Tinópolitika
Hiába köztudott, hogy ezer sebből vérzik a romániai oktatás, a rendszer átalakítását bejelentő kormányok, miniszterek csak a frászt hozzák a tanügyben dolgozókra, az iskolák vezetőire, tanárokra, diákokra és szülőkre. Most azonban az RMDSZ is foghatja a fejét.
A jelenlegi törvény négy éve van érvényben, ám ez idő alatt rengetegszer módosítottak rajta, miközben egyes rendelkezéseit azóta sem tartják be. Ettől függetlenül a Ponta-kormány nem bírt ellenállni a késztetésnek, hogy újabb, saját törvénytervezettel rukkoljon elő. Az új rendelkezéshalmaz természetesen hátrányosan érinti a kisebbségeket: az ország történelmét és földrajzát ismét az állam nyelvén tanítanák 8. osztálytól, és a románt csak elemiben oktatnák idegen nyelvként.
Az RMDSZ szakpolitikusai szerint a tervezet elfogadhatatlan, anyanyelvi jogok szempontjából nagy visszalépést jelent a hatályban lévő – a szövetség támogatásával elfogadott – törvényhez képest, de általános, mindenkit érintő problémákat sem old meg.
Az ellenkezés természetes, ám kérdés, hogy a jogfosztást eredményező tanügyi törvény réme újabb kényszerpályára taszítja-e az RMDSZ-t, amely nemrég ígéretet kapott a kormánytól, hogy – személyre szabott ajándékként – bevezetik az alternatív választási küszöböt, bebetonozva a szövetség jelenlétét a parlamentben. Az új oktatási törvénytervezet azonban belerondít a levesbe, és gyakorlatilag megnyitja az eddig lezártként kezelt utat az ellenzéki liberálisok szakácsai felé, akiknek bizalmatlansági indítványa múlt héten még nem volt Kelemen Hunorék ínyére.
Az anyanyelvi oktatás az RMDSZ egyik érzékeny pontja, ezzel a szövetség bukaresti szálhúzogatói, az adok-kapok játék mesterei sem mernek játszani. Módosító javaslatok, háttéralkudozások révén az RMDSZ biztosan megpróbál finomítani az oktatási tervezeten – ideje lesz rá, hiszen sok van még a törvény elfogadásáig.
Ha azonban Victor Pontáék képesek még a jövő évi választások előtt életbe léptetni a kisebbségek jogait csorbító tanügyi törvényt, ismét alaposan feladják a leckét az eddig ellenzékben is barátságos, tinóarcát mutató RMDSZ-nek.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Erdély – pergőtűzben (1.)
Huszonöt év távlatából másként látja az újságíró, a tévészerkesztő, a historikus, azaz: alulírott az 1989. december 21-ével kezdődő romániai, erdélyi történéseket és benne a mi magyar kisebbségünk sorsát, mint azokban a sokszor egekbe emelő, máskor földbe döngölő, gúzsba merevítő napokban, hetekben, hónapokban, években.
Eufemisztikusan szólva: szükség volt az időbeli eltávolodásra, hogy kellő judíciummal újra és újra felidézzem – mi több, átéljem! – mindazokat az eseményeket, amelyeknek A Hét, az Erdélyi Napló, a Román Televízió magyar szerkesztőségének belső munkatársaként krónikása, igen gyakran amolyan haditudósítója voltam. 1990 legelején valósággal elkáprázatott: a korábban csak hallomásból ismert nyugati magyar sajtótermékek, kiadványok milyen imponáló számban, terjedelemben jelentek meg, jutottak el az erdélyi magyar olvasókhoz is.
Milyen nagy öröm volt, hogy kezet foghattunk, nyíltan és hátrapislogás nélkül beszélgethettünk a Liberation, a Die Welt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung magyar származású szerkesztőivel, tudósítóival! Az már az utánozhatatlan és egyedi romániai rendszer-, sokak szerint „gengszterváltásnak” tudható be: igen gyakran a nyugati magyar közösségek által kiadott lapok, folyóiratok, kiadók fordultak hozzám, hogy hiteles beszámolót küldjek a könyves-gyertyás, a románságot elemi erővel sokkoló 1990. február 10-ei marosvásárhelyi százezres felvonulásról, az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen a magyar nyelvű oktatás megteremtéséért zajló ülősztrájkról, amelynek az első naptól kezdve végig a krónikása voltam (az 1990. március 19-ével záruló ülősztrájk legteljesebb dokumentációjával büszkélkedhetem!), a „fekete márciust” megakadályozni szándékozó, a románsággal párbeszédet kezdeményező, mindössze egyetlen lapszámot megért, általam szerkesztett román nyelvű, jelképes elnevezésű Dialog címet viselő kiadványról.
Hamis tanúk, milicista cerberusok
E sorok írója akkor is azt hitte, ma is abban a hitben ringatja magát: a „dialogare necesse est!” jelszóval talán előbbre juthatunk a román–magyar kapcsolatépítésben. Olyan „munkatársakkal” tervezgettük a következő lapszámokat, mint a kiváló költő, dráma- és esszéíró Székely János (ma is őrzöm a kéziratait), Smaranda Enache, Cs. Gyimesi Éva. A kötetben Egy lap tündöklése és bukása címmel olvasható az a már-már haditudósításnak számító beszámoló arról: milyen bürokratikus labirintust kellett végigjárnom, amíg a lapkiadási engedélyt megkaptam, az akkor még állami kézben lévő marosvásárhelyi nyomda román mestere hogyan ejtette rá – „véletlenül” – a kalapácsot a már kiszedett, ólombetűkből álló laptükörre.
A március 20-ai interetnikus összecsapás után gyorsírással jegyeztem le, majd utólag legépeltem az egyetemes jog- és tárgyalástörténetben is egyedülálló tudósítást. A nyolc év börtönbüntetésre ítélt Cseresznyés Pál perének egyik tárgyalásán a tanácsvezető bíró a vád egyik „tanújának” felszólítására a tárgyalóteremben lévőket – a vádlott rokonait, a kíváncsiskodó jelenlévőket, az újságírókat, rádióriportereket – egyszerűen bezáratta, a milicista cerberusok még a mosdóba sem engedtek kimenni!
A „tanú” másfél órán át bolyongott a városban, kereste a másik „tanút”, aki – úgymond – „igazolja” szemenszedett hazugságait. (Ma is vállalom azt az előszót, amelyet Cseresznyés Pál Március mártírja című visszaemlékezés-kötetéhez írtam: talán így jobban megérthető annak az embernek a drámája, lecsúszása, a pohár fenekére való nézése, akit mindennap a börtönőrök, a román rabtársak annyira megvertek, hogy hónapokon át nem lohadt le a feldagadt arca, akinek csípős paprikával kenték be a két szemét!)
Legjobb tudomásom szerint én közöltem az első tudósítást arról, hogy a Mentor Könyvkiadó igazgatójának, Káli Király Istvánnak a polgármesteri tisztségre való jelölését megóvták, és a törvényszéki tárgyaláson ott hőzöngött a tárgyalóteremben, a folyosókon a Ceauşescu-diktatúra románosítási politikáját mindennél jobban igazoló, 75 százalékban románok lakta Tudor lakótelep „színe-java”.
A kötetben olvasható az a tanulmány is, amelyik hiteles adatokkal bizonyította: a legfelsőbb román párt- és államvezetés számára már 1956-tól – a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem mellett! – a magyar tannyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet volt a legfontosabb célpont a magyar egyetemi oktatás megroppantásában, majd végleges felszámolásában. Nem riadtak vissza a magyarul beszélő, „szívspecialista” „Pop de Popa”-s ejtőernyösök katapultálásától, sem a magyar rektorok, professzorok megfélemlítésétől, megzsarolásától.
Az 1989. decemberi rendszerváltás után is az egyik legfontosabb cél: az önálló magyar orvos- és gyógyszerészképzés tűzzel-vassal, bármi áron való megakadályozása volt! Ami az eltelt huszonöt évben történt, történik, egyenes folytatása az 1956-ban elkezdett, a legfelsőbb államvezetés szintjéről irányított folyamatnak. Nem véletlen, hogy a jobboldali Ungureanu-kormány éppen azért bukott meg 2012-ben, mert a tanügyi törvény szellemében elrendelte a magyar oktatási vonal létrehozását.
Akasztani jöttek
Mivel 1990-ben a Maros megyei RMDSZ elnökségében én ismertem a legjobban az orvosi és gyógyszerészeti intézet igazi drámáját, 1990. március 19-én délután engem – és nem Borbély Lászlót, ahogyan az néhány utólagos közleményben, beszámolóban megjelent – küldtek a hajdani kadétiskola épületébe, hogy részt vegyek azon a tárgyalássorozaton, amelyen egyfelől a parlament N. S. Dumitru szociológusból és Verestóy Attilából álló küldöttsége, másfelől a román tagozat négy diákja és két tanára, a magyar tagozat négy diákja és két tanára vett volna részt. Amikor délután négy órakor felértem a díszteremhez, senkit nem találtam.
Lementem az egyetemi szenátus tanácstermébe. A szó valódi értelmében földbe gyökerezett a lábam: a román tagozat teljes tanári kara, feleségük, idegenek hada úgy „fogadtak”, mint a tőrbe csalt vadat. A professzorok közül néhányan jelentős mennyiségben elfogyasztott alkohol hatása alatt álltak. Valahonnan egy román tévéstáb is előkerült. A bűnbaknak „kijáró figyelemmel” csak engem filmeztek. Egy óvatlan pillanatban sikerült bekapcsolnom a műanyag szatyorban lévő diktafont. Olyan üvöltés, vádözön volt a teremben, hogy utólag sem a rádiónál, sem a televíziónál egyetlen hasznosítható mondatot sem sikerült kiszűrni az iszonyatos hangzavarból.
Alaposan felkészültem a statisztikákból, az orvosi és gyógyszerészeti intézet történetéből. Másfél órán át egyedül és nagyon higgadtan vitatkoztam a „vérre szomjazó” tanárokkal. Utólag kiderült: a magyar tanárok és diákok, amikor látták, hogy a román tárgyaló fél nem tartja be a megegyezést, távoztak az épületből. Érdekes módon a parlamenti küldöttség is távol maradt a szenátusi teremben zajló ordítozástól. Amikor kijöttem a szenátusi tanácsteremből, dr. Jung János előadótanárral, jelenlegi professzorral találkoztam. Elmondtam, mi történt. Ketten ültünk be az én öreg Daciámba. Amikor távoztunk az autóbejáraton, ott leselkedő diákok követ dobtak utánunk. Az a másfél óra mentett meg, nem szorultam fel az RMDSZ-székház padlására, a hetvenhét kiszemelt áldozat közé.
Sok igazság van abban az állításban: a Görgény völgyéből, a Mezőségről teherautókkal, kiskocsikkal behozott, leitatott, a két Bolyait, Király Károlyt akasztani szándékozó románok eltévesztették az irányt: az orvosi és gyógyszerészeti egyetem helyett a főtéren, a Bolyai téren garázdálkodtak, támadták meg az orvosit. Király Károllyal, az Ideiglenes Nemzeti Megmentési Front Ion Iliescu elnök után következő második vezetőjével volt egy éles tévévitám: 1990. március 19-én azzal, hogy Iliescu kérésére Bukarestbe utazott, valójában az első számú vezető nélkül hagyta Maros megyét. Ezzel valójában a visszarendeződés hívei meglovagolták azt az 1989. december végi rossz választást, amelynek alapján Maros megye és Marosvásárhely katonai vezetőket választott – elég, ha a hírhedt Ion Jude ezredesre gondolunk – döntéshozóknak az átmeneti időre.
Tevékenységük felmérhetetlenül sokat ártott nemcsak az ország, Maros megye imázsának, hanem évtizedekre beárnyékolta a román–magyar együttélés korábbi status quoját is. A csíkszeredai Pro-Print Kiadónál 2012-ben megjelent A szabadság terhe. Marosvásárhely, 1990. március 16–21. című kötet szerzőpárosa, László Márton és Novák Csaba Zoltán a Transindex hírportál 2013. február 25-ei kiadásában publikált interjúban joggal hangsúlyozták: „Kitapintható az 1989. decemberi fordulatot követően a marosvásárhelyi román elit félelme: egy demokratizálódási folyamat óhatatlanul is az addigi pozícióik meggyengülését eredményezhette volna, esetenként addigi egzisztenciájuk megszűnésével járt volna.
Ez volt az események fő mozgatórúgója: kellett egy olyan fordulatot találni, amely igazolja, hogy egyrészt szükség van az országot felügyelő titkoszolgálatra, másrészt szükséges a többségében nemzetiségek lakta területen a helyi román eliteket a központból támogatni, akár a demokratikus elvek és gyakorlat figyelmen kívül hagyásával. Arra viszont, hogy az 1989-ig működő románosítási projektet felfüggesztették-e, vagy csupán megváltoztatott körülményekhez igazítva tovább működtették-e, nem tudunk választ adni.” (László Márton összegzése) „Marosvásárhelyen a fennáló sajátos (etnikai, politikai stb.) helyzet folytán a rendszerváltás alapvető kérdései (politikai, gazdasági szerkezetváltás, elitcsere) etnikai színezetet kaptak. (...) Nemhogy felelősségre vonás, hanem még magyarázatkérés, elszámoltatás sincs.” (Novák Csaba Zoltán vallomása)
Stratégia a beolvasztásra
Az a kötet, amelynek az Erdély – pergőtűzben címet adtam, hús-vér emberek golgotajárásának bemutatásával igazolja: a rendszerváltás Maros megyei, székelyföldi, partiumi (ne feledkezzünk meg a „fekete március” szatmárnémeti főpróbájáról) etnikai színezetét a hatalmi pozícióit, szupremáciáját tíz körömmel védő románság, elsősorban annak politikai, szellemi elitje „kölcsönözte”. A Gazda Árpád által a Krónikában bemutatott Húszéves terv a romániai kisebbségek beolvasztására, felszámolására ma már sokkal kifinomultabb, szofisztikus módszerekkel, ötödik sebességbe kapcsolt intenzitással folytatódik.
Az 1989. december 21-ei forradalmi hangulat euforikus lázában, a megyei pártbizottság székházából, az egykori Városháza épületéből kidobált irathegy máglyatüzénél megtalált perdöntő dokumentum, miszerint 7800 román családot kell betelepíteni ahhoz, hogy Marosvásárhelyen a magyarság 62 százalékos többségi aránya megváltozzék, a románság kerüljön etnikai fölénybe, tulajdonképpen már az ezredfordulóig megvalósult: a „fekete márciust” követően, alig tíz év leforgása alatt Marosvásárhelyt közel húszezer magyar hagyta el!
Tulajdonképpen a magyarellenes pogrom legfőbb célkitűzése maradéktalanul teljesült: a románság etnikai fölénye annyira nyilvánvaló, hogy egy tévériportban közel fél órát várnunk kellett, amíg a főtéren sétálók között magyar anyanyelvűvel beszélhettünk. A románság gazdasági, pénzügyi, közalkalmazotti szupremáciája megkérdőjelezhetetlen evidencia. A lakások, földterületek közel száz százalékát románok vásárolják meg.
A történelmi Gecse utcában lakom, tíz év leforgása alatt a szomszédok nagy része román anyanyelvű lett. Az 1894-ben épült lakás homlokzati része, a kétemeletes ügyvédi iroda, az általunk hivatalosan megvásárolt, a feleségem és az én nevemre telekelt udvar-, kertrész egy olyan román ügyvéd tulajdonába került, aki a székelyudvarhelyi csereháti „apácákat” védi, a Kossuth Lajos utca visszaállítását perli, és a Maros menti, több tízezer hektárnyi erdő visszaszolgáltatásának egyik fő ellenzője.
A feleségem családja, kiváló magyartanár apósom 1938 óta lakott ugyanabban a házban. Most a lakás körül egy négyzetcentiméternyi terület sem a miénk. Jelképesen dobbantóval kellene bemenni a lakásba. A magyartanárnő feleségem, több diáknemzedék oktatója, nevelője nem tudta a törvényszék égbekiáltó igazságtalanságát feldolgozni, hogy egy magyar családnak otthona sem lehet! Ráment az egészsége, az élete, 2009. október 2-án a budapesti Péterffy-kórházban visszaadta lelkét a teremtőjének. A harminc méterre lévő, a nyolcvanas évek közepéig kizárólag magyarok által lakott Kistemplom téren ma csak néhány magyar család van. Az új tulajdonosok között besszarábiai román is van.
A Marosvásárhelyt övező magyar község dűlőiben felépült, kacsalábon forgó kastélyok tulajdonosai szinte kizárólag románok. Koronka, Jedd, Marosszentkirály határában több új ház épült, mint amennyi a községközpontokban van. Ha most belőlem nem a történész, hanem a sarkított fogalmakat, definíciókat kedvelő riporter szólalna meg, akkor azt is írhatnám: a magyarság végérvényesen 1990-től kezdve veszítette el Erdélyt.
A szerző Erdély – pergőtűzben című, a Mentor Könyvek sorozatban megjelent kötetének bevezető tanulmánya. A könyvet június 4-én mutatták be a 86. Ünnepi Könyvhéten, a budapesti Vörösmarty téren
Tófalvi Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

"Körgyűrűben"
Már éppen kezdtük elunni magunkat, amióta a szőke politikus asszony körüli botrányok elültek egy időre, s az újabb vádlott, Dan Sova képviselő köré pajzsként sorakozott fel a parlament. Hogy ébren tartsa a figyelmünket, a hét végére még nagyobb bombát robbantott a Korrupcióellenes Ügyészség. Ezúttal a kormányfő, Victor Ponta ellen fogalmazták meg vádak egész sorát, s az ügy kivizsgálásához a parlament hozzájárulását kérték.
