Szekusállam lettünk
A SRI még nagyobb jogosítványokat kapott 
A Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) rendkívüli ülésén jóváhagyta, hogy a kormány sürgősségi rendelettel módosítsa a büntetőeljárást, és ezáltal „megszakítás nélkül” biztosítsa a lehallgatások jogalapját mind a nemzetbiztonsági, mind a korrupciós ügyekben. A rendelet szövegét már péntek este bemutatták.
Eddig szinte kizárólag a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) végzett lehallgatásokat, nemcsak „saját felhasználásra”, hanem az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is, ennek jogalapját azonban a múlt héten az alkotmánybíróság hatálytalanította.
A büntetőeljárás módosításával most egyértelműen elkülönítik egymástól a titkosszolgálatok által nemzetbiztonsági céllal, illetve az ügyészek és rendőrök által bűnügyi nyomozások érdekében végzett titkos megfigyeléseket és lehallgatásokat. A sürgősségi kormányrendelet szövegét már pénteken este, a CSAT ülése után nyilvánosságra hozták. 
A Hotnews kommentárja szerint az új törvény (egyelőre tervezet) még nagyobb hatáskört biztosít a SRI-nek, mint volt eddig: ezután ugyanis a nemzetbiztonsági és terrorizmus-ügyekben befolyhat a büntetőeljárásokba is. A hírügynökség szakértője szerint az alkotmánybírósági döntés éppen azt állapította meg, hogy a SRI-nek nem volt jogköre semmilyen büntetőeljárásban közreműködnie. 
Mi pedig újra és újra hozzátesszük: ugyan a sürgősségi kormányrendelet publikálása után a SRI legálisan vájkálhat mindannyiunk magánéletében (ugyanis szerinte minden autonomista potenciális terrorista), ám azelőtt jogellenesen hallgatta le Ráduly Róbertet, Mezey Jánost, Antal Árpádot, Beke Istvánt, Szőcs Zoltánt, tehát ezen ügyekben a bizonyítékok jó része elveszett. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vita a titkosszolgálatok hatásköréről
Tovább folytatódik a vita arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem rendelkezik-e túl nagy befolyással, és milyen mértékben biztosított a magánélethez való jog, miután a kormány felhatalmazta a SRI-t, hogy súlyos bűncselekmények esetén részt vegyen a nyomozásban.
A kormány pénteken fogadott el egy sürgősségi kormányrendeletet, amellyel úgy módosította a büntetőeljárást, hogy szétválasztotta a rendőrségi és titkosszolgálati lehallgatásokat. A szétválasztás azt jelenti, hogy a rendőrök és az ügyészek használhatják a titkosszolgálat felszerelését, a SRI dolgozói azonban már nem végezhetnek lehallgatásokat büntetőjogi eljárásokban. A módosítás azért vált szükségessé, mert a hírszerzés eddig végezhetett lehallgatásokat az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is, aminek jogalapját hatálytalanította február közepén egy alkotmánybírósági döntés.
A Gândul.info liberális hírportál hétfőn arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányrendelet az elfogadás előtti változatához képest tartalmaz egy kiegészítést, amely lehetővé teszi a titkosszolgálatnak, hogy terrorista és nemzetbiztonsági bűncselekmények esetén részt vegyen a büntetőeljárásban, lehallgatásokat és megfigyeléseket végezzen.
A Hotnews.ro hírportál úgy értelmezte a rendeletet, hogy a kormány szélesebb hatáskört biztosított a belföldi hírszerzésnek, mint amekkorával rendelkezett az alkotmánybírósági döntés előtt. A portál felsorolja, hogy a nemzetbiztonsági kockázatok közé tartoznak egyebek mellett az alkotmányos rend elleni cselekedetek, a kémkedés, az árulás, az állammal szembeni ellenséges cselekedetek.
Mircea Marian ismert jobbközép újságíró közösségi oldalán egy bejegyzésben a jogállamiság elleni példátlan támadásnak nevezte, hogy a SRI nemzetbiztonsági és terrorista bűncselekmények esetén is nyomozást végezhet. Az újságíró szerint ez az egykori hírhedt Securitate kommunista titkosszolgálat "feltámasztását" jelenti. Az újságíró szerint nem az alkotmánybíróság döntését kell bírálni, hanem a SRI-nek azt a vágyát, hogy minél nagyobb befolyásra tegyen szert.
Ion Cristoiu az Evenimentul Zilei című újságban bírálta a kormány rendeletét. Úgy vélte, ez a megoldás nem oszlatja el a kételyeket, hogy a titkosszolgálat nem fér hozzá a továbbiakban is a rendőrök és az ügyészek által végzett lehallgatások tartalmához. Szerinte az alkotmánybíróság döntését akkor tartották volna tiszteletben, ha az ügyészség a saját felszerelését használná a gyanúsítottak megfigyelésére.
Dacian Ciolos miniszterelnök és Raluca Pruna igazságügyi miniszter is állást foglalt a vitában. Úgy vélik, hogy a SRI-nek eddig is joga volt részt venni a súlyos bűncselekmények felderítésében, és hangsúlyozták, hogy a SRI a lehallgatásokat csakis bírói felügyelet alatt végezheti. Ciolos szerint alaptalan a sajtó azon értelmezése, amely szerint a rendelet feltámasztja az egykori Securitatét. Népújság (Marosvásárhely)

România Liberă: a Johannis-rezsim bizarr nacionalizmusa
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megerősödésével hozza összefüggésbe a România Liberă hétfői, A Johannis-rezsim bizarr nacionalizmusa című véleménycikke Tőkés László EP-képviselő román állami kitüntetésének visszavonását és azt, hogy terrorizmus gyanújával indult eljárás egy petárdákat tartó kézdivásárhelyi férfi ellen.
A cikket jegyző Cristian Câmpeanu szerint Klaus Johannis államfő elvesztette a nevetségessé válásra figyelmeztető „érzékszervét”, ha az 1989-es rendszerváltozásban „meghatározó szerepet” játszó forradalmár címmel tünteti ki a román Eugen Nicolicea (Buzău megyei) képviselőt, de visszavonja az ugyanezekért az érdemekért megítélt kitüntetést a magyar Tőkés Lászlótól.  
„Érthetetlen okokból Johannis mandátuma alatt az idegengyűlölő nacionalizmus erősödésének vagyunk tanúi, amelynek egyedüli célja a demokratikus intézményrendszer, a jogállamiság meggyengítése. Ennek a nacionalizmusnak a megerősödése kapcsolatban áll a SRI megerősödésével, és ezért üdvözlendő az alkotmánybíróság mostani döntése, amely csökkenti a SRI erejét” – írta a România Liberă szerzője. Szabadság (Kolozsvár)

Vita a Román Hírszerző Szolgálat hatásköreiről
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) csakis a nemzetbiztonságot érintő, illetve terrorizmussal kapcsolatos ügyekben járhat el nyomozó hatóságként – szögezte le Dacian Cioloş miniszterelnök annak kapcsán, hogy a kormány sürgősségi rendelettel módosította a hírszerzés működését szabályozó törvényt, illetve a büntetőjogi perrendtartást, miután az alkotmánybíróság kimondta: ellentétes az alaptörvénnyel, hogy a bűnügyi nyomozások során a SRI végezte a lehallgatásokat.
„A SRI nem járhat el nyomozó hatóságként, kizárólag a nemzetbiztonsággal és a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben (a SRI működését szabályozó törvény szerint), és kizárólag bírói ellenőrzés mellett, egy ügyész jelenlétében. Minden egyéb alaptalan félremagyarázás" – szögezte le a miniszterelnök egy vasárnap esti Facebook-üzenetben azt követően, hogy egyes vélemények szerint a pénteken elfogadott kormányrendelet ismét létre hozta volna az egykori kommunista titkos rendőrség, a Szekuritáté bűnügyi nyomozásokért felelős VI. osztályát azáltal, hogy felhatalmazta a hírszerzést a nemzetbiztonsági ügyekben folytatott vizsgálatra.
Annak kapcsán, hogy a rendeletet nem bocsátották nyilvános vitára, Cioloş kifejtette: erre már nem volt idő, mivel egyes esetekben „védtelenül maradtak" volna, amennyiben a rendeletet nem teszik közzé a Hivatalos Közlönyben az alkotmánybírósági döntéssel egyidőben.
Alaptalannak nevezte hétfőn a bírálatokat Raluca Prună igazságügy-miniszter is, aki a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) tavalyi mérlegének ismertetésén leszögezte: nem lehet „amatőr” módon küzdeni a terrorizmus ellen. Közölte: a SRI csupán gyakorlatba ülteti a lehallgatási végzést, a nyomozás pedig az ügyészek dolga, ügyészi felkérés nélkül senki, így a rendőri szervek sem tehetnek semmit. Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke ugyanakkor a miniszter menesztésére szólította fel a kormányfőt, aki szerinte nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.
Hétfőn Daniel Horodniceanu, a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) főügyésze is rámutatott: a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben folytatott nyomozásokkal nem lesznek gondok. Közölte, a lehallgatásokat a különleges műveleti osztály révén, saját rendőri testülettel folytatják majd le.
Mint arról beszámoltunk, az alkotmánybíróság ítélete értelmében a SRI nem folytathat lehallgatásokat az egyszerű bűnügyi nyomozások során, mivel nem minősül hivatalos nyomozó szervnek. Ennek nyomán Eduard Hellvig, a SRI igazgatója arra panaszkodott, hogy a döntés nyomán veszélybe kerülhet a nemzetbiztonság. A kormány rekordgyorsasággal dolgozta ki és fogadta el pénteken a sürgősségi rendeletet, amely kimondja, hogy a lehallgatásokat csakis az ügyészség és az ügyészségeknek alárendelt rendőri szervek végezhetik, a SRI csupán az infrastruktúrát biztosítja.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Borboly ártatlannak vallja magát
Az ellene indult per keddi tárgyalásán ártatlannak vallotta magát Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, aki nem élt a vádak beismerésén alapuló egyszerűsített bírósági eljárás lefolytatásának lehetőségével.
A Borboly Csaba és tizenkét másik érintett személy ellen indult büntetőper tárgyalása kedden sem indult zökkenőmentesen a Hargita Megyei Törvényszéken. Először félórás szünetet rendelt el a tárgyalást vezető bíró, mert két ügyvéd elkésett, aztán Sergiu Bogdan, Borboly Csaba védőügyvédje jelezte a bírónak, hogy mivel nemrég az Alkotmánybíróság törvénybe ütközőnek minősítette a büntetőjogi perrendtartás azon rendelkezését, miszerint a lehallgatásokat a bűnüldöző szerveken és a rendőrségén kívül „más, erre szakosodott állami szervek” is végezhetik, kérni kell az Országos Korrupcióellenes Ügyosztálytól (DNA), hogy közölje, kik végezték védence beszélgetéseinek lehallgatását. „Amennyiben ezt a hírszerző szolgálat végezte, kérni fogjuk a lehallgatási jegyzőkönyvek kizárását a bizonyítékok közül” – közölte az ügyvéd. Kéréséhez a többi ügyvéd is csatlakozott, és noha az ügyész ezt ellenezte, a bíró elrendelte, hogy írásban kérjenek választ erre a kérdésre a vádhatóságtól.
Nem tárgyalják külön a csíkszentmihályi polgármester elleni pert
Vlad Neagoe bíró ezek után az egyik vádlottat, Kósa Péter csíkszentmihályi polgármestert és ügyvédjét hallgatta meg, akik még tavaly szeptemberben nyújtottak be arra vonatkozó kérést, hogy a polgármester elleni pert válasszák külön a többi vádlott ellen indult bírósági eljárástól. Kósa kifejtette, azt szeretné, ha az eljárás minél előbb befejeződne, ugyanakkor jelezte, mivel a per egyik tárgyát képező, Ajnád és Lóvész közötti 124-es jelzésű megyei úton a kifogásolt javítások abbamaradtak, az út már alig járható. Ezért fennáll a veszélye, hogy a település elszigetelődik, mert már nehezen megközelíthető, javítani pedig a per befejeztéig nem lehet – hívta fel a figyelmet a polgármester. Az ügyész szerint nem teljesülnek a per szétválasztásának jogi feltételei, a bíró pedig azt mondta, a szétválasztás nem segíti elő a gyorsabb befejezést, mert az ügyirat, beleértve a vádiratot is, közös, és ezt nem lehet külön tárgyalni. Hasonlóképpen vélekedtek a többi vádlott ügyvédjei is, a kérést nem fogadták el.
Nyilatkozatot tesz Borboly
A per vádiratának felolvasása következett volna, erre a tartalom ismeretében egyik vádlott sem tartott igényt. Ezután elsőként Borboly Csabát szólította a bíró, aki nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy igényli-e az egyszerűsített eljárást, amely a vádak beismerését jelentené az eddigi bizonyítékok alapján, egyharmaddal csökkentve a kirótt büntetést is. „Ártatlan vagyok” – mondta Borboly, aki azt is hozzátette, szeretne nyilatkozatot tenni. Hasonlóképpen a többi vádlott sem élt az egyszerűsített eljárás lehetőségével, többen azt mondták, nyilatkozatot tesznek, volt, aki azt mondta, csak a bírósági eljárás végén él ezzel a lehetőséggel. A nyilatkozatok meghallgatását a bíró a következő tárgyalási időpontra, április 19-re halasztotta.
A SRI hallgatózott?
„Ebben az ügyiratban a rögzített beszélgetések magyar nyelven hangzottak el. Sem az ügyész, sem a rendőrök nem beszélik a magyar nyelvet, ezért egyszerű és logikus a kérdés: Ki végezte a lehallgatott, lényegesnek ítélt beszélgetések válogatását? Én egy hivatalos választ várok. Mivel a hatóságok nagy sietséggel hagyták jóvá, hogy az ügyészek hozzáférjenek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) eszközeihez, ez azt sejteti, hogy a SRI végezte a lehallgatásokat. És a válasz után lehet ezen bizonyítékok hitelességéről beszélni. Érdekes módon, a lehallgatási jegyzőkönyvek számunkra kedvezők” – fejtette ki a tárgyalás után Sergiu Bogdan.
