Az ÚMSZ újra átvette a Népszabadság cikkét. Nem sikerült méltóképpen megünnepelni a forradalom ötvenedik évfordulóját. Jöttek a nép nélküli ünnepségek, majd az ünnepség nélküli nép és az utcai harc. Gyurcsány Ferenc fizikailag beszorult az ünnepségekbe. Most azonban az utca más részei vitték el a show-t, akár szokatlan látványelemeit, akár politikai kezdeményezéseit tekintve. A Fidesz Astoriánál tartotta nagygyűlését, a Népszabadság szerint beérett a „harcászati szempontokat is mérlegelő helyszínválasztás gyümölcse”. (Krajcár Gyula, Népszabadság) /Szervezett ellen-méltóság és társai. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

A tüntetők elleni esetleges túlzott rendőri erőszakkal kapcsolatos információkról érdeklődött Franco Frattini, az Európai Bizottság (EB) jogi és igazságügyi felelőse Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszterhez írt levelében – erősítette meg az EU-biztos szóvivője a Népszabadság című napilap értesülését. A dokumentumban Frattini felhívta a miniszter figyelmét arra, hogy különböző jelentések szerint a rendőrség esetleg túlzott erőszakot alkalmazott tüntetők ellen az elmúlt két hétben. Nem engedélyezi a rendőrség, hogy a gazdák traktorokkal vonuljanak a Parlamenthez – közölte Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek (MAGOSZ) demonstrációs bizottságának vezetője az újságírókkal. Budai Gyula sajtóértekezletén azt hangsúlyozta: politikai utasításra döntött a rendőrség bejelentésükről. /Rendőri túlkapásokról érdeklődik az Európai Bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

A Szabadság átvette a Népszabadságból Kis Tibor cikkét. A magyar–román kormányülés kapcsán azokat nem éri csalódás, akik eleve nem várnak tőle sokat. A magyar–román viszony lényegében most is ott tart, ahol egy évvel ezelőtt. A határnyitással egyidejűleg a román kormányzat „a kisebbségi csavaron” próbál egyet húzni, ezt mutatja a román kisebbségi törvény parlamenti elsüllyesztése. A Népszabadság szerint a magyar–román kormányzati tanácskozást egyfajta teszt lehet. Kiderülhet, hogy a két kormány egyáltalán akarja-e saját kezdeményezésekkel serkenteni az együttműködést. /Kis Tibor, Népszabadság: Rossz reflexek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Az ÚMSZ újra átvette a Népszabadság egyik cikkét. Az újabb magyar-román kormányülés kapcsán valószínűleg azokat nem éri majd csalódás, akik eleve nem várnak tőle sokat. A magyar-román viszony lényegében most is ott tart, ahol egy évvel ezelőtt; bizonyos tekintetben talán még ott sem. A határnyitással egyidejűleg a román kormányzat „a kisebbségi csavaron” próbál egyet húzni. Basescu elnök a háttérben mintha éppen az RMDSZ kormányzati pozícióinak aláásásán ügyködne. /(Kis Tibor, Népszabadság) Emancipáció, nem szeparatizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

