Magyar rivalizálás a tanácsokban
A háromszéki városok önkormányzataiban tevékenykedő tanácsosok közül legtöbben úgy látják: van még javítanivaló az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közti együttműködésben. A helyhatósági választások óta eltelt időszakban a 9 MPP-s, 8 RMDSZ-es és 4 román párti képviselőből álló sepsiszentgyörgyi testület ülései rendszerint a két frakció közti vitáktól voltak hangosak.
Sepsiszentgyörgy: vitáktól hangos testületi ülések
Klárik Attila, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetője a Krónika megkeresésére elmondta, az elmúlt másfél év tapasztalata azt mutatja, a polgári párti képviselőkkel egyénenként jól tudnak kommunikálni, a teljes frakcióval azonban már sokkal nehezebb együtt dolgozni. „Úgy tűnik, a polgári párti képviselők attól tartanak, ha kompromisszumot kötnek az RMDSZ-szel, elveszítik a szavazótáborukat.
Az ellenzéki magatartás azonban gyakran abszurd helyzetekbe sodorja az MPP-s tanácstagokat: az is előfordult, hogy a polgári párti képviselő a vita hevében a saját benyújtott javaslata ellen szavazott” – mutatott rá a frakcióvezető. Klárik úgy látja, az MPP képtelen csapatként fellépni, ezért gyakran megtörténik, hogy a bizottságokban egyetértenek, majd a plénumban felrúgják a megállapodást. Gazda Zoltán MPP-s önkormányzati képviselő szerint a polgári frakció gyakran elkövette azt a hibát, hogy első körben rendszerint Antal Árpád RMDSZ-es polgármesterrel és nem a szövetség frakciójával egyeztettek.
„Az együttműködési megállapodást a polgármester rúgta fel, amikor novemberben Bálint József MPP-s alpolgármester leváltását kezdeményezte és végül el is érte a célját – mondta Gazda. – Véleményem szerint minél hamarabb újra kell tárgyalni az együttműködést a város fejlődése érdekében.” Hangsúlyozta: az MPP-nek fontos a városfejlesztés, ezért a jövőben a sarkalatos döntések előtt szorgalmazzák az egyeztetést az RMDSZ frakcióval.
„Az újabb megállapodás azonban nem lesz feltételek nélküli” – tette hozzá. Mint kiderült, a hat RMDSZ-es, öt MPP-s és négy független képviselőből álló baróti önkormányzati testületben is rendszeresek a két frakció közötti nézeteltérések. Pál Szilágyi Zoltán, az RMDSZ frakcióvezetője úgy látja, mindkét fél nyitott a párbeszédre. „Szándékosan egyik fél sem akadékoskodik, a város érdekeit tartjuk szem előtt” – szögezte le az önkormányzati képviselő. Véleményét Szabó Miklós polgári párti tanácsos is osztja. „Érződik a szemléletbeli különbség, de a város érdekében mindkét fél hajlandó a kompromiszszumra az eredményes munka érdekében” – nyilatkozta a Krónika érdeklődésére.
Kézdivásárhely: rosszabbra számítottak
Kézdivásárhelyen az önkormányzati választások eredményeképpen Rácz Károly, az MPP jelöltje foglalta el a polgármesteri széket, a tanácstestületben pedig tíz MPP-s és kilenc RMDSZ-es képviselő tevékenykedik. A város alpolgármestere, Szarvadi József is az MPP-t képviseli. Rácz Károly polgármester a Krónika érdeklődésére elmondta: elfogadhatónak tartja a két frakció közti együttműködést, bár néha úgy érzi, hogy az RMDSZ-es tanácsosok a párt érdekeit tartják szem előtt.
Ennek ellenére a tanács működik, s a polgármester szerint most, a gazdasági válság idején még szorosabb együttműködésre lesz szükség a két frakció között, hogy a pénzhiányt a városatyák leleményességével ellensúlyozni tudják. Deme László RMDSZ-es tanácsos kifejtette: kezdetben úgy vélte, nehéz, vitáktól terhes négy évnek néznek elejébe. Ennek ellenére a szövetség képviselője szerint a két frakció reményein felül együtt tud működni. Deme László elmondta, hogy a bizottsági üléseket, majd frakción belüli megbeszéléseket követően nem a tanácsülésen terjesztik elő javaslataikat, hanem a polgármesterrel konzultálnak a viták elkerülése érdekében.
Csíkszereda: „összerázódott” a testület
Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert-Kálmán érdeklődésünkre úgy nyilatkozott: az RMDSZ és MPP közti együttműködés folyamatosan javul a helyi önkormányzatban. A 12 szövetségi és 7 MPP-s tanácsosból álló testület Ráduly megfogalmazása szerint „2008-ban összerázódott, az elmúlt évben pedig a két frakció nagyon jól együtt tudott működni a város érdekében.” Xántus Attila, az RMDSZ-frakció vezetője is pozitívnak értékelte a polgári párttal fenntartott viszonyt.
„A közös munka jónak mondható annak ellenére, hogy voltak döntések, melyek kapcsán nem értettünk egyet az MPP-vel. A kényesebb problémákban azonban meg tudtunk egyezni” – mondta a frakcióvezető. Az MPP-s Pap Előd is hasonlóan nyilatkozik a kérdésben. „Az első fél év szinkópái után normálisnak mondható viszony alakult ki a két párt képviselői között”– magyarázta a polgári párti frakcióvezető.
Tusnádfürdő: a többség diktál
Tusnádfürdőn azonban szintén nem felhőtlen a viszony a két frakció között, az együttműködésének megítélésében, mint kiderült, jelentős különbségek vannak. Míg a fürdőváros MPP-s polgármestere, Albert Tibor érdeklődésünkre úgy nyilatkozott, a négy MPP-s, három szövetségi és egy független képviselőből álló tanácstestület munkáját eddig eredményes együttműködés jellemzi, az RMDSZ-es Butyka Zsolt szerint a jelentős döntéseket rendszerint a többségben lévő polgáriak hozzák meg. „Az MPP lehetne nyíltabb, közlékenyebb is” – mondta a szövetség tanácsosa.
Székelyudvarhely: marad a viszály
Székelyudvarhelyen mindössze néhány hónap telt el azóta, hogy újraalakult a városi tanács, s az eredményhirdetést követően a testület képviselői egyaránt úgy nyilatkoztak: remélik, hogy eredményesebb lesz majd a két, egyaránt 9-9 tagú frakció együttműködése. Az új testületben, mint ismeretes, a Zöld Párt is kapott egy mandátumot. A csütörtöki tanácsülést követően megtudtuk: az RMDSZ és az MPP képviselői mára már nem enynyire derűlátóak.
„Azt látom, hogy az RMDSZ frakciója nem elég nyitott, nem elég rugalmas, ugyanakkor bizalmatlanságot is érzek, és azt, hogy rendszerint erőből állnak hozzá a feladatokhoz – nyilatkozta kérdésünkre Szász Jenő, Székelyudvarhely MPP-s alpolgármestere. – Sokszor nehezen, kompromisszumok révén hozzuk meg a legtöbb döntéseket.” Szász úgy véli, Bunta Levente polgármester részéről aktívabb munkára van szükség a jövőben. A polgári párt elnöke azt is elvárja, hogy az RMDSZ-es városvezető jóval több munkát bízzon a képviselő-testületre. Nehezen megy az együttműködés Bunta Levente szerint is.
„Sok energiába kerül, hogy bármiféle előrelépés történjen a közös munkában. Sokszor úgy érzem, hogy csak akkor vagyunk eredményesek, ha jól kifárasztjuk egymást” – magyarázta a Krónikának Székelyudvarhely polgármestere. Bunta szerint Szász Jenő tevékenysége is kifogásolható. „Keveset jár be dolgozni, és olyankor is két órát dolgozik. A helyébe szégyellném felvenni a fizetést. Egyedül a tanácsülésen villog” – jegyezte meg Bunta. Ami az MPP-s tanácsosok munkáját illeti, a polgármester elmondta, van, aki többet, van, aki kevesebbet dolgozik, attól függően, hogy kit milyen feladatokkal bíznak meg.
A gyergyószentmiklósi tanácsban tíz polgári párti és hét RMDSZ-es tanácsos dolgozik. „A testületbeli viták nem amiatt vannak, mert más pártokat képviselünk” – jelentette ki a Krónika kérdésére Gáll Árpád, az RMDSZ-frakció vezetője. Véleményét az MPP-s frakcióvezető, Dr. Simon Katalin-Emese is osztja. Emlékeztetett: korábban kizártak öt RMDSZ-es tanácsost a szövetségből amiatt, hogy a pártérdek ellenére megszavazták a távfűtésrendszer felújítására vonatkozó polgári párti beadványt.
A frakcióvezető elismerte, hogy noha éppen az említett munkálatokat célzó döntések meghozatalánál kezdetekben kemény RMDSZ-es ellenállásba ütköztek, az említett öt RMDSZ-es tanácsosnak köszönhetően, „az utolsó száz méteren, még tél beállta előtt sikerült felújíttatni a város fűtésrendszerét a magyarországi érdekeltségű Thermoenergy Kft.-vel. Érdeklődésünkre mindkét frakcióvezető a rendszer felújítását nevezte a tanácstestület legfontosabb megvalósításnak. Az RMDSZ soraiból kizárt öt tanácsos – Tinka Kálmán, Gáll Árpád, Kastal László, Suciu Gábor és Len Emil – továbbra is folytatja tevékenységét mindaddig, amíg hivatalos törvényszéki határozat nem születik a mandátumuk megszűnéséről.
Bíró Blanka, Csáki Emese, Forró Gyöngyvér, Gyergyai Csaba, Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Tőkés András: a magyarok nem tudnának mit kezdeni az autonómiával
Lemondott tisztségéről Tőkés András, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke, aki azzal indokolta döntését, hogy Szász Jenő pártelnök az MPP-vezetőség mandátuma nélkül találkozott decemberben Traian Băsescu államfővel. Keddi sajtótájékoztatóján Tőkés egyébként úgy vélekedett: a magyar közösség „nem tudna mit kezdeni” az autonómiával, ha most megvalósulna.
Tőkés András kedden, sajtótájékoztatón jelentette be Marosvásárhelyen, hogy lemond MPP-alelnöki tisztségéről, mivel a párt „antidemokratikusan” kezdett viselkedni a tavalyi év végén lezajlott államfőválasztás második fordulója előtt. Tőkés szerint ez abban nyilvánult meg, hogy Szász Jenő pártelnök az MPP vezetőségének felhatalmazása nélkül találkozott Traian Băsescu államfővel a december 1-jei román nemzeti ünnep alkalmával a Cotroceni palotában rendezett ünnepi fogadáson. „Az elnök úr egyedül hozta a döntést, anélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna. A pártvezetőség megállapodott abban, hogy Băsescu urat támogatjuk az elnökválasztás során, ezt követően azonban nem született közös döntés. A televízióból értesültem, hogy Szász Jenő úr Băsescu úr meghívására a Cotroceni palotában tartózkodik” – fogalmazott Tőkés András.
A távozó MPP-alelnök szerint egy alakulat elnöke nem folytathat felhatalmazás nélkül tárgyalásokat. „Mi azt sem tudjuk, mit ígért nekünk Băsescu. Szász Jenő antidemokratikusan viselkedett” – tette hozzá Tőkés. Elmondta, a következőkben testvére, Tőkés László európai parlamenti képviselő marosvásárhelyi irodájának működtetésével foglalkozik majd.
Tőkés András egyébként még decemberben jelezte lemondási szándékát. „Minden erdélyi magyarnak pirult az arca, amikor annak idején Budapesten, Verestóy Attila és Kelemen Atilla az erdélyi magyarság nevében ez alkalommal koccintásra emelték poharukat. Az MPP országos alelnökeként most még jobban fel vagyok háborodva azért, hogy ugyanezen a napon Szász Jenő, az MPP országos elnöke, egyéni döntése alapján Bukarestben, a Cotroceni palotában hasonló akcióban vett részt” – írta decemberi nyilatkozatában Tőkés.
Tőkés András arról is beszélt, hogy véleménye szerint a magyar közösség nem készült fel a területi autonómiára. „Ha valamilyen csoda folytán most megvalósulna a területi autonómia és az autonóm struktúrák, a magyarok nem tudnának mit kezdeni vele, mivel a közösségnek ismét képessé kell válnia az önigazgatásra, a magyarságot érintő politikai harc azonban egyre messzebb viszi a közösséget ettől a céltól” – fogalmazott. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Újraélesztés
Nincs abban semmi rendkívüli, hogy a kisebbségi törvénytervezetet korábban oly sokszor bíráló Emil Boc tegnap a dokumentum elfogadására kérte a bukaresti honatyákat, és hogy mindezt éppen most teszi. A demokrata-liberális pártelnök azzal lett közismert, hogy maga vagy alakulata pillanatnyi politikai érdekeitől vezérelve saját meggyőződésével ellentétes ígéretet tesz, eszmét vállal.
Így tett a 2004-es helyhatósági választások idején, amikor kolozsvári polgármesterjelöltként a Bibliára tett kézzel esküdött arra: nem működik együtt a magyarsággal és az RMDSZ-szel (aztán a PDL azóta is együttkormányoz a szövetséggel a Kolozs megyei és kincses városi képviselő-atestületben), majd Traian Băsescu tavalyi népszavazásának sikerén felbuzdulva az egekig magasztalta az egykamarás parlament bevezetésének ötletét, holott egyetemi tanárként a kétkamarás felette szükséges voltára hívta fel a jogi hallgatók figyelmét.
