A Demokrata Liberális Párt (PD-L) oldalán vállalt kormányzás a romániai magyar közösség érdekeit szolgálja – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke. Értetlenül áll Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a kijelentése előtt, miszerint az RMDSZ kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának. Tőkés Budapesten tartott sajtótájékoztatóján élesen bírálta az RMDSZ-t amiatt, hogy kormányzati szerepet vállalt „pillanatnyi érdekekért”. Kelemen hangsúlyozta: a dolgok rendje szerint egy politikai szervezet néha ellenzékben van, máskor viszont kormányzást vállal. Jó megállapodással, jó feltételek között léptek kormányra annak ellenére, hogy nagyon nehéz pénzügyi év elé néz Románia. /Kelemen visszautasítja Tőkés vádjait. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./ Tőkés László múlt heti bírálatában úgy vélte, a most kormányba választott RMDSZ-szel együtt a végrehajtó hatalom irányelvei „igencsak elütnek a demokrata-liberálisokkal szemben támasztott igényektől”, mert az erdélyi magyaroknak hosszú távon súlyos árat kell fizetniük a pillanatnyi előnyökért. Hozzátette, magyar szempontból az új kormány személyi vonatkozásai is megkérdőjelezhetők: Markó Béla miniszterelnök-helyettessége a Tariceanu-kabinetben is többnyire az „egyéni dicsőséget” szolgálta, Cseke Attila egészségügyi minisztersége „borítékolható kudarc”, Kelemen Hunor kulturális tárcája pedig „legfeljebb klientúraépítésre elégséges”. Kelemen szerint viszont jó megállapodással, jó feltételek között léptek kormányra. /Rostás Szabolcs: Kelemen Hunor nem érti Tőkés álláspontját. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával felerősödtek a nézetkülönbségek az erdélyi magyar közösséget képviselő szervezetek között. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) különbözőképpen értékeli az érdekvédelmi szövetség legújabb politikai lépését: míg Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy látja, hogy a kormányba lépés a romániai magyarság érdekeit szolgálja, addig Tőkés László szerint az RMDSZ kiszolgáltatja a magyarságot a román nacionalista politikának. Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint az RMDSZ megbocsáthatatlan hibát követett el, amikor felszólította az erdélyi magyarságot a Mircea Geoana posztkommunista pártvezető melletti, illetve a többi között a parlamenti képviselők létszámát csökkentő reform elleni szavazásra. Tőkés László hangoztatta: „a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű lesz”. Egy következő kormányválság idején a most „kegyelemkenyéren a kormányba vett” RMDSZ-t minden bizonnyal kiteszik onnan – tette hozzá. Kelemen szerint jó megállapodással, jó feltételek között léptek kormányra annak ellenére, hogy nagyon nehéz pénzügyi év elé néz Románia. /Válságban a magyar összefogás? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

A 2009-es esztendőt minden szempontból nehéz és rengeteg dilemmával teli év volt, összegezte az évet Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Kiemelkedő eredményt értek el az EP-választásokon. A siker két tényezőnek köszönhető: egyrészt, hogy létrejött a megegyezés az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között, a magyar összefogás mozgósító erővel hatott az erdélyi magyarok körében. Másrészt a románok részéről alacsony volt a részvétel. Markó szerint jól döntött az RMDSZ, amikor államelnök-jelöltet állított. Kelemen Hunor eredményesen kampányolt, újabb magyar politikusnak sikerült bebizonyítania, hogy akár az államfő-választásokon is versenyképes tud lenni. Tőkés László szerint az RMDSZ kiszolgáltatja az erdélyi magyarságot a nacionalista román politikának azzal, hogy kormányzati szerepet vállalt a PD-L oldalán. Markó szerint téves Tőkés László álláspontja. Ha ellenzékben maradnak, hozhattak volna a szlovák nyelvtörvényhez hasonlító törvényt. Ez ugyanis éppen olyan könnyen bekövetkezhetett volna Romániában is, mint Szlovákiában. Markó hangsúlyozta, van magyar összefogás, de ez nem azt jelenti, hogy egyetértés van minden kérdéskörben. /Ferencz Zsolt: „Nekünk kell megkeresni a cselekvés módozatait” Évértékelő interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

SZNT: kisebbségi törvény helyett valós autonómiát!
A Székely Nemzeti Tanács szerint a kisebbségi törvénytervezet valójában csak egy hamis alternatíva, amelyet a tényleges autonómiáról való lemondásért cserébe kínál a román hatalom az RMDSZ-nek.
Románia kormányának 2009–2012-es időszakra vonatkozó programja ismét napirendre tűzte a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetet. Jóllehet a kormányprogram tartalmaz pozitív célokat is, ezek nem képesek ellensúlyozni azt a hátrányt, amelyet a kisebbségi törvény elfogadása jelentene az autonómia szavatolása helyett – áll a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) közleményében.
2005. november 3-án a Székely Nemzeti Tanács a Magyar Polgári Szövetséggel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal közös állásfoglalásban tett hitet az autonómia mellett. Közösen kérték a kisebbségi törvénytervezet visszavonását, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által elfogadott autonómia törvénykezdeményezések támogatását, széles körű magyar társadalmi párbeszéd elindítását, a közösségi jogokat is tartalmazó törvénytervezet tárgyában.
A közös nyilatkozat tartalmazza azt az elvi alapot, amelyre a felsorolt szervezetek közötti jövőbeni együttműködés is felépíthető, hiszen az nemcsak egy törvénytervezet pontosan fogalmazott kritikája, megállapítva, hogy épp azzal marad adós, amit ígér – nemzeti közösségünk valódi autonómiájával –, hanem kimondja azt is, hogy „erdélyi magyar közösségünknek, fennmaradása érdekében, tényleges személyi elvű autonómiára, Székelyföldnek pedig területi autonómiára van szüksége – fogalmaz a SZNT közleménye.
Hamis alternatíva
A közlemény szerint a kisebbségi törvénytervezet valójában csak egy hamis alternatíva, amelyet a tényleges autonómiáról való lemondásért cserébe kínál a román hatalom az RMDSZ-nek: ,,a közösségünket megillető jogok helyett monopóliumot a magyarság képviselete, valamint a neki szánt állami erőforrások fölött".
„A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés csíkszeredai rendezvényén az RMDSZ kezdeményezésére szavazták meg a jelenlevők azt a Memorandumot, amely leszögezi: régiónk és közösségünk jövőjének egyetlen törvényi garanciája Székelyföld területi autonómiája lehet. Ám a kisebbségi törvénytervezet nem Székelyföld autonómiájáról szól, és az a veszély fenyeget, hogy a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés márciusra ígért ülését – ha egyáltalán még van politikai akarat arra, hogy az RMDSZ listáin megválasztott önkormányzati tisztségviselők azon részt vegyenek – a koalíciós partner felé tett vállalások felülírják, és ezért ott majd a közös cél feladására tesznek kísérletet.
Ebben a helyzetben felkérjük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Pártot, a Magyar Ifjúsági Tanácsot, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetét, hogy erősítsék meg ők is a 2005-ben kiadott közös nyilatkozatunkat, határozottan foglaljanak állást a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet elfogadása ellen” – tartalmazza a közlemény.
AZ SZNT szerint az erdélyi magyarság összefogása csak úgy valósítható meg, „ha Székelyföld autonómiájáért, a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájáért, mint közös célokért akarunk és tudunk fellépni, és nem akarja senki közülünk részjogok, engedmények elfogadásával kompromittálni és lebontani azokat. E nélkül beszélni magyar összefogásról képmutatás, félrevezetés. A Székely Nemzeti Tanács ezt a valódi összefogást sürgeti, következetességet és hűséget a közös célokhoz és az adott szóhoz" – zárul az SZNT közleménye. Forrás: SZNT.ro

Megint átvernek minket a románok?
Az új Boc-kormány programjában szerepel a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadása. Ezzel megkezdődik a kisebbségi törvénnyel való „fenyegetés” történetének harmadik felvonása. Hogy most lesz-e végkifejlet, vagy megint csak a politikai üzletek és játékok vesztese lesz-e az erdélyi magyarság, az 2010-ben várhatóan kiderül.
Első felvonás
A kisebbségi törvény elfogadásának ötlete nem új keletű Romániában. Először a kilencvenes évek elején került be a köztudatba a szakzsargon, amikor Románia az Európa Tanácsba való belépésekor egy ilyen törvénnyel reprezentálta volna a kisebbségi kérdés megoldását. A tervezet elfogadása eltolódott, majd a csatlakozás után – nagy meglepetésre? – elfelejtődött.
Második felvonás
Az európai uniós csatlakozás hajnalán, a 2004-es választásokat követően az RMDSZ, illetve Markó Béla ismét felvetette a kisebbségi törvény elfogadásának ötletét. Ezt az autonómia tanácsok által követelt, uniós csatlakozás előtt megvalósulandó területi autonómia alternatívájaként jelenítette meg az RMDSZ. Az elképzelés 2005 tavaszára öltött testet, és vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. (Maga mögött hagyva ezzel a székelyföldi fejlesztési régió elképzelésének tervét.)
Egy kiegyensúlyozott kép kialakításához érdemes elolvasni a 2005-ös törvénytervezettel kapcsolatban megfogalmazott fenntartásokat is! Amennyiben bővebb elemzést szeretne olvasni, ajánljuk figyelmébe Márton János és Orbán Balázs: Elemzés a 2005-ös kisebbségi törvénytervezetről című, a Magyar Kisebbség 2005/1-2. számában megjelent írást.
A törvény uniós csatlakozás előtti elfogadására az Európai Parlament két jelentésében is felszólította a román kormányt. Azonban a román törvényhozás ezt „kifinomult módon” halasztotta el először a csatlakozás utánra, majd megismétlődött az Európa Tanács esetében történt forgatókönyv... A törvénytervezet elfelejtődött.
Harmadik felvonás
Markó Béla RMDSZ-elnök a decemberi kormányalakítás után ismét elővette a kisebbségi törvénytervezet lehetőségét az elfelejtett irodafiókból. Január elején arról beszélt, hogy még idén szeretnék elfogadtatni a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetet, hiszen – fogalmazott Markó – egy új kormány első időszakában könnyebb érvényesíteni bizonyos megoldásokat, és ebben a román törvényhozásban ülő kisebbségi szervezetek képviselete is támogatni fogja az RMDSZ-t. Nem ugyanezt gondolta 2004-ben? Akkor nem vitte sikerre elképzelését.
Tagadhatatlan tény, hogy az erdélyi magyarságnak és Románia egyéb kisebbségeinek szüksége van egy átfogó, kisebbségi jogokat rendező törvényre. Mindenképpen jó megoldás, hogy az elképzelés nemcsak a magyar közösségre koncentrál, ezzel egyfelől csökkenti az az ellen való román uszítás lehetőségét, másfelől pedig könnyebb támogatókat és partnereket találni hozzá a többi nemzeti közösség sorai közül. Ugyanakkor egy ilyen törvénynek már a kilencvenes évek folyamán meg kellett volna születnie. Nem beszélve arról, hogy az első két felvonás felidézése után sokan – joggal – veszíthetik el a törvény, illetve az RMDSZ és Markó Béla iránti lelkesedésüket.
Az eddigi törvénytervezetekkel szemben megfogalmazódott kritikák alapján joggal vonhatjuk le a következtetést: egy politikai győzelem érdekében kapkodásban, átgondolás, valódi tartalom és hatásvizsgálat nélkül elfogadott törvény talán még árthat is a nemzeti közösségeknek. De persze az sem lenne szerencsés, ha az elhúzódó tárgyalási folyamat során a román fél ismét megváltoztatná a tervezet lényegi elemeit, megfosztva ezzel a kisebbségeket a problémák valódi megoldásától. Ha a törvény valódi jogok helyett csak a kirakatba készül, akkor jobb, ha meg sem születik. Elnézve a román nemzeti érdekérvényesítés sikereit európai szinten, egy ilyen felemás törvény elfogadása után, már senki nem hinné el Európában, hogy a magyarokat a gyakorlatban valóban diszkriminálják szülőföldjükön.
Ahhoz, hogy az első vázolt szcenárió mégis sikeres lehessen, széles konzultációt kell elindítani, amelybe a politikai döntéshozók mellett a szakmai oldalt, és a kisebbségi érdekképviseletek szintjét is bevonják. Továbbá szükség van egy nagyon határozott, politikai kompromisszumoktól mentes RMDSZ-kiállásra is. Hiszen, ahogy Markó mondja, az ördög a részletekben lakik.
