Festett üvegen át ragyogott a betlehemi csillag
Advent negyedik hetében beszerelték a marosvásárhelyi Vártemplom Balassi-termének ablakait, amelyeken Balassi Bálint, Báthory István és a kis ablakon I. Rákóczi György fejedelem portréja látható. A karácsonyi csillag fénye már ezeken az ablakokon szűrődött be a terembe. Az ablakokat Makkai András kolozsvári üvegfestő művész készítette.
Ahol Balassit fogságban tartották
A Balassi-teremről tudni kell, hogy tíz évvel ezelőtt nevezték el, a Gótikus teremmel szemben található. Legenda fűződik hozzá, mégpedig egy 1575-ös kerelőszentpáli csatához kapcsolódóan. Báthory István akkor győzte le riválisát, Bekes Gáspárt. Ebben a csatában Balassi Bálint Bekes oldalán harcolt, így Balassi fogságba esett. A legenda szerint a mai Balassi-terem helyén tartották fogva. Báthory és Balassi végül kibékültek, ezért kerültek most egy üvegablakra. I. Rákóczi György portréja a kisablakon látható, mert a Vártemplom tőle kapta az 1636-ban nyomtatott Öreg Graduált, amiből 200 darabot adtak ki – mondta Henter György, a templom lelkésze.
Az első festett üvegablakokat a Gótikus teremben Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke jelenlétében szerelték fel. Az egyik ablakon Rákóczi Ferenc, illetve a város címere látható 1616-os évszámmal. Ekkor címert és szabad királyi városi rangot kapott Vásárhely. A második ablakon János Zsigmond fejedelem, valamint a Református Kollégium címere és az 1718-as évszám látható, amikor a marosvásárhelyi iskola befogadta a sárospataki diákokat.
Hagyományos technikával készültek
A üvegfestő művésszel a Balassi-teremben folyó munkálatok során beszélgettük, amikor Balassi Bálint, Báthory István és I. Rákóczi György fejedelem portréja megérkezett Marosvásárhelyre.
– Az üvegablakok hagyományos technikával készültek, amit több száz éve alkalmaznak az ólomüvegezésben. A színes üveget ólomkeretbe helyezzük, s utána forrasztjuk össze a szerkezetet. Ezt a technikát Magyarországon és Hollandiában tanultam, de sok mindent autodidakta módom sajátítottam el. Erdélyben kimondottan erre szakosodott iskola nincs. Én Kolozsváron végeztem a képzőművészeti egyetemet üveg-kerámia szakon, viszont ott sem tanítják ezt a mesterséget – mondta a művész.
Lengyel üvegből
A Vártemplom műemlék épület, ide csak nagyon igényes munka fogadható el. Az ólomkeretes, festett üvegablak külső részén van egy síküveg, ami védőként és szigetelőként szolgál. A tervezés a tavasszal készült el, október végén kezdték el a kivitelezés gyakorlati részét, a végleges méretek után, akkor vágták, festették, égették az első üvegeket.
– A gyülekezet vezetősége a terv kivitelezéséhez keresett szakembert, és hallották, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak én készítettem a Csaba királyfit ábrázoló ólomüveget, amit annak idején még Bánffy Miklós tervezett, de különböző okok miatt nem tudott megvalósítani. Henter György tiszteletes úr elmondta, hogy mit szeretne, megvolt a téma, megnevezte a személyiségeket, az évszámokat, leszögeztük az idézetek szövegét, és meg kellett valósítani. Mint látható, piros, zöld, sárga berakások vannak az ablakok szélein, de festett részek is vannak. A portrék, a drapériák festettek, az alapszínre árnyékokat és más színeket festettem, hogy megfelelő hatást keltsen. Az üvegek nagy része Lengyelországban készült. Van egy régi üveggyár, amely még hagyományos antik üveget gyárt. Pontosabban 60x80 centiméter nagyságú üvegtáblákat. Ezeket szabdaljuk fel. A festékek természetesen be vannak égetve. Ezeket az ablakokat legkevesebb kétszer égettük, de például a címernél még többször. Ez nagyon apróra morzsolt színes üveg, aminek az olvadáspontja egy kicsit alacsonyabb, mint az ólomüvegé, azaz 650 és 700 C-fok közötti. Az alapüvegre festjük az árnyékolást, hogy a kép megfelelő térhatást nyerjen. Ezt beleégetjük, majd még egy égetéssel az írást rögzítjük. A munka utolsó része a beszerelés – tájékoztatott Makkai András, aki személyesen hozta el az ablakokat advent utolsó hetében.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Újjászülető templomot remélnek (Feldoboly)
Az elnéptelenedett gyülekezeteken kívül egyetlen közösségnek sincs olyan rossz állapotban a temploma, mint a feldobolyinak – jelentette ki Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke októberben a helyszínen, az egyházkerület generális vizitációja alkalmával (hasonlóra 104 évvel ezelőtt került sor Feldobolyban!). A püspök hangsúlyozta: egy műemlék templomhoz nem lehet csak úgy hozzányúlni. A javítást boncolgató beszélgetések során körvonalazódott: a helyi közösségnek nincs anyagi ereje a nagy volumenű munkát elvégeztetni, a szükséges pénzalapot pályázatok útján kell előteremteni. Omlásveszély miatt a templom évtizedek óta használhatatlan, de biztató jel, hogy a vizitáción részt vevő lelkészek újból beléptek Isten házába, ott imádkoztak megújulásáért.
Nagy előrelépés nem történt azóta, de folyamatosan dolgoznak a cél érdekében – mondta el érdeklődésünkre Albert János feldobolyi lelkész. Kézhez kapták a felújításhoz szükséges tanulmányokat, tervet, pályázati lehetőségeket is felkutattak. Támogatásért fordulnak a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma keretében működő Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, és igyekeznek kihasználni az uniós pályázati lehetőségeket is. Próbálkoznak a hazai kulturális minisztériumnál is, habár onnan nagy segítséget nem remélnek – sorolta a lelkész. Az idei választási év bizakodásra ad okot, ígéretek máris vannak – fűzte hozzá.
Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese is úgy ítéli meg, a feldobolyi református templom csak pályázati pénzek felhasználásával újulhat meg. 300 ezer eurós finanszírozásra van szükség, ez csak uniós alapokból hívható le. Előrelépésnek tekinti, hogy elkészült a szükséges dokumentáció.
A restaurálás műszaki terveit már három évvel ezelőtt megrendelték. Akkor négyezer lejt fizettek a munkáért, de a teljes összeget nem sikerült előteremteniük, így a tervező nem adta át a teljes anyagot. A nagyborosnyói polgármesteri hivatal tavaly tízezer lejjel támogatta a feldobolyi református közösséget, a pénzből kifizették a tervezés elmaradt költségét, így az előtanulmányt és a terv dokumentációját megkapták a tervezőtől – mondta el Szőcs Levente polgármester. Van pályázati lehetőség, évente tízezer lejt lehet igényelni kisebb felújításokra, ezt is kihasználhatják a feldobolyiak – mutatott rá a községvezető.
A feldobolyi református templom az 1700-as évek közepén épült, 1768-ra datált festett mennyezete Szendrey József munkája, bútorzata 1773-ban készült. A gyülekezet 150 tagjának többsége idős. A középkorosztály teljesen hiányzik, de jó jel, hogy egyre több fiatal marad a faluban, s próbál a mezőgazdaságból megélni – tudtuk meg Albert János lelkésztől.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Ádám és Éva, nem Ádám és Béla”
A házasság egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti – vallják egybehangzóan a Krónika által megkérdezett erdélyi magyar püspökök, akiket az ortodox egyház által támogatott alkotmánymódosítás kapcsán faggattunk. Azt szeretnék, ha az alaptörvény egyértelműbb lenne a kérdésben.
„Az Ószövetség is Ádám és Éva szövetségéről, házasságáról szól, nem Ádám és Béla szövetségéről!” – szögezte le a Krónika megkeresésére Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, akit annak kapcsán faggattunk, mi az álláspontja arról, hogy az ortodox egyház támogatásával aláírásgyűjtés folyik azért, hogy az alkotmány rögzítse: a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre.
Az erdélyi római katolikus érsek lapunknak elmondta, hozzá még nem érkezett megkeresés a témában, ám – tette hozzá – a romániai katolikus egyház a római katolikus, a görögkatolikus és az örmény katolikus egyházak öszszességét jelenti, így ilyen kérdésekben a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia vezetőjét, Ioan Robu érsek-metropolitát szokták megkeresni. Jakubinyi György ugyanakkor utalt Ferenc pápa állásfoglalására, miszerint a házasság egy férfi és egy nő életre szóló, felbonthatatlan szövetsége.
„A házasság egyértelműen egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti” – szögezte le hasonlóképpen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Megtudtuk, őt megkeresték már, hogy támogassa az alkotmánymódosításra vonatkozó kezdeményezést, és az ügy mellé állnak, hiszen mint mondta, „nekünk ez így természetes, a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti”.
Ugyan Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspököt még nem keresték meg az aláírásgyűjtés kezdeményezői, de egyetért az előtte szólókkal. „A kezdeményezéssel kapcsolatosan az a véleményem, hogy a házasságot védeni kell! Alapjában véve az utolsó két püspöki szinóduson is ezt fogalmazták meg. Keresztény irányelv, amit az Úr Jézus mondott és a Szentírásban olvasunk: »De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.« (Mk 10, 7-9)” – hangsúlyozta Böcskei László.
Fél év félmillió aláírásért
Az aláírásgyűjtést az ortodox egyház támogatásával a civil szervezetek által létrehozott Koalíció a családért csoport kezdeményezte tavaly októberben. A koalíció alaptörvény-módosítást célzó javaslata november 25-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A kezdeményezőknek e dátumtól kezdve fél év áll rendelkezésükre ahhoz, hogy félmillió aláírást gyűjtsenek össze az ország megyéinek legalább a feléből úgy, hogy valamennyi megyéből legalább húszezer aláíró legyen.
Ha 2016. május 24. előtt összegyűl a megfelelő számú aláírás, népszavazás dönthet a családra vonatkozó jelenlegi alkotmányos tétel módosításáról. Románia alkotmánya vonatkozó cikkelye szerint „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapul. Ezt a megfogalmazást módosítanák a kezdeményezők úgy, hogy a cikkely a házasság alapjaként „egy férfi és egy nő” szabad akaratnyilvánítását rögzítse.
A Digi 24 hírtelevízió egyébként a napokban arról számolt be, hogy az aláírásgyűjtést sok ortodox gyülekezetben összekötötték az év eleji házszenteléssel: a házszentelő papok a kezdeményezés támogatásának lehetőségét is felajánlják a felkeresett családoknak.
A Szentírás az alap
A kezdeményezés azt követően kapott széles nyilvánosságot, hogy Ioan Selejan, a Bánság ortodox metropolitája Temesváron a karácsonyi liturgiát követően felhívta rá a hívek figyelmét. Mint arról beszámoltunk, a főpap közölte: azért akar ilyen témájú alkotmánymódosítást, mert egyre több európai országban ismerik el hivatalosan, hogy azonos nemű párok is alapíthassanak családot.
„Olyan polgári kezdeményezésről van szó, amelyet a keresztény családot szerető testvéreink be kívánnak mutatni mindazoknak, akik ezt a népet vezetik” – mondta. Hozzátette: „a cél az, hogy az alkotmányba beleírják: a keresztény család alapját a Szentírásban található családmeghatározás jelenti – a családot az Isten elrendelése szerint a férfi és a nő alkotja. Ezért fiatal diákok kérik majd arra önöket, hogy aláírják a petíciót, és bizalommal kérem, hogy írják alá, mivel, ha nem tévedek, nem tudom, hogy múlt héten-e, de talán Görögországot is térdre kényszerítették ebből a szempontból. Mi sokkal hívőbb nemzet vagyunk, és ezért kérjük az Istent, hogy óvja meg a nemzetünk szent oltára előtt megáldott családot” – fogalmazott Ioan Selejan, ismét hangsúlyozva, hogy a szülők csakis férfiak és nők lehetnek.
A főpap arra utalt, hogy egy héttel korábban az egyébként szintén ortodox többségű Görögországban olyan törvényt fogadtak el, amely lehetővé teszi, hogy az azonos nemű párok polgári eljárás keretében hivatalosítsák a kapcsolatukat. A jogszabály ellen a helyi ortodox egyház hevesen tiltakozott.
Mint ismeretes, az utóbbi években több európai ország, így Nagy-Britannia, Spanyolország és Ciprus is lehetővé tette az azonos neműek kapcsolatának hivatalossá tételét, a kérdés ugyanakkor az Európai Unió több országában továbbra is ellentéteket szül.
Bálint Eszter, Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi egyházfők is elutasítják (Azonos neműek házassága)
Kiállnak a homoszexuális házasságok alkotmányos tiltásáért a történelmi magyar egyházak erdélyi vezetői: a Krónika napilap megkeresésére egyértelműen a férfi és a nő közötti házasság mellett foglaltak állást.
Romániában a civil szervezetek által létrehozott Koalíció a családért csoport tavaly októberben kezdeményezett aláírásgyűjtést azért, hogy az alkotmány rögzítse: a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre – jelenleg ugyanis az áll benne, hogy „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapul. Az alkotmánymódosító kezdeményezés november 25-én jelent meg a hivatalos közlönyben, és az ortodox egyház azonnal felkarolta. „Az Ószövetség is Ádám és Éva szövetségéről, házasságáról szól, nem Ádám és Béla szövetségéről!” – szögezte le Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke. Hozzátette: egyházát nem keresték meg támogatásért a kezdeményezők, de utalt Ferenc pápa állásfoglalására, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő életre szóló, felbonthatatlan szövetsége. Hasonlóan nyilatkozott Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök is, aki szerint „a házasságot védeni kell!”. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke közölte: egyházát megkeresték az alkotmánymódosító kezdeményezés támogatásának a kérésével, és az ügy mellé állnak. „Nekünk ez így természetes: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti” – szögezte le. A kezdeményezőknek május 24-ig félmillió aláírást kell összegyűjteniük az ország megyéinek legalább feléből úgy, hogy valamennyi megyéből legkevesebb húszezer aláíró legyen. Ha a határidő előtt meglesz a megfelelő számú aláírás, népszavazást lehet kiírni a családra vonatkozó jelenlegi alkotmányos tétel módosításáról. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Diakónia is kiveszi a részét az idősgondozásból Udvarhelyen
Az Erdélyi Református Egyházkerület Szeretetszolgálata, a Diakónia Keresztyén Alapítvány 2016. január elsejétől Székelyudvarhelyen is elindította az otthoni idősgondozó szolgálatot. Több erdélyi városhoz hasonlatosan itt is küldetésüknek tekintik az idős betegek kiszolgáltatottságának csökkentését, a szenvedés enyhítését és a szociális segítségnyújtást – tudtuk meg Papp Csillától, a helyi koordinátor-igazgatótól.
Célkitűzéseik között elsődleges a betegek, idősek és rászorulók saját otthonukban való egészségügyi, lelki és szociális segítése, illetve a gondozottak felügyeleti igényének csökkentése, ezáltal az ápoltak családtagjainak szakszerű tehermentesítése.
Az illetékes szociális intézmények által akkreditált idősgondozás szakképzett ápolóval és szociális munkással, valamint önkéntesekkel történik, szem előtt tartva a igénylők szükségleteit. Induláskor a tevékenység két csoportba sorolható: közösségi szolgáltatások, illetve otthoni alapápolás – részletezte Papp Csilla. Elkísérik a beteget orvoshoz, gyógyszertárba, vagy éppen kiváltják a receptet. Segítenek a hivatalos ügyek intézésénél vagy a bevásárlásnál. Igénylés alapján elkísérik a kérelmezőt, ahova menni szeretne, és lehetőség szerint egyéni kérésekben (például temetőlátogatás) is mellettük állnak. A kórházban meglátogatják a betegeket, beszélgetnek velük. Bővebb információt a 0754-828 612-es telefonszámon adnak.
Molnár Melinda. Székelyhon.ro

Elhunyt Tőkés István, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese
Életének századik évében, kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében január 15-én, pénteken elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese.
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig  a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.
