Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1997. július 24.
"Arra a hírre, hogy Temesváron a Magyar Házat kormányrendelettel vissza akarják adni jogos tulajdonosának, a bánsági magyar közösségnek, a Magyar Házban székelő Renasterea Banateana júl. 22.i száma azt írta, hogy a "telhetetlen magyarok el akarják pusztítani a harmincezres példányszámú román újságot..." Ez természetesen nem igaz. A Magyar Házat a magyarok összeadott pénzükből maguk építették. A román lap szerkesztősége az udvaron épült új házban van, tehát fallal elválasztható a két épület, olvasható Pataki Zoltán tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"
1997. augusztus 1.
"Demeter Sándor Temesváron létrehozta a színházban a korszerű stúdiótermet és idén már másodszor megszervezte a Csepűrágó Ünnepet. A Csepűrágó Ünnep lényegében szabadban töltött két nap, amikor vásári vidámság van, emellett színházi jelenetek folynak különböző tereken. A beszámoló szerint tavaly hatalmas sikere volt Márkus János bécsi zenész és képzőművész önseggberúgógépének. Idén "Márkus és Domonkos Csaba pofozható portréja nyújtott döbbenetes játéklehetőséget az öntevékeny polgárnak." "A rendezvény főleg szabad térre kivitt színházi előadásokból állt és könnyűzenei koncertekből." A cikkíró lelkesedett az ünnepért és további ötletekkel állt elő. /Zsehránszky István: Baki és nyereség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./"
1997. augusztus 19.
"A Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal összeállította azoknak a kommunista rendszer idején elkobzott közösségi ingatlanoknak a lajstromát, amelyeket kormányrendelettel visszaadnak a nemzeti kisebbségek szervezeteinek, illetve a hazánkban élő kisebbségek kulturális és egyházi intézményeinek. A 8 ingatlant tartalmazó listán szerepel a temesvári Magyar Ház, a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház épülete, valamint a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota és a Királyhágómelléki Református Püspökség épülete. A listát a kormányfő jóváhagyása előtt a kisebbségi szervezetek képviselőiből, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, illetve a Külügyminisztérium képviselőiből álló bizottság vizsgálja meg, eldöntendő, hogy kinek, milyen szervezeteknek a tulajdonába juttatják vissza a kérdéses ingatlanokat. A hagyományokhoz híven, a határokon túli magyar kisebbségi szervezetek vezetői között RMDSZ-vezetőket is meghívott a magyar Miniszterelnöki Hivatal az augusztus 20-i, Szent István napi ünnepségekre. Az RMDSZ képviseletében Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök és szövetségünk több más vezetője vesz részt az idei ünnepi rendezvényeken. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 19., 1094. sz./"
1997. augusztus 23.
"Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./"
1997. szeptember 5.
"1990-hez viszonyítva az 1996/97-es tanévben Romániában 13,3 %-kal /666 452 fővel/ csökkent az óvodások és a tanulók száma, a magyar nyelven tanulóké /és óvodásoké/ nagyobb mértékben csökkent, 16,8 %-kal, 39754 tanulóval, vagyis 235 912 fővel szemben az elmúlt tanévben 196 158-an tanultak magyarul. Elsősorban a szórványvidéken jelentkezik a veszély: Krassó-Szörény megye magyar nyelvű oktatása mára gyakorlatilag megszűnt, de a Hunyad, Szeben, Beszterce-Naszód megyei oktatást talán még meg lehetne menteni. Fehér, Máramaros, Arad, Brassó vagy Temes megye magyar oktatására is ráférne a segítség, így az óvodai képzés kiszélesítése. Temesváron, Aradon, Brassóban, Besztercén, Szebenben, Nagybányán és mindenütt, ahol egyetlen líceum vagy tagozat működik magyar nyelven, a tanulók fele azért nem tanul anyanyelvén, mert a választott profilban nincs magyar nyelvű osztály. Ezeknek az igényeknek a kielégítésére megyeközi-körzeti líceumokat vagy szakiskolákat kellene szervezni kollégiumszerűen, bentlakással, állami vagy felekezeti támogatással. A magasabb iskolai formát tekintve mind kevesebb az anyanyelven tanulók aránya: az 1996/97-es tanévben 42 816 magyar óvodás volt, az ország összes óvodásaink 6,5 %-át alkották, elemi oktatás /I-IV. osztály/: 67 116 magyar tanuló /országos szinten 4,8 %/, gimnáziumi oktatás /V-VIII. o./: 52 771 magyar tanuló /országos szinten 4,7 %/, líceumi oktatás: 29 604 magyar tanuló /országos arányuk: 3,7 %/, szakoktatás: 3 851 magyar tanuló /országos arányuk: 1,1 %/. /Murvai László: Iskolahálózat és beiskolázás 1996-1997. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./ "
1997. szeptember 18.
