Kerülte a nyilvánosságot Bajnai Erdélyben
Hírzárlat közepette látogatott az elmúlt napokban Erdélybe Bajnai Gordon, az Együtt-Párbeszéd Magyarországért elnöke. Az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai Turista vagyok, nem magyar feliratú pólóval ajándékozták meg Kolozsváron a volt kormányfőt, aki az MTI-nek elmondta: nemzetpolitikai stratégiáját, terveit ismertetni érkezett.
Előzetes bejelentés nélkül, teljes hírzárlat közepette folytatott háttérbeszélgetéseket a napokban Marosvásárhelyen és Kolozsváron Bajnai Gordon, az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért elnöke. A volt miniszterelnök erdélyi látogatását kínosan igyekezték titokban tartani, előzetesen sem a helyi vendéglátók, sem a politikus alakulata nem harangozta be, és mindössze néhány szemfüles újságíró szerzett róla tudomást. Az üzletember-politikus csütörtökön Marosvásárhelyen találkozott helyi értelmiségiekkel, a gazdasági élet képviselőivel. Pénteken előbb a román kormány hatáskörében működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet kereste fel. Hogy pontosan miről beszélgetett Bajnai Gordon a hazai nemzeti kisebbségek etnikai identitásmegőrzésének, -fejlesztésének, valamint ezek szociológiai, történelmi, kulturális, nyelvészeti, vallásos és más jellegű aspektusainak kutatására, tanulmányozására hivatott intézményben, azt homály fedi. Néhány újságíróhoz hasonlóan azonban az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai is tudomást szereztek Bajnai kolozsvári jelenlétéről, és nem kis meglepetést szereztek a politikusnak. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnél tett látogatása előtt az ifjúsági szervezet elnöke, Sorbán Attila Örs Turista vagyok, nem magyar feliratú pólót nyújtott át a volt miniszterelnöknek. Sorbán közölte: a gesztussal azt kívánták kifejezni, hogy nem látják szívesen Erdélyben az erdélyi magyar szavazatokra pályázó szocialista politikusokat.
„Amikor miniszterelnök volt, Bajnai Gordon egyszer sem látogatott Erdélybe, csak most, amikor rövidesen kezdődik a választási kampány a magyarországi országgyűlési választások előtt. Szeretnénk figyelmeztetni a Gyurcsány-kormány egykori kiszolgálóit, hogy az erdélyi nép vendégszerető, de nem felejt” – magyarázta az ifjúsági szervezet elnöke. Mint ismeretes, ugyancsak az EMI tagjai tüntettek januárban, amikor Mesterházy Attila elnök irányításával első külhoni kihelyezett elnökségi ülését rendezte a Magyar Szocialista Párt a kincses városban. Annak idején Mesterházy elnézést kért a párt nevében azért, hogy az állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-i népszavazáson arra buzdította szavazóit, hogy nemmel voksoljanak. Bajnai Gordon pénteken délután Kolozsváron a Jókai utcai Minerva-házban is előadást tartott, azonban az előzőhöz hasonlóan ennek pontos témájáról sem lehet részleteket tudni, mivel a háttérbeszélgetésen megválogatták a részvevőket. Az Együtt-PM szövetség vezetője látogatása lezárultával az MTI-nek elmondta, tájékozódni, ismerkedni járt Erdélyben. Ő beszélt arról is, hogy pénteken Kolozsváron együtt ebédelt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. „Az a változás, amelyre Magyarországnak 2014 után szüksége van, kiterjed a nemzetpolitikára, az erdélyi magyarság és a mindenkori magyar kormány kapcsolatára is. Ehhez gyűjtöm az információkat egy hosszú távú építkezés első lépéseként” – közölte Bajnai. Hozzátette, beszélgetőpartnereinek azt is elmondta, bármilyen változás legyen is Magyarországon, a kettős állampolgárság ügyében kialakult helyzetet nem szabad megváltoztatni. (A volt kormányfő egyébként már korábban elmondta, hogy nem vett részt a 2004-ben rendezett népszavazáson, amit azzal indokolt, hogy „egy hamisan feltett kérdésre egy borzasztó, az önzés érvrendszerét használó politikai válasz született akkor a baloldalon, és ebből olyan mély, tartós megosztottság jött létre, ami azóta is osztja a magyar társadalmat”). A távirati iroda kérdésére, hogy miért nem hirdették meg nyilvánosan is a látogatást, azt mondta, „nem a hírverés, hanem a tájékozódás" volt a vizit célja; szerinte nem lehet titkosnak nevezni az útját. Az EMI-től kapott „ajándékról” az exkormányfő úgy vélekedett, hogy az efféle eszközök megszokottak a modern politikában, „emiatt nem kell megsértődni”. Hozzátette, a póló felirata rá nézve nem igaz, hiszen mind Erdélyben, mind Magyarországon magyarnak érzi magát. „Úgy kívánok politizálni, hogy mindenki lássa, az itt élő magyarokért is kellő felelősséggel járok el, és segítem őket abban, hogy magyarok lehessenek, és boldoguljanak a szülőföldjükön” – nyilatkozta az MTI-nek Bajnai.
Közben a Fidesz szerint a politikusnak ajándékozott póló arra figyelmeztet: nem jó, ha azok tesznek szavazatgyűjtő látogatást a külhoni magyarok körében, akik korábban „hisztériakampányt folytattak a kettős állampolgárság megadása ellen”. Hoppál Péter, a nagyobbik kormánypárt szóvivője szombaton közölte, a külhoni magyaroknak mélységesen igazuk van. „Az erdélyi, külhoni magyar emberek mélyen élték meg, és nem felejtették el, hogy a baloldal mai vezetői, az egykori kormányzati szereplők nagyon csúnya hadjáratot indítottak ellenük” – mondta a Fidesz szóvivője.
székelyhon.ro

Budapest ne gyarmatosítson!
Rendszeresen jönne Erdélybe Bajnai Gordon
„A mindenkori magyar kormány munkájának a mércéje, hogy attól, amit csinál, könnyebb lesz-e magyarként boldogulni a szülőföldön, vagy nehezebb” – nyilatkozta lapunknak Bajnai Gordon, Magyarország volt miniszterelnöke, az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért Választói Szövetség vezetője pénteken este, miután kolozsvári értelmiségiekkel találkozott a Minerva-házban szervezett zártkörű beszélgetésen. A politikus csütörtökön Marosvásárhelyen helyi értelmiségiekkel és a gazdasági élet képviselőivel, pénteken pedig Kolozsváron az RMDSZ vezető politikusaival és a Kisebbségkutató Intézet munkatársaival találkozott.
Most tájékozódni, tanulni, figyelni és kérdezni jött Erdélybe Bajnai Gordon volt magyar miniszterelnök, aki pénteken este nyilatkozott a Szabadságnak.
– Ugyanakkor világos szándék is vezérelt: az, hogy az erdélyi magyarság és a mindenkori magyar kormány kapcsolatát új alapokra kell helyezni. Azt is ki kell mondani, és mi már kimondtuk, hogy a kettős állampolgárság ügye nyugvópontra jutott, sok év, a nemzetet mélyen megosztó, helyenként megalázó vitái után ezt a kérdést lezártnak tekintjük. Nem akarjuk újra nyitni sem a kettős állampolgárság kérdését, sem azt az elvet, hogy az állampolgársághoz szavazati jog is társul. Ez tény. A másik fontos dolog, és ebben már újítani kell: hogy ne Budapestről próbálják megmondani a tutit az itteniek számára, hanem az itt élő emberek demokratikusan megválasztott képviselői, szervezetei által képviselt politikát kell tiszteletben tartania a mindenkori magyar kormánynak. Szóval, fordítsuk meg a viszonyt! Budapestnek az a dolga, hogy segítsen, nem pedig az, hogy megpróbáljon gyarmatosítani vagy kontrollálni mindenkit. A mindenkori magyar kormány munkájának a mércéje, hogy attól, amit csinál, könnyebb lesz-e magyarnak megmaradni, és magyarként boldogulni a szülőföldön, vagy nehezebb. Attól tartok, hogy néha a nagy kardcsörtetés, kiabálás közepette valójában nehezíti ezt Magyarországról a kormány. Például akkor, amikor a belpolitikai konfliktusokat exportálja ide, és ezzel gyengíti a magyarság érdekérvényesítő képességeit. Ennek véget kell vetni. A támogatáspolitikát is úgy kell meghatározni, hogy az itt élők szempontjait szolgálja, ne a hazai klientúra építését, legalábbis mi ezt szeretnénk.
– Milyen következtetések vonhatók le a mostani látogatása kapcsán?
– Nem szabad rövidtávon gondolkodni. Nem kampányolni vagy szavazatot gyűjteni jöttem, hanem tájékozódni és partneri viszonyt építeni. Ez hosszú távra szól, és azt gondolom, hogy ez egy hosszú távú, nyugodt partneri építkezés kell hogy legyen. Azt szeretném, hogy az erdélyi magyarság támogatásának kérdése ne párthovatartozás ügye legyen. Nem szabad, hogy négyévente a politikai változások felforgassák, tönkretegyék ezt a viszonyt.
– Mi várható ebben a tekintetben az elkövetkező időszakban, a megismerést és az úgymond anyaggyűjtést illetően?
– Szeretnénk élő kapcsolatokat teremteni: ezt az jelenti, hogy rendszeresen jönni, beszélgetni, sokszor csak zárt körben, nem reklámcélból. Szeretnénk továbbá, hogy azok a szempontok, amelyek itt fontosak, Magyarországon is fontosak legyenek. A folyamatos megismerés és erős egyeztetés révén kívánjuk ezeket a szempontokat beépíteni a programunkba.
Szabadság (Kolozsvár)

Tusványos üzenetei
Ha egyetértünk valamiben mi, erdélyi magyarok, az még mindig nem biztosíték arra, hogy képesek vagyunk közösen fellépni annak érdekében – egyebek mellett ez derült ki Tusványos többnapos forgatagából.
Hiszen az erdélyi, sőt, a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek között nincs lényeges véleménykülönbség a magyar nemzetpolitika alapvető dolgaiban, az autonómiatörekvések időszerűségében, a kettős állampolgárság kiterjesztésében, a jövő évi magyarországi választások ügyében vagy éppen a romániai régióátszervezési törekvések elleni kemény és határozott kiállás szükségességében. Senki sem vitatja például, hogy a könnyített honosítási eljárás igen fontos a külhoni magyarok és az anyaország számára, a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetőinek nagy része abban is egyetért, hogy folytatni kell azt a nemzetpolitikai fordulatot, amely 2010-ben, az Orbán-kormány hivatalba lépésével kezdődött. Az erdélyi magyar pártok pedig egybehangzóan állítják: a magyarság elleni merényletet jelentenek a kormány régiósítási elképzelései, és hogy ez ellen minden eszközzel fel kell lépnünk. Mégis, az elmúlt időszakban valamiért nem sikerül az a fajta közös fellépés, amit az ilyen horderejű nemzeti ügyek megkövetelnének. Nincs közös javaslatuk az erdélyi magyar szervezeteknek a régióátszervezés ügyében, a marosvásárhelyi márciusi autonómiatüntetés után a július 20-i tiltakozások lebonyolításába sem kapcsolódott be mindenki, újabban pedig érdemi párbeszéd sem nagyon folyik. Ezen még az egykoron tartalmas vitáknak teret adó Tusványos sem változtatott – látványos sértődések, gyerekes civódás, álságos indokokra hivatkozó RMDSZ-es bojkott tépázta idén a szabadegyetem hírnevét, melyet talán szélesebbre tárt kapukkal, több román és nyitott beszélgetésre képes magyar meghívottal lehet és kellene helyreállítani. Jellemző egyébként, hogy talán a Schweighofer-ügyet leszámítva idén vita sem nagyon alakult ki Tusványoson, pedig a szabadegyetem varázsa éppen abban rejlik, hogy egy asztal mellé ültetné a különböző véleményeken levőket. És talán a párbeszédtől való elzárkózás a legfájóbb Tusványos üzenetei közül – melyet csak részben ellensúlyoz, hogy elégedetten nyugtázhattuk: Magyarország erősödik, továbbra is törődik velünk, nemzetpolitikai kérdésekben pedig nincsenek áthidalhatatlan szakadékok vezetőink elképzelései között.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület felhívása
A keresztyén magyar államalapítás ünnepe alkalmával a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Magyar Köztársaság nemzetegyesítő Kormányát, Parlamentjét és valamennyi polgártársunkat szerte a nagyvilágban.
Ezzel az alkalommal felhívjuk minden magyar figyelmét arra, hogy Magyarország jelenleg hatalmon lévő politikusai teljesítették ígéretüket, és ennek következtében állampolgárságot nyerhettünk az anyaországtól elszakított régiókban, valamint az elvándorlók választott országaikban, a menekültek a befogadó államokban. Méltó ez a kormányzás az elismerésre, ugyanakkor mindannyiunk szívből fakadó hálájára.
Ezennel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége felkéri gyülekezeteinek lelkipásztorait és híveit, hogy augusztus 18-án, az ünnepséget megelőző vasárnapon lélekemelő imádsággal mondjon köszönetet a magyar nemzet küzdelmes múltjáért, eredményes jelenéért és ígéretes jövőéért. Fohászkodjunk az értünk cselekvőkért. Megkérjük egyházainkat, hogy felekezetre való tekintet nélkül csatlakozzanak egyházkerületünk kezdeményezéséhez. Újkori történelmünkben még nem adatott meg számunkra, hogy elismeréssel állapítsuk meg Szent István Intelmeinek teljesülését, azaz:”Napról-napra buzgó törekedéssel kell őrt állanod a szentegyházban, hogy inkább gyarapodást lásson, mintsem fogyatkozást szenvedjen. Ezt cselekedd te is, hogy koronád ékesebb, életed boldogabb és a te napjaid számosabbak legyenek.” (Intelmek 2/4).
Napjaink szentegyháza tartozik azzal, hogy támogassa a Magyar Kormány törekvését a második állampolgárság intézményének, és az azzal járó jogok kiterjesztésének segítésével. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége felkéri egyházközségeit, hogy a lelkészi hivatalok áldozatvállaló szolgálatával nyújtsanak segítőkezet, az állampolgárság megszerzéséhez, a postai úton szervezett regisztrációhoz, avagy később az internetes jelentkezéshez, azok részére, akik ezt igénylik. Ezúton felkérjük a magyar felekezeteket, hogy ebben a kezdeményezésben is csatlakozzanak egyházkerületünkhöz.
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1.Péter 2,9)
Azzal a hittel, hogy Isten Igéje magyar népünkre is vonatkozik, tántoríthatatlan hittel és a Magyar Köztársaság vezetői iránti köszönettel maradunk tisztelettel.
Nagyvárad, 2013. augusztus 9.
Csűry István, püspök
dr.Varga Attila, főgondnok
Erdély.ma

Feszültségek
Egyre feszültebbé válik a magyar–román viszony, az ingerültség mindkét oldalon növekszik, amit a politikusok kijelentései csak fokoznak.
Magyar oldalon a tavaly óta tartó USL-s zaklatások (MOGYE, Nyírő-ügy, székely zászló körüli cirkusz) és főleg a magyar érdekeket teljesen figyelmen kívül hagyó Dragnea-féle régiós felosztási terv fokozzák a frusztrációt.
Bukarest nem hajlandó elfogadni, hogy a magyarság ragaszkodik egy olyan közigazgatási egységhez, ahol többséget alkot, s amely révén legalább régiós szinten nincs kiszolgálva a többség jóakaratának. Ez egy olyan nemzeti minimum, amiből a magyarság nem engedhet, hiszen ez lenne hosszú távú megmaradásának intézményes garanciája. Az európai példa egyértelműen bizonyítja, hogy autonómia nélkül a nemzeti kisebbségeket a beolvadás veszélyezteti. A kisebbségek beolvasztásáról lemondó nyugati országok szinte mindegyike elfogadta az autonómiát már néhány százezres létszámú kisebbségek számára is. Csupán a nemzeti állam eszméjébe megkövesedett Franciaország képez kivételt, s ennek nyomán Európa-szerte az elzászi németek és bretonok mellett az erdélyi magyarság az egyetlen milliós létszámú kisebbség, amely még részben sem rendelkezik autonómiával. Holott még a gyulafehérvári kiáltványban, 1918-ban is lényegében autonómiát ígértek a kisebbségeknek (saját anyanyelvű oktatás, közigazgatás és igazságszolgáltatás saját soraikból származó egyének által), de soha sem tartották be. A magyar többségű régió merev elutasításával – még autonómia nélkül is – pedig óhatatlanul az újabb kisemmizés réme körvonalazódik.
Aligha meglepő ezután, hogy a székelység mozgolódik, a lakossági elégedetlenség lecsapolására minden féle civil és politikai szervezet különféle tiltakozást tervez a kedvezőtlen régiósítás megakadályozására. A fokozódó sérelmek és a bukaresti hatalom hajthatatlansága mellett nem meglepő, hogy vannak, akik Budapest védnökségét tartanák szükségesnek, sőt olyanok is, akik a Romániával való konfrontációt sem vetnék el, ha az erdélyi magyarság sorsa forogna kockán – utóbbiaktól az Orbán-kormány elhatárolódott.
Ezen kijelentések viszont ingerültséget eredményeztek az egységes nemzeti államhoz körömszakadtig ragaszkodó Bukarestben. A jelenlegi alkotmány valóban kizárja az autonómiát – magyar többségű autonómia nélküli régiót azonban nem –, de az alkotmány nem szentírás, azt módosítani lehet.
Csupán politikai akarat kellene hozzá.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Elszabadult a magyarellenesség – Egymásra licitálnak a román politikusok
Már diplomáciai következményekkel is jár, hogy nem csitulni, hanem fokozódni látszik a magyarellenesség a román politikában. Traian Băsescu államfőnek a magyar politikusokat támadó hétfői nyilatkozata óta egymást követik a reakciók, és egyre meredekebb véleményeket fogalmaznak meg.
Titus Corlăţean külügyminiszter ugyancsak Marosfőn tartott előadásában elítélte ugyan az államfőt, de szélsőséges és irredenta magatartással vádolta a magyar kormányt. A következmény: Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár tegnap bekérette hivatalába a budapesti román nagykövetet, és határozottan elutasította Corlăţean állításait. Közben a román kormánykoalíció egyik képviselője, Bogdan Diaconu a magyar szélsőségesek kiutasítására vonatkozó törvénytervezetet nyújtott be a bukaresti parlamentben. Maga Băsescu tegnap újabb erős kijelentéseket tett: szerinte a románok „vérrel vették meg Erdélyt”, és „földrengető” ennek az áldozatnak a vitatása. Azt is megfogalmazta, hogy „a kölcsönös tisztelet jelének”
venné, ha román zászlókat is kifüggesztenének Székelyföldön.
A vérrel megvett Erdély
A románok nem pénzzel, hanem „vérrel fizették meg Erdélyt”, és földrengető, illetve kiábrándító az, hogy a ’89-es forradalom hősének hitt személy Erdély hovatartozását kívánja vita tárgyává tenni – jelentette ki tegnap Traian Băsescu államfő Marosorbón. Ugyancsak tegnap sérelmezte, hogy a székely és magyar zászlók mellett nem látott román zászlókat, mikor Marosfőre utazott, hogy részt vegyen az 1996 és 2001 között épült ortodox kolostor búcsúján. Szerinte „senki nem mondja, hogy ne tűzzék ki ezeket a saját otthonukon, ha úgy akarják. De meg kellene találni a helyét a román trikolórnak is, mert ez a kölcsönös tisztelet jele lehetne”.
Corlăţean is túllő a célon
Traian Băsescu államfő Magyarország rendreutasításáról szóló nyilatkozata nem lehet hiteles, miután korábban egy asztalnál ült azokkal, akik „szélsőségesen nacionalista” retorikát használtak – jelentette ki Titus Corlăţean külügyminiszter szerdán Marosfőn. Emlékeztetett: Băsescu 2010-ben részt vett a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, „ideges retorikát használó” magyar politikusok oldalán. (2010-ben a román elnök Orbán Viktor, Németh Zsolt külügyi államtitkár és Tőkés László Európai Parlamenti képviselő társaságában vett részt a tusnádfürdői fórumon.) Corlăţean idejétmúltnak, populistának és hiteltelennek nevezte az államfő harcias nyilatkozatát. „Amikor élére akarsz állni egy főváros, vagyis egy ország elleni akciónak, és nem teszel különbséget az egyes politikusok között, a szélsőséges megnyilvánulásokat egy egész országgal azonosítod, akkor nincs mit keresned a politikában, legalábbis a külpolitikában” – vélekedett.
Előadásában Băsescu és a korábbi jobbközép kormány szemére vetette, hogy 2010-ben nem tiltakoztak, amikor a „Fidesz-kormány a Jobbik támogatásával” elfogadta a „trianoni békeszerződésről való megemlékezés” (a Nemzeti Összetartozás Napja), illetve a könnyített honosítás törvényét. Corlăţean szerint ezek a jogszabályok a Kárpát-medence visszaszerzését célozzák a magyar nemzet számára, vagyis a versailles-i békeszerződések újratárgyalását vetik fel. A külügyminiszter szerint a román reakciók elmaradásának tulajdonítható, hogy most „egyes forrófejűek az úgynevezett Székelyföld” autonómiájáról beszélnek, és magyarországi politikusok „választási kampányt folytatnak” Hargita és Kovászna megyében. „Van egy európai stratégiai partnerségünk Magyarországgal: azon kell dolgoznunk, hogy ez legyen a meghatározó, nem pedig a feszültségek, a szélsőségesen nacionalista retorika. Ennek érdekében munkára, párbeszédre van szükség: ezeket a kérdéseket nem a sajtó által közvetített harcias szólamokkal lehet megoldani” – jelentette ki.
A tervezett közigazgatási átszervezésről beszélve határozottan leszögezte, hogy „Románia régiósítása csakis európai alapokon történhet meg, szabály szerint, semmiképp sem etnikai alapon, ez legyen világos”. Az etnikai alapú régiósítás „néhány forrófejű magyar politikai vezető” rögeszméje Hargita és Kovászna megyéből, de Magyarországról is. Ez nem meglepő, de „Romániának kötelessége, kormánytól függetlenül, állandóan és nagyon világosan fenntartani a román törvényeket, az alkotmányt, a vonatkozó európai szabályokat, amelyeket mindenkinek be kell tartania” – mondotta. Corlăţean szerint „az úgynevezett autonomista modellek nem képviselnek európai szabályt, nincsenek elfogadva Európában sem, és nyilvánvalóan, az alkotmány szerint is elfogadhatatlanok Romániában”. Decentralizálás igen – mondotta –, közigazgatási autonómia a fejlődéshez szükséges gazdasági forrásokkal igen, minden polgárnak – legyen az magyar vagy román Hargita és Kovászna megyében –, de más nem.
Bekérették a nagykövetet
Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára tegnap a hivatalába kérette Románia budapesti nagykövetét, Victor Miculát, és szóbeli jegyzékben utasította vissza Titus Corlăţean román külügyminiszter marosfői nyilatkozatát és a Gândul lapnak adott interjújában foglaltakat. A magyar külügyi tárca közleménye szerint Németh Zsolt határozottan visszautasította és cáfolta Titus Corlăţean azon kijelentését, amely szerint a nemzeti összetartozásról szóló törvény „a Kárpát-medence magyar nemzet számára való visszaszerzésének stratégiáját” tartalmazná és „a Versailles-i békerendszer megkérdőjelezését” célozná. Az említett törvény szövege ennek pontosan az ellenkezője – emelte ki.
Budapest visszautasította és cáfolta Titus Corlăţeannak a magyar állampolgársági törvénnyel kapcsolatos nyilatkozatát is, amely szerint a magyar honosítási gyakorlat etnikai alapú lenne. Valójában a magyar honosítás – a román gyakorlathoz hasonlóan – a magyar nyelvtudást és legalább egy magyar állampolgárságú felmenő igazolását követeli meg. A magyar külügyi tárca álláspontja szerint „az alaptalan megállapítások” alkalmasak Magyarország megrágalmazására és a romániai magyarság megfélemlítésére, miközben a romániai magyar közösség demokratikusan kifejezett törekvése – így megfogalmazott autonómiaigénye is – törvényes, megfelel az európai és a nemzetközi gyakorlatnak és normáknak. Németh Zsolt közölte a román nagykövettel, hogy Magyarország továbbra is elkötelezett a magyar–román kapcsolatok fejlesztése mellett az őszinte és tárgyilagos párbeszéd alapján.
Kiutasítaná a magyar szélsőségeseket
A külföldi szélsőségesek kiutasításáról és rendezvényeik betiltásáról terjesztett törvénytervezetet a bukaresti parlament elé Bogdan Diaconu szociáldemokrata képviselő. A jogszabály betiltana minden olyan rendezvényt – találkozót, konferenciát, tábort és tüntetést –, amely akár csak közvetve is megkérdőjelezi Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, és nemkívánatos személynek nyilvánítana Romániában minden olyan külföldit, aki – bárhol a világon – megkérdőjelezi a román alkotmány első cikkelyét. Bár a tervezet nem utal a magyarságra, a hozzá csatolt sajtóközleményben Diaconu kifejtette, hogy ez a második olyan képviselői kezdeményezése, amely a „magyar szélsőségesek megfékezésére” irányul. Tavasszal Diaconu jogszabálytervezetet dolgozott ki a pártokhoz kötődő alapítványok külföldi finanszírozásának betiltásáról, amellyel állítása szerint Tőkés László európai parlamenti képviselőt vette célba. Háromszék
Erdély.ma

