Nemzetközi hírlevél a Mikó-ügyről
A Mikó-ügyre és az Új Jobboldal decemberi elsejei magyarellenes provokációira hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete.
A szolgálat e heti hírlevelében hívta fel a figyelmet a két esetre a Mikó-ügyben tapasztalt visszásságokról, valamint neonáci csoportok december elseji randalírozásáról címmel.
Az RMDSZ által indított szolgálat háromszéki szervezete heti rendszerességgel küld angol nyelvű hírleveleket, amelyben a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, különböző emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőit tájékoztatják a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni diszkriminációkról, visszaélésekről, jogtiprásokról.
A Mikó-ügy kapcsán rámutattak, hogy 25 évvel a kommunizmus bukása után újra államosítottak egy egyházi tulajdonú ingatlant Romániában, és azt is jelezték, hogy Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a református emberek „arculcsapásaként” értelmezte a döntést, fontosnak tartva, hogy az egyház újraértékelje a román állammal való viszonyát. Arra is kitértek, hogy a Mikó-perben első fokon hozott ítélet diszkriminált a magyar és román vádlottak között, a két magyart ugyanis letöltendő, míg a románt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A december elsejei szentgyörgyi eseményekről írt beszámolójukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a prefektúra és az ortodox egyház segítségével évek óta neonáci csoportosulások érkeznek az ország más megyéiből a háromszéki megyeszékhelyre, és Románia nemzeti ünnepén a helyi magyar közösséget zaklatják.
„Ezek a zsidó- és magyarellenes csoportok agresszív szólamokkal félemlítik meg a magyar közösséget, szélsőséges és idegengyűlő szólamokat kiabálva, mint például azt, hogy a magyarok hagyják el az országot” – fogalmaznak.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Mekkora fizetésről mondott le Kató Béla püspök?
Bruttó 7643 lej. Ekkora összegről mond le havonta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke tiltakozásul a Székely Mikó kollégium épületének visszaállamosítása miatt. Ennyi az állami fizetése a többi erdélyi történelmi egyház vezetőjének is.
Kató Béla püspök az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésén jelentette be, hogy a Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítása elleni tiltakozásként nem fogadja el többé az államtól kapott fizetését, az úgynevezett kongruát. Ugyanezt a bejelentést tette Kántor Csaba püspökhelyettes is.
Utánanéztünk: a püspöknek decembertől bruttó 7643 lejjel, helyettesének 6691 lejjel kevesebb pénzből kell megélnie havonta. Az egyházi alkalmazottak javadalmazását szabályozó 2010/284-es törvény szerint ugyanis a Romániában elismert egyházak vezetőit a minisztereknek, illetve államtitkároknak járó állami fizetés illeti meg.
Az összeget megerősítette lapunknak Ballai Zoltán, az egyházkerület gazdasági tanácsosa is. Közölte, hogy ettől a hónaptól a pénzt visszaküldik a vallásügyi államtitkárságra. Kérdésünkre hozzátette: Kató Béla nyilvánvalóan nem marad jövedelem nélkül. „A püspök úr javadalmazását egyházkerületi forrásokból biztosítjuk” – magyarázta. Ennek az összegét azonban Ballai nem kívánta megnevezni. „Ez bizalmas adat” – tette hozzá.
Bruttó 7643 lej a napokban újra unitárius püspökké választott Bálint Benczédi Ferenc állami fizetése is. Az unitárius egyház gazdasági tanácsosa, Dácz Tibor nem kívánt nyilatkozni a maszol.ro-nak arról, hogy a püspök jövedelmét az egyház saját forrásaiból kiegészíti-e, és ha igen, mekkora összeggel. Ezt, Ballai Zoltánhoz hasonlóan, bizalmas információnak nevezte.
A 2010/284-es törvény melléklete szerint az ortodox egyházfőnek, Daniel pátriárkának jár a legnagyobb állami fizetés, bruttó 8817 lej. Az összeg a mindenkori államfő bérének felel meg. Az ortodox és a római katolikus egyház érsekeinek (így Jakubinyi György gyulafehévári érseknek is) bruttó 8122 lej az állami fizetése. Az egyházfő püspökök bére a már említett 7643 lej. Ekkora összeget kap havonta az államtól Kató Béla és Bálint Benczédi Ferenc mellett Csűry István (Királyhágó-melléki Református Egyházkerület), Böcskei László (nagyváradi római-katolikus egyházmegye) és Adorján Dezső (evangélikus egyház) is. A helyetteseik állami bére 6691 lej.
Mennyit keres egy lelkész?
Egy háromszéki községben húsz éve szolgáló unitárius lelkész a maszol.ro-nak elmondta: havi jövedelme bruttó 2300 lej. Ebből az összegből bruttó 980 lejt az állam folyósít. „Havonta körülbelül nettó 1650 lejt utal a kolozsvári püspökség a bankkártyámra” – mondta a lelkész, aki nehezményezi, hogy néhány éve a fizetése megállapításakor már nem veszik figyelembe a letöltött papi szolgálati időt, a „régiséget”.
Dácz Tibor gazdasági tanácsos szerint ennek a magyarázata az, hogy az állam 2009-ben gyakorlatilag befagyasztotta a lelkészek – és a nem vezető beosztású egyházi alkalmazottak – fizetését. Mint mondta, a 2010/284-es törvény szerint egy lelkész állami bére az azonos régiségű és fokozatú pedagógus fizetésének a 65 vagy 80 százaléka. „A 80 százalékot a kis gyülekezeteknél szolgáló, hátrányos helyzetű egyházközségek papjai kapják” – magyarázta.
Cáfolta szerdán az ortodox egyház, hogy Daniel pátriárka havi bére 22 901 lej lenne. Erről kedden egy román portál számolt be, a hírt pedig átvette a hazai sajtó. A pátriarkátus közleménye szerint az egyházfő fizetése nettó 13 900 lej, amelyből nettó 7731 lejt folyósít az állam, a többit pedig az egyház biztosítja saját forrásokból. „Daniel pátriárka nem napi 8, hanem napi 14-16 órát dolgozik” – olvasható a közleményben.
A tanácsos elmondta, ezt a bérezési rendszert 2009-ben vezette be az állam, és ezt alkalmazzák valamennyi elismert egyház esetében. Csakhogy ez a rendszer nem követi például a pedagógusok béremelését, sem a munka mezején eltöltött időt. „Tehát a papjaink most ugyanazt a pénzt kapják, mint öt éve. Ezt a fizetést az unitárius egyház kipótolja az állam álta folyósított bérnél nagyobb összeggel” – tájékoztatott Dácz Tibor.
Emellett a rendszernek van még egy nagy hibája: a lelkészek számát nem követi. „Ha tehát időközben az adott egyház papjainak száma nőtt, az egyháznak járó kongrua összege nem változott. Tehát az új lelkészeink fizetését száz százalékban az egyháznak kell folyósítania” – mondta az unitárius püspökség gazdasági előadótanácsosa.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Magyarország és az Egyesült Államok védelmét kérte Markó Attila
Magyarország és az Egyesült Államok kormányainak védelmét kérte Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, akit felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatása miatt.
A politikus, aki ellen egy másik kárpótlási ügyben is vizsgálat folyik, ezt a Facebookon jelentette be. Nem részletezte, hogy mit ért védelem alatt. Markó Attila úgy véli, mind a Mikó-per, mind az ellene indított újabb bűnvádi eljárás igazságtalan, politikai indíttatású és koncepciós jellegű, amelyek alapvető emberi és közösségi jogokat sértenek.
A román parlament december 3-án hagyta jóvá az ügyészeknek Markó Attila őrizetbe vételére vonatkozó kérelmét. Másnap a vádhatóság beidézte a képviselőt, aki nem jelent meg. Ügyvédje közölte, hogy Magyarországra utazott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára.
A politikus kifejtette, hogy birtokába került az ellene indított újabb vizsgálat aktája: ez alátámasztja, hogy 2011. március 15-én nem volt jelen a kárpótlási bizottság ülésén, amelyen a testület tagjai a vitatott kárpótlásról döntöttek.
Az ügyészek azt állítják, hogy a testület – amelynek tagja Markó Attila is – jóváhagyott egy olyan kárpótlást, amelynek összegét úgy állapították meg, hogy egy telek értékét a reális árához képest háromszorosára becsülték.
Markó emlékeztetett, hogy aznap a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából több rendezvényen is részt vett Brassó megyében. Ennek megfelelően sem az ülés jegyzőkönyvén, sem más dokumentumon nem szerepel az aláírása. A politikus az iratokról készült fényképeket is csatolta a bejegyzéséhez.
Kijelentette: pályafutása során soha nem élt vissza hatalmával, soha nem kért és nem kapott anyagi hasznot semmilyen restitúciós vagy kártérítési ügy elintézéséhez, ezért elítéli mindazokat, akik a restitúciós és a kártérítési folyamatot saját egyéni céljaikra használták fel. Leszögezte: képességei szerint minden segítséget megad, hogy ilyen visszaélések miatt ne vetüljön árnyék a kommunista rendszer áldozatainak rehabilitálására irányuló folyamatra.
A politikus úgy véli, hogy ebben a pillanatban Romániában a jogállam és a jogbiztonság veszélyben van, amire – a védelem kérése mellett – felhívta Magyarország és az Egyesült Államok kormányainak, valamint diplomatáinak figyelmét. Szándékában áll ugyanezt tenni az európai és egyéb nemzetközi szervezetek irányába is.
„Követelem, hogy ennek az ügynek a nyomozásából azonnali hatállyal vonjanak ki, minden ellenem felhozott vádat ejtsenek, valamint vonják vissza az ellenem foganatosított biztonsági intézkedéseket” – írta Markó Attila.
A Ploiesti-i Táblabíróság november végén jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre módosította a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt indított büntetőperben a restitúciós bizottság tagjaira alapfokon kiszabott börtönbüntetéseket, és megerősítette az elsőfokú ítéletnek azt a részét, amely szerint az Erdélyi Református Egyházkerület elveszíti tulajdonjogát az ingatlan felett.
MTI |
Székelyhon.ro

Erdélyi Szövetség elnöke: tudatosan szorítják ki Romániából a magyarokat
Tudatosan szorítják ki Romániából a magyarokat az Erdélyi Szövetség elnöke szerint.
Az Erdélyi Szövetség elnöke, Bácsfainé dr. Hévizi Józsa a Lánchíd Rádióban emlékeztetett: a magyarság becsületét sértő az a bírósági ítélet, amely megfosztja az Erdélyi Református Egyházkerületet jogos tulajdonától, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumtól.
Ez szerintük egy újabb lépés az utolsó magyar lakta területek felszámolására.
mno.hu / Lánchíd Rádió
Erdély.ma

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a Magyar Ifjúsági Konferencia
Jubileumi ünnepi ülést tartott a Magyar Ifjúsági Konferencia, mely a Kárpát-medencében és a világban működő magyar ifjúsági szervezetek legmagasabb egyeztető fóruma. Felvidéket a hat állandó tagsággal rendelkező szervezete képviselte: Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Diákhálózat, Firesz, Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Via Nova ICS, Keresztény Ifjúsági Közösség.
A fórumot az első Orbán-kormány hozta létre még 1999-ben. 2006-ban viszont a MSZP 2 két évig szüneteltette összehívását, aminek ellenállva a tagszervezetek önerőből újították meg az értekezletet. Azóta zökkenésmentesen működik, ám sokszor érte kritika, hogy tényleges súlyát és befolyását jellegéből fakadóan elvesztette mára. 2012-től ennek a megoldásán dolgozott megannyi ifjúsági szakértő, aminek munkája most érett be, hiszen önálló jogi státusza lesz a MIK-nek, valamint tevékenységi köre is kibővül. A kormányzat is elkötelezett a szervezeti forma és a produktívabbá átalakítás iránt.
Az ünnepi ülés első szekciójára a Parlament Vadásztermében került sor, melyen felszólalt többek közt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy csak a valódi közösségeknek van alternatívája, a kormány ezért fontosnak tartja a Kárpát-medencei magyar ifjúsági közösségek megerősítését. Több pályázat is meg lesz hirdetve a határon belüli és kívüli civil és egyházi magyar szervezetek számára, azoknak értékteremtő programjaik támogatására. Ugyanis nem az az elsődleges cél, hogy a meglévő értékeket megőrizze a magyarság, hanem az, hogy a megmaradás mellett gyarapodni is tudjon és újabb értékeket teremtsen. Balog köszöntője után Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára jelentette be a jogi státusz megteremtését, melyet várhatóan fél éven belül törvénymódosítással is megerősítenek. Ezzel a MIK tagszervezeteinek régi igénye válhat valóra és az egész koncepció új alapokra helyeződik.
Mindezt új elnök, Szórád Gábor koordinációja alatt történhet, hiszen a korábbi elnök, Gulyás Tibor mandátuma a mostani konferencián járt le, az Állandó Bizottság pedig Szórádnak szavazott bizalmat, aki korábban már betöltötte e funkciót és igazolta rátermettségét. A továbbiakban felszólalt még Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Kucsera Tamás, alapító elnök, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, kik szintén a magyar szervezetek szoros együttműködését és a MIK ezen a téren való munkájának fontosságát méltatták.
A konferencia második fele már Visegrádon zajlott, ahol az új elnök által felvázolt konkrétumok megvitatása, alakítása került napirendre. A hosszas szakmai egyeztetések végén a konferencia szokásához híven zárónyilatkozatot fogadott el:
A Magyar Ifjúsági Konferencia ragaszkodik az erdélyi restitúciós folyamatok mihamarabbi lezárásához, valamint a magyar nemzeti jelképek szülőföldön való szabad használatához. Szolidaritásunkat fejezzük ki az Erdélyi Református Egyház, Markó Attila és minden olyan szereplő felé, aki a "Mikó-ügy" igazságtalan folyamatának elszenvedője. Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a kassai Alkotmánybíróság a kettős állampolgárság kapcsán nem hozott érdemi döntést. Elutasítunk minden olyan törekvést, amely önkényes módon kívánja rendezni a kettős állampolgárság kérdését.
Aggódva kísérjük figyelemmel az ukrán válság kárpátaljai magyarokat is érintő gazdasági, politikai, szociális és társadalmi hatásait.
Üdvözöljük a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács újraalakulását és bízunk benne, hogy az ifjúsági terület megfelelő figyelmet kap a folytatás során.
Örömmel vettük tudomásul, hogy a vajdasági Csúrog, Mozsor és Zsablya falvak magyarságát kollektív bűnösként elítélő jogszabályt eltörölték.
A Magyar Ifjúsági Konferencia üdvözli a felvidéki Magyar Közösség Pártja által vitára bocsájtott önigazgatási koncepciót, egyben támogatja a Kárpát-medence nemzeti közösségeinek önrendelkezési törekvéseit.
Fontosnak tartjuk, hogy a szórvány magyarság ügye hangsúlyosabban jelenjen meg a Magyar Ifjúsági Konferencia munkájában. Továbbá fontosnak tartjuk a gyakorlatban jól működő szórvány programok összegyűjtését és kiterjesztését.
Osztozunk a Magyar kormány álláspontjában, hogy Kolozsvár 2015-ben az összmagyar ifjúság fővárosa is legyen.
A Magyar Ifjúsági Konferencia üdvözli a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Társadalmi Szervezetek Munkacsoportjának döntését, amely a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás eredményeire alapozott konkrét cselekvési terv elkészítésére kérte fel a Kormányt. Kérjük a kutatás kiterjesztését a hiányzó régiók irányába is.
Üdvözöljük a Magyar Kormány ígéretét a Magyar Ifjúsági Konferencia jogi státuszának mihamarabbi rendezését illetően.
Köszöntjük sorainkban az erdélyi Centrum Studiorum és a Minta szervezeteket. A Magyar Ifjúsági Konferencia soros tavaszi ülését Kolozsváron tartja. - áll a Visegrádon, december 13-án kelt zárónyilatkozatban.
Csonka Ákos
Felvidék.ma

Magyarellenesség rejtőzik a Mikó-ügy hátterében?
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség megdöbbenéssel szerzett tudomást a ploiesti-i Táblabíróság döntéséről, amelynek értelmében az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületeit visszahelyezték állami tulajdonba. Az RMPSZ szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy az épület 1948-as államosítása, a névváltoztatás ellenére a magyar köztudatból nem sikerült kitörölni a tanintézet református jellegét és ökumenikus szellemét.
A visszaállamosítás az utóbbi időben felerősödött magyarellenesség legdurvább megnyilvánulásainak egyike – írja Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöksége. Az RMPSZ szerint ez olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, amelyek törést okozhatnak a magyar oktatásban, de az egész magyar közösség hátrányos helyzetét is még inkább kiemelik.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Mikó-ügy – Az Európai Bizottsághoz fordultak az RMDSZ képviselői
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti képviselői arra kérték az Európai Bizottságot, találja meg azt az eszközt, amelynek révén jóvátehető az a Romániában született bírósági ítélet, amely alapján az Erdélyi Református Egyházkerülettől ismét román állami tulajdonba került a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium.
Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők levélben fogalmazták meg kérésüket, amit elküldtek Frans Timmermansnak, az Európai Bizottság első alelnökének, valamint Vera Jourovának, az igazságügyért, fogyasztóvédelemért és a nemek egyenjogúságáért felelős biztosnak.
A képviselők 2012-ben is az uniós végrehajtó szervhez fordultak, akkor a folyamatban lévő perre hivatkozva kaptak elutasító választ. A levélírók tolmácsolták a romániai magyar közösségnek és az Erdélyi Református Egyházkerületnek a felháborodását és értetlenségét a román igazságszolgáltatás döntésével kapcsolatban. Megállapították: „az ítélet azt mutatja a romániai magyarság számára, hogy Romániában a magántulajdon nem szavatolt, és a megszerzett jogokat el lehet veszíteni, ugyanakkor megrendíti az állampolgároknak az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett hitét, megkérdőjelezi a romániai jogállamiságot és a pártatlan eljáráshoz való jogot."
Az RMDSZ képviselői 2012 júliusában keresték meg először Vivien Reding akkori EB-alelnököt ebben a kérdésben. Reding egyebek mellett arra való hivatkozással utasította el a megkeresést, hogy „az Európai Bizottságnak nem áll módjában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó (…) egyéni eljárásokban." Az RMDSZ EP-képviselői most emlékeztették az EB-t arra, hogy az egyéni eljárás a romániai igazságszolgáltatás előtt véget ért, a végleges ítélet érdemben nem változtatott az alapfokú döntésen, és „rendkívül veszélyes precedenst teremtett Romániában".
A Ploiesti-i Táblabíróság november végi jogerős ítélete érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre. MTI
Erdély.ma

