A Szabadság napilap alapítása óta /1990. dec. 22./ eltelt tizenöt esztendő. Tibori Szabó Zoltán 1990 és 1997 között a Szabadság főszerkesztője volt, úgy érzi, legszebb éveit tette rá arra, hogy minél korszerűbb lap legyen. A Szabadság jelent meg a romániai napilapok közül elsőként ofszet rotációs nyomdagépen, s az ország első színes napilapja is ez volt. A Szabadság az első magyar napilap, a magyarországiakat is beleértve, amelynek anyagai az interneten is megjelentek – 1995. március 15-től kezdve. Tibori Szabó Zoltán, aki egyben a Népszabadság tudósítója, kritizálta lapját: a minőség már nem volt meg, amikor nem ő volt a főszerkesztő. Nem mindig sikerült behozni a lapba a modernizációt képviselőket, bekerültek viszont olyan szerzők írásai, „akiknek véleménye lapunkra és közösségünkre rossz fényt vetett”. /Tibori Szabó Zoltán: Tizenöt esztendő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Néhány tárgyszerű tudósításon kívül a román lapok nem szenteltek nagy teret Calin Popescu Tariceanu január 18-án történt budapesti látogatásának. A legbefolyásosabbnak tekintett Adevarul megállapította, hogy a két kormány francia–német mintára kíván a jövőben együttes üléseket tartani. A napilap tudósítója figyelemre méltónak nevezte, hogy a felek sokkal inkább az együttműködés jövőbeni módjait keresték, és megpróbálták félretenni a két ország között még mindig meglévő nézeteltéréseket. A Ziua meglehetősen hosszú anyagot szentelt a látogatásnak, lényegében felsorolva minden, Budapesten érintett témát (nemzeti vízum kérdése, a Trianon című film romániai kálváriája, Verespatak ügye). Bevezetőjében azt a fejtette ki bővebben, miszerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki szervezete levélben kérte Gyurcsány Ferencet: a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazásról is tárgyaljon vendégével. A Curentul beszámolt arról, hogy „a területi autonómia hívei nem nyerték meg ügyüknek Budapestet”. A Curierul National kiemelte: „A budapesti kormány nem támogatja az SZNT autonómiaküzdelmét”. A liberális hangvételű Cotidianul azt a címet adta tudósításának: „Az RMDSZ Budapesttel is koalíciót alkot”. A lap idézte Oana Marinescu kormányszóvivőt, aki szerint az autonómia témája nem szerepelt a megbeszélések napirendjén. A Cotidianul továbbá megszólaltatta Szász Jenőt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökét meg, aki szerint Gyurcsány nem képviseli a határon túli magyarok érdekeit. A magyarországi lapok lényegesen nagyobb teret szentelnek az eseménynek. A Népszabadság politikai kommentárjában a szerző kifejtette: „a magyar–román viszonyban megkezdődött a bizalom építése, méghozzá nemcsak jóindulatból – az is kell –, hanem valódi érdekből. S igazából ez kell. Annak elfogadása, hogy a belátható jövőben a két ország egymásra utalva boldogulhat csak az EU-ban és a NATO-ban, Ukrajna és a Balkán peremén. Egymásra uszító nagyhatalmi „gazda” végre nincs. Sőt: egymásra utaló nagy szövetségesek vannak. Ma már Nyugaton nemcsak összekeverik Budapestet Bukaresttel, hanem össze is boronálják őket: együtt kell lennetek, nincs mese”. A Magyar Hírlap szerint kellenek a kétoldalú kapcsolatrendszerben a gesztusok, de vajon mi lesz a folytatás? Televíziós interjújában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megismételte: a magyar kormány az autonómia kérdésében az RMDSZ álláspontját támogatja. Véleménye szerint „ez egy kiterjedő decentralizáció és egy folyamatosan kiterjedő kulturális autonómiának a valamilyen keveréke, ami politikát most a román kormány az RMDSZ támogatásával visz”. Egy, a nemzeti vízumra vonatkozó kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc közölte: soha nem mondta, hogy ez nemzetiségi alapon járna, mivel ilyen kérdésben nem lehet nemzetiségi alapú megkülönböztetést tenni. Emlékeztetett rá, hogy a státustörvény biztosította kedvezmények is kulturális identitás alapján járnak. „Részben vagy egészben magyar identitásúak azok, akik ilyen szoros kapcsolatra törekednek Magyarországgal, de nem kell, hogy attól felszisszenjünk, hogy lesznek majd román nemzetiségűek is, akik ilyen vízumért folyamodnak, és ha ilyen céllal teszik, habozás nélkül meg kell nekik adni” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. /Visszafogott román sajtóvisszhang a Tariceanu-látogatásról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Tibori Szabó Zoltán szerint Patrubány kitalálta „a népszavazásdit” és ezzel „Patrubány sikeresen visszaválasztotta magát a világszövetség pénzeszsákjának a szájához”. Tibori szerint „a baloldal csak a toronyórát nem ajánlotta még fel a határon túliaknak, láncostól, a jobboldal pedig egyetlen lépésre áll attól, hogy saját táborán belül háború robbanjon ki”. Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója részletesen ismertette Malgot Istvánnak, a Szövetség a Nemzetért polgári kör egyik alapítójának írását, aki szerint „véget kell vetnünk a hallgatásnak”. Malgot István szerint „2004. december ötödikének katasztrófája nem egyszerűen a magyar politikai elit szánalmas vergődéséről adott képet. Szétrobbant az az illúzió, hogy a Fidesz jelenlegi állapotában képes a nemzet érdekében felelős döntéseket hozni, képes a társadalom többsége által járható utat, követhető célokat kínálni... December ötödikén megroppant, mert a nemzet többsége számára követhetetlennek bizonyult az a politikai irányvonal, amit Orbán Viktor a Fidesz átalakítása után képviselt. A nemzet határok feletti egyesítése helyett a nemzet részeinek eddig elképzelhetetlen mértékű szembefordítása következett be.” „Orbán Viktor támogatásának tudatában a nemzeti oldal aktivistái, polgári körösök, fideszesek versengve gyűjtötték az aláírásokat”. Malgot következtetése: „A kialakult helyzet a Fidesz számára győzelemnek púderezett vereség. Orbán Viktor számára egy politikai irányvonal csődje. Az MDF-nek csendes önigazolás. A szocialistáknak szégyennel keveredett megkönnyebbülés. Az SZDSZ számára egyértelmű győzelem. Egyébként nemzeti katasztrófa”. /Tibori Szabó Zoltán: Nagy hallgatások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