Elhúzódó per
Mint ismert, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek. Ezzel állítólag ő és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak. Borbolyt, akárcsak több más, az ügyben érintett személyt, 2013 májusában vették 24 órás őrizetbe, ezt követően szabadlábra helyezték, de korlátozták hivatala gyakorlásában, és lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellene, amelyet később feloldottak. 2013 szeptemberében emeltek vádat ellene és társai ellen. Az első tárgyalásokat Marosvásárhelyen tartották, de az új büntetőjogi perrendtartás 2014 februári életbe lépése után az ügycsomót visszaküldték Csíkszeredába. A per három vádlottja 2015 októberében beismerő vallomást tett, őket első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Borboly Csaba polgármester lenne
A március 15-ei határidőig egyedül Borboly Csaba jelentkezett RMDSZ-es polgármesterjelöltnek Csíkszeredában. Ezzel eldőlt, hogy a júniusi helyhatósági választáson a Hargita megyei tanácselnök lesz a szervezet jelöltje, előválasztást pedig csak a tanácsi lista véglegesítésére szerveznek.
Borboly ellen még folyamatban van az a per, amelyben az országos korrupcióellenes ügyészség azzal vádolja, hogy – bűntársaival együtt – indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek, és ezzel 1,1 millió eurós kárt okozott a román államnak. 2013 májusában 24 órás őrizetbe vették, majd szabadlábra helyezték, de korlátozták hivatala gyakorlásában, és lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellene; ezt később feloldották.
Vádat 2013 szeptemberében emeltek Borboly és társai ellen. Az első tárgyalásokat Marosvásárhelyen tartották, de 2014 februárjában az ügycsomót visszaküldték Csíkszeredába. A per három vádlottja 2015 októberében beismerő vallomást tett, őket első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a többieknek azonban épp kedden – március 15-én – volt tárgyalásuk. Ezen az ügyvédek azt kérték az ügyészektől, hogy közöljék, ki végezte a lehallgatásokat, mert ha a Román Hírszerző Szolgálat volt, az alkotmánybíróság múlt heti döntése értelmében kérni fogják a lehallgatási jegyzőkönyvek kizárását a bizonyítékok közül. A bíró kérdésére Borboly ártatlannak vallotta magát, és nem kívánt a vádak beismerésén alapuló egyszerűsített bírósági eljárás lefolytatásának lehetőségével élni; ez a vádak beismerését jelentené, és egyharmaddal csökkentené a büntetést.  Ugyancsak kedden hirdettek ítéletet a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen elrendelt hatósági felügyelettel kapcsolatban: a Maros megyei törvényszék a lemondott csíkszeredai polgármester és a  tisztségének gyakorlásától eltiltott alpolgármester esetében is megszüntette a kényszerintézkedést. A döntés nem jogerős. 
A júniusi helyhatósági választásokon az MPP színeiben Bokor Márton csíkszeredai háziorvos pályázza meg a polgármesteri tisztséget Csíkszeredában, az EMNP jelöltje továbbra is ismeretlen. (A Székelyhon nyomán) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aggódnak a bírák a hírszerzés nyomozó hatóságként való megnevezése miatt
Súlyosan sérülhetnek az emberi jogok azzal, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nyomozó hatósági jogosítványokat kapott – figyelmeztet a Romániai Bírák Országos Szövetsége. Emiatt felszólították az ombudsmant: forduljon alkotmánybírósághoz annak a pénteken elfogadott sürgősségi kormányrendeletnek az ügyében, amely megtiltja ugyan a SRI-nek, hogy a bűnügyi nyomozások során lehallgatásokat folytasson, de engedélyezi azt, hogy a nemzetbiztonsággal és a terrorizmussal kapcsolatos esetekben nyomozó hatóságként tevékenykedjen.
Mint ismeretes, a rendelet azt követően született, hogy az alkotmánybíróság – arra hivatkozva, hogy a SRI nem nyomozó hatóság – megtiltotta, hogy a hírszerzés folytasson lehallgatásokat az egyszerű bűnügyi nyomozások során. A kormányrendelet az ügyészségeket hatalmazza fel a lehallgatások lefolytatására, ugyanakkor a SRI nyomozhat a nemzetbiztonsági és a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben.
„A Romániai Bírák Országos Szövetsége határozottan elítéli, hogy a kormány sürgősségi rendelettel különleges nyomozó hatósági státust biztosított a SRI-nek, aktív szerepet szánva egy hírszerző szolgálatnak a bűnügyi eljárás során, ami sérti a polgárok alapvető jogait, köztük a méltányos bírósági eljáráshoz való jogot is" – áll a bírák közleményében.
A dokumentum felhívja a figyelmet: a rendelet szöges ellentétben áll az alkotmány 115. cikkelyével, amely kimondja, hogy nem lehet sürgősségi kormányrendeletekkel rendezni olyan ügyeket, amelyek az alaptörvényben rögzített alapvető szabadságjogokat érintik.
A bírák szerint a SRI a rendelet nyomán olyan hatáskörökre tesz szert, amelyek lehetővé tették a kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté VI., bűnügyi nyomozásokra szakosodott osztálya számára, hogy a törvénnyel takarózva a legdurvább visszaéléseket kövesse el, és lábbal tiporja az emberi jogokat. A közlemény arra is rámutat, hogy a SRI országos kommunikáció-megfigyelési központjának működését nem szabályozza olyan, átlátható törvény, amely egyértelműen rögzítené annak jogi státusát, felépítését, funkcióját és az ellenőrzési módozatait, ami szintén törvénytelen.
Az ügy kapcsán Augustin Zegrean, az alkotmánybíróság elnöke kedden este a román közszolgálati televíziónak úgy nyilatkozott: a taláros testület döntése nem tekinthető támadásnak a SRI ellen, a hírszerzést a nemzetbiztonsági ügyekben nyomozó hatósággá nyilvánító kormányrendelettel pedig egyszerűen „nevükön nevezték a dolgokat". Közölte: a döntéshozatal során a büntetőjogi perrendtartásba 2014-ben beiktatott cikkelyt vizsgálták, amely a lehallgatásokat az ügyészségek mellett „egyéb, szakosodott állami szervekre" bízta, amiről kiderül, hogy kizárólag a SRI felel meg neki. Kifejtette: az alkotmánybíróság ítélete nem a hírszerzésről szól, csupán kiiktatott egy homályos cikkelyt a perrendtartásból.
Hozzátette: az ítéletre a nagyobb átláthatóság érdekében volt szükség, az ugyanakkor nem korlátozza a SRI tevékenységét, nem érinti a nemzetbiztonságot, hiszen az azzal, valamint a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekkel továbbra is ez a szervezet foglalkozik. Megjegyezte: az, hogy a SRI a rendeletben nyomozó hatóságként jelenik meg, nem jelenti azt, hogy kibővítették a hatásköreit.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Hírek és szerzők
Vita alakult ki az elmúlt hetekben annak nyomán, hogy az alkotmánybíróság kimondta: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem nyomozó szerv, ezért nem jogosult lehallgatásokat folytatni a bűnügyi nyomozások során, ez ugyanis a nyomozást végző ügyészségek hatásköre.
Ez egy jogállamban elvileg evidencia lenne, csakhogy Romániában a hírszerző szolgálatok hagyományosan kiváltságos intézmények – ezt a gyakorlatot szinte maradéktalanul sikerült átmenteni az 1989 előtti időszakból. A rendszerváltás előtt működő politikai rendőrség, a Szekuritáté egykori illetékesei és besúgói amúgy is sikeresen átmentették az ott szerzett kapcsolati és politikai (egyes esetekben anyagi) tőkét, és jelenleg vagy befolyásos üzletemberek, vagy politikusok – vagy mindkettők.
De hogy a hírszerzés ma is mennyire fontos, az is jól jelzi, hogy Klaus Johannis államfő egyik első teendője volt, hogy saját emberét ültesse a SRI élére, ugyanakkor az előző igazgató sem panaszkodhat, hiszen vigaszdíjként washingtoni nagyköveti tisztséggel kárpótolták. A kormány – azt követően, hogy Eduard Hellvig jelenlegi SRI-igazgató siránkozni kezdett, miszerint az Ab döntése nyomán immár a nemzetbiztonsági ügyekben sem nyomozhatnak, holott erről szó sincs – azonnal reagált: sürgősségi rendeletben rögzítették, hogy lehallgatni csak az ügyészeknek szabad, de a SRI nyomozhat a nemzetbiztonsági ügyekben.
Emiatt robbant ki a vita, mivel ezzel egyesek szerint ugyanolyan jogosítványokat kapott, mint a Szekuritáté. Ami talán túlzás – nemzetbiztonsági ügyekben eddig is a SRI volt a fő illetékes. Azt pedig, hogy mi számít nemzetbiztonsági ügynek – például a magyar jogkövetelések, budapesti illetékesek erdélyi látogatásai vagy néhány katonásdit játszó szerencsétlen petárdás poénjai –, eddig is a SRI mondta meg, ha valós veszélyt kellett elhárítani, ha az információ köszönő viszonyban sem volt a valósággal, csak saját legitimitásának megalapozását szolgálta.
Vagyis nem változik semmi: a SRI kiváltságai továbbra sem csorbulnak, legfeljebb kevesebbet lesz szem előtt. Viszont ugyanolyan – ha nem nagyobb – intenzitással leplezi majd le a potenciális terroristákat. Függetlenül attól, hogy léteznek, vagy sem.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

A magyarság állami elnyomása
Egyediek és megismételhetetlenek vagyunk 
Egymást érve jönnek a magyarellenes állami intézkedések, amelyek Tőkés László kitüntetésének visszavonásával folytatódtak a korábbi afférok (Mezei, Ráduly, Antal, Bekéék letartóztatása) után: a csendőrség 84 személyt bírságolt meg a székely szabadság napján való részvételért. Az sem kifejezetten magyarbarát gesztus, hogy március 15-én Kolozsváron belekötöttek az Erdély-zászlóba.
A csendőrség marosvásárhelyi mobil egysége közleményben tudatta csütörtökön, hogy a székely szabadság napján zajlott megemlékezés és tüntetés videofelvételeinek tanulmányozása után 84 személyt bírságoltak meg összesen 70 800 lej értékben. 
Bírság 84 személynek
A közlemény szerint 50 résztvevőt azért bírságoltak meg összesen 61 ezer lej értékben, mert „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvényt szerveztek; szervezőként nem léptek fel a tömegrendezvény megszakítása érdekében akkor, amikor a közrend és a csend megzavarására alkalmas cselekedeteket tapasztaltak”.
A csendőrség tájékoztatása szerint 34 személyt csendháborításért büntettek összesen 9800 lej értékben. Ciprian Călușer, a csendőrség szóvivője szerint a nagy számban kirótt bírság annak a következménye, hogy a hatóság álláspontja szerint a résztvevők engedély nélkül vonultak a főtérre, a prefektusi hivatal elé. Arra a kérdésre, hogy március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen és december elsején, a román nemzeti ünnepen is hasonlóképpen járnak-e el, a szóvivő kijelentette, nem hasonlíthatók össze ezek az események a székely szabadság napjával.
Izsák Balázs elmondta, a csendőrség vezetőivel való egyeztetések egyikén személyesen adta át a csendőrség parancsnokának a városházán bejelentett forgatókönyvet és a bírósági határozatot, amely a bejelentés tudomásul vételére kötelezi a polgármestert. Hozzátette, mindezt a csendőrséggel folytatott megbeszélés jegyzőkönyvében is rögzítették. László György, az SZNT jegyzője az MTI-nek elmondta, egyértelmű megfélemlítési akciónak tartja a bírságot, amelyet maga is peres úton készül kifogásolni: „Így próbálják befogni a szájunkat!” – magyarázta.
A megbírságoltak között szerepel a bélafalvi Boldizsár Béla is, akire 500 lejes büntetést sóztak, amiért – a tanú által alá sem írt jegyzőkönyv szerint – „hangoskodott”. Lapunknak elmondta, nemcsak megfellebbezi a bírságot, hanem zaklatásért be is pereli a marosvásárhelyi csendőrséget. (Mi több, olyanokra is bírságot róttak ki, akik jelen sem voltak Marosvásárhelyen. Lásd írásunkat a 2. oldalon.)
Tiltakozások: Sabin Gherman, RMDSZ
Már beszámoltunk arról, Kolozsváron civil ruhás rendőrök akadályozták meg, hogy a március 15-ei ünnepi felvonuláson többen Erdély zászlójával vonuljanak. Az esetről felháborodottan beszélt Sabin Gherman autonomista a tévéműsorában, szerinte a csendőrök csak végrehajtják, amit fent kigondolnak, a román nacionalizmus és magyarellenesség legfentebbről, az országot vezető SRI felől fúj.
Állásfoglalásban ítélte el a tömeges megbírságolást Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. „Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartjuk, hogy magyar emberek gyülekezéshez és szimbólumhasználathoz való jogát korlátozzák a hatóság képviselői Marosvásárhelyen és Kolozsváron. A szabadságjogainkat sértő intézményi túlkapások folytán a magyar közösség amúgy is megingott biztonságérzete még inkább csökken” – áll a szövetségi elnök által aláírt állásfoglalásban. 
Az RMDSZ mindkét fent említett esetben kéri a hatósági eljárások pontos indoklását, hiszen az alaptalan szankciók kirovása ellentmond a jogállamiság elveinek. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Cristian Câmpeanu: Tőkés, a székely terror és a hírszerzők
Amikor a forradalom győzelmében játszott „meghatározó szerepéért” kitünteted a román Eugen Nicoliceát, ugyanakkor visszavonod a magyar Tőkés Lászlótól az ugyanezekért az érdemekért kapott kitüntetését, akkor nagy gondod van a valósághoz való igazodásban, és tökéletesen hiányzik a nevetségességet érzékelő szerved.
