Szeptember 23-án Csíkszeredában tartották a székelyföldi polgármesterek találkozóját. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere megnyitó szavait követően az RMDSZ autonómiaprogramjáról, a különböző autonómiaformák Székelyföldön való kialakításának lehetőségeiről az európai uniós elveknek és gyakorlatnak megfelelően tartott előadást Markó Béla szövetségi elnök. Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke a székelyföldi önkormányzatok együttműködéséről és az önkormányzatok szerepéről beszélt a Székelyföld fejlesztésében. A résztvevők állásfoglalást fogadtak el a Székelyföldi Önkormányzati Társulásról. Szükség van „a Székelyföldi Önkormányzati Társulásra, mint olyan helyi és megyei tanácsokra alapozott struktúrára, mely rendelkezik a regionális fejlesztések kidolgozásához, összehangolásához, regionális szinten működtethető közszolgáltatások biztosításához szükséges erőforrásokkal és jogosítványokkal” – olvasható a székelyföldi polgármesterek találkozóján elfogadott állásfoglalásban. „ Az RMDSZ székelyföldi polgármesterei, helyi és megyei önkormányzati képviselői, megyei tanácsi elnökei és alelnökei kinyilvánítják abbeli szándékukat, hogy kihasználva a hatályos jogszabályok adta lehetőségeket, Kovászna, Hargita és Maros megyék és településeik együttműködésével létrehozzák a Székelyföldi Önkormányzati Társulást / Szövetség a Székelyföldért-et, a régió fejlődése, a szülőföldön való boldogulás lehetőségeinek biztosítása érdekében”. Első lépésként az RMDSZ-szervezetek és önkormányzatok közötti összehangolt cselekvés feltételeit kívánják megvalósítani. Ez biztosítja a három megye – Hargita, Kovászna, Maros – részvételével a Szövetség a Székelyföldért Székelyföldi Önkormányzati Társulás létrehozásának a lehetősége. /Mózes Edith: Szövetség a Székelyföldért. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Össztűz alá vették a román politikusok Markó Béla RMDSZ-elnököt a Csíkszeredában szeptember 23-án tartott Székelyföldi Polgármesterek Találkozóján tett kijelentéseiért, illetve a Székelyföldi Önkormányzatok Társulása megalakításának szorgalmazása miatt. A társulás célja az RMDSZ programjába foglalt autonómia-formák, köztük a Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása. Miniszterelnök-helyettesi tisztségéből való lemondásra szólította fel Markó Bélát a Székelyföld területi autonómiája kapcsán tett nyilatkozatai miatt Mircea Chelaru, a Konzervatív Párt (PC) alelnöke. A Székelyföldi Polgármesterek Találkozóján az RMDSZ közel háromszáz helyi és megyei önkormányzati képviselője, számos vezető tisztségviselője vitatta meg a három székely megye, Hargita, Kovászna és Maros magyar önkormányzatai közti együttműködés kérdéseit. „Székelyföld területi autonómiája az RMDSZ programjának része” – hangsúlyozta Markó Béla, aki maga jelentette be a társulás létrehozását. Közölte azt is, az RMDSZ-en belül megteremtik a Székelyföldi Egyeztető Fórumot. Markó Béla úgy értékelte, bár a területi autonómia megteremtéséhez mindenekelőtt módosítani kell az alkotmányt, valamint számos törvényt és európai irányelvet, jelenleg az RMDSZ rendelkezik azokkal a politikai eszközökkel, amelyek – megfelelő közösségi, önkormányzati összefogással – addig is lehetővé teszik a területi autonómia megvalósítását célzó gyakorlati munkát. Markó hangsúlyozta: újra és újra fel kell tenni a kérdést, hogy miért Bukarestben dől el, melyik térség, melyik közintézmény hová kerül a kormány támogatási listáján. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor fontos célkitűzésnek nevezte azt is, hogy a magyarok által lakott területeken hivatalos nyelvként használhassák a magyar nyelvet. Borbély László miniszter területfejlesztésről, regionális együttműködésről, valamint az autonóm régiók próbatételéről tartott beszédet. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter korszerű önkormányzatok és versenyképes közösségek létrehozásának szükségességéről beszélt, valamint a város és a vidék közti jelenlegi „digitális” szakadás megszüntetéséről. Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke Markó Béla csíkszeredai nyilatkozataira reagálva azt mondta, az általa vezetett párt soha nem fogja támogatni az etnikai kritériumokra alapuló autonómiaformát. A szintén Kolozs megyei demokrata parlamenti képviselő, Daniel Buda úgy értékelte: Markó Béla székelyföldi területi autonómiára vonatkozó kijelentései, valamint azon nyilatkozata, hogy a magyarok által lakott területeken hivatalos nyelvként kell használni a magyart, kizárják az RMDSZ-elnököt a mérsékelt politikusok soraiból. