Az 1978-ban Temesváron elhunyt neves magyar költő első versei 1906-ban jelentek meg, barátja volt Ady Endrének, megjárta az első világháború tűzvonalait, levelezett a magyar és világirodalom élő klasszikusaival, egyéb nagy emberekkel. Család híján egyedül élt otthonában. Temetésén váratlanul mégis megjelent egy müncheni fiatalember; németül közölte, hogy ő az egyedüli vér szerinti leszármazott. A lényeg azonban csak ezután következett: bejelentette, hogy igényt tart a megboldogult rokon házára és minden ingóságára. Kiderült, hogy a „nagybácsi” egyetlen sorát sem olvasta. Megkapta a házkulcsot. Jött a váratlan fordulat: a szomszédok kétségbeesetten telefonáltak szerkesztőségekbe, hogy napszámosok zsákokban hordják szemétre a dolgozószoba polcainak, fiókjainak tartalmát, főképpen testes papírkötegeket. Irodalmi mentőosztag az utolsó pillanatban érkezett a helyszínre, hogy megtudja: a német örökös egy betűt sem ért a kéziratokból, levelekből, a szobát fel akarja szabadítani, hogy az egész lakással együtt eladja. Szerencsére örömmel egyezett bele, hogy a kihordott „szemetet” írókból szervezett bizottság biztonságba helyezze. Így menekült meg a pusztulástól a romániai magyar irodalom számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumanyag. A cikkben nem szerepel a neve, Franyó Zoltánról van szó. Pintér Lajos /Arad, 1910. jan. 18. – Bukarest, 2005. ápr. 20./ újságíró, a magyar és román zenetörténet kutatója, több monográfia szerzője két évvel ezelőtt, 95 éves korában hunyt el bukaresti lakásán. Magányosan élt. Egyetlen rokona, a szintén Bukarestben élő unokahúga, Szabóné Pintér Diána és férje látogatta rendszeresen, segítette élelemmel, anyagiakkal. Halála után ők örökölték minden ingóságát, beleértve megsárgult aradi újságokat, folyóiratokat, nagy zeneszerzők leveleit, dedikált fényképeit, háborús emlékeket, a családi irattárat stb. Szabóék meggazdagodhattak volna, ha mindezt régiséggyűjtőknek, antikváriumoknak eladják. Értelmiségiek lévén, tisztában voltak a hagyaték felbecsülhetetlen eszmei értékével, ezért szokatlan nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot: az anyagot a bukaresti magyar közösségnek ajándékozzák. A Pintér Lajos-hagyaték így került a Viilor úti református egyházközség dokumentációs részlegének tulajdonába, ahol azóta is bárki számára hozzáférhető. Régi, úri hagyomány folytatói, például gróf Kemény József és gróf Kemény Sámuel 1841-ben aranyosgerendi birtokuk kézirat- és ásványgyűjteményét a Kolozsváron szerveződő erdélyi múzeumnak ajándékozták, mire példájukat követték Csík-, Udvarhely- és Marosszék közismert személyiségei is. A szép hagyomány folytatódott 1862-ben, amikor gróf Mikó Imre, Erdély főembere 800 régi könyvet ajándékozott egykori iskolájának, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak. Úgyszintén, gróf Teleki Sámuel önzetlen gesztusának köszönhető a ma is nevét viselő marosvásárhelyi Téka, Batthyány Ignác püspöknek a gyulafehérvári csillagvizsgáló és érseki könyvtár. A legfrissebb példa: Molnár Attila dokumentumfilmes, Tekerőpatak szülöttje (1975), édesapjával, Molnár Jánossal és Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésszel együtt tervezi az Erdélyi Fotográfiai Múzeum megalapítását. Céljuk összegyűjteni a családok birtokában lappangó régi fényképeket. /Barabás István: Mentsük múltunkat! = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

