"Megjelent a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat októberi száma. Ebben Kovách Géza udvarhelyi születésű történész Haynau első aradi áldozatai címmel közölt tanulmányt. Dr. Németh Kálmán, a bukovinai Józseffalva plébánosa budapesti útjára (1937-ben) készített "emlékiratában" a moldvai csángóknál folytatott missziós tevékenységéről és a bukovinai magyarok helyzetéről számolt be. A plébános Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts és Józseffalva lakóinak Bácskába történt áttelepítését irányította. /Megjelent a Székelyföld. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 9./"

Megjelent a Hírmondó /Székelyudvarhely/, a Nyugdíjas Önsegélyző Pénztár negyedévi hírlapjának harmadik száma. A kiadvány Benedek Elekre emlékezett születésének 140. évfordulóján, dr. Bakk Elek székelyföldi orvos alakját dr. Bakk Sára idézte föl, Keszler Ibolya a Szolnokon lezajlott kárpát-medencei szépkorúak szavalóversenyéről számolt be. /Fekete B. Zoltán: Harmadszor is: Hírmondó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 11./

Vofkori László, a földrajztudomány doktora, a kétkötetes Székelyföld útikönyve szerzője munkájáért Budapesten a Széchenyi István-díjat kapott. Vofkori László brassói születésű, székelyudvarhelyi földrajztanár számos tudományos dolgozat szerzője. Orbán Balázs óta, akinek hatkötetes munkája, a Székelyföld leírása 1868-ban jelent meg, sok változás történt: a településhálózat átalakult, változott a helyi lakosság szokásrendje, sőt még a természeti táj is módosult. Orbán Balázs óta a szerzők Székelyföldnek csak egyes részeit járták be, így például Bányai János, Kelemen Lajos, Benkő Samu, Kisgyörgy Zoltán, Ferenczi Géza és István, továbbá Beke György. Azonban összefoglaló jellegű, rendszeres, tudományos igénnyel megszerkesztett útikönyv ezidáig nem jelent meg. Ebben van Vofkori László könyvének jelentősége. Az 1200 oldalas munkában közel 600 települést mutatott be. /Balás Árpád: Egy mai Orbán Balázs. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

A Pallas-Akadémia Kiadó /Csíkszereda/ Barangolás a Székelyföldön címmel útikönyv-sorozatot jelentet meg. Az első kötet Hargita megyéről szólt, a másodikat - a Maros megyéről szólót - Balás Árpád földrajztanár írta meg. Négytagú csapattal dolgozott: a szakmában elismert szerzőkkel /Biró Donát szászrégeni nyugalmazott történelemtanár, Fodor Sándor marosvásárhelyi nyug. tanár, Incze Árpád, Jakab Sámuel, a talajtani tudományok doktora/ Közös munkájuk tartalmazza mind az 513 település legfontosabb történelmi, földrajzi, népesedési, idegenforgalmi, néprajzi és gazdasági vonatkozású adatait. /B. Á. [Balás Árpád]: Útikönyv Maros megyéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

"Megjelent A többség kisebbsége /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999/ című tanulmánykötet, amely - alcíme szerint - a székelyföldi románok történetével foglalkozik. A kutatási program vezetője és a könyv társszerkesztője Hermann Gusztáv Mihály, az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa volt. Hermann Gusztáv Mihály tanulmánya (Villa nostra olachalis - Egy hamis oklevél utóéletéről) nemcsak a szakemberek számára érdekes. Egy 1301-re keltezett, hamisított oklevél alapján - még kellő ellenérvek felsorolása után is - az oláhfalusi "kenézség" létezésének bizonyítékáról beszéltek román történészek. Sabin Opreanu, aki ismerte az oklevél hitelességét kétségbe vonó véleményeket, 1925-ben azt állította, hogy a 14. században Udvarhelyszék népességének legalább 40%-a román volt. /P. Buzogány Árpád: Tanulmánykötet a székelyföldi többség kisebbségéről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 16./"

"Nov. 20-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartották az első olyan geológustalálkozót, amelyen zömmel székelyföldi szakmabeliek vettek részt. Boér Hunor muzeológus elmondta: mára a Székely Nemzeti Múzeum maradt az egyedüli határon kívüli magyar intézmény, amely folytonosan működik. Márton István a kolozsvári földtani kutató diákcsoport, a GEKKO tevékenységét és kiadványát vázolta. Wanek Ferenc, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke "megtűrtnek" nevezte a kolozsvári magyar nyelvű geológia-földrajz szakot. /Székelyföldi geológusok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./"

