Görgényüvegcsűrön július 8-án, szombaton szentmise után népviseleti parádé volt, majd a 400 férőhelyes kultúrotthonban következett a műsor. A település 121 évig volt önálló község, 1968-ban csatolták Görgényszentimréhez. A hetvenes évek elején még négyszáz tanuló járt iskolába, ez a szám lassan a felére apadt. Ma három magyar óvodai csoport, teljes elemi tagozat, két gimnáziumi tagozat működik. Fel kellene újítai az utakat. Erre tett ígéretet a néptánctalálkozó vendégeként Lokodi Edit asszony, Maros megye tanácsának elnöke. Nem hagyta ki a találkozást Szabó Éva, a megyei Gyöngykoszorúk feltámasztója. Nagyobb számban jöttek el Kovács Hajnal vezetésével a marosfelfalusi fiatalok és Tamás Ibolya szakirányító is elhozta a szászrégeni művelődési ház diákjait. „Lehetőség lenne itt kőfaragásra, fafeldolgozásra, intenzívebb állattenyésztésre, pisztrángászatra” – írta kismonográfiájában László Imre István tanár, ny. iskolaigazgató (Szászrégen és Vidéke, 2004, 2005). /Bölöni Domokos: Gyermekeink, Erdély gyöngyszemei. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

A marosszentgyörgyi kórusmozgalom öt híján százéves. Nemzedékek sorát nevelték a község pedagógusai, közöttük Hajdó Károlyt, aki július 25-én tölti hetvenedik életévét. Kodály Zoltán és Bartók Béla zenei programjának megvalósításáig hosszú még az út. Zeneoktatási és nevelési módszerüket sikerrel alkalmazzák Japánban, de a román oktatás nem vesz tudomást róla. Erdélyben nagy szükség van az új népművelőkre, ügybuzgó kántorokra, zenetanárokra, karnagyokra, akik felvállalják a bartóki–kodályi programot. Marosszentgyörgyön a kórusélet fő szervezője a Soli Deo Gloria kórus, melynek negyven éve lelke, karnagya Hajdó Károly népművelő pedagógus. Nevéhez kapcsolható az állandó részvétel a marosvásárhelyi Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztiválon, fellépések a székelyudvarhelyi Bartók kórusfesztiválon, a szászrégeni Zengjen hálaének pünkösdi dalostalálkozón, a Bartók- és Mozart-év rendezvényein, szereplés, szolgálat az egyházi ünnepeken. Hajdó Károly irányítja az egyházi kórusokat, az egyházzene kincseit igyekeznek megszólaltatni, az együvé tartozást erősíteni, a zenei anyanyelvet ápolni. /Bölöni Domokos: Hajdó Károly hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

Szászrégenben a református templomban szervezték meg a Madárka, madárka népdalversenyt. Gagyi Piroska tanító néni nem először vállalta a megszervezését. A díjazott tanulók örömmel vették át az értékes könyveket. /Sárkány Kákonyi Iringó: Madárka, madárka népdalvetélkedő. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

Kohl István Természetrajzi Múzeum nevet fogja viselni a szászrégeni intézmény. Kohl István Szászrégen szülötte, nyolc éve hunyt el. Természetbúvár, ornitológus, a múzeum anyagának gyarapítója volt. – Ötven évvel ezelőtt a szászrégeni Magyar Tanítóképzőből 42 friss diplomás tanító indult missziós útján, hogy hivatásához hűen magyar nyelven oktasson. Ez a tanítóképző működésének nyolc éve alatt 750 diplomás, jól felkészült nevelőt adott a magyar nyelvű oktatásnak, írta Csernátoni József a Szászrégen és Vidéke című hetilapban. /(b.d.): Tallózó. Szászrégen és Vidéke. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

