Köszönetet mondanak a budapesti Országos Széchényi Könyvtárnak az értékes könyvadományért, melyet jan. 12-én Vekerdy József, a Nemzetközi Kiadványcsere Osztály vezetője adott át az OSZK nevében a Román Akadémia Kolozsvári Fiókja könyvtára számára. /Közügy rovat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

"A román nacionalisták rendszeresen írják arról, hogy a székelyek nem magyarok. A csángókról az egyik román lapban olvasható: "Bizonyítékaink vannak arra, hogy ezek román jobbágyok voltak, akik magyar nemesek birtokairól szöktek meg, s ideiglenesen a székelyek között húzták meg magukat" "Ideje már, hogy a Román Tudományos Akadémia egy bizottságot nevezzen ki a csángók történelmének tanulmányozása céljából, hogy véget vessenek annak a vitának, amely megzavarja ennek a lakosságnak a nyugalmát." /Adevarul in libertate, 1990. okt. 19./ Legutóbb dr. Bárányi Ferenc a parlamentben előterjesztette az RMDSZ álláspontját, emiatt többen felháborodtak és tiltakoztak, köztük a kolozsvári Nemzeti Megmentési Front. Bárányi az 1918-as gyulafehérvári határozatra hivatkozott, kifejtve, szeretnék, ha az erdélyi magyarság "politikai, gazdasági és jogi helyzetét az 1947-es állapotnak megfelelően" állítnák vissza. Szeretnék, ha megszüntetnék a vidékek, helységek etnikai összetételének megváltoztatását. A kolozsvári Nemzeti Megmentési Front nyilatkozatban fejtette ki álláspontját. Ebből egy-két idézet: "Három dolog döbbenti meg az olvasót: a hangvétel, a tartalom agresszivitása, és a hamisítás. Az egész anyag tiszteletlen, sértő és elítélendő vádaskodás a kormány és a román nép ellen." "A Bárány /sic!/ úr által kifejtett gondolatok cinikusak, gyűlölettel és megvetéssel telítettek. Az NMF közbotránynak tartja, és mint ilyet, elítéli". /Adevarul in libertate, 1990. okt. 17./ Hol van már az az idő, amikor a XVII. És XVIII. században még minden moldvai és havasalföldi krónikás "tara unguresca"-nak, vagyis "magyarok országának" nevezte Erdélyt. /Takács Ferenc: A Vasgárda szelleme él és virágzik. = Erdélyi Magyarság (Budapest), febr., 5. sz./"

"Okt. 8-án Herkulesfürdőn tartották meg a "román szellemiség első kongresszusát", amelyen a Romániával szomszédos országokban élő románok képviselői vettek részt "a Dnyesertől az Adriáig, Máramarostól Albániáig". A résztvevők elhatározták, hogy herkulesfürdői székhellyel létrehozzák a Román Közösségek Társaságát, megválasztották az 1994 tavaszára tervezett következő találkozó szervezőbizottságát, melynek elnöke Adrian Nastase, a képviselőház elnöke, ügyvezető elnökei pedig Adrian Paunescu, a Szocialista Munkapárt szélsőséges nacionalizmusáról híres szenátora, Victor Craciun, a találkozót megszervező Kulturális Liga az Összes Románok Egységéért elnöke és Traian Zamfir, Krassó-Szörény megye prefektusa. A kongresszuson Nastase kijelentette: egy nép vagyunk a Dnyeszter és az Adria között, a Duna két partján, a Máramarostól Albániáig, körülvéve szlávokkal, magyarokkal, görögökkel és törökökkel. Nastase hozzátette: Romániában senki sem fogja azt mondani, hogy 30 millió román miniszterelnöke vagyok. /A román szellemiség kongresszusa Herkulesfürdőn. = Magyar Hírlap, okt. 11./ A kongresszuson az egyik "szakértő" kijelentette: "12 millió román él kisebbségi sorsban". A kongresszus zárónyilatkozata szerint "7 millió román él a határokon kívül. Ma már az anyaországra vetik tekintetüket." /Kisebbségi románok. Zsonglőrködés a számokkal. = Pesti Hírlap, okt. 11./ A kongresszus védnökei: Iliescu elnök, Teoctist ortodox pátriárka, Vacaroiu miniszterelnök és Mihai Draganescu, a Román Tudományos Akadémia elnöke. /Dimineata (Bukarest), okt. 9-10./"

Pataki József /Jakabfalva, 1908. dec. 6.-Kolozsvár, 1993. szept. 17./ történész, nyugalmazott egyetemi tanár munkássága előtt tisztelgett Demény Lajos. Pataki József a Bolyai Tudományegyetem tanára volt, részt vett a Román Tudományos Akadémia Erdély középkori oklevéltárát szerkesztő munkabizottságában, Imreh Istvánnal együtt feldolgozta az 1614-es székely katonai összeírás adatait és kiadta /ugyancsak Imreh Istvánnal együtt/ Kászonszék krónikáját: Kászonszéki krónika 1650-1750, Budapest-Bukarest, 1992/. A Székely Oklevéltár köteteit Demény Lajossal együtt készítette: 1971-ben kezdték a munkát, a Székely Oklevéltár I. kötete 1983-ban, a II. 1985-ben látott napvilágot. Hatalmas munkabírással, szinte éjt nappallá téve dolgozott. Pataki József válogatásában látott napvilágot a Kolozsvári emlékírók 1603-1720 /Kriterion, Bukarest, 1990/ című kötet. Ebbe olyan forrásokat közölt, melyet eddig még senki sem dolgozott fel. Pataki József fiatal munkatársai, tanítványai pályafutását készséggel egyengette. Haláláig dolgozott. /Demény Lajos: A történész Pataki József emlékére. = A Hét (Bukarest), nov. 26./

