Temesváron Ormós Zsigmond temesi főispán 1872-ben alapította meg a Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társulatot, amellyel megvetette a jelenlegi Bánát Múzeum alapjait. A társulat céljai között szerepelt Dél-Magyarország történeti múltjának felderítése. Ormós Zsigmond főispán támogatásával a Múzeum Egylet 1876-ban két helyiséget kapott a Wellaner-házban, ahol a nagyközönség 1877-től tekinthette meg a gyűjteményt. A Bánát Múzeum megalapításának 135. évfordulójáról november 27-én emlékeznek meg /Pataki Zoltán: 135. éve alapították a temesvári múzeum-egyesületet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

November 23-24-én immár hatodik alkalommal szervezték meg az Erdélyi Múzeum- Egyesület és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság irányításával a Magyar Tudomány Napját. A tudományos fórum központi témája tudomány és társadalom volt. Görömbei András, a Magyar Tudományosság Külföldön nevű Elnöki Bizottság elnöke kifejtette, számára érthetetlen, hogy a magyar kormánykörök miért akadályozzák meg a Magyar Tudományos Akadémiát abban, hogy megfelelő anyagi és szellemi támogatásban részesítse a határon túli magyar kutatóintézeteket, a tudományszervezést felvállaló intézményeket. Péntek János egyetemi tanárnak, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnökének az előadása /Az (anya)nyelv szerepe a tudományos képzésben és a tudományművelésben/ a romániai magyarság tudományos intézményeinek a kialakításáért folytatott harcát mutatta be. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályai sorra tartottak tudományos ülésszakokat. A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály az erdélyi magyar iskolai oktatás történetével foglakozott. A Természettudományi Szakosztály négy témakörben szervezett tudományos előadásokat: a biológia, a kémia, a környezettudomány és a földtudomány témakörében. Az Orvos és Gyógyszerésztudományi Szakosztály már korábban, november 16-án tartotta tanácskozását a marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség Bolyai téri tanácstermében. A Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály november 24-én szervezte meg ülését a Sapientia EMTE központi épületében. Hasonló volt a helyzet a Műszaki Tudományok Szakosztálya esetében is. A Matematikai és Informatikai Szakosztály november 16-17-én tartotta meg előadássorozatát, míg az Agrártudományi Szakosztály a tudományos előadássorozat időpontját november 24-re tette. A szakosztályok keretén belül 157 tudományos előadás hangzott el, melyek átfogták az erdélyi és a Kárpát-medencei tudományos kutatás legfőbb területeit. /Dr. B. Garda Dezső országgyűlési képviselő: Magyar Tudomány Napja: = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), nov. 29. – 48. sz. /

Az egyetemi és doktori tanulmányait az 1989-es romániai változásokat követően végzett/végző generáció jelen van a tudományos életben. Tudományos pályán keresi a helyét, alapkutatásokat kezdeményez és végez, konferenciákat, szakmai rendezvényeket szervez, kutatási eredményeit publikálja. Ennek az ifjú generációnak a jelenléte tapasztalható az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) konferenciáin, felolvasóülésein, az Erdélyi Múzeum hasábjain. Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem e tudósgeneráció tagjaira irányuljon. A díjra négy kutató adta be pályázatát. Fazakas Emese magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett a BBTE-n. 1994–1995 között mesterképző programot végzett a Közép-Európai Egyetem középkori tanulmányok szakán. 2005-ben doktori címet szerzett. 1995–1998 között a Román Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti és Nyelvtudományi Kutatóintézete kolozsvári fiókjának munkatársa, 1997-től a BBTE Bölcsészettudományi karának óraadó tanára, tanársegéde, egyetemi adjunktusa. A médiában állandó rovatokat lát el, tanári továbbképző programok előadója. Nyelvészeti szakkönyvek lektora, szerkesztője, két önálló kötet szerzője. Fazakas Emese legmerészebb vállalkozása az Erdélyi magyar szótörténeti tár főszerkesztői szerepének végzése, írta Péntek János akadémikus. Dóczy Örs 1994–2000 között a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett latin, 1998–2005 között a kolozsvári BBTE-n történelem szakos oklevelet. 2002-ben a Messina-i tudományegyetem ösztöndíjasa volt. 2006-tól a BBTE Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója. Történelmi, régészeti tárgyú tanulmányai, szakcikkei, recenziói és fordításai hazai lapokban láttak napvilágot (A Hét, Korunk). Történelmi, irodalomtörténeti tárgyú konferenciák előadója. Vida Erika a BBTE-n szerzett 1996-ban magyar-angol szakos tanári oklevelet. 1998-tól a Mentor Könyvkiadó olvasószerkesztője, 2003-tól felelős szerkesztője. Közel 30 kötet szerkesztője. Dóczy Örs és Vida Erika közös pályázatot nyújtott be, ez pedig Koncz József A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története (1557–1895) (Marosvásárhely, Mentor, 2006) című monográfia. A szöveget szerkesztette és átdolgozta, a mutatókat összeállította Dóczy Örs és Vida Erika, a latin szövegeket fordította és jegyzetekkel ellátta Dóczy Örs, az utószót Sebestyén Mihály írta. László Márton 1997–2001 között a BBTE történelem szakán alapképzést, 2001–2002 között mesteri programot végzett. 2004-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori iskolájának doktorandusza. 2001–2007 között tanár, szakmai referens, könyvtáros, levéltáros. 2003–2005 között a Magyar Autonóm Tartomány kutatócsoport tagja, 2006-ban az Észak-Erdély 1940–1944 közötti történetét kutató csoport munkatársa. Pályamunkája a Pro-Print Kiadónál, a „Források a Romániai Magyarság Történetéhez” sorozatban megjelenés előtt álló kézirat, amely az 1889–1986 között élt magyarhermányi történész, Máthé János két, mindeddig kiadatlan munkáját, valamint a pályázó két tanulmányát tartalmazza. A bizottság mind a négy pályázó munkáját elismeréssel értékeli. Tekintve, hogy Fazakas Emese életműve, teljesítménye messze kilép a díj által értékelhető keretből, a 2007-es debüt-díj nyertesei Dóczy Örs és Vida Erika. A szakosztály a pályázatot a 2008-as évre is meghirdeti. /Dr. Keszeg Vilmos, egyetemi tanár: A Debüt-díj második kiosztásakor. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte hétvégén a kolozsvári székhelyű Pro Philosophia Alapítvány. A sokak számára ismeretlen társulás az erdélyi filozófiai munkálkodás immár tízéves műhelyeként könyv- és folyóirat-bemutatóval lépett a közönség elé. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület konferenciatermében megszervezett rendezvényen üdvözölte az egybegyűlteket Tonk Márton, az alapítvány elnöke, aki röviden vázolta az intézmény eddigi eredményeit és céljait. A múltba visszatekintő, anekdotázó hangulatról Ferencz Enikő magiszteri hallgató és Szabó Annamária gondoskodott. Az 1997-ben létrejött alapítvány célja: elsősorban a filozófia népszerűsítése, fórum teremtése a filozófiai diskurzusnak. A kutatási programok kezdeményezését és lebonyolítását, vendégtanár program beindítását és konferenciák szervezését vállaló Pro Philosophia Alapítvány tevékenysége 1999-ben kiadóval és könyvtárral bővült. A kiadó gondozásában megjelenő három sorozat egyrészt a magyar nyelvű filozófiai szövegek megjelentetésével, másrészt egyetemi jegyzetek, írások és tanulmányok közreadásával segíti az erdélyi filozófiai munkálkodást. A kiadó mellett mintegy 3500 kötetet számláló Szegő Katalin Könyvtár és nem utolsósorban a Kellék című folyóirat színesíti az alapítvány tevékenységi körét. Bemutatták a Kellék legújabb tematikus számát. További három könyv bemutatóján vehettek részt az érdeklődők. Demeter M. Attila ismertette az Egyén, állam, közösség című tanulmánykötetet, amelynek szövegei a nemzeti kisebbségek problémáját járják körül. Bemutatták még Molnár Gusztáv kétkötetes Alternatívák című művét, valamint az Egyed Péter által írott, szerkesztett és Mester Béla által szakmai szerkesztett Bretter György filozófiája című kötetet. /Musca Szabolcs: Filozófia baráti körben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület főépületében Kolozsváron bemutatták Nagy Tóth Ferenc Régi erdélyi körték és más gyümölcsök című kötetét. Egyed Ákos elnök szerint a szakkönyv erdélyi identitásunk megőrzéséhez járul hozzá, a szerző pedig munkájában gondosan ügyelt a történelmi megalapozásra. Péntek János professzor a monográfiát a szerző korábban megjelent, almafajtákról szóló kötete folytatásának tekinti, amely a magyar nyelvterület egységét a gyümölcstermesztés sajátosságainak számbavételével bizonyítja. A helynevek, a háromszázötven körtefajta-nevet és szinonimát felsorakoztató névtár mind-mind nyelvi gyökereket tükrözik. Fodorpataki László a kötetet kisebbfajta történelemkönyvnek, Erdély természeti kincsei dokumentumának nevezte. A kutató-tanár szerző bevallása szerint ezt az „őslakosokká” vált körtefajtákról szóló könyvét is az erdélyi közösségnek, a jövő nemzedékeknek szánta. /Ö. I. B. : Körtefákban gyökerező múlt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Harmadik konferenciájukat szervezték a hét végén a média szakos doktori hallgatók az EME székházában. Az egész napos rendezvényt Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke nyitotta meg. Jakab-Benke Nándor szerkesztő bemutatta a kommunikáció szakos diákok lapját, a ME. dok-ot, Botházi Mária szerkesztő pedig a ME. dok Könyvtár második kötetét, amely a májusi második konferencián ismertetett szakmai dolgozatokat mutatja be. Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök MÚRE-érdemokleveleket adott át Vincze Hanna Orsolyának, Kádár Magornak, Györffy Gábornak és Botházi Máriának az egyetem kommunikáció karán kifejtett tevékenységükért, valamint Könczei Elemér grafikusnak. /Médiakonferencia, harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

