Süketek párbeszéde a román–magyar viszony
Újra kell indítani a magyar–lengyel és a magyar–román párbeszédet, mondta nyitóbeszédében Németh Zsolt Fideszes országgyűlési képviselő az erdélyi Tusnádfürdőn a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szerdai megnyitóján.
Erős kijelentésekkel és a hagyományoknak megfelelően lelkészi áldással nyílt meg a székelyföldi Tusnádfürdőn az idén 26. alkalommal megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, melynek idei mottója: Több mint fesztivál.
Politikai korszakhatáron vagyunk
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke nyitóbeszédében a világ újratervezése kapcsán arról beszélt: negyed évszázaddal a közép- és kelet-európai rendszerváltások után politikai korszakhatáron vagyunk, hiszen háború van a Romániával és Magyarországgal is szomszédos Ukrajnában – eddig több mint tízezer halálos áldozattal –, terrorhullám sújtja Európa nagyvárosait és a világot, keresztényeket fejeznek le a világ egyes részein, és egy modern népvándorlás korát éljük, mely során tízmilliók kerekednek fel új hazát keresve maguknak. Utóbbival kapcsolatban a fideszes politikus szerint Európának közös migrációs politikára van szüksége: „A mi kontinensünk nem Amerika, ezért jövőnket nem a bevándorlási hullámok befogadásában látjuk, hanem abban, ha képesek leszünk megújítani a társadalmi modellt és fenntartható módon termeljük meg javainkat.”
Párbeszédre van szükség
Dél-Európa vörösödik, mondta a politikus a görög Szirizára és más újbaloldali pártok sikerére utalva, Észak-Európa pedig barnul, hiszen ott idegengyűlölő pártok erősödnek. Ebben a helyzetben Közép-Európa különösen fontossá lesz. A térség sikeréhez nélkülözhetetlen a magyar–lengyel és a magyar–román viszony normalizálása. Újra kell indítani a párbeszédet, mert jelenleg nincs ilyen – 2012 óta például a süketek párbeszéde zajlik Magyarország és Románia között. Németh Zsolt szerint a legnagyobb tét, hogy mi lesz a magyar nemzetpolitika iránya e keretek között. „Van olyan nemzetpolitika, amely destabilizál, de a magyar nemzetpolitika a stabilitás pártján áll. A térségben nem lesz stabilitás, amíg a nemzetiségek helyzete nem rendeződik” – fejezte be nyitóbeszédét Németh Zsolt.
A magyarságnak újra kell fogalmaznia önmagát
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úgy fogalmazott, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban született gondolatok alapozták meg a magyar nemzetpolitika legfontosabb eredményeit. A státustörvénytől a külhoni magyarok oktatási–nevelési támogatásáig, a kettős állampolgárságtól az új alaptörvény megfogalmazásáig sok olyan gondolat született a Kárpát-medencei nemzetpolitikai táborokban és köztük elsősorban Tusványoson, amelyek utat mutattak a politika számára az építkezésben.
Az államtitkár úgy vélte, a 16-17. századhoz hasonlóan ma ismét olyan történelmi helyzetben van a területileg széttagolt magyarság, amikor újra kell fogalmaznia önmagát, és olyan támpontokat kell keresnie, amelyek alapot teremthetnek a következő évszázadok építkezésére. Mint mondta, erre ad lehetőséget a Tusványos. (MTI)
Lukács Csaba
mno.hu

Gulyás–Schiffer párbaj a Tusványoson
Az MSZP képviselőjének, Tóth Bertalannak távolmaradása miatt nem jött össze a tervezett hárompárti vita a Tusványoson pénteken a Magyarország újratervezése elnevezésű panelen, de Gulyás Gergely (Fidesz) és Schiffer András (LMP) vitája így is szikrázó összecsapásnak bizonyult.
Székelyhon.ro

Orbán Viktorral találkozott a Néppárt és az EMNT elnöke
Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája.
A szombat reggeli találkozón a résztvevők áttekintették és elemezték a romániai belpolitikai helyzetet, valamint az erdélyi vezetők beszámoltak a Demokrácia Központok által koordinált könnyített honosítási eljárás állapotáról. Orbán Viktor – a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban megtartott beszédéhez hasonlóan – a tusnádfürdői egyeztetésen is elmondta: a magyar nemzetpolitika jelenleg az erőgyűjtés és építkezés fázisában van – olvasható a szerkesztőségünknek küldött dokumentumban.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az évről-évre megszervezett Tusványos kiváló lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az anyaországi döntéshozók és erdélyi közéleti szereplők áttekintsék a magyar nemzetpolitika helyzetét, s ilyen formájában a nagy múltú fesztivál hiánypótló szereppel is bír – összegeznek a közleményben.
Az általa „valóságos inváziónak” nevezett bevándorlás veszélyeire térve Ezékiel könyvéből idézett: „veszély, háború idején a Föld népe választ egy férfit, és őrállójává teszi. Az őrálló az Úr szavára megfújja a trombitát, és meginti a népet. Vannak, akik hallgatnak rá, vannak, akik nem. De amennyiben az őrálló nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, a felelősség egyedül az őrállóé”. Tőkés felvetett egy alapvető kérdést is: politizáljon-e az egyház vagy sem. „Annak nincs helye, hogy az egyház pártpolitikát folytasson – de tennie kell, amit rá rótt az Isten: hogy kövesse Márton Áron példáját” – szolgált válasszal.
„Nem kérünk az EU által kikövezett útból”
A Népszabadságban „a minap megjelent ominózus cikkről” is szólt, „amelyben a volt első számú romániai érdekvédelmi vezetőnk Orbán Viktort amiatt kárhoztatja, hogy mi erdélyiek rossz érzéssel hallgassuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél”. Úgy vélekedett, „látjuk, hogy Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, gátat vessen idegen, a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének. Valamennyiünk kétharmadát meghaladó többségének nevében mondhatom, nem csak a megélhetési bevándorlók megélhetésnek nevezett útját utasítjuk vissza, de az Európai Unió által kikövezett útból sem kérünk. Jobb szeretnénk a magunk útját járni” – hangsúlyozta Tőkés, kiemelve, szerinte az erdélyi magyarok „a román útból” sem kérnek.
„Nesze neked autonómia”
A tavalyi, Brassó-pojánán szervezett „újabb neptuni tárgyalásokkal” kapcsolatban kifejtette, kíváncsi arra, hogy akkor, amikor „az amerikai mediátorok egyike úgy fogalmazott, Magyarország mindig bonyolító tényező lesz, különösképpen most, mivel virulens nacionalizmusa hatással van a román-magyar kapcsolatokra”, „egyes vezető tisztségviselőink” miként szólaltak fel és tiltakoztak. „Nesze neked területi székely autonómia, és nesze neked magyar virulens nacionalizmus versus román kisebbségi politika” – mondta.
A jelenlegi, „gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzetről” szólva Tőkés kifejtette, szolidaritást vállalnak a kelet és nyugat ütközőpontján álló Ukrajnával, illetve a keleti partnerséghez tartozó országokkal, elsősorban Moldovával. „Ennek részeként a Románia és Moldova egyesülésére irányuló politikai törekvésekben sem látok kivetnivalót. Az ukrajnai kisebbségek, a magyarok és a románok is megérdemlik országaik feltétel nélküli támogatását. A magyar álláspont a transznisztriai helyzet rendezése, vagy éppen Romániának a schengeni övezetbe való felvételének ügyében is egészen európai. Hasonló bánásmódot várunk Romániától” – jelentette ki.
Az EMNT elnökének beszéde után a magyar kormány „építkezési lehetőségeinek” ismertetésére kérte fel Németh Zsolt Orbán Viktor miniszterelnököt.
Tapssal kísért felszólalása kezdetén Magyarország miniszterelnöke köszöntötte a megjelenteket, különösképpen azokat, akik székely zászló alatt figyelték a zárófórumot. „A tavalyi zajos siker után, amelyet előadásom váltott ki, nem könnyű a helyzet. Túlságosan magasan van a mérce. Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lehetne a mai ideológiai főáramlat képviselőinek szemében” – utalt Orbán a 25. szabadegyetemen az „illiberális demokráciával” kapcsolatban hangoztatott álláspontjára.
A világban tapasztalt változásokra emlékeztetve elmondta, „a jövő bizonytalansága arra is ráveszi az embert, hogy elgondolkodjon a politikai jövő természetéről. Hajlamosak vagyunk úgy elképzelni a jövőt, mint ahogyan azt az ismeretlen felé evező hajóskapitányok teszik. Mintha a jövő afféle még fel nem fedezett kontinensként ott lenne előttünk. De a jövőről való gondolkodás nem távolba néző verseny, inkább a múlt megértésének versenye. Az győz, aki gyorsabban érti meg a múltat, és abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ha Európai Unióról, és benne a saját jövőnkről gondolkodunk, először annak múltjával kell tisztában lennünk. Minden kritikai megjegyzésünk ellenére azt kell leszögeznünk, hogy az EU önmagában egy siker: béke, fejlődés és jólét”.
Magyarország válasza világos
Orbán kihangsúlyozta: a népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. „Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyájaként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből, hanem Afrika mélységeiből érkezik. Az észak-afrikai országok szétesésével ez a védvonal összeomlott. Észak-Afrika nem tudja megvédeni Európát az irdatlan mennyiségű embertömegektől. Afrikában 1,1 milliárd ember él, akiknek több mint fele 25 év alatti. Számunkra a tét ma már Európa: az európai polgár életmódja, az értékek, nemzetek megmaradása, vagy eltűnése, pontosabban felismerhetetlenségig történő megváltoztatása. Nem csupán az a kérdés, hogy mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi ma Európának nevezünk. A mi válaszunk erre világos” – jelentette ki, gondolatmenetét átfűzve „az európai bevándorlás problémájában nem veszélyforrást, hanem lehetőséget látó európai baloldal” tevékenykedésére.
„A baloldal mindig is gyanakvással nézett a nemzeti identitásokra. Ők úgy látják, a bevándorlás eszkalálódása véglegesen meggyengítheti, felszámolhatja a nemzeti kereteket. És ezzel a baloldal eddig beváltatlan történelmi célja is teljesül. Az sem véletlen, hogy míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek a politikusok egyszerűen nem szeretik a magyarokat” – vélekedett. „Riasztónak” tartotta annak következményeit, ha 2014-ben a baloldal alapíthatott volna Magyarországon kormányt. „Egy-két év után nem ismernénk rá a saját hazánkra. Olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor, egyfajta közép-európai Marseille. Látható, nem csak a medve nem játék, a parlamenti választások sem azok”.
„Őrültség a nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”
Orbán kijelentette, mivel szabályos módon ennyi ember soha nem tudna bejutni az EU területére, egyre többen vállalják a törvénytelen bevándorlással járó veszélyeket. „Mivel az Európai Uniónak csak elvei vannak, valódi szuverenitása nincs, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Brüsszel nem tudja megvédeni az európai embereket” – hangoztatta. Szerinte „Európa egy ideológiai rögeszmévé vált”, ahol ha valami ésszerű, és sikeres, de erősíti a nemzetállami szuverenitást, akkor elvetendő. „Amit mi csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, kárhoztatandó” – fejtette ki.
Az Európai Egyesült Államok létrehozásának lehetőségéről szólva az Amerikai Egyesült Államokat említette. „Az Amerikai Egyesült Államok természete, hogy nincsenek különálló nemzettestei. Ezért nem szabad utánozni. Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják. Vagyis őrültség egy nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”.
Nemzeti önazonosságtól a biztonságig
A Németh Zsolt által említett „építkezési lehetőségekre” térve Orbán beszámolt elkövetkező évek legfontosabb teendőiről. „Négy olyan kérdésről kell beszélni, amely az elkövetkező időszakban Európa-szerte fontossá válnak. Az első a nemzeti önazonosság problémája. Az elmúlt harminc évben több ország döntött úgy, hogy megszálló, más civilizációs alapokon nyugvó tömegeket fogad magába. Nekünk nem dolgunk, hogy minősítsük ezt a kísérletet. Az sem megengedett számunkra, hogy a kísérlet eredményéről nyilatkozzunk. Nekünk csak annyit szabad mondanunk, határozottan, hogy mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni”.
A másik kérdésről elmondta: összefüggés van az Európába bevándorlók és a terrorizmus térnyerése között. „Nyilvánvaló, hogy a tömegből nem tudjuk kiszűrni a terroristákat. Nem fogjuk megállítani ezt a krízist, ha nem állítjuk meg ezeket az embereket még az útjuk elején.”
A harmadik probléma gazdasági természetű – mondta. „A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez. Ez a tény azóta nyilvánvaló, hogy 2008 óta az EU folyamatos gazdasági válsággal küszködik, és a legtöbb európai ország számára a munkanélküliség aránya jelenti a legerősebb feszültség forrását.”
Végül arról szólt, amit „a politikai korrektség miatt amit Európában el kell hallgatni”: a nyugati rendőrségi statisztikák szerint ott, ahol nagy számban élnek törvénytelen bevándorlók, a bűnügyek mértéke drasztikusan emelkedik, és csökken a polgárok biztonsága.
„Magyarország harapófogóba került. Nem csak délről érkeznek a népvándorlás újabb hullámai, hanem kialakult a szándék a nyugati országokban, hogy az innen oda távozott törvénytelen határátlépőket visszaadják Magyarországnak. Kétfelől vagyunk nyomás alatt. Ezt nem bírjuk ki. A népvándorlás kérdése egyszerre a józan ész és az erkölcs, egyszerre a szív és az agy kérdése is. Az ilyen kérdések egy társadalomban csak akkor kezelhetők, ha a közösség egyetértési pontokat hoz létre” – részletezte.
„Magyarországon ne történhessen meg bármi”
Ezt szolgálta a magyar nemzeti konzultáció a bevándorlásról, melynek eredményeit Tusványoson ismertette Orbán Viktor. „Július 21-éig összesen 1 000 254 kérdőívet küldtek vissza. A következő eredmények állapíthatók meg: a magyar emberek több mint kétharmada fontosnak tartja a terrorizmus térnyerésének kérdését. A magyarok háromnegyede gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, megélhetését. Négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott a bevándorlás és terrorizmus kérdésében, ezért szigorúbb szabályokra van szükség. A magyar emberek négyötöde arra biztatja a kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorú szabályokat hozzon a törvénysértő bevándorlás megfékezésében. A válaszadók nyolcvan százaléka szerint az illegális bevándorlóknak, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguknak kellene fedezniük ellátásuk költségeit” – ismertette a közönséggel.
„Kemény szavak, de ez az álláspont. Ami a legfontosabb: a magyarok elsöprő többsége, a válaszadók 95 százaléka szerint a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és születendő gyermekek támogatására van szükség. A konzultáció eredményei azt mutatják, hogy a magyarok nem akarnak törvénytelen bevándorlókat, és nem osztoznak az európai baloldal szellemi ámokfutásában. Magyarország döntött. Mi egy biztos, stabil, kiegyensúlyozott nemzet szeretnénk maradni abban a bizonytalan világban, amely körülvesz minket. Azt akarjuk, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol nem történhet meg bármi” – emelte ki.
Személyesből intézményes kötelezettség
A zárófórum felszólalásainak végén a hallgatóság soraiból köszönő levél érkezett a pódiumra. Írója Orbán Viktor erdélyi magyarokat segítő intézkedéseit méltatta. Erre reagálva a miniszerelnök elmondta, személyes elkötelezettség kérdése volt az, hogy a határon kívüli magyarok ügyében fellépjen a mindenkori magyar kormány. „Elfogadtunk egy alkotmányt, amely után ez nem személyes kérdés. Minden magyar kormánynak – még egy posztkommunista baloldali kormánynak is – az az alkotmányos kötelezettsége, hogy a határon kívül élő magyar közösségek megmaradását, erősödését, érdekeiket minden lehetséges eszközzel védelmezze. Ilyen értelemben a nemzetpolitikát a személyes elkötelezettség világából az intézményes kötelezettség világába vittük” – tájékoztatta a jelenlévőket.
A közönség részéről több más kérdés, észrevétel, javaslat is megfogalmazódott: a teljes körű magyar orvos és gyógyszerész képzés létrehozásának szükségessége, az erdélyi magyarok jelképeinek üldözése, illetve a schengeni határok megszűnésének veszélye témákban.
Marosvásárhely nem maradhat ki
Először az orvosképzés kérdésére válaszolva Orbán elmondta: „mindegyik Fidesz kormánynak megvolt a nemzetstratégiai célkitűzése. 1998-2002 között a státustörvény volt a feladat, 2010 és 2014 között a kettős állampolgárság és a nemzetegyesítés közjogi kereteinek a megteremtése. A kérdés, amit előttünk magasodik, hogy milyen mozzanatot tudunk kiemelni a 2014 és 2018 közötti évekből. Ezt a négy évet a nemzetpolitikai építkezésre szánnám. Erőgyűjtés, építkezés zajlik. Mit jelent ez? Magyarországon létezik egészség- és oktatásügy, ezeket meg kell valósítanunk Kárpát-medencei méretekben is. Erre minden lehetőségünk megvan. Csütörtökön érkeztem, nem győzöm kapkodni a fejem, hogy itt mindenki többet tud arról, mint én, hogy a magyar kormány miről mit döntött. Itt kórház, ott kórház, ha nem figyelek oda, már az alapokat is ásni kezdik. A kérdést máshonnan kell megközelíteni. Az a kérdés, hogy egy egységes, kárpát-medencei egységes egészségügyi ellátás szempontjából hol és mit kell megvalósítani Erdélyben. Nem lobbizás logikája mentén, hanem nemzetpolitikából levezetve. Meggyőződésem, hogy Marosvásárhely ebből a történetből nem maradhat ki. Meg fogjuk teremteni ennek a feltételeit”.
„Van erő, amely megvéd”
A jelképek üldözésének kérdésére reagálva úgy vélte: a kitartás szó a kulcs. „Amíg a jelképeket a fenyegetések, tiltások ellenére használjuk, a mi álláspontunk kerekedik felül. A népi ellenállás, a kitartó magatartás, az ügyet személyessé tévő elkötelezettség segíthet, nem egy országos politika meghirdetése. Tehát ez nem a magyar kormány feladata. Az itteni magyarokban van annyi erő, hogy a jelképeket nem engedik leparancsolni a közélet színtereiről. Különösen nem egy erős és erősödő Magyarországgal a hátuk mögött. A véderő szó tiltott, csak annyit mondok, hogy van erő, amely megvéd” – mondta.
A schengeni határról is megosztotta álláspontját: „vannak országok, amelyek nem bánnák, ha ürügyként felhasználhatnák az új bevándorlást egy bizonyos mértékű határrendészeti rezsim visszaállítása céljából. Ez ellentétes Magyarország érdekeivel. De az EU álságos politikát folytat. Augusztus 31-éig elkészült a kerítés. Mégis már áttrappolt az országon mintegy nyolcvanezer ember. Nem a menekültek, hanem a határőrök szétosztására kellene terveket kidolgozni. Ha közös feladat a schengeni határ megvédése, akkor ezrével kellene a nem frontországokból határőröket küldeni, hogy közösen védjük meg a külső határokat. De erre az Unió nem képes. Ha nem akarunk védtelenek maradni, akkor nemzetállami alapon meg kell védeni a határainkat. Nem várhatunk tovább” – fogalmazta meg véleményét.
Végezetül Orbán Viktor a román-magyar viszony jelenlegi helyzetét taglalta. „Erről a viszonyról sok boldogítót nem tudok mondani. 2012-ig lényegében egy bizalmi alapon álló közreműködés volt a kormányok között. Ez megváltozott. Nem emlékszem olyanra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna bele Magyarországba, mint 2012 óta. Közben Magyarország nem tért el attól az állásponttól, hogy nekünk meg kell adni a tiszteletet. Ezért mi ezt nem viszonoztuk. Ehhez érdemes tartanunk magunkat. Most Romániában egy átalakulás van, új politikai vezetés is körvonalazódik. A román-magyar viszonyt azok a személyeskedő megjegyzések, amelyek korábban bajt okoztak, a jövőben nem fogják terhelni. Itt van a lehetőség arra, hogy megpróbáljuk ott folytatni, ahová 2012 előtt eljutottunk” – zárta felszólalását a miniszterelnök.
Székelyhon.ro