Tiltakozás óriászászlóval
Hatalmas, több mint ötezer fős tömeg hallgatta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla áldását, illetve énekelte a magyar himnuszt fúvószenekar kísérete mellett pénteken este, a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt. A tiltakozó akció folytatódik.
Az eseményen ezúttal egy magyar és egy székely zászlóval vonultak fel a helyi civil szervezetek fiataljai – karöltve a hozzájuk csatlakozókkal –, akik két pontból indultak a belvárosba: a szemerjai református templomtól, illetve az Állomás lakótelepről. A prefektúra előtt felolvasták a magyarok követeléseit tíz pontban megfogalmazó petíciót is magyar, román és angol nyelven. A pontokban kitérnek a magyar-román párbeszéd szorgalmazására, az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának megteremtésére, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítására, valamint olyan törvények kidolgozására, amelyek a magyar és székely szimbólumok megőrzését segítik elő.
„Azért vagyok itt, mert amikor a székely ember Advent időszakában nem otthon vagy a templomban készül az ünnepre, hanem az utcára kényszerül kivonulni, akkor nagy baj van” – mondta Kató Béla, hozzátéve, az erdélyi magyarság „torkig van az elbizakodottak és a gőgösek gyalázatával”. Kató Béla kijelentette, az erdélyi magyarság problémája az, hogy nem egy tömbben éltek a hasonló elveket követő emberek, hanem szétszórva, így pedig sok rágalom, valamint gúnyolódás érte őket. Mint fogalmazott, a megoldás olyankor, amikor túlcsordul a pohár az, hogy vagy feladják, vagy rámegy az egész élete az egyénnek, ugyanakkor a helyesen élő ember nem az embertársai, hanem az Isten előtt panaszkodik. A püspök felszólalását követően a tömeg egymás kezét fogva mondta Isten igéjét, a Miatyánkat.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője kifejtette, vannak politikai kérdések, valamint van nemzetpolitikai ügy, utóbbi esetben pedig elengedhetetlen az összefogás. Szavait követően felhívta Biró Zsoltot, az Magyar Polgári Párt országos vezetőjét, valamint Váncsa Albertet, az Erdélyi Magyar Néppárt tagját a pódiumra. „A magyar közösségnek fáj, hogy a szülőföldjükön másodrendű polgárokként kezelik, továbbá úgy tekintenek rá, mint akinek énekes hangját ötezer lejes bírsággal el lehetne némítani” – hangoztatta Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat vezetője kijelentette, a hatalmon levő többség felelőssége, hogy a kisebbség jól érezze magát az ország állampolgáraként, ezért kérik a román kormányt: tegyen előrelépéseket a többség és kisebbség viszonyának normalizálásában.
Bálint József, az eseményt kezdeményező MPP háromszéki vezetője felszólalásában rámutatott, az elmúlt héten megtapasztalhatta mindenki, milyen érzés összefogni. A tiltakozássorozat folytatódik, felszólalások és szavalat mellett szombaton az Erzsébet parkban található székely zászló szomszédságában éneklik a magyar himnuszt, majd hétfőtől ismét a Kovászna megyei kormányhivatal előtt találkozik az ügyet támogatók csoportja.
Bencze Melinda
Erdély.ma

A himnusz védelmében – Ezrek imádkoztak a Szabadság téren Sepsiszentgyörgyön
Ökumenikus szabadtéri istentisztelethez, nem zajos politikai rendezvényhez hasonlított a tegnapi megmozdulás, amelyen mintegy ötezer teli torokból szállt fel a nemzeti ima. Áhítattal, méltósággal, emelt fővel énekelt mindenki a Himnusz védelmében meghirdetett utcai tüntetés ötödik napján, békére buzdított minden felszólaló lelkész és politikus. Akkor sem volt kiabálás vagy fütyülés, amikor a kormányhoz címzett petíciót olvasták fel, három nyelven: hiszen nem valaki ellen, hanem saját szimbólumaink és jogaink érdekében vonultunk ki a Szabadság térre. A prefektúra sötét és néma maradt, ahogy eddig.
Szívszorító és felemelő is volt, ahogy a két hosszú zászló a fúvósok és huszárok mögött bekanyarodott a megyeháza elé. Az 250 méteres magyar zászlóval az állomási Szent Benedek-templomtól, az ugyanakkora székely zászlóval a szemerjai református templomtól indultak a hívek. Érkezésüket zászlólengetéssel és tapssal fogadták a már ott várakozók, és voltak könnyes szemek, amikor a tömeg rázendített a nemzeti imára. Ezek után a történelmi magyar egyházak egy-egy lelkésze állt – együtt – a kis emelvényre. Incze Zsolt református esperes arról beszélt, hogy szomorú és keserű érzései vannak, békétlen, mert ebben az államban a magyarokat nem szeretik, nem engedik énekelni és imádkozni, mert nincs igazságszolgáltatás, mert be akarják zárni a közösségért cselekvőket. Jó lenne harcra buzdítani, de a Biblia arra tanít, „egymással békében éljetek”, és mi azért vagyunk itt, hogy békességet kérjünk magunknak – mondotta, és áldott ünnepeket kívánt mindenkinek, aki ebben az országban él.
Dávid György római katolikus plébános könyörgést tartott, amelyben a nemzet és a valamiért szenvedő embertársak mellett a vezetőkért is elhangzott több kérés: legyenek bölcsek és előrelátók. A belső szabadságunktól nem tudnak megfosztani – hangsúlyozta, és végül a vallásgyakorlás szabadsága mellett foglalt állást. Bíró Attila unitárius lelkész arról beszélt, hogy egyesek szerint bűn áldást kérni és Istenhez anyanyelvünkön fordulni, de nincs olyan földi hatalom, amely megkövetelheti, hogy bánatunkban jókedvet, szűkölködésünkben bőséget hazudjunk. Segítséget kérünk Istentől, és ezt senki nem tilthatja meg nekünk – vette át a szót Zelenák József evangélikus-lutheránus esperes is, aki szerint a keresztény embernek joga és kötelessége imádkozni, lélek nélkül embertelenné válunk. Volt idő, amikor azt szerették volna, hogy ne imádkozzunk, lesték és számon kérték a templomba járókat, de ez is elmúlt, habár ma már látjuk, hogy mindig jönnek újak a régiek helyére. Csütörtökön leváltották a prefektust, de semmi nem szavatolja, hogy utódja más lesz – mégse féljünk, énekeljük bátran a mi himnuszunkat, ami nem mások ellen, hanem Istenhez szól.
Ekkor énekelték el másodszor a himnuszt a jelenlevők. Karácsonyi vers következett, Wass Albert ünnepre hangoló költeménye Kovács Emese XI. osztályos diák előadásában hangzott el. Ekkor már sötétedett, és gyertyákat, fáklyákat adogattak kézről kézre. A lángok fényében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Ha karácsony előtt pár nappal a székelyek nem otthon, a családban, a templomban készülnek az ünnepre, akkor baj van – jelentette ki, és a 123. zsoltárt idézve kifejtette: ez is jelzi, hogy torkig vagyunk már. Egyéni és közösségi gondjaink összefonódnak, fulladozunk, tényleg elegünk van, és nem tudjuk már visszanyelni, muszáj kimondani fájdalmunkat. Gúnyolnak, bántanak a másságunkért, elegünk van a szegénységből, munkából, hátrányos megkülönböztetésből, igazságtalanságból – sorolta, és egy másik zsoltárral szemléltette, hogy akik állandóan a mások lepipálására törtek, azok még szegényebbek és nyomorultabbak lettek. Torkig vagyunk már, ezért fordulunk Istenhez – hangoztatta. Mintha csak erre vártak volna, megszólaltak a templomi harangok. A Miatyánkot egymás kezét fogva mormolta el a tömeg.
A kormányhoz címzett petíciót magyarul Gazda Zoltán, románul Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök, angolul Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat képviselője olvasta fel. Tamás Sándor maga mellé szólította Biró Zsolt MPP-elnököt és Váncsa Albert sepsiszentgyörgyi EMNP-elnököt is, és kijelentette: a sérelmeket nem lehet a prefektus leváltásával orvosolni. A kisebbség jogaiért, közérzetéért mindig a többség, a hatalom a felelős, és egyesek nem akarják, hogy otthon érezzük magunkat. Mi azonban felkérjük a hatalmat, hasson oda, hogy 25 évvel a diktatúra megdöntése után egyenlő polgárként élhessünk a szülőföldünkön.
Megemlítette, hogy Antal Árpád ellen a terroristaellenes ügyészség indított vizsgálatot, és biztosította, hogy nincs egyedül, mellette állnak – a tömeg tapssal fejezte ki szolidaritását. Biró Zsolt megköszönte a jelenlétet, az összefogást és a kitartást, és úgy vélekedett: együtt meg tudjuk védeni szülőföldünket, és jövőt tudunk biztosítani gyermekeinknek. Utolsóként a sorozatos, közös himnuszéneklés ötletgazdája, Bálint József lépett mikrofonhoz: elmondta, ezen a héten megtudtuk, milyen érzés együtt lenni, napról napra nagyobb létszámban, azokkal is, akikkel máskor talán haragosok és ellenfelek is vagyunk. Az első napokban megmutattuk, hogy bátrak vagyunk, ma megmutattuk, hogy sokan vagyunk és erősek vagyunk, a továbbiakban azt kell megmutatni, hogy kitartóak vagyunk – jelentette ki. És újból felcsendült a magyar, majd a székely himnusz is.
A Himnusz védelmében elindított közös éneklés szombaton déli 12 órakor az Erzsébet parkban felállított székely zászlónál folytatódik.
A székelyföldi követelések
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Románia kormánya hatalmát a kisebbségek elnémítására, megsemmisítésére, megalázására és ellehetetlenítésére használja. A kisebbségi nyelv üldözése, a kisebbségi vezetők börtönnel való fenyegetése, a visszaállamosítás, az erdélyi magyarság elleni rendszeres uszítás a XXI. században, az Európai Unióban nem méltó egy olyan országhoz, amely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadságát választotta – ezzel kezdődik az a petíció, amelyet tegnap, a himnusz védelmében szervezett ötödik közös éneklésen olvastak fel Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt; a román szöveget benyújtják a kormánynak.
A magyar közösség követeléseit tíz pontban fogalmazták meg: a magyar közösség elemi jogainak elvitatásával ne szítsák az ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között, fogadjanak el a kisebbségi szimbólumok használatát, identitásának megőrzését lehetővé tevő törvényeket, hagyjanak fel a székely zászló, a magyar feliratok és a magyar himnusz üldözésével, tartsák tiszteletben a tulajdont, adják vissza a Mikót a református egyháznak, és mindent, amit államosítottak, tegyék lehetővé az érdemi párbeszédet Székelyföld autonómiájáról, adjanak kulturális autonómiát az erdélyi magyaroknak, önállósítsák a magyar orvosképzést Marosvásárhelyen, Székelyföldön legyen a magyar is regionális hivatalos nyelv, legyen vége a székelyföldi gazdasági bojkottnak, és tegyenek róla, hogy a székelység ne megtűrt idegen, hanem teljes jogú polgár legyen Romániában, amelynek ugyanolyan alkotó része, mint a többségi nemzet.
Háromszék
Erdély.ma