A győzelem igazolta, hogy jól döntöttek, amikor a szövetséggé alakulás mellett döntöttek, mondta a 2002-es időszak óta eltelt négy évet értékelve Orbán Viktor Fidesz-elnök, a párt november 25-én Győrben tartott rendkívüli kongresszusán. A politikus hangsúlyozta a polgári körök szerepét a néppártépítés folyamatában, melynek utolsó pilléreként a hétvégén létrehozták az Önkormányzati Képviselők Országos Fórumát. A Fidesz új mottója: „Demokrácia megalkuvás nélkül”. Orbán szerint a jelenlegi kormány nem alkalmas arra, hogy megreformálja az országot, mert „a kormányzati politikát megfertőzte a hazugság”. Az MSZP országos választmánya november 25-én tartott választmányi ülésén Gyurcsány Ferenc kormányfő arról beszélt, hogy öt eszköz kell az MSZP politikájának érvényesítéséhez: a rend védelme, a partnerség, a határozottság és a kormányzati intézkedések végig vitele, a reformok, valamint az építkezés, a beruházás és a befektetés. Sólyom László köztársasági elnök a Népszabadságnak adott interjújában kijelentette, hogy napjainkra olyan erőssé vált Magyarországon a pártpolitikai megosztottság, hogy szinte beégett a társadalomba, és elviselhetetlen mértékű lett. /Guther M. Ilona: A Fidesz és az MSZP: mélyül az árok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Egy prosperáló Románia és Szlovákia közös térséggé váló régióiban a többségeknek és kisebbségeknek is új helyzete van – vélte Törzsök Erika szociológus, a magyar miniszterelnök nemzetpolitikai főtanácsadója, akinek a Népszabadságban megjelent, a kisebbségi lét új dimenzióiról szóló írását átvette az ÚMSZ. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója szerint az elmúlt 16 évben a magyar kormány két kijavíthatatlanul nagy hibát követett a kisebbségi helyzetben lévő magyarsággal szemben: hiba volt kimaradni a privatizációs folyamatokból, és hiba volt nem létrehozni azokat az alapokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy a visszakapott földeket, erdőket ne kótyavetyéljék el az emberek. „Miközben nem szűnünk meg vereségeinkre emlékezni és gyászolni, remekül tudunk temetni, és újratemetni, és nem vesszük észre annak a jelentőségét, ami jelenünket, de főleg a jövőnket jelentős mértékben meghatározza” – írta Törzsök Erika. A politikusok szerte a Kárpát-medencében az ún. Szülőföld Alap jövőbeni mintegy kétmilliárd forintját és annak elosztása fölötti rendelkezést vitatják, a magyar 2007-es költségvetés határon túli magyarok támogatására szánt, mintegy 10 milliárdnyi támogatásnak az előző évihez viszonyított nagyságrendjét féltik a „nem nemzeti” kormánytól, nem veszik észre a történelmi változásokat. Törzsök Erika szerint „szeretünk megvertek lenni”, megrovóan írta, hogy a vereségekre emlékezés tömegeket tud megmozgatni, ugyanakkor ha a rendszerváltás utáni években kialakult intézményeken vagy a megszerzett jogokon változásokat kezdeményez egy kormány, akkor ellenállnak. Közben megváltozott a világ. „Itt tizenhat évvel a rendszerváltás után mindenki sértett, kifosztott, a kommunizmus áldozata lett.” „Csillogó szemű egyetemisták követelnek elégtételt nagyszüleik 1951-ben elvett tanyája okán, és követelnek tandíjmentességet 2006-ban.” Törzsök Erika szerint az emberek nem akarják a szabadságot, „inkább legyen Hatalom, és gondoskodjon róluk”. „A kisantanttól reszketünk” – tette hozzá, „az örök vesztes és szomszédgyűlölő szerepében.” Törzsök Erika elítélte a Bolyai Kezdeményező Bizottságot is: „A kolozsvári táblaügyről szóló magyarországi tudósítások és a magyarországi pártok, mintha nem tudnák, hogy közel 10 ezer magyar diák tanul 58 szakon magyarul a Babes-Bolyai Egyetemen.” Közben nem figyelnek arra, hogy virtuálissá válik a határ. Törzsök hozzátette: „Magyarországnak oda kell figyelnie, többek között azokra az egyenlőtlenségekre is, melyek a kisebbségi létből adódnak. A tudomány, a kultúra, az oktatás területén jelen kell lenni”. Most már arra kell figyelni, hogy például az adott régió központja Temesvár, mert az volt évszázadokig akkor milyen szerepe lesz Szegednek, a nála négyszer nagyobb Temesvárral szemben. Törzsök Erika szerint egy prosperáló Románia és Szlovákia közös térséggé váló régióiban a többségeknek és kisebbségeknek is új helyzete van. A cikkíró megállapította, az ágazati és operatív programok nyolcezermilliárdos nagyságrendje 2007 és 2013 között Magyarország esetében, – együttműködve Szlovákiával és Romániával, ahol ugyancsak jelentős források jelennek meg, -, jelentősen javíthatják versenyképességet, szerinte ennek részesévé válik a kisebbségben élő magyarság nagy többsége is. /Törzsök Erika: Vereségeink ünneplése helyett… = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Új jobboldali párt alapítására készül Schmidt Mária – írta január 15-i számában a Magyar Nemzet, amely a Terror Háza múzeum történész főigazgatóját az Orbán Viktort eltávolítani óhajtó jobboldali elégedetlen csoportok egyikének vezetőjeként nevezte meg. /Pártalapításra készül Schmidt Mária? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./ „A milliárdos vagyonú üzletasszony nyilvános és nem nyilvános körökben tett nyilatkozatai egyértelműsítik, hogy elégedetlen a jobboldal spirituális vezetőjével” – fogalmazott az írás szerzője, Horváth Zsolt. Utalt arra, hogy Schmidt Mária tavaly decemberben írást közölt a Népszabadság című napilapban, s ebben „félreérthetetlenül utalt arra: Orbán Viktor nem lehet a továbbiakban a jobboldal vezetője”. Az új párt elnökének kilétét még homály fedi. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője a cikkre úgy reagált, hogy „a Magyar Nemzet sci-fi rovatában megjelent cikkel egy politikai pártnak nem dolga foglalkozni”. Áder János a lapban megjelentekre nem kívánt reagálni. /Új jobboldali párt a Fidesz ellen? = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Valóságos bírálathadjáratot váltott ki Magyarországon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Szembenézés című elemzése, amely a Népszabadság mellékleteként jelent meg január 25-én. A 30 oldalas írásban a kormányfő empátiát szorgalmazott a riválisok között; szerinte el kell jutni odáig, hogy már nem az egymásnak okozott sérelmek számítanak, hanem miben tudnak együttműködni az ország érdekében. A Fidesz frakcióvezetője álszentnek nevezte az írást. Az MDF szerint a tanulmány hiányos, „diagnózis, receptek nélkül”. A KDNP szerint a kormányfő eljátszott hitelét próbálja visszaszerezni. Az SZDSZ elnöke úgy vélte: az írás kísérlet arra, hogy más irányba terelődjön a politikai diskurzus, de ez aligha sikerül. /”Szembenézés“. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Kijáró politikának nevezte Gémesi Ferenc államtitkár, hogy a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetői támogatást kértek Sólyom László államfőtől az intézmény finanszírozása ügyében. A budapesti Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a Népszabadságnak leszögezte: a magyar kormány „állja a számlát”, vagyis biztosítja az egyetem működéséhez szükséges forrásokat, de ehhez feltételeket is szab. „Feltétel, hogy a tavalyi megállapodás szellemében a magánegyetem átláthatóan működjön, a magyar kormány képviselője helyet kapjon a több mint 95 százalékban anyaországi költségvetési forrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény gazdálkodását felügyelő testületben, valamint érdemi haladás történjen az akkreditáció ügyében” – hangsúlyozta Gémesi, emlékeztetve: a 2007-re szóló 1,4 milliárd forintos támogatásból egymilliárdot folyósítanak a magyar költségvetésből a Sapientiának, 400 millióra pedig pályázni kell a Szülőföld Alapnál. Az államtitkár kifogásolta, hogy az eredetileg Csíkszeredában alapított Sapientia Egyetem a tervezett egy láb helyett immár négyen áll, vagyis úgy bővült marosvásárhelyi, nagyváradi, majd kolozsvári karokkal, hogy a terjeszkedésről nem egyeztettek a magyar kormánnyal. Gémesi szerint a kolozsvári megjelenés szakmailag nem eléggé átgondolt, és a Babes–Bolyai Tudományegyetem mellett nem volt célszerű magyar felsőoktatási intézményt indítani. Kató Béla püspök-helyettes, a Sapientia Alapítvány elnöke elmondta, örömmel hallja, hogy a magyar állam biztosítani kívánja az 1,4 milliárd forintot, noha most sem világos: mennyi esélyük lesz pályázat útján megszerezni a 400 millió forintot. Leszögezte: a 2006-ban folyósított 1,65 milliárdhoz képest – különösen az akkreditáció évében – az idei támogatás a létfenntartáshoz sem elég. „Mi nem árulkodtunk, csupán őszintén elmondtuk a gondjainkat Sólyom László államfőnek – szögezte le Kató Béla. – Három éve vezetem az alapítványt, most hallom először, hogy kizárólag a csíkszeredai központban gondolkodtunk volna. Nem tervezzük a kolozsvári kirendeltség túlzott kibővítését, sőt ez a fakultás kapja a legkevesebb anyagi támogatást, ám létjogosultságát nem lehet megkérdőjelezni. ” Hozzátette: Sólyom Lászlóhoz hasonlóan Arató Gergely oktatási államtitkár is meggyőződhetett a Sapientia eredményeiről, valamint arról, hogy az egyetem vezetősége jól gazdálkodott a fenntartására eddig kiutalt mintegy 12 milliárd forinttal. /R. Sz. : Gémesi bírálja a Sapientiát. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

