Miről is szól az újratervezés?
"Nem létezhet erdélyi magyar politika alázat nélkül"
A múlt hét végi kolozsvári kongresszuson Kelemen Hunor politikai beszámolójában úgy fogalmazott, hogy a politikaivitának a múltról, a jelenről, de leginkább a szövetség jövőjéről kell szólnia, mert a feladataik, kihívásaik is a jövőbentalálhatók, a problémákra adható válasz is a jövőről és nem a máról, nem a tegnapról szól.
Egyensúly, szolidaritás és arányosság
A négy esztendő értékelésekor Kelemen abból indult ki, hogy négy évvel ezelőtt azt mondta: az RMDSZ döntéshozatalában egyensúlyra, szolidaritásra és arányosságra van szükség. Elmondta, hogy az elnökség és az állandó tanács átalakításával kiszélesítették a döntéshozatalt, bevonták az ifjúsági szervezeteket és a platformok képviselőit, létrehozták a nőszervezetet. Az önkormányzati tanácsok átszervezésével a működés olyan keretét biztosították, amely nemcsak a stratégiaalkotást alapozta meg egy-egy régió számára, de annak lehetőségét és felelősségét is, hogy az adott régióban növelje politikai súlyát és jelen legyen a mindennapi döntések meghozatalában. A Kulturális Autonómia Tanács létrehozásával pedig erősítették partnerségüket a civil szervezetekkel. Az, hogy a román politikai pártok kivétel nélkül elfogadták az RMDSZ meghívását, az elnök szerint azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-t komoly és megbízható partnernek tartják akkor is, amikor az ország és a társadalom általános problémáiról kell dönteni, és akkor is, amikor a közel másfél milliós magyarság ügyéről van szó.
Arról is beszélt, hogy rendezték viszonyukat a magyar kormánnyal és a két kormánypárttal, a FIDESZ- szel és a KDNP-vel, így "ma bátran mondhatjuk, hogy a nemzetpolitika fontos kérdéseiben partnerként cserélünk véleményt, és ha szükséges, közös álláspontot is ki tudunk alakítani". Elmondta, hogy az elmúlt négy esztendőben proaktív szerepet vállaltak az Európai Néppártban, az Európai Parlamentben, az Európa Tanács különböző testületeiben és az őshonos európai etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségeket tömörítő szervezetben, a FUEN-ben is, amelynek ma már RMDSZ-es alelnöke van. Együtt indították útjára azt a polgári kezdeményezést, amelynek célja az európai szintű kisebbségvédelmi jogalkotás megteremtése. A Minority Safe Pack révén megteremtették azt az európai kisebbségi szolidaritást, amely az Északi-tengertől és az Atlanti-óceán partvidékétől a Földközi-tengerig terjed.
A négyéves mandátum alatt kétszer voltak kormánykoalícióban
A kormányzásról szólva – a négyéves mandátum alatt kétszer voltak kormánykoalícióban –, Kelemen Hunor kijelentette: "Sikerült megakadályoznunk egy olyan területi közigazgatási reformot, amely mind a székelyföldi, mind a partiumi magyar közösségeket rendkívül hátrányosan érintette volna, minden közigazgatási döntéshozataltól megfosztotta volna őket. (…) A második esemény már a kormány bukásához köthető. Hiába fogadtunk el egy jó oktatási törvényt, ha azt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége nem alkalmazza. Egy magyar ügy, a MOGYE miatt elmentünk a falig. Kikényszerítettünk egy kormányhatározatot a törvény alkalmazására, és ez volt az oka a bizalmatlansági indítvány benyújtásának, amely a kormány bukásával végződött".
"Honnan indultunk és hol tartunk most?"
"Nézzük nagyon sommásan: honnan indultunk és hol tartunk most? Szinte a nulláról kellett elkezdenünk a társadalomépítést és az egyéni, valamint a közösségi jogok megszerzését. Kiharcoltuk a nyelvi jogokat az oktatásban, a helyi közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a mindennapi életben. Nagyobb gond, hogy nem élünk velük eléggé, és még nagyobb, amikor azt látjuk, hogy az állam különböző intézményei sok esetben akadályozzák, vagy legalábbis nem segítik a törvények alkalmazását. Ennek a legkirívóbb példája a MOGYE. Törvényt alkottunk arról, hogy a magyar oktatásnak hogyan kell működnie ezen az egyetemen, de az egyetemi szenátus román többsége ezt a törvényt évek óta szabotálja, nem alkalmazza, és megteheti ezt minden következmény nélkül. Törvényt alkottunk és visszaszereztük a közösségi javak jelentős részét, közbirtokossági erdőket és egyházi ingatlanokat, de a burkolt újraállamosítás veszélye most nagyobb, mint valaha. Azt látjuk, hogy azokat büntetik, akik a törvényt jóhiszeműen alkalmazták, és a kárpótlási bizottságok esetében a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák". Majd kijelentette: "Továbbra is bízunk Markó Attila ártatlanságában, teljes mértékben szolidárisak vagyunk vele. Attila hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját. Az RMDSZ elkötelezett a korrupció elleni harcban, de semmilyen formában nem tudja támogatni azt, hogy ennek leple alatt koncepciós vádak szülessenek. Kiharcoltuk szimbólumaink szabad használatának jogát, de egyre többen vannak azok, akik eszelős módon megakarnak fosztani ennek gyakorlásától: akik el akarják venni zászlóinkat, himnuszainkat, ünnepeinket. Ezért is javasoltam, hogy itt az ideje megállapodni abban, hogy a megszerzett jogokat megnyirbálni sem közigazgatási eszközökkel, sem törvényekkel ne lehessen, a meglévő jogszabályokat minden egyes esetben alkalmazni kell".
A továbblépés alapjának a párbeszédet, a kölcsönös megértésre való törekvést nevezte. De elfogadhatatlannak, sértőnek és megalázónak tartja, hogy "25 évvel a kommunista diktatúra bukása után az ország közbiztonsági stratégiájában a mi jogos követeléseinket veszélyforrásnak tekintik egyesek – miközben ezek a követelések tulajdonképpen egyidősek egyrészt a modern Románia megalakulásával, mert ezt ígérték elődeinknek 1918-ban, másrészt a szabad Romániával".
Az erdélyi politikai képviselet egyszerre közös érték és közösségi érdek
– jelentette ki a továbbiakban, amit meg kell tudni őrizni "És ahhoz, hogy ezt megőrizhessük, nekünk magunknak kell változnunk", mert a politikusokban, a politika intézményeiben egyre kisebb a bizalom. "Az emberek csalódottak, kiábrándultak. Ennek az okai érthetők, de a következményei számunkra elfogadhatatlanok. Ma nincsenek árnyalatok, az emberek nem igazán tesznek különbséget akkor, amikor politikusokról, politikai vezetőkről van szó. Ezzel és különösen ennek az okaival őszintén szembe kell néznünk". Véleménye szerint el kell magyarázni az embereknek, hogy mi a különbség a korrupció és aközött, ha valaki az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában jár el, vagy járulékos áldozata egy olyan ügynek, amihez semmi köze.
"Ha nem leszünk képesek ezt elmagyarázni, ha nem tudunk harcolni az igazunkért, akkor az a hatalmas kiábrándultság és csalódottság, amit a választók a politika egészével szemben éreznek, be fog kebelezni bennünket is."
Figyelmeztetett: sokkal nagyobb alázatra van szükség. "Nem létezhet erdélyi magyar politika alázat nélkül. Aki ezt nem érti, és aki nem tud eszerint politizálni, annak valószínűleg ma nem ezt a munkát kell végeznie. Erről szól az újratervezés. Nem a céljainkat és nem az elveinket vagy az értékeinket akarjuk megváltoztatni, még csak az eszközeinket sem kell lecserélnünk, csupán azt a módot, ahogyan politizálunk."
Szövetségeseink továbbra is a magyar emberek
Legfőbb feladatnak Kelemen a közösségépítést nevezte. "A mi közösségünk azt várja el tőlünk, hogy következetesen foglalkozzunk a magyar érdekek képviseletével, de azt is kéri, hogy legyünk aktív részesei minden olyan döntésnek, ami rólunk szól, és azoknak is, amelyek gazdasági, szociális vagy akár régiófejlesztési kérdésekre vonatkoznak. Szövetségeseink továbbra is a magyar emberek lesznek, azok, akik 25 éve kitartottak amellett, hogy ott kell lenni az önkormányzatokban, ott kell lenni a bukaresti törvényhozásban és ott kell lenni az Európai Parlamentben is, mert minden egyes helyszínen rólunk döntenek. Nekünk pedig úgy kell újraterveznünk a politizálásunkat, viselkedésünket, szavainkat és tetteinket, hogy minden egyes régió minden egyes kis és nagyobb közössége bízzon bennünk, és továbbra is akarja azt, hogy erős és sikeres képviselete legyen" – vonta le a következtetést a szövetségi elnök.
"Nem törtem össze, és nem fogom feladni"
A kongresszuson felolvasták Nagy Zsolt levelét, aki a börtönből üzent: "Nem érdemes a közképviseletért dolgozni és áldozatokat is hozni akár, hanem kötelesség. Kötelességünk folytatni ezt a munkát, a mindennapi küzdelmet. Szeretném én is megerősíteni az újratervezés fontosságát, az eszközeink, működésünk és a politizálásunk módjainak újragondolását".
Megköszönte a támogatást, "a jó szót, a leveleket. Hunornak külön köszönöm a határozott kiállását". Üzente: "Nem törtem össze, és nem fogom feladni. (…) Azzal zárom levelem, amit a tavaly is mondtam. Ebben a munkában számíthattok, számítsatok rám is, remélem, hamarosan kint, mellettetek. Én veletek vagyok!"
Visszalépés a kisebbségi jogok terén
Borbély László szerint az RMDSZ ezelőtt 25 évvel jól választott. Ezért az alapértékeket nem kell újratervezni. "2011-ben új fejezetet nyitottunk. 2015-ben újratervezünk. Ahhoz, hogy újratervezzünk, leltározni kell, mi történt ebben a 25 évben." A politikai alelnök rámutatott: visszalépésről beszélhetünk akkor, ha Romániában a kisebbségi jogokat említjük. "Kérnünk kell a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája betartásának monitorizálását, ugyanakkor érvényesítenünk kell az RMDSZ árnyékjelentését. Az őshonos kisebbségekről szóló, az Európa Tanács által nemrég elfogadott dokumentum erős támaszt nyújthat kéréseinket illetően" – fogalmazott, és annak a párbeszédnek a fontosságát is hangsúlyozta, amely a területiautonómia-tervezet kérdésében hoz előrelépést a többségi nemzettel való viszonyban, de a magyar közösségen belül is.
Megerősítette ugyanakkor az egy évvel korábbi bejelentését, hogy nem vállal a kongresszus után funkciót az RMDSZ-ben, és 2016-ban nem indul a parlamenti választásokon.
Nagy baj van, ha a meglévő törvényeket nem alkalmazzák
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke első hallásra nem örült annak, hogy a kongresszus mottójául az újratervezést jelölték meg a szervezők, mert "a GPS akkor jelenti be az újratervezést, ha utat tévesztünk. Márpedig az RMDSZ szerintem nem tévesztett utat. Viszont a romániai demokrácia igen. És ez sokkal súlyosabb, ezért van tényleg szükség a célok és eszközök újragondolására". Mint mondta, Romániában ma válságban vannak a politikai intézmények, és csakis a különböző hatalmi ágak együttműködésével, össztársadalmi szolidaritással lehet ezt a helyzetet megoldani, a demokráciába vetett bizalmat visszaállítani.
Kijelentette: "Fordított világ volt nálunk ezekben az években: a prefektusok, a törvényesség felügyelői szegték meg sokszor a törvényt. Ha egy országban a meglévő törvényeket nem alkalmazzák, ott nagy baj van". Végül arról beszélt, hogy 2016-ban ismét választások lesznek Romániában. "Azt hiszem, nem csak nekünk, hanem az egész országnak jobb, ha ott lesz az RMDSZ is a műszerfal előtt a képzeletbeli pilótafülkében."
Politikai érdekek ne bénítsák a közösségi munkát
Péter Ferenc, az Országos Önkormányzati Tanács alelnöke hangsúlyozta: az RMDSZ legfontosabb feladata a közösség szolgálata. "Ennek sikeréről csak akkor beszélhetünk, ha erősek az önkormányzataink. Ezek képezik a legszorosabb kapcsot a szövetség és a választópolgárok, az erdélyi magyarok között. Az érdekvédelem ereje az önkormányzatokban van, és az a legnagyobb kihívás, hogy a politikai érdekek ne béníthassák a közösségi munkát".
Prioritás a közösségépítés
Kovács Péter szerint az RMDSZ-nek újra kell fogalmaznia prioritásait, és az egyik ilyen prioritás a közösségépítés. – Sokszor elmondtam már, hogy az ereimben a Takács Csaba-féle RMDSZ-vér csörgedezik, tőle tanultam meg "eremdéeszül", és feltételek nélkül bízom abban a nagybetűs Szövetségben, amely a társadalomszervezést és a közösségépítést helyezi előtérbe a pártszerű működéssel szemben – jelentette ki az RMDSZ főtitkára.
Román lapszemle az RMDSZ-kongresszus kapcsán
Valamennyi román párt a jelenleg ellenzékben lévő RMDSZ kegyeit keresi, amely azonban most azzal van elfoglalva, hogy visszanyerje választói bizalmát – állapították meg a hétfői bukaresti lapok, az RMDSZ hétvégi kolozsvári kongresszusát kommentálva.
A România Libera Az RMDSZ a legkelendőbb partner címmel számolt be arról, hogy a román pártelnökök valósággal megrohamozták az RMDSZ kongresszusát, és magyar szavakkal kedveskedve agyondicsérték a szövetséget, hogy ezzel elnyerjék támogatását saját kormányzati ambícióikhoz.
A kormánykoalícióhoz közel álló Jurnalul National cikkírója arra figyelmeztet, hogy a jobbközép Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) az RMDSZ- szel együtt sincs elég ereje megbuktatni a Ponta-kabinetet, így meglehetősen kockázatos lépésnek tartja, hogy tíz évre szóló együttműködési ajánlatával a PNL elkötelezze magát a magyar követelések teljesítésére, ami jelentős népszerűségvesztést hozhat számára a román választók előtt.
Több román lap is rosszallóan emelte ki azt, hogy az RMDSZ-kongresszus nyilvánosan kiállt a szövetség jogerősen elítélt politikusai, Nagy Zsolt volt távközlési miniszter és Markó Attila volt parlamenti képviselő mellett, ártatlanságukat hangoztatva.
A Hotnews.ro jobboldali közéleti portál cikkírója szerint az RMDSZ magatartása semmiben sem különbözik a többi román párt és politikus gondolkodásmódjától, akik csak addig helyeslik a korrupcióellenes ügyészség leleplezéseit és a bíróság elmarasztaló ítéleteit, amíg azok politikai ellenfeleiket veszik célba, de "rettenetes visszaélésnek" tartják ugyanazt, amikor saját embereiket vonják felelősségre tetteikért.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Több ingatlan az ortodox egyháznak, mint amennyivel rendelkezett
Bő két évtizeddel azután, hogy Románia az Európa Tanács (ET) tagjává vált, még mindig nem juttatták vissza eredeti tulajdonosainak az egykori romániai egyházi javak mintegy kétharmadát – mondta Csenger-Zalán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő hétfőn Strasbourgban, az ET parlamenti közgyűlésének tavaszi ülésszakát megnyitó plenáris ülésen.
Kivétel a román ortodox egyház, amely többet kapott az államtól, mint amennyivel eredetileg jogszerűen rendelkezett – tette hozzá.
Az ET olyan összeurópai szervezet, amely elsősorban a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülése érdekében tevékenykedik. A tagállamok parlamentjei által delegált képviselők közgyűlése évente négyszer ülésezik egy-egy héten át Strasbourgban. Az idei hétfőn kezdődő tavaszi ülésszakon Csenger-Zalán Zsolt az úgynevezett szabad vitában szólalt fel, amikor a képviselők felvethetnek olyan ügyeket, amelyek nem részei a hivatalos vitának.
Szabadság (Kolozsvár)

A múlt újratervezése
A minden bizonnyal trendinek szánt „újratervezés” jelszó volt az RMDSZ-kongresszus fő PR-üzenete. Hangsúlyozom, PR-üzenete, amit a szervezők és résztvevők sulykolással próbáltak minél mélyebben elültetni a köztudatban, miközben valójában mindössze politikai szemfényvesztésről, egy sikertelen, hiteltelen, lejárt politika újracsomagolásáról volt szó. Végigolvasva Kelemen Hunor szövetségi elnök, valamint a különböző hozzászólók beszédeit, átnézve az elfogadott dokumentumokat, nem leljük a nóvumot, a taktikai, stratégiai változásokat.
 A látszat tovább él
A helyzet erősen emlékeztet a 2003-as, Szatmárnémetiben rendezett kongresszusra, amikor végre szabályozást nyert az 1995-re (!) ígért „belső választás”. Azzal a szépséghibával, hogy az általános és közvetlen belső választást, amelyen az eredeti elképzelések szerint minden magyar részt vehetett volna, s ennek megfelelően létrejött volna a kétségbevonhatatlan legitimitású, erdélyi magyar parlament, kiváltották egy részleges tisztújítással. Ráadásul olyannal, amelyben csak a párttagok szavazhattak, semmiféle szerepet nem kaptak a platformok, s amely megengedte az elektoros játékokat, így a helyi elit önújraválasztását. Ennek következményeként nem egy parlament, hanem egy pártszerv jött létre.
Most meg újratervezésről beszélnek úgy, hogy lényegében semmi nem változik: sem az elnök, sem a káderállomány, sem a politika mögöttesei, sem maga a politikai vonalvezetés. Pedig az RMDSZ-re ráfért volna az újratervezés, annál is inkább, mivel látszatellenzékként a politika senkiföldjén mozog a szervezet. Amíg kormányon volt, addig a Neptun-paradigmának megfelelően bizonyos klikkelőnyök és a közösségnek szánt engedménymorzsák fejében legitimálta a román hatalmat. Ellenzékben is konfliktuskerülésre törekszik, engedménymorzsák nélkül. A kormányból való hirtelen kiválás oka ugyebár az volt, hogy miként arra az RMDSZ-es tisztségviselők is rámutattak, a tavalyi elnökválasztás második fordulójában 600 ezer magyar szavazott Klaus Johannisra. Ettől az RMDSZ vezetői megrettentek, és a vélelmezett közakarat szerint kiléptek a kormányból. Ami önmagában nem rossz lépés, sőt ezt követhette volna az autonómiapolitikához való visszatérés is.
Valami változott?
Ehelyett mi történik? Folytatódik az 1996 óta művelt látszatpolitizálás. Ehhez sikerült megnyerni két, korábban nem remélt hitelesítőt. Az egyik Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki felszólalásában örömét fejezte ki, hogy végre befejezték a „testvérharcot”, a másik Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, aki a kongresszushoz intézett beszédében kissé elragadtatta magát. Mert az még követhető üzenet, hogy „az egyetemes magyarság szempontjából létfontosságú az erős magyar képviselet, ezért a magyar összefogás a történelem erkölcsi, politikai parancsa.” A valóban, s nemcsak nevében magyar összefogás ténylegesen nemzetpolitikai imperativus. De nem az összefogás önmagában, hanem a magyar érdekek, az autonómia kivívása mentén való összefogás. A román politika imázsápolásának jegyében történő magyar összefogás is lehet létparancs, de legfeljebb román nemzetstratégiai érdekek által diktált létparancs. Ennek jegyében zajlott az erdélyi magyar politika 1996 és 2003 között, amíg az autonomisták esélyt láttak arra, hogy a szervezetet visszaterelhetik a brassói útra, az autonómia útjára.
Az a kijelentés viszont, hogy „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti”, elhamarkodott és újrafogalmazást kíván. „Nem fogadható el semmi, ami az önálló magyar érdekek mentén megfogalmazott autonómiapolitikát gyengíti” – ez lehetett volna az Orbán-kormány, illetve a Fidesz értékrendjének és eddigi politikájának megfelelő kijelentés. Még szerencsétlenebb volt Semjén másik, azóta sokat idézett fordulata, miszerint „az RMDSZ-ben mint szövetségben megvan az a képesség, hogy mindenkit integráljon, akit lehet.” Ez is az RMDSZ-propaganda egyik kedvenc fordulata, a különbség az előzőhöz képest, hogy míg az egy politikai nyilatkozat, amivel lehet vitatkozni, utóbbi egyszerűen valótlanság.
Az RMDSZ 1996-tól kezdődően fokozatosan elvesztette integrálóképességét, sőt nem integrálta, hanem kiszorította a nemzet ügyét komolyan vevő, megvásárolhatatlan, következetes, bátorságukat már bizonyított politikusokat Borbély Ernőtől Kincses Elődön át Tőkés Lászlóig. Az RMDSZ éppenséggel alkalmatlan arra, hogy elvszerű, a neptuni logikát, a román etnokrácia hitelesítését, a magyar önfeladást elutasító hiteles politikusokat integráljon. Bármennyire tiszteljük a magyar kormány nemzetpolitikai szándékait, s elfogadjuk, hogy az erdélyi magyarság urnákhoz járuló részének 85 százaléka által támogatott RMDSZ-szel az Orbán-kabinet nem fagyaszthatja be a diplomáciai viszonyt, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kormányfő helyettese átveszi és forgalmazza az RMDSZ-es propaganda bő évtizede lejárt szavatosságú retorikai konzervjeit.
Kipipálva
Biró Zsoltra visszatérve: az MPP korábbi vezetője, Szász Jenő interjúinak, kongresszusi beszédeinek egyik fő üzenete az volt: a párt eszmei legitimációját az EMNT-vel és az EMNP-vel szemben az adta, hogy ők a konok ellenzékiek, akik semmi szín alatt nem fognak össze az RMDSZ-szel. Ellentétben ugye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, amely 2009-ben megkötötte a maga egyezségét a szövetséggel.
Itt az ideje mérleget vonni: Tőkés László a 2009-es egyezség értelmében került be az Európai Parlamentbe, s lett annak alelnöke, illetve ennek jegyében rendezték meg az első Székely Önkormányzati Nagygyűlést, amelyen az RMDSZ első ízben tette le egyértelműen és félreérthetetlenül a garast a Székelyföld területi autonómiája mellett. Hogy később megszegte saját szavát, és kihátrált a projektből, az itt és most mellékes. Érdemes ezt összevetni a Kelemen Hunor és Biró Zsolt által tavaly kötött MPP–RMDSZ-egyezséggel. Annak „gyümölcse” a Székelyföld autonómiastatútuma, amit Izsák Balázs joggal nevezett közvitára alkalmatlannak, mivel nem a történelmi Székelyföldre vonatkozik. Sokkal inkább egy törékeny, magyar többségű, esetleges területre, amely terület fölé rendelt román tisztségviselő, azaz a kormányprefektus akár a fegyveres erők bevetésének jogával is rendelkezne.
Tíz esztendeje azért zártak ki két nagyváradi MPSZ-vezetőt az MPP elődszervezetéből – egyébként alapszabályzat-ellenesen –, mert a vád szerint RMDSZ-platformot akartak csinálni az MPSZ-ből. Tíz év után maga a szervezet elnöke csinál de facto RMDSZ „polgári szárnyat”, platformot az MPP-ből, amely választásról választásra arra biztatja a szavazókat, hogy adják voksukat az RMDSZ-re, amelynek ellenében jött létre anno maga a polgári párt. Az „újratervezés kongresszusa” semmilyen tekintetben nem hozott meglepetést. Kelemen Hunor egyedüli jelöltként begyűjtötte a voksok elsöprő többségét, magas szintű, párton belüli, formális legitimációval láthat neki második mandátumának. Ez szép hatalomtechnikai teljesítmény, mindenképpen arra utal, hogy Markó Béla utódjaként Kelemennek sikerült stabilizálni a belső erőviszonyokat, érdekeltté tenni akulcsszerepelőket a status quo támogatásában. Érdemleges változás nem lesz sem a meghirdetett, sem a ténylegesen követett célokban, megmarad az eseti jellegű, szükség szerinti, autonomista és nemzeti szólamokra építő retorika, valódi tartalom nélkül.
Az RMDSZ kipipálta az „Újratervezés” című erődemonstráció kötelező gyakorlatát. És minden marad a régiben.
Borbély Zsolt Attila 
Erdélyi Napló (Kolozsvár), 