1946-ban tüntettek először Erdélyben magyarok a kommunistákkal való együttműködés ellen. Azok ellen, akik az erdélyi magyarság nevében róla, de nélküle akartak dönteni. Majdnem tíz évvel ezután itt, Kolozsváron került sor az erdélyi magyar egyetemi ifjúság közös, 1956-hoz méltó összefogására, amelyet a kommunista diktatúra könyörtelenül megtorolt. Temesváron a magyar és román egyetemi ifjúság megmozdulása, a Szoboszlay-csoport mártíriummal végződött szervezkedése, a nagyváradi diákok csoportja, Székelyföld megannyi mártírja jelzi a megtorlást. Romániában az 1944–1947 közötti időszak fő jellemzője a „népi demokratikus” rendszer fokozatos bevezetése volt. A szovjet nyomásgyakorlással hatalomra juttatott, kommunisták által vezetett kormány, a párizsi békekonferencia lezárta (1947. február) előtt a kisebbségpolitikát illetőleg egy sor, a magyarság helyzetét lényegesen javító intézkedést is törvénybe iktatott. A romániai magyar kisebbség érdekképviseletét magára vállaló Magyar Népi Szövetség érdeme a magyar iskolahálózat, a Bolyai Tudományegyetem, az erdélyi magyar kultúregyesületek, a többségében magyar lakta településeken, a hivatalos intézmények keretében a magyar nyelvhasználat, a közigazgatási testületekben az arányos képviseltséget célzó törekvések, majd az 1946. évi választásokon a jelentős parlamenti képviselet biztosítása. Ennek ára is volt: a valós plurális politikai opció kizárása, a hatalom hivatalos kurzusának átvétele és kötelezővé tétele, valamint a „marosvásárhelyi nyilatkozatként” ismert, 1945. november 17-én a Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságával elfogadtatott állásfoglalás, amely a román állam keretében, az „igazi demokrácia” megvalósítása függvényének tekintette a kisebbség jövőjének biztosítását. Ezt a román hatóságok a párizsi békekonferencián is felhasználták. Ez az állásfoglalás a Magyar Népi Szövetség és az erdélyi magyarság jelentős része közötti törésvonal alapvető elemévé vált. Ennek a mélyülő szakadéknak a kifejezése volt az 1946. június 27–30. közötti, székelyudvarhelyi Magyar Népi Szövetség kongresszusa idején történt első tömeges tüntetés, amely a kommunista hatalommal való együttműködés elleni közösségi fellépést jelentette. A közművelődési intézmények (Erdélyi Múzeum-Egyesület, EMKE, Erdélyi Magyar Dalosszövetség), a hitel- és értékesítési szövetkezetek hálózata, de még az iskolahálózat is megsínylette az 1947 utáni fordulattal kiépülő proletárdiktatúrát. 1949-ben ugyanúgy áldozata lett a koncepciós kirakatpereknek Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Nagy Géza, Pásztai Géza, a Magyar Népi Szövetség vezetőségéből Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Lakatos István vagy Jordáky Lajos is. Az 1950-es évek nem csak a hagyományos erdélyi magyar kulturális, gazdasági intézményhálózat, hanem a Magyar Népi Szövetség (ön)feloszlatásának időszaka is. A kommunista hatalommal jött a nincstelenség, ínség, nyomor mellett a félelem, a meghurcolás, kényszerlakhely és bebörtönzés. Az 50-es évek első felében új elit jelent meg, amely a kommunista egypártrendszer keretei közt kereste az utat. Az 1952-es közigazgatási reform következtében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány az új szovjet mintájú, „adminisztratív megoldás” következménye. Nem valós autonóm intézményről, hanem a szovjet közigazgatási rendszer mintájára létrejött testületről volt szó, amely az állami- és pártintézmények helyi, regionális szintű függvényeként működött. Központja Marosvásárhely lett, amelyet az erdélyi magyarság új, jól ellenőrizhető centrumává változtattak. 1947 után Bukarest, az 50-es években pedig Marosvásárhely lett a központi román kommunista hatalom által megtervezett kisebbségi intézmény és érdekképviseleti hálózatok regionális központja – Kolozsvár ellenében. Kulturális intézményeinek köszönhetően azonban Kolozsvár továbbra is fontos centrum maradt az erdélyi magyarok számára. Elkezdődött a magyar kultúrintézmények „átvándorlása” Marosvásárhelyre. A sort az Utunk kezdte, a Romániai Magyar Írószövetség központi lapja, majd követte a Színművészeti Intézet 1954-ben. Az 1953–1954-es tanévben megszűnt a kolozsvári Mechanika Intézet magyar oktatási részleg. A következő évben a Mezőgazdasági Főiskolára való felvételin már nem hirdettek meg magyar tannyelvű helyeket. A tiltakozó levelek miatt az 1956–1957-es egyetemi tanév kezdetén újból lehetett felvételizni magyar nyelven ezekre a szakokra. A Román Munkáspártnak 1956. július 15-én kiadott határozata a vegyes (román–magyar) oktatási egységek és vonalak bevezetését célozta. 1956. október 24-én, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkari diákszervezete az új statútumot és program-tervezetet előkészítő bizottság tagjai kérték a diákszervezet tényleges függetlenségének alapszabályzatba iktatását. 1956. november 1-jén Dávid Gyula tanársegéd vezetésével a bölcsészkar hallgatói felkeresték a Házsongárdban eltemetett jeles magyar irodalmi személyiségek sírjait. November 12-én Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, valamint a csoportjukhoz időközben csatlakozott Gyöngyösi Gábor, Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Zalányi Ágota bemutatták a Diákszövetség vezetősége előtt az általuk elkészített programtervezetet, s egy perc néma csenddel adóztak a magyarországi áldozatok emlékének. 1956. november 18-án következtek a letartóztatások. 1957 tavaszáig egymást követő több hullámban letartóztatták, elítélték, majd munkatáborokba, börtönökbe zárták mindazokat, akik 1956 folyamán kifejezték elégedetlenségüket, vagy csupán méltó módon szóltak. /Lönhárt Tamás: Tiltakozás és közösségi összefogás. 1946-ban és 1956-ban Erdélyben. Az erdélyi magyarság a kommunista rendszer első évtizedében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Rendíthetetlen, bátor, elszánt és megalkuvást nem ismerő emberre lesz szüksége az Európai Parlamentben a romániai magyarságnak, amelynek nagy számban kell részt vennie a november 25-i romániai európai parlamenti választásokon – mondta október 27-én Krasznamihályfalván és Nagybányán Orbán Viktor. A Fidesz-elnök a Tőkés László református püspök kampányát megnyitó rendezvényeken vett részt a hét végén a Partiumban, Máramarosban és a Szilágyságban. Tőkés László kifejtette: a jövendő brüsszeli képviselet központi programja az autonómia lesz. Krasznamihályfalván Orbán Viktor elmondta, hogy mindig szívesen jön Erdélybe és bármelyik határon túli településre, mert az itteniek arra emlékeztetik, hogy „semmifajta mesterséges határ nem választhat el minket egymástól, mert a magyar nemzet egységes volt és az is marad”. Orbán kifejtette: „Van egy közös magyar ügy. Azért járok most itt, hogy meggyőzzem az ittenieket, szedjék össze magukat, és menjenek el szavazni novemberben!” Orbán Viktor Nagybányán hangsúlyozta, az a kérdés: a magyarok képesek lesznek-e olyan nemzetpolitikát folytatni, amely nem szétforgácsoló és nem megosztó. Az ÚMSZ kérdésére, ha az erdélyi magyarság EP-képviselet nélkül marad, lesz-e lelkiismeret-furdalása a Fidesz elnökének a megosztó politika miatt?, Orbán Viktor azt mondta: „Miért nekem legyen? Legyen az erdélyi magyarságnak, amiért nem ment el kellő számban szavazni vagy rosszul szavazott!”Temesvártól Brüsszelig címmel juttatott el szerkesztőségekbe felhívást Tőkés László független EP-jelölt sajtóirodája. A felhívás szövege szerint „az erdélyi magyarok történelmi lehetőség előtt állnak: Tőkés László személyében „olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját”. A felhívás emlékeztet Tőkés szerepére az 1989. decemberi eseményekben. Az aláírók között van Csoóri Sándor, Szőcs Géza, György Attila vagy Jókai Anna, Makovecz Imre műépítész, Lohinszky Lóránd színművész, Péntek János nyelvész, Neményi Ágnes szociológus, Vizi E. Szilveszter orvos-biológus. /Both Abigél, Sike Lajos: Tőkés-kampány Orbánnal. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