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt képviselőházi frakcióvezetője szintén úgy látja, hogy jelenleg „már nem beszélhetünk, mert egész Európában nem beszélnek már etnikai alapú területi autonómiáról”. Csapó József a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke üdvözölte az RMDSZ kezdeményezését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke szintén üdvözölte a Szövetség a Székelyföldért Társulás megalakítására vonatkozó elhatározást. /Horváth István, Gujdár Gabriella: Újabb össztűz az RMDSZ-re. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A román politikai pártok hevesen reagáltak a székelyföldi RMDSZ-es polgármestereknek a területi autonómiával kapcsolatos nyilatkozatára. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) szóvivője, Cristian Diaconescu a kormánykoalíciót bírálta, amiért az úgymond hallgat, mivel ez az ára a koalíció megmaradásának. A Demokrata Párt és a Liberális Párt képviselői szintén bíráló nyilatkozatokat tettek közzé. Leszögezték: az etnikai alapú területi autonómia elve idejétmúlt, nem korszerű. A Nemzeti Kezdeményezés Párt elnöke, Cosmin Gusa egyenesen „válságpárt”-nak nevezte az RMDSZ-t. /Hallani sem akarnak az autonómiáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Korábban, a Székely Nemzeti Tanács egyik zsákutcába fulladt autonómia- kísérleténél írta Székedi Ferenc, a lap munkatársa, hogy a területi autonómia akkor lesz, ha azt nem közfelkiáltással követelik „az önmagukat a Székelyföld megváltóinak kinevezők”, hanem a demokrácia eszközeivel próbálják megteremteni azt a régió választottjai, akik hiteles székelyföldi legitimációval rendelkeznek: a polgármesterek és tanácsosok. Csíkszeredában szeptember 23-án a székelyföldi városokat és községeket képviselő polgármesterek, alpolgármesterek, helyi tanácsosok erre tettek kísérletet. A Szövetség a Székelyföldért elnevezésű önkormányzati társulás, a Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiájának kidolgozása már szerepelt néhány előző tanácskozás napirendjén. /Székedi Ferenc: Ne közfelkiáltással. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezete úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájáért kiírt népszavazás eredménytelensége nagyobb kárt okozna, mint ha a népszavazást meg sem rendeznék – nyilatkozta a sajtónak Fodor Imre, az SZNT marosszéki szervezetének elnöke a szervezet szeptember 23-ii tanácskozását követően. A tanácskozáson vitára bocsátották és elfogadták az SZNT Állandó Bizottságának javaslatát a székely nemzetgyűlés november 4-i megrendezéséről, valamint támogatták a Székelyföld autonómiájáért megrendezendő népszavazás kiírását december első hétvégéjére. Meg kell szerezni a történelmi magyar egyházak püspökeinek a támogatását, s szükség van a magyar politikai szervezetek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, sőt az RMDSZ egyetértésére is. /(bálint): Káros lenne egy sikertelen népszavazás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Gyergyószárhegyen a Lázár-kastély és ferences kolostor adott otthont idén az írótábornak, ahol – főként erdélyi – irodalmi műhelyek, folyóiratok, szervezetek és könyvkiadók képviselői, munkatársai találkozhattak egymással. A harmincnál több írót és költőt Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor költő, országgyűlési képviselő, valamint Petres Sándor, Hargita megye tanácsának alelnöke köszöntötte. Thomka Beáta, Elek Tibor és Demény Péter délelőtti, a jelenkori magyar irodalom egy-egy jelenségcsoportját vizsgáló előadásait délután, sőt másnap is vita és tucatnyi hozzászólás követte. A tábor hangulatát női felolvasóest és az Éneklő Borz hangos folyóirat fellépése tette még oldottabbá. Szóvivőnek újabb két esztendőre Egyed Pétert választották, akit munkájában a Székelyföld folyóirat munkatársai segítenek majd. /Gyergyószárhegyi írótábor az Éneklő Borzzal. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Az 1989-es változások után az „autonómia” szó felröppent az erdélyi magyarság körében, ez vörös posztóként ingerelte a többségi nemzet közvéleményét. A román sajtó „a magyar irredentizmus fellángolásának” beláthatatlan veszélyeiről írt. Jóval később elméleti szinten az autonómiáról már lehetett tárgyalni, s az RMDSZ által kulturálissá szelídített változatát a román sajtó egy része szalonképesnek is minősítette. Most, amikor az RMDSZ belső ellenzékének és választóinak nyomására kénytelen volt határozottabban fellépni, ismét elszabadultak az indulatok. A székelyföldi önkormányzati képviselők Csíkszeredában tartott ülésén a Szövetség Székelyföldért a román politikai elit felháborodását váltotta ki. A liberális párt parlamenti frakciójának vezetője, Crin Antonescu is elítélte a székelyföldi polgármestereknek a regionalizálódás irányában tett szervezett fellépését. A román politikában ismét vörös posztóvá vált az autonómia. /Németh Júlia: Vörösödő rózsaszín. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Elsősorban Markó Béla miniszterelnök-helyettest, az RMDSZ szövetségi elnökét támadta Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere sajtótájékoztatóján. Kifejtette, hogy Markó Béla az országot eltávolítja az Európai Uniótól irredenta szlogenekkel, amellyel ellenségeskedést szít a lakosság körében. Az „autonómia kérdése csak azok hangoskodása, akiknek a politikája az elefánttemetőbe való. Ameddig én vagyok Marosvásárhely polgármestere, addig a város nem fog a székelyföldi autonóm területhez tartozni” – mondta. Ezután Lokodi Editet, a megyei tanács elnökét támadta, mondván, a románok szavazatával foglalhatta el az elnöki széket és így nem volt mit keresnie Csíkszeredában, hiszen a tisztségében a románokat is képviseli. Florea tovább támadott: a város terveinek kivitelezését is magas beosztásban levő hivatalnokok gátolják. S itt megemlítette Borbély László megbízott miniszter nevét is. Florea szerint etnikai alapon osztják el a pénzeket. csak a magyarlakta vidékek kaptak, a többségi román vidékeken pedig továbbra is gödrös utakon kell járni. Lokodi Edit az őt ért vádakra leszögezte: – Ugyanolyan választott tisztségviselő, mint a polgármester, így valóban az egész megye érdekeit képviseli, így a magyar választókét is. A törvény nem tiltja meg, hogy szabad idejében, ne politizáljon, így RMDSZ-önkormányzati tisztségviselőként részt vehetett a csíkszeredai gyűlésen. /Vajda György: Dorin Florea sokrétű támadásba lendült. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

Végre észhez tért az RMDSZ, és a csíkszeredai polgármester-találkozón felvállalta azt, aminek halogatásáért, valójában inkább nem támogatásáért oly sok bírálatot, egykori híveinek és szavazóinak elidegenedését kellett megélnie, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. A román média és politika éppoly ellenségesen és értetlenül áll a Markó-beszéd egy-egy élesebb részlete előtt, akár korábban, nem akarja megérteni, miért akar mást, többet az RMDSZ a Székelyföld fejlődése, hagyományainak, nyelvének és kultúrájának megőrzése érdekében. Székelyföld gazdaságilag a legelmaradottabbak vidékek egyike. Most kell számba venni a tennivalókat, és párhuzamosan Bukarestben el kell érni a megfelelő törvény- és alkotmánymódosításokat. /Simó Erzsébet: Késő, de korszakos felismerés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

65 évi töretlen hitű szolgálat után mutatta be vasmiséjét Bíró Antal ferences atya Szászvárosban, a római katolikus templomban, kilencvenedik életéve küszöbén. Székelyföld szülöttjeként nem volt könnyű élete a szórványban, ahol hitéért többször meghurcolták, tanári pályáját megtörték. Idős korában eljött Szászvárosra, hogy az ide plébánosként kinevezett Böjte Csaba atyán segítsen. Áldozatos munkáját, elsősorban Böjte Csaba méltatta. /Gáspár-Barra Réka: Bíró Antal atya vasmiséje Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

Egyikünk sem említette, hogy megkülönböztető jelzéssel kell ellátni a székelyföldi autókat és kutyákat – tiltakozott sajtóközleményben Tamás Sándor és Antal Árpád. A román média szeptember 26-án azt írta a képviselőről, hogy javasolták: a Székelyföld imázsának egyediségéhez „a kutyáknak valamelyik székely szimbólummal ellátott nyakörvet, karszalagot vagy medált kellene hordaniuk”. „Úgy gondoljuk, hogy a sajtó a hamis hírek átvételével mondandónk eredeti jelentésének elferdítésére törekedett, miszerint mindenképpen használnunk kell sajátos szimbólumainkat a Székelyföldön” – mutatott rá a két képviselő. /S. B.: Nem kell karszalag a székelyföldi kutyáknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Az 1956-os magyar forradalom romániai visszhangjának feltárása több menetben történt 1990-től kezdődően: előbb a visszaemlékezések és a szemtanúkkal, túlélőkkel készített életútinterjúk segítségével (utóbbiakat az 1956-os Intézet Oral History Archívuma őrzi), valamint magyar diplomáciai források alapján, majd 1996-tól a részlegesen megnyíló román központi levéltár iratainak tanulmányozásával. Eddig nem történt meg az 1956-os szervezkedések tényszerű számbavétele, valamint az 1957 elején kibontakozó megtorlások méreteinek és az elítéltek nemzeti hovatartozásának felmérése olvasható Stefano Bottoni összegzésében. Sztálin halálát követően beindult Romániában az önállósodási folyamat, a gazdasági apparátust is románosították, és számos kisebbségi (elsősorban zsidó vagy magyar) származású kádert háttérbe szorítottak. A magyar forradalom kitörése „felkészülten” érte a román kommunista rendszert. Az 1956. október 24. és november 5. közötti diáktüntetéseket rendvédelmi eszközökkel feloszlatták, vagy megszervezésüket lehetetlenné tették diverziós módszerek segítségével (Kolozsvár, október 24-25.). A romániai '56-os események Temesváron „hasonlítottak” leginkább a magyarországi folyamathoz. Október 30-án a temesvári megmozdulás akár forradalommá is válhatott volna, de ezt megakadályozta, hogy az állambiztonság a kétezer részt vevő diákot ideiglenesen internálta. A