Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Szatmár megye
2264 tétel
1999. április 1.
Márc. 31-én a lengyelországi Krosznóban Gheorghe Miclaus, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Romeo Nicoara, a Kárpátok Eurorégió romániai nemzeti titkára egyeztető tárgyaláson vett részt, a következő, Nyíregyházán megrendezendő ülésszak előkészítése céljából. A magyar fél ragaszkodna az 1997?ben hozott határozat további érvényesítéséhez: két évvel ezelőtt, a Szatmárnémetiben tartott ülésszakon egy olyan döntést hoztak a lengyel és magyar partnerek közti nézeteltérés feloldására, hogy két évig Lengyelországban működjék a titkárság és az ügyvezető igazgató, az elnöki tisztség ellenben Magyarországot illesse, 1999-ben pedig további két évre a két ország helycserével lássa el ugyanezeket a funkciókat. A román megyék most azt szeretnék elérni, hogy a következő mandátum két év helyett csak egy évre szóljon, 2000?ben pedig Románia vegye át a titkári és elnöki teendőket is. /Jövőtől Románia szeretné betölteni a Kárpátok Eurorégió titkársági és elnöki tisztségeit. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./
1999. április 15.
"Ilyés Gyulával, a Szatmár megyei RMDSZ új elnöke a vele készült interjúban leszögezte: "nem változtatásokat, hanem javításokat tervez". A megyei működés szervezési prioritásai között Ilyés a legfontosabbnak a tagszervezeteken belüli kommunikáció erősítését említette. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben az RMDSZ-nek "realistábban kell terveznie, és gyakorlatiasabban kell politizálnia", nyilatkozta Ilyés, hozzátéve: "gyakorlatiasabbá kell tenni a kapcsolatot a kisebbségi társadalommal, a románsággal, a román politika irányítóival, de mindenekelőtt a helyi koalíciós partnerekkel." /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 15./"
1999. április 16.
Az RMDSZ területi szervezetei, pártjai és platformjai április 15-i határidővel tehették meg jelöléseiket a szövetségi elnöki tisztségre. Összesen három személy jelölése futott be. Az egyik a jelenlegi szövetségi elnök, Markó Béla, aki Arad, Beszterce- Naszód, Szilágy, Hunyad, Szatmár és Maros megyék RMDSZ-szervezetei, az udvarhelyszéki, háromszéki és gyergyószéki területi szervezetek, a nagybányai városi szervezet, továbbá a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt és Romániai Magyar Kisgazdapárt támogatását élvezi. A következő jelölt Kincses Előd, Maros megyei RMDSZ-elnök, akit - mint ismeretes - Kolozs és Temes megyék, illetve a csíki területi szervezet ajánlott. A harmadik személy Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Õt a máramarosi területi szervezet jelölte a szövetségi elnöki tisztségre, az ügyvezető elnök azonban nem fogadta el a jelölést. /Szövetségi elnökjelöltek: Markó Béla és Kincses Előd. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
1999. április 24-25.
A Bánságban az egyetlen magyar nyelvű hetilap, a Temesváron megjelenő Heti Új Szó is olvasható már az Interneten, a http://www.ujszo.saratoga.ro címen, a lap elektronikus postacíme pedig: ujszo@saratoga.ro, tudósított a Romániai Magyar Szó. Egy ideje a Szatmár megyei magyar napilap, a Szatmári Friss Újság is fenn van a világhálón, lapszámai a következő Internet-címen érhetőek el: http://www.hhrf.org/frissujsag, e-mail címe pedig: szfu@multiarea.ro. /Heti Új Szó az Interneten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24-25./
1999. május 7.
Az idősebb nemzedékből ma is elég szép számmal él még olyan szatmári román, aki szinte úgy beszél magyarul, mint mi. Azok a tisztviselők, akik a közhivatalokban még a köszönésre se tudnak vagy nem akarnak magyarul válaszolni, többségükben nem itteni születésűek. A Mócvidékről, Moldovából, Olténiából hozta őket ide Ceausescu iparosítása és beolvasztó politikája. Amióta az RMDSZ kormányzati tényező, amióta Szatmár megyében magyar prefektus(Riedl Rudolf), magyar megyei önkormányzati alelnök (Szabó István), magyar alpolgármester (Ilyés Gyula) van, s néhány állami intézmény élén magyar igazgató vagy aligazgató áll, mint dr. György Ágoston az egészségügy, Bartos Bertalan a munkaügy és Székely Ernő a mezőgazdaság élén, ezekben az intézményekben, hivatalokban azóta gyakoribb a magyar szó, s mintha bátrabban is beszélnénk valamivel a mi nyelvünket, mint korábban. Szatmár megyében a statisztika szerint a lakosság 37 százaléka magyar, a köztisztviselők közt még 10 százaléknyi magyar sincs! A szatmárnémeti polgármesteri hivatalnál még az átlagnál is rosszabb a helyzet. Riedl Rudolf csak egy hosszabb folyamatban látja a javulást, erőltetni nem lehet, mert az feszültségeket kelt. /Sike Lajos. Száz köztisztviselő közül jó, ha nyolc-tíz magyar! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./
1999. május 10.
