Niedermüller Péter távolról értetlenül nézi az erdélyi magyar egyetem körüli vitát, ő nem érti, hogy miért lenne jó egy önálló, államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem vagy akár egy magyar tagozat. Szerinte a kolozsvári egyetemen ma is van magyar nyelvű oktatás. A vitában elhangzott, hogy az erdélyi magyarságnak jár a magyar egyetem, ezt Magyarországon is lehet olvasni az újságokban, például a Népszabadságban. Niedermüller szerint az erdélyi magyaroknak sem jár semmiféle különleges státusz, mert nem szorulnak rá. Szerinte a vitából a szakmai szempontok hiányoznak. Niedermüller kijelentette, hogy egyetemek, karok, tagozatok „etnikai alapon történő megszervezése, létrehozása lényegi módon áll szemben a modern tudományok talán legfőbb jellemzőjével, a nemzetköziséggel és a nyitottsággal.” Minden valamirevaló egyetem arra törekszik, „hogy minél kozmopolitább legyen, hogy minél több különböző országból, kultúrából, gondolkodásbeli hagyományból érkező tanárral és diákkal büszkélkedhessen.” A mai globális világban „egy olyan egyetem koncepciójával előállni, amely etnikai alapon szerveződik nem egyszerűen anakronisztikus”. A magyar nyelvű egyetem/tagozat „a saját nyelvbe és kultúrába való bezárkózás”. /Niedermüller Péter: Az egyetemi vita. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23./

Az ÚMSZ átvette Kis Tibor cikkét a Népszabadságból. A cikkíró szerint erdélyiek kérték, Dávid Ibolya fogjon össze Orbán Viktorral. Kezdeményezésük elszigetelődni látszik. Az újságíró szerint 1998 óta a határon túli magyar közösségekben Orbánék megosztó politikája, a Fidesz-klientúrát díjazó támogatási rendszere súlyos károkat okozott. A kisebbségi vezetők zömmel felsorakoztak a Fidesz mögé az előző országgyűlési kampányban, majd pedig a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáson. Duray Miklós, Bugár Béla, Kasza József, Tőkés László és a többiek fenntartás nélkül tették le a garast négy évvel ezelőtt Orbán további kormányzása mellett. Az anyaországi támogatás normális körülmények között nem pártfüggő. A kisebbségi közösségekben felismerik, hogy az anyaországi választás nem az ő kompetenciájuk. Ez a magyar-magyar viszony újragondolásában is mérföldkő lehet. /(Kis Tibor, Népszabadság): Lehetőség a magyar-magyar viszony újragondolására. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Demény Péter, az Erdélyi Riport munkatársa kiállt Dávid Ibolya mellett, hasonlóan a Népszabadsághoz és a többi baloldali laphoz. /Demény Péter: A rokonszenves államnő. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 20./

„A Fidesz határon túli partnerei (vazallusai) vasárnap óta folyamatosan túlteljesítenek. Miközben ugyanis Orbán Viktor „néhány könnycseppet” lát indokoltnak a haza sorsa miatt, Tőkés László, Szász Jenő, Duray Miklós és a többi külföldi Fidesz-kuncsaft valóságos könnytengert ont. A Királyhágó-melléki püspök például az erdélyi magyarság magára maradását, a székelyudvarhelyi polgármester pedig az anyaország „nagy romlását” jövendöli a második Gyurcsány-kormány eljövetelével.” – írta Kis Tibor a Népszabadságban. Cikkét átvette az Új Magyar Szó. Kis Tibor szerint „túlmegy a politikai jó ízlés keretein, hogy a határon túli radikálisok most végveszélynek állítják be azoknak az erőknek a választási győzelmét, amelyek pár napja kaptak demokratikus felhatalmazást az anyaországi szavazóktól. Szerencsére a határon túli magyar közegben ezúttal nem az ő hangjuk a meghatározó.” Gyurcsány azzal a szándékával, hogy 10 millió magyar felhatalmazásával, de 15 millió magyar érdekében kormányoz, elébe megy a kisebbségi várakozásoknak. A Fidesz újabb vereségével eltűnhet a pártalapú klientúrafinanszírozás is. Reformok szükségesek a magyar-magyar viszonyban, „a mind korhadtabbnak tetsző kisebbségi támogatási és intézményrendszert” illetően is. /(Kis Tibor, Népszabadság): Egy új kezdet alapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