Nov. 22-én Szovátán, a Teleki Oktatási Központban konzultációt tartottak az erdélyi magyar nyelvű egyetem telepítésének tárgyában. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Nagy F. István oktatási ügyvezető alelnök és Antal Attila ifjúsági főosztályvezető a székelyföldi önkormányzatok képviselőivel és felsőoktatási szakemberekkel tanácskoztak. A megjelentek javasolták, hogy annak a tizenegy erdélyi városnak a képviselői, ahol magyar nyelvű felsőoktatási intézmény már működik, kapjanak helyet az egyházi hátterű erdélyi magyar egyetem létrehozására megalakuló kuratóriumban. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 23. - 1608. sz./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsváron, november 20-án tartott választmányi ülésén meghatározta álláspontját a romániai magyar felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatban. Az EME támogatja a nemzeti közösségnek a Kolozsvár központú, önálló, állami magyar egyetemhez való jogát és igényét. Az egyetemépítést olyan háttérintézményekkel (pl. kollégiumokkal) kell kezdeni, amelyek a majdani önálló egyetem keretében fontos funkciót tölthetnek be. Addig is alapvető fontosságú a jelenlegi intézményes keretek bővítése mind a kolozsvári egyetemen, mind a marosvásárhelyi orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemen és a színművészeti főiskolán. Ennek feltétele az egyetemek és főiskolák kari szintű önállósodása. A magyar nyelvű oktatás kereteit és feltételeit minden olyan intézményben javítani kell, ahol magyar nyelvű egyetemi oktatók és hallgatók vannak. Végig kell gondolni Székelyföld és a Partium felsőoktatási igényeinek szakmai hátterét. Az oktatáspolitikai döntésekben tekintettel lenni a szakmabeliek véleményére. - Az aláírók között van Benkő Samu, Bocskay István, Dávid Gyula, Imreh István, Jenei Dezső és Péntek János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Mészáros Zoltán Gyergyószentmiklóson megalakította az egyelőre négy tagot számláló Székely Színpadot. Elmondta: a Székely Színpaddal nem akar második gyergyószentmiklósi színházat /a Figura mellett/ létrehozni, hanem turnékra akar indulni Székelyföldön és Erdélyben. Szeretné, ha új társulata minőségi stúdióelőadásokat nyújtana. /Emigránsok a Székely Színpadon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Nov. 27-én Kolozsváron csángó-napot tartott a Kriza János Néprajzi Társaság. Mirk László Beszámoló a csángó gyermekek csíkszeredai oktatásáról címmel tartott előadást. Ezt követte Pozsony Ferenc és Hegyeli Attila A moldvai csángók társadalma és kultúrája című előadása, majd Csicsó Antal a moldvai csángók érdekvédelméről, míg Duma András a csángók identitástudatbeli zavarairól beszélt. Bemutatták a Pozsony Ferenc szerkesztette Csángósors c. könyvet. Pozsony Ferenc elmondta, hogy az 1989-es változások után Péntek János professzor kezdeményezte a néprajzkutatás oktatását a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A néprajzos csoport fölvállalta a moldvai csángókultúra, a társadalomszerkezet kutatását. Évi rendszerességgel kutatóutakat szerveznek a moldvai csángók körébe, ahol nemcsak a tanszékiek vettek részt, hanem a Kriza János Néprajzi Társaság székelyföldi és máshol élő szakemberei is. A vizsgálódásokba bevonták a magyarországi kollégákat is. Összeállt egy kötetre való anyag, amit a Kriza János Néprajzi Társaság ötödik évkönyvében jelentettek meg. A most megjelent Csángósors című kötet a moldvai világnak egy olyan arcát mutatja be, amelyet a politikusok, tanügyiek és más szakemberek is hasznosíthatnak. A könyvet Tánczos Vilmos tanulmánya vezeti be. Ezt követi Halász Péter nagyobb lélegzetű írása. Külön tanulmány foglalkozik a moldvai csángók oktatásának tapasztalataival. - A csángó napon az érdeklődők megnézhették Ferenc Csaba és Fekete Reka filmjét Pusztináról. A rendezvény főszervezője Fistos Gizella, aki a bákói Diószénről származik. Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római-Katolikus Hittudományi Kar Teológia-Történelem szakán harmadéves egyetemi hallgató. /(András Szabolcs) = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27., Nánó Csaba: Csángó Nap Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./ Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról /Kolozsvár, 1997/ Csángósors /Teleki László Alapítvány, Budapest, 1999/ - Moldvai csángók a változó időben

