Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. március 4.
Az anyanyelven tanulás fontosságát hangsúlyozza az RMPSZ
Az anyanyelvű oktatás fontosságára hívja fel a szülők és pedagógusok figyelmét a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), arra kérve őket, hogy segítsék a jövő tanévre vonatkozó beiskolázási terv megvalósítását.
A szakmai szervezet pontokba szedve ismerteti az anyanyelven való tanulás előnyeit, az iskolai ismeretszerzés mellett a közösséghez való tartozás fontosságát is kiemelve. Rámutat, az anyanyelven való olvasás, írás minden egyéb iskolai tanulás alapját képezi, ráadásul anyanyelven gyorsabban, hatékonyabban tanulunk, akár más nyelveket is. Ugyanakkor az anyanyelvi oktatás által kapcsolódik be az egyén a magyar kultúrába, érti meg szülei, nagyszülei életfelfogását, ezáltal lesz része a magyar közösségnek, teszi hozzá az RMPSZ.
„Mert hisszük, tudjuk, tapasztaljuk, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe, nem fog kevésbé érvényesülni az, aki mindvégig magyarul tanult az iskolában. Az egyre bővülő magyar egyetemi hálózat, főiskolai képzés is (Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) sokféle lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz” – hívja fel a figyelmet a szervezet hangsúlyozva, hogy Romániában törvény szavatolja az anyanyelven használatát.
Arra is kitérnek, hogy a magyar nyelven való tanulást a magyar állam is támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által kiírt „Szülőföldön magyarul” pályázat révén. Mint írják, a szervezet közreműködésével tavaly 157 ezer óvodás, általános és középiskolás tanuló részesült egyszeri oktatási-nevelési és taneszköz támogatásban.
„Oktatási intézményeinket, legyenek azok szórványban vagy tömbvidéken, kisebb vagy nagyobb településen, falun vagy városon, csak úgy tarthatjuk meg, ha megtelnek élettel, azaz lesznek diákjaik, s őket oktató, nevelő tanítóik és tanáraik. Külön felhívjuk a figyelmüket arra, hogy nem csak az elméleti középiskoláinkban, hanem a szakoktatásban is értékes, hasznos tudásra és képességekre tesznek szert a tanulók” – hangsúlyozza a szakmai szervezet, üdvözölve az RMDSZ Minden magyar gyermek számít néven futó beiskolázási kampányát, és arra kérve a szülőket, pedagógusokat, hogy ők is támogassák ezt.
Krónika (Kolozsvár),
Az anyanyelvű oktatás fontosságára hívja fel a szülők és pedagógusok figyelmét a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), arra kérve őket, hogy segítsék a jövő tanévre vonatkozó beiskolázási terv megvalósítását.
A szakmai szervezet pontokba szedve ismerteti az anyanyelven való tanulás előnyeit, az iskolai ismeretszerzés mellett a közösséghez való tartozás fontosságát is kiemelve. Rámutat, az anyanyelven való olvasás, írás minden egyéb iskolai tanulás alapját képezi, ráadásul anyanyelven gyorsabban, hatékonyabban tanulunk, akár más nyelveket is. Ugyanakkor az anyanyelvi oktatás által kapcsolódik be az egyén a magyar kultúrába, érti meg szülei, nagyszülei életfelfogását, ezáltal lesz része a magyar közösségnek, teszi hozzá az RMPSZ.
„Mert hisszük, tudjuk, tapasztaljuk, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe, nem fog kevésbé érvényesülni az, aki mindvégig magyarul tanult az iskolában. Az egyre bővülő magyar egyetemi hálózat, főiskolai képzés is (Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) sokféle lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz” – hívja fel a figyelmet a szervezet hangsúlyozva, hogy Romániában törvény szavatolja az anyanyelven használatát.
Arra is kitérnek, hogy a magyar nyelven való tanulást a magyar állam is támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által kiírt „Szülőföldön magyarul” pályázat révén. Mint írják, a szervezet közreműködésével tavaly 157 ezer óvodás, általános és középiskolás tanuló részesült egyszeri oktatási-nevelési és taneszköz támogatásban.
„Oktatási intézményeinket, legyenek azok szórványban vagy tömbvidéken, kisebb vagy nagyobb településen, falun vagy városon, csak úgy tarthatjuk meg, ha megtelnek élettel, azaz lesznek diákjaik, s őket oktató, nevelő tanítóik és tanáraik. Külön felhívjuk a figyelmüket arra, hogy nem csak az elméleti középiskoláinkban, hanem a szakoktatásban is értékes, hasznos tudásra és képességekre tesznek szert a tanulók” – hangsúlyozza a szakmai szervezet, üdvözölve az RMDSZ Minden magyar gyermek számít néven futó beiskolázási kampányát, és arra kérve a szülőket, pedagógusokat, hogy ők is támogassák ezt.
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 4.
Borbély: 25 év után magyar prefektusa lesz Maros megyének
„A koalíciós pártok vezetőivel aláírt megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a magyar kisebbség nyelvi, kulturális és szociális kérdéseivel kapcsolatos célkitűzéseinket megvalósítsuk, másrészt pedig garanciát jelent arra, hogy bele tudunk szólni a magyarságot érintő valamennyi döntésbe” – mondta hétfőn az RMDSZ politikai alelnöke. Borbély Lászlót a szövetség sajtóirodája idézte.
Politikus szerint az RMDSZ által is felvállalt 2013-2016-os USL-s kormányprogram nem rossz program. „ Sok mindent tartalmazott abból, amit most mi is elfogadtunk” – magyarázta. Felidézte: a kisebbségi fejezet alapján olyan politikai egyezséget kötöttek, amely kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítására különálló intézetek révén, és elérték azt is, hogy Maros megyének 25 év után először lesz magyar prefektusa.
Hozzátette, az egyezményben a zászlótörvényről is bekerült egy világos megfogalmazás, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatoknak, hogy az alárendeltségükbe tartozó intézményekre, a román és az uniós zászló mellett, saját zászlójukat is kifüggeszthetik.
„Emellett az Észak-erdélyi autópálya sorsa is rendeződni látszik, ami az Aranyosgyéres-Marosugra közötti útszakaszt illeti. Az RMDSZ közbenjárására egy határidőnaplót állítottak össze, amelynek értelmében már két hónap múlva meg lehetne hirdetni a közbeszerzést” – mondta a politikai alelnök.
maszol/közlemény,
„A koalíciós pártok vezetőivel aláírt megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a magyar kisebbség nyelvi, kulturális és szociális kérdéseivel kapcsolatos célkitűzéseinket megvalósítsuk, másrészt pedig garanciát jelent arra, hogy bele tudunk szólni a magyarságot érintő valamennyi döntésbe” – mondta hétfőn az RMDSZ politikai alelnöke. Borbély Lászlót a szövetség sajtóirodája idézte.
Politikus szerint az RMDSZ által is felvállalt 2013-2016-os USL-s kormányprogram nem rossz program. „ Sok mindent tartalmazott abból, amit most mi is elfogadtunk” – magyarázta. Felidézte: a kisebbségi fejezet alapján olyan politikai egyezséget kötöttek, amely kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítására különálló intézetek révén, és elérték azt is, hogy Maros megyének 25 év után először lesz magyar prefektusa.
Hozzátette, az egyezményben a zászlótörvényről is bekerült egy világos megfogalmazás, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatoknak, hogy az alárendeltségükbe tartozó intézményekre, a román és az uniós zászló mellett, saját zászlójukat is kifüggeszthetik.
„Emellett az Észak-erdélyi autópálya sorsa is rendeződni látszik, ami az Aranyosgyéres-Marosugra közötti útszakaszt illeti. Az RMDSZ közbenjárására egy határidőnaplót állítottak össze, amelynek értelmében már két hónap múlva meg lehetne hirdetni a közbeszerzést” – mondta a politikai alelnök.
maszol/közlemény,
2014. március 4.
EMNP: az autonómia a kormányzás fokmérője
Az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére – foglalt állást az alakulat az RMDSZ kormányzati szerepvállalása kapcsán.
„Egy felelős politikai szervezet számára a kormányzás önmagában nem érték, hanem eszköz a közösségi érdek érvényesítésére. Ezt pedig nemcsak a bársonyszékek számának rögzítésével, hanem konkrét célok és pontos határidők nyilvános kitűzésével, továbbá szilárd biztosítékok megfogalmazásával lehet elérni. Annál inkább fontos ez a bukaresti politika zavaros és átláthatatlan környezetében, ahol az adott szó semmire nem kötelez, hagyománya van a szerződésszegésnek. Az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ a rendszerváltozás utáni korszak leggyengébb teljesítményű és talán leginkább magyarellenes kormányát készül legitimálni, ugyanazt a csoportot, amely két évvel korábban a nacionalista kártyát kijátszva, a MOGYE magyar karának létrehozását támadva buktatott kormányt és került hatalomra. Ráadásul annak a kormányprogramnak a végrehajtását vállalta ezzel a lépéssel az RMDSZ, amelyet 2012-ben maga is elutasított a parlamentben” – olvasható a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt állásfoglalásban.
Az EMNP álláspontja szerint a Szociáldemokrata Unióval kötött kormányzati megállapodás körmönfontan megfogalmazott szövegére az RMDSZ vélhetően megpróbál optimista kommunikációt építeni és ismét – mint annyiszor az elmúlt években – becsapni választóit. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány »továbbra is támogatni fogja« a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását, vagy hogy »megfelelően« támogatja a Nemzeti Kisebbségek Kutatóintézetét. A »területi-közigazgatási egységek zászlója« kitűzésének lehetőségét megvizsgáló nyilvános vita megszervezése sem feltétlenül az autonómia szimbóluma, a székely zászló szabad köztéri használatára vonatkozik” – áll a dokumentumban.
Az Erdélyi Magyar Néppárt úgy véli, hogy minden bizonnyal a korábban beharangozott, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezet „taktikai” megfontolásokból szép csendesen lekerül a napirendről, hiszen a kormányzati megállapodás még halvány utalást sem tartalmaz ezzel kapcsolatban. Szerintük az erdélyi magyar közösség szempontjából a kormányzati szerepvállalás hatékonyságának legfontosabb fokmérője, hogy közelebb visz-e az autonómia ügyének megoldásához. „Az eddigi tapasztalat alapján szinte biztosra vehető, hogy kormányra kerülésével az RMDSZ – akárcsak korábban minden egyes alkalommal – ismét sutba vágja az autonómia ügyét, amelyet kizárólag választási kampányban, vagy ellenzékben tűz »harcosan« zászlójára” – foglal állást a politikai alakulat.
A dokumentum utolsó részében a március 10-én, Marosvásárhelyen tartandó Székely Szabadság Napjára is kitérnek, amelyre szerintük nagy szükség lenne az RMDSZ támogatására is, hiszen kedvező politikai megoldás a magyarság megmaradásának igazi garanciáját jelentő autonómia kérdésében csakis a közösség közvetlen politikai szerepvállalása nyomán születik.
„Azok, akik ezt ellehetetlenítik, a közösségi érdek ellen cselekszenek. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt részvételre szólítja közösségünk minden cselekvésre kész tagját. Hisszük: az autonómia a megoldás és azt csak közösen érhetjük el!” – áll a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt közleményben.
Székelyhon.ro,
Az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére – foglalt állást az alakulat az RMDSZ kormányzati szerepvállalása kapcsán.
„Egy felelős politikai szervezet számára a kormányzás önmagában nem érték, hanem eszköz a közösségi érdek érvényesítésére. Ezt pedig nemcsak a bársonyszékek számának rögzítésével, hanem konkrét célok és pontos határidők nyilvános kitűzésével, továbbá szilárd biztosítékok megfogalmazásával lehet elérni. Annál inkább fontos ez a bukaresti politika zavaros és átláthatatlan környezetében, ahol az adott szó semmire nem kötelez, hagyománya van a szerződésszegésnek. Az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ a rendszerváltozás utáni korszak leggyengébb teljesítményű és talán leginkább magyarellenes kormányát készül legitimálni, ugyanazt a csoportot, amely két évvel korábban a nacionalista kártyát kijátszva, a MOGYE magyar karának létrehozását támadva buktatott kormányt és került hatalomra. Ráadásul annak a kormányprogramnak a végrehajtását vállalta ezzel a lépéssel az RMDSZ, amelyet 2012-ben maga is elutasított a parlamentben” – olvasható a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt állásfoglalásban.
Az EMNP álláspontja szerint a Szociáldemokrata Unióval kötött kormányzati megállapodás körmönfontan megfogalmazott szövegére az RMDSZ vélhetően megpróbál optimista kommunikációt építeni és ismét – mint annyiszor az elmúlt években – becsapni választóit. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány »továbbra is támogatni fogja« a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását, vagy hogy »megfelelően« támogatja a Nemzeti Kisebbségek Kutatóintézetét. A »területi-közigazgatási egységek zászlója« kitűzésének lehetőségét megvizsgáló nyilvános vita megszervezése sem feltétlenül az autonómia szimbóluma, a székely zászló szabad köztéri használatára vonatkozik” – áll a dokumentumban.
Az Erdélyi Magyar Néppárt úgy véli, hogy minden bizonnyal a korábban beharangozott, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezet „taktikai” megfontolásokból szép csendesen lekerül a napirendről, hiszen a kormányzati megállapodás még halvány utalást sem tartalmaz ezzel kapcsolatban. Szerintük az erdélyi magyar közösség szempontjából a kormányzati szerepvállalás hatékonyságának legfontosabb fokmérője, hogy közelebb visz-e az autonómia ügyének megoldásához. „Az eddigi tapasztalat alapján szinte biztosra vehető, hogy kormányra kerülésével az RMDSZ – akárcsak korábban minden egyes alkalommal – ismét sutba vágja az autonómia ügyét, amelyet kizárólag választási kampányban, vagy ellenzékben tűz »harcosan« zászlójára” – foglal állást a politikai alakulat.
A dokumentum utolsó részében a március 10-én, Marosvásárhelyen tartandó Székely Szabadság Napjára is kitérnek, amelyre szerintük nagy szükség lenne az RMDSZ támogatására is, hiszen kedvező politikai megoldás a magyarság megmaradásának igazi garanciáját jelentő autonómia kérdésében csakis a közösség közvetlen politikai szerepvállalása nyomán születik.
„Azok, akik ezt ellehetetlenítik, a közösségi érdek ellen cselekszenek. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt részvételre szólítja közösségünk minden cselekvésre kész tagját. Hisszük: az autonómia a megoldás és azt csak közösen érhetjük el!” – áll a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt közleményben.
Székelyhon.ro,
2014. március 4.
Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ lemondott a háromtagú brüsszeli képviseletről
Nyilatkozatban sérelmezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) csak két európai parlamenti mandátum megszerzését tekinti céljának, jóllehet az erdélyi magyarság eddig három képviselőt juttatott az Európai Parlamentbe.
A dokumentumban Tőkés László sajnálatosnak és elítélendőnek tartotta hogy Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke a szövetség kisparlamentje előtt „már csak az öt százalékos választási küszöb eléréséről beszélt, és eleve lemondott a maximálisan lehetségesnek tekinthető – három tagú – erdélyi magyar képviselet eléréséről”. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az erdélyi magyarság 2007-ben és 2009-ben is számarányát meghaladva vett részt az EP-választáson, és három-három képviselőt küldött Brüsszelbe.
Tőkés László sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet a magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal”, egyedül vág neki az európai választásoknak. „Az RMDSZ mostani kormányba lépéséből is kitűnik, hogy (...) inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” - állapította meg Tőkés.
Az EMNT elnöke fájdalmasnak tartotta, hogy az RMDSZ „a Magyar Polgári Párt (MPP) irányt vesztett vezérkarát eszközül felhasználva, az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta”. Úgy vélte, „már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja” az RMDSZ és az MPP törekvése, hogy „jeles egyházi személyiségeket hajtsanak fel Dan Voiculescu koalíciós elvtársainak európai parlamenti választási jelöltlistájára”.
Tőkés László utalt arra a sajtóértesülésre, hogy az MPP az Erdélyben köztiszteletnek örvendő Böjte Csaba ferences szerzetest és Gergely István római katolikus papot kereste meg azzal az ajánlattal, hogy vállalják el az RMDSZ EP-jelöltlistáján való szereplést. A megkeresettek azonban ezt elutasították.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a Székely Szabadság Napja jövő hétfőn tartandó marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a március 10-i, marosvásárhelyi nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – fogalmazott keddi nyilatkozatában Tőkés László.
MTI
Székelyhon.ro,
Nyilatkozatban sérelmezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) csak két európai parlamenti mandátum megszerzését tekinti céljának, jóllehet az erdélyi magyarság eddig három képviselőt juttatott az Európai Parlamentbe.
A dokumentumban Tőkés László sajnálatosnak és elítélendőnek tartotta hogy Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke a szövetség kisparlamentje előtt „már csak az öt százalékos választási küszöb eléréséről beszélt, és eleve lemondott a maximálisan lehetségesnek tekinthető – három tagú – erdélyi magyar képviselet eléréséről”. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az erdélyi magyarság 2007-ben és 2009-ben is számarányát meghaladva vett részt az EP-választáson, és három-három képviselőt küldött Brüsszelbe.
Tőkés László sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet a magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal”, egyedül vág neki az európai választásoknak. „Az RMDSZ mostani kormányba lépéséből is kitűnik, hogy (...) inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” - állapította meg Tőkés.
Az EMNT elnöke fájdalmasnak tartotta, hogy az RMDSZ „a Magyar Polgári Párt (MPP) irányt vesztett vezérkarát eszközül felhasználva, az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta”. Úgy vélte, „már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja” az RMDSZ és az MPP törekvése, hogy „jeles egyházi személyiségeket hajtsanak fel Dan Voiculescu koalíciós elvtársainak európai parlamenti választási jelöltlistájára”.
Tőkés László utalt arra a sajtóértesülésre, hogy az MPP az Erdélyben köztiszteletnek örvendő Böjte Csaba ferences szerzetest és Gergely István római katolikus papot kereste meg azzal az ajánlattal, hogy vállalják el az RMDSZ EP-jelöltlistáján való szereplést. A megkeresettek azonban ezt elutasították.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a Székely Szabadság Napja jövő hétfőn tartandó marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a március 10-i, marosvásárhelyi nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – fogalmazott keddi nyilatkozatában Tőkés László.
MTI
Székelyhon.ro,
2014. március 4.
Martonyi: Az RMDSZ részvétele javítja a magyar-román kapcsolatokat - Nagy valószínűséggel javítja a magyar-román kapcsolatok légkörét, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bekerült az új román kormánykoalícióba - mondta Martonyi János külügyminiszter az InfoRádió Aréna című műsorában kedden.
A tárcavezető közölte: az erdélyi magyarságnak kell eldöntenie, hogy adott esetben koalícióra lép-e egy román párttal, vagy úgy dönt, hogy ezt nem teszi meg. Ha az RMDSZ - amely érdekképviseleti szervezet is, nem csak politikai párt - úgy dönt, hogy a magyarság érdekeit szolgálja, ha részt vesz a kormánykoalícióban, akkor ezt tiszteletben kell tartani - vélekedett.
Úgy látja, a magyar-román kapcsolatok "jelenleg átmeneti, langyos állapotban vannak, voltak már ennél jobbak is", de az RMDSZ kormányra kerülésre "a légkört nagy valószínűséggel javítja".
Kedden bizalmat szavazott a bukaresti parlament Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben az RMDSZ is részt vesz. Victor Ponta azt követően változtatott a kabinet szerkezetén és politikai összetételén, hogy múlt héten a liberálisok kiléptek kormányból és ellenzékbe vonultak. A Ponta vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) és két kisebb szövetségese - a Konzervatív Párt (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) - hétfőn megállapodást kötött az RMDSZ-szel a közös kormányzásról.
Az új kormányban mind a négy pártnak miniszterelnök-helyettesi tisztsége lesz. Az RMDSZ-nek járó kormányfő-helyettesi posztra Kelemen Hunort jelölték és a kulturális tárcát is ő fogja vezetni. A környezetvédelmi tárca élére Korodi Attilát jelölte a magyar szövetség. Rajtuk kívül 14 államtitkári és több prefektusi tisztséget is kap az RMDSZ.
(MTI)
A tárcavezető közölte: az erdélyi magyarságnak kell eldöntenie, hogy adott esetben koalícióra lép-e egy román párttal, vagy úgy dönt, hogy ezt nem teszi meg. Ha az RMDSZ - amely érdekképviseleti szervezet is, nem csak politikai párt - úgy dönt, hogy a magyarság érdekeit szolgálja, ha részt vesz a kormánykoalícióban, akkor ezt tiszteletben kell tartani - vélekedett.
Úgy látja, a magyar-román kapcsolatok "jelenleg átmeneti, langyos állapotban vannak, voltak már ennél jobbak is", de az RMDSZ kormányra kerülésre "a légkört nagy valószínűséggel javítja".
Kedden bizalmat szavazott a bukaresti parlament Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben az RMDSZ is részt vesz. Victor Ponta azt követően változtatott a kabinet szerkezetén és politikai összetételén, hogy múlt héten a liberálisok kiléptek kormányból és ellenzékbe vonultak. A Ponta vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) és két kisebb szövetségese - a Konzervatív Párt (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) - hétfőn megállapodást kötött az RMDSZ-szel a közös kormányzásról.
Az új kormányban mind a négy pártnak miniszterelnök-helyettesi tisztsége lesz. Az RMDSZ-nek járó kormányfő-helyettesi posztra Kelemen Hunort jelölték és a kulturális tárcát is ő fogja vezetni. A környezetvédelmi tárca élére Korodi Attilát jelölte a magyar szövetség. Rajtuk kívül 14 államtitkári és több prefektusi tisztséget is kap az RMDSZ.
(MTI)
2014. március 4.
MENSURA TRANSYLVANICA: Mit várhatunk az RMDSZ kormányzati szerepvállalásától. Gyorselemzés az USD-RMDSZ protokollumról
2014. március 5.
Kelemen: A román kormányban is tovább küzdünk Székelyföld autonómiájáért
A bukaresti parlament kedd este bizalmat szavazott az új román kormánynak.
A kabinetnek tagja lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is. A magyar párt két miniszteri posztot kap: Kelemen Hunor a kulturális tárcát vezeti és miniszterelnök-helyettes lesz, Koródi Attila pedig ismét a környezetvédelmi tárcát kapja meg. Az RMDSZ rajtuk kívül 14 államtitkári és több prefektusi tisztséget is kap.
A szociáldemokrata Victor Ponta a múlt héten alakította át a kormányát, mert kiléptek a koalícióból a liberálisok. Kelemen Hunor a Hír TV Magyarország Élőben című műsorában azt mondta: az RMDSZ továbbra is kiemelten kezeli a székelyföldi autonómia kérdését.
