvány, azóta ismét az RMDSZ kapja. Az RMDSZ 2009-től lemondott arról a költségvetési támogatásról, amelyet parlamenti pártként kaphatna, hogy a magyar kisebbségnek járó, lényegesen nagyobb támogatás fölött rendelkezhessen. A törvény értelmében ugyanis ugyanaz a szervezet nem kaphat pártként és egy kisebbség megjelenítőjeként is támogatást.
http://www.communitas.ro/palyazatok/2014/
Gazda Árpád
(MTI)

Iskola a határon
Kevés olyan iskolaigazgató akad Erdélyben, aki rendszerváltás utáni kollégiumalapítóként immár negyedszázada áll a vártán. Dr. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium vezetője 2014-ben új szakokkal gazdagította a több mint 450 éves intézményt.
– A tervek szerint idén ősztől két szakiskolai osztályt indítana a kolozsvári Református Kollégium. Míg az elméleti líceumok többségében országszerte ódzkodnak a hasonló lépésektől, önök magabiztosan felvállalták. Nem fél attól, hogy csorba eshet az oktatási színvonalon?
– A Kolozs megyei és közép-erdélyi kitekintésű magyar szakiskola ötlete ugyan a református egyházé, de a püspökség mellett a megyei RMDSZ és a tanfelügyelőség is támogatta az elképzelést. Egy darabig úgy tűnt, hogy a megvalósítás is közös lesz, a tárgyalások azonban elakadtak, a másik két partner kifarolt a terv mögül. Így lett a kolozsvári magyar szakoktatás ügye kizárólag a református egyházé, amely az egykori Szeretetház visszakapott iskolaépületében indítaná el a két szakiskolai osztályt. Ez egyelőre mindannyiunk számára megoldásra váró többismeretlenes egyenlet. A félelmek annyiban jogosak, hogy a magyar szakoktatást Kolozsváron szinte nulláról kell kezdenünk: van ugyan épület, de nincsenek szerződtetett, magyarul oktató mérnök-tanárok, mesterek, és „hiánycikk” az olyan cég is, ahol leendő diákjaink gyakorlati oktatását végeznénk. A Kolozsvári Református Kollégium a püspökség kérésére szükségszerűségből vállalta fel a szervezéssel és az új osztályok beindításával járó nem kevés munkát.
– Nem tartja furcsának, hogy míg 1989-ben alig volt elméleti líceum, negyedszázaddal a rendszerváltás után a másik végletbe estünk: ma a szakoktatás számít fehér hollónak, és aki erre adja a fejét, azt sanda szemmel nézik?
– A mai helyzetnek megvan a magyarázata: a rendszerváltás után a szakiskolai és szaklíceumi oktatás összeomlott. 1989-ig a szakoktatás szoros szimbiózisban élt a gyárakkal és ipari centrumokkal. A rendszerváltást követő években ennek vége szakadt: a nagyipar átalakulásával, a nagyüzemek leépülésével az addig jól működő szakoktatás légüres térbe került. Sok szakiskola, szaklíceum megszűnt vagy átalakult, a megmaradók a gyenge oktatási színvonal miatt nem voltak többé vonzóak a diákok számára. A legnagyobb érvágás talán mégis az, hogy megszűnt a gyakorlati képzés, mert nem akadtak cégek, ahol vállalták volna a diákokkal való nyűglődést. A helyzet tarthatatlanságára az oktatási minisztériumban is ráébredtek, de eddig csak szerény próbálkozások voltak, hogy elméleti líceumokban indítsanak egy-egy szakosztályt. Mi tovább akartunk lépni, ezért döntöttünk a szakiskolai osztályok mellett.
– A sikeresen érettségiző diákok statisztikái révén versengő „elit” kollégiumok hogyan tudnak megbirkózni azzal, hogy az eleve gyengébb képességű gyerekekkel indított szakosztályok diákjainak érettségi jegyei lehúzza hírnevüket?
– Erős fenntartásokkal kezelem ezt a versengést. Negyvenkét érettségiző diákunkból tavaly negyven ment át, tehát az érettségi sikerarány 95,4 százalékos volt. Rosszakaróink szerint mi ezzel az eredménnyel kullogunk, mert a kolozsvári magyar líceumokban jobb statisztikák is vannak. Nem szeretnék példálózni senkivel, de olyan magyar líceum is van Kolozsváron, ahol 70 végzősből ötvenet engedtek érettségizni, a többit megbuktatták. A statisztikának szóló oktatás tehát nem ismer gyenge diákokat, holott minden pedagógus tudja, hogy vannak gyengébb képességű gyerekek is. Én sokkal nagyobb eredménynek tartom azt, amikor szórványból jött gyerekeket segítünk a felzárkóztatásban, a sikeres érettségizésben, minthogy egy kilences tanulót tízes, eminens diákká faragjunk. A statisztikák sok mindent eltakarnak. Rengeteg magyar gyereknek eddig nem volt választási lehetősége: ők jórészt kényszerből iratkoztak be az elméleti líceumokba, mivel a mi vidékünkön sem magyar szaklíceumok, sem szakiskolák nem működtek. Elsősorban tehát rájuk gondoltunk az érettségit nem ígérő szakiskolai osztályok beindításával. Visszajelzések szerint sok nyolcadikost érdekel a remélhetőleg ősztől nálunk induló, magyar nyelvű elektronista-, víz- és gázszerelő-, szakács- és fodrászképzés.
– Az annak idején bizonytalanul induló Kolozsvári Református Kollégium és a mostani szakiskolai osztályok tető alá hozása mennyire kihívás Erdély egyik legrégibb magyar kollégiumi igazgatója számára?
– Az akkori és a mai indulás között vannak hasonlóságok, de nagy különbségek is. A fő különbség az, hogy 1990-ben nem volt épületünk, csak egy ígéret az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter részéről. A Farkas utcai református templomban megtartott tanévnyitón néhai püspökünk, Csiha Kálmán azt mondta: „Épület még nincs, de az Úristen majd rendel. Elmondhatjuk, hogy ennek az iskolának teste nincs, de lelke van. És ha van lelke, akkor abból lesz valami.” Induláskor sem épület, sem állandó tanári kar, sem tanári fizetések nem voltak. A most induló szakoktatásnak van épülete, vannak osztálytermei és készülő műhelyei, amit magyar állami támogatásból finanszírozunk. A kollégiumunk kiváló tanári karát ki kell egészítenünk néhány mérnök-tanárral és mesterrel. Egyértelmű, hogy ma már teljesen más alapállásból indul a kolozsvári magyar szakoktatás, mint a kollégium 24 évvel ezelőtt.
