Kultúra, nemzet, identitás címmel augusztus 22-én kezdődött Debrecenben a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Debreceni Egyetem rendezte ötnapos találkozóra több mint 400 résztvevő érkezik, az anyaországiakon kívül a legtöbb érkező a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok köréből kerül ki, de sok kutató vesz részt Finnországból, Németországból, Hollandiából, Lengyelországból, Olaszországból, Bulgáriából és a többi jelentős európai hungarológiai műhelyből, s várnak vendégeket Törökországból, Mexikóból, Japánból és Mongóliából is. A magyar vonatkozású bölcsészettudományi kutatások ötévenként megrendezett legnagyobb fóruma ez a kongresszus. A tudósok közel 50 szekcióban a magyar nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz, filozófia, képzőművészet, zene és film tárgykörében mutatják be eredményeiket, illetve cserélnek eszmét a magyarságtudomány időszerű kérdéseiről. A kongresszus fővédnöke Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A megnyitón részt vett és beszédet mondott Sólyom László magyar köztársasági elnök. Az államfő a hungarológiáról, a magyarság tudományáról elmondta, hogy az jelentősen hozzájárul a nemzeti identitás megfogalmazásához. Megítélése szerint az alkotmányban is rögzíteni kell a magyarságot, mint kultúrnemzetet, s a külpolitika sem hagyhatja figyelmen kívül a magyar nemzet egységét. A kongresszuson erdélyi magyarságkutatók is részt vesznek. /VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Életének 77. évében elhunyt dr. Kiss Elemér /Brassó, 1929. aug. 25. – Marosvásárhely, 2006. aug. 23./ matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató. A középiskolát Csíkszeredában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte. Az utóbbi másfél évtizedben Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban található kéziratos hagyatékát tanulmányozta. A Bolyai-életmű eddig teljesen ismeretlen fejezeteire világított rá, kimutatva azt, hogy Bolyai János a számelmélet akkori aktuális kérdéseivel is foglalkozott. Nagy lelkesedéssel vett részt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításában, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnöke volt. /Elhunyt Kiss Elemér Bolyai-kutató professzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kiss Elemér matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató, életének 77. évében csendesen megpihent. A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének adjunktusa, 1976 és 1985 között tanszékvezetője volt. Az intézet megszűnése után a mostani Petru Maior Tudományegyetem tanáraként folytatta munkáját. Értékes kutatói munkája eredményeként 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választotta, 2006-ban pedig megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét. /Dr. Kiss Elemér. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./ Három önálló könyv szerzője, több könyvnek társszerzője. Augusztus 18-án, a Marosvásárhelyen szervezett Bolyai Geometriai Tábor résztvevői felkeresték betegágyán. Kiss Elemér még átadta előadásának szövegét, amit előzőleg feleségének diktált éjjel három óráig. Augusztus 20-án magához hívta Oláh-Gál Róbertet, és megkérte, válaszolja meg tudományos levelezését. Ezt augusztus 21-én, halála előtt két nappal is folytatták. A tudományos és tanári munka mintaképe volt. /Oláh-Gál Róbert: Elhunyt Kiss Elemér professzor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Danks Emese, a magyar kormány szóvivője bejelentette, hogy a kormány döntött az Arany János Közalapítvány megszüntetéséről /teljes neve: Arany János Közalapítvány a tudományért/. Hangsúlyozta: az alapítvány céljai és feladatai, valamint az általa nyújtott támogatások nem szűnnek meg. Elmondta: a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján adómentesen lehet támogatni a határon túli magyarok tudományos életét, ezt korábban csak a közalapítványon keresztül lehetett megtenni. A szóvivő azt mondta: a Magyar Tudományos Akadémia veszi át a közalapítvány vagyonát, valamint az általa korábban ellátott közfeladatokat is. 2005-ben az Arany János Közalapítvány már nem hirdetett meg pályázatokat. /Megszűnik az Arany János Közalapítvány. = Erdély.ma, szept. 1./

Klézsén a Szeret-Klézse Alapítvány udvarán augusztus 26-án megnyílt az első csángó múzeum, és ezzel egyidejűleg kopjafát avattak Petrás Incze János emlékére. A múzeumot a Szeret-Klézse Alapítvány épületének két szobájában adták át a közönségnek. A kiállított tárgyak a csángók viseletét, és néhány helybéli mesterség sajátos eszközeit szemléltetik. A múzeum létrehozását a Szeret-Klézse Alapítvány kezdeményezte, a megnyitón Duma András elnök hosszan sorolta azok neveit, akik munkával vagy pénzzel segítették a múzeum létrejöttét. Az alapítvány székházának udvarán felállított kopjafa felszentelését Gergely István csíksomlyói plébános végezte. A magyar nyelvű szentmisét eredetileg a római katolikus templomban tervezték megtartani, de erre a helyi plébános nem mert engedélyt adni. Klézsén szabadtéren került sor a szentmisére. A mise után a klézsei gyermekek, majd a felnőttek kórusa énekelt. Ezt követően Gergely István egy fokossal jelölte meg a klézsei temetőben azt a helyet, ahol Petrás Incze János sírja lehetett. Az 1813-ban a moldvai Forrófalván született Petrás János Kézdivásárhelyen tanult, minorita szerzetessé Egerben képezték, fogadalmat 1834-ben tett, két év múlva ugyanott szentelték pappá. Misszionáriusként visszatért szülőföldjére, ahol élete végéig dolgozott. Egyházi tevékenysége mellett nagyon jelentős segítséget nyújtott a Magyar Tudományos Akadémia ez időben megkezdett néphagyományok megőrzését célzó nagyszabású gyűjtőmunkájában. Idős korában, 1886-ban ismeretlenek rátörtek szobájában, félholtra verték. Feltételezhető, hogy magyarságát nyíltan vállaló, a csángó magyarok érdekében kifejtett állhatatos tevékenysége okozta vesztét. A klézsei temető kis fakápolnájának oltára alatt helyezték örök nyugalomra. A kápolnát röviddel ezután felgyújtották, és annak helyére mára egy jellegtelen modern kápolna épült. A kápolnában semmi nem utal az egykori sírhelyre. A bezárt kápolna külső oldalán, az oltárhoz közeli részre helyezték el a fokost, amely emléket állít Petrás Incze Jánosnak. A temetőtől nem messze Gergely István megszentelte azt a 2001-ben felállított útszéli fakeresztet, amely Klézse egyetlen magyar nyelvű felirattal ellátott vallásos emléke, emlékeztetője: „Jézusom, őrizd meg a csángó magyar nemzetet.” A keresztet Csicsó Antal klézsei tanár és felesége állíttatta, de felszentelését a helyi pap nem vállalta, mostanáig kellett várniuk e fontos eseményre. Ezután Gergely István meglátogatott néhány olyan rekecsini családot, ahol a sok gyermek eltartása immár megoldhatatlan, és szükséges a gyermekek bentlakásban való elhelyezése. Ebben kíván segíteni a plébános nevéhez fűződő, Csíksomlyón működő Csibész Alapítvány, amely idén ősztől újabb öt-tíz moldvai csángó gyermek befogadását vállalja. /Rodics Gergely: Moldvai Csángó Múzeum nyílt Klézsén. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