A Népszabadság Online február 11-én Sibiuként emlegette Nagyszebent, azt a várost, melyet II. Géza király alapított, ahol 1690. szeptember 12-én az erdélyi rendek Thököly Imrét fejedelemmé választották, amely 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között pedig Szeben vármegye székhelye volt. Az eset nem példa nélküli. A Népszabadság egyik decemberi számában Kolozsvár, mint Cluj-Napoca jelent meg /Tibori Szabó Zoltán neve alatt ez áll: „cluj-napocai tudósítónk”/. Ez akkor elnyerte Gheorge Funar szenátor tetszését is. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága állásfoglalásában leszögezte, hogy „az újságíró nem használhat a jó hírnevet csorbító, a becsületet sértő kifejezéseket.” A Becsületbíróság megállapította, hogy a Transindex című internetes portálon rendszeresen megjelennek az erdélyi médiáról, azon belül is a nyomtatott sajtóról olyan vélemények, kinyilatkoztatások, melyek gyakran tartalmaznak a „jó hírnevet csorbító, a becsületet sértő” kifejezéseket. A Transindexen 2005. március 3-án közzétett, Nézhetjük című anyagban Sipos Zoltán a romániai magyar sajtót minősítette: „A dolog súlyos: az átlagos romániai magyar ugye nem olvas Népszabadságot, sem pedig MaNcs-ot, úgyhogy fel sem tűnik neki, hogy mondjuk a romániai magyar lapok szánalmasan dilettánsak.” Etikátlan az erdélyi magyar lapok egészét „szánalmasan dilettánsnak” nevezni, két olyan magyarországi kiadvánnyal való összehasonlításban, amelyekkel szemben bárkinek lehetnek – akár olvasóként, akár újságíróként – komoly fenntartásai. /A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága: Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./ MaNcs: Magyar Narancs.

Kelemen Attila Ármin Transindex felelős szerkesztője nyílt levélben fordult a MÚRE becsületbírókhoz, akik sérelmezték, hogy ő romániai magyar lapokat szánalmasan ledilettánsozta. Miben nyilvánul meg a mi sajtónk színvonala, kérdezte. Neki nem adtak lehetőséget arra, hogy megvédje állítását. /Kelemen Attila Ármin Transindex felelős szerkesztő: Home jogok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./ Előzmény: A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága kifogásolta, hogy a Transindexen 2005. március 3-án közzétett, Nézhetjük című anyagban Sipos Zoltán ezt írta: „A dolog súlyos: az átlagos romániai magyar ugye nem olvas Népszabadságot, sem pedig MaNcs-ot, úgyhogy fel sem tűnik neki, hogy mondjuk a romániai magyar lapok szánalmasan dilettánsak.” /A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága: Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./