A román rádió ápr. 29-i közlése szerint Mihály volt román király mégsem jön Romániába az ortodox húsvét alkalmából. Mihály Temesvárra szeretett volna elmenni, a kormány viszont ezt nem engedélyezte, hanem más tartózkodási helyet akart kijelölni. Mihályt előzőleg Temesvár polgármestere, Viorel Oancea, továbbá Bánság metropolitája, 90 parlamenti képviselő és a Román Tudományos Akadémia 39 tagja hívta meg. /Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, ápr. 30./

"Máj. 29-én ünnepelte fennállásának 675. évfordulóját a Maros megyei Sáromberke község. Erre az alkalomra jelent meg Sáromberke történetéről egy kötet /Sáromberke 1319-1994, kiadja a Sáromberki Református Egyházközség/ szerzője Szabó Miklós, a Román Akadémia Társadalmi és Humán Tudományi Marosvásárhelyi Intézetének főkutatója. Ez az ünnepi alkalom egyben tisztelgő főhajtás volt a településhez kötődő Teleki család emléke előtt. Leleplezték Teleki Sámuel kancellár emlékére a református templomban elhelyezett emléktáblát a következő szöveggel: "Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki Sámuel /1739-1822/ kancellár, a marosvásárhelyi Téka alapítója, az erdélyi magyar tudományosság, egyházak és iskolák pártfogója emlékére állították a falu lakói 1994 május havában". Felolvasták a külföldre kényszerült gróf Teleki Károly üzenetét, majd tudósok emlékeztek Teleki Sámuelre. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./ Szabó Miklós Sáromberkéről szóló munkájával elnyerte az Erdélyi Múzeum-Egyesület honismereti pályázatának harmadik díját. Az ünnepi emlékezésen előadást tartott még dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, az EME országos alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkutatója. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./"

"A Román Akadémián /Bukaresti Tudósok Háza/ és Nagyváradon az egyetemen 1994. okt. 11-15-e között tartotta ülését a román-magyar történész vegyes bizottság. Ezt a bizottságot 1970-ben hozták létre, működése azonban nehézségekbe ütközött, ezért 1982-ben a bizottság megszakította üléseit. A kollegiális kapcsolatok felvételére 1990-ben kerül sor. Először 1992/93-ban tartottak egy "tisztázó" jellegű találkozót Bukarestben és egy "bevezető" ülést Budapesten, illetve Veszprémben. 1994-ben először tartották meg a rendes évi ülést. A napirenden a következő két téma szerepelt: Mihai Viteazul személyisége és A városok fejlődése a közép-délkelet-európai térségben a XIX: századig. A vegyes bizottság román elnöke Camil Muresanu, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, magyar elnöke dr. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese volt. A következő ülésszak Magyarországon lesz. A tanácskozásról beszámoló dr. Alexandru Porteanu professzor, a vegyes bizottság román alelnöke érthetetlennek tartja, hogy a magyar és a román sajtó nem számolt be erről az összejövetelről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ A Romániai Magyar Szó beszámolt erről tavaly , hozzátéve, hogy a legutóbbi, 1993 tavaszán megtartott találkozón a két ország történelemkönyveiről folytattak eszmecserét: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. okt. 18./ "

"A magyar-román viszonylatban kiéleződött feszültségek enyhítésére szükséges a párbeszéd, írja Balogh Edgár. Vannak sarkigazságok, ezekből kell kiindulni. Az oktatásügy kérdésében ilyen tételek közé tartozik, hogy a román nyelvet minden iskolában el kell sajátítani, de ugyanolyan tétel az, hogy gondoskodni kell a saját nemzetiségi nyelvi és kulturális önazonosságról. Az oktatási törvénytervezet korlátozza az anyanyelvi oktatást. A nemzetállam fantomja, egy "idegengyűlölő kizárólagosság" lebeg akár jobb, akár baloldali körökben, de a történelmi pártok ellenzékiségében is. "Elavult nézetekkel, ideológiai csökevényekkel hiába tárgyalunk." Az új, demokratikus román nemzedék még csak felfejlődőben van. Amennyiben lehetséges volna a tárgyalás rejtőző román akadémikusokkal, rejtőző pszichológusokkal, akkor "mi is felvonultathatnók politikusaink mellé az EME és az EMKE, a magyar egyházi és világi intézmények, az ifjúság delegáltjait." Jogi kérdéseknél többről van szó. "A két együttélő nemzet sorsa forog kockán." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./ "

