Tiltakozott a Romániai Legionárius Mozgalom a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szervezetek tevékenységét, az ilyen szimbólumok használatát, illetve az emberiség és a béke elleni cselekedetekben érintett személyek kultuszát betiltó sürgősségi kormányrendelet ellen. Serban Suru, a mozgalom vezetője kijelentette: a tervezett jogszabály ellentétes Románia alkotmányával és az emberi jogokat sérti. Suru hangsúlyozta: a nemzetközi zsidó szervezetek a második világháború áldozataiért kártérítést kértek, de nem tudták bebizonyítani azt, hogy Romániában zsidó áldozatok léteztek. Ezzel szemben ismert, hogy a második világháború után közreadták azon dokumentumok egy részét, amelyek bizonyítják: Románia mintegy 270 ezer zsidó kivégzéséért felelős. Ezek közül körülbelül 15–20 ezren 1941-ben, a jászvásári, dorohoi-i, bukaresti és más pogromok során vesztették életüket, a többieket pedig Odesszában, illetve a Transznyisztriában felállított lágerekben irtották ki. A tömeg-gyilkosságok nagy részét a román hadsereg végezte. /Tiltakoznak a legionáriusok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./ A kormányon lévő román Szociáldemokrata Párt (PSD) történelmi súlyú lelkiismereti önvizsgálat elé került: az ország NATO-csatlakozása érdekében meg kell szabadulnia a Ceausescu-diktatúra hírhedt politikai rendőrségének azoktól az ügynökeitől, akiket 1989 vége óta mind a mai napig oltalmazott és megvédett - írta márc. 21-i kommentárjában a Cotidianul című napilap. /Románia—NATO. Securitate — le az ügynökökkel? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 22./

A kilencvenes évek elején a román hadsereg bizonyos vezető körei és a titkosszolgálatok ápolták az Antonescu-kultuszt, nyilatkozta a Medifaxnak Radu Ioanid, a Holokauszt Múzeum programigazgatója. A Holokauszt Múzeum megállapodás alapján hozzáfér a SRI, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumaihoz. /Ioanid az Antonescu-kultuszról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Meg kell tisztítani a hadsereg, a Belügyminisztérium és a román titkosszolgálatok berkeit a volt Szekuritáté tagjaitól még az Észak-atlanti Szövetség (NATO) prágai bővítési csúcsértekezlete előtt ? határozta el a Legfelső Védelmi Tanács /CSAT/ ápr. 5-i ülésén. Ioan Talpes, a nemzetbiztonsággal foglalkozó államelnöki tanácsos az ülést követően a sajtóval közölte, habár a NATO még nem kérte konkrétan, névre szólóan a volt titkosszolgálati személyzet elmozdítását, a CSAT úgy döntött, hogy saját politikát alkalmaz ebben a kérdésben. Eszerint minden olyan ügynök, aki közreműködött a hírhedt KGB-vel, vagy a román politikai rendőrséggel, vagy a NATO-államok kikémlelésével foglalkozott, a továbbiakban nem tevékenykedhet azon román belügyi struktúrákban, melyek NATO-dokumentum-hozzáféréssel rendelkeznek. A CSAT-ülésen részletekbe menően leszögezték Románia NATO-csatlakozási nemzeti tervének prioritásait, ezek között szerepel a hadsereg létszámának csökkentése, a hadsereg költségvetésének növelése és a korrupció visszaszorítása. A CSAT eldöntötte, hogy a következő öt évben az országos bruttó össztermék (GDP) 2,4 százalékát fordítják a hadsereg támogatására. Ioan Talpes elnöki tanácsos közölte, a prágai csúcsig 230 ezerről 140 ezerre csökkentik a hadsereg létszámát, azaz 112 ezerre a katonai állományt és 28 ezerre a hadsereg struktúráihoz tartozó civil személyzetet. /Incze Ferenc: Kisepert szekusok? Románia igazodik a NATO-feltételekhez. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

A ferencesek csaknem hétszáz évvel ezelőtt telepedtek meg Marosvásárhelyen. 1951. augusztus 19-én éjjel elhurcolták a városból a ferences szerzeteseket, telkeik, ingatlanjaik, épületeik a Városi Néptanács használatába kerültek. Telkükön a néptanács épületeket bontott, átrendezett. Marosvásárhelyen főtéri templomukat lebontották, mert a főtér ama részére színházat építtetett a hatalom. A központban levő, csaknem 10 ezer négyzetméteres telek helyett a külvárosban 2668 négyzetméteres területet kaptak, ott épült fel mai templomuk, melyet harminc éve: 1972. máj. 29- én szenteltek fel. Ezt a dátumot a rendház minden évben megünnepli. Az idén sem volt ez másként. Az ünnepség főcelebránsa Csató Béla főesperes volt, valamint Pál József, azaz Leó atya, az Erdélyi Ferenc Rendtartományi főnöke mondott prédikációt. A templomrombolás, és - építés történetét a marosvásárhelyi házfőnök, Bakó Béla, alias Pál atya ismertette. Leó atya szerint "a ferences atyák "nem a középkor ittfelejtett csodabogarai". Isten országának jelei ők, kik megtanítanak derűsen élni. Ma az élet nagy versenyfutás. A szerzetes feladata meglátni a jót, szépet és felmutatni azt. Szent Ferenc annakidején nem állt be a keresztes hadseregbe, hanem a szultánnal tárgyalt, kereste a megbékélés lehetőségét. A közelmúltban a palesztinok a betlehemi ferences kolostorban kerestek menedéket az izraeli katonák elől, s a ferences atyák nem hagyták el a születés templomát, azért, hogy ne mészárolják le a palesztinokat... A ferencesek nem ítélkeznek senki fölött, ez nem az ő dolguk. Szigorú szabályok szerint zajló életük során teljesen szabadok, nem rabjai az italnak, cigarettának, pénznek, hatalomnak, televíziónak... semminek. A ferencesek nem állnak a világ fölött, de nem akarnak semminek, senkinek rabjai lenni. Mindennek örülni tudnak, de bármiről képesek lemondani - mondotta az erdélyi provinciális. Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere mindig szívén viselte a marosvásárhelyi ferences rendház sorsát. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a rendház szociális és oktató tevékenységet végez, felkarolja az öregeket, szegényeket, roma gyermekeket. /Máthé Éva: Templomrombolás, templomszentelés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

