Nincs győztese Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsga szóbeli (megismételt) szakaszának. Két pályázó jelent meg a vizsgán: az időközben igazgatóvá kinevezett Szász Enikő és Szabó K. István. A zsűri szerint egyikőjük sem kapta meg a minimálisan szükséges 8-as osztályzatot. Az érintettek közül Szász Enikő az újságírótól tudta meg az eredményt. “Nem lep meg, mert tudtam, hogy egyesek mindent elkövetnek azért, hogy elmozdítsanak, úgy csűrik-csavarják a dolgot, hogy ez a patthelyzet alakuljon ki. ” – mondta. /(pataky): Függőben a színházigazgatói tisztség. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

Sikere volt Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábtagozata Gyöngyharmat János című legújabb produkciójának, Tömöry Márta bábjátékának, Megyes Lábadi Éva rendezésében. /P. L. Zs. : Hosszú életű Gyöngyharmat János. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Kettős ünnepség zajlott Lugoson: negyedszer rendezték meg a Szombati-Szabó István néhai lugosi református pap-költőről, műfordítóról elnevezett nemzetközi szavalóversenyt, illetve a református templom felszentelésének századik évfordulójáról emlékeztek meg. A szeptember 29-én tartott szavalóversenyre 31-en neveztek be Temesvártól Szekszárdig. A zsűri elnöke, mint mindig, dr. Higyed István nyugalmazott lugosi lelkipásztor, Szombati-Szabó István szellemi hagyatékának kutatója volt. A templom százéves évfordulója alkalmából Csűry István egyházkerületi főjegyző hirdetett igét, és beiktatták hivatalába Gáll Zoltán lelkészt, aki négy éve segédlelkész Lugoson. /Pataky Lehel Zsolt: Hűség az anyanyelvhez, az anyaföldhöz és az egyházhoz. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

Markó Béla szövetségi elnök és Winkler Gyula miniszter két különböző helyszínen – Kolozsváron és Temesváron – jelentette be: az RMDSZ két hét múlva, Marosvásárhelyen mutatja be a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepcióját, amelyet közvitára kíván bocsátani. Markó kifejtette: az RMDSZ álláspontja szerint a fejlesztési régiók kialakításánál figyelembe kell venni az adott tájegységek valós nemzetiségi, kulturális, földrajzi és történelmi sajátosságait is. Markóék felvetésére elutasítóan reagált az RMDSZ koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt egyik markáns politikusa. Bogdan Olteanu képviselőházi elnök, aki elveti az „etnikai alapú közigazgatási egységek” létrehozását. /Bartha Réka, Cseke Péter Tamás: Már bírálják a „régiós térképet”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

Üzeneteik megfogalmazására használták a felsőoktatási tanévnyitót a politikusok. Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, aki 25 évvel ezelőtt Temesváron szerzett villamosmérnöki diplomát, a temesvári műszaki egyetem tanévnyitóján vett részt. A tárcavezető a mintegy háromszáz elsőéves egyetemistának elmondta, Romániában jelenleg annyira dinamikus a gazdaság fejlődése, hogy végre szakmailag is, anyagilag is megéri a szülőföldön maradni. A liberális párti Csibi Magor EP-képviselő jelölt (a BBTE volt szenátusi tagja) kijelentette: a BBTE szétválása nem lenne a legjobb megoldás a diákok érdekeinek szempontjából, mivel a minőségi oktatásra való összpontosítás sokkal fontosabb, mint a jelen vagy a múlt hibáinak kijavítására fordított erőfeszítések. /Pásztor Krisztina: Tanévnyitós „politikusdömping”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