Aggasztó mértékben csökkenhet Románia lakossága, ha fennmarad a jelenlegi születési arányszám - állította dec. 11-én közzétett tanulmányában a Román Tudományos Akadémia: 2025-re a mai 22,7 millióról 19,2 millióra csökkenhet az ország lélekszáma. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Dec. 21-én a levéltárakról szóló törvénytervezet vitájában Márton Árpád RMDSZ-képviselő több módosító javaslatot tett. Az egyik javaslata az volt, hogy az egyházakkal bővítsék azon intézmények körét, amelyeknek nem kell átadni levéltári anyagaikat az Állami Levéltárnak /a tervezet ugyanis a Román Akadémia, a Honvédelmi Minisztérium, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) esetében nem írja elő a kötelezettséget/. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 22., 688. sz./

Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége márc. 14-i ülésén elemezte a Csíkszeredában tartott legutóbbi SZKT-ülés utáni politikai helyzetet. Az Ügyvezető Elnökség márc. 20-án találkozik a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsával, melyen jelen lesz Markó Béla elnök és Tőkés László tiszteletbeli elnök is. Megbízták Birtalan József gazdasági igazgatót, hogy készítse elő a Szőcs Géza-üggyel kapcsolatos dokumentum-csomagot és adja át az Ellenőrző Bizottságnak. Az Ügyvezető Elnökség levélben fordult az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz és a Román Akadémiához, hogy cáfolják meg a márc. 15-én Gheorghe Funar polgármester által Kolozsváron felavatott emléktáblán szereplő, az 1848-as forradalom állítólagos 40 000 román áldozatával kapcsolatos történelemhamisítást. Az Ügyvezető Elnökség fogadta Lábody László címzetes államtitkárt, a HTMH elnökét, akik megszakították útjukat Kolozsváron, kölcsönösen tájékoztatták egymást a politikai helyzetről, az alapszerződés szakértői tanácskozásainak eredményéről, majd továbbutaztak Sepsiszentgyörgyre, a márc. 15-i ünnepségekre. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 14., 740. sz./

"A Román Akadémia égisze alatt működő, etnikai kérdéseket tanulmányozó központ, a Manfred Wörner Alapítvány, a csíkszeredai hegyivadász alakulat a múlt héten elindította Csíkszeredában az Open Windows /Nyitott Ablakok/ elnevezésű kutató és gyakorlati programját. Carmen Dumitru Seuleanu, az említett akadémiai központ vezetője elmondta, hogy elsődleges céljuk a helyi közösségeken belüli kommunikáció elősegítése. A katonaság részt vesz a programban, mert a hadsereg "az interkulturális kapcsolatok színtere is". Gheorghe Tinca hadügyminiszter ismételten az együttélés földjének nevezte Erdélyt, úgy vélte, hogy hosszú távon szükséges a román hadsereg civil ellenőrzésére, ugyancsak hosszú távon szerződéses katonai szolgálat bevezetéséről beszélt. Nicolae Cajal akadémikus, a romániai zsidó közösségek szövetségének elnöke szerint Romániában nincs antiszemitizmus, de léteznek antiszemiták és antiszemita nézetek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./"

Szept. 2-án betöltötte 80. évét Jakó Zsigmond /sz. Biharfélegyháza/ történész. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem történeti-nyelvtudományi karán szerzett képesítést. Doktori disszertációját /Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp., 1940/ a Magyar Tudományos Akadémia Körössy-díjjal tüntette ki. Budapesten, az egyetemen, majd a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-ben Kolozsvárra költözött, megszervezte az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, 1942-től egyidejűleg tanársegéd az egyetemen, 1945-től 1981-es nyugdíjazásáig a Bolyai Egyetem professzora. 1989 után újraszervezte az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek elnöke lett /1990-1994/, majd tiszteletbeli tagja, 1988-tól az MTA tiszteletbeli tagja, 1996-tól pedig a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990 óta a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, 1996. márc. 15-én tudományos munkásságáért Széchenyi-díjat kapott. Jakó Zsigmond számos értékes könyv szerzője, ezek között van az erdélyi művelődéstörténet és írásbeliség múltjára, levéltártörténetére vonatkozó kutatásait összefoglaló Írás, könyv, értelmiség /Kriterion, 1976/, melynek román változata Philobiblon transilvan /1977/ címmel jelent meg. Jakó Zsigmond kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete a történeti segédtudományok, mindenekelőtt az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Paleográfiai kutatásait Radu Manolescuval együtt adta ki, a hozzácsatolt albummal /Scrierea latina in evul mediu, 1971/ címmel, ezzel megteremtette az alapot a latin paleográfia oktatásához. /Magyar kiadása: A latin írás története, Budapest, 1987/. Jakó Zsigmond bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát, foglalkozott iskolatörténettel is, munkatársként részt vett a romániai középkori oklevélanyag közzétételében. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Nemzetiségtörténeti munkája: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, I-II., 1990. /Miklós László: Jakó Zsigmond 80 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3., Tibori Szabó Zoltán: Hiteles történetírásunk nesztora, Jakó Zsigmond akadémikus, 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület erre az alkalomra emlékkönyvet készített, amelyet szept. 2-án Benkő Samu, az EME elnöke ünnepi beszéd keretében adott át a 80 éves Jakó Zsigmondnak. Az ünnepelt meleg szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést és felidézte életútját, pályájának alakulását. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996/. Szerkesztette: Kovács András, Sipos Gábor és Tonk Sándor. A hatszáz oldalas kötet tartalmazza Jakó Zsigmond irodalmi munkásságának könyvészetét, továbbá erdélyi és magyarországi történészek tanulmányait, továbbá négy román történész román nyelvű munkáját.

