Ígéretek a pápai nagykövetnek
Folytatódik a képmutatás a katolikus iskola ügyében?
A gyermekek játszhatnak, de a felnőtteknek nincs joga a gyermekek sorsával játszani – idézte a pápát Miguel Maury Buendía érsek, a Vatikán romániai apostoli nagykövete azon a megbeszélésen, amelyet a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyének megoldása érdekében tartottak május 31-én. A Keresztelő Szent János-plébánián zajló ülésen, amelyet az iskola szülői bizottságának kérésére az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány szervezett, a prefektúra, a megyei és a helyi tanács, a tanfelügyelőség és a politikai pártok képviselői vettek részt. 
Eközben a pápai nuncius úgy érezte, hogy mindenik félben megvan a jóindulat a helyzet rendezésére, ezért derűlátóan hagyta el a tanácskozást, azt ígérvén a szülőknek, hogy értesítsék, ha nem írathatják be gyerme-küket a katolikus iskolába. 
A tárgyalást megelőzően a Szentszék nagykövete a katolikus iskola diákjainak sorfala között betért egy imára a Keresztelő Szent János-plébániatemplomba. A szentségimádás alkalmával a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai töltötték meg a templomot. 
– Nagyon kedvező eredménnyel zárult a megbeszélés, mivel sikerült visszaállítani a párbeszédet az ügyben érdekelt valamennyi fél között. A konkrét kérdésekre a prefektus adhat választ, aki sokat segített abban, hogy feloldja a helyzetet – nyilatkozta Miguel Maury Buendía látható jókedvvel a Deus Providebit Ház előcsarnokát megtöltő újságíróknak. A vatikáni nagykövet nem tudhatta, hogy ez idő alatt állítólag a prefektus írásos utasítására a polgármesteri hivatal alkalmazottai a kétnyelvű utcanévtáblák leszerelésével voltak elfoglalva. 
– Az iskolaügyben érintett felek egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a diákok ugyanabban az épületben folytassák a tevékenységet. A további megbeszélések során arra kell választ találni, hogy ez milyen formában valósuljon meg, önálló szerkezetként vagy az iskolát egy másik jogi személyiséggel rendelkező tanintézményhez csatolva – nyilatkozta Lucian Goga prefektus.
A megbeszéléseket folytatnunk kell, ugyanis az excellenciás úrnak türelme volt két órán át hallgatni a véleményeket, majd higgadtságra, bölcsességre intett minden érdekelt felet, és elfogadta a prefektúra javaslatát, mint az egyetlen járható és törvényes utat. A javaslat szerint a helyi tanácsnak határozatot kell hoznia a tanintézmény újbóli megalapítására, hogy a restitúció teljes mértékben megvalósulhasson – tette hozzá. 
– Csakhogy prefektusként éppen ön nem értett egyet a helyi tanács erre vonatkozó határozatával – jegyeztük meg Lucian Gogának. 
– Az én véleményem az volt, hogy vissza kell térni a határozatra, hogy az teljes mértékben tiszteletben tartsa a vonatkozó törvényeket, amivel az excellenciás úr is egyetértett. Ennek érdekében felajánlottam, hogy a prefektúra jogi segítséget nyújt a helyhatóságnak egy új határozat megfogalmazásában, hogy az eleget tegyen valamennyi törvényes előírásnak. 
Kérdésre válaszolva hozzátette, a cél az, hogy egyszer s mindenkorra törvényesen megalapítsák a Római Katolikus Teológiai Líceumot, a vita ugyanis a törvényesség körül forog. Hozzátette, hogy tárgyalásokat folytatnak annak érdekében, hogy az iskola törvényes megalapításáig melyik tanintézménybe lehet beíratni a tanulókat. 
– Mit üzen a szülőknek és a diákoknak? – kérdeztem a nunciust. 
– Nagyon örülök a jóindulat láttán, és legyenek nyugodtak, mert a jó szándék nem hiányzik a helyzet rendezésére – válaszolta. 
Míg az elégedettség és az öröm szólt a Szentszék romániai nunciusának szavaiból, Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes az elkeseredés.  től szinte sírva válaszolt a nekiszegzett kérdésekre:
– Egy éve folyik a huzavona, voltunk a helyi tanácsnál, az oktatásügyi minisztériumban, most itt vagyunk. Mindenki elmondja a pompás, szép beszédét, de a valóságban senki nem akarja megoldani ezt a helyzetet. Akarat kellene, hogy egy olyan helyi tanácsi határozatot hozzanak már végre, amit láttamoz a prefektus. Mindenik határozatban találnak valami hibát, ami további akadályt jelent. Nemcsak a katolikus iskoláról van szó, hanem az egész vásárhelyi iskolahálózatról, ami függőben van. A szülők naponta érdeklődnek, hogy mikor jelenik meg az induló kilencedik osztályokról szóló füzet. Mit mondhatok nekik? – tette fel a kérdést Illés Ildikó. 
Ioan Macarie főtanfelügyelőt a kijárattól térítették vissza. 
– Nincs mit mondjak, eleget beszélgettünk a tanácskozás során. Én azt várom, hogy adják a kezembe az iskola törvényes alapító okiratát, hogy feloldjam a helyzetet, ami az egész megye gyermekeit érinti. Hét hónapja tárgyalunk egy sürgősségi esetről, amelynek kapcsán az a véleményem, hogy meg kell találjuk az iskola működésének a törvényes formáját. A tanfelügyelőségnek van egy súlyosabb problémája is, 4860 nyolcadik osztályt végzett diák nem tudja, hogy melyik iskolába iratkozhat be. Az iskolahálózat tervezetét április 6-án nem szavazták meg a helyi tanácsosok, és azóta sem kaptam semmilyen hivatalos átiratot, amelynek alapján közzétehetném az induló kilencedik osztályok jegyzékét. 
A felvetésre, miszerint a tanfelügyelőség tiltotta meg, hogy a katolikus iskola cikluskezdő osztályaiba beírassák a diákokat, Ioan Macarie megerősítette, hogy az intézmény vezetőtanácsa még januárban elfogadta a tiltásra vonatkozó 70-es számú határozatot, arra hivatkozva, hogy nincs az iskolának alapító okirata, ezért egy törvénytelenséget nem lehet egy másik törvénytelenséggel helybenhagyni. A tanfelügyelőség vezetősége 2015 augusztusában nagy hibát követett el, amikor hivatalos okiratot adott ki az iskola megalapításáról egy olyan tanácsi határozatra hivatkozva, amely az iskolahálózat átszervezéséről és nem a katolikus iskola megalapításáról szólt, ami a jelenleg folyó bűnügyi kivizsgálás tárgyát képezi.
Hamis információ, hogy a diákok el kell hagyják az iskolaépületet. A 427 diák ugyanabban az épületben fog továbbra is tanulni, ahol minden körülmény adott számukra – tette hozzá Ioan Macarie. 
– Ha a helyi tanács úgy gondolja, hogy az iskola törvényesen működik, ami az ő hatáskörükbe tartozik, akkor miért hozott határozatot a megalapításáról? Várom a minisztérium utasítását, hogy ismerjék el a diákok tanulmányainak az érvényességét, és az iskolát csatolják egy olyan oktatási intézményhez, amely törvényesen működik – hangsúlyozta a főtanfelügyelő. 
Dr. Holló László, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke szerint, ha a különböző dokumentumokat jóindulattal összeolvassák, akkor a katolikus iskolával kapcsolatban nem támasztható semmilyen kifogás.
– Az ülésen több illetékes részéről is elhangzott, hogy a katolikus iskola jelenleg a megfelelő jogi keretek között működik. Ennek alapján nem is értem, hogy miről beszélünk. Nekem az volt a javaslatom, hogy az iskola jövőjét illetően az volna a legegyszerűbb és a legvilágosabb megoldás, ha a tanfelügyelőség feloldaná a beiskolázást akadályozó tiltást. 
A nuncius hangsúlyozta, hogy az egyházjogban van egy olyan fogalom, hogy sanatio in radice, ami azt jelenti, hogy gyökérben való orvoslás. Tehát, ha valamilyen adminisztratív hiba történt, azt visszamenőleg orvosolni lehet. Meg kellene találni ennek a módját, és a törvényeket lehetőleg nem betű szerint, hanem értelmük szerint kellene olvasni a megoldás érdekében – tette hozzá. 
Kérdésre válaszolva dr. Holló László elmondta, hogy a nuncius látogatása azért jelentős, mert egy állam nagykövete, még ha törpeállamról is van szó, vállalta, hogy segít a párbeszédben. A nuncius erkölcsi tekintélyét jelzi, ami egyben a helyzet megoldására is reményt ad, hogy szinte minden meghívott jelen volt. 
– A főtanfelügyelő nyilatkozata nyomán nem látszik az előrelépés. Ioan Macarie határozottan kijelentette, hogy nem hagyja jóvá a cikluskezdő osztályokat, és a meglévők szétosztásában gondolkodik, ahogy a prefektus is, amit állítólag az e célra kiszemelt tanintézmények igazgatói nem fogadtak el. Mi erről a véleménye?
– Egyszerűen nem tudom, hogy ugyanazon a munkamegbeszélésen voltunk-e, amelyen úgy tűnt, hogy mindenki a legjobb megoldást próbálja szolgálni.
– Mi lesz a szerződéssel, a főépület bérbeadásának ugyanis a katolikus iskola megalapítása volt a feltétele.
– Februárban már küldtünk egy átiratot a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, amelyben utaltunk arra, hogy abban a pillanatban, ahogy a katolikus iskola megszűnne vagy bizonyítást nyerne, hogy nem jött létre, a szerződés további intézkedés nélkül felbomlik. Ezt felhoztam a megbeszélésen is, utalva arra, hogy senkinek nem szolgálja a javát az iskola létének a veszélyeztetése. A nuncius mindenkit lelkesített, és én azt remélem, hogy a továbbiakban az érintett felek a helyzet megoldására fognak törekedni, már csak azért is, hogy szembe tudjanak nézni a saját tükörképükkel.
Péter Ferenc, a megyei tanács és az RMDSZ megyei szervezetének elnöke jelentős lépésnek nevezte, hogy a katolikus egyház ilyen magas szinten támogatja a katolikus iskola körül kialakult helyzet megoldását, és a nuncius ígérete szerint a továbbiakban is figyelemmel követi azt. 
A kérdésre, hogy viszi-e előre az ügyet a szerdai megbeszélés, Hermann Mark Christian, a Szabad Emberek Pártjának képviselője, aki a megoldásként elhangzott szinte valamennyi lehetőséget kipróbálta, a következőképpen válaszolt.
– Ha a pápai nuncius álláspontjára gondolok, akkor valószínűsítem, hogy igen, ha más intézmények hozzáállását tesszük figyelmesebben górcső alá, akkor azt mondhatjuk, hogy ugyanott tartunk, mint hét hónappal ezelőtt. Ma sem történt más, mint hogy az érintett intézmények képviselői – tanfelügyelőség, városvezetés, prefektúra – egymásnak dobálták át a felelősséget. Építő hozzáállása a nunciusnak volt, aki feltette az i-re a pontot, amikor kijelentette, hogy az ügy megoldása érdekében elsősorban jó szándékra és jóhiszeműségre van szükség minden érintett fél részéről. A jogi vetületet illetően egyszerűen egy olyan döntés elfogadása szükséges, ami egy tollvonással korrigálja az eddig elkövetett hibákat. Mi erre vonatkozóan benyújtottunk két határozattervezetet a május 2-i oktatásügyi minisztériumi tárgyalás szellemében, a tárcavezetőtől május 8-ig, majd május 15-ig kapott határidőn belül. Ehhez képest mintha mi sem hangzott volna el Bukarestben, a határozattervezeteinkre küldött átiratában a prefektúra a határidőket mint jogfosztó tényezőket hozta fel az elutasítás megindoklásaként. Lassan már úgy érzem, hogy bármit is próbálunk az iskola megmentése érdekében kezdeményezni, egyesek eldöntötték, hogy mindenáron szétszedik, és más tanintézményekhez csatolják, hogy megszűnjön mint önálló jogi személyiség. Értem a szülők aggodalmát, mivel több ízben számos helyről számos ígérettel hitegették őket, hogy minden rendben lesz. Ezzel szemben az ígéreteket folyamatosan megszegték, és érthető az aggodalmunk, hogy miután ideiglenesen megszüntetik mint önálló jogi személyiséget, és egy másik iskolához csatolják, valaha még létrejöhet-e önálló katolikus líceumként, ahol gyermekeik abban a szellemben folytathatják tanulmányaikat, ahogy ők azt elképzelték. 
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)

Újragondolásra vár Sütő András hagyatéka
Sütő András hagyatékát – kéziratait, fényképeit, köteteit – a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi, életművének kiadása eljutott a tizenharmadik kötetig, ám annak esedékes újraértékelése még nem történt meg. Az 1970–80-as években műveinek hazai és magyarországi kanonizálása főleg a román politikai hatalom és az erdélyi magyar kisebbség viszonyának allegorikus vonatkozásait emelte ki, holott – vélik az újraértékelést sürgetők – ennél sokkal gazdagabb és árnyaltabb ez az életmű.
Sütő András 1927. június 17-én született Pusztakamaráson, születésének 90. évfordulójára emlékeznek nemsokára tisztelői. A 2006. szeptember 30-án elhunyt és a marosvásárhelyi református temetőben nyugvó erdélyi magyar író, drámaíró életművéről érdeklődtünk, arról, hogy hol őrzik, vannak-e kiadatlan kéziratai, illetve az irodalomkritika megpróbálta-e újraértékelni, esetleg a rendszerváltás után született nemzedék számára is érthetővé, befogadhatóvá tenni.
Elakadt a szobor terve
Az író hagyatékát (kéziratokat, könyveket, fényképeket stb.) a család a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak adta át – tudtuk meg ifjabb Sütő Andrástól, az író fiától, aki a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, azok rendezése, feldolgozása folyamatban van, kiadatlan, vagy kiadható kézirat egyelőre nem került elő. Könyvtárának jó részét (több ezer kötetet) az örökösök a marosvásárhelyi Katolikus Gimnáziumnak ajándékozták. A Sütő-hagyaték részét képező Művészet/Új Élet folyóirat bekötött példányait a család a Teleki Tékának adományozta.
Kiadó még nem keresett meg bennünket valamely művének kiadási lehetőségével – mondta az író fia, akitől azt is megtudtuk, hogy Sütő András marosvásárhelyi szobrának tervéről a sajtóból értesültek. Kifogásuk nincs ellene, de személyes megkeresés csak a Sütő András Baráti Társaság részéről történt. „Több tervet is tanulmányoztunk, véleményeztünk, ám gyakorlati kivitelezésre a későbbiekben nem került sor” – fogalmazott ifjabb Sütő András.
A Sütő-életmű a Petőfi Irodalmi Múzeumban van a legjobb helyen - – véli Lázok János irodalomtörténész, aki szerint ott létezik a szükséges szakemberi kapacitás és anyagi lehetőség annak feldolgozására.
Melyik a végső változat?
Arról kérdeztük a Sütő-életmű kutatóját, ismerőjét, melyek azok a művek, amelyeket érdemes volna újból megjelentetni, esetleg színpadra tűzni. Lázok János – aki egyetemi diplomadolgozatát, majd 1997-ben doktori disszertációját is Sütő András műveiből írta – érdeklődésünkre elmondta, elsősorban a hetvenes években megjelent drámák és esszék érdemelnének újrakiadást.. „Gyakorlatilag az életműkiadásban szinte minden megjelent, amit Sütő az életében közölt” – mondta Lázok, hozzátéve, az életműkiadás után is nyitott kérdés maradt, hogy több mű esetében a számos szövegváltozat közül mi tekinthető az elsőnek, és melyik a végső, hitelesnek vehető szövegváltozat.
Lázok János úgy véli, az említett életműsorozat nem mindig segít ebben, mert szerkesztője kijelenti például, hogy a Káin és Ábel, vagy A szúzai menyegző esetében a szerző az itt közölt szövegét tekinti véglegesnek, holott van még olyan új szövegváltozat, amelyben a befejezés még módosult ehhez képest. „A szúzai menyegző befejezésének is két változata van, én például az 1982-es Kriterion kiadás szövegét tekintem érvényesnek, az életmű kontextusába jobban illeszkedőnek” – mutatott rá az irodalomtörténész.
Kritikai kiadás kellene
Az említett problémák esetében egy kritikai kiadás jelentené a megoldást, amely nyilván nem egyetlen ember munkája lenne, hanem egy szerkesztői csapaté, amely feltérképezi, összegyűjti mindazt, ami a szerzőtől megjelent. Erdélyben, az erdélyi magyar irodalomban nincs egyetlen szerzőnek sem kritikai kiadása.
„Ez itt nálunk hagyománytalan vállalkozás lett volna, pedig szerintem az ő életműve mindenképpen megérdemelné, vagy megérdemelte volna. Nem akarom azt mondani, hogy nem fog ezután megszületni, és reménykedem is ebben, mert rendkívül tanulságos az az életút és az a pályaív, amit befutott. Egy mindent tartalmazó kritikai kiadás segítene, hogy olyan árnyalt képet alkothassunk róla, amely a tudományosság igényének is megfelel” – fogalmazott Lázok János, aki szerint ennek a kritikai kiadásnak az alapját már megteremtette Kuszálik Péter, aki 2009-ben megjelentette a Sütő-életmű annotált bibliográfiáját.
Allegorikus kezelt művek
A Sütő- életműnek a kritikai fogadtatása, illetve kanonizálása már az 1970-80-as években megtörtént, egy olyan társadalmi-történelmi kontextusban, amikor a kritikának és az olvasóközönségnek is automatikus volt az a reflexe, hogy allegorikusan kezelte a művekben megjelenő hatalmi problematikát.
Aki a hatalmat képviselte ezekben a művekben, az nyilvánvalóan a diktatúra hatalmi csúcsát jelentette a nézők és olvasók számára, aki a hatalom ellen lázadt, az voltunk mi, a magyar kisebbség – fejtette ki az irodalomtörténész, aki ezt a fajta értelmezést olyan monolitikus olvasatnak nevezte, amelyen már túl kellene lépni. Fel kellene végre fedezni, hogy most, immár a diktatúra elmúltával milyen új jelentésrétegei tárhatók fel a műveknek. „Például a Csillag a máglyánban Szervét ugyanúgy erkölcsi győztese és vesztese is a történetnek, mint ahogyan Kálvin is, akinek sikerült egy mozgalmat, a reformációt megszilárdítani, de ebbe úgy belemerevedett, hogy pont ezáltal a hitújítását konszolidáló politikai harc erkölcsi veszteseként is szóba jöhet az értelmezésben” – adott példát Lázok. Az irodalomtörténész szerint Sütő esetében hasonló mechanizmus működik: életműve beledermedt egy hetvenes évekbeli ideológikus-allegorikus értelmezésbe, ami saját korában aktuális, de ma már múzeumi jellegű.
„Ha nem akarjuk azt, hogy egy üveglapot tegyünk rá egy múzeumi tárolóban, akkor újra kellene gondolnunk e műveket” – tette hozzá.
Önszegényítő egyszerűsítés
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen 2014-ben szervezett Sütő András-műhelykonferencia szervezői és résztvevői megpróbálkoztak egy újfajta olvasatban is közelíteni Sütő életművéhez. Viszont voltak olyan visszhangjai is a konferenciának, amelyek azt állapították meg, hogy az erdélyi irodalomkritika nem képes saját értékeit igazán tisztelni. „Tehát azt, hogy Sütőnek van egy újraértelmezési kísérlete, sokan úgy fogták fel, mint egy olyan tiszteletlenséget, ami az életmű nemzeti érték jellegét próbálja kisebbíteni” – mondta Lázok. Holott az ifjú nemzedék számára, ha létezne rá pénz és távlatokban gondolkodó kiadói tervezés, ki lehetne adni gondos filológiai apparátussal a Sütő-trilógiának egy olyan kiadását, amely egyrészt a szöveg mikrofilológiai szintjén magyarázná a drámákat, másrészt bevezetné azt az alternatív értelmezési lehetőséget, hogy a Sütő-dráma úgy is olvasható, mint a főszereplő-párosokban megjelenő ellentett értékek dialektikája.
Önszegényítés annyira leegyszerűsíteni ezeket a műveket, hogy nincs bennük több, mint kisebbség és hatalom szembeállításának újabb és újabb formában visszatérő allegóriája, ennél ugyanis lényegesen több „titok” van bennük elrejtve.
„Tisztázni kellene végre azt, hogy a monolitikus értelmezés egy lezárt korszak hiteles és érvényes olvasata volt, de ha valamilyen módon érdekessé akarjuk tenni Sütő életművét az új nemzedék számára, akkor égetően szükséges lenne egy új értelmezés, és ezt valamiképpen elősegíteni a legnagyobb felelősség most” – hangsúlyozta Lázok János.
Antal Erika Székelyhon.ro