Mint kiderült, olyan "körgyűrűt" szerveztek a miniszterelnök köré, amiből nehéz vagy egyszerűen lehetetlen lesz kitörni. Vádolják a sógorát, elítélték a kampányfőnökét, újabb fogásokat keresnek, hogy a barátját és üzlettársát, Dan Sovát felelősségre vonják stb., és közben mind jobban szorul Ponta körül a hurok, még akkor is, ha a koalíciós partnerekkel tartott vasárnapi ülés után ezt nem akarja tudomásul venni. Pontosabban ez csak a látszat, hisz a folyton mosolygós kormányfőt először láthattuk sápadtan komolynak, miközben magyarázta a bizonyítványát. Ha valóban elindul az eljárás, és el is ítélik a (többrendbeli okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalásban való bűnrészességgel és összeférhetetlenséggel vádolt) miniszterelnököt, akkor megdől egy utolsó elképzelés is, miszerint bízni lehet az ártatlannak vélt fiatal román politikus-utánpótlásban. Abban, hogy a Ponta nemzedéke tisztességesen, mosolygósan, lezseren jó irányba képes vezetni az országot. Aki a levitézlett politikacsináló elődök után a jövőt képviselte a beavatatlanok, az egyszerű román emberekszemében. Ahhoz, hogy sorra kiderüljön: a mások tollával ékeskedve írta meg doktorátusi dolgozatát, s bár tisztességesebb lett volna, a beismerés nem történt meg egyből. Korábban határozottan tagadott, és leváltotta tisztségükből, akik a plagizálás tényét megállapították. De mivel sokáig nem rejtőzhetett a nyilvánvaló hazugság mögé, végül doktori címéről volt kénytelen lemondani. Ez egy magát demokratikusnak tartó államban bőven elég lett volna, hogy távozzon a kormány éléről, ahogy nyugat- és közép-európai politikusok sorra megtették. De Ponta önbizalmát, hogy csak ő képes vezetni a kormányt, nem rendítette meg, ahogy az újabb botrányt követően elhangzott államfői felkérés után sem hajlandó lemondani. Bár politikusi szemmel csekélységnek tűnhet, hogy ügyvédként havonta 2000 eurós, összességében több mint egymilliárd lejre rúgó sikerdíjat vett fel Sova barátjának ügyvédi irodájától, valóságosan vagy csak papíron (?), az átlagember el sem tud képzelni ekkora összeget. És miközben azt hinnénk, hogy egy kormány összeállításakor a szakértelem számít, kiderül, világossá vált, hogy a haveri viszonyok alapján nevezte ki sorra három minisztérium, legutóbb a szállításügyi tárca élére Dan Sovát, a műgyűjtő volt slatinai polgármester barátját pedig a pénzügyek élére. A történtek miatt megfogalmazott összeférhetetlenségi vád is elég lenne ahhoz, hogy elegánsan távozzék, s kártyavárként ne döntse maga után a szociáldemokratákat. Ha elég erős a párt, akkor pótolni tudják a miniszterelnököt, ha nem, akkor nincs mit keressenek az ország élén. Ami pedig a kormány elleni bizalmatlansági indítvánnyal való egybeesést illeti, a MOGYE-ügyben kedvezően eljáró Ungureanu-kormány megdöntésével Ponta is hasonló módon került a hatalom élére. Így hát úgy távozna, ahogy érkezett. A bőröndben pedig, amivel ügyvédként vígan eléldegélhetett volna, de politikusi pályát nem volt célszerűvállalni, magával vinné azt a köznépi illúziót, hogy talán jobb is lehet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Megingathatatlan Victor Ponta kormánya
Victor Ponta miniszterelnök baloldali kormánya a várakozásoknak megfelelően megnyerte a pénteki bizalmi szavazást a bukaresti parlamentben.
Nem gyűlt össze elegendő voks a törvényhozói testületben a román ellenzéki liberálisok bizalmatlansági indítványának megszavazásához, hiszen 194-en támogatták az indítványt, de legalább 278 voksra lett volna szükség ahhoz, hogy a parlament megvonja a bizalmat a Ponta-kormánytól. Az indítvány ellen mindössze 13-an szavaztak, miután a kormányoldalról sok honatya tartózkodott a szavazáson.
Összesen 137 honatya hiányzott, a 417 jelen lévő képviselő és szenátor közül 214-en voksoltak. Ebből 207 szavazat volt érvényes. A szavazás eredménye alapján az ellenzéknek 84 szenátor és képviselő voksára lett volna még szüksége ahhoz, hogy sikeres legyen a kormánybuktatási kísérlet.
Victor Ponta miniszterelnök a szavazást követően örömmel állapította meg, véget ért a vita arról, hogy a kormánya mögött létezik-e stabil parlamenti többség. Mint mondta, most folytatni kell a munkát, mert az országot kormányozni kell. A parlamenti vita során az ellenzék felvetésére, miszerint a vele szemben felmerült korrupciógyanú miatt le kellene mondania, Ponta úgy válaszolt: az országnak nincs szüksége most politikai válságra.
Az ellenzék bizalmatlansági indítványa elsősorban a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának korlátozását vetette a kormány szemére. Azt kifogásolták, hogy a tavalyi elnökválasztás után még most sem rendezte a kormány ezt a kérdést, utalva ezzel a levél útján történő szavazás bevezetésének elmaradására. Ponta erre a felvetésre azzal védekezett, hogy az új választási törvény kidolgozása elsősorban a parlament feladata, nem a kormányé.
Az ellenzékben lévő RMDSZ részéről Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes közölte: a szövetség törvényhozói lelkiismeretére bízta a szavazást, nem született ugyanis testületi döntés a frakcióban arról, hogy miként voksoljanak.
Márton Árpád nehezményezte, hogy az indítvány szövege nem utal több olyan problémára, amely miatt a kormánynak mennie kellene. Ezek között említette a tervezett új oktatási törvényt, amely elvenne a nemzeti kisebbségek számára már szavatolt bizonyos jogokat, utalt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának rendezetlen helyzetére, de az adópolitika és az egészségügy hiányosságaira is.
Márton szerint ha ezeket a problémákat is tartalmazta volna a bizalmatlansági indítvány, akkor az RMDSZ számára egyértelmű lett volna, hogy az ellenzék oldalán kell szavaznia.
Alina Gorghiu, az ellenzéki liberálisok egyik vezetője őszre újabb, a kormány megbuktatására irányuló bizalmatlansági indítvány beterjesztését helyezte kilátásba.
MTI
Székelyhon.ro

Bizalmatlanság pedig van
Tudhattuk előre, hogy nem bukik meg a Ponta-kormány a parlamentben, megvan a többsége kényelmesen, ellenzéke nem egységes, és hát a Dâmboviţa partján az sem kirívó, ha másképp cselekednek, mint ahogy beszélnek. Friss példa rá a kormányfő mentelmi jogának megvonásáról elhangzott nyilatkozatok és leadott voksok összevetése. Lényegében ez volt az egyetlen reménysugár: hogy lesznek, akik a titkos szavazáson nem a központi utasítást követik, és mégiscsak győz, ha nem is az etika, de legalább a józan ész. Mert az, hogy Ponta a helyén maradhat, csak neki jó, mindenki másnak, saját pártjának is rossz ebben az elátkozott országban.
Mégis megnyert egy újabb csatát az a politikus, akit azóta már kétszer bebörtönzött elődje, Adrian Năstase kis Titulescunak nevezett, de aki mindeddig csak ügyeskedésben jeleskedett: noha már mandátuma kezdetén le kellett volna mondania, túlélte azt is, hogy rábizonyították a plágiumot, és utána több krízishelyzetet, miközben útitársai – tapasztalt vén rókák és ifjú titánok – sorra hullottak ki mellőle. Hogy milyen ára volt mindennek, azt sajnos mi is érezzük. Jóformán semmi sem működik rendesen, még nincs három éve, hogy átvették a hatalmat, és már a negyedik kormányt számoljuk, bár ez is csak átlag, csütörtökön az ötödik közlekedési miniszter mondott le, és az oktatás, egészségügy, igazságügy élén is sűrűn cserélődnek. És senki sem családi okokból távozott: korrupcióért, hozzá nem értés, útszéli megnyilvánulások miatt menesztették őket. Ehhez a csapathoz kell ragaszkodni?
Ponta abba kapaszkodik, hogy 2012-ben őt választották meg, de hol van már az akkori koalíció? A liberális párt már több mint egy éve kilépett, fő szövetségesből fő ellenfél lett, de a maradék is annyit változott, hogy számon sem tudjuk tartani a kormánytagok nevét. Még vezetőjük sem bízik saját embereiben: nem engedte őket szavazni, nehogy összetévesszék a fehér golyót a feketével. Pár napja tudjuk, hogy az igazságszolgáltatásban sem bízik...
Mi, polgárok elsősorban a kormányban, egyáltalán: a román politikai osztályban, de az államban sem bízunk már. Sajnos abban sem, hogy az ellenzék változást hoz. Valóban jó lenne Victor Pontát leváltani, és bár a külföldön élők szavazati jogának rendezése kétségtelenül fontos, az itthon küszködők számára sokkal nagyobb és égetőbb gond a kormány inkompetenciája. Aki ilyen módon irányít egy országot, azt akkor sem kell megtartani, ha diplomáját nem lopta, és még egy közlekedési kihágást sem lehet rábizonyítani. Érvnek épp elég, hogy alkalmatlan a tisztségre.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Homályos szándék
Az RMDSZ tavaly decemberi ellenzékbe vonulása nagy vonalakban egybeesett a szövetség vezetősége által meghirdetett újratervezés politikájának erőteljes kommunikációjával.
A Kelemen Hunor fémjelezte új irányvonal aztán az áprilisi tisztújító kongresszuson kapott élesebb kontúrt, és tömören úgy foglalható össze: az alakulat tiszta beszédre, világos döntésekre törekszik bukaresti és erdélyi politizálása során egyaránt.
Hónapokkal ezelott úgy tűnt, hogy a kormányzati részvétel terhétől való „megszabadulás” kimondottan segítheti ennek a stratégiának a gyakorlatba ültetését, hiszen ellenzéki pozícióban a szövetség jobban koncentrálhat a társadalom- és közösségszervezésre, a szavazóival – vagyis az erdélyi magyar közösséggel – folytatott párbeszédre. Ehhez képest az elmúlt időszak tapasztalata arról árulkodik, hogy az RMDSZ de facto még mindig kormányon van, csak ezt szégyelli nyíltan bevallani.
A pénteki parlamenti bizalmi szavazást megelőzően a törvényhozásban két alkalommal is napirendre került ellenzéki egyszerű bizalmatlansági indítvány, amelynek nem a kormánybuktatás volt a célja – hiszen ezzel a módszerrel nem is lehetséges –, hanem felhívni a figyelmet bizonyos ágazatokban tapasztalt problémákra.
Nos, az egészségügyi és mezőgazdasági kérdésekben előterjesztett indítvány vitájakor az RMDSZ vezérszónokai úgy kardoskodtak az ellenzéki álláspont elutasítása mellett, mintha csak a Ponta-kabinet tagjai volnának. Ugyanez volt az érzésünk a bizalmatlansági indítvány vitáján is, amelyen a szövetség szószólója a kormány tevékenységének hiányosságait sorjázva azt kifogásolta, hogy ezek miért nem szerepelnek a dokumentumban.
Aztán persze az RMDSZ számos honatyája „lelkiismerete szerint” a kormánybuktatás ellen szavazott. Holott nem ártana felismerni, hogy ez a politikai kettős beszéd, a kint is vagyok, bent is vagyok szereppel való játszadozás nagy mértékben hitelteleníti az újratervezés stratégiáját. És elsősorban persze nem is a kommunikáció szorul javításra, hiszen homályos, téves döntéseket képtelenség kimagyarázni. Az RMDSZ-nek mindenek előtt a politikai szándékait kell egyértelművé tennie ahhoz, hogy a beszéde is tiszta, érthető legyen.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A Ponta-kormány végnapjai
Meneküljön, ki merre tud – üzeni Victor Ponta törökországi betegágyáról. A kormányfő másképp fogalmaz, de szavainak már rég nincs hitele, magatartását azonban nem lehet félreérteni. És nem is értették félre: miután az ország vezetését a koalíció kisebbik alakulatára, egy meg nem választott párt elnökére bízta, saját hívei hirtelen támadt tisztánlátással egyre kétségbeesettebben hívják haza rendet teremteni vagy legalább saját szemetét elseperni.
Nem kétséges, Ponta országlásának végnapjait éljük, már a kormányzást sem bánják a szociáldemokraták, csak annak a módját keresik, hogy ép bőrrel és zsebbel hátráljanak ki a három éve politikai játszmákkal megszerzett hatalomból. Lám, az akkor átcsábított, megvásároltnak hitt szövetségesek most őket hagyják cserben, az összeomlás elkerülhetetlennek tűnik, de a szakadék szélén egyensúlyozva még lehet harcolni, reménykedni abban, hogy valami történik, és megússzák a számonkérést. Lehet még mutogatni a rendszer hibáira, a titkosszolgálatokra vagy a csillagok járására, ám előbb-utóbb szembe kell nézni azzal a fájdalmas ténnyel is, hogy mindezt magának is köszönheti a legerősebb romániai párt, amely az 1989-es rendszerváltás utáni huszonötből tizennégy évig volt hatalmon. Ebből az első hat esztendő kulcsfontosságú, hiszen akkor kellett volna lefektetni a jogállam és a valós demokrácia alapjait, a posztkommunistáknak azonban jobban megfelelt a zűrzavaros idők elnyújtása: a végeérhetetlen átmenet (amelyet Ion Iliescu volt államfő eredeti demokráciának nevezett) joghézagait kihasználva, olykor saját játékszabályaikat is kiforgatva építgették vagyonukat és hálójukat, még ha időnként ki is ejtették kezükből a kormánybotot. Késő már azon siránkozni, hogy a törvények kuszák, és értelmezésük bírónként különbözhet, hogy az igazságszolgáltatás nem független, és a titkosszolgálatok átvették az irányítást: huszonöt éve kellett volna erre gondolni, az első, 1990. januári bányászjárás idején. Akkor – és később, még 1999-ben is – őket védték és szolgálták ezek a máig büntetlen gyilkosok, ahogy a törvények és rendeletek tekintélyes része sem az ország, hanem csak egyesek javára született. Lett volna módja és eszköze az SZDP-nek arra, hogy jó irányba fordítsa a szekeret, s bár úgy félnivalójuk is kevesebb lehetne, vezetői most sem a párt megtisztításával és a korszerű baloldal felépítésével foglalkoznak, noha (az ellenzék gyengesége miatt) még mindig lenne esélyük arra, hogy helyükön maradjanak. Leválthatnák és kizárhatnák Victor Pontát, akit nem teljesítménye, hanem rokoni kapcsolatai juttattak az első helyre, de még mindig tőle remélik a megváltást...
Mi pedig abban reménykedhetünk, hogy ezek a zavaros vizek is letisztulnak egyszer, és a következő kormányok tanulnak elődjeik hibáiból.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ungureanu újrázik a külügyi hírszerzés élén
Mihai-Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök vezeti a Külügyi Hírszerző Szolgálatot (SIE), miután a parlament két háza keddi együttes ülésén megszavazta a külügyi hírszerzést 2007 és 2012 között egyszer már irányító, jelenleg az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátoraként tevékenykedő politikusának kinevezését.
Az ülésen megjelent honatyák 278-6 arányban bólintottak rá Klaus Johannis államfő javaslatára. A kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a szintén koalíciós tag ALDE bojkottálta a szavazást, de a szavazatképességhez szükséges létszám így is megvolt, miután a szintén kormánykoalíciós tag Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) a PNL-lel, az RMDSZ-szel, valamint a nemzeti kisebbségek frakciójával együtt támogatta Ungureanu kinevezését.
A szavazatképességhez 278 honatya jelenléte volt szükséges, a jelenléti ívet viszont 289-en írták alá. Ungureanu szereplése mindazonáltal nem kezdődött jól az őt jelölő Klaus Johannis államfő és a jelölést támogató ellenzéki PNL számára, ugyanis a PSD honatyái bojkottálták a SIE működését felügyelő parlamenti bizottság délelőtti ülését is, amelyen meg kellett volna hallgatni a jelöltet.
Mihăiţă Calimente, a bizottság PNL-s elnöke ugyanakkor jelezte: mivel a testület döntése amúgy is csak konzultatív jellegű, tehát nem kötelező érvényű a parlamentre nézve, nyugodtan szavazásra bocsátható Ungureanu kinevezése.
Az ülésen kisebb pengeváltás zajlott Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Marian Neacşu PSD-s képviselő között, utóbbi ugyanis azt mondta: megérti, hogy Kelemen Budapestről is hazautazott, hogy megszavazza annak az Ungureanunak a kinevezését, aki „odaajándékozta” a magyar államnak a Gozsdu-vagyont. Kelemen válaszában közölte: a Holdról is visszatért volna, hogy egy olyan személyre szavazzon, aki állta a szavát.