A kommunizmus legsötétebb időszakát idéző körülmények között mutatta be 1956 erdélyi mártírjai /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című dokumentumgyűjteményének első két kötetét december 12-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában Tófalvi Zoltán. A marosvásárhelyi történész kollégája, a köteteket szerkesztő Sebestyén Mihály alig kezdett hozzá a munkák méltatásához, amikor a lámpák kialudtak, a kitartó áramszünet okozta vaksötétben pedig zseblámpa és gyertya fényénél folytatódott a sötét kor felidézése. Sebestyén Mihály Tófalvi munkáiról azt mondta, „ha valaki szenzációs amerikai stílusú perbemutatásra számít, csalódnia kell. Itt teljesen unalmas peranyagok sorakoznak időrendben, kihallgatási jegyzőkönyvek, letartóztatási parancsok, kérdések és feleletek, az unalomig ismételt kérdések, kitalálás és valóság, politikai fikció, politikai álmodozás, börtönök, börtönőrök, kínzások és lelki gyötrelmek”. Sebestyén Mihály szerint meglepő az a naivitás, amellyel emberek összefogtak, hogy puszta kézzel megdöntsék azt a kommunista diktatúrát. Tófalvi Zoltán négykötetesre tervezett dokumentumgyűjteményének első két darabja a Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész nevével fémjelzett szervezkedés, valamint a Szoboszlai Aladár pécskai római katolikus plébános személyéhez fűződő „összeesküvés” per- és börtönanyagába nyújt betekintést több száz kordokumentum révén. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverését követő erdélyi megtorlás időszaka ez, amelyről a készülő harmadik kötetben a Kolozsváron élő nemzetközi jogász, Dobai István nevéhez fűződő – és súlyos börtönévekkel büntetett – ún. ENSZ-memorandumkísérlet dokumentumai, a záró, negyedik könyvben pedig a megtorlást túlélők visszaemlékezései lesznek olvashatók. Az érmihályfalvi csoport az erdélyi magyarság státusának rendezését tervezgette, e per nyomán három embert végezek ki, többet bebörtönöztek. Tekintve, hogy az 1956-os forradalom másik erdélyi mártírját, Moyses Mártont 57 éve tartóztatták le Kolozsváron, az esten Boér Ferenc színművész a költő három versét szavalta el. Tófalvi Zoltán szerint az erdélyi megtorlást jelentősen fokozta a Kádár János vezette magyar állami és pártküldöttség 1958. februári romániai látogatásán tett bejelentése, miszerint a romániai magyarság sorsát Budapest a román vezetésre bízza, az ellenforradalmárokat pedig meg kell büntetni. /Benkő Levente: Álmok, börtönök, gyötrelmek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./ „Egy nemzedéknek kell kihalnia, és egy újnak kell születnie ahhoz, hogy a magyarországi forradalom minden mozzanata ismertté váljon a nagyközönség előtt” – mondta Sebestyén-Spielmann Mihály az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében tartott könyvbemutatón, ahol az érdeklődők Tófalvi Zoltán 1956 erdélyi mártírjai című sorozatának első két kötetével ismerkedhettek meg. Tófalvi elmondta: a Szoboszlai-per volt a legvéresebb 56 után, hiszen akkor tíz halálos ítélet született. Kutatásai során a szerző rálelt a temesvári börtönben történt kivégzés irataira is. „Az akkori hatalom még arról is gondoskodott, hogy az elítéltek között egyforma arányban legyenek magyarok és románok” – emlékeztetett a szerző, majd hozzátette: Szoboszlai Aladár igyekezett több nemzetiséget is bevonni elképzeléseibe, ortodox papokkal is tárgyalt. /Erdélyi mártírok ‘56-ja. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