Napvilágot látott Gazda Árpád Mikor kicsi voltam, magyar voltam /Kriterion Könyvkiadó/ című riportkötete. A szerző válogatott írásai az 1989-es fordulat után jelentek meg különböző lapokban, és olyan, a romániai magyarságot érintő fontos eseményeket rögzítenek. Ezek között van a temesvári Magyar Ház visszaszerzéséért folytatott jogi harc, továbbá a hadsereg székelyföldi "honfoglalása". /Ö. I. B.: Mikor kicsi voltam, magyar voltam. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Kétséges, hogy Románia és Bulgária teljesíti a politikai stabilitásra vonatkozó NATO-követelményt, hadseregeik pedig túlméretezettek és korszerűsítésre szorulnak, írta az Economist Intelligence Unit a NATO-bővítésről készített jelentésében. "Vannak azonban olyan geostratégiai meggondolások, amelyek a NATO dél-kelet-európai bővítése mellett a Fekete-tenger térségében való bővítést vonja maga után. A térséget a szövetség egyik tagjához (Törökországhoz) "csatolja" és ezzel jobb lehetőséget biztosít a NATO ama törekvéseinek, hogy megőrizze a békét a Balkánon", áll az elemzésben. /Ingatag Románia és Bulgária politikai stabilitása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Adrian Vlad Casunean, a Szociáldemokrata Párt háromszéki képviselője hadat üzent Albert Álmosnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének, valamint Demeter Jánosnak, a Kovászna megyei tanács elnökének. "Albert Álmos az a személy, aki az irodájában még ott tartja a magyar zászlót. Ha más országot szeret, akkor költözzön oda. A szégyentelensége már nem ismer határokat… Itt az ideje, hogy Albert megértse, hogy Románia állampolgára " – üzente a sajtón keresztül az SzDP-s honatya. Casunean Demeter János tanácselnököt sem felejtette el megemlíteni. "Az az érzésem, hogy Demeter és Albert Álmos azt akarják, hogy ne legyen nyugalom itt. Véleménye szerint a két háromszéki politikusnak az az érdeke, hogy etnikai konfliktusokat szítson a régióban. /Kiss Edit: Itt a zászló, hol a zászló. Albert Álmos fejét követelik. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 14./ A megye román civil szervezetei tiltakozásukat fejezték ki Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere azon döntése ellen, amely a hivatal tornyán található román lobogó eltávolítására irányult. A hivatal tornyára a román zászlót 1944. szeptember 8-án tűzték ki, annak emlékére, hogy Sepsiszentgyörgy volt Erdélyben az első város, amelyet a román hadsereg felszabadított a horthysta uralom alól – áll a kilenc kulturális, valamint egyházi liga és egyesület képviselői által megfogalmazott tiltakozó levélben. A közleményben az aláírók minősíthetetlennek nevezik Albert Álmos cselekedetét, úgy vélik: a polgármester ezáltal a román nemzeti szimbólumokat gyalázta meg, és merényletet követett el a nemzeti, egységes állam szuveranitása ellen. A zászló eltávolítását provokációnak minősítve, a román szervezetek kérték Horia Grama prefektustól a polgármester leváltását. Ennek kapcsán Albert Álmos polgármester elmondta: "Jó pár hónapja egy olyan törvényes rendelkezés lépett életbe, amely előírja a nemzeti zászlók használatát középületeken, és a jogszabály pontosan meghatározza a lobogó helyét is, azaz a két zászló a hivatal bejárata fölött kell legyen." A tiltakozó levél nyilvánosságra hozatalát követően Octav Cosmanca miniszter közlemény adott ki, amelyben felszólította Albert Álmost, hogy tegye vissza a lobogót eredeti helyére. /Kiss Edit: A román civil szervezetek nemzeti lobogót akarnak a városháza csúcsára. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 14./

"Hagyjuk a múlt fantomait és kísérteteit ott, ahol a helyük: a történelemkönyvekben" - jelentette ki jún. 24-én a világ összrománságát képviselő bukaresti sajtófórumon Mircea Geoana román külügyminiszter. Mircea Geoana reagált a Románok Világszövetségének egyik reprezentatív képviselőjének arra a felvetésére, hogy miképp lehetnek hitelesek a Nyugat szemében a román hivatalos személyiségek, akiknek többsége a letűnt rendszer és az egykori kommunista párt haszonélvezői voltak, mint ő maga is - hiszen Románia mai külügyminisztere egy volt szekuritatés tábornok fia. Azzal vágott vissza, hogy a forradalom után tizenkét évvel "az ilyen felvetésnek nincs értelme". Geoana hozzátette: büszke mindarra, amit az édesapja a román hadsereg tábornokaként tett. Ugyanazon a sajtófórumon Emil Constantinescu volt államfő kijelentette: az egykori román politikai rendőrség és a volt titkosszolgálatok egykor Nyugaton tevékenykedő tisztjei, akiket 1996 és 2000 között eltávolítottak a román hírszerző szolgálatokból, ma parlamenti képviselőkként, tanácsosokként vagy államtitkárokként vannak jelen a román államgépezetben. Constantinescu elmondta: 2000 után hivatalos külföldi személyiségek értetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a jelenlegi román hatalom olyan embereket reaktivált, akik tagjai voltak az egykori politikai rendőrségnek vagy a hírszerzésben dolgoztak. /Hagyjuk a múltat — mondja Geoana. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 26./