„Amennyiben a Néppárttal összefüggésben emlegeti ezt a közös célt, akkor nyilván van fülem nekem is, az első helyen emlegetjük az autonómiát, a programunkban első helyen van, első helyen marad, és ez az a cél, amiért dolgozunk” – mondta Kelemen Hunor.
mno.hu
Erdély.ma,
A bukaresti parlament kedd este bizalmat szavazott az új román kormánynak.
A kabinetnek tagja lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is. A magyar párt két miniszteri posztot kap: Kelemen Hunor a kulturális tárcát vezeti és miniszterelnök-helyettes lesz, Koródi Attila pedig ismét a környezetvédelmi tárcát kapja meg. Az RMDSZ rajtuk kívül 14 államtitkári és több prefektusi tisztséget is kap.
A szociáldemokrata Victor Ponta a múlt héten alakította át a kormányát, mert kiléptek a koalícióból a liberálisok. Kelemen Hunor a Hír TV Magyarország Élőben című műsorában azt mondta: az RMDSZ továbbra is kiemelten kezeli a székelyföldi autonómia kérdését.
„Amennyiben a Néppárttal összefüggésben emlegeti ezt a közös célt, akkor nyilván van fülem nekem is, az első helyen emlegetjük az autonómiát, a programunkban első helyen van, első helyen marad, és ez az a cél, amiért dolgozunk” – mondta Kelemen Hunor.
mno.hu
Erdély.ma,
2014. március 5.
Itt a kormány, hol a kormány (A parment megszavazta, Băsescu kivár)
Bizalmat szavazott tegnap délután a parlament Victor Ponta miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben az RMDSZ is részt vesz.
A voksot megelőzően Traian Băsescu a kormányprogram parlamenti megerősítésére szólította fel Pontát. A miniszterelnök nem tett eleget az államfő felkérésének, ezért kérdéses, hogy az elnök kinevezi-e az új tárcavezetőket. Băsescu álláspontja szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció.
Kényelmes többség
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség. A bizalmi szavazás előtt Victor Ponta az ország stabilitásának fontosságát hangsúlyozta a Románia szomszédságában, Ukrajnában kialakult válságra utalva. „Minden politikust felelősségteljes magatartásra szólítok fel: a politikai viták nem érinthetnek olyan témákat, amelyek ellenőrizhetetlen etnikai vagy társadalmi feszültséget szíthatnak. A kormányoldalnak és ellenzéknek egyaránt felelőssége azt bizonyítani, hogy Románia európai, demokratikus állam, amely betartja a kisebbségek jogait, és nem szabad azoknak a szélsőségeseknek a csapdájába esnünk, akiket estéről estére a tévé képernyőjén látunk” – jelentette ki Ponta. A vitához az RMDSZ nevében hozzászóló Markó Béla szenátor, a szövetség volt elnöke rámutatott: a magyarságnak sincsenek más igényei, mint a román többségnek, vagyis hatékony oktatást akar, nyelvét, és jelképeit szabadon akarja használni a közigazgatásban. Hozzátette: nemzeti megbékélés nélkül, a kisebbségeknek a döntéshozatalból való kirekesztésével nem lesz fejlődés Romániában.
Lemondott Antonescu
A bizalmi szavazást megelőző parlamenti vitában a frissen ellenzékbe vonult Crin Antonescu liberális pártelnök bejelentette: lemond a szenátus elnöki tisztségéről. Antonescu azt javasolta a szociáldemokrata miniszterelnöknek, hogy mindketten váljanak meg attól a tisztségtől, amelybe a korábban kormányzó, felbomlott Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) juttatta őket, és felszólította Victor Pontát, mondjon le kormányfői tisztségéről.
Alkotmányossági óvás
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. A Demokrata Liberális Párt parlamenti frakciói ugyanis úgy döntöttek, megtámadják az alkotmánybíróságon a parlament új kormányt érintő határozatát, amennyiben a kabinet nem vállal felelősséget egy új kormányprogramért – jelentette ki tegnap Vasile Blaga. A DLP elnöke hangsúlyozta, hétfőig még semmi indok nem volt arra, hogy a kormányt az alkotmánybíróságon megtámadják, de a helyzet megváltozott azzal, hogy a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ aláírta az egyezményt, és így a kormányprogram megváltozott. A demokraták kezdeményezéséhez csatlakozott a Népi Mozgalom Pártja is.
Különben Traian Băsescu államfő tegnap még a szavazás előtt kilátásba helyezte, hogy az alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott SZLSZ-re, és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek. Băsescu úgy vélekedett: csak a parlament törvényesítheti a kormány megváltozott politikai összetételét és új célkitűzéseit, ezért felkérte a kormányfőt, hogy a parlament előtt vállaljon felelősséget az új kormánykoalíció programjáért. Válaszként az államfő kijelentéseire Victor Ponta tegnap a parlament plénuma előtt bejelentette: az SZLSZ beiktatásakor megszavazott kormányprogramját kívánja folytatni, amelyet az új koalíció valamennyi pártja – beleértve az újonnan csatlakozott RMDSZ-t is – a magáénak tekint. A parlament két házának együttes ülésén Ponta a kormány szerkezetének alakításához és az új miniszterek beiktatásához kérte a törvényhozás támogatását – a miniszterelnök ezáltal elutasította Băsescu felkérését, így kérdésessé vált, hogy az államfő kinevezi-e az új minisztereket. A parlamenti szavazást követően viszont Victor Ponta hajlandónak mutatkozott tárgyalni az államfő által javasolt megoldásról, találkoztak is, de közlése szerint nem sikerült megállapodniuk, ezért ma újra találkoznak. Traian Băsescu tegnap késő esti nyilatkozatában megismételte: az új kormányzati programnak az új kormány politikai realitását kell tükröznie. Rámutatott, abban a pillanatban, mihelyt a kormányprogramot az új felálláshoz igazítják, habozás nélkül ellátja kézjegyével az új tárcavezetők kinevezésére vonatkozó rendeletet. Traian Băsescu egyébként gyors megoldásként ismét azt ajánlotta tegnap a miniszterelnöknek, hogy a kormány fogadja el ma új programját, majd ezért vállaljon felelősséget a törvényhozás előtt is. A másik lehetőség, hogy megvárják az alkotmánybíróság döntését az ellenzéki pártok beadványára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Bizalmat szavazott tegnap délután a parlament Victor Ponta miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben az RMDSZ is részt vesz.
A voksot megelőzően Traian Băsescu a kormányprogram parlamenti megerősítésére szólította fel Pontát. A miniszterelnök nem tett eleget az államfő felkérésének, ezért kérdéses, hogy az elnök kinevezi-e az új tárcavezetőket. Băsescu álláspontja szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció.
Kényelmes többség
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség. A bizalmi szavazás előtt Victor Ponta az ország stabilitásának fontosságát hangsúlyozta a Románia szomszédságában, Ukrajnában kialakult válságra utalva. „Minden politikust felelősségteljes magatartásra szólítok fel: a politikai viták nem érinthetnek olyan témákat, amelyek ellenőrizhetetlen etnikai vagy társadalmi feszültséget szíthatnak. A kormányoldalnak és ellenzéknek egyaránt felelőssége azt bizonyítani, hogy Románia európai, demokratikus állam, amely betartja a kisebbségek jogait, és nem szabad azoknak a szélsőségeseknek a csapdájába esnünk, akiket estéről estére a tévé képernyőjén látunk” – jelentette ki Ponta. A vitához az RMDSZ nevében hozzászóló Markó Béla szenátor, a szövetség volt elnöke rámutatott: a magyarságnak sincsenek más igényei, mint a román többségnek, vagyis hatékony oktatást akar, nyelvét, és jelképeit szabadon akarja használni a közigazgatásban. Hozzátette: nemzeti megbékélés nélkül, a kisebbségeknek a döntéshozatalból való kirekesztésével nem lesz fejlődés Romániában.
Lemondott Antonescu
A bizalmi szavazást megelőző parlamenti vitában a frissen ellenzékbe vonult Crin Antonescu liberális pártelnök bejelentette: lemond a szenátus elnöki tisztségéről. Antonescu azt javasolta a szociáldemokrata miniszterelnöknek, hogy mindketten váljanak meg attól a tisztségtől, amelybe a korábban kormányzó, felbomlott Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) juttatta őket, és felszólította Victor Pontát, mondjon le kormányfői tisztségéről.
Alkotmányossági óvás
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. A Demokrata Liberális Párt parlamenti frakciói ugyanis úgy döntöttek, megtámadják az alkotmánybíróságon a parlament új kormányt érintő határozatát, amennyiben a kabinet nem vállal felelősséget egy új kormányprogramért – jelentette ki tegnap Vasile Blaga. A DLP elnöke hangsúlyozta, hétfőig még semmi indok nem volt arra, hogy a kormányt az alkotmánybíróságon megtámadják, de a helyzet megváltozott azzal, hogy a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ aláírta az egyezményt, és így a kormányprogram megváltozott. A demokraták kezdeményezéséhez csatlakozott a Népi Mozgalom Pártja is.
Különben Traian Băsescu államfő tegnap még a szavazás előtt kilátásba helyezte, hogy az alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott SZLSZ-re, és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek. Băsescu úgy vélekedett: csak a parlament törvényesítheti a kormány megváltozott politikai összetételét és új célkitűzéseit, ezért felkérte a kormányfőt, hogy a parlament előtt vállaljon felelősséget az új kormánykoalíció programjáért. Válaszként az államfő kijelentéseire Victor Ponta tegnap a parlament plénuma előtt bejelentette: az SZLSZ beiktatásakor megszavazott kormányprogramját kívánja folytatni, amelyet az új koalíció valamennyi pártja – beleértve az újonnan csatlakozott RMDSZ-t is – a magáénak tekint. A parlament két házának együttes ülésén Ponta a kormány szerkezetének alakításához és az új miniszterek beiktatásához kérte a törvényhozás támogatását – a miniszterelnök ezáltal elutasította Băsescu felkérését, így kérdésessé vált, hogy az államfő kinevezi-e az új minisztereket. A parlamenti szavazást követően viszont Victor Ponta hajlandónak mutatkozott tárgyalni az államfő által javasolt megoldásról, találkoztak is, de közlése szerint nem sikerült megállapodniuk, ezért ma újra találkoznak. Traian Băsescu tegnap késő esti nyilatkozatában megismételte: az új kormányzati programnak az új kormány politikai realitását kell tükröznie. Rámutatott, abban a pillanatban, mihelyt a kormányprogramot az új felálláshoz igazítják, habozás nélkül ellátja kézjegyével az új tárcavezetők kinevezésére vonatkozó rendeletet. Traian Băsescu egyébként gyors megoldásként ismét azt ajánlotta tegnap a miniszterelnöknek, hogy a kormány fogadja el ma új programját, majd ezért vállaljon felelősséget a törvényhozás előtt is. A másik lehetőség, hogy megvárják az alkotmánybíróság döntését az ellenzéki pártok beadványára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 5.
Kormányszerep
Nem egészen két év után ismét kormányszerephez jut az RMDSZ, ezúttal a PSD-ből, PC-ből, és UNPR-ből létrejött USD oldalán. Hétfőn megkötötték a kormányzási paktumot, mely szerint Kelemenék sajátjuknak tekintik az USL 2012-es kormányzási programját, Pontáék, pedig a kisebbségi helyzetet javító intézkedésekre kötelezték el magukat.
A kormányszerep nyilván előnyökkel és hátrányokkal is jár, ezzel RMDSZ-es berkekben is tisztában vannak, noha a szombati marosvásárhelyi SZKT szinte egyöntetű döntése nyomán úgy néz ki, hogy előbbiek többszörösen meghaladják utóbbiakat a tulipános mérlegen.
Javulás várható a kisebbségi jelképek használata terén, a Ponta-kormány prefektusai nem zaklatják többé a székelyföldi önkormányzatokat zászlóügyben, s a tanügyi törvényt sem módosítják a magyarság kárára. Remélhetőleg a MOGYE ügye is megoldódik önálló magyar tagozat létrehozásával. Az eleve lefaragott állami fejlesztések egy része alighanem Erdélybe irányul, miután az utóbbi közel két évben az USL majdnem kizárólag a Regátba irányította azokat. A kormányzási paktumban szereplő további kitételek (alkotmánymódosítás, kölcsönösen előnyös régiós átszervezés, kisebbségi státusztörvény stb.) inkább szándéknyilatkozat jellegűek, mintsem konkrétan megoldandó feladatok, hiszen tüskés kérdések, melyeket még a mostaninál nagyobb parlamenti többség sem volt képes megoldani.
Hátrány oldalon szintén jelentős a bagázs az RMDSZ számára. Mindenekelőtt a hitelesség és a saját szavazótáborához való viszony terén. A bármely hatalmi kombinációban dzsóker-szerep (finoman fogalmazva) aligha tükrözi hűségesen az erdélyi magyarság elvek melletti kitartását. Főleg, hogy maga az RMDSZ határozta meg politikai párválasztási kritériumait: a nacionalizmus mellőzése, illetve a demokratikus elkötelezettség. Nos, folyamatos magyarellenes kirohanásaival, illetve az Európát sokkoló jogállamiság elleni támadásaival az USD egyiknek sem felel meg. Ráadásul az erdélyi magyarság számára a PSD soha sem volt szalonképes, bármennyire is erőltette ezt korábban az RMDSZ. Arról se feledkezzünk meg, hogy az USD szürke eminenciása az a Dan Voiculescu, akit Kelemen a román politika rákos daganatának nevezett. Hatalmi vonzalma mégis ellenállhatatlan a tulipán számára!
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),
Nem egészen két év után ismét kormányszerephez jut az RMDSZ, ezúttal a PSD-ből, PC-ből, és UNPR-ből létrejött USD oldalán. Hétfőn megkötötték a kormányzási paktumot, mely szerint Kelemenék sajátjuknak tekintik az USL 2012-es kormányzási programját, Pontáék, pedig a kisebbségi helyzetet javító intézkedésekre kötelezték el magukat.
A kormányszerep nyilván előnyökkel és hátrányokkal is jár, ezzel RMDSZ-es berkekben is tisztában vannak, noha a szombati marosvásárhelyi SZKT szinte egyöntetű döntése nyomán úgy néz ki, hogy előbbiek többszörösen meghaladják utóbbiakat a tulipános mérlegen.
Javulás várható a kisebbségi jelképek használata terén, a Ponta-kormány prefektusai nem zaklatják többé a székelyföldi önkormányzatokat zászlóügyben, s a tanügyi törvényt sem módosítják a magyarság kárára. Remélhetőleg a MOGYE ügye is megoldódik önálló magyar tagozat létrehozásával. Az eleve lefaragott állami fejlesztések egy része alighanem Erdélybe irányul, miután az utóbbi közel két évben az USL majdnem kizárólag a Regátba irányította azokat. A kormányzási paktumban szereplő további kitételek (alkotmánymódosítás, kölcsönösen előnyös régiós átszervezés, kisebbségi státusztörvény stb.) inkább szándéknyilatkozat jellegűek, mintsem konkrétan megoldandó feladatok, hiszen tüskés kérdések, melyeket még a mostaninál nagyobb parlamenti többség sem volt képes megoldani.
Hátrány oldalon szintén jelentős a bagázs az RMDSZ számára. Mindenekelőtt a hitelesség és a saját szavazótáborához való viszony terén. A bármely hatalmi kombinációban dzsóker-szerep (finoman fogalmazva) aligha tükrözi hűségesen az erdélyi magyarság elvek melletti kitartását. Főleg, hogy maga az RMDSZ határozta meg politikai párválasztási kritériumait: a nacionalizmus mellőzése, illetve a demokratikus elkötelezettség. Nos, folyamatos magyarellenes kirohanásaival, illetve az Európát sokkoló jogállamiság elleni támadásaival az USD egyiknek sem felel meg. Ráadásul az erdélyi magyarság számára a PSD soha sem volt szalonképes, bármennyire is erőltette ezt korábban az RMDSZ. Arról se feledkezzünk meg, hogy az USD szürke eminenciása az a Dan Voiculescu, akit Kelemen a román politika rákos daganatának nevezett. Hatalmi vonzalma mégis ellenállhatatlan a tulipán számára!
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),
2014. március 5.
Háromtagú brüsszeli képviseletet szorgalmaz Tőkés
Nyilatkozatban sérelmezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, hogy az RMDSZ csak két európai parlamenti mandátum megszerzését tekinti céljának, jóllehet az erdélyi magyarság eddig három képviselőt juttatott az Európai Parlamentbe.
Tőkés sajnálatosnak és elítélendőnek tartotta, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szövetség kisparlamentje előtt „már csak az ötszázalékos választási küszöb eléréséről beszélt, és eleve lemondott a maximálisan lehetségesnek tekinthető, háromtagú erdélyi magyar képviselet eléréséről”. Emlékeztetett, az erdélyi magyarság 2007-ben és 2009-ben is számarányát meghaladva vett részt az EP-választáson, és három-három képviselőt küldött Brüsszelbe. Tőkés sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet a magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal”, egyedül vág neki az európai választásoknak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Nyilatkozatban sérelmezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, hogy az RMDSZ csak két európai parlamenti mandátum megszerzését tekinti céljának, jóllehet az erdélyi magyarság eddig három képviselőt juttatott az Európai Parlamentbe.
Tőkés sajnálatosnak és elítélendőnek tartotta, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szövetség kisparlamentje előtt „már csak az ötszázalékos választási küszöb eléréséről beszélt, és eleve lemondott a maximálisan lehetségesnek tekinthető, háromtagú erdélyi magyar képviselet eléréséről”. Emlékeztetett, az erdélyi magyarság 2007-ben és 2009-ben is számarányát meghaladva vett részt az EP-választáson, és három-három képviselőt küldött Brüsszelbe. Tőkés sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet a magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal”, egyedül vág neki az európai választásoknak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 5.
Bizalmat szavazott a parlament az új kormánynak
Bizalmat szavazott kedden a parlament Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vesz.
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség.
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. Traian Basescu államfő korábban kilátásba helyezte, hogy alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott Szociálliberális Szövetségre (USL) és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek.
A román lapok bírálják az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodást
A független és ellenzéki román lapok kedden bírálták Victor Ponta PSD-s miniszterelnöknek az RMDSZ-szel előző nap kötött, a közös kormányzásról szóló megállapodását, míg a PSD-hez közel álló lapok nem kommentálták az RMDSZ belépését a kormányba.
A jobboldali Evenimentul Zilei vezércikke szerint Ponta becsapta választóit, akiktől 2012-ben RMDSZ-ellenes retorikával kapott bizalmat. A szerző felidézi, hogy 2012- ben Pontáék a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE) létrehozott magyar kar miatt nyújtottak be és fogadtattak el bizalmatlansági indítványt a jobbközép Ungureanu-kormány ellen, amelyben az RMDSZ is részt vett. Ilyen előzmények után a cikkíró felettébb cinikus magatartásnak tartja, hogy a szociáldemokrata politikus most olyan megállapodással hívja kormányába az RMDSZ-t, amely magyar tagozat létrehozását irányozza elő a MOGYE-n.
Az RMDSZ kormányba lépésének rejtett csapdái című írás szerint elsősorban a székelyföldi románokat fenyegeti az, ha magyar prefektusok kerülnek egyes megyék élére. "Csak a helyhatósági határozatok törvényességét felügyelő prefektusok tudják megakadályozni, hogy a magyar többségű önkormányzatok olyan autonómiát szavazzanak meg maguknak, amilyet akarnak: ezt a székely zászlók elleni perek is bebizonyították" – véli az Evenimentul Zilei cikkírója.
A kormánnyal és ellenzékkel egyaránt kritikus Gândul is a MOGYE helyzetének rendezésére utaló részt bírálta a Ponta-RMDSZ megállapodásból, a szerző szerint ugyanis a mostani időszakban nem lehet ez a korrupcióval, gyógyszerhiánnyal, üzemanyag-áremeléssel, adócsalással küzdő Románia legfontosabb problémája. A cikkíró idézőjelek nélkül használja Victor Ponta két évvel korábbi érvelését, aki nyílt levélben szólította fel Mihai Razvan Ungureanu akkori kormányfőt: ne avatkozzon be a MOGYE életébe és foglalkozzék inkább a gazdasági válsággal. A Gândul szerint Pontát minősíti, hogy akkori álláspontjának az ellenkezőjét hirdeti most, amikor szüksége van az RMDSZ-re.
A liberális Adevarul "Victor Ponta az RMDSZ foglya" című írásában úgy értékeli: Ponta semmit sem tehet már az RMDSZ jóváhagyása nélkül, mert a magyar szervezettel kötött megállapodás szerint csak konszenzusos döntéssel módosíthatják az alkotmányt, az ország közigazgatási felosztását, az oktatási kerettörvényt, vagy a MOGYE belső felépítését. Valójában az RMDSZ fogja vezetni Románia kormányát, amelynek az éléről bármikor leválthatják Pontát, ha nem teljesíti a magyarok követeléseit – írta az Adevarul.
Népújság (Marosvásárhely),
Bizalmat szavazott kedden a parlament Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vesz.
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség.
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. Traian Basescu államfő korábban kilátásba helyezte, hogy alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott Szociálliberális Szövetségre (USL) és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek.
A román lapok bírálják az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodást
A független és ellenzéki román lapok kedden bírálták Victor Ponta PSD-s miniszterelnöknek az RMDSZ-szel előző nap kötött, a közös kormányzásról szóló megállapodását, míg a PSD-hez közel álló lapok nem kommentálták az RMDSZ belépését a kormányba.
A jobboldali Evenimentul Zilei vezércikke szerint Ponta becsapta választóit, akiktől 2012-ben RMDSZ-ellenes retorikával kapott bizalmat. A szerző felidézi, hogy 2012- ben Pontáék a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE) létrehozott magyar kar miatt nyújtottak be és fogadtattak el bizalmatlansági indítványt a jobbközép Ungureanu-kormány ellen, amelyben az RMDSZ is részt vett. Ilyen előzmények után a cikkíró felettébb cinikus magatartásnak tartja, hogy a szociáldemokrata politikus most olyan megállapodással hívja kormányába az RMDSZ-t, amely magyar tagozat létrehozását irányozza elő a MOGYE-n.
Az RMDSZ kormányba lépésének rejtett csapdái című írás szerint elsősorban a székelyföldi románokat fenyegeti az, ha magyar prefektusok kerülnek egyes megyék élére. "Csak a helyhatósági határozatok törvényességét felügyelő prefektusok tudják megakadályozni, hogy a magyar többségű önkormányzatok olyan autonómiát szavazzanak meg maguknak, amilyet akarnak: ezt a székely zászlók elleni perek is bebizonyították" – véli az Evenimentul Zilei cikkírója.