Balázs Sándor Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvét mutatták be december 17-én Kolozsváron, az EME székhelyén. A Kriterion Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában megjelent kötet Egyed Péter szerint a magyar filozófiatörténet, a magyar irodalmi eszmetörténet, a modern filozófia szempontjából is fontos. – A kötet hézagpótló könyv, hiszen korábban nem jelent meg ezt a témát feldolgozó monográfia – mondta. A könyv kutatói szempontból is hasznos, hiszen közli a vizsgált, illetve a témához kapcsolódó tudományos könyvek lajstromát is. „A kötetben az EME története és a kor filozófusai köreinek metszetét, közös felületét vizsgáltam” – mondta a szerző. Megállapította: a tudomány műveléséhez intézményi keretre van szükség. Lennie kell egy közösségnek, ahol a tudomány alakuljon, és az EME ilyen tekintetben annak idején példamutató volt. Az EME másik pozitívuma az volt, hogy nem kapcsolódott egyik politikai párthoz, szervezethez sem. Az EMÉ-ben tevékenykedő erdélyi magyar tudósok kezéből európai mércével mérhető filozófiai alkotás nem került ki. Ennek okaira is utal Balázs Sándor filozófia professzor legújabb kötete. /D. I. : Az EME és a filozófusok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

A Kolozsvári Akadémiai Bizottság elindítja az Értékek Akadémiája című, ismeretterjesztő előadássorozatát (alkalmanként az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal vagy más intézménnyel közösen). Az előadások szövege a KAB honlapjára is felkerül (www.kab.ro). Ugyanitt tekinthető meg az előadássorozat havi programja is. Az eseménysorozatot dr. Pléh Csaba akadémikus, az MTA főtitkárhelyettesének előadása nyitja január 11-én. /Értékek Akadémiája. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében január 12-én Marosvásárhelyen is megemlékeztek a Don-kanyar áldozatairól. A 65 évvel ezelőtt megsemmisült második magyar hadseregben több ezer Észak-Erdélyből besorozott honvéd szolgált. Marosvásárhelyen fiatal történészek kutatják: hány erdélyi veszett oda a Don-kanyarban és voltak-e itteni túlélői az 1943-ban bekövetkezett tragédiának. ”577 olyan emberről tudunk jelenleg, akik Maros megyéből kerültek ki a doni hadszíntérre, ennek körülbelül 60 százaléka eltűnt és elesett, a többiek megsebesültek és hazakerültek” – mondta Berekméri Árpád-Róbert történész. A román hatóságok évtizedekig megfigyelés alatt tartották őket, amiért a magyar hadseregben szolgáltak. ”Erről itt, Erdélyben még inkább hallgatni kellett hosszú évtizedeken át, mint az anyaországban, és ezért indítványoztuk, hogy a 60. évforduló kapcsán megemlékezéseket szervezzünk. Azóta minden évben megtesszük ezt” – nyilatkozta Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi EMKE elnöke. Az EMKE marosvásárhelyi szervezete két éve emlékművet emelt a Don-kanyarban eltűnt erdélyi honvédek tiszteletére. Gyergyószentmiklóson Garda Dezső képviselő az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi vezetője szervezte meg a gyergyóiak emlékezését a Salamon Ernő Líceum dísztermében. A rendezvényen Blénessy Jenő 92 éves egykori honvéd osztotta meg hallgatóságával a Don-kanyar borzalmait. /Odaveszett erdélyi honvédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./

Január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén, Kolozsváron három tudományos előadás hangzott el. Lupescu Radu Hunyadi Mátyás királlyá választása és koronázása történetét kísérte részletesen végig. A rákosmezei országgyűlés 1458. január 24-én választotta királlyá Hunyadi Mátyást, akit akkoriban a prágai várban túszként tartottak fogságban . A Szent Koronát csak 80 ezer arany ellenében, 1463-ban sikerült kiváltani III. Habsburg Frigyestől. A koronázási ceremóniát 1464. március 29-én Székesfehérváron tartották meg. Egyed Emese Egyetemi felvételi tájékoztató a XVIII. századból című előadása az erdélyi magyar ifjak nyugati tanulmányi éveinek körülményeit három Teleki (Sámuel, József és Ádám) példáján keresztül mutatta be. Benő Attila A kisebbségi magyar nyelvváltozatok megjelenítése az újabb szótárakban címmel tartott előadást. A Magyar Értelmező Kéziszótár először tartalmazza a kisebbségben élők szavait, pl. aragáz, bani, blokk, vinetta, formál stb. /Ördög I. Béla: Magyar kultúra napja az EMÉ-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

„Nem titkoljuk azt, hogy a Mindentudás Egyeteme mintájára Erdélyben is szeretnénk kutatókat megszólaltatni, akik elsősorban nem szakmabeliekhez szólnának ezeken az előadásokon“ – nyilatkozta Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke az Értékek Akadémiája programsorozat legutóbbi estje kapcsán, ahol Nyelvi változók, nyelvváltozatok és a hazai magyar nyelvhasználat címmel tartott előadást. Elmondta, az eddigi két előadásra szép számban jöttek érdeklődők, remélik, továbbra is eljönnek havonta egyszer az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermébe. Az Értékek Akadémiája nevet viselő ismeretterjesztő előadássorozat a magyarországi Mindentudás Egyeteméhez hasonlóan, neves professzorokat szólaltat meg különböző tudományok területéről. Tervezik, hogy Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre és más városba is ellátogat az Értékek Akadémiája. /Zsigmond Orsolya: Terjeszkedő Akadémia. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Február 2-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében Csucsuja István egyetemi tanár és Kántor Lajos irodalomtörténész mutatták be Földes György: Magyarország, Románia és a nemzetiségi kérdés 1956–1989 /Napvilág Kiadó, Budapest, 2007/ című könyvét. Kántor Lajos „kiegyensúlyozott szerző”-ként jellemezte Földes Györgyöt és a könyv hiányosságaikra hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint nagyobb teret kellett volna szentelni például Szabédi Lászó vagy Csoóri Sándor szerepének a román–magyar viszony elemzésében. /Musca Szabolcs: Nemzeti és nemzetiségi kérdések. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