forradalom napjaiban több ezer ellenzéki jellegű, állam- és rendszerellenesnek minősített cselekményre került sor: nagyszabású összeesküvési kísérletekre (Szoboszlay, Faliboga, Margineanu, Sass), illegális diákszervezetek megalakítására és működtetésére (a székelyföldi Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – EMISZ, a Székely Ifjak Társasága – SZIT), a partiumi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége – SZVISZ, a felső Maros-völgyi Fekete Kéz), valamint lokális vagy egyéni jellegű akciókra: hivatalos személyek, főleg pártaktivisták vagy néptanácsi vezetők bántalmazására vagy fenyegetésére, szándékos rongálásokra mezőgazdasági szövetkezetekben, üzemekben, szórólapok szerkesztésére és terjesztésére. A magyarországi és a romániai megtorlásban közös a folyamat kezdetének időzítése. Mindkét országban a fordulópontot az 1957. január 1-4. között Budapesten megtartott tanácskozás jelentette. 1957. január 17-én a román Belügyminisztérium (BM) operatív parancsot adott ki a volt politikai pártok és társadalmi szervezeteket tagjainak azonosítására, és vezetőinek letartóztatására. A megtorlás intenzitása 1958-ban és 1959 első felében tetőződött: 1958-ban és 1959-ben az állambiztonság összesen 15 272 személyt tartóztatott le. 1956 októbere és 1963 decembere között összesen 24 472 személyt tartóztattak le, 3663 személyt az 1950-ben bevezetett „adminisztratív büntetés” jogcímen vettek őrizetbe, majd kényszerlakhelyre és/vagy kötelező munkára irányították. Bottoni a halálos ítéletek számát még nem tudta összesíteni. Részletes adatok az 1957. január 1. és 1959. július 31-i időszakra vonatkozóan állnak rendelkezésre, különböző ügyekben 9959 főt ítélték el. Az 1956 utáni években több tucat halálos ítéletet is hirdettek a katonai törvényszékek: 1957 és 1958-ban 45 végrehajtott ítéletről van adat, de valódi számuk ennél lényegesen magasabb lehet. A börtönben, munkatáborokban vagy a kihallgatások során 1957-ben 54-en, míg 1958-ban 85-en haltak meg. Ehhez az adathoz hozzá kell tenni a szamosújvári börtönben 1958. július 14-én kitört lázadás több tucat áldozatát. Az 1956 utáni romániai „forradalom nélküli” megtorlás méreteiben a magyarországihoz volt mérhető. Romániában 1957-ben a letartóztatottak nagy része román nemzetiségű volt (a magyarok aránya a 10%-ot érte el). 1958-ban arányuk 15%-ra emelkedett, és a '60-as évek elején elérte a 18-20%-ot. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltárosnak a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) Katonai Ügyészségi irataira alapozó adatai szerint a magyarokat érintő letartóztatások száma 1956 után a MAT-ban: 1956: 36, 1957: 69, 1958: 183, 1959: 216, 1960: 68, 1961: 54, 1962: 14, 1963: 1, tehát összesen 641 volt. A legsúlyosabb ítéleteket is az 1958-1959-ben megtartott „magyar” perek során hozták meg (Szoboszlay-per: 10 halálos ítélet, Sass Kálmán-per: 2 halálos ítélet, EMISZ-per: 77 súlyos ítélet). A párt 1958 januárjában újból engedélyezték a zsidók kivándorlását, és néhány hét alatt több mint 120 ezer személy iratkozott fel a kivándorlási listákra. Őket azonnal eltávolították a korábban betöltött állásukból és „hűtlen” elemekként megfosztották román állampolgárságuktól is. A közéletre jellemző alig leleplezett antiszemitizmus 1959-től összekapcsolódott a szintén „idegen” magyarok elleni politikai támadással. Felgyorsult az észak-erdélyi városok románosítása (Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyvárad, később Marosvásárhely), a nem román kulturális/oktatási intézmények elsorvasztása, a kisebbségek gazdasági/társadalmi érvényesülésének megakadályozása (pl. a gyárakban és közüzemekben alkalmazott „numerus clausus”). 1956-tól ugrásszerűen megnőtt a Securitate által többnyire zsarolással beszervezett, de vele akár évtizedekig együttműködő személyek száma; köztük számos volt politikai üldözötté. (A szerző történész, Bologna – kutatási terület: Magyar Autonóm Tartomány) /Stefano Bottoni: Megtorlás, forradalom nélkül. 1956 következményei Romániában. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

A nagy politikai vihart kavart csíkszeredai polgármesteri találkozóra nemcsak az RMDSZ színeiben megválasztott polgármestereket hívták meg, hanem a függetleneket is. A meghívást Illyefalva független polgármestere, Benedek Huszár János is elfogadta. Benedek Huszár János kifejtette, Székelyföld gazdaságát nem lehet ugyanazokkal a mutatókkal jellemezni, mint amelyeket a nyugati, akár európai, akár tengeren túli társadalmakra érvényesek. Figyelembe kell venni ennek a régiónak a sajátosságait, tradícióit, helytörténetét, hagyományait. Jó lenne Székelyföldön fönntartania 75 százalékos etnikai arányt. Székelyföldnek az az előnye hogy van tiszta borvízforrása, vannak erdei, vannak természeti erőforrásai. Ezt fogják jó pénzért megvásárolni a turisták, de csak úgy, hogy mindez itt marad. A Szövetség a Székelyföldért egyesület legfontosabb feladata, hogy bevonja a szakértőket annak felmérésébe, hogy Székelyföld milyen adottságokkal rendelkezik, milyen irányba kell elindulni. /Mózes Edith: „Székelyföld kis Svájc, de nem a bankok Svájca”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

