„Jogunkban áll követelni, hogy a magyar nyelv legyen hivatalos nyelv Erdélyben, ott, ahol igénylik, a régióban élő románoknak pedig illene megtanulniuk magyarul” – jelentette ki kampányzáró sajtótájékoztatóján június 4-én Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Szerinte a magyarság érdekképviseletét felvállaló, mandátumhoz jutó európai parlamenti képviselőknek egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy az erdélyi magyarok autonómiaigényét nemzetközi fórumokon is ismertessék. Tőkés újra hangsúlyozta: etnikai tisztogatásként is felfogható a román kormány által beindított politikai akció, amelynek során menesztették a közintézmények éléről az előző kormány által kinevezett vezetőket, közöttük a székelyföldi megyék magyar nemzetiségű intézményvezetőit. Az erdélyi magyarság képviselői fel kell hogy hívják az Európai Unió figyelmét mindezekre a problémákra. „Rajtunk, romániai magyarokon múlik, hogy nemzeti felszabadulásunk és közösségi önrendelkezésünk ügyét miként leszünk képesek érvényre juttatni és képviselni az Európai Parlamentben, hogyan tudunk küzdeni az újra feltámadó nacionálkommunizmus, a kisebbségellenes intolerancia, az etnikai diszkrimináció, az emberi méltóságunkban sértő magyarellenesség ellen” – hangsúlyozta Tőkés László. /Gyergyai Csaba: Tőkés: hivatalosítani a magyart. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./ Tőkés László püspök, a Magyar Összefogás listavezetője június 4-én kijelentette: „Jogunk van arra, hogy Erdélyben hivatalos nyelvvé váljon a magyar nyelv. Ha mi kénytelenek vagyunk megtanulni a román nyelvet, a románokhoz is méltó volna, ha megtanulnának magyarul azokon a vidékeken, ahol a magyar lakosság nagy számban él, és ahol esedékes, a magyarnak hivatalos nyelvvé kellene válnia. ” /A románoknak meg kell tanulniuk magyarul. ” = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

„Itt a Kárpát-medencében, itt Erdélyben most a rendelt idő az összefogás idejét jelenti. Nagyon fontos, hogy garancia legyen arra: a magyarok ügyeit a magyarok saját maguk fogják intézni az anyaországban, Erdélyben, Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken, mert ehhez jogunk van. Az autonómia az egyetlen garancia, amely képes ezt megadni a számunkra. Az összefogás, amely most létrejött, a legfontosabb magyar ügyet, a Kárpát-medencében mindenhol kiépítendő magyar autonómia ügyét állítja a középpontba” – írta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke üzenetében. /Orbán Viktor üzenete az Európa-parlamenti választásokra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

