Sorok között: az 1956-os események romániai visszhangjai címmel nyílik kiállítás Temesváron október 9-én, a magyar forradalom kitörésének 51. évfordulója alkalmából. A kiállítás a budapesti egyetemistákkal szimpatizáló romániai, temesvári hallgatók elleni megtorlásokat, a kirakatpereket akarják a közvélemény tudomására hozni, egyben a kommunista bűncselekményeket feltárni, felhívni a figyelmet arra, hogy sok akkori elítéltet ma sem rehabilitáltak. A korabeli újságokból, röplapokból, rádiós hangfelvételekből, rendőrségi jegyzőkönyvekből álló tárlatot a Román Kulturális Intézet, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS), Lengyelország bukaresti Nagykövetsége, az Olasz Kulturális Intézet és a román minisztérium szervezi. A megnyitón jelen lesz többek között Marius Oprea, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet elnöke, néhány politikai fogoly, egykori temesvári (román) elítélt egyetemista, valamint Varga Andrea magyarországi történész és publicista, a kiállítás anyagának összeállítója, az 1956-os romániai események egyik kutatója, aki három éve a Román Akadémia díját is megkapta kutatómunkájáért, melynek eredménye a Romániai magyarok – 1945–1955 /Maghiarii din Romania (1 A Romániai magyarok – 1945–1955 című könyv minden dokumentumot eredetiben közöl, így több feljegyzést, jelentést, összefoglalót magyarul, mert eredetileg ezek magyarul születtek. Mindegyik mellett közölték a román nyelvű fordítását is. Elkészült a következő kötet, azonos szempontú szerkesztéssel. Romániai magyarok – 1945–1955 /Maghiarii din Romania (1945–1955), Cluj, 2003/945–1955), Cluj, 2002/ című román nyelvű dokumentumkötet. /P. L. Zs. : Kiállítás ‘56 romániai fejleményeiről. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

Az erdélyi magyar autonómiaigények továbbra sem szerepelnek a Gyurcsány- és a Tariceanu-kabinet tanácskozásának napirendjén. Nagyjából körvonalazódott a november 14-én Nagyszebenben sorra kerülő harmadik közös román–magyar kormányülés napirendi pontjainak jegyzéke. A romániai minisztériumok által benyújtott javaslatok nagy része a hétéves magyar–román operatív együttműködési program célkitűzéseit szem előtt tartva készült el, nyilatkozta Horváth Anna, a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium államtitkára, az egyeztető küldöttség tagja. A hét végén lezajlott egyeztetésen elemezték a tárcáktól kapott javaslatok többségét, a jóváhagyott javaslatok pedig már bekerültek a közös kormányülés napirendi pontjai közé. Horváth Anna elmondta, a fejlesztési tárca javaslatai közül négyet fogadtak el az egyeztető felek. A két legfontosabb javaslat egyrészt a stratégiai együttműködési programok elsődleges hatásterveinek előkészítésére, pontosabban ezek közös finanszírozására vonatkozik, másrészt a közös fejlesztési pólusok kitűzése. A kormányülésen napirendre kerül a romániai szakminisztérium által javasolt távközlési együttműködési megállapodás is. A kormányfőtitkárság javasolt protokollum-tervezete a romániai Etnikumközi Kapcsolatokért Felelős Hivatal és a Magyar Kisebbségügyi Hivatal között jönne létre, és amely a magyarországi román és a romániai magyar hadisírok jogi státusára vonatkozik. Az elfogadott javaslatok között van a TEN elnevezésű, a Budapest–Bukarest–Konstanca vasútvonalon zajló szállítás fejlesztésére vonatkozó megállapodás. Szerepel még a határ menti mellékutak korszerűsítésére létrehozandó közös munkacsoport, valamint a vasúti határátkelés egyszerűsítése. Nem került be viszont a Tánczos Barna szállításügyi államtitkár javaslata a dél-erdélyi autópályával kapcsolatban, amely szerint a két kabinet közösen határozna arról, hogy miként valósulna meg a sztráda magyarországi folytatása. Horváth Anna szerint nem született még megegyezés az oktatási, művelődésügyi és ifjúságpolitikai kérdésekben beterjesztett javaslatokról. Az államtitkár szerint a legfontosabb javaslat a határ menti együttműködési program. Előreláthatólag az autonómia kérdése sem szerepel majd a közös kormányülés napirendi pontjai között. A 2006 novemberében Budapesten rendezett második együttes kormányülésen a két kabinet tagjai tíz kétoldalú megállapodást írtak alá. A román és a magyar kormány vállalta, hogy együttműködik a Duna-medencére és a Tisza-vízgyűjtőre vonatkozó területfejlesztés, az építőipari vállalkozások kooperációjának ösztönzése terén. Megállapodás született, hogy a két állam köztisztviselői közös szakmai képzésben részesülnek, és hogy Békéscsaba és Nagyvárad között elektromos távvezetéket, Szeged és Arad között pedig gázvezetéket építenek. Arról is megállapodtak, hogy a román és a magyar tudományos akadémia történészekből álló vegyes bizottságot alakít egy közös történelemkönyv megírására, Románia és Magyarország pedig fele-fele arányban finanszírozza a kolozsvári Mátyás-szobor felújítását. Tavalyi kormányközi megállapodás eredménye az is, hogy 2007. január elsejétől a két ország állampolgárai útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal léphetnek a másik állam területére. Nem sikerült közös nevezőre jutni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös finanszírozása ügyében, és az erdélyi autonómiaigények sem kerültek szóba. /Nagy B. István: Négycsillagos kormányülés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

November 19-én, a kutatók nemzetközi napján Bukarestben díjazták az év legjobb kutatási programjait. Dr. Benedek Imrének és csapatának adták át a Román Akadémia kitüntetését (premiu de excelenta). A marosvásárhelyi professzor a Transcardiosistem nevet viselő programjával nyerte el a díjat, amelynek keretében őssejt-beültetéssel gyógyítják a szív- és perifériás érbetegségeket. /Kitüntetés dr. Benedek Imrének és csapatának. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