Temesváron megbízott igazgatót neveznek ki a Csiky Gergely Állami Magyar Színház élére Markovszky Katalin gazdasági igazgató személyében. A versenyvizsga (megismételt) szóbeli szakaszán egyik pályázó (a másfél éve nyertes Szász Enikő, illetve Szabó K. István rendező) sem érte el a minimális 8-as osztályzatot, ezért nem hirdettek győztest. Harminc napon belül új versenyvizsgát írnak ki a tisztségre. /P. L. ZS. : Ideiglenes igazgatót neveznek ki a színház élére. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Mint minden évben, idén is október 6-a előestéjén emlékeztek meg Temesváron az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leveréséről, s tisztelegtek az aradi 13 vértanútábornok emléke előtt. A Temes megyei RMDSZ szervezésében a Klapka György honvédtábornok Szent György téri szülőházának falán található emléktábla előtt gyűltek össze azok a magyar politikusok, civilszervezeti vezetők, pedagógusok és magánemberek, akik úgy érezték, hogy kegyelettel kell adózzanak a vártanúknak. Halász Ferenc RMDSZ-elnök mondott méltató beszédet, a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai meg verseket szavaltak. /(Pataky): Koszorúk Klapka György emléktáblájára. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Helyi közösségeket és népeket összekötő Bega címmel szervezett október 5-én helytörténeti konferenciát a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány. Előkészületben áll Jancsó Árpád temesvári mérnöknek, helytörténésznek az “elkényeztetett folyó”, a szabályozott medrű Bega történetével foglalkozó könyve. A Szórvány Alapítvány PHARE-támogatást nyert egy, a csatorna mentén élő romániai és szerbiai települések közösségeit érintő projekthez. “Azért is fontos és kedves számunkra ez a folyó, mert a Bánságnak mind a romániai, mind a szerbiai részén élő nemzetiségek kötődnek valamilyen módon hozzá” – mondta Bodó Barna alapítványi elnök a megnyitón. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke egy másik folyóról értekezett: a Duna szerepéről, mítoszáról a magyar irodalomtörténetben, Vekov Károly történész (kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem) a folyók és térségek történelmének összefonódásáról beszélt, Jancsó Árpád a Bega történetéről szólt, Kiss Ferenc temesvári földrajztanár képes vetítéssel egybekötve mutatta be a Begát, /P. L. Zs. : Bega menti helytörténet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Főiskolai tanévnyitóval egybekötött könyvbemutatóra került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Demény Piroska aligazgató beszédében megjegyezte: az idei évnyitón még jelen vannak az utolsó középiskolai tanítóképzőt végzett generációk és a főiskolások két évfolyama is. Bemutatták a Szabó K. Attila által szerkesztett, Dr. Mészáros István akadémikus által lektorált, csaknem ezer oldalas Az erdélyi tanító és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című munkát. A könyv társszerzői most először találkoztak Nagyenyeden. Megemlékeztek az időközben elhunyt három szerzőről: a csíkszeredai Dr. Kardalus Jánosról, a székelyudvarhelyi Molnár Józsefről és a temesvári Tácsi Lászlóról. Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének a főtitkára, az „úttörő munka” íróinak oklevelet és apró ajándékot adott át Lászlófy Pál elnök nevében. Szabó K. Attila nyugalmazott tanár ismertette a több mint tíz éves közös munka történetét. A kötetből kiderül, hogy Erdély 23 városában 45 tanítóképző működött az idők során. /Bakó Botond: Nagyenyed. Egyetemi tanévnyitóval egybekötött könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Joseph Daul, az Európai Parlament Európai Néppárt (keresztény-demokrata) csoportjának elnöke október 6-án Temesváron kijelentette, fennáll annak a veszélye, hogy Románia ellen életbe léptessék a védzáradékot, mivel nincs meg annak a biztonsága, hogy az európai pénzek oda jutnak, ahova szánják őket, illetve azért, mert a kormány nem tesz semmit a korrupció felszámolásáért. /Joseph Daul (PPE): életbe léptethetik a védzáradékot. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./