1999 nyarán három hét alatt Gelencén elkészült a legnagyobb székely kapu, amely a magyar nemzet ajándékaként állít emléket a lengyel nemzet édesanyjaként tisztelt Árpád-házi királylánynak, akit II. János Pál pápa június 16-án avatott szentté több mint egymillió zarándok jelenlétében a lengyelországi Ószandecen, ahol a Szent Kinga által alapított klarissza kolostor áll. A galambdúcos kapu, amelyről a szentté avatott Boldog Kinga néz a bemenőre, Szent Hedvig pedig a kimenőre, s amelyen a nap és a hold mellett ott látható Magyarország és a Vatikán címere, Szalai Attilának, a varsói magyar nagykövetség munkatársának az ötlete volt. Molnár Imre történészen kívül, aki a magyar külügyminisztérium első számú lengyel szakértője, s a Székelyföld jó ismerője, kevesen hittek abban, hogy három hét alatt a kaput meg lehet tervezni, el lehet készíteni és fel lehet állítani a szentmise idejére. Molnár Imre azonban tudta, hogy a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) felelni tud a kihívásra, és Erdélyben ezt a kaput, amely a magyar és a lengyel nép sok száz éves barátságát is jelképezi, el fogják készíteni. És nem kellett csalódnia. Nov. 27-én ünnep keretében Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében adták át a magyar külügyminisztérium és a VET díszoklevelét mindazoknak, akik az Árpád- házi Szent Kinga tiszteletére faragott székely kapu felállításához hozzájárultak. Az esten Petrás Mária istenes csángó énekeket adott elő. A szentté avatott magyar királylány életét és cselekedeteit Molnár Imre idézte fel, ökumenikus küldetésének szentségéről dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek beszélt, az Ószandecre zarándokolók közkincsévé vált kapu jelképes értékét Konrad Sutarski filmrendező dicsérte, majd Patrubány Miklós, az MVSZ általános alelnöke, a VET elnöke értékelte. A kitüntetéseket Molnár Imre, Soltész Levente kolozsvári konzul, Patrubány Miklós és András Imre, a VET titkára nyújtotta át Bagoly Miklós és dr. Török István vállalkozóknak és Pakó Benedek plébánosnak, a kapufaragás támogatóinak, Zakariás Attila műépítésznek, a kapu tervezőjének, Bíró László fafaragó kapuállítónak, valamint a hasonló minőségben kitüntetett három Both testvérnek Imrének, Lászlónak és Tibornak, a díszítő motívumokat tervező Haszmann testvéreknek, Józsefnek és Pálnak, a kapu domborműveit kifaragó Vargha Mihály szobrászművésznek, Jakabos Csaba gépészmérnöknek, a vasazás előállítójának és Farkas Réka riporternek, a dokumentumfilm szerkesztőjének valamint Kalamár György operatőrnek. A munkát vállaló Patrubány Miklóst, a VET elnökét pedig személyesen a nagykövetségen tüntetik ki. /(bodolai): Kitüntették a kapuállítókat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Az elmúlt héten az RMDSZ vezetősége konzultációk sorozatát folytatta a magyar nyelvű felsőoktatás megteremtésével kapcsolatban a különböző régiók szakembereivel, a civil szervezetek és önkormányzatok vezetőivel. A tanácskozássorozat nov. 22-én kezdődött a szovátai Teleki Oktatási Központban, ahol Hargita és Kovászna megye képviseltette magát. Nov. 23-án a Maros és a Kolozs megyei érdekeltekkel találkozott a szövetség vezetősége, ezt követte a partiumi megbeszélés. A Felsőoktatási Tanácsnak - amely nov. 26-án ülésezett Marosvásárhelyen - az volt a feladata, hogy a régiók szintjén lezajlott megbeszélések alapján kidolgozza azt a szakmai álláspontot, amit az RMDSZ vezetősége politikailag felvállalhat. Asztalos Ferenc képviselő elmondta, hogy a Felsőoktatási Tanács neves magyar nemzetiségű egyetemi tanárokból tevődik össze. A tanácskozásokon körvonalazódott: a magánegyetem központja Kolozsváron legyen, az egyetemnek különböző városokban is működnének karai. Székelyföld sem akar kimaradni ebből az építkezési folyamatból. /(Jakab Árpád): Kolozsváron lesz a magánegyetem központja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./