A sepsiszentgyörgyi prefektúra elől már négy ízben eltűnt az RMDSZ által készített „Ebben az intézményben magyar vezetőt váltottak le” feliratú gyászkeretes tábla, a kezdeményezők június 4-én újra elhelyezték a pannót, ezúttal odaláncolták. „Ebben a hivatalban lopnak a románok, hiszen a prefektus úr ellopta több alkalommal ennek a táblának az elődjét” – fejtette ki Tamás Sándor megyei tanácselnök, miközben rátette a lakatot a láncra. Tamás Sándor figyelmeztetett: „az intézményekben, ahonnan eltávolították a magyar vezetőket, elkezdték fénymásolni a dokumentumokat, amelyeket a pártszékházakban elemeznek, hogy fogást találjanak a székelyföldi magyarokon”. A háromszéki RMDSZ vezetők prefektúra előtti sajtótájékoztatóján hirtelen megjelent Dan Suciu fiatal demokrata-liberális politikus és indulatosan kezdte fejtegetni, hogy a volt magyar prefektus, György Ervin törvénytelenségeket követett el. „Hazudik!”, szóltak be neki a jelenlevő magyar elöljárók. Suciu kifejtette: pártja a közhivatalnokok hatóságánál jelenti fel György Ervin volt kormánybiztost, és kérik leváltását az alprefektusi tisztségéből. Ezt követően kérdőre vonta Antal Árpádot és Tamás Sándort, amiért munkaidejükben minden reggel a prefektúra elé vonulnak tiltakozni, ahelyett, hogy utak építésével foglalkoznának. Arra a kérdésre viszont nem válaszolt, hogy ő miért nincs munkahelyén. /Kovács Zsolt: Indulatok Székelyföldön. Utcai összeszólalkozás Háromszéken a PD-L- és RMDSZ-vezetők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Tündérek, lidércek, hajdani fejedelmek és a nép egyszerű fiai elevenednek meg és művelnek csodás dolgokat Cseh Gábor Székelyvilág című könyvében, melyet június 2-án mutattak be Marosvásárhelyen a Bernády Házban. Moldován Orsolya színművésznő részleteket olvasott fel a 90 mondát tartalmazó gyűjteményből. A szerző a 70-es években barátjával kerékpárral bejárta Székelyföldet. Útközben vár- és templomtörténeteket, kapufeliratokat gyűjtöttek. Székelyföldi vándorútjairól mondákkal, legendákkal felpakolva tért haza. A Romániai Magyar Szó a kilencvenes évek elején sorozatban közölte az általa gyűjtött mondákat. /Nagy Székely Ildikó: Csodatermő Székelyvilág. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Nemzeti önérzetükben sértve érzik magukat a háromszéki románok a Trianon-megemlékezés, Sepsiszentgyörgy polgármesterének bizonyos kijelentése és egyebek miatt – fejtette ki Ioan Solomon a megyei tanács ülésén. A tanácselnök kivédte a vádakat, s hangsúlyozta, együttes erővel inkább a megye fejlesztésével kellene foglalkozniuk, mint átpolitizálni a közgyűlést. A Trianon kapcsán tartott megemlékezéssel kapcsolatban Solomon feltette a kérdést: hogyan lehet megkérdőjelezni egy nemzetközi békeszerződést? Tamás Sándor tanácselnök hangsúlyozta, az ülést ne politizálják át, foglalkozzanak a megye és a települések fejlesztésének kérdéseivel, s ezen együtt kell dolgozniuk. Amennyiben nemzetiségi problémákról kívánnak értekezni, arról is lehet, de külön pontban. Ami a vádakat illeti, visszautasítja azokat. A csíkszeredai tiltakozáson ő is részt vett, s ott semmi kitakarodásra utaló kijelentés nem hangzott el nyilvánosan. Amikor az RMDSZ hatalmon volt, nem tett különbséget a kistérségek között, mindegyikre egyformán figyelt, nem úgy, mint a mostani hatalom, amely például a tanügyi fejlesztésre a megyének szánt pénzt a románok lakta Bodza-vidékre irányítja. Tamás Sándor kifejtette, vegyék tudomásul, hogy Románia nem csak a románoké, hanem az összes állampolgáré, mint ahogyan a Székelyföld sem csak a székelyeké, hanem az összes itt élőé, s együtt kell fejlesztésén dolgozniuk. /Szekeres Attila: Sértve érzik magukat a háromszéki románok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Ha egy-egy híres nevet hallunk, szinte biztos, hogy létezik egy település valahol a Kárpát-medencében, amely kapcsolatban áll a név viselőjével. Kájoni János neve összeforrott a muzsikával. Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) tudós Ferenc-rendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. Méltán tartják a Székelyföld legnagyobb polihisztorának. 1652-1657 között Csíksomlyón tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, ahol elsőnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus énekeskönyvét, amely több kiadást is megért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket, ima- és énekeskönyveket nyomtattak, itt készültek 1849-ben a Hadi Lap című forradalmi lap számai. 1669-1675 között Kájoni a gyergyószárhegyi kolostor házfőnöke, 1675-1678 között az erdélyi ferences kusztódia őre volt, 1677-től püspöki helynökként tevékenykedett. Kájoni János egyéniségét munkásságának egyik kutatója, Domokos Pál Péter így jellemezte: „Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette”. (Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929). Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben. Énekgyűjtő munkásságának eredménye az 1634-1671 között keletkezett, róla elnevezett Kájoni kódex – kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített. Codex Caioni címmel hasonmás – és átírt kottás – kiadása 1993-ban, a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg, román-magyar közös kiadásban. A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván Kájoni kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. A ferences kusztódia történetét is megírta latin nyelven. Magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel. Kájoni János műveinek jegyzéke, valamint a Kájoni életével és működésével kapcsolatosan nyomtatásban megjelent művek jegyzéke megtalálható P. Benedek Fidél összeállításában a Csíksomlyó című tanulmánykötetben, amelyet Sas Péter rendezett sajtó alá (Kolozsvár: Szent Bonaventúra, 2000). Kiskaján községközpont Beszterce-Naszód megyében van. Hozzá tartozó falvak: Csicsópolyán, Nagydebrek és Nagykaján. Gyergyószárhegyen szerény szobor emlékeztet Kájonira a kolostor falában. Sírja ott található a kolostorban. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek. /B. D. : Híres emberek, jeles települések. Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

Borcsa János kritikus, irodalomtörténész /sz. Kézdivásárhely, 1953/ 1976-ban szerzett tanári oklevelet a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, s ugyanitt doktorált 2000-ben. Szülővárosában él, „civilben” magyartanár Szentkatolnán. Kötetei: Megtartó formák (Bukarest, 1984), Szövegközelben – létközelben (Marosvásárhely, 1994), Szöveg-szigettenger (Kolozsvár, 1997), Méliusz József. Monográfia (Bukarest–Kolozsvár, 2001), Irodalmi horizontok (Kolozsvár, 2005). Újabb könyve /Merítés. Kritikák, tanulmányok, jegyzetek, 2005–2008. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár 2009/ kisesszéinek zöme az Irodalmi Jelen című aradi irodalmi folyóiratban jelent meg, aztán a Háromszék és a Székelyföld mellett magyarországi kiadványokban, mint a Forrás vagy a Napút, az egyetlen hosszabb lélegzetű írás: Tendenciák a romániai magyar irodalomban, avagy a valóságirodalomtól a szövegirodalomig című tanulmányvázlat pedig a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NYIRK) 2005/ 1–2. számában látott nyomdafestéket. /B. D. : Hűség és hozzáértés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