Dr. Mészáros Miklós (1927–2000) kolozsvári földtanprofesszor emlékére tartott konferenciát december 1-jén a Bolyai Társaság a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem főépületében. Dr. Mócsy Ildikó tanszékvezető és Wanek Ferenc szervező megnyitó szavai után plenáris előadások következtek. Dr. Dudich Endre (Magyarhoni Földtani Társulat) felelevenítette a Mészáros Miklóssal 1958-tól annak haláláig tartó együttműködésüket. Nagy tudású, közvetlen embernek, segítőkész munkatársnak ismerte meg, akivel élmény volt dolgozni. Dr. Kecskeméti Tibor (Magyar Természettudományi Múzeum) negyven évig dolgozott együtt a kolozsvári professzorral. Bejárták az Erdélyi-medence földtani nevezetességeit. Mészáros Miklós nemzetközi mércével kitűnően felkészült kutató volt. Ajtay Ferenc, a Bolyai Tudományegyetem egykori hallgatója tanárától sajátította el a logikus gondolkodást és a kutatómunkában az időszerűség elvének alkalmazását. Mészáros Miklós – 300 szakdolgozat, 6 könyv, 2 monográfia, 11 egyetemi jegyzet és 500 újságcikk szerzőjeként – nem véletlenül lett a Román Földtani Társaság alelnöke, a Román Paleontológiai Társaság elnöke, a Román Akadémia tagja. Fazekas Loránd azokra a tudománynépszerűsítő írásokra hivatkozott, amelyeket Mészáros professzor a Szatmári Friss Újság Zöld Oldalában 1997–1999 között havonta megjelentetett. Javaslat hangzott el: indítsanak gyűjtést egy akadémikushoz méltó házsongárdi síremlék felállítására. Az emlékkonferencián, amely délután szakdolgozatok ismertetésével folytatódott, részt vett a professzor családja. /Ö. I. B. : Kegyelettel egy tudós pályafutásáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Úgy tűnik, hogy végleg meghiúsult a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozása, miután a szenátus jogi bizottsága is kedvezőtlenül véleményezte a román–magyar alapítvány létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Az immár három alkalommal együttes ülést rendező budapesti és bukaresti kormánynak ez az első olyan megállapodása, amely úgy tűnik, hogy kudarcra van ítélve. A szakbizottságban csak az RMDSZ és a liberális honatyák egy részétől kapott kedvező voksot. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke úgy véli: nem létezik politikai akarat a kétoldalú egyezmény parlament általi elfogadására. Magyarországon zökkenőmentesen zajlott a rendelet ratifikálása, ezzel szemben Romániában csak az első lépéseket sikerült megtenni akadálymentesen. A bukaresti kormány 2005. december 1-jén fogadta el az alapítvány létrehozásáról szóló magyar–román egyezmény ratifikálásának törvénytervezetét. 2006. március 30-án egyetlen szavazatkülönbséggel bukott el a képviselőházban a közalapítványról szóló törvénytervezet. Az elutasító álláspont kialakulásában jelentős szerepet játszott az alapítvány létrehozása elleni román sajtóhadjárat, amelynek zászlóshajója a Ziua napilap volt. Ehhez csatlakozott később a román ortodox egyház, valamint a Román Tudományos Akadémia is. /borbély: Kudarcos román–magyar Gozsdu-egyezmény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

Csutak István, az RMDSZ régiófejlesztési szakértője szerint az ország adminisztratív újrafelosztásának gondolata már egyáltalán nem idegen az ország elnökétől. „Nem szabad sem túl-, sem alulértékelni a Traian Basescu által mondottakat” – fejtette ki Csutak István, annak kapcsán, hogy az államelnök a Román Akadémián tartott beszédében decentralizációs és területi-adminisztrációs újrafelosztást szorgalmazott. Csutak szerint az RMDSZ szakmailag felkészült arra, hogy amikor napirendre kerülnek ezek a reformok, érvényesíteni tudja álláspontját. /Horváth István: Köszönés helyett is autonómia? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Megjelent A sztálinizmus irodalma Romániában /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című tanulmánykötet, Balázs Imre József szerkesztésében. A tanulmányok a kolozsvári Sapientia – Kutatási Programok Intézete támogatásával készültek. A kötetről Szőcs István fejtette ki véleményét. Gheorghiu-Dej látszólagos sztálinizmusának titkai a mai napig feltáratlanok. Miként volt lehetséges, hogy míg az összes szovjet csatlósállamban a moszkovita frakció, amelyik a háború éveit Moszkvában vészelte át, kinyírta a honi gárdát, azokat, akik odahaza harcolták és szenvedték végig a fasizmus korszakát; ez alól az egyetlen kivétel volt Románia, Lásd a Pauker-Luca ügyet. A román kommunista vezetés titokban már 1953-ban létrehozott egy olyan szervet, amelynek feladata volt titokban elhárítani a szovjet befolyást, ahol csak lehet. Gheorghiu-Dej rendszere „ellensztálinizmus” volt, erős nemzeti vonásokkal. A korszak íróinak helyzetéről, életéről kellett volna többet írni, jegyezte meg Szőcs István A sztálinizmus irodalma Romániában című tanulmánykötetről, ehelyett olyan személyekről esik szó a tanulmánykötetben akiknek inkább kuriózumgyűjteményekben volna helyük, mint például a Fáskerthyeknek, az Aszódiaknak. A kötet szerzői „egybemossák az írókat nem is a műkedvelőkkel, hanem egyrészt a kontárokkal, másrészt a közművelődés hivatalsegédjeivel. ”A mai kritikusoknál ilyen őrszavak szerepelnek, mint referencia, kód, trend, retorika, munkás-szubkultúra stb., ugyanúgy alkalmazzák a divatos filozófusok vagy „antropológusok”, megállapításait, mint régebben a marxista szerzőket, „nem az elemzés kiindulópontjaként, hanem védőmázként bevonva vele a szöveget” – állapította meg Szőcs István. Nagy István munkásíró „nem csak íróként volt kreatúra. Mint ‘munkáshős’, munkásértelmiségi, majd mint kommunista közéleti személyiség is kreatúra volt. ”1956 kora őszén Szőcs István olvasta Nagy István egyik cikke korrektúralevonatában ezt a kitételt: A trianoni határ azért igazságtalan, mert azontúl is élnek – románok!... E mondatot aztán a cenzúra törölte, Herédi Gusztáv figyelmeztetésére. Nagy István egy alkalommal nem találta megfelelőnek Méliusz József versét, ezért kiegészítette: Leplezzétek le / leplezzétek le / az imperiálistákat / az imperiálistákat. Utána Szőcs István izgatottan várta: mit fog szólni Méliusz a verse megfejeléséhez? Semmit sem szólt, sőt, így vette fel következő kötetébe. És Nagy Istvánt kinevezték a Bolyai Tudományegyetem rektorává! Majd „kinevezték a Román Tudományos Akadémia tagjává, mint magyar szellemi nagyságot!”A tanulmánykötet szerzői „a diktatúrakorszak jellemzésénél éppen a kisebbségi mivoltból indulnak ki, azon belül is a primitivizmus és a parodizálás érdekli őket”. Ha meg akarja érteni az ember, hogy mi a sztálinizmus, akkor a diktatórikus korok legjellemzőbb közös vonásainak bemutatásával kell kezdeni, nemcsak az írók, költők szövegeinek felidézésével, fejtette ki véleményét Szőcs István. „A kisebbségek és a diktatúra viszonya mindig is sajátos volt, különbözött a diktatúra és a többség viszonyától. ” „A magyar kisebbségi politizálás félezer éves hagyománya az egy hazáért két pogány közt helyzet. ” A „második világháború után a magyar nemzetiségi „végeken”, amikor éppenséggel a sztálinizmushoz kellett védelemért folyamodni a poszt-kisantant szomszédság ellenében, amely végül is szintén csak minimálisnál kevesebb oltalmat szándékozott nyújtani. ”A tanulmánykötet „szenvtelen tárgyilagossággal foglalkozik a sztálinistának nevezett korszak irodalmával”. A „tárgyilagosság azonban nem meggyőző, mert nincs mögötte megértés, beleérzés, sem a korba, sem a szerzőibe. ” Hogyan voltak képesek így írni ebben a korban? A válasz: „így kellett, mert így lehetett.” „Kisebbségi irodalomra a rendszernek is szüksége volt, mert bizonyítani is kellett: lám, ezek itt lent – féltő gondoskodásunk alatt – élnek! És a kisebbségnek is szüksége volt irodalomra, mint annak jelzésére, hogy akárhogy is nézünk már ki, de azért még vagyunk. ”/Szőcs István: A múlt idők setét virága I. = Helikon (Kolozsvár), jan. 25., II. – febr. 10., III. – febr. 25./

