"Dec. 6-án juttatta vissza Nagytétény a székely város tulajdonát. Gyergyószentmiklós határában vették át a nagytétényiektől a székely város elöljárói azt a nagyharangot, amelyet ágyúöntés céljából hurcoltak el 1944-ben. A tervek szerint a harang húsvétkor kondul meg újra a gyergyói templom tornyában. A néhány éve véletlenszerűen azonosított harang tért haza. 1943-ban minisztériumi határozat rendelte el, hogy az egyházak egy-egy harangot adjanak háborús célokra, így került a gyergyószentmiklósi is a Nagytétény határában levő öntödébe. A legenda szerint egy éjszaka a tétényiek - azt hívén, az ő harangjuk - rejtekhelyre vonszolták, és szeméttel födték le. Csak a háború után derült ki, hogy tévedésből a gyergyói harangot mentették meg maguknak. A harangot nov. 30-án szerelték le Nagytétényben. Az ekkor tartott ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros-érsek, Magyarország prímása áldotta meg a gyergyószentmiklósi és a tétényi új harangot. A Lengyelországban készített új harang felirata: "Öntetett Isten dicsőségére, Nagyboldogasszony tiszteletére, a pest-nagytétényi templom ékességére, a gyergyószentmiklósi harang helyére." Gyergyó felé vezető útján a harangot Cegléden, Nagyváradon, Kolozsváron, Korondon, Székelyszentlélek-Bogárfalván köszöntötték. A harang útja a Hargitán át előbb Csíksomlyóra vezetett, majd onnan hozták Gyergyószentmiklósra. Fonott kalács, virág, nemzetiszín szalag díszítette a Szent Miklós-szobrot és a harangot szállító ökrösfogatokat. A két szekeret székely ruhás ifjak és a gyulafehérvári teológia tizennyolc diakónusa kísérte. /Gergely Edit: Hazatért a gyergyószentmiklósi nagyharang. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./"

"Dec. 6-án tartotta első konferenciáját a Romániai Magyar Nők Fóruma. Dudás Annamária társelnök megnyitó szavait követően Frunda György szenátor üdvözölte a konferenciát. Böndi Gyöngyike képviselő ismertette a nők, anyák, kismamák, családok jogait szavatoló legújabb törvényeket, majd elfogadták a szervezet alapszabályzatát és programját. Úgy döntöttek, hogy ezentúl a szervezet neve Romániai Magyar Nők Szövetsége lesz, és az RMDSZ-en belül fognak tevékenykedni. Elsősorban a helyhatóságokban kívánnak szerepet vállalni, és azt próbálják elérni, hogy az RMDSZ kongresszusi határozata értelmében a nők 15%-ban képviseltessék magukat a szövetség vezető döntéshozó testületeiben. Nem szerepelt a konferencia napirendjén és a napirend elfogadásakor sem született ilyenszerű javaslat, a nagybányai küldöttség hirtelen tisztújítást követelt. Az eredmény: leváltották Dudás Annamáriát, aki addig Böndi Gyöngyikével közösen töltötte be a társelnöki szerepet, s az elnökséget az addigi társelnök képviselőnő, Böndi Gyöngyike szerezte meg. /(mózes): Első konferenciáját tartotta a Romániai Magyar Nők Fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./ Botránnyá fajult a Romániai Magyar Nők Fórumának az ülése. Az ülésen alapszabályt változtattak, és menesztették a két elnöknő egyikét. A menesztett elnök úgy véli, a nagybányai tagok puccsot hajtottak végre. Országos szervezetté alakult át a legutóbbi közgyűlésen a Romániai Magyar Nők Fóruma, amely egyben felvette a "szövetség" elnevezést. Dudás Annamária szerint a közgyűlés teljesen törvénytelen volt. Elmondása szerint a rendezvényt konferenciaként szervezték meg. Szavazásról szó sem volt, hiszen alapszabály-változtatás vagy választások csak közgyűlésen kerülhetnek terítékre. "Puccsszerűen, a nagybányaiak javaslatára módosították az alapszabályt és kinevezték Böndi Gyöngyikét elnöknek. Még olyanokat is szavazásra buzdítottak, akik nem is voltak nőszövetségi tagok" - magyarázza a volt elnöknő. "Ezt a szervezetet én alapítottam két társammal, a képviselő asszony mindössze az én jóindulatomnak köszönhetően lett kinevezett elnök, ugyanis két hónapja kértem fel, hogy vállaljon szerepet a szervezet vezetésében" - tette hozzá felháborodva Dudás Annamária. "Mivel a határozatokat törvénytelenül javasolták és fogadtatták el, én továbbra is a Romániai Magyar Nők Fóruma elnökének tekintem magam, Böndi Gyöngyike pedig felőlem lehet akármilyen szövetség elnöke" - mondta el Dudás Annamária, hozzátéve, hogy sérelmeit nem hagyja orvoslás nélkül. /Lázár Lehel: Puccs történt a nőszövetségben? = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./"