A magyar-román történész vegyes bizottság szept. 9-én kezdte meg tanácskozását Budapesten. Glatz Ferenc, az MTA elnöke megnyitó beszédében kifejtette: az MTA javasolta, hogy a Román Tudományos Akadémiával közösen kezdeményezzék a történelemtankönyvek felülvizsgálatát, építsék ki a román-magyar kapcsolatok kutatását előmozdító ösztöndíjrendszert, és a két tudós társaság közösen adjon ki történettudományi periodikákat. Camil Muresanu, a román tagozat elnöke arról beszélt, hogy a két nép közötti megbékélésben a történészeknek is nagy szerepe lehet. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./ Az első napon Camil Muresanu és Ioan Aurel Pop A középkori nemzettől a modern nemzetig, Engel Pál Rendek és nemzetek a középkorban, Constantin Rezachevici A feudális nemzet fogalma Nyugat-Európában és Magyarországon a XIV. században címmel, szept. 10-én Péter Katalin A reformáció és anyanyelvűség, Grigore Ploisesteanu A modern román nemzet a nyugati diplomáciai iratokban és sajtóban, Szarka László A föderáció problémája a nemzeti fejlődésben című előadása hangzik el. /Magyar Nemzet, szept. 10./

"A Cronica Romana beszámolt arról, hogy a Román Akadémiai Társaság által szervezett "Politikai doktrínák" című konferencia-sorozat keretében jan. 15-én az RMDSZ elnöke tartott előadást "A romániai magyar kisebbség nemzeti-politikai törekvései" címmel. megerősítette azt az értékelést, hogy a romániai magyarság törekvései lényegükben nem nemzeti-politikaiak, mivel politikai szempontból különbözőek, homogenitásuk a nemzeti törekvésekben nyilvánul meg. A szövetség vezetője kifejtette, hogy a nacionalizmus, mint ideológia nem tűnt el, hozzájárult a kommunista rendszerek szétbomlásához is. Markó Béla elmondta, hogy a területi autonómiát országszerte meg kellene valósítani, és hozzátette, hogy az RMDSZ által bevezetett autonómia fogalom feltételezi egyes etnikai vetületű jogoknak helyi szinten való gyakorlását. Az RMDSZ elnöke megemlítve a román nép közmondásbeli toleranciáját úgy értékelte, nem lehet kijelenteni, hogy egy teljes nép rendelkezik egy adott tulajdonsággal vagy sem, és kifejtette véleményét, miszerint a tolerancia a románoknál passzív magatartás, más etnikumok életébe való be nem avatkozás. A konferencia moderátora, Bedros Horasangian politikai kommentátor végül megjegyezte, hogy két komplexust kell legyőzni, a magyarok a felsőbbrendűségit, illetve a románok az alsóbbrendűségit, mivel ezek történelmi síkon a kollektív emlékezés részei. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), jan. 16., 9. sz./"

"Cristea Sandru Timoc szerint a román nép a Dunától délre alakult ki, de az ottmaradt románok nagy mértékű elszlávosításnak vannak kitéve. Cristea Sandru Timoc, a temesvári Astra Romana Közművelődési Egyesület főtitkára nemrég A határon túli románok tragédiája címmel könyvet jelentetett meg, erről kérdezte őt Gazda Árpád. Könyvében sokat írt a Balkánon élő románokról. Nemcsak a Timok folyó völgyében, hanem a Timok és Morava folyók közötti egész térségben élnek románok, mintegy háromszáz településen. Bulgária területén, Viddin környékén további 32 településen, a Duna völgyén lefelé haladva még mintegy 70 településen élnek románok. Bulgáriában a hivatalos statisztika csak 17 ezer vlahról beszél, Szerbiában 14 ezerről, de számuk ennél jóval nagyobb. Az arománok másik csoportot alkotnak, ők enklávét alkotnak Albánia, Görögország, Makedónia területén, valamint Bulgária déli részén. Görögországban mintegy 600 ezer aromán él. - A Balkán félszigeten módszeresen hamisítják a statisztikai adatokat, mondta Cristea Sandru Timoc. Ez a népcsoport nem asszimilálódott jelentős mértékben, egymás között csak románul beszélnek. Arra a kérdésre, hogyan kerültek a Balkánra, Cristea Sandru Timoc válasza: ott alakultak ki. Az első román állam a mai Bulgária területén alakult ki, Tirnovo fővárossal. Ez az állam 1186 és 1280 között létezett. A bolgárok persze bolgár császárságról beszélnek. Ezek a románok még katolikusok voltak, később tértek át az ortodox hitre. Az első román akadémia is mai Albánia terültén, Moscopotelében alakult meg, Aromán Akadémiának nevezték. Ez a város adott több nagy román személyiséget, köztük Andrei Saguna erdélyi metropolitát. Itt, délen született az első román nyelvtankönyv is, 1813-ban, Mihai Boiagi alkotása. - Az egész Balkánra jellemző a diszkriminációs politika. A balkáni románokat nem ismerik el kisebbségnek. /Gazda Árpád: Románok a balkánon. Beszélgetés Cristea Sandru Timoc-kal, a temesvári Astra Romana Közművelődési Egyesület főtitkárával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 4./"