"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke meghívására Romániába látogatott és Tőkés Lászlóval együtt több találkozón, istentiszteleten, polgári fórumon vett részt Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke és Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke, illetve Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke. Szept. 12-én Székelyudvarhelyen Németh Zsolt bemutatta Tőkés László püspöknek az elmúlt hét évben írt beszédeit, dokumentumait tartalmazó Temesvár szellemében című könyvét, továbbá a Részünk és jogunk című, a magyar történelmi egyházaktól elkobzott ingatlanok felsorolását nyújtó könyvet, majd részt vettek a városban tartott polgári fórumon. Tőkés László elmondta: "Románellenes embernek festett le az ellenséges propaganda, de aki ezt a könyvet elolvassa, annak úgy gondolom nincs további magyarázatokra szüksége. Szeretem a románokat, viszont az eddigi román politikát nem szeretem." /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 16./ Székelyudvarhelyen a polgári fórumon többen elmondták, hogy a kisebbségi sorsban élő magyar közösségeket félelem tölti el, hogy az anyaország - belépve az Európai Unióba és a NATO-ba - megfeledkezik róluk és az utódállamok nemzetsorvasztó politikájának áldozataivá válnak. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetőségi tagja megkérdezte Orbán Viktort, mi a véleménye az RMDSZ kormánybeli szerepléséről és a kettős állampolgárság kérdéséhez. Orbán Viktor nem kívánta értékelni az RMDSZ kormányban való részvételét, azt hangsúlyozta: mindegy, hogy az RMDSZ benne van a kormányban vagy nincs, csak a törvények biztosítsák a megmaradás feltételeit. A kettős állampolgárság ügyével először az RMDSZ vezetőségének kell előállnia, de az nagyon sok jogi probléma felmerülésével járhat. További kérdések kapcsán Orbán Viktor kifejtette: a magyar kormány nem köthet olyan nemzetközi szerződést, amely károsan befolyásolná a kisebbségben élő magyarság sorsát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 18./"
1997. október 2.
Bura László, a nyelvtudományok doktora ismert erdélyi nyelvész fiatalon részt vett a moldvai csángó nyelvjárás kutatásában, ennek eredmény e csak 1991-ben jelenhetett meg: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. Gyűjtésének eredménye a Szatmári népballadák /Kriterion, 1978/ és a Szatmári szólások és közmondások /1978/. Szakterülete a szakszókincs kutatása volt, így született meg A szatmári fafeldolgozó mesterségek szakszókincse, foglalkozott a névtannal is. Két évtizeden át írta nyelvművelő cikkeit a Szatmári Friss Újságban, a temesvári Szabad Szóban, az Ifjúmunkásban, ezekből válogatta az Élő Nyelvünk /1982/ anyagát. Művelődéstörténeti munkái: A szatmári református kollégium diákjai /1610-1852/, ezt már kéziratban betiltották a kommunista diktatúra idején, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki 1994-ben. Újabban egyháztörténeti munkák is kerültek ki a keze alól. Reizer Pál szatmári püspök felkérésére megírta A Szatmári Római Katolikus Püspökség című tanulmányt, majd a börtönben meghalt püspök életrajzát /Hűségesen, fáradhatatlanul. Scheffler János szatmári megyéspüspök életútja (Agape, Újvidék, 1991)/ és a Szatmári Irgalmas Nővérek rendje alapításának 150. évfordulója alkalmából a rend történetét /Krisztussal élve a világ felre fordulva. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 1842-1992 (Kolozsvár, 1992)/. Most készült el Pázmány katolikus kollégiuma és utódiskolái című újabb munkájának kézirata. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 2./
1997. október 7.
Fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepelte a temesvári Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a református fiatalok szervezete. Temesvár belvárosi református templomában Tőkés László püspök hirdetett igét. Az IKÉ-t 1957-ben szüntették meg más egyesületekkel együtt. Az IKE a városban 1989-ben feltámadt és működik. Azért tudott tevékenykedni, mert Isten volt a közösség összetartó ereje, hangsúlyozta a püspök. /Pataki Zoltán: A közösség megtartó ereje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./
1997. október 10.
Okt. 10-12. között rendezik meg az Erdélyi Magyar Nőszövetségek III. találkozóját, a helyi Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet szervezésében. Az első nőszövetségi találkozót két évvel ezelőtt Marosvásárhelyen tartották, míg a tavaly Kolozsváron gyűltek össze a nőszervezetek. A mostani találkozóra 11 szövetség jelezte részvételi szándékát Temesvárról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és máshonnan. A találkozó során a nőegyletek képviselői meghallgatják egymás beszámolóit, eldöntik, hogy alakítsanak-e országos szövetséget, s ha igen, megvitatják ennek alapszabályzatát is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 10., 1030. sz./
1997. október 10.
1948-ig működött Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Temesváron az irgalmasok férfi szerzetesrendje. Romániában már csak egyetlen élő tagja van a rendnek, Horváth Ágoston 81 éves szerzetes. Szatmárnémetiben a rendnek kórháza és gyógyszertára is volt. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 10./
1997. október 21.
Ploiesti-ben, a kőolajipari egyetemen Emil Constantinescu államelnök jelenlétében felavatták azt a központot, amelyet a környező országok román anyanyelvű diákjainak felvételi előkészítésére szánnak. Az államfő javasolta, hogy a bukaresti, kolozsvári, temesvári, iasi-i egyetemek vegyék pártfogásba a négy, Ukrajnában működő román középiskolát, ahonnan idén százan érkeznek ebbe az új előkészítő központba. Bulgáriából, Albániából és Macedóniából most 15 aromán diákot képeznek tovább Ploiestiben. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./
1997. október 23.