"Ion Iliescu elnök részt vesz az információs társadalomról szóló nemzetközi csúcsértekezleten (WSIS), amelyet dec. 9-11. között rendeznek Genfben. A konferencia célja megoldást találni a "digitális lemaradások" csökkentésére, valamint az információ-technológia és távközlés fejlesztésére minden országban, és a kormány, a magánszféra, valamint a civil társadalom ágazati aktív partnerségének megerősítésére. A román államfő találkozik Kofi Annan ENSZ-főtitkárral, Stipe Mesic horvát államelnökkel, valamint Dragoljub Micunovic-csal, Szerbia és Montenegró parlamentjének elnökével. /Iliescu genfi nemzetközi csúcsértekezleten. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./"

"Állami kitüntetésben részesítették Vetési László református lelkészt, a Szórvány Alapítvány elnökét. A lelkész dec. 17-én veszi át Budapesten, az Országházban a Kisebbségekért Díjat, amely évente kerül kiosztásra. A magyar kormány 1995-ben dec. 18-át - az ENSZ Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez tartozó Személyek Jogairól szóló Nyilatkozata elfogadásának napját - a Kisebbségek Napjává nyilvánította. Az erre a napra való megemlékezés egyik kiemelt eseményeként adják át a Kisebbségekért Díjat. /Köllő Katalin: Kisebbségekért Díjat kapott Vetési László. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./"

Hiányzik az a hosszú távú nemzetstratégia, állapította meg Kardos Béla (Ausztrália), holott arra elengedhetetlenül szükség lenne. Kardos Béla az ausztráliai Magyar Élet hasábjain tavaly közölte gondolatait "Új stratégia megteremtése" címen. Már előző, 2000-ben megjelent írásában is hangsúlyozta: „A magyarság nemzeti összetartozásának eszméjét először Magyarországon kell tudatosítani, feléleszteni. Ha létrejön ez a kohézió, akkor könnyűszerrel megoldhatók a ránk váró nemzetpolitikai feladatok.” Kardos szerint a magyar stratégia legfontosabb alkotóelemei: a magyarság integrálása, gazdasági felemelése, a külföld helyes tájékoztatása és a magyarságkép javítása kellene hogy legyen. Kardos szerint elsőként a nemzetközi szervezeteket: az EBESZ-t, az Egyesült Nemzeteket, az Európai Parlamentet stb. kellene stratégiai céljaink érdekében megnyerni. A nyugati demokráciában fontos szerepe van a NGO-knak, a civil szervezeteknek. 1995 és 2000 között a Csoóri Sándor elnöksége alatt működő Magyarok Világszövetsége szerény keretek közt folytatott is ilyen tevékenységet a nemzetközi fórumokon. Ezt a nemzetpolitikai szempontból fontos munkát minden alkalommal egyeztették a határon túli legitim szervezetekkel és a magyar kormányzattal. Felszólaltak többek között a román, szlovák, ukrán és jugoszláv oktatási törvények magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztető intézkedései miatt. Felszólaltak az erdélyi magyarság sérelmei ügyében is. Felhívták a figyelmet a kézdivásárhelyi magyarokkal szemben folytatott koncepciós perre. Kárpátalja ügyében megtámadták a tervezett új oktatási koncepciót, ami nem garantálja a középfokú és felsőoktatásban a magyar nyelven tanulás lehetőségét. Kifogásolták az erőszakos szerb betelepítéseket, a nyelvtörvényt, ami jelentősen korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatási és bírósági eljárásokban. A felvilágosító és tájékoztató munkát n segítették az MVSZ Kárpát-medencei referatúrái, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a legtöbb határon túli legitim szervezet, és a Federal Union of European Nationalities. Azonban a Magyarok Világszövetsége 2000-ben avatatlan kezekbe került. Azóta az ilyen lobbimunka szünetel. A magyarság megmaradása érdekében az autonómiák rendszerének kell biztosítani a Magyarország határain kívül, a Kárpát-medencei országokban élő őshonos, magyar nemzeti közösségek túlélését, megmaradását. /Kardos Béla (Ausztrália): Gondolatok a magyar stratégia kialakításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28., folyt. jan. 29./