Tusványos
Magyarország nemzetközi megítéléséért a baloldal a felelős
Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős fideszes alelnöke szerint Magyarország jelenlegi nemzetközi megítéléséért a baloldal a felelős. Erről Gulyás Gergely a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Tábor pénteki fórumán beszélt. Schiffer András, az LMP társelnöke szerint viszont nem lehet teljesen az ellenzékre hárítani a felelősséget.
Gulyás Gergely - mint mondta - egyetért azzal, hogy Magyarország nemzetközi megítélése nem megfelelő, ezért az elsődleges felelősség a magyar baloldalé. Az ország alkupozícióit az rontja, hogy egészen alapvető nemzeti kérdésekben sem lehet közösen fellépni - tette hozzá. Szavai szerint iszonyatos energiát vont el, hogy "a saját országunk baloldala által ránk szórt mocskokból valamit külföldön le lehessen mosni". Ezt be kellene fejezni, rögzíteni kell, hogy vannak alapvető nemzeti érdekek, és attól, hogy Magyarországon vannak viták a magyar jogállam minőségével összefüggésben, még nem kell külföldre futni és a demokrácia hiányáról beszélni. Ha egyszer Magyarországon lesz nemzeti baloldal, ezt biztosan nem fogja majd eltűrni, s e téren akár a kormány szövetségese is lesz - jegyezte meg.
Schiffer András szerint fontos lenne alapvető sorskérdésekben megegyezni, de a Fidesz a parlamenti kétharmad birtokában egyetlen ötpárti egyeztetést nem tartott fontosnak, s ez nem segíti a nemzeti minimum létrejöttét. A konszenzusos álláspontok kialakulásában a mindenkori hatalomé az elsődleges felelősség – közölte.
A bevándorlás kérdéséről a fideszes politikus azt mondta: ez Európa egésze, így Magyarország számára a 21. század egyik fontos és nagy kérdése lesz. A politikai menedékjog biztosítása nemzetközi kötelezettség, de semmilyen gazdasági bevándorlása nincs szükség – rögzítette. Schiffer András szerint viszont a bevándorlási krízis globális problémákból fakad. Hozzátette, hogy ma is osztja Orbán Viktor kormányfő még 2007-ben elhangzott gondolatát, azaz: nincsen külön nemzetállami út, csak európai szinten lehet megoldani ezt a kérdést.
Az LMP-s politikus szerint a globális világrend a kríziseket újra fogja termelni, az egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek majd. Úgy vélekedett: az elmúlt hetek törvényhozási lépései nem abba az irányba mutatnak, hogy az érintetteknek meg kívánják adni a politikai menedékjogot. Gulyás Gergely úgy reagált: az unió intézményrendszeréből fakadóan nem alkalmas arra, hogy egységes választ adjon erre a problémára. Magyarország nemzeti érdeke, hogy ne a magyar határra érkezzenek a bevándorlók, s gazdasági bevándorlásra Európában nincs szükség. Egyetértett az LMP-s politikus azon gondolatmenetével, hogy a katonailag támogatott, erőszakolt demokrácia-export megbukott. Gulyás Gergely beszélt arról is, hogy a nemzet egységének megteremtése érdekében nagyon fontos lépések történtek, ezek közül az állampolgárság, a választójog biztosítása mellett a nemzeti összetartozás napját és az alaptörvény külhoni magyarokra vonatkozó passzusát emelte ki. Eddig már 750 ezren igényelték a magyar állampolgárságot és mintegy 700 ezren már meg is kapták azt. Schiffer András szerint viszont ha csak a nemzetpolitikát, a határon túli magyarság sorsát nézik, közte az autonómiatörekvéseket, akkor nagyon kevés, ha ötéves kormányzás után csak a kettős állampolgárságot és a választójogot kiterjesztését tudják sikerként felmutatni. Egyre inkább szembetalálkozik a külhoni magyarság azzal, hogy amikor Magyarország alkupozícióit és nemzeti érdekérvényesítő képességét a kormány „lenullázza” Brüsszelben, akkor az visszaveti az autonómiatörekvéseket. Ma Erdélynek és Székelyföldnek arra lenne szüksége, hogy Budapesten olyan kormány legyen, amely hatékonyan tudja befolyásolni a brüsszeli döntéshozatalt. Azonban az LMP-s politikus szerint jelenleg olyan "kalmárkodás" folyik külpolitika címén Magyarország részéről, amely lehetetlenné teszi, hogy elismertessék legalább Brüsszellel az autonómiatörekvéseket és a kollektív jogok érvényesítése tekintetében „több Európát” érjen el.
A két politikus eltérően látta a gazdasági helyzetet és a kormány gazdaságpolitikáját is. Schiffer András szerint önmagában a szektorális adók ötlete nem ördögtől való, de tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek volumenét, szerkezetét tekintve a gazdaságpolitika tengelyét alkotnák. Erre nem lehet gazdaságpolitikát építeni. A fideszes gazdaságpolitika lényege szerinte az egykulcsos adó és a „perverz újraelosztás” a gazdagok javára, ami öt éve folyik, aminek következtében Magyarország első a jövedelemkülönbségeket tekintve az unióban. Szerinte olyan gazdaságpolitikai pályán rohan Orbán Viktor miniszterelnök, amelyről már a 2000-es évek elején kiderült, hogy téves. Ennek lényege, minél alacsonyabbak a bérek, minél kiszolgáltatottabbak munkaerő, annál versenyképesebb Magyarország. Az egykulcsos adó következtében pedig egy államtitkár havi 10 ezer, egy ápolónő ezer forinttal visz haza többet – tette hozzá.
Gulyás Gergely kiemelte: 2010 után alapvető gazdasági fordulat történt. Magyarországnak érdeke, hogy a nagyvállalatok befektessenek, s például az Audi vagy a Mercedes nem csak segédmunkát hoz, sok diplomás fejlesztő mérnök is dolgozik e cégeknél. Azzal egyetértett, hogy nem szabad csak erre alapozni a magyar gazdaságot. Hozzátette, hogy az egykulcsos adó bevált, hozzájárult a magyar gazdasági növekedéshez, de hibának tartja a minimálbér adómentességét. 2010-ben alig egy millióan fizettek személyi jövedelemadót, s másfél millióan voltak minimálbéren, akik viszont semmit nem fizettek. A szocialisták ahelyett, hogy emelték volna a minimálbért, adómentessé tették – fűzte hozzá. Szerinte minél magasabb bérekre van szükség és a személyi jövedelemadó szintjét alacsonyan kell tartani.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Mit ígért az erdélyi magyaroknak Orbán Viktor Tusványoson?
Két fontos üzenetet közölt az erdélyi magyarsággal Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombaton Tusványoson.
Első, hogy nemzetstratégiai fontosságú a romániai egészségügyi szolgáltatás kiegészítésére nyújtandó magyar segítség. A második, hogy a román politikummal készen áll egyeztetni Magyarország, és Orbán szerint ez a fontos diplomáciai lépés csakis a román félen múlik.
A magyar miniszterelnök előadásának több mint háromnegyede azonban külpolitikai értekezés volt, Orbán Viktor a bevándorlás kérdésében vészjósló összefüggésekre hívta fel a figyelmet, és a határvédelmi mozgósítás szükségét vezette le.
Tőkés fájlalja a román fél távolmaradását
A román politikum témáját érintette a miniszterelnököt megelőzően az elsőként szót kapó Tőkés László is. A Fideszes EP-képviselő arról beszélt, hogy fájlalja a román oldal távolmaradását az elmúlt pár évben Tusványosról.
Egyébként Tőkés a beköszöntőben a „székely autonóm régió jeles, turisztikai és szellemi központjának” nevezte a tábort. Majd felolvasott beszédében többek között azok a kijelentései kaptak tapsot, melyben pontozta: Erdélyben az „erdélyiek útját” kell járni, székelyeknek a székelyekét, és minden régióban mindenkinek a sajtját.
Ugyanakkor jelezte: „nem lát kivetnivalót” Moldvának Romániához való csatlakozási törekvésében, hasonló viszonyulást vár Romániától a magyar nemzeti közösség önrendelkezési törekvéseit tekintve is. Tőkés László hozzátette: azon fáradoznak, hogy áttörést hozzon az Európai Unióban az autonómia-kérdés, ehhez pedig Isten segítségét kérte.
Orbán Viktor nem talált „versenyképes inzultust”
Ezt maga a miniszterelnök vallotta be, a tavalyi, előző megszólalók által is hangoztatott, nagy visszhangot kapott beszéde után. Mint viccelődve fogalmazott: az illiberális diskurzussal túl magasra tette a mércét, így idén nehéz dolga van. Mintegy froclizva jelezte: legutóbb maga Tőkés is azt mondta neki, hogy nem tudja követni a politikáját, ami figyelmeztetés számára, hogy ne botoljon egyik lábbal a másikba.
Derültség és tapsokkal honorált poénokkal tűzdelt beszédében jelezte: tavaly még ki gondolta volna, hogy a külpolitikában az időközben megtörténő események mennek végbe, hogy közömbös marad a világ olyan leleplezésekkel szemben, mint például az Egyesült Államok általi német lehallgatások, vagy hogy megjelennek az amerikai fegyverek Európában.
A „Ki gondolta volna” retorikában szerepelt az a tapsot érő megjegyzés is: ki gondolta volna, hogy Magyarország lesz a második legjobban növekvő ország az egész Unióban?
A jövő nem távolbanéző verseny, hanem múltértés
A miniszterelnök „ a jövő megismerhetőségének természetrajzáról” két hasonlat mentén értekezett. Szerinte nem „az ismeretlen felé haladás”, nem a hajó orrában, messzelátóval álló kapitány fürkészése a jövőszemlélet helyes, „nyertes” felfogása. Orbán Viktor szerint épphogy a csónakban, háttal evezés, a múltba nézés a helyes.
„Semmi értelme előre mereszteni a szemünket”- fogalmazott Orbán. Szerinte a háttal ülve megfigyelt partról biztonságosabban követhető a haladás iránya. „A jövőről való gondolkodás nem távolbanéző verseny, hanem a múlt megértése” – mondta. Mivel az értés az értelmet is feltételezi, ez szellemi muníció kérdése is – engedett következtetni a toldással, miszerint „A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva: mindenki meg van győződve, hogy neki egy kicsit több van.”
Újkori népvándorlás – sötét jóslatok
Orbán Viktor azt mondta: Európa múltját kell megérteni – ebben siker mérhető, a 2008-ban kezdődő gazdasági válság ellenére is. Ám a veszély most az újkori népvándorlás miatt hatalmas – figyelmeztetett. „Az igazi háborús fenyegetés nem a háborús övezetekből jön, hanem az afrikai népvándorlás felerősödéséből” – szögezte le Orbán.
Mondandója alátámasztásához Sarkozy volt francia államelnököt is idézte, aki szerint ez csak a kezdet, és rövid időn belül több százmillió embernek nem lesz vize, élelme, és elindul – s így az európai népek a felismerhetetlenségig megváltoznak. „Európa az európaiaké maradjon” – ez a fontos most Orbán szerint. Tapsot nyert ezt követő kijelentése is: „Meg akarjuk őrizni magyar Magyarországot!”
„Riasztó gondolat”, „rögeszme”, „őrültség”
A magyar baloldal politikusai „egyszerűen nem szeretik a magyarokat” - mondta Orbán Viktor Tusványoson. Bírálta a magyar baloldal azon szemléletét, hogy lehetőségként tekint a menekültek beáramlására. Szerinte „riasztó gondolat” eljátszani azzal, mivé lenne Magyarország, ha a baloldal nyert volna választásokat. A válasza: „olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor”.
Mint mondta, Nyugat bátorítást nyújt ennek a szemléletnek, ám kétféle menekült van: vannak a „valódi menekültek”, és vannak „akik az európai életmódot” szeretnék élvezni. Orbán Viktor úgy látja, az EU-nak „csak elvei vannak”, de „az európai ideológia rögeszmévé vált”.„Először jó volt az irány, de rosszul csinálták, aztán rossz volt az irány, de jól csinálták” – mondta, „pestiesen”, újabb tapsot aratva.
Szerinte a görög válsággal is azért nem boldogul az EU, mert gyakorlati problémára gyakorlati megoldás kellene. "Az Európai Egyesült Államokat összekalapálni őrültség”, hiszen az Egyesült Államokat nem az teszi naggyá, hogy nincsenek nemzetek, hanem hogy sikeres megoldásokkal szolgál. Magyarország a sikeres EU-ban érdekelt – összegezte.
„Vigyázó szemeinket vessük Görögországra”
- figyelmeztetett Orbán Viktor. Emlékeztetett: a legelső mentőcsomagra nem Görögországnak, hanem éppen Magyarországnak volt szüksége. A hallgatóság megtapsolta, hogy az IMF-tartozások megtérítésével Magyarország jól áll. Kijelentette: Magyarország soha, semmilyen adósságra nem kért kedvezményt, s noha egyesek szerint ez gyöngeség, szerinte erény, főként, hogy mindeközben az ország GDP-je is növekedett.
A bevándorlás témában négy kérdésre hívta fel a figyelmet:
A nemzeti önazonosság kérdése az elévült multikulturális szemlélettel ellentétben. Hozzátette: nem minősíti mások befogadó-politikáját, a következményeit sem, hanem „nem óhajtjuk mi megismételni. Ehhez jogunk van.”
A bevándorlás és a terrorizmus összefüggéseinek kérdése: szerinte egyenesen arányos a két tényező közötti összefüggés, „nyilvánvaló, hogy a hatalmas tömegből nem tudjuk kiszűrni az ellenséges terroristákat” – mondta.
Gazdasági kérdés: munkanélküliség növekedése a bevándorlók miatt. Szerinte erre a gazdasági válság óta éppen az unióban mérhető munkanélküli mutató a „bizonyíték”. „Egyszerű, mint az egyszeregy” – mondta Orbán.
Bűnözési ráta növekedésének kérdése, ezt ENSZ-adatokkal támasztotta alá a miniszterelnök. Például, hogy a brit börtönökben a muszlimok száma 300 százalékkal nőtt.
Összefoglalásként leszögezte: a törvénytelen bevándorlás Magyarországot és Európát egyformán fenyegeti, önazonosság és biztonság szintjén is.
Kerítés a határon
Az augusztus 31-re határon felépülő kerítés ötletének létjogosultságát a nemzeti konzultáció eredményei is alátámasztják – mondta Orbán. Ismertett az adatokat is: a 8 millió kiküldött kérdőívből 1 millió 254 ezret küldtek vissza a magyarok. Ezek szerint a válaszadók:
kétharmada fontos kérdésként jelöli meg a terrorizmus térnyerését,
háromnegyedük szerint veszélyt jelent,
négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott és új megközelítések és szabályok kellenek
négyötödük biztatja a kormányt a magyar határokon törvénytelenül behatolók kitoloncolására
80 százalékuk úgy látja, a bevándorlóknak maguknak kellene fedezniük a költségeiket – „ez a magyar álláspont” – kommentálta Orbán.
Kiemelte, szerinte a legfontosabb adat, hogy a válaszadók 90 százaléka szerint a bevándorlók helyett a magyar családokat, megszületendő magyar gyerekeket kellene támogatni.
Ez azt jelenti – fogalmazott a miniszterelnök előadása zárszavaként, hogy stabil, kiegyensúlyozott országot szeretnének. „Ma a világban bármi megtörténhet. De azt szeretném, Magyarország olyan hely legyen, ahol nem történik meg bármi” – mondta az állva tapsoló hallgatóságnak. Ezt követően válaszolt a közönség kérdéseire.
„Marosvásárhelyen épüljön fel az állami magyar kórház”
- erre a kérésre Orbán Viktor válaszában felvázolta: a FIDESZ-kormányzat 10 éve alatt 2010-ig a Státustörvényen dolgoztak, 2014-ig a kettős állampolgárságon, most pedig a „nemzetpolitikai építkezés” a cél. Sportnyelven: erőgyűjtés-építés, utazósebesség” – mondta Orbán, kiemelve, az „építkezés a 4 év kulcsszava most”.
Ez jelenti a magyarországi ágazati politikák nagyobb léptékben való megvalósítását, például nincs akadálya annak, hogy szakmunkásképzők induljanak Kolozsváron vagy máshol.
Orvoskérdésről:
„Két napja érkeztem ide, és mindenki többet tud nálam, mit döntött a kormány. Ha nem figyelek oda, az alapokat is ásni kezdik” – mondta. Tréfán túl jelezte: a kérdés nemzetpolitikai, és az egészségpolitikai építkezésben „Marosvásárhely nem maradhat ki”. Elmondta: Kárpát-medencei egészségpolitikai szinten fontos kérdés, hogyan építkezhetnek e területen.
„Ehhez viszont nem elég, hogy a magyar politikusok és az erdélyi politikusok akarják, hanem a helyieknek is akarniuk kell” – emelte ki.
Az 4M sportcsatorna nézhetősége:
A kérdező arra kérte a magyar miniszterelnököt, álljon az élére egy olyan kezdeményező csoportnak, amely eléri, Erdélyben is nézhető legyen az új sportcsatorna. „Fontosnak tartom az ügyet. Semjén Zsolt azonnal intézkedjék! – ilyen egyszerű a kormányzás” – mondta derültség közepette Orbán.
Nemzeti jelképek védelme:
A székely zászló és nemzeti jelképek fenntartásának kulcsa Orbán Viktor szerint a „kitartás és népi ellenállás”. Nem a magyar kormány feladata – mondta. Reméli, van annyi erő az erdélyi magyarokban, és ellenállás, hogy nem hagyják leparancsolni a jelképeiket, „főleg az erősödő Magyarországgal a hátuknál” – fogalmazott.
Erdély-Magyarország határátjárók kérdése:
A nyugati átlagot szeretnék a határátjárók számának növelésével elérni, s a miniszterelnök szerint „biztató jel” erre a román példa is, a Temesvár irányába elinduló első romániai autópálya is.
Külpolitikai helyzet – Ukrán helyzet:
A jó politika nem azt jelenti, hogy alapvető elveket adunk fel – mondta Orbán, jelezve, nem fogja feladni a kárpátaljai magyarság támogatására irányuló törekvéseket, noha fenn szeretné tartani a jó kapcsolatot is a kormánnyal.
Schengeni határ:
„Legelemibb érdekünk ellentétes a schengeni rendszer felmondásával”.
Kerítés a határon:
Orbán Viktor meggyőződéssel állította: egyhatodára csökkenti a törvénytelen bevándorlók számát a kerítés. Mint magyarázta, az állam alap attribútuma megvédeni a külső határait – aki nem ezt cselekszi, az nem állam.
A román-magyar viszonyról:
A fenti témák „oldalvizein illendően szólva” a magyar miniszterelnök elmondta: nem sok jót tud mondani, de ez nem volt mindig így, csak 2012-től „divattá vált Romániának belerúgni Magyarországba, ezt nem viszonoztuk hasonló lábmozdulatokkal”. Hozzátette, ehhez kell tartani magát Magyarországnak.
Az új román politikai változások, „villámlások” lehetőséget jeleznek számára, hogy talán itt az ideje, felvenni azt a fonalat, amit 2012-ben elejtettek – holott akkor sem kellett volna. „Lehetőséget látok az új kezdetre” – mondta, jelezve, a jelet a román félnek kell ehhez megadni, Magyarország készen áll a tárgyalásokra.
Transindex.ro

Tusványos
Magyarország nemzetközi megítéléséért a baloldal a felelős
Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős Fideszes alelnöke szerint Magyarország jelenlegi nemzetközi megítéléséért a baloldal a felelős. Erről Gulyás Gergely a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Tábor pénteki fórumán beszélt. Schiffer András, az LMP társelnöke szerint viszont nem lehet teljesen az ellenzékre hárítani a felelősséget.
Gulyás Gergely - mint mondta - egyetért azzal, hogy Magyarország nemzetközi megítélése nem megfelelő, ezért az elsődleges felelősség a magyar baloldalé. Az ország alkupozícióit az rontja, hogy egészen alapvető nemzeti kérdésekben sem lehet közösen fellépni - tette hozzá. Szavai szerint iszonyatos energiát vont el, hogy "a saját országunk baloldala által ránk szórt mocskokból valamit külföldön le lehessen mosni". Ezt be kellene fejezni, rögzíteni kell, hogy vannak alapvető nemzeti érdekek, és attól, hogy Magyarországon vannak viták a magyar jogállam minőségével összefüggésben, még nem kell külföldre futni és a demokrácia hiányáról beszélni. Ha egyszer Magyarországon lesz nemzeti baloldal, ezt biztosan nem fogja majd eltűrni, s e téren akár a kormány szövetségese is lesz - jegyezte meg. Schiffer András szerint fontos lenne alapvető sorskérdésekben megegyezni, de a Fidesz a parlamenti kétharmad birtokában egyetlen ötpárti egyeztetést nem tartott fontosnak, s ez nem segíti a nemzeti minimum létrejöttét. A konszenzusos álláspontok kialakulásában a mindenkori hatalomé az elsődleges felelősség – közölte. A bevándorlás kérdéséről a fideszes politikus azt mondta: ez Európa egésze, így Magyarország számára a 21. század egyik fontos és nagy kérdése lesz. A politikai menedékjog biztosítása nemzetközi kötelezettség, de semmilyen gazdasági bevándorlása nincs szükség – rögzítette. Schiffer András szerint viszont a bevándorlási krízis globális problémákból fakad. Hozzátette, hogy ma is osztja Orbán Viktor kormányfő még 2007-ben elhangzott gondolatát, azaz: nincsen külön nemzetállami út, csak európai szinten lehet megoldani ezt a kérdést. Az LMP-s politikus szerint a globális világrend a kríziseket újra fogja termelni, az egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek majd. Úgy vélekedett: az elmúlt hetek törvényhozási lépései nem abba az irányba mutatnak, hogy az érintetteknek meg kívánják adni a politikai menedékjogot. Gulyás Gergely úgy reagált: az unió intézményrendszeréből fakadóan nem alkalmas arra, hogy egységes választ adjon erre a problémára. Magyarország nemzeti érdeke, hogy ne a magyar határra érkezzenek a bevándorlók, s gazdasági bevándorlásra Európában nincs szükség. Egyetértett az LMP-s politikus azon gondolatmenetével, hogy a katonailag támogatott, erőszakolt demokrácia-export megbukott. Gulyás Gergely beszélt arról is, hogy a nemzet egységének megteremtése érdekében nagyon fontos lépések történtek, ezek közül az állampolgárság, a választójog biztosítása mellett a nemzeti összetartozás napját és az alaptörvény külhoni magyarokra vonatkozó passzusát emelte ki. Eddig már 750 ezren igényelték a magyar állampolgárságot és mintegy 700 ezren már meg is kapták azt. Schiffer András szerint viszont ha csak a nemzetpolitikát, a határon túli magyarság sorsát nézik, közte az autonómiatörekvéseket, akkor nagyon kevés, ha ötéves kormányzás után csak a kettős állampolgárságot és a választójogot kiterjesztését tudják sikerként felmutatni. Egyre inkább szembetalálkozik a külhoni magyarság azzal, hogy amikor Magyarország alkupozícióit és nemzeti érdekérvényesítő képességét a kormány „lenullázza” Brüsszelben, akkor az visszaveti az autonómiatörekvéseket. Ma Erdélynek és Székelyföldnek arra lenne szüksége, hogy Budapesten olyan kormány legyen, amely hatékonyan tudja befolyásolni a brüsszeli döntéshozatalt. Azonban az LMP-s politikus szerint jelenleg olyan "kalmárkodás" folyik külpolitika címén Magyarország részéről, amely lehetetlenné teszi, hogy elismertessék legalább Brüsszellel az autonómiatörekvéseket és a kollektív jogok érvényesítése tekintetében „több Európát” érjen el. A két politikus eltérően látta a gazdasági helyzetet és a kormány gazdaságpolitikáját is. Schiffer András szerint önmagában a szektorális adók ötlete nem ördögtől való, de tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek volumenét, szerkezetét tekintve a gazdaságpolitika tengelyét alkotnák. Erre nem lehet gazdaságpolitikát építeni. A fideszes gazdaságpolitika lényege szerinte az egykulcsos adó és a „perverz újraelosztás” a gazdagok javára, ami öt éve folyik, aminek következtében Magyarország első a jövedelemkülönbségeket tekintve az unióban. Szerinte olyan gazdaságpolitikai pályán rohan Orbán Viktor miniszterelnök, amelyről már a 2000-es évek elején kiderült, hogy téves. Ennek lényege, minél alacsonyabbak a bérek, minél kiszolgáltatottabbak munkaerő, annál versenyképesebb Magyarország. Az egykulcsos adó következtében pedig egy államtitkár havi 10 ezer, egy ápolónő ezer forinttal visz haza többet – tette hozzá. Gulyás Gergely kiemelte: 2010 után alapvető gazdasági fordulat történt. Magyarországnak érdeke, hogy a nagyvállalatok befektessenek, s például az Audi vagy a Mercedes nem csak segédmunkát hoz, sok diplomás fejlesztő mérnök is dolgozik e cégeknél. Azzal egyetértett, hogy nem szabad csak erre alapozni a magyar gazdaságot. Hozzátette, hogy az egykulcsos adó bevált, hozzájárult a magyar gazdasági növekedéshez, de hibának tartja a minimálbér adómentességét. 2010-ben alig egy millióan fizettek személyi jövedelemadót, s másfél millióan voltak minimálbéren, akik viszont semmit nem fizettek. A szocialisták ahelyett, hogy emelték volna a minimálbért, adómentessé tették – fűzte hozzá. Szerinte minél magasabb bérekre van szükség és a személyi jövedelemadó szintjét alacsonyan kell tartani.
(MTI)
Népújság (Marosvásárhely)