A SIE igazgatói tisztsége tavaly üresedett meg, amikor az intézményt addig vezető Teodor Meleşcanu lemondott, mivel elindult az államfőválasztáson. A történész végzettségű, 1968-ban született Ungureanu 2004 és 2007 között külügyminiszterként tevékenykedett, ekkor nevezte ki Traian Băsescu akkori államfő a SIE élére. Innen 2012-ben távozott, amikor a Boc-kormány februári lemondását követően őt jelölték az új kabinet élére. Miniszterelnöki mandátuma azonban csupán néhány hónapig tartott, mivel már áprilisban bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták kormányát.
Balogh Levente.
Krónika (Kolozsvár)

Oszd meg és uralkodj, avagy mit kavarnak egyes székelyföldi románok ( Florina Vaipan)
A minap egy cikket olvastam az Agerpres honlapján a székelyföldi román kisebbségről. A kommunizmus nyelvi sztereotípiáira emlékeztető nyelvezeten kívül, némileg meglepett egy ilyenfajta anyag közlése, nemcsak a tartalma miatt, hanem sokkal inkább azon szándékos félretájékoztatás és tudatos manipulációs szándék okán, mellyel a lakosságnak azt a részét akarják befolyásolni, amely komolyan veszi a leírtakat, hiszen csak a sajtóból ismeri az ottani helyzetet.
Egy memorandumról van szó, melyben „az állami hatóságok támogatását kérik a számbeli kisebbségben lévő románok kultúrájának és nemzeti identitásának megőrzéséhez”. Eddig minden rendben. Bármely közösségnek joga van támogatást kérni, ha a kulturális, etnikai identitás megőrzéséről van szó. Annál inkább, ha ez a közösség kisebbségben van. A magam részéről mindig is kiállok támogatásuk mellett, lett légyen szó románokról, magyarokról, romákról, szászokról vagy tatárokról. Mert így természetes.
Az érdekes rész csak ezután következik. A Kovászna, Hargita, sőt, Maros megyei románok ezen képviselőinek, akik a román közösség nevében beszélnek, melyet állítólag képviselnek, nincs nevük. Ők „egy csoport”. A „románok” önhatalmúlag kikiáltott véleményvezérei és szószólói. Olyan románoké, akiket senki sem tud megkérdezni, hogy tényleg úgy éreznek-e, ahogy az le van írva, és képviselik-e őket ezen személyek. Én, akinek legutóbbi személyi igazolványát Csíkszeredában bocsátották ki, kijelentem, hogy nem. Ezúttal is csak a saját nevemben beszélek, bár tudom, hogyan gondolkodnak és éreznek a térségbeli románok. Azok, akik végzik a dolgukat, akik magyarul és románul is ugyanolyan tisztelettel köszönnek, és akiket szintén tisztel az a vegyes társadalmi csoport, melyhez a térség természetéből fakadóan tartoznak.
Nem azokról van szó, akiknek van idejük memorandumokra és a kedélyek szítására, hanem azokról, akik a több­etnikumú társadalom szellemében nevelik gyermekeiket, és akik tudják, hogyan kell a jogaikért és a nemzeti identitás megőrzéséért küzdeni.
„Azt kérjük Románia Elnöki Hivatalától, Parlamentjétől és Kormányától, dolgozzanak ki egy különleges stratégiát e közösségek támogatására és megőrzésére, továbbá a kovásznai és hargitai románok exodusának megállítására.
Hozzanak létre egy főosztályt, mely elősegíti a központi közigazgatás és a román civil társadalom kapcsolattartását. Nevezzenek ki egy elnöki, illetve egy kormányzati tanácsadót, akik figyelemmel kísérik a számbelileg kisebbségben lévő román közösség helyzetét, és rendszeresen jelentéseket készítenek erről, valamint állami költségvetésből finanszírozzák a térségbeli kulturális, egyházi és civil egyesületek és alapítványok által előterjesztett projekteket.”
Miről is beszélünk? Exodusról? Nézzük csak meg, mit ír az értelmező szótár erről a szóról: EXODUS, exodusok, fn. 1. Egy népesség tömeges emigrációja, evakuáció, menekülés (háborúk, természeti katasztrófák stb. esetén); jelentős számú személy távozása (egyik régióból a másikba, faluról városra stb.).
Vajon szándékosan használják ezt a szót? Beszélhetünk a hargitai és kovásznai román népesség exodusáról? Szeretném, ha az ottani románok válaszolnának erre a kérdésre. És amennyiben igent mondanának, az okokat is hallani szeretném. Ez nemcsak túlzás, de nyilvánvalóan tendenciózus megfogalmazás, melynek feszültségkeltés a célja. Ezek olyanoknak kedveznek, akik effektív ebből táplálkoznak. Mint ahogy egy nacionalista körökben nagyon divatos és gyakran használt másik kifejezésből, az enklavizálódásból is. Ezúttal is ki fogom jelenteni, hogy igen, az enklavizálódás létezik. Nem a népesség, hanem egyes csoportosulások szintjén, melyek mindkét oldalon csak az etnikumok közötti gyűlöletet hirdetik és táplálják. Az ezekhez tartozók sohasem lesznek integráns részei a székelyföldi társadalomnak. Jellemvonásaik eléggé hasonlóak: többségük nem a térségben született, nem tudnak magyarul, és elutasítanak bármiféle társadalmi beilleszkedést, a következő ostoba érvvel: „ez Románia, ez az ÉN földem, és azt csinálok, amit akarok.” Elszigetelik magukat, és állandóan elégedetlenkedésre keresnek okot egy olyan térségben, ahol ellenséges hozzáállásuk miatt sohasem fogják megtalálni a helyüket.
Tíz évet töltöttem el Székelyföldön, több száz székely és magyar barátom van. A nyelv sohasem volt kommunikációs akadály közöttünk, sohasem éreztem diszkriminálva magam, sohasem mondták nekem, hogy az etnikumom miatt nem tehetném azt, amit szeretnék. Ellenkezőleg, ahol szükséges volt, ott teljes jóindulattal segítettek hozzájutnom a szükséges információkhoz. De nem erről van szó, hanem végső soron az emberségről.
További kérdést vet fel bennem a következő megfogalmazás: „Hozzanak létre egy főosztályt, mely elősegíti a központi közigazgatás és a román civil társadalom kapcsolattartását.” Miért? Mind a helyi közigazgatás, mind a központi közigazgatás szervei is a románt használják fő kommunikációs nyelvként. Mi lenne e főosztály szerepe? Netán kényelmes kis tisztségek létrehozása az állami költségvetésből? Olyan tisztségeké, melyek betöltői révén hivatalosan zajlana ugyanazon gondolatok terjesztése és a feszültségek fenntartása a lakosság között? Jelenleg mi akadályozza a civil társadalmat a hatóságokkal folytatott kommunikációban?
Következik az utolsó mondat, mely mindent elárul: az állami költségvetésből történő finanszírozás. Igazából nem is az emberekről van szó, hanem a pénzről. És nem akármilyen pénzről, olyanról, melyet egya­ránt biztosít a magyar, a roma és a román adófizető is. Vagyis előbb exodusban, elnyomva, elűzve, diszkriminálva érzed magad, utána finanszírozást kérsz tőlük? Khm! A következő részt valósággal észbontónak tartom: a memorandumban azt is kérik a román állam képviselőitől, hogy „egyértelműbben és határozottabban” gyakorolják jelenlétüket Kovászna, Hargita és Maros megyében, a specifikus intézményeikben, nevezetesen a kormánymegbízotti hivatalokban, a kihelyezett intézményekben, a hadseregben, a rendfenntartó erőkben.
És akkor jöjjön az én kérdésem: ti, akik ott éltek, vagy akik legalább turistaként megfordultatok ott, éreztétek ennek szükségességét? A hadsereg és a rendfenntartó erők határozottabb jelenlétét? Mert számomra az egyetlen alkalom, amikor úgy éreztem, hogy határozottabb karhatalmi jelenlétre lett volna szükség, december 1-je volt, amikor idegenből vittek buszokkal embereket Sepsiszentgyörgyre, és az odaszállítottak pofátlanul mocsok dolgokat skandáltak a többségi lakosság ellen. „(…) A térségbeli román lakosságot semmibe veszik, kiszorítják, és alárendelt lakosságként kezelik. Nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a munkahelypiacon. Kovászna és Hargita megyében, az európai jogi kerettel ellentétesen, a számbeli többséggé vált magyar domináns kisebbséget nyilvánvaló pozitív diszkriminációs lépésekkel óvják, miközben a két megye helyi domináns számbeli kisebbséggé vált román többségieket elnemzetietlenedésre vagy emigrálásra ítélik (…). Kérjük a kormánytól, intézkedjék, hogy álljon meg, vagy legalábbis lassuljon a demográfiai hanyatlás és a térség tömeges elhagyása, mely főleg a fiatalok körében tapasztalható a velük szembeni diszkrimináció, a szakmai távlatok hiánya és méltóságuk semmibevétele miatt. Azt követeljük a politikusoktól és a megye románjainak összes képviselőjétől, hogy minden döntéshozatali szinten kötelezzék el teljesen magukat a térségbeli románok helyzetének javítása mellett” – áll az idézett dokumentumban. Számomra tény, hogy e felhívás valójában még csak nem is az említett megyék egyszerű polgárainak szól, hanem, miként említettem, azokhoz, akik csak másodkézbeli információk alapján ismerik a térséget. És nem tehetem, hogy ne háborodjak fel. Nem maradhatok passzív a képmutatással, a mocsoksággal, egy olyan helyzet eltorzításával szemben, mely része életemnek, és amit nagyon jól ismerek. Minden jóérzésű ember látja, hogy a térség súlyos dezinformációs harc terepévé vált, melynek semmi köze az egyszerű emberekhez. Számomra ők fontosak, értük teszek, amit tehetek, és távozásom után is megpróbálok megküzdeni e hitvány rendszerrel. Mert Székelyföld számomra is az Otthon. Igen, nagy gondok vannak a térségben. De semmi esetre sem ezek. Nem együttélési vagy kommunikációs problémák, hanem a közigazgatási, oktatási, gazdasági rendszerben lévő bajok, melyekkel minden lakos szembesül, nemcsak a románok vagy a székelyek. A térségben összehangoltan kell megtenni a lépéseket, nem differenciáltan, mert ez a differenciálás az, ami megoszt, ami széthúz, és ami végeredményben nem tesz egyebet, csak azoknak nyújt elégtételt, akik a helyi lakosság megosztásában érdekeltek. Társadalomként nem így kell működni a XXI. században!
Forrás: corbiialbi. ro
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román képviselő a MOL benzinkutak bojkottjára szólította fel a románokat
A szélsőséges nézeteiről ismert Bogdan Diaconu Facebook-oldalán bojkottra szólítja fel a románokat. Arra kéri fel követőit, hogy amíg Magyarország ki nem szolgáltatja Markó Attilát, addig a magyar állam tulajdonában lévő MOL benzinkutakon ne tankoljanak.
„ A románok pénzükkel többé ne támogassanak egy bűnöző országot, amely menedéket biztosít nemzetközileg körözött személyeknek, mint például Markó Attila volt képviselőnek. Ezzel a magyar állam azt jelzi, hogy nem ismeri el Románia szuverenitását” – írja bejegyzésében Diaconu.
„Kötelességünk megvédeni országunkat, amikor a hivatalos képviselők gyáváknak, inkompetenseknek és hazaárulóknak bizonyulnak. Jöjjetek, tegyük meg mi azt, amire sem a Külügyminisztérium, sem a Kormány, sem Románia elnöke nem képes. Leckéztessük meg Orbán Viktor kormányát pofátlanságukért. Bojkottáljuk a MOL benzinkutakat, amíg ki nem adják Markó Attilát!” – zárja felszólítását Bogdan Diaconu.
A szélsőséges képviselő július 23-án közölt bejegyzését eddig közel tízezren megosztották.
http://m.itthon.ma//erdelyorszag

Felelőtlenek
Teljes összevisszaság jellemzi a Ponta-kormány költségvetési és pénzügyi politikáját, az ember csak úgy kapkodja a fejét a kabinet tagjai által bejelentett tervek hallatán.
Miközben jelen pillanatban még teljesen bizonytalan az áfacsökkentést tartalmazó adótörvénykönyv sorsa, sőt az is, hogy az előirányzott adóenyhítések milyen mértékben befolyásolják a költségvetési hiányt, a szociáldemokraták és koalíciós szövetségeseik olyan mértékű fizetésemeléseket ígérnek, hogy az a hazai bérszinthez szokott adófizetők számára enyhén szólva is gyanús. A jövő évi helyhatósági és parlamenti választások közeledtével a megtcélzott ágazat természetesen a közszféra, ahol a munkaügyi miniszter hetven százalékkal emelné mintegy 900 ezer dolgozó bérét.
Csakhogy közben kilóg a lóláb, a pénzügyminiszter ugyanis létszámleépítést helyezett kilátásba a közalkalmazottak esetében. Tény, hogy a hatalmas vízfejként működő közszférára egyaránt ráfér a karcsúsítás és a béremelés, utóbbit tételesen a rendkívül alacsony átlagfizetések, valamint a korrupció megfékezése is indokolja. Csakhogy eleve elhibázott stratégia, ha eme intézkedés jótékony hatásának az amúgy is tűrhetően fizetett közméltóságok az első számú haszonélvezői. Bár törökországi „száműzetéséből” hazatérve a kormányfő azt ígérte, visszavonja a távollétében született rendeletet, erre mégsem került sor, így a magas rangú tisztségviselők augusztustól megemelt fizetést kapnak.
Arra pedig akár mérget is vehetünk, hogy az önkormányzati alkalmazottak, pedagógusok, orvosok béremelése ugyanarra a sorsra jut, mint a Tăriceanu-kormány idején a tanárok fizetésének megduplázázáról tett ígéret. Közben az a legfelháborítóbb, hogy a grandiózus ötletekkel egy időben lassan, de biztosan folyik az ország egyik stratégiai ágazatának, az oktatásnak a leépítése. Iskolák és óvodák százai esetében fenyeget működési zavarokkal a létszámleépítés, holott nyilvánvaló, hogy itt a legkevésbé indokolt a lefaragás, és nem ezen kellene spórolni. Tudjuk, hogy a globális terrorizmus Romániát is éberségre sarkallja, nagyon nincs viszont rendjén, hogy a költségvetésből mindig több jut védelmi kiadásokra, mint az oktatásra vagy az egészségügyre.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Marosfő: magyar mintára román igazolványt akarnak
Míg a 2000-es évek elején hatalmas diplomáciai csata alakult ki az I. Orbán-kormány és az akkori Năstase-kabinet között a magyar igazolvány miatt, most román politikus szorgalmazza a magyar példa meghonosítását a határon túli románok számára.
Az ötletet Cristian Diaconescu volt külügyminiszter vetette fel, aki szociáldemokrataként kezdte pályafutását, majd átállt a jobboldalra, Traian Băsescu volt elnök tanácsadójaként. Diaconescu jelenleg a Băsescu pártjaként ismert Népi Mozgalom Párt háttérintézményét jelentő Népi Mozgalom Alapítvány elnöke. A politikus a határon túli románok marosfői táborában kijelentette, hogy Bukarestnek Magyarország példájára első lépésként román igazolványt kellene adnia a határon túli románoknak, majd állampolgárságot.
Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ elégedetlen a kormánnyal, de nem tekinti prioritásnak a leváltását
Elégedetlen az RMDSZ a Ponta-kabinet tevékenységével, ám nem tartja prioritásnak egy új kormány megalakítását, mert a jelenlegi kormánynak stabil parlamenti többsége van – jelentette ki Kelemen Hunor hétfő este Kolozsváron.
Az Agerpres által idézett szövetségi elnök azt mondta: a szövetség a hatalomra jutásnál most fontosabbnak tartja a felkészülést a jövő évi választásokra. „Nyilván, ha egy kormány eredményei nem felelnek meg az elvárásoknak, akkor távoznia kell. Mi úgy látjuk, hogy sem gazdasági, sem politikai szempontból nem lenne tragédia, ha a Ponta-kabinet szünetet tartana” – fogalmazott a politikus.
Kelemen emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ a kormányváltást csakis demokratikus keretek közt, új parlamenti többség kialakításával tartja elképzelhetőnek, jelenleg azonban ez nem lehetséges, mert a Ponta-kabinetnek stabil parlamenti többsége van, a miniszterelnök pedig a jelek szerint nem kíván lemondani.
Az RMDSZ elnöke elmondta, elégedetlenek a kormány tevékenységével, elsősorban a befektetések hiányát és az uniós alapok gyenge abszorpciós rátáját kifogásolják. „A befektetések a gazdasági fejlődés, a munkahelyteremtés alapját képezik, és azt látjuk, hogy idén nem történtek költségvetési beruházások, nem beszélve az uniós alapok gyatra lehívásáról” – nyilatkozta Kelemen Hunor.
maszol.ro

Útjavítások kormánypénzből
Valamivel több mint hat és fél millió lejt utalt ki a kormány a legutóbbi ülésén Háromszéknek a megyei és községi utak karbantartására. Az összeg szétosztásáért, felhasználásáért felelős megyei önkormányzat szerint a pénz ugyan kevés, mégis jól jön.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: figyelembe véve, hogy idén a fejlesztések éve mottóval elkezdett megyei útkorszerűsítés mekkora összeget emészt fel, a Ponta-kabinet által kiutalt összeg kifejezetten kevés. Az elöljáró emlékeztetett, hogy 2015-ben összesen száz kilométer út korszerűsítését, felújítását tűzték ki célul saját forrásból, és ezek a munkálatok megközelítőleg tízmillió euróba – egy kilométernyi szakasz százezer euró körüli költséget jelent –, azaz 44 millió lejbe kerülnek. Ha ehhez viszonyítják a kormány mostani adományát, akkor az 11–12 kilométer út korszerűsítésére elég. Tamás Sándor szerint ugyanakkor a kicsinek is örvendeni kell, jó néven veszik a támogatást, ami egyébként más megyékhez viszonyítva nem is olyan jelentéktelen. A most kiutalt összeg elosztásáról a soron következő tanácsülésen döntenek. Mivel a forrásokat községi utak korszerűsítésére is fel lehet használni, előzőleg a polgármesterekkel is egyeztetnek, és ennek függvényében határoznak a pénz sorsáról.