Sötét időket élt az elmúlt esztendőkben a romániai román média, a magyar sajtóorgánumokra pedig ezután várnak nehéz idők. Erről volt szó Tusnádfürdőn a Médiasátor előadásán. Pavel Orcescu szerint a román sajtó legsötétebb időszaka 2000 és 2004 közé tehető, ekkor ugyanis a politikum ellenőrzése alá került. Borúlátó képet nyújtott a romániai magyar sajtóról Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője. Szerinte nem annyira a cenzúra, mint inkább az öncenzúra jellemző a hazai magyar sajtóra. A magyarországi sajtó röntgenképét Borókai Gábor, a Heti Válasz szerkesztőbizottságának elnöke készítette el. Kiderült, hiányzik a médiaegyensúly, a gazdasági támogatottság terén is nagy az ingadozás. Füzes Oszkár, a Népszabadság munkatársa szerint elavult a sajtószabadság fogalma, helyét az információ és a szólás szabadsága veszi át. „A sajtó történetében véget ért a római katolicizmus, következik a reformáció” – határozta meg az elkövetkező időszakot. /D. Balázs Ildikó: Szabad a szabad sajtó? = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Stefano Bottoni Tibori Szabó Zoltánnak a Népszabadság július 14-is számában megjelent Egység vagy bomlás? című cikkét vette tollhegyre. Az Aczél Endre és Kis Tiborék nyomdokain lépkedő Tibori Szabó Zoltánról megállapította, hogy jó ideje ő „az erdélyi újságíró és politikai megmondóember” a Népszabadságban. Stílusa túlbuzgósága miatt kissé avítt (pl. akkor is Orbán-Torgyán kormányról beszélt, mikor Pesten sem használták a párosítást). Tibori szerint autonómia akkor lesz csak, ha az RMDSZ benne van a parlamentben, a kormányzatban. Valójában a fejlesztési régiók határait 1998-ban az akkor is, most is kormányon lévő RMDSZ nem kívánta módosítani „mert a székelyföldi fejlesztési régió nem prioritás”? Az egység gondolatához a baloldali Tibori Szabó Zoltán itt a kommunista hatalom által meghurcolt jobboldali László Dezsőt használja fel annak az ideológiának az újrafogalmazására, miszerint a kisebbség politikai egysége – tehát az egypártrendszer a legfontosabb. Az egységgondolat mára kiüresedett szlogen. /Stefano Bottoni: Gott mit uns: az egységszerető ember egyetlen parancsolata.= A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./

Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója dühösen visszautasította Stefano Bottoni róla szóló írását /Gott mit uns: az egységszerető ember egyetlen parancsolata, A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./: „Rég olvastam ennyi sületlenséget egyetlen írásban. Bottoni úrban rendkívül sajátos optikájú és borzasztóan torz kép él az erdélyi magyarságról és annak vezetőiről.” Bottoni szerint ő ugyanis idejétmúlt tételeket ismételgetett, amikor az erdélyi magyarság politikai egységének szükségességét hangoztatta. Bottonit Budapesten megfertőzte az a politikai szemlélet, amely jobb- és baloldalira akarja minden áron osztani a világot, s amely szerint „baloldali” annyit jelent, hogy „áruló”, „gazember”, „nemzetgyilkos”. Bottoni a badarságokat kritikátlanul, szerkesztői megjegyzések nélkül közölheti a lapokban. A műveletlenség nem bocsánatos bűn, szögezte le Tibori. /Tibori Szabó Zoltán: Dio non paga il sabato. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. júl. 28.

A Romániai Magyar Szó hosszabb ideje anyagi gondokkal küszködik, néhány évvel ezelőtt RMDSZ-es politikusok tulajdonába került, a részvények 70 százaléka Birtalan József, a Közalkalmazottak Országos Ügynökségének RMDSZ-es elnöke nevén szerepel. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke közölte Gyarmath János főszerkesztővel, nincs több pénz a lap finanszírozására. Gyarmath leszögezte, már tavaly le akart mondani, de a kampányra hivatkozva marasztalták, és reményforrásként emlegették, ha az RMDSZ kormányra kerül, több pénz jut majd a magyar újságok finanszírozására. A lapot sokan az RMDSZ szócsövének tartották, és ezzel magyarázták, hogy a szövetség tulajdonosi szinten is belefolyt a lap kiadásába. ,,Példányszámunk jelenleg 6500, és alig 150–180 újság érkezik vissza eladatlanul. Nagyobb baj, hogy ebben az évben reklámbevételünk nulla lej körül mozgott” – közölte a főszerkesztő. A lapnak harminc belső és jó néhány külső munkatársa maradt jövedelem nélkül. /(-kas): Megszűnt a Romániai Magyar Szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./ Gyarmath János főszerkesztő szerint az RMSZ-t továbbra is ki kellene adni, hiszen az egyetlen magyar nyelvű országos napilap, mely minden megyét lefed az országban. A Krónika, amely félig-meddig országos magyar napilap, nem jut el az ország minden régiójába. „Nem áll szóba velem senki, nem tudom, mi van a háttérben” – mondta a főszerkesztő. – Az RMDSZ-nek nemcsak egy újság, hanem valamennyi magyar sajtótermék érdekeit kell védenie – jelentette ki az Udvarhelyi Híradónak Birtalan József, a köztisztviselők ügynökségének országos elnöke. /Bágyi Bencze Jakab: Elhallgat-e az RMSZ? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 2./ Gyarmath János megerősítette: szakmai berkekben új lap megjelenéséről folynak egyeztetések. A svájci érdekeltségű Ringier médiabirodalom érdekelt lenne egy olyan lap kiadásában, amely egybevonná a most megszűnő RMSZ-t és az Erdélyi Riport hetilapot, és ebben a Magyarországon megjelenő Népszabadság is szerepet kapna. Szűcs László, az Erdélyi Riport felelős szerkesztője szerint nem feltétlenül Bukarestben kiadott lap jelenne meg, ez viszont nem jelentené az Erdélyi Riport megszüntetését. /Benkő Levente: Mától megszűnik a Romániai Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