Sorok között: az 1956-os események romániai visszhangjai címmel nyílik kiállítás Temesváron október 9-én, a magyar forradalom kitörésének 51. évfordulója alkalmából. A kiállítás a budapesti egyetemistákkal szimpatizáló romániai, temesvári hallgatók elleni megtorlásokat, a kirakatpereket akarják a közvélemény tudomására hozni, egyben a kommunista bűncselekményeket feltárni, felhívni a figyelmet arra, hogy sok akkori elítéltet ma sem rehabilitáltak. A korabeli újságokból, röplapokból, rádiós hangfelvételekből, rendőrségi jegyzőkönyvekből álló tárlatot a Román Kulturális Intézet, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS), Lengyelország bukaresti Nagykövetsége, az Olasz Kulturális Intézet és a román minisztérium szervezi. A megnyitón jelen lesz többek között Marius Oprea, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet elnöke, néhány politikai fogoly, egykori temesvári (román) elítélt egyetemista, valamint Varga Andrea magyarországi történész és publicista, a kiállítás anyagának összeállítója, az 1956-os romániai események egyik kutatója, aki három éve a Román Akadémia díját is megkapta kutatómunkájáért, melynek eredménye a Romániai magyarok – 1945–1955 /Maghiarii din Romania (1 A Romániai magyarok – 1945–1955 című könyv minden dokumentumot eredetiben közöl, így több feljegyzést, jelentést, összefoglalót magyarul, mert eredetileg ezek magyarul születtek. Mindegyik mellett közölték a román nyelvű fordítását is. Elkészült a következő kötet, azonos szempontú szerkesztéssel. Romániai magyarok – 1945–1955 /Maghiarii din Romania (1945–1955), Cluj, 2003/945–1955), Cluj, 2002/ című román nyelvű dokumentumkötet. /P. L. Zs. : Kiállítás ‘56 romániai fejleményeiről. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

A vasúti közlekedés történetének, a Temesvár–Nagykikinda–Szeged nyomvonal átadása 150. évfordulójának szentelték a szerkesztők a Szórvány Alapítvány kiadásában Temesváron megjelenő Régi(j)óvilág regionális honismereti szemle idei második számát. A vasút megjelenéséről, az indóházak és állomások építéséről, a régió vasúti hídjairól, a bánsági helyi érdekű járatokról Jancsó Árpád és Kiss Ferenc, az aradi állomás, valamint az arad-hegyaljai motorvonat történetét Ujj János, illetve Puskel Péter írta meg. /“Száz vasútat, ezeret!” = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

A temesvári Szórvány Alapítvány újabb PHARE-programot indít „Bega és Temes, ami összeköt” címmel. Ebben olyan romániai és vajdasági fiatalok vesznek részt, akik a Temes, illetve a Bega menti településeket képviselik. Az ifjaknak dolgozatokat kell készíteniük, amelyek saját településük és az illető folyó közötti kapcsolatot emelik ki (lehetnek leírások, esszék, rajzok, versek stb.). Ezekből Temesváron kiállítást szerveznek, amelyen a szerzők mellett a települések képviselői is részt vesznek. A program befejező részében útjára indul a Bega–Temes Karaván, amely a folyók mentén haladva minden településen megáll. A romániai résztvevők a vajdasági településeket, míg a vajdaságiak a romániai településeket ismerik meg ezáltal. /Bega és Temes menti fiatalok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

A Magyar Tudományos Akadémia első határon kívüli területi szervezete, a Kolozsvári Területi Bizottság létrehozása után megalakult ennek bánsági munkacsoportja is. Október 9-én a temesvári magyar egyetemi oktatókat és kutatókat tömörítő Techné Egyesület égisze alatt ültek össze a professzorok, tudományos fokozattal rendelkező kutatók, hogy lerakják a testület alapjait. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság /KAB/ megalakulásáról Toró Tibor atomfizikus, az MTA külső tagja és Preitl István szabályozástechnikai professzor, az MTA köztestületi tagja számolt be. A bánsági munkacsoport célja összefogni a tudományosságot, az MTA elveit alkalmazni és pályázatokban részt venni (körülbelül 30 köztestületi tagja van az MTA-nak a térségben). Elnöke – mint egyedüli akadémikus – Toró Tibor, társelnöke Preitl István, az ügyvezetői teendőket Jánosi Endre, a Techné elnöke látja el. Terveik között szerepel egy Bolyai János-emlékszoba kialakítása, amelyhez az anyag nagy részét Toró magángyűjteményéből szolgáltatná, és néhai I. Tóth Zoltán történésznek, akadémikusnak, egykori temesvári piarista diáknak, az 1956-os budapesti forradalom mártírjának is állítanának egy mellszobrot a katolikus középiskolában. /P. L. Zs. : Bánsági akadémiai munkacsoport alakult. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