Máj. 8-án Szatmárnémetiben, a római katolikus temetőben megkoszorúzták Jakabffy Elemér sírját. Jelen volt Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Göncz László, a szlovéniai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója, Varga Attila és Kabai István az RMDSZ Szatmár megyei, illetve szatmárnémeti szervezete képviseletében, Muzsnay Árpád az EMKE és a szatmárnémeti Kölcsey Kör, Csirák Csaba a Szent-Györgyi Albert Társaság, Illés István a Bocskay Szövetség részéről, valamint hazai és külföldi értelmiségiek és Jakabffy más tisztelői. /Jakabffy szelleme ma is él. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 10./
1999. május 26.
"A Szatmár megyei tanfelügyelőségre a napokban megérkezett ama korábbi minisztériumi rendelet megerősítése, mely szerint a kisebbségi gyerekek román osztályokba járva is tanulhatják anyanyelvüket, amennyiben erre ők vagy szüleik igényt tartanak. Erdei Líviusz főtanfelügyelő helyettestől elmondta, hogy csak kevesen élnek e lehetőséggel, még ott is, ahol egy iskolában 20-30 vagy akár több magyar diák tanul; több osztályból is lehet ugyanis ilyen csoportot létrehozni. Megyei szinten 3000-nél is jóval több magyar gyerek jár az elemi I-VIII. román osztályaiba. Sőt, még Szatmárnémetiben is van olyan román osztály, ahol a tanulók fele magyar! /Sike Lajos: Román osztályban is tanulható a magyar nyelv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./"
1999. május 28.
Szatmárnémetiben, a Kölcsey Kollégiumban Páskándi Géza költő egykori iskolájának könyvtárában máj. 25-én dokumentációs központot hoztak létre, ahol nem csupán a névadó költővel kapcsolatos könyvek, kiadványok, kéziratokat gyűjtik, hanem a szatmári iskolákban tanult jeles értelmiségiek alkotásait, továbbá minden olyan irodalmi, történelmi és egyéb vonatkozású nyomtatványt és kéziratot, melyek az irodalmi, a hely- és művelődéstörténeti kutatásokat elősegíthetik, hozzájárulhatnak Szatmár megye és a térség jobb megismeréséhez, a tudomány, a művészet és a művelődés terén betöltött szerepének dokumentált feltérképezéséhez. Az alapítók remélik, hogy mielőbb újabb kötetekkel, film- és hangszalagokkal gazdagodik a dokumentációs központ. /Muzsnay Árpád: Páskándi-központ Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
1999. június 16.
Jún. 13-án Nagykárolyban, a központi parkban, a Petőfi-szoborral átellenben leleplezték Kaffka Margit szobrát. Az írónő bronzból öntött mellszobra Deák Árpád szobrászművész alkotása. Nem messze van ide az írónő szülőháza, ahol 119 évvel ezelőtt, jún. 10-én napvilágot látott. Sróth Ödön költőnek, a Kaffka Margit Művelődési Társaság elnökének lírai hangvételű köszöntője után történt a szobor leleplezése. George Vulturescu költő, a Szatmár megyei művelődési felügyelőség főfelügyelője Kaffka Margit írói pályáját elevenítette fel. /Leleplezték Kaffka Margit szobrát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./
1999. június 24.
"A Szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma Egyesület által szervezett privatizációs konferencia egyik meghívottjaként Halász János, a bukaresti Magyar Kereskedelmi Iroda vezetője a román-magyar üzleti kapcsolatokról, kölcsönös befektetésekről, ezek etnikai vonzatairól beszélt adatokkal bőségesen illusztrált előadásában Bukarestben befektető magyar cégek a profiljuk miatt is odamentek: a Mol Románia Rt.-ről van szó, meg a Budapest Bankról. Maga a Páter Bank is Bukaresttel kezdte, ezután nyitott fiókot Marosvásárhelyen. A Molnak hét kútja működik Bukarestben, de hát valóban itt van a legtöbb vásárló is! Hargita megyében csak egy kútja van, Szatmár megyében viszont három. Ez a piactól függ. Jelenleg közvetlen befektetőként magyar 2927 cég van bejegyezve Romániában, 86,4 millió dollárral. /"Az igazi kapcsolatokat - gazdasági téren is - anyanyelven lehet kiépíteni" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 24./"
1999. június 25.
