AGROMALIM XXVIII. Aradon
A XVIII. Magyar–magyar Gazdatalálkozó sikere
Amint azt előre meghirdettük, szombaton az Expo Arad kiállítási központ B pavilonjának az emeleti termében szervezték meg a XVIII. Magyar–magyar Gazdatalálkozót, aminek a megnyitóján 10.30 órakor Fekete Károly, az AMMGE megbízott képviselője üdvözölte az egybegyűlt nagyszámú gazdálkodót és a magas rangú vendégeket.
Hasznos jövőtervezést a gazdatársadalomnak
Ezt követően Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt kérte szólásra. Az elnök-képviselő, üdvözlőszavait követően, kiemelte a mezőgazdaság fontosságát az Arad megyei magyarság életében, továbbá az RMDSZ és az AMMGE közötti harmonikus együttműködést. Nemcsak megyei, de országos szinten is hasonló a kapcsolat, hiszen az RMGE elnöke jelenleg az RMDSZ parlamenti képviselőjeként hatékonyan dolgozik az erdélyi magyar gazdatársadalomért. Szükség is van e munkára, ugyanis az RMDSZ történetében a jelenlegi a legnehezebb mandátum, ami rengeteg intrikát, kihívást feltételez. Zárszavában hasznos jövőtervezést kívánt a gazdatársadalomnak.
Bognár Levente aradi alpolgármester, a megyeközpont RMDSZ-elnöke házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd a termőföldet és a szülőföldet megbecsülő magyar gazdáknak a nemzet megmaradásához való pozitív hozzáállását méltatta. Éppen ezért, a magyar tisztségviselőknek meg kell becsülniük a földművelőket, akik a mindennapi kenyérről gondoskodnak. Zárszavában hasznos együtt-gondolkodást kívánt minden résztvevőnek.
Gheorghe Seculici, az Arad Megyei Kereskedelmi, Ipar és Agrárkamara elnöke üdvözlő szavait követően a XXVIII. alkalommal megszervezett AGROMALIM kiállítás és vásár elemi részeként, a XVIII Magyar–magyar Gazdatalálkozó fontosságát ecsetelte. Ez egybeesik az ország EU-csatlakozásának a X. évfordulójával, ami mérföldkő az ország életében is, hiszen jelenleg gabona- és szemes kukoricaexport tekintetében országunk Franciaország után, a II. helyet foglalja el az Európai Unióban. E sikerhez nagyban hozzájárulnak a Románia Magyar Gazdák Egyesületének a tagjai is. Éppen ezért, örömének adott hangot, amiért részt vehet a fórumon, ahol üdvözölheti régi barátját, Winkler Gyula EP-képviselőt is, akivel a Román Parlamentben nagyon jó kapcsolatokat épített ki. Mivel barátja nagy tapasztalatokkal rendelkezik, örvend, amiért az EP-ben képviseli az országot. Miután teljes támogatásáról biztosította a magyar gazdákat, sikeres tanácskozást kívánt a résztvevőknek.
Fekete Károly programvezető a gazdafórum két Mária-ünnep közötti időszakát méltatta, majd Kocsy Bélát, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara külkapcsolati igazgatóját kérte a mikrofonhoz. Üdvözlőszavait követően tolmácsolta Györffy Balázs, NAK-elnök, továbbá Jakab Istvánnak, az Országgyűlés alelnökének, MAGOSZ-elnöknek az üdvözletét. Mindketten szerettek volna jelen lenni, de fontos elfoglaltságuk miatt csak üzenetben fejezik ki a határon túli magyar gazdálkodókkal való folyamatos kapcsolattartás, a tapasztalatok cseréjének a fontosságát. Üdvözletét abban a meggyőződésben zárta, hogy a fórum tovább erősíti a magyar–magyar kapcsolatokat, a tapasztalatcserét, a gazdaérdekeknek minden fórumon való képviseletét.
Dr. Torda Márta, a Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztályának az osztályvezetője tolmácsolta Tóth Katalin helyettes államtitkár asszonynak a Magyar–magyar Gazdatalálkozóhoz intézett üdvözletét. Abban a gazdálkodók rendszeres konzultációjának, az együtt gondolkodásnak, a tapasztalatcserének a fontosságát ecsetelte. Törekedni kell a határon átnyúló kapcsolatoknak az érdemi kiépítésére, a megoldások közös megkeresésére. A Kárpát-medencében a gazdálkodók és a civilszervezetek együttműködésében kiemelt szerepe van az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének, amelynek vezetősége olyan munkát végez, ami nemcsak a tagság érdekeinek a képviseletét, hanem a vidék fellendítését is szolgálja. Az általa képviselt Minisztérium a külhoni gazdáknak biztosítja a pártoló tagság státust, ami sok jogosultsággal jár. Beszédét abban a meggyőződésben zárta, hogy a jelenlegi gazdafórum is hozzájárul a nemzet fejlődéséhez, gyarapodásához.
Szakmai előadások
A továbbiakban a szakmai előadások levezetését Horváth Imre AMMGE-alelnök vette át, aki Winkler Gyula EP-képviselőt kérte a mikrofonhoz Újdonságok Brüsszelből című előadásának a megtartásához. Bevezetőben köszönetet mondott a meghívásért, majd köszöntötte a legfiatalabb, Hunyad megyei gazdaszervezetet, aminek a létrehozásában nagy szerepe volt Kocsik József AMMGE-elnöknek. Először a közös agrárpolitika modernizációja és egyszerűsítése, majd a közös agrárpolitika finanszírozása, illetve a hogyan legyünk sikeresek témaköröket járta körbe. A közös agrárpolitika modernizációja és egyszerűsítése céljából a konzultációk beindultak, év végére várhatók az eredmények, amelyek azt vetítik előre, hogyan mutat majd pénzügyi, szakmai szempontból a közös agrárpolitika 2020 után. A második témakörben körbejárta, miért van szükség a közös agrárpolitika korszerűsítésére. Elsősorban azért, mert körülöttünk minden, nem csak a klíma, hanem a gazdasági, finanszírozási körülmények is folyamatosan változnak. Ezekhez olyan eszközöket kell létrehozni, amelyek megoldásokkal szolgálnak a jelzett változásokra. Hihetetlen gyorsasággal változnak a technológiák, ezért erre a mezőgazdaságnak is fel kell készülnie. Olyan feltételek között, hogy az EU-ban folyamatosan öregedik a gazdatársadalom, illetve az uniós támogatásoknak a megszerzése túl sok bürokráciával jár. A változásokat három elv vezérli: változtatni a gazdák jövedelemszintjét, illetve életszínvonalát; a környezetvédelem fokozása; alkalmazkodni a klímaváltozáshoz.
A szakmai előadásokat Sebestyén Csaba RMGE-elnök, parlamenti képviselő folytatta, aki pozitív bejelentést tett: az országos szervezet két megyei tagszervezettel bővül, ugyanis Szilágy, illetve Máramaros megyében is alakulóban van a gazdaszervezet. A bővülés egyben meghozza a gyümölcsét a gazdatársadalomban sokszor emlegetett összefogásnak, az együtt gondolkodásnak. Az RMGE ugyanis csak akkor lehet partner a román gazdaszervezetekkel, illetve a román kormánnyal, ha minél nagyobb támogatottságot tud maga mögött.
A politikum és a gazdatársadalom összefogásának az eredményét a legutóbbi parlamenti választások bizonyították, amikor is az RMDSZ szövetségre lépett a Magyar Polgári Párttal és a Romániai Magyar Gazdák Egyesületével. Ennek eredményeként az RMDSZ több képviselőt küldhetett a törvényhozásba, ezért hatékonyabban támogathatja a magyar önkormányzatokat. Az összefogás sikerét maga is élvezheti, hiszen Hargita megyében az 5. helyről indulva, bár nem hitt a sikerben, mégis megválasztották. A mezőgazdasági szakbizottságban így sokkal hatékonyabban dolgozhat a romániai magyar gazdák érdekében. Abban reménykedik, hogy a 2018-as centenáriumra való román felkészülés annyira leköti a közfigyelmet, hogy a törvényhozáson át lehet vinni néhány, a magyarság, illetve a mezőgazdaság számára is fontos törvénytervezetet. Egyik ilyen lenne a tűzifa exportjának a leállítása. Ami igen fontos lenne a fával tüzelő igen sok család számára, de a szupermarketek árukészlet 51%-nak hazai termelőktől történő beszerzésének a tisztázása is fontos lenne. Sajnos, a kormány inkább a nagygazdaságok fejlesztésében, támogatásában gondolkozik, ráadásul az agrárkamarák választott vezetőségeit is mellőzték, az intézményeket odacsapták a mezőgazdasági igazgatóságokhoz. E rendszeren és felfogáson változtatni kellene.
A falugazdász hálózat további bővítése sokat enyhíthet a gazdálkodók gondjain, de a családi gazdaságokat támogató törvény megalkotása is fontos lenne. Az elnök abban a reményében zárta mondanivalóját, hogy a következő Magyar–magyar Gazdatalálkozón nagyobb sikerekről számolhat majd be.
A továbbiakban Kranowszky Nagy Andrea, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Aradi Regionális Irodájának a vezetője Gazdasági kapcsolatépítés a régióban címmel tartott értekezést. Amint elmondta, az MNK összesen hét közép-európai országban 25 hasonló irodát működtet. Közülük 7 Romániában, Aradon, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön működik. Céljuk, hogy a magyar vállalkozóknak megtalálják a megfelelő partnereket, de közreműködnek a piackutatásban, a partnerkeresésben, melynek során a romániai vállalkozóknak magyarországi partnereket keresnek. Minden iroda megpróbál maximálisan együttműködni a gazdaszervezetekkel különféle terményértékesítések közvetítésében. Erre a helyszínen is lehetőség van, hiszen a kolléganője, de maga is szívesen áll az érdeklődők rendelkezésére.
A további szakmai előadásokon Miklós Ervin az Agrovir Kft. részéről Az informatika szerepe a mezőgazdaságban, Bánszky József a Struktúra Bau Typ Szerkezetépítő Kft. részéről Terményszárítás szárító nélkül címmel, Sarusi-Kiss József az Alterrnconsult Kft. és Altern Kft. részéről Korszerű mezőgazdasági épületek és azok megújuló energiás fűtése címmel tartott, magyarázattal alátámasztott előadást.
Kiállítólesen, pörköltfőzés
A konferencia után szétnéztünk a kiállítók között. A csarnokban felállított aradi magyar standon Berki Erzsébet helyi vonatkozású szuveníreket, a kiállítást hirdető feliratos blúzokat árusított, elfogadható érdeklődés mellett. A nagyzerindi mézeskalácsos, Szénási Zsuzsanna a hagyományos mézeskalács-figurákkal várta az érdeklődőket. Az aradi Tulipán Kft. asztalán magyarországi palackozott fehér-, illetve vörösborok vártak vásárlóra.
Csipkár Imre és felesége, Julianna mindenfajta csomagolásban, csípős és édes fűszerpaprika-őrleményekkel várta az érdeklődőket.
Az idei kiállítás és vásár családi programként is szolgált, ugyanis sokan kisgyermekekkel érkeztek, akik nagy érdeklődést tanúsítottak a szabadban felállított állatkiállításon látható mindenfajta háziállat és -szárnyas iránt. Miközben a felnőttek, főként a gazdálkodók a legkorszerűbb mezőgazdasági gépeket, berendezéseket szemlélték, addig a gyermekek pónin lovagolhattak, vagy póniló húzta kordélyon kocsikázhattak.
Az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a szakácsai ezúttal is a vásártér szélén kaptak elkülönített helyet, ahol az arad-gáji csapat, Kovács Tibor Levente, Kovács Andrea és Molnár Árpád, Horváth Imre adománya nyomán olyan mangalicapörköltet főztek, aminek az alapanyaga egy nappal korábban még az ólban röfögött.
A zimándközi Szabó Sándor három üstben 60 kiló húsból főzött: kettőben sertéspörköltet, a harmadikban krumplit Göcző Ilonka, Szabó Ilonka és Lévai József segítségével.
A majláthfalvi csapatban Réti Edit, Berár Edmond főzött pörköltet Molnár András főszakács irányításával, 20 kiló birkahúsból és 10 kiló krumpliból.
Miután a pörköltek megfőttek, a magyar gazdák jó hangulatban, közösen elfogyasztották, sörrel, borral öblítették, sőt nótára is zendítettek. A XVIII. Magyar–magyar Gazdatalálkozó sikere tovább erősítette a hagyomány folytatásának a szükségességét.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Elcserélt fejek
A „Nagy Egyesülés” közelgő évfordulója a román közvéleményből egyre ingerültebb magyarellenes reakciókat vált ki. A véleményformálók túlnyomó többsége is úgy véli, hogy (amint azt a hírhedt katonai induló ki mondja) az „ősi földön” öröktől fogva ők lennének az „urak” („noi suntem aici din veci stăpâni”).
Az agymosás, melyről manapság oly sok szó esik, úgy tűnik, a román társadalom esetében szinte már maradéktalan sikerrel járt. Már pusztán az hiányzik, hogy Rebreanu Ion című regényét is indexre tegyék, visszavonják a könyvtárakból, betiltsák antikváriumi árusítását. A regényből ugyanis bárki megtudhatja, milyen gyalázatos dolog volt, amikor a magyar hatalom áttért annak a nyugat-európai gyakorlatnak a másolására, mely a 19. század közepéig Magyarországon szóba se jöhetett, hogy ugyanis az állam minden polgárának kötelező módon, azaz intézményes formában meg kelljen tanulnia magyarul. A román, a szlovák, a szerb népesség töredéke ismerte a magyar nyelvet, melyet a hatalom ugyan valamiféle államnyelvnek tekintett, de nem nyilvánított egyben az állampolgárok nyelvének is. A regény voltaképpeni főhőse, Herdelea tanító mély megaláztatásként éli meg, amikor az új, a századforduló mind nacionalistább szellemiségét képviselő tanfelügyelő tőle és tanítványaitól anyanyelvi szintű magyar tudást követel meg. Egy színtiszta román közösségben. Korábban ugyanis (még) nem így volt…
A Ion minálunk kötelező házi olvasmány. Megfoghatatlan, hogy azok a heccmesterek, akik a csaknem színtisztán magyar Székelyudvarhely elárusítólányának kálváriáját inszcenírozzák, képtelenek önnön egykori, a mai román agresszivitásnál – a Rebreanu-regény tanúsága szerint is – jelentéktelenebb sérelmeikre ráismerni? Mi történhetett, hogy román embertársainkból az empátia nyomai is kivesztek? Hogy a román értelmiséget nem háborítják fel a nyilvánosságban zajló hecckampányok?
A híres olasz szerzőpáros, Giorgio Rizzolatti és Corrado Sinigaglia 2006-ban adta ki nagy visszhangot kiváltó könyvét az úgynevezett tükörneuronokról (neuroni specchio), melyek a beleérzés idegfiziológiai alapját képezik. Ezeknek a korábban ismertelen idegsejteknek a felfedezésére Rizzolattit majmokon végzett kísérletek vezették rá. Tehát nem csak mi, emberek, de az állatok is rendelkeznek tükörneuronokkal, azaz a beleélés képességével.
Mi lehet az oka annak, hogy ez a képesség belőlünk, modern emberekből – legalábbis kulturális vonatkozásban – szinte maradéktalanul kiveszett? Egészen pontosan nem alakulhatott társadalmi szintű készséggé.
A kérdés megválaszolásában éppen a trianoni döntés lehet segítségünkre.
A magyar sajtótörténet egyik legkimagaslóbb, de jószerével elfelejtett alakja, Mikes Imre 1924-ben egy ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen könyvben rögzítette a fordulat éveinek társadalompszichológiai következményeit. Címe Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig. Mikes Budapesten született, s a fordulat után telepedett át testvérével Romániába. Több erdélyi lap szerkesztőségében is dolgozott, de erdélyi munkásságának legértékesebb része a Brassói Lapoknál és a Nagyváradi Naplónál töltött évekre esik. A hazai magyar könyvkiadás egyik nagy adóssága, hogy vezércikkei és politikai kommentárjai a nagyközönség számára ma sem hozzáférhetők. (A Szabad Európa által Gallicus álnéven sugárzott politikai kommentárok egy része és – második kiadásban – az Erdély-könyv 1977-ben Münchenben megjelent, de sajnos ezek is hozzáférhetetlenek.) Pedig ismétlem, a magyar újságírás csúcsteljesítményei. (Dávid Gyulának hála az Erdélyi magyar irodalmi lexikon III. kötete Mikesnek is szentelt egy szócikket, tehát legalábbis elvben egy mai fiatal is tudomást szerezhet arról, hogy volt egy Mikes Imrénk is.)
Nos, Mikes, aki Nagymagyarország emlékével érkezik a romániai Erdélybe, megdöbbenten állapítja meg, hogy az erdélyi magyar és román kulturális közösség tagjainak agyát mintha egyik napról a másikra kicserélték volna. Az erdélyi románok szinte átmenet nélkül váltottak át a nagymagyar nacionalizmus román megfelelőjére, miközben a nagymagyar nacionalizmus legeltökéltebb hívei is a román kisebbségvédelmi argumentáció nyelvén szólaltak meg. Még csak észre se vették, hogy ezzel a másik korábbi igazságait legitimálják. Mikest a felismerésre (sokoldalú nyelvismeretén és kivételes megfigyelőképességén túlmenően) elsősorban a kettős kötődés vezeti rá. Képes egyszerre magyar és román fejjel is gondolkodni. Azaz ő még rendelkezhet azzal az empátiával, mellyel mi – sokszor anyanyelvi szintű román tudásunk birtokában is – mind kevésbé rendelkezünk. Az empátia képessége ugyanis megköveteli, hogy önmagunkat és másokat is egyszerre kívülről és belülről is tudjuk szemlélni. Ezt a képességet a kettős vagy többes kötődés rendkívüli mértékben felerősítheti. A kötődés, más szóval valamiféle érzelmi azonosulás ugyanis az empátia másik alapfeltétele. A nyelv vagy a kultúra ismerete önmagában még aligha elégséges. Az empátia lényege szerint közösségi érzés. Csakis a két vagy több ember közti összetartozás spontán élménye alapozza meg.
Ha ez az összetartozás-érzés, azaz a mi-élmény hiányzik, az empátia maga is veszedelmes formákat ölthet. Az empatikus (azaz megértő) beleélés fordítottja következik be, önnön legtitkoltabb, mert legszégyenletesebbnek tartott vonásainkat vetíthetjük rá a másikra. Azaz – épp az elidegenítő „beleélés” alapján – nincs az az aljasság, rontó szánék, amit a másiktól ne tudnánk feltételezni.
Az ok tehát voltaképpen az állampolgári közösség hiánya. Mi, románok és magyarok akkor tapasztalhatnánk egyfajta összetartozás-élményt, ha nem egyénenként, hanem közösségekként tudnánk egymást elfogadni. Olyannak, amilyenek vagyunk. Csakhogy ezt a mai világot mélyen átható individualizmus, mely szerint a társadalom alapegysége az egyén és a nyelvi kulturális közösségek periférikus, szinte már kiküszöbölhető jelenségei a politikai nemzetnek, azaz az egyetlen (mert „kulturálisan semlegesnek” aposztrofált) közösségnek, melyet a liberális társadalomfilozófia radikális változatai egyáltalán hajlandók elismerni. Ennek az ideológiának legjellegzetesebb terméke a kollektív jogok merev elutasítása.
Márpedig – ha kollektív jogok nincsenek – a szó tulajdonképpeni értelmében vett állampolgári közösség sem létezik. Következésként az empátia is elképzelhetetlen. Egy román vagy magyar a másik helyébe csak a román vagy a magyar közösség tagjaként képzelhetné magát.
Mikes nem volt marxista, pusztán polgári radikális, de pontosan felismerte a marxi igazságot, miszerint a lét meghatározza a tudatot. 1918-ban erdélyi román honfitársaink egy új állampolgári közösségbe kerültek, mely önmagát tételesen is románnak deklarálta. Ebben az állampolgári közösségben a kisebbségeknek többé nem volt helyük, pusztán megtűrteknek számítottak, akik a többségi remények szerint néhány évtized alatt asszimilálhatók. Az ellenséges érzület azonban ellenséges érzületet generál.
S ezzel el is érkeztünk 2018-ig.
Az az ember, aki képtelen az empátiára, orvostudományi aspektusban autistának számít. Az autizmus korunk egyik legsúlyosabb, és sajnos mind gyakoribb betegsége. Az egyént szinte már életképtelenné teszi. Sajnos, vannak autistává pervertált közösségek is. És szintén mind sűrűbben. A kisebbségek szó szoros értelmében vett kiirtása ma már mindennapi dolog. Világ-szerén tova. Szaúd-Arábiától Indonéziáig, Kínáig és tovább. De ha minden közösség (de legalábbis a közösségek többsége) autistává válik, azaz képtelennek bizonyul arra, hogy a mások szempontjait is figyelembe vegye, maga az emberiség válik életképtelenné.
Az, amit 2018 felszínre hoz, messze túlmutat a román-magyar viszonyon. Ha az emberiség nem hajlandó végiggondolni az egyén és a közösség közti viszony lényegét, az emberi társadalmak léte kerülhet veszélybe. Ha találnánk valami megoldást, a kisebbségek helyzete is rendeződhetne. Talán mindannyian visszatalálhatnánk valamiféle empátiához.
De ha világrendszer urai csupán a fejünket cserélgetik, semmi esély a gyógyulásra.
Bíró Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Szolga népek Bábele
Szeretnék egyetérteni az emberekkel abban, hogy márpedig Romániában magyarellenes, ártatlan provokáció – úgy fordítanám székely-magyar nyelvre, hogy hergelés – nincs. Az ókori Róma jogrendjében – Napóleon törvénykönyve is átvette, ma is érvényes – a gyilkolási, bűnözési szándékot épp úgy büntetik, mint a tettet.
Székelyudvarhelyen, az állítólag nem is létező Székelyföldön csinos kis román cirkuszt hamisítottak a magyar kiszolgálónő ellen. Ismerjük az ügyet. Nem ártatlan, de nem ám a nyitás előtti román „vásárló” kihívó, a fiatal magyar lányt megalázó, hamisított videofelvétele, miegymás.
Én vettem a bátorságot – dehogy is a fáradságot! –, dologidőben, minden rosszindulat nélkül bejártam a nagypiacot, nézelődtem ott, ahol naponta megfordulok, és ahol egy magyar asszony azt válaszolta nekem egy alkalommal, úgy 4 éve a kérdésemre, „miért nem írja ki magyarul is, mit árul”, hogy a piac ellenőrzői megtiltották. Na, akkor se hittem, és ma sem.
Nézelődtem. A piac 3/4-ét a román árusok uralják. Csak „menet közben” rögzítettem magamban és a leendő olvasók kedvéért, ha így haladunk, akkor tényleg igaza lesz Valentin Roman újságírónak (írtunk róla minap), hogy „megadhatják nekünk a teljes autonómiát, ám akkor mi, székelyek, éhen és iskolai műveltetés nélkül kihalunk…”
Nocsak!
A piacon négy helyen találtam magyar nyelvű árumegnevezést (is). A többi román. A magyar árus sem használja a magyar megnevezést! És ezt én most úgy nevezem, hogy a minden-mindegy belenyugvás kórságtünete. Akkor meg kikért dörgedelmezünk? Kiknek a gyermekeiért? Hiszen innen csak egy lépés már a falunapok, a kürtőskalács, a harangszó és a zsoltár betiltása!
Az újságárus ablakára kiírva: ADAOS COMERCIAL. Egyéb semmi mellette, alatta, fölötte. No, nem azért járom a várost, hogy sírjak vagy nevessek. A textilpiacon kiírva: ZAMACO IMPEX, és hogy ne legyen egyedül föltűnő, odébb ez írva: ECMON. És hogy túl korán ne kiáltsak égbe, pár méterrel odébb kiírva, hogy croitorie–varroda. Kedves vásárló és olvasó, higgye el, ez kissé megnyugtatott.
De besettenkedem a piaci gyógyszertárba, úgy, ahogy édesanyám tanított, levett kalappal, és ott egy hosszú román felirat. Kérdezem a kedves magyar főnöknőt, mit jelent. Mondja, itt ülhet le a beteg a gyógyszerésszel megbeszélni… És magyarul miért nem írja? – Hogyne, azonnal kitesszük, semmi akadálya.
Én elköszöntem, hogy megkérdezhessem, mi az akadálya annak, hogy magyarul írják ki pl. a vendéglő nevét ahelyett, hogy: GANÉSA URBANIZÉ GARDEN. Szinte látom, hogy a Párizsból beözönlő franciák fordulnak is vissza: nincs ganyéza, akkor meg nem eszünk itt!
És itt a nemzetelhagyás ringyoid jele: FRESTILLERS Kézdivásárhely, Molnár Józsiás park. Istenem, ha ezt látná a kiváló férfi, Molnár Józsiás, a ’48-as forradalmár katonatiszt meg a fia, aki 1892-ben mondotta a magyar parlamentben: „van a királyi koronának egy kincse, Erdély, ahol ha nem élnének a székelyek, a korona már régen elveszítette volna…” Hát ezek szerint mi visszük veszendőbe taknyosul azt, amit Molnár Józsiásék, Csutak Vilmosék, László Ferencék megmentettek.
Ha ma Sepsiszentgyörgyön, a Bălcescu utcában ez olvasható egy kávézó tábláján: SAINT GEORGE TATTOO E PIERCING, és odébb emez: DESKJET INK ADVANTAGE, és a Székely Mikó Kollégium földszintjén, a szép főtéren: GUINNESS IRISH PUB, akkor miért is szájalunk költőkként és politikusokként? És rég várom a választ.
A Dona Gyógyszertárban egyetlen magyar tájékoztató, egy magyar szó nincs. Kérdeztem halkan a gyógyszerészt – neki sem volt szava. És EZ is jellemző. Néma gyermeknek… És itt van a kínai nagykereskedés a központban: egyetlen ember tud magyarul, akit meg- és elé kell keresnie a vásárlónak, mert mindenki román, és szót se tud magyarul!
Megkeresem a megsértett udvarhelyi lányt, vigasztalom. A mai román sajtó szerint (Ady: Vajon lehet-e jobbra várni?/ Szívünk és lelkünk fáj bele./ Vajon fölébred valahára/ e szolga népek bábele?) a magyarok felelősek a gyűlölködésért. Nem igaz. Az egyik román politikus mondta: „karóba kellene húzni a magyarokat is, nem csak az elaljasodottakat.” És Radu Banciu állatoknak nevezi a romániai magyarokat.
Szeretve tisztelt olvasóm, ezt akartam megbeszélni sokadszor Veled.l
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelyudvarhelyi zászlóper: Gálfi megbírságoltatná Tanasă feljelentő egyesületét
Ítélet születhet jövő héten a székelyudvarhelyi zászlóperben. Az ügy szerdai tárgyalásán Gálfi Árpád polgármester kifejtette álláspontját, mely szerint jogosan van kitűzve a hivatal bejárata fölött és az ülésteremben a székely zászló, illetve a város lobogója, ezért az eltávolításukat célzó kérések elutasítását kérte.
Tavaly nyújtott be keresetet Székelyudvarhely polgármestere ellen a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), mely szerint törvénytelenül vannak kitűzve a polgármesteri hivatal bejárata felett, valamint az ülésteremben a székely zászlók és a város lobogói, ezért a perben azok eltávolítását szeretné elérni. Az első tárgyalást három hónapja tartották, akkor Gálfi Árpád polgármester kérvényezte, hogy magánszemélyként is beavatkozhasson a perbe, kérését pedig jóváhagyták.
A következő tárgyalást szeptember 13-án, szerdán tartották a Hargita Megyei Törvényszéken. Gálfi részt vett a szerdai tárgyaláson, a Méltóságért Európában Polgári Egyesülettől azonban senki sem jelent meg. Az üggyel kapcsolatos álláspontja kifejtését a polgármester azzal kezdte, hogy Székelyudvarhely statútumába (mely lehetővé teszi, hogy egy adott település meghatározza és leírja az általa használt szimbólumokat) már 1993-ban belefoglalták a város zászlaját.
Ezt az 1993-ból származó 38-as számú tanácsi határozat támasztja alá, ezért úgy véli, jogosan leng a zászló a homlokzaton. Hozzátette, fontos szempont, hogy a statútum ma is érvényben van, majd bizonyítékként átadott egy nyomtatott példányt a bírónak, aki azt el is fogadta. Ezt követően Gálfi arról beszélt, hogy Romániában egyetlen törtvény sem tiltja a székely zászló használatát, továbbá arra is kitért, hogy ha Bukovina zászlaját (amely például Moldvában van kitűzve) nem minősítették törvényellenesnek, akkor a székely zászló sem lehet az, hiszen a törvények az ország minden pontján egységesek.
Mint mondta, ha csak utóbbi számít törvényellenesnek, az már diszkriminációnak minősül. A polgármester ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy az ADEC-et egyetlen tárgyaláson sem képviseli senki. Hozzátette, ha egy polgármesternek van ideje megjelenni, akkor ez a sértett félnek is kötelessége lenne.
Nyilatkozata végén Gálfi arra kérte a bíróságot, hogy utasítsa el a keresetben megfogalmazott kéréseket, és az alaptalan vádak miatt rójon ki pénzbírságot a Méltóságért Európában Polgári Egyesületre. A bíró ezt követően csupán annyit fűzött hozzá az elhangzottakhoz, hogy szeptember 20-án, azaz jövő szerdán várja a polgármestert az ítélethirdetésre.
A tárgyalás után Gálfi Árpád érdeklődésünkre elmondta, arra számít, hogy a törvények értelmében eleget tesznek kéréseinek, és nem kell eltávolítaniuk a székely zászlót, illetve a város lobogóját. Kérdésünkre, hogy egy kedvezőtlen alapfokú ítélet esetén milyen lépésekhez folyamodnak, úgy fogalmazott, erre majd az ítélethirdetést követően tud bővebben válaszolni, de az biztos, hogy a végsőkig elmennek, hiszen egy polgármesternek kötelessége ezt megtenni a város érdekében.
Zárásként hozzátette, az önkormányzat a törvényes határokon belül mindent megtesz Székelyudvarhely védelmében.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (2.)
3. Rögtönzés – törvénynek álcázva
Térjünk vissza a törvényes keret alakulásához. 1995-ben megjelent a 84-es számú, új tanügyi törvény. Ebben a XII. Fejezet a kisebbségi oktatás romániai lehetőségeit és tiltásait foglalja össze nyolc cikkelyben. Érdekes, hogy csak egy kisebbségi oktatással foglalkozó cikkellyel tartalmaz többet, mint az 1924-es tanügyi törvény. A tiltó intézkedések nagyjából megegyeznek a „nagyobb testvér” elképzeléseivel. Volt egy olyan kitétele is (a 122-es cikkely), amely nem engedélyezte, hogy a magyar nyelvű szakoktatásban a megfelelő szaktantárgyakat magyarul tanítsák. A tiltás látszólag egy akármilyen adminisztratív intézkedésnek is tűnhet. Azonban többről van szó, mert a szakközépiskolákban, a törvénykezés értelmében, a tantárgyak 60-70%-át, a szakiskolákban pedig a 75-80%-át tanították egy ideig románul. Ez a magyar közösségben azért is rossz vért szült, mert az utolsó rendszerváltozás előtti törvényben ez a tiltás nem szerepelt. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1978-as tanügyi törvénytervezetben benne volt a tiltás, csak emiatt Csíkszeredában és az Székelyudvarhelyen zavargások támadtak, mire a pártvezér azonnal „népgyűléseket” szervezett a két székely városban és elmondta, hogy mindez puszta rágalom. A kisebbségi jogokat nemhogy megnyirbálnák, sőt, ellenkezőleg, kiteljesítik azokat. Így aztán a törvénytervezet, akarva-akaratlan, változott és az immár új törvény előírásai értelmében, a szakoktatásban a szaktárgyakat 1990-ig magyarul tanították.
A törvény javunkra történő módosítására 1997-ben nyílt alkalom, amikor az RMDSZ kormányon volt és ennél fogva a saját és általában a magyarság tekintélye is megnőtt. A 36-os Sürgősségi Kormányrendelet (a továbbiakban SK) kikényszerítette ennek a cikkelynek a megváltoztatását. Hozzátesszük mindjárt, hogy az SK egész törvénykezési csomagot bocsátott a romániai tanügy rendelkezésére. Megtámogatta az iskolák önálló törekvéseit. A tanítóképzés átkerült a felsőoktatásba, de a középfokú képzésben is megmaradt. Ebből problémák/feszültségek is adódtak. Mint pl. tanárok lesznek-e azok, akik a felsőfokú tanító képzőt végzik, annak ellenére, hogy elemiben tanítanak? Több fizetést kapnak-e? Az SK átfogó curriculáris reformot szorgalmazott. A szakemberek ki is dolgozták azt. Az 1998-ban napvilágot látott új Országos Curriculum olyan fogalmakat vezetett be az oktatásba, amelyekről addig csak Románia határain kívül hallottunk. Példának okáért a tanmenetet törzsanyagra, fakultatív és opcionális órákra bontotta, műveltségi területek szerint rendszerezett. A pedagógust önálló munkára ösztönözte.
A romániai törvénykezés értelmében a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásukkal egyidőben hatályba is lépnek, de utólag a Parlament vagy elfogadja az azokban foglaltakat, és ily módon törvény válik belőlük, vagy visszautasítja, és ezáltal azok hatályukat vesztik. Esetünkben a Parlament rábólintott az SK-ra és ezáltal megszületett az alaptörvény módosítására hivatott 151/1999-es Törvény. (Megjelent a Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny) 370/1999.08.03.).
A kétezres évek első évtizedének oktatási törvénykezéséből a268/2003-as Törvényt emelem ki, mert az több oktatás szervezési gyakorlatot változtatott meg. (Megjelent a Monitorul Oficial (HIvatalos Közlöny) 430/2003 június 19-i számában.). Az óvodák nagycsoportja számára az intézmény látogatását kötelezővé tette. Bevezette az általános és kötelező tíz osztályos oktatást. A szak- és inasiskolák helyett egységes, ú.n. ipariskolák szervezését írta elő és azokat behelyezte a középiskolai rendszerbe. Eszerint az az ipariskolás, aki elvégezte a IX—X. osztályt, első kategóriás szakismeretekkel és oklevéllel rendelkezik majd. Ha úgy dönt, hogy folytatja tanulmányait, egy kiegészítő év elvégzése után, amely a második kategória megszerzését jelenti, választhat: - vagy elméleti vagy pedig szakközépiskolában látogathatja a XI—XII. osztályt és érettségizhet. Abban az esetben, ha szakmájából képességpróbát tesz, megkapja a harmadik kategóriát.
Ez a szerkezeti változás egyben azt is jelentette, hogy az oktatásban 2003-tól csak IX-es beiskolázási számok lehettek. Tetszetős elképzelés volt, de a gyakorlati alkalmazása végül is a szakmai oktatás kárára, nem javára szolgált. Elsorvasztotta a szakiskolákat és fölhígította a középiskolai oktatást.
A törvény a líceumokat három ágazatra bontotta: elméleti,technológiai és vokacionális ágazatra. Magyarul ez utóbbi ágazatot képességfejlesztőnek nevezzük, de Erdélyben, amint tudjuk, a műszó az általános nyelvhasználatban nem terjedt el.
A 2003—2004-es tanévtől a VIII-os végzősöknek, mivel a tíz osztály kötelező lett, 100%-os beiskolázási tervet kellett biztosítani. Ez az intézkedés a magyar oktatás szempontjából is hasznos volt, mert addig a IX-es beiskolázási tervet mindig a helyi magyarság arányszámaihoz mérték. Ennek az intézkedésnek is köszönhető az, hogy 2004-ben a magyarul tanuló középiskolások száma 29 946-ra nőtt. Vizsgáljuk meg ezt a folyamatot kissé részletesebben. 1993-tól a középiskolásaink száma enyhén csökkenő tendenciát mutatott. 1998-ban pl. 29 196 magyarul tanuló középiskolást tartottunk számon. A líceumi diákok száma azért is csökkent, mert a magyar nyelvű felsőoktatást Romániában 1985 és 1989 között annyira ellehetetlenítették, hogy az majdnem megszűnt. A szaktárca belső adatai szerint a 7009 magyar nemzetiségű egyetemistából kb. 500-an tanultak anyanyelven. Emiatt a kilencvenes évek elején Romániában gyakorlatilag csak középfokú oktatásról beszélhettünk. A magyar nyelvű felsőoktatás ebben az időszakban kezdett fejlődni. Érdekes adalék ehhez az, hogy az erdélyi magyarság egyik fő törekvése a kilencvenes évek elején-közepén a kolozsvári magyar egyetem visszaszerzése volt. A román állam erről hallani sem szeretett és cserében minden más - felsőoktatással kapcsolatos - követelésről hajlandó volt tárgyalni. (Lásd erről még: Murvai László: Körkép a romániai magyar oktatásról 1990-2007. Editura Didactică şi Pedagogică, Bukarest.189-201.).
A magyarság vezető politikusai és a szakemberek ezt kihasználva új, kibővített beiskolázási számokat kértek és kaptak. Így, a kétezres évek elejéig, folyamatosan növekedett a magyarul tanuló egyetemisták száma. 1996 után, amikor az RMDSZ kormánykoalícióra lépett, a beiskolázási számok méginkább nagyobbak lettek. Nőtt a magyar nemzetiségű egyetemisták száma is. (Lásd az 1-es táblázat adatait).
Akadémiai év.........A magyar nemzetiségű diákok a felsőoktatásban.......Növekedés százalékban
1998-1999......... 16 118 -
1999-2000......... 19 654 21,9
2000-2001......... 23 281 18,4
2001-2002......... 24 598 5,6

