Magyarország kössön nemzetközi megállapodást Romániával Magyarország védőhatalmi státusának gyakorlására a Székelyföld felett – egyebek között erre szólította fel a magyar kormányt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. Székelyföld ma is többségben lévő őshonos közössége, a székelység, sok évtizedes kiszolgáltatottság után kinyilvánította jogát e történelmi régió autonómiájára. A romániai hatóságok azonban Székelyföld autonómiájára irányuló minden kezdeményezést visszautasítottak, nem vették figyelembe az Európai Parlament felszólítását, az Európa Tanács határozatait – olvasható a dokumentumban. Csapó az SZNT nevében felszólította Magyarország kormányát, tegyen eleget a nemzetközi dokumentumok értelmében anyaországként őt megillető hatáskörének, valamint alkotmányos kötelességének. A levélíró szerint Budapestnek e szellemben kell támogatnia az ENSZ Biztonsági Tanácsa és Közgyűlése előtt „a magyar nemzetiségű székelység közakaratát Székelyföld autonómiájára”. /Védőhatalmi státust kér Csapó Magyarországtól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt kérte, hogy Magyarország kössön megállapodást Romániával Magyarország védőhatalmi státusának gyakorlására a Székelyföld felett. Az előzmények a kilencvenes évek elejéig nyúlnak vissza. A Korunk egy 2002-es számában közölt interjúban Konthur Bertalan, – az MVSZ németországi szervezetének korábbi vezetője – kifejtette: “azt is javasoltam az első demokratikusan megválasztott magyar kormánynak, hogy próbálják megszerezni az ENSZ-ben (mint Ausztria Dél-Tirol esetében) a védőhatalmi státust mindazon magyar kisebbségek számára, akik a trianoni és a párizsi békeszerződések után kisebbségbe kerültek a mai Magyarország határain kívül. Erre a felvetésre is félig-meddig elutasító választ kaptunk. Arra hivatkoztak a külügyminisztériumban, hogy a történelmi helyzet nem azonos.” Szűcs László cikkében Bárdi Nándor egy későbbi elemzéséből idézett: “a Szlovákiával és a Romániával kötendő alapszerződés-vitákban (…) egyfajta védőhatalmi státusra is törekedett a magyar politika. Arról, hogy elérte-e Magyarország ezt a védőhatalmi pozíciót, megoszlanak a vélemények.” Csapóhoz hasonlóan kérte ugyanazt többek mellett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, s Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki szerint “az erdélyi magyar autonómia-törekvésekre adott román válasz indokolttá tenné, hogy Magyarország az ENSZ-nél védőhatalmi státust követeljen, mint ahogy Ausztria tette ezt Dél-Tirollal kapcsolatban.” Ugyancsak a védőhatalmi státusban hisz az Erdélyi Magyarság folyóiratban közölt írása szerint Atzél Ferenc, aki szerint Romániában 2004-ben még voltak olyan bebörtönzött erdélyi magyarok, akiknek egyetlen bűnük a magyarságuk. Az idézetek közlése után Szűcs László, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője ironikusan írt erről a kérdésről: Szaúd-Arábiával példálózott, 1991-ben az Öböl-háború idején ez az ország kért ilyen státust az Egyesült Államoktól, s fizetett is 50 milliárd dollárt, hogy védjék meg országát az iraki diktátor esetleges inváziójától. /Szűcs László: Védőhatalmat a népnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

Május végén az ENSZ előtt lesz a Bolyai Egyetem ügye, ígérik a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai. Hantz Péter elmondta, hogy a Bolyai Egyetem ügyében a „BKB-nak van elég muníciója ahhoz, hogy évekig tartó harcot vívjon, ha az egyetem vezetősége bekeményít.” A nyilvános vita az egyetemről folytatódik: az RMDSZ-szel közösen román-magyar értelmiségi fórumot szerveznek Bukarestben, majd még egyet a Pro Europa Ligával közösen. A magyar oktatók gyűlésén a tanárok három nyilatkozatot fogadtak el. A Horváth Andor előadó tanár által megfogalmazott nyilatkozat az egyetem vezetőségét célozta meg, kérte, lássák be: a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem irányulnak etnikai szeparatizmusra, hanem az oktatási folyamat javítását célozzák. A második nyilatkozatot Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője olvasta fel, ebben az RMDSZ-t szólítják fel, hogy „tegyen határozott kormányzati lépéseket annak érdekében, hogy a BBTE három önálló kara és az egyetem megfelelő belső struktúrája, nyilvánossága és döntéshozatali autonómiája intézményesüljön.” A harmadik nyilatkozatot Bakk Miklós politológus mutatta be, amelyet szintén az intézmény román vezetőségéhez intézett, ebben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Hantz Péter, a BKB szóvivője kezdeményezte a bizalmatlansági szavazást, ami három személyre vonatkozott: Salat Levente és Nagy László rektor-helyettesre, és Szamosközy Istvánra, az Akadémiai Tanács alelnökére. Hosszas vita után a közgyűlés úgy döntött, hogy nem lesz bizalmi szavazás. „Az RMDSZ cselekvően részt vesz az önálló magyar karok és az önálló magyar egyetem létrehozásában” – nyilatkozta Kötő József oktatási államtitkár. Azt is kifejtette, most készül a felsőoktatási törvény módosítása, ebben az RMDSZ el szeretné érni azt, hogy az önálló karok létrehozásának hatásköre ne legyen kizárólag az egyetemek hatáskörében. /Debreczeni Hajnal: Nincs megállapodás egyetem-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

A székely nagygyűlés fordulópontot jelent a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelemben. A székelység akaratából közképviseletet teljesítő Székely Nemzeti Tanács a megalakulásától eltelt több mint két évben a közvetlen és a közvetett demokrácia eszközeit használva, minden illetékes romániai hatóságot megkeresett. Az államelnök, a kormány, az igazságügyi miniszter, tehát minden illetékes romániai hatalom visszautasítja Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament kimondta: az erdélyi magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit figyelembe vevő, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani! Az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Főtitkárához fordultak: gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett – nyilatkozta Csapó I. József, az SZNT elnöke. Az udvarhelyi Székely Nagygyűlés a kezdet, a következő tömeg-megnyilvánulás júniusban lesz. Az SZNT kérte Magyarország kormányát, gyakoroljon Székelyföld felett védőhatalmi státust, amiképpen Ausztria 60 éve gyakorolja azt Dél-Tirol felett. Az SZNT figyelmeztette az Európai Bizottságot arra, hogy Székelyföld autonóm státusát Románia Európai Unióba való bejutása előtt kell megoldani, ellenkező esetben számottevő feszültségforrást vihetnek be a közösségbe. Az SZNT és az EMNT között nincs feszültség, az SZNT Székelyföld autonómiatörekvéseinek hiteles képviseletére hivatott, az EMNT a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának elnyerésére kinyilvánított közakaratot képviseli. Olli Rehn bővítési biztos az SZNT-nek küldött válaszában jelezte, hogy Székelyföld helyzete a társulás folyamatára vonatkozó felügyelet tárgya. /Makkay József: Autonómiatörekvéseinkben nem szabad megalkudni. Beszélgetés Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