Az érintettség jogán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtószolgálata révén Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke válaszol Kis Tibornak, a Népszabadság április 26-i számában megjelent, Könnytenger című cikkére. A püspök szerint azért szükséges megválaszolni, mert jelenség értékű. „Azon cikkek egyike, melyek méltatlan gúnyolódás tárgyává teszik a nemzeti érzésű határon túli magyarokat. Ebben a tekintetben nem különbözik a hasonló célzatú román gúnyolódásoktól.” Tőkés László és határon túli sorstársai nem „ontanak valóságos könnytengert”. Egyszerűen saját közösségük szempontjából fájlalják a magyarországi választások végkimenetelét. Tőkés László kikérte magának a Fidesz-”vazallus” és a „Fidesz-kuncsaft” becsületsértő kifejezéseket. Szabad meggyőződésből és akaratból, állt ki a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség oldalán. Nem hiszi, hogy ebbéli jogát valaki is megkérdőjelezheti. A határon túli magyarság nem lehet „egyenlő távolságra” azokhoz, akik a 2004. december 5-i népszavazás alkalmával bántó módon ellene kampányoltak, valamint azokhoz, akik egyértelműen melléjük állottak. A „pártalapú klientúrafinanszírozás” gyakorlata nem annyira a Fidesz, hanem sokkal inkább a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok sajátja. Kis Tibor úgy reagált hogy ilyen színű kormányt választottak – kéretik belenyugodni. A klientúrafinanszírozást illetően Kis szerint Tőkés püspökhöz azok az évek állnak közelebb, „amikor még nagy szava volt neki annak eldöntésében, ki kap és mennyit Erdélyben a magyarországi adóforintokból támogatás címen.” /Kis Tibor: Válasz és viszontválasz Tőkés Lászlónak. = Népszabadság, máj. 5./

Az Új Magyar Szó átvette a Népszabadság cikkét, miszerint a Gyurcsány-kormánynak „költségvetési kiigazítást” kell végrehajtania, ennek árát döntő mértékben a bérből, fizetésből, az állami ellátásból élők fizetik meg. Ez elbocsátásokkal, pluszterhelésekkel jár. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint az elmúlt négy évben „tették tönkre” az országot. Aczél Endre, a Népszabadság cikkírója szerint ez a tönkretétel hazugság. Orbán szerint Gyurcsányék elhazudták az ország valóságos állapotát, és ezzel nyertek. Aczél megkérdőjelezte, hogy a Fidesznek van programja. /(Aczél Endre, Népszabadság): A helyrehozatal esélyei. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

Az Új Magyar Szó átvette a Népszabadságból Révész Sándor cikkét. Révész kiállt a tandíj bevezetése ellen, mondván, azt már hamarabb be kellett volna vezetni. Ezért is Orbán Viktort tette felelőssé: „A tandíj volt az orbánista demagógia egyik legelső áldozata, és ez lett a demagógia járványos pusztításának mintapéldája”. Most a reformkormány csak fél- és pótmegoldással mer a nyilvánosság elé lépni. Révész szerint az utólagos tandíjszedés a megfelelő jövedelmi szintet elérő diplomásoktól helyénvaló. /(Népszabadság, május 23. Révész Sándor) /Olcsó és fél. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./ Révész nem ír arról, hogy négy év alatt az MSZP-SZDSZ kormány miért nem vezette be a tandíjat, ha az olyan fontos.

Bodor Pál tavaly volt 75 éves. Születésének évfordulója alkalmából Hazám- ill. Simonyi- díjjal tüntették ki „életművéért, gyökérhűségéért, a sajátosság méltóságának megőrzéséért”. Az irodalmi Simonyi-díjat eddig Szabó Magdának (erdélyi Kossuth-díjként értékelte) és Beke Györgynek ítélték oda. A díj alapítója a hazai magyar irodalom jelese és mecénása, Böszörményi Zoltán. A Hazám-díjat minden évben hét ember kapja. A kitüntetekkel interjúkötetet készített Hovanyec László. Az idei díjazottak: Berek Kati színművész, Cselőtei László természettudós, Gál István filmrendező, Kányádi Sándor, Korniss Péter fotós, Seregi László koreográfus és Bodor Pál. Június elsején Budapesten lesz Bodor Pál Saxum Kiadónál megjelenő Búcsúlevél nincs c. kisregényének a bemutatója. A kisregény az ötvenes években játszódik a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjainak körében, lélektani krimi. Bodor Pál a Népszabadságban publikál. /Hevesi Mónár József: Bodor Pál köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/

– Nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán, egyértelműen azt az irányt kell folytatni, ami eddig érvényes volt, a hangsúlyok nem fognak változni – nyilatkozta Göncz Kinga magyar külügyminiszter-jelölt az MTI-nek. Elmondta, hogy a felkérése „viszonylag a végén dőlt el”. Sok nemzetközi példa van arra, hogy kvázi civil külügyminiszter dolgozik a kormányban, tehát nem a diplomáciai testületből jön, hanem kívülről – magyarázta. Hozzátette: EU-tagként lazább a határ bel- és külügyek között. Azzal kapcsolatban, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) – ismét – átkerül a miniszterelnöki hivatalhoz, Göncz Kinga úgy vélekedett: ez szervezeti döntés volt, s nyilvánvalóan szoros lesz az együttműködés ebben a kérdésben a kancellária és a külügyi tárca között. Meglepetten fogadta a magyarországi közvélemény Göncz Kinga jelölését a külügyminiszteri tisztségbe. A Magyar Nemzet szerint „a szakmai kontrollt kiiktató kormányzati struktúra ismeretében nehéz komolysággal beszélni a miniszteri listáról”. A Magyar Hírlap cikkírója úgy vélekedik: sokan nem értik, hogyan eshetett a választás Gönczre. „Azt már sejteni lehetett, hogy Somogyi Ferenc nem ismételhet, s forrásaink szerint a külpolitikában magának aktív szerepet tervező Gyurcsány eldöntötte, hogy nem karrierdiplomatát nevez ki. (…) Göncz Kinga ráadásul nagyon megsértődött, amikor kiderült, hogy nem számít rá a jövőben szociális miniszterként Gyurcsány, így részben ezeknek a tényezőknek köszönhetően lehet ő a jövőben a külpolitika irányítója.” A Népszabadság szerint Göncz Kinga kinevezése annak jele, hogy a kormányfő önmaga akar külpolitizálni. /Göncz Kinga: nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Június 7-én Aradon, a Jelen Ház nagytermében átadták a Regionális Simonyi Társaság által odaítélt Simonyi-díjat Bodor Pál publicistának, a bukaresti TV magyar adását annak idején elindító főszerkesztőnek, az immár évtizedek óta Budapesten él és publikál, jelenleg a Népszabadságban. Böszörményi Zoltánnak, a Simonyi-díj alapítója mellett többek között dr. Hevesi József, a Regionális Simonyi Társaság elnöke is beszélt. Az ágyai iskolások magyar néptánc-összeállítást mutattak be. /Kiss Károly: Bodor Pálnak átadták a Simonyi-díjat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./

