Újkollégium: nincs előrelépés a visszaszolgáltatást illetően
Focipályát avattak a református ókollégium udvarán
Új focipályát avattak tegnap a református ókollégium udvarán. A 12 ezer eurós befektetésnek a több száz gyermek nem csak tornaórán örvendhet, hiszen a szünetekben is használhatja az egyik legnépszerűbb sportág művelésére alkalmas pályát.
Az avatás kapcsán ugyanakkor arra voltunk kíváncsiak, mi a helyzet az egykori tornaterem visszaszolgáltatásával. Mint azt Fejér Tünde Emőke, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) jogtanácsosa lapunknak elmondta, a visszaigényelt kolozsvári új kollégium, továbbá annak udvara és tornaterme ügyében jó ideje nincs semmilyen előrelépés: bár az Országos Restitúciós Bizottság 1999-ben kibocsátott visszaszolgáltatási határozata az egyháznak kedvez, az újkollégium tényleges visszaszolgáltatását ellehetetlenítette az akkori városvezetés és a Șincai-líceum igazgatósága. Ezért az egyházkerület 2003-ban és 2006-ban új kérést nyújtott be a visszaszolgáltatásra, de válasz a mai napig nem érkezett.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Mikó-per: elévülhetnek Marosán Tamás állítólagos bűnei
Újra halasztott a Mikó- perben a ploiești-i fellebbviteli bíróság, a következő tárgyalás február 10-én lesz. A bíróság azért volt kénytelen már második alkalommal elnapolni az érdemi tárgyalást, mert nem tudták beidézni az egyik vádlottat. Marosán Tamás Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott jogtanácsosa jelenleg Magyarországon tartózkodik, és nem tudták kézbesíteni neki az idézést. Eugen Iordăchescu ügyvéd a Sláger Rádiónak elmondta, a bűnvádi perekben nem alkalmazható a nyilvános idézés. Csak a civil perekben működik az eljárás, hogy a sajtóban, nyilvános felületen közzéteszik az idézést, és ha erre sem jelentkezik az alperes, hivatalból kijelölnek számára egy ügyvédet, szögezte le a bukaresti jogász.
Markó Attila védőügyvédje szerint, a bíróság eddig a legutolsó ismert romániai lakhelyén, valamint az ottani önkormányzat segítségével kerestette Marosán Tamást, ám nem jártak sikerrel. „Mi is segítjük a bíróság munkáját, nekünk is érdekünk, hogy kapcsolatba lépjünk Marosán Tamással, és megtudjuk, hogy meghosszabbítja-e a velünk kötött szerződést, akarja-e, hogy tovább képviseljük ebben az ügyben.”- szögezte le Iordăchescu.
Nem kizárt, hogy Marosán Tamás ügye egy-két hónap múlva elévül, hiszen az új Büntetőtörvénykönyv alacsonyabb határértékeket szab meg, ám ezt a bíróság kell majd megállapítsa, mondta el a Sláger Rádiónak Markó Attila. Marosán Tamás nem köztisztviselőként vett részt a visszaszolgáltatási bizottság munkájában, ezért az ő ügye más elbírálás alá esik, és hamarabb elévülhet, mint a Markó Attiláé, aki a kisebbségügyi Hivatal vezetőjeként, vagy a Silviu Clim-é, aki az igazságügyi minisztérium tanácsadójaként volt a restitúciós bizottság tagja.
Markó Attila szerint, a bíróság valószínű talál valamilyen megtoldást arra, hogy a Marosán Tamás beidézésének procedurális akadályát elhárítsa, és elkezdje az ügy érdemi tárgyalását. „Mi nem kérünk halasztást, nem érdekünk halogatni, hiszen az igazság a mi oldalunkon van, ezt a bíróság kivételével, mindenki egyértelműen látja.”- szögezte le Markó Attila.
Mint ismeretes, tavaly június végén a buzău-i bíróság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a visszaszolgáltatási bizottság két tagját, Marosán Tamást és Markó Attilát, mert megítélésük szerint, jogtalanul szolgáltatták vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét. Ugyanezért a bizottság másik tagja, Silviu Clim három év felfüggesztettet kapott.
A törvényszék elrendelte, hogy a telekkönyvből töröljék az egyház tulajdonjogát, és a református egyházat az államnak okozott 1,13 millió lejes kár megtérítésére kötelezte. A vádlottak a fellebbezési indoklásban az alapfokú ítélet minden érvét lebontották és megcáfolták, ugyanakkor mellékelték a Székely Mikó Kollégium épületének tulajdonjogi történetét is.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

A dél-erdélyi reformátusság a II. bécsi döntés után
A II. bécsi döntés után a dél- erdélyi magyaroknak egy kapaszkodójuk maradt: az egyház. Ennek az intézménynek kellett felvállalni az érdekképviseletet, az oktatást és a lelki gondozást. Ezt a kort mutatja be A dél- erdélyi református egyházkerületi rész története 1940–1945 között című kötet, amelyet a Borsos Tamás Egyesület ismertetett szerdán este a Bolyai Klubban. A szerző Nagy Alpár-Csaba, a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem Református Teológiai Tanszékének oktatója. A kötetet László Lóránt könyvtáros és Berekméri Árpád-Róbert levéltáros, hadtörténész mutatta be.
A könyv Nagy Alpár-Csaba doktorátusi dolgozata, amelyet Buzogány Dezső sugallatára írt meg. A téma hálás és kimeríthetetlen. A L'Harmattan kiadónál megjelent kötet olvasmányos, olyan történelmi kort taglal, amely a II. bécsi döntés nyomán egy történelmi egység megosztásához vezetett. A románságnak trauma volt, az észak-erdélyi magyarságnak siker, a dél- erdélyi magyarságnak kudarc. A terület megosztásával kettészakadt a református egyházkerület is, több mint 200 egyházközség a nagyenyedi székhelyű dél-erdélyi egyházkerülethez került, melynek esperese Nagy Ferenc volt. S bár a magyarok ideiglenesnek tekintették ezt az állapotot, sokan áttelepültek Észak-Erdélybe. A magyar állam nem hagyta magára az elszakított országrészt s az ott rekedt magyarokat, hiszen 1940–1944 között 4 millió pengővel támogatta őket – fogalmazott László Lóránt könyvtáros.
"Ezen a napon úgy zuhant ránk, bizakodó emberekre a történelem, mint valami megbotlott vak óriás a tehetetlen törpékre. Mérges is volt, hogy belénk botlott, úgy látszik. Oktalan dühében esetlenül kezdett csapkodni kezével-lábával." Ezekkel a Kacsó Sándor-i gondolatokkal vezeti be Nagy Alpár-Csaba munkájának érzelmekkel telített, fájdalmas, de ugyanakkor az olvasót józan mérlegelésre késztető fejezetét a dél-erdélyi református magyarság világháború alatti szenvedéstörténetéről. Az "Oszd meg és uralkodj!" elvét előtérbe helyező nagyhatalmi önkény – mondhatni – előre látható következménye volt mindaz, ami a román területeken maradt magyarság nyakába zúdult az Erdélyt a történelemben egyedülálló módon megosztó II. bécsi döntés után. A tudatosan szított magyarellenes hangulat a "Nici o brazda!" felkiáltáson nyugvó egységes román nemzetpolitika kudarca után fokozott erővel vette célba a kisebbségi sorban maradt nemzettársakat. A területvesztés miatt a magyarok kollektív bűnösségét fennen hangoztató román propaganda, a kölcsönösségi alapú nemzetiségi politika kudarca, az események kapcsán feltörő primitív nacionalizmus a román fél részéről olyan – indulatból fakadó – politikai, gazdasági és jogi döntéseket eredményezett, amelyek a dél-erdélyi magyarság identitástudatának elsorvasztását és másodrendű polgárokká süllyesztését célozta. A szerző három időszakra tagolva tárja elénk mindazokat az egyéni sérelmeket, amelyekkel a református egyház vezetőinek és tagjainak ebben az időszakban szembesülniük kellett. A leírtakból kitűnik, hogy a román fél "leleményessége" nem ismert határt. A brutális verésektől a kitoloncolásokig, az elbocsátásoktól a csendőri túlkapásokig, a megfigyelésektől a megalázó motozásokig, házkutatásokig minden megtörtént. Elég volt egy piros és egy fehér rózsabokor, egy templomfestés – amiben a román nemzeti érzelem megsértését vélték felfedezni – ahhoz, hogy valaki a rettegett hadbíróság elé kerüljön. Az egyéni tragédiák mellett részletes képet kapunk a közösségi élet tönkretételét célzó döntésekről is. Az ostromállapot-törvények bevezetését követően az egyházi, a magyar közösségi élet valósággal megbénult. Az egyházi intézmények működésének beszüntetése, a közösségi tevékenységek felfüggesztése, valamint a magyar nyelvű egyházi nyomtatványok betiltása a magyar kultúra és szellemi élet terén felmérhetetlen károkat okozott. Ezt a református magyarság gazdasági helyzetének tönkretétele tetőzte.
A könyv zárófejezete az Erdélyi Református Egyházkerület újraegyesítésének folyamatát eleveníti fel. A kötet hiánypótlónak tekinthető az erdélyi magyar történetírás terén – mondta Berekméri Árpád-Róbert levéltáros.
– Főhajtás kíván lenni ez a könyv azok előtt, akik a helytállás példáját mutatták meg a magyarságnak. A múlttal való szembenézés meg kell történjen. A történelmi tények tudatában most már meg kellene békélni ebben a színes Erdélyben! – fogalmazott a szerző a könyvbemutató hallgatósága előtt.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely),

Isten hajlékának felújítása: megmaradásunk szándéka
Két évtizedes munkáért adott hálát február 26-án, vasárnap délben a ketesdi gyülekezet.
Az ünnepi istentiszteleten Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdette az igét, amelyen az Óbudai testvérgyülekezet képviselői és a Szilágy megyei RMDSZ küldöttei is részt vettek. Az elmúlt húsz esztendőben a ketesdi gyülekezet nagyszabású felújításokat végzett az egyház épületein. Restaurálták a templomot, korszerűsítették a parókia épületét, és új gyülekezeti házat építettek, ahol a bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat és vallásórákat tartják. A fáradtságos, de eredményes munkálatokért adott hálát a gyülekezet a vasárnap délelőtti ünnepi istentisztelet keretén belül. Kántor Csaba püspökhelyettes a 84. Zsoltár kapcsán elmondta, hogy a választott nép számára minden időben a jeruzsálemi templom jelentette a biztos pontot.
(Hover Zsolt)
Szabadság (Kolozsvár),

Kisebbségi egyházak jövőképe – Konferencia Kolozsváron
Az egyházak jövője az európai társadalmak fenntarthatóságának függvényében értelmezhető, ugyanis a politika nem tud mit kezdeni az „emberi tényezővel” – jelentette ki Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerdán Kolozsváron, Az Egyház jövője című konferencián.
Németh Zsolt a politika és egyház szerepéről beszélt„Ha az emberek önpusztító módon élnek, ha megszűnik az emberek közötti bizalom, ha nem születnek gyerekek, ha az önzés kultúrája diadalmaskodik, lehetetlen a közösség fenntarthatóságáról gondolkodni” – hangsúlyozta a politikus.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben a keresztények magánügynek tekintették volna vallásukat, nem kerültek volna összetűzésbe a hatalommal.
Az egyház és a politika viszonya örökzöld téma, minden korban választ kellett adni rá – jelentette ki.
Az egyházi elöljáró Egyház – Politika – Egyházpolitika ma és holnap című előadásában kifejtette: nem tartja szerencsésnek az egyházpolitika kifejezést, mert az egyháznak nem célja a világi hatalom megszerzése, de ez nem jelenti azt, hogy az egyházat nem érdeklik a társadalmi kérdések.
A püspök szerint a jövő legnagyobb kérdése az egyház tagjainak csökkenése. „A gyerekvállalás az egyetlen megoldás, ez határozza meg az egyház jövőképét” – szögezte le Kató Béla.
Németh Géza egyetemi tanár előadásában arról értekezett, hogy a politikailag keresztyén Európa a múlté, az egyház kisebbségi helyzetbe került, kisközösségi keresztyén Európa van születőben. Potyó Ferenc érseki helynök szintén úgy vélte: a kisközösségek organikus rendszerének kiépítése jelenti a kiutat.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott eseményen egyébként Rezi Elek, a házigazda felsőoktatási intézmény rektora köszöntötte a konferencia résztvevőit. Zalatnay István lelkész, a rendezvény főszervezője elmondta: a konferencia témája Németh Géza Miért fontos az egyházi jövőkép? című könyvéhez kapcsolódik, amelyet a szerző születésének 80. évfordulója alkalmából adott ki a magyarországi Erdélyi Gyülekezet.
A Németh Géza református lelkész – Németh Zsolt külügyi államtitkár apja – által alapított Erdélyi Gyülekezet önálló bejegyzésű egyház Magyarországon, egyházjogilag a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Villany- és vízgázszerelőket, fodrászokat, szakácsokat képez ősztől az egyház
Villany- és vízgázszerelőket, szakácsokat és fodrászokat képeznek a 2014-2015-ös tanévtől a Kolozsvári Református Kollégium keretében induló két szakiskolai osztályban. Kató Béla református püspök az Erdélyi Református Egyházkerület minden anyagi és szellemi támogatásáról biztosította Székely Árpád iskolaigazgatót abban, hogy ez a kezdeményezés sikeres legyen, hiszen így megmenthetik a magyarságnak azokat a fiatalokat, akik eddig kénytelenek voltak románul folytatni szakirányú képzésüket.
Székely Árpád igazgató elmondta a három éves képzések beindítását többek között azért tartják fontosnak, mert – ahogy arról Kató Béla tájékoztatott – csak Kolozs megyében évente 90 magyar gyerek iratkozik be román szakiskolába, az egyháznak pedig kötelessége megállítani ezt a folyamatot.
A maszol.ro kérdéseire válaszolva Székely Árpád közölte, a bentlakást, a vallási neveltetést ugyanúgy biztosítják az ide beiratkozók számára, mint a kollégium többi diákja esetén, az ingyenes oktatásra pedig nem csak kolozsvári vagy Kolozs megyei jelentkezőket várnak majd, hanem Erdély-szerte bárkit. A román állam ösztöndíjára szintén lehet számítani.
Elhangzott, már azokkal a vállalkozókkal is tárgyalnak, akik a gyakorlati ismeretek elsajátításában segíthetnek majd, hiszen a kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha a politikum, az üzleti szféra is mellé áll. Amennyiben a projekt sikeres lesz, és a pénzhiány, vagy a gyakorlati órákat felvállaló cégek rövidlátása nem akadályozza azt meg, egész Erdélyre kiterjedő hálózat építésébe is fognak a jövőben.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro,

Magyar vállalkozókon is múlik a kollégiumi szakoktatás sikere
Százezer euróból tataroznák a majdani református médiaközpontot
Százezer eurót fordítanak a Luther utcában visszakapott ingatlanba tervezett református médiaközpont kialakítására, itt kapna helyet a levéltár, és múzeumot is nyitna az Erdélyi Református Egyházkerület – ismertette Kató Béla püspök a tegnapi sajtóértekezleten. Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója az ősszel induló hároméves szakiskolai képzésről szolgált további részletekkel: a Ferenc József Horea úti egykori Szeretetházban, a hajdani faipari líceumban tanulnak majd a víz-gáz-villanyszerelőnek, illetve szakács-pincér és fodrász-kozmetikusnak készülő magyar fiatalok.
A hiánypótló kezdeményezés sikeréhez kiemelten fontos, hogy a politikusok és vállalkozók körében egyaránt nyitott fülekre találjon, és a jövőben szívügyüknek érezzék a magyar anyanyelven szakmát tanuló fiatalok megfelelő felkészítését. Elhangzott: a hétvégén szülinapra várja hallgatóit az Agnus Rádió, amely mától egész napos adással próbálkozik.
Szabadság (Kolozsvár),