A kormánnyal és ellenzékkel egyaránt kritikus Gândul is a MOGYE helyzetének rendezésére utaló részt bírálta a Ponta-RMDSZ megállapodásból, a szerző szerint ugyanis a mostani időszakban nem lehet ez a korrupcióval, gyógyszerhiánnyal, üzemanyag-áremeléssel, adócsalással küzdő Románia legfontosabb problémája. A cikkíró idézőjelek nélkül használja Victor Ponta két évvel korábbi érvelését, aki nyílt levélben szólította fel Mihai Razvan Ungureanu akkori kormányfőt: ne avatkozzon be a MOGYE életébe és foglalkozzék inkább a gazdasági válsággal. A Gândul szerint Pontát minősíti, hogy akkori álláspontjának az ellenkezőjét hirdeti most, amikor szüksége van az RMDSZ-re.
A liberális Adevarul "Victor Ponta az RMDSZ foglya" című írásában úgy értékeli: Ponta semmit sem tehet már az RMDSZ jóváhagyása nélkül, mert a magyar szervezettel kötött megállapodás szerint csak konszenzusos döntéssel módosíthatják az alkotmányt, az ország közigazgatási felosztását, az oktatási kerettörvényt, vagy a MOGYE belső felépítését. Valójában az RMDSZ fogja vezetni Románia kormányát, amelynek az éléről bármikor leválthatják Pontát, ha nem teljesíti a magyarok követeléseit – írta az Adevarul.
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 5.
„Magyar kézben” Verespatak sorsa
Az RMDSZ kormányra kerülésével ismét „magyar kézbe” kerültek a verespataki bányaprojektről dönteni hivatott kulcsminisztériumok, miután a szövetség átvette a kulturális és a környezetvédelmi tárcák irányítását.
Korodi Attila Mindez egyáltalán nem érinti kedvezően a bányaterv megvalósulásában érdekelt Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) társaságot, amely tizenöt éve próbálkozik a színesfémbánya megnyitásával a Fehér megyei településen.
A környezetvédelmi minisztérium élére visszakerült Korodi Attila előző mandátuma idején, 2007-ben felfüggesztette a bányaterv engedélyeztetési folyamatát, miután a Fehér megyei bíróság érvénytelenítette a cég településrendezési engedélyét; emiatt a kanadaiak beperelték a magyar politikust, ám a bíróság elutasította a keresetüket.
A miniszteri bársonyszékbe visszaülő Korodi ellenzéki képviselőként is határozottan ellenezte a balliberális kormány által kidolgozott Verespatak-törvényt, különösen azt a kitételt, amely a magánberuházás érdekében szabad kezet adna a település lakossága ingatlanjainak kisajátítására.
A miniszterjelöltek keddi szakbizottsági meghallgatásán Korodi közölte, nem támogatja a parlament által tavaly decemberben leszavazott bányatörvényt, amelynek alapján a ciántechnológiás aranybányaprojektet is engedélyezhették volna. Az RMDSZ parlamenti képviselője leszögezte azt is: a hatályos törvények nem teszik lehetővé a verespataki terv engedélyezési folyamatának folytatását, a szakhatóságoknak ugyanis további kutatásokat és vizsgálatokat kell végezniük az ügyben.
Kelemen Hunor régi-új kulturális miniszter előző mandátuma idején brit régészektől rendelt szakértői jelentést Verespatak épített örökségéről.
A dokumentum szerint az Európában egyedülálló római kori, középkori és modern kori tárnákat eredeti helyükön kell megőrizni és helyreállítani, Verespatakot pedig a világörökség részévé kell nyilvánítani.
Az RMDSZ elnöke kinevezése után a Transindexnek elmondta, a szövetség számára „nem téma” a verespataki bányaberuházás, mivel a parlament erről döntött, egy táblabírósági ítélet pedig érvénytelenítette az engedélyeztetést. „Tehát ebben a pillanatban ez nincs napirenden, és a verespataki beruházással nem kívánunk foglalkozni” – szögezte le Kelemen a hírportálnak.
Különben a kanadai–román cég mintegy négyszáz alkalmazottja munkaszerződését függesztette fel március elsejei hatállyal az engedélyezés elhúzódása miatt. Cătălin Hosu, a tevékenységét jelentős mértékben korlátozó cég kommunikációs igazgatója közölte, a 392 dolgozó márciusban fizetése 75 százalékát kapja kézhez, áprilistól pedig végleg megszűnik a munkaviszonyuk.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),
Az RMDSZ kormányra kerülésével ismét „magyar kézbe” kerültek a verespataki bányaprojektről dönteni hivatott kulcsminisztériumok, miután a szövetség átvette a kulturális és a környezetvédelmi tárcák irányítását.
Korodi Attila Mindez egyáltalán nem érinti kedvezően a bányaterv megvalósulásában érdekelt Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) társaságot, amely tizenöt éve próbálkozik a színesfémbánya megnyitásával a Fehér megyei településen.
A környezetvédelmi minisztérium élére visszakerült Korodi Attila előző mandátuma idején, 2007-ben felfüggesztette a bányaterv engedélyeztetési folyamatát, miután a Fehér megyei bíróság érvénytelenítette a cég településrendezési engedélyét; emiatt a kanadaiak beperelték a magyar politikust, ám a bíróság elutasította a keresetüket.
A miniszteri bársonyszékbe visszaülő Korodi ellenzéki képviselőként is határozottan ellenezte a balliberális kormány által kidolgozott Verespatak-törvényt, különösen azt a kitételt, amely a magánberuházás érdekében szabad kezet adna a település lakossága ingatlanjainak kisajátítására.
A miniszterjelöltek keddi szakbizottsági meghallgatásán Korodi közölte, nem támogatja a parlament által tavaly decemberben leszavazott bányatörvényt, amelynek alapján a ciántechnológiás aranybányaprojektet is engedélyezhették volna. Az RMDSZ parlamenti képviselője leszögezte azt is: a hatályos törvények nem teszik lehetővé a verespataki terv engedélyezési folyamatának folytatását, a szakhatóságoknak ugyanis további kutatásokat és vizsgálatokat kell végezniük az ügyben.
Kelemen Hunor régi-új kulturális miniszter előző mandátuma idején brit régészektől rendelt szakértői jelentést Verespatak épített örökségéről.
A dokumentum szerint az Európában egyedülálló római kori, középkori és modern kori tárnákat eredeti helyükön kell megőrizni és helyreállítani, Verespatakot pedig a világörökség részévé kell nyilvánítani.
Az RMDSZ elnöke kinevezése után a Transindexnek elmondta, a szövetség számára „nem téma” a verespataki bányaberuházás, mivel a parlament erről döntött, egy táblabírósági ítélet pedig érvénytelenítette az engedélyeztetést. „Tehát ebben a pillanatban ez nincs napirenden, és a verespataki beruházással nem kívánunk foglalkozni” – szögezte le Kelemen a hírportálnak.
Különben a kanadai–román cég mintegy négyszáz alkalmazottja munkaszerződését függesztette fel március elsejei hatállyal az engedélyezés elhúzódása miatt. Cătălin Hosu, a tevékenységét jelentős mértékben korlátozó cég kommunikációs igazgatója közölte, a 392 dolgozó márciusban fizetése 75 százalékát kapja kézhez, áprilistól pedig végleg megszűnik a munkaviszonyuk.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 5.
Tőkés pártos kizárólagossággal vádolja az RMDSZ-t
Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet az erdélyi magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal” egyedül vág neki az európai parlamenti választásoknak.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (képünkön) kedden szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában bírálja a szövetséget amiatt, hogy csak két brüsszeli mandátum megszerzését tekinti céljának, holott 2009-ben az erdélyi magyarság három képviselőt juttatott az európai törvényhozásba.
„Az RMDSZ mostani kormányra lépéséből is kitűnik, hogy mint mindig, ez alkalommal is inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” – állapítja meg az erdélyi EP-képviselő.
Tőkés fájdalmasnak nevezte, hogy az RMDSZ figyelmen kívül hagyta mértékadó erdélyi értelmiségiek összefogásra szóló felhívását, továbbá a Magyar Polgári Párt (MPP) „irányvesztett vezérkarát” eszközül felhasználva az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta. Szerinte már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja a két alakulat törekvése, hogy jeles egyházi személyiségeket „hajtsanak fel” az RMDSZ EP-jelöltlistájára.
„Az amúgy mindannyiunk teljes bizalmára érdemes Böjte Csaba ferences szerzetes és Gergely István római katolikus pap indítási kísérlete kísértetiesen emlékeztet Sógor Csaba református lelkész 2007-ben való választási indítására, amikor is szintén egy egyházi közszereplő bevetésével próbálták letörni a másik egyházi jelölt – vagyis szerény személyem – választási esélyeit” – emlékeztetett az EMNT elnöke.
Tőkés egyúttal felrója a Kelemen Hunor vezette alakulatnak azt is, hogy szó nélkül elment Csirák Csaba és Muzsnay Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei alapítóinak a napokban közzétett indítványa mellett, amely közös EP-lista állítását, ezen pedig a volt református püspöknek a harmadik helyen történő szerepeltetését kezdeményezte.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a székely szabadság napja március 10-ei, marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – állapította meg Tőkés László.
Állásfoglalásban reagált kedden az Erdélyi Magyar Néppárt is az RMDSZ kormányzati szerepvállalására, amely hatékonyságának igazi fokmérője az EMNP szerint az lehet, hogy történik-e előrelépés az autonómia ügyében.
Az alakulat aggasztónak tartja, hogy a szövetség kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány továbbra is támogatni fogja a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását” – véli Toró T. Tibor EMNP-elnök.
Krónika (Kolozsvár),
Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet az erdélyi magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal” egyedül vág neki az európai parlamenti választásoknak.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (képünkön) kedden szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában bírálja a szövetséget amiatt, hogy csak két brüsszeli mandátum megszerzését tekinti céljának, holott 2009-ben az erdélyi magyarság három képviselőt juttatott az európai törvényhozásba.
„Az RMDSZ mostani kormányra lépéséből is kitűnik, hogy mint mindig, ez alkalommal is inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” – állapítja meg az erdélyi EP-képviselő.
Tőkés fájdalmasnak nevezte, hogy az RMDSZ figyelmen kívül hagyta mértékadó erdélyi értelmiségiek összefogásra szóló felhívását, továbbá a Magyar Polgári Párt (MPP) „irányvesztett vezérkarát” eszközül felhasználva az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta. Szerinte már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja a két alakulat törekvése, hogy jeles egyházi személyiségeket „hajtsanak fel” az RMDSZ EP-jelöltlistájára.
„Az amúgy mindannyiunk teljes bizalmára érdemes Böjte Csaba ferences szerzetes és Gergely István római katolikus pap indítási kísérlete kísértetiesen emlékeztet Sógor Csaba református lelkész 2007-ben való választási indítására, amikor is szintén egy egyházi közszereplő bevetésével próbálták letörni a másik egyházi jelölt – vagyis szerény személyem – választási esélyeit” – emlékeztetett az EMNT elnöke.
Tőkés egyúttal felrója a Kelemen Hunor vezette alakulatnak azt is, hogy szó nélkül elment Csirák Csaba és Muzsnay Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei alapítóinak a napokban közzétett indítványa mellett, amely közös EP-lista állítását, ezen pedig a volt református püspöknek a harmadik helyen történő szerepeltetését kezdeményezte.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a székely szabadság napja március 10-ei, marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – állapította meg Tőkés László.
Állásfoglalásban reagált kedden az Erdélyi Magyar Néppárt is az RMDSZ kormányzati szerepvállalására, amely hatékonyságának igazi fokmérője az EMNP szerint az lehet, hogy történik-e előrelépés az autonómia ügyében.
Az alakulat aggasztónak tartja, hogy a szövetség kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány továbbra is támogatni fogja a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását” – véli Toró T. Tibor EMNP-elnök.
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 6.
Ki a kakas a szemétdombon?
Nehéz kitalálni, mi vezérelte Traian Băsescu államelnököt, hogy tovább nyújtsa, halassza az egyre kínosabb és károsabb belpolitikai válságot, s azon is csak ötletelhetünk, hogy tegnap teljesen váratlanul miért határozott mégis az új miniszterek beiktatásáról. Megszokhattuk, ha Băsescuról van szó, bármire számíthatunk, sőt, annak ellenkezőjére is, hétéves regnálása alatt már számtalanszor bizonyította: képes váratlan, többnyire kellemetlen meglepetéseket szerezni politikai ellenfeleinek.
Az államelnök az elmúlt napokban eljátszotta, hogy az alaptörvény betartása és az új kormány legitimitása miatt aggódik – pedig nyilvánvalóan nem ez vezérelte, s most már e hirtelen engedékenység is gyanús, hisz ha Ponta teljesíti feltételeit, és felelősséget vállal új kormányprogramjáért, maga után vonhatja egy bizalmatlansági indítvány benyújtását – és bukott már bele kormány olyan tervezetbe, melyben szerepelt a marosvásárhelyi orvosi magyar tagozatának létrehozatala. Nem véletlen, hogy Băsescu az elmúlt napokban ismét előkapta a magyar kártyát, s követelte, az RMDSZ-szel kötött megállapodás részleteit iktassák a kormányprogramba, ne utólag szembesüljön a románság, miként adták el Pontáék a magyaroknak az országot. S miközben az RMDSZ túlzó követeléseire hivatkozott, feledni látszott, hogy számosat közülük – például a kisebbségi törvényt – maga is támogatott, amikor a magyar képviselet pártjával szövetkezett. S még cifrább, hogy miközben az ukrajnai zavargások miatt aggodalmaskodik, ahol a hatalomra került ellenzék eltörölte a korábbi, kisebbségek – így ott élő románok számára is – kedvező nyelvtörvényt, mintegy véletlenül kezd beszélni arról, hogy a romániai magyarok még a kórházakban is anyanyelvüket használnák, csak finoman jelezve: etnikai feszültség, netán még súlyosabb dolgok is következhetnek, ha nem szabnak idejében gátat a magyarság eltúlzott igényeinek. Magyarellenes retorikájával sikerült jó 20–25 évvel visszavetnie ismét a közbeszédet, csodálói és ellenfelei egy szólamban szidják napok óta az RMDSZ-t, s bennünket, itt élő magyarokat. S lám, most ebben a közhangulatban kell Pontának bemutatnia egy olyan kormányprogramot, melyben tételesen is szerepel néhány, igaz, csekély, de a románság számára elfogadhatatlannak látszó magyar igény. Lehet, a külföldi nyomás kényszerítette meghátrálásra az államelnököt, de tulajdonképpen így teljesedett ki vezércsele. Felfokozta a hangulatot, s most várja, hátha megbukik a frissen beiktatott kormány. Nem valószínű, hogy erre sor kerül, hisz a parlament 60 százaléka szavazott bizalmat az új kabinetnek, de néhány napig ismét Băsescu volt a középpontban, s minden bizonnyal új pártja népszerűségét is sikerült kicsit feljebb tornáznia. S ami számára még fontosabb, megmutatta: számolni kell vele, rajta áll vagy bukik minden, ő a kakas a szemétdombon.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Nehéz kitalálni, mi vezérelte Traian Băsescu államelnököt, hogy tovább nyújtsa, halassza az egyre kínosabb és károsabb belpolitikai válságot, s azon is csak ötletelhetünk, hogy tegnap teljesen váratlanul miért határozott mégis az új miniszterek beiktatásáról. Megszokhattuk, ha Băsescuról van szó, bármire számíthatunk, sőt, annak ellenkezőjére is, hétéves regnálása alatt már számtalanszor bizonyította: képes váratlan, többnyire kellemetlen meglepetéseket szerezni politikai ellenfeleinek.
Az államelnök az elmúlt napokban eljátszotta, hogy az alaptörvény betartása és az új kormány legitimitása miatt aggódik – pedig nyilvánvalóan nem ez vezérelte, s most már e hirtelen engedékenység is gyanús, hisz ha Ponta teljesíti feltételeit, és felelősséget vállal új kormányprogramjáért, maga után vonhatja egy bizalmatlansági indítvány benyújtását – és bukott már bele kormány olyan tervezetbe, melyben szerepelt a marosvásárhelyi orvosi magyar tagozatának létrehozatala. Nem véletlen, hogy Băsescu az elmúlt napokban ismét előkapta a magyar kártyát, s követelte, az RMDSZ-szel kötött megállapodás részleteit iktassák a kormányprogramba, ne utólag szembesüljön a románság, miként adták el Pontáék a magyaroknak az országot. S miközben az RMDSZ túlzó követeléseire hivatkozott, feledni látszott, hogy számosat közülük – például a kisebbségi törvényt – maga is támogatott, amikor a magyar képviselet pártjával szövetkezett. S még cifrább, hogy miközben az ukrajnai zavargások miatt aggodalmaskodik, ahol a hatalomra került ellenzék eltörölte a korábbi, kisebbségek – így ott élő románok számára is – kedvező nyelvtörvényt, mintegy véletlenül kezd beszélni arról, hogy a romániai magyarok még a kórházakban is anyanyelvüket használnák, csak finoman jelezve: etnikai feszültség, netán még súlyosabb dolgok is következhetnek, ha nem szabnak idejében gátat a magyarság eltúlzott igényeinek. Magyarellenes retorikájával sikerült jó 20–25 évvel visszavetnie ismét a közbeszédet, csodálói és ellenfelei egy szólamban szidják napok óta az RMDSZ-t, s bennünket, itt élő magyarokat. S lám, most ebben a közhangulatban kell Pontának bemutatnia egy olyan kormányprogramot, melyben tételesen is szerepel néhány, igaz, csekély, de a románság számára elfogadhatatlannak látszó magyar igény. Lehet, a külföldi nyomás kényszerítette meghátrálásra az államelnököt, de tulajdonképpen így teljesedett ki vezércsele. Felfokozta a hangulatot, s most várja, hátha megbukik a frissen beiktatott kormány. Nem valószínű, hogy erre sor kerül, hisz a parlament 60 százaléka szavazott bizalmat az új kabinetnek, de néhány napig ismét Băsescu volt a középpontban, s minden bizonnyal új pártja népszerűségét is sikerült kicsit feljebb tornáznia. S ami számára még fontosabb, megmutatta: számolni kell vele, rajta áll vagy bukik minden, ő a kakas a szemétdombon.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 6.
Nem lesz magyar prefektus (Mit hozhat a kormányzás)
A Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) hétfői ülésén megszületett döntéssel mindenki szolidáris az RMDSZ-en belül – nyilatkozta tegnap Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a szövetség kormányzati szerepvállalása kapcsán.
Amennyiben Sepsiszentgyörgyről nézzük, akkor a kormányzati részvétel sok lehetőséget biztosít, hogy a várost gyorsabb ütemben tudjuk fejleszteni – vélekedett Sepsiszentgyörgy polgármestere. Álláspontja szerint most lehetőség nyílik arra is, hogy különböző infrastrukturális beruházásokra, műemlék épületek felújítására is támogatást szerezzenek. Ebben az országban többnyire igazságtalan rendszer működik, előnyben részesítenek önkormányzatokat – jegyezte meg. Politikai értelemben vannak kockázatai a kormányzati szerepvállalásnak – mondta –, de elindult egy pozitív, közösségépítő folyamat, amit nem szabad megszakítani akkor sem, ha a szövetség kormányra lép. „A magam részéről tudom vállalni, hogy ezt a folyamatot nem szakítjuk meg, egészséges, értelmes munkamegosztással – a Székely Nemzeti Tanáccsal és másokkal – ezt okosan tovább lehet vinni” – jelentette ki. Az RMDSZ autonómia-statútumának benyújtása kapcsán újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a SZÁT legutóbbi ülésén erről nem esett szó. „Tudomásom szerint a szándék él, megmaradt, a döntés a szövetségi elnök kezében. Az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács elnöke az elmúlt napokban is találkozott, erről is tárgyaltak” – fűzte hozzá. Egy novemberben készült közvélemény-kutatás eredményeire hivatkozva Antal Árpád elmondta: az erdélyi magyarok közel 90 százaléka szerint az RMDSZ-nek kormányon kell lennie. „Ez azért van így, mert a magyarok biztonságérzetét javítja, ha kormányon vagyunk, míg ha ellenzékben, mindenhonnan támadnak. Láthatjuk, hogy magyarellenes hangulat alakult ki, ami nem szűnt és nem szűnik azzal, hogy kormányra léptünk. Ellenben ott, ahol vagyunk, meg tudunk állítani folyamatokat, döntéseket tudunk megváltoztatni, és ezt nagyon fontosnak tartom” – magyarázta a városvezető, aki lényegesnek tartja azt is, hogy az EP-választásokon jó eredményeket érjen el az RMDSZ, amennyiben ez megtörténik, „súlyunk még jobban megnő május 25-e után, eredményesebben tudunk fellépni a közösség érdekében”. A kormánymegbízottak kapcsán Antal Árpád kifejtette, az egyezség az volt, hogy a három székely megye közül egy kaphat magyar prefektust, a szövetségben pedig úgy döntöttek, hogy a tisztség Maros megyét illesse – Hargita és Kovászna megyétől eltérően ott nincsenek önkormányzati tisztségei az RMDSZ-nek. „Nem a prefektus személyétől várom el, hogy megoldja a problémákat, hanem a jogszabályoktól. Amíg pedig rosszak a jogszabályok, addig bárki lehet a prefektus, nekünk úgy is problémáink vannak” – fogalmazott. Ugyanakkor rámutatott, a területi RMDSZ Dumitru Marinescu háromszéki kormánymegbízott leváltását kéri – úgy értékelik, nem lehet csapatban dolgozni olyan kormánymegbízottal, aki olyasmiket követett el, amit az országban hasonló tisztségben lévők nem. Antal kifogásolta, hogy Kovászna megyében húsz jogi eljárás indult közigazgatási egységek zászlói kapcsán. Leszögezte, a kormánymegbízott kinevezése a Szociáldemokrata Párt és a kormány felelőssége, álláspontja szerint a tisztséget azonban olyan személynek kell betöltenie, aki nem sértette meg a magyar közösséget. Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
A Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) hétfői ülésén megszületett döntéssel mindenki szolidáris az RMDSZ-en belül – nyilatkozta tegnap Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a szövetség kormányzati szerepvállalása kapcsán.