Az Új Magyar Szó átvette Füzes Oszkár cikkét a Népszabadságból. Már nem lehet alanyi vagy visszamenőleges jogon „külhoni” magyar állampolgárságot adni a szomszédos országban élő magyaroknak. Füzes indokolta: az elszakított területeken élő magyarok más államokba szakadtak, „ha minden jól megy, ott töltenek be magas közjogi-hatalmi tisztségeket. És ez így van jól.” Az újságíró szerint a MÁÉRT-zsákutcából ki kell hátrálni. Az első az, hogy az uniós pénzekből, fejlesztési lehetőségekből minél több jusson olyan régiós projektekre, ahol történetesen magyarok is laknak. E régiókban legyen EU-konform közigazgatás, önszolgáltató önigazgatás. Szükséges a magyar-magyar viszony érzelmi újrarendezése. (Füzes Oszkár, Népszabadság) /Hol a kiút a MÁÉRT-zsákutcából? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Ha egyáltalán igaz, hát gesztusnak igen rossz a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése és maradékának beépítése a Miniszterelnöki Hivatalba. A HTMH-nak szimbolikus szerepe is van. Mint a Szent Koronának az Országház kupolatermében, írta Bodor Pál egy internetes portálon /klubhalo.hu/ rendszeresen jelentkező rovatában. Megértené, ha a HTMH személyzeti állományát csökkentenék. Azt is megértené, ha a csökkent létszámú hivatalt máshová költöztetnék, és a Bérc utcai, gyönyörű kis palotát eladnák. Föltéve, hogy a HTMH-t olyan helyre költöztetnék, ahol könnyen meglátogathatnák a határon túliak. A Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése – merő takarékosságból! – érthetetlen. „Kik a kormány tanácsadói a nemzeti érzelmek, a trianoni határokon túli magyarok, a hazai és a külmagyar hangulatok tekintetében? Valóban azt hiszik, hogy akiknek mindez fontos, azok kemény, elvakult nacionalisták?” – kérdezte. /Diurnus (Bodor Pál): A kormány testbeszéde. = Klubháló.hu/ Bodor Pálnak ez az írása megjelent a Klubhálón és a Népszabadság Online-on. Az utóbbin Bodor a következő választ kapta egy Morvax szignójú blogostól: „Amíg a határon túliaknak szánt pénz informális utakon pártemberek folyószámlájára fut, én még sóval is behinteném az összes ilyen irányú hivatalt. Miért csak a mi kisnyugdíjasainkon, nagycsaládosainkon spóroljunk? Spóroljunk a határon túliakon is, hiszen eddig is csak hitelből tudtuk folyósítani azt, amit ott aztán jól szétloptak. A só, az jó módszer most. Aztán később, ha e két párt megszűnik, vagy átalakul, lehet a nulláról kezdeni a támogatást. Addig a só jó. S ha az ország rendben lesz újra, hát istenem, jöjjön a Fidesz. Akkor már talán azt is kibírjuk gazdaságilag. Meg lelkileg is. Addig felkészülünk rá.” Bodor válasza: a spórolás megtörtént, az anyaországi összmagyar politizálás szimbolikáján hülyeség és baromság spórolni. A HTMH százhúsz alkalmazott helyett hússzal is létezhet egy ideig, aztán ha jobban megy sorunk, az akkori szükség szerint megerősíthető. Ami most történt, az csak príma ziccer a szocialista-liberális koalíció ellenében. Éppen amikor a miniszterelnök kimondta: tízmillió nevében, tizenöt érdekében politizálunk. Morvax írásában az általánosító, korrupciós vádaskodás zavaró. Morvaxnak nem sok fogalma lehet, milyen volt magyarnak lenni ott, Trianontól talán máig. /Diurnus (Bodor Pál): Válasz Morvaxnak HTMH-ügyben. = Klubháló.hu, jún. 29./

Amennyiben a kormány forgatókönyve megvalósul, akkor pár hónapon belül lényegében eltűnik a magyar-magyar kapcsolatok teljes eddigi intézményrendszere. Kis Tibor a Népszabadságban ezt örömmel üdvözölte. Szerinte a szóban forgó intézmények még egy másik kor szülöttei, erősen túlélték önmagukat – olykor valóságos masztodonnak hatnak a mai hazai és nemzetközi közegben. Szerinte a kisebbségi segélyek mindinkább klientúraépítésre, pártfinanszírozásra folynak el; a közvélemény számára átláthatatlan csatornákon. Az újságíró hozzátette, azért kisebbségi támogatásokra változatlanul szükség van. Az új rendszer kialakításából aligha szabad kihagyni magukat a kisebbségeket vagy az érintett kormányokat. /Kis Tibor: Partitúrák. = Népszabadság, júl. 5.