Márc. 2-án Aradon Tamáskó Péter Pál marosi főesperes tartott előadást a szabadkőművességről. Röviden felvázolta a szervezet történetét, jelezte annak ószövetségi, egyiptomi, pogány és egyéb gyökereit. Kijelentette: a szabadkőművesség világuralomra tör; a kommunizmus, a Habsburgok bukása, a NATO, az ENSZ és az Európai Unió létrejötte is a szabadkőművesség munkájának eredménye. Kifejtette, hogy az általa sátáninak és keresztényellenesnek tartott szervezet sokszor “sátáni eszközöket” alkalmaz. /A szabadkőműves cselszövés. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Életének 78. évében Budapesten elhunyt Fazekas János /Lupény, 1926. febr. 16. – Budapest, 2004. márc. 8./ politikus és történész. Fazekas János 1945 és 1980 között vezető állami és pártfeladatokat látott el előbb Székelyudvarhelyen, majd Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben. A román párt- és állami vezetésben volt KB-titkár, belkereskedelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, de a nyolcvanas éveket már belső ellenzékben töltötte. „Ténykedésének legjellemzőbb jegye mindvégig a kisebbségi jogvédelem volt” – írta róla Sütő András. Az 1989-es decemberi változások után mint nemzetiségi politikusnak még többször kikérték a véleményét, de magyarságához, s egyúttal szocialista elképzeléseihez is ragaszkodó emberként nem jutott szerephez. Egy ideig az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapártban kereste a helyét, de amikor az 1992-es pártkongresszuson a magyar kisebbség védelmében szólalt fel és kifütyülték, kilépett e szervezetből. /Elhunyt Fazekas János. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./ Utolsó éveit Budapesten töltötte, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett kutatómunkát. Fazekas János szülei szülőfalujában, Magyarandrásfalván nevelkedett. 1943-tól tagja a Kommunista Ifjak Szövetségének és részt vett az antifasiszta mozgalom megszervezésében a Székelyföldön. 1944-ben a Maniu-gárdisták letartóztatták, szabadulása csak a véletlenen múlt. 1945-ben Székelyudvarhelyen volt KISZ-titkár, majd Brassó és Maros tartományi KISZ-titkár lett. 1950–84 között nagynemzetgyűlési képviselő. 1954-től 61-ig a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, 1965–82 között a kormány alelnöke, illetve a minisztertanács alelnöke volt, időközben az élelmiszeripari, illetve a belkereskedelmi tárcát vezette a kormányban. 1989 januárjában Fazekas Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz fordult az Erdélyi Magyar Nemzeti Kisebbség Szövetsége nevében, felsorolva az erdélyi magyarságot ért sérelmeket, kérve a kisebbségi kérdés nemzetközi szintű rendezését. /Elhunyt Fazekas János. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