Iohannis mandátuma alatt – nem világos, milyen okokból – az idegengyűlölő nacionalizmus felkorbácsolásának vagyunk tanúi, melynek a demokratikus intézmények és a jogállamiság aláásása az egyetlen célja. A nacionalizmus felerősödése kifinomult kapcsolatban áll a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) megerősödésével, ezért üdvözölendő az Alkotmánybíróság az RHSZ hatalmát csökkentő – talán váratlan – legutóbbi döntése. Felvethetik, hogy milyen kapcsolat lehet a nacionalizmus és a lehallgatásokra vonatkozó döntés között, mellyel a hírszerző szolgálatot kizárták a büntetőügyek bizonyítási eljárásából. Látszólag semmilyen, de szerintük mégis. Íme:
Az RHSZ-nek gyakorlatilag monopóliuma van Románia területén, ami a nemzetbiztonságot illeti. Máris óriási hatalma van egy olyan intézménynek, amely bizonyos nagyon tág határok között gyakorlatilag bármit megtehet a nemzetbiztonság védelmében. Ezt a korlátlan hatalmat a valódi civil ellenőrzés hiánya erősíti fel végletesen, tekintettel arra, hogy a parlamenti ellenőrző bizottságok inkább a hírszerző szolgálat ügyvédjeiből és befolyásolási ügynökeiből állnak, semmint a civil ellenőrzés szerepének tudatában lévő felelős személyekből. A NATO és a partner államok sokkal hatékonyabb korlátozást képviselnek, mint a román demokratikus intézmények. Az RHSZ civil ellenőrzésének radarját elkerülő működési mód oda vezet, hogy ez az intézmény könnyen áldozatául eshet a visszaélés és túlkapás csábításának. Ilyenfajta lehetséges túlkapás annak a magyar fiatalnak az ügye, akit terrorizmussal vádolnak, mert egy tűzijátékos „bombát” akart robbantani a nemzeti ünnepkor tartott katonai parádén. A kérdéses fiatalt meg lehet vádolni szélsőségességgel, egy magyar idegengyűlölő csoportosuláshoz való tartozással, huliganizmussal és más, talán még súlyosabb dolgokkal is, melyek veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatosak, de nem terrorizmussal. A világon sehol, soha nem került sor terrorista merényletre vagy merényletkísérletre tűzijátékkal, a kérdéses fiatal viselkedése és lehallgatott beszélgetései nagyon távol állnak annak az összeesküvésnek az igazolásától, melyet a Román Hírszerző Szolgálat sugallt nekünk.
Ez a példa önmagáért beszél. A hírszerző szolgálatnak monopóliuma van a nemzetbiztonság védelme terén, de egy jogállamban nem rendelkezhet és nem is szabad monopóliummal rendelkeznie a „nemzetbiztonság” kifejezési határai vagy értelmezési keretei felett. Az említett esetben minden okunk megvan azt hinni, köztörvényes bűncselekményekről van szó, márpedig akkor az RHSZ-nek ki kell szállnia ebből. Tekintettel, hogy az RHSZ-nek eddig a nemzetbiztonsági és a büntetőügyi esetekkel kapcsolatos lehallgatásokban is monopóliuma volt, az ügyészek fenntartották a terrorizmus vádját, holott nyilvánvalóan túlzás. Ezért állítjuk, hogy egyetlen hatalmi monopólium gyakorlása a jogállamiság egészsége és az RHSZ egészsége szempontjából is elegendő. Káros, ha túl nagy hatalom összpontosul egyetlen intézmény kezében
Akárhogy is lenne, visszaélés esetén az ügyészek szigorúbb ellenőrzés alatt állnak, mint az RHSZ, így hát – elvileg – üdvözölendő, ha ők veszik át a lehallgatások feladatkörét. Persze, az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatosan vannak tisztázatlan dolgok, melyek súlyos korrupciós vagy akár szervezett bűnözési ügyeket kompromittálhatnak. Ugyanakkor semmi kétségünk afelől, hogy egy rakás bűnöző és védelmezőik (akik közé nemrég, szégyenletes és megbocsáthatatlan módon, Traian Băsescu is feliratkozott) megpróbálják majd ezt kihasználni. De ha az igazságszolgáltatási és a korrupció elleni harcon belüli reformok visszafordíthatatlanok, akkor a rendszer végül behangolja magát, még akkor is, ha ez idő alatt néhány cápa is átjut a háló szemein. Végül is bízunk abban, hogy az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság megfelelőbben kezeli majd a lehallgatásokat, mint ahogy azt az RHSZ bármikor is tette.
És van még egy ok. A kézdivásárhelyi epizód csak egy az RHSZ által ápolt nacionalizmus  megnyilvánulásai közül. Rendszeresen lehet továbbiakat is találni a szolgálat folyóirata, az Intelligence által túlságosan is nagylelkűen befogadott idegengyűlölő és primitív cikkekben. A jelenlegi RHSZ-igazgató „újságíró” barátai olyan tévéműsorokat készítenek, melyek nem állnak túl messze a România Mare (a néhai Corneliu Vadim Tudor magyarellenes és antiszemita hetilapja – a szerk.) erőszakos nyelvezetétől és uszításaitól. A parlamenti képviselők tavaly börtönnel akarták büntetni a zászlóégetést, holott Románia legfontosabb stratégiai partnerénél, az Egyesült Államokban ezt a szólásszabadság kifejezésének tartják. Újabban a himnusz kötelező éneklését és Székelyföld zászlajának betiltását akarják elérni. És mindezek tetejében került sor Iohannis szégyenletes gesztusára is, mellyel visszavonta Tőkés László kitüntetését, akit sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal nem, hogy ne lett volna meghatározó szerepe a forradalomban. A kisebbségi Iohannis mandátuma alatt és az RHSZ gyámkodása mellett a primitív román nacionalizmus rendkívül bizarr feltámadásának vagyunk tanúi. És, ha netán elfelejtette, az RHSZ-nek minél távolabb kell tartania magát ettől a jelenségtől, mert intézményként az 1990. márciusi, marosvásárhelyi iszonyatos etnikumok közötti konfliktusból született, és ezt az eredendő bűnt nem lehet semmissé tenni. Könnyű megzakkanni és azt hinni, hogy ha monopóliummal rendelkezel a nemzetbiztonság fölött, akkor ez a hazafiságra és a románizmusra is érvényes, és akkor már csak egy lépés a demokratikus intézmények aláásása. Mert, apropó, tudják, hogy ki válhat még az új nyugatellenes nacionalizmus áldozatává? Éppen a korrupcióellenes igazgatóság, melyről egyre több vadromán állítja burkoltan, a parlamentben vagy sokkal érzékelhetőbben, a közéletben, hogy egy brüsszeli és washingtoni imperialisták által ránk kényszerített „idegen” intézmény.
(Főtér/România liberă) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jó lehallgatást! 
Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület püspöke március 15-én Sepsiszentgyörgyön imigyen szólott: „Fenséges Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatsz és nem lehallgatsz minket…” Szerencsére azt is tudjuk, hogy a Román Hírszerző Szolgálatnak (RHSZ) kell megköszönnünk, hogy gondunkat viseli, vigyáz ránk, és ennek érdekében lehallgat bennünket, nehogy mind hazaárulóvá vagy terroristává váljunk. Eddig temérdek volt a dolguk, az összes bűnözőt, a korruptakat, politikusokat nekik kellett megfigyelniük, lehallgatniuk vagy lenézniük.
Az alkotmánybíróság eldöntötte, hogy csak a terrorizmussal kapcsolatos vagy az ország biztonságát érintő tettek gyanúsítottjait figyelhetik meg. Így a romániai magyarokra – akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek – több idejük jut majd. A rács mögé zártak egyelőre még csak repesnek a boldogságtól, mert abban reménykednek, hogy mivel legtöbbjüket az RHSZ lehallgatásai és megfigyelései alapján ítélték börtönre, most kiszabadulnak. Sokan, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, fellélegezhetnek, és vidáman intézhetik sötét ügyeiket, amíg pontosan el nem dől, hogy kik is fogják ismét lefülelni őket. Abban bíznak, hogy az ország javainak szétlopása nem számít majd nemzetbiztonsági kockázatnak, így megfigyelésük nem tartozik az RHSZ hatáskörébe. Az eddigi bizonyítékokat törvénytelenül gyűjtötték, és így semmisnek kell tekinteni azokat.
Most, hogy az RHSZ megszabadul a köztörvényes bűnözők megfigyelésének nyűgétől, vigyázó szemeit és füleit még jobban a magyarokra irányíthatja. A bűnüldöző szervek sokkal hatékonyabban tudnak fellépni és megelőzni olyan kellemetlenségeket, mint amilyenek a székely szabadság napján is történtek a Marosvásárhelyre tartókkal. Mint ismeretes, a törvény emberei az utolsó percben léptek fel a bajok megelőzése érdekében az autóbuszokra, és akkor derült ki, hogy az ünnepelni készülőknél olyan zászlók vannak, amelyek nyele a megengedettnél hosszabb, vastagabb vagy hegyesebb. Ha  a hírszerzők nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni az ilyen ünnepségeken részt venni szándékozók megfigyelésére (amire – reméljük –  ettől arrafelé lesz lehetőségük), akkor a zászlónyélgyártás folyamatába is idejében beavatkozhatnak, hogy azok rövidebbek, vékonyabbak és tompábbak legyenek. A vásárhelyi ünnepségek szervezőit is idejében le lehetett volna fülelni és begyűjteni 29 napra, s nem került volna sor a törvénytelen felvonulás megszervezésére és lebonyolítására. Kolozsváron is el lehetett volna érni néhány házkutatás elrendelésével és az Erdély-zászlók lefoglalásával, hogy ne az ünnepségen kelljen törvénytelenül intézkedni. A magukkal bicskát vinni akarókat még odahaza, a konyhában fel tudták volna tartóztatni, amikor éppen zsebükbe akarták rejteni zsebkésüket. S a székely terroristákat is még idejében meg lehet akadályozni, hogy tűzijátékot vásároljanak bombagyártás céljából.
Ha elegendő szakember szabadul fel, az is megoldható, hogy az ünnepelni érkezőket ugyanolyan kapukon át engedjék az események helyszínére, amilyenek a repülőtereken vannak. Így ki lehetne szúrni azokat, akik különféle vágó- vagy szúrószerszámmal érkeznek. El kell kobozni a kisollókat, körömvágókat, körömreszelőket. Csomagjaikat meg ugyanúgy át lehet világítani, akár a reptereken, és az egy decinél több folyadékot is el kell konfiskálni, mert előfordulhat, hogy az nem víz vagy hűsítő, hanem folyékony robbanóanyag, például nitroglicerin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elutasították Szőcs Zoltán fellebbezését
Tegnap reggel 9 órakor a bukaresti táblabíróságon tárgyalták a terrorizmussal gyanúsított kézdivásárhelyi Szőcs Zoltán, majd pár órára rá Beke István Attila fellebbezését, amit március 15-én ügyvédjeik iktattak védenceik előzetes fogvatartásának visszavonását kérve.
A beadványokban arra hivatkoztak, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, a Román Hírszerző Szolgálat által végzett telefonlehallgatásokat nem lehet kizárólagos bizonyítékként felhasználni a jelenlegi peres ügyekben. A múlt hétre kitűzött tárgyalásokat azért napolták el, mert a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei nem jelentek meg a tárgyaláson, és nem tették le a bírók asztalára a 2015/P/D/729-es iktatószámú vizsgálati iratcsomót. A taláros testület továbbra is úgy értékelte, hogy Szőcs Zoltán szabadon bocsátása „közveszélyt jelentene”, ezért fellebbezését ismételten elutasította. A védőügyvéd tegnap is azt kérte, hogy a vizsgálati fogság helyett helyezzék házi őrizetbe. A döntés nem végleges, negyvennyolc órán belül megfellebbezhető a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken. Beke István Attila  esetében lapzártáig nem hirdettek ítéletet.  Beke 113., Szőcs Zoltán pedig 83. napja raboskodik a bukaresti rendőrség központi fogdájában. Mindkettejük legutóbbi vizsgálati fogsága március 29-én jár le, ezért  minden valószínűség szerint a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei ezen a héten a két vármegyés előzetes letartóztatásának újabb harminc nappal történő meghosszabbítását fogják kérni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mégis lehet bizonyíték? 
Precedensértékű döntést hozott tegnap a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék, miután egy korrupciós tárgyú büntetőper előzetes szakaszában a bírák elfogadták a Román Hírszerző Szolgálat által végzett lehallgatásokon alapuló bizonyítékokat. A döntés a továbbiakban lehetőséget teremthet arra, hogy az ügyészek más büntetőperekben felhasználhatják a lehallgatásokkal szerzett információkat, mint bizonyítékokat, illetve elejét vehetik az ezeket kifogásoló perrendi kezdeményezéseknek.
A legfelsőbb bíróság döntései ugyanis iránymutatóként is szolgálnak az alacsonyabb rangú ítélőszékek számára. Ráadásként a döntés olyan körülmények között született, hogy februárban az alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek minősítette ezt a gyakorlatot. A taláros testület határozata a már folyamatban lévő pereket is érinti, ugyanakkor a bírák megítélésére bízza, hogy miként járnak el, ügytől függően. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sztaniolos fülelés
A ’89-es fordulat utáni nagy barátkozás egyik nagy megvalósítása az volt, hogy megszüntették a szeku úgynevezett magyar részlegét, amely a diktatúra alatt Erdély általunk való „ellopását” volt hívatott megakadályozni. Még hozzá sem szokhatott a nép a fülesek nélküli világhoz, a marosvásárhelyi események után – nagy a valószínűsége, hogy ezzel a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) szükségességét akarták bizonyítani – már érezni lehetett, hogy újból szimatolni kezdtek az erdélyi magyarság vezetői, irányítói körül, s be is került a nemzetbiztonsági törvénybe, hogy a román nemzet biztonságára veszély az etnikai szélsőség.
Sztaniolba csomagolva ez azt jelenti, hogy a magyarok veszélyeztetik Románia épségét, szuverenitását, röviden: ellenségek. Mert még nem hallottam olyasmit, hogy a SRI mondjuk az Egységes Románia Párt vezérét, Bogdan Diaconut, netán az erősen újfasiszta Új Jobboldal szószólóit, esetleg a régi vasgárdásokat zavarta volna egy szó erejéig. Az a fránya magyar a hibás, mert nem akar az Istennek sem románná változni, autonómiát óhajt, szeretne dönteni az őt érintő kérdésekről, na meg jól akar élni a szülőföldjén. Ez pedig veszélyes, mert ha sajátmagára költi az általa megtermelt értéket, építkezni szeretne, s a nyomort is elkergeti e vidékről, elmenni sosem fog, románná sem válik, és így eloszlik a nagy álom, a nemzetiségek nélküli nemzetállam.
Nos, hogy a kékszemű fiúk el ne feledjék, mi a teendőjük, a kormány a fülelést átszervező határozatába betette: a kémek és terroristák lefülelése mellett az etnikumok figyelése is feladatuk, hogy ne váljanak szélsőségessé. De hogy mi szélsőséges, az nincs meghatározva. Sokak szerint már egy zászlólobogtatás is annak számít. Így aztán nem egy példa bizonyítja, hogy rajta a szemük a „veszélyes etnikumon”. A tavaly több százezer polgárt hallgattak le, köztük – biztosan – nem kevés kisebbségit. Az pedig számukra most nagyon jól jönne, ha egy magyar terroristát is felmutathatnának. Ezért még a csillagszórót is (atom)bombának néznék.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Romániában megerősítették a repülőterek és nagykövetségek védelmét
A román csendőrség megerősítette a repülőterek és nagykövetségek védelmét kedden a brüsszeli terrortámadások után, de a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egyelőre az ötfokozatú skála második, "elővigyázatos" szintjén tartja a terrorveszély miatti riasztást.
