A Magyar Tudományos Akadémia Magyarországon kívül élő magyar tudósokat vett fel tagjai közé, külső tag címen. Ezt a címet 34-en kapták meg, közülük erdélyiek: Benkő Samu, Csetri Elek, Egyed Ákos, Imreh István és Pataki József. /Öt akadémikus. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Máramarosszigeten jan. 27-én éjjel provokáció történt, a főtéren álló Ioan Mihail de Apsa szobor nyakába egy máltai lovagrendet szimbolizáló keresztet tettek és egy fordítva állított magyar kokárdát. Az RMDSZ máramarosi vezetősége nyilatkozatban ítélte el ezt a provokációt. Apsa a két nép együttélésének szószólója volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Erre emlékezett a Máramarosszigeti Napló hetilap az elmúlt év során. A provokációval éket akarnak verni a két nép közé, hasonlóan ahhoz, ahogy 1990. márc. 10-én az Eminescu utcai iskola Petőfi domborművét meggyalázták. /Mazalik Alfréd: Elhibázott Provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31., a Máramarosszigeti RMDSZ nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a határon túli magyar tudományosság helyzetéről és lehetőségeiről és a hazai teendőkről tárgyalt. Láng István, az MTA főtitkára elmondta az MTI munkatársának, hogy Magyarországon most folyik az új magyar nemzeti tudománypolitika elveinek kijelölése. A környező országok magyar kisebbségi értelmisége most veszi számba a kisebbség szellemi életének a múltban elszenvedett deformációit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

A magyar kormány létrehozta a Teleki László Alapítványt. A kuratórium tagjai, többek között, Albert Gábor, Csoóri Sándor, Entz Géza, Katona Tamás, Kosáry Domokos, Pozsgay Imre, Tabajdi Csaba, Vásárhelyi Miklós, Wolfart János, Zala Tamás és Zelnik József. Feladata sokrétű, a nemzetközi kapcsolatok tudományos igényű megalapozása, világpolitikai folyamatok és az európai integrációs törekvések elemzése, a térség biztonsági, és kapcsolatrendszere, az etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek helyzetének elemzése. Az alapítvány elnöke Kosáry Domokos, az MTA elnöke, társelnöke pedig Entz Géza államtitkár. Az alapítvány keretei között tevékenykedik a Teleki László Intézet, a kelet-közép-európai kutatócsoport és a dokumentációs könyvtár. /(németh): Teleki László Alapítvány. = Új Magyarország (Budapest), jún. 18./

"Az Új Ember hetilap köszöntötte a 90 éves Domokos Pál Pétert. Az Erdélyi Magyarság (Budapest), augusztusi számából idézte az ünnepelt szavait: "Sepsiszentgyörgyön csángó szervezet alakult, s újságot adnak ki. Kétnyelvű újságot, hogy a magyar iskolába nem járt csángók is olvashassák benne a népük múltjáról és jelenéről szóló írásokat. Csángó gyermekek jönnek tanulni Erdélybe, s ez roppant fontos dolog. Moldvában csángó fesztiválokat rendeznek, Budapesten megalakult a Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő nevét viselő egyesület, amelynek célja azok összefogása, akiket érdekel a moldvai magyarság ügye. A Tudományegyetemen kiadták Lakatos Demeter verseit egy szebb kiadásban Svájcban is megjelent Csángó strófák címmel. Úgy gondolom, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarok szerető segítségével a moldvai csángók nagy elesettségükből visszatérhetnek a magyarság egészének körébe." /Rendhagyó köszöntő. = Új Ember (Budapest), szept. 15./ Az említett könyvek: Lakatos Demeter Csángó strófák /ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1986/ Lakatos Demeter Csángú strófák válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1988/ Válogatta, a szöveget gondozta és a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T. Ádám, Szász Judit Anna."