1-es számú táblázat.
A 2007—2011-es időszakban szükségessé vált az új tanügyi törvény kidolgozása. Az akkor hatályban levő 84/1995-ös Törvényt az idő meghaladta. Koncepciójának a modernizálása egyre erélyesebben kopogtatott az oktatás ajtaján. Különben is annyit módosították, hogy azt számítógépen is nehezen lehetett követni. A munkálatok intenzitását az is jelzi, hogy a szaktárca honlapján (www.edu.ro) 2007-ben három törvénytervezetet is lehetett olvasni. Az első változatok azonban jobbára csak a régi cikkelyek átfogalmazását eredményezték. Vagyis olyan visszás helyzet adódott, amely szerint az oktatás szakemberei egyfelőlszorgalmazzák, várják a változtatásokat, valós decentralizálást akarnak, másfelől pedig félnek a szükségesnek ítélt változtatások hatásától, amelyek tisztségek, pozíciók, sőt állások vesztését eredményezhetik. Sajnos, ez napjainkban sem alakul másként. Elég azokra a visszarendező intézkedésekre utalnunk, amelyek az 1/2011-es tanügyi törvény mintegy 150 cikkelyének a megváltoztatását, kiiktatását célozták.
Ebben az idősíkban a magyar nyelvű oktatás új szabályzásában legalább két igen fontos javaslatunk volt. Ezek a törvénykezés diszkriminatív cikkelyeinek a kiiktatását szolgálták (volna).
(1.) Az első arra vonatkozott, hogy a magyar osztályokban a román nyelven kívül minden más tantárgyat anyanyelven adjanak elő.
(2.) A másik, hogy a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos módszer alapján tanítsák. Erre egy másik alfejezetben még visszatérek.
Tény, hogy egyik törvénytervezetből sem lett új tanügyi törvény, mert sem a politikum, sem a szakma nem tartotta azokat megfelelőeknek. A következő érdemleges törvénytervezet 2010-ben került a nyilvánosság elé. Ez már sok pozitívumot tartalmazott. Érződött benne az a szándék, hogy a román oktatás közeledjék az európai „testvéreihez”. Viszont sok olyan törvénycikk maradt benne, főként a humán erőforrást illetően, amely a fölzárkózást sehogyan sem segítette.
Az új tervezet az oktatás szerkezetét 9+1-ben határozta meg. Ez magyarul azt jelenti, hogy az általános és kötelező oktatás kilenc éves lesz és hozzá jön ehhez egy ú.n. előkészítő osztály, amely az óvoda utolsó csoportját emelné át az elemi oktatásba. Az általános oktatás szerkezetét az alábbi életkori beosztás szemlélteti: 0-3, 3-6, 6-7 (előkészítő osztály), 8-12, 13-16. Vagyis a tanulókat legalább 16 éves korig az általános oktatásban tartják. Megjegyzem, hogy 1989 előtt sok külső támadás érte a román tanügyi rendszert amiatt, hogy az általános és kötelező oktatás a gyerekeket 14 éves korukban magukra hagyta.
Ebben az új szerkezetben megvalósulhatott volna az a változás, amely az oktatás tartalmi megújulását is elősegítette volna. Arról van szó, hogy az 1989 előtti 4 (elemi) + 4 (gimnázium) + 4 (líceum) oktatási szerkezet megtartása volens-nolens a régi oktatás tartalmi átmentéséhez is vezetett. Többek között az történt, hogy a tankönyveket 90%-ban ugyanazok a szerzők írták mint 1989 előtt. Ők a régi tankönyveket kevés változtatással, újként tovább görgették. Az a tény is „segítette” a szerzőket, hogy a tankönyvlicitek nem biztosítottak elég időt a kéziratok kidolgozására. Sejtjük, hogy ez a „szervezés” nem teljesen véletlenül történt. Ez lehetett a 2006-ban hivatalban levő miniszter véleménye is, mert leváltotta azokat, akik a tankönyvek kiadásáért feleltek. Ám az eltávolítottak helyét újak foglalták el és, láss csodát, a régi „gyakorlatok” mind a mai napig nem sokat változtak.
Sőt. Hihetetlen, hogy ma már ott tartunk, hogy a romániai, vagyis egy ország V–esei tankönyvek helyett „tankönyvpótlót” fognak kapni. Miután négy évig szintén tankönyvek nélkül tanultak. Micsoda „előrelépés”. Tapasztalataim szerint pedagógusaink között kb. 10—15% képes tankönyvek nélkül dolgozni. De mi lesz a többiekkel? Eddig a tankönyv biztosíték volt arra, hogy a tanulók legalább nagyrészt hallani fognak a curriculumba foglaltakról. És mi lesz a gyerekekkel? Azt, hogy ki állítja a tankönyvpótlókat össze és honnan „másolja” az anyagot, egyáltalán követi-e valaki, tudja-e valaki? Mert ebben a „pótmunkában” az intellektuális szabályokról nemigen lehet szó. Az egész „mentőövnek” messzirőlplágium szaga van. Ki ellenőrzi az anyagot? Ki és miből és milyen szempontok szerint fizeti a munkát? Ezekre a vonatkozásokra a Parlamentben már az érdekesség kedvéért is rá lehetne kérdezni. De maradjunk a saját házunk táján. A magyar iskolákba is román nyelven érkezik ez az „anyag”? Tanárokat is csatolnak hozzájuk? Vagy a magyar iskolások nem kapnak ilyen tankönyvpótlót? A TV-ben hallottuk, hogy a minisztérium illetékesei most gondolkoznak azon, hogy ezeket hogyan magyarítsák. Ki készítse a fordításokat, milyen pénzből? Csak halkan kérdezem: illetékeseink eddig mivel foglalkoztak? Miért nem léptek? Nem tudták, hogy a román gyerekek számára mit készítenek? És akkor mi lesz az esélyegyenlőség elvével? Mi lesz a minőségi oktatással? És végül ki fogja a felelősöket ezért elszámoltatni?
Murvai László
(Folytatjuk) maszol.ro