Az ÚMSZ riporterei alig félóra alatt megtalálták a Szászrégen Abafája nevű lakótelepén történt rendőr-roma konfliktus kirobbantóit, akiket a rendőrség „nagy erőkkel keresett”. A rendőri és különleges alakulatok (DIAS) tagjaiból álló karhatalmiak és a romák közötti, szeptember 7-én történt véres összecsapásban az első hivatalos bejelentés szerint 15 polgári személy sebesült meg, két rendőr ápolásra szorult. Este a Maros megyei rendőr-felügyelőség szóvivője közleményt adott ki az eseményekről. Ebben többek között ez áll: szeptember 7-én délután három óra körül egy szászrégeni bár teraszán ült a megyei rendőr-felügyelőség egyik pihenőszabadságát töltő tisztje családjával, amikor két személy szidalmazni és fenyegetni kezdte az asztaltársaságot. „ A rendőrök több figyelmeztető lövést adtak le fegyvereikből gumisöréttel. Ez az első, hivatalos verzió. Másnap sajtótájékoztatót tartott Gheorghe Popa országos rendőrfőkapitány-helyettes. Abafáji romák bántalmazták Radu Ioan szintén roma nemzetiségű rendőrt, elszakították a ruháját. A rendőrfőkapitány most elismerte, hogy a kivonult erők éles lövedékeket is használtak, de csak a levegőbe adtak le riasztólövéseket. A két állítólagos kirobbantót pedig még mindig keresi a rendőrség. Az ÚMSZ munkatársainak a cigányok hol 29, hol 32 sebesültről beszéltek. Bármelyik szám igaz, mindenképpen több, mint a rendőrség által közölt. „Két kocsi jött, elöl a Milícia, hátul a DIAS, és semmi szó nélkül, asszonyt, gyermekeket, akit értek, lőttek minket, mint a kutyát” – idézte a történtek részleteit Biga József roma városi tanácsos. A konfliktus állítólagos két kirobbantójával is elbeszélgettek az újságírók. /Bakó Zoltán, Bögözi Attila: Lövöldöző kommandósok támadtak a régeni romákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

A szászrégeni cigányverés könnyen nemzetközi visszhangra talál. A fogadkozások ellenére most Hadrév réme visszatért – a roma kisebbség kezelése még nagyon távoli reménység. A szászrégeni romák újabb megverése, a kilencvenes évek elején történt romaellenes megnyilvánulások /Hadrév/ és módszerek hasonlatossága kapcsán nem egészen alaptalan újfent kisebbségellenes akcióról beszélni. A tucatnál több embert súlyos testi sértéssel kórházba küldő rendőrségi beavatkozásnak rejtetten politikai oka van. Rebesgetik, hogy a háttérben olyan nacionalista erők szították fel a hangulatot, akiknek nehéz emészteni Szászrégen magyar nemzetiségű polgármesterét. Az önkormányzati választások idején Nagy Andrásnak, az RMDSZ polgármesterjelöltjének a romáktól sűrűn lakott lakónegyed egyöntetű szavazata szerzett többséget. A belügy megint alaposan levizsgázott. Jogos a roma lakosság félelme. /Lokodi Imre: Hadrév réme. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Az Európai Parlamentben is felfigyeltek az ÚMSZ romák elleni karhatalmi túlkapásokat jelző tényfeltáró riportjára. Mohácsi Viktória, az EP SZDSZ-es képviselője az ÚMSZ-ből értesült a Szászrégenben történtekről, ahol a rendőrség különleges egységei romákra lőttek, megsebesítve ártatlan embereket is. A képviselő úgy döntött: Romániába jön az esetről tájékozódni, és értesítette Olli Rehn bővítési biztost is az eseményekről. A Romani Criss roma szervezet is a helyszínre utazott. „Ez a helyzet egyszerűen tűrhetetlen – fejtette ki Mohácsi Viktória – nem lehet szó nélkül hagyni, hogy rendőrök verik az embereket, fegyverrel támadnak rájuk, asszonyok és gyerekek kerülnek puskacső elé.” Az abafáji összetűzés állítólag abból robbant ki, hogy a rendőrség megpróbált kézre keríteni két roma nemzetiségű férfit, akik állítólag egy rendőrt bántalmaztak. A két férfit, akit a lap riporterei az eset után perceken belül megtaláltak, a rendőrség még most is keresi. /A régeni karhatalmi túlkapásról szóló riportunk felkavarta a brüsszeli vizeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A napokban teszik közzé annak a kivizsgálásnak az eredményeit, amelyet a szászrégeni rendőrverés ügyében indítottak. A Maros megyei városban ugyanis 17 ember sebesült meg szeptember 7-én, amikor a roma kolóniát a rendőrök az operatív csoport tagjaival együtt felkeresték. A verekedésre egy aznap délutáni esemény szolgáltatott alapot: a szabadságát töltő Radu Ioan Olimpiu rendőrparancsnokot két büntetett előéletű roma fiatalember felismerte egy vendéglő teraszán, és számon kérte tőle, miért indított ellenük korábban bűnügyi eljárást. A rendőrség közlése szerint Olimpiut tettleg is bántalmazták. A rendőr – aki maga is roma származású – hatóság elleni testi sértés címén állított ki idézést a 33 éves B. Augustin és a 27 éves C. Attila nevére, az okmányt pedig a fekete álarcot viselő operatív csoport hét tagjával együtt akarták a roma negyedben lakó fiataloknak kézbesíteni. Az Abafáji negyed lakói viszont azonnal a két fiatal védelmére keltek, vasvillákkal, dorongokkal és kövekkel támadtak a hatóságiakra, egyiküknek betörték a védőpajzsát, másikuknak a könyökébe szöget szúrtak. A rendőrök állításuk szerint csak gumilövedékekkel és könnygázzal védekeztek, ennek ellenére másnap a házak falából éles töltények maradványait is előkaparták a lakók. Két rendőr és 15 civil sebesült meg a verekedés során. A rendőrparancsnok szerint szászrégeni kollégái az előírásoknak megfelelően használták fegyvereiket. /Lukács János: Rendőrverés Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