A Sapientián működő szakok elismeréséhez a címzetes tanárok szerződtetése a legnehezebb. Még a héten benyújtja négy szakának akkreditációs kérelmét a romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséghez (ARACIS) a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az év végéig pedig a marosvásárhelyi karon működő pedagógia és informatika szak elismerését is kérvényezi az intézmény vezetősége. A magánegyetemeken működő szakok elismeréséhez számos követelménynek kell eleget tennie az intézménynek. Így elsősorban a felsőoktatási intézményben legalább 70 százalékban főállású tanároknak kell tanítaniuk, amelyből minimum 25 százalék professzor és docens. A Gazdaság és Humántudományok Karon öt szak működik, ebből három – az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, a könyvelés és a román–angol nyelv és irodalom – szak akkreditálását kérvényezik – közölte dr. Bakacsi Gyula csíkszeredai dékán. „A végzősök 50 százalékának kellett sikeresen államvizsgáznia, és ezt a feltételt teljesítettük is: a három végzett évfolyam diákjainak 75–90 százaléka diplomázott, mégpedig román élvonalbeli egyetemeken Bukarestben és Temesváron” – fejtette ki Bakacsi. A Műszaki és Társadalomtudományok Karon a szociológia–vidékfejlesztés szak akkreditálási dossziéja már összeállt. Bíró A. Zoltán, a kar dékánja elmondta, a karon működő tanszékeket intézetekké alakították át. Ezzel a lépéssel létrehozták a Műszaki Tudományok Intézetét, amelynek Szép Sándor rektor-helyettes a vezetője, és Bíró A. Zoltán vezeti a Társadalomtudományi Intézetet. A Sapientia-EMTE Marosvásárhelyre kihelyezett Műszaki és Humántudományok Karon működő pedagógia és informatika szakát szeretné akkreditáltatni az egyetem vezetősége. Dr. Hollanda Dénes dékán szerint mindkét szak immár az összes feltételt teljesíti. Szélsőséges politikusok bármikor megpróbálhatnak keresztbe tenni a magyar egyetemnek. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálása ellen a Nagy-Románia Párt főtitkára, Gheorghe Funar emelt szót a szenátusban. Kolozsváron a Sapientia Természettudományi és Művészeti Kar környezetföldrajz–környezettudomány szakát szeretné elsőként akkreditáltatni az egyetem vezetősége. Dr. Tonk Márton dékán a Krónika érdeklődésére elmondta, a szak akkreditációs kérelmét csak 2008 őszén nyújtja be. /Prioritás az akkreditálás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Eddig 51 magyarországi és romániai magyar művész, közéleti személyiség, egyetemi tanár, politikus írta alá azt a felhívást, amelynek címe Temesvártól Brüsszelig, és amellyel Tőkés László EP-képviselővé választását támogatják. Felhívták a figyelmet, történelmi lehetőség előtt áll az erdélyi magyarság, ,,Tőkés László személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját”. A felhívás hangsúlyozta, hogy Tőkés bátor kiállása már alakított történelmet 1989 decemberében, a püspök azóta következetes szószólója az erdélyi magyar önrendelkezésnek.,,Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. ” – áll a felhívásban, melynek aláírói közt van Csoóri Sándor, Gál Kinga, Jakó Zsigmond, Jókai Anna, Lohinszky Loránd, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Nemeskürty István, Szőcs Géza és Vizy E. Szilveszter. /Farkas Réka: Történelmi lehetőség (Értelmiségi felhívás Tőkés támogatására). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 26./; A dokumentum szövege és történt aláírók névsora /október 25-ig/:Temesvártól Brüsszelig – értelmiségiek felhívása Történelmi lehetőség előtt állnak az erdélyi magyarok: Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. Tőkés László bátor és következetes kiállása már alakított történelmet: 1989 decemberében rést ütött a hallgatás falán és megbontotta Közép-Kelet Európa legsötétebb diktatórikus rendszerét, esélyt teremtve Románia európai felzárkózásának és az erdélyi magyar feltámadásnak. Azóta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az erdélyi magyarok belső önrendelkezésének, ezen belül a Székelyföld autonómiájának következetes szószólója. Mindeközben folyamatosan szót emelt a romániai demokrácia megszilárdulásáért is, mind a demokratikus elvek posztkommunista korlátozásai, mind pedig az erdélyi magyar politika demokráciadeficites, torz szerkezete ellen. Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. Neki van leginkább esélye átlépni a dolgaink iránt sokszor közömbös vagy érzéketlen Európa politikai ingerküszöbét. Mi, alulírottak, a nemzetünk iránti felelősség jegyében ennek a történelmi esélynek a valóra váltásáért állunk Tőkés László mellé. Meggyőződésünk, hogy európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen. Hisszük, hogy – ahogyan egykor Temesváron – Tőkés László Brüsszelben is képes kovásza lenni olyan folyamatoknak, amelyek révén Európa visszatalál keresztény gyökereihez, nemzetei közötti szolidaritáshoz, és egy új – igazságosabb és méltányosabb – rend keretében az Unió esélyt teremt a nemzeti közösségek önrendelkezésének. dr. Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár;Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár;Balázs Éva színművész, egyetemi tanár;Bánffy György színművész;Bíró András közgazdász, egyetemi tanár;Bodó Barna politológus, egyetemi tanár;Boros Zoltán szerkesztő, filmrendező ;dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár;dr. Brassai Zoltán orvos, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csép Sándor közíró;Csetri Elek történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csiki Sándor tanár, a Nagycsaládosok Szövetségének elnöke;Csíky Csaba zeneszerző;Csoóri Sándor költő, író;Demény Attila zeneszerző;dr. Dudutz Gyöngyi orvos, egyetemi tanár;Farkas Árpád költő;Földváry Attila építészmérnök, egyetemi tanár;Gábos Zoltán fizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Gál Kinga jogász, Európa parlamenti képviselő;Gazda József író;Geréb Zsolt teológus, egyetemi tanár, a PKE rektora;Gergely András történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, volt nagykövet;Gergely István szobrászművész;György Attila író;Hámori József kutató biológus, egyetemi tanár, az MTA alelnöke, volt oktatási és kulturális miniszter;Hankiss Ágnes pszichológus, író;Herczegh Géza jogász, volt alkotmánybíró;Jakó Zsigmond történész, egyetemi tanár, az MTA tiszteletbeli tagja;Jókai Anna író, költő;dr. Kincses Ajtay Mária orvos, egyetemi tanár;Kincses Elemér színházi rendező;Kincses Előd ügyvéd;Kovács Béla matematikus, egyetemi tanár, a PKE volt rektora;Kristófi János festőművész;Lászlóffy Zsolt zeneszerző, egyetemi tanár;Lohinszky Lóránd színművész, érdemes művész;Makkay József újságíró, főszerkesztő;Makovecz Imre műépítész;Martonyi János jogász, volt külügyminiszter;Melocco Miklós szobrászművész;Murádin Jenő művészettörténész;Nagy-Tóth Ferenc biológus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Neményi Ágnes szociológus, egyetemi tanár;Nemeskürty István író, irodalom- és filmtörténész;Pálinkás József atomfizikus, egyetemi tanár, volt oktatási miniszter;Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Péterffy Lajos színművész;Pillich László közíró, a Heltai Alapítvány elnöke;Schöpflin György politológus, egyetemi tanár, Európa parlamenti képviselő;Somai József közgazdász, az RMKT elnöke;Szakáts Béla szobrászművész;Szilágyi Györgyi szociológus, egyetemi tanár, a PKE rektor-helyettese;Szőcs Géza költő;Szűrös Mátyás diplomata, volt köztársasági elnök;Tolnay István filológus, egyetemi tanár, a KREK tanügyi előadótanácsosa;Toró Tibor atomfizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Tőkéczki László történész, egyetemi tanár;Tőkés Béla fizikus, egyetemi tanár;Vizi E. Szilveszter orvos-biológus, az MTA elnöke/Temesvártól Brüsszelig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2007. augusztus 31– szeptember 2. között tartotta XIII. Partiumi Honismereti Konferenciáját Szatmárnémetiben. A konferencia központi témái: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, A 20. század öröksége. Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte a részvevőket. A Fényes Elek-díjat az idén a következők kapták meg: Dánielisz Endre Nagyszalontáról, Jósa Piroska Nagyváradról, Kovács Rozália Érmihályfalváról. A különdíjat Bognár Levente, Arad alpolgármestere kapta, példamutató hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységéért. A konferencia hagyományosan a helytörténeti előadásokkal kezdődött: Mandula Tibor Szatmárnémeti, a Szamos-parti város történetét ismertette, Kónya László főinspektor helyettes Bethlen Gábor és Szatmár megye kapcsolatait boncolgatta a levelezések, feljegyzések alapján, Bura László Szatmárnémeti felsőoktatásáról értekezett. Fazekas Lóránd, szatmári tanár elmesélte, hogyan mentett meg egy pusztulóban levő Petőfi-szobrot, amelyet ebben a teremben állítottak fel. Sípos Miklós esperes ismertette a Németi Református Egyházközség történetét, gyülekezeti életét. Másnap a műemlékvédelemé volt a szó: Starmüller Géza (Kolozsvár) Szatmár várát, Ujj János (Arad) az aradi főtér kialakulásának történetét, Péter I. Zoltán (Nagyvárad) Nagyvárad központjának kialakulását, Jancsó Árpád (Temesvár) a temesvári nagyállomás történetét, Nagy Mária (Nagyvárad) Várad-ősi római katolikus templomát ismertette. Ezután évfordulós személyiségekről volt szó. Dukrét Géza (Nagyvárad): A honismeret atyja, Fényes Elek születésének 200. évfordulója, Tóthpál Tamás (Kolozsvár): Száz éve halt meg Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója, Bara István (Szatmárnémeti): 130 éve született Kelemen Lajos, Erdély nagy levéltárosa, Csanádi János (Kisjenő): Dr. Balogh Ernő geológus, barlangkutató, természetfotós (1882–1969), Pávai Gyula (Arad): Egy aradi tanító a két világháború között, Bokor Irén (Érmihályfalva): „Megtettem mindent, amit megtehettem”. Száz éve született Dsida Jenő. Antal Béla (Nagyvárad) Biharpüspöki névörökségének alakulásáról értekezett, Krestyán Ilona (Temesvár) emléktöredékeket ismertetett a zsilvásári internálótábor foglyairól, Szendrő Dénes (Isaszeg) Isaszeg emlékműveit mutatta be, majd Széphegyi László (Hódmezővásárhely) a Kárpát-medence szélmalmairól vetített képeket. A konferencia közgyűléssel végződött. /Dukrét Géza: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. október/