dráMa – kortárs színházi találkozó Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhely, 2017. szeptember 17-23.
Magyar, román és francia darabokat mutatnak be a kilencedik alkalommal megszervezett székelyudvarhelyi dráMa kortárs színházi találkozón. A Tomcsa Sándor Színház 2008-ban, a teátrum tizedik évfordulóján indította útjára ezt a kezdeményezést, amelynek lényege a kortárs magyar és román drámák találkoztatása, valamint a kortárs színházi nyelvnek a nagyközönség körében való népszerűsítése, olvasható a színház honlapján.
A szeptember 17. és 23. között zajló idei seregszemlén a kortárs magyar és román darabok mellett egy francia szerző, Joël Pommerat Az én kis hűtőkamrám című műve is látható vasárnap, a fesztivál nulladik napján a nagyváradi Szigligeti Színház vendégjátékaként, az előadás rendezője: Theodor Cristian Popescu. Ugyanez a társulat adja elő a Kapufa és öngól című darabot, amellyel Körmöczi-Kriván Péter szerző első helyezést nyert el a tavalyi dráMÁzat pályázaton.
A fesztiválra meghívást kapott még a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata, amely Székely Csaba Négy politikai gyerekdarab című művét mutatja be.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Rajtammaradt télikabát című produkciót viszi a találkozóra, amelyben Cseh Tamás dalait értelmezi újra a társulat színművésze, Gajzágó Zsuzsa.
A sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu Színház a Marius Popa zeneszerző és Cezar Ghioca rendező-dramaturg közös munkájaként létrejött produkciót, a Tomcsa Sándor Síznház pedig Gianina Cărbunariu román drámaíró Stop the tempo! című darabját mutatja be Tóth Árpád rendezésében.
A seregszemle történetében először lép fel a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata, amely Visky András Pornó című drámájával vendégszerepel. A Kolozsvári Állami Magyar Színház a Biró Réka és Deák Katalin által írt Homemade-el lesz jelen, a Csíki Játékszín pedig Victor Ioan Frunză által színpadra állított Portugált mutatja be.
A fesztiválon bábelőadások is lesznek. A seregszemle első napján kerekasztal-beszélgetést tartanak a Franciaországban élő Matei Vişniec, az egyik legjelentősebb és legtermékenyebb kortárs román drámaíró részvételével. A közönség megtekintheti az ő darabja alapján készült Migránsoook című produkciót a Tomcsa Sándor Színház előadásában, rendező: Zakariás Zalán.
Szabadság (Kolozsvár)

