Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Temesvár (ROU)
4529 tétel
1998. június 26.
"Szőcs Géza az átvilágítás követelményét hangsúlyozta írásában. A közvélemény arra kíváncsi, ki volt a Securitate embere. De miért a múlt idő, tette fel a kérdést Szőcs Géza. "Ki az, aki úgy gondolja. hogy az RMDSZ - az első számú politikai ellenség - nincs ma is keresztül-kasul átszőve informátorokkal, sőt annál is többel: máshol hozott döntések végrehajtóival, nemegyszer ítéletvégrehajtóival?!" Nem véletlen, hogy most kerülnek elő azok az iratok. Bárányi nem hagyta zsarolni magát, hanem vállalta: szekus volt. Szőcs Géza összefoglalta Bárányi múltját, kitérve arra, hogy 1982-ben őt rejtegette, nem kis kockázattal. 1989-ben Tőkés László mellé állt, nem kis kockázattal. 1989 őszétől - Szőcs Gézán keresztül - a Szabad Európa rádió titkos temesvári tudósítójaként működött. Ezért "mérlegelni vagyunk kötelesek", hangsúlyozta Szőcs Géza, ki mit követett el ténylegesen. - A múltfeltárás úgy lenne teljes, ha nemcsak a besúgók neve lenne ismert, hanem a megbízóké, a beszervezőké is. Szőcs Géza arra is emlékeztetett, hogy a Securitate a régi időkben minden kihallgatáson kötelező módon jelentést írt. Az ilyen kihallgatási jegyzőkönyveket próbálják meg mostanában ügynöki tevékenység bizonyítékaként felmutatni. A cél a hiteles politikusok lejáratása vagy megbüntetése. Mindezek miatt az RMDSZ-nek az elmúlt évtizedek történelmének őszinte feltárását kell szorgalmaznia, nyújtson be az RMDSZ egy ilyen törvényjavaslatot. Addig is az RMDSZ - javasolta Szőcs Géza - végezze el saját közszereplőinek átvilágítását. /Szőcs Géza: Átvilágítást!, avagy közszereplőink múltjának átvilágítása, mint imperatívusz. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1998. július 3.
"Az SZKT zárt ülésén felszólalt Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is, aki a maga részéről közzétette nyilatkozatának szövegét. Ebben Tőkés László emlékeztetett arra, hogy maga kezdeményezte: a szövetség valamennyi felelős beosztású vezetője és képviselője azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyilatkozatot, az RMDSZ Operatív Tanácsa pedig olyan értelmű határozati javaslatot terjesztett a most ülésező képviselőtanács elé, hogy az RMDSZ minden tisztségviselője tegyen kötelező nyilatkozatot a volt Securitatéhoz fűződő viszonyát illetően. A püspök leszögezte, hogy lelkészi pályája 1989-ig terjedő szakaszának "valamennyi állomásán végigkísérte, sőt a mai napig visszakísérti" őt a Securitate. Brassói segédlelkész korában (1977 előtt) informátori kötelezvényt akartak aláíratni vele, de a "kényszergetéseknek" ellenállt. Dési másodlelkészi szolgálata idején 1977-1984 között élesen szembekerült a titkosrendőrséggel, az Ellenpontok című szamizdat kiadványnak közölt írása miatt pedig másfél éves durva meghurcoltatást kellett elszenvednie. Két évig munkanélküliségre kényszerült, közben számtalanszor behívták, zaklatták, kihallgatták. Temesvári szolgálata idején 1986-1989 között családjával együtt további megfélemlítések és üldöztetések célpontja volt, és végül 1989 decemberében, a Szilágy megyei Menyőbe hurcolták, ahol a Securitate kihallgatásainak kíméletlen terrorját szenvedte el, és feleségével együtt az életveszélyes fenyegetettség állapotát élték át. "A Securitate gyűlöletes főhadiszállásaira egyetlen egyszer sem magammal mentem, hanem minden esetben bekísértek, behívattak vagy behurcoltak - hangoztatta Tőkés László. - Soha egyetlen jelentést sem írtam a Securitaténak. Ezzel szemben száz és száz oldalnyi nyilatkozatot voltam kénytelen papírra vetni kényszer hatása alatt, túlnyomórészt kötelező diktálás alapján. Legjobb lelkiismeretem szerint csak olyasmit voltam hajlandó írásba foglalni, ami (a) senkinek sem árt; (b) amit már amúgy is tudtak (s ezért is diktálhatták); (c) ami félrevezető, vagy (d) másokra nézve ártalmatlan. Hosszú évtizedeken át családom tagjaival együtt a Securitate áldozata voltam. Tudatosan felvettem a harcot a román titkosszolgálat ellen. Ebbe a küzdelembe másokat is bevontam, és mások is bevontak engem. Különösképpen egyházi téren, a vallásszabadság védelmében és érdekében léptem fel. Ezzel együtt az elnyomott kisebbségi magyarság ügyét képviseltem. 