A magyarellenességről tartott előadást Sepsibesenyőn Kelemen
Az ötödik HÁRIT Szabadegyetemen tartott előadást Kelemen Hunor szövetségi elnök Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével közösen. Az előadás felvezetésében elhangzott, az elmúlt napokban többször, többen bizonyították, hogy a nyári kánikulában is lehet nagyokat nyilatkozni, felkavarni az állóvizet.
Az RMDSZ elnöke erre a felütésre elmondta: „elsősorban azt kell mérlegelni, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára, akik itthon szülőföldet akarunk építeni, azt kell tudnunk, hogy nagyokat akarunk mondani, vagy felelősségteljesen akarunk cselekedni. A Vona-féle kijelentéseket visszautasítjuk, és nem szeretjük, mert a hozzá hasonló politikusok jönnek, nyilatkoznak, majd beülnek az autóba, hazamennek és nézik a tévében, meg olvassák az újságban, hogy mi történik itt. Az is elfogadhatatlan, hogy Románia államelnöke, a hadsereg főparancsnoka „hadat üzen” Magyarországnak, elszigetelésről és megleckéztetésről beszél. Ezekkel a kijelentésekkel az a legnagyobb baj, hogy az ostor vége mindig rajtunk, erdélyi magyarokon csattan.”
Kelemen Hunor kijelentette, a legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az országban növekvőben van a magyarellenesség, ez pedig a magyar emberek biztonságérzetét veszélyezteti. „Ha a román és a magyar politikusok nem képesek leülni, és kormányközi, államközi szinten tárgyalni a két ország közös érdekeiről, akkor az RMDSZ ismételten felajánlja a híd, a közvetítő szerepét. Elfogadhatatlan, hogy két szomszédos ország, az európai unió tagállamai, nem tartott hivatalos találkozót már évek óta. Úgy, ahogy 2001-ben az RMDSZ sikeresen közvetített a magyar igazolványok ügyében a Năstase és az Orbán kormány között, ugyanúgy képes erre most is” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, ugyanakkor aggasztó jelenségekre is felhívta a figyelmet.
Emlékeztetett rá, hogy Bogdan Diaconu parlamenti képviselő olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely betiltaná a külföldi pártfinanszírozást, de az egyesületek, civil szervezetek és alapítványok támogatását is. "A mi civil szervezeteink mindegyike az identitás megőrzésével is foglalkozik, vagyis politikai szerepet tölt be. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket a jelenlegi 70 százalékos parlamenti többség 85 százalékos összefogással fogadna el. És akkor ki védi meg az erdélyi magyarokat? Az RMDSZ határozottan visszautasít minden ilyen típusú magyarellenes uszítást és megnyilvánulást” – jelentette ki.
A régióátszervezésről Kelemen Hunor összefoglalta, hogy ennek a története 2010-ig nyúlik vissza, amikor az államelnök először tett kísérletet arra, hogy nyolc óriásmegyét hozzon létre a nyolc fejlesztési régióból.
„2011-ben ezt az RMDSZ megakadályozta, a szavazataink nélkül ezt nem tudták átvinni. Most azonban nem a megyék összeolvasztása a cél, hanem egy új közigazgatási struktúra beékelése a megyék és a kormányzat közé. Az alkotmány módosított szövegében már létezik a régió fogalma, éppen ezért az RMDSZ azt javasolta, hogy jelenjenek meg az úgynevezett különleges státusú régiók is. Ezt a javaslatot azonban elvetették, ezt az őszi parlamenti vita során még megpróbáljuk ismét átvinni. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az idén nem lesz régióátszervezés, hiszen ehhez ki kell írni a népszavazást az alkotmánymódosítás kérdésében, ehhez pedig 50 százalékos részvételi arány szükséges. Ez az arány jövőre 30 százalékos lesz csupán, így valószínű, hogy az elnökválasztással egy időben tartják meg a referendumot. Az erdélyi magyar közösség a régióátszervezési huzavonával időt nyert. Nekünk a következő időszakban az a feladatunk, hogy partnereket találjunk az RMDSZ 16 régiós átszervezési tervéhez, ezt a törvénytervezetünket már leadtuk, és meg kell győznünk a román tárgyalófeleket, hogy a kisebb, hatékonyabb működésű régió nem csak a magyar emberek érdeke, hanem a románoké is” – ismertette az RMDSZ elnöke. Kijelentette, minden rendelkezésre álló, demokratikus eszközzel élni kíván az RMDSZ.
Az elkövetkező időszakban elkezdődik az aláírásgyűjtés a helyi népszavazások kiírása érdekében mind a Székelyföldön, mind a Partiumban. Ezt követően a helyi tanácsok egy állásfoglalást fogalmaznak meg, amelyben kinyilvánítják, hogy az adott település hova szeretne tartozni.
„A fokozatosság elvét követjük, ezt követően kerülhet sor utcai tüntetésekre. Ilyen szempontból az RMDSZ csatlakozik a Székely Nemzeti Tanács októberi meneteléséhez, és minden segítséget megad, hogy a Kökös és Bereck közötti útvonalon minél többen vonuljanak fel” – részletezte Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A szabadegyetem előadásán Antal Árpád polgármester kifejtette, Románia a dél-amerikai állammodellt alkalmazza már évek óta, aminek eredményeképpen egyre több a mélyszegénységben élő ember, hiányzik a stabil középréteg. „Spanyolországban ma 40.000 euróért egy egész falut meg lehet vásárolni templomostól, iskolástól, polgármesteri hivatalostól együtt. Én a Székelyföld esetében nem szeretném látni sehol az „Eladó” táblát, éppen ezért a mi jövőnk arról szól, hogy a demográfiai kérdésekre milyen válaszokat tudunk adni” – jelentette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, és Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a szabadegyetem előadásai után a háromszéki polgármesterekkel találkoztak, akikkel aktuálpolitikai kérdésekről beszélgettek.
Maszol.ro

KELEMEN HUNOR: NEM NAGYOTMONDÁSSAL, HANEM FELELŐSSÉGTELJES MUNKÁVAL KELL AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZÖSSÉGÉRT TENNI
Az ötödik HÁRIT Szabadegyetemen tartott előadást Kelemen Hunor szövetségi elnök Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével közösen. Az előadás felvezetésében elhangzott, az elmúlt napokban többször, többen bizonyították, hogy a nyári kánikulában is lehet nagyokat nyilatkozni, felkavarni az állóvizet. Az RMDSZ elnöke erre a felütésre elmondta: ”elsősorban azt kell mérlegelni, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára, akik itthon szülőföldet akarunk építeni, azt kell tudnunk, hogy nagyokat akarunk mondani, vagy felelősségteljesen akarunk cselekedni. A Vona-féle kijelentéseket visszautasítjuk, és nem szeretjük, mert a hozzá hasonló politikusok jönnek, nyilatkoznak, majd beülnek az autóba, hazamennek és nézik a tévében, meg olvassák az újságban, hogy mi történik itt. Az is elfogadhatatlan, hogy Románia államelnöke, a hadsereg főparancsnoka „hadat üzen” Magyarországnak, elszigetelésről és megleckéztetésről beszél. Ezekkel a kijelentésekkel az a legnagyobb baj, hogy az ostor vége mindig rajtunk, erdélyi magyarokon csattan.”
Kelemen Hunor kijelentette, a legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az országban növekvőben van a magyarellenesség, ez pedig a magyar emberek biztonságérzetét veszélyezteti. „Ha a román és a magyar politikusok nem képesek leülni, és kormányközi, államközi szinten tárgyalni a két ország közös érdekeiről, akkor az RMDSZ ismételten felajánlja a híd, a közvetítő szerepét. Elfogadhatatlan, hogy két szomszédos ország, az európai unió tagállamai, nem tartott hivatalos találkozót már évek óta. Úgy, ahogy 2001-ben az RMDSZ sikeresen közvetített a magyar igazolványok ügyében a Năstase és az Orbán kormány között, ugyanúgy képes erre most is” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, ugyanakkor aggasztó jelenségekre is felhívta a figyelmet. „Bogdan Diaconu parlamenti képviselő olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely betiltaná a külföldi pártfinanszírozást, de az egyesületek, civil szervezetek és alapítványok támogatását is. A mi civil szervezeteink mindegyike az identitás megőrzésével is foglalkozik, vagyis politikai szerepet tölt be. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket a jelenlegi 70 százalékos parlamenti többség 85 százalékos összefogással fogadna el. És akkor ki védi meg az erdélyi magyarokat? Az RMDSZ határozottan visszautasít minden ilyen típusú magyarellenes uszítást és megnyilvánulást.”
A régióátszervezésről Kelemen Hunor összefoglalta, hogy ennek a története 2010-ig nyúlik vissza, amikor az államelnök először tett kísérletet arra, hogy nyolc óriásmegyét hozzon létre a nyolc fejlesztési régióból. „2011-ben ezt az RMDSZ megakadályozta, a szavazataink nélkül ezt nem tudták átvinni. Most azonban nem a megyék összeolvasztása a cél, hanem egy új közigazgatási struktúra beékelése a megyék és a kormányzat közé. Az alkotmány módosított szövegében már létezik a régió fogalma, éppen ezért az RMDSZ azt javasolta, hogy jelenjenek meg az úgynevezett különleges státusú régiók is. Ezt a javaslatot azonban elvetették, ezt az őszi parlamenti vita során még megpróbáljuk ismét átvinni. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az idén nem lesz régióátszervezés, hiszen ehhez ki kell írni a népszavazást az alkotmánymódosítás kérdésében, ehhez pedig 50 százalékos részvételi arány szükséges. Ez az arány jövőre 30 százalékos lesz csupán, így valószínű, hogy az elnökválasztással egy időben tartják meg a referendumot. Az erdélyi magyar közösség a régióátszervezési huzavonával időt nyert. Nekünk a következő időszakban az a feladatunk, hogy partnereket találjunk az RMDSZ 16 régiós átszervezési tervéhez, ezt a törvénytervezetünket már leadtuk, és meg kell győznünk a román tárgyalófeleket, hogy a kisebb, hatékonyabb működésű régió nem csak a magyar emberek érdeke, hanem a románoké is” – ismertette az RMDSZ elnöke.
Kijelentette, minden rendelkezésre álló, demokratikus eszközzel élni kíván a Szövetség. Az elkövetkező időszakban elkezdődik az aláírásgyűjtés a helyi népszavazások kiírása érdekében mind a Székelyföldön, mind a Partiumban. Ezt követően a helyi tanácsok egy állásfoglalást fogalmaznak meg, amelyben kinyilvánítják, hogy az adott település hova szeretne tartozni.
„A fokozatosság elvét követjük, ezt követően kerülhet sor utcai tüntetésekre. Ilyen szempontból az RMDSZ csatlakozik a Székely Nemzeti Tanács októberi meneteléséhez, és minden segítséget megad, hogy a Kökös és Bereck közötti útvonalon minél többen vonuljanak fel” – részletezte Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A szabadegyetem előadásán Antal Árpád polgármester kifejtette, Románia a dél-amerikai állammodellt alkalmazza már évek óta, aminek a következményeképpen egyre több a mélyszegénységben élő ember, hiányzik a stabil középréteg. „Spanyolországban ma 40.000 euróért egy egész falut meglehet vásárolni templomostól, iskolástól, polgármesteri hivatalostól együtt. Én a Székelyföld esetében nem szeretném látni sehol az „Eladó” táblát, éppen ezért a mi jövőnk arról szól, hogy a demográfiai kérdésekre milyen válaszokat tudunk adni” – jelentette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere. Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, és Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a szabadegyetem előadásai után a háromszéki polgármesterekkel találkoztak, akikkel aktuálpolitikai kérdésekről beszélgettek.
rmdsz.ro