Sajtóközlemény – A RÉGIÓS ALAPOK SEGÍTSÉGÉVEL FELÚJÍTOTT TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÉPÜLETEK LISTÁJA A KÖZPONTI RÉGIÓBAN (Fizetett hirdetés)
Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség – 110 százalékos szerződéskötési arány a ROP 2014–2020 prioritási tengelyének egyikén A RÉGIÓS ALAPOK SEGÍTSÉGÉVEL FELÚJÍTOTT TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÉPÜLETEK LISTÁJA A KÖZPONTI RÉGIÓBAN
A Központi Régió történelmi és kulturális örökségeinek térképe számos, gyakran látogatott helyszínt tartalmaz, melyek rehabilitációjára a Regionális Operatív Program 2014–2020-as időszaka ad lehetőséget. Az új programozási periódusban 19 turisztikai látványosság kerül felújításra és megőrzésre, amelyek mellett a ROP 2007–2013-as időszakában felújított hét másik, nagy fontosságú látványosságot is fontos megemlíteni. A 110 százalékos szerződéskötési aránnyal régiónkban a kulturális örökségeink megőrzését és rehabilitálását célzó pályázatok kedvezményezettjei számára több mint 170 millió lej vissza nem térítendő támogatás áll a rendelkezésükre, ez 20 millió lejjel több, mint az ezt megelőző programozási időszakban. „A leszerződött összegek meghaladják az erre a célra elkülönített költségvetést, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a Regionális Operatív Program keretében megvalósuló pályázatok esetén a tervezett költségvetésekhez képest megtakarításokra lehet számítani. Öt hónappal ezelőtt aláírtuk a Regionális Operatív Program első finanszírozási szerződését. Mind az első, mind a második szerződés is történelmi örökségeink rehabilitációját célzó pályázat esetében történt, mindkettő a Központi Régiót képviselve. Az elmúlt öt hónapban 19 történelmi örökség megóvására írtunk alá támogatási szerződést, a régió minden megyéjében. Ezeken a helyszíneken restaurálási és rehabilitációs munkálatok elvégzésére kerül majd sor. További 13 pályázat található a finanszírozási tengely tartaléklistáján. Abból kiindulva, hogy ezeket a pályázatokat 2016 októbere és novembere közötti periódusban nyújtották be az igénylők és kevesebb mint 4 hónap alatt befejeződött az értékelési szakasz és aláírtuk a finanszírozási szerződéseket, elmondhatjuk, hogy programunk munkamódszerei hatékonyak” – nyilatkozta Simion Creţu, a Központi Regionális Fejlesztési ügynökség vezérigazgatója. A Központi Régióban, a 2007–2013-as programozási időszakban reprezentatív történelmi örökségek megóvására sikerült nem visszatérítendő európai alapokat fordítani. Így valósulhatott meg a gyulafehérvári Vauban, a kőhalmi, illetve a marosvásárhelyi és nagyszebeni várak rehabilitálása, négy megye 18 erődtemplomának megújulása, valamint a nagyszebeni evangélikus templom és a Néphagyományok Múzeumának restaurálása. A hét pályázat, amelyek keretében 24 templom és vár újulhatott meg, teljes költségvetése meghaladja a 124 millió lejt. A 2014–2020-as Regionális Operatív Program esetében elkülönített több mint 170 millió lej segítségével – 37 százalékkal magasabb, mint az előző időszakban – 19 kulturális örökség, templom, múzeum és vár fog megújulni a Központi Régióban. Továbbá a tartaléklistán található 13 pályázat közül néhány esetben még van lehetőség szerződéskötésre. 2020-ra, a rehabilitációs munkálatok befejezésével vonzóbbá válik a nagyközönség számára a gyulafehérvári fejedelmi palota, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a fogarasi és a barcarozsnyói vár, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a marosvásárhelyi Természettudományok Múzeuma, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, valamint Nagydisznód, Enyed, Szászkézd, Székelyudvarhely, Nagyszeben és a régió más településein található evangélikus, katolikus és ortodox templomok. Az említett prioritási tengely aláírt szerződéseinek teljes listáját a www.regi-adrcentru.ro weboldalon az Információk a kérelmezők és a kedvezményezettek részére menüpont alatt tekinthetik meg. Hamarosan elérhetővé válik a Pályázati térkép menüpont is, ahol a 2014–2020-as programozási időszak beruházásai mellett a 2007–2013-as periódus beruházásait is megtekinthetik majd. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jubileumát ünnepli az erdélyi táncházmozgalom
Negyvenéves az erdélyi táncházmozgalom – a jubileum alkalmából péntektől vasárnapig táncháztalálkozót tartanak Székelyudvarhelyen.
„Székelyudvarhelyen 35 éve nem rendeztek táncháztalálkozót, a mostanit a 40. évforduló jegyében szerveztük meg. A rendezvényen a táncház mellett számos színes program lesz, gyümölcsfesztivál, kirakodóvásár, gyerekfoglalkozások, ezért családoknak, gyerekeknek is érdemes kilátogatni” – mondta Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója az M1 aktuális csatorna kedd délelőtti műsorában.
Mint kifejtette, a táncház a nemzeti identitásunkat befolyásolja, lényeges eleme, hogy mindig tanítanak benne. A székelyudvarhelyi eseményen három helyszínen lesznek párhuzamosan táncházak, folyamatos tánctanítással.
„Jól szórakozunk, beszélgetünk, akár párt tudunk választani a táncházban. Erre ráépül, hogy saját kultúránk levegőjét szívjuk magunkba, de a zenének és a táncnak léleképítő és közösségformáló szerepe is van” – fogalmazott Kelemen László.
Az Erdélyi Táncháztalálkozó fő eseménye lesz szombaton este az Apám tánca című produkció az Udvarhely Néptáncműhely előadásában. Major Levente hegedűs elmondta, hogy 1992-ben tartották a műsor ősbemutatóját Könczei Árpád rendezésében és koreográfiájával, az Üsztürü zenekar kíséretében.
A háromnapos rendezvényre több mint száz zenész, adatközlő és több mint ezer táncos érkezik. Az esemény fővédnöke Kallós Zoltán Kossuth Nagydíjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Megjelent a dráMÁzat III.!
Drámakötet bemutatásával kezdődött a dráMA9.
A dráMA9 kortárs színházi találkozó keretén belül, azon túl, hogy évente a kortárs magyar és román drámák alapján készült előadások tekinthetőek meg, 2011 óta minden második évben drámapályázatot is hirdetnek. Ennek eredményeként a legjobb pályamunkákból egy-egy kötetet is megjelentetnek a szervezők – ez alkalommal a harmadik pályázat legjobb munkái kerültek nyomtatásra.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a nagyváradi Szigligeti Színház közösen meghirdetett drámapályázatára beérkezett művekből összeállított válogatás, a dráMÁzat III. bemutatójára a dráMA9 találkozó nulladik napján, 2017. szeptember 17-én került sor Székelyudvarhelyen. Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan több kategóriában is lehetett pályázni: Debüt, drámaÍRÓ és draMAutor kategóriákban.
A Debüt elnevezésű pályázatra 50 magyar nyelvű pályamű érkezett, olyan szerzőktől, akiknek művei ezidáig nem kerültek bemutatásra, vagy kiadásra. Ebben a kategóriában a zsűri tagjai Czvikker Katalin, a nagyváradi Szigligeti Színház igazgatónője, Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója, Köllő Kata kolozsvári színikritikus, Lőkös Ildikó budapesti dramaturg, Zakariás Zalán rendező és Hunyadi István színész-rendező voltak. Legjobb pályaműként Körmöczi-Kriván Péter Kapufa és öngól című írását nevezték meg, amely természetesen bekerült a kötetbe, valamint a Szigligeti Színház előadásában a darab ősbemutatójára is sor került a dráMA9 alatt, szeptember 18-án, amelyen a szerző is jelen volt.
A drámaÍRÓ kategóriában a 37 pályaműből, amelyek még meg nem jelent, színpadon bemutatásra nem került drámák voltak, olyan személyek tollából, akiknek megjelentek már nyomtatásban más színművei, vagy mutatták már be valamely művét, az első helyezést Moravecz Levente Nem lesz reggel, Fred! című írása nyerte, amely a kötetben is megjelenik, illetve a Tomcsa Sándor Színház fogja bemutatni színpadon ebben az évadban. A kategória pályaműveit Albert Mária, a Marosvásárhelyi Művészeti egyetem tanára, fordító, Szűcs Katalin-Ágnes kritikus, Fazakas Márta, a nagyváradi Szigligeti Színház irodalmi titkára, Fordor Zeno színházi szakember, Csurulya Csongor, a Tomcsa Sándor Színház volt művészeti vezetője, valamint Demeter Katalin irodalmi titkár értékelte.
Ezeken kívül a kötetben még helyet kapott Varga László Anglia című darabja, Réczei Tamás Gettó szerelem című drámája, valamint a draMAutor című pályázatra beérkezett egyetlen román nyelvű dráma Daniel Oltean tollából a Doar in caz de pericol (Csak vészhelyzet esetén) amelyet a kötetben magyar és román nyelven egyaránt megtalálhatunk.
Nagy Pál ez alkalommal is megköszönte a romániai és magyarországi színházi szakemberekből álló önkéntes zsűrinek a befektetett időt és munkát, amelynek kézzel fogható eredményét hamarosan színházakhoz és könyvtárakhoz is eljuttatják, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek, valamint a kötetek meg is vásárolhatják az érdeklődők a székelyudvarhelyi és a nagyváradi színházban.
A könyvbemutató végén a zsűritagok a három pályázat és az elmúlt 6 év tapasztalatairól, a pályaművek színvonaláról, valamint a kötet összeállításának folyamatáról beszéltek, és minden nehézség ellenére megegyeztek abban, hogy ez a kezdeményezés folytatásra érdemes, hiszen „színház nem létezhet kortárs dráma nélkül”, így Czvikker Katalin megragadta az alkalmat, hogy bejelentse: az előző évekhez hasonlóan hamarosan meghirdetik a pályázat negyedik kiadását. erdon.ro

Ezekbe az erdélyi színházakba térhetünk be a magyar dráma napján
134 évvel ezelőtt, 1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját a budapesti Nemzeti Színházban. Ennek emlékére csütörtökön a romániai magyar társulatok is megünneplik a magyar dráma napját. Mutatjuk a programokat.
Csíkszereda
A Csíki Játékszín két magyar szerző művét játssza repertoárjáról a magyar dráma napján, valamint a következő napon: Szép Ernő színművét, a Vőlegényt, valamint Egressy Zoltán Portugál című vígjátékát. A Vőlegénynek nem csak a csíkszeredai közönség örülhet, az előadás ugyanis szerda este Székelykeresztúrra, vasárnap délután pedig Gyimesközéplokra is eljut.
Kolozsvár
A 2016-os egyéjszakás drámaírói műhelyt a Kolozsvári Állami Magyar Színház idén Drámai Útvesztővé alakítja. A program úgy módosul, hogy az előzőleg beküldött kétszereplős jeleneteket a társulat tagjai elő is adják a színház különböző helyszínein. Amennyiben valaki szeretné kipróbálni a drámaírást, még semmiről sem késett le, a beküldési határidő ugyanis szeptember 25., az eseményt pedig szeptember 29-én, pénteken szervezik meg.
Marosvásárhely
Aranka György művelődésszervező szobrának hagyományos megkoszorúzása mellett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata egy színpadra kevésbé alkalmazott kolozsvári író szövegéből készült előadást mutat be: Karácsony Benő Pjotruska című regényéről van szó.
Nagyvárad
A nagyváradi Szigligeti Színház olyan drámát tűzött műsorra csütörtökön, amely nem csak fiatalokhoz szól, hanem szerzője is pályakezdő drámaíró: a 2016-os dráMÁzat Debüt-díjasa. Körmöczi-Kriván Péter Kapufa és öngól című szövegét Tasnádi-Sáhy Péter rendezésében csütörtökön este hét órától láthatjuk.
Sepsiszentgyörgy
A Tamási Áron Színházban szerdán zajlik a 120 éve született névadó író tiszteletére szervezett rendezvénysorozat, amelynek csúcspontja a Tamási-novellák felolvasása, illetve a Dresch Quintet koncertje.
Szatmárnémeti
A Harag György Társulat rendhagyó felolvasószínházi előadással lakja be a színház büféjét csütörtök délután, miközben az épület amúgy sem kihalt, hiszen vasárnapig zajlik a Tranzit Feszt. Pintér Béla Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög című drámájának felolvasásával a fiatal rendezőket és drámaírókat is bevonó Havi Dráma sorozat indul Szatmárnémetiben.
Székelyudvarhely
A szombatig tartó dráMA9 fesztivál csütörtöki napját a magyar drámaírás ónneplésének szenteli a Tomcsa Sándor Színház. Délután négy órától Az égig érő fa című bábelőadást adják elő a színház előtti téren, este hat órától pedig Visky András Pornó című előadását tűzték műsorra, miközben a darab szerzője és rendezője éppen Szép Ernő-díját veszi át Budapesten. A dráMa9 csütörtöki napja az Evilági együttes Pilinszky-koncertjével zárul.
Temesvár
A Csíky Gergely Állami Magyar Színház a magyar dráma napjára időzítette az évad első bemutatóját. Görgey Gábor kortárs magyar szerző krimi-vígjátékának, a Wiener Walzernek színpadi változatát Szász Enikő jegyzi. A temesvári társulat hat színésze (Kiss Attila, Borbély B. Emília, Tar Mónika, Aszalos Géza, Molnár Bence, Mátyás Zsolt Imre) mellett két vendégművész is fellép az előadásban: Balázs Éva, aki nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja és a Művészeti Egyetem tanára, illetve Bicskei István vajdasági származású színész, aki pályája során Szabadkától Párizsig több színházban is dolgozott már.. maszol.ro

Több mint száz zenész muzsikált az utcán a negyven éves táncházmozgalom ünnepén Udvarhelyen
Negyven éves erdélyi táncházmozgalmat ünneplik ezen a hétvégén Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Táncháztalálkozón. A találkozót a Hagyományok Háza erdélyi hálózata szervezi, több mint száz zenész, és több mint ezer táncos közreműködésével. A rendezvénysorozat pénteken egy nagyszabású utcai örömzenéléssel kezdődött. Transindex.ro

Székelyudvarhely bizonyította, hogy jövője, ereje van a táncháznak
Fonott hajú lányok és kalapos legények özönlötték el Székelyudvarhelyt a hétvégén az Erdélyi Táncháztalálkozó alatt. Énekeltek, táncoltak a színpadon, a sporcsarnokban, a városi parkban, a folkkocsmában és a táncházban is. Mindezzel bizonyították, hogy a negyven éves mozgalom ma is él és virul.
Székelyudvarhely volt a táncházak fellegvára az elmúlt napokban. A kilencedik Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivállal összefonódva az Erdélyi Táncháztalálkozó megmozgatta a város apraját-nagyját, de a negyven éves táncházak veteránjait és legfiatalabbjait is. Négy évtizede Magyarországon, majd Erdélyben is a néptánc lekerült a színpadokról, és a városi fiatalok szórakozási, lassan pedig életformájává vált.
Generációk váltották egymást, de a mozgalom megmaradt. Székelyudvarhelyen is lehetett látni a lelkes részeseit a mozgalomnak, akik három irányból indulva pénteken dallal hívogatták a város lakóit a gálaműsorra, ahol szinte maratoni műsorral „lajstromozták” a színpadon a négy évtized korszakait, kiemelkedő alakjait.
- Rendszerint visszafogottan tervezek, de a felvonulás nagysága meglepett. Amikor a Művelődési Ház mellett a sportcsarnok felé tértünk, a sor vége még a szállodánál volt, ezzel alá is támasztottuk a mottónkat, hogy több mint száz zenész, adatközlő, és több mint ezer táncos vett részt – mondta Orendi István főszervező.
Szombaton a táncosok és zenészek foglalták el a városi parkot, a minifocipályán a színpadon táncoltak és muzsikáltak, míg a Park Étteremben szakmai előadások zajlottak. A teraszon, a padokon imitt-amott muzsikusok húzták, s szinte nem volt hely, ahol ne lett volna legalább egy-két táncos, sokan táncoltak, de talán még többen társalogtak azokkal, akikkel ritkán látják egymást, vagy épp a jubileumi rendezvényen barátkozott össze.
- Nagyon rég volt olyan, hogy ennyi táncházas, közeli és távoli ismerős, barát összefusson. A helyiek is csatlakoztak szép számban, a sportcsarnok megtelt az előadások alatt, de Művelődési Ház és minifocipálya környékén is lehetett látni az érdeklődőket. Ez is célunk volt, hogy a több mint ezer meghívott mellett, az udvarhelyiek is bekapcsolódjanak – tette hozzá Orendi. Tervezik, hogy megismétlik a rendezvényt, ám úgy érzi, hogy az első kiadás sikere, a jubileumi alkalom és a létszám is magasra tette a mércét. Mint elmondta, a szervezés során felmerült az is, hogy más városban is átköltözzön majd a rendezvény, ugyanakkor arra is rájöttek, hogy Székelyudvarhely adottságai miatt tökéletes házigazda, hiszen a jelenlegi helyszín – a Művelődési Ház, a minifocipálya, illetve a sportcsarnok „háromszöge” – is megfelelő Orendi szerint.
„Negyven évvel ezelőtt zömmel az akkori táncházasok lázadtunk az ellen, amit a színpadon láttunk népzene és néptáncban megjelenítve, hiszen úgy gondoltuk, hogy az nem az, ami kellene legyen. Azok az együttesek akkor mást csináltak, és mi mást szerettünk volna: az igazit, a hagyományt, ezért is jött létre a táncházmozgalom” – mondta el a rendezvényen Deák Gyula, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke, aki szerint az is figyelemre méltó, hogy a mozgalomnak ma is helye van, ezt bizonyítja az udvarhelyi találkozó is. Szerinte jövője, ereje van a táncháznak, hiszen ma is egyre több fiatal kapcsolódik be.
Veres Réka / Székelyhon.ro

Ha megkérik, hogy írja alá, mit tesz? Lényeges infók a kisebbségvédelmi kezdeményezésről
Az őshonos kisebbségek jogainak védelme érdekében európai uniós törvényjavaslat-csomagot kíván benyújtani az Európai Bizottsághoz az Európai Nemzetiségek Föderális Uniója (FUEN). Ehhez egymillió támogató aláírás szükséges. Az RMDSZ három hónap alatt szeretne összegyűjteni 25 ezer aláírást Udvarhelyszéken.
Az őshonos kisebbségek jogait védő törvénycsomag neve: Minority SafePack. A törvénycsomag nem kizárólag az erdélyi magyarság számára biztosítaná az őt megillető jogokat, hanem minden európai őshonos kisebbség élvezhetné ezeket.
Az Európai Unióban rendszerint elvesznek ezek a jogok, mivel az EU vonatkozó szabályozásai annyira általánosak, hogy ezek a kérdések kiesnek a törvényhozás látóköréből. A törvénycsomag kidogozásának egyik fő kezdeményezője az RMDSZ, amely 250 ezer támogató aláírás összegyűjtését vállalta Erdélyben a FUEN tagszervezeteként.
A Minority SafePack összesen tizenöt intézkedést javasol az EU számára nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén. A médiatartalmakra vonatkozó javaslatcsomagban például azt szeretnék leszabályozni, hogy a tagállamok között ne legyenek határok a médiát illetően.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy lehetne magyar közvetítéssel nézni a sporteseményeket Erdélyben is.
Bíró Barna Botond, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta, hogy a törvénykezdeményezést Románia az első adandó alkalommal megtámadta az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Szerinte ez egy igazán tudathasadásos megnyilvánulás, ugyanis a román kormány képviselői rendszeresen úgy nyilatkoznak, hogy Romániának példaértékű a kisebbségekhez való viszonyulása, és a nekik garantált jogok biztosításában is élen jár. Amennyiben ez így lenne, Romániának érdeke volna, hogy az így garantált jogok minden európai uniós ország számára egy minimális követelményt jelentsenek, így támogatniuk kellett volna a kezdeményezést, nem megtámadni.
Bíró Barna Botond úgy nyilatkozott, hogy akár az erdélyi magyarság nemzeti szimbólumait ért támadásokat, akár a Kauflandnál történt incidenst nézzük, nyilvánvaló, hogy igen nagy kontraszt van aközött, amit a Román állam képviselői mondanak és ami valójában történik. Ő úgy látja, hogy a kisebbségekkel szembeni támadások az elkövetkező időben gyakoribbakká fognak válni, ugyanis elterelésként a kisebbségekre irányítják majd a figyelmet, különböző nacionalista, xenofób eszközökhöz nyúlva, hogy a valós problémák ne kerüljenek felszínre. Mivel Romániában nagyon nehéz eredményeket elérni törvénykezdeményezésekkel, az RMDSZ azt szeretné, hogy a jogok biztosítása külső nyomásra valósuljon meg.
A román állam képviselői rendszeresen azt nyilatkozzák a nemzetközi sajtóban, hogy az európai kisebbségek nagyban hozzájárulnak a kulturális sokszínűséghez, és fontos színfoltját jelentik az országoknak, amelyek ezáltal gazdagabbak lesznek. Most próbatétel elé kerül az Európai Unió Egység a sokféleségben mottója – véli Bíró. Szerinte a legfontosabb, hogy azok a népcsoportok, amelyek a háborús konfliktusok nyomán az átrajzolt határok rossz oldalára kerültek, ne érezzék ennek hátrányait, hiszen nem tehetnek róla.
Bíró: be kell bizonyítanunk, hogy van rá igény
Európa országainak kisebbségeivel valamennyien ugyanabban a cipőben járunk, és azért az erdélyi magyarság a zászlóvivője ennek a kezdeményezésnek, mert mi vagyunk az egyik legnépesebb közösség az európai kisebbségek között – magyarázta Bíró. Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezet három hónap alatt szeretne összegyűjteni 25 ezer aláírást Udvarhelyszéken. Az aláírásokat online is le lehet adni a www.jogaink.eu oldalon, de az önkéntesek, a települések polgármesterei, valamint a helyi önkormányzati képviselők személyesen is gyűjtik majd. Bíró Barna Botond azt szorgalmazza, hogy minél többen írják alá és támogassák a kezdeményezést, hiszen ezzel is kifejezhetik igényüket jogaink védelmére. Székelyudvarhelyen a múlt hét végén lezajlott gyümölcsfesztiválon is ott voltak a támogató aláírásokat gyűjtő önkéntesek, valamint szombaton a parajdi töltöttkáposzta-fesztiválon is, de az eredményesség érdekében Székelyudvarhelyen standokat is felállítanak a Márton Áron téren, a városi piacnál, és házalni is fognak – közölte az udvarhelyszéki ügyvezető elnök.
Fazakas László / Székelyhon.ro