Tőkés István temetési istentiszteletét 2016. január 21-én, csütörtökön 13 órakor tartják a kolozsvári Farkas utcai református templomban, földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. maszol.ro

Búcsú Tőkés Istvántól
A gyászoló család iránt érzett mély együttérzéssel búcsúzunk a 2016. január 15-én elhunyt Tőkés István református lelkésztől, egyházi írótól, teológia professzortól, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspök-helyettesétől. Tőkés István földi útjának közel száz éve során végig példamutató, erdélyi magyar közösségünk megmaradását, szellemi-, erkölcsi- és hitbéli épülését szolgáló életet élt. Halálával nemcsak a teológia tudománya veszítette el egyik kiemelkedő alakját, de az erdélyi magyar köz- és kulturális élet is szegényebb lett egy erős, élete során mindvégig alkotó és másokat is cselekvésre buzdító tagjával. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, Tőkés Lászlónak az édesapja maga is szembeszállt 1989 májusában a kommunista egyházi vezetéssel. Egy gyűlésen felállt és a következőket mondta: „Aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, annak nem szabad engedelmeskedni.” A sorsfordító 1989-es esztendőben Tőkés István családjával együtt küzdött a fennálló államhatalmi rendszer ellen, segítve és védve az életveszélybe került temesvári lelkész fiát és annak családját.A többszörös magyar állami kitüntetésben részesült Tőkés Istvántól kegyelettel búcsúzik  az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagsága. Az EMNT elnökének, Tőkés Lászlónak, valamint testvéreinek és az unokáknak, dédunokáknak vigasztalódást kívánunk.
Emléke legyen áldott!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagjai és alelnökei nevében:
Sándor Krisztina ügyvezető elnök. Nyugati Jelen (Arad)

Orbán Viktor is elbúcsúzott a „példamutató tanútól”, Tőkés Istvántól 
Egy évszázad példamutató tanújaként búcsúztatták a kolozsvári Farkas utcai templomban az élete századik évében meghalt Tőkés István református lelkészt, egyházi írót, teológiai professzort, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettesét, Tőkés László édesapját – adja hírül a kronika.ro. Orbán Viktor miniszterelnök búcsúbeszédében egy nemzedék utolsó képviselőjeként említette a professzort, „akinek élete ott kezdődött el, ahol a történelmi Magyarország véget ért”. Mint felidézte, az a sors jutott nekik osztályrészül, hogy a részeire hullott nemzet számára megőrizzék az egészet, az összetartozást. „Nekik kellett továbbadni a magyarság megmaradásának az evangéliumát a családban, az iskolában, a templomban és a közéletben” – fogalmazott az MTI által idézett Orbán Viktor.
A miniszterelnök szerint Tőkés István „a szellem és a lélek fegyverével” harcolt a népéért és az igazságért, és hitte, hogy az igazság szabaddá tesz. Hozzátette, ez a meggyőződés tette őt szabad emberré a háborúban, a diktatúrában és a demokráciában egyaránt. Orbán Viktor azt is kiemelte, hogy úgy élt és alkotott, hogy a hely, amelyhez küldetése köti, nem feledtette vele az egész világ iránt érzett felelősséget. Úgy vélte, az ilyen élet a választottak kiváltsága.
„Azok nevében búcsúzom most tőle, akik hálával és köszönettel tartozunk életéért, hitéért, hűségéért, bátorságáért, tanításáért és tudományáért. Azok nevében, akiknek az a felelőssége, hogy ne merüljön feledésbe, ne tűnjön el értelmetlenül az, amit ő adott nekünk, magyaroknak. (...) Szolgáljon tanulságul egész életútja mindazoknak, akik a közéletben – ahogyan ő fogalmazott egyik utolsó levelében – védeni hivatottak, ami védhető. Védeni, ami védhető, és építeni, ami építhető” – fogalmazott a miniszterelnök. Orbán Viktor hozzátette, lehet és kell is építkezni abból a szellemből, amelyet a Házsongárdi temetőben nyugvó magyarok hagytak hátra. Azt is megemlítette: a koporsó, amelyet ilyen sokan állnak körül, nem a reménytelenséget sugározza, hanem a reményt, a hit erejét, az élet erejét.
Az évszázad tanújaként emlékezett Tőkés Istvánra Kató Béla erdélyi református püspök is, aki a professzor harcos szellemét emelte ki. Mint felidézte, Tőkés István számára a keresztény alázat nem a meghunyászkodást, nem a beletörődést, hanem a kiállást jelentette. „Ha mindnyájan követnénk őt gyermekvállalásban, bátorságban és az igazságért való kiállásban, akkor megmaradásunk biztosítva lenne az idők végezetéig” – jelentette ki a püspök. Arra utalt, hogy Tőkés István koporsóját nyolc gyermeke és 27 unokája állta körül. Tőkés István gyászszertartásán közel ezren vettek részt a kolozsvári Farkas utcai templomban, ahonnan a halottat a Házsongárdi temetőbe kísérték.
Tőkés István életének századik évében, kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében hunyt el, január 15-én. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Orbán Viktor Kolozsváron: a kormányfő részt vesz Tőkés István temetésén
A Maszol értesülései szerint Orbán Viktor is részt vesz csütörtökön a január 15-én elhunyt Tőkés István teológiai professzor temetésén. A magyar miniszterelnök beszédet is mond. Orbán Viktor legutóbb 2014. október 3-án járt Kolozsváron. Akkor a Református Kollégium szakiskolájának átadási ünnepségén vett részt. 
 A kolozsvári Farkas utcai református templomban  közel ezer tisztelőjének részvételével kezdődött el Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese, Tőkés László édesapja gyászszertartása. A szertartáson részt vesz Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A magyar kormányfőt kolozsvári útjára fia, Orbán Gáspár is elkísérte. A gyászszertartáson az erdélyi történelmi egyházak több vezetője, köztük Bálint Benczédi József unitárius püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Kovács István kolozsvári katolikus főesperes is részt vett. A politikusok közül Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert és Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét látta tudósítónk a zsúfolásig megtelt templomban.
A temetési istentiszteleten Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke mondott igét. Beszédet mondott Kató Béla jelenlegi püpök, Adorjáni Zoltán református teológiai tanár, Kovács István főesperes, majd Orbán Viktor is. Megemlékezésében a magyar kormányfő felidézte: Tőkés István a magyar nemzet szétszakadásának korszakában született, és élete során soha nem tudott belenyugodni a nemzet szétszakítottságába.
Tőkés Istvánt a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Tőkés Istvánt élete századik évében pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál.
Ki volt Tőkés István?
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig  a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.
A gyászoló család a „Templom és iskola” szellemében arra kéri a temetésen részt venni óhajtókat, hogy ne vigyenek koszorút. Az erre szánt összeget a kolozsvári Kétágú-templom helyreállítására, valamint Tőkés István szülőfalujának, Málnás iskolájának támogatására fogadják. maszol.ro

Felemás királyhágómelléki részvét
A Kolozsváron tegnap örök nyugalomra helyezett Tőkés István a romániai magyar református egyház kiemelkedő személyisége volt, végtisztességben mégis némileg felemás módon részesült.
A temetési szertartáson részt vevőknek feltűnhetett, hogy az egy évszázados gazdag életút végén elbúcsúztatott teológus koporsója körül jobbára csak az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) képviselői álltak, a másik, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) vezetősége testületileg távol maradt. 
Annak ellenére, hogy a két kerület közös protestáns teológiai intézetének tíz esztendőn át volt tanára a megboldogult, 1983-as kényszernyugdíjazásáig az újszövetségi tanszéken tanított. Dr. Tőkés István teológiai professzor több mint négy évtizeden át volt egyik elöljárója az EREK-nek, egy évtizeden át a főjegyzői (püspökhelyettesi) tisztséget is betöltötte az egyházkerületben, püspök csak politikai megfontolásból nem lehetett a nacionálkommunista diktatúrában. Fia, Tőkés László két évtizeden át állt a KREK élén választott püspökként. Helyettese, Csűry István az ő utódaként tölti be jelenleg a püspöki tisztséget Nagyváradon.
A magyar miniszterelnök mellett jeles egyházi vezetők és személyiségek vettek részt Tőkés István temetésén, a Farkas utcai református templomban Pap Géza előző erdélyi püspök hirdetett igét, több búcsúbeszéd is elhangzott, köztük a római katolikus egyház képviselőjéé is. A Királyhágó-melléken szolgáló vagy szolgált lelkipásztorok közül többen magánemberekként vettek részt a szertartáson, az egyházkerület vezetőségét csupán egy világi személy (Antal János külügyi előadótanácsos) és egy koszorú képviselte. itthon.ma//erdelyorszag

Száz év a gondviselés jegyében
Tőkés István emlékezete
Életének századik évében, 2016. január 15-én kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében elhunyt Tőkés István református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese.
Több mint egy éve, 2014 decemberében jártam nála utoljára. Hosszasan csöngettem, mert előzetesen lelkemre kötötte. „Tudja, kedves Samu, majdnem 99 évesen már nem rohangál az ember” – figyelmeztetett. Aztán hallottam, amint öreges járással közeledik, ajtót nyitott, egész lénye csupa mosoly volt, s úgy karolt belém, mintha rendszeres látogatója lennék. Tőkés István nyugalmazott református lelkésszel, egyházi íróval, teológiai professzorral, lapszerkesztővel – nem mellékesen Tőkés László édesapjával, de ezt a „címkét” már bölcs mosollyal nyugtázta – a református egyház tulajdonában lévő, múlt század eleji polgári hangulatot árasztó kolozsvári lakásban égig érő könyvespolcok árnyékában telepedtünk le.
Csiszolatlanul, akár az élet
„Egy ideje már nemcsak egy-egy évben gondolkodom – mondta, amikor rákérdeztem, milyen évet hagy a háta mögött –, hanem tekintgetek vissza is, előre is. Egyfajta bogaram, hogy sűrűn végigveszem életem különböző időszakait, a családtagjaim sokszor bosszankodnak is fölötte. De hát mit tehetnék, ha a Monarchia végén, 1916-ban születtem, megéltem Trianont, ifjúként értem meg 1940-et. Ennél a dátumnál rendszerint megállok, s azt mondom: ha meg kellene írnom, mit jelentett nekem a kis magyar világ, azt mondanám, hogy éltem ’40-től ’44-ig. A többin gyorsan átszaladok 1989-ig. Hogy mi van azóta? Vagyunk, amiben vagyunk, megválaszolatlan kérdésekkel élek azóta is. Eszter lányom lepett meg néhány éve életem igazi tükörképével, egy könyvvel, amely a feleségemmel való levelezésemet tartalmazza, Őt 1938-ban ismertem meg, 2001-es haláláig éltünk együtt. Abban a körülbelül ötszáz levélben benne van minden, talán az az egyetlen hiteles dokumentum rólam.” Az íróasztalon heverő könyvek halma alól előkerült a leveles könyv is. Belelapoztam, s bár képekkel illusztrált nyomtatott oldalakba merevített levelezést láttam, kissé feszengtem, amint beleolvastam a bensőséges megszólításokat bőven tartalmazó írásokba. István bácsi minden bizonnyal látta rajtam a tartózkodást, mert biztatni kezdett, hogy csak nyugodtan. „Ez az egész tükörképe annak, ahogy jártam, ahogy hallgattam vagy beszéltem, ahogy sírtam. Minden csiszolatlanul, ahogy az életem zajlott. Mélységekkel és magasságokkal. Én is sokszor rácsodálkozom a szó legnemesebb értelmében: ez is én voltam? Ezek e levelek segítenek még inkább megérteni, hogy végig a gondviselés jegyében zajlott az életem.”
A lelkek orvosa
Hogy valóban a legalkalmasabb feladatot rótta-e rá, azt, amire István bácsi a leginkább vágyott, nos, ebben találkozásunkkor is voltak még „vitái” a gondviseléssel. Hiszen ifjúsága idején ő is tele volt elvekkel, világmegmentő álmokkal, terveket szövögetett. A hajdani leveleket olvasva, mondta, többször támadt az az érzése: te akkoriban nem azzal foglalkoztál. Családot alapítottál, igazi hívő erdélyi református embernek készültél, lelkipásztornak is. De immár kristálytisztán látja, fogalmazta meg beszélgetésünk során, hogy életében semmi sem történt véletlenül.
Mert igazából nem is lelkipásztor akart lenni, hanem orvos, de mivel hamar kiderült, hogy nem lehet kutatóorvos, úgy határozott, akkor inkább lelkész lesz. Négy év teológia, majd a németországi tanulmányok alakítgatták a képet benne, mit is jelent lelkésznek lenni. Nem professzornak, nem teológusnak, nem tudósnak, hanem igazi lelkésznek, a magyar falu embere gondozójának. Menet közben azonban minden másként alakult: 1940-ig külföldi tanulmányúton volt, ott érte utol Vásárhelyi János püspök levele. Erdély református püspöke azt kérdezte tőle: elvállalja-e a püspöki titkári feladatot? Elvállalta, és e szolgálat során ébredt rá, hogy létezik lelkipásztori gondozás is. Egy ideig feleségével együtt még táplálta a falusi lelkipásztori álmot, hiszen voltak meghívásai, Bodokról és Papolcról is, de akkor már nyakig benne volt a főiskolásokat célzó lelkészi szolgálatban. Egy kolozsvári főiskolás közösség létrehozását is tervezte, ezt azonban nem sikerült megvalósítania.
A lojalitás története
A püspöki titkári feladatokkal óhatatlanul társuló beavatottság, a különleges státus azonban nehéz pillanatokat is tartogatott. Elöljárójával jelen volt például 1949-ben Bukarestben, amikor a román államhatalom aláíratta a történelmi egyházak püspökeivel az úgynevezett lojalitási nyilatkozatot. Az aláírók sorába csak Márton Áron római katolikus püspök nem állt be. „Életem nagy kérdése volt akkor: miként lehet talpon maradni a román kommunista világban úgy, hogy közben ne kényszerüljek feladni a hitéletemet, a magyarságomat? Azokban a napokban Bukarestben azt sem tudtam, hogyan rejtőzködjem el a fényképészek elől. Ott mondtam el püspökömnek, hogy a köztudatban – és az utókorban is majd – az él, ő már-már árulója a református egyháznak, míg Márton Áron a nehéz helyzetben is helytáll. Vásárhelyi azt mondta akkor nekem: nézz ide, fiam, nekem püspökként a református lelkészekre és családjukra is tekintettel kell lennem. Márton Áronnak és lelkészeinek nincs családjuk, neki ezt a felelősséget nem kell a vállára vennie. És mögötte ott áll a római pápa is. Bárcsak eljönne az idő, amikor felelősségre vonnak a döntéseim miatt, tette hozzá. Azt tartotta a püspök, hogy amíg a romániai egyházi élet irányítása az ortodoxok kezében van, a református egyház csak úgy maradhat meg, ha azt teszi, amit az ortodox egyház.”
A megmentés álma
Tőkés István nézetei sok tekintetben eltértek a fősodortól. Például abban, hogy nekünk, magyaroknak nincs mit keresnünk Erdély egész területén. Úgy tartotta, földrajzilag ki kell jelölni egy olyan területet, amelynek támogatásába az anyaország is mindent belead. „Üljenek össze a demográfusok, a filozófusok, a papok, és mondják meg, hol húzódik az a terület, ahol a Székelyföldtől a magyar–román határig még erdélyi magyar életet lehet építeni. A határokat persze nem lehet megváltoztatni, de azt el kell érni, hogy ez a terület az anyaország amolyan előretolt helyőrsége legyen. És ezen a területen olyan világot kell kialakítani, ahová Budapestről is szívesen költöznének az emberek.” Fogarasról például lemondana. Az ott élő magyaroknak azt mondaná: nagyon szeretlek benneteket, de költözzetek ide hozzánk. Ha maradtok, ekként foglak tovább szeretni, de azt az ajtót az Úr becsukta. A gondolat megérlelődéséhez azonban nyíltan kellene beszélni róla. Meg kellene nézni, hol húzódnak a magyar élettér természetes határai. Ki kellene jelölni a magyar jövendőt ígérő területet. „Mert most sehol sincs magyar jövendő, még a Székelyföldön sincs. Sepsiszentgyörgyön gyermekkoromban még a macska is magyarul nyávogott, most a vasútállomáson azt mondják, poftiţi, ha jegyet akarok venni. Én megéltem azt az időt, amikor Kolozsvár lakosságának nyolcvan százaléka magyar volt, most pedig rongyos 18 százalékon vagyunk. László fiamnak is sokszor mondom ezeket, de ő leint, hogy ez csak álom.” Engedelmesség az igazságnak
Nyolc gyermek, általuk 27 unoka és 12 dédunoka vette körül 2014 decemberében Tőkés Istvánt. A sok gyermek persze sok gondot, aggodalmat is jelentett. Kérdeztem, adódtak-e olyan pillanatok 1989-ben, amikor azt kívánta, László fia ne feszítse tovább a húrt, mert az életét veszélyezteti. Került-e ellentmondásba a szülői féltés a tudattal, hogy László igaz ügyet képvisel? „Mindenki féltette Lászlót, és természetesen felmerült az is a családban, hogy vajon okos dolog-e tovább feszíteni a húrt. A híres Panoráma-interjú előtt még nem gondoltunk arra, hogy bántódása eshet, utána azonban tudtuk, hogy bármi megtörténhet vele. De soha senki nem vádolta azért, amit tett. Nem mondta senki neki, hogy ne csináld tovább, én a legkevésbé. Az édesanyja is azt mondta: ha letartóztatják Lászlót, akkor is mellette kell állnunk.”