Törvénytervezet vs. autonómia?
„Az erdélyi magyar közösségünknek, fennmaradása érdekében tényleges személyi elvű autonómiára, Székelyföldnek pedig területi autonómiára van szüksége.” /Memorandum/
A Székely Nemzeti Tanács a törvénytervezet kapcsánkiadott egy memorandumot, amely az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Pártot, a Magyar Ifjúsági Tanácsot, és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetét sürgeti, hogy ismét erősítsék meg a 2005-ben kiadott – autonómia-párti – közös nyilatkozatukat, továbbá foglaljanak állást a kisebbségek jogállásáról szólótörvénytervezet elfogadása ellen.
A SZNT új memoranduma kapcsán – a kisebbségi törvény és az autonómia viszonyáról – megállapítható, hogy az előbbi semmiképpen nem tekinthető a székelyföldi területi autonómia alternatívájának, ebben jogos a SZNT felvetése. Tagadhatatlan, hogy a törvény létezése a székelyföldi magyarság javát is szolgálná, de nem egy lehetséges területi autonómiával megegyező mértékben. A területi autonómia azonban egy csapásra soha nem fog megvalósulni Romániában.
Ez a látszólagos ellentét azonban nem kéne azt jelentse, hogy a magyar közösség ismét részekre szakad, és egymás ellen buzdítja a másikat. Szomorú ismételten szembesülni azzal, hogy a magyarság maga nyújt lehetőséget a román politikának arra, hogy kijátszható legyen egymás ellenében, ezzel pedig veszélyezteti mind a kisebbségi törvénytervezet, mind pedig az autonómia megvalósulásának lépéseit.
Holló. Forrás: kitekinto.hu

Vízválasztó EMEF-ülés
Az RMDSZ és az erdélyi magyar nemzeti erők együttműködése tekintetében vízválasztó lehet, hogy sikerül-e konszenzusra jutni a kulturális autonómia közjogi kereteinek megvalósítására hivatott kisebbségi törvény ügyében – nyilatkozta a Krónikának Toró T. Tibor annak kapcsán, hogy pénteken Marosvásárhelyen rendezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum idei első ülését.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke elmondta, az egy évvel ezelőtt alakult testület mostani tanácskozásának az lesz az igazi tétje, hogy milyen eszközökkel lehet közelebb kerülni az EMNT által stratégiainak tartott fő célkitűzésekhez, a kulturális autonómiához, a romániai magyar oktatás bővítéséhez (ezen belül az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozásához), továbbá az anyanyelvhasználat kiszélesítéséhez.
Toró hozzátette: hasonlóan lényeges kérdés az is, hogy az EMEF-et alkotó szervezetek között lehetséges-e konszenzust kialakítani ezekben a kérdésekben. „Noha az új kormány programjába bekerült néhány, az erdélyi magyar közösséget érintő elem, például a kisebbségi törvény, egyáltalán nem világos, hogy ezeknek milyen tartalmi vetületük van.
Számunkra például elfogadhatatlan a kisebbségi törvénynek a parlament elé beterjesztett tervezete, éppen ezért lényeges kérdés, hogy meg tudunk-e állapodni egy olyan átdolgozott, kompromiszszumos változatban, amely számunkra is megfelelő” – állapította meg az EMNT ügyvezető elnöke. Kérdésünkre Toró úgy vélekedett, hogy az EMEF-et létrehozó szervezetek számára szakítópróba lehet, ha nem jutnak egyezségre az erdélyi magyar közösség kulturális autonómiája közjogi kereteit szavatoló eszközök tekintetében.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Napirend nélküli EMEF-ülés
Több hónapos szünet után, konkrét napirend nélkül ül össze ma Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek elsődleges célja az utóbbi időben tett ellenséges nyilatkozatok tisztázása, a jövendő együttműködési lehetőségek feltérképezése lesz.
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által életre hívott testület célja a közös választási lista felállítása valamint az autonómiamodellek kidolgozása volt.
Kelemen Hunortól, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ügyvezetőjétől megtudtuk, azért ülésezik ilyen sokára a testület, mert december rendkívül zsúfolt volt mindkét szervezet szempontjából. Tájékoztatása szerint a mai napirend az ülés kezdetén dől el. „Minden bizonnyal áttekintjük majd az elmúlt hónapok politikai történéseit és a munkacsoportok tevékenységeit” – mondta Kelemen.
Mint ismeretes, az RMDSZ kormányra lépése után Tőkés László EMNT-elnök bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román pártpolitikának, mert 180 fokos fordulatot téve az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”.
„Én is kifogásolok az EMNT részéről egyes nyilatkozatokat” – kommentálta az Új Magyar Szó kérdésére Markó Béla RMDSZ-elnök Tőkés kijelentéseit. Hozzátette: ezt is megbeszélik az EMEF ülésén, mint ahogyan további lehetséges együttműködésről, közös rendezvényekről is tárgyalnak, illetve tájékoztatják partnereiket a kormányzásról. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Problematikussá vált az együttműködés?
Ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum
Divergenciáktól sem volt mentes az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi ülése, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az EMNT "nemzeti szempontból" nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kívánt neki, hogy bizonyíthassa azt, hogy érdemes volt kormányra lépni, és folytatni óhajtja az együttműködést.
A tanácskozás végén, amikor az RMDSZ, illetve az EMNT elnöke nyilatkozott az újságíróknak, kisebb szópárbajra is sor került a kormányzati szerepvállalást illetően.
Kölcsönös tájékoztatás
Markó Béla szövetségi elnök, aki szerint egy nem túlságosan hosszú, de eléggé eseménydús időszak után találkozott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely arra hivatott, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghívott szervezetek számára biztosítson konzultációs keretet lényeges elvi, eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatosan.
– A tanácskozáson elsősorban egy kölcsönös tájékoztatásra került sor, hiszen időközben az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, kormányprogramot dolgoztunk ki a Demokrata-Liberális Párttal, és tájékoztattuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot arról, hogy ebben a kormányprogramban mit tartunk fontos elemnek, akár az általános társadalmi érdeket nézve, gazdasági programot, decentralizációs célkitűzéseket, akár a sajátos gondokra utalva, az etnikumközi viszonnyal kapcsolatos megoldásokra, és ugyanakkor arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban, kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban – mondta a szövetségi elnök.
Ebben a témakörben az államtitkári tisztségekről, prefektusi, alprefektusi tisztségekről, a dekoncentrált intézményekben elfoglalt helyekről és arról is tárgyaltak, hogy a jövőben hogyan, mi módon fognak együttműködni.
Markó Béla nem tagadta, hogy vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között a kormányzati szerepvállalást illetően, de abban egyetértettek, hogy keresni kell az együttműködés útjait. Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről.
"Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került"
Tőkés László, az EMNT elnöke mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy húsz évvel ezelőtt Temesváron elindult a romániai népfelkelés, rá három hónapra, Marosvásárhelyen egy ellenforradalmi, nómenklatúra, szekuritate hátterű fekete márciusra került sor. "Ezelőtt húsz évvel teljes egyetértésben fogtunk össze mi magyarok, és most, húsz év után nagyon szétzilálódott ez az egység". Véleménye szerint nehéz helyzetben vannak. Az államelnök-választás után nehezebb szót érteniük az RMDSZ-szel, mint ezelőtt negyedévvel, az RMDSZ kormányba lépésével nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal. "Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került" – jelentette ki.
Mint mondta, jól indultak az EP-választásokon, folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendezték a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtak működni a szövetséggel, de most, hogy az RMDSZ úgy alakította a politikáját, hogy azzal az EMNT nem tud egyetérteni, problematikussá vált az együttműködés, az összefogás folytatása. Ennek ellenére folytatni szándékoznak a párbeszédet, a közös útkeresést, "mert vannak olyan nemzeti céljaink, amelyeket nem tudunk elérni, hogyha külön úton járunk." Az EMNT-t az általánoson túl nemzetpolitikai meggondolások irányítják. "Nekünk nem az a fontos, hogy György Ervin legyen a prefektus Kovászna megyében, hanem az, hogy ne tegye kifogás tárgyává az egyes települési önkormányzatok által hozott autonómiahatározatokat. Nekünk nem az a fontos, hogy Vaslui megyében legyen magyar prefektus, vagy hogy legyen magyar kulturális miniszter, hanem az, hogy az egyházi ügyeket is az a kulturális miniszter irányítsa. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy Pascan prefektus úr a szóvivője volt Dorin Floreának, és tudjuk, hogy az utóbbi húsz évben Marosvásárhely etnikai arányainak a megváltoztatásában milyen sikert ért el a Vatra Româneasca, a fekete március vérengzései vagy a Dorin Florea vezette önkormányzat" – nyilatkozta Tőkés László.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés szerint az RMDSZ túlsággal kiszolgáltatja magát
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pénteken, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében a RMDSZ-vezetőkkel való marosvásárhelyi találkozás után kijelentette, a Szövetség „túlsággal kiszolgáltatja magát a PD-L-nek”.
Tőkés elmarasztalta, hogy az RMDSZ nem konzultált az EMNT-vel az államelnöki választások kérdésében sem, és a kormányra lépés kérdésében sem. Az EMNT elnöke szerint a Szövetség mindkét esetben veszített valamit.
„Világos, hogy az RMDSZ veszített az államelnöki választások alkalmával, meggyengült választótábora. Ugyanakkor csökkent az RMDSZ politikai potenciálja is kormánypartnerként” – szögezte le Tőkés.
Mi több, az EMNT elnöke azt állította, hogy az RMDSZ „kiszolgáltatja magát a román pártok nagy érdekeinek, a többségi kormánypárt érdekeinek”.
„Véleményünk szerint korábban a PSD-nek vetette alá magát túl nagy mértékben, most pedig azt gondoljuk, hogy a PD-L-nek szolgáltatja ki magát túlsággal. Véleményünk szerint azonban egy demokráciában, melyben a szavazatok többsége számít, a kisebbség számára az egyetlen biztosítékot a törvényes alap jelenti, amely biztosítja az identitás megőrzését, a túlélést. Tehát meg kell találnunk a módozatát annak, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviseljük intézményes és legális szinten, és ne pártpolitikát folytassunk” – mondta Tőkés.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum
A nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében – mondta Markó Béla és Tőkés László az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi marosvásárhelyi ülését követően.
Az RMDSZ és az EMNT által tavaly februárban életre hívott testület keretében folytatott tanácskozás után Markó kifejtette: a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalás kérdésében bontakoztak ki. Tőkés úgy fogalmazott: nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit.
Markó közölte: folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, többek között közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról is. Mint mondta, a találkozó azért is időszerű volt, mivel a legutóbbi megbeszélés óta az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt és kormányprogramot dolgozott ki a PD-L-vel. Ennek megfelelően, a tanácskozáson kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelynek során a szövetség képviselői ismertették a kormányprogramnak az RMDSZ és a magyarság szempontjából fontos pontjait. Arról is tájékoztatták a partnereket, hogy a kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ államtitkári, prefektusi, alprefektusi szinten, valamint a dekoncentrált intézményekben, és tárgyaltak arról is, hogy a jövőben mi módon kívánnak együttműködni.
„A magyar összefogás, mint politikai program, jól működött az EP-választások alkalmával, a politikai cselekvés a közös célok érdekében eredményes volt. A következő hónapokban azonban az együttműködés már nem volt zökkenőmentes, a székelyföldi nagygyűlés előkészületei alkalmával világosan megmutatkoztak a korlátok, azok a kompromisszumok, amelyeket egy ilyen közös cselekvés megkövetel. Végül a kölcsönös konzultáció szintjére süllyedt az RMDSZ és az EMEF viszonya, hiszen a fontos politikai döntéseket, mint az elnökjelölt-állítás, az államfőválasztás, a kormányzati szerepvállalás nem közös álláspont alapján hozta meg a szövetség, hanem saját pártérdekei szerint. Ez szerintünk aggasztó, veszélybe sodorja az összefogás politikai programját”, értékelte a találkozót lapunk megkeresésére Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke.
Az EMNT alelnöke szerint eredménynek könyvelhető el, hogy sikerült megegyezni: a kisebbségek jogállásáról szóló törvényről közösen felvállalható álláspontot kell kialakítani, amit az RMDSZ képviselőinek érvényesíteniük kell a parlamenti vita során. A résztvevők egyetértettek abban is: ki kell használni a lehetőséget egy olyan új tanügyi törvény előterjesztésére, ami közelebb áll a magyar közösség igényeihez, nagyobb lépéseket jelent a magyar oktatási autonómia felé. Toró eredménynek tartja, hogy sikerült közös szervezőcsoport létrehozásáról dönteni, amelynek feladata a márciusi önkormányzati nagygyűlés előkészítése. Felmerült a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kérdése is, amelynek – az RMDSZ vállalásai értelmében – január 16-ig meg kellett volna alakulnia. A jelenlévők abban maradtak: mindkét fél átgondolja még a KAT-tal kapcsolatos feladatokat.
