A székelyudvarhelyi Nagy Péter festőművész /sz. Bikafalva, 1936. febr. 27./ nyugdíjazásáig munkásként, majd tervező technikusként dolgozott. 1960 óta fest, sok közös kiállításon vett részt, s egyéni tárlatainak száma is meghaladja a harmincat. Székelykeresztúron június 19-én, a Molnár István Múzeumban nyitották meg újabb kiállítását. Fülöp Lajos múzeumigazgató megnyitóbeszédében elmondta, hogy a papi családban született ifjú tehetségnek nem adatott meg a felsőfokú képzés lehetősége. Képein fel lehet fedezni a történelmi értékeket is hordozó falurészeket, utcákat, házakat – néhány közülük csak Nagy Péter ecsetje nyomán marad fenn. /László Miklós: Nagy Péter képzőművészeti kiállítása Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 29./

Szent László emlékére június 23–27-e között immár a hatodik Lármafa Találkozó zajlott. Az előző négy évben seregének zömét székelyföldi székelyek alkották, akik bejárták Erdély, a Partium és a Felvidék Szent László-emlékhelyeit, Pozsonytól Rozsnyóig és Kavától Kassáig. Idén a felvidékiek százas csapata járta végig Erdélyt. Nagyváradon a székesegyházban Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke tartott előadást a magyar nyelvről. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök Szent László királyról értekezett. Ezt követően megtekintették a nagyváradi várat, ahol annak idején eltemették László királyt. Kolozsváron dr. Czirják Árpád érseki helynök mondott beszédet. A Tordai-hasadék gyalogos bejárása után a magyarlónai református templomban tartott ünnepi istentisztelet zárta a napot. Harmadik napon Székelykeresztúr Petőfi-emlékeit nézték meg s résztvevők. A bögözi református templom falát díszítő, hat jelenetből álló Szent László-legenda a Kárpát-medence legrégibb ilyenszerű alkotása. Az ünnepi istentisztelet után az agyagfalvi emlékmű megtekintése volt a folytatás. A következő napon Cegőtelke népe, Beszterce-Naszód megye magyar közösségeinek képviselői fogadták a vendégeket, akik a hajdani 1068-as ütközet lovas megjelenítésével idézték fel a hajdani győztes csatát. A találkozó a dési református templomban tartott ünnepi istentisztelettel és köszöntőbeszédekkel zárult. /Beder Tibor: Lármafa találkozó – 2005. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

XIII. századi veremlakás és XIV. századi kúria alapjait tárták fel Székelykeresztúron. A székelykeresztúri Székely Attila nyugalmazott történelemtanár a középkor megszállott kutatója. Már öt éve dolgozik a Szabadság tér 29. szám alatti telken, ahol sikerült feltárni egy ún. veremlakást. A mostani ásatás azt igazolja, hogy a XVI. század közepétől ment végbe az a folyamat, amikor már a föld felszíne fölött építkeztek. A XIII. századi veremlakásban 42 érmét találtak Az érmék igazolják, hogy veremlakást feltöltötték kaviccsal, pincét csináltak belőle, rá házat építettek. Nagyon sok vasból készült eszközt találtak, a XIII–XIV. századra datálódó sarkantyúkat, különböző nagyságú nyílhegyeket és sok háztartási eszközt. Fontos az is, hogy abban az időszakban már volt üveg. Előkerült olyan üvegdarab, amely rangos gazdára vall, mert nagyon ritka példány. A második lelőhelyen egy XV-XVI. századi udvarház alapja került elő. Székely Attila áprilisban a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától megkapta a Schönvisner István-emlékérmet. /László Miklós: Újabb jelentős régészeti leletek Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30./

1974 szeptemberében Parajdon szervezték meg az első fúvószenekari találkozót, hasonló rendezvényeket azóta szerveznek Erdély egész területén. Hargita megyében a parajdi és a székelykeresztúri a legjelentősebb. Székelykeresztúron az idei találkozó június 26-án a zenekarok és mazsorettcsoportjaik zenés felvonulásával kezdődött. Uzon zenekara a múlt század közepén alakult, de a mostani 30 tagú formáció csak 9 éve tevékenykedik. 1910-ben alakult a barátosi zenekar, Keresztúron most 27 taggal szerepeltek. A fehéregyháziak zenekara 1931-ben alakult, az új formáció 1992-ben, a mostani találkozóra eljöttek. Az agyagfalvi zenekar 1996-ban alakult, és az egyesület keretében tevékenykedik. 2000-ben felvette az Udvarhelyszéki Zenekar nevet. Kápolnásfaluban 1935-ben alakult zenekar, de 1965–80 között nem tevékenykedett. 1980-ban alakult újra, most is jelen voltak. A rendezvény szervezője, a Székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar, 1895-ben alakult. /László Miklós: XXIV. Nemzetközi fúvóstalálkozó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./