"A Társadalmi Párbeszéd Csoport Bukarestben a Bolyai Egyetemről rendezett vitát, melyet Sorin Antohi egyetemi tanár vezetett. Serban Agachi a Babes-Bolyai Tudományegyetem kancellárja elmondta, hogy "Kolozsváron nem verekszünk" és hangsúlyozta, hogy a vita kulturáltan, akadémiai szinten folyik az érdekeltek között. Kijelentette, hogy a román akadémiai közösség nem vitatja az önálló magyar egyetem céljának jogosságát, de feltette a kérdést, "miként valósítható az meg anélkül, hogy lerombolnák a BBTE Európa-szerte érdeklődést kiváltó multikulturális struktúráját". Horváth Andor, a magyar tanári közösség álláspontjának szóvivője hangsúlyozta, hogy 1959-ből kell kiindulni, majd, hogy politikai döntésre van szükség, mert a tét nem egy egyetem belső szervezése, hanem a romániai magyar értelmiség s vele a romániai magyarság jövője. Kijelentette, hogy "ez ellen irányult az 1959. évi döntés", ezt kell jóvátenni. Neményi József Nándor volt Kolozs megyei RMDSZ képviselő, jelenleg pedig a Versenytanács államtitkári rangú tagja, felidézte a drámai napokat, amikor 19 éves diákként átélte a "Korea-stílusú kampány"-t, melyet a magyar egyetem ellen indítottak. Elmondta, hogy Gheorghiu Dej főtitkári döntését végrehajtandó ott ült az egyesítő gyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu a későbbi pártvezető, valamint Ion Iliescu, akkor mint ifjúsági vezető, "az egyesítés" lelkes aktivistája. Claude Karnouh Kolozsváron tanító francia etnológus arra bíztatta a hallgatóságot, hogy tárgyilagosan értékelje a magyarok kiindulópontját. "Hogy ki mettől van itt tette fel a kérdést. A magyarok mindenesetre itt vannak ezer éve. Nem túl sok, de nem is kevés", mondta a professzor. A Tanügyminisztérium egyik államtitkára, valamint egy illetékes osztályvezető kijelentették, hogy védik a BBTE egységét, multikulturalitását, és felhívták a figyelmet a különválás óriási költségeire. Magyari Vincze Enikő, a BBTE magyar előadója kifejtette, attól tart, hogy a különválás egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet és szerinte a megfelelő önállóságú magyar tagozat a legjobb megoldás. A lap emlékeztet, hogy Serban Agachi terve a fakultások magyar, román és német oktatóit külön csoportosítja, de az egyetem szenátusában így is megmaradnak az eddigi arányok, a románok 80%-ot képviselnek. Úgy véli, hogy jóindulat esetén minden kéréshez hozzájárulhatnak, de mi történik, ha nem az európai szellemiségű Andrei Marga lesz a rektor, ha egyszer majd nem a jelenlegi szellem érvényesül? A vita nem oldotta meg a kérdést, de biztató: maga a vita. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./"

"Negyvenéves a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /NyIrK/, a Román Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának magyar nyelvű folyóirata, amely 1957-ben indult és eddig 71 füzete jelent meg. A folyóirat példányszáma eleinte ezer volt, 1974-től 5-600, 1993 óta csupán 350. A folyóiratot csak a megrendelők kapják, számos példányt pedig cserepéldányként küldenek szét. A közlemények szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának kutatói, illetve a kolozsvári Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tagjaiból kerülnek ki. Jelenleg Szabó Zoltán a főszerkesztő, Antal Árpád a helyettese, Murádin László a szerkesztőségi tudományos titkár, szerkesztői: Campean Ilieana, Cs. Gyimesi Éva, Kozma Dezső és Péntek János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./"