Úgy tartotta, fia, Tőkés László a családi gondolkodás továbbvivője. Pedig egyfajta liberális szellemben nőtt fel, fiatal korában mindenkit kritizált. „A legnagyobb elismeréssel akkor adóztam neki, amikor egy interjúban így fogalmazott: »Semmit sem csináltam, csak azt, amit bármelyik becsületes református lelkész, aki teszi a dolgát.«
Az igazságnak engedelmeskedett.”
CSINTA SAMU
Tőkés István
Málnáson született 1916. augusztus 8-án, középiskolai tanulmányait a Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, lelkészi diplomát a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból. Az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspöke, Vásárhelyi János mellé 1941-ben püspöki titkárrá nevezték ki. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja volt, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották, ezt a tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól. A kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit, több teológiai és egyháztörténeti tanulmány és könyv fűződik a nevéhez. A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 című könyve bővített kiadása 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született. 2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia-díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adományozták neki. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Negyvenkét évig eszközként Isten kezében
Negyvenkét év szolgálatból huszonöt esztendeig Bihar község református egyházközségének élén állt Csernák Béla, aki az elmúlt vasárnap tartott ünnepi istentiszteleten köszönt ki gyülekezetéből, ám marad a település lakosa.
Emlékezetes istentiszteletre hívtak vasárnap délelőtt a bihari református templom harangjai: nyugdíjba vonulása alkalmából búcsúzott gyülekezetétől Csernák Béla tiszteletes, ám az elválást enyhíti, hogy marad a község lakosa és ahogyan később Darabont Sándor gondnok mondta, továbbra is számítanak tanácsaira. Megteltek a nagy templom padsorai, az igehirdető pedig Kántor Csaba parajdi parókus lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese volt. Hogy miért ő, annak is megvan a maga története: 25 évvel ezelőtt a dési egyházmegyéből elkísérte a bihariba érkező kollégáját, most pedig Csernák Béla azzal kérte fel a szolgálatra, hogy “ha akkor idehoztál, most vigyél el”. A meghívott bevallása szerint meglepődött a felkérésen, ám nem kellett sokáig gondolkodjon, mit is mondhatna, hiszen arra vagyunk hivatva, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük mindannyian, mert csak ez szolgálja épülésünket – ezt tette Csernák Béla is az elmúlt évtizedekben, bárhol szolgált is.
Méltó szavak
A megszólított vette át a szót az igehirdetés után, és (saját szavával élve) konferansziéként vezette a történéseket. Többször is a köszöneté volt a szó: a lelkész az együttlétet, a barátságot nevezte a legszebb dolognak abban a széthulló világban, melyben milliók indulnak el új hazát keresni. Mint fogalmazott, 65 évesen nem talál méltó szót arra, hogy barátai Erdélytől Hollandiáig ragaszkodnak hozzá, megtalálták a módját, hogy eljöjjenek e jeles napon. A tiszteletes felidézte, hogy 25 éve milyen lelkesedéssel, bizakodással álltak egy reménybeli új világ eljövetele elé. Az emlékezésből kijutott lapunknak is: beiktatásáról a korabeli Bihari Naplóban a később főszerkesztői beosztást is betöltött Szűcs László írta egyik első tudósítását. A lelkész akkor megígérte a zsurnalisztának, hogy nyugdíjazására is meghívja és íme, negyedszázad múltán újra kezet foghattak.A “szomszéd” biharpüspöki kórus szolgált időközben, melyben énekelt Pénzes Józsefné, aki a helyi presbitérium és nőszövetség nevében mondott köszönő szavakat.
Békességben, egyenességgel
Csernák Béla üdvözölte Nagy Gizella polgármestert, Szilágyi Zoltán alpolgármestert, Popovics Magdolna iskolaigazgatót, illetve Mikló Ferenc esperest, aki az úrasztala elé járulva a bihari egyházmegye lelkészi karának nevében köszönte meg a házigazdának az összességében 10 állomáson eltöltött 42 szolgálati évet. “Békességben és egyenességben jártál a seregek urának követeként, tetszett vagy sem ez másoknak, hiszen megbízatásodat a teremtő Istentől vetted”, fogalmazott az esperes, aki hallható meghatódottsággal hangjában tette hozzá: nem él hiába az, aki végzi lélekmentő hivatását, eszközként Isten kezében. Az esperes szavait megerősítette az őt elkísérő szalontai egyházközség kórusa, majd Ida Eldering állt a hallgatóság elé. Felidézte, amikor először érkeztek meg a hollandiai Arnhem-Eldenből, majd a további látogatásokat, melyek mindkét félnek élményszámba mentek és testvér-gyülekezeti kapcsolathoz vezettek. Csernák Béla olyan ritka ember, aki akkor is mert határokat átlépni, amikor az még kivételes bátorságot igényelt, mondta a hollandiai hölgy, végig magyarul fogalmazva mondatait. A gyülekezet gondnoka, Darabont Sándor következett, aki a lelkésznek és feleségének, Ibolya asszonynak is köszönetét tolmácsolta, hozzáfűzve: továbbra is számítanak jótanácsaikra.
Áldás a gyülekezetre
Az istentisztelet zárásaként Csernék Béla úgynevezett kiköszönő beszédet olvasott fel, majd emléklappal és kézfogással köszönte meg a szolgálatát segítőknek, hogy mellette álltak. Közös fotó is készült, majd mi mással is zárhatta volna le az elmúlt 25 évet, mint a gyülekezet megáldásával. A templomból távozók az őket a kijáratnál váró lelkésztől egy-egy emlékkártyát vehettek át, hogy az eseményt őrizzék meg emlékezetükben.
Rencz Csaba. erdon.ro

Az igehirdetés mindenhol fenntartassék
Három éve, 2013. február elsején iktatták hivatalába a kolozsvári Farkas utcai templomban Kató Bélát. Az eltelt három évről, az egyházkerület megvalósításairól, a közeljövő terveiről, a reformáció közelgő 500 éves évfordulójáról beszélgettünk az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. Először arról kérdeztük, püspöki mandátuma felénél milyen mérleget vonna, hogyan értékelné az elmúlt időszakot.
– Egy értékelés többféle lehet. Az egyik az, amit az ember saját magáról gondol, a másik az, amit a külső világ állít ki rólunk. Van azonban egy harmadik – és ez az igazi –, amelyre érdemes odafigyelni, arra, ahogyan Isten látja a mi szolgálatunkat.
Ha a három évet röviden kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám: iszonyatosan nehéz volt. Olyan változások és kihívások előtt áll népünk és egyházunk, olyan események sorozata történik naponta, hogy ez folyamatos kiállást, odafigyelést igényel. Ehhez pedig az erőt csak felülről kaphatjuk meg. Ugyanakkor a sok próbálkozás, útkeresés mellett elmondhatom: eredményeink és sikereink is voltak. Ezt természetesen nem a püspök személye érte el elsősorban, hanem egy egész közösség. Próbáltam a püspökbeiktatáskor megfogalmazott üzenetet, fogadalmat betölteni, és annak szellemében cselekedni. Akkor a csodálatos halfogás történetéről beszéltem. A programot úgy határoztam meg: minden esetben kivetem a hálót, mert tudom, hogy az Úr velem van. Úgy érzem, az elmúlt három évben ezt végig lehetett követni: semmiről le nem mondtunk, semmit el nem hagytunk, a halfogás pedig folyamatos.
Leginkább az ifjúsággal és a gyerekekkel foglalkoztunk, rájuk áldoztunk a legtöbbet. A másik fontos szempontunk az volt, hogy az igehirdetés mindenhol fenntartassék. Még akkor is, ha több kisebb településen erre már kevés anyagi lehetőség kínálkozott. Ez azt jelenti, nem számoltunk fel lelkészi állásokat, habár sok olyan gyülekezet létezik, amelyik teherbíró képességének határán vagy már azon túl van.
– „Püspöki tevékenységem egyik legfontosabb törekvése a közösségi lét fenntartása és megszervezése” – nyilatkozta nemrég. Mit sikerült ennek érdekében tenni?
– Közösségünket, a kohéziós erőt próbáltam erősíteni, megtartani. Talán azzal sikerült elérnem, hogy minden szolgatársam felé azt a bizalmat előlegeztem meg, ami az emberi összetartozáshoz elengedhetetlenül szükséges. Igyekeztem mindenkihez szeretettel közeledni, és senkit ki nem zárni a közösség(ek)ből, ugyanakkor léteznek egyházi törvények is, amelyeket mindenkinek be kell tartania. Természetesen nem a törvényeskedés volt az elsődleges, hanem a szeretetteljes lelkigondozás, megoldások keresése.
– A magyar népet a parasztság tartotta meg. A globalizálódás okozta elvándorlás azonban éppen a vidéki gyülekezeteket teszi tönkre. A városban az emberek elvesznek, a közösségi lét háttérbe szorul. Hogyan lehetne ebben a kérdésben előrelépni?
– Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a falvak népe fogy, a városoké részben nő. Ezért a városi misszió megerősítésére kell törekedni. Nem hiába tűztem ki célul a 2016-os esztendőben azt, hogy egyházkerületünknek ez lesz a fő célja. Idén a püspöki vizitációk éppen erre fognak összpontosítani. Miután mindent át fogunk beszélni az érintettekkel, a városokat meglátogattuk, remélhetőleg év végére lesz egy következtetéseket levonó összegzésünk, amely által további feladatokat tudunk meghatározni, hogy változtatni tudjunk a helyzeten. Úgy látom, a városok közelében fekvő falvak, gyülekezetek kellő odafigyeléssel életképesek lehetnek akár hosszú távon is.
Minden előzetes felmérés előtt azonban kijelenthető: akár falun, akár városon csak akkor tartható meg a közösség, ha missziós lelkületű szolgatársak munkálkodnak. Ha közömbösek maradunk azok irányában, akik lemorzsolódnak, ha csak a szószék magasságából ismerjük a gyülekezetet, ha csak a mindennapi teendőinket végezzük el, és nem hagyunk fel ezzel a szemlélettel, akkor bármilyen terveket is szőnénk, nem tudunk eredményesek lenni. Ahogy a faluról a városra bevándorlók száma nő, úgy kell egyre több egyházi szolgának is dolgoznia a nagyvárosi gyülekezetekben. Városon a presbitériumoknak fel kell ismerniük azt, hogy egy lelkipásztor nem képes mindent egyedül elvégezni. Meg kell találni azokat a forrásokat, amelyekkel növelni lehet a munkatársak számát, hogy segítségükkel megkeressük az elkallódott lelkeket. A presbitereknek például nem egy fél városért kell felelniük, hanem csupán néhány családra kell gondot viselniük és azokhoz eljuttatni az egyház kéréseit, meghívókat vagy éppen segítségnyújtást. Akkor élő az egyház, ha minden sejtje mozog, él és együtt munkálkodik.
Azt is tudnunk kell, hogy ma csak úgy lehet megmaradni reformátusnak, ha az emberek legalább egy egyházi intézménnyel fenntartják a kapcsolatot.
– Melyek az idei év prioritásai?
– Az ifjúsággal továbbra is kiemelten szeretnénk foglalkozni. Remélem, a nyári szovátai ifjúsági találkozó több ezer fiatalt fog megmozgatni, és a rendezvények az együvé tartozás élményét fogják erősíteni bennük. A marosvásárhelyi református kollégium felújítását megkezdjük, a kolozsváriét és nagyenyediét pedig szeretnénk befejezni. Mindezek mellett számos olyan építkezés van terveink között, amelyek az igehirdetési szolgálat külső feltételeit szolgálják. Ugyanakkor bekapcsolódunk az 1956-os forradalom 60 éves évfordulójára rendezett megemlékezésekbe.
– Jövőben, 2017-ben jubileumiévfordulója lesz a reformációnak…
– Készülünk a reformáció 500 éves évfordulójának megünneplésére is, már idén is több előrendezvényt szervezünk. Május 22-t, a magyar református összetartozás napját szeretnénk ebben az esztendőben Kolozsváron megtartani. Reméljük, őszre be tudjuk fejezni a kolozsvári teológia felújítását, év végére pedig szeretnénk beindítani a mellette épülő egyházi múzeumot is. Egy külön projekt keretében felmérjük az egyház kulturális értékeit és történelmi műtárgyainak helyzetét, amely alapját képezi majd a beinduló múzeumunknak.
– Miután a titkosszolgálatok a magyar veszélyt és az autonómia kérdését nemzetbiztonsági kockázatként jelölték meg, az állami intézmények, de még az igazságszolgáltatás is másképp viszonyul az erdélyi magyarsághoz. Mennyiben érinti ez egyházunkat?
– Hogy mi a célja a román államnak velünk, azt pontosan nem tudjuk. Tény, hogy a döntések rendkívül érzékenyen érintenek minket – érzelmi szinten is. Nekünk azonban nem szabad meghátrálnunk, következetesen tovább kell haladnunk azon az úton, amelyen egyházi identitásunk szorosan összefügg nemzeti létünkkel. Ebből kifolyólag minden olyan ügyért küzdenünk kell, amely ezt a kapcsolatot megerősíti. Ezt kívülről nyilván veszélyforrásnak is lehet tekinteni, viszont mi nem ezzel a szándékkal élünk és dolgozunk. Mi nem valakik ellen harcolunk, hanem saját megmaradásunk érdekében. Ezért kiáltunk, ezért próbálkozunk segítséget kérni mindenhol a világon, hogy értsék meg: mi nem többet akarunk, hanem kulturális, vallási értékeinket megőrizni, és a jövendő nemzedéknek átadni.
– Milyen terveket kell a püspöki mandátum lejártáig feltétlenül megvalósítani?
– Szeretném úgy átadni az egyházkerületet, hogy minden olyan jelentős épületünk, intézményünk működőképes és felújított állapotba kerüljön, amely elengedhetetlenül fontos számunkra. Ugyanakkor olyan egyházi struktúrát kialakítani, amely a jövőben is életképes marad, és valamilyen szinten önfenntartóvá is válik. A lelkészképzés mellett fontos a laikusok (presbiterek, gondnokok) továbbképzése is, mert fel kell készíteni az egyházat arra, hogy egy idő után nem lesz minden gyülekezetben lelkipásztor. Szeretném kapcsolatainkat továbbra is élővé tenni a Kárpát-medencei, anyaországi magyarsággal, hiszen ez a család végre magára talált, ezt a kapcsolatot nem szabad elveszítenünk. És természetesen minden olyan problémára, kérdésre választ adni, amely a következő időszakban egyházkerületünk, erdélyi magyarságunk életében felvetődik.
Somogyi Botond. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Gyergyószentmiklós múltja és jövője Dézsi Zoltán szemszögéből
Gyergyószentmiklós egykori polgármestere, majd Hargita megye prefektusa és államtitkár is volt Dézsi Zoltán. De az is elmondható róla, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület egyik főgondnoka, ügyvezető elnöke.
Idén ötvenedik tanévét kezdte pedagógusként. Az elmúlt 25 évben gyakrabban jelennek meg könyvei, összesen 22 kötet, gyermekeknek, felnőtteknek, prózában és lírában. A székely város múltját és jelenét elemeztük együtt, a közeledő választások tükrében.
– Ön mondta, beszélgetésünk kezdetén: „Az életkor nem csak bölcsességet, hanem árnyaltabb lelkiséget is hoz. Annyi minden felgyűl az emberi lélekben, hogy a történéseket sokkal mélyebben éljük meg.”