A Nagy-Románia Párt /PRM/ feljelentése nyomán indított vizsgálatot a tavaly nyáron ötödik alkalommal megtartott Bolyais Világtalálkozó, valamint a 450 éves Marosvásárhelyi Református Kollégium ünnepségsorozata kapcsán az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A PRM helyi képviselői azt rótták fel, hogy a véndiákok találkozójára a szervezők csupán a magyar nemzetiségűeket hívták meg. Kirsch Attila, a Bolyai Farkas Gimnázium és a Marosvásárhelyi Református Kollégium Öregdiákok Baráti Körének elnöke, a rendezvény főszervezője megdöbbent, amikor a diszkriminációellenes tanács két munkatársa megkereste. Mint hangsúlyozta, a világtalálkozók soha nem voltak kizáró jellegűek. Kirsch arról is tájékoztatta a CNCD képviselőit, hogy csak a sajtón keresztül hirdették meg a rendezvényt, senkinek nem küldtek meghívót. A rendezvényen szép számban jelentek meg román nemzetiségűek is, jelen volt többek között a Román Tudományos Akadémia képviselője, illetve Dorin Florea polgármester is köszöntötte az egybegyűlteket. Mindezeket végighallgatva, a Diszkriminációellenes Tanács képviselői azt javasolták az érintetteknek, üljenek tárgyalóasztalhoz, a megbeszélésre pedig hívják meg a román, illetve a magyar média képviselőit is. /Antal Erika: PRM: diszkriminatív a világtalálkozó. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./

Egy 30 éves hangfelvétel írott változatát közölte a lap. Az interjú Bözödi Györggyel /Bözöd, 1913. márc. 9. – Budapest. 1989. nov. 25./ készült, azzal az író történésszel, aki a napokban töltötte volna a 95. életévét. A felvétel 1978 tavaszán készült. Bözödi György az akkori interjúban elmondta, Marosvásárhelyen legtöbbször a Teleki Tékában vagy a könyvtárban dolgozott. Akkor, 1978-ban hagyta el a nyomdát a Román Tudományos Akadémia társadalomtudományi szakosztályának a kiadásában egy nagy jelentőségű történelmi dokumentumkötet: az 1848-49-es szabadságharc okmánygyűjteménye. Ez a vaskos könyv az első kötet a sorozatból, s csupán ’48. március elejétől április közepéig tartalmazza az akkor megjelent okleveleket. A jelek szerint vagy 15-20 kötetre fog rúgni ez a munka. Olyan dokumentumgyűjtemény lesz, amely Közép-Európában a 48-as események dokumentumaiból még nem jelent meg sehol. Betűhíven jelentették meg minden egyes, akkor keletkezett és fellelt dokumentumot. Már hat kötetre való anyagot állítottak össze, Victor Cherestesiu és Stefan Pascu közreműködésével. Latin, szerb, német és magyar nyelven olvasható a gyűjtemény. Leköti az olvasó figyelmét pl. a sok közéleti személyiség magánlevelezése. Bözödi György arra készül, hogy történeti tanulmányai gyűjteményét is leadja a Kriterion Kiadónak. Éppen 65 éves korára megjelenik az első verseskötete is. Bözödi két jelentősebb témával foglalkozott, az egyik a székelységnek a középkori története az 1562-es nagy felkelésig, a másik történeti témája 1848./Csifó János: „Öreg író nem vén író”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