Ezúttal pedig arról a kisebbségi törvényről állítja, hogy „egy demokratikus társadalomban szükséges”, amelynek kapcsán korábban leszögezte: Románia nem lesz gyakorlótér a kisebbségi jogok szavatolása terén. Ez a Boc tehát ugyanaz a Boc, aki tisztában van vele: muszáj engedményeket tennie az RMDSZ-nek, különben a kormánya megbukik, ugyanakkor ezeket a gesztusokat most kell megtennie a magyaroknak, közvetlenül a választások előtt politikai öngyilkosság lenne egy román politikus részéről. Amúgy az RMDSZ által 2005-ben előterjesztett, azóta többek között a PDL ellenkezése nyomán mellékvágányra terelt jogszabály számos jelentős előrelépést tartalmaz a kisebbségvédelem terén, kezdve azzal, hogy felülírja a Romániát egységes nemzetállamként meghatározó alkotmányt, és államalkotó tényezőnek nevezi a nemzeti kisebbségeket.
Nagy-nagy hibája azonban, hogy a kisebbségi szervezetek létrejötte esetében fenntartaná az RMDSZ monopóliumát, valamint például az MPP bejegyzésekor már tapasztalt diszkriminatív előírásokat, másrészt a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának szavatolásáról szóló, rétestésztaként elnyúlt parlamenti vita során kiiktatott cikkely nélkül a jogszabály alaposan felhígult. Arról nem beszélve, hogy a tervezetet az RMDSZ magyar partnere, az EMNT sem fogadja el jelenlegi formájában, így a törvényhozási vita előtt még „házon belül” is módosítani kell.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Tőkés András: nem fogom mozinézőként szemlélni az eseményeket
Jelen pillanatban nem látom, hogy lenne olyan politikai alakulat, amelyben a választók akarata érvényesül a párt arcán keresztül, és nem fordítva - mondta el megkeresésünkre Tőkés András, az MPP korábbi alelnöke, aki decemberben jelentette be, hogy lemond tisztségéről, miután Szász Jenő pártelnök a szervezeten belüli előzetes egyeztetés nélkül vett részt december 1-én az elnöki hivatal állófogadásán.
Ezért Tőkés András, aki tegnap sajtótájékoztatón számolt be terveiről, úgy gondolja, hogy a civil szférában kell keresni a megoldást, de hozzátette: nem fogja mozinézőként szemlélni az eseményeket. Egyelőre testvére, Tőkés László marosvásárhelyi EP-képviselői irodáját vezeti, de nem lépett ki az MPP-ből sem, tagként tovább tevékenykedik és segíti a szervezetet a mindennapokban. A politikus hangsúlyozta, hogy nem magával a szervezettel, hanem az országos elnökséggel szemben vannak ellenvetései, éppen ezért elvállalta a Maros megyei MPP-szervezet tiszteletbeli elnöki tisztségét is. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Nagyobb pénzügyi autonómiát!
Jóváhagyta tegnapi rendkívüli ülésén Kovászna Megye Tanácsa a központi költségvetésből a helyi önkormányzatok büdzséjének kiegyensúlyozására szánt összegeket. Mint ismeretes, a pénz nyolcvan százalékát a megyei pénzügyi igazgatóság osztja szét a településeknek bizonyos algoritmus alapján, húsz százalékról a megyei önkormányzat rendelkezik.
Az összegek elosztását múlt héten ismertette a háromszéki polgármesterekkel a megyei önkormányzat vezetősége és a pénzügyi igazgatóság képviselője, s jóllehet, igyekeztek szinten tartani a büdzsét, számos községgazda elégedetlennek mutatkozott, kevesellve a kiutalt pénzt.
A tegnapi szavazáson a Magyar Polgári Párt frakciója tartózkodott, így fejezve ki egyet nem értését a helyi közpénzügyi törvény előírásaival, miszerint a megyei önkormányzat csak a pénz egyötödéről rendelkezhet. Tulit Attila frakcióvezető szerint törvénymódosításra lenne szükség ez ügyben. Észrevételével Tamás Sándor, Kovászna Megye Taná­csának elnöke is egyetértett, emlékeztetve: a költségvetési törvény szakbizottsági vitája során elfogadták azt a javaslatot, hogy a megyei önkormányzat a visszaosztott pénz harminc százalékát ossza szét, a parlament plénumában azonban leszavazták a módosítást.
Baka Mátyás RMDSZ-es önkormányzati képviselő szerint nemcsak az alacsony szintű pénzügyi autonómia a gond, hanem az elosztás kritériumrendszere sem megfelelő, hiszen nem azokat a községeket támogatják, amelyek igyekeznek befektetőket vonzani, bevételeiket növelni.
Az ülésen felmerült Nagyborosnyó helyzete is, amely csak az úgynevezett szolidaritási szintnek köszönhetően kapott egy minimális összeget — 150 000 lejt — a megyei tanácstól, a más megyékben alkalmazott kritériumrendszer szerint semmit nem kapott volna, hiszen semmilyen fejlesztési programot nem kezdeményezett a helyi tanács. Fazakas Tibor MPP-s képviselő azzal vádolta a megyei RMDSZ-vezetést, hogy a nagyborosnyói tanácstagok közötti egyezség ellenére megtorpedózták az alpolgármester leváltását, márpedig valamilyen megoldásra szükség van.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hány igazgatóság jár nekünk, avagy mire visz a politikai arányosság?
Nemrég még élőlánccal tüntettünk Isten látja lelkemet, fölöttébb elégedett vagyok azzal, hogy a megyei igazgatói tisztségek hatvanöt százalékát sikerült megszereznie az RMDSZ-nek, már-már fordulatszámba megy e fejlemény, hiszen úgy tűnik, sikerült e kérdést az évtizedes holtpontról kimozdítani.
Még azt az érvet is elfogadom, bár maszlaggyanús, hogy a maradék tíz százalékot a hetvenötig majd a szórványban osztják ki kisebbségünknek, noha, mondom, ez lehet beetetés is, annyira ellenőrizhetetlen.
Van azonban egy propagandisztikus frázispufogtatás is a dologban, amely fogalmi tisztázatlanságra megy vissza. Legyen szabad pár szót erről szólnom.
Két szempont keveredik az osztozkodásban, s innen az önbecsapás, a porhintés.
Hogy ki kit vezet félre, majd kiderül, mindenesetre előrebocsáthatom, hogy nem annyira minket más, viszont mi magunkat bizonyosan.
Hány igazgatói tisztség jár a közszférában az RMDSZ-nek és hány a magyar kisebbségnek? A kettő ugyanis nem ugyanaz, az egyik etnikai arányok méltányosságát feltételezi, a másik pedig esetünkben egy, a D-LP-vel koalíciót kötött pártot megillető politikai járandóságot.
Gondoljunk arra, hogy a korábbi SZDP—D-LP-s koalíció idején a megyei közintézmények igazgatói állásain fele-fele arányban osztozott a két párt, ott mást legfeljebb megtűrtek, az etnikai arányosságot pedig figyelemre sem méltatták, úgyszólván semmibe vették.
A lakosság etnikai arányai megyénkben választástól választásig nem módosulnak, a politikai szavazatarányok annál könnyebben, fel is borulhatnak, különben is, négyéves mandátumnál egyéb nincs mögöttük. A lakosság etnikai összetétele azonban évtizedekig-évszázadokig azonos maradhat, nem politikai megbízatás szüli, hanem a demográfia törvényeire hallgat lassú változásaiban.
E bevezetés után és a hazai elosztási szokások ismeretében üljünk le ismét számolni.
Kiindulhatunk az etnikai arányokból is, de akkor mi lesz a választási eredménnyel? Jobb tehát a politikai demokrácia szabályaival kezdeni, és arra rávetíteni az etnikaiakat. Itt a nemzeti méltányosság betartásával az igazgatók hetvenöt százalékának kellene magyarnak lennie mindig — választásoktól függetlenül. Meg kellene engednünk persze a pártszempontok érvényesülését, ami adott helyzetben az ún. román pártok magyar tagjait hozná előnyös helyzetbe, esetleg a két magyar pártot késztetné a helyek megosztására.
És akkor a harmadik, éppoly jelentős szempontról, a szakértelemről még nem is szóltunk.
Mindenesetre az, hogy egy kisebbség csak akkor jut tisztségekhez, ha pártja kormányra kerül, a lehető legigazságtalanabb dolog, mert két kormányzás között csak a többségieket engedi labdába rúgni, aminél nagyobb visszásság mai fogalmaink szerint el sem képzelhető. Márpedig hiába örülünk a mai elosztásnak, eredményeinket ugyanezen alapon bármikor el is veszíthetjük.
De vajon hetvenöt százalék járt volna-e az RMDSZ-nek, ha a politikai arányosságból indulunk ki? Korántsem. A megyei tanács harminc tagjából ugyanis tizenöt RMDSZ-es (50 százalék), kilenc MPP-s (30 százalék), egy független (3,33 százalék), és öt a Román Szövetség színeiben jutott be (16,66 százalék, ebből mondjuk 6,66 százalék D-LP-s). Politikai elosztás esetén tehát az RMDSZ-es és a D-LP-s arányokat tekintve, 50 plusz 6,66 százalékkal számolva, valamint a fennmaradó 43,33 százalékot ebben az arányban kétfelé osztva, az RMDSZ-t közel kilencven százalék illette volna meg, mely — ismerjük el — eléggé messze van mind a hatvanöttől, mind a hetvenöttől.
A szövetség tehát nem tíz, hanem huszonöt százalékról mondott le hirtelen nagylelkűsé­gében. (Etnikai elosztás esetén is legalább tizenötről.)
Ezért félrevezető az etnikai és a politikai viszonyszámokat összekeverni.
De ha mindenáron magyar etnikai győzelemnek kívánjuk kikiáltani az eredményt, akkor persze tanácsos lett volna az MPP-t is bevonni az osztozkodásba, még inkább a szövetkezésbe, a magyarságnak ugyanis abban az esetben még a fentieknél is több juthatott volna.
B. Kovács András. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Benedek István nem számíthat az MPP-re
„Benedek István úgy gondolkozzon a polgármester-jelöltségén, hogy a polgári pártiak nem fogják támogatni” – jelentette ki az MPP marosvásárhelyi elnöke, Kiss István azt követően, hogy a helyi RMDSZ-elnök bejelentette, fontolgatja a polgármesteri szék megpályázását.
Szó sem lehet arról, hogy egy olyan politikust támogassunk, aki frakcióvezetőként az őszszel még arra buzdította tanácsos kollégáit, hogy testületileg szavazzanak a Guşă-szobor felállítására, most meg voksával egy neves ügyvéd fogadását támogatta, aki Tőkés László és Kincses Előd ellen készül perbe szállni” – sorolta kifogásait Kiss István.
A marosvásárhelyi szinten zsebpártnak számító politikai alakulat vezetője továbbá hozzáfűzte: visszatetsző az, amit Benedek az utóbbi napokban művelt a szoborállítással kapcsolatosan. „Azok után, hogy a Dorin Florea polgármestert felkereső Tőkés László azzal az ígérettel távozott a városházáról, hogy a PDL egyelőre jegeli a szoborállítást, az RMDSZ elnöke a maga és pártja érdemének sajátította ki Florea pálfordulását” – mondta Kiss István.
Kérdésünkre, hogy ezek alapján az MPP akár saját jelölttel is kész előrukkolni, Kiss még korainak tartja az állásfoglalást. Szerinte az 50 százalék alá csökkent vásárhelyi magyarságnak mindenképpen egy tekintélynek örvendő, semleges személyiségre van szüksége, aki egyetlen politikai pártnak sem az elkötelezettje.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A rasszista nap és az irredenta hold
A furcsa cím mögött szűkebb pátriánk, Marosszék egy túlbuzgó polgármesterének a "hőstettére" szeretnék kitérni. Pontosabban arról van szó, hogy Makfalva, azaz Ghindari (ez a hivatalos neve, a másik csak megtűrt) polgármestere feljelentette közvetlen munkatársait, azon (MPP-s) tanácsosokat, akik kitűzték a székely lobogót a polgármesteri hivatal, azaz a "Primöria" homlokzatára. A hírt olvasva, nehezen fogtam fel, hogy valójában mi is indokolhat egy ilyen "fegyvertényt". Tehát a polgármester úr feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség köteles hivatalból kivizsgálni az "ügyet". Saját szavaikkal élve meg kell vizsgálják, hogy a székely zászló mennyire irredenta avagy rasszista jellegű. (Képzelem, egyeseknek milyen perverz örömet okoz eme ügyön csámcsogni, melyet egy "lojális ungur" alattvaló kínált tálcán nekik. A polgármester úr jó pártkatona, túl jó. A polgármester úr úgy cselekedett, mint az a vadászkutya, aki nemcsak megfogja a vadat, de szét is marcangolja. A hűséges állat boldogan teszi le "megmocskolt" áldozatát a Gazda lábai elé, farkcsóválva várván az elismerést. De az elismerés elmarad. A Gazda kelletlenül félrerúgja az áldozatot (nem akarja bepiszkítani magát), és a túlbuzgó ebnek semmit sem ad. A Gazda hallgat, bosszús. Ki a fenének hiányzott ez a cirkusz? Pont most.