Európai szellem Erdélyben
Már az igényes meghívó is erdélyiségünk fontos helyeként határozta meg Tordát, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Körének tavaly októberi háromnapos konferenciája alatt így is élte meg azt a harmincvalahány résztvevő. Az Ótordai Református Egyházközség gyülekezeti termében tartott ünnepélyes megnyitón Varga Gábor elnökségi tag – ma már megválasztott elnök – így köszöntötte a résztvevőket: „Kedves barátaim, mi nem az egykori dicső nagyipari fellegvár romjain keseregni jöttünk ide – bár egyszer talán fény derül majd arra is, miért is kellett voltaképpen tönkretenni az itteni gazdag altalaj kincseinek feldolgozására hívatott, korántsem elavult technológiájú vegyipart –, nem is a sok évtizedes környezetszennyezés átkos hatását kívánjuk tanulmányozni az itt élő embereken. Szeretnénk felkutatni, és ha kell, újra tudatosítani magunkban mindazon személyiségek nevét, akiknek tevékenysége ilyen vagy olyan módon e városhoz, ezekhez a falakhoz kapcsolódott. Szeretnénk feleleveníteni mindazokat a múltbéli eseményeket és történéseket, amelyek a mindmáig itt létező épületekhez kötődnek, s amelyeknek jelen ideig tartó kisugárzása erőt adó jövőre-biztatás lehet mindannyiunk számára még a netán reánk fenekedő ordas esztendők idején is.”
Bevett és megtűrt religiók
Az átlag erdélyi többnyire legalább annyit tud Torda történetéből, ami ugyan történelmi tankönyvekből kimaradt, de a város egyetlen, Jósika Miklósról elnevezett magyar nyelvű iskolájában azért megtanítanak: itt mondták ki 1568-ban a világon először a vallásszabadság türelmi rendeletét. Máshol bizonyára büszke és hatalmas obeliszk emlékeztetne erre a világelső, nemsokára ötödfél évszázados történelmi eseményre, Tordán azonban szerényen elrejtve a templomban mindössze egy fehér márványtábla hirdeti három nyelven – magyar, román, angol – a hely dicsőségét: „Az 1568. évi erdélyi országgyűlésen ebben a templomban hirdették ki a világon először a lelkiismereti szabadság és vallási türelem törvényét.”
Ősz Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa előadásában a romantikus középkori történelmi mítosztól való megfosztás után építette fel azt a sokkal hitelesebb, valóságosabb képet, amely szerint Tordán nem a mai értelemben vett négy vallási felekezet egyenlőségéről döntöttek, hanem a reformáció indította hitújítás közösségi vallásszabadságáról. Ezt a szabad vallásgyakorlatot erősítette meg három év múlva, 1571. január 6–14. között a marosvásárhelyi Vártemplomban tartott országgyűlés János Zsigmond fejedelem jelenlétében. Az országgyűlési döntés értelmében alakult ki egy jó emberöltő alatt az az erdélyi tolerancia, amelyben 1585-re belefér a lutheránus, református és unitárius vallásfelekezet, majd a jezsuita misszió hatására a katolikus is. Sőt, lassan megjelenik a négy recepta (bevett) religio mellett tolerata (megtűrt) religióként az ortodox egyház is.
Átfogó körök
Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet (EPMSZ) több mint negyven éve alapították Nyugat-Európába menekült magyar értelmiségiek. Az 1960-1970-es években az ’56-os forradalom után Nyugat-Európában otthonra találó magyarok élete viszonylag rendeződött: a megerősödött Kádár-rendszer miatt gondolni sem mertek hazatérésre, választott új hazájukban pedig biztos életkörülmények között élhettek. Az alig huszonévesen Magyarországról elmenekült, nyugaton otthonra találó magyarok egymást felkutatva, országhatárokon is átívelő szervezeti közösséget kerestek és találtak az EPMSZ-ben. A kelet-európai nyitásig magyarországi vagy erdélyi magyar értelmiségiekkel nagyon szórványos volt a kapcsolatuk, hiszen Svájcban, Nyugat-Németországban vagy Ausztriában tartott évi konferenciájukra csak elvétve kapott utazási engedélyt a vasfüggönytől keletre élő meghívott. Az 1989-es változások után az EPMSZ egyre gyakrabban tartotta évi akadémiai napjait Magyarországon vagy Erdélyben: 1993-ban Szovátán, 2001-ben Illyefalván, 2012-ban Félixfürdőn. Az olaszországi Torre Pellicében 1999-ben megtartott akadémiai napokon hangzott el az igény: jó lenne megalakítani az EPMSZ erdélyi körét. Ez az erdélyi kulturális szervezet másfél évtizede évente egy-két alkalommal átfogja Erdély magyarok lakta régióját Besztercétől Vajdahunyadig, Nagyszebentől Nagybányáig. Legutóbbi három találkozóját Besztercén (2012), Brassóban (2013) és Tordán (2014) tartotta.
Előkelő lokálpatrióták
„Tordára általában nem jönnek az emberek, de innen sokan elmentek” – ezekkel a szavakkal kezdte a város hihetetlenül gazdag történelmi múltjáról szóló előadását Keszeg Vilmos, detrehemi születésű, Tordán élő egyetemi tanár. Enciklopédikus tudással és hiteles történelmi ismeretekkel mutatta be azt a várost, amelyet a kerülőút, illetve az autópálya miatt olyan sokan elkerülnek. Pedig Torda más, mint amit látunk – vallja Keszeg Vilmos. Szemléletesen vázolta fel, miképpen alakult át az 1850-ben még 75 százalékban magyar lakosságú település a mára már 10 százalék alá csökkent, magyar szórvánnyá vált várossá. E másfél százados demográfiai tragédia okait három nagy „útban” jelölte meg: egyesek szétszóródtak Erdélyben, és ott gazdagították pátriánkat, mások éppen etnikai és vallási identitásuk megőrzése érdekében Magyarországra költöztek, míg voltak olyanok is, akik a nagyvilágba vándoroltak el. Egy itt maradt szűk mag közben úgy vált szórvánnyá, hogy a más nyelvűek és vallásúak nagyon megszaporodtak.
Az előadás másik meghatóan szép része volt a Tordán születettek neveinek említése Jósika Miklóstól Székely Jánosig, Abats János református püspöktől Csetri Elekig. „Torda nagyon előkelő tényezője volt Erdély történelmének. (…) Nem baj, hogy szülöttei szétszéledtek, többen hálásan érezték a szülőváros biztatását, Torda városa életüket gazdagabbá tette. A baj az, ha nem tartjuk számon, ha nem vagyunk büszkék rájuk, ha nem tanulunk tőlük” – fogalmazott az előadó.
Mélység és a magasság között
Az EPMSZ akadémiai napjaihoz törvényszerűen hozzátartozik egy kirándulási nap, így az erdélyi kör programjában is szerepelt a helyismereti kirándulás. Tordán van, mit megkeresnie és megnéznie az ott tartózkodónak a műemlék református templomoktól kezdve a fejedelmi palotán át a sóbánya érdekes világáig. Erdélyből, Magyarországról és Londonból érkezett résztvevők ebben az erdélyi, szórványosodó városban kettős betekintéssel találkozhattak sajátos történelmünkkel: belepillanthattak a roppant gazdag történelmi múltba, ugyanakkor átélhették, ahogy az itt élő büszkén mutatja a megpróbált múltból átmentett jövőt. Szedilek Lenke városi tanácsos asszony köszöntőjében mindez így igazolódott: „Torda, mint történelmi város, szerepel a naptárunkban
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Keöpeczi Sebestyén József, Románia címerének magyar alkotója (Ötven éve hunyt el)
Fél évszázada, 1964. december 27-én hunyt el Kolozsváron nyolcvanhat éves korában Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész, heraldikus. Az évfordulóra jelentette meg a Tortoma Könyvkiadó Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész című, sokévi kutatáson alapuló, gazdagon illusztrált kötetemet. Ebből közlünk részleteket – az évforduló jegyében –, annál is inkább, hogy a világhálón főleg legendákon alapuló, ellenőrizetlen, téves információk keringenek a heraldikusról.
Származása A Sebestyén család háromszéki származású. Keöpeczi Sebestyén Jánost és általa apját, Pétert 1608. június 29-én Gyulafehérváron kiadott oklevelével emelte nemesi rangra és adományozott címert számukra és leszármazottaiknak Báthori Gábor, Erdély fejedelme. Keöpeczi Sebestyén József szülei: kőröspataki és köpeczi Sebestyén József és nagykállói Kállay N. Berta. Ifj. Sebestyén József 1878. november 12-én látta meg a napvilágot az akkor még Szolnok-Doboka vármegyei Széken. Apja épp vezértanító volt a faluban. 1881-ben már Magyarnemegyén, utóbb Nagysajón igazgató-tanító, végül Besztercére került. Az ifjú Sebestyén ott folytatta iskoláit, ahol apja éppen tanított. Beszterce után Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdét az 1898–1899-es tanév első felében vendégdiákként látogatta. A híresztelésekkel ellentétben más egyetemek hallgatói nyilvántartásában nem szerepel. Indulása Keöpeczi Sebestyén József első címertani jelentkezését a Genealogiai Füzetek című, Kolozsváron kiadott családtörténeti folyóiratból ismerjük. A lapot csíkszentmihályi Sándor Imre indította, s az 1903-as év eleji indulásakor kadicsfalvi Török Pál segítette, ám a társszerkesztő megbetegedését követően, még elhunyta előtt Keöpeczi Sebestyén József került e minőségbe, minekutána előzőleg grafikusként bemutatkozott. Sebestyénnek több mint száz rajza, főleg címerrajza jelent meg, de nemcsak szerkesztője és grafikusa volt a lapnak, hanem szerzője is, tizenhat tanulmánya látott nyomdafestéket benne.
A Magyar Királyság címere
A folyóirat az első világháború kitörése s egyben a tulajdonos, kiadó, főszerkesztő Sándor Imre bevonulása miatt megszűnt, és Keöpeczi Sebestyén József Budapestre költözött. Kérelmet nyújtott be a Magyar Királyi Országos Levéltárhoz, hogy őt az intézményben előforduló címerfestési és díszírói feladatokkal megbízzák. A belügyminisztérium engedélyezte, hogy a kérelmező magát „az országos levéltár megbízott címerfestőjének” nevezhesse. Jókor volt jó helyen – e minőségében őt érte a megtiszteltetés, hogy az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság új középcímerét és állampecsétjét megrajzolja. Már dúlt a világháború, s a Monarchia még nem vette fel címerébe az 1908-ban annektált Bosznia és Hercegovina címerét. Az idő szorításában salamoni döntés született: 1915-ben mind az Osztrák Császárság, mind a Magyar Királyság középcímerébe berajzolták. A közös címereket a kor kiemelkedő címerművésze, Hugo Gerard Ströhl osztrák heraldikus rajzolta, a Magyar Királyság önálló jelképeit – az önállóság jegyében – magyar heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József. Keze alól került ki a magyar középcímer és kiscímer két-két változatban, azaz angyalokkal mint pajzstartókkal és – hivatalosan első ízben – cserefa- és olajággal övezve, valamint a királyság középcímeres pecsétjének rajza. A korábban használatos címert bővítették. A nagypajzs felosztása megmaradt, az első negyedben Dalmácia, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Erdély jelképe, a beékelést kettéosztották, Fiume címere szűkebb helyre került, balra tolódott, s a beékelés jobb felébe került Bosznia és Hercegovina címere. Köpecen Az első világháború során Sebestyén a 38. honvéd hadosztály 21. gyalogezredében teljesített szolgálatot. A Monarchia bukása után a szentkereszthegyi Kratochvil Károly altábornagy vezette Székely Hadosztály tisztje lett. Az alakulat 1919. április 26-ai demecseri fegyverletétele után Sebestyént mintegy hatszáz tiszttársával együtt a brassói Fellegvárba internálták, majd kényszerlakhelyet határoztak meg: Brassó 50 kilométeres körzetében választhatott települést. Köpecet – ahol addig még nem járt – gyakorlati megfontolásból választotta. Ott élt ismerőse: köpeczi Nagy Lajos nyugalmazott pénzügyminisztériumi számtanácsos, aki befogadta. Korábbi, rövid életű házasságai után ekkor következett be a Sebestyén élete további fordulását igencsak meghatározó egybekelés. Gazdája nevelt lányát, miklósvári Gyenge Ilonát vette feleségül 1919. augusztus 20-án a köpeci református templomban. Nászukból két fiúgyermek született: András László József 1920. július 11-én és Albert Lajos Viktor 1921. november 2-án. Sebestyén díszítette a köpeci református templomot, minekutána azt 1926-ban bővítették. Az eredeti templomhajó kazettás mennyezetű, hasonlóan kazettás mennyezettel látták el a déli bővítést is, ám a díszítés különbözik. A középső 4 x 4 kazettát helyi armalista családok címereivel díszítette. A mennyezet érdekessége, hogy a művész tükörben festette és tükörírással írta. A nyugati karzat mellvédjét szintén címerekkel díszítette. Középen a „Nemes Székely Nemzet” címere, melyet kétoldalt három-három fejedelmi családi címer övez. Ezek állapota igen gyatra, mivel a második világháború után, az 1950-es évek elején a helyi milicista el akarta tüntettetni a rendszerellenesnek minősülő jelképeket, és szódás vízzel megsúroltatta a festményeket. A karzat mögötti falon egy nagyméretű festmény: kék pajzsban tűzből újjáéledő fehér főnixmadár. Keöpeczi Sebestyén József rengeteg címert festett. Ezek közül némelyek ismertek, mások elpusztultak, s számtalan magánlakások falát díszíti. A címerfestés mellett dalárdazászlókat is tervezett. Püspökök címerfestőjének is nevezhetnénk. Ismertebb a tény, hogy Erdély mélyen tisztelt római katolikus püspökének, Márton Áronnak Sebestyén tervezett címert, de címert festett még Majláth Gusztáv Károly és Vorbuchner Adolf gyulafehérvári, Pacha Ágoston temesvári püspöknek, valamint Napholcz Pál kinevezett, de fel nem szentelt szatmár-váradi püspöknek. 1927 és 1933 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum foglalkoztatta külső munkatársként. Tagja volt a múzeum Igazgatóválasztmányának. Nagyrománia címere 1921-ben őt érte a megtiszteltetés, hogy a megnagyobbodott Románia címerét megalkossa. A címer alapját a korábban használt, a Szathmári Pap Károly által rajzolt jelkép képezte, s az I. Ferdinánd király által kinevezett, majd módosított címerbizottság több javaslata is hatással volt rá. A testület tagjai nem tudtak dűlőre jutni, s az uralkodó kapott Alexandru Tzigara-Samurcaş művészettörténész ajánlatán, felfogadta Sebestyént. A külföldi útjáról hazatérő Samurcaşt a király kinevezte a címerbizottságba. A tudós memoárjában leírja, a megbízott rajzoló a bukaresti természetrajzi múzeumban kitömött sasokat igyekezett lemásolni, a testületben oly nagy volt az egyet nem értés és tájékozatlanság, hogy erre felhívta a király figyelmét. Constantin Argetoianu belügyminiszter beleegyezésével a király engedélyezte, hogy megfogadja az „erdélyi Köpecen élő Sebestyén József címertani szakértőt”. Samurcaş még leírja, Sebestyén több vázlatot készített, s azok közül választott a király.
Sebestyén Köpecen rajzolta meg a Román Királyság címerét három változatban: nagy-, közép- és kiscímer. Ezt 1921. július 18-án fogadta el a szenátus, 20-án a képviselőház, az uralkodó az erről szóló törvényt 23-án kihirdette és 29-én hivatalossá vált. Apró módosításokkal a királyi korona nélküli egykori kiscímert fogadta el Románia parlamentje 1992-ben új államcímerül.
Kolozsváron A II. bécsi döntést, Észak-Erdély Magyarországhoz csatolását követően, Sebestyén már 1940 októberében felment Kolozsvárra, ahol Kelemen Lajos az Egyetemi Könyvtárban biztosított számára állást. 1942-ben miniszteri jóváhagyással megkapta a könyvtártiszti besorolást. A román hatalomátvétel után bizonytalanná vált sorsa, míg 1946 végén nyugdíjazták, ám huzamosabb munkaviszony híján igen alacsony nyugdíjat kapott. 1945. január 20-án felsége elhunyt. Nemsokára mindkét fiát elvesztette. András 1946. június 16-án öngyilkosságot követett el. Albert világgá ment, apjának írt utolsó ismert levelét Nyírbátorból 1946. november 16-án keltezte. Azt írta: „arra semmi szín alatt ne számítsanak, hogy én haza menjek”, míg a világ nem változik.
A megözvegyült címerművész újból házasságot kötött, utolsó felesége borbátvizi Balázs Hortenzia. Alkalmi munkákból és segélyekből tartotta fenn magát, a római katolikus és a református egyház foglalkoztatta. Kolozsvárra költözése után Sebestyén emléktáblákat tervezett és kivitelezett templomok számára. Ezek díszítőelemei főleg címerek. Utolsó emléktábláját a bikfalvi református gyülekezet megrendelésére halála előtt egy évvel, 1963-ban, 85 éves korában készítette. Sebestyén leszármazási táblákat is rajzolt. Azokat gazdagon illusztrálta az ősök családi címerével. Meghívókat, emléklapokat tervezett, tablók díszítését végezte, lásd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium néhány végzős évfolyamáét. Halála esztendejében tervezte meg az Erdélyi Református Egyházkerület falinaptárát. Alkotásai ismeretében Keöpeczi Sebestyén József heraldikust méltán tekintjük a legnagyobb magyar címerművésznek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Közelebb a harangok hangjához
Idén januártól új ügyvezető főgondnoka van az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Dézsi Zoltánnal a diktatúrában tanult filozófiáról, a tanári hivatásról, a harangszóba kapaszkodó lélekről, kivándorlásról és költészetről beszélgettünk.
– „Mit ér az életem, ha másképpen élem, mint amilyennek álmodom?” Évtizedek távlatából visszatekintve, ilyennek gondolta?
– Szerencsés vagyok, olyan dolgok történtek velem, amilyenekről ifjú koromban álmodni sem mertem volna. Bár úgy vélem, a szerencsére is fel kell készülni. Egyke voltam, szerény körülmények között éltünk Jódratosnyán, szórványban. Bár szüleim csupán néhány osztályt végeztek, mégis megérezték: gyereküket taníttatni kell. Több nagyszerű szellemi adottságú gyerek azért kallódott el generációkon át, mert a faluban magyar nyelven csak egy összevont osztály működött, így legtöbbjük jobb esetben szakmát tanult, és a közeli gyárakban helyezkedett el. Én amolyan vándordiák lettem, Gyergyóremete, Galócás, Szováta sok kitűnő pedagógusa egyengette az utam.
– A kommunizmusban nem volt könnyű úgy felnőni, hogy közben az egyházhoz is kötődjék az ember. Hogyan került kapcsolatba az egyházzal?
– Édesanyám katolikus, édesapám református presbiter volt, aki hite miatt a sok győzködés ellenére sem lépett be a pártba, mondván „én az Urat választottam”. Mindketten eljártak istentiszteletre és misére is, utóbbit ugyancsak a reformátusoknál tartották, mivel a katolikusok még nálunk is kevesebben voltak. Mivel nem laktunk messze a templomtól, a kegyszereket nálunk tartották, így gyerekként sokat segédkeztem a miséken. Szüleim hívő emberek voltak, református és katolikus vallási nevelést is kaptam. Református hitemhez azonban kétség sem férhetett, ráadásul nagy műveltségű lelkipásztorunk volt, Bakk Imre, akinek ugyancsak sokat köszönhetek.
– A filozófusokra talán még ma is furcsán néznek, fokozottan érvényes ez azokra, akik a régi rendszerben végeztek. Hogyan lehetett összeegyeztetni a diktatúrát a filozófiával?
– Nem filozófiára készültem. A világháború után sok vándorszínész járta a falvakat, ezért először én is színész szerettem volna lenni, de édesanyám lebeszélt róla. Néptanácsi ösztöndíjrendszer működött akkoriban, elhatároztam, külkereskedelmi szakot végzek, de Bukarestbe kellett volna mennem, így édesanyám arról is lebeszélt. Marosvásárhelyre iratkoztam a magyar–történelem szakra, ám az ösztöndíjat – talán munkás származásomra való tekintettel – áthelyezték a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem filozófia–pedagógia–történelem szakára. Falusi gyermekként így kerültem a nagyvárosba, ahol korábban sohasem jártam. Az első éjszakát a Tanítók Háza előtti parkban, aztán a kolozsvári vasúti állomáson töltöttem, mert még a bentlakást sem találtam meg. Kilencen voltunk a magyar csoportban, olyan közösséggé formálódtunk, amely ma is megtartó erő. Rengeteget kellett tanulnom, hiszen addig azt sem tudtam, mit jelent a filozófia. Bretter György a szemináriumokat tartotta, ott ismerkedtem meg a másképp gondolkodás örömével: jó példa erre, amikor Jean Paul Sartre filozófusnak Roger Garaudy kommunista írónak küldött levele révén „szelídítette meg” számunkra a marxista világnézetet, és elkalauzolt Hegel, Kant, Feuerbach világába. Nagy dolognak számított ez abban az időben.
– Miután végzett, hol sikerült munkahelyet kapnia?
– Három helyet ajánlottak, én Gyergyószentmiklóst választottam, mert édesanyám remetei származású volt. Eszembe jutottak szüleim, akik mindig arra tanítottak, hogy anyanyelvemen tanuljak, de tanítani is így a legszebb dolog a világon. Azóta is sokszor megköszönöm Istennek, hogy így gondolkoztak. Az idegen nyelvűséggel ugyanis a gyökereitől vágják el ma is a magyar gyerekeket Erdély-szerte. 1967-ben kerültem az iskolába, és az évek folyamán sok mindent kellett tanítanom lélektantól politikai gazdaságtanig. Diákjaimmal, régiekkel és újakkal ma is nagyon jó a kapcsolatom. Igaz ugyan, hogy KISZ-irányító is voltam, de a Székelyföldön ez nem politikát, hanem kulturális munkát jelentett. Színjátszó kör, szavalókör, néptánccsoport vezetőjeként sokat forgolódtam a fiatalok között. Író-olvasó találkozókat szerveztem mindazokkal, akikkel egyetemi éveim alatt megismerkedtem, Király László, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Molnos Lajos, és még sokan mások minden évben iskolánk vendége volt. Hívtak újsághoz, megyei pártbizottsághoz, de én kitartottam a tanári pálya mellett.
– Aztán „elszegődött” politikusnak is, az RMDSZ színeiben Gyergyószentmiklós polgármestere, Hargita megye prefektusa, államtitkár, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke is volt. Miért vállalta ezt a szerepkört?
– Úgy lettem polgármester, hogy az 1989-es változások alkalmával a helyiek utánam jöttek. Többször telefonáltak december 22-én, hogy menjek, mert kellenek az emberek. A sokadik kísérletre beadtam a derekamat, szükség volt valakire, aki felajzott emberekkel, nagy tömeggel kommunikálni tud. Így kerültem bele aztán abba a forgatagba, amely továbbsodort.
– És miért hagyta abba? Megcsömörlött az RMDSZ politikájától?
– Nem, én inkább belefáradtam. De megmaradtam RMDSZ-tagnak, mert elkötelezettje vagyok a szövetségnek, bár nem mindennel értek egyet. Más vonalat képviseltem, de mindenképp a konszenzus embere voltam.
– Az egyházi tisztségekbe is csak úgy belesodródott?
– Presbiter voltam Gyergyószentmiklóson, aztán Marosfőre kerültem, ahol ugyancsak presbiter lettem. Ott a kis közösségnek templomot építettünk, hajlékot, amely átalakította életünket. Addig magánháznál tartották az istentiszteleteket, a templom megépítése után pedig három-négyszeresére nőtt a templomlátogatottság. A vaslábi románok, a gyergyói katolikusok is segítettek – nagy összefogással épült fel a templom, amelyhez természetesen felhasználtam a megyei kapcsolataimat is. E körülmények is talán a szerencse számlájára írandók.
– A globalizált, liberális világban egyre szűkül az egyház szerepe. Mit gondol, Erdélyben ma is harangszóba kapaszkodik a világ, a lélek?
– Sajnos a világ nem, pedig szüksége lenne rá. Csak néha, amikor vészhelyzetben van. A mai világ egyre távolodik a harangok hangjától ahelyett, hogy közeledne. Az emberek szívesebben mennek egy-egy vallási jellegű rendezvényre, mint istentiszteletre. Az egyháznak viszont igenis szüksége van rájuk, hogy betöltse a feladatát, szolgálja nemzeti közösségünket. Így maradhatunk meg erős közösségnek a hit jegyében. Ha csak a templomba járókat számoljuk, kevesen lennénk, ezért aztán új generációkat, fiatalokat kell felnevelni az egyház közelében.
– Mit tehet főgondnokként?
– Az intézmény feladatait világosan kell ismerni, együtt kell haladni a korral, felismerni az egyházat érő kihívásokat, képviselni a világiakat az egyházi testületek döntéseiben. Bár sok tisztséget töltöttem be, életem legnagyobb ajándéka, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka lehetek. A szabályzat szerint nincsenek konkrét feladataim, ám amikor elfoglalsz egy ilyen felelős tisztséget, tudásodat, tapasztalatodat, emberi alázatodat az egyház, a gyülekezetek, lelkipásztorok segítségére kell felhasználnod. Felekezeti társaid bizalma rendkívüli felelősséget ró rád.
– A három egyházkerületi főgondnok megegyezett, hogy az ügyvezetői főgondnoki tisztséget kétévente felváltva töltik be. Eddig Markó Gábor volt, 2015-től Dézsi Zoltán lesz, a ciklus utolsó két évében pedig Fekete P. P. János. Miért van erre szükség?
– A szándék azt jelenti, hogy a vezetőségben minden emberre szükség van. Jó lenne, ha egy-egy rövidebb periódusban mindhárman aktívabban vennénk részt az egyházi munkában. A három főgondnok rotációs ügyvezetői főgondnoksága különben csak erre a hatéves ciklusra vonatkozik, a megfelelő időben mindannyian lemondunk a következő javára. Különben szabályzatmódosításra lenne szükség.
– Az asszimiláció és a kivándorlás mellett a természetes apadás is nehéz helyzet elé állítja az egyházat. Hogyan látja az erdélyi reformátusság jövőjét?
– A számok kegyetlen valóságot mutatnak. Szívszorító volt kimenni a kilencvenes évek elején az állomásra, amikor beindították a székely gyorsot Budapestre. Rengeteg búcsúzkodó embert lehetett látni, úgy köszöntek el egymástól, mintha katonának mennének. Ma már más a helyzet: nem vonattal és nem Magyarországra, búcsúzkodás nélkül, de ma is mennek az emberek. És ez nem jó, sőt, veszélyes, és a folyamatot, sajnos, nem tudjuk megállítani, míg a közép-kelet-európai helyzet nem javul. Az is szomorú, hogy a közöttünk is egyre több a szétszakadt család: a szülők külföldön, a gyermekek a nagyszülőnél. Az egyháznak a lehetetlent is vállalnia kell, hogy a fogyást valamilyen szinten próbálja megakadályozni. A körülmények javítása érdekében mindenkire szükség van: egyházra, iskolára, kulturális intézményekre.
Dézsi Zoltán
Marosvásárhelyen született 1943. november 13-án. Gyermekkorát Jódratosnyán töltötte, 1961-ben érettségizett Szovátán. 1966-ban végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófia-pedagógia-történelem szakán. Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnáziumban tanított 1996-ig. 1990–2008 között az RMDSZ színeiben Gyergyószentmiklós polgármestere, Hargita megye prefektusa, államtitkár, valamint az RMDSZ SZKT-nak elnöke. Tizenkilenc éve tanít a Babeş–Bolyai Tudományegyetem gyergyói és sepsiszentgyörgyi kihelyezett karán oktatáselméletet és neveléstudományt, ez utóbbi volt doktorátusi dolgozatának témája is. Költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és a Romániai Írók Szövetségének tagja, több mint 20 kötet szerzője (Haranggal járnék, A Nap és a Hold mesélte, Amit az angyal itthagyott, Harangszóba kapaszkodik a lélek, Mesekalap, Hargitai medvetánc, Drótostót, Somlyószekerén stb.).
– Nemcsak oktatóként, egykori intézményvezetőként és politikusként vagy főgondnokként tartják számon, hanem költőként is. Hobbi ez, vagy annál több?
– Ha csak hobbi szintjén művelném, nem lehetnék a Romániai Írók Szövetségének tagja. A 22. könyvem megjelenése előtt állok. Számomra a költészet az érzelmeim és gondolataim kifejezésének egyik eszköze, már gyerekkoromban verseltem a magam módján. Egyetemi éveim alatt sok költővel ismerkedtem meg, de Király Lászlóhoz, Farkas Árpádhoz, Magyari Lajoshoz, és a Gaál Gábor irodalmi kör, az első és második Forrás-nemzedék nagyjaihoz képest mindig kicsinek éreztem magam. Ettől függetlenül mindig ott voltam, ahol verset írtak, vagy az irodalomról beszéltek.
– Mit mesél a gyermekeknek a Nap és a Hold?
– Szüleim sokat foglalkoztak nevelésemmel, sokat meséltek. Eleinte a Nap és a Hold nem jelentett szimbólumot, hanem két csodálatos égitestet, amely beragyogta a lelkemet, bejárta az életemet reggeltől reggelig. Lassan tudatosult, hogy erre a pályára fel van fűzve egy sor csodálatos történet, amely hitvilágunkkal és történelmünkkel kapcsolatos, beleégetve a génjeinkbe. Ezért szeretek mesélni a gyermekeknek, mert a mese áldást jelent, ugyanakkor élő, játékos, jótevő anyanyelvet. Hatalmas lehetőség arra, hogy gondolataik szárnyaljanak. És nemcsak mesélni, írni is szeretek nekik a szolgálat jegyében.
Somogyi Botond |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nyílt nap a Szász Domokos Református Szakképzőben
Szüleiken próbálták ki szaktudásukat a tanulók
Nagy volt a sürgés-forgás szombat délelőtt a Kolozsvári Református Kollégium keretében működő Szász Domokos Református Szakképzőben.
A tanintézmény első félévének végén nyílt napot tartottak, az iskola 78 tanulója bemutathatta családjának, mit sajátított el tanulmányai első pár hónapjában. Kovács Tibor iskolalelkésztől, a szakképző felügyelőjétől megtudtuk: a nyílt nap a szülőkkel való minél jobb kapcsolattartást is elősegíti. A szakácsjelöltek öt csoportban főztek szüleiknek, a jövendőbeli fodrászok a családtagok haját fésülgették, a víz-gázszerelők csöveket illesztettek össze, míg a villanyszerelők a gyenge áramú berendezések működését mutatták be az érdeklődőknek A Kálvin/Câmpeni utcai ingatlant, amelyben régebb a faipari líceum működött, 2013-ban kapta vissza az Erdélyi Református Egyházkerület. A magyar kormány által több százezer euróval támogatott szakiskolát tavaly avatták fel. Jelenleg három szakosztály működik, jövőre újabb három osztállyal bővül.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