A IX. osztályosok hétvégén lezajlott felvételi vizsgáján nagyon kevés olyan jelentkező volt, aki valamelyik Szatmár megyei szakközépiskolában szeretett volna továbbtanulni. Az iskolaigazgatók a 7-es számú Élelmiszeripari Líceumban, jún. 26-án kezdődő átirányítástól várják legkorábban a magyar nyelvű osztályok beindításához szükséges, legalább 16 fős létszám elérését. - A Kölcsey Ferenc Kollégiumban /Szatmárnémeti/ 241-en felvételiztek a 150 meghirdetett helyre, így innen várhatóan 91 tanuló fog megjelenni az átirányításon. A Hám János Katolikus Iskolaközpont /Szatmárnémeti/ matematika-fizika osztálya 25 helyére végül a vizsgák után 24 jutott be. A teológia szak 25 helyére pedig 23 tanuló. A Református Gimnáziumban /Szatmárnémeti/ teológiára 18, filológiára 13, kémia-biológiára pedig 17 diák iratkozott be. A Zene- és Képzőművészeti Líceumban /Szatmárnémeti/ egy - 22 fős -, magyar nyelvű osztály indul. A Tasnádi Iskolaközpont egyetlen magyar nyelvű osztályába 24 bejutott. Az autószerelő-iskolába viszont nem volt magyar jelentkező. Ugyancsak nem volt magyar jelentkező a Sárközújlaki Mezőgazdasági Líceumban sem. Az Erdődi Líceumban meghirdetett 25 helyre összesen két magyar gyermek jelentkezett, ugyanennyien voltak a Nagykárolyi Agráripari Iskolaközpontban. Ugyanilyen rossz a magyar nyelvű szakoktatás helyzete a Nagykárolyban, a Iuliu Maniu Iskolaközpontban: a 25 meghirdetett helyre 11 diák iratkozott be, míg a készruhagyártó képzésben 3 tanuló szeretett volna részt venni. Más iskolákban is ilyen rossz volt a helyzet. /Veszélyben a magyar nyelvű szakközépiskolai osztályok indulása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 25./
1999. július 2.
A Földrajztanárok Egylete (Budapest), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Tanács (VET) szervezésében idén Õrködő hegyeink - a Kárpátok témával hirdetnek földrajz-vetélkedőt a kárpát-medencei régió magyar tanulói számára. A szlovákiai döntőre 8 tanuló utazhat Erdélyből. A jelentkezők két csoportban (5?8. osztályosok és 9-10. osztályosok) versenyeznek. Arad, Brassó, Beszterce, Hargita, Kolozs és Szatmár megyékből érkeztek benevezések az erdélyiek selejtezőjére. /Õrködő hegyeink - a Kárpátok. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./
1999. július 6.
"A Nagykároly és Vidéke című hetilap /főszerkesztő Silimon Várday Zoltán/ sok helyi dologgal foglalkozik. Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere a legutóbbi számban kifejtette: "Nagykároly évi adóbevétele 13 milliárd lej, Mátészalkáé 4,3 milliárd forint, kb. 258 milliárd lej. Ennyi jövedelme egész Szatmár megyének nincs." /"A reform szótól jobban félnek, mint az elvtárstól!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./"
1999. július 6.