Hosszú távú, kiszámítható, szerződésben rögzített támogatási rendszert vár el a magyar államtól a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, jelentette ki Dávid László, az intézmény rektora február 21-én Budapesten, néhány nappal azután, hogy Gémesi Ferenc nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár elmarasztalóan nyilatkozott a felsőoktatási intézményről. A Sapientia rektora a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) Kulturális és Oktatási albizottsága ülésén vett részt. „A budapesti ülésen közöltem, az idei évben igen fontos megmérettetés előtt áll az egyetem: 2007 júniusától kezdődően összesen öt szakakkreditációs kérelmet kell letennünk, hogy az ideiglenes után megkapjuk a végleges akkreditációt” – vázolta a Sapientia helyzetét a rektor. Dávid László elmondta: az akkreditáció elé elsősorban a tanerőhiány gördíthet akadályokat. Dávid László a múlt héten az egyetem kéréseit tolmácsolta az Erdélybe látogató Sólyom László magyar államfőnek is, amit utóbb Gémesi Ferenc nem vett jó néven. A szakállamtitkár kijáró politikának nevezte a Sapientia vezetőinek ezt az eljárását. A Népszabadságnak leszögezte: a magyar kormány „állja a számlát”, vagyis biztosítja az egyetem működéséhez szükséges forrásokat, de ehhez feltételeket is szab. „Feltétel, hogy a tavalyi megállapodás szellemében a magánegyetem átláthatóan működjön, a magyar kormány képviselője helyet kapjon a több mint 95 százalékban anyaországi költségvetési forrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény gazdálkodását felügyelő testületben, valamint érdemi haladás történjen az akkreditáció ügyében” – hangsúlyozta Gémesi. Dávid László nem érti, miért kifogásolta az államtitkár azt, hogy a Sapientia vezetősége Sólyom Lászlóhoz is segítségért fordult. „Úgy gondoljuk, hogy valamennyi felelős magyar tisztségviselőnek ismernie kell az egyetem helyzetét” – magyarázta a rektor. Az intézményvezető szerint a Gémesi által felsorolt feltételek egy része „nem új”, a többi teljesítése pedig nem az egyetem vezetőségének, hanem a Sapientia Alapítvány kuratóriumának a feladata. Az idei Magyarországról érkező juttatásról Dávid László elmondta, az 1,4 milliárd forint kevesebb, mint amennyi a tavalyi (1,65 milliárd) volt, annak ellenére, hogy a budapesti kormány megígérte: a Sapientia támogatottsága nem csökken. A rektor közölte, az egyetem működésének hat éve alatt összesen 11,4 milliárd forintot kapott a magyar kormánytól. „Ebből az egyetem építkezett, beruházott, s mindeközben működött is. Ha például most értékesítenénk, mindazt, amit eddig a Sapientián létrehoztunk, a teljes Magyarországról érkező összeget vissza tudnánk fizetni a magyar államnak. Az egyetem legfontosabb hozadéka azonban nem ez. Hivatásunk, küldetésünk az, hogy értelmiségieket vonzzunk és termeljünk” – összegzett a rektor. /Cs. P. T. : Megmérettetés előtt a Sapientia-egyetem. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Remélem, hogy a határon túli magyarok támogatására létrehozott közalapítványok beolvasztása a Szülőföld Alapba nem támogatáspolitikai visszametszést jelent, hanem pusztán igazgatási, adminisztratív reformot – nyilatkozta Pomogáts Béla, a megszűnőben levő Illyés Közalapítvány elnöke. Tavaly szeptemberben lejárt Pomogáts négy évre szóló elnöki megbízatása. Azért maradt még néhány hónapig, mert tudta, hogy az alapítvány meg fog szűnni. Négy év alatt közel négy milliárd forint támogatás jutott a határon túli magyar intézményekhez. Pomogáts felhívta a figyelmet néhány olyan változtatásra, ami véleménye szerint zökkenőket fog okozni. – Az új rendszer szerint nem lesznek határon túli alkuratóriumok, amelyek azért voltak szerencsések, mert ezek a testületek az illető régió igényeinek ismeretében tudtak javaslatot tenni a budapesti kuratóriumnak. A másik változtatás, amit Pomogáts nehezményez, az az elképzelés, miszerint az új rendszer csak a nagy összegű támogatásokat fogja befogadni. – Az Illyés Közalapítványnak egyik fontos feladata éppen az volt, hogy eleget tegyen a csupán néhány tízezer vagy százezer forinttal támogatott programokra, folyóirat- és könyvkiadásra, különböző ünnepségekre, iskolai táborokra vonatkozó számtalan egyszeri, alkalmi kérelmeknek, de amelyeknek fontos szerepe volt, egyféle hálót jelentettek a határon túli magyar kulturális közélet fenntartására. Hogyha ezt a hálót megszüntetjük, fél éven, egy éven belül nagyon sok olyan program meg fog szűnni, amelyet eddig csak magyarországi támogatással lehetett megrendezni. Ha például egy székelyföldi falu vagy egy kolozsvári kulturális társaság rendezni akar valamilyen eseményt, és erre nem fogja megkapni azt a néhány százezer forintos támogatást a magyar költségvetésből, más forrásból nemigen számíthat segítségre. Ez erős sérüléseket fog okozni a határon túli magyar kulturális közéletben – vélekedett az irodalomtörténész. Pomogáts visszautasította azokat a megjegyzéseket, amelyek szerint az alapítvány pénzügyi visszaélésekkel vádolható. Nagy megdöbbenéssel olvasta Fejtő Ferenc párizsi magyar író és történész írását a Népszabadságban. Fejtő vitába elegyedett Bodor Pállal, aki néhány nappal korábban ugyancsak a Népszabadságban bírálatot fogalmazott meg a mai budapesti kormány támogatási politikájáról. Arról beszélt, hogy ez a támogatáspolitika nem felel meg azoknak az elveknek, amelyeket a határon túli magyarokra vonatkozó alkotmányos kötelezettség előír. Fejtő tett egy olyan megjegyzést, miszerint a határon túli magyarokat támogató közalapítványok, az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítvány financiális visszaéléseket követett el. Pomogáts ezt elfogadhatatlannak tartja. Pomogáts hangsúlyozta, az Illyés Közalapítvány eddigi tevékenysége minden kritikát kibír. Ezek mögött a vádak mögött politikai szándékok rejlenek, ezeket a vádakat vissza kell utasítani. /F. I. : Tiszta lappal „zárul” az Illyés Közalapítvány története. Pomogáts Béla: Amit eddig tettünk, a nemzeti érdekeket szolgálta. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Bayer Zsolt /Budapest/ nyílt levelet írt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. Markó Béla jelet akart hagyni, írta Bayer, igen élesen elítélve Markó Béla tevékenységét. Vannak emberek, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek. „Ilyen például a te Verestóy barátod”. Magyarázat mindig van. Vajon lenne még magyarság, „ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tőkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. ” „Mit hagytok hátra a kilátástalanságban” – kérdezte Bayer. „Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. ” Ti „elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra”, olvasható a cikkben, melyet szerzője így fejezett be: „Megvetlek, Béla. ” /Bayer Zsolt: Jelet hagyni. Ismét egy nyílt levél Markó Bélának. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7. - először megjelent: Magyar Nemzet, márc. 3./ Előzmény, az előző levél: Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának, Magyar Nemzet, 2004. január 20. 8/ Egyre több utalás történik az erdélyi sajtóban a Budapesten megjelenő Népszabadságban kipattant vitára, amelyet Bodor Pálnak a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját bíráló cikke váltott ki. (A baloldal nemzeti balfogásai, Népszabadság, február 15.) Az erdélyi származású publicista értetlenségének adott hangot, amiért a magyar kormány a Szülőföld Alapba olvasztva felszámolta a közalapítványokat, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) állományát töredékére csökkentette, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet pedig megszüntette. „Fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vádjának nyilaival” – vélekedett Bodor Pál. Bodornak a Párizsban élő magyar író, Fejtő Ferenc válaszolt (Válasz Bodor Pál barátomnak, Népszabadság, február 20.). Fejtő szerint Bodor a jobboldali Magyar Nemzet hasábjaira illő cikket írt. Fejtő Erdélyben információkat kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítványt illetően”. Fejtőnek az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos megjegyzéseit Pomogáts Béla, az alapítvány leköszönő elnöke a Szabadságban is visszautasította (Tiszta lappal zárul az Illyés Közalapítvány története, Szabadság, február 26.). Fejtő azt sem érti, miért helyteleníti Bodor a HTMH állományának csökkentését és a Teleki Intézet feloszlatását. „Beismerem, nem olvastam a Teleki Intézet újabb kiadványait, de a magyarságkutatás helyett inkább a zsidókutatás egyik intézményes helyét szimatoltam bennük” – állította. Pomogáts Béla (Fejtő Ferenc bátyámnak, Népszabadság, február 24.) utalt arra a független ellenőrző intézmény által végzett vizsgálatra, semmi szóvá tenni valót nem talált az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását illetően. A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai is visszautasították Fejtő vádjait. (A tények védelmében, Népszabadság, február 24.) „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. ” – fogalmaztak. A vitához hozzászól Tamás Gáspár Miklós is (Fejtő Ferenc és Bodor Pál vitájához, Népszabadság, február 27.) „Bodor Pál írása igen egyszerű: a jeles középbal cikkíró – tapintatosan és szeretettel – fölrója a sajgó szívéhez oly közel álló kormánynak, hogy a határokon túli magyar (nemzeti) kisebbségek javára mindeddig működtetett állami intézmények zömét rövid úton fölszámolta. Ezek az intézmények köztudomásúlag nem működtek tökéletesen, ám hiányosan betöltött funkcióik nélkülözhetetlenek. A mindenkori kormányzatot a Magyar Köztársaság alkotmánya kötelezi a határon túl rekedt magyarság művelődésének istápolására, s ha a magyar kisebbségek – csekély s fogyó lélekszámukból, az utódállamok szegénységéből, s olykor a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésből fakadó – hátrányait ki óhajtjuk egyenlíteni, ehhez pénzre s a pénzt méltányosan és szakszerűen használó meg elosztó intézményrendszerre van szükségünk” – összegezett Tamás Gáspár Miklós. „A kormány olyan, mint – s ez a fordulat ismerős lesz Fejtő Ferencnek Babits nevezetes Németh László-kritikájából – „az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” – írta. Tamás Gáspár Miklós igazat adott Bodornak, aki a miniszterelnökség honlapján megjelent nemzetiségpolitikai koncepcióról írta: „Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme. ” T. G. M. szerint Bodor Pál nemcsak azért aggódik, mert a kisebbségi magyarok elesnek néhány elengedhetetlen támogatástól, és tovább gyérül az a szakmai munka, amelynek eredményeire szükségük van, hanem azért is, mert ez rossz fényt vet az elkövetőkre. „Mit kívánhat még a kormánytábor a bírálóitól? Úgy látszik, a fönntartás nélküli dicséreten – vagy ha ez nem lehetséges, a némaságon – kívül semmit. ” T: G. M. szerint Fejtőt nyilvánvalóan fölültették, vagy valakik kihasználták „az ő nagy-nagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolták. ” /Vita a magyarországi baloldal „nemzeti balfogásairól”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