A sepiszentgyörgyi tanácshoz került a Székely Mikó Kollégium épülete
Átkerült a sepsiszentgyörgyi tanácshoz a Székely Mikó Kollégium épülete.
Az önkormányzat ma végleges és visszavonhatatlan bírósági végzés alapján jóváhagyta a tanintézmény épületének átvételét az Erdélyi Református Egyházkerülettől.
Antal Árpád polgármester furcsának nevezte a Ploiesti-i Táblabíróság tavalyi döntését, ugyanakkor jelezte: ennek alapján a város tulajdonába kerül az ingatlan, és hamarosan adásvételi szerződést kötnek a helyi hatóságok a Református Egyházkerülettel.
A Ploiesti-i Táblabíróság november végi jogerős ítélete érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Almási István 80 éves
Dr. Almási István erdélyi magyar népzenetudós 1934. december 8-án született Kolozsvárt. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, a Református Elemi Iskolában végezte 1945-ben. Utána a nagy múltú Református Kollégium diákja, majd a tanügyi reform után a 2. számú Fiúlíceum tanulója volt, ahol 1951-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1951 és 1956 között a kolozsvári George Dima Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol akkor Jagamas János folklórt, Major Ferenc szolfézst és zeneelméletet, Nagy István pedig karvezetést oktatott.
Már diákévei alatt cselekvően bekapcsolódott a Jagamas János által irányított erdélyi terepkutatásokba. A hírneves zenetudós irányításával első ízben, 1953-ban a Nádas menti Türében gyűjtött népdalokat, majd a következő évben közölte első szakcikkét a Művelődési Útmutatóban. Habár már 1956-ban zenetanári és karvezetői oklevelet szerzett, a jól ismert kisebbség- és tudománypolitikai viszonyok miatt végül is csak 1989-ben nyerhette el a zenetudományok doktora címet a kolozsvári zeneművészeti egyetemen. A Romeo Ghircoiaşiu professzor irányításával megvédett disszertáció címe Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdeti korszaka (1920-ig).
Almási István fél évszázadon át, 1957-től egészen 2004-es nyugdíjazásáig a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetében dolgozott. Annak keretében 1957 és 1960 között előbb próbaidős kutató, 1960 és 1969 között szakkutató, majd 35 éven át I. fokozatú tudományos főmunkatárs volt egészen 2004. december 1-ig.
Népzenekutatóként elsősorban olyan tájegységeken gyűjtött, ahol korábban mások kevésbé vagy egyáltalán nem folytattak kutatásokat: például az Érmelléken, a Szilágyságban, a Lápos mentén, Aranyosszéken, a Nyárád mentén, a Kis-Küküllő–Maros közén, a Homoród mentén és Háromszéken. Több mint 130 erdélyi és partiumi faluban végzett rendszeres, szakszerű terepkutatásokat. Összesen 5000 vokális és hangszeres dallamot gyűjtött össze, közülük körülbelül 4000 dallamot és szöveget jegyzett le magnószalagról, azokat pontosan tipologizálta. Szakszerűen összeállított kartotékai a kolozsvári Folklór Intézet aranytartalékát alkotják.
Tudományos kutatásai során elsősorban a népi dallamok osztályozásával, rendszerezésével és tipologizálásával, az etnikai kölcsönhatásokkal, a népdalgyűjtés módszertani problémáival és az erdélyi népzenekutatás történetével foglalkozott. Terepgyűjtéseiből és tudományos kutatásaiból 11 egyéni, részben társszerzőkkel írott könyve jelent meg az Irodalmi, a Kriterion, az Európa Könyvkiadónál, illetve az Európai Tanulmányok Alapítvány kiadójánál. A rendszerváltozás előtt írásait rangos hazai szaklapok (Korunk, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Művelődés, Revista de Etnografie şi Folclor) publikálták, majd utána különböző magyarországi és európai tudományos periodikák. Összesen 157 tanulmányt, szakcikket, könyvismertetést közölt elsősorban tudományos és művelődési kiadványokban. Különböző hazai, magyarországi, ausztriai és németországi tudományos, közművelődési és oktatási rendezvényeken 166 előadást tartott a népzenetudomány, a zenetörténet és az egyházi zene kérdéseiről magyar, német, angol és román nyelven. Kiemeljük, hogy idegen nyelvű tanulmányait és előadásait saját maga állította össze, fordította. Különböző folkloristák és muzikológusok 33 tanulmányát és szakcikkét fordította le németből magyarra vagy románra és viszont, illetve magyarból románra és viszont. Az 1989-es rendszerváltozást követő évtizedekben ritka pontossággal és szakmai igényességgel összeállított előadásaival már különböző hazai és külföldi tudományos rendezvényeken is részt vehetett. Számos kiváló népzenei tárgyú műsort készített a kolozsvári és a budapesti rádió hallgatóinak. A kolozsvári bábszínház rendezőinek felkérésére népi dallamok felhasználásával összesen 7 bábjáték kísérőzenéjét állította össze.
Népzenei gyűjtéseit különböző forráskiadványokban adta közre. 1957-ben jelentette meg Szenik Ilonával és Zsizsmann Ilonával közösen A lapádi erdő alatt című nagysikerű gyűjteményét. 1969-ben pedig Olosz Katalinnal együtt adta ki a Magyargyerőmonostori népköltészet című kötetét. Iosif Herţeaval közösen jelentette meg 1970-ben Marosvásárhelyen 245 melodii de joc. 245 népi táncdallam. 245 Tanzmelodien című gyűjteményét. Tudományos igénnyel szerkesztette meg az 1971-ben kiadott Dalosfüzet-ét, valamint az 1972-ben és 1982-ben megjelentetett Tavaszi szél vizet áraszt című nagysikerű népzenei antológiáját. Almási István gondozta a Kányádi Sándor által magyarított Erdélyi jiddis népköltészet (Európa Könyvkiadó, Budapest 1989) című kötet zenei anyagát. Bogdán János 1906-os magyargyerőmonostori gyűjtését Monostori sugár torony című kötetében adta közre 2003-ban, a Kriza János Néprajzi Társaságnál Kolozsvárt.
Nagyfokú igényességgel és szakszerűséggel összeállított tanulmányaiban elsősorban az erdélyi népzenei örökség rendszerezésével, kölcsönhatásaival, gyűjtési módszereivel, valamint a magyar népballadákkal foglalkozott. Almási István egyik kedvelt területe az erdélyi népzenekutatás története. Benkő Andrással és Lakatos Istvánnal együtt készítette kiadásra Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése című nagysikerű kötetet, mely 1974-ben jelent meg. Ő rendezte sajtó alá Jagamas János A népzene mikrokozmoszában című, 1984-ben kiadott tanulmánykötetét. Bartók Béla erdélyi népzenekutatásaival kapcsolatban számos kiváló tanulmányt közölt a Korunkban (1965/10), Zenetudományi írások (1977), valamint a Bartók dolgozatok (1974) című tanulmánykötetekben. A népzene jegyében című, nemrég (2009) kiadott könyvében gyűjtötte, válogatta össze legkiválóbb írásait, tanulmányait és dolgozatait. A magyar népzenekutatás egyik legsikerültebb regionális népzenei szintézisét a Szilágysági magyar népzene (1979) című könyvében valósította meg. Két év múlva, 1981-ben a Román Akadémia a rangos Ciprian Porumbescu-díjjal jutalmazta szakszerű, tudományos monográfiáját.
A rendszerváltozás után Almási István cselekvően bekapcsolódott a hazai, a magyarországi és az európai szakmai életbe. 1990. március 18-án ő is aláírta a Kriza János Néprajzi Társaság alapító okiratát, 1990 és 1992 között annak tiszteletbeli elnöke volt. A Magyar Művészeti Akadémia rendes (2005), a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli (2007), a Magyar Néprajzi Társaság levelező (1989), a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja (2000). Továbbá az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság, a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetsége, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság cselekvő tagja.
Fiatalabb korában a kolozsvári Kétágú református templom kántora volt, majd éveken át vezette a Farkas utcai református templom dalárdáját. Közvetlenül a hazai rendszerváltozást követő bonyolult években, 1990-1993 között az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt.
Almási István három hazai középiskolai zenei tankönyv fordításában működött közre. Az 1990-es években igen jelentős szerepet játszott a Péntek János által alapított néprajzi és magyarságtudományi doktori iskola tevékenységében, melynek keretében számos disszertáció, referátum, vizsga igényes, objektív és szakszerű referense volt. Almási István az 1989-es fordulat után szakszerű előadásokat tartott Nagyváradon, a Partiumi Keresztyén Egyetem Egyházzene, illetve Zenepedagógiai Tanszékén (2001–2005), Kolozsvárt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Teológiai Karának Zenepedagógiai Intézetében (2003–2013), a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén (1993–1994, 2006–2007), valamint Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Zeneművészeti Karán (2005–2010). Rendszeres egyetemi előadásaival jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar zenetanári képzésben, egy újabb népzenekutató nemzedék kinevelésében. 2004-ben a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Folklór Tanszékén, 2011-ben pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Intézetében tartott rendszeres egyetemi előadásokat a magyar népzene stílusrétegeiről és a népzenekutatás történetéről. Felkért, hivatalos opponensként összesen 17 véleményezést írt doktori disszertációkról, ugyanakkor 11 végzős egyetemi hallgató diplomadolgozatát irányította. Kivételes szakmai tudását és megbecsültségét tükrözi, hogy ő lektorálta a Magyar Népzene Tára Domokos Mária által szerkesztett XI., valamint a Paksa Katalin által szerkesztett XII. kötetét.
Almási István kórusvezetői tevékenységét 1970-ben Romániában a Kulturális Érdemrenddel jutalmazták. A Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2001-ben Szabolcsi Bence-díjjal tüntette ki zenetudományi munkásságának elismeréseképpen. A Romániai Magyar Dalosszövetség 2004-ben, újraalakulásának 10. évfordulóján, a Jagamas Jánosról elnevezett díjat adományozta Almási Istvánnak. A Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnökétől 2007-ben, Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmával a Kodály Zoltán-emlékdíjat vehette át a budavári Mátyás-templomban. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága 2009-ben Arany János-éremmel jutalmazta tudományos eredményeit, munkásságát. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szenátusa 2010-ben a doctor honoris causa (tiszteletbeli doktor) címet adományozta neki.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmával a kolozsvári Folklór Intézet, a Kriza János Néprajzi Társaság, valamint a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék tagjainak nevében Almási Istvánnak jó egészséget, hosszú életet kívánunk.
Művelődés (Kolozsvár)