Újból Bukarestbe mennek a katolikus gimnázium ügyében a civilek
A parlament vallási és nemzeti kisebbségi jogokért felelős bizottság előtt ismerteti szerdán 13 órakor a Civilek a katolikus iskoláért csoport a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét.
Korábban a Sepsiszentgyörgyön tartott, albizottsági ülésen ismertették röviden a katolikus iskola helyzetét, ezt követően az albizottság úgy döntött, hogy a tanintézmény ügyét – a sürgető határidők és az ügy súlyossága okán is – továbbviszi.
A parlamenti bizottság szerdai ülésére azért hívta meg a Civilek a katolikus iskoláért csoportot, hogy meghallgassa és megvitassa azokat a jogsérelmeket, amelyek a Római Katolikus Teológiai Líceum jogi helyzetének kapcsán kialakultak – tájékoztatott a Bukarestbe készülő csoport szóvivője, Csíky Csengele.
A csoport összeállította azt az anyagot, amely egyértelműen rámutat, hogy az iskola ellehetetlenítése alkotmányos jogaiban sérti a diákokat, szülőket és pedagógusokat egyaránt. „Ugyanakkor az iskolánk tudatos elsorvasztása sérti a kisebbségi jogokat több szempontból is, egyrészt az anyanyelvi oktatáshoz való jogot, másrészt a felekezeti oktatásban való részesülés jogát” – fogalmazott a sajtónak eljuttatott közleményben a civil csoport szóvivője.
A meghallgatáson való részvételnek az a célja, hogy olyan sürgősségi megoldás szülessen, amely hosszútávon biztonságosan rendezi a katolikus gimnázium jogi helyzetét.
A civilek korábban a tanügyminisztériumban tettek látogatást az ügy kapcsán, nem sok sikerrel. 
Antal Erika maszol.ro

Marosvásárhelyi iskolaügy
Emberi jogaik érvényesítésében sérti az iskolaközösség tagjait a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ellehetetlenítése – állapította meg a bukaresti képviselőház emberi jogi, egyházi és nemzeti kisebbségi bizottsága, amelyet szerdán tájékoztatott az iskola helyzetéről a Civilek a katolikus iskoláért csoport küldöttsége.
A meghallgatást kezdeményező Kulcsár Terza József parlamenti képviselő az MTI-nek elmondta: a több mint kétórás szakbizottsági ülésről jelentés készül, amelyet a kialakult helyzet mielőbbi orvoslása érdekében megküldenek a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak (CSM) és az oktatási tárcának. Nem állhat le az iskola az ügyészségi vizsgálat idejére, a minisztériumnak meg kell találnia a gyakorlati megoldást, hogy az oktatáshoz, a vallásgyakorláshoz, a szabad iskolaválasztáshoz fűződő emberi jogok ne sérüljenek az iskolalapítás törvényességét megkérdőjelező jogi hercehurca miatt – hangoztatta a képviselő.
Csíky Csengele, a szülők szószólója az MTI-nek elmondta: most már biztosnak tűnik, hogy az iskola nem indíthat idén cikluskezdő (előkészítő, ötödik és kilencedik) osztályokat, de legalább azt szeretnék elérni, hogy a már beindult osztályokban zavartalanul folyhasson az oktatás és a következő beiratkozási időszakig rendeződjön a gimnázium jogi helyzete.
Hozzátette: azért járultak a bizottság elé, hogy a közösség akaratát közvetítsék a legfelsőbb döntéshozói szinten.
"Ehhez az iskolához foggal körömmel ragaszkodunk. Ha (az alapításnál) adminisztrációs, vagy bármilyen hibát követtek el, azt meg kell oldani, Románia törvényei ezt lehetővé kell tegyék. Olyan nincs egy jogállamban, hogy ilyesmi miatt egy iskolát megszüntessenek és embereket megfosszanak az alapvető jogaiktól" – szögezte le a szülők képviselője.
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly novemberben indított eljárást Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen, mert szerinte az iskola nem rendelkezett az alapításhoz szükséges engedélyekkel, és a gyanúsítottak ennek ellenére hozzájárultak a Római Katolikus Gimnázium működéséhez. A Maros megyei tanfelügyelőség február végén arról rendelkezett, hogy a vizsgálat miatt bizonytalan jogi helyzetűnek vélt tanintézet nem  vehet fel diákokat a cikluskezdő osztályokba.
A gimnázium ellehetetlenítése, a marosvásárhelyi római katolikus közösség ügyészségi meghurcolása ellen mind a romániai magyar politikai szervezetek, mind a magyar kormány tagjai szót emeltek, de az iskola jogi helyzete azóta sem tisztázódott, miközben az oktatási szakhatóság és az iskolát működtető önkormányzat továbbra is egymást okolja a kialakult helyzetért. Baranyi László / MTI Erdély.ma

Újabb fejezetek a katolikus iskola ügyében
Jogtiszta kezdés a 2018/2019-es tanévben
Tegnap délben a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak szüleiből álló Civilek a katolikus iskoláért csoport képviselői találkoztak a parlament emberi, vallási és nemzeti kisebbségi jogokért felelő bizottságával, ugyanakkor az iskola vezetősége nevében Székely Szilárd-János megbízott igazgató állásfoglalást juttatott el szerkesztőségünkbe. Közben Biró Zsolt-István képviselő is a parlamentben Pavel Năstase oktatás- ügyi miniszterhez intézett interpellációjával sürgette az iskolaügy mielőbbi rendezését.
Tárgyalások a parlamentben A civil csoport találkozójáról Csíky Csengele szóvivő számolt be lapunknak. Elmondta, a parlamenti bizottsági ülés előtt találkoztak az RMDSZ parlamenti frakciójának tagjaival is. A csoport képviselői ismertették az iskolaügy jelenlegi helyzetét az emberjogi és kisebbségi bizottsággal, kiemelve azokat az alkotmányos jogsérelmeket, amelyek érintik a diákokat és a szülőket egyaránt. A megbeszélésen részt vett a szaktárca jogásza is, aki azt az álláspontot képviselte, hogy „egy tanintézetet nem helyi tanácsi határozattal, hanem minisztériumi rendelettel kell megalapítani”. A bizottság tagjai ismerték az ügyet, ezért majdnem kétórás jogvita alakult ki, amelyben keresték a törvényes kiutat a patthelyzetből. A tárgyalásokon jelen volt Marius Paşcan képviselő is, aki kitartott amellett, hogy törvénytelenül működik a tanintézet. A tárgyalások végeredményeként a bizottság tagjai megígérték, hogy a bemutatott dokumentumok és a megbeszélések jegyző- könyve alapján összeállítanak egy jelentést, amelyet a képviselőház oktatási bizottságához továbbítanak, ugyanakkor a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz azzal a kéréssel fordulnak, hogy sürgesse meg a Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) által folytatott kivizsgálást, ugyanis ezen a téren nem történt még előrelépés, és születnie kell egy döntésnek, amely ezt az ügyet valamiképpen lezárja. Abban mindenki egyet- értett, hogy a romániai magyar kisebbségnek joga van felekezeti jellegű iskolák működtetéséhez. Az emberjogi bizottsági ülés után a csoport újabb tárgyalásokat folytatott az RMDSZ frakcióval. A testület Szabó Ödön képviselőt bízta meg azzal, hogy szakértőként foglalkozzon az üggyel. A frakció tagjai egyetértettek abban, hogy az idei tanévben nem lehet jogtisztán elindítani az osztályokat, ezért, ha minden jól megy, a 2018/2019-es tanévben önálló jogi státussal újraindulhat a katolikus felekezeti iskola – nyilatkozta Csíky Csengele. Állásfoglalás A szerkesztőségbe eljuttatott állásfoglalásban az iskola vezetősége ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a tanintézet jogi helyzete még nincs megoldva, az iskola cikluskezdő osztályainak indítását megtiltó 70-es számú rendelet érvényben van. Azok a cikluskezdő osztályok, amelyeket a tanfelügyelőség jóváhagyott a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak, illetve a Pedagógiai Líceumnak, nem a Római Katolikus Teológiai Líceumból átvett osztályok. Az történt, hogy a tanfelügyelőség engedélyezte az általuk már korábban kért előkészítő természettudomány, illetve társadalomtudomány osztályokat. Ez azt is jelenti, hogy ezeket az osztályokat ők iskolázzák be, és ők is fogják majd végigvinni. Az iskola vezetősége többek között azt szeretné, ha visszavonnák a tanfelügyelőség 70/2017-es határozatát, így ezáltal szavatolnák az iskola működésének folytonosságát egy esetleges bírói döntésig.
Interpelláció
Biró Zsolt interpellációjában az alkotmányra és az oktatásügyi törvényre hivatkozva rámutat a Maros megyei 2017/2018-as beiskolázási terv megkülönböztető jellegére, ugyanis nem biztosítanak megfelelő helyet a líceumokban a VIII. osztályt végző magyar diákoknak, az 1653 végzősre csak 1400 helyet írtak ki, 253-mal kevesebbet, ezzel szemben a végzős román diákok 132-vel több helyre pályázhatnak. (3060 VIII. osztályt végző román diák szerepel a nyilvántartásban.) A jogegyenlőtlenséget nemcsak ez az intézkedés, hanem a római katolikus iskola hónapok óta húzódó ügye is igazolja. Emiatt sincs még Marosvásárhelynek iskolahálózata – áll a miniszterhez eljuttatott beadványban, amely azzal a két kérdéssel zárul, hogy miként biztosítja a szaktárca az esélyegyenlőséget a diákoknak, és meddig tűri a minisztérium, hogy „a Maros megyei tanfelügyelőség játsszon a gyerekek sorsával?”
Vajda György Népújság (Marosvásárhely)

Állásfoglalás
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum vezetősége az intézmény körül kialakult vitában a következő pontokban szeretné kifejteni álláspontját:
Az iskola jogi helyzetével kapcsolatban még nem született végleges, megfellebbezhetetlen bírósági, törvényszéki végzés. Amíg ilyen nincs, addig nem lehet kijelenteni, hogy az iskola törvénytelenül működik.
Az iskola cikluskezdő osztályainak beiskolázását megtiltó 70-es rendelet érvényben van. Azok a cikluskezdő osztályok, amelyeket a tanfelügyelőség jóváhagyott a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak, illetve a Pedagógiai Líceumnak, NEM a Római Katolikus Teológiai Líceumból átvett osztályok. Éppen ezért nem is lehet őket majd „visszakérni.” Az történt, hogy a tanfelügyelőség engedélyezte az általuk már korábban kért előkészítő természettudomány illetve társadalomtudomány osztályokat. Ez azt is jelenti, hogy ezeket az osztályokat ők iskolázzák be, és ők is fogják majd végigvinni.
A római katolikus teológia osztály indítására Maros megyében csak a Római Katolikus Teológiai Líceumnak van akkreditációja. Eszerint ezt a típusú osztályt csak itt lehet indítani.
Iskolánk helyzetét nem oldja meg, hogy más intézményeknek jóváhagynak osztályokat. Nyilván, a nyolcadikos diákok, illetve az előkészítőbe iratkozó diákok számára lehetővé teszik, hogy magyarul folytassák tanulmányaikat, és ezt mi is fontosnak tartjuk, viszont nem látjuk esélyét annak, hogy az általuk választott osztályok akár a jogilag helyreállított intézményünk, akár egy újonnan alapított katolikus iskola részei lehetnének majd a jövőben.
Úgy látjuk, hogy az optimális megoldás első lépése a cikluskezdő osztályok indítását tiltó 70/2017-es számú tanfelügyelőségi határozat visszavonása lenne. Ez szavatolná az iskola működésének folytonosságát egy esetleges bírói döntésig, a tanári kar megmaradását, a diákok számára a választás lehetőségét. Nyilván, ennek esélye az idő haladtával egyre csökken, de ettől függetlenül rövid és középtávon ezt tekintjük jó megoldásnak.
Nem tartjuk azt sem jó megoldásnak, hogy az iskolánkat strukturálják arra az időre, míg vele kapcsolatban valamilyen döntés nem születik. Nem látunk garanciát arra nézve, hogy a strukturálás esetén újra össze lehetne szedni a megmaradt osztályokat egy új katolikus iskola megalapításához.
Tiszteljük, nagyra értékeljük és köszönjük a szülők erőfeszítését, amit iskolánk megmentése érdekében kifejtettek az ügy kirobbanása óta. Ugyanakkor azt is ki kell jelentenünk, hogy a szülők véleménye nem mindig tükrözi a Római Katolikus Teológiai Líceum vezetőségének az álláspontját.
A Római Katolikus Teológiai Líceum vezetőségének nevében
Székely Szilárd-János 
megbízott igazgató
Marosvásárhely,
2017. június 6. Népújság (Marosvásárhely)

Eggyel több kilencedik és előkészítő osztályt indíthat a Bolyai Vásárhelyen
A marosvásárhelyi katolikus iskola helyzetének ellehetetlenítése miatt nem indulnak cikluskezdő osztályok szeptembertől a felekezeti tanintézetben. Ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb magyar osztály indulhatott volna Marosvásárhelyen. A Bolyai-gimnázium a tanfelügyelőség kérésére viszont eggyel több kilencediket indít ősztől.
Továbbra is érvényes a Maros Megyei Tanfelügyelőség abbéli határozata, amellyel megtiltja a cikluskezdő osztályok indítását a Római Katolikus Teológiai Gimnázium számára, azaz nem indíthat előkészítő, ötödik és kilencedik osztályokat ősztől. A tanfelügyelőség arra kérte a Bolyai Farkas Gimnázium vezetőségét, hogy vállalja el még egy kilencedik osztály elindítását, így ősztől a két természettudomány profilú kilencedik helyett három fog indulni. A Bolyai vezetősége arra is ígéretet kapott, hogy még egy előkészítő osztályt indíthatnak, így két nulladikkal kezdhetik el a jövő tanévet – tudtuk meg a gimnázium igazgatójától, Mátéfi Istvántól. Tavaly a régi iskolavezetés nyolc kilencedik osztályt kért a beiskolázási tervben, de akkor csak hetet hagytak jóvá, így a mostani döntéssel gyakorlatilag jóváhagyták mind a nyolcat.
A Bolyai előkészítőjébe negyven hatévest írattak a szülők, ezért a vezetőség úgy döntött, hogy kér még egy előkészítőt. A tanfelügyelőség most hagyta jóvá a kérésüket, megígérve, hogy ősztől két nulladik indulhat, noha az iskola még nem kapott írásbeli megerősítést ezzel kapcsolatban – nyilatkozta Mátéfi István. Az új előkészítő újabb kihívások elé állítja a Bolyait, hiszen még egy pedagógust és még egy osztálytermet kell biztosítaniuk a gyerekek számára. A beiratkozottakat pedig úgy kell elosztaniuk a két osztály között, hogy ne legyen diszkriminatív. Az igazgató azt is elmondta, helyszűke miatt nem tudták elvállalni a betervezett ötödik osztály mellett még egy cikluskezdő osztály indítását.
Egyelőre marad a két magyar szakosztály a tanítóképzőben
Noha felröppent a hír, miszerint a Mihai Eminescu Pedagógiai Szakgimnáziumban is eggyel több magyar kilencedik osztály indul szeptembertől, az iskola vezetősége erről semmit nem tud. Nem kaptak semmiféle hivatalos átiratot a tanfelügyelőségtől arra nézve, hogy a betervezett két magyar szakosztály mellett elindítanának egy harmadikat is – mondta lapunknak Szilágyi András, a tanintézet aligazgatója. Noha pozitívan állnának hozzá, egyelőre nem indul pluszba még egy magyar kilencedik a meglévő tanítóképző, illetve szabadidő-szervező szakosztályokon kívül – tette hozzá az iskolavezető.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro

Megmentett magyar osztályok Marosvásárhelyen
Biztosnak tűnik, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium nem indíthat ősztől cikluskezdő osztályokat. A hiányt valamelyest pótolja, hogy a Bolyai Farkas Gimnáziumban az előkészítő és a kilencedik osztályok száma is növekszik.
Továbbra is érvényes a Maros megyei tanfelügyelőség 2017/70-es számú határozata, így már szinte biztos, hogy idén nem indíthat cikluskezdő – előkészítő, ötödik és kilencedik – osztályokat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
A magyar tannyelvű osztályok számának csökkenése nemcsak a tanintézetet, hanem a város kisebbségi lakosságát is hátrányosan érinti, valamelyest javít azonban a helyzeten, hogy
a Bolyai Farkas Gimnázium a tanfelügyelőség kérésére eggyel több kilencedik osztályt indít ősztől, így kettő helyett három természettudomány profilú csoportba jelentkezhetnek a diákok. A gimnázium vezetősége ugyanakkor arra is ígéretet kapott, hogy még egy előkészítő osztályt indíthatnak, így két nulladikkal kezdhetik el a következő, 2017/2018-as tanévet – tudtuk meg Mátéfi István igazgatótól. Tavaly egyébként az iskola előző vezetése nyolc darab kilencedik osztályt kért a beiskolázási tervben, de csak hetet hagytak jóvá, így a mostani döntéssel gyakorlatilag visszaállt az eredeti helyzet. A Bolyai Farkas Gimnáziumban jóváhagyott egy előkészítő osztályba negyven hatévest írattak be, ezért a vezetőség úgy döntött, kér még egy cikluskezdő csoportot. A tanfelügyelőség ígéretet tett ennek teljesítésére, az írásbeli megerősítést ugyanakkor még nem kapták meg.
Mátéfi István rámutatott: az új előkészítő újabb kihívások elé állítja a Bolyait, hiszen még egy pedagógust és további egy osztálytermet kell biztosítaniuk a gyerekek számára. A beiratkozottakat pedig úgy kell elosztaniuk a két osztály között, hogy igazságosan járjanak el. Az igazgató azt is elmondta, helyszűke miatt nem tudták elvállalni, hogy a betervezett egy helyett két ötödik osztályt indítsanak ősztől.
Többen azt is tudni vélték, hogy a Mihai Eminescu Pedagógiai Szakgimnáziumban is eggyel több magyar kilencedik osztály indul szeptembertől, az iskola vezetősége azonban cáfolta az értesülést. Szilágyi András aligazgató úgy nyilatkozott: nem kaptak semmiféle hivatalos átiratot a tanfelügyelőségtől arra nézve, hogy a betervezett két magyar szakosztály mellett elindítanának egy harmadikat is. Bár pozitívan állnának az ötlethez, egyelőre nem indul még egy magyar kilencedik a meglévő tanítóképző, illetve a szabadidő-szervező szakosztályokon kívül – tette hozzá az iskolavezető.
Hajnal Csilla Krónika (Kolozsvár)