"Jánk Károly első verseskötete Álom a nyomokban, a második M-á-s-v-i-l-á-g címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál. Négy modern román költő verseiből válogató fordításkötetét a pécsi Jelenkor adta ki. 1997-98-ban a Korunk versrovatának szerkesztője volt. Jánk Károly Szatmárnémetin él. Nem lát esélyt Kolozsváron kívüli komoly irodalmi műhelyek létrejöttének. "Mindenki Kolozsvár felé húzódik, ott képzeli el a továbbiakban az életét, ahol valamelyes írói csoportosulások vannak, egyetemi szféra, lapok." - szögezte le. Nagyon-nagyon sokan elmentek, és nemcsak Kolozsvárra, hanem Magyarországra, "végülis alkotói hiány van ebben a térségben. Olyan városokra gondolok, mint Temesvár, Arad, Szatmár, Nagybánya, Brassó, és ez szerintem a székelyföldi városok nagy részére is vonatkozik" - tette hozzá. /Az emberi sorsokat láthatatlan pillérek tartják. Beszélgetés Jánk Károly költővel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 6./"
1999. július 9.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége (ÜE) júl. 9-i ülésén Péter Pál gazdasági és szociális alelnök beszámolt arról, hogy budapesti látogatása során megbeszélést folytatott Õry Csaba szociális és családügyi minisztériumi politikai államtitkárral a magyarországi munkavállalási engedélyek kérdésköréről. Péter Pál találkozott Hernádi Zsolttal, az Új Kézfogás Alapítvány elnökével és a Kárpát-medencei magyar befektetéseket támogatni hivatott Corvinus rt. elnökével, Váradi Zoltánnal is. Ugyancsak gazdasági kérdésekről tárgyalt Misovicz Tiborral, a HTMH gazdasági alelnökével. Madaras Lázár önkormányzati alelnök beszámolt a Maros, Brassó, Szeben és Fehér megyei RMDSZ-tisztségviselőkkel és önkormányzati képviselőkkel folytatott megbeszélésekről, illetve Boros János főreferens Szatmár megyei megbeszéléseiről. Nagy F. István oktatási alelnök is Budapestre látogatott. Megbeszélést folytatott Pálinkás Józseffel, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárával. A találkozón jelen volt Kötő József tanügyminisztériumi államtitkár is. Mindketten részt vettek az Oktatási Tanács ülésén, ahol a Kárpát-medencei felsőoktatás soros problémáiról volt szó. A Csete Örssel, az Apáczai Közalapítvány irodavezetőjével való találkozón az alapítvány kuratóriumának döntéseiről tájékozódott: ezen döntések jelentős növelési támogatást jelentenek, elsősorban a felsőoktatás területén. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 9. - 1511. sz./ A júl. 9-ére összehívott Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnökségi ülésének fő napirendi pontja a helyhatósági választások témája volt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 9. - 1511. sz./
1999. július 9.
"Szatmár megyében nyolc tanintézetben 14 osztályt, összesen 325 helyet tartottak fenn, anyanyelvükön szakmát tanulni óhajtó magyar nyolcadikosoknak, azonban mindössze 49 hely telt be. Egy olyan megyében, ahol a hivatalos statisztika szerint is mintegy másfélszázezer magyar él. Ez a két osztály az építészeti és épületgépészeti, ahol egy gerinces magyar ember, Baranyai Tibor az igazgató. - Kötő József államtitkár jóváhagyásával már tavaly kapott egy magyar osztályt a szatmári közgazdasági líceum, ám a megadott 25 helyre mindössze ketten jelentkeztek Szatmárnémetiben, ahol legalább ötven-ötvenötezer magyar él! Az idén megismétlődött ugyanez. Akkor, amikor a Kölcseyben olyan éles volt a verseny, hogy száznál többen kiestek a felvételin. Joggal mondhatta dr. Czékely József, a Kölcsey igazgatója: "Adták volna csak nekünk azt a közgazdasági osztályt, garantálom, hogy ketten is jelentkeznek egy helyre!" Miért ódzkodtak a szülők a faipari, könnyűipari vagy a közgazdasági líceumtól? Azt válaszolták, hogy ott egy magyar osztály csak amolyan megtűrt, utolsó osztály volna. Továbbá ott az oktatáson kívüli programok is mind csak román nyelven zajlanak, s ezért sem éreznék igazán jól magukat csemetéik. A román vezetésű és román többségű iskoláknak nem érdekük, hogy magyar osztályt indítsanak. Vegyük észre, itt egyszerűen kenyérharcról (is) van szó! Ha magyar osztály indul, kevesebb lesz a román osztályok száma, minek következtében két-három tanár elvesztheti posztját. Ezért nem verik dobra, hogy lehetőség van iskolájukban magyarul is tanulni. Jobban kellett volna népszerűsíteni, hirdetni, hogy van mód anyanyelven tanulni. /Fiaskó a javából! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"
1999. július 12.
Gheorghe Miclaus Szatmár megye tanácselnöke bemutatta a megye 1998-as évi gazdasági és szociális helyzetét, részletesen kitért a népességi adatokra is. A megye lakossága 392 ezer volt 1998. júl. 1-jén. A lakosság 46,4 százaléka városokban él, ugyanakkor tovább tart a lakosság lassú elöregedése. A 0-17 év közöttiek aránya 25,9 százalék, a 18-39 év közöttieké 34,5 százalék, a 40-64 év közöttieké 28,9 százalék, a 65 éven felüliek 10,7 százalékot képviselnek a lakosság egészében. A nemzetiségek megoszlása: a lakosság 58,5 százaléka román, 35 százaléka magyar, 3,6 százaléka német, 2,5 százaléka roma, ezeken az etnikumokon kívül 0,4 százalékban még ukránok, szlovákok, zsidók stb. élnek Szatmár megyében. A munkaképes lakosság 65,4 százaléka rendelkezik fizetett munkahellyel, s ez az arány tovább csökken. Szatmár megye lakosságának 26,3 százaléka nyugdíjas. Igen sok a rokkant nyugdíjas: 19 578 fő - vagyis az öregségi nyugdíjkategóriába tartozóknak több mint a fele! /Szatmár megye népességi statisztikája. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 12./
1999. július 20.