A bukaresti román napilapok hírügynökségi jelentések alapján számoltak be arról a magyarországi újsághírről, amely szerint egy román állampolgárságú házaspár Budapesten Romániának kémkedett, és az asszony különösen bizalmas kapcsolatot ápolt egy volt és egy jelenlegi magyar miniszterrel. A román Külföldi Hírszolgálat illetékese cáfolta, hogy a házaspár Romániának dolgozott volna. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Népszabadságnak elmondta: Szatmári Tibor a szövetség Budapesten dolgozó szakértője volt. Mivel a tavalyi romániai parlamenti választások nyomán az RMDSZ kormánytényezővé vált, a szövetség Communitas Alapítványának alkalmazásában lévő Szatmárinak Romániában kellett volna folytatnia munkáját. Mivel Szatmári korábban áttelepült Magyarországra, munkaszerződését közös megegyezéssel felbontották. Szatmári Ildikó nem az RMDSZ alkalmazottja volt, így vele kapcsolatban a szövetségnek semmilyen illetékessége nincs – tette hozzá Takács Csaba. Szatmári Tibor a Népszabadságnak elmondta: egyetlen szó sem igaz a kémügyből. Bizonyítja ezt, hogy ellentétben a Magyar Nemzet hírével, ma is Magyarországon élnek, megkapta letelepedési engedélyét. Szatmári Ildikó ugyancsak cáfolta a vádakat, a Népszabadság kérdésére. /Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósító: Letelepedhetnek a „kiszorított kémek”. Szatmári Tibor és felesége cáfolja, hogy Romániának dolgoztak volna. = Népszabadság, aug. 24./

Szeptember 5-én találkozik Gyurcsány a határon túli magyar vezetőkkel. Az Európai Unión belüli utazásra jogosító személyi igazolványt kaphatnak a határon túli magyarok a Népszabadság információi szerint. A görög modell szolgálhat megoldásként, mert Athén az Albániában élő görög kisebbséggel szemben – Brüsszel jóváhagyásával – különleges elbánást alkalmaz. A Határon Túli Magyarok Hivatalának honlapján található egyik dokumentum szerint Görögország először hat hónapra szóló nemzeti, tehát csak saját területére érvényes vízumot ad ki, amelynek birtokában a kérelmező felkeresheti a kijelölt rendőrkapitányságot, ahol a görög nemzetiségű, de idegen állampolgárok számára rendszeresített személyi igazolványt kap. Ez a görög nemzetiségűeket az anyaország területén való korlátlan tartózkodásra és munkavállalásra is jogosítja, emellett ők – az uniós polgárokra vonatkozó általános feltételek mellett – más EU-tagállamokba is beutazhatnak. /Kiss Csaba: Görög modell a határon túlra? = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Előreláthatólag a „nemzeti felelősség öt pontja” által meghatározott keretek között maradnak majd a kormányzati javaslatok azon a szeptember 5-re tervezett találkozón, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli tíz legjelentősebb magyar szervezet vezetői tekintik át a kisebbségiek helyzetének javítására irányuló lehetőségeket – írta augusztus 29-i számában a Népszabadság. A találkozó előkészítését teljes hírzárlat jellemzi. A kormányzat semmilyen írásos előkészítő anyagot nem bocsátott a külhoni részvevők rendelkezésére. Az említett kormányzati elképzelés magában foglalja a Szülőföld-programot, valamint a nemzeti vízum bevezetését, a honosítási folyamat felgyorsítását, az autonómiatörekvések támogatását és a határon túli magyarság alkotmányosan rendezett jogállásának kialakítását. A találkozó egyik legneuralgikusabb pontja a Szülőföld-program támogatási része lesz. A kisebbségiek keveslik a nemrég létrejött támogatási alap által kezelt összegeket és a határon túlra érkező magyar költségvetési forrásokat. A Szülőföld Alappal szemben már megfogalmazódtak az első határon túli igények: a szlovákiai magyar párt egy újabb anyaországi finanszírozású hidat akar valamelyik határfolyón, míg az RMDSZ az oktatási támogatási összeg emelését javasolja. /Útlevelet adnának kettős állampolgárság helyett? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Kezdetét vette a jövőre esedékes magyarországi parlamenti választásokat megelőző kampány. A felek a politikai csatározásokból immár a titkosszolgálatokat sem hagyják ki. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a kormányváltás után az ároktemetés a Fidesznek is rendkívül fontos volt, nem állt érdekében, hogy kitudódjék: „mennyi pénz is került esetleg honi vagy magyarországi pártkasszába, netán magánzsebekbe azokból az összegekből, amelyek Erdélyben alapítványok számlái között eltűntek.” Tibori szerint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem ingatlanügyeivel kapcsolatban több millió dolláros összegek sorsáról a mai napig nincsenek világos információk. Az újságíró szerint Erdélyben elkezdtek kerengeni az első információk arra nézve, hogy Szatmári Tibor és felesége kémek. „A Fidesznek nem maradt más hátra, mint bosszút állni azokon a személyeken, akik az egész ügyet, bizonyítékokkal együtt, kiszivárogtatták. Elkezdték tehát egyre hangosabban mondogatni a „kémügyet”, amelyet nyilvánosan, sok hónappal ezelőtt, a kolozsvári Transindex internetes lap egyik névtelen fórumán dobtak be először.” Mások szerint az ügyet a szocialisták szivárogtatták ki. Ezzel akarták megbüntetni az RMDSZ-t a Fideszhez történő közeledése miatt. „Mit is tudott volna megszerezni Szatmári Ildikó Bálint-Pataki Józseftől, Hiller Istvántól vagy pedig Magyar Bálinttól? Azt a titkot, hogy a HTMH-nak valójában milyen kevés beleszólása van a határon túlra szánt nagypénzek elosztásába?” „Az egész ügy valószínűleg nem egyéb, mint a kezdődő kampány keretében történő elmaradt leszámolások egyik legelső felvonása.” /Tibori Szabó Zoltán: Visszalövő lövészárok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Folyik a vita Erdélyben – írta a Népszabadság – , hogy kinek állhatott érdekében a kémbotrány kiszivárogtatása. Egyesek úgy látják, hogy az egész botrányt a budapesti kormánykoalíció egyik vagy másik pártja robbantotta ki, de talán inkább a szocialisták, és a fő célpont éppen az RMDSZ és Markó Béla elnök, aki az utóbbi hónapokban túl közeli kapcsolatba került a Fidesszel, több alkalommal is nyilvánosan és határozottan bírálva a magyar kormányt. Mások szerint az egész a Fidesznek állhatott érdekében. Bosszúként amiatt, hogy annak idején – szerintük – Szatmári Tibor segítségével szivárogtak ki Budapestről azok a dokumentumok, amelyekkel a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap a bíróság előtt is bizonyítani tudta: Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester több mint negyvenmillió forintot számolt el egy olyan – államosított, így elidegeníthetetlen – ingatlannak a vezetése alatt álló alapítvány általi megvásárlására, amelyik ingatlan a szakértők szerint legfeljebb nyolcmilliót ért. Mindenki egyetért abban, hogy a Szatmári-ügy hátterében magyar belpolitikai okok állnak. Az elmúlt napokban Bukarestben magyarellenes támadások sora indult egyes lapokban. Most kerül a plénum elé az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet, amelyet a szakbizottságokban rengeteg bírálat ért. /Szalontai Sándor: Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Teátrális műfordulatnál nem több mindaz, ami Budapesten a megbeszélést követő sajtótájékoztatón bekövetkezett, mert a Határon Túli Tizek meghívása, s maga a találkozó nem volt kellőképpen előkészítve. Rostás-Péter István, a lap munkatársa szerint ez a mindenkori budapesti kormányzatok csődös Kárpátmedence-stratégiájának soros kudarca. Az újságíró szerint nincs különbség Antall József naivitása és bátortalansága, a Horn-csapat zabolátlan optimizmusa és túlzott kompromisszumkészsége, a Fidesz-éra lendületteljes, hetyke diplomáciai „offenzívája” között. Azonban nem fogadható el a Népszabadság cikkírójának aposztrofálása, hogy a hétfői egymás mellett való elbeszélés csakis az általa magyar uraknak becézett tíz határon túli politikus számlájára írható. /Rostás-Péter István: A dzsinn, a kormányfő és a magyar urak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./ Kis Tibor: A szellem és a palack /Népszabadság, szept. 7./ című cikkéről van szó.

Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájában a Nagy-Románia Párt hisztériát akar kelteni. Azzal jöttek elő, hogy ez a törvény veszélyezteti az EU-integrációt, továbbá etnikumközi feszültségek lesznek. A Szociáldemokrata Párt arra törekszik, hogy megfossza a törvényt az új és fontos elemektől. Ez a vita meglehetősen éles, és a szenátus jelenlegi munkálataira rányomja a bélyegét. Nagyon okosan kell politizálnia az RMDSZ-nek, hogy a hallgatag, nagyon vékony többség szenátorai kitartsanak a kisebbségi törvény mellett. Erős hangulatkeltés folyik a magyarok és az RMDSZ ellen. A sajtó részéről a kritikák, a fenntartások megszaporodtak, még az olyan lapokban is, mint a Ziua, a Cotidianul és az Academia Catavencu. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója megjegyezte, ehhez hozzájárul a kolozsvári fiatalok által kezdeményezett, az önálló magyar állami egyetem visszaállítását sürgető tüntetés. Milyen hatása lehet ennek az akciónak a vázolt körülmények közepette? – kérdezte. A tüntetés megszervezésének a jogosságához egyfelől nem fér kétség, válaszolta Eckstein-Kovács Péter. Hozzátette, „az önálló hungarológiai tanszéknek a létrehozása gyakorlatilag finisbe lépett, csakúgy mint az egyetemen a kétnyelvű feliratoknak az engedélyezése”. A szenátor szerint nem jó az időpont a tüntetésre. Végső soron az ifjúsági szervezetek kiállnak amellett, hogy legyen magyar egyetem, ez érthető. A szenátor hiányolta, hogy nem keresték meg az RMDSZ-t, és nem konzultáltak a román diákszervezetekkel sem. Hogyha ez az akció mindössze a magyar diákok, magyar fiatalok véleménynyilvánítása marad, az végeredményben elfogadható dolog. A tüntetést délután hatra, világosra tervezték, de a rendőrség csak este nyolcra engedélyezte. „Az éjszaka, a sötét általában a felelősséget nem vállaló, rendbontó elemeknek kedvez.” /Tibori Szabó Zoltán: A kulcsszó a hangulatkeltés. Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátorral. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