Az RMDSZ csúcsvezetősége elhatárolódott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székelyföldi autonómiatervezetétől. Makkay József: rámutatott, eleve két tábornak igyekeznek a kedvébe járni. A kormánypárt felé bizonyítaniuk kell, hogy ők nem támogatnak semmiféle erdélyi magyar autonómiakövetelést, ugyanakkor szavazóik, az erdélyi magyarság irányában azt a látszatot akarják kelteni, hogy az autonómiát követelők téves úton járnak, dilettáns politikusok. Az RMDSZ hangoztatja, hogy a választások után benyújtja majd saját autonómiatervezetét. Egyelőre semmiféle törvénytervezet nincs. Autonómia helyett az EU-ban honos önkormányzatiság intézményét ajánlják, meg a regionalizmust. Románia még messze áll a jogállamiság fogalmától. A mai magyar kormánypártok közelebb állnak a román Szociáldemokrata Párthoz, mint az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseihez, írta Makkay. A dél-tiroliak is úgy jártak sikerrel, hogy a korabeli osztrák kancellár, Bruno Kreisky az ENSZ elé vitte ügyüket. Lett kedvezménytörvény, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, oktatási támogatás a határon túli magyar gyerekeknek, sorolta az újságíró. Hamar elfeledték egyesek, hogy mindez az Orbán-kormány hozzáállásának volt köszönhető. /Makkay József: Az autonómia stációi. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Az utódállamokban élő magyarságot képviselő hat szervezet jún. 16-án Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában megalakította a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Tanácsot (KMMNT). Alapítóként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács mellett a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség képviseltették magukat. Az RMDSZ, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja és a Vajdasági Magyar Szövetség nem tagja a szervezetnek. Meghívottként jelen voltak a Fidesz képviseletében Németh Zsolt és Kövér László, az MDF részéről Balogh László, valamennyien parlamenti képviselők, míg a Magyar Polgári Szövetség részéről Szász Jenő elnök jelent meg. Tőkés László püspök, az EMNT elnöke idézte fel az autonómiamozgalom fontosabb mérföldköveit, az 1996-os, első magyar–magyar értekezlettől napjainkig. Tőkés László emlékeztetett rá, hogy az utódállamokban élő magyar nemzeti közösségek autonómiájáért küzdő szervezetek egységbe fogásának ötletét Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke vetette fel egy áprilisi, marosvásárhelyi tanácskozáson. A püspök úgy látja, hogy Magyarország, Szlovákia és Szlovénia EU-integrációjával az autonómia az Európai Unió belső ügyévé vált. A Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Tanács feladata a társult tagok törekvéseinek és önálló határozatainak képviselete az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, az Európa Tanácsban, annak Parlamenti Közgyűlésében, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben, az ENSZ-ben és más kormányszintű szervezetekben. Az alapítók elfogadták a KMMNT házszabályát, majd a társult szervezetek elnökeiből álló elnökség nyilatkozatot fogalmazott meg a nemzeti kérdésről. Az elnökség döntött a KMMNT diplomáciai munkacsoportjának létrehozásáról és a szervezet brüsszeli irodájának megnyitásáról is. A szervezet elnöke Tőkés László püspök lett. A KMMNT megalakulását kimondó határozat értelmében a szervezethez társulhat „minden olyan Kárpát-medencei testület, szervezet, amely közképviselettel felhatalmazva, következetesen cselekszik a magyar közösség autonómiájáért”. /Pengő Zoltán: Tőkés: együtt az autonómiáért. Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Tanács. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Idén és 2005-ben Románia az ENSZ Biztonsági Tanácsában foglalhat helyet, 2004. július és 2005. októbere között a BT elnöki tisztét is ellátja. Az Egyesült Államokban látogatáson tartózkodó Adrian Nastase miniszterelnök vezette júl. 20-án a Biztonsági Tanács ülését, amelyen a regionális együttműködésről folyt eszmecsere. Nastase Kofi Annan ENSZ-főtitkárral is találkozott, majd a sajtótájékoztatón Adrian Nastase kijelentette, hogy 95 százalékban felkészült az őszi elnökválasztáson való részvételre, erről azonban az SZDP tagjaival is konzultálni kíván. /Adrian Nastase az ENSZ BT ülésén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a nemzetközi közösséghez fordul, és azt kéri, segítsen megakadályozni a kettős állampolgárság ügyében általuk kezdeményezett népszavazást megelőzően tapasztalt „sorozatos és durva alkotmánysértéseket”. Az MVSZ az ENSZ, az Európai Unió, az EBESZ és külön-külön valamennyi uniós tagállam figyelmét felhívja, és segítséget kér, mivel az Országgyűlés és a kormány alkotmányt sért, amikor nap mint nap tevőlegesen befolyásolja a népszavazás menetét, így például legutóbb azzal, hogy a kampányidőszakban a népszavazás kérdését érintő törvénytervezet tárgyalásába kezd. /Az MVSZ nemzetközi segítséget kér. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

Románia további száz katonát küld Irakba az ottani ENSZ-misszió védelmének erősítésére. A döntést január 17-én hozta meg az ország vezető védelmi testülete, a Legfelsőbb Védelmi Tanács, amelynek ülésén Traian Basescu államfő elnökölt. Románia kezdettől fogva támogatta az Egyesült Államok Irak elleni hadműveletét, és a szövetséges erők kontingensében mostanáig 730 katonával képviseltette magát. Az újabb százfős erősítésről hozott döntést a parlamentnek még jóvá kell hagynia. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./