A magyar igazolvány használatát egyre nehezítik. Valaki januárban a magyar igazolvány a kolozsvári státusirodához fordult. Felvilágosították, hogy kb. egy hónap szükséges ahhoz, hogy a pedagógus igazolvány továbbra is érvényes legyen. Március 2-án érdeklődött: a januári igénylésre megjött a «válasz«. A visszakapott magyar igazolvány március 22-én lejár; a 2007-re meghosszabbított pedagógus igazolvány is, mivel csak azzal együtt érvényes. Mi a megoldás? Ha lapokat tesznek be a magyar igazolványba, az szeptemberig talán kész lesz. Ha kérésre új igazolványt nyomtatnak, kb. másfél hónap újabb várakozás után minden. A könyvtámogatás, szakirodalom tizenhatezer Ft-ra már az elején zárolták a pénzalapot. – A magyar igazolvány ilyen intézése arculcsapás, írta Lászlóffy Csaba. Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban megírta, „a jelenlegi kormány hiperlojalista hívei” a pénzmegvonást és a becsületesen működő intézmények bezárását „tapintatosan és szeretettel” szóvá tevő – „a Magyar Szocialista Párt által megtestesített honi balközép”-hez tartozó – Bodor Pált is elmarasztalják, méghozzá úgy, hogy a felületes és elfogult ítélet Erdélyt és a kisebbségi magyarokat sem kíméli. A miniszterelnökség honlapjában közzétett s „a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült” nemzetiségpolitikai koncepció kapcsán állapítja meg Tamás Gáspár Miklós, miszerint „a kormány olyan, mint (…) «az őrült kertész«, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” Lejáratni mindent, ami esetleg zavartalanul működött, aminek hagyománya volt s funkciója lehet. Leszámolni mindenkivel, aki ellenfélként beskatulyázható. Szekértáboron kívül vagy belül: ez az út „nemzetközileg” járhatatlan. A fenyegető árnyék azonban nem tűnt el: Tamás Gáspár Miklós írta: „a külhoni magyarság annyira népszerűtlen, sőt: annyira megutálták itt Pesten”. /Lászlóffy Csaba: „Így lősz te!…” (Karinthy után – s színleg szabadon). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Közjogi vitát váltott ki Sólyom László államfő romániai magánlátogatása. Sólyom László ünnepi beszédét a kolozsvári Magyar Operában március 14-én este mondja el, melyet a Duna Televízió élőben fog közvetíteni. Az államfő március 15-én délelőtt Nagyváradon kezdi a napot, majd onnan érkezik Budapestre, ahol március 15-e alkalmából állami kitüntetéseket ad át a Parlamentben. Este pedig a köztársasági elnök ott lesz a Művészetek Palotájában zajló ünnepségen is. A Népszabadság március 12-i száma felrótta az államfőnek, hogy „a nemzet egységének hivatalos letéteményeseként” nem áll a nemzet hivatalos zászlaja alatt március 15-én, különösen most, amikor fennáll a veszély, hogy az ünnep ismét a nemzet megosztottságának jelképévé válik. /Erdélybe „menekült” a magyar államfő? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Az Erdélyi Riport hetilap két írásában támadta Sólyom László köztársasági elnököt: Jó képet kénytelen vágni az RMDSZ két, láthatóan nem különösebben kedvére való dologhoz: a májusi európai parlamenti választás elhalasztásához, illetve Sólyom László magánjellegű ünnepi erdélyi vizitjéhez, írta Szűcs László főszerkesztő. Az EP-választás őszre halasztása, szemben politikai ellenfelükkel, a független jelölt református püspökkel, aligha hiányzott Markóéknak. Szűcs László szerint „a három héttel korábbihoz hasonlóan újfent a Tőkés-kampányt segítő megjelenése a legfőbb magyar közjogi méltóságnak a zűrzavaros román politikai viszonyok között akkor sem a legjobban időzített, ha érkezése magánjellegét oly sokszor emlegetik. ” Hozzátette: „Sólyom aligha lép majd fel nyíltan az RMDSZ ellen, úgyhogy a mosoly kötelező. ” /Szűcs László: Két tűzoltás között. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 15./ Az Erdélyi Riport hetilapban Ágoston Hugó is elítélően írt Sólyom László köztársasági elnök látogatásáról: kihívásként is értelmezhető, hogy a rendszerváltás óta először nincs jelen Budapesten március 15-én. Az újságíró a Népszabadságot idézte, Nagy N. Péter jegyzetét: Sólyom László nem lesz a helyén. /Ágoston Hugó: Egyfelől és másfelől. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 15./