„Európát érte terrortámadás, ez egy gyászos nap a civilizált világ számára" - állapította meg Klaus Johannis államfő. Az államfő elítélte az erőszakos cselekményeket, együttérzéséről biztosította Belgiumot, és az ottani hatóságoknak felajánlotta Románia segítségét.
Dacian Cioloș kormányfő szerint az eddigi információik szerint Romániát nem fenyegeti közvetlen veszély, és nincs román a brüsszeli támadás halálos áldozatai vagy sebesültjei között. Elmondta: a bukaresti hatóságok teljes szolidaritásukról biztosították a brüsszeli kormányt és az Európai Unió intézményeit, a Brüsszelben élő vagy ideiglenesen ott tartózkodó román állampolgárok számára pedig felajánlották a román nagykövetségen, illetve a bukaresti külügyminisztériumban alakult válságstáb segítségét.
A Tarom légitársaság törölte öt keddi és szerdai brüsszeli járatát, de az ezekre váltott jegyeket elfogadják az Amszterdamba, Párizsba, Frankfurtba, Münchenbe vagy Londonba induló járatokon. A Tarom kedd reggeli brüsszeli járatát Amszterdamba irányították. maszol.ro

Hírszerzők a terrorizmus ellen
A román hírszerzés fejleszteni akarja a terrorizmus megelőzésére irányuló partneri kapcsolatait, hangsúlyosan a regionális együttműködést – hangoztatta Eduard Helvig, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója tegnap, a szolgálat évértékelő értekezlete után.
Elmondta, tavaly 336 terroristagyanús külföldit utasítottak ki Romániából, vagy nem engedtek be az országba, további kilencezer kitiltott külföldit pedig figyelemmel követnek. Ezek többsége a magát Iszlám Államnak (IÁ) nevező terrorszervezet híve, illetve olyanok, akik radikalizáló, szervezkedő propagandatevékenységet folytattak Romániában az IÁ nevében. Az RHSZ a bevándorlási válságot is kockázati tényezőnek tekinti, és készen áll ennek kezelésére, ha tovább romlik a közel-keleti helyzet, illetve módosul a balkáni migránsútvonal. „Románia ma a biztonság bástyájának számít, de vigyázzunk, hogy ne váljunk szigetté szomszédaink között” – jelentette ki az RHSZ igazgatója.  Hellvig kitért arra is, hogy a hírszerzést nem érinti hátrányosan az a februári alkotmánybírósági döntés, amely megszüntette az ügyészségek számára végzett lehallgatások jogalapját. Az igazgató nem méltatlankodott, amiért elkülönítették a titkosszolgálati és rendőri lehallgatásokat: szerinte a szolgálatnál csak most kezd normalizálódni a helyzet, miután a korábbi adatmennyiség a háromszorosa volt az RHSZ feldolgozási kapacitásának.
A szolgálat állománygyűlésén jelen lévő Klaus Iohannis államfő kijelentette: a terrorfenyegetés riasztó növekedése közepette létfontosságú, hogy az európai titkosszolgálatok együttműködjenek, és összehangolják tevékenységüket. Az államfő szerint az RHSZ elismert és hiteles partnernek számít az észak-atlanti közösségben, de figyelmeztetett, súlyos joghézagok akadályozzák a nemzetbiztonsági szervek munkáját, miután a telefonos és számítógépes kommunikáció megfigyelését szabályozó korábbi jogszabályok alkotmányelleneseknek bizonyultak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannis elismerte a SRI munkáját
Továbbra is a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feladata a jogállamiság védelme, és a korrupció elleni küzdelem – nyilatkozta Klaus Johannis államelnök a SRI 2015-ös mérlege kapcsán.
– A szolgálat jelentős mértékben hozzájárult a korrupció elleni harchoz, amelyet továbbra is a legérzékenyebbik témák egyikeként tartanak számon az intézmények és a közvélemény szempontjából egyaránt. Az adócsalás és szervezeti bűnözés felszámolása ellen is hathatósan fellépett, ugyanakkor a kiberbiztonság megteremtésében is nagy szerepe volt – hangsúlyozta az államelnök, aki a SRI jelentőségét igyekezett nyomatékosítani. Szabadság (Kolozsvár)

A román hírszerzés regionális kapcsolatainak fejlesztésére törekszik
A román hírszerzés fejleszteni akarja a terrorizmus megelőzésére irányuló partneri kapcsolatait, hangsúlyosan a regionális együttműködést – hangoztatta Eduard Hellvig, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója kedden, a szolgálat évértékelő értekezlete után.
Elmondta: tavaly 336 terroristagyanús külföldit utasítottak ki Romániából, vagy nem engedtek be az országba. További kilencezer kitiltott külföldit követnek figyelemmel: többségük a magát Iszlám Államnak (IÁ) nevező terrorszervezet híve, illetve olyanok, akik radikalizáló, szervezkedő propagandatevékenységet folytattak Romániában az IÁ nevében.
A SRI a bevándorlási válságot is kockázati tényezőnek tekinti, és készen áll ennek kezelésére, ha tovább romlik a közel-keleti helyzet, illetve módosul a balkáni migránsútvonal. "Románia ma a biztonság bástyájának számít, de vigyázunk, hogy ne váljunk szigetté szomszédaink között" – jelentette ki a SRI igazgatója.
Kitért arra is, hogy a hírszerzést nem érinti hátrányosan az a februári alkotmánybírósági döntés, amely megszüntette az ügyészségek számára végzett lehallgatások jogalapját. Eddig nemcsak a nemzetbiztonsági ügyekben végzett megfigyeléseket a SRI, hanem a korrupció, szervezett bűnözés vagy akár adócsalás gyanújával indult büntetőeljárásokban is a SRI "szolgáltatásait" vette igénybe az ügyészség.
Hellvig nem méltatlankodott, amiért elkülönítették a titkosszolgálati és rendőri lehallgatásokat: szerinte a szolgálatnál csak most kezd normalizálódni a helyzet, miután a korábbi adatmennyiség a háromszorosa volt a SRI feldolgozási kapacitásának. A szolgálat állománygyűlésén jelen lévő Klaus Johannis államfő úgy vélte: a terrorfenyegetés riasztó növekedése közepette létfontosságú, hogy az európai titkosszolgálatok együttműködjenek, és összehangolják tevékenységüket. Az államfő szerint a SRI elismert és hiteles partnernek számít az észak-atlanti közösségben.
Johannis másfelől arra figyelmeztetett: súlyos joghézagok akadályozzák a nemzetbiztonsági szervek munkáját, miután a telefonos és számítógépes kommunikáció megfigyelését szabályozó korábbi jogszabályok alkotmányelleneseknek bizonyultak. A nemzetbiztonságban egységes és korszerű törvényi keretre van szükség, amelynek az elfogadását nem szabad tovább halogatni – hangoztatta az államfő. Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ a román titkosszolgálatok feletti valódi felügyeletet szorgalmaz
Az RMDSZ a titkosszolgálatok feletti valódi civil felügyeletet szorgalmazott az államfővel folytatott megbeszélésen –közölte kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Klaus Johannis a nemzetbiztonsági törvények korszerűsítése érdekében kezdett egyeztetések keretében, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal folytatott megbeszélés után fogadta a magyar érdekképviselet küldöttségét.
Az elnöki hivatalból távozó pártelnökök nyilatkozataiból kiderült: a bukaresti kormány még a tavaszi ülésszakban a parlament elé terjeszti az új információbiztonsági törvény, a kártyás díjcsomagok névtelenségét eltörlő törvény, illetve a terrorelhárítási törvény tervezetét. A román parlamenti pártok abban is egyetértettek, hogy középtávon a titkosszolgálatok működését szabályozó, az 1990-es években hozott törvényeket is korszerűsíteni kell, ennek előkészítését egy parlamenti különbizottságra bíznák.
Az RMDSZ elnöke az államfővel folytatott megbeszélés után úgy vélekedetett, a titkosszolgálatok ( Román Hírszerző Szolgálat – SRI és Külföldi Hírszerző Szolgálat – SIE) parlamenti ellenőrzése "nagyon formális", szerinte ezt a kontrollt meg kell erősíteni. Kelemen Hunor azt is elfogadhatatlannak nevezte, hogy olyan, hírszerzési munkát, titkos megfigyeléseket, lehallgatásokat végző szolgálatok léteznek a belügyi, védelmi vagy igazságügyi minisztérium alárendeltségében, ahol semmiféle civil ellenőrzés nincs. Az RMDSZ elnöke példaként a korrupcióellenes ügyészséget (DNA), valamint a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészséget (DIICOT) említette.
Az RMDSZ egyetért azzal, hogy Romániában is a személyi adatok regisztrálásához kössék a mobilszolgáltatók a kártyás díjcsomagok árusítását, ha a törvény garantálja, hogy a feltöltőkártyákat forgalmazó kereskedők megfelelő jogosítványok birtokában, az adatvédelmi szabályokat betartva fogják kezelni a rájuk bízott személyi adatokat. "A mostani vita nem vezethet arra a következtetésre, hogy a biztonság oltárán fel kell áldozni a szabadságjogokat" – összegezte Kelemen Hunor.
A találkozón az RMDSZ delegációja felhívta az államfő figyelmét, hogy a többség–kisebbség viszonyának rendezését is biztonságpolitikai kérdésnek tekinti. Az RMDSZ bizalmi alapú viszony kialakítását szorgalmazta a társadalmi béke és biztonság érdekében – mutatott rá Kelemen Hunor, kifejezve reményét, hogy Klaus Johannis az RMDSZ-hez hasonló módon látja ezt a kérdést, hiszen ő is hosszú ideig egy kisebbség képviselője, a Romániai Német Demokrata Fórum elnöke volt.
Népújság (Marosvásárhely)

A felettébb gyanús társadalom (Egy megfigyelt család - 1.)
„Ki kell irtanunk a polgárságot”
(Gheorghe Pintilie)
A kommunista diktatúráról már sokan írtak, sokat emlegették magán- és közbeszédben. Könyvtárnyi irodalma van, számos börtönnapló vagy visszatekintés, önéletrajz tárja elénk mindazokat a borzalmakat, melyeket testünk és lelkünk egyaránt elszenvedett. Aztán vannak másfajta vélekedések is. Megkeseredve a napjainkban csak gengszterváltásnak nevezett rendszerváltás fonákságaitól, az ország vezetőinek alkalmatlanságától és a mindenütt előforduló korrupciótól már tömegesen kívánják vissza Gheorghiu Dej és Ceauşescu parancsuralmi rendszerét, ahol mindenkinek volt állása és lakása. Az, hogy be kellett fognod szádat, nem volt elviselhetetlen. A csirkeláblevest és a sorban állást minden alapélelemért, a fűtetlen lakást és a villany elvételét, az egyszínű és tartalmú tévéadást ki lehetett bírni. S akinek mindez elfogadhatatlan volt? Az megérdemelte a börtönt...
Minden diktatúra két szükségszerű tényezőt feltételez: a rendszer feltétlen kiszolgálóit és az elnyomó erőszakszervezetet. Az előbbiekből kerülnek ki a jól megfizetett, hűséges felső, középső és alsó szintű vezetők. A román kommunista párt idején 1948-ig Siguranţának, 1948 után Securitaténak nevezték a politikai rendőrséget. Mind a két elnyomó szervezet tette a dolgát, és nem is rosszul. Édesapám az elsőnek, mi, a három fia (Attila, Csaba, Árpád) az utóbbinak voltunk az áldozatai. A rendszerhez hű emberek elkötelezett informátorok (besúgók) voltak, a zsarolhatók, megfélemlíthetők akarat nélküli, gyenge jellemű emberekből kerültek ki. Bárki is volt a Siguranţa és a Securitate „szállítója”, többnyire tevőlegesen járult hozzá ártatlan emberek bebörtönzéséhez. Hogy miként ítéljük meg cselekedeteiket, mindenkinek magánügye. Egyetlen személy kért írásos tetteiért bocsánatot tőlem. Neki megbocsátottam. A többi tíz hallgat – abban a reményben, hogy nem ismerem kilétüket. Hogy ez az elnyomó gépezet miként működhetett annyira hatékonyan, néhány adat szolgáljon bizonyítékul. Amikor megjelent a belügyminisztérium 1957/70-es számú titkos rendelete arról, hogy milyen társadalmi csoportokat kell rendszeresen megfigyelni, 8578 operatív tiszt, 3375 operatív altiszt, 5816 civil alkalmazott és 11 193 „segédszemélyzet” volt alkalmazásban. Raţiu ezredes, a nyomozati osztály főnöke a fordulat évének kezdetén egymillióra teszi az informátorok hálózatának létszámát. Ugyanekkor a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója 14 250 katonai káderről beszél, akikből 8736 operatív tiszt és altiszt, ezek megoszlása: 3832 a központban, 4544 a megyéknél dolgozik. Elmondja, hogy 1 267 384 dossziét tárolnak, illetve ebből már 1989-ben százezret megsemmisítettek. Măgureanu nyilatkozza 1990-ben, hogy 425 000 dosszié az együttműködő személyeké.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Batthyaneumról a parlamentben
A gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár ügyében hallgatta meg Vlad Alexandrescu kulturális minisztert a képviselőház kulturális bizottsága. A miniszter elmondta: a gyulafehérvári táblabíróság elfogadta, hogy a kulturális tárca is belépjen a Batthyáneum tulajdonjogáról szóló perbe, és védje a román állam érdekeit. Azt is megemlítette, hogy európai uniós forrásokból ötmillió euróig terjedő összeget fordíthatnának az épület felújítására, de ezt lehetetlenné teszi a tulajdonjogról szóló, 18 éve tartó pereskedés.
