„Az RMDSZ ernyője alá én azokat kívánom az elkövetkezőkben is feltétlenül bevonni, akik politikai alternatívákat keresnek. Mert azt gondolom, hogy nincs más politikai alternatíva. Ha gond van, akkor az RMDSZ-t kell jobbá tenni, de ezt az egységes szövetséget fönn kell tartani” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök Marosvásárhelyen azt követően, hogy október 20-án fogadta Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét. „Tájékoztattam az elnök urat azokról a megoldásokról és indokokról, amelyek az SZNT-t és korábban a gergyóditrói székely nemzetgyűlést arra késztették, hogy ilyen jellegű határozatot hozzon, amelyben újból a közvetlen demokrácia eszközével kívánja a székely nép kinyilvánítani akaratát az önrendelkezési jog érvényesítésére és a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan” – mondta Csapó József a találkozó után. Markó Béla úgy értékelte: „Az RMDSZ nem tudja támogatni a népszavazásra irányuló kezdeményezést, ugyanis az a véleményünk, hogy Romániában a törvény ezt nem teszi lehetővé. Az RMDSZ azon fog dolgozni, hogy olyan törvény legyen Romániában, amely ilyen referendum szervezését megengedi”. Hangsúlyozta azonban, hogy a Csapó Józseffel folytatott egyeztetésen kiderült, az RMDSZ és az SZNT a célok tekintetében egyet ért – a Székelyföldnek szüksége van a területi autonómiára – a megvalósításához szükséges eszközökről azonban különbözően vélekedik. Az SZNT-elnök azt is elmondta, a november 4-re beharangozott második székely nemzetgyűlés megszervezésének dátuma módosulhat. Markó Béla elmondta, hamarosan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjével, Tőkés Lászlóval is tárgyalóasztalhoz ül. /Gujdár Gabriella: Először egy asztalnál Markó és Csapó. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Több rendezvény zajlott az 1956-os események jegyében. Ennek szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történések beszéltek, ötvenhatos ismereteik alapján történelmi vetélkedőt tartottak Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott faültetés. Október 21-én a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei elültették a gesztenyefákat a felújított Cosbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is 1956 eseményeit idézte. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikájáról beszélt, majd összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, kiemelte a csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoportot, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Olti Ágoston történész az 1956-os események összképét vizsgálta, én annak hatását Romániára nézve. Jalsovszky Katalin történész-muzeológus dokumentumértékű fotókat mutatott be. Végül Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című, Szoboszlay törekvéseit ismertető dokumentumfilmjét vetítették. Október 23-án Csíkcsomortánban a szentmise keretében emlékeztek az 1956-os forradalom erdélyi áldozataira. Közöttük volt Orbán István is, akinek most gyermekei, unokái állítottak kopjafát. Orbán Istvánt 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki azért, mert keresztény pártot akart alapítani. A megemlékezésen jelen volt Orbán Péter és Orbán Etelka, a vértanú gyermekei, akik maguk is börtönbüntetést szenvedtek. Kelemen Csongor volt politikai fogoly a kopjafa előtt olvasta fel az 1958-as ítéletvégrehajtás jegyzőkönyvét. Beszédet mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. /Antal Ildikó, Takács Éva: Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Erdély – Kalotaszeg, Erdély – Székelyföld: nagyméretű, keménykötéses, színpompás képekkel Erdély történelmi tájait, tájegységeit bemutató sorozat, amolyan „honismereti fotóalbum”, amely újabb kötettel gazdagodott. Erdély – Székelyföld – Szováta és vidéke: áll a Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla által fotózott, szerkesztett és kiadott könyv címoldalán, amelynek bemutatója október 22-én volt Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A Veszprémben élő, de Erdélyből származó Váradi Péter Pál mérnök és fotográfus, felesége, Lőwey Lilla tanár és szerkesztő. Foglalkozásukkal felhagyva kiadót hoztak létre, életművük jelenleg 21 kötetesre teljesedett. Honismereti albumokat, háromnyelvű krónikákat adnak ki. /Nagy Botond: Azoknak, kiknek csak térkép a táj. Könyvbemutató: Szováta és vidéke. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Mégsem tűzi napirendre a parlament a Markó Béla miniszterelnök-helyettes ellen benyújtott egyszerű indítványt, miután a Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetősége úgy döntött, hogy nem támogatja a Konzervatív Párt (KP) kezdeményezését. A KP annak ellenére támadta meg Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, hogy az RMDSZ-szel együtt a kormánykoalíció tagja. A kezdeményezők azt kifogásolták, hogy az RMDSZ elnöke Székelyföld területi autonómiáját szorgalmazta, ami szerintük sérti Románia alkotmányát. Az SZDP vezetői nem adtak nyilvános magyarázatot arra, hogy mi indokolta az RMDSZ-t segítő döntésüket. /B. T.: Nem lesz bizalmatlansági indítvány. Szociáldemokrata segítség az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

A magyar rendőr sokoldalúan, „könnyfakasztóan” kiképzett, fegyelmezett, mindenre elszánt, írta Lászlóffy Csaba. Egy rendbontáson rajtakapott székelyföldi ifjút /a 21 éves küküllőszéplaki B. Mihályt/ személyazonosságába belepillantva „Te büdös oláh!” kiáltással kezdtek verni szeptember 20-án este, a Blaha Lujza téren, ahol ő buszra várt. Ez is része ma az anyaországi idomításnak? /Lászlóffy Csaba: Ez veletek, velünk is történik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

A nem megfelelő előkészítés és a Székelyföld-,,mumustól” ezúttal is megriadt román nemzetiségű képviselők gáncsoskodása miatt október 26-i ülésén Sepsiszentgyörgy önkormányzata elnapolta a Szövetség a Székelyföldért egyesülethez való csatlakozási szándék kinyilvánítását. A székelyföldi RMDSZ-es polgármesterek csíkszeredai találkozóján felvetett egyesületi forma a térség gazdasági fellendítését szolgálná, a románok ellenben az etnikai alapú területi autonómiához vezető út kezdeteként értelmezik. /Váry O. Péter: Sepsiszentgyörgy kísérlete elsőre elbukott (Szövetség a Székelyföldért). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./

Csapó I. József lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöki tisztségéről. Döntésének okairól nem tájékoztatta az SZNT Állandó Bizottságát. Az elnöki hatáskört a továbbiakban Tulit Attila alelnök látná el. Az SZNT 2003 szeptemberében alakult meg Sepsiszentgyörgyön azzal a céllal, hogy kivívja Székelyföld önrendelkezési jogát. /(pam): Lemondott elnöki tisztségéről Csapó? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Október 27-én a székelyföldi Bodvajon Szekeres Imre honvédelmi miniszter, aki az RMDSZ meghívására részt vett – a magyar kormány hozzájárulásával – felújított vashámor avatóünnepségén. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) erdővidéki szervezete és a Bardoc–Miklósvárszéki Székely Tanács az előző napon közleményben tiltakozott a látogatás ellen. Egyesek bekiabálással próbálták megzavarni az ünnepséget. Markó Béla köszöntő beszédében kifejtette: a bodvaji hámor fontos jelképe az erdélyi magyarságnak, arra figyelmeztet, hogy Bukarestnek és Budapestnek is oda kell figyelnie, mi történik a Székelyföldön, hiszen mindkettőnek adóssága van a romániai magyarsággal szemben. A Székelyföldnek szüksége van a maga önálló életére, a területi autonómiára, hiszen a székelység mögött több évszázados önálló történelem, hagyomány és akarat áll, akárcsak a megmaradásra való képesség – mondta Markó Béla. /Felavatták a bodvaji vashámort. „Mit keres Szekeres Székelyföldön?” feliratokkal fogadták a magyar minisztert. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Találgatások folynak arról, mi lehet az oka annak, hogy Csapó I. József lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöki tisztéről. Az SZNT Állandó Bizottsága (ÁB) a leköszönő elnök mielőbbi válaszát várja a hozzá intézett felkérésre, miszerint az SZNT tisztújító és házszabály-módosító küldöttgyűléséig lássa el az elnöki teendők ügyvitelét. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke elsősorban elismerését fejezte ki a Szabadság kérdésére Csapó I. Józsefnek az autonómia ügyében kifejtett tevékenységével kapcsolatban. A püspök szerint nagyon nehéz nyilatkozni az SZNT elnökének lemondásáról, hiszen az okokat csak sejteni, találgatni lehet. „Az SZNT elnöke senkivel nem működött együtt, mindenkinek csak diktált, mindenkivel szembe csak elvárásokat fogalmazott meg. Velünk is minimális volt a kapcsolata, éppen csak tudtunk róluk” – mondotta Tőkés László. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke, Szász Jenő elmondta: a sajtóból értesült Csapó I. József lemondásáról, és szerinte az SZNT elnökének gesztusát mindenképpen befolyásolta a Markó Béla RMDSZ-elnökkel, miniszterelnök-helyettessel folytatott találkozója. Szász Jenő reményét fejezte ki, hogy Csapó I. József a jövőben sem fogja távol tartani magát az SZNT munkájától, ugyanis tapasztalatára szükség van. A kialakult helyzetről Ferencz Csaba, az SZNT szóvivője elmondta: sejtéseik vannak ugyan az elnök lemondásával kapcsolatban, de mindaddig nem tudnak bizonyosat mondani, amíg nem beszélnek vele. Szerinte az SZNT elnöke magyarázattal tartózik mind a tanács, mind pedig a közvélemény felé. Tulit Attila, az SZNT alelnöke rámutatott: Csapó I. József döntése semmiben sem fogja befolyásolni az SZNT harcát a székelyföldi területi autonómia megvalósítása érdekében. /Papp Annamária: Találgatják Csapó lemondásának okát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Október 30-án Sepsiszentgyörgyön rendkívüli ülésen elfogadta képviselőtestület, hogy társul a Szövetség Székelyföldért Egyesülethez. A határozat szerint az egyesület jogi személyiséggel rendelkezik majd, és a régió gazdasági, szociális, kulturális fejlődését célozza. A határozat felhatalmazza Albert Álmost, Sepsiszentgyörgy polgármesterét, hogy a megyeszékhely és a helyi tanács nevében vegyen részt az egyesület statútuma kidolgozásában. Albert Álmos elmondta, hogy ennek haszonélvezője nemcsak Sepsiszentgyörgy lakossága lesz, hanem az érdekszférájába tartozó települések is. /Domokos Péter: Szentgyörgy szövetséget köt a Székelyföldért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Alig háromszáz lelket számlál Ikafalva. A faluban öt éve lelkes és tevékeny fiatal református lelkész szolgálja egyházát és Ikafalva népét. Sánta Imre lelkészi és népnevelői teendői mellett a Kézdiszéki Székely Tanács elnöki tisztségét is ellátja. A teológia elvégzése után visszakerült szülővárosába, Sepsi­szent­györgyre, majd egy féléves kanadai missziós szolgálat következett. Lényegében Kana­dából érkezett e kis faluba. Meggyőződése, hitvallása, hogy a megtartó egyetlen lehetőség Székelyföld területi autonómiája. Azt is vallja, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet. A falu lélekszáma folyamatosan csökken. A legnagyobb gond az út, néha feltöltik kaviccsal, más nem történik. A templom tatarozásra szorul, a legutóbbi földrengés nyomai még mindig láthatóak. Az idei szilvesztert, akárcsak az előző években, az ikfalvi ifjúsággal közösen fogják megszervezni a hollandok segítségével felújított és az egyház tulajdonába visszakerült művelődési otthonban. /Iochom István: Az RMDSZ-en kívül is van élet (Emberek a közjóért). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

A jövő Európája nem az országok, nem a nemzetállamok, hanem a régiók Európája. Ez mottója is lehetne a könyvnek /Régió – Fejlesztési törekvések a Székelyföldön. Szerk. Agyagási Levente. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006./, mely a Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott, regionalizmussal, régiós törekvésekkel kapcsolatos riportokat, interjúkat, beszélgetéseket tartalmazza. Az európai uniós pénzalapok hatékonyabb felhasználása érdekében a román kormány 1998-ban nyolc fejlesztési régióra osztotta fel az országot, ezek egyike a Hargita, Kovászna és Maros megyét is tömörítő Hetedik Központi Régió, amelyhez az említetteken kívül Brassó, Szeben és Fehér megye is tartozik. Ennek központjául Gyulafehérvárt jelölték meg, amely a székelyföldi pályázók szempontjából a lehető legrosszabb választásnak bizonyult. A magyar többségű megyék képviselői úgy érezték, hátrányosan kezelik őket. A könyvből kiderül, a három megye /Hargita, Kovászna, Maros/ képviselőinek körében csekély a hajlam az együttműködésre. /Sándor Boglárka Ágnes: Amit a régiókról tudni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