Saját szemével látta a szászrégeni romák sérüléseit szeptember 18-án az Európai Parlament két magyar képviselője, akik a helyszínen tájékozódtak a helyi rendőri erők és a roma közösség tagjai között nemrég lezajlott incidensről, megállapítva, hogy a rendfenntartó erők valóban rálőttek a romákra. Az Európai Parlament (EP) szocialista, illetve szabaddemokrata képviselője, Lévai Katalin és Mohácsi Viktória utazott Szászrégen Abafája negyedébe, ahol szeptember 7-én kollektív rendőrségi megtorlás történt a romák ellen. A képviselők a látogatás után közös sajtótájékoztatót tartottak. Harminchét embernek látták a sérüléseit, és éles lövedék nyomát is a házfalon. A két képviselő előtt a helyszínen tartózkodó polgármester elismerte, hogy valóban rendőri túlkapásról volt szó. A magyar képviselők jelezték: Brüsszelben tájékoztatni fogják a Szászrégenben tapasztaltakról Olli Rehn bővítési biztost és saját frakcióikat is. /Szászrégenben jártak magyar EP-képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Ciprian Minodor Dobre, Maros megye prefektusa cáfolta a Mohácsi Viktória európai parlamenti (EP) képviselő romániai sajtótájékoztatóján elhangzottakat. Mohácsi Viktória és Lévai Katalin EP-képviselők Szászrégen Abafája lakónegyedében tájékozódtak az itt történt rendőrségi túlkapásokról. Ezt követően zárt ajtók mögött tárgyaltak a megye prefektusával, az Országos Rendőr-főfelügyelőség főbiztosával és a megyei rendőrfőkapitánnyal, majd Mohácsi Viktória az esti órákban sajtótájékoztatót tartott. Mint elmondta, nem áll módjában a zárt ajtós megbeszélések tárgyában nyilatkozni. Annyit azonban közölt: a rendőrfőkapitány nyilatkozata szerint kétfajta vizsgálat folyik, egy belső rendőrségi és egy ügyészségi. Mindent megtesznek azért, hogy ha bármilyen szabálytalanság történt, annak meglegyenek a következményei. Dobre szerint a találkozó nem csupán protokolláris jellegű megbeszélés volt, hanem konkrét adatokat és információkat cseréltek arról, ami szeptember 7-én Abafáján történt. Mohácsi Viktória a prefektus szerint közölte, hogy a jelentés, amit Olli Rehn bővítési biztos és az Európai Parlament elé terjesztenek csak az abafáji romák álláspontját fogja tükrözni, ha a rendőrség addig nem bocsátja rendelkezésükre a vizsgálat végső eredményeit. A sajtótájékoztatón a roma nemzetiségű Radu Ioan Olimpiu rendőrfelügyelő, aki a lövöldözést megelőzően egy szászrégeni bár teraszán került konfliktusba két abafáji roma fiatalemberrel, áldozatként tüntette fel magát, s nehezményezte, hogy az EP-képviselők vele nem vették fel a kapcsolatot. Megjegyezte még, hogy az események óta állandó zaklatásnak van kitéve jómaga és a családja az abafáji roma közösség részéről. Azért jött ide, mert kivonult egy egység Abafájára és ott elkezdtek lövöldözni, reagált erre Mohácsi. /Bakó Zoltán: Mi hangzott el a zárt ajtók mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