1998-99-ben hármas évfordulóra emlékezik a Kárpát-medence magyarsága: a szabadságharc 150., Petőfi Sándor születésének 175., illetve halálának 150. évfordulójára. Ennek méltó megünneplése érdekében az RMDSZ Oktatási Művelődési és Egyházügyi Főosztályának, valamint az Erdélyi Múzem Egyesületnek /EME/ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek /EMKE/ közreműködésével okt. 24-én Kolozsváron erdélyi Emlékbizottság alakult, melynek tagjai: Benkő Samu akadémikus, az EME elnöke, Dávid Gyula az EMKE elnöke, Kötő József az RMDSZ oktatási, művelődési és egyházügyi alelnöke, az EMKE ügyvezető elnöke, Matekovits György /Temesvár/, Muzsnay Árpád /Szatmárnémeti/, Sylveszter Lajos /Sepsiszentgyörgy/ az EMKE régiós alelnökei, Egyed Ákos akadémikus, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke, Balogh Ferenc művelődési főelőadó, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Dáné Tibor Kálmán művelődési főosztályvezető, valamint Laskay Sándor közművelődési előadó. Az Emlékbizottság Benkő Samu és Dávid Gyula személyében két társelnököt választott, a titkári teendők elvégzésével Dáné Tibor Kálmánt bízta meg. A bizottság eldöntötte, hogy körlevélben fordul az összes hazai magyar közművelődési egyesülethez, azzal kéréssel, hogy saját rendezvényeikkel egészítsék ki az ünnepi rendezvénysorozatot. A bizottság javasolta a Román Akadémia illetve a Magyar Tudományos Akadémia közös bizottságának felállítását az 1848-as forradalom eseményeivel kapcsolatban, mely a történelmi igazság jegyében tisztázná azokat az eseményeket, melyeknek a nacionalisták általi félremagyarázása mérgezi a két nép viszonyát és akadályozza a megbékélést. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 27., 1141. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1-2./

Febr. 22-én Bukarestben emléktáblát avattak az 1995-ben elhunyt Méliusz József író egykori otthonának falán. Az avatáson Szász János bukaresti író és Albu Zoltán bukaresti református lelkész idézte fel az író életművét. Megemlékeztek Annáról is, az író két hónapja elhunyt feleségéről is. A kétnyelvű emléktábla magyar felirata: Ebben a házban élt és dolgozott 1972-1995 között Méliusz József író, a Román Akadémia tagja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

"A Társadalmi Párbeszéd Csoport Bukarestben a Bolyai Egyetemről rendezett vitát, melyet Sorin Antohi egyetemi tanár, szellemtörténész vezetett. Serban Agachi a Babes-Bolyai Tudományegyetem kancellárja elmondta, hogy "Kolozsváron nem verekszünk" és hangsúlyozta, hogy a vita kulturáltan, akadémiai szinten folyik az érdekeltek között. Kijelentette, hogy a román akadémiai közösség nem vitatja az önálló magyar egyetem céljának jogosságát, de feltette a kérdést, "miként valósítható az meg anélkül, hogy lerombolnák a BBTE Európa-szerte érdeklődést kiváltó multikulturális struktúráját". Horváth Andor, a magyar tanári közösség álláspontjának szóvivője hangsúlyozta, hogy 1959-ből kell kiindulni, majd, hogy politikai döntésre van szükség, mert a tét nem egy egyetem belső szervezése, hanem a romániai magyar értelmiség, s vele a romániai magyarság jövője. Kijelentette, hogy "ez ellen irányult az 1959. évi döntés". Neményi József Nándor volt Kolozs megyei RMDSZ képviselő, jelenleg pedig a Versenytanács államtitkári rangú tagja, felidézte a drámai napokat, amikor 19 éves diákként átélte a "Korea-stílusú kampány"-t, melyet a magyar egyetem ellen indítottak. Elmondta, hogy Gheorghiu Dej főtitkári döntését végrehajtandó ott ült az egyesítő gyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu a későbbi pártvezető, valamint Ion Iliescu, akkor mint ifjúsági vezető, "az egyesítés lelkes aktivistája". Claude Karnouh Kolozsváron tanító francia etnológus arra bíztatta a hallgatóságot, hogy tárgyilagosan értékelje a magyarok kiindulópontját. "Hogy ki mettől van itt?- tette fel a kérdést. "A magyarok mindenesetre itt vannak ezer éve. Nem túl sok, de nem is kevés" - mondta a professzor. A tanügyminisztérium egyik államtitkára, valamint egy illetékes osztályvezető kijelentették, hogy védik a BBTE egységét, multikulturalitását, és felhívták a figyelmet a különválás óriási költségeire. Magyari Vincze Enikő, a BBTE magyar előadója kifejtette, attól tart, hogy a különválás egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet és szerinte a megfelelő önállóságú magyar tagozat a legjobb megoldás. A lap emlékeztet, hogy Serban Agachi terve a fakultások magyar, román és német oktatóit külön csoportosítja, de az egyetem szenátusában így is megmaradnak az eddigi arányok, a románok 80%-ot képviselve. Úgy véli, hogy jóindulat esetén minden kéréshez hozzájárulhatnak, de mi történik, ha nem az európai szellemiségű Andrei Marga lesz a rektor, ha egyszer majd nem a jelenlegi szellem érvényesül? /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./"

Erdély paleogén üledékeinek tanulmányozásával foglalkozik Mészáros Miklós, akit a Román Tudományos Akadémia tagjai közé választott. Õ a harmadik magyar természettudós Eraszmusz Gyula és Péterffy István után, aki ennek az elismerésnek örvendhet. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Mészáros Miklós /sz. Kolozsvár, 1927. szept. 12./ tanszékvezető, egyetemi tanár, a Román Földtani Társaság alelnöke 1991-1993 között három monográfia és számos tudományos dolgozat szerzője.