Aki először nevezte nevén ’56-ot (1.)
Hazugság, hogy az 1989-es magyar rendszerváltás azért nem volt nagy dolog, mert úgymond a nagyhatalmak akkor már megegyeztek volna a magyarok feje fölött arról, hogy megengedik a változást – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Pozsgay Imre politikus, akinek oroszlánrésze volt a Kádár-rendszer felbomlásában.
– Egy recenzióban azt olvastam, hogy 1956-nak a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 1989-ben elhangzott, 180 fokos átértelmezése óriási társadalmi visszhangot váltott ki, és felért egy „médiapuccsal”. Tudniillik mindaddig az „ellenforradalom leverése, a szocializmus testvéri orosz segítséggel történő megmentése” az egész Kádár-rendszer legitimációs alapját képezte. Alap nélkül pedig bármilyen építmény köztudottan megrokkanhat.
– Harminc évnél régebbi hatalmi pozíciójában megingott a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), és a polgárháborús veszély ezzel elmúlt. Ez azért is fontos volt, mert ezzel a Szovjetuniót is teszteltük. Ugyanis aki kimondja, hogy 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott le, az leleplezi a szovjet beavatkozást, ezáltal nem lehet azt testvéri segítségnek nevezni. Attól kezdve világos, hogy ami Magyarországon 1956. november 4-én történt, az nagyhatalmi intervenció volt. Ezek voltak az én alapgondolataim, és ezekhez kapcsolódtak már attól a pillanattól kezdve a különböző események. Az egyik az volt, hogy szavaim szinte ujjongást váltottak ki. Gyűlések sokaságára hívtak, a megrémült és megrettent politikai vezetőség pedig rendkívüli központi bizottsági ülést hívott össze 1989. február 10–11-ére. Romsics Ignác történész írja a rendszerváltásról írott könyvében, hogy a központi bizottságot Pozsgay „elintézésére”, a Pozsgayval való leszámolásra hívták össze, de az végül Pozsgay győzelmével végződött. Mert ugyan mindenki ellenem szólalt fel és ellenem szavazott, adott pillanatban ketten, Kállai Gyula és Korom Mihály bizalmi szavazást kértek ellenem. Ettől viszont Grósz Károly pártfőtitkár megijedt, mert ha a központi bizottság ellenem szavaz, akkor az pártszakadással járt volna. No, ezt elkerülendő gyorsan szünetet rendelt el, közben szétküldte a shabeszeit a tagok között azzal az utasítással, hogy mégiscsak bizalmat kell szavazni Pozsgaynak. Így miután két nap alatt ötvenketten szólaltak fel ellenem, a szavazásnál már a 106 központi bizottsági tagból 104 mellettem szavazott, a két kezdeményező magára maradt. Ezen én akkor egy kicsit felbátorodtam, és még két dolgot javasoltam. Az egyik az volt, hogy szavazza meg a központi bizottság, hogy népfelkelés volt, a másik pedig, hogy ennek a szavazásnak következményeként az MSZMP álljon be a sorba, és fogadja el az ellenzék felhívását a tárgyalásokra. A mameluktestület ezt is megszavazta, mégpedig ellentmondás nélkül. Ez a bejelentés, meg a demokráciacsomag fordulatot hozott az egész akkori politikai helyzetben.
– Említette, hogy a népfelkelés ügyét a Szovjetunióval szemben tesztelésnek is szánta, és csak pár katonai lap részéről történt haragos reakció, miszerint úgymond besározta ezzel a szovjet katonák emlékét... De maga a szovjet vezetés hallgatott. Mihail Gorbacsov elnököt, illetve Moszkvát tesztelték más alkalommal is?
– Persze. Az egyik teszt a határnyitás bejelentése volt, a második pedig a fentebbi, ’56-tal kapcsolatos. Teszteltük őket később is, amikor az MSZMP, a Szovjet Kommunista Párt szövetségese felvállalta, hogy az addig tiltott ellenzékkel politikai tárgyalásokba kezd. Márciusban megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, és már abban a hónapban jöttek a kezdeményezések. Eleinte az MSZMP taktikázott, hogy egyenként akár mindenkivel tárgyal, de a közös Ellenzéki Kerekasztallal már nem. De nemsokára beadta a derekát, már nem volt ereje ellentmondani. És a Szovjetunió tudomásul vette, hogy az egyik legfontosabb szövetségese átállt egy másik vonalra. Ez azért is érdekes, mert az én spekulációmban benne volt, hogy ahhoz már nincs lehetősége a Szovjetuniónak, hogy itt beavatkozzék. Gorbacsovot igencsak lekötötte a saját baja: a reformjaival megbolygatta és kiforgatta a sarkaiból a több mint hetven éve működő szovjet rendszert. Így aztán nem is tudott volna katonai kalandot kockáztatni. Grósz viszont itthon, igencsak megijedve a következményektől, megpróbálta visszafordítani ezt a folyamatot. Elkezdte a katonákat szervezgetni, a vezérkar tisztjeit behívta magához. Amikor ez a tudomásomra jutott, berohantam hozzá, és közöltem vele: tudok róla, hogy némi kalandon jár az eszed, de vedd tudomásul, hogy Magyarország nem Dél-Amerika, ahol katonai puccsokkal intézik el a politikai ügyeket. Azt is mondtam, és itt egy kicsit blöfföltem: „te nem ismered a magyar katonát. Ha tűzparancsot adsz neki, hogy lőjön a népre, akkor ő előbb agyonlövi a parancsnokait, és utána hazamegy az édesanyjához”. Ez persze jókora túlzás volt, de a lényeg az, hogy közöltem vele, tudunk a kalandos elképzeléseiről, és álljon le. Miután ez így nyilvánosságra került, ő már nem is merte folytatni tovább. Ilyen kis buktatók és ilyen ellenállási pontok voltak ebben az egész folyamatban. Hozzá kell tennem, az egyik politikai partnerünk – hogy szépen fejezzem ki magam – ma is azt híreszteli, illetve tavaly ősszel, a rendszerváltás 25. évfordulóján jelentette ki, hogy nem volt ez az egész valami nagy dolog, hiszen a nagyhatalmak a fejünk felett megegyeztek, és megengedték, hogy a változás bekövetkezzék. Ez viszont hazugság. A nagyhatalmak közül a legérintettebb, a Szovjetunió a perifériáról kezdett bomlani. Megmozdult a Baltikum, megmozdult a Kaukázus, Gorbacsov pedig kezdetben engedett a hatalomvédő reflexeknek. Kazahsztánban, Alma-Atában tűzparancsot adtak ki, Litvániában, Vilniusban is belelőttek a függetlenséget követelő tömegbe. De ezzel már semmit sem tudtak megállítani. Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia is bomlástermék volt már akkor, és le is váltak a Szovjetunióról, mielőtt még a nagyhatalmi egyezségek megszülettek volna.
– Mi volt az oka, hogy annak idején a szovjet elnökkel, pártfőtitkárral nem találkozott személyesen, II. János Pál pápával viszont igen?
– Gorbacsovval annak előtte sze­mélyesen nem találkoztam, 1989-ben sem. Csak a hetvenedik születésnapján, az Adrián, a tiszteletére rendezett összejövetelen. Később tudtam meg, hogy Vlagyimir Krjucskov, a KGB főnöke Gorbacsovnak készített feljegyzésében – familiáris, oroszos megszólítással – azt írta: „tisztelt Mihail Szergejevics, óva intem attól, hogy Pozsgay Imrével találkozzék. Az Ön tisztelő híve, Krjucskov tábornok”. Amikor erről tudomást szereztem, elkezdtem spekulálni, mi a csudát jelenthet. Hiszen sem én, sem Magyarország úgysem tudtuk volna megdönteni Moszkvát, ilyen veszedelmet mi nem jelenthettünk. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg a példánktól féltették Gorbacsovot. Mert akkorra Magyarország és Lengyelország sokkal radikálisabb volt, mint a gorbacsovi reformok, és Krjucskov valószínűleg ettől a példától akarta távol tartani. A későbbi, meghiúsult puccsal a KGB-főnök be is bizonyította, hogy ő ebből a nézőpontból spekulált. 1989 márciusában részt vettem az Olasz Kommunista Párt kongresszusán, Giorgio Napolitano, a nemrégiben lemondott köztársasági elnök fogadott. Akkor kaptam egy üzenetet, hogy II. János Pál pápa szívesen találkozna velem, ami március 25-én meg is történt. Katolikus vagyok, tudom, hogy ez Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, de akkor korán jött a húsvét, mert ez egyszersmind a nagyhét első napja volt. Tehát 1989. március 25-én számomra nagyon érdekes, tartalmas és örökre emlékezetes beszélgetésünk volt. Azzal indítottam: Szentatyám, én az Olasz Kommunista Párt kongresszusáról jöttem Önhöz. Azt mondja, tudja. Ezzel a kiindulóponttal végülis nagyon előnyös protokollt kaptam, 25 percet a vele való beszélgetésre. A tolmács egy jezsuita páter volt, aki a Vatikáni Rádió magyar adásainak a vezetője, én pedig Bethlen János riporterrel mentem be, aki tökéletesen beszél olaszul. Ebben a körben tárgyaltunk. A huszonöt perc már lejárt, amikor arra gondoltam, lehet, hogy felségsértés lesz belőle, de akkor is kimondom: örülök, hogy egy magyar hazafi egy lengyel hazafival találkozhat. Ettől ő úgy felvillanyozódott, hogy még negyedóráig a magyar kapcsolatairól beszélt. Így tudtam meg, hogy ő volt a lelki gondozója a kabai cukorgyárat építő lengyel vendégmunkásoknak. Erre kissé elszemtelenedve megkérdeztem, tudja-e, hogy a legfontosabb lengyel zarándokhelyet, Częstochowát magyar pálosok alapították? Persze, hogy tudta. És akkor felsorolta a szentek közül a magyarokat. Hát ez volt a beszélgetés lényege.
Folytatjuk Pozsgay Imre
Rendszerváltó magyar politikus, egyetemi tanár, a filozófiai tudományok doktora, a Debreceni Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem emeritus professzora. 1933. november 26-án született Kónyon. A Kádár-korszak egyik jelentős politikusa volt. 1976 és 1982 között művelődési miniszter 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a főtitkára, 1988 és 1990 között, a Grósz Károly, majd a Németh Miklós vezette kormányban államminiszter. Népi, nemzeti és demokratikus baloldali elkötelezettségének, kiváló helyzetfelismerésének és fejlett politikusi-taktikai érzékének köszönhetően döntő szerepe volt abban, hogy az állampártban a reformkommunisták fokozatosan átvehették kezdeményezést, majd az irányítást, ezáltal a magyar rendszerváltás békés körülmények között, megegyezéses alapon, közjogilag rendezetten zajlott le.
A rendszerváltó folyamat jelentősebb mozzanatai
1981. Megjelenik a Beszélő című szamizdat (magánkiadású) ellenzéki lap. A nyolcvanas évek során tucatnyi társa követi, az állampárti információs monopollal szemben megteremtve a „második nyilvánosságot”. 1983. A Magyar Tudományos Akadémia, főként ökológiai megfontolásokból, a magyar–szlovák együttműködéssel tervezett Bős-nagymarosi vízi erőmű és vízlépcső felépítése ellen foglal állást. Megalakul a Duna Kör, felgyorsulnak a természetvédők akciói a hivatalos politika projektjeivel szemben. 1984. Legálisan is megkezdi tevékenységét a Soros Alapítvány.
1984. Monori találkozó. A formálódó ellenzék népnemzeti és urbánus-liberális csoportjai közös állásfoglalása a válság okairól és a rendszerreform szükségességéről.
1985. Parlamenti választások. Kettős jelölések, független (ellenzéki) jelöltek is szereznek mandátumot, több helyen még a Kádár-rendszer prominenseit is maguk mögé utasítják.
1986. „Körök kora”. Klubok, egyesületek, kiscsoportok tömegeiben társadalmi párbeszéd indul be az általános és helyi gondok-problémák feltérképezésére és megvitatására.
1986. A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlésén kiszavazzák a pártközpont jelöltjeit. Az írótársadalom megosztására tett kísérlet – párthű ellenszervezet megalakítása – kudarccal végződik. 1988. május 21–22. Az országos pártértekezlet az elaggott és önmagával is meghasonlott Kádár János után Grósz Károlyt választja főtitkárrá. Kádár névlegesen pártelnök lesz, hatalmi jogosítványok nélkül, de a nevével jelzett történelmi korszak ezzel lezárult.
1987. A pártfőtitkár-helyettessé kinevezett Lázár Györgyöt a korlátozott reformokra hajló Grósz Károly követi a miniszterelnöki székben.
1987. szeptember 27. A 180 fő részvételével tartott lakitelki találkozón először hangzott el a többpártrendszer követelése. A magyarság esélyei címen tartott találkozó felett, Pozsgay Imre főtitkár személyes részvételével, a Hazafias Népfront tartott védőernyőt. Ugyancsak a Hazafias Népfront lapja, a Magyar Nemzet közölte 1987. november 14-én, egy egész oldalas Pozsgay-interjúban „elrejtve” a találkozó nyilatkozatát.
1988. június 27. Budapesten több tízezer ember tüntetett a romániai falurombolások, a Ceauşescu-rendszer elnyomó politikája ellen.
1988. szeptember 27. Megalakult a Magyar Demokrata Fórum, amely ekkor még független társadalmi szervezetként határozta meg magát.
1988. október 2. Megalakul a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz.
1988. november 13. A korábbi Szabad Kezdeményezések Hálózata felveszi a Szabaddemokrata Szövetség (SZDSZ) nevet.
1988. november 26. Grósz Károlyt Németh Miklós követi a miniszterelnöki székben.
1988. november 27. A felmentett kormányfő, de továbbra is pártfőtitkár Grósz Károly egy pártaktíva-nagygyűlésen ellenforradalom és fehérterror veszélyével riogat.
1989. január 28. A pártfőtitkár távollété­ben Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezi a mindaddig ellenforradalomként aposztrofált 1956-os forradalmat.
Krajnik-Nagy Károly
Krónika (Kolozsvár)

Nemzetstratégiához keresnek partnereket
Munkareggelin találkozott az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőségével Orbán Viktor magyar miniszterelnök a tusványosi táborban. A magyar kormánnyal történő együttműködésről, a tábor kihívásairól és nem utolsósorban a jövő évi választásokról az EMNP elnökével, Szilágyi Zsolttal beszélgettünk.
– Egyetért azokkal a hangokkal, hogy már Tusványos sem a régi? Van, aki az erdélyi magyar–magyar párbeszédet, mások a román–magyar párbeszédet hiányolták az idei táborból. Sok meghívott számára vajon miért nem vonzó Tusványos?
– Vannak, akiknek kényelmetlen lehet a párbeszéd. Mind az RMDSZ, mind pedig a román pártok vezetői közül jó néhányan kaptak meghívást. Nem újdonság, hogy többen idén sem fogadták el. Jövőre újból meg fogjuk őket hívni. A román jelenlét mindig attól függ, hogy a román politikusok a választási év közeledtével hasznosnak vagy kevésbé hasznosnak ítélik meg a magyarokkal való barátkozást. Nem tudjuk és nem is akarjuk arra kötelezni a jelenlegi román kormányt, hogy képviselőit elküldje a táborba. Az RMDSZ-nek viszont ha nem is első vonalbeli, de több székelyföldi vezetője – az előző évekhez hasonlóan – idén is jelen volt a táborban.
– Mit tart az idei Tusványos erősségének?
– Fontosnak tartom, hogy a román szakma és a román regionalisták bimbódzó pártkezdeményezései is jelen voltak. Ez számomra fontos üzenet. Kiemelném a nagyon erős nemzetközi jelenlétet. Idén nemcsak az Erdélyi Magyar Néppárt lett megfigyelő tagja az Európai Szabad Szövetségnek, de elmondhatjuk, hogy a több mint negyedszázados tusványosi nyári szabadegyetem is bekerült egy olyan nemzetközi körforgásba, amely az európai autonomista és regionalista mozgalmakat és szövetségeket jeleníti meg barátként a táborban. A flamandok, katalánok, sziléziaiak, bretonok és a dél-tiroli németek rangos képviselői voltak jelen idén a táborban, ami azt hiszem, hogy példamutató. Részünkről a tábor eredeti hivatását, küldetését idén is betöltötte.
– Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a néppárt védnöke néhány hete egy könyvbemutatón tette szóvá az RMDSZ és a Fidesz közeledését, amiből az is kiolvasható, hogy az EMNP és a Fidesz viszonya némileg meggyengült. Mennyire igazak ezek a sajtóhírek?
– A Tőkés László szavai körüli hullámokat én inkább a sajtó által felfújt kijelentésnek tartom. Bennünket a Fidesszel egy 25 éves barátság köt össze. Nemcsak a tusnádi tábor szervezése kapcsán, hanem sok más témában gondolkodunk hasonlóképpen. A Fidesz egy nagy gyűjtőpárt, amelynek különböző csoportjai és vonulatai alakultak ki: mi a Fidesz nemzetpolitikát alakító tagjaival és vezetőivel építettünk ki és ápolunk már hosszú évek óta jó viszonyt. Nincs ebben semmi változás. A tusnádi tábor zárónapján, az Orbán Viktorral elköltött munkareggeli is ezt a stratégiai partnerséget igazolta vissza.
– Miről tárgyaltak Orbán Viktorral?
– A zárónapi tusnádi munkatalálkozó már egy bevett szokás. Ilyenkor áttekintjük az erdélyi magyar politikai helyzetet és a Kárpát-medencei magyar–magyar viszonyokat. A miniszterelnök urat arról tájékoztattuk, miként indulunk és készülünk föl a helyhatósági választásokra. Elmondtam, miként értelmezzük a román elnökválasztás után kialakult helyzetet. Egyetértettük abban, hogy a Klaus Johannis államfő megválasztása utáni időszakban amennyiben hatalomra kerül egy új román kormány, akkor a román–magyar kapcsolatok is új lendületet kapnak.
– A néppárt vezetősége Varga Mihály gazdasági miniszterrel is tárgyalásokat folytatott Tusványoson. Milyen esély van arra, hogy a párt által elképzelt Mikó Imre-terv programjai valósággá váljanak a következő időszakban?
– Ezen a találkozón azok a néppártos vezetőink vettek részt, akik a Mikó Imre-terv elkészítésekor rögzített alapelveket képviselték. Az erdélyi középosztály kialakulásában vagyunk érdekeltek, illetve abban, hogy ennek a gyarapodásnak legyen nemzetpolitikai haszna is. A román állam sem az elmúlt 25, sem az elmúlt 90 évben nem bánt korrektül az erdélyi magyar középosztállyal, sőt inkább diszkriminációról és asszimilációról beszélhetünk. Számunkra létkérdés, hogy az anyaország vezetői miként tekintenek erre az ügyre. Mi azt reméljük, hogy a Mikó Imre-tervben megfogalmazott konkrét programok megvalósulására sor kerül.
– Megemlítene néhány olyan programpontot, ami körül egyezség körvonalazódik a magyar kormány képviselőivel?
– Csak részben kapcsolódik a Mikó Imre-tervhez, de számunkra külön jelentőséggel bír a mikrohitelprogram újraindításának ígérete. Szintén kiemelten fontosnak tartjuk a székelyföldi falusi turizmus új szempontok szerinti finanszírozását, megerősítését és felfuttatását. Az uniós pénzek lehívásának lehetősége ma sok magyar vállalkozó számára gond, mert nem rendelkeznek a szükséges minimális önrésszel. Ez is egy külön témája a magyar–magyar gazdasági együttműködésnek. Az uniós pályázati önrésznek a biztosítása igen komoly lehetőségekkel járna vállalkozóink számára.
– Mennyire nehéz az ilyen típusú magyar–magyar gazdasági együttműködés közös szálait megtalálni?
– A néppárt gazdasági kabinetje dolgozik ezeken a konkrét lehetőségeken. Elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen rendszerbe tudjuk beilleszteni a gazdasági ötleteket. Az erdélyi magyar vállalkozók Romániában fizetnek adót, a román pénzügyi szabályoknak kell megfeleljenek. Egy olyan rendszert kell kialakítanunk, amely a piaci szabályok szerint, de a magyar szempontok figyelembe vételével lehet sikeres.
– A párt Tusványoson jelentette be, hogy önállóan indul a jövő évi helyhatósági választásokon. Az MPP-vel történő együttműködés keresése megfeneklett. Számítottak erre?
– Az országos tisztújító küldöttgyűlésünk után, még januárban ajánlatot intéztünk a Magyar Polgári Párt országos vezetőségéhez egy választási szövetség megkötése céljából a jövő évi helyhatósági választásokra. Kétszer találkoztam személyesen Bíró Zsolttal, és több ízben próbáltuk a két párt országos elnökségeit közös találkozóra összehívni. Ezekre a megkeresésekre sajnos semmilyen pozitív választ nem kaptunk. Ezt tudomásul vettük. Több településen az MPP helyi szervezetei nemcsak hajlandónak mutatkoznak, de igénylik is az együttműködést az Erdélyi Magyar Néppárttal. Ők is belátják azt, hogy csak akkor lehetünk igazán sikeresek – az autonómiapárti nemzeti erők csak akkor jeleníthetik meg hangsúlyosabban és sikeresen az autonómia gondolatát –, ha az MPP és az EMNP helyi erői egymást támogatva, vagy ha lehet, koalícióban indulnak. A két párt székelyudvarhelyi és a sepsiszentgyörgyi szervezeteinek esete azonban azt mutatja, hogy a Magyar Polgári Párt országos vezetősége a helyi megállapodásokat egyenesen megtiltja, nemhogy szorgalmazná. Mi továbbra is üdvözlendőnek tartunk minden olyan próbálkozást, amely helyi szinten összefogja erőinket. A néppárt tehát önállóan kezdi meg a felkészülést a helyhatósági választásokra, de minden ilyen típusú helyi szövetséget, együttműködést támogat.
– A tusványosi táborban tucatnyi kerekasztal-beszélgetésen esett szó az autonómiáról. Miközben jeles nemzetközi meghívottak osztották meg a hallgatósággal az önrendelkezésről szóló tapasztalataikat, idehaza, úgy tűnik, továbbra sincs lényegi elmozdulás. Miként értelmezi egyik-másik székelyföldi RMDSZ-vezető szóbeli elköteleződését az autonómia mellett?
– Az RMDSZ autonómiaelkötelezettségéből én inkább csak egy-két hangot tapasztalok, nem látok egy következetes, autonómiát támogató csoportot. A helyzet most mégis annyiban reménykeltő, hogy a Székely Nemzet Tanács legújabb felhívására állítólag pozitívan válaszoltak Hargita és Kovászna megye RMDSZ-es vezetői. Annyi bizonyos, hogy az SZNT akcióit támogatnunk kell: továbbra is stratégiai szövetségesként tekintünk Izsák Balázsra és az SZNT kezdeményezéseire. Két héttel ezelőtt Tőkés László és Izsák Balázs társaságában látogathattunk el Markku Markkula, a Régiók Bizottsága elnökének az irodájába. Nem vitás, hogy az autonómiamozgalomnak újabb fejezetei következnek. A különböző magyar pártok és szervezetek közötti nemzeti összefogás alapja a Székelyföld és az erdélyi magyarok autonómiája lehet.
– Az elmúlt években több próbálkozás volt az Erdélyi Magyar Kerekasztal összehívására. Ha ez immár Tusványoson sem jön össze valamilyen közös beszélgetés formájában, milyen esély van arra, hogy a három erdélyi magyar párt nemzetstratégiai ügyekben konzultáljon egymással?
– Részünkről továbbra is áll a meghívás, amellyel az erdélyi magyar politika és a civil társadalom vezetőit várjuk a kerekasztalhoz. A labda tárgyalópartnereink térfelén van. Nem hiszem, hogy az erdélyi magyarság érdeke az volna, hogy az RMDSZ megint úgy menjen kormányra, hogy titkos záradékok kerüljenek a kormánybalépési protokollumba. Azt gondolom, hogy a nemzeti minimumot mindenkinek föl kell vállalnia. Ez az autonómiánál kezdődik, és folytatódik az egyházi javak visszaszolgáltatásának, a csángóoktatásnak, a MOGYE-nak és egyéb oktatási követeléseinknek, valamint az erdélyi magyar kétnyelvűség biztosításának a kérdéseivel. Ezt a csomagot mindenkinek vállalnia kell függetlenül attól, hogy kormányra készülődik, vagy sem. Vagy éppen választási év előtt állunk, vagy sem.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egy visszaadott állampolgárságról
Az erdélyi Nágó Zsuzsának a magyar állampolgárságról való lemondása sokkal komolyabb és többrétűbb problémát vet fel, mint ahogy az első látásra tűnik. A Krónika augusztus 5-ei számának cikke szerint a székelyudvarhelyi fiatal nő azért készült visszaadni egy éve kapott állampolgárságát Magyarország londoni konzulátusán, mert nem ért egyet a magyar–szerb határon épülő kerítéssel.
Szerintem mi, kisebbségiek örökre hálásak kell legyünk a Fidesznek a magyar állampolgárság megszerzéséhez nyújtott lehetőségért. Megemlíteném ezúttal azt is, hogy a Hargita megyeiek által „ma­radék-Magyarországnak” nevezett ország lakossága a 2004. december 5-ei „népszavazáson”, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök vezérlete alatt elutasította azt a javaslatot, hogy számunkra, határon túli magyarok számára megadják a lehetőséget, hogy a gyakorlatban is megszerezhessük a magyar állampolgárságot (elméletileg azelőtt is lehetett). A Gyurcsány Ferenc által vezérelt, magát anyaországinak nevezett „többségnek” akkor az volt a véleménye, hogy a kettős állampolgárság megadásának a lehetősége oda fog vezetni, miszerint mi, kisebbségben levők „megszálljuk” Magyarországot. Emlékszem egy Debrecen környékén élő szavazóra, aki akkoriban a magyar állami televízióban azt nyilatkozta, hogy az anyaországba „ne gyűjjék senki”, mert ők sem mennek sehova... Engedtessék meg, hogy megjegyezzem, hogy mi, határon túli magyarok igen sokszor jobban féltjük azt a lehetőségeitől megfosztott kis országot, mint a már említett „magyar szavazó”. De most nem erről kívánok beszélni. Bevezető gondolatom folytatásaként meg szeretném említeni, hogy bármennyire fontos számunkra, kisebbségiek számára a kettős állampolgárság, a magyar miniszterelnöknek nemcsak a kisebbségieket, hanem a világ valamennyi, 15 millió magyarját kell képviselnie, úgy, ahogy ezt annak idején Antall József mondta. Őszinte leszek, és harmadszor is megismétlem, hogy hálásak vagyunk Orbán Viktornak és kormányának a kettős állampolgárságért. De ugyanakkor meg kell jegyeznem azt is, hogy Orbán Viktornak a rádióban és televízióban hetente elhangzó, a Fidesz pozitív eredményességére vonatkozó nyilatkozatai számomra minduntalan egy általunk, erdélyi magyarok által átélt időszakot juttatnak eszembe. Amikor szervezett gyűléseken és tévébeszédekben az akkori igen ismert román államfő állandóan „drága hazánkat” és önmagát dicsérte. (Elnézést, ha valakit sért, de én ettől a gondolattól nem tudok szabadulni, amikor a miniszterelnök úr heti „öndicsérő” nyilatkozatait hallom. Biztosan van arra lehetőség, hogy ugyanazt a gondolatot, Magyarország esetleges sikereit más módon is el lehessen mondani, mint ezekkel az öndicsérőnek ható nyilatkozatokkal.)
Most pedig térjünk rá Nágó Zsuzsa kijelentésére. E szerint nem jogszerű a magyar kormánynak az az intézkedése, hogy lezárja határait a hazájukból Magyarországra menekülő afgánok, szírek és mások előtt, és ez ellen ő erdélyiként azzal tiltakozik, hogy lemond a magyar állampolgárságáról. Első látásra igen nehezen vitatható ez az álláspont, sőt hozzátenném, hogy talán nem is vonható kétségbe Nágó Zsuzsának ez a joga. Ugyanakkor meg kell említsük, hogy nem is olyan régen mi, erdélyi magyarok is abban a helyzetben voltunk, hogy magyarságunk és a gazdasági nyomor miatt sokan közülünk kénytelenek voltak Magyarországra menekülni. Most az akkori erdélyi magyarokkal sok vonatkozásban hasonló helyzetben lévő szírek, afgánok és mások kénytelenek elmenekülni szülőhazájukból. A hazájukból a szó tágabb értelmében vett nyomorúság miatt elmenekültek száma több tízezerre rúg.
Az ENSZ 1948-as alapokmánya mindenki számára biztosítja azt a jogot, hogy bármely országot – tehát szülőhazáját is – elhagyhassa. Ebből a szempontból formálisan törvénytelennek tűnik az ennek a jognak a gyakorlását akadályozó magyar határzár (drótkerítés), és – szintén formálisan – jogosnak látszik Nágó Zsuzsa ezzel kapcsolatos tiltakozása is. De ennek a kérdésnek van egy másik oldala is, amitől nem szabad eltekinteni, éspedig a következő. Az általam fentebb már említett, és az amerikai magyarok által tételesen megfogalmazott, lehetőségeitől megfosztott kis ország kell legyen az, amelyik a saját és a magyarság problémáin kívül a világ összes megbántottjának és nyomorúságban élőnek a helyzetét meg kell oldania?! Erre a kérdésre viszont csak nemmel lehet válaszolni. Nem Magyarország kell eltartsa a világ összes szegényét. Sajnálom őket, egyetértek és együttérzek a menekültekkel abban, hogy meg szeretnének szabadulni a nyomortól, sőt azzal is egyetértek, hogy segíteni kell rajtuk. Amit viszont vitathatónak tartok, az az, hogy ezt a problémát Magyarországnak és nekünk, magyaroknak (egyedül) kellene megoldanunk, hiszen mi is segítségre szorulunk. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a mi nyomorúságunk megoldásában kiktől és milyen segítséget kapunk. Ha Nágó Zsuzsa tud ilyet, mondja meg nekem is, mert a számunkra nyújtott ilyen jellegű segítség nem jut eszembe).
Igen, a menekülteken segíteni kell, de szerintem alaptalan azért elítélni az anyaországot, mert meg akarja védeni a hátarait (meglehet, hogy vitatható eszközökkel), vagy azért elmarasztalni, mert ennek a világjelenségnek a megoldásához nincs elég ereje. Úgy vélem, a kérdést talán úgy lehetne megoldani, ha a menekülteket abban segítenék minden szempontból, hogy meg tudjanak élni a szülőföldjükön. Ezt azonban Magyarország egyedül nem tudja megoldani, és ezért én nem ítélem el. Viszont a világ gazdag országai vezetőinek például ez a lehetőség is eszükbe juthatna, ha úgy akarnák.
Rozsnyai Sándor
A szerző sepsiszentgyörgyi ügyvéd
Krónika (Kolozsvár)

