Szászrégenben, korábban Marosvásárhelyen bemutatták Beder Tibor A bujdosók nyomában című új könyvét. A szerző több ezer kilométer gyalogút megtétele után jutott el azon dél-törökországi faluba, amelynek lakói magyar nemzetiségűnek vallják magukat. A nagy útról született a Gyalogosan Törökországban című könyve. Ezúttal azonban Mikes Kelemen nyomába szegődött, 287 év elteltével. Tette ezt a törökországi ötvenesztendős bujdosás történetét megörökítő Mikes Kelemen levelei alapján, s a bujdosók erdélyi és törökországi hagyományait vette számba, és felelevenítette az erdélyi magyarság zaklatott XX. századi történetét is. /(bodolai): Levelek és valóság. A bujdosók nyomában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

Szászrégenben a tavalyi helyhatósági választáson valóságos „politikai csoda” történt, a 29 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező, Maros megyei városkának Nagy András személyében magyar polgármestere lett. A napokban elkezdődött az az akció ellene. A rendkívüli tanácsülésen a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Egységpárt, a Nagy-Románia Párt és az Új Generáció Párt önkormányzati képviselői bojkottálták a közgyűlést. Az Új Generáció Pártja Maros Megyei szervezetének elnöke, Doru Borsan nemrég azt kezdeményezte, hogy Szászrégenben tartsanak népszavazást, mert aberrációnak tartja, hogy egy román többségű településnek magyar nemzetiségű polgármestere legyen. /(Máthé Éva): Botrány Szászrégenben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

A szászrégeni római katolikus egyházközség a múlt héttől huszonhét csángó gyereket táboroztat, akiket a templom melletti bentlakásban szállásoltak el. Az általános iskolás korú gyerekek nagy része Pusztináról érkezett. /Csángó gyerekek táboroztatása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

Tikkasztó hőségben folyik a IX. Vajdaszentiványi tánc- és zenei tábor. A falumúzeum tornácán bútorfestészetre tanítják az érdeklődőket, a helyiségben pedig Demeter Aranka szászrégeni tanítónő a bogozásra oktatja tanoncait. Eddig 270-en jelentkeztek be, újabb 40 tagú csoport is érkezik. A táborozók zöme magyarországi, de jöttek Erdély sok vidékéről, Szlovákiából, sőt Japánból és Amerikából is. /Nagy Annamária: IX. Vajdaszentiványi tánc- és zenetábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Harkányban augusztus 20-án Wass Albert költő és író első egész alakos szobrát avatták fel; a 240 centiméter magas tölgyfaszobor a szászrégeni Baróthi Ádám alkotása. Az avatóünnepségén Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke méltatta Wass Albert írói munkásságát. /Wass Albert-szobrot avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter jelenlétében október 3-án hivatalosan felavatták a Parajd – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu közötti utat. Az 55 kilométeres műút az elmúlt 15 év legjelentősebb infrastrukturális beruházásának számít Hargita megyében. Borbély László hangsúlyozta, hogy a munkálatok Maros megyében is haladnak, Balavásár és Szováta között, ugyanakkor elkezdték a Csíkszereda–Székelyudvarhely útszakasz felújítását is, mintegy 16 kilométeren. 2006-ban fognak hozzá a Szászrégen és Maroshévíz közötti út felújításának. /Antalfi Imola: Hivatalosan is átadták a Parajd – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu közötti utat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Szászrégenben a református egyházközség DIO Háza közéleti szerepet tölt be a helyi magyar közösség életében. Megnyílt Bak Áron református lelkész festményeinek tárlata, október 7-8-a között az Európai Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Egyesülete itt tartja konferenciáját Bartók Erdélyben és Amerikában címmel, 10-én pedig a templom és a ház ad otthont a református zsinatnak, amelyen a Királyhágó-melléki és az Erdélyi Református Egyházkerület 30-35 zsinati tagja vesz részt, püspökeik vezetésével. /Damján B. Sándor: Derűs látvány, tisztuló muzsika. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Bartók Béla emlékének szentelték a szervezők az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem konferenciáját Szászrégenben. A háromnapos rendezvényt a református egyház diakóniai központjában tartották magyarországi, erdélyi, felvidéki és délvidéki résztvevőkkel. Az október 7-i megnyitót követően Bartók Béláról László Ferenc Bartók-kutató, másnap pedig Kántor Lajos tartott előadást. Orth Enikő nagyszebeni zongoratanárnő Bartók erdélyi gyűjtésének jelentőségét hangsúlyozta előadásában. A Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre elnökének Tonk Istvánt, az erdélyi református egyházkerület főgondnokát választották meg. /A. E.: Európa szelleme Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