Barátoson a helyi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet július 10-én tartotta a 34. fúvóstalálkozót, ugyanakkor a zenekar fennállásának 95. évfordulójára is emlékeztek. Részt vettek a székelykeresztúri, a kápolnásfalui, az uzoni, a gidófalvi, a kovásznai és kézdivásárhelyi fúvószenekarok. A rendezvény az immár évtizedek alatt kialakult hagyományok szerint zajlott: a zenekarok a falu központjából a református templom kertjébe vonultak, majd megkezdődött a zeneka­rok seregszemléje. /Bodor János: Fúvóstalálkozó Barátoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A Küsmödön született, Etéden nevelkedett, Székelykeresztúron diákoskodó, évekig Bukarestben dolgozó, jelenleg Budapesten élő Szávai Géza író legutóbb a három évtized alatt írt esszéiből válogatott Torzmagyar – Helyzettudatok – és irodalmunk egyetemessége címen kiadott kötetével jelentkezett. A könyvről Balázs Imre József terjedelmes recenziót közölt az Aradon megjelenő Irodalmi Jelenben. /Helyzettudatok – és irodalmunk egyetemessége. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./

Vox Rádió néven új magyar nyelvű kereskedelmi rádió kezdi meg működését Székelykeresztúron. A Hargita Line Kft. pályázatát elfogadták a 88,6-os frekvencián. A székelykeresztúri kábeltévét és internet-szolgáltatást működtető kft. tulajdonosa és vezetője, Szövérfi Jenő elmondta, hogy a jövő év elején indul el az új rádió, melynek műsorai, felépítése a többi székelyföldi kereskedelmi adó irányvonalát fogja követni. Keresztúr lakossága örömmel vette tudomásul, hogy 2006-tól magyar nyelvű rádióadó fog működni a városban. /Katona Zoltán: Rádió indul Székelykeresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 2./

Marosfőn július 10–16-a között zajlott a román történelemnek és civilizációnak szentelt VIII. Nyári Egyetem. Itt néhány nap alatt tisztáznak szaktekintélyek által kétszáz éve vitatott kérdéseket. Példának okáért A román történelem és civilizáció a Kárpát-kanyarban témájú eszmecsere szereplői visszamentek a történelem előtti időkbe, és megállapították: a román földet – beleértve Hargita és Kovászna tájait – a Cucuteni, vagyis a korai Európa legelőrehaladottabb kultúrája uralta, ebből fejlődött ki a dák, majd a román civilizáció, amelynek szószólói most Marosfőn találkoztak. A román nemzet kialakulására dr. Dorinel Ichim bákói muzeológus dolgozott ki elméletet: erdélyi, moldvai, havasalföldi románok a régmúlt idők folyamán vásárokban, majálisokon találkoztak, ismerkedtek, majd házasodtak, apa-, illetve anyatársakká váltak, és kész, így alakult ki Európának egy magas kultúrájú népe! Dr. Ioan Lacatus egykori sepsiszentgyörgyi pártaktivista, jelenleg a hangzatos elnevezésű Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója határozottan elvetette Székelyföld autonómiájának gondolatát. A felszólalók súlyos hibának tartották a magyar iskolák különválását. Különösen súlyos a helyzet Udvarhely – Székelykeresztúr vidékén – jelezték a marosfői tudósok: itt a román gyermekek magyarul beszélnek. Gheorghe Bejan mérnök, a Moldvai Katolikusok Egyesületének elnöke felháborodva közölte, hogy Moldvában újra indulnak magyar osztályok. Egyetlen magyar szakember sem kapott meghívást Marosfőre, ahol mindenki mindenkivel egyetértett. Codrin Munteanu, az újszülött Hargita–Kovásznai Románok Társadalmi Fórumának elnöke kifejtette: „A román államnak tizenöt éve nincs stratégiája az itteni románság számára.” /Barabás István: Elemista egyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