A rendszerváltás évében Csíkszeredából kivándorolt, jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban élő Franck M. Mihály, a bukaresti tévé és rádió volt műszaki munkatársa nemrég mutatta be szülővárosa, Csíkszereda könyvbarátainak az általa írt betyárkrónikát, mely szervesen kiegészíti a témában eddig megjelent irodalmat. A szerző 1970-ben felkereste az Ozsdola környéki falvakat, valamint Kászonaltízt, hogy a még életben levő kortársaktól adatokat gyűjtsön. Az adatgyűjtésben Tömöry Péter Banditák nyomában című, a Megyei Tükör hasábjain megjelent riportsorozatára alapozott, az győzte meg arról, hogy a három betyár tetteit érdemes megörökíteni az utókor számára. A kortársak vallomásait magnószalagra rögzítve őrizte meg. Harminc év telt el, amikor a szerző New York állam Freeman Post című lapjában megjelentette angol nyelven a betyárok történetének rövidített változatát. Aztán a magyar változat is elkészült /Franck M. Mihály: Székelyföld betyárjai. Dézsi, Pusztai és Jeges. Életük-haláluk riportkrónikája, 1928–1955. Megjelent Csíkszeredában a szerző magánkiadásában, 2009./ A kötet tizenhat fejezete végigköveti a három bátor, vakmerő fiatalember életét születésüktől tragikus halálukig, hű képet festve az ötvenes évekről, a kommunista kiskirályokról. A betyárkrónika huszonkét adatközlő vallomására alapszik. Korábban Iochom István Pusztai, Jeges, Dézsi című, 2006. ban megjelent könyvében írt róluk, ő ötven személy vallomását rögzítette. /Iochom István: Újabb könyv az utolsó székely betyárokról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos volt a Magyar Írószövetség Csikófogat című rendezvénysorozatának május 6-i vendége az írószövetség budapesti székházában. A szerzőkkel Ferenczes István költő, a csíkszeredai Székelyföld főszerkesztője beszélgetett, és bemutatták a folyóirat májusi, Kányádi-számát is. – „Ami kimaradt. ” Konferencia a kortárs magyar irodalom középiskolai oktatásáról címmel tartott tanácskozást az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) május 8–10. között az Árkosi Kulturális Központban. A programban szerepelt dr. Borcsa János előadása Holt Költők Társasága: Boér Géza címmel, valamint Elek Tibor előadása Király László munkásságáról. Az érdeklődők irodalmi esten vehettek részt Király Lászlóval. Pécsi Györgyi a 80 éves Kányádi Sándor, Elek Tibor pedig Székely János munkásságát mutatta be. Ambrus Ágnes Kortárs erdélyi irodalom a tankönyvekben témakörben tartott előadást, Orbán János Dénes és Sántha Attila előadása Az Előretolt Helyőrség tegnap és ma címet viselte. /Hírek. = Helikon (Kolozsvár), jún. 10./

Háromszázezer aláírásra van szükség ahhoz, hogy hivatalossá váljék a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése nyomán – a siculitas – székelység rövidítéseként – elindított.sic doméniumnév. A kezdeményezés célja a virtuális térben is megjeleníteni Székelyföldet, s ha sikeres lesz a bejegyzés, minden itteni honlap címének végére a.ro, .org vagy.eu helyett a.sic kerülhet majd. A doméniumnevek kiosztását ellátó szervezet, az ICANN május 13-án kelt írásbeli tájékoztatása szerint jóváhagyta a.sic legmagasabb szintű doméniumnevet, de a hivatalos elfogadás egyik fontos feltétele bizonyítani: az adott területhez kötődő személyek nagy számban egyetértenek a kezdeményezéssel. Ezért indították útjára az internetes aláírásgyűjtést a www.pontsic.org honlapon. A kezdeményezők bíznak benne, néhány hónap alatt meglesz a szükséges számú aláírás, és 2010 első negyedévétől a.sic lesz Székelyföld internetes tartományneve. /Farkas Réka: Székelyföld a világhálón (Aláírásgyűjtés saját internetes tartománynévért). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 12./

Megnyílt a marosvásárhelyi Bernády Házban Siklódy Ferenc és Török Ferenc Ferenc tárlata. A két székelyföldi képzőművész grafika- és festménykiállításának megnyitójára sokan voltak kíváncsiak, házigazdaként és méltatóként Nagy Miklós Kund fogadta a megjelenteket. A gyergyószárhegyi születésű Siklódy Ferenc jelenleg a csíkszeredai Nagy István művészeti iskola tanára. Festészeti és grafikai munkássága mellett a székelyföldi képzőművészek pantheonján is dolgozik, több mint kétszáz portrét elkészített már. Könyvillusztrátori tevékenykedésének eredménye a sok szép kötet. Kiállított digitális printtechnikával készített képein az emlékezésé, az emlékeké a főszerep. Török Ferenc Székelyudvarhelyen él, alkot és tanít. Ott volt a legtöbb egyéni tárlata, de gyakran állított ki külföldön is. A Bernády Házba friss anyagot hozott, tavalyi-tavalyelőtti képeit. /Nagy Botond: Székelyföldi Ferencek. Kettős tárlatnyitó a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./