1988-ban a temesvári egyházmegye lelkészi közösségében nyíltan kiálltunk Ceausescu diabolikus falurombolási terve ellen. 1989-ben temesvári gyülekezetem állhatatos ellenállása vezetett a romániai forradalmi megmozdulások kirobbanásához. Ellenzéki tevékenységemről regényt lehetne írni. A meg-megújuló és jelenleg is folyó rágalomhadjáratok helyett együttérzést és nem kárhoztatást érdemelnék. Tiltakozom a személyem ellen irányuló, erkölcsi, politikai megsemmisítésemet célzó gyalázatos rágalmak ellen" - áll a nyilatkozatban. "Tiltakozom Nagy Benedek, volt parlamenti képviselő és a mögötte álló RMDSZ-en belüli politikai erőcsoport becsületsértő és hitelrontó, burkolt vagy nyilvánvaló buktatási kísérletei ellen." Isten kegyelmezzen azoknak, akik valóban besúgói voltak a Securitaténak és "jelenleg is a titkosszolgálat zsoldjában állnak", továbbá azoknak a magyar honfitársaknak és azoknak a magyar - református - lelkipásztoroknak, akik "ma is belülről bomlasztják, rombolják nemzeti és egyházi közösségeinket." Tőkés László végül megismételte korábbi javaslatait az átvilágítási törvény elfogadásáról, Ticu Dumitrescu szenátor törvényének támogatásáról, a múltra vonatkozó írásbeli nyilatkozatról. Hangsúlyozza: "Védjük meg egymást, a Securitate áldozatait, másfelől tisztítsuk meg sorainkat a tényleges besúgóktól. Kérem, hogy az RMDSZ politikai úton kezdeményezze a személyemmel, családommal és gyülekezetemmel kapcsolatos temesvári és menyői események, a titkosrendőrségi terror hivatalos feltárását és az azokban résztvevők törvényes felelősségrevonását. A Szövetségi Képviselők Tanácsának egyik alapvető feladata és felelőssége, hogy ne vesse alá magát a "szekusok akaratának" és tagjai, valamint nemzeti közösségünk becsületét védelmezze" /Tőkés László nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./"
1998. július 6.
"Kolozsváron Gheorghe Funar a város díszpolgára címet adományozta dr. Iosif Constantin Dragannak, az Olaszországban élő ismert szélsőségesen magyarellenes személynek, aki több újság tulajdonosa, ezek között van a szélsőséges Reneasterea Banateana /Temesvár/. Ez a lap júl. 2-i számában nagy hozsannázással számolt be a díszpolgárság megadásáról. Az írásból az is kiderült, hogy Dragan személyesen járt közbe Ceausescunál azért, hogy Kolozsvár a Napoca nevet kapja meg, így keresztelték át a várost Kolozsvár-Napocává. Ugyancsak a lap közölte, hogy megjelent Dragan legújabb munkája: MOGYORIA-MAGYARORSZÁG, Ungaria - si istoria mogyorilor címen, az Europa Nova Kiadó gondozásában. Egy másik román lap, a Timisoara júl. 3-i száma már máshogy számolt be a történtekről: "Egy bánsági renegát dicsőséggel övezte a másik renegát bánságit", továbbá: "Funar prímás átnyújtotta Ceausescu volt ügynökének, Iosif Constantin Butánnak Kolozsvár-Napoca municípium díszpolgári oklevelét." /Pataki Zoltán: Bután Józsi és a "mogyorok" története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./"
1998. július 6.
Az RMDSZ Operatív Tanácsa júl. 3-i kolozsvári ülésén úgy döntött, hogy Hajdú Gábor jogászt, Hargita megyei szenátort javasolja a Bárányi Ferenc temesvári orvos-szenátor menesztése nyomán megüresedett egészségügyi miniszteri tisztségbe. Radu Vasile román kormányfő nem emelt kifogást a szövetség miniszterjelöltje ellen. Az MTI hírügynökségnek adott nyilatkozatában Hajdú elmondta, bár meglepte az RMDSZ Operatív Tanácsának döntése, a kinevezés nem érte felkészületlenül, ugyanis 1992-től a szenátus munkaügyi bizottságának elnökeként sokat foglalkozott az egészségügyi reformra vonatkozó törvénnyel, mi több, eredetileg az ő bizottsága készítette el az egészségügyi törvénytervezet alapjelentését, az egészségügyi bizottságot pedig később vonták bele ebbe a munkába. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./
1998. augusztus 6.