A Diaszpóra Alapítvány /Temesvár/ az Európa Tanács Bizalmi intézkedések programja keretében okt. 17-19-én nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Temesváron. A rendezvényen a Bánság területén 1996-97-ben végzett kutatások eredményét hozták nyilvánosságra, amelynek célja a román-magyar /Temes megye/, szerb-magyar /Vajdaság/ és magyar-szlovák /Békés megye/ etnikumközi kapcsolatok bemutatása, az utóbbi időben egyre gyakrabban modellként emlegetett bánsági tolerancia gyökereinek felkutatása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Érthetetlen titokzatosság övezte ezt a konferenciát, állapította meg Pataki Zoltán, a rendezvény a sajtó szinte teljes kizárásával zajlott. Nagy vitát váltott ki Schöpflin György londoni politológus, aki előadásában kifejtette: valódi demokráciában nincs szükség kollektív jogokra és területi autonómiára. Szerinte a demokrácia elméletének szerves része a demokratikus önkorlátozás. Azért is vannak fenntartásai a kollektív jogokkal és a területi autonómiával szemben, mert szálka a többség szemében. /Pataki Zoltán: "Valódi demokráciában nincsen szükség kollektív jogokra" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
1997. október 27.
1998-99-ben hármas évfordulóra emlékezik a Kárpát-medence magyarsága: a szabadságharc 150., Petőfi Sándor születésének 175., illetve halálának 150. évfordulójára. Ennek méltó megünneplése érdekében az RMDSZ Oktatási Művelődési és Egyházügyi Főosztályának, valamint az Erdélyi Múzem Egyesületnek /EME/ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek /EMKE/ közreműködésével okt. 24-én Kolozsváron erdélyi Emlékbizottság alakult, melynek tagjai: Benkő Samu akadémikus, az EME elnöke, Dávid Gyula az EMKE elnöke, Kötő József az RMDSZ oktatási, művelődési és egyházügyi alelnöke, az EMKE ügyvezető elnöke, Matekovits György /Temesvár/, Muzsnay Árpád /Szatmárnémeti/, Sylveszter Lajos /Sepsiszentgyörgy/ az EMKE régiós alelnökei, Egyed Ákos akadémikus, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke, Balogh Ferenc művelődési főelőadó, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Dáné Tibor Kálmán művelődési főosztályvezető, valamint Laskay Sándor közművelődési előadó. Az Emlékbizottság Benkő Samu és Dávid Gyula személyében két társelnököt választott, a titkári teendők elvégzésével Dáné Tibor Kálmánt bízta meg. A bizottság eldöntötte, hogy körlevélben fordul az összes hazai magyar közművelődési egyesülethez, azzal kéréssel, hogy saját rendezvényeikkel egészítsék ki az ünnepi rendezvénysorozatot. A bizottság javasolta a Román Akadémia illetve a Magyar Tudományos Akadémia közös bizottságának felállítását az 1848-as forradalom eseményeivel kapcsolatban, mely a történelmi igazság jegyében tisztázná azokat az eseményeket, melyeknek a nacionalisták általi félremagyarázása mérgezi a két nép viszonyát és akadályozza a megbékélést. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 27., 1141. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1-2./
1997. október 30.
A már korábban megtartott megyei küldöttközgyűlést és elnökválasztást követően okt. 30-án megalakult a Szilágy megyei RMDSZ Megyei Képviselői Tanácsa. Az MKT elnökévé dr. Széman Pétert választották, alelnökök: dr. Barra Zoltán és Pap Imre, titkár: Szabó Zoltán. Megválasztották az új megyei ügyvezető elnökséget is. A fiatalítás jegyében megejtett tisztújítás eredményeként a Szilágy megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a temesvári születésű Forró Enikő lett, aki a Babes-Bolyai Egyetemen a politikai-közigazgatási tudományokat tanulmányozta. Az ügyvezető elnökség tagjai: Deák László gazdasági, Bóné Vilmos tanügyi, Fekete Károly önkormányzati, Gáspár Attila művelődési és Dénes Irén ifjúsági alelnök, továbbá Kerekes Edit, Acsádi Elek, Domokos Ferenc, Keresztes Béla, Nagy István és Mátyus Éva körzeti megbízottak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 3., 1146. sz./
1997. november 18.
Ady Endre születésének 120. évfordulóján Nagyváradon és Zilahon tartottak vándortanácskozást a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/, a nagyváradi Ady Társaság és a Szilágy Társaság /Zilah/ rendezésében. A partiumi újságírással foglalkoztak, illetve annak jeles képviselője, Ady publicisztikájával. A résztvevők megkoszorúzták Érdmindszenten az Ady-szobrot. Nagyváradon, az Ady Társaság tanácskozásán /nov. 15-16-án/ Cseke Péter vezette, a kolozsvári egyetemi tanár, Kozma Dezső, továbbá Koczkás Sándor /Budapest/ és Kántor Lajos tartott előadást. A temesvári újságírás korabeli viszonyairól Szekernyés János, az aradi publicisztikáról pedig Puskel Péter beszélt. Szűcs László, a Bihari Napló főszerkesztője A hírlapírói attitűdök Ady apropóján címmel, Tóth János, a nagyváradi Ady Múzeum igazgatója pedig Ady-mítosz Váradon címmel tartott előadást. Az évforduló alkalmából jelent meg Élet /Litera, Nagyvárad/ címen Ady publicisztikai írásainak válogatása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19., Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 18./
1997. november 27.