Március 7-én politikai nyilatkozatban követelte az RMDSZ-től Ion Stan szociáldemokrata képviselő, hogy foglaljon állást “a székely autonómia diverziója”, valamint “a Székelyföld autonómiájának kikiáltására rendezett Székely Nagygyűlés” kapcsán. A képviselő kijelentette: a legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai szerint Romániában egyetlen székely nemzetiségű román állampolgár sem él. “Ez az illegális szervezet nemcsak semmibe veszi a román állam legitim hatóságait, hanem nyomásgyakorló tényezőnek állítja be magát a Magyarországgal fennálló jószomszédi viszonyban, nem kevesebbet kérve, mint hogy a magyar kormány az ENSZ égisze alatt kössön nemzetközi megállapodást Romániával, hogy Magyarország védhatalmi státuszt gyakoroljon a Székelyföld fölött, és EU-tagként kérje az Európa Tanács támogatását a térség autonóm státuszának biztosításához” – áll a politikai nyilatkozatban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Autonómiát a Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! – zengte március 15-én a Székelyudvarhelyre összehívott Székely Nagygyűlésen résztvevő közel húszezres gyülekezet azt követően, hogy Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke felolvasta kiáltványát. A jelenlévők közfelkiáltással erősítették meg a román államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez intézett dokumentumot. Traian Basescu államfő nem jelent meg az ünnepségen. Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren már a délelőtti órákban népes gyülekezet gyűlt össze, Székelyföld minden részéről érkeztek az emberek, de jöttek gyimesiek és kolozsváriak is. A kezdési időpontig a baróti Transylmania etno-rock együttes szórakoztatta a közönséget, miközben a felvonulók zászlókat, magyar és angol nyelvű transzparenseket lobogtatattak, ilyen feliratokkal, mint „Őshonos népként jogunk az önrendelkezés”, „Szép szabad Erdélyországot”, „Területi autonómiát a székelyeknek”, „Justice for Transylvania”. A rendőrök többször is megállították a Székelyudvarhely felé tartó autóbuszokat, de a névsor ellenőrzésén túl nem akadékoskodtak. Az ünnepség a huszárok látványos lovas felvonulásával kezdődött, majd elsőként Szász Jenő, a város polgármestere szólt az egybegyűltekhez. A romániai magyarok sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint ami a kisebbségben élő európai sorstársaikat megilleti, illetve amit a román nép ünnepélyesen megígért 1918. december 1-jén, jelentette ki, majd hozzáfűzte: „Hiszünk abban, hogy ami jó Európának, az jó Romániának is, ezért olyan autonómiát akarunk az erdélyi magyarságnak, mint például Dél-Tirolban és Katalóniában.” Hangsúlyozta: Székelyföld területi autonómiájának demokratikus igényéről akarnak hitet tenni békés módon a közvetlen demokrácia lehetőségeivel élve. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke magyarul és románul köszöntötte a jelenlévőket. Szégyenletesnek tartja az RMDSZ legfelső vezetésének vádját, hogy az SZNT-t és Székelyudvarhely önkormányzata önös politikai célokra használja fel március 15-ét. Ezért a székely nagygyűlés követeli: az RMDSZ vezetői kérjenek bocsánatot e durva sértegetésért, továbbá javasolják: az RMDSZ vizsgálja felül elhibázott álláspontját, és a nemzeti közösség érdekében vállaljon párbeszédet a kistársadalom többi közszereplőivel, támogassa az SZNT és EMNT autonómiára irányuló törvénykezdeményezéseit, és közös összefogással harcolják ki az önrendelkezési jogot. A püspök kifejtette, álláspontja egybeesik Traian Basescu államfőével, aki Koszovónak autonómiát kívánna adni, hasonlóképpen biztosítsanak autonómiát Székelyföldnek is. Fontosnak tartja, hogy alakuljon ki magyar–magyar párbeszéd. Szerinte példát kellene venni Traian Basescutól, aki Szász Jenővel szóba állt, míg az RMDSZ vezetői elutasították a párbeszédet. Ugyanilyen lényeges a magyar–román párbeszéd is, de nem RMDSZ–román párbeszéd. „Az RMDSZ nem sajátíthatja ki magának a magyarság közképviseletét, ebbe a román–magyar politikába be kell vonni a magyar polgári és egyházi élet képviselőit is”, fogalmazott. Ugyanakkor kiemelte, hogy a mindenkori magyar kormánynak is támogatnia kellene küzdelmüket, szakítani kellene a kádári nemtörödőmséggel és a grósz károlyi politikai diskurzussal. Magyarországról Raffay Ernő történész szólalt fel, aki az autonómia különböző formáinak történetét tekintette át, hangsúlyozva, hogy most éles fordulópont elé érkezett az erdélyi magyarság. Ezután Csapó I. József felolvasta a székely nagygyűlés kiáltványát, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. Ebben hangsúlyozzák, hogy a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követelik: Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek, tartsák tiszteletben az 1918. december 1-i gyulafehérvári határozatban tett ígéreteket, Románia parlamentje és kormánya tartsa tiszteletben a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes s tényleges egyenlőséget. Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia statútumát, töröljék az alkotmányból a nemzetállam kifejezést, az Európai Unió tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását, az ENSZ gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett. Az ünnepség áldással, a himnusz, székely himnusz eléneklésével fejeződött be. /Több mint húszezer ember tett hitet az autonómia mellett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