A Kovászna Megyei Tanács vezetőségének hivatalos álláspontja az, hogy a székelyföldi területi autonómia kérdésében a jelenlegi törvényes keret nem teszi lehetővé a népszavazás kiírását önkormányzati határozat alapján. Előzőleg az SZNT minden székelyföldi helyi és megyei önkormányzathoz levelet juttatott el, amelyben felkérik a szóban forgó intézményeket, hogy a történelmi Székelyföldhöz tartozó megyékben, településeken írják ki a népszavazást Székelyföld autonómiájának tárgyában. Ferencz Csaba az SZNT szóvivője közölte: Árkoson elkezdték az aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy a helyi tanács hozzon határozatot a népszavazás kiírására. /Demeter: nem írható ki népszavazás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Egy éve született a KÉVE, a székely-mezőségi református gyülekezetek hetilapja. Nemrégiben újabb települések csatlakoztak e kistérségi kezdeményezéshez, így mára már tizennyolc faluközösség és gyülekezet fórumává nőtte ki magát a tizenkét oldalasra bővült újság. Október 31-én, a reformáció emlékünnepén Marosszentkirályon a Kéve-térség lelkipásztorai nyílt beszélgetést folytattak a meghívott atyafiakkal, polgármesterekkel, a közösségek véleményformáló közszereplőivel. Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész, a Kéve felelős szerkesztője moderálta a vitát. /(karácsonyi): Kistérségi Kéve-kötők. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Október 28–29-én Székelyudvarhelyen tartották a III. MIÉRT Székelyföldi Konferenciát „A fiatalok helye és szerepe a székelyföldi önkormányzatokban” címmel. A konferencia több mint ötven, Hargita, Maros és Kovászna megyei fiatal önkormányzati képviselő, alpolgármester, polgármester és ifjúsági vezető részvételével zajlott. Elhangzott, hogy a 2004-es választások után a helyi és területi RMDSZ-szervezetek nagy része kiürült, így elsősorban ezeket kell megerősíteni, és hogy az RMDSZ-nek külön stratégiát, programot kell kidolgoznia Székelyföldre, Partiumra és a szórványközösségekre. A következő időszakban elengedhetetlen az „új arcok” megjelenése, hisz több országos politikus az elmúlt 16 évben erodálódott. /bbj: A fiatalok megújítanák az RMDSZ-t. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 3./

Vofkori László Székelyudvarhelyen élő egyetemi előadótanár és szakíró munkássága a földrajztudományból kiindulva fedi le a kultúra és a honismeret számos vetületét. Vofkori László Bukarestben védte meg doktori értekezését, jelenleg, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A többlépcsős művelődési modell híve, a természettudományos, a műszaki és a humán műveltség együttes átadása ma korigény. Vofkori könyvei közül sok a Székelyföldről szól. Nagyjából elkészült egy közel 900 oldalas kézirata: A nemzetközi turizmus földrajza, amely egyetemi jegyzet is lenne. Ezt követi az Általános településföldrajz című egyetemi jegyzetének befejezése. Ha minden jól megy, két-három éven belül elkészül egy tanulmánykötete „Az erdélyi magyarság kulturális földrajza” címmel: ez egy alkotásföldrajzi monográfia, és egy körülbelül 120 térképet tartalmazó munka, ezt „Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti atlasza” fogja majd kiegészíteni. Régebbi tervei között van egy háromkötetes földrajzi szakmunka: „Székelyudvarhely. Városföldrajzi tanulmányok”. Tervei között szerepel továbbá az Emberkalauz munkacímet viselő, ezer szócikket magába foglaló emberismereti és szociográfiai gyűjtemény is. Ide kapcsolódik Tanulás, tudás, alkotás című tervezett esszékötete. Ugyancsak diákoknak, egyetemistáknak készítené el Tudományok kisenciklopédiája című, közel 2500 tudományágat és szaktárgyat magába foglaló munkáját. Vofkori László (sz. Brassó, 1944. márc. 3.) a kolozsvári Babes-Bolyai TE földrajz-biológia szakán diplomázott 1966-ban, több iskolában és főiskolán tanított, 2001-től a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Gazdaságtudományi Tanszékének oktatója Csíkszeredában. A földrajztudomány doktora (1979, Bukarest), kutatási területe felöleli ennek számos ágazatát. Eddig húsz könyve jelent meg, legutóbbi munkája: Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006). Többek közt a Román és a Magyar Földrajzi Társaság, az EME és az MTA Köztestületének tagja. /Tóth Adél: Az „aprómunka” nagy szerepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