A demokrácia: tömeguralom. Ahol a társadalomban a saját fejükkel és szívmértékükkel gondolkodó emberek – azaz polgárok – száma túl kevés, ott a mennyiség uralkodik. A tömeg időnként megőrül, mert őrjíthető. Jól megvan kisebbségben a saját véleményével, csak vegyék figyelembe ellenvéleményét, véleménye mássága számon tartassék, írta a Népszabadságban Cs. Gyimesi Éva. A történelemben rendszeresen előfordult, hogy az alulmaradt kevesek igazsága végül elismertetett. Számára a kisebbségi helyzet is csupán számarány kérdése. A cikkíró lelkesen kiállt Dávid Ibolya mellett, „akit ma nőként mindkét oldalon támadhatnak a társadalom demokratánál demokratább szószólói: a férfiak. Az ilyen nőket, mint ő, a középkorban megégették.” Dávid Ibolya higgadt honanya, mégis „aljasul” megbélyegezik. /Cs. Gyimesi Éva: A bélyeg terhe. = Népszabadság, júl. 11./ A szerző irodalomtörténész, Kolozsvár

Az ÚMSZ átvette a Népszabadságból Kis Tibor cikkét. Az újságíró szerint pár hónapon belül eltűnik a magyar-magyar kapcsolatok teljes eddigi intézményrendszere. „Nem lesz nagy kár érte”, mert „a kisebbségi támogatási rendszer valóban alkalmatlan már a mai viszonyok között.” A szóban forgó intézmények „olykor valóságos masztodonnak hatnak a mai hazai és nemzetközi közegben.” A kisebbségi segélyek mindinkább klientúraépítésre, pártfinanszírozásra folynak el. Az új rendszernek egyelőre nem látni még a körvonalait. A kisebbségi támogatásokra változatlanul szükség van. A rendszer kialakításából nem szabad kihagyni a kisebbségeket vagy az érintett kormányokat. Gyurcsány a népszavazás óta nehezen találja meg a hangot a kisebbségi vezetőkkel. /(Kis Tibor, Népszabadság): Elévült intézmények, a hőskor vége. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Az ÚMSZ ismét átvette Népszabadság cikkét, melyben Nagy N. Péter kiállt Gyurcsány Ferenc mellett. A Fidesz azzal vádolta a kormányfőt, hogy a hazudott a választási kampányban, nem mondta meg, hogy megszorításokra készül. A Népszabadság elfogadja a miniszterelnök magyarázatát: nem „bontotta ki a teljes igazságot”. /Nem valószínű a fordulat napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Januártól egyszerűbbé és gyorsabbá vált a honosítási eljárás Magyarországon. A Népszabadság szerint a határon túli magyarok élnek is a lehetőséggel: tavaly egész évben 3900-an, míg idén már az év első hat hónapjában 5100-an folyamodtak magyar állampolgárságért. A csaknem 15 ezer vízum több mint felét román, 14 százalékát ukrán állampolgároknak – többségükben határon túli magyaroknak – adták ki. A letelepedési engedélyért folyamodó 5200 ember kétharmada szintén romániai volt. Hasonló a helyzet 23 ezer – vagyis a tavalyival csaknem megegyező számú – tartózkodási engedély iránti kérelemnél is: ezt szintén románok, ukránok és kínaiak igényelték a legnagyobb arányban. /Kisebb roham a magyar állampolgárságért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Olvasói levelet és reagálást közölt a lap. Néhány hete küldték az ÚMSZ-t a parókiára reklámcélból, írta Szatmarine Breier Ingrid református lelkész, gondolkozott is a megrendelésén. Aztán letett róla, amint politikai jellegű cikkeiket olvasva kapott néhány pofont. A lapban az újságírónő lelkendezett Gyurcsányról, de a pohár a főszerkesztő legutóbbi vezércikkével telt be. Felháborító, megalázó, ahogy egy nép lelkivilágába gázolnak, ahogy bizonyos irányba akarják politikai irányultságát változtatni. Az Új Magyar Szó nem az RMDSZ-politikusoknak íródik, hanem az erdélyi magyar népnek. E nép nagy többsége pedig ösztönösen tudja, ki a barátja és ki az ellensége. Van objektív, tényekre alapozott újságírás is. Ilyennek kellene lennie az Új Magyar Szónak is. Feltűnő, hogy csak a Népszabadságból közölnek cikkeket, hogy a lap szerint Gyurcsány „tehetséges reálpolitikus”, Orbán pedig a hőzöngő, uszító vesztes. Ezt sulykolják az olvasóknak. Salamon Márton László felelős szerkesztőtől több józanságot várnának, talán jobb helye lenne a Népszabadságnál vagy hasonló sajtótermékeknél. Erre válaszolt Stanik István, felelős kiadó, kifejtve, hogy a véleményszabadság és a tények tisztelete miatt nem tehetnek ígéretet arra, hogy olyan irányban változzanak, ahogy a levélíró elvárja. A „Népszabadság a magyar sajtó legnagyobb példányszámú mérvadó napilapja.” Stanik az objektív, a tényekre alapozott újságírás szabályaira hivatkozott, mondván, olyan lapot szeretne, amelyben egymás mellett megfér minden demokratikus vélemény és elmagyarázta, hogy az Egyházra a Jó Hír (görögül evangélium) hirdetése bízatott, amelyik a baloldalnak is éppen úgy szól, mint a jobboldalnak. „Ezért is nehéz elfogadni számunkra azokat a papokat, lelkipásztorokat, egyházi vezetőket, akik valamelyik politikai tábor mellé szegődtek el.” A lap olyan üzenetet vár, amely mindkét oldalhoz szól. Közölték Bartus László hozzászólását. Bartus László gratulált a szerzőnek. „Jó látni, hogy a határon túli magyarok között is van értelmes, lényeglátó, tisztességes ember.” „Jó lenne, ha nem ülnének fel az uszításnak, amit Orbán Viktor folytat évek óta, és rájönnének arra is, hogy mindez kizárólag a piti politikai érdekeit szolgálja, a határon túli magyarokat a jelenlegi magyar jobboldal a legalantasabb módon felhasználja saját politikai szándékaira.” Bartus leszögezte, az anyaországi magyarok nem hagyták cserben a határon túli magyarokat a december 5-i népszavazás alkalmával, ugyanis épeszű ember akkor nem mondhatott igent. „Patrubány és Orbán felelőssége, hogy az indulatokat felkorbácsolták, és ezt is politikai játszmára, a magyarok kettészakítására használták fel.” „Ne engedjétek becsapni magatokat”, kérte Bartus, „egy kis akarnok ember ennek révén akar a hatalomba kapaszkodni.” (A levelek írói Salamon Márton László az ÚMSZ július 25-i számában megjelent V, mint vesztes című írásához szóltak hozzá.) /A hét levelei. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./ A lap nem közölte, hogy Bartis László a balliberális Népszava újságírója.