A Népszabadság értesülése szerint Bukarestben és Nagyváradon is tiltakozás várható a román–magyar együttes kormányülés, illetve Gyurcsány Ferencnek a határ menti városban tett látogatása alkalmából. A lap úgy tudja, hogy erdélyi és magyarországi szervezetek egyaránt részt vesznek a tiltakozáson. Az Erdélyi Magyar Ifjak közleményükben kifejtették, minden valóságalapot nélkülöz, hogy ők tüntetést szerveznének. Ugyanakkor felkérték a magyar kormány tagjait, kiváltképp a miniszterelnököt, „tartsák távol magukat Erdélytől, hacsak nem minősül kívánatosnak felidézni, milyen volt New Yorkban a kormány bűneit felmutató magyarok elől sunyin és megszeppenve a cselédajtón beosonni a Magyar Kulturális Központba”. Markó Béla RMDSZ-elnök áttörésnek tekinti azt, hogy a közös román–magyar kormányülés napirendjén szerepel az eddig kizárólag magyarországi forrásokból működtetett Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állam általi támogatása is. /Tüntetések fogadják Gyurcsányékat? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Nagyváradra látogat Gyurcsány Ferenc a bukaresti közös magyar–román kormányülést követően, közölte László Boglár, a kormányfő szóvivője, Székelyföldre nem megy. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezet közleménye szerint a Népszabadság című napilapban megjelentekkel ellentétben nem próbálják meg majd bojkottálni a bukaresti kormányülést. A Krónika kérdésére Varga Kálmán, az EMI nagyváradi koordinátora megerősítette: terveznek valamilyen megmozdulást Gyurcsány Ferenc nagyváradi látogatása kapcsán. /Kimarad a Székelyföld Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

A Reggeli Újság újraközölte Tibori Szabó Zoltán cikkét /Ordas eszmék szivárognak át Erdélybe, Népszabadság, 2005. november 18./, mellette áll a kommentár. „A Népszabadság kolozsvári tudósítója nem először jelenti fel Erdélyt és az erdélyi magyarságot a balliberális médiában. Ezt tőle időnként elvárják, ezért fizetik. Menetrendszerűen le kell lepleznie a nemzeti érzelmű (radikális) erdélyi magyarokat, fel kell tárnia a határokon átívelő összmagyar nemzeti összeesküvést, mégpedig úgy, hogy lehetőleg besározódjon az anyaországi nemzeti jobboldal és az RMDSZ romániai magyar ellenzéke. /D. L.: Erdély feljelentése. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 25./