Kisebbségben az egyház
A létszámbeli csökkenés az egyházak legnagyobb gondja, a keresztény közösségek ugyanakkor kisebbségbe kerültek Európában – hangzott el többek között Az Egyház jövője című kolozsvári konferencián.
A szerdai rendezvényen az előadók Németh Géza néhai református lelkésznek, az Erdélyi Gyülekezet alapítójának gondolatai alapján vázolták az egyház jövőképét. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott rendezvényen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kifejtette: duplán kisebbségi helyzetben – nemzeti és vallási kisebbségben – vannak az erdélyi magyar egyházak.
A legnagyobb kérdés, amelyre választ kell adni, az az egyháztagok létszámcsökkenése, melyre csak a családok gyerekvállalása jelenthet megoldást. „Az egyházi jövőkép nem rózsás" – mutatott rá előadásában dr. Adorjáni Zoltán, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánja is.
Dr. Németh Géza egyetemi tanár arról értekezett, hogy a kereszténység Európában politikai értelemben kisebbségi helyzetben van. Kisközösségi keresztyén Európa van születőben, amely már nem politikai hátszéllel működik, mutatott rá az előadó. Egy magyarországi felmérés eredményeit ismertetve elmondta: a magyar református egyház 1301 gyülekezetét kérdezték meg arról, hogy hogyan látják önmagukat, az egyházat, valamint az egyházi intézményeket, a kérdőívre azonban csak 207 gyülekezettől érkezett válasz.
Németh Géza kifejtette: a magyarországi egyházak gyülekezeteinek többsége vegetál, hiányzik a bizalom, az egyházi testületeknek nincs tekintélye. „Az intézmény mint a gyülekezet kinyújtott karja elv nem érvényesül, a rosszul működő intézmények hiteltelenítik az egyházat" – fogalmazta meg észrevételeit Németh Géza.
Egyház és a politika
Kató Béla az egyház és politika viszonyáról beszélve hangsúlyozta: az egyház nem politizálni, hanem szolgálni akar, nem szereplője, hanem partnere a politikának. Hangsúlyozta, nem tartja szerencsésnek az egyházpolitika kifejezést, mert az egyháznak nem célja a világi hatalom megszerzése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyházat nem érdeklik a társadalmi kérdések.
Kató Béla leszögezte: az egyháznak a nép, a közösség érdekeit kell képviselnie, ki kell mondania álláspontját, és ehhez kell keresnie politikai partnereket. A püspök szerint az egyháznak figyelembe kell vennie az erdélyi kisebbségi helyzetből fakadó adottságokat, ezért azt is szem előtt kell tartania, hogy a politikai versenytársak közül melyiknél látja nagyobb esélyét az általa képviselt értékek érvényesítésének.
Az egyháznak a politikába való beavatkozása nem mindig veszélytelen, a kommunista diktatúrában börtön is járhatott érte, emlékeztetett az előadó, azonban hozzátette: a társadalmi kérdésekre van keresztény válasz. Az egyháznak a saját véleményét kell képviselnie, hiszen sok politikai döntésnek van egyházi összefüggése, vélte a püspök. „Nem mondhatjuk azt, hogy semmi közünk a politikához, mindig kell legyen válaszunk" – jelentette ki Kató Béla. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kortárs liberális felfogással szemben az egyház nem tekinti magánügynek a vallást.
„Amennyiben a keresztények magánügynek tekintették volna vallásukat, nem kerültek volna összetűzésbe a hatalommal" – emlékeztetett Kató Béla.
Különleges küldetés
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára kifejtette: az egyház sajátos küldetése betöltésével szolgálhatja a magyar nemzet és Európa fenntarthatóságát. Mint részletezte, az egyházak jövője az európai társadalmak fenntarthatóságának függvényében értelmezhető, ugyanis a politika nem tud mit kezdeni az „emberi tényezővel".
„Ha az emberek önpusztító módon élnek, ha megszűnik az emberek közötti bizalom, ha nem születnek gyerekek, ha az önzés kultúrája diadalmaskodik, lehetetlen a közösség fenntarthatóságáról gondolkodni" – hangsúlyozta a politikus Mint részletezte, az önzés kultúrájának az eredménye az emberi kapcsolatok meggyengülése, a közösségszolgálat készségének a megszűnése is. Úgy vélte, ha az egyház „betölti különleges küldetését", akkor az emberi magatartásformákban – a politika számára hozzáférhetetlen területen – állhat be jelentős változás.
Véleménye szerint a politika feladata, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek keretei között az egyház be tudja tölteni hivatását. Az államtitkár ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Romániában is felgyorsul az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye. „A Székely Mikó Kollégium esetében is jó lenne, ha kedvező ítélet születne, mert az megerősítené az egyházak jogbiztonságba vetett hitét" – jelentette ki a politikus.
Fontos a személyes példa
Dr. Adorjáni Zoltán, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánja Lelkészképzés mint jövőformálás című előadásában arról beszélt, hogy az erkölcsi nevelés legalább olyan fontos, mint az oktatás, ezért rendkívül fontos a nevelők személyes példája. Hangsúlyozta, ezért fontos a leendő lelkészek személyiségét is fejleszteni, hiszen a nevelők személyiségükkel is hatnak tanítványaikra. Dr.
Zalatnay István lelkész Változatlan és változó a keresztyén gondolkozásban című előadásában az aktuális teológiai divatiskolák tévedéseiről beszélt. Rámutatott: azok nem rosszakaratúak, de mást is akarnak, mint ami az egyház feladata.
A kolozsvári konferencia témája egyébként Németh Géza Miért fontos az egyházi jövőkép? című könyvéhez kapcsolódik, amelyet a szerző születésének 80. évfordulója alkalmából adott ki a magyarországi Erdélyi Gyülekezet. A Németh Géza református lelkész – Németh Zsolt külügyi államtitkár apja – által alapított Erdélyi Gyülekezet önálló bejegyzésű egyház Magyarországon, egyházjogilag a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Újra halasztottak a Mikó-perben
Ismét elnapolta a tárgyalást ploiești-i fellebbviteli bíróság a Mikó-perben, mivel nem tudták kézbesíteni Marosán Tamásnak az idézést. Mint ismeretes, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott jogtanácsosa jelenleg Magyarországon tartózkodik.
Markó Attila (képünkön) az újabb halasztás kapcsán portálunknak elmondta: Marosán Tamás szülei tájékoztatták a bíróságot, hogy fiuk elköltözött, ugyanakkor megadták az új lakcímét is, így a következő tárgyalásra már beidézhető lesz, amelyet egyébként április másodikára tűztek ki.
„Ha körülnézünk ebben az országban, megállapíthatjuk, hogy az igazságszolgáltatás csupán statisztika lett. Az igazságszolgáltatás fél igazságos lenni, inkább elítél, mert az a számokban megjelenik, amikor csupán annyit kellene tegyen, hogy osszon igazságot” – mondta el Markó Attila. Hozzátette, hogy nagyon nehéz a várakozás, ami lelkileg és testileg is megviseli őt.
Markó Attila sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselőt, Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját és Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadóját azzal vádolják, hogy a speciális restitúciós bizottság tagjaiként visszaélést követtek el és törvénytelenül juttatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét, súlyos anyagi károkat okozva ezzel az államnak. Markó Attilára és Marosán Tamásra három év letöltendő börtönbüntetést szabott ki az alapfokon eljáró buzăui bíróság, míg Silviu Clim három év felfüggesztettet kapott.
Szabó Enikő |
Székelyhon.ro,

Lefednék a Kárpát-medencét – Interjú Kiss Gáborral, az Agnus Rádió főszerkesztőjével
Egész Erdélyt, illetve hosszú távon a teljes Kárpát-medencét lefedő református rádió létrehozása a távlati célja a kolozsvári Agnus Rádiónak, amely egyelőre a folyamatos, 24 órás internetes műsor beindításán munkálkodik – tudtuk meg Kiss Gábor főszerkesztőtől.
– A közelmúltban ünnepelte az Agnus Rádió a tizenegyedik születésnapját, ennek alkalmával a rádió egész napos rendezvénysorozatot szervezett. Hogyan zajlott a születésnap?
– Biztosan emlékeznek, akik az Agnus Rádió tavalyi születésnapján részt vettek, hogy nagyobb rendezvénnyel készültünk a korábbi évekhez képest, így már nemcsak gálaestre vártuk a hallgatókat, hanem több eseményt szerveztünk, ezt a szintet mindenképpen tartani akartuk továbbra is.
Az idei születésnap központi témája a család volt, ez onnan indult, hogy az ENSZ a 2014-es évet a család és a munka összehangolása évének nyilvánította, és arra gondoltunk, hogy ezt a témát mi is adaptáljuk, e köré szervezzük az eseményeket.
Mindenek előtt számba vettük azokat a rovatokat, amelyek kihelyezett műsorként is működnek. Arra jutottunk, hogy elsősorban az irodalom az, amit ki lehet vinni a stúdióból, Kolozsváron rengeteg irodalmár él, akiket meg lehet szólaltatni, ugyanakkor az irodalmárok egymást is faggathatják. Az irodalmi beszélgetésünk keretében így Demény Péter kérdezte Vallasek Júliát és Balázs Imre Józsefet, sőt a gyermekeiket is.
Egy másik fontos programpont volt a rádió 24 órás internetes műsorának beindítása: szombaton megvolt az első próbaadás, ezt a gyakorlatot a folyamatban lévő technikai újítás miatt egyelőre nem folytatjuk, de egy-két héten belül beindul a projekt. Az egész napos műsor rendkívül sikeres volt, a honlapunk látogatottsága aznap kétszeresére nőtt, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a hallgatóktól. A 24 órás műsor eleinte nem fog pluszműsorokat jelenteni számunkra, ez most még azért sem kerül szóba, mert ha a református egyházkerület beindítja a médiaközpontot, akkor először is le kell költöztetni a stúdiót.
A születésnapon emellett stúdióbeszélgetéseket is tartottunk, az egyikre a magyarbikali gyermekzenekart hívtuk meg, fantasztikus volt, ahogy egyszerre 25 gyermek szaladgált a stúdióban. Ezenkívül játéksarkot rendeztünk be az evangélikus-lutheránus püspökségen, este pedig sor került a hagyományos gálára a törökvágási református templomban, ahol a gyermekzenekar közel negyvenperces koncerttel örvendeztette meg a közönséget, emellett családos vetélkedőn is részt vettek a jelenlévők.
– Majdnem egy évtizedes pereskedés után az Erdélyi Református Egyházkerület januárban kapta vissza a kolozsvári Eötvös (Konstanca) utcában álló egykori épületét. Mi lesz az ingatlan sorsa?
– Az épület elég romos állapotban van, így egyelőre az egyházkerület igazgatótanácsa által jóváhagyott 100 ezer euróból renoválni kell, a felújítás néhány hete el is kezdődött. Ezt követően fogjuk kialakítani azokat a helyiségeket, ahol az egyházkerülethez tartozó sajtóorgánumok, egyéb intézmények helyet kapnak: a Misztótfalusi Kis Miklós-nyomda, az egyházkerület iratterjesztése, az Agnus Rádió, az Üzenet folyóirat, a Református Szemle és az Igehirdető szakkiadványok, a nőszövetség által szerkesztett Református Család, valamint a Református Rádió szerkesztősége.
Az egyes szerkesztőségeket egy igazgatóság alá fogják vonni, így kialakul egy közös stratégia, de mindegyik megtartja a jellegzetességét, saját karakterét. Nem szeretnénk, hogy egy tudósító mindegyik sajtóorgánumnak anyagokat készítsen, ezt nem lehet megoldani, viszont optimalizálni tudjuk a tevékenységet, például egy egyetemista, aki jelenleg részmunkaidőben dolgozik az Agnus Rádiónál, a jövőben kaphat még egy részidős munkát valamelyik másik szerkesztőségnél, és így teljes állást tudunk neki biztosítani.
Beindult egyébként már a párbeszéd a helyiségek kialakításáról, és abban mindenki egyetért, hogy szükség lesz közösségi terekre, ahol majd le lehet ülni egymással kávézni, átbeszélni bizonyos kérdéseket, akár megegyezni, hogy egyes eseményekre ki megy el tudósítani.
– Az Agnus Rádió közösségi rádióként határozza meg magát. Mit takar pontosan ez a kifejezés?
– Egy hasonlattal élve: olyan ez, mint a levesfőzés. A rádió a fazék, amibe belekerülnek a hozzávalók, vagyis az adott közösséghez tartozó egyének, családok. A műsor létrejöttéhez az embereknek kell biztosítaniuk a hozzávalókat, és minél több van ezekből, annál színesebb a műsor. Külön kell említeni a fűszereket, amitől az egésznek még jobb íze lesz, ezt a pluszt az önkéntesek jelentik.
A közösségi rádió modellje Hollandiában és Dél-Amerikában indult nagyjából egyszerre, a kezdeményezők az otthon ülő asszonyok voltak, akiknek szükségük volt egy szócsőre, amelynek révén beszélhettek arról, ami őket foglalkoztatta, ami a közösséget is érintette. Magyarországon ennek a megfelelője a civil rádió, amit viszont törvényileg is elismernek, Romániában viszont a jogszabályok nem különítik el a közösségi rádiózást, nálunk csak a közszolgálati és a kereskedelmi kategória létezik.
Mivel közszolgálati rádió csak állami lehet, mi kereskedelmi rádióként vagyunk bejegyezve, ami rendkívül hátrányos adózás szempontjából, hiszen nem vagyunk profitorientáltak. A közösségi rádió másik két fontos tulajdonsága, hogy egyrészt a közösség tartja el – ez nálunk egyelőre nem működik teljes mértékben –, másrészt a szerkesztőség rendszeresen meglátogatja a közösséget, kimegy az emberek, a hallgatók közé. Mi évente párszor tartunk szakmai hétvégét, ami azzal zárul, hogy meglátogatjuk valamelyik gyülekezetet, bemutatkozunk azoknak, akik nap mint nap hallgatnak bennünket.
– Milyen további tervei vannak az Agnus Rádiónak?
– Mindenekelőtt szeretnénk folyamatossá tenni a 24 órás internetes műsort. Hosszú távon más városokba terjesztenénk ki a műsorainkat, alapvető cél egy egész Erdélyt lefedő református rádió működtetése, de valójában Kárpát-medencében gondolkozunk. A közös Kárpát-medencei rádió alapja tulajdonképpen már megvan: rendszeresen anyagokat cserélünk más szerkesztőségekkel, így heti négyszer negyvenöt percben a magyarországi, felvidéki és kárpátaljai rádiókkal jelentkezünk közös műsorral, amelyhez mindenki hozzájárul, de emellett sokszor kész magazinokat is átadunk egymásnak.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár),