A Békéscsabai Munkaerőképző Központtól megkeresett Molnár György igazgató, s elmondta, hogy székelyföldi felnőttképzési hálózatot szeretne létrehozni. Ebben számítana partnerségünkre, mert hallott a LAM Alapítványról, s tud arról, hogy agrárfelnőttképzéssel foglalkozik, emlékezett Orbán Miklós mérnök, a felnőttképzési és szolgáltatási hálózat illyefalvi képzőközpontjának megbízottja. Ezelőtt két évvel írták alá szándéknyilatkozatot. Később, mert Belső-Erdély és a Partium sem maradhat ki egy ilyen hálózatból, a Pannon-forrás nevet tartották megfelelőbbnek. A tevékenység menet közben bővült, mert a központ nemcsak agrárfelnőttképzést, hanem más jellegű képzést (számítógép-kezeléstől az idegennyelv-tanulásig) is felvállal. Több helyen foglalkoznak felnőttképzéssel a Kárpát-medencében, Magyar­országon kívül a Részek, Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság magyarlakta területein. Tizenkét alapító tagja van a szervezetnek, és ez év márciusában született meg a jogi kerete, Békéscsabán jegyezték be alapítványként. Képzőközpontot létesítettek Sepsiillyefalván is. Most dolgozzák ki a képzés metodológiáját, a tananyagot és az akk­reditációt. A Pannon-forrás egy konzorcium keretében közös pályázatot adott le a Norvég Alaphoz. Ez az alap öt éven át pénzt biztosít Magyarországnak, amelyből felnőttképzést is támogatnak. Elkészítettek egy olyan közös pályázatot, mely a képzőközpontok teljes felszerelését célozza meg. Jelenleg a LAM Alapítványnál három szakmában folyik akkreditált, államilag elismert okleveles képzés: növénytermesztői, állattenyésztési és agrotu­risztikai szakon. /Merítés a Pannon-forrásból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

Egy éve hunyt el Szeley-Szabó László (1950. szeptember 14.– Székelyudvarhely, 2005. szeptember 28.) természetvédő és fotóművész. Mintegy évi 200 napot töltött terepen, otthon hagyva családot-üzletet. Járta Hargita hegység erdőségeit, több mint 80 tudományos írást hagyott maga után, egyedül vagy munkatársaival 5 madárfaj romániai megfigyelését közölte elsőként, ugyanakkor bizonyította 4 faj első fészkelését is az ország területén. Fontos cikkei jelentek meg szaklapokban, a National Geographic számaiban, valamint a Duna-delta Kutatóintézet évkönyveiben. Társszerzője két fontos romániai szakkönyvnek, a Duna-delta Bioszféra Védterület Vörös Listájának, valamint a Medvéskönyvnek. Fontos megvalósítása az Erdélyi Nimród természetvédelmi magazin megalapítása, szerkesztése, gondozása 1999 óta. E lap a Székelyföldi Nimródból szélesedett erdélyi szintre, s néhány év alatt helyet kapott mind a romániai magyar természetbarátok, mind pedig a Magyarországon élők könyvespolcain. /Dr. Kiss J. Botond: Szeley-Szabó László (1950. szeptember 14.–2005. szeptember 28.). = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), 2006. szept. 28./

Autonómiát csak összefogással, közösen lehet kiharcolni. A székelyföldi autonómia ügyében több kezdeményezés történt, eredmény azonban nem volt, az egymással szemben cselekvők kioltották, sokak szemében komolytalanná tették az üzenetet. A Székely Nemzeti Tanács megjelenésére, következetes kiállásukra, meg a politikai ellenzék szerepét felvállaló, párttá alakulni készülő MPSZ-re is szükség volt, hogy az RMDSZ végre komolyan vegye az autonómiaköveteléseket. Kényszerhelyzetben ugyan, de ezt tette a 2004-es választási kampányban, és hasonló szándék körvonalazódik most is. Markó Béla Csíkszeredában kiállt az autonómia fontossága mellett. A folyamatban a sepsiszentgyörgyi fórum, kis túlzással talán történelminek is nevezhető. /Farkas Réka: Az összefogás reménye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Október hetedikén Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő ülésén dönt a Székely Nemzeti Tanács arról, hogy kezdeményezi: még ebben az évben szervezzenek népszavazást a székelyföldi autonómia ügyében – jelentette be az SZNT tájékoztatási alelnöke, Ferencz Csaba. Azt is elmondta, felszólítják a civil szervezeteket, egyházakat, politikai alakulatokat, közösen szervezzék meg az autonómia-referendumot. /(-kas): Népszavazást kezdeményez az SZNT. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt főtitkára ismét hevesen támadta az RMDSZ vezetőinek autonómiára vonatkozó nyilatkozatait, az RMDSZ-t terrorista szervezetként emlegette. Funar szerint a székelyföldi autonómia kérdése elterelő hadművelet, az RMDSZ valójában Erdély autonómiáját akarja megvalósítani. /Napzárta. Funar és az autonómia. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