Nov. 29-én a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület /Kovászna/ irodalmi klubja meghívta a Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat szerkesztőit. Ferenczes István főszerkesztő elmondta, hogy az első szám 1997. okt. 23-án került ki a nyomdából. A lap alapítása abból a felismerésből született, hogy Székelyföld értékei nem integrálódtak kellőképpen az összmagyar kultúrába. A folyóiratot úgy szerkesztik, hogy látlelet legyen a korról, Erdély, tegnapi és mai jeles embereiről /Academia Transilvanica/, a dokumentumokban megörökíthető múltról /Ujjlenyomat/, hagyományokról /Aranyág/, a művészpályákról /Műteremtés/. /Gazda József: Kovásznai találkozás a Székelyföld szerkesztőivel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

"Nov. 26-án Székelyudvarhelyen megtartották a II. Székelyföldi Műkedvelő Bábostalálkozót, melynek szakmai irányítója Nagy-Kopeczky Kálmán volt, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábos csoportjának rendezője. Elmondta, hogy a bábos a legmostohább műfaj a művészetek közül: nincs kritika, egyre kevesebb a szakember. Magyar nyelven semmilyen szinten nincs bábos oktatás, képzés. Már szervezet nyáron bábosképzést műkedvelőknek. Balla Zoltán, a találkozót szervező Humán Reform Alapítvány elnöke elmondta, hogy a mostani találkozón jóval többen voltak, mint az elsőn. Sikerült felderíteniük az összes létező bábos csoportot; legtöbb el is jött Udvarhelyre. /P. Buzogány Árpád: II. Székelyföldi Műkedvelő Bábostalálkozó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

Dec. 10-én Kolozsváron tartotta felolvasóestjét Fekete Vince költő, a Helikon rovatának /Serény Múmia/ és a Székelyföld (Csíkszereda) folyóirat egyik szerkesztője, akinek eddig két kötete jelent meg. Legfőbb sajátosságaként a humort említik. Fekete Vince felolvasta stílusparódiáit - Sántha Attilát, László Noémit, Orbán János Dénest adaptálva. Fekete Vince vallomása szerint voltaképpen hadilábon áll a posztmodernnel. /Szakács Zsuzsanna: Parázskönyv tekercsek, avagy a parázs(könyv) vita. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Idén látott napvilágot Demeter László szerkesztésében megjelent Adalékok Barót történetéhez című kötet, közreadta a helyi Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Barót első írásos említésének 775. évfordulóján. A kis a bányaváros múltjáról és jelenéről szólnak a tanulmányok. Barót első írásos említése /1224/ a várost a legrégebbi székelyföldi helységek sorába emelte. /Kisgyörgy Réka: Adalékok Barót történetéhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Dec. 20-án nyitják meg Csíkszeredán Siklódy Ferenc tárlatát. A festőművész elkészíti Székelyföld képzőművészeinek arcképcsarnokát. Nemcsak a közismertek, hanem a kevésbé ismertek, továbbá a reformkor és az azt megelőző korszak művészei isis helyet kapnak benne. Siklódy folyamatosan készíti a portrékat. A háttéranyagok /fotók, önarcképek, életrajzok, bibliográfiák/ összegyűjtésében segít Murádin Jenő művészettörténész, Banner Zoltán művészettörténész, Gábor Dénes bibliográfus, Sas Péter művelődéstörténész és Gazda József műkritikus. /Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 17./

Iochom István, a Háromszék napilap Kézdivásárhelyen élő munkatársa dec. 20-án lehallgatókészüléket fedezett fel lakásában. Ennek előzménye az, hogy Iochom István 1989 után az azóta megszűnt Székely Újságban cikksorozatot közölt a Securitate felépítéséről, módszereiről. A szerzőt telefonon többször megfenyegették. 1994. dec. 14-én két ismeretlen betört az újságíró lakásába, ahonnan több kilónyi iratot vittek magukkal. Semmi mást nem vittel el, csak a szekuval kapcsolatos dokumentumokat. Iochom István idén két könyvet jelentetett meg, amelyek felkelthették az illetékesek figyelmét. Az egyik: Kísért a múlt Székelyföldön - Az Ageche-ügy története /Székely Hírmondó kiadása/, a másik: Pisztoly az Olt vizében . Ez a könyv a szeku, illetve a jelenlegi titkosszolgálat /SRI/ ügyeivel, továbbá a rendőri visszaélésekkel foglalkozott. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ nem tud a lehallgatásról. /Gazda Árpád, Kocsis Károly: Lehallgatókészüléket találtak egy kézdivásárhelyi újságíró lakásán. Jogtalan lehallgatás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Garda Dezső könyve /Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban, Státus Kiadó, Csíkszereda, 1999) témakörét egyetlen székely székre, Csík-Gyergyó-Kászonra szűkítette le, és elemzése 1750-ig terjedő időszakról szól. Bereczki Károly recenziójában vitatta, hogy Garda általános mondandókat sajtolt ki a könyvben közölt statisztikáiban, megfeledkezve arról, hogy a Székelyföld társadalma a középkor során legalább annyira differenciált volt, mint manapság. Viszont Garda Dezső a csík-gyergyói tájat irigylésre méltó statisztikai alapossággal mutatta be. Garda Dezső történelemkönyvéből is egyértelműen megfejthető az a talány, hogy miként maradhatott tömbmagyar népnek a székely. Székelyföldön a sajátos gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai viszonyok egyfajta autonómia létrejöttét eredményezték, amely máig közkincse a székely társadalomnak. A nemzettudat máig való fennmaradását alapozták azok a falutörvények is, amelyeket bőven elemez könyvében Garda Dezső. Ha meg is bontották sokszor ezt a belső székely rendet, szellemi világa máig sugároz, és tartalma lehet egy majdani, a civilizált európai jogrendbe épülő székely autonómiának. Ez a tanulsága Garda Dezső nagyszerű könyvének! /Bereczki Károly: A megtartó székely társadalom. Főnépek, lófők, gyalogkatonák könyve. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 23./ Ugyanerről a könyvről: dec. 15.