A Bartók Béla-emlékdíjat a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapította és adományozza egész év folyamán, az egész világon a magyar zenei élet nagyjainak és a magyar kultúra támogatóinak. A kitüntetettek névsorát szeptember 18-án a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjának koncerttermében jelentették be. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke ezekben a napokban erdélyi körúton adja át a díjakat a kitüntetetteknek. Szeptember 30-án Homoródkarácsonyfalva temploma, másnap pedig Hodgya református temploma kapta meg ünnepélyes keretek között a díjat. A csíkmadarasi kultúrotthonban adták át a Bartók Béla-emlékdíjat négy Hargita megyei kitüntetettnek: Miklós Márton tanító, zenekarvezetőnek; Fodor Csaba táncoktatónak, az Ausztriában élő Antal Imre és Antal Ágnes előadóművész házaspárnak, valamint a Gyimesközéploki Nemzetközi Tánctábornak. Október 2-án Székelyudvarhelyen további kitüntetettek vehetik át a díjat: Bodurján János, dr. Orosz Pál József, Haáz Sándor, Udvarhely Néptáncműhely, Székelyudvarhely városa, Pál Róza (Korond), Gergely István (Csíkszereda), László Imréné (posztumusz), Nyisztor Ilona, Nyisztor Tinka (Pusztina), Fehér Márton, Szarka Mária (Külsőrekecsin). Este Csíkszeredában a Sapientia Egyetem aulájában adják át a Bartók Béla-emlékdíjat a Sapientia egyetemnek, Szalay Zoltán muzikológusnak és Köllő Ferenc zenetanár-karnagynak. /Bartók Béla-emlékdíj. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

A bukaresti Petőfi Házban köszöntötték a nyolcvanesztendős Demény Lajos történészt. Demény Lajos /sz. Kisfülpös, 1926. okt. 6./ a Szovjetunióban szerzett diplomát történelem szakon, ugyanott doktorált. A Nicolae Iorga Történelemtudományi Intézet munkatársa volt, 1995-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. A Székely Oklevéltár új sorozatának szerkesztője, és a 16. századi székely lustrák (összeírások) együttes, önálló kötetekben való kiadása is az ő szerkesztésében kezdődött meg. Számos tanulmány szerzője. /Demény Lajos 80 éves. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

Sütő Andrást írótól búcsúztak október 7-én Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői. A ravatal mellett székely ruhás ifjak álltak díszőrséget. Az író ravatalánál a Vártemplom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet „elfújt a betegség kavargó szele”. Rámutatott: „ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is”. Markó Béla, a RMDSZ elnöke hangoztatta: „Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban”. Sütő András nemcsak a „könyvtárszobák csendjében” élte életét jó könyveket írva, hanem cselekvéseiben is sokat tett a magyarságért. „Sorsa erdélyi sors. Könnyű is, nehéz is, kanyargós is néha, szerették is sokan, bántották is méltatlanul néhányan, de végül útjáról nem lehetett letéríteni”. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – mondta a szónok, úgy fogalmazva, hogy az elhunyt író mindvégig hitt abban: lehetséges a nemzeti egység. „Sütő András nem áldozat volt elsősorban, hanem közösségének egyik kiemelkedő szellemi vezetője, aki nehéz helyzetben is a helyén maradt, és erőt tudott adni nekünk”, mondta. Az 1990-es marosvásárhelyi konfliktusra Markó így fogalmazott: „melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért?”. Ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, önmagához kegyetlen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csoóri Sándor úgy fogalmazott: Sütő András Illyés Gyulához méltó rangon magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Sütőt fiatal korában megérintette a szocialista romantika, előtte is kinyílt a politikai tér, de minél előbbre jutott, élményei annál riasztóbbakká váltak. „Félárbócra leengedett tekintete hozzásegítette őt ahhoz, hogy ne vitesse magát tovább újabb és újabb szelekkel, és megtörtént a felébredés. A kisebbségi magyar író önkéntes feltámadása megélénkítette az egész Kárpát-medencei magyar irodalmat” – mondta Csoóri. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: elvesztettünk ugyan egy csodálatos embert, egy nagyon nagy alkotót, de az ad erőt, hogy nem ment el közülünk; itt maradt örökül életműve, emberi és írói magatartása. Mircea Dinescu költő azt fejtegette: Sütő András életművére nemcsak a magyar, de a román irodalom is joggal büszke lehet. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke is azt a gondolatot bontotta ki, miszerint Sütő András nemcsak irodalmi műveivel, szép szavaival, de személyes áldozatvállalásával is példát mutatott. A temetésen részt vett a Szili Katalin vezette magyar parlamenti küldöttség, jelen volt ugyanakkor a magyar művészeti és tudományos közélet számos neves képviselője, így Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /Gyertya volt a diktatúra ködös éjszakáiban. Több ezren kísérték utolsó útjára Sütő Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Csoóri Sándor így búcsúztatta: „A történelem a Te kérdéseidre válaszol majd, András. Ahogy a vértanúkéra szokott mindig. Tizenhat év óta még sosem írtam le, hogy Te nemcsak sebesültje voltál egy gyalázatos eseménynek, hanem a vértanúja is. Egy lassított, késleltetett sorsú vértanúja. A szemüregben megrekedt szemcsonkban fejlődött ki a gyilkos melanoma, amely sokáig hóhérkodott Veled, mint Hunyadi Lászlóval a fekete ruhás bakó.” /Lokodi Imre, Bakó Zoltán: Végső búcsú Sütő Andrástól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Sokan siránkoznak, hogy rohamosan fogy az erdélyi magyarság lélekszáma. Eközben nem veszik észre, hogy egy-egy évjárat körülbelül 18–20 ezer erdélyi iskolás korú gyermekéből – elsősorban a családok nehéz anyagi helyzete miatt – csupán mintegy hatezer jut el az érettségiig, és ennél is kevesebben vágnak neki az egyetemi tanulmányoknak. Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem nyelvész professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja három évvel ezelőtt indította útjára a kolozsvári Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületet (NYMTA), amelynek a célja, hogy a tehetséges, de anyagi szempontból szűkös családi környezetben élő erdélyi magyar gyermekek tovább tanulását elősegítse. Összefogva, két személy havi 1,3 millió régi lejjel támogathatja az egyesületen keresztül egy tehetséges gyermek tanulását. Ez az összeg, ami támogatónként havi ötezer forintnak avagy 20 eurónak felel meg, jelentős segítségnek számít, hiszen sok az olyan rászoruló család, amelyben az egy főre eső havi jövedelem 200–500 ezer régi lej között mozog. Az 1,3 millió lejnyi támogatás ezen családok esetében akár a család teljes jövedelmét is elérheti. Tavaly az egyesületnek csaknem 800 támogatója volt, akik összesen 387 rászoruló gyermek taníttatását támogatták. A tehetségek támogatás nélkül elvesznének. Péntek János legnagyobb keserűsége az, hogy a tehetős erdélyi polgárság részéről kevés támogatás érkezett. A tavalyi 800 támogató közül ugyanis mindössze 14 volt erdélyi, a többiek magyarországiak és nyugatiak. /Tibori Szabó Zoltán: Nyilas Misik „öregapja”, bocsánat! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Genersich-díjat kapott a székelyudvarhelyi dr. Balla Árpád nyugalmazott osztályvezető és gyermekgyógyász főorvos, a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja. „Dr. Genersich az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöke volt, én pedig alelnöke és választmányi tagja, illetve mindkettőnknek számos publikációnk jelent meg a szakosztály lapjában, ezért is nagy öröm számomra ez a díj” – közölte a díjazott. /Máthé László Ferenc: Életműdíj dr. Balla Árpádnak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 11./

A magyar őstörténetet újra kell írni – jelentette ki október 23-án dr. Marácz László, az amsterdami egyetem Kelet-Európai Intézetének docense Kolozsváron tartott A magyar nyelv szerkezete és eredete, Európa és a magyarság című előadásában. A hollandiai professzor előadásának első részében a magyar nyelv gyökrendszerének bemutatása után kimondta, hogy finnugor nyelvcsalád nem létezik. Annak ellenére, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1000 olyan gyököt (szótő) ismer el, amely mind a finn, mind pedig a magyar nyelvben jelen van, az előadó szerint a magyar nyelv 2000 gyöke közül csak 25 szó egyezik a finn nyelvben használt szavakkal. Ezért inkább származik a magyar nyelvből a finn nyelv, mint fordítva, ahogy azt eddig vallották. Az előadás második felében Marácz a nyugati magyarságkép két mintáját vázolta. Egyrészt a magyaroknak nincs jogosult helyük a nyugati eszmerendszerben, viszont alkalom adtán Magyarországot a kereszténység védőpajzsának tekintik. – Marácz László vallja: a magyar nyelv képes magát megvédeni, ha öntudatosan használjuk. /Ferencz Zsolt: „Új magyar őstörténetírás kell”. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A Magyar Tudományos Akadémián október 24-én tüntették ki Dumitriu Anna tordai nyugalmazott matematika szakos tanárt. A magyarországi és Amerikai Egyesült Államokbeli Rotary Club, valamint a Természet Világa folyóirat idén harmadjára részesít elismerésben egy-egy magyarországi és erdélyi tanárt. Dumitriu Anna sok éve foglalkozik a tordai Mihai Viteazul Főgimnázium Balázs Ferenc Diákönképzőkörének ifjú tagjaival. Az erdélyiek közül az elmúlt két évben Dvoracsek Ágoston nagyenyedi körvezető-tanár és Velencei András – Velencei Melinda baróti tanárházaspár részesült azonos elismerésben. /Ladányi Emese Kinga: Tanárok munkájának elismerése. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Vofkori László Székelyudvarhelyen élő egyetemi előadótanár és szakíró munkássága a földrajztudományból kiindulva fedi le a kultúra és a honismeret számos vetületét. Vofkori László Bukarestben védte meg doktori értekezését, jelenleg, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A többlépcsős művelődési modell híve, a természettudományos, a műszaki és a humán műveltség együttes átadása ma korigény. Vofkori könyvei közül sok a Székelyföldről szól. Nagyjából elkészült egy közel 900 oldalas kézirata: A nemzetközi turizmus földrajza, amely egyetemi jegyzet is lenne. Ezt követi az Általános településföldrajz című egyetemi jegyzetének befejezése. Ha minden jól megy, két-három éven belül elkészül egy tanulmánykötete „Az erdélyi magyarság kulturális földrajza” címmel: ez egy alkotásföldrajzi monográfia, és egy körülbelül 120 térképet tartalmazó munka, ezt „Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti atlasza” fogja majd kiegészíteni. Régebbi tervei között van egy háromkötetes földrajzi szakmunka: „Székelyudvarhely. Városföldrajzi tanulmányok”. Tervei között szerepel továbbá az Emberkalauz munkacímet viselő, ezer szócikket magába foglaló emberismereti és szociográfiai gyűjtemény is. Ide kapcsolódik Tanulás, tudás, alkotás című tervezett esszékötete. Ugyancsak diákoknak, egyetemistáknak készítené el Tudományok kisenciklopédiája című, közel 2500 tudományágat és szaktárgyat magába foglaló munkáját. Vofkori László (sz. Brassó, 1944. márc. 3.) a kolozsvári Babes-Bolyai TE földrajz-biológia szakán diplomázott 1966-ban, több iskolában és főiskolán tanított, 2001-től a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Gazdaságtudományi Tanszékének oktatója Csíkszeredában. A földrajztudomány doktora (1979, Bukarest), kutatási területe felöleli ennek számos ágazatát. Eddig húsz könyve jelent meg, legutóbbi munkája: Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006). Többek közt a Román és a Magyar Földrajzi Társaság, az EME és az MTA Köztestületének tagja. /Tóth Adél: Az „aprómunka” nagy szerepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben indította el A magyar tudomány napja rendezvénysorozatát. Az idei tematika Evolúció, fejlődés, revolúció. Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Házban ünnepelték a magyar tudomány napját. Híres véndiákok és tudós tanárok hosszú sora jelzi a Bethlen Gábor Kollégium múltjában a tudomány szerves együttlétét az oktató-nevelő munkával. Örök példaképek maradnak többek között: Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Fenichel Sámuel, Herepei Károly, Szilády Zoltán, dr. Sáska László, Szabó T. Attila, akik nemzetközi hírnevet szereztek az iskolának. Ma sem veszett ki a Kollégiumból az író-kutató diákok és tanárok sora. Elég a 2000-ben megalakult Fenichel Kör hazai és nemzetközi eredményeire gondolni. Lőrincz László ny. múzeológus Múzsák üdvözlése című bevezetője után Szakács Júlia XII o. tanuló A dohányzástól a tüdőrákig című tudományos dolgozatát vetített képekkel illusztrálva adta elő. Mindezt követte Lőrincz László vetített sejtbiológiai bemutatója. /Bakó Botond: A magyar tudomány ünnepe Enyeden. „Soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Harmadszor érkezett haza holta után Kálnokra, szülőföldjére dr. Bedő Albert (1839-1918), a magyar erdőtörvény megalkotója. Először, amikor a szülőföld temetőjébe kívánkozott édesanyja sírjának közelébe, azután 2001-ben, amikor a kálnoki elemi iskola felvette nevét, példaképül állították őt az eljövendő nemzedék elé, s most, november 11-én, amikor az új köntösbe öltöztetett, szép iskolaépület homlokfalán elhelyezték bronzból készült emléktábláját, E. Lakatos Aranka debreceni szobrászművész munkáját. Bedő Albert Sepsikőröspatakon született, a kolozsvári Farkas utcai Főgimnáziumban érettségizett 1858-ban. A kolozsvári egyetemen hallgatott jogot és teológiát, de lemondott a lelkészi pályáról, és 1860-ban átiratkozott a Selmecbányai Magyar Királyi Erdészeti Akadémiára. Két társával közösen elkészítették a magyar erdőtörvényt, mely 1880-ban lépett hatályba. Magyar erdészeti szakiskolák létesítésén dolgozott, tankönyvet szerkesztett. Magyarország erdőségei címmel írta meg székfoglaló beszédét, ekkor választotta levelező tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia. Bedő Albert volt az 1899-ben Marosvásárhelyen megalapított Székely Egyesület elnöke. A mostani ünnepségen beszédet mondott Szakács Sándor, a Székelyudvarhelyi Erdészet vezetője, az EMT erdészeti szakosztályának elnöke. /Kisgyörgy Zoltán: Kálnok emlékünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./

Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutatónak, Hubay Miklós drámaírónak, Fejtő Ferenc írónak, Kokas Ignác festőművésznek, Törőcsik Mari színművésznek, T. Sós Vera matematikusnak és Újfalussy József zeneesztétának ítélték oda idén a Hazám-díjat. A november 18-i díjátadáson Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke méltatta a kitüntetettek életművét. A XXI. Század Társaság elismeréseit Kocsis András Sándor alelnök és Ördögh Szilveszter író, kuratóriumi elnök adta át a díjazottaknak a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepségen. A Hazám-díjat 2001. október 31-én alapította a XXI. Század Társaság. Az elismerést a társaság évente olyan embereknek ítéli oda, akik a magyar közgondolkodásban, az ország tudományos, illetve művészeti életében kiemelkedő szerepet játszanak.  /Hazám-díj Kallós Zoltán erdélyi néprajztudósnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

„Ha 1848. március 15. a magyar nemzet születésnapja, akkor 1956. október 23. a magyar nemzet újjászületésének napja” – jelentette ki Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke a Kolozsváron megtartott Magyar Tudomány Napja Erdélyben elnevezésű fórumon. 1956 – A vég kezdete. Forradalom és ellenállás Közép- és Kelet-Európában című konferencia második napján Egyes Ákos elmondta: 1956 a huszadik század egyik történelemformáló eseménye, amelynek hatása kiterjedt Erdélyre, a Kárpát-medencére, az egész világra. Az értekezleten tizenöt előadást hallgathattak meg a jelenlévők, jeles magyarországi és hazai történészek elemezték az 1956-os forradalom eseményeit, illetve annak hatását Erdélyben, a Kárpát-medencében, a világtörténelemben. Előadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, Gyarmati György, a magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Fischer Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem tanára, Pál-Antal Sándor, a Román Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatóság nyugalmazott főlevéltárosa, Dávid Gyula irodalomtörténész, Novák Zoltán Csaba, a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Kutatóintézet képviselője, továbbá Tófalvi Zoltán, az ELTE doktorandusza, Buzogány Dezső egyetemi tanár, Vekov Károly docens, Bura László irodalomtörténész, Olti Ágoston, valamint az ELTE doktoranduszai, Ioanid Ilona és Benkő Levente kutatók. A rendezvényen hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapokat nyújtottak át Pál Antal Sándornak, Dávid Gyulának és Bura Lászlónak az ’56-os események kutatása terén, illetve az EME-ben kifejtett munkásságuk elismeréseképpen. Ez alkalomból jelentette be Hámori József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöke, hogy 2007. január 1-től létrejön az MTA hatodik, egyben első határon túli akadémiai bizottsága. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), amelynek az EME ad majd otthont, feladata a romániai magyar tudományos közösség munkájának a segítése és a tudományos ismeretterjesztés lesz. /P. A. M.: Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Többes Bolyai-évfordulót tartottak december 15-én Temesváron: a megemlékezésekre Bolyai Farkas halálának 150., illetve a Bega-parti városhoz kötődő fia, János Appendixe megjelenésének 175. évfordulója adott alkalmat. A temesvári magyar egyetemi előadókat, kutatókat tömörítő TECHNÉ Egyesület tagjai a belvárosi Bolyai-emléktáblánál adóztak egy perc néma főhajtással a jeles magyar tudósok emléke előtt. A koszorút Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke helyezte el. A koszorúzás után a Kós Károly Közösségi Központban tartott előadást Toró Bolyai János temesvári leveléről. /175 éves az Appendix. A Bolyaikra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

Az egyik legaktívabb szakmai tömörülés az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókja. Számos színvonalas rendezvénnyel hallat magáról. Idén felavatott székhelyükön elhangzott a testület éves tevékenységéről szóló beszámoló. A fiók elnöke, Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, a civil szféra a társadalom lelkiismereteként érezteti mindinkább hatását, az EMT javaslatára jelölték őt alpolgármesternek. 2000 után sikerült az EMT tevékenységeit akadémiai szinteken bonyolítani és szakmai továbbképzését minisztériumi szinten is elfogadtatni, másfelől felvállalták a Bolyai-eszmeiség ápolását, idén felavatták a Bolyai János Tudomány és Technika Házát Marosvásárhelyen. Februárban meghirdették a Bolyai Kör megalakulását. Ez a csoportosulás mindazokat felöleli, akik életük folyamán valamiképpen szerepet vállaltak a Bolyai hagyományőrzésben. A Bolyai eszmeiség egyik fő éltetője a néhai tudós, kutató, Kiss Elemér volt. Júniusban Marosvásárhely díszpolgárává avatták, azután augusztusban Kiss Elemér elhunyt. Idén a Román- és Magyar Tudományos Akadémia közös védnökségével megszervezték a Geométer Tábort. Ez első lépés arra, hogy Marosvásárhelyen kialakítsanak egy nem-euklideszi geometria-iskolát. Az EMT idén tíz pályázatot nyújtottak be a városi tanácsnak, ebből két cseppnyit hagytak jóvá, ezeknél is többe került a papírmunka, mint a megítélt pénz. Jövőre még ennyire sem számíthatnak. Folyik a Bolyai János-kéziratok digitalizálása. Erre két éven át a mai román szakminiszter, Nagy Zsolt korábbi közbenjárásával a magyar kormánytól kaptak támogatást. 