Ilyen még nem volt: május 23–24-én román–magyar történészkonferenciát rendeznek Bukarestben, Média és történelemtudomány címmel. Mint ismeretes, a legutóbbi közös magyar–román kormányülésen határozták el, hogy váltakozva, a két fővárosban üljenek össze a felek egy későbbi közös történelemkönyv kidolgozása érdekében. A jégtörőnek számító eseményen részvevő küldöttségeket Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének igazgatója és Dan Berindei, a Román Tudományos Akadémia alelnöke vezeti. A hivatalos román történelemkutatás teljesítette a politikum történelemhamisító elvárásait, olyannyira, hogy közel tizennyolc esztendővel a nagy „változás” után is jelen van még ügyködésének eredménye a román szakkönyvekben. /Ördög I. Béla: Tudományosság kontra kontinuitás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Világok között: Corvin Mátyás és kora címmel 15 ország legkiválóbb szaktekintélyeit egybegyűjtő négynapos nemzetközi konferencia kezdődött október 23-án Kolozsváron, a Román Akadémia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum, a Művelődési Minisztérium és a Patrimonium Transsylvanicum Társaság szervezésében. A konferencián több mint száz előadó méltatja Mátyás király életét, uralkodását és munkásságát. Az utóbbi évtized legjelentősebb európai szakmai konferenciájának ad otthont Mátyás király szülővárosa. Ioan Aurel Pop, a konferencia tudományos bizottságának elnöke megnyitó beszédében Mátyás román, magyar és német kötődéseit ecsetelte. Viorica Crisan, a Történeti Múzeum ideiglenes igazgatója sajnálkozását fejezte ki nem sikerült létrehozni az állandó Mátyás-kiállítást, amelyről a tavalyi román–magyar közös kormányülésen döntöttek. Ő a Mátyás szoborra a legszerencsésebbnek a Mathias Rex feliratot találja. /Kerekes Edit: Nemzetközi konferencia Mátyás királyról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Gyászoló családja, tudóstársai, elárvult munkatársai, tanítványai és tisztelői kísérték el utolsó útjára október 31-én a Házsongárdi temetőben Jakó Zsigmond történész professzort. Koporsója mellett búcsúztak el Erdély egyik legnagyobb tudós személyiségétől az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Román Akadémia és más szakintézmények képviselői. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a bihari származású, Budapesten történésszé és levéltárossá lett, felbecsülhetetlen értékű életművét Kolozsváron megalkotó Jakó Zsigmond hatalmas munkát végzett. A neves akadémikus által közreadott tanulmányok Erdély magyar történetének és művelődéstörténetének alapvető kérdéseit tisztázták, dokumentumkötetei pedig sok ezután következő generáció számára vetették meg az alapjait az erdélyi középkori történettudományi kutatásnak. /(T. Sz. Z.): /Eltemették Jakó Zsigmond akadémikust. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Az erdélyi magyar történetkutatás és történetírás kimagasló alakját kísérték utolsó útjára Kolozsváron a Házsongárdi temetőben október 31-én. Jakó Zsigmond (1916–2008) professzor Biharfélegyházán 1916-ban született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történeti–nyelvtudományi karán végzett, később Kolozsváron Kelemen Lajos történész-levéltárost mondhatta mesterének. 1942-től a kolozsvári, 1945-től a Bolyai, 1959-től 1981-ig a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanárként, professzorként tanított. Fő kutatási területe az erdélyi középkor és kora újkor története, különös tekintettel a művelődés, a gazdasági élet, a településtörténet és az adminisztráció múltjának a kutatására. Munkássága, figyelme kiterjedt a történettudomány segédtudomány-ágaira: a paleográfiára, a diplomatikára, valamint a pecséttanra. Az utóbbi évtizedekben foglalkoztatta az erdélyi könyv- és könyvtártörténet. Jakó Zsigmond fáradságot nem ismerve dolgozott a levéltári anyag biztonságba helyezésén, megmentésén. A középkor kutatásában nagy segítségére volt a középkori latin nyelv elmélyült ismerete. 1990-ben két kötetben rendezte sajtó alá, és adta ki a kolozsmostori konvent 1289–1556 közötti, fennmaradt jegyzőkönyveit. Az Erdélyi okmánytár első kötetében 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. Ezzel az erdélyi Árpád-kori okleveles források kritikai számbavételét kezdte el, alapot biztosítva Erdély középkori történetének megismeréséhez. 2004-ben az Erdélyi okmánytár második kötete látott napvilágot, ebben Erdély történetének 1301–1339 közötti teljes forrásanyagát tette közzé. Az erdélyi okmánytár sorozatban 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. 2004-ben az okmánytár második kötete látott napvilágot, amely a XIV. század elején kelt okiratokat öleli fel. A Házsongárdi temetőben elhangzott méltatások alig-alig tudták átfogni azt a szerteágazó tudományos munkásságot, amelyet hosszú élete folyamán Jakó professzor kifejtett. Jakó Zsigmond professzor 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia, 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990–1994 között az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki tisztét töltötte be. Munkásságának egy-egy határkövét főbb művei jelzik: Bihar megye a török pusztítás előtt (1940); A gyalui vártartomány urbáriuma (1944); Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez (1637–1782, 1945); Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához (1946); Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején (1947); A magyarpataki és kalini hamuzsirhuta története (1956); A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben (1956); Scrierea latina in evul mediu (1971), ugyanez magyarul 1987-ben: A latin írás története (szerzőtárs Radu Manolescu); Írás, könyv, értelmiség (1976). /Szőcs János: