A hét végén Delfi–Pince néven avattak ifjúsági központot Székelykeresztúron. Az ünnepélyes megnyitó szervezője a székelykeresztúri kistérségi társulás ifjúsági csoportja volt. A megnyitón Benyovszki Lajos, Székelykeresztúr polgármestere, a szövetség elnöke mellett jelen voltak a környező községek polgármesterei is. A zsúfolásig telt teremben Lőrincz Gabriella, az ifjúsági csoport elnöke elmondta, hogy a mostani ünnepélyes avatással a fiatalok több mint két és fél éves álma valósul meg. Végre a keresztúri és vidéki fiataloknak van egy központjuk, amelyben hasznosan szervezhetik meg szabadidős tevékenységüket, találkozhatnak egymással. 2006 augusztusától másfél hónapon át a keresztúriak mellett 16 angol fiatal dolgozott a pince átalakításán. /László Miklós: Delfi–Pince Keresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

Május 6-án nyílt a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban Czire Alpár fotográfus kiállítása. A fotók az utóbbi három év munkái, válogatás szocio tematikájú, etno, tájkép és portrékból. A székelykeresztúri Czire Alpár a fotótáborok gyakori vendége. /Vannak vidékek legbelül... = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 8./

Nagygalambfalván május 13-án a kórusok találkozója keretében szólalt meg az 1793-ban épített műemlékorgona, amelynek restaurálási munkálatait a székelyudvarhelyi Pap Zoltán orgonaépítő és munkatársai végezték. Az igeszolgálatot Antal Zoltán székelykeresztúri református esperes végezte. A kórustalálkozó keretében a székelykeresztúri református és unitárius egyházközség kórusát a nagygalambfalvi gyülekezeti kórus látta vendégül. /M. M. : Tartsd meg, ami nálad van. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 14./

A hét elején Székelykeresztúron a Zeyk Domokos Szakközépiskolában megkezdődött az iskolahét, felavatták az intézmény zászlóját és címerét. Benyovszki Lajos polgármester elmondta, hogy annak idején, 2000-ben az anyagiak miatt nem volt könnyű határozni az intézet létrehozásáról. Most, látva az eredményeket. állítja, hogy jól döntöttek. Antal Erzsébet magyartanár bemutatta az iskola évkönyvét, Feleki András oktatómester pedig ismertette a most negyedik alkalommal megnyíló szakmai kiállítást. Az ünnepi hangulatot emelte az Antal Erzsébet tanárnő által betanított irodalmi összeállítás. A Zeyk Domokos Szakközépiskola 2000-ben létesült, lehetőséget nyújtva a környék mintegy 36 települése fiataljainak a szakközépiskolai tanulmányok elvégzésére. Székelykeresztúron múltja van a szakoktatásnak, ugyanis 1931 októberében Erdélyben először itt indult az első unitárius téli gazdasági iskola, amely 1948 után szakiskolaként működött. Az iskola háromemeletes épületét 1911-ben tanítóképzőnek építették. Az Erdély-szerte híres tanítóképzőt 85 évi fennállása után a minisztérium 1955-ben megszüntette, az épületben gyermekotthont létesített, amely Románia legnagyobb magyar gyermekotthonává nőtte ki magát. 1998-ban gyermekelhelyező központtá alakult, ezt pedig később felszámolták. Az iskolának jelenleg 499 tanulója van. /László Miklós: Iskolahét Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./

A magyarországi Máriagyüdről indult április 16-án Csíksomlyóra tartó zarándokútjára Tóth János magyar állampolgár. Zsebében Bíró László püspök ajánló levele, ki “hitét gyakorló becsületes keresztyén embernek” ismeri a kilométereket egymagában rovó, hitében erős, a családot a nemzet és élet alapkövének tekintő gazdálkodót. Zarándoklatával a lelki elsivárosodásra, a család értékvesztésére, széthullására szeretné felhívni a figyelmet. Útvonalán – Máriagyüd, Mohács, Szeged, Makó, Tornya, Arad, a Maros völgye, Gyulafehérvár, Marosszentimre, Balázsfalva, Segesvár, Székelykeresztúr, Csíksomlyó – minden szembejövőre ráköszön és szóba áll azzal, aki megszólítja. Kezet nyújt, elfogadják, s kézfogásával egy családért elmondott Miatyánkot kér. Tóth János 3 éve készül az útra, indulását 5 hónapos felkészülés előzte meg. Reggel 7-kor indul, naponta 25-45 km-t gyalogol. A szálláshelyekről barátok, ismerősök gondoskodnak. Számításai szerint pünkösdre Csíksomlyóra érkezik. Az úton találkozott még magyar zarándokokkal. Haraszti Mária és Pozsgai Éva Pilisszántóról indultak április 20-án. Útjuk Déván, Csaba testvér szálláshelyén keresztezte egymást. /Takács Ildikó: Imát kér a magyar zarándok kézfogása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