Tamás Sándor hozzátette: a megye minden térségében zajló útjavítási munkálatoknak mintegy felét sikerült lezárni, és idén befejezik a Nagyajtát Apácával összekötő, 105 méter hosszúságú hidat is. A már befejezett útszakaszokon kívül a következő testületi ülésen jóváhagyják a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván keresztül Brassó megye határával összekötő szakasz korszerűsítési terveit, a munkálatok beindítására még idén lehetőség nyílik. A felújítások során egyébként olyan hosszabb szakaszok is megújultak, illetve befejezés előtt állnak, mint Mikóújfalu–Hatod–Bibarcfalva vagy Hidvég–Nagyajta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiatörvény és kisebbségi jogok szélesítése (Az RMDSZ prioritásai)
Az adótörvénykönyv elfogadása, az autonómiatörvény véglegesítése és más, a kisebbségi jogokhoz kapcsolódó jogszabályok jelentik a prioritást az RMDSZ-es honatyák számára a ma kezdődő őszi parlamenti ülésszakban – erről egyeztettek a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióinak tagjai hétvégén a Kolozs megyei Tordaszentlászlón tartott informális találkozójukon – tájékoztatta a Maszol hírportált Máté András képviselőházi frakcióvezető.
A politikus emlékeztetett arra, hogy a héten várhatóan szavaz a parlament az adótörvénykönyv végleges formájáról. Az RMDSZ álláspontja az, hogy az áfakulcsot 19 százalékra kell jövőre csökkenteni. „Mi is részese voltunk a Boc-kormánynak annak idején, amikor az áfát 19-ről 24 százalékra emelték. Ez azonban csak egy ideiglenes intézkedés volt” – magyarázta Máté. A frakcióvezető tájékoztatása szerint az ülésen téma volt az autonómiatörvény is. Elhangzott, hogy szeptemberben lejár a konzultáció a jogszabályról, és az RMDSZ egyeztetni szeretne még a tervezetről az MPP-vel is. Arról nem született döntés, hogy mikor nyújtsák be a törvényt a parlamentbe. „Személyes véleményem az, hogy be kell nyújtani mielőbb a tervezetet. Ismerjék meg a kollégák a szándékainkat, ha nem nyújtjuk be, nincs miről vitázni” – mondta a politikus. Máté ismertette, a parlamentben ősszel elfogadásra vár két, a kisebbségi jogokat is érintő jogszabály. Az egyik a levéltári törvény, a másik a kisebbségi nyelvek európai chartájának alkalmazására vonatkozó tervezet. Utóbbit az RMDSZ kezdeményezte, és előírja a kisebbségek nyelvének használatát a helyi közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban ott, ahol ez még nem történt meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„A versennyel baj nincs, ha nem vezet esztelen egymásnak feszüléshez”
Egész Európai Unió megbukhat emberségből és szolidaritásból, ha elhibázottan kezeli a menekültválságot – véli Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnökét a kötelező befogadási kvóták sokat vitatott rendszere mellett aktuálpolitikai témákról, többek között az MPP-vel kötendő választási együttműködésről, a levél útján történő szavazásról és az autonómiatörvényről kérdeztük.
Megkezdődött az őszi parlamenti ülésszak, s már az első héten elfogadták az idei év talán legfontosabb jogszabályát, az adótörvénykönyvet. Korábban jelezte, az RMDSZ az öt százalékpontos áfacsökkentés híve, de szeretné, hogy az adótörvénykönyv alkalmazása ne sodorja veszélybe az államháztartást, a költségvetési hiány ne haladja meg a 2 százalékot. Személyesen részt vett a törvény módosításáról szóló politikai döntésben. Hihető a kormány ígérete, hogy nem nő túlságosan nagyra jövőre a költségvetési hiány?
Majd a költségvetési törvény tervezetéből fog kiderülni, hogy a kormány képes-e egy olyan büdzsét előkészíteni, amely a két százalékos költségvetési hiányt tartja. Az adótörvénykönyv parlamentben elfogadott módosítása ezt lehetővé teszi. A négy százalékpontos áfacsökkentés egy százalékos deficitet jelentene, abban az esetben, ha úgy számolunk, hogy az adócsökkentés miatt az áfabevételek nem fognak nőni. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy jelentős adócsökkentést követően valamelyest csökken az adócsalás mértéke is, valamennyit ki lehet a feketegazdaságból fehéríteni. Ezért azt gondolom, hogy a befizetett áfa aránya nőni fog, ami csökkenti a deficitet. Tehát a kormánynak még mindig bő egy százaléknyi deficit mozgástere van a költségvetés kidolgozásakor. Azt hiszem, hogy a 2015-ös büdzsé teljesítéséből, az eddigi tapasztalatokból kiindulva bátran kijelenthető: ha a kormány nem kezd felelőtlen pénzszórásba a választási esztendőben, akkor nincs ahogy ezt a költségvetési deficitet ne tartsa. Ezt a hiányt azért fontos tartani, mert biztosítja a makrogazdasági egyensúlyt, és Románia megőrizheti a hitelképességét, olcsóbban finanszírozza a pénzpiacról a deficitjét. Emlékeztetnék arra, hogy az RMDSZ részvételű Boc-kormány annak idején ideiglenes intézkedésnek tekintette a 19 százalékos áfa öt százalékpontos növelésé, és ígéretet tettünk arra, hogy a válság elmúltával ez az adó az eredeti szintre áll vissza. A mostani csökkentés mindenképpen közel áll ehhez az ígérethez, mert 2017-ben ismét 19 százalék lesz az áfa. Kell azonban látni azt is, hogy a világban nagyon gyorsan történnek változások, a kínai tőzsdepánik még nem futott le teljesen. Azzal is számolni kell, hogy ha valahol valami összeomlik, az Romániára is kihat.
Említette a felelőtlen költekezést. Köztudott, hogy időközben a kormány megemelte a fizetéseket az egészségügyben, s ez elindított egy követelésspirált: a pedagógusok, a rendőrök, más közalkalmazotti kategóriák is nagyobb béreket kérnek. Victor Pontáék válaszul megígérték: októberben már a parlament elé terjesztik az új közalkalmazotti bértáblát, amely méltányosabb javadalmazást tesz lehetővé a közszférában. Az RMDSZ hogyan vélekedik erről?
Soha nem értettem egyet azzal, hogy különböző közalkalmazotti kategóriákkal kivételezzenek. Márpedig a kormány így járt el most az orvosok, korábban a hadsereg, a rendőrség esetében. Így a béraránytalanságok nagyon nagyok lettek a közszférában. Gondolnunk kell az önkormányzati alkalmazottakra, a pedagógusokra, a kisegítő személyzetre is, akiknek a fizetése aránytalanul kicsi a többiekéhez képest. A gyors béremelés a közszférában óriási terhet ró a magánszférára is, ezért ezzel csínján kell bánni. Mindenkinek az az érdeke, hogy legyen egy fajta egyensúly a fizetések terén, küszöböljék ki a rendszeren belüli aránytalanságokat. Arról, hogy végül milyen lesz ez a bérrács, az ellenzék sem tud semmit sem mondani, mert a parlamentbe benyújtandó tervezetet a kormány még nem véglegesítette. Amikor ez megtörténik, akkor derül ki, hogy egyáltalán alkalmazható-e az új bérrács 2016-tól, vagy csak 2017-ben lépne életbe.
Az ülésszak másik fontos törvényének a levél útján történő szavazásról szóló jogszabály ígérkezik. Jövő héten ismét összeül a választási törvényeket kidolgozó parlamenti bizottság véglegesíteni a tervezetet. Milyen formában tartaná elfogadhatónak, ha egyáltalán elfogadható az RMDSZ számára a levélben történő szavazás?
Úgy látjuk, hogy a levélben történő szavazás feltételei Romániában nem adott, ezért nem támogatjuk ezt a törvényt. A parlamenti választások esetében a külföldön tartózkodó román állampolgárok szavazati joga biztosítva van. A már elfogadott, parlamenti választásokról szóló törvény egészen világosan fogalmaz: a szavazás regisztrációköteles, és nem levél útján, hanem szavazófülkében történik a határon túl élő román állampolgárok számára létrehozott szavazókörzetekben. A regisztráltak számának függvényében annyi szavazókörzetet hoznak létre külföldön, amennyi szükséges. Így már most sem kérdéses: aki külföldön él és szavazni akar, megteheti. Az elnökválasztás esetében valóban rendezetlen ez a kérdés. Itt szóba kerülhet a levél útján történő szavazás, de mi nem látjuk azt, hogy a biztonságát hogyan tudnák ennek garantálni, és ha regisztrációköteles, akkor miért lenne jobb ez az eljárás annál, amit a parlamenti választások esetében alkalmazni fognak. Nem látjuk azt sem, hogy akkor miért nem teszik lehetővé a levélben történő szavazást Romániában élő román állampolgárok számára, hiszen ha csak a külföldön tartózkodóknak jár ez a jog, az országban élők pedig hátrányba kerülnek. Ezt a típusú diszkriminációt nem tartom ésszerűnek. Ezért szerintem inkább az elektronikus szavazás bevezetésén kellene gondolkozni.
Az RMDSZ ellenkezésének hátterében nem húzódik meg az az aggodalom is, hogy a levélben történő szavazás esetén jelentősen megnőhet a leadott szavazatok száma, és ezáltal nehezebb lesz elérni az öt százalékos parlamenti küszöböt?
Aggodalmunk mindig van, de van egy elvi kérdés, ami az aggódásunknál fontosabb. Az elvi kérdést kell egyszer helyesen megválaszolni, utána nekünk kötelességünk, hogy az aggodalmainkból lefaragjunk és az öt százalékos küszöböt elérjük. Aggodalmunk nem helyezhető az elvi kérdések elé. A levélben történő szavazás csalásra, manipulációra is lehetőséget biztosít. Egyébként miért ne gondolnánk azt, hogy ugyanolyan mértékben mennek el szavazni a külföldön élő erdélyi magyarok is, mint a románok?
Az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról. „Évek óta van egy jó és őszinte párbeszéd köztünk” – mondta az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról Kelemen Hunor. Emlékeztetett arra, hogy tavaly, az európai parlamenti választások előtt Orbán Viktor átjött Szatmárnémetibe, és együtt üzentek az erdélyi magyar választóknak, mert ezt a kormányfő „így tartotta jónak”. Idén Tusnádfürdőn is volt egy találkozó a két politikus között. „Aki nem rosszindulattal próbálja értelmezni ezt a párbeszédet, azt látja és tudhatja, hogy nem egy olyan viszonyról van szó, mint amilyen a Fidesz és az EMNP egykori viszonya. Arra törekedtünk, hogy közös ügyekről őszintén tudjuk beszélni és konklúziókat megfogalmazni. És ez megtörtént” – reagált a politikus azokra a véleményekre, amely szerint az RMDSZ a Fidesz alárendeltje lenne. Hozzátette, nem csak Orbán Viktorral, hanem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, a magyarországi kormánypártok vezető politikusaival is rendszeresen találkozik. „Azt hiszem, hogy ez a normális. Akit ez felháborít, keresse saját magában a hibát, ne bennünk” – jegyezte meg.
A választásoknál maradva: korábbi hírek szerint az RMDSZ még ebben a hónapban leülne tárgyalni az MPP-vel az önkormányzati választásokon történő együttműködésről. Melyek az RMDSZ részéről a tárgyalás feltételei?
Az önkormányzati választásokon Székelyföldön lesz verseny a magyar jelöltek között. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejelentette már, hogy mindenhol külön indul. A versennyel az égvilágon semmi baj nincs, ha normális keretek között tudjuk tartani, és nem vezet esztelen egymásnak feszüléshez. Ezért merült fel az együttműködés lehetősége az MPP-vel bizonyos településeken. Az együttműködésnek különböző formái lehetségesek. El tudom képzelni, hogy lesz olyan település, ahol az RMDSZ-nek nem lesz esélyes jelöltje, és akkor valóban kérdés, hogy csak azért, hogy egymást és a közösséget szembeállítsuk, érdemes-e az RMDSZ-nek jelöltet állítani. Ez természetesen fordítva is érvényes. Abban maradtunk az MPP-vel, hogy szeptember folyamán leülünk erről egyezetni, addig mindkét fél áttekinti a maga perspektívájából, hogy milyen együttműködést tud elképzelni. Mi is feltérképezzük a helyzetünket, megnézzük, melyik önkormányzatban állunk jól, kik a számba jöhető jelöltek, hol van szükség váltásra. Ezt az elemzést még a nyár folyamán elindítottuk.
A nyáron felmerült az is, hogy az együttműködés a parlamenti választásokra is kiterjedhet, és még az is elképzelhető, hogy Biró Zsolt MPP-elnök az RMDSZ háromszéki listáján induljon. Ezt meg tudja erősíteni?
Az együttműködést nem kötném névhez vagy területhez. Viszont bármilyen megállapodást el tudok képzelni, ami az erdélyi magyar emberek érdekeit szolgálja. Emlékeztetnék: 2008-ban mi elmentünk odáig, hogy két biztos és egy bizonytalan befutó helyet ajánlottunk az akkor Szász Jenő által vezetett MPP-nek. Utóbb a harmadik hely – Pető Csilla parlamenti választókerülete – is befutónak bizonyult. Így ha akkor elfogadták volna a javaslatunkat, akkor most az MPP parlamenti párt lehetne. A megállapodást az utolsó pillanatban nem írták alá, de 2008-ban már nagyon közel voltunk ahhoz, hogy együttműködjünk a parlamenti választásokon. Így jövőre sem tudom kizárni az együttműködés lehetőségét, ám a lényeg az, hogy addig ne teremtsünk olyan helyzetet, amely megakadályozná a megállapodást. Amúgy azt is látni kell: én hiába egyezek meg országos szinten Biró Zsolttal, az MPP-elnökével, ha egyes településeken, közösségekben erős – nem ideológiai jellegű – ellentétek vannak. Ezért nagyon fontos, hogy a kis közösségeken belül, a helyi szervezetek szintjén ne élesítsük ki a konfliktusokat, mert akkor a későbbi országos együttműködés sem lesz lehetséges. Ezt kérdést tehát összefüggéseiben kell szemlélni. Az erdélyi magyar társadalom nem olyan társadalom, hogy kézfogásom Biró Zsolttal minden helyi ellentétet megszüntessen. Sokat járok helyi közösségekbe, és nem egyszer mondták nekem: „az rendben van, hogy országos szinten párbeszéd van, viszont azt is látni kell, hogy itt, ezen a településen ilyen és ilyen okokból csak lesz egy egymásnak feszülés”.
Korábban azt nyilatkozta, hogy az MPP-vel történő egyeztetés után döntenek az autonómiatörvény parlamenti előterjesztésének időpontjáról is. Milyen döntés körvonalazódik?
Ez nem elvi, hanem taktikai kérdés számunkra. A tervezetet azért dolgoztuk ki, hogy közvitára bocsássuk és parlamenti vita is legyen belőle. A benyújtás időpontja kizárólag taktikai kérdés. Olyan helyzetet nem szeretnék teremteni, hogy nem csak Romániában, hanem az európai politikában teljes egészében elszigetelődjünk és partnerek nélkül maradjunk, mert ez a célt nem segíti. Nem szeretném az, hogy beszoruljunk egy sarokba, és mi legyünk Vlagyimir Putyin nem tudom hányadik keze.
Jövő hétfőn tárgyalnak az uniós belügyminiszterek a menekültek tagállamok közötti elosztásáról. Konszenzus van a pártok, államfő és a kormányfő között abban, hogy a befogadási kvóták kötelezővé tétele elfogadhatatlan, hasonló álláspontra helyezkedett az RMDSZ is. De arról nem beszélt sem az államfő, sem a kormányfő és az RMDSZ elnöke sem: mi történik, ha mégis kötelezővé válik a kvóta?
Ma azt látom (az interjú csütörtökön készült – szerk. megj), hogy a Visegrádi Négyek plusz Románia és jó eséllyel Bulgária a kötelező kvótarendszert nem fogadja el, nem lesz meg a minősített többség a határozathoz.
Mi a legnagyobb gond a kötelező kvóták rendszerével?