Adrian Paunescu kormánypárti szenátor jún. 24-én a szenátusban politikai nyilatkozatában rátért a "semmirekellő" polgármesternek a gesztusára, akinek még a nevét sem tudta megjegyezni, és miután kollégái "kisegítették", végig Almos polgármesterként aposztrofálta. "Lehetetlen – harsogta, hogy egy senkiházi saját akaratából, csak úgy, valamiféle gulyásmentalitás felsőbbrendűségétől vezérelve levétesse a nemzeti zászlót, amelyet a felszabadító hadsereg tűzött ki." Szerinte az igazságszolgáltatásnak le kell sújtania a városvezetőre, a bűnöst ítéljék el, és példás büntetéssel sújtsák. "Almos polgármester senkiházi, gazember, terrorista..." Az RMDSZ-t pedig felszólította, hogy hagyjon fel ezzel a cinkos kiváró magatartással, és foglaljon állást az ügyben. - A csángók – Paunescu szenátor értesülései szerint – nem akarnak magyarok lenni, de az RMDSZ-ből többen is azon munkálkodnak, hogy tagjai közt csángók is legyenek. Ezeknek a provokációknak véget kell vetni – adta ki a szenátor a parancsot. Az RMDSZ és a kormánypárt együttműködése, amelynek során – Paunescu szerint – az RMDSZ privilégiumokat ért el, mert a kicsikart eredmények meghaladják a jogok határát. Másfelől egyes RMDSZ-politikusok, akik nevetségesen radikálisoknak mondják magukat, a szégyentelen magyar sajtóval együtt már a román állam fundamentumát támadják, és megkérdőjelezik az alkotmányos előírásokat is. Szerinte hiba volt beleegyezni abba, hogy a kisebbségek ünnepeiken használhassák saját zászlaikat. Paunscu a következőképpen zárta szavait: "Az RMDSZ-nek színt kell vallania. Ilyen szent dolgokkal nem lehet tréfálni. Ha nem sikerül Romániát megszabadítani a terroristáktól, ilyen terrorcselekményektől, akkor szégyellhetjük magunkat!"... Taps, viharos elismerés követte a beszédet, főként a Nagy-Románia Párt traktusában, amelynek egyik tagja később külön megköszönte Adrian Paunescu szenátornak ezt a politikai nyilatkozatot, hozzátéve: jó, hogy kormánypárti politikus mondta ki mindezeket, mert ha ők tették volna, rögtön rájuk sütik, hogy szélsőségesek, xenofóbok stb. Verestóy Attila, az RMDSZ-frakció vezetője, az RMDSZ alelnöke válaszolt. Amikor beszélni kezdett, egyes szenátorok a jilavai börtönt emlegették mint jövendő szálláshelyet az RMDSZ-politikusok számára. Másról van szó, jelezte Verestóy. A törvény értelmében a nemzeti zászlót a középületeken és a polgármesteri hivatalokon kell kitűzni. És ez a zászló most is ott lobog a sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal épületén. Sepsiszentgyörgyön a prefektúra épületén régen volt egy kétnyelvű tábla, amelyet eltávolítottak. Az érv a törvény betűje volt, mely szerint a táblának ott nincs helye. Erről hosszas vita folyt, döntés született, az ügyet rendezni kell. Álmos polgármester sértve érezte magát, hogy a prefektúra ilyen szűklátókörűen értelmezte a törvényt, úgy döntött, hogy a Polgármesteri Hivatal oromzatán kéthavonta cserélt nemzeti zászlót – és mivel éppen a csere ideje volt – nem tűzeti vissza, mert a törvény ezt nem írja elő. Verestóy hozzátette: egymás szimbólumait kölcsönösen tisztelni kell. A prefektus hibát követett el, amikor megtagadta a tábla visszahelyezését, és nem volt helyes az eljárás a polgármester úr részéről sem, aki úgy vélte, ha a prefektúra így akarja alkalmazni a törvényt, akkor ő is cselekedhetik ekképpen. /Béres Katalin: Adrian Paunescu politikai "gyöngyszemeiből": "Almos polgármester senkiházi, gazember, terrorista..." . = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

"A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) júl. 18-i ülésén jóváhagyta a kötelező katonaszolgálat határidejének csökkentését 12 hónapról 8 hónaposra, az egyetemet végzett katonaköteles fiatalok hadkötelezettségét pedig fél évről 4 hónapra. A parlamentnek is el kell fogadnia a módosítási javaslatot. Bevezetik az alternatív katonaságot, valamint minden besorozás előtt álló fiatal előfelkészítését. Ennek alapján az állandó katonaállomány békeidőbeli létszámcsökkentése egyúttal a szakképzett katonák számának növekedését is jelenti a jövőben. A katonaszolgálat csökkentését leghamarabb a jövő évtől alkalmazhatják a hadseregben. A Védelmi Minisztérium végső célja nem csupán a szolgálat csökkentése, hanem annak fokozatos megszüntetése és felcserélése egy hivatásos hadseregre - fejtette ki a CSAT ülésén Mihail Popescu vezérkari főnök. Romániában jelenleg 40 ezer kiskatona teljesít kötelező szolgálatot. A CSAT elfogadta a nemzetbiztonságra vonatkozó törvénytervezetet, amelynek tárgyalását a parlament őszi ülésszakán elkezdi. Jóváhagyták az Államtitkok Országos Hivatalának létrehozását szorgalmazó dokumentumot, és az Állami Börtönigazgatásban alkalmazott hivatalnokok státusáról szóló tervezetet. Ez lehetővé teszi, hogy a börtönalkalmazottak ne csak katonai, hanem civil körökből is kikerülhessenek. /CSAT: csökkentik a hadszolgálati időt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./"

"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"A NATO-tagságra készülő román fegyveres erők elárverezik szarvasmarha-, sertés és baromfiállományukat. Az állatsereglet hozzátartozott az azóta megszűnt Varsói Szerződés (VSZSZ), a kommunista katonai szövetség struktúrájához, a VSZSZ ugyanis megkövetelte tagjaitól, hogy saját készleteikből élelmezzék katonaságukat. Románia reméli, hogy a NATO novemberi prágai csúcstalálkozóján meghívják a nyugati katonai szövetségbe - és addigra túlad a hadsereg állatállományán is. /Túlad állatállományán a hadsereg. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./"

"Hargita megye országosan az első helyet foglalja el a romániai megyék rangsorában a hadseregbe behívott fiatalok meg nem jelenési arányának tekintetében. A legutóbbi sorozáskor a behívottak harmincöt-negyven százaléka nem jelent meg, mert nem tartózkodott az országban. Ez a helyzet nem egyedülálló Romániában. A Mediafax hírügynökség szerint elsősorban az Avas vidékére jellemző, hogy a behívottak azért nem jelennek meg a sorozáson, mert elköltöztek bejelentett lakcímükről, vagy pedig külföldön tartózkodnak. A máramarosi Avas vidékén ez az arány eléri a 90 százalékot. /Hiányzó sorkötelesek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 21./"