RMDSZ-es útvonalak
Egy politikai alakulat életében számtalan ok és körülmény szolgáltathat alapot a korrekcióra, ezek közül talán a legfontosabb, ha megcsappan az illető pártba vetett választói bizalom, ami óhatatlanul maga után vonja a támogatottság csökkenését. Az alapítása 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ mindkét fentebb említett kihívással szembesülni kényszerül, nem véletlen tehát, hogy újragondolja feladatait.
Az erdélyi magyarság legnagyobb politikai érdekvédelmi szervezete a tavaly novemberi romániai államfőválasztáson szembesült leginkább azzal, hogy politikai értelemben már nem gyakorol korlátlan befolyást a közösség fölött. Persze nem az elnökválasztás a romániai magyarok szavazókedvének legalkalmasabb fokmérője. Nagyobb gond, hogy parlamenti képviselettel rendelkező egyedüli magyar szervezetként az RMDSZ-t egyik választási ciklustól a másikig egyre kevesebben támogatják a törvényhozási megméretéseken. Egyre többen úgy látják, hogy a szervezet feláldozta a romániai magyar közösség hosszú távú céljait az alakulatot 18 éven át irányító Markó Béla által meghirdetett apró lépések politikájának oltárán – például a Székelyföld területi autonómiájának kivívását.
Az is a szövetség tekintélyének erodálódásához vezetett, hogy a szélsőségesen nacionalista erőkön kívül bármelyik román párttal hajlandó volt kormányozni, sőt első, 1996-os kormányra lépése óta mintegy másfél évtizedet a hatalomban töltött. Ebből az következett, hogy nagyon rövid idő alatt drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a magyarok körében az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának a támogatottsága. E vészjósló üzenetek hatására az alakulat tavaly decemberben – fennállása óta először – önként ellenzékbe vonult, és meghirdette az újratervezés politikáját. Hogy ez mit is fed, nagyjából kiderült a hétvégi kolozsvári kongresszuson. Az újabb négyéves elnöki mandátumot szerző Kelemen által vázolt irányváltás alapján vissza kívánják szerezni a magyarság többségének bizalmát, változtatni akarnak a politizálás módján – sokkal több alázattal viseltetve a közösség és céljai iránt –, erősítve az erdélyi magyarsággal ápolt kapcsolatot. Fontosnak tartják a társadalomszervezést, a közösségépítést, de meg akarják szólítani a közélettől elfordult fiatalokat is.
Hogy a magyarok igényeit előtérbe helyező stratégia mennyire őszinte, nem tudni. De a változtatások szükségesek, mert az RMDSZ a jövő évi romániai választáson is teljesíteni kívánja a bukaresti parlamentbe való bejutáshoz szükséges öt százalékot. Az alakulat nem először hangoztatja, hogy megértette az idők szavát, és széles körű összefogásra törekszik az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetekkel. Ez a nyitás azonban többnyire hangzatos politikai nyilatkozat maradt. Két kisebb, pozícióját megrendíteni egyelőre nem képes politikai riválisa közül stratégiai partnerségre lépett a korábban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi elnöke, Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párttal; a tavalyi európai parlamenti választásokon a Fidesz színeiben mandátumot szerzett Tőkés László védnökségével 2012-ben megalakult EMNP-vel azonban rendkívül fagyos a viszonyuk. Márpedig a magyar társadalomban pozitív lecsapódása lenne, ha eddigi erőpolitikájából engedve az RMDSZ kiegyezne ellenzékével. Az együttműködés halvány reménye nemrég Marosvásárhelyen csillant fel, ahol a három alakulat úgy döntött: közös előválasztáson nevesíti a magyarság mindenki által támogatott polgármesterjelöltjét a jövő évi helyhatósági választásokra. Fennáll viszont a kockázata, hogy az alakulat ezúttal is csak mímeli a pártközi összefogást, különösen azután, hogy az évekig tartó „hidegháborús” korszak után sikerült rendeznie a viszonyát a Fidesszel és a KDNP-vel. A magyarországi kormánypártokkal kialakított partnerség azért is érdekes, mert korábban az RMDSZ azzal vádolta Orbán Viktort és a Fideszt, hogy erdélyi versenytársai támogatásával a létére tör. Ehhez képest Semjén Zsolt, a miniszterelnök helyettese a kolozsvári kongresszuson az erős erdélyi magyar képviselet letéteményesének nevezte a szövetséget. Igaz, megjegyezte azt is, hogy Erdélyben a magyar összefogás a „történelem erkölcsi és politikai parancsa”.
E parancs teljesítése mindenekelőtt az RMDSZ-en múlik, amely most úgy döntött, hogy új útvonaltervet készít. Úgy kell majd tartania az új irányt, hogy a korábban meghatározó szerepet betöltő politikusok minél hamarabb ismét a képzeletbeli pilótafülkében (értsd: a bukaresti hatalomban) szeretnék tudni a szervezetet. A jelenlegi vezetőség belátni tűnik: a célirányról hasonlóan fontos kikérni az utazóközönség, a romániai magyarok véleményét is. Nem ígérkezik könnyűnek a navigáció.
 Rostás Szabolcs 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az unió és a kisebbségek
Az őshonos nemzeti kisebbségek – ide tartoznánk mi, erdélyi magyarok, illetőleg székelyek is – helyzetéről tartottak meghallgatást szerdán az Európai Parlamentben, az állampolgári jogok bizottságában. Nagyon szép, nagyon jó, örvendezhetnénk – csakhogy az EP plénumában legutóbb 2009-ben beszéltek a nemzeti és őshonos kisebbségek jogairól, a tegnapihoz hasonló meghallgatást pedig azóta sem sikerült tartani.
Gál Kinga, a Fidesz–KDNP EP-képviselője, a Kisebbségi Munkacsoport néppárti társelnökének szavai pontos tényállást jeleznek: „Az elmúlt tíz év munkáját is tükrözi a meghallgatás. Míg a veszélyeztetett növény- és állatfajokat uniós jogszabályok védik, addig a nemzeti és nyelvi kisebbségeket semmilyen közösségi jogszabály nem védi, az általános diszkriminációellenes szabályok pedig láthatóan nem elegendőek.
A Európai Bizottság következetesen hárítja egy uniós jogszabály elfogadását, noha a Lisszaboni Szerződés után erre meglenne a lehetősége. Százezrek ilyen irányú európai polgári kezdeményezését elvetette. Politikai akarat hiányában az Európai Parlament 2005 óta nem fogadott el kisebbségeket védő határozatot, ezért itt lenne az ideje újabb lépéseket tenni.”
Tiszta, nehezen félreérthető beszéd. Nincs politikai akarat. Gál Kinga szavai világosan utalnak az európai politikusok kisebbségi kérdéskörben tanúsított indokolatlan óvatosságára, tehetetlenségére. Ezt erősíti Kalmár Ferenc külügyminisztériumi miniszteri biztos álláspontja is, ő ugyanis még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amelyet az Európai Unió oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamoknak. Európa tekintélyes, választott, illetve kinevezett testületei nehezen tudnak érdemben változtatni az őshonos – tehát nem jöttment – kisebbségek helyzetén. Vélhetően nem is nagyon akarnak. Egyik szemünk sír, a másik meg nevet: egyszerre siralmas és nevetséges, ahogyan az EP politikusainak nagy része viszonyul a kérdéshez. Az ígéretek, ködös állásfoglalások mezsgyéjére nem is igazán érdemes elkalandozni, az elmúlt évek, évtizedek történései világosan utalnak arra, hogy a mai uniót, az egykori Európai Szén- és Acélközösség jogutódját meghaladja e probléma.
És emiatt nem csak mi háboroghatunk, joggal tehetik ezt szerbiai vlachok, dobrudzsai törökök. A sor hosszan folytatható, ugyanakkor e sorsközösség számára egyértelmű: csak magunkra számíthatunk.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őshonos? Történelmi? Nemzeti? Nyelvi? EP-meghallgatás volt a kisebbségekről
Jelentős magyar létszámfölénnyel és nagy egyetértésben zajlott az Európai Néppárt rendezvénye Brüsszelben. De lesz eredménye?
Kissé abszurd helyzettel találja szemben magát az, aki figyelmesen követi az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos brüsszeli történéseket. Az Európai Néppárt képviselői által szervezett, az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről szerdán tartott közmeghallgatáson az Európai Parlamentben (EP) kiderült: bár a célok sok esetben közösek, de akár fogalmi szinten is alapszintű problémák vannak. Az egyik ilyen szembeötlő probléma, hogy még csak egységes szóhasználat sincs: a meghallgatáson ki őshonos, ki történelmi, ki nemzeti kisebbségekről, ki nemzetiségekről beszélt.  A bajor Monika Hohlmeier, az Európai Néppárt (EPP) koordinátora az EP alapjogi bizottságában arról beszélt a rendezvényen, hogy az EU Lisszaboni Szerződése jogokat biztosít a kisebbségeknek, ezért érvényesítésükről is beszélni kell. 
Gál Kinga, a Fidesz-KDNP EP-képviselője szerint a rendezvény komoly lépés abba az irányba, hogy az Európai Parlament határozatot fogadjon el a témában, az igazi cél pedig az lenne, hogy az Európai Bizottság is lépjen ebben az ügyben, s jöjjön létre kötelező érvényű uniós jogszabály, amely védelmet biztosít az őshonos kisebbségek számára. Ehhez a tagállamok kormányait tömörítő Tanácsban is politikai akaratra van szükség, s tisztában van azzal, hogy ez nem fog egyik napról a másikra létrejönni.
A szlovákiai Híd-Most EP-képviselője,Nagy József a meghallgatáson kiemelte, a cél az, hogy az uniós tagországok toleránsabbá váljanak. A politikus a kisebbségi nyelvhasználat szabadságának fontosságát, az anyanyelvi oktatás mint leghatékonyabb tanulási forma, valamint a diszkrimináció-mentes, kiszámítható jogi helyzet fontosságát hangsúlyozta. Nagy rámutatott, hogy az EU polgárainak csaknem 10 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik, s jogaik érvényesítése a többségnek is ugyanúgy érdeke. Pozitív példaként Dél-Tirolt, Schleswig-Holsteint és a finnországi svéd közösség helyzetét említette. 
Michael Gahler EP-képviselő szerint a tagállamoknak mind politikai, mind társadalmi, mind kulturális értelemben értékként kellene megélniük, hogy kisebbségekkel rendelkeznek. A történelmi háttér megismerésének fontosságát hangsúlyozta, azt javasolva, hozzák létre az emlékezés közös kultúráját. 
Az RMDSZ EP-képviselője, Sógor Csaba a fogalmi bizonytalanság által okozott nagy zavarra hívta fel a figyelmet, ugyanis a történelmi, hagyományos vagy őshonos kisebbségeknek nincs nemzetközi definíciója.  Erdélyi példákkal illusztrálva beszélt arról a tapasztalatáról, hogy gyakran hatalmas rés tátong a jogi lehetőségek és a gyakorlati intézkedések között. A kisebbségi nyelvek beszélőit gyakran büntetik anyanyelvük használataként, vagy a többség biztonsági fenyegetésként éli meg, hogy a kisebbség több autonómiát akar – lásd a román belügyminisztérium stratégiájának autonómiával kapcsolatos passzusát; az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatát; a MOGYE ügyét; a 200 eurós havi keresetekhez képest óriásinak számító, 1000 eurós büntetéseket; a kovásznai kórház átkeresztelésének esetét. Sógor Johannis RMDSZ-kongresszusra küldött üzenetét is megemlítette, amelynek szövegéből eltüntették a kisebbségi jogok érvényesítésének nehézségeire vonatkozó passzust.  „Az uniós politikák szintjén érezhető egy új lendület a kisebbségvédelmi kérdések területén, amely bizakodásra adhat okot. Az Európai Parlament ebben mindig is zászlóvivő volt, megfogalmazott már a Bizottság felé egy felhívást, melyben egy átfogó EU-s kisebbségvédelmi rendszer felállítását szorgalmazza. Az Európai Néppárt pedig 2012 októberében bukaresti kongresszusán emelt be programjába először egy fejezetet a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozóan. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke idén januárban pedig azt mondta, jobban kell fókuszálnunk a kisebbségek ügyére” – emlékeztetett a képviselő. 
Sógor Csaba ismertette továbbá azokat a rendelkezésre álló EU-s jogi-szakpolitikai eszközöket, amelyek előre vihetik ezt a kérdést. Mint mondta, a Lisszaboni Szerződéssel megerősödött a kulturális és nyelvi sokszínűség védelme az EU-ban. A nyílt koordinációs módszer, amely egy kormányközi együttműködési forma, jól alkalmazható e politikailag is kényes területeken. Az európai polgári kezdeményezés pedig jó lehetőség arra, hogy megfogalmazzuk kisebbségvédelmi igényünket. Sógor Csaba szerint lehetséges reális kitörési pont lehet, ha az EU intézményei a kisebbségi jogok uniós jogi és politikai értelmezésénél következetesen támaszkodnak a már meglévő, az ET keretében kidolgozott kisebbségvédelmi okmányokra. Hasonlóképpen, az EU Alapjogi Ügynökségének hatáskörét is szükséges kibővíteni annak érdekében, hogy az Ügynökség rendszeresen ellenőrizhesse a tagállamok gyakorlatát a kisebbségi jogok alkalmazása terén. 
Ez a szakmai meghallgatás egy folyamat része, előkészítője lehet egy parlamenti jelentésnek vagy egyéni jelentésnek is. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az Európa Tanács ajánlásai bekerüljenek az uniós jogrendbe és minden eszközzel szorgalmazzuk a téma továbbvitelét – fogalmazott Sógor Csaba. 
A finn Petteri Laihonen arról beszélt, hogy az új, 2004 óta csatlakozott uniós tagállamok kevesebb autonómiát biztosítanak nyelvi kisebbségeik számára, miközben azok számaránya magasabb a régi tagállamok kisebbségeinél. A szlovákiai és a székelyföldi magyarok példáján keresztül azt a következtetést vonta le, hogy a közép-kelet-európai kisebbségek nem rendelkeznek regionális / hivatalos státusszal, és nem bátorítják őket anyanyelvük használatában. A Jyvaskyla Egyetem alkalmazott nyelvtudományi központjának adjunktusa szorgalmazta: az unión belüli nyelvi sokszínűség megőrzése és az egyenjogúság érdekében a hagyományos kisebbségek elismerése szükséges. Azokon a településeken, illetve régiókban, ahol számottevő kisebbségi nyelvet beszélő él, anyanyelvüknek egyenrangú szerepet kell biztosítani a kétnyelvűség gyakorlatának bevezetésével – fejtette ki. Hasznos meglátogatni ezeket a régiókat, és megnézni, hogy mik az elvárásaik a gyakorlatban – mondta. 
Az osztrák Dr. Gabriel Toggenburg az Európa Tanács égisze alatt elfogadott, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény (FCNM) hatékonyabb alkalmazását sürgette. 
Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet magyarországi nemzetiségi ombudsman-helyettes szerint szükség lenne egy olyan európai rendszerre, amely azonnali információt nyújtana a kisebbségi jogok megsértése esetén. 
A szlovákiai Magyar Közösség Pártja EP-képviselője, a párt korábbi elnöke, Csáky Pál nyomatékosította, hogy a múlt mellett a jövőről is beszélni kell, egyúttal a legnagyobb problémának azt nevezte, hogy hogy uniós szinten nincs kisebbségvédelmi normarendszer, nincs végrehajthatóság és nincs intézményrendszer sem. Csáky szerint az Európa Tanács vonatkozó dokumentumait kellene beemelni az uniós jogba, és akkor a kisebbségi jogok a luxembourgi Európai Bíróság előtt is kikényszeríthetőek volnának. 
A meghallgatáson Bugár Béla, a Híd-Most vezetője is felszólalt, egyetértve azzal, hogy a nyelvhasználati jogok és a gyakorlat között hatalmas a szakadék. Egyúttal úgy vélte, hogy a többségi nemzet képviselőiből hiányzik a pozitív hozzáállás. 
Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztosa a rendezvényen amellett foglalt állást, hogy "borzasztó nagy szükség volna" egy stratégiai alapjogi keretre, mert még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amit az Európai Unió oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamok szintjére. A brassói születésű KDNP-s politikus szerint a történelem mindkét oldalát tanítani kellene, mert minden nemzet történetében vannak pozitív, értékteremtő dolgok, de olyanok is, amelyekre nem büszkék. 
Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő ismertette azt a javaslatát, amely szerint a diszkriminációellenes irányelv előírásait terjesszék ki a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre is. "Tudom, hogy egy ilyen javaslatot nehéz életbe léptetni, de nekünk EP-képviselőknek az a kötelességünk, hogy legyen elképzelésünk és a többi európai jogalkotóra nyomást gyakoroljunk, hogy megvédjük a kisebbségeket az őket ért hátrányos megkülönböztetéstől" – mondta Winkler Gyula. 
Politikusok vagyunk, a változások elérése a feladatunk – reagált a képviselő az egyik előadó felvetésére, hogy különbséget kell tenni a között, amit a jelenlegi jogi keretek lehetővé tesznek, és a között, amit szeretnénk elérni. 
Tőkés László erdélyi Fidesz-KDNP-s képviselő elmondta, hogy szerinte Székelyföldön "valóságos kisebbségi humánkatasztrófa fenyeget". Úgy vélte, hogy Európának a bevándorlók mellett az unión belül a tagállamokból kiáramlók sorsa miatt is aggódnia kellene. A politikus szerint a csángók és a szerbiai vlachok is végveszélybe kerültek. Azt is példának hozta fel, hogy Nagyváradon a magyarság számaránya 25 év alatt 41%-ról 23%-ra csökkent. 
Bocskor Andrea, a Fidesz kárpátaljai származású EP-képviselője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az uniónak oda kell figyelnie, hogy a csatlakozás előtt álló országokban betartsák a kisebbségi jogokat. Deli Andor vajdasági politikus úgy vélekedett, hogy a csatlakozási tárgyalások során alkalmazott ellenőrzési eljárást kellene a tagállamokkal szemben is alkalmazni. 
Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke a kisebbségi polgári kezdeményezés elutasítása kapcsán elmondta: nem tudják elfogadni az Európai Bizottság álláspontját, hogy a kisebbségek kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, mert „ki más, ha nem egy nemzetek közti csoportosulás foglalkozhat egy ilyen transznacionális kérdéssel?” A polgári kezdeményezéssel kapcsolatban 2015 végén vagy 2016 elején hoz döntést az Európai Unió Bírósága – közölte. Ha vannak, akik olyan „kisebbségpolitikát” folytatnak, mint a görögök a törökökkel vagy a franciák a bretonokkal, ne csodálkozzunk, hogy radikalizálódás tapasztalható – mondta, hozzátéve: a kisebbségek azért menekülnek a nacionalizmusba, mert kirekesztve érzik magukat, nem vehetnek részt az őket érintő kérdések meghozatalában. 
Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Európa Liga társelnöke elmondta: napjainkban Európában morális kérdés a kisebbségek védelme, emellett pedig a stabilitás és jólét egyik feltétele is. Véleménye szerint nagy kihívást jelent, hogy míg egyes tagállamokban ésszerű megoldás az autonómiák létrehozása a kisebbségek védelmében, addig erre a kelet-európai tagállamokban, például Romániában, nem tekintenek egy természetes megoldásként. 
Josef Marko a bolzánoi Európai Akadémia Kisebbségi Jogi Intézetének igazgatója kihangsúlyozta, hogy 200 éve folyamatosan problémát jelent a többség számára a kisebbségi közösségek helyzetének rendezése, amelyben a kormányzásnak kulcsszerepe van. 
Szilágyi Zsolt az EMNP elnökeként a konferencia záródokumentumának tartalmára vonatkozóan tett kiegészítő javaslatokat. Az Európai Néppárt frakciója kérje az Európai Bizottságot, hogy készítsenek átfogó elemzést a pozitív, előremutató tagállami gyakorlatokról, ezek követését ajánlhatná a Bizottság a különböző tagállamoknak. Ezzel párhuzamosan a negatív gyakorlatokat, politikákat is vizsgálni kellene, amelyek egy közösség, egy kultúra eltűnéséhez, asszimilációjához vezetnek. Az őshonos kisebbségek ügyét az Európai Bizottság valamelyik biztos felelősségi körébe kellene utalni. Az európai kisebbségi ombudsman intézményének felállítása is jó lehetőség lehet, különösképpen abból kiindulva, hogy több tagállamban ez az intézmény már létezik. 
Vincze Loránt FUEN-alelnök, az RMDSZ külügyi titkára kiemelte: a vitán el sem hangzott az a megközelítés, hogy a többségnek veszíteni valója lenne a kisebbségek helyzetének rendezésével. Vincze szerint azért nem hangzott ez el, mert ez a kérdés ebben a formában nem is létezik. 
A közmeghallgatás következtetéseit Gál Kinga fideszes EP-képviselő foglalta össze. Zárásként elhangzott: a Lisszaboni Szerződés jogi hátteret biztosít a nemzeti kisebbségek védelmére és bármilyen nemű diszkriminálása ellen, azonban a hagyományos nemzeti kisebbségeket érintő kérdések megnyugtató rendezésének hiányában állandóak a politikai feszültségek, konfliktusok és jogsértések. Ezek megoldását tervezik elősegíteni a LIBE szakbizottság néppárti tagjai az elkövetkezendő időszakban egy, az őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó irányvonal kijelölésével.  (forrás: szerk., MTI, Sógor Csaba, Winkler Gyula és Tőkés László EP-képviselők közleményei)
Transindex.ro