Megjelent a Ziua magyar nyelvű kiadása, A Nap (Temesvár) című hetilap első száma. Igazgató Sorin Rosca Stanescu, vezérigazgató Constantin Enescu, főszerkesztő Kállai László. A hetilapnak tudósítói vannak több városból, mind románok, kivéve a csíkszeredait /Borbély Tünde/. A nagyalakú, 12 oldalas hetilap rengeteg olvasnivalót kínál. A lap meg fog jelenni minden megyében, ahol magyarok élnek, Magyarországon is árusítani fogják, jelezte Sorin Rosca Stanescu beköszöntőjében. A lap beszámol a nyugati magyarok életéről is. Amennyiben a lap sikeres lesz, napilapként jelennek majd meg. A lap olvasmányos akar lenni, van bulvárjellege, de érdekes a különböző lapokból válogatott oldal is, az első számban a Szabadság (Kolozsvár), Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), Szabad Hét Nap (Szabadka), Szabad Újság (Pozsony) egy-egy cikkét vette át. - Különösen fontos az Anyanyelvi oktatás címet viselő oldal, ahol Orbán Viktor miniszterelnök látogatása kapcsán a magyar nyelvű egyetem igényéről tudósítanak. A koalíciós egyeztetés egyetem ügyben elmarad címen arról olvashatunk, hogy aug. 3-án a bukaresti rádiónak nyilatkozva Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke és Andrei Marga miniszter egyaránt vitatta, hogy koalíciós egyeztetés szükséges az egyetem ügyében. Diaconescu szerint nem vetődött fel Marga miniszter leváltása, hiszen a probléma kényes. A magyarok igényeinek nem tudnak eleget tenni. Andrei Marga szerint álláspontja nem sérti a kormányprogramot, hiszen Marga multikulturális egyetemről beszél. Az egyetem különválasztása azonban szeparatizmus. /A Nap (A Ziua magyar nyelvű kiadása, Temesvár), aug. 6. - I.évf. 1. sz./ A jó kiállítású, valóban olvasmányos újság egyik cikke szerint nincs szó a kormányprogram megsértéséről, amikor Marga miniszter nem engedélyezi a magyar egyetemet.
1998. augusztus 6.
Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere első alkalommal látogatott Erdélybe, népes küldöttség élén. Aug. 6-án érkezett Temesvárra a küldöttség. Demszky nagyra értékelte a romániai és magyarországi városok között kialakított jó kapcsolatokat és a Duna-Tisza-Körös Eurorégió együttműködését. A küldöttség megkoszorúzta a temesvári forradalmi emlékművet, felkereste a református parókiát, Tőkés László helytállásának helyszínét, végül ellátogatott a Magyar Házba. Koji László, Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamarájának képviselője kifejtette: szeretné eloszlatni azt a tévhitet, hogy magyar cégek milliárdos nagyságrendű vagyonokat kívánnak fölvásárolni Romániában. Magyarország a kis és közepes cégek országa. Demszky Gábor a delegációval Nagyszalontán megállt, majd Nagyváradra ment. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./ Demszky Gábor egészen mostanáig nem járt Erdélyben, most is csak a helyhatósági választások előtt két hónappal jött el.
1998. augusztus 13.
A Népújság (Marosvásárhely) márc. 4-i számában Sütő András és Ábrahám Dezső írt a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány ügyéről, ebben egybehangzóan állították, hogy Szőcs Géza nem számolt el a kuratórium által kiutalt 13 millió forinttal. A felvett pénzek miatt 1993 nyarán, majd 1994-ben indult offenzíva Szőcs Géza ellen, aki minden alkalommal elmondta: egyrészt elszámolt a pénzzel, csak bizonylatait Ábrahám Dezső elsüllyesztette, másrészt elszámolási kötelezettsége nem volt a NTA-val szemben, csak a céladományt folyósító szervvel szemben. Szőcs Géza rámutatott a kampány lejárató jellegére. 1996 februárjában megfenyegették: ha nem lép vissza a jelöléstől, tönkreteszik. Az ügyet felkapta a román sajtó is, ami felveti a támadást megindítók felelősségét, írta dr. Borbély Zsolt Temesvárról. /Kacsa Magazin (Budapest), aug. 13./
1998. augusztus 17.
Sajnálja, jelentette ki Ion Diaconaescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, hogy pártjának nem sikerült érvényesítenie a Temesvári Nyilatkozat 8. pontját /amely két törvényhozási ciklusra kitiltaná az állami tisztségekből a kommunista nómenklatúra tagjait/, akkor elkerülhették volna az olyan megnyilatkozásokat, mint amilyet Ion Iliescu volt államfő tett a minap. Iliescu ugyanis kiirtandó sáskáknak, parazitáknak titulálta a jelenleg hatalmon levőket. Diaconaescu szerint az egykori ellenzék tehetetlensége okolható azért, hogy egy volt kommunista vezető ennyire szemtelen: épp azokat vonja felelősségre, akik megjárták a múlt rendszer börtöneit, és most igyekeznek helyrehozni azt, amit az elődök tönkretettek. /Válasz a nómenklatúrára. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 17./
1998. augusztus 17.