"Szomorú kislexikont lehetne összeállítani a román hadseregben gyanús körülmények között elhunyt magyar katonákról. Sok erdélyi magyar fiatalember azért fogott vándorbotot a kezébe, mert félt attól, hogy élve nem tér vissza szerettei körébe. Tófalvi Zoltánnak, a cikk írójának két emléke is van. A Korondhoz tartozó pálpataki tanyavilágban élő egyik fiút vitték katonának. Néhány hónap múlva lezárt koporsóban hozták haza. Az édesanya később tudta meg, hogy a fiának tüdőgyulladása volt, de az orvos azt mondta: alkalmas. Ott halt meg a gyakorlótéren. Az anyát annyira megviselték a történtek, hogy megőrült, nemsokára követte a fiát a Semmibe. A másik megrázó élmény Marosvásárhelyen érte: egy érettségi előtt álló fiatalember felakasztotta magát, mert katonai behívót kapott. Előzménye: 1990-ben - nem sokkal a véres márciusi események után - kisdiákként társával indiánosdit játszottak Somostetőn. Egy szakasznyi katona vette körül a két gyereket, bekísérték a rendőrségre, órákon át vallatták őket, hogy hol őrzik a "fehér fegyvereket". A megalázó bánásmód, az ordítozás, gyanúsítgatás, vallatás olyan sokkot jelentett a gyerek számára, hogy a katonai behívó kézbevétele után még aznap öngyilkos lett. Sok erdélyi magyar fiatal meghalt a hadseregben. Arra is volt példa, hogy őrségben álló magyar fiút lőtt le román anyanyelvű társa. Egy kalotaszegi legény önként jelentkezett katonának, hogy minél hamarabb megnősülhessen. Néhány hónap múlva koporsóban hozták haza. A katonai hatóság magyarázata: öngyilkos lett. Egyetlen ilyen halálesetben sem találtak bűnöst, mindig a katona volt a hibás. Haller István, a Smaranda Enache polgárjogi harcos nevével fémjelzett Pro Europa Liga Emberjogi Irodájának vezetője egy ilyen tragédiát ismertetett. (Haller egyébként maga sem szívesen emlékszik vissza az egyetem elvégzése után letöltött hat hónapos katonai szolgálatára: sorstársai közül négyen meghaltak, őt pedig többször megalázták.) Az érettségizett N. A. Nagyszebenben volt katona. Levélben értesítette az édesanyját, hogy nem érzi jól magát, fejfájása van. Bár jelentkezett az alakulat orvosánál, semmilyen kezelést nem kapott. N. A. 2001. jan. 31-én elhunyt. Lezárt koporsóban vitték haza a holttestét. A kétségbeesett édesanya azóta próbálja keresni az igazságot. Felvilágosítást kért: mi történt a fiával, miért kellett meghalnia? Semmilyen választ nem kapott. 2001. máj. 10-én kéréssel fordult a brassói katonai ügyészséghez: vizsgálják ki, milyen körülmények között hunyt el a fia. Választ nem küldtek. Szeptemberben az asszony értesítette a Pro Europa Liga Emberjogi Irodáját. Két levélre volt szükség, hogy az ügyészség 2001. nov. 8-ai keltezéssel válaszoljon. Azt írták: "a nagyszebeni igazságügyi orvostani szakértő a megfelelő időben nem végezte el a halál okának kivizsgálását". Ezt követően az édesanya panaszt tett a nagyszebeni törvényszéki orvosi szolgálat ellen. A brassói katonai ügyészség - 2002. jan. 16-ai átiratában - nem rendelt el bűnügyi nyomozást, mondván, "a törvényszéki orvosszakértői vélemény szerint minden szinten elvégezték az ilyenkor szokásos kezelést - a betegség lefolyásának arányában -, nem volt olyan jel, amely azt bizonyítaná, hogy más kezeléssel elkerülhető lett volna a halál". Az édesanya újból panasszal fordult a brassói katonai ügyészséghez, a nagyszebeni katonai kórháztól is kért felvilágosítást, ott viszont minden információ kiadását megtagadták. A brassói ügyészség 2002. jún. 4-ei válaszában - öt hónappal az ügy lezárása után! - azt közölte: "a kivizsgálás során" (még említés sem történik, hogy milyen kivizsgálásról van szó!) megállapították, hogy a halál oka Waterhouse-Friderichsen-szindróma (vagyis veseelégtelenség) volt. A betegség olyan gyors lefolyású volt, hogy a fiú életét nem lehetett megmenteni. Ez az újabb levél teljesen ellentétes az előzőekkel. /Tófalvi Zoltán: Ismét magyar sorkatona az áldozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 15./"

"A kolozsvári születésű Szathmári Pap Károly festőművész, az első magyar fotóriporter születésének 190. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a Román Országos Katonai Múzeum anyagából Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban, mintegy tisztelgésként a román hadsereg napja előtt is. A kiállítás anyaga mintegy száz fotó, akvarell és grafikamásolat. Továbbá fegyvereket és katonai egyenruhákat is bemutatnak. Szathmári Pap haditudósítóként megörökítette a krími háború és az orosz-török hadszíntér mindkét oldalának harci eseményeit. Carol König, a román kulturális és vallásügyi minisztérium kisebbségi igazgatóság igazgatójának szavai szerint mindkét nép sajátjának tekintheti Szathmári Pap Károly életművét. /Szathmári Pap Károly emlékkiállítás a Hadtörténeti Múzeumban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./ "

"Olvasói levélben Szabó Rozália elkeseredetten sorolta a tényeket. Az RMDSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke pert folytat, ahelyett, hogy egyeztetnék nézetüket. A Marosvásárhelyre száműzött magyar orvosi egyetem ma már csak a látszat kedvéért fenntartó magyar részlegekkel rendelkezik. Egyesítik a városi és a megyei kórházat a magyar orvosok megkérdezése nélkül, hogy könnyebben kiszoríthassák azt a néhány magyar orvost is, akik még dolgoznak benne. És az RMDSZ, a romániai magyarság képviselője? Egyetértően bólogat. Még most sem veszi észre, hogy ő csak cégér az állam vezetőségében a külföld számára. Az RMDSZ megalakult 1990-ben, tehát a szeme előtt zajlik le 12 év minden eseménye. 1990 tavaszán a marosvásárhelyi program, halottaival és az amnesztia ellenére is bebörtönzött ártatlan áldozataival. 1992. dec. 6-án Funar a Mátyás szoborra fölszerelt egy feliratot. Az RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett a tanügyi törvény megváltoztatása érdekében. 492380 írta alá, még románok is, de semmi eredmény. A Securitate elhíresztelte, hogy Tőkés László besúgó volt. 1995: Funar hirdeti, hogy a magyarok polgárháborút akarnak... 1995. márc. 30-án megszavazták, hogy a kormány bírálása bűntény. Újraszületett a cenzúra! Bárányi képviselőre ráfogják, hogy kettős ügynök volt. 1995. jún. 24-én a bálozó magyarnemegyei fiatalokat románok megtámadták. A hadseregben magyar katonákat bántalmaztak, sőt meg is öltek. 2002 februárjában végre felmentették Bárányi Ferencet, Rákóczi Lajost, Aranyosi Istvánt. Aranyosi elmondta, hogy a per folyamán az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselők, szenátorok voltak. Közben a román püspökség betelepedett Csíkszereda főterére. Azzal a hazugsággal, hogy az udvarhelyi fogyatékos gyermekek számára építenek iskolát, elfoglalják a csereháti területet, s mikor az épület annyira elkészül, titokban belopják a román apácákat. Törvényt hoztak arról, hogy magyar vidéken a jelzőtáblák kétnyelvűek lehetnek. Azóta folyik a kétnyelvű táblák leverése. 2001. nov. 5-én ellopták a gyimesbükki gyermekotthon teljes felszerelését. Az RMDSZ hallgatott. 2002. áprilisában a RomTelecom megszüntette Kovászna és Hargita megyékben a magyar nyelvű tudakozót. A tanügyben megengedték a történelem, földrajz magyar nyelven való tanítását, de hamar visszavonták. Újra elővették a Har-Kov jelentést a hazugságaival. Egy- egy helységben nagy nehezen megengedik magyar osztály indítását, más helyen megszüntetik a magyar iskolát. Ugyanakkor tiszta magyar faluban egyetlen román gyermekért román tagozatot indítanak. Kovács László magyar külügyminiszter a kapcsolatok javításáról, a kisebbségek sorsáról, újabb konzulátusok, határátkelők megnyitásáról, egyszóval időszerű kérdésekről beszélt. Mircea Geoana a határ légiesítéséről, Románia NATO-ba segítéséről (amit a magyar kormány már rég megígért), a magyarországi románok parlamenti képviseletéről, a Gojdu alapítvány rendezéséről beszélt. Egyszóval a két miniszter kétfelé beszélt. Romániának csak követelése van, kötelezettsége semmi. "Jó volna, ha a mi vezetőink végre ráébrednének a felelősségükre", jegyezte meg a levélíró. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Lesz-e Romániából európai ország? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7., Postafiók rovat/ "