Kaposváron rendezte meg nov. 21-én a Kárpát-medencei Ifjak Szabadegyeteme címmel a Fidelitas, az Együttélés Politikai Mozgalom Ifjúsági Szervezete és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ azt a tanácskozást, melynek célja hosszú távú együttműködési keret kialakítása a különböző országokban működő magyar ifjúsági szervezetek között. A meghívottak között van az erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/, az erdélyi Országos Magyar Diákszövetség /OMDSZ/, a Temesvári Magyar Diákszövetség, az Udvarhelyi Fiatal Fórum, a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Ifjúsági Szervezete, a Rákóczi Szövetség, valamint a Magyar Ifjak Világfóruma. A résztvevők a Fidesz holdudvarába tartozó szakértők kisebbségpolitikai előadásai kapcsán vitatják meg a továbblépés lehetőségeit. /Új Magyarország, nov. 20./ Kaposváron a Kárpát-medencei Ifjak Szabadegyetemét életre hívó három szervezet /Együttélés Ifjúsági Csoportja, Fidelitas, Kolozsvári Magyar Diákszövetség/ és több további kárpát-medencei ifjúsági szervezet /MISZSZ, Országos Magyar Diákszövetség, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet/ közös nyilatkozatot adtak ki. Ebben kifejtették, hogy a térségbeli magyar fiataloknak szükségük van élő kapcsolat kiépítésére, a nemzeti értékek és hagyományok ápolása érdekében. A kezdeményezők szerint fontos, hogy "a magyar külpolitika szerves részévé váljon a határon túli fiatalok helyzetének konkrét lépésekkel való javítása", ami elsősorban a "minden szinten minőségi magyar oktatás eszközeivel" látják biztosíthatónak. /Nyilatkoztak a Kárpát-medencei Ifjak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./ "Bízunk benne, hogy összefogásunkkal képesek leszünk segíteni egy, a magyar nemzeti törekvéseket hitelesen felvállaló és eredményesen képviselő politikai vezetés munkáját." - olvasható a nyilatkozatban. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 27./
1997. december 8.
A legnacionalistább temesvári napilap, a Renasterea Banateana dec. 3-i száma tartalmazza a "legújabb Har-Kov jelentését". Pataki Zoltán szerint a cikk "sokkal objektívebb képet fest a Hargita megyei állapotokról, mint a nagy fővárosi lapokban megjelent" cikkek. A cikk statisztikai adatokkal igazolja, hogy az utóbbi években a román lakosság száma is nőtt a megyében; helyi román lakosokat és kormányképviselőket szólaltat meg, akik elmondják, semmilyen etnikumok közötti feszültség nincs jelen; cáfolja a hírt, hogy magyarországi cégek fektettek volna be a legtöbbet a megyében. Pataki idézi a cikk utolsó mondatát: "Nem érthetünk egyet annak a csíkszeredai lakosnak a véleményével, aki szerint az egyetlen hely, ahol a románok és magyarok teljes egyetértésben vannak egymással, a temető..." /Pataki Zoltán: "Az emberség számít, nem a nemzetiség". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./
1997. december 17.
A régió ifjúsági turizmusának fejlődését elősegítő hálózat létrehozásáról döntött nyolc kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezet (a Vajdasági Ifjúsági Fórum, a Baloldali Ifjúsági Társulás, a Fidelitas, az Ifjúsági Demokrata Fórum, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Magyar Csodaszarvas Alapítvány, a Református Diákotthon Alapítvány és a Temesvári Magyar Diákszövetség) képviselője a múlt év végén, a vajdasági Palicson tartott tanácskozáson. A rendezvényen elfogadott nyilatkozatot Újhelyi István, a BIT alelnöke, illetve a vajdasági Ifjúsági Fórum vezetői juttatták el az MTI-hez. A dokumentum szerzői úgy fogalmaznak: a közép-kelet-európai államokban élő fiatalok napjainkban rendkívül kevés ismerettel rendelkeznek a saját régiójukon kívül történő kulturális és közéleti eseményekről. Ezért az említett szervezetek arra törekednek, hogy közös információs és kommunikációs rendszer kiépítésével segítsék hozzá a fiatalokat a bőségesebb ismeretszerzéshez. Vállalják ezért, hogy hatókörükben felmérik az ifjúsági idegenforgalom szolgálatába állítható, ám ma még kihasználatlan kapacitásokat, valamint a térségükben élő fiatalok turisztikai igényeit, lehetőségeit. Ennek eredményéről március 30-áig tájékoztatják egymást. Újhelyi István az MTI munkatársát tájékoztatta arról is: a BIT a közeljövőben kezdeményezni fogja, hogy az ifjúsági turizmusról szóló kormányhatározat-csomag a határon túli magyar fiatalok ügyét is kezelje a téma integráns részeként. /MTI/
1997. december 23.