Dél-Erdély és a Bánság természeti, gazdasági és szociális környezetét mutatja be a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának A Kárpát-medence régiói monográfiasorozatában idén megjelent, kilencedik kötete. A kiadvány felvázolja az elmúlt másfél évszázad történelmi folyamatait, kitér többek között a térség népességére, településrendszerére, térszerkezeti egységeire, illetve az egészségügyi ellátási rendszerre. A 29 szerző tanulmányát tartalmazó Dél-Erdély és Bánság című kötetet június 11-én a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) székházában Horváth Gyula egyetemi tanár, a könyv szerkesztője és Péntek János akadémikus, a vaskos munka lektorálója mutatta be, a moderátor szerepét Benedek József professzor töltötte be. A Kárpát-medence régiói című sorozat célja, hogy bemutassa a magyarországi és határon túli régiók, így többek között a Vajdaság, Erdély és Kárpátalja gazdasági, társadalmi, települési és természeti állapotát, értékelve a különböző változásokat. Eddig nyolc kötet látott napvilágot, amelyek közül szintén Horváth Gyula szerkesztette a monográfiasorozat első, Székelyföldről, és negyedik, Északnyugat-Erdélyről szóló részét. A most bemutatott kötet szerzői között van Bakk Miklós, Vincze Mária, Nagy Egon, Veres Valér, Benedek József és Bodó Barna. A 29 szerző többnyire a Kolozsvári Egyetemi Intézet kutatója, egyetemi tanárok és doktoranduszok egyaránt vannak közöttük. A kötetet lektoráló Péntek János elmondta, egyfajta bizonytalanságot érzett a szaknyelvi terminológia tekintetében, ami annak tulajdonítható, hogy az idősebb kutatók eddig „legkevésbé” magyar nyelven publikálhattak, a fiatalok szövegein pedig a gyakorlat hiánya érződik. A Kárpát-medence régiói című sorozatot 14 kötetesre tervezték, már folyamatban van a Dél-Alföldről szóló, tizedik kötet szerkesztése, a további kiadványok Kárpátalját, a Közép-Dunántúlt, Észak-Magyarországot, Szlavóniát és a Muravidéket mutatják be. /Ferencz Zsolt: Dél-Erdély és Bánság: tudományos munkát segítő kiadvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

Hol kezdődik a Székelyföld? Dunaszerdahelyen éppen olyan éneklő méltósággal ejtik a magánhangzókat, mint Gyergyócsomafalván vagy Kézdiszentléleken. A Pozsony melletti Egyházgelle lakói kijelentik, hogy ők bizony székelyek. Az öröm és vigalom helyét nyomban fölváltotta a szakmai érdeklődés. Révkomáromi történészek megerősítették, hogy a hat székely nem egyikének, az Adorján-nemnek Posony-ági székelyei nevezték el Csallónak a Duna-ágak közé szorult kis vidéket, Csallóközt. Burgenlandban, a Lajta mellett ma is székely mezőn kaszálnak, székely kútból isznak, ha megszomjaznak, a kocsmai pálinka neve is „székely lé”! Tréfásan „szekler” a szekér neve. A magyarországi Vas megyében a falusi építkezések hasonlítanak a sóvidéki vagy Nyikó menti falu épületeihez. Révkomáromban, a Duna Múzeumban állították ki azokat a késő avar kori leleteket, amelyeket a nyolcvanas évek végén tártak föl a Hajógyár területén. Trugly Sándor régész múzeumőr mondotta, hogy a kincseken látható gazdag mintatár minden darabja és mintája föllelhető a faragott székely kapukon: a tulipán, a rózsaszirom, a palmetta és az életfa kacskaringós indája. Akkor, hol kezdődik a székelyek földje? Balási Gábor A székelyek nyomában című, romantikával átitatott szép könyvében gyakorlatilag László Gyula kettős honfoglalásának elméletét támasztja alá. Hol végződik tehát a Székelyföld? Nem Székelykocsárdnál és nem Földvárnál, Nem Gyimesbükknél vagy Berecknél, annyi bizonyos. De Focsani-nál éppúgy, mint Pozsonynál, Bécsnél, Varsónál, Királyhelmecnél. Ez utóbbi bodrogközi kisváros lakói mind a mai napig büszkén állítják, hogy ők azon székelyek leszármazottai. A Székelyföld tehát ott kezdődik, ahol a magyar történelem! Székelyek nyomaira lehet bukkanni az Őrségben, Zalában, Tolnában, Békésben, Szolnokban, Szabolcsban, Bácskában, Muraközben és mindenütt, ahol magyarok élnek! /Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Egy hónappal ezelőtt a Székely Nemzeti Tanács elnöke bejelentette be, hogy az SZNT kezdeményezésére sikerül virtuális térben megjeleníteni a Székelyföldet, a siculitas rövidítéseként – a.sic legmagasabb szintű doméniumnévvel. Izsák Balázs ezt a székely autonómiatörekvés győzelmeként értékelte. Székedi Ferenc újságíró megmagyarázta, a.sic névhez pénz kell, nem pedig hősiesség. A jelenlegi romániai törvények a közigazgatásban csak.ro-t és .gov-t engedélyezik. A.sic névvel ugyanúgy lehet játszadozni, mint a nemzeti érzelmekkel. /Székedi Ferenc: Játék a szavakkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok, illetve a székelyföldi városok polgármesteri hivatalai autóinak rendszámtábláit SIC végződésűekre cserélik. A kezdeményezők – Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor háromszéki tanácselnök – szerint az intézkedés a székely identitást hivatott erősíteni a két megyében. Tamás Sándor hozzátette: jó néven vennék, ha több székelyföldi település önkormányzata is követné példájukat. /Kovács Zsolt: „SIC”-es székelyek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Az egyház és a sajtó viszonyáról, az egyházi témáknak a lapokban való jelenlétéről szervezett szakmai napot június 15-én Csíkszeredában a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ). Ebben a térségben kiemelten érdekes ez a téma, ugyanis a székelyföldi ember mindennapi életében nagyobb szerepe van az egyháznak, a hitnek, az általa közvetített értékrendnek, mint a magyar nyelvterület más vidékein. A településeink ünnepei, a falunapok többnyire az adott település temploma védőszentjének ünnepén a búcsús szentmisével csúcsosodnak ki katolikus vidéken, de egyházi vonatkozásai vannak a világi ünnepeknek a protestáns településeken is. Jelenleg azoban eltolódtak a hangsúlyok. A keresztelő, az elsőáldozás, a bérmálás, a ballagás esetében a lényeg az ajándékon van. Vissza kell térni a gyökerekhez, az ünnepek lényegéhez. /Sarány István: Egyház a sajtóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./