Szeptember 27-én Szászrégenben bemutatják Bíró Dónát helytörténész Szászrégen és vidéke – településtörténeti adalékok című kötetét. Szervezők: a Kemény János Művelődési Társaság és a Szászrégeni Városi Könyvtár. /Könyvbemutató Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

Azután, hogy három héttel ezelőtt többen is megsebesültek a Szászrégen Abafája nevű roma negyedében történt fegyveres rendőrségi akció következtében, e hét elején ismét lövések voltak. Szeptember 25-én a közbiztonsági rendőrjárőr egy lovas szekérrel találkozott, melyben öt személy ült. A rendőrök észrevették, hogy a szekéren három nagyméretű, ipari csaptelep van, ami feltételezhetően lopásból származott. Amikor a szekér utasai észrevették a rendőrségi autót, felgyorsították a fogatot, letértek egy mellékútra, s megpróbálták az őket üldözőbe vevő rendőrkocsit megakasztani a haladásban. Végül a rendőrök gyalog folytatták az üldözést, megállásra szólítva fel a szekér utasait. Miután azok a felszólításra nem álltak meg, az egyik rendőr két figyelmeztető lövést adott le a szolgálati fegyveréből függőleges irányban. Az üldözöttek tovább menekültek, emiatt a rendőr két újabb lövést adott le a szekér hátsó kerekeinek irányába. A rendőrök erőfeszítései ellenére a szekér utasai áthajtottak a vasúti síneken, majd eltűntek a kukoricásban. /Bakó Zoltán, Bögözi Attila: Ismét romákra lőttek Szászrégenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Szeptember 30-án sokan gyűltek össze a magyarság kultikus helyeinek egyik legszebbikén. Marosvécsen a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány szervezésében emlékünnepség zajlott. 80 éve alakult meg az Erdélyi Helikon, 1926. július 16-18. között első alkalommal gyűltek itt össze az erdélyi magyar irodalom kiválóságai. Először Adamovits Sándor, az alapítvány elnöke szólt, majd a község nevében Ördög Ferenc polgármester köszöntötte a jelenlevőket. Böjthe Lídia, a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság elnöke az évforduló tiszteletére szervezett szavalóverseny öt középiskolás nyertesét mutatta be, majd Márk Attila kiváló brassói zeneszerző és gitáros következett. Adamovits Sándornak a helikoni nagyasszonyokról írt, nemrég megjelent kötetét Kovács Emese tanárnő ajánlotta a népes hallgatóság figyelmébe. /N.M.K: Ünnepség a marosvécsi kastélykertben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

Október 15-én Szászrégen református templomában Demeter József lelkipásztor hirdetett igét. Arról az időről beszélt, amikor egy nép kiáltott elnyomói ellen, mert 1956-ban már nem tudta tűrni az elnyomatást. A forradalmat leverték, és szörnyű bosszú következett mind ott, mind Romániában. Erre emlékeztek kolozsvári fiatalok In memoriam 1956 verses-zenés összeállításukkal. /Sárkány Kákonyi Iringó: In memoriam 1956. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Dicsőszentmárton szépen felújított, magyar művelődési központtal – az egykori zsinagógával – rendelkezik. Dr. Kakassy Sándor elmondta, egyik legfontosabb mostani rendezvényük a minapi közös, magyar-zsidó múzeumavató volt. Legközelebb október 23-án rendeznek ünnepélyt, előreláthatólag fotókiállítással gazdagítva, és most alakul a Sárga rózsa nevet viselő nyugdíjasklub is. November 5-11-e között tartják a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat. Október 22-én ünnepelik a helyi Sipos Domokos Művelődési Egyesület kórusa fennállásának 15. évfordulóját, a hónap végén pedig a helyi népszínház utazik Gyergyószentmiklósra, a Figura Stúdió Színház által szervezett találkozóra. Szászrégenben működik a Tamás Ibolya által vezetett bábcsoport és gyakorol az Ölvedi Rozália vezette néptánccsoport is. A szászrégeni Kemény János Társaság minden hónapban új rendezvénnyel jelentkezik, legutóbb Bíró Donát monográfiáját mutatták be. Marosludason, amint Tóth Sándor tanár és szervező tájékoztatott, legközelebbi rendezvényük november 11-én lesz, a helyi Hajdina Néptánccsoport fennállásának hetedik évfordulóját ünneplik Egy álom és három a tánc címen. A néptánccsoport a Művelődési Ház égisze alatt működik. A jövőben turnéra indul a tánccsoport, körbejárják a vidéket, de meghívást kaptak Korondra és Holtmarosra is. Novemberben dr. Keszeg Vilmos professzor A Mezőség babonái című kötetét mutatják be. Október 23-án koszorúznak a marosludasi temetőben. A marosvásárhelyi Ariel Színház három bérletes előadással jelentkezik Nyárádszeredában. Nyárádszeredába várják a marosvásárhelyi Nemzeti Színházat is. /(N. B.): Virtuális kultúrkör, avagy vidéki évadkezdés. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./