A politikai elit felelőssége
Korunk globalista zsarnoksága abban különbözik a történelem eddigi autokratikus rendszereitől, hogy tagadja önmaga létét. Önfenntartását célzó eszmei pillére nem az emberek meggyőzésén alapul, mint a liberalizmus, a konzervativizmus vagy a szociáldemokrácia/szocializmus, hanem azok félrevezetésén. Valamennyi – amúgy rég idejétmúlt – ideológia képviselői közé beférkőznek a globalizátorok, akik lényegében színjátékot játszanak, amikor úgy tesznek, mintha még mindig e letűnt politikai ellentétek határoznák meg a világ folyamatait és a nemzetek jövőjét. A meg nem vásárolt lényeglátók egy része is belemegy a játékukba, mert esélytelennek érzi a tiszta beszédet, fél a periferizálódástól, a szalonképtelenné nyilvánítástól vagy egyszerűen a választási vereségtől.
Ebben az orwelli rendszerben igazi felüdülés egy olyan rendezvény, ahol az előadók nyíltan beszélnek globalizmusról, nemzetellenes látszatmagyarokról, az erdélyi magyarság létkérdéseiről. S teszik ezt a nemzet sorsa iránti felelősségtől áthatva. Miként 2006-ban az akkor négyéves fiam megállapította: az EMI táborban „magyar a levegő”.
Neptun: akkor és ma
Az EMI-tábor idei programjának keretében megszólalók tovább vitték a valódi szólásszabadság e nemes hagyományát, legyen szó Ady Endre szabadkőműves kötődéseiről, az autonómiáról, a sajtószabadságról vagy a Neptun-ügyről, amely kerek húsz esztendeje kavarta fel az erdélyi politikum állóvizét.
A Neptun-problematikát elemző kerekasztal kapcsán a Magyar Távirati Iroda is kiadott egy hírt, amire Borbély László, az egyik egykori részvevő fontosnak tartotta reagálni. Az MTI által közzétett „válaszban” foglalt állításokat a következőképpen rendszerezhetjük: az e sorok írója által szerkesztett Neptun-gate című könyv, amely összefoglalja a húsz évvel ezelőtti polémia legfőbb dokumentumait, „tele van valótlanságokkal”. A következő mondatot pontosan idézném, mert nem teljesen világos a tartalma: „Szerzőinek pedig nincs már más lehetőségük a megszólalásra, és ez is azt bizonyítja, igazuk volt azoknak, akik a román féllel való tárgyalás lehetőségeit keresték.” Továbbá: ha a neptunosok nem jártak volna el helyesen, akkor is, utána is, a magyarság eláll mellőlük, nem élvezték volna a magyarság bizalmát. „Nem lehet két évtizeden keresztül félrevezetni a romániai magyarságot.” A külpolitikainyomásgyakorlás eszközét feladta az RMDSZ.
Valótlanságok?
Ami a valótlanságokat illeti, jó lenne, ha Borbély László megnevezné azokat. Egy dokumentumgyűjteménynek, amely módosítás nélkül közli egy adott kérdésben megnyilatkozók interjúit és esszéit, nem feladata a korrekció, ettől függetlenül a kötet szerkesztése és végső korrektúrája során nem találkoztam valótlan állításokkal.
A külpolitikai nyomásgyakorlás eszközét 1996-ban az RMDSZ feladta, mint ahogy az autonómiáért való tényleges küzdelmet is. Az RMDSZ-politika legfőbb haszonélvezője a román nemzetállam volt: úgy integrálódhatott az európai struktúrákba, hogy az erdélyi magyarság sorsának rendezése érdekében semmit nem tett az RMDSZ kormányba emelésén kívül. Az RMDSZ pedig – miniszteri, államtitkári és igazgatói pozíciókért cserébe – a Neptun-ügy mintájára vállalta az etnodiszkriminatív román politika legitimálását.
Nem várhatjuk a magyar érdeket súlyosan sértő politikai paktum egyik illusztris szereplőjétől, hogy ezt elismerje és ne beszéljen mellé. A modern politikai kommunikáció legfőbb problémája, hogy a választópolgár előtt a valós szándékokat leplező, az egyéni érdekmotiváltságot elfedő, a közösségi érdeket sértő álláspont éppoly racionális felvértezettséggel jelenik meg, mint a valóságot tükröző, a nemzeti érdekekkel ténylegesen konvergens, jövőbe mutató álláspont, s csak igen kevesen képesek elválasztani az ocsút a búzától.
Közösségi érdekek és azok felismerése
Érdemes részletesen górcső alá venni azt az álláspontot is, hogy meg lehet-e téveszteni egy nemzeti vagy politikai közösséget hosszú távon a saját érdekeit illetően. E kérdés átvezet egy másik problémához is: a választók milyen mértékben képesek felismerni saját érdeküket? Helytálló-e a liberális demokrácia azon alaptétele, hogy a politikai testet alkotó állampolgárok zöme racionális, döntőképes, tisztában van saját érdekeivel, s így felelős döntést tud hozni a választásokon? Ha e tétel igaz lenne, nem kellene kivenni a népszavazási kérdések közül az adóval kapcsolatos ügyeket.
Az egyéni érdekkövetés nem mindig mutat a közösségi érdekérvényesítés irányába. Jó példa erre 1918 késő ősze, amikor az lett volna a közösségi érdeknek megfelelő magyar politikai cselekvés, ha az ütőképes, zömmel harcedzett katonákból álló, az ellenség földjén állomásozó csapattesteket átszervezik az ország történelmi határainak védelmére. A szabadkőműves dominanciájú Károlyi-kormány mégis a leszerelés mellett döntött, a tömeg ujjongása közepette. Innen egyenes út vezetett az ország két harmadának elvesztéséhez.
Alois Schumpeter osztrák közgazdász-politológus írja, hogy a közakarat nem a demokratikus politikai folyamat hajtóereje, hanem annak végterméke. Más szóval: a közakaratot a pártok teremtik meg politikai marketing útján. S miként a mosóporok közül is azt választja a fogyasztó, amelynek meggyőzőbb a reklámja, tehát amely mögött jellemzően nagyobb tőke áll, nem pedig azt, amely hatékonyabban mos, a választók zöme is azt a politikai gárdát választja, amelynek reklámja, marketingje ügyesebb, rafináltabb, erőteljesebb.
Az elit felelőssége
A nemzetek egymás közti vetélkedésében azon közösségek jutnak versenyelőnyhöz, amelyek politikai elitje elkötelezett a közösségi célok érvényesítésének kérdésében, és képes is rá. Amelynek elitje akár politikai kockázatot is vállal szükség esetén a köz érdekében, a népszerűtlen intézkedésektől sem riad vissza, s cselekvéseit elsősorban nem a négyévenkénti választás motiválja, hanem a nemzetszolgálat.
Az RMDSZ-vezetés előtt két út állt 1996-ban. Az egyik a könnyű népszerűség- és pozíciószerzés útja, a Neptun-logikájú kormányzati szerepvállalás. A másik a nehezebb, de távlatosabb: az autonómia útján való megmaradás. Miként Eva Maria Barki, Csapó József és Borbély Imre mellett a borzonti EMI-táborban Bodó Barna is kifejtette: kormányon belül képtelenség autonómiát kivívni, hiszen épp a kormány által is képviselt és gyakorolt államhatalomból kíván közösségünk részesedni.
Az autonómia útját járni, megszervezni a közösséget, az erdélyi magyar társadalmat, elérni a mindennapi életben a többségtől való minél kisebb függési fokot, s emellett minden politikai energiát az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére fordítani: nehezebb lett volna és népszerűtlenebb is. De lett volna távlati esélyünk a fogyatkozásunk megfékezésére. Az autonómiapolitika mellett álltak a történelmi egyházak, a civil társadalom, a sajtó egésze és az akkor még egységes politikum.
Ehelyett az elit engedett politikai szirénhangoknak, s a jó esetben az erdélyi magyar társadalom morális állóképességének megőrzését, az értékiránytűk nemzedékek közötti átörökítését, a többségi elnemzetlenítő, tudatmosó törekvések ellensúlyozását szolgálótájékoztatáspolitikátátépítette a legfontosabb közösségi célokat feladó, önsorsrontó politikájának legitimálására.
Ahogy könnyebb volt 1918-ban a „béke” mellett szónokolni, amikor három oldalról fenyegette ellenséges támadás az országot, ahogy Európa-szerte ma is népszerű és könnyű a globalizmus, a fogyasztói társadalom jelszavait szajkózni a politikai korrektség idiómáját követve, úgy könnyű a hatalommal való megegyezés mellett síkra szállni a lassan száz éve a többség által nyomorgatott közösségben is. A választók nagy része vevő erre, lásd a Bugár Béla-féle felvidéki szörnypártot, a Híd-Most nevű szlovák–magyar képződményt, amelynek elnöke odáig megy az önfeladásban, hogy nyíltan kimondja: nem lát problémát abban, ha magyar szülők szlovák iskolába íratják a gyermekeiket, s azzal kampányol, hogy az MKP-vel ellentétben ők NEM akarnak autonómiát.
Az erdélyi magyar politikai elit közös felelőssége, hogy a pártcsatározások közepette mi ne juthassunk ide. Ehhez viszont közös nemzeti minimumra, közös múltértelmezésre és jövőképre lenne szükség. Nem pedig arra, hogy egy többszázezres lélekszámfogyással járó, közösségi szempontból megbukott politikai kurzus origóját, a Neptun-ügyet ma is mintának állítsuk be.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A magyar kormány az európai szabályok betartását várja el Verespatak-ügyben
A magyar kormány elvárja a vonatkozó európai szabályok betartását, valamint a tervezett verespataki aranybányászat által veszélyeztetett környezeti és kulturális értékek tiszteletben tartását – tájékoztatta a Külügyminisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium közös közleményében hétfőn az MTI-t.
Kiemelték: e környezeti és kulturális értékek a közös közép-európai örökség szerves részei.
A közleményben felidézték: Magyarország aggodalommal értesült, hogy augusztus 27-én a román kormány törvénytervezetet fogadott el Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről.
A ciántechnológiára épülő aranybányászat jelentős környezeti kockázatokat hordoz, veszélyezteti a vizek tisztaságát, a biológiai sokféleséget, ahogyan azt Románia és Magyarország polgárai is tapasztalhatták a 2000-ben bekövetkezett nagybányai katasztrófa alkalmával – emlékeztettek.
Hangsúlyozták: a magyar kormány ezért minden lehetséges fórumon kifejezte, hogy elfogadhatatlannak tartja a cianidos technológia alkalmazását. 2010 májusában Áder János köztársasági elnök európai parlamenti képviselőként tett javaslata nyomán az EP határozatban kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a ciános aranybányászati technológiában rejlő veszélyeket, és tiltsa be alkalmazását az Európai Unió területén – közölték. Ezt követően Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök személyesen szorgalmazta az unió környezetvédelmi biztosánál a cianidos technológia uniós betiltását.
A verespataki aranybánya engedélyezési eljárásban Magyarország kezdettől fogva az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló nemzetközi egyezmény alkalmazását kérte Romániától – írták. Kifejtették: az egyezmény lehetőséget nyújtott arra, hogy Magyarország lehetséges hatásviselő országként részt vehessen az engedélyezési eljárásban.
Az eljárásban a magyar hatóságok elutasították a román fél által elkészíttetett környezeti hatástanulmányt annak túlzottan általános jellege, helytelen alapfeltevései, téves végkövetkeztetései és súlyos hiányosságai miatt – áll a közleményben.
A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb ciántechnológiás, külszíni aranybányáját, ahol 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni. Múlt kedden a bukaresti kormány törvénytervezetet fogadott el a beruházóval kötendő új megállapodásról, amely növelné az állam részesedését a majdani haszonból, és nemzeti jelentőségű közhasznú projektnek nyilvánítaná a verespataki beruházást.
MTI
Erdély.ma

A PKE kijutott Európába
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), Képzőművészet Tanszék hallgatóinak munkáiból nyílt kiállítás pénteken a budapesti Magyar Alkotóművészek Házában.
Szép számban gyűltek össze az érdeklődők a budapesti Városligetben lévő Magyar Alkotóművészek Házában pénteken este, hogy részt vegyenek a PKE hallgatóinak munkáiból összeállított Alkalmazott víziók című tárlat megnyitóján. Az eseményen jelen volt a PKE, jobbára az egyetem hallgatóiból álló delegációja is dr. János Szabolcs rektor és dr. Horváth Gizella rektorhelyettes vezetésével. A küldöttséget a helyszínen várta Tőkés László EP-képviselő, a PKE elnöke, a kiállítás fővédnöke, valamint Ujvárossy László egyetemi tanár a PKE képzőművészet tanszékének egyik alapítója.
A kiállítás előzményének tekinthető az a szentendrei alkotótábor, mely évről évre lehetőséget biztosít a PKE képzőművész hallgatóinak arra, hogy dolgozzanak. Ez a tábor jelenti az összekötő kapcsot a PKE és Budapest között, mondta lapunknak Barta Sándor, a tárlat egyik szervezője. Barta elárulta, hogy egy nyertes pályázat nyomán nyílt lehetőség arra, hogy kiállítást szervezzenek a Szentendrei Malom kiállítótérben, azonban az a tér kicsinek bizonyult, és ezt követően kaptak ajánlatot arra, hogy a tárlatot vigyék a Magyar Alkotóművészek Házába. A szervezőtől megtudtuk, hogy a tanszék archívumában lévő anyagból, azaz a volt diákok alkotásaiból válogatták ki a kiállítandó munkákat, figyelembe véve a kiállítótér sajátosságait is. Ezt a tárlatot már bemutatták Debrecenben és Székelyudvarhelyen, és a tervek között szerepel egy erdélyi turné is.
Méltatások
A kiállítás megnyitóján elsőként János Szabolcs szólt a megjelentekhez, aki többek között jelzete, hogy a PKE képzőművészet tanszéke idén ünnepelte tíz éves fennállását, majd a kiállított alkotásokról szólva kiemelte: „Első ránézésre is látszik a munkákon, hogy erős a közéleti, a társadalmi problémák iránti elkötelezettség. Azt látom, hogy hallgatóink nem csupán alkotnak, hanem azzal is foglalkoznak, hogy mi történik körülöttük a világban.” Ezt követően a centrum-periféria viszonyáról elmélkedve a rektor hangsúlyozta: a centrum – periféria viszony relativizmusát kell itt hangsúlyozni, hiszen a mai kiállítás is megmutatja, hogy ezt a viszonyrendszert újra és újra át kell értékelni. Egyre inkább tengelyekben, szellemi térképekben kell gondolkodnunk, Nagyvárad, Budapest Bécs összefügg, és ilyen értelemben hazajött ide a tanszékünk.” Készman József a Műcsarnok vezető kurátora méltatta a megnyitón a tárlat anyagát, kiemelve azt, hogy ezek a munkák a világ bármely táján érvényesek lennének, mert azok az általános jelenségek, mint például a kulturális globalizáció, ugyanúgy megjelennek ezekben a művekben, mint korunk bármely más alkotásaiban, amelyek érvényes jelentéssel bírnak. „Ezek a művek bizonyítják a modern művészet beépülését a napi vizuális kultúrába, és azt, hogy minden mű alapja egy másik műnek” – fogalmazott Készman József.
Művészet és foci
Végezetül Tőkés László, az esemény fővédnöke szólt az egybegyűltekhez, köszönetet mondva mindazoknak, akik szerepet vállaltak a kiállítás megszervezésében. A Budapesten bemutatkozó fiatal művészek, és az aznap esti román-magyar labdarúgó selejtező mérkőzés között párhuzamot vonva Tőkés László kifejtette: „a siker reményében lép pályára a magyar focicsapat, mert ki akar jutni a brazíliai világbajnokságra. Nem erőltetve a párhuzamot azt mondhatom, hogy egyetemünk ezzel a kiállítással kijutott Magyarországra, színvonalát tekintve kijutott Európába.” – fogalmazott, majd pedig hozzátette: „a szakemberek ítéletére bízom, túljutunk-e a selejtezőkön, valóban nem túlzás-e az, hogy ez a kiállított anyag üti a mértéket, és kiállja a legszigorúbb próbát is.” A PKE, és általában az erdélyi magyar felsőoktatás kapcsán Tőkés László hangsúlyozta: „már kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni egy olyan országban, ahol hosszú ideig nem létezett magyar nyelvű képzőművészeti oktatás. Amikor láttuk, hogy a román hatalom nem teszi lehetővé a magyar felsőoktatás helyreállítását 1989 nyomán, akkor nekiláttunk és saját erőből az első Orbán kormány hathatós támogatásával sikerült egy magánegyetemi rendszert létrehozni, és ennek egy sikeres tanszéke a képzőművészeti tanszék, a reklámgrafika szak, amely egyszerre képviseli a modernitást és a hagyományt. (…) Az egyházak által alapított egyetemi rendszer és a magyar kormány támogatásával működő egyetemi rendszer így próbál lépést tartani korunkkal egy rendkívül hátrányos helyzetben és kedvezőtlen körülmények között.” A pénteken megnyílt tárlat szeptember 29-ig látható Budapesten.
Pap István
Erdon.ro

A magyar kormány támogatásával épül tornaterem a csángóföldi Gyimesfelsőlokon
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
A Miniszterelnökség 200 millió forinttal támogatja a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum tornatermének felépítését – jelentette be Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyért felelős államtitkára vasárnap, a csángóföldi iskola ünnepélyes tanévnyitóján.
"Akik itt tanulnak, katolikus keresztények és magukat csángó-magyarnak, székelynek, vagy magyarnak mondják, ezért nagyon fontos, hogy olyan iskolák működjenek, amelyek az életben való helytállásra és identitásuk megtartására neveli ezeket a gyerekeket" – magyarázta az MTI-nek Soltész Miklós.
Hozzátette: a Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános által két évtizede alapított iskola hatalmas jelentőségű intézménnyé nőtte ki magát azáltal, hogy magyarságuk és hitük megtartására neveli a gyimesi és moldvai csángó gyerekeket.
Az iskola és a kollégium közötti telken már megkezdődött a két évtizeden át nélkülözött tornaterem alapozása a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökségének ötven millió forintos adományából: ennek felépítéséhez nyújt támogatást a magyar kormány – számolt be az államtitkár.
A teológiai gimnáziumként 1994-ben alapított, 2001-ben pedig természettudományi osztályokkal, óvodával és elemi tagozattal bővült csángóföldi iskola a szegénységben élő, továbbtanulni vágyó gyermekek megsegítését tűzte ki célul. A keresztény szellemiségre nevelő tanintézmény moldvai csángó falvakból is fogad anyanyelvükön tanulni vágyó diákokat.
Az iskola adományokból, a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége segítségével, majd a magyarországi közalapítványok támogatásával épült és bővült, az első évfolyam 15 éve ballagott. Idén hatvan végzőse volt az iskolának a nappali tagozaton. 2007-től esti tagozat is indult, azon idén 34-en végeztek. 15 ezer kötetes könyvtár, több korszerű laboratórium és jól felszerelt informatika-terem segíti az oktatást, egy különálló épületben pedig 120 férőhelyes kollégium szolgál a távolabbról érkezett diákok otthonául.
MTI, Gyimesfelsőlok/Bukarest