Csóti György: a kisebbségi jogvédelem helyzete kritikán aluli
A kisebbségi jogvédelem helyzete értékelhetetlen, kritikán aluli a Felvidéken, Erdélyben és Kárpátalján, mert még a papíron vállalt minimális szintű jogvédelmi garanciákat sem tartják be – értékelte hírportálunknak a kisebbségi jogvédelem jelen állapotát Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet nemrégiben kinevezett igazgatója.
Az egykori MDF-alapító, korábbi országgyűlési képviselő Csóti Györgyöt a magyar kormányzat április elsejétől bízta meg a határon túli magyarság jogvédelmének erősítését – és az e téren tevékenykedő jogászok támogatását – célzó Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetésével. A politikus hírportálunknak nyilatkozva értékelte a kisebbségi jogvédelem jelen állását és az általa vezetett intézmény szerepét: “A Kisebbségi Jogvédő Intézet feladata a Kárpát-medencében a mai Magyarország határain kívül élő magyarok (egyének, csoportok, intézmények) jogvédelmének biztosítása azokban az esetekben, amikor magyarságuk miatt éri őket jogsérelem. A három évvel ezelőtt létre hozott Intézet két fő területen fejti ki tevékenységét. Jogsegélyszolgálatot működtet az elcsatolt területeken – a Felvidéken jelenleg Érsekújváron, Dunaszerdahelyen és Somorján. A kijelölt irodákhoz bárki panasszal fordulhat, vagy tanácsot kérhet, ha magyarsága miatt érte bármiféle sérelem. A másik fő tevékenység a határon kívül élő fiatal jogászok, joghallgatók, doktoranduszok továbbképzése a kisebbségvédelem területén nyári egyetemek és konferenciák formájában. Indulásként azt a célt tűztem magam elé, hogy megerősítsem és bővítsem a jelenlegi jogsegélyszolgálatot, kapcsolatot és adott esetben együttműködést alakítsak ki jól működő európai kisebbségvédelmi intézményekkel. Szeretnék minél nagyobb pénzügyi hátteret biztosítani tevékenységünknek, mert csak ez esetben lehet szó a hálózat bővítéséről”.
A kisebbségi jogvédelem helyzetét értékelve Csóti borúlátóan fogalmazott: “A kisebbségi jogvédelem a Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben kritikán aluli, egyszerűen értékelhetetlen. Van ugyan papíron egy minimális szintű jogvédelem, de általában azt sem tartják be. Ezért ezeken a területeken van legnagyobb szükség felkészült jogászokra és ügyvédekre. Délvidéken jobb a helyzet, de még távolról sem ideális. Horvátországban és Szlovéniában a kisszámú magyar közösség alkotmányosan államalkotó tényező, ezért helyzetük és lehetőségeik jobbak. Ausztriában ez a kérdés elég kaotikus, ebbe most nem érdemes belemenni”. A Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője szerint Felvidéken és Kárpátalján lényegében egyformán rossz a helyzet – természetesen más-más szempontból és okokból.
A megoldások – mint minden esetben – így a kisebbségvédelem területén is a saját kezünkben van, szögezte le Csóti, aki három szintjét nevezte meg a cselekvésnek. Először is minden elszakított nemzetrésznek magának kell megfogalmaznia elvárásait, össze kell fognia és egységesen kell fellépnie. Másodikként Budapest, azaz az anyaország támogatását említette, mégpedig teljes körű, tényleges támogatását. És végül, de nem utolsó sorban a történelmi tapasztalatok alapján ki kell vinni a kérdést a nemzetközi színtérre. “Ez a háromszintű politikai küzdelem jó eséllyel hozhat békés megoldást” – véli Csóti György.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet is kiveszi a részét ebből a munkából – rendeltetésének megfelelően és lehetőségeihez mérten. Idén júliusban például nyári egyetemet szerveznek Gödöllőn Kisebbségvédelem Európában címmel, de jelen lesznek a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen is, kora ősszel pedig egy budapesti konferenciával készülnek. Mindezekről – és az intézet működéséről – bővebb információk a KJI honlapján érhetők el: http://kji.hu/
Csóti György villamosmérnök, politikus, 1940. november 24-én született Budapesten. A rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum alapító tagja és 1990 és 1998 között parlamenti képviselője. A következő évben Magyarország zágrábi nagykövetévé nevezték ki, ahol 2003-ig szolgált. 2011-től a Fidesz jelöltjeként ismét országgyűlési képviselőként tevékenykedett elsősorban a külügyi bizottság, majd a nemzeti összetartozás bizottságának tagjaként. 2015. április 1-től a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője.
Felvidék.ma

Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen (Együtt és külön)
Miben különbözött a rendszerváltás Kézdivásárhelyen a többi erdélyi városhoz viszonyítva? Mi a magyarázata annak, hogy a céhes városban nem volt lövöldözés, csupán két puska dördült el, az is véletlenszerűen? Ki tette tönkre a város nehéziparát? Milyen körülmények között jelent meg Erdély első magyar nyelvű újsága, a Székely Újság? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre próbált választ adni nemrég a Kosztándi Képtárban megtartott Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen, 1989. december–1990. május című előadás és az Együtt és külön, illetve Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet bemutatója során Tóth-Bartos András történész.
Az est házigazdája Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke volt, aki elmondta: a kézdivásárhelyi eseményeket feldolgozó fiatal történész a rendszerváltáskor nyolcesztendős volt, ami meglátása szerint javára vált a tanulmánynak.Egyfajta távolságtartással, ugyanakkor szakmai tudással a háta mögött vizsgálta az eseményeket, akiket megszólaltattak a tanulmánykötetben, az akkori események fül- és szemtanúi, jó értelemben vett elfogultsággal tekintenek vissza a rendszerváltásra. A teremben is ülnek olyanok, akik aktív részesei voltak a történéseknek – hangsúlyozta a megyei önkormányzat vezetője, hiánypótlónak nevezve a fiatal kutatók által szerkesztett kiadványt, mely a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2010-ben indított kutatás eredményeként látott nyomdafestéket. Tóth-Bartos András történész a kézdivásárhelyi eseményeket foglalta össze, az időszakot megelőző és az azt követő korszakok történelmi, politikai környezetébe helyezve a tényeket. Elmondása szerint munkájában, az adatgyűjtésben, az akkori események résztvevőivel történt visszaemlékezések rögzítésében Miklós Katalin tanárnő és Bakk-Dávid Tímea újságíró volt segítségére. A történész vetített képes előadás során arról számolt be, hogy az 1989. december 22-ét megelőző napokban feszült hangulat uralkodott a városban, 22-én a gyárakból a főtérre kivonuló tömeg kirámolta az akkori pártszékházat és a két könyvesboltot, a diktátor könyveiből pedig máglyát raktak. Ugyanakkor megostromolták a volt milícia és Securitate székhelyét, a népharag áldozata lett egy rendőrtiszt, meggyújtották a bíróság földszintjén található telekkönyvi hivatalt. Kézdivásárhelyen a Vatra Românească nem talált reális támogatásra, Sepsiszentgyörgyön viszont igen.
Arról is beszélt, hogy tanulmányában a közigazgatás újjászervezésére fektetett hangsúlyt. Véleménye szerint a lincselést leszámítva csendesen zajlott a városban a hatalom átvétele, a Vigadóban megalakult egy ideiglenes vezetőség, itt működött az egyik központ. A másik a csavargyárban. Az új városvezetés már az első órákban hangsúlyt fektetett a közbiztonság megteremtésére, amelyben nagy szerepet vállalt a csavargyárban működő munkásőrség. Rövid időn belül megalakult a Nemzeti Megmentési Front helyi vezetősége Vincze Benjamin csavargyári almérnökkel az élen. A rendőrség kötelékébe csak olyanokat fogadtak be, akik nem kompromittálták magukat. Az intézményvezetők cseréje a céhes városban sem ment konfliktusmentesen – hangsúlyozta a történész –, többek között a kompetencia és a kontraszelekció kérdése is felmerült. Karácsony körül már a fideszes Németh Zsolt és Szabó Miklós, valamint David Campanale brit liberális demokrata politikus is a városba látogatott. A Vigadóban az első cenzúrázatlan előadás Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabja volt, a képzőművészek közül Sárosi Csaba grafikus állított ki elsőként Ceauşwitz címmel a letűnt korszakot megörökítő karikatúrákból. Országos viszonylatban elsők között alakult meg a Madisz, és a Székely Újság első, zöld fejléces száma december 23-án jelent meg. Az RMDSZ december 24-én a csavargyárban jött létre. Februárban Tőkés László püspök látogatott a városba és tartott ökumenikus istentiszteletet a Vigadó erkélyéről többezres tömeg előtt.
A könyvbemutatót követően az események akkori két aktív résztvevője, Jakabos Csaba, a csavargyár volt vezérigazgatója és Beke Ernő nyugdíjas tisztviselő elevenített fel egy-egy mozzanatot a rendszerváltás kézdivásárhelyi eseményeiről.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Németh Zsolt örül, hogy Aurescu a párbeszéd híve
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke elismerését fejezte ki Bogdan Aurescu román külügyminiszternek azért, mert felvállalja a magyar–román párbeszédet. A politikus kiemelte azt is, hogy megállapodás született a két ország közötti gázösszeköttetés kétirányúsításáról.
A külügyi bizottság elnöke csütörtökön találkozott a budapesti látogatáson lévő Bogdan Aurescuval. Megbeszélésük után az MTI-nek azt mondta: aggasztó volt, hogy az elmúlt években – különösen mióta baloldali kormánya van Romániának – kifejezetten akadozott a két ország közötti magas szintű párbeszéd.
Ez a látogatás azt jelzi, a román külügyminiszter nyitott arra, hogy folytatódjon ez a párbeszéd a jövőben – mondta, hozzátéve: úgy gondolja, hogy ehhez a köztársasági elnök személyében bekövetkezett változás is jó alapot teremt.
Kitért arra is, hogy a nyitott kérdéseket tárgyalásos úton rendezni lehet, a kisebbségi kérdések ügyében tovább kell folytatni az egyeztetéseket, és ennek a kisebbségi vegyes bizottság megfelelő keretet ad.
Németh Zsolt úgy fogalmazott: látható a csütörtöki tárgyalásból is, hogy Magyarország és Románia „együttműködésre van ítélve” az élet számos részén, de különösen az energiabiztonság kérdésében. Azon a területen Magyarország jóformán „ugyanabban a csónakban hajózik”, mint Románia, és „végtelenek” az együttműködés lehetőségei. Ezért a látogatás legjelentősebb eredményének nevezte, hogy sikerült megállapodnia a két külügyminiszternek a román–magyar gázösszeköttetés kétirányúsításában és az ehhez vezető menetrendben.
Elmondta azt is, hogy meghívta a tusványosi nyári szabadegyetemre Bogdan Aurescut, és bízik benne, hogy a külügyminiszterek „emelni fogják az esemény rangját”.
Ésszerű együttműködésre van szükség Magyarország és Románia között, a vitákat ésszerű mederben kell tartani, hogy meg lehessen oldani őket – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is csütörtökön Budapesten.
Szijjártó Péter szintén tárgyalt Bogdan Aurescuval, majd a megbeszélésüket követő közös sajtótájékoztatón kiemelte: Magyarország elkötelezett amellett, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos vitákat európai módon, az európai értékeknek megfelelően kell rendezni, európai megoldást kell találni rájuk.
Bogdan Aurescu hangsúlyozta: a kétoldalú kapcsolatokban a legfontosabb a párbeszéd és a konszenzus, pragmatikus módon kell megbeszélni a nézeteltéréseket.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László: már én sem értem Orbánt
Már én magam sem értem Orbán Viktor miniszterelnök nemzetpolitikáját – jelentette ki csütörtök este nagyszámú hallgatóság előtt Tőkés László.
A Fidesz európai parlamenti képviselője Borbély Zsolt Attila Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténete: 1989–2014 című könyvének bemutatóján vett részt. A beszélgetésen nagy hangsúlyt kapott a Kárpát-medencei nemzetpolitika helyzete, különös tekintettel a magyarországi intézkedésekre. Tőkés László meglehetősen szkeptikusan beszélt a kérdésről. Szerinte a Trianon óta eltelt időszak felőrölte a magyarság erejét, „olyanok vagyunk, mint egy horogra akadt nagy hal, amit kifogás előtt kifárasztanak”. A jelenlegi kormány nemzetpolitikai lépéseit követhetetlennek, átláthatatlannak tartja Tőkés László. A politikus szerint az egyéb teendők és küzdelmek miatt a miniszterelnöknek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Az európai parlamenti képviselő „az erdélyi MSZP”-nek nevezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ). Szerinte „több mint különös, hogy a Fidesz is ezt a pártot támogatja”. Tőkés László bírálatot fogalmazott meg azzal kapcsolatban is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az RMDSZ jelöltjével, Kelemen Hunorral fotózkodott, és őt támogatta a múlt évi választási kampányban, szemben Szilágyi Zsolttal, a Magyar Polgári Párt jelöltjével. A beszélgetésen kiemelt szerepet kapott az a kérdés, hogy a szomszédos országok titkosszolgálatai mennyire épültek be a határon túli magyar pártokba, és mennyire befolyásolják azoknak a politikáját. Borbély Zsolt Attila – aki nagymonográfiát írt az RMDSZ történetéről – példákkal igazolta, hogy szerinte román titkosszolgálati beavatkozás következménye az erdélyi magyar autonómia elodázása. Hozzátette: számtalan eset bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes vezetői tudatosan és szándékosan akadályozzák az önrendelkezési törekvéseket, a hangadókat igyekeznek lejáratni, hitelteleníteni.
Raffay Ernő történész – aki az Antall-kormány államtitkáraként a katonai titkosszolgálatokat is felügyelte – elmondta: a mindenkori titkosszolgálatok feladata végrehajtani azt, amit a politikai vezetés elvár tőlük. Az autonómiatörekvések nyilván szemben állnak a román érdekekkel, nem véletlen, hogy az alaptörvény is nemzetállamként definiálja Romániát, így a titkosszolgálatok aktívak a kérdésben. Hozzátette: az ilyen akciók nem új keletűek, az I. világháború előtt gróf Tisza István miniszterelnök is aktívan figyeltette azokat a román politikusokat, akiktől tartott az akkori országvezetés. Gyakori eset volt, hogy a külföldi üdüléseiket is figyelték a magyar titkosszolgálat emberei. Tőkés László arról is beszélt, hogy a román titkosszolgálat az egyházi bomlasztásban is aktívan tevékenykedik. Mint fogalmazott, egykoron a szekus papok népes tábora települt át Magyarországra is, akik továbbra is aktívan szolgálták a megbízóikat. Hozzátette: „az egyházi vonal terén sok mindent már sikerült tisztázni, ismerjük az ügynökök nagy részét, listát is küldtem róluk Bölcskei Gusztáv volt református püspöknek, de nem történt semmi. Egyéb területeken mindössze pár esetben tudtam megakadályozni, hogy zsíros álláshoz jussanak a román titkosszolgálathoz beépített ügynökök a magyar közéletben” – mondta csalódottan Tőkés. Próbáltuk elérni Bölcskei Gusztávot, kérdéseinkre azonban lapzártánkig nem érkezett válasz.
mno.hu / Magyar Nemzet
Erdély.ma

Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténetéről - Budapesten
Borbély Zsolt Attila 'Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténete: 1989–2014" című, frissen megjelent munkáját mutatta be a temesvári szerző mellett Raffay Ernő és Tőkés László Budapesten.
agy hangsúlyt kapott a Kárpát-medencei nemzetpolitika, különös tekintettel a magyarországi intézkedésekre. A Fidesz EP-listájáról EP-képviselői mandátumot szerzett Tőkés László elmondta azt is, hogy a jelenlegi kormány nemzetpolitikai lépéseit követhetetlennek és átláthatatlannak tartja. Úgy gondolja, hogy az egyéb teendők és küzdelmek miatt a miniszterelnöknek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Rámutatott arra a szerinte furcsa ellentmondásra is, hogy a Fidesz azt az RMDSZ-t támogatja - korábbi szövetségeseivel, vagyis velük szemben -, amely szerinte az erdélyi MSZP.
Tőkés arról is beszélt, hogy a román titkosszolgálatnak ma is szerepe van az egyházi bomlasztásban. Szerinte szekus papok népes tábora települt át Magyarországra is, akik továbbra is aktívan szolgálták a megbízóikat.
„Az egyházi vonal terén sok mindent már sikerült tisztázni, ismerjük az ügynökök nagy részét, listát is küldtem róluk Bölcskei Gusztáv volt református püspöknek, de nem történt semmi. Egyéb területeken mindössze pár esetben tudtam megakadályozni, hogy zsíros álláshoz jussanak a román titkosszolgálathoz beépített ügynökök a magyar közéletben”.
A normális erdélyi vonatkozásban is a magyar kormány felvidéki viszonylatban követett politikája lenne - állította nemcsak Tőkés László, hanem Borbély Zsolt Attila is -, ahol a szomszéd államnemzeti politikával együttműködők helyett a magyar öntudatot képviselő politikai irányzatot támogatja a budapesti vezetés.
Ha nem ez történik erdélyi vonatkozásban is, akkor ott is felgyorsulhat az asszimiláció! - állapították meg.
Gecse Géza
aspektus.eu/content