– A Zsil-völgye zenelíceumának megbecsült zenetanáraként 24 évvel ezelőtt nem tartotta vakmerő döntésnek Kolozsvárra jönni, és olyan kollégiumot elindítani, amihez a lelkesedésen kívül semmivel nem rendelkeztek.
– Kisdiák koromban az egykori Református Kollégiumtól nem messze, a belvárosi Ferences-kolostorban működő zeneiskolába jártam. Mivel étkezdénk nem volt, itt ebédeltünk az Ady-Șincai Líceumban. Már akkor, kisdiákként nagyon megszerettem ezt a helyet. A hírre, hogy újraindul a kollégium, rögtön jöttem Kolozsvárra. Persze naivan hittük az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter ígéretét, hogy őszire visszakapjuk a Farkas utcai főépületet. Szeptemberre már minden megváltozott, a májusban tett ígéretről megfeledkeztek, a Șincai Líceum lelakatolta a kaput. 1990 október elsején a Farkas utcai templomban gyűlt össze az újrainduló Kolozsvári Református Kollégium négy IX., két X. és két XI. osztálya. Sem iskolaépület, sem bennlakás nem volt: a szülők és a pedagógusok tanácstalanul vártak. Csiha püspök úr kiállt a belvárosi gyülekezet elé, és a segítségüket kérte: még aznap valamennyi vidéki diákot befogadták a hívek, mindenkinek lett szállása és ellátása. Csiha Kálmán felesége, Emese néni hat gyerekről gondoskodott, főzött, mosott rájuk. Amikor a tanfelügyelőségen látták, hogy nem tágítunk, a Györgyfalvi negyedbeli 16-os iskolában adtak négy termet. Az iskola indulását végül is jóváhagyták a hatóságok, de a tanárok csak 1991 februárjában kaptak először fizetést. Nehéz időszak volt, a tanárok egymást váltották a katedrán: a magyart például első évben hét tanár tanította...
– Mi lett az 1990 tavaszán tett hivatalos ígéretekből?
– A kollégium főépületébe 12 év múlva költözhettünk be. Az egyházkerület papíron ugyan hamarabb visszakapta az ingatlant, mégsem vehettük birtokba, mert Gheorghe Funar polgármester az épületeket használó Șincai Líceum igazgatójával bíróságon támadta meg a restitúciót. Az állam teljes egészében visszaszolgáltatta a kollégium ingatlanjait, mindazt, ami a Farkas utca 16. szám alatti telekkönyvi kivonaton szerepelt. A városvezetés ezt elfogadhatatlannak tartotta. A Șincai bíróságon kérte, hogy az addigi egységes birtoklevelet osszák ketté. A bíróság sokat nem morfondírozott, és meghozta döntését: az évszázadokon át a Református Kollégium által birtokolt telket megosztotta a kommunizmus éveiben ide telepített Șincai Líceummal. Senkit nem zavart, hogy ez jogállamban elképzelhetetlen döntés, tehát másodszor is kisajátították az egyház vagyonát. Tizenkét év után, 2002 karácsonya előtt vehettük birtokba a kollégium Farkas utcai főépületét. Az egykori hatalmas telekből parányi udvart választottak le számunkra, még a tornaterem használatát is megtiltották. De bármennyire is fájdalmas volt az újbóli kisajátítás, örültünk, hogy végre van saját épületünk. Ma az óvodai, elemis, gimnáziumi és líceumi osztályokkal teljes a kép: a több mint 500 diák épp, hogy elfér az épületben. Kérdés, hogy az egykori hatalmas vagyonból visszakapunk-e legalább még egy épületet?
– Egyházi berkekben úgy tartják, hogy a kolozsvári Református Kollégium vezet az erdélyi református kollégiumok között. Ha van ilyen rangsor, ez mit jelent ön számára?
– Az elmúlt két évtizedben a körülményekhez képest kiváló eredményeket értünk el. Tudom, hogy a rangsorban előkelő helyen van a székelyudvarhelyi református kollégium is, de bizonyára ők sem tudják elképzelni, mit jelentett itt, Kolozsváron a Funar-korszak egy évtizede alatt magyar oktatási intézményt működtetni és fenntartani. Amikor mi voltunk a városvezetés fekete báránya, örültünk, ha a tanárok megkaphatták fizetésüket, a polgármesteri hivataltól anyagi támogatás nem érkezett. Ma más világot élünk, de akkor is, most is dolgozunk. Ha egy iskolában a pedagógusok végzik a munkájukat, annak eredményei vannak. Nem csak az érettségi statisztikákban, hanem minden más területen. Egy iskola stabilitását a kiváló óvónői, tanítónői és tanári gárdája biztosítja.
– A kolozsvári kollégiumot sokan a kórusával azonosítják, éneklő diákjaival több országba eljutott már, díjakat nyert. Zenepedagógus számára ez az igazi elégtétel?
– Van egy vicces mondás: ha valaki nem jó tanárnak, tedd meg tanfelügyelőnek. Ha annak sem jó, tedd meg igazgatónak, és ha igazgató lesz, szakemberként tönkretetted. Nem az én tisztem véleményt mondani arról, hogy milyen igazgató vagyok, de azt bizton állítom, hogy mindig igyekeztem jó zenetanár, jó pedagógus, jó kórusvezető lenni. A romániai középiskolák országos kórusversenyén, Bukarestben tavaly egy romániai magyar iskolakórus számára elérhető legmagasabb díjazást, a második helyet értük el. Az igazi élmény mégis a fennállásunk óta megtartott mintegy ötszáz önálló koncert Erdélyben, Magyarországon, és szerte a nagyvilágban: jártunk az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, többször Németországban, és a Kárpát-medence több államában. Iskolai kórus lévén folytonos újrakezdés ez. Kodálynak igaza volt: a hallást fantasztikusan lehet fejleszteni. Munkámnak ez a felismerése elsősorban azon diákok számára jelenthet életre szóló élményt, akikben sikerült legyőznöm az önbizalomhiányt, hogy érdemes és kell is énekelni.