Átvette a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a Székely Mikó Kollégium épületét
Visszakerült a sepsiszentgyörgyi önkormányzathoz a Székely Mikó Kollégium. A helyi tanács soros ülésén megszavazta, hogy a jogerős bírósági döntés értelmében átveszik a Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerülettől. Elkészítik az átadási jegyzőkönyvet az egyház és az önkormányzat vezetői, majd a telekkönyvben is a város nevére kerül az ingatlan.
Tiltakozásképpen Incze Sándor nyugalmazott református esperes szavazott a határozat ellen, Antal Árpád polgármester pedig furának nevezte a Ploiesti táblabíróság döntését. A polgármester a Marosvásárhelyi Rádió érdeklődésére elmondta, eddig sem fizettek bért az iskoláért az egyháznak, hiszen annak ellenértékeként uniós pályázatok révén felújították az udvart, sport- és konferenciatermet építettek.
A számvevőszék folyamatosan magyarázatokat követelt a városvezetéstől a beruházások miatt. Antal Árpád ugyanakkor elmondta, a következő uniós pályázati ciklusban a három iskola, a Székely Mikó Kollégium, a Mikes kelemen Líceum és a Mihai Viteazul Gimnázium műemlék-épületeinek teljes felújítására pályáznak.
Mint ismeretes a 2002-ben az egyháznak visszajuttatott Székely Mikó Kollégium épületét hosszas pereskedés után, tavaly visszaállamosították, a visszaszolgáltató bizottság tagjait, Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az egyház a Strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul jogorvoslatért.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Hírsaláta
JOHANNIS ÉS A MAGYAR PÜSPÖKÖK. A restitúciós panaszok képeznék a tárgyalás fő témáját az államfő és a magyar történelmi egyházak képviselői közötti, az utóbbiak által kezdeményezett egyeztetésnek. Reményre adott okot Klaus Johannis államfővé választása, ezért Csűry István, a Királyhágó-melléki és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője levelet írt neki, melyben jelezték az ingatlan-, föld- és erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos problémákat.
Ezt Csűry István mondta el az Erdon.ro-nak. Az átirat megérkezett a címzetthez, de visszajelzés egyelőre nincs. Emellett az erdélyi magyar egyházak püspökei elhatározták, hogy a közeljövőben együttes ülést tartanak problémáik megvitatása végett. Amennyiben pedig sikerül időpontot egyeztetni a köztársasági elnökkel, együtt utaznak Bukarestbe tárgyalni.
SOK A KORRUPT RENDŐR. Tavaly nőtt a korrupcióellenes ügyészség által vizsgált rendőrségi vezetők száma – ismertette Codruţa Kövesi főügyész. Mint mondta, a rendőri tisztség nem csupán jogokat jelent, hanem megszorításokat is, például azt, hogy maradjanak távol a politikai osztálytól. Tavaly több mint nyolcvan rendőr ellen indult vizsgálat, a főügyész szerint azok kapcsolatban álltak mind a politikai, mind az üzleti szférával. (Agerpres)
NEM TETSZIK A JOGVÉDELMI SZOLGÁLAT. Zavarja Kovászna, Hargita és Maros Megye Civil Fórumát, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat angol nyelvű hírlevelekben tájékoztatja a közvéleményt a magyarellenes intézkedésekről. Elferdíti a valóságot, és hamisan diszkriminációt kiált a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki szervezete – állítják. A magyarellenességéről elhíresült alakulatot a szolgálat angol nyelvű nemzetközi hírlevele bántja, amelyben hetente tájékoztatják a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőit a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni visszaélésekről, jogtiprásokról. A Fórum közleménye szerint a hírlevél írói kitalálják a jogfosztást, hiszen azokban a megyékben, ahol többségben élnek a magyarok, minden törvény által biztosított jogot élveznek, inkább a kisebbségben élő románokat diszkriminálják. Továbbá felszólítják a magyar politikai vezetőket, véleményformálókat, civileket és a sajtót, hogy ne népszerűsítsék a románellenes gyűlöletet, és „tisztességesen tájékoztassanak a térség történelmi valóságáról”. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új lehetőséggel élnek a Mikó-ügyben a reformátusok
Megsemmisítési felfolyamodvány lehetőségével él a Mikó-per elítéltjeinek ügyében az Erdélyi Református Egyházkerület.
Kapcza Mikolt, az egyházkerület ügyvédje szerdán a Krónikának elmondta: benyújtották a rendkívüli felfolyamodványt a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez Markó Attila és Marosán Tamás ügyében.
Az egyház jogi képviselőjétől megtudtuk, az új büntetőtörvénykönyv nagyon kevés lehetőséget nyújt a megsemmisítési felfolyamodványra, a Mikó-ügy elítéltjei esetében pedig arra hivatkoztak, hogy nem történt bűncselekmény.
Első lépésben a bírói testület megvizsgálja a felfolyamodványt, majd elvi jóváhagyást kell adnia a tárgyalás megkezdésére. „Az elvi döntést megelőzően nincs meghallgatás, azt nem lehet megkérdőjelezni. Amennyiben a testület nem adja meg, az ügy lezárult” – magyarázta az ügyvéd.
„Azonban ha mégis megadják az elvi jóváhagyást a tárgyalásra, a legfelsőbb bíróság megsemmisítheti a jogerős ítéletet, de el is utasíthatja a felfolyamodványt. Ez is, mint minden bírósági per: kétesélyes” – fogalmazott lapunknak Kapcza Mikolt. Hozzátette, a lehetőség csak az elítéltekre vonatkozik, az ingatlan visszaállamosítására nem.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Krónikának elmondta, élnek a lehetőséggel az elítéltek védelmében, ugyanakkor előkészítik a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára benyújtandó periratot, hiszen már csak ott remélhetnek jóvátételt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyében. Az egyházfő hozzátette, március végéig benyújtják Strasbourgban a kérelmet. Értesüléseink szerint ennek összeállításában Magyarország bukaresti nagykövetsége is segítséget nyújt.
Kató Béla szerint az épület ügyében egyelőre nem tudnak egyebet tenni, így átadták azt a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak. „A jogerős bírósági döntés értelmében megtörtént az átadás-átvétel” – mondta a püspök.
Mint ismeretes, a ploieşti-i táblabíróság jogerős ítéletében felfüggesztett börtönbüntetésre enyhítette a Markó Attila és Marosán Tamás három-három év letöltendő börtönbüntetéséről szóló alapfokú verdikt végrehajtását, a református egyház azonban elveszítette tulajdonjogát az ingatlan felett.
Marosán Tamás, az egyházkerület nyugalmazott jogtanácsosa már hosszabb ideje Magyarországon tartózkodik, míg Markó Attila sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselő, a visszaszolgáltató bizottság másik tagja két hónappal ezelőtt távozott Magyarországra.
Az RMDSZ-es képviselő ellen egy másik ügyben is vizsgálódik az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA). Bár a honatya dokumentumokkal bizonyította, hogy nem vett részt a restitúciós testület azon ülésén, ahol az ügyészek szerint a valós ár háromszorosának megfelelő kártérítést ítéltek meg egy bukaresti telekért, még nem szüntették be ellene az eljárást.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Magyar egyházak: közös felelősség a hittanoktatás
Kérvényezzék gyerekeik iskolai vallásórán való részvételét – szólítják fel a szülőket a történelmi magyar egyházak vezetői.
A római katolikus, református és unitárius egyház vezetői emlékeztetnek, hogy a hittan már az idei tanévben választható tantárggyá válik a romániai tanintézetekben: azoknak a szülőknek, akik azt szeretnék, hogy gyerekük vallásos nevelésben részesüljön, március 6-áig kell kérvényezniük ezt.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek a témában kiadott közleményében Szent Ágoston másfél évezreddel ezelőtti buzdítását idézi, rámutatva annak időszerűségére: „…hogy neveljük gyermekeinket Istennek, mert akkor magunknak neveljük!”
Hangsúlyozza, hogy az egyház minden római katolikus gyermek számára biztosítja a szakképzett hitoktatót, akik az iskolai hittanórák keretében – az alapvető vallási ismeretek átadása mellett – a gyermekek hitbeli és erkölcsi nevelésére is nagy hangsúlyt fektetnek.
„Szülők, keresztszülők és bérmaszülők felelőssége, hogy a szentség-kiszolgáltatásoknál vállalt kötelezettséget, az iskolai hitoktatás és vallásos nevelés igénylésével is teljesítsék” – mutat rá az érsek azon reményének adva hangot, hogy a lelkészek, hitoktatók és az iskolák vezetőségének együttműködése révén a továbbiakban is sikerül biztosítani az iskolai hittanoktatást.
„Ne engedjünk a kényelem kísértésének! Tartsuk lelkiismeretbeli kötelességünknek lelkipásztorok, szülők és nevelők egyaránt, hogy minden gyermekünk a törvényes kereteken belül, lehetőleg anyanyelvén vegyen részt az iskolai hitoktatáson” – szólítja fel a híveket körlevelében Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök is, hangsúlyozva a szülők gyerekneveléssel kapcsolatos feladatait.
„A keresztény szülők ezzel együtt a hitre való nevelés szép feladatát is vállalták akkor, amikor gyermekeik számára a keresztséget kérték. Most itt az alkalmas lehetőség, hogy bizonyítsuk elköteleződésünk komolyságát és kitartásunkat hitünk értékei mellett. Ne engedjük, hogy a hitet és a hitre való nevelést az ultramodern áramlat hirdetői, a hitetlenek és istentelenek a sarokba szorítsák. Álljunk ki jogaink mellett és éljünk a felajánlott lehetőségekkel azáltal, hogy gyermekeink hitoktatását igénybe vesszük az iskolai kereteken belül is” – fogalmaz a váradi püspök.
Hangsúlyozza, a lelkészeknek, hittantanároknak azon kell fáradozniuk, hogy az iskolai hittanórák vonzóak legyenek, biztató istenélményhez segítsék a diákokat.
A vallásoktatással kapcsolatos módosításokra közleményben hívta fel a figyelmet a Magyar Unitárius Egyház is, melyben az ezzel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat is ismerteti. „Az egyházközségi tag kötelességei: vallásos és erkölcsös életet élni, gyermekei oktatásáról és valláserkölcsi neveléséről gondoskodni; az egyházi jogszabályokat tiszteletben tartani (…)” – idézi ugyanakkor a Magyar Unitárius Egyház Szervezeti és Működési Szabályzatát a körlevél.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szintén körlevélben hívta fel az esperesek, lelkészek, presbiterek, pedagógusok és szülők figyelmét a vallásórát érintő változásokra. „Anyaszentegyházunk hitvallásainkból fakadóan felelősséget vállal a gyermekek hitbeli nevelésével kapcsolatban. A keresztelés alkalmával szülők, keresztszülők és az egész gyülekezet fogadalmat tesz arra, hogy mindent megtesz a »gyülekezet minden gyermekének hitbeli nevelése érdekében«” – hangsúlyozta a püspök.
Az iskolai vallásórák státusának módosítását Remus Cernea független képviselő kezdeményezte, majd az alkotmánybíróság is alátámasztotta. A taláros testület úgy döntött, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően – amikor a hittanoktatást nem igénylő szülőknek kellett erre vonatkozó kérést benyújtani az iskola vezetőségéhez – ezután azoknak kell kérvényt írni, akik vallásos nevelésben szeretnék részesíteni gyerekeiket. Az ítéletnek a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől számított 45 napos határidő március 9-én jár le.
Székelyhon.ro

Tűz a nagyenyedi papilakban: iratok, könyvek égtek el
Tóth Tibor lelkész: megromlott a közbiztonság Nagyenyeden
Perselypénzre számítottak, és a nyomok eltüntetése érdekében távozáskor felgyújtották a nagyenyedi református parókiát ismeretlen tettesek.
Az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) honlapján tegnap közölték: még mindig zajlik a február 12-i gyújtogatás okozta károk felmérése. Mivel a nagyenyedi református templom az enyedi várfalon belül található, így még szemtanúk sincsenek. Tóth Tibor lelkipásztor szerint az elmúlt időszakban nagyon megromlott a közbiztonság Nagyenyeden, több helyről jeleztek rablást. A gyújtogatás pótolhatatlan pusztítást vitt végbe, amelynek áldozatául estek Tóth Tibor lelkész húszéves szolgálatának bizonyítékai, különböző iratok, lexikonok. Az Erdélyi Református Egyházkerület kérést intézett az egyházkerületekhez, hogy a több példányban levő egyházi szakkönyvekből adományozzanak a Nagyenyedi Református Egyházközségnek. A rendőrség a helyszínelés óta nem jelentkezett.
Szabadság (Kolozsvár)

„Elkent ügy” a Mikó-per Markó Attila szerint
A Mikó-perben hozott döntés „iskolapéldája annak, hogyan kell úgy elkenni egy ügyet, hogy közben abban minden szó a megfelelő utasítást kövesse” – állítja Markó Attila RMDSZ-es képviselő, aki blogbejegyzésben kommentálta a perben hozott döntés indoklását.
Az ügyben három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt politikus szerint a döntés olyan utasításokat követ, melyek szerint „a vádlottakat el kellett ítélni, de annyira azért mégsem, hogy be is vigyék őket a börtönbe, ugyanakkor úgy kellett a kollégium épületét visszaállamosítani, hogy közben ne feszegessék túlságosan a jogos tulajdonos kilétét”.
Lemondtak az országos restitúciós hatóság vezetői
Lemondott hétfőn tisztségéről az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) elnöke, George Băeşu, valamint a két alelnök az intézménynél uralkodó áldatlan állapotok miatt.
Markó szerint a döntést úgy kellett megindokolni, hogy „az időközben nagy közfelháborodást keltő ügyet folyamatosan követő nemzetközi, de különösen amerikai és magyar diplomácia ne tudjon kifogást emelni”. A politikus szerint a jogerős ítélet „olyan elemet hoz be az érvelésbe, amely sem a vádiratban, sem pedig az alapfokú ítéletben nem szerepelt”, illetve „olyan vádat próbál megindokolni, amely nem volt tárgya a vádiratnak, túlmegy annak körén”.
Markó szerint azáltal, hogy a bíróság „olyan kérdést és olyan vádat próbál megindokolni, amely nem volt tárgya a vádiratnak, túlmegy annak körén, megfosztotta a vádlottakat a védelemhez való jogtól”.
„Amit képtelen volt kimondani a bíróság, mert ez volt a parancs, kimondom én: senki nem követett el semmilyen bűncselekményt, ugyanis az ingatlan jogos tulajdonosa kétségtelenül a református egyház, a bizottság pedig ezt megállapította, és a törvényt végrehajtva visszaszolgáltatta a Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerület javára” – fogalmaz Markó, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