Az RMDSZ döntő módon hozzájárult Románia Európai Uniós (EU) csatlakozásához azáltal, hogy mindvégig a párbeszéd, az együttműködés politikáját követte, különösen a nemzetiségek együttélése tekintetében – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján. Figyelmeztetett, hogy a kisebbségi kérdés korántsem tekinthető megoldottnak. Az országjelentés továbbra is kéri a kisebbségi törvény elfogadását. A székelyföldi polgármesterek csíkszeredai találkozója után elhangzott RMDSZ-ellenes nyilatkozatokkal kapcsolatban Markó egyértelműen leszögezte: a székelyföldi területi autonómia mindig is az RMDSZ programjának szerves része volt, és az is marad. /Markó: Döntő hozzájárulás az EU-s csatlakozáshoz. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Szeptember 29-én Kolozsváron tanácskoztak az erdélyi magyar politikai szervezetek, a történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői. A megbeszélések során egyetértésüket fejezték ki a székelyföldi polgármesterek által elfogadott nyilatkozattal, és üdvözölték azt a tényt, hogy az RMDSZ ismét zászlajára tűzi a székelyföldi területi autonómia követelményét. Megállapodtak abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül létrehozzák az úgynevezett Nemzeti Minimumot, amelyet minden résztvevő a magáénak vallhat és támogathat. Örömmel nyugtázták, hogy a legutóbbi országjelentés kitér a kisebbségek elvárásaira, és csekélynek minősíti Romániának ezen a téren tett lépéseit. Különös hangsúlyt fektet az ingatlan-visszaszolgáltatásra, az állami finanszírozású magyar nyelvű felsőoktatásra, illetve az önrendelkezés különböző formáira. A résztvevők hangsúlyozták: fontos, hogy a csatlakozás után ki tudják használni azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió biztosít a kisebbségvédelem, a közösségi jogok kiharcolása terén. /E.-R. F.: Létrehozzák a Nemzeti Minimumot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Székelyföldi körútja során szeptember 29-én Kézdivásárhelyen a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum vendége volt a 83 esztendős Pongrátz Ödön, aki több száz kantai diáknak és tanárnak tartott rendhagyó történelemórát, melynek keretében nemrég elhunyt öccsére, Gergelyre, a legendás szabadságharcosra, a Corvin köz parancsnokára emlékezvén felidézte az -56-os eseményeket, a ,,pesti srácok” dicsőséges és bátor kiállását a szovjet hadsereggel szemben. Bokor Tibor iskolaigazgató megköszönte, hogy Pongrátz Ödön elfogadta a meghívást, és megemlítette, hogy a kantai iskola méltóképpen fog megemlékezni az -56-os események 50. jubileumára. A kiskunmajsai -56-os történelmi alapítvány elnöke, a Corvin közi szabadságharcos arra kérte a mai fiatalokat, hogy tartsák ébren az -56-os magyar forradalom és szabadságharc emlékét. /Iochom István: Pongrátz Ödön Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 30./

Románia uniós csatlakozásával együtt járó lehetőségekről és kihívásokról, a különböző autonómiaformákkal kapcsolatos célkitűzésekről vitáztak szeptember 30-án a résztvevők Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsának (SZKT) együttes ülésén. Az uniós csatlakozás új, hatalmas lehetőségeket kínál az erdélyi magyarságnak, a nemzeti identitás megerősítése szempontjából is, és egyben megteremti a magyar nemzeti együttlét új formáját – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Az integrációval egyidejűleg megszűnik a csaknem egy évszázados nemzeti szétszakítottság. Az erdélyi magyarságot versenyképessé kell tenni, amelyre csakis kormányzati pozícióból van lehetőség. Markó kudarcként értékelte azt, hogy a kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvényt nem sikerült a parlamenttel elfogadtatniuk. A szövetségi elnök hitet tett a különböző autonómiaformák megvalósításának szükségessége mellett. A területi autonómiát az állami intézmények helyi irányítás alá helyezésével, lépésről lépésre kell megvalósítani. Eckstein-Kovács Péter bírálta Markó Bélának az átvilágítással, a főügyész kinevezésének a módjával és az igazságügyi reformmal kapcsolatos kijelentéseit. Kelemen Hunor kijelentette, hogy a jövő évi RMDSZ-kongresszus a reform kongresszusa lesz. Kónya-Hamar Sándor szorgalmazta, hogy a Tőkés László által kezdeményezett autonómia-kerekasztalt. Frunda György szerint az autonómiáról folytatott vita nem korlátozódik a Székelyföldre, tehát nem etnikai változatáról van szó, hanem olyan autonómiáról, amelynek megvalósítása a románoknak is érdeke. Nagy Zsolt azt ajánlotta, hogy az RMDSZ-nek legyen saját EU-biztos jelöltje, és példaképpen Frunda Györgyöt említette, aki 1994 óta tagja az Európai Tanácsnak. Az RMDSZ nyilatkozatban támogatta a székelyföldi önkormányzati vezetők – Székelyföld területi autonómiájának megteremtésére vonatkozó határozatát, üdvözölte az ország