Két gyereket vittek el a napokban a román gyámhatóság emberei Kecskemétről – írta a Népszabadság. A gyerekek Magyarországon születtek, itt éltek, de egy törvénymódosítás miatt nem itt fognak felnőni. Magyarországon több mint száz olyan román állampolgárságú gyerek él, akiket anyja a kilencvenes években itt hozott világra, majd itt hagyott. Románia arra hivatkozik, hogy az uniós csatlakozási követelményeknek tesz eleget, amikor a külföldön élő román állampolgárságú kiskorúakat repatriálja, azaz bármi áron hazatelepíti. Románia intézkedése jogszerű, de nem emberséges, mert figyelmen kívül hagyja a gyerekek érdekeit. /Románia visszaveszi a Magyarországon született gyermekeket. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a magyarországi politikai pártok köpönyeget forgatva játszadoznak a határon túli magyarok legszentebb érzelmeivel. Nyoma sincs már a 15 évvel ezelőtti eufóriának. Megfogalmazták – s ebben is valamennyi magyarországi párt egyetérteni látszik –, hogy „az erdélyi magyarokat ki kell szorítani a kormányzati és az államigazgatási funkciókból, mert ezek mind megbízhatatlanok” állította az újságíró. Szerinte ezt bizonyítja a „kémbotrány” is, amelybe az Erdélyből áttelepedett, és Magyarországon is erdélyi célok érdekében tevékenykedő Szatmári Tibort és feleségét mártották bele. Nem kémkedtek ők senkinek, írta Tibori. A Magyar Nemzetben augusztusban arról jelent meg írás, hogy a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett és „kiszorított” Magyarországról egy erdélyi házaspárt. Az RMDSZ vezetői magunkra hagyták őket, „egyetlen pillanat alatt elfeledve mindazt, amit ez a két ember itt Erdélyben és Magyarországon a szövetségért tett.” A magyarországi polgári nemzetbiztonsági szerveket felügyelő politikai államtitkár, Tóth András szerint „az egész kémügy szervezőinek az volt a célja, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva politikai botrányt keltsenek, és ellehetetlenítsék a kormány munkáját”. Tibori szerint azt állították, hogy Bálint-Pataki József, HTMH-elnöki minőségében „hivatali információkat, köztük nagy valószínűséggel minősített adatokat” is ismertethetett Szatmári Ildikóval, s hogy a házaspár a HTMH-ban „illetéktelenül hozzáférhetett a rendszerben tárolt adatokhoz” is. Mindebből egyetlen szó sem igaz, tette hozzá az újságíró. Szatmáriék és Bálint-Pataki József ügyét a magyar kormánynak mielőbb tisztáznia kell, az RMDSZ-nek pedig hamut kell szórni a fejére, írta Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Kettős hontalanság. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Komlós Attila foglalhatja el a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöki posztját – erősítette meg az erről szóló lapinformációt Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára. A református lelkész várhatóan január elsejével foglalhatja el a posztot. Bálint-Pataki Józsefet július 4-én – saját kérésére – felmentették a HTMH elnöki tisztségéből; az intézményt azóta megbízott elnökként Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja, akit a magyar kormány a csíkszeredai főkonzulátus-vezetői posztra jelölt. /Komlós Attila lesz az új HTMH-elnök? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ A Népszabadság információja szerint a református lelkészt Gyurcsány Ferenc kormányfő javasolta a HTMH élére; az elnök kinevezése a külügyminiszter jogköre. Komlós Attila jelenleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének tagja. /Komlós Attila a jelölt a HTMH elnöki posztjára. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./ Szabó Vilmos államtitkár elmondta, azért esett a választás Komlós Attilára, mert olyan személyt kerestek, aki sok szállal kötődik a határon túli magyarsághoz. „Nagy megtiszteltetésnek tartom a felkérést a HTMH elnöki tisztségére, minden nyűgével és gondjával együtt – nyilatkozta Komlós Attila. – Közel harminc esztendeje, diákkorom óta foglalkozom határon túli magyar ügyekkel. A Magyarok Világszövetségének főtitkára voltam 1989 szeptemberétől 1995 decemberéig, aztán az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke a mai napig, és egy csomó más ügyben is járatos vagyok.” Komlós kiemelte: „Magyar barátaink, testvéreink kapcsolattartása az anyaországgal egészen másmilyen lesz, mint korábban, minőségében sokkal pozitívabb, és az egymással való kapcsolattartás lehetősége is hihetetlen módon megváltozik. Ezeket nyomon kell követni és elültetni életünk minden területén.” Fontos szempontként jelölte meg a jövőre nézve, hogy a határon túli magyarságnak „többféle hangja szólaljon meg és gazdagítsa a kapcsolattartást, adjon ötleteket, támpontokat, a döntéshozatalhoz háttéranyagot”. Konkrétan a civil fórumokat nevezte meg. /Guther M. Ilona, Budapest: Komlós Attila a határon túli magyarság újdonsült „első számú ügyintézője”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Kinevezett elnök nélkül is egészen jól kibírta fél éven át a Határon Túli Magyarok Hivatala. Sokak szerint ez jelzés arra, hogy a kormány „önmagát túléltnek gondolja az egész kisebbségtámogatási rendszert”, és választási győzelme esetén valami eurokonform mechanizmust próbál kialakítani a helyén, írta a Népszabadság munkatársa. Komlós esetében tudniillik nem lehet vitás, hogy a királycsináló a szocialista baloldal volt. Az elmúlt másfél évtizedben többnyire a határon túli magyar vezetőknek volt döntő szavuk a HTMH vezetőjének kiválasztásában. „Komlós Attila legalább hazai alkuk terméke” – olvasható a lapban. A HTMH a hőskorban a jogfosztott magyar közösségek kulturális identitásának őrzéséhez, olykor fizikai megmaradásának segítéséhez nyújtott támogatást. Azóta a jogállamiság a régióban szilárdult, a határon túliak helyzete pedig szinte mindenütt lényegesen javult, állította Kis Tibor a Népszabadságban. A HTMH pedig rosszabb lett: közösségépítő figyelme lankadt, pártfinanszírozási buzgalma viszont erősödött. A HTMH nem volt képes semmit sem tenni a kettős állampolgárság kapcsán kialakult válság elhárításáért, a hisztériák lecsillapításáért, és ma is tétlenül nézi a krízis mélyülését. Előbb-utóbb nyilván valami másra lesz szükség, írta a lap munkatársa. (Mucuskák, királycsinálók, Kis Tibor, Népszabadság, jan. 4.) /Magyar kommentár. Stratégiák és traumák elő- és utókezelése. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

Vörös T. Károly, Magyarország legnagyobb példányszámú napilapja, a Népszabadság főszerkesztője, a vele készült interjúban beszámolt arról, hogy lapja minden oldalon színes lett. A Népszabadság olvasóinak 70 százaléka ötven év fölötti, szeretnék megszólítani a fiatalabb generációkat is. A főszerkesztő szerint a Népszabadság nem tartozik egyetlen politikai párt vonzáskörébe sem. A politikai napilapok példányszáma csökken. A lap fontosnak tartja, hogy olvasói tudjanak arról, mi van a határon túl élő magyarokkal, emellett Románia ügyeiről is beszámolnak. A lap álláspontja: a szomszéd országok előbb-utóbb az Európai Unió tagjai lesznek, és akkor megoldódnak azok a problémák, amelyek Trianon óta fájdalmat okoznak. /Guther M. Ilona: Népszabadság – életszerű, elegáns, hiteles lapvilág. Interjú Vörös T. Károllyal, Magyarország legnagyobb példányszámú napilapjának főszerkesztőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat ­mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