Nemrég jelent meg a Hivatalos Közlönyben az a kormányhatározat, amely alapján májusban bonyolított le jelentős pénzelosztást a Boc-kabinet. Több mint 142 millió lejt utaltak ki a kormány tartalékalapjából, 110 milliót célirányosan, településeknek, 24,7 milliót bizonyos megkezdett munkálatokra, illetve 7,3 milliót kizárólag ortodox egyházi beruházásokra. A székelyföldi megyék alig kaptak valamit. Háromszék az országos alap 0,4 százalékát kapta, még kevesebb, 0,3 százalék jutott Hargita megyének, ott is elsősorban a románok lakta településeknek. Egyetlen vasat sem kapott Háromszék a célirányos 24 millióból, Hargita megyének ebből négymillió jutott, hárommillió maroshévízi beruházásokra. /Farkas Réka: Székelyföld hátrányos megkülönböztetése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./

Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő június 16-án Washingtonban átvette az amerikai Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány által neki ítélt Truman–Reagan Szabadság-érmet. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) szervezésében Tőkés sűrű politikai programnak tett eleget. A Fehér Ház keretében felállított Nemzetbiztonsági Tanácsban többek között megbeszélést folytatott Anthony Blinkennel, Joe Biden amerikai alelnök külpolitikai főtanácsadójával. „Igen sajnálatos, hogy az Európai Unióban, valamint az Egyesült Államokban a kisebbségi kérdést továbbra is általános érdektelenség övezi, vagy – jobbik esetben – a hagyományos, őshonos kisebbségek problémáját a bevándorolt kisebbségek ügye szorítja háttérbe” – fejtette ki Tőkés László. Balázs Péter magyar nagykövet azon kijelentésére válaszolva, miszerint „térségünkben a legnagyobb veszélyt a nacionalizmus jelenti”, Tőkés kifejtette: határozottan különbséget kell tenni a többségi nemzetek agresszívan elnyomó nacionalizmusa, és az elnyomást elszenvedő kisebbségi közösséget védők patriotizmusa között. Ez utóbbi politikai magatartás jellemzi a szétszakított magyarokat. A washingtoni Kossuth Házban Tőkés László találkozott a helyi magyar közösség képviselőivel, akiknek az „Unió, Erdéllyel!” című előadásában ismertette a romániai közélet legújabb fejleményeit. A határok feletti nemzetegyesítés kapcsán a Magyar Összefogás listáján mandátumot nyert EP-képviselő elmondta: megegyeztek a Fidesszel, Orbán Viktor elnökkel, hogy „idén egy egységes Kárpát-medencei képviselet létrehozatalára törekszünk”. Mint kifejtette, ez azt jelenti, hogy az erdélyi 3, a magyarországi 22 és a felvidéki 2 EP-képviselő nem külön képviselik közösségeiket, hanem „összefogunk, teljes mértékben európai szellemben, hiszen mindannyian európai polgárok vagyunk, egyazon unióhoz tartozunk”. Egy kérdésre válaszolva az EP-mandátumokat szerzett Jobbik kapcsán úgy fogalmazott: „elvben közel állnak hozzánk, viszont ha vadakat mondanak, akkor rendkívül kínos helyzetbe hoznak bennünket”. Hozzátette: „például ha ők azt akarják, hogy Székelyföld szakadjon el Romániától, és én megelégszem az autonómiával, akkor nagyon kontraproduktív lesz részvételük”. /Moldován Árpád Zsolt: Washington: kitüntették Tőkést. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./ Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő magyar nemzetpolitikai rendszerváltozást sürgetett a washingtoni Kossuth Házban. Hasonlata szerint az eddigi kisebbségpolitika útján a magyarság olyan, mint egy szerteszabdalt sereg, „ha pedig összeáll a magyarság, és egyesíteni tudja erejét, akkor ütőképes sereggé válunk”. „Arra van szükség tehát, hogy a sokfajta magyar ügy helyett egy magyar ügyben gondolkozzunk (...) a 14–15 milliós nemzetre szabjuk kisebbségpolitikánkat, (...) éspedig a Kárpát-medencei magyar nemzet önrendelkezési jogának elve alapján”. Azt mondta, ki kell vívni a határon túli magyar nemzeti közösségek számára is az önrendelkezés jogát a korlátozott szuverenitás alapján, „az autonómiák egész rendszerének a felépítése révén”. /Nemzetpolitikai rendszerváltozást sürget Tőkés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Van-e értelme az elmúlt hetekben elkezdett tiltakozássorozatnak, az utcai tüntetéseknek, az élőláncnak, melynek során a magyar közösséget ért jogfosztásra, az etnikai tisztogatásra, a székelyföldi megyék hátrányos megkülönböztetésére, anyanyelvű egyetem állami támogatásának hiányára, európai szellemű autonómiatörekvéseinkre hívják fel a figyelmet? A kormányzó pártoknak eszük ágában sincs betartani az etnikai arányosság elvét Székelyföldön. Lassan világossá vált az is, az államfői utasításra Székelyföldre látogató miniszterek fűt-fát ígérő nyilatkozataiból alig valósult meg valami, a pénzt jóformán csak a román többségű településeknek