Törés az Orbán–Tőkés-kapcsolatban?
Szabályos médiahack zajlik a szemünk előtt egy múlt csütörtöki rendezvényről szóló híradás kapcsán, amely Orbán Viktor és Tőkés László eddig harmonikusnak látszó viszonyának megromlásáról szól. Akad olyan médiaorgánum is, amely egyenesen a barátság végét vizionálja, amibe minden bizonnyal jó adag wishful thinking keveredik, különösen, ha belegondolunk, hogy az illető hetilap a legdurvább ballib hecclapok egyike. Amely egyébként képes minden alap nélkül, vérforraló módon, a hangulatkeltés nyilvánvaló szándékával úgy torzítani a hírt, hogy Tőkés László „köpködi” Orbán Viktort.
Kiragadott értetlenség
Mert mi is történt?
Május 7-én a budapesti Polgári Mulató nevű nemzeti rendezvényházban került sor e sorok írójának az elmúlt negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténetét összefoglaló könyvének bemutatójára, amelynek moderátora Raffay Ernő történész volt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Tőkés László is, akit a szervezők a főasztalhoz invitáltak. Az est során az előadók kivesézték az elmúlt 25 esztendő esélyeit, reményeit, megvalósításait és perspektíváit. Szó esett a tájba simuló karrieristák és a nemzeti autonomisták közötti elvi ellentétekről, Domokos Géza bukaresti szocializációjának következményeiről, az önkéntes önfeladás problémájáról, az önálló külpolitika fontosságáról, a Kolozsvári Nyilatkozatról és a brassói program mögötteseiről, a neptuni paradigmáról. Akárcsak az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a magát szövetségnek nevező párt autonómia-propagandájának álságosságáról, a román nemzetstratégia engedménymorzsák fejében történő kiszolgálásáról, a magyarság számára igencsak kétes értékű 2005-ös kisebbségi törvény irracionális román elutasításáról is, a Székely Önkormányzati Nagygyűlésről. S persze arról, hogy egyetlen lehetséges stratégia ma is az autonómia megvalósítására irányuló cselekvési egység az erdélyi magyarság érdekképviseletét felvállaló politikai szervezeték között.
Ahogy az lenni szokott, a nézőknek is módjuk volt kérdezni, s természetszerűleg rákérdeztek arra, mi húzódik meg a látványos RMDSZ–Fidesz-közeledés mögött. E kérdésre válaszként hangzottak el azok a mondatok, amelyeket a Magyar Nemzet újságírója címben is kiemelten idéz, a tudósítást kiélezve a kifejezetten kényes kérdésekre. Tőkés László valóban elmondta, hogy nem érti Orbán Viktor nemzetpolitikáját, hogy az erdélyi MSZP-nek tartja az RMDSZ-t, hogy több, mint különös, hogy a Fidesz mégis az RMDSZ-t támogatja. A magyarországi sajtó nagy része pedig idézi e tudósítást, sok esetben úgy, hogy meg sem említik Raffay Ernő jelenlétét, nemhogy gondolatait, hogy most az egész beszélgetés apropójául szolgáló monográfiáról ne is szóljunk. S persze Tőkés László által a Ceauşescu-korabeli román titkosszolgálat egyházbomlasztó szerepéről mondottak is elsikkadtak a „nagy hír” mellett, miszerint az EMNT elnöke bírálni merészelte a magyar kormányfőt.
Akaratból a világ
Mindebből azonban igencsak korai lenne az Orbán–Tőkés-viszony végét vizionálni. Azt vélhetően Orbán Viktor is látja, hogy a Magyar Nemzettől az Indexen át a Magyar Narancsig a legtöbb megszólaló és a hírt továbbgörgető orgánum célja, hogy éket verjenek az erdélyi magyarság leghitelesebb, legismertebb éspolitikai irányvonalát tekintve az egyik legkövetkezetesebb képviselője, valamint a magyar szuverenitás minél nagyobb részét megtartani, sőt, visszaállítani igyekvő kormányfő közé. Kettejük szövetsége, bármit is mondjon az RMDSZ-es vagy a balliberális sajtó, elsősorban a közös nemzeti-keresztény értékrenden, közös elhivatottságon és közös szerepfelfogáson alapszik, s nem érdekeken. Az érdekek csak egy magasabb szinten, a Kárpát-medencei közös magyar nemzetépítés szintjén kerülnek szóba, amely célkitűzés éppenséggel a közös értékrenden alapszik. Ami a közös elhivatottságot és szerepfelfogást illeti, mind Orbán Viktor, mind Tőkés László eddigi politikai szerepvállalásából kitetszik, hogy elutasítják a politikának az adminisztrációra való szorítását, s abból indulnak ki, amit egyébként Orbán Viktor meg is fogalmazott egy beszédében: akaratból épül fel a világ, a jövőt mi magunk alakítjuk, s nemcsak a jelenért, de a jövőért is felelősek vagyunk.
Közös különbségek
Amellett, hogy ismert és népszerű a nemzeti gondolkodású magyarok körében, mindkét személyiség kellőképpen öntörvényű ahhoz, hogy épp elegen legyenek, akik össze akarják ugrasztani őket. Az is megjósolható volt, hogy Tőkés László nem hagyja szó nélkül a Fidesznek az RMDSZ-szel való szükség feletti közeledését. Mert érthető és elfogadható, hogy egy nemzetpolitikában gondolkodó kormány akkor sem engedheti meg magának a legnagyobb elcsatolt nemzetrész legtöbb szavazatot begyűjtő szervezetével való viszony befagyasztását, ha történetesen meggyőződött arról, hogy e szervezet pusztán álképviselet, hogy más irány lenne kívánatos az erdélyi politikában, hogy a bukaresti szirénhangok bármikor elcsábíthatják a kormányost. De a miniszterelnök helyettesének nyilatkozatától – miszerint az 1996 óta egyértelműen kirekesztő RMDSZ-ben „megvan az a képesség, hogy mindenkit integráljon, akit integrálni lehet”, vagy hogy „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti” – elég nagy a távolság. E kitétel masszív következetlenség is, hiszen az RMDSZ 1996 óta semmit nem változott, a Fidesz viszont több esetben is a szervezet kihívóit támogatta, ami akárhogy is vesszük, az RMDSZ gyengítését jelenti.
Ezzel együtt megítélésem szerint nyílt és végleges törésre sem a Fidesz és a Tőkés László által vezetett EMNT, sem pedig a két szervezet vezetői között nem kerül sor, mert sokkal több olyan tényező van, amely összeköti e szervezeteket és közéleti szereplőket. S itt nemcsak a közös múltról van szó, a Fidesz nemzeti irányváltását levezénylő politikusok tusványosi szocializációjáról, negyed évszázad közös küzdelmeiről, hanem a közös célokról, közös felelősségről, közös ellenfelekről is. És a mindebből fakadó egymásra utaltságról.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nem osztják Tőkés bírálatát
A vezető határon túli magyar politikusok nem osztják Tőkés László európai parlamenti képviselő kritikáját a kormány nemzetpolitikájával kapcsolatban. Azt ugyan elismerik, hogy van hová fejlődni e kérdésben, de a Fidesz néppárti csoportját erősítő volt püspök bíráló nyilatkozatát elsősorban az erdélyi magyar belső csatározásokkal magyarázzák.
Követhetetlennek és átláthatatlannak tartotta a kormány nemzetpolitikai lépéseit egy múlt heti könyvbemutatón Tőkés László, aki azt is elmondta, már ő sem érti Orbán Viktor miniszterelnök nemzetpolitikáját. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy vélte, az egyéb teendők, küzdelmek miatt a kormányfőnek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Az európai parlamenti képviselő „az erdélyi MSZP”-nek nevezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), és különösnek tartotta, hogy a „Fidesz is ezt a pártot támogatja”.
Egyetértés a Máértban
Az RMDSZ szerint nem kell komolyan venni Tőkés Lászlót, amikor egyebek mellett amiatt bírálja az Orbán-kormány nemzetpolitikáját, mert kiegyensúlyozott kapcsolatot ápol az erdélyi alakulattal. Kovács Péter, a szövetség főtitkára lapunknak úgy nyilatkozott, a Fidesz is belátta, hogy a mindenkori magyar kormány számára megkerülhetetlen tényező a Románia parlamentjében és az önkormányzatokban egyaránt meghatározó szerepet betöltő RMDSZ, amelyet partnerének tekint. – Megmosolyogtató, hogy emiatt támadja a miniszterelnököt Tőkés László, akit azonban egyre kevesebben vesznek komolyan a romániai magyar közéletben – jelentette ki Kovács. Hozzátette, a nemzetpolitika viszonylatában az elmúlt évek megkérdőjelezhetetlen eredményei közé tartozik az éles véleménykülönbségek hiánya a Magyar Állandó Értekezletben (Máért) a stratégiai kérdéseket illetően.
Az RMDSZ második embere fontosnak nevezte, hogy a külhoni és a nemzetpolitika terén ne legyen törésvonal és radikális irányváltás anyaországi kormányváltáskor. Nem ért egyet a volt királyhágómelléki református püspökkel Biró Zsolt sem. Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke emlékeztetett: a korábban RMDSZ-listán európai képviselővé választott Tőkés tavaly Orbán Viktor jóvoltából a Fidesz színeiben jutott újabb brüsszeli mandátumhoz.
– Ilyen minőségében minden lehetősége adott, hogy az európai színtéren is érvényt szerezzen a magyar nemzetpolitikának. A helyében nem tennék egyenlőségjelet az MSZP és az RMDSZ között, hiszen az utóbbinak európai parlamenti képviselője, korábban pedig tiszteletbeli elnöke volt – jelentette ki lapunknak Biró. A politikus szerint össze sem lehet hasonlítani a magyar állampolgárság kiterjesztését visszautasító bal-, illetve a honosítást és a választójogot biztosító, a nemzet közjogi egyesítését megvalósító jobboldali kormányok külhoni politikáját. Az MPP elnöke hozzátette, számtalan lehetőség kínálkozik a nemzetpolitika fejlesztésére például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma keretében vagy a Máért szakbizottságaiban, és a határon túli politikusoknak ki kell használniuk ezt a mozgásteret. Szilágyi Zsolt, a Tőkés védnöksége alatt működő Erdélyi Magyar Néppárt elnöke megkeresésünkre közölte, nem kívánja „tovább görgetni” az EP-képviselő kijelentéseivel kapcsolatos témát.
Duray Miklós, az egyik legismertebb felvidéki magyar közszereplő lapunk megkeresésére elmondta: „az elmúlt huszonöt évben több olyan korszaka is volt a magyarországi kormányzásnak, amelyben nem lehetett nyomon követni, hogyan keveredik a nemzetpolitika a pártpolitikával, kormánypolitikával”. Problémának tartja, hogy a 2010 előtt kialakult gazdasági válsághelyzet még ma is sok lényeges dologról eltereli a kormány figyelmét, pedig több közülük az olyan, amely leválasztható lenne a válságkezelésről, és nem is kerülne sok pénzbe. Mint Duray fogalmazott, a megfelelő időpontokban felkészülteknek kell lennünk a cselekvésre.
Kölcsönös támogatás
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke azt mondta, „Tőkés László elsősorban azon nagyszerű érdemei miatt EP-képviselő, amit a romániai rendszerváltás idején megvalósított, és nem annyira integratív szerepe miatt, amit az azóta eltelt évtizedekben felmutatott – ezt a mostani meglátását is ennek tudom be”. A vajdasági tartományi parlament elnöke szerint azt a kijelentést, miszerint a „jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikai lépései követhetetlenek és átláthatatlanok”, Tőkés László az erdélyi magyar–magyar csatákra alapozva mondta.
– Én mint a VMSZ elnöke – figyelembe véve mindazokat a reális megvalósulással kecsegtető, a nemzeti önazonosságot nem feladó, ugyanakkor a performansz jellegű akcióktól tartózkodó politizálást úgy Erdélyben, mint Felvidéken, úgy Ukrajnában, mint nálunk – sikeresnek tartom – hangoztatta Pásztor, hozzátéve, a sikert a nemzeti kormánnyal közösen, egymást támogatva érték el. Szerinte a kormány nemzetpolitikai lépéseinek határozott értéke, hogy a határon túli magyarság esetében a politikai legitimitással bíró, a választók bizalmát élvező, de csakis magyar pártokat tekinti elsődleges és mérvadó partnernek. – A miniszterelnök időbeosztása és teljesítőképessége vonatkozásában nekem személyesen és a vajdasági magyarságnak csak pozitív tapasztalataink vannak – tért ki Tőkés másik kritikájára a VMSZ elnöke.
Túlzott bürokrácia
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a bírálatokkal kapcsolatban azt mondta, „Tőkés Lászlónak nyilván megvannak a saját tapasztalatai ezzel a kérdéssel kapcsolatban”.
– A nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarság vonatkozásában ugyanakkor erőteljes az odafigyelés a kormányzat és személyesen Orbán Viktor részéről is, ezt igazolják a gyakori látogatások, a segélyprogramok – mondta a kijevi parlament képviselője. Brenzovics azt ugyanakkor megjegyezte, gondok vannak az anyaországi ügymenetek lassúságával, aminek legfőbb oka a pályázati rendszerek bonyolultsága, illetve túlzott bürokratizáltsága.
Lapunk megpróbálta szóra bírni Tőkés Lászlót, de többszöri megkeresésünkre az európai parlamenti képviselő sajtóirodájától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az EMNT-elnöknek most nincs ideje interjúra, s egyelőre nem is kívánja kommentálni a múlt heti megjegyzéseire született sajtóreakciókat.
Pataky István, Rostás Szabolcs
Magyar Nemzet

A romániai magyar tabutémák leltára
Szociológiailag teljesen irreleváns, ám mégis „dokumentum-értékű leltárt” készítettünk azokról a dolgokról, amelyekről köztudott: ezeket nem jó firtatni. Ha Ön újságíró és van önbecsülése, ne olvassa el a következőket.
A módszer: e-mail-ben felkérő-leveleket küldtünk ki körülbelül ötven címre. Szövege:
"Kedves szerzőtárs! Kéréssel fordulok hozzád. A Transindex számára készítek egy összeállítást a romániai magyarság úgynevezett szent teheneiről. Szent tehénen olyan személyt, intézményt, gondolatot, mentális toposzt stb. értek, amit mindig elnéző megbocsátással kezelünk a sajtóban, a közbeszédben. Máshogyan közelítve: melyek azok a bálványok, amelyeknek – mint minden bálványnak – születésükkor máris eljött az alkonyidejük, de erről nem illik beszélni."
A válaszokat montázsban közöljük. Szerzőink csoportja sok tekintetben heterogén; az ankét külön érdekessége, hogy a megkérdezettek – akiknek politikai nézetei számos témában erőteljesen eltérnek egymástól – gyakran ugyanazokra a jelenségekre mutatnak rá.
Általános, a társadalmat jellemző, szent tabutémák
1. A kisebbségi eliteken belüli gazdasági érdekcsoportok hálózatai és kapcsolataik érdekszövevénye a magyarországi és az adott országon belüli – jórészt a titkosszolgálatokhoz is kapcsolódó – gazdasági érdekcsoportokkal. A romániai magyar maffiák. Látott már valaki személyes vádakon (és válasz jogán) kívül valamit erről a magyar sajtóban? Esetleg a félénk átvételét annak, amiről a román újságok már hetek (évek) óta cikkeznek (lásd a Csibi-ügyet).
Akiktől a válaszok érkeztek:
Bakó Rozália, Bálint Ferenc, Bara Gyula, Bárdi Nándor, Boros-Dali Lehel, Daczó Kati, Fall Sándor, Horváth Gizella, Gáspárik Attila, Kelemen Zoltán, Lukács Csaba, Toró T. Tibor, Stanik István, Szabó Tünde, Vandra Attila, Zilahi Imre.
2. A korrupció kérdése, amely a magyar többségű településeken és a magyar intézményrendszerben is a többségi habituális világokhoz hasonló viselkedésformákat és technikákat gerjeszt.
3. Az oktatás minőségének és megszervezésének kérdése. A Sapientia Egyetem csődje. Az erdélyi magyar oktatás módszertani és tartalmi reformjának szükségessége. A lassan általánossá váló funkcionális analfabetizmus – vagyis a romániai magyarok kb. 60%-a nem érti, amit elolvas. A versenyvizsga-rendszert és a magyar oktatásügyet is áthálózó korrupció.
Ugyanez más irányból: arról rengeteget hallunk, hogy a magyar iskolákban nem jók a tanárok, suttogjuk az utcasarkon, hogy mindenért ők a hibásak, de arról, hogy egyes tanárok mennyit áldoznak a szabad idejükből arra, hogy a diákok szakkörre járhassanak, kirándulni mehessenek, az iskolában sulibulit lehessen tartani, s ezt az időt egyesek a családjuktól vonják el, arról mikor olvasunk? 4. A politikai retorika és a társadalmi valóság viszonyrendszere. Az autonómia, kettős állampolgárság, státustörvény, Budapest központúság stb., és a mindennapok habituális világa, léptéke, a mindennapi cselekvést irányító szokásvilág közti szakadék. A magyarságtudatból nem lehet megélni – a magyarságtudat túlzott kultivációjáról és káros voltáról mikor olvasunk a sajtóban? 5. A kulturális és az egyházi elitek 1989 előtti viszonya a hatalomhoz; az aggódás és kitartás diskurzusok tematizálóinak családi-migrációs története.
6. A gondolkodás-ökonómia hiánya, a közéleti és kulturális toposzok felülvizsgálatának lehetetlensége. 7. A középosztályosodás formáinak követése (társadalomtörténetileg valós, egzisztenciális középosztályosodás nélkül.)
8. A sajtó mindenhatóságának tévhite.
Romániai magyar öntetszelgés
1. Az erdélyi magyar kultúrfölény-tudat.
2. Erdély, mint földrajzi és gazdasági értelemben komoly tartalékokkal bíró régió tévhite. Az, hogy Erdély a mintaadó régió.
3. A humán jellegű műveltség felülértékelése. A "magyar önazonosság". Nemzeti erényeink konzisztencia nélküli listája.
4. Az erdélyi jobb magyarság hite Budapesthez viszonyítva.
5. A furfangos székely, a "vártán álló székely" toposza, a jég hátán is kreatív székely képe (amely egyike a balkáni tomboló-lázadó jellemképeknek – lásd Emir Kusturica filmjeit –, a mindenhez alkalmazkodó, személyiségtorzító léthelyzet-igények kompenzálására). A székely bicska.
6. A falusi műveletlen lelkész és a frissen végzett hitoktatók a helyi társadalmakban. Az egyházak középkori tekintélyelvűsége, az egyházak tehetetlensége a valódi közösségépítésben. Az egyház és a papok - véleményükkel szembeszállni ma is akkora szentségtörés, mint a Különös házasság idején.
7. Az állítólagos bánsági tolerancia
Humanoid szent tehenek
1. Választottjaink általában. Választottjaink magánélete, vezetőink külföldön felhalmozott vagyona. A magyarság vezetőinek politikai múltja, összefonódása a kommunizmussal, a titkosszolgálattal. Frunda és Verestóy titkosszolgálati kapcsolatai. Tőkés magánéleti botlásai. Tőkés Lászlóról mikor lát már napvilágot egy olyan cikk, amelyik megpróbálja helyére tenni Tőkés Lászlót érdemeivel és hibáival egyetemben? Amiről hallunk és olvasunk: a). egyáltalán nincs igaza b.)Teljesen igaza van. Markó második házassága.
2. Az újságírók általában. A korrumpálhatóságuk, a szerkesztőségek összedolgozása különböző politikai érdekcsoportokkal. A külföldi és hazai politikai szervezetek és sajtó közötti anyagi összefonódások. A szakmailag felkészületlen, potyaleső, dörgölőző, beszari újságírók ármádiája. A magyar média képtelensége a modernizálódásra.
3. Az egyházak általában. Az egyházak pénzügyei. Általában a megújulásra, az új kor kihívásaira nehezen mozduló történelmi egyházak, bár ezek ideje nem járt le. Patriarchális fundamentalizmusuk. A klérus belső élete, az egyházi korrupció; az egyházak túlsúlyos részvétele a közélet minden területén.
A "feddhetetlen" egyházi emberek (főleg katolikus papok) magánélete. Az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatása – mit tenne az egyház, ha most rászakadna több száz iskola, kórház, középület? Kiadná bérbe. A vallás megtartó erejének tévhite. Hogy folyamatosan csökken a történelmi egyházak hívőinek száma.
4. Az RMDSZ általában. A Communitas alapítvány. Vezetőink minősége. A állammodell szerint felépülő RMDSZ.
5. A civil társadalom általában. Ugyanolyan visszaélések lennének akkor is, ha a civilek osztanák ki a pénzeket.
6. Pop. Dancs Annamari, sepsiszentgyörgyi popsztár.
7. Tételesen: Németh Zsolt, Orbán Viktor, Sütő András politikai múltja, Szász Jenő, Tőkés László, Verestóy miből szerezte a vagyonát?
Kányádi Sándor, Király Károly, Tempfli atya megyéspüspök, Cs. Gyímesi Éva. Volt valamikor Szőcs Géza, Domokos Géza, de az ő bálványuk már ledőlt, őket bántatlanul szabad szidalmazni, sőt, egyesek el is várják ezt. Hasonló állapot fele tart egyrészt dr. Csapó József, másrészt Markó Béla, Frunda György. Tőkés püspök külön kategória, egyeseknek bálvány, másoknak maga a megtestesült rossz.
Mártírjaink. Például Brassóban Dr. Szikszai Jenőt ma tanári példaképként tartják nyílván, s felemlíteni, hogy "ha én ma az ő pedagógiai módszereit alkalmaznám... " szentségtörés. Reményik Sándor és Wass Albert életútja. Orbán Balázs, Petőfi Sándor.
Szent intézmények
A két világháború között működő, 1989 után újraalakított országos magyar intézmények (EMKE, RMGE, stb.). EME – többször is. MVSZ, EMTE, Partiumi Keresztyén Egyetem, EREK, KREK, FIDESZ, MPSZ.
Az ugar, mint helyszín szent tehenei
1. A hagyományok általában. Szoboravatások és koszorúzások. A székely himnusz. A március 15-i stb., stb. ünnepségek, koszorúzások üressége. A teljesen idiotikus szavalóversenyek. Templomépítések. 2. A trendi ócskaság: az aradi szoborcsoport. Csíksomlyói búcsú (ki meri leírni, hogy hótt unalmas, no meg néha kész röhej, ahogy magyarországi buszokban lúgagyú turisták jönnek indiai atmoszférát szippantani)
3. Kolozsvár, a kulturális főváros toposza. Marosvásárhely.
Politikai kinyilatkoztatások
1. A kisebbségi kérdés etnicizálódása, etnikai burokba zárása, amely nagyban hozzájárul a politikai pluralizmus intézményesülésének hiányához.
2. A transzilvanizmus.
3. A remény, hogy Románia csatlakozása az EU-hoz automatikusan megold minden etnikai problémát.
További tabujelenségek
1. A romániai magyar korrupció általában.
2. Az alkoholizmus. A falusi alkoholizmus, mint népbetegség. A romániai magyar elit képviselőinek alkoholizmusa.
3. A városi hátrányos helyzetű és hajléktalan-fogyatékos népességen belül a magyar anyanyelvűek felülreprezentáltsága. 4. A kettős identitásúak problémái.
5. A nem a történelmi egyházakhoz, hanem a szektákhoz kapcsolódó magyar vallási-kulturális közösségek. 6. A cselédtartás.
7. A magyar-magyar konfliktusok a kitelepült családtagok és az itthoniak körében.
8. A magyar nacionalizmus. Nem ajánlom bárkinek, hogy merészeljen arról beszélni, hogy egy román-magyar konfliktusban a románoknak is van igazuk.
9. A román nyelv nem ismerése. Hogy igenis meg kell tanulnunk románul, mert az nem a románság, hanem a mi érdekünk. Mit teszünk mi ezért? Ki mer erről beszélni? Aki meg meri tenni, azt rögtön nemzetárulással vádolnák. Mikor merünk arról beszélni, hogy a magyar iskola nemcsak előny, de hátrány is?
10. A csángókkal szembeni székelyföldi intolerancia.
11. A Duna TV erdélyi fogadtatása.
12. Hogy mennyire vagyunk idegengyűlölők, általában. Erdély területén a magyarok szerepe a Holokausztban. 13. A cigánykérdés. A roma kisebbség problémája a magyar lakta területeken: a roma identifikáció.
Szexuális tabuk és frusztrációk
1. A romániai magyarok bigottsága általában. Az egészséges szexuális örömről való beszéd, általában. 2. Az unguroaica-probléma: a magyar prostituáltak a többségi piacon és a magyar kisebbségi férfiak vágyai a szabadosabb román szex iránt.
3. A családi erőszak, szétesőben lévő kötelékek – nem beszélünk róla.
4. Az anyai ösztön (igaz, ez univerzális szent tehén).
5. A romániai magyarok viszonya a szexuális kisebbségekhez.
K. A.
Transindex.ro