A hirszerzo.hu nevű internetes honlapon jelent meg Farkas András tollából A magyar nacionalizmus vegytiszta önkínzás című írása. A szerző szerint „a nemzeti keretekben történő gondolkodás (…) mára egészen egyszerűen életveszélyessé vált”, őt magát pedig „már a nemzet szó hallatán is piros-fehér-zöld kiütések lepik el”. Megállapította: „Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor azt, hogy szűnjünk meg népben-nemzetben tételezni a jövőnket. A nemzeti gondolkodási rendszert vessük oda, ahová ma már való: a történelem zsúfolt szemétdombjára. ” A nemzeti gondolkodás elavult: „A világ nem képes már a régi nemzeti keretek között működőképes maradni, mert a nemzet korlátoz, megoszt, elkülönít, kirekeszt”. Farkas András úgy látja, „a nemzeti keretek elfogadása az emberek közösségeinek szintjén ma már éppen olyan, mintha a fajelméletet fogadnánk el az egyes emberek viszonylatában”. „A magyar nemzeti gondolat erőltetése ezért nyilvánvalóan perverz mazochizmus. ”A hirszerzo.hu főszerkesztője Seres László a Népszabadságban is rendszeresen publikál. Az internetes újságot tulajdonló egyik cégben érdekelt Somogyi Zoltánnal és Szabados Krisztiánnal együtt alapítója a neokonzervatív Hayek Társaságnak. Szabados az SZDSZ egykori sajtófőnöke. Ő és Somogyi is tulajdonosai a Political Capital elemzőcégnek, amely többek között az MDF-nek ad tanácsokat. /Nemzetellenes cikk jelent meg a neokon Hírszerzőn. = Magyar Nemzet, márc. 23./

A kormányoldalon hirtelen mennyi nemzetpolitikai formátum bukkant fel, ez tiszta kommunikációs haszon a baloldalon, hogy meg lehet mutatni az ellenzéknek: lám, nem is vagyunk mi annyira idegenszívűek, mint beállítani próbáljátok, írta a Népszabadság. Lehet, hogy a szakmányban készülő dolgozatok egyik mozgatórugója éppen az ilyen piros pontok gyűjtögetése. Változatlanul eldöntetlen közben: mit támogasson a jövőben az anyaország: a szülőföldön maradást, vagy netán az áttelepülést? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a nemzetpolitikának a kormánynál, Szili Katalin szerint a súlypontja inkább az Országgyűlésben lenne. A Népszabadság szerint a Gyurcsány-kormány eldózerolt „egy önmagát túlélt magyar-magyar intézményrendszert, a korábbi pártalapú kisebbségi támogatási szisztéma is a megújulás jeleit mutatja, és kezd előtérbe kerülni az uniós forrásokra alapuló fejlesztéspolitika. ” /Kis Tibor: Bőségzavar. = Népszabadság, április 26./

Vitát szült Budapesten a rendőrségi vezetők menesztése. A gyanú szerint a rendőrségnél szakmai, morális megújulás címén politikai tisztogatás történik – mondta Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. Az utóbbi időszakban kiderült botrányok lehetőséget adnak arra, hogy a Gyurcsány Ferenchez kötődő, lojális és megbízható emberekkel váltsák az eddigi vezetőket – közölte sajtótájékoztatóján. A Népszabadság az MSZP frakcióüléséről beszámolva azt írta, hogy az egyik szocialista képviselő firtatta, „ha most tiszta lappal indulhat a rendőrség, akkor miért van még a helyén Szabadfi Árpád országos főkapitány-helyettes a maga remek fideszes kapcsolataival?” A szakminisztérium tiltakozott: nincs politikai tisztogatás. /Politikai tisztogatás? = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./