– Kezdjük 1989 decemberével, a maga örömteljes pillanataival együtt, amikor azt hittük, a dolgok jó irányba fordulnak. Én félve indultam az álmodozó pályán. Nem mentem az események elejébe. Utánam telefonáltak, lakásomra jöttek. Kellett valaki, aki kiállhat a tömeg elé, és meg is hallgatják. Bementem. Harmincegy tagú bizottság várt, közülük kértem, válasszunk ki hét olyan embert, akiknek a nevükre nem morajlik a tömeg. Kiálltam, csend lett, a névsort felolvastam. Megtapsoltak. Ez volt az első győzelem életemben, amit egy drámaian nehéz helyzetben éltem meg. Attól a perctől kezdve úgy rám szorult a felelősség, hogy társaimmal az első sorban kellett lenni. Január közepéig ment ez így, jegyzőkönyv van mindenről, és akkor önként lemondtunk.
– Polgármestert kellett választani, az elsőt, a demokráciában...
– Próbálták győzögetni Márton Lászlót is, engem és még másokat is. Úgy hiszem, én mondtam ki György Antal nevét. Nyugodt, bölcs ember volt, jogász. Nehéz időszak volt, Tóni bácsi sem bírta sokáig. Föladta, és akkor én polgármester lettem. Jól indult a dolog, akkor még volt egy természetes, őszinte óhaj arra, hogy a városért igen, magunkért ne. Boldog esztendők voltak. Visszahoztuk a törvényszéket, jegyzőséget, a színházat, letettük a gázra a terveket, az iskolák, az egészségügy felé fordultunk, leraktuk az új kórház alapjait... alkotó évek voltak.
– Dézsi Zoltán a polgármesteri széket két sikeres újraválasztás után a prefektusira cserélte 1996-ban. Az ezt megelőző időkről, döntéséről mit mondana el?
– Az alpolgármesteri székben Gavrila Jánost Pál Árpád követte, akiből később a város első embere lett. Becsületes embereket kerestünk. Akkor még nem azt néztük, ki mennyiben szakmai. Mert senki sem értett a közigazgatáshoz. A polgármesterséget meg kell tanulni, és minden nap újra kell tanulni, még ma is. Sok követelménye van: alázat, közösségtisztelet, empátia. Sokan róják fel nekem, hogy itt hagytam Gyergyót. Nem mondom, hogy jogtalanul. És bele sem untam a polgármesteri teendőkbe, mert szeretettel csináltam. Időközben viszont én bekerültem a Szövetségi Képviselők Tanácsába, annak elnöke lettem. Az RMDSZ felső vezetésében nyilván, hogy több dolgot láttam ebből a világból. Amikor két magyar prefektus kinevezésére nyílt lehetőség, úgy éreztem, legyek gyarló, hogy az én sorsom, karrierem része ez, nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy az elsők között, magyarként prefektus lehetek. Ennek az ára viszont az volt, hogy meg kell válni Gyergyótól. Pál Árpád került a helyemre.
– Hogyan jellemezné Pál Árpád tevékenységét a város élén?
– Árpi egy becsületes, tisztességes, jószándékú ember. Elkötelezett, ő a székely harisnyát nem 89 után húzta fel, abban ment templomba a rendszerváltás előtt is. De amit ki merek mondani: több bátor egyéni kezdeményezésre és felelősségvállalásra lett volna szükség olyan kérdésekben, amelyek az ajtókat jobban nyitották volna. Volt emberi tartása, és volt egy csomó elképzelése. Nem segítették kellően a sajátjai sem. Mert már akkor ez a kis város megosztotta önmagát adott nézetek mentén. Az én nézetem erről ma is a következő: amíg a választások jönnek, addig küzdjünk, mérettessünk meg, mondjuk el érveinket. De miután megválasztottak, én Gyergyó város képviselője vagyok, és minden magyart, románt, cigányt, örményt és zsidót képviselek.
– A sorban Pap József volt a következő polgármester...
– Az akkori hangulat egyértelműen az ő támogatottságát tükrözte. Ő a lehető legnagyobb jóindulattal végezte a munkáját, de vállalkozó stílusban akarta vezetni a várost. A városvezetés pedig nem vállalkozás, hanem együtt dolgozás. Ebben nem én kell erős és jó legyek, hanem egy közösség kell épüljön belőle. De azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy jó szándékkal jót próbált tenni.
– Hogyan látja a közelmúltat?
– Most a dolgok nem mennek jól, 1990 lendületéhez képest a haladás visszaesett. Nem azért, mert én voltam ott, hanem mert voltak, akik segítettek. Olyan tanács volt, egyszerű emberekkel, akik nem viaskodtak ennyit, bölcsen döntöttek. A nem tudás nem bűn, de akkor kérdezz meg mást. Próbálj meg társakat szerezni, akik téged továbbvisznek. Ha most nem lennének problémák Mezei Jánossal, mert én őt megtisztelem az ártatlanság vélelmével, akkor öreg létemre én elvállalnám a következő mandátumot. De nem megyek szembe ezzel az emberrel, mert az azt jelentené, hogy én is elfogadom azt, amiről nem tudjuk, hogy igaz-e vagy nem. Ezt a Dézsi Zoltán becsülete nem engedi meg. Nem a lelkesedésemmel vagy akaratommal van baj, mert nagyon szeretnék segíteni. Azt mondanám: békét akarok teremteni köztetek, függetlenként. De ebben az esetben ki merem jelenteni, aki tisztességes, az Mezei Jánosnál kivárja azt, amit a törvény meghoz, és akkor dönt a jelentkezéséről. Ne előlegezzünk meg bűnöket.
– Mit javasol, mire kell figyelni a városvezetők kilétének eldöntésekor?
– Gyergyószentmiklóson egy minőségi változásra van szükség, amelyben az elkötelezettség és a szakmaiság ott kell legyen a hivatalban és a tanácsosi körben is. E kettő nélkül megint egy sötét utcán megyünk végig. Ebben a világban kapcsolat kell a megyével, a kormánnyal, és minden segítség, ami külföldről jön, az jöjjön, de mi abból fogunk létezni és élni, amit mi tudunk megtermelni, és amit nekünk az a kormány ad, amelyik ennek az országnak a sorsát kell tisztességgel igazgassa. És pályázni kell minden lehetséges forráshoz. Meg kell találni fölfele az utat. És az ajtókon kopogni, azokat nem lökdösni kell. Ne felejtsük el, amilyen helyzetben Gyergyószentmiklós most van, innen az ajtók csak felfelé nyílhatnak. Kátyúba estünk, tapossuk a sarat, és fröcskölünk fölöslegesen embereket. Ahelyett, hogy a sárból téglát csinálnánk, egymásra raknánk. És ez nem utópia. Gyergyószentmiklós erre képes.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Lassan mindenki beköltözik a református sajtóközpontba
„Házi” nyomda, református lapok, és születésnapos Agnus rádió
Benépesedni látszik Kolozsváron a Misztótfalusi Kis Miklós Református Sajtóközpont, ahol otthonra lelt már az Erdélyi Református Egyházkerület nyomdája, iratterjesztése, az Üzenet szerkesztősége, az egyházkerületi levéltár és az Agnus rádió stúdiója is.
A kétszintes épület alsó szintjét teljes egészében elfoglalja a levéltár, a felső szint az iratterjesztésé és a szerkesztőségeké, a nyomda termelési részlege pedig különálló épületben kap helyet. Dávid Zoltán, a sajtóközpont ügyvezető igazgatója elmondta: óriási megnyugvás számára, hogy a nyomda – amelynek részlegei eddig különböző épületekben működtek – végre egy „fedél” alá került, de úgy véli, a szerkesztőségek közötti kommunikációt is nagyban megkönnyíti a közös munkatér. Mihály Noémi, a hétvégén 13. születésnapját ünneplő Agnus rádió főszerkesztője szerint az új, tágasabb tér a munkatársakat is lendületesebb munkára ösztönzi.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

Szilágyi: tudomásul vettük Gergely RMDSZ-listára jelölését
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tudomásul vette a történelmi magyar egyházak javaslatát, hogy Gergely Balázs az RMDSZ kolozsvári tanácsosjelölt-listájának befutó helyén szerepeljen a helyhatósági választáson – nyilatkozta a Krónikának kedden Szilágyi Zsolt. 
Az alakulat országos elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy az RMDSZ bejelentése szerint a történelmi magyar egyházak a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjét jelölték a szövetség kincses városi jelöltlistájára.
Gergely Balázs – aki korábban betöltötte az EMNP országos alelnöki tisztségét, a 2012-es önkormányzati választáson pedig az alakulat kampányfőnöke volt – elfogadta a felkérést, a Maszol.ro portálnak pedig úgy nyilatkozott: az EMNP is támogatja, hogy RMDSZ-listán induljon.
Szilágyi Zsolt a Krónikának elmondta, az egyházak Kató Bélán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökén keresztül tolmácsolták jelölésüket az EMNP-nek. Hozzátette, miután négy történelmi egyház vezetője kérte a beleegyezésüket, ilyen helyzetben nem vétózhatták meg a felkérést, amelyet tudomásul vesznek.
„Ugyanakkor világosan rákérdeztem, Kató Béla püspök pedig válaszában egyértelművé tette: nem azt kérik az egyházak, hogy ne indítsunk önálló listát vagy jelöltet Kolozsváron, hanem hogy ne ellenezzük, és fogadjuk el a Gergely Balázzsal kapcsolatos döntésüket" – jelentette ki az EMNP elnöke. A politikus közölte, Kató Bélát tájékoztatta arról, hogy a néppárt helyi és országos szinten egyaránt több próbálkozást tett a magyar–magyar összefogás, a koalíció létrehozása érdekében, az RMDSZ azonban mindannyiszor visszautasította a javaslatokat.
Szilágyitól megtudtuk, még nincs döntés arról, hogy ki lesz az EMNP kolozsvári polgármesterjelöltje, illetve miként fog összeállni a tanácsosi jelöltlistája.
Gergely Balázs egyébként 2012-ben a néppárt színeiben pályázta meg a kolozsvári elöljárói széket. Lapunk úgy tudja, az EMNP nemrég felkérte, hogy legyen idén is a párt polgármesterjelöltje a kincses városban, a történész-régész azonban elhárította az ajánlatot.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Püspöki vizitációt tartottak a marosvásárhelyi városházán
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba látogatott szerdán az Erdélyi Református Egyházkerület generális vizitációs bizottsága, Kató Béla püspökkel az élen. A találkozón a 36.300 marosvásárhelyi református fő kérdéseiről, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum helyzetéről, a remeteszegi temető bővítéséről, a Tulipán utcai gyülekezet templom építésének lehetőségeiről, a Református Kollégium és óvoda helyzetéről, valamint a Kapa utcai felújításról egyeztettek.
A püspökség Peti Andrást kérte meg, hogy szervezze meg a találkozót a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban, hogy a reformátusok legfontosabb problémáiról beszélgessenek a polgármesterrel, illetve az alpolgármesterrel. Az alpolgármester a Maszol érdeklődésére elmondta, Marosvásárhelyen a legnagyobb felekezeti közösség a reformátusoké, a legutóbbi népszámláláskor több, mint 36 ezer vallotta magát református felekezetűnek.
A legfontosabb kérdés, amit sürgősen meg kell oldani, az a Bolyai Farkas Elméleti Líceum telekönyvezése. Az iskolát utoljára több mint száz évvel ezelőtt, még a 20. század elején telekönyvezték, amikor még néhány deszkabódé állt a mostani főépület helyén – mondta Peti András. Az azóta felépített iskolaépületnek nincs telekkönyve, amihez előbb a topográfiai felmérést kell elvégezni. Minderre azért van sürgősen szükség, – magyarázta Peti András, – mert a református egyház elkezdené az iskola felújítását, az ehhez szükséges anyagi alap ugyanis a rendelkezésére áll.
A Tulipán utcai református gyülekezet egy évtizednél is több, hogy szeretne templomot építeni. A tegnapi tanácskozáson ennek a lehetőségeit is megbeszélték. Felmerült egy olyan megoldás, hogy a Gloriei utcai, használaton kívüli, üres kazánházat az egyház rendelkezésére bocsátaná a város, hogy azt templommá átépíthessék. Ennek keresik a jogi lehetőségeit – tette hozzá az alpolgármester. Remeteszegen a temető bővítésének érdekében egy 49 évre szóló megállapodást köt a városháza az egyházzal, amely a város rendelkezésére bocsát másfél hektárnyi területet.
Jövőben ünneplik a reformáció 500-ik évfordulóját, amelybe Marosvásárhely is bekapcsolódik. Felmerült annak is a lehetősége, hogy Kálvin Jánosról nevezzenek el utcát a városban – számolt be Peti.
A Maszol kérdésére, hogy a Református Kollégiumba tervezett szakoktatásról esett-e szó, az alpolgármester elmondta, csupán érintőlegesen beszéltek erről. “A szakoktatás jelentőségéről szó esett, de konkrétan a tervezett szakosztályok létesítéséről nem, az ugyanis nem a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozik” – mondta Peti András. Az alpolgármester szükségesnek és hasznosnak minősítette a találkozót.
A megbeszélésen ismertették a Református Kollégiumhoz tartozó elemi iskola, illetve a cserealji óvoda helyzetét is, amelyek közköltségét, bérleti díját a városháza fizeti. Szó esett a remeteszegi református egyházközség és a polgármesteri hivatal közötti partnerségi szerződéskötésről is, amely értelmében a temető bővítésére bocsátja az egyház a területet 49 évre. A meggyesfalvi gyülekezet Kapa utcai bejáró felújítását kérték az egyházfők, amire ígéretet is kaptak, illetve elmondták, mennyire hátrányosan érinti az egyházat az új adótörvény, amely arra kötelezi, hogy helyi adót fizessenek a parókiák, gyülekezeti házak és más, az egyház tulajdonát képező ingatlanok után. Jövőre 500 éves évfordulóját ünnepli a református egyház, ebben be szeretne kapcsolódni Marosvásárhely is, illetve felmerült annak is a lehetősége, hogy utcát nevezzenek el Kálvin Jánosról. maszol.ro

Megszűnhet az egyetem?
A tavaly ősszel több online és nyomtatott lapban is megjelent a hír, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) anyagi gondokkal küszködik, ezekről azonban az egyetemi vezetőség nem tájékoztatott nyíltan. Csupán a Tőkés László által vezetett Alapítók Tanács adott ki egy pontosító nyilatkozatot a sajtóban megjelent információkra reagálva.
Az 1999-ben, a Sulyok István Református Főiskola jogutódjaként alakult felsőoktatási intézményt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együtt a magyar állam finanszírozza. A támogatásokat a Sapientia Alapítvány kezeli, melynek kuratóriumi elnöke, Kató Béla lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyház püspöke legutóbb két héttel ezelőtt tárgyalt az egyetem elnökével, Tőkés Lászlóval és a felsőoktatási intézmény vezetőségével az anyagi helyzet rendezéséről – adta közre a Maszol.ro hírportál.
Korábban a Krónika napilap kutatásai alapján derült ki, hogy a felhalmozott óriási adósságról szóló hírek nemcsak hogy igazak, de kitudódott az is, hogy hogyan rúghat ez az összeg 3,5 millió lejre: a PKE a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretén belül 14 projektben vett részt, amelyekhez csak úgy tudta biztosítani az önrészét, hogy kölcsönöket vett fel az OTP Banktól (300 ezer eurót). A pályázati pénzek elszámolásai azonban folyamatosan késtek és hiányosak voltak, ahogy a törlesztések is, az adósság pedig egyre gyarapodott.
A visszafizetéshez, illetve a banki törlesztés átütemezéséhez radikális intézkedésekre van szükség, és ezek terveinek kidolgozására március 2-ig hagyott időt a kuratórium a Maszol információi szerint. A nagyváradi magyar egyetem számára most két lehetőség tűnik a legvalószínűbbnek: a PKE átszervezi önmagát, és legalább négy szak megszüntetésével csökkenti a költségeit, vagy a Sapientia nagyváradi részlegeként működik tovább, azaz megszűnik az önállósága.
Tavaly a PKE rektora, János Szabolcs lemondott, és jelenleg Pálfi József egyetemi tanár, nagyvárad-réti lelkész tölti be a megbízott vezetői tisztséget, akit a tegnap hiába kerestünk, nem tudtunk elérni, hogy nyilatkozzon a határidő lejártával esedékes döntéshozatalról.