Nyugtalanítja az ENSZ-t, hogy évente többezer újszülöttet hagynak sorsukra a szülészeteken Romániában, tavaly 4000 baba – az összes újszülött 1,8 százaléka – maradt születése után anya nélkül a kórházban. A sorsukra hagyott kicsik harmadának nincsenek személyazonosságot igazoló dokumentumai. Jogilag így ők „láthatatlanok”, s könnyen emberkereskedők prédájává válhatnak. A sorsukra hagyott újszülöttek aránya 1995 óta nem változott. /Évente több ezer újszülöttet hagynak sorsára Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Viktor Juscsenko ukrán elnök Romániába látogatott. Április 21-én megegyezett Traian Basescu román elnökkel, hogy vegyes bizottságokat hoznak létre a két ország közötti területi viták rendezésére. Románia korábban pert indított Ukrajna ellen a Nemzetközi Bíróságon, az ENSZ bírói testületétől kérve a közös fekete-tengeri határvonal megszabását. A két állam legfőképpen a Kígyó-sziget térségében húzódó fekete-tengeri határról, illetve a térségben felfedezett földgáz- és kőolaj-lelőhelyek hovatartozásáról vitázik. További viták tárgya, hogy Ukrajna kiszélesíti a Duna torkolatvidékén épített 170 kilométer hosszúságú Bisztroje hajózási csatornáját. /Román–ukrán vegyes bizottságot hoznak létre. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Az Egyesült Államokba látogatott Mihai Ungureanu külügyminiszter. Máj. 4-én az ENSZ székházában találkozott a Biztonsági Tanács soros elnökével, Ellen Margrethe Loj dán nagykövettel, valamint a tagállamok küldöttségeinek vezetőivel. – Románia azt szeretné, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa újra napirendre tűzné az ENSZ és a regionális szervezetek együttműködésének kérdését, jelentette ki külügyminiszter. – A partnerek értékelték Románia következetességét, amellyel hozzájárult a BT figyelmében levő válságállapotok tartós megoldásához Irakban, Afganisztánban, Közép-Keleten, Szudánban, Haitiban. /Az Egyesült Államokba látogatott a külügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Kolozsváron május 13-án az ENSZ és a román kormány nemzetközi konferenciát rendezett. „Nem valósítható meg a verespataki bánya az eredeti elképzelés szerint, hiszen ez nagyon veszélyes projekt, amely a legnagyobb környezeti és társadalmi károkat elsősorban Romániának fogja okozni” – mondta Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter Kolozsváron. Sulfina Barbu román kollégája óvatosabb álláspontra helyezkedett, kifejtette: nem tudnak a terv támogatása mellett vagy ellen nyilatkozni addig, amíg nem készül el a terv hatástanulmánya. Persányi szerint a kolozsvári konferencia nagyon jelentős, mert a világ bányászati hulladékának legkiválóbb szakértőit irányította Kolozsvárra az ENSZ. A résztvevők Verespatakra is ellátogatnak. A konferencián a résztvevő tizenkét közép-kelet-európai ország képviselője elfogadott egy közös nyilatkozatot, amelyben lefektettek néhány elvet. Ezek alapján megvizsgálják, melyek a környezetre veszélyt jelentő bányák. Megállapították, hogy a régióban lévő mintegy 150 bánya több mint egyharmada komoly veszélyt jelent az emberek egészségére. Megjelent Klaus Toepfer, az ENSZ környezetvédelmi főtitkár-helyettese is, aki hangsúlyozta: mindent meg kell tenni, hogy a 2000-es tiszai ciánszennyezéshez hasonló katasztrófa ne ismétlődhessen meg. Persányi emlékeztetett, hogy a környezeti hatástanulmányra vonatkozó tartalmi javaslatokat még februárban elküldték a román partnernek, és kérték, hogy a szempontrendszer összeállításánál ezeket vegyék figyelembe. Sulfina Barbu megerősítette, hogy figyelembe veszik a magyar fél javaslatait a hatástanulmány elkészítéséhez szükséges útmutató összeállításakor. Persányi Miklós az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetőivel is találkozott. Az ezt követő sajtótájékoztatón Persányi kifejtette: nem árnyékolhatják be a javuló román–magyar viszonyt az árvíz sújtotta Temes megyébe küldött magyar segítség ügyében született ostoba romániai nyilatkozatok. A tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai Transgold vegyesvállalat és a magyar állam között zajló perben született végzés kapcsán elmondta, hogy a jogi eljárás független bíróság előtt zajlik. Hozzátette: a pert nem kell összekeverni a román–magyar környezetvédelmi kapcsolatok egyéb kérdéseivel, mert az eljárásban nem részes fél a román állam. Arra a kérdésre, hogy a román állam mégis 46 százalékos részvényt birtokol a vegyes vállalatból, Persányi kifejtette: ennek ellenére a cég önálló jogi személyként áll a perben. Megfellebbezi a nagybányai Transgold (volt Aurul) vállalat a tiszai ciánperben hozott budapesti bírósági ítéletet, jelentette ki Májai László ügyvéd, a romániai vegyes vállalat jogi képviselője. /Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki bánya tervét. A román fél csak a környezeti hatástanulmány elkészítése után nyilatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Július 18-ára huszonegyre nőtt az árvíz halálos áldozatainak száma, a legtöbben, 14-en Vrancea megyében vesztették életüket. A hatóságok Moldvában már elkezdték a fertőtlenítést, a lakosság a járványveszélyre való tekintettel ingyenes oltásokat kap. Az ENSZ újabb százezer dolláros segélyt ajánlott fel. /Árvízmérleg: már huszonegy halott. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./