Lapunk kérdésére Toró kifejtette: az említett egyezségek ellenére vegyes érzelmekkel távozott az EMEF üléséről, hiszen semmilyen garanciát nem kaptak az RMDSZ-től arra, hogy a konzultációból összefogás, közös cselekvés lesz. »Próbáltuk elmagyarázni az RMDSZ-es kollégáknak azt is, hogy a kormányzati szerepvállalás a politikai eszköztárnak csupán egy része, ez nem segíti túlságosan az autonómia ügyét. Az jelentené számunkra az összefogást, ha az eszközök sokféleségét valamilyen módon összehangolva együtt próbálnánk a közös cél felé haladni«, vélekedett az EMNT alelnöke. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

EMEF: az EMNT és az RMDSZ is elégedetlen
Mind az EMNT, mind az RMDSZ elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működött az utóbbi időszakban. Toró T. Tibor, az EMEF EMNT részéről kijelölt ügyvivője szerint a magyar összefogás a tavalyi EP-választásokig működött sikeresen, azután tavaly ősztől legfeljebb konzultációkról, de semmiképp nem összefogásról lehet beszélni a fórum keretein belül.
Toró szerint az EMNT attól fél, hogy az EMEF tartalmát veszti, és a közös célok, érdekek, eszközök beazonosítása helyett egy olyan fórum jön létre, ahol a felek pusztán csak tájékoztatják egymást álláspontjukról. Az ügyvivő a Transindex kérdésére elmondta, ennek ellenére a pénteki EMEF-ülés jó hangulatban zajlott, a munkacsoportok számára határidőket tűztek ki, így hamarosan elemzés készül az autonómiáról, a kisebbségi törvényről és a tanügyi reform kérdéséről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ által kijelölt EMEF-ügyvivő így reagált Toró felvetésére: az RMDSZ-nek is vannak kifogásai az EMNT viselkedésével kapcsolatban.
Kelemen úgy érezte, az EMNT megorrolt amiatt, hogy az RMDSZ a kormányzást választotta, és kifogásokat keres, hogy az egyeztető fórumból kihátráljon. Az EMEF létrehozásakor nem arra vállalkoztunk, hogy mindig mindenben egyetértünk – sommázott Kelemen, elmondva, a következő időszakban a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A következő egyeztetésre február végén kerül sor. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Az EMNT az összefogás ellehetetlenítésével vádolja az RMDSZ-t
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői az erdélyi magyar összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével puszta konzultációs keretté akarják visszaminősíteni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) intézményét - olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnökségének hétvégi közleményében.
A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök aláírását viselő, vasárnap az MTI bukaresti irodájába is eljuttatott dokumentum az EMEF pénteki marosvásárhelyi ülésére utal. A testületet az RMDSZ és EMNT tavaly februárban alakította meg közösen abból a célból, hogy közös választási listát állítson az európai parlamenti választásokra, valamint együttesen dolgozzon ki autonómiamodelleket. Időközben parlamenti választásokat is rendeztek Romániában, amelyek nyomán az RMDSZ ellenzékbe került, majd a mostani elnökválasztás után ismét kormányzati szerepet vállalt.
Az EMNT szombati elnökségi ülésén értékelte az ülés eredményeit. A közlemény aláírói megállapítják: az erdélyi magyar összefogás programja eredményes volt a 2009-es EP-választásokon és elfogadhatóan működött a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen nyilvánosságra hozott Székely Memorandum kidolgozása során. "A továbbiakban az RMDSZ a magyar államelnökjelölt kiválasztásánál, majd az államelnök-választással, illetve a kormánykoalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos összes döntését kizárólag pártpolitikai szempontok szerint hozta meg", letérve a magyar összefogás nemzetpolitikai távlatokra tekintő útjáról - írja Tőkés és Toró.
Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad az összefogásnak, ennek hiányában azonban csupán a kölcsönös tájékoztatás színtere marad - áll a dokumentumban. "Az RMDSZ vezetői a magyar összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni" - állapítja meg az EMNT elnöksége.
A Tőkés László vezette szervezet úgy határozott: folytatja munkáját az EMEF keretében, további erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy - mint a közlemény fogalmaz - az EMEF ne csupán a kölcsönös tájékoztatás kerete legyen. A különböző közösségi autonómiaformák megvalósítását csak magyar összefogással lehet elérni - vallja az EMNT. Szükségesnek tartja az együttműködés kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), szorosabbra fogja együttműködését eddigi partnereivel, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével. Forrás: MTI

Merjünk tovább nézni
Öt esztendővel ezelőtt ugyancsak ilyen idő tájt, január első napjaiban heves román tiltakozást váltott ki a magyar prefektus kinevezése. Fenyegetőztek a román pártvezérek, és tüntetően távol maradtak a beiktatásról. Idén nem váltott ki semmilyen látványos ellenreakciót György Ervin kinevezése, a román pártok vezetői megjelentek az eskütételen, koccintottak, és jó munkát kívántak.
Mindez a helyzet normalizálódását jelzi, lassan a székelyföldi románság, sőt, nacionalista hangokat megütő vezetői számára is természetessé válik, hogy a román kormányt képviselheti egy magyar ember itt, Székelyföldön, a miniszterelnök magyar helyettese kezdheti a hivatalos üzenet tolmácsolását a helyben többségben élők anyanyelvén. Tulajdonképpen ez nem kevés, hozzájárulhat közérzetünk javulásához, egyik és nem az egyetlen pozitív hozadéka az RMDSZ-es kormányzati szerepvállalásnak.
Az RMDSZ igen nehéz helyzetben vállalt feladatot az ország irányításában, megszorító intézkedések egész sora következik, vezetői mégis bizakodóak, úgy vélik, az igen szűkre szabott költségvetéssel is fejleszthető Erdély, Székelyföld, és a törvénykezést sikerül a magyar közösség szempontjából kedvező irányba alakítani.
Nem véletlen azonban Tőkés László kijelentése a csetlő-botló magyar összefogás igen feszült hangulatú pénteki találkozóján. Az EMNT elnöke úgy fogalmazott: „az RMDSZ olcsón szabta meg a liba árát". Lehet, sikerül majd eredményeket felmutatnia, de a jelentős, nagy célkitűzések mintha hiányoznának a prioritások közül. Az előző négyéves mandátum egy sokkal szavahihetőbb partner oldalán már bebizonyította, a hatalmi szerepvállalás a normalitás meghonosítására elegendő: a román közösség számára is elfogadhatóvá váltak a magyar vezetők, és sikerült megszerezni az erdélyi, székelyföldi megyéknek az adófizetői révén amúgy is kijáró finanszírozást. A magyarság megmaradásához azonban ennél sokkal többre van szükség, ismételgessük csak: megfelelő oktatási rendszerre, magyar egyetemre, no meg személyi elvű és területi autonómiára. Mindennek csak halovány nyoma a mostani egyezségben. Marad a régi kérdés: merjünk-e nagyobbakra is nézni? Valamint Adyval tovább: mi lesz ebből, tekintetes úr?
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Messze ható üzenet
Gazdára találtak a Báthory István-díjak
Tizenkét személy illetve szervezet vehette át az idén a Báthory István-díjat, amellyel azoknak a személyeknek, illetve szervezeteknek a munkáját jutalmazzák, akik a legtöbbet tettek, tesznek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében. Az elismerést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományoz, szombaton délután a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban nyújtották át ünnepélyes keretek között az idei kitüntetetteknek.
Mikor lesz a sok jó szándékból egy akarat a romániai magyar felsőoktatás ügyének egységes rendezésére – tette fel a kérdést nyitóbeszédében Tőkés László, az EMNT elnöke, EU-képviselő, aki szerint le kell szokni a provinciális kisebbségi gondolkodás szűk korlátairól és egyetemes összefüggésbe kell helyezni a romániai magyar felsőoktatás ügyét, amelynek jogosságát ily módon meg sem lehet kérdőjelezni. Az EMNT bővített elnökségének tanácskozásán napirendi pontként szerepel a stratégia kidolgozása, amelynek megvalósítására teljes körű összefogásra van szükség – tette hozzá.
Manapság akkora a csend mintha e téren minden rendben volna, holott "növesztik titkon szőrüket már a hatalmas meszelők" – idézte Kányádi Sándor sorait Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke, akit határozott kiállásáért távolítottak el a Babes–Bolyai Egyetemről. Azok az egyetemi tanárok, akik az idei díjakat kapják, sikeres emberek, annak ellenére, hogy nem váltak a hatalom zsoldosaivá – hangzott el beszédében.
Az öt éve kiosztásra kerülő díj történetét Kovács Lehel, a díjazottak gazdag munkásságát Ördög Miklós Levente műsorvezető olvasta fel.
Az idei díjazottak: Bács-Várkuti Emőke, a Pro Kárpátia Alapítvány ügyvivője, aki a nemzetközi kapcsolattartás terén támogatta a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét; a dél-tiroli Dolomiten című napilap, amely számos fényképekkel illusztrált cikket közölt a Babes- Bolyai Tudományegyetemen a magyar feliratok kapcsán történtekről; Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), amely szervezet tüntetéseket, imaest-láncokat szervezett a Bolyai Kezdeményező Bizottság támogatása érdekében; Cornelius Hell, irodalomtörténész, újságíró, aki a Die Furche cmű osztrák napilap szerkesztőjeként rendszeresen beszámolt a romániai magyarság valós helyzetéről, a Babes–Bolyai Tudományegyetem "hamis multikulturalizmusáról"; a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), amely rendszeresen kiállt a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Kiss Olivér újságíró, a Szabadság című napilap volt főszerkesztője, aki a lap hasábjain közölte azoknak az egyetemi oktatóknak a listáját, akik a magyar karok ellen foglaltak állást; Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes, aki a rendszerváltáskor elősegítette, hogy anyanyelvén tanulhasson az a sok ezer diák, akiket a diktatúra kényszerített román osztályokba, s aki részletes tervet készített a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Páskándiné Sebők Anna kultúr- történész, aki filmet készített a Bolyai Egyetem erőszakos felszámolásáról; Somai József, aki létrehozta a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületét, és újabb vállalásként az egyetem ügyét nemzetközi joghatóságok elé terjeszti.
Marosvásárhelyről három egyetemi tanárt tüntettek ki Bárthory-díjjal, Béres András professzort, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem volt rektorát, akinek "oroszlánrésze volt annak kiharcolásában", hogy 1990 januárjában az intézményben magyar kar létesüljön, amelynek jogait egy autonómia-nyilatkozat szentesítette; Brassai Zoltán orvosprofesszort, akadémikust, aki orvosként, kutatóként, orvos szakíróként impozáns életművet alkotott úgy, hogy nem hódolt be a hatalomnak és nem lépett be a Román Kommunista Pártba, és pályafutása során következetesen harcolt az önálló erdélyi magyar egyetem ügyéért; Péter Mihály orvosprofesszor, aki tudós egyetemi tanárként a rendszerváltáskor többször kiállt a magyar nyelvű felsőoktatás helyreállításáért, s az 1990 márciusában elszenvedett súlyos fizikai bántalmazás ellenére tovább folytatta oktatói és orvostörténeti szakírói tevékenységét.
Béres András professzortól azt kérdeztük: 1989-ben remélte-e, hogy sikerül ilyen mértékben kibővíteni a színművészeti egyetemen folyó tevékenységet?
– 1989-ben még nem, de 1990-ben, amikor elvállaltam a rektorságot, már gondoltam, hogy idáig eljut a "színi", s reménykedem, hogy tovább fog fejlődni.
– Az élet egy befejezetlen kísérlet, ahogy Salvador Luria Nobel-díjas tudós mondta. Ilyen a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése is, soha nincs teljesen befejezve, mindig valamire törekszünk, de véleményem szerint a dolgok jó irányba haladnak, …csak ki kell várni – jegyeztük Brassai Zoltán orvosprofesszor szavait.