12000 oldal már be van fényképezve, Bolyai János kézirataiból még lenne 2000. Szeretnék a Bolyai Farkas-kéziratokat is digitalizálni, 8 ezres oldalszámról lenne szó. Többen felkarolták az ügyet. Már jelentkeztek Lyonban tanárként működő volt bolyais diákok, akik felajánlották, hogy közösen pályázzanak. Az EMT marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi fiókszervezete közösen pályázott arra, hogy átfogó felmérést készítsenek az erdélyi magyar tudományosságról. /N.M.K.: EMT – Túl a szakmaiságon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Január 1-jén megkezdte működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kolozsvári Területi Bizottsága, amelynek létrehozásáról még az MTA 2006. október 30-i rendkívüli közgyűlése határozott. Az MTA új Kolozsvári Területi Bizottság az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) keretében működik. Feladata a romániai magyar tudományos közösség munkájának segítése, nyilvános fórumok biztosítása a kutatók számára, inter- és multidiszciplináris megbeszélések szervezése, regionális konferenciák támogatása, a tudományos kutatást érintő hazai és nemzetközi információk szolgáltatása, valamint a széleskörű tudományos ismeretterjesztés. /Megalakult az MTA kolozsvári bizottsága. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

„Minden olyan alkalom örömet okoz, amikor be tudunk számolni arról, hogy intézményünket ismét gyarapítottuk, és tettünk egy lépést a modernizáció felé” – ezekkel a szavakkal bocsátotta az érdeklődők rendelkezésére az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) január 11-én felavatott Információs és Dokumentációs Központját (IDK) Egyed Ákos akadémikus. Az IDK a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ajándékaként jött létre. „Az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) arra szolgál, hogy a klasszikus nyomtatott ismeretanyag mellé elektronikusan feldolgozott, a világháló jóvoltából könnyen és gyorsan elérhető ismeretanyaghoz juttassa az érdeklődőket” – tájékoztatott Bitay Enikő, az EME főtitkára. Elmondta: az EME-IDK három jelentős forrásból kínál információt úgy, hogy ezek kellő minőségben és időben eljussanak az érdeklődőkhöz. Egyrészt az EME saját könyvtári anyagából és dokumentumaiból, másrészt a világhálón keresztül az EISZ információs anyagából, harmadrészt pedig az interaktív információáramoltatásból kínál dokumentációs anyagot. Az EISZ betekintést nyújt mind a magyar, mind a nemzetközi tudományos élet adataiba. A szolgáltatás EME-könyvtári belépő kiváltásával egyelőre csak az EME kolozsvári székházában elérhető, de tervezik, hogy a hálózat további bővítését. /Benkő Levente: Új szolgáltatásokat kínál az EME. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

A 81 éves Dánielisz Endre irodalom- és helytörténész a vele készült beszélgetésében összegezte pályafutását. Szinte az egész Nagyszalontát tanította, 23 könyvet írt, kilencet szerkesztett. Itt született 1925-ben, kisiparos szülők gyermekeként. Nemrég jelent meg a Biharország népi világa című kötete, amelyben helyet kapott az a ballada- és folklórgyűjtemény, amit a negyvenes évek végén jegyzett föl a belényesi medencében. A Bolyai Egyetemen végzett, majd Aradra került, a pedagógusképzőbe. Az aradi magyar pedagógusképzést megszüntették, így 1955-ben visszajött Nagyszalontára, az Arany János Emlékmúzeum igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia részéről megkereste őt Keresztury Dezső akadémikus, korábbi magyar kulturális miniszter, aki megbízta őt Arany addig ismeretlen jegyzői múltjának felkutatásával. Munkája eredménye, az első általa szerkesztett kötet a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt jelent meg, Arany János összes művei 13. köteteként, Arany jegyzői iratait tartalmazta. Dánielisz Endre a helyi Arany János Irodalmi Kör első elnökeként budapesti útjai során Sinka Istvánnal, 1962-ben pedig Illyés Gyulával is találkozott. A Szekuritáté a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak Romániába való érkezésére felkészült. Gábor Ferenc költő, az akkori levélkihordó önéletrajzi írásából kiderült, hogy őt bízták meg az érkezők és Dánielisz megfigyelésével. 1965-ben az irodalmi múzeumok vezetőinek kétnapos bukaresti tudományos tanácskozásán vett részt, onnan hazaérkezve Dánieliszt egyenesen a Szekuritátéra vitték. Kihallgatása után a szekusok megállapították, hogy Dánielisz a párt és a román állam ellensége, magyar nacionalista, ezért le kellett mondania a múzeumi vezetőségről meg az irodalmi körben betöltött funkciójáról is. Áthelyezték a Pionírházba, ahol a bélyeggyűjtő kört meg a bábszínházat bízták rá. Néhány év múlva átkerülhetett az Arany János Gimnáziumba. 1977-ben újrakezdődött a szeku érdeklődése. Felajánlották az iskola aligazgatói állását, ha jelentéseket ír, de ő ebbe nem ment bele, így lett belőle újra elemi iskolai tanító, onnan ment nyugdíjbaA Dánielisz által írt 23 kötetből 5 Aranyhoz kapcsolódik, egy a nyelvészethez, a többi helytörténet. Felesége orvos, ketten összefogtak, és megírták a szalontai egészségügy történetét az 1700-as évektől napjainkig. Összegyűjtötte egy kiadványban azokat a helyi születésű hírességeket, akik valóban letettek valamit a magyarság asztalára. Nagyszalontának három Kossuth-díjasa van: dr. Kiss Ferenc anatómus professzor, a párizsi akadémia tagja, post mortem kapta meg a díjat Sinka István költő, és még életében megkapta a híres szobrász, Kiss István is, aki a szoborparkban álló Arany-emlékszobrot is alkotta. Dánielisz Endre kitüntetései: Pro Lingua Hungariae Díj (1992), az EMKE Kun Kocsárd Díja (1977), a Magyar Kultúra Lovagja (2004). /Gergely Gizella: A múlt kutatása: kötelesség. Beszélgetés Dánielisz Endre irodalom- és helytörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