Tőkés: hadjárat folyik Orbán Viktor ellen
A „megalapozott, jobbító szándékú kritika jogát fenntartva” utasította vissza Tőkés László európai parlamenti képviselő azt az „egyetemes szintre dagasztott nemtelen politikai kampányhadjáratot, melynek – Bukaresttől Brüsszelig terjedően – a legfőbb célpontja: Orbán Viktor”. Hétvégén kiadott nyilatkozatában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy véli: igazából ettől kell féltenünk nemzetpolitikánkat.
Mint ismert, Magyarországon különösen, de Erdélyben is nagy sajtóvisszhangot kapott Tőkés Lászlónak egy nemrégiben elhangzott kijelentése, mely szerint már ő sem érti Orbán Viktor nemzetpolitikáját. Tőkés László szerint a Magyar Nemzet budapesti napilap múlt héten ostromolta azzal a kérdéssel, hogy nyilatkozzon a magyar nemzetpolitikáról. „Amit mondtam, megmondtam – fölöslegesnek és a sajtógyakorlattal ellentétesnek tartom azt, hogy saját megnyilatkozásaimra reflektáljak. Ráadásul nyilvánvaló volt számomra, hogy a tudósítás szerzője szelektív és célzatos módon túlreagálta a Borbély Zsolt Attila könyvének bemutatóján részt vevők sorából érkezett kérdésekre adott, a nemzetpolitikára vonatkozó válaszaimat, éspedig azzal a szándékkal, hogy Tőkés Lászlóval üttessék Orbán Viktor miniszterelnököt. Következésképpen újabb nyilatkozatokkal nem kívántam esetleges provokatív kérdéseknek felülni, és ezzel is tovább »habosítani« a balliberális sajtó által túllihegett kritikus szöveget, illetve helyzetet” – áll Tőkés László közleményében. Felidézte továbbá: a lap május 15-i számában vezető határon túli magyar politikusok megszólaltatása által igyekezett kiélezni, sőt, eszkalálni a témát. „Ezen összefüggésben talán senki számára nem kérdéses, hogy az érintett felek megszólaltatásának demokratikus álcája alatt jeles országos napilapunk illetékesei elsősorban és mindenekelőtt szintén Orbán Viktort, a nemzet Miniszterelnökét akarják üttetni – szerény személyemmel egy kalap alatt” – véli az EMNT elnöke. Szóvá teszi, hogy az alantas törekvésre végül kizárólag az RMDSZ és az MPP képviselői voltak vevők, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint a szintén megszólaltatott felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyar vezetők nem. Majd leszögezi: ő maga és a mellette álló erdélyi nemzeti, polgári oldal még akkor is elvhű módon kitartott Orbán Viktor mellett, amikor az RMDSZ minden további nélkül Gyurcsányékhoz csatlakozott le, elnöke, Markó Béla pedig a Fidesz határon túli „politikai ciánszennyezéséről” vizionált
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László kampányhadjáratot sejt
Fölöslegesnek és a sajtógyakorlattal ellentétesnek tartja Tőkés László, hogy saját korábbi megnyilatkozásaira reflektáljon, ezért nem kíván bővebben nyilatkozni az Orbán Viktorral, valamint a magyar kormány nemzetpolitikájával kapcsolatban nemrég tett kijelentéséről.
Magyar Nemzet napilap május 9-i számában cikkezett arról, hogy az európai parlamenti képviselő egy budapesti kötetbemutatón követhetetlennek és átláthatatlannak nevezte a kormány nemzetpolitikai lépéseit, és megjegyezte: már ő sem érti Orbán Viktor nemzetpolitikáját.
Vasárnap kibocsátott nyilatkozatában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy vélekedett, a tudósítás szerzője „szelektív és célzatos módon túlreagálta” a mondandóját, szerinte azzal a szándékkal, hogy vele „üttessék Orbán Viktor miniszterelnököt”.
Tőkés László őszinte sajnálatát fejezi ki, hogy a Magyar Nemzet és más sajtóorgánumok az idők folyamán – szerinte – közelről sem tanúsítottak ekkora érdeklődést az Orbán Viktor oldalán való mindenkori kiállása, mint mostani – megítélése szerint jócskán interpretált – bírálatai iránt. Az EMNT elnöke emlékeztet: jómaga és a mellette álló erdélyi nemzeti, polgári oldal még akkor is elvhű módon kitartott a miniszterelnök mellett, amikor „az RMDSZ minden további nélkül Gyurcsányékhoz csatlakozott le, elnöke, Markó Béla pedig a Fidesz határon túli „politikai ciánszennyezéséről” vizionált.
„A megalapozott, jobbító szándékú kritika jogát fenntartva ezúton utasítom vissza azt az egyetemes szintre dagasztott nemtelen politikai kampányhadjáratot, melynek – Bukaresttől Brüsszelig terjedően – a legfőbb célpontja: Orbán Viktor. Igazából ettől kell féltenünk nemzetpolitikánkat!” – szögezi le állásfoglalásában Tőkés László.
Krónika (Kolozsvár)

A szétmetszett magyarság
Talán már nem is Trianon szörnyű csonkolásait érzem és látom a legnagyobb traumaként, hiszen azt ránk erőltették, inkább az fáj jobban, amit mi mostanában öncsonkolásban végzünk el önmagunkon. Mintha már nem is fájna a romlás, az önrontás, a tagadás, a meghasonlottság. Amikor azt mondom, hogy a magyarság lemetszi magáról a magyarságát, már nem feltétlenül az ország- és nemzetárulókra gondolok, hanem az általam nemrég még tisztelt magyar értelmiség egy részére, aki már önmagába mardos, de a nemzetét rontogatja.
Olyan nagy költőre, mint Parti Nagy Lajos például, akit költői, esztétikai mércének is tekinthettünk nemrég, mára a szavai, mondandói értelmezhetetlenné váltak. S éppen nemzeti ünnepünket, március idusát találja alkalmas alkalomnak, hogy a mai nemzeti jobboldalt megfejthetetlen fogalomsorral fasisztoidnak, mélyrepülő paródiának kiáltsa ki, egy kalap alá véve a Fideszt, a Jobbikot, a KDNP-t, s a nagy gyurmára kimondja, hogy arrogáns társaság. S teszi olyan nyelven, mely már nem is liberális, nem is neoliberális, balliberális, hanem mindez még posztliberalizmussal is becsokimázolva.
Mintha teljesen mindegy lenne, hogy ki viszi végromlásba nemzetünket, a felelőtlen bankármilliárdos Gyurcsány, netán Szigetvári, Harangozóék, az áruló Simicska, Tamás Gáspár Miklós, mások. Egyetlen közös ellenséget kerestek, s Orbán Viktor személyében meg is találták azt, s úgy szólják le, pocskondiázzák, mintha reggelire Dunántúlt fogyasztana, aztán Kisalföldet früstökre, mert feltette magában, hogy teljes romlásba taszítja országát és népét, ő, az egyetlen államférfi, kisebb kaliberű politikusok között.
Tőkés László szerencsétlen kijelentésén is elcsodálkoztam, aki úgy ugrasztaná össze a mai kormánypártot és Kelemen Hunort, hogy közben Szilágyi Zsoltban látja az igazi nemzetpolitika letéteményesét. De Tőkés László korrigál (van ereje hozzá!), Parti Nagy Lajosék nem. A magyar értelmiség mindig politizált, de a népe mellett, nem ellene. Most egyértelműen ellene, akárha ez lenne a kordivat. Czegő Zoltán barátom megcsúfolt nyelvünket félti teljes joggal, én többet: a meggyalázott nemzeti gondolatot.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Németh Zsolt: a magyar nemzetpolitika fontos színtere az Európa Tanács
Budapest, , szerda (MTI) - Az Európa Tanács (ET) fontos színtere a magyar külpolitikának és nemzetpolitikának, a szervezet több olyan kérdéssel foglalkozik, amelyhez magyar nemzetpolitikai érdekek fűződnek - mondta Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerdán Budapesten.
A politikus, aki az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a magyar delegáció vezetője, kiemelte: a delegáció tagjai szerdán egyeztettek az Országházban, az eseményen részt vett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is. A tanácskozáson megvitatták az elmúlt években folytatott együttműködést a szervezettel - közölte.
Németh Zsolt hangsúlyozta: a kooperáció hosszú évekre nyúlik vissza, és kiemelkedően fontos eredménye volt az a szakmai munka, amely végül a Kalmár-jelentésben öltött testet.
Az ET parlamenti közgyűlése tavaly fogadta el Kalmár Ferenc András magyar néppárti képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját.
Németh Zsolt szerdán úgy fogalmazott, megállapodtak abban, hogy az Európa Tanács az az emberi jogi és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezet, ahol "a magyar külpolitikának és a magyar nemzetpolitikának van keresnivalója", hiszen az elkövetkező években is több olyan kérdés vetődik majd fel, amelyekben a magyar nemzetpolitika hangsúlyosan érdekelt. Hozzátette: ezért a magyar delegáció a továbbiakban is folytatja az együttműködést az SZNT-vel.
Izsák Balázs elmondta: az ET parlamenti közgyűlésének magyar delegációja és az SZNT közötti együttműködés 2008-ban kezdődött. 2010 után Kövér László, az Országgyűlés elnöke védnökséget vállalt az együttműködés felett, amely ekkor új lendületet kapott - emlékeztetett.
Hangsúlyozta: a hétéves közös munkából levonták azt a következtetést, hogy a jövőben is nagy szükség van egymás kölcsönös tájékoztatására, a közös cselekvésre, és arra, hogy egyeztessenek a szükséges lépésekről, ahogyan azt most is teszik.

A szélsőségesség rágalmának rácsozata
Bibó Istvánt máig sokat idézik, de tévedéseire kevesen mutatnak rá. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy 1956-os példás helytállásával bizonyos mértékben hitelesítette az általa írottakat. De attól még igencsak szükség lenne a rendszerváltás idején ikonná nőtt nagyságunk életművében különválasztani a búzát az ocsútól.
Csak egy példa: Bibó külön tanulmányt szentelt a szovjetek 1944–45-ös rémtetteinek mentegetésére és annak bizonygatására, hogy a szovjet hadsereg felszabadító volt, s nem megszálló. De az is abszurd, hogy a szovjet csizma alatt töltött, 1945–1948 közötti látszatdemokrácia három évét többre tartotta a Horthy-korszak tényleges szabadságánál.
Akárhogy is legyen, Bibó máig gyakran idézett szerző, bár legtöbben egy-két gondolatot idéznek csak tőle. Mint például azt, hogy „a demokrata nem fél”, vagy „a politikában nem lehet hazudni”. Akik jobban elmélyedtek életművében, azok már a konszenzusos hazugságok hivatalos ideológiává emelésének következményeit is megemlítik, akárcsak ugyanannak a tanulmánynak lényeges megkülönböztetését, a „túlfeszült lényeglátók” és „hamis realisták” ellentétpárját. Mint tette ezt legutóbb Vona Gábor is kongresszusi beszédében.
Ma is jellemző a túlfeszült lényeglátás, s akiket ezzel vert meg a sors, azok könnyen elveszítik realitásérzéküket, mint ahogy jellemző a hamis realizmus is, ami viszont a realitás tudomásulvételét, adaptív politikát jelent, ami egy politikai erő prostitualizálódásához vezet. Könnyű felismerni az első fantomképben az eddigi rétegpárti Jobbikot, a Vona által is kiemelt MIÉP-en túl; a másikat Vona a Fideszre alkalmazta, ami egy ellenzéki politikustól nem vehető rossz néven.
Abban tökéletesen igaza van a Jobbik elnökének, hogy a realista lényeglátás az optimum, s hogy a politika a lehetséges és a szükséges harmóniája. Mint ahogy az is biztos, hogy a Jobbik akkor és csak akkor nyerhet választást – bár erre aránylag csekély esély mutatkozik ma –, ha néppártosodik, ha kitör a szélsőségesnek bélyegzettség gettójából, ahová a nemzet ellenségei zárták. Hogy milyen erős a rácsozat, és sikerül-e azt szétfeszíteni, az a következő években elválik.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Potápi: Romániában visszarendeződtek a kisebbségi jogok
Az elmúlt esztendőkben – a 2000-es évek közeledése után – visszarendeződés tapasztalható a kisebbségi jogok területén Romániában, állapította meg Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlési külügyi bizottságának szerdai, budapesti ülésén.
Az államtitkár példaként a Székely Mikó Kollégium újraállamosítását, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét hozta fel, és kitért arra is, hogy akadályozzák a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, gátolják a magyar nyelvű helységtáblák kihelyezését. Az új zászlótörvény nem rendezi a székely zászló ügyét – említett egy másik problémát.
A magyar–szlovák viszonyban a nemzetpolitika területén szintén nincs közeledés – mutatott rá az államtitkár, és megemlítette a kettős állampolgárság akadályozását, illetve azt, hogy a közoktatási reform miatt több száz iskola került veszélybe. Kitért arra, nem tehetné meg a szlovák kormány, hogy a magyar nemzetiség és az ottani magyar párt véleményét nem veszi figyelembe.
Szólt a szerbekről, ukránokról, horvátokról is
Potápi Árpád János értékelése szerint a magyar–szerb viszonyban jelentős közeledés tapasztalható, kiemelte az államfői szintű csúrogi főhajtást a magyar háborús áldozatok előtt, a vagyon-visszaszármaztatási törvényt, és megjegyezte: Szerbia előrehaladott uniós csatlakozási tárgyalásokat folytat. A magyar–ukrán viszonnyal összefüggésen rögzítette: folyamatosan figyelemmel kísérik a katonai mozgósítás menetét, és megállapította azt is, hogy az ország más részéről a Kárpátaljára áttelepülők száma folyamatosan nő. Jelezte, hogy támogatják a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség javaslatát, amely a magyar iskolákat összefogó, önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Kitért a folyamatos karitatív és humanitárius segítségnyújtásra, a magyar kormány 652 millió forint keretösszegű támogatására.
A horvátországi magyarokkal kapcsolatban beszámolt, hogy alacsony gyermeklétszám miatt veszélyben van az új tagozatok indítása.
A legtöbb új állampolgár erdélyi
Az állampolgársági kérelmekről elmondta: eddig közel 730 ezer kérelem érkezett, és mintegy 700 ezren tettek esküt. Az új állampolgárok 66 százaléka erdélyi, 17 százaléka délvidéki és 14 százaléka kárpátaljai. Tarthatónak látja 2018-ra az egymillió új állampolgárt, ugyanakkor szerinte elsősorban a szórványban kell a honosítási folyamatot folytatni.
Beszámolt még a Mikes Kelemen-programhoz kapcsolódva a Magyar Emigrációs és Diaszpóra Központ létrehozásának tervéről is. Úgy látja: az eddigi irányvonalat tartva kellene továbbfejlődni a nemzetpolitikában, és célként a gazdaságpolitikai szemlélet erősítését jelölte meg. Rögzítette a külhoni magyar tulajdonú gazdasági társaságok és a magyar tulajdon megerősítésének fontosságát, valamint a Wekerle-tervvel összhangban a hazai vállalatok határon túli exporttevékenységének segítését. Kiterjesztenék a kétoldalú szerződéseket
Kalmár Ferenc, a külügyi tárca miniszteri megbízottja fő feladataként az elmúlt években és évtizedekben kötött kétoldalú és nemzetközi szerződések áttekintését nevezte meg. Beszámolt a szomszédos országokban folytatott tárgyalásairól és azt mondta: európai kisebbségi minimum kidolgozására nagyon nagy szükség lenne.
Hoffmann Rózsa (KDNP) olyan hosszú távú stratégiát szorgalmazott, amelyben a célok mellett konkrétumokat is illesztenek. Szót emelt iskolaépítési program mellett, és a források jelentős növelését is felvetette.
Bartos Mónika (Fidesz) azt javasolta, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-programot az egyházak számára is terjesszék ki, küldjenek akár kispapokat, lelkészeket a diaszpóra magyarságához.
Szávay István (Jobbik), aki vendégként vett részt az ülésen, fontosnak nevezte, hogy elhangzott: betelepülés folyik Kárpátaljára.
„Árt a putyini agresszió”
Németh Zsolt a külügyi bizottság fideszes elnöke arról beszélt, hogy a nemzetközi diplomáciában komoly kisebbségpolitikai defenzíva tapasztalható, ennek oka a putyini agresszió és annak kisebbségpolitikai hivatkozási alapja. Ez korlátozza a kisebbségpolitika képviselhetőségét, ami új helyzetet jelent, és ami nem megkerülhető. „Egyik fő feladat, hogy ne pusztán a mi nemzetpolitikánkban gondolkodjunk, hanem segítsük a határon túli szervezetek aktivitását, követeléseik közérthető megjelenítését nemzetközi színtéren.” Fontosnak nevezte az autonómia-törekvések hangsúlyos megjelenítését is, és egyetért Hoffmann Rózsával abban, hogy a források jelentős növelésére van szükség. Új kérdés, amivel szintén foglalkozni kell: az új diaszpóra-jelenség, azaz az unió félmillió új magyar polgára.
mno.hu / MTI
Erdély.ma

Vásárhelyen tájékozódik a nemzeti összetartozás bizottsága
A nemzeti összetartozás napján tájékozódó látogatásra érkezett Marosvásárhelyre a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozási bizottsága. Egy csütörtök kora délutáni sajtótájékoztatón Pánczél Károly, a bizottság fideszes elnöke elmondta, délelőtt helyi egyházi vezetőkkel tárgyaltak, és délután a marosvásárhelyi felsőoktatási intézmények magyar vezetőivel tanácskoznak, este pedig részt vesznek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett gálaműsoron. –
Pánczél Károly az egyházi vezetőkkel folytatott beszélgetés pozitív hozadékának tekintette, hogy a kolozsvári minta alapján Marosvásárhelyen is felmerült egy református szakképző intézmény létrehozása. A magyar közmédiának nyilatkozva megjegyezte: beszélgetőpartnereik úgy látták, elsősorban mezőgazdasági, farmergazdálkodási, illetve kertészeti, virágtermesztői képzésre lenne szükség. A politikus kijelentette, aggodalommal figyelik az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a megtorpanását. Veszélyesnek tartotta a restitúcióval kapcsolatos ügyészségi vizsgálatokat, bírósági ügyeket. Hozzátette, a román hatóságok eddig csak egy-két ügy törvényességét vizsgálták, ám ha ezekben a restitúció ellen szóló bírósági döntések születnek, az az egész rendszerre kihathat. Pánczél Károly szerint a magyar diplomáciára is feladatok hárulnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult áldatlan állapodtok megoldása terén. Arra utalt, hogy az egykor magyar egyetemként létrehozott tanintézetben a kommunista párt szóbeli utasítására létrehozott román tagozat és az egyetem román vezetése nem alkalmazza az oktatási törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait, és hátrányos helyzetbe szorítja a magyar tagozatot. A bizottsági elnök elmondta, az MPP és az RMDSZ meghívására jöttek, de a bizottság tagjai az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) rendezvényein is részt vettek. „Mindenki fontos számunkra. Szükség van a konszenzuskeresésre Erdélyben és a Partiumban is” - jelentette ki Pánczél Károly.
maszol.ro