A harmadik vásárhelyi kitüntetett, Péter Mihály egyetemi tanár a következőket válaszolta:
– Elvégeztem az egyetemet, tanítottam is román nyelven, de, ha el kellene az orvosnak árnyaltan mondanom, hogy hol mi fáj, ma is zavarba jönnék. A papjával, a tanítójával és az orvosával minden embernek anyanyelvén kell beszélnie, s erre mindenkinek meg kell teremteni a lehetőséget. A magyar felsőoktatás ezért volt a szívügyem, az ma is, s az lesz, amíg élek.
– Erdélyben adott a kellő potenciál, erő, de húsz év alatt szinte semmire nem jutottunk, ami egy tarthatatlan állapot, ezért kísérletet kell tennünk az ügyben érintett és érdekelt felek összehozására, s egy közös stratégia melletti felsorakoztatásra. Jelentse ez az esztendő ennek a tervnek a megvalósítását – mondotta Tőkés László, aki szerint Báthory István, az első erdélyi magyar egyetem alapítójának a neve komoly súlyt, messze ható üzenetet kölcsönöz a díjnak.
Európa nem zárkózhat el egy sikeres közigazgatási modelltől, az autonómiától, amelynek alapját a föderalizáció és a decentralizáció jelenti, mivel az egyes régiók lakói jobban tudják, hogy mire van szükségük – hangzott el a dél-tiroli Dolomit című lapot képviselő Hatto Schmidt beszédében, aki azzal fejezte be szavait, hogy lapja az erdélyi magyarság küzdelmei után a sikeréről szeretne tudósítani.
A szellemi tőke, a tudás fontosságát hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjas volt elnökének üzenete, amelyet Kincses Ajtay Mária egyetemi tanár olvasott fel.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Folytatódik a párbeszéd az RMDSZ és az EMNT között
A romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében a nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között – mondta pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla és Tőkés László, az RMDSZ, illetve az EMNT elnöke abból az alkalomból, hogy a városban ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF).
Az RMDSZ és az EMNT által életre hívott testület célja korábban az európai parlamenti választásokra vonatkozó közös választási lista összeállítása, valamint az autonómiamodellek kidolgozása volt. Az országos parlamenti választások nyomán az RMDSZ ellenzékbe került, majd a közelmúltban lezajlott elnökválasztás után ismét kormányra.
Jelenleg az EMEF elsődleges célja az utóbbi időben tett ellenséges nyilatkozatok tisztázása, illetve az együttműködési lehetőségek feltérképezése.
Az RMDSZ kormányra kerülése után feszült légkör alakult ki az EMEF két szervezete között. Tőkés László bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román pártpolitikának, mert – mint fogalmazott – 180 fokos fordulatot végrehajtva az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”. Markó Béla kifogásolta az EMNT részéről elhangzott nyilatkozatokat.
Az EMEF marosvásárhelyi ülése után Markó Béla a sajtó képviselői előtt leszögezte: bár vannak véleménykülönbségek, abban egyetértés van a két szervezet között, hogy keresni kell az együttműködés útjait. Ennek szellemében közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizáció problémáiról is.
Markó szerint a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalással kapcsolatosak. Amikor egy kisebbségi szervezet úgy dönt, hogy cselekvően részt vesz a román belpolitikában, természetesen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is – mondta Markó, aki szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul.
„E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Tőkés László is fontosnak nevezte az együttműködést. Az RMDSZ közleménye szerint úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell a magyar összefogást, a nézetkülönbségek ellenére folytatni kell a párbeszédet a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében. Mint fogalmazott, nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek ahhoz, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit. Az EP-képviselő közölte: a két szervezet képviselői februárban folytatják az egyeztetést. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Beszűkül a magyar összefogás
Veszélybe került az RMDSZ és a többi erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet együttműködése a szövetség kormányzati részvétele és partnereit mellőző magatartás miatt – hangzott el az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum hét végi ülésén, amelynek résztvevői mégis úgy váltak el egymástól, hogy a nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében.
A kölcsönös sérelmek felsorolása közepette zajlott pénteken az RMDSZ és az önmagukat a romániai magyar nemzeti erőknek nevező szervezetek alkotta Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) idei első ülése, amelyen hangsúlyosan felmerült a két tábor közötti együttműködés jegelésének a lehetősége.
A Marosvásárhelyen rendezett tanácskozás feszült párbeszédének alaphangját a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői ütötték le, felsorolva az RMDSZ kormányra kerülésével kapcsolatos kifogásaikat, de elvárásaikat is. A megbeszélést követően az európai parlamenti képviselő a Krónikának elmondta, noha a Markó Béla vezette alakulat és az erdélyi magyar nemzeti erők közötti összefogás egy évvel ezelőtt, az EMEF megalakulásakor jól indult – márciusban közösen rendeztek önkormányzati nagygyűlést a székelyföldi autonómiaigény kinyilvánításáról, júniusban pedig a magyar összefogás listája három mandátumot szerzett az európai parlamenti választásokon –, az együttműködés kerete mára beszűkült.
„Az RMDSZ megkérdezésünk nélkül nevezte meg államfőjelöltjét, nem kérte ki a véleményünket akkor sem, amikor a szociáldemokrata Mircea Geoană államfőjelölt támogatása mellett döntött, majd a kormányra lépés során sem volt kíváncsi álláspontunkra” – sérelmezte Tőkés László. Az EMNT elnöke fontosnak nevezte az együttműködést, és úgy értékelte, erősíteni kell a magyar összefogást, és a nézetkülönbségek ellenére folytatni kell a párbeszédet a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében. Tőkés nem rejtette véka alá: nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kívánt a szövetségnek ahhoz, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit. Markó Béla úgy nyilatkozott: a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke. A két fél végül abban állapodott meg, hogy folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, a következő, februári EMEF-ülésig közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról, márciusban pedig ismét megrendezik a területi önrendelkezést tematizáló székelyföldi nagygyűlést.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerint kevés konkrét eredmény született az EMEF-ülésen, az viszont pozitívum, hogy nem zárt le utakat, vagyis megmaradt az összefogás működésének a perspektívája.
„Mi olyan elemzést hoztunk Marosvásárhelyre, miszerint a fórum létezésével még nem biztos, hogy a valódi összefogás is működik. Ez az összefogás viszonylag jól működött a tavalyi EP-választásokon, biztatóan indult a másik nagy erőpróba, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés is, bár kiderült, hogy az összefogás nem sétagalopp. Az ezt követő hónapokban az összefogás egyáltalán nem működött, az RMDSZ vezetői nem támaszkodtak az egyeztető fórumon kialakult álláspontokra. Meglehet, a szövetségnek nincs is szüksége összefogásra, csak arra, hogy az EMEF keretében egymással konzultáljanak a felek” – húzta alá Toró. Lapunk információi szerint a tanácskozáson az RMDSZ vezetői felrótták az EMNT-nek, hogy miközben most az együttműködés felrúgását fontolgatja, a Tőkés László újabb, ezúttal RMDSZ-es színekben elnyert brüsszeli mandátumát eredményező tavalyi EP-választás előtt nem voltak aggályai az összefogás kapcsán.
Szóba került Szász Jenő december elsejei cotroceni-i látogatása is, amelynek kapcsán Tőkés megjegyezte: az MPP elnöke az RMDSZ vezérkarától „tanult politizálni”. Különben szombati ülésén az EMNT bővített elnöksége úgy határozott, a magyar összefogás politikai programját a következő elvek és célok mentén képzeli el: a demokratikus rendszerváltás folytatása a kisebbségpolitikában is, a kulturális autonómia közjogi kereteinek törvény általi szavatolása, alkotmányos és közigazgatási reform a decentralizáció, szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei alapján és ennek keretében az autonóm közigazgatási formák, kiemelten a Székelyföld sajátos jogállásának biztosítása, oktatási autonómia, anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státusának kivívása, egységes és méltányos erdélyi magyar támogatáspolitika kialakítása.
Máthé Éva, Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Mondják a magukét – Egymással az EMNT és az RMDSZ is elégedetlen
A pénteki marosvásárhelyi egyeztetés után mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mind az RMDSZ elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működött az utóbbi időszakban.
Toró T. Tibor az EMNT részéről kijelölt ügyvivője szerint a magyar összefogás a tavalyi EP-választásokig működött sikeresen, azután tavaly ősztől legfeljebb konzultációkról, de semmiképp nem összefogásról lehet beszélni a fórum keretein belül. Toró szerint az EMNT attól fél, hogy az EMEF tartalmát veszti, és a közös célok, érdekek, eszközök beazonosítása helyett egy olyan fórum jön létre, ahol a felek pusztán csak tájékoztatják egymást álláspontjukról. Ennek ellenére a pénteki EMEF-ülés jó hangulatban zajlott, a munkacsoportok számára határidőket tűztek ki, így hamarosan elemzés készül az autonómiáról, a kisebbségi törvényről és a tanügyi reform kérdéséről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ által kijelölt EMEF-ügyvivő így reagált Toró felvetésére: az RMDSZ-nek is vannak kifogásai az EMNT viselkedésével kapcsolatban. Kelemen úgy érezte, az EMNT megorrolt amiatt, hogy az RMDSZ a kormányzást választotta, és kifogásokat keres, hogy az egyeztető fórumból kihátráljon. Az EMEF létrehozásakor nem arra vállalkoztunk, hogy mindig mindenben egyetértünk – sommázott Kelemen, elmondva, a következő időszakban a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A következő egyeztetésre február végén kerül sor.
Az ülés után egyébként mind az RMDSZ, mind az EMNT kiadott egy-egy közleményt. A szövetség a saját elektronikus hírlevelében Markó Bélát idézte, aki azt próbálta megértetni Tőkés Lászlóékkal, hogy milyen fontos és lényeges és komoly eredmény a kormányba lépés, mivel az sokat hoz majd a konyhára. Utóbbiak viszont inkább azt feszegetik, hogy vajon kinek? Az egész erdélyi magyarságnak, vagy csupán az RMDSZ-vezetőknek és tisztségviselőknek hoz a konyhájára az, hogy ismét alapos garanciák nélkül adat össze magát a szövetség a többségi hatalommal.
Az udvariassági formulák mögül felsejlik, hogy a felek kénytelenek voltak beismerni: a pénteki találkozónak egyetlen valós eredménye az, hogy még szóba állnak egymással. A párt közleménye úgy fogalmaz: „folytatja az együttműködést az RMDSZ és az EMNT: bár vannak véleménykülönbségek, abban egyetértés van a két szervezet között, hogy keresni kell az együttműködés útjait” – magyarán egyelőre még csak az együttműködés útjainak a keresése folyik, nem maga az együttműködés.
Az EMNT közölhetetlenül hosszú kommünikéje nyíltabban fogalmaz: „Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni.” Tőkés László azt mondta a vásárhelyi sajtónak az ülés után, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal. „Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került” – jelentette ki az EMNT elnöke. Ez nyilván azt is jelenti, hogy az RMDSZ a bukaresti ügyeskedés révén nyeregben érzi magát, és továbbra is csak saját embereinek osztja a posztokat és a pénzt. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

;;;?Újratöltenék az EMEF-et – Kölcsönösen tájékoztatták egymást az RMDSZ és az EMNT vezetői
Elsősorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői.
A megbeszélést követő sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tőkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövő konkrét feladatait fogják leosztani a különböző munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsősorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
„Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetőire” – fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttműködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttműködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kivitelezéséről, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekről.
Szétzilálódott az egység?
Tőkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelőtti egyetértés mára már nem jellemző, az egység szétzilálódott. „Most nehezebb szót érteni, mint ezelőtt negyedévvel” – utalt a közelmúlt eseményeire Tőkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint előtte.
„Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtunk működni különböző kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni – tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket –, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása” – fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökről
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvő részvétel mellett dönt, természetszerűen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is. Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Kormányon vagy ellenzékben?
Nincs egyetértés az RMDSZ és az EMNT között a kormányban való részvétel tekintetében
Mint szombati lapszámunkban olvashatták, pénteken Marosvásárhelyen ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Tanács (EMET), amelyet követően az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozott a sajtónak.
Miközben Markó Béla diplomatikusan vázolta a tanácskozás főbb mozzanatait, hangsúlyozva, hogy folytatni kívánják a párbeszédet, Tőkés László sokkal sarkosabban fogalmazott és nyíltan kifejezte ellenérzéseit az RMDSZ kormányban való részvételével kapcsolatosan. Sőt, addig ment, hogy kijelentette, veszélybe került a magyar összefogás.