Székelyföldi magyar városok polgármestereinek V. találkozója
Ötödik alkalommal gyűltek össze csütörtökön a székelyföldi magyar városok polgármesterei. Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós után ezúttal az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély adott otthont az eseménynek.
Ezen alkalmak célja lehetőséget teremteni a személyes találkozásra, hogy az elöljárók megvitassák a székelyföldi településeket érintő problémákat, illetve tapasztalatot cseréljenek adott kérdésekben. A találkozókra kéthavonta kerül sor, mindig más városban, és minden alkalommal más tematika köré épülnek. Az erdőszentgyörgyi találkozó központi témája a székelyföldi demográfiai változások ismertetése és a fiatalok külföldi munkavállalásának aránya, illetve ennek okai voltak. A Rhédey-kastélyban megtartott eseményen a házigazda Csibi Attila-Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere mellett részt vett Fülöp László, Szováta, Gálfi Árpád, Székelyudvarhely, Molnár Tibor, Szentegyháza, Lázár Kis Barna, Barót, Gyerő József, Kovászna, Ráduly Róbert, Csíkszereda, Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós, Tóth Sándor, Nyárádszereda, valamint Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere.
Az eseményen Menyhárt István, az Europe Direct központ projektmenedzsere bemutatta Erdőszentgyörgyöt, a turisztikai látványosságokat, illetve ismertette a folyamatban lévő projekteket is, többek között szólt a kastély udvarának a parkosításáról, egy Rhédey-szoba berendezéséről, valamint a kastélymennyezet és a pince restaurálásáról is. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a képviselőit követően De Blasio Antonio, az Egészséges Városok Magyar Nyelvű Szövetségének főtitkára az általuk létrehozott és működtetett hálózatot ismertette, felkínálva annak lehetőségét, hogy bármelyik erdélyi város csatlakozhasson. Jelenleg egyetlen székelyföldi város a tagja a szövetségnek, ez pedig Erdőszentgyörgy.
Dr. Csala Dénes egyetemi adjunktus, blogger online bejelentkezése során Demográfiai változások és kilátások Székelyföldön címmel tartott előadást, amelyben statisztikai adatokkal alátámasztva mutatott rá arra, hogy Székelyföldön elsősorban mi okozza a legtöbb ember halálát, milyen mértékű elöregedésről beszélhetünk, illetve hogyan változik az átlagéletkor az idő előrehaladtával.
Fanici Mihály, az Új Nemzedék Központ hálózati és innovációs igazgatója, a Szontágh Szabolcs ifjúságszakmai igazgatóval közösen képviselt kutatóközpont tevékenységét ismertette. Beszámolt arról, hogy 15-29 év között fiatalok körében végeznek felméréseket, többek között a nemzet- és identitástudatot, nyelvismeretet, nemzeti hovatartozást kutatva. Fanici a birtokában lévő információkra alapozva kiemelte, a migrációs potenciál a társadalom minden rétegét áthatja, és a migráció kérdésköréről mint veszélyről beszélni kell.
A találkozó során a jelen lévő polgármesterek meglátogatták a helyi református templomot, valamint idegenvezető kíséretében a kastély tematikus szobáival is megismerkedhettek. A következő alkalomra novemberben Nyárádszeredában kerül majd sor.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Marhavagonokban a bizonytalanság felé: Udvarhely vármegye kiürítése
1916-ban a román betörés hírére a hatóságok elrendelték a székely vármegyék kiürítését. Apokaliptikus látvány lehetett a Segesvár felé szekéren elinduló menekültek tömege. Korabeli forrásokra alapozva elevenítjük fel a történteket.
1916. augusztus 29-én a délutáni órákban érkezett meg Székelyudvarhelyre a román hadüzenet híre. Ekkor már hosszú sorokban jöttek a háromszéki és csíki menekültek, kiket Udvarhely vármegyébe irányítottak a hatóságok.
Este 9 órakor aztán a helyi hatóságok megkapták az Udvarhely vármegyére szóló evakuálási felszólítást is. A katonaság riadót fújt, a lakosság egy része lázasan csomagolt, hogy lehetőleg a hajnalban induló első menekülő-vonattal el tudja hagyni szülőföldjét. Az udvarhelyiek igyekezetét látva a csíkiak és a háromszékiek áradata is tovább indult. A környező községekbe másnap reggelre vitték szét a hírnökök a kiürítést tartalmazó parancsot, mire az egész vármegye népe elindult a bizonytalanság útján. A menekülők szekereinek hosszú sora Segesvár felé indult el.
„Ameddig a szem ellátott, minden utat a szülőföldet otthagyók karavánja töltött be, a réteket és a hegyek oldalát a hajtott marhák fehérsége födte be. Estére kelve, csillagos éjben, őszi hidegben a menekülők tábortüzei gyúltak ki és fázós asszonyok, elalélt gyermekek, a virrasztó földönfutók ülték körül. S ahogy virradatkor tovább indult a hazáját vesztetett székelység, újabb és újabb községek munkásnépe csatlakozott hozzájuk és mind több-több község vált némává és elhagyottá.
Az ősi Székelyföld szabadságszerető népe ott zarándokolt végig a segesvári csatatéren, hol Petőfi alussza örök álmát” – írta a korabeli Udvarhelyi Híradó.
A menekülők Segesváron két részre oszlottak: azok nagy része, akiket szívességből hoztak el szekereken idáig, vonatra ültek, a szekérrel rendelkezők Maros-Torda vármegye felé haladtak tovább. Ekkor már ugyanis a Segesvár központú Nagy-Küküllő vármegye kiürítése is megkezdődött. Székelyudvarhelyről 29-én éjfél körül indult el a 82. gyalogezred káderét, azaz a frontra induló menetszázadok felállítását lebonyolító pótzászlóaljat szállító vonat. Reggel hétkor pedig az első menekülteket szállító szerelvény is elindult. Héjjasfalván és Segesváron a szekér nélküli menekültek a Földvárról indított vonatokra szálltak fel.
Negyven-ötven ember szorongott a marhavagonokban, melyekből sok esetben a trágya sem volt kitakarítva. A nyitott szeneskocsikban le nem rakott teheráruk rengetegében húzódtak meg a menekültek tömegei.
A vármegye kiürítésének emberfeletti munkáját Ugron János főispán vezette, de jelentős szerep jutott Sebesi János alispánnak, dr. Keith Ferenc t.b. főjegyzőnek, dr. Pálffy Jenő főszolgabírónak, dr. Gyárfás Pál árvaszéki elnöknek, Szentkirályi Andor főispáni titkárnak és Szentkirályi Kálmán árvaszéki ülnöknek is. A város részéről Soó Domokos tanácsos, Szakáts Zoltán főkapitány, dr. Majthényi Miklós polgármester, Szabady Tivadar és Szabó Nándor főszolgabírók vállaltak hatalmas szerepet az irányításban. Mindeközben dr. Paál Árpád vármegyei főjegyző, dr. Lengyel József főorvos és Lakatos Tivadar városi tanácsos a vármegye és a város értékeit Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyére, Szolnokra menekítették, ahol átmenetileg néhány hivatal működését is elindították.
A szakszerű irányítás eredményeképpen sikerült elszállítani sok értékes anyagot, a felhalmozott gabonakészletek egy része is megmentődött. Szeptember 8-án marharekviráló bizottság kezdte meg aktivitását Székelyudvarhelyen. A bizottság mintegy 2500 marhát vett át 2-3 korona egységárral, ezzel nagymértékben sikerült megakadályozni a marhaállomány elkótyavetélését. Székelyudvarhely városában szeptember 13-ig relatív élénk volt az élet. Mintegy 2000-2500 lélek volt ekkor itthon (a közel tízezerből), működött a piac is, ahol jelen voltak a falusi árusok. Több kereskedés nyitva volt, a húst pedig hatósági vágás után ingyen biztosították a lakosságnak. A Budapest szállodában tiszti étkező működött, igaz, csak este 9 óráig. A trafikot a főkapitány kiárultatta, vásárló volt bőven, mert a Hargitán levő frontra naponta vonultak föl és vissza a különböző katonai alakulatok, huszár őrjáratok, de a városban is időztek 82-es katonák.
Mivel a hírek a román előnyomulás megtorpanásáról szóltak, az elmenekültekből többen visszatértek. Aztán a hadi helyzet szeptember 11-én mégis szükségessé tette Székelyudvarhely teljes kiürítését. Ennek levezénylésére Betegh Miklós kormánybiztos Széll József fogarasi főispánt küldte ki. A kiürítést 15-én fejezték be, amikor Széll főispán autóval elutazott a városból Kállay Tamás képviselő társaságában. Kállay előzőleg a képviselők segélyező bizottságának megbízásából 35 000 koronát osztott szét a menekülők közt. Ugyanaznap hagyta el a várost Ugron János főispán is, aki betegsége dacára is oroszlánrészt vállalt a menekültek ügyes-bajos dolgainak intézésében. 16-án elutazott a polgármester és a főszolgabírók is, a városban Sebesi János alispán, dr. Keith Ferenc másodfőjegyző és Szakáts Zoltán főkapitány maradtak.
16-án hajnalban és reggel négy menekülő-vonat hagyta el a várost, az utolsó szerelvény reggel fél nyolckor indult ki az állomásról.
Ezzel jött el a főkapitány, a pályaudvari parancsnokság, a postahivatal személyzete, a rendőrök és a vasúti személyzet. És erre a vonatra tették fel a vármegyei kórházat is dr. Egyed Balázs orvos utasításai szerint. 24 beteget tudtak a rendelkezésre álló 40 perc alatt a vonathoz kiszállítani és elhelyezni. A kórházban 12 beteg, köztük dr. Ráczkeövy Samu és egy elmebeteg maradt, kiknek gondozását az alispán dr. Demeter Károlyra bízta. A kórházat Szolnokra szállították, míg a katonai tartalék-kórházat már korábban Szabó kapitány és dr. Imreh Domokos vezetésével Tordára menekítették. Gyárfás Pál árvaszéki elnök fáradozásainak köszönhetően az Országos Gyermekmentő Liga által felkarolt udvarhelyi gyermekeket is idejében sikerült vasúton kimenekíteni, akárcsak az itt rekedt Csík vármegyei katolikus árvaház növendékeit.
A negyedik vonat elindulása után a pályaudvaron teremtett lélek nem maradt, a városban maradt mintegy ezer lakos lélekszorongó érzéssel várta a román csapatok érkezését. Az alispán és a másodfőjegyző délelőtt 10 órakor utazott el Székelykeresztúrra, miután a vármegyeház őrizetét Ágotha Ferenc útmesterre bízta. A város vezetését egy korábbi közgyűlésen a valószínűleg román származású Stefáni Károly városi tisztviselő vállalta. Az első román járőr szeptember 17-én délelőtt jött be a városba, a Szent Imre utcán leérve a Kőkereszt-tér környékén „tájékozódott”, majd vissza is lovagolt. A román egységek aztán 18-án, hétfőn vonultak be a városba.
Főbb források: Udvarhelyi Híradó, 1916. október 15., november 5., Haladás, 1916. augusztus-szeptember.
Kápolnási Zsolt / liget.ro

Aki nem halad, lemarad – konferencia az összes fejlődni akaró vállalkozónak
A huszonötödik Őszi Vásár részeként négy napon keresztül számos rendezvénnyel várja a székelyudvarhelyi Prima Press Kft. az érdeklődőket. Csütörtöktől vasárnapig gazdasági konferenciával, nemzetközi kiállítással és vásárral, kulturális programokkal és koncertekkel ünneplik meg a jubileumi kiadást.
Csütörtökön a kezdő vállalkozóknak és a tapasztalt üzletembereknek rendeznek szakmai programot. A nekik szervezett konferenciáról és lehetőségekről beszélgettünk Orosz-Pál Levente főszervezővel.
„László János indította el huszonöt évvel ezelőtt a rendezvényt, azzal a céllal, hogy minél több magyarországi kiállítót hozzon el Székelyudvarhelyre, akikkel megismerkedhetnek és együttműködhetnek a hazaiak. Már akkor számtalan sikersztori született, és azóta egyre csak bővült ezeknek a száma” – mondta a főszervező. Szerinte a Székelyudvarhelyi Nemzetközi Kiállítás és Vásárral, valamint az üzleti konferenciával jelentősen hozzájárulnak a székelyföldi vállalkozói szféra fejlődéséhez. A rendezvénysorozatot Hargita Megye Tanácsának és Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának támogatásával szervezték meg.
Csütörtökön délelőtt 11 órakor nyitják meg a kiállítást és vásárt a sportcsarnokban, majd délután kettőkor kezdődik a gazdasági konferencia, amelyre ingyenesen regisztrálhatnak a kezdő és tapasztalt vállalkozók. Idén a Magyar Nemzeti Kereskedőház is támogatja a rendezvénysorozatot, így az eddigieknél is több magyar vállalkozó lesz jelen az eseményen, melynek fővédnökévé Magyar Leventét, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkárát választották. Orosz-Pál elmondta, az üzletemberek igényeire szabott és számukra érdekes, hasznos előadásokból állították össze a délutáni prezentációkat. Ezen a Magyar Nemzeti Kereskedőház Közép-Európai Kereskedelemfejlesztési Hálózatának igazgatója, Skapinyecz Péter fogja bemutatni az általuk nyújtott szolgáltatásokat és lehetőségeket. A kereskedőház székelyudvarhelyi irodájának szervezésében a városháza esketőtermében úgynevezett B2B találkozó is lesz, amelyen a hazai cégek közvetlenül vehetik fel a kapcsolatot a magyarországi vállalkozások képviselőivel – részletezte a főszervező.
Az áfanyilvántartást érintő jogszabályokról fog értekezni Dimén Hunor, a pénzügy székelyudvarhelyi kirendeltségének vezetője. Ezt követően Kozma Mónika, Maros Megye Tanácsának kabinetvezetője részletezi a marosvásárhelyi reptér felújítási projektjét. Simon Károly, a székelyudvarhelyi IT Park Projekt szakmai koordinátora az udvarhelyszéki IT-szektor aktuális helyzetéről és kezdeményezéseiről értekezik majd, Tiberiu Pănescu, a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező és Szakképző Ügynökség igazgatója az alkalmazóknak és alkalmazottaknak nyújtott támogatásokról fog beszélni, majd Görbe Péter, Hargita megye főtanfelügyelője az udvarhelyszéki szakoktatás helyzetét vázolja. Török Csaba, a Kis- és Középvállalkozások Pályázatait Menedzselő Országos Hivatal (OTIMMC) területi kirendeltségének vezetője a Startup Nation programot, illetve más pályázati lehetőségeket ismertet, míg Szakács-Paál István, a Hargita Business Center igazgatója az inkubátorház által kínált lehetőségekről fog beszélni. Parajdi Borbála, a pályázatíró és menedzselő Eurotop Consulting Kft. ügyvezető igazgatója a mikro-, illetve a kis- és középvállalkozásoknak szóló aktuális pályázati lehetőségekről tart ismertetőt.
Aki nem halad, lemarad – véli Orosz-Pál Levente, aki szerint a konferencia egy remek alkalom az összes fejlődni akaró hazai vállalkozó számára.
Veres Réka / Székelyhon.ro