Erdély a huszadik században
Új történelmi eseménysorozatot szervez Marosvásárhelyen a Kós Károly Akadémia Alapítvány Erdély a huszadik században címmel. A sorozat első előadására péntek délután, teljes telt házas közönség jelenlétében került sor a Bernády Ház földszinti termében, ahol Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója tartotta meg Impériumváltás 1918–19-ben és a trianoni békeszerződés című értekezését.
A meghívott előadót, a közönséget, valamint az előadást követő beszélgetés moderátorát, Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi történészt az alapítvány elnöke, Markó Béla üdvözölte. Mint mondta, az új eseménysorozat első értekezése rendkívül fontos előadás. – A Kós Károly Akadémia Alapítvány idén több jeles magyarországi és erdélyi történészt lát vendégül. "Hozott anyagból" dolgozunk, a sorozatot a nagyváradi Szacsvay Akadémia tervezte meg, az eseményeket összehangoljuk. Az előadás-sorozat témája Erdély a huszadik században, annak elejétől a végéig. Az első előadás a huszadik század elejéről, az impériumváltásról, illetve Trianonról szól. Szász Zoltán rendkívül jelentős történész és tudós, Erdély történetének és történelmének közeli ismerője, az Erdély története című, mindannyiunk által jól ismert kiadvány egyik szerkesztője volt. Azé a kiadványé, amely komoly polémiát szült a magyar és román történészek között – mondta Markó Béla, majd átadta a szót az előadónak.
– Kolozsvárt születtem, majd tizenkét évet az életemből Nagybányán töltöttem, utána kerültem Budapestre – kezdte előadását Szász Zoltán. – A huszadik század eleje a magyarság története szempontjából nagyon szerteágazó dolog, mert az a történelem sűrűsödési pontja. Az alapkép mindenki előtt ismeretes. A merénylet okán – amelynek kapcsán a Monarchia büntetőexpedíciót szervezett Szerbiába – senki sem gondolt arra, hogy többéves világháború következik, amelynek végén a kifáradt birodalomban élő nemzetiségek a Nyugat segítségével szétbontják a Monarchiát. Ezt a versailles-i, majd a trianoni béke pecsételte meg. Ez a magyarság legtragikusabb sorsfordulója, amely kapcsán a lelki béke máig sem alakult ki, és ma is a politikum részét képezi. Előadásomat több vitás kérdéskör köré építettem fel: a világháborús felelősség problémája, a vereség felelőssége, a Károlyi-kormány kudarcai, a román megszállás, az esetleges román–magyar unió, a bűnbakkeresés, illetve a békefeltételek.
1918 utolsó negyedében omlik össze a Monarchia. A világháború kitörését Ausztria- Magyarország indította el, az egyetlen ország, amelynek nem voltak területi követelései. A vezető politikusok közül mindennek egyetlenegy komoly ellenzője volt, gróf Tisza István, Magyarország miniszterelnöke. De német nyomásra ő sem ellenezte túl sokáig. Rövid háborúra gondolt mindenki. A Monarchia 51 milliós birodalom volt, amelyet 11 nemzet lakott. Mindez nem volt feszültségmentes, ennek ellenére tartós közösség alakult ki a határai között, a Monarchia erősebbnek bizonyult, mint azt az antant gondolta volna – négy évig állta a háborút, úgy, hogy nem számolt sem Itália, sem Románia támadásával, hiszen azok a szövetségesei voltak. Tisza a románokkal kapcsolatosan nem volt hajlandó engedményekre, az 1916-os támadás okaként az erdélyi románok elnyomását tüntették fel. A támadás döntő csapást mért a magyar belpolitikára, Tiszára haragudott mindenki, holott nem rajta múlt. A parlamentben meglévő háborús béke ezzel véget ért. És mindez a magyarság lejáratásával kombinálódott. Igaz, Magyarország tekintélyének elvesztése már a világháború előtt elkezdődött. ’48 után még igen jó volt Magyarország európai renoméja, a kiegyezés után pedig úgy vélekedtek róla, hogy az alkotmányos monarchiának az európai közösségbe történő bepasszírozásával a hosszú távú béke letéteményese. Mindez a XX. század elején kezdett megváltozni. Amint a magyarországi belpolitikai béke felborult, a presztízsszint lezuhant. Az addig stabilizáló tényező az 1902-es krízis után zavaró tényezővé vált. A belpolitikában Tisza rendszerét túl merevnek tartották, a külpolitika esetében pedig úgy vélték, a magyar nemzet elnyomja a kisebbségeket, és közben megpróbálja felbontani a Monarchiát. Ilyen körülmények között ért minket a háború.
Az őszirózsás forradalom kitörésekor már több nemzetiség bejelentette önrendelkezési igényét. Tisza meggyilkolása illúzió volt abból a szempontból, hogy ezzel megmentik az országot. Károlyi kormányának nem volt hadserege és az antantra kellett hagyatkoznia. A keleti Svájc program, amely szerint kantonokra osztanák az országot, nem keltett nagy visszhangot, a románok pedig nem fogadták el az ajánlatot, ők el akartak szakadni. Károlyiék fő hibája az antant irányában lévő határtalan jóhiszeműség volt. A jóhiszemű politikus rossz politikus. Az 1918 közepén megkötött szerződés nagyon súlyos szerződés volt (25.000 ló, vagonok, munkaszolgálatosok), de elismerte a jogot, hogy a Marostól délre lévő területeken a közjog a magyar állam kezében marad. Ez alkalmat nyújtott az illúzióhoz, miszerint az antanttal lehet tárgyalni. A magyar nemzet esetében pedig bekövetkezett a csodavárás időszaka. A csodavárásé, amely Kelet-Európában valóságos történelmi kategória – mondta részletes, hosszú, de érdekes előadása első részében Szász Zoltán Marosvásárhelyen.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Sapientiás egyetemünnep Kolozsváron
A magyar kormány képviselői és az erdélyi magyar történelmi egyházfők jelenlétében avatták fel október 4-én, pénteken reggel Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új épületét.
A tordai úti ingatlan avatószalagját Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti Kar dékánja vágta át. Az eseményen részt vett Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, valamint számos anyaországi felsőoktatási intézmény rektora. A korábbi tervekkel ellentétben – lábsérülése miatt – a magyar kormányfő nem tudott részt venni a Sapientia által az Egyetem Napjává nyilvánított kincses városi ünnepségen.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői által megáldott épületegyüttes a működését 2001-ben megkezdő, a végleges akkreditációt tavaly megszerző Sapientia–EMTE Természettudományi és Művészeti Karának székhelyéül szolgál. Az 5000 négyzetméter hasznos területű épület mintegy ötmillió euróba került: a tervezés költségeit az egyetem saját forrásokból biztosította, az építés költségeit (az összköltségek mintegy 90 százalékát) a magyar állam bocsátotta az intézmény rendelkezésére. A Tordai út aljában, a Szabók bástyájától mintegy száz, a Farkas utcai templomtól mintegy 250 méterre felépített épület egy ötemeletes és egy hatemeletes tömbből áll, amelyeket a közbülső udvar fölött átívelő híd köt össze. A hátsó, magasabb torony első emeletén rendezték be az egyetem 200 férőhelyes auláját, a legfelső szintjén pedig a könyvtárat. A két toronyban tantermek, laboratóriumok és tanári irodák kaptak helyet. Az egyik tantermet a jogászhallgatók számára rendezték be a bírósági tárgyalótermek megszokott bútorzatával. Az épület két szintjét a föld alá építették, itt alakították ki azt a 230 négyzetméteres televíziós stúdiót, amely a média szakos hallgatók oktatása mellett nagy teret igénylő, magas műszaki színvonalú televíziós műsorok elkészítésére is alkalmas.
A pénteki avatóünnepségnek otthont adó aulát is úgy rendezték be, hogy filmvetítésekre, de akár tolmácsolást igénylő rendezvények megtartására is alkalmas legyen. Mint arról Tonk Márton dékán korábban a Krónikának beszámolt, arra törekedtek, hogy az oktatási célokon túl olyan funkciókat kapjon az épület, amelyek a későbbiekben bevételeket is hozhatnak az intézménynek. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal (MTVA) kötött együttműködési megállapodás keretében – az oktatáson túlmenően – a Sapientia kolozsvári karának épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Az emlékezés virágait elhelyezték a Megbékélés Parkjában
Az elmúlt napok zord és hideg időjárása után napos október 6-ára virradtunk. A Megbékélés Parkjában sok száz ember összegyűlt, hogy lerója kegyeletét a 13 aradi vértanú előtt, és méltósággal ünnepeljen ezen a napon.
A megemlékezésre érkezett civileket leszámítva jelen voltak Arad megye és város elöljárói, Kelemen Hunor, az országos RMDSZ elnöke, Schmitt Pál, Magyarország volt köztársasági elnöke és felesége, dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere, Bognár Levente aradi alpolgármester, az Arad megyei RMDSZ elnöke, Cosmin Pribac Arad megye prefektusa, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Adrian Ţolea, Arad megye tanácsának alelnöke, Gheorghe Falcă aradi polgármester, Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Király András tanügyi államtitkár, Traian Cresta, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke, a 13 vértanú leszármazottai, európai parlamenti, országgyűlési és parlamenti képviselők, önkormányzati vezetők.
Az ünnepi beszédek sorát Gheorghe Falcă polgármester nyitotta meg, akit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök felszólalása követett. Mindkét politikus beszédét időnként fel-feltörő taps szakította félbe. Miközben Falcă a nemzetiségek békés együttéléséről, a toleranciáról beszélt, Kelemen Hunor a MOGYE-ügyet is felhozta megemlékező szónoklatában.
„A legjobb meghatározás a mi számunkra a tolerancia megértésére azt jelenti, hogy tiszteljük egymás szabadságát. (…) Arad példaértékű lehet helybéliek, tartományok, vagy akár államok számára” – zárta beszédét Gheorghe Falcă polgármester.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szabadság égő szeretetét emelte ki, melynek elérése érdekében egy nép elutasítja az elnyomást, ki akar törni a rákényszerített igából.
Az 1848–49-es visszaemlékezéssel kezdte beszédét dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere: „Kevés olyan pont van a magyar történelemben, ami ennyire összefogná, ennyire összekötné azt a közösséget, amiben élünk. Kevés olyan hős van történelmünkben, mint az aradi 13 honvédtábornok, akik ennyire osztatlanul és ennyire méltóan, ennyire igaz módon birtokolják tiszteletünket és megbecsülésünket, rokonszenvünket és együttérzésünket.”
Az aradi hősökre emlékezve minden túlzás nélkül kijelentette, hogy katonaemberek voltak valahányan, méghozzá a legnagyobbak közül valók. Említette azt az elkésett jóakaratot, ami a testvérháború lezárása és a kölcsönös bizalmatlanság eloszlatása után csak végzetesen későn, 1849. július 14-én következett be, csak ekkor tudott megegyezni a magyar kormány a románsággal.
„Örök tanulság: senki sem lehet szabad, ha a mellette élő nem szabad. Nem élhetünk szabadon, ha a mellettünk élő nem használhatja az anyanyelvét, ha nem imádkozhat szabadon, ha nem álmodhat szabadon, ha nem dönthet a sorsa felett szabadon. Nem élhetünk szabadon, ha nem fogunk össze, ha nem dolgozunk össze. Különösen igaz a világnak ezen a pontján” – fejtette ki dr. Hende Csaba, majd befejezésül hozzátette: „Tisztelettel hajtunk fejet az aradi magyarság előtt. Köszönjük mindazt, amit egymásért és a magyarság egészéért tettek. (…) Méltónak kell lennünk az aradi hősök életéhez és áldozatához”.
Arad Megye prefektusa, Cosmin Pribac is mikrofonhoz lépett, majd Bognár Levente alpolgármester beszéde után kezdetét vette a megemlékező koszorúzás.
A Szabadság-szobor talapzatánál az emlékezés koszorúit helyezték el a helyi, megyei és országos RMDSZ képviselői, önkormányzati képviselők, Magyarország képviseletében érkezett közéleti szereplők, az aradi vértanúk leszármazottai, valamint szervezetek, egyesületek, intézmények képviselői.
A napfényes megemlékezés „hátterében”, a román hősök emlékműve előtt a Noua Dreaptă képviselői kitartóan, csendben végig ülték az eseményt román nemzeti zászlókat lobogtatva.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

„A csatavesztés tanulságait győzelemmé kell formálni”
A tizenhárom aradi vértanú emléke előtt hajtottak fejet tegnap mindazok, akik a Házsongárdi temetőben, Tamás András honvéd alezredes emlékoszlopánál gyűltek össze az RMDSZ Kolozs Megyei, Belmonostori és Nők Szervezete, valamint a Belmonostori Ifjak szervezésében. A magyar szabadságharc tábornokainak 164 évvel ezelőtti kivégzésével kapcsolatban Oláh Emese, a Kolozs Megyei RMDSZ Nők Szervezetének elnöke elmondta: a hősök halálának az ad értelmet, hogy belőle újra meg újra erőt lehet meríteni. – Nem önfeladást jelent a gyászt életerővé, a csatavesztés tanulságait győzelemmé formálni. Mert van, amikor halni kell a hazáért, van, amikor élni és tenni érte. Most az a dolgunk, hogy tegyünk érte – hangsúlyozta Oláh Emese, aki szerint nincs az az erő és nincs az a hatalom, amely képes feltartóztatni a saját útját járni akaró magyar közösségünket.
Rollinger Ágnes, a belmonostori RMDSZ elnöke röviden ismertette az emlékmű történetét, amelyet egykor a csíkszéki honvédegylet állíttatott, és amelyet a Belmonostori RMDSZ Bitay Csaba volt elnök kezdeményezésére felújíttatott. – Tamás András honvéd alezredes Kolozsvár környékén esett el, ezért szentelték az ő emlékének az emlékoszlopot, amely felújított változatának 2002-es felavatása óta minden évben összegyűlünk felidézni a kivégzett vértanúk emlékét – mondta Rollinger Ágnes.
Gáll Sándor az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsi kancellárja, tanügyi előadója imát mondott a hősi halált halt tábornokok emlékére. Székely Árpád igazgató vezényletében a Kolozsvári Református Kollégium énekkara alkalomhoz illő kórusműveket énekelt. Ezt követően az emlékezés koszorúit helyezte el a Kolozs Megyei RMDSZ és Nők Szervezete, a Belmonostori RMDSZ, a Kolozs Megyei Diákszövetség, a Bitay és a Talpas család nevében. Az emlékezés hálaadó ökumenikus istentisztelettel folytatódott a Farkas utcai református templomban.
Méltóságteljes megemlékezés a Szabadság-szobornál
Ezrek emlékeztek tegnap délben Aradon az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 164 évvel ezelőtt kivégzett tábornokaira az emlékükre állított Szabadság-szobornál. A megemlékezésen felszólaló Hende Csaba magyar honvédelmi miniszter kijelentette: senki sem lehet szabad, ha a mellette élő nem szabad. Kelemen Hunor az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta: nem lesznek kevésbé szabadok a románok, ha a magyar nemzeti közösség jogos szabadságigényét kielégítik.
Kelemen Hunor a mai napig érthetetlennek tartja, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) miért nem lehet elfogadni a magyar oktatási részlegek beindítását. – Nem értjük, hogy hol csorbítja a románok érdekeit, szabadságát, boldogságát az, ha a magyar diákok anyanyelvükön tanulnak. Meg kellene már végre érteni, hogy nem akarunk senkitől semmit elvenni, csupán szabadon akarunk dönteni arról, milyen nyelven tanuljunk – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor szerint az is érthetetlen, hogy miért ingerel egyeseket még mindig a nemzeti, közösségi szimbólumok szabad használata. – Aki ettől bennünket megfoszt, az semmit sem értett meg a történelemből. (...) Aki azt gondolja, hogy el lehet bennünk fojtani a szabadság iránti vágyat, el lehet tiporni lelkünkben azt az eszmét és azokat az értékeket, amelyekért küzdünk, az 1849 hóhérainak az utódja, az elnyomók e századi katonája – fogalmazott Kelemen.
Az RMDSZ elnöke szerint a vértanú tábornokok is egy olyan hatalomnak voltak az áldozatai, amely nem nézte jó szemmel a nemzeti önrendelkezési törekvéseket, és nem bírta elfogadni a szabadságszerető népek óhaját. Emlékeztetett arra, hogy voltak, akik évekkel ezelőtt a Szabadság-szobor visszaállításától is féltek. Hozzátette: ma is sokakban keltenek félelmet a magyarság jogos kérései.
A szabadság egyetemességét állította beszéde középpontjába Hende Csaba is. Meg is említette: a magyar kormány képviselője és az RMDSZ elnöke akár egymás beszédét is elmondhatta volna Aradon. – Senki sem lehet szabad, ha a mellette élő nem szabad. Nem élhetünk szabadon, ha a mellettünk élő nem használhatja az anyanyelvét, ha nem imádkozhat, nem álmodhat szabadon, nem dönthet a sorsa fölött szabadon – jelentette ki a magyar honvédelmi miniszter.
Hende Csaba szerint a vértanúkra való emlékezés a magyar-román összefogás egykor elszalasztott lehetőségére is emlékeztet. – A testvérháború lezárása és a kölcsönös bizalmatlanság eloszlatása után csak végzetesen későn, 1849. július 14-én tudott megegyezni a magyar kormány a románsággal. Akkor a jóakarat elkésett, a hadi helyzet már megfordíthatatlan volt – idézte a 164 évvel ezelőtti történéseket.
A miniszter úgy értékelte, hogy az 1848–49-es események során új magyar nemzet született, „olyan nemzet, amely a szabadság útján jár, és minden tagja összetartozik”. Hozzátette: a közös szabadságban való egység tudatát a katonai erő sem tudta elvenni. Emlékeztetett arra, hogy az Aradon kivégzett tábornokoknak nagy szerepe volt a nemzet első honvédseregének a felállításában, és hogy ez a „sebtében megszervezett haderő a világ legjobb hadseregének is méltó ellenfele tudott lenni”.
Az aradi Szabadság-szobornál rótta le kegyeletét a vértanú tábornokok előtt Schmitt Pál volt köztársasági elnök és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke is. A megemlékezésen a szélsőségesen nacionalista Noua Dreapta (Új Jobboldal) román szervezet mintegy harminc szimpatizánsa óriás román zászlót feszített ki a téren. A polgármesteri hivatal korábban elutasította a szervezet térfoglalási kérését. Az aradi megemlékezések délután ökumenikus gyászszertartással és koszorúzással folytatódtak a vesztőhelyen felállított obeliszknél.
Biró Zsolt: az erdélyi magyarság autonómiát akar
Eljött az ideje annak, hogy az erdélyi magyarok kimondják: nem a román hatalomnak akarnak megfelelni és behódolni, hanem a saját érdeküket szem előtt tartva, autonómiát akarnak – jelentette ki Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Hargita megyei Szentegyházán az 1849. október 6-án mártírhalált halt aradi vértanúk emlékére szervezett megemlékezésen. Kifejtette: az autonómia jár a romániai magyaroknak, hiszen „nem vagyunk sem kevesebbek, sem alávalóbbak román honfitársainknál vagy Európa más nemzeténél”.
Felidézte, hogy tavaly szeptember 11-én, a katalánok nemzeti ünnepén Barcelona utcáin másfélmillió ember követelte a függetlenséget. – Nem kell őket logisztikailag mozgatni, nem kell szónoki emelvény, ahová csak a kiváltságosak ülnek, ahonnan csak előzetes egyeztetések során kialakított, avagy kialkudott forgatókönyv szerint szólalnak meg a hatalmasságok, de legfőképpen nem kapkodja a fejét ijedten a lojalista párt politikai felelőse, attól tartva, hogyan számol el Bukarestben mindezzel – mondta Biró Zsolt, aki szerint „Erdélyben is ezt a forgatókönyvet kell alkalmazni”.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)

Mikó-per: imádságra szólít fel a tárgyalás napjára Kató Béla
Markó Attila az egyedüli igazságos döntést várja
Imádságra szólítja fel az „Erdélyi Református Egyházkerület hívő népét, és a világ öt kontinensén élő magyar nemzettársait” október 10-re a Mikó-per következő tárgyalási napjára Kató Béla püspök. A bukaresti Legfelsőbb Bíróság csütörtökön tárgyalja a Mikó-pert, és lehetséges, hogy még aznap jogerős ítéletet is hirdet az ügyben.
Szerkesztőségünkbe eljuttatott keddi felhívásában az erdélyi református püspök arra buzdít, hogy a világ magyarsága imádságban sorakozzék fel „a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében igazságtalanul meghurcolt” három vádlott mellett.
„Kiáltsunk együtt a Mindenható Istenhez a gyalázatos jogfosztás miatt, amit református anyaszentegyházunk és a székely nép ellen a fennálló világi hatalom elkövetett és véglegesíteni kíván” – áll Kató Béla felhívásában. „Hisszük azt, hogy van Isten az égben, aki hathatósan gyakorol jogosságot igaz ügyünkben, és megszabadítja az ártatlanul meghurcoltakat és megalázottakat!” – fogalmazott a püspök.
A Mikó-perben tavaly június végén született elsőfokú döntés a buzăui törvényszéken, amely Markó Attilát, az RMDSZ jelenlegi képviselőjét, a restitúciós bizottság korábbi vezetőjét és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, Silviu Climét, a román igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadóját pedig három év felfüggesztett szabadságvesztésre.
Az ügyészség magyar nemzetiségű sepsiszentgyörgyi érintettek feljelentése alapján emelt vádat a visszaszolgáltatás ügyében. A vád szerint az iskola soha nem volt tulajdonjogilag a református egyházé, azt a székelyek építették közadakozásból, és az egyház csak felügyelte az iskolában zajló oktatást.
2012. szeptember 1-jén Sepsiszentgyörgyön nagyszabású tüntetést szerveztek az erdélyi magyar történelmi egyházak, amelyek szerint a Mikó-per alapját képezheti egy esetleges újraállamosítási folyamatnak. A magyar kormány értetlenségét fejezte ki a bírósági döntéssel kapcsolatban.
Markó Attila a csütörtökre várható végső, immár fellebbezhetetlen döntést megelőzően a Szabadságnak elmondta: „Az egyedüli igazságos döntést várom. Nincs kétféle igazság, egy igazság van csupán, az pedig az enyém, a miénk”. Az RMDSZ szenátora szerint ügyvédeik mindent megtettek az ügy érdekében, a várható ítélet nem rajtuk fog múlni.
Szabadság (Kolozsvár)