Az 1989. decemberi forradalom 8. évfordulójának szentelt parlamenti ülésen, dec. 22-én dr. Bárányi Ferenc Temes megyei képviselő, a temesvári forradalom részvevője szólalt fel az RMDSZ nevében. A forradalom szikráját Temesváron Tőkés László református lelkipásztor lobbantotta lángra, és Temesvár volt az ország első szabad, a kommunizmus béklyóitól megszabadult városa, amelyet sorrendben Lugos, Arad, Bukarest, Szeben és Kolozsvár követett – mondotta, majd emlékeztetett arra, hogy ha Bukarestben nem tör ki idejében a népfelkelés, a diktatúra eltiporta volna a temesvári forradalmat. Temesvár mártírjai között számarányukon felül voltak magyarok, mint ahogy a románok mellett sok más nemzetiségű forradalmár is életét áldozta – hangsúlyozta a szónok, aki az események közvetlen részeseként, szem- és fültanúként leszögezte: a felkelőkre a hadsereg, a milícia, a szekuritáté emberei, egyenruhások és civilek egyaránt lőttek. A forradalom után hatalomra került rendszer képviselői hét évig semmit sem tettek a bűnösök felderítéséért és felelősségre vonásáért. Sőt felelősségre vonás helyett egyes bűnösök felelős beosztást kaptak a civil vagy katonai életben, némelyek pedig egyenesen a forradalmárokat megillető jogokat bitorolják, együtt áldozataikkal, akiket nem tudtak legyilkolni – mondotta dr. Bárányi Ferenc, majd így folytatta: Elvárjuk a parlamenttől, a kormánytól és az elnöki intézménytől hogy minden erővel részt vegyenek az 1989. decemberi események homályos vonatkozásainak tisztázását célzó erőfeszítésekben, hogy a vétkesek megbűnhődjenek tetteikért, függetlenül a társadalmi, politikai vagy katonai struktúrákban betöltött tisztségüktől. A jelenre térve az RMDSZ képviselője utalt arra, hogy az előző kormányok hét esztendei kormányzása alatt túlzott optimizmusunk szertefoszlott. A romániai magyar nemzeti közösség, Románia csaknem kétmillió állampolgára, az ország többségi lakosaival vállvetve harcolt a forradalom győzelméért, aktívan részt vesz a kormányprogramba foglalt reformok valóra váltásáért, megosztja a mindennapi gondokat és nehézségeket az ország többségi állampolgáraival, mégis, bennünket, magyarokat másodrendű állampolgárokként kezelnek, albérlőknek tekintenek saját közös hazánkban – mondta, és rámutatott arra, hogy a magyarellenes retorika, minden arra irányuló mesterkedés, hogy a románokat a magyarok ellen, az ortodox vallásúakat a görög-katolikusok, római katolikusok vagy reformátusok ellen, a szakszervezeteket a kormány ellen uszítsák, az idegengyűlöletet szító szélsőséges nacionalista pártok műve. Végezetül dr. Bárányi Ferenc utalt az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltételeire, amelyeket a közös kormányprogram is magában foglal, és kifejezte reményét, hogy a koalíciós partnerek elegendő bölcsességről tesznek tanúbizonyságot a koalíció működésében mutatkozó zavarok kiküszöbölése érdekében, ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ hű partnere marad a koalíciónak, ha ez a partneri kapcsolat a továbbiakban is őszinte és kölcsönös lesz. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 23., 1181. sz./
1997. december 24.
Dec. 20-án ünnepelték Temesváron a Ceausescu-diktatúra alóli felszabadulás nyolcadik évfordulóját. Az Opera-térre tervezett nagygyűlés azonban teljes érdektelenségbe fulladt: alig 20-30 személy lézengett a hatalmas téren. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
1998. január 7.
A román államügyészség gyilkossággal és gyilkossági kísérlettel vádolja Victor Stanculescu és Mihai Chitac tábornokot az 1989 decemberi temesvári - néhány nappal később a Ceausescu-rendszer bukásához vezető - felkelés résztvevői elleni megtorlással kapcsolatban. A vádirat a temesvári felkelőkre lövető több román katonai és titkosszolgálati vezető ellen fogalmaz meg vádakat. - Mint ismeretes, a két tábornokot Nicolae Ceausescu volt diktátor küldte a felkelés hírére Temesvárra, ahol - mint a vádirat tartalmazza - december 17 és 20 között tüzet nyitottak a tüntetőkre, megölve 72 és megsebesítve 253 embert. Stanculescu a továbbiakban visszatért Bukarestbe és szerepet játszott abban, hogy a hadsereg a felkelők oldalára állt, ezt követően pedig miniszteri, többek között nemzetvédelmi miniszteri tisztséget töltött be a fordulat utáni első időszakban, jelenleg pedig ismert üzletember. Chitac tábornok szintén fontos szerepet játszott a fordulat utáni első időszak hatalmi struktúráiban, az 1990. júniusi Egyetem-téri antikommunista ellenzéki tüntetések szétverése és az akkori "bányászjárás" idején belügyminiszter volt. A vádirat szerint Stanculescu a temesvári események idején a tüntetők ellen a hadsereget bevető Ion Coman helyi parancsnok helyettese. Chitac tábornok pedig szintén aktív szerepet játszott a parancsnokság megbeszélésein. A temesvári per lesz az első, amelyben olyan vezetők állnak bíróság elé a Ceausescu-rezsim utolsó napjaiban játszott szerepükkel kapcsolatban, akik a fordulat után is fontos politikai funkciókat töltöttek be az új vezetés keretében. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
1998. január 10-11.