Katolikus gimnázium: érvénytelenített határozat
A marosvásárhelyi közigazgatósági bíróság első fokon érvénytelenítette a tanfelügyelőség azon határozatát, amelyben arról döntött, hogy hat osztály az Unirea Főgimnáziumból átkerül a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba. A bíróság kedden hozta meg az erről szóló döntését, és 15 nap áll az alperesek rendelkezésére, hogy fellebbezzenek – számolt be az Agerpres.
Tavaly augusztusban négy román szülő kezdeményezte az eljárást, azóta az iskola szülői bizottságának a nevében perelnek. Úgy vélték, jogtalanul került át hat osztály a katolikus gimnáziumba 2015 augusztusától, ezért azt szerették volna elérni a bíróságon, hogy a tanfelügyelőség vonja vissza az erre vonatkozó 1385-ös határozatát.
November 29-én ugyanebből az okból kifolyólag a polgármesteri hivatal is beperelte a tanfelügyelőséget. A katolikus iskolás szülők közül néhányan szintén beszálltak a perbe, hogy kiálljanak a tanfelügyelőség határozata mellett. Ezek után a bíró a törvényre hivatkozva kötelezte a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot, hogy vegyen részt a közigazgatási perben, és törvény előtt védekezzen. A keddi bírósági döntés értelmében
érvénytelennek nyilvánították a tanfelügyelőség határozatát, amelynek alapján átkerültek az unireás magyar osztályok a katolikus gimnáziumba, és megalakulhatott a felekezeti iskola.
Zsigmond Imola, akinek a gyereke jelenleg hetedik osztályos a felekezeti tanintézetben, és maga is részt vett alperesként a perben, azt nyilatkozta lapunk megkeresésére, hogy nem kell megijedni, mert nem hagyják ennyiben az ügyet, természetesen fellebbezésre készül az iskola, és a szülők ismét kérik a perbe való belépést.
A katolikus iskola szülői közösségének a nevében is remélem, hogy azok, akikre szavaztunk, kiállnak az iskolánk mellett – mondta a szülő.
Napirendre kerülhet az iskola létrehozása
A marosvásárhelyi városháza honlapján tanulmányozható a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosok által benyújtott, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium létrehozásáról szóló határozattervezet. Ezt május 17-én iktatták, és előreláthatóan a június végén esedékes tanácsülésen kerül napirendre. Mint korábban beszámoltunk róla, az országos RMDSZ segítségével kidolgozott tervezet a felekezeti iskola megalakításáról szól. A határozattervezet arról is rendelkezik, hogy a 2018-2019-es tanévben induló új intézmény átveszi a jelenlegi katolikus gimnáziumban tanuló diákokat és az ott tanító pedagógusokat.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro

Újabb csapás a katolikus iskolának
Érvénytelenített tanfelügyelőségi határozat
A marosvásárhelyi törvényszék elsőfokú ítéletben érvénytelenítette kedden a Maros megyei tanfelügyelőségnek azt a határozatát, amellyel 2015-ben a Római Katolikus Teológiai Líceumba sorolta az Unirea Főgimnázium magyar osztályait.
Az ítélet kivonata a bíróságok portálján jelent meg. A tanfelügyelőségi határozatot mind a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, mind pedig az Unirea Főgimnázium szülői bizottsága megtámadta a közigazgatási bíróságon. A bíróság összevonta a két pert, és helybenhagyta a felperesek keresetét. Elutasította ugyanakkor, hogy a katolikus iskolába átkerült diákok szüleinek egy csoportja is csatlakozzék a perhez.
Az ítélet nem jogerős, a feleknek a hivatalos kikézbesítéstől számítva 15 nap áll rendelkezésükre a fellebbezéshez.
Csíky Csengele, a civilek a katolikus iskoláért szülői csoport szóvivője az MTI-nek elmondta, az ítélet újabb csapás az iskola számára. Hozzátette: kedvezőtlen ítélet született korábban abban a perben is, amelyben a katolikus iskola és az iskola szülői bizottsága annak a tanfelügyelőségi határozatnak az érvénytelenítését kérték, amely megtiltotta, hogy a katolikus iskolában cikluskezdő osztályok induljanak a következő tanévben.
Az aktivista elmondta, éppen Lucian Goga prefektusnál voltak az iskolaügyről tárgyalni, amikor a kormány képviselője a keddi ítéletről értesült. Hozzátette: a prefektus azonnal intézkedett is, és felszólította a marosvásárhelyi önkormányzatot, hogy állítsa össze, és az önkormányzati testület sürgősségi szavazásával fogadtassa el a város iskolahálózatára vonatkozó határozatot. Ennek a hiánya ugyanis egyformán sújtja a román és a magyar tanintézeteket.
Csíky Csengele elmondta: arra kérték az RMDSZ képviselőit, hogy ne szavazzanak meg olyan marosvásárhelyi iskolahálózatot, amely nem tartalmazza a Római Katolikus Teológiai Líceumot, ez ugyanis azt jelentené, hogy a katolikus tanintézet nem működhet már tovább önálló jogi személyként, osztályait egy másik tanintézet fennhatósága alá rendelik.
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly november elején indított eljárást Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója és Ştefan Someşan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá az iskola működéséhez, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás hónapokra ellehetetlenítette a tanintézet működését. A Maros megyei tanfelügyelőség február végén arról rendelkezett, hogy a vizsgálat miatt bizonytalan jogi helyzetűnek vélt tanintézet nem vehet fel diákokat a cikluskezdő osztályokba. 
MTI Népújság (Marosvásárhely)

Kuti János: Iskoláink sorsa 
A Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség átiratban fordult a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalhoz, amelyben kérte, hogy a Székely Mikó Kollégium Szabadság tér felé néző részében engedélyezze a Ștefan cel Mare şi Sfânt ortodox kollégium létrehozását.
A soros tanácsülésen a tanácstagok – kettő kivételével és egy tartózkodás mellett – az iskolaalapításra tett javaslatot elutasították. A döntés miatt a Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület rögtön fellépett a magyarok által, a románok kárára elkövetett újabb jogtiprás ellen. Ők hősiesen és sikeresen küzdenek az emberi méltóság ellen elkövetett olyan súlyos visszaélések ellen, amelyek Romániában előfordulnak. Ilyen vérlázító törvénytelenség például a székely zászlók lobogtatása vagy olyan magyar feliratok, mint a községháza vagy városháza használata.  Az említett, tiltó tanácsi határozat ellen pert indított, kérve annak Moldva valamelyik városába való lebonyolítását, mert Szentgyörgyön nem biztosítható a bíróság pártatlansága.  A történtekről először a B1 televízió Banciu világa című adása számolt be, megemlítvén, hogy potyára büntették meg, amikor olyan kijelentéseket tett műsorában, hogy: „Erdély remekül nézne ki magyarok nélkül”, mert újfent bebizonyosodott, hogy „minden magyar a románság ellensége”. Még egy árva ortodox gimnázium megnyitását is képesek megakadályozni. A továbbiakban körülbelül ilyen hangnemben rendeztek vitaműsorokat az Antennák is. A Pro TV közölte, hogy ezentúl Sepsiszentgyörgyön is szervez válogatót a Tehetséges románok műsorára, hogy olyan kiválóságok, mint Radu Kis, (Chișu) ne kényszerüljenek elvándorolni saját hazájukból külföldre, a magyar televízió Virtuózok műsorába. A bukaresti (és más) napilapok tudósítókat küldtek ki Kovászna és Hargita megyébe, többen felháborodottan számoltak be arról, hogy sok üzletben magyarul, Io nopot! köszöntéssel fogadták őket, és csak azután szólaltak meg románul, miután ők Bună ziua!-val válaszoltak. De olyan bolt is akadt, ahol hiába kértek románul kenyeret, nem szolgálták ki őket arra hivatkozva, hogy elfogyott. Azt is nehezményezték, hogy egymás között magyarul beszéltek, bizonyosan, hogy ne értsék, és csak azután váltottak románra, mikor ők is megszólaltak. Észrevették azt is, hogy nagyon sok óvodás gyerek egyáltalán nem beszél románul, ami azt jelenti, hogy szüleik akarattal nem tanítják meg őket az ország nyelvére. 
Az országos napilap újólag közölte Ioan Lăcătușu hosszabb tanulmányát  A román oktatás akadályoztatása Erdélyben az évszázadok alatt címmel. 
Politikusok is megszólaltak az ügyben, és a példátlan esetet annak tudták be, hogy a magyarok azért engedhetik meg maguknak az ilyen galádságot, mert úgy néz ki, a hatalom kénytelen az UDMR-ét bevenni a kormányzásba, ami katasztrofális következményekkel járna a Kovászna, Hargita és Maros megyei románokra nézve. Kormányba lépésük után esetleg az történne, ami legutóbb Marosvásárhelyen is, ahol gyáván abbahagyták a kétnyelvű táblák leszedését. A külügyminisztérium is megszólalt az ügyben, Magyarországot téve felelőssé a történtekért. A külügy szerint a szentgyörgyi tanács döntése a magyar politikusok román néppel és történelmével szembeni következetes provokatív magatartásának következménye, ami befolyásolja a romániai magyarságot, és lovat is ad alája.
Az ellenzéki pártok egyöntetűen elítélték a történteket, és kezdeményezték az alkotmánybíróságon a nyelvhasználati és más, hibás kisebbségi jogokat szabályozó törvény alkotmányellenesnek nyilvánítását és visszavonását. De volt olyan párt is amelyik – szokás szerint – követelte az RMDSZ törvényen kívül helyezését, mivel minden magyar udemerista, és minden udemerista irredenta horthysta és fasiszta. 
Elnökünk, Iohannis az amerikai elnökkel, Trumppal való találkozóján kijelentette, hogy Románia stabil és megbízható NATO-partnere Amerikának. Egyetlen destabilizáló tényező az országban a magyar kisebbség, amelynek európai normákon felüli jogokat biztosítanak, csak sajnos visszaél azzal, és ezáltal a többség jogait korlátozza. A prefektus beperelte a polgármesteri hivatalt, és kérte a határozat azonnali visszavonását. Közben a korrupcióellenes ügyészség hatalommal való visszaélés címén indított vizsgálatot a tanács és a polgármester ellen. Egy gyorsan ítélő bíróság a tanácsot korábbi határozata megsemmisítésére kötelezte, és a polgármestert tíz, a többi ellenszavazót öt-öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.  Így rövid időn belül megalakulhatott a sepsiszentgyörgyi ortodox gimnázium, bizonyítván, hogy a  bürokrácia ellenére nem is olyan nehéz nálunk iskolát alapítani. Az eddig leírt történet: fikció! Elgondoltam, mi történne, ha egy ortodox gimnázium megalakítását valaki akadályozná, vagy működését meg merné kérdőjelezni. Mindez arról jutott eszembe, ami Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnáziummal történik, ahol a szülők Ponciustól Pilátusig, a prefektustól a pápai nunciusig kilincselnek – hiába. Nem sikerül előbbre lépni, pedig az illetékesek mind, mind meg szeretnék oldani az iskola ügyét, és ennek érdekében mindenki tele van jóindulattal, prefektustól és polgármesteri hivataltól az oktatási minisztériumig és vissza. 
De ne feledjük: ahogy a pokol felé vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, úgy a gimnázium megszüntetésének útja is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kényszerítő múzsa
Egyik könyvének fülszövegében (Három dráma. Egy lócsiszár virágvasárnapja. Csillag a máglyán. Káin és Ábel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978) így fogalmaz Sütő András: „Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránta század konfliktusaival”. Az író, aki most lenne kilencvenéves, még egy ilyen rövid ajánló szövegben is már-már rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy az irodalom valamiféle feladat vagy kötelesség, amely elől nem lehet kitérni semmiképpen. Bevallom, egykor élesen vitába szálltam volna – vitába is szálltam egyszer-kétszer – ezzel az ars poeticával, hiszen akkoriban nap mint nap tapasztaltuk, hogy a felsőbbség feladatul rója az írónak és szerkesztőnek az időszerűséget, és az aktuális ideológia szolgálatába próbálja állítani az irodalmat. Irritált, ha valaki bármilyen összefüggésben kényszert emlegetett az írással kapcsolatban, és egyetlen vezért fogadtam el csak, a József Attiláét: „Az én vezérem bensőmből vezérel”, vallottam vele együtt. De bármennyire is le akartuk rázni magunkról a rendelt irodalom, az aktualitást szolgáló alkotás nyűgét, nyilván nem tagadhattuk, hogy Sütő András akkor, a hatvanas-hetvenes években, az Anyám könnyű álmot ígér megírásától kezdve már folyamatosan ezzel a dilemmával szembesített minket, arra figyelmeztetett, hogy – Illyés Gyula szavaival – „nem menekülhetsz”, nem menekülhetünk a nyomasztó, nyomorító valóság elől. A Sütő-drámák azért voltak rendkívül fontosak, mert bennük a „külső” vezér, nevezzük törvénynek vagy császárnak, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapjá-ban, szembesült a „belső” vezérrel, nevezzük igazságnak vagy szeretetnek. 
Talán máshol, másfajta esztétikákban kereste akkoriban az én nemzedékem a szabadulást a diktatúra kényszeréből, de nem vonhattuk ki magunkat mégsem Nagelschmidt és Kolhaas Mihály hatása alól: „KOLHAAS (…) Ide hallgass, Karl: a fölkelés lezajlott, a holtakat Isten nyugosztalja. Áldd a sorsot, hogy rólad szólva nem kell azt mondanunk: Isten nyugosztalja. Doktor Luther főtisztelendő úrnak köszönd az életed; hogy velem együtt rá hallgattál és nem Münzer Tamásra. NAGELSCHMIDT Az ördögre hallgattam. KOLHAAS Ha így nevezed a józan észt, a bajok békés megoldását… NAGELSCHMIDT … elkenését. KOLHAAS Tűzcsóva helyett a tárgyalást, emberölés helyett a szeretet erejét, törvénytiprás helyett az igazság törvényes érvényesítését, akkor mindez együttvéve legyen az ördög. Az ördögöd mentett meg”. Sokféle aktualitást ki lehetett hallani abban az időben a Sütő-művekből, amelyek alapjában véve azt a folyamatot írják le, ahogy a forradalom, illetve a forradalomnak hitt változás felfalja a saját gyermekeit. A törvényből való kiábrándulás és a lázadás drámái ezek, nem is tudom, hogy miért nem nevezi tragédiának színműveit az író, hiszen Kolhaas Mihály vagy Kálvin és Szervét történetéhez is leginkább ez a műfaji megjelölés illik. Lehet, nem tekinti mégsem színtiszta tragédiának a Kolhaas akasztásával, illetve Szervét máglyahalálával végződő színdarabokat, mert nem akar lemondani a már-már irracionális optimizmusról, hogy lehetne ez másképpen is. Miközben éppen egykori naivitásával számol le: „A jogérzet: naivitás?” – kérdezi Kolhaas, és erre válaszol az egykori barát, a később főügyésszé avanzsáló, megalkuvó Müller: „Ha úgy gondolod, hogy az igazság kinek-kinek a testére szabatik: föltétlenül. A törvény igazsága általános és, sajnos, hozzávetőleges. Mint a katonabakancs. Célja nem az egyén igazsága, amit föltárni amúgy is képtelen, tehát nem az individuális tyúkszemvédelem, hanem az egész test óvása, a Rendé, a társadalmi nyugalomé”. Igen, ezekért a metaforákért is irigyelhető Sütő András, hogy a törvény olyan, mint a „katonabakancs”, és hogy nem „individuális tyúkszemvédelemre” szolgál. Már csupán ezért a rendkívül érzékletes stílusért is érdemes lenne újraolvasni azt az írót, akinek annak idején valóságos kultusza volt az erdélyi és magyarországi olvasók körében, manapság viszont túl keveset beszélünk róla, mert elhittük, hogy a Kolhaas Mihályéhoz hasonló, gyötrődő, fokozatos szembefordulása a kommunista rendszerrel mára már időszerűségét vesztette, akárcsak maga a nacionálkommunista diktatúra. Elmúlt a zsarnokság, időszerűtlenné vált Sütő András moralizáló életműve, mondhatná valaki. De elmúlt-e valóban a zsarnokság, vagy csak meghúzódott egy időre a mai, látszólag nyitott társadalom sötét, nedves pincéiben, és újabban ismét ki-kijön a napvilágra, megint naivitás hinni a jogállamban, megint autoriter rendszerről álmodnak a hatalmasok, megint baj van a nyelvi és oktatási jogokkal is. Elég csak szétnézni, hogy éppen mi történik Marosvásárhelyen a római katolikus középiskolával, az orvosi és gyógyszerészeti egyetemmel vagy a kétnyelvű feliratokkal, és rá kell jönnünk, hogy Nagelschmidt és Kolhaas Mihály vitája nem ért véget. Persze ezzel csak annyit mondtam, hogy ami aktuális irodalomként fontos volt évtizedekkel ezelőtt, az konjunkturális okokból ismét fontos lehet, de vajon mi az oka, hogy közben majdnem megfeledkeztünk Sütő Andrásról még mi, marosvásárhelyiek is? És most nem csak 1990-es áldozatvállalására gondolok. Azt sem tartjuk számon igazán, holott nem szabadna egy percig sem elfelejteni, de ez természetesen elsősorban nem írói, hanem emberi példa lehet. Főhajtást érdemlő nagy emberi példa, mert 1990 néhány hónapjába belesűrűsödött mindaz, amit addigi életében, mint mi mindannyian, Sütő András is átélt, remény és kiábrándulás, pillanatnyi öröm és véget nem érő szenvedés. Próbálom visszafogni a pátoszt, de nem lehet: azokra a hol heroikus, hol iránytű nélküli időkre minél gyakrabban kellene emlékeztetni legalább azokat, akik ma magyarul írnak és olvasnak Erdélyben. Rendkívül fontos hát az akkori életminta ma is, arra sem figyelünk eléggé, de azt is meg kell kérdeznünk egyúttal, hogy vajon tényleg megkopott-e maga az életmű, amint azt az őt övező hallgatásból és elhallgatásból vélhetnénk? Persze nem egyforma intenzitású minden írása neki sem, akárcsak legközelebbi irodalmi felmenőjének, Tamási Áronnak, vannak szépen megírt, de az egykori korstílussal és politikai aktualitással együtt múló szövegei. De észre kell vennünk, ezért ajánlom magamnak is, másnak is az újraolvasást, hogy amiképpen nevetséges lenne idejétmúltnak tekinteni a görög drámákat vagy netán a Bánk bánt – nem véletlenül említem Katona József művét, tessék csak Bánk és Kolhaas sorsát összehasonlítani –, ugyanúgy változatlanul helye van ma is életünkben a jog és az erkölcs, a törvénytisztelet és az igazságérzet szembesítésének, mert ugyanúgy választanunk kell időről időre. Az irodalomnak természetesen nem az a célja, hogy ezeket a társadalomfilozófiai kérdéseket elvi szinten megfogalmazza, vagy közérdek és magánérdek szétválásának okait kutassa, sőt még az sem, hogy az etnikai jogokért folytatott küzdelmünkhöz muníciót szolgáltasson. Amit az író tehet: az ezekből a konfliktusokból eredő emberi szenvedést leírni és továbbadni. Ezért hiteles számunkra – és a hitelességet viszont tényleg esztétikai kategóriának tartom – Kolhaas vívódása, mert hajdani és mai erkölcsi dilemmáinkat mutatja, hogy meddig és miként lehetséges a törvénytisztelet abban az államban, ahol éppen a törvény állítólagos őrei tiporják lábbal a legelemibb jogokat, és hogy olyan rendszert kellene építeni, amelyben az egyén és a közösség egyaránt biztonságban van.
Megszenvedett életpálya a Sütő Andrásé, egy erdélyi alkotó értelmiséginek a hittől a kételyig, majd a lázadásig jutó fejlődéstörténete, amelynek jelentős állomása az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán, mert minden látszat ellenére egyik sem a halálról, hanem az igazságról, a hatalomról, a lázadásról és a reményről szól. Ezeket a drámákat újraolvasva, rá kell jönnünk ismételten, hogy igazi irodalom nem akkor születik, ha az író letagadja az aktualitás kényszerét, hanem éppen ellenkezőleg, hogyha van bátorsága bevallani, hogy ettől a kényszertől nem szabadulhat. Valahogy úgy vagyok ezzel is mostanában, mint az erdélyiséggel: nem hátránynak, hanem előnynek szeretném látni erdélyi mivoltunkat az összmagyar irodalomban, és azt is be kell ismernem, hogy Sütő András legjobb műveinek időszerűségét paradox módon az adja, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor napvilágot láttak, szintén az időszerűségből táplálkoztak.
(Elhangzott a június 16-i megemlékezésen, az Ariel színházban)
Markó Béla Népújság (Marosvásárhely)