Újabb segítséget kap Románia az árvízkárok enyhítéséért. Magyarország nagy teljesítményű víztisztítót küldött Moldvába. A budapesti polgári védelem munkatársai Bákó megyébe telepítik majd az óránként 1500 liter tiszta víz előállítására alkalmas víztisztítót. A víztisztító és a 7 tagú kezelőszemélyzet addig marad Romániában, míg szükség lesz rájuk. Az ENSZ Fejlesztési Programja 14 motoros gumicsónakot adományozott Romániának. Mizsei Kálmán, az ENSZ Fejlesztési Programjának Európáért és a FÁK-államokért felelős igazgatója elmondta, a 130 ezer dolláros támogatás mellett sikerült megszereznie az ENSZ „elvi beleegyezését”, hogy Románia további 100 ezer dollárt kapjon, amelyet felszerelésekre költhet. /Újabb segítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Eddig 14 ország és több nemzetközi intézmény ígért árvíz miatt segítséget Romániának, a kormány múlt heti nemzetközi felhívása nyomán. Németország ivóvizet, élelmiszert, gyógyszereket, Csehország áramfejlesztő berendezéseket, Lengyelország egy repülőgép-rakomány humanitárius segélyt adott, Magyarország 12 ezer euróval, egy egészségügyi csoporttal, vízkezelő berendezésekkel, sátrakkal és áramfejlesztővel segít. Az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) 230 ezer eurót utal ki, a Világbank 10 millió dollárra mutat készséget a kockázatcsökkentő programja keretében, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB) még ezután dönt a kiutalandó összegről. /Segélyek, segélyígéretek. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./

Miközben a bosnyák hozzátartozók 1 milliárd euró várományosai, a romániai haláltábor túlélői és az áldozatok hozzátartozói még mindig hiába várnak méltányos kárpótlásra. Az elmúlt napokban gyászolók és megemlékezők tízezrei rótták le kegyeletüket a srebrenicai népirtás tizedik évfordulóján a vérengzés nyolcezer áldozatának emléke előtt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el az akkor holland ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló Srebrenicát, amelynek nyolcezer férfi lakosát a következő napokban lemészárolták. Az 1948-as genfi szerint a népirtás „olyan bűncselekmény, amelyet egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport egészének vagy valamely részének elpusztítási szándékával követnek el.” 1944 végén Észak-Erdély különböző településeiről sok ezer férfit hurcoltak el a földvári haláltáborba. Ez is népirtás volt. A Srebrenicán történt vérengzés miatt a hágai Nemzetközi Törvényszéken Radiszláv Krsztics tábornok úgy védekezett, hogy az áldozatok száma túl „jelentéktelen” volt ahhoz, hogy a mészárlás népirtás besorolást kaphasson. A hágai törvényszék tagjai azonban megállapították, hogy a srebrenicai nyolcezer muzulmán elpusztítása férfi népirtásnak minősül. A Földvárra hurcolt észak-erdélyi magyar férfiak nagy részét is elpusztították. A földvári haláltáborba elhurcolt Szatmár megyeik tragédiájáról írt Boros Ernő Mindennap eljött a halál címmel könyvet, 2002-ben. Az akkori események lényege, hogy 1944. augusztus 23-án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszti a háborút, Románia a leendő győztesek oldalára állt át. Ezzel ismét terítékre került Erdély, pontosabban immár csak Észak-Erdély hovatartozásának a kérdése. Akkor úgy nézett ki, hogy Észak-Erdély legalább egy részének a hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, ezért a román vezetés elhatározta, hogy „javítanak” ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki: – a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); – leplezett formában történő etnikai tisztogatás. 1999-ben Romániában megjelent egy kormányrendelet, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlásról intézkedik. Ezzel elméletileg lehetővé vált, hogy az 1944. novembere és 1945. márciusa között a hírhedt földvári haláltáborban raboskodott Szatmár megyei férfiak is kárpótlást kapjanak. De csak elméletileg, mert a gyakorlatban a kormányhatározat megjelenésekor a haláltábor Szatmár megyei túlélői közül már csak hatan-heten voltak életben. Néhány évvel a trianoni döntés után románosítási céllal román telepeseket irányítottak magyar vidékekre, ők román állam által elkobzott földeket kaptak, és ún. kolonista falvakat alakítottak itt ki. Ezek a telepesek a második bécsi döntés után, 1940 októberében visszamentek ismét oda, ahonnan Trianon után érkeztek, és majd csak a háború végén tértek vissza újra kolóniáikba. Ezek a telepesek kárpótlást kaphatnak, illetve különböző kedvezményekben részesülhetnek. /Boros Ernő: Földvár: a magyar Srebrenica. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