Megemlékezés a Bolyai téri unitárius templomban
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezetének a nemzeti összetartozás napja alkalmából a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom udvarára tervezett megemlékezését tegnap a rossz idő miatt a templomban tartották meg.
Az emlékünnepségen részt vettek a történelmi egyházak képviselői, beszédet mondott dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Szabolcs Attila, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnöke. Műsorvezető Nagy István színművész volt. Fellépett Kilyén Ilka színművész, Samu Ilona és Samu Janka Tímea, Nagy Árkosi Árpád és a Szent Cecília együttes. Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános saját versét olvasta fel.
A rendezvényre Kecskés Csaba unitárius esperes adta áldását.
A megemlékezés a magyar és székely himnusszal ért véget.
A nemzeti összetartozás napja a 2010. évi XLV. törvénybe foglalt hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-re eső nemzeti emléknap Magyarországon, amelyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az erről szóló Nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". Sólyom László akkori köztársasági elnök 2010. június 3-án aláírta a törvényt, amely a 90. évfordulón, 2010. június 4-én hatályba is lépett.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Kurucokról és labancokról nemzetpolitikai összefüggésben – Nagyváradon is bemutatták Toró T. Tibor könyvét
Toró T. Tibor politikus, az Erdélyi Magyar Néppárt korábbi elnöke, jelenlegi országos alelnöke „Két pogány közt egy hazáért” címmel jelentette meg nemrég kötetét, mely az elmúlt 25 erdélyi és nemzetpolitikai történéseit összegzi és értelmezi. A nagyváradi bemutatón a szerző beszélgetőpartnere Dr. Molnár Gusztáv, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, a politikatudományok avatott szakértője volt.
Az est moderátoraként Dénes László újságíró köszöntötte a szép számban összegyűlt érdeklődő közönséget, és elmondta: a bemutatásra kerülő kötet szerzője egy mérsékelt kuruc vallomásait vetette papírra. Molnár Gusztáv azon kérésére, hogy Toró T. Tibor értelmezze az elkészült könyv címét, a ma is aktív politikus így reagált: „Könyvem címe egy, a kuruc-labanc ellentét idején született népdal két sora. Mivel az idő tájt lényegében két típusú szemlélet körül folyt a vita a közéleti eseményeket illetően, nevezetesen, a főhatalomba beépülő, a nemzeti érdeket ott érvényesítő politika, valamint a centrális erőtérre szemben távolságot tartó, a nemzeti érdeket szuverén módon érvényesíteni akaró felfogás között, úgy éreztem, aktuális közéleti helyzetünket is megfelelő módon képes szimbolizálni ez az idézet. Lényegében egyszerű a képlet: ma sincs más helyzetben az erdélyi magyarság, hiszen választanunk kell, hogy a bukaresti főhatalomba beépülve, kormányra lépve és asszimilálódva a román politikai közegben igyekszünk céljainkat megvalósítani, vagy a központi hatalomtól minél távolabb, egy markáns autonomista politikát támogatunk.” Molnár Gusztáv rámutatott: a megjelent kötet Toró T. Tibor politikai pályafutásának is tükre, s mint ilyen azért különleges, mert aktív politikusként ritka, hogy valaki értelmezni is tudja a politikai teret. A Néppárt alelnöke elmondta: az RMDSZ-en belüli reformtömörülés időszakában a maihoz képest jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a politikai ideológiáknak, s az ideologikus viták mentén határozták meg politikai értékrendjüket. „Nem sokkal a rendszerváltás után a liberalizmus menő dolognak számított a fiatalok körében, valamint ott voltak a FIDESZ fiatal politikusai, akikkel közösen szocializálódva határoztuk meg politikai értékrendünket. Magunkat nemzeti liberálisként határoztuk meg, ám ennek legfrappánsabb meghatározását Mátis Jenő, a Néppárt jelenlegi alelnöke adta meg, mikor azt mondta: nemzeti liberálisnak lenni annyit jelent, hogy magyarok vagyunk és szabadok leszünk. Az ideológiai vitákat mára már túlhaladtuk – a liberalizmussal együtt –, s jelenleg az érdekérvényesítési harc vált a legfontosabbá” – jelentette ki Toró.
A beszélgetőpartnerek kitértek a román értelmiség politika-alakító szerepére, valamint a transzilvanista érdekek képviseletének lehetőségére is. Toró T. Tibor elmondta: amint azt könyvében is megfogalmazta, véleménye szerint az etnikai alapon szerveződő pártoké a jövő, és nem hisz a – Szlovákiában tapasztalható – vegyes pártok (esetünkben román-magyar formációk) hosszú távú sikerében. „Ideális esetben az erdélyi magyarság ki kellene alakítsa a maga társadalmi struktúráit, s ehhez hasonlóan az erdélyi románság is erre kéne törekedjen. E két közösség érintkezése és politikai együttműködése teremthetné meg a hatékony autonómista politika alapjait” – fogalmazott Toró.
A könyvbemutató második felében a közelmúlt politikai eseményeit vették górcső alá. Molnár Gusztáv kijelentette: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása immár történelem, miközben a formáció mind a mai napig aktív, a közéletet formáló tényező, s e szervezet tevékenységének eredménye az Erdélyi Magyar Néppárt is. „A Toró T. Tibor könyvében foglaltak a 2012-es önkormányzati választások időszakánál érnek véget. Ez a periódus fontos pillanata volt a Néppárt pályafutásának: először indult országos választásokon, s megfigyelhető volt támogatottságának növekedése is” – mondta Molnár Gusztáv.
„Amikor 2007-ben Tőkés László, európai parlamenti képviselő először – függetlenként – bejutott az Európai Parlamentbe, az erdélyi nemzeti tábor jelentős áttörést ért el. Ekkor kellett volna ez az oldal konszolidálódjon, s egy politikai formáció égisze alá gyűjtse a kuruc tábort, mely nem volt hajlandó beépülni a román főhatalomba. Mindez akkor csak részben sikerült, hiszen a 2008-ban megalakult Magyar Polgári Párt ugyan szép eredményeket ért a Székelyföldön, de az azon kívüli, magyarok lakta területekről lemondott, s időközben szétforgácsolódott politikai tőkéje. 2011-ben azzal kellett szembesülnünk, hogy az MPP nem tölti be funkcióját, s így két lehetőség állt előttünk: vagy visszavonulunk és erdélyi értelmiségiként szemléljük tovább az eseményeket, vagy létrehozunk egy új, zöldmezősnek mondható pártot” – reagált beszélgetőpartnere felvetésére Toró T. Tibor.
A néppárti politikus elmondta: az elkövetkező időszak legégetőbb feladata, hogy a 2016-os választásokig megszüntessék az erdélyi politika háromosztatúságát. „A létező ideologikus törésvonal mentén kell újraszerveződni, vagyis az autonómista politikai tömb egységére van szükség a Bukarestben tevékenykedő politikai erőkkel szemben. Ha nem sikerül egyértelműen rávilágítanunk a két tábor különbözőségeire, félő, hogy a választópolgárok közömbössé válnak az erdélyi magyar politikával szemben” – jelentette ki Toró. „Természetesen ezt a kuruc-labanc csatát nem lehet megvívni anélkül, hogy nem számolunk azzal a ténnyel, hogy mindez a magyar nemzetpolitika szerves részét is képezi. A bukaresti főhatalom felkészültségét és erőforrásait kizárólag egy erős magyarországi nemzetpolitikával tudjuk ellensúlyozni” – mondta a Néppárt politikusa. A beszélgetés végén elhangzott: a felvetett kérdéseket nem lehet megoldani kizárólag a Budapest–Bukarest tengelyben gondolkodva, hiszen – Toró T. Tibor véleménye szerint – a román nemzetpolitikát a magyarországi nemzetpolitika tudja kiegyensúlyozni. „Az ukrán helyzetet figyelve rá kell döbbenjünk arra, hogy akkor lehetünk igazán sikeresek, ha kitűzött céljainkat a világpolitikai érdekek rendszerében is el tudjuk helyezni” – zárta a felszólalását Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Erdély.ma

Egyformán szolgálni Budapestnek és Bukarestnek
A nemzeti-autonomista szárny elsöprő győzelmének tekinthetjük az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatot, amely első ízben rögzítette az erdélyi magyarság akkor még egységes érdekképviselete, az RMDSZ belső önrendelkezésen alapuló autonómiaigényét. A politika logikája azt diktálta volna, hogy az emlékezetes nyilatkozat politikai mondanivalóját az alapszabályzat és a program nyelvére lefordító brassói kongresszuson 1993. január közepén e csoport erős jelöltet indít, és átveszi a szövetség irányítását az önfeladó, adaptív, eseménykövető politikát folytató Domokos Gézától.
Nos, nem így történt, ami az érintettek naivitásig menő ügyszeretetére és nemzetféltésére vezethető vissza. Az autonomisták úgy gondolkodtak: ha átengedik a másik oldalnak az első számú vezető pozícióját, nagyobb az esélye a közös autonómiaküzdelemnek. Tőkés László jelölése az elnöki posztra csak taktikai húzás volt arra az esetre, ha a program- és alapszabályzat alapvető módosításait a küldöttek a kollaboráns szárny esetleges aknamunkájának következtében nem szavaznák meg. Ebben az esetben az akkori tiszteletbeli elnök versenyben maradt volna, és minden bizonnyal győz az elnökválasztáson.
Gúnykeresztben
Markó Béláról az autonomisták közül is sokan azt gondolták, hogy alkalmas elnök lesz, akiben megbíznak az önmagukat „mérsékelteknek” nevezők, s akinek vezérlete mellett a közös autonómiaelvű cselekvés hatékonyabb lehet. Ehhez képest Markó Bélát úgy választotta másodszor is elnökké az 1995-ös kolozsvári kongresszus, hogy a Brassóban kétéves határidővel elfogadott autonómiaelvű lépések közül (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok) egyikben sem gondoskodott érdemi mozgásról, nemhogy megvalósításról. Miközben ezen lépések megtétele nem ütközött a román közjogi szabályozásba s kizárólag a magyar politikai akarattól, elkötelezettségtől és célorientáltságtól függött. Markó számára éppúgy világos lehetett, mint az elemzők számára, hogy az RMDSZ-ben nem a kongresszus által az elnökre ruházott feladatok megvalósításához, hanem a középgárda hűségéhez kötött az elnöki mandátum. Nem is történt e kérdésekben semmiféle előrelépés Markó közel két évtizedes elnöklete alatt.
Mindebből az autonomisták naivitásán kívül leszűrhető Markó Béla pozícióorientáltsága, az autonómiaprogram iránti közömbössége, de nem következik feltétlenül az elnök ideológiai kompromittálódása. Sokan máig olyan olyan vezetőként tekintenek rá, aki az „ahogy lehet” filozófiája mentén cselekszik, és őszintén fontos neki a magyar nemzeti ügy.
E hipotézissel azonban élesen ütközik a tény, hogy a kétezres évek eleje óta Markó Béla a legmegveszekedettebb anyaországi nemzetellenes erőkkel keresi a kapcsolatot. Ne feledjük: 2002-ben már az első forduló után sietett az MSZP–SZDSZ-kormányról és az azzal való majdani jó RMDSZ-es együttműködésről nyilatkozni. Azóta is építgetik az RMDSZ kapcsolatát a magyar álbaloldallal, aminek hangulati aláfestést adnak Markó Béla által a balliberális sajtó olyan orgánumaiban közölt esszék, mint az Élet és Irodalom vagy a Népszabadság, ahol a nemzetstratégiai célkitűzések és szimbólumok céltáblát vagy gúny tárgyát képezik. Legyen szó a határokon átívelő magyar nemzetegyesítésről, a státustörvényről vagy a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A Székelyek Nagy Menetelését néhány „elgurult” SZDSZ-es értelmiségit és a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót leszámítva valamennyi magyar politikai erő támogatta – bizony, még az MSZP és az Együtt is –, Markó Béla viszont az Élet és Irodalomban közölt éles hangú esszét, amelyben az ötvenes évek felvonulásait emlegette azon túl, hogy alapjaiban támadta elvi-stratégiai síkon a menetelést.
Mást jelentő szavak?
Hiába törekedett a Fidesz az RMDSZ-szel való viszonyának harmonizálására, hiába tett egyoldalú gesztusokat az erdélyi magyarok szavazataival Bukarestben sáfárkodó zsákmánypárt irányába, Markó szépen beviszi egymás után a maga elvi ütéseit a nemzetközi globalizmus ellen küzdő Orbánnak. Legutóbb a bevándorlás kapcsán megfogalmazott miniszterelnöki kijelentést pécézte ki magának, miszerint Magyarország homogén kultúrájú ország, és közölt ezzel kapcsolatban a Népszabadságban egy eszmefuttatást, amelyből megtudhattuk, hogy a magyarságot tulajdonképpen csak a nyelv kapcsolja össze. De ma már a szavaink sem jelentik ugyanazt, lám, mi, erdélyiek rossz érzéssel hallgatjuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél.
Az ellentét konstruált és mesterkélt, Markó pedig fogalmazhatott volna egyes szám első személyben. Egy magyar ember, éljen Budapesten, Kolozsváron vagy Torontóban, ha nemzetben gondolkodik, helyén kezeli a dolgokat és a magyar sors, a magyar érdek és magyar nemzetstratégia szempontjai alapján értelmez fogalmakat, szándékokat és politikai nyilatkozatokat. Míg a trianoni utódállamok politikusainak körében kiválóan működik a nemzeti összekacsintás, a „jó tiszt, rossz tiszt” leosztás, addig Markó Béla siet a Népszabadságban rámutatni a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak vélt vagy valós ellentmondásaira. Ha létezne is ilyen ellentmondás az erdélyi magyarság autonómiatörekvései és a magyar kormánynak a nemzetállam intézményére alapozó nemzetépítő szándéka között, vajon egy határon túli magyar vezető lenne hivatott arra rámutatni? Ráadásul a Népszabadságban? Nem ellenfeleink vagy ellenségeink reszortja ez? Különös tekintettel a kontextusra: Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, hogy gátat vessen idegen és asszimilálhatatlan, a magyar kultúrával szemben közömbös, a keresztény kultúrával szemben kifejezetten ellenséges tömegek beözönlésének.
A megbízhatóság mértéke
Egyébként a napnál világosabb, hogy itt arról van szó: a trianoni döntéssel és Erdély megkaparintásával Románia többnemzetű állammá vált, míg Magyarország nemzetállammá, aránylag homogén kultúrával. A román elitnek tudomásul kellene vennie: ha kapott egy kulcsrakész országot nemzetnyi kisebbséggel együtt, akkor az a minimum, hogy saját 1918-as ígéreteit betartva autonómiát biztosít számukra. Mint ahogy az is természetes, hogy Magyarország, ahol kisebbségi csoportok a cigányságot leszámítva csak mutatóban élnek – de így is személyelvű autonómiának örvendhetnek –, nemzetállamként határozza meg magát, és akként is cselekszik.
Az esetnek fontos politikai tanulsága van. Hiú remény volt azt gondolni: az RMDSZ-szel való viszony pacifikálása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői részéről nem éri majd hátbatámadás az Orbán-kormányt. Az RMDSZ csúcsvezetése soha nem volt a Fidesz megbízható partnere, és soha nem is lesz az. Az ok rendkívül egyszerű: a szervezetet elsődlegesen a román politikai élet szereplőihez kötik az érdekek, az üzleti kapcsolatok, vezetői Bukaresttől remélik pozícióik megtartását, onnan várják az ukázokat. Márpedig Dsidával szólva „Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.”
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A magyarság összefogó erő lehet Közép-Európában
A magyarság összefogó erő lehet a megújuló és megerősödő Közép-Európában, de csak ha egzisztenciálisan erős, öntudatos és magabiztos, és ennek alapja a kultúra és a képzés – mondta Magyar Levente, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára kedden Budapesten.
A 20. jubileumi ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem és ELTE Határon Túli Felsőoktatási Intézmények Fóruma megnyitóján Magyar Levente kiemelte: a 20. század az egységes magyar gazdasági rendszert is szétrombolta, és hogy ezt minél inkább helyreállítsák, a KKM a nemzetpolitikán keresztül igyekszik erősíteni a magyarok közötti gazdasági kapcsolatokat, a határ menti kapcsolatokat, együttműködést. Mindezt a szomszédos országokkal a legnagyobb békében és egyetértésben teszi – tette hozzá.
Azt hangoztatta: Magyarország és a magyar nép csak akkor lehet sikeres, ha a szomszédjaival együtt, és nem azok ellenében ér el eredményeket. Ez a politika látványos eredményeket ért el az utóbbi időben – mondta, példaként említve a magyar–szerb kapcsolatok látványos javulását.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának Fideszes elnöke azt mondta, a nyári egyetem az együttműködésről szól, a magyar anyanyelven gondolkodók hálózatát építik. Ha sikerrel járnak, akkor tettek valamit Trianon feldolgozásáért és meghaladásáért, elkezdték visszaszerezni azt, amit elvett Trianon – fogalmazott. Kifejtette: sok olyan gondolat született a szabadegyetemeken az elmúlt években, amely a politika napirendjére került és valósággá vált. Most is ráfér a gondolkodás a politikára – fűzte hozzá.
A most megnyitott nyári egyetemet, amelyet – mint mondta – a talán legtekintélyesebb magyar egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezett, egyfajta nemzetegyesítésnek nevezte. Nemcsak tudományos konferenciáról van szó, hanem Trianon szellemi feldolgozásában, politikai meghaladásában segít minden hasonló rendezvény – vélekedett.
Németh Zsolt a nyári egyetem résztvevőiről azt mondta: a Kárpát-medence sikeres gondolkodói lehetnek. Arra biztatta őket, hogy igyekezzenek kapcsolatokat, hálózatot építeni a rendezvényen, és így Trianon 100. évfordulója lélekben megerősödve találja majd a Kárpát-medencei magyarságot.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke szerint a magyarság akkor lehet nyertes a 21. században, ha összpontosítani tudja a Magyarországon, a Kárpát-medencében és a szerte a nagyvilágban élő magyar közösség szellemi, lelki és anyagi energiáit, erőforrásait. Kiemelte: a 20. századot mi magyarok a Kárpát-medencében elveszítettük. Hozzátette: kérdés, hogy a 21. században az európai közösségi térben nyertesek leszünk vagy ismét veszteseknek bizonyulunk.
Kiemelte: az erőgyűjtés egyik alapkövetelménye a felelős nemzetpolitika, és egyik leghatékonyabb eszköze az oktatás. Rámutatott, a felelős nemzetpolitika jegyében valósították meg a nemzet határokon átívelő, európai módon történő közjogi egyesítését.
A magyar állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztése a külhonban élő magyarokra annak a legitim magyar nemzeti erőgyűjtésnek a része, amely nemcsak egy elvont gondolat vagy egy politikusi ékesszólás, hanem a fiatalok holnapi és holnaputáni életminőségét is befolyásoló tényező Magyarországon és külhonban egyaránt – hangoztatta Kövér László.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes arról beszélt: a nemzet, a nyelv és a tudomány egymással szoros összefüggésben áll, és az első kettőnek az állapota, valamint a tudomány minősége sokkal erősebben összetartozik, mint elsőre gondolnák.
Kifejtette: ha a magyar nyelv kikopik a tudományos, művészi használatból, akkor visszaszorul a mindennapok tekintetében is, ez pedig a nemzet visszaszorulásával, életerejének, befolyásának drámai csökkenésével jár. Ugyanakkor ez fordítva is igaz, ha a magyar nyelv erősödik, akkor a magyar nemzet öntudata, egésze és az állam intézményes struktúrája is erősebbé válik – mondta.
Krónika (Kolozsvár)

Ez nehezíti a székely autonómia elérését
Az előző kormányzati ciklus nagy erejű lépéseihez képest kevésbé látványos intézkedésekkel folytatódik Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája.
A Fidesz–KDNP 2010-es választási győzelmétől kezdődő első kormányzati ciklusában olyan nagy horderejű, szimbolikus lépések történtek, mint a kettős állampolgárság megszerzésének megkönnyítése a határon túli magyarok számára, valamint az ezzel járó szavazati jog megadása, a jobboldal második ciklusában inkább a már megkezdett programok folytatása és erősítése lehet a cél. Az MNO-nak nemzetpolitikával foglalkozó szakemberek ugyanakkor úgy vélekedtek, hogy nincs szó a terület leépítéséről, inkább – a korábban a kormányoldal részéről is hangoztatott – kontinuitás, folyamatosság figyelhető meg. Az általunk megkérdezett, név nélkül nyilatkozó szakemberek egyébként annak a reményüknek is hangot adtak, hogy a csúcsminisztériumként szolgáló Miniszterelnökség alá való betagozódással arra is van esély, hogy kiemelt szerepet kapjon a nemzetpolitika. Folytatódó programok a szórványmagyarság támogatására
Tovább működik a szórványmagyarság megtartására szolgáló Petőfi-program, valamint a diaszpóra erősítését szolgáló Kőrösi Csoma-program, csakúgy mint a határon túli emlékhelyek számbavételéért felelős Julianus-program, illetve a Mikes Kelemen-program, melynek célja a diaszpóra magyarsága által összegyűjtött könyvtári és levéltári örökség összegyűjtése és Magyarországra szállítása. A szakképzés évével folytatódnak a 2012-ben elkezdődött tematikus évek, amelyek egy-egy oktatási ciklusra fókuszálnak – 2012-ben az óvodásokra, 2013-ban a kisiskolásokra, 2014-ben pedig a felsősökre összpontosított a nemzetpolitikai államtitkárság.
„A május 20-ai kormányülésen eldőlt, hogy a következő évek nemzetpolitikájának fő pillérei: a gazdaságépítés, a külhoni magyarok népesedésének növelése, valamint magyar oktatási intézmények biztosítása a határon túli magyar gyerekek számára annak érdekében, hogy minél több gyermek járjon magyar iskolába” – közölte portálunkkal Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) igazgatója. Közösségépítés kell
Kántor Zoltán arról is szót ejtett, hogy összpontosítani kell a határon túli magyar társadalmak megerősítésére, a közösségépítésre. Ebben is kulcsfontosságú a magyar nyelvű iskolák támogatása, megerősítése, s ugyanez a helyzet a határon túli civil szervezetekkel is, bizonyos dolgokat ugyanis csak ők tudnak megvalósítani az ottani magyarok számára. Ezek mellett természetesen kiemelt szerepet játszanak a külhon magyar pártok.
A székelyek számára például rövid távon ha nem is a teljes autonómia – mellyel szemben a román politika nagyon komoly ellenállást mutat –, de az autonómia bizonyos elemeinek megvalósítása igenis cél lehet, ezek a törekvések pedig elérhetők, ebből a szempontból fontos a társadalom megerősítése. „Így kerülünk lépésről lépésre közelebb a tényleges célhoz, az autonómiához” – véli az NPKI igazgatója. Szerinte térségünkben többségi és kisebbségi nemzetépítés áll egymással szemben. Ha kemény nem is, de puha asszimilizációs politika ma is tapasztalható. A külhoni magyar nyelvű egyetemek segítik a kisebbségi elit újratermelődését, éppen ezért van hatalmas vita az állami finanszírozásukról.
Nincs jogi kényszer az autonómia megadására
A székelyföldi autonómia esélyeit csökkenti, hogy nincs európai szintű kötelező érvényű dokumentum, amely kötelezne egy országot az autonómiára, csak ajánlás van, amely pozitív példának állítja be. „Gondolatok vannak ennek az elvnek a magasabb szintre emeléséről, de ez idáig komoly előrelépés nem tapasztalható. A magyar nemzetpolitika egyik célja és tevékenységi területe is egyben ennek ösztönzése” – tette hozzá Kántor Zoltán.
Az NPKI igazgatója mindazonáltal úgy látja, hogy az autonómia témájának fenntartására akkor is szükség van, ha román részről erre nincsen fogadókészség, egy román párt sincs, mely támogatná.
Ruzsbaczky Zoltán
mno.hu
Erdély.ma