Másfél évre bezár a Farkas utcai református templom
A többletterhelés miatt elköltöztetik az egyházkerületi gyűjtőlevéltárat
Hamarosan elkezdődik a Farkas utcai református templom felújítása. Kolozsvár egyik legismertebb szimbólumát uniós pénzből újítják fel, a munkálatok időtartama másfél évre tehető.
A templom felújítására vonatkozó pályázatot a Kolozsvár Belvárosi Református Egyházközség, a templom tulajdonosa, 2009. január 15-én nyújtotta be a Regionális Operatív Program Műemlék-felújítási alfejezete keretében. A pályázatot 2012-ben fogadták el, majd 2013. szeptemberében az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség és a Farkas utcai Református Egyházközség megkötötte a 18,9 millió lejes támogatási szerződést – nyilatkozta lapunknak Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) műszaki tanácsosa. Fazekas Zsolt, a Belvárosi Egyházközség lelkipásztora közleményben tudatta, hogy a templomfelújítás időtartama alatt a vasárnap délelőtti istentiszteleteket a Református Kollégium dísztermében tartják.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Református gazdasági útkeresés
A Bethlen Gábor idejében anyagilag megalapozott erdélyi református egyház az 1989-es rendszerváltás után – a többi történelmi magyar egyházhoz hasonlóan – ott akarta folytatni, ahol államosításkor abbahagyta. Azonban Kató Béla református püspök szerint ez hiú ábrándnak bizonyult.
Visszakapott erdő- és mezőgazdasági területeivel magyar egyházaink Erdély legjelentősebb földbirtokosai. A két világháború közötti mezőgazdasági vagyon mintegy 80 százalékának visszaszerzésével és az egyházi ingatlanok részleges restitúcióival, úgy tűnhet, az egyház anyagilag ismét megszilárdul. A mesésnek tűnő vagyon azonban más valóságot rejt.
„A rendszerváltás nagy illúziója az volt, amikor azt gondoltuk, hogy gazdaságilag mindent ott lehet folytatni, ahol a II. világháború után az egyház kényszerből abbahagyta. Ez hiú ábrándnak bizonyult” – magyarázza Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
A gyülekezetek rendszerváltás utáni gazdasági hátterét boncolgató beszélgetésünkből kiderül: az egyház egy megváltozott társadalomban, egy szekularizált világban működő tőke és gazdasági háttér nélkül vállalkozott azokra a feladatokra, amelyet a 90-es évek kihívásai közepette vártak el tőle.
Számos olyan, önként vállalt kötelezettségnek tett eleget, amelyek alapvetően nem egyházi funkciók: a földművelést segítő vagy a legkülönfélébb szociális programokat saját struktúráján keresztül indította el, és működteti ma is, gyakorta a biztos anyagi források hiányának kockázatával. Kató Béla szerint 25 évvel a rendszerváltás után a nagy kérdés az, hogy az egyházi intézmények mennyire erősödtek meg, illetve jelenlétük mennyire ingatag.
Az egyházi vagyon útja
Az erdélyi református egyház anyagi alapjait Bethlen Gábor fejedelem korában szilárdította meg: a de facto államegyházként elkönyvelt erdélyi protestáns egyház olyan birtokokat kapott, amelyek biztos hátteret jelentettek a már meglévő, vagy akkor alakuló intézményei, elsősorban iskolái számára.
A Habsburg-uralom az előjogokat ugyan korlátozta, azonban a hívek adományozása folytán a református egyház is folyamatosan gyarapodott. A 19. századra szolid gazdasági háttérrel rendelkező protestáns egyháznak az 1867-es kiegyezés után lehetővé tették, hogy ingatlanokat vásároljon: a restitúció során az erdélyi városainkban visszaszerzett nagy értékű épületek egy része így került a 19. század végén az egyház tulajdonába.
Az addig gazdaságilag gyarapodó és intézményeit önfenntartó módon működtető erdélyi református egyház első nagy érvágása volt a trianoni impériumváltás: az új román állam önkényes módon birtok-kisajátításokkal kurtította meg a magyar felekezetek vagyonát. Az arányokra Kató Béla püspök az illyefalvi példát hozza fel: a helyi gyülekezet mintegy 50 holdnyi szántóföldjéből 15 holdat sajátítottak ki a megalakuló román ortodox egyház számára.
Hasonló méretű kisajátítások Erdély sok településén voltak, ennek ellenére a két világháború között az egyházi vagyon jelentős része megmaradt. A Kós Károlyék által felélesztett erdélyi magyar közösségek két dologtól féltek: a balkanizálódástól és az elszegényedéstől. Ennek megakadályozása késztette erős önszerveződésre a magyar közösséget: az egyesületek, szövetkezetek sűrű hálójából az egyház is kivette részét. A magyarság számára hátrányos politikai, társadalmi és gazdasági körülmények ellenére az egyházi vagyon gyarapodott.
Ennek vetett véget a kommunista rendszer megszilárdulásával beköszöntött államosítás: a református egyház minden vagyonát, minden iskoláját elveszítette. Egyedül a kolozsvári teológiai intézetet tarthatta meg, de azt is átalakították a protestáns egyházak közös teológiájává. Az államosított egyházi vagyon fejében úgynevezett államsegélyt hagytak jóvá: miután semmilyen birtoka nem volt, a román állam az államsegéllyel tartotta sakkban az egyházat.
Az egyetlen biztos bevételi forrás a gyülekezeti tagok önkéntes adománya maradt. Ritka példaként említhető az a háromszéki eset, amikor az egykori kézdi rajonban, a rajoni párttitkár helyi rendeletben határozta el, hogy a gyülekezeteknek meg kell hagyni 2,5 hektár mezőgazdasági területet. Ez főleg a nyolcvanas évekre bírt nagy jelentőséggel, hiszen a helyi egyházi közösség számára komoly jövedelemforrást hozott.
Megváltozott lelkészi életpálya
A földműves társadalomban az egyház gazdasági háttere a mezőgazdasági terület volt. A lelkészek gazdálkodtak, és ezzel egészítették ki a hívek adományát. Amikor még a hívek többsége a földből élt meg, egy 10 hektáros – legtöbbször a közösség által, kalákában megművelt szántóterület – igen jelentős bevételt hozott. Az öt-hat gyereket felnevelő református lelkészek gazdálkodásból származó bevételeit a korabeli világ privilegizált jövedelemnek tekintette.
A Bethlen Gábor által megfogalmazott lelkészi életpályamodell nemcsak a lelkész, hanem az utódok számára is nemesi rangot jelentett, így nem véletlen, hogy a korabeli pályaválasztás szempontjából ez nagy felhajtóerőt biztosított. A fizetés és megbecsültség miatt sok fiatalember vágyott erre a státusra.
Ezt az évszázados életpályamodellt törte derékba a kommunizmus, hiszen nemcsak a privilegizált szerep ért véget, hanem a lelkipásztor eleve üldözött lett. A megváltozott körülmények között nemcsak az egyházi vagyon úszott el, hanem az egyház és lelkész megítélése is átalakult, a rendszerváltás pedig nem tudta jóvátenni a 45 évnyi kommunizmus tudatbeli és anyagi pusztításait.
Visszakapott vagyon jövedelem nélkül
A hagyományosan nagy értéket képviselő egyházi birtokrendszer 1990 utáni restitúciója az ország megváltozott gazdasági körülményei okán ma már nem jelent komoly jövedelmet. A nyomott árak miatt a hagyományosan, befektetések nélkül folytatott mezőgazdasági termelésből számottevő haszon nem származik.
„A gyülekezetek többségében egy átlagos, tízhektáros termőterület jövedelme a napi kiadásokba pótolhat be, de ez a bevétel ma már nem elegendő sem javításra, sem építkezésre” – magyarázza Kató Béla. A megművelt termőföldből származó egyetlen biztos jövedelem a földalapú támogatás.
Míg a gyülekezetek többsége az elmúlt negyedszázadban visszakapta birtokait, a református kollégiumok fenntartását szolgáló egykori birtokok (erdők, szántóföldek és kaszálók) és az azt kiegészítő gazdasági épületek az állam tulajdonában maradtak. A csupaszon visszaszolgáltatott iskolaépületekben az utóbbi 50–70 évben nem végezték el a szükséges javításokat, ezek költségei az egyházat terhelik.
Egyetlen jövedelemforrásnak ígérkezik az erdélyi nagyvárosokban visszakapott bérházak bérbeadása, valójában azonban ezek is viszik a pénzt. Példaként a püspök a kolozsvári Metropol épületet említi: az egykoron egyházi tulajdonú belvárosi ingatlan 50 lakásából mindössze hetet sikerült visszaszerezni, illetve a kereskedelmi célokra kiadható földszinti üzlethelyiségeket.
Noha a teljes épület óriási értéket képvisel, a vissza nem szolgáltatott lakrészekért az egyház semmiféle kárpótlást nem kapott. Akárcsak más esetekben, a teljes felújítás itt is több millió euróba kerülne, ezt viszont a lakók nem tudják vállalni. Felújítás nélkül pedig piaci áron nehéz bérlőt találni. Kató Béla szerint amennyiben egy visszakapott műemlék épületet az egyház saját pénzén újít fel, a bérleti díjakból húsz év alatt sem térül meg a befektetett pénz.
Az egyház másik rendszerváltás utáni nagy gondja, hogy az 1990 után létrejött egyházi vállalkozások nem bizonyultak életképesnek. A gyülekezetek által működtetett sajtgyárak, pékségek vagy mezőgazdasági vállalkozások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, és rendre megbuktak, ami haragot, vitát, bizalmatlanságot szült. A püspök szerint az egyházközségeknek nem ajánlják a vállalkozást: ki mivel rendelkezik, azt adja bérbe: ez ugyan kevesebb, de biztosabb jövedelmet ígér.
Minden baj oka: a létszámcsökkenés
„Száz évvel ezelőtt Szász Domokos püspök jelentésében azt írta, hogy 6 ezer fővel nőtt az erdélyi református egyház. Én azt írom, hogy minden évben legalább hatezerrel csökkentünk” – magyarázza minden baj fő okát Kató Béla. A csökkenő lélekszám miatt a közel 600 gyülekezet felénél komoly anyagi gondok jelentkeznek. Ezt a súlyosbodó emberhiányt semmilyen gazdasági csodarecepttel nem lehet pótolni.
„A Kárpát-medencei, és ezen belül az erdélyi magyarság megmaradásáénak az a gyökere, hogy képes-e áttörést elérni a gyerekvállalás terén. Bármilyen oktatási, kulturális és gazdasági stratégiát csak erre lehet alapozni” – fogalmaz zárógondolatként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)

A zárkában kitáruló világ – Beszélgetés Bodor Ádámmal
„A terjedelmes, terjengős, aprólékos leírásokhoz teljesen más, kényelmesebb, pedánsabb írói alkat kell. Nem is lennék képes hosszú lére eresztett történeteket írni, mert elveszíteném az érdeklődésemet az írás tárgya iránt” – beszélgetés Bodor Ádám íróval szabadságról, képzeletbeli terekről.
– A kolozsvári Református Kollégium diákjaként 1952-ben letartóztatták államellenes szervezkedésért. A családban nem az első hasonló „vétség”, édesapja 1955-ben, ön egy évvel korábban szabadult. Hogyan érintette mindez zsenge, 17 éves korban?
– A legérzékenyebb koromban kerültem a rács mögé, amikor rádöbbentem, hol élek, és az elkövetkező évtizedekben mire számíthatok. Ennyi. Paradox módon a zárka magányában kitárult előttem a világ, és a saját életem távlatai. Utólag hálás vagyok a sorsnak, hogy így történt. Nem adnám semmiért azt a két évet, amit a világtól elzárva töltöttem.
– Sőt nem egyszer jelezte, hogy valamelyest utólag is hiányzott a börtön. Mi kelt ilyesfajta hiányérzetet egy fiatalemberben?
– Az élmény, amely amennyire megrázó, ugyanannyira fölemelő. Egész idő alatt úgy éreztem odabent, hogy itt valami rendkívül fontos dolog történik velem, és hogy az életem során ennek sok hasznát fogom venni. Első novelláskötetemen, A tanún Hemingway hatását vélték felfedezni a kritikusok. Kétségtelen, rövid írásai rendkívül tanulságosak, ellentétben a giccs határát súroló regényeivel. Technikailag nagyon sokat tanultam tőle, és tulajdonképpen bátorítást kaptam. A prózának olyan területét nyitotta meg, ahová előtte kevesen merészkedtek be. Az oroszoktól is tanultam, azt hiszem, de a legtöbbet – bár talán illetlenség ilyet mondani – saját tapasztalataimból tanultam.
– Az igazi áttörést a Sinistra körzet megjelenése jelentette. Az írás műfaji behatároltsága mai napig vitatéma az irodalomtörténészek között, Márton László szerint például „az egész könyv egyetlen lebegés novella és regény között.” Ön szerint?
– Tekintettel arra, hogy azonos helyszínen, azonos szereplőkkel zajlik a cselekmény, természetesen regény. A töredezettsége és tagoltsága novellaciklust is sugallhat. Számomra regény mégis. Vitathatatlanul az, mert van kezdete és vége. A viták az olvasó és a kritikus szabadságát tükrözik. A megírás alatt én az író szabadságával éltem, az olvasó meg tekintse annak, aminek akarja: utópiának, negatív utópiának. Ezzel én nem foglalkoztam, az utópia szó például eszembe sem jutott a könyv megírása alatt.
– Engem Az utolsó szénégetők tárcakötete ragadott meg leginkább, annak is a címadó története, amelyben Kopf, a szénégetők vezetője pakol – a távcsövét, a Barcsay-féle Művészeti anatómiát –, és hazatér a családjához. Írásainak általánosan nyomasztó világában csöppnyi oázis ez...
– Nézze, én történeteket írok, ha rövideket, akkor is. És nem törekszem, hogy a végén feloldozzam a történetek komor felét, vagy lezárulatlanul hagyjam. A történet sugallja mindig a befejezést – ez művészi elképzelés kérdése. Ilyenkor a saját elvárásaimnak teszek eleget, úgy zárom le, ahogy én a legszívesebben olvasnám a történetet.
– Korábban úgy fogalmazott, hogy a novella nemesebb műfaj a regénynél, az utóbbi évtizedekben mégsem ír rövidprózát. Ha meg ír, miért álltak azok össze regénnyé – három alkalommal is?
– Annak idején kifejezetten anyagi okokból írtam tárcákat, szabadúszóként kellett ugyanis az életemben a betevő falat biztonsága. A kor kolozsvári irodalmi hetilapjának, az Utunknak írtam hetente, kéthetente tárcákat, ennek ellenére nem tartom magam tárcaíró alkatnak. Az viszont igaz, hogy ha prózáról van szó – akár regényről is –, eleve novellában, a novella ökonomikus szerkezetében, szigorú esztétikájában gondolkodom.
Írás közben elsősorban a részlet látványa érdekel annak formai kritériumaival, ez a határozza meg az előadásmódot, terjedelmet, mindent. A terjedelmes, terjengős, aprólékos leírásokhoz teljesen más, kényelmesebb, pedánsabb írói alkat kell. Nem is lennék képes hosszú lére eresztett történeteket írni, mert elveszíteném az érdeklődésemet az írás tárgya iránt.
A történet kimenetele iránti izgalom pedig meghatározza az írás formáját is. Ha ez az izgalom elvész írás közben, elvész az egésznek az értelme is. Akkor ér valamit az egész, ha engem is folyamatosan nyugtalanít, hogy a továbbiakban mi történik. Ez a türelmetlenség pedig nem tűri, hogy körülményesen közelítsem, kerülgessem a fordulatot, amit magam is már alig várok.
– Munkásságában nyilvánvaló Erdély meghatározó szerepe, amiről soha nem mulaszt el beszélni. Miért nem, hiszen több mint harminc éve Magyarországon él?
– Életem nagyobbik részét mégiscsak Erdélyben töltöttem, ráadásul a legfogékonyabb évtizedeket. Másrészt ez jobbára alkati kérdés is: úgy látszik, az én érzékenységeim erre a kelet-európai élményre fogékonyak. Engem a vegyes etnikai és változatos, varázslatos földrajzi táj, a labilitás és kiszolgáltatottság, valamint ennek az egésznek a virtuális erkölcse ragad meg. Ha prózáról van szó, kimeríthetetlen tartalékaival ez izgat a mai napig.
– Budapest például miért nem készteti írásra?
– Budapesttel nincs mit kezdenem: művészi hozamát tekintve ez a környezet számomra kimondottan közömbös, minden ihlető erő nélkül. Elképzelhető, ha Budapesten látom meg a napvilágot, itt töltöm ifjú éveimet, soha nem lesz belőlem író. A mai Budapest és általában a mostani társadalmi környezet felé hiányoznak azok az érzelmi, erkölcsi kötődések, kötelékek, amelyek meghatározzák egy táj művészi látványát.
Ha ez a kötelék kialakult már valahol, nem valószínű, hogy hasonló intenzitással képes megjelenni másutt is. Ez már kicsit könnyűvérűség, könnyed elmozdulás lenne a prostitúció felé. Nem is kedvelem a túl rutinos, sokoldalú iparos mesterember írókat, akik könnyed otthonossággal lépnek át egyik területről a másikra. Ennek rendszerint a művészi és érzelmi hitelesség látja kárát.
– Sokak, erdélyiek számára is állandó kérdés, hol játszódnak Bodor Ádám művei, például a legutóbbi, a Verhovina madarai. Képzeletbeli terek mellett számos utalás szerepel a szövegben létező földrajzi területekre, helységekre, olyan multikulturális világokra, amelyek Ukrajna és Románia határvidékére, Máramaros vidékére lokalizálhatók. Miért éppen abból a régióból táplálkozik?
– Egyszerű a magyarázat: természetjárásaim során ez volt az a vidék, amelyik először megragadott látványával, domborzatával, Erdély többi részétől némileg eltérő sejtelmes táji jellegzetességével. Ez a kicsi, félmegyényi terület a Tisza forrásvidéke és felső folyása mentén talán egész Románia etnikailag legszínesebb, legizgalmasabb tája. Az ottani román közösség kebeléből indulnak a magyar király megbízásából Moldvába azok a román főemberek, akik aztán magukat függetlenítve megvetették a későbbi fejedelemség alapjait.
Kezdettől jelen volt egy szláv eredetű ruszin lakosság is, nyugatról bevándorolva itt telepedtek meg a német ajkú cipszerek, itt áramlott be Galícia felől a zsidóság. A megye déli, ma Romániához tartozó részén a magyarság gyéren, szórványosan, inkább csak a városokban volt jelen. A hegyekkel körülzárt gyönyörű táj a nemzetiségi türelem földje volt: Máramarossziget utcáin még a hatvanas-hetvenes években is magyar, román, német, jiddis, ukrán szót egyaránt lehetett hallani, a nemzetiségi szembenállás, feszültség ismeretlen volt, amíg valakinek nem állt érdekében azt fölszítani.
Amikor én a későbbiekben modellezni próbáltam írásaim helyszíneit, nyilván ennek a tájnak az elemei döntő módon meghatározták az elbeszélés környezetét. Sinistrát ugyan hiába keressük térképeken, nincs sehol, de Verhovina – a szó felföldet jelent – a történelmi Máramaros északi fele, amit ma Kárpátaljaként ismerünk, Ukrajna része. Már írtam a regényt, amikor utánanéztem a név eredetének: ekkor megjelent egy motorkerékpár márkaneve is és helységnév is a Kárpátokon túl, Bukovinában. Hogy hol van mégis Sinistra és Verhovina? Egészen közel: bennünk, együtt minden fenyegetésével.
Zsók Enikő
Bodor Ádám
A Kossuth-díjas író Kolozsváron született 1936. február 22-én. Apját, Bodor Bertalan banki tisztviselőt 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni koncepciós perben öt év börtönre ítélték, a 16 éves Bodor Ádám kommunistaellenes röplapok terjesztéséért 1952–1954 között ült a szamosújvári börtönben.
1960-ig a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult, utána az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában, illetve egy másoló-fordító irodában dolgozott.
1982-ben Magyarországra települt, ahol a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. A Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.
Legfontosabb művei: A tanú (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969), A Zangezur hegység (Kriterion, Bukarest, 1981), Sinistra körzet (Magvető, Budapest, 1992), Az érsek látogatása (Magvető, Budapest, 1999), A börtön szaga (Magvető, Budapest, 2001), Az utolsó szénégetők (Tárcák 1978–1981, Magvető, Budapest), Verhovina madarai (Magvető, Budapest, 2011). Díjak, kitüntetések: a Román Írószövetség prózai díja (1970, 1975), József Attila-díj (1986), Artisjus díj (1989, 2003), Déry Tibor-díj (1989, 1992), Krúdy Gyula-díj (1992), a Soros Alapítvány Életműdíja (1993), Literatura-díj (1996), Márai Sándor-díj (1996), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Kossuth-díj (2003), Látó-nívódíj (2011), Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2011). Krónika (Kolozsvár)