De lássuk csak, milyen szimbólumokról van szó.
Aranyló nap és ezüstszínű hold, kék háttérben. A székelyek címere. Ismereteink szerint a XVI. század végétől napjainkig benne van Erdély címerében. Benne volt a millenniumot ünneplő Nagy-Magyarország címerében. Amikor Ferdinánd román király 1922-ben felkérte Köpeczi Sebestyén Józsefet Nagy-Románia címerének megalkotására, bekerült a román államcímerbe is. És senkit sem zavart. 1992- ben elfogadták az új román címert, melynek kiindulópontja az 1922-es címer volt. Így a székely szimbólumok bekerültek az 1992-es mai címerbe is. És senkit sem zavartak annyira, hogy megváltoztassák őket.
Manapság tanúi vagyunk a székely közösség önkeresésének, önmeghatározási próbálkozásainak. Ennek hozadékaként a székely szimbólumokat és zászlót széles körben használják Csík, Gyergyó, Udvarhely és Háromszék számtalan településén (Marosszéken is vannak bátortalan próbálkozások), nemcsak a "polgári" oldal, hanem számtalan RMDSZ-es polgármester és önkormányzat is. Sőt, Hargita megyében éppen eme szimbólumok használatára bátorít az RMDSZ. Talán a szimbólumok szabad használata azon kevés dolgok egyike, melyben teljes összhang van a különböző oldalak között.
De van egy bátor honfiú ki szembeszáll az irredentizmusnak eme rasszista és szakadár áramlatával, a saját népével ha kell. De vajon végig tudja csinálni meghasonlás nélkül? Hogy mi lehet a fejében?
Ami a Hajdú Győző fejében lehetett...
A polgármester úr rossz politikát folytat. Lehet ugyan, hogy dicső tettét személyes bosszú mozgatta, de nem számolt azzal, hogy ez esetben a negatív reklám is reklám, meglehet, hogy akarata és szándéka ellenére e szimbólumok szélesebb körű használatát segíti elő a feljelentésével.
Polgármester úr híres, ismert lett... A kisember, aki egyből láthatóvá vált. Mindenesetre türelmetlenül várjuk, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ miképpen véleményezi túlbuzgó katonájának eme "hőstettét".
Addig is minden áldott nap felkel és lenyugszik Isten kék egén a rasszista nap és az irredenta hold.
Sásvári Előd. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Árus szerint nincs új zászlója Hargita megyének, Borboly cáfol
Téves az az információ, amely szerint Hargita megye tanácsa tavaly novemberben elfogadta az új megyezászlót – közölte a Transindex-szel Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki szervezetének alelnöke, MPP-s Hargita megyei tanácsos.
SZNT-zászló, illetve a tavaly szeptemberi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott Székelyföld-zászló
Szerinte ugyanis az történt, hogy a novemberi tanácsülést megelőzően a zászlóterv két változatát tették közzé, és ezek szerepeltek a novemberi ülés napirendjére kiküldött anyagban is. „Az ülésen aztán csak a tervezet egészéről volt szavazás, arról nem, hogy melyik változat legyen az új zászló, így határozat van, de annak melléklete nincs, vagyis új zászló nincs” - közölte Árus.
Az SZNT-vezető tavaly kifogásolta, hogy Hargita megye saját zászlajaként kívánja elfogadni azt a zászlót, ami szerinte évek óta székely zászlóként vonult be a köztudatba, sőt, a szeptemberi Önkormányzati Nagygyűlésen Székelyföld zászlójának fogadtak el.
Árus Zsolt egyébként Dan Tănasă sepsiszentgyörgyi polgárnak a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz (CNCD) benyújtott feljelentése kapcsán nyilatkozott. Tănasă ugyanis azért fordult a CNCD-hez, mivel szerinte Hargita megye zászlója diszkriminatív jellegű, szimbólumai nem reprezentatívak a megyében élő román közösségre.
Árus Zsolt arról is tájékoztatott, hogy levelet írt a diszkrimináció-ellenes tanácsnak, amelyben közli, a feljelentés tárgytalan, mivel nem szavazták meg a megyei zászlót.
Borboly Csaba megyei tanácselnök cáfolta Árus kijelentéseit, mondván: Hargita megyének igenis van zászlója, az MPP-s tanácstag efféle zavar-keltéssel próbálja felhívni magára a figyelmet. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Mi lett volna, ha...
Fantáziajáték az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában
Fantáziajátékot javasolt Markó Béla a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati ülésén, a kritikusoknak, kételyeket megfogalmazóknak bizonyítandó, hogy az RMDSZ jól döntött, amikor belépett a kormányba. Ajánlotta, "gondoljanak bele", hogyan telt volna ez a másfél hónap, ha nem vállal kormányzati szerepet, és most milyen volna a retorikája az RMDSZ-nek, ha ellenzékben volna.
Véleménye szerint az lehet az egyetlen következtetés, hogy "jó, az RMDSZ és a romániai magyarság szempontjából az egyetlen igazán hasznos döntés volt", bár "van aggodalom, szorongás és nehéz felelősségvállalás, ami ellenzékben nem nyomasztotta volna". Az RMDSZ-nek ebben a pillanatban négy minisztere van a 16 tagú kormányban, hét államtitkára, egy kormányfőtitkár-helyettese, sorolta, de nemcsak kormányzati tisztségeket jelent a kormányzati részvétel, hanem "esélyt a kormánynak alárendelt intézményekben".
Esély és eszköz
A kormányba lépés óta eltelt másfél hónapot zsúfoltnak nevezte: véglegesítették a nyugdíjtörvényt, amely, véleménye szerint, "nem úgy néz ki az RMDSZ-szel a kormányban, mint ahogy az RMDSZ nélkül nézne ki", "előttünk áll egy olyan tanügyi törvény kidolgozása és elfogadtatása, amely az Alkotmánybíróság által visszautasított tervezeten alapul, de amelyen lehet javítani". Markó kijelentette: az RMDSZ feladata megvédeni és kiszélesíteni, amit eddig elértünk, kivenni minden korlátozó rendelkezést, érvényesíteni a pozitív diszkriminációt, "útjára kell indítani a kisebbségi törvényt", illetve elindult a régiófejlesztés is, amit a képviselőházban "érdemben és jól kell lebonyolítani". Mindez esély és eszköz a nehéz gazdasági körülmények között is, jelentette ki.
Etnikai arány szerint
Zajlanak a koalíciós tárgyalások a megyékben is az RMDSZ és a PD-L között, mondta Markó a továbbiakban, és fontosnak nevezte, hogy megegyeztek az etnikai arány szerinti leosztásban a különböző intézményekben, de ugyanakkor belátta, hogy másfél hónap elteltével nem lehet komoly mérleget készíteni, csak szándékról, eszközökről, tervekről lehet beszélni. Hangsúlyozta: nehéz helyzetben vállalt kormányzást az RMDSZ azért, hogy a parlamentben, kormányban "legyen szószólója a magyar közösségnek".
Arról is beszélt, hogy mi nem volt az elmúlt másfél hónapban: nem volt koalíciós viszály, "nem mintha nem lett volna ok a veszekedésre", hanem mert az RMDSZ stabilizációs tényező tud lenni, tiszteletben tartja a szövetséget, és kormányzásban gondolkodik 2012-ig.
Az erdélyi magyarság szolidaritásának első pillanata
Végül utalt az 1990. február 10-i, százezres könyves-gyertyás tüntetésre, amely az erdélyi magyarság szolidaritásának első megnyilvánulása volt. Kijelentette: érdemes visszagondolni arra, hogy akkor mit követelt a magyarság (magyar nyelvű iskola Vásárhelyen, kétnyelvű felira-tok), és arra is, hogy milyen hatalmas összefogásra volt képes. Ugyanakkor március 15, 19, 20-a is a szolidaritás fontos pillanatai, ezen alapul az RMDSZ teljes munkája az elmúlt húsz esztendőben – mondta Markó.
"Ne gyártsanak hamis könyveket"
A felszólalók egyetértettek az elnökkel abban, hogy az RMDSZ-nek a kormányban a helye, de többen is kifogásolták például a nyugdíjtörvény előírásait. Ugyancsak kritika hangzott el a parlagon hagyott területek megadóztatása miatt, de az RMDSZ huszadik születésnapjára kiadott eseménynaptár sem nyerte el a képviselők mindegyikének a tetszését: dr. Bárányi Ferenc, a Kereszténydemokrata Mozgalom politikai alelnöke azt kifogásolta, hogy a dokumentum elfelejti megemlíteni, hogy a temesvári RMDSZ-szervezet alakult meg elsőként az országban, 1989. december 22-én délután 4 órakor, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke egyenesen botrányosnak minősítette, és felszólította az RMDSZ- vezetést: "ne gyártsanak hamis könyveket". Ugyanakkor kijelentette: "a százezres tüntetés kapcsán egy fél szót kellett volna szólni a cigányságról is, mert nélkülük a vásárhelyi magyarság vereséget szenvedett volna", majd arra is figyelmeztetett, hogy senki sem beszélt a románokkal való kapcsolatról. Végül arra kérte az RMDSZ-t, "ne tekintsük ellenségnek a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot", és, mint hozzátette, "talán az MPP-vel is lehet valamit kezdeni", mert "ezek a konfliktusok rengeteg kárt okoznak".
A testület egyhangúlag megerősítette Takács Csabát a Kelemen Hunor művelődési miniszterré való kinevezés nyomán felszabadult (megbízott) ügyvezető elnöki tisztségben, illetve Tánczos Barnát az ügyvezető alelnöki tisztségben.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Markó beáll-e majd Tőkés ernyője alá? – Fogyunk, hát fogjunk össze! – EMNT-fórum Margittán a nemzet jövőjéről
Lakossági fórumokon ritkán tapasztalt parázs eszmecsere alakult ki kedd este Margittán. A Berettyó-parti városban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének rendezvényén majd félszázan jelentek meg, s szóltak hozzá érdemben – ami párját ritkító – a nemzetpolitikai kérdéshez: hogyan tovább erdélyi magyarság.
A központi Margaréta étterem egyik különtermében már jóval a beharangozott késődélutáni hat óra előtt gyülekeztek az érdeklődők, nem csak margittaiak, hanem a közeli Albisból is tucatnyian érkeztek. Talán azért is meglepő mindez, mert mindössze az aznapi Reggeli Újságban jelenhetett meg az esemény beharangozója. Ezt is magyarázta vitaindító beszédében Török Sándor, az EMNT megyei szervezetének elnöke: a közelgő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megszervezésének teendői miatt csak aznap derült ki, hogy sem Tőkés László EMNT-elnök, sem Toró T. Tibor ügyvezető elnök nem tud részt venni a margittai eszmecserén. Ezért nem hirdették meg jobban a fórumot – tudatta Török, aki ismertette a politikai célokért civil eszközökkel küzdő szervezet meg-, illetve újjáalakulásának indokait: az erdélyi magyar megmaradást szolgálja az EMNT, illetve ennek megvalósíthatóságát, az autonómiát. A kivihetőséget pedig ernyőszervezetként szolgálná, egymáshoz közelítve a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és a Magyar Polgári Pártot, valamint a párton kívülieket. Az erdélyi magyar politizálás zsákutcába jutott – értett egyet Orbán Viktor volt (és valószínűleg leendő) magyarországi miniszterelnök diagnózisával. És ezért nélkülözhetetlen egy tömörítő erő, mégpedig az itteni magyarság hitelessége végett – érvelt. „Röhejessé váltunk azzal, hogy az RMDSZ úgymond mindenkivel lefekszik” – mondta, s arról is szólt, hogy az MPP sem olyan lett, amilyennek eltervezték. Arról is beszélt, hogy ilyen körülmények között a politikai hitelesség az egyetlen járható út, ennek pedig eszményeként Tőkés László leköszönt református püspököt, európai parlamenti képviselőt nevezte meg. Hosszas beszédében ismertette egyebek mellett az autonómiaformákat is, így a területit, a kulturálist.
A margittai EMNT-szervezet vezetője, Bordás István ezután példát mutatott abban, hogy lényegbeli hozzászólásokra hogyan lehet buzdítani: bemutatta a jelenlévőket, köztük iskolaigazgatót, nyugdíjas bankvezetőt, ügyvédet, vállalkozót, fazekasmestert stb. El is kezdődött a fórum lényege, az eszmecsere. A szomorú margittai valóságot ismertette például Juhász András, az egyetlen helyi magyar közjegyző. Szakmájából adódóan látta, látja, hogy míg a románságnak rendre van pénze a földeket megvásárolni, a magyarságnak nem. A siralmas anyagi közállapotainkon túl a magyarságtudat hiányát fájlalta. Legalább egy kis koncot kapunk, ha ezt sem, akkor semmit – jellemezte az RMDSZ hozzáállását, illetve az ebből adódó passzivitást. Nem ez a helyes magatartás, domborította ki válaszában Zatykó Gyula EMNT-alelnök, aki az MPP váradi szervezetének elnökeként összefüggést vélt felfedezni aközött, hogy az RMDSZ nem áll következetesen az autonómia – a megoldás – mögé és mindegyre kormányszerepre törekszik. Amint mondta, az RMDSZ ereje abban áll, hogy a bukaresti pénzcsapokat irányítja, következtetésképpen nem érdeke megszüntetni ezt az állapotot azzal, hogy erdélyi vagy még alacsonyabb szinten szülessenek meg a döntések. Juhász közjegyző beszélt később az elszomorító megfogyatkozásunkról, s a követendő utat az egyházak, illetve ezek intézményeinek megerősítésében jelölte meg, amint mondta, ezek hivatottak az erkölcsi és a nemzettudati nevelésre. Egyetértett ezzel Bereczki András paptamási parókus lelkész, az EMNT megyei szervezetének elnökségi tagja: a felekezeti iskolák révén lehet megállítani az erdélyi magyarság eltűnését. Színmagyar település tizenhárom konfirmandusából öten román tagozaton tanulnak – szolgált adalékkal a közállapotokhoz.