Dr. Székely Árpád
1958-ban Tordaszentmihályon született, a kolozsvári zenelíceumban érettségizett. 1982-ben szerzett diplomát a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban. A petrozsényi zeneiskolában tanított kilenc éven át, 1990 novemberétől az újrainduló kolozsvári Református Kollégium igazgatója. Doktori disszertációját 2005-ben védte meg. Az erdélyi magyar egyházi kollégiumok iskolaigazgatói között ő az egyedüli, aki a rendszerváltás óta tölti be a tisztséget. Számos egyházi bizottság tagja. Az egyházi oktatásról több szakcikke és társszerzésben több szakkönyve is megjelent.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Fidesz-színekben indul Tőkés László
A május 25-én tartandó európai parlamenti választás erdélyi magyar vonatkozásairól döntött az elmúlt hét végén az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt. Közös erdélyi magyar lista hiányában Tőkés László a Fidesz színeiben indulna, az RMDSZ listáját a szövetség jelenlegi EP-képviselői vezetik.
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a hétvégén véglegesítette az európai parlamenti választásokra szóló listáját, illetve stratégiáját. Az RMDSZ Kolozsváron rangsorolta jelöltjeit, a Néppárt pedig Székelyudvarhelyen megtartott választmányi ülésén döntötte el, hogy nem állít önálló listát, Tőkés Lászlónak viszont azt javasolja, éljen a Fidesz-KNDP listán számára felajánlott befutó hellyel.
Az utolsó pillanatig remélt közös RMDSZ-Néppárt-MPP-lista nem jött össze, ezt a lehetőséget az RMDSZ csúcsvezetősége elvetette. A szélesebb merítésű közös lista helyett az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal kötött „különbékét”, ennek hozományáról azonban közelebbit nem tudni: az EP-választásokra rangsorolt RMDSZ-listán egyelőre nincs MPP-s jelölt. Az RMDSZ-lista sorrendje: Winkler Gyula, Sógor Csaba, Vincze Loránt, Hegedűs Csilla és Antal Lóránt. Az eredetileg negyedik helyre rangsorolt Eckstein-Kovács Péter azt kérte, hogy az EP-lista utolsó helyére kerüljön
Újdonság az idei EP-választáson: Tőkés László Fidesz-listán
A Szövetség Állandó Tanácsa (SZÁT) az első hat helyet rangsorolta. A jelöltek között igen szoros verseny alakult ki, az RMDSZ csúcsvezetőségének szavazategyenlőség miatt meg kellett ismételnie a voksolást. Sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor szövetségi elnök ezúttal nem beszélt arról, miért maradt el a Néppárt által folyamatosan kért közös lista, viszont részletesen kitért a Magyar Polgári Párttal folytatott tárgyalásokra. A SZÁT arról döntött, mondta Kelemen, hogy folytatni kell a tárgyalásokat az MPP-vel a körvonalazódó együttműködési megállapodásról. Amennyiben ez létrejön, az MPP-jelöltek számára megnyílik az út az RMDSZ-listán való részvételhez. Kelemen azonban hangsúlyozta: az EP-lista első két, befutónak számító helye végleges marad. Nem pártkoalícióról van szó azonban, az RMDSZ választási listáin szereplő MPP-seknek ugyanis kötelezően RMDSZ-tagnak kell lenniük. Ebben az RMDSZ-elnök semmi kivetnivalót nem talált, miután, mint fogalmazott, az RMDSZ civil szervezet, az MPP pedig pártként van bejegyezve. Az RMDSZ–MPP megállapodás az EP-választásokon való együttműködésről és néhány hosszabb távú célról szól, de ehhez „az MPP-nek nem kell feladnia identitását” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Távol marad a néppárt
Toró T. Tibor bejelentését, miszerint az EMNP nem állít önálló listát az Európai-parlamenti választásokra, nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel. Több erdélyi online-lap tudósításának kommentjében sokan csalódottságuknak adtak hangot. Mint fogalmaznak, azokat árulta el a néppárt, akik nem akarnak az RMDSZ-re szavazni: az RMDSZ szatellit pártjává vált MPP a nemzeti oldal számára már nem jöhet szóba, így néppárti lista hiányában immár három erdélyi magyar párt mellett sincs választási lehetőség, csak az RMDSZ-lista.
Az EMNP elnöke lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: megérti azokat, akik csalódottan fogadták a néppárt bejelentését, hiszen egy politikai pártnak a választásokon az a feladata, hogy harcba induljon. „Azt üzenem nekik, hogy számunkra az igazi csatára 2016-ban kerül sor: akkor kell bizonyítania a néppártnak, hogy felnőtt a feladathoz, meghatározó ereje lett az erdélyi magyar politizálásnak.” Toró szerint 2014-ben az EMNP feladata az, hogy biztosítsa az erdélyi magyarok minőségi képviseletét Brüsszelben, erre pedig Tőkés László a legalkalmasabb, akit mindenképpen be szeretnének juttatni az EP-be. A helyzet jelenlegi állása szerint ennek legbiztosabb módja, ha Tőkés a Fidesz-KNDP listáján indul. „Nem akartunk részese lenni az RMDSZ által elindított meggondolatlan és felelőtlen folyamatnak, nem akartunk hasonló kártyával válaszolni. Az RMDSZ a párt 24 éve bejáratott jelképét, a tulipánt fontosabbnak ítélte, mint az erdélyi magyarok képviseletét Európában. Ezért a néppárt saját közvetlen érdeke ellen döntött, amikor elhatározta, hogy nem indít listát” – érvelt a párt elnöke. A néppárti politikus úgy látja, ma egy dolog bizonyos: Tőkés László az EP tagja lesz. Az azonban megkérdőjelezhető, hogy az RMDSZ eléri-e az 5 százalékot. „E döntés felelősségét az RMDSZ-nek kell vállalnia” – fogalmazott a néppárt elnöke, aki a következő hetekben, hónapokban pártjával a szervezetépítésre törekszik, hogy minél több embernek elmondhassák döntésük lényegét és helyességét.