A lényeg, hogy ragadjon a bélyeg
Régi, bevált helyszínére költözött vissza az Erdélyi Magyar Ifjak tábora, amely idén lényegesen több érdeklődőt vonzott, mint tavaly. Ahogy az lenni szokott, a szervezők idén is megkapták a magukét a balliberális médiától: náciképző, pártrendezvény, Jobbik-tábor. Miközben a mögöttes szándék, a lelkes önkénteseket mozgató motiváció a lehető legnemesebb: közösséget teremteni és erősíteni, a nemzeti önazonosságot aládúcolni, nevelni és irányt mutatni. Reményik Sándor gondolata sejlik fel az emberben, látván, hogy zömmel húszas éveik elején járó fiatalok szervezik a tábort saját generációjuknak: „Egy Iskola lesz egész életünk, S mindenki mindenkinek tanítója. (…) Nem leszünk semmi más: Hitben, hűségben, tisztaságban. Egymásnak folytonos példaadás.”
Másik ellen-Tusványos
A fő vádpont, hogy az EMI-tábor Tusványos Jobbik által finanszírozott ellenrendezvénye. Állításuk bizonyítékául azt hozzák fel a nemzetellenes, kozmopolita libertariánusok, hogy a tábor fő támogatója a Jobbik pártalapítványa, s hogy Vona Gábor rendre itt mondja el évértékelő beszédét. A párhuzam talán kézenfekvő: Tusványos–Orbán Viktor–Fidesz, EMI-tábor–Vona Gábor–Jobbik. Az is szembetűnő, hogy a közéleti-politikai programok között mindkét táborban az említett két pártelnök előadása vonzza a legtöbb érdeklődőt. A felszín azonban nem minden, s aki nemcsak a bélyegekre, a gondolkodást félrevezető párhuzamokra kíváncsi, nem árt, ha két lépést hátrál, s onnan nézi az összefüggéseket.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet több mint tíz éve alakult mint teljes mértékben civil, semmiféle politikai kötődéssel nem rendelkező kezdeményezés. Céljuk mindenkor – miként az a honlapjukon is olvasható – „az erdélyi magyarság nemzeti öntudatra ébredése, szülőföldjén való maradása, megerősödése és önrendelkezési jogának kivívása” volt. Szerveztek Wass Albert-felolvasómaratont, gyűjtéseket különböző nemes célokra, voltak látványos protestakcióik (emlékezetes: ők voltak, akik nem engedték be Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt 2005-ben Bocskai István szülőházába), s 2005 óta ők jegyzik az egyik legnépszerűbb nyári tábort. Alapító elnökük, Soós Sándor már átadta a stafétabotot a következő generáció képviselőjének, Sorbán Örsnek.
Amikor Vona Gábor 2008-ban első ízben fellépett a táborban, azt már negyedik alkalommal rendezték meg. De lépett itt fel Mikola Istvántól Kövér Lászlóig egy sor fideszes politikus is az évek során. Hogy a fideszes meghívottak megritkultak – ezt kivételesen jól tudja a balliberális sajtó –, az azzal magyarázható, hogy a szervezők nem kívánnak semmiféle közösséget vállalni a szavazókat az RMDSZ támogatására biztató Szász Jenővel. Amit a Magyar Országgyűlés elnöke, a Fideszben kiemelkedő tekintéllyel és hatalommal rendelkező Kövér László – nem mellesleg a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke – igencsak rossz szemmel néz.
Az EMI fő sajátossága a politika vonatkozásában, hogy nem törődnek a rágalmakkal, mocskolódással, az előző generáció balliberális megmondóemberei által kijelölt tabukkal, teszik, amit lelkiismeretük diktál. Ez az, ami megbocsáthatatlan azok szemében, akik hozzászoktak, hogy előírják, miről lehet beszélni, mit lehet kimondani, akik még mindig azt képzelik, hogy ők jogosultak a szalonképesség határainak meghúzására.
És ez az a pont, ahol találkozik az EMI a Jobbikkal, egy erdélyi, pártfüggetlen, kizárólag a nemzeti érdekek szolgálata által mozgatott ifjúsági szervezet egy anyaországi párttal. Az EMI nem a látszatok szervezete, éppen úgy nem kíván együttműködni a nyíltan nemzetellenes erőkkel, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióval, Bajnai Együttjével, a Párbeszéd Magyarországért nevű ex-LMP-s képződménnyel, valamint a Tóbiás-féle MSZP-vel, ahogy az Erdélyi Magyar Néppárt sem. A magyarországi pártok irányában való egyenlő távolság, álságos és be sem tartott RMDSZ-es elvét élből elutasítják, azokkal keresik a kapcsolatot, akiknek a nemzetépítés, az identitás erősítése, a magyarság távlati érdekeinek szolgálata a céljuk, nem pedig a dekonstrukció, a magyar államiság lebontása, egy homályos, európainak mondott, de valójában mélyen Európa-ellenes – lásd a bevándorlás ügyét: ha a baloldalon múlna, Európa s vele együtt Magyarország mint kulturális hagyományrendszer egy évtizeden belül megszűnne – ködkép kergetése.
Tiszta beszéd
A Jobbik, miként arra Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alapító elnöke, jelenlegi alelnöke rámutatott a párt vezetőivel való találkozás után, sokat tett azért, hogy a tiszta beszéd visszanyerje a maga rangját a politikában. Nyíltan szólt valamennyi nemzeti sorskérdésről, mondandóját soha nem igazította az ellenfél elvárásaihoz. Így lett belőle szélsőséges, rasszista, fasiszta, náci szervezet a fősodratú sajtó berkeiben. A párt most középre igyekszik, néppártosodik úgy, hogy lényegi mondanivalóján nem változtat. Vona Gábor erről is őszintén beszélt: a vadhajtásokat le kell nyesni, nem szabad magas labdákat feladni a párt és a nemzet ellenségeinek. Nem tagadta: eddig is voltak vadhajtások, csak eddig nem nézett oda. Ennyi az, amit valóban meg lehet és meg is kell tenni. Ettől még nem fog egyből megváltozni a mainstreamsajtó Jobbikhoz való hozzáállása, de egy önmagát komolyan vevő közéleti személyiség egy idő után nem fogja tudni visszakézből lenácizni a pártot.
Más kérdés, hogy miként Botka János MSZP-s politikus egy őszinte pillanatában elmondta, a fasisztázás tisztán eszközjellegű a baloldal számára. Maguk sem hiszik, amit mondanak, de mondják, mert politikai hasznot remélnek tőle. Számukra „az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg”. De a bélyeg egyre kevésbe ragad, egyre többen látnak át a szitán. A megélhetési rettegők, a minden bokorban gaz szélsőségest sejtők szép lassan magukra maradnak, és előbb-utóbb saját szórakoztatásukra szervezhetnek nácizó-fasisztázó felolvasóesteket. Van esély rá, hogy a 2018-as választás valóban a Fidesz és a Jobbik között dőljön el, ahogy azt a jobbikosok a tapolcai győzelem után előszeretettel mondogatják. Bő negyed évszázados késéssel a magát baloldalnak mondó neoliberális, globalista, kozmopolita politikai szövetség végre oda kerülhet, ahová való: a történelem szemétdombjára.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

S megint elölről
Az éve eme szaka a diáktáborok és szabadegyetemek ideje. Negyedszázada Tusványos nélkül, legalábbis a jobbak számára elképzelhetetlen a nyár. Ha másért nem, de Orbán Viktor előadásáért elmennek oda még az idősebb nemzedékhez tartozók, olykor – igaz, egyre ritkábban és egyre kevesebben – még az RMDSZ vezérkarának tagjai is.
Az előzetesen és célzatosan felcsigázott érdeklődés kiemelten irányul ilyenkor Orbán Viktor előadására, aki többnyire meg is felel a várakozásoknak: magvas, zsinórmértéket jelentő gondolataival rendszerint meghatározza a Fidesz politikájának irányvonalát, egy esztendőre témát szolgáltat a politika és média világának. Az idei előadás ugyan nem keltett a tavalyi, az illiberális demokráciára vonatkozó okfejtéséhez hasonló visszhangot, de a migráció – népvándoroltatás? – igencsak kényes, sokakat napi szinten is érintő, hosszú távú következményeiben igencsak súlyos problémája magára vonta a közfigyelmet.
Idén mintha az EMI-táborban fogalmazódtak volna meg a legfigyelemreméltóbb gondolatok a Kárpát-medence jelenét és jövőjét illetően. A sorrendben tizenegyedik alkalommal megrendezett tábor köztudottan a radikálisabb gondolkodású ifjak és politikusok találkozóhelye. A nyári uborkaszezonban fölös szabadidővel rendelkező, nem kifejezetten objektív, elfogulatlan román politikum és média árgus figyelme is elsősorban ennek tudható be. Idén a román média mindenekelőtt Vona Gábor pártelnökre, valamint az egyéves kitiltása után ismét „román földre” merészkedő Szávay Istvánra fókuszált. Előbbinek azt a kijelentését emelték ki, amely szerint a Jobbik csak néppártként válhat kormányképes erővé Magyarországon, ezért pártja életében elérkezett az az idő, amikor „kóstolgatni kell a kormányzás felelősségét”, utóbbinak a Moldova Romániával való egyesülésére, illetve az ország föderalizációjára vonatkozó jóslatát emelték ki.
Szó esett – nem is kevés – az autonómiáról is. Anélkül azonban, hogy egyértelművé tették volna: azt úgy nem lehet elérni, hogy csak a nyári táborok idejére vesszük elő a témát, „harcolunk” érte, aztán a táborzárás másnapján megfeledkezünk róla, hogy a következő nyári tábor időpontjának közeledtével újra, sokadszorra is elővegyük… S megint elölről.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

KMN – Újrafogalmazott magyar közösség
A kárpátaljai magyarsággal vállalt szolidaritás, az összefogás, a megújulás és a normalitás fontosságát hangsúlyozták a 6. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) nyitógáláján felszólaló közéleti szereplők.
Mint minden évben, hétfőn este is telt ház előtt nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operában az egyhetes rendezvénysorozatot.
Gergely Balázs főszervező megköszönte a támogatóknak a rendezvénysorozat megszervezéséhez nyújtott segítséget. Kifejtette: az a tény, hogy immár hatodik alkalommal köszönthetik a távolról érkező résztvevőket, azt jelzi, hogy a magyar napok hagyományt teremtett, ennek keretében „megmutathatjuk a többségi társadalomnak kultúránkat és értékeinket”.
Ugyanakkor emlékeztetett: feladatuknak érzik a fontos magyar ügyek támogatását, így az idei rendezvény fókuszába a háború sújtotta kárpátaljai magyarság megsegítését állították. „Nem az az erős közösség, amely a másikat le tudja győzni, hanem az, amely képes megsegíteni testvéreit” – jelentette ki Gergely Balázs. Elmondta, hogy a 6. Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt bárki adakozhat a Kárpátalján élő magyarság számára a rendezvény több pontján felállított urnáknál, sms-ben vagy banki utalással.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke köszöntőbeszédében a széleskörű civil és politikai összefogás erejét hangsúlyozta, amelynek köszönhetően „a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt előtérbe kerül a város magyar jellege”.
A rendezvény sikerét szemléltetve rámutatott: kezdetben a román városvezetés tartózkodással fogadta az egyhetes magyar kulturális rendezvény ötletét, nem értették, hogy miért nem elég a hivatalos városnapok keretében megmutatni a magyar sajátosságokat. Ehhez képest immár Kolozsvár önkormányzata is kiemelt rendezvényként kezeli a rangos kulturális eseményt, „melyet nem szabad alárendelni kicsinyes érdekeknek”, hangsúlyozta Csoma Botond.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja beszédében rámutatott: a Kolozsvári Magyar Napok az élni akarás jele, erről árulkodik az a több mint 500 programpont is, melyek közül a fesztiválozók válogathatnak.
Emil Boc polgármester üzenetét Gheorghe Şurubaru alpolgármester olvasta fel, kifejtve: a városvezetés büszke Kolozsvár kulturális sokszínűségére, a város minden közösségnek az otthona kell hogy legyen.
„A mi kezünk ki van nyújtva”
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a Kolozsvári Magyar Napoknak a teljes erdélyi magyarságot megmozgató hatását emelte ki, rámutatva, ennek mintájára immár Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Brassóban is önálló rendezvénysorozata van a helyi magyarságnak.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának Fideszes elnöke a magyarság teljes megújulásának szükségességéről értekezett. Történelmi párhuzamot vont a reformáció közelgő ötszázadik és a trianoni döntés közelgő századik évfordulója kapcsán a jelenkorral.
Kifejtette: a reformáció annak idején „újrafogalmazta Európát és a magyarságot”, míg Trianon után a magyarság képes volt arra, hogy „újrafogalmazza Erdélyt”. Az újrafogalmazás kényszere most, az évfordulók közeledtével is jelen van, jelentette ki Németh Zsolt, aki nem hagyta szó nélkül az elmúlt időszakra jellemző román–magyar nyilatkozatháborút sem.
„Mi nem kívánunk olajat önteni a tűzre, a mi kezünk ki van nyújtva, várjuk azt a román vezetést, amelyik a kölcsönös tisztelet jegyében kész együttműködni velünk” – szögezte le az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke megköszönte a szervezők, illetve az erdélyi magyarok szolidaritását emlékeztetve, hogy a kárpátaljai magyarokat is segítségnyújtásra késztette egykoron a romániai Ceauşescu-diktatúra bukása.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében a bukaresti politikum legutóbbi magyarellenes megnyilvánulásaira emlékeztetett, kifejtve: nem felejthetjük el, hogy még mindig nem biztosítottak nyelvi jogaink, ilyen körülmények között pedig csodaszámba megy a KMN sikertörténete.
Akad még tennivaló
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ezzel szemben a Funar-korszakot átvészelő kolozsvári közösség erejére emlékeztetett, rámutatva: végül a román közösség visszautasította a szélsőséges nacionalizmusáról ismert Gheorghe Funart. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a normális légkör megteremtése terén akad még tennivaló, emlékeztetve, hogy nemrég festékkel öntötték le a Mátyás-szoborcsoportot, és lekaparták az egyik jegyautomatáról a nemrég kitett Kolozsvár feliratot.
„Immár azért kell küzdenünk, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mottójában szereplő trendiség után a rend is helyreálljon, és a Mátyás-szobrot ne csak letakarítsák a rongálás után, hanem az elkövetőket a lehető leggyorsabban állítsák elő, és szolgáltassanak igazságot az igazságos Mátyás királynak” – fogalmazta meg elvárásait Kelemen Hunor.
A politikusok beszédeit követően a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be a Mihályi Gábor rendező-koreográfus által színpadra állított Megidézett Kárpátalja. Hágókon innen és túl című előadást.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Megnyitották a Kolozsvári Magyar Napokat
A megújulás kényszeréről beszélt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának Fideszes elnöke hétfő este Kolozsváron, a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján.
Németh Zsolt a reformáció közelgő ötszázadik és a trianoni döntés közelgő századik évfordulója kapcsán felidézte, hogy a reformáció annak idején "újrafogalmazta Európát és a magyarságot", és Trianon után a magyarság is képes volt arra, hogy "újrafogalmazza Erdélyt". A politikus úgy látta, hogy az újrafogalmazás kényszere most, az évfordulók közeledtével is jelen van.
Németh Zsolt elmondta, az idei magyar napokra román–magyar politikai nyilatkozatháború közepette kerül sor.
"Mi nem kívánunk olajat önteni a tűzre, a mi kezünk ki van nyújtva, várjuk azt a román vezetést, amelyik a kölcsönös tisztelet jegyében kész együttműködni velünk" – jelentette ki a külügyi bizottság elnöke.
A hétfő esti nyitógála szónokai és előadói a nehéz sorsú kárpátaljai népekre irányították a figyelmet.
A nyitógála előtti köszöntőbeszédében Gergely Balázs, a szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke kijelentette, nem az az erős közösség, amelyik le tudja győzni a másikat, hanem az, amelyik segíteni tud a másiknak.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke felidézte, hogy a kárpátaljai magyarokat is segítségnyújtásra késztette egykor a romániai Ceausescu-diktatúra bukása. Hozzátette, a kolozsvári gesztusban nem is annyira a kárpátaljai iskolások számára szervezett adománygyűjtés a fontos, hanem az, hogy érezhetik az erdélyiek szolidaritását.
A nyitógálán a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című műsorát mutatták be a Kolozsvári Magyar Opera zsúfolásig megtelt termében.
Az MTI Kárpát-medencei fotóiból nyílt kiállítás
Az MTI Kárpát-medencei fotóiból nyílt hétfőn kiállítás a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári épületében a Kolozsvári Magyar Napok keretében.
A Magyar szemmel a Kárpát-medencében kiállításon Balázs Attila, Czeglédi Zsolt, Komka Péter, Máthé Zoltán, Koszticsák Szilárd, Kovács Tamás, Varga György, Molnár Edvárd, Baranyi Ildikó, Veres Nándor, Kátai Edit és Haáz Sándor felvételein mutatja be a határon túli magyar közösségek ünnepeit és hétköznapjait. A képeket tájegységenként csoportosítva állították ki az egyetem stúdiótermében.
Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hangoztatta, hogy a nemzeti hírügynökség fotósai csupa olyan pillanatot örökítettek meg, amelyekről a Kárpát- medence országain keresztül-kasul száguldó politikusok lemaradnak. Hozzátette, a képek nemcsak a tájegységek örökségét, hanem ezek jövőjét is mutatják.
Gazsó L. Ferenc, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. MTI Igazgatóságának igazgatója kijelentette, a nemzeti hírügynökség méltán büszke a fotósaira. Megemlítette, hogy Czeglédi Zsolt és Konka Péter egy-egy képét az Európai Sajtófotó-ügynökség (EPA) már most az év derekán beválogatta az Év fotója sorozatába. Hozzátette, a képanyagot Kolozsvárról Szabadkára viszik, ahonnan remélhetőleg "Kárpát-medencei karrierútra megy".
Az igazgató arra a képsorozatra hívta fel a figyelmet, amelyik a háború sújtotta Ukrajnában "a félelem közepette bulizó" ungvári fiatalság "féktelen életörömét" örökíti meg.
"Az ember az elcsatolt nemzetrészeket látogatva Karinthy Frigyesnek azt a gondolatát látja maga előtt, amelyben arról ír kisfiának, hogy milyen szörnyű csodája az életnek, amikor a betegnek amputálják a kezét, lábát, és utána még napokig hetekig érzi, hogy a levágott rész tovább él. Nem tudunk szabadulni, soha nem tudunk szabadulni ettől a fájdalmas gondolattól, én most mégis Ady Endre szavaival nyújtom át ezt az anyagot: Mégis győztes, mégis új és magyar" – fogalmazott Gazsó L. Ferenc.
Tonk Márton, a Sapientia dékánja arról beszélt, hogy jó helyre jött a kiállítás, hiszen a Sapientia egyetem kolozsvári karán fotó és filmművészet szak is működik.
Népújság (Marosvásárhely)