Amennyiben Sepsiszentgyörgyről nézzük, akkor a kormányzati részvétel sok lehetőséget biztosít, hogy a várost gyorsabb ütemben tudjuk fejleszteni – vélekedett Sepsiszentgyörgy polgármestere. Álláspontja szerint most lehetőség nyílik arra is, hogy különböző infrastrukturális beruházásokra, műemlék épületek felújítására is támogatást szerezzenek. Ebben az országban többnyire igazságtalan rendszer működik, előnyben részesítenek önkormányzatokat – jegyezte meg. Politikai értelemben vannak kockázatai a kormányzati szerepvállalásnak – mondta –, de elindult egy pozitív, közösségépítő folyamat, amit nem szabad megszakítani akkor sem, ha a szövetség kormányra lép. „A magam részéről tudom vállalni, hogy ezt a folyamatot nem szakítjuk meg, egészséges, értelmes munkamegosztással – a Székely Nemzeti Tanáccsal és másokkal – ezt okosan tovább lehet vinni” – jelentette ki. Az RMDSZ autonómia-statútumának benyújtása kapcsán újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a SZÁT legutóbbi ülésén erről nem esett szó. „Tudomásom szerint a szándék él, megmaradt, a döntés a szövetségi elnök kezében. Az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács elnöke az elmúlt napokban is találkozott, erről is tárgyaltak” – fűzte hozzá. Egy novemberben készült közvélemény-kutatás eredményeire hivatkozva Antal Árpád elmondta: az erdélyi magyarok közel 90 százaléka szerint az RMDSZ-nek kormányon kell lennie. „Ez azért van így, mert a magyarok biztonságérzetét javítja, ha kormányon vagyunk, míg ha ellenzékben, mindenhonnan támadnak. Láthatjuk, hogy magyarellenes hangulat alakult ki, ami nem szűnt és nem szűnik azzal, hogy kormányra léptünk. Ellenben ott, ahol vagyunk, meg tudunk állítani folyamatokat, döntéseket tudunk megváltoztatni, és ezt nagyon fontosnak tartom” – magyarázta a városvezető, aki lényegesnek tartja azt is, hogy az EP-választásokon jó eredményeket érjen el az RMDSZ, amennyiben ez megtörténik, „súlyunk még jobban megnő május 25-e után, eredményesebben tudunk fellépni a közösség érdekében”. A kormánymegbízottak kapcsán Antal Árpád kifejtette, az egyezség az volt, hogy a három székely megye közül egy kaphat magyar prefektust, a szövetségben pedig úgy döntöttek, hogy a tisztség Maros megyét illesse – Hargita és Kovászna megyétől eltérően ott nincsenek önkormányzati tisztségei az RMDSZ-nek. „Nem a prefektus személyétől várom el, hogy megoldja a problémákat, hanem a jogszabályoktól. Amíg pedig rosszak a jogszabályok, addig bárki lehet a prefektus, nekünk úgy is problémáink vannak” – fogalmazott. Ugyanakkor rámutatott, a területi RMDSZ Dumitru Marinescu háromszéki kormánymegbízott leváltását kéri – úgy értékelik, nem lehet csapatban dolgozni olyan kormánymegbízottal, aki olyasmiket követett el, amit az országban hasonló tisztségben lévők nem. Antal kifogásolta, hogy Kovászna megyében húsz jogi eljárás indult közigazgatási egységek zászlói kapcsán. Leszögezte, a kormánymegbízott kinevezése a Szociáldemokrata Párt és a kormány felelőssége, álláspontja szerint a tisztséget azonban olyan személynek kell betöltenie, aki nem sértette meg a magyar közösséget. Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 6.
Abszurdia
Ha Eugene Ionesco (pardon, Eugen Ionescu, hogy a bukaresti Nagy-Romániások, Nagyobb-Romániások és kékharisnyák is értsék), részben román származású francia drámaíró, az abszurd dráma atyja élne, bizonyára írna egy új drámát elhagyott hazájáról.
Abszurdia címmel, amely akár a világsikerű Orrszarvú sikerét is meghaladná.
És itt most nem csupán Románia pillanatnyilag abszurd helyzetére gondolunk, amikor: van is kormányunk és nincs is, pedig a parlament megszavazta, de van államelnökünk, akit a választópolgárok népszavazással elzavartak ugyan, ám az Alkotmánybíróság ujjainkon megszámolható tagjai semmisnek mondták ki a sokmilliós voksot.
És nem csak arra, hogy van is kormányprogramunk, meg nincs is, mert az, amivel annak idején a Ponta-kabinet uralomra került, most az államelnök szerint kénytelen kiegészülni az RMDSZ kormánybelépési követelményeivel.
Aki egyébként kezdi elfelejteni, milyen nagy magyarbarátnak mutatta magát, amikor a Székelyföld szavazataira vadászott, s amikor a Székelyföldön szeretett leginkább nyaralni.
Néhány nappal ezelőtt, amikor még úgy tudta, hogy magyar orvos lesz az egészségügyi miniszter, még az ellen is hevesen tiltakozott, hogy az egészségügyben a magyar betegek magyarul beszélhessenek orvosaikkal, ha beszélni akarsz a doktoroddal, testvér, fogadj tolmácsot, mondta.
Ahol pedig maga az állam elnöke adja meg a magyarellenes hangot, nem véletlen, hogy az ország fél- vagy tizedművelt politikai osztályának nadrágjait és szoknyáit viselők, mondvacsinált politikai elemzők és tévékben megfizetett zsoldos tömeg-manipulátorok is hasonló butaságoknak és primitívségeknek adnak hangot.
Az RMDSZ legújabb kormányszerep-vállalásának kísérlete felerősítette a szélsőnacionalizmus által elkábított elfogultság, tájékozatlanság és tudatlanság szószólóinak hangját.
Az abszurd dráma minden eszköze itt már olyannyira adott, hogy Ionesco úr bizonyára a sírjában is megfordult néhányszor.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad),
Ha Eugene Ionesco (pardon, Eugen Ionescu, hogy a bukaresti Nagy-Romániások, Nagyobb-Romániások és kékharisnyák is értsék), részben román származású francia drámaíró, az abszurd dráma atyja élne, bizonyára írna egy új drámát elhagyott hazájáról.
Abszurdia címmel, amely akár a világsikerű Orrszarvú sikerét is meghaladná.
És itt most nem csupán Románia pillanatnyilag abszurd helyzetére gondolunk, amikor: van is kormányunk és nincs is, pedig a parlament megszavazta, de van államelnökünk, akit a választópolgárok népszavazással elzavartak ugyan, ám az Alkotmánybíróság ujjainkon megszámolható tagjai semmisnek mondták ki a sokmilliós voksot.
És nem csak arra, hogy van is kormányprogramunk, meg nincs is, mert az, amivel annak idején a Ponta-kabinet uralomra került, most az államelnök szerint kénytelen kiegészülni az RMDSZ kormánybelépési követelményeivel.
Aki egyébként kezdi elfelejteni, milyen nagy magyarbarátnak mutatta magát, amikor a Székelyföld szavazataira vadászott, s amikor a Székelyföldön szeretett leginkább nyaralni.
Néhány nappal ezelőtt, amikor még úgy tudta, hogy magyar orvos lesz az egészségügyi miniszter, még az ellen is hevesen tiltakozott, hogy az egészségügyben a magyar betegek magyarul beszélhessenek orvosaikkal, ha beszélni akarsz a doktoroddal, testvér, fogadj tolmácsot, mondta.
Ahol pedig maga az állam elnöke adja meg a magyarellenes hangot, nem véletlen, hogy az ország fél- vagy tizedművelt politikai osztályának nadrágjait és szoknyáit viselők, mondvacsinált politikai elemzők és tévékben megfizetett zsoldos tömeg-manipulátorok is hasonló butaságoknak és primitívségeknek adnak hangot.
Az RMDSZ legújabb kormányszerep-vállalásának kísérlete felerősítette a szélsőnacionalizmus által elkábított elfogultság, tájékozatlanság és tudatlanság szószólóinak hangját.
Az abszurd dráma minden eszköze itt már olyannyira adott, hogy Ionesco úr bizonyára a sírjában is megfordult néhányszor.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad),
2014. március 6.
Ők tiltanak, mi támogatunk
Romániában rendkívül sajátos módon nyilvánul meg a tekintélyelvű hatalomgyakorlás: a többség néha maga mellé emeli a kisebbség legitim képviselőit, de közben olyan ügyesen súlyoz tovább, hogy az elnyomás érzete csöppet sem csökken az alulmaradtak körében, sőt egyre kínosabbá válik.
A fenséges kormánylakomák asztaláról egy kis adag mindig jut. Persze most is bőséges menüt rendeltek érdekeink hithű képviselői, aztán betömik a szánkat valami kalóriamentesített előétellel. A körítés, a látszat pompás, a bársonyszék kényelmes: szószólóink hálásak, így hát lelkiismeretfurdalás nélkül, örömmel vállalják fel egy olyan rendszer támogatását, amely – csak a vak nem látja – arra rendeltetett, hogy szép lassan földbe döngöljön.
Mert addig, amíg a többség képtelen egy legalább fele annyira megbízható, következetesen kompromisszumokra kész, tisztességes partnert felmutatni, mint amilyen a mindenkori bukaresti kormány szemében az RMDSZ, addig minden összeborulás csak szemfényvesztés, átverés.
Megalázó, már-már fájdalmas, hogy most mindezt pont akkor játsszuk el megint, amikor a zakatoló gépezet – amelynek fülsüketítő hangja ezek szerint csak itt, alant hallatszik – az egyik legalapvetőbb jogunkat tiporja sárba: azt, hogy a nagy nyilvánosság előtt, tömegesen adjunk hangot véleményünknek, javaslatainknak, sérelmeinknek és követeléseinknek.
A március 10-ei marosvásárhelyi felvonulás elkaszálása óriási visszalépés: tűrtből a tiltottak ketrecébe dug. De hát persze csak azokkal van baj, akik közösségük, gyermekeik jövőjét féltve-alakítva készek tömegesen megmutatni, hogy vannak, létezni akarnak.
Még jó, hogy nem mind ilyen, gondolják Bukarestben: sok olyan atyafit találni, aki kész úgy táncolni, ahogy a mindenkori hatalom fütyül. Az erre szakosodott apparátusunk ugyanúgy fél az utca hangjától, mint azok, akik egyszerűen tiltó listára tettek minket – nem véletlen, hogy ismét egymásra találtak.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár),
Romániában rendkívül sajátos módon nyilvánul meg a tekintélyelvű hatalomgyakorlás: a többség néha maga mellé emeli a kisebbség legitim képviselőit, de közben olyan ügyesen súlyoz tovább, hogy az elnyomás érzete csöppet sem csökken az alulmaradtak körében, sőt egyre kínosabbá válik.
A fenséges kormánylakomák asztaláról egy kis adag mindig jut. Persze most is bőséges menüt rendeltek érdekeink hithű képviselői, aztán betömik a szánkat valami kalóriamentesített előétellel. A körítés, a látszat pompás, a bársonyszék kényelmes: szószólóink hálásak, így hát lelkiismeretfurdalás nélkül, örömmel vállalják fel egy olyan rendszer támogatását, amely – csak a vak nem látja – arra rendeltetett, hogy szép lassan földbe döngöljön.
Mert addig, amíg a többség képtelen egy legalább fele annyira megbízható, következetesen kompromisszumokra kész, tisztességes partnert felmutatni, mint amilyen a mindenkori bukaresti kormány szemében az RMDSZ, addig minden összeborulás csak szemfényvesztés, átverés.
Megalázó, már-már fájdalmas, hogy most mindezt pont akkor játsszuk el megint, amikor a zakatoló gépezet – amelynek fülsüketítő hangja ezek szerint csak itt, alant hallatszik – az egyik legalapvetőbb jogunkat tiporja sárba: azt, hogy a nagy nyilvánosság előtt, tömegesen adjunk hangot véleményünknek, javaslatainknak, sérelmeinknek és követeléseinknek.
A március 10-ei marosvásárhelyi felvonulás elkaszálása óriási visszalépés: tűrtből a tiltottak ketrecébe dug. De hát persze csak azokkal van baj, akik közösségük, gyermekeik jövőjét féltve-alakítva készek tömegesen megmutatni, hogy vannak, létezni akarnak.
Még jó, hogy nem mind ilyen, gondolják Bukarestben: sok olyan atyafit találni, aki kész úgy táncolni, ahogy a mindenkori hatalom fütyül. Az erre szakosodott apparátusunk ugyanúgy fél az utca hangjától, mint azok, akik egyszerűen tiltó listára tettek minket – nem véletlen, hogy ismét egymásra találtak.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 6.
Băsescu beiktatta hivatalába az új kormányt
Kompromisszumos megoldás született Traian Băsescu államfő és Victor Ponta miniszterelnök között az új, az RMDSZ alkotta kormány hivatalba lépéséről. Az elnök szerda délután bejelentette, többszöri egyeztetés nyomán sikerült pontot tenni a kormányfővel támadt nézeteltérés végére.
Ennek hátterében az állt, hogy Băsescu ragaszkodott ahhoz: az újonnan alakult négypárti koalíció önálló programmal kérjen mandátumot a törvényhozástól, Ponta ellenben ezt korábban megtagadta, kitartva az időközben felbomlott balliberális szövetség (USL) programjának átörökítése mellett. Az új kabinetnek kedden szavazott bizalmat a bukaresti törvényhozás, az ellenzéki jobbközép demokraták és az államfő védnökségével nemrég létrejött Népi Mozgalom Pártja (PMP) azonban megóvta a parlament határozatát a taláros testületnél.
Băsescu szerda délutáni tájékoztatása szerint ígéretet kapott a miniszterelnöktől, hogy a kormány felelősségvállalással fogadtatja el a parlamentben saját programját. Ennek hatására az államfő rögtön aláírta a harmadik Ponta-kabinet huszonhat tagja kinevezéséről szóló rendeleteket, a miniszterek – közöttük a kulturális tárcát irányító, kormányfő-helyettesi tisztséget is betöltő Kelemen Hunor és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter – pedig kora este letették esküjüket a Cotroceni-palotában.
Ponta megerősítette az államfővel kötött egyezséget, közölve, a jövő héten járul új programjával a törvényhozás elé. A felelősségvállalási procedúra értelmében az ellenzéknek három nap áll rendelkezésére bizalmatlansági indítványt beterjeszteni a kormány ellen, a kezdeményezés azonban az új koalíció hatvan százalékos támogatottsága ismeretében eleve esélytelen.
Miközben a bukaresti paktum révén okafogyottá vált az alkotmánybírósághoz benyújtott óvás, elemzők szerint Băsescu főleg azért ragaszkodott az új kormányprogram elfogadtatásához, mert így abban tételesen szerepelnek majd az RMDSZ-nek ígért kisebbségpolitikai vállalások. Közöttük a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása, és a kisebbségi törvény elfogadása.
Különben az alkotmánybíróság előzőleg bejelentette, szombaton dönt arról, köteles-e új kormányprogramot felvállalni a parlamentben a Victor Ponta vezette baloldal és az RMDSZ alkotta koalíció. Augustin Zegrean, a taláros testület elnöke szerdán közölte: kollégáival együtt teljesen új helyzettel szembesül.
„Sohasem kellett még állást foglalnunk egy kormány programja kapcsán. De most megtesszük, addig az előző kabinet marad hivatalában. Nem világvége, Belgium nemrég másfél évig kormányzás nélkül működött, és nem is rosszul” – állapította meg a Băsescu–Ponta-paktum megkötése előtt a talárosok vezetője.
Krónika (Kolozsvár),
Kompromisszumos megoldás született Traian Băsescu államfő és Victor Ponta miniszterelnök között az új, az RMDSZ alkotta kormány hivatalba lépéséről. Az elnök szerda délután bejelentette, többszöri egyeztetés nyomán sikerült pontot tenni a kormányfővel támadt nézeteltérés végére.
Ennek hátterében az állt, hogy Băsescu ragaszkodott ahhoz: az újonnan alakult négypárti koalíció önálló programmal kérjen mandátumot a törvényhozástól, Ponta ellenben ezt korábban megtagadta, kitartva az időközben felbomlott balliberális szövetség (USL) programjának átörökítése mellett. Az új kabinetnek kedden szavazott bizalmat a bukaresti törvényhozás, az ellenzéki jobbközép demokraták és az államfő védnökségével nemrég létrejött Népi Mozgalom Pártja (PMP) azonban megóvta a parlament határozatát a taláros testületnél.
Băsescu szerda délutáni tájékoztatása szerint ígéretet kapott a miniszterelnöktől, hogy a kormány felelősségvállalással fogadtatja el a parlamentben saját programját. Ennek hatására az államfő rögtön aláírta a harmadik Ponta-kabinet huszonhat tagja kinevezéséről szóló rendeleteket, a miniszterek – közöttük a kulturális tárcát irányító, kormányfő-helyettesi tisztséget is betöltő Kelemen Hunor és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter – pedig kora este letették esküjüket a Cotroceni-palotában.
Ponta megerősítette az államfővel kötött egyezséget, közölve, a jövő héten járul új programjával a törvényhozás elé. A felelősségvállalási procedúra értelmében az ellenzéknek három nap áll rendelkezésére bizalmatlansági indítványt beterjeszteni a kormány ellen, a kezdeményezés azonban az új koalíció hatvan százalékos támogatottsága ismeretében eleve esélytelen.
Miközben a bukaresti paktum révén okafogyottá vált az alkotmánybírósághoz benyújtott óvás, elemzők szerint Băsescu főleg azért ragaszkodott az új kormányprogram elfogadtatásához, mert így abban tételesen szerepelnek majd az RMDSZ-nek ígért kisebbségpolitikai vállalások. Közöttük a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása, és a kisebbségi törvény elfogadása.
Különben az alkotmánybíróság előzőleg bejelentette, szombaton dönt arról, köteles-e új kormányprogramot felvállalni a parlamentben a Victor Ponta vezette baloldal és az RMDSZ alkotta koalíció. Augustin Zegrean, a taláros testület elnöke szerdán közölte: kollégáival együtt teljesen új helyzettel szembesül.
„Sohasem kellett még állást foglalnunk egy kormány programja kapcsán. De most megtesszük, addig az előző kabinet marad hivatalában. Nem világvége, Belgium nemrég másfél évig kormányzás nélkül működött, és nem is rosszul” – állapította meg a Băsescu–Ponta-paktum megkötése előtt a talárosok vezetője.
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 6.
Tömegsírba ásták az elfelejtetteket Váradon
„Olyan embertelen gesztusról értesültem a héten, amilyenre soha nem számítottam” – vezette fel nyilatkozatát szerdán Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke Nagyváradon, a Rulikowski temetőben, majd a háta mögött lévő, mintegy három négyzetméteres friss földkupacra mutatva folytatta: „Ebbe a tömegsírba hantolták el azt a több mint száz embert, akinek a holttestét a korábban felszámolt Olaszi és a Szőllősi temetőből exhumáltak”.
Emlékeztetett arra, hogy a 2009-ben megszüntetett két sírkertből összesen csaknem kétszáz személy maradványait szállították a városi kápolna alagsorába, köztük olyan személyiségekét, mint amilyen például Sztarill Ferenc, a századfordulós Várad egyik legtermékenyebb építésze, több műemlékként jegyzett épület tervezője, illetve a Fekete Sas palota kivitelezője volt.
Akkor az illetékesek hangsúlyozták, hogy a maradványokat majd újra el fogják temetni, de Szabó nem gondolta, hogy azt ily módon oldják meg. Rámutatott arra is, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben a mai napig nem helyezték el az emléktáblákat sem az azóta parkosított volt két temetőben.
Szabó Ödön gyalázatosnak tartja azt, hogy egyházi rituálé nélkül, névtelen, szeméttel borított, jeltelen tömegsírba ásták most el a maradványokat, miközben még a körülötte lévő hajléktalanok nyughelyeit is önálló névtábla és kereszt jelzi.
„Gondoljanak bele, hogyha az önök szülei lennének” – mutatott rá az RMDSZ-es képviselő, aki a sajtó képviselőit kérte, hogy ha már az illetékesek nem tették, akkor legalább ők közösen helyezzenek el egy-egy szál virágot a friss sírhelyre. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzathoz fordul ezen „elfogadhatatlan és minősíthetetlen tett” orvoslása érdekében, és nem akarja elhinni, hogy Nagyváradon „kihalt az emberség”. Érdekesség különben, hogy nem sokkal a sajtó „látogatása” után már elhelyeztek ott egy keresztet.
Kegyeletből tették
A Krónika megkeresésére Liviu Andrica, a temetőért felelős Városi Közterület-fenntartó Vállalat (ADP) igazgatója azzal magyarázta a történteket, hogy épp kegyeleti megfontolásból döntöttek az újrahantolás mellett, és húsvétig bekerítették volna a sírt, keresztel és névsorral ellátott emlékplakettet helyeztek volna ott el.
„2009 óta kisméretű koporsókban raktároztuk a maradványokat a kápolna alagsorában, ahol senki nem róhatta le a kegyeletét előttük. 63 egészen pici koporsót ástunk el, olyan emberek maradványai, akikért senki nem jelentkezett az elmúlt években, így nem is volt, hogy értesítenünk a hozzátartozókat” – magyarázta az önkormányzati vállalat vezetője, aki emberségesnek tartja a koporsók piciny mérete miatt választott megoldást.
Sztarill máshol nyugszik
Lévén, hogy az exhumáltak listáján szereplő nevek jóval több koporsót feltételeznek, lapunk megpróbálta kideríteni azt is, hogy mi történt a többi maradvánnyal, illetve, hogy például Sztarill Ferenc szerepel-e a tömegsírban nyugvók listáján. Mivel Andrica csupán 2010 óta igazgatja az ADP-t – és szerinte ebben a kérdésben elődei illetékesek –, azt a Pásztai Ottót kerestük fel, aki a városi temető ügyintézője volt 2012-ig.
Lapunknak elmagyarázta, hogy többen már az exhumáláskor jelentkeztek hozzátartozóik maradványaiért, de sokakat – főleg az Olaszi temetőben – nem tudtak beazonosítani. A családi sírokban talált maradványokat közös koporsóba tették, és később is jelentkeztek családok az exhumáltakért, hogy a városi temetőben, vagy esetleg más sírkertben újratemessék.
Teodor Vaida, a Rulikowski temető jelenlegi ügyintézője rámutatott arra, hogy mostanáig épp amiatt tárolták a kápolnában a koporsókat, mert próbálták felkutatni azok hozzátartozóit, de hivatalba helyezése óta nem jelentkezett senki. Noha a tömegsírba újratemetettek listáját még nem kaptuk meg, Vaida leszögezte, Sztarill Ferenc neve azon nem szerepel.
Adatbázisuk alapján az építész maradványait annak hozzátartozói már korábban – erre vonatkozó pontos dátumot nem tudott mondani – kikérték, és a városi temető 34-es parcellájának harmadik sorában, a 19-es számú sírhelyben temették újra.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),
„Olyan embertelen gesztusról értesültem a héten, amilyenre soha nem számítottam” – vezette fel nyilatkozatát szerdán Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke Nagyváradon, a Rulikowski temetőben, majd a háta mögött lévő, mintegy három négyzetméteres friss földkupacra mutatva folytatta: „Ebbe a tömegsírba hantolták el azt a több mint száz embert, akinek a holttestét a korábban felszámolt Olaszi és a Szőllősi temetőből exhumáltak”.
Emlékeztetett arra, hogy a 2009-ben megszüntetett két sírkertből összesen csaknem kétszáz személy maradványait szállították a városi kápolna alagsorába, köztük olyan személyiségekét, mint amilyen például Sztarill Ferenc, a századfordulós Várad egyik legtermékenyebb építésze, több műemlékként jegyzett épület tervezője, illetve a Fekete Sas palota kivitelezője volt.