A Koalíció a tiszta felsőoktatásért elnevezésű civilszervezeti tömörülés a romániai egyetemek korrupciójával foglalkozik. A lavinát alighanem a temesvári egyetemen történt kezdeményezés indította el, ahol az egyetemi reformcsoport hónapok óta bizonyítékokkal tárja fel az egykori párttitkárokból, illetve a forradalmat vérbefojtókból álló “professzori” gárda önkényeskedését és inkompetenciáját. A temesvári eset korántsem egyedi. A gomba módra szaporodott egyetemek a korrupció és az inkompetencia melegágyai. A plágium megszokott, a címeket és tudományos titulusokat pénzért vásárolják, illetve bőkezűen ajándékozzák a politikai hatalmasságoknak. Akárcsak a politikában, gazdaságban vagy a közélet egyéb területein, az egyetemeket a szekus besúgókból és tudományos marxizmust oktató pártaktivistákból európai tanulmányok “szakértőivé” előléptetett gárdára bízták. /Chirmigiu András: Sebtisztítás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

A sorok között: az 1956-os események romániai visszhangja címmel nyílt kiállítás Temesváron. A megnyitón részt vett Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ elnöke és Varga Andrea Bukarestben élő magyarországi történész, a kiállítás összeállítója, valamint Theodor Stanca és Caius Mutiu, az 1956-os temesvári diáklázadás súlyos börtönévekre ítélt vezetői. „A kiállítást mindazoknak a névtelen romániai hősöknek ajánlom, akik életüket és szabadságukat áldozták fel eszméikért” – mondta a megnyitón Varga Andrea, aki szerint megengedhetetlen, hogy egy uniós országban 17 évvel a rendszerváltás után még mindig nem rehabilitálták a román ellenállás hőseit, köztük az 1956-os elítélteket. A vándorkiállítást – mely Aradon, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyszebenben, Iasi-ban és Bukarestben is látható lesz – először Temesváron mutatják be. /Pataki Zoltán: Névtelen hősök ‘56-ja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./ A korabeli jegyzőkönyvekről, házkutatási parancsokról, bírósági végzésekről, újságcikkekről stb. készült másolatokból készült tárlat cellaszerűen felállított pannókon böngészhető (a Szoboszlay-pernek egy egész “zárka” jutott). A tárlat anyagát összeállító Varga Andrea budapesti származású, Bukarestben élő történész Nagy Imre snagovi fogva tartásáról két filmet is készített régebben. Csendes László, a Szecuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság elnöke közölte, a tíz temesvári kivégzett áldozatnak nincs sírhelye, emlékműve. Csendes elutasította azt, hogy a rehabilitáció szót használja. “Kérdezzék csak meg az ‘56-osokat: hallani sem akarják ezt a kifejezést, hiszen ők nem tettek semmi rosszat, törvénybe ütközőt. Ráadásul rossz emlékeket is ébreszt ez bennük, hiszen akkoriban is megmondták egyeseknek, hogy álljanak be a sorba, rehabilitálják őket. De nem tették, kiálltak igazuk mellett” – fogalmazott. /Pataky Lehel Zsolt: Figyelemfelkeltő vándorkiállítás az ‘56-os romániai eseményekről. = Nyugati Jelen (Arad).