A magyar és a román tudományos akadémia közötti együttműködésről írt alá megállapodást január 22-én Budapesten a két intézmény elnöke. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és Ionel Haiduc, a Román Akadémia elnöke. Vizi E. Szilveszter elmondta, hogy mindenekelőtt a fizika, a matematika, a kémia, valamint a nyelvészet, a történelemtudomány és a zenetudomány területén folytatják az együttműködést. A hétfőn aláírt jegyzőkönyvhöz tartozó témajegyzék 14 közös projektet tartalmaz. A listán szereplő programok címeiből kiderül: a magyar és a román kutatók együtt vizsgálják majd többek között a két ország uniós tagságának tapasztalatait, a nagyvárosoknak a regionális fejlődésben betöltött szerepét, a XIX–XX. századi Erdély etnikumai közötti kapcsolatokat és a szociális migrációt, valamint a zene és tánc helyét az európai kulturális örökségben. /Magyar–román akadémiai együttműködés. Közös programok 2010-ig. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A magyar és román tudományos akadémia elnöke aláírta a két intézmény közötti együttműködés részleteit 2009 végéig rögzítő jegyzőkönyvet. A városfejlődés, a politikai nemzeti tudat alakulása és a modern kori kisebbségi kérdés szerepel egyebek között a magyar–román történész vegyes bizottság együttműködési témái között – mondta Szász Zoltán, a bizottság magyar tagozatának elnöke. A magyar–román történész vegyes bizottság 1971 óta működő testület, bár 1983 és 1992 között szüneteltette munkáját. A vegyes bizottság kétévente ülésezik, felváltva, hol Magyarországon, hol Romániában. Legutóbbi ülésükön, amelyet 2006 novemberében tartottak Budapesten, a természet és az ember kapcsolatát vizsgálták a történelem folyamatában. „Olyan kérdésekkel foglalkoztunk, mint a Kárpát-medencei térség vízügye, vízrajza, vízgazdálkodása, a gátak, települések és a természeti környezet. De olyan kérdéseket is vizsgáltunk, hogy hogyan látták az embert és a természetet már a XVII. századtól különböző szakemberek, vagy a szépirodalomban hogyan jelenik meg a természeti ember képe” – tette hozzá a magyar tagozat elnöke. A következő – 2008-ban Romániában megrendezendő – ülés témája a vallások és a társadalom kapcsolata. /Magyar–román történész vegyes bizottság. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 25./

A Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubjában tartott irodalmi előadást Tácsi Erika tanárnő. A méltatlanul mellőzött Herczeg Ferenc (Versec, 1863. – Budapest, 1954.) életét és munkásságát ismertette. Herczeg Ferenc iskoláinak egy részét Szegeden és a temesvári Piarista Főgimnáziumban végezte. Első szépirodalmi próbálkozásai Temesvár magyar nyelvű sajtójában láttak napvilágot. Nem feledkezett meg gyökereiről, miután Budapestre költözött, és országosan ünnepelt, népszerű író lett. Tiszteletbeli tagja maradt a temesvári Arany János Társaságnak, továbbra is temesvári lapokban jelentette meg rövid prózája számos sikerült írását, színdarabjai rangos helyet foglaltak el az itteni színház repertoárjában, melyek bemutatásakor gyakran jelen volt. Az író “agyonhallgatása” a múlt rendszerben kezdődött. Az ok: polgári származása, írásainak tematikája és hangvétele (hiányolták az osztályharcos állásfoglalást), és nem utolsósorban a Horthy-rendszer iránt megnyilvánult szimpátiája. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, felterjesztették irodalmi Nobel-díjra, műveit számos nyelvre lefordították, színdarabjait világszerte játszották. /Sipos János: A mellőzött Herczeg Ferenc. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

A magyar kultúra napján, január 22-én Budapesten a Stefánia-palotában rendezik meg évről évre a Magyar Kultúra Napja gálát. Az ünnepséget megelőzi a palotakertben Balassi Bálint szobrának megkoszorúzása. Az ünnepség az évszázadok katonaviseletét felöltő honvéd hagyományőrzők bevonulásával, a Himnusz eléneklésével és a Szent Korona másolata előtti tiszteletadással kezdődik. Köszöntők után a kitüntetések átadása következik, az idén Chis Nicolae, Bánffyhunyad polgármestere kapta meg a XXI. századi béke emlékoszlopa elismerést, mert támogatta a város magyar lakosságának hagyományőrző törekvéseit. A gála díszvendége az idén két település volt. Az egyik a kárpátaljai Rahó városa, tizenhét ezer fős lakosságának tíz százaléka magyar. A másik bemutatkozó település a Székesfehérvár melletti Szabadbattyán. A Magyar Kultúra Lovagja címet 1999-ben alapították, évente több mint harmincan részesülhetnek ebben a kitüntetésben, olyanok, akik a határon innen és túl élő magyarság érdekében önzetlen munkát folytattak a művelődés terén. Másodszor avattak kolozsvári lovagot. Tavaly Tatár Zoltán közírót tüntették ki, idén dr. Gaal Györgyöt. A felolvasott indoklás szerint: „A kolozsvári egyetem angol–magyar szakos diákjaként részt vállalt az Echinox diáklap magyar oldalainak szerkesztésében. 1974 óta jelennek meg filológiai pontossággal szerkesztett kötetei. Kolozsvár magyar történelmi-művelődéstörténeti múltjának kutatója, népszerűsítője. Az egyház-, oktatás- és orvostörténet kutatója. Elnöke a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak és a Házsongárd Alapítványnak. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. ” Ezek alapján a Kolozsvár Társaság javaslatára „A magyar kultúra határon túli ápolása érdekében kifejtett életművéért” kapta a lovagi címet. A felavatottak a Kárpát-medence minden magyarok lakta régióját képviselték. Erdélyből még négy személyt tüntettek ki idén. Sütő András posztumusz kapta meg a Magyar Kultúra Lovagja címet, továbbá Szőcs Lajos korondi néprajzkutató helytörténész és Both Aranka székelyudvarhelyi néptáncművész és -oktató részesült a kitüntetésben. A Kolozsvárról elszármazott, Svédországban élő Tar Károly pedig a több kultúra kapcsolatát elősegítőknek kijáró Egyetemes Kultúra Lovagja cím birtokosa lett. /(tge): Gaal György – a Magyar Kultúra Lovagja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Az RMDSZ Operatív Tanácsa által korábban hozott, az európai parlamenti választási lista rangsorolásáról szóló határozat jóváhagyása a fő napirendi pontja a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztetető Tanács (SZET) február 17-én, Marosvásárhelyen zajló együttes ülésének. Az SZKT-nak reagálnia kell a hozzá címzett felhívásokra. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma felhívásukban arra kérik a testületet, hogy találják meg a közös EP-lista állítás lehetőségét, és a választásokon függetlenként induló Tőkés László püspököt tegyék a biztosan befutó második helyre. Hasonló felkéréssel fordult Markó Bélához és az RMDSZ csúcsvezetéséhez címzett levelében több magyarországi közéleti személyiség is. A felhívást aláírók – többek között Mádl Ferenc és Szűrös Mátyás volt államfő, Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Martonyi János volt külügyminiszter és Csoóri Sándor író – úgy vélik: az EP-választás jó alkalom lenne arra, hogy a romániai magyarok szavazóerejét, súlyát az RMDSZ megerősítse Tőkés László személyével. Úgyszintén felhívást intézett az RMDSZ országos vezetéséhez az RMDSZ Nemzetépítő Platformja. Vekov Károly platformvezető a közleményben leszögezte: tekintettel arra, hogy az erdélyi magyarság egy része RMDSZ-en kívüli szervezeteket támogat; emiatt nem tartja az egész közösség szempontjából reprezentatívnak az RMDSZ-es EP-listát. Felkérik az RMDSZ vezetőségét és az SZKT-t, hogy úgy módosítsák az EP-jelöltlistát, hogy a második helyen az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek által közösen jelölt személy szerepeljen. Súlyos hibának és zsarolásnak nevezte Markó Béla szövetségi elnök a református egyház vezetőinek állásfoglalását. Markó közölte, az RMDSZ álláspontja nem változik: a Szövetség továbbra is fiatal, tettrekész, felkészült politikusokat kíván az Európai Parlamentbe juttatni, Nagy Zsolt például 36, Winkler Gyula 43, Korodi Attila pedig 30 éves – tette hozzá az elnök. /Markó: Nem változik az RMDSZ véleménye az EP-lista ügyében. Marosvásárhelyen ülésezik ma az SZKT és a SZET. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Még bizonytalan, hogy sikerül-e indulnia, most folyik az aláírásgyűjtés, ezért nincs írásos formában rögzített végleges programja, nyilatkozta Tőkés László református püspök. Azonban kézenfekvőek annak a programnak az elemei, amelyek az indulás lehetősége esetén összeállnak. Ennek kulcspontja a háromszintű autonómia rendszer, egészében véve a közösségi önkormányzat rendszere. Lényegében az RMDSZ-ben rögzített program képviseletére vállalkozna. Az RMDSZ nem képviselte megfelelően az autonómia kérdését. Vissza kell menni a gyökerekhez, ahogyan azt az RMDSZ felvállalta a kolozsvári Szent Mihály-templomban 1992-ben, vagy a brassói RMDSZ-kongresszuson 1993-ban. Jelenleg az RMDSZ-szel való párbeszédre nincs remény, az RMDSZ elvette a lehetőséget. Volt találkozás a felek között, olyan megszólalások hangzottak el, mint Sólyom László köztársasági elnök, vagy Csoóri Sándor és köre, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a volt államelnök vagy az Erdélyi Református Egyházkerület. Nagy igény mutatkozott meg az összefogás iránt. Tőkés László nem az RMDSZ ellen indul – velük akart indulni –, hanem azokért a célokért, amelyeket képvisel. Tibori Szabó Zoltán szerint olyan vélemények is vannak, hogyha esetleg mégis létrejönne valamiféle kompromisszum, egyházi nyomásra, akkor ezentúl az egyházak beleszólhatnak bármilyen más politikai jelöltállításba, rangsorolásba. Az újságíró szerint szétszakadhatnak táborokra az adott egyház hívei is. Tőkés László szerint legfeljebb azzal lehet számolni, mint az MSZP /Magyar Szocialista Párt/ hívő tagozatának a kérdése Magyarországon. Az újságíró megkérdezte, milyen perspektívája van az autonómiának, ha a román sajtó szerint Székelyföld nem tudja eltartani magát? A püspök rámutatott, miután leszegényítették Székelyföldet, felróják neki, hogy központi pénzeket kell visszaosztani. Székelyföldet nem kell félteni. Romániának le kell ülnie a magyarokkal tárgyalni. Egy demokratikus ország nem vehet semmibe félmillió tanügyi tárgyú aláírást. A kilencvenes években legalább három RMDSZ-kongresszus elfogadta Tőkés László javaslatát, hogy átfogó román–magyar kerekasztal keretében rendezzék a román–magyar viszonyt. Ha ehhez támogatást adna Budapest, Brüsszel, ezt követelné az RMDSZ és a magyarság, holtbiztos, hogy leülnének a románok. Az egyházi és a politikai szerep éles szembeállítása a kommunista propaganda eszköze volt. A politizálás nem tetszett a kommunistáknak, nem tetszik a posztkommunistáknak, és bizonyos irányzatoknak sem. Nem tetszik nekik, hogy az egyház állást foglaljon politikai kérdésekben. /Tibori Szabó Zoltán: „Kényszerhelyzet adta szükségből vállalnám a brüsszeli képviseletet. ” Interjú Tőkés László református püspökkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Félévenként tartalmas néprajzi kiadvány jelenik meg, a Kútfő. Kiadja a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság. Főszerkesztője Burus János magyartanár. A szerkesztőbizottságban négy tanár és nyolc diák van. A Kútfő teret ad a szórványterületekről származó kutatásoknak, dolgozatoknak is, Küküllőpócsfalvától Külsőrekecsinig. Nem csupán diákok gyűjtését közli, hanem úgyszólván minden korosztályt felvonultat. Burus János a hatvanas éveit tapossa, szívén viseli szülőfaluja, Pipe sorsát. Pipe híres szülötte Gyulai Zoltán /1887-1968/ tudós, fizikai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1998-ban, halála 30. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a tudós tiszteletére a szülőfalu templomának előterében. Szövege: „Pipén született a nemzetközi hírű fizikus professzor, GYULAI ZOLTÁN (1887-l968), aki Kolozsvár, Szeged, Göttingen, Debrecen és Budapest egyetemein működött. E táblát emlékezésül helyezte el 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, az Unitárius Egyház, a Babes-Bolyai Tudományegyetem. ” Pipe – mint sok tucatnyi más erdélyi kistelepülés – haldoklik, az utolsókat rúgja. Jó volna összefogni, utat javíttatni, s belakatolás helyett belakatni ezt a pompás tájat. /Bölöni Domokos: Az embert elviszi az esze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Faragó József folklorisztikai munkásságának három fő területe volt. Elsősorban az élő folklórral, azon belül különösen a népköltészettel, a balladák, népdalok, népmesék szövegeivel foglalkozott. Publikációs tevékenységének legértékesebb darabjai a nagy terjedelmű, forrásértékű gyűjtemények. Másodsorban a romániai magyar folklór és folklorisztika múltjával, történeti archiválás forrásaival foglalkozott. Munkásságának harmadik ága volt a magyar-román folklórkapcsolatok kutatása Tizenkét román népköltési gyűjtemény jelent meg magyarul Faragó József válogatásában-szerkesztésében. Egyetemi katedra hiányában páratlan munkabírással, utazgatva konzultált az önkéntes, amatőr néprajzi gyűjtőkkel; lelkészek, tanítók, diákok kéziratait javítgatva és szerkesztette – dr. Kós Károllyal – a Népismereti Dolgozatok sorozatát; lektorálta a kevésbé képzett kollégák cikkeit, könyveit; előadásokat tartott. A Magyar Néprajzi Társaság már 1976-ban tiszteleti tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1996-ban fogadta tiszteleti taggá. 1993-ban lett a Folklore Fellows (Turku) választott tagja. Romániában csupán 2000-ben, hetvennyolc éves korában kapott elismerést: a Kriterion Alapítvány Ezüstkoszorúját. Állami kitüntetést sem Romániától, sem Magyarországtól nem kapott. (Paládi-Kovács Attila nyomán, Magyar Tudomány, 2004/12) Faragó József /Brassó, 1922. febr. 2 – Kolozsvár, 2004. okt. 22./ a kolozsvári Folklór Archívumban, a 80. születésnapjára rendezett házi ünnepségen román nyelven mondta el /Beszédét közölte a kolozsvári Helikon 2002/5-ös száma.): „Magyar nemzetiségű vagyok és magyar folklorista, de születésemtől máig román állampolgár egy román országban, román lakosság körében. ” Számára magától értetődő, hogy amennyiben a magyar folklóron kívül egy más nép folklórja is foglalkoztat, ez a folklór valamennyi másnál előbb a román. Megállapíthatta: ő az egyedüli, aki ennyi román folklórkötetet adott ki más nyelven való népszerűsítésre. Ennek ellenére Románia semmiféle intézménye nem tüntette ki, nem adott semmiféle díjat neki. Megkérdezte, élete végén nem lehetne-e a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, mint ahogy tizenhét éve a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. /(bölöni): Faragó József és a Román Akadémia. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