Emlékparkot avattak Sepsiszentgyörgyön (A holokauszt 70. évfordulóján)
Holokauszt-emlékparkot avattak Sepsiszentgyörgyön a Vojkán utcai új zsidó temetőben tegnap, a deportálás 70. évfordulóján. A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (RZSHSZ), a brassói zsidó hitközség és a sepsiszentgyörgyi zsidó közösség támogatásával a város önkormányzata által kialakított emlékhely közepén, a vén hársfa előtt mostantól obeliszk hirdeti a tragikus eseményt. Ötvenkét, mintegy méteres tujacsemetét ültettek annak az ötvenkét, tizenhárom év alatti gyermeknek az emlékére, akik az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban lelték halálukat, továbbá hat szomorúfűzt a szintén ott elveszejtett 611 háromszéki zsidónak.
Az emlékezés az egykori gyűjtőközpont, az akkor épülőfélben levő, Csíki utcai gazdasági iskola falán állított emléktáblánál kezdődött. Herman Rosner, a sepsiszentgyörgyi zsidó közösség vezetője emlékeztetett, ide gyűjtötték össze 1944. május 3–5-e között a háromszéki és alcsíki zsidókat, több mint 750 embert, majd május 10-én marhavagonokba rakták őket, és elszállították a szászrégeni gettóba, onnan meg Auschwitzba, a haláltáborba. Több mint 80 százalékuk nem tért vissza. Roth Tibor, a brassói zsidó hitközség elnöke, a romániai cionista mozgalom vezetője üdvözölte az egyetlen jelen lévő túlélőt: Rachel Năstase (született Pasternak) Csíkszeredából került a sepsiszentgyörgyi gyűjtőtáborba hetven évvel ezelőtt. Herman Rosner az emlékezés menetére hívta az egybegyűlteket.
A zsidó temetőben Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Dan Ben Eliezer, Izrael állam bukaresti nagykövete leplezte le az emlékoszlopot. Az obeliszken zsidó csillag, alatta az örök emléket jelképező két jiddis betű. A talapzaton háromnyelvű (román, magyar, jiddis) emléktábla hirdeti: Annak az 52 sepsiszentgyörgyi zsidó gyerekembernek emlékére, akiket 1944-ben e városból deportáltak, s valamennyiüket a gyilkos eszmék hamuvá őröltek. Az 52 tujacsemetét iskolások fogadták gondozásba. Mindenik körül három-öt, az áldozatokhoz hasonló korú tanuló állt, és sorra elmondták a gyerekek nevét. A megemlékezésen közreműködött a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósnégyese, Dundler Kata, a Mikes Kelemen Líceum, Tudor Goicea, a Mihai Viteazul Főgimnázium tanulója, valamint Camelia Paraschiv és Darvas László színművész. Rafael Schaffer, az RZSHSZ rabbija elmondta, az áldozatok halálának napját nem tudhatják, ezért a közös megemlékezés időpontjául a deportálás dátumát választották. Érthetetlen, hogyan változtak az állam hivatalnokai hóhérokká – mondta az eseményre utalva. Mit tehetünk azért, hogy a tragédia ne ismétlődjék meg? – tette fel a kérdést, és meg is válaszolta: csakis a béke légkörét teremtve, a mellettünk levőket tisztelve, szeretve, jót kell cselekedünk. Antal Árpád elmondta, régi kegyeleti tartozást rendez a város az emlékműállítással. Ma Sepsiszentgyörgy szegényebb, mert hiányoznak ezek az emberek, hiányzik a kultúrájuk. Öt évvel ezelőtt jelképesen hazahozták az áldozatokat, nevüket az emlékfal kőtábláiba vésték. Az emlékparknak nemcsak az a célja, hogy az áldozatoknak állítsanak emléket, hanem az is, hogy itt élő történelemórát tartsanak, hogy gyermekeink a város múltját megismerve arról is értesüljenek, mi történt hetven évvel ezelőtt, és felnőve ne az emberek származása, hanem az egyes emberek értékei számítsanak majd. Dan Ben Eliezer nagykövet kifejtette, nem véletlen a csemeteültetés, mert a fa a folytonosság jelképe, és a holokauszt emlékének örökké élnie kell. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja felelevenítette, miután a német csapatok megszállták Magyarországot, megindult a zsidóüldözés. Ma már Magyarország védelmet nyújt nemzetiségeinek. A múlttal való szembenézés megtörtént, az állam bocsánatot kért. A Magyar kormány a 2014-es esztendőt a holokauszt emlékévének nyilvánította. A közös emlékezés elősegíti a nemzetek és kisebbségek közötti közeledést – mondta a diplomata. Aurel Weiner, az RZSHSZ elnöke, parlamenti képviselő háromféleképpen köszönt: Bună ziua! – Jó napot! – Sálom! Kifejtette, a sálom békét jelent, s ha az lett volna, ma nem kellene emlékeznünk. Köszönetet mondott az önkormányzatnak és a polgármesternek hozzáállásáért, az emlékpark létesítéséért. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, örökösei vagyunk őseink hősies tetteinek, bátorságának, de ugyanakkor szégyenüknek is. Mi történt velünk? Miért hagytuk, hogy így legyen? Nem álltunk ellen a gonosznak, a hazugságnak, és úgy gondoltunk, velünk nem történhet soha ilyen. Minden bűn gyökere a tizedik parancsolat megtagadása, amikor elkívánjuk a másét. A holokauszt borzalmaira való emlékezés azért fontos, hogy ilyesmi ne ismétlődjék meg – hirdetik számosan. A félelem valós. Az elmúlt hetven évben számtalanszor megismétlődött a világ sok-sok pontján, gondoljunk csak a délszláv háborúkra. Amíg közösen ki nem állunk az igaz ügy mellett, az ördög nem hátrál meg, hanem szedi áldozatait. Ki kell állnunk minden ember méltó emberi jogai mellett, és ellen kell állnunk minden kollektív bűnösséget feltételező szándéknak, történjen az románnal, magyarral, cigánnyal egyaránt. Ha azonban az elvett javak birtokosai jól érzik magukat abban, ami nem az övék volt, és ez ellen egy társadalom nem lép fel, akkor még nagyon sok holokauszt következhet, mert a sebzett ember nem tud megbocsátani, és viszont akar sebezni. A kérdés megoldása abban van, hogy először a bűnt be kell ismerni, bűnbánatot kell tartani, és csak azután jöhet a megbocsátás. Végezetül a református főpásztor a maga és egyháza nevében elismerte, hogy vétkeztek, és ezért bocsánatot kért.
A megemlékezés zsidó imával és zsoltárénekléssel zárult, majd az emlékoszlop talapzatán elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hitélet – Buzogány Dezső: az Institutio a református egyház alkotmánya
Kálvin legfőbb műve az Institutio. Ez a mű a református egyház alkotmánya, mondja Buzogány Dezső teológiai tanár, aki 2014-ben fejezte be a mű újabb magyar fordítását. Buzogány Dezső az Erdélyi Református Egyházkerület Kálvin Emlékévek alkalmából meghirdetett rendezvénysorozata részeként tartott előadást a Kétágú templom déli karzatán, ennek összefoglalóját olvashatják az alábbiakban.
1536-ban született az első formája az Institutiónak, 1559-ig terjed az az időszak, amíg Kálvin még kiegészítette a munkáját. Négy könyve van, az első a teremtő Isten megismerését tartalmazza, a második könyv a megváltó Isten megismerését, a harmadik tartalmazza azt, mi hasznunk van abból, hogy van megváltó Istenünk, a negyedik kötet a külső eszközökről szól, amelyekkel Isten hív, hogy Krisztust kövessük. Alapjában véve Kriszto-centrikus munkával állunk szemben.
Buzogány Dezső szerint Kálvin könyve a legfontosabb, de nem a legolvasottabb. Szabadság (Kolozsvár)

Elévülés miatt megszűnt a Mikó-ügy egyik vádlottjának büntetőjogi felelőssége
Elévülés miatt megszűnt a Mikó-perben alapfokon elítélt három vádlott egyikének, Marosán Tamásnak a büntetőjogi felelőssége – írja szerdai számában a kolozsvári Szabadság napilap.
A lap állítása szerint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt bíróság elé állított és alapfokon elítélt három jogász közül Marosán Tamás ellen már nem születhet jogerős ítélet. A per másik két vádlottja, Markó Attila parlamenti képviselő és Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadója azért esik más besorolás alá, mert ők közhivatalnokként voltak tagjai a restitúciós bizottságnak. Marosán Tamás az Erdélyi Református Egyházkerület jogászaként vett részt a testületben.
Markó Attila a Szabadságnak elmondta: a per május 29-ére kitűzött tárgyalásán nagy valószínűséggel nem lesz már halasztás, és ítélet születhet az ügyben. A bíróságnak korábban amiatt kellett több esetben is halasztást elrendelnie, mert nem sikerült szabályszerűen beidézni a magyarországi állandó lakcímmel rendelkező Marosán Tamást.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője hozzátette, az ügyben immár jogerős ítélet születik, ami ellen nincs fellebbezésre lehetőség. Hozzátette, be lehet esetleg panaszolni a román államot az Emberi Jogok Európai Bíróságán, de a kiszabott ítéletet Romániában végrehajtják. Első fokon a bíróság jogtalannak ítélte a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és börtönbüntetést szabott ki a restitúciós bizottság tagjaira. Az ügyben eljáró buzaui bíróság Markó Attilát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusát és Marosán Tamást három-három év letöltendő, Silviu Climet pedig három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Miután a vádlottak fellebbeztek, a legfelső bíróság – saját illetékességét elhárítva – megállapította: az ügyben a ploiesti-i táblabíróságnak kell kimondania a jogerős ítéletet.
A Mikó-per nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében. Az erdélyi történelmi egyházak egyértelművé tették, hogy ezt az ügyet az egyházi ingatlanok újraállamosítási kísérletének tekintik. A három éve zajló per nemzetközi visszhangot is keltett. Az elsőfokú ítélet után a Magyar kormány tavaly nyilatkozatban fejezte ki értetlenségét, és szolidaritást vállalt az elítéltekkel. Az amerikai külügyminisztérium is jelezte: figyelemmel kíséri a Mikó-pert és nagy hangsúlyt helyez a kommunista rezsim által elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatására.
MTI. Erdély.ma