Jakó Zsigmond professzor emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Az erdélyi magyar tudomány napját a hétvégén ünnepelték Marosvásárhelyen. A tudományos ülésszakon Szabó Miklós a nők külföldi egyetemre járását tekintette át, emlékezve a marosvásárhelyi diáklányokra is. Simon Zsolt, a Román Tudományos Akadémia munkatársa a 16. században élt Göcsi Máté püspökről beszélt. Az egykori iskolamesterről, a Particula (a Református Kollégium elődje) rektoráról Dóczi Örs értekezett. Berekméri Róbert, a református egyház levéltárosa a huszadik században legtovább szolgált Tóthfalussy József vártemplomi lelkész pályáját mutatta be. Ugyancsak egyházi személyre, Jaross Bélára emlékezett Tamási Zsolt is. Hőse az impériumváltástól az ötvenes évekig állt a marosvásárhelyi katolikusság szolgálatában. Balás Árpád Nyárádi Erasmus Gyula botanikusról, a Románia növényvilágát bemutató 14 kötetes monográfia szerkesztőjéről, míg Pál-Antal Sándor Bodor Péterről tartott előadást. /Antal Erika: Az erdélyi magyar tudomány nevében. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Dr. Lőrinczi Gyula egyetemi tanár a román vezérkar ezredeseként vonult nyugdíjba. Utána, 1996–2000 között a színromán Giurgiu megye szenátora volt, az RMDSZ képviseletében. A 80 éves Bukarestben élő dr. Lőrinczi Gyula elmondta, Szilágy megyei Zsibó szülöttje, Zilahon, Ady Endre iskolájában érettségizett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika fakultásán szerzett diplomát, azóta Bukarestben él. A Katonai Akadémián a professzori fokozatig jutott el, 1965-ben doktorált. Abban az időben a Katonai Akadémián más-más tanszékeken ugyan, de három magyar tudós vett részt a román hadsereg elitjének szakmai képzésében: dr. Márton Gyárfás, udvarhelyi származású geodéta, dr. Györfi Jenő matematikus, mérnök, jelenleg a csíkszeredai Sapientia Egyetem tanára és dr. Lőrinczi Gyula. Az utóbbi pályafutása új fordulatot vett, amikor a Nagyvezérkar kötelékében megalakult a Katonai Műszaki-Technológiai Intézet. Újdonsült igazgatója, Lupescu tábornok Lőrinczi ezredesre bízta egy tizenhét tagú kutatócsoport irányítását, hogy matematikai módszereket dolgozzanak ki harcászati jelenségek leírására. Munkájának elismerését jelzi, hogy a kozmikus háromszögelés kiegyenlítésére vonatkozó kutatásainak eredménye a román nyelvű közlés után megjelent angol, orosz és francia nyelven is. Hiába voltak azonban szakmai sikerek, a politika törést hozott katonai pályafutásában. Lőrinczi Gyula felesége magyar, három gyermekük anyanyelvén tanult a jelenleg Ady Endre nevét viselő líceumban, de ezt a Ceausescu idején román középiskolává változtatták. A megalakult RMDSZ első követelései közé tartozott, hogy a bukaresti magyarság kapja vissza jogos tulajdonait, a Petőfi Házat és az 1815-ben alapított iskoláját. Ebben a küzdelemben tevékeny szerepet vállalt Lőrinczi Gyula is, mint az iskola szülőbizottságának elnöke. Többször nyilatkozott a tévében. A vége az lett, hogy a magyarok visszakapták ősi iskolájukat, de Lőrinczi Gyula ezredest a hadsereg nyugállományba helyezte, egyedül őt a vezérkar azonos életkorú főtisztjei közül. Ekkor egy volt tanítványa elintézte, közbenjárt, hogy a Román Akadémia Geodinamikai Intézete szerződtesse Lőrinczi Gyulát kutatónak. Ez megtörtént. Új munkahelyén matematikai módszerekkel feldolgozta a földkéregmozgások nyolc éven át végzett romániai méréseinek eredményeit. Erre s az intézet addig nem talált vállalkozót, mert ilyen munkához geodéziai, geofizikai, csillagászati, modellezői ismeretekre is szükség volt. Ezzel továbbfejlesztette Hazay István professzor, a budapesti Műegyetem egykori rektorának a földkéregmozgási hálózatok kiegyenlítésére javasolt és világszerte elismert elméletét. Vonatkozó tanulmányát Lőrinczi Gyula 2002-ben bemutatta Csíksomlyón is, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság Geodéziai Főosztályának találkozóján, majd közölte Budapesten, a Geodézia és Kartográfia c. szakfolyóiratban. /Barabás István: Vendég Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 25./

Dr. Hecser László /sz. Székelyudvarhely, 1940. okt. 27./ marosvásárhelyi igazságügyi és kórbonctani szakorvos, a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem igazságügyi orvostani katedráját vezeti. Több szakkönyvet írt, és számtalan tudományos dolgozatot tett közzé. Fő kutatási területe a hirtelen halál, az öngyilkosság, a szívrendszeri halál kauzisztikája. Az orvostudományok doktora Apja Székelyudvarhelyen élt, mégis a jászvásári egyetemen szerzett diplomát. Az egyetemet Kolozsváron kezdte, de ott egy román professzorral nézeteltérésbe keveredett. Ezért ment át Jászvásárra. Dr. Hecser Lászlót a marosvásárhelyi egyetemről származása miatt eltanácsolták. Nem mondott le arról, hogy orvosi diplomát szerezzen. Végül a bukaresti orvosi egyetemen végzett. Szakorvosi képesítést akart szerezni. Amikor 1974-ben egy tanársegéd külföldre távozott, Gyergyai professzor kérte, hogy Hecsert vegyék fel az egyetemre tanársegédnek, de az akkori rektor leszögezte: magyar származása miatt erről szó sem lehet. Visszahívták a székelyudvarhelyi kórházba, egy ideig újra ott dolgozott. 1979-ben a Román Akadémia meghirdette a bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézet vidéki munkatársi állásait. A versenyvizsgán Hecser érte el a legjobb eredményt, akkor választhatott, Marosvásárhelyén jött, így lett akadémiai kutató a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézetben. Később bekerült az orvosi egyetemre, 1991-ben felkérték, vegye át az igazságügyi orvostani tanszék vezetését. /Máthé Éva: Kutatási témaköre: a hirtelen halál. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