Kilencvenöt éves korában Marosvásárhelyen elhunyt id. Haáz Sándor néprajzkutató. /Székelyudvarhely, 1912. ápr. 3. – Marosvásárhely, 2007. máj. 21/. Édesapjával, Haáz Rezső festőművész-tanárral – a székelyudvarhelyi múzeum alapítójával – már kisdiák korában együtt járták a Székelyudvarhely környéki falvakat, felkutatták a népművészeti értékeket, népdalokat tanultak. Szobrásznak készült, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Érdeklődni kezdett a néptánc iránt, Kolozsváron bekapcsolódott az erdélyi fiatalok falukutató mozgalmába. Mint szobrász és rajztanár helyezkedett el Székelyudvarhelyen Agyag- és Faipari Iskolában (1940–42), majd a tanonciskola igazgatója (1942–45), 1945-től rajztanár a Református Kollégiumban és Tanítóképzőben, 1948-tól Korondon, 1949–54 között a Székelykeresztúri Tanítóképzőben rajztanár. Rajztanári munkája mellett tánccsoportokat szervezett, népszerűsítő előadásokat tartott. 1964-től nyugdíjazásáig újból rajztanár Marosvásárhelyen. Nyugdíjazása után teljesedett ki az erdélyi népviseleteket, varrottasokat leíró, bemutató, rendszerező munkássága. A Gazda Klárával együtt jegyzett Székelyek ünneplőben. Színek és formák a Székelyföld népviseletében (Budapest, 1998) című kötet jelentette munkássága betetőzését, ez a könyv nyújtotta mindeddig a legteljesebb képet a székely népviseletről. Fontos könyve az Udvarhelyi varrottasok (1976), ő készítette a Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (1978), valamint a Széki iratosok (1983) című kötetek rajzait is. Id. Haáz Sándort 24-én helyezik örök nyugalomra a székelyudvarhelyi református temetőben. /In memoriam id. Haáz Sándor. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Dr. Szabó Árpád püspök jelenlétében ünnepelt május 22-én a székelykeresztúri unitárus gimnázium: a hetven évvel ezelőtt elhunyt Balázs Ferenc unitárius lelkész, író, költő, világjáró emléke előtt tisztelegtek a helyi unitárus templomban. Az iskola díszterme mostantól Balázs Ferenc nevét viseli, a fiatalon elhunyt lelkész 1928 és 1930 között nevelőként dolgozott a keresztúri iskolában. Balázs Ferenc tevékenysége A rög alatt című önéletrajzából ismerhető meg. Kolumbán Gábor egyházi főgondnok – utalva Balázs Ferenc életvitelére (két-két évnyi angliai és amerikai tanulmányút után bejárta Ázsiát, majd egy kétéves keresztúri nevelői munka után a Torda melletti Mészkő faluban lett lelkész) – a falun való élés előnyeire hívta fel a jelenlevők figyelmét. Az iskolában ünnepélyesen leleplezték a díszterem ajtajára készített emléktáblát. /Katona Zoltán: Balázs Ferenc-emlékünnepséget tartottak Székelykeresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 23./