Most – Híd: új nemzetstratégia szépséghibákkal
Új nemzetstratégiát mutatott be a közelmúltban a felvidéki Most – Híd szlovák-magyar párt a szlovákiai magyarok számára.
Mint ismeretes, a Most – Híd mostoha gyereknek számít a határon túli magyar szervezetek között, mivel a budapesti kormány hivatalos álláspontja szerint kizárólag a magyar érdekképviseletet tekinti partnernek. A szlovákiai magyar szavazók ugyanakkor nem csupán elfogadhatónak tartották a Magyar Koalíció Pártjából – azóta Magyar Közösség Pártja – kivált alakulat ajánlatait, de sokan át is pártoltak hozzá. Ennek nyomán már a második olyan parlamenti választás is lezajlott, amelyen az MKP nem érte el az 5 százalékos parlamenti küszöböt, a Most – Híd viszont igen, így a magyarok egyedüli képviselete a pozsonyi parlamentben. Ugyanakkor a felmérések szerint támogatottsága a konkrét eredmények hiányában némileg csökkent.
Nem kell a Felvidék
A stratégia egyik alapvető pontja a regionális identitás kialakításának szükségessége. A Trianon előtti Észak-Magyarország magyar lakóinak ugyanúgy nem volt miért regionális identitást kialakítaniuk, mint például a ma partiumi magyaroknak nevezett közösség tagjainak, lévén, hogy egyszerűen magyarnak nevezték magukat, és nem volt előzménye az önálló régiónak, amely közös alapot jelentett volna a közösség eltérő önmeghatározása számára. Trianon után azonban megváltozott a helyzet.
A nemzetstratégia elveti a felvidéki magyar megnevezést, de a szlovákiai magyart sem tartja megfelelőnek – ezért a dél-szlovákiai magyar megnevezést javasolja, ami a magyar közösség földrajzi elhelyezkedését veszi alapul. Amennyiben ezt a Trianon óta az anyaországétól eltérő körülmények között élő, de nemzeti identitását, anyanyelvét megőrizni akaró ottani közösség elfogadhatónak találja, akkor a megnevezés „hivatalossá” válhat.
Az ötlet illeszkedik a párt politikájába, miszerint a szlovákiai magyar közösséget olyan entitásként tételezi, amelynek nem annyira az anyaországgal, illetve a többi nemzetrésszel való kapcsolattartásban kell támogatást keresnie, mint inkább a „magyarbarát” szlovákokkal való együttműködésben. Ugyanakkor kérdéses a felvetés megalapozottsága. A Felvidék, felvidéki kifejezés a magyar nemzet egészéhez képest határozza meg a közösséget, míg a dél-szlovákiai azt figyelmen kívül hagyva, kizárólag a szlovákokhoz képest. Ez az elnevezés meglehetősen mesterkéltnek tűnik. A dél-szlovákiai megnevezés a dél-tiroli megnevezésre hajazhat, azonban Tirol mégiscsak egy osztrák tartomány, míg Szlovákia önálló entitásként először a második világháború idején létezett, tehát ebből a szempontból a dél-szlovákiai magyar megnevezés konkrét, magyar identitás-konstituáló jellege megkérdőjelezhető. (Mint ahogy a nyugat-romániai sem lenne elfogadható egy bihari vagy aradi magyar számára). Ráadásul a Felvidék már meghonosodott a köztudatban.
A nemzetstratégia azt is tartalmazza, hogy szimbólumrendszert hozzanak létre a dél-szlovákiai magyar közösség számára. A javaslat szerint nem fontos, hogy hagyománnyal rendelkezzen, a lényeg az, hogy a közösség magáénak érezze, és identitás-konstituáló tényezőként hasson. A kezdeményezés hasonló a székely zászló megalkotásához, és ahhoz a tervezethez, miszerint a Partium számára is önálló szimbólumokat – címert és zászlót – terveznek.
Mindez lényeges lehet, mivel az anyaországtól elszakított régiók magyar közössége hosszú ideje még akkor is másként szocializálódott, ha azért a magyar televízió és rádió műsorait a rendszerváltás előtt is követni tudta.
Meg kell találni azonban az egészséges arányt a magyar és a regionális identitás között, főleg abban az esetben, ha a cél az, hogy a magyar identitás megőrződjék, sőt elsődleges legyen.
Nemzetiség helyett nyelv
Ez ellen hathat az a lényegi javaslat, amely a nemzetiség helyett a nyelvet helyezné a nemzetpolitika központjába. „Ahelyett, hogy mások egyéni választásainak kiértékelésével foglalkoznánk és a „tiszta” magyarságot keresnénk, törekedjünk arra, hogy a magyar nyelv és a magyar kultúra közegszerűen fennmaradjon Dél-Szlovákiában” – áll a dokumentumban. Mindennek a célja a kidolgozók szerint az, hogy a szlovák állam a nyelvi jogokat a nyelvhasználat, és ne a nemzetiségi arányok alapján határozza meg.
A felvetésre rációját az képezheti, hogy az anyaországtól elszakított területeken számos vegyes házasság jött létre, ennek nyomán vegyes identitás alakult ki, miközben az érintettek a szlovák, román vagy szerb mellett a magyart is anyanyelvi szinten beszélik. A javaslat kidolgozói talán arra gondoltak, hogy kisebbségi, vegyes lakosságú közegben ez lehet a legpragmatikusabb módszer a nemzeti identitás megőrzésére és az anyanyelvhasználat biztosítására. Ráadásul ez a külvilág felé is jobban eladható, hiszen nem etnikai alapon követeli a szabad nyelvhasználat biztosítását.
Csakhogy ez is meglehetősen idealisztikus megközelítés. Igaz ugyan, hogy a magyarul beszélők köre számszerűen szélesebb merítést jelentene, mint a magyar nemzetiségűeké, azonban a gyakorlatban nehéz elképzelni, hogy a nem tisztán magyar identitású, nem csupán a magyar kultúrában szocializált, magukat elsősorban nem magyarként meghatározó személyek jelentős része igényelné a magyar nyelv használatát. Az ötlet az asszimiláció bátorításaként is hathat, hiszen csökkenti a magyar identitás vállalásának fontosságát.
Ugyancsak fontos eleme a dokumentumnak, hogy a magyar anyanyelvű romákat is a dél-szlovákiai magyar közösség részét képezzék. Ez elméletileg szintén a közösség megerősödését, megmaradását erősíthetné. Ugyanakkor nem számol azzal, hogy ez legfeljebb akkor lenne megvalósítható, ha megfelelő felzárkóztatási programokkal is párosulna, és sikerülne érdekeltté tenni a romákat a magyar identitás vállalásában. Kérdéses, ez miért sikerülne, hiszen arról van szó, hogy egyik kisebbségi státusból a másikba kerülnének, még akkor is, ha a magyar identitásnak egy kicsivel nagyobb a presztízse. Ráadásul nem veszi figyelembe, hogy a szlovák félnek állami háttérrel jóval több eszköze van arra, hogy a romákat a szlovák identitás vállalására sarkallja. Mint ahogy azt sem, hogy egyre erősebb az a mozgalom is, amely a romákat egyszerűen a roma identitás vállalására ösztönzi.
Területi autonómia: „nem adekvát” megoldás
A javaslat a továbbiakban megfogalmazza az elvárást, hogy a szlovák állam ismerje el a szlovákok és az őshonos kisebbségek egyenlőségét, emellett kulturális és oktatási önkormányzatiságot követel. Különösen figyelemre méltó ugyanakkor, hogy úgy értékeli: a területi autonómia a magyarlakta régió szétaprózottsága miatt jelenleg nem tűnik adekvát megoldásnak a közösség problémáira. Javasolja ugyanakkor a kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadását és a közigazgatási átszervezést a valós szociális, gazdasági és kulturális viszonyoknak megfelelően.
Mindezek valóban fontosak, ugyanakkor ezen jogok és a területi autonómia nem zárják ki egymást. A területi önrendelkezés a jelentősebb, magyarlakta régiókban életképes megoldás lehet, de még ha ezt egyesek nem is értékelik így, igényként megfogalmazható. Már csak azért is, hogy megtagadásáért cserében legalább a javaslatban a konkrét célként megfogalmazott kisebbségi törvényt, az oktatási és kulturális önkormányzatiságot, illetve a magyar nyelv regionális nyelvként történő elismertetését Dél-Szlovákiában ki lehessen alkudni.
Mindez tehát egyelőre nem több jól hangzó igénylistánál, amely tartalmaz a felvidéki magyar közösség megmaradása szempontjából fontos elemeket is, azonban számos pontban nem annyira a magyar identitás megerősödéséhez, mint inkább egy „szlovákmagyar”, a nemzet többi részétől még jobban elkülönülő entitás létrejöttéhez vezethet, ami ugyanakkor vélhetően ideális szavazótábor lenne egy, a Most – Hídhoz hasonló vegyes párt számára. (Lévén, hogy a szlovákok körében a támogatottsága továbbra sem nevezhető számot érdeminek). Igencsak kérdéses, hogy ehhez a javaslathoz meg tudja-e szerezni a vegyes párt a szlovákiai magyar közösség egészének támogatását.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Megtartotta harmadik közgyűlését a Székelyek Fóruma
Megtartotta harmadik közgyűlését a Székelyek Fóruma nevű kezdeményezés. A gyergyócsomafalvi Borsos Géza köré csoportosult székely atyafiak a Székely Nemzeti Tanács „puhasá- gát", a hatalommal szemben használt szűkös eszköztárát kifogásolják.
A 2006. június 18-án „összesereglett minden székelyek Nemzet- gyűlésére” hivatkoztak (Ditrói Székely Nemzetgyűlés – szerk.), amely kinyilvánította, hogy „a magyar nemzet részét képező székely nép élni akar önrendelkezésre való jogával, és ezen jog alapján követeli Székelyföld államon belüli önkormányzását” – írja az Erdély.mának elküldött közleményében a Fórum. Emlékeztetnek, hogy akkor közfelkiáltással eldöntötték, hogy a Székely Nemzeti Tanács 2006. őszén hívja össze a Székely Nemzetgyűlést, hogy az döntsön a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítési módjáról
Emlékeztetnek, hogy ebben az ügyben ez év júliusában Nagy Pál, az EMNT székelyudvarhelyi elnöke, és Bíró Edith, a Székelyudvarhelyi Székely Tanács elnöke nyílt levelet címezett Tőkés Lászlóhoz, az EMNT, és Izsák Balázshoz, az SZNT elnökéhez. Megállapítják, hogy székelység mint önszerveződésre és önigazgatásra képes, cselekvő közösség végveszélyben van. A román hatalom régiósítási tervével Székelyföld Trianonját készíti elő, a szórványosodás útjára taszítva a székely népet.
A III. Székely Fórum kijelenti, hogy a döntéshozatalt az önrendelkező székely nép kezébe kell adni. Kijeletik, hogy elérkezett az idő az önrendelkezési jog gyakorlatba ültetésére, azaz az önrendelkező gazdasági, társadalmi és kulturális élet kiépítésére.
A Fórum javaslatot tett a Székely Nemzetgyűlés összehívásának módozatára és annak összetételére vonatkozóan. A Székely Nemzetgyűlést pártpolitikai megfontolásból összehívni nem lehet, sőt, a pártoskodást teljes egészében ki kell zárni a nemzetgyűlési munkából, mert egy Nemzet önállóságát csak a Nemzet egésze (annak képviselői) nyilváníthatják ki.
A Székely Nemzetgyűlésen jelen kell lennie a Székelyföld összes települése küldöttének, a történelmi egyházak képviselőinek, a szakmák és az élethivatások képviselőinek, a székelység kíválóságainak, a tudományos-művészeti-gazdasági-pénzügyi-sportélet reprezentánsainak, az intézmények vezetőinek, mindazoknak, akik közösségi megbízatást, felhatalmazást teljesítenek, vagy annak alapján nyerték el tisztségüket, akikről köztudomású és ezt nyilatkozatban is megerősítik, hogy vállalják székely identitásukat és kinyilvánítják népükkel szembeni elkötelezettségüket.
A Székely Nemzetgyűlést, a Ditrói Székely Nemzetgyűlés határozata értelmében a Székely Nemzeti Tanács hívja össze.
A Fórum szerint a Székely Nemzetgyűlésre meghívást kell kapjanak:
Jeles székely költők, írók, Jeles székely népművészek, Jeles székely tudósok, kutatók, Jeles székely zeneművészek, Jeles székely élsportolók, A Székelyföldön mandátumot nyert és itt élő parlamenti képviselők Összesen 50 személy
A Fórum arra is javaslatot tett, hogy kik legyenek tisztségviselők a Székely Nemzetgyűlés ideje alatt:
A Sapientia Egyetem rektora és két tanszékvezetője, 3 fő A Székely Levéltár igazgatója, 1 fő A Széki múzeumok igazgatói, 1 fő A Székely Népi Együttesek igazgatói A Székelyföldi színházak képviselői, 5 fő A katolikus egyház, 20 fő A református egyház, 12 fő Az unitárius egyház, 6 fővel A bírói kar, 6 fő Az ügyészi kar, 3 fő A Magyar Polgári Párt elnöke és széki elnökei, 8 fő Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és széki elnökei, 8 fő RMDSZ széki elnökei, 8 fő A Székely Nemzeti Tanács elnöke és ÁB tagjai, 15+1 fő Rangidős székely katonatisztek, 3 fő Összesen:101 személy A Fórum szerint küldöttek útján a Székely Nemzetgyűlés tagja:
Minden székely község Települési Székely Tanácsának elnöke és 3 tagja, Minden székely város Települési Székely Tanácsának elnöke és 5 tagja, Minden székely szék Széki Tanácsának elnöke, Minden székely község és város megválasztott polgármestere ?fő Az oktatási intézmények képviselői 8 fővel, A művelődési központok képviselői 8 fővel, A múzeumok, levéltárak képviselői 8 fővel, Az önkormányzatok jegyzőinek képviselői 8 fővel, A helyi rendőrség képviselői 8 fővel, Az önkéntes tűzoltóság képviselői 8 fővel, A közjegyzők képviselői 4 fővel, Az ügyvédek képviselői 8 fővel, A könyvkiadók és könyvterjesztők képviselői 4 fővel, Az orvostársadalom képviselői 8 fővel, A gyógyszerészek képviselői 8 fővel, A kis és nagykereskedelem képviselői 8 fővel, A szállítók képviselői 8 fővel, A közlekedés képviselői 8 fővel, Az gazdaszövetségek képviselői 16 fővel, A vadásztárságok képviselői 8 fővel, Az ipar képviselői 8 fővel, Az ifjúság képviselői 16 fővel, A sport képviselői 16 fővel, A média képviselői 8 fővel, A szakszervezetek képviselői 8 fővel, A román nemzetiség 6 fővel, A cigány nemzetiség 6 fővel, A szász nemzetiség 6 fővel, A csángómagyarság 16 fővel, Az örmény nemzetiség 6 fővel, A Vitézi Rend 8 fővel, Összesen : 186 fő
A III. Székelyek Fóruma azt is meghatározta, hogy a Székely Nemzetgyűlésre kit kell vendégként meghívni: A Román Parlament küldötteit, A Román kormány küldötteit, A román pártok küldötteit, A romániai magyar pártok küldötteit, A romániai magyar szervezetek , szövetségek, egyesületek küldötteit, A Magyar Parlament küldötteit, A Magyar kormány küldötteit, A magyarországi parlamenti pártok küldötteit, A kárpát medencei magyar pártok küldötteit, A Székelyföld testvér településeinek küldötteit, Az Európai Unió tagállamainak küldötteit, Az Európai Néppárt küldötteit, Az Európa Parlament küldötteit, Az Európa Bizottság küldötteit, Az Európai Szabad Szövetség tagországait, Az Európai Régiók Gyűlése vezetését, A Közép-Európai Emberjogi Bizottság vezetését A Vatikán képviselőit, A magyarországi történelmi egyházak képviselőit, A székelyföldi és a nemzetközi írott és elektronikus sajtó képviselőit. A Székely Nemzetgyűlés, mint a Nemzet képviselete az a testület, amely által a Székely Nép (Nemzet) részt vesz az államhatalom gyakorlásában.
A Székely Nemzetgyűlés népképviseleti alapon, az ősi székely nemzetgyűlési hagyományok tiszteletben tartásával jön létre.
A Székely Nemzetgyűlés fő feladata a Nemzet akaratának kifejezése, vagyis a törvényalkotás.
Törvény formájában bármiféle akarat-kijelentés történhet. Jogi korlát nincsen.
A törvényhozó szerv az állam legmagasabb rangú, szuverén szerve; az állami szuverenitás letéteményese.
A Székely Nemzetgyűlés a parlamentáris kormányzat révén a végrehajtói hatalom gyakorlására is befolyással van.
A Székely Nemzetgyűlés tagjait különleges jogi helyzet illeti meg: fokozott büntetőjogi védelem, mentelmi jog.
A Székely Nemzetgyűlés tagjainak alkalmasságát az összeférhetetlenségi szabályok biztosítják.
A Székely Nemzetgyűlésnek a törvényhozói jogkör mellett törvénykezési jogkört is be kell töltenie.
A Székely Nemzetgyűlésen csak az a személy vehet részt, aki a Székely Nemzetgyűlést Előkészítő Bizottság megbízólevelével rendelkezik.
A székelyföldi községek, városok, székek, a székek székvárosai küldöttségét a települési székely tanácsok által összehívott állampolgári gyűlések választják és hatalmazzák fel küldötti mandátummal.
A küldöttek létszáma: községenként 4 fő, városonként 5 fő, székvárosonként 6 fő. A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagjai a Székely Nemzetgyűlés küldöttei.
Erdély.ma

Tisztújítás, alapszabály-módosítás az EMNT Küldöttgyűlésén
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2013. október 12-én, szombaton Nagyváradon tartotta Országos Küldöttgyűlését, amelynek keretében az elnökség és a jelen lévő 129 küldött az elmúlt két év eredményeit összegezte, továbbá tisztújításra és az Alapszabály módosítására is sor került.
A küldöttgyűlés Herman M. János igei köszöntőjével vette kezdetét, majd Török Sándor házigazdai minőségében köszöntötte a küldötteket és a meghívottakat.
Az EMNT elnöke, Tőkés László a Nemzeti Tanácsok megalakulása óta eltelt elmúlt tíz év eredményeiről és kudarcairól szólva – a „külső elnyomás” és a „belső bomlasztás” körülményei között – a közös felelősség fontosságát hangsúlyozta. A tőle elvitatott Románia Csillaga érdemrend jelmondatát idézte: „hitben van a szabadulás”. Mint mondotta: „1989-ben ebben a hitben reméltünk és cselekedetünk, negyed század után azonban csőd lett a vége”.
A napokban Zilahon megjelent magyarellenes falragaszokra utalva az EMNT elnöke fölvetette a kérdést: „Ez jelentené a többségi román nemzet jövőképet és demokratikus ideáját? A csillagtalan vak gyűlölet lenne a szabadságeszmény alternatívája?”
A Kárpát-medencei magyarság helyzetének általános kiértékelője rendjén Tőkés László rámutatott azokra a negatív folyamatokra, amelyek Európa hallgatólagos hozzájárulásával a nemzet „leépüléséhez” vezetnek. Nincs időnk a halogatásra, stratégiaváltásra van szükség, és az EMNT jövőbeli szerepe ennek megvalósításában mutatkozik meg. A stratégia elemeit részletezve Tőkés László elmondta: nem erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki magyar ügy, hanem Kárpát-medencei ügy van, amelyet képviselni kell. Európa szintjén kisebbségi, és ezen belül pedig magyar kisebbségi stratégiára van szükség. Az EMNT elnöke teljes körű autonómia-rendszer kidolgozását, a jogsegélyszolgálat kiterjesztését, valamint a sok helyütt állampolitikai rangra emelkedett magyarellenesség tilalom alá helyezését szorgalmazta. Ugyanakkor megismételte a Tusnádfürdőn tett kijelentését, miszerint Magyarország, sőt Európa védhatalmi státuszt kellene vállaljon az erdélyi magyarok felett. Beszéde végén az európai parlamenti képviselő az erdélyi magyar összefogást sürgette, akár az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, akár más intézményi keretek között.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntő beszédében elmondta: küzdelmes és eseménydús évet tudhat maga mögött az erdélyi magyarság, gondoljunk csak a Székelyföldet kedvezőtlenül érintő regionalizációs tervekre, a verespataki bányaberuházásra, vagy a nemzeti szimbólumok szabad használata elleni törekvésekre. Az EMNT ebben a küzdelemben helyt tudott állani, mint amiképpen nagy a szerepet játszik abban, hogy az autonómia kérdése folyamatosan napirenden legyen a közvéleményben – vélekedett a helyettes államtitkár. Hozzátette: a magyar kormány támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit, de nem cselekedhet a külhoni magyarok helyett. Az erre irányuló stratégiákat a közösségeknek kell kidolgozniuk, ugyanakkor el kell oszlatni az autonómiával kapcsolatos félelmeket és tévhiteket – fogalmazott Répás Zsuzsanna.
„A mi nagy közös ügyünk a honosítás” – utalt Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra, hogy az EMNT demokrácia-központjai segítenek a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges dossziék összeállításában. Ez a hálózat sokat segített a magyar konzulátusoknak a könnyített honosításban, ezért köszönet illeti mindazokat, akik ebben a munkában részt vesznek – mondta a főkonzul. Hangsúlyozta: a honosításnak nincs határa, és a következő években is folytatódni fog, hiszen az eddigi adatok azt mutatják, hogy a kedvezményesen honosítottak száma nem érte el a lehetséges maximumot. Magdó új feladatként említette a magyarországi parlamenti választásokra történő regisztrációt, amelyben a konzulátusok segítenek, és ismét számítanak az EMNT segítségére, hiszen az erdélyi magyaroknak lehetőséget kell adni, hogy élhessenek szavazati jogukkal, hogy ezáltal véleményt nyilváníthassanak a jelenlegi magyar kormány teljesítményéről.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az EMNT mögött két nehéz év áll, miután a legutóbbi Küldöttgyűlésen stratégiai jelentőségű döntéssel létrehozta a Néppártot abból a megfontolásból, hogy a civil politikai eszköztár nem elég gazdag így pártpolitikai eszközökkel kell dolgozni a kitűzött cél – az autonómia – eléréséért. Toró szerint a Néppárt felnőtt a feladathoz, hiszen két nehéz kampány és választás után is életben maradt, ebben pedig az EMNT-nek is nagy szerepe volt, például befogadta székházaiba a pártot.
A politika szempontjából 2012 háborús év volt, és a kampányokban a civil mozgalmak háttérbe szorulnak, a pártoknak jut a főszerep. Ámde 2013 az autonómia éve, és az EMNT bebizonyította, hogy képes építkezni, és egy sor hasznos eseményt rendezett ennek jegyében – mondta a Néppárt elnöke.
Toró elmondta, a 2014-magyarországi választások előtt a Néppárt és az EMNT szerepet vállal abban, hogy megkönnyítsék a magyar állampolgárságot szerzett erdélyiek részvételét. Az erdélyi magyarok számára újdonság a levélben szavazás, és a választásokat megelőző regisztráció, ezért a két szervezet segíteni fog – szögezte le. Azt is elmondta, hogy a Néppárt által a magyar közösség számára kedvező régiósítás érdekében indított aláírásgyűjtés folytatódni fog addig, ameddig a kellő számú ember megérti, hogy mi a tétje, hogy mi a különbség a fejlesztési, illetve a közigazgatási régió között. Ez egy alapos és hosszú folyamat, amelyben a Néppárt számít az EMNT segítségére is – tette hozzá Toró T. Tibor.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az elmúlt két év tevékenységét értékelte beszámolójában. Röviden összefoglalta a szervezet elnökségének, választmányának és szakbizottságainak munkáját. Említést tett az erdélyi magyar közösség gazdaságfejlesztési tervéről, a Mikó Imre tervről, szólt az EMNT külkapcsolatairól, a területi szervezetekkel való kapcsolattartásról, az EMNT rendezvényeiről, valamint az Erdélyi Magyar Néppárttal való viszonyról is.
Nagy József Barna, Bardocz Csaba és Szabó László régióelnökök után Borbély Zsolt Attila, Boros Zoltán, Mátis Jenő és Szilágyi Ferenc alelnökök számoltak be eddigi munkájukról, majd Tiboldi László ismertette az EMNT-irodák honosításban vállalt tevékenységét.
Szili Katalin magyar országgyűlési képviselő, a Szociális Unió elnökének üzenetét Kerényi György főtanácsadó tolmácsolta.
***
A tisztújítás során a Küldöttgyűlés újabb kétéves elnöki mandátummal bízta meg Tőkés Lászlót, aki egyedüli jelölt volt az elnöki tisztségre. Megválasztása után Tőkés László Sándor Krisztinát javasolta az ügyvezető elnöki tisztségbe, a Küldöttgyűlés pedig szavazással jóváhagyta a jelölést.
A három régióelnöki tisztségbe a Küldöttgyűlés Nagy József Barnát (Partium), Gergely Balázst (Közép-Erdély) és Nagy Pált (Székelyföld) választotta.
Az Alapszabály egyik módosítása értelmében ötről háromra csökkent az EMNT alelnökeinek száma, a tisztségekbe Mátis Jenőt, Borbély Zsolt Attilát és Tiboldi Lászlót választották.
Az ülés végén a küldöttek zárónyilatkozatot fogadtak el.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
Nagyvárad
Nyugati Jelen (Arad)