"Wolfgang Wittstock, a Német Demokrata Fórum parlamenti képviselője 1948?ban született Brassóban. Elvégezte a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem bölcsészkarának német-román szakát, majd öt éven át tanárkodott. Később újságíróként dolgozott a hazai német nyelvű lapoknál, illetve a nagyszebeni színház német tagozatának volt a dramaturgja. 1992-ben képviselő lett, a kisebbségi frakció tagja és vezetője, aztán az emberi jogi bizottság vezetője. 1996-tól egy időre a temesvári Horst Brück képviselte az NDF-et a parlamentben, ő azonban nemrég diplomáciai szolgálatot vállalt és így újra Wittstock lett a képviselő. A szatmárnémeti svábtalálkozón Thomas Hackl interjút készített a képviselővel, amely a Szatmári Friss Újság hétfői német oldalán jelenik meg. Ízelítőül néhány gondolat: "A kisebbségi képviselő munkálkodásának fő célkitűzése az identitásprobléma, az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra problémáinak megoldása. (?) A történelem és a földrajz anyanyelvi tanítása mellett vagyunk, hangsúlyozva azonban, hogy szükséges az állam nyelvének alapos ismerete is, hisz anélkül szinte lehetetlen eleget tenni a különböző állampolgári kötelezettségeknek. A romániai németség identitásproblémájának kezelése azért elsőrendű feladat, mert egy olyan világban élünk, ahol egyre fontosabbá válik a hagyományok megőrzése és gazdagítása. Hagyomány nélkül nincs jövőkép, jövőkép nélkül pedig a holnap számunkra nem több fenyegető zűrzavarnál. A mai Románia nagy kérdése a magántulajdonnal, a privatizációval kapcsolatos ügyek korszerű intézése. Ebben az ügyintézésben mi hátrább vagyunk szomszédainknál. Nagyon fontosnak tartom, hogy a német kisebbség visszaszerezhesse 1945 előtti jogos tulajdonát, és részese legyen az országos kártérítési folyamatnak. (?) Saját képviselői tekintélyemet igyekszem a német közösség érdekében felhasználni. Elmondhatom, a német képviselőnek tekintélye van mind koalíciós, mind ellenzéki körökben... Megragadok minden alkalmat annak érdekében, hogy a romániai németség problémái minél szélesebb sajtóvisszhangot kapjanak." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17., átvétel a Szatmári Friss Újságból./"
1998. augusztus 17.
"Temesváron, az Orvostudományi Intézet előcsarnokában kifüggesztett felvételi vizsgaszabályzat 11. pontja az érdeklődők tudomására hozza, hogy e tanintézményben idén csak román nyelven lehet felvételizni. Ez a döntés viszont megszegi a még érvényben lévő tanügyi törvényt módosító, 36-os számú kormányrendeletet, melynek értelmében minden felsőfokú tanintézetben biztosítani kell a felvételiző diákok számára, hogy anyanyelvükön vizsgázhassanak. Toró T. Tibor, a Temes megyei RMDSZ elnöke - miután, az eset tisztázása végett, felkereste a szóban forgó tanintézményt - a következőket nyilatkozta: A szenátusi autonómia egyetlen felsőfokú oktatási intézetet sem jogosít fel arra, hogy megszegjen egy érvényben lévő kormányrendeletet; ez törvényellenes intézkedés, ezért a lehető legrövidebb időn belül felhívjuk az illetékes minisztérium figyelmét, és kérjük, hogy biztosítsák az idevágó kormányrendelet előírásainak betartását az említett oktatási intézményben is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17., átvétel a Temesvári Új Szóból./"
1998. augusztus 18.
Történelmünk a Duna-medencében /Polis, Kolozsvár, 1998/ címmel jelent meg a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság kiadásában annak a történelmi szemináriumnak az anyaga, amelyet Temesváron, 1996. máj. 30-31-én tartottak és a honfoglalás 1100. évfordulójának szenteltek. A kötetet kiegészítették néhány más előadás, illetve tanulmány közlésével. /Történelmünk a Duna-medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./ A szerzők között van Jakó Zsigmond, Tonk Sándor, Csetri Elek, Egyed Ákos, Péntek János, Kovách Géza és Demény Lajos is.
1998. augusztus 21.
A temesvári akadémikusok az önálló magyar egyetem ellen foglalnak állást. Közleményükben arra hívták fel a román akadémikusok közösségét: határozottan fejtsék ki álláspontjukat a magyar egyetem ügyében. A fenti véleménnyel egyetértő Ecaterina Andronescu tanár, a szenátus tanügyi szakbizottságának titkára aug. 19-én nyílt levélben fordult Románia miniszterelnökéhez. Levelében számadatokkal világította meg a romániai kisebbségi oktatás struktúráját, óvodától az egyetemig. Több nyugat-európai ország példájára hivatkozott, ahol nemhogy saját egyeteme, hanem még külön középiskolája sincs a kisebbségnek. /További tiltakozások a magyar egyetem ellen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./
1998. augusztus 29-30.