„A néptáncnak elő kell törnie belőlünk” – beszélgetés a 40. Erdélyi Táncháztalálkozó főszervezőjével
Háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte 40. évfordulóját Székelyudvarhelyen az erdélyi táncházmozgalom az elmúlt hétvégén. A több mint száz zenészt, több mint ezer táncost fölvonultató Erdélyi Táncháztalálkozó főtámogatója a budapesti Hagyományok Háza, főszervezője az Udvarhely Néptáncműhely volt. Az esemény házigazdáját, a néptáncműhely igazgatóját, Orendi Istvánt, villáminterjúban kérdeztük.
Hogyan értékeli a hétvégi táncháztalálkozót?
Rendkívüli volt. Ahogyan a mottóban is volt, hogy „több mint táncháztalálkozó”, valóban, több volt. Hirtelen arra gondoltam, hogy ezt valójában a több ezer résztvevőnek kellene értékelnie, de képtelenség annyi embert megkérdezni (nevet). Remélem, hogy mindenki elégedetten ment el.
Csoda a semmiből…
Volt-e meglepetés az ön számára, személyesen értékelhető momentum?
Kellemes meglepetés a Sportcsarnokban lezajlott gálán az volt, hogy gyakorlatilag próba nélkül, színpadi beállások nélkül – melyek az előadások elengedhetetlen részei – több száz táncos és körülbelül száz zenész lépett fel a szűk kétórás gálaműsoron. Most is hihetetlennek érzem, mennyire olajozottan, könnyedén sikerült! Elégtétel volt, hogy ezt a közönség is így nyugtázta. Többen is kiemelték, hogy milyen jó, hogy a műsort hivatalos beköszönőkkel, beszédekkel nem is törtük meg, nem is szakítottuk meg, nem is vezettük fel… Ahogyan a táncházmozgalom a csendből, a semmiből megjelent és tart. A gálát le kellett zárnunk, de a táncházmozgalmat remélem, hogy nem zárjuk le, hanem igenis továbbmegy.
Ehhez fogalmazódott meg valamilyen feladat is?
Ami megfogalmazódott az az, hogy jó, hogy ezt elindították, és ezt éltetni kell. Ez a feladat, tovább kell ezt vinni. És biztos, hogy a találkozónak, amely az elmúlt 40 év legnagyobb találkozója volt, valószínűleg ez volt az egyik nagyon jó hozadéka: remélem, sok kétkedő ember is most már fölfigyel és el is hiszi, hogy igenis a táncháznak, táncházmozgalomnak létjogosultsága van. Gondolom, a tömeg meggyőző ereje hatott mindenkire.
Hogy érzékeli, a támogatókat tekintve kell-e valaminek változnia ahhoz, hogy utánpótlás-nevelés legyen?
Ami támogatás elérhető volt, mi mind igénybe is vettük. Az utánpótlás-nevelés semmi szín alatt nem a támogatóknak, nem a fenntartó intézményeknek a feladata. Nekik a feladatuk az, hogy mindenképpen álljanak az ügy mellé. Az utánpótlás nevelése azok feladata, akik oktatnak, szerveznek – mondhatni, más helyeken vannak a csúcson, nem a pénz világában, vagy a politikában. De, természetesen, mint annyi minden, azért ide is szükség van erőforrásokra. Mindannyian jól tudjuk, hogy a közpénzeket a politikában jártas személyek nagymértékben befolyásolják. Én remélem, hogy nem csak feladatként jelenik ez meg a mi elöljáróink, politikusaink előtt, ők nem egy feladatként fogják föl, nem csupán munkahelyi kötelességként.
Ez a szemlélet a szervezőcsapatban is többször elhangzott: nem szabad ez munka, feladat legyen. Ha érzelmileg nincs meg az indíttatás, a töltés, akkor, hogyan lehet ennyi embernek ennyit táncolni, zenélni? Ez mindannyiunk közös kultúrája, ez nem egy dzsesszmuzsika, ami máshonnan jön – jelzem, itt nem szeretném ezeket negatívan minősíteni, mert magam is rengeteget hallgatom –, de nem egy kintről, idegenből érkező műfaj, amit el kell fogadnunk és meg kell szeretnünk, hanem ez a miénk. Ez nem kérdés!
De biztos is vagyok ebben, hiszen a Hargita Megyei Tanács elnökéről, Borboly Csabáról is tudjuk, hogy tánctáborokba is eljár, akár a székelyudvarhelyi alpolgármester, Orbán Árpád, akár a kolozsvári operaház igazgatója, Szép Gyula, aki maga is a kezdetektől táncházas. Ezt a három embert nem egyébért emelem ki, hanem azért mert a szombati Apám tánca előadásunk előtt ők hárman, velem együtt négyen köszöntöttük a sportcsarnokban a szerintem több mint kétezer embert. Őket ezért hozom fel pozitív példaként, de biztos vagyok benne, táncházközeli, táncházszerető emberek vannak.
Kulcskérdések, jövőkép
Azért kérdeztem rá a teendőkre, mert úgy képzeltem, hogy a jubileumkor a néptánchoz kapcsolódó ügyek is előkerülnek. Például a néptánc főiskolai képzésbe, hivatalos iskolai oktatásba bevonásának ügye, amiről nemrég írtunk a Maszolon, András Mihály, a Hargita Együttes vezetőjének nyilatkozata nyomán.
Olvastam a nyilatkozatot, és igazat adok Misinek, aki barátom és kollégám is: ez teljesen valós probléma. Ugyanabban a beosztásban dolgozom magam is Udvarhelyen, mint András Mihály Csíkszeredában, és az általa felvetett kérdéseknek nagyon is nagy szerepük van, de maga a mozgalom, a néptánc és népzene az nem a színpadi tánccal kezdődött. Akár a táncháztalálkozó főszervezői státusomban, akár a néptáncműhely vezetőjeként, vagy akár a 25 éves táncházas múltamra gondolok, azt szeretném, hogy szigorúan szétválasszuk a gondokat, mert szerintem a táncháztalálkozónak nem lehet ez a problematikája.
A táncháztalálkozó mindenkinek szól, aki népzenét és néptáncot szerető ember, az iskolai oktatás pedig sokkal szűkebb réteget szólít meg, bár igaz, hogy kihatással lehet sokkal nagyobb rétegre, mert a hivatásos együtteseket nagyon sokan látják, nagyon sokan megnézik az előadásait. Ahhoz hogy az pedig színpadra kerüljön, valóban ez egy kulcskérdés, hogy van-e, lesz-e bárminemű oktatási stratégia és nem csak a felsőfokúra gondolok, és nem csak az intézményesített oktatásra. Mert néptáncoktatás kisebb-nagyobb formában létezik, de nem intézményesítve, ez tény és való.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a táncház mozgalmat nem koreográfusok, nem hivatásosok indították el, és nem csak – a csak szót itt odateszem –, tehát nem csak ők éltetik. A népzenét és néptáncot szerető emberek indították el a mozgalmat, független attól, hogy mérnökök, orvosok, vagy egyszerű földművesek voltak – és ők éltetik ugyanúgy tovább, akik között most már vannak hivatásos táncosok, vannak színpadi előadóművészek, és vannak koreográfusok is. De, ismétlem, itt nagyon fontos, hogy ezt a sorrendiséget tartsuk meg. Semmiképpen nem szeretném azt mondani, hogy nincs jelentőségük az ön által, vagy András Mihály által felvetetteknek – nagyon is nagy szerepük van.
Az Apám tánca előadás előtt, amikor köszöntöttem az embereket, elmondtam, hogy a 40 év az egy hosszú út, amit sokan építettek, sokan egyengettek, sokan csak sétáltak, táncoltak rajta, volt, aki csak kommentált és kritizált, de nem szabad elfelejtsük, hogy ez a 40 év egy sokkal hosszabb útnak egy rövid szakasza – ellenben meghatározó. Azért rövid, mert a néptánc és népzene nem csak 40 éve van. Viszont azért fontos periódus, mivel ez az az időszak, amikor a saját közegében már nagyon kihalóban van, és be kell látnunk, lassan kihalt adatközlő szinten, és be kell kerülnie a táncházasok közegébe, amiben, úgy néz ki, itt él tovább, és ezt kell éltetni. Ellenben a hivatásos néptáncos szakmának még az a 40 év sincsen…
Mit ajánl azoknak, aki még nem került kapcsolatba a táncházzal?
Lévén nagyon nagy az ismeretségi köröm, Udvarhelyen sokan apropóznak, hogy táncház s eljönnének, azoknak én azt mondom, el kell menni egy-két alkalommal olyan helyekre, ahol a népzenével és néptánccal találkoznak. És hogyha őbenne tényleg valami van, hogy oda kell tartoznia, akkor úgy is „megfertőződik” a táncházzal. Gyakorlatilag meg kell ragadni időben és térben a legközelebbi lehetőséget, elmenni és bekapcsolódni. Ez lehet egy előadás, lehet egy táncpróba, vagy egy baráti kör, közösség, ahol űzik ezt a műfajt, és egyszerűen kell hagyni, hogy kijöjjön ez belőlünk. Mert szerintem mindannyiunkban ott van ez, mert valószínű nem csak a hajunk és szemünk színét, valamint a testalkatunkat örököljük, hanem ez is valamilyen formában öröklődik, és hagyni kell, hogy előtörjön.
Én azt is remélem ettől a találkozótól, amelynek a visszhangja, hála istennek, sokkal nagyobb lett, mint a beharangozás, hogy az emberek felfigyeljenek, rájöjjenek, hogy el kell menniük kipróbálni, vagy aki kipróbálta, hogy igen, kell csinálni. Nem csak szervezőkre gondolok, hanem bárkire, akit megérintett ez a szellem, ez a muzsika, ez a tánc, ami itt lebegett pár napig a város fölött. maszol.ro

Őszi programkavalkád Székelyudvarhelyen kettős jubileummal
Közel százötven vásáros és kiállító részvételével nyitják meg csütörtökön a székelyudvarhelyi sportcsarnokban és környékén a huszonötödik Őszi Vásárt. A Príma Press Kft. és az Arkum Alapítvány rendezvényén a Príma Rádió huszadik születésnapját is megünneplik.
Számos programmal várják csütörtöktől vasárnapig az érdeklődőket a székelyudvarhelyi sportcsarnokban és környékén megrendezett huszonötödik Őszi Vásáron. Orosz-Pál Levente főszervező a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, idén tényleg közösségi összefogásként jött létre a rendezvénysorozat, hiszen a társszervező Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, a főtámogató pedig Hargita Megye Tanácsa, ugyanakkor az UKKSZ, a Hargita Business Center, a Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökség, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház is besegített a szervezésbe.
Magyarországról idén húsz kiállító is jelen lesz, akik zömében újak, de vannak köztük visszatérő vállalkozók is.
Orbán Árpád alpolgármester a sajtótájékoztatón elmondta, városfejlesztési szempontól is fontos a partnerség a vállalkozói szférával. Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke szerint a rendezvénnyel a hagyományra építenek, ennek része a város nagy múlttal rendelkező kis- és könnyűipara is. A hét végén a Príma Rádió is ünnepel, hiszen októberben lesz fennállásának huszadik évfordulója.
Orosz-Pál Levente elmondta, számos eseménnyel, köztük vetélkedőkkel, kulturális műsorokkal, szórakoztató programokkal, tombolával, valamint óriástortával készülnek a születésnapra.
A 25. Őszi Vásár megnyitója csütörtök délelőtt tizenegy órakor lesz, délután kettőkor pedig a városháza Szent István-termében gazdasági konferencia és üzletember-találkozó kezdődik. A nyolcadik Székely Termékek Fesztiválját pénteken délben nyitják meg a minifocipályán, itt ötvenféle székely termék közül válogathatnak majd az érdeklődők. Pénteken délután négy órakor ugyancsak a minifocipályán nyílik meg a 14. Borfesztivál is. Pénteken este héttől a Neoton Família énekese, Csepregi Éva lép fel, majd a Transylvania Rock Band koncertezik. A Príma Rádió szervezésében szombaton délután egy órakor kezdődik a nyolcadik mesemondó verseny, majd ötkor a Humóra viccmondó vetélkedő. Hat órától az Open Stage folytatja a humoros műsort, majd Danics Dóra, a 2013-as X-Factor győztese lép fel, végül pedig a Dreamland Residents koncertezik. Vasárnap napközben a rendezvénysorozat két helyszínén kulturális programok lesznek, délután a Cickom együttes lép fel, majd a Valeo Art Egyesület musicalje zárja a rendezvénysorozatot.
Veres Réka / Székelyhon.ro