A Kolozsváron szerkesztett Korunk című folyóirat 2008/2-es számában a filmipar és filmművészet időszerű kérdéseit vizsgálja. A szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj akkor is figyelt az elszakított területek magyar irodalmára, amikor az még nem volt divat. A februári számban Vári Attila Ügynöklista című elbeszélése tanúsítja ezt a folytonosságot. Vári Attila erdélyi író, még ha Magyarországon is él, írásának színhely- és témaválasztása jelzi, nem szakadt el ihlető emlékforrásaitól. Lesz hasonló írás a márciusi számban is, akkor Csíki László novellájának közlését ígérik. A csíkszeredai Székelyföld 2-es számában olvasható Székely János: Esszé a fiamhoz című írása, mely 1981-ben jelent meg. A lapszámot a költő fia, Székely János Jenő szobrászművész munkáival illusztrálták. A magyarországi Gerendás Lajos az 1916-os román betörés homoródszentmártoni szenvedéseit tárta fel. A moldvai csángók lélekszámáról Seres Attila közölt tanulmányt. Hetedik évfolyamánál tart a Nagyváradon megjelenő Várad című folyóirat. A 2008/1-es szám mutatja a sokszínűségét. Pár szerző, pár cím: Balla D. Károly: Relaktív, versek Horváth Imre hagyatékából, Bogdán László regényrészlete, Gittai István, Fábián Sándor versei, a Fordítói műhelyben Christi Greller versei olvashatók Balázs Ildikó tolmácsolásában, a Törzsasztalban szerkesztett formában közlik Körössi P. József beszélgetését a Várad egyik legutóbbi vendégével, Csaplár Vilmos magyarországi regényíróval, Varga Gábor: Confessionis IV , Péter I. Zoltán: A Holnap centenáriuma. A diktatúra idején kevés magyarországi laphoz lehetett hozzájutni, járatni lehetett viszont a kárpátaljai magyar újságot (Kárpáti Igaz Szó), olvasni a Szabadkán megjelenő magyar hetilapot, a Hét Napot. A Hét Nap számon tartja az erdélyieket. Egyik tavalyi lapszámuk címoldalán a szentegyházi Gyermekfilharmónia látható, Székelyföld és Délvidék ölelkezése címmel képes riportban számoltak be az együttes vendégszerepléséről. Az egyes lapszámokban a délvidéki magyarság gondjait bemutató, a megmaradásukért folytatott elszánt küzdelmükkel foglalkozó írások az érdekesebbek. Dicséretes konoksággal folytatja a Művelődés című közművelődési folyóirat kiadását a Szabó Zsolt vezette szerkesztőség. Legutóbb a 2007/11-es szám érkezett meg Csíkszeredára, a Hargita Népe szerkesztőségébe. Ebből néhány cím: Sas Péter: In memoriam Kós Károly, Vas Géza: Volt egyszer egy Kalotaszeg, Szémán E. Rózsa: Báthory Napok, Kolozsi Gergely István: Petőfi Sándor látogatása, sétája Szamosújvárt, Szabó Emília: Árpád-házi Szent Erzsébet az irodalomban. Lexikonnal ér fel a Művelődés tavalyi összevont lapszáma az Erdélyi Mezőségről. A kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2006-os Mezőség-konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve a Mezőségről rendezett marosvásárhelyi tapasztalatcsere néhány népesedési, településfejlesztési, környezetföldrajzi témájú írásával. /Borbély László: Látókörünket tágító folyóiratok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./

Február 25-én lesz Benkő Samu nyolcvanéves. Egy Kis-Küküllő menti székely falucskában látta meg a napvilágot; menetelt a „fényes szellők” csapatában, a Móricz-kollégisták között; volt Gaál Gábor tanítványa, majd tanársegédje, végül egy akadémiai kutatóállás íróasztala mellett állapodott meg, hogy több mint fél évszázad céltudatos munkájával létrehozza azt az alkotóműhelyt, amelyet, számon tarthatunk az erdélyi magyar „egyszemélyes intézmények” sorában, írta róla Dávid Gyula. Művészettörténész felesége és fia nevéhez szintén rangos könyvek, az erdélyi régészet és középkorkutatás alapművei kapcsolódnak. Benkő Samu tanácsosként állt Domokos Géza mellett a Kriterion Könyvkiadó szellemi teljesítményei körüli bábáskodásban, ott volt 1989 karácsonyán a kolozsvári Hívó szót megfogalmazók között, s nem sokkal utána az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraalakításánál, majd egy ideig a tudós testület elnökeként. Azután visszatért az íróasztala mellé. Erdélyi filozófia, erdélyi történelem az a két terület, amelynek művelésére vállalkozott, továbbá Bolyai János vallomásainak kibetűzésével és elemzésével, továbbá az erdélyi 48-nak a hivatalos román dokumentum-korpuszból kirekesztett forrásértékű iratanyagát tette közzé. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Apor Péter, Bod Péter, Bölöni Farkas Sándor, Bolyai Farkas és János, Köteles Sámuel, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Orbán Balázs, Újfalvi Sándor, Kós Károly, Szász Pál, Bánffy Miklós, Márton Áron, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza – csak néhány név azok közül, akiknek életét és művét beépítette a kisebbségi közgondolkodás pillérei közé. Benkő Samu Alkalmak és szavak című kötetének előszavában ezt írta: „A szavak egymás mellé illesztésében elsősorban erkölcsi parancsnak engedelmeskedtem... Mindig boldogsággal töltött el, ha bárhol megbizonyosodtam az erkölcsi erőfeszítés diadaláról, és a magam dolgaira tekintve szívből örvendtem, ha a szavaimból összeálló monológ itt-ott visszhangra talált, vagy ha egyszer-másszor éppen dialógussá sikerült terebélyesednie. ” /Dávid Gyula: Az értelemformáló sors tudós faggatója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya február 23-án tartotta meg évi tudományos ülésszakát a marosvásárhelyi Vártemplomban. A résztvevőket dr. Brassai Zoltán akadémikus, az EME alelnöke üdvözölte, a múlt évben végzett munkáról dr. Sipos Emese előadótanár, a szakosztály titkára számolt be. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében működő legaktívabb szakosztálynak 1200 tagja van, számuk az elmúlt évben százzal gyarapodott. 15 területi központjából a legélénkebb tevékenység Szilágysomlyón, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában folyik. Az elmúlt évben jegyeztették be az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályra módosított elnevezést, s szintén a tavaly akkreditáltatták az Orvosi Kamaránál mint kreditpontos továbbképzések szervezésére jogosult egyesületet. Nyomdában van az Orvostudományi Értesítő 80. kötetének negyedik száma is. Az információközvetítést segíti elő a dr. Szilágyi Tibor, a szakosztály jegyzője által működtetett honlap, www.emeogysz.ro címmel. /(bodolai): Tanácskozott az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