Dec. 21-én Csíkszeredában bemutatták Papp Kincses Emese Virrassz velem című könyvét. A Székelyföld szerkesztőségének gondozásában megjelent dokumentumregény az elmúlt 10 év eseményeit mutatja be, az átvirrasztott éjszakák monológként fogalmazódtak meg a könyv lapjain - mutatta be a könyvet Ferenczes István. /Kik fognak együtt virrasztani? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

A dec. 28-i kormányülésen heves vitát váltott ki annak a sürgősségi kormányrendeletnek az elfogadása, amelynek értelmében a kormány anyagi támogatást nyújt a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségekhez tartozó egyházi segítő személyzet fizetésének a fedezésére. Eckstein-Kovács Péter miniszter kifejtette, hogy ez az intézkedés sérti az egyházak közti egyenlőség elvét, és kifogásolta, hogy a kormány miért csak a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségeknek biztosít többletjuttatást. - Eckstein-Kovács sértőnek minősítette a két frissen kinevezett kormánytagnak, Petre Roman külügyminiszternek és Mircea Ciumara tárca nélküli gazdasági koordinációs államminiszternek a vita során tanúsított magatartását. Petre Roman és Mircea Ciumara többek között azzal vádolták meg Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi minisztert, hogy Hargita és Kovászna megyéből el akarja űzni a román nemzetiségű állampolgárokat. Végül Isarescu miniszterelnök /Eckstein-Kovács Péter ellenérvei ellenére/ elfogadta a sürgősségi kormányrendeletet. /Papp Annamária: Sürgős támogatás a székelyföldi görögkeletieknek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

Az Udvarhelyi Híradó szerkesztősége több díszoklevelet osztott ki, így az Év embere lett a Széchenyi-díjas dr. Vofkori György, a Székelyföld útikönyv szerzője. A szerkesztőség egyik munkatársa, P. Buzogány Árpád is díszoklevelet kapott, "a legbecsületesebb újságíró" címmel. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 4./