Szamos Mariann. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Segítséget nyújtanak a Diakónia Keresztény Alapítvány udvarhelyi kirendeltségén
A Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA), az Erdélyi Református Egyházkerület szeretetszolgálata Székelyudvarhelyen nyitotta meg legújabb fiókszervezetét. Vasárnap a nyolc régiós fiókszervezet képviselői, lelkipásztorok és számos résztvevő adott hálát érte a belvárosi református templomban az istentiszteleten, majd ünnepélyes szalagvágás után megtekintették a Márton Áron tér 6. szám alatti székhelyet.
Az udvarhelyi fiókszervezet munkatársai, önkéntesei is a szenvedés enyhítését, a kiszolgáltatottság csökkentését, a betegeknek, az időseknek, a rászorulóknak a saját otthonukban való egészségügyi, lelki, szociális szempontból történő segítését vállalta, illetve, hogy csökkentsék a gondozottak felügyeleti igényét, szakszerűen tehermentesítve ezáltal az ápoltak családtagjait.
Erdélyben 168 településén van jelen a szeretetszolgálat. Tavaly négy új munkapontot hoztak létre, köztük a székelyudvarhelyit – mondta el dr. Hegedűs Lajos koordinációs igazgató. A nem kormányzati és nem profitorientált szervezet tevékenységi köre egyfelől a különböző szociális projektek megvalósítására terjed ki, másfelől nemre, korra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül kíván segítséget nyújtani szociális illetve egészségügyi problémákkal küszködő személyek és családok számára. A szeretetszolgálat udvarhelyi székhelyét az Erdélyi Református Egyházkerület biztosítja – tudtuk meg Papp Csilla fiókigazgatótól.
Az istentiszteleten Szegedi László generális direktor hirdette az igét. Az ünnepségen közreműködött a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium kórusa Szakács Annamária vezényletével. Köszöntő beszédet mondott Kántor Csaba, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese, püspökhelyettes, aki egyben a DKA egyházkerületi elnöke is. Vallja: szervezetük a Szeretet meghosszabbított keze. Nem vetélytársa, kiegészítője a jól működő Gyulafehérvári Caritasnak. Célja, hogy abból adjon, amit mindannyian kaptunk: a szeretetből.
Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere az ünnepségen elmondta: mint az egyéb szociális feladatvállaló szervezeteknek, a Diakóniának is partnere lesz az önkormányzat.
Molnár Melinda. Székelyhon.ro

Beszélgetés Sipos András kinevezett lelkipásztorral
Folytatni a közösségépítő, hitmélyítő munkát
Nt. Sipos András lelkipásztort folyó év február 1-jétől nevezték ki a Mosóczy-telepi református gyülekezet szolgálatába. Az alkalomból eddigi munkájáról, a jövőbeli tervei felől faggattuk.
– Tiszteletes úr, honnan érkezett Aradra?
– Szilágyszegen szolgáltam 23 évig. A településről tudni kell, hogy községközpont, noha a hozzá tartozó falvak közül az egyik legkisebb, csakhogy központi helyen, a főút közelében fekszik. Szilágyszegnek az egyik utcáját Menyői utcának hívják, amelyen 5 kilométernyire elérhető Szilágymenyő, ahova 1989-ben, a temesvári események után érkezett meg a későbbi püspök, Tőkés László és családja. A vidéken tevékenykedtek a Sipos nevet viselő lelkipásztorok, akik elég sokan voltak, ugyanis a dédapám kántortanító volt Szilágykusalyban, Szilágyerkeden, Szilágyszegen, de szolgált Szilágydobán és Szilágyszentkirályon is. Ugyanott szolgált kántortanítóként a nagyapám húga, Polixénia, de a nagyapám is lelkész volt Szilágykusalyban és Szilágyerkeden. Édesapám Szilágykrasznán szolgált lelkészként 29 évig, ott is van eltemetve. Tehát valamilyen szinten a Szilágyságnak és a Belső-szilágyságnak, a Tövisháti vidéknek az ismerői vagyunk, hozzánk tartozott, belénk ivódott e vidék, ahol szívesen éltünk mindaddig, amíg személyes ellentétek nem támadtak azzal a gyülekezettel, ahol 23 évig szolgáltam. Most már megértem, amiért ebben a faluban szinte senki nem tudott hosszú ideig lelkész lenni, egy kivétellel: volt egy lelkész, aki 42 évet szolgált náluk, ott is temették el 1912-ben. Ferenczi Gyulát, akinek az én nagyapám segédlelkészévé vált 1911-ben. 1912–1992 között, amikor mi odakerültünk, közel 50 pap szolgált Szilágyszegen. A papcseréknek a pontos okát nem tudnám meghatározni, de mintha sporttá vált volna, hogy a falucskában egy lelkész se maradjon sokáig.
– Ezek szerint az önök 23 évi szolgálata komoly teljesítménynek számít?
–Valóban, elég jól bírtuk cérnával, de az utóbbi években szokássá váltak irányunkban a méltatlan, csúfondáros megjegyzések a gyülekezet szűk körű vezetősége részéről. Ilyen helyzetben a feleségemmel negyedik alkalommal vettünk részt január derekán lelki gondozás-szerű beszélgetésen a püspök úrnál. Ő elmondta: már háromszor próbált vigasztalni, de segíteni nem tudott, ezért belátta, hogy egy 60 év fölötti ember sorozatos bosszantás közepette közelebb állhat a szívinfarktushoz, mint a nyugdíjhoz. Éppen ezért életmentésszerű áthelyezéssel Aradon, a Mosóczy-telepi gyülekezet szolgálatát bízza rám. Azért volt lehetséges, mert a gyülekezet tavaly novemberben lemondott a választójogáról, ezért várta, hogy valakit kinevezzenek hozzájuk. Mivel a püspök csak választójoggal nem rendelkezőket helyezhet át, én lemondtam a megválaszthatóságomról. Vagyis lemondtam arról, hogy idén püspök- vagy esperes-jelölt lehessek.
– Járt-e már Aradon?
– Hogyne, hiszen Józsa Ferencz tiszteletes úrral évfolyamtársak voltunk, noha ő 4 évvel idősebb, mert hosszú katonaságot végzett, illetve dolgoznia is kellett, hogy folytathassa a tanulmányait, de komának is meghívott a legnagyobb gyermekének a keresztelőjére. Arra nem emlékszem, hogy a náluk tett látogatásaim során Aradon szolgáltam-e, de tudom, hogy Nagylakon egyszer, illetve a kladovai nyári táborban két alkalommal is szolgáltam. Ezzel együtt nem mondhatnám, hogy ismerem Aradot, illetve a környékét.
– Hogy megy a beilleszkedés?
– Szerintem rendben van, Józsa tiszteletes úr is segít, vele jól egyetértünk. Nekem nem is célom, hogy a kákán keressem a bogot, hiszen csak a nyugdíjazásomig, még három és fél évet szándékozok itt szolgálni. A gyülekezet tagjai között is számos szilágyerkedit vagy a leszármazottait találtam, ahol magam is szolgáltam közel 9 évig. A helybeli gyülekezetben 10 szolgálaton vagyok túl, de a németszentepéteriben is kétszer hirdettem igét. Első alkalommal megköszöntem a kisperegi fiatal lelkész, Tóbiás Tibor György besegítő szolgálatát. Németszentpéteren is kedves embereket találtam, hiszen először 9, másodszor 11 hívő jött el az istentiszteletre. Meglehet, a számok kevésnek tűnnek, de a szilágyszegi gyülekezetben a vasárnap délutáni istentiszteletekre általában 6 hívőnél több nem jött el. Az aradi gyülekezetben megtartott imahét alkalmain is általában jelen volt a gyülekezet 10%-a, míg a vasárnapi, úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten a 40%, ami magas aránynak tűnik. Bizonyára nem az új lelkész miatt, hanem az evangélium üzenete hívta el őket.
– Vannak-e újító szándékú tervei?
– Amíg Szilágyszegen abban a tudatban éltünk, hogy nyugdíjig szolgálunk, bekapcsolódtunk az Iszákos-mentő Missióba, ami legjobban az Erdélyi Református Egyházkerület magyarózdi gyülekezetében működött, ahol 12 napos gyógyító konferenciákat is tartottak. A második Aradon, a Mosóczy-telepi gyülekezetben, a magyarországi Tiszta Forrás Alapítvánnyal együtt végzett ötnapos konferenciák formájában, 1998-tól működött. Ugyanakkor Szilágyszegen is rehabilitációs központot hoztunk létre, aminek az épülete teljesen elkészült, tehát munkálkodni lehetne benne. 2002-től mi is gyógyító konferenciákat szerveztünk a parókián, ahol a feleségem főzött a résztvevőknek, akikkel magam foglalkoztam. Az utóbbi két évben, önhibánkon kívül, nem lehetett gyógyító konferenciát szervezni: tavalyelőtt nem jelentkezett senki, tavaly viszont rákbetegség miatt nem tudott eljönni dr. Simon Mária, aki azelőtt sokat segített e munkában.
– Az aradi gyülekezetben folytatni kívánja a gyógyító konferenciákat?
– Természetesen, a Józsa Ferencz tiszteletes úr által a Tiszta Forrás Alapítvánnyal közösen végzett munkát folytatni kívánom. Ugyanakkor a kladovai nyári táborban hagyományossá vált ifjúsági munkát is folytatjuk. Szilágykrasznáról üzenetet kaptam, hogy az odavalósi középiskolai tanárnő a végzős diákokkal szeretne két napig Araddal és a környékével ismerkedni. Tehát az Aradon meghonosodott mindenfajta tevékenységet folytatni kívánjuk. Józsa tiszteletes úrral érzelmileg az is összeköt, hogy az édesapámnak is jó barátja volt, a haláláig leveleztek. Mindez nem jelenti, hogy Józsa tiszteletes úr rátenyerelne a gyülekezetre, de nem is szándékunk kirekeszteni onnan, hiszen a tiszteletes asszony továbbra is a gyülekezet kántora marad. Sem én, sem a feleségem nem kántorizálunk, ő az Iszákos-mentő Missziónak volt az okleveles szociális munkása és vezetője. Szerintem a Józsa család és közöttünk lévő számos rokonvonás is nagyban hozzájárulhat a gördülékeny beilleszkedésünkhöz, mert egy erőszakos hangulati változás a gyülekezetet nagyon megviselhetné. Mivel nem kell hosszú távra gondolnom, megkönnyíti a dolgomat, mint ahogy a tény is, hogy a püspök úr helyezett át, nem az én becsvágyam csábított ide.
– Köszönöm a bemutatkozást, a kötetlen beszélgetést, Isten áldását kérem a munkájára, aminek Isten dicsőségét és a gyülekezet javát kell szolgálnia, hiszen az a legfontosabb!
– Köszönöm a jókívánságot és a lehetőséget.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepi rendezvények Háromszéken
Sepsiszentgyörgyön ma a Zathureczky Berta Idősek Otthonában 9 órától Rab Sándor tanár Gábor Áron címmel tart történelmi előadást; megemlékezések 10 órától az Olt utca 16. szám alatt Kiss János ágyúöntő emléktáblájánál és az őrkői Váradi–Bartalis-vesztőhelynél – közreműködnek a Váradi József Általános Iskola gimnazistái és a Néri Szent Fülöp Általános Iskola tanulói;
11 órától a Csíki negyedi Gábor Áron- és Nicolae Bălcescu-szobornál – közreműködnek a Gödri Ferenc Általános Iskola tanulói, a Lábas Háznál a Váradi–Bartalis-siralomház emléktáblájánál – közreműködnek a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai; 11.30-tól az Erzsébet parkban gróf Mikó Imre szobránál – közreműködnek a Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium diákjai, a szemerjai csata emlékművénél  – közreműködnek a Gulliver Óvoda gyermekei és a sepsiszentgyörgyi cserkészek; 12 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár épületén található Gábor Áron-emléktáblánál – közreműködnek a Kós Károly Szakképző Líceum tanulói és a sepsiszentgyörgyi cserkészek; 12.30-tól a Malomgát utcában Incze Dániel kopjafás sírhelyénél – közreműködnek a sepsiszentgyörgyi cserkészek és a Székely Mikó Kollégium diákjai; 13 órától a Kónya Ádám Művelődési Háznál álló Kossuth Lajos-szobornál; 14 órától a Váradi József Általános Iskola udvarán levő Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafánál – közreműködnek a Váradi József Általános Iskola I–IV. osztályos tanulói, az Állomás negyedi eprestetői csata emlékművénél – közreműködnek az Ady Endre Általános Iskola diákjai; 15 órától indulás a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától – közreműködik a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a Shagya Lovasklub, a Vadon Egyesület, az Étfalvi Szász Band ’93 Fúvószenekar és Sepsiszentgyörgy cserkészcsapatai – és az eprestetői csata emlékművétől – közreműködik a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, Sepsiszentgyörgy cserkészcsapatai – az új főtérre; 15.30-tól megemlékezés az Erzsébet parki 1848–49-es honvédemlékműnél; 16 órától kezdődik az új főtéren az ünnepi műsor, beszédet mond Antal Árpád polgármester – műsorvezető: Nagy-Kopeczky Kristóf, közreműködik a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a városi egyesített kórusok, Nemes Levente színművész, Stekbauer-Hanzi Réka, Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár, az EMI által szervezett szónokverseny nyertese, Bartos Barna, Filip Zsombor, Opra Balázs, a Plugor Sándor Művészeti Líceum volt és jelenlegi diákjai, áldást mond Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Fellépnek: a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar (karvezető: Maksai József), a Cantus Firmus Vegyes Kar, a Magyar Férfidalárda (Jakab Árpád), a Pro Musica Kamarakórus, a Szemerjai Református Dalárda (Sipos Zoltán), a Jubilate Deo Evangélikus Vegyes Kórus (Pál Gecse Mihály), a Kriza János Unitárius Vegyes Kar (Karácsony Gabriella), a Székely Mikó Kollégium diákkórusa, a Sepsiszentgyörgyi Női Kar (Dombora Anna), a Református Kollégium Refsonor diákkórusa (Szilágyi Andrea), a Mikes Kelemen Elméleti Líceum ifjúsági kórusa (Szőcs Dániel), a Laudate Kamarakórus (Lőfi Gellért), az Őszirózsa Dalkör (Venczel Anna). Szotyorban ma 12 órától a református temetőkertben koszorúzás a kőtömbös kopjafánál. Kilyénben ma 11 órától a református templomnál koszorúzás a ’48-as kopjafás emlékműnél. Kézdivásárhelyen ma 9 órától ökumenikus istentisztelet a református templomban, ünnepi műsor a Református Kollégium és a mezőtúri diákok és tanárok, valamint a helyi és a mezőtúri református gyülekezeti tagok részvételével; 9.45-től megemlékezés Bem József szobránál – közreműködnek az Apor Péter Szaklíceum tanulói és a tótkomlósi Jankó János Általános Iskola és Gimnázium diákjai, ünnepi szónok Kiss Renáta; 10 órától ünnepi műsor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán a szobornál, Turóczi Mózes sírhelyénél és a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ diákjainak A tűz márciusa című zenés-verses irodalmi összeállítása; 10.30-tól koszorúzás a Szacsvay János-domborműnél és a Kossuth Lajos-szobornál, megemlékezés a Hősök emlékművénél – beszédet mond Vasas István, a mezőtúri Református Kollégium főigazgatója – és a Turóczi-szobornál – énekel az iskola kórusa, szaval Fazakas Anita és Jánosi Zsolt; 10.40-től a Molnár Józsiás-mauzóleumnál a Molnár Józsiás Általános Iskola tanulóinak és tanárainak ünnepi műsora és koszorúzás; 11 órától gyülekező és az iskolások felvonulása; 11.15-től a lovas huszárok, hagyományőrző csapatok és a környező falvak képviselőinek felvonulása; 12 órától kezdődik a Gábor Áron téren az ünnepi műsor – közreműködik a Tanulók Klubjának fúvószenekara, a Református Kollégium zenekara és diákjai, Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, Böjte Csaba testvér, ferences szerzetes, Horváth Zoltán atya, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa, Terézváros díszpolgára, Márdirosz Ágnes és Puskás László, a Csíki Játékszín színművészei, Mitykó Zsolt, Mezőhegyes polgármestere, a Cantus Kamarakórus, Kaján Botond, a Petőfi Sándor-iskola diákja, áldást mond ft. Vargha Béla főesperes és Beder Imre lelkipásztor; 18.30-tól a Vigadó Művelődési Ház Galériában A mi március 15-énk fotókiállítás; 19 órától a Vigadó Művelődési Ház nagytermében Hozzád, hazám, most verset írnék! című ünnepi előadás Markó Béla, Fekete Vince, Dimény-Haszmann Árpád és Sántha Attila versei alapján – közreműködik a Sepsi Kamarazenekar, a Snaps Band, a Voces női kar, a Perkő Néptáncegyüttes, Kolcsár József (Tamási Áron Színház), Kozma Attila, Márdirosz Ágnes, Puskás László (Csíki Játékszín), Kreiter Helga (Nagy István Művészeti Líceum), Bakó-Fazakas Vajk, Biszak Beáta (Minisnaps), Nagy-Babos Tamás versét elmondja Rancz-Gyárfás Hanna (Macskakő színjátszó csoport), rendező: Lung László Zsolt.