„El tudom képzelni, hogy a Duna TV átvegye mondjuk a Magyar Televízió egyes csatornáját, de az MTV ötvenéves intézmény, amelynek léteznie kell, és én nem kívánom a halálát” – nyilatkozta Cselényi László, a Duna Televízió elnöke, reagálva az augusztus 7-i Népszabadságban megjelentekre. A napilap szerint „egyesülhet a két közszolgálati televízió egy kormányzati körökben érlelődő elképzelés szerint”, ami „még mindig takarékosabb megoldás lenne ugyanis, mint újabb tízmilliárd forintokkal megsegíteni a Magyar Televíziót”. Az írás úgy fogalmaz: „a legolcsóbb megoldás az lehet, ha a két közszolgálati tévé egyesül, csakhogy a Duna TV bázisán. A műholdas csatornának – szemben a Magyar Televízióval – nincs adóssága, van viszont saját épülete”. A lap szerint az új tévé munkáját segíthetné a Millenárison található stúdió. Cselényi úgy látja: ha a Duna TV megkapja a Millenáris stúdióját, van reális alapja az MTV egyes csatornájának átvételére. „Az 1500-2000 alkalmazott átvételére azonban nem vállalkozhatunk” – szögezte le Cselényi. /Cs. P. T.: A Dunába merül a Magyar Televízió? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Kétséges, hogy lesz közös megemlékezés a forradalom ötvenéves évfordulóján. Wittner Mária 56-os halálraítélt nem hajlandó együtt ünnepelni a kormányoldallal, és néhány 56-os szervezetet a külön ünneplésre kért fel. Annak ellenére teszi ezt, hogy Sólyom László és Göncz Árpád közös nyilatkozatban szólítottak fel a közös ünneplésre. A Recski Szövetség, amely az ügyben nem foglal állást, szeptember végén Recsken tart megemlékezést. Wittner Mária a Népszabadságnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy „ezzel a kormánnyal mi nem ünnepelhetünk. Az általuk megrendelt emlékmű nem október 23-ának, hanem a november 4-ei megszállásnak állít emléket”. Arra az ellenvetésre, hogy közjogi méltóságok is közös ünneplésre kérték az országot, azt felelte: „minket ez nem érdekel. Nyilatkozatot fogunk közzétenni arról, hogy aki részt vesz a központi ünnepségen, az megtagadja ’56 szellemiségét”. Sólyom László köztársasági elnök a Figyelő című hetilapnak augusztus elején adott interjújában az 1956-os megemlékezések kapcsán úgy fogalmazott: az 1956-os forradalom és szabadságharc idei, ötvenedik évfordulója világesemény lesz, a világ Magyarországra figyel majd, soha nem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. Boross Péter MDF-es képviselő sajnálatosnak nevezte Wittner Mária nyilatkozatát. Mécs Imrét, aki szintén egykori '56-os halálraítélt, jelenleg az MSZP-frakció tagja, „elszomorítja” Wittner Mária kezdeményezése. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője úgy fogalmazott: tiszteletben tartja Wittner Mária véleményét. Az MSZP az ügyben nem kívánt nyilatkozni. „Én a megbékélés híve volnék”, de kétségtelen, hogy a törvényesen megválasztott kormány „nem tisztította meg a megtorlásban résztvevőktől a sorait” – mondta Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke. /Nem békülnek az ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Ion Iliescu volt államfő kijelentette: a Szekuritáté irattárából származó iratcsomók nyilvánosságra hozása nem tesz mást, mint rehabilitálja a Ceausescu-korszak eme intézményét és rontja a jelenlegi politikusok hitelét. A dossziék előrángatásával lejáratják a politikai élet szereplőit. Szerinte haszontalan a dossziék interneten történő közlése, ugyanis ezek az érintettek személyes életére vonatkozó részleteket is tartalmaznak. Iliescu boszorkányüldözésről beszélt. /Iliescu: manipulálnak a szekus dossziékkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ Ugyancsak boszorkányüldözést említ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója: „Valóságos boszorkányüldözés indult be Romániában a hírhedt Securitate, a kommunista titkosszolgálat levéltárának megnyitását követően.” /Tibori Szabó Zoltán: Besúgóhisztéria tört ki Romániában. = Népszabadság (Budapest), aug. 14./ Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke pedig hisztériának nevezte a napokban kirobbant botrányt, és felszólította azokat a szekustiszteket, akik nem öltek és nem loptak, hogy csatlakozzanak az általa vezetett alakulathoz. /Farcádi Botond: Sógor Csabát is szekusmúlttal vádolják. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