"A Heti Világgazdaság interjút készített Entz Gézával, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős államtitkárával. Entz Géza elmondta, hogy apja /id. Entz Géza/ 1950-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított, ő maga pedig a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ művészettörténeti kutatócsoportjánál dolgozott, szakterülete a középkori Magyarország építészettörténete és művészeti topográfiája. Tanulmányt írt a romániai magyarság helyzetéről, másodállásban a Tabajdi Csaba által vezetett nemzeti és etnikai kisebbség titkárságánál dolgozott. Antall József miniszterelnökhöz tartozik az általa vezetett titkárság. "A külüggyel integrált együttműködést folytatunk", mondta az államtitkár, "miközben ők a kormányokkal, mi elsősorban a pártokkal, s a nem kormányszintű szervezetekkel tartjuk a kapcsolatot." /Heti Világgazdaság (Budapest), okt. 19./ "

"Febr. 12-13-án a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében tanácskoztak a határokon túlról érkezett magyar tudósok a szomszédos országokban levő magyar tudományosság helyzetéről. Jakó Zsigmond, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy újra van magyar tudomány Erdélyben. "Társadalmi egyesületben tudományt szervezni eléggé elavult módszer, de szükség van rá." Az egyesületnek 18 ezer tagja van. Nem kérnek kivételezést, hanem azt, hogy legtehetségesebbek képezhessék magukat. /Magyar Nemzet, febr. 15./ "

"Londonban nacionalizmus-konferenciát rendeztek, melyen felszólalt Tamás Gáspár Miklós, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója. Felszólalásának főbb gondolatait maga foglalta össze a hetilap részére. Tamás Gáspár Miklós Magyarországra is kitért. Magyarországon a nacionalizmus domináns fajtája "az etnikai sovinizmus, amely a területi tisztaság utópisztikus eszméit hovatovább az alkotmányos részletkérdések fölé helyezi." /Érzéscsillapítás? = Heti Világgazdaság (Budapest), márc. 27./"

A Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta dr. Pap István nyugalmazott egyetemi tanárt, agrárszakembert és közírót. /Miklós László: Mi újság a tudományos életben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

Az erdélyi magyar pedagógia történetében páratlan rendezvénysorozatot jelent a Bolyai Nyári Akadémia. Július végén Erdély számos városában /Csíkszereda, Gyergyószárhegy, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad/ zajlott a magyar pedagógusok továbbképzése, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság szervezésében. Sepsiszentgyörgyön például a fizika, kémia és matematika tanárok /összesen 174-en/ gyűltek össze, köztük voltak felvidékiek és vajdaságiak is, egy hét alatt 78 főiskolai és egyetemi tanár előadását hallgathatták. Az erdélyieken kívül Budapestről, Nyíregyházáról, Sopronból, Miskolcról, Szegedről érkeztek előadók. Nemcsak tanárok érkeztek, eljött többek között Baranyi Károly miniszteri tanácsos, Pungor Ernő tárca nélküli miniszter, az MTA alelnöke is. Az előadó tanárok önzetlen támogatását jelzi, hogy saját költségükön érkeztek, előadásukért semmit nem fogadtak el. Az előadásokat tájismeretei rendezvényekkel, kirándulásokkal egészítették ki. /Sylvester Lajos: Bolyai Nyári Akadémia. Hivatásébresztő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./

"A Magyar Tudományos Akadémia és a budapesti Európa Intézet okt. 7-8-án Budapesten nemzetközi konferenciát rendezett az 1568-as tordai országgyűlés emlékére. A magyarországi előadókon kívül felszólaltak Erdélyből érkezett német, román és magyar történészek is. Ezen az erdélyi országgyűlésen mondták ki - Európában először - a szabad vallásgyakorlatot. Az előadások sorát Benda Kálmán nyitotta meg. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület titkára elmondta, hogy a hivatalos román történelemszemléletben változásról nemigen lehet beszélni, azonban néhány fiatalabb román történész már nem annyira "ideologikus". /(r. berecz): A felekezetek együttélése az erdélyi fejedelemségben. = Magyar Nemzet, okt. 9./ Sipos Gábor elmondta, hogy Romániában növekszik a munkanélküliség, elsősorban a magyarokat küldik el. Üzlet- és földvásárlás esetén pedig a románokat részesítik előnyben. Óriási segítség, hogy erdélyiek munkát vállalhatnak az anyaországban. Sok embernek ez az egyetlen jövedelme. /A tordai országgyűlés emlékére. = Pesti Hírlap, okt. 9./"