A Székely Nagygyűlés Kiáltványa Mi, a 2006. március 15-i székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés résztvevői, gyermekeinkkel és unokáinkkal szembeni történelmi felelősségünk tudatában fordulunk a Román Államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói megállapítjuk: – Az 1919-es Párizsi Kisebbségi Szerződésben Románia és a Szövetséges és Társult Hatalmak autonómiajogot garantáltak a székelységnek – az alkotmányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak! – Az Egyesült Nemzetek 1993-ban szervezett Konferenciájának Bécsi Deklarációja szerint az önrendelkezés minden népnek joga – így a székelységnek is! – Az Európai Parlament az önkormányzás és a szubszidiaritás elveinek megfelelő védelmi intézkedéseket ír elő az erdélyi magyarság, a székelység számára, de a romániai hatóságok ennek figyelembevételére sem hajlandók! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói kijelentjük: – Nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni! – A történelmi hagyományok alapján területi önkormányzásunk ősi jussunk, enélkül szülőföldünkön meg nem maradhatunk, és erről soha le nem mondunk! – Alapvető emberi közösségi jogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk, és erre azonnali, demokratikus megoldásokat várunk! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követeljük: – Autonómiát Székelyföldnek – szabadságot a székelységnek! – 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés Határozatában teljes nemzeti szabadságot hirdettek az összes együtt élő nép számára – tartsák tehát be ígéretüket! – Románia parlamentje és kormánya tartsa be a vállalt nemzetközi kötelezettségeket, és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes és tényleges egyenlőséget! – Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia-statútumát! – Az Európa Tanács 2003/1334. számú határozata szerint az alkotmányba foglalt nemzetállami minősítés túlhaladott értelmezés, ezért nem lehet akadálya a területi autonómiának – az illetékes hatóságok mégis a nemzetállami tételre hivatkozva utasítják vissza Székelyföld újralétesítését és autonómiáját! Ebben az esetben töröljék az alkotmányból a ,,nemzetállam” kifejezést! – Az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelőtt elkövetett jogfosztást, és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását! – Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett! Székelyudvarhely, 2006. március 15. /A Székely Nagygyűlés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Március 27-én tartotta utolsó ülését Genfben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága. A testület feladatait hatvan év után egy új állandó szerv, az Emberi Jogi Tanács veszi át. A jogutód tanács június 19-én tartja első ülését Genfben. Az 1946-ban létrehozott bizottság az utolsó néhány évben elvesztette hitelét, többek között azzal, hogy a testületbe bekerültek az emberi jogok sárba tiprásáról hírhedt államok – például Kína vagy Kuba – képviselői is. /Megszűnt az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága április 1-jén Sepsiszentgyörgyön ülésezett. Az ülés után Csapó József, az SZNT elnöke elmondta, hogy június elején egy újabb székely sereglést szerveznek, de most a helyszín Gyergyóditró lesz. „Június elejére terveztük a Székely Nagygyűlést, az országjelentés elfogadását követően, így ez az összesereglés már a jelentés tudatában fog megtörténni” – mondta Csapó, aki hozzátette, az SZNT több ízben figyelmeztette az Európai Bizottságot, az ENSZ-t arra, hogy ne vigyék be a feszültségeket az EU-ba, tehát Románia EU- csatlakozása előtt legyen megoldva a székelyföldi területi autonómia kérdése. „Érdekünk, hogy Románia minél hamarabb belépjen az EU-ba, de az nem érdekünk, hogy erre azelőtt kerüljön sor, mielőtt Románia törvény által garantálná a székelység autonómiáját” – mondta Csapó. Csapó József közölte, hogy a székelyudvarhelyi nagygyűlésen közfelkiáltással elfogadott kiáltványt elküldték az Európai Parlament elnökének, alelnökeinek, frakcióvezetőknek, kérve újbóli támogatásukat a székelyföldi autonómia-törekvésekben. Csapó József megerősítette a sajtóban megjelent információkat, miszerint Traian Basescu államelnök azért nem vett részt a március 15-i udvarhelyi Székely Nagygyűlésen, mert az SZNT vezetősége nem mondott le a kiáltványról. Csapó emlékeztetett, Szász Jenő meghívta az államelnököt a Székely Nagygyűlésre. „Ezen találkozó után elhangzott, hogy ennek érdekében egy bizonyos együttműködésre van szükség…Azonban a kiáltvány szövegének módosításába nem egyeztem bele” – vallja Csapó. Az is elhangzott, hogy Basescu csak akkor utazik el március 15-én Székelyudvarhelyre, ha nem olvassák fel a kiáltványt. Az SZNT elnöke szerint még március 14-én este is heves vita alakult ki erről a kérdésről, de Csapó József határozottan elutasította, hogy a kiáltványt visszavonják, mivel, mint fogalmazott, „a kiáltvány alku tárgyát nem képezi”. /Az SZNT egy újabb Nagygyűlést tervez. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./ Határozatképtelenné tették távozásukkal a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bürójának ülését Szász Jenő, Farkas Csaba és Dancs Lajos, akik nem voltak hajlandók megszavazni a találkozó egyik napirendi pontját Sepsiszentgyörgyön. Mindhármukat érintette a napirendi pont, mert az ÁB többsége elvi összeférhetetlenség okán kérte a politikai pártokban (Magyar Polgári Szövetség) és civil szervezetekben (SZNT) egyaránt tisztséget betöltő személyek státuszának rendezését. A távozó Szász elnöke az MPSZ-nek és alelnöke az SZNT-nek, Farkas a székelyudvarhelyi MPSZ vezetője, szintén SZNT-alelnök, s még az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban is ÁB-tag, Dancs pedig vezető tisztséget tölt be az udvarhelyi MPSZ-ben és jegyzője az SZNT-nek. Csapó József, az SZNT elnöke elmondta, hogy eddig kétszer is kérte az összeférhetetlenség napirendi tárgyalását, de csak az utóbbi időben támogatták ezt a széki szervezetek képviselői. /Domokos Péter: Összeférhetetlenségi vita az SZNT-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Vállalkozók, gazdasági szakemberek és megyeszékhelyi önkormányzati képviselők jelenlétében indították el április 28-án Sepsiszentgyörgyön az inkubátorház-programot. Az ENSZ Fejlesztési Programja, az inkubátorházak létesítésének kezdeményezője Romániában három városra összpontosít: Sepsiszentgyörgyre, Brassóra és Gyulafehérvárra. A megyei és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat közös tervét a Kis- és Középvállalkozások Országos Ügynöksége és a japán kormány finanszírozza. Demeter János, a megyei tanács elnöke elmondta: öröm számára, hogy Háromszék első lehet a kezdeményezésben. /(Szekeres): Vállalkozás-nevelde. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Az erdélyi magyar felsőoktatás célkitűzéseit foglalta pontokba és küldte el nyilatkozat formájában Olli Rehn bővítési biztosnak a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A szöveget az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói, az RMDSZ elnöke, a felsőoktatás érintett szereplői, valamint több civil szervezet is aláírta. A dokumentum az egy hónappal korábban Kolozsváron szervezett felsőoktatási fórum következményeként született. A nyilatkozat szövege emlékeztet, Európában minden jelentős – néhány százezer főt számláló – kisebbségi nemzeti közösség rendelkezik anyanyelvű egyetemi szintű oktatással. Leszögezik: a másfélmilliós erdélyi magyarság joggal tart igényt önálló, állami magyar tannyelvű felsőoktatási hálózatra. „Diszkriminatív és ekként elfogadhatatlan, hogy alapvető fontosságú szakterületeken – mint amilyenek a műszaki tudományok, zene- és képzőművészet, mezőgazdasági-, erdészeti és állatorvosi tudományok – nincs államilag finanszírozott felsőfokú képzés. Bizonyos területeken pedig a magyar állami támogatásból fenntartott magánegyetemek – Sapientia Egyetem, Partium Keresztény Egyetem – pótolják a képzési lehetőségek hiányát” – áll a nyilatkozatban. Megvalósítandónak tekintik a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tannyelvű természet-, humán-, illetve társadalom és gazdaságtudományi kar mielőbbi beindulását. Emellett kérik, hogy a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen jöjjenek létre magyar karok, és ezek szerveződjenek önálló döntéshozatali joggal rendelkező magyar tagozattá. Igénylik a magyar oktatás megszervezésének elkezdését a Kolozsvári Műszaki Egyetemen (és igény szerint más műszaki egyetemeken), a Gheorghe Dima Zeneakadémián, egy erdélyi képzőművészeti egyetemen, valamint a kolozsvári Agrártudományi Egyetemen. Az aláírók szeretnék, ha a vegyes tannyelvű romániai felsőoktatási intézményekben megvalósulna a tényleges kétnyelvűség a magyar nyelv hivatalossá válása révén. Kérik, hogy a törvényes kereteknek megfelelően mielőbb akkreditálják a magánegyetemeket, az engedélyezésük után pedig ezek részesüljenek állami támogatásban. Bodó Barna, a BKB elnöke megemlítette, az általuk megkeresett résztvevők közül csak a BBTE magyar tagozatának vezetői nem írták alá a nyilatkozatot. Ők korábban is kételyeiknek adtak hangot a magyar oktatás karokba szervezésének hasznosságával kapcsolatban. Jelenleg Genfben tartózkodik Hantz Péter, a szervezet szóvivője, aki az ENSZ emberjogi biztosának ad át egy hasonló tartalmú petíciót. A BKB adatai szerint a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) által kezdeményezett levélkampány során Olli Rehn ötezer levelet kapott. /B. T.: RMDSZ–BKB-levél Olli Rehn-nek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./ 23 magyar intézmény és szervezet nevében megfogalmazott nyilatkozatban hívják fel Ollie Rehn bővítési biztos figyelmét a romániai magyar nyelvű felsőfokú oktatás diszkriminációjára.     A nyilatkozat aláírói között szerepel Markó Béla RMDSZ-elnök, a történelmi magyar egyházak püspökei, magánegyetemek rektorai, professzorai, magyar szervezetek és szövetségek vezetői. A magyar egyetem ügyét támogatandó, május 9-én este 7-órától Erdély több településén az Evangélikus Colegium Academicum, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Ifjúsági Tanács ökumenikus imaestláncot hirdet meg. Az erdélyi ifjúság által kezdeményezett tematizált imaestek a magyar történelmi egyházak által a nemzet lelki megújulásáért meghirdetett imaév égisze alatt zajlanak. /Lobbi a magyar egyetemért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

A sajtószabadság nemzetközi napját május 3-án több szerkesztőség olvasótalálkozóval köszöntötte. Romániában 1989-ig május 5-e volt a sajtó ünnepe, mivel ezen a napon jelent meg a Pravda. 2004-ben próbálkozás történt új, nemzeti hagyomány megalapozására: a szenátus április 8-án megszavazta, hogy minden év áprilisának harmadik péntekje legyen a román sajtó napja. Indoklásuk az volt, hogy 175 évvel azelőtt, 1829 áprilisában jelentek meg az első román lapok, a Curierul Bucurestilor és az Albina Romaneasca. A Román Sajtóklub tiltakozott, az ENSZ 1991-ben hozott határozata értelmében ugyanis május 3. a sajtószabadság nemzetközi napja. 1990. október 27-én az Adevarul közzétette jeles értelmiségiek vélekedését: égetően szükség volna sajtótörvényre, amely azonnali hatállyal büntesse a rágalmazást, koholt hírek terjesztését, a soviniszta-rasszista uszítást. A sajtótörvény azóta is várat magára. 2002 szeptemberében az Országos Audiovizuális Tanács többszöri figyelmeztetés után betiltotta a soviniszta-antiszemita nézetek szócsövéül szolgáló OTV kereskedelmi adót. Két évi kényszerszünet után újraindult, jelenleg is az extrémizmus fóruma, ahol Corneliu Vadim Tudor szinte mindennapos vendég. /Barabás István: Változatok a sajtószabadságra. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szóvivője határozottan cáfolta hogy az RMDSZ kilépett volna az önálló magyar egyetemért akciózó lobbicsoport mögül. Markó Béla RMDSZ-elnökkel heti kapcsolatban állnak, illetve Kötő József oktatási államtitkárral is pár naponta informálják egymást a fejleményekről. Hantz Péter elmondta, hogy személyesen juttatta el az ENSZ emberjogi főbiztosának genfi irodájába a BKB petícióját, melyben a romániai magyarokat a felső- és a közoktatásban érő diszkriminációra hívja fel a figyelmet. A szóvivő Dobolyi Alexandra szocialista EP-képviselő nyilatkozata kapcsán azt közölte, a politikus Info Rádiónak adott nyilatkozata alapján úgy értékeli: a képviselő gyakorlatilag már nem tarja fent a BBTE magyar oktatási vonaláról korábban tett, túlságosan is optimista nyilatkozatát. Hantz Péter közölte: még a Dobolyi-affér előtt úgy döntött a BKB, hogy a politikust a több EP-képviselővel együtt konferenciára hívja meg, melynek témája a romániai magyar felsőoktatás és a Bolyai-ügy. Hantz Péter arról is nyilatkozott, a Duna Tv Közbeszéd című műsorának felvételén megakadályozták abban, hogy kommentálja Dobolyi képviselő véleményét. Mikor Hantz interjúalanyként magyarázatot követelt erre, a stáb azt válaszolta: költségvetési retorzióktól tartanak, ezért nem veszik fel a válaszát. /Cáfolja Hantz, hogy az RMDSZ kilépett volna a Bolyai-ügy mögül. = Transindex.ro, máj. 11./

A tordai magyar iskola helyzetéről is tájékoztatta Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szóvivője az ENSZ emberjogi főtitkárságának kisebbségi és oktatási kérdéssel foglalkozó biztosait. Június 7-én történt látogatásával kapcsolatban a szóvivő emlékeztetett: korábban már járt Genfben, ahol iktatta az általa benyújtott tájékoztató háttéranyagokat. Ezt követően az ENSZ illetékeseitől június 7-ére kapott kihallgatási időpontot, amelyen szóvá tette az erdélyi magyar felsőoktatás problémáját. Hantz kiemelte az államilag finanszírozott magyar egyetem hiányát. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen nem létezik valós multikulturalizmus. Hantz megemlítette a román nyelv anyanyelvként történő oktatási gyakorlatát, ami a kisebbségeket diszkriminálja, valamint a földrajz és a történelem román nyelvű oktatásának problémáját is. Felvetette a csángókérdést, de ismertette a tordai iskola, valamint a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Líceum sportpályája körüli botrányt. Az ENSZ tájékoztatásának két következménye lehet. A szervezet helyszíni tájékozódás után a Romániáról szóló jelentésében megemlítheti a BKB által jelzett visszás dolgokat, drasztikusabb megoldás az lenne, ha ezekkel a gondokkal foglalkozó külön közleményt is kibocsát. /Az ENSZ-nél a tordai magyar iskola ügye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Június 18-án Gyergyóditróban, a Székely Népgyűlésen Csapó József köszöntője után Madaras Albert, a ditrói székely tanács alelnöke, majd Kovács András, a ditrói Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Köszöntőik után Gazda József tanár, író foglalta össze a székely nemzet történelmének legfontosabb eseményeit. Erdélyi magyar nem ismerte a hazátlan szónak azt a csúfolódó változatát, amelyet nekünk, őshonosoknak szülőföldünkön annyiszor a fejünkhöz vágnak a nemrég ide érkezettek – emelte ki a szónok. – Bűnné vált anyanyelvünk, bűnné a másságunk, jogfosztott nemzetté váltunk, kisebbség lettünk a többségben, – fogalmazott, hozzáfűzve: elegünk volt a két kislépés előre, húsz nagy lépés hátra politikából. – Európában minden őshonos népnek joga van az önrendelkezéshez, az autonómiához – zárta eszmefuttatását Gazda József. Ezután a széki székely tanácsok vezetői ismertették közösségeik határozatait, P. Ferencz Ervin templomigazgató, Ferenc-rendi szerzetes pedig a Volt Politikai Foglyok Szövetsége gyergyói fiókja nevében szólt az egybegyűltekhez. A Csapó József által felolvasott határozat néhány főbb pontja: tényleges szabadságot és egyenlőséget Székelyföldön; esélyegyenlőséget minden elismert vallási felekezetnek; demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmi-politikai rendszert; a tulajdonjog szavatolását. Felszólítja az SZNT-t, ha a fentiekkel nem születik megállapodás, hívjon össze 2006 őszén székely nemzetgyűlést, hogy az döntsön önrendelkezési jogának módjáról. Gergely István címzetes esperes felkérésére a széki székely vezetők egyezséget írtak alá. /Bajna György: Tárgyalásokat sürget a határozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./ Gyergyóditróban a Székely Nemzetgyűlésen több ezer ember gyűlt össze. A rendőrök szerint másfél-kétezren lehettek a résztvevők, más vélemények szerint mintegy ötezren, Csapó I. József, az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ elnöke ugyanakkor azt állította, hogy több mint tízezren voltak jelen. Az összejövetelen elfogadták a Székely Nemzetgyűlés határozatát. Ebben követelték, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, továbbá hogy Románia elnöke, parlamentje és kormánya szeptember 30-ig kössön megállapodást az SZNT-vel Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról. Amennyiben ez nem jön létre, az SZNT-nek újabb Székely Nemzetgyűlést kell összehívnia. A határozat szerint az SZNT követelje a trianoni békeszerződést aláíró nagyhatalmaktól az erdélyi magyarság, a székelység 86 éve tartó jogfosztottságának orvoslását. Követelni kell az ENSZ-től és az Európai Uniótól Székelyföld autonóm státusának nemzetközi egyezmény általi szavatolását. Felkérték a mindenkori magyar kormányt, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései fölött. Nem volt jelen Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A tömegben elvegyülve ott volt Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képviseltette magát, magánemberként azonban a résztvevők között lehetett látni Sógor Csaba szenátort és Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét. /Határidőt szabott az SZNT a román kormánynak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Ami nem sikerült a román diplomáciának, megoldották a környezetvédők: az ENSZ vizsgálóbizottsága Romániának adott igazat az évek óta tartó Bisztroje-vitában. A döntés értelmében Ukrajna csak akkor folytathatja a csatornaépítést, ha ehhez megkapja Bukarest beleegyezését. A Duna-deltát átszelő Bisztroje-csatorna károsítja a környezetet, a Duna-delta egyedülálló élővilágát fenyegeti – állapította meg az ENSZ vizsgálóbizottsága. Románia kezdettől fogva ellenezte a Duna fekete-tengeri torkolatvidékénél épülő ukrán csatornát. Ukrajna két éve kezdte el a Bisztroje-csatorna építését, mivel hajói korábban csupán a Duna Sulina-ágán – tehát román felségvizeken – hajózhattak ki a Fekete-tengerre, s ennek használatáért az elmúlt öt évben 600 millió dollárt fizettek. /Sz. L.: Siker a Bisztroje-vitában. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Románia kész békefenntartó misszióban részt venni Libanonban, de csak abban az esetben, ha erre vonatkozóan az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot hoz – jelentette ki Teodor Atanasiu védelmi miniszter. /Gujdár Gabriella: Basescu akár csapatokat is küldene Libanonba. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Románia nem küld katonákat az ENSZ dél-libanoni békefenntartó csapataiba, ugyanakkor részt vesz a közel-keleti ország újjáépítési folyamatában – jelentette be Traian Basescu államfő, azt követően, hogy ülésezett az ország stratégiai fontosságú biztonságvédelmi kérdéseiben dönteni hivatott Legfelső Védelmi Tanács. Az államfő kifejtette: Románia az afganisztáni, az iraki és a balkáni katonai szerepvállalásával teljesítette kötelességét a nemzetközi közösséggel szemben. /Románia nem küld katonákat Libanonba. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Dr. Dobai István jogászprofesszor, az ENSZ-per fővádlottja a Boldogok a békességre igyekezők című memorandum szerzője. Az emlékiratnak, mely Erdély közjogi helyzetének megváltoztatását követelte, az ENSZ-hez kellett volna eljutnia. 1957 márciusában letartóztatták Dobai Istvánt. életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult. Jelenleg Kolozsváron él.  Dobai István elmondta, hogy perükben senki nem tagadott semmit, nem voltak hajlandók megtagadni az ügyet. Közülük Kertész Gáborral bántak a Szekuritátén a legkegyetlenebbül, mert a legfölényesebb volt, s a szekustisztek ezt nem tudták elviselni. Rabtársaival verették őt. Dobai István Erdély lakosságcserével való újraszervezése mellett volt. 1964-ben, szabadulásuk után ellenségesen fogadták őket, egyeseket még a családjuk is. Többen öngyilkosok lettek kiszabadulásunk után. A Szekuritáté módszere az volt, hogy mindenkit szembe kell fordítani mindenkivel.   Dobainál a vallató a nagyon terhelő dolgokat nem írta be a jegyzőkönyvbe, azonban Dobai szólt, hogy írja be, különben nem írja alá. A memorandum hivatalosan nem jutott el az ENSZ-hez, egyetlenegy lehetőségük maradt, a Szekuritáté jegyzőkönyveibe rögzíteni a magyarság igényeit. Amikor Dobait letartóztatták, kiderült, hogy tíz éve figyelték, 1000-1500 oldalas iratcsomó volt már róla.    