Kovásznán ma a városközpontban 14 órától a megemlékezésen ünnepi beszédet mond Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. A rendezvény ünnepi felvonulással kezdődik, amely a Dózsa György utcából indul, innen az ünneplők a központban felállított szabadtéri színpadhoz vonulnak, majd a műsor végeztével koszorúzás a belvárosi református templom kertjében, az 1848-as emlékműnél. 19 órától a Kovásznai Művelődési Központban kerül sor az 1848-as forradalom emlékére szervezett gálaműsorra, amelyen közreműködik a Kőrösi Csoma Sándor Líceum (Orbán Balázs-iskola) Recefice néptánccsoportja, a Kovásznai Tanulók Klubjának La Fiesta tánccsoportja, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon Hangfoglalás zenekara, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada irodalmi összeállítással, a Tiszta Szív Kórus, a PinceBand zenekar, valamint bemutatkozik a szavalóverseny első három helyezettje és a szónoklatverseny Pro Csoma-díjazottja. Baróton ma 14 órától a véczeri emlékműnél beszédet mondanak a politikai pártok és szervezetek képviselői – közreműködik az ürmösi unitárius egyházközség dalárdája, áldást mond Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész; 15.30-tól felvonul a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület erdővidéki huszárcsapata, a Csala Kürtje fúvószenekar és a Princess mazsorettcsoport; 16 órától a Diákdomb előtt lesz megemlékezés – közreműködik a baróti Rozmaring kórus, a Baróti Szabó Dávid Középiskola, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai és diákjai, beszédet mond Lázár-Kiss Barna polgármester és Demeter László történész; 19 órától ünnepi műsor a városi művelődési házban A nemzet szolgálatában címmel – fellép a Transylmania zenekar, a Gyöngyharmat gyermekkórus, a Kormos Néptánccsoport és a Wesselényi Miklós Kórus.  Ma Martonfalván 8.30-tól, Bélafalván 9 órától a Tuzson János-emlékplakettnél; Szentkatolnán9.30-tól, Gidófalván, Kökösben, Sepsibodokon, Sepsibükszádon, Zágonban, Köpecen, Magyarhermányban, Kisbaconban, Szárazajtán, Bardocon, Dálnokban, Székelyszáldobosonés Lisznyóban 11 órától, Albisban, Étfalván és Bikfalván 12 órától, Papolcon 14 órától, Szentivánlaborfalván 15 órától, Olaszteleken 16 órától, Hidvégen 16.30-tól, Ikafalván, Bodosban,Uzonban és Fotosmartonoson 17 órától, Erdőfülében 19 órától kezdődik az ünnepi megemlékezés a templomban; Bereckben 11 órától, Kommandón és Árkoson 12 órától, Zabolán12, 16 és 16.30-tól, Rétyen 13 órától a központban; Felsőcsernátonban és Kézdialmáson 10 órától, Alsócsernátonban és Kézdiszentkereszten 14 órától, Gelencén 15 órától a hősök emlékművénél; Mikóújfaluban 11 órától a kultúrotthon nagytermében ünnepi előadás; Nagybaconban 11 órától a művelődési háznál, 11.30-tól a ’48-as kopjafánál (felvonulás az iskolától),  Illyefalván 12 órától a kultúrházban és a központban iskolások műsora és koszorúzás; Kálnokon 12 órától emlékünnepség; Bölönben 12 órától a Bölöni Farkas Sándor-szobornál; Kurtapatakon 14 órától a millecentenáriumi kopjafánál; Kézdiszárazpatakon 15 órától a kultúrotthonban; Kézdiszentléleken 16 órától a Petőfi Sándor Művelődési Házban lesz ünnepi megemlékezés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antal Árpád: csak hitre és bizakodásra lehet magyar jövőt építeni
Tapssal fogadta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy tisztségéből felfüggesztett polgármesterét a nemzeti ünnep alkalmából összegyűlt tömeg a kovásznai megyeszékhelyen.
A hideg, szeles idő ellenére is több ezres tömeg gyűltek össze március 15-én Sepsiszentgyörgyön, a Szabadság téren. Nagy Kopeczky Kristóf, az ünnepség műsorvezetője elmondta, hiába tiltották meg Antal Árpádnak, hogy a megyeszékhely polgármestereként felszólaljon, a város polgáraként úgyis igényt tartottak a beszédére. „Sokan kérdezték, hogy vagyok, azt szoktam válaszolni, jobban, mint ahogy egyesek szeretnék” – mondta Antal Árpád, hozzátéve, voltak olyanok, akik azt tanácsolták, hogy a magyarság nemzeti ünnepén ne szólaljon fel, mert féltik.
„Félelemre nem lehet jövőt építeni, ezt csak hitre, bizakodásra és szeretetre lehet – jelentette ki Antal Árpád. – Meg kell erősítenünk magunkat, még akkor sem félhetünk, ha látjuk, tudjuk, érezzük: nehéz idők jönnek, ha elkezdődik Székelyföld lefejezése.” Tapasztalhattuk a román állam kisebbségpolitikáját: eladták a szászokat, svábokat, zsidókat, és arra számítottak, a székelyek majd maguktól elmennek, de mi itt vagyunk, elkezdtünk tíz éve jövőt építeni, ezért próbálnak szétverni minket – folytatta beszédét Antal, aki úgy véli, minél nagyobb dolgokat valósítanak meg a székelyek, annál nagyobb erők mozdulnak meg ellenük.
„Egyetlen jó válasz van: maradjunk, dolgozzunk és vállaljunk minél több gyereket, hisz ez a mi jövőnk sikerének kulcsa” – fejtette ki Antal. Attól, hogy leütik a közösség szószólóit, sem Székelyföld, sem a vágyálom nem szűnik meg: hogy szabadon éljünk, mert Székelyföld a legjobb helyen, a székelyek kezében van. Számomra a polgármesteri tisztség egy eszköz, és nem cél. Az én kezemből kivehetnek egy eszközt, de az ügyet nem, és amíg lehet, a közösségért és annak céljaiért dolgozok. Először 1848-ban mondtuk ki, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Székelyföld elpusztíthatatlan, mert az emberek közös akarata hozta létre, rajta van a lelkünk térképén” – fejezte be ünnepi beszédét Antal Árpád.
Íjgyártó István, kulturális és tudománydiplomáciáért felelős magyar államtitkár rövid történelmi áttekintést követően rámutatott, 1848 a magyarság egy közös helytállásának, összetartozásának emlékezete. Március 15-én a Kárpát-medencében és mindenhol emlékeznek a magyarok azokra a hősökre, akik kezükbe vették jelenüket és ezzel megépítették jövőjüket – magyarázta Íjgyártó, hozzátéve, hogy a magyar kormány mindenkor és mindenhol támogatja az elszakított területek törekvéseit.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Nagy Kopeczky Kristóf tolmácsolta, aztán Fazakas Laura Éva, a Székely Március Szónokverseny győztese a fiatalok nevében szólalt fel. Az ünnep alkalmával áldást mondott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd az eseményt a székely és magyar himnusz eléneklése zárta.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Hitélet – Beolvadhat a hunyadi, tordai református egyházmegye
Missziós terv készül a városi gyülekezetek gondjairól
Az egyházmegyei határok átrajzolódását helyezte kilátásba Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke az év első igazgatótanácsi ülésén. Érintette a vallástanárképző gyengélkedését, a református nyomda sikerét, és elmondta, hogy az idei generális vizitációk során az egyházmegyék legnagyobb városait látogatják meg. 
Megszülethet a ludasi egyházmegye
Számbavétel és a napirend elfogadása után Kató Béla püspök elmondta, hogy a közeljövőben valószínűleg átrajzolódnak az egyházmegyei határok – írja Kiss Gábor a reformatus.ro-n. A lélekszám drasztikus csökkenése miatt van erre szükség, várhatóan egyházmegyéket egyesíteni is fognak. A püspök szerint törekedni kell arra, hogy az egyes egyházmegyékben kiegyensúlyozott legyen a lélekszám, hiszen, ha ez nem megfelelő, akkor kisebb egyházmegyékre olyan terheket rónak, amelyeket azok nem tudnak teljesíteni. A módosítások elsősorban a hunyadi és a tordai egyházmegyét érintenék. Az évek óta lelkészhiánnyal is küzdő hunyadit az enyedi egyházmegyéhez csatolnák. Elképzelések szerint a két marosvásárhelyi egyházmegyét egyesítenék, egy részét lecsípnék, és ez a tordaival együtt alkotná majd a ludasi egyházmegyét. A tordai egyházmegye nagyobb gyülekezetei a harasztosi, a tordai, illetve néhány Aranyos menti.
Kató Béla a Protestáns Teológiai Intézetben zajlott rektorválasztásról is beszámolt. Rezi Elek rektori mandátumának lejártával ketten pályáztak a tisztségre, Kolumbán Vilmos docens és Kállay Dezső adjunktus. Bár korábban csak docens vagy professzor lehetett egy intézmény rektora, az új törvények szerint az intézmény bármelyik oktatója elnyerheti ezt a tisztséget. 10-8 arányban a teológia rektorává Kállay Dezsőt választották meg. A püspök szerint a következő időszakban folytatni kell az elkezdett munkát, eddig sikerült akkreditáltatni az alap- és a mesterképzést, a cél az, hogy a doktori képzést is beindítsák az intézetben. Szabadság (Kolozsvár)

Mezőség megmentett magyarjai (Beszélgetés a kilencvenéves Kallós Zoltán néprajzkutatóval)
Tizennégyezerre tehető az általa összegyűjtött népzenei alkotások száma, amellyel messze meghaladja a magyar néprajzkutatás eddigi összteljesítményét. A kilencvenesztendős Kallós Zoltán életműve azonban nem korlátozódik a múlt kincseinek összegyűjtésére: az általa létrehozott szórványkollégium ma a lélekmentés leghatékonyabb hazai modellje.
– Barátja és kollégája, Andrásfalvy Bertalan néprajzos, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere így fogalmazott: Kallós Zoltán vezetett rá arra, hogy meggyőződéssel valljam, a művészet nem szabadidős tevékenység, hanem szükséglet. Sőt, roppant fontos egyénlélektani, emberi magatartásbeli módszer. Gondolta volna, amikor feljegyezte az első népdalokat, rigmusokat? – Gondolhatott ilyesmire egy középiskolás diák? Még a kis magyar világban Kolozsváron fogadtuk a debreceni református kollégium regös cserkészcsapatát, a vendégek hortobágyi dalokat énekeltek, anekdotákat meséltek, aztán arra kértek bennünket, hogy énekeljünk mi is valamit. Jó hangú gyerek voltam, rám esett a választás. Én addig a pillanatig azt hittem, hogy amit én tudok, azt mindenki ismeri. Kiderült azonban, hogy bizony senki sem hallotta az általam előadott dalokat. A magyartanárom, Nagy Géza meg is bízott azzal, hogy írjam össze, amit otthon, Válaszúton énekelünk. Így kezdődött. 
– A kolozsvári középiskola után rövid ideig Sepsiszentgyörgyön is megfordult. Hogyan keveredett ilyen messzire szülőhelyétől, Mezőségtől?
– Két oka volt. Az egyik, hogy hatodik osztályban megbuktam latinból, s mivel úgy láttam, hogy soha nem leszek nagy barátja ennek a klasszikus nyelvnek, 1944-ben a sepsiszentgyörgyi tanítóképzőbe „menekültem” előle. Ha Nagyenyed nem marad Romániánál, valószínű, oda megyek. De Szentgyörggyel sem volt szerencsém, közeledett az orosz front, az 1944–45-ös tanévet már el sem kezdtük. Elindult a menekülés, amely engem is Budapestig sodort, de már ott sem nyitott ki a tanítóképző. – Rövid háromszéki tartózkodása során maradt ideje néprajzi gyűjtésekre?
– Időm lett volna, de legnagyobb megdöbbenésemre azzal kellett szembesülnöm, hogy szinte senki nem énekelt már eredeti népdalokat, a táncok pedig egyértelműen polgári táncok voltak. Ezért aztán ebből a szempontból a későbbiekben sem vonzott ez a vidék, meghagytam másoknak. Ott volt nekem Mezőség, Kalotaszeg és a csángók.
– Miért éppen a mezőségi, illetve csángó népi kultúrához szegődött?
– Mert rájöttem, hogy a Mezőség ismeretlen világ a néprajzosok előtt. Palotai Gertrúdnak a széki rámás írásosokról a 40-es évek elején megjelent tanulmányát megelőzően gyakorlatilag említés sem esett erről a világról. A tanulmány elolvasása után mondta Kodály Zoltán Lajtha Lászlónak: ahol ilyen varrottasok vannak, ott jó zenének is lennie kell. Lajtha ezt követően kezdte el gyűjtéseit Széken. Moldvával a kolozsvári kollégiumban találkoztam először Domokos Pál Péter révén. A moldvai magyarság című könyvében elsősorban a leírt nyelvjárás, a szöveg szépsége, az érzékletesen ábrázolt életmód ragadott meg. Tanítónak jelentkeztem az akkor még működő moldvai magyar nyelvű oktatásba, de szűk két éven belül megszüntették a lészpedi iskolát, így költöztem délebbre, s éltem közel kilenc éven át Gyimesben.
– Moldvai periódusából eredeztethető viszont élete egyik legfontosabb találkozása a már említett Andrásfalvy Bertalannal, hiszen általa ismerte önt meg a magyarországi szakma. Mit jelentett önnek ez a „hátország”?
– Mindenekelőtt szakmai segítséget, az addigi munkám visszaigazolását. Annak lehetőségét, hogy megismerkedjem Martin Györggyel, a magyar néptánckutatás megteremtőjével, az ő tudása és intézményi háttere rendkívül fontos volt a további gyűjtések irányának bemérésében. Felhívta a figyelmemet például a tánc fontosságára, arra a tényre, hogy a zene nem tanulmányozható a tánc ismerete és alapos vizsgálata nélkül.
– Kortársai, tanítványai legendákat mesélnek az ön gyűjtési tudásáról, egyedi stílusáról. Mit tudott, amit más nem?
– Nem hiszem, hogy bármivel is többet tudtam volna, mint a többiek. Nagy előnyöm volt azonban, hogy mezőségi vagyok, a környéken igen sok embert ismertem. Rendszerint rokonoknál kezdtem a gyűjtést, tőlük kértem és kaptam meg további énekes-táncos emberek nevét is. Tudtam, kitől mit kérhetek, egy-egy ének sok változatát ismertem, így aztán egyrészt rájöttem az újabbra is, másrészt a különbségeket is érzékelni tudtam. Általában megbíztak bennem az emberek. Moldvai tanítóskodásom alatt a házigazdáim olyannyira családtagként kezeltek, hogy a lányaik esküvőjén még zsebkendőt is kaptam, ami csak a legközelebbi rokonoknak jár.
– Ellenszélben, hatósági zaklatások közepette gyűjtötte össze azt a hatalmas anyagot, amelyből aztán megszületett a műfaj talán legvisszhangosabb kiadványa, a Balladák könyve. Mit remélt tőle? – Nem voltak különösebb terveim vele, amikor leadtam a kéziratot a Kriterionnál. Illetve annyi mindenképpen, hogy legalább a gyűjtéseim töredéke váljék közkinccsé. Soha nem lehetek eléggé hálás Domokos Gézának, a kiadó igazgatójának, hogy vállalta a megjelentetés kockázatát. De azzal a Hargita, Kolozs és Bákó megyére érvényes kutatási szerződéssel is sokszor volt szerencsém, amelyet a Balladák könyve kiadása kapcsán állított ki és újított meg évente Domokos, hiszen munkaviszonyt igazolt. Ellenkező esetben egykettőre rám sütötték volna a közveszélyes munkakerülést, így viszont kénytelenek voltak szabadon engedni.