Nov. 4-6-a között Venczel József /Csíkszereda, 1913. nov. 4.- Kolozsvár, 1972. márc. 13./ emléknapokat rendeznek Csíkszeredában, szülővárosában. Venczel József intézményszervező, pedagógus, sokoldalú tudós társadalomkutató volt. Sorra születtek meg alapvető munkái. 1950-ben letartóztatták, tizenkét évig ült börtönben, csak 1969-ben folytathatta tudományos munkásságát. /Gagyi József: A társadalomkutatás tudósa. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./ Venczel József pályaképét Antal Árpád rajzolta meg. /Antal Árpád: Venczel József életpéldája (1913-1972). = Keresztény Szó (Kolozsvár), nov., folyt. dec./ Magyarországon okt. 29-én Heves városában tudományos ülésszakon emlékeztek Venczel Józsefre, az előadók Kolozsvárról, Sövényfalváról, Csíkszeredából, Újvidékről, Saarbückenből, Budapestről érkeztek. Az emlékülésen az Országos Széchényi Könyvtár által összeállított dokumentációs kiállítás nyílt, majd felavatták Vetró András /Kézdivásárhely/ szobrászművész Venczel József-domborművét. Este pedig a helyi katolikus templomban bemutatták a csíksomlyói misztériumjáték Venczel-féle feldolgozását. /(lit): Venczel József-emlékülés Hevesen. = Új Magyarország, nov. 4./ A meghívón szerepeltek az emlékülés védnökei: Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, dr. Keresztes Sándor vatikáni magyar nagykövet és dr. Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az emlékülés támogatói - többek között - a Barankovics István Alapítvány, az Erdélyi Szövetség, az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete, a Márton Áron Társaság és a Széchenyi Társaság.

"Kallós Zoltán eddig mintegy 30 ezer dallamot gyűjtött, ennek egy részét próbálja most közreadni. A kommunista diktatúra idején gyakoriak voltak a házkutatások, ezért Kallós Zoltán kénytelen volt anyagát Magyarországra küldeni. A hatalmas gyűjtés teljes anyaga a Magyar Tudományos Akadémiánál van, letétben. Kallós megpróbál válogatást készíteni és azt átadni a következő századoknak, hogy tudják, milyen is lehetett a népi kultúra. A pénzhiány miatt hozta létre a Kallós Alapítványt, hogy közkinccsé tehesse gyűjtését. Emellett táncházak, táborok, vetélkedők szervezés, fiatalok továbbtanulásban segítése lenne az alapítvány további célja. Megjelent az Uram irgalmazz nékünk, moldvai magyar szentes énekek és imádságok című lemeze, Budapesten kazettán kapható. Ez tulajdonképpen két csángó falu, Lészped és Klézse anyaga. További válogatások is megjelentek. Karácsonyra napvilágot lát Nem engedi Isten, hogy elveszejszenek, moldvai magyar életképek vallásos és népi szövegek "Glória, Kolozsvár" című kötete. Kallós Zoltán gyűjtései több kötetben láttak napvilágot. A Balladák könyve 1969-ben és 1971-ben /majd három kiadása Magyarországon/, Új guzsalyam mellett /Kriterion, Bukarest, 1973/ egy klézsei öregasszony teljes monográfiáját, hatalmas dallamanyagát tartalmazza. Tegnap a Gyimesben járta, gyimesvölgyi gyűjtés. /Csomafáy Ferenc: Az egyetemes európai kultúra szerves része. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"