Vizitáció Maros megyei egyházközségekben
A héten három Maros megyei településre – Székesre, Székelykálba és Udvarfalvára – látogatott el az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottsága, melyet Kató Béla püspök vezetett. A többtagú bizottságban jelen volt Kántor Csaba főjegyző, Szegedi László generális direktor is.
A generális vizitációk újdonsága, hogy a pénzügyi ellenőrzés a vizitáció előtti napokban megtörténik, így az egyházfők a gyülekezettel való találkozásra helyezhetik a hangsúlyt. Udvarfalván – ahová mi is meghívást kaptunk – a Maros- mezőségi Egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek azon az istentiszteleten, amelyen ismertették a vizitáció eredményét. A küldöttséget és a vendéglelkészeket Jakab István, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese, Szabó Árpád helyi lelkész és a főgondnok köszöntötte, igét hirdetett Szegedi László generális direktor, fellépett a Hozsánna ifjúsági kórus, amely, az igehirdető szavaival élve, igazi ajtónyitó, a lélek húrjait pengető együttes.
– Mi a célja az Erdélyi Református Egyházkerület generális vizitációjának? – tettük fel a kérdést Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének.
– Egyházi rendünk és törvényünk szerint az egyházkerület püspökeinek évente tíz gyülekezetet kell meglátogatniuk. Mivel az egyházkerülethez tizenöt egyházmegye tartozik, minden egyházmegyéből egy gyülekezetet választunk ki. Egy kicsit rendhagyó módon végezzük a vizitációkat, nem csak arra a szigorú előírásra összpontosítunk, hogy megvizsgáljuk a könyveket, és ami az egyházközségben történik, hanem szélesebb körben szeretnénk azon a napon az egyházközség, a település életét megismerni, az örömökkel, gondokkal együtt. Maros megyében most két egyházközséget látogattunk meg, szerdán a Marosi Egyházmegyéhez tartozó Székesen és Székelykálban, most Udvarfalván voltunk. A településeket szubjektív módon választottam ki, olyan helyekre voltam kíváncsi, ahol eddig nem jártam. Ilyen alkalmakkor egyházi életünk keresztmetszetét is látjuk, hiszen azonos méretű gyülekezetekből nagyon sok van a közösségben. Az egyedi esetekből olyan általános következtetéseket vonhatunk le, amelyek segítségével szabályokat állíthatunk fel vagy projektet készíthetünk az általános problémák megoldására. Elbeszélgettünk a nőszövetséggel, a presbitériummal, a gyerekekkel, az ifjakkal, ők mutatták be saját egyházi életüket. Az is újítás, hogy elmentünk a község polgármesteréhez is. Ez fontos dolog, hiszen úgy gondoljuk, hogy egy falu életében a lelkipásztornak és az önkormányzat vezetőjének együtt kell működnie, s ha nem tudnak együttműködni, és nem segítik kölcsönösen egymást, akkor amiatt előbb-utóbb kárt szenved a közösség. Tudunk olyan helyekről, ahol rivalizálás van, és ez árt a közösségnek. Arra buzdítunk mindenkit, hogy próbálják megtalálni a módját a gyülekezet felemelésének.
Ma Udvarfalváról pozitív élménnyel megyünk el. Egy több mint hétszáz lelkes gyülekezetnek Marosvásárhely tövében van jövője, hiszen a fiatalok nem olyan mértékben mentek el, mint máshonnan. Habár 10 százalékkal csökkent a lélekszám, mégsem olyan drasztikus az apadás. A város közelsége és a munkahelyek viszonylagos megléte arra enged következtetni, hogy a jövőben is megmarad ez a közösség. Ez a lényeg, mert gyülekezeti életünk csakis emberekkel, fiatalokkal képzelhető el. Akármit tehetünk, akármilyen csodálatos projekteket kivitelezhetünk, ha nincsenek fiatalok, nincsenek örököseink, az egész fölösleges, és kárba vész. Itt ifjúságot is találtunk, és reménykedünk abban, hogy nem kell majd arról számot adnunk, hogy folyamatosan fogyunk, és kiszámítható, mikor kell az utolsó embernek megásni a sírját. Pozitív látogatás volt, amiből mi is erőt merítettünk. Továbbvisszük, amit itt hallottunk. Javaslatokat is tettünk, mit lehet még jobbá tenni, buzdítjuk az itt lévőket, hogy ehhez tartsák magukat.
– A székesi egyházközségben mit talált a vizitáció?
– Székes 152 lelkes gyülekezet, Kálban 70 lélek van. Székesen egész más a helyzet. Hét gyerek van az iskolában. Ez nem jó előjel. Arra mutattunk rá, hogy az a hét gyerek is fontos, azzal a hét gyerekkel is törődni kell. Meglátogattuk őket, és olyan csillogó szemű gyermekekkel találkoztunk, akik bármivé válhatnak még az életben, csak el ne kallódjanak. Segíteni kell őket ott, ahol lehet. Számtalan példa van rá, hogy a lelkipásztorok voltak azok, akik a gyerekeket jó útra vezették, taníttatták, befolyásolták őket. Ma sem lehet ez másképp, hiszen ezt a feladatot kaptuk!
– Marosvásárhelyen a Szabadi úti gyülekezetből a lelkésznek távoznia kellett. Mi a helyzet ebben a gyülekezetben? Indult-e fegyelmi eljárás Szász Zoltán lelkipásztor ellen?
– Az előző lelkipásztor lemondott. A presbitérium a lelkész hivatali hanyagságát fedte fel. Ennek következtében ő is, a gyülekezet is úgy látta jobbnak, ha eltávozik. Önként mondott le az állásáról, a gyülekezetnek új lelkipásztort kell választania. Egy olyan lelkészt szerettek volna megválasztani, akinek még nem volt meg a kellő hivatali éve. Egy városi gyülekezetbe csak úgy lehet jelentkezni, ha két év segédlelkészség után még az öt év régisége is megvan. A gyülekezet tájékozódott, és végül, tudomásom szerint, Bárócz Huba felvinci lelkipásztort, az Enyedi Egyházmegye korábbi esperesét hívta meg, most következik a bemutatkozó szolgálat, és utána dönt a közgyűlés. Mivel a presbitérium egyhangúlag hívta meg, valószínűleg egyértelmű lesz a döntés. Ezzel lezárul a folyamat, új lelkipásztora lesz a gyülekezetnek, és ettől kezdve új gyülekezeti élet kezdődik.
Szász Zoltán önként tette le a hivatalát, a presbitérium elfogadta, s úgy gondolták, nem indítanak fegyelmi eljárást ellene. Ezzel a problémát lezárták – tájékoztatott Kató Béla püspök.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Orbán Szatmáron: a magyar emberek menjenek el szavazni
A Magyarországon és Romániában egyaránt május 25-én, vasárnap rendezendő európai parlamenti választáson való részvételre buzdította a magyarokat csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Szatmárnémetiben.
A két politikus a Római Katolikus Püspökségen folytatott zártkörű megbeszélést követően nyilatkozott a sajtónak. Orbán Viktor elmondta, a találkozó legnyilvánvalóbb oka a vasárnapi megmérettetés, e téren ugyanis a Fidesz–KDNP és az RMDSZ egyaránt abban érdekelt, hogy Európa jövőjét az európai néppárti politika határozhassa meg a következő öt évben.
„Az RMDSZ és a Fidesz–KDNP egymást kölcsönösen támogatják, hiszen túl azon, hogy magyarok vagyunk, ugyanahhoz az európai politikai családhoz is tartozunk. Kiélezett küzdelem körvonalazódik az Európai Néppárt és az európai szocialisták között, éppen ezért a Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős néppárti frakció legyen a következő öt évben is. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha mind a Fidesz, mind az RMDSZ jó eredményeket ér el, ehhez pedig arra van szükség, hogy a magyar emberek menjenek el szavazni” – szögezte le a Fidesz elnöke. A kormányfő hozzátette: ezt a választást „mi, európai néppártiak meg akarjuk nyerni”.
Kató szavazásra szólít
A vasárnapi EP-választáson való részvételre buzdít Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egyházi vezető közleményében rámutat: bár az uniós csatlakozás „távolról sem hozta meg a remélt változásokat”, a kiábrándultság ellenére is szükséges részt venni az európai parlamenti választáson.
„Ha hiszünk abban, hogy 0,1 százalék esélye van a változásnak, akkor ezt épp mi adhatjuk hozzá. Gyorsan változó világunkban ha valahol nem vagyunk jelen, hamar leírnak és elfelejtenek bennünket” – fogalmazott Kató Béla.
Kelemen Hunor közölte, az európai parlamenti választások fontosságáról nem lehet eleget beszélni, hiszen az elkövetkező időszakban változások következnek az Európai Unióban. A kormányfőhelyettes szerint nem mindegy, hogy ezeket a változásokat kik generálják. „Másrészt azt szeretnénk, ha mi is jelen lehetnénk akkor, amikor változnak a dolgok. Az európai parlamenti választásokon élni kell a szavazati joggal azért is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének a rendezése is váljon uniós hatáskörré” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Egyébként a zártkörű megbeszélésen a felek az RMDSZ és a Magyar kormány közti együttműködés folytatásáról, a román–magyar kormányközi kapcsolatok erősítéséről is tárgyaltak. A szövetség tájékoztatása szerint Orbán és Kelemen közös érdeknek nevezte, hogy stabil és erős kapcsolat legyen Magyarország és Románia között.
A megbeszélésen jelen volt Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, Hidvéghi Balázs külgazdaságért és nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, valamint Nagy János, a miniszterelnök kabinetigazgatója is.
Az RMDSZ részéről többek közt Biró Rozália Bihar megyei szenátor, Pataki Csaba szenátor, a szövetség Szatmár megyei szervezetének elnöke vett részt a tárgyaláson. Orbán látogatása azzal is összefügghet, hogy az EP-választásokkal egy időben, vasárnap időközi parlamenti választást is szerveznek a szatmárnémeti 2-es körzetben, ahol Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke is képviselői mandátumra pályázik.
Bakk Miklós: Orbán Viktor segített a szövetségnek
Bakk Miklós politológus szerint európai összefüggésben kell értelmezni a Fidesz és az RMDSZ közeledését, amelyet Orbán Viktor és Kelemen Hunor csütörtöki szatmárnémeti találkozója is jelez. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: az erdélyi magyarok magyarországi opciója ismeretében egyértelmű, hogy a mostani kampányhajrában nagy segítséget jelent Kelemen Hunornak az Orbán Viktorral való találkozás.
Úgy véli, ez segíti az RMDSZ-t a szavazók mozgósításában, de beleillik Kelemen Hunor elnöki programjába is, hiszen az RMDSZ elnöke megválasztásakor a Fidesszel való viszony rendezését ígérte. Bakk Miklós szerint a megosztott erdélyi politikai mezőben – amelyben korábban a Fidesz, és főleg Orbán Viktor az RMDSZ-szel szembeni radikálisabb irányzatot támogatta – a mostani szatmárnémeti találkozó az RMDSZ egyértelmű támogatásának tűnhet.
Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy az Orbán–Kelemen találkozót egy tágabb európai és néppárti összefüggésben kell értelmezni. „Úgy hiszem, Orbán Viktor most azt tartja elsődlegesnek, hogy az Európai Parlamentben egy minél erősebb néppárti frakció jöjjön létre, és a frakción belül a Fidesznek minél nagyobb befolyása legyen. Márpedig az RMDSZ-képviselők alapvetően ezt a befolyást növelhetik” – állapította meg a politológus.
Kettős mércével méri az RMDSZ a korteskedést
Olyan kampánytámogatást fogad el most az RMDSZ a magyar kormányfőtől és a Fidesztől, amely miatt nemrég még elmarasztalta az anyaországi pártot. A Romániában korábban rendezett parlamenti, helyhatósági és EP-választások alkalmával a szövetség élesen bírálta a Fidesz vezetőit amiatt, hogy az EMNP és az MPP jelöltjeinek kampányoltak.
A 2012-es önkormányzati megmérettetésen kialakult hármas magyar verseny idején Frunda György akkori szenátor Magyarország alkotmányának megsértésével vádolta Kövér László házelnököt és Németh Zsolt államtitkárt. Frunda azzal indokolt, hogy a fideszes politikusok a polgáriakat és a néppártot támogatták, miközben szerinte a magyar alaptörvény kimondja, hogy a kormánynak a határon túli magyarság választott képviselőit kell támogatnia.
Az RMDSZ miniparlamentjének tekintett SZKT 2012 májusi ülésén többen is felvetették egy határon túli párt magyarországi bejegyzését, válaszul arra, hogy a Fidesz több politikusa részt vett az erdélyi választási kampányban. Amikor a 2007-es EP-választáskor Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz teljes mellszélességgel kiállt a függetlenként induló Tőkés László mellett, Markó Béla akkori RMDSZ-elnök sérelmezte, hogy a magyarországi alakulat „megszegte a be nem avatkozás elvét, és magyar belpolitikai jelentőséget adott az erdélyi választásoknak”. Krónika (Kolozsvár)

Református Egység Fesztivált tartottak Debrecenben
Református Egység Fesztivált tartottak Debrecenben, az egységes Magyar Református Egyház létrejöttének ötödik évfordulója alkalmából megrendezett szombati esemény résztvevőit Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök és Kósa Lajos, a város polgármestere köszöntötte.
Bölcskei Gusztáv püspök emlékeztetett arra, hogy öt évvel ezelőtt, 2009. május 22-én alakították meg Debrecenben a Kárpát-medencei magyar református egyházak az egységes Magyar Református Egyházat.
"Krisztus a jövő, együtt követjük őt" – idézte a püspök az öt évvel ezelőtti egyesítő zsinat jelmondatát a magyar reformátusok hetedik világtalálkozója egyik központi eseményeként megrendezett fesztivál megnyitóján.
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere köszöntőjében kijelentette: a Kárpát- medencei református egységnek most van igazán jelentősége, amikor "az Európai Unió olyan mély válságban szenved, hogy elfelejti, hol vannak a gyökerei".
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke kiemelte: 2009-ben egy igazi, valós, történelmi közösség talált újra egymásra, s "a református egyház olyan példát mutatott, ami kiteljesedett a politikai összefogásban".
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felolvasta azt a nyilatkozatot, amelyet az egységfesztivál alkalmából fogadott el a Generális Konvent elnöksége.
A nyilatkozatban azt írták: "a politikai határok elválasztó valóságát is meghaladhattuk a Magyar Református Egyház közösségében. Ugyanaz a zsinati közösség, amely kimondta az egységes Magyar Református Egyház létrejöttét, 2013-ban elfogadta és új fordításban hitvallásaként megerősítette a Heidelbergi Káté szövegét, melyre nemcsak keresztyén tanításként, hanem mint a reformáció kulcsfontosságú, Európa egyéni és közösségi értékeit gyökeresen megújító dokumentumára is tekintünk".
A megnyitó után a Református Kollégium dísztermében nyolc magyarországi, illetve határon túli magyar református püspök részvételével rendeztek fórumot az egység eddigi tapasztalatairól és jövőjéről. Az egyházi vezetők egybehangzóan történelmi tettnek nevezték a Magyar Református Egyház öt évvel ezelőtti magalakítását.
Az egységes egyház jövőjével összefüggésben a gyülekezeti élet fontosságát, a hűséget, a reményt, a gyógyítást, az építkezést, a nagyobb szervezeti egységbe tömörülést, a missziós munkát, az őszinteséget, a gondoskodást, a hitelességet, a sokkal inkább Krisztus-arcú, a hitet hitelesen kommunikáló Magyar Református Egyházat jelölték meg.
A fesztivál résztvevői egész nap kulturális programokon – kiállításokon, tánc- és zenekari bemutatókon, irodalmi műsorokon, játszóházakon – vehettek részt a város több pontján. Az öt évvel ezelőtt elfogadott egyházi alkotmány szerint a Magyar Református Egyház tagja minden keresztyén, aki ahhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban és legyen magyar vagy más anyanyelvű. Népújság (Marosvásárhely)