Júl. 17-én az Erdélyi Református Egyházkerület, a Sepsi Református Egyházmegye és a Hídvégi Református Egyházközség szervezésében a földvári fogolytábor áldozataira emlékeztek Hídvégen, a Brassó megyei Földvár közelében lévő háromszéki településen. Még nincs pontos adat arról, hányan pusztultak el a hírhedt földvári haláltáborban, és hányan szenvedtek a megaláztatás és az éheztetés miatt. A hídvégi református lelkész, Ungvári Barna András szerint elsőként, 1997. április 6-án a Szatmár megyei börvelyiek állítottak kopjafát a hídvégi református templom kertjében. Akkor elhatározták, hogy amíg Földváron méltó emlékmű nem készül a fogolytáborban raboskodottaknak, illetve az elhunytaknak az emlékére, Hídvég legyen az egykori foglyok, a hozzátartozók zarándokhelye. Az emlékmű idén sem kerülhetett a földvári fogolytábor tömegsírjára, mivel a Brassó megyei tanács az utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt. Az indoklás az volt, hogy a kérelmezők eltorzítják az eseményeket, a valóságot. - A tiltások ellenére megtelt a hídvégi református templom. Dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. Benkő Levente, a Háromszék szerkesztője ismertette a földvári fogolytábor történetét. A sajtóközlemények szerint körülbelül hatezren sínylődtek ebben a táborban. Tavaly orosz külügyminisztériumi közbenjárására a volt haláltábor egyik tömegsírjánál emlékművet állítottak az 1942-44 között Földváron elhunyt huszonegy szovjet hadifogoly emlékére. A magyar, a sváb, cseh, szerb, lengyel, német foglyok érdekében azonban se Bukarestből, se Budapestről nem járt közben senki. A templomkertben megkoszorúzták az 1944?45 között Földváron raboskodott börvelyiek emlékére felállított kopjafát. Madaras Lázár, a Brassó megyei tanács alelnöke a felfüggesztésben politikai okot feltételez. A hídvégi református egyházközség gyülekezeti termében felavatták az emlékszobát. Itt a hajdani foglyoktól, a lágerből származó tárgyakat, leveleket, verseket, fényképeket lehet megtekinteni. Az ünnepség Benkő Levente Fogolykönyv című kötetének bemutatásával ért véget. /Emlékezés a földvári fogolytábor áldozataira A Brassó megyei tanács nem engedélyezte az emlékmű felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19., A visszavont emlékmű-kiállítási engedély dacára. Hídvégen méltóan és méltósággal emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./
1999. július 20.
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját köszöntő rendezvények egyik kiemelkedő eseményének helyszíne volt júl. 18-án Nagypeleske: a falu központjában népes közönség jelenlétében leplezték le a Kovács Albert által tervezett és kivitelezett impozáns méretű Petőfi Sándor Emlékoszlopot. A mostani megemlékező ünnepséghez alkalmat az kínált, hogy 1847. július 13-án, nem sokkal Szendrey Júliával való eljegyzése előtt, Petőfi Sándor - útban Szatmár, majd Erdőd felé - Nagypeleskén is átutazott, s Amott az a hegy címmel verset írt útjáról. Az útvonal megválasztásában befolyásolhatta a költőt, hogy megpillantsa azt a falut, ahol Gvadányi József a falusi nótárius alakját megálmodta, s amely mintául szolgált Gál József későbbi népszínművéhez, A peleskei nótáriushoz. /Emlékoszlop-avatás Nagypeleskén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./
1999. július 21.
Támogatókat keres az egy esztendeje létrejött Szatmári Nemzetiségek Népi Együttese. Az együttes két vezetője, Fábián Elemér és Pethő Béla elmondta, hogy a hatósági támogatás késik. A támogatás reményében választották a közönség által inkább kedvelt Szatmári Magyar Népi Együttes megnevezés helyett a jelenlegit. Hiába volt mindez. - Az 1989-es fordulat után többen kezdeményezték, hogy a színpompás román folklórfesztiválok ellensúlyozására, legyen a magyar táncnak is egy ünnepe Szatmár megyében. S megszületett a Bogdándi Nemzetiségi Tánctalálkozó. Akkor Sipos László, a bogdándi közművelődés vezetője, néprajzkutató úgy gondolta, jobb a fesztiválra a nemzetiségi, mint a magyar megnevezés! Ez tévedés volt. Adnak rá pénzt, támogatást a megyei kultúrbizottságtól, de messze nem azt kapja, amit a román fesztivál. - Az együttes most Csengerbe készül, ahol július 31-én nemzetközi táncfesztivál lesz. - Kelemen Hunor államtitkár segítségével hamar megkapja az együttes a hivatalos jóváhagyást, ha úgy tetszik a működési engedélyt. Riedl Rudolf prefektus megígérte nekik: segíti őket, hogy hozzájussanak egy próbateremhez, amolyan székházféleséghez. /Magyar volna, de másképpen kell nevezni! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./
1999. augusztus 9.