„Búcsúzom most Tőled, Barátom, a magyar írók közösségének nevében is: nyugodjál békében, kísérjen és őrizzen meg szeretetünk” – hangzottak Pomogáts Béla búcsúszavai április 29-én a Házsongárdi temető kápolnája melletti téren, ahol pályatársak, barátok, ismerősök, valamint a család vett végső búcsút Lászlóffy Aladártól. A Kossuth-díjas költő, író, műfordító és szerkesztő temetésén Kádár István római katolikus esperes-plébános tartott gyászmisét. Pomogáts Béla mellett, aki a Magyar Írószövetség nevében búcsúzott, gyászbeszédet mondott Popa Mircea, tudományos kutató, a Román Akadémia, valamint a Román Írószövetség nevében, Szakolczay Lajos író, a magyarországi íróbarátok részéről. A sírnál Szilágyi István író, a Helikon főszerkesztője vett búcsút Lászlóffy Aladártól, a folyóirat főmunkatársától. /Végső búcsú Lászlóffy Aladártól. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

A városháza tíz éve törvénytelenül használja a Funar-korszakban megalkotott és elfogadott címert – jelentette ki Nicolae Endroiu, a G. Baritiu Történeti Intézet igazgatója. Endroiu arra kérte Sorin Apostu polgármestert, hogy mihamarabb kezdeményezze a régi címer visszaállítását. – Legkésőbb szeptemberben a városi tanács hozzon határozatot arról, hogy a helyhatóság mindenhol az 1369-ben napvilágot látott címert vagy annak enyhén módosított változatát használja – mondta. Szégyenletesnek és megalázónak tartotta azt, hogy a polgármesteri hivatal a Román Akadémia hatáskörébe tartozó helyi heraldikai bizottsággal hosszú évekig pereskedett a címer miatt. – Gheorghe Funar volt polgármester beperelt bennünket, mert nem voltunk hajlandók láttamozni, és elfogadni a városháza akkori vezetősége által egy ötletbörze során nyertesnek nyilvánított pályamunkát – emlékeztetett Endroiu. /Kiss Olivér: Törvénytelen Kolozsvár jelenlegi címere. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Hatalmas tévedés, butaság, sőt, gyilkosság az erdélyi Verespatakon tervezett aranybánya – jelentette ki Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke. Az Akadémia elítéli a beruházást. Az akadémia álláspontja továbbra is az, hogy a beruházás nem közhasznú, és súlyos negatív mellékhatásokkal jár. Kockázatosnak tartják a beruházó által alkalmazni kívánt ciántechnológiát. /Gyilkosság a verespataki aranybánya-terv. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

A 81 éves Bitay László matematikus, nyugdíjas egyetemi tanár emlékezett a Bolyai Tudományegyetem matematika karának legidősebb, köztiszteletben álló tanárára, Gergely Jenő professzorra. 1948-ban került a Bolyai Egyetemre a kolozsvári Mariánum leányiskola matematika katedrájáról, és itt tevékenykedett a két egyetem egyesítéséig. Súlyos betegség következtében innen nyugdíjazták, de még évekig konzultáns professzorként segítette tanácsaival a diákokat és tanártársait. Gergely Jenő /Kolozsvár, 1896 – Kolozsvár, 1974/ a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezhette tanulmányait. Az egyetemen olyan nagyhírű professzorok mellett dolgozott, mint Riesz Frigyes, Fejér Lipót és Klug Lipót. 1921-ben Gergely Jenőt meghívták az időközben Szegedre költözött egyetemre, de ő az itthonmaradás mellett döntött. A Mariánum leányiskolában tanított matematikát, majd meghívták az akkoriban alakulóban levő Bolyai Tudományegyetemre, előadó tanárnak, később professzor lett. Amikor a Román Tudományos Akadémia Kolozsváron létrehozta számítási intézetének fiókját, őt is meghívták munkatársnak, s ebben a minőségében itt is dolgozott az intézet megszüntetéséig. 1952-ben, Bolyai János születésének 150. évfordulóján a Bolyai Egyetem matematika karán kiállítást rendeztek. A kiállítás fő irányítói Gergely Jenő és a matematikatörténet előadója, Tóth Sándor voltak. Ebből az alkalomból az egyetem emlékkönyvet jelentetett meg Bolyai János élete és műve címen. E könyv egyik legértékesebb fejezetét, Bolyai Appendixének ismertetését Gergely Jenő professzor írta. A kiállítás anyagát átszállították a marosvásárhelyi Bolyai Múzeumba, ahol egy része ma is megtekinthető. Gergely Jenő széles látókörű, minden iránt érdeklődő, több nyelvet beszélő ember volt. A professzor a Házsongárdi temetőben nyugszik. /Bitay László: Levélbontó – Emlékezés hajdanvolt tanárunkra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Magyar állami kitüntetéseket adtak át augusztus 28-án Kolozsváron. Az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Sólyom László köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket Szabó Vilmos külügyminisztériumi államtitkára nyújtotta át. Elismerésben részesült: Gálfalvi Zsolt kritikus, szerkesztő, László János orvosprofesszor (Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje), Lászlóffy Csaba író, költő, Matekovits Mihály oktatásügyi szakember, Szép Gyula művelődésszervező, a Kolozsvári Magyar Opera aligazgatója, (Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Bocskai Vince szobrászművész (Pro Cultura Hungarica-díj) és Ionel Haiduc, a Román Akadémia elnöke (az MTA Doctor Honoris Causa-díja). A díjátadó ünnepségen jelen volt Füzes Oszkár, bukaresti nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, valamint számos meghívott. /(köllő): Augusztus 20-ai kitüntetéseket adtak át. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Hat romániai magyar közéleti személyiség, illetve a Román Tudományos Akadémia elnöke kapott magyar állami kitüntetést augusztus 20-a alkalmából. A kitüntetettek között van Matekovits Mihály, a tanügyminisztériumi kisebbségi főosztály aradi illetőségű vezérigazgató-helyettese. Örömmel vette át a kitüntetést, mondta, nem hiába tevékenykedett negyvenegy évig az oktatásban, főleg az aradi, a partiumi és erdélyi tanügyben, munkája az utóbbi négy évben, a minisztériumi tisztsége miatt az egész romániai tanügyre kiterjedt. Egy hónap múlva vonul nyugdíjba. Elmesélte, hogy egy erdélyi kisvárosban, ahol katolikus líceum működik, az igazgató bevitte őt az egyik osztályba, s azt mondta: „Látjátok, gyerekek, ez az a bácsi, akiért imádkozni szoktunk. ” Ez igazán nagy elismerés. Legnagyobb megvalósításának azt tartja, hogy részese volt annak a csapatnak, amelyik Aradon visszaállította az önálló magyar iskolát mint intézményt, később önálló iskolaépületet is. Legalább ilyen fontos, hogy a múlt tanévnyitóra Tordán és Gyulafehérváron is önálló magyar iskolát állítottak vissza, vagy hogy Gyimesfelsőlokon megfelelő körülményeket teremtettek az iskolában. /Pataky Lehel Zsolt: Imába foglalták a nevét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./