A temesvári Nyugati Egyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem és az Újvidéki Egyetem geográfusainak közös erőfeszítésével megszületett a Bánság angol nyelvű monográfiája. A kötetet dr. Jovan Romelics /Újvidék/ irányításával állították össze, a szerkesztőbizottság tagjai: dr. Mészáros Rezső /Szeged/, dr. Rodica Munteanu /Temesvár/ és dr. Pavle Tomics /Újvidék/. A történelmi Bánságnak a trianoni felosztással csak 1 %-a maradt Magyarországon, 66,5 %-a Romániához, 32,4 %-a Jugoszláviához került. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10-11./
1998. január 13.
Meghalt Méliusz Anna. Csontritkulása volt, rettenetes fájdalmai voltak. Két éve meghalt a férje, Méliusz József író. Méliusz Anna nemcsak feleség volt, hanem hű munkatárs. Méliusz utolsó könyvét /Láthatatlan kávéház/ félvakon neki mondta tollba. Férje halála után Méliusz Anna 300 oldalas emlékiratot írt, de a kézirat nem kellett a kiadóknak. /Szász János: Végakarat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./ Méliusz József /Temesvár, 1909. jan. 12.- Bukarest, 1995. dec. 1./
1998. január 21.
Valamennyi temesvári újság közölte azoknak az orvosoknak listáját, akik közül háziorvost lehet választani. A 430 orvosból mindössze öt magyar, alig egy százalék, annak ellenére, hogy Temes megyében a magyarság számaránya 9-10 %-os. Ennek egyik oka nyilvánvalóan kivándorlás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
1998. január 28.
"A napilapok beszámolnak Emil Constantinescu és kísérete magyarországi látogatásának tegnapi, utolsó napjáról: Szegeden felavatták Románia főkonzulátusát, emléktáblát lepleztek le Balcescu és Kossuth tiszteletére, a két államelnök jelenlétében írták alá a Szeged és Temesvár közötti testvérvárosi szerződést. "A kapcsolatok alapköve csak a bizalom lehet", ez a Romániai Magyar Szó budapesti tudósítója beszámolójának a címe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./"
1998. január 29.
"Szegeden folytatta kétnapos hivatalos magyarországi látogatását jan. 27-én Emil Constantinescu. A román államfő és Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében a polgármesteri hivatalban Szeged és Temesvár vezetői testvérvárosi együttműködést kötöttek. A dokumentum ünnepélyes aláírásával - hangoztatták a két város képviselői - Szeged és Temesvár polgárainak a közös históriai múltban gyökerező együttműködési szándékát fejezik ki. Az utóbbi másfél év egyre javuló államközi kapcsolatai tették lehetővé, hogy a hosszú ideje meglévő közös határ menti törekvések immár megfelelő keretet kaphattak, s tovább erősödhet a jószomszédi viszony - hangzott el. A két államelnök koszorút helyezett el annál az emléktáblánál, amely a Békélési Tervezet aláírását idézi föl, azt a történelmi jelentőségű pillanatot, amikor Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu román forradalmár-politikus 1849. július 14-én ellátta kézjegyével megállapodásuk dokumentumát. Szeged magas rangú vendégei ezután részt vettek Románia magyarországi főkonzulátusának megnyitásán. Az ünnepségen Románia és Magyarország külügyminiszterei szóltak az egybegyűltekhez. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 28./ Andrei Plesu kijelentette: a két ország közötti hídhoz két pillér szükséges. Az egyiket a fél évvel ezelőtt Kolozsvárott megnyitott magyar főkonzulátus jelenti, a másikat pedig a szegedi román képviselet. Mindkét főkonzulátus a két nép épülését, kapcsolatait szolgálja - hangoztatta. Kovács László szerint a szegedi külképviselet megnyitása is jelzi, hogy a két ország közötti alapszerződés valóra váltása folyamatosan halad előre. Az esemény jelentőségét növeli - tette hozzá -, hogy a román köztársasági elnök látogatásának keretében került rá sor, s mindkét államelnök részt vett a megnyitón. Kifejezte továbbá meggyőződését, hogy a főkonzulátus hasznos és fontos munkát fog végezni, előmozdítja a két ország közötti kapcsolatok bővülését, földrajzi helyzetéből adódóan pedig a Duna-Maros-Tisza eurorégiós együttműködést szolgálja. Emil Constantinescu és Göncz Árpád szegedi programjuk végén az egyetemek központi épületében a sajtó kérdéseire válaszoltak. A román államfő Göncz Árpád köztársasági elnök társaságában Szegedről Gyulára érkezett. Emil Constantinescu a helyi önkormányzati vezetőkkel folytatott eszmecserét követően a magyarországi román ortodox püspökség székházában tett látogatást. A román elnök fölkereste Gyulán a Nicolae Balcescu Gimnáziumot, a magyarországi román középiskolát. Emil Constantinescu a gyulai látogatás befejeztével hazautazott Romániába. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Olyan elnökként jöttem Magyarországra, aki felelősséget érez a világ bármely pontján élő románokért. Saját szememmel akartam látni, mik a reményeik, és távlataik az itteni románoknak, hogyan élnek, hogyan dolgoznak azok, akik velünk egy nemzethez, egy valláshoz tartoznak - mondotta Emil Constantinescu Gyulán, a Nicolae Balcescu Gimnáziumban megtartott találkozón. A román elnök kifejtette, milyen segítséget nyújt a magyarországi román kisebbségnek: ezentúl évente 30 diák három hétig Romániában nyaralhat, 25 tanár részt vehet a romániai nyári továbbképzésekben, 10 fiatal a román állam ösztöndíjasaként Romániában tanulhat tovább, 25 diák és tanár két hetes kiránduláson ismerkedhet Romániával. A most születő gyulai román ortodox püspökségnek Románia jelentős könyvadományt nyújt - elsősorban egyháztörténeti műveket kap ajándékba a püspökség -, s a magyarországi románság műemlékeinek helyreállítására az új költségvetésből szintén támogatást szánnak. Végül bejelentette: a román köztársasági elnöki hivatal százmillió lejt ad a gyulai püspökségnek. A gyulai román gimnáziumban megtartott találkozón Göncz Árpád köztársasági elnök rövid beszédében a diáksághoz fordulva egyebek közt így fogalmazott: "Mindenki olyan nemzetiségű, amilyen nyelven a legokosabb". Köztársasági elnök elmondta: örülne, ha valaha olyan román író emléktábláját leplezhetnék le a gimnáziumban, aki itt tanult. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./ Emil Constantinescu Szegeden elmondta, hogy a kisebbségek anyanyelvű felsőoktatása napirenden van Romániában; a kérdést az európai normáknak megfelelően kívánják megoldani. Ennek érdekében a kormány döntött például arról, hogy szeptembertől a magyar nyelven tanuló végzős hallgatók lehetőséget kapjanak felsőfokú tanulmányaikat akár magyar, akár román nyelven való folytatására. Ennek érdekében a magyar diákok számára növelték az egyetemek keretszámait. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi karán a közelmúltban biztosították a magyar nyelvű oktatás lehetőségét, s hamarosan három főiskolát nyitnak, ahol szintén lehet magyar nyelven tanulni - közölte. Mindezt a román államfő kiegészítette azzal, hogy az eddig magyarul tanuló középiskolások nem kerülnek hátrányos helyzetbe, ha román egyetemre jelentkeznek. Felvételi pontszámukat ugyanis az érettségi átlaguk alapján számítják ki, s helyhiány miatt nem utasítanak el romániai magyart a felsőfokú oktatási intézményekből. - Véleménye szerint - amivel várhatóan kormánya is egyetért - az autópályának át kell szelnie egész Erdélyt. Magyarország NATO-csatlakozásával kapcsolatban kijelentette: Románia a legérdekeltebb abban, hogy Magyarország az első körben bekerüljön az észak-atlanti szervezetbe, s ez sikertörténet legyen, biztosítékot adva Romániának a második körben való csatlakozásra. Magyarország uniós integrációját hasonlóan fontosnak nevezte, hozzátéve, hogy a két ország szakbizottságainak együttműködése révén Románia is hozzájutna a magyar tapasztalatokhoz, például a jogharmonizációt illetően. Az integráció terén nem versenytársak, hanem partnerek vagyunk, érdekeltek a másik fél sikerében - hangsúlyozta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./"
1998. március 9.
"Politikai alvilág címmel közöl jegyzetet a temesvári Heti Új Szó márc. 6-i száma, amelyben a szerző összefüggést lát a Kolozsváron az RMDSZ-székház falára festett legionárius falfeliratok között és a Temesváron "Fekete Sas" néven jelentkező között, aki egy héttel ezelőtt azzal fenyegette meg a temesi kormánybiztost: levegőbe röpíti annak házát, ha nem rendeli el a temesvári rádió magyar adásának beszüntetését. /Politikai alvilág...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./"
1998. március 10.
"A Magyarok Világszövetségén belül működő nemzetstratégiai bizottság koordinátora, Borbély Imre /Temesvár/ a vele készült interjúban hangsúlyozta, hogy pozitív jövőképet kell kialakítani és azt tudatosítani. "Sajátságosan magyar helyzet, hogy miközben az ország lakossága fogy, addig a magyarság egyharmada országhatáron kívül él. és ott erős asszimilációs nyomásnak van kitéve. A bánsági szórványban nagyon sok az utolsó generációs magyar..." "Kézenfekvő lenne e veszélyeztetett magyar szegmentum számára a magyarországi letelepedést célzottan megkönnyíteni." A termőföld elidegenítésének lehetősége, mivel Magyarországon gyéren lakott Németországgal összehasonlítva, "földrajzi adottságai miatt könnyen betelepíthető, egyfajta palesztinizálódási veszéllyel jár. "A magyar föld idegeneknek való eladását mindenképpen meg kell akadályozni." - Az 1996-os magyar világkiállítás lemondásáról elmondta: "Az ünnep a közösségi érzület egyik kovásza. A világkiállítás hasonló társadalomlélektani szerepet játszott volna. Akik a magyar nemzetérzés visszafogásán ügyködnek, ezt pontosan tudják. A világkiállítás elszabotálása tehát jól beleillik az elnemzetlenítő igyekezetbe." /Molnár Pál: A globalizáció veszélyezteti az esélyegyenlőséget. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 10., átvétel a Magyar Nemzet febr. 10-i számából/"
1998. március 12.