A temesvári akadémikusok az önálló magyar egyetem ellen foglalnak állást. Közleményükben arra hívták fel a román akadémikusok közösségét: határozottan fejtsék ki álláspontjukat a magyar egyetem ügyében. A fenti véleménnyel egyetértő Ecaterina Andronescu tanár, a szenátus tanügyi szakbizottságának titkára aug. 19-én nyílt levélben fordult Románia miniszterelnökéhez. Levelében számadatokkal világította meg a romániai kisebbségi oktatás struktúráját, óvodától az egyetemig. Több nyugat-európai ország példájára hivatkozott, ahol nemhogy saját egyeteme, hanem még külön középiskolája sincs a kisebbségnek. /További tiltakozások a magyar egyetem ellen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

A gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár valószínűleg lekerül a visszajuttatandó közösségi javak listájáról. Markó Attila, a Kisebbségvédelmi Hivatal illetékes igazgatója megerősítette ezt. Dan Simeru, a Nemzeti Liberális Párt Fehér megyei képviselője elmondta, hogy erre az ő közbelépése nyomán kerül sor. Szerinte a könyvtár a Román Akadémia tulajdonában van. /Magyar Hírlap, szept. 22./

"A magyar egyetemi oktatók testülete sajnálattal értesült az országos rektori értekezlet határozatáról (Galati, 1998, október 15.), amellyel ez a fórum határozottan elutasítja a magyar kisebbségnek a magyar nyelvű felsőoktatási intézményekhez való jogát, és még a kormány által szorgalmazott "multikulturális" intézmény jogszerűségét is kétségbe vonja - olvasható a magyar egyetemi tanárok nyilatkozatában. Közleményükben megdöbbenésüknek adtak hangot annak kapcsán, hogy egy kisebbségnek egy oktatási és művelődési intézmény iránti jogos igényét nem a hajdani diktatúra intézményei, nem is a szélsőséges pártok képviselői, hanem a román egyetemi oktatók legfelsőbb fóruma utasítja el, amely meglátásukban figyelmeztető jele annak, hogy a román akadémiai élet újra a politika színterévé vált. Ilyen körülmények között a tolerancia, a demokrácia, az esélyegyenlőség gondolata és eszméje csak üres szólamnak tekinthető - szögezték le. "Minden friss statisztikai adat a magyar népesség mellőzöttségére, az iskolázottság aggasztó csökkenésére utal, és ez a korlátozó és diszkriminatív oktatási rendszer következménye." A magyar oktatók még felhívták a nemzetközi akadémiai fórumok és intézmények figyelmét a romániai magyar felsőoktatás válságos helyzetére. /A magyar egyetemi tanárok nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./"

"A Kriterion Alapítvány kuratóriumának döntése értelmében az 1998-as évre a Kriterion-koszorút László Ferenc kolozsvári egyetemi tanárnak, muzikológusnak ítélték oda. A díj ünnepélyes átadására január 8-án lesz a Kriterion Ház Petőfi utcai székházában. Laudációt Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár tart. László Ferenc 1959-65 között a Nagyszebeni Állami Filharmónia tagja, majd 1991-től a Gheorghe Dima Zeneakadémia docense, majd professzora. Több kötete jelent meg, így - többek között - Bartók Béla, tanulmányok és tanúságok; Zenén innen - zenén túl című munkája. Eddigi tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Román Akadémia díját kapta, 1982-ben a Kodály-centenárium plakettjét és diplomáját, 1992-ben pedig a Zenekritikusok Kollégiumának díját. /A Kriterion-koszorú újabb tulajdonosa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./"

Ápr. 29-én Budapesten átnyújtották Benkő Samu /Kolozsvár/ művelődéstörténésznek a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét. Az elismerést még február végén ítélte oda az intézmény közgyűlése, amikor is a testület megválasztotta rendes tagjának az erdélyi tudóst. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./ Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. február 25./ 1949 és 1952 között a Bolyai Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde. 1953-tól több mint két évtizeden át a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetének, majd 1975-től 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig az Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa. Az erdélyi művelődéstörténész 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Fő kutatási területe a 18?19. századi művelődéstörténet, Bölöni Farkas Sándor, Kemény Zsigmond, Ormós Zsigmond, Bolyai János, Újfalvi Sándor kéziratos hagyatéka. Benkő Samu a szerzője többi között A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben című munkának is. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