Az üzbég menekültek csoportja július 29-én megérkezett a temesvári repülőtérre. Az üzbégek a májusi, andizsáni vérengzés idején hagyták el országukat és Kirgizisztánba menekültek. A menekültek ideiglenes befogadását Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa kérte Bukaresttől. Az üzbégek legfennebb hat hónapig tartózkodnak Romániában, ez idő alatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közbenjár, hogy a menekültek állandó tartózkodási engedélyt kapjanak más országokban. /Megérkeztek Temesvárra az üzbég menekültek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

Szeptember 13-án az Egyesült Államokba utazott Basescu elnök, ahol találkozik több, a romániai befektetési lehetőségek iránt érdeklődő vállalat képviselőivel. Az államelnök részt vesz az ENSZ csúcsértekezletén New Yorkban. Kétoldalú találkozókon vesz részt több ország államfőjével, köztük Moldova Köztársaság, Magyarország, Finnország, Grúzia elnökével, továbbá találkozik Törökország miniszterelnökével is. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

Rendkívül fontosnak nevezte Sólyom László magyar köztársasági elnök az ENSZ-csúcstalálkozó alkalmából New Yorkban, szeptember 15-én tartott megbeszéléseit Traian Basescu román államfővel. Sólyom László román kollégájától hivatalos látogatásra szóló meghívást kapott. Sólyom konkrét témaként említette, hogy a csíkszeredai magyar konzulátus nyolc éves huzavona után sínre került, és meg fog nyílni. A magyar fél felajánlotta, hogy a szintén régóta húzódó Gozsdu Alapítvány ügye is nyugvópontra kerül: magyar–román közalapítvány kezdheti meg a működését. A román elnök méltatta az RMDSZ konstruktív szerepét a román belpolitikában és a két ország közötti viszonyban. A csíkszeredai konzulátus fontos lenne, mert az itt élő magyaroknak pluszköltséget jelent a kolozsvári főkonzulátusra való gyakori utazás, emellett az évente Székelyföldre érkező számos magyar turista esetében szükséges ügyintézés lebonyolítása helyben egyszerűbb lenne. /Sólyom szerint megnyílik a csíkszeredai konzulátus. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

A magyar külügyminisztérium megpróbálja felvenni a kapcsolatot azzal a professzorral, aki egy lapinterjúban azt állította, mégis volt CIA-börtön Magyarországon, hogy megtudja, mire alapozta állítását a professzor; Magyarországon ugyanis nem volt, nincs és nem lesz ilyen tábor – közölte Polgár Viktor külügyi szóvivő. A Magyar Nemzet november 12-én beszámolt be arról, hogy az Il Manifesto című olasz kommunista napilapnak nyilatkozva Cheriff Bassiouni, az ENSZ afganisztáni raportőre tényként említette: Románia, Lengyelország és Magyarország területén titkos CIA-fogoly-táborokban kínzások történtek. /Az ENSZ egyik raportőre szerint: Volt CIA-börtön Magyarországon is. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