Díszlovasok és a homoródalmási fúvószenekar felvonulásával vette kezdetét augusztus 13-án az Unitáriusok Egyetemes Találkozója a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. Dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök beszéde után a meghívottak közül elsőként Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. A magyarországi unitáriusok üdvözletét Elekes Botond főgondnok tolmácsolta. A magyar kormány részéről, a tavalyi évhez hasonlóan, Gulyás Kálmán, az egyházi kapcsolatok államtitkára köszöntötte a jelenlévőket. Az amerikai unitáriusok nevében Harold Babcock lelkész, a Testvéregyházközségi Tanács alelnöke üdvözölte a találkozó résztvevőit. A Homoródkeményfalván élő unitáriusoknak címeres zászlót adományoztak. A találkozó kulturális műsorral, szavalatokkal folytatódott, fellépett a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes, valamint a székelykeresztúri unitárius egyházközség énekkara. Végül a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremlékénél helyezték el az emlékezés koszorúit. /Szász Emese: Unitárius találkozó Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./

Nagy ünnep volt augusztus 20-án Kadácson, az unitárius egyházközségben. Szombatfalvi József unitárius esperes köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket. A hódmezővásárhelyieket hídépítőknek nevezte. Kádár Attila kadácsi lelkész a 2004. december 5-ei szavazás okozta lelki sebek begyógyulásáról, a testvéri kéznyújtásról, az összetartozásról beszélt. A templomkertben a nemrégiben felállított zászlórúdnál énekelt a helyi kórus, majd az alkalmi színpadon a korondi fúvószenekar, a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes szórakoztatta az ünneplő közösséget. Az alkalomra Kadácsi Keresztény Szó néven színes vallásos és közéleti lapot is megjelentettek. Emlékezetes maradt a Kadácsi Napok sok eseménye. /Balázs Árpád: Hídépítő Hódmezővásárhely. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 22./

A múlt hetinél sokkal nagyobb árvíz zúdult augusztus 23-án Székelyudvarhelyre és környékére: legkevesebb három ember vesztette életét az ítéletidőt követő árhullámban. A décsfalvi hidat elvitte az ár, amely nemcsak a városban, hanem Hodgyában, Bikafalván, Galambfalván, illetve a Nyikó mentén is rombolt. A városon kívül Malomfalva, a Nyikó mente, az Oroszhegy felőli részen a Bosnyák-patak mentén volt óriási a pusztítás. Farkaslakán egy idős asszonyt elsodort az ár, Korondon a Miklós-pataka öntött ki, nyolcvan házat öntött el a víz, ugyanakkor három hidat vitt el, továbbá 40 méter aszfaltutat és 800 méter községi utat tett tönkre. A Nyikó óriási pusztítást vitt véghez a Székelykeresztúr irányában levő falvakban, Kobátfalván, Siménfalván, Székelyszentmihályon felmérhetetlen károkat okozott az ár. A falvakban állatokat, pajtákat és más gazdasági épületeket vitt el a víz. Bikafalván elpusztult állatok tetemei hevertek az úton. Farcádban óriási rombolás volt, Hodgyában két ember meghalt. Nagygalambfalván a főútnak a hídját betörte a víz, Kisgalambfalván ki kellett telepíteni néhány családot, a házakat annyira elöntötte a víz. Székelykeresztúrra este tizenegy körül ért az áradás. Fancsal, Ülke és Székelyszenttamás után a Bosnyák-pataka Kadicsfalvára érve okozott óriási pusztítást. Szombatfalva után Kadicsfalván volt a legsúlyosabb helyzet. Székelyudvarhelyen elszakadt a gázvezeték. /Emberáldozatokat is követelt a tegnapi árvíz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./