Parászka Miklós rendező, a Csíki Játékszín igazgatója meghívott szakemberként követte a múlt hét végén Gyergyószentmiklóson szervezett műkedvelő színjátszó találkozót, a XIII. MŰSZIT-et. A megbeszélésen a jelen lévő csoportok tagjai vázolták helyzetüket. – Szászrégentől Bukarestig, Kovásznától Szovátáig rajzolhattunk egyfajta térképet a műkedvelő színjátszás jelenlegi helyzetéről, állapította meg Parászka. A gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Színjátszó Kör a lábadozás állapotában van. /Bajna György: Gondolatok a MŰSZIT-ről. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

Szászrégen lakosainak több mint 40 százaléka nyugdíjas. A városban három, különböző vallási felekezetek által is fenntartott szociális alapítvány létezik, amelyek felvállalták az idősek gondozását. Az egyik a radnótfáji református hitközség által létrehozott Diakónia Keresztyén Alapítvány, amelyet Székely György lelkész és felesége, dr. Székely Annamária vezetnek. Az Erdélyi Református Egyházkerület diakóniai szolgálatot létesített. A kolozsvári központ mellett három fiókszervezet is működik: az egyik Sepsiszentgyörgyön, a másik a marosvásárhelyi Bod Péter Központban, a harmadik Szászrégenben. Hatévi kitartó munka kellett ahhoz, hogy a szászrégeni fiók is megnyissa kapuit. A Szászrégeni Népszínházban tevékenykedők kezdeményezésére létrehozták a Humana Regun Egyesületet, amelynek célja a város közművelődési életének a fellendítése. Menyei Ildikó, az egyesület elnöke elmondta, működik egy színjátszó csoport, amely nemrég Kemény János nevét vette fel, ezenkívül bábjátszó és néptánccsoport is van. /Diakóniai alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

Megrendezték a Kis-Küküllő menti műkedvelő színjátszók XIV. találkozóját Erdőszentgyörgyön. Kovrig Magdolna, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Színkör vezetője elmondta, 16 színjátszójuk van, ebből 10-en szerepeltek a fesztiválon. A fesztivál első napján, november 24-én erdőszentgyörgyi, makfalvi, szovátai, gyergyószentmiklósi III., V., VI. osztályos tanulók, középiskolások léptek fel, délután profi szintű előadással rukkoltak ki a celldömölki Soltis Lajos Színház diákszínjátszói. Egyes csoportok szinte sohasem hiányoznak az Erdőszentgyörgyön megrendezett műkedvelő színjátszók találkozóiról, így Szászrégen, Marosszentgyörgy és Gyergyó- szentmiklós színjátszói. A nagysármási színjásztók Tomcsa Sándor: Örvendetes járvány című darabját adták elő. A találkozó második napján felléptek a kendi, a marosszentgyörgyi Kolping család, a székelyhídi, valamint a szászrégeni népszínház műkedvelő színjátszói. Több mint száz ember lépett színpadra ezen a találkozón. /Berekméri Ildikó: Friss szemmel néztek rá a darabokra. Kis-Küküllő menti műkedvelő színjátszók XIV. találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 27./