"Tófalvi Zoltán ismerteti az emléktábla elhelyezésének kálváriáját, bizonyítva, hogy a hatalom a magyar kisebbség művelődéstörténeti évfordulóit igyekezik ellehetetleníteni. Erre bizonyság az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200. évfordulójára készített emléktábla sorsa. Már 1992 őszén megkezdődtek az előkészületek az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság évfordulójára. Az EMKE elnöksége pontosan felmérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalakulását 32 évvel megelőző marosvásárhelyi tudós társaság évfordulója az 1993. év egyik legjelentősebb művelődési eseménye. A cikkíró az EMKE nevében a kérdés legjobb ismerőit kérte fel előadás megtartására, többek között Benda Kálmánt, Benkő Lórándot, Benkő Samut, Éder Zoltánt, Deé Anikót, Tonk Sándort és Péntek Jánost. Az 1993. dec. 4-5-én megtartott előadások színvonalasak voltak. Az igazi vesszőfutást az emléktábla jelentette. 1992-ben a kolozsvári magyar színjátszás emléktáblájánál az volt a kifogás, hogy nem jelezték idejében a betűtípusokat, a tábla méretét, a városi tanács illetékes bizottsága pedig egyszerűen "elfelejtett" összeülni. Így azután az emléktábla nem arra az épületre került, ahol az első előadásokat megtartották, hanem a színház jelenlegi épületének előcsarnokába. A marosvásárhelyi emléktábla esetében kellett a részletes műszaki rajz, majd az illetékes műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezése. Ott azonban kiderült, hogy nem is hallottak az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról. Ennek a társaságnak szász és román tagjai is voltak, ezért háromnyelvű emléktáblát terveztek. A helyi műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezésén kívül szükség volt az országos felügyelőség engedélyére is. Kerekes Károly parlamenti képviselő kétnapos utánajárással megszerezte azt is. Marosvásárhelyen a polgármesteri titkár. Popa Iuliana Elena aláírása is szükséges, a cikkíró ezért ült hivatali szobájában nov. 29-től dec. 3-ig. Végül a titkár kijelentette: nem írja alá az engedélyezést. Dec. 3-án Ioan Rakolta prefektus közölte: az emléktábla elhelyezése, leleplezése elmarad. A prefektus megkérdőjelezte az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság puszta létét is. Hiába a több mint tízezer oldal kézirat, az Aranka Györgyhöz küldött és a tőle származó 1235 levél, a könyvtárnyi irodalom arra, hogy Marosvásárhelyen 1793. dec. 3-án megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. /Tófalvi Zoltán: Emléktábla-kálvária. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./"

Sepsiillyefalván 79 éves korában elhunyt dr. Pap István a kolozsvári Agrártudományi Egyetem nyugalmazott tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ tiszteletbeli elnöke. Rendkívüli tehetségű polihisztor volt, agrármérnök, matematikus, agrárközgazdász, publicista, ragyogó előadó. Dr. Pap István, Székelyföld nagy fia, 1915. febr. 23-án született Verespatakon. tanári tevékenysége negyven esztendeje alatt mint állattenyésztési szakember, tudományos kutató és nagyszerű szakíró, tucatnyi szakkönyv, szakcikkek és tanulmányok szerzője volt. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Az Anyanyelvi Konferencia /A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ 1992-ben Esztergomban tartott VII. összejöveteleként kimondta szervezeti függetlenségét, így szervezetileg elvált a Magyarok Világszövetségétől, hangsúlyozta Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke. A két szervezet szorosan együttműködik, de hangot ad ellenvéleményének is. Szerinte a Magyarok Világszövetségén belül a magyarországi régió felállításánál a magyar szellemi élet minőségi intézményeire kellett volna építeni, a Magyar Tudományos Akadémiára, az egyetemi és főiskolai tanácsokra, az értelmiségi szakmai szervezetekre, ehelyett politikai szervezetek és álszervezetek kaptak vezető szerepet. Az Anyanyelvi Konferencia választmánya állást foglalt a kisebbségben élő magyarság kulturális támogatásának költségvetési csökkentése ellen. /Magyar Nemzet, nov. 8./

"A Román Akadémián /Bukaresti Tudósok Háza/ és Nagyváradon az egyetemen 1994. okt. 11-15-e között tartotta ülését a román-magyar történész vegyes bizottság. Ezt a bizottságot 1970-ben hozták létre, működése azonban nehézségekbe ütközött, ezért 1982-ben a bizottság megszakította üléseit. A kollegiális kapcsolatok felvételére 1990-ben kerül sor. Először 1992/93-ban tartottak egy "tisztázó" jellegű találkozót Bukarestben és egy "bevezető" ülést Budapesten, illetve Veszprémben. 1994-ben először tartották meg a rendes évi ülést. A napirenden a következő két téma szerepelt: Mihai Viteazul személyisége és A városok fejlődése a közép-délkelet-európai térségben a XIX: századig. A vegyes bizottság román elnöke Camil Muresanu, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, magyar elnöke dr. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese volt. A következő ülésszak Magyarországon lesz. A tanácskozásról beszámoló dr. Alexandru Porteanu professzor, a vegyes bizottság román alelnöke érthetetlennek tartja, hogy a magyar és a román sajtó nem számolt be erről az összejövetelről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ A Romániai Magyar Szó beszámolt erről tavaly , hozzátéve, hogy a legutóbbi, 1993 tavaszán megtartott találkozón a két ország történelemkönyveiről folytattak eszmecserét: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. okt. 18./ "