A nemzetpolitikáról vitatkoztak a Kolozsvári Magyar Napokon
Széleskörű politikai konszenzusra van szükség Magyarország nemzetpolitikájában - hangzott el pénteken délelőtt a Kolozsvári Magyar Napokon szervezett Nemzetpolitika, szomszédságpolitika. Mely témákban lehetséges nemzeti konszenzus kialakítása? című beszélgetésen. Két meghívott, Gulyás Gergely, a FIDESZ országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettes és Schiffer András, az LMP társelnöke, országgyűlési képviselő, frakcióvezető vitatkozott Toró Tibor, a Sapientia EMTE oktatója moderálásával.
Toró Tibor előjáróban felvázolta, hogy a nemzetközi rendszerbe való integráció, a szomszédos államokkal való kapcsolat és a nemzetpolitika határozza meg egy állam külpolitikáját.
Gulyás Gergely szerint egyetérthetünk abban, hogy a magyar politika olyan területe kellene hogy legyen a nemzetpolitika, amelyben széles egyetértés uralkodik. Röviden felvázolta, hogyan vélekedett az Antall-kormány erről a kérdésről, majd miként szorult háttérbe elsősorban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki tevékenysége alatt a nemzetpolitika.
A fideszes politikus szerint 1998 után az ellenzékbe szoruló MSZP is érezte, hogy nemzetpolitikára mégis szükség van, de az SZDSZ ellenezte az érdemi előrelépést - ennek ellenére a státustörvényt megszavazták, majd lezajlott a "23 millió románnal" riogató kampány, a december 5-i népszavazás. Gulyás hozzátette, később a szocialisták a "saját gyalázatos álláspontjukat" felülírták, az MSZP kolozsvári bocsánatkérést pedig méltatja. A pozitív fellendülésnek a két új párt (LMP és Jobbik) is egyetértett azzal, hogy nem a nemzetpolitika, ahol meg kell mostani az országot - fogalmazott a képviselő.
Orbán lemondott az autonómiáról
Az LMP elnöke azt tartaná nyilvánvalónak, hogy nemcsak a nemzeti- hanem a külpolitika terén is egyfajta konszenzus alakuljon ki. Abban viszont, hogy van-e esély megegyezésre, Schiffer András szerint mindig a kormánynak van elsősorban felelőssége, Magyarország ugyanakkor hátrányban van, mert míg a románok vagy lengyelek az aktuális belpolitikai viaskodástól függetlenül egységes külpolitikát folytatnak, a magyarok erre képtelenek voltak. Az Európai Parlament színpadán is belpolitikai meccseket játszanak le magyar pártok, ez pedig egészen egyedülálló, ráadásul Magyarország pozícióit gyengíti – tette hozzá.
Észre kellene venni, hogy az európai integrációval kapcsolatban egészen más érdekei vannak Magyarországnak ma, mint a rendszerváltás után, a "magországok" és a perifériás országok közti feszültségre kellene fektetni a hangsúlyt - mondta. A szomszéd országokkal való kapcsolat éppen ezért alapvető gazdasági, geostratégiai érdekekről kellene szóljon. Orbán Viktor nemrég kijelentette, hogy vége van az értékek mentén való külpolitizálásnak, ez Schiffer szerint azt jelenti, hogy a miniszterelnök lemondott az autonómiatörekvések támogatásáról. Fontos ugyanakkor, hogy kialakult a látszat, miszerint Magyarország Putyin csatlósa, ez pedig szintén hatalmas csapás a határon kívüli magyar közösségeknek.
Gulyás: egyértelművé kell tenni, hogy milyen értékeket vallunk
Gulyás Gergely elmondta, a szomszédos országokban kizárólag a határokon belül vannak terítéken nemzetpolitikai kérdések, ezért könnyű konszenzusra jutniuk. Az előző rendszereket vizsgálva kiderül, csak a magyarországi volt nemzetietlen, le is tagadták a 4-5 millió határokon kívül élő magyart, ezt pedig átvette a rendszerváltás után az MSZP is – emlékeztetett. Abban ugyanakkor van igazság szerinte, hogy az állam érdekérvényesítő ereje az elismertségen is múlik, akkor számíthatnak szövetségesekre, ha egyértelművé teszik, hogy számukra mik a fő értékek - például magyarság érdekeinek képviselet. Hangsúlyozta azt is, a magyar kormány igenis támogatja az autonómia ügyét.
Egyetértés akkor van nemzetpolitikában, ha senki nem kísérli meg játékszerként felhasználni a külhoni magyarság érdekeit - jegyezte meg az elhangzottakra reagálva Schiffer. Kijelentette, örvend annak, hogy Gulyás "finoman ellentmondott" Orbánnal mondván, hogy szerinte értékalapú külpolitikára van szükség, de nem ez van a miniszterelnök fejében. "Orbán világosan kimondta, hogy szakított az értékalapú külpolitizálással" – hangoztatta az ellenzéki politikus.
Schiffer szerint a rendszerváltás után a politikai elit oldalaktól függetlenül azt gondolta, hogy ha Brüsszel elvárásainak maradéktalanul megfelel, akkor fel fog virágozni az ország. Azért jártak Brüsszelbe és Washingtonba, hogy elismertessék Magyarországot, ma pedig ár a ló túlsó oldalára estek: a miniszterelnök egzotikus diktatúrák vezetőivel tárgyal, és ebből valóságos sportot űz – jelentette ki.
Pozitív tapasztalatok, ócska trükkök
Az LMP eleve azt gondolta, hogy a parlamenti választási kampányból ki kellene hagyni a külhoni magyarok lakta területeket, mert senkinek nem jó az, ha a belpolitikai küzdelmeket telepítik a külhoni magyarság közösségeibe - fogalmazott Schiffer. Véleménye szerint az autonómiatörekvések támogatása, a nemzetpolitika zavaró tényezővé vált, Orbán fejében "a történet le is van zárva". Úgy látja, szövetségesekre pedig találnának Európa keleti oldalán, el kellene mozdítani az Uniót, hogy ne a tőke, hanem az emberek Európájáról beszélhessünk.
A kormány pozitív nemzetpolitikai lépéseit említve Schiffer pozitívumként említette meg a határon túli iskolakirándulások támogatását, az viszont "ócska trükk" volt szerinte, hogy az erdélyi magyarok szavazhattak levélben, a nyugatra vándorló magyarok viszont nem.
Gulyás Gergely az állampolgárság kiterjesztéséről elmondta, pozitív tapasztalatokat hozott, ugyanakkor szerinte ez volt a legfontosabb nemzetpolitikai döntés Magyarországon 1920 óta. A kormánypárti politikus fontosnak tartja a Nemzeti Összetartozásról szóló napot, hiszen először fordultak szembe azzal a sérelmi szemlélettel, amely a trianoni döntés utáni kilenc évtizedet meghatározta.
A kiterjesztett választójogról kijelentette, a mai magyar társadalmi valóságot ismerve jó döntés volt, hogy korlátozott mértékű beleszólást társítottak hozzá. Ha meghaladnák a mai szintet, olyan belpolitikai viták születnének, amelyek nemkívánatosak – vélekedett. Elmondta azt is, amíg Románia nem engedélyezi a székely zászló kitűzését, addig nem beszélhetünk jogállamról.
maszol.ro

Autonómiatörekvések anyaországi szemmel
Egy magyarországi kormánypárti és egy ellenzéki politikus vitatkozott tegnap Kolozsváron a határon túli magyar autonómiatörekvések anyaországi támogatásáról. A Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett pódiumbeszélgetésen Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese és Schiffer András, az LMP társelnöke osztotta meg gondolatait a kérdésről.
Schiffer András úgy vélte, hogy Magyarország feladta a határon túli autonómiatörekvések támogatását azzal, hogy az értékelvű külpolitikát a pillanatnyi gazdasági érdekek kiszolgálásával helyettesítette. „A kalmárkodásnak alávetett geostratégia azt a látszatot keltette, hogy Magyarország Putyin csatlósa, és ezt Bukarest remekül kihasználja. Ezzel házal Brüsszelben, Washingtonban, ez pedig óriási csapás a határon túli magyarság törekvéseinek” – jelentette ki Schiffer András. Az LMP társelnöke szerint ez azért is rossz, mert a térség országai fokozottan egymásra lennének utalva, csak akkor lenne esélyük a felemelkedésre, ha együttműködnének egy új Európa megfogalmazásában. Gulyás Gergely cáfolta, hogy a kormány letért volna az értékelvű külpolitika útjáról, és méltánytalannak tartotta azt a vádat, hogy nem támogatják a határon túli autonómiatörekvéseket. „Egy ilyen jellegű magyar állami tevékenység 2012 januárja óta a magyar alkotmánnyal is ellentétes lenne” – jelentette ki a fideszes politikus. Azt azonban elismerte, hogy „Magyarországnak nem jó a nemzetközi elismertsége, és ez sok esetben az érdekérvényesítő képessége erejét is mérsékli”. Példaként hozta fel, hogy a kormányoldalnak az Európa Tanácsban a kisebbségi jogok érvényesítése helyett arra kell pazarolnia az energiáját, hogy elhárítsa azt a „Magyarország elleni hadjáratot”, amelyet a MSZP is támogat. Azt is hozzátette azonban, hogy nem kell csodát várni a nemzetközi szervezetektől. Antall József, Horn Gyula és Orbán Viktor első kormánya alatt jó volt Magyarország nemzetközi megítélése, de akkor sem sikerült előbbre mozdítani a határon túli autonómiatörekvéseket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Féltenek minket
Van valami diszkrét bája annak, hogy a Kolozsvári Magyar Napokon, két magyarországi politikus (az egyik Fideszes, a másik LMP-s) csatározásából kell megtudnunk, egy év múlva lejár a magyar–román alapszerződés, és ha valaki változtatni akar rajta, azt idén szeptember 16-áig jelentheti be. Olyan ez, mintha minket, romániai magyarokat az egész ügy nem is érdekelne, s számunkra csupán a Gulyás Gergely–Schiffer András bokszmeccs kapcsán előjövő, másodlagos téma lenne, amin harcoljon csak a két állam.
Hogy mennyire nem így van, azt talán nem is kell külön hangsúlyozni: az alapszerződésben foglaltak alapján van kisebb vagy nagyobb mozgástere az erdélyi magyarságnak és a magyar államnak. Ha az alapszerződésbe sikerülne belevinni például azt, hogy a nemzeti kisebbségnek mint közösségnek is jogai vannak, és nem csak személyenként, külön-külön, akkor nem kellene a magyar államnak hallgatnia az éppen soros román külügyminiszter hisztérikus kirohanását az erdélyi magyar autonómiatörekvések támogatása miatt. (Márpedig ezt mindenik magyar kormánynak támogatnia kell, legalábbis a magyar alkotmány szerint.)
A Gulyás–Schiffer csatán az is kiderült, a fideszes Gulyásnak (akitől többet vártuk volna) nem fűlik a foga ahhoz, hogy kezdeményezze az alapszerződés módosítását, mondván, ennek „kizárólag szimbolikus jellege lenne, hiszen alig van esélye annak, hogy a jelenlegi román kormánnyal sikerüljön megállapodni a kényes kérdésekről”. Magyarán: ne próbálkozzunk, s akkor nem fogunk pofára esni.
Kedves Gulyás, mit mondjak erre? Önt össze kellene kötni erdélyi magyar politikusainkkal, akiket szintén nem melegít az alapszerződés, s akik úgy dolgoznak a székely autonómián, de úgy, hogy annak még a tervezetét sem voltak képesek elkészíteni. (Apropó: mi a helyzet ezzel, azon kívül, hogy mindenki nyaral?)
Három év múlva lesz száz éve annak, hogy Erdély Romániához került, három év múlva száz éve várjuk, hogy megadják a székely autonómiát, amiről a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozott. Most mintha ideje lenne, hogy tegyünk is érte valamit, ne csak várjuk a sült galambot. Capisci, kedves Gulyás?
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mit jelez Kelemen Hunor és Orbán Viktor tusnádi találkozója?
A barátságos semlegesség és jószándék-kinyilatkoztató gesztusok után a Fidesz-RMDSZ kapcsolat az óvatos, de kiszámítható konszolidálódás útját vette.
A magyar miniszterelnök, az RMDSZ szövetségi elnöke és a Fidesz operatív projektcsapata több tagjának sajtónyilvánosságot eddig nem kapott tusnádi találkozója ha nem is nyit új fejezetet az RMDSZ-Fidesz kapcsolatokban, de egyértelművé teszi azt a trendet, ami sejthető volt: az RMDSZ és a Fidesz operatív munkakapcsolatba lépett.
Az Orbán Viktor tusnádi megjelenése előtti napon tudniillik Kelemen Hunor és Orbán Viktor abban állapodott meg, hogy a következő időszakban a magyar kormány jelentősebb romániai magyar kulturális és oktatási projekteket támogat, ezek azonosításában pedig meghatározó szerepe lesz az RMDSZ-nek. Értsd: az RMDSZ javasol, a Fidesz pedig értelmező is, de mindenek előtt pragmatikus lesz a javaslatok elfogadásában. Hogy a Fidesz ezentúl bizonyos “RMDSZ logikát” is elfogad a romániai magyar projektek finanszírozásában, februárban vált világossá, amikor eldőlt, hogy az RMDSZ alapítványa, az Eurotrans is beszáll a honosításba.
A képlet nem azonos az MPP vagy az EMNT-EMNP Fidesz-finanszírozásaival. A Fidesz nem a működtetésbe és “politikai ügyintézésbe” száll be, hanem az RMDSZ által fontosnak tartott nagyobb költségvetésű közösségi projektekbe. A több 10 millió forintos projektek kulturális és oktatási irányúak, a hangsúly tehát nem a gazdasági területen van, ahol a Fidesz-befektetések jobbára vagy elbuktak, vagy az amúgy is gazdag romániai magyarokat tették még gazdagabbá.
Több forrásunk is megerősítette, hogy az RMDSZ-Fidesz operatív munkakapcsolatának konszolidálódásával párhuzamosan Orbán Viktor csapata egyértelműsítette, hogy Tőkés Lászlót olyan státusba minősítette át, ami udvariasan az érdemei elismerése mellett szintagmával jelölhető. Az utóbbi időszakban Orbán Viktor sem Tőkés Lászlót, sem az EMNP-s vezetőket nem fogadta, eltekintve attól a néhány perctől, ami megelőzte a tusnádi Orbán-kerekasztalt. Több forrásból is úgy tudjuk, mindeközben a Kelemen-Orbán találkozók rendszeresek, a Kelemen-Semjén kommunikáció pedig úgyszólván folyamatos. Az új helyzet egyértelművé tétele magát Tőkés Lászlót is összezavarhatta, aki Tusnádon a szokásosnál is konfúzabb beszédet tartott. Úgy tudjuk, az, hogy Orbán Viktor végül mégis fogadta a püspököt és szűk körét, inkább Németh Zsolt kitartásának, mint Orbán Viktor indíttatásának tudható be.
De a Fidesz nem bíz semmit a véletlenre. Az MPP és EMNP bizonyos szerény keretek között, de megmarad. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy Kövér László és Németh Zsolt megérdemlik, hogy barátaik némi egzisztenciához jussanak. E mellett az MPP és az EMNP is megoldhat kommunikációs feladatokat olyan konjunktúrában, ha az RMDSZ történetesen kormányon van. És nem mellékes az sem, hogy a Fidesz praktikusnak tarthatja azt is, hogy az RMDSZ mindig emlékezzen rá: lenyomni ugyan nem tudtunk titeket, de rossz napokat okozni, igen.
A következő egy év tehát várhatóan arról szól, hogy látványos és nagyobb kaliberű projekteket jelentenek be egyszerre RMDSZ és Fidesz notabilitások.
K. A.
Transindex.ro

Búcsú a Babeş–Bolyaitól (8.)
Végül hosszú vita után abban egyeztünk meg, hogy a gazdasági igazgató még próbál alkudni, és ha sikerül, akkor az egyetem megveszi az épületet. Csekély alkudozás után ez meg is történt. Nekem úgy tűnt, hogy a református kar vezetői az épületért, a római katolikus kar vezetői pedig a lelkészképzés befogadásáért nagyon hálások voltak a rektor úrnak. Nem tudom, hogy Marga ezt tudatosan vagy csak ösztönösen tette, de sikerült megbontania azt az egységet, amely addig jellemezte a magyar tanárok képviselőit az önálló karok létrehozásában.
Itt kell elmesélnem azt a furcsa esetet is, amely nagyon elszomorított néhány évvel később. Már nem voltam rektorhelyettes, amikor a kisebbik lányom úgy döntött, hogy megpróbálja elvégezni a református tanárképző kar egyik mesteri szakát. A felvételi két részből állt: az alapképzésen elért átlag adta a végleges jegy egyik komponensét és egy szóbeli vizsgán kapott jegy a másikat. Mivel neki az átlaga nem volt nagy, ezért csak úgy remélhette, hogy bejut az tandíjmentes helyekre, ha a szóbeli vizsgán jól szerepel.
A vizsga után azt mondta, úgy érzi, nem fog bejutni annak ellenére, hogy a szóbeli vizsgán elég jól tudott, de nem jeleskedett. Az eredményhirdetésre mégis elment, amely azonban órákat késett a meghirdetett időponthoz képest. Amikor kifüggesztették az eredményt, és meglátta, hogy a tandíjmentes helyek utolsó helyén szerepel, nagyon dühös lett, hisz könnyen ki tudta számolni a kifüggesztett végeredményből, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a szóbeli vizsgán maximális osztályzatot kapott, az pedig lehetetlenség. Szóval ezért késett olyan sokáig az eredményhirdetés! – gondolta.
Otthon elmesélte a dolgot, még mindig dühösen, hogy vele ne tegyenek kivételt, csak azért, mert az én lányom. És kijelentette, hogy nem foglalja el a helyet, így a soron következő (aki a tandíjasok között az első helyen volt) bejuthat ingyenes helyre. Amúgy is nagyon el volt keseredve, amikor meglátta az eredményt, sírt, hogy nincs pénze a tandíj fizetésére. Az ismerősök, rokonok közül sokan arra biztatták, hogy nyugodtan foglalja el a helyet, hisz ő nem hibás azért a dologért. De ő hajthatatlan volt, másnap bement, és a titkárnő nagy csodálkozására nem foglalta el a helyet. Erre a tettére nagyon büszke voltam, és az vagyok ma is!
Illetlen viselkedés?
2000 elején Andrei Marga rektor javaslatára az egyetem meghívta az összes magyarországi egyetem rektorát egy találkozóra. A találkozó célja az egyetemek közti együttműködési szerződések megújítása, illetve megkötése azokkal, amelyekkel nem volt még ilyen szerződés. Első nap megbeszéltük az együttműködés általános kereteit, amelyek alapján megkötöttük a szerződéseket, második napra terveztük a további, konkrét lehetőségek megtárgyalását, amelyek akár egyetemenként változhatnak. Ezt az egyetem jósikafalvi (belişi) épületében szándékoztunk megtartani.
Már az elképzelés is furcsa volt, hisz télen ott nincs mit csinálni, nincs mit látni, hosszú az út oda-vissza. Tulajdonképpen csak evés és ivás volt, hisz amikor a tényleges tárgyalásra került volna a sor, a rektornak fontos elintéznivalója támadt Kolozsváron, így hamarabb visszament. Hamarosan mi is visszatértünk Kolozsvárra, és vacsorával folytattuk a találkozót. Ebből számomra világos lett, hogy itt nem a valódi együttműködésre való törekvésről volt szó, hanem csak kirakatnak kellett az egész találkozó. Nagyon szépen illett a multikulturális eszme körítéséhez.
Hasonló eset volt, amikor Max van der Stoel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa javaslatára és patronálásával Különbözőség a felsőoktatásban – Románia példája címmel rendezett szimpóziumon Andrei Marga – aki akkor még tanügyminiszter is volt – a megnyitó után hamarosan elhagyta az elnökségi pulpitust és a termet is, és csak a délutáni megbeszéléseken vett részt. Így hiányzott a délelőtti plenáris előadásokról. A rendező egyetem rektora kihagyta a konferencia legérdekesebb és legfontosabb részét. A többi plenáris előadótól kissé elütően én nem dicsértem, hanem bíráltam a szerintem szlogenszerűen használt multikulturalizmust. Amikor a plenáris ülés után elhagytuk az aulát, a mellettem elhaladó görög katolikus kar dékánja meg is jegyezte, hogy „legalább színt vittél a beszélgetésbe”.
A szimpózium gyakorlati megszervezésével Horváth Istvánt bízták meg, aki akkor a szociológia kar adjunktusa volt. Én is kaptam meghívót, előadás-felkérőt (plenáris előadásra) konkrét címmel. A rendezvény közeledtével megkaptuk a programot, és csodálkozva vettem észre, hogy nem szerepelek a plenáris előadók között, csak a délutáni csevegésben. Nem kérdeztem, miért, csak jeleztem, hogy ebben az esetben nem megyek el a rendezvényre. Másnap újabb programot kaptunk, ahol már plenáris előadó voltam. Sajnos csak nagyon ritkán tudtam ilyen hatékonyan végezni a munkámat.
A Max van der Stoel csapatában volt Schöpflin György is, aki később az egyetem díszdoktora lett. Kevés alkalmam volt személyesen beszélgetni vele, de arra emlékszem, hogy határozottan kijelentette, szerinte az egyetem román vezetősége soha nem fogadja el a magyar karokat. Nekem akkor még voltak illúzióim. Az 1990-es évek közepén egyszer a Korunk szerkesztőségében tartott előadást a két világháború közti magyar baloldali értelmiségről, köztük nagyapjáról, Schöpflin Aladárról. Jól emlékszem egyik mondatára, miszerint lehet, hogy akkor hiba volt baloldalinak lenni, de hogy szégyen nem volt, az biztos. Mivel csak felületesen ismertem, meglepődtem, amikor a Fidesz színeiben lett európai parlamenti képviselő. Később még találkoztunk azon az európai parlamenti meghallgatáson 2007-ben, amelyet Kónya-Hamar Sándor képviselő szervezett a romániai magyar nyelvű felsőoktatás érdekében, ahol, többek között, mindketten előadók voltunk.
Négy év alatt, amíg rektor­he­lyettes voltam, sokféle emberrel volt alkalmam találkozni. A heves viták ellenére a személyes kapcsolatokban csak nagyon kevés román embernél tapasztaltam ellenségeskedést. Úgy éreztem, hogy elfogadják azt, jogunk van kiállni az érdekünkben, ezért nem nehezteltek ránk, csak persze nem engednek a magukéból. Andrei Marga rektornak érdekes volt a munkastílusa. Munkabírása hatalmas volt, érdeklődése szerteágazó. Amikor külföldre utazott, mindig vásárolt magának egy-két érdekes könyvet, amelynek később hasznát vette.
A vezetőségi gyűlésekre többnyire kész megoldásokkal érkezett, ha volt is valakinek ellenvéleménye, nehezen tudta érvényesíteni azt. Ellenben ha valami nem érdekelte, vagy egyszerűen nem akarta megszavaztatni, akkor engedte, hogy a beszélgetés teljesen mellékvágányra menjen, sőt be is segített ebbe, a végén pedig vagy elhalasztatta vagy leszavaztatta azt. Nyolc évig volt az egyetemnek a rektori tisztség mellett elnöki tisztsége is. Amikor Marga volt az elnök, akkor az volt a fontosabb funkció, amikor pedig ismét rektor lett, akkor az elnöki funkció teljesen eljelentéktelenedett.
Egyetemi felmérés
A BBTE a rendszerváltozás utáni tíz évben nagyon sokat fejlődött, új karok, új szakok jelentek meg, a diákok létszáma is megtöbbszöröződött. Érdekes módon ebben az időben az egyetemek közti versengés inkább a diáklétszámra korlátozódott, csak később kezdték figyelembe venni a különféle rangsorolásokat. Ezért a BBTE, amerikai stílusban, beleszámolta a diáklétszámba mindazokat, akik doktori iskolába jártak, és azokat a tanárokat is, akik véglegesítő vagy fokozati vizsgára jelentkeztek. Ezért szoktak, akkor és ma is, negyvenezres diáklétszámról beszélni. Az egyetem nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minél nagyobb súllyal legyen jelen a mindenna­pokban, állandóan szerepeljen a sajtóban legalább a rektor által. Díszdoktorrá avattak szinte mindenkit, aki számított a világban: bíborost, kancellárt, királyt, pápát. De azért ne legyünk rosszmájúak, voltak közöttük egyetemi tanárok is!
Amikor lehetőség adódott rá, az egyetem elhatározta, hogy „felméreti” magát az Európai Egyetemek Szövetségével (EUA). Ez 25 ezer dollárjába került a felsőoktatási intézménynek, nem számítva bele ebbe annak az öt embernek a teljes ellátását, aki szinte egy hétig Kolozsváron végezte a megfigyeléseket, szóba állt tanárokkal, diákokkal, tisztviselőkkel. Majd összeállított egy mintegy százoldalnyi jelentést az egyetem fejlődéséről, potenciáljáról, multikulturális jellegéről. A jelentés pozitív képet nyújtott az egyetemről, ez is volt a célja. Egyetlen egy dologról nem szólt ez a jelentés: hogy milyen színvonalú az oktatás. Ezt nem mérték fel!
Miniszteri látogatások
Rektorhelyettesi időmben, ha jól emlékszem, két magyar miniszter látogatta meg az egyetemet: Torgyán József és Magyar Bálint. Mindkettőt a szenátus termében fogadtuk, ahol elbeszélgettek a magyar tagozat képviselőivel. Ezeken a találkozókon röviden bemutattam az egyetemet, majd a minisztervendég beszélt, utána kérdések/kérések és válaszok hangzottak el. Emlékszem, hogy amikor belépett a rektori folyosóra, és meglátta a román egyetem rektorainak a falon sorakozó féldomborművét, Torgyán József megkérdezte, hogy „ennek az egyetemnek 1919 előtt nem volt rektora?” (Ma már láthatók a Ferenc József Tudományegyetem, sőt a Bolyai rektorai is.)
Amikor azt mondtam a karok bemutatásánál, hogy az ortodox és görög katolikus karokon nincs magyar nyelvű oktatás, hisz nálunk nincsenek magyar ortodoxok és görög katolikusok (akkor még ezt így tudtam!), Torgyán József nevetve megjegyezte, hogy én huncutul utalok az ő vallására (ugyanis görög katolikus volt). A beszélgetés jó hangulatban folyt, a miniszter urat egészen más embernek ismertük meg, mint amilyennek a politika mutatta. Ezután érdekes előadást tartott a Báthory-líceum színültig megtelt dísztermében tanárok és egyetemisták előtt.
A vezetőség román tagjai nem tartottak igényt arra, hogy találkozzanak Torgyán József miniszterrel. Amikor Magyar Bálint látogatta meg az egyetemet, Marga rektor személyesen fogadta az irodájában, igaz, ismerték egymást személyesen még abból az időből, amikor Marga is miniszter volt. Egy román miniszteri látogatásra is emlékszem, amikor Mircea Geoană akkori külügyminiszter látogatta meg az egyetemet egy rövid beszélgetésre. Gabriela Firea sertepertélt körülötte, és a miniszter adjutánsaként mutatkozott be. Magamban furcsálltam ezt a szárnysegédi pozíciót, de elfogadtam, hogy a külügy is militarizált valamilyen szinten.
Támogassuk az operát!
Egyszer (talán 2001 kora őszén) telefonált Simon Gábor, a kolozsvári magyar opera igazgatója, és azt mondta, biztos forrásból tudja, hogy az egyetem anyagilag támogatta a román operát, méghozzá azt is tudja, milyen összeggel. Jó lenne, ha támogatná a magyar operát is legalább egy előadás megvásárlásával. Én erről a támogatásról nem tudtam, nem tárgyaltunk róla vezetőségi gyűlésen (nem emlékszem, hogy valaha is hiányoztam volna, de azért ritkán előfordulhatott).
Gondoltam, kiugratom a nyulat a bokorból. A következő gyűlésen előhoztam a dolgot, mégpedig olyan formában, hogy azt mondtam (mintha természetesen tudnék a dologról): nagyon jónak tartom, hogy az egyetem támogatja a román operát, és szeretném, ha ugyanezt tenné a magyar operával is. A rektor rögtön jóváhagyta, a többiek sem tiltakoztak. Húszmillió lejt szavaztunk meg (ez mai pénzben kétezer lej), és az egyetem ebben az összegben jegyeket vásárolt, amelyeket szétosztottunk a diákok között. Az opera kijelölt két előadást, amelyeken a jegyeket igénybe lehetett venni, két diák mehetett egy jeggyel.
Az akciónak nagy sikere volt, mindkét alkalommal megtelt az opera nagyterme. Sajnos egy évre rá ezt már nem sikerült megtennünk, mert amikor ismét szóba hoztam a dolgot, a főkönyvelő tiltakozott, hogy nem tudja törvényesen elkönyvelni az adományt. Szóval közben megkereste a módját, hogy ne kelljen pénzt adnia ilyen célra. Egyszer volt Kolozsváron ingyen opera...
Kása Zoltán
Lapunk Szempont mellékletében sorozatban közöljük Kása Zoltánnak, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egykori rektorhelyettesének, a Sapientia EMTE szenátusa elnökének visszaemlékezéseit. Az írás részlet a szerző készülő könyvéből.
Krónika (Kolozsvár)