A Stefan Gusa tábornoknak állítandó köztéri szoborról szóló határozat megsemmisítését kéri majd a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció, amennyiben a Román Akadémiához eljuttatott kérdésére azt a választ kapja, hogy az 1989-s forradalomban szerepet vállaló katonatiszt több tucat temesvári forradalmár haláláért felelős. Benedek István, a városi tanács RMDSZ-frakciójának a vezetője elmondta, létezik egy megegyezés a magyar és román tanácsosok között, amely szerint mindkét fél javasolhatja, hogy az általa nagyra becsült személyiségeknek szobrot állítson. A Sütő András Baráti Egyesület vezetőségének tiltakozott amiatt, hogy Sütő András nevét egybekapcsolják Stefan Gusa tábornokkal. /Antal Erika: Átvilágítják Gusát. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Október utolsó napjaiban a román sajtó Kopernikusz De revolutionibus orbium… című művének első, 1543-ban, Nürnbergben készült egy millió eurót érő kolozsvári példányáról cikkezett. Hatvan esztendei csipkerózsika álom után a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban Gheorghe Stratan egyetemi tanár véletlenül fedezte fel a kincset érő példányt. A professzor szerint az említett kiadásból alig néhány tucat maradt fenn napjainkig, így a kolozsvári példány értéke felbecsülhetetlen és Romániában unikumként tartják számon. A De revolutionibus… kolozsvári példánya az unitárius kollégium tudós tanára, a Pádovában tanult Árkosi Benedek orvosdoktor adományaként 1647-ben került Ernyei Mosa István birtokába, majd innen a kolozsvári unitárius eklézsia könyvespolcára. 1948-ban az iskolák államosításával az Unitárius Kollégium könyvtára is a Román Tudományos Akadémia fennhatósága alá került. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár épülete 1974-ben nagylelkűen helyet biztosított az államosított Római Katolikus Lyceum, a Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a kolozsvári Ferences Zárda, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség és a Szatmári Római Katolikus Püspöki könyvtárnak. A román lapok állításával ellentétben néhány kutató már 1973-ban felfedezte Kopernikuszt, s az 1543. évi editio princeps „egyetlen” kolozsvári és az „egyetlen” brassói példányát is. A kolozsvári példányról Hajós János Kopernikusz születésének 500. évfordulóján Korai Kopernikusz-vonatkozásainkról címen közölt tanulmányt a Korunkban. Binder Pál 1973-ban a Brassói Lapokban A nagy csillagász hazánkban címen méltatta a kopernikuszi fordulat jelentőségét és írta le a De revolutionibus orbium… példányát. Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című, 1974-ben a Kriterionnál megjelent kötetében a 2009-ben „felfedezett” mű címlapjának fényképét is közölte. A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai sorozatban hamarosan megjelenik Bíró Gyöngyi magyarországi kutató „Menjetek, szép könyvek, Kolozsvárra!” Unitárius intézményi- és magán-könyvtárak Kolozsvárott a kezdetektől 1738-ig. A kiadás előtt álló kötet szerzője is részletes leírását és bibliográfiát állított össze a kopernikuszi műről (is). Mindez mutatja, hogy a magyar kutatók számon tartják könyveinket és tudják, mennyit érnek a kommunista hatalom által elrabolt kincsek. /Kovács Sándor, teológiai tanár: Az égi pályák körforgásáról avagy a cera di spagna kolozsvári felfedezéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

November 20-án emlékezett megalapításának 150. évfordulójára Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében Egyed Ákos EME-elnök megnyitója után a kolozsvári Református Kollégium énekkara, Székely Árpád vezényletével ünnepi műsort adott elő. Üdvözlő beszédében Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke emlékezett, hogy az alapító, Mikó Imre a kulturális nemzeti összetartozás alapjait rakta le. Camil Muresanu akadémikus, a Román Akadémia Kolozs megyei elnöke kitért arra, hogy az EME megalakulását az erdélyi románság ASTRA egyesülete követte. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, dr. Sólyom László köztársasági elnök levelét olvasta fel, aki szintén hangsúlyozta a kulturális nemzet fogalmának jelentőségét. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul kifejtette, a polgári erőből és szerveződésből megalakult EME elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatása jogállami probléma, ami egy EU-tagországban nem képezheti vita tárgyát, megoldása pedig a magyar–román kulturális együttműködés egyik hajtómotorja lehet. Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnök az EME százötven évének folytonosságot kifejező erejéről beszélt. Monok István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója a közgyűjtemények jelentőségét emelte ki. Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke az anyanyelv megóvását közös feladatnak és felelősségnek nevezte. Dáné Tibor Kálmán a „kisebb testvér”, a 124 éves Erdélyi Közművelődési Egyesület elnökeként arra hívta fel a figyelmet, hogy – akárcsak az EME megalakulásakor – a civil akarat napjainkban sem kerülhető ki. Átnyújtották a Gróf Mikó Imre emlékérmeket. A Magyar Tudományos Akadémia részéről Pro Scientia Hungarica érmet adományoztak Benkő Samu történésznek, az EME 1994–2002 közötti elnökének, és Egyed Ákos történésznek, az EME jelenlegi elnökének. Több előadás hangzott el: Görömbei András az EME és az erdélyi magyar tudósok kapcsolatáról, Orosz István Mikó Imrének a Magyar Történelmi Társulat élén betöltött szerepéről, Benkő Samu az EME 1990-es újjászervezéséről, Keszeg Vilmos az EME szakosztályairól értekezett. /Százötven kitartó, lelkes év a magyar tudomány szolgálatában. Jubileumi évfordulót ünnepel az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Egyoldalú Verespatak-szeminárium az EP-ben
Heves ellenkezést váltott ki a romániai európai parlamenti delegáció tagjai körében, hogy Adina Vălean liberális párti EP-képviselő a befektető Gabriel Resources képviselőivel közösen, az ellenzők kihagyásával szervezett szemináriumot Brüsszelben Verespatakról.
Botrányt váltott ki a romániai EP-képviselők körében és a Nemzeti Liberális Pártban (PNL), hogy az alakulat egyik európai parlamenti (EP) kéviselője, Adina Vălean (aki egyébként Crin Antonescu pártelnök felesége) kedden anélkül szervezett szemináriumot Brüsszelben a Verespatakra tervezett bányaberuházásról, hogy arra meghívta volna az aranybánya tervét ellenző képviselőket is. A visszás helyzetre egy másik liberális EP-képviselő, Renate Weber hívta fel a figyelmet, aki közölte: Vălean a kanadai beruházó, a Gabriel Resources képviselőivel együtt szervezte a Hogyan tegyük Európát a fenntartható és felelős kitermelés éllovasává? címmel megrendezett szemináriumot.
Weber Facebook-oldalán írt az ügyről, álvitának nevezve az eseményt, hiszen – mint rámutatott – azon egyetlen, beruházást ellenző személy sem volt jelen. Weber a rendezvényről értesülve személyesen is fel kívánt szólalni az ügyben, ám Vălean ezt nem tette lehetővé: amikor képviselő- és párttársa szót kért, egyszerűen idő előtt berekesztette a rendezvényt. Weber rámutatott: a szeminárium fenntarthatóságra vonatkozó címe már csak azért is álságos, mert a beruházás futamidejét csupán 17 évre tervezik. Felidézte a Román Akadémia vonatkozó jelentését is, amely komoly problémaként említi a kitermelés során a légkörbe kerülő, és csupán évezredek alatt lebomló nehézfémek kérdését.
Adina Vălean, aki 2007-ben már fővédnöke volt egy, a ciántechnológiás nemesfémbányászat veszélyeit taglaló szemináriumnak, úgy nyilatkozott: a tegnapi rendezvénnyel csupán a másik álláspontot is be kívánta mutatni, hogy ne tűnjön részrehajlónak. Egyúttal cáfolta, hogy beállt volna a beruházás támogatóinak sorába.
A botrány nyomán Remus Cernea, a Zöld Párt elnöke felszólította Crin Antonescut, illetve a liberális pártot, hozza nyilvánosságra, hogy a bányaberuházást tervező Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) támogatta-e valamilyen formában a párt 2008-as parlamenti és 2009-es elnökválasztási kampányát.
Tőkés László RMDSZ-es EP-képviselő is hevesen bírálta a rendezvényt, álláspontja szerint annak semmi köze sem volt a bányászathoz, csupán az RMGC lobbiakciójáról van szó. Daciana Sârbu, az EP környezetvédelmi bizottságának tagja szerint korrekt nyilvános vitára van szükség, hogy a romániai közönség az RMGC érvei mellett azon álláspontokat is megismerhesse, amelyek szerint a bányaprojekt ártalmas a környezetre. Ő is sérelmezte, hogy a projekt ellenzői nem kaptak szót, miközben saját tapasztalata szerint az utóbbi időben az RMGC rengeteg pénzt költött arra, hogy „kikozmetikázza és szépen becsomagolja” a projektet. „Az, hogy főműsoridőben vetítik a sokszor hazug reklámszpotokat, és a legnevesebb ügyvédeket fogadják fel, azt jelzi, hogy nagy a tét” – mutatott rá, megemlítve, hogy a beruházás ellen tiltakozó 70 civil szervezet nem rendelkezik hasonló anyagi lehetőségekkel, már csak ezért is szükséges, hogy kifejthessék álláspontjukat a hasonló rendezvényeken.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