Akkor az illetékesek hangsúlyozták, hogy a maradványokat majd újra el fogják temetni, de Szabó nem gondolta, hogy azt ily módon oldják meg. Rámutatott arra is, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben a mai napig nem helyezték el az emléktáblákat sem az azóta parkosított volt két temetőben.
Szabó Ödön gyalázatosnak tartja azt, hogy egyházi rituálé nélkül, névtelen, szeméttel borított, jeltelen tömegsírba ásták most el a maradványokat, miközben még a körülötte lévő hajléktalanok nyughelyeit is önálló névtábla és kereszt jelzi.
„Gondoljanak bele, hogyha az önök szülei lennének” – mutatott rá az RMDSZ-es képviselő, aki a sajtó képviselőit kérte, hogy ha már az illetékesek nem tették, akkor legalább ők közösen helyezzenek el egy-egy szál virágot a friss sírhelyre. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzathoz fordul ezen „elfogadhatatlan és minősíthetetlen tett” orvoslása érdekében, és nem akarja elhinni, hogy Nagyváradon „kihalt az emberség”. Érdekesség különben, hogy nem sokkal a sajtó „látogatása” után már elhelyeztek ott egy keresztet.
Kegyeletből tették
A Krónika megkeresésére Liviu Andrica, a temetőért felelős Városi Közterület-fenntartó Vállalat (ADP) igazgatója azzal magyarázta a történteket, hogy épp kegyeleti megfontolásból döntöttek az újrahantolás mellett, és húsvétig bekerítették volna a sírt, keresztel és névsorral ellátott emlékplakettet helyeztek volna ott el.
„2009 óta kisméretű koporsókban raktároztuk a maradványokat a kápolna alagsorában, ahol senki nem róhatta le a kegyeletét előttük. 63 egészen pici koporsót ástunk el, olyan emberek maradványai, akikért senki nem jelentkezett az elmúlt években, így nem is volt, hogy értesítenünk a hozzátartozókat” – magyarázta az önkormányzati vállalat vezetője, aki emberségesnek tartja a koporsók piciny mérete miatt választott megoldást.
Sztarill máshol nyugszik
Lévén, hogy az exhumáltak listáján szereplő nevek jóval több koporsót feltételeznek, lapunk megpróbálta kideríteni azt is, hogy mi történt a többi maradvánnyal, illetve, hogy például Sztarill Ferenc szerepel-e a tömegsírban nyugvók listáján. Mivel Andrica csupán 2010 óta igazgatja az ADP-t – és szerinte ebben a kérdésben elődei illetékesek –, azt a Pásztai Ottót kerestük fel, aki a városi temető ügyintézője volt 2012-ig.
Lapunknak elmagyarázta, hogy többen már az exhumáláskor jelentkeztek hozzátartozóik maradványaiért, de sokakat – főleg az Olaszi temetőben – nem tudtak beazonosítani. A családi sírokban talált maradványokat közös koporsóba tették, és később is jelentkeztek családok az exhumáltakért, hogy a városi temetőben, vagy esetleg más sírkertben újratemessék.
Teodor Vaida, a Rulikowski temető jelenlegi ügyintézője rámutatott arra, hogy mostanáig épp amiatt tárolták a kápolnában a koporsókat, mert próbálták felkutatni azok hozzátartozóit, de hivatalba helyezése óta nem jelentkezett senki. Noha a tömegsírba újratemetettek listáját még nem kaptuk meg, Vaida leszögezte, Sztarill Ferenc neve azon nem szerepel.
Adatbázisuk alapján az építész maradványait annak hozzátartozói már korábban – erre vonatkozó pontos dátumot nem tudott mondani – kikérték, és a városi temető 34-es parcellájának harmadik sorában, a 19-es számú sírhelyben temették újra.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 6.
Szőcs Levente: Levél Orbánnak
Tisztelt miniszterelnök úr, romániai magyarként azért bátorkodom zavarni, mert levelező viszonyban volnánk. Legutóbb is fényképes levélben emlékeztetett, hogy kötelességem van, s ha még nem regisztráltam magam a választásokra, tegyem meg; ellenkező esetben „nincs több tennivalóm” április 6-ig.
Bizonyára értesült róla, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely negyedszázada a romániai magyarság érdekeit képviseli a bukaresti parlamentben, kormányra lépett. A kabinet megalakítását célzó tárgyalások eredményeként született egy megállapodás, amelyben a koalíciós pártok vállalták többek között a magyar nyelvű orvosképzés ügyének megoldását, a szabad jelképhasználat és az arányos képviselet biztosítását, az észak-erdélyi autópálya folytatását. Azt hiszem, nem kell külön részleteznem, hiszen miniszterelnök úr gyakran sürgeti ezeknek az ügyeknek a megoldását, így bizonyára tisztában van nemcsak a mibenlétükkel, de a fontosságukkal is.
Azért zavarom, miniszterelnök úr, mert ezeket a célokat sajnos veszély fenyegeti. Annyira, hogy nem tudom osztani Martonyi János külügyminiszter derűlátását, miszerint „nagy valószínűséggel javítja a magyar–román kapcsolatok légkörét”, hogy az RMDSZ is bekerült az új román kormánykoalícióba (InfoRádió).
Ezt a légkört egyelőre megmérgezi Traian Basescu államfő és az általa gerjesztett magyarellenes gyűlöletkampány. Az elnök szövetségeseivel együtt nemcsak megpróbálja minden eszközzel megakadályozni az RMDSZ kormányra kerülését, de fontosnak tartotta felhívni honfitársai figyelmét, hogy a magyar kormány által is támogatott célok annyira arcátlanok, hogy azokért Franciaországban egyenesen letartóztatás járna. Nyilván ő maga is tudja, hogy ez nem igaz, de küldetés teljesítve: a román sajtó jó része erőteljes nacionalista kampányba kezdett. Ez a hangulat veszélyezteti a magyar kormány által is támogatott célokat: egy adott ponton az RMDSZ kormányzó partnerei úgy ítélhetik meg, hogy politikai öngyilkossággal érne fel a koalíciós megállapodás teljesítése.
Nem egyszer hallottuk az utóbbi években, hogy a román–magyar viszony Orbán Viktor és Traian Basescu személyes jó kapcsolatának köszönhetően „kegyelmi pillanatait” éli. Erre való tekintettel bátorkodom felhívni miniszterelnök úr figyelmét a körülményre, hogy Traian Basescu ott lesz március 6-án Dublinban, az Európai Néppárt konvencióján. Talán lehetősége nyílik miniszterelnök úrnak, hogy barátilag megkérje: a román–magyar kapcsolatok kegyelmi pillanatainak emlékére tegye el a magyar kártyát! Ha véletlenül elkerülnék egymást, küldhet neki miniszterelnök úr levelet. Fényképpel, ha úgy meggyőzőbbnek érzi.
Népszabadság,
Tisztelt miniszterelnök úr, romániai magyarként azért bátorkodom zavarni, mert levelező viszonyban volnánk. Legutóbb is fényképes levélben emlékeztetett, hogy kötelességem van, s ha még nem regisztráltam magam a választásokra, tegyem meg; ellenkező esetben „nincs több tennivalóm” április 6-ig.
Bizonyára értesült róla, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely negyedszázada a romániai magyarság érdekeit képviseli a bukaresti parlamentben, kormányra lépett. A kabinet megalakítását célzó tárgyalások eredményeként született egy megállapodás, amelyben a koalíciós pártok vállalták többek között a magyar nyelvű orvosképzés ügyének megoldását, a szabad jelképhasználat és az arányos képviselet biztosítását, az észak-erdélyi autópálya folytatását. Azt hiszem, nem kell külön részleteznem, hiszen miniszterelnök úr gyakran sürgeti ezeknek az ügyeknek a megoldását, így bizonyára tisztában van nemcsak a mibenlétükkel, de a fontosságukkal is.
Azért zavarom, miniszterelnök úr, mert ezeket a célokat sajnos veszély fenyegeti. Annyira, hogy nem tudom osztani Martonyi János külügyminiszter derűlátását, miszerint „nagy valószínűséggel javítja a magyar–román kapcsolatok légkörét”, hogy az RMDSZ is bekerült az új román kormánykoalícióba (InfoRádió).
Ezt a légkört egyelőre megmérgezi Traian Basescu államfő és az általa gerjesztett magyarellenes gyűlöletkampány. Az elnök szövetségeseivel együtt nemcsak megpróbálja minden eszközzel megakadályozni az RMDSZ kormányra kerülését, de fontosnak tartotta felhívni honfitársai figyelmét, hogy a magyar kormány által is támogatott célok annyira arcátlanok, hogy azokért Franciaországban egyenesen letartóztatás járna. Nyilván ő maga is tudja, hogy ez nem igaz, de küldetés teljesítve: a román sajtó jó része erőteljes nacionalista kampányba kezdett. Ez a hangulat veszélyezteti a magyar kormány által is támogatott célokat: egy adott ponton az RMDSZ kormányzó partnerei úgy ítélhetik meg, hogy politikai öngyilkossággal érne fel a koalíciós megállapodás teljesítése.
Nem egyszer hallottuk az utóbbi években, hogy a román–magyar viszony Orbán Viktor és Traian Basescu személyes jó kapcsolatának köszönhetően „kegyelmi pillanatait” éli. Erre való tekintettel bátorkodom felhívni miniszterelnök úr figyelmét a körülményre, hogy Traian Basescu ott lesz március 6-án Dublinban, az Európai Néppárt konvencióján. Talán lehetősége nyílik miniszterelnök úrnak, hogy barátilag megkérje: a román–magyar kapcsolatok kegyelmi pillanatainak emlékére tegye el a magyar kártyát! Ha véletlenül elkerülnék egymást, küldhet neki miniszterelnök úr levelet. Fényképpel, ha úgy meggyőzőbbnek érzi.
Népszabadság,
2014. március 6.
A valóság az hogy titkos paktumban az RMDSZ "neptunosai" eladták a magyarság érdekeit, ők meggazdagodtak , az EU-ban a legnagyobb nemzeti kisebbség pedig 24 év alatt még egy nyamvadt kulturális autonómiát sem tudott kivívni,nemhogy valódit, bár vezetői már számtalan kormánynak tagjai voltak."
Ha valaki nem tudná, vagy nem emlékezne. 1993. június 15–16. fordulópont volt az RMDSZ életében. Az amerikai, valójában "Soros" Project on Ethnic Relations szervezet (PER) a fekete-tengerparti Neptunon Ceausescu volt nyári rezidenciáján titkos, "nem hivatalos" találkozót szervezett a román kormány és az RMDSZ részvételével, Tokay György, Borbély László és Frunda György részvételével A „neptunos” azóta szitokszóvá vált Erdélyben.
kommnetekből:
Brumm Brumi |11:35:00
"
Ha valaki nem tudná, vagy nem emlékezne. 1993. június 15–16. fordulópont volt az RMDSZ életében. Az amerikai, valójában "Soros" Project on Ethnic Relations szervezet (PER) a fekete-tengerparti Neptunon Ceausescu volt nyári rezidenciáján titkos, "nem hivatalos" találkozót szervezett a román kormány és az RMDSZ részvételével, Tokay György, Borbély László és Frunda György részvételével A „neptunos” azóta szitokszóvá vált Erdélyben.
kommnetekből:
Brumm Brumi |11:35:00
"
2014. március 6.
Markó: érvényesítsük nyelvi jogainkat!
„Az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának az összes cikkelyének kell legyen megfelelője a romániai törvénykezésben. Ezen dolgozunk” – fejtette ki Markó Attila annak kapcsán, hogy háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat előzetes jelentésére alapoz az amerikai emberjogi jelentés a romániai magyarok helyzetéről szóló fejezetében.
Rég láttam ennyire pontosan és hitelesen visszaadott jelentést – számolt be Markó sajtótájékoztatóján, hozzátéve, hogy nyílt titok az is, hogy a Mikó pert is figyelemmel kíséri az Amerikai Egyesült Államok, amelynek nagykövetségének számos tagja részt vesz a tárgyalásokon. Markó szerint függetlenül attól, hogy az RMDSZ kormányzáson van, vagy ellenzékben, ezt a munkát folytatni kell, a nyelvi jogokról szóló jelentésbe foglaltakra immár figyel az egész világ.
A jelentésben szerepel a székely zászló betiltása, és ismertetik a zászlóval kapcsolatos peres eljárásokat is, de kitér a magyar nyelv használatára az állami intézményekben és az oktatásban tapasztalt hátrányos megkülönböztetésre is. Itt külön kitérnek a román nyelv tanulására elemi osztályban és a magyar diákok akadályozására saját történelmének megismerésében.
A nyelvi jogok esetében van egy sor szabály, és az alkalmazás teljes hiánya észlelhető – állapította meg Markó.
Súlyos gondok vannak a nyelvi jogok érvényesítésében az igazságügy, de még inkább az egészségügy esetében. Hiszen egy románul nehézkesen beszélő személy nem tudja elmondani anyanyelvén a szakorvosnak, hogy mi fáj – fejtette ki Markó Attila, parlamenti képviselő. Leszögezte: fontos céljuk óriási nyomást gyakorolni az intézményekre, hogy ültessék gyakorlatba a nyelvi jogokat, de véleménye szerint ugyanilyen fontos saját magunkban is tudatosítani jogainkat és élni velük.
Kétségtelen, hogy a háromszéki közintézmények többségében magyar igazgatók fejtik ki tevékenységüket, de a helyzetjelentés alapján kimondható, hogy kevés kivétellel ezen intézményekben is elégtelen a magyar nyelv használata. Ebben az esetben is fontos a jogérvényesítés igényét megfogalmazni – fejtette ki Markó.
Benkő Erika, a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat irodavezetője, az előzetes jelentés szerkesztője leszögezte, idén is át fogják adni a jelentést a közösség elleni támadásokról és jogtiprásokról. A cél gyakorlatban is megvalósítani a nyelvi jogok érvényesítését.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat munkatársai arról tájékoztattak, hogy a jogérvényesítésre több programot is indítottak: többek között felhívásokat intéznek ez ügyben a közintézmények, a kereskedelmi egységek felé, de tervezik az oktatási intézményekben, tanórákon ismertetni a diákokkal jogaikat. A tájékoztató képzéseket osztályfőnöki, polgári nevelés, illetve magyar órákon látják megvalósíthatónak.
A kereskedelmi egységek esetében már sikertörténetnek számít az, hogy a Lidl nagyáruház eleget tett felkérésüknek és kétnyelvűsítették a kínálatukban szereplő termékek címkézését. A jogszolgálat hamarosan díjat is alapít azon cégek számára, melyek tekintettel a vásárlók nemzetiségére, kínálatukat magyarul is ismertetik – tette hozzá Markó.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro,
„Az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának az összes cikkelyének kell legyen megfelelője a romániai törvénykezésben. Ezen dolgozunk” – fejtette ki Markó Attila annak kapcsán, hogy háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat előzetes jelentésére alapoz az amerikai emberjogi jelentés a romániai magyarok helyzetéről szóló fejezetében.
Rég láttam ennyire pontosan és hitelesen visszaadott jelentést – számolt be Markó sajtótájékoztatóján, hozzátéve, hogy nyílt titok az is, hogy a Mikó pert is figyelemmel kíséri az Amerikai Egyesült Államok, amelynek nagykövetségének számos tagja részt vesz a tárgyalásokon. Markó szerint függetlenül attól, hogy az RMDSZ kormányzáson van, vagy ellenzékben, ezt a munkát folytatni kell, a nyelvi jogokról szóló jelentésbe foglaltakra immár figyel az egész világ.
A jelentésben szerepel a székely zászló betiltása, és ismertetik a zászlóval kapcsolatos peres eljárásokat is, de kitér a magyar nyelv használatára az állami intézményekben és az oktatásban tapasztalt hátrányos megkülönböztetésre is. Itt külön kitérnek a román nyelv tanulására elemi osztályban és a magyar diákok akadályozására saját történelmének megismerésében.
A nyelvi jogok esetében van egy sor szabály, és az alkalmazás teljes hiánya észlelhető – állapította meg Markó.
Súlyos gondok vannak a nyelvi jogok érvényesítésében az igazságügy, de még inkább az egészségügy esetében. Hiszen egy románul nehézkesen beszélő személy nem tudja elmondani anyanyelvén a szakorvosnak, hogy mi fáj – fejtette ki Markó Attila, parlamenti képviselő. Leszögezte: fontos céljuk óriási nyomást gyakorolni az intézményekre, hogy ültessék gyakorlatba a nyelvi jogokat, de véleménye szerint ugyanilyen fontos saját magunkban is tudatosítani jogainkat és élni velük.
Kétségtelen, hogy a háromszéki közintézmények többségében magyar igazgatók fejtik ki tevékenységüket, de a helyzetjelentés alapján kimondható, hogy kevés kivétellel ezen intézményekben is elégtelen a magyar nyelv használata. Ebben az esetben is fontos a jogérvényesítés igényét megfogalmazni – fejtette ki Markó.
Benkő Erika, a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat irodavezetője, az előzetes jelentés szerkesztője leszögezte, idén is át fogják adni a jelentést a közösség elleni támadásokról és jogtiprásokról. A cél gyakorlatban is megvalósítani a nyelvi jogok érvényesítését.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat munkatársai arról tájékoztattak, hogy a jogérvényesítésre több programot is indítottak: többek között felhívásokat intéznek ez ügyben a közintézmények, a kereskedelmi egységek felé, de tervezik az oktatási intézményekben, tanórákon ismertetni a diákokkal jogaikat. A tájékoztató képzéseket osztályfőnöki, polgári nevelés, illetve magyar órákon látják megvalósíthatónak.
A kereskedelmi egységek esetében már sikertörténetnek számít az, hogy a Lidl nagyáruház eleget tett felkérésüknek és kétnyelvűsítették a kínálatukban szereplő termékek címkézését. A jogszolgálat hamarosan díjat is alapít azon cégek számára, melyek tekintettel a vásárlók nemzetiségére, kínálatukat magyarul is ismertetik – tette hozzá Markó.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro,
2014. március 6.
Zákonyi: a magyar kormánynak az erdélyi magyarság törekvéseit kell támogatnia
Udvariassági látogatásra Szatmárnémetibe érkezett csütörtökön Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. Elmondása szerint a Nyíregyháza - Szatmárnémeti - Nagybánya gyorsforgalmi út ügyében a román kormánynál van a labda. Szó esett a sportközvetítés-ügyről is.
„Nem tárgyalni, hanem udvariassági látogatásra jöttem. Mindkét ország számára fontosak a határ menti régiók a határon átnyúló pályázatok miatt. Számunkra pedig még fontosabb az itt élő magyarok helyzete, problémái", kezdte beszédét Zákonyi azt követően, hogy találkozott a helyi közigazgatási vezetőkkel - Eugeniu Avram prefektussal, Adrian Stef megyei tanácselnökkel és Dorel Coica szatmárnémeti polgármesterrel. „Szót ejtettünk a következő pályázati időszak hatékonyabb pénzlehívásáról, a gyorsforgalmi útról, az egészségügyről, turizmusról, kultúráról, valamint a szatmári magyarság helyzetéről", tette hozzá a déli sajtótájékoztatón.
Stef kétnyelvű beszédében emlékeztette a nagykövetet, hogy a négy határ menti romániai megye (Szatmár, Bihar, Temes, Arad) négy pontban határozta meg a fejlesztési stratégiáját, amelyben a négy magyarországi határ menti megye (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád) partnerségében szeretnének megvalósítani: zöld energia, infrastruktúra-fejlesztés, egészségügy, városfejlesztés. Hangsúlyozta a határ menti településeket összekötő útvonalak megépítésének fontosságát, amelyek hozzájárulhatnak e periférián lévő települések elszigeteltségének megszüntetéséhez. Stef pozitívnak értékelte a megyében élő etnikai kisebbségek kapcsolatát és helyzetét, majd kifejtette, hogy a megyei tanács szeretné támogatni a magyarországi románokat, mint ahogy teszi az ukrajnai románokkal is. Végezetül meghívta Zákonyit a június 21-23 között esedékes megyenapok rendezvénysorozatra.
Coica biztosította a nagykövetet, hogy remek a kapcsolat a városi tanácsban a magyar és a nem magyar tanácsosok között, „hisz párttól függetlenül közösek az érdekeink és céljaink: hogy a város javát szolgáljuk". Coica a magyarországi befektetőknek is üzent, mondván, a város ipari parkjában vannak még szabad helyek. Az Északi Színház két társulatának külön jogi személyiséggé válása kapcsán a polgármester elmondta: ez az igény a magyar társulat felől fogalmazódott meg, ő maga pedig közvitára bocsátotta azt.
Újságírói kérdésre válaszolva Zákonyi a színházzal kapcsolatban elmondta: a magyar kormánynak, így neki is a határon túli magyarság törekvéseit kell támogatnia. Ugyanez vonatkozik a székely zászló kapcsán. „Ha egy közösség, legyen az etnikai kisebbség, identitásának megvannak a szimbólumai, akkor azokat miért ne használhatná bármikor szabadon. Így működik ez Nyugat-Európában és nem látom, miért nem működhetne így Kelet-Európában is".
Egy másik kérdés az RMDSZ kormányzati szerepvállalására vonatkozott. „Úgy gondolom, ha egy pártnak lehetősége van kormányra kerülnie, akkor azzal élnie kell. Határozottan igaz ez egy kisebbséget, adott esetben az erdélyi magyarságot képviselő pártra. Elemezni kell a megállapodás feltételeit és várjuk a kormányzás eredményeit", jelentette ki Zákomyi.
A Nyíregyháza - Szatmárnémeti - Nagybánya gyorsforgalmi út tekintetében szerint a román kormány oldalán pattog a labda. „Magyarország az autópályával már megközelítette a határt. Most a román oldalnak kell lépnie és konkrét akaratot mutatnia". Elismerte ugyanakkor, hogy Budapest számára a Debrecen - Nagyvárad, valamint az Aradot elérő autópálya a prioritás. Reményének adott hangot, hogy ezeket két éven belül sikerül megvalósítani.
Zákonyi szerint komoly különbséget lehet tapasztalni a román politikum részéről ott, ahol az RMDSZ-re politikai riválisként tekintenek - mint például Szatmárban és Biharban - és ott, ahol a kisebbség aránya nem számottevő. Tapasztalatai szerint ugyanis ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, ott törvény rendelkezik („a fontos, hogy ezt be is tartsák", tette hozzá), ahol pedig nem éri el ezt a részarányt, ott a politikum gesztusokra is hajlandó. „Fontos, hogy az RMDSZ helyzetétől függetlenül a közigazgatásban, oktatásban, az állami intézményekben a lakosság számarányának megfelelő arányban képviseltessék magukat a nemzeti kisebbségek", ismételte el többször is.