A lap átvette a Népszabadságból a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel készített interjúból az általa új nemzetpolitikának mondott részt. A nemzetpolitika célja a „nemzet felemelkedése, megerősödése. Kitörni a történelmi sértettségből, s ha megváltoztatni nem tudjuk, akkor fordítsuk javunkra az új regionális realitást. Fejlesszünk, építkezzünk. Kössük össze a határ két oldalát utakkal, sínekkel.” „A szülőföld megőrzése nem röghöz kötést, lecövekelést jelent. Menni kell a világban, kapcsolatot teremteni, és a megszerzett tehetséget hazavinni. Eddig azt mondtuk: maradj otthon, ha kell, viseld ennek a keresztjét! De a maradásnak nem keresztnek kell lennie, hanem a felemelkedés lehetőségének.” Gyurcsány szerint a különböző országokban élő kisebbségi magyar közösségek kötődése az anyaországhoz nem egyforma. „Javuló feltételeket kell teremteni a szomszédos régiókban. Jobb munkahellyel, közlekedéssel, az identitás megőrzésének szabadságával és kiterjedt lehetőségével.” „Régióközi programokra, térségfejlesztésre 100 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésre. Azonban világosan látnunk kell, ez nem arról szól, hogy a gazdag magyar nagybácsi kisegíti a határon túlit. Ugyanis időközben olyan változások következtek be, amelyek eredményeképpen Temesvár tőkevonzása vetekszik, vagy meghaladja Debrecenét vagy Szegedét. Arad mondjuk Békéscsabának olyan vetélytársa lesz, hogy föl kell kötni a gatyát. Ezek a kihívások sokszínűbb, életközelibb, nem egyoldalú áldozatvállalást kérő, nem bezárkózó, hanem az együttműködő, mobilis és nyitott politikát igényelnek.” A Népszabadság közbevetette: a szerb, a román és a szlovák politikai elit egy részének célja a magyar nyelvterület csökkentése. Gyurcsány megmagyarázta: „A nacionalistáknak nem kell magyarországi kapaszkodó ahhoz, hogy nacionalisták legyenek. Magyar zászló égetéséhez nem kell budapesti biztatás. Ahhoz sem, hogy magyarokat verjenek a Vajdaságban. Praktikusan pedig, ha háromszor annyi pénzt költenénk kulturális támogatásra, és négy egyetemet építenénk föl minden határon túli városban, akkor is azt mondanák a nacionalisták, hogy hazaáruló vagyok.” Kijelentette: „Én a nemzeti progressziót képviselem a nemzeti radikalizmussal szemben.” A Népszabadság jelezte: nagy a lelki igény a határon túli magyarság körében, hogy közjogi kötődés jöjjön létre Magyarországgal. Gyurcsány ezzel nem foglalkozik, kijelentette: „Mi a politikai nemzetet köztársaságként értelmezzük, az állampolgárok cselekvő, jogokat, felelősséget és kötelességet tartalmazó viszonyban állnak egymással, ennek eredménye a köztársaság.” „Azt, hogy lehessen magyarként élni és boldogulni, és ez ne igazolványon múljon, hanem természetes legyen Kolozsvárott is, meg Kassán is, meg Újvidéken is, hogy büszkén lehet a magyarságot megvallani. Ebben kell segítenünk.” Gyurcsány a határon túli magyarok vezetőnek feltette a kérdést: „a magyarországi pártpolitizálásban akarnak részt venni a kisebbségi vezetők, vagy egy nyitott, új kapcsolatrendszert hozunk létre?” Nincs egység a határon túli politikában, lényegi különbség van a Magyarországon bal- és jobboldal között, a nemzeti radikálisok és a progresszívak között. A lelki igényre vonatkozóan jelezte, jövő év augusztusától rendszeresen megrendezik a világ magyarságának kulturális fesztiválját. A kapcsolatok súlypontja áttevődik a határ menti területek együttes és intenzív fejlesztésére. Gyurcsány a szomszédos országok kormányaival való együttműködést hangsúlyozta. Leszögezte, kiemelkedik 8–10–12 olyan határon túli intézmény, amelynek nemzetpolitikai jelentősége is van. Ezek egyetemek, iskolák, kollégiumok, médiumok. Ezek támogatására három-ötéves átfogó megállapodást kötnének. Szerinte az átszervezés célja, hogy világosan legyen, a támogatás „nem párt- és nem politikai finanszírozás.” Gyurcsány ismét bírálta a Magyar Állandó Értekezletet. Helyette miniszterelnöki szintű konzultációs fórum lesz. Nagy Csaba, Füzes Oszkár, Népszabadság, 2006. augusztus 19. /Gyurcsány: Merünk és tudunk változtatni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Felmentette a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét Gyurcsány Ferenc kormányfő. Komlós Attilának, aki idén év eleji kinevezése előtt a kormányfő külpolitikai tanácsadó testületének is tagja volt, Szilvásy György miniszter javaslatára augusztus 15-ével kellett megválnia posztjától. A HTMH a Külügyminisztérium felügyelete alól a választások után került a kancellária irányítása alá, ahol Gémesi Ferenc szakállamtitkár felügyeli. Azzal indokolták Komlós felmentését, hogy 2007. január 1-től a HTMH országos hatáskörű szervként megszűnik, teljesen integrálódik a Miniszterelnöki Hivatalba, ahol főosztályként működik tovább. A munkatársak egy részét elbocsátják, mások az új főosztályra kerülnek. A Népszabadság arra nem kapott választ, hogy Komlós felmentése egyben a távozását is jelenti-e avagy alacsonyabb beosztásban, főosztályvezetőként ő irányítja az új egységet is. /Csík Rita: Felmentették a HTMH elnökét. = Népszabadság, aug. 25./