Az István, a király című rockopera bemutatásának 25. évfordulója alkalmából Társulat címmel augusztusban szereposztó show-műsor-sorozat indult a Magyar Televízióban azzal a céllal, hogy megtalálják azokat a fiatal énekeseket, akik először 2008. június 18-án a Budapest Sportarénában, majd augusztus 20-án a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán bemutatják a darabot. A csaknem kétezer jelentkező közül öten a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházból voltak, akik idén tavasszal a Temesváron is színre vitt rockoperában játszottak: Balázs Attila, Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila és Molnos András Csaba. Az aradi illetőségű, Sarolt szerepére pályázó Éder Enikő a többlépcsős vetélkedő döntőjébe jutott (egyedüliként a Magyarország határain kívülről jelentkezők közül. /(pataky): Éder Enikő a Társulat döntőjében. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Tőkés László Temesvár ostroma /Hungamer Kft., Bp., 1990/ című kötetében közölte Cs. Gyimesi Éva 1989. október 18-án hozzá írt levelét. Ebben a levélíró kiállt az akkor magános harcát vívó Tőkés László mellett, biztosítva őt, hogy mellette áll. „Kell lenniük olyan embereknek, akik az igazságot nemcsak tudják, de ki is mondják. ” „És vállalják a következményeit. ” Tőkés László a keskeny utat választotta. Cs. Gyimesi Éva sietett megjegyezni: „fokozatosan kiderült, 1989 októberében bizonyára tévedtem. A levél címzettje letért arról a keskeny útról, rövid időn belül. ” Ma már nem a konfrontációra, lázadásra van szükség. Tőkés Lászlónak a lemondás útját kellene vállalnia. /Cs. Gyimesi Éva: A domborzat változékony. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./ Cs. Gyimesi Éva 1992 végétől rendszeresen támadja Tőkés Lászlót.