Schiff Júlia Németországban élő írót szoros szálak fűzik ehhez a vidékhez, a Temes megyei Dettán született, évtizedekig Temesváron élt, legújabb kötete, a Világtalan táj (az Alma Mater Alapítvány és Wieser Tibor Alap támogatásával jelent meg Aradon) elbeszéléseket tartalmaz. Valamennyi írás önéletrajzi ihletésű, s a látszólag mozaikkockákból összeálló történet végül is életregénnyé teljesedik. Az egyéni dráma – a megszenvedett, üldözésekkel, kirekesztéssel megroncsolt élet – kollektív drámává mélyül, sok olvasó szülei, nagyszülei sorsában, emlékezéseiben találkozott mindezzel. Az első fejezet a Baragán, a román Szibéria erőszakosan odatelepített “lakóinak” életét és a túlélésért való küzdelmét írja le. A hontalanok erőltetett menetében vonul a család, a tudós apa, a törékeny, úri életmódhoz szokott anya, a fiútestvér, és a legkisebbik, a még gyermeklány. Ez a novellalánc a szerző Bogáncsos táj c. regényében (Mentor Könyvkiadó, 2006) teljesedik ki. A szerző megérezte, hogy a sorstragédiát meg kell írnia, át kell adnia a jövendő nemzedéknek. /Pongrácz P. Mária: Kötéltánc a mélységek fölött. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./

A temesvári Római Katolikus Püspökség havonta három nyelven megjelenő folyóirata a Vita Catholica Banatus. Októberi számában kiemelkedő helyet szentelt a Nagyszebenben megtartott 3. Ökumenikus Európai Találkozónak. A folyóirat vezércikkében az új tanévnyitáshoz fűződő gondolatait osztotta meg Pál József Csaba főesperes, a kiadvány főszerkesztője, és hangsúlyozza: “A társadalom három alappillére a család, a hit és az iskola. Ha közülük egyik hiányzik, a társadalom meginog. ” A magyar nyelvű oldalakon beszélgetés olvasható Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkésszel, továbbá tudósítás a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceum tanévnyitójáról és a Millenniumi templomban /Temesvár/ szervezett orgonafesztivál eseményeiről. /S. E. : Vita Catholica Banatus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

A Romániai Írók Szövetsége temesvári szervezetének székhelyén október 12-én mutatták be Eszteró István és Serban Foarta közös román–magyar nyelvű verseskötetét, az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent Concertinót. A két temesvári szerző (a nyugalmazott magyar irodalomtanár, illetve a költő, esszéíró, műfordító) méltatásán kívül külön köszöntötték az idén 65 éves Foartát, illetve – épp 50. születésnapján – feleségét, Gábos Ildikót, aki fordítóként gondozta a Concertino szövegeit. A Foarta–Gábos művészházaspár fordította le Böszörményi Zoltán (a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője) A szerelem illata című szonett-koszorúját, amely a temesvári Brumar Kiadónál jelent meg O suma de sonete címmel. Gábos Ildikó ezenkívül más magyar és német szerzők műveit is fordította románra. /P. L. Zs. : Születésnapi könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./