Zajlanak a Hargitai Megyenapok rendezvényei, grafikai, népi fafaragászati, illetve fotókiállítások nyíltak, színházi előadásokat és koncerteket láthatott, hallhatott a közönség. A gyergyószentmiklósi Pro Art Galériában Örmény örökségünk Erdélyben címmel nyílt fotókiállítás. Szentegyházán a Tamási Áron Iskola népi fafaragásoknak, Székelykeresztúron a Molnár István Múzeum pedig az elmúlt évek fotótáboraiban készült fényképanyagból válogatott kiállításnak adott otthont. Ez utóbbi összeállítás Keresztény hitünk képekben címet kapta. Csíkszeredában negyedik alkalommal rajtolt a Kárpát-medencei Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Grafikai Biennáléra beérkezett munkákból álló kiállítás. Oroszhegyen és Székelyszentkirályon adta elő mesejátékát a Tomcsa Sándor Színház. Május 22-én Gyergyószentmiklóson koncertezett Zorán, ezután Székelyudvarhelyen, majd Csíkszeredában fog fellépni. /Antal Ildikó: VII. Hargitai Megyenapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

Székelykeresztúron a Molnár István Múzeumban mutatták be nemrég Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006/ című kötetet, amelynek anyagát gondozta és sajtó alá rendezte Szabó K. Attila, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző tanára. A könyv magába foglalja a kezdettől napjainkig a magyar művelődéstörténet e szeletét, helyét és szerepét Erdély életében. Átfogó jellegére utal az alcím: Az óvó- és tanítóképzés A-tól Z-ig, azaz Aradtól Zilahig. Bemutatja az intézményes tanítóképzést, az első formák megjelenésétől (1777) az ezredfordulóig (2000). A szerző 22 intézmény monográfiáját fűzte egybe. A szerző ezelőtt 14 évvel kezdett hozzá a kötet anyagának gyűjtéséhez, Több fontos magyarországi és hazai intézményt keresett meg levélben. A legtöbb támogatást a magyarországi intézményektől kapta. /László Miklós: Tanítóképzés Aradtól Zilahig. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

Székelykeresztúron 37. alkalommal rendezték meg június 3-án az évtizedek folyamán nevezetessé vált Nemzetközi Sóskúti Fesztivált. 1970-ben a fesztivált azzal a céllal szervezték meg, hogy lehetőséget biztosítsanak az iskolák műkedvelő hagyományőrző csoportjainak a bemutatkozásra. Az utóbbi tíz évben nemzetközi rendezvénnyé nőtte ki magát, az erdélyiek mellett magyarországi csoportok is felléptek. Eddig a fesztivál főszervezője minden évben a helyi tanulók klubja volt, idén társrendező lett a székelyudvarhelyi székhelyű Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Szitakötő Egyesület. Idén 15 műkedvelő csoport vett részt a rendezvényen. A fesztivál színpadán nagyközönség előtt több mint 400 gyermek szerepelt. /László Miklós: 37. Nemzetközi Sóskúti Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Gyulán mutatták be Vofkori Györgynek a békéscsabai Typografika gondozásában megjelent, hiánypótló képeskönyvét: a több mint másfél kilós, térképekkel is ellátott 360 oldalas munkát Csíkszeredáról. Vofkori György hősies munkát végzett, amikor Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Gyergyószentmiklós képes története után a megyeszékhely hasonló kiadványát is elkészítette. A könyv kis történelmi előzetes után fényképek segítségével leltározza fel a több mint 450 éves mezővárost. Vofkori György nem történelemkönyvet, nem néprajzi ihletésű munkát, még csak nem is monográfiát írt. Egy város sok-sok fényképpel is megörökített történetét próbálta egy könyvbe sűríteni. Csíksomlyó nem véletlen kap hangsúlyos helyet már a könyv címében is. Bemutatására 50 oldalt szentel a szerző. /Bajna György: Hiánypótló képeskönyv Csíkszeredáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

A székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület közgyűlése a hét végén értékelte a múlt év tevékenységét. A szervezet azzal a céllal alakult 1992-ben, hogy segítse a társadalomba való beilleszkedésben azokat a 18 évet betöltött, gyermekotthonban nevelkedett fiatalokat, akik nem maradhattak tovább az intézetben. A tevékenységi beszámolót és az idei terveket Szőcs Pál, az egyesület elnöke ismertette. Az elmúlt évben az egyesületnek sikerült a német CJD alapítványhoz csatlakozni. A jelentősebb anyagi támogatást továbbra is a német Domus Egyesülettől kapták. Burus Endre, a németországi CJD alapítvány romániai ügyvezető igazgatója részletesen tájékoztatta a jelenlévőket az alapítvány eddigi tevékenységéről. Az alapítvány jelenleg ötven fiatalról gondoskodik, rendelkezésükre áll hét tömbházlakás Székelykeresztúron, egy családi ház Újszékelyen, továbbá négy, az alapítvány tulajdonában lévő és egy bérelt tömbházlakás Székelyudvarhelyen. /László Miklós: Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