A bizonytalanság hálójában
Határidőkön túl
Az iskolaalapítók emlékét szerte a világon nagy tisztelettel és kegyelettel őrzik. Iskolát alapítani ugyanis a legszebb és legnemesebb feladatok egyike. Színvonalas iskolát alapítani, amely rövid idő alatt teljesítményt tud felmutatni, annál inkább. Jó hangulatú iskolát létrehozni, ahol helye van a lelkiség mellett a vidámságnak is, ahova jókedvvel mennek a diákok, különösképpen szép feladat. 
Erényből bűn
2017-ben Marosvásárhelyen mindez bűnnek minősül, az alapítókat felfújt, eltorzított okokból meghurcolják, mintha főbenjáró bűnt követtek volna el azzal, hogy színvonalat teremtettek, a szülőket – akiknek joggal alakult ki a bizalmuk az iskola iránt, és nem adják fel a küzdelmet – megfélemlítik, a gyermekek jogait durván megsértik, lelkivilágukat, a felnőttekbe vetett bizalmukat összetörik. El lehet-e fogadni, hogy mindazt, amit jó szándékú pedagógusok felépítettek,
alattomos, rossz szándékú erők minden eszközt, akár az „igazságszolgáltatást” is felhasználva, lebontsák?
Erre gondoltam június 15-én délelőtt, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum évzáró ünnepségén, amikor a kitűnő tanuló diákokat szólították ki sorra, és elhangzott, hogy egy-két felsőbb osztály kivételével mindeniknek az általánosa kilencesen fölül van. A legkülönbözőbb versenyeken, vetélkedőkön díjat, helyezést elért, teljesítményükre büszke diákok mellett lelkes pedagógusok és szülők örömét is beárnyékolja az iskola körül a felelősség hárításáról szóló elvtelen labdajáték. Azt, ami két év alatt a más tanintézményekből hozott anyagból összeforrott, és a frissen kapott anyagból felépült, akkora nagy bűn tönkretenni, amit az iskola rosszakarói sem követhetnek el következmények nélkül. 
Azok számára, akiknek feltett szándéka az intézmény tönkretétele, az sem számít, hogy a katolikus iskola körüli helyzet rendezésének elmaradása szinte az egész megye diákságát érinti, ugyanis a vidéki általános iskolák végzettjei közül is sokan készülnek marosvásárhelyi tanintézménybe. Hétfőn megkezdődik az országos képességfelmérő teszt, amelyen a diákok úgy vesznek részt, hogy nem ismerik pontosan, hova, melyik iskolába nyerhetnek felvételt. 
Sokak véleménye megegyezik abban, hogy az alapításakor történt adminisztratív hiba ellenére a katolikus iskola törvényesen működik. Ezért a legészszerűbb megoldás az lett volna, ha a tanfelügyelőség érvényteleníti február végi határozatát, miszerint a vizsgálat alatt álló tanintézmény nem vehet fel diákokat, így nem indulhatnak az előkészítő és a tervezett kilencedik osztályok, köztük a katolikus teológia osztály sem, ami a Római Katolikus Püspökök Konferenciája és a közoktatási minisztérium egyezsége alapján jöhetett létre.
Szorul a hurok 
Az említett megoldás helyett az egymást követő bírósági ítéletekkel a hurkot mind szorosabbra fűzik az iskola körül. Egyrészt elutasították az iskola és a szülők kérését, hogy a bíróság érvénytelenítse a tanfelügyelőség említett határozatát, amely megbénította az iskola működését. A közigazgatási bíróságon pedig az Unirea Főgimnáziumba járó szülők kérésére érvénytelenítették azt a tanfelügyelőségi határozatot is, amelynek alapján a tanfelügyelőség a szülők kérésének eleget téve a katolikus iskolába sorolta be az Unirea alsó és gimnáziumi tagozatos osztályait. 
A helyi önkormányzat döntéseit, egyrészt amellyel korrigálni szerették volna az iskola alapításáról szóló tanácsi határozat két kifogásolt szavát (a „se propune”-t a „se aprobă”-val helyettesítve), valamint egy új iskola alapításáról szóló határozatot is, a prefektus megtámadta. A Szentszék nagykövetének marosvásárhelyi látogatásakor viszont a legkategorikusabb fogadalmat tette a helyzet rendezésére, de ennek a jelei még nem mutatkoznak.
Felelősség minden fokon
Az alapítás körüli jogi helyzetről a polgármesteri hivatal jegyzője, Szövérfi László fenntartja, hogy a sokat emlegetett 33-as határozat, amellyel a tanács Marosvásárhely iskolahálózatáról szavazott, és az 1385-ös tanfelügyelőségi határozat alapján a Római Katolikus Teológiai Líceum törvényesen működik. Ezt erősíti meg, hogy 2015-ben a minisztérium belefoglalta az országos iskolahálózatba, és a középiskolai oktatás minőségét ellenőrző ügynökség mindent rendben talált, akkreditálva a kezdő osztályokat. Ha az igazságügyi szervek úgy döntenének, hogy a katolikus iskola nem működik törvényesen, akkor mind a minisztériumnak, mind a minőségellenőrző szervnek vállalnia kell a felelősséget, ahogy egyébként Marosvásárhely polgármesteri hivatalának és tanácsának is. A jegyző szerint, ha jóindulattal kezelnék az ügyet, a tárcavezető meg tudta volna oldani, egy miniszteri rendelettel, illetve egy kormányrendelettel. A kérdésre, hogy a polgármesteri hivatal miért lépett be ellenfélként az iskola elleni perbe, azt válaszolta, hogy abban az időben nem ő volt a jegyző. 
„További jogi eszközökkel próbálkozunk” 
Az iskola évzáró ünnepségén Novák Csaba Zoltán RMDSZ-szenátornak tettük fel a kérdést, hogy az említett bírósági határozatok alapján van-e még remény, hogy a katolikus iskola megmaradjon. 
Mivel a remény hal meg utoljára, bízom abban, hogy nem az utolsó évzárón vettünk részt. Bár nehéz félévet zártunk, úgy érzem, van remény a megoldásra. A beszédekben elhangzott, hogy az elmúlt időszakban a diákok, pedagógusok és szülők példaértékű összefogásának vol-
tunk a tanúi, az ügyet felkaroló és támogató különböző színezetű politikai alakulatok képviselői a politikum és a civil társadalom közötti összefogásról tettek tanúbizonyságot. Továbbá jogi eszközökkel próbálkozunk, amelyek törvényes megoldást kínálnak az iskola helyzetének a rendezésére. Önkormányzati szinten is folytatódnak a próbálkozások, illetve a törvényhozás szintjén is reménykedünk az elmozdulásban. 
Lehet-e hinni a pápai nuncius előtt tett ígéreteknek, vagy csak pillanatnyi szemfényvesztés volt az egész?
Az eddigi tárgyalások során azt tapasztaltam, hogy az intézmények közül minden érintett fél – tanfelügyelőség, minisztérium, polgármesteri hivatal, prefektúra – deklaratív módon a megoldásról beszél, de hathatós módon segítséget egyik intézmény sem nyújtott a katolikus teológiai líceum ügyének rendezésére. Mindez beleillik az általános romániai képbe, ahogy különböző jogi eszközökkel, módszerekkel próbálják az eddig kivívott jogainkat csökkenteni, intézményeinket lebontani. Hangsúlyosan fölszólítjuk az érintett szerveket, hogy lássák el feladatukat! A prefektus feladatköri leírásában szerepel, hogy közvetítenie kell a különböző szereplők között. Ennek érdekében olyan jogi javaslatokat indítványozhatna, amelyek megoldást, kiutat jelentenének ebből az ügyből. 
Szintén országos jellegű probléma, hogy olyan törvényi keret van érvényben Romániában, amelyet többféleképpen lehet értelmezni, s kafkai módszerrel hónapokig-évekig lehet húzni-halasztani ügyeket. 
Az iskolának létjogosultsága van
Biró Zsolt parlamenti képviselő is részt vett az évzárón. 
Kiegészítésként először is a bibliai idézetet említeném, amelyben Pál apostol a zsidókhoz írott levelében úgy fogalmaz, hogy nem vagyunk a meghátrálás emberei, hanem a hitéi. Ebbe az iskolába jártam, és 1988-ban itt érettségiztem. Arra gondoltam, hogy akkoriban hány embernek jutott eszébe, hogy ezen az udvaron 27-28 év múlva egy római katolikus iskola évzáró ünnepségén veszünk részt. Ez kell számunkra a hitet és a reményt adja a továbbiakban is, nem szabad ebben a kérdésben meghátrálni, ugyanis az elmúlt évek során egyértelműen beigazolódott, hogy ennek az iskolának létjogosultsága van, a közösség igényli, az eredmények megerősítik, a jogi helyzetet kell a következőkben úgy alakítani, hogy megoldást biztosítson az iskola jövőjére. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra a diszkriminációra, ami a marosvásárhelyi tanfelügyelőség szintjén ismétlődik azzal, hogy jóval kevesebb magyar osztályt indítanak annál, mint amire a magyar közösségnek megyénkben joga és szüksége lenne. 27 éve folyton csak visszalépünk, és az idén már 253 magyar gyermek számára nem biztosítanak továbbtanulási lehetőséget anyanyelven, holott a törvény világosan fogalmaz az ellenkezőjéről. A román és a német tagozaton több a hely, mint a végzős diák, csak a magyar tagozatot sújtja a diszkrimináció. 
Konkrét megoldásnak mit lát a katolikus iskolát illetően?
Egyelőre beiskolázási terv sincsen Marosvásárhelyen, a helyzet tehát nemcsak a katolikus iskolára éleződik ki, hanem a többi tanintézményre is, amelyek ősztől el kell kezdjék a tevékenységüket. Nem beszélve arról, hogy a kilencedik osztályba készülő gyermekek kezében a módszertani útmutató szerint már régen ott kellene legyen az induló kilencedik osztályokat tartalmazó füzet, ami alapján eldönthetik, hogy hol szeretnének továbbtanulni. Hétfőn kezdődik az országos képességfelmérő vizsga, és nem tudni, hogy Marosvásárhelyen mit választanak a diákok. Ha a városvezetés, a szakmai felügyelet ennyire felelőtlen, tennünk kell azért, hogy hasonló helyzetek ne ismétlődhessenek meg.
Fellebbez az iskola 
Székely Szilárd, az RKTL megbízott igazgatója elmondta, hogy az iskola nevében fellebbeznek a közigazgatási bíróság határozata ellen. Továbbá úgy gondolják, hogy amíg a katolikus iskola létezik, nem lehet az ellenkezőjét állítani egy kétely alapján. Fenntartásaik vannak egy új iskola indításával kapcsolatosan is, arra gondolva, hogy mi lesz a diákokkal a 2017/18-as tanévben. Ha nem vonják vissza a beiratkozási tilalmat, a végzős osztályok távozásával megszűnik a lehetőség a diákok pótlására, ami komoly következménnyel járhat a tanári karra is. Kik fognak a 2018-ban induló új iskolában tanítani, és hol lesznek a megmaradt diákok? – hangzik a kétely az iskola részéről.
Melyek lesznek a befogadó iskolák, és mi a biztosíték arra, hogy visszaadják az áthelyezett kapott osztályokat? Mi a garancia arra, hogy az új alapítást nem fogják megtámadni? Marad-e még bizalom a szülőkben, hogy az új iskolába írassák a gyermeküket a történtek után? – néhány a kérdések közül, amelyek megválaszolásáig a jelenlegi intézmény megtartását vélik az egyetlen lehetséges útnak, nyilván a beiskolázás tilalmának a feloldásával – erősítette meg a tantestület nevében Székely Szilárd megbízott igazgató az iskolának a már korábban is közölt állásfoglalását. 
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)

Tisztázatlan az iskolahálózat helyzete
A megyei tanfelügyelőség elhárítja a felelősséget
Megyénkben 4837 tanuló járta ki a nyolcadik osztályt, akik közül 901-en pótvizsgára maradtak, így a cikluszáró tudásfelmérő vizsgára 3936-an iratkoztak be, ebből 1325-en a magyar, 64-en a német tagozaton. Hétfőn a román írásbelivel megkezdődött a vizsga, melyre mindössze 2547-en jelezték részvételi szándékukat. Szerdán lesz a matematika írásbeli, csütörtökön az anyanyelv, a végső eredményeket június 30-án hozzák nyilvánosságra.
A sikeresen kisérettségiző diákok akkor kellene megjelöljék, hogy melyik iskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat, Marosvásárhelynek azonban még a mai napig sincs elfogadott iskolahálózata. Ezt, mint már többször jeleztük, a helyi hivatalok közötti felelősségáthárítás akadályozza. A megyei tanfelügyelőség februári 70-es számú rendeletével megtiltotta a Római Katolikus Teológiai Líceum kezdő osztályainak indítását, köztük a három népszerű kilencedik osztályét is, a polgármesteri hivatal által átküldött beiskolázási terv szakmai láttamozását pedig minden alkalommal formai hibákra hivatkozva visszautasította. A városi tanács határozatait a törvényességi okokra hivatkozva a prefektus állította le. 
Ezek után a tanfelügyelőség az elmúlt hét végén egy magyarázkodó sajtónyilatkozatot tett közzé, amelyben, részletesen megjelölve a törvényes előírások helyét, kioktatja a címzetteket, hogyan kell iskolát alapítani. 
Az átirat szerint a megyei tanfelügyelőség minden törvényes kötelezettségének eleget tett, amikor 26 iskolai egység működésére szakmai beleegyezést adott. Nyolccal kapcsolatosan kifogásokat emelt. Ezek olyan óvodákra vonatkoznak, amelyek nem az adott iskolához tartozó oktatási szintként, hanem külön szerkezetként szerepelnek. A főtanfelügyelő azzal vádolja a városi tanácsot, hogy jóvá kellett volna hagynia a beiskolázási tervet a 26 tanintézménnyel, majd korrigálnia kellett volna a kifogásolt óvodák besorolását és a katolikus iskola helyzetét. Ehelyett az utóbbi időszakban ötször ülésező városi tanács csak a katolikus iskola ügyét tűzte napirendre. „Úgy tűnik, hogy a képviselők számára a többi 33 iskola nem létezik” – hangzik a tanács ellen megfogalmazott vád.
Majd azt bizonygatják, hogy a tanfelügyelőség minden lépését a törvényes előírások alapján tette. Többször kezdeményezte: segítséget nyújt a városi tanácsnak, hogy megtalálják a legjobb megoldást a helyzet rendezésére, a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetének tisztázására, az összes diák és szülő alkotmányos jogát tiszteletben tartva. 
A közlemény végül emlékeztet arra, hogy a Megyei Törvényszék Közigazgatási és Adóügyi Részlegén helyet adtak annak a keresetnek (1796/102/2016), amelyben „Marosvásárhely municípium kérte a 2015. augusztus 31-i tanfelügyelőségi határozat megsemmisítését”. A szóban forgó határozattal a tanfelügyelőség engedélyezte, hogy a Bolyai iskolába járó katolikus osztályok és a szülők döntése alapján az Unirea magyar osztályai is átkerüljenek a 2015 őszétől indult Római Katolikus Teológiai Líceumba. A közigazgatási bírósági döntés a tanfelügyelőség szerint megerősíti azt a tényt, hogy a tanügyi törvény értelmében csak a helyhatóságok alapíthatnak új iskolát – olvasható a Macarie Ioan főtanfelügyelő által aláírt közleményben, amely teljes mértékben a helyhatóságokra hárít minden felelősséget, és nem pontosítja, hogy ez idő alatt mit tett a tanfelügyelőség jogi osztálya, hogy az állítólagos törvénytelenségeket megakadályozza. 
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)

Bolyai-igazgató: azért nem vesszük át a katolikus líceum osztályait, mert az egy működő iskola
Közös sajtótájékoztatót tartott szerdán Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum aligazgatója és Székely Szilárd, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója, amelyen tisztázni akartak néhány olyan, a sajtóban megjelent információt, amelyet tévesnek mondtak. A romkat.ro beszámolója szerint Hajdú főként azt a hírt akarta cáfolni, amely szerint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum nem akarja átvenni a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályait. Ez azért nem valós, mert a katolikus iskola működik. „Szóba sem jöhet, hogy egy működő iskolából átvegyük az osztályokat” – idézte a portál az aligazgatót. Székely Szilárd hangsúlyozta, hogy a beiskolázási tervben szereplő osztályokat a tanfelügyelőség nem „adhatja oda” más intézménynek: „bármilyen osztályt jóváhagynak másnak, azok nem a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályai” - írja a portál. A Bolyait és más iskolákat februárban tájékoztatta szóban arról a tanfelügyelőség, hogy át kell venniük a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályait. A Bolyai vezetőségi tanácsa ezek után úgy döntött, hogy ameddig írott formában hivatalos megkeresést nem kapnak, addig nem tesznek semmit ez ügyben, és nem áll szándékukban integrálni a katolikus iskolát a Bolyai struktúrájába. Írásos megkeresés mindeddig nem érkezett. „Abban támogat minket a Bolyai, hogy meg tudjunk maradni önálló iskolaként” – mondta a sajtótájékoztatón Székely Szilárd. (hírszerk.) Transindex.ro