Az identitás megőrzését nem az opportunista pártpolitika biztosítja
A Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint az RMDSZ választói bázisa meggyengült, lecsökkent az RMDSZ politikai potenciálja is a kormánykoalícióban. Mint kijelentette, "jóformán kiszolgáltatott a román pártoknak, a nagyobbik kormánypártnak". Véleménye szerint "előbb a Szociáldemokrata Pártot szolgálta ki, most a Demokrata-Liberális Pártot". Az EMNT szerint, tette hozzá, egy kisebbségnek egy demokráciában, ahol a szavazatok többsége számít, az identitása megőrzésének egyetlen törvényes és intézményes garanciáját nem az opportunista pártpolitizálás jelenti. "A mi meglátásunkban a Johannis-, illetve a Basescu-projekt két külön projekt, és nem feltétlenül szükséges a magyarság jelenléte a kormányban. Nem az előnyökért vagy hátrányok miatt, az, hogy ott kell-e lennünk vagy nem, elvi kérdés", jelentette ki Tőkés László.
A romániai magyarság érdekeit legjobban kormányzati eszközökkel szolgálhatja az RMDSZ
Markó Béla szerint a legnagyobb nézetkülönbséget az RMDSZ kormányzati jelenléte jelenti az RMDSZ és az EMNT között, illetve azok az eszközök, amelyek eredményre vezethetnek. Ilyen szempontból értékelte Tőkés László őszinteségét és következetességét, aki ugyanezt mondta ezelőtt tíz vagy tizenöt évvel is.
Ezzel szemben, hangsúlyozta, az RMDSZ is következetes abban a meggyőződésében, hogy a romániai magyarság érdekeit legjobban kormányzati eszközökkel szolgálhatja. A kérdés az csupán, hogy ezek az eszközök valósak-e, elegendők-e, és segítségükkel lehet-e javítani akár az etnikumközi kapcsolatokon. Itt vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között, mert az RMDSZ úgy véli, hogy a kormányban való jelenlét ebben a nehéz gazdasági helyzetben is fontos nem csak az általános gazdasági kérdések megoldásában, de a magyar közösség sajátos problémáinak a megoldásában is.
"Az EMNT ellenzékben szeretné látni az RMDSZ-t, miközben –meggyőződésem – a magyarság többsége a kormányzati részvételt óhajtja", jelentette ki az RMDSZ elnöke.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Nem eshet el Nyárádszereda!
2010. január 9-én múlt egy éve annak, hogy főterünkről eltávolítottuk a törvénytelenül elhelyezett ortodox keresztet és alapkövet.
2009. január 9-én visszaállt a törvényes rend a Nyárádmente fővárosának több mint 500 esztendős piacterére. Igen ám, de az ortodoxok, akiknek van már két templomuk a székely-magyar városban, nem törődtek bele a történtekbe.
Annak ellenére, hogy mindössze három (beköltözött) színromán család él ott, ahol Bocskait 1605-ben fejedelmükké választották a székelyek, tovább nyomultak.
A városi tanács megszavazta, írjanak ki népszavazást annak eldöntéséről, hogy mi legyen a város főterének a sorsa. A feltett kérdésre azt kellett volna válaszolni: a városlakó egyetért azzal, hogy a település központi parkja érintetlen maradjon, és ott ne lehessen építkezni. A határozatot megtámadta a prefektus, nem lehetett népszavazást szervezni.
De építkezni sem lehetett. Számos hazai és nemzetközi jogszabály tiltja a zöldövezetben való építkezést. Így aztán (a magyar egyházakba már betagozódott görög katolikusoktól elcsent területre) hiába rendeztek maguknak a görögkeletiek telekkönyvet. Nem lett hajlékemelés, mert a parkrész átment a város leltárába, és egy tanácsi rendelet tiltja a parkban az építkezést.
Igen ám, de ekkor az RMDSZ-es tanácsosok egy része – a polgármester, a jegyző és a kerület RMDSZ-es képviselőjének a tanácsára – alkudozni kezdett az ortodoxokkal. Kiegyeztek abban, hogy lebontatják a főtéri iskola egyik épületét – a Márton család elállamosított ingatlanját –, és a lebontatott magyar iskola helyét felajánlják a görögkeletieknek a templom építésére.
Tervüket nem beszélték meg a magyar iskola vezetőségével, a szülői bizottság tagjaival, de magyar egyházaink képviselőivel sem. A polgármester aláírt egy megállapodást, amelyben az alprefektus és egy ortodox főpap azt ígéri, pályázni fog a kormánytól egy összegre, amelyből új iskolát építenek a régi helyére: melyben információs központ, könyvtár és három tanterem van.
Hiába gyűlt össze 4200 aláírás a bontás ellen, hiába tiltakozott magyarhoni testvérvárosunk jeles képviselője is, hiába írt Tőkés László EU-képviselő levelet, hiába jelentek meg a szülői bizottság vezetői, a helybéli tanárok, a tanítók. Hiába érveltek az ellenzéki MPP-s tanácsosok a tanácsülésen, az RMDSZ tanácsosai megszavazták a rombolást. Megtörték egységünket.
Alku köttetett. Székely-magyar emberek Nyárádszereda történetében először önszántukból földet adtak a minket nyíltan asszimiláló idegeneknek. A döntés ellen tiltakozott és a tanácsi határozat visszavonását kérte az EMNT, az MPP és az SZNT valamint a petíció aláírói.
Januári tanácsülésünkön követeljük az önfeladó határozat visszavonását. Valamint azt, hogy főterünk 12 év vajúdás után végre vegye fel a Bocskai István nevet.
Csaba királyfi mellszobra álljon a Bocskai téren! A Nyárádmente fővárosa nem eshet el. Nem engedjük, hogy Székelyvásárhely sorsára jussunk.
Fontos adalék az ügyhöz:
A lebontásra ítélt magyar iskola Nyárádszereda főterén áll, és alig néhány méternyire található a város központi parkjától.
Ezért az, aki azt állítja, hogy az iskola udvarán felajánlott telek nem Nyárádszereda főterén van, az hazudik, és félrevezeti a sajtót.
Köszönet azoknak a magyar sajtósoknak, akik folyamatosan tájékoztattak és tájékoztatnak igaz ügyünkről, és átérzik annak a jelenségnek a súlyosságát, amely hagymakupolás honfoglalás néven vált ismertté tájainkon, és amelyet Csáky Zoltán szépen ábrázolt.
Nyárádszereda lélektani végvárunk. A Bekecsalja ortodoxmentes vidék.
Óriási jelentősége van annak – a bekecsalji székely-magyarság megmaradása szempontjából –, hogy mennyire tartunk ki.
Csíki Sándor. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ – húsz év dióhéjban
Húszéves születésnapját ünnepli az RMDSZ a hét végén. A kolozsvári rendezvényt Erdély-szerte hasonló megemlékezések előzték meg.
1989–1990
A szerveződés, az intézményépítés évei. Az RMDSZ első országos szintű, tájékoztató jellegű tanácskozását 1990. január 7-én tartotta Kolozsváron 13 erdélyi megye szervezetei küldötteinek részvételével. Január 13-án Marosvásárhelyen az RMDSZ országos küldöttgyűlése rögzítette a szövetség ernyőszerepét, 26-án a bukaresti 1. kerületi bíróság hivatalosan bejegyezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Február végére az RMDSZ-nek már közel 600 ezer tagja volt.
1990. március 15.: a romániai magyarság első ízben emlékezhetett meg szabadon az 1848-as forradalomról.
Március 19: Marosvásárhelyen román nacionalista tömeg fejszékkel, husángokkal ostromolta meg az RMDSZ székházát, Sütő András írót fél szemére megvakították.
Április 21–22.: Egységben az erő jelszóval Nagyváradon megtartották az RMDSZ I. kongresszusát, az Országos Elnökség vezetőjévé Domokos Gézát választották.
Május 20.: Az első szabad parlamenti választásokon az RMDSZ 7,2 százalékkal a Nemzeti Megmentési Front után az ország második politikai ereje lett.
1991
Május 24–26.: Marosvásárhelyen tartották az RMDSZ II. kongresszusát. Domokos Géza maradt az elnök.
Október: A Hargita és Kovászna megyei románok helyzetét elpanaszoló Har-Kov jelentés borzolta a kedélyeket. A parlamenti vizsgálóbizottság elüldözötteknek minősítette a székelyföldi kényszerkihelyezésük után hazatérő románokat, a magyar kisebbség kollektív bűnösségét megfogalmazva. A továbbiakban az RMDSZ az alkotmány kisebbségellenes kitételei, elsősorban az országot nemzetállamnak meghirdető első cikkelye ellen harcolt. Honatyái emiatt az alaptörvény ellen szavaztak.
1992
Május 5.: Domokos Géza bejelentette, nem jelölteti magát az RMDSZ elnöki tisztségébe, és parlamenti mandátumért sem indul.
Szeptember 27.: A parlamenti választáson az RMDSZ-nek 12 szenátort és 27 képviselőt sikerült bejuttatni a parlamentbe.
Október 23–25.: A Küldöttek Országos Tanácsának kolozsvári összejövetelén elfogadták a nemzeti kérdésről szóló kolozsvári nyilatkozatot.
1993
Január 15–17.: az RMDSZ III. kongresszusa Brassóban. Az RMDSZ elnökének elsöprő többséggel Markó Bélát választották meg.
Február 19–20.: Gyergyószentmiklós, megalakul a Szövetségi Képviselők Tanácsa.
December 20.: Az RMDSZ benyújtotta a parlamentnek a Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről címet viselő tervezetet.
1994
Január 31.: Az RMDSZ, Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök kézjegyével ellátott emlékeztetőt juttatott el az Európa Tanácshoz Romániának a teljes jogú tagság elnyerésekor vállalt kötelezettségei betartásáról.
Szeptember 19.: A szenátusban az RMDSZ benyújtotta a kisebbségi nyelveken folyó oktatási törvénytervezetet, melyet 492 380 állampolgár támogatott aláírásával.
1995
Április 19.: Először találkoztak a Társadalmi Demokrácia Pártja és az RMDSZ legmagasabb szintű küldöttségei. A tanácskozás a kölcsönös tájékoztatás jegyében zajlott, általános politikai problémákról és a magyar kisebbséget érintő kérdésekről.
Május 24–26.: Az RMDSZ IV. kongresszusa Kolozsváron hosszas vita után elfogadta a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését és a belső választások egyes alapelveit, illetve újraválasztotta Markó Bélát a szövetségi elnöki tisztségbe.
RMDSZ-„korifeusok”: Markó Béla, Domokos Géza és Takács Csaba a 2007-es aradi kongresszuson
1996
Július 13–14.: Kolozsvári ülésén az SZKT többségi döntéssel elhatározta, hogy Frunda György legyen az RMDSZ államfőjelöltje.
Szeptember 16.: Nem képviseltette magát az RMDSZ a legfelsőbb szinten a román–magyar alapszerződés aláírásán, jelezve fenntartásait a dokumentum kisebbségi vonatkozású kitételei kapcsán.
November 3.: A parlamenti választások összesített eredményei alapján az RMDSZ az ország negyedik politikai erejeként került ki a választási küzdelmekből.
December 6.: Az új kormánykoalíciót alkotó erők kormányzati és parlamenti megállapodásának aláírása. Az egyezmény megfogalmazta, hogy mind az új kormányzat politikai támogatottsága, mind az etnikumok közti együttélés új modelljének kifejlesztése végett kívánatos az RMDSZ részvétele a kormányzásban. A kormány programjában helyet kapnak az RMDSZ programjának fő célkitűzései.
1997
Január 25.: A kormány jóváhagyta a Kisebbségvédelmi Hivatal létrehozására és működtetésére vonatkozó határozatot.
Március 15.: Az 1848-a forradalomra emlékező romániai magyar rendezvényeknek különös színt adott, hogy Victor Ciorbea miniszterelnök előzmény nélküli ünnepi üzenettel köszöntötte a romániai magyarságot.
1998
Június 29.: Az RMDSZ képviselőházi csoportja beterjesztette a Képviselőház Állandó Bizottságához törvénykezdeményezését a kolozsvári állami magyar egyetem újraindításáról vonatkozóan.
Október 3.: Marosvásárhelyen rendkívüli ülésen vitatta meg az SZKT a Petőfi–Schiller magyar–német egyetem felállításáról rendelkező 1998. szeptember 30-i kormányhatározatot, és ennek nyomán az RMDSZ további kormánykoalíciós szerepvállalását. Hosszú vita után a testület a kormányon maradás mellett döntött.
1999
Január 26.: Az Operatív Tanács elfogadta Tokay György kisebbségügyi miniszter lemondó levelét. A tisztség betöltésére Eckstein-Kovács Pétert javasolta.