A Millenniumi templom búcsúünnepe
„Ha mi nem engedjük el a Szűzanya kezét, ő biztosan nem engedi el a miénket”
Pontosan száztizenkét évvel ezelőtt, 1901. október 13-án kiemelkedő eseményt ünnepelt Temesvár magyar nemzetiségű lakossága, közöttük a gyárvárosi római katolikus közösség: impozáns új templomuk, a Millenniumi templom felszentelését.
Az idő kerekének forgása idén úgy hozta, hogy a templombúcsút szintén október 13-án, vasárnap tarthatta a helyi közösség. Excellenciás Roos Márton főpásztor és ft. Kapor János plébános meghívására a szentmisét Excellenciás Böcskei László nagyváradi megyés püspök mutatta be több egyházmegyés lelkipásztor jelenlétében. A liturgián jelen volt Böjte Csaba ferences szerzetes, valamint nt. Fazakas Csaba temesvári református esperes. Az idei templombúcsún anyaországi vendégeket is üdvözölhetett a helyi közösség: az egyházi rendezvényre Temesvárra érkezett Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának kabinetfőnöke, továbbá a dr. Szűcs Zoltán és dr. Vizi Gabriella kolozsvári magyar konzul. Az RMDSZ Temes megyei szervezete részéről Molnár Zsolt parlamenti képviselő vett részt a szentmisén.
A búcsús liturgiát megelőzően az egybegyűltek a templom előtti térre vonultak, ahol Excellenciás Roos Márton megyés püspök felszentelte az elmúlt hónapokban felújított Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobrot. A szentelési szertartás keretében dr. Nicolae Robu temesvári polgármester elmondotta: amint tudomást szerzett arról, hogy a város legrégebbi köztéri szobra viszonylag zárt helyen, a temesvár-józsefvárosi plébánia kertjében igen megrongálódott állapotban található, azonnal felvette a kapcsolatot a helyi római katolikus egyház képviselőivel, és az együttműködést siker koronázta. A szobrot Ioan Oprescu restaurátor három hónap alatt teljesen felújította, az elmúlt hetekben pedig felállították kijelölt helyére, a Millenniumi templom előtti, részben ugyancsak felújított térre. Beszédében Nicolae Robu polgármester kitért arra is, hogy a város vezetősége szívén viseli a gyárvárosi római katolikus templom épületének sorsát, és támogatásáról biztosította a helyi közösséget.
Bevezetőjében Excellenciás Böcskei László nagyváradi megyés püspök az édesanya iránti gyermeki szeretet szép példájával szemléltette, hogy mit jelent bizalommal a Szűzanyához fordulni az Ő segítségét kérni. – Szent István is ezt tette, amikor országát és népét a Boldogasszony oltalmába ajánlotta, ezért nevezzük Őt mi védelmezőnknek a Magyarok Nagyasszonyának – fogalmazott a főpásztor.
A búcsús szentmise keretében a Millenniumi templom védőszentjének alakját német, valamint román nyelven elhangzott beszédében ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános és ft. Toman Zoltán temesvár-belvárosi segédlelkész idézte meg. A liturgia magyar szónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt, aki szentbeszédében ismételten felhívta a figyelmet a krisztusi tanítás egyik alapvető gondolatára, az emberbaráti szeretet gyakorlására a mindennapokban. – A Szűzanya a szolgáló szeretet jelképe. Ha mi nem engedjük el az ő kezét, ő biztosan nem fogja elengedni a miénket – mondotta Csaba testvér, majd így folytatta: – Isten nem csupán meghív a szolgálatra, hanem küld is. Az apostolokat egykoron arra szólította fel, hogy menjenek és terjesszék az evangéliumot, minket pedig arra, hogy a társadalom peremén, a lét peremén élőkön, a szegényeken, elesetteken segítsünk. Merjünk hát mi is lehajolni hozzájuk, vigaszt, irányt, utat mutatni nekik. Hiszem, hogy van jövőnk, csak bíznunk kell az élő Istenben, a szeretet Istenében.
A szentmise befejező részében Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának kabinetfőnöke lépett mikrofon elé, hogy a gyárvárosi híveknek átadja a magyar kormány üdvözletét. – Az ember test, szellem és lélek egysége. A kórházak, sportlétesítmények, iskolák, kulturális intézmények mellett fontos a templomok megőrzése, az Egyház támogatása. A templom ugyanis nem csak szakrális tér, hanem az élő közösség összetartó ereje is. Ha ünnepeinket megüljük, őseinket és hőseinket tiszteltjük, meg tudjuk tartani magyarságunkat – fogalmazott Hegyi László kabinetfőnök, aki ugyanakkor kiemelte: a szülők felelőssége továbbadni a gyermekeknek anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat.
Az ünnepi liturgia zenei részét a Dumitresc Emil kántor vezette templomi kórus tolmácsolta, előadásukban egyházi énekek, számos népének, a Pápai Himnusz és Nemzeti Imánk is felcsendült, melyhez áhítattal és tisztelettel csatlakoztak a templomot megtöltő hívek.
A búcsús szentmisét követően a templom előtti téren a Temesvári Kultúrház gyermekekből álló Bóbita néptánccsoportja, valamint az újszentesi Butykos néptáncegyüttes lépett fel, műsorukkal színesítve az ünnepi eseményt és jelezve, hogy milyen szépre, sokra képes egy szikrányi közös akarat.
A Millenniumi templom felszentelésének idei évfordulója is beszédes példája annak, hogy a gyárvárosi római katolikus közösség lehetőségéhez mérten igyekszik megőrizni ezt az értékes örökséget, jelent építeni, jövőt tervezni, élő hitet vinni a régmúlt dicsőségét őrző falak közé
Sipos Enikő
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Király András elnökkel
A megszerzett tapasztalatok komoly értéket képeznek
Tekintve, hogy az aradi Szabadság-szobor Egyesület idén ünnepelte születésének a tizedik évfordulóját, megkerestük a civilszervezet elnökét, Király András oktatási államtitkárt, akivel a tízévi munkájukról, a terveikről beszélgettünk.
– Elnök Úr, gratulálunk az Egyesület tízéves évfordulójához, megkérem, ismertesse megalapításának a hátterét!
– Köszönöm a gratulációt. A köztudatban a civilszervezetünk a Szobor Egyesülete néven rögződött. Természetesen, köze van a Szabadság-szoborhoz, ugyanis annak a felállítása előtt egy évvel jött létre. Abban az időben, amikor éreztük, hogy szükség van egy olyan támogatásra, ami elsősorban nem anyagi, hanem az Arad megyeiek, az erdélyiek, de az anyaországiak is, érzik, tudják, hogy egy nagyon fontos dolog készül az aradi, de a magyarság egésze számára. Valami Trianon után, ami jelkép volt, az is marad a magyarság számára. Újra köztérre kerülhet a Szabadság-szobor. Magam történelemtanárként, RMDSZ-elnökként sokat foglalkoztam a kérdéssel, ezért jól tudtam, hogy 1890 előtt is volt egy nemzeti összefogás, amiben a sajtó is igen komoly szerepet vállalt. Úgy éreztük, ha megalakul egy olyan civilszervezet, amelyik oda is el tud jutni, ahova a politikum nehezebben teheti meg, vagy különböző okok miatt nem jut el, mi vigyük el ezt az üzenetet, a kérést, hogy emberek, itt a lehetőség, részünk lehet egy olyan munkában, aminek az eredménye, remélhetőleg örökké megmarad.
– Igen, de az elhatározás mellett, még sok tényezőnek össze kellett állnia…
– Valóban, nagy szükség volt a szerencsére is, ami mellénk állt, hiszen egy évnek sem kellett eltelnie, és a Szobor köztéren állt. Ez év alatt viszont sokat dolgoztunk. Nagyon sok RMDSZ-tagszervezet, rengeteg civilszervezet, anyaországi polgármesteri hivatal állt mellénk, nemzeti üggyé vált a Szobor újraállításának az igénye. 2003 októberében, amikor nem sikerült felállítanunk, én elmondtam: Los Angelestől Sidney-ig mindenki összefogott, aki érdekelt volt a kérdésben. Mivel látták, hogy mi komolyan vesszük, mi kaptuk a megtisztelő feladatot, közvetíteni a Magyar kormány által kijelölt alapítvány és a restaurátorok munkájának a lebonyolítása között. Mi vezényeltük le, mi felügyeltük, vigyáztuk a felújítási munkálatokat. Valójában oroszlánrészt vállaltunk a szobor újraállításában. A közreműködésünkkel sikerült a debreceni vállalatot megtalálni, amelyik rendelkezésünkre bocsátotta a 300 tonna teherbírású, óriási emelődaruját a Szobor elfordításához. A civil hozzájárulás, természetesen nem lett volna elég az RMDSZ, illetve az akkori kormánypárt támogatása nélkül. Szinte óráról órára kapcsolatban álltunk a daru ideutazása kapcsán, hiszen az nem kelhetett át Ártándnál, mert az útba eső kisebb hidak teherbírása nem volt megfelelő. Az akkori komoly, kitartó munka mára történelemmé vált, épen ezért jó, ha néha visszaemlékezve, alaposabban beépülhet a tudatunkba a visszaállítás története.
Arculatváltás
– A Szabadság-szobor újraállítása után nem érezték-e, hogy az Egyesület teljesítette a küldetését, tehát a további fenntartása értelmetlen?
– Sok minden megfordult az agyunkban, de az is tudatosodott, hogy az újraállítás során létrejött összeköttetések, a megszerzett tapasztalatok komoly értéket képeznek, amit hasznosítani kell. Éppen ezért a vezetőség kidolgozta az Egyesület tevékenységének az új arculatát, ami arra irányult, hogy a név megtartásával, a mindenkori vezetőség feladata legyen a mártír-tábornokok emlékének az őrzése, a Szobor üzenetének továbbvitele. Ezzel párhuzamosan nyitni kívántunk az Arad megyei magyar közösség irányába, ezért maradtunk az RMDSZ-nek azon háttér egyesülete, amely nem politizál, hanem a közösség összetartásának a nagyon fontos feladatát, üzenetét, különféle kulturális rendezvények támogatásával kívánja előmozdítani. Természetesen, ezzel párhuzamosan figyelemmel kísérjük a Szobor életét is. Amikor megcsonkították, mi voltunk az elsők, akik a restaurálását előmozdítottuk. A Vesztőhelyen lévő Obeliszkről sem feledkeztünk meg.
– Honnan szerzik a kulturális rendezvények támogatásához szükséges pénzt?
– 2004-ben még nagyon kevés civilszervezet létezett, ezért a pályázatírásban megszerzett tapasztalatainkat, a befolyásunkat a vidéki, illetve az aradi rendezvények támogatása szolgálatába állítottuk. Nagyon fontosnak tartottuk az ifjúsággal való kapcsolattartást, ezért a megalapításától jó kapcsolatokat ápoltunk az Arad Megyei Magyar Ifjúsági Szervezettel. Ha nem is mindig pénzzel, de háttérmunkával, szervezéssel rendszeresen besegítettünk. Ugyanakkor a Csiky Gergely Főgimnáziummal, a megye egyetlen magyar nyelvű középiskolájával is kiemelten kívántunk foglalkozni. Ezen a téren azonban vannak némi adósságaink, mert szerintem jobban meg kellene találnunk a velük való együttműködés lehetőségeit.
– Vannak-e kézzelfogható elképzeléseik a Főgimnáziummal való együttműködésre?
– El kell döntenünk, hogy a rászoruló fiatalokon kívánunk-e segíteni, esetleg a tehetséggondozásban kívánnunk-e részt venni? Ne tegyük mindig, hogy december 8-án, a Csiky Napon adunk nekik egy összeget, hanem legyen állandó, tartalommal megtöltött kapcsolat az Egyesület és a Csiky között. A kicsinyekkel való foglalkozás külön fejezet a tevékenységünkben, hiszen folyamatosan szervezzük a Mikulás-napokat.
– Milyen a kapcsolatuk a többi civilszervezettel?
– Én valójában azt szeretném, ha az Egyesület komoly szerepet tudna vállalni az aradi és a megyei civilszervezetek összefogásában. Meg kellene erősíteni a Kulturális Autonómia Tanácsot, amit azért hoztunk létre, hogy legyen egy olyan szervezet, ami a megyében a magyarságtudat erősítésére összpontosít. Szerintem jó lenne, ha a civilszervezetek vezetői leülnének, és anélkül, hogy megválasztanák a közös vezetőt, egyeztetnék a rendezvényeiket, hogy ne szervezzenek egymása. Egymást támogatva sokkal hasznosabbak tudnánk lenni. Nem érzek versengést közöttük, de időnként egymásra tevődnek a rendezvényeik.
– Nem gondolja, hogy az RMDSZ szárnyai alatt működő Kulturális Autonómia Tanács nem érte el a célját?
– A cél tekintetében, amiért a KAT-ot létre hoztuk, egyediek voltunk a megyei szervezetek között. Én is úgy érzem, ennek a munkáját tovább kellene gondolni, mert nem igazán találja meg a helyét, noha testületnek kellene lennie. Úgy érzem, a következő időszakban e kérdést újra kell tárgyalni. Sajnos, a diák-kérdés tekintetében már a 24. órában vagyunk, de ez egy külön témát képez egy esetleges, külön beszélgetéshez. Értesüléseim szerint, e témával az RMDSZ elkezdett komolyan foglalkozni mind megyei, mind országos szinten.
Kiadványok, tervek
– Elég sok könyv látott napvilágot az Egyesület jóvoltából. Megkérem, érintsük e témakört is.
– A múlt, a jelen és a jövő harmonikus összevonása céljából adjuk ki a könyveket. Már az ötödik könyvünk lát napvilágot, szerintem, mindnek jó volt a fogadtatása. Az Aradi Magyar Napok programjába illesztett Szabadság-szobor Egyesület Napját mindenképp egy aradi magyar eseményhez vagy aradi magyarhoz kívántuk kötni. Tavaly Tokay György könyvének a kiadását szerveztük, idén a Szántay Lajos műveiről szóló könyv kiadását tettük lehetővé, amivel nem akartunk versenyre kelni a Kölcsey Egyesülettel, ezért e részt egy kicsit nyitva is hagytuk. Jövőre Kovách Géza halálának a X. évfordulóján, az emlékére kívánunk egy napot szervezni, aminek érdekében előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Gyulai Levéltárral. Ott őrzik Kovách Géza hagyatékát, amit feldolgoztattunk. Kovách Gézának volt egy megkezdett érdekes munkája, ami az aradi zsidóság történetét fogta volna át. Ő is úgy érezte, hogy az aradi zsidóságnak fontos szerepe volt a város kulturális fejlődésében.
– Ha már amúgy is közművelődési rendezvényeket támogatnak, nem lehetne-e a támogatáshoz kötni, hogy a civilszervezetek ne szervezzék a programjaikat egymásra?
– A szabadelvűség átka, hogy a programok megtervezésekor a mieink se tudnak egymással egyeztetni. Ha hozzánk támogatási kérelem érkezik, azt megpróbáljuk kielégíteni. Idén 7-8 rendezvényt támogattunk. Mivel azonban közpénzről van szó, csak akkor tudunk támogatást adni, ha el tudnak vele számolni, mert nekünk is számot kell adnunk róla. Kis összeggel, 400-500 lejjel szinte minden civilszervezetet támogatni tudunk, ha el tudnak vele számolni.
– Idén mennyi pénzt tudott összepályázni az Egyesület?
– Össze kell számolnunk, mert külföldi pályázataink is voltak. Így a Bethlen Gábor Alaptól is kaptunk egy komolyabb összeget, ami a kiadásainknak a jó részét fedezte is.
– Emlékhely-állítást támogatnak-e?
– A Fábián Gábor-szobor felállítási költségeit is pályázat útján gyűjtöttük össze. Természetesen, támogatunk.
– Azért kérdem, mert 2014. szeptember 19-én lesz a 70. évfordulója a világosi vérengzésnek, amikor lelőttek 10 ártatlan, magyar polgárt, akiknek soha, senki nem állított emlékhelyet. A kerek évforduló kínálná ehhez a legjobb lehetőséget…
– Szerintem támogatni tudnánk, de már el kellene kezdeni az emlékhely-állítás munkáját, nehogy a jóváhagyások miatt kifussunk az időből.
Nem ideális, de van hatásköre
– Mivel Elnök Úr egyben oktatási államtitkár is, válaszolna-e a kérdésemre: mit jelent ellenzékiként magas rangú kormánytisztviselőnek lenni?
– A helyzet furasága, hogy én a kormányváltás után is ott maradtam. Akkor mindenki úgy vette, hogy átmeneti kormányban sok minden lehetséges. Amikor azonban a decemberi választások után is a helyemen maradtam, mindenki meglepődött. A kormányfő azonban azt mondta: ha a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó államtitkárság őelőtte is megvolt, ő a továbbiakban is meghagyja. Valóban, most teljesen más helyzetben dolgozunk, mint ahogy tettük kormányváltás előtt. Mert a fő döntések nem az én kabinetemben születnek meg, azelőtt viszont nálam is folytak a tárgyalások. Szerencsém is van, abból kiindulva, hogy én vagyok az, aki a parlamenti kapcsolatokért felel, tehát én tartom a minisztérium és a törvényhozás közötti kapcsolatokat, én veszek részt a plénumokon, a bizottsági üléseken. Tehát nem tudnak kihagyni bizonyos dolgokból. Ezen kívül, a miniszter elég nyitott, eléggé européer ahhoz, hogy bármikor, bármilyen kérdésben leüljünk megbeszélni a dolgokat. Amiben tud, segít, amiben nem tud segíteni, azt megígéri, de még nem utasított el. Érdekes szituáció kicsit kívülről nézni, hogy mi történik bent, illetve belülről is kifelé tekintgetni. Nem mondom, hogy ideális állapot, de a kisebbségi oktatás rajtunk megy keresztül, az szerves része a román oktatásnak, ezért minden törvénytervezet rajtunk is keresztül megy. Többször is elmondtam: ezt nem írom alá, üljünk le, beszéljük meg. Nem érzem, hogy nyomást gyakorolnának rám, akaratom ellenére még semmit nem írtam alá. Noha az ideális feltételektől messze vagyunk, megvan a mozgásterem és a hatásköröm.
– Köszönöm a beszélgetést, és további eredményes munkát kívánok!
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kárpát-medencei magyar autonómiát követel az EMNT
Tőkés Lászlót választotta újra elnökévé az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi küldöttgyűlése. A közgyűlés a civil-politikai szervezet stratégiaváltásáról is döntött.
Tisztújító küldöttgyűlését tartotta múlt szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Nagyváradon. A mintegy 150 küldött jelenlétében sorra kerülő kongresszust december 14-én ünnepi rendezvény egészíti ki Kolozsváron: az egykori alapítók az EMNT évek során bővült csapatával, tagjaival és szimpatizánsaival ünneplik közösen a szervezet megalakulásának tíz éves évfordulóját. A nagyváradi rendezvény is egyféle szembenézés volt az elmúlt időszakkal – utóbbi kapcsán Tőkés László, a szervezet elnöke (képünkön) sommásan úgy fogalmazott: az erdélyi és más utódállambeli magyarság életének alakulásában stratégiaváltásra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen állítani, illetve meg lehessen fordítani Európa hallgatólagos hozzájárulásával végbemenő nemzeti leépülést. Az elnök szerint az EMNT-nek ebben a stratégiaváltásban kell fontos szerepet játszania. A civil-politikai szervezet elnöke a teljes körű autonómiarendszer kidolgozásában, a jogsegélyszolgálat kiterjesztésében, illetve az állami rangra emelkedett magyarellenesség – az antiszemitizmushoz és rasszizmushoz hasonló – tilalom alá helyezésében látja a gyökeres váltás lehetőségét, amelyet az Európai Unió közömbössége mellett is fel kell vállalnia a Kárpát-medencei magyarságnak.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár ráerősített a stratégiaváltás fontosságára. Hangsúlyozta: a magyar kormány támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit, de nem cselekedhet a külhoni magyarok helyett. Mint fogalmazott, az autonómiastratégiákat a helyi magyar közösségeknek kell kidolgozniuk.
Kritikus hangot ütött meg a szervezet ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina, aki az EMNT sikertörténeteként is elkönyvelhető számos tömegrendezvény, konferencia és közéleti fórum mellett a szervezet hiányosságairól is szólt, elsősorban a szakbizottságok gyenge teljesítményéről. Az EMNT-Néppárt súrlódások ténye is felszínre került: Nagy Pál frissen megválasztott székelyföldi régióelnök szerint a két szervezet kapcsolatán még sokat kell javítani. A néppárti politikusok egy része kampányban nagyobb segítséget szeretett volna kapni attól a szervezettől, amelynek sorából maga a Néppárt is kinőtt. Ezekre a súrlódásokra is reagálva, zárszavában Tőkés László úgy fogalmazott: az EMNT-nek nem szabad elpártosodnia, az erősödő civil tevékenység nem rendelhető alá pártérdekeknek.
A közgyűlés foglalkozott a sikertörténetnek számító honosítási folyamattal is: a magyarországi vendégek elismerésüket fejezték ki az EMNT által működtetett Demokrácia Központok munkájáért. A világszerte nyilvántartott mintegy félmillió új magyar állampolgár egyharmadának az EMNT munkatársai állították össze ügyiratcsomóját Erdélyben.
A három tartózkodás mellett a küldöttek egyhangú szavazatával EMNT-elnökké újraválasztott Tőkés László ismét Sándor Krisztinát bízta meg az ügyvezető elnöki teendőkkel. A három régióelnöki tisztségbe Nagy József Barnát (Partium), Gergely Balázst (Közép-Erdély) és Nagy Pált választották. Az alapszabály-módosítás során az eddigi 5-ről háromra csökkent alelnöki mandátumokért erős versengés alakult ki: a közgyűlés Mátis Jenőnek, Borbély Zsolt Attilának és Tibold Lászlónak szavazott bizalmat.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Merre van a malom, ámbaerök? (Válasz „válaszfélére” a Gazda Józsefeknek) – Visszajelzés
Bár én Önt (vagy a Gazda Józsefeket) meg nem szólítám, válaszféléjét köszönöm (Gazda József: A „székelyföldi elkülönülési kísérlet” ürügyén – Válaszféle a Magyari Nándoroknak. Háromszék, 2013. október 18.).
Rövidre foghatnám válaszom, hiszen érvet nem találtam abban, amit közzétett, csak személyeskedő minősítéseket, személyem elleni támadásokat, és azt, hogyan „zavarítja a fogalmakat” (sic!), melyek mellett könnyen elmehetnék. Ha mégis hosszabban, akkor két okból igyekszem reflektálni keresetlen szavaira: egyfelől, mert próbálom kihasználni a felkínált lehetőséget, hogy újra kiemeljem, esetleg még érthetőbbé is tegyem az Ön által félreértett, és mint ilyen, olcsó jelzőinek pellengérére állított jegyzetem főbb állításait, és persze újra felvillantsam a mögöttük levő érveket. Másfelől meg, mert meggyőződésem, hogy tudatosan uszít, arra számít, hogy a felbujtott névtelenek majd jól odamondanak nekem, esetleg még meg is ijesztenek és elhallgattatnak. Ha az autonómia kérdését a racionális érvelés és értelmezés összefüggésében tekintjük, akkor azon idézett tételem, mely szerint „az autonómia vagy területi lehet, és akkor nem elsősorban etnikai, vagy etnokulturális, és akkor nem területi”, a tőlem telhető legpontosabb megfogalmazása a helyzetnek. A területi autonómiát csak térképpel a kézben lehet felfogni, azaz ki kell jelölni egy területet, amelyre érvényes, márpedig etnikailag teljesen homogén területeket nem fogunk találni még a hagyományosan (bár közelebbről alig meghatározott) Székelyföldnek mondott területen sem. Ezért a területi autonómia nem lehet etnokulturális (vagy pláné nem etnonacionalista, amit oly sokszor sulykolnak), hiszen figyelembe kell vennie az ott élő kisebbségek (mindenekelőtt a jelentős számú románság és a szintén számos roma/cigány csoportok) etnokulturális elvárásait. Aki a székely kizárólagosságnak – vagy akárcsak a kijelölt területen érvényesítendő többségi demokrácia (szupremáciájának) kisebbségek kárára való alkalmazásának – híve, ellentmondásba keveredik, hiszen olyasmit szorgalmaz, nevezetesen a többség zsarnokságát, ami ellen országos szinten hangosan tiltakozik. Aztán egészen biztosan hátrányos helyzetbe hozza a többi erdélyi vidék magyar lakóit: ott a helyi/országos többség szintén felhatalmazva fogja érezni magát arra, hogy semmibe vegye a magyar kisebbség igényeit. A sokat hangoztatott, de végig nem gondolt területi autonómia jelszavát lobogtatók – meglátásom szerint – még csak fel sem vetik a problémát, nemhogy megnyugtató megoldást kínálnának a helyzetre. A területi autonómia intézményén belül kialakítandó etnikai alapú egyenlőtlenség (esetleg nyílt elnyomás) megerősíti azt a választóvonalat, mely már most is jellemző a székelység és a más területeken élő itteni magyarság között. Végül, bár könnyen belátható, de a rend kedvéért ismételjem meg, hogy a kulturális autonómia nem területi alapú, és mindenhol érvényes lehet, ahol valamely kulturális értelemben vett (egyszerűbben nyelvi) kisebbség él. A leplező retorika ellenére nehéz másképpen érteni a magyar kormány nemzetegyesítő elképzeléseit (NER) és lépéseit, mint a kulturális és állampolgári értelemben vett kultúrnemzeti összetartozás erősítését, ha úgy tetszik, a határon túli területi autonómiák ellenében. Mind az állampolgárság megszerzésének megkönnyítése, mind a ki- és áttelepítések meglebegtetése (melyet a Szász Jenő-féle intézmény szorgalmaz – legutóbbi programatikus nyilatkozata szerint: „újra kell fogalmazni a 21. század körülményei között a haza fogalmát, és jó hogyha a Kárpát-medencében, a Kárpát-hazában gondolkodunk”) a nemzetegyesítést a területi autonómiaelvek feladásával szemben tételezi és támogatja. Jegyzetem – szándékom szerint, és annak ellenére, hogy Gazda József ezt a kérdést gondosan megkerüli – legfontosabb felvetése, hogy a most tervezett székely élőlánc nem kecsegtet semmiféle pozitív politikai vagy adminisztratív fejleménnyel vagy előrelépéssel akár a kulturális, akár a területi autonómia területén. Nem gondolom szerencsésnek a most zajló – a kormányzat által erőltetett – regionalizációs tervek, viták és kísérletek kontextusában a kivonulást, és főként nem a területi autonómia kérdését az adminisztratív felosztás (fejlesztési régiók kialakítása) kérdésével összemosni, sőt, mindezt határozottan kontraproduktívnak vélem. Ez az összemosás rontja a nem kívánt regionalizációs intézkedések kivédésének esélyeit (ha G. J. így jobban érti), az élőlánc és az ott minden bizonnyal elhangzó, szimbolikusan megjelenített stb. autonómiakövetelés a kormány törekvéseinek „malmára hajtja a vizet”. Szemmel láthatóan a mindenoldalú politikusokat érzelmeik és indulataik, türelmetlenségük vezeti, de amikor megterveznek egy nagyszabású akciót, azt mérlegelniük kellene, hogy mekkora energiák mozgósításával mekkora várható haszna lesz a megmozdulásnak. Tartok tőle, hogy semmiféle józan mérlegelés nem előzte meg, semmiféle cél-, eszközkalkulusra nem került sor a jelen esetben, és még azt sem veszik észre forrófejű eleink, hogy magunk alatt vágjuk, amikor tömegmegmozduláson összemossuk a regionális újrafelosztás és a sokat emlegetett székelyföldi autonómia kérdéskörét. Az élőlánc számháborúhoz fog vezetni (a hatóságok, a román média ötezerről, a székely harsonák majd ötszázezer résztvevőről fognak szólni), és semmi máshoz, aztán éppen az ott felmerülő „túlzó szecessziós veszélyre” való tekintettel fogja erőltetni a kormány a számunkra előnytelen területi újrafelosztást. A jövő zenéje, de én erre nagyobb tétben mernék fogadni!
Úgy gondolom, Gazda József(ek?) azért ragadott tollat, mert szerette volna mozgósítani ellenem elvbarátait, az álnéven gyűlölködő, rasszista aranyköpéseket és egyéb alpári és agyament ötleteket, olcsó összeesküvés-elméleteket stb. pufogtató kommentelőket. Most, remélem, elégtétellel, a „jó munka” örömének tudatában dől hátra kényelmes karosszékében, a piszkos munkát helyette elvégezték a nevüknincs kommentelők. Ajánlom, ne sokat nyújtózzék a karosszékben, mert bár nem tudok „ásatag, de máig megdöntött alternatívákat” (sic!) felvillantani, azért nem tud(nak) oly könnyen meghátrálásra vagy hallgatásra bírni, folytatás következik (apropó: kíváncsi lennék, egyetért a csahosokkal, Ön is egy közülük, vagy ismét csak véletlen, hogy similis simili gaudet?).
Magyari Nándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Németh Zsolt: Románia ezt nem hagyhatja figyelmen kívül
A hétvégi menetelés arra a kérdésre ad csattanós választ, miszerint létezik-e egyáltalán Székelyföld. Az erről szóló vita a kü- lügyi államtitkár szerint az utóbbi időben felerősödött. Németh Zsolt egyértelművé tette, hogy a magyar kormány támogatja az autonómiatörekvéseket.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerrint a székelyek vasárnapi nagy menetelésének a legfontosabb üzenete az, hogy Székelyföld, a székelyek léteznek. A magyar kormány a székelyeket és valamennyi határon túli magyart támogatja – mondta a politikus a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben bontakozott ki a történelmi, kulturális, szociológiai, filozófiai, ismertelméleti vita arról a kérdésről, van-e egyáltalán Székelyföld. Ez a szokatlan, meghökkentő megmozdulás, amelyen 120 ezer ember alkotott 53 kilométeres menetoszlopot, erre e vitára adott csattanós választ: a székelyek léteznek – hangsúlyozta Németh Zsolt.
A kormány feladata, hogy a székelyeket, az erdélyi magyarokat és a határon túli magyarokat együttérzéséről biztosítsa, támogassa őket – mondta. A közigazgatási átalakítással kapcsolatban pedig a kormánynak egyértelművé kell tennie, hogy természetesen Románia dönt a területi felosztásáról, de figyelembe kell vennie az Európa Tanács kisebbségi egyezményét, amely szerint nem lehet hátrányosan megváltoztatni a közigazgatási területek átalakításkor a kisebbségek etnikai arányát. A székelyek nagy menetelésének három fő célja volt: Székelyföld legyen önálló fejlesztési régió, legyen önálló közigazgatási egység, és induljon párbeszéd a román kormányzat és az erdélyi magyarok képviselői között – fejtette ki Németh Zsolt, megjegyezve: „Ne számítson arra román kormányzat, hogy az erdélyi magyarok letesznek erről."
Az államtitkár szerint, ha az elmúlt időszakban és a székelyek menetelésén tanúsított egységet fenn tudják tartani az erdélyi magyar politika résztvevői, akkor van reális remény arra, hogy eredményt lehet elérni. Németh Zsolt arról is szólt, hogy nemcsak a szervezőket, hanem a román hatóságokat is elismerés illeti meg, amiért biztosították a gyülekezés és a véleménynyilvánítás jogát, ami a román demokrácia javára válik. Az államtitkár szerint, ha Románia demokratikus állam, akkor nem fogja figyelmen kívül hagyni a 700 ezer székely ember akaratát.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére két háromszéki falu, Bereck és Kökös közötti összefüggő menetoszloppal tiltakoztak Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, követelve Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT, akárcsak a többi romániai magyar politikai szervezet, nem ért egyet azzal, hogy a bukaresti kormány román többségű közigazgatási régióba akarja besorolni a magyarok által többségben lakott székelyföldi megyéket.
A szervezők becslése szerint 120 ezren, a hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek nagy menetelésén.
A székelyföldi demonstrációval párhuzamosan Magyarországon Budapesten és 13 más településen tartottak szolidaritási megmozdulásokat, valamint Európa és Észak-Amerika több városából is érkezett jelentés felvonulásokról.
hirado.hu / Kossuth Rádió, 180 perc
Erdély.ma