Az augusztus 23-i árvizek hat megyében okoztak számottevő károkat. Az elmúlt két napban 10 személy meghalt, 8 eltűnt, az anyagi károk jelentősek. Elsősorban Bihar, Beszterce-Naszód, Hargita, Hunyad, Maros és Prahova megyében észleltek jelentős árvízkárokat: 15 ház teljesen tönkrement, 1478 kisebb károkat szenvedett, 594 gazdasági épület megrongálódott, ezenkívül 30 hektár termőföldben, 25 hídban tettek kárt a medrükből kilépett folyók, patakok. Villany nélkül maradt 53 helység. Kolozs megyében elsősorban Magyargorbón észleltek árvízkárokat. Szinden, Koppándon, Tordán, Tordatúron, Pusztaszentmártoton, Bácsban és Szucságban is jeleztek károkat. Hargita megyében több mint tízen vesztették életüket az elmúlt 24 óra alatt, további négy személyt kórházban ápolnak. Udvarhelyen, Galambfalván, Farkaslakán, Siménfalván, Korondon, Felsőboldogfalván és Bögözben jeleztek árvízkárokat, 14 személyt kiköltöztettek. Farkaslakán 9 házat, 2 hidat pallót rongált meg az ár. Bétában, Székelydobón és Vágásban nincs villany. Udvarhely és Segesvár között szünetel a vasúti közlekedés. Székelyudvarhelyen megkezdték a Szombatfalva nevű városrész kiürítését. Szemtanúk szerint a víz másfél-két méteres volt, másutt nyakig ért. Bihar megyében Popfalván, Berettyószéplakon, Érmihályfalván jeleztek árvízkárokat. Beszterce-Naszód megye központjában 30 házat és gazdaságot érintett az ár. Hunyad megyében Guraszáda és Burzsuk községekben jegyeztek árvízkárokat. Prahova megyében az esőzések 8 helységet érintettek. Maros megyében három településen, Maroskeresztúron, Sáromberkén és Szászszentivánon észleltek nagyobb mértékű árvízkárokat. Sok családot kitelepítettek. A legnagyobb károkat Fogaras környékén észlelték. Az esőzések több országutat és megyei utat érintettek. /H. D.: Továbbra is nagy károkat okoz az árvíz. Riasztó a helyzet az ország több megyéjében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./ Tizenhárom halottat és legalább három eltűntet jelentettek a Székelyudvarhelyt és környékét sújtó árvíz áldozataiként. Székelyudvarhelyen és környékén több mint ezer házat öntött el a víz, Farkaslakán, Székelyszent­lél­eken és Malomfalván száz házat öntött el a víz. Székelyudvarhely felől nem lehet eljutni Székelykeresztúrra az oda vezető főútvonalon. Pusztított az ár a Maros megyei Sáromberkén, Maroskeresztúron, valamint Szászszentivánon is. A Katolikus Karitász ötmillió forintos gyorssegélyben részesíti a székelyudvarhelyi és környékbeli árvízkárosultakat. Kilencven katonai lakósátorral segíti a romániai árvíz károsultjait több magyarországi székhelyű bank; a belügyminiszter kezdeményezésére indított akció 18,5 millió forintba kerül. /Katasztrófa Udvarhelyszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Az erdélyi unitárius egyház története címmel Kolozsváron mutatnak be egy kuriózumszámba menő kötetet, melyet Kénosi Tőzsér János (1708–1772) és Uzoni Fosztó István (1729–1778) írt, azonban magyar kiadása csak most történt meg. A 18. században Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István lelkészek írták meg latin nyelven az erdélyi unitárius egyház összefoglaló történetét. A székelykeresztúri és a kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtárában őrzött monumentális latin mű csak 2002-ben jelent meg nyomtatásban. Márkos Albert (1878–1949), az egykori Unitárius Főgimnázium tanára 1942-ben elkészült a magyar fordítással, de ezt csak most adták ki. A felekezetté alakulás vallási összetűzéseit követően az egyházvezetők életrajzát és munkásságát, majd a neves unitárius iskolák rektorainak életművét ismerheti meg az olvasó. Az unitárius nyomdák 16. és 17. századi kiadványainak bemutatását az unitárius nemességről, majd a felekezet szertartásrendjéről szóló fejezet zárja. /Barabás Blanka: Az erdélyi unitárius egyházról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 5./

A vidék unitárius lelkészei, élükön Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperessel, már a tragédia másnapján az árvízsújtotta székelyföldiek segítségére siettek. Csakhamar 60–80 ember érkezett a környékbeli falvakból, Gagy völgyéből, de Nagyajtáról, Vargyasról is. Annyi önkéntes érkezett, hogy minden családhoz akár 4–5 ember is mehetett iszapot hordani, takarítani. A hétvégi segítő akciót az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége szervezte, szeptember 2-án összesen 56 lelkész dolgozott a sáros-romos udvarokon. Az árvíz pusztította falvak segítésében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet is kivette részét. Szabó László ODFIE-elnök és csapata Kobátfalván, Nagykadácson, Székelyszentmihályon is tevékenykedett, gyakorlatilag reggeltől estig. /Közmunkázó unitárius lelkészek Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