Ilyen körülmények között pedig szükséges az összefogás – derült ki több hozzászólásból. S ennek kivívását abban látták, hogy a Tőkés László kijelölte úton kell megindulni. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon az RMDSZ be fog-e az EMNT-elnök által tartott esernyő alá állni. Törökék szerint mindez megvalósulhat politikai nyomásra, mégpedig azonképpen, hogy minél többen tagjai lesznek az EMNT-nek. A párbeszédet ki kell kényszeríteni – fogalmazódott meg.
A két óránál hosszabbra nyúló fórumon szó esett még egyebek mellett arról, hogy jeles és tenni képes vezetők helyi szinten is lennének, ám a balkáni mentalitás akadályozza ezt meg, hiszen a klikkesedés, a kliensrendszer mentén születnek meg a döntések. Mind az RMDSZ-ben, mind az MPP-ben a tagok sokasága jóhiszemű – hangzott el többször is –, a vezetőkkel van gond. Továbbá az is jó párszor elhangzott, hogy Tőkés László az egyetlen hiteles politikus. Az első alkalom, amikor ezekről így lehet beszélnünk – hangoztatta Kovács Gábor nyugdíjas, egykori városvezető, s a helyeslésekből kiderült, hogy hasonló rendezvényekre szükség van mind Margittán, mind a kisebb településeken.
Az elköszönések rendjén leginkább bölcsességet kértek a felszólalók, hiszen az autonómiához vezető rögös úton erre van leginkább szükség, továbbá azt hangoztatták, hogy az összefogáshoz elengedhetetlen az, hogy meglássuk egymásban a magyart. Hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt minket.
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kizárják az RMDSZ-es tanácsosokat Gyergyószentmiklóson
Megvonja a mandátumot az RMDSZ vezetősége attól az öt gyergyószentmiklósi tanácsostól, akiknek a szövetségből való kizárását javasolta a helyi szervezet. A kérést legutóbbi ülésén hagyta jóvá a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) – erősítette meg értesüléseinket Barti Tihamér, az RMDSZ gyergyószentmiklósi szervezetének elnöke.
Mint arról beszámoltunk, Gáll Árpád, Kastal László, Len Emil, Suciu Gábor és Tinka Kálmán RMDSZ-színekben mandátumhoz jutott tanácsosok kizárását azt követően kezdeményezte a helyi szervezet, hogy a választmány döntése ellenére megszavazták a Magyar Polgári Párt (MPP) azon kezdeményezését, hogy az önkormányzat külföldi befektetőre bízza a városi távhőrendszer felújítását.
„Az RMDSZ álláspontja a távhőrendszer felújítására vonatkozóan egyértelmű volt az öt tanácsos számára, hiszen ezt megelőzően aláírásgyűjtést és lakossági fórumot szerveztünk, amelyeken kiderült, hogy a város lakossága a pályázati pénzek bevonásával történő rehabilitációt támogatná” – fejtette ki a Krónika kérdésére Barti Tihamér. Mint mondta, ennek ellenére az öt önkormányzati képviselő az MPP-s tanácsosokhoz hasonlóan megszavazta a kezdeményezést, ezért kezdeményezték a kizárásukat.
„Gáll József MPP-s tanácsos mandátumáról való lemondása is bennünket igazol” – mondta Barti, kifejtve, hogy a szövetség szabályzata értelmében az RMDSZ-tagság megvonásával a kizárt személyek a mandátumukat is elveszítik. Kifejtette, hogy a továbbiakban Bende Sándorra, az RMDSZ Hargita megyei szervezetének elnökére hárul a feladat, hogy a SZÁT döntését közölje a prefektúrával, illetve a helyi önkormányzattal. A mandátum megvonását a jegyzőnek kell a soron következő rendes tanácsülésen napirendre tűznie.
Az öt érintett közül Tinka Kálmán megerősítette lapunknak, hogy kézhez kapta a SZÁT fellebbezésük visszautasítására vonatkozó értesítését, azonban kifejtette: nem nyilatkozik, míg nem egyeztet kollégáival a kérdésben. Mint mondta, közösen, sajtótájékoztatón ismertetik majd álláspontjukat.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Közös törvényalkotás
A kisebbségi és oktatási törvénytervezet, az oktatási reform okozta gondok, a fejlesztési régiók átalakítása és a verespataki bányaberuházás szerepelt többek között az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) szombati marosvásárhelyi ülésének napirendjén. A tárgyalás szünetében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője és Markó Béla RMDSZ-elnök külön-külön számolt be a sajtónak a tárgyalás menetéről.
"Fontosnak tartjuk a magyar együttműködés folytatását, és erőnk szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy olyan események, mint az RMDSZ kormányra lépése, vagy egyéb megosztó kérdések ne távolítsanak el egymástól" - hangsúlyozta Tőkés. Az EP-képviselő szerint az ülésen megegyeztek, hogy az autonómiabizottság folytatja a tárgyalást a kisebbségi törvénytervezetről. Markó Béla szerint a kiindulási alap a már meglevő törvénytervet lesz, amelyet öt évvel ezelőtt elfogadott az akkori román kormány, majd a parlament elvetette azt.
Közös bizottságok alakulnak
Az oktatással kapcsolatos kérdés orvoslása érdekében úgy döntöttek, hogy megalakítják az oktatási bizottságot, amely kezelni igyekszik az ügyet. Az RMDSZ-nek és az EMNT-nek feltétlenül együtt kell működnie a terítéken levő törvénytervezetek jobbítása érdekében, hangsúlyozta Markó Béla is az oktatási törvényre és a fejlesztési régiók átszervezéséről szóló jogszabálytervezetre utalva. Hozzátette, a szövetségnek természetesen a kormánykoalíciós partnerrel is együtt kell működnie. Az RMDSZ-elnök az EMEF legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy az oktatási reform terén hallassa szavát, ugyanis mint mondta, fennáll a veszély, hogy a fejkvóta bevezetése a kisebbségi iskolák, osztályok felszámolásához vezet. "A kisebbségi törvénytervezeten és a gazdasági régiók átszervezésén is közösen dolgozunk" - tette hozzá Markó, hozzátéve, hogy a koalíciós egyeztetések után valószínűleg kompromisszumra jutnak majd a Demokrata-liberális Párttal (PDL) az ország regionális átszervezését illetően. "A PDL-s kollegák is egyetértenek velünk abban, hogy a jelenlegi felosztás nem jó, a nyolc gazdasági fejlesztési régió helyett ezeknek a duplájára lenne szükség. Erről további tárgyalásokat kell folytatnunk" - mondta az RMDSZ-elnök. Tőkés László eközben a Székelyföld feldarabolása ellen emelte fel szavát. "Regionális ügyekben kimondtuk, hogy Székelyföld sem közigazgatásilag, sem regionális átalakítási módszerekkel, eszközökkel, törvényekkel nem feldarabolható, ragaszkodunk a Székelyföldhöz, mint önálló régióhoz" - hangsúlyozta a fejlesztési régiók átszervezése kapcsán Tőkés. Egyetértettek a verespataki bányaberuházás ügyében is: együttesen szorgalmazzák, hogy európai szinten betiltsák a ciántechnológiát. "Mi sem értünk egyet olyan megoldásokkal, amelyek környezetvédelmi gondokat okoznak, illetve veszélyeztetik az ott található régészeti leleteket" - tette hozzá Markó Béla.
Elhalasztott székely nagygyűlés
Az EMEF-ülésen a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés is szóba került. Tőkés szerint az EMNT tudomásul vette, hogy az RMDSZ nem tartja időszerűnek a március 12-i nagygyűlést, és a továbbiakban közösen egyeztetnek ennek megszervezéséről. Az EMNT kinevezett egy öttagú bizottságot és a napokban az RMDSZ is kinevezi saját küldöttségét, amelyek egyeztetnek a következő önkormányzati találkozó időpontjáról. Tőkés úgy véli, a Székely Nemzeti Tanács sem szervezi meg a március 12-re hirdetett nagygyűlését, ugyanis szerinte nem lenne értelme a külön értekezletnek. (Gazda Zoltán, az MPP Kovászna megyei elnöke tegnap közölte: az EMNT nem tárgyalhat a rendezvény elhalasztásáról). Terítékre került az EMEF-en a támogatáspolitikának a Krónika pénteki számában ismertetett kérdése is. "Szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek, hogy miközben a támogatáspolitika átszervezéséről kezdeményeztünk megbeszéléseket, kiderült, a Communitas Alapítványtól a kisebbségnek, kisebbségi szervezeteknek járó támogatást átutalták az RMDSZ-nek. Rövidesen összeül az EMEF támogatáspolitikai munkacsoportja, amelynek Bodó Barna és Takács Csaba lesz a két társelnöke" - szögezte le az EMNT-elnök. Tőkés kifejtette: a Magyar Polgári Párttal érdemben akkor kezdeményeznek párbeszédet, ha az tisztázza belső ellentmondásait és megerősödik. "Furcsa, hogy mindjárt könnyebben értünk szót az RMDSZ-szel, mint azzal a párttal, mely az erdélyi magyar jobboldalt képviseli" - mondta a politikus. A két szervezet vezetőinek a marosvásárhelyi fekete márciusra emlékező rendezvénysorozat tárgyában is sikerült közös nevezőre jutnia, az EMEF keretében közösen szerveznek megemlékező eseményeket.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Eljátszott nagygyűlések
Tavaly már szembesültünk a ténnyel: a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nem az önrendelkezési harc egyik igen fontos eszköze, hanem újabb lehetőség a belső, magyar—magyar csatározások kiélesedésére.
Egy esztendővel ezelőtt kezdeményezte az SZNT a választott helyi képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek összehívá­sát, az elképzelés szerint ha egy ilyen, majd kétezer fős testület erősíti meg az autonómiaigényt, a kinyilatkoztatás megkerülhetetlen tényezővé válik Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Szép volt az elképzelés, ám az EP-választás lendületében az RMDSZ igyekezett elhappolni az ötletet, gyorsan a kezdemé­nyezés élére állt, kisajátította azt. Az első, májusi időpontot rögtön halasztották is — „ne silányítsuk kampánytémává a magasztos eszméket" — mondották RMDSZ-es politikusok, és nyáron megkezdődött az ingyencirkusz, előbb Markó Béla jelentette be, szeptember elején Önkormányzati Nagygyűlést szerveznek, majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke vállalta át szaporán a munkát, megjelölve az időpontot és a székelyudvarhelyi helyszínt. Az RMDSZ azonban elutasította a társszervezést, és egy nappal korábbra Csíkszeredába hívta a szé­kely választottakat. Így lett egy tartalmas és súlyos önkormányzati nagygyűlés helyett két felemás összejövetel, a csíkszeredai szélesebb képviselettel, de semmitmondó határozatokkal, az udvarhelyi sovány részvétel mellett nyomatékosabb dokumentumokkal. Csak a román belpolitikai felfordulásnak köszönhető, hogy a többségi nemzetben nem tudatosult a magyar—magyar széthúzás szülte helyzet visszássága.
Most, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A Szé­kelyudvarhelyen életre hívott ideglenes házbizottság bejelentette a második önkormányzati nagygyűlés megszervezését, ennek időpontját, helyszínét és legfontosabb napirendjét: a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön. Társszervezőnek hívta a politikai alakulatokat, az MPP-t és RMDSZ-t egyaránt. Amint várható volt, a polgáriak örömmel vállalták, ám a frissen kormánytényezővé vált RMDSZ elutasította a felkérést, Markó Béla szerint „nem szerepel terveikben közös rendezvény szervezése az SZNT-vel". Az RMDSZ-es gyakorlatot ismervén az is várható, megtiltják választott önkormányzatisaik részvételét.
Félő, ismét keserű tapasztalattal gazdagodik a székelyföldi magyarság. Az SZNT-re jellemző „ugrassuk ki a nyulat a bokorból bármi áron" kezdeményezés, no meg a hatalomba visszaoldalgott RMDSZ opportunizmusa újra egy félresikerült, önmagunkat nevetségessé tevő rendezvényhez vezethet, amely erő felmutatása helyett gyengeségünket és széthúzásunkat igazolja majd. Még van idő és lehetőség változtatni ezen, de ehhez politikusaink józanságára és belátására lenne szükség.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

SZNT-s meghívás, RMDSZ-es nem
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Toró T. Tibor lesz az EMEF autonómia munkacsoport elnöke
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke veszi át az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum autonómiabizottságának társelnöki tisztségét, miután az EMNT részéről delegált Bakk Miklós politológus benyújtotta lemondását. Toró T. Tibor a Transindex kérdésére elmondta, Bakk már korábban le akart mondani a tisztségről, mivel elégedetlen volt a munka lassú haladásával. Azonban az EMNT kérésére nem tette meg.