2015-ös erdélyi magyar tabulexikon
...avagy azoknak a témáknak a listája, amelyeket illik, muszáj, fontos, kényelmes, kötelező, elvárt, előzékenység agyonhallgatni.
szerkesztette: Kertész Melinda
Megismételtük 11 évvel ezelőtti ankétunkat az erdélyi magyar társadalom szent tabutémáiról. Újságíró kollégák véleményét kértük ki arról, hogy szerintük melyek azok a témák, amelyekről nem illik, kínos, vagy egyenesen veszélyes beszélni, a sajtós munka során tematizálni, vagy a ne szólj szám, nem fáj fejem típusú magatartás felöltésével kockázatmentesen lehet élni a hétköznapokat. A megismételt felmérés eredménye nem mutat szignifikáns eltérést a bő egy évtizeddel korábban készült tabulistához képest, az erdélyi magyar társadalom majdhogynem gondolkodási struktúrákba beragadt közösségnek tűnhet. Legfennebb egy-egy téma évült el időközben, például kipukkadt az Európai Uniós csatlakozástól várt Kánaán lufija, vagy a sajtó mindenhatóságáról alkotott kép meghiúsult - ehhez többnyire a politikailag elkötelezett hírtelevíziók járultak hozzá - és az utóbbi időszak történései miatt a meleg-téma sem számít már kifejezetten tabunak.
Összesen 11 kolléga válaszolt a felkérésünkre, ábécésorrendben: Balázsi-Pál Előd, Dénes Ida, Farkas István, Gergely Zsuzsa, Kustán-Magyari Attila, Oborocea Mónika, Papp Attila Zsolt, Papp-Zakor András, Sarány István, Szabó Tünde és Szilágyi Szabolcs
Nyilván nem tekinthető reprezentatívnak a felmérés, de szociológiai szempontoknak is próbáltunk eleget tenni: mintegy 40 kollégát kérdeztünk meg (de csupán egynegyedük válaszolt), fele-fele arányban férfiakat és nőket, nagy- és kisvárosiakat, székelyföldieket, közép-erdélyieket és partiumiakat, különböző politikai beállítottságúakat, főszerkesztőket, szerkesztőket, riportereket. A beérkező válaszokat összegeztük, majd egy listát állítottunk össze, és pontoztuk azt is, hogy egy-egy téma milyen gyakorisággal bukkan fel.
Dobogós tabutémák
Az erdélyi magyar politikusok korrupciója – 6 említés
Az RMDSZ-féle Veled vagyunk, XY! jelenség – annak a látszatnak a keltése, hogy a magyar politikus csak becsületes lehet – 5 említés
Az egyházak, egyházi méltóságok megkérdőjelezhetetlen tekintélye – 5 említés
A magyar oktatásnak a román oktatáshoz képest is silány minősége, ami a szórványra kiemelten jellemző – 5 említés
Az erdélyi magyarok intoleranciája, a másság gyűlölete – 4 említés
Személyi kultusz, Szent Tehenek
Wass Albert, Nyírő József, Orbán Viktor, Markó Béla, Bayer Zsolt, Szász Jenő, Tőkés László, Böjte Csaba, Ráduly Róbert, Barabási Albert-László, minden pap és lelkész, történész, néprajzos, helytörténész és képzőművész.
Egyházhoz kapcsolható tabuk
1. Egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása - a sajtóban például még csak fel sem merül az kérdésként, hogy miért jobb a szentgyörgyieknek, ha a Székely Mikó épülete az önkormányzat tulajdonában marad. 2. Vallásoktatás – alapvető tartalmi kérdőjelek nem merülnek fel
3. Csíksomlyó vallási tartalomtól való kiüresedése
4. Antiszemita egyházi megnyilvánulások
Sajtóhoz kapcsolható tabuk
1. Sajtómunkások, mint pártkatonák: számos példa van arra, hogy olyan újságírók, akik évekig vállaltak politikai szereplők, illetve pártok számára PR-munkát, hirtelen visszatérnek a sajtóba, mintha mi sem történt volna.
2. A sajtótermékek jövedelemforrása, az újságírók morális és anyagi kiszolgáltatottsága
3. A politikusoknak az őket kritizáló sajtóval, újságírókkal szembeni agressziója, „Aki tükröt tart, az ellenünk van” attitűd
4. Skanzensajtó – nem nyúl a tabukhoz
Az erdélyi magyarság intoleranciája, mint tabutéma
1. Melegek - a tematizálása kapcsán az utóbbi napokban tört meg a jég,az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága döntésénekhatására, viszont a megfogalmazott számos vélemény nem a toleranciáról tanúskodott
2. Patriarchális berendezkedés és a nők ezzel együtt járó hátrányos helyzete a romániai magyar társadalomban – a nőnek a családi/magánszférához kötése a társadalmi valóság, a kétkeresős családmodell ellenére. A családdal, gyerekneveléssel járó feladatok a nő nyakába való zúdítása, és ezzel együtt a nő önfeláldozó magatartásának dicsőítése
3. Családon belüli erőszak magánügyként való kezelése, ami a közpolitikákban is megnyilvánul, például a családon belüli erőszak áldozatait szolgáló menedékhelyek, segítő programok hiányában 4. Idegengyűlölet, rasszizmus, a gyűlöletbeszéd Magyarországról való importálása
5. Roma-kérdés – bár nem mondható el, hogy nincs tematizálva, azonban a diskurzusban a romák vagy munkakerülő élősködők, vagy kizárólag a többségi rasszizmus áldozatai, aki nem ezen sémák mentén közelíti meg a problémát, azt valamelyik klub exkommunikálja
6. Segítségre szoruló magyarok – nem esik szó arról, hogy a fogyatékkal élők és a hajléktalanok körében a magyarok az etnikai arányukhoz képest felülreprezentáltak
7. Erdély, mint prosperáló régió, amely önerőből is fent tudja tartani magát, a Románia déli megyéi és Moldva hibáztatása, amiért "hátráltatják Erdélyt a fejlődésben"
Kultúra terén megnyilvánuló magatartások tabusítása
1. Kulturális posvány magasztalása: a sajtó kritikátlanul áll hozzá számos szervezet tevékenységéhez, nem kérdőjelezi meg aktivitásuk minőségét, érdemként tüntetve fel az egyszerű létezésüket. Szórványban jellemző.
2. Elit kizárólagos hozzáférése a kultúrához: minimális az átjárhatóság a tömegkultúra- és a magaskultúra-fogyasztás közt; alig akad olyan nívós kulturális esemény, amely azok számára is kapaszkodókat nyújt a megértésben, akik nem jártasak a magaskultúrában
3. Kulturális fölény fitogtatása: székely élelmesség, a bánsági fölény, általában az erdélyi magyarság kulturális felsőbbrendűsége
4. Román kultúra lenézése
5. Az erdélyi magyarok szakmai felkészültségének idealizálása
6. Hagyományok fetisizálása, értékük felül nem vizsgálása, az a meggyőződés, hogy az egyetlen érvényes út a megőrzésük
A távlati gondolkodás hiánya, mint tabutéma
1. Múltba fordulás, a jövőkép hiánya: nincs vagy sekélyes a közgondolkodás arról, hogy mihez kezdjünk magunkkal mint politikai-kulturális közösséggel
2. Autonómia – ennek mantrázása, panacea-szerű megoldásként való feltüntetése
3. Székelyföldi szegénység – hárítás, annak hajtogatása, hogy „Bukarest nem ad pénzt”
4. Fiatalok elvándorlása
5. Kisebbségi sorson való rágódás, kisebbségi komplexus
6. Trianon tabusítása – senki nem vizsgálja meg a monarchiabeli interetnikus viszonyokat
7. Virtuális magyar világ kialakulása, elszigetelődés a magyarországi és a romániai valóságtól
Politikusokat övező tabuk
1. Politikai klientúra magyar berkekben
2. Korrupt magyar politikusok ügyei tematizálásának hiánya: nem "kifizetődő" olyan ügyekről beszélni a nyilvánosság előtt, amelyekben az erdélyi magyarság vagy annak prominens képviselője nem áldozat, hanem elkövető, néma cinkos, vagy felelőtlenül közönyös 3. Elnézzük az erdélyi magyar politikusoknak a pökhendiségüket, az általuk képviselt közösség felé tanúsítandó alázat hiányát
4. Magyar elöljárók kommunizmusban való tevékenységét mély csend övezi
5. A Communitas Alapítvány tevékenységét homály fedi
6. Politikai elit felelőssége a marosvásárhelyi helyzet kialakulásában
7. Az erdélyi magyar politikusok vagyonosodása
8. A politikusok üzleti és sajtókapcsolatainak agyonhallgatása
Politikai, közszférai tabuk
1. Az etnikai párt, mint alapséma: nem merül fel a közbeszédben az a kérdés, hogy lesz-e ennek egyáltalán jövője?
2. A Fidesz nemzetpolitikájának a következményei
3. Az RMDSZ, amely feladta az emberjogi alapú diskurzust
4. Az etnikai jelző ráhúzása a teljes erdélyi magyar társadalomra: mindent nemzeti, soha sem osztályrétegződés szerint látunk
5. Patetikus diskurzusok: függetlenül attól, hogy politikai, kulturális vagy társadalmi diskurzusról van szó, információszegény, könnyfakasztó beszédek hangzanak el. A tények mellőzése elősegíti a félretájékoztatást, az önámítást.
6. A székelyföldi románok valós helyzete
Oktatás terén felmerülő tabuk
1. Magyar oktatás gyenge minősége, különösen szórványban
2. Tinédzserek szexualitása, az erről való őszinte beszélgetés, a szexuális nevelés az iskolákban a biológia órai tananyaggal kimerül.
3. Felsőoktatás, a képzések megszervezésének gyenge minősége, aminek egyenes következménye, hogy sok fiatal külföldre megy tanulni
4. A BBTE magyar tagozata és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közötti viszály
Futottak még:
1. Az élettér fokozatos leépülése
2. A magyar nyelv mellőzése a kereskedelemben, rossz megoldások
3. Közéleti személyek magánélete – Tőkés válása téma, ezzel szemben Markó válása tabu volt
4. Háború kitörésének veszélye
Transindex.ro

"Neptun 2": mi történik, ha románok és magyarok egy asztalhoz ülnek?
A tavalyi találkozókon a román félnek nem volt különösebb baja az RMDSZ autonómiatervezetével, a kontextussal annál inkább.
2014. júniusában és októberében Brassó pojánán a Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) civil szervezet közvetítésével román-magyar tárgyalások zajlottak az erdélyi magyar kisebbség helyzetéről. A Neptun 2-ként elhíresült találkozókról részletes blogbejegyzésben számolt be néhány napja Larry Watts biztonságpolitikai szakértő, aki már az 1993-as neptuni találkozókról is részletes jegyzőkönyveket írt. A beszélgetéseket Allen Kassof, a Project on Ethnic Relations (PER) egykori vezetője moderálta.
A júniusi kerekasztalon tíz pontot fogalmazott meg Székelyföld jövőjével kapcsolatban Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, amelyek közül néggyel – székely zászló, gazdasági fejlődés, kétnyelvűség, etnikai arányosság a közintézményekben – kapcsolatban hangzott el, hogy közvetlen aggodalomra adnak okot. Ezekről bővebben is olvasni lehet Watts bejegyzéseiben.
A székely zászló használata az etnikai identitás szimbólumaként rendkívül érzékeny kérdés a magyar politikai vezetők számára, mind végrehajtás és jogalkalmazás, mind pedig a visszaélések megelőzése terén. A bejegyzés szerint a Román Tudományos Akadémia heraldikai bizottsága és a romániai törvények szerint is a székely zászló jogos és elismert jelkép, és megjelenhet a közintézményeken a román lobogó mellett.
A román lakosságot is be kell vonni a vitába
A vita során elhangzott, hogy a székely zászló problémája a két magyar többségű megye közül Kovászna megyében nyilvánult meg, Hargita megyében nincsenek fennakadások ezzel kapcsolatban. A felek egyetértettek abban, hogy a helyi zászlóhasználatra vonatkozó jog alkalmazását a központi hatóságoknak kellene felügyelniük, hogy elejét vegyék az esetleges visszaéléseknek, amelyek negatívan befolyásolhatják az országos szintű magyar-román kapcsolatokat.
Az összefoglaló azért nem említi név szerint a hozzászólókat, mert a kerekasztal-beszélgetések alapszabálya, hogy a résztvevők nem fedhetik fel egyes hozzászólók kilétét, bár idézni lehet tőlük. A szabály lényege, hogy a résztvevők ne érezzenek megfelelési kényszert a választóik elvárásaival szemben.
A megfogalmazott magyar igények jó része gazdasági jellegű: Székelyföld fejlesztési régió létrehozatala; területi és fiskális autonómia; Székelyföld altalaj, ásványi és természeti kincseinek a felügyeleti, kitermelési és koncessziós joga tartozzon a régió kompetenciái közé; Székelyföldön vezessen át autópálya; a kétnyelvűséget az állam finanszírozza. Az egyik román résztvevő azt jósolta, ha a gazdasági elemet sikerül megoldani, akkor az összes többi elem viszonylag gyorsan a helyére kerülhet.
Fontos kérdésként merült fel az autópálya, amelyik összekötné a régiót Románia többi részével és Európával, és amelyiknek építését régóta ígérik, de idáig nem valósult meg. Kiderült, hogy a késedelemnek elsősorban nem etnikai okai vannak - mint hogy attól néhány magyar résztvevő tartott -, hanem az anyagi lehetőségek korlátozottsága. Sőt, elhangzott, hogy már el is készült egy megvalósíthatósági tanulmány, a finanszírozási problémák is megoldódnak, és az építkezés már 2015-ben elkezdődhet.
A kétnyelvűségre vonatkozó kérelem kettős kihívást jelent: egyrészt a kisebbségi nyelv használata biztosítja a nemzeti kisebbség hosszú távú fennmaradását, míg ugyanabban az időben biztosítani kell a többségi nyelven való általános műveltséget, ez a kettő együtt pedig biztosíthatja az integrációt közösségi szinten, és az esélyegyenlőséget egyéni szinten. A bejegyzés szerint ugyanakkor ezeket néha egymásnak ellentmondó céloknak tartják. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ezekhez a kihívásokhoz és félelmekhez leginkább érzékenységgel lehet közelíteni, és a párbeszédbe a kisebbségben élő román lakosságot is be kell vonni.
Idegenkednek a magyarok a köztisztviselői állásoktól
A témakör kapcsán konkrét panaszokról is szó esett: hiányzik a finanszírozás a kétnyelvű táblák felszerelésére, nincsenek képzett tolmácsok az igazságszolgáltatásban, valamint hiányoznak a hivatalos kétnyelvű dokumentumok és formanyomtatványok. A központi ellenállásnak és a helyi szeszélyességnek is szerepe lehet abban, hogy a jogalkalmazás komoly hiányosságokat mutat, de a legfőbb probléma ez esetben is az, hogy nem állnak rendelkezésre anyagi források a párhuzamos dokumentáció nyomtatására és a közalkalmazottak kétnyelvű képzésére. A felek egyetértettek abban, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a kérdésekre, és gyorsítani kell a végrehajtási folyamatot. Több felszólaló szorgalmazta az etnikai arányosság bevezetését az igazságszolgáltatás, a katonaság, a belügyminisztérium, a csendőrség és a rendőrség székelyföldi egységeiben. Míg az etnikai összetétel az állami intézményekben tagadhatatlanul figyelmet érdemel, és az etnikai arányosság nemes eszme és gyakorlati cél is egyben, azonban hibás, de legalábbis leegyszerűsítő megközelítés, hogy a jelenlegi aránytalanságok egyedül a diszkriminatív állami/kormányzati politika következményei. Ahogy az egyik magyar résztvevő megjegyezte, általános idegenkedés tapasztalható a magyarok részéről a köztisztviselői állások iránt, ami szintén egyik oka lehet a közszférában tapasztalható aránytalanságnak. A kérdést mélységeiben kell megvitatni - hangzott el.
Az autonómia tekintetében némi vitára is sor került. Az egyik résztvevő, bár elismerte, hogy az autonómia kapcsán ugyan több a megértés, mint korábban, mégis arra panaszkodott, hogy gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt az ügyben. A vita során kiviláglott: a magyar politikai vezetők szerint egy sor, a magyar kisebbséget érintő sajátos kérdést kellene ehhez megoldani, és az autonómia feltétele az, hogy ezeknek a konkrét kérdéseknek a megvitatásában és megoldásában egyeztetni lehessen a román tisztviselőkkel. Ha a központi intézmények és tisztségviselők válasz nélkül hagyják ezeket a megkereséseket, a magyar vezetők a saját maguk módján fognak hozzá e kérdések megoldásához – önállóan és elkülönülve –, inkább összhangban az autonómia radikálisabb értelmezéseivel. Bezavar Budapest
Másrészt az autonómia a román elitek számára a végső célt jelenti, és a résztvevők közül többen is megjegyezték, hogy meglehetősen pontatlan kifejezés. Az aggodalmakat az általános precedensek és a történelmi tapasztalat táplálja. A területi autonómia az ország szuverenitása egy részének elvesztését feltételezi, és bármilyen kísérlet az állami szuverenitás korlátozására hagyományos értelemben nemzetbiztonsági fenyegetést jelenthet - hangzott el.
A júniusi találkozón résztvevők és megfigyelők:
- a PSD részéről: Viorel Hrebenciuc, Georgian Pop, Anca Spiridon, Angel Tîlvar, Ionuț Vulpescu, Valeriu Zgonea - a PNL részéről: Marius Obreja Lucian - a PDL részéről: Alexandru Nazare, Andreea Paul - a PMP részéről: Cristian Diaconescu - az FC részéről: Mihai Răzvan Ungureanu - az RMDSZ részéről: Antal Árpád András, Tánczos Barna, Benkő Erika, Borbély László, Frunda György, Tamás Sándor - az Egyesült Államok nagykövetsége részéről: John McLoon, Laurențiu Ștefan - a civil társadalom részéről: Ambrus Attila, Dan Ghibernea, Emil Hurezeanu, Marius Pieleanu - moderátorok: Allen Kassof, Jonathan Rickert
- jelentéstevő: Larry Watts - szervezők: Nicolae Mergeani, Ionas Vladimir
A kérdést még jobban összezavarja Budapest kitartó támogatása a területi autonómia mellett. Egy amerikai résztvevő arra kérdezett rá, hogy az autonómia, mint a magyar célok elérésének gyűjtőfogalma nem-e inkább több riadalmat váltott ki, mint szimpátiát a románok körében, akik közül egyesek számára az autonómia a szeparatizmus egyik szinonimája. Az egyik magyar résztvevő elismerte, hogy vannak pillanatok, amikor Budapest részvétele bonyolítja a dolgokat. Egy román résztvevő ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fidesz szerepet játszott két radikális erdélyi magyar párt létrehozásában is, hogy megtámadja az RMDSZ-t. Ugyanezen felszólaló arról is beszélt, hogy a PSD abból indul ki, hogy az RMDSZ-nek jelen kell lennie a parlamentben, részt kell vállalnia a vitákban, mert ha parlamenten kívül marad, kétségtelenül radikalizálódna. A korábbi PER-tárgyalások tapasztalatai azt mutatják, hogy a konkrét, specifikus kérések kezelése könnyebbnek bizonyult, ha azokat leválasztották az autonómia meglehetősen homályos fogalmáról.
Egyszerű a zászlókérdés megoldása
Ugyanakkor az autonómia koncepciónak erőteljes politikai és kulturális vonzereje van, és elismerték, hogy nehéz és hosszú folyamat a márkaátnevezés. A kerekasztal résztvevői nem tudtak konszenzusra jutni az autonómia kapcsán, de úgy gondolták, hasznos lehet arról beszélni, hogy milyen konkrétumok tartoznak ide. Több résztvevő megjegyezte, hogy az 1989 utáni problémákat az etnikai csoportok egymással szemben tanúsított félelme, bizalmatlansága, és a kölcsönös ismeretek hiánya okozta.
Az októberi kerekasztalon jelentős hangsúlyt fektettek a felek álláspontjaik újrafogalmazására, és arra, hogy jobban figyelembe vegyék a másik oldal perspektíváit és álláspontját. A második bogbejegyzés megemlíti, hogy az első kerekasztal óta volt kis előrelépés. Ismét terítékre került a székely zászló ügye, amellyel kapcsolatban az egyik magyar résztvevő amerikai kérdésre elmondta, 2008-ban robbant ki az első vitás ügy, és 2010 óta vált egyre problémásabbá, míg a kétnyelvűség alkalmazása is hasonló cipőben jár. Az egyik magyar résztvevő itt a marosvásárhelyi helyzetre hívta fel a résztvevők figyelmét. Az egyik parlamenti képviselő azt mondta, hogy a zászlókérdés megoldása „egyszerű és egyértelmű”, ha nem is éppen könnyű: Románia minden megyéjének a lobogóját ki lehetne tűzni a parlament épületére. Egy másik képviselő azt javasolta, hogy megoldást jelenthetne, ha törvényileg kötelezővé tennék az önkormányzat, a megye, az EU, a NATO és Románia nemzeti lobogójának kitűzését az összes kormányzati épületre, megyei tanácsi és helyi önkormányzati épületre. A vélekedés szerint ez az intézkedés az ország egész területén megszüntetné a feszültségek forrását az interetnikus kapcsolatokban. Eltérő álláspontok autonómiaügyben
Egy olyan javaslat is elhangzott, miszerint úgy tegyék hivatalos regionális nyelvvé a magyart Székelyföldön, hogy annak jogállása első körben ne legyen egyenlő az államnyelvvel. Ezzel kapcsolatban a román és magyar résztvevők egyetértettek abban, hogy könnyíteni kell az anyanyelvhasználatot a közigazgatási intézményekben és az igazságszolgáltatásban.
A bejegyzés szerint egyedül az autópálya ügyében történt előrelépés a júniusi kerekasztal óta: lezárták a Brassó-Bákó autópálya első szakaszának megvalósíthatósági tanulmányát, a sztráda finanszírozása bekerült az EU közlekedési fejlesztési tervébe, így brüsszeli források is rendelkezésre állnak. Az egyik román képviselő úgy fogalmazott, hogy ez egy win-win helyzet, a pályát pedig 2018-ra tervezik átadni. Míg a kétnyelvűség, a székely zászló, vagy az autópálya ügyében az álláspontok összeegyeztethetőnek tűntek, addig az autonómia kérdése kapcsán eltérő felfogások jelentkeztek. A magyar fél szerint az EU egyik legnagyobb problémáját jelenleg a nemzeti kisebbségek helyzete jelenti. Az egyik magyar résztvevő az európai nemzeti kisebbségek kapcsán az ukrajnai, skóciai és spanyolországi feszültségeket említette, és a „többségi arroganciáról” valamint a „többség részéről mutatkozó empátiahiányról” beszélt. A magyar oldal álláspontja szerint tiszta megoldást további jogok biztosítása és a teljes autonómia jelenthetne. Ezzel szemben a többségi vezetők szerint az autonómia a területi integritást érintő nemzetbiztonsági probléma.
A résztvevők ugyanakkor a romániai nemzetiségek szerkezeti viszonyait meghatározó nemzetközi szereplőkről is beszélgettek. Több magyar hozzászóló is elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy míg a kilencvenes években úgy tűnt, az EU és a NATO kitüntetett figyelemmel kezelte a kérdést, és kiváló standardokat alakított ki, ám ezek betartatásáról és végrehajtásáról nem rendelkezett.
Terminológiai kérdések
A decentralizáció, a szuverenitás és az autonómia újrafogalmazása kapcsán elhangzott, hogy az egyik legmakacsabb akadály a terminológia. Például az autonómia egyet jelent a függetlenséggel, ami kapcsán már szeparatizmust lehet emlegetni. Hasonló probléma merül fel, amikor a politikai hatalom és döntéshozatal decentralizációját tévesen az állami szuverenitásra vonatkoztatják.
A terminológiai problémák akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor a kerekasztalon az autonómia bevezetéséről, vagy a részleges autonómia lehetőségeiről kezdtek beszélgetni. Az egyik javaslat szerint a szuverenitás egy részét úgy ruházzák át a kisebbségekre, mint ahogy az IMF és az EU kapcsán a román állam hajlandó szuverenitása egy részét feladni: ez egy szerződést feltételezne, amelyben a felek elfogadnak és vállalnak bizonyos kötelezettségeket.
Egy másik javaslattevő pedig az autonómia korlátozott idejű bevezetését javasolta. E szerint érdemes lenne kipróbálni a fiskális autonómiát, és ha három éven belül nem indulna be a növekedés, öt év múlva meg lehetne szüntetni. Igaz, azt is megemlítették, hogy számos olyan nemzetközi jogi álláspont létezik, amely szerint a már egyszer megítélt autonómiát nem lehet visszavonni nemzetközi jogi következmények nélkül. Ugyanakkor a központi hatóságok gyakran ellenállnak a politikai decentralizációnak, mert attól tartanak, hogy az megkönnyítheti az elszakadást.
Az amerikai moderátor itt úgy fogalmazott, hogy osztozik a többi amerikai résztvevő azon véleményével, hogy az érzelmekkel telített fogalmak és a terminológia hátráltathatja a konkrét problémák megvitatását és megoldását. „Kíváncsi vagyok, vajon az autonómia szó használata milyen mértékben jelent akadályt, és mi történne, ha egy átdolgozott formában az egyenlő jogokra helyeznék a hangsúlyt? Van-e lehetőség mindezt taktikailag új keretbe helyezni a közösség igényeinek feláldozása nélkül?” – kérdezte a moderátor.
Rossz volt az időzítés
Elhangzott, hogy bár a 2014-es autonómiatervezet kifinomultabb, mint a korábbi javaslatok, de a körülmények még messze vannak attól, hogy teljesen komolyan lehessen venni addig, amíg minden elemét nem tárgyalták és nem értették meg, és külön-külön nem határoztak azokról. A magyar felszólalók nem zárkóztak el a másik megközelítéstől, az egyik résztvevő úgy fogalmazott, hogy az autonómia projektnek két eleme van: politikai-gazdasági decentralizáció és kisebbségvédelem. Innen nézve pedig lehetséges, hogy a fő kérdésekhez más terminológia felől közelítsenek.
Az októberi találkozón résztvevők és megfigyelők:
- az RMDSZ részéről: Antal Árpád András, Tánczos Barna, Benkő Erika, Borbély László, Markó Béla, Tamás Sándor, Borboly Csaba - a PSD részéről: Viorel Hrebenciuc, Georgian Pop, Angel Tîlvar, Ionuț Vulpescu, Valeriu Zgonea - a PDL részéről: Alexandru Nazare, Andreea Paul - a PNL részéről: Alina Gheorghiu, Dan Motreanu, George Scutaru - az Elnöki Hivatal részéről: Mihail Sandu - a civil társadalom részéről: Ambrus Attila, Emil Hurezeanu, Marius Pieleanu, Dan Tapalaga - moderátorok: Allen Kassof, Jonathan Rickert - jelentéstevő: Larry Watts - szervezők: Ionas Vladimir
A beszélgetés során egy közvélemény-kutatás eredményeire is hivatkoztak, amely szerint a román lakosság 78 százaléka ellenséges az autonómia-projekttel szemben. Allen Kassof ekkor a román résztvevőkhöz fordult, és megkérdezte, hogy ha az autonómiakoncepciónak más neve lenne, elfogadnák? Az egyik román hozzászóló azt mondta, hogy nem is a tartalommal, inkább a kontextussal van probléma.
Mindenekelőtt az, hogy a projektet a választások előtt dobták be a köztudatba, katasztrofális következményekkel járhat, hisz kampánycélokra fogják felhasználni, ami csökkenti a komoly megvitatás esélyét. Továbbá a projekt tematizálása egy olyan nemzetközi politikai környezetben történik, amikor a nacionalizmus és a szélsőséges irányzatok erősödőben vannak, ezért nehéz a románok számára különbséget tenni az ésszerű magyar igények és a magyar kormány agresszív retorikája között, különösen úgy, hogy ez utóbbival van tele a nemzetközi sajtó. Ezért félő, hogy a projekt elindítása nacionalista diskurzust fog provokálni.
Románia ideges Orbán Viktor miatt
Több magyar résztvevő elismerte, hogy az időzítés nem volt ideális, de hozzátették, hogy külső és belső okok is kényszerítően hatottak. „Időközben új pártok alakultak, amelyek nyomást gyakorolnak a teljesítetlen dolgokra koncentrálva. Mivel nincs más felelősségük, radikalizálódtak. Némileg igazuk van, hisz kudarcot vallottunk ezen dolgok gyakorlatba ültetésében” – hangzott el.
„Ha nem sikerül öt éven belül, akkor sokkal radikálisabb politikusok ülhetnek itt” – fogalmaztak. Egy másik azonosított probléma a túlzott etnicizálódás volt, ami kapcsán az egyik román résztvevő megjegyezte, nem gondolták, hogy ilyen kevéssel a második világháború után ismét erőszakkal rajzolják át Európa határait. A Budapest és Moszkva között egyre nyilvánvalóbb energiaügyi, pénzügyi kapcsolat bel- és külpolitikai idegességet szül. „Amikor Orbán a moszkvai szemléletet kezdi el magáénak vallani a határ közelében élő magyarok miatt, akkor Románia ideges lesz” – mondta. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kommunikáció folyamatos akadályt képez a megértésben, ezért javasolták egy román-magyar nyelvű hírportál létrehozását.
A kerekasztal végén általános volt az egyetértés abban, hogy pártszinten jóval bonyolultabb ezekről a dolgokról beszélni, hisz a politikai alakulatok különösen a választási kampányokban nacionalista diskurzusokkal is operálnak. Egy résztvevő megjegyezte, hogy míg a lakosság szintjén alig jelent problémát az együttélés, a politikai elit folyamatosan visszatér a nemzeti/etnikai kártya kijátszásához. A következtetés az volt, hogy meg kell oldani ezt a diszfunkcionális visszafejlődést. Továbbá elhangzott, hogy a következő lépés az interetnikus viszonyokban azon teendők kölcsönös azonosítása, amelyeket még nem teljesítettek.
Volt idő, amikor működtek a dolgok
Meg kell határozni a konkrét problémák listáját, amelyekkel a választások után foglalkozni kell. Ahogy az egyik RMDSZ-es résztvevő még az első kerekasztal alkalmával megjegyezte: a jó intézményi együttműködés alapja 1993-ban kezdődött el, és 2004-ben romlott el. Amíg jól működtek ezek a folyamatok, addig a román többség nem cselekedett a magyar közösség akarata ellenére. Az így keletkező tízéves késés során, amikor már a PER-folyamat nem működött, minden érintett hibás volt. A központi román hatóságok abban, hogy a meglévő jogszabályokat nem alkalmazták és nem tartatták be helyi szinten, az RMDSZ képviselői pedig arról tehetnek, hogy nem sikerült ezeket az érdekeket előremozdítani és teljesíteni, valamint a radikalizáció számára motivációt teremtettek.
Az egyik PER-veterán arról beszélt, hogy 2000 és 2004 között a román hatóságok rendszeresen találkoztak minden, magyarok által is lakott megye kisebbségi vezetőivel, képviselőivel, ám 2004 után ezek az egyeztetések abbamaradtak. Hasonlóképpen 2004 előtt volt egy kijelölt csoport, amelyik minden hétfőn a szenátus alelnökével találkozott, hogy megvitassák a magyar kérdést. Most nincs kijelölt csoport, senki sem követi figyelemmel az eseményeket. Az eredmény nem is lehet más: döntések, esetleg megállapodások születhetnek, de semmi egyéb nem történik.
Folytatnák A kiszámítható folyamathoz következetes és gyakori találkozók szükségesek, valamint egy közös munkacsoportot is létre kell hozni a végrehajtás ellenőrzése céljából, első lépésként pedig el kell fogadni egy közös listát a lehetséges célokról. Egy magyar PER-veterán megjegyezte, hogy bár a radikalizmus és a szélsőségesség problémát jelentenek, a résztvevők hálásak lehetnek, hogy a román és magyar nemzetiségű politikusok megmutatták, „bölcsen együtt tudnak működni a parlamentben és a kormányban”. Szerinte a szolidaritás tekintetében nincs nagy különbség a román nemzeti érdek és a romániai magyar nemzeti érdek között. Továbbá a román hatóságoknak és magyar kollégáiknak proaktívan és közösen kell hozzáállniuk a regionalizmus és az anyanyelvhasználat kérdésköréhez.
Allen Kassof szerint Románia nagy előnye, hogy a felek hajlandóak beszélni egymással, és ez alatt a folyamat alatt nagy tapasztalat halmozódott fel. Úgy vélte, további előnynek számít, hogy a két fél közötti problémákat a múltban is megoldották, függetlenül attól, hogy azok mennyire tűntek kezelhetetlennek. „A szomszédos Magyarország mindig is bonyolító tényező lesz, de most különösen kellemetlen, mivel virulens nacionalizmusa hatással van a kétoldalú kapcsolatokra. Bizonyos szempontból a romániai magyaroknak meg kell birkózniuk a budapesti nyomással és azzal az elvárással, hogy felelős román állampolgárként számítanak rájuk” – mondta a narrátor.
Szerinte ugyanakkor a helyi lakosokra is felelősség hárul, hogy saját megközelítéseket és megoldásokat dolgozzanak ki. Budapest hirdetheti a saját érdekeit, de ez még mindig a romániai magyarok problémája, mert ők élnek itt. Kassof hangsúlyozta: ha az eddigi tapasztalatok útmutatóként szolgálnak, akkor adott lehet egy nem tökéletes, de működőképes következtetés, csakúgy, mint korábban, vita és párbeszéd útján. Ők segítenek. A résztvevők mindkét oldalról úgy vélték, épp ideje volt újraindítani hosszú időszak után a párbeszédet, és egyetértettek, hogy a 2016-os választások után a lehető legrövidebb időn belül újabb kerekasztalt kell összehívni.
S.I.
Transindex.ro