„Az MTA romániai területi bizottságaként működik”
Nagyvárad – Nagyváradon tartotta első határon túli kihelyezett ülését a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági- és Jogtudományi Osztálya. A rendezvény partnerszervezője a Kolozsvári Akadémia Bizottság volt.
Ez alkalomból exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak dr. Péntek János nyelvész-professzor, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) vezetője, az Erdélyi Múzeum Egyesület egyik alelnöke.
– Hány romániai tagja van a Magyar Tudományos Akadémiának?
– Több mint negyven-ötven éves története van annak, hogy Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia öt területi bizottságban szerveződik, természetesen azon kivül, hogy léteznek az akadémia osztályok, és maga az MTA Budapesten. 1990 után lényeges változások történtek a tudománypolitikában is, és ennek a stratégiának az egyik fontos része az volt, hogy az Akadémia tagokat választott a határon túli területekről is, akik az MTA-nak a külső tagjai lettek. Ez volt tehát az egyik lépés, ami jelenleg számunkra azt jelenti, hogy innen, Romániából a Magyar Tudományos Akadémiának tizenöt tagja van. Május első hetében lesz a következő tagválasztás, valószínűleg bővülni fog ez a keret. 1993-ben létrehozták ugyanakkor az MTA köztestületét, ennek munkájában azok a személyek vesznek részt, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, vagyis tudományos címük vagy doktori fokozatuk van. 2000-ben ezt is kiterjesztették az egész Kárpát-medencére.
– Mikor jött létre a Kolozsvári Akadémiai Bizottság?
– 2007-ben döntötte el az Akadémia azt, hogy területi bizottságot hoz létre Romániában, melynek központja Kolozsváron lesz. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) tehát a Magyar Tudományos Akadémia romániai területi bizottsága, így is szerepel az akadémiai törvényben, hogy működési területe Románia. Ugyan regionális munkabizottságunk működik Bukarestben, Temesváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen is, de a központunk a kincses városban van. Az elnevezés is Kolozsvárhoz kapcsolódik. Ennek hátterében az említett tizenöt akadémikus áll, akik tagjai az Akadémiának. Az MTA-nak ugyanakkor közel hatszáz köztestületi tagja van Romániából. Ők olyan személyek, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és csatlakoztak a Magyar Akadémiához, olyan értelemben, hogy magyar témával foglalkoznak vagy magyar nyelven is publikálnak.
Román MTA-tagok
Ez azt is jelenti, hogy például Nagyváradról is van román köztestületi tagja is az MTA-nak, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) egyik történészprofesszora, s nem ő az egyetlen. A lényeg az, hogy román nemzetiségű MTA köztestületi tagok is vannak, olyanok, akik tudnak magyarul vagy magyar kutatással is foglalkoznak. A hatszáz romániai köztestületi tagból épült tehát fel a KAB három évvel ezelőtt. Az alapításhoz nagymértékben hozzájárult, hogy Románia 2007. január 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Az uniós keretben ez természetesen történhetett meg, és hát azért ebben az is benne volt, hogy a Román Tudományos Akadémia partnere az MTA-nak, és ebből kifolyólag nekünk is partnerünk lett. A Román Akadémiának egyébként szintén filiáléja van Kolozsváron, a területi bizottsága nagyon jól együttműködik velünk.
– Hogyan működik a KAB?
– Az MTA területi bizottságainak a működése a szaktestületekben zajlik. A KAB keretében huszonegy szakbizottság alakult meg eddig, ugyanis előfordulhat, hogy lesznek még olyan tudományterületek, melyek majd szakbizottságokba szerveződnek. Valamennyi szakbizottság ott alakult meg, ahol a legtöbben vannak az adott szakterületről. Nyilván ebből az is következik, hogy a szakbizottságok többségének központja Kolozsváron található, de van három Marosvásárhelyen és kettő Csíkszeredában is, valamint regionális munkatestület működik Temesváron és Bukarestben is. Ennek az a lényege, hogy ezek a bizottságok, illetve maga a KAB is akadémiai testületként nagyon szoros kapcsolatban áll az MTA-val. Ugyanakkor a kolozsvári területi bizottság szaktestületeiben ugyanaz a személy két-három grémiumnak is a tagja lehet. Nincs ebben semmifajta korlátozás. Ha jól tudom például dr. Benedek József professzor is két vagy három szakbizottságnak a tagja, többek közt ő az elnöke a Regionális Kutatások Szakbizottságának. Ugyanúgy, ahogy én is az Erdélyi Múzeum Egyesület egyik alelnöke és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az elnöke is vagyok. A KAB tagság tehát nem zár ki egyéb ilyen funkciókat, a feltétel csupán annyi, hogy- amint az imént már említettem- aki ebben részt vesz, tudományos fokozattal kell rendelkezzen. A magot az akadémikusok szűkebb csoportja adja, úgyhogy nem egyesület, hanem akadémiai testület jellege van a KAB-nak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A „nyomorúság” leltára
Várhatóan vasárnap dönt a Boc-kabinet arról, hogy mikor vállal felelősséget a parlament előtt azért a két jogszabályért, amely az IMF-szándéknyilatkozatban rögzített megszorító intézkedéseket emelné törvényerőre.
A nagy nyilvánosságot kapott 25 százalékos bércsökkentés és 15 százalékos nyugdíjcsökkentés mellett a kabinet egy sor egyéb támogatás és segély lefaragásáról, megszüntetéséről is döntött.
Mit csökkentenek?
A legtöbb embert a közalkalmazottak bérének 25 százalékos csökkentése érinti, enyhítő intézkedésként csupán azt építették be a törvénytervezetbe, hogy 600 lejnél alacsonyabb bért nem lehet adni. Ez azt is jelenti, hogy azok esetében, akiknek a 25 százalékos bércsökkentés e megszabott határ alatti jövedelmet eredményezett volna, a megállapított 600 lejt kapják majd.
Ugyancsak kompromisszum eredménye, hogy a gyereknevelési támogatást nem a korábban hangoztatott 25, hanem csak 15 százalékkal faragják le. A Román Akadémia tagjainak, a diplomáciai testület tagjainak, valamint a nemzetbiztonsági intézmények munkatársainak a juttatása is egynegyedével fog csökkenni.
„Kedvezőbb” helyzetben vannak a munkanélküliek, csak 15 százalékkal csökkentik a munkanélküli segély összegét. A lelkészek, valamint az érdemes sportolók életjáradéka 25 százalékkal lesz alacsonyabb. A legérzékenyebben a nyugdíjasokat érinti majd a megszorító intézkedéscsomag, 15 százalékkal csökkentik nyugdíjukat, eszerint a nyugdíjpont értéke 622.9 lejre esik.
Mit szüntetnek meg?
A kormány megszüntetné a korhatár előtti nyugdíjakat, a fűtéspótlékot, a nyugdíjasok üdülőjegyét, az újszülöttek egyszeri támogatását, a friss házasok egyszeri támogatását, a nyugdíjasok és pedagógusok utazási kedvezményeit, a tizenharmadik fizetést.
Mit számolnak újra?
A kabinet vállalta, hogy harminc napon belül újraszámolják a törvényszéki bírák és ügyészek nyugdíját. Szintén „átvilágítás” alá kerülnek a hivatásos diplomaták, a képviselők és szenátorok, valamint a parlamentben dolgozó köztisztségviselők szolgálati nyugdíjai. A rendkívül magas nyugdíjjal rendelkező pilóták és légforgalmi irányítók sem kapják majd meg mostani járulékaikat egy hónap múlva. Ugyancsak újraszámolják, de öt hónapon belül a hivatásos katonák, rendőrök és börtönőrök nyugdíját.
Mi válik adókötelessé?
A bérek, nyugdíjak és szociális segélyek nominális csökkentése mellett a kormány bevételnövekedésre számít az ajándékjegyek, a bölcsődejegyek, az üdülőjegyek és az étkezési jegyek megadóztatásából is. Ugyancsak „nem kerülik el az államkassza figyelmét” a folyószámlák és a határidős bankbetétek kamatai, a végkielégítések sem. Adókötelessé válnak a programozói fizetések is, ami szakértők szerint a tehetséges szakemberek elvándorlásához vezethet.
Az állandó lakhelyen kívül birtokolt ingatlanokra többletadót vetnek ki, eszerint a második lakás után 30 százalékos, a harmadik lakás után 100 százalékos, a harmadik ingatlan után pedig 200 százalékos adót kell fizetni. A szerző jogdíjak esetében az eddigi 40 százalékról 20 százalékra csökken az adóból leírható költségek aránya.
Mi menekül meg?
Mit fentebb is írtuk, nem csökken a 600 lejes minimálbér, ennél alacsonyabb nettó fizetést senki nem fog kapni. Ugyancsak nem csökken a 350 lejes garantált minimális nyugdíj összege sem és érintetlen marad a garantált minimális jövedelem, a családtagok számának függvényében. Nem csökken a 2 éves korig járó 200 lejes gyerekpótlék, és a 2 éves kor után járó 42 lejes támogatás, így a kismamák tulajdonképpen minimum 800 lejt kapnak minden gyerek után, azok 2 éves koráig, mivel a két évig járó gyereknevelési támogatás nem csökken 600 lej alá.
Nem csökkennek a kiegészítő gyerekpótlékok, az egyszülős családok támogatásai, az állami gondozott, fogyatékos és HIV-fertőzött vagy AIDS-es gyerekek támogatása. Nem csökken a súlyos fogyatékossággal élőknek járó segély, és érintetlen marad a menekülteknek járó segély, a testi fogyatékosok támogatása, a háborús veteránok nyugdíja és telefontámogatása, az egykori politikai üldözöttek járadéka. Az alkotó ágazatokban dolgozó művészeket és nyugdíjasokat sem érintik a megszorítások, és nem csökkennek az iskolások és egyetemisták ösztöndíjai sem.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Román–magyar oktatási fórum
Román–magyar felsőoktatási fórumot tart Kolozsvárott a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem pénteken, a tanácskozás napirendjén a két ország felsőoktatásának helyzete, továbbfejlesztésének lehetőségei szerepelnek – közölték tegnap a szervezők.
Mint rámutattak, ez az első olyan alkalom, amikor a két ország felsőoktatási vezetői ilyen nagy létszámban találkoznak annak érdekében, hogy megvitassák a magyar és a román, illetve a romániai magyar felsőoktatás helyzetét, valamint tárgyaljanak a felsőoktatási rendszerek továbbfejlesztéséről és az együttműködés lehetőségeiről.
A fórumon részt vesznek a magyar felsőoktatási intézmények rektorai, a magyarországi és romániai oktatáspolitika alakításában meghatározó szerepet betöltő intézményvezetők, felsőoktatási szakemberek és politikusok, a tudományos akadémiák képviselői, valamint az MRK támogatói. A fórum fő célja az, hogy a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeit megalapozzák, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra.
A rendezvényen előadást tart Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, Ecaterina Andronescu, a Román Rektori Konferencia elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke, Péntek János, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke, valamint több magyarországi és romániai egyetem vezetője.
A fórumon írják alá a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet. Pénteken – szintén első alkalommal a szervezet történetében – az MRK plénuma Magyarország határain túl, Kolozsvárott tartja plenáris ülését, ahol megválasztja a szervezet új vezető tisztségviselőit.
Krónika (Kolozsvár)

Közös gondok, közös megoldások (Kolozsvári magyar felsőoktatási fórum)
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek — fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki tegnap Kolozsváron román—magyar felsőoktatási fórumon vett részt. Jelent volt Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke is, és képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet. A fórum fő célja a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeinek megalapozása volt, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
Tőkés László európai parlamenti képviselő — egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke — előadásában kiemelte, hogy a PKE és az EMTE fejlesztésében szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)