„Az autonómiabizottság munkálatain belül nagyobb hangsúlyt kapott az aktuálpolitikai kihívások megvitatása és ezek kapcsán felmerülő kérdések megválaszolása. Bakk Miklós nem politikus, ő a stratégiai célok kidolgozását részesítette előnybe az aktuálpolitika helyett” - mondta el Toró, hozzátéve, hogy Bakk szakértőként továbbra is részt vesz a bizottság munkálataiban.
Még elmondta, úgy fogja gyakorolni a társelnöki funkciót, hogy közben nem téveszti szem elől Bakk Miklós meglátásait, mert maximálisan egyetért ezekkel. Hozzáfűzte, a munka folytatása halaszthatatlan, hiszen ígéretek szerint a kisebbségi törvény egy új löketet kap a parlamentben, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában fog átmenni a törvényhozó testületen.
Toró elmondta, fontos egy, a kisebbség jogállásáról szóló, jól megfogalmazott kellőképpen egyeztetett törvény, mivel az megteremtheti a kulturális autonómia közjogi kereteit. Így nem érthet egyet Szász Jenő MPP elnök tegnapi kijelentésével, miszerint a magyar kisebbségnek nem kisebbségi törvényre, hanem autonómiára van szüksége.
Bakk Miklós politológus lemondását egyébként azzal indokolta, hogy nem sikerült kidolgozni egy autonómiastratégiát, illetve nehezményezte, hogy az RMDSZ a kisebbségi törvény és a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kérdését alárendeli az aktuálpolitikai helyzetnek és a kormányzati szerepvállalásának. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

SZÖN 2 – Az MPP jelen lesz, az RMDSZ ismét távol marad
A Magyar Polgári Párt részt vesz a március 12-i Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen — erről döntött a párt országos elnöksége. Arról is határoztak, hogy támogatják a tervezett határozatokat. Közleményükben tételesen felsorolják javaslataikat.
Elsőként azt szeretnék, ha az összegyűlt önkormányzati képviselők határozatba foglalnák: a székelyföldi önkormányzatok az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez fordulnak, hogy nevezzenek ki jelentéstevőt a székely nemzeti közösség általános helyzetének felmérésére, a közösség által kinyilvánított autonómiaigény megvizsgálására, de támogatják azt a kezdeményezést is, hogy a magyar nyelv váljék hivatalossá Székelyföldön.
Kérik, az egybegyűltek fogadják el a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házszabályát, illetve forduljanak petícióval az EP-hez az autonómiastatútum megvitatása és a területi autonómia törvénybe foglalása érdekében. A közlemény végén az MPP elnöksége leszögezi, „minden székelyföldi választott önkormányzati képviselőnek kötelessége megjelenni és elfogadni a fent említett határozatokat, amelyek ígéretként szerepeltek a tisztségviselők választási programjában".
Jelen pillanatban azonban úgy tűnik, az MPP az egyetlen politikai szervezet, amely támogatja a március 12-i nagygyűlést. Az RMDSZ egyértelműen fogalmazott, „nem tartja időszerűnek a rendezvényt", és csak Tőkés László unszolására tett eleget annak az ígéretének hogy, a szervezőbizottságba delegál öt embert, amelyben egy „majdani nagygyűlésről" egyeztetnek.
A tavaly januárban kezdeményezett székelyföldi önkormányzati nagygyűlés célja lett volna, politikai színezettől függetlenül, összegyűjteni minden helyi és megyei tanácstagot, polgármestert, alpolgármestert. Az elképzelés szerint a közösen meghozott döntések, a majd kétezer választott képviselő egységesen kinyilvánított akarata nem lett volna megkerülhető sem Bukarestben, sem Brüsszelben. Tavaly egy gyűlés helyett kettőt szerveztek, így igazán jelentőssé egyik sem válhatott, de elhangzott az ígéret, idén márciusban Sepsiszentgyörgyön egy nagygyűlésen találkoznak majd az MPP-s, RMDSZ-es tisztségviselők. Azonban így, hogy az RMDSZ kihátrált, és nem tartja indokoltnak az összejövetelt, csak néhány száz polgári tanácstag részvételére lehet számítani, s a nagygyűlés ismét felemás, csonka összejövetellé torzul, melynek így súlya s ezáltal lényege is elvész.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Márciusi terefere
Az SZNT-nek be kellene már látnia: szövegeket innen-onnan lehet összeollózni, de szakmai megalapozottság nélkül még egy részcélt sem lehet megfogalmazni.
A kisebbségi küzdelmekben, bárhol a világon, az érzelmi és értelmi összetevők egyaránt jelentkeznek. Az előbbiek rendszerint történelemre, hagyományokra, jelképekre utalnak, és legfontosabb szerepük a közösség belső önazonosságának a megőrzése, az utóbbiak pedig a külvilággal, azaz egy ország többségével és a nemzetközi jogrendszerrel szeretnék megértetni és elfogadtatni a kisebbségi törekvéseket.
A kisebbségi küzdelmekben, bárhol a világon, az érzelmi és értelmi összetevők egyaránt jelentkeznek. Az előbbiek rendszerint történelemre, hagyományokra, jelképekre utalnak, és legfontosabb szerepük a közösség belső önazonosságának a megőrzése, az utóbbiak pedig a külvilággal, azaz egy ország többségével és a nemzetközi jogrendszerrel szeretnék megértetni és elfogadtatni a kisebbségi törekvéseket.
A második feladatkör jóval összetettebb, hiszen a demokratikus társadalmakban olyan érvrendszereket kell megfogalmazni, olyan politikai, jogi és intézményes eszközöket kell megtalálni, amelyekkel azok is ráhangolhatók a kisebbségi kérdésekre, akik mindezeket egyáltalán nem vették figyelembe, vagy ha igen, akkor mereven elutasították.
Éppen ezért a külvilágot célzó kisebbségi küzdelmek elengedhetetlen tartozéka a körültekintő, minél több szempontot figyelembe vevő, helyzetfeltáró és elérhető célokat kitűző gondolkodás, a közbeszédek és a közlésre szánt szövegek pontos és félreérthetetlen megfogalmazása, az előnyök és hátrányok, a rövid- és hosszútávú következmények felelősségteljes mérlegelése minden olyan cselekedet előtt, amely érintheti azt a közösséget, amelynek tagjai egyénenként is egy adott ország törvényei és gazdasági lehetőségei szerint élnek.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szimbolikus és érzelmi célzatú tevékenysége, beleértve a törvényes keretek nélküli népszavaztatásokat is, mindeddig csupán azt a belső közösségi összetartozást próbálta erősíteni, amely nélküle is létezett és amelyre rátapadva tartja fenn magát. A külvilág felé nem tett egyetlen olyan lépést sem, amelynek ne lett volna az eredménye a teljes közömbösség vagy az elutasítás.
Mivel az SZNT jogi személyként a romániai közéletben nem létezik, hivatalosan nem fogalmazhat meg semmiféle olyan dokumentumot, amelynek bármilyen következménye lehet. Ezért kénytelen volt néhány RMDSZ-képviselőhöz folyamodni, hogy a Csapó-féle, gyermeteg autonómia-statútummal kopogjanak a parlament ajtaján, most pedig azt szeretné, ha a bejegyzett pártként működő Magyar Polgári Párt (MPP) kaparná ki számára a gesztenyét, azaz Sepsiszentgyörgyön, március 12-én, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésnek mondott összejövetelen az MPP helyi és megyei tanácsosai fogadnának el olyan határozatokat, amelyek csak első olvasásra hangzanak jól, másodikra viszont már ugyanazt a jogi dilettantizmust viselik magukon, mint elődiek.
A magyar nyelv hivatalossá tételére vonatkozó határozattervezetében például az SZNT (vagy az általa megbízott, ház nélküli házbizottság) azt írja: „Székelyföld önkormányzatai biztosítják mindkét nyelv természetes és hivatalos használatát, elfogadva minden olyan rendszabályt, amelyre szükség van megismerésük érdekében, megteremtve minden olyan feltételt, amely garantálja teljes egyenlőségüket.”
Ez a mondat többek között azt is jelenti, hogy a színmagyar csíki, gyergyói és udvarhelyi községekben, ahol mindeddig mindenki magyarul beszélt, biztosítani kell a román nyelv „természetes és hivatalos használatát” is, elfogadva minden olyan rendszabályt (azaz büntetésekkel is járó törvényeket), amire szükség van a román nyelv megismerése érdekében.
Hogy nem ezt akarták mondani? Hát persze hogy nem. De ezt írták és CVT vagy a hasonszőrűek akár pezsgőt is bonthatnak, hogy végre ezeknek a székelyeknek is megjött az eszük.
Az SZNT-nek be kellene már látnia: szövegeket innen-onnan lehet összeollózni, de szakmai megalapozottság nélkül még egy részcélt sem lehet megfogalmazni, nemhogy hatékony küzdelmet folytatni a területi autonómiáért. Amíg nincsen a legapróbb részletekben, pontosan és félreérthetetlenül, szakértői szinten, de az első és utolsó romániai magyar által is érthetően kidolgozva, hogy térben és időben, a hétköznapi élet gyakorlatában és nem csupán az elvekben mit is jelent ez az autonómia és miként lehet nem más országokbeli, hanem hazai feltételrendszerben eljutni hozzá, addig olyan marad, mint a soron következő sepsiszentgyörgyi fórumféleség: beszélnek róla, de a valóságban nem tudják, hogy mi az.
Székedi Ferenc. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Az EMNT állásfoglalása a második SZÖN tárgyában
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak. Ismételten erősebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai imperatívusznál: a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél.
Történik mindez annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tárgyalásai és az azt követő események kezdetben bizakodásra adtak okot:
• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői nyitottságot mutattak a csíkszeredai nagygyűlésen bemutatott Székely Memorandum szövegének kiigazításában, vállalták az RMDSZ színeiben megválasztott önkormányzati tisztségviselők támogató aláírásának összegyűjtését, és egyetértettek a Memorandum közös külpolitikai hasznosításával.
• A felek megegyeztek a második SZÖN márciusi összehívásában és egy paritásos vegyesbizottság létrehozásában, amely a Nagygyűléssel kapcsolatos tartalmi és szervezési kérdésekben egyeztet.
• Az EMNT Elnöksége által megbízott küldöttség sikeresen tárgyalt a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT) közel álló Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjaival, mely ennek eredményeképpen visszavonta a SZÖN egyoldalú összehívására vonatkozó állásfoglalását, és az EMNT-küldöttség részeként szerepet vállalt a vegyesbizottságban.
Az ígéretes kezdetet azonban nem követte hasonló folytatás:
• Határozott ígérete ellenére, az RMDSZ mind a mai napig nem gyűjtötte össze önkormányzati képviselőitől a Memorandumot támogató aláírásokat.
• Az EMEF legutóbbi, februári ülésén az RMDSZ tárgyalóküldöttsége fontos törvényekkel kapcsolatos egyeztetésekre hivatkozva egyoldalúan visszalépett a SZÖN márciusi megszervezésétől.
• Az RMDSZ meggondolásait tudomásul véve, az EMNT küldöttsége nem tehetett többet annál, mint hogy ragaszkodott az előkészítő bizottság létrehozásához és a SZÖN-nek egy későbbi időpontra való halasztásához.
• Az MPP elnöke az IHB türelemre intő álláspontja ellenére ismételten a SZÖN egyoldalú megtartására szólította fel a párt önkormányzati tisztségviselőit, és újabb támadást indított az EMEF intézménye, személyre szólóan pedig az EMNT elnöke ellen.
• Az RMDSZ vezetői mindeddig sikerrel odáztak el minden konkrét egyeztetési kísérletet a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről: először, mondvacsinált okokra hivatkozva nem nevesítették képviselőiket a vegyesbizottságba, majd, amikor hosszas unszolásra ezt mégis megtették, a tárgyalások megkezdésére nem találtak alkalmas időpontot április előtt, ezzel a hozzáállással fokozva az amúgy is létező bizalmatlanságot a másik félben.
Pártos elfogultságtól mentesen nézve a helyzetet, napnál világosabb, hogy Székelyföld területi autonómiájának érdekében közös és egységes fellépésre van szükség. Erre pedig a leginkább célravezető utat az jelenti, hogyha a közösségtől – Székelyföld népétől – közvetlen legitimitást kapott önkormányzati tisztségviselők pártállásuktól függetlenül közösen fejezik ki autonómia iránti igényüket, és lépnek fel ennek érvényesítése érdekében. Sajnos, a szűkkeblű pártpolitikai logika ez esetben is felülkerekedett a józan ész és a nemzeti érdekek diktálta belátáson.
Kinek nem érdeke a második – teljes – SZÖN megszervezése és egyféle Székely Parlamentként való sikeres működtetése? A válasz a következőkben keresendő:
• Ellenérdekelt ebben az RMDSZ központi vezetése. A központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetők saját párton belüli befolyásukat féltik, minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától. Ezzel együtt pedig a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény.