A sajtótájékoztatót követően Zákonyi Riedl Rudolf megyei tanácselnök irodájában találkozott az RMDSZ helyi vezetőivel, Pataki Csaba szenátorral, Kereskényi Gábor és Erdei D. István parlamenti képviselővel. „Tájékoztattuk a nagykövet urat a helyi közintézményekben dolgozó magyarok arányáról, amelyet a polgármester úr kicsit felduzzasztott", árulta el a megbeszélésről Nagy Szabolcs, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke.
A beszélgetésen szó esett az RMDSZ kormányzati szerepvállalásában rejlő lehetőségekről, a határon átvezető utakról. „Több pályázatunk is késik, mert a két kormány az utak találkozásánál nem állapított meg átkelési pontokat. Ezeket újra kell tárgyalni", magyarázta Nagy.
Egy másik fontos és érdekes téma volt a magyar közszolgálati televízió bizonyos esetekben kódolt műsorszórása. „A nagykövet úr azt mondta, hallott már a problémáról, ám nem gondolta, hogy ez ilyen jelentőséggel bír az itteni magyarság számára. Ezt mi vetettük fel neki elsőként és arra kért, készítsünk erről egyfajta jelentést, ő meg ígéretet tett, hogy megpróbál közvetíteni a magyar és a román közszolgálati televíziók között", mondta Nagy.
szatmar.ro,
Udvariassági látogatásra Szatmárnémetibe érkezett csütörtökön Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. Elmondása szerint a Nyíregyháza - Szatmárnémeti - Nagybánya gyorsforgalmi út ügyében a román kormánynál van a labda. Szó esett a sportközvetítés-ügyről is.
„Nem tárgyalni, hanem udvariassági látogatásra jöttem. Mindkét ország számára fontosak a határ menti régiók a határon átnyúló pályázatok miatt. Számunkra pedig még fontosabb az itt élő magyarok helyzete, problémái", kezdte beszédét Zákonyi azt követően, hogy találkozott a helyi közigazgatási vezetőkkel - Eugeniu Avram prefektussal, Adrian Stef megyei tanácselnökkel és Dorel Coica szatmárnémeti polgármesterrel. „Szót ejtettünk a következő pályázati időszak hatékonyabb pénzlehívásáról, a gyorsforgalmi útról, az egészségügyről, turizmusról, kultúráról, valamint a szatmári magyarság helyzetéről", tette hozzá a déli sajtótájékoztatón.
Stef kétnyelvű beszédében emlékeztette a nagykövetet, hogy a négy határ menti romániai megye (Szatmár, Bihar, Temes, Arad) négy pontban határozta meg a fejlesztési stratégiáját, amelyben a négy magyarországi határ menti megye (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád) partnerségében szeretnének megvalósítani: zöld energia, infrastruktúra-fejlesztés, egészségügy, városfejlesztés. Hangsúlyozta a határ menti településeket összekötő útvonalak megépítésének fontosságát, amelyek hozzájárulhatnak e periférián lévő települések elszigeteltségének megszüntetéséhez. Stef pozitívnak értékelte a megyében élő etnikai kisebbségek kapcsolatát és helyzetét, majd kifejtette, hogy a megyei tanács szeretné támogatni a magyarországi románokat, mint ahogy teszi az ukrajnai románokkal is. Végezetül meghívta Zákonyit a június 21-23 között esedékes megyenapok rendezvénysorozatra.
Coica biztosította a nagykövetet, hogy remek a kapcsolat a városi tanácsban a magyar és a nem magyar tanácsosok között, „hisz párttól függetlenül közösek az érdekeink és céljaink: hogy a város javát szolgáljuk". Coica a magyarországi befektetőknek is üzent, mondván, a város ipari parkjában vannak még szabad helyek. Az Északi Színház két társulatának külön jogi személyiséggé válása kapcsán a polgármester elmondta: ez az igény a magyar társulat felől fogalmazódott meg, ő maga pedig közvitára bocsátotta azt.
Újságírói kérdésre válaszolva Zákonyi a színházzal kapcsolatban elmondta: a magyar kormánynak, így neki is a határon túli magyarság törekvéseit kell támogatnia. Ugyanez vonatkozik a székely zászló kapcsán. „Ha egy közösség, legyen az etnikai kisebbség, identitásának megvannak a szimbólumai, akkor azokat miért ne használhatná bármikor szabadon. Így működik ez Nyugat-Európában és nem látom, miért nem működhetne így Kelet-Európában is".
Egy másik kérdés az RMDSZ kormányzati szerepvállalására vonatkozott. „Úgy gondolom, ha egy pártnak lehetősége van kormányra kerülnie, akkor azzal élnie kell. Határozottan igaz ez egy kisebbséget, adott esetben az erdélyi magyarságot képviselő pártra. Elemezni kell a megállapodás feltételeit és várjuk a kormányzás eredményeit", jelentette ki Zákomyi.
A Nyíregyháza - Szatmárnémeti - Nagybánya gyorsforgalmi út tekintetében szerint a román kormány oldalán pattog a labda. „Magyarország az autópályával már megközelítette a határt. Most a román oldalnak kell lépnie és konkrét akaratot mutatnia". Elismerte ugyanakkor, hogy Budapest számára a Debrecen - Nagyvárad, valamint az Aradot elérő autópálya a prioritás. Reményének adott hangot, hogy ezeket két éven belül sikerül megvalósítani.
Zákonyi szerint komoly különbséget lehet tapasztalni a román politikum részéről ott, ahol az RMDSZ-re politikai riválisként tekintenek - mint például Szatmárban és Biharban - és ott, ahol a kisebbség aránya nem számottevő. Tapasztalatai szerint ugyanis ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, ott törvény rendelkezik („a fontos, hogy ezt be is tartsák", tette hozzá), ahol pedig nem éri el ezt a részarányt, ott a politikum gesztusokra is hajlandó. „Fontos, hogy az RMDSZ helyzetétől függetlenül a közigazgatásban, oktatásban, az állami intézményekben a lakosság számarányának megfelelő arányban képviseltessék magukat a nemzeti kisebbségek", ismételte el többször is.
A sajtótájékoztatót követően Zákonyi Riedl Rudolf megyei tanácselnök irodájában találkozott az RMDSZ helyi vezetőivel, Pataki Csaba szenátorral, Kereskényi Gábor és Erdei D. István parlamenti képviselővel. „Tájékoztattuk a nagykövet urat a helyi közintézményekben dolgozó magyarok arányáról, amelyet a polgármester úr kicsit felduzzasztott", árulta el a megbeszélésről Nagy Szabolcs, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke.
A beszélgetésen szó esett az RMDSZ kormányzati szerepvállalásában rejlő lehetőségekről, a határon átvezető utakról. „Több pályázatunk is késik, mert a két kormány az utak találkozásánál nem állapított meg átkelési pontokat. Ezeket újra kell tárgyalni", magyarázta Nagy.
Egy másik fontos és érdekes téma volt a magyar közszolgálati televízió bizonyos esetekben kódolt műsorszórása. „A nagykövet úr azt mondta, hallott már a problémáról, ám nem gondolta, hogy ez ilyen jelentőséggel bír az itteni magyarság számára. Ezt mi vetettük fel neki elsőként és arra kért, készítsünk erről egyfajta jelentést, ő meg ígéretet tett, hogy megpróbál közvetíteni a magyar és a román közszolgálati televíziók között", mondta Nagy.
szatmar.ro,
2014. március 6.
Markó Béla szenátor március 4-i felszólalása a Parlament együttes ülésén
Hölgyeim és uraim, Tisztelt szenátorok és képviselők, Tisztelt Miniszterelnök Úr, Szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén egy többek számára sokkoló kijelentést tettem: azt, hogy az RMDSZ nélkül egyetlen kormány sem képes reformot végrehajtani Romániában. Elismerem, hogy ez meglepő kijelentés lehet mindazok számára, akik nem értik e megállapítás igazi értelmét. Hiszen az RMDSZ nélkül is lehet akár ágazati, akár a társadalom egészét érintő reformokat végrehajtani.
De a megbékélés eszméje nélkül, a mintegy 1.300.000 romániai magyar támogatása nélkül ezek a reformok kétségtelenül törékenynek bizonyulnának, ha pedig valaki tagadná a románok és a magyarok, valamint az összes romániai nemzeti közösség közötti folyamatos együttműködés szükségességét, ha valaki megkérdőjelezné a különböző közösségek részvételének hasznosságát a döntéshozatalban és a végrehajtásban, akkor ezáltal a fejlődés lehetőségét is megkérdőjelezi. Tehát lehetséges az RMDSZ nélkül is. De magyarok nélkül, németek nélkül, ukránok, szlovákok, törökök, tatárok nélkül, és természetesen a román többség nélkül, nem. Mindegy, hogy kinek - nem feltétlenül az RMDSZ-nek -, de minden kormányban kell lennie valakinek, aki felvállalja az együttélés, az együttműködés és együttmunkálkodás gondolatát.
Ismerem azokat a kritikákat, helyenként vádakat és rágalmakat, amelyekkel a magyarságnak az oktatásra, a nyilvános anyanyelvhasználatra, a saját szimbólumok használatára vagy az önkormányzatok minél nagyobb önállóságára vonatkozó követeléseit illetik manapság.
Tisztelt kollégák, ezek az igények azonosak a többség igényeivel: hogy minél hatékonyabb oktatásunk, egy minél szabadabb és minőségi kultúránk legyen, és minél erősebb helyi közösségeink legyenek. Ha vesszük a fáradságot, hogy a dolgok mélyére nézzünk, akkor látni fogjuk, hogy nincs semmilyen különbség.
De ezúttal nem azért jöttem a mikrofonhoz, hogy előadást tartsak a kisebbségi jogokról, hanem hogy nagyon röviden felidézzem a közelmúltunk történetét, ugyanis az utóbbi időben rögeszméjévé vált egyeseknek, miszerint az RMDSZ részt vett az összes forradalom utáni kormányban. Nem vettünk részt minden kormányban, sajnos. Való igaz, hogy vállaltunk különböző politikai színezetű koalíciókat, és ennek köszönhetően szinte minden itt jelenlévő párttal együttműködtünk kormányzati szinten.
Nem egy adott politikai doktrína érvényesítésért, hanem egy ennél jóval fontosabb cél, a társadalom demokratizálódása, az ország európai integrációja és az etnikumközi kapcsolatok megváltoztatása érdekében. Én nem szégyellem, tisztelt kollégák, hogy Önökkel együttműködtem, ellenkezőleg, büszke vagyok arra, hogy Románia történelmében először, 1996-ban a magyarok beléptek a Demokratikus Konvenció által megalakított kormányba, és elfogadtunk többek között egy új oktatási törvényt, visszaszolgáltattunk számos államosított javat, Victor Ciorbea miniszterelnök pedig 1997-ben köszöntötte a magyarokat március 15-e alkalmából. A mi részvételünk a kormányban ugyanakkor megváltoztatta Románia megítélését a világban, és együtt elvittük az országot a NATO-csatlakozás küszöbéig. 2000 és 2004 között évi protokollumok alapján a parlamentben szavazatainkkal támogattuk az Adrian Năstase vezette kormányt, elfogadtuk azokat a törvénycikkelyeket, amelyek a közigazgatásban történő anyanyelvhasználatra vonatkoznak ott, ahol az adott közösség aránya eléri a 20 %-ot, beemeltünk bizonyos kisebbségi jogokat az Alkotmányba, ugyanebben az időszakban pedig Románia belépett a NATO-ba.
2004. és 2008. között részt vettünk a Tăriceanu-kormányban, szoros kapcsolatot alakítottunk ki Románia és Magyarország között, beleértve a román-magyar közös kormányüléseket, 2007-ben pedig országunkat felvették az Európai Unióba.
2009. és 2012. között tagjai voltunk a Boc-kormánynak, és Traian Băsescu államfővel közösen megállapodtunk egy új oktatási törvény elfogadásáról, amely nagyon fontos jogokat biztosít az anyanyelvű oktatás számára, ugyanakkor viszont mi is vállaltuk azokat a rendkívül fájdalmas költségvetési megszorító intézkedéseket, amelyek a gazdasági válságból való kilábaláshoz kellettek.
De méltányolni tudnám a Mihai Răzvan Ungureanuval folytatott rövid kormányzást is. Mondják meg, kérem, miért ne higgyünk abban, hogy a baloldallal vagy a jobboldallal, a liberálisokkal, a szociál-demokratákkal, a demokrata-liberálisokkal, a keresztény-demokratákkal együttműködve hozzá tudtunk járulni az ország demokratizálódásához, és meg tudtuk akadályozni a kijelölt iránytól való mindennemű letérést.
Miért ne higgyünk abban, hogy egy ilyen, rendkívül veszélyes geopolitikai pillanatban, mint a mostani, amikor Európának ennek a részében fennáll a visszarendeződés veszélye, és egyes országokban máris ingadozik a jogállamiság, stabilitásra és egyensúlyra van szükségünk.
Az RMDSZ felajánlja hozzájárulását ennek a stabilitásnak és egyensúlynak a megteremtéséhez, belföldön és nemzetközi szinten egyaránt.
Én nem örültem az USL-koalíció felbomlásának.
Az ország érdekében, a romániai magyarok érdekében, a Románia határain túl élő románok érdekében, beleértve az ukrajnai románokat is, egy stabil kormányra van szükségünk.
Az RMDSZ megszavazza az új szerkezetű és összetételű, Victor Ponta által vezetett kormányt.
Markó Béla
Bukarest, 2014. március 4.
(Külhoni Magyar Sajtószolgálat)
http://kms.mtva.hu,
Hölgyeim és uraim, Tisztelt szenátorok és képviselők, Tisztelt Miniszterelnök Úr, Szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén egy többek számára sokkoló kijelentést tettem: azt, hogy az RMDSZ nélkül egyetlen kormány sem képes reformot végrehajtani Romániában. Elismerem, hogy ez meglepő kijelentés lehet mindazok számára, akik nem értik e megállapítás igazi értelmét. Hiszen az RMDSZ nélkül is lehet akár ágazati, akár a társadalom egészét érintő reformokat végrehajtani.
De a megbékélés eszméje nélkül, a mintegy 1.300.000 romániai magyar támogatása nélkül ezek a reformok kétségtelenül törékenynek bizonyulnának, ha pedig valaki tagadná a románok és a magyarok, valamint az összes romániai nemzeti közösség közötti folyamatos együttműködés szükségességét, ha valaki megkérdőjelezné a különböző közösségek részvételének hasznosságát a döntéshozatalban és a végrehajtásban, akkor ezáltal a fejlődés lehetőségét is megkérdőjelezi. Tehát lehetséges az RMDSZ nélkül is. De magyarok nélkül, németek nélkül, ukránok, szlovákok, törökök, tatárok nélkül, és természetesen a román többség nélkül, nem. Mindegy, hogy kinek - nem feltétlenül az RMDSZ-nek -, de minden kormányban kell lennie valakinek, aki felvállalja az együttélés, az együttműködés és együttmunkálkodás gondolatát.
Ismerem azokat a kritikákat, helyenként vádakat és rágalmakat, amelyekkel a magyarságnak az oktatásra, a nyilvános anyanyelvhasználatra, a saját szimbólumok használatára vagy az önkormányzatok minél nagyobb önállóságára vonatkozó követeléseit illetik manapság.
Tisztelt kollégák, ezek az igények azonosak a többség igényeivel: hogy minél hatékonyabb oktatásunk, egy minél szabadabb és minőségi kultúránk legyen, és minél erősebb helyi közösségeink legyenek. Ha vesszük a fáradságot, hogy a dolgok mélyére nézzünk, akkor látni fogjuk, hogy nincs semmilyen különbség.
De ezúttal nem azért jöttem a mikrofonhoz, hogy előadást tartsak a kisebbségi jogokról, hanem hogy nagyon röviden felidézzem a közelmúltunk történetét, ugyanis az utóbbi időben rögeszméjévé vált egyeseknek, miszerint az RMDSZ részt vett az összes forradalom utáni kormányban. Nem vettünk részt minden kormányban, sajnos. Való igaz, hogy vállaltunk különböző politikai színezetű koalíciókat, és ennek köszönhetően szinte minden itt jelenlévő párttal együttműködtünk kormányzati szinten.
Nem egy adott politikai doktrína érvényesítésért, hanem egy ennél jóval fontosabb cél, a társadalom demokratizálódása, az ország európai integrációja és az etnikumközi kapcsolatok megváltoztatása érdekében. Én nem szégyellem, tisztelt kollégák, hogy Önökkel együttműködtem, ellenkezőleg, büszke vagyok arra, hogy Románia történelmében először, 1996-ban a magyarok beléptek a Demokratikus Konvenció által megalakított kormányba, és elfogadtunk többek között egy új oktatási törvényt, visszaszolgáltattunk számos államosított javat, Victor Ciorbea miniszterelnök pedig 1997-ben köszöntötte a magyarokat március 15-e alkalmából. A mi részvételünk a kormányban ugyanakkor megváltoztatta Románia megítélését a világban, és együtt elvittük az országot a NATO-csatlakozás küszöbéig. 2000 és 2004 között évi protokollumok alapján a parlamentben szavazatainkkal támogattuk az Adrian Năstase vezette kormányt, elfogadtuk azokat a törvénycikkelyeket, amelyek a közigazgatásban történő anyanyelvhasználatra vonatkoznak ott, ahol az adott közösség aránya eléri a 20 %-ot, beemeltünk bizonyos kisebbségi jogokat az Alkotmányba, ugyanebben az időszakban pedig Románia belépett a NATO-ba.
2004. és 2008. között részt vettünk a Tăriceanu-kormányban, szoros kapcsolatot alakítottunk ki Románia és Magyarország között, beleértve a román-magyar közös kormányüléseket, 2007-ben pedig országunkat felvették az Európai Unióba.
2009. és 2012. között tagjai voltunk a Boc-kormánynak, és Traian Băsescu államfővel közösen megállapodtunk egy új oktatási törvény elfogadásáról, amely nagyon fontos jogokat biztosít az anyanyelvű oktatás számára, ugyanakkor viszont mi is vállaltuk azokat a rendkívül fájdalmas költségvetési megszorító intézkedéseket, amelyek a gazdasági válságból való kilábaláshoz kellettek.
De méltányolni tudnám a Mihai Răzvan Ungureanuval folytatott rövid kormányzást is. Mondják meg, kérem, miért ne higgyünk abban, hogy a baloldallal vagy a jobboldallal, a liberálisokkal, a szociál-demokratákkal, a demokrata-liberálisokkal, a keresztény-demokratákkal együttműködve hozzá tudtunk járulni az ország demokratizálódásához, és meg tudtuk akadályozni a kijelölt iránytól való mindennemű letérést.
Miért ne higgyünk abban, hogy egy ilyen, rendkívül veszélyes geopolitikai pillanatban, mint a mostani, amikor Európának ennek a részében fennáll a visszarendeződés veszélye, és egyes országokban máris ingadozik a jogállamiság, stabilitásra és egyensúlyra van szükségünk.
Az RMDSZ felajánlja hozzájárulását ennek a stabilitásnak és egyensúlynak a megteremtéséhez, belföldön és nemzetközi szinten egyaránt.
Én nem örültem az USL-koalíció felbomlásának.
Az ország érdekében, a romániai magyarok érdekében, a Románia határain túl élő románok érdekében, beleértve az ukrajnai románokat is, egy stabil kormányra van szükségünk.
Az RMDSZ megszavazza az új szerkezetű és összetételű, Victor Ponta által vezetett kormányt.
Markó Béla
Bukarest, 2014. március 4.
(Külhoni Magyar Sajtószolgálat)
http://kms.mtva.hu,
2014. március 7.
Posztkommunisták, ha összeállnak
Beteljesedett a végzet: (újra) kormányon az RMDSZ. Ezt egyébként mindenki – jó, legyen: a többség – előre látta, az egyetlen Borbély Lászlót leszámítva, aki röviddel az „esemény” előtt még azt nyilatkozta: egyelőre fel se merült, hogy ilyent tennének. Hát megtették. A hírre azonnal és hisztérikusan reagált a román politika és közélet: általános RMDSZ- és magyarellenes gyűlöletkeltés folyik azóta is. A véleményformálók nem értik – azaz úgy tesznek, mintha nem értenék –, miért kellett újra kormányzati szerephez juttatni az RMDSZ-t – a magyarokat! –, akik túlzott követeléseikkel „az ország területi integritását veszélyeztetik”.
Ilyen körülmények között elkerülhetetlen a kérdés: megéri-e? Helyesebben: kinek éri meg? Már-már cui prodest-et írtam, de az – látszólag – más „műfajhoz” tartozik. Mielőtt a válaszadással próbálkoznánk, szögezzük le: a kormánybalépéssel igen rossz társaságba keveredett az RMDSZ. Ismét! Mindenféle ponták, nastasék, félixek, diaconuk, azaz plagizátorok, korruptak, szekus ügynökök, zsebnácik, magyargyűlölők – egyszóval posztkommunisták társaságába. Hiába na, rendszerint összenő, ami összetartozik.
Ebben az összefüggésben igencsak sokatmondó, hogy a magyarországi posztkommunista „testvérpárt”, az MSZP elnöke, Mesterházy Attila sajtóközleményben üdvözölte az RMDSZ kormányra lépését. „A baloldali összefogás pártjai – értsd alatta a böszme Gyurcsányt, a libás Bajnait, a szabad(jó)madár Fodor Gábort, a csomagos Bokros Lajost és szavazóikat, szerző megj. – üdvözlik és támogatják az RMDSZ szerepvállalását a harmadik Ponta-kormányban” – áll az említett dokumentumban. Az RMDSZ korifeusai a PSD-vel kötött megállapodásra hivatkozva próbálják igazolni a kormányralépést, amelyben az erdélyi autópálya folyatatásáról, a MOGYE magyar tagozatáról, a székelyföldi szimbólumhasználatról is szó esik. Ha nem ismernénk a megállapodó feleket, még azt hihetnénk, talán lehet valami belőle. De ismerjük. És láttunk már hasonló megállapodást, nem egyet. Akkor mi a garancia arra, hogy ezúttal betartják? Ha korábban rendre megszegték ígéreteiket, miért ne tennék ezúttal is?
És végül az RMDSZ-ről. Ha bedőlnek a mostani ígéreteknek, akkor bárgyú hiszékenyek, ebből következően alkalmatlanok a közösségi érdekképviseletre, ha viszont tudatában vannak annak, hogy újra rászedik őket, ennek ellenére mégis összebútoroztak a „nagy testvérrel”, akkor rosszabbak: cinikus árulók!
Bár tévednék.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma,
Beteljesedett a végzet: (újra) kormányon az RMDSZ. Ezt egyébként mindenki – jó, legyen: a többség – előre látta, az egyetlen Borbély Lászlót leszámítva, aki röviddel az „esemény” előtt még azt nyilatkozta: egyelőre fel se merült, hogy ilyent tennének. Hát megtették. A hírre azonnal és hisztérikusan reagált a román politika és közélet: általános RMDSZ- és magyarellenes gyűlöletkeltés folyik azóta is. A véleményformálók nem értik – azaz úgy tesznek, mintha nem értenék –, miért kellett újra kormányzati szerephez juttatni az RMDSZ-t – a magyarokat! –, akik túlzott követeléseikkel „az ország területi integritását veszélyeztetik”.