A székelykeresztúri Sóskúton rendezik meg évente a Nemzetközi Fúvóstalálkozót, mely az elmúlt hétvégén immár a 26. rendezvényéhez érkezett. A keresztúri fúvószenekar 1895-ben alakult, Borbély Csaba karmesterük 1982-től vezényel. /Barabás Blanka: Zene a szabadban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 2./

Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója látogatott el kollégáival Gyergyószentmiklósra, a Tarisznyás Márton Múzeumba. Csergő Tibor igazgató mutatta be a vendégeknek a Tarisznyás Márton Múzeumot. Dr. Kovács Tibor elmondta, 2002-ben vették fel a székelyföldi múzeumokkal a kapcsolatot, elsősorban Sepsiszentgyörggyel. Ekkor a néprajzi jellegű kiállítások cseréjére, és gyűjtések szervezésére korlátozódott a kapcsolat. Felmerült egy kiállítás lehetősége, mert még soha nem történt meg az, hogy a székelyföldi múzeumok együtt bemutatkozhassanak, Székelyföld történetét eddig nem mutatták be Magyarországon, Budapesten. Elképzelhetőnek tartják, hogy láncszerűen, hat–nyolc–tíz év alatt, több kiállítást szervezve mutatnák be a meglévő anyagokat. Várhatón 2008 őszén bemutatják a Magyar Nemzeti Múzeumban a székelyek történetét, életmódját. A főigazgató fontosnak tartja, hogy támogatást kapjon az itteni múzeum. Meglepődött azon, hogy mindössze heten alkotják a múzeum közösségét, és mindent ők látnak el. A tervek szerint a budapesti kiállításon a marosvásárhelyi múzeum a mezővárosi részt, a székelykeresztúri múzeum a parasztház teljes berendezését, a csíkszeredai múzeum Csíksomlyó szellemi központként való megjelenítését, a kézdivásárhelyi múzeum céhes anyaggal, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a képtárából a történeti jellegű alkotásokat mutatná be, a Tarisznyás Márton Múzeum pedig a város örmény jellegével, illetve a malommal erősíti Székelyföld bemutatását. /Baricz-Tamás Imola: Székelyföld bemutatása a magyar fővárosban. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), júl. 5. – 27. sz. /

A barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet és a helyi önkormányzat szervezésében július 8-án tartották Barátoson a 36. fúvóstalálkozót, amelyen a házigazdák mellett részt vettek a székelykeresztúri, a kápolnásfalui, a rétyi, a kovásznai és kézdivásárhelyi zenekarok. A rendezvény a hagyományos felvonulással kezdődött. /Bodor János: Harsogott Barátos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

Az első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal megszervezett városi ökumenikus kórustalálkozóra megtelt Székelykeresztúron a református templom. A református gyülekezet vendégeiként a pestszentlőrinci testvérgyülekezet tagjai is jelen voltak. Négy-négy kórusművet mutattak be a dalárdák. Az unitárius kórus Bak Erzsébet vezetésével négy éve alakult. A katolikus egyházközség dalosai első alkalommal mutatkoztak be templomukon kívül. A rendezvény főszervezője Kiss Vilmos kántor volt. /(M. M.): Énekeljetek az Úrnak új éneket. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 17./

Minden év augusztusának első szombatján 11 órakor a Bözödújfaluból kitelepítettek megemlékező találkozót tartanak. A Siratófalnak nevezett emlékműnél augusztus 4-én katolikus szentmisét celebrál Ferencz István erdőszentgyörgyi plébános, amit unitárius istentisztelet követ Szombatfalvi József, bözödújfalusi születésű, székelykeresztúri esperes szolgálatával. Beszédet mond a település egykori unitárius lelkésze, Máthé Sándor (Brassó). A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékmű felirata: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma. ” /(molnár): Benépesül az elárasztott falu. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 3./