EU-csatlakozását, és állásfoglalást fogadott el az átvilágításról. Ez utóbbi dokumentum leszögezi, hogy a Szekuritátéval együttműködőknek vissza kell vonulniuk. Az RMDSZ VIII. kongresszusára 2007. április 22-én kerül sor. Titkos szavazással döntöttek Demeter János ügyvezető alelnöki tisztségben történő megerősítéséről. A testület szintén titkos szavazással választotta meg a szövetség etikai és fegyelmi bizottságának új tagjait. /T. Sz. Z.: Autonómiáról, jogállamról, reformról tanácskozott az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, autonómiát akkor érdemes kialakítani, ha a régió legalább annyit termel, amennyit fogyaszt. Erdély például nem termel többet, mint Románia más régiói, hanem egyesek szerint kevesebbet. Viszont Erdély az elmúlt évtizedekben még annyit sem kapott vissza a költségvetésből, amennyi a megtermeltekből megillette volna. Székelyföld esetében szeretnének eljutni oda, hogy a rendelkezésre álló pénzről helyben lehessen dönteni. Ki kell dolgozni a gazdasági stratégiát. A székelyföldi erdővagyon alkalmas gazdagítani Székelyföldet, de ehhez azt az erdővagyont fel kell mérni. A kisebbségi törvény meddő vitája azt bizonyítja, hogy mérsékelt megoldást sem sikerült elfogadtatni. /Tibori Szabó Zoltán: El kell gondolkozni, hogy miként tovább. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

„Azzal, hogy kitartóan követeli az úgynevezett székelyföldi területi autonómiát, az RMDSZ nyílt támadást intéz az alkotmány ellen” – jelentette ki Bogdan Pascu konzervatív párti miniszterelnök-helyettes. Pascu szerint ország egyetlen hivatalos nyelve a román nyelv. „Ilyen körülmények között ne feledkezzünk meg a kétnyelvű táblákról sem, az RMDSZ erre irányuló nyomásairól a Constantinescu-rezsim, valmint a Ciorbea által vezetett Konvenció ideje alatt! Ezek nagyon jó példák az alkotmánnyal való szembeszállásra. A törvény, amely által engedélyezték mindezt, egyértelműen alkotmányellenes”- mutatott rá Pascu. Szerinte „a szeparatista magyarok” úgy vélik, hogy sikerülni fog tervük, mert a konvenciós kormányzás idején „sikerült manipulálniuk a kormányt”. Bogdan Pascu szerint autonóm terület létrehozása Románia szívében – „ahová az RMDSZ akar eljutni” – többmillió román akaratát szegné meg, „köztük magyar nemzetiségűekét vagy más kisebbségekhez tartozókét is, akik megszavazták az alkotmányt, ezáltal szentesítve Románia integritásának és szuverenitásának elvét”. Ugyanakkor Daniel Buda demokrata párti képviselő azzal vádolta az RMDSZ elnökét, hogy „nacionalista és szeparatista diskurzusával arra buzdítja a polgárokat, hogy ne tartsák be az alkotmányos rendet”. Pártbéli kollégája, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester ugyanakkor követelte, hogy a megyeszékhely kerüljön ki az autonóm Székelyföld létrehozását célzó projektből. /Bogdan Pascu szerint alkotmányellenes a kétnyelvűség. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Hat évig raboskodott román fegyházakban Jancsó Csaba, amiért sepsiszentgyörgyi társaival együtt szolidarizált a budapesti ötvenhatos eseményekkel. Bukását a Székely Ifjak Társasága szervezésében történt negyvennyolcas obeliszk megkoszorúzása hozta. Tizenöt éves, nyolcadik osztályos diákja volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumnak, amikor Budapesten kitört a forradalom. Október 24-én tizennegyedmagával együtt létrehozták a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A szervezet célja volt a felkészülés arra a pillanatra, amikor a magyarországi forradalom eléri Erdélyt, Székelyföldet. 1956 novemberében elbukott a szabadságharc Magyarországon, a szervezet tagjai azonban úgy döntöttek, hogy tenniük kell valamit. 1957. március 15-re virradóan megkoszorúzták titokban Sepsiszentgyörgyön a negyvennyolcas obeliszket. A következő évben, az 1848-as szabadságharc 110. évfordulója alkalmából ismét koszorúzásra készült a SZIT. A szekusok előre megjelentek, számítva arra, hogy a koszorúzás megismétlődik. Amikor Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba és Jancsó Sándor elhelyezte a koszorút, váratlanul több helyről származó rendőrsíp füttye hallatszott. Csak Bordást tudták elkapni, a másik két fiatal elfutott. Bár nem vett részt az éjjeli akcióban, Jancsó Csabáért az iskolába jöttek el a szekusok, a másik két fiatalt is bevitték. Júniusban volt a tárgyalás, Macskássi Pál kolozsvári katonai törvényszéki bíró vezetésével. Jancsó Csabát 10 évre, a 29 éves Szalai Attila 18 évre, Molnár Bélát 6 évre ítélték, a többiek 7 és 15 év közötti elzárásra. Zsilaván a börtönben megverték Jancsó Csabát, mert megcsókolta az őt meglátogató édesanyját. Később Brailától 75 kilométerre lévő munkatelepre vitték, több száz társával együtt, ahol gátat építettek. Egy főnek naponta 3,2 köbméter földet kellett kiásnia. A kosz, a hiányos táplálkozás miatti legyengülés, a fertőzött, Dunából