"Iliescu államfő Románia NATO- és EU- csatlakozásának ügyében, valamint a legfontosabb aktuális belpolitikai kérdésekről kezdett konzultációsorozatot a parlamenti pártokkal. A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetése a hét elején úgy foglalt állást: a 2004-ben esedékes törvényhozási választásokat egy évvel korábban kellene megrendezni. - A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szerint rövid időn, két-három héten belül döntést kell hozni a választások időpontjának kérdésében - jelentette ki Markó Béla, a szövetség elnöke, miután Ion Iliescu konzultált az RMDSZ vezetőivel. Az eddigi nyilatkozatok alapján az előrehozott választások gondolatát a PSD mellett csak a Nagy- Románia Párt támogatja fenntartások nélkül. Az államfővel folytatott konzultáción az RMDSZ képviselői ismételten felvetették azt a problémát, hogy a romániai magyar kisebbségnek bizonyos intézményekben - így a rendőrség, a titkosszolgálatok, a hadsereg soraiban, illetve a külügyminisztériumban - nincs képviselete. Markó szerint erre a kérdésre konkrét megoldást kellene találni. /Az RMDSZ Iliescunál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./"

"Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter kijelentette: korszerűsíteni kell a román hadiipart, mivel hatalmas, ám ósdi fegyverkészlettel rendelkezik az ország. Kolozsvárra látogatott Pascu miniszter, akit útjára Mihail Popescu országos vezérkari főnök, Constantin Gheorghe, a légierők, valamint Eugen Baragau, a szárazföldi erők vezérkari főnöke is elkísért. Mihail Popescu kifejtette: 2007-re a hadsereg hivatásosai számának el kell érnie a 90 ezret, ezenkívül szükség van még 70 ezer műszaki katonai alkalmazottra és 15 ezer civilre is. A védelmi kiadások következő évi költségvetése 1,2 milliárd dollárra emelkedik az idei 1,06 milliárdról. A légierőről Constantin Gheorghe elmondta, az elkövetkező időszakban a IV. Erdélyi Hadtest NATO-kompatibilis légi támaszpontot épít ki Aranyosgyéresen, a Kolozs megyei település ugyanis "stratégiai elhelyezkedését tekintve ideális választásnak tűnik". /Lázár Lehel: Ósdi fegyverek a raktáron. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./"

"Sógor Csaba szenátor jelen volt a Székelyföld-konferencián. Ez a harmadik székely konferencia, 2000-ben volt a második, az első pedig száz évvel ezelőtt. A legutóbbin megállapíthatták, hogy a száz évvel ezelőtti gondok a mai napig fennállnak. A gazdasági élettől a társadalomszervezésig, egyháztól a kultúráig ugyanazok a problémák léteznek. Sokan gondolják úgy, hogy az egyház nemigen tud válaszolni a társadalom kihívásaira. Az egyház hármas küldetése: megmaradjon egyháznak, eleget tegyen a missziós feladatának és végezze a diakóniát. Sógor Csaba politikusként is úgy látja a világot, mint lelkészként. Ha fennáll a szakadás veszélye az RMDSZ-ben, mindannyian felelősek vagyunk a helyzetért, jelentette ki Sógor Csaba. - Székelyföldet gyarmatként kezelik. Elég csak végignézni Székelyföld útjain, mintha e vidék a világ végén lenne. Amíg nem a helyi közösségek döntenek a saját sorsukról és bejövő adóikról, addig lassan fog valami is javulni. Sógor Csaba egy évvel ezelőtt kimondta, hogy dec. 1. nem lehet a magyarság ünnepe. "Ha tudatosítjuk a román társadalomban, hogy egy olyan napot ünnepelnek, amikor semmit nem ők döntöttek el, hanem a nagyhatalmak, és elmondjuk a helyi hatalmasságoknak, hogy nem ildomos kihívni a hadsereget, a tankokat e napon egy olyan országrészbe, ahol legfeljebb a Gyulafehérvári Kiáltvány pontjairól emlékezhetünk meg, és a régi módszerekkel nem szabad a gyerekeket felvonulásra kényszeríteni, s ezt megértik, akkor csend lesz. /Román Győző: Gondterhelt szavak a százéves gondokról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./"

"Tóth Zoltán magyar alezredes a román katonai létesítményekben tett szemle után Nagyváradon megjegyezte: ha már úgyis katonai szövetséges lesz Magyarország és Románia, a bukaresti katonai illetékeseknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy elköltöztessék a katonákat a magyar határ közeléből. Egy ilyen lépés megtétele száz év román katonai doktrínájával jelentene gyökeres szakítást. Román szempontból a legfőbb potenciális ellenség mindig is Magyarország volt, a román hadsereg védelmi stratégiája mindig is egy nyugatról érkező támadás kivédésére épült. A nyugati határszélen a legnagyobb a román katonai jelenlét, és Székelyföldön épülnek az újabb és újabb laktanyák. /Balogh Levente: Stratégiai hátraarc. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./"

"A Szatmárnémetiben és Szamoskrassón megrendezett Bem-napokon előadóként vett részt dr. Bona Gábor magyarországi hadtörténész, akit foglalkozásáról kérdezett az újságíró. Bona Gábor 1973-ban végzett az akkori debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Harminc éve foglalkozik a XIX. századi magyar és egyetemes hadtörténelemmel, elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmével. Erről jelent meg két nagy összefoglalása és öt egyéb könyve a szabadságharc tisztikaráról, melyekben a honvédsereg tizenegyezer tisztjének az életrajza olvasható. Még vannak hiányosságok, de ezeket pótolni lehet. Szatmárnémetiben olyan anyagokhoz jutott, amelyek felhasználásával kiegészítheti saját kutatásait. Régen bizonyos tevékenységek a Honvédelmi Minisztériumhoz tartoztak, ezek mind katonai helyek voltak. 1986-ban Bona lett a Történelmi Közlemények főszerkesztője, ami azt jelentette, hogy őrnagyként felvették a hadseregbe. Később egy időre intézményük bécsi levéltárának lett a vezetője 1987-1992 között, majd a Hadtörténeti Intézet igazgatójaként (ez egy tudományos kutatóintézet, ahol közel húsz ember dolgozott). 1992-ben mint katona, nyugállományba került, és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa maradt, ez évtől tanít Debrecenben, az egyetemen. Óraadóként eddig is tanított a Pázmány Péter Tudományegyetemen, és most várja a professzori kinevezését Miskolcra. /Elek György: "Szatmárnémetiben is vannak olyan történészek, akiktől érdemes tanulni". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 17./"