A napokban tett nyilatkozatai azt mutatják, hogy Tőkés László nem az erdélyi magyarság érdekeire, hanem saját hiúságára hallgat, a püspök egy nappal ezelőtt ugyanis olyan kijelentést tett: minthogy az RMDSZ bejusson az Európai Parlamentbe, inkább ne képviselje senki a magyarságot Brüsszelben – mondta Frunda György, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltje november 4-én Krasznán, az RMDSZ kampányrendezvényén. A politikus Markó Béla szövetségi elnökkel, Sógor Csaba európai parlamenti képviselőjelölttel látogatott el Szilágy megyébe. Frunda György kifejtette, Tőkés Lászlónak és az őt támogató csoportnak nem a bejutás a cél, hanem az, hogy annyi szavazatot vegyen el az RMDSZ-től, hogy az ne érje el az ötszázalékos küszöböt, és ne jusson be az Európai Parlamentbe. Az RMDSZ karavánja Szilágy megyét megelőzően november 3-án Beszterce-Naszód megyében járt. November 3-án Sógor Csaba szenátor jelenlétében tartották meg az aradi Szentháromság-szobor avatóünnepségét. A kommunista rendszer által – egyházi és magyar jellege miatt – az Arad-belvárosi minorita templom előcsarnokába száműzött szobor-emlékmű újra a színház előtti térre került. Az Arad megyei RMDSZ kezdeményezésére a városi tanács több százezer lejjel támogatta a tizennégy méter magas műalkotás újraállítását. Az ünnepségen Gheorghe Falca polgármester, Bognár Levente alpolgármester és Roos Márton temesvári római katolikus püspök mondott ünnepi beszédet, majd a szobor újraszentelését követően Sógor Csaba szólt a több száz fős közönséghez. Újabb aradi szobor szabadult ki. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

A Hunyad Megyei Ifjúsági Tanács és az Országos Ifjúsági Hatóság szervezésében Temesváron november 2-án kezdődött meg a második Szórványkaraván, a zenés, szórakoztató vándorműsor. Eljöttek érdeklődők Újszentesről és Zsombolyáról is. A vendégelőadókat és a közönséget az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjei közül ketten köszöntötték: Halász Ferenc, a Temes Megyei RMDSZ elnöke és Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter. A Kolozsvári Állami Magyar Opera művészei operettbetétekkel és dalokkal szórakoztatták a nézőket, a kisbácsi hagyományőrző csoport szatmári és kalotaszegi néptáncokat mutatott be. A Szórványkaraván a következő napokon Arad, illetve Lugos közönséget szórakoztatta. /P. L. Zs. : A Szórványkaraván halad. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 5./

Temesváron a polgármesteri hivatalban november 8-án rendezik meg a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsga szóbeli szakaszát, négy jelölt – Balázs Attila, Dukász Péter, Szabó K. István és Szász Enikő – meghallgatását. Közülük az utóbbi kettő már tavaly februárban is pályázott, akkor Szász Enikő nyert, de Szabó K. óvott, majd perre vitte az ügyet, és a bíróság a szóbeli megismétlésére kötelezte a polgármesteri hivatalt. Ezen egyikük sem kapott átmenő jegyet, ezért szerveztek új versenyvizsgát. Ennek lebonyolításával kapcsolatban kifogásokat emelt Szász Enikő. Szász Enikő szerint a pályázati kiírás diszkriminatív, ezért a Temes megyei RMDSZ (amelyben ő a művelődési alelnök) óvást nyújtott be. Markovszky Katalin elismerte, hogy ő állította össze. Szász Enikő szerint ez szóról szóra megegyezik azzal a dokumentummal, amelyet még 2001-ben Demeter András volt igazgató adott le a megyei tanácsnak. /Pataky Lehel Zsolt: Színt vallanak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Sógor Csaba Hargita megyei szenátor, az RMDSZ EP-jelöltje, aki az RMDSZ- karavánnal érkezett Temesvárra, leszögezte: ami jó a magyar közösségnek, ami jó Európának, az jó kell legyen Romániának is. Sógor Csaba derűlátóan nyilatkozott az RMDSZ választási kilátásairól: a részvételtől függően mintegy 350-500 ezer szavazatra lesz szüksége az RMDSZ-nek ahhoz, hogy legalább két képviselőt küldhessen az Európa Parlamentbe. Sógor Csaba a választások után szorgalmazni fogja a Tőkés Lászlóval és az RMDSZ ellenzékével megkezdett tárgyalások folytatását. /Pataki Zoltán: 350 ezer szavazat elég lehet a brüsszeli képviselethez. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./

Egy héttel elhalasztották a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgát, így a négy jelöltet – Balázs Attilát, Dukász Pétert, Szabó K. Istvánt, Szász Enikőt – hiába várakoztatták november 8-án a polgármesteri hivatal folyosóján. A halasztás oka: visszalépett a vizsgáztató bizottság egyik tagja, Szekernyés János művészet- és helytörténész, a romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke. /(pataky): Többfelvonásos színigazgatói versenyvizsga. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./