hajlandóak adni, mintha a régió tudatos elsorvasztása lenne a céljuk. Mindez egyértelművé tette, hogy hosszú távon csak az autonómia lehet az erdélyi magyarság megmaradásának a záloga. /Farcádi Botond: Hallassuk hangunkat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Nem sok hiányzott, hogy összeérjen a Sepsiszentgyörgy központját átölelő élőlánc – mintegy hatszázan gyűltek össze június 18-án, hogy egymás kezét megfogva tiltakozzanak a magyar intézményvezetők leváltása, a Székelyföldet ért igazságtalanságok ellen. Az RMDSZ sátránál a területi autonómia iránti igényt is tartalmazó kiáltványt lehetett aláírni. „Meg kell mutatnunk, hogy ez a tér a mienk, ez Székelyföld, összetartozunk, egyek vagyunk” – mondta a tüntetés egyik fiatal résztvevője. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke fontosnak tartotta, hogy a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi nagygyűlések után új típusú tiltakozással is próbálkoztak Háromszéken. Szerinte bebizonyosodott, hogy a jó ügy érdekében meg lehet szólítani az embereket. „Értékeljük a szolidaritást, örülünk, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt részt vettek a megmozduláson” – nyilatkozta Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének elnöke. /Farcádi Botond: Idősek és fiatalok együtt Székelyföldért (Élőlánc Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök leváltását kezdeményezi a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) Kovászna megyei ifjúsági szervezete, mert a két magyar önkormányzati vezető hivatali autóinak rendszámtábláit Székelyföld latin nevének betűjelére, azaz SIC feliratúra cserélte – jelentette be Dan Suciu, a szervezet vezetője Dan Suciu szorgalmazza, hogy a román pártok kezdjenek aláírás-gyűjtő akcióba, hogy meneszthessék a két magyar vezetőt. /Kovács Zsolt: „SIC-fóbia” a PD–L-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Nem hallani a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésről, melyet a választások utánra ígértek az RMDSZ vezetői. Markó Béla jelentette be, június végéig sor kerül a megválasztott székelyföldi önkormányzatok találkozójára. A székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte, hogy ismét kinyilvánítsák az autonómiaigényt. Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy az RMDSZ nem mer határozott lépéseket tenni, recseg-ropog a kormánykoalíció. /Farkas Réka: Elfelejtett ígéret? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Átlagban 12,9 öngyilkossági esetet jegyeztek 100 ezer lakosra számítva tavaly Romániában, Hargita megyében viszont ez az arány sokkal magasabb volt: 28,8 öngyilkosság jutott 100 ezer lakosra. Ezzel a megye továbbra is „élen jár”, utánuk következik Kovászna megye. – 1940-ig visszamenőleg mindig az elsők között voltunk az ország öngyilkossági statisztikáiban – mondta dr. Veress Albert csíkszeredai pszichiáter főorvos, aki éveken át behatóan foglalkozott e témával. Ha visszamegyünk az időben az Osztrák–Magyar Monarchia koráig, az európai népek közül a magyarok akkor is élen jártak az öngyilkosságban. Albert Ildikó klinikai pszichológus elmondta, ha az utóbbi 4-5 esztendő adatait vesszük figyelembe, Magyarországon lényegesen javult a helyzet. A magyarországi javuló tendenciák ellenére a szakemberek állítják: az öngyilkosságra való hajlam a magyarság jellegzetessége. Az ausztráliai és amerikai magyar emigránsok körében is hasonló volt az öngyilkosok aránya. Az ok sokrétű, biológiai, pszichológiai és szociális tényezők egyaránt közrejátszanak. A magyarok meghasonultak önmagukkal – véli Albert Ildikó klinikai pszichológus. Történelme során a magyarság volt az, amely mindig kiállt, megálljt parancsolva a tatárnak, töröknek, mi védtük Európát, minket leigáztak, és ezt igazából Európa soha nem köszönte meg. A szakember azt állítja, hogy az öngyilkosságra való hajlam kultúrafüggő, és magyarság kultúrájában markánsan benne is van. Ráadásul ott van a magyarok alapattitűdje, az elégedetlenség: íróink, költőink mindig ostorozták magukat, népüket. Mindehhez az általános magyar sajátossághoz hozzáadódik, hogy a székely nem kifejezetten jó kedélyű nép, zordabb éghajlaton, sajátos körülmények között él, ehhez társul még egy sajátos kultúra is, melynek része, hogy magánál hordja a bicskát. Ráadásul elöl járunk az alkoholizmus statisztikáiban is, és Székelyföldön igen sok öngyilkosságot alkohol hatása alatt követnek el az emberek. Jellemző tehát a magyarra az öngyilkosságra való hajlam, és ez alól nem kivétel a kisebbségi sorban élő magyar sem. /Forró-Erős Gyöngyi: Továbbra is itt követik el a legtöbb öngyilkosságot. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