Média-különkiadással folytatódik a Várad folyóirat és a Bihar Megyei Könyvtár Törzsasztal sorozata: május 25-én Nagyváradon Vörös T. Károllyal, a Népszabadság napilap főszerkesztőjével beszélget Kőrössi P. József /Budapest/ és Szűcs László, a Várad főszerkesztője. /Törzsasztal VTK-val. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke ismételten kiállt Wass Albert mellett. Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész megalapozatlan állításoktól hemzsegő írásában rágalmakat állított Wass Albert erkölcsi magatartásával és írásművészetével kapcsolatban (Ld. Új Magyar Szó, május 7.). „Mint a cikkben érintett személy, a Kráter Műhely Egyesület elnöke: büntetőjogi felelősségem tudatában szemenszedett hazugságnak, bizonyíthatatlan állításnak tartom a Szemenyei-Kiss által már korábban A Hét portálján is hazugul idézett állításukat: ‘Ha elfogadjuk Andrei Plesu tételét, miszerint a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében... Akár a nemrégiben feltárt tények (?) ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. ’”„Szemenyei-Kiss és nyomában Cs. Gyimesi egyaránt a budapesti Kráter Könyvesház Wass Albert Termének tulajdonát képező 1943-44 évi fényképes Vadászjegyéről hallhatott csupán, amelynek másolata ma is becses része gyűjteményünknek, s ezen kívül tény az, hogy valódi Wass-dokumentumok gyűjtőjeként több száz hiteles anyag áll a Kráter Műhely Egyesület rendelkezésére. Közöttük olyan visszaemlékezések sora (!), amelyek teljes mértékben kizártnak tekintik Wass Albert fasiszta, nyilas, hungarista vagy egyéb szélsőjobboldali múltját. ” /Turcsány Péter tiltakozása Wass Albert újbóli és aljas meghurcolása ellen. = A Hét. ro, máj. 31./; Emlékeztető: Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4., újraközölte: Népszabadság, 2007. május 21. Turcsány Péter írásához hozzászólt Parászka Boróka főszerkesztő: „Nagy dilemmában vagyok, hogy a véleménnyílvánítás jogán szabad-e közölni hasonló hangvételű írásokat. Most hagyjuk nyitva a kérdést. Abban azonban biztos vagyok, hogy, aki volt annyira ízléstelen 1943-1944-as idényre vadászengedélyt kiváltani, annak az ártatlanságát semmiféle filológia be nem bizonyítja. ” /A Hét. ro, máj. 31./

Nem az erdélyi magyarok tolonganak magyarországi munkahelyekért, hanem egyre több magyar állampolgár próbál szerencsét elsősorban a Partiumban – derül ki a budapesti Népszabadság riportjából, amelyet a Gandul bukaresti lap is átvett. Az év első harmadában 12. 600 munkavállalási kérvényt iktattak, ami 4000-rel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ezek közül mindössze 4. 520 a romániai kérvényező, ami fele annyi, mint a 2006-os év ezen periódusában. Arad és Temes megyében ma gyakorlatilag munkaerőhiány van, annyi külföldi befektető települt be, hogy a regisztrált munkanélküliség két százalékra süllyedt. Közben Battonyán például ma is 22 százalék körül van a munkanélküliségi ráta, csaknem ötszázan kapnak rendszeresen szociális segélyt. A pécskai ipari park Battonyától 11-12 kilométerre van. /Csökkent az érdeklődés a magyarországi munkahelyek iránt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Az SZDSZ nem távozik, az MDF nem készül belépni a koalícióba. Mindenki cáfol, miután felmerült, hogy a szabaddemokraták esetleg kilépnének a kormánykoalícióból. A Gyurcsány Ferencet ért MSZP-s bírálatokra a kormányfő kezdeményezőbb belpolitikára készül. Az MDF cáfolta a Népszabadságban megjelent hírt, miszerint az MDF hatalmon tartaná a Gyurcsány-kormányt, ha szakad a koalíció. /Mégsem szakad a Gyurcsány-kormány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Nyilvánosságra kerültek a magyar rendőrség botrányos ügyei. A híradások szóra bírták Tamás Gáspár Miklós filozófust, az SZDSZ volt korifeusát, aki rendszeresen rasszizmussal, nácizmussal rágalmazza a jobboldalt s gyalázza a nemzeti gondolkodást, de időnként a baloldalt is bírálja. Május 31-én a Népszabadságban megjelent írásában többek között kifejtette: „Ellenzéki politikusok és publicisták sűrűn mondták ezekben a napokban, hogy ha a rendőröknek szabad volt a 2006. szeptemberi-októberi napokban már ártalmatlanná tett, védtelen tüntetőket bántalmazni (ahogyan azt a világ majd’ minden rendőrsége megteszi – bár ez nem mentség!), akkor úgy érezhetik, hogy a békés hétköznapokban is használhatják a polgárháborús káoszban (vagy a hivatásos bűnözők között) megszokott erőszakformákat. ” A „többlethatalommal fölruházott hatósági személyek – többlethatalmukért cserébe – nagyobb felelősséget is viselnek”, írta TGM. Borbély Zsolt Attila megjegyezte: „aligha állítható, hogy „a világ majd’ minden rendőrsége” így viselkedik. Túlkapások mindenütt vannak, de túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy Európa bármely államában elképzelhetetlen, hogy a nemzeti ünnepen bejelentett megemlékezés békés részvevőit kardlapozzák, lovasrohamot vezényeljenek nők és gyermekek ellen, hogy fejmagasságban lőjék ki a könnygázgránátokat és a gumilövedékeket, hogy addig tapossanak ártatlan és védtelen embereket, amíg csontjuk nem törik. S az meg különösen elképzelhetetlen, hogy mindezek után a média nagyobbik része a rendőrnek öltözött terroristákat védelmezze. ” A cikkíró másik megjegyzése: „Tamás Gáspár Miklós nem sok szót veszteget arra, hogy „milyen perverz helyzet, hogy a főrendőrök most buktak meg, egy olyan eset kapcsán, melyben személyes felelősségük, ha van is, elenyésző” és nem 2006. október 23-án, amikor történt a rendőri erőszak. /Borbély Zsolt Attila: Bűn és bűnhődés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 6./

Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész lesz a vendége június 22-én Nagyváradon a Várad folyóirat és a Bihar Megyei Könyvtár évadzáró Törzsasztal-estjének. A Törzsasztalnak eddig olyan vendégei voltak, mint Konrád György, Závada Pál, Spiró György, Vámos Miklós írók, illetve Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője. /Both Abigél: Esterházy és Dés Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Erdélyben is támadásba lendülnek a Magyarországról oly jól ismert balliberális erők, és szokásukhoz híven támadnak egy szervezetet, rendezvényt vagy jelképet csak azért, mert magyar. E támadások egyik módja, hogy megpróbálják nevetségessé tenni a támadás célpontját (lásd Szent Korona mint micisapka, Szent Jobb mint tetemcafat stb.), a másik pedig az, hogy lenáciznak mindent, ami nemzeti jelleggel bír. A nácizás gyakorlatát alkalmazta az augusztus 18-i Szabadságban Tibori Szabó Zoltán. A Gyurcsány-kormányhoz közel álló Népszabadság publicistája, aki az említett lapban megjelent egyik cikkét kibővítve nekiment az EMI-nek, egy lapra emelve a Vasgárda-utódként működő Noua Dreapta-val és a Jobbik által rend- és polgárvédelmi feladatokra létrehozott Magyar Gárdával. Mindössze azért, mert a gyergyószentmiklósi EMI-táborban (mint minden rendezvényen) egyenruhát viseltek a rendfenntartók. Tibori Szabó Zoltán más eszközökhöz nyúlt (mint tette utolsó hasonló kísérleténél, mikor igazának „bizonyításához” valótlanul azt állította, hogy Eörsi Mátyásnak a december 5. előtti magyarellenes uszítás miatt tiltakozók antiszemita szólamokat skandáltak). Azt állította, hogy az EMI és a Noua Dreapta programja és ideológiája alig különbözik, ezért „hasonszőrű szervezetek. ” Valójában az EMI-nek sem programja, sem ideológiája nincs, hacsak az nem, hogy az erdélyi magyar fiatalság nemzeti öntudatának megmaradásáért küzd, bár balliberális körökben már ez is felér a nácizmussal. Tibori szerint „internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent” a két szervezetről. Pontosítani kell, hogy az „internetes fórumok” egyetlen internetes naplót jelent, melyet egy olyan (mellesleg az RMDSZ alkalmazásában álló) ateista fiatalember ír, aki szerint többek között náci portál az, amelyik a székely autonómiát népszerűsíti, aki szerint el kell venni a március 15-én felvonuló teológusoktól a magyar zászlót, aki szerint azért követelik vissza az egyházi ingatlanokat, hogy az egyházfők ismét „uralkodhassanak” a nép fölött, vagy aki „haldokló erdélyi irodalmároknak és művészeknek” nevezi a Sólyom László elnök által Kolozsváron március 15-én kitüntetett személyeket. Nos, ilyen szellemiséget képvisel az idézett „elemző. ” A kolozsváriak pedig esetleg kérdezzék meg az EMI-tábor néhány itt élő vendégét, mennyire érezték „nácinak” a rendezvényt, melyen idén több mint ötezer fiatal vett részt, így Asztalos Lajost, Csép Sándort, Hantz Pétert, Kovács Lehelt, Nagy Mihályt, Ludányi-Horváth Attilát, Patrubány Miklóst, Szép Sándort, Szász Alpár-Zoltánt vagy Vekov Károlyt. A kolozsvári EMI tevékenysége pedig ismeretes a helyiek számára a Gál Kinga védnöksége alatt szervezett konferenciától a Wass Albert-színdarabkörúton vagy a Trianon-filmkörúton át a Bolyaiért szervezett tüntetésekig. /Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke: Az EMI és a „náciveszély”. A replika jogán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./ Tibori Szabó Zoltán ugyanebben a számban válaszolt. Kifejtette, hogy ő nem „Magyarországról jól ismert balliberális erő”, soha nem támadta egyetlen szervezetet sem azért, mert magyar, soha nem írt a Szent Koronáról vagy a Szent Jobbról, Tibori azt állította, hogy nem áll közel egyetlen kormányhoz sem, nem a Népszabadság publicistája, hanem romániai tudósítója, ő a Szabadság publicistája. Az Eörsi-vizitről hangfelvétel bizonyítja, hogy egyesek ordították. „menjenek a Gáza-övezetbe” tárgyalni. Tibori mostani írásának fő forrása az a hírügynökségi jelentés volt, amely részletesen „beszámolt a Barki Éva Mária baromságairól. ” Tibori Szabó Zoltán valóban tart a náciveszélytől. Ehhez joga van, ugyanúgy, mint az EMI-alelnöknek a replikázásra. „meg a tényferdítésre, a rágalmazásra”. /Tibori Szabó Zoltán: Van, ami stimmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

A Kárpát-medencében a kisebbségi magyarság szervezetei az MKP-tól a VMSZ-ig, az UMDSZ-től az RMDSZ-ig komprádor politikát folytatnak, a hatalom akaratát közvetítik a „saját” közösség felé. A legszomorúbb jelenség, amikor magukat magyarnak valló értelmiségiek etno-mazochista, öngyűlölő álláspontra helyezkednek, megbénítani próbálják az önvédő reflexeket, írta Borbély Zsolt Attila, Tibori Szabó Zoltánt hozva példának, aki fontosnak tartotta, hogy a Népszabadságban a Magyar Gárdáról írva, a romániai „gárdákat” ismertetve, odavágott egyet az Erdélyi Magyar Ifjaknak is. „A román Új Jobboldal programja és ideológiája alig különbözik a hasonszőrű erdélyi magyar szervezetekétől: erdélyi internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent már a Noua Dreapta és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnevezésű egyesületről. Eszerint a két szervezet között kevés az említésre méltó különbség, annál több a közös vonás: „a haderő imádása és utánzása”, a „gárdaszerű, paramilitáris csapatok jelenléte”, az EMI táboraiban a katonaruhás Székely–Magyar Nemzetőrség, a Noua Dreapta rendezvényein pedig a Noua Garda (Új Gárda) feketeinges csapatai vonulnak fel. ” Tibori ezúttal nem becsmérelt, mint tíz évvel ezelőtt (amikor is azt állította a Magyarok Világszövetségéről, hogy ott csak a svihákság világméretű), hanem hazugságból csinált hírt (mint amikor a román bulvársajtó közölt egy gyalázatos szöveget Tőkés László magánéletéről s ez apropót jelentett Tiborinak egy Népszabadság-tudósításra) s nem is rágalmazott nyíltan, mint tette fél évtizeddel ezelőtt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, amikor nekik tulajdonította Szili Katalin aradi kifütyülését (a HVIM által indított pert elvesztette). Ezúttal egy jelentéktelen blogból csinált „erdélyi internetes fórumokat”. Az idézett blogger, Parászka Boróka egyébként az RMDSZ alkalmazottja, honlapja szerint a háromszéki magyarok világtalálkozója diszkrimináció. Mintha nem lenne meg minden közösségnek a joga találkozószervezéshez. Az EMI párhuzamba állítása a Noua Dreaptával sántít, több ponton is (az EMI-re nem jellemző a „haderő imádása és utánzása”, nincs kidolgozott ideológiája, a Székely-Magyar Nemzetőrség nem vonult fel a táborban). Ami Tibori Szabó Zoltánt és az általa idézett RMDSZ-es aktivistát, Parászka Borókát, a Wass Albertet gyalázó Cs. Gyímesi Évát, a Bolyai Egyetem ellen támadó Magyari Nándor Lászlót illeti, a cikkíró György Attila több éve született írását idézte: „egy napon megjelentek: ők, akik mindenhol ugyanazok. A hitetlenek, a cinikusak, az erkölcsi hazátlanok és erkölcsi gatyátlanok”. /Borbély Zsolt Attila: Etno-mazochisták. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./