A történelmi magyar egyházak vezetői, mint a Romániában élő magyar nemzeti közösség szolgálatában álló egyházak képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el az autonómia kérdésében. A nyilatkozatot a nyolc püspök közül hatan írták alá: dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, dr. Pap Géza erdélyi református püspök, Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök, dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök és Adorjáni Dezső Zoltán ágostai hitvallású zsinatpresbiteri evangélikus lutheránus püspök. A nyilatkozat szerint „Határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét”. Az egyházfők erkölcsi támogatásukról biztosítják Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét: „Ezért, a törvényes lehetőségeknek megfelelően, szorgalmazzuk akaratnyilvánító népszavazások kiírását”, olvasható a támogató nyilatkozatban. A Szabadság kérdésére Jakubinyi érsek elmondta: a magyar történelmi egyházak támogatják híveik, a magyar közösség önrendelkezési igényeit, függetlenül attól, hogy azok melyik politikai vagy érdekvédelmi szervezetben jutnak kifejeződésre. A magyar egyházak vezetői kinyilvánítják, hogy „közösségi önkormányzatunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet és teljes összefogást tartunk szükségesnek – egyházaink részvételével – a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkormányzataink között”. Hasonlóképpen fontosnak tartják és szorgalmazzák az erdélyi magyarság autonómia követeléseinek az egységes kinyilvánítását és képviseletét mind a romániai politikai életben, mind nemzetközi téren, az európai fórumokon. „Meggyőződésünk, hogy híveink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyházaink szolgálatának akadálymentes folytatása szinte megköveteli a közösségi önrendelkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között”, olvasható az egyházfők által aláírt nyilatkozat végén. /Egyházi állásfoglalás az autonómiáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

„Eredeti székelyföldi krumplit” és karácsonyfa-vásárlási utalványt kínál „nyereményként” cserébe egy bukaresti aláírásért a Magyar Polgári Szövetség, melynek párttá történő bejegyzéséhez – bevallása szerint – már csak négyszáz fővárosi támogatóra van szüksége. Ezeknek az összetoborozásáért ismeretlenek több plakátot ragasztottak ki Bukarest főbb magyar vonatkozású épületeire. A MPSZ vezetői elhatárolódtak a történtektől, és diverziónak tartják az akciót. Markó Béla szerint „nagy bajban lehet a Magyar Polgári Szövetség, ha már krumplival és fenyőfával próbál aláírásokat vásárolni.” Markó hozzátette, az MPSZ – a Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal ellentétben – nem tartozik azon szervezetek közé, amelyekkel az RMDSZ konzultációt kíván folytatni a jövőben. A Magyar Polgári Szövetség vezetősége nem tudott a bukaresti plakátolási akcióról. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke azt mondta, a bukaresti plakátolás annak a diverziósorozatnak a része, amely az utóbbi időben zajlik az MPSZ ellen. /Gujdár Gabriella, Mihály László: Pityókapárttá válik az MPSZ? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./ Leginkább a bohózat műfaji jegyeivel lehet leírni az MPSZ állítólagos bukaresti szórólapjainak ügyét, írta a Krónika munkatársa. Mindez a háromszéki ide-oda rágalmazó levelek sorába illeszkedik. Az RMDSZ-politikusok bűncselekményt emlegetnek. /Papp Attila Zsolt: A krumpli ára. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