„Nem szabad összemosni a katolikus iskolát a többi magyar osztállyal” 59 helyett csupán 50 osztály
– Remélem, hogy a tanfelügyelőség által levágott magyar osztályok visszakerülnek a beiskolázási tervbe. A főtanfelügyelővel folytatott beszélgetésen ezt tisztáztam, félig-meddig ígéretet is kaptam. Kérdés, tartja-e a szavát, vagy ő is megijed a ránehezedő nacionalista nyomástól – jelentette ki tegnapi sajtó- tájékoztatóján Biró Zsolt képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának tagja.
A képviselő annak kapcsán nyilatkozott, hogy Marosvásárhelyen annyi magyar gyermek végzi el a 8. osztályt, hogy 59 osztályra lenne szükség. Ezzel szemben a tanfelügyelőség mindössze 50 osztályt engedélyezett. „Ha hozzáadjuk a katolikus iskolában indítandó három osztályt, még mindig csak 53-nál tartunk” – mutatott rá Biró.
Hangsúlyozta: nem szabad összemosni a római katolikus iskola osztályait a magyar közösségnek járó többi osztállyal. „Ha megadják számunkra azokat az osztályokat, amelyeket igényeltünk, az nem azt jelenti, hogy a római katolikus iskolától vettünk el. Ezt egyértelműen és világosan elmondták az intézmények vezetői is. Ha adnak egy osztályt a Bolyainak vagy a pedagógiai líceumnak, akkor nem a római katolikus iskolát rövidítettük meg. Ennek az iskolának a helyzetét meg kell oldani önálló intézményként.”
Magyar osztályt kért Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum (egy természettudományi osztályt), amelyet a tanfelügyelőség korábban visszautasított, a pedagó- giai líceum (egy társadalomtudományi osztályt), amelyet szintén visszautasított a tanfelügyelőség azzal, hogy „a magyar osztállyal a románokat rövidítenék meg, illetve, megváltozna az etnikai arány az Eminescu líceumban, ha egy újabb magyar osztály indulna”. Az Elektromaros líceumban a tervek szerint indult volna egy matematika-informatika osztály, de magyar tagozaton indított volna osztályt a C. Brâncuşi és a I. Vlasiu iskolaközpont, ahol szakiskolai osztályokról lett volna szó, ezeket is „levágták”.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek az osztályok is visszakerüljenek a beiskolázási hálózatba, hiszen megfosztjuk a magyar közösséget attól, hogy szakmát tanuljon anyanyelvén, ha ezeket az osztályokat nem engedélyezzük, és pontosan azoktól a tanulóktól vesszük el az anyanyelven való tanulás lehetőségét, akik esetleg most gyengébben vizsgáznak, de ősszel a pótvizsgán átmennek, és szakiskolában folytatnák tanulmányaikat. Fontos, hogy mind az Elektromarosban, mind a Brâncuşi-ban, mind a Vlasiuban induljanak magyar osztályok.” Elfogadhatatlannak tartja azt is, hogy Erdőszentgyörgyön azzal vágták le a társadalomtudományi osztályt, hogy az ottani gyermekek nagy része amúgy is Vásárhelyre jár iskolába.
Felháborító és diszkriminatív Felháborítónak és diszkriminatívnak nevezte, hogy Maros megyében 253 magyar diák számára nem biztosítanak továbbtanulási lehetőséget, bár a 9. osztály kötelező, mi- közben a román tagozaton közel 150 hellyel, a német kisebbség ese- tében pedig 18 hellyel hirdettek meg többet a 9. osztályba. „A tanügyi törvény világosan fogalmaz a nemzetiségi oktatás tekintetében is. A magyar közösségnek alkotmányos és tanügyi törvényben is rögzített joga, hogy anyanyelvén tanuljon, a tanfelügyelőségnek pedig az a kötelessége, hogy ahány tanuló végez, annyinak biztosítson továbbtanulási lehetőséget” – mondta. Elfogadhatatlannak nevezte a tanfelügyelőség érveit, mely szerint kevesebb diák iratkozik be a 8. osztályt követően a vizsgára, mint ahányan elvégezték a tanulmányaikat, vannak, akik megbuknak. A képviselő kijelentette: ezeknek pótvizsgát szerveznek, és az érvényes mód- szertan szerint, mivel kötelező a 9. osztály, akik a pótvizsgán átmennek, de azok is, akik a felmérőn nem érik el az átmenő jegyet, be tudnak iratkozni szeptemberben a 9. osztályba. Tehát őket is számításba kell venni. Mint mondta, többször tárgyalt – nemcsak parlamenti interpellációk és a minisztériumokhoz levelek formájában – a tanügyminisztérium szakembereivel, és mindenki megerősítette, hogy annyi helyet kell meghirdetni, ahány tanuló végzi az iskolát.
Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely)

A Maros megyei főtanfelügyelő fejét követeli az RMDSZ
Elfogadhatatlannak tartja Novák Csaba Zoltán RMDSZ-es szenátor a Maros megyei tanfelügyelőség csütörtökön hozott döntését, miszerint az induló 9-dik osztályokat a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumon kívül, a város két gyenge tanulmányi eredménnyel rendelkező szaklíceumában indítanák a következő tanévben.
A szövetség politikusa pénteken úgy fogalmazott: gúnyt és csúfot űznek a Maros megyei és marosvásárhelyi magyar közösségből. Novák Csaba Zoltán szerint a tanfelügyelőség vezetősége úgy is dönthetett volna, hogy az építészeti és faipari líceum helyett a pedagógiai vagy Elektromaros Líceumban indítják a két osztályt. „Ehelyett mégis olyan iskolákba osztották ezeket az osztályokat, ahová még a román szülők is nehéz szívvel íratják be gyermekeiket.
A döntés nemcsak elvi és erkölcsi szempontból elfogadhatatlan, hanem oktatásügyi szempontból is kérdéseket vet fel, hiszen tudomásunk szerint például a faipari líceumban nincs elegendő magyar szaktanár. Másként fogalmazva: felmerül az a gyanú, hogy a magyar gyermekeket román szaktanárok oktatnák. Ez a magyar közösség számára elfogadhatatlan és teljes mértékben diszkriminatív. Ezért lemondásra szólítom fel a főtanfelügyelőt” – idézte az RMDSZ hírlevele a Maros megyei szenátort.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum jogi helyzetének tisztázásáig az RMDSZ azon az állásponton van, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a katolikus iskola a Bolyai Farkas Elméleti Líceum hatáskörébe sorolnák oktatási struktúraként.
Az RMDSZ rendkívül aggasztónak tartja, hogy a tanfelügyelőségi döntés értelmében ősztől nem indulna római katolikus profilú osztály. Ennek indítására csak a Római Katolikus Teológiai Líceumnak lenne joga. A szövetség szerint az általa is elfogadott konszenzusos megoldás szavatolhatta volna ennek az osztálynak az indulását. „Érthetetlen számunkra, hogy azt követően, hogy több hónapja mind a szaktárca, mind a tanfelügyelőség azt javasolta, a katolikus iskola oktatási struktúraként működjön tovább, mára ezt a megoldási lehetőséget is elutasítják. Bízunk benne, hogy ez nem egy újabb megnyilvánulása a hét elején és több napja tartó magyarellenes megnyilvánulásoknak" – szerepel az RMDSZ állásfoglalásában.
kronika.ro

Katolikus gimnázium: a tanfelügyelőség nem vette figyelembe a szülők kérését
Döntött a tanfelügyelőség: Maros megyében 53 magyar tannyelvű 9.osztály indulhat, a Római Katolikus Teológiai Líceum által kért három osztály viszont szétoszlik a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Constantin Brâncuşi építészeti- és a faipari szakközépiskola között. A szülők értetlenül állnak a döntés előtt, az RMDSZ lemondásra szólította fel a főtanfelügyelőt.
A katolikus gimnázium szülői csoportja csütörtökön azzal a kéréssel fordult a polgármesteri hivatalhoz, a prefektúrához és a tanfelügyelőséghez, hogy az iskolájuk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum alá sorolt struktúraként működhessen a 2017/2018-as tanévben. A szülőket képviselő Csíky Csengele a Maszolnak elmondta, az egyeztetés során a kérésüket elfogadta a városháza, a prefektúra, valamint a katolikus iskolát működtető Státus Alapítvány is.
A tanfelügyelőséget azonban ezt nem vette figyelembe a jövő tanévi iskolahálózatot összeállításakor. Csíky Csengele szerint ezzel a magyar gyerekeknek a tanuláshoz és a szabad iskolaválasztáshoz való joga csorbult, hiszen a három osztályból csupán egy elméleti, a másik kettő vegyes tannyelvű szakközépiskolai osztály.
Az egyetlen megoldás volt
Arra a kérdésünkre, hogy két nappal ezelőtt még nem volt szó a katolikus gimnáziumnak a Bolyaiba történő besorolásába és ezt mindkét tanintézmény vezetője megerősítette, Csíky Csengele azt mondta: ezt az egy megoldást látták elfogadhatónak, amíg a katolikus iskola jogi helyzete tisztázódik.
„Ha a Bolyai struktúrájaként működne tovább a katolikus gimnázium, akkor lehetőségében állna cikluskezdő osztályokat indítani” – magyarázta a szülői csoport szóvivője, aki szerint a Bolyai vezetősége rosszul döntött, amikor elzárkózott a katolikus iskola „átvételétől”.
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum aligazgatója, Hajdú Zoltán és a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója, Székely Szilárd arról tájékoztatta a sajtót, hogy egyelőre fel sem merült megoldásként a katolikus iskola besorolása a Bolyaiba, mert a felekezeti intézmény önállóságának megőrzése a cél. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy ha arra szükség lesz, természetesen segítenek, befogadják a katolikusokat.
Maros megyében 4837 azoknak a száma, akik a 2016/17-es tanévben elvégezték a nyolcadik osztályt, közülük 3936-an iratkoztak a kisérettségi vizsgára.1325-ön magyar, 64-en német tannyelvű osztályban végeztek.
„Csúfot űztek a magyar közösségből”
A Maros megyei tanfelügyelőség csütörtök délutáni döntését döbbenten fogadta Novák Csaba Zoltán szenátor is, aki szerint „a tanfelügyelőség nem megoldást keresett, hanem szabadulni akart az ügytől, és a gyerekek érdekeit, valamint a szülők és pedagógusok kéréseit figyelmen kívül hagyva megkérdőjelezhető, törvénytelen döntést hozott”.
A tanügyi kérdésekkel foglalkozó szenátor a Maszolnak elmondta, mivel közeledik a nyolcadik osztályt végzett tanulóknak a kilencedikbe való beiratkozásának ideje, a minisztérium is sürgette az ügy megoldását. Végre több hónapi tárgyalás után született egy konszenzusos megoldás, „a tanfelügyelőség azonban a döntésével csúfot űz a magyar közösségből”.
RMDSZ: mondjon le a főtanfelügyelő!
Lemondásra szólítja Maros megye főtanfelügyelőjét csütörtökön Novák Csaba Zoltán szenátor, aki elfogadhatatlannak tartja a döntést, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum három 9. osztályából kettőt két gyenge tanintézménybe sorolt. „Úgy vélem, hogy gúnyt és csúfot űznek a Maros megyei és marosvásárhelyi magyar közösségből, hiszen a tegnap úgy is dönthettek volna, hogy az építészeti és faipari líceum helyett a pedagógiai vagy Elektromaros Líceumban indítják ezt a két osztályt” – hangsúlyozta a politikus.
Novák szerint a döntés nemcsak elvi és erkölcsi szempontból elfogadhatatlan, hanem oktatásügyi szempontból is kérdéses, hiszen tudomása szerint a faipari líceumban például nincs elegendő magyar szaktanár. Ezekbe az iskolákba még a román szülők sem szívesen iratják be gyerekeiket – mutatott rá a szenátor, aki szerint a magyar közösség számára elfogadhatatlan és teljes mértékben diszkriminatív, ha a magyar gyerekek számára a szakmai tantárgyakat román nyelven oktatják. .
A Római Katolikus Teológiai Líceum jogi helyzetének tisztázásáig az RMDSZ azon az állásponton van, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a katolikus iskola a Bolyai Farkas Elméleti Líceum alá sorolódna, mint oktatási struktúra – olvasható a sajtónak kiküldött közleményben.
„Az RMDSZ rendkívül aggasztónak tartja, hogy a tegnapi tanfelügyelőségi döntés értelmében ősztől nem indulna római katolikus profilú osztály. Ennek indítására csak a Római Katolikus Teológiai Líceumnak lenne joga. Az általunk is elfogadott konszenzusos megoldás szavatolhatta volna ennek az osztálynak az indulását. Érthetetlen számunkra, hogy azt követően, hogy több hónapja mind a szaktárca, mind a tanfelügyelőség azt javasolta, hogy a katolikus iskola oktatási struktúraként működjön tovább, mára ezt a megoldási lehetőséget is elutasítják. Bízunk benne, hogy ez nem egy újabb megnyilvánulása a hét elején és több napja tartó magyarellenes megnyilvánulásoknak” – olvasható a közleményben. 
Antal Erika maszol.ro

Cinikus és megalázó
 „Hamis információ, hogy a diákok el kell hagyják az iskolaépületet. A 427 diák ugyanabban az épületben fog továbbra is tanulni, ahol minden körülmény adott számukra” – nyilatkozta Ioan Macarie megyei főtanfelügyelő a pápai nagykövet marosvásárhelyi látogatásakor. Ehhez képest megszületett a zseniális megoldás, amely szerint szó sincs arról, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum kilencedik osztályokat indíthasson, s a rendszerből a 70/2017-es rendelettel törölt három osztályt a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, a faipari és az építészeti iskolaközpontba helyezik át, miközben a helyhatóságok képviselői megegyeztek abban, hogy önálló szerkezetként a katolikus iskola a Bolyai keretében működhet tovább.
A nuncius látogatását követően a főtanfelügyelő, aki a Népújság kérdésére, hogy a katolikus iskola osztályait netalán a leggyengébb szakközépiskolákba fogja-e áthelyezni, hevesen tiltakozott, sajnos, mint kiderült, egyáltalán nem mondott igazat. A tanfelügyelőség döntése arcul csapása a marosvásárhelyi és a romániai magyarságnak, cinikus és megalázó lépés a marosvásárhelyi katolikus iskola végső szétzüllesztése és megszüntetése érdekében. Nehéz elhinni, hogy ez a megoldás a főtanfelügyelő fejében született volna meg, feltételezhetően nagyobb erők hűséges követőjeként sugallta azon a vezetőtanácsi ülésen, ahol a határozat megszületett. Itt lenne a történet vége, akárcsak az orvosi és gyógyszerészeti egyetem esetében, ahol torzóban maradt a törvény által előírt önálló magyar tagozat létrehozása. Jó lenne hallani, olvasni, hogy mit szól a katolikus iskola helyzetéhez a marosvásárhelyi látogatásakor annyira derűlátó pápai nagykövet, akit a jelek szerint hazug ígéretekkel traktáltak. A tanfelügyelőség döntése pedig tágabb vonatkozásban nemcsak a marosvásárhelyi, a romániai magyarságból űz csúfot, hanem a katolikus egyházból is. Feltételezhetően az ország, Románia jó hírére is hatással lesz egy kilátásba helyezett pápai látogatás előtt. Ne értsék félre, tudom, hogy piciny pont vagyunk a világtérképen, de mégis egy európai uniós országban élünk, amely egy sor kisebbségvédelmi egyezményt aláírt, s amelynek diplomáciai sikereiről zeng az utóbbi időben a sajtó. Sajnos az államfő, akit az utóbbi időben annyira ajnároznak már nemcsak külföldön, hanem itthon is, s akit olyan nagy számban szavazott meg a romániai magyarság, legutóbbi nyilatkozataival alaposan kimutatta a foga fehérjét, s bebizonyította, hogy az ellenünk folyó agresszív kampányban határozottan a többség pártján áll.
Annyi aljas dolog, ami az orrunk előtt történik, történt, annyi hazugság elhangzott a katolikus iskolával kapcsolatosan, hogy több kötetet kitenne már. Bármennyire is szeretnénk a homokba dugni a fejünk, a marosvásárhelyi magyar intézmények módszeres lebontásának vagyunk tanúi. Mi pedig szépen beletörődünk a megváltoztathatatlannak hitt helyzetbe. Ha a katolikus iskola megszüntetésére kidolgozott kampány sikerrel jár, ki sem merem mondani, hogy mi következik. Addig is el lehet tűnődni: ha ilyen módon gondolkodó pedagógusok vezetik a tanfelügyelőséget és oktatják a jövő nemzedéket, utódaink mire számíthatnak a jövőben?
 BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)

Már biztos, hogy nem kerülnek a katolikus líceum 9. osztályai a Bolyaihoz
Az oktatási minisztérium is arra biztatja a Bolyai Farkas Líceumot, hogy "fogadja be" a Római Katolikus Líceum osztályait, azonban a Bolyai szerint ez törvénytelen
Eléggé valószínű, hogy nem kerül a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz az a három kilencedik osztály, amelyet a Római Katolikus Teológiai Líceum nem indíthatott el saját intézményén belül a Maros Megyei Főtanfelügyelőség tiltása miatt. A főtanfelőgyelőség ugyanis egy korábbi határozatában megtiltotta a katolikus iskola cikluskezdő osztályainak elindítását a 2017-2018-as tanévben, a döntés az iskolaalapítás körüli DNA-s vizsgálatokkal hozható összefüggésbe.
Múlt héten a főtanfelügyelőség vezetősége úgy döntött, hogy a Római Katolikus Líceum által igényelt három 9. osztályt szétosztja a Faipari Iskola, a Constantin Brâncuşi építészeti iskola és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum között.
A Római Katolikus Líceum cikluskezdő osztályaival kapcsolatosan csak a 9. osztályok indulása van veszélyben: 5. osztály nem indul ősszel, mert a 2016-2017-es tanévben nem volt 4. osztálya az iskolának, a nulladik osztály kérdését pedig megoldották.
A szülők a 9. osztályok ügyének megoldását abban látták volna, ha az iskolát a Bolyai Farkas Elméleti Líceum struktúrájához sorolnák. Csíky Csengele, a katolikus iskola szülői csoportjának egyik képviselője elmondta, akkor van esély a cikluskezdő osztályok elindítására, ha a csütörtöki ülésén a városi tanács elfogadja az iskolahálózatot úgy, hogy a katolikus líceum a Bolyai struktúrájába tartozzon – szerinte a 5777/2016 minisztériumi módszertan ezt lehetővé is teszi. Úgy véli, hogy ha a tanács nem tesz eleget a szülők kérésének, akkor nincs lehetőség a kezdőosztályok elindítására. „Még az utcára vonulás sem segítene ezen” - mondta. 
K. M. Transindex.ro