Sződemeteren aug. 6-án Kölcsey-ünnepséget szervez a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, a tasnádi és a szilágypéri RMDSZ, valamint az EMKE. Köszöntőt mond Varga Sándor sződemeteri református lelkipásztor és Muzsnay Árpád, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnöke. Beszédet mondanak: Bosák Nándor debreceni római katolikus püspök, Hamar Péter, a fehérgyarmati Kölcsey Társaság titkára, Kötő József oktatásügyi államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke, Mészáros István miskolci református püspök, Riedl Rudolf, Szatmár megye prefektusa, Tabajdi Csaba magyarországi országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Vulturescu George, Szatmár megye művelődésügyi főtanácsosa. Ez alkalommal két évfordulóra emlékezik a sződemeteri református magyar közösség: idén tizedik alkalommal emlékezhetnek templomukban Kölcsey Ferencre születésnapján, és öt éve avatták fel a cinteremben elhelyezett Kölcsey-szobrot, Kő Pál művét. /Gáspár Attila: Augusztus 6-án Kölcsey-ünnepség Sződemeteren. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./ Sződemeteren a magyarul még jól-rosszul beszélők száma nem éri el a negyvenet. - A helybeli görög katolikus lelkész plébániáján, a hajdani nemesi úrilakon 1890-ben elhelyezett emléktábla hirdeti, hogy itt született Kölcsey Ferenc. Két évtizede felső parancsra le kellett volna szedni a feliratot, de az akkor még ortodox hitű sződemeteriek nem engedelmeskedtek a pártutasításnak: bevakolva mentették meg a márványtáblát. 1989 után, az első szabad évforduló nyomán a kúria külső falára helyezett kétnyelvű emléktábla eltűnt, s a másodikat is leverték ismeretlen tettesek, de a lelkész biztosította a szülőházban tisztelgőket arról, hogy a Kölcsey emlékét megörökítő felirat rövidesen a helyére kerül, méghozzá véglegesen. /Szilágyi Aladár: A tizedik Kölcsey-ünnep Sződemeteren. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./
1999. augusztus 12.
A magyar nőnevelés egyik úttörője, Teleki Blanka a 48-as szabadságharc bukása után másfél esztendőt a Szatmár megyei Pálfalván töltött. Aug. 7-én bensőséges ünnepség keretében avatták fel Pálfalván azt a márványból készült domborművet, amely Teleki Blankának és francia származású férjének, De Gerando Ágostnak állítottak. A domborművet a település szülötte, Balogh Gáspár István készítette. Az ünnepségen jelen volt és beszédet mondott Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Külön előadást tartott Ábrám Lídia tiszteletes asszony, a pálfalvi Teleki Blanka hagyományok egyik feltárója. Jelen volt és koszorúzott Riedl Rudolf prefektus, Szabó Károly szenátor, Varga Attila és Pécsi Ferenc parlamenti képviselő. Az ünnepség keretében leplezték le a II. világháború hőseinek emlékére állított táblát és a 48-49-es szabadságharcra emlékeztető kopjafát. /Sike Lajos: Pálfalvi főhajtás Teleki Blanka előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./
1999. augusztus 23.