Csíkszereda és Csíksomlyó képes története címmel több évi aprólékos munkát igényelt újabb várostörténeti kötettel állt elő Vofkori György. „Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós, valamint Csíkszereda és Csíksomlyó képes történetei egyformán édes gyermekeim, de mind közül e legutóbbit érzem a legszebbnek. A feladat kihívás volt, de most úgy érzem, benne van Csíkszereda lelke, a ferencesek lelke és az én lelkem is” – mondta az augusztus 3-án tartott könyvbemutatón a szerző, majd köszönetet mondott a dokumentációban nagy segítséget nyújtóknak, hangsúlyosan Erőss Vilmosnak. /Képes várostörténet. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 4./

A székelykeresztúri Molnár István Múzeumot a múzeumalapító néhai dr. Molnár István tanár után utóda, Fülöp Lajos már harminc éve vezeti. Molnár István csak akkor ment nyugodtan nyugdíjba, amikor megtalálta azt, aki tudja folytatni megkezdett művét. Ez pedig a székelyudvarhelyi születésű Fülöp Lajos volt, aki 1971-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a székelyudvarhelyi múzeumhoz került, ahol 1974–1976 között igazgató volt. 1976-tól egy évet az udvarhelyi Művelődési Házban szakirányítóként tevékenykedett, 1977-ben nevezték ki a székelykeresztúri múzeum igazgatójának. Molnár István kérte fel erre. 1978 augusztusától, immár három évtizede vezeti az intézményt. Székely Attila történelem szakos tanár segítette ebben, aki azóta is munkatársa. Folytatták a régészeti munkát dr. Székely Zoltán és – 1979-től – Benkő Elek irányításával. Benkő távozása után, ezt Székely Attila végezte, és most Körösi Zsolt fiatal kolléga folytatja. Sok régészeti anyag gyűlt össze. Az 1970-es évek végén megjelent a csempékről szóló kötet. 1997-ben látott napvilágot Benkő Elek: Középkori mezőváros a Székelyföldön című kötete, s idén ugyancsak egy általa írt könyv jelenik meg a 15 év régészeti kutatásairól. A régészeti kutatásokkal párhuzamosan folyt a néprajzi kutatás is, amelynek eredményeként 1996-ban sikerült egy 1780-ban épült nyikó-menti székely portát, az összes melléképülettel együtt beszállítani és felállítani a múzeum udvarán. 1997-ben a múzeum Molnár István nevét vette fel. 2005-ben a múzeum munkatársai munkájának eredményeként a Gyárfás-kúriában megnyitották a Petőfi-emlékszobát. Komoly segítséget nyújtottak a gyulafehérvári Márton Áron-emlékszoba elkészítéséhez is. Az eltelt időszakban a múzeum munkatársainak több szakcikke könyve jelent meg, köztük Sándor-Zsigmond Ibolya A székelykeresztúri szitásság című kötete. Jelenleg nyolc alkalmazottja van az intézménynek, s ebből öt szakember, de húsznak is lenne itt munkája. /László Miklós: Dr. Molnár István nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./