Kormozástól a karbantartásig
A Házsongárdi temető 429 éves története és értékei előtt adózva a közelmúltban nemzetközi konferencia keretében vitatták meg az erdélyi panteon gondjait és lehetőségeit. Az eseményen felmerült kérdésekről és az aktuális kihívásokról Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetet, a Házsongárd Alapítvány igazgatóját kérdeztük.
– Az alapítvány alapító igazgatójaként hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Fizika–kémia szakos tanárnőként nem a temető volt a foglalkozásom tárgya, de osztályfőnökként mindig megpróbáltam a valós történelmi múltra is tanítani a gyerekeket. Akkoriban jelent meg Gaal György Házsongárdi panteon című írása térképpel és személyek életrajzával ellátva, kitűnő kiindulópont volt, hogy az osztályokat vihessünk ki, megmutathassuk nekik a temetőt, kérdezhessünk, versenyeket szervezhessünk. Az alapítvány tulajdonképpen az osztályfőnöki munkából nőtt ki. S hogy miért maradt életben? A gyerekek miatt: annyira lelkesek voltak, s végre nem volt jó tanuló, rossz tanuló. Húzták a gyomot, szedték ki a csutakokat, hiszen az egész temető egyetlen ősbozót volt. Én is belelkesültem, vittem a párhuzamos osztályt, az iskolát, majd évek során más iskolákat. Az volt a cél, hogy ne csak halottak napján kormozzuk a köveket – mert annak nálunk nagy hagyománya van, hogy a szép és értékes köveket jól begyertyázzák és bekormozzák –, hanem az év más szakában is jöjjenek, és valamilyen felelősséget érezzenek a temetőért, családtagjaik vagy nagyobb családunk, a nemzet kiemelkedő személyiségei iránt. A ledőlt köveket felemeltük, az írást megfestettük, ám lassan kiderült, hogy az osztályfőnökség ehhez túl kevés. Ennek a gondozói munkának a rendszeresebbé, szakmaibbá és szervezetté tétele érdekében született meg az alapítvány.
– S miért az Erdélyi Református Egyházkerület adott jogi keretet az alapítványnak?
– Funar idejében nem volt ajánlatos Házsongárddal kapcsolatos alapítványt létrehozni, és a református egyház ajánlotta fel leghamarabb, hogy belső alapítványként megbújhassunk Ábrahám kebelében. Mindez 1999-ben történt, mindenben segítettek. Valamennyi történelmi magyar egyháztól van kurátorunk, minden kolozsvári magyar iskolát történelemtanár képvisel. Van az alapítványnak műépítésze is, tehát vigyáztunk, hogy minőségi munkát végezzünk, ne hagyjunk ki senkit, aki segítőkész és különösen érdekelt. Érkeztek adományok, elkezdtünk pályázni. Tizenhárom éve egyedül írom a pályázatokat, jövőre már biztosan segítségre lesz szükségem. A temetőigazgatósággal jó viszonyba kerültünk, ők is mindenben támogattak. Nekiláttunk a teljesen elhagyott, szépséges’ talált kövek – 1634-es dátumtól kezdve – felújításának. Az eredmény nem csekély, 95 régi sírkövet újítottunk fel, egész kicsiktől a pompás nagyokig, hat kriptát teljesen vagy részlegesen. Két emberünk rendben tartja a sírokat: háromszázzal kezdődött, ma már nagyjából hatszáz sírt gondozunk, javarészt gazdátlanokat, vagy olyakat, amelyekben külföldre szakadtak rokonai nyugszanak.
– Mégis megromlott a kapcsolatuk a temetőigazgatósággal...
– Ez azután történt, miután négyszáz sírt védetté nyilvánítottak, azóta ellenszélben dolgozunk. A műemlékké nyilvánítások hatására az igazgatóság egyik napról a másikra ellenséges lett, a nyomunkban jártak, ránk küldtek rendőrséget, térfigyelő kamerát helyeztek oda, ahol tudták, hogy dolgozni szoktunk. Folyamatos az akadékoskodás. Ezt egyesek szeretik nemzeti kérdésként kezelni, pedig nem ez a fő probléma, hanem egyszerűen az, hogy nincs temetkezési hely. A konferencián Virgil Pop műemlékvédelmi szakember elmondta a nemzetközi grémium előtt: van a városban egy újgazdag réteg, tele van pénzzel, és amilyen ízléstelen házakat épít a városban, ugyanolyan szörnyű síremlékeket épít a temetőben. Ezt dokumentáltuk is, a temetőtörvény ellenére ugyanis nap mint nap látjuk, hogy zúznak, eltűnnek sírok. Az 1,20 méteren maximált sírkőmagasság mellett csak alapok épülnek másfél-két méteresre, s még arra jön – ki tudja, mikor – a még élő emberek emléke. Ezért a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság húszéves évfordulóján kéréssel fordultunk Kelemen Hunor kulturális miniszterhez. Megfeszített munkával sikerült elkészítenünk a védetté nyilvánított sírok adatlapjait, és volna még mit a műemléklistára feltenni. Aztán persze jött a politika és a választások, olyankor mindenki kampányol, amivel tud. Nem számított, hogy tizenhárom éve önkéntesek óvják a Házsongárdot nagy eredménnyel és magyar állami pénzzel. Jelentős összegeket gyűjtöttünk önkéntesen írt pályázatokkal, kínnal, keservvel, lobbizással.
– Honnan érkeztek támogatások?
– Annak idején többek közt az Illyés Alapítvány támogatott, az utóbbi időben pedig a Bethlen Gábor Alap segít, ennek köszönhetően tudunk működni. A Bánffy-kriptának nevezett, Ybl Miklós tervezte iktári Bethlen-kripta ügyét pedig a magyar külügyminisztérium karolta fel. – A konferencián elhangzott, hogy titkosak a sírokkal kapcsolatos adatok, így nem tudják, melyik sírnak mikor jár le a megváltása, s válik veszélyeztetetté. Mit tudnak így tenni?
– Igen, mindennek a rákfenéje, hogy három éve, a műemléklista létrehozása után titkosították az adatokat is. Addig bárki megkérdezhette, hogy mi a helyzet a sírokkal, a nénikének megmondták, hogy vigyázzon a határidőre. Most az örökösöknek sem egyszerű, és a szervezeteknek sem, mert az adatok nem hozzáférhetőek, nem tudható, melyik síroknak jár le a megváltása. Mióta titkosították az adatokat, második irodaként dolgozom. Hozzám jön a fél város kérdezősködni, jönnek az idősek, hogy megy el a sír, nincs pénzük, le kell járatni a hagyatékot. Kolozsváron ugyanis bárkitől elvették a megváltási díjat, ezért nem siettek hagyatékozással: rengeteg – ezres nagyságrendű – család esetében az elhunyt nagyszülő nevén van a sír. Szerencse, hogy annak idején rengeteg adatot összegyűjtöttem, de mivel nem látszott ez a végkifejlet, ez nem volt rendszeres. A lényeg, hogy ha nem az illető nevén van a sír, nem adják ki még az apja sírjának adatait sem. Csak abban az esetben, ha közjegyző által hitelesített okirattal bizonyítja, hogy folyamatban van hagyatéki vagy más jogi eljárás. Az is felháborító, hogy az irodán senki nem beszél magyarul: a nénikéket úgy megijesztik, hogy még az ismert román szavakat is elfelejtik.
– Mi lesz egy lejárt megváltású sírral?
– Nem nagyon értesítik a tulajdonost. Egyrészt mert roppant rendetlen és régi a nyilvántartás. Ha nem váltják meg a sírt, három hónap a türelmi idő. Tudok olyat, hogy egy nappal később mentek, és már nem engedték megváltani: az apja, nagyapja sírját a leszármazott nem kaphatta újra bérbe, egy vadidegen azonban igen! Másik konkrét történet: sosem tudtam, hogy kié egy szép sírkert két régi neogótikus kővel. Nem mertünk hozzányúlni, nehogy valaki reklamáljon. Aztán hazajött Argentínából egy hölgy, ott sírdogált a dédszülei sírkövének tövében. Nagyon rég nem volt Erdélyben, bement a temetőirodába, de semmilyen adatot nem adtak meg neki. Valaki hozzám küldte a hölgyet, a sírkertet hál’ Istennek rátehettük a műemléklistára, így megmenekült. A családnak egyébként a Főtéren volt gyönyörű porcelán- és üvegüzlete. De fordulnak hozzám Amerikából, Ausztráliából, küldik a családfákat, könyörögnek, nézzük meg. Olyan esetben, amit nem ismerünk, semmit nem tudunk tenni, mert semmilyen segítséget nem kapunk. De Gaal György temetőkutatóként sem nézhet bele a papírokba. Ráadásul vannak húsz-harminc éves kézírások a temetőirodán, azokba a regiszterekbe úgy nyúlhatnak bele, ahogy akarnak, senki nem fogja tudni megmondani, hogy azt húsz éve írták be vagy az idén. Kimondatlanul is tudható, hogy az esetek hogyan zajlanak, tudjuk az útját, próbáltunk tenni ellene, mindent leírtunk, képeket csatoltunk, elküldtem rendőrségre, minisztériumba, polgármesteri hivatalba, műemlékesekhez, de semmi: nevetséges válaszokat kaptunk. Valahol nagyon szorosra zárnak.
– A temető történelmi részének lezárása megoldást jelenthetne a romlás és rombolás ellen?
– A lezárás majdnem valamennyi magyar családot érintene Kolozsváron, mivel a sírok nagy része a család bérletében van. Az lenne a megoldás, ha megszabnák, hogy nem nyúlhatnak a sírok külleméhez, a feliratokat ne kaparják le, legyen szabvány, hogyan jelezhetik az új neveket, esetleg fedlapra. Az értékes síremlékekhez hozzányúlni tilos!
– Tehát nem a lezárás a megoldás, hanem a létező sírok jobb védelme?
– Első lépésben. A lezárás jöhet azután, s az is lényeges, hogy ha a család már nem váltja meg vagy elveszíti a sírt, abba ne fektessenek új elhunytat – mint ahogy most teszik –, mert az újabb száz évet jelent… Azok a sírok „éljenek”, amelyeknek van hozzátartozójuk, gondozzák őket, a többit pedig valamilyen temetőgondozással kell megoldani. Mert vannak olyan részei a temetőnek, hogy sokszor a sírokon járunk, olyan sűrűn állnak egymás mellett a nyughelyek. A temetőirodában lennie kellene egy műemlékvédelmi szakembernek, aki ellenőrzi a temetőben zajló munkálatokat. A felügyelet ma annyit jelent, hogy bennünket egészen biztosan felügyelnek. Hallom, mikor belépek, hogy mondják, „a sosit”. Nagyon fontos volna, hogy nyilvánosak legyenek a regiszterek, továbbá az is, hogy legalább egy magyarul beszélő alkalmazott is dolgozzon az irodán.
Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet
Nyugalmazott fizika–kémia szakos tanárnő, a Házsongárd Alapítvány alapító igazgatója. 1942. május 19-én született Kolozsváron. 2010-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kőváry László-díjával, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el az erdélyi panteonként is ismert temetőben végzett munkáját.
– A konferencián mit állapítottak meg ebben a témakörben?
– 429 évvel ezelőtt, 1585-ben épp májusban adták ki a Házsongárdi temető alapító okiratát, úgyhogy egyfajta születésnapi ajándék volt a Teleki László Alapítvánnyal közösen szervezett nemzetközi konferencia. Megfogalmazták, hogy két óriási, egyedülálló előnye van a Házsongárdnak: a fekvése és a kora. A hasonló korú temetőket többnyire lezárták már. A Házsongárd működő, ez teszi egyedülállóvá, de egyben ez a veszély is. A résztvevők közösen memorandumot adnak be ajánlásokkal a polgármesteri hivatalhoz. Előrelépést jelenthetne, ha a Házsongárd szerepelhetne a Kiemelkedő Európai Temetők Egyesületének taglistáján. Romániából jelenleg csak az 1858-ban megnyílt Bellu temető szerepel a listán. Itt volt az egyesület, az ASCE alelnöke, ígéretet is tett, de a tagságot a polgármesternek kell kérelmeznie. Reméljük, nem fogja visszautasítani. A tagság azt jelentené, hogy egy európai szervezet tagjaként már nem lehetne sumákolni a temetőben, a sírkert bekerülne az európai vérkeringésbe, s a több figyelem nagyobb törvénytiszteletet hozhatna magával.
Dénes Ida. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ismét halasztottak a Mikó-perben
A ploiești-i táblabíróság a pénzügyminisztérium véleményét kérte a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásával kapcsolatos károkozásra vonatkozóan, így csütörtökön sem született jogerős ítélet a Mikó-perben. A következő tárgyalás időpontja június 20.
Csütörtök délben folytatódott a ploieşti-i táblabíróságon a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatási pere, amelyben alapfokon 1,13 millió lejes kár megtérítésére kötelezte a buzăui bíróság az egykori restitúciós bizottság tagjait, valamint három év letöltendő börtönbüntetést is kiróttak Markó Attila sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselőre, illetve Marosán Tamásra, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadójára, továbbá Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium egykori tanácsadója három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Csütörtökön újabb halasztás történt, a tárgyalás következő időpontja június 20.
„A táblabíróság a pénzügyminisztérium véleményét kéri a károkozásra vonatkozóan. Amennyiben nincs kár – és ezt már mind Sepsiszentgyörgy önkormányzata, mind pedig az igazságügyi minisztérium közölte korábban – akkor nincs bűncselekmény. Ami ettől függetlenül sincs. Nem is volt soha” – nyilatkozta Markó Attila. A képviselő egyébként bizakodó, mint mondta, sokat foglalkoztatja az ügy, és nincs nap, hogy ne jutna eszébe, de megtanult élni azzal, hogy még mindig nincs vége a kálváriának.
A politikus már korábban is elmondta – illetve bemutatta a bíróságon –, hogy az ingatlan visszaszolgáltatása során nem történt károkozás. Ezt igazolja a tavalyi igazságügyi minisztérium átirata is. A helyi önkormányzat szintén úgy vélekedik, hogy nem károsították meg.
Bús Ildikó. Székelyhon.ro

A Nemzeti Összetartozás Napját ünnepelték Kolozsváron
Ünnepi megemlékezésre került sor a Szent Mihály plébánia és a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum szervezésében a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A megemlékezésen, melynek a plébánia díszterme adott otthont az erdélyi történelmi egyházak képviselői, politikai és ifjúsági vezetők vettek részt, valamint Magyarország kolozsvári főkonzulja. Jelen volt Vákár István a Kolozs Megyei Tanács elnöke, Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, valamint a városi és megyei önkormányzat magyar tanácsosai is.
Elsőként Ft. Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes, az esemény házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket. Magdó János főkonzul beszédében elmondta, hogy a magyar közösség még mindig nem képes feldolgozni a Trianoni döntés traumáját. Kiemelte értékteremtő közösségi munkával és összefogással leszünk képesek csak túllépni a 94 évvel ezelőtti békeszerződés okozta megrázkódtatáson. Magdó a következő Kós Károly idézettel hívta közös munkára a jelenlévőket: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk”.
Kató Béla az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is az összefogás fontosságát hangsúlyozta. A püspök elmondta, hogy Trianonban mások döntöttek sorsunk fölött, de most mi magunk tarthatjuk kézben azt, a területeket nem vették el tőlünk, mert a magyarok helyben maradtak, csak a határok mozogtak. Felhívta a figyelmet napjaink nemzedékének a felelőssége, hogy most se adjuk át szülőföldünket, ne hagyjuk itt, gondoskodjunk a magyar jövő építéséről. Az unitárius egyház nevében Rácz Norbert lelkész köszöntötte a jelenlévőket, aki a magyar közösséget a kivágott fához hasonlította, amelyik tavasszal újra kihajt, új erőre kap. Az evangélikus-lutheránus egyház részéről Kerékgyártó Imola lelkész mondott ünnepi beszédet.
Geréd Imre az ifjúság nevében elmondott beszédében elmondta: „Emlékezni kell, a múlt ismerete öntudatosság. Ezért biztatom a generációmat is, és egyben ígérem az őseimnek, hogy nem fogunk megfeledkezni erről a napról és mi is átadjuk a gyermekeinknek az emlékezés hagyományát.”
Az ünnepséget Geréd István vezette, Jakab Tamás és Szőke Tamara szavalatai tették hangulatossá a megemlékezést. Az esemény közös imával és nemzeti himnuszunk eléneklésével zárult, melyet Dr. Potyó István és Gyenge Zoltán-Balázs kísért zongorán és hegedűn.
Közlemény. Erdély.ma