Soltész Miklós a Krónikának: nem Magyarország az ellenség!
Segítségre van szükség a szülőföldön való megmaradáshoz, a magyarság értékeinek megőrzéséhez, és a magyar kormány segíteni kíván ebben a külhoni közösségeknek – fogalmaz a Krónikának adott interjúban Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Soltész szerint nem román, hanem külső érdekeket szolgálnak azok, akik a magyarellenes hangulatkeltésért felelősek.
– Június 22–25. között tizenötödik alkalommal szervezték meg a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napokat, amely a bányavidék szórványmagyarságának hagyományos ünnepének számít. Milyen élményekkel tért haza a rendezvényről, melynek megnyitóján Ön is beszédet mondott?
– Örömmel fogadtam el a meghívást, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy aggodalommal tölt el az a gondolat, hogy az Erdélyben szórványban élő magyarságnak vajon mekkora esélye van az elkövetkező években, évtizedekben a megmaradásra. Azt azonban kimondhatjuk, hogy a helyi egyházi, közösségi vezetők – a hasonló tematikájú kulturális rendezvények megszervezésével is – folyamatosan törekednek arra, hogy a szórványközösséget megtartsák, összetartsák, hogy értékeiket megmentsék.
Ez azt mutatja, hogy hisznek a jövőben, és tesznek is érte. Erőfeszítéseikben továbbra is számíthatnak a magyar kormány támogatására. Azok a templomfelújítások vagy közösségiház-építések, javítások, amelyeket a kormány az elmúlt években támogatott és támogatni fog, segítik a szórványterületen való megmaradást, a nyelv megmaradását, továbbörökítését. A magyar kormány 19 millió forinttal tudta támogatni a petrozsényi közösséget, míg Lupényban 6,5 millió forintot, Petrillán 2 millió forintot tudtunk adni. Ezek nem hatalmas összegek, de bízunk benne, hogy ezeknek a közösségeknek sokat tudtunk ily módon segíteni akár a templomaik felújításában vagy közösségi terek létrehozásában, korszerűsítésében.
– Az év elején erdélyi egyházi intézmények, templomok, felekezeti iskolák támogatását jelentette be, a nemzetpolitikai államtitkárság pedig nagyszabású Kárpát-medencei óvodafejlesztési program beindításáról beszélt. Milyen stádiumban vannak most ezek a programok?
– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az elmúlt hat-hét év során a magyar kormány nemzetpolitikája egyre szélesebb területet foglal magába. Nyilván rendkívül fontos volt a kettős állampolgárság megadása, fontos volt az is, hogy a határon túli magyarok is szavazhassanak, hiszen ezáltal végképp bevontuk őket a magyarországi közéletbe. Legalább ennyire fontos viszont, hogy a szülőföldön való megmaradáshoz, a magyarság és a magyar értékek megőrzéséhez is segítséget tudjunk nyújtani, ezért jött létre az óvodafejlesztési vagy akár a mi államtitkárságunkhoz tartozó egyházügyi támogatási program. Igyekszünk Erdélyben és a Partiumban, de az egész Kárpát-medencében olyan megoldásokat találni, amelyek a helyben maradást erősítik, a helyi egyházainkat erősítik. Kézzel fogható eredmény, hogy a felekezeti iskolák felújítására, bővítésére vonatkozó szerződéskötés már megszületett.
– A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügye kapcsán korábban azt nyilatkozta, az iskola létrehozása miatt indított korrupcióellenes eljárás révén a magyarság megfélemlítése zajlik. Mi a véleménye a román kormányválság körüli nacionalista hangulatkeltésről? Ön szerint ezek miként befolyásolják az elmúlt időszakban amúgy is hűvös magyar–román viszonyt?
– Azt gondolom, hogy egyfajta enyhülés tapasztalható, bármennyire is lassú, és nem hasonlítható össze a magyar–szerb vagy a magyar–szlovák viszonnyal. Magyarországnak egyre jobbak a kétoldalú kapcsolatai Szlovákiával és Szerbiával, és ennek következtében az ott élő magyarok helyzete is javult. Románia esetében is több a közeledési pont, akár egyházi területen is. Azok, akik a nacionalista, magyarellenes hangulatot szítják – akár televíziós műsorvezetőként vagy politikusként –, nem szolgálják ezt az együttműködést. Mindez azért is érthetetlen számunkra, mert a Zsil völgyében például, ahol a magyarság aránya elenyésző, a román–magyar kapcsolatok nagyon jók, a helyi vezetők odafigyelnek a magyar közösség kéréseire, próbálnak támogatást nyújtani, amennyire tőlük telhető.
– Ki és miért lenne érdekelt abban, hogy a két ország közti együttműködés ne váljon szorosabbá?
– Meg merem kockáztatni, hogy ezek az emberek nem román, hanem külső érdekeket szolgálnak. Az olyanokét, akiknek mindig is az volt az érdekük, hogy a Kárpát-medencében élő nemzetek ne éljenek békességben, mert összefogva erősek tudnának lenni.
Persze vannak olyan alanyok, akik erre a célra nagyon alkalmasak, és fel is lehet őket használni. Szerintem ezeknek az embereknek fel kellene ébredniük, és észre kellene venniük, hogy nem Magyarország az ellenfél, és pláne nem az ellenség.
Nem mi vagyunk azok, akik közel ötmillió román fiatal munkavállalót elcsábítottunk külföldre, aminek következtében az a megdöbbentő hír is felröppent, hogy több román gyerek született külföldön, mint Romániában.
Erről biztosan nem Magyarország tehet, és a romániai magyar érdekvédelmi szervezetek sem vádolhatók ezzel. Fontosabb lenne, hogy a két nemzet összefogjon, és fölismerjék azt, hogy erősíti, és nem gyengíti az országot az a közel másfélmillió magyar, aki Romániában él.
Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár)

Iskolahálózat nincs, a katolikus iskola helyzete függőben
Csütörtök délután tartja rendes havi ülését a marosvásárhelyi önkormányzat, amelynek legfontosabb napirendi pontja az iskolahálózat megszavazása, illetve a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetének tisztázása lesz.
A tanácsülést megelőző napon tárgyalások folynak a római katolikus gimnázium megmaradása érdekében. Szülők, jogászok, RMDSZ-képviselők, a prefektúra és a városháza alkalmazottai keresik azt a megoldást, amely végre tisztázhatná, melyik az a járható út, hogy ne szűnjön meg az iskola.
​Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport szóvivője a Maszolnak arról számolt be, hogy nagy nap lesz a csütörtöki, hiszen ekkor dől el, megmarad-e az iskolájuk, vagy felszámolódik. Azt is elmondta, kérték az RMDSZ-frakciót, hogy azt a határozattervezetet, amelyet negyven nappal ezelőtt nyújtottak be a városházára – és amely a katolikus iskola új alapítására vonatkozik –, vonják vissza. Erre ígéretet kaptak, a visszavonást csütörtökön megtörténik.
„Azóta azt a tanfelügyelőségi határozatot, amely az iskolaalapításhoz szükséges volt, megsemmisítették, a körülmények megváltoztak, a jogi viszonyok is, tehát más formában kell gondolkodni” – magyarázta Csíky Csengele, aki szülőtársaival együtt azt kérte, hogy az iskolájukat sorolják a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz, legyen annak az alegysége, mert akkor megmaradhatna az a struktúra, ami ma is létezik és ami biztosíthatná a folytonosságot.
Az iskolahálózatnak sűrgősen meg kell születnie, hiszen a június 30-án kifüggesztett kisérettségi eredmény után a diákoknak tájékozódniuk kell, hogy milyen középiskolába folytatnák a tanulmányaikat, és egy hetük van beiratkozni. Abból azonban nem hiányozhat a katolikus iskola, mint önálló struktúra.
A szülők javaslatát Horațiu Lobonț, a polgármesteri hivatal oktatásért felelős igazgatóságának vezetője is tanulmányozta, majd szakvéleményt is kiadott a katolikus iskola szülők által javasolt formában történő további működtetéséről. „Az nem volt rossz, de attól függetlenül holnap másképp is dönthet” – fogalmazott Csíky Csengele, aki szerint kérdéses, hogy egyáltalán megszületik-e a sokat emlegetett és sürgetett, számos határidőt átlépő iskolahálózat és benne lesznek-e a katolikusok is.
„Mi a Bolyait kérjük változatlanul, hogy segítsen, vegyen át bennünket, mert úgy véljük, csak így menthető meg az iskolánk” – mondta, hozzátéve, hogy részben érthető a Bolyai vezetőségének is az álláspontja, akik kijelentették, hogy amíg nem létezik hivatalos papír arról, hogy a katolikus gimnázium elveszítette a jogi személyiségét, addig nem akarják kérni azt. Pedig – tette hozzá a szülő – sokkal könnyebb lenne, ha megtennék ezt a lépést.
Antal Erika maszol.ro

Ideiglenes megoldásként Lemondtak a katolikus iskola önállóságáról
A marosvásárhelyi tanács tegnapi ülésén egyhangúlag megszavazta Marosvásárhely jövő évi beiskolázási tervét azzal a kiegészítéssel, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum, önálló jogállását elvesztve, de szerkezetét megtartva a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fiókintézményeként működjön tovább.
A tanácsülést megelőzően, tegnap meghívást kaptunk az iskolahálózatról készült füzet ma déli bemutatójára, amelyben tanfelügyelőségi források szerint nem szerepel a katolikus iskola. A tegnapi tanácsülésen az RMDSZ-képviselők nevében Bakos Levente az ülés napirendjének 19. pontjaként feltüntetett határozattervezet visszavonását kérte, amelyben az RMDSZ-tanácsosok a Római Katolikus Teológiai Szaklíceum megalapítását javasolják a 2017-18-as tanévtől. Ez az új intézmény – Mihai Viteazul u. 15. szám alatti székhellyel – magába olvasztotta volna a jelenleg is működő katolikus líceum diákjait és tanárait. A határozattervezetet, akárcsak a korábbiakat, ezúttal is megtámadta Horaţiu Lobonţ iskolákért felelős aligazgató, aki szerint az új iskolát a 2017-18-as tanévtől nem lehet beindítani és a tervezet törvényességét a polgármesteri hivatal jogügyi osztálya is több ponton kifogásolta. Mindezek után Bakos Levente tanácsos egy nyilatkozatot olvasott fel, amelyben elhangzott, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója már nem tartja időszerűnek a több mint egy hónappal korábban iktatott határozat tervezetét a katolikus iskola tényleges megalapításáról. – Döntésünket az indokolja, hogy a határozattervezetben hivatkozási alapként szolgáló tanfelügyelőségi döntést alapfokon megsemmisítette a bíróság, a jegyző pedig nem értett egyet a tervezettel sem. Mivel „a szövetség továbbra is kitart az iskolaalapítás mellett, így a lehető legrövidebb idő alatt egy olyan határozattervezetet nyújt be, amely az elmúlt két évben jóhiszeműen működtetett iskolától teljesen független. Az elmúlt hét hónapban számtalan próbálkozás volt arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi iskola jogi helyzete tisztázódjon, hogy a tanintézmény önállóan folytathassa működését, azonban ezek a próbálkozások sikertelennek bizonyultak. A marosvásárhelyi magyar közösség igénye és akarata egyértelmű, szükség van egy római katolikus felekezetű iskolára. Éppen ezért kezdeményezzük egy új iskola alapítását, amely az érvényben lévő módszertan és törvényes előírá- sok által rögzített lépések szerint lenne létrehozva. Bízunk abban, hogy ez az új iskola a 2018–2019-es tanévtől kezdődően megkezdheti működését. A két éve működtetett iskola szempontjából, lévén, hogy több bírósági eljárás is folyamatban van, illetve a kétes jogi helyzet miatt a cikluskezdő osztályokat sem lehetett beindítani, a legjobb megoldás az lenne, ha a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fiókintézményeként (structură arondată) működne tovább. Az RMDSZ csak olyan iskolahálózat elfogadását tudja támogatni, amelyben ez a megoldás szerepel… Nem akarjuk veszélyeztetni a több ezer nyolcadikos diák iskolai beiratkozását, azonban érdekképviseleti szervezetként nem tudunk eltekinteni attól sem, hogy több mint 400 diák, több száz szülő és a katolikus egyház akaratát kel immáron több mint hét hónapja… Éppen ezért, a szülői közösség és az egyház akaratával összhangban, az a kérésünk, tegyék lehetővé, hogy a katolikus iskola a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fiókintézményeként folytassa tevékenységét, ha már önállóan nem működhet” – hangzott el a nyilatkozatban. A Peti András vezette ülésen Radu Bălaş, a POL tanácsosa azt kifogásolta, hogy a sűrű levelezés helyett a tanfelügyelőségtől, amely számára állítólag annyira fontos az iskolahálózat jóváhagyása, senki nem vett részt az ülésen, hogy a tanácsosok kérdéseire válaszoljon. Többek között arra, hogy mi történik akkor, ha nem szavazzák meg az iskolahálózat tervezetét, amire a hivatal jegyzője a vonatkozó törvényt idézve azt felelte, hogy érvényben marad a régi iskolahálózat, amit a katolikus líceumba járó diákok szülei, akik tiltakozásképpen jelen voltak az ülésen, hosszan megtapsoltak. Kérésre Horaţiu Lobonţ, az iskolákért felelős aligazgató számolt be, hogy Marosvásárhely iskolahálózat-tervezetében továbbra is 26 iskola szerepel, amelyek a tanfelügyelőségtől zöld utat kaptak, a nyolc kifogásolt egység helyzetét pedig tisztázni kell – tette hozzá. A továbbiakban történteket Magyary Előd, az RMDSZ-tanácsosok frakcióvezető-helyettese magyarázta. – Első sürgősségi napirendi pontként a marosvásárhelyi iskolahálózat ellen szavaztunk, mivel nem foglalták bele a katolikus teológiai líceumot. Peti András ülésvezető javaslata alapján megszavaztuk azt a kiegészítést, hogy a katolikus iskolát szerkezetként a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz csatolják és hét kifogásolt óvoda oktatási szintként működjön. Ezt továbbítjuk a megyei tanfelügyelőségnek, ahol csütörtökön ígéretet kaptunk arra, hogy a javaslatot egy minisztériumi rendelettel véglegesítik. Határidőt sajnos nem tudok mondani, de a megbeszélések értelmében pár nap alatt megszületik a megoldás. A minisztériumi rendelet alapján pedig a katolikus iskola kilencedik osztályaiba is iratkozhatnak a végzősök – szögezte le Magyary Előd. A szavazást megelőzően Györfi Júlia, a POL tanácsosa vetette fel, hogy nem ajánlásként (se propune), hanem határozatként (se decide) kellene elfogadni a határozattervezet kiegészítését, ami az ülésvezető magyarázata szerint akkor lesz végleges határozat, ha a tanfelügyelőség és a szaktárca beleegyezik. A szavazást követően zavarodottan és csalódottan távoztak a szülők. – Csak akkor fogadhatjuk el, hogy iskolánkat szerkezetként a Bolyaihoz csatolják, ha a cikluskezdő osztályok megmaradnak, és az indításukat megtiltó 70-es számú februári határozatát visszavonja a tanfelügyelőség. A három kilencedik osztályunkat nem adhatják senkinek, mert az törvénytelenség lenne, és követeljük azt is, hogy szerkezetként iskolánk megőrizze a nevét – nyilatkozta Zsigmond Imola a szülői közösség nevében. – A vatikáni nagykövet, aki Marosvásárhelyen járt, hogy megegyezésre bírja a feleket, tisztában van azzal, hogy helyileg nem tartották be az ígéreteket, ezért szabadságáról visszatért, hogy dolgozzon az ügyön – tette hozzá. Annyi rosszindulatú félrevezetés után joggal merül fel a kérdés, hogy újabb csapdába sétáltak-e a tanácsosok, vagy a tanfelügyelőség betartja az ígéretét, amely felemásan pillanatnyi megoldást jelentene, de az önállóságát vesztett katolikus iskola sajnos akkor sem lenne a régi.
Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely)

Megjelent a tájékoztató füzet A katolikus iskola elméleti osztályait nem pótolták
Péntek délben a meghirdetett 12 óra helyett több mint egy órás késéssel osztották ki a hosszú ideje várakozó iskolaigazgatóknak a megyei tanfelügyelőség kiadványát, a nyolcadik osztály végzettjeinek szóló tájékoztató füzetet, amelynek már májusban meg kellett volna jelennie. Az induló kilencedik osztályokat és azok kódját tartalmazó kiadványból mindössze néhány példányt adtak az iskoláknak, talán tíz tanulóra egyet, mivel nem érkezett elég. A füzetben nem szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum semmilyen formában. Nos, ha arra gondolunk, hogy mekkora utat kell megtennie a csütörtöki tanácsülésen elfogadott RMDSZ-javaslatnak, hogy az iskola szerkezetét állítólag megőrizve átkerüljön a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz, akkor ezt el sem várhattuk. Az RMDSZ-frakció helyettes vezetőjének nyilatkozatát viszont megcáfolta a főtanfelügyelő, aki szerint szó sincs arról, hogy a katolikus iskola kilencedik osztályai is indulhatnának a Bolyai mellé rendelt szerkezetben. Ha az RMDSZ-nek sikerül a tanácsülésen tett javaslatának érvényt szereznie a szakminisztériumban, akkor az iskola többi osztályai szerkezetként valóban működhetnek tovább. Ami a kilencedik osztályokat illeti, azok esetében már minden határidő lejárt – tette hozzá Ioan Macarie. A meghirdetett magyar osztályok száma, megyei szinten 43, elosztásuk úgy alakult, ahogy már januárban tudni lehetett. A katolikus iskola hiányában az elméleti líceumi osztályok száma csökkent, mivel sem a pedagógiai líceumnak, sem az Elektromaros szakközépiskolának nem hagyták jóvá, hogy reál vagy humán elméleti osztályt indítsanak. Fél vagy egész szakiskolai osztály viszont bőven van, talán meg sem telik mind az összes, hiszen továbbra is az elméleti osztályok iránt nagyobb az érdeklődés. Míg a román diákok három középiskola osztályai között választhatnak a megyeszékhelyünkön, a magyar diákok számára a Bolyai iskola nyolc reál és humán, valamint a Református Kollégium egy társadalomtudomány osztálya marad. Népújság (Marosvásárhely)