Vannak olyanok, akik a művelődési élet megszállottjaiként azon dolgoznak, hogy fenntartsák a magyar kultúrát és valamivel többet, szebbet nyújtsanak az érdeklődőknek, legyen az irodalmi est, színtársulati fellépés, koncert, bármilyen élő műsor. Anyagi támogatás hiányában művelődési rendezvényt szervezni nem könnyű, sőt, inkább hálátlan feladat. Ilyen körülmények között dicséretre méltó, hogy vannak még amatőr színjátszó körök, tánccsoportok, a településeken irodalmi esteket, képzőművészeti tárlatokat szervezők. Szászrégenben alapítványt hoztak létre a kulturális élet támogatására, elkészült a mikházi csűrszínházi projekt, Dicsőszentmártonban múzeum és a Magyar Ház várja vendégeit és így tovább. Az is igaz, hogy az előadásokon egyre kevesebb az érdeklődő és főként a fiatal. A szakhatóságoknak jobban oda kellene figyelniük az olyan „kultúrmindenesek” munkájára, mint: Bőjte Lídia, Kovrig Magdolna, Kakassy Sándor, Kádár Gyöngyi, Mester Zoltán és sokan mások, akik szívből éltetik a kultúrát. /Vajda György: Megérdemlik a támogatást. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./

Marosvásárhelyen Csató Béla esperes Keresztelő Szent János-plébánián tartott karácsonyi éjféli misén a szeretetről beszélt. Szászrégenben a polgármesteri hivatal 10.000 új lej értékben osztott ki csomagot a gyerekeknek. December 16-án a szászrégeni MADISZ az ifjúsági házban Kék nefelejcs címmel néptánctalálkozót szervezett, amelyen több környékbeli hagyományőrző együttes vett részt, a radnótfáji templomban pedig egyházi kórustalálkozó volt. December 22-én Szászrégen művelődési házában az RMDSZ helyi szervezete és a pedagógusok kisiskolásoknak szerveztek közös karácsonyi ünnepséget. A marosvásárhelyi Tálentum Tehetséggondozó Alapítvány az idén 15. alkalommal szervezte meg a közös karácsonyt az alapítvány által indított különböző foglalkoztatási csoportokban részt vevő gyerekeknek. Először a Habakuk bábszínjátszó csoport lépett fel, majd a Kilyén Ilka színművésznő által irányított színjátszó csoport tagjai Charles Dickens Karácsonyi ének című darabjának részletét vitték színre. Szerepeltek még a modern táncosok is. /-vagy-: Karácsony megyénkben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Gyergyó és a fenyő címmel jelent meg nemrég Kisné Portik Irén könyve az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány gondozásában. A szászrégeni születésű néprajzkutató a gyergyószárhegyi alkotóközpont néprajzi referense. Egy kisrégióról és hagyományos mesterségeiről szól ez a könyv, sok olyan információt tartalmaz, amely nemcsak Gyergyóra, hanem az egész Székelyföldre érvényes. Előzménye, hogy sikerült olyan gyűjteményt létrehoznia, amely a helyi népi építészetet mutatja be. A szerző 1977-ben került Gyergyószentmiklósra, és a következő két évben végigjárta a régió valamennyi települését. A deszkakivágásokat – legyen az kerítésen, kapun, házhomlokzaton, tornácon, kúton, csűrön vagy más gazdasági épületen – lerajzolta. Hatalmas anyag állt össze, ebből készült el az 1200 deszkakivágást számláló kiállítás, a gyergyószentmiklósi népművészeti alkotóház egyik állandó tárlata. A kollekciója viszont jóval nagyobb, később Sóvidéket, Háromszéket, Csíkot és a Kászonokat is bejárta. Kisné Portik Irén szerint nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélni, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak. A nap-, a madár- és a napmadármotívum jelen van a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken, a varrottasokon. /Jánossy Alíz: „Napnézőben” Gyergyó vidékén. Beszélgetés Kisné Portik Irén néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