Tusványos huszonhatodszor
Huszonhatodik alkalommal nyitja meg kapuit a ma már elsősorban Tusványosként emlegetett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Sokak számára a politikai vitákat, előadásokat jelenti, még többeknek öt nap táborozást, bulit. A kínálat idén is változatos és bőséges, mindenféle igényt próbál kiszolgálni.
1990 nyarán fiatal politikusok hívták életre a bálványosi szabadegyetemet a fürdőtelepülés kempingjében, amely néhány év alatt kinőtte az eredeti helyszínt és Tusnádfürdőre költözött. Egyedülálló kezdeményezés volt, a rövidnadrágos politizálás előtt nyitott utat, éveken át a fontos beszélgetések, viták jellemezték, nemcsak magyarországi és hazai magyar politikusok tették tiszteletüket, de sok román politikus is fontosnak tartotta a részvételt. Otthont adott az erdélyi magyar–magyar vitáknak – volt néhány jelentős Markó–Tőkés találkozó –, de tiszteletét tette párszor Traian Băsescu államelnök is, eszmét cseréltek – olykor vérre menően – az itthoni három párt képviselői, minden évben téma volt, ki kapott meghívót és ki nem, ki fogadta és ki utasította el az előadás megtartását. Egyetlen alkalommal sem maradt el Orbán Viktor fellépése, az elmúlt években hónapokig zengett a magyar és a világsajtó tusnádi kijelentéseitől.
Idénre azonban elég egyszínűvé vált a tusványosi előadók listája, elsősorban Fideszes vezetők és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői szerepelnek, és helyet kapott a programban néhány székelyföldi RMDSZ-es politikus is. A témák szokványosak, kiegészülve a ma aktualitásaival, például a be- és elvándorlás kérdéskörével. Lesz szó bőven oktatáspolitikáról, település- és vidékfejlesztésről, gazdasági kérdésekről, a román–magyar együttéléséről, és idén sem hiányzik a napirendről az autonómia. Szombat délelőtt pedig ismét megtartja előadását Orbán Viktor miniszterelnök, aki – akárcsak az elmúlt években – Tőkés Lászlóval ül színpadra.
Akit kevéssé érdekel a politika, annak is akad bőséggel látni-, hallanivaló, több mint húsz programsátor kínálja előadásait, színház, művészetek, gyermekfoglalkozások, borkóstolók, no meg esténként koncertek, bulik várják a táborozókat. Ez évben újdonság a karpereces beléptetőrendszer, és aki csak estére érkezik, annak fizetnie is kell, 16 óra után fejenként 10 lejbe kerül a tusványosozás.
Tusványos idei részletes programja, a fontosabb tudnivalók megtalálhatóak a Tusvanyos.ro honlapon.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László európai parlamenti képviselő tusványosi reményei
Szívesen visszavinné a tábort a kezdeti rendszerváltoztató szemlélethez, ugyanakkor félti a hazai magyar politikai pluralizmust az egységteremtési kényszertől. Tőkés László püspökkel, európai parlamenti képviselővel beszélgettünk az idei Tusványoshoz fűzött reményeiről.
– A nevétől nem függetleníthető eseményekre való negyedszázados emlékezések áradatában milyen helyet foglal el önben a Tusványos-élmény? Tekintve, hogy a tábor elmaradhatatlan résztvevői, Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt annak meghatározó felszólalói, tematizálói közé tartozik.
– Mindenekelőtt különbséget kell tenni a tábor bálványosi, illetve tusnádfürdői időszakaszainak szerepe és súlya között. A kezdeményezés kezdetben betöltötte azon célkitűzését, hogy a magyar–román közeledés és az erdélyi, illetve Kárpát-medencei magyarság elsőrendű fontosságú műhelyévé váljon. Utóbb azonban bizonyos mértékig áldozatul esett a különböző politikai változásoknak, változott a jellege, veszített a súlyából – gondolok itt elsősorban magyar–román párbeszéd dimenziójára, amely mára már szinte teljesen kimaradt a tábor életéből –, ezzel párhuzamosan pedig a magyar nemzetpolitika műhelyévé alakult át. Megannyi közismert fontos változás, nemzetpolitikai intézkedés eredője volt, majd Orbán Viktor személye vált a tábor legfőbb márkanevévé, jellemzőjévé. Ez a folyamat tavaly tetőzött, amikor a híres „illiberális” beszéd révén Tusnádfürdő bevonult a nemzetközi politika által is nyilvántartott fontos helyszínek közé. Jelenleg útkeresés stádiumában van a tábor, esély van rá, hogy magára talál, de fennáll annak veszélye is, hogy elveszíti jelentőségét a Kárpát-medencei politikai életben.
– Ön milyen utat szánna a tábornak a jelenlegi aktuálpolitikai-gazdasági-társadalmi körülmények között?
– Jó református módjára visszamennék a kezdetekhez. Ha a reformáció visszanyúlt az őskeresztyén gyökerekhez, annak analógiájára visszatérnék a rendszerváltoztató szellemiséghez, amely lehetővé tette a demokratikus és nemzetpolitikai rendszerváltást. Sajnos jelenleg túl sok az aktuálpolitikai szempont és taktikázás, ezért nehezen tudunk vállalni bizonyos értékeket, amelyekről egészen másképp vagyunk kénytelenek beszélni, ha hatalmon van a Fidesz, és másként, ha ellenzékben. A kormányzati szerepe persze előnyt jelenthet, ha jól használják a rendelkezésre álló eszközöket. A romániai alapítók táboráról beszélve meg kell állapítanunk, hogy meglehetősen gyenge lábon állunk, de önkritikánkat ki kell egészítenünk azzal, hogy a romániai magyar érdek- és közképviseletet kisajátító RMDSZ is dögrováson van, ez pedig egyensúlyhiányt idéz elő a táborban. Akár a hiányával is, hiszen érdemi módon az idei táborban sincsenek jelen. A romániai magyar politikacsinálás és az anyaországi politikum így nagy egyensúlyhiánnyal és fajsúlybeli különbségekkel kénytelen szervezni az idei tábort.
– Az ideálistól elkanyarodó pályaív mentén mi lehet az idei tábor legfontosabb hozadéka, üzenete?
– Az európai politika és a magyar nemzetpolitika viszonylatában egyaránt érdekes és izgalmas fejleménynek ígérkezik, hogy nemzetköziesedett, erőteljes európai dimenziót nyert a politizálásunk, a táborjárásunk. Ma már nem zárkózhatunk be a Kárpát-medencébe, s akár a határok fölötti nemzetegyesítés politikája is partikulárisnak tűnik ahhoz képest, hogy mennyire globalizálódott a politikum. Budapest és Bukarest mellett útkeresésünk meghatározó helyszínévé nőtte ki mára magát Brüsszel. A gazdasági kérdések, a bevándorlás kérdésének kezelése a magyar politikai és nemzetpolitikai gondolkodást és törekvéseket is egyre inkább európai dimenzióba helyezik át. Ezt a vonulatot erősíti Orbán Viktor és a magyar kormány néhány további meghatározó tisztségviselőjének jelenléte is ezt hivatott képviselni és nyomatékosítani a tusnádfürdői táborban.
– Miután a román–magyar és a romániai magyar–magyar viszony tábori párbeszédének ügye zsákutcába került, a magyar kormány legutóbbi nemzetpolitikai lépéseinek egy részét is sokan értetlenkedve figyelik. Hogyan ítéli meg annak az esélyét, hogy ezek az intézkedések és a hozzá fűződő retorika is visszakerüljön a közérthetőség szintjére?
– Valóban nagy elbizonytalanodás uralkodik a nemzetpolitika különböző viszonylataiban – éppen azzal ellentétben, amit 2010-ben reméltünk, miszerint a nemzeti együttműködés rendszere egyazon irányba vonzza és tereli majd a nemzeti erőket. Fennmaradt a külhoni magyar közösségek megosztottsága, nem sikerült érdemi áttörést megvalósítanunk, nem tudtunk úgy összefogni az anyaországi szövetségeseinkkel, ahogy az elvárható lett volna. Reményeim és szándékaim szerint az idei tábornak, a politikai megbeszéléseknek, tárgyalásoknak, találkozásoknak ki kellene mozdítaniuk mindannyiunkat ebből a helyzetből, hogy úrrá tudjunk lenni megosztottságunkon. Szót kell értenünk egymással, s ebben a magyar kormányzattól katalizátori szerepet remélek. Helyesnek tartom, hogy a Fidesz az RMDSZ-szel új lapot kezdett, rendezni akarja a viszonyát, de hiba lenne, ha a hazai magyar politika kínkeservesen kivívott pluralizmusát kellene feláldoznunk az egységteremtés oltárán. Az egységnek plurális egységnek kell lennie, ennek érdekében pedig a hazai politikai és civil szervezeteknek, egyházaknak meg kell találniuk az összefogás és együttműködés útját. Ebbe az irányba kell elmozdulnunk az idei nyári egyetemen.
– Ebben az összefüggésben hogyan ítéli meg Szili Katalin, az Országgyűlés autonómia albizottságának elnöke miniszterelnöki megbízottként tett közelmúltbeli felhívását, hogy a romániai szervezetek sürgősen jussanak megegyezésre a magyar állam által is képviselhető és támogatható autonómiaformák ügyében?
– Erről nekem az jut az eszembe, nehogy a sok bába között elvesszen a gyermek. Ma már ugyan szinte nincs olyan párt vagy közszereplő, aki ne vállalná fel teljes elkötelezettséggel az autonómia kérdését, mégis helyben topogunk. Ide tartozónak vélem az RMDSZ nagy garral bejelentett autonómia-törvénytervezetének szánalmas sorsát, de a Magyar Polgári Párt ebben vállalt cinkosságát is. Szili Katalin mandátuma az autonómia ügyének szintén egyfajta jótékony lekezelését üzeni számomra. Az viszont nem kétséges, hogy a szomszédságpolitikai és nagypolitikai meggondolások és körülmények, valamint a határon túli magyar szervezetek egyet nem értése fokozott óvatosságra inti az Orbán-kormányt, amely tőlünk várja azoknak a lépéseknek a megtételét, amelyekre csak mi vagyunk hivatottak. Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben mindenekelőtt nekünk kell egyességre jutnunk.
– Az utóbbi időszak egyre nyíltabb állásfoglalásra kényszerítő kérdései – mint például a migráció ügye – milyen mértékben járultak hozzá a többi hasonló, eddig meglehetősen távolságtartóan kezelt téma „felpuhulásához”? Érzékelhető-e az empátia fokozódása az elsősorban kelet-európaiak számára érzékeny ügyekben?
– Ebben a tekintetben mindennél beszédesebb Orbán Viktor esete, akinek bevándorláspolitikai állásfoglalásait kezdetben teljes elutasítás övezte, menet közben azonban egyre inkább odafigyeltek a magyar álláspontra. Az autonómia kérdése, általában a hagyományos kisebbségi kérdések iránti érdeklődés is megnövekedett, mindenképpen érzékelhető bizonyos mértékű felpuhulás. Jellemző, hogy az Európai Néppárt vállalta a parlamentben egy fontos kisebbségpolitikai konferencia megszervezését. Bátran állíthatom, hogy Székelyföld területi autonómiájának ügye már az Európai Parlament top tízes listáján szerepel Katalónia és Skócia törekvései mellett. Helyesnek tartom a Székely Nemzeti Tanács irányvonalát, tovább kell dolgozni minden lehetséges úton-módon, hogy az autonómiatörekvéseink elérjék a különböző európai intézmények ingerküszöbét. Hátráltatja azonban a dolgunkat, hogy Európában sem vagyunk képesek összefogni, e tekintetben az RMDSZ szinte versenyhelyzetben dolgozik velünk párhuzamosan, minden törekvése arra irányul, hogy kifogja más vitorlájából a szelet, ott is egyedül akarja uralni a terepet. Sokkal többre mennénk, ha megtalálnánk az összefogás és együttműködés módját a felvidékiekkel, erdélyiekkel, a néppárti frakciókkal együtt. Jómagam is nagy erőfeszítéseket teszek e tekintetben, egyelőre azonban nem túlságosan hálás ez a szerep.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)