Nagyszebenben az Ars Hungarica augusztus 19-i megnyitóját a Budapest Barokk Együttes hangversenye előzte meg. A megnyitó a Szentegyházi Gyermekfilharmónia Örömódájával kezdődött. Serfőző Levente, a HÍD – Nagyszebeni Magyarok Egyesületének elnöke hangsúlyozta: az itt élő magyar közösség számára történelmi ez a pillanat, hiszen nem szerveztek még ilyen nagy horderejű rendezvényt Nagyszebenben, amióta a vidéket magyarok lakják. Sebestyén Márta és meghívottjai Rákóczi-dalokkal, csángó és román népdalokkal örvendeztették meg a közönséget. A székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes az Együttélésben című műsorát adta elő. Augusztus 20-án Szent István király napját ünnepelték Nagyszebenben is. Reggel ünnepi szentmise kezdődött a Szentháromság római-katolikus templomban Szent István király emlékére Sebestyén Márta közreműködésével. Az előző este az 1792 óta működő kolozsvári Állami Magyar Opera 120 művészének előadásában hangzottak el opera és operett részletek a város Nagypiacterén. /Dézsi Ildikó: Színvonalas rendezvények a kultúra szerelmeseinek Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Az 1948-as romániai tanügyi reform következményeként a magyar iskolahálózat egy csapásra elvesztette addigi viszonylagos önrendelkezését, s beolvasztották a hipercentralizált állami oktatásba. Az azóta eltelt évtizedekben nem volt könnyű fenntartani a magyar iskolákat. Rossz hír magyar iskola megszűnése, most ez történt. A székelykeresztúri városi tanács augusztus 22-én tartott ülésén ismertették – és a tanács tudomásul vette – Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelő rendeletét, amely értelmében a Keresztúrhoz tartozó Fiatfalván lévő Benedek Elek Általános Iskola megszűnik jogi személynek lenni. A faluban csak I–IV. osztály marad, amely ezután a keresztúri Orbán Balázs Gimnázium alárendeltségében fog tevékenykedni, az V–VIII. osztályosok a keresztúri iskolákba járnak. Az iskola azért szűnt meg, mert a magyar szülők a keresztúri iskolákba íratták gyermekeiket. /László Miklós: Megszűnt egy magyar iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

Az egyik legkisebb unitárius egyházközség, a bencédi, első hazahívó találkozóján szűknek bizonyult nemcsak a templom, de udvara is. Bencéd 161 fős helyi közössége erejét megsokszorozva készült. A templomtorony építése óta nem használják a haranglábat, de mint hívó-jelképet újrazsindelyezték. Megszépült a templom, és nagy értékű új kerítést is készítettek. Jó volt találkozni falusfeleikkel, akiket 30-40 éve nem láttak otthon. 430-an érkeztek haza, erre aligha számítottak a szervezők, így valóban többen voltak a faluban, mint száz évvel korábban, amikor közel ennyien lakták. Budapestről is érkezett egykori bencédi, a Zsil-völgyéből, többen Marosvárásárhely, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely vonzásából. Makkai-Ilkei Ildikó lelkész könyvét, a Bencédi Unitárius Egyházközség rövid történetét sokan dedikáltatták. /Ha elfáradsz a nagyvilágban, gyere haza megpihenni. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 3./

Szeptember 8-án szervezik Máréfalván hatodik alkalommal a székely kapuk napját. Bemutatják Kovács Piroska: Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere című CD-jét, majd székelyföldi múzeumok (Sepsiszentgyörgy, Alsócsernáton, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely) kapuállományáról tartanak előadást. Huszka József /Kiskunfélegyháza, 1854. nov. 20. – Budapest, 1934. márc. 31./ kiváló kutató rajztanári képesítést szerzett, Erdélybe jött, a sepsiszentgyörgyi polgári leányiskola és fiúiskola rajztanára volt 1890-ig. Tevékenyen részt vett az 1879-ben Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Huszka József 1881-ben indult első erdélyi gyűjtőútjára. Szinte minden „régiséget” lerajzolt, lefényképezett, az öreg székely kapuktól a középkori falképekig. „A székely fából épít” – írta Huszka József A székely ház című könyvében. 1890-ben Huszka József elhagyta Székelyföldet, hamarosan kinevezték a budapesti Piarista Gimnázium tanárává. A Magyarországi Néprajzi Társaság alapító tagja volt. Kutatásait hét nagy műben összegezte, melyek közül az 1898-ban megjelent Magyar Ornamentika, illetve az 1930-ban napvilágot látott A magyar turáni ornamentika története a legjelentősebb. Ez utóbbi 2300 rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítőelemeinek – elsősorban a tarsolylemezek, székely kapuk motívumainak – rendkívüli gazdagságát. Huszka több mint 23 erdélyi templom falfestményeit tárta fel és örökítette meg rajzaiban. /Szőcs Lajos: Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./