A Szonda Ipsos legfrissebb közvélemény-kutatása szerint Magyarországon a kormánypárti politikusok népszerűségromlása alig jár együtt az ellenzékiek iránti rokonszenv emelkedésével, írta a Népszabadság. Molnár Lajos egészségügyi miniszter népszerűsége hat pontot esett, de folytatódott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök népszerűségének csökkenése is, aki a lista 15. helyén áll. Tamás Pál szociológus MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója magyarázkodott: „politikai másnaposság” állapotában van a magyar közvélemény, szerinte a kampányban az összes politikai erő egymásra ígért. /Csalódott vezetőiben az anyaország. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

Több ezren követelték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását szeptember 18-án a Parlament előtti demonstráción. A túlnyomó többségében fiatalokból álló tömeg vasárnap késő este óta folyamatosan fütyül, sípol és az „Áruló!”, „Mondjon le!”, „Vesszen a kormány!”, „’56,’56” szavakat skandálta. A közfelkiáltással elfogadott petícióban a több száz egybegyűlt felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyenek igénybe, „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Az MSZP támogatja Gyurcsány Ferencet és azt a politikát, amit a miniszterelnök folytat, jelentette ki Hiller István MSZP-elnök. – Aki eljuttatta a sajtónak a májusi frakcióülés hangfelvételét, rosszat akart tenni a miniszterelnöknek, mégis használt a magyar politikai életnek. Kitörve a hazugságspirálból végigvisszük a reformokat, amelyek a korszerű és modern Magyarországhoz vezetnek – közölte. A Parlament épülete előtt a miniszterelnök és a kormány távozását szeptember 17-e, vasárnap este óta követelő demonstráció kapcsán az MSZP elnöke azt mondta, az alkotmány és a jogszabályok betartása mellett mindenkinek joga van véleményét kifejezni, akár egyénileg, akár csoportosan. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke: a történtek nem befolyásolják a koalíció működését. Úgy fogalmazott, a beszédet nem ő mondta, nem ő vállalja a tartalmát, másként vélekedik az elmúlt négy évről és a kampányról. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy az alkotmány alapján tegye meg a szükséges lépéseket az általuk alkotmányos válságként értékelt helyzet megoldására – jelentette be Semjén Zsolt, a KDNP-frakció vezetője hétfőn Budapesten. „Úgy látjuk, hogy ez az erkölcsi válság immár politikai és alkotmányos válsággá fajult, ezért az alkotmány 29. szakasza alapján, amely arról szól, hogy a köztársasági elnök őrködik az ország demokratikus államszervezete felett, ezen rendelkezés alapján felkértük a köztársasági elnök urat, hogy az alkotmányos válság megoldása érdekében a szükséges lépéseket tegye meg” – fogalmazott az ellenzéki politikus. Hozzátette: az alkotmányos válság megoldása a Gyurcsány-kormány menesztése lenne. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elvesztette a kormányzáshoz elengedhetetlen bizalmat, ezért arra kérik, távozzon a magyar közéletből – mondta Dávid Ibolya MDF-elnök. Sólyom László köztársasági elnök nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. „A köztársasági elnöknek az alkotmány erre a helyzetre nem ad közjogi felhatalmazási lehetőséget” – mondta az államfő. Kiemelte: a vasárnapi hír „morális válságot” okozott Magyarországon, és a miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a televízió Nap-kelte című műsorában szeptember 18-án reggel azt mondta: arra készül, hogy Magyarországot szembesítse az elmúlt évekkel. Gyurcsány Ferenc a Népszabadság című napilapnak leszögezte: esze ágában sincs lemondani posztjáról. Büszke arra, hogy végre valaki – és nem csak belső körben – ki meri mondani az igazságot: azt, hogy a politika hosszú évek óta hazugságokra épült. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. Politikai botrányt kavart a balatonösződi beszéd. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Az ÚMSZ átvette Népszabadságból Révész Sándor cikkét, aki elutasította azt az állítást, hogy az önkormányzati választás a kormányról szóló népszavazás lehetne. /Rossz példákból tanulni. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