Ilyen körülmények között elkerülhetetlen a kérdés: megéri-e? Helyesebben: kinek éri meg? Már-már cui prodest-et írtam, de az – látszólag – más „műfajhoz” tartozik. Mielőtt a válaszadással próbálkoznánk, szögezzük le: a kormánybalépéssel igen rossz társaságba keveredett az RMDSZ. Ismét! Mindenféle ponták, nastasék, félixek, diaconuk, azaz plagizátorok, korruptak, szekus ügynökök, zsebnácik, magyargyűlölők – egyszóval posztkommunisták társaságába. Hiába na, rendszerint összenő, ami összetartozik.
Ebben az összefüggésben igencsak sokatmondó, hogy a magyarországi posztkommunista „testvérpárt”, az MSZP elnöke, Mesterházy Attila sajtóközleményben üdvözölte az RMDSZ kormányra lépését. „A baloldali összefogás pártjai – értsd alatta a böszme Gyurcsányt, a libás Bajnait, a szabad(jó)madár Fodor Gábort, a csomagos Bokros Lajost és szavazóikat, szerző megj. – üdvözlik és támogatják az RMDSZ szerepvállalását a harmadik Ponta-kormányban” – áll az említett dokumentumban. Az RMDSZ korifeusai a PSD-vel kötött megállapodásra hivatkozva próbálják igazolni a kormányralépést, amelyben az erdélyi autópálya folyatatásáról, a MOGYE magyar tagozatáról, a székelyföldi szimbólumhasználatról is szó esik. Ha nem ismernénk a megállapodó feleket, még azt hihetnénk, talán lehet valami belőle. De ismerjük. És láttunk már hasonló megállapodást, nem egyet. Akkor mi a garancia arra, hogy ezúttal betartják? Ha korábban rendre megszegték ígéreteiket, miért ne tennék ezúttal is?
És végül az RMDSZ-ről. Ha bedőlnek a mostani ígéreteknek, akkor bárgyú hiszékenyek, ebből következően alkalmatlanok a közösségi érdekképviseletre, ha viszont tudatában vannak annak, hogy újra rászedik őket, ennek ellenére mégis összebútoroztak a „nagy testvérrel”, akkor rosszabbak: cinikus árulók!
Bár tévednék.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma,
2014. március 7.
Az államhatalom csapdái
Tartanak tőlünk Bukarestben – mással aligha lehetne magyarázni, hogy miért kellett a hatósági tiltás fegyverét bevetnie a román államhatalomnak a székely szabadság napja előtt.
E túlbuzgóság – amely a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési jogot is sérti – mindennél beszédesebben árulkodik arról, hogy igenis, pontosan tudják: tavaly sem nyolcezren vonultunk fel Marosvásárhelyen, miként azt a prefektus állította, a székelyek nagy menetelésén pedig újra megtapasztalhatták, igen erőteljes a közösségi támogatottsága autonómiatörekvéseinknek, nem csupán néhány forrófejű székely követelésével állnak szemben. Nem véletlen az sem, hogy éppen most invitálták kormányra az RMDSZ-t, a szociáldemokraták tételesen is megfogalmazták: így akarják elejét venni a szövetség radikalizálódásának – autonómiaigényünk következetes kinyilvánítását ugyanis rendszerint szélsőséges magatartásnak bélyegzik a román pártok. Többféle cselt vetnek hát be ezúttal annak érdekében, hogy elbizonytalanítsák a Marosvásárhelyre igyekvőket. A felvonulás tiltásával sokakban azt a benyomást próbálják kelteni, hogy elmarad az egész rendezvény, a magyar szervezet hatalomba csábításával pedig elsősorban külföldnek üzennek: miféle gondok lehetnének itt a kisebbségben élő nemzeti közösségekkel, ha képviselőik részt vesznek a kormányzásban? Jó lenne ezért, ha el tudnánk kerülni, s nem esnénk bele a Bukarest által állított csapdákba. Ha sem a tiltás, a szigor, a zavarkeltési és megfélemlítési szándék – sem a mézesmázos szavak, a ködös ígéretek nem tántorítanának el bennünket. Ha nem kifogásokat keresnénk, hogy de hiszen munkanapra esik március 10-e, nem azt fejtegetnénk, hogy nem kellene összemosni az autonómiatüntetést a megemlékezéssel, ha nem azt fürkésznénk, jönnek-e a többiek, a más pártokból, más szervezetekből valók – hanem mindannyian ott lennénk Marosvásárhelyen. S ha kételyeink támadnak, vagy éppen lankadna erőnk, ne feledjük: már az is eredmény, ha tartanak tőlünk. Hisz akkor tényleg erősek vagyunk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Tartanak tőlünk Bukarestben – mással aligha lehetne magyarázni, hogy miért kellett a hatósági tiltás fegyverét bevetnie a román államhatalomnak a székely szabadság napja előtt.
E túlbuzgóság – amely a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési jogot is sérti – mindennél beszédesebben árulkodik arról, hogy igenis, pontosan tudják: tavaly sem nyolcezren vonultunk fel Marosvásárhelyen, miként azt a prefektus állította, a székelyek nagy menetelésén pedig újra megtapasztalhatták, igen erőteljes a közösségi támogatottsága autonómiatörekvéseinknek, nem csupán néhány forrófejű székely követelésével állnak szemben. Nem véletlen az sem, hogy éppen most invitálták kormányra az RMDSZ-t, a szociáldemokraták tételesen is megfogalmazták: így akarják elejét venni a szövetség radikalizálódásának – autonómiaigényünk következetes kinyilvánítását ugyanis rendszerint szélsőséges magatartásnak bélyegzik a román pártok. Többféle cselt vetnek hát be ezúttal annak érdekében, hogy elbizonytalanítsák a Marosvásárhelyre igyekvőket. A felvonulás tiltásával sokakban azt a benyomást próbálják kelteni, hogy elmarad az egész rendezvény, a magyar szervezet hatalomba csábításával pedig elsősorban külföldnek üzennek: miféle gondok lehetnének itt a kisebbségben élő nemzeti közösségekkel, ha képviselőik részt vesznek a kormányzásban? Jó lenne ezért, ha el tudnánk kerülni, s nem esnénk bele a Bukarest által állított csapdákba. Ha sem a tiltás, a szigor, a zavarkeltési és megfélemlítési szándék – sem a mézesmázos szavak, a ködös ígéretek nem tántorítanának el bennünket. Ha nem kifogásokat keresnénk, hogy de hiszen munkanapra esik március 10-e, nem azt fejtegetnénk, hogy nem kellene összemosni az autonómiatüntetést a megemlékezéssel, ha nem azt fürkésznénk, jönnek-e a többiek, a más pártokból, más szervezetekből valók – hanem mindannyian ott lennénk Marosvásárhelyen. S ha kételyeink támadnak, vagy éppen lankadna erőnk, ne feledjük: már az is eredmény, ha tartanak tőlünk. Hisz akkor tényleg erősek vagyunk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 7.
Az Erdélyi Magyar Néppárt állásfoglalása az RMDSZ kormányba lépése kapcsán
Az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum – annak ellenére, hogy képviselői a mérleg nyelvét alkotják a kormánytöbbség biztosításában –, semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére.
Egy felelős politikai szervezet számára a kormányzás önmagában nem érték, hanem eszköz a közösségi érdek érvényesítésére. Ezt pedig nemcsak a bársonyszékek számának rögzítésével, hanem konkrét célok és pontos határidők nyilvános kitűzésével, továbbá szilárd biztosítékok megfogalmazásával lehet elérni. Annál inkább fontos ez a bukaresti politika zavaros és átláthatatlan környezetében, ahol az adott szó semmire nem kötelez, hagyománya van a szerződésszegésnek. Az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ a rendszerváltozás utáni korszak leggyengébb teljesítményű és talán leginkább magyarellenes kormányát készül legitimálni, ugyanazt a csoportot, amely két évvel korábban a nacionalista kártyát kijátszva, a MOGYE magyar karának létrehozását támadva buktatott kormányt és került hatalomra. Ráadásul annak a kormányprogramnak a végrehajtását vállalta ezzel a lépéssel az RMDSZ, amelyet 2012-ben maga is elutasított a parlamentben.
A Szociáldemokrata Unióval kötött kormányzati megállapodás körmönfontan megfogalmazott szövegére az RMDSZ vélhetően megpróbál optimista kommunikációt építeni és ismét – mint annyiszor az elmúlt években – becsapni választóit. Ám a pillanatnyi politikai alkun tovább mutató, maradandóbb eredményeket ígérő cselekvési tervet már nehezebb összehozni, mivel a megállapodás szövegében szereplő homályos, többértelmű, ki- és félremagyarázható kitételek túlságosan alacsonyra teszik a mércét. Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány „továbbra is támogatni fogja” a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását, vagy hogy „megfelelően” támogatja a Nemzeti Kisebbségek Kutatóintézetét. A „területi-közigazgatási egységek zászlója” kitűzésének lehetőségét megvizsgáló nyilvános vita megszervezése sem feltétlenül az autonómia szimbóluma, a székely zászló szabad köztéri használatára vonatkozik.
Minden bizonnyal a korábban beharangozott, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezet „taktikai” megfontolásokból szép csendesen lekerül a napirendről, hiszen a kormányzati megállapodás még halvány utalást sem tartalmaz ezzel kapcsolatban. Csakhogy az erdélyi magyar közösség szempontjából a kormányzati szerepvállalás hatékonyságának legfontosabb fokmérője, hogy közelebb visz-e az autonómia ügyének megoldásához. Az eddigi tapasztalat alapján szinte biztosra vehető, hogy kormányra kerülésével az RMDSZ – akárcsak korábban minden egyes alkalommal – ismét sutba vágja az autonómia ügyét, amelyet kizárólag választási kampányban, vagy ellenzékben tűz „harcosan” zászlójára.
Pedig március 10-én, Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján nagy szükség lenne az RMDSZ támogatására is, hiszen kedvező politikai megoldás a magyarság megmaradásának igazi garanciáját jelentő autonómia kérdésében csakis a közösség közvetlen politikai szerepvállalása nyomán születik. Azok, akik ezt ellehetetlenítik, a közösségi érdek ellen cselekszenek. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt részvételre szólítja közösségünk minden cselekvésre kész tagját. Hisszük: az autonómia a megoldás és azt csak közösen érhetjük el.
Toró T. Tibor,az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Nyugati Jelen (Arad),
Az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum – annak ellenére, hogy képviselői a mérleg nyelvét alkotják a kormánytöbbség biztosításában –, semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére.
Egy felelős politikai szervezet számára a kormányzás önmagában nem érték, hanem eszköz a közösségi érdek érvényesítésére. Ezt pedig nemcsak a bársonyszékek számának rögzítésével, hanem konkrét célok és pontos határidők nyilvános kitűzésével, továbbá szilárd biztosítékok megfogalmazásával lehet elérni. Annál inkább fontos ez a bukaresti politika zavaros és átláthatatlan környezetében, ahol az adott szó semmire nem kötelez, hagyománya van a szerződésszegésnek. Az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ a rendszerváltozás utáni korszak leggyengébb teljesítményű és talán leginkább magyarellenes kormányát készül legitimálni, ugyanazt a csoportot, amely két évvel korábban a nacionalista kártyát kijátszva, a MOGYE magyar karának létrehozását támadva buktatott kormányt és került hatalomra. Ráadásul annak a kormányprogramnak a végrehajtását vállalta ezzel a lépéssel az RMDSZ, amelyet 2012-ben maga is elutasított a parlamentben.
A Szociáldemokrata Unióval kötött kormányzati megállapodás körmönfontan megfogalmazott szövegére az RMDSZ vélhetően megpróbál optimista kommunikációt építeni és ismét – mint annyiszor az elmúlt években – becsapni választóit. Ám a pillanatnyi politikai alkun tovább mutató, maradandóbb eredményeket ígérő cselekvési tervet már nehezebb összehozni, mivel a megállapodás szövegében szereplő homályos, többértelmű, ki- és félremagyarázható kitételek túlságosan alacsonyra teszik a mércét. Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány „továbbra is támogatni fogja” a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását, vagy hogy „megfelelően” támogatja a Nemzeti Kisebbségek Kutatóintézetét. A „területi-közigazgatási egységek zászlója” kitűzésének lehetőségét megvizsgáló nyilvános vita megszervezése sem feltétlenül az autonómia szimbóluma, a székely zászló szabad köztéri használatára vonatkozik.
Minden bizonnyal a korábban beharangozott, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezet „taktikai” megfontolásokból szép csendesen lekerül a napirendről, hiszen a kormányzati megállapodás még halvány utalást sem tartalmaz ezzel kapcsolatban. Csakhogy az erdélyi magyar közösség szempontjából a kormányzati szerepvállalás hatékonyságának legfontosabb fokmérője, hogy közelebb visz-e az autonómia ügyének megoldásához. Az eddigi tapasztalat alapján szinte biztosra vehető, hogy kormányra kerülésével az RMDSZ – akárcsak korábban minden egyes alkalommal – ismét sutba vágja az autonómia ügyét, amelyet kizárólag választási kampányban, vagy ellenzékben tűz „harcosan” zászlójára.
Pedig március 10-én, Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján nagy szükség lenne az RMDSZ támogatására is, hiszen kedvező politikai megoldás a magyarság megmaradásának igazi garanciáját jelentő autonómia kérdésében csakis a közösség közvetlen politikai szerepvállalása nyomán születik. Azok, akik ezt ellehetetlenítik, a közösségi érdek ellen cselekszenek. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt részvételre szólítja közösségünk minden cselekvésre kész tagját. Hisszük: az autonómia a megoldás és azt csak közösen érhetjük el.
Toró T. Tibor,az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Nyugati Jelen (Arad),
2014. március 7.
Módosította programját az új kormány
Jóváhagyta csütörtöki ülésén a kormány az a dokumentumot, amely azt rögzíti, milyen prioritásokat tűzött ki maga elé a harmadik Ponta-kormány, és amelyet jóváhagyás végett továbbküldenek majd a parlamentnek, ahol Victor Ponta kormányfő várhatóan kedden ismerteti azt.
A miniszterelnök ugyanakkor jelezte: ez nem egy új kormányprogram, csupán egy egyszerű program, olyan dokumentum, amely a kormány főbb céljait vázolja. A miniszterelnök közölte, az aktualizált dokumentum 98-99 százalékban megegyezik az USL 2012-es kormányprogramjával, csupán az azóta teljesült célokat iktatták ki, illetve az azóta fölmerült ügyeket rögzítették az új programban. Azt is megjegyezte, hogy szerdán nem békét, csupán fegyverszünetet kötött Traian Băsescu államfővel.
Mint arról beszámoltunk, Traian Băsescu államfő szabta feltételül a harmadik, az RMDSZ-t is soraiban tudó kabinet beiktatásához, hogy az ne a felbomlott Szociálliberális Unió (USL) programját vigye tovább, hanem igazítsa a programot a kormány összetételének megváltozásához, és iktassa be a dokumentumba annak a megállapodásnak az elemeit is, amelyet az RMDSZ kötött a másik három kormánypárttal, és amelyek azt rögzítik, milyen kisebbségjogi követeléseket támaszt a szövetség.
Az államfő azt is feltételül szabta, hogy a kormány felelősségvállalással terjessze be a parlament elé az új programot. A megállapodás – amelyet egyfelől az RMDSZ, másfelől a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) írt alá – azt tartalmazza, hogy a kormány a közigazgatási átszervezéskor figyelembe veszi a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét, kidolgoz egy törvényt, amely lehetővé teszi az önkormányzatok számára a saját zászló használatát, valamint intézkedéseket tesz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar karainak létrehozására.
Mint arról beszámoltunk, 2012-ben a Victor Ponta vezette Szociálliberális Unió (USL) többek között éppen azért buktatta meg bizalmatlansági indítvánnyal az Ungureanu-kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, mert az intézkedett a MOGYE magyar karainak létrehozása érdekében.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
Jóváhagyta csütörtöki ülésén a kormány az a dokumentumot, amely azt rögzíti, milyen prioritásokat tűzött ki maga elé a harmadik Ponta-kormány, és amelyet jóváhagyás végett továbbküldenek majd a parlamentnek, ahol Victor Ponta kormányfő várhatóan kedden ismerteti azt.
A miniszterelnök ugyanakkor jelezte: ez nem egy új kormányprogram, csupán egy egyszerű program, olyan dokumentum, amely a kormány főbb céljait vázolja. A miniszterelnök közölte, az aktualizált dokumentum 98-99 százalékban megegyezik az USL 2012-es kormányprogramjával, csupán az azóta teljesült célokat iktatták ki, illetve az azóta fölmerült ügyeket rögzítették az új programban. Azt is megjegyezte, hogy szerdán nem békét, csupán fegyverszünetet kötött Traian Băsescu államfővel.
Mint arról beszámoltunk, Traian Băsescu államfő szabta feltételül a harmadik, az RMDSZ-t is soraiban tudó kabinet beiktatásához, hogy az ne a felbomlott Szociálliberális Unió (USL) programját vigye tovább, hanem igazítsa a programot a kormány összetételének megváltozásához, és iktassa be a dokumentumba annak a megállapodásnak az elemeit is, amelyet az RMDSZ kötött a másik három kormánypárttal, és amelyek azt rögzítik, milyen kisebbségjogi követeléseket támaszt a szövetség.
Az államfő azt is feltételül szabta, hogy a kormány felelősségvállalással terjessze be a parlament elé az új programot. A megállapodás – amelyet egyfelől az RMDSZ, másfelől a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) írt alá – azt tartalmazza, hogy a kormány a közigazgatási átszervezéskor figyelembe veszi a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét, kidolgoz egy törvényt, amely lehetővé teszi az önkormányzatok számára a saját zászló használatát, valamint intézkedéseket tesz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar karainak létrehozására.
Mint arról beszámoltunk, 2012-ben a Victor Ponta vezette Szociálliberális Unió (USL) többek között éppen azért buktatta meg bizalmatlansági indítvánnyal az Ungureanu-kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, mert az intézkedett a MOGYE magyar karainak létrehozása érdekében.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 7.
A négy fal között felvállalt identitás
Már csak nevükben számítanak magyarnak azok az Árpád-kori Marosújvár környéki falvak, melyek földrajzilag egy karnyújtásnyira fekszenek Maros megyétől, azonban a betelepítések, az elszigeteltség, az elvándorlás, a kiöregedés és a nemzeti önazonosság feladása következtében a teljes beolvadást jelentő szakadék szélére sodródtak.
Miután a hatalom bő hatvan éve felszámolta az anyanyelvű oktatást, a kultúra és a hagyományőrzés fokozatosan elsorvadt magától, a református egyház maradt az egyetlen és egyben utolsó kapocs az elrománosodott Szárazvám-völgyi eldugott falvak elöregedett magyar lakói és nemzeti identitásuk között.
„Ki ünnepelje meg március tizenötödikét, mert mi nem, hisz el vagyunk foglalva. De mi is volt akkor? Tényleg nem még tudom pontosan, mi történt akkor” – így hangzik a válasz, amikor az egykori Alsó-Fehér vármegyéhez tartozó Magyarsülyében a ’48-as forradalom kitörésének megünnepléséről Mihály Máriát kérdezzük.
Pár másodperces gondolkodás után a rendkívül kedves vendéglátónk, az egyházi gondnokfeleség észbe kap. „Ja persze, akkor volt a revoluţia din patrușopt, igen. Tudja, én nem még szeretem, ha a magyarországiak idedugják az orrukat, mert mi jól megvagyunk egymással, magyarok, románok, így vegyesen. A mi falunkban béke van” – jegyzi meg. A sülyei béke ára
A Fehér megyei Magyarsülye már hosszú idők óta vegyes falunak számít. A reformáció idején a római katolikusok felvették, és a mai napig megőrizték Kálvin vallását. A 17. századi háborúskodások során a település magyar lakossága megcsappant, így román jobbágyokat telepítettek be a településre. Már a trianoni döntés előtt is Sülyében több mint kétszer annyi román élt, mint magyar.
A közigazgatásilag Magyarforróhoz tartozó falut a központban felállított kereszttől balra, azaz Felszegen a románok, a kegyhelytől jobbra, Alszegen a magyarok lakják. Az idősek emlékezete szerint hajdanán még mindkét nemzetiség a saját anyanyelvén tanulhatott. Ma már bő fél évszázada annak, hogy a rendszer felszámolta a magyar iskolát.
A faluban nincsenek és nem is voltak etnikai gondok, állítja Mihály Mária néni, az emberek kölcsönösen tisztelik egymást. Csakhogy mindez a magyar nyelv háttérbe szorulása árán történik, hisz mára nem csak az iskola falai közül némult el az anyanyelv, de a családi házakban is egyre inkább elhalkul.
„A mi fiunk is román lányt vett el feleségül, így az unokák egymás közt már nem is beszélik a nyelvünket. Tőlünk tanulnak, úgy ahogy, magyarul. Hiába reformátusok, a második osztályos csibész már azzal állt elő, hogy ő nem fog konfirmálni. Pedig a menyünk rendes asszony, vele magyarul beszélünk és ő románul válaszol” – süti le a tekintetét Mária néni férje, Sándor bácsi, az egyház gondnoka.
Felesége bele-belekever mondandójába egy-egy vai de capu’ nostru-t, de egyébként szépen és ízesen beszéli a magyar nyelvet. A Szárazvám völgyében a vegyes házasságok és az elkorcsosodott nyelv már régóta megszokottá váltak; a szülők egyáltalán annak is örülnek, ha felcseperedett gyermekük a faluban marad. Bár a Maros megyei Dicsőszentmárton alig tizennégy kilométerre fekszik, a szinte járhatatlan út miatt, az ifjak leginkább a másik irányt választják, és Fehér megye központjában, a jóval távolabbi Gyulafehérváron keresik a boldogulásukat.
Visszatelepedésekre senki nem emlékszik ’89-től errefele. Így hát nem csoda, hogy a valamikor komoly gazdasággal rendelkező faluban egyre több a parlagon heverő föld és a megüresedett ház. Csupán Mihályék környéken négy-öt gazdátlanul hagyott házat számolunk össze, s mint a gondnokék mondják, ugyanez jellemző a felszegi részre is. A három évvel ezelőtt leaszfaltozott út, mely összekapcsolja Magyarsülyét a környező kisvárosok, Marosújvár, Nagyenyed vagy Marosludas civilizációjával, még egyetlen befektetőt sem vonzott a faluba, ahol jobbára csak a három kocsma számít komolyabb vállalkozásnak.