"A jelentősebb román napilapok febr. 1-jei számaikban nagy teret szenteltek az RMDSZ kongresszusának, amely román-magyar kormányfői találkozóra is alkalmat teremtett. A legnagyobb román politikai napilap, az Adevarul szerint "a szövetségen belüli repedések ellenére az RMDSZ-kongresszus megszilárdította a román-magyar kapcsolatokat". A kongresszuson Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar kormányfő állt a figyelem középpontjában. A Curentul megírta, hogy a két miniszterelnök tegezte egymást. A Jurnalul National felfigyelt Markó Béla elnöki beszámolójának arra a részére, amelyben szóvá tette, hogy "a magyar szakemberek nincsenek jelen a (román) diplomáciában, hadseregben, a titkosszolgálatokban, s nagyon kevesen találhatók az igazságszolgáltatásban". A Curierul National rövid exkluzív interjút is közölt Kovács László külügyminiszterrel, az MSZP elnökével. /Tegezték egymást a kormányfők. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./"

"Puskás Bálint szenátor cáfolta a Curentul febr. 5-i számában megjelent hírt, miszerint az RMDSZ a titkosszolgálatnál igazgatóhelyettesi széket kérne a kormányzó párttól cserében a parlamenti támogatásért. A Curentul közölte, az RMDSZ kérni fogja, hogy a magyar kisebbség képviselői magas rangú beosztásokat kapjanak a titkosszolgálatok, a hadsereg és az igazságszolgáltatás struktúráiban. Puskás tagadta, hogy konkrét tisztségeket nevezett volna meg a Curentulnak adott nyilatkozatában. "A lap ferdített, hiszen én csupán annyit mondtam, hogy egyetértek Markó Bélának a kongresszuson elhangzott nyilatkozatával, miszerint fontosnak találja, hogy a magyarság képviseltetve legyen a rendőrség, a hadsereg és a titkosszolgálat intézményeibe" - állította a szenátor. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ valóban fontosnak tartja a magyarság képviselőinek jelenlétét a rendőrség, diplomácia és titkosszolgálat struktúráiban, de nem vezetői tisztségek betöltéséről van szó. /Incze Ferenc: RMDSZ: félreinformálnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./"

"A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./"

"Lincshangulat alakult ki a Bákó megyei Külsőrekecsinben azt követően, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elkezdte gyűjteni a szülők kérvényeit a magyar nyelv iskolai oktatása bevezetésére. A rekecsini csángókat Eugen Ciuraru plébános bujtotta fel a magyar nyelv iskolai tanítása ellen azzal, hogy prédikációiban a magyartanulást halálos véteknek, a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatást pedig júdáspénznek nevezte. Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő szerint csak hitelesített kérvényekkel lehet bevezetni a magyar nyelv iskolai tanítását. - Nem adjuk el a gyerekjeinket a faluból! Egy sem akarja eladni, de nem veszik számát - válik ki egy öregasszony hangja a külsőrekecsini templom előtti hangzavarból. "Ki engedte meg, hogy ide jöjjenek? Mutissa az igazolványát!" - von felelősségre egy másik. Egy férfi megpróbálja kirángatni kezemből a riportermagnót azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy földhöz csapja. "Menjenek a magyarokhoz filmálni (filmezni)! Ne jöjjenek ide!" "Miért vitték el az asszonyokat Bákóba a notárhoz (közjegyzőhöz)?! - von felelősségre egy harmadik asszony. - Hogy ott szemnálják meg (írják alá) a gyerekek eladását?!" "Nem adjuk oda a magyaroknak a gyermekeinket!" - ékes, archaikus csengésű magyar nyelven hangzik több irányból is a kiabálás. Aztán egy középkorú férfi érkezik a helyszínre nagy határozottsággal. "Pleaca de aici, mai (Tűnés innen!) - szólít fel immár románul. A férfi kijelenti, hívta már a rendőrséget. Kövek helyett jéggöröngyöket, hógolyókat dobnak utána. Döbbenetes, hogy magyarul lázadnak a magyar nyelv ellen. A székelyudvarhelyi filmesek megjöttek, de hamar menni kényszerültek. A miséről kijövő felbőszült tömeg a kocsijuk felborításával fenyegetett. A külsőrekecsiniek tántoríthatatlan viselkedésére történelmi példa is akad. 1949 márciusában történt a kommunista hatóságok Carol Susan plébánost próbálták letartóztatni, ám a falu közösségével találták szembe magukat. Elpáholva tért vissza Bákóba a pap elfogására kiküldött Szekuritáté-különítmény. A rekecsini ellenállást csak a hadsereg bevetésével, és Anton Benchea kántortanító főbelövésével sikerül megtörni. Ennek az eseménynek az évfordulójára hívták a templomba a híveket március 12-én reggelre. - Ciuraru Eugen plébános a múlt héten a mise végén halálos véteknek mondta a magyar nyelv tanulását - magyarázza Szarka Péter, a magyartanítás ügyének egyik helyi kovásza. A pap azt is mondta, vigyázzanak az emberek, mert egy pohár italért eladják a gyermekeiket. Azt mondta, az is vétek, ha Erdélybe adják őket iskolába. Szóba hozta a magyar igazolványokat és az oktatási-nevelési támogatást is. Azt mondta, adják vissza a pénzt, mert ez júdáspénz. A faluban egyébként körülbelül százan kérvényezték a magyar igazolványt. A húszezer forintnak megfelelő összeget egyetlen családnak vitte ki eddig a posta. A plébános oltár előtti kifakadása azt a tanácskozást követte, amelyre március másodikán 80 gyermek szülei gyűltek össze. Három nap múlva 12 szülő egy kisbusszal el is utazott Bákóba, hogy közjegyző előtt nyilatkozza: kéri gyermekei számára a magyar anyanyelv iskolai tanításának a bevezetését. A többi szülő számára további kisbuszos "kirándulásokat" terveztek az oktatási program képviselői. "Ezt a módszert tavaly kísérleteztük ki, akkor bevált - magyarázza Hegyeli Attila programvezető. - Így sikerült elérni, hogy Klézsén és Pusztinán az ősz óta immár az iskolában is tanítunk. Éveken át azon bukott el a magyartanítás iskolai bevezetése, hogy amikor a szülők bevitték a kérvényt az igazgatóhoz, vagy megfélemlítette, vagy lebeszélte őket a szándékukról. Ezért nem gyűlt össze soha elég aláírás. Ha pedig összegyűlt, akkor a tanfelügyelőség derítette ki, hogy nem hitelesek. Így viszont a szülőknek nem is kell találkozniuk az iskolaigazgatóval, a tanárokkal. A hitelesített kérvényeket ajánlott levélben, tértivevénnyel küldjük el a tanfelügyelőségre, és ezzel tulajdonképpen minden olyan személyes kontaktust kiiktatunk, amely megfenyítésre vagy megfélemlítésre adna lehetőséget." Külsőrekecsinben egyébként immár kilencéves hagyománya van az iskolán kívüli magyaróráknak. A kilencvenes években nyaranta magyarországi vendégek foglalkoztak az itteni gyermekekkel. Idővel aztán állandósult a program. A Szarka-portára az elmúlt hónapokban 117 gyermek járt több váltásban iskolán kívüli foglalkozásra. "Írunk, olvasunk, rajzolunk, játszunk - világosít fel Szarka Felicia, a botcsinálta tanítónő. - Az biztos, hogy itt mindenki jól érzi magát. Különben nem jönne." A tanítónő elment a paphoz, hogy próbáljon beszélni vele, de az háromszor is becsapta előtte az ajtót. Egy órával a mise befejezése után már eloszlott a tömeg a templom előtti térről. Gazda Árpád újságíró csengetett a plébánia ajtaján, nem érkezett válasz. Kinyitotta az ajtót, Ciuraru plébánossal találta szemben magát. Gazda kísérletet tett arra, hogy elmondja, miért keresi, de a pap már rákiáltott: "Iesi afara, mai! Pleaca de aici imediat!" (Kifelé! Tűnés innen azonnal!) Csendőrpertut használt a harmincas korosztályhoz tartozó pap, és bevágta az ajtót. "A feudalizmus korát idézik az itteni viszonyok - magyarázza később az autóban Hegyeli Attila. - Az egyszerű falusi emberek nem is gondolkoznak, vakon igazodnak a pap elvárásaihoz." Az iskolában Laura Dumitru igazgatónő indulattal válaszolt: "Márpedig ebben az iskolában semmiféle magyaróra nem lesz! Efelől biztosíthatom!" Később hozzátette:. "Ezek a gyermekek románul sem tudnak. Tudja, mennyit bajlódunk a román nyelv megtanításával is az elemi osztályokban?" Végül mégis elismerte, ha törvényesen kérvényezik, nem tehet mást, mint hogy befogadja a magyarórákat az iskolába.A törvényességet hangsúlyozta néhány órával később Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő is a bákói hivatalban. Klézsén Hegyeli Attila tanár magyarórák reggel hétkor kezdődnek, mert csak így lehetett megoldani, hogy a különböző osztályokba járó gyermekek valamennyien jelen lehessenek. /Gazda Árpád: "Nem adjuk el a magyaroknak a gyermekeinket!" = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./"