Több baj is van vele, az egyik az, hogy kötelező, a másik, hogy a kvóták megállapításainak kritériumai csak félig-meddig objektívek. Harmadrészt pedig: tegyük fel, hogy elfogadjuk a kötelező kvótarendszert. De hogyan fogjuk ezt érvényesíteni Románia esetében? Hozzánk egyelőre egyetlen menekült sem akar jönni az ismert okok miatt. Ha tehát ha mondjuk Romániába hoznak hétezer embert, átesnek a procedúrákon, regisztrálják őket, megkapják a menekültstátust, eltelik az egy év, megtanulják valamennyire a nyelvet, és lesz Romániáéra érvényes munkavállalási engedélyük. Ám mi történik ezután? Hozzákötjük őket egy villanyoszlophoz, hogy ne menjenek tovább? Ezek az emberek az EU területén belül szabadon utazhatnak majd bárhová, így fogják a cókmókjukat, és elutaznak mondjuk Svédországba vagy Bajorországba, ahol netán hozzátartozói élnek. Másfelől hogyan választják ki azokat a migránsokat, akik a kötelező kvóta szerint Romániába kerülnek? Milyen kritériumok alapján kerülnek egyesek akaratuk ellenére hozzánk, mások mondjuk Svédországba vagy Bulgáriába? Tehát egészen gyakorlatias problémák merülnek fel a kötelező kvótával kapcsolatban. A szolidaritást nem szabad a kelet-közép-európai államoknak relatív módon kezelnie. Az első nagy kérdés az, hogy képesek vagyunk-e azt a minimális együttérzést kifejezni, és képesek vagyunk-e ezeket az életüket mentő embereket ellátni, fogadni. A tél itt van a nyakunkon, ez lesz nagy erőpróba. Ha bármelyi európai uniós tagállamban egyetlenegy ember, egy gyerek a nem megfelelő körülmények miatt meghal, emberségből, szolidaritásból az egész Európai Unió megbukik, mint politikai konstrukció. A hosszú távú kérdés szerintem arról szól, hogy az EU képes-e a külső határait megvédeni. A tagállamokról külön-külön bebizonyosodott, hogy nem képesek erre. Ezért erősebb Európai Unióra van szükség, és a tagállamok szuverenitásának kérdése, bármennyire fáj, ismét naprendre kell hogy kerüljön. Menekültügyben talán a legfontosabb kérdés az, hogy a közép-keleti régiót tudják-e stabilizálni mindazok a hatalmak, amelyeknek erre lehetősége van: az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország. Itt kötelező módon meg kell találni az együttműködést a három nagy világhatalom között, mert másként folyamatos lesz a migráció. Ebben az Európai Uniónak is felelősséget kell vállalnia. Ha szükséges, akkor az Iszlám Állam ellen minden eszközt be kell vetni.
A Transindex-tulajdonrész eladásáról. „Adott pillanatban úgy éreztem, mindenki számára megkönnyebbülés lenne, ha én többé nem lennék tulajdonos a Transindexben” – mondta Kelemen Hunor arról, hogy miért vált meg az erdélyi magyar portálnál birtokolt tulajdonrészétől. Magyarázata szerint számára és a Transindex számára is terhet jelentett ez a helyzet, különösen az RMDSZ-elnökké választása óta. „A volt tulajdonostársammal, a szerkesztőséggel ezt próbáltuk teljesen normálisan kezelni, és szerintem többnyire sikerült is” – jelentette ki. Kelemen bevallotta: nagyon nehezen vette rá magát a döntésre. „Sokáig, több mint tíz évig voltam többségi tulajdonosa a Transindexnek. Nagyon szerettem és szeretem ezt a projektet, és nehéz volt megválnom tőle. Ám azt gondoltam, nem föltétlenül jó, ha RMDSZ-elnökként médiatulajdonos vagyok” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Az őshonos közösségeknek – Hírügynökség a románoknak, vlahoknak
A román külügyminisztérium finanszírozásával „interaktív hírügynökség” indult a határon túli őshonos román közösségek számára – közölte tegnap a Hotnews.ro hírportál. A vlahok problémáit most 58 ezer lejjel tudták le.
A „Români pentru români” (Románok a románokért) nevű hírügynökség hírei, tájékoztató anyagai a Romanipentruromani.org internetcímen érhetők el. A projekt héthónapos bevezető szakaszát 58 ezer lejjel támogatta a külügyminisztérium határon túli románokkal foglalkozó főosztálya. A Szörénytornyán (Turnu Severin) elindított hírügynökséget Mirela Codruța Stănișoară angol szakos egyetemi tanár, a korábbi Boc-kormány védelmi miniszterének, Mihai Stănișoarănak a felesége vezeti. A magyarországi, szerbiai, bulgáriai és moldovai román közösségekről közölnek összefoglaló adatokat. A bemutatkozás szerint a hírügynökség – a határon túli románokkal kapcsolatos kormánystratégiának megfelelően – „a történelmi közösségekhez tartozó személyek etnikai, nyelvi, vallási és kulturális identitása megőrzésének, fejlesztésének és kifejezésre juttatásának legitim szükségleteit” akarja szolgálni. (Még itt sem merik kiejteni, hogy nem személyekről, hanem közösségekről van szó – szerk.) Az ígért hírek és tájékoztató anyagok elsősorban a történelem, a nemzeti kultúra, a román néphagyományok, a nemzeti identitás témáiból merítenek majd.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Nem vicc!
Nem újdonság, hogy törvénytervezetek tucatjai porosodnak évek óta a parlament valamelyik fiókjában, és a képviselők/szenátorok nem veszik a fáradságot, hogy bár a látszat kedvéért "megvitassák". Egyetlen példát mondanék: az RMDSZ 1993-ban (!!!) elkészítette a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet, amelyet a parlamentben törvényjavaslatként iktattak, majd egy évvel később benyújtották a kisebbségek egy közös törvényjavaslatát, amely a Kisebbségi Tanács keretében készült. Mondanom sem kell, bár több mint húsz év telt el azóta, nem került sor sem az RMDSZ, sem a Kisebbségi Tanács által benyújtott tervezet megvitatására, ne adj’Isten, elfogadására. Több mint tíz esztendővel ezelőtt, amikor 2004-ben megalakult a Tariceanu-kormány (amelyben részt vett az RMDSZ is), programjába iktatta a kisebbségek jogállását rögzítő törvénykezdeményezését, amely többek között a kulturális autonómia törvényi és intézményi keretét is megteremtette volna. Ám ennek a kezdeményezésnek sem lett jobb sorsa. Ma, 2015 októberében még mindig egy fiók mélyén lapul.
Csak egyetlen példa volt, de számtalan olyan törvénykezdeményezés sikkad el, marad "fiókban", amely az ország gazdasági fellendülése, infrastrukturális fejlesztése, a hazai és külföldi befektetések fellendítése, egyszóval "népjóléti" szempontból életbevágó lenne.
Úgy néz ki, hogy a legkevésbé sem zavarja ez a helyzet a honatyákat, mert időnként eleresztik a fantáziájukat, és olyan törvénytervezeteket "találnak ki", hogy még Fülig Jimmy is megirigyelné. Sőt, ha a kezdeményezők politikai hovatartozását nézzük, a szociáldemokraták fantáziája szárnyal a legmagasabban. Legutóbb a nagyobbik kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea rukkolt elő egy úgynevezett viccellenes törvénytervezettel, amelynek a lényege, hogy az elkövetkezendőkben "társadalmi lejáratás" címén büntethetők legyenek azok, akik akár a szőke nőkről, akár a rendőrökről, székelyekről, oltyánokról, másokról szóló vicceket mondanak. A kezdeményező szerint a Diszkriminációellenes Tanács keretében létre kellene hozni egy emberi méltóság és tolerancia elnevezésű főosztályt, a médiában az emberi méltóságot népszerűsítő anyagokat, műsorokat kellene kötelező módon bevezetni, az iskolákban programba kellene foglalni, sőt a tankönyveket megjelenésük előtt az említett főosztálynak kellene láttamoznia. Azokat pedig, akik megsértik ezeket az elveket – és elmondanak egy viccet – komoly büntetésekkel sújtanák akár évekkel is az "elkövetés" után.
Nem vicc, valódi a tervezet. És az sem vicc, sajnos, hogy ezt a törvényt is, akárcsak a "keresztest", amelyről nemrég írtunk, és amely arról szól, hogy Bukarest közepébe egy 40 méteres éjjel-nappal kivilágított keresztet állítanának, elfogadta a felsőház. Ez az ötlet is egy szocialista szenátor agyából pattant ki.
Ezek után még csodálkozunk, hogy ebben az országban úgy mennek a dolgok, ahogyan?
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Kelemen Hunor szövetségi elnökkel
Felszínen tartva igényeinket, tompítani a feszültségeket
Október 6-án, az RMDSZ Arad megyei szervezetének székházában tartott sajtóértekezletet Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki a magyar sajtó, köztük a Nyugati Jelen kérdéseire külön is válaszolt.
– Elnök úr, hogyan értelmezi a megemlékezéssel párhuzamosan történő ünneplést?
– Különleges helyzetben vagyunk 2015. október 6-án, ami egyrészt gyásznap, mert a kivégzett aradi vértanúkra emlékezünk, ugyanakkor 125 éve annak, hogy a Szabadság-szobrot 1890-ben leleplezték Arad főterén. Arról a remekműről beszélünk, amiről nemcsak a XIX. században, hanem azóta is sok műkritikus véleménye szerint bebizonyosodott, hogy korokat túlélő kiváló műalkotás, ezért a XXI. században sem veszített semmit az értékéből. A fő- és mellékalakokkal, a finom kidolgozásával, az üzenetével, mindennel, ami a szoborhoz társítható. 125 éve alatt a Szabadság-szobor többet volt fogságban, mint szabad, mert a Brătianu-kormány 1923-ban azzal az indokkal, hogy megvédik a rongálástól, körbedeszkáztatta. Ez nevetséges indok volt, hiszen két év múlva lebontották, majd az utána következett minden hatalom rejtegette, mintha félt volna a szobortól. Az nehogy hatással legyen az emberekre. A Szabadság-szobor 74 évig volt fogságban. 1990-ben sikerült kiszabadítanunk az aradi vár árkából, majd 2004-ben újra köztérre került. Tehát a szabadban összesen eltöltött 44 évet, ha összehasonlítjuk a rabságban eltöltött 74-gyel, hosszabb ideig volt fogságban, mint ameddig látható volt. A 125. évfordulóra készítettünk egy olyan emlékérmét, amivel megköszönjük a munkáját mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben vagy években hozzájárultak a szobornak a várárokból való kiszabadításához, a köztéren történt elhelyezéséhez. Azt gondolom, időnként meg kell köszönni a munkát mindazoknak, akik a közösségért tettek valamit. A Szabadság-szobornak a rendszerváltástól kezdődött története azt bizonyítja, hogy vannak olyan időszakok, főleg eszmék, amelyeket nem lehet, nem szabad elfojtani, mert úgyis felszínre törnek. Ilyen a szabadság eszméjét megszemélyesítő alkotás is. Mivel a szabadságvágy is állandóan felszínre tör, az azt szimbolizáló emlékművek is előkerülnek. Annak örvendek, hogy tavaly sikerült a szoborcsoportot műemlékké nyilvánítatni, amivel megerősítettük a védett státusát. Az hosszú távon fog igazán érvényesülni, hiszen a szabadban lévő emlékművek időről időre restaurálásra szorulnak, és akkor nem mindegy, milyen védettséget élveznek. Tehát ma, az emlékezés mellett, kicsit ünnepeljük is a Szabadság-szobrot.
Kisebbségi kérdéseink
–Manapság, amikor a migrációs válság közepette, a kisebbségekkel szemben is nőhet az ellenszenv, hogy látja a romániai magyarság autonómia-törekvéseinek az alakulását?
– A kettőt nem szabad összekötni, a legnagyobb hiba lenne a menekülteket az őshonos kisebbségekkel egy kalap alá venni, mert akkor soha nem jutunk előre. Az őshonos kisebbségek ugyanis nem gazdasági bevándorlók, nem az életüket féltve menekültek, kerültek ebbe az országba, hanem minden elismerést megérdemlő módon itt vannak, amióta az őseink 1000 esztendővel ezelőtt ide telepedtek. Az országnak az alapítói, építői még akkor is, ha nem ők döntötték el, melyik országhoz tartozzanak. Szerintem teljesen külön kell kezelnünk attól függetlenül, hogy erdélyi magyarokról, dél-tiroli németekről, katalánokról, németországi dánokról vagy dániai németekről beszélünk. Ha az őshonos kisebbségeket a bevándorlókkal bármi módon is egybe próbálnánk mosni, hihetetlenül rossz következtetésekre jutnánk. Egy dolog biztos: amikor az idegengyűlölet, a kisebbségellenesség, a nacionalizmus fellángol, akkor az őshonos kisebbségek irányában is elfordulhat, érintheti őket is. Mert az érzelmek ilyenek, a gyűlölet olyan erős érzelem, amit nem lehet egyik napról a másikra a palackba visszadugni, miután a migráns-probléma megoldódott. Ezért mi azt mondtuk, most is azt mondjuk: ebben a régióban, egész Európában az a legnagyobb probléma, ha fellángol az idegengyűlölet, a nacionalizmus, ami előbb-utóbb olyan gondokat okozhat, amelyeket a társadalom nem tud kezelni. Az őshonos kisebbségek törekvéseit azért levenni a napirendről, mert éppen bevándorlási probléma merült fel, nem szabad, hanem körültekintően kell eljárni. Folyamatosan arra kel törekedni, hogy a többségnek a biztonságát, a jogait az autonómia törekvések ne sértsék, ne csorbítsák. Tudom, nem könnyű feladat, hiszen ha az lenne, már rég túl lennénk rajta. De olyan álláspontot képviselni, hogy a migráns-válság miatt nem beszélünk az őshonos kisebbségek jogsértéseiről, nem hasznos.
–Hogyan lehetne visszafogni a Hargita és Kovászna megyékben működő kormánymegbízottak magyarellenességét?
– Jobb belátásra kell bírnunk őket, ami, jól tudom, nem egyszerű. Előbb-utóbb nekik is be kell látniuk, hogy ez a hozzáállás eredményre nem vezet. Az elmúlt időszakban ezek az emberek elég éles megfogalmazásokat is nyilvánosságra hoztak, de ha visszatekintünk az elmúlt 25 évre, az ilyen esetek gyakoriak voltak, nem egy rendkívüli helyzet. Abban az értelemben rendkívüli, hogy volt néhány év, amikor úgy éreztük, túl vagyunk ezen a típusú nacionalizmuson. Én azoknak a románoknak, akik most is a magyarellenességhez nyúlnak, a magyar kártyát próbálják kijátszani, azt mondom, hogy alapvetően tévednek. Mert azonnali hatásuk nincs, hosszú távon viszont elrontják a viszonyokat. Nekünk azon kell lennünk, hogy a magunk módján ne élezzük a konfliktusokat, ugyanakkor nagyon határozottan fel kell hívnunk a figyelmet a kisebbségi jogsértésekre, megpróbálva megoldásokat felmutatni, javasolni.
– Azokat nehezítheti, hogy a két kormány között talán soha nem volt ennyire hideg a viszony, mint manapság?
– Ebben a pillanatban igen. Ezt tudomásul kell vennünk, a viszony egyik napról a másikra valószínűleg nem lesz javítható, de ez is el fog múlni. A mi feladatunk, hogy megpróbáljunk tompítani a feszültségen. Azt hiszem, hogy a két állam közötti közös érdekek felismerése, előbb vagy utóbb el fog vezetni oda, hogy egyszer túl leszünk ezen a nehéz időszakon is.
– Köszönöm a beszélgetést!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kelemen: Az RMDSZ-nek nincs szüksége erkölcsi kódexre
Erről is, a levélben szavazásról is, Opreáról is, az autonómiáról is, a korrupcióról is kérdezte Sabina Fati az RMDSZ elnökét.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor nem hiszi, hogy abban az időszakban, amikor kormánytársa volt Gabriel Opreának (2009–2012), ez utóbbi személyes célokra használta volna a MApN (Honvédelmi Minisztérium – a szerk.) helikoptereit. Kelemen a levélben szavazásról szóló törvénytervezetről azt mondja, hogy „rosszul összeállított projekt”, mely több szempontból alkotmánysértő is.
Az RMDSZ vezetője azon a véleményen van, hogy a Parlamentnek nem kellene sietnie a törvény idei elfogadásával, mert a hatályos törvény alkalmas a parlamenti választás megtartásához. Kelemen Hunor azt állítja, hogy Románia nem másolhat le egyszerűen egy másik országban működő, a levélben történő szavazásra vonatkozó törvényt, mert „nem másolhatjuk le az egész társadalmat és nem lehet az egész mentalitást áthelyezni egyik országból a másikba”, a román közigazgatás pedig nem működik hatékonyan. Ami az RMDSZ összeférhetetlenséggel vádolt parlamenti képviselőit illeti, a Szövetség semmilyen lépéseket nem fog tenni és hagyni fogja, hogy a dolgok a saját kerékvágásukban haladjanak. Kelemen másrészt azt mondja, hogy az RMDSZ-nek nincs „szüksége” „erkölcsi kódexre” és a jelöltek kiválasztására vonatkozó jelenlegi standardok elégségesek.
Sabina Fati: Több mint 4 évig kormánytársa volt Gabriel Opreának. Jól ismeri?
Kelemen Hunor: Nem ismerem túl jól, abban az értelemben, hogy sohasem voltunk együtt a szabadidőnkben.
A Boc-kormányban, vagy később, a Ponta-kormányban, amíg ön is a tagja volt, szó volt arról, hogy Gabriel Oprea személy célokra használta a MApN-hez tartozó helikoptereket, hiszen védelmi miniszter volt?
Nem.
Még nem hivatalosan sem? A sajtóban bizonyítékok jelentek meg ezzel kapcsolatosan.