Orbánnak sem sikerült
Az elmúlt héten Tőkés László és Kelemen Hunor is Orbán Viktor magyar miniszterelnöknél járt. Kérdésünkre, hogy ebben szerepe van-e a hétvégi, két döntésnek, Tőkés igennel válaszolt. „A miniszterelnök úr az RMDSZ elnökére nem tudott hatással lenni. A beszélgetés során még egy utolsó kísérletet tett az erdélyi magyar pártok összefogására az EP-választásokon, de eredménytelenül” – fogalmazott Tőkés, aki szerint Kelemen Hunor a Verestóy, Frunda, Markó féle „MSZP-s mag” foglya. Mindenféle híresztelés ellenére Orbán soha nem döntött határon túli kérdésekben a határon túli vezetőkkel történt tárgyalások, egyeztetések nélkül, fogalmazott Tőkés László, aki felelevenítette a 2007-es és a 2009-es EP-választásokat megelőző tárgyalásait Orbán Viktorral. „Mindig a számunkra elfogadható alternatívákat támogatta, és most is rám bízta, döntsem el, indulok-e a Fidesz-KNDP lista befutó helyén vagy sem?”
Az EP-képviselő szerint 2014-ben teljesen új helyzet állt elő: az erdélyi jelölt Fidesz-listán történő indulása minden szempontból legitim, hiszen a határok fölötti nemzetegyesítésben, egy nemzetben gondolkodunk. „Azzal, hogy idéntől a külhoni magyarok is szavazhatnak az országgyűlési választásokon, új lehetőség, új kor kezdődött, következésképpen a jelöltek listáján is közösen jelenhetünk meg az anyaországi magyarokkal”.
Tőkés László szerint a közös lista elmaradása azzal a veszéllyel járhat, hogy az RMDSZ nem küld május 25-én képviselőket az Európai Parlamentbe. „Ez a lista nem nyerő Erdélyben. A hét évvel ezelőtt ellenem indított Sógor Csaba képviseli a székelységet és az egyházat, a harmadik helyre került Vincze Lóránt Verestóy Attila embereként az egykori Előre napilap jogutódjánál, az Új Magyar Szónál kompromittálódott. Ez a csapat nem hiteles, így nem is meglepő, hogy a lista egyetlen hiteles embere, Eckstein-Kovács Péter nem kerülhetett befutó helyre”.
Sógor: lenn sem kell a közös lista
Az RMDSZ EP-listájának második helyére került Sógor Csaba az Erdélyi Naplónak elmondta: nem az RMDSZ csúcsvezetőségén múlott a közös lista meghiúsulása. „Vidéki körútjaimon sokszor találkoztam olyan helyzettel, amikor a helybéliek azt mondták, ha ismét kiegyezünk Tőkéssel, rájuk ne számítsunk. Olyan településeken találkoztam ezzel, ahol Tőkés László rendezvényeken szidta az RMDSZ-t.” Ilyen előzmények után Sógor szerint már nem lehetett vállalni a közös listát. Az RMDSZ-politikus úgy tartja, a néppártnak sokkal jobb eredményeket kellett volna elérnie a helyhatósági és a parlamenti választásokon ahhoz, hogy tárgyalási alapja legyen a közös lista kialakításához.
Kérdésünkre, hogy ennek elmaradása mennyire befolyásolhatja a szavazókat, Sógor elismerte: közös listával könnyebb volna a dolguk. „Ma az igazi kihívás az, miként tudjuk mozgósítani az erdélyi magyarságnak azt az 57-58 százalékát, amely bármilyen választáson inkább az otthonmaradást választja.” Ha az erdélyi magyar szavazók elsöprő többsége élne szavazati jogával, akár 5-6 EP-képviselőt is kijuttathatna Brüsszelbe. 2009 óta azonban változatlanul az a nagy kérdés, miként lehet megszólítani az otthon maradók nagy táborát – fogalmazott Sógor Csaba.
Eckstein-Kovács: nem negyedik vagyok a sorban
Azért utasította vissza Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ EP-listájának negyedik helyét, mert úgy véli: ismertsége, népszerűsége okán jobb pozíciót érdemelne. A volt szenátor a Krónikának adott interjúban elmondta: bántja, hogy a Szövetségi Állandó Tanács tagjainak Kelemen Hunor elnök előre megszabta a kialakítandó sorrendet. „Az utolsó hely vállalása azt jelenti, hogy fontosnak tartom az európai parlamenti jelenlétet, és mindent megteszek, hogy legyen erdélyi magyar képviselet az európai törvényhozásban. Úgy tűnik, az RMDSZ-ben az a filozófia győzedelmeskedett, miszerint az EP-választások nem igazán érdeklik az embereket, nem személyiségekre van szükség, hanem mozgósításra. Szerénytelenül hangzik, de talán nem a negyedik vagyok ebben a sorban. Ismert, népszerű ember vagyok, tudok kampányolni, éppen ezért nem tekintettem megfelelőnek ezt a pozíciót.”
Makkay József |
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Az RMDSZ feltételei: a jelképek szabad használata és az orvosi magyar tagozata
A miniszteri és egyéb tisztségek mellett a jelképek szabad használatát és a magyar nyelvű orvosi egyetemet is kérni fogja az RMDSZ, ha vezetői úgy döntenek, hogy belépnek a kormányba – közölte tegnap a hotnews.ro hírportál. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy belépnek a kormányba: már tárgyaltak erről az önkormányzati vezetőkkel, de dönteni szombaton fognak.
A fővárosi sajtó szerint a magyarok a művelődési és a környezetvédelmi tárcát kérik az alakuló kormányban. Bizalmas értesülésekre hivatkozva közlik, hogy a székelyföldi megyék részéről nagy nyomás tapasztalható a több tucat székelyzászló-per leállítására, és – véletlenül vagy sem – a fejlesztési minisztérium éppen azon a napon bocsátotta közvitára az önkormányzati jelképekre vonatkozó törvénytervezetet, amikor az NLP Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert jelölte kormányfő-helyettesnek.