A meghallgatás után Márton Árpád képviselő közölte: a miniszter arról is beszélt, hogy csupán a könyvtár adminisztrálásában kellene valamiféle szerepet biztosítani a római katolikus egyháznak, a bizottság tagjai pedig azt is felvetették, hogy a gyűjteményt máshol kellene biztonságba helyezni. Ez nem lehetséges, mert Batthyány Ignác arról is rendelkezett végrendeletében, hogy a könyvtárat Gyulafehérváron kell megőrizni. „Annyi biztos, hogy a román állam a tulajdon egészére semmiképpen nem tarthat igényt, legfeljebb csak a tulajdonjog felére, és Gyulafehérvárról egyetlen könyvet sem szabad elvinni” – jelentette ki Márton Árpád. A Batthyáneum visszaszolgáltatását legutóbb tavaly szeptemberben utasította el a kormány alárendeltségében működő restitúciós bizottság. Ezt a döntést támadta meg az egyház a bíróságon. (MTI) BOTRÁNY AZ OPERÁBAN. Szokatlan indulatokat keltett a bukaresti Operában Johan Kobborg dán koreográfus távozása. A három éve itt dolgozó művészeti vezető a héten lemondott, mert az április 4-én ideiglenesen kinevezett Tiberiu Soare igazgatóval konfliktusba került. Ez megosztotta az alkalmazottakat, kedden többtucatnyi balett-táncos tüntetett Kobborg mellett, egy másik művészcsoport pedig az operaház lépcsőiről fütyülte ki őket. Azóta még hét lemondást iktattak, tegnap pedig lefújták az április 28-ra tervezett nemzetközi táncos gálaestet. A botrány Dacian Cioloş kormányfőhöz is elért, aki türelemre intette a közvetlenül hozzá forduló Alina Cojocaru balett-táncost. A művelődési miniszter tárgyalásokkal próbálja megoldani a kínos helyzetet, amelyben már a brit nagykövet is megszólalt, aggodalmát fejezte ki, mert a társulatnak több szigetországi tagja van. (Ziare.com) HOLOKAUSZTTAGADÓ HÍRSZERZŐ. Holokauszttagadásért jelentette fel az Antiszemitizmust Figyelő Központ a román főügyésznél Vasile Zărnescu állítólagos tartalékos hírszerzőtisztet, aki múlt héten megjelent könyvében „a világtörténelem legnagyobb hazugságának” nevezte a holokausztot. A legfőbb ügyészhez intézett levél külön felhívja a figyelmet arra, hogy Zărnescu tartalékos hírszerző tisztként írja alá írásait, és a borítón is a Román Hírszerző Szolgálat egyenruhájában pózol. A 67 éves, szociológus végzettségű Zărnescu 1991-től 2002-ig volt hírszerző, majd a Románok Nemzeti Egységpártjában és a Nagyrománia Pártban politizált. Romániában 2002 óta büntetik a holokauszt tagadását, hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés vagy bírság jár érte. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld ostroma
Băsescu meghúzta a vészharangot, szerinte veszélyben a demokrácia. Nem tudom, ki hogyan van vele, de számomra demokrácia-ügyben nem – egyebekben sem – az a mérvadó, amit a vén tengeri medve időnként kinyilatkoztat.
Két évvel ezelőtt, a marosvásárhelyi székely szabadság napi rendezvény kapcsán az autonómiával kapcsolatosan fejtette ki magvas véleményét. Igaz, nem annyira frappánsra sikerült, mint a már klasszikusnak számító „annyi autonómia jár Székelyudvarhelynek, mint Caracalnak” szentencia. Akkor az Erdélybe látogató magyarországi politikusoknak, kormánytagoknak szólt a kritika, de úgy, hogy az erdélyiek is értsenek a szóból. Băsescu az autonómia fogalmának tisztázására is felszólította a magyar politikusokat, közéleti szereplőket, a székely önrendelkezés követelőit. Hogy ezen a téren azóta sem történt semmi érdemleges, az tagadhatatlan. Amiként az is, hogy ez kizárólag az erdélyi magyar politikai osztály sara.
Visszakanyarodva Băsescu demokráciaféltéséhez, némileg igazat kell adnom neki. Különösen, amikor annak a véleményének ad hangot, hogy Romániában egy, a Román Hírszerző Szolgálatban (SRI) és az Országos Korrupcióellenes Ügyészségben (DNA) gyökerező „nemzetbiztonsági szekta” jött létre, amely szándékosan kompromittálni akarja a politikai intézményeket, és amelynek még a kormányban is vannak képviselői.
„Egy olyan nemzetbiztonsági szektáról van szó, amely átláthatatlan módon akarja ellenőrizni a politikai döntéshozatalt” – vélekedett Băsescu. Annak a véleményének is hangot adott, miszerint a „szekta” célja a politikai intézmények, többek között a parlament elhiteltelenítése. Kérdésre válaszolva meg is nevezte annak vezetőit: az elemzéseket a SRI szintjén végzik, az igazgatóhelyettes koordinálásával, a végrehajtást pedig a DNA szintjén, a főügyész vezetésével.
Ha jól meggondoljuk, amit Băsescu mondott, az némileg összecseng a Stefano Bottoni történész által a minap kifejtettekkel, miszerint a Székelyföldön a Securitate soha nem volt olyan erős, mint ma a SRI. Ezzel magyarázható székelyföldi városok vezetőinek tervszerűen végrehajtott megvádolása is.
Ostrom ez a javából.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Cimboránk, a hírszerző?
Mese, mese, meskete... A Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) már egy éve igazgató Eduard Hellwig immár sokadjára kezd mesébe, amelynek lényege, hogy a hírszerzők szeretik a népet, sőt, a „popor” cimborái. Legutóbb azonban olyan szöveget pufogtatott el, amely a múlt század ’50-es éveiben dívott szekus berkekben. Éppen akkor, amikor tömör sorokban vitték a hatalom által nem szeretett embereket a börtönök és kényszerlakhelyek felé.
Úgy tűnik, „Bástya elvtárs” visszatért. Ugyanis kiderült, hogy a főhírszerző szerint „Románia a biztonság erődje”. Sőt, a „sasszem brigád” mindannyiunk havere, a fülesek által összegyűjtött információknak pedig a polgárok a haszonélvezői. Egyébként a munkájukra a nyitottság jellemző, olyannyira, hogy partnerség áll fent közöttük és a társadalom között!
Nofene! És hogy ezt sem Ráduly Róbert, sem Antal Árpád, sem Markó Attila, sem Mezei János, de még egy sor, fölöslegesen meghurcolt polgármester sem tudta?! Mert ugyebár egy sör mellett nyíltan megtárgyalhatták volna a cimborával, mi az ábra. Annál is inkább, mert – ahogy Hellwig állítja – ilyen nagy biztonságban sosem érezte még magát román állampolgár. Akkora nagy a biztonság, hogy már nem is mer telefonjához nyúlni, mert fél, hogy lehallgatják, s húsvéti piros tojás helyett netán tojásgránátot értenek a... haverek.
Minden állítás dacára a társadalom (fogalmazzunk, amiként ő) nem érzi biztonságban magát, sőt nyugtalan, mindinkább fél, szinte úgy, amiként a diktatúra alatt. Mert persze egy országnak szüksége van hírszerzőkre, de – idézem újból – „a hosszú ideig birtokolt túl nagy hatalom árt a demokráciának”. És ez az intézmények hatalmára is értendő, főleg, ha annak tevékenységét senki és semmi nem ellenőrzi.
Hallom, a „szélsőséges tendenciákon” is rajta a szemük. De akkor jó barátja, a tévéműsor-vezető, nacionalista Rareș Bogdan körül hemzsegő, legionárius eszméket hangoztatók miért járnak-kelnek, hangoskodnak zavartalanul? Csak nem egyedül az erdélyi magyarokra gondolt, amikor erről beszélt? Azzal pedig, hogy árulkodásra biztatja a jóembereket („a polgárnak meghatározó módon kell hozzájárulnia a nemzetbiztonsághoz”), a máskülönben is „egymás kecskéjének megdöglésére váró” besúgók seregét növeli. Cimbora, haver... Volt már ilyen.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Snagovi iratok, évfordulós emlékezet
Noha jól látható, kiszámítható, hogy az1956-os történések 60. jubileumának közeledtével kézenfekvően meg fognak szaporodni a visszaemlékező, elemző vagy értelmező kiadások, ám talán még ezeknél s a visszaemlékezések vagy retro-értékelések kínálkozó sokaságánál is beszédesebbek lehetnek maguk a nyersen, de alapos lábjegyzetekkel közreadott eredeti dokumentumok!
Egy román miniszterelnöki ajándék, Iliescu és Nastase személyes gesztusa a Román Információs Hivatal és a volt Securitate anyagaiból válogatott (47 kötetnyi) irategyüttes jelent meg az 50. évfordulóra, mely a Nagy Imre és fogolytársainak leveleit, jegyzeteit, tárgyalásait, kommunikációs kísérleteit, s egyáltalán: a snagovi kényszerelhelyezés időszakában keletkezett írásos forrásokat közli.[1] E kötet (a maga koránt sem épp kicsiny terjedelmével) a szerkesztők negyven oldalas ismertetőjével kezdődik, melyben okadatolt tényeket közölnek, majd Lukács Györgyről készült 1956. novemberi iratot tárnak elénk, s ezt követően már rögtön rabjai is lettünk a jelentések jelentéseinek – erre ébredünk rá egyhamar. A Feljegyzések a beszélgetésekről fejezet az alaphangot, a Politikai levelek blokk a korjelenségeket, a Politikai jegyzetek pedig a szereplők „kitörési kísérleteit”, elrablásuknak Lukács Györgyéhez hasonló státuszdiskurzus-jellegét, és a Függelék a korabeli szovjet-román-magyar intézkedések kísérleteit pontosítja. Zárul a kötet a „snagovi csoport” tagjainak (mintegy húsz oldalon át sorjázó) rövid életrajzával ér véget, majd a Névmutató zárja a kötetet, melyet ekképp letenni nemigen lehet, csakis úgy, ha rögvest a többit, életrajzokat, esszéköteteket, életmű-részleteket, a többoldalú megközelítéshez szükséges újabb dokumentumokat, életút-narratívákat, további bibliográfiákat vesszük elő…
Bizonnyal azt hihetnénk:végtelen mennyiségű sztori, elbeszélhetetlen zártság és morálfilozofikus rétegzettség, politikai és mentális csalatkozás, meghasonlások és fölfejlések hekatombányi tömege van jelen egy ilyen kötetben, melyekre elég pusztán utalni, s máris mindenki sejti, mit várjon tőle. Ámde ami épp a legizgalmasabb, az nem ebben lakozik. Hanem magában a kommunikációban… – a közlés (levelek, „feliratok”, petíciók, tudósítások, vallomások, segélykérő próbálkozások) lehetőségének és értelmének hitében, a naplóírás vagy levelezés vágyálmában, az elkobzott üzenetek rejtett jelképiségeiben, a monologizáló személyiség reményteljes kapcsolatkereséseiben, a magát föladni nem akaró Én túlélési vízióiban. Az elmúlt tíz-húsz esztendőben roppant újszerű, s ezért korszakos divatot teremtő hatású lett a vallomásos mutatkozás, az életút-képekben rejlő át- és kibeszélési „gyógyítás” eszköze, sőt a minderre rátelepülő társadalomtudományi kutatások módszertani érzékenység-változása is.
E kötet, bár leginkább (s a látszat szerint) „csak” dokumentumkönyv (a „csak” itt jelentéses kicsinyítésként van jelen, természetesen…, hisz indításként épp ennek végtelen nagyszerűségéről szóltam…), épp ezt a leküzdhetetlen sokféleséget, az ideák és ideológiák, rejtések és közlések, sugárzások és rejtekezések dinamikáját jeleníti meg – idejemúlhatatlan hitelességgel. Ennél többet könyvtől nehezen, inkább csak értelmezői önmagunktól várhatunk.
Avagy a megértő Időtől, mely értelmet ad a titoknak, a rejtélynek és a belátásra épülő fohászoknak, a vallomásos szereplőknek, a kiutat kereső foglyoknak, a „cseléd”- és besúgó-környezetnek, s mindannak, ami politikai foglyokat, /menekülteket!/ napi létmód és reménykeresés szintjén tesz kiszolgáltatottá, bizakodóvá, vagy reménytelenné.
Sokra értékelendő ma már e forrásközlés, s nem egyszerűen vagy nem pusztán azért, mert rendszerváltó ürügy lett ’56-ból Magyarországon, hanem mert a „szürke” dokumentumok szereplői emberi emberek, reménykedő-jobbító, meghurcolt vagy csalatkozott politikusok, családok együttese, kapcsolatok és belső szeretetviszonyok egész arzenálja valóban, s ezt magában is rejti a könyv.
Rejteni is persze csak addig tudja, míg „ki nem olvassuk” belőle…
[1]A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeállította, szerkesztette és bevezette Baráth Magdolna – Sipos Levente. Napvilág Kiadó – Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2006., 464 oldal.
A.Gergely András
maszol.ro

Traian Băsescu: Victor Ponta titkos ügynök volt
Volt fedett titkos ügynökként nevezte meg Victor Ponta volt szociáldemokrata kormányfőt és a hozzá közel álló, jelenleg független képviselőt, Sebastian Ghiţát Traian Băsescu volt államfő egy Facebook-bejegyzésben.
Băsescu annak kapcsán nyilvánított véleményt, hogy a pártelnöki, majd a miniszterelnöki tisztségről az ellene indult korrupciós eljárások miatt lemondani kényszerült Ponta a hétvégén arról írt: a Szociáldemokrata Párt vezetői között egy korábban miniszteri tisztséget is viselő fedett titkosszolgálati ügynök is van, aki át akarja venni az irányítást a párt fölött.
Băsescu mindezt úgy kommentálta: volt államfőként csak két ilyen politikusról van tudomása, akik „abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy ügynökök lehettek": magáról Pontáról, aki a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE), illetve Ghiţáról, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ügynöke volt mindaddig, amíg parlamenti mandátumot nem szerzett.
Hozzátette: ezt „természetesen" soha nem tudja bebizonyítani. „Ők már nem akarnak a titkos szolgálatok nevében pártok feletti uralmat átvenni. A többiek önkéntes véleménybefolyásoló ügynökök, alacsony IQ-jú szolgák, akik tévesen azt hiszik, hogy a karrierjüket egyengetik" – fogalmazott a volt államfő. Szerinte a Dacian Cioloş vezette szakértői kormány, amelyet „tábornokok és ügyészek hoztak létre", egyszerűen a tehetetlenség emlékműve.