Végre magyarul is megjelent az Erdély XVII. századi eseményeit leíró Georg Kraus /1608-1679/ könyve: Erdélyi krónika, Vogel Sándor fordításában. A fordítást Jakó Zsigmond szorgalmazta, az első változat elkészült 1986-ban, a Kriterion akarta kiadni, azonban a román kommunista hatóságok nem engedélyezték a megjelenését. Vogel Sándor Magyarországra hozta a kéziratot, ahol a Bethlen Gábor Alapítvány, a Lakitelek Alapítvány, az MTA Soros Alapítvány és az ELTE támogatásával az Ómagyar Kultúra Baráti Társasága adta azt ki. /Magyar Nemzet, márc. 13./

Máj. 25-én nyitja meg közös könyvesboltját a budapesti Akadémiai Kiadó és a pozsonyi Kalligram Kiadó Dom Kníh Akadémia Könyvesház néven. A boltban - a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkereskedés közvetítésével - árulni fogják a romániai magyar könyveket is. A könyvesházat ünnepélyesen megnyitja Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere, Kozma Mária csíkszeredai írónő pedig könyveit fogja dedikálni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24., Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

"Közszolgálatiság és tömegkommunikáció volt a címe a Magyar Tudományos Akadémia Kommunkációelméleti Kutatócsoportja által Budapesten szervezett kétnapos konferenciának. Az előadásokban és a vitában nem esett szó a határon túli magyarság médiajelenlétéről. Erről az Erdélyi Napló munkatársa kérdésére Tamás Pál, az MTA Konfliktuskutató Intézetének igazgatója és Lázár Guy, egy közvélemény-kutató intézet vélemény-igazgatója fejtette ki nézeteit. Tamás Pál szerint a határon túli magyarok "az anyaországi értelmiség számára érdektelen vidékiek. Olyan múltba révedő, lemaradt csoportok, amelyekhez a modernizálódó Magyarországnak kevés köze van." A magyarországiak számára igazi külföldiek. A határon túli magyarok kérdésköre gettóba került. Természetesen vannak politikusok, akik foglalkoznak velük, de "a közvélemény szemében az ő tevékenységük is elgettósodik." Lázár Guy szerint Magyarországon nincs tömegigény a határon túli magyarok értékeink megismerésére. A Duna Televízió zárt jellegű, ami a csíkszeredaiaknak halálosan fontos, az nem jelent semmit Budapestnek. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./"

Emléktáblát avattak okt. 15-én a Kovászna megyei Papolcon a falu szülötte, Barabás Samu /1855-1940/ történész, levéltáros, Székelyföld és az erdélyi magyarság kutatója tiszteletére. Jakó Zsigmond, az MTA tiszteletbeli tagja, egyetemi tanár ismertette életútját, beszédet mondott többek között Szász Zoltán, az MTA történettudományi osztályának aligazgatója, Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatója és Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány igazgatója. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

"Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője nov. 27-én Budapesten, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja rendezésében tartott előadásában kifejtette, hogy a romániai magyarságban kialakulóban van az etnikai tömb létrehozására irányuló folyamat. Veszélyesnek nevezte, hogy az RMDSZ a szerveződő etnikai tömb védőernyőjeként működjön. Nehezményezte, hogy sem Budapest, sem Bukarest nem figyel eléggé a "periférián elhelyezkedő" romániai magyarok iránt. Molnár Gusztáv szerint Magyarország csapdahelyzetbe kerül, ha támogatja a romániai és szlovákiai magyarok autonómiatörekvéseit. /A romániai magyarok kivárnak. = Népszabadság, nov. 28./"

"Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatási Központ vezetője Budapesten, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja által rendezett konferencián mutatta be kutatócsoportjuk legújabb kötetét, melynek címe: Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról. Bíró A. Zoltán kutatásaikról nyilatkozott a Népszabadságnak. 1989 után Székelyföldön, de nem csupán ott, hanem a tömbmagyar területeken is, a falvak élete fokozatosan visszatért a szokott kerékvágásba. A diktatórikus szorításból kiszabadulva egy nemzeti helyreállítási igény jelent meg az emberekben. - Másik kutatási témájuk a romániai magyar elit, a magyar közélet. "Az elit világa és a hétköznapok világa között valóságos szakadék alakult ki." "Az elit által képviselt eszméknek, az általa működtetett intézményeknek viszont semmiféle hatása nincs a hétköznapok világára." /Népszabadság, dec. 9./"

"Cs. Gyímesi Évával éppen ellentétes véleményt fejtett ki Toró Tibor temesvári atomfizikus, elméleti fizikus, tanszékvezető tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az erdélyi magyar tudományos élet egyik fő képviselője, akivel Aniszi Kálmán beszélgetett. Az anyaországi segítség nélkül nem megy az erdélyi magyarság gazdasági megerősödése, de ki kell zárni az önös pártpolitikai érdekeket. Elég a Duna Tv megkérdőjelezésére gondolni. "Az ilyesmi annyira visszataszító! Ha valaki segíteni akar, mindjárt a víz alá nyomják." - Annak idején sokan felháborodtak Tőkés László püspök "etnikai tisztogatás" kifejezésén. Alaptalanul, mert "a magyar anyanyelvű oktatás megcsúfolása, iskoláink fokozatos elsorvasztása is az etnikai tisztogatás része." Toró hangsúlyozta: "nagy fájdalmunk, hogy nem sikerült újraindítani az önálló magyar egyetemet". Helyesnek tartotta, hogy Tőkés László elindította Nagyváradon a Sulyok István Református Főiskolát. /Hitel (Budapest), jan./ "

Febr. 29-én, életének 76. évében elhunyt dr. Kós Károly néprajztudós. Temetése márc. 5-én lesz a Házsongárdi temetőben. /Gyászjelentés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Dr. Kós Károly /1919-1996/ néprajztudós a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az erdélyi tárgyi néprajz meghatározó egyénisége volt. Kutató, tudomány- és falumúzeum-szervező, szerkesztő és oktató. Kutatásainak folytatása Erdély népi építészetében elképzelhetetlen a szaktudományt gazdagító módszerei nélkül. Tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte. A második világháborút követő évtizedekben hosszú ideig ő volt az egyetlen szakképzett tárgyi néprajzos. Voltak olyan évtizedek, amikor a magyar néprajztudomány legalapvetőbb monográfiái az ő tollából jelentek meg. A kolozsvári Néprajzi Múzeumban dolgozott nyugdíjazásáig. Erdély és Moldva hagyományos anyagi kultúráját tanulmányozta. Fontos feladatának tekintette a Népismereti Dolgozatok szerkesztését, írta róla nekrológjában Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai lerótták kegyeletüket az elhunyt dr. Kós Károly néprajzkutató, az MTA külső tagja ravatalánál, és részt vettek a romániai magyar tudományos élet kiemelkedő egyéniségének gyászszertartásán. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 6., 733. sz./

Márc. 15-e alkalmából kiosztották a Kossuth-díjat és a többi díjakat, ezekben erdélyiek is részesültek. Kossuth-díjat kapott Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, Széchenyi-díjat dr. Jakó Zsigmond történész, az MTA tiszteletbeli tagja, József Attila-díjat Balla Zsófia kolozsvári költő. Újságírói életművük elismeréséért Aranytoll kitüntetésben részesült Gáll Ernő, a kolozsvári Korunk nyugalmazott főszerkesztője /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./ és Kalapis Zoltán, az újvidéki Magyar Szó nyugdíjas főszerkesztője. /Magyar Szó (Újvidék), márc. 16./ Cs. Gyimesi Évának, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének vezetője a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje /polgári tagozat/ kitüntetést adományozták. A Szabad Sajtó Alapítvány díjában a marosvásárhelyi Látó és a pozsonyi Kalligram szerkesztősége részesült /Új Magyarország, Magyar Hírlap, márc. 16./