Ekkor kezdődött az SZLSZ szakadásához vezető válság – emlékeztetnek. További érdekes véletlen, hogy február 25-én a képviselőházban az SZDP-s honatyák szavazataival fogadták el a magyar nyelvű állami egyetemi szakok létrehozását megkönnyítő RMDSZ-es törvénymódosítást. Emiatt bukott meg 2012 tavaszán az Ungureanu-kormány, ugyanennek az SZDP-nek a szavazataival.
Még furcsább, hogy ezzel az SZLSZ-kormány egy tavaly decemberi rendeletét hatálytalanították. A frissen uralomra került Victor Ponta kormányfő volt az, aki az Ungureanu-kormánynak a magyar orvosképzést segítő rendeletét hatálytalanította, ezért nem is sikerült önálló magyar tagozatot létrehozni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ha posztkommunistákkal szövetkezünk
Sokat nem tudunk még az alakuló harmadik Ponta-kormányról, mert egyelőre a kulisszák mögött zajlanak a tárgyalások, alkudozások – de azok alapján, amit látunk, azt is kijelenthetnénk: már ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy lássuk: kiteljesedőben a posztkommunista restauráció.
Mert miféle hitele lehet annak a hatalomnak, amelynek élén egy plágiummal gyanúsított miniszterelnök áll? Miként várhatnánk el bármiféle elvszerűséget attól a szövetségtől, amelynek tagja az árulást mesteri szintre emelő Oprea-féle alakulat is? És milyen európai szellemet várhatnánk el a kormányzástól, ha ott ama bizonyos zsebpárt, élén a szekusbesugó Dan Voiculescuval és háta mögött a módszeres félretájékoztatástól a gyűlöletszításig bármire képes médiabirodalommal? Milyen demokrácia vár ránk, ha azok alkotják majd az új többséget, akik vezető európai véleményformálók szerint is kisebbfajta államcsíny révén próbálták megkaparintani a hatalmat 2012 nyarán, mi lesz majd a jogállamiság alapjaival, ha valóra válik legfőbb törekvésük, és, sutba vágva a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, korrupciógyanús bűncselekményekbe keveredett tagjaik és klientúrájuk védelmében megszerzik az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést? Meg aztán milyen kormányalakítási tárgyalások azok, amelyek zárt ajtók mögött néhány nap alatt lezajlanak, amelyek során csakis tisztségekről esik szó – elképzelésekről, programról egyáltalán? De lám, ezzel a velejéig korrupt, posztkommunista és magyargyűlölő bandával készülne szövetkezni érdekképviseleti szövetségünk.
És egyszer csak elcsendesül körülöttünk a világ: nem érkeznek hírek arról, hogy a prefektus éppen melyik székelyföldi önkormányzatot szemelte ki és perelte be jelképeink használata miatt. És hiába, hogy eldőlni látszik: egyhamar nem lesz alkotmánymódosítás, az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútumról továbbra sem tudni semmit. Sőt, még az autonómia fogalma sem hangzik el az arról szóló nyilatkozatokban, hogy tárgyalnak a szociáldemokratákkal, az SZNT önkormányzatokhoz intézett felhívása egyelőre süket fülekre talált, s hogy a székely szabadság napjára mozgósítja-e híveit az RMDSZ, az továbbra is kérdés. Sokat nem tudunk egyelőre az RMDSZ szándékairól sem – de azok alapján, amit érzékelünk, kijelenthetjük: ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy felmérjük, miként alakul majd az autonómiáért folyó küzdelmünk a posztkommunistákkal való esetleges megállapodás esetén...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Folt a szakadt nadrágon
Nem tudom, Frunda György, Victor Ponta tanácsadója adott-e valaha olyan tanácsot főnökének, ami javunkat is szolgálta volna. De az, amit két irányba sugalmazott – az RMDSZ-nek és főnökének –, hogy az erre mindig kapható szövetség társuljon a bajban lévő szocdemekhez úgymond a parlamenti többség biztosítása végett, a legszerencsétlenebb, amit valaha javasolt.
Már-már megalázó az a szerep, amit szakadáspótló foltként szánnak a néhány tucat magyar képviselőnek, szenátornak. Ám ezúttal még attól sem tartózkodott a román véleményalakító média, hogy megjegyezze: legalább eltávolítja a Szövetséget a radikális követelésekkel előálló magyar pártoktól. És felkínálja azok szomszédságában a miniszterelnök-helyettesi tisztséget, akik azáltal lettek nyerők 2012-ben, hogy megbuktatták a velünk szövetséges Ungureanu-kormányt a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása előestéjén. És – a hírek szerint – felajánlanak két olyan minisztériumot, ahol nem pénzt hoznak, csak pénzt költenek, és örökös koldulásra kényszerülnek, mint a művelődési és egészségügyi tárca. Ha a gyászvitézek ezt az egyszerű, bárki számára átlátszó átverést nem veszik észre, csak azzal magyarázható, hogy nem akarják meglátni. Ahelyett, hogy ellenzékben maradva, és igenis, zsarolva, ha kell, néhány régóta időszerű követelésünkkel örökös bizonytalanságban tartanák a kormányt – önként nyújtják bilincshez a kezüket. Persze, azt is joggal kérdezzük, hogy az Európai Néppártban üldögélő képviselőink a májusi szavazást megelőző önajánlásukban mit szólnak majd ahhoz, hogy az ellentáborhoz – a baloldali szocdemekhez és a magyargyűlölő úgynevezett konzervatívokhoz – csatlakozott az RMDSZ, miközben a jobboldali liberálisok ott hagyták ezt a korrupt társaságot? De én még az újraválasztandó EU-s képviselőink kapcsán azt is megkérdezném a szövetség önhatalmú vezetőitől, hogy Iuliu helyett nem találtak odavalóbb jelöltet? Mit tett eddig ez az ember értünk? Itt-ott ér engem az a vád, hogy kiállok az RMDSZ-ért. Így igaz, a valamikori, a kilencvenes évek eleji RMDSZ-ért és jóhiszemű tagságáért azzal a javíthatatlan optimizmusommal, hogy sikerül mégis lecserélni a marosvásárhelyi tehetetlen és megalkuvó, bebetonozott vezető csapatot, és teljesen megfiatalodott, anyagi érdekektől mentes vezetőket választani helyettük. Akkor, de csakis akkor lesz egységes erdélyi (romániai) magyar érdekképviselet, egyenes gerinccel vállalva, ha ezt kell, az örökös ellenzékiséget is.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ajtóközben
Megint a se veled, se nélküled tanácstalanság állapotába kerültek a magyar érdekképviselet vezetői. Rosszkor jött ez a kormányba hívó mérgezett üzenet. Az Európai Parlamenti választások szempontjából mérlegelve nem jó kampányfogás a hiteltelen, újdonsült szociáldemokrata szövetséghez bilincselődni. Sokat lehet veszíteni, és ígérgetéseken túl valószínűleg semmit sem fogunk nyerni. Bár tegnap az RMDSZ legmarkánsabb személyisége, Markó Béla volt szövetségi elnök a magyarellenes szándékok visszaszorításának, a szimbólumhasználat és anyanyelvű oktatás gondjainak megoldását vizionálta a kormányba lépéssel. Közel két évtizedes tárgyalási tapasztalattal jól tudhatja, hogy mit lehet kicsikarni a támogatásunkra szoruló román pártokból. De számolni kell azzal is, hogy ezek a szocdem fiatalok útszéli csibészek a pártalapító atyákhoz viszonyítva.