Március 30.: Az RMDSZ egyetért a NATO elhatározásával, hogy közbelépjen a koszovói viszály megoldásáért.
2000 Június 4.: A helyhatósági választások nyomán az RMDSZ lett a legerősebb politikai szervezet Erdélyben.
December 27.: Markó Béla és Adrian Năstase miniszterelnök protokollumot írt alá az RMDSZ és a Társadalmi Demokrácia Pártja együttműködéséről a kormány parlamenti támogatásáról.
2001
December 22.: Hosszas egyeztetések után, az RMDSZ erőfeszítéseinek is köszönhetően, Adrian Năstase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök Budapesten aláírta a magyar–román egyetértési nyilatkozatot, amely lehetővé tette magyarigazolvány igénylését a romániai magyarok részéről.
2002
Március 7.: Az RMDSZ és a kormánypárt közötti megállapodás értelmében a kormány elfogadta a nemzeti szimbólumok használatára vonatkozó rendeletek módosítását, melynek nyomán a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják nemzeti szimbólumaikat és énekelhetik himnuszukat.
Június 6.: A szenátus elfogadta a román állam által 1945 és 1989 közt elsajátított egyházi javak visszaszolgáltatásáról rendelkező törvényt.
2003
Január 31.–február 2.: Az RMDSZ Szatmárnémetiben tartott VII. kongresszusa elfogadta a szövetség programját és módosított alapszabályzatát, amelyben már nem szerepel a tiszteletbeli elnöki tisztség. A kongresszust köszöntötte Adrian Năstase és Medgyessy Péter.
Február 19.: aláírták az RMDSZ és Szociáldemokrata Párt közti együttműködési megállapodást. A protokollumban nagyobb hangsúlyt kapott az oktatási, egészségügyi és gazdasági gondok megoldása, a tulajdonjog, a szociális, az infrastrukturális kérdések rendezése.
2004
Március 9.: többszöri előkészítő tárgyalások és egyeztetések után Markó Béla és Adrian Năstase miniszterelnök aláírta a két politikai alakulat közötti, 2004-es évre vonatkozó megállapodást.
Április 25.: Aradon, a Tűzoltó téren az RMDSZ, a román és magyar kormány képviselőinek jelenlétében avatták fel a Román-magyar megbékélési parkot és a nyolcvan év után visszaállított Szabadság-szobrot.
December 27.: Călin Popescu-Tăriceanu megbízott miniszterelnök nyilvánosságra hozta kormánya összetételét, amelyben a három miniszterelnök-helyettesi tisztségből egyre Markó Béla szövetségi elnököt jelölte. Borbély Lászlót a középítkezési és területrendezési minisztérium élére, Nagy Zsoltot a távközlési és az informatikai ügyek miniszterének, Winkler Gyulát pedig megbízott kereskedelmi miniszteri funkcióba jelölték.
2005
Május 19.: a kormány elfogadta a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét, amely az RMDSZ egyik koalíciós feltételeként a kormányprogram része.
Június 1.: az RMDSZ képviselőházi frakciója benyújtotta a nyugdíjtörvény módosításáról szóló javaslatát, amelynek lényege, hogy az 1963 előtti, a munkakönyvbe be nem jegyzett bérek esetében a nyugdíjak kiszámításánál az országos minimálbér helyett az országos átlagbért vegyék figyelembe.
Október 20.: az első közös magyar-román kormányülés. Az ülés Călin Popescu Tăriceanu román miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő és Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese rövid köszöntőbeszédével kezdődött.
2006.
Február 18.: A Janovics Jenő Alapítvány Kuratórium eldöntötte, hogy Marosvásárhelyen hozza létre az erdélyi magyar televíziót, illetve az erdélyi magyar rádiót.
December 28.: Markó Béla szövetségi elnök Marosvásárhelyen megbeszélést folytatott Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. Megegyeztek abban, hogy az RM DSZ és az EMNT közös bizottsága január 12-éig véglegesíti a közös minimál-programot.
2007
Március 2–3.: Az RMDSZ aradi, VIII. kongresszusa ismét Markó Bélát választotta meg az RMDSZ elnökévé. A kongresszus határozatot fogadott el a kulturális és területi autonómiáról, Erdély fejlesztéséről és modernizálásáról, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezéséről.
Április 19.: A parlament megszavazta az államfő felfüggesztését. Az RMDSZ nem adott kötelező mandátumot képviselőinek és szenátorainak, akik lelkiismeretük szerint szavaztak.
2008
Február 19.: A parlament rendkívüli ülésen elutasította Koszovó függetlenségének elismerését. Az RMDSZ honatyái a függetlenség elismerése mellett szavaztak.
Július 19.: Markó Béla szövetségi elnök Bálványosfürdőn megbeszélést folytatott Tőkés László európai parlamenti képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. A találkozón a Szövetség írásban nyújtotta át Tőkés Lászlónak, az EMNT elnökének az RMDSZ belső koalícióra vonatkozó javaslatát, amely konkrét formában rögzítette az együttműködés elvi alapjait.
December 14.: Ellenzékbe vonult az RMDSZ, mert számára elfogadhatatlan a Demokrata–Liberális Párt ajánlata, miszerint csak államtitkári szinten legyen képviselve a létrejövő kormányban.
2009
Március 24.: Közzétették a Magyar Összefogás 43 nevet tartalmazó listáját az európai parlamenti választásokra. A korábbi megállapodás szerint a jelöltek 75 százalékát az RMDSZ, 25 százalékát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevezte meg.
Április 3.: Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megállapodásának értelmében megalakult Kolozsváron az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. Az EMEF paritásos, konszenzusos alapon működik, Markó Béla és Tőkés László személyében két társelnöke van.
Október 20.: 285 ezer támogatói aláírást (a szükségesnél 85 ezerrel többet) adott át Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje a bukaresti Központi Választási Irodának. Kelemen Hunor a november 22-i államfőválasztáson a szavazatok 3,86 százalékát szerzi meg.
December 23.: Az RMDSZ kormányra lép a Demokrata-Liberális Párt oldalán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Húsz esztendő sikerek és kudarcok tükrében – Az elkövetkező évek kihívása a kollektív jogok kiharcolása
Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli ma a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozsváron. Az elmúlt két évtized sikereit, kudarcait helyeztük mérlegre, a jövőbeli elképzelésekről faggattuk az RMDSZ történetének alakulásában markáns szerepet játszó Markó Béla szövetségi elnököt, Tőkés László EP-képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét, Takács Csabát, a szövetség egykori ügyvezető elnökét, valamint Bakk Miklós, Salat Levente, Szász Alpár Zoltán és Székely István politológusokat. Megfogalmazódott: az elkövetkező időszakban a szövetségre váró feladatok közül a legnagyobb kihívást a kollektív jogok kivívása, az autonómia különböző formáinak megvalósítása jelenti majd. Az RMDSZ-en kívüli erdélyi magyar képviseleti szervezetek szerint ugyanakkor nagy kérdés, hogy a jövőben a szövetség hogyan viszonyul majd a közösségen belül jelentkező pluralizmushoz. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ-ünnep Kolozsváron
Több száz hazai és külföldi meghívottat vár az RMDSZ szombaton RMDSZ ra, a szervezet megalakulásának húszéves évfordulója alkalmából tartandó születésnapi rendezvényre. Kovács Péter ügyvezető alelnöktől megtudtuk: a szövetség jelenlegi tisztségviselőin kívül meghívót küldtek az egykori alapítóknak, erdélyi magyar civil szervezeteknek, a történelmi magyar egyházak vezetőinek.
A rendezvényre várják a hazai parlamenti politikai pártok elnökeit, a magyar kormány képviselőit, a magyarországi pártok és a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetőit. Nem kapott ellenben meghívót Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. A rendezvényre várják Tőkés Lászlót is, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjét, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét, aki azonban szombaton tartott nagyváradi református püspökavatás miatt nem utazik Kolozsvárra.
A hazai parlamenti pártok vezetői közül tegnapig még egyik sem jelezte részvételi szándékát, ám a meghívott szerbiai, ukrajnai, szlovákiai, horvátországi magyar politikusok jelen lesznek a rendezvényen. Bizonyosan lehet számítani Lendvai Ildikó MSZP-elnök jelenlétére, Dávid Ibolya MDF-elnök részvétele ma dől el – tájékoztatott Kovács.
A kolozsvári Állami Magyar Operában tartott ünnepi gála keretében tartott kulturális műsor után az RMDSZ elnöke, Markó Béla, Kántor Lajos egykori alapító, majd a meghívottak mondanak beszédet. Az évforduló alkalmából Markó Béla mintegy kétszáz személynek nyújt át emlékplakettet (Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész alkotását) és oklevelet.
„Azok részesülnek elismerésben, akik az elmúlt húsz évben kiemelkedően részt vettek az RMDSZ munkájában. A névsor a területi szervezetek, a szövetségi elnöki hivatal és az ügyvezető elnökség javaslatai alapján állt össze” – tájékoztatott Kovács Péter.
A szövetség huszadik évfordulóját egyébként decembertől sorra ünneplik az RMDSZ-szervezetek. Ma Háromszéken négy városban – Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton – egy időben, délután hat órakor állófogadás keretében emlékeznek az indulás időszakára. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács üzenete az RMDSZ 20. születésnapján
AZ AUTONÓMIÁT CSAK MAGYAR ÖSSZEFOGÁSSAL ÉRHETJÜK EL
Húszéves az RMDSZ – hirdeti plakát, meghívó, színpadi díszlet. Ünnepel a párt. Mi közünk hozzá? – gondolják sokan, a hallgatag és közömbös többség. Nem a mi ünnepünk – állapítják meg rezignáltan a csalódottak.
Érthető a vegyes érzés – a helyes azonban mégsem ez. Mert nem a „párt ünnepe” ez, hanem mindazoké, akik húsz évvel ezelőtt bíztak a Magyar Demokrata Szövetségben. Sokan voltunk akkor. A kezdeti krónikák hatszázezer tagot jegyeznek, az első választási megmérettetés statisztikája pedig több mint egymillió szavazatót mutat. Az ő ünnepük tehát ez a mai emlékezés. Vagyis a miénk. Akik húsz esztendővel ezelőtt egy minden erdélyi magyart befogadó, erejét sokszínűségéből merítő és a magyar szolidaritásra épülő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet létrehozására szövetkeztünk, annak felépítésén, működtetésén fáradoztunk – a „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” jegyében.
Az RMDSZ húszéves fejlődéstörténete azonban mást mutat. A befogadó, a politikai sokszínűséget értékként tételező, a különböző véleményeket, a másként gondolkodást integrálni képes, a közös célokért egységesen cselekvő szövetség már jóideje a múlté. Az egységes erdélyi magyar politikai képviselet szétesett, romjait csendesen belepi az emlékezés és befedi az öncélú sikerpropaganda. Az alapító atyák szétszéledtek. Az ügyesebbek a régi név alatt, új tartalommal, mások viszont új név alatt, de a régi célokért, nagyrészük azonban félreállt vagy félreállíttatott.
Ma már intézményesen is több szereplős az erdélyi magyar közélet és politika. A tulipán még hervadozva virágzik ugyan, akár jól szabott kormányzati öltönyök hajtókáján, akár a hűséges közösségi aktivisták munkaruháján, de sajnos már nem a magyar egység szimbóluma, mint volt hajdanán. Az RMDSZ ma csupán egyike az erdélyi magyar politikai szervezeteknek, még akkor is, ha egyesek ezt nem akarják tudomásul venni. Parlamenti képviseleti monopóliumát – egypárt-rendszeri beidegződéseivel együtt – ugyan még őrzi, az önkormányzati képviselet terén viszont már másokkal kényszerül osztozkodni.
A helyzet gyökeresen megváltozott – a felelősség és a feladat ellenben a régi: a magyar érdek hűséges és következetes képviselete. Legtöbbször a kizárólagos többségi nemzetállami érdek ellenében. Ezt pedig eredményesen csak akkor lehet végezni, hogyha az állandó konfrontációs kényszert a fontosabb közösségi kérdésekben az összefogás és az együttműködés imperatívusza felülmúlja.
Az évforduló – az emlékezés nosztalgiáján túlmenően – jó alkalom arra, hogy mindezeken elgondolkozzunk. Ha egyetértünk abban, hogy közösségként való megmaradásunk, gyarapodásunk eszköze és kerete a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi – területi, helyi és kulturális –autonómiaformák kiépítése, akkor abban is egyet kell értenünk, hogy ezt csak együttes erővel érhetjük el: az erdélyi magyar politikum és a civil társadalom együttműködésével, határozott fellépéssel és összehangolt cselekvéssel. Magyar összefogással.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ 20 éves születésnapján ehhez kéri az erdélyi magyar közélet minden szereplőjének józan és öntudatos támogatását és csatlakozását.