A rabtársakat is szembeállították egymással: ő már rád vallott, mondták. Mindenkit mindenkivel szembefordítottak, így a teljes bizonytalanságot sulykolták a rabokba. Mindenkit besúgás gyanújába kevert a börtön vezetősége. Romániában a politikai foglyok közül kivették a hazaárulókat, nekik külön börtönt rendeztek be, teljesen elszigetelve a környező társadalomtól, senki nem tudta, hogy hol vannak, a fegyőröket is rendszeresen cserélték, 4-5 évenként költöztették a rabokat más-más börtönökbe. Tudomása szerint 1948-ban kezdődött a hazaárulók elkülönítése. Máramarosszigeten volt az első ilyen börtön, később átköltöztették a rabokat Karánsebesre, Galacra, Pitesti-re, végül Désre. Amit el lehet egy börtönbüntetés során képzelni, azt mind alkalmazták a hazaárulókon. Nem volt szabad munkába menni, lehetetlen körülményeket teremtettek. A romániai börtönökben természetes volt, hogy a román hazafiak verték a magyarokat, ez nemzeti kötelességük volt. A hazaárulók közül is elkülönítettek 40-45 személyt. Ezt a csoportot fantomcellának nevezték, mert a létezésük titok volt, a fegyőrök sem tudtak róluk. 15 hónapig voltak a fantomcellában. Változatos módon kínozták őket, nem adtak levegőt, ivóvízről vagy mosdóvízről nem is beszélve, kanalat nem adtak az ételhez. Télen fél napokat vizes betonon kellett feküdni fűtetlen szobában. Ebben a csoportban három magyar volt: Bányai Miklós, Varga László és ő. A fantomcella után a hazaárulók börtönébe vitték őket. Dobai tuberkulózisban megbetegedett. Szabadulása után is figyelték, lehallgatók voltak a házában. Dobai szerint jó lenne, ha a politikai szervezetek az egykori politikai foglyokat meghívnák tanácskozásaikra. Romániában a magyar politikai foglyoknak nincs külön szervezete, csak a román szervezet tagjai lehetnek. Kétszeres-háromszoros nyugdíjakat, kárpótlásokat osztanak mindenféle címen a politikai elítélteknek, a magyaroknak szinte semmit, csak a nyugdíj-kiegészítést kapják, ami mindenkinek jár. Az ötvenedik évfordulót az 1956-os forradalom ellenségei akarják ünnepelni. /D. Szentes Szidónia: 1956 Erdélyben „Hazaárulásért” életfogytiglani börtön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Október 20-ára nem készül el a kolozsvári Sétatéren felállítandó 1956-os emlékmű. A kezdeményező Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos tájékoztatása szerint a romániai megemlékezések központi rendezvényének a helyszíne Kolozsvár lesz, a 4 méter magas szobor helyett azonban az ünneplőknek be kell érniük csupán az „alapkőletétellel”. Előre nem látott ügyintézési bonyodalmak merültek fel. Jelenleg úgy tűnik, a magyarországi ’56-os Emlékbizottság mintegy 4,8 millió forinttal finanszírozza az emlékműállítást, az Illyés Közalapítvány pedig 600 ezer forinttal járul hozzá a szoborállítás költségeihez. – A szobor „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy, a jóreménység, a szebb jövő, a felszabadulás eszméjének szimbóluma. Az emlékmű alkotója Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ Temesváron él, egyetemi tanár. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor a romániai ’56-os elítéltek rehabilitációját kérte a parlament őszi ülésszakának első napján. A politikus különbizottság felállítását javasolta, amely csak ’56 eseményeivel foglalkozna, és feladata lenne megvizsgálni valamennyi ítéletet. Sógor Csaba emlékeztetett arra, hogy a Szekuritáté a Román Munkáspárt utasítására elfojtott minden, a magyarországi eseményekkel szimpatizáló megnyilvánulást, s több ezerre tehető a romániai letartóztatások és ítéletek száma. Egymást követték az elhurcolások, a letartóztatások és hidegvérrel kimondott halálos ítéletek. Az áldozatok között volt olyan csoport, amelynek tevékenysége az 1848-as hősök emlékművének a megkoszorúzására szorítkozott, vagy fehéregyházi megemlékezésben nyilvánult meg. Mások át akartak szökni a határon, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak, vagy memorandumot szerkesztettek, amelyet az ENSZ-hez szándékoztak benyújtani. Egyesek fegyveres felkelést kíséreltek meg szervezni a kommunista rendszer megdöntésére, de még addig sem jutottak el, hogy találkozzanak. Ott voltak a temesvári diákok – románok és szászok! –, akik közül legalább kétezret tartóztattak le és ítéltek el. /(ercsey, farkas, pam): Nem készül el időben az ’56-os emlékmű. Kolozsváron zajlanak a központi ünnepségek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Varga László jogász akart lenni, kirúgták az egyetemről. Elment teológiát hallgatni. Református lelkész lett Abrudbányán. 1956-ban napi sok kilométert gyalogolt a felfordult Budapesten, hogy Erdélybe hiteles hírt hozzon. Hazajött, életfogytiglanit kapott a kolozsvári bíróságon. Először politikus akart lenni. Nemzetközi jogot hallgatott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, már elsőéves korában tagja volt Búza László nemzetközi jogi szemináriumának. Számba vette a lehetőségeket, hogy lehet a kommunizmussal szembeszállni. A református, katolikus és unitárius, vagyis a három egyházi ifjúsági mozgalom tudatosan összefogva megpróbálta megőrizni a beszivárgó marxista-kommunista irányzattal szemben a népi-nemzeti hangulatot, ők a népi írók tanítványai voltak. Az 1948-as fordulat után eltávolították a híres egyetemi tanárokat az egyetemek éléről, és jött helyükbe mindenféle csirkefogó. Megkezdődött a politikai tisztogatás, és az első kolozsvári koncepciós per során hármukat kirúgták az egyetemről, reakciós magatartás vádjával. Varga László a kolozsvári református teológiára ment. 1952-ben végzett a teológián, Abrudbányára került, a Kárpát-medence legkisebb városába; ott volt egy százötven lelkes kis gyülekezet. A magánbányákat megszüntették, kötelezték a lakosságot, hogy adja le az államnak a bányászattal nyert aranyát, aki pedig elrejtette, addig verték, míg meg nem mondta, hova rejtette. A kisebb enyhülést kihasználva Varga László Magyarországra ment turistaútlevéllel, tanulmányi szabadságra, két hónapra, 1956 szeptemberében. A forradalom idején Budapesten mindenki szervezkedett, a pártok, az egyházak, az ifjúság. Hazatért, és itthon tudta meg, hogy az oroszok bementek Budapestre. Otthon barátainak elmondta, milyen volt a forradalom Magyarországon. Barátaival elkészítette az ENSZ-hez címzett memorandumot, közben Szekuritáté már tudta, mire készülnek. A kolozsvári bíróság hazaárulás vádjával kiszabta rá az életfogytiglani ítéletet. Az ügyész ötükre halálos ítéletet kért, de aztán „csak” életfogytiglanit kaptak. Több mint három évet a szamosújvári börtönben ült, volta a pitesti-i, a dési, a kolozsvári börtönökben is. 1964-ben szabadult, összesen hét és félévet ült. Börtönélményeit megírta a Püski Kiadónál megjelent A fegyencélet fintorai című könyvében. /Lokodi Imre: Erdélyi ötvenhatosok. Elfelejtettük a félelmet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ Emlékeztető: ez volt a Dobai-per 1957-ben, melyben kilenc magyar értelmiségit ítéltek el.