A Romániai Írók Szövetségének Temesvári Szervezete november 9-én osztotta ki a 2006-os esztendő irodalmi díjait. Különdíjat kapott Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen főszerkesztő-tulajdonosa is a Vanda örök című regényéért. Böszörményi munkásságáról, a szórványvidéki magyar irodalom mecénási szerepéről Pongrácz P. Mária főmunkatárs, az Írószövetség elnökségi tagja beszélt, a több nyelvre is lefordított díjazott regényt bestsellernek nevezve. Böszörményi kifejezte reményét, hogy az év végén románul is megjelenik a regény. /P. L. Zs. : Kiosztották az irodalmi díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Születésének 120. évfordulóján emlékkiállítással tisztelgett Temesvár Szuhanek Oszkár (1887–1972) művészi nagysága előtt. A Szépművészeti Múzeum termeiben a családi örökségben, magángyűjteményekben és a múzeum raktáraiban fellelhető festményeket állították ki. A tárlat nem ölelte fel a Budapesten, Párizsban, Itáliában iskolázott nagy alkotó életművének jelentős hányadát, bemutatott anyag így is impozáns volt. A kiállítást megnyitó Marcel Tolcea, a múzeum igazgatója a “mi Oszkárunk”-nak nevezte Szuhanek Oszkárt. Szekernyés János, a Képzőművészek Szövetségének elnöke felidézve a kiváló festővel folytatott beszélgetéseit, s felvázolva azt a folyamatot, amit a művészek szervezete kezdeményezett Szuhanek Oszkár díszpolgárrá avatásáért. A tárlat létrejöttében benne van Miklósik Ilona muzeológus munkája, valamint a művész lányáé, Szuhanek Yvonneé, akit apja többször is megfestett. /(Sz. I.): A mi Oszkárunk. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Meddig mehet el a politikai szerepvállalásban az egyház? Letér-e a bibliai tanítás útjáról, aki lelkészi hivatásának határait a közélet, a politika irányába is kiterjeszti? Ha az ellenzék táborába tartozunk, megengedhetőnek tekintjük a szószéki politizálást, ha az RMDSZ-szel tartunk, a bibliai tanítás közélettől való teljes elszakításának a helyességét hirdetjük. A kérdés 1989-ben, Tőkés temesvári szereplése körül is felmerült. A lelkész akkor Papp László nagyváradi püspökkel, az elnyomó hatalom kiszolgálójával került szembe. A történelem Tőkést igazolta. Márton Áront, Erdély római katolikus püspökét sem illik lehurrogni azért, mert egykor szót emelt a zsidók deportálása ellen, vagy az erdélyi magyarság sorskérdései ügyében. A kor azonban, amelyben megszólaltak, alapjaiban más volt. Nyilatkozataikban a kisemmizettek pártján, a zsarnokság ellen foglaltak állást. A kép ma már árnyaltabb. Talán azoknak van igazuk, akik – ha nem is tiltanák meg egészen az egyház, a papok közéleti szerepvállalását, de – szabályoznák a viszonyokat. /Gazda Árpád: Egyház és politika. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Sorozatos, egyre kínosabb magyarázkodásra kényszerül az RMDSZ, mert számos erdélyi magyar értelmiségi megkérdőjelezte az újabb kampányszlogent, az „új honfoglalást”. Az „új honfoglalás” azt sugallja, hogy az RMDSZ gyakorlatilag megkérdőjelezi az elmúlt több mint ezer évet. A Kárpát-medencében azóta megszakítás nélkül élő, azt soha önszántából el nem hagyó magyarság nemzetrészekre történő csonkolása után sem kényszerült új hont foglalni magának. Ez a kampányszlogen sérti azokat, akik eddig is helytálltak, a legsúlyosabb történelmi helyzetekben is. A kampánykörutakon az RMDSZ-es politikusok igyekeznek pozitív kicsengésű olvasatot adni ennek. Winkler Gyula miniszter, EP-képviselőjelölt a hét végén Vajdahunyadon azt magyarázta, hogy az új honfoglalás a szórványban a közösség egységének kinyilvánítását jelenti. „Temesvártól Máramarossszigetig és Nagyváradtól Medgyesig az RMDSZ által meghirdetett új honfoglalás nem egyéb, mint az erdélyi magyar nemzeti közösség jövőépítő akaratának megnyilvánulása” – mondotta. /Magyarázzák az „új honfoglalást”. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 12./

A Borbély Zsolt Attila vezette temesvári borklub vendégei voltak november 10-én dr. Csávossy György és Győrffy Jenő nagyenyedi borászok. Csávossy György, a mezőgazdasági tudományok doktora, aki hazajött szülővárosába, Temesvárra, irodalmi borkóstolóra invitálta a rendhagyó rendezvény résztvevőit. Erdély első számú borásza arra hívta fel a figyelmet, hogy igazán minőségi magyar bort a három “hegyalja”: Tokaj-hegyalja, Arad-hegyalja és Erdély-hegyalja szőlőiből préselnek, a nagy történelmi borvidékek közül kettő itt van Erdélyben. /Pataki Zoltán: Irodalmi borkóstoló dr. Csávossy Györggyel. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

A hagyományőrzés és az anyanyelvápolás szempontjából kiemelkedő rendezvénynek nevezte a november 10-én tartott újszentesi népdalvetélkedőt a kolozsvári Guttmann Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, a verseny zsűrijének tagja. A Temesvár melletti nagyközségben nyolcadik alkalommal rendezték meg a népdalvetélkedőt, amelyre Temesvárról, Végvárról, Újmosnicáról, valamint Magyarországról jelentkeztek. /P. L. Zs. : Zengett a népdal Újszentesen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