Nagyvárad, 2010. január 16.
Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök. Forrás: erdély.ma

A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés közleménye
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) Ideiglenes Házbizottsága (IHB) január 13-án, Székelyudvarhelyen tartotta soros ülését. A testület elemezte a SZÖN határozatainak érvényesítési stádiumát.
Ennek kapcsán - különös tekintettel a hivatalába visszahelyezett György Ervin prefektus azon sajtónyilatkozatára, miszerint az autonómia-népszavazásokra vonatkozó helyi határozatokat jómaga nem vitte bíróság elé - felhívással fordulunk azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek még nem határoztak a népszavazás kiírásáról, s kérjük őket, hogy a magyar prefektusok kinevezése után tegyék ezt meg.
Az Ideiglenes Házbizottság beindította a március 12-ére tervezett SZÖN szervezését, amelyre a tavaly szeptemberi SZÖN döntése értelmében a Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Az Ideiglenes Házbizottság levélben kereste meg a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetek vezetőit, hogy jelöljék ki képviselőiket az együttes ülés megszervezése érdekében megalakítandó szervezőbizottságba.
Az IHB megelégedéssel állapította meg, hogy alulírott Dr. Farkas Csaba, az Ideiglenes Házbizottság elnöke (aki egyben a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt alelnöke is) két alkalommal is részt vett az EMEF-ülésén, ahol személyesen tudta tájékoztatni az RMDSZ és az EMNT vezetőit az IHB-nak egy közös, a székelyföldi önkormányzati képviselők egészét mozgósító nagygyűlés megszervezésére vonatkozó elképzeléseiről. Eme tény azt vetíti előre, hogy a tavalyi egyet nem értéseket sikerül feloldani, s az Ideiglenes Házbizottság elképzelései valóra válthatóak.
Az Ideiglenes Házbizottság véleménye szerint a sepsiszentgyörgyi SZÖN tartalmát a székelyföldi politikai szervezetekkel közösen kell kialakítani. A maga részéről azonban megfogalmazott néhány napirendi javaslatot, illetve zajlik az előkészítése a vonatkozó határozat-tervezeteknek. Ezek közül megemlítünk néhányat:
- A magyar nyelvet Székelyföldön hivatalos nyelvvé nyilvánító határozat.
- Határozat arról, hogy a SZÖN az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez fordul azzal a kéréssel, hogy az nevezzen ki jelentéstevőt, aki megvizsgálja, hogy miképpen érvényesülnek Székelyföldön a nemzeti közösségek jogainak érvényesítése terén Románia által vállalt kötelezettségek.
- Határozat a tavaly szeptemberi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott szimbólumok használatáról a székelyföldi közintézmény épületein.
Az Ideiglenes Házbizottság a teljes nyitottság híve, következésképpen a szervezés menetéről a továbbiakban is részletesen tájékoztatjuk a közvéleményt.
Dr. Farkas Csaba,
az Ideiglenes Házbizottság elnöke. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Körös utcát, Széles utcát… magyar utcaneveket! – Városszeretet könyvben és díjazásban
Jussuk iránt elkötelezett, ekképp európaiságukban is példamutató emberek gyűltek össze pénteken a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A megyeszékhely egyik legszebb terére, az Ezredévi emléktérre – melyet immár jó ideje Szabadságnak, azaz Libertăţiinek kellene titulálni – nyíló, a váradolaszi református egyházközség udvarában, a templom mellett lévő épületben talán a megszokottnál is többen tömörültek össze, hogy meggyőződjenek arról, nem mellőzendő nyakasság Körös utcának nevezni a Körös utcát.
Erre a visszaigazolásra – úgy tűnt – sokaknak igényük támadt, hiszen az intézmény vezetője, Török Sándor is szólt házigazdai köszöntőjében arról, hogy több szék vált szükségessé. Hiánypótló könyvről beszélt a továbbiakban az esemény egyik szervezőjeként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei elnöke: a Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek című kötet azonképpen rendszerezi a várost, hogy az itteni magyar megmaradást erősítse.
A másik szervező csoportnak, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Partiumi–Nagyváradi organizációjának nevében Lovassy Cseh Tamás elnök beszélt arról az őrállási szükségről, amely arra vezetett maroknyi fiatalt, hogy tevékenykedjen a már-már eltünedező magyar utcanevekért is.
A lélekmelegítő rendezvény kevésbé fenséges pillanataként a könyvben is szereplő verseket igyekeztek elszavalni diáklányok. A közönség szerint több-kevesebb sikerrel… Persze taps biztatta a továbbgyakorlásra az előadót az első poéma után. Ám összehasonlíthatatlan vastaps méltatta a következő előadást: az EMI elnökségi tagja, Csomortányi István jó érzékkel hol adalékokkal, hol konkrét tényadatokkal domborította ki, hogy mennyire is a tolerancia városa Várad. Beszélt a passzív beolvasztásról s az etnikai tisztogatás egyik számadatáról: a mai 754 utcanévből tucatnál is kevesebb a magyarsághoz köthető. Az áldatlan állapot egyik felelősének mondta az RMDSZ-t, melynek vezetői „dőzsölnek”, szobrot állítanak maguknak, és bár a megyeszékhely elöljáróiként lépnek fel, nem biztosítják még a városházán sem a magyar nyelv használatának lehetőségét. A továbbiakban Lakatos Péter parlamenti képviselőt bírálta, amiért a magyarországi média pöcegödréből Váradra invitálta a kádári-horni-gyurcsányi rezsim vezető propagandistáját, Aczél Endrét. Az öt éve alakult váradi EMI tevékenységéről is szólt, valamint arról, hogy szerte a kontinensen elfogadott a többnyelvű utcanévtábla, s ezt határozatba foglalta a váradi tanács is, de semmi sem történt a gyakorlatban…
A lokálpatrióták gyülekezetének nevezte a teremben lévő bő száz Váradért elkötelezettet Kupán Árpád nyugalmazott tanár, helytörténész. Beszélt arról, hogy a szótárak meghatározásai szerint negatív töltettel is bírhat ez a lokálpatrióta kifejezés, mert földhözragadtságot, köldöknézést és elvakultságot sugall. Szerinte ez a könyv nem erről szól, mert itt elsődlegesen értékmentésről és dokumentálásról van szó. Ismertetésében szólt a kötet igen értékes részeiről, így az utcanevek 20. századi változásairól számot adóról. A térképfüggeléket, a Várad-szeretetükről tanúbizonyságot tett költőóriások verseinek szerepeltetését is méltatta, akár azt, hogy a kortárs versíró, lapunk külmunkatársa, Pataki István költeménye is helyet kapott a kiadványban. Könyvértékelését azzal zárta, hogy minden lokálpatriótához jusson el ez a kötet, s használja a benne lévő adatokat.
Ezután a szerző vette át a szót. Nagy József Barna elmondta, hogy nemcsak az övé, hanem az EMI-sek munkája is a kötet. Segítséget is kért a jelenlévőktől és könyvének minden majdani olvasójától: mivel nem teljes az utcák elnevezéseinek magyarázatát és a névadók rövid életrajzát taglaló fejezet – az adatokat bővíteni lehet majd az utánnyomásig. A kötetben szerepel az utcanevek régi magyar, valamint a mai, a hivatalos megnevezése. Az összeállító elmondta, a magyar elnevezéseket szeretné népszerűsíteni, mégpedig azért, hogy a magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallók használják ezeket beszédben és írásban egyaránt.
A könyvbemutatót az EMNT Bihar megyei szervezete „Magyar helytállás” elnevezésű díjának átadása követte. Előbb a szervezet elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő szólt a váradi magyarság megaláztatásának egyik példájáról: a városalapító király, Szent László nevét mindössze egy 300 méteres, teljességgel jellegtelen utca viseli, ráadásul Sfântul Ladislau-ra fordítva-torzítva. Szólt arról is, hogy a tizenöt általános iskola közül egyetlennek sincs magyar a neve, s a tucatnyi állami középiskola között is csak egynek. Kiegészítette Kupán Árpád észrevételét is: a patrióták a sajátjukat értékelők megnevezése, s ennek ellentettje a sovinisztáké, akik annyira gyűlölik a másét, hogy azonképpen sajátjukat sem szeretik. Javaslattal is élt a volt református püspök: a magyar tannyelvű és tagozatú középiskolákban is mutassák be a könyvet, ezzel is elősegítve az összeállítók céljának elérését.
A laudáció felolvasása után kiderült, hogy a magyar helytállásért odaítélt díszoklevelet és emlékplakettet hatan kapták meg idén, köztük a tavaly elhunyt, Várad-szeretetben is példamutató Tolnay Tibor (özvegye vette át) és a Reggeli Újság, amely 2004-es elindulása óta következetesen használja a régi magyar utca- és helyneveket.
A Váradot egykori fényében bemutató filmhíradók részleteinek levetítésével zárult volna az esemény, ám technikai gondok adódtak, így a Szózat eléneklését a dedikáció követte. Egyébként száznál több kötetet vásároltak meg a bemutatón, a további érdeklődők a Teleki utcai Illyés Gyula és a Garasos-híd melletti Libris Antica könyvesboltban vásárolhatják meg.
Megyeri Tamás Róbert
Nagy József Barna: Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Markó: számos joggal élhetünk, de sok még a teendő
Se diktatúrát lerombolni, se demokráciát építeni nélkülünk nem lehet
Az RMDSZ stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt húsz évben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét, így a szövetség csak egyvalakihez van hozzáláncolva: saját közösségéhez – fejtette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton Kolozsváron, az RMDSZ megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából tartott gálaműsoron. Az ünnepségen a szövetség vezető tisztségviselői és egykori alapítói mellett jelen voltak a magyar kormány képviselői, a romániai és magyarországi politikai pártok képviselői, a Kárpát-medencei magyar szervezetek, valamint a magyar történelmi egyházak és civil szervezetek vezetői. Hivatalos volt az eseményre Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke is, aki azonban a novemberben püspökké választott Csűry István felavatásán vett részt Nagyváradon.
A Himnusz eléneklésével kezdődött szombaton az RMDSZ huszadik születésnapja alkalmával szervezett ünnepi gálaműsor a Kolozsvári Magyar Operában. Ezt követően Skovrán Tünde kolozsvári színművész Tompa László Vallomás című versét adta elő, majd Az elmúlt húsz év című rövidfilm után Markó Béla szövetségi elnök lépett színpadra, és köszöntötte a jelenlévőket. Az elmúlt két évtizedet értékelő ünnepi beszédében a szövetségi elnök kifejtette: a kommunista diktatúra utolsó éveiben felgyorsult a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad és a többi erdélyi város és falu nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, egyetlen önálló magyar középiskola sem volt. Közösségként szinte semmink se maradt, és a legnagyobb veszteség az volt, hogy a remény is eltűnni látszott. A nyolcvanas években egyre több magyar telepedett ki külföldre, úgy tűnt, hogy Románia egyszínűvé válik, és a kommunista nemzetállam teljes diadalt arat – mondta az RMDSZ elnöke.
Leszögezte: utóbb azonban az események bebizonyították, hogy mégis meg lehet itt maradni magyarnak, újjá lehet építeni az országot, és ezen belül a magyar közösséget.
Napok alatt többezren iratkoztak az RMDSZ-be
Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több száz­ezren iratkoztak be a szervezetbe, amely azóta is él és képviseli a magyar közösséget. Markó Béla szerint a magyar közösség tudta, mit kell tenni: szövetséget kell létrehozni, el kell kerülni a pártosodást, egységesen kell fellépni, erőt, szolidaritást kell mutatni, és azonnal el kell kezdeni a politikai küzdelmet. Az RMDSZ elnöke utalt a közösségen belüli vitákra és véleménykülönbségekre is, ám hangsúlyozta: Tőkés László temesvári szerepvállalása már akkor bebizonyította, hogy ebben az országban a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Markó Béla kiemelte azt is, hogy fejet kell hajtanunk az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának, és Sütő Andrásnak az emléke előtt is.
Kiemelte: az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást végigvinni az országban. Temesvár bebizonyította, hogy a diktatúrát nem lehet a magyarok nélkül lebontani, az elmúlt húsz év parlamenti küzdelmei és kormányzati szerepvállalásai pedig arról tanúskodnak: a demokráciát nem lehet nélkülünk felépíteni.