„Sántít az egyenlő távolságtartás elve”
Nyolcszázezer forint kártérítést nyert egy peren Tőkés László Budapesten, egy róla szóló könyv miatt – első fokon. Többek között erről is beszámolt hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján, ugyanakkor a Mecénással kapcsolatos feljelentésről is állást foglalt.
„Külön gratulálok Csomortányi Istvánnak, aki folytatja azt a harcot, amit püspökként elkezdtem” – mondta hétfőn Tőkés László, aki közleményben is üdvözölte azt, hogy Csomortányi büntetőfeljelentést tett a DNA-nál az Ady-központ ügyében. Mint ismeretes, 2002-ben a Széchenyi Terv keretében az akkori magyar kormányzat a Királyhágómelléki Egyházkerület ama projektjére adott 1,1 millió eurónyi összeget, hogy Adyfalván, Szatmár megyében komplexumot építsenek. Ám közben kormányváltás lett, és a Bihar megyei RMDSZ közbenjárására az új kormányfő, Medgyessy Péter úgy határozott, hogy a pénzt átirányítja a Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítványhoz, amelynek vezetését Szabó Ödönre bízták. A pénzből – a projekt szerint – Váradon építettek volna Ady-központot, azaz konferenciatermet és hotelt, de utóbbi máig sem készült el, a félkész komplexumot pedig végül az önkormányzattal elcserélték egy másik ingatlanra, az Ady-központot pedig nemrégiben a néhai Mudura Sándor családjához kötődő cég szerezte meg, árverésen. Csomortányi István szerint ez is gyanús, és az is, hogy a támogatási összeg jelentős része eltűnt, és azzal a mai napig nem számoltak el – ezért tett feljelentést a DNA-nál.
Reakció
Az ügyről hétfőn Tőkés közleményt is kiadott, ebben így fogalmaz: „Az egyházkerület vezető képviselői több rendben is a pártoktól való egyenlő távolság elvét hangoztatva próbálták igazolni a korrupció gyanújával vád alá helyezett Kiss Sándor vezette bihari RMDSZ iránti pártos viszonyukat. (…) Az ún. egyenlő távolság elve azonban abban a tekintetben is eleve sántít, hogy nem egyházi irányelv, hanem eredetileg egy, a Markó Béla volt pártelnök nevéhez fűződő RMDSZ-doktrína. (…) jelen összefüggésben nem lehet kérdéses, hogy egyházaink (…) nem lehetnek egyenlő távolságra a Mecénás Alapítvány vezérkarát kitevő bihari RMDSZ-potentátoktól, valamint azoktól, akik egyházunk elorzott tulajdonához fűződő jogát védelmezik. Az Anyaszentegyház éppen úgy nem állhat egyforma közelségben a mentelmi jognak örvendő Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön parlamenti képviselővel, mint ahogyan a Gyurcsány Ferenchez és Orbán Viktorhoz viszonyított távolságuk sem lehet azonos”.
Újságírói kérdésként felmerült tegnap, hogy mi történik, ha esetleg bírósági eljárás lesz az ügyből, amit ebben az esetben román hatóságok indítanának, de mivel magyarországi közpénz volt a támogatás, a károsult a magyar állam, ezért utóbbinak is be kellene lépnie az esetleges eljárásba. Csomortányi István szerint ez jó kérdés, egyelőre nem tudják, de még nem is tart ilyen szakaszában az ügy, ezért ez később fog kiderülni.
Megnyerte
Egy másik témáról szólva Tőkés László tudatta: első fokon megnyerte azt a pert, amit Budapesten indított, a Noran Libro kiadó ellen. Ez jelentette meg ugyanis az időközben súlyos betegségben elhunyt Andrassew Iván könyvét, Ne vígy minket a késértésbe címmel. A 2012-ben megjelent kötet Tőkés László életéről szól, bíráló formában, magánlevelezésekből, netes forrásokból is közölve részleteket. Tőkésék Szász Jelnőt, a Magyar Polgári Párt volt elnökét sejtik a kiadvány mögött, valamint az RDMSZ akkori választási ellenkampánya részének gondolják a könyv megjelenését. A tegnapi tájékoztatón jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés irodavezetője is, aki emlékeztetett: a könyvet akkoriban sok magyar helyi vezetőnek is megküldte valaki postán, Nagyváradon adva fel a küldeményeket – ők pedig hiába próbálták kideríteni, ki volt a feladó, a posta nem adta ki az információt. Nos, a Tőkés által indított perben első fokú ítélet van: a bíróság 800 ezer forintnyi nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, azaz a kiadót. A bírák azt látták ugyanis igazolva, hogy a kötetben szereplő adatok megszerzése során a kiadó magántitok- és levéltitok-sértést követett el.
A tájékoztató egyéb témáinak során Tőkés László fontosnak látta cáfolni azt, hogy Magyarországon élne, azt hangoztatta, hogy új családjával Váradra költöztek, és bár ő a Fidesz-KDNP listáján lett EP-képviselő, erdélyi képviselőnek tekinti magát. Néhány kontextusban felmerült a migránsügy is. Erről Szilágyi Zsolt többek között azt mondta, szerinte „nemsokára Romániában, Erdélyben is szembesülni fogunk vele”. Tőkés László szerint pedig „A migránsok inváziójának jelenlegi körülményei között meg kell védenünk Európát, értékeinket és országainkat.” Hozzátette: szolidárisnak kell lennünk a menekültekkel, üldözöttekkel, de ez nem jelenthet önfeladást. Azt jelezte, hogy Orbán Viktor politikáját támogatja.
Váltás
Belső szervezési ügyről is szó esett a tájékoztatón. Mint kiderült, eddig tartott Orbán Mihály tevékenysége, mint Tőkés László itteni irodavezetője. Helyette mostantól Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke lesz egyben Tőkés irodavezetője is. Szilágyi Zsolt jelezte: ezért ismét többet lesz Váradon, bár brüsszeli feladatainak is igyekszik megfelelni, valamint a pártvezetéssel kapcsolatos, sokszor utazásokkal járó munkájának is.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Tőkés: szülőföldjükön rendezzék a menekültek helyzetét!
Sajnálatosnak tartja Tőkés László, hogy az Európai Unió nagyobb figyelmet szentel a bevándorlók jogainak, mint az őshonos kisebbségek helyzetének.
A menekültkáosz kezelésében a magyarországi kormány álláspontját támogató európai parlamenti képviselő kedden Nagyváradon elmondta: az európai és balti államoknak egységesen kellene fellépniük ebben a kaotikussá vált helyzetben. Szerinte azonban a jelenlegi „megszállás” csak ideiglenesen fenntartható, mert bár a menekültek megérdemlik a szolidaritást, mégis a saját szülőföldjükön kellene rendezni a helyzetüket.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint a hullám előbb-utóbb Romániát, Erdélyt is érinteni fogja, márpedig a krízis kezelésére európai terv még nincs, csupán nagy kérdőjelek vannak. Rámutatott, hogy Magyarország csak annyit szeretne elérni, hogy Brüsszel ne erőltessen rá tagországaira befogadási kvótát, hanem biztosítsa azok jogát, hogy saját fennhatóságuk alatt gyakorolják saját menekültpolitikájukat.
Tőkés hozzátette, hogy az anyaországi kormányzás csupán a törvények betartását szorgalmazza, rámutatott ugyanis arra, hogyha ő követne el olyan tetteket, mint egyes bevándorlók, akkor már rég bebörtönözték volna. Az EP-képviselő azt is szomorúnak tartja, hogy a jobb megélhetés reményében Romániát is rengetegen hagyják el. Úgy gondolja, hogy a bevándorlók „inváziója” közepette még inkább ragaszkodnunk kellene a szülőföldünkhöz.
„Itthon kell megoldani a problémát, nem lenne szabad azt exportálni, mert kívülről nem fogják megoldani. Én leszek az utolsó, aki elmegyek innen” – hangsúlyozta, miután az elmúlt időszakban többen is azt hitték, hogy a Fidesz–KDNP listán nyerve parlamenti mandátumát átköltözött Magyarországra. Tőkés fontosnak tartotta most ismét tisztázni: családjával Nagyváradon él, változatlanul erdélyi EP-képviselő és „itthoni pozíciónk” megerősítésére törekszik. „A Markó-doktrínát gyökerestől ki kell irtani az erdélyi magyar értékelvű politikából” – állapította meg Tőkés, emlékeztetve arra, hogy Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök megfogalmazása szerint az erdélyiek egyenlő távolságra vannak Budapesttől és Bukaresttől, Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől.
„Mi nem vagyunk ugyanolyan távolságra Gyurcsánytól és Orbántól, Pontától vagy Johannistól, sem a tisztességes RMDSZ-es politikusoktól a korruptakkal szemben, mint ahogyan például az egyház sem tarthat egyenlő távolságot azokkal, akik a kereszténység ellen vannak” – hangsúlyozta az értékelvű szemléletet szorgalmazó EP-képviselő.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

„A versennyel baj nincs, ha nem vezet esztelen egymásnak feszüléshez”
Egész Európai Unió megbukhat emberségből és szolidaritásból, ha elhibázottan kezeli a menekültválságot – véli Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnökét a kötelező befogadási kvóták sokat vitatott rendszere mellett aktuálpolitikai témákról, többek között az MPP-vel kötendő választási együttműködésről, a levél útján történő szavazásról és az autonómiatörvényről kérdeztük.
Megkezdődött az őszi parlamenti ülésszak, s már az első héten elfogadták az idei év talán legfontosabb jogszabályát, az adótörvénykönyvet. Korábban jelezte, az RMDSZ az öt százalékpontos áfacsökkentés híve, de szeretné, hogy az adótörvénykönyv alkalmazása ne sodorja veszélybe az államháztartást, a költségvetési hiány ne haladja meg a 2 százalékot. Személyesen részt vett a törvény módosításáról szóló politikai döntésben. Hihető a kormány ígérete, hogy nem nő túlságosan nagyra jövőre a költségvetési hiány?
Majd a költségvetési törvény tervezetéből fog kiderülni, hogy a kormány képes-e egy olyan büdzsét előkészíteni, amely a két százalékos költségvetési hiányt tartja. Az adótörvénykönyv parlamentben elfogadott módosítása ezt lehetővé teszi. A négy százalékpontos áfacsökkentés egy százalékos deficitet jelentene, abban az esetben, ha úgy számolunk, hogy az adócsökkentés miatt az áfabevételek nem fognak nőni. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy jelentős adócsökkentést követően valamelyest csökken az adócsalás mértéke is, valamennyit ki lehet a feketegazdaságból fehéríteni. Ezért azt gondolom, hogy a befizetett áfa aránya nőni fog, ami csökkenti a deficitet. Tehát a kormánynak még mindig bő egy százaléknyi deficit mozgástere van a költségvetés kidolgozásakor. Azt hiszem, hogy a 2015-ös büdzsé teljesítéséből, az eddigi tapasztalatokból kiindulva bátran kijelenthető: ha a kormány nem kezd felelőtlen pénzszórásba a választási esztendőben, akkor nincs ahogy ezt a költségvetési deficitet ne tartsa. Ezt a hiányt azért fontos tartani, mert biztosítja a makrogazdasági egyensúlyt, és Románia megőrizheti a hitelképességét, olcsóbban finanszírozza a pénzpiacról a deficitjét. Emlékeztetnék arra, hogy az RMDSZ részvételű Boc-kormány annak idején ideiglenes intézkedésnek tekintette a 19 százalékos áfa öt százalékpontos növelésé, és ígéretet tettünk arra, hogy a válság elmúltával ez az adó az eredeti szintre áll vissza. A mostani csökkentés mindenképpen közel áll ehhez az ígérethez, mert 2017-ben ismét 19 százalék lesz az áfa. Kell azonban látni azt is, hogy a világban nagyon gyorsan történnek változások, a kínai tőzsdepánik még nem futott le teljesen. Azzal is számolni kell, hogy ha valahol valami összeomlik, az Romániára is kihat.
Említette a felelőtlen költekezést. Köztudott, hogy időközben a kormány megemelte a fizetéseket az egészségügyben, s ez elindított egy követelésspirált: a pedagógusok, a rendőrök, más közalkalmazotti kategóriák is nagyobb béreket kérnek. Victor Pontáék válaszul megígérték: októberben már a parlament elé terjesztik az új közalkalmazotti bértáblát, amely méltányosabb javadalmazást tesz lehetővé a közszférában. Az RMDSZ hogyan vélekedik erről?
Soha nem értettem egyet azzal, hogy különböző közalkalmazotti kategóriákkal kivételezzenek. Márpedig a kormány így járt el most az orvosok, korábban a hadsereg, a rendőrség esetében. Így a béraránytalanságok nagyon nagyok lettek a közszférában. Gondolnunk kell az önkormányzati alkalmazottakra, a pedagógusokra, a kisegítő személyzetre is, akiknek a fizetése aránytalanul kicsi a többiekéhez képest. A gyors béremelés a közszférában óriási terhet ró a magánszférára is, ezért ezzel csínján kell bánni. Mindenkinek az az érdeke, hogy legyen egy fajta egyensúly a fizetések terén, küszöböljék ki a rendszeren belüli aránytalanságokat. Arról, hogy végül milyen lesz ez a bérrács, az ellenzék sem tud semmit sem mondani, mert a parlamentbe benyújtandó tervezetet a kormány még nem véglegesítette. Amikor ez megtörténik, akkor derül ki, hogy egyáltalán alkalmazható-e az új bérrács 2016-tól, vagy csak 2017-ben lépne életbe.
Az ülésszak másik fontos törvényének a levél útján történő szavazásról szóló jogszabály ígérkezik. Jövő héten ismét összeül a választási törvényeket kidolgozó parlamenti bizottság véglegesíteni a tervezetet. Milyen formában tartaná elfogadhatónak, ha egyáltalán elfogadható az RMDSZ számára a levélben történő szavazás?
Úgy látjuk, hogy a levélben történő szavazás feltételei Romániában nem adott, ezért nem támogatjuk ezt a törvényt. A parlamenti választások esetében a külföldön tartózkodó román állampolgárok szavazati joga biztosítva van. A már elfogadott, parlamenti választásokról szóló törvény egészen világosan fogalmaz: a szavazás regisztrációköteles, és nem levél útján, hanem szavazófülkében történik a határon túl élő román állampolgárok számára létrehozott szavazókörzetekben. A regisztráltak számának függvényében annyi szavazókörzetet hoznak létre külföldön, amennyi szükséges. Így már most sem kérdéses: aki külföldön él és szavazni akar, megteheti. Az elnökválasztás esetében valóban rendezetlen ez a kérdés. Itt szóba kerülhet a levél útján történő szavazás, de mi nem látjuk azt, hogy a biztonságát hogyan tudnák ennek garantálni, és ha regisztrációköteles, akkor miért lenne jobb ez az eljárás annál, amit a parlamenti választások esetében alkalmazni fognak. Nem látjuk azt sem, hogy akkor miért nem teszik lehetővé a levélben történő szavazást Romániában élő román állampolgárok számára, hiszen ha csak a külföldön tartózkodóknak jár ez a jog, az országban élők pedig hátrányba kerülnek. Ezt a típusú diszkriminációt nem tartom ésszerűnek. Ezért szerintem inkább az elektronikus szavazás bevezetésén kellene gondolkozni.
Az RMDSZ ellenkezésének hátterében nem húzódik meg az az aggodalom is, hogy a levélben történő szavazás esetén jelentősen megnőhet a leadott szavazatok száma, és ezáltal nehezebb lesz elérni az öt százalékos parlamenti küszöböt?
Aggodalmunk mindig van, de van egy elvi kérdés, ami az aggódásunknál fontosabb. Az elvi kérdést kell egyszer helyesen megválaszolni, utána nekünk kötelességünk, hogy az aggodalmainkból lefaragjunk és az öt százalékos küszöböt elérjük. Aggodalmunk nem helyezhető az elvi kérdések elé. A levélben történő szavazás csalásra, manipulációra is lehetőséget biztosít. Egyébként miért ne gondolnánk azt, hogy ugyanolyan mértékben mennek el szavazni a külföldön élő erdélyi magyarok is, mint a románok?
Az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról. „Évek óta van egy jó és őszinte párbeszéd köztünk” – mondta az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról Kelemen Hunor. Emlékeztetett arra, hogy tavaly, az európai parlamenti választások előtt Orbán Viktor átjött Szatmárnémetibe, és együtt üzentek az erdélyi magyar választóknak, mert ezt a kormányfő „így tartotta jónak”. Idén Tusnádfürdőn is volt egy találkozó a két politikus között. „Aki nem rosszindulattal próbálja értelmezni ezt a párbeszédet, azt látja és tudhatja, hogy nem egy olyan viszonyról van szó, mint amilyen a Fidesz és az EMNP egykori viszonya. Arra törekedtünk, hogy közös ügyekről őszintén tudjuk beszélni és konklúziókat megfogalmazni. És ez megtörtént” – reagált a politikus azokra a véleményekre, amely szerint az RMDSZ a Fidesz alárendeltje lenne. Hozzátette, nem csak Orbán Viktorral, hanem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, a magyarországi kormánypártok vezető politikusaival is rendszeresen találkozik. „Azt hiszem, hogy ez a normális. Akit ez felháborít, keresse saját magában a hibát, ne bennünk” – jegyezte meg.
A választásoknál maradva: korábbi hírek szerint az RMDSZ még ebben a hónapban leülne tárgyalni az MPP-vel az önkormányzati választásokon történő együttműködésről. Melyek az RMDSZ részéről a tárgyalás feltételei?
Az önkormányzati választásokon Székelyföldön lesz verseny a magyar jelöltek között. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejelentette már, hogy mindenhol külön indul. A versennyel az égvilágon semmi baj nincs, ha normális keretek között tudjuk tartani, és nem vezet esztelen egymásnak feszüléshez. Ezért merült fel az együttműködés lehetősége az MPP-vel bizonyos településeken. Az együttműködésnek különböző formái lehetségesek. El tudom képzelni, hogy lesz olyan település, ahol az RMDSZ-nek nem lesz esélyes jelöltje, és akkor valóban kérdés, hogy csak azért, hogy egymást és a közösséget szembeállítsuk, érdemes-e az RMDSZ-nek jelöltet állítani. Ez természetesen fordítva is érvényes. Abban maradtunk az MPP-vel, hogy szeptember folyamán leülünk erről egyezetni, addig mindkét fél áttekinti a maga perspektívájából, hogy milyen együttműködést tud elképzelni. Mi is feltérképezzük a helyzetünket, megnézzük, melyik önkormányzatban állunk jól, kik a számba jöhető jelöltek, hol van szükség váltásra. Ezt az elemzést még a nyár folyamán elindítottuk.
A nyáron felmerült az is, hogy az együttműködés a parlamenti választásokra is kiterjedhet, és még az is elképzelhető, hogy Biró Zsolt MPP-elnök az RMDSZ háromszéki listáján induljon. Ezt meg tudja erősíteni?
Az együttműködést nem kötném névhez vagy területhez. Viszont bármilyen megállapodást el tudok képzelni, ami az erdélyi magyar emberek érdekeit szolgálja. Emlékeztetnék: 2008-ban mi elmentünk odáig, hogy két biztos és egy bizonytalan befutó helyet ajánlottunk az akkor Szász Jenő által vezetett MPP-nek. Utóbb a harmadik hely – Pető Csilla parlamenti választókerülete – is befutónak bizonyult. Így ha akkor elfogadták volna a javaslatunkat, akkor most az MPP parlamenti párt lehetne. A megállapodást az utolsó pillanatban nem írták alá, de 2008-ban már nagyon közel voltunk ahhoz, hogy együttműködjünk a parlamenti választásokon. Így jövőre sem tudom kizárni az együttműködés lehetőségét, ám a lényeg az, hogy addig ne teremtsünk olyan helyzetet, amely megakadályozná a megállapodást. Amúgy azt is látni kell: én hiába egyezek meg országos szinten Biró Zsolttal, az MPP-elnökével, ha egyes településeken, közösségekben erős – nem ideológiai jellegű – ellentétek vannak. Ezért nagyon fontos, hogy a kis közösségeken belül, a helyi szervezetek szintjén ne élesítsük ki a konfliktusokat, mert akkor a későbbi országos együttműködés sem lesz lehetséges. Ezt kérdést tehát összefüggéseiben kell szemlélni. Az erdélyi magyar társadalom nem olyan társadalom, hogy kézfogásom Biró Zsolttal minden helyi ellentétet megszüntessen. Sokat járok helyi közösségekbe, és nem egyszer mondták nekem: „az rendben van, hogy országos szinten párbeszéd van, viszont azt is látni kell, hogy itt, ezen a településen ilyen és ilyen okokból csak lesz egy egymásnak feszülés”.
Korábban azt nyilatkozta, hogy az MPP-vel történő egyeztetés után döntenek az autonómiatörvény parlamenti előterjesztésének időpontjáról is. Milyen döntés körvonalazódik?
Ez nem elvi, hanem taktikai kérdés számunkra. A tervezetet azért dolgoztuk ki, hogy közvitára bocsássuk és parlamenti vita is legyen belőle. A benyújtás időpontja kizárólag taktikai kérdés. Olyan helyzetet nem szeretnék teremteni, hogy nem csak Romániában, hanem az európai politikában teljes egészében elszigetelődjünk és partnerek nélkül maradjunk, mert ez a célt nem segíti. Nem szeretném az, hogy beszoruljunk egy sarokba, és mi legyünk Vlagyimir Putyin nem tudom hányadik keze.
Jövő hétfőn tárgyalnak az uniós belügyminiszterek a menekültek tagállamok közötti elosztásáról. Konszenzus van a pártok, államfő és a kormányfő között abban, hogy a befogadási kvóták kötelezővé tétele elfogadhatatlan, hasonló álláspontra helyezkedett az RMDSZ is. De arról nem beszélt sem az államfő, sem a kormányfő és az RMDSZ elnöke sem: mi történik, ha mégis kötelezővé válik a kvóta?
Ma azt látom (az interjú csütörtökön készült – szerk. megj), hogy a Visegrádi Négyek plusz Románia és jó eséllyel Bulgária a kötelező kvótarendszert nem fogadja el, nem lesz meg a minősített többség a határozathoz.
Mi a legnagyobb gond a kötelező kvóták rendszerével?
Több baj is van vele, az egyik az, hogy kötelező, a másik, hogy a kvóták megállapításainak kritériumai csak félig-meddig objektívek. Harmadrészt pedig: tegyük fel, hogy elfogadjuk a kötelező kvótarendszert. De hogyan fogjuk ezt érvényesíteni Románia esetében? Hozzánk egyelőre egyetlen menekült sem akar jönni az ismert okok miatt. Ha tehát ha mondjuk Romániába hoznak hétezer embert, átesnek a procedúrákon, regisztrálják őket, megkapják a menekültstátust, eltelik az egy év, megtanulják valamennyire a nyelvet, és lesz Romániáéra érvényes munkavállalási engedélyük. Ám mi történik ezután? Hozzákötjük őket egy villanyoszlophoz, hogy ne menjenek tovább? Ezek az emberek az EU területén belül szabadon utazhatnak majd bárhová, így fogják a cókmókjukat, és elutaznak mondjuk Svédországba vagy Bajorországba, ahol netán hozzátartozói élnek. Másfelől hogyan választják ki azokat a migránsokat, akik a kötelező kvóta szerint Romániába kerülnek? Milyen kritériumok alapján kerülnek egyesek akaratuk ellenére hozzánk, mások mondjuk Svédországba vagy Bulgáriába? Tehát egészen gyakorlatias problémák merülnek fel a kötelező kvótával kapcsolatban. A szolidaritást nem szabad a kelet-közép-európai államoknak relatív módon kezelnie. Az első nagy kérdés az, hogy képesek vagyunk-e azt a minimális együttérzést kifejezni, és képesek vagyunk-e ezeket az életüket mentő embereket ellátni, fogadni. A tél itt van a nyakunkon, ez lesz nagy erőpróba. Ha bármelyi európai uniós tagállamban egyetlenegy ember, egy gyerek a nem megfelelő körülmények miatt meghal, emberségből, szolidaritásból az egész Európai Unió megbukik, mint politikai konstrukció. A hosszú távú kérdés szerintem arról szól, hogy az EU képes-e a külső határait megvédeni. A tagállamokról külön-külön bebizonyosodott, hogy nem képesek erre. Ezért erősebb Európai Unióra van szükség, és a tagállamok szuverenitásának kérdése, bármennyire fáj, ismét naprendre kell hogy kerüljön. Menekültügyben talán a legfontosabb kérdés az, hogy a közép-keleti régiót tudják-e stabilizálni mindazok a hatalmak, amelyeknek erre lehetősége van: az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország. Itt kötelező módon meg kell találni az együttműködést a három nagy világhatalom között, mert másként folyamatos lesz a migráció. Ebben az Európai Uniónak is felelősséget kell vállalnia. Ha szükséges, akkor az Iszlám Állam ellen minden eszközt be kell vetni.
A Transindex-tulajdonrész eladásáról. „Adott pillanatban úgy éreztem, mindenki számára megkönnyebbülés lenne, ha én többé nem lennék tulajdonos a Transindexben” – mondta Kelemen Hunor arról, hogy miért vált meg az erdélyi magyar portálnál birtokolt tulajdonrészétől. Magyarázata szerint számára és a Transindex számára is terhet jelentett ez a helyzet, különösen az RMDSZ-elnökké választása óta. „A volt tulajdonostársammal, a szerkesztőséggel ezt próbáltuk teljesen normálisan kezelni, és szerintem többnyire sikerült is” – jelentette ki. Kelemen bevallotta: nagyon nehezen vette rá magát a döntésre. „Sokáig, több mint tíz évig voltam többségi tulajdonosa a Transindexnek. Nagyon szerettem és szeretem ezt a projektet, és nehéz volt megválnom tőle. Ám azt gondoltam, nem föltétlenül jó, ha RMDSZ-elnökként médiatulajdonos vagyok” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Brüsszelben énekeltek a Váradi Dalnokok
Tőkés László EP-képviselő meghívására szeptember 21-én háromnapos látogatásra Brüsszelbe érkeztek a Váradi Dalnokok. Erdélyi képviselőnk több mint fél évtizedes áldásos tevékenységük elismeréseként hívta meg a férfikórus tagjait az Európai Parlament székhelyére.
A parlament épületében, a hivatalos szeminárium keretében a magyar látogatócsoportok felelőse, Láng Péter tartott kedden szakavatott bemutatót az EP működéséről.
Tőkés László a meghívottak köszöntésekor kifejtette, hogy a dalnokok éppen azt képviselik a maguk sajátos módján, amit védelmezni kell Európa elidegenítésének körülményei között: önazonosságunkat, nemzeti értékeinket, kultúránkat, anyanyelvünket. Az EP migrációról szóló közvitáján a megszólalók túlnyomó többsége számára nem az volt a kérdés, hogy miként képviselhetjük Európa, az EU értékeit és érdekeit, hanem sokkal inkább a migránsok jogainak és érdekeinek a gondja foglalkoztatta őket. Ez önmagában még dicséretes is lenne, de Európa a saját választóinak szempontjából végletesen egyoldalú.
Gál Kinga Fideszes néppárti képviselő az alapjogi bizottság üléséről jőve beszámolt a legforróbb kérdés, a menekültügy kapcsán felmerülő nagyon összetett vitákról. Mint mondta, „olyan ez az eset, mint azé a bizonyos állatorvosi lóé”. Az európai érdek- és értékellentétekre, valamint a Magyarországot ért méltatlan támadásokra vonatkozóan pedig kifejtette, egyre többen vannak azok, akik azt mondják, a konfliktus magyar kezelése nem kritikát, hanem pont ellenkezőleg, elismerést érdemelne.
Az énekkar ezután a parlament előtti, a lengyel Szolidaritás mozgalomról elnevezett téren találkozott Andrej Plenkovichorvát és Sandra Kalniete lettországi néppárti képviselőkkel. Utóbbi, országa egykori külügyminisztere és európai biztosa, meleg szavakkal köszönte meg a meghívást, különösképpen azért, mert tiszteli és harcostársának tartja Tőkés Lászlót. Elmondta, hogy Lettországban 1873 óta minden öt évben kórusfesztivált tartanak, a legutóbbi alkalommal több mint ötvenezren vettek ezen részt. „Jöjjenek önök is legközelebb, meghívom önöket hazámba, a soron következő kórustalálkozóra” – mondta a képviselőnő. A balti országokban egyébként nagy hagyománya van a közösségi éneklésnek, nemhiába nevezték a szomszédos Észtországban „énekes forradalomnak” az 1989-as megmozdulásokat.
A Váradi Dalnokok ezután alkalmi koncertet adott, amelyet a téren összesereglettek élénk és lelkes érdeklődése kísért. A kórustagok a továbbiakban megtekintették az európai demokrácia történetét bemutató Parlamentáriumot, meglátogatták Bartók Béla brüsszeli szobrát, és a híres főtér, a Grand Place megtekintése után, a mai hazaindulás előtt az Atomium felkeresésére is jutott idő – írta Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bemutatták az Önkéntesek Kisokosát Kolozsváron
Szombaton mutatta be az RMDSZ ügyvezető elnöksége a Önkéntes Kisokost Kolozsváron. A kiadvány rövid ismertetése után debreceni önkéntesek tájékoztattak sikeres helyi kezdeményezésükről.
Romániában nem létezett az önkéntességet szabályozó törvény, bár kezdeményezések voltak, és végül tavaly sikerült ilyen törvényt elfogadni – mondta el Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke kiemelve, az oktatással kapcsolatos önkénteskedést az állam szakmai gyakorlatként fogadja el.
Kovács Zsolt szerkesztő elmondta, a projekt célja az volt, hogy minél szélesebb skálájú információt gyűjtsenek egybe az érdeklődőknek. A Kisokost ezer példányban nyomtatták ki, de az RMDSZ honlapján online is megtalálható, hétfőtől pedig a BBTE magyar karok székházában és az RMDSZ területei szervezeteinél meg lehet találni printben is.
Önkéntes hősök
Tavaly indítottak útjára egy Facebook-gerilla akciót, amellyel rászoruló gyerekeknek gyűjtöttek csokoládét – mesélte el az ismertetőn a Debreceni Hősök két fiatal önkéntese. Mint mondták, többek akartak lenni önkéntesnél: szuperhősökké akartak válni, így eldőlt: különböző hősöknek öltözve vitték el a csokikat a gyerekeknek, egészen pontosan tizennégy doboznyit. A kezdeményezésük nincs egyéves mg, de már kétszáz taggal bírnak, Facebook-oldalukat háromezren követik, és a sajtó is rendszeresen beszámol róluk.
Mint felvázolták, a lakosság gyakran negatív képet kap a sajtóban civil kezdeményezésekről, a Debreceni Hősök azonban igyekezett saját lábon, felajánlott adományokat is visszautasítva haladni előre. Nem vettek részt semmiféle intézményesítésben, bankszámlájuk sincs, és azt szeretnék, hogy külső segítség nélkül teremtsék meg maguknak, amit szeretnének. Megkereste őket többek között a Shell, a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete), de mindenkinek nemet mondtak, hangzott el.
Nem toboroznak, ugyanakkor minden csatlakozót arra biztatnak, hogy saját ötleteit valósítsa meg, mondták. Általában nem is arról van szó, hogy az emberek nem akarnának segíteni másokon, mindenkinek vannak szenvedélyei, de nem tudják, hogy miként induljanak el – ezen segítenek a Debreceni Hősök.
Nem az a lényeg, hogy ha átsegítünk egy nénit az utcán, nyomjunk rögtön egy szelfit vele, az ilyen akcióikat érte is kritika, viszont ennek az a szerepe, hogy az emberekhez eljusson a gondolat maga: hogy lehet önkéntesen segíteni másokon. A jelszavuk: jót tenni menő, mondták.
Elhangzott: nem titkolt missziójuk, hogy a náluk tapasztalt dolgokat átadhassák más városoknak, így például Kolozsvári Hősök megalakulására is van lehetőség.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