Székelyek menete - Németh Zsolt: a legfőbb üzenet az, hogy Székelyföld létezik
- Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a vasárnapi Székelyek nagy menetelésének a legfontosabb üzenete az, hogy a Székelyföld, a székelyek léteznek. A magyar kormány a székelyeket és valamennyi határon túli magyart támogatja - mondta a politikus hétfő reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben bontakozott ki a történelmi, kulturális, szociológiai, filozófiai, ismertelméleti vita arról a kérdésről, hogy van-e egyáltalán Székelyföld. Ez a szokatlan, meghökkentő megmozdulás, amelyen 120 ezer ember alkotott 53 kilométeres menetoszlopot, erre e vitára adott csattanós választ: a székelyek léteznek - hangsúlyozta Németh Zsolt.
A kormány feladata, hogy a székelyeket, az erdélyi magyarokat és a határon túli magyarokat együttérzéséről biztosítsa, támogassa őket - mondta. A közigazgatási átalakítással kapcsolatban pedig a kormánynak egyértelművé kell tennie, hogy természetesen Románia dönt a területi felosztásáról, de figyelembe kell vennie az Európa Tanács kisebbségi egyezményét, amely szerint nem lehet hátrányosan megváltoztatni a közigazgatási területek átalakításkor a kisebbségek etnikai arányát.
A Székelyek nagy menetelésének három fő célkitűzése volt: Székelyföld legyen önálló fejlesztési régió, legyen önálló közigazgatási egység, és induljon párbeszéd a román kormányzat és az erdélyi magyarok képviselői között - fejtette ki Németh Zsolt, megjegyezve: "ne számítson arra román kormányzat, hogy az erdélyi magyarok letesznek erről".
Az államtitkár szerint ha az elmúlt időszakban és a székelyek menetelésén tanúsított egységet fenn tudják tartani az erdélyi magyar politika résztvevői, akkor van reális remény arra, hogy eredményt lehet elérni.
Németh Zsolt arról is szólt, hogy nemcsak a szervezőket, hanem a román hatóságokat is elismerés illeti meg, amiért biztosították a gyülekezés és a véleménynyilvánítás jogát, amely a román demokrácia javára válik. Az államtitkár szerint ha Románia demokratikus állam, akkor nem fogja figyelmen kívül hagyni a 700 ezer székely ember akaratát.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére a két háromszéki falu, Bereck és Kökös közötti összefüggő menetoszloppal tiltakoztak Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, követelve Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT, akárcsak a többi romániai magyar politikai szervezet, nem ért egyet azzal, hogy a bukaresti kormány román többségű közigazgatási régióba akarja besorolni a magyarok által többségben lakott székelyföldi megyéket.
A szervezők becslése szerint 120 ezren, a hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek nagy menetelésén.
A székelyföldi demonstrációval párhuzamosan Magyarországon Budapesten és 13 más településen tartottak szolidaritási megmozdulásokat, valamint Európa és Észak-Amerika több városából is érkezett jelentés felvonulásokról.
(MTI)