A Magyar Polgári Szövetség üdvözli a romániai magyar közélet egyes csoportjai között beindult tárgyalási folyamatot, de úgy véli, ,,hogy most, az EU-csatlakozás küszöbén már nincs idő találkozgatni, elvi álláspontokat megfogalmazni, munkacsoportokat felállítani. (...) Itt és most a cselekvés ideje van, csak a tettek számítanak.” Kifejtik, az RMDSZ-nek hatalmas a felelőssége, és ebben a pillanatban két dolgot tehet: a román hatalom oldalán maradva ismételgeti, hogy a népszavazást nem lehet megrendezni, mert az törvénytelen, vagy – vállalva azt is, hogy esetleg kizárják a koalícióból – a választói mellé áll, s bátorítja, ha kell, utasítja önkormányzati képviselőit, polgármestereit, hogy írják ki a véleménynyilvánító népszavazást Székely­föld minden településén. Az MPSZ elnökségének közleménye leszögezi, bármelyik utat választja az RMDSZ, az világos üzenet lesz a romániai magyarság számára. Amennyiben az RMDSZ a másodikat választja, akkor esély mutatkozik arra, hogy valódi együttműködés kezdődjön a hazai magyar politikai szervezetek között. /Az RMDSZ felelőssége (MPSZ-álláspont a népszavazásról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Új elnöke lesz a Székely Nemzeti Tanácsnak, új arculatot alakít ki az RMDSZ: Markó Béla személyében új élharcosa van a székely autonómiának. Közeledés van az RMDSZ és SZNT között. Jelenleg – nyilatkozatok szintjén – az autonómia mellett áll ki az RMDSZ, ugyanúgy a politikai rivális, a Magyar Polgári Szövetség és természetesen az SZNT. Az SZNT lemondott a népszavazásról, ehelyett olyan „belső népszavazás” tervéről beszélt Fodor Imre, melyről ő is elismerte: nem lenne több közvélemény-kutatásnál. Az RMDSZ kiáll az autonómia mellett, azonban a román törvényhozás nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a Székelyföldön autonómia legyen. Ezért Szondy Zoltán cikke szerint Markó Béla elnök autonómia melletti felszólalása is a helyére kerül: ügyesen kiválasztott választási kampánytéma. Csak nem hatalma átmentésére használja az autonómia lebegtetését az erdélyi magyar politikai elit? /Szondy Zoltán: Halvány gyanú. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

November 7-i testületi ülésen Kézdivásárhely önkormányzata egyhangú döntést hozott: csatlakoznak a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez, melynek fő célja az lenne – mondotta a polgármester -, hogy egységes fejlesztési stratégiát dolgozhassanak ki Székelyföld számára. Laczkó Áron, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnöke üdvözölve a határozatot. /Iochom István: Csatlakoznak a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Az utóbbi években a Székelyföld autonómiája mint szlogen nem hiányzott egyetlen ünnepi szónoklatból sem, közben a konkrétumok szintjén vajmi kevés történt, állapította meg jelentésében Sorin Ionita, a Román Akadémiai Társaság elemzője. Sorin Ionita azzal vádolta az erdélyi magyar elitet, hogy nem foglalkoztak az önrendelkezés gazdasági összetevőivel, és nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy az autonóm Székelyföld nem tudná eltartani magát. Az RMDSZ képviselői viszont hangsúlyozták: az RMDSZ igenis tett konkrét lépéseket az autonómia érdekében. Az elemzés az egy főre eső önkormányzati bevételeket vette alapul, és megállapította, hogy a Székelyföld gazdagságát hangoztató érvek egy mítosz részei. Szerinte a magyarság képviselői alaptalanul hivatkoznak a méltánytalan költségvetési elosztásokra, mivel a „csupasz valóság” az, hogy az autonóm Székelyföld nem lenne életképes. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: Székelyföldet nem a magyar elit tette tönkre. Ez sokesztendős, tudatos munkának az eredménye. Nem volt ipartelepítés, tudatosan nem fejlesztették az infrastruktúrát. Ezért nincs vagy alacsony a befektetői vágy, ezért nem csoda, ha a fiatalok elvándorolnak. Demeter hozzátette: „Régóta mondom, hogy e nélkül nem lehet egy területre az önrendelkezés intézményrendszerét, mechanizmusát ráépíteni. Az autonómia nem egy-két esztendős kérdés, bár nincs olyan székelyföldi ember, aki nem ezt szeretné. Nagyon komolyan fel kell mérnünk, milyen eszközeink vannak arra, hogy olyan erőnlétet biztosítsunk, amely garantálni tudja az autonómia működését” Véleményét osztja Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár is. „Ha a parlament annak idején elfogadta volna az autonómiát célzó törvénytervezetet, a