Ábrahám Dezső a Romániai Magyar Szó aug. 29-i számában újra Tőkés László püspökre támadt, akire Ábrahámot megbízói 1990-ben telepítették, majd 1993-as lebukása után ráolvasta a püspökre régi hazugságait. Ábrahám újabb támadásának nyilvánvaló célja az alsócsernátoni tanácskozás, a Székelyföldi Fórum elleni hangulatkeltés volt. A Romániai Magyar Szó biztosított teret Ábrahám Dezső förmedvényének, de még senki sem vette a fáradtságot, hogy leleplezze. 1990-ben a magukat átmenteni készülő Keleti ezredes és Kárpáti vezérezredes kiszolgálást, korlátlan utazási és megszólalási lehetőséget biztosítottak a célszemélynek, Tőkés Lászlónak, a velük járó manipuláltság, ellenőrzöttség fejében. A gyanútlan Tőkés László lépre ment. Nem számolt hátsó szándékkal. Ábrahám rátelepedett Tőkés személyére. 1993-ban már olyan írások terjesztésén kapták rajta, amelyekben azt állította, hogy ő már a temesvári felkelés előtt felkarolta Tőkés ügyét és népszerűsítette a nagyvilágban. Ezt Tőkés László erélyesen cáfolta. A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány pénzének - sokak szerint Ábrahám keze közén - épp akkor veszett nyoma, és Koblencz könyvszakértő a bűnügyi szférába sorolta Ábrahám működését. Azóta beszél Ábrahám arról, hogy 1990 februárjában 55 román művészt hozott "saját zsebéből" Budapestre. A baj csak az, hogy Keleti ezredes 1990. febr. 3-án az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy ő helyezte el az 55 művészt és ő gondoskodott róluk. Elfelejtettek egyeztetni, állapította meg a cikkíró. Tőkés László Temesvár ostroma című könyvét Ábrahám nyomattatta ki a Kossuth Nyomdával, majd maga árusította, de a hatmilliós számlát nem fizette ki. /Csipor Ildikó: Szemléltető Ábra(-kadabra-)hám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Előzmény: Ábrahám Dezső: Tőkés ellenzéki platformot szervez? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29-30./
1998. augusztus folyamán
Budapest és Bukarest főpolgármesterének jelenlétében ünnepelte aug. 8-án alapításának 440. évfordulóját Csíkszereda, a 85 százalékban magyarok lakta Hargita megye székhelye. Demszky Gábor az MTI tudósítójának elmondta: Csíkszereda az aug. 6-án kezdődött erdélyi útjának utolsó állomása. A főpolgármester felajánlotta a műemlékvédelem terén Budapest szakmai segítségét. A tulajdonvita megoldása után ugyancsak kész segíteni Budapest a temesvári Magyar Ház helyreállításában, a Bolyai Egyetemnek pedig hasonlóképpen támogatást ígért a főpolgármester, ha a magyar nyelvű felsőoktatásról folyó vita rendeződik. A budapesti főpolgármester hangsúlyozta, hogy Magyarország elfogadja tényként és adottságként az 1920-ban megvont határokat, azt a tényt, hogy a romániai magyarok román állampolgárok, de kifejtette: a kulturális, oktatási területen mindazok a jogok megilletik őket, amelyeket az európai demokráciák biztosítanak a kisebbségeiknek, így az egyetemalapítás joga is. /MTI/
1998. szeptember 9.
Megjelent egy gyűlölködő könyv, adataiban mindegyre "mogyori" dokumentumokra hivatkozik, a tudatlanok megtévesztésére. A Kolozsváron is kapható: Mogyoria - Magyarország, Ungaria si istoria Mogyorilor /Editura Nova, 1998/. Puskás Attila arra kéri a történészeket, az RMDSZ és Magyarország romániai képviselőit, intézkedjenek ennek az elfogult, nemzetgyalázó könyvnek /amelynek szerzőségét még román történészek sem vállalták/ a bevonását és a nyilvános bocsánatkérést egy nép egészének gyalázásáért. /Puskás Attila: Történelmi lecke... - a partnerség jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./ Ugyanerről: Pataki Zoltán: Bután Józsi és a "mogyorok" története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./ Ebből a cikkből kiderül, hogy dr. Iosif Constantin Dragan, Olaszországban élő ismert szélsőségesen magyarellenes személy a szerző, aki több újság tulajdonosa, ezek között van a szélsőséges Reneasterea Banateana /Temesvár/.
1998. szeptember 11.
Temesváron épül Makovecz Imre budapesti építész tervei alapján az új református templom. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Barabás Miklós Céh felhívást intézett a képzőművészekhez, hogy képajándékokkal támogassák a templom és művelődési központ építését. Az összterülete 1700 négyzetméter, a templom mellett gyülekezeti tanácsterem, könyvtár, lelkészi lakás lesz, emellett vendégfogadó épület és előtér szobrok elhelyezésére. /Brassói Lapok (Brassó), szept. 11./
1998. szeptember 28.
Temesváron bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntötték a 90. életévét betöltő dr. Boros Béla címzetes érseket. A Kräuter Sebestyén temesvári püspök által celebrált szentmisén dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek olvasta fel a Szentszék üdvözlő táviratát. Az egyházmegye papjai és a vendégek a püspöki palotában folytatták az ünneplést, az Éjen sokáig énekkel köszöntötték a 90 évesen is víg kedélyű érseket. A kommunista börtönöket megjárt dr. Boros Bélának 1994-ben Magyarország a Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjét adományozta. A kitüntetést a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke adta át az érseknek. /Éljen sokáig, érsek úr! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./ Dr. Boros Béla /sz. Kisjenő, 1908. szept. 20/ 14 évig volt börtönben.
1998. október 10.