"A bukaresti Nemzetközi Jog és Nemzetközi Kapcsolatok Egyesületének /ADIRI/ szervezésében márc.15-16-a között "A francia-német megbékélés a Románia és Magyarország közötti történelmi megbékélés távlatában" címmel nemzetközi értekezletet tartottak. Iliescu elnök üzenetét Melescanu külügyminiszter olvasta fel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 14., 740. sz./ Dr.Walther Althammer, a müncheni Dél-Kelet Európa Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy a román-magyar megbékélés egyik fontos feltétele a kisebbségi törvény elfogadása. A megbékélést nem szolgálja az sem, hogy a román diplomácia Erdély történelméről egyoldalú, kétes hitelű füzetet terjeszt külföldön, ezt ő is kézhez kapta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 18., 741. sz./ A tanácskozás résztvevői tiszteletére rendezett fogadáson /amelyre a magyarországi sajtó képviselői nem kaptak meghívást/ Iliescu elnök kifejtette, hogy a két ország közötti állandó párbeszédet tart szükségesnek, majd hozzátette, hogy a "nincs szorosan vett kisebbségi kérdés". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., Népszabadság, márc. 18./ Mircea Malita akadémikus ismertette a román-magyar megbékélésnek az általa készített megalapozását /munkája élvezi a román vezetés támogatását/. Malita elmélete szerint a kisebbség etnikai alapon szerveződő pártjai viszont zavaró tényezőt jelentenek, mert - szerinte - A szeparatista jelszavakkal, az abszurd kisebbségi szervezeti elemel szorgalmazásával" a román-magyar államközi akciót veszélyezteti. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese Malitának válaszolva emlékeztetett arra, hogy a múlt századvég magyar államában is volt Román Nemzeti Párt, amely politikai tárgyalásokat folytathatott a magyar kormánnyal. Az RMDSZ létét sokszor a védekezési kényszer teszi szükségessé. Funar magyarellenes provokációi bizonyítják, hogy a kisebbség nem mondhat le etnikai alapon szervezett pártjáról, állapította meg Szász Zoltán. A bukaresti tanácskozást márc. 15-re időzítették, amikor a magyarok ünnepi megemlékezéseken vettek részt. Emiatt a tanácskozás megnyitóján a száz vendégből négy magyar volt jelen. Chatherine Durandin, a Franciaországban működő Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézetének képviselője úgy vélekedett, hogy a romániai magyarság miatt háromoldalú egyezmény megkötése szükséges. A konferencia utáni fogadáson Iliescu elnök a német résztvevők előtt kifejtette: Erdélyben vannak és lesznek is magyar iskolák. Nem ez a helyzet Magyarországon, folytatta az államfő, ahol néhány évtizede még 250 ezer román élt, most alig vannak tízezren és egyetlen középiskolájukban, Gyulán a román idegen nyelvként tanulják, a többi tantárgyat magyarul kell elsajátítaniuk. /Neumann Ottó: Minta egy történelmi megbékéléshez. = Magyar Hírlap, márc. 22./"