Bethlen-napok Nagyenyeden, Gyulafehérváron, Alvincen
Fehér megyei szórványmagyarságnak két felemelő ünnepnapja volt Bethlen Gábor fejedelemmé választásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. A pénteki rendezvényeknek Nagyenyed adott otthont, a szombatra időzített eseményeket pedig Gyulafehérváron, és Alvincen tartották.
„Fejedelem, a fundamentum áll!”
Az enyedi pincegalériában került sor arra a képzőművészeti kiállításra, amelyet a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány és a Bethlen Gábor Kollégium közösen szervezett. Huszonkét alkotó munkáit csodálhattuk meg, köztük Barabás Miklós, a kollégium egykori neves diákjának festményeit, Bethlen Gábor fejedelem és gróf Mikó Imre kollégiumi főgondnok portréit.
A megnyitón többek között jelen volt M. Horaţiu Josan polgármester, Balog István az Inter-Art Alapítvány elnöke, Ioan Hădărig, a Liviu Rebreanu Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást Tóth Tibor református lelkész mutatta be. „Rajtunk a sor, kései rendek, ünneplőbe öltözve jövünk jelentést tenni négyszer száz év tartalmával a szívünkben (…) és jelentjük a Fejedelemnek, igen, Fejedelem, a fundamentum áll!”, hangzott el beszédében.
Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója mutatta be azt a kiadványt, amelyben a szerkesztők a fejedelem által alapított iskola néhány egykori diákjának és tanárának munkáit gyűjtötték össze, így kívánták emlékeztetni az olvasót arra, hogy a Bethlen Gábor alapította 391 esztendős kollégium milyen neves képzőművészeket adott az egyetemes magyar kultúrának.
Bethlen Gábor nevét viselő iskolák találkozója
A kiállításmegnyitót követően került sor a Bethlen-iskolák találkozójára, amelynek ötlete tizenegy évvel ezelőtt született meg. A díszterem zsúfolásig megtelt. Szőcs Ildikó igazgató felolvasta a volt enyedi diák, Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikában felelős államtitkársága főosztályvezető helyettesének a kormány nevében küldött üzenetét.
Az eseményen jelen volt Szőcs Gyula, a kollégiumi keresztszülőprogram nagy támogatója, Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök, Király Melinda, az EMNP alelnöke, Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lászlóffy Pál, az Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke, a kollégium régi támogatója.
Sorban bemutatkoztak a Bethlen Gábor nevét viselő iskolák. Elsőnek Debrecen, majd Gyomaendrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, végül pedig Székelyudvarhely képviselői szólaltak fel. Valamennyien elmondták, miért is választották az illető iskolák a fejedelem nevét. Két magyarországi testvériskolából érkező diákcsoport is vendégeskedett a hétvégén a kollégiumban a budapesti Baár Madas református gimnáziumból Wrábelné Hatházi Judit vezetésével és a Lévay József Református Gimnázium diákjai, a találkozó alkalmával a vendégek is beszéltek iskolájukról, a nagyenyedi kapcsolatokról.
Gazdag gyulafehérvári program
A gyulafehérvári ünnepségek a református parókia udvarán kezdődtek, ahol felavatták az új haranglábat. Gudor Botond református esperes házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Elmondta: a Háromszékről származó harangláb megalkotásában sokat segített a vargyasi Sütő család. A baróti Demeter László ismertette a harangláb történetét, majd egy adománylevelet és egy díszzászlót adott át az esperesnek, amit Szekeres Attila István mezőmadarasi származású sepsiszentgyörgyi heraldikus, a címertudomány doktora, valamint Puskás Bajkó Gábor hímző grafikus adományozott a gyulafehérvári egyházközségnek. A harang a Fehér megyei Marosszentimre gyülekezet nélkül maradt templomából származik – tudtuk meg. Az eseményen jelen voltak a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület tagjai is. A rendezvényt a Kovásznai Megyei Tanács, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, a Bethlen Kollégium és a Bod Péter Alapítvány támogatta. Emelte az ünnepi hangulatot Szilágyi Győri Hunor és Gligor Daria elemista tanulók szép hegedűjátéka.
Ezt követően az Egyesülés Múzeumban Gy. Szabó Béla metszeteiből és festményeiből nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A múzeum részéről Gabriel Rustoiu igazgató mondott beszédet, ebben az alkotót az egyik legnagyobb „román” művésznek nevezte. Ferenczy Miklós esperes, Gy. Szabó Béla nevelt fia magyarul és románul mutatta be a művész életét és munkásságát.
A második kiállítás a Római Katolikus Egyházművészeti Múzeumban tudományos értékű. A bemutatót Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros tartotta. A tárlókban eredeti dokumentumokat láthattunk pl. Bethlen Gábor levelét az erdélyi református lelkipásztorok gyermekei számára.(1629. július 13.) vagy a partiumi református román papokat magyar kiváltságokban részesítő egykori másolatot (1614. február 14.) Egy másik iratban a református vallású szászoknak istentiszteleti hely gyanánt odaadja az óvári iskola (ma: ferences kolostor) végében levő „palatiumot.” (1629. május 14).
A délelőtti ökumenikus istentiszteleten zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Jakubinyi György római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez Bethlen Gábor személyének jelentőségéről beszélve, majd Kató Béla református püspök Bethlen Gáborról, mint a magyarok Gedeonjáról emlékezett meg. Az ökumenikus istentisztelet zárómozzanata a székesegyházban található emléktábla megkoszorúzása volt. Fellépett a nagyenyedi egyházközség, valamint a kollégium leánykórusa Fórika Éva zenetanár-karnagy vezetésével. A kórustagok Erdély szinte valamennyi népviseletében pompáztak.
Az istentiszteletet kulturális műsor és vásár követte a Vártéren. Itt különösen fontossá vált Turzai Melán kollégiumi aligazgató és Kónya Tibor iskolalelkész moderátori tevékenysége.
A Vártéren felállított színpadon Kováts Krisztián Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntötték az ünneplő közönséget. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a nagy fejedelem tizenhat éves uralkodása alatt megerősödött a transzszilvanizmus jelensége. Tudott csatába menni, de tudott szövetséget is kötni, ha arra szükség volt. Felszólalt többek között Sógor Csaba parlamenti képviselő és Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Communitas Alapítvány képviselője, az eseményen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is. Fellépett a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes Tomai Gyöngyi és Kónya Mária vezetésével. Táncműsorukban a két fejedelem (Bethlen, és Báthori) párharcát elevenítették fel. Láthattuk, halhattuk a sepsiszentgyörgyi Codex és a budapesti Tabulatura együttesek műsorát is. A sok népi tánc (magyarlapádi, felvinci, miriszlói, csombordi, bethlenszentmiklósi, illetve a torockói citerazenekar) igazolták a szórvány érdeklődését a népi kultúra iránt. A Fehér megyei RMDSZ éppen ezeknek a kis közösségeknek a támogatásával – pl. a néptánccsoportok szervezésével és utaztatásával – vállalt fontos szerepet az ünnepen.
Eközben a Vártéren kirakodóvásár zajlott sok szép magyar termékkel, a Böjte-ház udvarán pedig „huszárgulyás” főtt sajátos recept szerint. A műsort Antal Timi nagy sikerű, sok fiatalt odavonzó könnyűzene-koncertje zárta.
Istentisztelet Alvincen
Délután hálaadó istentiszteletre került sor a Gyulafehérvártól 11 km-re levő Alvinc nemrég felújított XIII. századi református templomában. Az istentiszteletet Ft. Kató Béla református püspök tartotta. A mindössze tíz református hívőből álló gyülekezetet Gudor Botond esperes látja el lelki szolgálattal. Népes közönség vett részt az istentiszteleten, jelen voltak a helyi ortodox és görögkeleti papok, valamint a polgármester. A vendégek között voltak azok az anyaországiak is, akik segítségével a felújítási munkálatok megvalósulhattak. Minderről Dioszegi László, a Teleki László Alapítvány képviselője beszélt. Fellépett a Tabulatura együttes és a nagyenyedi egyházközség református kórusa Fórika Éva vezetésével. Boros Erzsébet buzásbocsárdi énekes népdalokat adott elő.
Szabadság (Kolozsvár)

Martonyi: az autonómia nem alkotmányellenes
Sem a román alkotmánnyal, sem az európai vagy nemzetközi szabályozással nem ellentétes az autonómia egyetlen formája sem – jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter szerda reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A tárcavezető azzal kapcsolatban beszélt erről, hogy Victor Ponta román miniszterelnök hétfőn az MTI-nek azt mondta: Románia alkotmányának és az európai gyakorlatnak megfelelő módon fog válaszolni a bukaresti kormány a székelység autonómiaigényére. A kormányfő ezt azzal összefüggésben mondta, hogy a vasárnapi Székelyek nagy menetelésén a szervezők becslése szerint 120 ezer, a hatóságok állítása szerint 15 ezer résztvevő követelte Székelyföld területi autonómiáját, és tiltakozott Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen.
Martonyi János felidézte: a román alkotmány kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam. Ezt azonban egyáltalán nem kérdőjelezné meg, ha olyan helyi önigazgatási, önrendelkezési formációk, autonómiák jönnének létre, amelyek egyébként az állam egységét nem érintik – tette hozzá. Úgy fogalmazott: „szó sincs arról, hogy Románia közepén valamiféle elkülönülő enklávé jönne létre.”
Hozzáfűzte, ha egy közösség nagy többsége valamiféle önigazgatási, önrendelkezési autonómiaformát igényel, akkor demokratikus alapelv, hogy ezt a többség komolyan veszi, és tárgyalásokat kezd ennek az önrendelkezési formának a konkrét megvalósításáról.
A tárcavezető a vasárnapi demonstráció másik fő témájára utalva arra hívta fel a figyelmet: azt viszont kimondják nemzetközi, illetve európai normák, hogy nem szabad olyan területi beosztást meghatározni, amely az adott területen élő kisebbséget hátrányosan érinti, és a kisebbség létszámának a csökkenéséhez vezet. Márpedig azok a regionális elképzelések, amelyek megjelentek Romániában, „nagyon sajnálatos módon arra utalnak, hogy egy olyan területi módosítás következne be, ami igenis hátrányosan érintené éppen azt a közösséget, amelynek nagy többsége, mint látjuk és láttuk, valamiféle autonómiaformának a megvalósítását tartaná demokratikus megoldásnak” – mutatott rá a külügyminiszter.
Hozzátette: a magyar kormány ebben az ügyben továbbra is – az alaptörvény értelmében – felelősséget vállal a határon túli magyar

Az első bécsi döntés 75. évfordulója
Hetvenöt éve, 1938. november 2-án hozták meg az első bécsi döntést, amely visszajuttatta Magyarországnak a Felvidék Trianonban elcsatolt magyarlakta területeit.
Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni béke a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát. A magyar politika fő célja ezután a területi revízió lett, ennek érdekében a harmincas évektől a versailles-i békerendszer megváltoztatásában szintén érdekelt fasiszta Olaszországgal és a nemzetiszocialista Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat. A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak ítélő, 1938. szeptember 29-én Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt müncheni egyezmény függelékébe bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. Az egyezmény erre három hónapot adott, azzal a kikötéssel, hogy ha ezen idő alatt nem születik döntés, az érdekelt felek ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik. A magyar–csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de öt nap múlva már meg is szakadtak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg: Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869 299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt). A visszaítélt területekre 1938. november 5–10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy Miklós kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a visszacsatolt terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt. A területi revízió folytatódott: 1939 márciusában, amikor Csehszlovákia megszűnt létezni, Hitler engedélyezte, hogy Magyarország megszállhassa Kárpátalját. Az ekkor elfoglalt terület nagysága 12 171 négyzetkilométer volt 496 ezer lakossal, ezek 12 százaléka volt magyar. Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés révén Észak-Erdély és a Székelyföld került vissza Magyarországhoz, a 43 591 négyzetkilométernyi területen élő 2 185 546 ember 51,4 százaléka volt magyar. Az országgyarapítás utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék megszállása volt, amikor 11 475 négyzetkilométer került Magyarországhoz, az 1,03 milliós lakosság mintegy harmada volt magyar. Ekkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része a határok közé került. A bécsi döntésekért azonban súlyos árat kellett fizetni: Magyarország elveszítette külpolitikai önállóságát, és belesodródott a katasztrofális vereséggel végződő második világháborúba. Az 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti (lényegében trianoni) határait, semmisnek nyilvánította az első és a második bécsi döntést, sőt, a Szigetközben még három falut át kellett engedni Csehszlovákiának.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Így szüntették meg a Magyar Autonóm Tartományt
Negyvenöt évvel ezelőtt, 1968 februárjában tüntették el az akkor már csak névleg autonóm magyar terület utolsó maradványait Romániában. Az igazi csapásokat korábban, az 1956-os magyar forradalom után mérték a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő Magyar Autonóm Tartományra. „Befejeződött a román parlament ülése" – ez a semmitmondó cím jelent meg 1968. február 17-én a Népszabadságban. A rövid cikkből nem derül ki, mi történt: „A román nagy nemzetgyűlés (...) megvitatta, és törvényerőre emelte a közigazgatási-területi átszervezést." A hír szerint megyerendszert hoztak létre 1968. február 16-ai hatállyal. A magyar pártlapból tehát nem lehetett megtudni, hogy a nagy nemzetgyűlés valójában véget vetett az „autonóm" magyar közigazgatási területek 16 éves hagyományának Romániában. Megszüntették ugyanis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt. Ennek felbomlasztásából jött létre a mai Maros és Hargita megye, illetve ekkor, 1968-ban választották le Brassó tartományból Kovászna megyét Székelyföld déli harmadán.
Észak-Erdély többször is gazdát cserélt
A részben vagy többségében magyarlakta észak-erdélyi területek – és a Székelyföld is – a második világháború vége óta gondot okoztak a Szovjetuniónak. Miután 1944-ben a Vörös Hadsereg – szövetségben az épphogy átállt királyi Romániával – elfoglalta az 1940-44 között Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyt, rövid ideig román közigazgatás alatt állt a terület. Ám itt olyan vérengzéseket hajtott végre az önkéntes román rohamcsapatokból álló Maniu-gárda, hogy Vinogradov orosz vezérezredes szovjet katonai közigazgatást vezetett be 1944. november 14-én – írja R. Süle Andrea történész a Románia 1944-1990 című kötet társszerzőjeként.
Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes 1945-ben megfenyegette a román királyt: az ország függetlenségét veszélyezteti, ha nem nevezi ki Petru Grozát kormányfőnek. Cserében Moszkva Észak-Erdély román közigazgatás alá helyezését is megpendítette. Ez meg is történt Groza kinevezése után, de Sztálin a nemzetiségi jogok biztosítását előírta.
Sztálin hozatta létre az autonóm területet
Groza valóban enyhébb politikát folytatott, ám a földosztásoknál a magyarokat súlyos sérelmek érték. A nemzetiségi érdekképviseletre elvben hivatott Magyar Népi Szövetség (MNSZ) működése a kommunista diktatúra erősödésével, 1947-től formálissá vált Romániában, írja R. Süle. Az 1948-as román alkotmány a kisebbségi kollektív jogokat tovább korlátozta. 1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt, mert az egyházi iskolák anyanyelvi oktatását védte, majd az MNSZ több vezetője és más prominens magyarok kerültek börtönbe. Sokan a Duna-delta haláltáboraiba jutottak, az MNSZ 1953-ban megszűnt.
Így a hagyományos értelemben vett magyar érdekképviselet lehetetlenné vált, de Sztálin 1952-ben Romániában is bevezette a szovjet nemzetiségi modellt, és autonóm tartományt kreált. Stefano Bottoni történész néhány éve könyvet írt Sztálin a székelyeknél címmel. Szerinte 1952-ben mind a magyar, mind a román kommunistákat meglepte a szovjet ötlet a székelyföldi magyar autonómiáról. A magyarok körében azért nem volt népszerű ez, mert politikájukat összerdélyi szinten akarták képviselni, a románok pedig Románia egységét féltették.
Nem igazi autonómia, inkább üvegház
Természetesen 1952-ben egyik fél sem mert ellenkezni Sztálinnal. Így Bottoni szerint ha nem is jött létre klasszikus értelemben vett autonómia a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) székelyföldi területein, nagyjából a mai Maros megye magyarlakta területeit, továbbá a mai Kovászna és Hargita megyéket egyesítették ebben az „autonóm" közigazgatási egységben.
Az „autonóm" szó nem igazi önrendelkezést jelentett, hanem a kommunizmus „közelebb hozását" az adott nemzetiséghez. Így a beszolgáltatások, a represszió a sztálinista MAT-ban is megvalósult, de az „elnyomottak nyelvén", magyar kommunisták vezényletével. Bárdi Nándor kisebbségkutató szerint itt magyar nyelvi keretek között folyt a társadalom átalakítása, de a MAT-on kívüli Erdélyben a magyar nyelvhasználat leszűkült, elkezdődött a kulturális intézményrendszer leépülése, elrománosítása. Bottoni „üvegháznak" minősíti a Magyar Autonóm Tartományt: az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak ugyanis az archaizált vagy folklorizált székely identitástudat megőrzésében. A MAT-ban nem a kommunista párt hivatalos ideológiája játszotta a legfontosabb szerepet, hanem az egalitárius, egyenlőségelvű társadalomkép és a magyar népi kultúra.
Fordulópont: 1956
Ebben a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő folyamatban hozott döntő fordulatot az 1956-os magyar forradalom, amely az erdélyi fiatalokat is mozgósította. 1957. március 15. előestéjén magyar diákcsoportok rendszerellenes demonstrációkat szerveztek. Sepsiszentgyörgyön tíz diák gyászszalagos koszorút rakott a '48-as emlékműre. Szintén 1957. március 15-én a Petőfi-emlékműnél az EMISZ – az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét 1956-ban Brassóban alapította néhány magyar középiskolás és munkás – demonstrált, a szervezet tevékenysége a Székelyföldre is kiterjedt. Mindez kapóra jött a román hatóságoknak arra, hogy fellépjenek a magyar autonómia ellen. Bottoni rámutat arra, hogy e folyamatok összekapcsolódtak a csehszlovákiai hasonló intézkedésekkel és más kelet-európai homogenizáló törekvésekkel. Az események gyökere azonban keletebbre keresendő: Hruscsov ekkor látott neki újra a Szovjetunió oroszosításának.
Így aztán 1956 után kezdődik meg a MAT felszámolása (formailag előbb csak 1960-as átalakítása), illetve a MAT-on kívüli, kolozsvári magyar Bolyai Egyetem egy román intézménnyel való 1959-es egyesítése, a nemzetiségi nyelven való oktatás további visszaszorítása. Bottoni szerint 56 után a romániai magyar nemzetiségű kommunisták felügyelete alatt indult meg Székelyföld társadalmi betagolódása az egységes román kommunista államba. A román hatóságok ekkor átértelmezték a magyar kérdést: Erdély ismét politikai, sőt állambiztonsági üggyé vált (bár nemcsak magyarok ellen léptek fel ekkoriban).
Román kézben a MAT kulcspozíciói
A MAT kulcspozíciói fokozatosan románok kezébe kerültek 1956 után. A háttérben a „nemzeti homogenizációs program" állt. Bárdi Nándor szerint ekkor a szeparatizmus elleni küzdelem jegyében sor került a román és a magyar intézmények összevonására.
1957 januárjában Budapesten Varsói Szerződés-csúcstalálkozót rendeztek, amely fordulatot hozott: Magyarországon a Kádár-kormány elhatározta a megtorlást, Romániában pedig Alexandru Draghici állambiztonsági miniszter parancsot adott hírszerző akciókra. Az 1957. februári romániai parlamenti választásokat számos incidens kísérte Székelyföldön.
Ezután az 1957. február 23-ai zárt ülésen a román belügyminisztérium képviselői (az ekkor már a pártban második emberek számító Nicolae Ceausescu emberei) és a tartományi párttitkárok csaptak össze. Draghici 1957 decemberében nevezte először veszélyforrásnak a kisebbségeket. Szerinte 240 nyomozás folyt csak a MAT területén. (Draghici 1993-ban Magyarországon hunyt el, hiába kérte Románia éveken át az Antall-kormánytól az exminiszter kiadatását.)
Romániában az 1956-os magyar forradalom után legalább 45 román és magyar nemzetiségű embert végeztek ki, az elítéltek száma pedig 1957-59 között tízezerre tehető (többségében románokról van szó), de a börtönbe kerültek összlétszáma akár majdnem 18 ezer lehetett. A legtöbb letartóztatás nem Erdélyben történt, hanem Galati és Craiova megyékben. Bár a teljes népességhez viszonyítva a magyarokat sűrűbben sújtották a letartóztatások, igazán kirívó a halálos ítéletek kiszabása volt. Bottoni szerint 1958-ban 34 romániai halálraítélt közül tizenhárman (38 százalék) voltak magyarok.
A MAT megtörése
A MAT végleges meggyengítése, feldarabolása és román lakossággal való felduzzasztása 1960 végén történt. Ekkor került Kézdi és Sepsi járás Brassó tartományhoz. A MAT helyett létrehozták az MMAT-ot, vagyis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, amelyhez viszont román lakta Kolozs megyei területeket csaptak, módosítva az etnikai arányokat.
Végül a folyamatot a már említett 1968-as átszervezés tetőzte be. Ekkor a korábbi 17 tartomány helyett 40 megye jött létre – ezt már az említett Románia 1944-1990 című kötetben írja Hunya Gábor. A megyerendszer megszüntetésével feldarabolták a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is, amelyet Maros és Hargita megyékre bontottak szét.
Valójában ez már csak formai változás volt, és az ekkor létrehozott Kovásznának – Sepsi és Kézdi járásoknak – a román többségű Brassóból történő 1968-as kiválása pozitívnak is lehetne tekinthető. Ez a térség ugyanis a MAT részét képezte 1952 és 1960 között. Így az átszervezést a magyar tartományi vezetők a hatvanas évek végének viszonylag liberális belpolitikai helyzetében nem tekintették a nemzetiségi jogok csökkentésének – írta Hunya Gábor.
Nem váltak be a magyar remények
Az 1965-től, Gheorghe Gheorghiu-Dej pártvezér halálától a hatalmát fokozatosan kiépítő új pártfőtitkár, a később a nacionalizmusra építő Nicolae Ceausescu kezdeti éveiben valóban eltért a korábbi kommunista vezetőktől. 1968-ban Románia például nem vett részt a Prágai Tavasz katonai eltiprásában, Csehszlovákia katonai megszállásában, és Románián belül is némileg teret engedett a kisebbségi törekvéseknek ebben a periódusban.
Hunya az 1968-as közigazgatási reform kapcsán hangsúlyozza: „...a hatalom ugyanis ekkor még nem használta ki a megosztás és a különstátusz felszámolásából adódó lehetőségeket, a maradék kollektív nemzetiségi jogok elvesztése sokak számára nem látszott nagy áldozatnak, amikor az általános oktatási, publikálási, művelődési lehetőségek rövid időre javultak" Romániában.
Ám utólag nem váltak be a magyar remények. Marosvásárhely elrománosításához például nagyban hozzájárult az 1964-re elkészült Azomures vegyi művek, amelynek építését és ellátását román munkaerővel még a MAT elleni kampány idején határozta el Bukarest. A magyar autonómia megszűntével a város etnikai arányai lassan eltolódtak. 1966-ban még 60-61 ezer magyar jutott 24-25 ezer románra a népszámlálások tanúsága szerint, 2002-ben viszont már a románok kerültek többségbe. A 2011-es népszavazás azt mutatja – bár ezeket az adatokat nagyfokú óvatossággal kell kezelni a kisebbségkutatók szerint -, hogy 66 ezer románra már csak 57 ezer magyar jut Marosvásárhelyen. Szegő Iván Miklós
origo.hu
Székelyhon.ro