Nem. Nem láttam és nem is hallottam semmit, tehát semmit sem tudok megerősíteni. Nem is hiszem. Azt hiszem, hogy a védelmi miniszter a helikoptert is használja, de nem személyes célokra. Például, ha Aradra megy, egy amerikaiakkal közös hadgyakorlatra, gyanítom, hogy helikopterrel megy.
Arról volt szó, hogy egy Déván tartott UNPR-ülésre ment helikopterrel.
Ezt nem tudnám megerősíteni. Nem láttam ilyen helyzetben Gabi Opreát.
Ön szerint a miniszternek le kellene mondani azzal a balesettel kapcsolatosan, melyben meghalt a Gabriel Opreának utat nyitó rendőr?
Nem vagyok Oprea úr politikai tanácsadója, hogy javaslatokat tegyek neki.
Én tettem volna egy lépést hátra, legalább, amíg a vizsgálat tart és aztán visszatértem volna.
Azt mondta, hogy alkotmánysértő a levélben szavazásról szóló törvény tervezete, de mivel egyik párt sem áll önök mellé, nem tudnak elég aláírást összegyűjteni, hogy megtámadják az Alkotmánybíróságon. Mit tehetnek?
Egyelőre benyújtottunk minden olyan módosító javaslatot, melyeket a Szenátusban is alkalmaztunk. Elsősorban azt mondjuk, hogy a jövő évi parlamenti választás esetében minden állampolgár számára biztosított a szavazási jog, a külföldön élőket is beleértve: létezik a 43. számú választókörzet 2 szenátorral és 4 képviselővel, regisztráció alapján minden 100 választóra új szavazókört nyitnak a törvénynek megfelelően, tehát nem kell soroktól és zsúfoltságtól tartani, ha a szervezés megfelelő. Mindenki egyénileg szavazhat a szavazófülkében, tehát biztosított a szavazás titkossága és biztonsága. Az elnökválasztásra a dolgok nincsenek biztosítva, és azt javasoltuk, hogy ebben az új törvénytervezetben az elnökválasztást rendezzük: ebben az esetben egyetlen, az országos választókörzet létezik, mert a szavazás az egész országban zajlik, ugyanakkor az alkotmány szerint az elnök a diaszpóráért is felelős, így megoldást kell találnunk erre, és van időnk valami komoly dolgot kigondolni. A jelenlegi törvénytervezetben van néhány komoly aberráció, azon kívül, hogy alkotmánysértő, még alkalmazhatatlan is. A 13. cikkelyben, például, az áll, hogy azok, akik regisztráltak és levélben akarnak szavazni, azok maguk is kinyomtathatják a szavazólapjukat.
Azokban az országokban, ahol létezik a levélben szavazás, a szavazólapok valóban rendelkeznek bizonyos biztonsági elemekkel. Sok bíráló azt állítja, hogy ez a törvénytervezetet tudatosan írták alkotmánysértő formában. Osztja ezt a véleményt?
Nem, ez csak egy rossz törvény. Például, a románok külföldön választhatnak, hogy levélben szavaznak, vagy közvetlenül, ami diszkriminatív az itthoniakkal szemben.
Románia közigazgatási szempontból nincs felkészülve egy ilyen rendszerre.
Emlékezzen vissza, hogy azt sem tudjuk, hány szavazó van az országban. Az RMDSZ úgy véli, hogy nem szabad kísérletezni: ugyanez történt az egyéni körzetes választás bevezetésekor, akkor is elleneztük, de nem volt elég erőnk megakadályozni a törvény elfogadását. Két mandátum után mindenki rájött, hogy hiba volt az egyéni körzetes választás és visszavonták.
De nem az egyéni körzetes választás volt a hibás, hanem az az eredeti formája, ahogy azt Romániában elfogadták. Ugyanez a helyzet a levélben szavazással, az ötlet jó, de alkalmazásának módja problémás lehet.
Ez azt jelenti, hogy a tervezetet nem szabad megszavazni, vagy nem kellene előtérbe tolni ezt az olcsó populizmust csak azért, mert tavaly gond volt a külföldi szavazással. Ezt a gondot nem oldhatunk meg úgy, hogy egy év múlva ebből katasztrófa legyen: mit teszünk, ha a szavazatok nem érkeznek be időben, hanem csak három hét múlva, mert nem befolyásolhatjuk azoknak az országoknak az összes postaszolgálatát, ahol románok élnek? Mit teszünk, ha van egy húsz-, vagy hetvenezer szavazatos különbség? Mennyit kellene várni az eredmények véglegesítésére? Hogyan alakulnak majd az eredmények? Milyen legitimitásuk lesz a választottaknak?
Sok országban nagyon sok éve nagyon jól működik a levélben szavazás, az emberek elégedettek, akkor miért nem egy ilyen rendszert veszünk át?
Lemásolhatunk egy törvényt, de nem másolhatjuk le az egész társadalmat és nem lehet az egész mentalitást áthelyezni egyik országból a másikba. A román közigazgatás nem működik hatékonyan.
Másrészt a román szavazók számának növekedésével arányosan csökken az RMDSZ parlamenti bejutási esélye is.
Ez hamis érv. Azok, akik most ezt hozzák fel, amikor mi azt mondtuk, hogy nem szavazzuk meg a törvényt, és megpróbáljuk megtámadni az Alkotmánybíróságon, vagy nem értik a levélben szavazás jelenségét, vagy nem akarják beismerni, hogy ez hiba, és igyekeznek hamis ürügyeket keresni az RMDSZ ellen. Kiszámítottuk, hogy ha jövőre 500 ezer új szavazó lesz külföldön, e rendszer alapján, nekünk 25 ezerrel több szavazatot kell szereznünk.
Ez azért nem olyan egyszerű.
Nekünk is vannak külföldön szavazóink. Nem ez a gond.
A törvény formájától függetlenül, a levélben szavazás matematikailag akarva, akaratlanul az RMDSZ hátrányára működik, mert a Szövetség relevanciája annál inkább csökken, minél egyszerűbb a szavazás, minél többen vesznek részt a szavazáson.
Nem hiszem, hogy bárki is RMDSZ-ellenes törvénynek szánta ezt, mint ahogy az egyéni körzetes választásnak sem ez volt a célja.
Még ha nem is erre találták ki, a levélben szavazásról szóló törvénynek végül ilyen hatása lehet: RMDSZ-ellenes.
Igen, az lehet, ha nekünk nem sikerül külföldről szavazatokat szerezni. De miért gondolja, hogy mi ne kapnánk 25, vagy 50 ezer szavazatot? Hiszen magyarok is élnek a határokon túl, Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban. Arányosan mi is hasznot húzunk majd ebből a rendszerből.
Nem tagadhatja, hogy azért mégiscsak hátrányos.
Csak akkor, ha semmit sem teszünk és egyetlen szavazatot sem szerzünk.
Bármit mond is, az RMDSZ számára nehezebb szavazatokat szerezni, mint a román pártoknak.
Ez az érv, hogy számunkra nehezebb szavazatokat gyűjteni, csak a 10. a sorban, ezelőtt az érv előtt van még kilenc ok, melyek elvekkel, alkotmányossággal, módszertannal kapcsolatosak.
Miért nem lelkesedik egyetlen párt sem az elektronikus szavazás bevezetéséért? Nem lett volna egyszerűbb, ha a levélben szavazással egyszerre tárgyalnak róla?
Lehet róla beszélni, de nem lehet eredményre jutni. Romániában még az elektronikus aláírás sem működik. Mindegyik kormány megígérte, de nem vezették be. Ugyanakkor az állam intézményeivel szemben sincs bizalom. Beszéltem egy, a PNL vezetőségéhez tartozó kollégával – nevet nem mondhatok –, és megkérdeztem tőle, miért nem elég a nemrég elfogadott választási törvény, mely biztosítja a szavazás egyetemességét idehaza és külföldön is. Ezt válaszolta: „Nem vagyunk biztosak abban, hogy a PSD nem fog szavazatokat lopni.” Akkor azt kérdeztem, hogy ebben az esetben mi szavatolja a levélben szavazás tisztességességét, amire azt válaszolta, hogy semmi, és hogy a „közvélemény nyomást gyakorol”. Nem lehet nyomásra törvényeket elfogadni, vagy abból kiindulva, hogy a másik biztosan csalni fog.
Vannak még csalások Romániában?
Semmilyen adatom nincs erre.
Miért nem lenne időszerű az elektronikus szavazás?
Mert a románok 47 százaléka falun él. Azt hiszem, hogy az ilyenfajta kísérletek veszélyesek és nehezen kezelhetőek a román társadalom esetében.
Azt akarja mondani, hogy túlságosan elmaradottak vagyunk?
Nem vagyunk elég fejlettek: az infrastruktúra, a mentalitás, a bizalom és egyebek szempontjából. 2015 túl korai, nem vagyunk képesek biztosítani a választási folyamat biztonságát. Kizárt.
Tőkés László nemrég azt mondta, hogy az autonómia ügyében nem lehet az RMDSZ-re számítani. Ön szerint miért megosztott a magyar közösség?
Nem megosztott, de Tőkés euroképviselő elméjében még mindig létezik egy óriási törés. Tőkés úr 25 éve mondja ugyanazt a dolgot anélkül, hogy ezzel érvényesülni tudna a politikában: egy másik állam euroképviselője. Minden hibánk ellenére és minden erőfeszítésünkkel összegyűjtöttük a magyarok által leadott szavazatok 86-89 százalékát. Ez nem a megosztottságot mutatja. Hozzászoktunk az ilyenfajta kijelentésekhez: ő beszél, mi pedig tesszük azt, amit tennünk kell.
És mit tesznek? Az elmúlt napokban zajlott a „Székelyföld határainak megvilágítása” akció. Az RMDSZ hivatalosan nem vesz részt az ilyenfajta akciókban, de már a kulturális autonómiáról sem beszél, vagy legalábbis nem a parlamentben. Ez annak a jele, hogy az RMDSZ-en belül az elégedettség elért egy bizonyos szintet?
Azért nem beszéltünk már erről a törvényről, mert nem tudunk többséget szerezni az elfogadtatásához.
Felvethetjük, ha meg akarjuk buktatni. Nem akarom, hogy elutasítsák, ezért inkább kivárok. De voltak értelmiségiek részvételével tartott konferenciáink és szemináriumaink, főleg az akadémiai körökből, ahol megpróbáltuk lebontani az előítéleteket és a sztereotípiákat. Megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy nincs semmilyen veszély sem a regionális autonómiában, sem a kulturálisban.
Tíz évig hatalmon voltak és nem sikerült meggyőzniük a kormányzati partnereiket, hogy elfogadják a kulturális autonómiát. Mi a magyarázata a magyar közösség ezzel kapcsolatos hatékonyságára?
A magyar radikálisok is ezzel az érvvel állnak elő, de meg kell érteni, hogy bizonyos projektekhez lehet többséget szerezni, másokhoz nem. Fel kell állítani egy elsődlegességi sorrendet és ettől függően alkothatsz, vagy sem szövetségeket. A Tăriceanu-kormány, például, magáévá tette ezt a projektet és benyújtotta a Parlamentnek. Tehát létezett egy koalíció, melyben előkészítettek egy ilyen kormány által magáévá tett projektet. Különféle más koalíciókban sikerült hozzájárulnunk a jogállamiság megerősítéséhez, elég sok mindent elértünk a magyar közösség számára, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének további aggodalmaink. Azt hiszem, ha politizálni akarsz, akkor részt kell venned kormányokban és meg kell értened, hogy az RMDSZ az 5-7 százalékával nem érhet el mindent, amit szeretne.
Az, hogy tíz évnyi kormányzás alatt nem tudták ezt elérni azt jelenti, hogy a partnereik becsapták önöket?
Nincs szó becsapásról. Ha ilyen történt, akkor ez a 2007-2008-as időszakban volt, amikor az a törvénytervezet bekerült a Parlamentbe: a PDL kilépett a kormányból, vagy kirúgták, attól függ, hogy honnan nézzük, és amikor ellenzékbe kerültek, akkor már nem akarták megszavazni azt a tervezetet, mellyel addig egyetértettek. Azután már sohasem volt, sem a Boc-kormány, sem a Ponta-kormány részéről ígéret, hogy megszavazzák ezt a törvénytervezetet.
Az RMDSZ mindig is ellenezte az ANI-törvényt (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.), már az elfogadása előtt is; időközben egy egész sor, többek között RMDSZ-es parlamenti képviselőről derült ki, hogy a rokonaikat alkalmazták az irodáikban. Kelemen Attila a legismertebb, aki azt állítja, azért alkalmazta a feleségét, hogy valaki ki tudja vinni hetente a repülőtérre. Ezeknek az embereknek le kellene mondaniuk, mit kezdenek velük?
Semmit. Abban az időszakban, amikor ezek történtek, a törvények nem voltak egyértelműek. Amúgy meg azzal érvelnek, hogy ők benyújtották a dokumentumokat a Parlamentnek, a személyzeti osztály alkalmazottainak pedig jelezniük kellett volna nekik, hogy ezt nem tehetik meg.
Úgy gondolom, hogy például Kelemen Attila tökéletesen tudatában volt annak, hogy a feleségét alkalmazza, ezt nem kellett a személyzetiseknek megmondaniuk neki.
Mindazok, akik ebben a helyzetben vannak, követni fogják az eljárásokat, vagy megtámadják, vagy marad az ANI döntése és viselniük kell a jogi következményeket. Bármi lesz, egy jogi folyamatról van szó és nem fogunk beavatkozni.
Nem avatkoznak be, mert az RMDSZ-ben nincsenek erkölcsi standardok?
De igen.
Vagy ezek a standardok nem térnek ki az összeférhetetlenségekre?
Amióta a törvény egyértelművé vált, azóta senki sem alkalmazott rokonokat. A 2004–2008-as és a 2008–2012-es időszakban történt esetekről van szó.
Ezekben az időszakokban a törvény már működött?
Igen, de később módosították. Nemcsak az RMDSZ van ebben a helyzetben, hanem minden párt. Azt tanácsoltam volna az összes kollégának, hogy ne alkalmazzanak rokonokat, még abban az időszakban sem, amikor nem létezett ez a törvény. Most már mit kezdjünk velük? Nem vehetjük vissza a mandátumukat. Ezzel az egész összeférhetetlenségi listával együtt, továbbra is az RMDSZ az az szervezet, ahol a legkevesebb embernek gyűlt meg a baja a törvénnyel. Tudom, hogy tendencia bennünket a sötét sarokba helyezni, de az élet mindig mást bizonyít.
De az önök erkölcsi kódexe mit mond erről a helyzetről?
Nincs egy megszavazott erkölcsi kódexünk.
Más szavakkal, nincsenek erkölcsi standardjaik?
Vannak standardjaink, amikor a jelöltekről szavazunk, a választások előtt, de nem szavaztunk meg egy általános kódexet, mert nem hiszem, hogy szükségünk lenne erkölcsi kódexre. Láthatja, hogy mi történik a nagy csinnadrattával megszavazott kódexekkel. Nem egy erkölcsi szövegtől leszel jobb ember.
România liberă
foter.ro/cikk

Alkotmányossági óvást terjesztett be az RMDSZ a levelezéses voksolás törvénye ellen
Óvást terjesztett az alkotmánybíróság elé a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a bukaresti képviselőházban múlt héten elfogadott, a külföldön élő román állampolgárok levélben történő voksolását lehetővé tevő törvény ellen – derült ki a szövetség keddi hírleveléből.
„A törvény továbbra is számtalan aggályt vet fel a szavazat titkosságára, megszervezésére vonatkozóan. Mindezek mellett a választási csalásra is lehetőséget ad (...) Nem fogadhatjuk el, hogy a következő választásokat a szabálytalanság és a csalás gyanúja árnyékolja be egy rosszul kidolgozott törvény miatt" – idézte a hírlevél Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét.
Az RMDSZ a – Ponta-kormányban részt vevő – Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) és más pártok képviselőinek támogatásával gyűjtötte össze az alkotmányossági óváshoz szükséges aláírásokat. Románia alaptörvénye szerint 50 képviselő vagy 25 szenátor aláírása szükséges ahhoz, hogy egy kifogásolt, a törvényhozás által elfogadott jogszabály ellen óvást lehessen benyújtani az alkotmánybíróságon. Az RMDSZ képviselőházi frakciója 17, szenátusi frakciója pedig 8 tagú. Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes, aki az RMDSZ képviseletében részt vesz a választási törvényeket kidolgozó parlamenti különbizottságban, korábban az MTI-nek elmondta: a levélben való szavazás jelentősen torzítja majd a választások eredményeit, hiszen így a levélben leadott szavazatok egy része nem a külföldi választókerületben eredményez mandátumokat, hanem a visszaosztás után az ország különböző megyéiben, adott esetben a magyarlakta térségekben.
Az RMDSZ szerint a törvény nem garantálja a voksolás titkosságát.
A jogszabályt a parlament mindkét háza nagy szavazattöbbséggel elfogadta, hatályba lépéséhez csak az államfő aláírására van szükség. A törvényt sürgősségi eljárással szavazták meg, mert egy korábbi alkotmánybírósági döntés értelmében a voksolást megelőző egy évben a választási törvények már nem változhatnak.
A jelenlegi parlament mandátuma 2016. december 19-én jár le Romániában. A következő választásokat jövő év november végére vagy december elejére írhatja ki az államfő.