Tiszta vizet a pohárba – a katolikus gimnázium helyzetéről kérdeztük Magyari Tivadart
„Románozhatunk, dénéázhatunk, mutogathatunk egymásra – egy állami iskolát (ha felekezeti profilú is) úgy alapítanak, mint például a tavalyelőtt Szamosújváron: egy megszavazott helyi tanácsi döntés szövege, kifejezetten, határozatként kimondja az iskola megalapítását, nem csak utal rá, nem csupán javasolja megalapítását” – jelentette ki a Maszolnak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökét a marosvásárhelyi katolikus gimnázium helyzetéről kérdeztük.
– Hogyan látja, azzal, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz sorolják a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumot, az intézmény teljesen elveszíti az önállóságát? És ha igen, mekkora esélye van azt visszaszereznie? Mit lehet tenni, mit tehet az RMDSZ ennek érdekében?
– Előre el kell mondanom, hogy ebben a témában nekem és az oktatási főosztálynak, a nekünk jutó feladatunknál fogva egy meglehetősen száraz, technikai ismeretem és mondanivalóm van, de természetesen az ügy érzelmi részével is azonosulok. És határozottan egyetértek azzal, hogy szükség van egy ilyen iskolára. Azt is el kell mondanom, hogy ennek az iskolának a témájában naponta megjelenő sajtóanyagok sokszor túlnyomó részükben nem fogalmazzák meg pontosan azt, ami történik, történt. Ennek az oka az, hogy a helyzet bonyolult, és a róla szóló beszédet még jobban elbonyolították.
A kérdésére válaszolva: a katolikus iskolának eddig sem volt önállósága, abban az értelemben, hogy az oktatási rendszer nem ismeri el ezt a jogi önállóságot, mióta (tavaly nyár vége óta) kiderült, hogy az iskola alapításáról – mint költségvetési, közintézmény megalapításáról – nem hozott a marosvásárhelyi városi tanács döntést. Márpedig Romániában, kinek tetszik, kinek nem, így alapítanak állami iskolát: helyi képviseleti testületi döntéssel (speciális iskolákat megyei tanácsi döntéssel).
Magunk között lelkesen vagy csüggedten évekig megbeszélhetjük, hogy szerintünk milyen egyéb döntések, papírok, mellékletek, szerződések, engedélyek, tanulmányok helyettesíthetnék ezt a döntést, de ezzel nem érünk semmit. Románozhatunk, dénéázhatunk, mutogathatunk egymásra – egy állami iskolát (ha felekezeti profilú is) úgy alapítanak, mint például a tavalyelőtt Szamosújváron: egy megszavazott helyi tanácsi döntés szövege, kifejezetten, határozatként kimondja az iskola megalapítását, nem csak utal rá, nem csupán javasolja megalapítását, nem valami más döntés kontextusában emlegeti. Marosvásárhelyen tulajdonképpen ez történt, ha jól meghámozzuk, lefejtjük az ügyet: egy sor döntés, lépés révén – aminek azonban a közös jogalapja, az alapításról szóló határozat sajnos hiányzott – működésbe hoztak egy iskolát. Az iskola ellátta a feladatát, a tanárok tették a dolgukat, az iskola minden reggel 8-kor becsengetett, folyt az oktatás, ahogy kell. Viszont, miután kiderült, hogy ennek éppen az alapja hiányzik, a minisztérium nem fogja új osztályok beiskoláztatását elvégezni.
Miután a tavasz és a nyár egy része eltelt abban a reményben, hogy mégsem igaz, amit az előbbiekben megfogalmaztam, ezután várhatóan ez történhet: a már bent levő osztályokat vagy ki fogják vinni, végzésig, tehát negyedikig, illetve nyolcadikig, tizenkettedikig - ennek vannak jelei, hiszen a de facto létező iskolát elfogadták, finanszírozták –, vagy ezeket az egyházi épületben működő osztályokat egy másik iskola „leányvállalatának” fogják tekinteni. A városi tanács ezt az utóbbit választotta azáltal, hogy ezeket az osztályokat úgy szerepeltette a város iskoláit tartalmazó listán (ezt hívják városi iskolahálózatnak), mint a Bolyai Farkas líceum „leányvállalatát”. Egyébként az ország iskoláinak több, mint fele ilyen: más iskolák része, de külön épületben van, és ez faluhelyre jellemző, ahol a kisebb falusi iskolák a maguk épületében működnek, de a községközpont vagy a közeli város iskolájához tartoznak. Nagyobb városokban ez a módszer ritkábban jellemző, inkább óvodákat érint.
Ahhoz, hogy saját jogi személyiségű, állami, katolikus iskola létezhessen Marosvásárhelyen, a városi tanácsnak döntést kell hoznia, nyilván az RMDSZ kezdeményezésére. A mindenkori hatályos, oktatási jogszabályok behatárolják ezt a döntést, de ezeknek a jogszabályoknak az alakításban is van szerepe, feladata az RMDSZ-nek. Tudom, hogy az iskola a jogi személyiség számos kellékével rendelkezik, ám ezeket most már majdnem egy éve vitatják, hibás folyamat következményének tartják. Sokan azt mondják, hogy bíróság tudná kimondani, hogy mi a tényleges állapota az iskolának, viszont jelenleg egyetlen bírósági per sem kifejezetten az iskola státusáról szól.
– Lát-e hajlandóságot az új kormányban arra, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyének megoldásában segítsen?
– Súlyos problémának, megengedhetetlen nagyvonalúságnak tartom, hogy a minisztérium majdnem egy éve érzékelte a jogi hibát, de nem foglalkozott saját kezdeményezéséből azzal, hogy ennek az iskolának a helyzetét megoldja, attól a pillanattól kezdve, hogy ezt a hibát felfedezte. A minisztérium eddig annyit tett, hogy az iskola időközben kialakult osztályait vitte, viszi tovább – s még jó, hogy ezt megtette. Azzal nem foglalkozott, hogy a jogi helyzetét tisztázza, ebben együttműködjön a helyi tanáccsal, áthidaló megoldásokat keressen, pótolja azt, ami elmaradt. Szinte csak akkor foglalkozott az üggyel, ha szülők vagy politikusaink ezzel „zavarták”. Szülők és politikusok nélkül is, saját kezdeményezéséből napirendre kellett volna tűzni a problémát, és addig nem venni le róla, amíg megoldás nem születik. Terheli az ügyet az is, hogy a vásárhelyi román politikusok zöme nem szeret semmiféle magyar iskolát, sehol az országban, ők erre vannak nevelve, szocializálva, tehát nekik jól jön ez a felfordulás az egész körül.
– Szándékszik-e az RMDSZ nemzetközi fórumokhoz folyamodni ez ügyben?
– Igen. Antal Erika / maszol.ro

A katolikus iskola oktatási feltételei biztosítottak
A jogász véleménye
Miért is merültek fel jogi problémák a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozásával kapcsolatban? Azok, akik hibáztak, tényleg korrupt, elvetemült bűnözők?
Két évvel ezelőtt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi kirendeltsége bűnvádi eljárást indított a Maros megyei tanfelügyelőség akkori főtanfelügyelője, Ştefan Someşan, valamint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum azóta tisztségéből felfüggesztett igazgatója, Tamási Zsolt József ellen, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés és az igazgatói tisztség jogtalan felhasználásának gyanúja miatt, a korrupciós cselekmények megelőzéséről, felderítéséről és büntetéséről szóló 2000. évi 78-as törvény rendelkezései alapján. A bűnüldöző szervek szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozása nem a törvényes keretek tiszteletben tartásával történt, noha a líceum a Marosvásárhely Municípium Helyi Tanácsa 2014. július 29-i 271-es számú határozata alapján törvényesen létező oktatási intézményként szerepelt a tanügyminisztérium által kibocsátott országos tájékoztatási útmutatóban! Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség marosvásárhelyi területi kirendeltsége által végrehajtott szigorú és hosszadalmas nyomozati eljárás következtében kialakult az általános félelem légköre. Talán ennek következtében a Maros Megyei Tanfelügyelőség (ISJM) közigazgatási tanácsa 2017. február 27-én meghozta a 70-es számú törvénytelen határozatát. A határozat szerint, az intézményben a „2017-2018-as tanévben egyetlen cikluskezdő – nulladik, ötödik és kilencedik – osztály indítása sem engedélyezett”.
A líceum létrehozása során az első, pusztán adminisztratív jellegű baklövést – amelyik, véleményem szerint, a korrupció gyanúját mindenképp kizárja – Marosvásárhely Helyi Tanácsa követte el, azzal, hogy 2014. évi 271. számú határozata 1. cikke 5. bekezdésében az alapító okirat bemutatásának feltételéhez kötötte a Római Katolikus Líceumnak az iskolai hálózatba való besorolását – tehát az iskola alapításának elrendelése helyett csak javaslat jellegű döntést hozott.
A második, szintén közigazgatási jellegű tévedés a Maros Megyei Főtanfelügyelőség számlájára írható. 2014. szeptember 12-ei 115-ös sz. határozatával elrendelte a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum mint új, jogi személyiséggel rendelkező tanintézmény létrehozását. Csakhogy a 2011. évi 1-es számú közoktatási törvény 61. cikkelyének (2) bekezdése értelmében az iskolahálózatok megszervezése, az intézmények létrehozása „a helyi közigazgatási hatóságok feladata, az utólagos megyei tanfelügyelőségi egyetértés (=aviz conform) elnyerésével”. Sajnos, a tanfelügyelőség az egyetértő láttamozás fogalma helyett a létrehozás kifejezést használta, noha az iskolaalapítás a helyi tanács hatáskörébe tartozik. Alulírott – lehet, hogy régivágású ügyvédként – egyszerűen nem tudom megállapítani azt, hogy miben áll ez esetben is az a korrupciós bűncselekmény, amelynek felderítésén a DNA új típusú ügyészei évek óta nyomozgatnak, és zaklatják a szülőket, akiknek semmi közük az iskolaalapításhoz!
A tanfelügyelőség által jogalap nélkül elrendelt beiratkozási tilalom miatt sajnos a folyamatos oktatási tevékenység megakadályozásáig fajult a helyzet, annak ellenére, hogy a teológiai líceum önálló jogi személyiséggel rendelkezik, és jelenleg is törvényesen működik. Ezt a tényt a Romániai Közoktatás Minőségét Szabályozó Ügynökség (ARACIP) 2017. 02. 27-i 179-es számú átiratával is megerősítette, és a Tanügyminisztérium által kibocsátott ez évi rendeletek is alátámasztják. Figyelmen kívül hagyva ezt a tiszta, egyértelmű jogi helyzetet, valamint a büntetőeljárási tk. 4 cikkének az ártatlanság vélelméről szóló előírásait, a tanfelügyelőség közigazgatási tanácsa – többségi szavazattal – meghozta a 2017/70-es számú határozatát, amellyel megtiltotta a tanulóknak a 2017/2018-as tanévben a cikluskezdő osztályokba való beiratkozását. Kétségkívül, a vitatott határozat jogellenes közigazgatási aktus és sérti a tanintézmény jogait és azoknak a gyermekeknek és szüleiknek jogos érdekeit, akik a katolikus líceum cikluskezdő osztályaiba szerettek volna beiratkozni.
A határozat kibocsátását követően azonnal elindítottuk a közigazgatási bírósági eljárást. Az előzetes panaszunkat 2017. március 2-i számmal iktattuk. Ebben felhívtuk a Maros Megyei Tanfelügyelőség figyelmét arra, hogy a nulladik osztályba való beiratkozási időszak március 17-ig tart. Ezért azt kértük, hogy benyújtott panaszunkat a lehető leggyorsabban oldják meg, azért, hogy idejében elindíthassuk a peres eljárást. Az illetékesek barátságosnak egyáltalán nem minősíthető hozzáállását jellemzi az is, hogy az előzetes panaszunk visszautasítását csak 2017. március 31-én közölték, megvárván a nulladik osztályokba való beiratkozási időszak lejártát! Ennek ellenére a szülők 23 gyereket ideiglenesen beírattak.
Előzetes panaszunk visszautasítását azzal indokolták, hogy „az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi kirendeltsége a 2015/P/174-es ügyben a főtantanfelügyelő (sz.m.: prof. dr. Ştefan Someşan) és a szóban forgó intézmény igazgatója (sz.m.: prof. dr. Tamási Zsolt) ellen elrendelte a nyomozati eljárás elindítását, ezért a Római Katolikus Teológiai Líceum megalapítására és működésére vonatkozóan fennállhat a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja”. Csakhogy a cikluskezdő osztályokba való beiratkozást tiltó határozat indoklását, amely szerint az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi kirendeltségének az oktatási folyamatokba való beavatkozása miatt kellett meghozni, megcáfolta a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM) tartozó Bírókat és Ügyészeket Ellenőrző Igazságszolgáltatási Felügyelet 1947/II/ 363/DIP/2017-es számú határozata! A CSM Ellenőrző Felügyeletének határozata megállapította, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség által az iskola cikluskezdő osztályaiba való beiratkozást tiltó intézkedéseit nem a Korrupcióellenes Ügyészség ügyésze rendelte el. Ezzel az indoklással a CSM ellenőrző felügyelete eldöntötte azt, hogy az illetékes ügyész nem követte el a 2004/303-as, a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvény által büntetendő fegyelmi vétséget, mivel nem lépte túl nyomozói hatáskörét, nem befolyásolta az oktatási tevékenységet. Tehát a vitatott tanfelügyelőségi határozat indokolása, miszerint az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnek az oktatási folyamatba való beavatkozása miatt rendelte el a beiratkozás tiltását, nem igaz, ez pedig azt jelenti, hogy a közigazgatási döntés kötelező megindokolására vonatkozó törvényes előírás hiányzik, nem teljesült! Amennyiben a közigazgatási határozat nincs megindokolva, akkor a közigazgazgatási törvény értelmében semmis. Az érvénytelenségét pedig közigazgatási bírói eljárás során kell megállapítani. A Maros Megyei Törvényszék sajnos nem tartotta tiszteletben a sürgősségi eljárásra vonatkozó perrendtartási rendelkezéseket, és az ügyben az ítélethozatalt a kilencedik osztályba való beiratkozási határidő lejárta utánra, július 17-re halasztotta.
Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy mindaddig, amíg nem születik olyan végleges bírósági ítélet, amelyik kimondja azt, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum törvénytelenül működik, a Maros Megyei Tanfelügyelőség nem akadályozhatja a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum működését oly módon, hogy megtiltja a tanulók beiratkozását a cikluskezdő osztályokba. A cikluskezdő osztályokba való beiratkozás törvénysértő megtiltása kétségtelenül hivatali visszaélésnek minősül!
Ezúttal is rámutatok arra, hogy abszolút érthetetlen, logikátlan a főtanfelügyelőség érvelése, miszerint azáltal, hogy megtilja a cikluskezdő (0., 5. és 9.) osztályokba való beiratkozást, megakadályozza azt, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyik súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja a tanulók iskoláztatását!? E szerint az érvrendszer szerint a cikluskezdő osztályokba beiratkozott tanulók sorsát kedvezőtlenül befolyásolná az, ha a Római Katolikus Teológiai Líceumban folytatnák tanulmányaikat, ezzel szemben a folyamatban levő évjáratok (1, 2, 3, 4, 6, 7, 10, 11, 12) tanulói a továbbiakban is akadálytalanul „fejlődhetnének”, esetükben nem állnak fenn a „kedvezőtlen következmények”? Joggal kérdezzük, a tanfelügyelőség miért gondolta, hogy a 0., 5. és 9. osztályba járó tanulók helyzete különbözik a többi évfolyamra beiratkozott tanulókétól? Arról nem is beszélve, hogy a tanfelügyelőség védhetetlen és törvénytelen határozatának milyen káros következményei vannak: szétválasztja a testvéreket, csökkenti a tanárok óraszámát és a tehetséges, az elméleti osztályokba igyekvő gyermekeket akaratuk ellenére szakiskolákba telepíti.
Arra is kitérek, senki sem vitathatja azt a tényt, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban az oktatási tevékenység lebonyolításához szükséges feltételek teljes körűen biztosítottak:
– jogállásának meglétét az ARACIP (az egyetem előtti oktatás minőségét biztosító országos hatóság) és a Román Tanügyminisztérium ismételten rögzítette, kimondván, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum keretében tovább folytatható az oktatási tevékenység;
– tényállás: a teljes körű oktatás folytatásához rendelkezésre áll a szükséges épület (amelyik ráadásul a Római Katolikus Egyház tulajdona), valamint az oktatáshoz szükséges anyagi erőforrások; a megfelelő tanári, adminisztratív személyzet. Az önálló jogi személyiséggel rendelkező líceum diáklétszáma jóval meghaladja a kötelező 300 főt.
A Római Katolikus Teológiai Líceum ellen indított harc kiagyalói szem elől tévesztették azt a tényt, miszerint a marosvásárhelyi, Mihai Viteazul 15-16. szám alatti ingatlant a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék 2005. december 9-én, az 5874-es számú ítéletével visszaszolgáltatta a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek. A visszaszolgáltatás idején fennálló tevékenység megtartását előíró ötéves kötelezettség már 2010. december 9-én lejárt. Ennek következtében az Unirea Főgimnázium további működése a Római Katolikus Egyház tulajdonában álló ingatlanban kizárólag a tulajdonos nagyvonalúságának köszönhető, a Marosvásárhely municípiummal 2014. december 15-én megkötött bérleti szerződés rendelkezései következtében. A Római Katolikus Líceum megszüntetése a 25 évre megkötött bérleti szerződés megszüntetését vonhatná maga után, aminek következtében az Unirea Főgimnázium (amelyik több mint 40 éven keresztül a jelenlegi Petru Maior egyetem épületében működött, a Papiu líceummal átellenben) kilakoltathatóvá válna. Természetesen nem az a cél, hogy a szomszéd kecskéje is elpusztuljon!
Jelenleg tervben van a római pápa látogatása – ebben az összefüggésben ennek az iskolának a felszámolása, feldarabolása semmi esetre sem teremtene kedvező légkört Őszentsége Ferenc pápa történelmi látogatásának létre- jöttéhez.
Marosvásárhely, 2017. július 6.
Dr. Kincses Előd,
a Római Katolikus Teológiai Líceum ügyvédje / Népújság (Marosvásárhely)