Băsescu szánalmasnak nevezte Ponta fedett ügynökökkel kapcsolatos kijelentéseit, de úgy vélte: ha nem is ügynökökkel, de véleménybefolyásoló személyekkel tele van a sajtó, akik védettséget élveznek, ha szolgálják az ügyet, támogatva azt a gondolatot, hogy a hazát csak a tábornokok és az ügyészek menthetik meg, tömegesen tönkre téve a politikusokat. Az exelnök szerint a hitelesség csak akkor állítható vissza, ha erős parlamenti ellenőrzés jön létre a titkos szolgálatok fölött, mivel egyre többek vélik úgy, hogy a gazdaság, az igazságszolgáltatás és a társadalom szereplői közül egyre többen vetik föl a szolgálatok befolyásának témáját.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Sikertelen az a társadalom, amely nem bízik polgáraiban - beszélgetés Kelemen Hunorral
kérdezett: Kertész Melinda
Az RMDSZ elnökét a belpolitikában új erőre kapott és egyre erősebben érezhető magyarellenesség kapcsán kérdeztük.
Egyre gyakrabban nyújtanak be a parlamentben olyan tervezeteket, amelyeknek a címzettje burkoltan vagy kevésbé burkoltan a magyar közösség. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a jogszabálytervezetek lassan nem magánakcióba menő törekvések: a román törvényhozók tucatjai írják alá ezeket.
Egyre gyakrabban születnek a magyar közösségi szimbólumok ellen bírósági határozatok, és amikor éppen nem az ingatlan-visszaszolgáltatást gátolják, akkor a székelyföldi elöljárók ellen az igazságszolgáltatás eszközeivel lépnek fel.
A december 1-jei kézdivásárhelyi történések azt mutatják, hogy a hatóságok – a hírszerzés, az ügyészség – attól sem riadnak vissza, hogy a show-műsor, a látványosság eszközét is bevessék. A parlament pulpitusától pedig legionárius költők sorait szavalják, a PNL egy legionárius nézeteket valló főpolgármester-jelölttel rukkolt elő – igaz, vissza is vonta, de ezzel az esetet nem tette meg nem történtté. Persze, mondhatnánk azt, hogy választási év van, azonban ezt a kisebbségellenes trendet jó ideje a mainstream politika sem „szégyelli” diskurzusába beépíteni. Az utóbbi időszakban szinte kivétel nélkül minden RMDSZ-rendezvényen elhangzik: megrendült a magyarok biztonságérzete. Az új kisebbségellenes hullámról, okairól és az elmozdulási lehetőségekről Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével beszélgettünk.
- Hogyan értelmezhető ez a hangulat a román állam viszonyulását tekintve: a román hatóságok az RMDSZ megerősödésétől tartanak, és erre érkezik a válasz, vagy ellenkezőleg, inkább az az oka a támadásoknak, hogy úgy érzik, megtehetik, mert meggyengült az érdekképviselet?
Kelemen Hunor: – Szerintem nem az a kérdés, hogy ők azt érzik, hogy meggyengült vagy megerősödött az RMDSZ, mert mindkét állításra lehet érveket találni: arra is, hogy erősebb, mint máskor, és arra is, hogy gyengébb. A 2012-es választások után 120 emberrel lett magasabb a parlament létszáma, ennek következtében az RMDSZ parlamenti súlya lecsökkent. Ez az egyik ok, a másik az, hogy nem vagyunk kormányon, s bár ez a saját döntésünk volt – de emiatt egyesek szemében gyengébbnek tűnhet az RMDSZ, de nem gyengébb.
Másrészt pedig az RMDSZ az összes támadást, amit az elmúlt 10 évben innen vagy onnan ellenünk intéztek, nemcsak, hogy túlélte, hanem bizonyos értelemben, azt gondolom, meg is erősödött.
Másrészt folyamatban van egy újratervezés, egy fiatalítás, nagyon sok új ember jön be, harmadrészt, a nemzetközi kapcsolatainkat újravettük, újragondoltuk és megerősítettük. Ez, azt gondolom, hogy az RMDSZ súlyát megemelte, erősebbé tette az RMDSZ-t, hogyha csak a washingtoni látogatásainkra és az azt követő történésekre gondolok, akkor az már elegendő érv lenne, de ez igaz akkor is, ha az európai, különböző szintű kapcsolatépítési próbálkozásainkat és eredményeinket nézzük a FUEN-en keresztül – hiszen a FUEN-ben alelnökünk van, ilyesmi nem volt az előző huszon-akárhány évben. Bár a polgári kezdeményezésünk a luxemburgi bíróságon várja a tárgyalást, mégiscsak fel tudtunk mutatni egy olyan szolidaritást az őshonos kisebbségek között, amelyre nem volt példa az elmúlt negyed században, illetve Brüsszelben különböző szinteken, parlamentben, bizottságokban folyamatosan jelen vagyunk az erdélyi magyar közösség problémáival, akár a visszaszolgáltatásról, akár a közösségi, kollektív jogokról, autonómiáról, nyelvhasználatról, oktatási problémákról beszélünk és vannak partnereink. Tehát nem ez az igazi kérdés.
Az igazi kérdés az, hogy Románia az Európai Uniós csatlakozást követően és azt követően, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal megerősödött a stratégiai partnersége, amit mi magunk támogattunk, mert úgy éreztük, és úgy érezzük, hogy biztonságpolitikai szempontokból még mindig az Egyesült Államok jelent garanciát arra, hogy ne sodródjon Románia az orosz érdekszféra irányába. De hát ez annyira megerősítette Romániát, hogy úgy gondolták egyesek, hogy ennek a partnerségnek az ernyője alatt megengedhetnek maguknak bármit. Én inkább ezt az értelmezést tartom helyesnek.
Fokozatosan próbálkoznak, újabb és újabb kísérletet tesznek arra, hogy visszavonják azokat a kisebbségi jogokat, amiket a román politikusok jelentős része engedménynek tekint. Nem szeretnék általánosítani, nem azt mondom, hogy a román politika összességében, de egy jelentős számú román politikus úgy gondolta, hogy engedményeket tettek a magyaroknak akkor, amikor a NATO-csatlakozás, az EU-csatlakozás előtt a kisebbségi és nyelvi jogok területén elfogadtak egyébként jó és fontos szabályokat. Úgy vélik, hogy most ezeket az engedményeket vissza lehet venni, mert nincs elvárás, kész, bejutottunk az elit klubba, az Észak-Atlanti Szövetségbe, az Európai Unióba, és ha már bent vagyok, szankció nem létezik az ejnye-bejnyén kívül, és megengedhetjük magunknak, hogy ezeket az engedményeket immár lenullázzuk.
Én inkább ezt az olvasatot tartom helyesnek, erre a konklúzióra jutottam, nem ebben az esztendőben, hanem tavaly-tavalyelőtt, ezt megfogalmaztam, és ezért is tartottam aggályosnak mindazt, ami történik. Az igazságszolgáltatás döntéseit beszélünk – és ez az egyik szelete a történetnek, beleértve a Mikó-ügyet, de beleértve a nemzeti kisebbségek szimbólumhasználatának tiltására vonatkozó bírósági döntéseket is – végrehajtják minden rendszerben. Egy politikus a bírósági döntésekkel egy rendszerben nem tud mit kezdeni.
Másrészt pedig a törvénykezdeményezések – akár egyéni, akár csoportos kezdeményezések – mindkét irányból jönnek: jön a liberálisoktól is és a szociáldemokratáktól is, ne legyünk naivak, ne gondoljuk azt, hogy egyik vagy másik helyen nagyobb empátiával figyelnek ránk. Esetleg vannak olyan politikusok, egyének mindkét pártban, akik nyitottabbak, de összességében, ha az összképet nézzük, akkor gond van. Nyilván, ilyen törvénytervezetekkel tele van a parlament, az összképpel van a baj.
Mert ha csak az ingatlanokkal lenne a probléma, ha csak a Mikó-ügy lett volna, akkor azt mondanánk, és mindenki így értelmezné Washingtontól Brüsszelig és Budapestig, hogy ez egy egyedi eset. Ha csak a nyelvi jogok esetében lett volna valami, vagy csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tekintetében nem alkalmaznák a törvényt, de minden jól menne egyébként, akkor azt lehetne mondani, hogy ez egy egyedi eset, nézzük meg. Viszont itt az összkép romlott el, mert minden egyes területen látszik a visszarendeződés szándéka, illetve azok a kezdeményezések, amelyek arra vonatkoznak, hogy amit el lehetett az első húsz-egynéhány évben érni, azt most próbálják visszavenni.
Ezért mondom azt, hogy a erdélyi magyar embereknek a biztonságérzete rendül meg akkor, amikor az etnikai kérdésekről, az identitáshoz való jogról beszélünk egyrészt, másrészt pedig a kisebbség-többség viszonyt az a bizalmatlanság jellemzi, ami nem tesz jót hosszútávon sem a többségnek, sem a kisebbségnek. - A bizalom és a biztonság hiányára az RMDSZ egyre gyakrabban tesz utalást a kampányrendezvényein, a kampány kulcsszavaivá avanzsáltak. Miért fontosak ezek a kulcsszavak a szövetségnek? – Egy amerikai filozófus a bizalomra utal, amikor a sikeres társadalmakról beszél. Bizalomra épülnek a gazdasági értelemben vett sikeres társadalmak. Például Japán vagy Németország a bizalomra épül, és a bizalom határozza meg a társadalmon belüli viszonyokat. Minden olyan társadalom esetében, amely hosszútávon sikertelen, amely bizonytalan, ez arra a bizalomhiányra vezethető vissza, amely a társadalmat jellemzi, akár az egyének, akár kisebb-nagyobb csoportok között. Ha nincs bizalom, nem lehet egy társadalom sikeres, és a bizalom alapja a biztonság. De ez igaz az egyszerű emberi, baráti, családi kapcsolatokra is: amelyik nem bizalomra épül, az előbb-utóbb szétesik, megszűnik, nem fog működni. És ez igaz a táradalomra is, és ebből kell kiindulni.
Ezért mondom azt, hogy a többség-kisebbség viszony rendezése hosszútávon másképp nem képzelhető el, csak ha egymásban megbíznak. Akkor bíznak meg egymásban a románok és a magyarok, ha egy pillanatig sem érzik azt, hogy a másik el akar tőlük valamit venni. Sem Erdélyt, sem a boldogulásukat, sem a szabadságukat, és én azt gondolom, hogy ezt milliószor bebizonyítottuk, elmondtuk, de még mindig létezik ez a bizalmatlanság a többségi társadalom részéről.
Illetve ha a magyarok elhiszik, hogy a románok nem akarják asszimilálni őket, nem akarják az etnikai identitásuktól megfosztani, és erre, ugye, még nem kaptak elég garanciát, mert volt egy hosszú, több, mint negyven esztendős diktatúra, ami egészen határozottan arra törekedett, hogy a másságot megszüntesse, és egy homogén etnikai államot hozzon létre. Az elmúlt 25-26 esztendőben pedig volt példa arra, hogy elindultak a dolgok jó irányba, de megakadtak, és az emberek kollektív emlékezetében rögzült, hogy hányszor próbálkozott a román állam azzal, hogy az etnikai biztonságukat megkérdőjelezze.
Most nem abban az időszakban vagyunk, amikor a bizalom visszaállításának, megerősítésének kísérletét látnánk, hanem pont ellenkezőleg, a leépítését látjuk mindazon keresztül, ami körülöttünk, velünk történik néhány esztendeje.
- Nem hagyhatjuk ki a PNL legutóbbi próbálkozásait, amikor szélsőséges, nacionalista tömegeket akart a szavazótáborának részévé tenni. Ez a választási kampány számlájára írható csupán, vagy a választások után is folytatódhat ez a tendencia? A kampányfogáson túl komolyan gondolja ezt az irányt a Nemzeti Liberális Párt?
- Ma nem lehet jósolni, hogy a választások után mi lesz. Azt látni lehetett, hogy a szociáldemokrata párt néhány esztendővel ezelőtt a Nagyrománia Pártot integrálta. A PSD számos politikusa a PRM-ből jön, de a liberális pártban is megtalálhatóak ezek az emberek. A liberális párt teljesen tévesen arra a következtetésre jutott, hogy akkor veheti fel a versenyt a PSD-vel, ha ő maga is hasonló retorikát folytat. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a volt demokrata pártban (PD, PDL) és a volt liberális pártban mindig voltak hasonló tendenciák a 90-es évek második felében és a 2000-es években is, de ezek soha nem voltak uralkodó eszmék. Volt arra példa, hogy a PSD a PRM-vel, az akkor még vezérként jelen levő Vadim Tudorral kötött megállapodást, abból egyértelműen látszik, hogy mire számítottak. Másrészt Traian Băsescu 2004-ben a Nagyrománia Párt szavazataival nyerte meg a választást, tehát azt láthatjuk, hogy mindkét oldalnak van kapcsolata a szélsőségesekkel.
A legnagyobb probléma akkor van, amikor ez a hangulat az egész pártot eluralja, és a liberálisok olyan politikusokat próbálnak bekebelezni, magukhoz vonzani, akik a két világháború közötti nagyon rossz ideológiai hagyományhoz, a legionárius hagyományokhoz nyúlnak, amely nemcsak kisebbségellenes, hanem antiszemita, szélsőséges, és minden benne van abból, ami tragédiához vezetett a múlt században. Ha ők ezzel a retorikával mennek tovább, akkor a választók 70%-a ezt fogja hallani, és ez előbb-utóbb visszhangra talál a társadalomban. Ez a legnagyobb kockázat.
Nagyon fontosnak tartom azt a döntést, hogy ők végül Marian Munteanuról lemondtak, és nem őt indítják főpolgármesternek Bukarestben, de nem elegendőnek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a párton belül vannak olyanok, nem is kevesen, akik el tudják képzelni, hogy a liberális párt ideig-óráig egy ilyen retorikát, ideológiát, attitűdöt a magáévá tegyen. Ezzel az a baj, hogy ha egyszer erre a pályára ráálltál, akkor nagyon nehéz erről leszállni. De azt, hogy ez az irány a választások után ki fog-e tartani, nem tudom megmondani, csak remélni tudom, és bízni abban, hogy nem.
- Milyen kiutat lát az RMDSZ ebből a fokozódó magyarellenes hangulatból?
– Az RMDSZ egyrészt fenntartja a párbeszédet azokkal a politikai szereplőkkel, akikkel érdemes, függetlenül attól, hogy melyik oldalon vannak, és nem engedi, hogy elszigeteljék: az elmúlt évtizedekben mindig volt erre kísérlet, szándék.