Bár félreeső, dombos vidék turisztikai potenciált is rejt magában, a térség egyetlen szálláshellyel vagy benzinkúttal nem rendelkezik. „Bezzeg a mi időnkben, amikor a gyümölcsös még gyümölcsös volt, és nem elbokrosodott, beerdősödött terület, mint manapság, és létezett egy állami gazdaság, még más vidékekről is jöttek a faluba szüretelők. A sülyei alma és a szilva olyan ízletes volt, hogy szinte kizárólag csak külföldre küldték” – eleveníti fel a több mint százhektáros gyümölcsös dicső múltját Mihály Sándor.
A hetvenedik életéve felé közeledő egyházi gondnok szerint a református gyülekezet is a faluval együtt zsugorodott össze: a hívek száma a ’89-es fordulat utáni közel hatvanról harminchatra csökkent. Katolikusok nincsenek a faluban, a magyarok számát négy Jehova-tanú család gyarapítja. Gondot jelent, hogy sem magyar újságot nem hoz a postás Sülyébe, igaz, nem valamiféle hátrányos megkülönböztetés, hanem az érdektelenség miatt, de a Marosvásárhelyi Rádió hullámai sem „csapnak el” idáig. „Ha valamit meg akarunk hallgatni a rádióban, be kell ülnünk a fiam kocsijába, mert ott még lehet fogni Vásárhelyt, de bent, a házban már nem” – mondja Mária néni.
Néhány évvel ezelőtt a második világháborúban, a falu egyik domboldalán, az oroszokkal vívott harcban elesett négy ismeretlen magyar kiskatonának állítottak emléket. A műemléktemplom kertjében elhelyezett márványlapra a magyar felirat belül, a román – az utca felől is jól láthatóan – kívül került. „Nem munkahelyekre, lakókra lenne szükség”
Hasonló a helyzet egy faluval odébb, a szintén vegyessé vált Magyarszentbenedeken. A faluban, amely a Szent Benedek tiszteletére emelt templomáról kapta a nevét, kevesebb mint ötven híve maradt a mindkét településen szolgáló Pál Attila tiszteletesnek. A reformátusokon kívül hat unitárius él a településen, ők egy csodálatos, 14. századi templommal és a havonta egyszer, Bethlenszentmiklósról beszolgáló pappal rendelkeznek.
Milikéknek, Pali bácsinak, a hetvenöt éves egyházi gondnoknak és feleségének, Irénke néninek a három fia közül kettő a megye túlsó szegletébe, Kudzsirra költözött, a lányuk pedig Gyulafehérváron él. A közelben csak a legkisebb fiú, Miklós él, ő a húsz kilométerre lévő Marosújvárról látogat időnként haza. Mind a négyen román párt választottak maguknak, és az öt unoka közül egyik sem beszéli nagyszülei nyelvét.
„Az egyik, Andráska, amíg kicsi volt, még tudogatott magyarul, beszélt is velünk, de amióta Kolozsvárra került román iskolába, azt a kicsit is elfelejtette, amit tudott” – vonja meg beletörődően a vállát az idős gazda, aki a faluban maradt mind az öt testvérével együtt még anyanyelvén tanulhatott az azóta rég felszámolt szentbenedeki magyar iskolában.
Ha csodával határos módon a jelenlegi hatalom újra is indítaná a kommunisták által bezárt iskolát, már nem lenne ki megtöltse azt. Akárcsak Magyarsülyéből, a fiatalok innen is elmentek, őseik házaiba pedig az enyészet költözött és a portákra lakat került. A faluban már az afféle hírek sem lelkesítenek senkit, miszerint egy befektető a határban melegházat létesítene. „Itt nem csak munkahelyekre van szükség, hanem lakókra. Hiába alkalmaznának embereket oda, mert nincs kit” – állítja Irénke néni. „Kihűlt” Magyarforró
A legtragikusabb demográfiai helyzetet a községközpont festi. Magyarforrón, ahol a múlt század elején még hatvan magyar lakost jegyeztek, ma már csak egyetlen szál embert tartanak számon. Mivel benősült a faluba, ő is csak jövevénynek számít. Apja még a szomszédos magyarszentbenedeki református egyház presbitere volt, de ő már ortodoxnak tartja magát. Gyermekei „természetszerűen” nem tudnak magyarul.
Nemzeti ünnep helyett nőnapozás
Hogy kit terhel a felelősség a majdhogynem csángósorsra jutott faluközösségekért? A kérdés nem csak hogy bonyolult, de rendkívül összetett is. Sok jót a jövőtől sem lehet várni, hisz az idő egyértelműen nem a szórványnak dolgozik. Annál is inkább, mivel még csak négyévente egyszer sem lehet meggyőzni a helyieket, hogy szavazzanak a magyar érdekképviseletre, mert más párt úgysem vállalja fel az ügyüket.
„Valamikor három RMDSZ-es volt a forrói tanácsban, aztán maradtunk ketten. Most csak én vagyok egyedül” – mondja Székely István, aki egyben a szövetség helyi elnöke is. Mint mondja, a választásokon nem az jelent gondot, hogy rohamosan fogy a magyarság, hanem az, hogy a közösség legalább fele átszavaz a román pártokra. „Főleg a fiatalok, meg azok, akik nemigen gondolkodnak” – állítja.
Rendkívül szomorúnak tartja, hogy a nagy interetnikai béke közepette sokan szégyellik a magyarságukat. De mit tesz az RMDSZ Magyarforró község falvainak magyarságáért? A farsang alatt legalább egy bált szervezetek? – fordítjuk meg a kérdést. „Nincs kinek és nincs kivel” – jön az egyhangú válasz. Székely nem is emlékszik, mikor volt utoljára bál vagy egyéb farsangi mulatság a környékbeli falvakban. Talán a múlt rendszerben, mondja, hisz mostanság legfeljebb diszkót szerveznek.
Valamikor a szomszédos Nagymedvés ifjai a télen betanult színdarabbal örvendeztették meg a környékbeli vegyes falvak magyarságát. Aztán kihaltak a darabokat betanító lelkes pedagógusok, felnőttek az egykori műkedvelő színjátszó, helyükbe pedig nem nőtt utánpótlás.
Magyarszentbenedeken a kántálás szokása is kihalt, pedig arra még mindenki emlékszik, hogy nem is olyan régen, a szent ünnepek alkalmával csengett a falu. Március tizenötödike? – tesszük fel a kérdést, pedig jól ismerjük a választ. Esetleg a szomszédos, színmagyar Nagymedvésen. De a tavaly ott is elmaradt. „Az emberek szégyellik. Itt mi inkább március nyolcadikát ünnepeljük” – pontosít az RMDSZ-képviselő.
A lelket tartó egyház
Ma már csak a református egyház tartja a magyar lelket a dombok közt elrejtett falvak lakóiban. Pedig az utóbbi évtizedben jóformán egyik településen sem kereszteltek magyar gyereket. Benedeken már jó tíz éve nem tartottak senkit keresztvíz alá, Sülyében pedig kilenc esztendeje annak, hogy egy nagyobbacska fiúcskával a lelkész elé állt a család.
„Emlékezetes esemény volt, hisz egyszer csak odalépett hozzám a keresztanya, és közölte, hogy elszökött a gyerek. Mondtam, semmi baj, legfeljebb énekelünk addig, amíg előkerül” – tarkítja az gyülekezet szomorú történetét egy kis vidám betéttel Pál Attila. A tiszteletesnek hamar eltűnik a mosoly az arcáról, és ismét komolyra fordítja. „Húzzuk addig, amíg tudjuk és az Atya megengedi. Aztán lakatot teszünk a templom ajtajára” – mondja ki a kegyetlen szentenciát.
Egyáltalán nem túlzott borúlátását a helyiek is osztják. Amikor falujuk jövőjéről kérdezem, a két egyházi gondnok kétféleképpen fejti ki az amúgy szinte azonos véleményét. „A mi falunk pusztulásra van ítélve” – véli Magyarsülyéről Mihály Sándor. A szentbenedeki Milik Pál is úgy látja, hogy „ki mint sózza, úgy eszi”. A Szárazvám völgyének egykori magyar falvaiban maholnap kóstolóban sem jut – sózott vagy sótlan – nemzeti eledel az ünnepi asztalhoz.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),
Már csak nevükben számítanak magyarnak azok az Árpád-kori Marosújvár környéki falvak, melyek földrajzilag egy karnyújtásnyira fekszenek Maros megyétől, azonban a betelepítések, az elszigeteltség, az elvándorlás, a kiöregedés és a nemzeti önazonosság feladása következtében a teljes beolvadást jelentő szakadék szélére sodródtak.
Miután a hatalom bő hatvan éve felszámolta az anyanyelvű oktatást, a kultúra és a hagyományőrzés fokozatosan elsorvadt magától, a református egyház maradt az egyetlen és egyben utolsó kapocs az elrománosodott Szárazvám-völgyi eldugott falvak elöregedett magyar lakói és nemzeti identitásuk között.
„Ki ünnepelje meg március tizenötödikét, mert mi nem, hisz el vagyunk foglalva. De mi is volt akkor? Tényleg nem még tudom pontosan, mi történt akkor” – így hangzik a válasz, amikor az egykori Alsó-Fehér vármegyéhez tartozó Magyarsülyében a ’48-as forradalom kitörésének megünnepléséről Mihály Máriát kérdezzük.
Pár másodperces gondolkodás után a rendkívül kedves vendéglátónk, az egyházi gondnokfeleség észbe kap. „Ja persze, akkor volt a revoluţia din patrușopt, igen. Tudja, én nem még szeretem, ha a magyarországiak idedugják az orrukat, mert mi jól megvagyunk egymással, magyarok, románok, így vegyesen. A mi falunkban béke van” – jegyzi meg. A sülyei béke ára
A Fehér megyei Magyarsülye már hosszú idők óta vegyes falunak számít. A reformáció idején a római katolikusok felvették, és a mai napig megőrizték Kálvin vallását. A 17. századi háborúskodások során a település magyar lakossága megcsappant, így román jobbágyokat telepítettek be a településre. Már a trianoni döntés előtt is Sülyében több mint kétszer annyi román élt, mint magyar.
A közigazgatásilag Magyarforróhoz tartozó falut a központban felállított kereszttől balra, azaz Felszegen a románok, a kegyhelytől jobbra, Alszegen a magyarok lakják. Az idősek emlékezete szerint hajdanán még mindkét nemzetiség a saját anyanyelvén tanulhatott. Ma már bő fél évszázada annak, hogy a rendszer felszámolta a magyar iskolát.
A faluban nincsenek és nem is voltak etnikai gondok, állítja Mihály Mária néni, az emberek kölcsönösen tisztelik egymást. Csakhogy mindez a magyar nyelv háttérbe szorulása árán történik, hisz mára nem csak az iskola falai közül némult el az anyanyelv, de a családi házakban is egyre inkább elhalkul.
„A mi fiunk is román lányt vett el feleségül, így az unokák egymás közt már nem is beszélik a nyelvünket. Tőlünk tanulnak, úgy ahogy, magyarul. Hiába reformátusok, a második osztályos csibész már azzal állt elő, hogy ő nem fog konfirmálni. Pedig a menyünk rendes asszony, vele magyarul beszélünk és ő románul válaszol” – süti le a tekintetét Mária néni férje, Sándor bácsi, az egyház gondnoka.
Felesége bele-belekever mondandójába egy-egy vai de capu’ nostru-t, de egyébként szépen és ízesen beszéli a magyar nyelvet. A Szárazvám völgyében a vegyes házasságok és az elkorcsosodott nyelv már régóta megszokottá váltak; a szülők egyáltalán annak is örülnek, ha felcseperedett gyermekük a faluban marad. Bár a Maros megyei Dicsőszentmárton alig tizennégy kilométerre fekszik, a szinte járhatatlan út miatt, az ifjak leginkább a másik irányt választják, és Fehér megye központjában, a jóval távolabbi Gyulafehérváron keresik a boldogulásukat.
Visszatelepedésekre senki nem emlékszik ’89-től errefele. Így hát nem csoda, hogy a valamikor komoly gazdasággal rendelkező faluban egyre több a parlagon heverő föld és a megüresedett ház. Csupán Mihályék környéken négy-öt gazdátlanul hagyott házat számolunk össze, s mint a gondnokék mondják, ugyanez jellemző a felszegi részre is. A három évvel ezelőtt leaszfaltozott út, mely összekapcsolja Magyarsülyét a környező kisvárosok, Marosújvár, Nagyenyed vagy Marosludas civilizációjával, még egyetlen befektetőt sem vonzott a faluba, ahol jobbára csak a három kocsma számít komolyabb vállalkozásnak.
Bár félreeső, dombos vidék turisztikai potenciált is rejt magában, a térség egyetlen szálláshellyel vagy benzinkúttal nem rendelkezik. „Bezzeg a mi időnkben, amikor a gyümölcsös még gyümölcsös volt, és nem elbokrosodott, beerdősödött terület, mint manapság, és létezett egy állami gazdaság, még más vidékekről is jöttek a faluba szüretelők. A sülyei alma és a szilva olyan ízletes volt, hogy szinte kizárólag csak külföldre küldték” – eleveníti fel a több mint százhektáros gyümölcsös dicső múltját Mihály Sándor.
A hetvenedik életéve felé közeledő egyházi gondnok szerint a református gyülekezet is a faluval együtt zsugorodott össze: a hívek száma a ’89-es fordulat utáni közel hatvanról harminchatra csökkent. Katolikusok nincsenek a faluban, a magyarok számát négy Jehova-tanú család gyarapítja. Gondot jelent, hogy sem magyar újságot nem hoz a postás Sülyébe, igaz, nem valamiféle hátrányos megkülönböztetés, hanem az érdektelenség miatt, de a Marosvásárhelyi Rádió hullámai sem „csapnak el” idáig. „Ha valamit meg akarunk hallgatni a rádióban, be kell ülnünk a fiam kocsijába, mert ott még lehet fogni Vásárhelyt, de bent, a házban már nem” – mondja Mária néni.
Néhány évvel ezelőtt a második világháborúban, a falu egyik domboldalán, az oroszokkal vívott harcban elesett négy ismeretlen magyar kiskatonának állítottak emléket. A műemléktemplom kertjében elhelyezett márványlapra a magyar felirat belül, a román – az utca felől is jól láthatóan – kívül került. „Nem munkahelyekre, lakókra lenne szükség”
Hasonló a helyzet egy faluval odébb, a szintén vegyessé vált Magyarszentbenedeken. A faluban, amely a Szent Benedek tiszteletére emelt templomáról kapta a nevét, kevesebb mint ötven híve maradt a mindkét településen szolgáló Pál Attila tiszteletesnek. A reformátusokon kívül hat unitárius él a településen, ők egy csodálatos, 14. századi templommal és a havonta egyszer, Bethlenszentmiklósról beszolgáló pappal rendelkeznek.
Milikéknek, Pali bácsinak, a hetvenöt éves egyházi gondnoknak és feleségének, Irénke néninek a három fia közül kettő a megye túlsó szegletébe, Kudzsirra költözött, a lányuk pedig Gyulafehérváron él. A közelben csak a legkisebb fiú, Miklós él, ő a húsz kilométerre lévő Marosújvárról látogat időnként haza. Mind a négyen román párt választottak maguknak, és az öt unoka közül egyik sem beszéli nagyszülei nyelvét.
„Az egyik, Andráska, amíg kicsi volt, még tudogatott magyarul, beszélt is velünk, de amióta Kolozsvárra került román iskolába, azt a kicsit is elfelejtette, amit tudott” – vonja meg beletörődően a vállát az idős gazda, aki a faluban maradt mind az öt testvérével együtt még anyanyelvén tanulhatott az azóta rég felszámolt szentbenedeki magyar iskolában.
Ha csodával határos módon a jelenlegi hatalom újra is indítaná a kommunisták által bezárt iskolát, már nem lenne ki megtöltse azt. Akárcsak Magyarsülyéből, a fiatalok innen is elmentek, őseik házaiba pedig az enyészet költözött és a portákra lakat került. A faluban már az afféle hírek sem lelkesítenek senkit, miszerint egy befektető a határban melegházat létesítene. „Itt nem csak munkahelyekre van szükség, hanem lakókra. Hiába alkalmaznának embereket oda, mert nincs kit” – állítja Irénke néni. „Kihűlt” Magyarforró
A legtragikusabb demográfiai helyzetet a községközpont festi. Magyarforrón, ahol a múlt század elején még hatvan magyar lakost jegyeztek, ma már csak egyetlen szál embert tartanak számon. Mivel benősült a faluba, ő is csak jövevénynek számít. Apja még a szomszédos magyarszentbenedeki református egyház presbitere volt, de ő már ortodoxnak tartja magát. Gyermekei „természetszerűen” nem tudnak magyarul.
Nemzeti ünnep helyett nőnapozás
Hogy kit terhel a felelősség a majdhogynem csángósorsra jutott faluközösségekért? A kérdés nem csak hogy bonyolult, de rendkívül összetett is. Sok jót a jövőtől sem lehet várni, hisz az idő egyértelműen nem a szórványnak dolgozik. Annál is inkább, mivel még csak négyévente egyszer sem lehet meggyőzni a helyieket, hogy szavazzanak a magyar érdekképviseletre, mert más párt úgysem vállalja fel az ügyüket.
„Valamikor három RMDSZ-es volt a forrói tanácsban, aztán maradtunk ketten. Most csak én vagyok egyedül” – mondja Székely István, aki egyben a szövetség helyi elnöke is. Mint mondja, a választásokon nem az jelent gondot, hogy rohamosan fogy a magyarság, hanem az, hogy a közösség legalább fele átszavaz a román pártokra. „Főleg a fiatalok, meg azok, akik nemigen gondolkodnak” – állítja.
Rendkívül szomorúnak tartja, hogy a nagy interetnikai béke közepette sokan szégyellik a magyarságukat. De mit tesz az RMDSZ Magyarforró község falvainak magyarságáért? A farsang alatt legalább egy bált szervezetek? – fordítjuk meg a kérdést. „Nincs kinek és nincs kivel” – jön az egyhangú válasz. Székely nem is emlékszik, mikor volt utoljára bál vagy egyéb farsangi mulatság a környékbeli falvakban. Talán a múlt rendszerben, mondja, hisz mostanság legfeljebb diszkót szerveznek.
Valamikor a szomszédos Nagymedvés ifjai a télen betanult színdarabbal örvendeztették meg a környékbeli vegyes falvak magyarságát. Aztán kihaltak a darabokat betanító lelkes pedagógusok, felnőttek az egykori műkedvelő színjátszó, helyükbe pedig nem nőtt utánpótlás.
Magyarszentbenedeken a kántálás szokása is kihalt, pedig arra még mindenki emlékszik, hogy nem is olyan régen, a szent ünnepek alkalmával csengett a falu. Március tizenötödike? – tesszük fel a kérdést, pedig jól ismerjük a választ. Esetleg a szomszédos, színmagyar Nagymedvésen. De a tavaly ott is elmaradt. „Az emberek szégyellik. Itt mi inkább március nyolcadikát ünnepeljük” – pontosít az RMDSZ-képviselő.
A lelket tartó egyház
Ma már csak a református egyház tartja a magyar lelket a dombok közt elrejtett falvak lakóiban. Pedig az utóbbi évtizedben jóformán egyik településen sem kereszteltek magyar gyereket. Benedeken már jó tíz éve nem tartottak senkit keresztvíz alá, Sülyében pedig kilenc esztendeje annak, hogy egy nagyobbacska fiúcskával a lelkész elé állt a család.
„Emlékezetes esemény volt, hisz egyszer csak odalépett hozzám a keresztanya, és közölte, hogy elszökött a gyerek. Mondtam, semmi baj, legfeljebb énekelünk addig, amíg előkerül” – tarkítja az gyülekezet szomorú történetét egy kis vidám betéttel Pál Attila. A tiszteletesnek hamar eltűnik a mosoly az arcáról, és ismét komolyra fordítja. „Húzzuk addig, amíg tudjuk és az Atya megengedi. Aztán lakatot teszünk a templom ajtajára” – mondja ki a kegyetlen szentenciát.
Egyáltalán nem túlzott borúlátását a helyiek is osztják. Amikor falujuk jövőjéről kérdezem, a két egyházi gondnok kétféleképpen fejti ki az amúgy szinte azonos véleményét. „A mi falunk pusztulásra van ítélve” – véli Magyarsülyéről Mihály Sándor. A szentbenedeki Milik Pál is úgy látja, hogy „ki mint sózza, úgy eszi”. A Szárazvám völgyének egykori magyar falvaiban maholnap kóstolóban sem jut – sózott vagy sótlan – nemzeti eledel az ünnepi asztalhoz.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 7.
Háborognak a román nacionalisták az RMDSZ kormányzása miatt
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellen háborog nyílt levélben több román nacionalista szervezet.
A kormányhoz, a parlamenthez és az elnöki hivatalhoz intézett tiltakozásukban azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy hagyta magát zsarolni „egy olyan etnikai párt által, amely több mint két évtizede ellenségesen viszonyul a román állam nemzeti, egységes és oszthatatlan jellegéhez, és etnikai tisztogatást szorgalmaz Maros, Kovászna és Hargita megyében”.
Az aláírók szerint a hazai oktatás RMDSZ által kért „etnikai alapú szegregációja” románellenességet, romángyűlöletet, a román állammal és jelképeivel szemben érzett ellenszenvet táplál. A levélben szégyenteljesnek nevezik, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök került a kulturális minisztérium élére, aki „nyíltan ellensége az egységes román nemzetállamnak”.
A tiltakozók szerint a román koalíciós pártok és az RMDSZ közötti politikai megállapodás megteremti Románia föderalizálásának előfeltételeit. Ezért felszólítják a román állampolgárokat, hogy többé ne szavazzanak azokra a pártokra, amelyek elárulták a nemzeti érdekeket. A levelet többek között a székelyföldi románok civil fóruma írja alá.
maszol.ro,
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellen háborog nyílt levélben több román nacionalista szervezet.
A kormányhoz, a parlamenthez és az elnöki hivatalhoz intézett tiltakozásukban azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy hagyta magát zsarolni „egy olyan etnikai párt által, amely több mint két évtizede ellenségesen viszonyul a román állam nemzeti, egységes és oszthatatlan jellegéhez, és etnikai tisztogatást szorgalmaz Maros, Kovászna és Hargita megyében”.
Az aláírók szerint a hazai oktatás RMDSZ által kért „etnikai alapú szegregációja” románellenességet, romángyűlöletet, a román állammal és jelképeivel szemben érzett ellenszenvet táplál. A levélben szégyenteljesnek nevezik, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök került a kulturális minisztérium élére, aki „nyíltan ellensége az egységes román nemzetállamnak”.
A tiltakozók szerint a román koalíciós pártok és az RMDSZ közötti politikai megállapodás megteremti Románia föderalizálásának előfeltételeit. Ezért felszólítják a román állampolgárokat, hogy többé ne szavazzanak azokra a pártokra, amelyek elárulták a nemzeti érdekeket. A levelet többek között a székelyföldi románok civil fóruma írja alá.
maszol.ro,