A Mikó-per jogerős ítéletének kritikája – az indoklás ismeretében
Markó Attila szombati blogbejegyzésében értékeli a Mikó-per jogerős ítéletét, az indoklás alapján. Az alábbiakban közöljük az írást.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása körüli büntetőper jogerős ítéletének indoklását olvasva az az érzésem, hogy egy egészen más dimenzióban élünk – én és a romániai igazságszolgáltatás. Előrebocsátom, hogy mindaz, amit leírok, a lehető legobjektívebb jogi elemzése kíván lenni ennek a bírósági döntésnek, bár elkerülhetetlen, hogy érintettként ne fűszerezzem meg igencsak szubjektív elemekkel is.
Ez a döntés iskolapéldája annak, hogyan kell úgy elkenni egy ügyet, hogy közben abban minden szó a megfelelő utasítást kövesse. Ugyanis véleményem szerint több szempontból is utasítást követ ez a döntés: egyrészt a vádlottakat el kellett ítélni, de annyira azért mégsem, hogy be is vigyék őket a börtönbe, ugyanakkor úgy kellett a kollégium épületét visszaállamosítani, hogy közben ne feszegessék túlságosan a jogos tulajdonos kilétét.
Legalábbis ezt a látszatot kelti, ezt a látszat-semlegességet próbálja tükrözni. A jogerős ítélet két dolgot rögzít. Az egyik a büntető felelősség megállapítása, a vádlottakkal szembeni 3 év felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása, a másik pedig a kollégium épületének jogi sorsa, a visszaállamosítás ténye az úgymond „eredeti állapot visszaállítása” által. Vegyük sorba ezeket.
A büntető felelősség és a büntető szankció
Az indoklás nyilvánvalóan erőltetett, jogtalan és helytelen módon megpróbálja megtalálni azokat a bűncselekményi elemeket, amelyre „rá tudja varrni” a felelősséget. A hivatali visszaélés bűncselekményének fogalmi elemei ugyanis a következők:
– közhivatalnoki minőségben, hatáskör gyakorlása közben szándékos kötelességszegés vagy kötelezettség hibás teljesítése;
– károkozás.
A vádirat a következőképpen fogalmaz: „a bizottság tagjai egy érvénytelen telekkönyvi kivonat értelmében, mely egy másik tulajdonost jelöl meg, összeállították azt a jegyzőkönyvet, melyben a valósággal ellentétben megállapították, hogy az ingatlan a sepsiszentgyörgyi református egyház tulajdonát képezte és visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek”. Ugyanis a jegyzőkönyv kibocsátását megelőzően a közigazgatási minisztérium levelében az áll, hogy szerintük nem az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló jogszabály, hanem a magán- és jogi személyek javairól szóló törvény szerint kellene eljárni. Magyarán: az ingatlan nem egyházi ingatlan, ezért hibásan jártunk el. Ebből a megfogalmazásból egyértelműen kiderül, hogy a bizottság büntetőjogi felelőssége az ügyészség véleménye szerint abban rejlik, hogy tévesen állapították meg a tulajdonjog jogosultját, és ebből a hibából nem a valós tulajdonos javára szolgáltatták vissza. Ugyanez a megfogalmazás cseng vissza az alapfokú ítéletben is. Nyilván ehhez érveket is sorakoztat: soha nem volt az egyház tulajdona, közadakozásból épült, tehát az egyház szerepe csupán az iskola jellegében nyilvánult meg és nem a tulajdon kérdésében, stb.
Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi felelősség kizárólag a tulajdonos helyes vagy helytelen megállapításán múlik. Azaz amennyiben nem a református egyház a jogos tulajdonos, akkor létezik büntetőjogi felelősség, ha pedig ő a jogos tulajdonos, akkor teljes mértékben tárgytalan a büntetőjogi felelősség. Ezt ez irányt követte maga a feljelentés, de ugyanezen az úton haladt tovább a teljes nyomozati szakasz, ezt kifogásolta az ügyészség a vádiratban és ezt indokolja meg az alapfokú döntés is. Természetes módon ilyen irányú volt az alapfokú eljárás kezdeti szakaszában előterjesztett (és később végzéssel jóvá is hagyott!) előzetes kifogásunk is, melyben azt kértük, hogy a büntetőjogi felelősség érdemi vizsgálata előtt a bíróság állapítsa meg, hogy az ingatlan a református egyház tulajdonát képezte. A védekezés teljes folyamata ezt a logikát követte – nem is követhetett más logikát, hiszen a vád maga is erre alapozza a vétkességünket.
A védelem a fellebbezésben is ezt a kritikát fogalmazta meg: az alapfokú döntés átveszi a vádirat érvelését (valójában oldalakat idéz belőle szó szerint!), és a bizottság hibájának azt rója fel, hogy a valósággal ellentétben visszaszolgáltatta a kollégium épületét a református egyháznak. A fellebbezési eljárás során mindvégig arra fektettük a hangsúlyt, hogy az alapfokú ítélet minden (köztük az ilyen irányú) érvelését lebontsuk, és bebizonyítsuk, hogy mivel az ingatlan a református egyház tulajdona, ezért nem állapítható meg a bizottság tagjainak a büntetőjogi felelőssége. Emellett természetesen a bűncselekményi elemek mindegyikét lebontottuk, elmondván, hogy sem szándékos kötelességszegés, sem más kötelesség hibás teljesítése nem állapítható meg, ugyanúgy, ahogy kár sem keletkezett, hisz Sepsiszentgyörgy önkormányzatának perbeli szerepvállalásának lényege épp az volt, hogy városi tanácsi döntésben rögzítették: az önkormányzatot, mint ingatlanvagyon-kezelőt, semmilyen kár nem érte.
Viszont a jogerős ítélet teljesen felborítja ezt a logikát, ugyanis egy olyan elemet hoz be az érvelésbe, amely sem a vádiratban, sem pedig az alapfokú ítéletben nem szerepelt. Azt mondja ugyanis az indoklás, hogy a bizottság tagjai szándékosan nem teljesítették azt a törvényi kötelességet, miszerint a jegyzőkönyv kibocsátása csak a közigazgatási minisztérium „megerősítése” után történhet meg. A tisztább kép érdekében hadd álljon itt a törvény szövege, amibe megpróbál a jogerős döntés kapaszkodni – 83/1999. sz. sürgősségi kormányrendelet, 3. szakasza:
„(1) A közigazgatási minisztérium a prefektúrákon keresztül kérni fogja minden (mellékletben szereplő – szerző megj.) ingatlan jogi helyzetét.
(2) A jegyzőkönyveket csak a közigazgatási minisztérium megerősítése után lehet kiállítani.”
Nos ez a szöveg azt szabályozza, hogy a rendelet mellékletében levő ingatlanok mindegyikénél a jegyzőkönyv kibocsátása előtt meg kell győződni az adott ingatlan jogi helyzetéről, azaz arról, hogy az valóban tükrözi-e a mellékletben foglalt adatokat: hol van az épület, mi a jelenlegi rendeltetése, valóban államosították-e. A „megerősítés” (a román törvényszövegben confirmare – konfirmálás, visszaigazolás) ezt jelenti: a minisztérium a prefektúrák segítségével megerősíti, hogy valóban arról az ingatlanról van szó, amely a mellékletben szerepel, illetve, hogy annak jelenleg mi a jogi helyzete. Ennek a „konfirmálásnak”, „megerősítésnek” az a célja, hogy az esetleges azonosítási hibákat kiküszöbölje, ugyanis volt példa arra, hogy a mellékletben szereplő ingatlanok valamelyike, időközben már kikerült az állam tulajdonából, magántulajdonba került (például Temesvári Magyar Ház) – így az állam már nem rendelkezhet fölötte. Nos, ez a „megerősítés” minden esetben egy többnyire féloldalas irat, amelynek szövege rendszerint így hangzik: „a közigazgatási minisztérium megkereste X megye prefektusi hivatalát, amely közölte, hogy a kormányrendelet mellékletének Y pontjában, … település … utca … szám alatt szereplő ingatlant 19…-ban államosították, jelenleg … működik benne, jelenlegi tulajdonosa …”.
A Székely Mikó Kollégium esetében kiadott minisztériumi dokumentum is ugyanezt a szöveget tartalmazza, de a végén a minisztérium hozzáteszi, hogy véleménye szerint nem a 83/1999-es kormányrendelet, hanem a 10/2001-es törvény szerint kellene eljárni (ez utóbbi a magánszemélyek és jogi személyek javainak visszaszolgáltatását szabályozza). Ez utóbbi megjegyzését tisztáztuk a per során is, amikor bebizonyítottuk, hogy egy 2001-ben született jogerős bírósági döntés kötelezett bennünket arra, hogy eljárjunk a Mikó épületének ügyében, a jogerős bírósági döntés tehát felülírja a minisztérium véleményét. Egyebekben a minisztérium átirata mindenben „megerősített”: elmondta, hogy az ingatlan hol helyezkedik el, hogy jelenleg iskola működik benne, hogy államosították, és jelenleg is az állam tulajdonát képezi.
A Mikó-per jogerős ítélete elsősorban tárgyi tévedésben van, amikor azt állítja, hogy nem vártuk meg a közigazgatási minisztérium „megerősítését”. Ez a dokumentum létezik, része a periratnak, és a vádirat, valamint az alapfokú döntés nem kifogásolta sem ennek a létét, sem pedig ennek megerősítő jellegét, hiszen mindkét irat (vádirat és alapfokú ítélet) kizárólag azt kifogásolta, hogy a bizottság tagjai nem vették figyelembe a minisztérium hozzáfűzött véleményét, miszerint ez valójában nem is egyházi ingatlan, hanem egy más jogszabály szerint kellene eljárni, azaz a bűntényt a tulajdonos téves megállapításával követtük el.
Ebből kifolyólag a jogerős ítélet olyan kérdést és olyan vádat próbál megindokolni, amely nem volt tárgya a vádiratnak, túlmegy annak körén. Egy egészen más bűncselekményi tényállást rögzít! Ez azt jelenti, hogy mivel sem a vádirat, sem pedig az alapfokú ítélet nem mutat rá erre a kötelességszegésre, ezért ez a megállapítás nemcsak túlmutat a vádirat keretein, hanem ezáltal meg is fosztott bennünket, vádlottakat attól, hogy ezzel szemben érveljünk, védekezhessünk. Megfosztott tehát bennünket a védelemhez való jogtól.
A jogerős ítélet ilyen értelemben kilép az eredeti jogvita medréből, más felelősségeket próbál bevinni az érvelésbe, védelemhez való jogtól foszt meg és ezáltal megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének mind a méltányos eljárásra, mind pedig a védelemhez való jog garantálására vonatkozó rendelkezéseit.
Az ingatlan jogos tulajdonosa és a visszaállamosítás
A jogerős ítélet másik része a tulajdonjog kérdését érinti. Érdekes módon épp az előbb leírt felelősség megállapítása mentén próbál a jogerős ítélet egy olyan furcsa fordulatot behozni, miszerint épp azért, mert a bizottság vétke a „megerősítés” hiányában kiadott jegyzőkönyv, ezért nem is igazán érdekes, hogy kié az ingatlan. Sőt, ki is jelenti egyértelműen, hogy „semmilyen jelentősége nincs annak, hogy ki a tényleges jogos tulajdonos, hisz a tulajdonjog átszállása egy bűncselekmény folytán következett be”. Ezáltal nem tesz az ítélet se többet, se kevesebbet, mint erőszakkal elválasztja egymástól a büntetőjogi felelősséget a tulajdonjogi kérdéstől, ami teljes mértékben ellentmond a vádiratnak, és egy teljesen más perspektívát vetít elő. Ugyanis – visszatérve a vádiratra és a per teljes korábbi folyamatára – az ügy lényege kezdettől fogva az volt, hogy a bizottság azért bűnös, mert a valóságtól eltérően visszaadta az ingatlant a református egyháznak. Gyakorlatilag a jogerős döntés egy teljesen más bűncselekményi tényállást rögzít, a vádirathoz képest teljesen más cselekményeket nevez meg jogtalannak, és más irányba tereli a tulajdonjog kérdését, miközben az jogilag is, és tényszerűen is, egy és ugyanazon kérdéskör. Nem csupán a vádirat vonja össze ezt a két dolgot, de lényegében nem is lehet elválasztani, ugyanis a jogvita alapját az képezte – és az képezi ma is –, hogy megkérdőjeleződött az egyház jogos igénye a kollégium épülete fölött, ennek polgári pere folyamatban volt, és felfüggesztődött a büntetőeljárás idősza-kára. Később aztán a büntetőeljárás alapját is az képezte, hogy valótlanul és jogtalanul adtuk vissza az épületet a református egyháznak. Ez a két elem egy egységes egész két egymástól elválaszthatatlan fele: nincs büntető ügy, ha van egyházi tulajdonjog – és viszont, ha az egyháznak nincs jogos tulajdona, akkor van bűncselekmény.
Nos, ezzel szemben mit tesz a jogerős ítélet? Mint már leírtam, egyrészt erőszakkal és jogtalanul leválasztja a tulajdonjog kérdését a büntetőjogi felelősségről, ezáltal egy teljesen más bűncselekményi tényállást ír le. Teszi ezt azért is, hogy elhárítsa a felelősséget attól, hogy jogerősen véleményt fogalmazzon meg az egyház tulajdonosi minőségéről. Megpróbál úgy viselkedni, mintha nem is érdekelné, hogy kié az épület mindaddig, amíg ettől függetlenül amúgy is létezik büntetőjogi felelősség. Csakhogy ez a logika azért hibás, mert épp a vádiratban megfogalmazott bűncselekményi tényállást mellőzi, azaz túllép a vád keretein. Másrészt pedig, hogy a tulajdonosi kérdésben azért mégse maradjon teljesen semleges, kijelenti: mivel a visszaszolgáltatás bűncselekmény révén történt, ezért helybenhagyja az alapfokú bírósági döntést, miszerint megsemmisíti az Erdélyi Református Egyház tulajdonjogát, visszaállítja az eredeti állapotot. Ezzel ugyanazokat a cikkelyeket sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményéből, amelyeket a büntetőjogi felelősségnél már jeleztem, ráadásul megsérti a magántulajdonhoz való jogról szóló cikkelyt is.
Sokan felháborodva kérdezték, hogy miért nevezzük az eredeti állapot visszaállítását „visszaállamosításnak”. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a 83/1999-es kormányrendelet egy reparációs jogszabály. A kommunista (tehát nem jogállami) rendszer által elkövetett jogtalan tulajdonelkobzást reparálja azáltal, hogy jogállami keretek között törvénnyel visszaszolgáltat. A jogerős bírói döntés (akárcsak az alapfokú), megsemmisíti a jogállami reparációs törvény hatását, és a nem jogállami keretek között született állapotot – az államosítással létrejött állapotot – állítja vissza. Ezt akárhonnan is nézem, ugyanaz: visszaállamosítás.
Összegzés
A Székely Mikó Kollégium ügyében született jogerős bírói ítélet összességében egy teljesen más világot ír le. Jelentős mértékben túllép a vád keretein, mind a büntetőjogi felelősség, mind pedig a tulajdonjog kérdésében. A vád alapja az, hogy a bizottság bűncselekményt követett el, mert a valóságtól ellentétesen a református egyháznak adta vissza az ingatlant. Ezzel szemben az ítélet indoklása szerint teljesen más formában követtük el állítólagos bűnünket. Új bűncselekményi tényállást állapít meg, amely nem azonos a vád által megfogalmazottal. Magyarán: olyan bűncselekmény elkövetése miatt ítél el, amely miatt a vádirat nem kért felelősségre vonást. A visszaállamosítás kérdését is oly módon oldja meg, hogy megpróbálja elkerülni a jogos tulajdonos kilétére vonatkozó megállapításokat, bár az eredeti állapot visszaállításával implicit módon egyetért azzal, hogy az egyház nem tulajdonos.
Az elemzésem legelején jeleztem, hogy a döntés minden tekintetben utasítást teljesít. Ez egyrészt kitűnik abból, hogy mindenáron meg kellett felelnie annak az utasításnak, hogy ebben az ügyben nem szabad felmenteni a vádlottakat, másrészt megpróbálja ezt úgy megindokolni, hogy az időközben nagy közfelháborodást keltett ügyet folyamatosan követő nemzetközi, de különösen amerikai és magyar diplomácia ne tudjon kifogást emelni, hisz lám, a bíróság nem is akarja firtatni az egyház tulajdonjogát, mondván: attól még lehet akár az egyházé is, csak járja ki törvényesen a procedúrát… Csak hát, ezzel egy egészen más síkra tereli az ügyet, pontosabban egészen más ügyet kreált. A vád nem erről szólt, tehát az ítéletnek sem szabad erről szólnia.
Amit képtelen volt kimondani a bíróság, mert ez volt a parancs, kimondom én: senki nem követett el semmilyen bűncselekményt, ugyanis az ingatlan jogos tulajdonosa kétségtelenül a református egyház, a bizottság pedig minden törvényi eljárást betartva ezt megállapította, és a törvényt végrehajtva visszaszolgáltatta a Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerület javára. Marad a következő lépés, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága meghozza a helyes döntést…
Szabadság (Kolozsvár)

Bemutatják a Csiha Kálmán életéről szóló dokumentumfilmet
Filmbemutatóra kerül sor március 18-án, szerdán délután 6 órától a Kultúrpalota kistermében. Mint arról korábban beszámoltunk, a Pro Semjén Egyesület megbízásából, debreceni és nagyváradi forgatócsoport alkotómunkája nyomán elkészült a Jobb az Úrban bízni című dokumentumfilm, amely dr. Csiha Kálmán református püspök (1929-2007) életét mutatja be olyan szemszögből és megközelítésből, ahogyan azt csak a mellette élők, a család, a barátok láthatták.
A marosvásárhelyi Kistemplom egykori lelkipásztorának, az Erdélyi Református Egyházkerület néhai püspökének életéről szóló filmet tavaly decemberben a Kistemplomban láthatta az érdeklődő közönség. A Kultúrpalotában sorra kerülő bemutatón közreműködik Ötvös József lelkipásztor, Balla Tünde, a film szerkesztője és Györffy András színművész.
MTI

Népújság (Marosvásárhely)