"Az elmúlt években Otthonom, Szatmár megye címmel helytörténeti sorozat indult, felelős szerkesztője Csirák Csaba, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke. A sorozat még ebben az esztendőben, a tizedik kötetéhez érkezik. Maga a felelős szerkesztő írja már hónapok óta a szatmári zsidó emlékek történetét. Feltérképezi a még fellelhető zsidó emlékeket, s elbeszélget a valamikor több tízezres Szatmár megyei zsidóság még élő képviselőivel. Néhány fejezet címe talán hűen jelzi, hogy mi is lesz a kötetbe. Íme: Zsidó hagyományok: A hitközség története; A szatmári zsidó oktatás; Zsidók a szociális és karitatív szolgáltatásban; A szatmári zsidók szerepe az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban; Neves szatmári zsidó személyiségek; A szatmári zsidók gazdasági tevékenysége; Zsidó az egészségügyben. Csirák Csaba Dénes Sándorról is írt, az akkori Szamos főszerkesztőjéről. "Magyarérzelmű, magyarul gondolkodó zsidó volt, mint a legtöbb szatmári zsidó, amit nem csak írásai bizonyítanak, de az is, hogy jó ideig a Magyar Párt művelődési elnöke s a Kölcsey Kör alelnöke." - Szatmár a boldog Ferenc József-i időkben volt a leggazdagabb, mind a kultúrában, mind az anyagi jólétben. S ez nem kisrészt a zsidóknak köszönhető. /Sike Lajos: "Szatmár akkor volt leggazdagabb, mikor a zsidók itt éltek!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"
1999. szeptember 1.
Erdei Líviusz Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, az oktatásügy terén az anyagi gondok megmaradtak. Alapítványi forrásokat kell találni a számítástechnikai berendezések biztosítására. Az idei költségvetés jóformán a telefonköltség kiegyenlítésére sem elég. Ilyen körülmények között az iskolaigazgatónak elsősorban menedzsernek kell lennie. Nemrég új iskolai szabályzatot hagyott jóvá a minisztérium. Új értékrendet kell felállítani, ezt nem várhatjuk mástól. Eddig oktatáspolitikai irányítás erőteljesen központosított volt. A jelenlegi koalíció felvette a harcot a polgári értékek terjesztéséért. Folytatni kell az alkohol-, dohány- és drogellenes kampányt a középiskolákban. Erdei szerint van jövője a kisebbségi oktatásnak. /A megyei főtanfelügyelő-helyettes a tanévkezdésről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 1./
1999. szeptember 1.
Szatmár megyében negyven magyar család, gyerekük sikeresen letett pótképességi vizsgája után, Szatmárnémeti valamelyik magyar tannyelvű elméleti líceumába szerették volna őket íratni, ahol azonban már beteltek a helyek. Ezért kérvényezték a Megyei Tanfelügyelőségen, hogy a Református Gimnáziumban, a Hám János Katolikus Iskolaközpontban és a Kölcsey Ferenc Kollégiumban indítsanak további magyar osztályokat. Az iskolákban mindenütt pozitív visszajelzést kaptak az új osztályokat illetően, az igazgatók, igazgatónők, mindenütt arra kérték a szülőket: nyújtsanak be kérvényt. Az iskolák tanárai is arról biztosították a szülőket, hogy nagyon szívesen tanítanák az új jövevényeket is. A tanfelügyelőségen egy órát kellett Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettesre várni, aki kijelentette: neki nincs ideje ezzel foglalkozni. Ez az eset megyei szinten akár több száz gyereket is érinthet, akiknek szülei azonban valószínűleg nem tudnak arról, hogy kérvényezéssel esetleg meg lehet oldani a problémájukat. A szülők panaszaira Erdei Líviusz elmondta, hogy a jelenleg hatályos törvények értelmében nincs lehetőség arra, hogy újabb líceumi osztályt létesítsenek. Szerinte a kérvények benyújtása teljesen felesleges volt. Tizennégy szakiskolai osztály indul magyar tagozaton ebben az évben, oda kellene íratni a gyerekeket. /Ebben a tanévben egyetlen iskola sem fog újabb osztályt nyitni Szatmár megyében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 1./
1999. szeptember 4.
Mindössze két Szatmár megyei községben /Tasnádszántón és Érkörösön/ kérték magyar nyelv fakultatív tanítását - heti 3-4 órában - azok a magyar szülők, akiknek gyermekei, nem lévén más választásuk, az V-VIII. osztályt románul végzik. Veres József illetékes szaktanfelügyelő elmondta, máshol is volna erre lehetőség. Például Pálfalván, Nagymajtényban és Patóházán, s a jelek szerint igény is, hisz a helybeli magyar gyermekek csak az I-IV. osztályban tanulnak anyanyelvükön. Ám nincs kezdeményező szülő, felelős értelmiségi, aki összeállítaná a névsort és bevinné a tanfelügyelőségre. /Hol van a felelős falusi értelmiségi? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
1999. szeptember 7.