• A székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában a Magyar Polgári Párt elnöke és követői is ellenérdekeltek lehetnek, hiszen ebben, a választási aritmetika arányainak megfelelően, csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik.
Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról. Székelyföld „feldarabolása” és alkotó részeinek szétosztása a többi fejlesztési régió között nemcsak a gazdasági fejlődést vetné vissza, hanem a küszöbön álló alkotmánymódosítás és területi-közigazgatási reform vonatkozásában is jó időre ellehetetlenítené a Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megvalósítását.
Mindezen megfontolások alapján az EMNT Elnöksége:
• Ezúton felszólítja az RMDSZ képviselőit, ne akadályozzák a paritásos EMEF-előkészítő bizottság munkáját, hanem haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést az EMNT által már jó ideje kijelölt küldöttséggel a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről.
• Felkéri az MPP vezetőit, tartózkodjanak a SZÖN ígéretes intézményét aláásó, egyoldalú döntésektől, és – amennyiben összehívják a hét végére – a párt önkormányzati tisztségviselőinek tanácskozásán fontolják meg az EMNT együttműködésre vonatkozó szempontjait, éppen a székelyföldi területi autonómia sikere érdekében.
• Biztosítja az SZNT központi és széki vezetőit, továbbá az MPP szavazóbázisát, hogy az EMNT továbbra is stratégiai partner minden olyan civil-politikai kezdeményezésben, amely Székelyföld területi autonómiájának ügyét szolgálja, és ezen kezdeményezések eszköztárának kibővítése, valamint a konkrét cselekvési lehetőségek számbavétele céljából mielőbbi egyeztetést kezdeményez.
Az EMNT Elnöksége továbbra is egyeztetést, munkamegosztást és közös cselekvést jelentő összefogásban látja az erdélyi magyar politikai képviselet eredményességének kulcsát.
Nagyvárad, 2010. március 10. Tőkés László, Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő, ügyvezető elnök. Forrás: Erdély.ma

A magyar nyelv hivatalossá tételét szorgalmazzák majd a Székely Önkormányzati Nagygyűlésen
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Legyen hivatalos nyelv a magyar Székelyföldön, jogállása legyen azonos a román állam hivatalos nyelvével, március 15-ét pedig nyilvánítsák munkaszüneti nappá Romániában - egyebek közt ezt szorgalmazza a Sepsiszentgyörgyön összeülni készülő Székely Önkormányzati Nagygyűlés, amelyen azonban nem képviselteti magát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
Az erdélyi Krónika csütörtöki számában jelzi: pénteken a székelyföldi városban a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tagjainak részvételével összeülő fórumon ez a két téma is szerepel a határozattervezetben. A tudósítás szerint a napokban egy marosvásárhelyi lakossági fórumon közvitára bocsátották e tervezeteket. Az egyik azt fogalmazza meg, hogy a magyar hivatalos nyelv legyen Székelyföldön, jogállása azonos legyen az állam hivatalos nyelvével.
Az RMDSZ nem képviselteti magát a pénteki fórumon. A szövetség korábban már jelezte, hogy szerinte későbbi időpontban kellene megrendezni a nagygyűlést. Az RMDSZ-en kívüli szervezetek azonban úgy döntöttek, hogy az RMDSZ nélkül is megtartják a találkozót.
Elvben ez lenne a "második" Székely Önkormányzati Nagygyűlés, csak éppen a romániai magyarság nem fogja egységesen elismerni az illetékességét. Ugyanezzel az elnevezéssel tavaly szeptember 4-én és 5-én is két külön fórumot rendeztek: az egyiket Csíkszeredában az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a másikat pedig Székelyudvarhelyen az SZNT és az MPP szervezésében. Utóbbiak az RMDSZ-en kívüli szervezetek, sőt, a Szász Jenő vezette MPP kifejezetten az RMDSZ ellenzékét alkotja a romániai magyarságon belül.
A Tőkés László vezette EMNT feladatának vallja, hogy "közvetítsen" az RMDSZ és a többi szervezet között. Ennek tulajdoníthatóan az EMNT csalódott hangú közleményt hozott nyilvánosságra a pénteki eseménnyel kapcsolatban. A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök kézjegyével ellátott dokumentumban a tanács egyaránt bírálja az RMDSZ-t és az MPP-t. Az EMNT elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak.
Ismételten erősebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai követelménynél, a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél – áll a közleményében, amely szerint a jelenlegi politikai konjunktúrában sem az RMDSZ-nek, sem pedig az MPP-nek nem áll érdekében a nagygyűlés "székely parlamentként" való sikeres működtetése.
A dokumentum szerint az RMDSZ a központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetői saját párton belüli befolyásukat féltik minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától, számukra a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény - véli az EMNT. Ami pedig az MPP elnökét és követőit illeti, Tőkés szerint ők sem érdekeltek a székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában, hiszen ebben - mint fogalmaz - a választási aritmetika arányainak megfelelően csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik. Forrás: MTI

Borbély: nem ismerik a romániai törvényeket
Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke ma azt nyilatkozta, hogy a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatainak kezdeményezői nem ismerik Románia törvényeit.
„Valószínű nem ismerik megfelelően Románia törvényeit. Jelen pillanatban egy kisebbség használhatja anyanyelvét a helyi hatóságoknál, ha 20 százalék fölötti a számaránya. Nemrég Csíkszeredában voltam, használták a magyar nyelvet, a román polgármesterek gond nélkül fülhallgatón hallgatták a fordítást. Tárgyalhatunk arról, hogy jó lenne, ha erre lehetőség lenne ott is, ahol 15 vagy 10 százalékos az arány, de ez más kérdés” nyilatkozta Borbély.
Kifejtette a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott határozatok olyanok kezdeményezése, akiknek „nincs különösebb felelősségük” és úgy nyilatkoznak, hogy nem figyelnek arra, mi a megvalósítható.
„Hétfőn, például nem dolgozik a parlament. Ez egy gesztus. A március 15-i ünnepségnek hagyománya van, a miniszterelnök üzenetet küld, ez megszokottá vált. A köztisztviselők törvényében és más jogszabályokban vannak olyan előírások, amelyek lehetővé teszik, hogy a kisebbség nyelvét ismerő személyeket alkalmazzanak. Tárgyalhatunk több nyelvi jogról, de nem így, hogy indoklás nélkül kinyilatkoztatunk, úgy, hogy nem vesszük figyelembe, mit jelentene mindez jogi szempontból”, fejtette ki Borbély.
Körülbelül 300, Kovászna, Hargita és Maros megyei helyi és megyei tanácsos, polgármester, alpolgármester vett részt pénteken délután Sepsiszentgyörgyön a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen. A Szakszervezetek Művelődési Házában lezajlott rendezvényen többségében MPP-s választott tisztségviselők jelentek meg, de eljött néhány RMDSZ-es, független illetve zöld párti képviselő is.
Az összegyűltek elfogadták a napirendre tűzött négy határozatot – egy közülük a magyar nyelv hivatalossá tételére vonatkozik –, illetve a nagygyűlés házszabályát.
Az egyik határozat szerint a magyar nyelvnek Székelyföldön hivatalos nyelvvé kell válnia, ennek az állam nyelvével azonos státuszt kell betöltenie.
A határozattervezet, amelyet januárban hoztak nyilvánosságra előírja, hogy minden székelyföldi lakhellyel rendelkező személynek joga van szóban és beszédben a románhoz hasonló módon szabadon használnia a magyar nyelvet, hogy a hatóságoknak biztosítaniuk kell mindkét nyelv hivatalos használatát, határozatokat kell elfogadniuk, amelyek a két nyelv teljes egyenlőségét biztosítják, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házbizottsága, a helyi önkormányzatok szakértőivel közösen dönt azokról a köztisztviselői állásokról, melyeket csak olyan személyek foglalhatnak el, akik mindkét nyelvet ismerik.
A másik három beterjesztett határozatot – március 15. Székelyföld hivatalos ünnepévé tétele, a román parlament megkeresése a székelyföldi autonómia statútum ügyében, illetve az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez fordulás – vita nélkül fogadta el a nagygyűlés.
Az első két határozatot továbbítják a székelyföldi helyi önkormányzatoknak, hogy fogadjanak el helyi határozatot, amely lehetővé teszi alkalmazásukat.
www.nyugatijelen.com. Forrás: Erdély.ma

1848 nagy tanulsága
Ezernyolcszáznegyvennyolc napjaink társadalmi mozgásaiba építhető áthallásos tanulsága az emberi összefogás ereje és eredményessége.
Ennek hiányában képtelenség lett volna még elképzelni is, hogy a sokszázados történelmünkben is bámulatra méltó 1848. őszi és 1849 első felének meg nem alkuvásos ellenállási cselekedeteire — amelyeket másfél száz év múltán ma a március 15-i nemzeti ünnepbe sűrítünk — egyáltalán sor kerülhetett volna. Nem véletlen, hogy Egyed Ákos akadémikusnak és tanítványainak kutatásai az utóbbi évek során 1848/49 értékelését a társadalom minden rétegének akaratát és cselekvését egyesítő háromszéki önvédelmi harc sikeres megszervezésének tanulságai tanulmányozására irányítják.
Az történt ugyanis, hogy a háromszéki lakosságot is mélyen megosztó társadalmi ellentétek, a nemesek, a katonarészen való székelyek, a jobbágyok és zsellérek közötti ellenérdekek kezdetben visszafogták a szabadságharcos cselekedetektől az embereket. Gyökeres változás akkor állt be, amikor a szabadelvű nemesség radikális elemei a pesti és kolozsvári hírekre mintegy kétszázan összegyűltek Alsócsernátonban, és az erdélyi diéta döntését megelőzve megfogalmazták a magyar honnal való egyesülés szükségességének elvét (az uniót), a közteherviselést, az egyenlő polgári és vallási szabadságot, eldöntötték azt, hogy ha mennek, akkor együtt mennek a harcba nemesek, katonák és jobbágyok, a lakosságra hatalmas terheket rovó kényszerű katonaság helyett megszervezik a nemzetőrséget, és megszüntetik a robotkötelezettséget.
Ahol, mint Csíkban is, ez a közteherviselésen alapuló összefogás nem jöhetett létre, a térség osztrák katonai felügyelet alatt maradt, s a csíki hazafias érzelmű férfiak sokasága a háromszékieket támogatta az év novemberében és decemberében sorra kerülő önvédelmi harcokban. A két megye közötti ilyen jellegű ellentéteket Bem Erdélyt felszabadító hadjárata szüntette meg.
Több mint százhatvan év távlatából kockázatos dolog mai harcainkhoz muníciót keresni, de megkerülhetetlen az a tény, hogy mai önvédelmi küzdelmeinkben is — mint amilyen az autonómia — a siker elengedhetetlen feltétele a magyarság összefogása pártállásra vagy pártszimpátiákra való tekintet nélkül. Azok a félforcsokú kis- és nagygyűlések, amelyeknek tanúi vagyunk, azonkívül, hogy egy-egy témát napirenden tartanak, kétséges, hogy vezethetnek-e valamilyen eredményhez.
Egy dologra viszont az 1848/49-es hagyományok jegyében érdemes felfigyelnünk: Háromszék most is képes együtt ünnepelni és cselekedni. Ezt jelzi az RMDSZ, az MPP és az EMNT szónokai révén az együttes ünneplés.
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Március idusán a történelem kötelez
Nem a farkasok szabadságát, az emberi szabadságot akarják
Főleg MPP-s polgármesterek, tanácstagok tettek eleget az SZNT meghívásának, alig pár RMDSZ-es, független és zöldpárti képviselő jelent meg pénteken a sepsiszentgyörgyi kultúrházban megtartott II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen. Szám szerint 322-en.
Az SZNT elnökének szavait követően meghallgatták a házbizottság elnökének beszámolóját, majd a nagygyűlés dokumentumairól szavaztak. Határozatot fogadtak el a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételéről, március 15-e Székelyföld hivatalos nemzeti ünnepévé nyilvánításáról, arról, hogy a román parlamenthez és az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez fordulnak. Megszavazták a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házszabályát, és megválasztották az új házbizottságot.
A hivatalosan munkaülésnek tekintett összejövetelt Kovács István unitárius lelkész rövid imája után a házigazdák nevében Ferencz Csaba köszöntötte. ,,Március idusán a történelem kötelez mindannyiunkat" – mondta, s felkérte a testületet, vállalják, hogy megteremtik a leendő autonómia parlamentjének előképét.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke hangsúlyozta: elengedhetetlen a magyar nyelv hivatalossá tétele. "Húsz évvel a rendszerváltás után eljött az ideje, hogy ne a farkasok szabadságát, hanem emberi szabadságot akarjunk" – jelentette ki, utalva Petőfire.
Farkas Csaba, az ideiglenes házbizottság elnöke a nagygyűlés előkészítésének nehézségeit ismertette. Mint mondta, nagyon nehéz négyszög, az RMDSZ, az EMNT, az MPP és az SZNT, közegében kellett volna konszenzust találniuk, ám többszöri tárgyalás, egyeztetés ellenére sem sikerült.