Az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott az utóbbi két évtizedben a szövetség eszméje – mondta Markó, hozzátéve: az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb politikai szervezete. Ennek az volt a feltétele, hogy a szövetség önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét – mondta. Mint fogalmazott, többször léptünk koalícióra, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz.
Kitüntették azokat, akik sokat tettek a szervezetért
Ma a magyar közösség számos olyan jogot tudhat magáénak, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztottak, és amelyektől azután is, például Marosvásárhely 1990-es véres márciusa alkalmával próbáltak távol tartani – hívta fel a figyelmet az RMDSZ elnöke, emlékeztetve egyben arra is, hogy mennyi minden nincs még az állami magyar egyetemtől egészen a különféle autonómiákig, illetve hány jogunk van papíron, amit a gyakorlatban még csak részlegesen alkalmaznak.
Ne adjuk fel Kolozsvárt
Markó Béla beszédét követően a meghívottak ünnepi köszöntései, felszólalásai hangzottak el. Elsőként Kántor Lajos kolozsvári irodalomkritikus, a Korunk című folyóirat volt főszerkesztője szólalt fel, aki mint az RMDSZ egyik alapítója osztott meg néhány gondolatot a jelenlévőkkel. Beszédének vezérgondolata az volt, hogy ne adjuk fel Kolozsvárt, amely szerinte „fel nem adható város”. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az RMDSZ története szempontjából is jó választás volt Kolozsváron megszervezni 1990. január 7-én a szövetség első tanácskozását, most pedig a huszadik évforduló alkalmával tartott ünnepséget. Végezetül Kántor „jó választásokat” és „jó válaszokat” kívánt az elkövetkező húsz évre az RMDSZ-nek.
A határon túli magyar szervezetek nevében Kasza József kifejtette: fejet hajt az RMDSZ által az elmúlt két évtizedben elért eredmények előtt, amelyek szerinte az elkövetkezőkben sem fognak elmaradni. Az elmúlt években a politikából visszavonult újvidéki volt polgármester az anyaország és a határon túli magyarság viszonyáról szólva hangsúlyozta: általában az anyaországtól segítséget vár az országhatáron kívül élő magyarság, most azonban olyan időket élünk, hogy utóbbiaknak kell segítséget nyújtania az anyaországnak ahhoz, hogy talpra álljon, és ne vesszen el.
Emil Boc miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke, Ioan Oltean olvasta fel. Levelében a kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, komoly, kiegyensúlyozott és pragmatikus politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a társadalom demokratizálásában. Boc üzenetében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-el való partnerség a hatékony kormányzás és az etnikumközi együttműködés modellje lesz. A Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről Cristian Diaconescu alelnök vett részt az ünnepségen, aki pártja jókívánságait tolmácsolta, és azt hangsúlyozta: még sok a közös tennivaló.
Az RMDSZ megkerülhetetlen szereplő
Bajnai Gordon magyar miniszter­elnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar-román együttélés új korszakáról, közös kormány­ülésekről. A politikus szerint az elért eredményekhez nagy elszántságra, bátorságra és kompromisszumkészségre volt szükség. Úgy vélte, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar-román viszonynak, és példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.­Végezetül Gémesi Ferenc egy emlékplakettet adott át Markó Bélának, amelyet a magyar kormány ajándékozott az RMDSZ-nek a huszadik évforduló alkalmával. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) üzenetét Lendvai Ildikó pártelnök tolmácsolta. A magyarországi politikus párhuzamot vonva a két párt között hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz és válságos időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősséget rótt rájuk. Mint fogalmazott, az RMDSZ útja továbbra is változatlan, és a felelősség útját kell követnie.
Kedélyes beszélgetésekre is jutott idő az RMDSZ-es politikusok között
Harrach Péter, a Fidesz-KNPP képviselője, az Országgyűlés alelnöke kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a nemzeti egységet megvalósítsa, és amelyre az összmagyarságnak szüksége van – mondta Harrach Péter. A kettős állampolgárság megszerzését könnyítő, kudarcba fulladt 2004. december 5-i népszavazás miatt a határon túli magyarságot megkövető politikus hozzátette: áldozatvállalások és kompromisszumok árán is meg kell teremteni a nemzeti egységet. Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselője elmondta: az erdélyi magyar méltóság nyilatkozik meg jelen ünnepségen. Kifejtette ugyanakkor, hogy az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon, mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik.
A Magyar Koalíció Pártját (MKP) Berényi József képviselte, aki a két határon túli magyar közösség helyzete között vont párhuzamot. A szlovákiai politikus elmondása szerint nagyon sok a hasonlóság a két közösség életében, és mint ilyen, az RMDSZ sok esetben példát mutat számukra.
Kétszáz személyt tüntettek ki
Az ünnepi köszöntések után emlékplakett-átadásra került sor: az RMDSZ vezetősége Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész alkotásával és dísz­oklevéllel ajándékozott meg több mint kétszáz személyt, aki az elmúlt húsz évben valamilyen formában hozzájárult a szövetség megalapításához és működéséhez. Nevükben Cs. Gyimesi Éva egyetemi professzor mondott köszönetet: az értelmiség és a hatalom között párhuzamot vonva arra intett, hogy ne tévesszék soha össze a hatalom szeretetét a szeretett haza hatalmával.
Markó Béla szövetségi elnök az évforduló alkalmával bejelentette: bejegyezték a Kós Károly Akadémia Alapítványt, és a Szabadság napilapot kiadó Minerva Egyesülettel közösen egy erdélyi művelődési központot hoznak létre Kolozsváron.
Az RMDSZ ugyanakkor két kiadványt is megjelentetett: a Húszéves az RMDSZ című könyvet, amely a szövetség két évtizedes történetének kronológiáját, iratgyűjteményének egy válogatását, egykori és mai tisztségviselőinek névjegyzékét tartalmazza; a másik kötet pedig a közel hétszáz fényképet magába foglaló Évek és képek című fotóalbum.
A gálaműsoron fellépett ifj. Márkos Albert hegedűművész, aki id. Márkos Albert A táncban című művét adta elő. A jelenlévők Hatházi Andrást is hallhatták, a kolozsvári színművész Horváth István Tornyot raktam című versét mondta el. Végezetül a Harmadik zenekar kíséretében Demeter Panni népdalokat énekelt, majd a Bogáncs együttes néptáncokat adott elő.
PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Etnikai tisztogatást kiált az EMI
A város utcáinak régi magyar elnevezését tartalmazó és elemző kötetet mutattak be Nagyváradon. A szerző, Nagy József Barna azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden ott élő magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak.
Bestseller született? Nagy József Barna (jobbra) utcanévtára már a bemutatón óriási sikernek örvendett
A nagyváradi utcák régi magyar elnevezéseit tartalmazó és elemző kötetet mutattak be péntek délután a Pece-parti városban. A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében alig lehetett ülőhelyhez jutni Nagy József Barna könyvének bemutatóján.
A Várad lelke – nagyváradi magyar utcanevek címet viseli a hiánypótlónak is könnyedén nevezhető kötet. A könyvbemutató egyik szervezője, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) városi szervezetének elnökségi tagja, Csomortányi István azt mondta, a könyvnek eszköznek kell lennie abban a harcban, amelyet az erdélyi magyarság Trianon óta folytat. „Erdélyben mai napig etnikai tisztogatás folyik” – jelentette ki Csomortányi, bár hozzátette: ez nem fizikai erőszakban, hanem az ellehetetlenítésben nyilvánul meg.
„Elhitetik velünk, hogy vagy többségiként kell boldogulnunk, vagy nem marad más választásunk, mint a kivándorlás” – fogalmazott. A váradi EMI megalakulása, 2005 óta több ízben is követelte már a mindenkori városi hatóságtól az utcák magyar elnevezéseinek visszaállítását, vagy ha egyebet nem is, hát csak azt, hogy román utcanévtáblára kerüljön fel a köztér magyar megnevezése is – utca, tér vagy park. Utóbbira 2006 júliusában városi tanácsi határozat is született, ám azt gyakorlatba sosem ültették.
Az EMI ekkor már javában dolgozott egy, az 1941–42-ben használt magyar utcaneveket tartalmazó Várad-térképen, ez 2007-re el is készült, s a most bemutatott kötetben is megtalálható. Csomortányi arra az esetre is emlékeztette a hallgatóságot, amikor 2008 elején ismeretlenek felfestették a belváros házfalaira a magyar utcaneveket, a helyhatóság pedig rövid időn belül lemázolta őket, ám a mindenhol jelen lévő graffitiket a helyükön hagyta.
A szerző, Nagy József Barna, azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden váradi magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak, s hiába nevezték át az évtizedek alatt más, akár magyar, akár román névre, megmaradtak a köztudatban. Ilyen például a mai Vasile Alecsandri, legtöbbek által Zöldfaként ismert utca, vagy a Széles utca, amely egyéb magyar nevet is hordott már. A mai Roman Ciorogariu, közismert nevén Úri utcát is Hitlerre nevezték át a két háború közötti rövid „magyar világban” – derül ki a könyvből, ám ezt a nevet senki nem tartotta észben.
Nagy József Barna a város szeretetének és a jó értelemben vett lokálpatriotizmusnak a fontosságára hívta fel a figyelmet, s ezt Tőkés László, a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is megerősítette. Tőkés új feladatként jelölte meg a város iskolaneveinek magyarosítását is, mondván: van olyan magyar többségű általános iskolánk Váradon, amely román nevet visel, s a két egyházi középiskola mellett egyedül a színmagyar Ady Endre Gimnáziumnak van magyar elnevezése. Tőkés ezután néhány díszoklevelet adott át azoknak, akik az EMI kezdeményezésére elkészített, magyar utcanevet hordozó házszámtáblát tették ki és tartották meg bejárati ajtajuk fölött.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Külön ünnep, külön gyász
Egyre inkább úgy tűnik, kevés a gyakorlati hozadéka a tavaly életre hívott és oly nagyon ünnepelt magyar összefogásnak. Pillanatnyi célját — az eredményes közös szereplést az EP-választásokon — elérte, ám azóta szinte nem akadt olyan kérdés, amelyben egyetértettek volna a felek. Nem sorakoztak fel a Tőkés László által megálmodott módon a nagy és szent ügyek mellé, mi több, az éppen ezek kapcsán élesedő nézetkülönbségek csak erősítik a széthúzást.
Az autonómia-munkacsoportot életre hívták, ám munkájuk jó esetben is csak vánszorog, eddig eredménynek a látszatát sem sikerült felmutatniuk. Nem született megállapodás sem tavaly, sem idén a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések ügyében, a politikai szekértáborok külön-külön rendezvényeken hangoztatták zengzetes autonómiakövetelő szólamaikat. Nincs közös tervezés, közös cselekvés, egyetértés a legalapvetőbb kérdésekben sem, így nem csodálkozhatunk azon, hogy külön emlékeznek a húsz esztendővel ezelőtti tragikus marosvásárhelyi eseményekre.
Tőkés László és az EMNT idejekorán elkezdte többnapos megemlékező rendezvénysorozata szervezését, céltudatosan a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás folyamatába illesztették Marosvásárhely fekete márciusának felidézését. Jelképesen is fontos momentum, hogy társszervezőjükké szegődött a Smaranda Enache nevével fémjelzett Pro Europa Liga, gyertyás felvonulással, majd konferenciával, neves előadókkal emlékeznek 1990 márciusára.
Az RMDSZ nem volt hajlandó „közösködni", Markó Béla kijelentette, ő semmiféle fáklyás menetnek nem híve, s kiderült, számukra nem kívánatos efféle megemlékezésen részt venni. Az RMDSZ egy tizenegy órás dokumentumfilm levetítése során, az ezt követő beszélgetésen idézi fel a húsz évvel ezelőtti történéseket.
Nehezen megmagyarázható, miért van szükség a külön-külön emlékezésre. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ szabadulni próbál a nyomasztó évfordulótól, hisz több alkalommal idézték az elmúlt napokban az egykori eseményeket, és kérték a dokumentumok titkosításának feloldását is. Mégis, úgy tűnik, a hatalom részeseiként a szelídebb, kevéssé látványos múltidézést tartják időszerűnek. Került hát ismét valami, ami elválaszt nemcsak magyart a romántól, de közvetlenül is érintett magyart a magyartól. Újabb alkalom, hogy bebizonyosodjék: nemcsak ünnepelni, de emlékezni, gyászolni sem tudunk közösen.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)