– Válaszúti múzeumában a népi kultúra tárgyi bizonyítékainak páratlan gyűjteménye látható. Honnan a varrottasok, edények iránti érdeklődése?
– Minden bizonnyal még édesanyámtól örököltem, aki jócskán megelőzte a korát azzal, hogy kancsókat és bokályokat vásárolt – értékmentésből, nem pedig szükségből. Haragudott is érte az apám, hogy minek az a sok kacat. Útjaim során én is megnéztem mindig az abroszt, falvédőt, bokályt, azt is, ki mit vett magára, mit és hogyan táncol. Minden részlet érdekelt, hiszen ezekből áll össze a népi kultúra teljessége. Magam is sok mindent megtanultam, tanító koromban Magyarvistán egy-egy kiló vajért sok mejjrevaló mintáját rajzoltam meg, varrni pedig egyenesen a legendás Pendzsi nénitől tanultam. – A rendszerváltás után a magyar állam több alkalommal is elismerte életművét. A 2005-ben önnek ítélt Csángó Kultúráért Díjat azonban visszautasította. Miért?
– Azt mondtam Bozóki Andrásnak, az akkori kulturális miniszternek, hogy a kitüntetések osztogatása helyett inkább készítsenek egy jól átgondolt támogatási rendszert. Persze, semmi foganatja nem volt, hacsak az nem, hogy a visszautasítás eléggé nehézkessé tette a szocialista kormánnyal való viszonyomat. Nemrég azonban, amikor felmerült a Hagyományok Háza megszüntetésének, illetve más intézménybe való besorolásának terve, Orbán Viktorhoz is levelet írtam, arra kérve, gondolják át alaposan a dolgot.
– Családja válaszúti birtokát ma a Kallós Alapítvány gondozza, benne a néprajzi múzeummal. Régóta ápolgatott terv volt, amely csak a megfelelő korra várt?
– A múzeum létesítése gyermekkori álmom volt. Már a kommunista időkben is megpróbálkoztam egyszer, az akkori válaszúti lelkésszel, Gudor Lajossal megbeszéltem, hogy erre a célra felújítjuk az üresen álló  kántori lakot. A megyei kultuszinspektor azonban tudomást szerzett róla, s megtiltotta a papnak a velem való közösködést. Pedig az anyag egy részét már ki is hordtam Válaszútra. Ezt követően kolozsvári lakásomba is kiszálltak leltározni a néprajzi múzeum emberei, cserepeket, textileket, mindent lajstromba vettek. Meggyújtom őket, de akkor sem adom oda, mondtam nekik. A csángó anyagot elrejtettem a padláson, majd Andrásfalvy tanácsára kijuttattam a pécsi múzeumhoz. Nagyon boldog voltam, amikor 2010-ben sikerült megnyitnunk a múzeumot. Akkor hatalmasnak láttam, de hamar rá kellett jönnünk, hogy még mindig nem elegendő, rengeteg fontos darabot őriznek még a ládák.
– Az ugyancsak az ön nevéhez fűződő szórványkollégium működtetésével immár a jövőt célozza. Milyen holnapot képzel a mezőségi szórványmagyarságnak?
– Amikor visszakaptam a válaszúti házat és birtokot, felajánlottam az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Csiha Kálmán püspök idősek házát szeretett volna berendezni Válaszúton, én azonban már akkor határozottan elutasítottam a tervet, azt mondtam, a fiatalok nagyobb veszélyben vannak, mint az öregek. Végül magunk indítottuk el 1999-ben a szórványiskolát, meglehetősen drámai körülmények között, mivel az öt beiratkozottból csak három gyermek jelent meg az első tanítási napon. Akkor Balázs-Bécsi Gyöngyi tanítónővel, az alapítvány mai elnökével elindultunk körme alá nézni a dolognak. Az 1989-es fordulat utáni egyházi összeírás alig huszonöt gyermeket „talált” a környéken. Mi viszont kilencvennyolcat. A különbség abból adódott, hogy a lelkészek a keresztelési nyilvántartást vették alapul, márpedig a vegyes házasságokban született gyerekek egy részét vagy ortodoxnak, vagy meg sem keresztelték. A harminc magyar lelket számláló Esztényben például a pap szerint nem volt magyar gyermek. A román óvodában tanító magyar óvó nénitől viszont megtudtuk, hogy a vegyes családokba születőket a közösség románként tartja nyilván. Így bukkant fel az esztényi völgyben kilenc gyermek – a semmiből. Ma százhúszan vannak az első négy osztályban, illetve a mezőgazdasági iskola kilenc-tizedikes osztályában. Sokan közülük nálunk találkoznak először a magyar nyelvvel. Ők a mi gyermekeink, ha őket elveszítjük, a jelenlegi családjaikról és az általuk alapítandó családokról is lemondhatunk.
Kallós Zoltán
Néprajzkutató, népzenegyűjtő, Válaszúton született 1926. március 26-án.  Legfontosabb könyvek: Balladák könyve: élő hazai magyar népballadák (Kriterion Kiadó, 1970; Helikon Kiadó, 1974), Új guzsalyam mellett, éneklettem én özvegyasszon Miklós Gyurkáné Szájka Rózsa... (Kriterion Kiadó, 1973), Tegnap a Gyimesben jártam, Gyimes-völgyi lírai dalok (Martin Györggyel közösen, Budapest, 1989), Ez az utazólevelem: Balladák új könyve kazettával (Akadémiai Kiadó, 1996), Világszárnya: moldvai magyar népmesék (Stúdium, Kolozsvár, 2003), Elindulék este guzsalyasba… – moldvai magyar népköltészet (Stúdium, Kolozsvár, 2004). Legfontosabb díjak, elismerések: Magyar Művészetért Díj (1993), Kossuth-díj (1996), Julianus-díj (1996), Martin György-díj (1997), Magyar Örökség Díj (2000), Corvin-lánc (2001), a Csángó Kultúráért Díj (2005 – visszautasította), Hazám-díj (2006), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2011), a Nemzet Művésze (2014), a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Válaszúton él és alkot.
 Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi és felvidéki ingatlanügy az Európai Parlamentben
Csáky Pál, az Európai Parlament Petíciós Bizottságának (PETI) alelnöke ma Tőkés Lászlóval, az Emberi Jogi Albizottság (DROI) alelnökével közösen meghallgatást szervezett Brüsszelben a bencés kongregáció csehszlovák állam által elkobzott oroszvári tulajdona és a romániai Székely Mikó Kollégium ügyében.
A felvidéki és erdélyi EP-képviselők irodáinak közös közleménye emlékeztet: a szlovákiai Oroszváron található egykori Lónyai-kastélyt az akkori jogi viszonyoknak megfelelően végrendeletileg hagyta a bencés rendre a kastély, az ingatlanok és a kapcsolódó földterületek volt tulajdonosa. A csehszlovák állam azonban azt a Benes-dekrétumokra való hivatkozással elkobozta, és 1990 után sem szolgáltatta vissza jogos tulajdonosának, a bencés kongregációnak. A Pannonhalmi Bencés Főapátság petícióval fordult az Európai Parlamenthez, majd az elmúlt választási időszakban történt elutasítás után az Európai Unió luxemburgi bírósága elé vitte az ügyet.
A mai meghallgatás célja az ügy jogi hátterének tisztázása volt. A meghallgatáson a Pannonhalmi Bencés Főapátságot dr. Várszegi Asztrik főapát és dr. Juhász-Laczik Albin atya, valamint dr. Sobor Dávid és dr. Tárnok Balázs ügyvédek képviselték.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium hányattatott ügye is petíció formájában került az Európai Parlament Petíciós Bizottsága elé. A bizottság idén februárban megfogalmazta kérdéseit a román állam irányában, a PETI a válaszok kiértékelése után fogalmazza majd meg végső véleményét. A szövevényes ügyet a meghallgatáson Ballai Ferenc Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület illetékes igazgatója és dr. Lomnici Zoltán jogász, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke mutatta be a meghallgatás részvevőinek. A Petíciós Bizottság a hivatalos jelentés elkészülte után foglalkozik majd ismét a kérdéssel.
tokeslaszlo.eu

Egyre több a magyar bölcsődei hely
Horváth Anna: segíteni akarunk a fiatal családokon
Kolozsváron az elkövetkező hetekben nyitja meg kapuit egy újabb magyar nyelvű csoport az önkormányzat által működtetett bölcsődékben. 2012-ben, Horváth Anna alpolgármesteri megbízatásának első heteiben, a kolozsvári fiatal szülők jogos igényeire reagálva jöttek létre az első magyar csoportok állami bölcsődében, azóta évente bővült újabb helyszínen újabb magyar csoporttal a kínálat. Erről a folyamatról, a kezdetekről beszélt a kolozsvári Paprika rádió műsorában Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, Péter Ildikó szülő, valamint Deme Ilona pszichológus, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke. (A Paprika rádióban elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)
– Hogyan sikerült a magyar bölcsődék sok éve megoldatlan kérdésében alig néhány hónap alatt „átvágni a gordiuszi csomót”?
– Már kismamaként szembesültem a magam és a barátaim helyzete révén, hogy mekkora gondot jelent Kolozsváron a magyar bölcsődei helyek hiánya, illetve általánosságban véve az, hogy a helyek száma jóval elmarad az igénylések száma mögött. Ezért már a megbízatásom legelején tudtam, hogy ez a legelső probléma, amire megoldást szeretnék találni a lehető leggyorsabban. Amikor a polgármesternek felvázoltam a helyzetet, szinte rácsodálkozott arra, hogy nincsenek magyar csoportok a bölcsődékben, támogatásáról biztosított és rám bízta a helyzet megoldását. A bölcsődéket igazgató Mărioara Neamţ személyében nyitott, megbízható partnerre találtam, akivel hamar sikerült megértetni és elfogadtatni, hogy szeptemberben legalább két magyar bölcsődei csoportnak kell elindulnia, ennek ellenére a gyakorlatban ez korántsem volt annyira egyszerű.
Elsősorban a teremhiány jelentett problémát. Legelső lépésként, 2012-ben az amúgy is túlzsúfolt bölcsődék, az állandó túljelentkezés ellenére kellett olyan helyszíneket találnunk, ahol a nyári felújítás során át tudtuk alakítani az épületeket úgy, hogy el lehessen különíteni egy-egy termet. A helyszín kérdésén túl ott volt még a hozzáértő, elkötelezett magyar bölcsődei gondozók toborozásának kérdése. Amikor mindez már megvolt, néhány nappal az őszi nyitás előtt meg kellett találni azt a kétszer húsz kisgyerekes szülőt, akik nyitottak voltak arra, hogy gyors ügyintézéssel a két helyszínen bölcsődébe adják a gyereküket. Ezekben a kérdésekben az Életfa Családsegítő Egyesülethez fordultam segítségért, és akkor – mint azóta a munkám során többször – bebizonyosodott, hogy csak a civil szervezeteinkkel és egyházainkkal, intézményeinkkel való együttműködés tud ilyen helyzetekben gyors és hatékony lenni. Így volt ez a magyar szakiskolai oktatás beindításában, ahol az Erdélyi Református Egyházkerülettel és a Református Kollégiummal közösen tudtuk sikeressé tenni elképzeléseinket. Ez így működött rengeteg más közösségi ügyben, projektben. Az Életfával azóta is élő, működő a kapcsolat: évente szervezünk beszélgetéseket a kismamákkal, ahol bemutatkoznak a magyar bölcsődei gondozók, tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről, körülményekről, de városgazdálkodási kérdésekben is gyakran tanácskozunk, illetve a helyi költségvetésből igyekszünk minél nagyobb támogatást biztosítani az egyesület hiánypótló tevékenységeinek.
Szabadság (Kolozsvár)

Az EP a román és szlovák államnak falaz
Közösen szervezett közmeghallgatást Tőkés László és Csáky Pál 2016. április elején Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) épületében a Romániában és Szlovákiában megoldatlan ingatlan-visszaszolgáltatás tárgyában. A kommunista hatalomátvétel után elkobzott magán- és intézményi vagyon visszajuttatása kérdésében mindkét országban hasonlóan diszkriminatív módon jár el az állam a kisebbségek tulajdonát képező ingatlanok terén.
A brüsszeli közmeghallgatás tárgya az egyházaktól máig visszatartott különböző ingatlanok – templomok, középületek, iskolák, árvaházak, kollégiumok, erdők, legelők, szántóföldek – ügyét helyezte előtérbe, mivel ezeknek az állami bitorlása hatalmas gazdasági hátrányt okoz nemcsak az érintett egyházaknak, hanem a magyar közösségeknek is. Amíg Romániában az államvallásnak számító ortodox egyház nem lett az államosítás áldozata, Szlovákiában a felekezeteket sújtó elkobzások minden egyházra kiterjedtek, így a restitúciós gyakorlat révén másként került vissza a vagyon a volt tulajdonosokhoz. A szlovák katolikusok, lutheránusok, izraeliták zökkenőmentesen érvényesíthették jogaikat, de a magyar egyházként elkönyvelt református felekezet a Beneš-dekrétumok áldozata lett, máig nem kapta vissza teljes vagyonát. A görög katolikusok Szlovákiában a kisebbségi egyházakhoz tartoznak, tagjai ruszinok és magyarok, vagyonukat 1948 után a pravoszláv egyház bitorolta és csak nagy nehézségek árán és részben tudták visszaszerezni.
Román félretájékoztatás
Tőkés László hangsúlyozta: az Európa Tanács, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, valamint más nemzetközi intézmények többszöri felhívása ellenére Románia sem nemzeti, sem nemzetközi vállalásainak nem hajlandó eleget tenni, „a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott kétezernyi ingatlannak még a felét sem volt képes visszaszolgáltatni”. A román állam a tisztességes rendezés helyett diplomáciai félrevezető hadjáratot indított egy szóbeli jegyzék („non-paper”) terjesztésével a nyugati országok nagykövetségein, amelyben felsorolja a már visszaadott ingatlanokat és azokat párhuzamba állítja a magyarországi románság sérelmeivel, a kommunista magyar állam által elkobzott ingatlanok listájával, többek közt a román ortodox egyház tizenegy követelésével és a Gojdu Alapítvány ügyével. Az erdélyi politikus szerint ez a gyakorlat elfogadhatatlan, amely a saját állampolgárait sújtó diszkriminációt egy másik ország saját állampolgárainak vélt sérelmeivel próbálja igazolni. A megtévesztő román állítások megcáfolása és a valós helyzet ismertetése céljából konferenciára került sor a múlt hónapban Bukarestben, amelyen az akkreditált külföldi diplomaták is nagy számban jelen voltak. A kérdés naprakész tálalása érdekében készült el az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában kiadott angol nyelvű Fehér könyv, amelyet Ballai Ferenc Zoltán ismertetett. A kötet célja, hogy tömören tájékoztasson a mára kialakult helyzetről, a történelmi előzményekről, a jogi háttérről, a hivatalok és a bíróságok magatartásáról és az ingatlanok számáról. Rámutat arra is, hogy a bíróságok rendszeresen úgy döntenek, hogy a szántók, földek, erdők, legelők nem az egyház tulajdona, de megesik ez iskolai épülettel is. A 2001/501-es törvény alapján kezdetben jó döntések születtek, a NATO- és EU-tagsággal megváltozott a román magatartás, de hamar lelassult és megnehezült a procedúra. A tulajdonosok sokszor nem rendelkeznek a kellő okmányokkal – az egyházak archívumait sem adták vissza, megakadályozva ezzel a bizonyítás lehetőségét. Amennyiben a restitúciós bizottság visszaadja a tulajdont, a helyi önkormányzat megtagadja annak tulajdonba helyezését, az ügyet peres útra tereli. Gyakori a hivatalnokok megfélemlítése, amennyiben azok a földhivatalokban bejegyeznék a régi tulajdonosokat. Nem ritka, hogy a református egyházat feljelentik okmányhamisítás címén. Az egy tollvonással egy éjszaka alatt elkobzott egyházi vagyonokat központi akarat alapján tartja vissza a román állam, ami ellentétes az EU szabadságjogokról szóló okmányával, annak a vallásszabadságot szavatoló 10. cikkelyével és a magántulajdonhoz való jog 17. cikkelyével, fogalmazott a volt református püspök, Tőkés László.