Újabb fordulat a Mikó-perben
Minden várakozás ellenére sem mondott ítéletet a Székely Mikó Kollégium immár nemzetközi figyelemmel kísért perében tegnap a ploieşti-i táblabíróság: az utolsó bizonyítékként kért pénzügyminisztériumi válasz ugyanis nem érkezett meg, így ezúttal sem került sor érdemi tárgyalásra és az ügy lezárására. A következő határidő – a nyári igazságszolgáltatási szünet miatt – szeptember 22-e.
Meghökkentőnek nem annyira a halasztás nevezhető – hiszen az Erdélyi Református Egyházkerületnek 2002-ben visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi iskolaépület miatt (a volt tanári lakásokat megvásároló bérlők feljelentése nyomán) 2010-ben megkezdődött bűnvádi per (amelyben a volt restitúciós bizottság tagjait visszaélés miatt alapfokon háromévi börtönre ítélte és az iskola visszaállamosítását is kimondta a buzăui bíróság) eddig is nagyon lassan araszolt a végkifejlet felé, és több váratlan, jogászokat is meglepő fordulatot is vett már –, hanem az, hogy hirtelen új peres fél bukkant fel, akiről senki sem tudja, hogyan cseppent a levesbe. Az előző tárgyaláson ugyanis a táblabíróság felkérte a pénzügyminisztériumot, hogy tételesen mondja ki: károsult-e vagy sem az állam ebben a perben. Tegnap viszont nem a pénzügyminisztériumtól érkezett válasz, hanem a Buzău megyei közpénzügyi igazgatóságtól, amely kijelenti, hogy 2011 novemberétől, tehát már az alapfokú ítélet előttről peres félnek tekinti magát, és 4,6 millió lejben állapítja meg a három vádlott által az államnak okozott kárt. Ezt a levelet a tegnapi tárgyaláson sem a bírók, sem az ügyészek nem fogadták el, mert egy megyei igazgatóságnak ilyen esetben nincs semmilyen hatásköre, az érdekes azonban az, hogy mindeddig senki nem is tudott róla, az ügycsomóban az állítólagos 2011. novemberi átiratnak híre-pora sincs – közölte Markó Attila képviselő, aki az egykori visszaszolgáltatási bizottság tagjaként került a vádlottak padjára. Hangsúlyozta: a buzăui pénzügyet senki nem kérdezte, első levelüket senki sem látta, egy állam által követelt ingatlan ügyében pedig kizárólag a pénzügyminisztérium illetékes a válaszadásra. Markó szerint valószínűleg „valami kavarás van a háttérben”, amit ő maga nem lát át, de kizárólag azt a célt szolgálhatja, hogy minél később és minél nehezebben derüljön ki az igazság.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konfirmandusok találkozója Sepsibesenyőn
A Kálvin-napok utolsó tematikus rendezvénye pénteken ért véget: a háromszéki Kálvin-hét ötödik napján először szervezték meg a rendezvény életében a konfirmandusok találkozóját Sepsibesenyőn. A rendezvényen több mint száz hetedik-nyolcadik osztályos diák vett részt.
A Kálvin-hét részeként csütörtökön Kézdivásárhelyen presbiteri találkozót tartottak, aminek keretében Nt. Szegedi László a jövő heti, sepsiszentgyörgyi református világtalálkozóról is említést tett, elmondva: az Erdélyi Református Egyházkerület számára fontos a kálvini élet tanítása, hiszen ez határozza meg a református egyházat. Az, hogy Romániában 2014-ben engedélyezték Kálvin János egészalakos szobrának felállítását Sepsiszentgyörgyön azt jelzi, nemcsak a magyarság, hanem az egész nyugati társadalom számára alapot jelent Kálvin János munkássága. Évszázados hiányt pótol ez az emlékállítás, és az együtt ünneplés erősíti jelenlétünket a Kárpát-medencében, ugyanakkor üzenet is a világnak, hogy történelmet nem lehet írni a keresztyén magyarság nélkül – hangsúlyozta az elöljáró.
A Román Posta az Erdélyi Református Egyházkerület közreműködésével emlékbélyeget nyomtat Kálvin János reformátor halálának 450. évfordulójára, amelyen Sepsiszentgyörgy neve magyarul szerepel. A bélyeg és Kálvin Jánosnak emléket állító képeslap július 10-én Sepsiszentgyörgyön, a református világtalálkozón is beszerezhetők.
A sepsibesenyői konfirmandus-találkozón a fiatalok a lelkészek és önkéntesek vezetésével arra keresték a választ, mit jelent a család és a gyülekezet tagja lenni. Balogh Zoltán Kézdi-Orbai esperes köszöntőjében kifejtette, konfirmandusnak lenni különleges helyzet, pedig nincs benne semmi rendkívüli.
„Mindannyian átestünk ezen, még mi, a lelkészek is, most pedig számotokra szeretnénk különlegessé tenni azt az alkalmat, mikor teljes, önálló tagjává váltok gyülekezeteteknek” – fejtett ki az esperes, arra kérve a fiatalokat, hogy őrizzék meg szíveiket, és mindig vegyék észre, amit a szívük diktál. Babos-Barabás Berta Erika helybéli lelkipásztor arról beszélt, milyen kicsinek lenni és naggyá válni. „Ne feledjétek, mindenekelőtt akkorák vagytok, amekkorának tartjátok magatokat!” – mondotta a lelkésznő.
A délelőtt folyamán hét csoportra oszlottak az ifjak, az önismereti játékokkal fűszerezett foglalkozásokon arra keresték a választ, hol van a fiatalok helye ma a világban. Megtárgyalták, mi a szerepük a családban, a gyülekezetben és a társadalomban egyaránt. Ebéd után a Legyen ön is milliomos nevű kvízjáték mintájára vetélkedőt tartottak, ahol a hét csapat bibliai kérdésekre kellett válaszoljon.
A Kálvin-hét szombaton az orbaiteleki gyülekezeti nappal folytatódik. Az egész napos tevékenység kilenc órakor kezdődik a barátosi Ferencz Ernő Fúvószenekar toborzójával, majd a zászlófelvonást követően tíz órától ft. Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese prédikál az istentiszteleten, ágendázik Incze Hunor helybéli lelkész. Az úrvacsoraosztást követően a templomban kórustalálkozó zajlik, 12.30-tól pedig szakácsművészeti vetélkedő kezdődik az előre bejelentkezett gyülekezeti csapatok között. Ezzel párhuzamosan minifoci-bajnokság, táncház, kézműves foglalkozás szerepel a programban, a 14 órai ebéd után pedig keresztyén ifjúsági koncert. Az ünnepség 17 órakor zászlólevonással zárul.
Bartos Lóránt, Székelyhon.ro