„Traian Basescu államelnök nem egyforma mércével mér, be kellene látnia, hogy az autonómia esetében európai elvekről van szó, amelyek minden európai államban érvényesek kell legyenek” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Csapó József Basescu elnök székelyföldi autonómiát illető kijelentéseire reagálva. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke arra kérte Traian Basescut, rendezzenek nemzetközi részvétellel megbeszélést az eurorégiónak tekinthető Székelyföld területi autonómiájának törvény általi újraalakításáról. Basescu államfő ezt elutasította, arra hivatkozva, hogy Románia alkotmánya nem engedi meg az ilyen megoldásokat. Az SZNT elnök azt is elmondta, Romániától csupán vállalt nemzetközi kötelezettségeinek betartását kérik. Csapó illetékes nemzetközi fórumként az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet és az ENSZ Biztonsági Tanácsát jelölte meg. Akárcsak Romániában, Szerbiában sem tartják az autonómiát elfogadható megoldásnak, amikor a magyarokról van szó. /Isán István Csongor: Csapó: Basescu nem egyforma mércével mér. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szub­szi­diaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyer­gyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Az RMDSZ és az SZNT is december 10-én ülésezett. Két érdekvédelmi csoport kisebb vagy nagyobb tömegháttérrel, de mindenképp a közösség feje felett egymástól teljesen különböző, a valóságtól kellő mértékben elrugaszkodott programmal jelentkezik a szélsőséges nacionalizmust uraló román politikai életben. A román politikai szereplők magyarságfóbiája pártállástól függetlenül létezik. A nacionalista érzelmeket kavaró román politikusok így akarják megőrizni másfél évtizede tartó privilégiumaikat. A DA Szövetség, mely indulásakor progresszív erőnek tűnt, a kormányzás súlya alatt eltorzult, megtorpant. Mintha az RMDSZ is kicsit felhőjáró lenne, mikor kijelenti, nem távozik a koalícióból, menjen az, aki nem tartja be még az írásos egyezségeket. Lát valaki esélyt erre? A Székely Nemzeti Tanács konfliktusmegelőzésként területi autonómiát követelő, a román parlamenthez intézett ilyen irányú felhívása és a nemzetközi fórumok, egyebek közt az ENSZ Biztonsági Tanácsához és főtitkárához, Javier Solanához intézett felkérése dicséretes elképzelés. A két érdekképviselet között mély szakadék és bevallott rivalitás van. Amíg asztalhoz nem ülnek, a közösség jövője bizonytalan marad, figyelmeztetett Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Külön nem lehet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Romániában a kormányszövetség – minden ünnepélyes nyilatkozata és fogadalma ellenére – állandóan megszegi ígéreteit, becsapja koalíciós partnerét, állapította meg Magyari Lajos. Ez történik a kisebbségi törvénytervezettel, melyet elutasított a szenátus, és semmiféle garancia nincs arra, hogy a képviselőház megszavazná. Markó Bélának, az RMDSZ elnökének ki kell mondania: követelik, hogy tartsák tiszteletben azt, amit megígértek. Nem fogják betartani. Románia ma még nem alkalmas semmiféle toleráns demokráciára. Ezért nevezi Magyari ,,hősi”, de meddő próbálkozásnak az SZNT törekvéseit, melynek elnöke, dr. Csapó József előbb Basescu államelnökhöz intézett levelet a székelyföldi autonómia ügyében, s elutasíttatása után most már az ENSZ Biztonsága Tanácsát is kezdte emlegetni. /Magyari Lajos: Helyünk a világban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1992. december 18-án elfogadott egy, a nemzeti kisebbségek nyelvi, vallási, etnikai jogairól szóló határozatot. A nyilatkozat aláírásának napját a nemzeti kisebbségek napjává nyilvánították, 1998-ban Románia is ratifikálta a határozatot, azóta itt is megünneplik december 18-át. Az Etnikumközi Hivatal szervezésében, Markó Béla miniszterelnök-helyettes védnöksége alatt Bukarestben december 9-e és 14-e között számos rendezvényre kerül sor. Markó Béla elmondta, hogy a kormány fokozott figyelmet fordít a kisebbségvédelemre. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy kisebbségi törvény tervezete körüli vita lelassította annak elfogadási folyamatát. Markó Béla jelezte, hogy várható a regionális kisebbségi nyelvek európai chartájának román parlament általi ratifikálása. Markó Attila, az Etnikumközi Hivatal elnöke arról tájékoztatta a sajtót, hogy a kisebbségek napja alkalmából december 14-én népművészeti tárgyak kiállítása nyílik Bukarestben. Bemutatják a Romániai sokszínűség hete – A sokszínűség varázsa című DVD-t is. /Kisebbségek napja Bukarestben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./