A Magyar Nemzet napilap első fokon elvesztette azt a pert, amelyet rágalmazás vádjával indított ellene Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke. Bálint-Pataki azt követően kezdeményezett jogi eljárást jóhíre védelmének érdekében, hogy a Magyar Nemzet tavaly augusztus 22-től kezdődően több cikkében „hírbe hozta” a volt hivatalvezetőt egyik munkatársnőjével, aki – a lap állítása szerint – férjével együtt a román hírszerzésnek dolgozott. A Magyar Nemzet azt állította, hogy Szatmári Ildikó, aki „korábban a HTMH-nál vállalt munkát, így került bensőséges viszonyba főnökével”, és így elérte azt, hogy a hivatal szabotálhassa a határon túli magyarságnak szánt támogatásokat, valamint azt is, hogy az erdélyi magyarság számára hátrányos kormányzati döntések szülessenek. A Magyar Nemzet „kisebbségi szakértőjét”, Lukács Csaba újságírót vette igénybe állításainak bizonyítására. Lukács szerint forrásai meg nem nevezett HTMH-munkatársak voltak, továbbá „névtelen leveleket, elektronikus anyagokat kapott pontosan meg nem határozható forrásokból”. Bálint-Pataki elégtételt kapott, de aligha nyert. A helyreigazítás nem volt hírértékű sem Budapesten, sem az Evenimentul Zilei háza táján, de Kolozsváron és Székelyudvarhelyen sem. Bálint-Pataki József, Szatmári Tibor, Szatmári Ildikó – „ezt a három embert aljas, koholt vádakra alapozott módon hurcolták meg, penderítették ki állásából és alázták porig.” – írta Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója, a Szabadság munkatársa. /Tibori Szabó Zoltán: „Ismeretlen forrásból” tönkretett életek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Az ÚMSZ újra átvette a Népszabadság egyik cikkét. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a parlamentben bocsánatot kért, de nem azért, amivel a Fidesz vádolja. Csak azt bánta meg, hogy nem szólt időben a nehéz napokról, és sajnálattal elismerte, hogy az őszödi beszéd stílusa kevéssé volt kormányfői. A Népszabadság szerint nem lehet megérteni, hogy Gyurcsány beszéde miatt miért tüntettek az emberek, arra csak Orbán Viktor korábbi beszédei adnak választ /a haza veszélyben van stb./. /(Nagy N. Péter, Népszabadság): Kint csak szónokolni lehet. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Az ÚMSZ ismét átvette a Népszabadság cikkét, ezúttal Debreczeni Józsefét, aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt vette védelmébe, mondván, mindenki hazudott. A cikkíró támadta Sólyom László köztársasági elnököt, aki kifogásolta, hogy Gyurcsány hazudott az ország népének, a cikkíró támadta az egyházakat, akit elítélték a kormányfő hazudozását és támadta ugyanezért Böjte Csaba atyát, akit szerinte a jobboldal egyik radikális „szentje”. /Debreczeni József: Hazugságok köztársasága Népszabadság, okt. 15. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A budapesti Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára és a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány összeállításában jelent egy DVD, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából. A közzétett dokumentum-szemelvények, írott és hangzó anyagok által lépésről lépésre követhetők az 1956-os történések, a forradalom kirobbanásától kezdve egészen a szabadságharc vérbefojtásáig. A DVD válogatást tartalmaz a Szabad Európa Rádió, a Kossuth Rádió, a Szabad Kossuth Rádió, valamint a vidéki rádióadók korabeli hangfelvételeiből. Mindezt kiegészítik a forradalom idején megjelent írott sajtóanyagok, a Magyar Nemzetben, a Népszavában, a Szabad Népben, a Népszabadságban, a Szabad Ifjúságban és a Népakaratban napvilágot látott írások. Ide kapcsolódnak azok röplapok is, amelyek az ’56-os események idején születtek. Közlik a forradalom résztvevőinek életrajzát is. /Papp Annamária: Az 1956-os forradalom adattára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./