Tokay György kisebbségvédelmi miniszter okt. 7-én átiratot küldött Andrei Marga közoktatásügyi miniszternek, amelyben a Petőfi-Schiller magyar és német tannyelvű multikulturális állami egyetem felállítására vonatkozó 1998/687. sz. Kormányhatározat 2. cikkelyének megfelelően, a magyar és német egyetemi közösségekkel való konzultáció alapján javaslatokat tett az egyetemalapítást előkészítő jelentés kidolgozására felállítandó munkacsoport összetételére vonatkozóan. Átiratában Tokay György kisebbségvédelmi miniszter a létesítenő egyetem ideiglenes vezetőségébe a következőket javasolta: Karl Singer egyetemi tanár (Temesvári Közgazdaságtudományi Egyetem), Dieter Simon egyetemi tanár (Brassói Egyetem), Néda Árpád egyetemi tanár (Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem), Hollanda Dénes - egyetemi tanár (Marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem), Horváth István - egyetemi adjunktus (Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem). Tokay György ugyanakkor javasolta a tíz tagú bizottságba a Közoktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztálya, Felsőoktatási Főosztálya, illetve Német Nyelvű Oktatási Igazgatósága részéről Murvai László vezérigazgatót, Constantin Bratu vezérigazgatót, illetve Cristina Cosmatu igazgatót. A 10 tagú munkacsoport kiegészítése végett két másik személyre vonatkozó javaslatot Andrei Marga minisztertől vár a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal vezetője. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 9. , 1344. sz., Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
1998. október 21.
Az RMDSZ jelenlegi vezetőivel szemben hangoztatott vád, hogy elszakadtak a tömegektől. A cikkíró a Temes megyei tapasztalatokat hozta fel. Temesváron az 1992-es népszámlálás szerint 32 ezer magyar él. Azóta a kivándorlás miatt csökkenhetett ez a lélekszám. Pataki három kerületi fórumon vett részt, mindhárman nagyon kevesen voltak. /Pataki Zoltán: Az a bizonyos szakadék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./ Ez a cikk inkább a közönyt bizonyítja.
1998. október 22.
Megjelent a Ziua magyar nyelvű hetilapja, A Nap 12. száma. A magyar változat főszerkesztője Kállai László, magyar szerkesztői. Hajdu Katalin, Torma Katalin, a hetilap magyar tudósítói: Nagyvárad: Bodnár Andrea, Kőrösi B. István. A lap részletesen beszámol az eseményekről. Ebben a számban például a címlapon szalagcímmel jelezte: Tőkés László október 24-re hívta össze az érmihályfalvi fórumot. A második oldalon közölte Tőkés László püspök meghívóját. Az A Napban olvasható még: Orbán Viktor kormánya támogatja az RMDSZ autonómia-követeléseit. - Részletek Csiha Kálmán 1997-es püspöki jelentéséből. /A Nap (Temesvár), okt. 22./
1998. november 1.
Lőrincz Sándor Károly emlékezett bebörtönzésére. Torján élt, a falu plébánosa, Ábrahám Árpád kapcsolatba került Szoboszlay Aladár plébánossal. Szoboszlay nagyszabású szervezkedésbe kezdett, emberei voltak Bukaresttől Temesvárig, Aradig, Kolozsvárig és Csíkvidékig. Szoboszlay eljött Torjára, kapcsolatba lépett a környék katolikus papjaival. 1957-ben megkezdődtek a letartóztatások. A perben több embert kivégeztek, Szoboszlayn kívül Ábrahám Árpád plébánost és Kónya István katolikus papot is. Lőrincz Sándor Károlyt 25 évre ítélték. Lőrincz Sándor emlékezett arra, milyen embertelen körülmények között éltek a börtönben. Botosaniban például 36-an voltak egy szobában, ahol négy ágy volt egymásra téve. /1956 Erdélyben. Hét év börtön a szabadságért. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./
1998. november 6.
Nov. 3-án ünnepélyesen leleplezték Temesváron Bolyai János kőből készült mellszobrát. melyet ifjabb Toró Tibor és Jecza Péter szobrászművész hozzájárulásával állítottak fel a városban levő Nyugati Egyetem belső udvarában. Az avatással egyidőben az egyetemen Bolyai-szimpóziumot tartottak, Toró Tibor atomfizikus professzor elemezte a Bolyai-féle nem euklideszi geometriát. A szobor leleplezésekor Toró Tibor ismertette a szobor hányatott történetét: a néhány éve elhunyt, Temesváron született, Kolozsváron élt és alkotott Vetró Artúr szobrászművész még életében szülővárosának adományozta a szobrot. Akkor azonban nem volt mód a szobor fölállítására. Vetró Artúr munkásságát Jecza Péter szobrászművész ismertette. A Bolyai-ünnepség a Bolyai-utca sarokházánál folytatódott, ahol a résztvevők megkoszorúzták az 1993-ban felállított ötnyelvű Bolyai-emléktáblát. Az ünnepség a temesvári Csiky Gergely Színház stúdiótermében ért véget, ahol a színészek költők Bolyairól szóló verseit idézték fel, majd Szőcs Géza készülő Bolyai-drámájából mutattak be egy részletet. /Szoboravatás Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6., Pataki Zoltán: Felavatták Bolyai János mellszobrát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
1998. november 6.