"Okt. 11-én kezdett kétnapos konferenciát a Román Akadémia, a hadsereg vezérkara és a határon túli románok hivatala szervezte "Civilizáció és geopolitika a Kárpát-medencében" címmel. A konferencián Teodor Melescanu volt külügyminiszter hangsúlyozta: Románia számára létfontosságú, hogy aktív szereplője legyen az európai geopolitikai átrendeződésnek, s ebben a folyamatban hatékonyan biztosítsa alapvető nemzeti érdekeit. Geopolitikai szempontból európai szinten új választóvonal jött létre: az ideológiák által megosztott Európa helyett az eltérő mértékben garantált biztonságú régiókra osztott Európa alakult ki. A jelenlegi határokon belül létező román állam közvetlen jövőjét veszély fenyegeti - jelentette ki, hozzátéve: "Csehország, Lengyelország és Magyarország felvétele a NATO-ba, illetve az egész jugoszláv terület feldarabolása annak a nyomvonalnak a megteremtését jelenti, amelyet Samuel Huntington írt le a Civilizációk ütközése című könyvében". Az amerikai történész szerint Európa nyugati és keleti fele között ott húzódik a határ, ahol véget ér a nyugati kereszténység és megkezdődik az ortodox kereszténység, illetve az iszlám. Nastase leszögezte, hogy Romániát azért nem vették fel a NATO-ba és azért halogatják felvételét, mert "az erdélyi probléma kirobbantásával" számolnak. (Samuel Huntington könyvében Erdélyt Európa nyugati feléhez sorolta.) "Az erdélyi probléma kirobbantása nem lehetséges egy NATO-tagállamon belül", s szerinte éppen ezért "Románia határai csak akkor lesznek sérthetetlenek, ha az ország a NATO tagja lesz." /"Civilizáció és geopolitika a Kárpát-medencében". Új választóvonal jött létre = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./"

A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány kuratóriuma okt. 8-i ülésén a kolozsvári Faragó József neves néprajzkutatónak, az erdélyi népi hagyományőrzés egyik kimagasló személyiségének ítélte az alapítvány évi díját, a Kriterion-koszorút. Az 1922-ben Brassóban született és 1945-ben egyetemi tanulmányait Kolozsváron befejező Faragó József már ugyanebben az évben doktorált és a Bolyai Tudományegyetemen, valamint annak Erdélyi Tudományos Intézetében kezdte pályafutását. 1948-tól alapító tagja, később főmunkatársa és vezetője a Bukaresti Folklór Intézet Kolozsvári Osztályának, amely ma Kolozsvári Folklór Archívum megnevezéssel a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának önálló tudományos intézete, és itt, nyugdíjba vonulása ellenére ma is tanácsadó professzorként tevékenykedik. 1990-1991-ben Faragó József volt az első romániai vendégprofesszor a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklór Tanszékén. Folklórgyűjtő útjai során Románia és főként Erdély több mint száz helységében gyűjtötte a magyar népköltészetet. A Kriza János Néprajzi Társaság bibliográfiája több mint 700 címet, köztük 70 kötetcímet tartalmaz Faragó Józseftől. Köteteinek egyik fő vonulata a népballada- gyűjtemények megjelentetése, a másik a kelet-európai, illetve a magyar-román folklórkapcsolatok kutatási eredményeinek a közzététele, a harmadik pedig az elődök népköltészeti gyűjteményeinek első vagy újrakiadása. /Kriterion-koszorú Faragó Józsefnek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

"Dr. Egyed Ákos kolozsvári történészt főleg az 1848-49-es szabadságharc erdélyi vonatkozásainak elsőszámú szakértőjeként ismeri a közvélemény. Közel fél évszázadnyi munkássága ennél jóval több szakmai elismerést termett számára: a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-Nyelv-Történelem Szakosztályának elnöke, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja, a Romániai Népfőiskolai Szövetség elnöke, a Román Akadémia érdemérmese, Bolyai-díjas, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora és címzetes egyetemi tanára, a Kolozsvári Könyvszalon 1996-os Évkönyve díjazottja (A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély című kötetéért), a sepsiszentgyörgyi A kultúra szabadságáért díjnak és Gyergyószentmiklós díszoklevelének tulajdonosa, Barót városának díszpolgára és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke. Dr. Egyed Ákos az életéről beszélt. Bodoson született 1929. nov. 25-én. Sepsiszentgyörgyön, a Református Székely Mikó Kollégiumban végezte a középiskolát. A Bolyai Tudományegyetemen végezte a történelem-földrajz szakot. Az egyetemi évekről megjegyezte: "rengeteg időt veszítettünk a marxizmussal, politikai közgazdasággal, a szaktantárgyak rovására." Õ volt az első magyar, akit kineveztek a Történeti Intézetbe. 1978-ban született meg Háromszék 1848-1849 című történeti monográfiája, 1981-ben a Falu, város, civilizáció című munkája. Amikor megjelent a három kötetes Erdély története, neki mint főkutatónak bírálatot kellett volna írnia. Végül megúszta ezt a felszólítást. 1990 után megváltozott az élete. Vendégtanárnak háromszor meghívták a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, utána kétszer az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Székely történelmet és Erdély újkori történelmét taníthatta. Kiadta 1996-ban tanulmányait /Korszerűsödő és hagyományőrző Erdély/. Erdély 1848-49-ben című munkájának első kötete 1998-ban, a második az idén jelent meg. - Egyed Ákos a mai erdélyi magyar történetírás utánpótlásáról elmondta, hogy kiesett néhány nemzedék, de egy-két év óta jó tollú, lelkes fiatalok jelentkeznek. Nagy gond, hogy a tehetséges fiatalok sokszor nem mutatkoznak kitartóknak. Megjegyezte: minden egyes kitelepedővel mi gyengülünk, szegényedünk. /Ördög I. Béla: Félszemmel jövőnket fürkészve. Pályája csúcsán múltunk egyik kutatója. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./"