A 80 éves Benkő Samu egy életen át végezte nemzeti kultúránk történéseinek feltárását. Műveiben közölt adatok a jövőbeli kutatók részére nélkülözhetetlen forrásanyagok lesznek. Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. febr. 25./ 1953 óta volt a Román Akadémia kolozsvári Történettudományi Intézetének kutatója. Könyveiben és tanulmányaiban művelődéstörténeti kutatásainak eredményeit közölte. Ilyen könyvei: Bolyai János vallomásai (1968), Sorsformáló értelem (1971), a nyárádmenti szülőföldi barangolásai révén megírt Murokország (1972), A helyzettudat változásai (1977), Apa és fiú (1978), Haladás és megmaradás (1979), Őrszavak (1984). Németh László, aki 1960-ban a két Bolyairól drámát írt, később azt nyilatkozta, hogyha annak idején már ismerhette volna Benkő Samu 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai című munkáját is, akkor színművét másképpen írja meg. Benkő Samu szerkesztésében több kiemelkedő személyiség írása látott napvilágot. Ezek között van: Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (1966), Kemény Zsigmond naplója (1966), Bolyai-levelek (1975), II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (1976), Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (2003). Mindemellett éveken át volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. /Weszely Tibor: Benkő Samu 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

Aranyos-vidék az Aranyos folyó mentén elterülő tájegység. Aranyos-vidék konferenciát tartottak 2005 júniusában az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya szervezésében. Az előadások összegzéseképpen Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt szerkesztésében, 2006-ban megszületett az Aranyos-vidék magyarsága. Aranyosszék, Torda és vidéke a változó időkben /Kriterion Kiadó, Kolozsvár/ c. tanulmánykötet. A rendezvényt az ösztönözte, hogy Aranyos-vidék szakirodalmának nincs összefoglalója, nem jellemző a kutatás Az utóbbi másfél évszázad alatt többen foglalkoztak Aranyosszék kutatásával, jellegzetességeivel, így például Orbán Balázs, Jankó János, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Tordán tartotta 1938-ban vándorgyűlését), a Művelődés folyóirat egy külön számot szentelt a vidéknek (1971), továbbá Kósa László és Filep Antal, a tordai születésű Kőváry László és Keszeg Vilmos. /Vetési Júlia: Aranyos-vidék magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) több mint négyszáz címből álló könyvadományt adott át Erdővidék Múzeumának. A Baróton működő intézmény azt követően gyarapodott szakkönyvekkel, hogy az EME a könyvtárában több példányban is megtalálható könyveinek egy részét átadta. Az alakuló baróti dokumentációs könyvtár a napokban újabb, több száz kötetes budapesti adománnyal fog gazdagodni. „Könyvállományunk lassan eléri a kétezer, a tárgygyűjtemény pedig a háromezer darabot. Nagyon remélem, hogy idén ténylegesen is elkezdhetjük a múzeum bővítését” – tájékoztatott Demeter László történész, az Erdővidék Múzeuma vezetője. Anthony Gall ír származású, Ausztráliában élő Kós Károly-kutató díjmentesen készítette el Erdővidék Múzeuma bővítési látványtervét, a kivitelezési rajzok elkészítéséhez azonban már pénz kell. Uniós fejlesztési forrásokból a pénz jelentős részét lehetne megszerezni. A jelenlegi épületben Erdővidék nagyjainak, köztük Baróti Szabó Dávidnak hoznak létre emlékszobát. Erdővidék Múzeuma ugyanis azon a telken működik, amelyen Baróti Szabó Dávid, a 18–19. században élt jezsuita pap, költő és nyelvújító szülőháza állt egykoron. Erdővidék Múzeumát 2006 novemberében avatták fel. /Benkő Levente: Kis helyen nagy remények. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

15 éves a Mentor Kiadó, az évfordulót március 6-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében történész-meghívottakkal és könyvbemutatóval összekötött A történelem forrásai, történelemírás és könyvkiadás című vitaesttel ünnepelték meg. A marosvásárhelyi kiadó vezetője, Káli Király István emlékeztetett eddigi kiadványaik három csoportjára: a néprajzi, a történelemtudományi és a szépirodalmi könyvekre. Egyed Ákos EME-elnök kiemelte: a történelemre mai globalizált világunkban is szükségünk van. A Mentor Kiadó eddig 50 történeti címet jelentetett meg. Pál-Antal Sándor negyvenkét évnyi levéltárosi tapasztalatából idézett fel olyan részleteket, amelyek a forráskötetekhez kapcsolódnak. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a történész felelősségét hangsúlyozta. Szerinte egyre inkább megnő a szerepük a digitális adatbázisoknak, és fontossá vált angol nyelven is hozzáférhetővé tenni a magyar kulturális örökséget. Szabó Miklós kutató a helytörténetírás sajátosságait vázolta. Sipos Gábor EME-alelnök intézménye történelemtudományi kiadómunkáját ismertette. A találkozón bemutatták a kiadó legújabb műveit: Székely Székek a 18. században – Marosszék 1701-1722 között (sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor) és Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 (sajtó alá rendezte Tüdős S. Kinga). /Ö. I. B. : 15 éves a Mentor Kiadó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