Az ENSZ népesedési alapjának vizsgálata szerint 2050-ig Románia jelenlegi 21,6 milliós lakossága 16 millióra csökkenhet, és ennek fele már nyugdíjas lesz. Jelenleg a nyugdíjasok száma mintegy 6 millió, 5 millió a fiatalok és gyerekek, 10,1 millió a felnőttek száma. /2050-ig negyedével csökken Románia lakossága. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Temesváron bemutatták Nagy András A Bang-Jensen ügy – ’56 nyugati ellENSZélben című könyvét. A szerző éppen a Csiky Gergely Állami Színházban volt, mert a magyar társulat bemutatta az ő darabjából színpadra alkalmazott A csábító naplóját. Az 1956-os magyarországi kommunistaellenes forradalomról és annak következményeiről érdekes adalékokat tudhattak meg a jelenlévők az író ismertetéséből. A dokumentumkötet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Nyugat felelősségét, illetve a magyar menekültekkel és az otthon maradottakkal szembeni közönyét tárja fel a világszervezet egyik munkatársának, Paul Bang-Jensennek az áldozatkészségén és tragikus sorsán keresztül. A diplomata rádöbbent arra, hogy a szovjet titkosszolgálat (KGB) kémei beépültek az ENSZ-be, s a menekültek és hozzátartozóik címeit próbálták megszerezni, ő viszont nem szolgáltatta ki azokat, így mentve meg százakat a megtorlástól; szembeszegüléséért az életével fizetett, máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Magyarországon tavaly jelent meg Nagy András könyve. /(Pataky): Az ENSZ és a nyugati világ felelőssége 1956-ban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

Október 17-én Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium előtti parkban elkezdődött a „Leendő Bolyai Egyetem Nyílt Napja” elnevezést viselő népszerűsítő kampány. A rendezvényt a román sajtóban megjelent uszító jellegű vezércikk harangozta be, s a rendezők közül kettőt az elmúlt éjszaka arra próbáltak rávenni a rendőrségen, hogy egy el nem követett plakátozásról adjanak nyilatkozatot. A fiatalokkal durván, ellenségesen bántak, számolt be Körtesi Sándor tanár, a rendezvény főszervezője. A sátrat állító fiatalok tevékenységét csendőrök és egy rendőrautó felügyelte. A karhatalom ilyen mértékű jelenléte egy magát demokratikusnak nevező országban visszás. Az európai kisebbségek közül az erdélyi magyarság az egyetlen, amely nem harcolta ki magának a jogot ahhoz, hogy államilag támogatott anyanyelvi felsőoktatási hálózatot működtessen – erősítette meg a szórólapon olvasható adatokat Hantz Péter, Babes-Bolyai Egyetem adjunktusa, aki a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökeként az uniós intézmények, az ENSZ, a hágai EBESZ illetékeseit és több európai parlament tagjait tájékoztatta a romániai magyar felsőoktatás valós helyzetéről, beleértve a marosvásárhelyi OGYE problémáit is. Jelenleg Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de az egyetemi hallgatóknak csak az 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, holott az ismeretszerzés anyanyelven a leghatékonyabb. Jelenleg nincs államilag finanszírozott magyar nyelvű mérnök-, mezőgazdász-, erdész- és állatorvosképzés. /(bodolai): Az uszítás és megfélemlítés ellenére. Kampány az önálló Bolyai egyetemért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

1956-ban a magyar forradalom hírét Romániában a lakosság széles rétegei nagy izgalommal fogadták. Temesváron a diákság tizenkét pontos programot állított össze, s a követeléseiket tartalmazó memorandumot az október 30-án félig-meddig legálisan összehívott diákgyűlésen, magas rangú párt- és egyetemi vezetők (Ilie Verdet és Petre Lupu központi bizottsági titkárok) jelenlétében felolvasták. Az egyetemisták kapcsolatot teremtettek a katonasággal és a munkássággal, de a rendszer oly gyorsan reagált, hogy az egyetemista ifjúság már tudott az utcára vonulni. A Szekuritáté már a diákgyűlés estéjén letartóztatta a megmozdulás szervezőit, és velük együtt a következő napokban összesen mintegy háromezer egyetemistát vett őrizetbe. Ezernél többet a mintegy 15 kilométernyire fekvő Kisbecskerekre szállítottak, s az ottani kaszárnyákban szekusok kezdték őket vallatni. A megtorlás kegyetlen volt. A szervezőket agyba-főbe verték, majd bíróság elé állították. Az 1956. november 15–16-án zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalás nyomán a fő szervezőket tömörítő első csoport tagjaira mértek ki nyolc évig terjedő börtönbüntetéseket, A decemberben tárgyalt második csoportban 7 évig terjedő börtönbüntetéseket szabtak ki. A bukaresti egyetemi hallgatók a november 4-én megindult magyarországi orosz megtorlás hírére kezdtek mozgolódni. Tüntetést szerveztek a szovjet nagykövetség elé, s onnan a tiltakozást a párt központi bizottságának épülete előtt akarták folytatni. Erre nem került sor, mert az egyetemeket megszállta a Szekuritáté. A fő szervezőket halálra ítélték, másodfokon ezt életfogytiglani szigorú börtönre változtatták. A magyarországi eseményekkel nyilvánosan rokonszenvező több száz bukaresti diákot őrizetbe vették, és súlyos börtönévekre ítélték, köztük Paul Goma később nemzetközileg is ismertté vált írót. A megtorlás a börtönbüntetések mellett számtalan egyetemről való kizárással párosult; 1957 tavaszán csak a bukaresti Parhonról 600 hallgatót zártak ki. Sok munkás és földműves is fellázadt. Ioan Faliboga, a Maros Magyar Autonóm Tartományban élő vasutas titkos szervezetével szabad választásokat akart kiharcolni. Perében rajta kívül még két embert ítéltek halálra. Az erdélyi magyarok sem maradtak tétlenek. Kolozsváron, a Partiumban, Marosvásárhelyen, Brassóban és a Székelyföldön ezreket tartóztattak le közülük a kegyetlen leszámolás során. A Bolyai Egyetem magyar diákjai tiltakozó akciót szerveztek. Páskándi Gézát, Bartis Ferencet, Balázs Imrét, Tirnován Videt, Dávid Gyulát, Lakó Elemért, Varró Jánost, Koczka Györgyöt, Iamandi Emilt, Kelemen Kálmánt, Nagy Benedeket, Páll Lajost, Péterffy Irént, Imre Magdát, Szilágyi Árpádot, Vastag Lajost, Várhegyi Istvánt és másokat hosszú évekre börtönbe zártak. Dávid Gyulát 1957 márciusában tartóztatták le. Hét évre ítélték, és a büntetését le is töltötte. Dávid Gyula, az ismert irodalomtörténész szerkesztésében ezekben a napokban jelenik meg az a kötet, amely az erdélyi magyar ötvenhatosokat igyekezett számba venni. 