Kolozsváron az RMDSZ Kolozs megyei szervezete az unitárius egyház imatermében emlékezett a tíz évvel ezelőtti történésekre. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke kifejtette: a tíz évvel ezelőtti szándékokból nagyon kevés valósult meg. Csép Sándor, a MÚRE elnöke felolvasta a Hívó szót, melyet 1989. december 22-én fogalmaztak meg kolozsvári magyar értelmiségiek és a Szabadság 1989. december 23-i számában került nyilvánosságra. Ebben elsőként a magyar nyelvű felsőfokú oktatásra, egyházi javak visszaszolgáltatására utalnak. Pillich László, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kulturális alelnöke, a Heltai Alapítvány igazgatója felolvasta az emlékezését az 1989-es decemberi eseményekről, név szerint megemlékezve a 26 elesett hősről. Tőkés László püspök cáfolta a "szikraelméletet", hogy 89 decemberében valahonnan kipattant egy szikra, akár egy hússorból, egy kenyérsorból is elindulhatott volna az, ami akkor elkezdődött. Szerinte ugyanis mindannak, ami történt, annak komoly előtörténete, háttere volt. Gyimesi Éva egyetemi tanár figyelmeztetett, hogy az elmúlt tíz év alatt nagy veszteség érte a szellemi értékeket, sok fiatal elhagyta az országot, mert nem teremtődtek meg az elitképző és az egyeseket itthon tartó intézmények. Szerinte amennyi pénz elment mindenféle intézmények alapítására és megemlékezésekre, annak feléből megteremthették volna azokat a kutatóintézményeket, kis intézményeket, melyek a szellemi elitet itt tartják. Megállapította, hogy a múltorientált szellemi élet hátránya az is, hogy nem készültek fel a globalizációra. A globalizáció már ott van a székelyföldi gyerekek számítógépeiben. Gyimesi szerint a tudást Tokiótól Madagaszkárig naprakészen megkapják angolul, akkor kérdés, minek neveljük őket? Romániai magyarnak? A civilizációs szakadék a fejekben van. Buchwald Péter alprefektus szerint jogfosztottság az összetartó erő. Óvott attól, hogy ketté vagy háromfelé szakadjanak. Tőkés László a beszélgetés után a Szabadságnak elmondta, hogy a "szemünk láttára folyik egy permanens történelemhamisítás." /Csomafáy Ferenc: Emlékezni, emlékeztetni a tíz évvel ezelőtti eseményekre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Dec. 17-én a században tevékenykedő képzőművészek kiállítása nyílt meg Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban. A kiállítás felvetette az "elsikkasztott" életművek kérdését: több alkotó munkássága feldolgozatlan, némelyikük neve kikerült a köztudatból. Az utóbbira példa Szopos Sándor /Csíkszereda, 1881. nov. 8. - Kolozsvár, 1954. dec. 24./ festőművész. - A másik sarkalatos kérdés, a székely iskola fogalma. Banner Zoltán írta, hogy a székely iskola hozta századunk művészetébe a vitalizáló erőt, s a székelyföldi festők, grafikusok és szobrászok nemzedékei gazdagították az erdélyi művészet hagyományos műfajainak a funkcióit. Banner Zoltán fogalma /székely iskola/ nagyfokú türelmetlenséget, meg nem értést szült szakmai körökben. Banner kijelentette: csak egy ilyen öngyilkos nép agyában fordulhat meg, hogy ebben a kifejezésben kivetnivalót keressen. Miért ne mondanánk ki, hogy a székelyföldi művészek Székelyföld vizuális szépségeit hozták be az egyetemes magyar művészetbe? /A század néhai mesterei. A Csíki Székely Múzeum képzőművészeti kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 6./

Hagyományosan minden év januárjában Csíkszeredában adják át a Kriterion-Koszorút. Idén dr. Faragó József néprajzkutató kapta a díjat, munkásságát jan. 7-én dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke és dr. Balázs Lajos tanár, néprajzkutató méltatták. Dr. Pozsony Ferenc laudációjában elmondta: a 78 éves néprajzkutató életét a magyar folklór kutatására szentelte. Dr. Faragó József a Bolyai Tudományegyetemen népköltészetet és folklórt tanított, emellett folyamatosan végzett gyűjtőmunkát Moldvában, a Székelyföldön, a Kalota- és Aranyos vidékén, a Mezőségen és Biharban. Több, mint 7600 kézzel lejegyzett népköltészeti alkotás, 3100 magnetofonra rögzített népdal, népballada és népmese jelzi termékeny munkásságát. Dr. Balázs Lajos kiemelte, hogy az erdélyi folklórkutatók jelentős hányada Faragó József köpenyéből bújt elő. /(Hátsekné Kovács Kinga): Első hazai elismerés a termékeny és kitartó munkáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Jan. 10-én Bukarestben, a Cotroceni-palotában Emil Constantinescu államfő kormány- és helyi hivatalnokok, valamint egy csoport paraszt előtt nyilvánosan is bejelentette a KDNPP képviselője, Vasile Lupu kezdeményezte, mezőgazdasági és erdőterületek visszaszolgáltatásáról szóló ún. Lupu-törvény elfogadását. /Véglegesen elfogadták a Lupu-törvényt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az új törvény az 1996-ban hatalomra került demokratikus pártok - közöttük az RMDSZ - legfontosabb választási ígéreteinek egyikét valósítja meg azáltal, hogy biztosítja a kommunista rendszer által államosított vagy elkobzott termőföldek és erdők 90%-ának visszaszolgáltatását a jogos tulajdonosoknak. A új törvény a volt tulajdonosoknak visszajuttatható földterületek felső határát 10 hektárról 50 hektárra emelte, és 1 helyett 10 hektárra az erdők esetében. A törvény alkalmazása az eredeti terület helyén történik, ha ez lehetséges. Amennyiben nincs lehetőség a tulajdon természetben való visszaadására, akkor az érintett személyek kárpótlásban részesülnek. A törvény kiterjeszti a haszonélvezők körét azokra a román állampolgárokra is, akik nem rendelkeznek romániai állandó lakhellyel. 1989 óta először a törvény kiterjeszti az egyházakra az államosított vagy elkobzott vagyonok visszaszolgáltatását. a püspökségek 100 hektárig, az esperességek, kolostorok, rendek 50 hektárig, a parókiák, filiák pedig 10 hektárig terjedő termőföldet igényelhetnek és kaphatnak vissza. A törvény a Székelyföldön elterjedt tulajdonformát, a közbirtokot felső határ nélkül állítja vissza. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 11. - 1636. sz./