Március 24-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Megnyitó beszédében Egyed Ákos elnök emlékeztetett: tavaly a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról határozott, hogy az EME keretében kolozsvári területi bizottságot alakít. Az egyesület évek óta jelentős anyaországi támogatásoktól esik el, olyannyira, hogy az idei második félévben már a működőképessége is veszélybe kerülhet. A hazai és anyaországi pályáztatási politika inkább az évfordulós eseményeket támogatja, mint a működést. Az EME folytatja harcát elkobzott javainak visszaszerzéséért, és az európai integrációs folyamattal párhuzamban nem adhatja fel az erdélyi hagyományokat. Vezetősége társadalmi munkában dolgozik, ezen a jövőben változtatni szeretnének. Hasonlóképpen foglalt állást Bitay Enikő főtitkári jelentése is a 2006-os esztendőről: az újraalakulása óta tartó rendkívül nehéz anyagi feltételek ellenére az EME igyekszik hű maradni küldetéséhez – átmenteni, gyűjteni, megőrizni, kutatni és a legmodernebb eszközökkel feldolgozni, nemzetközileg hozzáférhetővé tenni a magyar nemzeti örökséghez tartozó tudományos és kulturális értékeket. A közgyűlésen köszöntőt mondott Lipták András, az MTA debreceni területi bizottságának elnöke, valamint Görömbei András, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság vezetője: mindketten az összefogást, a VI. Magyar Területi Akadémiai Egyesület létrehozását szorgalmazták. Tarnóczy Mariann bizottsági titkár közölte, májusban véglegesítik a köztestület felépítését. Elhangzott a gazdasági tanácsosi jelentés a 2006-os évről és az előterjesztés a 2007-es költségvetésről (Farkas Mária bejelentette, hogy lemond erről a tisztségéről), az ellenőri bizottság (új összetétele: Somai József, Pásztor Csaba, Imecs Veronka) és Bányai József jogtanácsosi jelentése, bemutatták az idei munkatervet. Módosították az alapszabályokat: a legfontosabb változások az egyesület jogutódlásának és meghatározatlan időre való működésének rögzítése. Vekov Károly kijelentette: amennyiben nem következik be változás az anyagi támogatások terén, az EME a felszámolás felé tart. Állami támogatásokra szorul, mert a tudományosság mindkét ország érdeke. A működési szabályok értelmében a közgyűlésen megújították a választmány egyharmadát. Az új tagok: Pozsony Ferenc (1. szakosztály), Uray Zoltán, Markó Bálint, Kékedy-Nagy László (2. szakosztály), Kerekes László, Jodál Endre (5. szakosztály). Balázs Lajos és Csávossy György személyében tiszteleti tagokat választottak. Kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Gróf Mikó Imre emléklappal és plakettel tüntették ki a következőket: Bódizs György osztályvezető főorvos, Kozma Dezső irodalomtörténész, Széman Péter tüdőgyógyász főorvos, Tarnóczy Mariann (osztályvezető, MTA Határon Túli Magyarok Titkársága), Uray Zoltán biológus főkutató. Az újonnan alapított Apáthy István-díjban Egyed Imre részesült. Az elnöki zárszó tükrözte a megalapításának 150. évfordulójához közeledő EME-ben uralkodó hangulatot: 2006-ban a választmányi tagok igyekeztek a maximumot nyújtani, a jövőben pedig mindenki az MTA-val való közös munkát és jubileumi ünneplést tartja követendőnek. „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” – összegezte Egyed Ákos. /Ördög I. Béla: „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” Közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ „Nem hallgathatjuk el az aggasztó jeleket. Ha a támogatási rendszerben nem történnek pozitív változások, és ha a Communitas Alapítvány révén nem tudjuk pótolni a hiányt, az EME tevékenységét radikálisan kell csökkentenünk, sőt a munkánk meg is bénulhat” – vázolta az EME pénzügyi helyzetét Egyed Ákos akadémikus, az egyesület elnöke. Az EME pénzügyeit bemutató Farkas Mária gazdasági tanácsadó közölte, a hét szakosztályt, fiókszervezeteket és kutatóintézetet működtető egyesület pillanatnyilag alig több mint 300 ezer lejjel rendelkezik. /Benkő Levente: Kiürült az EME kasszája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) saját vagyon nélkül csak nehezen tudja előteremteni a tevékenységhez szükséges pénzt. „Az egyesületi vagyonunk, ingatlanaink és gyűjteményeink tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk”- hangzott el az EME közgyűlésén. Bitay Enikő főtitkári jelentésében emlékeztetett az államosított vagyonra: természettudományi anyagok (450 ezer darabos gyűjtemény), könyv és levéltári gyűjtés (350 ezer példány), valamint régiségek és régi levelezések. A főtitkár a tavalyi év legjelentősebb megvalósításának az EME kiadójának akkreditációját jelölte meg, még akkor is, ha csak D kategóriába kaptak besorolást. Ez azért sajnálatos, mert hivatalosan a D szintű kiadványokban megjelent tanulmányok nem számítanak publikációnak. Bitay jelezte, folyamatban van a B kategória megszerzése. Az EME eltulajdonított vagyona: Ingatlan: Kolozsváron, a Főtér 11. szám alatti ház, gr. Wass Ottilia adománya. Telek a Majális utca 1., 3. és Jókai utca 25. szám alatt, amelyet kisajátítottak és beépítettek. Természettudományi anyagok: 65 ezer darabos állattani tár, 73 ezer adarbosásványi, földtani gyűjtemény, 350 ezer darabos botanikai gyűjtemény, herbárium. Könyv- és levéltári anyag: 350 ezer kötet könyvtári anyag, régi magyar könyv, 1850-1930 közötti hírlapirodalom, térkép- és metszetgyűjtemény. Régiségtár: 30 ezer feletti római kori, népvándorlás-, honfoglalás- és középkori anyag, több mint 20 ezer darabból álló éremtár (benne az Esterházy-gyűjtemény). Levéltári anyag: középkori és újkori levelezés. Kemény József 350 kötetes kézirat-gyűjteménye, több mint 5000 csomag családi és intézményi anyag, a XVII. századtól arcképcsarnok és képtár. /Stanik Bence: Banikból ügyeskedik az EME. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./