A magyar közösség szempontjából legfontosabb az alaptörvény ránk nézve kedvezőtlen cikkelyeinek megváltoztatása, a valós decentralizáció és a székelység önrendelkezéséhez szükséges törvényes háttér megteremtése. Ha ezeket nem tartalmazza a megszületendő koalíciós szerződés, esetleg egy titkos záradék, nincs miért elsietni a döntést. Természetesen igaza van a szövetség politikai alelnökének: kormányasztalnál ülve másképp születnek a döntések. Ráadásul nemcsak egy-két bársonyszékről lenne szó, hanem vagy félszáz helyi, kisebb-nagyobb vezetői tisztségről is. Olyan kulcsfontosságú intézményeknél és ügynökségeknél, amelyek segíthetik vagy akadályozhatják a lakosság ügyintézését. Sajnos, így működik ez az ország. A magyarok lakta vidékeken akkor virágoztak a beruházások, amikor kormánypozícióban volt az RMDSZ. És mégse kellene most, közel kétévnyi sikertelen kormányzás átkát magunkra húzva, beköltözni a kormánypalotába. Főleg azért nem, mert semmi kilátás a gazdasági fellendülésre. Sőt, a valutaalapi sugallatra összefércelt költségvetés újabb terhet rak a fogyasztók és vállalkozások vállára. Elég, ha a betervezett üzemanyagár és energiahordozó-ár növekedésére gondolunk. A Boc-kormány idején született népszerűtlen, nadrágszíjszorító intézkedések bevezetésének már egyszer megfizette az árát a demokrata szövetség. A két évvel ezelőtti választások szavazatvesztésein ez jól lemérhető. Tehát amikor az országvezetésbe segédhajtónak hívnak minket, minden várható nyereséget és veszteséget mérlegelni kell. Most több a vesztenivalónk. Jobb, ha ott maradunk az ajtóközben. A húsos falatoktól távol, de mégsem kivert kutyaként.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely),

„Az RMDSZ-nek kormányzati szerepet kellene vállalnia!”
A magyarellenes szándékok visszaszorítására is nagyobb esélye van az RMDSZ-nek, ha kormányzati szerepet vállal – véli Markó Béla.
A volt szövetségi elnök az Erdély FM-nek azt mondta, az elmúlt időszak azt mutatja, hogy az RMDSZ ellenzékben nem tudott bizonyos magyarellenes szándékokat kivédeni, és emiatt egész Székelyföldön gondok voltak a szimbólumhasználattal, illetve újabban Erdély-szerte nehézségek jelentkeztek az anyanyelvű oktatási intézményekben is, mivel több helyen is osztályokat akartak megszüntetni.
Markó Béla hangsúlyozta, ha esély van arra, hogy ezeket a problémákat kezelni tudja az RMDSZ, illetve, hogy megvalósíthassa a programjában szereplő célkitűzéseket, akkor a politikai alakulatnak be kell lépnie a kormányba.
(Erdély Fm)
Nyugati Jelen (Arad),

Az államközi egyezményekkel javítható az erdélyi magyarság helyzete
Borboly Csaba szerint román-magyar államközi egyezményekkel lehetne javítani a romániai magyarság helyzetét, ha már a kisebbségi jogok törvény általi bővítése nem lehetséges.
A székelyföldi Hargita megye önkormányzatának az elnöke - aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos önkormányzati tanácsa elnöki tisztségét is betölti, és az RMDSZ elnökségének is tagja - egy blogbejegyzésben fejtette ki álláspontját, amelyet csütörtökön mind az Agerpres, mind a Mediafax hírügynökség idézett.
"Valójában egyetlen út maradt, amelyet követve igazán tartós és visszavonhatatlan eredményt lehet elérni, ez pedig a kormányközi megállapodások szintje, rendszere. Tudomásom szerint nemzetközi szerződések nem képezhetik sem bírósági, sem pedig alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát" - fogalmazott blogbejegyzésében Borboly Csaba.
A politikus szerint azért van szükség az államközi egyezményekre, mert a kisebbségi jogok bővítésére irányuló törvényi kezdeményezések rendre elbuknak a román alkotmánybíróságon. Borboly Csaba az alkotmánymódosítási tervezetet említette példaként, amelyben a magyarság számára fontos valamennyi módosítási javaslatot alkotmányellenesnek minősített a taláros testület.
A tanácselnök a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem esetével példázza az államközi megegyezések szükségességét. "Fenntarthatatlan az az állapot, hogy felsőfokú képzésen részt vevő romániai magyar adófizetők gyerekei felének/harmadának oktatási költségeihez a román állam egy lej támogatást sem ad, és a magyar állam vállalja a száz százalékot. A szülők befizetik az adót, a gyerek tanítási költségeit pedig fizeti a magyarországi adófizető. Ez nem korrekt, sőt diszkrimináció" - állapította meg a politikus.