A körmére néz a Partiumi Keresztény Egyetemnek a Sapientia Alapítvány
Részben „gazdálkodási problémák” miatt ettől a tanévtől csak a Sapientia Alapítvány jóváhagyásával rendelkezhet a magyar állami támogatás elköltéséről a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – tudta meg lapunk. A Maszol értesülését a PKE és az alapítvány illetékesei is megerősítették.
Alaposan megnézi ettől a tanévtől a Sapientia Alapítvány, hogy mire költi a magyar államtól kapott támogatást a Partiumi Keresztény Egyetem. A finanszírozót képviselő, kolozsvári székhelyű alapítvány azt kéri a Tőkés László Fideszes EP-képviselő által elnökölt PKE-től, hogy láthassa az intézmény pénzforgalmát, számlamozgását. Emellett abban állapodtak meg, hogy a nagyváradi egyetem ettől a tanévtől csak az alapítvány munkatársának jóváhagyásával költhet el összegeket a magyar állami pénzekből.
Mindezt a PKE rektorától tudtuk meg, amikor arról az értesülésünkről faggattuk, miszerint a Sapientia Alapítvány a „gondnoksága alá vette” a nagyváradi egyetemet. János Szabolcs a „gondnokság” kifejezést elutasította, ám azt megerősítette, hogy az alapítványnak ettől a tanévtől sokkal nagyobb beleszólási joga van a költekezésükbe.
Pénzügyi gondjaik vannak
A szigorítás előzménye, hogy a PKE hosszú évek óta a Sapientia Alapítvány révén kapja meg a magyar államtól a normatív finanszírozást. Ez az összeg a múlt tanévben 621 millió forint volt, és Kolozsvárról utalták át a nagyváradiak OTP-s számlájára. Arra azonban az alapítványnak nemigen volt rálátása, hogy az összeget a PKE pontosan mire költi.
Az ellenőrzési jogköröket a rektor tájékoztatása szerint azért kérték Kolozsvárról, mert a nagyváradi egyetemnek pénzügyi gondjai vannak. „Bele kell férnünk a magyar állami finanszírozásba. Ez nem mindig sikerült, mert váratlan tételek is adódnak az akkreditálási folyamatból, oktatók alkalmazásából, emellett a tandíjas hallgatók száma is csökken” – magyarázta János Szabolcs. Hozzátette, a megállapodás értelmében saját bevételét a PKE arra költi, amire jónak látja: konszolidációra, fejlesztésre, „amire éppen szükség van”.
Az ellenőrzési szándék már korábban megvolt
A Sapientia Alapítvány irodavezetőjétől, Farkas Emődtől megtudtuk: mindig is volt egy erős szándék az alapítvány részéről arra, hogy a nagyváradi egyetem gazdálkodását a Sapientia EMTE költekezéséhez hasonlóan ellenőrizni tudja. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert míg az EMTE-t maga a Sapientia Alapítvány hozta létre, a PKE különálló intézmény.
„Míg az EMTE chartájába egyértelműen be tudott kerülni, hogy a Sapientia Alapítványnak milyen felügyeleti és ellenőrzési jogkörei vannak az egyetem működésében, addig a PKE – mivel különálló jogi személy – chartája ezt nem tartalmazza” – fogalmazott az irodavezető.
Farkas Emőd elmondta, az EMTE rendszerint belefért a magyar állam által biztosított működési keretbe, míg a PKE nem. Ennek szerinte az oka részben az, hogy a nagyváradi egyetem kisebb, mindössze három karral működő felsőoktatási intézmény. „Ha egy egyetemnek mondjuk csak egy diákja van, az egy hallgatóra eső költségei nyilván magasabbak, mint ha ezer diákja lenne" – magyarázta. Másfelől „érezhető volt régóta, hogy gazdálkodási problémák lehetnek a háttérben” – tette hozzá.
Farkas Emőd hangsúlyozta, hogy kizárólag a magyar költségvetésből származó, a Sapientia Alapítványon keresztül továbbított támogatások sorsát követik figyelemmel. „Az alapítvány gazdasági munkatársai ellenőrzik, hogy a PKE költekezései összhangban vannak-e azzal a költségvetéssel, amit a Sapientia Alapítvány kuratórium jóváhagyott számukra. Ezt úgy láttuk a legkönnyebben megvalósíthatónak, hogy ha harmadik aláíróként a kifizetéseket az alapítvány egyik munkatársa is hitelesíti” – magyarázta az irodavezető.
Mint ismert, a PKE a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által létrehozott Sulyok István Református Főiskola utódja. Az egyetemet a Pro Universitate Partium Alapítvány hozta létre 1999-ben, és 2008-tól az első, államilag elismert, önálló magyar felsőoktatási intézmény Romániában. A PKE-n három kar működik, összesen 11 tanszékkel, és ezeken belül 15 alapképzési szakkal.
maszol.ro

Az őshonos nemzeti közösségek autonómiájáért (Interjú Csóti Györggyel, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetőjével)
A neve ismerősen cseng határon innen és túl, de kevesen tudják, miként küzdött évtizedeken át politikusként, magánemberként a szétszakított nemzetrészekért. Volt munkahelyén, a Képviselői Irodaházban kerestem fel először, ahol még hónapokig akadt bőven dolga. Névjegykártyáján akkor ez állt: Csóti György, FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség, országgyűlési képviselő, Külügyi Bizottság tagja, Nemzeti Összetartozás Bizottság tagja. Hallottam arról is, hogy Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómia nagykövetének nevezte.
– 2014. február 13-án elmondott parlamenti felszólalásának élménye hozott ide. Hadd idézzem szembe szavait: „Az elmúlt másfél-két évtized egyértelművé tette, hogy a magyaroknak, a szomszédos, az utódállamokban élő magyar nemzeti közösségeknek a szülőföldön, magyarként megmaradás egyedüli záloga az autonómia, a tényleges és teljes körű autonómia. A teljes körű azt jelenti, hogy személyi elvű, kulturális és területi autonómia, illetve ezek kombinációja. Az elmúlt esztendőben a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, amelynek egyébként az elcsatolt területeken működő valamennyi magyar politikai párt tagja, illetőleg részt vesz a tanács munkájában, 2013-at az autonómia évévé nyilvánította. Ezt legkomolyabban a székelyek vették, akik március 10-én, Marosvásárhelyen egy 30 ezres tüntetéssel, október 27-én pedig egy 150 ezer embert megmozgató nagy meneteléssel tettek hitet az autonómia mellett. – Megszakítással 11 évig voltam országgyűlési képviselő. Lehet, hogy véletlen, de sorsszerű, hogy első és utolsó megszólalásom a Tisztelt Házban az elszakított nemzetrészekről szólt. De említsük meg a határozattervezet lényegét is: „Az Országgyűlés október 27-ét, a székelyek nagy menetelésének napját a Kárpát-medencei magyar autonómiák napjává nyilvánítja.”
– Tíz képviselő kezdeményezte e határozatot. Lett belőle törvény?
– Sajnos, nem. De remélem, ez esetben is érvényes a régi igazság: ami késik, nem múlik.
– Mennyire ismerte Erdélyt 1989 előtt?
– Jól ismertem. Mindenekelőtt a Nagyvárad–Bánffyhunyad–Kolozsvár–Torda–Székelyudvarhely–Csíkszereda útvonalat. A nyolcvanas években Kalotaszeget és a Székelyföld nagy részét is bejártam. Mintegy ötvenszer jártunk Erdélyben a feleségemmel. Könyveket, gyógyszereket, élelmiszert, újságokat – és szeretetet – vittünk, barátságokat, felejthetetlen emlékeket hoztunk. Vittük az üzeneteket élő szóban azoktól és azoknak, akik nem léphették át a határt. Például azért, mert tiltólistán voltak. Mi is felkerültünk a megfigyeltek közé. Amikor átléptük a határt, azonnal értesítették a helyi szekusokat Bánffyhunyadon, ahol általában az első éjszakát töltöttük.
Barátságot kötöttem Kallós Zoltánnal, Lászlóffy Aladárral, Szilágyi Istvánnal, Vásárhelyi Gézával, Újváry Ferenccel, Tőkés Istvánnal, Szőcs Istvánnal, Bánffy Istvánnal és másokkal. Nem hagytuk cserben a hargitai juhász barátainkat sem, köztük az ötgyermekes Dániel Imrét, aki ugyan csak „két iskolát” végzett, de intelligenciában és filozofikus töltetű, egyszerű, nemes gondolkodásban kevés hozzá hasonló embert ismertem. Egy alkalommal elmondta: gyermekkori vágya, hogy egyszer átsétálhasson a Lánchídon. Évtizedeken át hívtam, kapacitáltam – családja már többször járt nálunk –, de a reá bízott több száz juhra hivatkozva nem állt kötélnek. „Legalább ígérd meg” – mondtam neki egyszer. Rám nézett csodálkozó, nyílt, kék szemeivel, és így válaszolt: „Ha megígérem, akkor meg is kell tennem!” Többek között ezért szeretem Erdélyt és az erdélyieket. Dániel Imre gondolata lett később a választási kampányom jelmondata „Az adott szó törvény legyen!”
– Ezek az élmények döntőek lehettek politikai szerepvállalásában…
– Politikai pályám tulajdonképpen Erdélyből indult. Kolozsváron megismerkedtem Kallós Zoltánnal, rajta keresztül meg Csoóri Sándorral. Ő hívott az MDF-be 1988 szeptemberében. Amikor 1989. október 22-én Antall Józsefet az MDF elnökévé választották, kérésére úgy döntöttem, politikusi pályára lépek.
– Tehát Antall József felkérése „hozta Önt helyzetbe”. Ön, aki nagyon közelről ismerte, hogyan jellemezné az első miniszterelnökünket?
– Antall József mindenekelőtt humanista demokrata volt, aki politikai célkitűzéseinek elérése során mindig betartotta a törvényességet és szem előtt tartotta az emberiességet. Elkötelezett magyar hazafi volt, aki lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. Kiemelkedő európai politikus volt, aki a magyarság problémáit európai összefüggésekben vizsgálta, aki ismerte a térség népeinek történelmét, ezért megértette a kor kihívásait, és azokra mindenki érdekeit figyelembe vevő válaszokat tudott adni.
– 1989 adventjének kezdetétől szörnyű, de egyben lélekemelő hónapokat éltünk át, ki itt, ki a határon túl. Jól tudom, hogy karácsony után félszáz kocsiból álló segélykonvojt vezetett Erdélybe?
– Igen, én is azon sok-sok csonka országbeli honfitársunkhoz tartoztam, akik óriási lelkesedéssel igyekeztek segíteni erdélyi nemzettársainknak. Magyarországon azonnal megmozdultak a segítőkész, jó szándékú emberek. A Magyar Demokrata Fórum Ó utcai székházában, a földszintes barakk épületben is folyt a tanácskozás, mit és hogyan lehetne segíteni a sokat nélkülözött erdélyi magyaroknak. Úgy döntöttünk, hogy elsőként élelmiszerekből és gyógyszerekből álló segélyszállítmányt küldünk. Az elnökség engem bízott meg az egész akció megszervezésével és lebonyolításával. Akkoriban az MDF hivatalának a vezetője voltam, vagyis a pártadminisztráció irányítója, egyúttal az elnök, Antall József személyi titkára. Karácsony előtt pár nappal gyűjtési akciót hirdettünk meg. Élelmiszert, ruhát, gyógyszert, könyveket, gyerekjátékot kértünk a lakosságtól. Napokon át, az ünnepek alatt is, tömegesen hozták az adományokat. A szenteste kivételével reggeltől késő éjszakáig vettük át, szortíroztuk és raktároztuk határtalan lelkesedéssel. Hihetetlen, milyen gyorsan ment minden. Ez nemcsak a mi ügyességünknek volt köszönhető, hanem a budapestiek (máshol meg a vidékiek) önzetlen segíteni akarásának. Több mint kilencven teherautót, furgont és személykocsit sikerült hadrendbe állítani. A nagy számra való tekintettel, valamint biztonsági okokból két részre osztottuk a konvojt. Az egyiket Lezsák Sándor, a másikat én vezettem, különböző útvonalon mentünk. December 27-ről 28-ra virradó éjszaka indultunk a városligeti Dózsa György útról. Sötétedés előtt kellett ugyanis Marosvásárhelyre érnünk, mert éjszaka még számítani lehetett a hegyekbe vonult securitatés osztagok támadásaira. Kalotaszegen és Torda után hallottunk is lövéseket a távolból.
Antall József és Csoóri Sándor búcsúztatott bennünket a csípős éjszakai órában. Szívünk tele volt bizakodással, reménységgel. Új fejezetet reméltünk a Romániához csatolt területeken élő magyarok életében. A „parancsnoki” kocsi egy régi Wartburg volt, tetején hangszóróval, ezzel irányítottam a 47 teherautóból és személygépkocsikból álló konvojt. Zacsek Gyula videózott, Antall Péter meg fényképezte az eseményeket. Indulás előtt Antall József odahajolt hozzám, és a fülembe súgta: „Vigyázz a fiamra, mert ő még gyerek!” Nagyvárad határában egy fiatal nő román nemzeti színekből álló kokárdát tűzött a mellemre. Jó szívvel viseltem egész úton. Hittük, hogy megváltozik a világ, románok, magyarok, szászok (akik még ott maradtak) megkapják az emberi élethez és önrendelkezéshez való jogot. Végig az úton, amíg világos volt, a városokban és a falvakban az emberek százai integettek. Sötét este értünk Marosvásárhelyre.
Elsősorban egyházakhoz és kórházakhoz irányítottuk a gépkocsikat. Nem hagytuk ki a román ortodox egyházat sem. Másnap spontán nagygyűlést tartottunk a főtéren. Hangosbeszélőn Lezsák Sándor és Gálfalvi György szólt a tömeghez. Az utcán, a macskaköveken gyertyák égtek a halottak emlékére, ott, ahol lelőtték őket Ceauşescu pribékjei. Én kihasználtam a lehetőséget, és felkerestem számos erdélyi barátomat. Marosvásárhelyen Sütő András ecsetelte a történteket, Székelyudvarhelyen Katona Ádám művelődéstörténész petőfis lelkesedéssel sorolta terveiket. Kolozsvárott többek közt Szilágyi István íróval és Újváry Ferenc ügyvéddel készítettünk videointerjút. Újváry szavait idézném is:
„Az én jogom nem az itt élő másik nemzet jogaiból származik. Az én jogaim abból a tényből fakadnak, hogy elődeim itt születtek, falvakat, városokat építettek fel, kultúrintézményeket hoztak létre, és akkor én itt nem lehetek csak nemzetiség! Igénylem, hogy a jövőben így legyen az alapokmányokba befoglalva.”
Ez az okfejtés adta a nemzetpolitikai ars poeticámat, hitvallásomat. Nem adhatjuk lejjebb, mint hogy az elszakított nemzetrészek évezredre visszamenően őseik földjén, a szülőföldjükön, államalapító, államalkotó tényezők legyenek. Ha ebből kirekesztik őket, akkor a tényleges és teljes körű autonómia jár nekik.
– Régóta figyelem, hogy – képletesen szólva – az ötágú síp a kedvenc hangszere… Milyen törvények kimunkálásában vett részt, amelyek jogi értelemben közelebb hozták, majd egymás mellé állították a „külső” és a „belső” magyarokat?
– Számos nemzetközi rendezvényen emeltem szót az elszakított nemzetrészek érdekében. Az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) az Európai Néppárt társszervezete volt, mely valamennyi európai kereszténydemokrata politikai erőt tömörítette. (Az ezredfordulón beolvadt az Európai Néppártba.) Az EUCD 1991. évi őszi brüsszeli kongresszusán – a német CDU és a CSU támogatását élvezve, velük előzetesen egyeztetve – javaslatot terjesztettem elő közép-európai őshonos nemzeti kisebbségek sorsának rendezésére hivatott konferencia megszervezésére. A javaslatot megszavazták, ott helyben megkezdtük az előkészítést. A helyszínre is javaslatot tettem: Pozsony legyen a házigazda! Abból indultam ki, hogy vigyük a kérdést az oroszlán barlangjába. Reméltem, hogy a leendő házigazda, Jan Carnogursky, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, akkor éppen regnáló miniszterelnök, nem mer, nem fog ellene szegülni egy előre mutató, jó döntésnek, személyes találkozásaink során nemigen konfrontálódott velem kisebbségi kérdésekben. Az 1993 júniusában rendezett konferencia végén beláttam, hogy tévedtem. A zárónyilatkozat hajnalig tartó vitájában a szlovákok és a románok egymást túllicitálva igyekeztek gyengíteni a szöveget, nem kevés sikerrel. – A határon túli magyar pártok is részt vettek az említett nemzetközi szervezetek munkájában? – Többé-kevésbé igen. Az RMDSZ tagságáért az Európai Demokrata Unióban már 1990-ben elkezdtem a harcot. A szervezet Helsinkiben tartott pártvezetői értekezletén javasoltam felvételüket, melynek előkészítésére megbízást kaptam. Az erdélyi magyar szövetség vezérkara, Szőcs Géza főtitkár kivételével, ugyanis hallani sem akart egy konzervatív-kereszténydemokrata szervezeti tagságról. Domokos Géza elnök a Szocialista Internacionáléban gondolkodott. Sokan fel sem fogták egy nemzetközi szervezeti tagság hallatlanul nagy előnyeit, ami egy posztkommunista országban élő kisebbség etnikai alapú pártjánál elengedhetetlenül fontos volt akkor. Szerencsére Szőcs Gézánál nyitott kapukat döngettem, hiszen ő is foglalkozott a gondolattal. Konspiratív úton, az elnökség megkerülésével vittük be az RMDSZ-t az EDU-ba! Gézát főtitkárként meghívattam a Végrehajtó Bizottság soron következő ülésére, ahol a szervezet nevében kérte a felvételt. A kész tények elé állított elnökség végül tudomásul vette a történteket. Hosszabb ideig csak megfigyelői státussal rendelkeztek, mert hiába voltak bent a bukaresti parlamentben – ami a tagság egyik feltétele volt –, az EDU nem ismerte el szabadnak a romániai választásokat. Végül a budapesti pártvezetői értekezleten, 1993 szeptemberében kapták meg a teljes jogú tagságot. Ekkor Bodó Barna alelnök képviselte az RMDSZ-t a konzervatív nemzetközi pártszövetségben. Számos pozitív kezdeményezésük volt, melyeket az EDU többnyire elfogadott, megfelelő lobbizás után! A ’93-as budapesti ülésen a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kapott megfigyelői státust.
S. KIRÁLY BÉLA
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több uniós pénz a határon átnyúló programokra
A korábbi 68 millió euróról, 75 millió euróra nő a határon átnyúló együttműködési program európai uniós kerete a magyarországi, romániai, ukrajnai és szlovákiai közös fejlesztésekhez megvalósításához – közölte az uniós fejlesztések koordinációjáért felelős helyettes államtitkár pénteken Nyíregyházán, ahol a három országot érintő idegenforgalmi projekt záró rendezvényét tartották.
Perényi Zsigmond elmondta, hogy a 75 millió eurót a kedvezményezett pályázók a kormány által meghatározott prioritások szerint gazdasági, környezetvédelmi, turisztikai és a határ menti közlekedés fejlesztésére használhatják fel 2020-ig. Az utóbbira, új határátkelő helyek nyitására, az ottani infrastruktúra kialakítására és utak építésére a 75 milliós euró 20 százalékát használhatják fel a pályázók, akik a konkrét terveket dolgozzák majd ki.
Az államtitkár-helyettes hozzátette: az egymással szomszédos négy ország érintett területei a korábbi európai uniós ciklusban is a legnagyobb összeget használták fel a határon átnyúló fejlesztésekhez, és ennek köszönhető az összeg megemelése a következő időszakra. Perényi Zsigmond a közlekedési infrastruktúra további fejlesztését nemzetstratégiai szempontból is igen fontosnak nevezte, amellyel az összeköttetést, a mobilitást szeretnék javítani a határon túl élő magyarokkal. Megemlítette: jelenleg van olyan térség, ahol az ott élőknek 60-70 kilométeres kerülőutat kell megtenniük, hogy a határon túl élő rokonaikat felkeressék. Új határátkelők nyitásával ezt az utat szeretnék lerövidíteni legalább 4-5 kilométeresre a jövőben.
A Magyarországot, Romániát és Ukrajnát érintő pénteki, nyíregyházi projektzáró rendezvényen a Turisztikai Örökség Kis-Európában elnevezésű fejlesztés megvalósítását értékelték. Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Fidesz-KDNP-s elnökének tájékoztatása szerint a térségi helyhatóság a Szatmári Megyei Tanáccsal és a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségével közösen 398 ezer eurós, több mint 123 millió forint uniós forrást nyert el idegenforgalmi fejlesztésre, melyhez a partnerek 10 százalékos önerőt biztosítottak.
Az összeg felhasználásával tanulmányt készítettek az egymással szomszédos területek turisztikai nevezetességeiről, látnivalóiról, valamint beruházási stratégiát dolgoztak ki a 2020-ig tartó időszak közös fejlesztési céljaira. A kulturális örökség helyszíneiről kiadványt, kisfilmet, szórólapokat, és számítógépes adathordozókat jelentettek meg, amelyek a turisták figyelmét hívják fel a három ország határ menti területeinek utazási helyeire.
Krónika (Kolozsvár)