Másrészt figyel arra, hogy fenntartsa az erdélyi magyar közösségnek azt a fajta ébrenléti állapotát, ami szükséges ahhoz, hogy a közösségi szolidaritás megmaradjon. Mert azt látni kell, hogy ha a dolgok egy kicsit jó irányba kezdenek menni, akkor az emberek hajlamosak azt hinni, hogy most már baj nem történhet. És amikor a baj kezd megtörténni, még mindig nem hiszik el, csak akkor ébrednek fel, amikor tragédia van.
Amikor mi azt mondjuk, hogy rossz irányba megy az ország, azt nem azért mondjuk, hogy mi a sérelmeinket felsoroljuk. Azt akarjuk felmutatni mindenkinek, a románoknak, magyaroknak, és a nemzetközi partnereinknek is, hogy Románia tér le a jó útról, a jogállamiság útjáról. Ha megnézzük az árnyékjelentést, annyi példa van benne, hogy nem lehet azt állítani, hogy egy-két baleset történt az elmúlt öt-hat évben, azt lehet látni, hogy egy tudatos, vagy tudatosnak tűnő jogsértés-sorozat az, ami egy rossz összképpé összeállt.
- Az a tény, hogy a SRI egyre inkább jelen van a Székelyföldön, hogyan hat azokra a dolgokra, amelyek a többség-kisebbség viszonyát meghatározzák?
– Legalább két dolgot érdemes tisztán látni. Mi, akik Székelyföldön élünk, tapasztaljuk, érezzük, látjuk ezt. De az egész országban ez van egyébként, bár lehet, hogy a Székelyföldön inkább érezhető. Akár egy kis rendezvényen is egyértelmű, hogy ott vannak, lefilmeznek. Tudják a szervezők, tudjuk mi is, hogy ki az, aki nem a sajtónak, nem nekünk rögzíti, filmezi az eseményeket.
Másrészt, ha megnézzük a szolgálat költségvetését, és arányosan összehasonlítjuk a brit, a franciaországi vagy a németországi belügyi hírszerzés költségvetésével, akkor azt látjuk, hogy Romániában arányaiban nagyobb költségvetésről beszélhetünk. Ez azt mutatja, hogy nagyobb létszámmal, nagyobb figyelemmel próbálják ellenőrizni a társadalmat. Ezt nem lehet cáfolni.
A legnagyobb probléma az én megítélésemben az, hogy egyrészt az erdélyi magyar közösségnek ez a megerősített jelenlét is azt bizonyítja, hogy a román állam nem tekinti partnernek, hanem problémának, rizikófaktornak, kockázati tényezőnek tekinti, és folyamatosan az ellenőrzése alatt akarja tartani. De ugyanezt teszi a román társadalom tagjaival is. A román társadalom igazi nagy gondja az, hogy az állampolgárait az állam nem tekinti partnernek, hanem egy olyan entitásnak tekinti, amely ki kell szolgálja az államot, és az államnak cserébe nem kell neki semmit adnia. Az állam polgárait olyan bűnözőnek tartja, akiről meg van győződve, hogy hibázott, bűnt követett el, és még nem kapta el, de ez csak idő kérdése. A magyar közösségre nézve ez fokozottan érvényes, és ezt tartom a legnagyobb problémának.
Ezt a viszonyulást elárulta az a közbiztonsági stratégia is, amelyet ezelőtt egy évvel közvitára bocsátott, és amely kiverte a biztosítékot nálunk is és másoknál is, aztán néhány hónap múlva vissza is vonták a belügyminisztérium honlapjáról. Ebben a dokumentumban egy az egyben le volt írva, hogy az erdélyi magyar közösség törekvései kockázatot jelentenek a közbiztonságra. Ha egy ilyen stratégiában ezt leírják, és a közvitára bocsátott változatban ez megjelenik, akkor az, amit én mondok, ezzel alátámasztható. Én ezt látom a legsúlyosabbnak, a legnehezebben megváltoztathatónak. És itt ismét a bizalomhoz térünk vissza: hogy a román állam kockázati tényezőnek tekinti a kisebbségeket, elsősorban a romániai magyar kisebbséget.
Transindex.ro

SRI: az elmúlt öt évben száznál több jelentés készült az egészségügyi rendszer problémáiról
A Román Hírszerző Szolgálat közleménye szerint az elmúlt öt évben több mint száz jelentés készült az egészségügyben meglévő problémákról, köztük a kórházi fertőzésekről is. A SRI ugyanakkor a fertőtlenítőszerekkel kapcsolatos visszásságokról, a „kórházakban használt nem megfelelő minőségű fertőtlenítőszerekről” is jelentett a más állami szervek felé.
„Az egészséghez való jog alkotmányos jog. A SRI az egyéb állami szervekkel közösen pedig azért dolgozik, hogy megvédje ezt a jogot, a többi alkotmányos jog mellett. A hírszerzőszolgálat tájékoztatta a döntéshozókat a közegészségügyi rendszer sebezhetőségéről. A jelentésekben szó volt a kórházi fertőzések problémájáról is, ugyanakkor arról is tájékoztatták a döntéshozókat, hogy nem megfelelő minőségű a kórházakban használt fertőtlenítőszer.”
A SRI jelentéseit megkapták a megyei tanácsok elnökei, a prefektusok, a miniszterek, a miniszterelnök és Románia elnöke is.
(agerpres)
Transindex.ro

Itt a vádirat: bemutatjuk a „székelyföldi terrorizmus” ügyészségi dossziéját
Gyilkoló ereje lett volna a Szőcs Zoltán és Beke István által tervezett házi készítésű bombának, amelyet HVIM erdélyi vezetői Kézdivásárhelyen akartak felrobbantani a román nemzeti ünnepen, az általuk felvásárolt petárdamennyiség több mint másfél kilogramm robbanóanyagot tartalmazott – állítják az ügyészek. A Maszol kikérte a vádiratot, amelynek jelentős része voltaképpen fotókkal gazdagon illusztrált történelemlecke. Több olyan bekezdése is van, amellyel az ügyészek a bírák érzelmeire próbálnak hatni.
A terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) közösség elleni merényletkísérlet, a robbanóanyagokra vonatkozó jogszabályok áthágására való felbujtás miatt állította bíróság elé a múlt héten Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt. Ugyanakkor a Maszol által megszerzett vádirat szerint a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén. Az ügyészek érvelése szerint a HVIM paravánként használja az egyesületet tiltott tevékenységének álcázásához.
A DIICOT által portálunk átküldött több mint 70 oldalas vádiratban a tanúk nevét kisatírozták. A dokumentumból már az első olvasásra kitűnik, hogy az ügyészek a román sajtó és közvélemény érzelmeire is jócskán hatni szeretnének azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét hangoztatják. Emellett a vádiratot jócskán illusztrálták olyan fotókkal, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül azon bekezdések között, amelyek a petárdákból összeállított robbanószerkezet által okozhatott károkat ecsetelik az ügyészek.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán és Beke István „a szélsőségesen nacionalista magyarországi HVIM” eszméit terjesztették Erdélyben azzal a céllal, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A román állam alkotmányos alapjainak lerombolása mellett mindezeknek a célja pedig a Nagy Magyarország visszaállítása – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán tavaly október 10-én a HVIM egyik ülésén megbízta Beke Istvánt egy házi készítésű pokolgép gyártásával, amelyet a december elsejei román nemzeti ünnepen robbantottak volna fel Kézdivásárhelyen. A mozgalom erdélyi elnöke Bekét a terv kivitelezésével is megbízta. A HVIM kézdivásárhelyi elnöke ezen az ülésen vállalta, ugyanakkor a későbbiekben ki is tervelte a robbantás előkészítését és végrehajtását – állítják az ügyészek.
Történelem az ügyészség szemszögéből
A vádirat hosszadalmas történelmi visszatekintővel indít, amelyből nem hiányzik a Magyar Gárda, a Betyársereg, Székely Légió megalakulásának bemutatása. Az ügyészek azt állítják: a HVIM erdélyi szimpatizánsai a Romániában is egy paravánként szolgáló szervezet, a Szent László Serege Egyesület ernyője alatt tevékenykednek. E szervezet révén egyebek mellett a magánszemélyek kétszázalékos adófelajánlásait, de akár közpénzek felhasználásával is szervezhetnek rendezvényeket és terjesztik a HVIM eszméit Romániában, megfélemlítik ugyanakkor az erdélyi román közösségeket – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint a Csíkszeredában az Avram Iancu bábut elégető Csibi Barna köré tömörülő fiatalok jártak közbe az akkori Magyar Gárda vezetőinél az úgynevezett Székely Hadosztály létrehozása érdekében, amely már 2009-ben Kolozsváron is feszültséget keltett a Nagy-Magyarország és Székelyföld zászlajának ellenséges szándékú kitűzésével. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A felsorolásból nem hiányzik az a Maros megyei származású Szász Endre István, akit 2009-ben tartóztatták le a magyar hatóságok, mivel „a HVIM-hez tartozó szervezet tagjaival” szocialista kormánytagok ingatlanjának felrobbantását tervezte. Ugyancsak az erdélyi származású terroristák közé sorolják a szovátai származású Magyarosi Árpádot, akit a bolíviai kormányerők öltek meg 2009-ben. „A nyilvános adatok szerint Magyarosinak a HVIM-ből kivált Erdélyi Magyar Ifjakkal voltak kapcsolatai” – írják az ügyészek. A vádirat szerint e szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben.
A háttérismertetőből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amikor egy gyerek életét veszítette. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. A dokumentum azt állítja: miután a hatóságok Beke Istvánnál házkutatást tartottak, a jobbikos Zagyva Gyula látta el egyebek között jogi tanácsokkal Szőcs Zoltán erdélyi HVIM-elnököt.
A vádirat 70 oldalán keresztül az ügyészek folyamatosan hangoztatják, hogy az elkövetők és az említett szervezetek a Nagy-Magyarország visszaállítására törekednek. Ennek illusztrálására rengeteg fényképet használnak fel, a felsorolt szervezetek különböző üléseiről, Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról, vagy pedig maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat.
Egy robbantás a Gábor Áron téren, egy pedig a földgázvezetéken
A vádirat szerint a Román Hírszerző Szolgálat 2015. október 23-án értesítette a DIICOT-ot arról, hogy a HVIM Kovászna megyei tagjai az alkotmányos rend ellen szervezkednek és a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az ügyészség rendelkezésére bocsátott telefonlehallgatások jegyzőkönyve szerint 2015. október 10-én Szőcs Zoltán azt szabta Beke feladatául, hogy „december elsejére … szereljetek fel körülbelül 20 darabot … egy kronométerrel … több helyről is indulhat … ha nem tudsz rendelni, van nekem egy dobozzal. Már látom, hogy vetik földre magukat, erről a BBC is beszélne… látniuk kell, hogy a kézdivásárhelyiek nem félnek … úgy kell szervezzük az akciót, hogy a gyanú ne terelődjön ránk, valahova el kell utaznunk azon a napon.”
A merénylet tervéről az ügyészség már korábban is beszámolt, ezek szerint Beke István pirotechnikai anyagokból (petárdákból) több, távirányítóval aktiválható robbanószerkezetet készített, amelyek terveik szerint a december elsejei kézdivásárhelyi felvonulás alatt robbannak fel, megrémítve az ünneplő román felvonulókat. A lehallgatott telefonbeszélgetések átirata részletesen ismerteti a robbanószerkezet felépítését is.
A beszélgetés résztvevőit lelkesítette az ügyészek szerint a merénylet terve: „azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyt terroristák támadták meg” – hangzott el a beszélgetésükön. A hatóságok a Beke Istvánnál tartott házkutatás alatt egy házilag készített időzítő készüléket találtak, ugyanakkor több doboznyi 2-es és 3-as besorolású petárdát.
A „pizzának” nevezett robbanószerkezet összeszereléséről és a robbantás tervéről szóló beszélgetésen több személy is részt vett, azonban a vádirat szerint az ügyészek nem találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy a vádlottaknak utólag mások is segítettek volna a tervük kivitelezésében.
Az orosz szál
A lehallgatott beszélgetéseken részt vett egy meg nem nevezett személy is, aki azzal biztatta Szőcsöt és Bekét, hogy akár külföldi támogatáshoz is juthatnak a robbantásokat követően.
Szőcs Zoltán: De mennyire biztos, hogy támogatnának?
XX: Az oroszok? Egészen biztos. De egy erős szervezet kell ehhez, amelyik fel is tud mutatni valamit.
XX: Ehhez lehet támogatást szerezni?
XX: Ezt nem tudom.
XX: Ha (…) támogatnának valamivel …
XX: Senki, míg nincs konkrét akció.
Szőcs Zoltán: Az a baj ezekkel az akciókkal, hogy pénz kell a megszervezésükhöz.
XX: Attól függ. Az interneten rengeteg leírás van robbanóanyagok készítéséről. Összeszedtem mindent, a bénító gázoktól kezdve, a harci gázakon át, a legbonyolultabbig. Az arabok mindent feltesznek az internetre, csak tudnod kell, hol keresd.
XX: Keményebb akciókra van szükség.
XX: (…) A térképet ideadta. Itt van az erdélyi gázvezeték … egyik megy Bukarestbe, a másik Moldovába. Annyit mondtam Lacinak, hogy érdeklődött, és tudja, hol van az utolsó…
XX: Nálunk halad át a két vezeték…
XX: A föld alatt mennek.
XX: Igen, de az Ojtozi-szorosnál a patak fölött haladnak 10-20 méteren át.
XX: Igen? (…)
XX. Láthatóak.
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni.
XX: Én senkit nem bátorítok erre.
XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget…
XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne.
XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének …
Szőcs Zoltán: Igen. Mi szoktunk ilyent csinálni …
„A magyar szabadságharcos kézikönyve”
A lehallgatott tanácskozás alatt a HVIM-esek többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy kiadványára, „A magyar szabadságharcos kézikönyvére”. Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. Az ismeretlen férfi – akit a vádirat más részein STI iniciálékkal jelölnek – arra is tanácsokat ad, miként kommunikáljanak HVIM-esek, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket. A dokumentum egy helyen meg is nevezi ezt a titokzatos személyt: „Sebestyén Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
A vádirat szerint a vádlottak folyamatosan hangoztatták ugyan a kihallgatásukkor, hogy nem terveztek semmiféle merényletet, csak viccelődtek egymás között, ám ezzel ellentmond, hogy az ilyen találkozókra telefonjukat nem volt szabad magukkal vinni.