Temesváron az Integratio Alapítvány Szakszerűen, magyarul! címmel anyanyelvi e-tanulásos képzéseket hirdet azoknak, akik a jogi, közgazdasági és európai uniós alapfogalmak román terminológiája mellett meg szeretnék ismerni a magyar szaknyelvet is. Az e-tanulás (e-learning) a jelenkor egyik legmodernebb továbbképzési lehetősége. A tananyagfejlesztésben helyi magyar szakértőkkel dolgozik együtt a temesvári Integratio Alapítvány. /P. L. Zs. : E-learning képzések. Szakszerűen, magyarul! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Temesvár egykoron többnyire munkások lakta negyedében, a Gyárvárosban emelkedik a Millenniumi templom, a katolikus magyarság vallási gyújtópontja. Alapkövét a magyar honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából helyezték el, védőszentje a Magyarok Nagyasszonya, főoltárán Szent István és Szent László király, valamint Szent Imre herceg szobra látható. A templom felszentelésének évfordulója mindig kiemelkedő ünnep, amelyre a távolabbi vidékekről és a határon túlról is eljönnek a hívek. A régi hagyományt követve az idei templombúcsút is október hónap második vasárnapján, 14-én tartották. Dr. Diósi Dávid plébános meghívására az ünnepi szentmisét Oláh Zoltán, a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola rektora celebrálta, aki tizenkét teológiai hallgató kíséretében érkezett a városba. A búcsú alkalmából kolozsvári és osztrák vendégeket is fogadott a gyárvárosi plébánia. A templomban zajló nemzetközi orgonafesztivál keretében a szentmisén a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Zenepedagógia Tanszékének kórusa Geréd Erzsébet bécsi karmester vezetésével több zeneművet szólaltatta meg. A templom előtti téren a temesvári Eszterlánc és a dettai Búzavirág néptáncegyüttes kedveskedett rövid programmal az egybegyűlteknek. /Sipos Enikő: Búcsú a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Egyre kevesebben érdeklődnek a római katolikus papképzés iránt. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola keretében működő diáklétszáma mutatja: a papszentelések száma felére csökkent a nyolcvanas évekhez viszonyítva, és hasonló arányban fogyott a plébánosi pálya iránt érdeklődők száma is. A hallgatók közül sokan abbahagyják a tanulást Gyulafehérváron, jó aránynak számít, ha a végzősök 45–50 százalékát pappá szentelik. „Négy éve vezetem az intézményt, s már az elmúlt öt évben is folyamatosan csökkent a felvételizők és a végzősök száma” – mondta Oláh Zoltán rektor. Valószínűleg a hivatástudattal van baj. A papneveldében – amely idén október elsejétől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében működik – 88 kispap kezdte meg az új tanévet. Első éven 22, hatodéven 12 hallgató tanul, hatan gyakorlaton vannak. A 88 diákból 53-an a gyulafehérvári főegyházmegyéből, 13-an a temesvári egyházmegyéből, 12-en a szatmáriból, 5-en a váradiból érkeztek az új tanévre, öten pedig a ferences szerzetesrend tagjai. A szeminaristák hétéves képzést kapnak, majd a 25. életév betöltése után pappá szentelik őket. A gyulafehérvári papneveldét Sztojka Zsigmond Antal püspök 1753-ban alapította. Batthyány Ignác püspöknek 1792-ben sikerült megszereznie a volt trinitárius rendházat és a hozzá tartozó templomot. Csillagvizsgálót és a világhírű Batthyaneum könyvtárat rendezték be, a zárdai részbe pedig beköltözött a papnevelde. Az 1970-es években megtervezett új teológiai intézet felépítése az állami hatóságok részéről állított akadályok miatt elmaradt, ezért a szeminaristák jelenleg is használatos kollégiuma régi egyházi épületek tatarozásával alakult ki. /Gyergyai Csaba: Válságban a hivatástudat? = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Október 13-án mutatta be Pécsett a Marmeladov című egyéni előadóestjét Kocsárdi Levente, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze. Az egyszemélyes darabra a bánsági közönség is emlékezhet, hiszen néhány évadon át a teátrum repertoárjában is szerepelt. Kocsárdi Levente utolsó éves színjátszó egyetemistaként határozta el, hogy átdolgozza Dosztojevszkij regényét monodrámává. /P. L. Zs. : Kocsárdi Levente pécsi vendégjátéka. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