Szept. 3-5-e között Felsőbányán tartotta VI. Partiumi Honismereti Konferenciáját a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ Várak, kastélyok, udvarházak címmel. A hazai és külföldi előadók a várak, kastélyok, udvarházak bemutatása mellett folytatták a tavalyi sarmasági konferencia témáját is: az 1848-1849-es események és emlékhelyek ismertetését. A konferenciát Dukrét Géza, a PBMEB elnöke nyitotta meg. A 24 előadó egy-egy tájegység ismerőjeként szűkebb pátriájának nevezetes várairól, udvarházairól, kastélyairól beszélt. A jövő évi konferencia témája az Árpád-kori települések kialakulása lesz. A tervek szerint az előadások anyagát megjelentetik a Partiumi Füzetek-sorozatban. /Péter I. Zoltán: Műemlékvédők Felsőbányán. Várak, kastélyok, udvarházak számbavétele. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 7./ A konferencián Dánielisz Endre és Péter I. Zoltán A hajdúvár őrtornyából Arany János Múzeum című könyvbemutatóra is sor került. /Várak, kastélyok, udvarházak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./ A PBMEB 1993-ban alakult, működési területe a bánsági Temes, Arad és Krassó-Szörény, valamint a partiumi Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékre terjed ki. Tagjai helytörténeti, néprajzi kutatómunkát végeznek, műemlékeket, emlékhelyeket leltároznak fel és ismertetnek, honismereti dolgozatokban számolnak be kutatásaikról, melyeket évi vándorgyűléseken terjesztenek elő. A PBMEB az elmúlt két évben összesen 11, különböző műemlékek leírását tartalmazó könyvecskét adott ki. Nyomás alatt van a tavalyi konferencia anyagát tartalmazó kiadvány is. A konferencián megjelentek láthatták Szmik Antal - Pain Lajos vaskos (nyolc kötetes), egyelőre csak kéziratban fellelhető Felsőbánya-monográfiáját. /Honismereti konferencia a Gutin aljában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17-23., 11. (XLII.) évfolyam 647. szám/
1999. szeptember 16.
A legtöbb Szatmár megyei vidéki iskola pedagógusi gondokkal küzd. Mircea Moldovan szaktanfelügyelő elmondta, ez krónikus tünete a jelenlegi oktatásnak. Tanító nélkül maradtak többek között a kisgércei, a pettyéni, a gelui, a kiskolcsi, valamint az avasfelsőfalui általános iskolák. A tanfelügyelő elmondta, a hasonló helyzetek október elejére kivétel nélkül rendeződnek, így a szülőknek idén sincs mitől tartaniuk. /Szatmár megyei iskolák, tanító nélkül. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./
1999. szeptember 20.
Szept. 18-án Kerekes Jenő, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke és Baranyai Zoltán, a közgazdász-szervezet Szatmár megyei tagjának vezetésével, mintegy kétszáz hazai és külföldi közgazdász részvételével zajlott le Szatmárnémetiben az RMKT nyolcadik vándorgyűlése. Az előadásokat tartó romániai és magyarországi gazdasági szakemberek értekezéseikben a két ország közötti kapcsolattartás fontosságára hívták fel a figyelmet. Valentin Lazea, a Román Nemzeti Bank alelnöke elmondta: amennyiben újabb hitelek érkeznek külföldi pénzintézetektől, megvalósítható lesz mind az infláció csökkentése és a gazdasági egyensúly megszilárdítása, mind a romániai pénzügypolitika továbbfejlesztése. Lazea szerint a tavalyi év 41 százalékos inflációja ebben az évben akár 25 százalékra is csökkenthető. Kérdéses azonban - tette hozzá -, hogy az elektromos energia és az ingatlanárak nyugati szintre való emelkedése miatt, amihez még hozzájárul a valutaárfolyamok fokozatos emelkedése, nem fog-e az év hátralévő szakaszában 42 százalékpont fölé nőni az éves infláció mértéke. - Hunya Gábor Románia-szakértő, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének főmunkatársa úgy véli, a közgazdász-találkozók legfőbb erénye, hogy közvetlen kontaktus teremthető a magyarországi és a romániai szakemberek között, ami nagyban hozzájárul mindkét ország fejlődéséhez. /VIII. RMKT-Vándorgyűlés: Gazdasági stratégiaváltásra van szüksége az országnak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 20./
1999. szeptember 30.
Szatmárnémetiben Crest Nonprofit Szervezetek Forrásközpontja CONTACT '99 néven civil társadalmi fórumot szervezett. A kétnapos tanácskozáson mintegy 130 különbözõ alapítvány és számos társadalmi szervezet képviselõje vett részt. Dr. Héjja Botond, a CREST igazgatója kijelentette: a fórum elérte célját. Kiderült, hogy a Szatmár megyei alapítványok és más civil szervezetek mûködése jobb, mint az országos átlag. Sok szó esett a kormányzati szervek és a civil szervezõdések kapcsolatáról. Az alapítványok képviselõi elõtt még mindig nehezen nyílnak meg a hivatalosságok ajtai. /Civil szervezetek fóruma Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./