November 6-án színházat avattak Székelyudvarhelyen. A Tomcsa Sándor Társulat avatóünnepségén bemutatták Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát. A társulat hivatásos színészekből és a helyi népszínház műkedvelőiből állt össze. Létrejöttét, működését a székelyudvarhelyi önkormányzat szorgalmazta, biztosítja. A városi művelődési házban fogja produkcióit bemutatni. A mostani nagy sikerű előadásban többek között Ferenczy Annamária és Fincziski Andrea Temesvárról, Molnár Gizella és Kőmíves Mihály Sepsiszentgyörgyről, Vitályos Ildikó Kolozsvárról, Sarkadi Zoltán Marosvásárhelyről járult hozzá a biztató induláshoz. A helyi önkormányzat profi táncegyüttes létrehozásáról és támogatásáról is döntött. Ugyancsak hivatásos művészeket foglalkoztató új színház alapítása várható rövidesen Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában is. /Színházat avattak Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ Dr. Merő Béla Zalaegerszegről érkezett Székelyudvarhelyre, a Küküllő-parti városba intézményt teremteni. Nem minden kötődés nélkül, hiszen édesanyja a várostól nem messze fekvő kis székely faluban, Székelyderzsen született - ezért a színházi próbák után rokonait kutatja a vidéken. A zalai város félhivatásos színtársulatával, a Reflex Színpaddal több nemzetközi elismerést arató rendező már dolgozott Erdélyben - egy-egy produkció erejéig már megfordult Nagyváradon, Temesváron és a marosvásárhelyi színinövendékeknél. /Lukács Csaba: Színházat avattak Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./
1998. november 11.
"Egressy László olvasói levelében feltette a kérdést, meddig lehetséges, hogy egy szervezet néhány tagja magának sajátít ki minden jogot. Sokan párttagok voltak a múltban, de "becsületünket mindig megőriztük", vallotta. Ő maga 1990 májusáig az RMDSZ temesvári alelnöke volt, akkor lemondott, még RMDSZ-tagságáról is. Szerinte az RMDSZ nem kevés sikerről adhat számot. Aki viszont örökké ellenzékben van, "az csak kerékkötő". Egressy szerint megengedhetetlen, hogy Isten házát, "főleg a reformátusokét" "politikai hordónak" használják. Az RMDSZ vezetőségének véget kellene vetni ezeknek a rendezvényeknek, állapította meg a levél írója. /Egressy László, Temesvár: Meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./"
1998. november 23.
"Tokay György, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetője elmondta, hogy Radu Vasile miniszterelnök november közepén a Német Demokrata Fórum ajánlására kinevezte Karl Singer temesvári és Hans Klein nagyszebeni egyetemi tanárokat, valamint Klaus Fabritius kisebbségügyi államtitkárt a Petőfi-Schiller egyetem szerkezetét kidolgozó bizottságba. Ez a bizottság eredetileg a magyar egyetem létrehozására vonatkozó stratégiát kellett hogy kidolgozza, de október végén egy kormányhatározattal kibővítették hatáskörét, így a magyar-német egyetem szerkezetének kigondolása is feladata. A hat román bizottsági tag - dr. Mihai Korka tanügyminisztériumi államtitkár, Constantin Bratianu felsőoktatási kérdésekkel foglalkozó tanügyminisztériumi igazgató, dr. Nicolae Bocsan, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, Dan Horia Maziliu, a Bukaresti Egyetem bölcsészkarának professzora, Marius Sabau, a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem dékánja; Adrian Costescu, a Bukaresti Egyetem fizika karának professzora - annak ellenére, hogy a miniszterelnök nem fogadta el lemondásukat, nem jelent meg a november 20-i bizottsági ülésen, ahol a három német képviselő első alkalommal vett részt. Tokay György elmondta, hogy ezen a megbeszélésen a német bizottsági tagok és velük együtt a Német Demokrata Fórum is - hiszen Karl Singer egyben a Német Demokrata Fórum alelnöke is - nagyon fontos lehetőségként értékelték a kormány ajánlatát. Szerintük a német kisebbség nevében elhangzott eddigi nyilatkozatok, melyek szerint nincs igény egy ilyen típusú felsőoktatási intézményre, az illető személyek magánvéleményét tükrözték. Ez a megoldás szerintük nemcsak a német kisebbség számára jelent kiváló továbbtanulási lehetőséget, hanem azoknak a más anyanyelvű fiataloknak is, akik tisztában vannak azzal, hogy a német nyelvet tökéletesen beszélők sok területen előnyben lesznek más nyelven végzett társaikhoz viszonyítva. A nov. 20-i ülésen megbeszélték, hogy az új egyetemnek ki kell egészítenie azokat a hiányokat, amelyek jelenleg a magyar és a német nyelvű felsőoktatásban léteznek. Bizonyos, hogy az egyetem német részének a központja Nagyszeben lesz, a magyar komponens két fontos csomópontja pedig Kolozsvár és Marosvásárhely. A mostani ülésről valamennyi román bizottsági tagot időben értesítették, ennek ellenére nem jöttek el, és semmiféle értesítést sem küldtek indoklásképpen. A jelentést akár nélkülük is elkészítik. Ez a jelentés, a bizottság döntései az ő részvételük nélkül is érvényesek. - Ennek a bizottságnak az is feladata, hogy a külön álló állami magyar egyetem létrehozásának módozatait is megtárgyalja. /Horváth Anikó: Szüksége van az egyetemre a romániai németeknek. Tokay György, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetője nyilatkozik lapunknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
1998. november 24.