A Székelykeresztúr Kistérségi Cigány Önkormányzat meghívására szeptember 5–8. között nemzetközi cigánykonferencia zajlik. A rendezvény szervezői Bezán László és Kiss Ferenc, a helyi Kistérségi Cigány Önkormányzat vezetői. Megjelent többek között Benyovszki Lajos polgármester, Szente B. Levente, a Kisváros újság szerkesztője, költő is. A konferencia résztvevői helyi roma tanintézeteket, roma kisebbségi irodákat és a környező falvakban roma kézműiparosokat keresnek fel. /Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva: Nemzetközi cigánykonferencia Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./

Az Arad megyei Zimándújfalun a helybeli Borostyán Egyesület gyűjtést szervezett a székelyföldi árvízkárosultak javára. Az összegyűlt pénzt négytagú küldöttség vitte el a Székelykeresztúr mellett lévő Siménfalvára, ahol átadták András Gyula alpolgármesternek. /(b): Zimándújfalusiak adománya Siménfalvára Zimándújfalusiak adománya Siménfalvára. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

Másfél évvel ezelőtt a zetelaki születésű, Norvégiában élő Ilyés László a keresztúri árvaházba látogatott, ahol szembesült az áldatlan állapottal. Norvégiai településének iskolája segítségével gyűjtést szervezett, az összeszedett pénzből pedig megvásárolta a rugonfalvi nemesi kúriát, amelyet helyi vállalkozók segítségével felújítottak. Szeptember 24-én átadták az épület a Zeyk Domokos Alapítványnak. Az ünnepségen jelen volt a norvég nagykövetség munkatársa, a gyűjtést szervező és lebonyolító norvég iskola képviselője, valamint a kezdeményező Ilyés László, illetve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat első embere, Kozma Imre atya is. A tatarozott rugonfalvi, kúria épülete családi házzá alakul át, előreláthatóan nyolc árva gyereknek adva otthont. /mlf: A nemesi kúriából árva gyerekek háza lett. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./

Az alsóboldogfalvi Gálfalvi Gábor nyugalmazott tanító 17 évesen tanítói oklevelet szerzett Erdély akkori leghíresebb pedagógusképzőjében, a Székelykeresztúri Tanítóképzőben. Abban az intézetben a növendékeket néptanítóknak képezték. Ez azt is jelentette, hogy azon a településen, ahol dolgoztak, tevékenységük nem ért véget a délelőtti órákkal, hanem folytatódott délután és késő este is a fiatalokkal, felnőttekkel való foglalkozásokon. Gálfalvi Gábor a 48 szolgálati évéből 42-t Alsóboldogfalván tanított. A 42 év alatt összesen 87 műsort vitt színre, s ezeket a szomszéd falvakban is bemutatták. Kezdettől fogva néprajzi gyűjtőmunkát is folytatott. Az 1989-es változásokat követően egymás után jelentek meg néprajzi dolgozatai, melyekkel tíz díjat nyert a Magyar Néprajzi Múzeum, a Kriza János Néprajzi Társaság és a Magyar Történelmi Múzeum pályázatain. Tevékenységéért 2001-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki, 2004-ben Németh Géza-emlékdíjjal jutalmazták, és ugyanebben az évben a székelykeresztúri önkormányzat Pro Cultura-díjjal értékelte munkáját. Eddig hozzávetőlegesen négyszáz pedagógiai tárgyú cikke jelent meg különböző újságokban, két néprajzi és egy szociológiai témájú könyve is napvilágot látott. Három, vadászattal kapcsolatos könyve látott napvilágot (Arcán érezte a vérmedve leheletét, Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene, Vadászkalandok és vadhúsreceptek). 2004-ben jelentette meg az általa összeállított Magyar–Roma társalkodó szótárt, négy néprajzi dolgozatát az Udvarhelyi Híradó kalendáriumában is közölték. Ugyanekkor a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Bizottság felkérésére feltérképezte a Székelykeresztúr vidékén lévő turulmadaras emlékműveket. Jelenleg a vidéken még fellelhető cigánymeséket gyűjti, és hozzáfogott Alsóboldogfalva kultúrtörténetének megírásához is. /László Miklós: 48 év nemzeti napszámosság. Nemzeti kultúránk közkatonái. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./