Beszámoló az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Küldött gyűléséről
Tőkés László éves beszámolójával vette kezdetét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kézdivásárhelyen megszervezett tisztújító Küldöttgyűlése.
A vasárnapi tanácskozáson az EMNT elnöke, európai parlamenti képviselő áttekintette az elmúlt időszak nemzetpolitikai történéseit, valamint javaslatokat fogalmazott meg a szervezet jövőjére vonatkozóan. Beszéde elején Tőkés László megemlékezett a nemrégiben elhunyt Fodor Imréről, Marosvásárhely legutóbbi magyar polgármesteréről, aki a nemzeti ügyek melletti következetes kiállásával nagyban hozzájárult az EMNT megalakulásához és megerősödéséhez, s mely szervezetnek korábban alelnöke is volt.
Az EMNT elnöke a nemzetközi politikai helyzet értékelésekor kitért a migrációs válságra is, melynek során kijelentette: a magyar-horvát határzár kapcsán szolidaritással kell gondolnunk az anyaországi magyarságra. Tőkés véleménye szerint Orbán Viktor egy olyan igaz európai utat képvisel, mely valós megoldásokat kínál a kialakult helyzetre, s ezzel szemben a román miniszterelnök, Victor Ponta, és a bukaresti döntéshozók a gyűlölködés és feszültségkeltés tévútjára léptek.
Ehhez kapcsolódva Tőkés kijelentette: a román nacionalizmus új erővel támad, mellyel szemben határozott és egyértelmű tiltakozásra van szükség.
Lármafákkal az autonómiáért
Az EMNT elnöke köszöntötte a Küldöttgyűlésen megjelent Ferencz Csabát, a Székely Nemzeti Tanács alelnökét is. „Az SZNT-vel kötött stratégiai partnerségi kapcsolatunk kiemelt jelentőséggel bír autonómiaharcunkban. Arra készülünk, hogy
lármafák állításával kivilágítjuk Székelyföld határait, ezáltal is felhívva a hazai és nemzetközi vélemény figyelmét jogos önrendelkezési igényünkre” – mondta Tőkés
László, aki arra buzdította mindazokat, akik nem tudnak jelen lenni a Székelyföld határán megszervezésre kerülő megmozdulásokon, hogy otthon, saját településeiken csatlakozzanak a kezdeményezéshez. „Erdélyi magyar viszonylatban etnikai humánkatasztrófa árnyéka vetül ránk. Annak érdekében, hogy ne jussunk az erdélyi szászok vagy svábok sorsára, mindent meg kell tennünk, hogy hallathassuk hangunkat. Az SZNT-vel közös akciónk ehhez kiváló lehetőséget biztosít” – jelentette ki az EMNT elnöke. Az autonómiatörekvések kapcsán Tőkés László elmondta: az SZNT-vel egymást kiegészítve és erősítve végzik munkájukat, valamint javasolta az erdélyi magyar autonómiák szövetségének létrehozását, melynek keretei között a nemrégiben megalakult Partiumi Autonómiatanács és a Székely Nemzeti Tanács is összehangolhatják munkájukat.
Az EMNT helyzetéről
„A kezdeti időszakhoz képest – a kedvezőtlen körülményeknek és politikai változásoknak is köszönhetően – szervezetünk nehezen találja útját. Célkitűzéseink
azonban nem változtak, érdekérvényesítő munkánknak számos eredménye van” – mondta az EMNT elnöke. Tőkés László kitért az EMNT Erdélyi Magyar Néppárttal való viszonyra is. „Büszkék vagyunk a Néppárt létrehozására, még akkor is, ha partneri viszonyunkra olykor ellentétek nyomják rá bélyegjüket. Úgy érzem, sikerült rendeznünk a két szervezet kapcsolatát, így az EMNT és a Néppárt a konvergencia és komplementaritás elvei szerint tudja vállalni rájuk háruló feladatot. Egymást erősítve, a teljes munkamegosztásnak megfelelően képviseljük az erdélyi magyarság érdekeit” – jelentette ki Tőkés László. Az EMNT elnöke elmondta: Magyarország kormányára szövetségesként tekint, melynek nemzetpolitikai törekvéseit a nemzeti együttműködés rendszerének keretében támogatják is. Tőkés a Demokrácia-központok irodahálózatának megerősítését is szorgalmazta, s javasolta azok jogköreinek és hatásköreinek kibővítését.
Magyarországi meghívottak köszöntői
A szombati tanácskozáson jelen volt Szili Katalin miniszterelnöki megbízott is, aki
tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét, majd kifejtette: amikor feladatul kapta, hogy az autonómiák ügyét képviselje, világossá tette, hogy nem autonómiakoncepciók kidolgozásával kíván foglalkozni, mindössze a már meglévő autonómiatörekvések összehangolásán dolgozik majd. Ennek szellemében elmondta: európai kontextusba kell helyezi az önrendelkezési törekvéseket, s egyesíteni kell azokat, hogy minél nagyobb súllyal jelenjenek meg a közbeszédben.
Szabolcs Attila, a Fidesz országgyűlési képviselője megköszönte az EMNT vezetőinek a meghívást, és szintén kihangsúlyozta: az autonómiatörekvések csak úgy lehetnek sikeresek, ha azok egyértelmű egységet alkotnak és széles társadalmi támogatottságnak örvendenek.
Zsigmond Barna Pál főkonzul megköszönte a Demokrácia-központok munkáját, valamint az EMNT honosításban vállalt szerepét, mellyel – véleménye szerint – a szervezet jelentős mértékben kiegészítette a magyarországi kormányzat nemzetegyesítő szándékát.
Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta: az EMNT-vel egy állampolgári kezdeményezést szorgalmaznak az autonómiakoncepció benyújtására, mely mindkét szervezetre komoly feladatot ró, hiszen ehhez minimum 100 ezer aláírás összegyűjtésére van szükség. Ferencz Csaba egyetértett Tőkés Lászlóval abban, hogy a két Nemzeti Tanács stratégiai partnerségének megkötése nélkülözhetetlen volt, s az egy hét múlva sorra kerülő lármafa-állítás kapcsán arra kérte az erdélyi magyarokat, hogy aki csak teheti, csatlakozzon e kezdeményezéshez.
Megválasztották az országos elnökséget
A tanácskozáson megjelent küldöttek megválasztották az EMNT új országos vezetőségét is. A szavazások eredményeként Tőkés Lászlót újraválasztották a szervezet elnökének, ügyvezető elnök pedig Sándor Krisztina lett. Az EMNT országos vezetőségében Cseh Gábor székelyföldi-, Hupka Félix közép-erdélyi-, Kálmán Balázs partiumi régióelnökökként tevékenykednek, általános alelnöknek pedig Tiboldi Lászlót és Borbély Zsolt Attilát választották. A Magyar Ifjúsági Tanács által jelölt ifjúsági alelnök Sorbán Attila Örs lett, a Partiumi Autonómia Tanács elnökeként pedig Szilágyi Ferenc került az EMNT elnökségébe.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
emnt.org

Összefognának, de kivel?
Megpróbálják gyalog és lóháton egyszerre
Pénteken és szombaton két nagyszabású gyűlés színhelye volt a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház: a céhes városban tartotta negyedik küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is Kézdivásárhelyt választotta soros küldöttgyűlése színhelyéül. Mindkét rendezvényen nagy hangsúlyt kapott az összefogás szükségessége, de ez némileg árnyalódott a két másik erdélyi magyar politikai alakulat, az MPP és az RMDSZ ostorozásának tükrében.
Az EMNP küldöttgyűlésén mintegy 120-an vettek részt, akiket elöljáróban Balázs Attila megyei elnök köszöntött, utána Szilágyi Zsolt, a Néppárt országos elnöke tartott évértékelő beszédet. Ez még sajtónyilvános volt, utána a gyűlés zárt ajtók mögött folytatódott. Szilágyi beszédében nagy hangsúlyt kapott az autonómia kérdése, kijelentette: egyedül a Néppárt az – partnerségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az EMNT-vel –, amely tudatosan és következetesen harcol az önrendelkezésért. Elmondta azt is, hogy a helyi és területi szervezeteknek október 15-ig kellett nevesíteniük a polgármester- és tanácsosjelölteket – bejelentés azonban a gyűlés nyilvános részén ezekről nem hangzott el.
Üdvözölte a marosvásárhelyi három párti, közös polgármesterjelölt-állítást célzó összefogást, de keményen bírálta az RMDSZ-t úgymond korrupciós ügyei miatt, felvetette az MPP-vel való tárgyalások kudarcba fulladását, majd azt szorgalmazta, hogy a szórványban a három politikai alakulat tegye félre a pártérdekeket, és a magyar érdekképviselet hangsúlyos érvényesítése végett fogjon össze. Még azzal a meghökkentő javaslattal is előállt, hogy – magyarországi mintára – az EMNP képviselői helyi szinten próbáljanak rezsicsökkentést kiharcolni az alacsony jövedelmű nyugdíjasok és nagycsaládosok számára.
Tőkés kritikája
Az EMNT küldöttgyűlésén valamelyest többen vettek részt, a rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke is. Ferencz Attila, az EMNT kézdiszéki elnöke köszöntése után Sánta Imre bikfalvi lelkész mondott áldást, majd Tőkés László tartott értékelő beszédet.
A Fidesz európai parlamenti képviselője, az EMNT elnöke beszédében futólagosan érintette a jövő évi helyhatósági választásokra való készülést, a migrációs problémát, majd az autonómia fontosságáról beszélt, kitérve a kisebbségi jogok érvényesítésére. Bírálta az RMDSZ-t, amely véleménye szerint önellentmondásos paktumpolitikát követ, meglátása, hogy továbbra is a neptuni irányvonal van érvényben. Csalódását fejezte ki amiatt, hogy „az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”, és reményét fejezte ki, hogy az EMNP sikerrel érvényesíti célkitűzéseit, így üdvözölte Szilágyi Zsoltnak a román–magyar alapszerződés módosítására vonatkozó kezdeményezését.
Gyengült az EMNT
Elismerte, hogy az EMNT gyengült az évek során, eltért a kezdeti iránytól, aminek a jegyében született, hiszen a magyar autonómia kivívásáért jött létre, idén azonban pozitív irányba módosult a tevékenységük. „Szubjektív” nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy az egyházak is behódoltak a hatalomnak, megfogalmazása szerint az utolsó bástya, a Királyhágó-melléki református püspökség is elesett, a „hatalom- és labancpolitikai mesterkedések rendre beőrölik maradék erőinket”. Éppen ezért az anyaország segítségét kérte harcukhoz, és meglátása szerint az autonómia ügyét ki kellene terjeszteni az egész Kárpát-medencére. (Szili Katalin nyilatkozatát az 5. oldalon olvashatják.)
Tőkést csaknem egyhangú szavazással választották újra a tanács elnöki tisztségébe. Újraválasztása után az MTI-nek kijelentette: „Sajnálattal állapítottuk meg, hogy nemigen számíthatunk a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ), mert taktikai kérdésként kezeli az autonómiát. A Magyar Polgári Pártra (MPP) pedig azért nem számíthatunk, mert teljesen beolvadt az RMDSZ-be.” Az EMNT ügyvezető elnöki tisztségét továbbra is Sándor Krisztina látja el.
Bartos Lóránt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Tisztújító kongresszust tart Madridban az Európai Néppárt
Madridban tartja kongresszusát az Európai Néppárt (EPP) szerdán és csütörtökön, ahol új elnököt és 10 alelnököt választanak. A párt elnöki tisztségére a jelenlegi elnök, Joseph Daul az egyetlen jelölt. A francia politikust két éve választották meg, miután a pártot 23 éven át vezető belga Wilfried Martens elhunyt. A 10 alelnöki posztra 12 jelölés érkezett, köztük Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője.
A kongresszusra 32 országból érkeztek résztvevők, összesen 14 állam- és kormányfőt, 11 uniós biztost és 750 küldöttet vártak. Ezen az RMDSZ küldöttsége is részt vesz Kelemen Hunor elnök vezetésével. A küldöttség tagjai továbbá Kovács Péter ügyvezető elnök, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők, Korodi Attila parlamenti képviselő, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke, valamint Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára, az RMKDM alelnöke.
A kongresszus honlapján közzétett tájékoztató szerint az egybegyűltek azokkal a kihívásokkal fognak foglalkozni, amelyekkel Európának szembe kell néznie, mint például a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, a gazdasági növekedés lehetőségei és a foglalkoztatás bővítése.
Szabadság (Kolozsvár)

A Hazaváró Édesanya szobrát avatták fel Érmihályfalván
Október 24-én, szombat délután avatták fel Érmihályfalva központjában a közadakozásból emelt Hazaváró Édesanya szobrát. A lakosok az ünnepség után már birtokba is vették a közös fotózkodásra csábító alkotást, melynek lábához hamarosan egy virágcsokor is került.
Még év elején jelentette be Nyakó József, Érmihályfalva polgármestere, hogy helyi szinten 2015-öt “A kő marad”-évnek nyilvánítják, melynek keretében a szülőföld szeretetéről, az otthonmaradásról szóló eseményekre kerül sor. Már akkor elhangzott, hogy az eseménysorozat zárásaként október 24-én szoboravatóra kerül sor, de nem bármilyen megfontolásból kifogásolható személyére, hanem a szülőföld szeretetét szimbolizáló, a gyerekeiért minden áldozatra képes, azokat mindig hazaváró édesanyáéra. A kivitelezés nem terhelte a város költségvetését, arra közadakozást hirdettek (az 500 lejt, avagy annál többet adományozók nevét a szobor mögötti falon, táblákon örökítik meg). Az avató körüli események természetesen az utóbbi hetekben, hónapokban gyorsultak fel, miközben a bankszámlára érkeztek az adományok, a kiszemelt helyszínt (a régi Polgármesteri Hivatal melletti parkot) rendbe tették, nyilvánosságra került a szobor makettje is, melyet helyi képzőművészek elképzelése alapján Deák Árpád nagyváradi szobrászművész öntött formába: egy rengőn (jellegzetes lócán) ülő női alak, aki ölelésre és simogatásra emeli karjait, de a kompozícióhoz tartozik egy, a lóca előtt ülő macska is, mint az otthon meghittségének szimbóluma.
Üdvözlet az Országgyűlésből
Az alkotás pénteken délelőtt került a helyére, és letakarva várta az avatás napját, melynek programja szombat délelőtt a Gödör rendezvényházban kezdődött az elvándorlás visszaszorításának lehetőségeit kereső konferenciával. Délután 3 órakor kezdődött az avató. A várostörténeti ünnepségre egybegyűlteknek Nyakó József polgármester elmondta: több ötlet volt a szoborra, aztán az édesanya alakjának megjelenítésére is, de az ölelésre, simogatásra hívogatóra esett a választás, abban a “divatos” aktív-szobor formában, mely melléülésre, fotózkodásra csábítja az elé állót, ezáltal, a fotó internetes megosztásával mintegy a város reklámozására is. Aki akarja, megláthatja édesanyját a szoborban, fogalmazott a polgármester, hozzátéve: az avató egy új korszak nyitánya is, mert az elmúlt 3 évben a város jórészt adósságait törlesztette, ezentúl következhet az építkezés. A budapesti Országgyűlést a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja, Petneházy Attila, a Fidesz politikusa képviselte, aki amellett, hogy a bizottság tagjainak üdvözletét tolmácsolta – civilben színművészi mivoltát (a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja) igazolandó – Rónay György: Betlehem című versét szavalta el. Ezt követően leplezte le a szobrot annak alkotója, Deák Árpád, a szoborállítást adminisztráló Érmihályfalváért Egyesület nevében ifj.Nagy László, illetve a város nevében Todor Maria jegyzőnő és Nyakó József polgármester.
Átvette a város
Ritkán esik meg, hogy Szabó Ödön képviselő beszédét a hallgatóság jelentős része könnyes szemmel kövesse, ez most megtörtént: a népes családból származó és népes család fejeként a politikus édesanyjához, nagymamájához fűződő emlékeiből idézett, azok életbölcsességét, áldozatvállalását emelve ki. Ha fontos valakinek szobrot állítani, az a mindenkori édesanya, ennél szebbet nem lehetett volna kitalálni, gratulált a helyieknek a politikus. Ezek után ifj. Nagy László az általa képviselt egyesület nevében jelképesen – a szobrot ábrázoló bekeretezett fotó által – “átadta” az alkotást a várost képviselő jegyzőnőnek és a polgármesternek. A szoborra előbb Bogdán István helyi plébános mondott áldást, imádkozva azért, hogy mindig tudjuk tisztelni szüleinket, emléküket odaadással ápoljuk. Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese a hit, a remény és a szeretet nevében adta áldását, a következőként fogalmazva: el kell jönnie az időnek, amikor Érmihályfalva, az Érmellék és az egész Kárpát-medence igazi otthonunk lesz békében, szeretetben és egyetértésben. Végezetül a már említett konferencia résztvevői és az avatóünnepség aktív résztvevői álltak a szobor köré egy csoportképre, a Hazaváró Édesanya mellé pedig – a polgármester invitálására – leült Szuhányi Katalin ny. tanárnő, négy gyerekes édesanya,és hat unokás nagymama, mint a helyi édesanyák/nagymamák képviselője.
Ünnepi műsor
Az ünnepség fesztív része után a jelenlévő lakosok is “birtokba vették” a szobrot, készültek a közös fotók, melyek már aznap este ellepték az internetes közösségi oldalt, ezzel mintegy igazolva a kezdeményezők szándékát. A nap zárásaként a Gödör rendezvényházba várták állófogadásra a szoborállítás támogatóit, az abban résztvevőket. A polgármester köszöntője után a Nyíló Akác néptánc- és a Móka színjátszó csoport tagjai (Boros Emőke, Felvinczi Erzsébet, Szabó János) az alkalomhoz illő műsort mutattak be. Mint megtudtuk, a szoborra összesen 150 személy vagy intézmény adakozott több-kevesebb téglajegy vásárlásával. Közülük sorsolta ki a 91 éves Majer Piroska, a város legidősebb lakosa, akinek egészségi állapota megengedte, hogy jelen legyen, azt, aki támogatása viszonzásául megkapja a szobor kicsinyített mását. Ő Crisan Sándor, az 590. számú téglajegy tulajdonosa, aki egyelőre a szobor fotóját kapja meg, a miniatűrt majd a jövő évi Anyák Napján.
Rencz Csaba
erdon.ro