1956-1965 között csak a Maros Magyar Autonóm Tartományban több mint 750 személyt állítottak bíróság elé, de ezek közül 1956 októberében és novemberében csak 60-at tartóztattak le. 1957-ben több mint 150, 1958-ban pedig csaknem 300 letartóztatottról találtak adatot. A letartóztatások 1960-1965 között is folytatódtak. 1965 tavaszán például egy fiatalokból álló – a Gyergyószentmiklóshoz közeli Galócásról származó – csoportot tartóztattak le, akik ellen az volt az egyik vád, hogy „a magyarországi 1956-os ellenforradalomban résztvevő elemekkel” kapcsolatot tartottak, és akik Romániában hasonló akciókat akartak szervezni. Később a pártvezetés az 1956-os eseményeket ürügyként használta fel arra, hogy teljes mértékben felszámolja a rendszernek ellenállni próbáló csoportokat: a görög katolikus klérust, a protestánsokat, a neoprotestánsokat és a román történelmi pártok tagjait, vasgárdistákat, partizánokat és más csoportokat. 1959-ben felszámolták a Bolyai Egyetemet, és a leszámolásnak sok más magyar intézmény is áldozatául esett. A Szekuritáté elképzelhetetlen kegyetlenkedéssel sokakat beszervezett, románokat és magyarokat egyaránt. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász az események után az erdélyi magyarság ügyében memorandummal az ENSZ-hez fordult. Életfogytiglani kényszermunkát kapott érte. Szoboszlay Aladár római katolikus lelkész titkos szervezet létrehozásáért tizedmagával együtt halálbüntetést kapott. Végrehajtották. Ma sincs pontos adat arról, hogy a véres megtorlás hány embert érintett. Tízezrekről van adat, akiket azokban az években bebörtönöztek. Kutatók állítása szerint a magyar forradalmat követő két évben Románia-szerte tízezernél több személyt ítéltek börtönbüntetésre, és körülbelül ötvenet halálra. A magyar forradalommal rokonszenvező akciók megszervezéséért legalább 25 román nemzetiségű személyt végeztek ki. A börtönökben vagy a vallatások során továbbá mintegy százötvenen vesztették életüket. A leszámolás során másfélezer magyar került börtönbe és legkevesebb 15 magyart ítéltek halálra, akiket ki is végeztek. Raoul Volcinschi közgazdász egyetemi előadóként Kolozsváron már korábban titkos szervezetet hozott létre arra az esetre, ha Nyugat és Kelet között konfliktus robbanna ki. Amikor elterjedt a híre, hogy a magyarországi forradalmárokat Románián keresztül tehervonatokkal szállítják a Szovjetunióba, úgy vélte, elérkezett a cselekvés pillanata. Fegyvereket szerzett a Fogarasi-havasokban akkor még aktív román ellenállóktól, s azt tervezte, hogy a szóban forgó vonatokat társaival együtt megtámadják. Azonban a besúgták, ebben megakadályozták, s 25 év kényszermunkára ítélték. Nyolc évet ült, 1964-ben szabadult, amnesztiával. /Tibori Szabó Zoltán: Amikor a puliszka robban. A magyar forradalom romániai visszhangja és véres megtorlása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20., 21./

Túlzott és aránytalan volt a magyar rendőrség fellépése az őszi tüntetések során – derül ki egy ENSZ-bizottsági jelentésből. A szervezet szerint aggályos az is, hogy a rendőrök nem viseltek azonosítót. A bizottság ajánlást is megfogalmazott: büntessék meg a rendvédelmi szervek bántalmazást elkövető tagjait. Az ENSZ kínzás elleni bizottságát (Committee Against Torture – CAT) aggodalommal töltik el a Budapesten szeptemberben és októberben történt tüntetések során tanúsított rendőri fellépésről szóló hírek – tudatta az ENSZ emberi jogi főbiztosságának égisze alatt működő bizottság Magyarországról kiadott jelentésében. /ENSZ-bírálat a magyar rendőröknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

A Honlevél, a Magyarok Világszövetsége lapjának márciusi száma közölte először teljes terjedelmében az Erdélyi ENSZ Memorandum néven emlegetett Boldogok a békességre igyekezők című elaborátumot. A dokumentum az erdélyi magyarság sorsának hosszú távú rendezését célozta, és amelyet az ENSZ-hez kívántak eljuttatni, körültekintően és alaposan ismertette az ötven évvel ezelőtti időre kialakult helyzetet, részletesen indokolja az erdélyi kérdés megoldásának szükségességét, és négy politikai keretben vizsgálja Erdély jövőjét: I. Erdély román uralom alatt marad, II. Erdély magyar uralom alá kerül, III. Az önálló Erdély gondolata, IV. Erdély elosztása Magyarország és Románia között. „Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét e nélkül nem biztosíthatjuk. ” A dokumentum alapján kreált erdélyi ENSZ-perben „a román haza elárulása” bűntette miatt a hadbíróság 1957 novemberében életfogytiglani kényszermunkára ítélte Dobai Istvánt és Varga Lászlót, 25 évi kényszermunkára Komáromy Józsefet és Kertész Gábort, 20 évre Bereczki Andrást, továbbá 5-től 10 évig tartó fegyházra Gazda Ferencet, Szekeresi Nagy Józsefet, Dobri Jánost és László Dezsőt. 1958-ban ítélték el a második csoportot: Bányai Miklóst életfogytiglannal, Krebsz Sándort és Kincses Károlyt 20 évi, Kincsesné Balajti Ilonát pedig 10 évi kényszermunkával sújtották. Kertész Gábor és Nagy József a börtönben meghaltak a rettenetes bánásmód következtében, a többiek az 1964-es általános amnesztiával szabadlábra kerültek ugyan, de polgári jogaikat, munkavállalási szabadságukat sohasem nyerték vissza. /Boldogok a békességre igyekezők. Erdélyi ENSZ Memorandum – 1957. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Romániában ijesztő méreteket ölt a tébécések száma. Egy 2005-ös felmérés szerint a világ lakosságának egyharmada, vagyis 1,7 milliárd ember tuberkulózisos, közülük 20 millió az aktív beteg. Az európai statisztikai adatok szerint ott él a legtöbb fertőzött, ahol a legnagyobb a szegénység, és súlyos szociális problémákkal küzdenek. Európában 2001-ben Romániában volt a legnagyobb, Máltán a legkisebb a fertőzöttek aránya. Dr. Farkas Evelyn, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem közegészség tanszékének vezetője elmondta, hogy az ENSZ kezdeményezésére Egészség mindenkinek elnevezésű rendezvénysorozat indult, amelynek célja a felvilágosítás, az egészségmegőrzés, a betegségek megelőzése. /Antal Erika: Tuberkulózis – népbetegség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./