Szeptember 25-én Székelykeresztúron, a Dr. Molnár István Múzeumban megnyitották a segesvári Sz. Kovács Géza grafikus-festőművész egyéni tárlatát. Kovács Géza /sz. Székelyszentkirály, 1938/ a kolozsvári Ion Andreescu Főiskolán 1965-ben szerzett diplomát, azóta Segesváron él és dolgozik. Kezdetben rajzzal foglalkozott, utána olajban dolgozott, majd pasztellt, tusrajzot készített, és közben metszeteket is. Alkotásait az európai országokon kívül az Amerikai Egyesült Államokban is kiállították. /László Miklós: A szülőföld szűkebb és tágabb értelemben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 29./

Értékes népköltészeti kiadvány látott napvilágot. Vadrózsa virága (Edelény, Sepsiszentgyörgy 2004) címmel közkinccsé vált Farkas Jenő tanárnak és tanítványainak gyűjteménye, amelynek feldolgozása közel fél évszázadig húzódott. A Sepsiszentgyörgyön élő Péter Sándor vállalta – Farkas Jenő egykori tanítványaként – a szöveggondozás, szerkesztés munkáját, ugyanakkor neve – Hadobás Pál társaságában – felelős kiadóként is szerepel. Farkas Jenő 1908-ban született Nyárádszeredában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, előbb lelkészi diplomát, majd francia-filozófia-pedagógiai képesítést is szerzett. 1948-tól Székelykeresztúron tanár. 1968-ban vonul nyugdíjba. Marosvásárhelyen hunyt el 2000-ben, 92 éves korában, végső nyughelye a székelykeresztúri temetőben van. 1957-ben és 1958-ban végezte Székelykeresztúr és vidéke népköltészetének gyűjtését, diákjaival. A könyvben kilencvennyolc mese és tréfás történet kapott helyet. Péter Sándor szerint a könyv másik erősségére, a húsvéti öntözőversek fejezete. /Ráduly János: Vadrózsa virága. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

Szőcs Lajos korondi nyugdíjas tanító sokat tesz a múltbeli értékek felkutatásában és közkinccsé tételében. 1938-ban az Etéd községhez tartozó Küsmödön született, a székelykeresztúri Tanítóképzőben végzett. 1963-ban a korondi líceumhoz helyezték. 39 évet tanított ebben az iskolában. 1982-ben társszerzője volt Korond község monográfiájának. Küsmödön, Szolokma és Etéd településeken 60 népi gyógyászati receptet gyűjtött össze. 1994-ben megismerkedett dr. Janitsek Jenő kolozsvári nyugalmazott tanárral, a helynévgyűjtés erdélyi szakemberével, aki addig Erdélyben mintegy 100 település helyneveit gyűjtötte össze. Együtt azóta már 17 erdélyi falu helyneveit rendszerezték, eddig 13 kötetben 13 falu anyaga jelent meg. Szőcs Lajosnak írásai magyarországi és hazai lapokban is föllelhetők, és majdnem 20 kötetben közölt az idők során. Munkássága elismeréseként 13 kitüntetést, illetve díjat kapott. Ezek közül a legjelentősebbnek tartja az életművéért 2005. január 23-án átvett Németh Géza emlékérmet. /László Miklós: Több évtizede végzi gyűjtőmunkáját. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 3./

Villámlátogatásra érkezett Székelykeresztúrra a magyarországi testvérváros, Ajka öttagú küldöttsége. A látogatás célja az volt, hogy megnevezzék azt a három diákot, akiket egyetemi tanulmányaik befejezéséig havi 10.000 forinttal kívánnak támogatni. A felajánlás azon diákoknak jár, akiknek családja hátrányos helyzetben van, és nehezen tudják támogatni gyermekeik továbbtanulását. /Balázs Árpád: Tanulmányi támogatás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 13./

Megjelent P. Buzogány Árpád „Kihúzza a töviset az ember kezéből” című, népi mesterekről, mesterségekről szóló riportokat, interjúkat tartalmazó könyve. Dokumentumértékű munka. A székelykeresztúri és sóvidéki mesterek és mesterségeik dicsérete. A könyv az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg. /(bb): Dokumentum, néprajz, olvasmány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 13./