Tíz székelyföldi fiatal kutató szakmai munkáját támogatja 300 és 1000 dollár közötti összeggel a dr. Andrew Balas professzor által létrehozott ösztöndíjalap – számolt be internetes telefonon keresztül az Egyesült Államokból a sajtó képviselőinek Andrew Balas a csíkszeredai Sapientia–EMTE székhelyén. Közel nyolcvan pályamunka érkezett be, amelyek közül tízet kedvezően bíráltak el. – Bejelentették, hogy június 29. –augusztus 5-e között kommunikációs nyári egyetemet szerveznek. Erre a szakmai rendezvényre minden érdeklődőt várnak a rendezők, a helyszín a csíkszeredai Sapientia Egyetem épülete. /Kozán István: Dollárt érő szakmai munkák. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

A szavazatok számát és arányát tekintve a Magyar Összefogás listája enyhén gyengébb eredményt produkált, mint két évvel ezelőtt az RMDSZ és Tőkés László külön-külön, az együttműködés mégis sikeresnek nevezhető. 2007-ben az európai parlamenti választásokon a 29,5 százalékos országos részvétel mellett a romániai magyarok mintegy 40,6 százalékos részvétele biztosíthatta az RMDSZ és Tőkés László által összességében elért 8,97 százalékot. Részvétel tekintetében ez 37,6 százalékos többletet jelent a többségi szavazókhoz képest. Idén 27,7 százalékos részvétel esetében a magyarok 37,8 százaléka biztosíthatta az összefogás listája által elért 8,92 százalékot. Ez 36,5 százalékos többletrészvételt jelent. A két választáson egyformán nagyobb arányban járultak az urnákhoz a magyarok az összlakosság részvételéhez képest. A közös lista Székelyföldön kevesebb szavazatot hozott a 2007-es EP választásokhoz, viszont 5,8 százalékkal többet a tavaly őszi parlamenti választások eredményeihez képest. A Partiumban valamivel jobb eredményt sikerült elérni, mint 2007-ben, viszont jelentős a veszteség a képviselőházi eredményekhez képest, elsősorban Bihar megyének köszönhetően. A parlamenti választásokhoz képest a 60 százalék fölött magyarok által lakott településeken számottevő az RMDSZ közös listájának erősödése. Jelentős a vesztesség viszont a szórványban és a nagyvárosokban. Az RMDSZ-támogatottságú településeken 2007-hez képest javulás mutatkozik, majdnem sikerült teljesíteni a tavalyi parlamenti eredményt. Az inkább Tőkéssel szimpatizáló településeken nem sikerült hozni a 2007-es eredményt, viszont a parlamenti választásokhoz képest nagyon jelentős bázist biztosítottak az RMDSZ-nek. /Eredményesen indult az összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

A rendszerváltás óta eltelt időszak közvélemény-kutatásai mindig kimutatják, hogy a román lakosság bizalmát leginkább az ortodox egyház és a katonaság intézménye élvezi. A magyar lakosságnál valószínűleg ez a két intézmény gyűjti be (a rendőrséggel karöltve) a legnagyobb ellenszenvet. Titokként kezelt, de közismert tény, hogy a székelyföldi településeken a rendőrség létszáma meghaladja az ország más vidékein lévő, hasonló nagyságú településein állomásoztatott állományét. Arról is lehet hallani pletykákat, hogy az ide költöző rendőrök bizonyos „veszélyességi” pótlékokat is kapnak. Az ortodox egyház agresszív székelyföldi terjeszkedési politikáját kőkemény tények támasztják alá. A hamarosan a Csíkszereda központjában megtartandó katonai felvonulás az átlagosnál nagyobb jelentőséget kap: részt vesz rajta Traian Basescu államfő is. Amikor felerősödtek a nacionalista szólamok, akkor az elnök is katonai parádéra érkezik Székelyföldre. /Isán István Csongor: A parádés elnök. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