Az alkotmánybíróság kedden közölte, hogy november 18-án tárgyalja az RMDSZ óvását. MTI
Erdély.ma

Utcai megmozdulások a politikai osztály megtisztulásáért
Kétoldalú, hosszú távú folyamat
Politikai földrengést okozott a több mint harminc áldozatot szedő hétvégi bukaresti tragédia. A politikai, adminisztratív és egyházi vezetők felelősség-elhárítása komoly ingerültséget váltott ki a társadalom széles rétegeiben, ami egyre népesebb utcai megmozdulásokhoz vezetett. A népharag elsöpörte a Ponta-kormányt, a társadalmi elégedetlenség azonban további mélyreható reformokat követel, lényegében az egész politikai osztály megtisztítását. Hogyan látja a politikum mindezt? Winkler Gyula EP-képviselővel, az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének elnökével beszélgettünk.
– Lemondatták a kormányt, mégis folytatódnak a tüntetések.
– A napokban éppen Bukarestben tartózkodtam, figyelemmel követtem az eseményeket. Nagy többségben iskolázott, jómódú fiatalok tüntetnek, akik a politikát és társadalmat átszövő korrupció, a kormányzási és közigazgatási tehetetlenség, az inkompetencia, nepotizmus és hasonlók ellen tiltakoznak, többek között a „a korrupció gyilkol” jelszó alatt. Teljesen jogosnak tekintem elégedetlenségüket, végül is emberáldozatokat követelő tragédia nyomán vonultak utcára. Ponta lemond(at)ása várható volt, sőt, azt már korábban meg kellett volna tenni.
– A tüntetők azonban a teljes politikai osztály megtisztulását követelik.
– A megtisztulási elkerülhetetlen, de ez nem történhet meg egyik napról a másikra, hosszabb folyamat lesz, hiszen lényegében az utóbbi 25 év romániai politikai szemléletével való szakításról van szó. Ami összetett folyamat, nemcsak a pártok idézhetik elő, széleskörű társadalmi párbeszédet feltételez. A parlamenti képviselőket a társadalom termelte ki, az emberek szavazataival jutottak a törvényhozó testületbe. A következő választásokig ők maradnak ott, ők hoznak törvényeket, s a lakosság dönti el, hogy milyen embereket tisztel meg szavazatával.
– A lakosság azonban rengeteg szélhámost, köpenyegforgatót vagy szerencselovagot emelt a parlamentbe szavazataival, mégis elvárják, hogy ott Teréz-anyaként viselkedjenek.
– Éppen ezért hangsúlyozom, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeit is be kell vonni a reformfolyamatba. Mindenekelőtt a jól képzett, szolid szakmai ismeretekkel rendelkező fiatalokat, akik nem vonhatják ki többé magukat a politika alakulásából. Sokan közülük erősen kritikusak a politikai osztály minőségével és jogosan, viszont nem hajlandók politikai szerepet vállalni, mivel mocskosnak tekintik a politikai osztályt. De hát akkor ki fogja megreformálni azt? Netán a mostaniaktól várják el, éppen azoktól, akik kiábrándították őket? A lelátóról lehet ugyan kritizálni, gólt azonban csak a pályán lehet rúgni.
– A kritika azonban nemcsak a kormánykoalíciót célozza, hanem az egész politikai osztályt, sőt, annak 25 éves tevékenységét. Ez nyílván az RMDSZ-t sem kerülheti el.
– Ez kétségtelen. Az újfajta politizálás üzenete már tavaly novemberben egyértelmű volt, amikor Iohannis főleg Ponta-ellenes szavazatoknak köszönhetően nyerte meg az államelnöki választást. Az RMDSZ megértette az üzenetet, levonta a tanulságokat és elindította a reformfolyamatot. Kiléptünk a Ponta-kormányból, elutasítjuk annak tagjaival való bármilyen együttműködést, párbeszédet indítottunk el az egyházakkal, civilszervezetekkel, női és ifjúsági szervezettekkel. A folyamat korántsem ért véget, még javában zajlik, mérlegét a jövő év végén, a helyhatósági és parlamenti választások alapján vonhatjuk meg. A társadalom – mindenekelőtt a fiatalok – bevonása nálunk is kiemelkedő szempont.
– A népharag esély is lehet a politikai alakulatok számára. Azok, akik képesek lesznek a reformra, növelik támogatottságukat, azok viszont, akik elutasítják, tovább rontják pozícióikat.
– A társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszere a román pártoknál is megfigyelhető, Ponta lemondatása is erre vezethető vissza. Hogy mennyire mélyreható lesz a reform, ez nagymértékben a román társadalom ingerküszöbétől függ. A hétvégi tragédia már átlépte azt, az emberek utcára vonultak, Ponta plágium ügye, vagy a vádemelés viszont nem csapta ki a biztosítékot, akkor a társadalom nem követelte távozását utcai tüntetésen.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én is köszönöm.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Utca és/vagy demokrácia?
Tüntetők ezrei helyett mégiscsak jobb, ha választók milliói mondanak véleményt arról, miben legyen más a romániai politika, miben legyen más a romániai társadalom. Szűcs László írása.
Romániában jó esély van arra, hogy egy nemes ügy is hamar önmaga paródiájává váljon. Ebbe az irányba halad biztos léptekkel a Ponta-kabinet bukását előidéző tüntetéssorozat. Miközben napról-napra rettenetesebb a növekvő szám: már közel az ötvenhez a Colectiv klub halálos áldozata, a hazai egészségügy tehetetlenségéről árulkodik, hogy már-már kapkodva keresnek újabb és újabb célpontokat a kritikus állapotban lévő sérültek külföldre szállításához.
Vasárnap este Iohannis államfő kisétált a tüntetők közé, s ugyan szimbolikus jelenléte sem a korrupciót nem tünteti el, sem a politikai válságot nem oldja meg, aligha volt más választása, ha nem akarja, hogy az emberek ellene is forduljanak. Mert ha a kormány, a pártok, a parlament, a média, az ortodox egyház után az államfővel szemben is kritikussá válik a tömeg, ki fogja normális állapotok felé terelni az országot? Persze, Iohannis se garancia erre. Már csak azért sem, mivel annak ellenére, hogy a magányos harcos szerepében tetszeleg, aki egy politikai bozótvágó késsel keres és talál kiutat a bajból, ne feledjük, ő ugyanennek a politikai elitnek a tagja, nemrég még az általa vezetett párt kormányzott a mostani parlamenti ciklusban is. Része volt a hatalomnak.
Az is lehet, nem kell majd az utcának Iohannis. Hiszen alapítottak a tüntetők maguknak saját, független újságot, beszélnek már a Colectiv Párt megalakításáról, listák születnek arról, kiket kell még meneszteni. A moldovai utcatársak Kisinyovban egyenesen közös román-moldáv kormányt követelnek. (Azon sem lepődnék meg, ha már bejegyezték, levédették volna a héten a szabadalmi és védjegyhivatalnál a Colectiv márkanevet.) A jelenlegi helyzetben néhány ezer ember szinte bármire rákényszerítheti a politikumot, s ez akkor is veszélyes, ha sok követelés jogos, míg a támadott politikai elit hajlamos eljátszani a választók bizalmát. (Azt csak egész halkan jegyzem meg: vajon ugyanúgy megteltek volna a közterek, ha egy magyarok lakta városban, netán romák látogatta szórakozóhelyen, vagy melegbárnak történik a tragédia? Kellően együtt jár-e már Romániában a tolerancia és a szolidaritás? Nem akarok ítélkezni, maradjunk abban: lehet.)
Azért maga a politikai is működik, megkezdődött az újabb casting egy átmeneti szakértői kormány vezetőjét keresve. Én nem adok sok esélyt egy ilyen kabinet működésének jövő év végéig. (A dilemma úgy is megfogalmazható: módosuljon valahogy a törvényi környezet, s utána válasszunk, avagy egy gyors választás után nyúljanak hozzá a jogszabályokhoz.) Ma úgy gondolom, az egyetlen tartós és demokratikus megoldás egy előre hozott választás. Annak árán is, annak tudatában is, hogy rossz a választói törvényi háttér, s lesznek zavarosban halászni igyekvő politikai kalandorok, szerephez jut majd a Colectiv-populizmus, akár egy szélsőséges erő is színre léphet. Ám a tüntetők ezrei helyett mégiscsak jobb, ha választók milliói mondanak véleményt arról, miben legyen más a romániai politika, miben legyen más a romániai társadalom.
http://erdelyiriport.ro

Merre mész Moldova?
Románia Moldova-politikája alapjában véve nem kormányfüggő. Bármilyen kormány alakulna is - eltekintve valamilyen szélsőséges erő esetleges hatalomra jutásától - a két ország viszonya nem változna alapvetően. Székely Ervin helyzetértékelése.
Moldova Köztársaság esetében a tét az, hogy az ország orosz befolyás alá kerül vagy pedig az Európai Unió amolyan nem hivatalos előörse lesz. A volt szovjet tagköztársaságnak mindenképp tartoznia kell valahová, ugyanis az ország egészségtelen gazdasági szerkezete miatt nem képes arra, hogy huzamosabb ideig fenntartsa önmagát, különösen akkor, ha az orosz piacok bezárulnak előtte.
Románia természetesen Moldova EU-orientációját szorgalmazta következetesen, s az utóbbi időben ezért nagyon sokat is tett. Nem csak az évente átlagosan 100 millió eurót kitevő vissza nem térítendő hitelekről, a moldáv borok és más mezőgazdasági termékek felvásárlásáról, a gázvezetékek összekapcsolásáról és romániai gáz-szállításról, a mintegy 5000 ösztöndíj folyósításáról van szó, hanem arról is, ahogyan a román diplomácia igyekszik napirenden tartani az EU-ban és a NATO-ban a „moldáv ügyet” és megpróbál minél szélesebb körű támogatást szerezni Moldova Köztársaság nyugati orientációjának megtartása érdekében.
Az elmúlt néhány hónapban azonban Oroszország is „bekeményített”. Moszkva – miután sikerült valamelyest konszolidálnia ukrajnai pozícióit – immár távolabbra tekint. A Közel keletre és az úgynevezett közvetlen szomszédságra. A Moldova Köztársaságban mindig is jelenlévő orosz oligarchia, no meg a titkosszolgálatok hirtelen megélénkültek és némi utcai demonstráció után sikerült megbuktatniuk az amúgy is csekély parlamenti többséggel rendelkező EU-barát Streleţ-kormányt. A jobboldali pártok azóta sem tudnak megegyezni és félő, hogy egy elhúzódó politikai válság tovább rontja az ország amúgy sem kedvező gazdasági helyzetét, miáltal a kis köztársaság még inkább kiszolgáltatottá válik. A visszarendeződés veszélyének hírére Bukarestben is óvatosabbak lettek és Klaus Iohannis államfő bejelentette, egyelőre nem írja alá azt a törvényt, amelynek értelmében egy 150 millió euró értékű hitelt nyújtana Románia Moldova Köztársaságbak. Bár az elnök nem mondta ki nyíltan, sejtetni engedte, hogy a döntés hátterében az áll, miszerint Bukarestben nem látják biztosnak, hogy a Prúton túli ország „az európai útvonalon halad tovább”.
Moldova Köztársaság és Románia viszonylatában van még egy fontos kérdés, ami – érdekes módon – nem segítette, hanem inkább gátolta Románia jószolgálati erőfeszítéseit. Nevezetesen a mindkét országban elég markánsan megnyilvánuló unionista mozgalomról van szó. E tekintetben a mindenkori román vezetés igen óvatos volt, nem kívánta felvállalni az egyesülés programját, mindaddig, amíg a nemzetközi környezet nem kedvezett volna egy ilyen lépésnek. Egyedül Traian Băsescu volt államfő vetette fel az egyesülés lehetőségét (amikor azt nyilatkozta, hogy az unió csak a moldvaiakon múlik), bár véleményem szerint ő ezzel inkább saját rohamosan apadó népszerűségét kívánta kissé feltornászni, mintsem reális politikai programot meghirdetni. Az egyesülés lehetősége azonban valóságos vörös posztó a Moldova Köztársaság lakosságának mintegy 40%-át kitevő orosz, vagy oroszbarát polgároknak és az autonómiát élvező gagauz közösségnek, nem is beszélve a Dnyeszteren túli úgynevezett köztársaságról. Ennek tudatában a Ponta kormány egyfelől nagyvonalú támogatást nyújtott Moldova Köztársaságnak és segítette az ottani européer pártokat, de – legalábbis nyilvánosan – nem szorgalmazta az egyesülést, mi több kínosan ügyelt arra, nehogy bármilyen gesztussal is megsértse „a másik román ország” szuverenitását.
A Victor Ponta vezette kormány lemondása és egy körvonalazódó jobbközép kormány felállása azonban nem teremtett új helyzetet, bár a moldáv unionisták ezt remélték és a kormányfő lemondása után néhány száz kisinyovi tüntető azt követelte, hogy a két román országnak alakuljon egy közös kormánya.
Megítélésem szerint azonban Románia Moldova-politikája alapjában véve nem kormányfüggő. Bármilyen kormány alakulna is (eltekintve valamilyen szélsőséges erő esetleges hatalomra jutásától) a két ország viszonya nem változna alapvetően. Románia nemzeti és humanitárius kötelességének érzi Moldova Köztásraság támogatását, ugyanakkor aligha kockáztatná meg kalandor eszközökkel az egyesülést. Más kérdés azonban, hogy amennyiben Románia gazdasági növekedése – egy kormányváltás okán – megtorpan, akkor nyilván Moldova megsegítésére is kevesebb pénz jut majd, ezért a kezdeményezés Kisinyovban egyre inkább átcsúszhat az oroszbarát politikai erők kezébe.
erdelyiriport.ro

Az RMDSZ csak a miniszterjelöltek ismeretében dönt Ciolos támogatásáról
Az RMDSZ törvényhozó elvileg támogathatják a parlamentben a Ciolos-kormányt, de az erre vonatkozó döntést csak a miniszterjelöltek neveinek ismertetése után hoznak. A minisztereknek valódi szakértőknek kell lenniük - nyilatkozta Kelemen Hunor, miután szerdán délután találkozott a kormányalakításra felkért Dacian Ciolossal.
„Kisebbségi fejezetre is szükség van az új kormányprogramban és a nyelvhasználatra vonatkozó törvények alkalmazását is felül kell vizsgálni. A magyar közösségnek vissza kell adni a kormányzatba vetett hitét, amelyet az utóbbi időben a nacionalista retorikának köszönhetően is elveszített” – jelentette ki Kelemen Hunor azon a bukaresti egyeztetésen, amelyet Dacian Cioloș kinevezett miniszterelnökkel folytatott november 11-én, szerdán. „A törvények alkalmazásával kell kezdeni, hiszen az oktatási törvénytől kezdve egészen a kétnyelvűségre vonatkozó rendelkezésekig számtalanszor megszegték már az előírásokat, és ennek nincs következménye. Ez nem elfogadható. Igenis, azzal kell kezdeni, hogy a törvénytiszteletet minden tekintetben vissza kell állítani Romániában, ez pedig a kormány dolga” – nyomatékosította az RMDSZ elnöke a bukaresti találkozót követően. Kelemen Hunor magyar közösségi prioritásként az oktatást nevezte meg a kinevezett miniszterelnökkel való találkozón, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a különböző megyék dekoncentrált intézményeiben dolgozó magyar szakemberek nem pártfeladatot teljesítenek, az elmúlt években munkájukkal bebizonyították, hogy szakmai feladataikat hatékonyan ellátják. „Jeleztem, hogy ezt a jelenlétet meg szeretnénk őrizni, és ott, ahol lehet, megerősíteni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, aki szerint Dacian Cioloș brüsszeli tapasztalatira alapozva előnyben részesíti a szakmai hozzáértést. Az RMDSZ elnöke a kinevezett miniszterelnöknek azt is elmondta, hogy az oktatási törvény magyar közösségre vonatkozó kitételeink alkalmazása több aggályt is ébreszt. „Ezek közül a legsúlyosabb és a legbosszantóbb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye. De azt sem veszik figyelembe, hogy vegyes tannyelvű iskolákban magyar aligazgatót kell kinevezni. Ezek mellett a tanügyi törvénybe beiktatott, kiigazításra szoruló rossz rendelkezésekről is tájékoztattam a kinevezett miniszterelnököt” – tette hozzá a szövetségi elnök.
Az RMDSZ elnöke szerint a szakértői kormány minisztereinek kiválasztásában szabadkezet kell kapnia a kinevezett miniszterelnöknek. De attól is meg kell óvni a társadalmat, hogy burkoltan bármely ideológiát képviselő pártpolitikusok alkossák a kabinetet – tette hozzá. „Valóban szakértőkből álló kormányt várunk. Az RMDSZ, akár a többi politikai alakulat, semmiféle ajánlást nem tett a kabinet összetételére vonatkozóan. Ez a helyzet nem a hatalmi harcokról szól, hanem arról, hogy jó megoldásokat találjunk a következő egy esztendőre, másfelől meg arról, hogy fel tudjunk készülni megfelelőképpen a jövő évi választásokra” – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor a decentralizációt is kormányzati prioritásnak tekinti, ugyanakkor hozzátette: számtalan olyan terület van, amelyen az előző kormány sürgősségi rendeletekkel és határozatokkal központosítást hajtott végre, és ezt ellensúlyozni kell. „A kabinetnek megvannak az eszközei arra, hogy megyei közigazgatásnak, a helyi közösségeknek visszaadja az elvett hatásköröket” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. (rmdsz tájékoztató, agerpres)
Transindex.ro

Toleranciát és identitásmegőrző politikákat ígér a kormányprogram
A kulturális és etnikai identitás megőrzésére irányuló politikákat, az etnikumközi párbeszéd és tolerancia bátorítását ígéri a kisebbségeknek a beiktatásra váró új román kormány programja, amelyet hétfőn tettek közzé.