származó ivóvíz miatt 1960-ban kitört a tífuszjárvány, s ennek áldozata volt Jancsó Csaba is. Könnyebb munkára vitték, répát szedni Gradinára, ahol Páskándi Gézával együtt dolgozott. Jancsó Csaba 1964. augusztusában szabadult. Munka után esti líceumba járt, elvégezte a X. és XI. osztályt, majd érettségi után beiratkozott a faipari technikumba. A szekusok az évek során egy percig sem hagyták alább megfigyelését. /Domokos Péter: Erdélyi ötvenhatosok. Tíz év koszorúzásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Felháborodott hangú közleményt bocsátott ki az SZDP aradi szervezete: az idei október hatodikai rendezvények “románellenes puccsá” alakultak át, az RMDSZ rendezvényéhez pedig a helyi hatóságok is hozzájárultak. “Miután néhány nappal korábban Románia miniszterelnök-helyettese, szembeszegülve az alkotmánnyal és az állam alapvető elveivel, támogatta Székelyföld autonómiájának eszméjét, visszatért erre Aradon”. A közlemény szerint ez a beszéd az RMDSZ “függetlenségi nyilatkozata”, melyet csak utólagosan és csak részlegesen fordítottak le. “Gavril Popescu a kormány képviselőjeként passzívan asszisztált a románokat ért példátlan sértésekhez, amikor a 13 tábornoknak emelt obeliszknél nem hangzott el Románia himnusza, de Magyarország himnusza, magyar nyelvű hazafias és vallásos énekek hangzottak el” – olvasható a közleményben. Az SZDP aradi szervezete a magyar hivatalos vendégek és az RMDSZ szónoklataiban irredenta hangokat vélt felfedezni, ezért követelte, hogy a kormány büntesse meg Gavril Popescu prefektust, váltsák le Bognár Levente alpolgármestert, s azt is, hogy az RMDSZ kérjen bocsánatot a szervezők nevében a románellenes magatartásért. /(Kilin): Nagy-Romániás hangszerelés az SZDP-ben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

Székely Nemzetgyűlés összehívásáról döntött és a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírását szorgalmazta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hétvégi sepsiszentgyörgyi ülésén. Az SZNT a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírását sürgette, mégpedig Románia január 1-jén esedékes európai uniós csatlakozása előtt, ezt hangsúlyozta Csapó József, az SZNT elnöke. A testület úgy határozott: összehívja a Székely Nemzetgyűlést november 4-re, Sepsiszentgyörgyre, amelynek napirendjén a népszavazás szerepel. Az SZNT ugyanakkor felkéri a székelyföldi megyei és helyi önkormányzatokat, hogy írjanak ki népszavazást a Székelyföld autonómiája tárgyában. Ha az nem történik meg, illetve, ha a román hatóságok megakadályozzák, hogy a vonatkozó határozatoknak érvényt szerezzenek november 4-ig, az SZNT javasolja majd a Székely Nemzetgyűlés számára, határozzon a székely nép részvételével megtartandó belső népszavazásról. /Népszavazást kezdeményez az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Bogártelkén tartották a Régiók Találkozóját, a kis faluban Székelyföldről, Kalotaszegről és más térségekből érkezett népművészek, kézművesek gyűltek össze szakmai hétvégére. A Bokréta Kulturális Egyesület volt a szervező. Kezdetben a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség rendezte, ma már a közel ötéves Bokréta Kulturális Egyesület is szervez találkozókat – mondta el Kovács Pali Ferenc népibútor-festő, az egyesület elnöke. Bánffyhunyadon szervezték az első Régiók Találkozóját, majd sorra Mákófalva, Türe, Inaktelke fogadta be a rendezvényt, most pedig Bogártelke. Minden résztvevő elhozza munkáit, majd az összegyűlt anyagból gazdag kiállítást is rendeznek. Kudor István, a Bokréta Kulturális Egyesület alelnöke nyitotta meg a kiállítást. Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke beszámolt az egyesület munkájáról. Boldizsár Zeyk Imre Kalotaszeg tájegységről tartott helytörténeti előadást, Pap Gábor magyarországi irodalomtörténész pedig a templomkazetták motívumainak kialakulásáról beszélt. /-f-: Régiók Találkozója Bogártelkén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

A Székelyföld kulturális folyóirat októberi száma az 1956-os forradalomnak állított emléket. Közlik a Szoboszlay-per III. részét, illetve Szoboszlay Aladár két dolgozatát. A Ködoszlás rovat a negyvenes, ötvenes évek és az 56-os társadalmi viszonyokról közöl tanulmányokat. Dávid Gyula Írók és irodalom Erdélyben 1956-ban címmel emlékezett. /(bb): Székelyföld – 1956, Erdély. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 9./

Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke bejelentette, hogy a kormánytól és az Elnöki Hivataltól reakciót kér a székelyföldi területi autonómia-törekvések kapcsán. Az SZDP elnöke kifejtette, hogy a miniszterelnök a mai napig sem követelt “helyettesétől, Markó Bélától” magyarázatot a területi autonómiára vonatkozó kijelentései miatt. /Geoana magyarázatot kér. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./