Szeptember 16-án a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban nyílt meg Sípos László festőművész 15. egyéni kiállítása. A megnyitóbeszédet Fülöp Lajos múzeumigazgató tartotta. Sípos László /sz. Kolozsvár, 1943/ 1970-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil–falikárpit–gobelin szakán diplomázott. 1970–1990 között Torján tanított. Jelenleg a Fehér megyei Felvincen él. Festő, grafikus, 70 könyv illusztrátora, díszlet-, báb- és plakáttervező. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. /László Miklós: Nem tetszeni, hatni akar. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./

Szitakötéssel régen városi kisiparosok foglalkoztak. Erdély legjelentősebb szitakötőközpontja Székelykeresztúr volt – régi nevén Szitáskeresztúr. A szitakötés hagyományairól írt könyvet a székelykeresztúri Sándor Zsigmond Ibolya, a helyi múzeum munkatársa. A kötetet múlt héten mutatták be. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a könyv kiadásának jogi hátterét vállalta. /Bágyi Bencze Jakab: Könyv a székelykeresztúri szitakészítésről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 25./

A székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes fennállásának húsz éve alatt gyűjtötte az ősi népi táncokat. Nemrégiben ünnepelték megalakulásuk 20. évfordulóját. Az együttes megalakítója, László Csaba a magyar néptánccal a brassói egyetemen kezdett ismerkedni, ahol 1985-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. A köréje csoportosuló fiatalok az ő irányítása alatt lettek a népi kultúra iránt elkötelezettek. Az együttes 1987-ben alakult a székelykeresztúri gimnáziumban, első műsorukat 1988 júniusában mutatták be. A régi rendszer utolsó évtizedében a Megéneklünk, Románia Országos Fesztivál brassói szakaszán díjat nyertek. Már 1990-ben meghívták az együttest Magyarországra, Siklósra és Pécsre. A Háromszék Néptáncegyüttes létrehozásakor László Csaba néhány alapító taggal átment az alakuló profi együtteshez, ahol ő lett a koreográfus. Azután László Csaba hazatért Székelykeresztúrra, újjászervezték a Pipacsok együttest. 1991-ben a Pipacsok második generációjának tagjaiból sikerült olyan színvonalas együttest alakítani, amely már abban az évben népszerűsítette Székelyföld néptáncait. 1992-ben intézményes formát is kapott a csapat, és nagy sikerrel szerepelt, többek között Svájcban. 1993-ban László Csaba koreográfiájával és rendezésével elkészült a Katonák című táncszínházi produkció, amellyel sikeresen turnéztak az erdélyi városokban. 1994-ben Idegen földre ne siess című műsorukkal országos turnét tartottak és részt vettek a Szegedi Folklórfesztiválon is. 1996-ban nagy sikerrel szerepeltek hazai rendezvényeken és Franciaországban. Két alkalommal szerepeltek az Amerikai Egyesült Államokban is. 1998-ban László Csaba vezetésével, többnyire a Pipacsok tagjaiból alakult meg az Udvarhelyi Néptáncműhely, és több sikeres műsort mutattak be. László Csaba úgy érezte, hogy a város vezetői nem támogatják megfelelően, ezért 2001-ben megszüntette viszonyát az Udvarhelyi Táncműhellyel. A Székely sorsképek című előadást már mint független koreográfus készítette el. 2002-ben ismét újjászervezte a Pipacsokat. Mindezek mellett László Csaba 2003-ban a Nagyváradi Filharmónia keretében tevékenykedő Magyar Néptánc Együttesnél a Só útja című kétrészes táncjáték koreográfusa és rendezője volt. Az évek során nagy sikerrel szerepeltek Hollandiában, Szardíniában, több esetben Magyarországon. Idén Kínában is vastapssal jutalmazták a Pipacsok műsorát. Állandó utánpótlást képeznek a Kis Pipacsok és a Mákvirág tánccsoportok. Az együttes 1994-től szervezi a Felsősófalvi Székelyföldi Tánctábort is, amelyen a táncoktatók László Csaba mellett a Pipacsok táncosai. Emellett népzene- és néptáncgyűjtéssel is foglalkoznak. /László Miklós: Húszéves a Pipacsok Néptáncegyüttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./