Dacian Ciolos kijelölt miniszterelnök egyéves mandátumra készülő szakértői kormánya 13 oldalas, vázlatos programban foglalta össze prioritásait. A dokumentum főleg a Ponta-kormány bukásához vezető társadalmi elégedetlenségekre próbál gyors választ adni, a korrupcióellenes szigorra, a közigazgatás hatékonyságának növelésére és a jövő évi választások korrekt megszervezésére helyezve a hangsúlyt.
A vallási közösségeknek és kisebbségeknek szentelt három bekezdésnyi alfejezet alapelveket szögez le, de nem tér ki konkrétumokra. A dokumentum szerint a Ciolos-kormány fel fog lépni a szélsőséges megnyilvánulások ellen, pályázati alapon támogatja az etnikai és kulturális sokszínűség értékeire összpontosító programokat, a vallási felekezeteknek pedig méltányos és átlátható finanszírozást ígér.
Bár egy korábbi alkotmánybírósági döntés szerint Romániában a voksolást megelőző utolsó 12 hónapban már nem változhat a választási szabályozás, a kormányprogram több sürgős módosítást javasol a jövő tavaszi önkormányzati választások előtt. Hátrányosan érintheti az erdélyi magyarságot, hogy a Ciolos-kabinet kétfordulóssá tenné a polgármesterek és megyei tanácselnökök megválasztását, az viszont képviselethez segítheti a szórványközösségeket, hogy az önkormányzati választásoknál eltörölnék a bejutási küszöböt.
Megkönnyítenék a független jelöltek mandátumhoz jutását, a jövőre nézve pedig előkészítik azokat a törvény- és alkotmánymódosító tervezeteket, amelyek – az európai parlamenti és államfői mandátumhoz hasonlóan – öt évben egységesítenék az önkormányzati, parlamenti mandátumokat, hogy „minimálisra csökkentsék a választásoknak az ország társadalmi és gazdasági életére gyakorolt negatív hatásait".
A külpolitikát illetően a Ciolos-kormány programja az európai uniós döntéshozatalban való aktív részvételt, az Egyesült Államokkal kötött stratégiai partnerség erősítését, a Moldovai Köztársaság európai integrációjának támogatását, a Nyugat-Balkán és „főleg a keleti szomszédság" demokratizálásához és stabilizálásához való hozzájárulást és a külföldön dolgozó románoknak biztosított konzuli szolgáltatások javítását említi.
Az új kormány beiktatásáról kedden szavaz a román törvényhozás.
MTI
Erdély.ma

Megalakult a Cioloş-kormány
Bemutatta vasárnap miniszterjelöltjeit Dacian Cioloş kijelölt kormányfő: szakértői kabinetjében a Ponta-kormány egyetlen tagja sincs benne.
A 22 tagú Cioloş-kabinet egyharmada nő. Magyar név nem szerepel a szakértői kormány listáján. A jelölteket hétfőn és kedden hallgatják meg a parlamenti bizottságok, az új kormány beiktatásáról várhatóan kedd délután szavaz a törvényhozás. Bár pártsemleges szakértőkből álló kormányt ígért, ez nem minden tárca esetében sikerült. Ilyen szempontból Vasile Dâncu mindenképpen kilóg a csapatból: a kolozsvári szociológus, akit a regionális fejlesztési minisztérium élére és az egyik kormányfő-helyettesi tisztségbe jelölt, 2000 és 2003 között kisebbségekért is felelős tájékoztatási miniszter volt a Năstase-kormányban, 2004-től 2008-ig a PSD szenátora. Jelenleg az IRES közvéleménykutató cég elnöke, a BBTE szociológia szakán tanít. Médiaértesülések szerint Liviu Dragnea, a PSD elnöke rendszeresen konzultál vele aktuálpolitikai kérdésekben.
Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ megszavazza a Ciolos-kormány beiktatását
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megszavazza kedden Dacian Ciolos szakértői kormányának beiktatását a bukaresti parlamentben, a továbbiakban azonban a konkrét törvénytervezetekről tovább akar egyeztetni a kormány illetékeseivel – közölte Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hétfőn, miután Ciolos bemutatta miniszterei listáját és kormányprogramját az RMDSZ-frakciónak. Az RMDSZ elnöke szerint a választásokig hátralévő egy évben a Ciolos-kormány fontos reformokat indíthat el, akkor is, ha nem lesz ideje valamennyit véghezvinni.
"Ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy helyreálljon a polgárok bizalma, beleértve a magyar közösségét, a központi közigazgatásban" – szögezte le Kelemen Hunor.
Az RMDSZ-frakció ülésterméből távozó Ciolos arra az újságírói kérdésre, hogy mi a legsürgősebb teendő a kisebbségi jogok terén, Kelemen Hunorra hivatkozva a létező törvények alkalmazását jelölte meg. Úgy vélte: Romániának nagyon jó kisebbségvédelmi szabályozása van. Hozzátette: maga is prioritásnak tekinti a regionális fejlesztési programokat, amelyek a kisebbségek érdekeit is szolgálják. Ciolos elmondta: törli a kormányprogramból a parlament és az önkormányzatok ötéves mandátumának bevezetésére vonatkozó célkitűzést. A néhány órával korábban közzétett dokumentum szerint a szakértői kormány előkészítené azokat a tervezeteket, amelyek – az európai parlamenti és az államfői mandátumhoz hasonlóan – öt évben egységesítenék az önkormányzati, parlamenti mandátumokat. A kijelölt kormányfő arra hivatkozott, hogy a politikum megújulását követelő demonstrációk számos elképzelését próbálta beépíteni a programba, de a kritikák hatására belátta, hogy egy egyéves mandátummal rendelkező kabinetnek nincs esélye ilyen reformokat végrehajtani.
A kormányprogramnak a választási törvény megváltoztatására irányuló célkitűzéseit korábban Kelemen Hunor is bírálta. Az RMDSZ elnöke a Maszol.​ro portálnak nyilatkozva megvalósíthatatlannak nevezte a polgármesterválasztás kétfordulóssá tételét, mivel egy korábbi alkotmánybírósági döntés értelmében a szavazást megelőző 12 hónapban már nem változhat a választási szabályozás.
Kelemen Hunor egy másik nyilatkozatában úgy vélekedett: a Ciolos már biztosította kormánya parlamenti támogatását, hiszen a Szociáldemokrata Párt (PSD) valójában kormányon maradt azáltal, hogy Vasile Dancu szociológust jelölte kormányfőhelyettesnek. Így a PSD ellenőrzése alatt marad a legnagyobb költségvetéssel rendelkező, a megyei prefektusi hivatalokat kézben tartó regionális fejlesztési minisztérium – értékelte az RMDSZ elnöke. Dancut Liviu Dragnea PSD-elnök bizalmasaként tartják számon.
Az új kormány beiktatásáról kedden szavaz a román törvényhozás.
MTI
Erdély.ma

A kisebbségeknek is ígér (Elkészült a kormányprogram)
A kulturális és etnikai identitás megőrzésére irányuló politikát, az etnikumközi párbeszéd és tolerancia bátorítását ígéri a kisebbségeknek a beiktatásra váró új kormány programja, amelyet tegnap tettek közzé.
Dacian Cioloş kijelölt miniszterelnök egyéves mandátumra készülő szakértői kormánya 13 oldalas, vázlatos programban foglalta össze prioritásait. A dokumentum főleg a Ponta-kormány bukásához vezető társadalmi elégedetlenségekre próbál gyors választ adni, a korrupcióellenes szigorra, a közigazgatás hatékonyságának növelésére és a jövő évi választások tisztességes megszervezésére helyezve a hangsúlyt. Az új kormány beiktatásáról ma szavaz a parlament, a miniszterjelölteket tegnap hallgatták meg a szakbizottságokban. A vallási közösségeknek és kisebbségeknek szentelt három- bekezdésnyi alfejezet alapelveket szögez le, de nem tér ki konkrétumokra. A dokumentum szerint a Cioloş-kormány fel fog lépni a szélsőséges megnyilvánulások ellen, pályázati alapon támogatja az etnikai és kulturális sokszínűség értékeire összpontosító programokat, a vallási felekezeteknek pedig méltányos és átlátható finanszírozást ígér. A kormányprogram három nagy fejezetre oszlik: vízióra, prioritásokra és cselekvési tervre. A prioritások között szerepel az igazságszolgáltatás függetlenségének feltétel nélküli támogatása is. A cselekvési terv 13 alfejezettel rendelkezik: a választási demokrácia és a jogállam megerősítése, amely a politikai rendszer újraindításának premisszáit jelenti, a gazdasági stabilitás, az államreform folyamatának felgyorsítása, oktatásügy és egészségügy, mezőgazdaság és halászat, energia, közlekedés és infrastruktúra, kultúra, média, kisebbségek, ifjúság és sport, állam és nemzetbiztonság, külügy és európai ügyek, európai alapok, külföldi románok, illetve IT. Dacian Cioloş szerint az új kabinetnek „nyitottnak és átláthatónak kell lennie, folyamatos kapcsolatot kell tartania a központi és a helyi közigazgatási intézményekkel, a civil társadalommal és az állampolgárokkal”. Az új kormány tíz évre szóló befektetési tervet készül kidolgozni a politikai pártok jóváhagyásával, a magánszférával, a szakemberekkel és a civil társadalommal való egyeztetés nyomán. Arra törekszik, hogy a beruházások ütemezését tárgyszerű mutatók alapján tegye meg, a hazai forrásokból támogatott beruházásokat pedig a fejlesztési prioritások alapján hangolja össze az európai finanszírozású beruházásokkal. Kiemelten figyelnek a közlekedési nagyberuházásokra, az öntözőrendszerekre, a gáz- és villamosenergia-hálózatok rehabilitációjára, a csúcstechnológiák behozatalára, európai pénzalapok bevonására és a tőkepiac fejlesztésére. Tervezik egy nemzeti fejlesztési alap és egy hazai fejlesztési bank alapítását is. A következő időszakban közvitára bocsátanak egy olyan politikai tervezetet, mely a foglalkoztatottság javítását, a külföldön dolgozó román polgárok hazavonzását célozza, továbbá a városok és a mezőgazdaság fejlesztését és iparosítását a román gazdaság versenyképességének emelésére. Bár egy korábbi alkotmánybírósági döntés szerint Romániában a voksolást megelőző utolsó 12 hónapban már nem változhat a választási szabályozás, a kormányprogram több sürgős módosítást javasol a jövő tavaszi önkormányzati választások előtt. Cioloş kétfordulóssá tenné a polgármesterek és megyei tanácselnökök megválasztását, ami hátrányos lehet a magyarság számára, az viszont képviselethez segítheti a szórványközösségeket, hogy az önkormányzati választásoknál eltörölnék a bejutási küszöböt. Megkönnyítenék a független jelöltek mandátumhoz jutását, a jövőre nézve pedig előkészítik azokat a törvény- és alkotmánymódosító tervezeteket, amelyek – az európai parlamenti és államfői mandátumhoz hasonlóan – öt évben egységesítenék az önkormányzati és parlamenti mandátumokat, hogy „minimálisra csökkentsék a választásoknak az ország társadalmi és gazdasági életére gyakorolt negatív hatásait”; ezt a javaslatot azonban többen kivitelezhetetlennek ítélték, és már törölték is a kormányprogramból. Az új kormány egyik célja, hogy sürgősségi eljárással digitalizálják a szavazólistákat, és a választási csalások megelőzése céljából számítógépesítsék a választási eljárást, illetve szigorúan betartassák a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozására vonatkozó törvényeket. A külpolitikát illetően a Cioloş-kormány programja az európai uniós döntéshozatalban való aktív részvételt, az Egyesült Államokkal kötött stratégiai partnerség erősítését, a Moldovai Köztársaság európai integrációjának támogatását, a Nyugat-Balkán és „főleg a keleti szomszédság” demokratizálásához és stabilizálásához való hozzájárulást és a külföldön dolgozó románoknak biztosított konzuli szolgáltatások javítását említi. A cselekvési tervben szerepel még a törvényjavaslatok benyújtásának megkönnyítése a civil szervezetek számára. Az elsődleges cél az, hogy összhangba kerüljön a törvényjavaslat benyújtásához, illetve egy parlamenti mandátum megszerzéséhez szükséges aláírások száma. A dolog logikája, hogy amennyiben egy honatya bizonyos számú választót képvisel, ugyanaz a számú választó közvetlenül is nyújthasson be törvényjavaslatot civil kezdeményezéssel. Románia 18. kormányának beiktatása több szempontból is premier lesz: 1989 óta Cioloş lehet a harmadik független kormányfő (Mugur Isărescu és Mihai Răzvan Ungureanu után), és az első, akinek kabinetje kizárólag politikailag el nem kötelezett emberekből áll; Vasile Dâncu és Lazăr Comănescu kivételével, akik a fejlesztési, illetve a külügyi tárcát vehetik át, egyik sem volt még soha miniszter. Achim Irimescu földművelésügyi miniszterjelölt volt államtitkár. A tegnapi meghallgatások zöme simán lezajlott, csak az igazságügyi tárca élére jelölt Cristina Guseth esetében volt feszültebb a hangulat, Vasile Dâncu meghallgatását pedig mára halasztották, személyes okokból (rosszullét miatt). A független szakértői kormány megalakítását a nagyobb pártok – az SZDP, az NLP, az Oprea-féle haladáspárt, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek frakciója – is támogatják, de azt minden politikai vezető leszögezte, hogy ez csak pillanatnyi döntés, a kabinet minden más kezdeményezéséről külön-külön mérlegelés után döntenek. Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kivétel: pártjával együtt ellenzékbe vonul, nem szavaz a szakértői kormányra, és államtitkárai felmondanak. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök túlságosan általánosnak tartja a kormányprogramot, a benne levő kevés konkrétumot pedig megvalósíthatatlannak. Az RMDSZ-irodából távozó Dacian Cioloş a kisebbségi jogok terén a legsürgősebb teendőnek a létező törvények alkalmazását jelölte meg, mert úgy véli, hogy Romániának nagyon jó kisebbségvédelmi szabályozása van; említette még a regionális fejlesztési programokat, amelyek a kisebbségek érdekeit is szolgálják.
Román termék lehet a kürtőskalács Hagyományos román termékként jegyeztetné be a kürtőskalácsot a mezőgazdasági tárca élére jelölt Achim Irimescu az Európai Unióban. Parlamenti meghallgatásán elmondta: beszélt a magyarországi illetékesekkel, és együtt állapodtak meg abban, hogy román termékről van szó, de még nem került egy egyesület, amely a levédési eljárást elindítsa. A kürtőskalács román termékként való bejegyeztetését a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület ellenzi, amely előbb megpróbálta hungarikumként elismertetni, de nem járt sikerrel. Románia eddig csak egyetlen hagyományos terméket, a topoloveni-i szilvalekvárt tudta levédeni az EU-ban, de Irimescu a szebeni szalámit és az ibăneşti-i juhsajtot (telemeát) is bejegyeztetné. A szakbizottságok egyöntetű szavazattal hagyták jóvá jelölését a minisztérium élére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Etnikumközi párbeszédet és toleranciát ígért Cioloş
A kulturális és etnikai identitás megőrzésére irányuló politikákat, az etnikumközi párbeszéd és tolerancia bátorítását ígéri a kisebbségeknek a beiktatásra váró új kormány programja, amelyet hétfőn tettek közzé.
A parlamentben tegnap kezdődött el a miniszterjelöltek szakbizottsági meghallgatása, és várhatóan a parlament ma szavaz bizalmat Dacian Cioloş kormányának. Egyes vélemények szerint az új kormány akár majdnem százszázalékos parlamenti támogatást is megkaphat. A Cioloş-kormány programja érdekes célkitűzéseket is tartalmaz, például kiterjesztené öt évre a helyi választottak és a törvényhozók mandátumát a jelenlegi négy évről azért, hogy az európai parlamenti, az államelnök, a parlamenti és a helyhatósági választások ugyanabban az évben legyenek és lecsökkenjen a választási kampányok száma.
Dacian Cioloş kijelölt miniszterelnök egyéves mandátumra készülő szakértői kormánya 13 oldalas, vázlatos programban foglalta össze prioritásait. A dokumentum főleg a Ponta-kormány bukásához vezető társadalmi elégedetlenségekre próbál gyors választ adni, a korrupcióellenes szigorra, a közigazgatás hatékonyságának növelésére és a jövő évi választások korrekt megszervezésére helyezve a hangsúlyt. A dokumentum megemlíti, hogy a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia nyomán kialakult társadalmi elvárások mentén alakították ki a program főbb pontjait.
A vallási közösségeknek és kisebbségeknek szentelt három bekezdésnyi alfejezet alapelveket szögez le, de nem tér ki konkrétumokra. A dokumentum szerint a Cioloş-kormány fel fog lépni a szélsőséges megnyilvánulások ellen, pályázati alapon támogatja az etnikai és kulturális sokszínűség értékeire összpontosító programokat, a vallási felekezeteknek pedig méltányos és átlátható finanszírozást ígér.
Szabadság (Kolozsvár)