Záró istentisztelet Orbaiteleken (Kálvin-napok)
A szóbeszéd szerint Telek a világ közepe. Ez be is bizonyosodott szombaton a Kézdi-orbai Egyházmegye által szervezett Kálvin-napok zárórendezvényén. Mintegy ezer résztvevőre számítottak, de ennél sokkal többen – és nem csak reformátusok – jelentek meg az egyhetes rendezvénysorozat orbaiteleki záróeseményén.
A vendégeket a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvószenekar fogadta. A résztvevők hamar felállították közösségi sátraikat, majd az összegyűltek a zászlófelvonás után a falu labdarúgópályáján megépített emelvény előtt sorakoztak a szabadtéri istentiszteletre. „Amikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait” – Pál apostol Thessalonikabeliekhez írt első levelének gondolatára építette igehirdetését Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese. Az ige által megszólítva találják magukat a Kálvin-napok résztvevői – összegzett. Az eseményen részt vevő fiataloknak külön istentiszteletet tartott Péter Barna lelkész. Az istentiszteletet követően a gyülekezetek összefonódására, a kapcsolatok szilárdítására helyezték a hangsúlyt. A tömeg csapatai főzőversenyben is összemérték tudásukat, a készítményeket és a tálalást Daragus Attila torjai polgármester és felesége pontozta. A fiatal legények focimérkőzéseken csaptak össze, a legjobbnak a szörcsei együttes bizonyult. A táncházban először lépett nagyközönség elé a Zágonban élő Dezső Attila, Dezső István (VIII., illetve V. osztályt végeztek) és Márton János kántor alkotta csapat. A sepsiszentgyörgyi Bonus Pastor Alapítvány a szenvedélybetegek gyógyulásának útjait kereste, a nap folyamán sokan kézműveskedtek.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kálvin János-szobrot avattak Sepsiszentgyörgyön
Kálvin János első, Erdélyben felállított egész alakos szobrát avatták fel július 10-én, csütörtökön, a hetedik Magyar Reformátusok Világtalálkozóján Sepsiszentgyörgyön. Az eseményen több neves politikus és egyházi vezető is felszólalt.
A szobrot az ennek ötletét elindító, illetve ügyét képviselő Incze Sándor nyugalmazott esperes, a Székely Mikó Alapítvány elnöke, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület elnöke, valamint Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester leplezték le. A 240 centiméter magas szobrot Bocskai Vince szovátai képzőművész tervezte és alkotta meg. A leleplezés alatt a háromszéki egyesített kórus tartott előadást.
Kató Béla püspök ünnepi beszédében Székelyföld egyik legfontosabb őrhelyeként említette a sepsiszentgyörgyi vártemplomot, illetve az ennek árnyékában levő Kálvin-teret, ahol a szoboravató ünnepség zajlott. Mint mondta, a székelyeket úgy ismeri a világ, mint határőr-katona népet, akik Magyarországot és egyben a nyugati kereszténység mellett hitet tett Európa határait védték. Ugyanakkor Genf is őrhely volt, egyik őrének pedig Kálvin János számított, aki a leghitelesebben hirdette Isten igéjét, és, aki bár keveset tudott a magyarokról, útmutatása azonban mégis jelen volt a reformátusok közel öt évszázados tanításában.
„Most pedig Kálvin János bronz szobra beáll a sepsiszentgyörgyi református vártemplomának védői közé, azok közé akik évszázadokon keresztül kiegyenesített kaszával és a hit fegyverével védték ezt a helyet. Ez a szobor ettől kezdve a nyugati keresztyénség határköve is, jelzi, hogy a székelyföldi református közösség az európai protestantizmus erős bástyája” – hangoztatta a püspök.
Gottfried Locher, a svájci HEKS segélyszervezet képviselője elárulta, hogy Genfben sokszor nem látták szívesen Kálvint, de most már mindenki számára ismert: ő úgy közvetítette az evangéliumot, hogy az fontos legyen. „Amikor leleplezünk egy szobrot, nem csak a múltba tekintünk. Ebben az esetben mindenképpen így van, hiszen Kálvin három olyan dolgot hozott a világba, amelyek ma is nagyon fontosak: a Krisztusba vetett hit, egy közösséghez való tartozás, valamint megmaradni egyszerű embernek” – magyarázta a svájci képviselő.
Kálvin János az a nem magyar híresség, akiről a legtöbb utcát nevezték el Magyarországon – magyarázta Balog Zoltán lelkipásztor, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. „Az élet az erő és a szabadság, ezek pedig megmaradnak. Ha megőrizzük, akkor előbb-utóbb kiviláglanak azok az alapok, amelyeken áll. Ez a szobor is olyan kövön áll, amelynek négy sarka van, ez pedig a magyarság számára a hitet, a kultúrát, a közösséget és a nemzetet szimbolizálja” – hangoztatta Balog, aki hozzátette, ez a négy fogalom határozza meg a magyarság helyét Európában.
A miniszter azt is elmagyarázta, hogy két karakteres része van a szobornak, ezek az arc és a kéz, a többit eltakarja a palást. Amíg az arc azt mutatja, hogy szembe kell nézni az élettel, annak nehézségeivel, addig a kéz azt jelöli, hogy dolgunk, tennivalónk van a világban.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnepi beszédében megköszönte, hogy a háromszéki megyeszékhelyet választották a világtalálkozó megszervezésére annak ellenére, hogy jelenleg a város egy „nagy építőtelep”. Mint mondta, ezzel jelezték Háromszéknek és a városnak a fontosságát a Kárpát-medencében. A polgármester elmondta, hogy Székelyföld a nyugati kereszténységnek köszönhetően tudta önazonosságát megőrizni, illetve kiemelte, nem csak a keleti és nyugati vallások határa a térség, hanem Brassónál egy mentális választóvonal is van, amely a székelyeket megvédte a beolvasztástól. „Mert könnyebb ország-, mint kulturális határokat mozgatni, és nem véletlen, hogy az erdélyi magyar egyházak támadásoknak vannak kitéve” – fejtette ki Antal.
A polgármester azt is elmondta, minden kornak szüksége van reformerekre, akárcsak Székelyföld lakóinak, akik szembe kell szállniuk a félelmeikkel, kitartással és hittel kell végigmenniük az úton jogaikért, és a közösségért is ki kell állniuk. Az egyházakkal partnerségben el kell érni az önrendelkezést, és el kell érni, hogy a magyar nyelv regionálisan hivatalos nyelv legyen.
Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese elmondta, folytatni kell a közterek azon fajta elfoglalását, amikor a magyar történelemben ismert személyiségek szobrait állítjuk fel.
Az eseményen még jelen volt Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Csige Sándor Zoltán vezető konzul, aki a csíkszeredai főkonzulátus képviselőjeként érkezett, valamint Marius Popica, Kovászna megye prefektusa is.
A szoboravatás szabadtéri istentisztelettel zárult.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Legyenek láthatóvá tetteid (7. Magyar Református Világtalálkozó Sepsiszentgyörgyön)
A mai napon emberi világunk találkozhat az isteni irgalomnak és a jóságnak a világával. Találkozhat Isten gyógyító erejével, mert gyógyulásra van szükségünk. Találkozhat azzal a boldog tapasztalattal, amit olyan ritkán és nehezen mondunk ki, hogy jó dolog magyarnak lenni, és jó dolog reformátusnak lenni – hangsúlyozta ft. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tegnap a Sepsiszentgyörgyön tartott 7. Magyar Református Világtalálkozó megnyitóján.
A nap fénypontja Kálvin János egész alakos bronzszobrának leleplezése volt, amit a Magyar Református Egyház püspökeinek szolgálatával tartott, úrvacsorás istentisztelet követett. Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotásának, Kálvin János egész alakos szobrának leleplezése után nt. Incze Sándor, a Sepsi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese, a szoborállítást kezdeményező Székely Mikó Alapítvány elnöke megköszönte a támogatást a helyi és a megyei önkormányzatnak, valamint a magánszemélyek és vállalkozók adományát és segítségét (képünk). A világtalálkozó programjai minden korosztályt megszólítottak, a 2009-ben egyesített magyar református egyházak Generális Konventje pedig a tervezett napirendekkel megkezdte ma is folytatódó plenáris ülését. A kézművesek, a különböző egyházmegyékből érkezett nőszövetségi csoportok már kora reggel berendezték sátraikat az Erzsébet park szélén, a színház előtt megálló autóbuszokból szinte folyamatosan szálltak le a távolról Sepsiszentgyörgyre érkező hívek, akiket nt. Szegedi László erdélyi egyházkerületi generális direktor a Kálvin János nagyságát méltató hangos ismertetője fogadott, aki pedig többet kívánt megtudni a nagy reformátorról, neves egyháztörténészektől kérhetett bővebb tájékoztatást.
Sokszorozzuk meg az Ige fényét
A világtalálkozót ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, aki köszöntőbeszédében emlékeztetett, hogy voltak idők, amikor gyanakvás, meghurcoltatás járt azért, ha valaki a határon átcsempészte a Bibliát, a magyar nyelvű irodalmat, de a sok küzdelem az anyanyelvért és érte meghozta, hogy ma, akik a világon magyar reformátusok vagyunk, nem vagyunk elválaszthatóak, minket az anyanyelv és a közös kultúra összetart. A határok feletti magyar–magyar összetartozás a magyar nemzet egyik legfontosabb erőforrása – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki szerint ennek az összetartozásnak a kötelékei elsősorban lelki, szellemi természetűek. „Azért jöttem el, hogy kifejezzem a magyar kormánynak azt a szándékát, hogy arról az erőről, ami önökben van, mi nem szeretnénk lemondani. Mi azt az erőt hozzá szeretnénk ragasztani minél szorosabban az egész Kárpát-medencei magyarságnak az erejéhez. Azt szeretnénk, hogy a reformáció és a magyar, ami a történelemben összetartozott, a jövőben is összetartozzon. Ez a kötelék ma erősebb, mint tegnap volt, és dolgozzunk együtt és imádkozzunk együtt, hogy holnap, holnapután még erősebb legyen.” Ft. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke szerint Sepsiszentgyörgy egy napra a világ közepe, „mert ahol hitben, szeretetben találkozunk, bárhol legyen is az a hely, mindig az a világ közepe”. Felszólított, hogy „vegyük körbe az Ige világosságát mindannyian, igaz emberi magyar református keresztyén harcunkkal, sokszorozzuk meg az Ige fényét, és akkor olyan fényesség támad, hogy a gyógyulások, egybetalálások, megbékélések, megerősödések lehetővé válnak”.
„2009-ben egymás felé fordultunk, egymás kezét megfogtuk, és a szétdaraboltságból egység lett. (...) Mi ezt az egységet kifejezni jöttünk ide, együtt örvendezni, együtt ünnepelni, együtt adni hálát ide, Sepsiszentgyörgyre, Székelyföldre. Itt is itthon vagyunk, itt is helyünk van. Isten népe vagyunk, és Isten népe akarunk maradni, de tudatosítjuk, hogy ez egyedül Krisztus által lehetséges” – hirdette ft. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházkerület püspöke. A központi színpadon tartott megnyitón közreműködött a Kolozsvári Református Kollégium Vegyes Kara Székely Árpád karnagy vezényletével, valamint a sepsiszentgyörgyi belvárosi gyülekezet Harmónia kamarakórusa Jakab Csaba vezetésével.
Kálvin János közöttünk
Az ünneplő közösség elfoglalta a református vártemplom előtti Kálvin teret, a baróti, sepsibodoki, gidófalvi, sepsiillyefalvi, kökösi és a vártemplomi kórusok egyesített kara énekelt, majd ft. Kató Béla szólt elsőként a szoboravatón. Elmondta, hogy „Kálvin János tanítása búvópatakként volt jelen a magyar református egyház több mint négy és fél százados történetében. Ő volt, aki talán leghitelesebben és legérthetőbben tolmácsolta számunkra Isten szavát, a megváltás igéjét, azt a szót, amely a várakozó őrállók számára remény, világosság és béke volt.” Kató szerint Kálvin beköltözött vártemplomainkba, tanítása megváltoztatta Székelyföld arculatát, megerősített önvédelmi harcunkban, vártemplomaink kőfalait az ő segítségével béleltük ki Igével, a francia származású svájci reformátort magyarrá, székellyé fogadtuk. Gottfried Locher, a Svájci Református Egyházszövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy Kálvin egyszerű ember volt, aki a Krisztus-hitet adta nekünk, és azt, hogy mindannyian Krisztusban egyek vagyunk. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere felszólalásában elmondta, a mi magyarságunkat, helyünket a világban a hit, a kultúra, a közösség és a nemzet egysége határozza meg, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, kulturális miniszter pedig úgy vélte, az a választás, hogy Kálvin Jánosnak szobrot állítsanak a sepsiszentgyörgyi reformátusok, olyan értékválasztás, amely nem a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről, de a múltból jön. Kiemelte, jó lenne, ha a genfi szellemiség nemcsak Székelyföldön és Erdélyben, hanem az egész országban elterjedne, otthonra lelne. „Ha mindaz, ami számunkra érték, a szabadság, a függetlenség szeretete, a gondolkodni tudás szeretete otthonra lelne a Kárpátokon túl is, az ország minden szegletében. Ha az a munkaszeretet, rendszeretet, amelyet a kálvini eszmék a teológiai gondolatokon túl közvetítenek, otthonra lelne minden egyes közösségben.” Aki a protestáns etikán nő fel, azt a Balkán soha nem tudja bekebelezni – szögezte le Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szerint minden korban szükség van reformerekre, mert hajlamosak vagyunk belemerevedni a megszokottba, a rutinba, és egy idő után észre sem vesszük, hogy változás, újítás nélkül zsákutcába jutunk. „Minden korban szükség van olyan emberekre, akik felismerik annak az igényét, hogy ami nem működik, azon változtatni kell, hiszen az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy helytelen, hibás és bűnös úton járjunk. Székelyföldnek is reformokra, bátor, új utakat kereső és nyitó gondolkodókra, cselekvő emberekre van szüksége. Le kell számolnunk a félelmeinkkel, a rossz beidegződésekkel, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. El kell döntenünk, milyen úton megyünk tovább, és azon az úton kitartással, hittel és a győzelembe vetett szilárd meggyőződéssel végig kell mennünk. A jogainkért és a közösség jövőjéért minden körülmények között ki kell állnunk. Az egyházakkal partnerségben létre kell hoznunk Székelyföld belső önrendelkezését, el kell érnünk azt, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelv legyen.
Tárjátok ki szíveteket
Az ünnepi istentiszteleten, amelyet a tíz magyar református egyházkerület püspökei szolgálatával tartottak, ft. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt 2. levele 6. fejezetének 11–18. versét olvasta, melynek alapján azt hirdette: „Tárjátok ki szíveteket, és ebbe a kitárt szívbe hadd férjen bele bánatunk, örömünk, gyengeségünk, mert akkor leszünk igazán Isten egy népe, ha merünk vallani bűneinkről, gyengeségeinkről, elhibázott dolgainkról, szomorúságunkról.” Az úrvacsorás ünnepi istentiszteleten az egyesített vegyes kar mellett közreműködött a Maksai József vezette rétyi Kováts András Fúvószenekar, a Kolozsvári Református Kollégium Vegyes Kara, valamint Proszán Tímea versmondó.
Együtt kell felemelnünk szavunkat
Míg délután az érdeklődők a meglepetések színházában és a szabadtéri zenés programokon szórakoztak, a Székely Mikó Kollégium dísztermében ft. Kató Béla erdélyi és ft. Csűry István királyhágó-melléki református püspök aláírta a Svájci Református Egyházak (HEKS) képviselőjével, Ueli Locherrel azt a szerződést, amelyben a svájci fél vállalja a lelkésztovábbképzés, a diakóniai munka és a kicsi, de még életképes romániai református gyülekezetek infrastrukturális támogatását. A Magyar Református Egyház Generális Konventje késő délutáni plenáris ülésének megnyitóján Kató Béla hangsúlyozta, jelzésértéke van annak, hogy a magyar részegyházak püspökei a Székely Mikó Kollégiumban üléseznek. Szerinte ma is nagy szükség van az összefogásra, együtt kell felemelnünk szavunkat, együtt kell tiltakoznunk, ha egy közösség bajban van. Ezt követően elhangzott a református egység elmúlt éveinek beszámolója, az ülés ma a bizottságok jelentéseivel, közös gondok megbeszélésével folytatódik.
Fekete Réka, .
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Maradjon az egyházé a Mikó (a Magyar Református Egyház Generális Konventje Sepsiszentgyörgyön)
Istennek adunk hálát, hogy határokon átívelő összetartozásunk és egységünk kinyilvánítása nem békétlenség forrása, hanem az egymásért és a ránk bízottakért érzett felelősség és szolidaritás megélése – fogalmazták meg a Magyar Református Egyház Generális Konventjének tagjai abban a zárónyilatkozatban, amelyet a Sepsiszentgyörgyön tartott kétnapos plenáris ülés végén elfogadtak. A Kálvin-évek lezárását is jelentő esemény része volt a 7. Református Világtalálkozónak, és kezdete a reformáció 500 éves jubileumára készülésnek.
A kétnapos ülésen beszámoló hangzott el a 2009-től, a református egység létrehozásától eltelt időszakról, majd a különböző bizottságok ismertették eredményeiket, terveiket. A felolvasott és a konvent tagjai által egyhangúlag elfogadott zárónyilatkozatban a testület kinyilvánítja: elvárja, hogy a tanácskozásnak is helyet adó Református Székely Mikó Kollégium sorsa rövid időn belül és jogszerűen rendeződjék, és az épület az Erdélyi Egyházkerület tulajdonában maradjon. Továbbá együttérzésüket fejezik ki a kárpátaljai magyarokkal és a konfliktust elszenvedő Ukrajna lakosságával, leszögezik, hogy közösen lépnek fel az erőszak minden formája ellen, és összefogásukkal, adományaikkal a háborús helyzetben és a kritikus gazdasági viszonyok között élő rászorulók gondjain kívánnak enyhíteni, amire felszólítják a világ magyar reformátusait. A testület aggodalmát fejezi ki a „térségünk országainak kisebb egyházi oktatási intézményeit érintő kedvezőtlen törvényi szigorítások miatt. Mindez nemcsak egyházaink társadalmi szolgálatát fenyegeti, hanem veszélyezteti Kelet-Közép-Európa kulturális és felekezeti sokszínűségének gazdag történelmi hagyományát, és ezzel az Európai Unió alapvető értékeit is.” A nyilatkozat zárómondatában az összetartozás megerősítésére kötelezik magukat.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A református egység ereje
Kelemen Hunor: apránként foglaljuk vissza a tereket
Több mint 3 ezren vettek részt tegnap a Sepsiszentgyörgyön megrendezett VII. Magyar Református Világtalálkozón, amely keretében leleplezték Kálvin János reformátor egészalakos szobrát a vártemplom alatti Kálvin téren. Az egész napos rendezvény számos programot foglalt magába, minden korosztályt megszólított.
– Sepsiszentgyörgyön az elmúlt 500 esztendő alatt a reformátusság megmutatta, hogy élni akaró közösség, amely építkezett, jövőt álmodott, a református Székely Mikó Kollégiumot megalapította, és századokon át nevelte, ápolta felnövekvő generációit – jelentette ki megnyitó beszédében ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. – Ma sem szeretnénk egyebet tenni, azt szeretnénk, hogy a világ reformátusai ránk figyeljenek: ez a nép élni akar, ez a közösség meg szeretne maradni, és mindazok, akik falakat építenek, számoljanak azzal, hogy a hit által lebontjuk azokat.
Ezt követően Balog Zoltán magyarországi református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a határok feletti magyar–magyar összetartozásról beszélt, amely a magyar nemzet egyik legfontosabb erőforrása. Beszédet tartott ft. Bogárdi Szabó István Duna melléki református püspök is. „Ahol hitben, szeretetben találkozunk, mindig az a világ közepe, ez a keresztyénségnek és egyben a mi református meggyőződésünknek a nagy titka” – fogalmazott.
Utolsóként a Kárpát-medencei reformátusság nevében ft. Fazekas László, a szlovákiai református keresztyén egyház püspöke szólt a közönséghez. „Május 24-én, Debrecenben a református egységfesztiválon elhangzott: miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel. Úgy gondolom, ez mindenképpen ide is tartozik, hiszen a Kárpát-medence számunkra az a tér, ahol a magyarság a keresztyénség talaját megtalálva nemzetté lett – hangsúlyozta.
A 240 cm magas, Bocskai Vince szovátai képzőművész által alkotott, egészalakos Kálvin-szobrot Incze Sándor, a Sepsi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnöke, Kató Béla református püspök és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere leplezte le. Kelemen Hunor kulturális miniszter köszöntőjében elmondta, az elmúlt 25 évben, amikor köztéri szobrokat állítottak, többnyire a magyar történelemből választottak olyan személyiségeket, akiknek a gondolataik, a munkájuk, örökségük, mindaz, amit képviseltek, él a jelenben, és azt akarják, hogy éljen a jövőben is.
– Lépésről lépésre foglaljuk vissza a tereket és hozzuk el a történelemből azokat az értékeket, amelyek meghatározták az elmúlt ezer évet. Ebből a sorból látszólag kilóghat Kálvin János szobrának leleplezése, de nem így van, hiszen ő azokkal az eszmékkel alkotott, melyek a magyar történelmet is meghatározták – mondta a miniszter.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere beszédében felhívta a figyelmet: „könnyebb országhatárokat mozgatni, mint kulturális és civilizációs határokat, éppen ezért nem véletlen, hogy az erdélyi magyar egyházak Romániában a mai napig támadásoknak vannak kitéve, és hogy olyan ügyek borzolják a kedélyeket, mint a Székely Mikó Kollégiumé.”
Berszán Réka

Állásfoglalás a Mikóért a református világtalálkozón
A református egység, a Székely Mikó Kollégium ügye, valamint a kárpátaljai reformátusok mellett áll ki a Magyar Református Egyház Generális Konventjének zárónyilatkozata. Kiegészítésként bekerült a Kárpát-medencei egyházi oktatás mellett való kiállás is.
A kétnapos sepsiszentgyörgyi plenáris ülés végén, pénteken fogadták el a zárónyilatkozatot. A szentgyörgyi találkozó és ülés a 7. Református Világtalálkozó része volt, ezzel lezárták a Kálvin-éveket, és elkezdték a készülődést a reformáció 500 éves jubileumára.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke házigazdaként felhívta a figyelmet, hogy a jövőtervezésben a gyerekvállalás a kulcskérdés, és ebben a szemléletváltásban az egyházaknak is óriási felelősségük van.
Rámutatott, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tartott ülés helyszíne szimbolikus, hiszen a Székely Mikó az egyházi visszaszolgáltatásért folytatott harc, az egyházi értékek vigyázásának szimbólumává vált.
A kétnapos ülésen bizottsági jelentések hangzottak el, többek között Kocsis Márta az Egyházalkotmányi Bizottság tevékenységét ismertetve elmondta, hogy az egyik legnagyobb kihívás az egyházfegyelem kérdése, mivel a részegyházak egyikében sincsen olyan szabályozás, amit teljes egészében a többi tagegyház átvehetne.
A Református Káté Bizottság munkájáról Szabó István dunamelléki püspök elmondta, készül egy egységes vallásoktatási anyag. A Generális Konvent zárónyilatkozatát egyhangúan fogadták el annak tagjai, ebben megfogalmazzák elvárásukat, hogy a Székely Mikó Kollégium ügye rendeződjön, és az egyház tulajdonában maradjon.
Adakozásra szólítják fel ugyanakkor a világ magyar reformátusait, hogy a kárpátaljai magyarok, a háborús helyzetben lévők és a rászorulók gondjain segíthessenek. Aggodalmukat fejezik ki továbbá a térség országaiban az egyházi oktatásra vonatkozó törvényi szigorítások miatt, és az összetartozás megerősítése mellett kötelezik el magukat.
Bíró Blanka, Székelyhon.ro