A román média heves támadást intézett Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke ellen, olyan kijelentéseket tulajdonítva neki, amit - bevallása szerint - ő nem tett. A székelyföldi politikus elmondta: a Népszabadság 1999. december 10-i számában Székelyföld nem lehet rezervátum címmel interjúja jelent meg, amelyben a Székelyföldet sajátos régióként határozta meg, amely mint régió, nem etnikai elven szerveződik. Ezért az interjúért elsősorban magyar részről várt kritikát, nem pedig román részről elferdítést. "Székelyföld sajátos táj, hagyomány, kultúra, szervezési forma. A helyi közösségeknek az önszerveződési hagyományaira épülve, nem zárja ki azt, hogy román emberek is úgymond székelyként éljenek e vidéken" - hangsúlyozta Kolumbán Gábor. /Kolumbán Gábor cáfol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság /BT/ elnöke hangsúlyozta, hogy a BT elsődleges feladatnak tartja a magyar nyelvű, államilag támogatott Kolozsvár központú Bolyai Tudományegyetem létrehozását. - A magyar kormány kétmilliárd forintos támogatása egy magánegyetem beindítására vonatkozik. Wanek szerint kétmilliárd forint bármilyen hatalmas összeg, azonban túl kevés egy kisméretű magánegyetem felépítésére is. ezért infrastruktúrát kell kiépíteni, ez megmaradna a magyar közösség tulajdonában. Elsősorban kollégiumok, tanári lakások, könyvtárak szükségesek. Wanek úgy látja, hogy "bizonyos erőknek, bizonyos politikai csoportosulásoknak kellene hagyniuk, hogy az erdélyi értelmiségiek kiharcolják az őket méltán megillető jogot, hogy a romániai magyarságnak joga van egy magyar tannyelvű állami egyetemre." - Wanek figyelmeztetett arra, hogy a BBTE kihelyezett központokat valósított meg Erdély olyan városaiban, ahol a magyarság aránya magas, és a magyar nyelvű részleg mellé telepítette a maga hasonló román nyelvű részlegét is: masszív román tanszemélyzetet, akiknek infrastruktúrát kell biztosítani. Székelyföld igénye megalapozott, ezért megalkudtak azzal, hogy ez az intézmény túlnyomó részt román nyelvű kihelyezett oktatási rendszer lesz. Pozitív viszont a felsőfokú tanítóképző intézeti háttér, amely teljesen magyar anyanyelvi keretben épült ki. A magyar értelmiségi utánpótlás-képzésben hatalmas a hiány. A BBTE keretén belül belső építkezés folyt az elmúlt 10 év alatt, és immár több mint 200 új tanügyi káder került be erre az egyetemre, amely képezi magát, doktorál. A BBTE keretéből léphet ki az új egyetem. Itt van meg a szakembergárda, itt van az infrastruktúra. /Csomafáy Ferenc: A romániai magyarságnak szüksége van az államilag támogatott Bolyai Tudományegyetemre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