A Maros megyei prefektúrán működő földosztó bizottság álláspontjának köszönhetően a több mint 55 ezer hektár erdőből a Bánffy, Bethlen, Kemény, Éltető és Farkas, illetve más történelmi magyar családoknak, illetve társulásoknak alig ezer hektárt sikerült visszaszerezniük a Szászrégentől Maroshévízig terjedő Görgényi- és Kelemen-havasokon birtokolt egykori erdeikből. Bárczi Győző Maros megyei alprefektussá való decemberi kinevezése ismét felvillantotta a reményt az érintett családok azon leszármazottaiban, akik eddig szélmalomharcot vívtak erdeik visszaszerzéséért. Burkhardt Árpád eddigi alprefektus egy fél évszázaddal ezelőtt hatályon kívül helyezett törvényre hivatkozva következetesen elutasított minden olyan kérést, amely a tetemes birtokokkal rendelkező történelmi magyar családok leszármazottjaitól érkezett. Burkhardt álláspontja az RMDSZ vezetőinek haragját is kiváltotta, a szemére vetették, hogy kulcspozícióba kinevezett magyar tisztségviselőként jobban oda kellett volna figyelnie a magyarságot érintő kérdésekre. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei alelnöke már árnyaltabban fogalmazott. Úgy értékelte, az RMDSZ helyi vezetői többnyire elégedettek Burkhardt Árpád másfél évtizedes alprefektusi tevékenységével, viszont „bizonyos ügyek” intézésében több rugalmasságot vártak volna tőle. Az új marosvásárhelyi alpolgármester, Bárczi Győző legfontosabb teendőjeként a restitúció felgyorsítását jelölte meg. Bárczi megígérte, hogy mielőbb utánanéz az 1945-ben a román hatalom által ellenségként kikiáltott magyar és német származású nagybirtokosok restitúciós igényeinek. Az 1945-ben napvilágot látott CASBI-néven elhíresült törvény a nép ellenségévé nyilvánította a korábban a németek oldalán harcoló, majd menekülésre kényszerülő kisebbségeket, ingatlan javaik kezelését pedig az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízta. Két évvel később, az 1947. január 9-én megjelenő Hivatalos Közlöny húsz oldalon mintegy kétezer olyan – többnyire magyar és német nemzetiségű – személy nevét tartalmazza, akiket felmentettek az 1945/91-es, CASBI-törvény következményei alól. A közlöny következő, január 10-i 8-as számában mintegy 1500 vállalat és kisiparos neve jelent meg, akiknek az állam szintén visszajuttatta az ügykezelésre átvett javait. /Szucher Ervin: A szélmalomharc vége? = Krónika (Kolozsvár), jan. 3./

Papp Noémi evangélikus lelkész tíz éve szolgál Marosvásárhelyen az evangélikus gyülekezetben. 1960-ban az állami hatóság képviselőit zavarták a főtéren levő magyar templomok, s lebontásra ítéltek kettőt. Az evangélikusokét és a minoritákét. Két magánházat ajánlottak fel az evangélikusoknak a központbeli épületekért. A kényszerű alkuban az is benne volt, hogy elvihetik a templom ablakait és tornyát, és az egyik magánházat imaházzá alakíthatják. Jelenleg a magyar evangélikus gyülekezet 390 tagot számlál. A német anyanyelvűek számára, akik 55-en vannak, a hónap első vasárnapján van német nyelvű istentisztelet. Magyar evangélikus gyülekezet legközelebb csak Kiskapuson és Kolozsváron van, szász evangélikusok pedig Szászrégenben. /Kis evangélikus közösség Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

Markó Béla RMDSZ-elnök január 27-én Szászrégenben Borbély László miniszterrel, Márk Endrével, az RMDSZ Szászrégen-körzeti szervezetének elnökével, valamint Nagy András helyi polgármesterrel tartott lakossági fórumot az időszerű politikai kérdésekről. Markó szerint a szászrégeni magyarság összefogása, cselekvőképessége mindenki számára példaértékű lehet, a város magyar közössége ugyanis, számbeli kisebbsége ellenére, magyar polgármestert tudott választani. /Szászrégen a követendő példa. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Öt éve hunyt el Bálint Tibor író. Rá emlékeztek január 28-án a kolozsvári hidelvei gyülekezetben rokonai, barátai, egykori ismerősei. A hidelvei református templomban Demeter József szászrégeni lelkipásztor hirdetett igét, aki Bálint Tibor személyes ismerőseként is felidézhette az író emlékét, emlékeztetve, hogy ő is a hidelvei gyülekezetben hallgatta az igét. Bálint Tibor írásaiból Sebesi Karen Attila színművész olvasott fel. Bálint Tibor /Kolozsvár, 1932. jún. 12. – Kolozsvár, 2002. jan. 28./ korszakos nagy regénye, a Zokogó majom, alcíme szerint az Egy élhetetlen család története 1969-ben jelent meg. Hasonlóan nagy sikert aratott a mű folytatásának is tekinthető regény, az 1978-ben megjelent Zarándoklás a panaszfalhoz. A két nagy regény trilógiává bővült az 1998-ban kiadott Bábel toronyháza című művel. /F. I. : Kisemberek lelki gondozója. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