Stratégiák vannak, cselekedni kell (Magyar iskolák veszélyben)
Problémafelvető, a magyar oktatás gondjainak egy részét körüljáró, beiskolázási kérdéseket feszegető, legalább évtizedes megoldási lehetőségekre emlékeztető, amolyan, a feladatokat ismétlő fórumbeszélgetést tartottak tegnap a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem Kós Károly Sátrában Magyar iskoláink veszélyben – létszám vagy stratégia hiánya? címmel.
A sokat ígérő oktatási panelt Csíky Csengele, a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium szülői közösségét képviselő, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport vezetője moderálta, aki szerint a romániai oktatási törvény kusza és ellentmondó, meggyőződése, hogy a jogok érvényesítéséért a jelenleginél sokkal nagyobb összefogásra van szükség, és javasolta, hogy a fórum résztvevői fogalmazzanak meg egy közös szándéknyilatkozatot, egyfajta kiáltványt a magyar oktatás helyzetének orvoslása érdekében. A meghívott előadók hol arról panaszkodtak, hogy tömegével készültek oktatási stratégiák, de ezek nem valósultak meg, hol a közép- és hosszú távú terveket hiányolták, egyedül Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke mondta ki nyíltan: tervek, stratégiák bőven vannak, de hiányzik egy egységes koordináció, amiben minden érintett fél felelősséget vállal, és az adott területen meg is teszi a szükséges lépéseket. Csáky Csongor, a magyarországi Rákóczi Szövetség főtitkára arról számolt be, hogy szervezetük programjainak köszönhetően az elmúlt években a Kárpát-medencében növekedett a magyar iskolát választók száma. Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház oktatási tanácsosa azt tette szóvá, hogy az oktatási törvény nem az oktatási tartalmakra koncentrál, hanem a költségvetésre, a pénz és nem az oktatás minőségének javítása határozza meg a központi stratégiákat. Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, a Temes megyei szórványprogram egyik oszlopos tagja szerint nem egészséges külön tömbmagyar- és külön szórványstratégiában gondolkodni az oktatás terén, mert a szórványban is vannak többségi magyar közösségek és a tömbmagyarságban is szórványhelyzetek. A helyi és kistérségi fórumok, szakmai beszélgetések sokat segíthetnek a problémák megoldásában, olykor a helyi megoldások eredményesebbek a központból javasoltaknál – mondotta. Ferencz S. Alpár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója, az RMPSZ stratégiai javaslattevő csoportjának tagja szerint az oktatási minisztérium túl sokat foglalkozik az oktatásra szánt pénzügyi lehetőségekkel és kevésbé az oktatási tartalmakkal. A magyar oktatás fejlesztéséhez politikai akarat és gazdasági eszközök kellenek, ami nem várható el a többségi nemzettől, mert nekik nem az az érdekük, hogy a magyar oktatás fejlődjék – hangsúlyozta Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora.
A Kós Károly Sátorban folytatott beszélgetés résztvevői nem tisztázták egyértelműen, hogy stratégiai tervekben vagy cselekvési programokban van-e leginkább hiány, ezért lapunk az RMPSZ elnökét kérte, tisztázza a helyzetet. Burus-Siklódi Botond: „Egy általánosan elfogadott, minden érintett fél részvételével megalkotott közoktatási tanácsra lenne szükség. Mi mutogatunk az oktatáspolitika irányába, az ő retorikájukban pedig egyre gyakrabban megjelenik, hogy ebben a szakma illetékes, de nem látjuk a konkrét együttműködést. Ott van valahol valakinek a fiókjában az új tanügyi törvény, majd egyszer egy hónapig közvitára bocsátják, és akkor mi azt mondjuk, hogy nem volt kellő időnk, hogy megfelelő szinten, megfelelő professzionalizmussal hozzászóljunk. Meg kellene alakítani a közoktatási tanácsot és annak a műhelyeit, munkacsoportjait, amelyek foglalkoznak a finanszírozással, a törvénymódosítás esetleges változásaival, az oktatás tartalmával. Mérföldkőnek neveztük a 2011-es oktatási törvény kisebbségi oktatásról szóló fejezetét, de ebből nem szabad engedni, semmiféle politikai paktumok árán nem szabad ezeknek sérülniük. Félő, hogy ezeknek a kilúgozása előkészülőben van, előrejelzések szerint politikai egyeztetések vagy valamiféle paktumok születnek, de erről nem tájékoztatnak. Egy ilyen tanács működésének az eredménye kellene hogy legyen a kölcsönös informáltság. Ahhoz, hogy úgy érezzük, bevontak a döntésekbe, meg is kellene szólítani minket, de ez nem igazán történik meg. Ha azzal zárunk le minden vitát, ami mindenkit érint, hogy fölösleges a mi szakmai hozadékunk, akkor ez nem hoz eredményt. (…) Az oktatáspolitika hiába mutogat felénk, vagy mi hiába mutogatunk az ő irányukba, ha nincs meg a közös felelősségvállalás, akkor nincs eredmény. Ezt lehetne helyére tenni egy oktatási tanács keretében.”
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványosi kerekasztal-beszélgetések Kevés a gyerek, nő az elvándorlás
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) első napján a honosítási sikertörténet mellett az erdélyi magyarság elvándorlásáról, az óvodafejlesztésekről és a medveveszély elhárításáról is tartottak panelbeszélgetést. Csütörtökön délelőtt az anyanyelvi oktatás és a megélhetési politizálás került terítékre. Burus-Siklódi Botond, a 25 éves Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke hiányérzetének adott hangot amiatt, hogy jelen pillanatig nincs meg az a háttérintézmény-rendszer, amely segíthetné a szakmai munkát. A legtöbb félreértés, párhuzamosság a koordináció hiányából ered – mondta, hozzátéve, hogy szükségesnek tartja egy közoktatási tanács létrehozását, amelyben az oktatáspolitika, az oktatásirányítás és a civil szervezetek egyaránt képviseltetnék magukat. Szintén hiányolta a szülőkkel való együttműködés országos szervezeti kereteit. Megjegyezte: 160 ezer magyar gyermekkel foglalkozik jelenleg mintegy 10-12 ezer pedagógus. A problémák között említette még az alacsony gyermekszámot, valamint az asszimilációt és a migrációt.
Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója egy oktatáskutató intézet hiányát tette szóvá, s azt, hogy nincsenek együttműködési keretek, fórumok. Fő kérdés, hogy kié a döntés, kié a felelősség – mutatott rá. Hozzátette: az elmúlt években született egy szakmai anyag, amely számos konkrét javaslatot tartalmaz, de nem történt előrelépés. Kell a létszám és a stratégia is – hangsúlyozta. Erdei Ildikó jónak nevezte a Rákóczi Szövetség oktatási kezdeményezéseit, amelyek szerinte átvehetők a tömbmagyarság esetében is. Feltételként jelölte meg, hogy legyenek jó pedagógusok, szerinte az ő anyagi-erkölcsi státusukat is meg kellene erősíteni. Kitért arra is: a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak. Jogi tanácsadó iroda működtetése megoldást jelenthetne – jegyezte meg. (A panelbeszélgetésen elhelyezték a marosvásárhelyi katolikus líceum kétnyelvű molinóját Ne játsszanak a gyermekeink sorsával! felirattal, jelezve: az érintettek tovább harcolnak az iskoláért.) Egymillió állampolgársági kérelem A napokban adták be az egymilliomodik állampolgársági kérelmet – jelentette be Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes szerdán. Elmondta: ezzel sarokkövéhez érkezett a magyar nemzet 2010-ben elkezdődött közjogi egyesítése. Az első nap panelbeszélgetései között szó volt arról is, hogy változó intenzitással és célországokkal, de folyamatos az erdélyi magyarság kivándorlása, s az utóbbi időben fokozottan érinti a szórványterületeket. Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezető tanácsadója elmondta: a Népesedéstudományi Kutatóintézet és intézetük közös felmérésben vizsgálta a Magyarországra történő áttelepülést. A Kárpát-medencében az elmúlt száz évben kimutathatóak a migrációs folyamatok, és ez független a politikai viszonyoktól. Hozzátette: ha ez a folyamat nem indult volna el, akkor a magyarországi népesség 10 évvel korábban csökkent volna 10 millió alá. Klaus Iohannis román államfő kedden tett székelyföldi látogatása kapcsán Semjén Zsolt kijelentette, hogy korrektnek és pozitívnak tartja azt. A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy elindult egyfajta párbeszéd az autonómia elfogadtatása tekintetében. A Iohannis által is támogathatónak nevezett regionális autonómia nagyon közel áll ahhoz a területi autonómiához, amelyet Székelyföld számára kérnek a székelyek – mutatott rá Semjén Zsolt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnöke, a Tusványos egyik alapítója a megnyitón úgy vélekedett: bár a román államfő nyilatkozatai túl sok optimizmusra nem adnak okot, megteremtődhet annak reménye, hogy Klaus Iohannis moderátora lesz a román–magyar párbeszédnek. A többnyelvűség gúzsba kötve Anyanyelvhasználat terén tulajdonképpen ex lex állapot van, hiszen ami megvalósítható Kovászna és Hargita megyében, az már Maros megyében sem működik maradéktalanul, a többi megyékben nem is sikerül ezeket a jogokat kikényszeríteni – Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Gúzsba kötött többnyelvűség című, szerdai beszélgetés moderátoraként már indításkor rávilágított a romániai közigazgatási törvény kétértelműségére. A megoldás a regionális hivatalos nyelv bevezetése lenne, hangsúlyozta Székely István, aki előbb a törvényes lehetőségekre kérdezett rá, majd arra is, hogy a lakosság hogyan viszonyul az anyanyelvhasználat kérdéséhez. „Amíg a lakosság úgy érzi, hogy szívességet vár el a hivataltól és megpróbál megfelelni a hivatalnok komfortérzetének, nem pedig jogait érvényesítené, addig kérdés, hogy előre lehet-e lépni a nyelvi jogok terén” – fogalmazta meg a kétnyelvűség mindennapos dilemmáit Székely István. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke a 215-ös közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó előírásainak hiányosságaira hívta fel a figyelmet. „A gyakorlat az, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség többségben él, vagy magyar polgármester, alpolgármester van, ott vannak kétnyelvű utcanévtáblák, ott az önkormányzatok magyar nyelven tartják a tanácsülést, és az intézmény külső és belső kommunikációjában is használják a magyar nyelvet, ahol viszont 50 százalék alatti a magyarság aránya, ott már személyzethiányra és egyéb problémákra hivatkozva részlegesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot. Egyértelművé kell tenni a törvényi előírásokat, hogy ne a jó szándékon múljon, hogy egy-egy intézményben, településen lehetővé teszik-e a kisebbségi nyelvhasználatot” – fogalmazott Péter Ferenc. „A helyi közigazgatási törvényben benne van az anyanyelvhasználat lehetősége, de a központi közigazgatásra már nem vonatkozik, tehát a helyi tanácshoz lehet magyarul fordulni, de a közegészségügyi igazgatósághoz már nem. Rosszhiszemű alkalmazói is vannak a törvénynek, ilyen a prefektúra, a számvevőszék. Látjuk azt is, hogy millió feljelentés van ebben a témában is” – mutatott rá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Az államból élés karrierje A román politika az idők folyamán többnyire az államból élés karrierjét jelentette, aminek nem sok köze van a pártok nevében szereplő ideológiákhoz – állapították meg szerdán A román politika – a szervezett káosz iskolapéldája című tusványosi pódiumbeszélgetésre meghívott politológusok. Bakk Miklós politológus, a Sapientia EMTE oktatója másfél évszázados történelmi visszatekintésében megállapította: a román politika átvette ugyan az európai politikai modelleket, de ezeket egyfajta formaként használta, hiányzott mögüle a társadalmi tartalom. Székely István politológus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető alelnöke kifejtette: 2006 óta Romániában többnyire politikai társbérlet van a parlamenti többség és a vele szemben álló államfő között. Az egyébként parlamenti köztársaságként működő Romániában a közvetlenül választott államfőnek a titkosszolgálatok területén vannak igazából komoly jogosítványai. Székely azt valószínűsítette, hogy Romániában az egyre nagyobb költségvetéssel és személyi állománnyal rendelkező titkosszolgálatok aktivizálása az elnöki hatalom megteremtését és stabilizálását segíti, ebbe pedig szerinte a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) is becsatornázták, amely a szolgálatoktól kapott információk alapján indít eljárásokat. Szerinte a kérdés csak az, hogy Klaus Iohannis államfő csak megörökölte a „rendszert”, vagy ő maga ennek a rendszernek terméke. Székely István Gergő politológus, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a román pártrendszer bemutatásakor megállapította: Romániában a pártok többnyire klientúra (és nem programatikus) alapon működnek. Ezért van az, hogy Romániában mindenki mindenkivel koalícióképes, a parlamentben gyakori jelenség a pártváltás, a koalíciókötés logikája pedig többnyire azt a szempontot követi, hogy az aktuális legerősebb párt ellen szövetkezik a második-harmadik. Az előadó szerint 1996 óta az RMDSZ is a forráselosztásban való részvételre alapozta legitimációs stratégiáját, de a magyar polgármesterek ügyészségi meghurcolása nyomán egyre kevésbé vonzó az érdekképviselet számára ez a modell, és az is látható, hogy az RMDSZ ma már ódzkodik a kormányzati szerepvállalástól. (Hírösszefoglaló) Népújság (Marosvásárhely)

Létszám és/vagy stratégia hiánya?
Szegényes iskolavita
Bár címe szerint a nap egyik legfontosabb panelbeszélgetésének kellett volna lennie, kissé szétesett A Magyar iskoláink veszélyben létszám és/vagy stratégia hiánya? című vita Tusnádfürdőn, a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) második napján.
A vitát Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport szóvivője vezette, aki – hogy szemléltesse, ez „nem elméleti kérdés, hanem mindennapi valóság” – az iskola díszegyenruhájába öltöztetett kisfiát kiültette a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum molinója elé.
– Hét hónapja harcolunk az iskola megszűnése ellen, úgyhogy nagyon is aktuális problémáról beszélünk – nyomatékosította Csíky Csengele.
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke úgy fogalmazott: az iskolák veszélyben vannak, de elsősorban nem a stratégia hiánya miatt, hiszen „stratégiát bármennyit tudunk csinálni”, hanem amiatt, mert nem világos, ezeket kinek és miként kellene alkalmaznia. Tulajdonképpen megvannak a megfelelő szinten az embereink. Vannak parlamenti képviselők, szakpolitikusok, akik a törvényhozási szinten próbálják egyengetni az utat, vannak a tanügyminisztériumban igazgatói, sőt, államtitkári szintű szakembereink, vannak tanfelügyelőink, néhány megyében főtanfelügyelőnk, és vannak, egyáltalán nem utolsósorban, az oktatással foglalkozó civil szervezeteink – sorolta az RMPSZ elnöke.
– A gond az, hogy ezek nem működnek együtt, hiányzik a koordináció és az egészséges munkamegosztás. Ezen úgy lehetne segíteni, hogyha létrehoznánk egy közoktatási tanácsot, ahol mind a négy szint képviselői jelen legyenek, és amelyik intézményként is felelősséget vállalna, hogy az ezen a területen dolgozó minden szintű szakembergárda egységes stratégia szerint dolgozik – fejtette ki Burus-Siklódi Botond.
Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója nagyjából hasonló hangot ütött meg.
– Ha nem lehet tudni, kinek kell döntenie, és ki vállal felelősséget egy adott ügyben, akkor nincs amiről beszélni. Hiába vannak alapos tanulmányok, hiába vannak jól kidolgozott stratégiák, ha senki nem tudja, ezeket kinek kellene életbe léptetnie, és kinek lenne feladata, hogy kövesse, ellenőrizze, mi történik utólag ezekkel – mondta a szakember.
A beszélgetés végén, némi habozás után, Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház oktatási előadótanácsosa megfogalmazta, amit mindenki egy órája kerülgetett: csak az RMDSZ oktatási politikusai vannak abban a helyzetben, hogy ezt a feladatot megoldhassák. Csak nekik vannak kapcsolataik a román és a magyar kormányhoz, ők tudják az oktatással foglalkozó minden érdekelt állami és civil szervezettel felvenni a kapcsolatot, nekik van infrastrukturális és intézményi hátterük mindebben eljárni. Ám ők még hallgatóként sem voltak jelen a sátorban…
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Ilyen mértékű nemzetközi összefogásra talán még sosem volt példa”
Az őshonos kisebbségi jogok tagállami kompetenciába helyezése az olyan, mintha az unió a kecskére bízta volna a káposztát. A Minority SafePack-ről beszéltek Tusványoson.
A Minority SafePack a kisebbségi érdekképviselet tekintetében a legfontosabb projekt. Az európia polgári kezdeményezés révén most lehetőség van az egymillió aláírás összegyűjteni, és ezzel az EB kénytelen foglalkozni az őshonos kisebbségek ügyével – hangzott el azon a panelbeszélgetésen, amelyen Kalmár Ferenc a külgazdasági és külügyminisztérium külkapcsolatokért felelős miniszteri biztosa, Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke, az aláírásgyűjtés koordinátora, Berényi József a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnökségi tagja és Deli Andor Fideszes EP-képviselő beszélt a kezdeményezésről Tusványoson. A beszélgetést a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán moderálta.
Porcsalmi Bálint felidézte a Minority SafePack benyújtásának folyamatát: 2013-ban az RMDSZ a Dél-tiroli Néppárt és egyéb partnerekkel elindították a kezdeményezés, azonban ennek per lett a vége, mert az Európai Bizottság visszadobta a csomagot. Románia és Szlovákia is betársult a kezdeményezést támadó perbe, végül a bírósági döntés mégis a benyújtóknak kedvezett. A kezdeményezést bejegyezték, a következő lépés a támogató egymillió aláírás összegyűjtése, amelyre egy év áll a kezdeményezők rendelkezésére, a határidő jövő év áprilisa. Az ügyvezető elnök a kommunikáció buktatóira hívta fel a figyelmet: szerinte fontos figyelembe venni azt, hogy az európai többségiek nem értik, hogy mi az az őshonos kisebbség. A Minority SafePack törvénykezésen túli hozadéka lehet, ha arra is lehetőség nyílik, hogy az unióban „asztalra kerüljön” az őshonos kisebbségek ügye.
„Nagy lemaradásaink vannak ügyeink tematizálásában Európában, saját szavainkkal próbáljuk elmagyarázni a sztorinkat, és nem adaptáljuk a befogadó nyelvezetére, figyelembe véve viszonyítási alapjukat” - mondta Porcsalmi, rámutatva arra, hogy hiába kezdjük úgy a kisebbségi jogaink megsértését magyarázó mondókánkat, hogy a „Marosvásárhelyi Teológiai Líceum”, mert Európában nem fogják érteni sem azt, hogy milyen oktatási forma a teológiai líceum, és jó eséllyel azt sem tudják, hogy hol van Marosvásárhely.
A papír alapú aláírásgyűjtés szeptemberben indul, de Porcsalmi inkább arra buzdít, hogy aki teheti, írja alá online, hiszen itt magyarul is kitölthető, egyszerűbb és a román hatóságok nem férnek hozzá, csak utólag ellenőrzik az aláírók hitelességét, amikor az aláírásgyűjtést követően Brüsszelből elküldik az aláírásokat tartalmazó táblázatot. Az online felület már elindult, a jogaink.eu-n lehet aláírni a kezdeményezést.
Az aláírásokat legalább 7 EU-tagállamból kell összegyűjteni, és minden államnak meg van szabva egy minimális kvóta, amit kötelezően teljesíteni kell, ellenkező esetben nem érvényesek az illető államból összegyűlt aláírások.
Erdélyben, Romániában 250 ezer, Magyarországon 500 ezer, Szlovákiában 60-70 ezer, Németországban 70-100 ezer, Olaszország 100-120 ezer, Hollandiában 20 ezer körüli aláírást akarnak összegyűjteni a kezdeményezők. Bárki aláírhatja, bárhonnan, és bárki aláírhat, aki uniós állampolgár. A diaszpórában, például egy Egyesül Államokban élő, de magyar állampolgársággal (is) rendelkező személy úgy írhat alá, hogy Magyarországot jelöli meg államként az online kérdőíven. Hétfő óta Romániában 1200, Magyarországról 612 személy írta alá a kezdeményezést, Németországból pár száz aláírás futott már be. Porcsalmi hangsúlyozta, politikai pártokat, egyházakat kell bevonni, hiszen a Minority SafePack egy pártok feletti kérdés.
Deli Andor az európai polgári kezdeményezés jogi hátteréről beszélt. Elmondta, az európai polgári kezdeményezés eszköze azért jött létre, mert az európai unió vezetői ezzel is csökkenteni próbálták a polgárok és az unió között feszülő szakadékot, azonban ez nem sikerült túl jól, hiszen ez a maga kvótarendszerével és egymillió aláírás összegyűjtésének kötelezővé tételével nem egy polgárbarát eszköz.
Berényi József szerint ilyen mértékű nemzetközi összefogásra talán még sosem volt példa, mint amekkorát a Minority SafePack kezdeményezésnek sikerült felhajtani. A felvidéki aláírások összegyűjtése kapcsán elmondta, a minimális kvótát, a 7000 ezer aláírást néhány hét alatt össze tudják gyűjteni. Azonban a kiszabott feladat 70 ezer aláírás összegyűjtése, ami már kemény dió, de azért mégsem lehetetlen küldetés: a tapasztalat szerint 50-80 ezer aláírást tudnak Felvidéken különböző ügyekért összegyűjteni.
Kalmár Ferenc miniszteri biztos elmondta, bár a nem uniós állampolgároktól származó aláírások nem számítanak, mégis el fog kezdődni egy szolidaritási aláírásgyűjtés is az egymillió aláírás mellé, például Kárpátalján vagy Délvidéken is. A Minority SafePack fontosságát hangsúlyozva elmondta, egyéni, társnemzeti és kollektív jogokat is szabályoz, az őshonos kisebbség és a többség viszonyát rendezi, amelyek kötelezően betartandóak kell legyenek, hiszen azzal, hogy az unió tagállami kompetenciává tette a kisebbségekre vonatkozó törvények meghozatalát, az olyan, mintha a kecskére bízta volna a káposztát.
Kertész Melinda / Transindex.ro