Székelyföldet bezárhattuk volna” – nyilatkozta Korodi Attila. Az elmúlt tizenhat évben két alkalommal nyújtottak be törvénytervezetet a Székelyföld autonómiájáról – ezeket a parlament rendre elutasította -, az utóbbi egy évben több nagygyűlést szerveztek és helyi referendumok készülnek a kérdésről. De eddig nem készült átfogó hatástanulmány arról, hogy mennyibe kerülne, milyen eredményekkel járna az autonómia a Székelyföld lakói számára. „Az önrendelkezés nagyon komoly előkészítést igényel. Néhány éve kezdődött csak el a valós decentralizáció, s az önkormányzatoknak hozzá kell szokniuk.” – mutatott rá Korodi Attila. Demeter János szerint az RMDSZ nagyon komolyan dolgozott azon, hogy a Székelyföld behozza a bukaresti hatóságok által tudatosan kovácsolt hátrányt. „Ma már Kovászna megyét nem kell eltartania a központi költségvetésnek, de tudni kell azt, hogy valahol a határon áll. Hargita megye egy picit még a támogatottak listájához tartozik, Maros megye is nagyon picivel a vonal fölött van. Nem véletlenül van így, valakik kőkeményen dolgoztak ezért” – hangsúlyozta Demeter. Korodi Attila szerint az Akadémiai Társaság elemzése figyelmen kívül hagyott több alapvető körülményt. Lehet, hogy a székelyföldi megyék bevételei nem a legnagyobbak, viszont jobb gazdálkodással javítható a helyzet. A másik, ezzel összefüggő kérdés a hatásköröké. Korodi Attila furcsállja, hogy az elemzés akkor kezdi hiányolni a gazdasági tervezést, amikor az RMDSZ készül a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozására. A társulás egyik fő célja ugyanis a székelyföldi megyék fejlesztési stratégiájának kidolgozása. /Szőcs Levente: Autonómia – mi van a szlogen mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Az Európai Unió elvárásainak megfelelő, a korábbihoz képest duplájára nőtt férőhellyel, 35 ezer kötettel, valamint tíz új számítógéppel várja hallgatóit a Sapientia – EMTE csíkszeredai campusának könyvtára. November 8-án volt az ünnepélyes megnyitó. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke szerint az elkészült épülettel Székelyföld kincses házát nyitották meg. Szilágyi Pál, a Sapientia – EMTE rektora beszédében győzelemként értékelte a megvalósult beruházást. Balog László könyvtárigazgató elmondta: a régi könyvtárat naponta a hallgatók 8–10 százaléka látogatta, az új – több mint száz férőhelyes – létesítményt reményeik szerint a hallgatók legalább 15–20 százaléka fogja használni. /Kozán István: Felavatták a Sapientia Egyetem könyvtárát. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9./

Székelyföldi fejlesztési régió létrehozása 2013 előtt lehetetlen – derült ki a Kis régiók – nagy tervek című, a Horizont Egyesület és a megyei tanács által az árkosi Európai Tanulmányi Központban tartott tudományos tanácskozáson. Ugyanis az ilyen gazdasági régiók átalakítása az Európai Unió tervezési időszakában – azaz 2007 és 2013 között – lehetetlen. Azt az új időszak kezdése előtt két évvel kezdeményezni kell Brüsszelben – fejtették ki a magyarországi szakemberek. A tanácskozás Háromszék két testvérmegyéje, a magyarországi Heves és a svédországi Värmland tartomány területfejlesztési szakemberei bevonásával zajlott. /Szekeres Attila: Ezt a vonatot lekéstük (Székelyföld mint régió). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A Magyar Polgári Szövet­ség kézdiszéki szervezete értesülve Szili Katalinnak, a Magyar Országgyűlés elnökének kézdivásárhelyi látogatásáról, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a Székely­földet még mindig olyan politikusok vezetik, akik feladják a méltóságukat érdekeikért. Tiltakoznak az ellen, hogy olyan magyarországi szocialista politikusokkal koszorúzzanak, akik megsértették az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, durva rendőri módszerekkel szétverve a békésen ünneplő tömeget. Ez azt bizonyítva, hogy Magyaror­szágot még mindig a volt kommunista diktatúra kiszolgálói vezetik. /Dr. Fekete Károly: Feladják méltóságukat érdekeikért (Tiltakozik az MPSZ kézdiszéki szervezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A magyar szolidaritási ünnepségen, a Budavárban a Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Árpád révén átvehette az idei Bethlen Gábor-díjat. Bakos Istvánnak, a kuratórium elnökének felvezető szövege szerint Székelyföld és a magyar közösség hiteles tájékoztatásáért kapták a díjat. Az autonómia a kitüntetés-átadások alapszavaként is értelmezhető. Az idei Tamási Áron-díjat Ferenczes István nyerte el, a székelyföldi, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság költő-főszerkesztője, s Sylvester Lajos Teleki Pál-érdemérmet kapott, mindez az erdélyi térségnek az autonómiaigényét emelte az érdeklődés középpontjába. A budapesti érdeklődésnek a kisugárzása eléri a világ legtávolabb lévő tájait is, ahol magyarok élnek. Az idei Márton Áron-díjat Sisa István, Egyesült Államokban élő közíró kapta, a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség társaságában. A Teleki Pál Emlékérem esetében. jelen van Ausztrália, Latin-Amerika, Észak-Amerika, Európa, a Kárpát-medence egésze, és a kurátorok nyitottságára jellemző, hogy a Trianon 86. évfordulóján Rieger Tibor szobrászművész Teleki-érdeméremmel jutalmazott 18 anyaországi kitüntetett mellé előbb 15 határon túli és nyugati szórványban élő magyar neve társult, akikhez a kitüntetések átadását megelőző napokban a Vértesaljai László atya neve is, Rómában és a forradalom 50. évében végzett magyarságszolgálata révén. Piotr Górecki pedig a Lengyel TV október 23-i hiteles tudósításáért és emberjogi kiállásáért kapott érdemérmet. Mindez a legkevésbé a magyarhoni sajtót érdekelte. /Sylvester Lajos: Díjat kapni öröm. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Tizedik alakalommal osztották ki a Székelyföld folyóirat nívódíjait. Ferenczes István főszerkesztő indoklása szerint azokat a szerzőket tünteti ki a szerkesztőség, akik az elmúlt évben (októbertől októberig) színvonalas írásaikkal jelen voltak a folyóirat hasábjain. Idén a kitüntetettek: Farkas Árpád, aki alapítóként és a folyóirat munkatársaként közöl a folyóiratban; Orbán János Dénes, aki szintén a Székelyföld alapításától kezdve közöl verseket, prózai írásokat; Orbók Ilona irodalomkritikáiért és recenzióiért kapott ,,debüt-díjat”. 2004-ben Fekete Vince főszerkesztő-helyettes javaslatára a Székelyföld szerkesztősége megalapította a Székely Bicska­rendet. A szerkesztőség nincs abban a helyzetben, hogy Napóleon-kardokat, lovagi szablyákat adományozzon, de jelképként a szarvasagancs nyelű, holddal, nappal és csillagokkal ékesített bicska a befogadást, az együvé tartozást jelképezi. Idén a Bicskarend első és utolsó fokozatával Nagy Gáspár és Kemény István budapesti költőket tüntették ki. /Oláh-Gál Elvira: Nívódíjakat osztott a Székelyföld. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezi a székelyföldi igénynyilvánító népszavazásnak a helyi önkormányzattal való közös megszervezését és/vagy lebonyolítását. Erre az SZNT két módszert javasolt: önkormányzati határozatok által hivatalos helyi népszavazásról dönteni minden székelyföldi községben, vagy székelyföldi megyei önkormányzatban, vállalva azt is, hogy a határozatokat a prefektusok közigazgatási bíróságon támadják meg, illetve a nem hivatalos, belső népszavazás eszközét, amely legitim módon teszi lehetővé a népakarat felmutatását. Ugyanakkor az SZNT nagy jelentőségűnek tartja a magyar történelmi egyházak püspökeinek támogató nyilatkozatát. /SZNT: közös cél az autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Megjelent B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerző Szétszabadalt Székelyföld című műve. A könyv három részre tagolódik, az első Sepsiszentgyörgy történetét mutatja be, elsősorban az impériumváltástól napjainkig, a közigazgatás átszervezését az elmúlt százhúsz esztendőben, a népesedési viszonyok alakulását a 20. század elejétől napjainkig. A visszarománosítás vitája címet viseli a második rész. A harmadik rész címe A székely önrendelkezés körül – az autonómia témáját járja körül a hajdani Maros Magyar Autonóm Tartományról, a székely autonómiáról szóló beszélgetésekben. – Háromszék története a könyv témája, és ez fogja egységbe. /Kuti Márta: Szétszabdalt Székelyföld. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./