A Szent Benedek rend kálváriája
A szlovákiai állapotok megértéséhez a Szent Benedek rend elbitorolt ingatlanjának a sorsát ismertették Brüsszelben. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát az oroszvári Lónyay-kastély elkobzását a jogtiprás iskolapéldájának nevezte, mondván, az önkény alkalmazásának kirívó esetével állunk szemben. A Lónyay-házaspár oroszvári kastélyukat és az ahhoz tartozó majorságot hivatalos végrendelkezés keretében még a háború befejezése előtt a pannonhalmi benécésekre hagyták. Az 1947-es párizsi béke értelmében Oroszvár Csehszlovákiához, a major Ausztriához került, a csehszlovák hatóságok a németek és magyarok ellen hozott Beneš-dekrétumok alapján konfiskálták a kastélyt 1948 májusában, annak magyar tulajdonosára, Lónyayra hivatkozva. Stefánia hercegnő a belga királyi ház sarjaként nehezen sorolható a magyarok közé, de ezt a hatóság buzgalma nagylelkűen nem vette figyelembe. Az osztrák területre került ingatlanrész a jog és az ugyanazon végrendelet értelmében az apátság tulajdona lett. Amit Ausztria tiszteletben tart, azt Szlovákia ma is elutasítja. A szlovák bíróságok alaptalannak ítélték az apátság 1994-ben benyújtott restitúciós igényét, mivel álláspontjuk szerint az nem tartalmazta a törvényben előírt alaki kellékeket. A szlovák legfelsőbb bíróság elutasítása jogalapot adott arra, hogy az ügyben nemzetközi fórumhoz lehessen fordulni, így került sor 2013-ban egy petíció beterjesztésére, amelynek tárgya a jogfosztás szlovákiai fenntartása. A PETI 2014-ben nem fogadta be a petíciót, döntését nem indokolta meg, csak annyit közölt, hogy szerinte nem kapcsolódik az Európai Unió tevékenységi területeihez. Ez ellen a magatartás ellen a bencések pert indítottak az Európai Parlament ellen, hivatkozva egy olyan ítéletre, amelynek értelmében „a petíciót beterjesztő polgárt olyan helyzetbe kell hozni, hogy megérthesse azokat az okokat, melyeknél fogva az Európai Parlament befogadhatatlannak minősíti a petíciót”. A Lisszaboni szerződés értelmében alapjogról van szó, amit a demokrácia közvetlen eszközeként kell tekinteni.
Unió: egyre többen ábrándulnak ki belőle
A beszámolókat követő vitában Tőkés László reményét fejezte ki, hogy Csáky Pál, a PETI egyik alelnöke még több figyelemmel kíséri majd a petíciók sorsát. Sógor Csaba a szászok és zsidók romániai ingatlanjai körül kialakult helyzetre hívta fel a figyelmet, Balczó Zoltán azt hangsúlyozta, hogy a nemzetek közösségét rá kell bírni saját elveinek és értékeinek a betartására, Gál Kinga szerint egyre nagyobb azon polgárok száma, akik kiábrándulnak az Európai Unió politikájából, aminek súlyos következményei lehetnek. Az egyik hozzászóló megemlítette, hogy felvidéki viszonylatban még a csatlakozási folyamat idején voltak nem magyar kezdeményezések az egyházi és magántulajdon restitúciónak kikényszerítésére az EP-ben, amit Csáky Pál nyolcévnyi miniszterelnök-helyettesként nem támogatott. Tőkés azt indítványozta, hogy ajánlásaikat juttassák el a petíciós bizottsághoz. A rendezvényen egy közel harminctagú erdélyi látogatócsoport vett részt, akiket Schöpflin György, valamint Cristian Preda néppárti képviselők az unió tevékenységét bemutató szeminárium keretében üdvözöltek.
Eltussolt uniós petíciók Az erdélyi magyar egyházi vagyon kérdésében és a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyében már 2012 őszén petíciót nyújtott be id. Lomnici Zoltán jogász, Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök és Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az EP Petíciós Bizottságához, amelyet a testület elutasított. Ennek következtében 2015-ben újabb beadványra került sor Lomniczi Zoltán és Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadó-tanácsosa révén a PETI-hez, amely azt elfogadta ugyan, de azóta sem bocsátotta politikai vitára. Ez ellen jogi orvoslást kezdeményeztek az Európai Bíróság azon döntésére hivatkozva, hogy sérült az európai polgárok petíciós joga. A magyar egyházak abban reménykednek, hogy a bíróság a PETI-t a kérdés tárgyalására kötelezi.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kelemen: külpolitikai siker az emberjogi jelentés
Az RMDSZ külpolitikai sikerének tartja Kelemen Hunor, hogy az amerikai külügyminisztérium a 2015-ös emberjogi jelentésében a romániai magyar kisebbséget ért támadások is helyet kaptak. A szövetség elnöke szerint bizonyosságot nyert, hogy nemcsak az ország előnyös geopolitikai helyzete számít, hanem az Egyesült Államok a kisebbségi ügyeket is biztonsági tényezőknek tekinti.
„Az amerikai külügyminisztérium jelentése ugyanazokra a jogfosztásokra mutat rá, amelyek ellen az RMDSZ következetesen fellép, amelyek a magyar embereket fenyegetik. Ezekből a példákból nyilvánvaló az, hogy az országban visszarendeződés tapasztalható többség és kisebbség viszonyában. A jelentésben említett kifogásoktól immár nem tekinthet el Románia, hiszen az is egyértelmű: az előnyös geopolitikai helyzet nem jelenti egyben azt is, hogy a kisebbségi jogokat semmibe lehet venni” – mutatott rá Kelemen Hunor.
Kelemen méltányolta azt, hogy az USA külügyminisztériuma kiemelten figyel a kisebbségi jogokra, ugyanakkor megköszönte a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítványnak (HHRF) azt, hogy elősegíti a magyarság ügyeinek amerikai napirenden tartását.
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma szerdán ismertette 2015-ös emberjogi jelentését. Az elmúlt évekhez hasonlóan, a dokumentum – amely a világ egyik legtöbbet idézett emberjogi jelentése – kiemeli a romániai magyar közösség helyzetét, ebben pedig nagymértékben támaszkodik az RMDSZ-nek a romániai magyarság helyzetéről szóló tájékoztatójára.
A jelentés restitúcióra vonatkozó részében a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosítását említi, és arról is beszámol, hogy az ingatlant a kommunista karhatalom kobozta el a református egyháztól, a visszaszolgáltatás ügyét pedig az Európai Emberjogi Bíróságra vitte az Erdélyi Református Egyházkerület.
A dokumentum szóvá teszi ugyanakkor a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozó közigazgatásbeli tiltást, a székely zászló és más magyar szimbólumok használatának akadályozását, a kétnyelvű helységnévtáblák hiányát, ugyanakkor kitér arra is, hogy Romániában még mindig nem hozták létre az önálló, román állami finanszírozású magyar egyetemet, a moldvai csángók lakta térségben pedig akadályozzák a magyar nyelvtanítás megszervezését, a hatóságok folyamatosan akadályokat görgetnek a magyar osztályok indításának útjába.
A jelentés nehezményezi továbbá azt is, hogy az igazságszolgáltatás megakadályozta az önkormányzatok által finanszírozott magyar nyelvű újság megjelenését. A jelentés kitér továbbá a Székely Szabadság Napján tartott marosvásárhelyi felvonulások betiltására is. „Az amerikai külügyminisztérium jelentése ugyanazokra a jogfosztásokra mutat rá, amelyek ellen az RMDSZ következetesen fellép, amelyek a magyar embereket fenyegetik. Ezekből a példákból nyilvánvaló az, hogy az országban visszarendeződés tapasztalható többség és kisebbség viszonyában.
A jelentésben említett kifogásoktól immár nem tekinthet el Románia, hiszen az is egyértelmű: az előnyös geopolitikai helyzet nem jelenti egyben azt is, hogy a kisebbségi jogokat semmibe lehet venni” – mutatott rá Kelemen Hunor.
maszol.ro

Új ház az egyháznak Váradon
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) létrehozása után kilencvenöt évvel, ünnepi külsőségek mellett, a testvéregyházak, illetve a magyar és a román kormány képviselőinek jelenlétében avatták fel az egyházkerület új székházát vasárnap délután Nagyváradon.
Az ünnepség délután az Újvárosi református templomban kezdődött, ahonnan zászlós felvonulás keretében vonultak át a résztvevők a közeli, a KRE első püspöke, Sulyok István nevét viselő utcában felépült székházba, ahol a rendezvény nyitányaként Csűry István, a KRE püspöke hirdetett igét az épület kavicsos udvarán összegyűlt többszázas hallgatóság előtt.
Az elöljáró rámutatott: szinte a semmiből sikerült megépíteni „azt a székházat, ahol Isten lelki vezetését letapinthatjuk, és az egyházkormányzás ügyeit is intézzük”. A püspök arra buzdította a híveket, hogy vegyék birtokba az ingatlant, amely reményei szerint évszázadokra szól majd, és a hiteles egyházkormányzás székhelye lesz majd.
Emlékeztetett: az új székházra azért van szükség, mert az eddig székháznak tartott épületben – amely még Sulyok István idejében épült, és oktatási, illetve kulturális központként szolgált –, már hiányosak voltak a körülmények. Köszönetet mondott az újvárosi református egyházközségnek, amiért eddig befogadta a püspökséget, és kijelentette: itt az ideje, „hogy saját lakunkban, saját birtokunkban folytassuk”.
„Nagyon szükséges, hogy a Királyhágómelléken élő reformátusok a saját lábukon álljanak” – mutatott rá a püspök. A továbbiakban a többi református egyházkerület, illetve a magyar és a román kormány képviselői mondtak köszöntőt. Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök a székházépítést célul kitűző emberek bátorságát és kitartását méltatta.
Az életképesség bizonyítéka
Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője – Trianon után erről, a Debrecen központú egyházkerületről szakadt le a KRE – az együvé tartozás fontosságára hívta fel a figyelmet, és kifejtette: az új székház láthatóvá teszi a magyar református jelenlétet a város forgalmas övezetében.
Gál Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) igazgatótanácsi kancellárja a KRE létrejöttének történetét idézte fel, emlékeztetve, hogy a Trianonban a tiszántúli egyházkerülettől elszakított 183 gyülekezet másfél éves gondolkodás után határozta el az új egyházkerület megalapítását, amelynek élére Sulyok Isvtán bihari esperest választották meg, ám az akkori román kormány nem ismerte el az új egyházi struktúrát, ezért a KRE képviseletét az erdélyi egyházkerület vállalta fel. A bukaresti kormány végül csak 1938-ban ismerte el a KRE-t. „Az új székház a királyhágómelléki reformátusok életképességének a jele” – szögezte le, hozzátéve: az EREK most anyaként elengedi a királyhágómelléki egyházkerület kezét, hogy testvérként még erősebben megszoríthassa.
Részt vett az eseményen Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök is, aki közölte: a katolikusok is osztoznak a reformátusok örömében, hiszen a székházavató az egész bihari magyar közösség számára jövőbe mutató alkalom. „Az új székház elsődleges funkciója, hogy otthonul szolgáljon, és emlékeztessen arra, hogy itthon vagyunk, és építkezni akarunk, mivel közös akaratunk a megmaradásról szól” – hangoztatta a katolikus püspök.
Ünnepi ajándék a magyar kormánytól
A magyar kormány képviseletében Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese szólalt fel, aki jó hírt tolmácsolt: közlése szerint a magyar kormány azzal ismeri el a partiumi magyarság megmaradási törekvéseit, hogy két héttel ezelőtt arról döntött, 45 millió forinttal támogatja az új székház befejezését és berendezését.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja különleges örömnek és ünnepnek nevezte az új székház átadását, és a magyar közösség széthúzását ostorozta, megjegyezve: egymás nélkül nem tudunk boldogulni, egymásra vagyunk utalva. A román kormányt képviselő Victor Opaschi egyházügyi államtitkár a vallásszabadság ünnepének nevezte a székházátadást, és emlékeztetett: az ország kormánya egyrészt azzal támogatja a kisebbségi egyházakat, hogy megkönnyíti a vallásszabadság gyakorlását, másrészt támogatja az egyházakat a vallási önazonosság biztosításában. Egyben fontosnak nevezte a vallási alapú diszkrimináció és gyűlölködés elleni fellépést.
Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő történelmi pillanatnak nevezte a székházavatót, amely egyben a 25. Festum Varadinum ünnepségsorozat egyik nyitóeseménye, és az RMDSZ partnerségéről biztosította az egyházakat. A zárásként felszólaló Huszár István nagyváradi alpolgármester történelmi pillanatnak nevezte az eseményt a váradi keresztények és a KRE életében, méltó, a kor igényeinek megfelelő épületként jellemezve az új székházat. A felszólalásokat követően az avatóünnepség kulturális műsorral zárult.
Az új püspöki székház, amelynek alapkövét 2014. október 24-én tették le, 280 négyzetméteren terül el. Az épület egy olyan, belvárosi, háromezer négyzetméteres telken épült fel, amely már 2008 óta a KRE tulajdonában van. Az ingatlan mintegy 300 ezer eurós beruházással épült meg. Megépítésére azért volt szükség, mert abban az ingatlanban, amelyben eddig a püspökség irodái működtek, a Partiumi Keresztény Egyetem kapott helyet.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Tárlat és konferencia Bethlen Miklós tiszteletére
Gróf Bethlen Miklósnak és kortársainak több évszázaddal ezelőtti kéziratait lehet többek közt megtekinteni a hétvégén a Kolozsvári egyetemi könyvtárban megnyílt tárlat keretében.
A kiállítást bemutató Luffy Katalin, az egyetemi főkönyvtár munkatársa a Krónikának elmondta: a Magyar Tudományos Akadémia 2016-ot Bethlen Miklós-emlékévnek nyilvánította, hiszen a gróf 300 évvel ezelőtt halt meg. Ebből az alkalomból szerveztek konferenciát és kiállítást Solitudo Transilvaniae – Bethlen Miklós és kora címmel.
Hozzáfűzte: a régebbi történeti munkák nem szenteltek nagyobb teret Bethlen Miklósnak, de az újonnan előkerült források tükrében látszik az, hogy Erdély kancellárjának mekkora szerepe volt abban, hogy az átmeneti időszakban, a 17. század végén egyfajta stabilitás alakuljon ki Erdélyben. Ebben az időszakban került Erdély Habsburg fennhatóság alá.
Gróf Bethlen Miklós pedig elkötelezett Habsburg-párti politikus volt, aki arra törekedett, hogy Erdély a török birodalommal minden kapcsolatot megszakítson, és hűséget esküdjön a császárnak. Lehetőleg olyan kompromisszumos feltételekkel, hogy Erdély viszonylagos szabadságát megőrizze. A vallásszabadság az egyik legfontosabb kérdés volt, akárcsak az adózás és a szabad fejedelemválasztás. Utóbbi ügybe végül Bethlen belebukott – részletezte Luffy Katalin.
Elmondta, a tárlaton látható kéziratokat, könyveket három témakör köré csoportosítva válogatták össze. „Bethlennek két, nyomtatásban is megjelent művéről tudunk: az egyik egy üdvözlővers egy kolozsvári teológus 1675-ben megjelent könyvéhez, a másik pedig a protestáns papok védelmében írott levele. Leszámítva ezt a két nyomtatvány az összes többi műve kézirat” – magyarázta Luffy Katalin. Hozzáfűzte: Bethlen kézirataiból ellenben rengeteg fennmaradt annak is köszönhetően, hogy két évtizeden keresztül rengeteg példányban lemásolták azokat.
A rendezvényen Bethlen Miklósnak az egyetemi könyvtárban fellelhető műveit állították ki, továbbá azokat az írásait, amelyket kölcsönkaptak az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárából és a Protestáns Teológiai Intézet könyvtárából. A kiállítás második részében pedig olyan könyveket válogattak össze, amelyekre Bethlen hivatkozik Önéletírásában. A kolozsvári és gyulafehérvári iskola tanárainak a munkáiról van szó, amelyek meghatározták és alakították szemléletét.
Többek közt olyan ismertebb személyiségekről van szó, mint Keresztúri Bíró Pál és Apáczai Csere János, akik fontos szerzők műveit adták Bethlen kezébe. A tárlat harmadik részében, pedig Bethlen Miklós politikai és kulturális szempontból jelentős szerepet betöltő kortársainak a munkáiból válogattak írásokat, akik megemlítik műveikben Bethlent.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)