A 15 éves Mentor Kiadó történész szerzőit köszöntötték Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, az est témája nagyrészt az erdélyi történetírás újjászületése volt. A hitelesen megírt történelem bizonyos mértékig képes összefogni egy társadalmat, ezért egy kisebbségi helyzetben lévő nemzetnek nagyobb szüksége van rá, mint bárki másnak – mondta Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület-elnöke. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi múlt csakis az összmagyar történelmen belül vizsgálható. Pál Antal Sándor Székelyföld közigazgatási területeihez kapcsolódó forrásköteteivel az elmúlt másfél évtizedben a Mentor háziszerzőjévé vált. – A 20. század magyar történelméből kimaradt a külső magyar világ. Az erdélyi múlt egy olyan titkos tudás tárgyát képezte, amely legfeljebb függelék formájában létezett az ekkori kézikönyvekben. A kisebbségtörténelmet maradéktalanul vissza kell csempészni a magyar történelembe, az Erdélyben intézményesült történetírást az összmagyarság közkincsévé kell tenni – mondta Szarka László, a budapesti Kisebbségtörténeti Intézet igazgatója. Szabó Miklós marosvásárhelyi történész a helytörténet fontosságáról értekezett. Marosvásárhely vonzásterületén az utóbbi időszakban megjelent 50-nél több kiadvány mutatja, hogy születnek a falumonográfiák. Sebestyén Spielmann Mihály Erdély emlékezete című, a Mentor 1997-ben indított sorozatát mutatta be. A sorozat a 35. kiadványához érkezett. 2008-ban ebben a sorozatban jelenik meg többek között Berekméri Róbertnek a Székely Hadosztályról szóló munkája. Pál Antal Sándor Marosszék 1701–1722 között című munkája az ötrészesre tervezett Székely székek a XVIII. században sorozat első kötete, amely név szerinti és falvankénti katonai és adóösszeírások által ismerteti a térség lakosságának nemzeti és vagyoni megoszlását, illetve társadalmi rétegződését. Az Erdélyi testamentumok sorozat harmadik köteteként megjelenő Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600–1660 között című kiadványt Tüdős Kinga, a bukaresti Történeti Intézet munkatársa rendezte sajtó alá. /Nagy Székely Ildikó: Tisztánlátó gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Múlt hét végén tartották Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt a Fiatal Műszakiak XIII. Tudományos Ülésszakát (FMTÜ). Az évente megrendezett konferencián erdélyi és magyarországi egyetemi tanárok, diákok, fiatal kutatók mutatják be dolgozataikat. Dr. Bitay Enikő (EME) elmondta: idén 11 külföldi és 4 hazai egyetemről, illetve 5 neves tudományos intézetből érkeztek résztvevők. Dr. Gyenge Csaba (akadémikus, EME-alelnök) a XIII. ülésszak iránt megmutatkozott megfelelő érdeklődést (több mint 60 dolgozat) emelte ki. Dr. Dávid László (rektor, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem) azt hangsúlyozta, hogy a régió fejlődéséhez tudományos háttérre van szükség, amelyhez intézménye is eredményesen járul hozzá. Dr. Csibi Vencel egyetemi tanár kettős minőségében, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság alelnökeként üdvözölte a konferenciát. Az EME, a Budapesti Műszaki Főiskola és a Sapientia – EMTE a tudományos kapcsolatok szorosabbá tétele érdekében együttműködési keretegyezményt írt alá. /Ördög I. Béla: Fiatal magyar műszakiak konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Hatvannégy éves korában elhunyt dr. Vofkori László /Brassó, 1944. márc. 3. – Székelyudvarhely, 2008. márc. 18./, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense, a felsőoktatási intézmény csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának előadótanára. A Székelyudvarhelyen élő földrajzi szakíró, szociogeográfus, tankönyvfordító fő tudományos kutatási területe a népesség- és településföldrajz, településszociológia, honismereti-regionális földrajz és a turisztikai marketing volt. Vofkori László több földrajztudományi tárgyú kötet és dolgozat szerzőjeként elismert szaktekintélynek számított. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Műszaki és Tudományos Egyesület és több külföldi tudományos társaság (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Szociológiai Társaság, Magyar Marketing Szövetség) tagja volt. Temetése március 20-án lesz. /Elhunyt Vofkori László egyetemi docens. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./ Dr. Vofkori László könyvek sorozatát tette le az asztalra. Ismeretterjesztő, szak- és tudományos könyveket. Nemzedékeket irányított. Fő tudományos kutatási területe a népesség- és településföldrajz, a településszociológia, a honismeret-regionális földrajz és a turisztikai marketing. (Tan)könyveivel 1988-tól volt jelen a magyar tudományosságban. 1969-től több mint hetven hazai és nemzetközi szakkonferencia előadója. Tudományos intézetek, társulatok és egyesületek megbecsült tagja. Írásait (közel 300 tanulmány, mintegy 20 könyv szerzője) mindig a tudományos igény, a történetiség ismerete, a tájékoztatási kényszer és szükségszerűség jellemezte. Távozása veszteség az erdélyi magyar tudományosság számára. Felhalmozott szerkesztésre váró jegyzetei új tudósra várnak. /Róth András Lajos: Az emberarcú tudomány szolgálatában. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 19./ Jelentősebb munkái: Erdély társadalom – és gazdaságföldrajza /1994/, Székelyföld útikönyve /Budapest, 1998/, A földrajztudomány rendszertana /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2003/, Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006).