A SZÖN házszabályát és a beterjesztett határozatokat egyhangúlag fogadták el, akárcsak az ideiglenes házbizottság által beterjesztett listát. Eszerint az immár hivatalos házbizottságnak kilenc tagja lesz. Elnöke Farkas Csaba maradt.
A második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés rövid másfél órát tartott, a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Autonómiát Székelyföldnek!
Az autonómia, a szabadságkövetelés jegyében zajlott Sepsiszentgyörgy március 15-i megemlékezése. A hétfő délutáni központi rendezvényeket sűrű havazás és csípős szél próbálta szétszabdalni, ám ez mintha csak lelkesítette volna a szónokokat. Igen éles, sokszor radikális követeléseket fogalmaztak meg a több ezer ünneplő előtt. Beszédében Tőkés László európai parlamenti képviselő az erdélyi magyar összefogást szorgalmazta.
Az eddig megszokott forgatókönyvtől eltérően idén az Erzsébet park 1848-as oroszlános emlékművénél nemcsak koszorúztak, de ide „száműzték" a politikát is, a pártok nevében itt tarthatott beszédet egy-egy szónok, no meg itt kapott lehetőséget az ifjúság üzenetének tolmácsolására az idei szónokverseny győztese, Albert-Nagy Ákos. „Szívem szomorú, mert a magyar csak akkor ünnepel, amikor emlékezik" — mondotta, s feltette a kérdést: „Testvéreim, meddig akarunk a régmúlt hősök emlékein örvendezni, és mikor akarjuk már felvenni a tett fegyverét?" Az ifjú szónok szerint bajban vannak a fiatalok, „láthatatlan módon haldokolnak", mert kevés előttük a jó példa, fényre, parázsra, erőre van szükség a jövőépítéshez — hangoztatta.
Édler András RMDSZ-es parlamenti képviselő március 15-ét a szabadság szimbólumának nevezte, de feltette a kérdést is: vajon ma valóban szabadok vagyunk-e? Párhuzamot vont a jelen és a 162 évvel ezelőtti helyzet között, majd levonta a következtetést: „Számunkra ez a szabadság egy korlátolt szabadság, látszólagos szabadság. Nem fog változni mindaddig, amíg mások hozzák meg helyettünk a döntéseket. (…) Egyértelművé kell tennünk, vannak olyan dolgok, amelyekben nem ismerünk kompromisszumot, csak egyetlen megoldás létezik: a történelmi autonóm Székelyföld visszaállítása" — hangsúlyozta. Még határozottabban, erőteljesebben fogalmazta meg a székelység követeléseit Nagy András, az MPP ügyvezető elnöke. Történelmi visszatekintéssel jutott el a mába, felelős magyar politikusokról, harcról, árulókról, magyar virtusról és gerincről szólott, majd arról, hogyan bukta el Románia a húszéves demokráciát, miként váltak önös érdekek követőivé a csak hatalomra, pozícióra áhítozó politikusok. „Olyan vezetőkre van szükségünk, akik nem a népből élnek, hanem a népért vannak" — hangsúlyozta, és szinte harsogva kiáltotta világgá: „Mit kíván a szé­kely magyar nemzet? Területi autonómiát!" Füzesi Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége az anyaország üzenetével érkezett, egységre, közös kiállásra, magyarságuk megőrzésére intette az egybegyűlteket, majd a Rétyi Fúvószenekar muzsikájára megkoszorúzták az emlékművet a különböző intézmények, szervezetek képviselői. A havas, hideg március felemelő pillanata volt, amikor Szilágyi Zsolt előadásában felcsendült Erkel Ferenc Bánk bánjából a Hazám, hazám... című dal.
A koszorúzás után elállt ugyan a havazás, és a nap is kibújt a felhők mögül, de a színház elé felállított színpadon minden elázott, életveszélyesnek tűnt a szereplő diákok felvonultatása, így a korábbi elképzelés változott, és a fúvósok, a környékbeli lovasok bevonulása után az ünnepség szónokai léptek közönség elé. Antal Árpád polgármester az elmúlt évek március 15-i ünnepségeit idézte fel: „Az elmúlt húsz évben éltünk jót és rosszat, megtapasztaltuk, hogy milyen felemelő együtt lenni, de éreztük a bőrünkön a testvérviszály átkát is" — mondotta, de leszögezte, minden bomlasztó próbálkozás dacára ez idáig kitartottunk, és kitartunk ezután is. Hisz abban, ha valamit valóban nagyon akarunk, azt véghezvisszük, és ilyen célként határozta meg Székelyföld demilitarizálását, földjeinknek a katonaságtól való mielőbbi visszaszerzését. „Merjünk elég bátrak, elég okosak és elég elszántak lenni ahhoz, hogy sorsunkat magunk alakíthassuk" — zárta beszédét Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Támogatni kell ezt a kezdeményezést, no meg azt is, hogy a most hazahozott ágyú ne kerüljön vissza Bukarestbe — hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki arról is szólt, mennyi mindent elvettek tőlünk, egyházainktól, értékeink sokasága került Bukarestbe. Felhívta a figyelmet: „az autonómia és a szabadság rokon értelmű szavak", „az autonómia eszköz a szabadság útjának megtalálására. Ezért ragaszkodunk hozzá, és ezért nem szabad elprédálni az önrendelkezés ügyét." Kiemelte: az Európai Unióban magyar unióra van szükség, az európai népek integrációjának előfeltétele a magyar integráció, ezért össze kell fognunk. Fontos határozatokat hozott a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés, de „a majdani székelyföldi parlamentet, a valós önkormányzati nagygyűlést kizárólag együtt tudjuk megszervezni, félre kell tenni a csoportérdekeket, egyetlen szervezetnek sincs joga kisajátítani az autonómia ügyét" — hangsúlyozta. A háromszékiek segítségét kérte, ne engedjék szétszakadozni a frontokat, a pártokat. „Fogjunk össze, és gyakoroljon nyomást a magyarság, hogy vezetői, képviselői ne kétfelé húzzák a szekeret, hanem haladjunk egy irányba, ez pedig az önrendelkezés Erdély és Székelyföld számára" — zárta nagy tapssal kísért beszédét Tőkés László.
Farkas Réka. Forrás: Erdély.ma. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Petőfi szobornál ünnepelt az MPP és az SZNT
Marosvásárhely – A Calarasilor, volt Kossuth, utcai Petőfi szobornál ünnepelt a marosvásárhelyi Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács.
Az MPP és az SZNT képviselői mellett jelen volt Füzes Oszkár Magyarország nagykövete, a Hatvannégy Vérmegye fiataljai, egyházi, a polgármesteri hivatal valamint civil szervezetek képviselői.
Nagy László unitárius esperes az egység hiányára hívta fel a figyelmet, arra, hogy két helyen lehet ünnepelni Marosvásárhelyen, „két helyen ünnepelünk de külön”. Kifejezte azon reményét, hogy jövőre az ünnepség a Kossuth és nem a Calarasilor utcában fog zajlani.
Az utca nevéhez kapcsolódó nézeteltérések már 2005-ben elkezdődtek, amikor a helyi tanács a 255 határozatban megszavazta azt, hogy a Calarasilor utca újból a Kossuth nevet viselje. A tanácsi határozatott a Vatra Romaneasca szervezet törvényre vitte és azóta is folyik a pereskedés ez ügyben. Forrás: erdon.ro

Méltóságteljes ünneplés Nagyváradon
Nagyvárad – A nagyváradi magyarság az idén is közösen emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára Szacsvay Imre szobránál. Beszédek hangzottak el, majd koszorúztak.
A télies időjárás ellenére az idei március 15-i ünnepség alkalmából is hatalmas tömeg gyűlt össze Szacsvay Imre szobránál, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára emlékezzen. Mint ahogyan az utóbbi években megszokottá vált, a rendezvényt közösen szervezte a Bihar Megyei RMDSZ a magyar történelmi egyházakkal, civil és ifjúsági szervezetekkel. Részt vettek a Magyar Polgári Párt (MPP), különböző tanintézetek, valamint a jelentősebb román politikai alakulatok, közintézmények és hivatalok képviselői is. A hagyományoknak megfelelően szentjobbi és diószegi huszárok, valamint cserkészek álltak díszőrséget, és közreműködtek a Kálmándi Fúvószenekar tagjai is. Az ünneplők kokárdát viseltek és néhány nemzeti színű zászló is feltünt a tömegben. Újdonságként a váradi George Coşbuc Általános Iskola néhány diákjai is fellépett (Tóth Zsófia, Fazekas Kriszta, Sebestyén Krisztina, Nemes Dóra és Dimény Eszter), Kiss Tünde tanárnő tanítványai Kossuth-nótákat és toborzó énekeket adtak elő.
Beöthy Ödön portré
A Himnusz elhangzását követően Szabó József helyi önkormányzati képviselő köszöntötte a sokadalmat, aki ezúttal a moderátor szerepét is elvállalta. Traian Băsescu államfő üzenetét Gavrilă Ghilea prefektus, Bajnai Gordon magyar miniszterelnök levelét Sándor Mátyás, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének légügyi katonai attaséja, Emil Boc román kormányfő jókivánságait pedig dr. Sarkady Zsolt alprefektus olvasta fel. Ünnepi beszédet Biró Rozália alpolgármester, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt nagyváradi vezetője és Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke mondott, akik egyaránt a magyarság összefogásának fontosságát emelték ki.
Az ünnepség egyik érdekes momentumaként az RMDSZ-es politikus egy Beöthy Ödön-portrét nyújtott át dr. Sarkady Zsoltnak, arra hívva fel a jelenlevők figyelmét, hogy a főispán alakja méltatlanul marad ki a március 15-i megemlékezésekből. Arra kérte az alprefektust: a képet akassza ki a Prefektúra folyosóján lévő arcképcsarnokba, vagy ha oda nem lehet, akkor a saját irodájába.
A felszólalások után koszorúzások hosszú sora következett, majd huszárok vezette fáklyás menet indult a Fő utcán keresztül a Petőfi-szoborig. A méltóságteljes felvonulás incidensek nélkül zajlott le.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

Nagydob és szalmaszál
A romániai magyarság sorsán segítő politikai bátorság nem a melldöngetés, hanem a következetes, építkező munka.
„A különböző sajtónyilatkozatok, médiaszövegek, honlapok és más kommunikációs eszközök felhasználása ellenére világosan kell látni: a Székely Nemzeti Tanács vagy a nevében beszélők bármilyen állampolgárhoz hasonlóan, az alkotmány biztosította vélemény- és szólásszabadság alapján játszhatnak intézményesdit, szólhatnak bármiről, elfogadhatnak bármit, de annak nincsen semmiféle politikai vagy jogi következménye.”
Kommunikációs utóhatásai azonban lehetnek, hiszen a politikai zűrzavarban eligazodni nem akaró, vagy attól magát távol tartó románság egy része felkapja majd és ismételgeti a számára nem tetsző kulcsszavakat, kiborítja az RMDSZ vagy éppen a parlament asztalára, akadályozva így a nagy nehezen újból napirendre tűzött kisebbségi törvénytervezet érzelemmentes, ésszerű és tényszerű megvitatását.
Az SZNT nagypolitizálni akar, de ehhez nincs sem elméleti, sem gyakorlati mozgástere. Az önrendelkezés nem a fellengzős kinyilatkoztatások, nem a szóvirágok, hanem a folyamatos építkezés függvénye és építkezni csak az tud, akinek meg vannak a hozzá szükséges eszközei.”
Mintegy öt héttel ezelőtt írtam le ezeket a szavakat itt az Új Magyar Szóban, és nyilvánvalóan nem a próféta, hanem a székelyföldi és a romániai helyzetet nem a közhelyek felszínén, hanem részleteiben, a hétköznapok apró történéseiben is meglehetősen jól ismerő újságíró szólt belőlem.
Azóta az SZNT Sepsiszentgyörgyön megjátszotta az intézményesdit – és mi lett a következménye? Amint az várható volt, különösképpen a román kereskedelmi televíziók felkapták a hírt, a romániai magyarság témájában teljesen járatlan tudósító lányok elcsicseregték magukat, aminek kettős lett az eredménye: a józan román politikusok, újságírók és elemzők elmondták, hogy a sepsiszentgyörgyi gyülekezet a legjobb esetben is valamiféle szimpózium, semmiféle jogi következmény nélkül, különben is Romániában alkotmányos rend és szólásszabadság van, mindenki azt mond, amit akar, a gunyorosabbak úgy gondolták, hogy saját lakásukat kinevezik önálló köztársaságnak és ott a japánt teszik meg hivatalos nyelvnek, hogyha már a székelyek nagygyűlésén kínai jeleket is lehetett látni, a román nacionalisták azonban megkapták az újabb tápszert ahhoz, hogy éppen március 15-e előtt Erdély nagyobb városaiban hatalmas román lobogókkal vonuljanak ki az utcákra, a szórványban pedig azok a magyarok is bevonuljanak a templomokba, akik úgy gondolták, hogy ezután mindig szabadon ünnepelhetnek.
És ami még következik: az RMDSZ-szel koalíciós, demokrata-liberális párton még néhányat csavarnak az ellenfelek, nehogy elfogadja a kisebbségi vagy éppen a regionális újrafelosztásra vonatkozó törvényt, mert lám mivel jár, az ország testéből, szívéből szakítanak ki darabokat és így tovább, hallottuk és ismerjük már a folytatás valamennyi változatát.