"Románia küld katonákat a Perzsa-öböl térségébe, a döntés a nemzeti érdekeket is szem előtt tartja - jelentette ki Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter márc. 17-én Besztercén. A román hadsereg eddig 278 önkéntes katonát készített fel egy esetleges Öböl-térségbeli konfliktusban való részvételre. /Önkénteseink az Öböl-térségben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./"

"Románia katonai stratégiáját az új biztonsági körülményekhez kell igazítani, így újra kell elemezni néhány jelenlegi előírását, és ki kell dolgozni a honvédelem új Fehér Könyvét, szögezte le Adrian Nastase kormányfő ápr. 25-én, a román haderő vezérkara mérlegének bemutatása alkalmával. A katonai erő többé nem nagyság kérdése, hanem a gyorsaságé és mobilitásé. Az iraki háború ezt újra bebizonyította - mondta a kormányfő. A román haderőreform célja egy kisméretű, hatékony, hajlékony és a NATO- standardokkal a haditechnika szempontjából is kompatibilis struktúra létrehozása - szögezte le. Adrian Nastase biztosította a vezérkar képviselőit, hogy a kormány jelenlegi mandátuma idején a GDP legalább 2,38 százalékával egyenértékű költségvetést kíván biztosítani a védelmi szaktárcának. /Az új biztonsági körülményekhez igazított katonai stratégia. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./ A román hadseregben folyó kiképzés ósdi, a használt "tananyagok" elavultak, a legújabb, modern harcászati módszerek nem állnak a katonai iskolák rendelkezésére - jelentette ki Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter a román hadsereg 2002-re vonatkozó tevékenységi mérlegének ismertetésén. Mihail Popescu vezérkari főnök közölte, hogy 2002-ben háromszáz szerencsétlen kimenetelű esemény - 24-gyel több, mint egy évvel korábban - történt: 94 személygépkocsi-baleset, 22 lopás, 17 munkabaleset, 14 öngyilkosság, 13 igazolatlan hiányzás, 8 lövöldözés, 7 szökés. Popescu bejelentése szerint átszervezése után, 2007-ben 50 ezer fős lesz az aktív haderő, amelyhez hozzáadódik tízezer civil alkalmazott. A tervezetet ez év októberében vitatja meg a Legfelsőbb Védelmi Tanács és a parlament. /I. F.: Sok a kihágás. Ötvenezer fős hadsereg 2007-re. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./"