Kalandként tekinteni a mindennapokra
Öt év után új kötettel rukkolt elő a székelyudvarhelyi Murányi Sándor Olivér: nem terheli olvasóit, mondja, és az „átmeneti” könyveknek sem híve. Ezúttal azonban nem csak a legújabb, Mednevéző címet viselő kötetről, hanem a vadonhoz és nagyvadakhoz fűződő viszonyáról is faggattuk.
− Foglalkoztál te már sok mindennel, a harcművészettől a teológiáig. Az újabb szenvedély a vadles. Hogyan és mikor kerülték kapcsolatba a vadonnal?
− Sorsszerű a kapcsolatom az erdővel és a medvékkel. Például azon az éjszakán, amikor autóztam haza Budapestről Székelyudvarhelyre, a város központjában engem várt a medve. És azért várt, hogy együtt mutassuk be a Medvenézőt (nevet). Hétéves történet ez, életem nagyon nehéz szakaszában, egy válás kellős közepén tehetetlenségemben mentem ki az erdőbe, ahol a medvék lettek a papjaim, orvosaim, pszichológusaim egy személyben.
Látványuk újra feltöltött életkedvvel, életörömmel, visszahelyezett a jelenbe. Az erdőben, a vadlesen nem tudtam a múltamra vagy a jövőmre gondolni, mert minden pillanatban ott volt a lehetőség, hogy belép elém a nagyvad. Ez a csodavárás visszahelyezett a jelenbe. Az emberek zöme ugyanis vagy a múltban vagy a jövőben él. Így kezdődött.
Egyébként a művészetben az elsődleges szempont az őszinteség. A természetben pedig lebomlanak a társadalmi sallangok, ott a medvék nem nézik, hogy ki doktor vagy kinek milyen címei vannak. Az erdőben a természet általunk egyre kevésbé ismert törvényei uralkodnak, oda csak őszintén lehet menni. Folyamatosan váltam természetközelivé. Ott érzem jól magam, ott töltődöm fel. Ott tudok elbújni. Mert az alkotó nem celeb, nem kell a világ szeme előtt élnie. Ilyen tekintetben Bodor Ádám a nagy példaképem, tehetségét nem tudom elutánozni, de módszereiből nagyon sokat tanulok.
− Szinte hónapra pontosan ötévente írsz új könyvet. Miért váratod az olvasókat?
− Apám szerint egy új állatfaj van kialakulóban a 21. században: az önmagát menedzselő művész. Ezzel szemben én igyekeztem az elmúlt tíz évben más művészeket menedzselni, és kevésbé foglalkoztam saját írói pályámmal. Vigyáztam nagyon az olvasóimra, megkíméltem őket, mert ötévente jelent meg egy-egy könyvem. Valamint próbálok nem felülni a sürgetésnek, hogy az írónak is kétévente kell valamit termelni, mert az veszélyes, ugyanis átmeneti könyvvel azt éred el, hogy minél többet publikálsz, annál névtelenebb leszel. − Szoros barátság fűz Bodor Ádámhoz, aki a Medvenéző fülszövegét írta, holott korábban soha nem írt ajánlót egyetlen kötethez sem...
− Mint már mondtam, Bodor Ádám az írói példaképem, és hatalmas megtiszteltetés, hogy elfogadta a felkérésem. Csodálkoztam is, amikor elvállata. Azt kértem, hogy ne írjon a novelláimról jót vagy rosszat, hanem írja le a benyomását. Hogy legyen benne a szövegben Bodor Ádám.
− Az előző köteted óta sokat változott az életed, újdonsült apa lettél. Megmutatkozik mindez az új könyvben is? − Az egyik könyvbemutatón felállt az egyik olvasóm, és azt kérte, hogy egy mondatomat pólóra írhassa, mégpedig azt, hogy „A kabátvasalás az olyan, mint a házasság: főállásban élőhalottá tesz”. Akkor valóban úgy gondoltam, de a szerző is változik, most a Medvenézőbe is került egy pólóra kívánkozó mondat, de már teljesen kicserélve: „Egy házasságot megtartani ugyanakkora kaland, mint háromszáz nőt megkapni”.
A kötetben is egy kalandelmélet bontakozik ki, amit az emberek rendszerint pejoratívan értelmeznek. A köztudatban ugyanis a kalandor léha. De pozitív is lehet a kaland. Kaland a házasság, a medveles, egy nagyvárosban a mobiltelefon-vásárlás, egy mozifilm megnézése. Kalandként tekintek a mindennapokra, hogy minden közegben, a nagyvárosban és a vadonban, és új élethelyzetekben is jól érezzem magam.
− A művész számára merőben újszerű közeg az erdő. Hogyan és kivel keveredtél a vadonba?
− A természetjárás területén amatőr vagyok, ez egy nagyon fontos szempont, mert aki túl sok mindenben profi, az már gyanús. Pál Ágoston, a parajdi vadőr az én legnagyobb segítségem, egyébként róla nevezetem el most alig egy hónapos fiamat is. Guszti ugyanis az egyedüli nyilvántartott erdélyi vadőrcsalád negyedik generációs leszármazottja, és két lánya van. Fájt ez nekem, hogy nem lesz, aki továbbvigye a hagyományt. Hogy ne szakadjon meg a vonal, azt mondtam, inkább legyen az én fiam vadőr. Guszti édesapja egyébként még Ceaușescut is vadásztatta, ott volt a homorószentmártoni udvarukon a diktátor kétszer is. De gyermekként látta Bikafalván leszállni a vonatról Gadhafit a nyolcvanas években, amikor Ceaușescuhoz jött vadászni. Én tőle tanulom, hogyan kell mozogni az erdőn, hogyan kell viselkedni a vadak között. Gusztiban olyan ősi tudás és bölcsesség van, ami előtt fejet kell hajtani: végig vadászkísérte a földet, szó szerint Kamcsatkától Kanadáig. Harminc éve az erdőn él, én csak vendégként, alázattal megyek a vadonba.
− Pál Ágoston mellett több vadőrrel és a székelyföldi vadásztársadalommal is szoros a viszonyod. Az ő szemszögüket is latba vetve hogyan látod, merre vezet a medve és az ember szembenállása?
− Az éremnek két, de ebben az esetben akár több oldala is van. Az viszont bizonyos, hogy ha mesterségesen kirobbantják az ember–medve harcot, akkor az állat fogja a rövidebbet húzni. Sajnos vannak, akik ebből karriert csinálnak, lemennek Bukarestbe tüntetni. A medvék is lemehetnének Bukarestbe tüntetni, hogy engedélyezzék 140 politikus ártalmatlanítását, akik az egoizmusukkal ártanak a társadalomnak. De sarkalatos az állatvédők álláspontja is, akik sokszor csak elvi szinten és nem gyakorlatban veszik védelmükbe a nagyvadat. Valahogyan ezeket a szempontokat kellene összhangba hozni. Az bizonyos, hogy megváltozott valami, másként viselkednek a medvék is. Jel, hogy Uvarhely központjába bemerészkedik a medve. Persze ha elvágtuk a fejük fölül az erdőt, akkor bejönnek a lakott területekre.
Kettős a mérce, ha a medve fejével próbálunk gondolkodni: én kimehetek az erdőre, de ő nem jöhet be a városba.
Egyébként emlékszem, gyerekkoromban Udvarhelyt erdők vették körül, azokat mára kiírtottuk. Egy medve több mint ötven kilométert mozog egy nap alatt, manapság képtelenség, hogy ezt a távot összefüggő erdős területen megtegye úgy, hogy ne érintsen emberek lakta területet. Továbbá a medve is a könnyebb utat választja: miért keressen élelmet az erdőben, ha itt vannak a tele kukák a városban? Ez a természeti ökonómia, minden élőlény a könnyebb utat választja.
− Meglehetősen negatív manapság a medvék megítélése, mégis kitartasz mellettük.
− A medvék előtt volt egy hiúzos korszakom, de sajnos harminc év alatt nem láttam még hiúzt. Egyébként azt mondják a vadászok, hogy aki hiúzt lát, azt szereti az isten. De valahogy a legnagyobb vad fogott meg, a medve, mert antropomorf, nagyon hasonlít az emberhez. Például a táplálkozása mellett az alkalmazkodási készségében is hasonlít ránk, hisz az Északi-sarktól a Góbi sivatagig előfordul. A medve már az ókortól egészen a jelenkorig szerepelt az irodalomban, de ott van a címereinkben.
Mindez azt jelzi, hogy ez a nép évszázadokon keresztül együtt tudott élni a nagyvaddal. Ha mi ezt most elpuskázzuk, akkor véget ér a történet. Ma már ha elhagyod Nagyváradnál a román–magyar határt, jelentős nagyvad-populációval nem találkozol, mehetsz akár a La Manche-csatornáig. Ha nem vigyázunk, gyerekeink és unokáink csak állatkertekben fognak ilyen nagyvadakat látni.
Most van egy esélyünk megtalálni az összhangot, hogy ne veszítsük el medvéinket. Kár lenne. Az állatkerti medvék tekintetéből ugyanis hiányzik a szabadság fénye. Én ezért megyek az erdőbe: ahogy egy motorost lázba hoz az ellenszél, engem az hoz lázba, hogy egy szabad nagyvadnak belepillanthatok az életébe, belekóstolhatok a szabadságába.
Kovács Eszter / liget.ro

Restaurátorok tanulnak egymástól Székelyudvarhelyen
Tizennyolcadik alkalommal zajlik ezen a héten Székelyudvarhelyen a Erdélyi Magyar Restaurátor-továbbképző Konferencia. A péntekig tartó rendezvényen a legújabb szakmai eredményekről és módszerekről tartanak előadásokat határon túli és hazai restaurátorok.
Mintegy hatvan hazai és határon túli szakember vesz részt a héten a MÜTF Oktatási Központban megrendezett 18. Erdélyi Magyar Restaurátor-továbbképző Konferencián.
A legújabb szakmai eredményekről, az állományvédelemben alkalmazott új módszerekről hallhatók előadások a hét folyamán, valamint bemutatják a rendezvény kétnyelvű periodikáját, az ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátorfüzeteket is, amely a tavalyi kiadás előadásait tartalmazza magyar és román nyelven. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, tizennyolc éve hiánypótló rendezvényként indult a konferencia, hiszen akkoriban a székelyföldi múzeumokban még többnyire szakképzés nélkül végezték a restaurátori munkát. Károlyi Zita, a Haáz Rezső Múzeum restaurátorának kezdeményezésére már akkor kialakulóban volt egy kapcsolat a budapesti Nemzeti Múzeummal, így Kovács Petronella restaurátor segítségével magyarországi szakemberek érkeztek Székelyudvarhelyre, hogy a szakmában dolgozóknak magyar nyelvű továbbképzést tartsanak. A múzeumigazgató szerint az utóbbi tizenöt év alatt felzárkózott a szakma, a legtöbb erdélyi múzeumban már szakképzett restaurátor van. Hozzátette, továbbra is szükség van a fórumra, mivel nagyon rétegzett szakmáról van szó, így amikor a fiatalok specializálódni szeretnének, egyeztetni tudnak a szakágakban dolgozókkal. Emellett a múzeumban dolgozók szintén ezen a rendezvényen szereznek további információt a különböző anyagkezelésekről. Példaként említette, hogy a legközelebbi papírrestaurátor Marosvásárhelyen van, textilre szakosodott restaurátor pedig csak Sepsiszentgyörgyön, így a konferencián a különböző sürgős beavatkozásokról is beszélgetnek.
Idén két és fél nap elméletből, valamint két és fél nap gyakorlatból áll a program, szerdáig előadásokat tartanak a szakemberek, majd tanulmányúttal zárul a rendezvény. Ezúttal Nagyvárad környéki műemlékeket és speciális gyűjteményeket látogatnak meg a restaurátorok. Székelyhon.ro

Unitárius harangszentelés Nyárádszeredában. Kis gyülekezet nagy örömünnepe
Múlt szombaton, szeptember 23-án megszólaltak a harangok a nyárádszeredai unitárius gyülekezet főtéri templomában, hirdetve Isten áldását és akaratát, valamint a földi élet értelmét és rendjét.
Az ünnepi pillanatokban Kovács István lelkész, a Magyar Unitárius Egyház közügyi igazgatója hálát mondott a gyülekezet nevében, hogy Isten megáldotta munkájukat, adott nekik templomot, most pedig emberi kéz által alkotott csodálatos tárgyakat, harangokat, amelyek révén Isten és ember hangja szól, hogy érdemes itt a földön Isten akarata szerint élni, dolgozni, szeretni. A harangok hirdetik a születést, a távozást, a jövő nemzedéket, és adják a testüket, lelküket, mert összenőttek sorsunkkal. Követik éle-tünk nagy pillanatait, örömeit és fájdalmait, a születést, az élet kiteljesedését, a hazaindulást. Ott voltak Nándorfehérvárnál, Mohácsnál, Trianonnál is, és arról is zúgnak, hogy Isten a lefagyott virágokból is ki tudja hozni a gyöngyöket, hogy a legnagyobb veszteségekben is ott a csoda, a folytatás. A harangok ütik Isten szívének ritmusát is, és a harang arról is meggyőz, hogy többek vagyunk a sárnál, amit taposunk, hogy az ég részei vagyunk. De a harangok szavát érteni is kell, mert azt hirdetik, hogy Isten magasában rend van és a felhők fölött kék az ég.
Emléktábla a falon
Az ünneplő gyülekezetet, egykori és jelenlegi lelkészeket, egyházi és világi elöljárókat és a többi nyárádszeredai felekezet lelkészeit, a holland vendégeket és az amerikai duxburyi testvérgyülekezet képviselőit a 118. zsoltár szavaival köszöntötte Kecskés Csaba, a marosi unitárius kör esperese, emlékezve 2004-re, amikor néhai ft. Szabó Árpád püspök letette a nyárádszeredai templom alapkövét. Az épületet 2012-ben szentelték fel, most pedig a harangokkal koronázták meg. Ezután egy emléktáblát lepleztek le, amely a templomépítés jelentős évszámait örökíti meg. Az ünnepi pillanatokban a helyi gyerekek, ifjak és a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar is fellépett zene- és énekszámokkal, majd a jeles pillanatra emlékeztető csengettyűk kiosztása következett mindazok számára, akiknek volt bátorságuk álmodni és hitük az álmok továbbvitelére. A köszöntések során a holland Greteke de Vries amszterdami remonstráns lelkész elmondta: náluk vannak olyanok, akik nem szeretik a harangokat, mert nem tudnak aludni az istentiszteletek ideje alatt, ám Nyárádszeredában több templomtoronyban szól a harang, ami mutatja, hogy itt az emberek szeretik a harangokat. Azt kívánta, az új harangok hívják össze az embereket, hogy egymás iránti tiszteletben, törődésben, tiszteletben éljenek.
Több évbe telt
Csíki Zsolt gondnok köszöntő szavaiból kiderült: a templom felszentelése után a gyülekezetet a harangvásárlás gondolata foglalkoztatta, és 2016-ra összegyűlt a szükséges összeg egy harang beszerzésére. A hívek azonban úgy döntöttek, hogy egyszerre vásárolják meg mindkét harangot, ezért tavaly ismét megmozgattak néhány követ, így a hívek, az önkormányzat és a helyi Gabriella cég adományából sikerült előteremteni a szükséges összeget. A 160 és 300 kilo-grammos kis- és nagyharangot Székelyudvarhelyen öntették, karácsony nagyhetén hozták Nyárádszeredába, most kerültek fel a toronyba, a tartószerkezet pedig a Maros Megyei Tanács pályázati támogatásából és a hívek adományából készült el. Zárógondolatként Sándor Szilárd nyárádszeredai-jobbágyfalvi lelkész azt kérte: Isten nyissa meg mindannyiunk lelkét, hogy a harangok kongása megtisztítsa szavainkat, életünkben pedig legyen rend.
Népújság (Marosvásárhely)

Kilencven felé még mindig aktív a nyugalmazott főorvos
További öt, kisebb kiadványt jelentetne meg dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos. Monumentális munkája kapható a könyvesboltokban.
A 86 éves dr. Mátyus András nyugalmazott fül-orr-gégész főorvos, volt kórházigazgató néhány héttel ezelőtt gyémántdiplomát kapott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A főorvos és évfolyamtársai 1957-ben végezték el az orvosi egyetemet, a hajdani 140-ből (104-en az általános orvosi, 36-an a gyermekorvosi karon végeztek) kilencen jelentek meg. Mátyus doktoron kívül még dr. Balla Árpád ismert udvarhelyi gyerekorvos is az ünnepeltek között volt, akik mindannyian jóval túl vannak a 80. életévükön. Többen még mindig nem hagyták abba a hivatásukat, ma is aktívak.
Így van ezzel Mátyus András is, akinek néhány hónappal ezelőtt jelent meg monumentális munkája, Az Udvarhelyszék gyógyászati története című kétkötetes mű. Portálunknak elmondta, hogy több visszajelzést is kapott a könyvvel kapcsolatosan, főleg Magyarországról, illetve Ausztriából és Németországból. Nemcsak egykori orvoskollégák fogadták nagyon pozitívan, hanem olyan kutatók, egyetemi tanárok is, akik részben foglalkoztak már hasonló témák megírásával.
A nyugalmazott főorvos azt is elmondta, hogy összesen öt, kisebb volumenű munkáját szeretné még megjelentetni. Ezek közül az egyik szülőfaluja, Kibéd műemlékeinek története. A második Udvarhelyszék gyógyszerészetének története lenne, ami a kétkötetes nagy munkájában ugyan benne van, de hiányosan és ezt szeretné megjelentetni egy kisebb, de szakmai szempontból teljeseb kötetben. Ugyanez a helyzet Székelykeresztúr, Szentegyháza és Barót kórházainak, gyógyászatának történetével, amelyek szándékai szerint szintén napvilágot látnának egy-egy kisebb könyvben. Mind az öt felsorolt téma készen van, meg van írva, csupán a kiadást kellene megoldani.
Az Udvarhelyszék gyógyászati története címet viselő két kötetet Székelyudvarhelyen az Árnika és a Bagolyvár könyvesboltokban lehet megvásárolni.
A néhány hónappal ezelőtt Pro Urbe-díjjal jutalmazott Mátyus Andrással készített életpálya-interjúnkat itt lehet elolvasni, könyvének megjelenéséről pedig itt számoltunk be. Katona Zoltán / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Román újságírók Székelyföldön
Tapasztalatot gyűjtenek
Tucatnyi román újságíró utazza körbe Székelyföldet, ismeri meg az itt élők mindennapjait, a térség kulturális örökségét, nyelvi sokszínűségét, hogy beszámolóik révén elősegítsék a kultúrák közti párbeszédet.
A kedden kezdődött és szombatig tartó, Sokszínűség és kulturális örökség a sajtó szemszögéből című tanulmányutat az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala szervezte az Európai Unió Duna stratégiája nevű program keretében, tájékoztatott Elena Cruceru a hivatal képviselője, aki elkísérte székelyföldi körútjukra a többségében román újságíróból álló 15 fős csoportot.
A székelyföldi tapasztalatszerző tanulmányút Bukarestből indult és Brassó érintésével Háromszékre érkeztek, ahol meglátogatták a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, ahol muzeológus kíséretében ismerkedtek meg a Kós Károly által tervezett, évszázados művelődési intézménnyel és annak kiállításaival. A román újságírók sepsiszentgyörgyi programjában szerepelt még a 13. században épült református vártemplom meglátogatása, a romák által lakott Őrkő negyed felkeresése, illetve találkozó a helyi magyar és roma közösségek képviselőivel. Szerdán az olaszteleki Daniel-kastélyt tekintették meg, ahonnan Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra látogattak. A körút ma Székelyudvarhelyen és környékén folytatódik, pénteken pedig Gyimesbe látogatnak, majd szombaton utaznak vissza Bukarestbe. Kovács Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elbűvölte a bukaresti újságírókat, amit eddig Székelyföldből láttak
Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda után csütörtökön Gyergyó-vidéken tartózkodik bukaresti és erdélyi román újságírók egy csoportja, akik több napon át vendégeskednek Hargita és Kovászna megyében az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának jóvoltából. Elbűvölte őket, amit eddig Székelyföldből láttak.
Mint korábban írtuk, a 10-15 tagú csoport – tévések, rádiósok és újságírók – kedden indult el Bukarestből Sepsiszentgyörgyre. Szerdán délután érkeztek meg Csíkszeredába, az első megállójuk a Csíki Székely Múzeum volt. Idegenvezető kíséretében nézték meg a vártörténeti, a népi életképeket, a ferences nyomdát, valamint a megmentett szakrális kincseket bemutató kiállítást. Ezt követően a csíksomlyói kegytemplomba és ferences kolostorba látogattak el.
Onnan Gyergyószentmiklósra indultak, ahol csütörtökön meglátogatják az örmény katolikus templomot, és találkoznak a közösség tagjaival, ezután a zsinagógába mennek át, ahol az előzőhöz hasonló program várja őket, illetve a Csiky-kertet is megszemlélik. Délután már indulnak is tovább Udvarhelyszékre, első megállójuk Máréfalva lesz a székely kapuival, onnan Székelyderzsre utaznak az unitárius templomba, az estét pedig Székelyudvarhelyen töltik.
A kirándulás negyedik napján a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg, majd indulnak tovább Korondra egy fazekasműhelybe, majd Székelykeresztúron át eljutnak a kőrispataki szalmakalap múzeumba is. A péntek éjszakát már a megyeszékhelyen töltik, majd szombaton ellátogatnak a Gyimesekbe, onnan Kézdivásárhelyre indulnak, ahol a kirándulás utolsó mozzanataként az Incze László Múzeumba mennek el, Kézdiről pedig hazaindulnak Bukarestbe.
Elena Cruceru, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa, az utazás szervezője a Maszolnak elmondta, hogy a dokumentációs jelleggel bíró kirándulást a 14 ország részvételével zajló Duna Régióra vonatkozó uniós stratégia keretében szervezik meg immár negyedszer. Célja pedig a kisebbségek sokszínű kulturális örökségének leltározása.
„Románia különböző, többnemzetiségű régióiban jártunk már az újságírókkal, első alkalommal Tulcea megyébe látogattunk, a következő alkalommal Fehér és Bihar megyébe, tavaly pedig a Kazán-szoros vidékén jártunk. Idén a Székelyföldre esett a választásunk a gazdag kisebbségi kulturális örökség miatt. A helyi magyar közösség értékei mellett igyekszünk bemutatni az újságíróknak más helyi kisebbségeket is. Ezt szolgálja a gyergyói örmény és zsidó közösség meglátogatása, és ennek része volt Sepsiszentgyörgyön a romák lakta Őrkő negyed felkeresése is” – mondta a kirándulás vezetője.
Elena Cruceru szerint az újságírókat elbűvölte, amit eddig láttak. Meglepte őket az is, ami Őrkőn fogadta őket, de megjegyezték, hogy egyértelműen látszik, hogy tettek lépéseket a romák helyzetének jobbá tétele érdekében.
„A sajtós kollégák a természeti értékekre is felfigyeltek, és tulajdonképpen ez is részét képezi az érdeklődési körünknek: az egyes etnikumok, hogyan illeszkednek be kulturális örökségükkel a földrajzi adottságok közé, és ez hogyan teremt lehetőséget a kulturális turizmus fellendítésére” – tette hozzá Elena Cruceru. Kovács Boglárka / maszol.ro