A Székelykeresztúr melletti Csekefalván október 9-én a Csekefalvi Ifjak Egyesülete a református egyházzal közösen emlékezett az aradi 13 vártanúra, felavatták a Fenyédi Csaba faragta kopjafát, melyen 13 jel emlékeztet az Aradon kivégzett hősökre. P. Buzogány Árpád, a Hargita Megyei Kulturális Központ udvarhelyszéki munkatársa és Szőcs Enikő községi iskolaigazgató mondtak beszédet, a szentábrahámi iskolások pedig emlékműsorral léptek fel. Vajda Domokos református lelkész ismertette, hogy az 1941-ben emelt díszes zászlótartó éppen az új emlékjel közelében állt, amíg meg nem semmisítették a rendszerváltás után. Az egy éve alapított helyi fúvószenekar kezdte és zárta az ünnepséget. Megemlékeztek az új művelődési ház elkészültének 20. évfordulójára is. /B. H.: Csekefalviak ünnepsége. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 18./

Unitárius kórustalálkozó zajlott október 22-én Magyarsároson. Az első unitárius kórustalálkozót Marosvásárhelyen tartották 2003-ban, a következőnek Székelykeresztúr adott otthont, a harmadik színhelye egy Kis-Küküllő menti falu. Megjelent dr. Szabó Árpád püspök, aki megerősítette, Erdélyben van unitárius kórusmozgalom. Tizenhat kórus (közöttük két református) lépett fel a magyarsárosi templomban. /Bölöni Domokos: Unitárius kórusmozgalom. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Október 24-én Budapesten az Önkormányzatok Napja alkalmából a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója díszoklevéllel tüntette ki Benyovszki Lajost, Székelykeresztúr polgármesterét. Az oklevélben az alábbiakat olvashatjuk: „Elődeink dicséretes rendelése, hogy mindazok, akik munkájuk, életük során elősegítik értékeink megőrzését, különleges megbecsülésben részesüljenek ezen célból vezérelve. A FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja kinyilvánította, hogy az Önkormányzatok Napja alkalmából Benyovszki Lajos úrnak, Székelykeresztúr polgármesterének az önkormányzati munkában végzett kiemelkedő tevékenységéért és az önkormányzatiság eszméje iránti őszinte és tántoríthatatlan elkötelezettsége elismeréseként, nagyrabecsülésünk és tiszteletünk bizonyságául a Buza Attila-díjat adományozza.” /L. M.: Fideszes kitüntetés Benyovszkinak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 28./

A székelykeresztúri fúvószenekar 110 éves. Az együttes jelenlegi karmestere, Borbély Csaba megmutatta emléküket: a füzet fedőlapján olvasható: A Székelykeresztúri Polgári Zenekar tagjainak névsora, dátum 1895. A tagok vállalták a szigorú házszabályban foglaltak betartását. Az alapító jegyzőkönyvben ilyen passzus is olvasható: A zenekarba való belépéskor és kilépéskor minden tag 40 koronát fizet, egy próbáról való hiányzásért 50 krajcárt, havi tagsági díjként 6 koronát. Akik szégyent hoznak a zenekarra, kizáródnak. Szász Béla, a Polgári Népi Iskola igazgatója 1901-től vezette a 21 tagú zenekart, 1907-ben Horváth Lajos zenetanár vette át a karmesteri pálcát. Az 1933-ban felfrissített együttes tagjait megtizedelte a második világégés. Réther János tanító érdeme, hogy 1961-ben bekövetkezett haláláig talpon maradt a zenekar. 1979-től új korszak kezdődött. Újjáalakult a zenekar, az akkori megyei kultúrbizottság 1980-ban tetemes összeget utalt ki új hangszerek vásárlására, egyenruha beszerzésére. 1982-ben megtartották Sóskúton az első fúvóstalálkozót. 1995-ben ünnepelte meg a kisváros fúvószenekara fennállásának 100. évfordulóját. Krisán József elnök tanulmányában felvázolta az évszázados fúvósmozgalom legfontosabb eseményeit. Idén pedig a 110 éves évforduló jegyében került sor az immár 23. alkalommal megtartott sóskúti fúvósfesztiválra. /Kristó Tibor: Fúvósébresztő. 110 éves a keresztúri fúvósmozgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