A Népszabadság értesülése szerint a fagy miatt megrepedezett csőhálózatból került a szabadba – egyelőre ismeretlen mennyiségű – cián a nagybányai Transgoldnál. A Transgold vállalat és Máramaros megye vezetői ezt tagadták, ennek ellenére szabad szemmel is látható a jégcsapokba dermedt a folyadék, írta a lap helyszínen járt tudósítója. A csövek mentén vödrökben próbálják összegyűjteni a megfagyott ciános folyadékot. A fehér havon tisztán látható, ahogy a ciános, mérgező anyag széles medret vájt magának a vezetéktől a Zazar folyóig. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./

A rendszerváltás ünneplését lehetetlenné teszi a szekértáborok végletes szembenállása. (...) S míg egymásnak ellentmondó, de egyenként óhatatlanul hamis képet dédelgetünk a félmúltról, nem tudunk relevánsan beszélni '56-ról, a Rákosi-diktatúráról, a koalíciós évekről, a felszabadulásról, a holokausztról, a Donról és a Horthy-rendszerről sem. Emléknapjaink üresek, megemlékezéseink hamisak lesznek – írta N. Kósa Judit, a Népszabadságban. /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

A magyar kormány azt ígérte: a határon túli magyarokat nem használja majd eszközként a választási kampányban. Ennek ellenére az utóbbi hetekben elszaporodtak Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elleni támadások. A jelenlegi kormánypártok célja: a „Fidesz-barát” Szász Jenő elleni vádakkal árnyékot vetni a polgári ellenzékre is.    Az Erdélyi Napló szerint azért esett a választás Marosvásárhelyre, hogy alkalmat nyújtsanak Pomogáts Bélának arra, hogy – a Székelyudvarhelyért Alapítvány immár négy esztendeje szabályszerűen elszámolt pályázata ürügyén – támadja Szász Jenőt. Pomogáts kifejtette, azért álltak el a pertől, mert nem akartak „egy erdélyi magyar alapítványt bukaresti román bíróság előtt perelni”. Valójában perelni akartak, olvasható a hetilapban, de budapesti keresetüket, megalapozatlanként, két ízben is visszautasították.  Pomogáts Béla gyaníthatóan politikai megrendelésre tette ezt. „A napokban olvastam a Népszabadság egyik erdélyi tudósításában, hogy az udvarhelyi árvízkárok enyhítésére befolyó, a magyar társadalom adakozásából összegyűlt magyarországi segélypénzek nem az árvízkárosultak otthonainak, templomainak a felépítését szolgálták, hanem egyszerűen a polgármester magánszámlájára kerültek, és az udvarhelyi sportcsarnok renoválására használták fel” – mondta Pomogáts, majd a következőképpen folytatta: „Helytelen lenne, ha a közvélemény egyszerűen szemet hunyna ezek fölött a tények fölött, csak azért, mert egy olyan emberről van szó, akinek befolyásos helyzete van a román politikai életben és a magyar politikában is.”  /Szentgyörgyi László: Erdélyben kampányolnak a magyar kormánypártok. Szász Jenőt mondanak, Fideszt gondolnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 21./

A „kimaradt a nemzetfogalom az alkotmánymódosításból” megfogalmazás pontatlan – közölte a lappal Varga Attila RMDSZ-es képviselő. Varga Attila szerint a HTMH-nál múlt héten lezajlott, a határon túli magyarok közjogi státusát érintő alkotmánymódosítással kapcsolatos tanácskozáson nem volt szó arról, hogy a nemzetfogalom kimaradna az alkotmányból. Az alkotmánymódosítási javaslat kimondja, hogy a Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért; elősegíti közösségeik fennmaradását, az őket érő jogsérelmek orvoslását; kedvezményeket biztosít számukra. Varga szerint fontos lenne, hogy további egyeztetések legyenek egyrészt a most távol maradt határon túli magyar szervezetekkel, másrészt a magyar politikai pártokkal, és ez a folyamat ne álljon meg amiatt, hogy a jelenlegi parlament megbízatása lejár, hanem vigye tovább a következő országgyűlés. – Az újságíró idézte az MTI-t és a lapokat, ezek nem erősítik meg Varda Attilát: – „A tervezetben ugyanakkor, bár korábban szó volt róla, nem szerepel a határon túli magyarok közjogi státuszának meghatározása.” – MTI – „Avarkeszi Dezső elismerte, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően a mostani szövegben nem szerepel, hogy a határon túli magyarok kulturális értelemben részét alkotják a nemzetnek.” – Népszabadság – „Egyelőre nem kerül be a magyar Alkotmányba a határon túli magyarok nemzethez tartozásának mikéntjét megfogalmazó passzus.” – Népszava – „A szakmai egyeztetés után Avarkeszi Dezső elmondta: a tervezetben ugyanakkor nem szerepel a határon túli magyarok közjogi státuszának meghatározása.” – Magyar Rádió. /G. M.I.: Félrehallotta a nemzetet a sajtó? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./