Bodó Barna szórványkutató vizsgálta a Temesvárra települt székelyek helyzetét. Az 1977-es népszámlálás idején 9 ezer székelyföldi születésű egyén élt a megyében. A nyolcvanas években is folytatódott a betelepedés. A Temesvárra települő székely nem választhatott magyar kerületet, mert ilyen nem volt. Mindnyájan panaszkodtak az elszigeteltségre. Barna vizsgálta a bánsági toleranciát, az alapmagatartás valóban nem volt kisebbségellenes. /Bodó Barna: Belépés és szocializáció a bánsági székelyeknél. = A Hét (Bukarest), márc. 12./
1998. március 21.
Közel 200 millió forintot költött az Illyés Közalapítvány az elmúlt négy évben a határon túli magyar sajtó támogatására. A segítség hol pénz, hol számítógép vagy autó, s bár az újságokat nem Magyarországról tartják el, időnként életmentőnek bizonyultak a budapesti források a 11 határon túli magyar napilap némelyike számára, állapította meg Riba István összegzésében. Ugyanazok a lapok jelennek meg, többször új néven és más tartalommal, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Próbálkoztak ugyan új napilapok indításával, de fennmaradnia egyiknek sem sikerült. Legutóbb idén januárban Sepsiszentgyörgyön az Erdély bukott meg. A Nap című újság Pozsonyban 1989-ben került az utcára, a Független Magyar Kezdeményezés, majd az utódjának tekinthető Magyar Polgári Párthoz közel álló napilap volt. A lap 1995-ben megszűnt. A Szabad Földműves hetilap munkatársai 1991-ben indították meg a Szabad Újság címen a napilapot, amely azonban csak két évig bírta, majd 1993 júliusában több magyarországi szervezet, a Magyarok Világszövetsége és a Pro Professione Alapítvány támogatásával hetilappá alakult át. Az Erdély /Sepsiszentgyörgy/ napilap egy hónapig állta a sarat, végül 100 millió lejes veszteséget okozva megszűnt, mondta el Willmann Walter, az Európai Idő főszerkesztője. A rendszerváltás leginkább a Romániai Magyar Szót viselte meg. Gyarmath János főszerkesztő tájékoztatása szerint a napilap 1990-ben még 150 ezres példányszámot ért el, jelenleg a tizedét, 15 ezret nyomnak. Bevételeik 30 százaléka származik hirdetésből. A Temesvári Új Szó 1994-ig napilap volt, 1995 óta csak hetilapként jelenik meg /Heti Új Szó/. Az erdélyi magyar napilapok a következő példányszámban látnak jelenleg napvilágot : 21 ezer példányban a Bihari Napló (Nagyvárad, Bihari Napló Rt.), 20 ezerben három napilap: Hargita Népe (Csíkszereda), Háromszék (Sepsiszentgyörgy, H-Press Kft.), Népújság (Marosvásárhely, Impress Kft.), 15 ezerben a Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti, Zotmar Press Kft.), 10 ezerben a Szabadság (Kolozsvár, Szabadság Kft.) és 7 ezerben a Jelen (Arad, Jelen Kft.) A Kárpáti Igaz Szó (Ungvár) évek óta csak hetente háromszor jelenik meg, mert az ukrán posta csak ennyi napon hajlandó terjeszteni. példányszáma 9 ezer körül van. Terjesztési nehézségekkel magyarázza Bálint István főszerkesztő, hogy csak 1 5 ezer példányban jelenik meg a valaha legterjedelmesebb magyar nyelvű napilapnak számító Magyar Szó (Újvidék). A lap állami képben van. Lovász Attila, az Új Szó (Pozsony) főszerkesztője szerint lapjából ma 40 ezret nyomnak /vasárnap a dupláját/ az 1990-es 61 ezer helyett. Az Új Szó tulajdona pozsonyi Vox Nova Rt., a többségi tulajdonos a düsselfdorfi Rheinisch-Bergische Druckerei und Verlags-GmnH. Szlovákiai magyar politikusok szerint megvan annak a veszélye, hogy Meciar miniszterelnök megveteti a lap részvényeit, s így az egyetlen szlovákiai magyar napilap a mai szlovák kormánypárthoz közel álló tulajdonos kezébe kerül. Szlovákiában és Romániában a lapok az ottani kormányoktól nem kapnak támogatást, Vajdaságban és Ukrajnában viszont kapnak kisebb-nagyobb apanázst. /Riba István: Határon túli magyar politikai sajtó. = Heti Világgazdaság, márc. 21./