A nyilvánosság előtt írta alá Emil Constantinescu elnök a Vasile Lupu által kezdeményezett, ezért Lupu-törvényként emlegetett, a korábbi földtörvényt módosító jogszabályt. Garda Dezső képviselő, nagyra értékelte Lupu képviselő rendkívüli nyitottságát a magyar kisebbség problémái iránt. A törvényt végül sikerült a magyarság, és főleg a székelyföldi magyarság érdekének előnyös formában elfogadtatni. Garda Dezső ismertette a törvény pár lényegesebb előírását. A törvény lehetőséget biztosít, hogy a megjelenését követő 60 nap alatt az igényjogosultak benyújthassák visszaszolgáltatási kéréseiket. Az érintettek most már kivehetik részvényeiket az állami gazdaságoktól, és ajánlatos, hogy mezőgazdasági társulásokat hozzanak létre, és szabadon gazdálkodjanak az általuk alkalmazott személyekkel. A törvény azt is előírja, hogy az embereknek visszamenőleg kifizessék a részvényeik után járó részesedést. Ez azonban, sajnos, csak elmélet, mert a gyakorlatban valószínűleg nem lesz miből kivitelezni. Ismeretes, hogy a székelységnek az erdők jogi helyzetének tisztázása a megmaradást vagy a pusztulást is jelenthette volna. Igaz, hogy csupán 10 hektár erdőt szolgáltatnak vissza családonként, de az előírások értelmében ennek a régi helyen kell lennie, és feltétlenül erdőt kell visszaszolgáltatni, nem más területet helyette. Közben a famaffia végtelen pusztítást vitt véghez. Hargita megyében például 4 millió fát érintett a kitermelés, de csak 1,6 milliót jelentettek. Az ellenőrzéseknél jöttek rá, hogy hatalmas mennyiséget elloptak. És nem a székelyekről van szó, hanem bizonyos érdekközösségekről. Ennek ellenére kedvező, hogy a törvény lehetővé teszi a teljes közbirtokossági erdők és legelők visszaadását. Sikerült elérni, hogy az 1921-es évi földreform végrehajtása utáni tulajdonjogi állapotot fogadta el a két ház, tehát az 1927-1930 közötti végleges birtokviszonyokat kell visszaállítani. Ez nagyon fontos, hiszen Háromszéken 33 ezer, Csíkban 95 ezer, Udvarhelyen 55 ezer, Gyergyóvidéken pedig 37 500 hektár erdős területről van szó, tehát hatalmas területeknek kell a székelység tulajdonába visszajutnia. A közbirtokoknak úgy kellene működniük, ahogyan a Székelyföldön. Hozzanak létre magán erdészeti hivatalokat, ahol felvállalnák az erdők megfelelő őrzését is, ezt másképp nehéz megvalósítani. A gyergyói medencében minden közbirtok megtartotta már alakuló ülését, és be is lesznek jegyeztetve a bíróságon. Magánerdők esetében a körülhatárolás nehezebben fog menni. Számítani kell arra is, hogy egyesek húzzák majd az időt a törvény gyakorlati alkalmazásánál, hiszen az erdészeti hivataloknak érdeke a fakitermelés, és bogárfertőzöttnek minősített, egyébként egészséges fákat szállítanak külföldre, összejátszva a vámhivatalokkal. Ezért tragikus helyzet alakulhat ki. A birtokba-vevéssel azonban megakadályozható a törvénytelen fakitermelés. /(újvári): Újabb alkalom mezőgazdasági és erdőterület visszaigénylésére A famaffia végtelen pusztítást vitt véghez - állítja Garda Dezső képviselő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Erdélyben 7.709.944 (1992) ember él, melyből 5.671.234 (73,5 %) román, 1.598.938 (20,7 %) magyar, 205.472 (3,4 %) roma, 108.983 (1, %) szász és sváb, 330.839 (4,3 %) más nemzetiségű - (szerb, szlovák, lipován-ukrán, orosz, cseh, bulgár, lengyel, horvát, zsidó, örmény, török, tatár). - Belső Erdélyben 1.027.796 magyar él, amelyből a Székelyföldön 720.276 fő (Maros- Hargita - Kovászna megyék), egyéb Erdélyben (Beszterce- Naszód, Kolozs, Fehér, Szeben, Brassó, Hunyad megyék) 307.520 a számuk. - A Partiumban (Máramaros-, Szatmár-, Szilágy-, Bihar-, Arad megyékben) 499.640 fő, a Bánságban (Temes és Krassó Szörény megyékben) 71.502 fő vallotta magát magyarnak. De Erdély - amint azt Bajcsy Zsilinszky Endre megjegyezte "mérhetetlenül több, mint ennyi meg ennyi magyar, ennyi meg ennyi román, ennyi meg ennyi német puszta elegye". Ez egy sajátos egymástól különböző, de ugyanakkor egymáshoz kötődő, kultúrát, életérzést is jelent. Úgy vagyunk ezzel mint az angolok és az írek, akikről Bernard Shaw találóan jegyezte meg, hogyha az angolokat elköltöztetnék a Brit-szigetekről az írek utánuk mennének (és az fordítva is érvényes) mert nem lenne kivel összemérni másságukat. /Beder Tibor: A jövő iskolája c. cikksorozat 6. része. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./