Borboly Csaba szerint az RMDSZ-nek élnie kell azzal a lehetőséggel, amelyet a román kormánykoalíció felbomlása teremtett.
http://www.borbolycsaba.ro/blog/kormanykozi-megallapodas-lehetne-a-megoldas/
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Lédára cseréli Adyt az RMDSZ
Elcseréli a hírhedt nagyváradi Ady-központot az RMDSZ Bihar megyei vezetői által irányított Mecénás Alapítvány a helyi önkormányzat tulajdonában lévő Léda-házra, hogy felépülhessen a megyeszékhely uniós támogatásból tervezett élményfürdője a városi strand melletti telken. Az erre vonatkozó határozattervezetet csütörtöki rendkívüli ülésén egyöntetűen szavazta meg a képviselő-testület, így hamarosan aláírhatják a szerződést is.
Mint Pásztor Sándor, az RMDSZ frakcióvezetője rámutatott, a Nagyváradi Wellnes Termal Nymphaea Komplexum névre keresztelt projekt érdekében már másfél évvel ezelőtt kisajátították az összes közétkeztetési létesítményt a strand területén, ám a többször is újratervezett megvalósíthatósági tanulmány alapján a város még mindig nem tudott elegendő területet felmutatnia a pályázathoz.
„Jobb megoldásnak tartjuk, ha egy reprezentatív épületet sikerül Váradon magyar kézre juttatni, minthogy odajussunk, hogy kisajátítsák a központot" – magyarázta a tanácsos. Mivel más irányba a strand nem terjeszkedhet, végül arra a telekre esett a választás, amelyet az önkormányzat korábban egy 49 évre szóló haszonbérleti szerződés alapján, azaz ingyen bocsátott az alapítvány rendelkezésére a magyarországi pénzekből finanszírozott kulturális központ kivitelezéséhez. „Hogy mit csinál a város a csere után ezzel a területtel, amelyen van egy kész konferenciaterem és egy félkész létesítmény, azt ők tudják. A mostani anyagban arról nincs szó, hogy lebontják-e vagy továbbfejlesztik" – mutatott rá Pásztor.
Ellentmondásos történelem
Mint korábban több ízben is beszámoltunk, mindkét nagyváradi ingatlan körül több botrány is volt az elmúlt évek során. Az Ady-központ felépítésére a 2002 augusztusában megalapított, RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amivel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Az első 70 millió forintot 2003 júniusában kapták meg, majd ugyanazon év októberétől 2004 novemberéig 50 millió forintos utalásonként, öt részletben jutottak a támogatáshoz. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, de Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke – aki egyben a Mecénás Alapítványt is igazgatja – szerint a kapott több mint egymilliós támogatás nemcsak az építkezésre vonatkozott. Szabó lapunknak csütörtökön ismételten úgy nyilatkozott: a pénzzel azóta hiánytalanul elszámoltak a magyar kormánynak. Ezzel szemben bár Tőkés László több ízben is határozottan arra kérte a szövetség képviselőit, hogy mutassák be, mire költötték el a mai értéken több mint 1 millió eurónak megfelelő összeget, erre soha nem került sor.
Demeter: fizesse vissza a pénzt a Mecénás
Demeter Szilárd, Tőkés László irodavezetője szerint ezért még mindig kérdés, hogy hova tűnt el a magyarországi adófizetők pénzéből kapott támogatás. „Az eredeti támogatás ugyanakkor nem a Léda-házra szólt, hanem az Ady-központ felépítésére. A Mecénás Alapítvány akkor járt volna el tisztességesen, ha ilyen körülmények között eladja a létesítményt az önkormányzatnak, és visszafizeti a teljes összeget, mind a 320 millió forintot a magyar államnak" – nyilatkozta a Krónikának Demeter.
Szabó Ödön viszont azt állítja, hogy a támogatási szerződés alapja Ady Endre kultuszának ápolása volt, az építményekkel kapcsolatban pedig nem volt semmilyen korlátozó kitétel. A Léda-ház, mint ismert, épp a költő múzsájának, Brüll Adélnak volt az otthona, így nem pusztán anyagi, hanem szellemi értéke is van, így a parlamenti képviselő szerint jó helyszíne lesz majd az oda tervezett közösségi, kulturális tevékenységeknek. „Azt gondoltuk, dicséretet fogunk kapni azért, hogy a magyar kulturális örökséget kimentettük" – jelentette ki Szabó Ödön.
Használatból tulajdonjog
A Mecénás ügyvivője szerint az önkormányzat először tavaly januárban kereste fel őket az Ady-központ ügyében, majd idén ismét ajánlatot tettek. Noha a létesítményről nem akartak lemondani, megegyezés hiányában a város elbukhatta volna a több millió eurós, csupán kétszázalékos önrésszel elnyert uniós támogatást.
Szabó szerint az RMDSZ attól tartott, a helyi magyarságot emiatt majd bűnbakként tünteti fel a városvezetés, ezért próbáltak olyan kompromisszumos megoldást találni, amely szem előtt tartja a város érdekeit is, de a helyi magyar közösség is nyer rajta.
A Léda-házat, mint ismert, korábban koncessziós szerződés alapján, havi 150 lejért vette bérbe a szintén RMDSZ-közeli Partium Alapítvány, ám később – miután az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenség miatt vizsgálódni kezdett Biró Rozália akkori váradi alpolgármester ellen, mivel a politikus tagja volt az alapítvány kuratóriumának is – a megegyezést felbontották. A Fő utcai ingatlan azóta is használaton kívül áll, de miután az itt működő Roma bár bezárt, terveztek már oda PSD-székházat és játéktermet is.
Most viszont a Mecénás Alapítvány a 283 ezer euróra becsült ingatlan tulajdonjogát is megkapja, tehát nem pusztán haszonbérlője lesz épületnek, hanem teljes jogú tulajdonosa. Az Ady-központot a polgármesteri hivatal által felkért szakemberek 300 ezer euróra értékelték, és a határozat alapján a különbözet kompenzálja majd a „mecénások" által a város felé felhalmozott mintegy 29 ezer eurós adóhátralék egy részét.