Bíró Béla a budapesti Népszabadság hasábjain vitába keveredett egy önmagát történelemtanárnak nevező olvasóval, aki úgy vélte, hogy Bíró Béla véleménye, miszerint Hitler, illetve Sztálin hatalomra jutásában nem csupán a fasiszta, illetve a bolsevik rohamcsapatoknak, hanem a német és az orosz közvélemény kiábrándultságának, a demokratikus értékekbe vetett hitük megingásának is meghatározó szerepe lett volna, veszedelmes gondolat. Szerinte a világháborút a németek robbantották ki. Bíró megállapította, vitapartnerét szocialista érzelmei vezérelték. „S az érzelmek közismerten nem vitathatók. ” „A mai Magyarországon a kommunizmust és az antifasizmust sokan kizárólag pozitív színekben látják, a másik oldalt meg kizárólag negatívakban. ” Megdöbbentő, hogy Magyarországon még ma is anélkül lehet kizárólag a németeket megtenni az első világháború bűnbakjaivá, hogy a szakma fölhördülne. /Bíró Béla: Érzelmes történelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

A Népszabadság úgy értesült: jövő tavasszal rendkívüli MSZP-kongresszust hívnak össze, ahol adott esetben – legalábbis a pártelnök környezetének elképzelései szerint – megerősítenék és bővítenék a pártelnöki jogosítványokat. „Mostanában azzal ütik az elnökséget, hogy nem volt kellő erejük leverni Zuschlagékat, mert tartottak a megyei erős emberektől. Ők meg azzal vágnak vissza, hogy ti meg nem szavaztátok meg az alapszabály-módosításokat. Most itt lesz a lehetőség” – idézte a magyarországi lap az MSZP elnökségének egyik, név nélkül nyilatkozó tagját. /”Tisztító” kongresszusra készül az MSZP? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Tíz évvel ezelőtt történt a Horn Gyula vezette magyar kormányküldöttség bukaresti látogatása. Ennek egyik részéről beszámolt akkor a Népújság: „a kedd reggeli megbeszéléseken a két miniszterelnök egyetértett abban, hogy új, önálló magyar egyetemet kell létesíteni Romániában, tudomásul véve a Babes–Bolyai Egyetem multikulturális jellegét, ez az egyetem egy másik városban létesülne. (Népújság, 1997. október 22.) A közvéleményt meglepte a hír, ugyanis Victor Ciorbea akkori kormányfő Budapesten kijelentette, a tanügyi törvény módosításával lehetővé válik az önálló magyar felsőoktatási intézmények létrehozása. Ennek első lépéseként a Babes–Bolyai Egyetemen létrehozzák ősztől, az önálló magyar tagozatot. Ciorbea utólag meghátrált, mégis lehetett bízni abban, hogy Horn kormányfő márciusi ígéretére emlékezteti, támogatva az RMDSZ-nek azt a kormányzati prioritásként megfogalmazott szándékát, hogy a kolozsvári székhelyű, állami magyar egyetemet vissza kell állítani. Nem így történt. A két miniszterelnök megállapodásától az RMDSZ október 23-án kiadott közleményével – „félreértésre” és „értelmezési különbségre” hivatkozva – lényegében elhatárolódott. Szalagcím a Népszabadság 1997. október 30-i számában: Horn az RMDSZ-t képviselte Ciorbeánál: „a magyar miniszterelnök elmondta: az RMDSZ vezetői lehetetlennek tartják a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását, illetve az azon belüli magyar tagozat, vagy kar létrehozását az adott helyzetben. Ezért kellene egy új egyetemet létrehozni egy másik városban. Ez az RMDSZ-nek, az ügy illetékesének a konkrét igénye. ” Horn Gyula 1999-ben jelentette meg Azok a kilencvenes évek /Kossuth Könyvkiadó/ című könyvét. Ebben Horn a 464. oldalon így emlékezett: „A zárónapon kérésére együtt reggeliztem Markó Bélával. A legfontosabb, amit az RMDSZ elnöke közölt: már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy önálló magyar fakultást hozzanak létre a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen. Az egykori magyar egyetemet annak idején erőszakkal szüntették meg, s hosszú évek alatt sem sikerült visszaállítani. Ezért Markó szerint inkább egy magyar egyetemet kellene létrehozni valamelyik erdélyi városban. Ez jó elképzelésnek tűnt a Babes–Bolyai »visszamagyarítása« helyett, a meddő viták és ellenségeskedések után s az álláspontok megmerevedése miatt. Megígértem, hogy álláspontját ismertetem a záró tárgyaláson. Ciorbea örömmel fogadta a felvetést, amelyet a sajtótájékoztatón is ismertettünk. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban az RMDSZ vezetése nyilvánosan tiltakozott az elgondolás ellen. Markó pedig hallgatott. Szentül megfogadtam, hogy az ügyből levonom a magam számára a tanulságot: Csak írásos, aláírt, lepecsételt, ellenjegyzett dokumentumban foglalt szöveget, tájékoztatást, javaslatot, igazolást tekintek hitelesnek, csak olyanra hivatkozom a jövőben. ” A kérdésben érintett Markó Béla, Horn Gyula könyvének megjelenése után továbbra is hallgat. Annak ellenére, hogy a visszaemlékezés felveti: 1. Személyes felelősség terheli, a „félreértések, értelmezési különbségek” komédiájáért, amelynek szerepe volt a kolozsvári állami magyar egyetem létrehozásának meghiúsulásában. 2. Az október 23-i közleménnyel megtévesztette a közvéleményt. 3. Az idézet utolsó mondata megkérdőjelezi politikusi szavahihetőségét. Azóta eltelt tíz év. Markó Béla továbbra is hallgat. /Izsák Balázs: Mentesít, mentesíthet-e a hallgatás a felelősség alól? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./

Erdélyben mindig könnyű dolga van Orbán Viktornak; ottani jelenései hosszú évek óta tömegeket vonzanak, jegyzete meg a Népszabadság munkatársa. Olyan vállalkozáshoz adja most a nevét, amely veszteségeket okozhat. Az újságíró szerint az ő megosztó politikája miatt maradhat a legjelentősebb külhoni magyar közösség európai képviselet nélkül. /Kis Tibor: Mit keres Orbán Erdélyben? = Népszabadság (Budapest), okt. 29./