Ünnep – Idén sem „fogyott el” Kossuth Lajos kolozsvári regimentje
Kelemen Hunor: az erdélyi magyarság tovább vívja szabadságharcát
Hírügynökségi források szerint tegnap csak kisebb incidens zavarta meg Kolozsváron március 15-e megünneplését. A szélsőségesnek tartott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezet néhány képviselőjét a csendőrök kivezették a felvonuló tömegből. A fiatalok az egyesület lobogóival és kitűzőivel jelentek meg a rendezvényen. A menetelés elkezdése előtt néhány fiatal kokárdákat és a Jobbik Magyarországért Mozgalom szórólapját osztogatta.
A kezdetben ötszáz főre becsült tömeg csendben és a lehető legnagyobb rendben vonult végig a Kossuth/ 1989. December 21 utcán, majd megkerülte a Főteret, hogy a fél 1 órakor kezdődő misére pontosan megérkezzen. – Március 15-e, a magyar szabadság napja csak visszapillantás a múltba, de előre kell néznünk – mondta Kovács Sándor római katolikus főesperes, majd arra figyelmeztetett, hogy a szeretet a keresztény élethez tartozik, és mi, emberek önfeláldozó szeretetre teremtettünk.
Sallangmentes, megtisztult ünneplést!
Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja március 15-ét önmagunk revíziójának szimbólumaként értékelte. – A március 15-i ünnep igazi tartalma az, ha levetjük a felesleges sallangokat, és csak a megtisztult ünnepléssel maradunk. De van erőnk krisztusi lelkülettel bocsánatot kérni és megbocsátani? – tette fel a kérdést a lelkipásztor őszinte önrevíziót kívánva.
Beszédében Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök egy kortárs magyar költőt idézve arra figyelmeztetett: ne higgyünk a híg beszédű szónokoknak, hanem hagyatkozzunk a Példabeszédek tanítására. – 2015 márciusában tegyünk arról bizonyságot, hogy áthat minket a szabadságnak, a szeretetnek és az egymást iránt érzett felelősségnek a fénye. A szabadság létének feltétele az erkölcsi értékek megléte. Nincs erkölcsi érték szabadság nélkül, mint ahogy szabadság sincs erkölcsi érték nélkül. Legyünk szabadok az erkölcsi érték igazságánál, legyünk szabadok, hogy felelősek is lehessünk. Ünneplésünk csak akkor lesz igazi, ha megújul a nemzethez való tartozás tudata – hangsúlyozta az unitárius püspök.
Meg is kell tartani a szabadságot
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Pál apostolt és Esterházy Péter kortárs magyar írót idézte, miszerint előfordulhat, hogy a szabadság voltaképpen rabság, és fordítva. – A mostani politikai rendszer sokszor használja a szabadság jelszavát, de a lényeg hiányzik. A szabadság nem azt jelenti, hogy függetlenek vagyunk, és elszakadunk az emberektől, hanem azt, hogy szabadon élek felebarátomért, és elkötelezem magam az elesettek védelmében. Igazán szabaddá csak Isten tehet minket. Nem elég a szabadságot kivívni, hanem meg is kell tartani – fogalmazott az evangélikus püspök. Az ökumenikus egyházi szertartás a Szózat és a Himnusz eléneklésével, valamint az egyházi méltóságok áldásával zárult.
Nagy-Hintós Diana
Újrakezdés, cselekvésvágy, nemzeti összefogás
Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nevében Lőrinczi Zoltán megyei tanácsos, frakcióvezető köszöntötte a volt Biasini-szálló épületénél az egybegyűlteket, mint mondta, az újrakezdés, a cselekvésvágy, a nemzeti összefogás lehetőségét is magában hordozza ez az ünnep évről évre. – Annak büszke megvallását jelenti, hogy magyarként akarunk dolgozni a Kárpát-medencében, Erdélyben és Kolozsváron, mert ez a mi otthonunk. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Gábor Áron népének egységesnek és kitartónak kell lennie; mert egy egységes és kitartó népet még senki nem tudott megállítani az útján – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: különösen is érvényes ez, elvégre „tisztességesek a céljaink, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget akarunk magunknak és más nemzeteknek is”. – Mert mi tudjuk, hogy a szabadságért meg is kell küzdeni nap mint nap, hogy emlékét becsülettel adhassuk át utódainknak. Kitartó, elkötelezett, céltudatos munkára van szükség. Ugyanakkor itt az idő, hogy mi, magyarok, végre együtt dolgozzunk nemzeti ügyeink sikeréért – hangzott el az ünnepi beszédben.
A folytatásban Mile Lajos kolozsvári főkonzul tolmácsolta Orbán Viktor üdvözletét. A levélben, amelyet számos más Kárpát-medencei helyszínen felolvastak, a miniszterelnök úgy vélte: magyarként „mindenkinél több okunk van arra, hogy kivételesnek érezzük ezt a napot, hiszen hosszú évszázadok elnyomása után 1848. március 15-e mutatta meg, milyen életerős és bátor nemzet a miénk. A népek tavaszán Európa számos városát érte el a forradalom vihara, de csak egyetlen ország volt, ahol nem hunyt ki pillanatok alatt a szabadság őrtüze.” Orbán Viktor a levélben felidézte, hogy a magyar szabadság üzenete Budapestről, a Nemzeti Múzeum lépcsőiről indult el, de az egész hazában visszhangra talált. „Az azóta eltelt 167 év sok változást hozott, de az akkori igazságok máig örökérvényűek. Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki: összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, minthogy legyen béke, szabadság és egyetértés!”– fogalmazott levelében Orbán Viktor miniszterelnök.
Párbeszéddel mindig sikerült túllépni a nehézségeken
A román kormányfő, Victor Ponta üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a románok és a magyarok együtt jóval erősebbek lehetnek. A Gheorghe Vuşcan, Kolozs megyei prefektus által felolvasott szöveg szerzője szerint 1848 összeköti a románokat és a magyarokat, és azt jelzi, hogy a két népnek azonosak a törekvései. Véleménye szerint az is a két nép közös értékválasztását mutatja, hogy a magyar forradalom 12 pontjából 11 pont szellemisége az erdélyi románok 1848-as balázsfalvi nagygyűlésének a követelései között is megtalálható. Hozzátette, hogy ma az euroatlanti struktúrákhoz való tartozás jelzi a közös értékválasztást. „Túl a feszültségeken és a vak szenvedélyen, amelybe néha beleütközünk, a magyar szomszédainknak és barátainknak szánt üzenetem a tiszteleté, a párbeszédé és a szolidaritásé. Párbeszéddel mindig sikerült túllépni a nehézségeken, egymást tisztelve építeni tudtunk, szolidárisak lévén fejlődtünk, és tovább vihettük azoknak az eszményeit, akik feláldozták magukat 1848-ban. Igazán hiszem, hogy együtt dolgozva erősebbek vagyunk, és ha jobban összetartunk, bölcsebbek vagyunk” – fogalmazott a román miniszterelnök.
Tiszta szívvel, felebarátaink kezét fogva
Vákár István, Kolozs Megye Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy amennyiben március idusának hívószavai közül a testvériség került volna az első helyre az évek során, „lehet, győzelmünk hosszadalmasabb lett volna”. – Nem úgy adta a jó Isten, nem úgy adták a csillagok, de örülünk, mert megmutattuk, hogy a Kárpát-medence a miénk, itt lakunk, itt termelünk pluszt, itt élünk, neveljük gyermekeinket, és itt is halunk meg – mondta a tanácselnök, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy tiszta szívvel, felebarátaink kezét megfogva érdemes és lehet előrehaladni.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere is utalt arra, hogy csak együtt lehetünk igazán erősek, magyarok és románok, „itthon, ebben a csodálatos városban, amelyet sikerült európaivá fejlesztenünk, s ahol minden helybéli és vendég jól érezheti magát, nemzetiségtől függetlenül”. Köszönetet mondott mindazért, amit 2004-től napjainkig, közös erőbefektetéssel sikerült megvalósítani Kolozsváron – mint mondta, ezáltal válhatott ténylegesen Erdély fővárosává, de ugyanakkor gazdasági és kulturális vonatkozásban, toleranciában is élen jár, jó példaként szolgálva más városok számára is.
Mit kíván a fiatalság?
A kolozsvári ifjúság 12 pontját Buchmann Wilhelm, a BBTE Színház és Televízió Karának hallgatója olvasta fel (a fiatalok egyebek mellett valós multikulturalitást, a történelmi kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, nemzeti jelképeink szabad használatát, önálló, állami magyar felsőoktatást, a magyar kisebbség számára is elfogadható tanügyi rendszert, nyelvi, vallási és etnikai toleranciát követeltek), majd különböző alakulatok, szervezetek képviselői helyeztek el koszorút az emléktáblánál: az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Kolozs megyei prefektúra, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, a Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és a városi tanács RMDSZ-es frakciója, a Kolozs Megyei Tanács és annak RMDSZ-es frakciója, László Attila szenátor, az RMDSZ Főtitkársága, az RMDSZ Kolozs Megyei Nőszervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári szervezete, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, a Protestáns Teológiai Intézet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Bolyai Társaság, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, a Magyar Ifjúsági Tanács, a Kolozsvári Magyar Diáktanács, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzata, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak. A rendezvény a Himnuszés Székely himnusz eléneklésével zárult.
Ferencz Zsolt
„A szólásszabadság korlátozásával kezdődik minden elnyomás”
Az erdélyi magyarság – nem karddal és lándzsával, de – tovább vívja szabadságharcát, mert ma is vannak olyanok, akik meg akarják fosztani nemzeti identitása alapjaitól – mondta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke vasárnap a sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepségen.
– 167 esztendő telt el azóta, hogy minden egyes évben, még akkor is, amikor nem lehetett, a szigorú tiltás esztendeiben – lélekben és szívben –, és azóta, amióta lehet, szabadon itt, mifelénk, Erdélyben is kint a köztereken ünnepeljük a szabadságharcot, emlékezünk erre a kiváló fordulópontra. 167 évvel a forradalom után is él a magyar emberek életében, lelkében, szívében és tudatában, kollektív tudatunkban, a nemzet memóriájában 1848, az a szabadságharc, amely leverése ellenére is felbecsülhetetlen változásokat hozott a szabadságjogok területén, változást a nemzet önbecsülésében, a világhoz való viszonyában, gyökeresen átformálta a társadalmi rendet és lelki, szellemi munícióval látta el a következő közel két évszázad szabadságszerető magyarjait – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Kelemen úgy vélte: föl kell tennünk a kérdést, mi a magyarázata annak, hogy egy 167 évvel ezelőtti esemény, a magyar szabadságharc, ma is elevenen él az emlékezetünkben. – Mi a magyarázata annak, hogy most is, ezekben a napokban Erdély-szerte, Magyarországon, a Kárpát-medencében mindenhol ezrek, tízezrek, és – talán túlzás nélkül állíthatjuk – százezrek mennek ki a közterekre a szobrokhoz, emlékhelyekre, és főhajtással adóznak a magyar szabadságharc harcosai, katonái, egyszerű emberei előtt? A magyarázatunk nagyon egyszerű lehet, és pontosan a szabadságban kell keresni ezt a magyarázatot. A szabadságban, amelyre minden embernek, minden közösségnek, minden nemzetnek szüksége volt, szüksége van, és – ahhoz, hogy teljes életet élhessen egy közösség, egy nép, egy nemzet – szüksége is lesz, míg világ a világ – magyarázta az elnök.
Kifejtette: a szólásszabadság korlátozásával kezdődik minden elnyomás, ezt Petőfiék is tudták, és ezért a cenzúra eltörlésével kezdték forradalmukat. Rámutatott: az elnyomók úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a szabadságból nem kevesebb marad, hanem több lesz, ha másokkal is megosztják. – Ők azok, akik 25 évvel a kommunista diktatúra bukása után méltó utódai lehetnek a császári és cári stratégáknak: meg akarnak fosztani az anyanyelv használatától, a zászlótól, a himnusztól, nemzeti szimbólumainktól, meg akarnak fosztani az iskoláinktól, meg akarnak fosztani a kultúránktól, és mindattól, ami egy ember, egy közösség, egy nemzet életében a legfontosabb – a nemzeti identitás alapjaitól – sorolta Kelemen Hunor, hozzátéve: ezért kell folytatnia az erdélyi magyarságnak a 21. században is a szabadságharcot.
Kijelentette: a magyar közösség tiszteletet kér a tiszteletért cserébe, azt, hogy maga dönthessen dolgairól. Az autonómia ezt teszi lehetővé – tette hozzá.
A székelyföldi megemlékezésen felszólalt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára is, aki rámutatott: mind a magyar, mind a román alaptörvény kitér az országban élő kisebbségek és a határon túli nemzetrészek védelmére. Természetes elvárás, hogy ezeket az előírásokat az európai országok közössége elfogadja és tiszteletben tartsa – tette hozzá.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra figyelmeztette a román államot, hogy felelősséggel tartozik a területén élő nemzeti közösségekért, és felszólította Bukarestet, hogy ne tekintse mostohagyereknek az erdélyi magyarokat, hanem figyeljen rájuk, tegye lehetővé, hogy egyszerre legyenek jó magyarok és jó román állampolgárok. A polgármester kijelentette: a székelyek nem szakadárok és nem terroristák, és a nagyhatalmaknak nem azoknak a kisebbségeknek a követeléseit kellene elismerniük, akik erőszakhoz folyamodnak, hanem a jogaikért demokratikus eszközökkel küzdő közösségeket kellene bátorítaniuk.
A hagyományőrző huszárok felvonulásával, szavalatokkal, néptáncokkal és forradalmi dalokkal színezett nagyszabású sepsiszentgyörgyi ünnepségen Székelykeve – a Vajdaságba telepített bukovinai székelyek legdélebbi településének – küldöttsége is részt vett, és meleg fogadtatásban részesült.
Szabadság (Kolozsvár)
A Noua Dreaptă (Új jobboldal) szélsőjobboldali szervezet tagjai immár hetedik éve szervezték meg a magyarság nemzeti ünnepével párhuzamos az Avram Iancu-emlékmenetet Kolozsváron. A Széchenyi tér (Piaţa Mihai Viteazu) – Wesselényi Miklós utca (Regele Ferdinand) – Deák Ferenc utca (Bulevardul Eroilor) – Bocskai tér (Piaţa Avram Iancu) útvonalon mintegy százan vonultak végig Autonomie doar la puşcărie (Autonómiát csak a fegyházban), Limba română, unica stăpână (A román nyelv az egyeduralkodó), Harghita, Covasna, pământ românesc (Hargita és Kovászna román föld) és más, hasonlóan uszító feliratú táblákkal és rigmusokkal, de a román zászlót és az Új Jobboldal szimbólumait is előszeretettel lóbálták menet közben.
Codrin Goia, a szervezet helyi elnöke a Bocskai téren tartott beszédében kifejtette: azt kérik a kormánytól, helyezze át Sepsiszentgyörgyre Románia fővárosát. Mint mondta, egyrészt sokkal jobban megközelíthető ez az ország más térségeiből; a másik dolog pedig, amiért szeretnék a változást, hogy ezáltal elejét tudnák venni a Székelyföldön uralkodó szeparatizmusnak, elvégre nem szeretnék Románia széthullását. – A szeparatizmus és az etnikai alapú autonómia megelőzésére ez lenne a legjobb megoldás. Az RMDSZ-esek sírtak amiatt, hogy szegény a Székelyföld, ha viszont Sespiszentgyörgy lenne a főváros, az gyors gazdasági fejlődést hozhatna – hangsúlyozta Codrin Goia .

Többletmunkával és -kiadással jár a templom restaurálása
Elkészülnek a határidőre a négymillió eurós munkálatok
Még javában zajlik Kolozsvár egyik patinás műemlékének, a Farkas utcai református templomnak a restaurálása. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT), az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) és a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség tavaly október végén, a munkálatok felénél szervezett nyílt napot, amelynek keretében az érdeklődők nem csak előadásokat hallgathattak meg a restaurálási folyamatról, hanem meg is látogathatták a templomot.
Az azóta eltelt négy és fél hónap alatt a munkálatok jelentősen előrehaladtak, és a júliusi határidőre el is készülnek. Maksay Ádám, a főtervező M&M Design képviselője most főleg azokról az előre nem látható munkálatokról tájékoztatta lapunkat, amelyek a restaurálási folyamat során merültek fel, és amelyeket a felújítás teljessége szempontjából kötelező módon el kell végezni. Egyes munkafolyamatok már lezárultak, mások pedig csak most kezdődtek el.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Csiha Kálmán életét a rácsok és a fények határozták meg
Az Erdélyi Református Egyházkerület néhai püspökének, Csiha Kálmánnak az életéről szóló, Jobb az Úrban bízni című filmet mutatták be szerdán este a Kultúrpalota kistermében.
A marosvásárhelyi Kistemplom egykori lelkipásztora karizmatikus személyiség volt, türelem és tolerancia jellemezte, kedvesen fordult az emberek felé, olyannyira – mesélte Ötvös József vártemplomi lelkipásztor –, hogy még akkor is, amikor elutasító választ adott, úgy mondta azt, hogy a hozzá forduló szeretett volna bocsánatot kérni tőle.
A Pro Semjén Egyesület megbízásából debreceni és nagyváradi forgatócsoport alkotómunkája nyomán készült el a Jobb az Úrban bízni című dokumentumfilm, amely Csiha Kálmán (1929–2007) életét úgy mutatta be, ahogyan azt a szűk környezete, a család, a barátok láthatták. Ötvös József a film jelentőségéről beszélve, arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy az a nemzedék, amelynek ő is tagja, őrizze Csiha Kálmán nemzedékének az emlékét.
Ki is volt Csiha Kálmán, az ember? Az életrajzi adatokon túl egy valóban érző szívű ember, apa, férj, nagyapa, akinek nagyon fontos volt a családja, de akinek ugyanolyan fontos volt a gyülekezete és az a nagyobb közösség, amelyet egész életén át szolgált. A marosvásárhelyiek büszkék voltak a püspökükre, nagy-nagy szeretettel vették körül, ahogy ez alkalommal is nagy szeretettel emlékeztek meg róla. Talán nem volt a teremben olyan személy, akit ne érintett volna meg élettörténete, annak akár valamelyik kis szegmense. Hiszen a közösségéért szolgálatot vállaló lelkipásztor a rácsok mögött is megmaradt igaz embernek, de még ifjú korában, amikor elkezdődött a családjának a meghurcoltatása, akkor sem tört meg, bízott, hitt és erős volt.
Példaértékű volt az élete fiatal férjként, majd apaként, aki gyerekét akkor látja először, a börtönből szabadulva, amikor az már hatéves, aki úgy tölti fogságát, hogy nem önmagáért aggódik, hanem azért, hogy családja ne aggódjék érte, aki a rácsok világából képes a fény felé figyelni, és az égből érkező fényre összpontosítva túlélni a megpróbáltatásokat, a lelki és fizikai erőszakot, aki szabadulása után sem érez bosszúvágyat. A filmben Csiha Kálmánt látjuk, beszél életéről, megpróbáltatásairól. „Életem a fények és a rácsok világa volt” – mondja, majd hozzáteszi, hogy a rácsok a földből jönnek, a fény viszont az égből. A fény mentette meg – tette hozzá, akárcsak azt, hogy soha nem érezte magát fogolynak.
„A filmet maga Csiha Kálmán készítette, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy az önéletrajza és a prédikációi, valamint a család elmondásai alapján összerakjam. De ez nem volt könnyű feladat” – mondta Balla Tünde szerkesztő a film elkészítéséről.
Antal Erika |
Székelyhon.ro