A Fehér megyei Torockóhoz hasonlóan a Hargita megyei Énlakát is a világörökség részévé kívánják nyilváníttatni erdélyi és magyarországi szakemberek. A folyamatot elősegítendő a település építészeti, értékeinek tudományos feltárásáról, a falu turisztikai fejlesztési lehetőségeiről, a világörökségi listára való felkerüléséhez szükséges lépésekről szólt a hétvégi Énlaka-konferencia. A 160 lakosú, unitárius felekezetű, Székelykeresztúr környéki falu azon ritka székely települések egyike, amelyek ma is egységes és hagyományos faluképpel rendelkeznek. Orbán Balázs is megemlíti az énlaki templom jellegzetes 17. századi kazettás mennyezetét. Egyedi településszerkezete, a középkori állapotú belterület és utcahálózat, a templom körüli temető sírkövei, a falu gazdag szellemi kultúrája is értékes pluszt jelent. Énlaka építészeti és kulturális kincseire 1993-ban figyeltek fel első alkalommal, amikor a Műemlékek és Történelmi Helyszínek Nemzetközi Bizottsága (ICOMOS) egy Kárpát-medencére kiterjedő vizsgálatot indított a fellelhető népi építészeti emlékeket és együtteseket őrző falvak felkutatására. Torockó és Énlaka építészeti örökségének restaurálását 1994-ben Budapest V. kerülete, a Belváros-lipótvárosi Önkormányzat karolta fel. Az Énlaka Értékvédő Program keretében 1997 óta 57 esetben került sor renoválási és helyreállítási munkálatokra, amelyeket Albert Homonnai Márton és Szikszay László csíkszeredai építészek irányítottak. /Székely Zita: Múltból jövőt építenek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A Gyilkostó üdülőtelep fejlesztésére egy 2,16 millió eurós projekt 85 százalékát, 1,81 millió eurót a Környezetvédelmi Minisztérium adja. A szerződést október 16-án vette át Korodi Attila környezetvédelmi minisztertől Pap József gyergyószentmiklósi polgármester. „Itt az ideje, hogy ötven év hanyatlás után végre fejlődésnek induljon a település” – mondta. Ezzel végre fejlődni fog a turizmus Gyergyószentmiklóson. A Maros megyei Erdőszentgyörgy, Makfalva, Mezőbánd, Nyárádtő és Ratosnya települések is támogatásban részesülnek ivóvíz- és csatornahálózat-fejlesztésre, illetve -kiépítésre. Székelykeresztúr és Lövéte is támogatásban részesül. /B. M., P. K. : Kormánytámogatások Erdély számára= Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A hét végén ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület. Fennállása során a szervezet mintegy 350, tizennyolc évet betöltött, gyermekotthonban, gyermekelhelyező központban, családi otthonokban nevelkedett ifjút támogatott, jelenleg nyolcvan fiatalnak viseli gondját. Romániában a gyermekotthonok alapszabályzata előírja, hogy azok a 18 évet betöltött növendékek, akik nem folytatják tanulmányaikat, tovább nem maradhatnak az intézetben. 1989 után ezek a fiatalok kilátástalan helyzetbe kerültek. Keresztúron volt Románia legnagyobb magyar gyermekotthona, sok itteni, 18 évet betöltött gyermekotthoni fiatal szembesült ezekkel a nehézségekkel. Nagy részük napszámossággal tengette életét, többüknek szállása a vasútállomás mellékvágányán lévő régi vagonok voltak. 1992-ben megalakították a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesületet, amelynek fő célja ezen fiatalok támogatása, 1993-ban Flöhében megalakult a német Domus Egyesület a keresztúri testvéregyesület anyagi támogatására. Az egyesület az elmúlt években több értékes pályázatot nyert, a kormány is segítette munkájukat, de a legnagyobb anyagi támogatást mindig a német testvéregyesülettől kapták. Lakásokat vásároltak Székelykeresztúron és Marosvásárhelyen. Ezekben jelenleg több mint 50 fiatal lakik. 2005-ben a két Domus és a németországi CJD egyesületek összevonásával a CJD Domus elnevezéssel új, nagyobb nemzetközi alapítványt hoztak létre. 2006 végén az alapítvány átvette a keresztúri Domus vagyonának nagy részét. Az évfordulós ünnepen Szőcs Pál, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket. /László Miklós: Tizenöt éves a Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./