A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Szőcsék A magyar szabadságharcosok kézikönyvének egy kivonatát is megkapták, amit vázlatosan a vádirat is ismertet. A kiadványnak az ügyészek által ismertetett részletei a gerillaháborúra való felkészülésről szólnak: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
A DIICOT szerint a bizonyítékokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a december elsejei merényletet más akció is követte volna, ez lehet a magyarázata a nagy mennyiségű robbanóanyag beszerzésének. Az ügyészek kitérnek arra is, hogy a HVIM-tagok Beke István esztelneki telkén airsoft lövészetet gyakoroltak, ami szerintük már több volt szórakozásnál: a résztvevők félkatonai alakulatokra jellemző kiképzést tartottak, e mellett túlélési technikákat sajátítottak el.
A lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet kísérleteteket végzett. A vádirat szerint szakvéleményezésében az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kg robbanóanyagot tartalmaztak. A szakértők azt állítják: a Beke által tervezett bomba felrobbanása – a megvásárolt petárdáknak csupán tíz százalékát felhasználva – egy MK2 típusú kézigránát detonációjával lett volna egyenértékű. Egy ilyen erejű robbanás akár halálhoz vezető súlyos testi sérüléseket, emellett pedig a merénylet tervezett helyszínén, vagyis Gábor Áron téren jelentős anyagi károkat okoz.
A valamivel több mint 70 oldalas vádirat jól érezhetően arra erősít rá, hogy a vádlottak olyan románellenes szervezet tagjai, amely célja meggyengíteni az államhatalmat „az úgynevezett Székelyföldön”. Terroristának nem nevezi az őrizetben levő személyeket, de folyamatosan utal arra, hogy az ügyészek szerinti tervezett robbantások terrorista cselekedetnek minősülnek. A vádirat hangsúlyozza: a tervezett robbantás az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez hasonló légkört teremtett volna a térségben.
L. L.
A DIICOT vádirata alább olvasható. [közlik a román nyelvű szöveget]
maszol.ro

„Előbb-utóbb felrobbantunk valamit” – kezdődik a végső leszámolás a vármegyésekkel
Jobbikos politikus próbált segíteni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnökén és társán, akiket merényletkísérlettel vádol a román ügyészség. Szőcs Zoltán és Beke István játékbombáról beszél, ám védekezésük kevéssé meggyőző. A bukaresti vádhatóság papírjaiba a Népszabadság is betekinthetett: nem maradt ki belőle Szőcs Zoltán véleménye, hogy autonómia vér nélkül nem lesz.
Előbb-utóbb felrobbantunk valamit – jelenti ki Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi elnöke egy beszélgetésen, amelyet egy vélhetőleg külföldi „tanácsadó” jelenlétében folytatott „harcostársaival” 2015. augusztus 19-én. A román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) szerint a lehallgatott találkozó leirata a bizonyíték arra, hogy az erdélyi szélsőséges fiatalok nem vicceltek, és valóban robbantást terveztek 2015. december elsején.
A Népszabadsághoz eljutott vádirat szerint az ominózus találkozón a hatvannégy vármegyések beszéltek az Erdélyből Moldvába és Bukarestbe vezető földgázvezetékek levegőbe röpítéséről is, valamint arról, hogy „az oroszoktól” szerezzenek támogatást. Szőcs Zoltán javasolta, hogy karácsonykor robbantsák fel azokat a gázvezetékeket, amelyek Székelyföldön is áthaladnak, többnyire a föld alatt, de a patakok mellett a levegőbe emelkednek. Szőcs kételkedett abban, hogy az oroszok valóban adnának pénzt a HVIM-nek, azonban a leiratban névvel nem szereplő beszélgetőtársa megnyugtatta: kaphatnak finanszírozást az akcióikhoz, ha bizonyítják, hogy „erős szervezetről” van szó, amely „fel is mutat valamit”. A román nemzeti ünnepre, december elsejére időzített bombatámadás a HVIM komolyságát bizonyította volna, a szervezet bekerült volna a világsajtóba. Erről már Beke István beszélt egy későbbi, 2015. október 10-i, szintén lehallgatott találkozón, amelyet követően a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feljelentést tett a terrorizmus elleni ügyészségen. Bekét egy nappal a tervezett robbantás előtt letartóztatták, az ekkor külföldön tartózkodó Szőcs Zoltánt december 29-én vették őrizetbe.
Az ügyészség szerdán emelt vádat Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi vezetője ellen közösség elleni merényletkísérlet, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérlete vádjával. A „felettesét”, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
Az erdélyi magyar politikai vezetők egyelőre nem kommentálták a legújabb információkat, és a sajtó sem reagálta le véleménycikkben. Mindenesetre amikor a HVIM-es Hodor István tavaly decemberben elismerte, hogy az ominózus októberi beszélgetésen valóban szóba került „egy játék bomba elkészítése”, látványosan megcsappant a tüntetők száma, akik estéről estére utcára vonultak Kézdivásárhelyen Beke István ártatlanságát hangoztatva.
Drákói szigor, tiltólista
A Szűcs Zoltán és Beke István elleni vádiratban a román ügyészség azt is kéri a bíróságtól, hogy a fasiszta és szélsőséges szervezetek működését tiltó 31/2002-es rendelet alapján tiltsa be az országban egyébként be sem jegyzett HVIM tevékenységét. A jövőben a szervezethez való tartozás vállalása vagy jelképeinek a használata is hat hónaptól öt évig terjedő börtönnel büntethető Romániában. Kíváncsiak voltunk a szervezetet vezető Toroczkai László álláspontjára a tárgyban, ám ő időt kért a tájékozódásra.
Az egyetlen kvázi országos magyar nyelvű napilap, a Krónika az ügyről közölt legutóbbi cikkében igyekszik komolytalannak beállítani a terrorcselekmény vádját, felsorolva, hogy Beke otthonában „petárdákat, airsoft optikai segédeszközt, egy airsofthoz használt szirénát és csillagszórót találtak”. Csakhogy az ügyészség szerint lefoglaltak egy elektromos időzítőberendezést is, amelyet az elektromérnök Beke barkácsolt össze. A vádirat szerint le is filmezte magát eközben. A dokumentumhoz csatolt szakértői jelentés szerint pedig a Beke által készített robbanószerkezet működőképes volt, és hatása korántsem korlátozódott volna a félelemkeltésre.
A vádlott védőjének jelenlétében február 19-én elvégeztek egy próbarobbantást a petárdák tíz százalékával. A szakértő szerint a hatás egyenértékű volt egy kézigránátéval, használata pedig a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren – ahol az épületek közötti legnagyobb távolság 40 méter – halált is okozhatott volna.
A vádirat szerint az érintettek utólag megállapodtak, hogy a hatóságoknak azt vallják, hogy vicceltek a beszélgetésen, amelyen „játék bombáról” volt szó. Hodor István több lapnak is azt nyilatkozta tavaly decemberben, hogy az airsoft nevű katonai játékban használatos, műanyag golyókat szétszóró bombáról tárgyaltak, erre „harapott rá a Román Hírszerző Szolgálat”. Az ügyészség szerint az erdélyi HVIM-eseket a Jobbik volt országgyűlési képviselője, Zagyva György Gyula látta el „jogi és kommunikációs tanácsadással” a Beke letartóztatását követő napokban, többek közt Hodorral is beszélt telefonon.
A román sajtó többnyire tárgyilagosan ismerteti az ügyészség vádjait, de sokszor az objektív írások szalagcímei is általánosítanak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke korábban levélben jelezte az európai uniós nagyköveteknek: a kézdivásárhelyi történéseket a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta, aminek „könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom”.
A Székely Nemzeti Tanács úgy véli, a román hatóságok a Beke-ügyet ürügyként használva próbálják ellehetetleníteni az autonómiamozgalmat. Tény, hogy a Népszabadság birtokába került vádirat többször említi negatív kontextusban a „kis lépések politikáját”, amelyet a román közvélemény egyértelműen az RMDSZ-szel asszociál.
A vádirat alapján az is sejthető, hogy a HVIM vezetőit olyan bűncselekménnyel akarták elkapni, ami miatt hosszú időre leültethetők, és amely nyomán megnyílik a lehetőség a mozgalom felszámolására. A dokumentum említést tesz arról, hogy a 2014. márciusi székely szabadság napja alkalmával Szőcs halálosan megfenyegetett egy rohamrendőrt. Noha a bűncselekmény elkövetéséről tévéfelvételek készültek – ezeket a HVIM büszkén terjesztette az interneten –, nem indult eljárás. Ugyancsak megússza a felelősségre vonást az a HVIM-tag, aki a Beke által rendelt pirotechnikai eszközök egy részét tárolta. A román hatóságok célja magának a szervezetnek a törvényen kívül helyezése.
„Vér nélkül nem lehet”
Az elmúlt években Erdély-szerte tucatnyi HVIM-szervezet alakult, de csak néhány igazán aktív. A legerősebb a kézdivásárhelyi, amelyet Beke István vezet. A 40 éves mérnök és vállalkozó a BIA Electronic Kft. tulajdonosa és ügyvezetője.
Az 1999-ben alapított cég az Átlátszó Erdély portál szerint kezdetben rádiók és televíziók javításával foglalkozott, később biztonsági rendszerek tervezésére, felszerelésére, karbantartására szakosodott, de évek óta veszteséges. Az erdélyi HVIM-et is irányító Szőcs Zoltán a mezőgazdaságban dolgozik, többnyire külföldön. Lapunknak tavaly januárban elmondta, hogy otthon próbálja megvetni a lábát gombatermő zsákok értékesítésével. Úgy látszik, az üzlet nem ment jól, mert Beke letartóztatása idején is Franciaországban dolgozott.
A HVIM az utóbbi két-három évben vált igazán radikálissá. Nemcsak nyilvános akcióik lettek agresszívabbak, de Szőcs Zoltán meg is fogalmazta a Transindexnek: miközben a fősodorbeli politika Székelyföld autonómiáját csakis békés eszközökkel kívánja kivívni, szerinte „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”. Ez a mondat a DIICOT vádiratába is bekerült.
Szőcs Levente
nol.hu

Beke Ernő: Képtelenség az újabb vád ( Székelyföldi terrorvád)
Beke Ernőt, Beke István Attila édesapját tegnap arra kértük, nyilatkozzék lapunknak a Szervezett Bűnözés és Terrorizmuselleni Igazgatóság ügyészei által összeállított vádiratról. Ebben többek között azt állítják, hogy a vármegyések gázvezetéket is akartak robbantani, továbbá hogy orosz szervezettől vártak segítséget.
„Csupán az utóbbi két nap eseményeit venném górcső alá. Újdonság és döbbenet nemcsak számomra, hanem mindenki számára, aki ismeri a fiamat és Szőcs Zoltánt, az az állítás, hogy kaptak tíz kilogramm puskaport és hat gránátot, amivel fel akarták robbantani december elsején a fél várost, valamint hogy az elkobzott petárdák tíz százalékával elvégzett kísérlet szerint a feltételezett robbantás nagy kárt okozott volna. Kérdem én, hol kapták a puskaport és mikor? A november 30-ai házkutatáskor találták a fiamnál, vagy netalán volt egy második házkutatás is, amiről nem tudunk? Ilyen nem volt! Határozottan cáfolom ezeket a képtelen vádakat. Ha a fiamnál puskaport és gránátokat találnak, a tárgyalásra már rég sort kerítettek volna” – adott hangot felháborodásának Beke Ernő. Állítása szerint a négyszáz petárdát a fia 2014-ben rendelte meg, de nem szállították le, csak 2015 novemberében, miután rájuk szólt, hogy kifizette már. Ebből 250 darab a fia cégének egyik alkalmazottjáé volt, 150 maradt Istvánnak, 46 pedig még az előző évekből maradt meg, becsomagolva egy dobozba. A pukkantós petárdákkal nem lehet robbantani – szögezte le. Amúgy fia Esztelneken egy volt istállóban berendezett egy airsoft-termet: ez olyan sportjáték, amelyben egymás ellen harcolnak a csapatok. Országszerte háromszáz hasonló klub létezik, a pukkantós „bombát” is oda tervezték. Akik lehallgatták az erről szóló beszélgetéseket, azt feltételezték, hogy igazi bombát akarnak készíteni – mondta.
Beke Ernő összefüggést lát a december elsején bedobott, a Kézdivásárhelyen tervezett robbantásról szóló hír, a gázvezeték-robbantás szándékának megszellőztetése és a kilátásba helyezett szakszervezeti megmozdulások között. December elsején a szakszervezetek fel akartak vonulni Bukarestben – akkor megjelentek a vármegyések a bombákkal, és mindenki a tévé készüléke előtt maradt. Most ugyanúgy tiltakozásokat terveztek a tanügyi szakszervezetek, erre bedobták a gázvezetékek felrobbantásának tervét – ecsetelte. Az ügyészek azon vádjára is kitért, amely szerint a vármegyések orosz szervezettől vártak volna segítséget, mondván, sem a fia, sem Zoltán nem tud oroszul. „Ilyen hülyeségeket állítani, hogy a robbantással vissza akarták állítani a hajdani hatvannégy vármegyét, már több, mint képtelenség” – szögezte le. Felidézte továbbá: miután a fiát letartóztatták, pár hétre rá országos szinten 1,7 tonna petárdát koboztak el, de azok tulajdonosaival nem történt semmi. Aztán ott a craiovai eset: a célkeresztbe került kiskorú beismerte, hogy szimpatizál az Iszlám Állam terrorszervezettel, de elengedték.
Meglátása szerint, miután az ügyészek lezárták az iratcsomót és átadták a táblabíróságnak, időhúzás várható. „Meggyőződésem, hogy kihúzzák a maximális időt, nem lesz rövid a per, mert a Román Hírszerző Szolgálat és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmuselleni Igazgatósága áll a háttérben, amelyek a kitalált terrorista-váddal igazolnák megemelt költségvetésüket. Kreálni akartak egy székely terroristát, majd pár napra rá terrorizmussal vádolták meg a székely népet, harmadik lépés pedig az lett volna, hogy Székelyföldet fel lehet darabolni, mert ebben az esetben, ha itt egy terroristafészek létezik, a külföld sem szólna bele” – vélekedett.
Beke Ernőtől azt is megtudtuk, hogy a kézdivásárhelyi református templomnál felállított standnál minden héten hétfőtől szerdáig 10 és 16 óra között aláírásgyűjtés zajlik a vármegyések támogatása érdekében. A támogatói ívet a Gyűjtemények Házában is alá lehet írni.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)