És mit mond majd az SZNT és annak híres-nevezetes házbizottsága, amelynek beintésére Sepsiszentgyörgyön az egykori kommunista román parlamentet megszégyenítő gyorsasággal, a közgondolkodásra utaló bárminemű vita nélkül fogadtak el más dokumentumokból összefércelt szövegeket? Hogy roppant sikeresek vagyunk, mert megint a közbeszéd tárgyává tettük az autonómiát.
Sajnos, még a minket megértő román értelmiségiek szemében is az ilyesfajta közbeszéd – közröhej. Éppen azt a higgadtságot, nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot, megfontoltságot, a körülményeket mindig figyelembe vevő bölcsességet – ha úgy tetszik, a gondolkodás méltóságát – próbálja aláásni, amely a romániai magyarságot összességében jellemzi.
És ugyancsak szomorú az is, hogy a légüres térben élő, egyre-másra frakciózó SZNT mellett a Magyar Polgári Párt hitelét vesztett vezetőségének is csupán arra futja erejéből, hogy bármilyen pótcselekvés jellegű szalmaszálban megkapaszkodjon.
A magyar nyelvben a bátorság és a butaság is egyazon betűvel kezdődik, de tartalmukban óriási a különbség. A romániai magyarság sorsán segítő politikai bátorság nem a melldöngetés, hanem a következetes, építkező munka. Hiszen nagydobbal még a verebet sem lehet megfogni, nemhogy az autonómia kék madarát.
Székedi Ferenc. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Eckstein: alkotmánymódosítás kell a magyar nyelv hivatalosításához
Alkotmánymódosításra van szükség ahhoz, hogy Székelyföldön második hivatalos nyelvvé, vagyis a régió második hivatalos nyelvévé nyilvánítsák a magyart. Ezt Eckstein-Kovács Péter (képünkön), az államfő kisebbségi tanácsadója jelentette ki a Hotnews című portálnak adott interjúban.
Az RMDSZ egykori Kolozs megyei szenátora ezt annak kapcsán jelentette ki, hogy a pénteken Sepsiszentgyörgyön megrendezett Székely Önkormányzati Nagygyűlésen a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői annak a kérésnek adtak hangot, hogy Székelyföldön a magyar nyelv legyen a második hivatalos nyelv. Eckstein-Kovács szerint ez a követelés egyáltalán nem túlzott, ami azt jelentené, hogy teljes körű kétnyelvűség érvényesülne a régióban. Az elnöki tanácsadó szerint azonban ehhez az intézkedéshez szükség van az alkotmány módosítására, így például az alaptörvény 13. cikkelyéhez, amely kimondja, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, hozzá lehetne illeszteni például, hogy régiók szintjén egyéb nyelvek is a hivatalos nyelv státusát élvezhetik.
A tanácsadó kételyeinek adott hangot, hogy a mostani alkotmánymódosítási tárgyalások során sikerül megszerezni a pártok kétharmados többségének a támogatását egy ilyen módosítás végrehajtására.
Eckstein-Kovács a nemzetállam fogalma kapcsán kijelentette, hogy Románia korszerűségének a jele lenne, ha az alkotmányból törölnék ezt a fogalmat, és a lakosság komfortérzete is nőne ezáltal. Hangsúlyozta, hogy nem az elnöki hivatal álláspontját fejezi ki.
Hamut szórt a fejére amiatt, hogy nem figyelmeztette idejében az államfőt: ne március 15-ére, a magyarság nemzeti ünnepére hívja össze a parlamenti pártokat konzultációra az alkotmánymódosításról. Eckstein-Kovács azzal magyarázta a figyelmetlenségét, hogy csak a napra összpontosított, és nem nézte meg a naptárban, a hétfő éppen március 15-ére esik.
Székelyföld területi autonómiájának a követelése kapcsán a tanácsadó kijelentette, hogy az legitim kérés, hiszen nem vonható meg egyik közösségtől sem az a jog, hogy saját maga fölött rendelkezzen. A régió szegénységére vonatkozó aggályok kapcsán Dél-Tirolt említette példaként, amely az autonómia kivívása után Olaszország egyik leggazdagabb területévé vált. Eckstein-Kovács azonban hozzá tette, nem tudja most, hogy a különleges autonómia státusát élvező Székelyföld életképes lenne-e vagy sem. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Vita a magyar nyelv hivatalossá tételéről
Az RMDSZ támogatja, hogy például a magyarok által többségben lakott Székelyföldön a magyar legyen a második hivatalos nyelv. Korábban a Magyar Polgári Párt (MPP) Hargita, Maros és Kovászna megyei önkormányzati képviselői határozatot fogadtak el arról, hogy a három megyében a magyar is legyen hivatalos nyelv a román mellett.
Ezt követően vita alakult ki a román közvéleményben arról, hogy van-e létjogosultsága ennek a kérésnek. Eckstein-Kovács Péter, Traian Băsescu román államfő kisebbségügyi tanácsadója a múlt héten kifejtette, hogy véleménye szerint a magyar nyelv hivatalossá tételéhez alkotmánymódosítás szükséges.
A PDL vezetői többször is állást foglaltak a kérdésben, miután a hétvégén a székelyföldi románok érdekeit képviselő egyik civil szervezet maroshévízi gyűlésének résztvevői egyebek között azt a kérést fogalmazták meg, hogy ne engedjék a magyar nyelv hivatalossá tételét.
Emil Boc, a PDL elnöke közleményben szögezte le, hogy Romániában a román a hivatalos nyelv és emlékeztetett arra, hogy az alaptörvény 152-es cikkelye szerint a hivatalos nyelvről rendelkező szakaszt nem lehet módosítani. Boc rámutatott, hogy a magyar nyelv hivatalossá tételére irányuló törekvéseknek így nincs „alkotmányossági alapjuk".
Markó Béla, az RMDSZ elnöke hétfői bukaresti sajtótájékoztatóján azonban úgy vélte, hogy a román alkotmány „bármely rendelkezése módosítható, sőt azok a szakaszok is megváltoztathatók, amelyek más cikkelyek megváltoztathatatlanságát írják elő".
Hozzátette: számára már közvetlenül a rendszerváltás után „abszurdnak" tűnt, hogy az akkor elfogadott alkotmányban bizonyos rendelkezéseket örökre, a következő nemzedékek számára is rögzítettek. Markó szerint nem az ország egész területén kellene hivatalossá tenni a magyar nyelvet, hanem olyan régiókban, ahol jelentős számú magyar közösség él.
Duna Tv / MTI. Forrás: Erdély.ma

MPP: vissza mindent
Várhatóan hamarosan új kongresszust rendez a Magyar Polgári Párt (MPP), miután a bukaresti törvényszék alapfokon elutasította az Országos Tanács egy évvel ezelőtti ülésén született határozatok bejegyzését. Tegnap nyilvánosságra hozott, nem jogerős ítéletében a törvényszék jóváhagyta az MPP Bihar megyei szervezete által beterjesztett óvást, amelyben az alakulat belső ellenzéke kérte a Gyergyószentmiklóson módosított alapszabály elutasítását. nem jogerős ítélet kapcsán – amely ellen a kiközléstől számított öt napon belül lehet fellebbezni – az óvást beterjesztő Lengyel György bihari MPP-elnök, illetve Gergely Balázs (Szász Jenő elnök tavalyi kihívója) lapunknak úgy vélekedett: a törvényszék ítélete nyomán egyértelmű, hogy össze kellene hívni a párt rendkívüli tisztújító kongresszusát.
Szász Jenő ugyanakkor a Krónikának elmondta: az alakulat országos elnökségének mára összehívott ülésén kezdeményezni fogja az Országos Tanács (más néven kongresszus) megrendezését. Mint ismeretes, a polgári párt 2009. március 14-én Gyergyószentmiklóson tartott tisztújító kongresszusa viharosra sikeredett, miután Szász Jenő szavazásra bocsátotta, hogy az ülésen ne csak az alapszabály értelmében választott küldöttek rendelkezhessenek szavazati joggal, hanem a megyei és helyi önkormányzatokban tisztségviselőként tevékenykedő, ám az Országos Tanács munkálataira csupán meghívottként érkezettek is. Az elnök felvetésével többen nem értettek egyet, mivel szerintük alapszabályzatba ütközik.
A Szász Jenő által előterjesztett javaslat miatt a küldöttek és a résztvevők közül mintegy ötvenen tiltakozásképp elhagyták a kongresszus munkálatait, majd miután a testület elfogadta az elnök javaslatát – azaz a szavazati joggal rendelkező 144 küldött létszáma kibővült 281 meghívottéval –, az Országos Tanács elsöprő többséggel megerősítette tisztségében Szászt. Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: akkoriban két dolgot is kifogásoltak: a tervezett alapszabály-módosítást, valamint azt a tényt, hogy az elnök a küldötteken kívül a meghívottat is szavazati joggal kívánta felruházni. Elmondta, már a kongresszus előtt többen kérték Szász Jenőtől, ne módosítson, sőt a kifogásolt döntések elfogadása után is megpróbáltak vele egyeztetni, és kompromisszumos megoldásként meggyőzni egy rendkívüli ülés összehívásáról, ám a pártelnök nem fogadta el a javaslatot.
Mivel a hatályos törvények értelmében a megváltoztatott alapszabályt a bukaresti törvényszék elé kell terjeszteni jóváhagyás végett, a belső ellenzék – a pártok működését szabályozó törvény előírása alapján – érintettként megóvta a döntéseket. „Szász Jenő akkoriban egy számára igen előnyös alapszabályt változtatott meg még előnyösebbre, hiszen gyakorlatilag évekre bebetonozta volna elnöki pozícióját” – nyilatkozta lapunknak Lengyel György. Szerinte a törvényszék döntése alapján érvénytelenné váltak az egy évvel ezelőtti Országos Tanácson elfogadott határozatok, köztük az alapszabály-módosítás, ami azt jelenti, hogy ismét érvénybe lépett a párt eredeti statútuma.
A nagyváradi politikus emlékeztetett, ebben az áll, hogy az MPP-t héttagú elnökség vezeti, ebből azonban jelenleg csak hárman vannak tisztségben – Szász Jenő elnök, Orbán Balázs ügyvezető elnök, valamint Farkas Csaba alelnök –, így a fennmaradó tisztségeket pótolni kell. „Meggyőződésem, hogy a döntés precedenssé válik, és Szász Jenő tettét többé senki nem fogja megismételni. A mindenkori erdélyi magyar vezetőknek meg kell végre tanulniuk, hogy nem tehetnek meg bármit” – nyilatkozta Lengyel. Gergely Balázs szerint a törvényszék gyakorlatilag visszaigazolta azoknak az igazát, akik tavaly hozzá hasonlóan kivonultak a kongresszusról, és alapszabály- és párttörvényellenesnek minősítették a tanácskozást. Emlékezetes: a jelenleg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei elnöki tisztségét betöltő kolozsvári régész Gyergyószentmiklóson ugyancsak indulni kívánt a pártelnöki székért, ám a nézeteltérések miatt kivonult, sőt lemondott az MPP kincses városi szervezetének irányításáról is. Gergely úgy véli, a törvényszéki ítélet alátámasztja, hogy elsősorban Szász Jenő és köre felelős a pártban kialakult helyzetért.
„A pártelnöknek most két lehetősége maradt. Az egyik, hogy megfellebbezi a döntést, ezáltal jegeli a párton belüli krízishelyzetet, bizonytalan időre kitolja a pereskedést, ami befolyásolni fogja az MPP 2012-es választási részvételét és eredményét, tovább fokozva a lemorzsolódást. A másik pedig az, hogy vállalja az erkölcsi és politikai felelősséget, és azonnal lemond az elnöki tisztségről, lehetőséget adva ezáltal a megyei elnököknek a rendkívüli tisztújító kongresszus összehívására” – vélekedett lapunknak Gergely, aki Lengyel Györgyhöz hasonlóan leszögezte: jelenleg a megyei elnökök a legmagasabb rangú tisztségviselői a pártnak, hiszen a régi alapszabály értelmében az elnökség a kongresszus előtt pár nappal működésképtelenné vált több alelnök (közöttük Tőkés András) lemondásával.
Szász Jenő a bukaresti törvényszék ítélete kapcsán úgy nyilatkozott: a döntés szerint az MPP módosított alapszabályának egyik passzusa ütközik a párttörvény egy bizonyos szakaszával, és emiatt utasították viszsza a bejegyzési kérést. A pártelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a bíró annak ellenére hagyta helyben az óvást, hogy a törvényességet felügyelő ügyész támogatta a módosítás bejegyzését. „Két út áll előttünk, és én azt fogom javasolni a párt elnökségének, hogy mindkettőt járjuk végig. Az egyik, hogy a törvényszéki döntés indoklásának ismeretében megfellebbezzük az ítéletet, a másik lehetőség ugyanakkor az, hogy a Magyar Polgári Párt testületei meghozzák azokat a döntéseket, amelyek ennek a passzusnak a korrigálásához vezetnek. Magyarán: én arra kérem az elnökséget, hívjuk össze az Országos Tanács rendkívüli ülését” – nyilatkozta tegnap a Krónikának Szász Jenő. Az országos elnökség ma este Székelyudvarhelyen tanácskozik. Nagy Orsolya, Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)