Újra lesz kastélynap Bonyhán
Szociális-kulturális tanulmányközpontot terveznek
Mint arról már korábban beszámoltunk, a Bethlen család visszaszolgáltatott bonyhai kastélyát a Londonban élő Bethlen Fruzsina az Erdélyi Református Egyházkerületnek adományozta, azzal a kitétellel, hogy jótékony célra használják az épületet. Az egyházkerület a nőszövetségre bízta a kastélyt. Négy évvel ezelőtt sor került az első lépésre a kastély megmentése érdekében, újrafedték a műemlék épületet. Tavaly júliusban kastélynapot szerveztek Bonyhán. A rendezvény idén is megtartatik, július 11-én nyitják meg újra az impozáns épület kapuit az érdeklődők előtt, akik számára ezúttal családi programokat is szerveznek – tudtuk meg Borsos Melindától, az Erdélyi Református Nőszövetség elnökétől, aki azt is hozzátette, hogy a kastélynappal hagyományt szeretnének teremteni a Kis-Küküllő menti faluban.
– Történt-e előrelépés a kastély felújítását illetően, és eldőlt-e a rendeltetése? – tudakoltuk.
– Folyamatban van az előtanulmányok készítése, ez még beletelhet pár évbe. A tanulmányok alapján majd pályázati úton igyekszünk megteremteni az anyagiakat. A legsürgetőbb felújítási munkálatok kivitelezésére viszont már letettünk egy pályázatot. Újjá kell építeni a tetőszerkezetet, csatornázni kellene, ezek most a prioritások. Április 18- án egy önkéntes napot tartunk a kastély körüli telken, ahol civil szervezetekkel és a presbiteri hivatal illetékeseivel takarítani fogunk, illetve bozótirtást is végzünk – tájékoztatott Borsos Melinda. A nőszövetség elnökétől azt is megtudtuk, hogy a tervek szerint szociális-kulturális tanulmányközpont létesül majd a kastélyban.
– Az egyik szárnyban a környékbeli hátrányos helyzetű gyerekek számára alakítanánk ki egy nappali foglalkoztató központot, az épület másik részében szociális- kulturális programokat, többek között felnőttoktatást indítanánk. A nappali központot szeretnénk mihamarabb létrehozni – tette hozzá az elnök asszony.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Az öröm napja a vártemplomi diakóniai intézetben
Ezekkel a szavakkal összegezte a virágvasárnapi rendezvény üzenetét az egyik holland vendég az időseket gondozó vártemplomi diakóniai intézet ünnepségén. Az idősotthon egy új szárnnyal bővült, amely három szinten összesen 14 egy- vagy kétágyas szobából áll. A bővítés által az otthon befogadóképessége 25 hellyel gyarapodott. Az avatáson nagytiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és felesége, Orbán Viktorné Lévai Anikó, valamint az építkezést lehetővé tevő holland alapítványok, a magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetője és Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja vett részt. Hollandra és holland nyelvből Lőrinczi István alsóvárosi református lelkész fordította a beszédeket.
Többet élünk, mint elődeink. Öröm az élet ilyen mértékű meghosszabbodása, de gond is. A statisztikai adatok szerint az idősek 18 százaléka él együtt a fiatalokkal, 23 százalékuk hébe- hóba találkozik. Több magányos idős ember gyermekeitől távol tölti napjait. Elsivárosodó, elidegenedő világunkban a keresztyén közösség tudja lebontani a ridegség falát. Fülöp G. Dénes egykori vártemplomi lelkész és felsége, Suba Ilona korán felismerte ezt, és elkezdte a Jókai (ma Eminescu) utcai idősotthon kilakítását, amelyhez hasonlókra egyre nagyobb szükségünk van – hangzott el Kató Béla püspök beszédében. A Máté evangéliumából vett ige alapján azt hangsúlyozta, hogy nézni bárki tud, de meglátni, észrevenni, ha valaki segítségre szorul, mindenkinek meg kell tanulnia. Az olyan közösségek példája, ahol az időseknek gondját viselik, arra neveli a fiatalokat, hogy jó itthon lenni, s talán nem kívánkoznak el – mondta a püspök, akinek kérésére a holland és magyar közönség együtt énekelte el a 134. zsoltárt.
Fáradhatatlan munka, kitartó erőfeszítés – értékelte Fülöp G. Dénesné Suba Ilonában Lévai Anikó, aki az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként többször küldött segítséget a diakóniai otthonnak. Beszédében az erőskezű, imádkozó erdélyi nagyasszonyokéhoz hasonlította a Lazarenum Alapítvány vezetőjének tevékenységét, aki jótékonysági intézmények egész sorát hozta létre, amelyek keretében az idősgondozás mellett árva gyermekek ellátását, a nagycsaládok támogatását és utcagyermekek megsegítését vállalta és végzi munkatársaival. Egy tanmesét is elmondott az erdei gombáról, amelynek kalapja esős időben védelmet nyújt az erdei kisállatoknak, s addig nő, amíg mindenki befér alája. Ilyen kalapot hord Suba Ilona is, amely alatt a gondoskodás mellett szeretet is lakozik – hangsúlyozta a magyar miniszterelnök felesége.
Öröm, hogy segíthettünk – emlékezett vissza a 25 évvel ezelőtti eseményekre Jacqueline Schoonwater, a leideni De Bakkerij Diakóniai Központ képviselője, aki több mint 60 erdélyi látogatása során irányt és támogatást nyújtott már kezdettől a Fülöp házaspárnak. Neki köszönhető, hogy Fülöp G. Dénesnét összehozta az új épületszárny főszponzorával, Gert Schlachorsttal, a Carolusguden Alapítvány vezetőjével. Az alapítvány kezdetben 100.000, majd folyamatosan újabb 150.000 euróval támogatta az építkezést, meggyőződve arról, hogy jó célra használják fel a pénzt, mondta, majd kifejezte reményét, hogy a holland és magyarországi támogatás mellett a román hatóságok is felkarolják az alapítványt. A hollandiai Rhenen város Draagt Elkanders Noden samaritánus alapítványainak képviselői, köztük Johann Schippaanboard azt emelte ki, hogy sikerült legyőzni az építés előtt tornyosuló nehézségeket, s bár nagy a különbség a hollandiai idősotthonok és a marosvásárhelyi között, itt érezhető a szeretet, ahogy az időseket gondozzák.
A sok kérés tette szükségessé az otthon bővítését – mondta az ünnepelt, aki az ápolásra szoruló, elhagyott idős emberek nagy számából kiindulva úgy gondolja, hogy ezt a tervet tovább kell folytatni. Fülöp G. Dénesné köszönetet mondott az alapítvány holland barátainak és támogatóinak, a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, amely hárommillió forinttal járult hozzá az építkezéshez. Megköszönte továbbá 30 munkatársának és az alapítóknak is az évek során nyújtott támogatást.
A szponzorok jegyzékét, akik között Bányai Sándor és családja is ott található, az új szárnyban egy márványtábla örökíti meg, amelyen az építkezési terveket ajándékba elkészítő Dragota Maria neve is olvasható.
Az új szárny kényelmes erkélyes szobáinak meglátogatására Kiss Dénes, az alapítvány jogásza kísér el. A 90. évében járó Tekeres Erzsébettel beszélgetünk el, aki kigyógyult súlyos betegségéből, s úgy érzi, hogy soha ilyen jó dolga nem volt. Az idős asszony, akinek fia, férje meghalt, s a lánya nagyon messze, Izraelben él, a biztonságot, a nyugodt körülményeket értékeli, amelyben kedvenc időtöltéseivel foglalkozhat, s szoba-szomszédaival beszélgethet, ha egyedül érzi magát.
A támogatóknak emléket állító márványtáblán a 126. zsoltár ismert mondata olvasható: "Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, ezért örvendezzük." Ezt a segítséget minden hozzászóló kiemelte a virágvasárnapi ünnepen.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Restitúciós visszarendeződés
Nyugtalanság lett úrrá az erdélyi magyar történelmi egyházakon amiatt, hogy a román korrupcióellenes ügyészség vizsgálatot indított a felekezetek javára történt ingatlanrestitúció ügyében. Az aggodalom indokolt, hiszen miközben a román állam eddig a kommunizmus idején elkobzott javak mindössze felét szolgáltatta vissza az egyházaknak, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épülete restitúciójának nemrég történt érvénytelenítésével immár az újraállamosításra is van precedens.
Visszarendeződés tapasztalható Romániában az egyházi javak kárpótlása, a kommunizmus alatt államosított vagyon visszaszolgáltatása terén. A bukaresti korrupcióellenes ügyészség (DNA) a napokban megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint vizsgálatot indított erdélyi egyházak bizonyos épületei és telkei visszaszolgáltatásának jogszerűségével kapcsolatban. A nyomozásra tekintettel a vádhatóság egyelőre nem kívánt részletekkel szolgálni, az érintett felekezeteket és a tételes ügyeket sem nevezte meg. Mindössze annak közlésére szorítkozott, hogy nem konkrét személyek ellen folyik eljárás, hanem a bűncselekmény gyanújának megalapozottságát vizsgálják.
A hírt megszellőztető VoceaTransilvaniei.ro hírportál azonban tudni véli, hogy a több megyére kiterjedő vizsgálat során a nyomozó hatóság többek között az észak-erdélyi Szatmár megye három településének önkormányzatától kérte be a visszaszolgáltatott ingatlanokkal kapcsolatos iratokat. Olyan dokumentumokról van szó, amelyek az 1995 és 2013 közötti időszakban a római katolikus püspökségnek, a katolikus szerzetesrendeknek és különböző egyesületeknek visszaadott ingatlanokra, telkekre vonatkoznak. Ezekről egyébként nem is az ügyészség gyűjt adatokat, hanem a prefektúrák, a kormány területi szervei készítenek összesítést a települések polgármesteri hivatalaitól kért jelentések alapján. Az érintett magyar egyházakat nem értesítették a vizsgálatról, és nem is fordultak hozzájuk információért.
Egy nap alatt elvettek mindent
A román kommunista rezsim a II. világháború utáni hatalomra kerülése nyomán látott neki az egyházi vagyon elkobzásának, 1948-ban egyetlen nap alatt több ezer ingatlant és több tízezer hektár földterületet államosítottak. Csupán az erdélyi magyar történelmi egyházakat összesen 2140 ingatlantól fosztották meg, emiatt súlyos kárt szenvedtek a szabad vallásgyakorláshoz szükséges vagyoni és működési feltételek. A négy magyar felekezettől – római katolikus, református, evangélikus és unitárius – jogtalanul kisajátított vagyon lajstromában szerepel több száz iskola, kórház, oktatási-nevelési központ, egyházi épület, földterületek, erdők. A bukaresti kormány által a kilencvenes években megrendelt kimutatás szerint az elismert egyházaktól elkobzott mintegy nyolcezer ingatlan összértéke eléri Románia egyéves össztermékének értékét.
Ennek ismeretében nem csoda, ha a mindenkori román kormányok folyamatosan halogatták a restitúciót, holott a kisajátított ingatlanok maradéktalan visszaszolgáltatása alapfeltétele volt az ország NATO- (2004) és EU-csatlakozásának (2007). Az ügyön az amerikai képviselőház 2005-ben megszavazott határozata lendített, amely a kommunizmus alatt elkobzott romániai egyházi vagyon igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását sürgette. Az ugyanabban az évben hatályba lépett új román restitúciós törvénycsomag alapján megkezdődött az érdemi visszaszolgáltatási folyamat, amely azonban rendkívül lassúnak bizonyult.
Ellenérdekelt félként az állami intézmények és az önkormányzatok ott gördítettek bürokratikus akadályt a visszaszolgáltatás és a birtokba helyezés elé, ahol csak tudtak, sőt az egyházaknak hosszú évekig pereskedniük is kellett egy-egy épületért. Bukarest vállalásai és a nemzetközi nyomás dacára az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos tulajdonuk mintegy felét vehették birtokukba a mai napig, tulajdonképpeni használatukba pedig az ingatlanok mindössze harmada került.
Jól illusztrálja a helyzetet és a román hatóságok gáncsoskodását a páratlan értékű könyvtárnak és tudományos gyűjteménynek otthont adó gyulafehérvári Batthyáneum restitúciójának megakadályozása. Bár a Batthyány Ignác erdélyi katolikus püspök által 1798-ban alapított téka épületét 1998-ban rendelettel juttatta vissza a bukaresti kormány a római katolikus egyháznak, a jelenleg is hatalmon lévő román Szociáldemokrata Párt (PSD) bíróságon megtámadta a restitúciót. A többéves pereskedés után alulmaradt egyház a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely érdemben még nem tárgyalta az ügyet, három évvel ezelőtt viszont 25 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot a tulajdonba helyezés késleltetése miatt. Bukarest ugyanakkor azzal is megalázó helyzetbe hozta a gyulafehérvári érsekséget, hogy képviselőit is csak minisztériumi engedéllyel engedi be abba a jelentős történelmi és kulturális értéket képviselő épületbe, amelynek 1947-ig a katolikus egyház volt az egyedüli tulajdonosa.
Amikor Jakubinyi György érsek évekkel ezelőtt nekiszegezte a kérdést Románia akkori művelődési miniszterének, hogy miért ragaszkodik ennyire a Batthyáneumhoz a román állam, Razvan Theodorescu azt válaszolta: ha visszaszolgáltatnák a világviszonylatban is nemzeti kincsként számon tartott intézményt – benne a romániai középkori kéziratok mintegy hetven százalékával –, az országos botrányt okozna. Márpedig Bukarest a jelek szerint jobban fél a többségi társadalom felháborodásától, mint a nemzetközi visszhangtól. Románia például nem is reagált az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó osztálya egyik vezető tisztségviselőjének minapi megállapítására, miszerint a jogállamisággal kapcsolatos aggályokra ad okot a restitúció lassú üteme. Hoyt Yee szerint a kommunizmus idején elkobzott épület- és földvagyon visszaszolgáltatásának lassú üteme továbbra is emberi jogi vonatkozású, illetve a vallásszabadsággal és a jogállamisággal kapcsolatos aggodalmakat szül, emiatt Washington a nemzeti és vallási kisebbségekkel szembeni kötelezettségei mielőbbi teljesítésére, a közösségi javak restitúciójának gyorsítására ösztönzi a román kormányt.
Megkérdőjelezett tulajdonjog
Márpedig a restitutio in integrum elvének maradéktalan gyakorlatba ültetése nélkül a felekezetek képtelenek ellátni azt a hitéleti tevékenységet, amelyet évszázadok óta felvállaltak az erdélyi magyarság megmaradása és gyarapodása érdekében.
Jól tudják ezt a román hatóságok is, ezért kapva kaptak az alkalmon, amikor 2007-ben két magyar család bűnvádi feljelentést tett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ellen a református egyházzal támadt nézeteltérése miatt. A konfliktus oka az volt, hogy az egyház nem kívánta meghosszabbítani a két család bérleti szerződését.
Bár egy hatásköri vita nyomán kialakult perben a román igazságszolgáltatás már 2001-ben jogerősen megállapította, hogy a 19. században létesített, a kommunizmus idején államosított gimnázium épületét jogszerűen és törvényesen szolgáltatták vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a korrupcióellenes ügyészség nyomozást indított, amelynek keretében újranyitotta az ingatlan tulajdonjogának kérdését is. Az erdélyi magyarság körében hatalmas felháborodást kiváltó, nemzetközi visszhangot kapott perben tavaly novemberben született jogerős ítéletében a ploiesti-i táblabíróság érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi iskolának az egyház számára történt visszaszolgáltatását. A bíróság indoklása szerint azért nem a sepsiszentgyörgyi református egyház a tulajdonosa a Mikó-kollégium épületeinek, hanem a román állam, mert az ingatlanok jórészt közadakozásból épültek. Ami igaz, csakhogy nem árt emlékeztetni: az iskolaalapítás gróf Mikó Imrének, Erdély egykori főkormányzójának, a székelyföldi Háromszék népe és a református egyház hozzájárulásával történt az Osztrák–Magyar Monarchia idején.
Az erdélyi magyar egyházak, politikai és civil szervezetek egy emberként elítélték a székely kollégium visszaállamosítását, amely ellen több alkalommal tüntetést is szerveztek, a reformátusok pedig Strasbourghoz fordultak.
Kompromittálnák a magyar egyházakat
Kapóra jött a hatóságok számára az országos restitúciós bizottság háza táján a tavalyi év végén kirobbant példátlan korrupciós botrány is. A korrupcióellenes ügyészség hivatali hatalommal való visszaélés, befolyással üzérkedés és csúszópénz elfogadása gyanújával folytat bűnvádi eljárást a testület több egykori tagja ellen. Őket azzal gyanúsítják, hogy még 2008-ban a reális piaci értékhez képest túlértékelt telkek alapján ítéltek meg kárpótlást magánszemélyeknek – közöttük üzletembereknek –, és ezzel 75 millió eurós kárt okoztak a román államnak.
Ebben az ügyben előzetes letartóztatásba helyezték Alina Bicát, a bukaresti főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni főosztályának egykori vezető ügyészét, Horia Georgescut, a tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló országos feddhetetlenségi ügynökség volt elnökét és Theodor Nicolescu liberális parlamenti képviselőt.
Ők valamennyien tagjai voltak a restitúciós bizottságnak, és hozzájuk hasonlóan ezekben az ügyekben indult kétrendbeli eljárás Markó Attila ellen is. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő tegnap lemondott a mandátumáról, így a román ügyészség már kezdeményezheti ellene az európai elfogatóparancsot, Bukarest pedig a kiadatását; a honatya ugyanis Magyarországon tartózkodik.
Markó tagadta az ellene felhozott vádakat, és olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek tanúsítják, hogy részt sem vett a restitúciós grémiumnak az egyik vitatott kártérítésről határozó ülésén. „Soha senkitől nem kértem és nem kaptam csúszópénzt sem az egyházi javak visszaszolgáltatása, sem a kárpótlások megítélése során” – szögezte le a politikus nemrég a Krónika című erdélyi magyar napilapnak.
Mondani sem kell, máris akadnak olyan román véleményformálók, akik a Mikó-perben elítélt és a kárpótlásokkal történt visszaélés gyanújába kevert Markó szerepe okán megkérdőjelezik, hogy az erdélyi magyar egyházak jogosan kaptak vissza nagy értékű vagyont. Ilyen körülmények között nem lehet véletlen, hogy a román ügyészség általánosságban kezdte vizsgálni az egyházi restitúciót. Az erdélyi magyar egyházak vezetői, a politikai és társadalmi szervezetek képviselői azonban aggasztónak és veszélyesnek tartják az egyházi visszaszolgáltatás kompromittálásának kísérletét és a tulajdonba helyezés akadályozását. Attól tartanak, hogy huszonöt évvel a kommunista rezsim bukása után elindulhat az 1989 után visszaadott javak visszaállamosításának folyamata.
Rostás Szabolcs
mno.hu / Magyar Nemzet
Erdély.ma

Gyors megoldást a Mikó-ügyre
Minél előbb meg kell oldani a Székely Mikó Kollégium ügyét – mondta Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter tegnap, miután a romániai magyar felsőoktatásról és az egyházi restitúciós kérdésekről tájékozódott. Trócsányi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívására érkezett Kolozsvárra, egyházi vezetőkkel találkozott, és látogatást tett magyar felsőoktatási intézményekben.
Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, Bálint Benczédi Ferenccel, a Magyar Unitárius Egyház püspökével, Csűri Istvánnal, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökével és Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel folytatott megbeszélései után elmondta: az egyházi vezetők aggodalmukat fejezték ki a visszaszolgáltatási folyamatban felmerülő késedelmek, valamint amiatt, mert úgy érzik, hogy egyes visszaadott egyházi ingatlanok esetében az egyházak is jogtalanul áldozatul esnek a romániai korrupcióellenes küzdelemnek. Erre példa a Székely Mikó Kollégium ügye. A romániai magyar egyházfők attól tartanak, hogy a restitúciós problémák további egyházi ingatlanokat is érinthetnek. Olyan szimbolikus jelentőségű ingatlanokról van szó, mint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vagy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár. 
Trócsányi László látogatást tett az RMDSZ kongresszusán is, és úgy tapasztalta, a restitúció kérdése a romániai magyar politikusokat is nagyfokú aggodalommal tölti el. Ez olyan akut kérdés, amely megnehezíti a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat, és amelyet minél előbb rendezni szükséges – jelentette ki. Hozzátette: Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is folyik eljárás az ügyben, emellett a magyarországi egyházaknak is van érintettségük, és a magyar kormány is állást foglalt a kérdésben.
A miniszter tegnap látogatást tett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, s örömmel tapasztalta, hogy mind Csíkszeredában, mind Marosvásárhelyen, mind pedig Kolozsvárott megindultak az akkreditált magyar nyelvű képzések, hasonlóképpen a Partiumi Egyetemen Nagyváradon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)