Hámori József, a magyar nemzeti kulturális örökség minisztere nov. 23-án Romániába utazott, Temesváron találkozott Ion Caramitru művelődésügyi miniszterrel, a magyar-román kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, a műemlékvédelem területén való együttműködésről és közös kulturális programok megvalósításáról tárgyaltak. Hámori József látogatása során felkeresi a Temesvár közelében fekvő Bánlakot, ahol a román fél regionális kulturális központot szeretne létrehozni. Román elképzelések szerint több közép- és kelet-európai ország - köztük Ausztria, Magyarország, Szlovénia, Jugoszlávia és Bulgária - közösen venne részt az 1991-es földrengésben megrongálódott Karátsonyi-kastély helyreállításában, majd kulturális központként történő üzemeltetésében. Nov. 24-én Bukarestben folytatódnak a két miniszter megbeszélései. Bukarestben Hámori József és Ion Caramitru aláírja a két ország műemlékvédelmi megállapodását. A magyar miniszter kíséretében van Entz Géza, a magyar Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke is. /Magyar-román együttműködés a műemlékvédelemben. Ion Caramitru, a művelődésügyi tárca vezetője Temesváron fogadta Hámori Józsefet, a magyar nemzeti kulturális örökség miniszterét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./
1998. november 26.
"Csipor Ildikó válaszolt Ábrahám Dezsőnek, aki úgy reagált "Szemléltető" című cikkére, hogy kétségbe vonta létezését, mondván: ilyen nevű személyt nem ismer. Aki "elolvassa Ábrahám Dezső legutóbbi förmedvényét (RMSZ, 1998. október 21.) annak bizonyára feltűnik, hogy a Nagy Lejárató eszköztára végzetesen kimerült." Bemutatkozott: "Csipor Ildikó vagyok. Születtem 1968. január 10-én, Temesvárott. Címem a szerkesztőségben." "1986 óta ismerem Tőkés Lászlót." "Megtiszteltetés számomra, hogy akkor reménytelennek tűnő küzdelmében mellette, mögötte állhattam, másokkal együtt." Csipor azt kéri, hogy Ábrahám Dezsőnek válaszoljon arra, "volt-e valaha valamilyen bűncselekmény miatt elítélve? Ha igen, mi volt ez a bűncselekmény és mikor követte el?" Hogyan kapott útlevelet? Miért éppen akkor rágalmazza meg a Transsylvania Alapítványt, amikor Sabin Gherman a nyilvánosság elé lépett a Pro Transilvania Alapítvány nevében? /Csipor Ildikó: Cogito ergo sum ? vagy mégsem? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"
1998. november 27.
"Nov. 21-én tartotta tisztújító közgyűlését az RMDSZ Temes megyei szervezete. Toró T. Tibor megvonta az eltelt két év mérlegét. A Területi Képviselők Tanácsa /TKT/ nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szervezési alelnöki tisztséget két év alatt nem vállalta senki. A koalíciós egyeztetés után a megyei RMDSZ-nek egyedül egy főtanfelügyelő-helyettesi tisztséget sikerült kiharcolnia. Kétnyelvű tábla egyetlen magyarlakta településen sincs. Az oktatás helyzete riasztó: idén négy magyar első osztály szűnt meg a megyében. Szász Enikő szerint a bánsági magyarság a csángósághoz hasonló állapotba jutott nemzeti öntudat szempontjából, ezen csak az iskola, az egyházak, az RMDSZ és a civil szervezetek összefogása segíthet. Bárányi Ferenc parlamenti képviselő a kormányban maradás mellett érvelt. Toró T. Tibort újraválasztották a szervezet megyei elnökének. Borbély Imrét jelölték TKT-tagnak, Bárányi Ferenc képviselő ellenezte a megválasztását. Végül Borbély Imre nem kapta meg a szükséges szavazatot. /RMDSZ-tisztújítás Temesváron. A bánsági magyarok "elcsángáltak"? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./"
1998. december 3.
A temesvári reformátusok nevében Gazda István lelkész kiállt Tőkés László püspök mellett, aki újra heves támadások célpontja. Nem értik az ellne már az egyházon belül is fellángolt indulatokat. /Gazda István: Nyilatkozat. = /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3. - Postafiók rovat/
1998. december 17.
"Megjelent Radu Tinu volt szekust tiszt Temesvár - no comment című könyve, melynek témája az 1989-es temesvári forradalom. Radu Tinu 1989-ben a temesvári Securitate második embere volt, hatáskörébe tartozott a Tőkés László elleni akciósorozat végrehajtása. A könyv vitát váltott ki. Costel Bursuc, a Forradalomban Letartóztatottak Egyesületének /ALTAR/ elnöke szerint "Radu Tinu könyve nemcsak bennünket, az 1000 letartóztatottat próbálja becsapni, hanem mintegy 200 000 temesvárit is." Az ALTAR tagjai elsősorban az ellen tiltakoznak, hogy az akkor letartóztatottak zöme tolvaj volt. A valóságban 57 letartóztatottnál találtak lopott holmit. Radu Tinu elfelejtette leírni, hogy személyesen verte az elfogottakat. /Pataki Zoltán: Szekus-könyv a temesvári forradalomról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./"