Március 29-én a hagyományokhoz híven Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Ismételten elhangzott: alaptalanok azok az aggályok, amelyek a tavaly, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külföldi területi bizottságaként megalapított Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) kapcsán merültek fel, mert az nem osztja meg, inkább kiegészíti a romániai magyar tudományos életet. A közgyűlésen megjelent anyaországi vendégek is megerősítették, hogy az EME a továbbiakban is élvezi az MTA anyagi és erkölcsi támogatását. Az EME 2007-es tevékenységének mérlege tudományos szempontból biztató, de elkobzott javainak visszaszerzésében nem történt előrelépés. Egyed Ákos elnöki jelentéséből kiderült: az EME munkája folyamatos és eredményes maradt. Az MTA által létrehozott KAB és az EME között a legszorosabb partnerséget alakították ki, az előbbi használatára, szerződéses alapon, három évre adták át a Tamás András/Ghica utcai Moll-házat. Az idei tervek között szerepel a projektfinanszírozású tudományos kutatás ösztönzése, az EME és kutatóintézete integrálódásának szorgalmazása a romániai tudományszervezetbe, az együttműködésre való törekvés a Sapientia EMTE-vel, a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel, a Partiumi Keresztyén Egyetemmel, a Kolozsvári Történelmi Múzeummal és az Egyetemi Könyvtárral, a székelyföldi múzeumokkal stb. Követelmény a belső kommunikáció javítása és az egyéni felelősségvállalás érvényesítése. Görömbei András (MTA, Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottság elnöke) átadta a Vizi E. Szilveszter MTA-elnök által aláírt együttműködési megállapodást, amely 2008-ra 5 millió forintnyi műhelytámogatásban részesíti az EMÉ-t. Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) igazgatója és a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke szintén az összefogás fontosságát hangoztatta, kiemelve, hogy 2009-ben az OSZK elkészíti az EME elektronikus könyvtárát. Bitay Enikő EME-főtitkári jelentésében többek közt arról számolt be, hogy 2007-ben 23 előadást és 6 könyvbemutatót tartottak, nagy sikernek örvendett „A magyar tudomány napja Erdélyben” című konferencia, és hogy jelenlegi taglétszámuk 4762 (tavaly 123 új taggal gyarapodtak). Muzsnay Csaba felszólította az EME elnökségét, hogy aktivizálja EP-képviselőket a Bolyai Egyetem és annak a BBTE-ről eltávolított két kezdeményezője ügyében. Garda Dezső erkölcsi támogatást kért az ellene beindult politikai lejáratási kampánnyal szemben, amiért a törvényesség keretein belül segítette a tudományos múlttal rendelkező, idős Demény Lajost, hogy a hatóságok ne tegyék ki bukaresti lakásából. Az alapszabály értelmében megújították az EME választmányának 1/3-át: az 1. szakosztályban Wolf Rudolf, az 5-dikben Prezenszky István és Talpas János jutott ebbe a tisztségbe. Entz Géza díjat nyújtottak át dr. W. Kovács Andrásnak A Wass család cegei levéltára című levéltár-ismertető kötet összeállításáért. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett munkássága elismeréseként Gr. Mikó Imre emléklapot kapott Muckenhaupt Erzsébet csíkszeredai muzeológus, könyvtörténész és Bajusz István zilahi régész, valamint tiszteletbeli taggá választották Kósa Ferencet az erdélyi nyelvészeti kutatások terén végzett tudományos és oktatói munkásságáért. /Ördög I. Béla: Évi közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Egyszerre tartja diszkriminatívnak és törvénytelennek az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kolozsvári önkormányzat illetékes igazgatóságának eljárását az iskolák, egyházak és civil szervezetek által benyújtott pályázatok felülbírálása kapcsán, ugyanis a határozat-tervezetekben jelentősen módosították a vissza nem térítendő pályázatokat elbíráló szakbizottság jegyzőkönyvbe foglalt döntéseit a jóváhagyott pályázatokra vonatkozóan. Az elmúlt évek folyamán ilyenre még nem volt példa. A szakbizottság eredetileg jegyzőkönyvbe foglalt döntésében még az összes kolozsvári magyar iskola is megtalálható. A szakbizottság eredetileg 1,6 millió lejt javasolt az egyházak támogatására, ebből a római katolikus egyház 180 000 lej, református egyház 210 000 lej, unitárius egyház 70 000 lej, evangélikus–lutheránus egyház – 25 000 lej, zsidó hitközség – 15 000 lej, egyéb felekezetek – 80 000 lej. Ezzel szemben az igazgatóság által elkészített határozattervezetben már a következő összegek jelennek meg: római katolikus egyház 90 000 lej, református egyház 183 000 lej, unitárius egyház 31 900 lej, az evangélikus-lutheránus egyház 2250 lej, a zsidó hitközség 1050 lej, egyéb felekezetek pedig 73 800 lej. A civil szervezetek esetében a szakbizottság 2247 millió lejt javasolt 52 pályázat támogatására. Ehhez képest a városi tanács elé terjesztendő határozattervezetben már csak 928 600 lej szerepel, s ráadásul a pályázók listáját is alaposan megnyirbálták, az 52 pályázatból 24-et ejtettek. A kolozsvári Magyar Színháznak juttatott, az Európai Színházi Unió Fesztiváljára kért 350 000 lejt leszámítva, a maradék 530 600 lejt 28 pályázó között javasolják szétosztásra. A pályázó magyar civil szervezetek közül csak 5-öt terjesztenek elő, ezeknek összesen 85 000 lej jutna /Helikon, Erdélyi Gyopár, Korunk, Claudiopolis Egyesület és Bogáncs-Zurboló Egyesület/. László Attila RMDSZ megyei elnök a kérdés megvitatására rendkívüli frakcióülést hív össze. /Papp Annamária: Jelentős támogatástól estek el Kolozsváron a civil szervezetek. Rendkívüli RMDSZ-frakcióülést hívott össze mára László Attila. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A szakbizottság döntése miatt tizennyolc magyar civil egyesület nem kap támogatást, köztük az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Barabás Miklós Céh, az Ördögtérgye Egyesület, a Magyar Doktorandusok Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, a Tranzit Alapítvány, a Media Index Egyesület, a Tectum Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Szarkaláb Művelődési Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a lutheránus nőszövetség és a Bölöni Farkas Sándor Egyesület. /Benkő Levente: Szegénység vagy önkény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

Helytörténeti és névtani munkákból tartott könyvbemutatót április 23-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB). Hochbauer Mária ismertette Bura László: Öt évszázad utcanevei. Szatmárnémeti (Satu Mare) (1500–2000) című kötetét. A Szatmárnémetiben ma is aktív magyar szakos, hely-, irodalom- és művelődéstörténész tanár alaposan dokumentált helytörténeti munkája levéltári dokumentumokra, térképekre, adattárra támaszkodik. Fazakas Emese Asztalos Lajos sokak által már ismert Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár című kötetét frissítette fel a közönség emlékezetében, külön kiemelve azt, hogy a szerző közszájon forgó, a hivatalos nyelvből kikopott elnevezéseket is bevitt adattárába. Csomortáni Magdolna pedig Murádin László Utak és nevek. Településnevek partiumi utakon című könyvét méltatta. /Ö. I. B. : Helytörténeti kötetek a KAB-nál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