Szászrégen magyarsága hosszú időn át nem is álmodhatott saját sajtófórumról. A Felső-Marosmente életének hű tükrözője kívánt lenni a nyolc éve indult Szászrégen és Vidéke című folyóirat, ma húszoldalas terjedelemben. Hatalmas nemzet- és nemzetiség ismereti, kultúr- és helytörténeti űrt kell még kitöltenie, pótolnia; a kényszerű hallgatás és elhallgattatás sanyarú évtizedei után. /Bölöni Domokos: Nyolc év a magyar közösség szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 13./

A félreeső, kiöregedő falvak hiányos egészségügyi ellátásán az egyházi alapítványok az önkormányzatokkal együttműködve próbálnak javítani. A katolikus egyház által működtetett Caritas mellett az Erdélyi Református Egyházkerület Diakónia Keresztyén Alapítványa is beindította házi beteggondozó hálózatának kiépítését. A marosvásárhelyi fiókszervezet a Sárpatak községhez tartozó Pókában – a Bod Péter Központban és a Szászrégenben működő után –felavatta első falusi munkapontját. Pókán a négyszáz lelket számláló falu lakóinak fele idős ember, akik közül sokan betegségük miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A családorvosi ellátás nem vállalhatja fel gondozásukat. A dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár által vezetett alapítványi kuratórium és az önkormányzat együttműködése tette lehetővé, hogy beindulhatott a szeretetszolgálat. A helybeli Juhász Zsuzsa ápolónő 40 idős, beteg embert lát el, a közeljövőben újabb tíz személy kerül az ápoltak listájára. /Mezey Sarolta: Otthoni beteggondozás Pókában. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./

A tavalyi sikereken felbuzdulva idén is megrendezték a Sapientia-ECN programozói versenyt a Sapientia Egyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karán. „Az egyetem évek óta részt vesz az ACM (Association for Computing Machinery) egyik legrangosabb, egyetemistáknak szervezett programozói világverseny délkelet-európai regionális döntőjén, ezért úgy határoztunk, hogy a hatékonyabb felkészülés érdekében hasonló stílusú versenyt szervezünk” – tájékoztatott Kátai Zoltán egyetemi adjunktus, az esemény főszervezője. A vetélkedő idén nemzetközi méretűvé nőtte ki magát, ugyanis a kar hat három-három fős csapata mellett a Debreceni Egyetemet egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetemet két, a Kolozsvári Műszaki Egyetemet egy, a Petru Maior Egyetemet két, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumot két, a Papiu Ilarian Líceumot két, az Elektromaros Líceumot egy, a szászrégeni Petru Maior Iskolaközpontot egy és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumot egy csapat képviselte. Az angol nyelven folyó programozói vetélkedővel a diákok hatékonyabban fel tudnak készülni a nemzetközi versenyekre. /Ferencz Melánia: Programozói verseny a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

Az erdőcsinádi találkozó az első olyan Gyöngykoszorú, melyet a térség népe EU-polgárként él meg. Húsz település huszonhárom csoportja lépett színpadra április 14-én. A népviseleti parádét ezúttal is a marossárpataki huszárok és a mezőcsávási fúvósok vezették. Az ökumenikus istentiszteleten Kántor Attila marosvásárhelyi lelkész a dalos-táncos találkozók fontosságát hangsúlyozta, a szászrégeni Pakó Benedek címzetes kanonok pedig a megmaradásról szólt. Lukácsy Szilamér helybeli lelkész, főszervező kiemelte: értékeinket nemcsak őrizzük, föl is mutatjuk. Ezt példázta az erdőcsinádi képzőművészeti tábor alkotásait bemutató kiállítás is. /Bölöni Domokos: Gyöngyszemek a koszorúban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./