"A magyarság 1996-ban nemcsak a honfoglalás 1100. évét ünnepli, hanem ezzel egyidőben megemlékezik az ezeréves magyar iskoláról is, ugyanis az első okmány, amely magyar iskoláról tudósít, 996-ból való /a pannonhalmi apátság iskolája/. Az erre való előkészület az anyaországban időben megkezdődött, 1990-ben létrejött az 1000 Éves a Magyarországi Iskola Alapítvány, amelynek gondozásában rendszeresen megjelennek a Milleneumi Tájékoztató Füzetek. Az 1995. jan. 12-én újjáalakult Iskolatörténeti Emlékbizottság /elnöke Kosáry Domokos, az MTA elnöke, ügyvezető igazgatója Kelemen Elemér, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója/ felhívást tett közzé, hangsúlyozva: "A honfoglalással Magyarország földjét vették birtokukba őseink, az iskolák megszervezésével az európai kultúrát." "Az emlékbizottság reméli, hogy a magyar iskola milleniuma az egész ország, sőt a határainkon kívül élő magyarság közös ügyévé válik." Szabó K. Attila írásában hiányolta, hogy az idézett felhívások ellenére a romániai magyarság nem kapcsolódott be az emlékezésekbe, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ 1996-os eseménynaptárában egyetlen szó sem esik minderről. Az utóbbi évtizedekben magyar iskolák százai szűntek meg, ezeknek az adatait is össze kellene gyűjteni. 1946-ban például 1516 magyar általános iskola működött Romániában, 1995-ben 1149 /a kormány Nemzetiségi Tanácsa adata szerint, az RMPSZ viszont 1032-t tart nyilván/. A cikkíró nyílt levelében arra szólított fel, hogy pótolni kell ezt a mulasztást. /Szabó T. Attila tanár, Benedek Elek Tanítóképző, Székelyudvarhely: Kinek az ügye Romániában a magyar iskola milleniuma, avagy nyílt levélféleség érdekvédelmi szervezeteinkhez és kulturális-művelődési egyesületeinkhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./ "

"Borsi-Kálmán Béla kitörölhetetlenül beírta nevét az 1848 utáni korszak magyar-román viszonyát kutató történetírásunkba. Újabb tanulmánykötete: Illúziókergetés vagy ismétléskényszer /Kriterion, Bukarest-Balassi Kiadó, Budapest, 1995/. A könyvben az egyik tanulmány az egységes román nemzettudat kialakulását és ellentmondásait elemzi 1821 és 1860 között. Alexandru Papiu Ilarian 1860-ban írt tanulmányában megtaláljuk a magyarokra vonatkozó negatív sztereotípiákat, amelyek máig élnek a szélsőséges román sajtóban: a magyarok vad és primitív ázsiai elnyomók, a szelíd és türelmes románokkal szemben. Kár, hogy Borsi-Kálmán Bél is átvette az Aradi Viktortól származó fordítást, amelytől a mai napig sem szabadult meg a magyar történetírás, a román pedig előszeretettel táplálja: 1437-től számítható az "Unio trium nationum", noha mind román, mind magyar történészek ismételten figyelmeztettek a tévedésre. Az 1437. szept. 16-án kelt alvajdai levélben még csak elő sem fordul az "unio trium nationum" fogalma, hanem szó szerint a "fraternem unio" áll, amelyet a nemesek, a székely és szász előkelők kötöttek a felkelt parasztokkal szemben. Borsi-Kálmán Béla az Erdély története /1986/ megjelenése utáni, felülről irányított rágalmazó kampányra emlékezett. Akkor támadták a Magyar Tudományos Akadémiát. A románok külön kötetbe foglalták a legkeményebb támadó cikkeket és azt világnyelveken kiadták. Románia követségein ingyen osztogatták ezt az anyagot. - Borsi-Kálmán Béla javaslatokkal állt elő, hogyan lehetne javítani a kapcsolatokat. Szerinte a magyar történetírásnak nem szabad reagálnia a propaganda-kiadványokra. A könyvet ismertető Demény Lajos azonban megjegyezte: igenis szembe kell szállni a hamisítással. Borsi-Kálmán Béla szerint a magyar történészeknek tudomásul kell venni, hogy "egy változatlanul görcsökkel, kisebbségi érzésekkel küszködő, rendkívül fiatal és dinamikus nemzettudattal, ráadásul még eltorzított megnyilvánulásaival van dolgunk." A szerző következő javaslata a két népet összekötő hagyományok feltárása. Demény hozzáfűzte: számolni kell az 1989 előtti nemzeti kommunizmus éltetett örökségével, ennek egyik jellemző vonása a román társadalom széles körei számára teremtett kiváltságos állapotokat a nemzeti kisebbségek rovására és táplálta az idegengyűlölelet, magyarellenességet és "a mindezt folytatni akaró erők felerősödését észleljük" - jegyzete meg a recenzens. /Demény Lajos: Mának üzenő történelem. = A Hét (Bukarest), ápr. 12./"