Kallós Zoltán életműve Csíkszeredában
Indulj el egy úton... Kallós Zoltán címmel nyitják meg szombaton délután hat órakor a Csíki Székely Múzeumban a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vándorkiállítását, amely a neves néprajzkutató munkásságát összegzi.
Csíkszeredába érkezett a Kallós Zoltán életművét bemutató kiállítás. A szombati megnyitó után a tárlat január 14-ig látogatható a Csíki Székely Múzeumban.
„A kiállítás ötlete a szentendrei skanzentől származik, a főigazgató-helyettes Berecki Ibolya volt az ötletgazda” − elevenítette fel Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A kiállítás történetét ismertetve elmondta, a skanzen mint Magyarország és Közép-Kelet Európa egyik legjelentősebb szabadtéri néprajzi gyűjteménye, szakmai figyelemmel kísérte, segítette a válaszúti Kallós-gyűjtemény létrehozását, így nem véletlen, hogy 2015-ben Szentendrén nyílt meg egy olyan tárlat, amely világgá kürtöli a Kallós-gyűjtemény korszakalkotó jelentőségét. A terjedelmes kiállítás a skanzenben közel egy évig volt látható, majd a székelyföldi múzeumokkal ápolt jó együttműködés keretében megszületett az ötlet, hogy elhozzák Székelyföldre is. Sepsiszentgyörgyön nyílt, aztán Székelyudvarhely következett, a sort pedig Csíkszereda zárja, Gyarmati szerint itt áll rendelkezésre a legnagyobb tér arra, hogy ezt az anyagot a maga monumentalitásában be tudják mutatni.
A kiállítás alkotóelemei a Kallós Zoltán által készített fényképfelvételek, az ötvenes évektől kezdődően. Külön részét képezi a tárlatnak a néprajzi tárgyak csoportja, gyönyörű szép női és férfi viseletek láthatók azon területekről, ahol Kallós gyűjtőmunkát végzett. Ezenkívül hangfelvételek és televíziós filmfelvételek is vannak. „A kiállításnak nagyon meghitt és felemelő atmoszférája van. Külön kiemelném a látványvilágát, magyarországi skanzenesek, látványtervezők és restaurátorok egész csapata vett részt a mi szakembereinkkel együtt a kiállítás elrendezésében” − ajánlotta a tárlatot a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A szombati kiállításmegnyitón fellép a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, amely folklórműsorával tiszteleg Kallós Zoltán, a jeles néprajzkutató előtt. R. Kiss Edit / Székelyhon.ro

Vasárnaptól ismét Székelyföldön dolgoznak a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvosai
Vasárnaptól jövő péntekig ismét székelyföldi településeken végeznek szűrővizsgálatokat, vizsgálatokat és gyógykezeléseket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai – közölte pénteken a szervezet az MTI-vel.
Az idei második, Hargita megyei gyógyító körúton 24 orvos és egészségügyi szakember vesz részt, akik Székelyudvarhelyre, Kápolnásfaluba, Karcfalvára, Csíkmadarasra, Csíkszentsimonba, Csíkszépvízre, Csíkszentmártonba, Csíkszentkirályra és Csíkszeredába látogatnak el. Gyimesbükkön pedig moldvai csángó gyerekeket vizsgálnak, akiket 100-200 kilométeres körzetből autóbuszokkal szállítanak oda.
Az orvoscsoportban lesz csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-neurológus, gyermek-urológus, gyermek-aneszteziológus, kézsebész, gyermek-szemész, valamint fogorvosok, gyermek fül-orr-gégészek, szülész-nőgyógyászok, mentőápolók és szakorvosjelöltek is részt vesznek a munkában. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionja is csatlakozik az egyhetes körúthoz, a mobil rendelőben dolgozó orvosok szűréseket, vizsgálatokat végeznek és tanácsadást tartanak.
Tavaly mintegy 800 nőgyógyászati szűrést végeztek, amelyeknél két megvizsgált esetben derült fény súlyos elváltozásra, ami műtéti beavatkozást tett szükségessé, 48 esetben gyógyszeres terápiát írtak elő az orvosok.
A hagyományoknak megfelelően a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsoportja évente kétszer utazik Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket.
Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segítik. 2016-ban a szervezet önkéntesei több mint tízezer vizsgálatot végeztek, a szűrővizsgálatok eredményeképp 68 gyermek esetében javasoltak magyarországi kivizsgálást, gyógykezelést vagy műtétet, és 41 gyermek jutott általuk ingyenesen szemüveghez. MTI; Székelyhon.ro

Ragyogjanak az együttérzés csillagai!
Minél több! Hiszen ez jelzi, hogy egyre többen vannak, akik együtt éreznek a nélkülözőkkel. A Gyulafehérvári Caritas szervezet hagyományosan minden év októberében csatlakozik az Egymillió csillag a szegényekért szolidaritási akcióhoz. Idén kilencedik alkalommal gyertyákkal világítanak meg egy-egy közteret, ahol minden egyes égő gyertya a sorsvállalást jelképezi.
Az akció lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egy-egy gyertya meggyújtásával és ezzel egy időben nyújtott pénzbeli adományával láthatóan is kifejezze: minden nehézség ellenére fontos számára a közösség, és együtt érez a szegény emberekkel.
Az Egymillió csillag a szegényekért akció 1998-ban indult Franciaországban, s közel húsz év elteltével a Caritas Europa, a Caritas Internationalis és számos ország Caritas-szervezete – köztük a romániai is – részt vesz a szolidaritási akcióban.
A Caritas tavaly 16 helyszínen szervezte meg a gyertyagyújtást több mint 5.300 személy részvételével, a perselyekbe pedig 42.294 lej gyűlt össze. Az adományokból több mint 600 nehéz sorsú család és egyedül élő idős személy részére készítettek élelmiszercsomagokat. Ezzel az adománnyal tették szebbé a karácsonyi ünnepüket.
A Gyulafehérvári Caritas célkitűzéseiből adódóan hangsúlyt fektet arra, hogy a mindennapi, a szegénységet, szociális-egészségi problémákat enyhítő programjai mellett hasonló rendezvényekkel is felhívja az emberek figyelmét a nehezebb körülmények között élő embertársakra.
Idén október 13-án, pénteken este 6 és 8 óra között több erdélyi városban lesz gyertyagyújtás. Maros megyében négy településen égnek majd a gyertyák: Marosvásárhelyen a Színház téren, Marosszentgyörgyön a Szent György téren, Erdőszentgyörgyön a művelődési ház előtt, Szovátán a fürdőtelepen a Maros villa előtti parkolóban.
Továbbá: Csíkszeredában a Szabadság téren, Csíkkarcfalván a központban, Gyergyószentmiklóson a művelődési központ előtt, Gyergyóremetén a Cseres Tibor téren, Gyergyóditróban a Jakab Antal téren, Gyergyóalfaluban a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében, Maroshévízen a kultúrház előtt, Székelyudvarhelyen a Dávid Ferenc téren Székelykeresztúron a központban, Sepsiszentgyörgyön a Szabadság téren, Kézdivásárhelyen a Gábor Áron téren, Bereckben a Szent Miklós római katolikus templomban, Petrozsényben a színház melletti parkban.
– A készülődés elkezdődött, a Caritas munkatársai és az önkéntesek teszik a dolgukat, hiszen az évek során rutinra tettek szert. Tavaly Maros megyében eredményes volt az akció, hiszen 160 élelmiszercsomagot sikerült összeállítani – fogalmazott Molnár József, a Caritas kommunikációs felelőse.
Marosvásárhelyen a Színház téren idén is kedveskednek az adakozóknak. Egy finom teával, és akárcsak tavaly, műsorral készülnek, hogy még hangulatosabbá tegyék a teret. Énekel Boros Emese, kíséri Fülöp Csongor és Asztalos Zsolt. Mezey Sarolta / Népújság (Marosvásárhely)

Barokk zene szólt korhű helyen
Vasárnap este a kolozsvári Fonte di Gioia barokk zene együttes és meghívottjai adtak nagyszerű koncertet egy méltó hangulatú környezetben, a nagyváradi római katolikus Püspöki Palota dísztermében.
A Fonte di Gioia együttes 2009-ben alakult Dénes Csongor (hegedű), Dénes Anna-Júlia (hegedű), Csata István (viola da gamba) és Amalia Goje (csemballó) vezetésével, akik mindannyian a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szereztek diplomát. Lelkesedésük és a barokk zene iránti szeretetük lehetővé tette, hogy részt vegyenek a Romániában először megrendezett La Stravaganza barokk kamarazene versenyen, ahol alig két hónappal a megalakulásuk után második díjat szereztek. Mindez óriási lendületet adott további közös munkájuk számára. Szakmai fejlődésük érdekében jelentkeztek az Academie de Sable-n szervezett mesterkurzusokra.
Hamarosan figyelemre méltó helyre kerültek Románia barokkzenei színpadán, koncertezve a hazai nyári fesztiválokon: Nagyszebenben, Kisdisznódon, Segesváron, Prázsmáron, Rozsnyón, Vidombákon, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Szatmáron és természetesen a székhelyükön, Kolozsváron. Az együttes vonósai a kincses városbeli Transilvania Filharmónia tagjai, míg Amalia Goje a Gheorghe Dima Zeneakadémia orgona és csembaló tanára.
A vasárnap esti koncertjük egy pályázat keretében valósult meg, melyet az RMDSZ Communitas Alapítványa támogatott, illetve az itteni fellépésük a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Székely István klarinétművész által vezetett Clarinetto Egyesület segítségével jött létre. Fontos kiemelni még, hogy a kvartett ezúttal Gebe-Fügi Renátával (szoprán, hegedű) és Király Erzsébettel (brácsa) egészült ki.
A csodálatos élményért Böcskei László megyés püspök mondott köszönetet, egyúttal arra hívva fel a figyelmet: a hamarosan elkezdődő felújítási munkálatok ellenére a Püspöki Palotában továbbra is lesznek események, hiszen „az élet fejlődik”, nem szeretné azt, hogy kihalt legyen az épület. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Vasszékelyek kálváriája
Vasszékelyek címmel készült 56 perces dokumentumfilm azokról az élő tanúkról, akik részt vettek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben, elszenvedték a megtorlást. Premier október 23-án.
Részlet a dokumentumfilmből. Túlélők
A tényeket feltáró, hiánypótló dokumentumfilm ötletgazdája és szerkesztője Balázs Árpád székelyudvarhelyi újságíró, rendezője, operatőre a Székelyföldi Legendárium megálmodója, Fazakas Szabolcs. A szerzőpáros felkeresett öt erdélyi ’56-ost, akik élő, hiteles tanúi a több mint 60 évvel ezelőtti eseményeknek. Vallomásaikból nemcsak egyéni sorsuk, de a szabadságharc napjaival, az utána következő megtorlással kapcsolatos történelmi események is kirajzolódnak. – A gyergyószárhegyi Pál László még nem volt 18 éves, amikor az építészeti technikumból egyenesen a marosvásárhelyi fogdába, onnan a bărăgani munkatáborba hurcolták. A székelyszentléleki Hadnagy Istvánt Gyergyószárhegyen tartóztatták le több iskolatársával együtt, előbb Marosvásárhelyen, Szamosújváron tartották fogva, majd ő is a bărăgani kényszermunkatelepre került. Kovács Gyula, a csíkszeredai gimnázium frissen kinevezett tanára, épp szülőfalujában, Máréfalván tartózkodott a szüleinél, amikor utána mentek a bőrkabátosok. Sándor Balázsra, a frissen végzett teológusra szülőfalujában, Homoródalmáson csapott le a Szekuritáté és vetette a szamosújvári börtönbe. A gogánváraljai Török Mihályt, a román hadsereg fiatal katonatisztjét is szervezkedéssel vádolták és ítélték kemény, Szamosújváron és a Bărăganban töltött börtönévekre – foglalta össze a filmben megszólalok sorát és sorsát Balázs Árpád. A több helyszínen forgatott dokumentumfilmet a szabadságharc 61. évfordulójának napján, október 23-án mutatják be Székelyudvarhelyen. Lázár Emese / Hargita Népe (Csíkszereda)

Olasztelken szerepelt a Renaissance Táncegyüttes
Olasztelken a késő reneszánsz jegyeit viselő, gyönyörűen felújított Daniel-kastélyban vendégszerepelt a napokban a dévai Renaissance Táncegyüttes. – A baróti Kájoni Consort meghívására érkeztünk Olasztelekre. Kapcsolatunk lassan tízéves múltra tekint vissza, a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által szervezett kastélyfesztiválon láttuk először vendégül Hunyad megyében a baróti régizene-együttest, s ezt követően többször vettünk részt egymás rendezvényein. Kapcsolattartásunkat jelentősen segítette az időközben kiépült székely–szórvány partnerség. És külön köszönettel tartozunk Kovászna Megye Tanácsának, amely idén is támogatta a baróti együttes Hunyad megyei szereplését, illetve az olasztelki rendezvényt, melynek aktív részesei lehettünk – számolt be a Renaissance Táncegyüttes képviselője.
A baróti Kájoni Consort immár hetedik alkalommal szervezte meg az Erdővidéki Régizene-találkozót, melynek a pompásan felújított, kastélyszállóként üzemelő olasztelki Daniel-kastély biztosított teret. A rendezvényre már egy nappal korábban ráhangolódhatott a közönség, különösképpen a gyermekek, akik számára a Baróti Gaál Mózes Általános Iskolában szerveztek kézműves-foglalkozást és reneszánsz táncházat, az olaszteleki Cygnini ének- és táncegyüttes gyermek- és ifjúsági csoportjainak részvételével. Utóbbiak másnap az olasztelki Daniel-kastély nagytermében is felléptek, kecsesen járva a spanyol olasz és angol középkori táncokat. A Székelyudvarhelyről érkezett Riverenza régizene-együttes és az Arany Griffek táncegyüttes közösen vittek színpadra néhány középkori táncot, miközben a csoport vezetője szóban is ismertette az egyes tánclépéseket, a korabeli szokásokat, viseletet. A dévai Renaissance Táncegyüttes a Hunyadi János eredetéről szóló történelmi táncjátékával aratott sikert az erdővidéki közönség körében. Az estet a házigazda szerepét vállaló Kájoni Consort együttes zárta, akik Lőrinczi György marosvásárhelyi lantossal közösen szólaltatták meg a korabeli muzsikát. A tartalmas és jó hangulatú rendezvényt közös énekléssel zárták. Gyulai György Éva fő szervező kérésére a baróti és székelyudvarhelyi zenészek együtt húzták a Kájoni Codex egyik ismert dallamát, a dalolásba bevonva a közönséget is. Így záróakkordként előadók és közönségük együtt hajthattak főt a 330 éve elhunyt nagy tudású ferences szerzetes, nyomdász, botanikus, könyvkiadó orgonaépítő, énekszerző emléke előtt, akinek a nevéhez fűződik a 17. századi erdélyi zenetörténet egyik legfontosabb és legértékesebb dokumentumának, a Kájoni Codexnek a megalkotása. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)