Sok olyan fiatal van, aki valamilyen oknál fogva nem tudta elvégezni a nyolc osztályt, így nincs megfelelő végzettsége, szakmája. Ezen segít a megállapodás, melyet a németországi és székelykeresztúri Domus Egyesület, a megyei tanfelügyelőség és a Zeyk Domokos Iskolaközpont vezetősége kötött. Ennek értelmében a következő tanévtől a Zeyk Domokos Iskolaközpontban beindítanak egy osztályt ezen fiatalok számára. Az osztály a szakiskola keretében építkezési szakosztályként működne, hároméves időtartammal, a sikeresen végző fiatalok pedig szakmunkás bizonyítványt kapnak. Az iskola a tanulóknak ingyenes bentlakást, a Domus pedig ingyenes ebédet biztosít. /László Miklós: Második esély a fiataloknak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

November 11-13-án, a hét végén tartották meg az Erdélyi Magyar Régészek III. konferenciáját a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. Az előzőekhez viszonyítva a csíksomlyói találkozó volt a legsikeresebb: több mint 100 egyetemi hallgató, érdeklődő volt kíváncsi a két szekcióban bemutatott, közel 50 előadásra. Az előadók között volt a budapesti dr. Takács Miklós régész; a szintén Budapesten élő kollégája, Benkő Elek, a székelykeresztúri múzeum egykori munkatársa; valamint Kacsó Károly és Bajusz István történészek, továbbá a házigazda szerepét betöltő Botár István és Darvas Lóránt régészek. Műsorfüzet tartalmazta az előadások jegyzékét. Két évvel ezelőtt alakították meg a Pósta Béla régész nevét viselő egyesületet, hogy támogassák a különböző intézményekben kutató szakemberek kapcsolattartását, információcseréjét – mondta Botár István, az egyesület igazgatótanácsának tagja. /Kristó Tibor: Erdélyi magyar régészek konferenciája. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./ A szervezők (Pósta Béla Régészeti Egyesület, Mikó Ferenc Egyesület, Csíki Székely Múzeum) nagy nevű szakembereket, régészeket, történészeket hívtak meg. Bajusz István, a Pósta Béla Régészeti Egyesület igazgatója elmondta, hogy az immár harmadik alkalommal megrendezett konferencia lehetőséget kínál elsősorban az erdélyi magyar régészek számára, hogy kutatásaikról beszámolhassanak a szakemberek előtt. Reményét fejezte ki, hogy ebből a konferenciából egyszer talán Magyar Régészeti Konferencia lesz, ahol az egész Kárpát-medence magyar régészei tarthatnának seregszemlét, és folytathatnának tudományos vitákat. Paszternák István, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Regionális Irodájának vezetője tartott előadást A kulturális örökségvédelem Magyarországon címmel. Ezt követően az előadások két (I. őskor–ókor, II. népvándorláskor–középkor) szekciókban folytatódtak. A résztvevők a három nap alatt közel ötven előadást hallgathattak meg (ízelítőül csak a Székelyföldhöz kapcsolódó néhány előadás témáját emeljük ki: Sztáncsúj József: Ember- és állatábrázolások a kora rézkori Erősd-kultúrában; Szabó Gábor–Dénes István: Régészeti topográfiai munkálatok a délkelet-erdélyi Vargyas-patak szorosában; Méder Loránd: Bronzkori balta Lisznyó határából; Asztalos István: Római határvédelem Délkelet-Erdélyben; Székely Zsolt: Újabb gót leletek Háromszéken; Benkő Elek: Középkori udvarház a Székelyföldön; Derzsi Csongor–Sófalvi András: Régészeti kutatások Kányád középkori templománál; Botár István: Régészeti kutatások Csíkmindszenten; Darvas Lóránt: A csíkszeredai Mikó-vár régészeti kutatása). /Mihály János: III. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia Csíksomlyón. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./

Zavaczki Walter József Attila-szobra Székelykeresztúr központjának nyugati részében kap helyet, jelezte Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület elnöke. Miután a József Attila-emlékév tiszteletére az egyesület nem állíthatta fel Székelyudvarhelyen a szobrot, Keresztúr önkormányzata örömmel fogadta a kőszobor felállításának javaslatát. A Kápolnási Közbirtokosság jóvoltából az udvarhelyi szobrászművész, Zavaczki Walter andezitből készíti József Attila szobrát, és úgy véli, december 5-ére befejezi az alkotást. A szobor felállítását december 15-re tervezik. /Barabás Blanka: Keresztúr örül József Attila szobrának. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 23./