A magyar tudományosság napját ülték meg április 24-én Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A találkozón számos, a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) együttműködő határon inneni és túli értelmiségi vett rész. Ugyanakkor megalakították a Kolozsvári Akadémiai Bizottsághoz tartozó nagyváradi munkacsoportot is. A találkozó az Intézményépítés és összehangolás a Kárpát-medencei magyar tudományos kutatásban címet kapta, melyet a budapesti MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület, a PKE, illetve a nagyváradi Varadinum Kulturális Alapítvány és a Sapientia Varadiensis Alapítvány szervezett. Görömbei András irodalomtörténész, akadémikus, az MTA külföldi fiókszervezeteivel foglalkozó bizottságának elnöke „Az irodalom személyiség- és közösségformáló szerepéről” címmel értekezett. Előadásában Nagy Gáspár költő példáját említette, akit Öröknyár: elmúltam 9 éves című verséért állásából is kirúgtak, mert az 1956-os forradalomban elhunytaknak, a megtorlás áldozatainak adózott: „egyszer majd el kell temetNI, / és nekünk nem szabad feledNI, / a gyilkosokat néven nevezNI!” Az igazságtalanság elleni küzdelme, politikai kiállása csak 1989-ben vált ismertté. Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke Tudománypolitika, tudományszervezés: a KAB lehetséges feladatai címmel bemutatta az MTA kolozsvári fiókjának működését és céljait. Az előadó elmondta: a kincses városbeli bizottság össze kívánja fogni a Romániában tevékenykedő kutatókat. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetét Emődi András elnök mutatta be. Fleisz János történész néhány mondatban a Sapientia Varadiensis Alapítvány tevékenységét ismertette, majd Geréb Zsolt teológus, a PKE rektora a felsőoktatási intézményről szólt. A KAB kezdeményezésére, János-Szatmári Szabolcs irodalomtörténész vezetésével megalakult Nagyváradon az Idegen nyelvek, irodalmak munkacsoport. /Borsi Balázs: A tudományosság napján. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvoskongresszust rendezett Nagyváradon. A kongresszussal párhuzamosan magyar nyelvű továbbképző előadás-sorozatok is folytak az immunológia, gyógyszerészet, fogászat és radiológia tárgykörében, előadásait a marosvásárhelyi orvosi egyetem tanárai mellett debreceni, pécsi és szegedi professzorok tartották. A budapesti segítséggel most megnyitott – Romániában első – pozitronemissziós tomográfia-központot (PET) is bemutatták. A kongresszus ünnepélyes megnyitóján az ülésszak fővédnöke, Biró Rozália alpolgármester üdvözölte a városban összegyűlt szakembereket. A szakosztály elnöke, Kovács Dezső professzor mondott megnyitó beszédet, majd átadták az életpályát elismerő diplomákat. A Lencsés Györgyről elnevezett díjban Gyéresi Árpád marosvásárhelyi gyógyszerész professzor, a Pápai Páriz Ferenc-díjban Borsa István csíkszeredai főorvos és Sipos Emese gyógyszerész előadótanár, szakosztályi titkár részesült. Az ülésszakra 450 résztvevő jelentkezett, 13 szekcióban 117 előadás hangzott el, 27 posztert mutattak be. Budaházy Istvánt gyógyszerészet-történeti kutatásaiért Spielmann József-díjban részesítették, s mindegyik szekció egy-egy fiatal előadóját jutalmazták. Az utolsó napon pedig az eurorégiós együttműködés keretében Debrecenbe látogatott a résztvevők többsége. /G. Gy. : EME-Orvoskongresszus Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Gémesi Ferenc államtitkár Kolozsvárra látogatott, átadott Lakatos Andrásnak néhány, Erdélyben működő, nemzeti jelentőségű intézményekre kifüggesztendő táblácskát. Gémesi Ferenc elmondta, ősz elején az érintett Kárpát-medencei szórványintézmények képviselőinek részvételével szórványtanácsot létesítenek, amely szakmailag megalapozza elsősorban a szórványban folyó oktatási tevékenységet, áttekinti a létező intézményrendszert, valamint a forrásszerzési lehetőségeket. Kifejtette: a nemzetinek nyilvánított Kárpát-medencei intézményeknek nem kell majd pályázni, hanem kiszámítható módon meghatározott összeget kapnak. Az ősszel megalakítandó szórványtanács fogja eldönteni, hogy melyek azok a szórványintézmények, amelyek további támogatásban részesülhetnek. Gémesi Ferenc az Erdélyi-Múzeum-Egyesület (EME) vezetőivel tárgyalt a jövőre fennállásának 150. évfordulóját ünneplő EME támogatásáról. Az államtitkár meglátogatta a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet, a szamosújvári Téka Alapítványt, majd megbeszélést folytatott a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem képviselőivel. /N. -H. D. : Jövőre kiemelt fontosságú lesz a szórványkérdés. Gémesi Ferenc Kolozsvárra látogatott. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) jövőre ünnepli megalakulásának 150. évfordulóját, de az eseményre már javában folynak az előkészületek, jelezte Egyed Ákos elnök. Az egyesület elnöksége tudományos kötetek kiadását tervezi az évfordulóra. Egyed Ákos EME-elnök elmondta, az előkészületeket nehezítette, hogy csak az elmúlt hetekben érkezett vissza Gyulafehérvárról az EME saját irattára, amelyet a kommunista hatóságok 1950-ben koboztak el. Ez most az állami levéltárba került, és megkezdődött az anyag helyreállítása. Át kell nézni, hogy az alapítással és a működéssel kapcsolatos okmányokat fel tudják tárni. Trianon után sok támadás érte az EME-t. A két világháború között az EME fontossága megnőtt, mert a magyar tudományosság nagymértékben a kereteibe szorult vissza. Sok előadást tartottak az itthon maradt kutatók, és folytatódott a kiadói tevékenység is. 1950-ben az EME-t más magyar intézményekkel együtt beszüntették. Hivatalos indok nem volt. Elkobozták azokat a gyűjteményeket is, amelyeket az EME 1872 után hozott létre. 1990-ig hivatalosan szünetelt az EME működése. Azonban azok a kutatók, akik elkötelezettek voltak az EME iránt, tovább folytatták a munkát otthon, ugyanazokra a feladatokra koncentrálva, amelyeket az egyesület magára vállalt. Erre Szabó T. Attilát szokták felhozni példaképnek. 1990-ben az EME újjáalakult, gazdagodik könyvgyűjteményük és irattáruk. Folyik a tudományos munka. Van egy kisebb létszámú kutatóintézetük is, amely főleg történelemmel foglalkozik. A mostani évfordulón az egyik megjelenő kötet a múzeumalapítás alapvető forrásait, dokumentumait veszi számba, mert ezt még nem adták ki. Egy másik kötet a gyűjtemények történetével és jelenlegi helyzetével foglalkozik, egy kötet pedig bibliográfiát fog tartalmazni az EME tevékenységéről. Előkészületek folynak azért, hogy kiadják az EME 1918 utáni, napjainkig tartó, történetét. – Nagyszabású tudományos konferenciát fognak tartani. /Tudománnyal szolgálni a hagyományt és a jövő értékeit. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./