November 12-én a Temesváron tartott sajtótájékoztatón Csókási Eszter, a Duna–Körös–Maros–Tisza Fejlesztési Ügynökség ügyvezető igazgatója és Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke, bemutatták az INTERREG III/A határon átnyúló együttműködési program két kiemelkedő projektjét. Az ERIC – Eurorégiós Információs Központ célja egy átfogó regionális adatbázis létrehozása, amely tartalmazza a térségről szóló valamennyi ismeretet és a potenciális fejlesztési lehetőségeket. A program keretében létrehoztak egy négynyelvű – magyar, román, szerb és angol –, az eurorégió életéről híreket szolgáltató eurorégiós hírügynökséget, a www.ericinfo.eu internetes hírportált. A Tematikus turisztikai útvonalak a DKMT Eurorégióban című projekt célja a magyarországi Dél-Alföldi Régiót, a romániai Nyugati Régiót és a Szerbiához tartozó Vajdaság Autonóm Tartományt magába foglaló 70 000 négyzetkilométernyi, 5,4 millió összlakosságú eurorégió közös elemeket tartalmazó turisztikai potenciálját megismertetni a nagyvilággal. /Pataki Zoltán: Ötmillió embernek a DKMT eurorégióban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Temesváron az egyéves BANATerra emlékezett egy éves fennállására. A hatnyelvű (román, magyar, német, szerb, bolgár, angol) internetes enciklopédia /banaterra-eu/ munkatársai s egyben a BANATerra tagjai önkéntes munkával nagyobbítják a honlapot. A magyar webmester-szerkesztő, Kladiva Ottmár elbeszélgetett a magyar oldal jelenlévő munkatársaival. /Makay Botond: Egy esztendős a BANATerra. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Különleges irodalomórát tartottak Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban Tácsi Erika tanárnő szervezésében, a temesvári kortárs prózaírás és költészet, valamint a műfordítás jeles személyiségeinek részvételével. Bemutatták Eszteró Istvánnak – az iskola volt magyartanárának – Serban Foartával közösen megjelent Concertino című verseskötetét, ami nemcsak azért egyedülálló, mert kétnyelvű, hanem mert a szerzőpáros egymás verseit fordította le. Az Irodalmi Jelen Könyvek /Arad/ sorozatban megjelent Concertino szerkesztője, Pongrácz P. Mária is részt vett a találkozón, egyúttal felolvasott az általa kötetbe rendezett Temesvári kadenciák című könyvből (szerző: Hans Mokka), illetve egyik saját novelláskötetével (Arckép lepkékkel) ajándékozta meg az érdeklődőket. /P. L. Zs. : “Élő” irodalomóra. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Másodszor lépett közönség elő virágfestményeivel Radulescu-Racsov Teodóra, a Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubja szervezésében állította ki alkotásait a Kós Károly Közösségi Központban. A Virágok című tárlatot 26 olajfestmény alkotja. Radulescu-Racsov Teodóra gépészmérnökként dolgozott, a festészetre csak nyugdíjba vonulása után “adta a fejét”. /P. L. Zs. : Csokornyi virágfestmény. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

November derekán kerül ki a nyomdából Jancsó Árpád temesvári út- és hídépítő mérnök, több helytörténeti kötet szerzőjének legújabb könyve: A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója /Szórvány Alapítvány, Mirton Kiadó, Temesvár, Helyzet-Kép sorozat/ A korabeli fényképekkel, reprodukciókkal, térképekkel, Bega-ábrázolásokkal illusztrált könyv a folyó történetét, forrását, nevének eredetét, szabályozását járja körül. “Ha az emberek nem avatkoztak volna közbe, a Bega a Temesbe torkolló patak maradt volna” – állította Jancsó Árpád. Nyolc-kilenc évi kutatómunka eredménye a terjedelmes dokumentumkötet, mely a Begának Nagybecskerek fejlődésében játszott szerepére is kitér. A Bega meghatározó volt Temesvár történetében: mocsarai védték a várat, a vize hajtotta a malmokat, szállítani lehetett rajta. Keveset írtak erről: a magyar állam 1902 és 1917 között építtette meg a modern hajózható csatornát. A két utódállamban úgy beszélnek róla, hogy egyszer csak megvalósult a csatorna. /Pataky Lehel Zsolt: A Bega kényeztetése. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Éder Enikő, a temesvári Csiky Gergely társulat színművésze a zsűri szavazatai alapján egyetlen erdélyi színészként az első körben bekerült A társulat című szereposztó magyarországi televíziós showműsor döntőjébe. Az m1 csatornán élőben közvetítésre kerülő döntő során válogatják ki az István, a király rockopera jövő nyári, jubileumi előadássorozatának szereplőit. Éder Enikő elmondta, hogy A társulatban komoly műhelygyakorlatok folynak. /Pataki Zoltán: Média nélkül van kultúra? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Egy nappal a hivatalos kampánykezdés után látott napvilágot az a nyílt levél, amely akár a Magyar Tudományos Akadémia támogató nyilatkozata címet is viselhetné. A Temesvártól Brüsszelig című felhívás szinte minden második aláírója az MTA tagja. Az aláírók közt van még Csoóri Sándor, György Attila, Jókai Anna, Lohinszky Lóránd, Makovecz Imre, Neményi Ágnes, Péntek János és Szőcs Géza. A felhívás szerint „az erdélyi magyarok történelmi lehetőség előtt állnak”, ez a történelmi lehetőség pedig nem más, mint Tőkés László független jelölt bejuttatása az Európai Parlamentbe. Az érvek között említik azt, hogy a református püspök „világszerte ismert és megbecsült személyiség”, következésképp nála senki nem jeleníti meg hitelesebben Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. A történelmi esély valóra váltása mellett szóló talán legerősebb érv, hogy Tőkés László már „alakított történelmet” 1989. decemberében – mutatnak rá az aláírók, akik egyúttal hangsúlyozzák, hogy a „nemzet iránti felelősség jegyében” állnak ki Tőkés László mellett, másfelől meggyőződésük, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének „európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen”. A Szabadság november 10-i számában megjelent nyilatkozat nem foglal állást egyik „fél” mellett sem. Az RMDSZ támogatása mellett szól, az abból derül ki, hogy nem „képviselőről”, hanem „képviselőkről” szól. Ágoston Hugó, Csíky Boldizsár, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Szilágyi István és Uray Zoltán felhívásában ez áll: „Még nem voltak a november 25-eihez fogható választások Romániában, nem voltak tehát a hazai magyarság történetében sem. Első ízben nyílik az erdélyi magyarságnak alkalma arra, hogy képviselőket válasszon az Európai Parlamentbe. Az eseménynek ezért nagy tétje van. Mindnyájunk számára kérdés: megfelelünk-e a pillanat követelményének? Élünk-e okosan a nekünk felkínált eséllyel? Képviselőink ott lesznek-e a többi ország delegálta választottak között, vagy kimaradunk az Európa sorsáról tanácskozók nagy testületéből?”A felhívás a „felelősség és józan mérlegelés” mellett azt hangsúlyozza: élnünk kell a joggal, hogy szavazhatunk. „Ami pedig a józan mérlegelést illeti: mindenki számoljon azzal, hogy a választás során esélyek változnak képviselői mandátummá vagy buknak el. Saját közös sikerünk vagy együttes kudarcunk között választunk. Szavazzunk arra, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben, hogy érvényesüljön véleményünk európai színekben is!” – áll a felhívásban. Van egy újságírói kezdeményezés is. A Transindex internetes portál akciójához eddig 360-an csatlakoztak. Eszerint a november 25-i európai parlamenti választásokon, a kialakult belpolitikai helyzetben kérdésessé vált, hogy lesz-e a romániai magyaroknak képviselete az EP-ben. A tét – a felhívás szerint – „nem korlátozódik arra, hogy a napi politikai játékban ki kerekedik felül, mert az itt élők mindennapos egyéni boldogulására, sőt hosszú távú közösségi céljaik elérésére is új távlatokat nyithat a hathatós romániai magyar EP-képviselet – még hogyha ez nem is univerzális csodafegyver. Sokan lehetnek csalódottak azért, mert nem jött létre az egységes magyar EP-lista, ezért távolmaradásukat fontolgatják. Mások tanácstalanok, nem tudnak, nem akarnak választani a jelöltek között. Jó vagy rossz, hogy így alakult, egy biztos: már nem lehet kibúvó az sem, hogy nincs, akik közül választani. November 25-e a romániai magyarok politikai erejének, józanságának, tervezni tudásának tesztje is. (...) Felelős vagy magadért, felelős vagy azokért, akik fontosak számodra!” A felhívás a felelosvagy. transindex. ro címen olvasható és írható alá. /”Történelmi esélyek” harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