Erdélynek azokon a vidékein, ahol a magyarság többségben él, az utakon egymást követik a gödrök és a foltok. A mindenkori kormányoknak általában csak a székelyföldi, az érmelléki, a szilágysági magyarlakta részek útjaira nem jut soha pénze. Az Udvarhelyszéket Erdővidékkel összekötő, lassan hírhedté váló 131-es országútról egy szót se, mert annak bizonyos szakaszait a legutóbbi magyar világban újították fel rendesen. Az úthálózat tekintetében a mindenkori államvezetés tudatosan zülleszti ezeket a vidékeket. Mert el lehet képzelni, hogy mekkora lendületet, gazdasági pezsgést, tehát gazdagodást, tehát némi önállósulást is eredményezne, ha ezeken a – többségében magyarlakta – vidékeken nyugodtan járnának-kelnének, üzletelnének a tőkét behozó külföldi vállalkozók és turisták. /Benkő Levente: Tudatos züllesztés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 24./

Ismét Székelyföldre látogat Traian Basescu államfő. Június 26-án Csíkszeredában a 61. hegyivadászdandárnak ad át harci zászlót mintegy elismerésként azért, hogy az alakulat felkészültsége és felszereltsége megfelel a NATO követelményeinek, jelezte Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsadója. „Traian Basescu emellett meglátogatja a Csíki Székely Múzeumot is, más programjáról azonban nincs tudomásom” – mondta Eckstein. Az államfő látogatásáról még nem értesítette a helyi és megyei elöljárókat az elnöki hivatal, mondta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Borboly Csabának nem is áll szándékában fogadni Traian Basescut, mert 26-án Kolozsváron az RMDSZ Szövetségi Operatív Tanácsának ülésén vesz részt. „Mindenesetre ha az államfő azért érkezik Csíkszeredába, hogy bejelentse: a miniszterek beváltják a tavasszal tett ígéreteiket, akkor szívesen látjuk” – jegyezte meg Borboly. Nem lelkesíti az államfő újabb székelyföldi látogatása Kelemen Hunor képviselőt, az RMDSZ ügyvezető elnökét sem, sőt az zavarja, hogy Basescu úti célja éppen egy katonai alakulat kitüntetése. „Ezzel az államfő nem azt üzeni, hogy a székelyek barátja, hanem azt, hogy jónak látja a román hadsereg székelyföldi jelenlétének megerősítését” – mondta. „Ha a tervezett katonai parádé a kaszárnya kapuin belül zajlik talán még rendben van, de köztérre kivinni majdhogynem provokáció” – vélekedett Kelemen. /Cseke Péter Tamás: Csíki katonai szemlén Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere kifejtette, a Maros megyei településeknél több befektetőt tudnak vonzani a határ menti nagyvárosok és Kolozsvár, Székelyföld viszont kissé lemaradt. Csegzi úgy látja, Kolozsvárral partneri viszonyt kell kialakítaniuk. Székelyföld nagyon lemaradt. Voltak próbálkozások a három (Maros, Hargita és Kovászna) megye összefogására, de semmit nem tudtak kihozni belőle. /Antal Erika: Kolozsvár jobb partner? Csegzi Sándor szerint Vásárhelynek nem könnyű Székelyfölddel együttműködnie. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Megalakulása után első alkalommal ülésezett június 25-én Kolozsváron az RMDSZ és az EMNT által létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), melyen megalakult az autonómia-munkacsoport. Markó Béla és Tőkés László egyöntetűen sikeresnek értékelte a június 7-i európai parlamenti választásokat. Közölték, hogy a választások miatt elhalasztott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezésére szeptember 5-én kerül majd sor. Markó Béla szövetségi elnök közölte, hogy az autónomia-munkacsoport várhatóan már szeptemberben az EMEF elé fogja terjeszteni a közös autonómia-koncepcióval kapcsolatos elképzeléseit. Tőkés hozzáfűzte: az EMNT-küldöttség keretében az EMEF-be várják a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselőit is. /P. A. M. : Szeptember 5. : Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés. Megalakult az EMEF autónomia-munkacsoportja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ A találkozást megelőzően Bakk Miklós politológus, a munkacsoport társelnöke elmondta: az egyeztetést nem egy ülésre, hanem egy folyamatra tervezték, amely szerintük már több mint egy évtizede hiányzik az erdélyi magyar közéletből. „1995 óta konkurens autonómia elképzelések születtek, 2003-tól pedig, amikor a Tőkés László vezette csoport kivált az RMDSZ-ből, ezen elképzelések ellentétessége erőteljesebbé vált, és eddig egyszer sem került arra sor, hogy valamiféle érdemi egyeztetés ezen autonómiaelképzelések között létrejöjjön” – fogalmazott az Bakk Miklós. /Fleischer Hilda: Kiállta a próbát az EMEF. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ Az ülésen döntés született arról is, hogy az Európai Néppárton belül a három romániai magyar EP-képviselőnek külön frakciót kell létrehoznia, amely önállóan működne a néppárti román delegáció mellett. /Lázár Lehel: Székely nagygyűlés szeptemberben – döntött első ülésén az EMEF. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./