A maradék mintegy 3000 eurót azonban még mindig kénytelenek lesznek törleszteni. Az viszont még mindig válaszra vár, hogy mit kezdett a Mecénás az Ady-központra kapott összeg és a „megvalósítás" költsége közötti 700 ezer eurós különbözettel.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

„A mi időnk 2016-ban jön el” – Interjú Toró T. Tiborral
Toró T. Tibor szerint a néppárt azért nem indul az EP-választáson, mert válaszolnia kellett az RMDSZ felelőtlen hozzáállására, amellyel az erdélyi magyarság európai képviseletét tette kockára.
– Az EMNP országos választmánya legutóbbi székelyudvarhelyi ülésén úgy döntött, nem akarja kockáztatni az erdélyi magyarság Európai Parlamenti képviseletét, ezért a kialakult helyzetben nem indít saját jelöltlistát. Ezek után mit tanácsol választóinak, kire voksoljanak?
– Azon választóinknak, akik leginkább a magyar pártok közötti választási koalíciót várták – és meggyőződésem, hogy ők vannak a legtöbben –, egyértelműen az RMDSZ üzent, amikor visszautasította az együttműködést az EMNP-vel: nincs szüksége sem rájuk, sem a szavazatukra. De ez legyen az RMDSZ vezetőinek a gondja. Nekünk Székelyudvarhelyen arra kellett megoldást találnunk, hogyan válaszoljunk felelősen az RMDSZ felelőtlen hozzáállására, amellyel az erdélyi magyarság európai képviseletét tette kockára.
Úgy hiszem, a megoldást megtaláltuk, hiszen biztosítottuk a minőségi képviseletet: védnökünk, Tőkés László stratégiai partnerünk, a Fidesz európai parlamenti csapatában folytathatja munkáját, és továbbra is felléphet Brüszelben a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések érdekében. Az országos választmány döntését konszenzussal hozta, pedig több küldött saját néppártos hátországának azzal a határozott álláspontjával érkezett az ülésre, hogy önálló jelöltlistát kell indítani. Minden tiszteletem a harcosoké, értem és megértem őket, most mégis bölcsességet, megfontoltságot és türelmet kérek tőlük.
A mi időnk 2016-ban jön el, addig kell annyira megerősödnünk, hogy kiegyensúlyozhassuk az erdélyi magyar politikát. Következetes közösségi munkára szólítok tehát mindenkit, számunkra erről szól a választási kampány. Felnőtt emberek számára a szavazás pedig amúgy is meggyőződés és lelkiismeret kérdése.
– Tőkés László úgy fogalmazott, nagy valószínűséggel senki sem jutna be az EP-be az erdélyi magyarság köréből, ha ő önállóan indulna, vagy ha az EMNP saját listát indított volna. Sőt szerinte ez a veszély így is fennáll. Önnek mi erről a véleménye?
– Akkor, amikor a román politika pártjai az őszi államelnök-választás „nulladik" fordulójaként tekintenek az EP-választásokra, és mindent megtesznek az eddigi átlag feletti mozgósítás érdekében, becsületes eszközökkel az 5 százalékos bejutási küszöb átlépése nem egyszerű mutatvány. Főleg akkor nem, ha az RMDSZ felelőtlen vezetői eleve lemondanak a közösség egy markáns részének szavazatáról. Ennek fényében Tőkés László újabb EP-mandátuma annál értékesebb.
– Az RMDSZ egyébként nem kifejezetten díjazta az EMNP lépését. Kovács Péter, a szövetség főtitkára úgy fogalmazott: az EMNP az egyetlen olyan döntést hozta, amely nem vezet a néppárt újabb választási kudarcához.
– A főtitkár nem először bizonyítja közmondásos faragatlanságát közéleti megnyilvánulásaiban. Nem kívánok sem most, sem a továbbiakban az ő szintjére süllyedni.
– Véleménye szerint az RMDSZ miért utasította el az EMNP azon kezdeményezését, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetek választási koalíciót hozzanak létre. És mivel magyarázza, hogy ehhez képest a Magyar Polgári Párt (MPP) kész megállapodni az RMDSZ-szel, ha a szövetség átengedi jelöltlistájának harmadik helyét az MPP által jelölt politikusnak?
– Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke egy őszinte pillanatában nyilvánosan bevallotta, hogy fontosabb számára pártjának jól bejáratott negyed évszázados jelképe, a tulipán, mint a közösség európai képviselete. Ha nem így lenne, széles alapokon nyugvó együttműködésben gondolkodnának minden politikai szereplővel egy igazi többpárti magyar választási koalíció létrehozása érdekében.
Ezzel szemben Kelemen Hunorék néhány, tagságuktól egyre távolabb kerülő MPP-s tisztségviselővel készülnek komoly tartalom és tét nélküli látszatmegállapodást kötni, megpróbálva ismét becsapni ezzel nemcsak a jobb sorsra érdemes egykori MPP-szavazókat, hanem az egész erdélyi magyar közösséget is. Lelkük rajta. Túl sokan nem lesznek, akik elhiszik, hogy Tőkés László és a néppárt mellőzésével, sőt erőszakos kiszorításával lehet valós magyar összefogásról beszélni.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

A székely zászló ügye is bekerült Washington emberi jogi jelentésébe
A székelyföldi közösségi szimbólumok használatának korlátozása, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye és a csángóföldi oktatás kérdése is bekerült az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló éves országjelentésébe.
A jelentést csütörtökön hozták nyilvánosságra, John Kerry külügyminiszter részvételével. A dokumentum a kormányzati szintű romániai korrupciót az ország egyik legnagyobb problémájának nevezi. Emlékeztet arra, hogy a politikai osztály egy része több alkalommal is az igazságszolgáltatás függetlenségére tört.
A jelentés részletesen foglalkozik a romák helyzetével, és kitér a magyarokat érintő etnikai diszkriminációra is. Megemlíti, hogy Háromszéken a prefektúra pereket indított több önkormányzat ellen a székely zászló használata miatt. Idézi az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatának adatait a nyelvi jogok korlátozásáról Romániában.
A dokumentum külön kitér arra, hogy az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult a MOGYE magyar diákjainak hátrányos megkülönböztetése miatt. Tájékoztat a moldovai csángók magyar oktatási programjáról, illetve arról, hogy a helyhatóságok több moldovai településen akadályozzák a program zavartalan lebonyolítását.
Cs. P. T.
maszol.ro,