November 15-én tartották a temesvári Városházán a Csiky Gergely Állami Magyar Színház direktori székéért másfél éven belül másodszor kiírt versenyvizsgát. A megmérettetésen mind a négy pályázó – Balázs Attila, Dukász Péter, Szabó K. István, Szász Enikő – részt vett. A zsűri Balázs Attila temesvári színművészt nyilvánította a direktori vizsga győztesének. /P. Z. : Balázs Attila az igazgatói vizsga győztese! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./

Az Interregio Fórum egyesület, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TeMISz) és a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) szervezésében Temesváron a múlt hét végén projektmenedzsment és forrásszerzési képzést tartottak. 15 erdélyi civilszervezet 20 képviselője az Európai Unió regionális politikájáról, pályázati forrásokról kapott átfogó tájékoztatást. Olyan nonprofit szervezeteknek biztosítottak továbbképzési lehetőséget, amelyek az erdélyi magyar civil társadalom fejlődéséért, az esélyegyenlőségi feltételek megteremtéséért aktívan tenni akarnak, és megvalósításra váró ötletekkel is rendelkeznek, de a megfelelő finanszírozás megszerzése és a pályázatok megírása, a lebonyolítás meghaladja jelenlegi humán-erőforrás kapacitásukat. /Pénzszerzésre tanítottak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

A temesvári római katolikus püspökség háromnyelvű folyóiratának /Catholica Banatus/ novemberi száma beszámolt arról, hogy 150 éves jubileumát ünnepelte Szörénybuzás római katolikus temploma, továbbá hírt adott a máriaradnai kegytemplom felújítási munkálatairól. /S. E. : Vita Catholica Banatus. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Felmerül a kérdés, hogy Kolozsváron, „a szobrok és gödrök városában”, fellélegeztek-e Funar után. És lesz-e a városban magyar reneszánsz? Kántor Lajos erre azt felelte, hogy szülővárosát nem tudják elvenni tőle sem új, silány szobrokkal, sem gödrökkel. A magyarok ellen ma is uszító Funar gödrei zavaróak, de a Funart követő polgármesterrel mégiscsak lehet tárgyalni. Kántor reméli, még idén felavathatják a Sétatéren a Kolozsvár Társaság kezdeményezte 1956-os emlékművet, a temesvári Szakáts Béla már elkészült munkáját. Lehet, hogy a város reneszánszára többet kell várni, a rehabilitáció viszont megkezdődhet. Ezért hozták létre, néhány évvel ezelőtt, a Kolozsvár Társaságot, és idén november elején ezért tanácskoztak civil szervezetek, a város, a megye, az RMDSZ képviselői Kalotaszentkirályon Kolozsvár jelenéről, jövőjéről. Gheorghe Funar hatalomra kerülése és több cikluson át történő kolozsvári „uralkodása” a város lakóinak nem feledhető bűne. A többségi szavazóké, de a magyarok tehetetlensége is belejátszott a nagy-romániás szellem győzelmébe Kolozsváron, ahol a magyar királlyá választott Mátyás született, és ahol a magyar történelem és kultúra oly sok kiválósága élt és alkotott. Az utóbbi ötven évben – amikor Kolozsvár többségi magyar lakossága kisebbséggé változott a város határain belül – átalakul a világ. Versenyben kell maradni, lépést tartani a román polgártársaikkal. Ezt pedig csak közösségben lehetséges. A szembenállásig nem volna szabad eljutni. /Kántor Lajos: Kolozsvár, a Társaság, a távlatok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./