A képzőművészek országos szövetségének Bukarestben lezajlott gyűlésén szakmai zsűri ítélte oda a 2006-os év képzőművészeti díjait. Az Opera Omnia nagydíjat Jecza Péter temesvári szobrászművész nyerte el, aki nemcsak országos, hanem európai mércével mérve is a legnagyobbak közé tartozik. A 68 éves alkotó (1939. október 16-án született) tematikailag gazdag, bronzban, kőben és fában megformált, neokonstruktivista formanyelvű, metaforikus és szimbolikus alkotásai szobrászgenerációknak jelentenek követendő példát, kihívást. Professzorként tanított formatant és műszaki rajzot, jelenleg a temesvári Nyugati Tudományegyetem képzőművészeti karának szobrászati tanszékét vezeti. Alapítója és elnöke a Triade Interart Alapítványnak, létrehozója a Triade Galériának, amelyek nemzedéktársainak és tanítványainak alkotásait népszerűsítik. Legutóbb Nagyszebenben egyházművészeti alkotásai arattak sikert, a katolikus templomban rendezett kiállításon. A díjazottak között van Jakobovits Márta nagyváradi keramikus. /Szekernyés Irén: Díjazott aradi, temesvári képzőművészek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Rendkívül hosszadalmas huzavona után végre úgy tűnik, már rövid idő kérdése az 1956-os magyarországi forradalom kolozsvári emlékművének a megvalósítása. Valószínű, hogy egy hónapon belül sor kerülhet az avatásra – vélte az emlékmű ügyét felvállaló Kolozsvár Társaság titkára, Tibád Zoltán. A napszimbolikus kapu, Szakáts Béla temesvári művész alkotása a Sétatéren kapna helyet. Az ‘56-os forradalom kolozsvári emlékművét tavaly kellett volna leleplezni, a forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek alkalmából, azonban a tervezők-szervezők körében támadt félreértés miatt nem állították össze időben a szükséges iratokat. Amikor végül beadták az iratokat, kiderült, a dossziénak a városházán nyoma veszett. A másolatokból készült iratcsomó került Emil Boc polgármester asztalára. Amikor a polgármester végre aláírta, a másolat-dossziénak nyoma veszett. Amit Boc aláírt, az a korábban eltűnt eredeti iratcsomó volt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Célegyenesben az ‘56-os forradalom sétatéri emlékműve. Egy hónapon belül Kolozsváron felavathatják az alkotást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Október 17-én tölti be 65. életévét Roos Márton temesvári megyés püspök. Születésnapja alkalmából szeretettel köszöntik, további erőt és egészséget kívánnak, önfeláldozó munkájához Isten áldását kérik az egyházmegye papsága, a szerzetesek és a hívek. /Köszöntő. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Kimpián György /sz. 1940, Gyegyótölgyes/ fodrászinas volt Pécskán, két barátjával, Brezán Istvánnal és Bodó Dezsővel 1957 decemberében Pécska főterére szovjet- és kommunista-ellenes plakátokat ragasztottak. Mindhármukat letartóztatták, 1958 márciusában a temesvári katonai törvényszék mindhármukat 7 év börtönre ítélte. Kimpián György 1962-ben szabadult, majd hazaköltözött Gyergyószentmiklósra. 1994-ben megkapta a Hazáért és a Szabadságért Érdemrendet Göncz Árpád köztársasági elnöktől. 2006 októberében volt a szabadságharc 50. évfordulója, akkor megkapta a Szabadság Hőse érdemrendet. /Kimpián György: Gyergyói ‘56-os = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 18. – 42. sz. /

A Temesvári Református Egyházmegye a hét elején Végváron tartotta rendkívüli közgyűlését, amelynek napirendjén az egyházi tulajdonban lévő iskolaépület értékesítése szerepelt. Az egykor államosított ingatlant visszakapta az egyház, továbbra is oktatási célokat szolgál, de a bérleti szerződés lejártával a Tanügyminisztérium felajánlotta, hogy megvásárolja az épületet. Fazakas Csaba esperes szerint ellenkezik az egyházpolitikával ingatlanjaik elidegenítése, de a helyi viszonyokat kell figyelembe venni. Fenntartása sokba kerülne, megterhelné az egyházközséget és a gyülekezetet. A közgyűlés az eladás mellett döntött, de ezt a novemberi egyházkerületi közgyűlésnek is jóvá kell hagynia. /P. L. Zs. : Egyházmegyei döntés a végvári iskolaépület eladásáról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Egy hónap híján négy esztendeje, hogy templomépítésbe kezdett Temesváron az Újkissodai Református Egyházközség. A tervezéshez és az építkezéshez szükséges pénz előteremtése a 350 lelkes gyülekezetet nagyon megterhelte. Az összeg nagy részét a hívek adták össze, a temesvári költségvetésből és külföldi testvérgyülekezettől kapott támogatás elenyésző volt. Mostanra azonban befedve áll a parókia udvarán, az imaház mellett a templom, amely Temesvár első igazi református temploma, ugyanis a belvárosi egyházközségé tulajdonképpen csak egy templombelső a bérpalotában, az Új Ezredév Gyülekezet most épülő református központja pedig még messze áll a befejezéstől. Most folyik a toronyállítás. A befejezés még messze van, a lelkész szerint évekbe is telhet, amíg a felszentelésre kerül a sor. /(pataky): Toronyállítás Újkissodán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./