"Gabriel Andreescu legújabb könyve: Extremismul de dreapta in Romania /A jobboldali szélsőségesség Romániában/ Kolozsváron jelent meg, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja kiadásában, az Etnokulturális Diverzitás Romániában sorozat keretében. Gabriel Andreescu szembe mert szállni a kormányzat túlkapásaival, a nacionalizmus értelmiségi képviselőivel. A Román Helsinki Bizottság, az APADOR elnökeként például rendkívül kritikus tanulmányt tett közzé (munkatársaival, Renate Weberrel és Valentin Stannal együtt) Románia és a Moldovai Köztársaság viszonyáról. Andreescut foglalkoztatja a kisebbségi kérdéskör. (Erről szólt A rulett. Románok és magyarok, 1990-2000 című kötete.) Legújabb könyvében Andreescu abból indul ki, hogy Romániában a totalitarista vagy szélsőséges cselekmények azonosítása, felderítése a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe tartozik. Az SRI viszont, ahogy a szerző írja, "az ultranacionalizmust kezdeményező intézmény", olyan körülmények között, amikor "a romániai jobboldali szélsőségesség legsúlyosabb, leghatékonyabb és továbbra is legveszélyesebb formája az ultranacionalizmus". Román sajátosság, hogy az ultranacionalista politika kezdettől fogva végigkíséri a volt kommunista politikai rendőrség szerkezetére épülő SRI tevékenységét. Az 1989-es győztes forradalom után a Szekuritátét, s annak állományát és javait a hadsereg ellenőrzésére bízták, a titkosszolgálatok volt alkalmazottainak három hónapig járt a fizetés, utána más munkahely után kellett volna nézniük. Minthogy a közvélemény hevesen ellenezte egy hasonló új intézmény létrehozását, azt ki kellett kényszeríteni: 1990 márciusában "a titkosszolgálatok sajátos eszközeivel" megszervezték és kirobbantották a marosvásárhelyi véres konfliktust a románok és a magyarok között. Utána ezzel indokolták a SRI létrejöttének szükségességét. Létrehozásában, akárcsak a Vatra Romaneasca ultranacionalista szervezetében, oroszlánszerepet vállalt Ion Iliescu tanácsadója, Virgil Magureanu, a SRI első igazgatója. A Román Hírszerző szolgálat ugyanazokkal a nemzeti kommunista eszmeiségű, tompa gondolkodású volt szekusokkal "töltötték fel" (akárcsak a két szélsőséges politikai alakulatot, a Románok Nemzeti Egységpártját és a Nagy-Románia Pártot), akik korábban is meghatározták az állam maradi nemzetiségi politikáját. Gabriel Andreescu "a 2001-es őszi magyarellenes provokációról" ír. A híres eset úgy él a köztudatban, mint a két magyar többségű megye, Hargita és Kovászna renitenskedése, amivel "kivonták magukat az állam autoritása alól". A kormánypárt rádöbbent, hogy ez a diverzió neki sem túl jó, ezért az erről szóló parlamenti indítványt leszavazták. Gabriel Andreescu tanulmányában kimutatta, a SRI egyes vádjai miként sértik a román állam törvényei által is biztosított alapvető jogokat. Andreescu megemlítette, hogy az állam jelentős összegekkel támogatja a magyar többségű megyékben működő nagyszámú nacionalista szervezetet. Ecaterina Andronescu oktatási és kutatásügyi miniszter a közszolgálati televízióban propagandát folytatott Dumitru Martinas nézetei mellett, a csángók román eredetét illetően. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter nemzetközi szemináriumot szervezett a magyar csángók ellen irányuló elmélet népszerűsítésére. Andreescu kitért a Nagy-Románia Párt (PRM), a legismertebb és legveszélyesebb szélsőséges alakulat tevékenységére és a Román Ortodox Egyház (BOR) fundamentalista szélsőségességére. /A jobboldali szélsőségesség Romániában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./"

"Románia Függetlenségének Napját, valamint Európa Napját Csíkszeredában több, egyidőben zajló rendezvénnyel ünnepelték meg az Ismeretlen Román Katona és a Szovjet Katona Emlékművénél. Az ünnepségeken katonai parádét és egyházi szertartást, koszorúzást és kulturális rendezvényeket tartottak. Ugyanebben az időben Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor sajtótájékoztatót tartott, amelyen bírálta a helyhatóság és a megye vezetőségét, mert "nem rendeztek megemlékező ünnepséget az Európa Napja alkalmából a hősök temetőjében az Ismeretlen Magyar Katona Emlékművénél. Természetes, hogy egy olyan városban, mint Csíkszereda, az osztrák és cseh katonák mellett megemlékezzenek a magyar katonáról is. Úgy vélem, hogy 50 év után már nem beszélhetünk baráti és ellenséges hadseregekről." A román újságírók felhívták Sógor szenátor figyelmét arra, hogy a katonai parádét és az egyházi szertartást az 1877-es függetlenségi háborúban elesett katonák emlékére rendezték. Az RMDSZ szenátora erre úgy válaszolt: "Mi köze volt a függetlenségi háborúnak Csíkszeredához?". Sógor Csaba ígéretet tett arra, hogy a csíkszeredai ifjúsági szervezetekkel együtt megtisztítják és rendbe teszik a hősök temetőjét, ahol a következő években Európa Napja alkalmából megemlékeznek a magyar katonáról is. Mircea Dusa Hargita megyei prefektus úgy nyilatkozott, "ha Sógor Csaba szenátor ismerte volna Románia történelmét, és több információja lett volna Európa Napjáról, akkor tudta volna, hogy ma a függetlenségi háborúban elesett katonák emlékére helyeztek el koszorúkat, míg a többi rendezvényt Európa Napjának szánták. Sógor Csaba román állampolgár, és részt kellett volna vennie ezen az ünnepségen ahelyett, hogy sajtótájékoztatót rendez", jelentette ki Hargita megye prefektusa. /Nem emlékeztek meg a magyar katonákra. Sógor Csaba szenátor tiltakozik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./"

"A különböző román fegyveres testületek vezető posztjaira csak olyan tisztek kerülhetnek, akik ortodox vallásúak - írta máj. 13-i számában a Cotidianul című román napilap. A lap szerint a román állam hallgatólagosan felekezeti alapon diszkriminál. Ezt nehéz bizonyítani, de tény az, hogy a fegyveres testületeknél a tisztek személyi kartonján feltüntetik a felekezeti hovatartozást, s a hadseregnél, a rendőrségnél, a csendőrségnél, illetve a Román Hírszerző Szolgálatnál vezető beosztásba csak az kerül, akinél ebben a rubrikában az ortodox egyház áll. Petru Mihut, a csendőrség vezérkari főnöke úgy nyilatkozott a lapnak, hogy nem tudja pontosan, mit mutatnak a statisztikák az országban, de a csendőrség központi vezetésében csak ortodox vallású tisztek szolgálnak. Nelu Pop, a rendőrség országos parancsnokságának egyik vezetője azzal válaszolt a Cotidianul kérdésére, hogy "feltehetően a nem ortodox vallású tisztek nem pályáznak vezető beosztásra". A többségében magyar nemzetiségűek lakta Hargita és Kovászna megyében sokkal több katolikus és református él, mint ortodox, ennek ellenére a rendőrség, a csendőrség és a hadsereg itteni alakulatainak vezetésében csak ortodox vallású tiszteket lehet találni - hangsúlyozta a lap. Frunda György, az RMDSZ szenátora a Cotidianulnak adott nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a két romániai megyében nem csak felekezeti, de etnikai alapon is diszkrimináció tapasztalható: hiába szerepel az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt parlamenti együttműködési megállapodásában az, hogy a fegyveres testületek vezetői tisztségeibe is kerülnek magyar nemzetiségűek, ez mindeddig nem valósult meg. /Diszkrimináció vallási alapon. Csak ortodoxok fegyveres testületek vezetői? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./"