A napokban, a szászrégeni zsinatról jövet, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Magyarországon jövő tavasszal választások lesznek, a határon túli magyar szervezetek egységesen kérték a magyar pártokat, hogy hagyják ki őket a választási kampány tematikájából. Tőkés László kifejtette, hogy az össznemzeti érdek az irányadó. Hiába próbálkoztak évek óta a Medgyessy-, majd mind kevésbé a Gyurcsány-kormánynál, új eredményeket elérni vagy legalább a régi eredményeket megtartani a határon túli magyarság támogatása, vagy példának okáért a kettős állampolgárság ügyében, süket fülekre találtak. Amikor kiállnak Marosvásárhelyen, Szabadkán vagy Bécsben a kettős állampolgárság mellett, ezáltal már belpolitikai üggyé válik közvetett vagy közvetlen módon ez a kérdés. Tőkés László visszautasította a Népújság munkatársának a megállapítását, hogy a püspök felvetései a MIÉP és a Jobbik álláspontjához látszanak közelinek. A Magyar Polgári Szövetség zavaros, és egy zavaros állapotú szövetséggel nehéz kapcsolatokat fenntartani, annál is kevésbé, mert összefonódások vannak a szövetség és a tanács között. Szilágyi Zsolt például alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és ugyanakkor választmányi elnöke a Magyar Polgári Szövetségnek. Inkább a Székely Nemzeti Tanáccsal vannak problémáik, mondta Tőkés László, mert ők másként képzelik el az autonómia ügyében való együttműködést. Lassan már mindenki mindenki ellen hadakozik, ezért szorgalmazza a püspök az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet formájában is testet öltő párbeszédet. Elsősorban Erdélyben kellene párbeszédet folytatni. A püspök helyesnek tartja a Fidesz–RMDSZ közeledést. A Fidesz nem bontja meg az RMDSZ egységét, hanem nagyon jó kapcsolatokat ápolt például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Magyar Polgári Szövetséggel. /Mózes Edith: Tőkés László: Mindenki mindenki ellen hadakozik. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

Több Maros megyei kastélyt kérnek vissza az erdélyi magyar nemesi családok – Kemény, Bethlen, Teleky, Rhédey – leszármazottai. Jelenleg összesen 24 barokk vagy reneszánsz stílusban épült kastélyról van szó, melyek jogi helyzetével nincs tisztában sem a helyi, sem a megyei közigazgatás, tekintettel arra, hogy az örökösök a visszatérítési kérelmeket egyenesen a bíróságoknak küldték el. A visszakért kastélyok között van a marosvécsi Kemény-kastély, amely 1228-ból származik, s amelyre báró Kemény János leszármazottai tartanak igényt. A keresdi kastély a Bethlen család rezidenciája volt. A kastélyt Bethlen Gábor örököse, a marosvásárhelyi Bethlen Anikó grófnő igényli vissza. A gernyeszegi kastélyt gróf Teleki László építtette. Az épület az erdélyi építészet egyik legérdekesebb darabja, Az épületben jelenleg tüdőszanatórium működik. A Sáromberkén található kastélyt Teleki Sámuel gróf építette 1769-ben. Örökösei néhány hete bejelentették, hogy a kastélyt köztulajdonba adják majd, és az épületből csak néhány szobára tartanak igényt szálláshelyül azokra az esetekre, amikor Romániába látogatnak. Szintén visszakérik a XIX. századi marossárpataki Teleki-kastélyt, illetve a Szászrégen közelében lévő Abafáján lévő Huszár-kastélyt, amely 1720-ban épült, a görgényszentimrei kastélyt, a szentpáli Haller-kastélyt, a marosgezsei Bánffy-kastélyt; a mezőzáhi Ugron-kastélyt, a bükkörményesi Rákóczi-kastélyt, a koronkai, illetve a nyárádszentbenedeki Tholdalagi-kastélyt, a backamadarasi Horváth-kastélyt, a bonyhai Bethlen-kastélyt, a magyarózdi Pekri-kastélyt, a topai Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt. A marosvásáhelyi Tholdalagi-palotában jelenleg etnográfiai múzeum, a Teleki-házban a Teleki Könyvtár, a Kendeffy-házban pedig a marosi bíróság működik. A Marosvásárhelyen visszaigényelt ingatlanok között van a Haller-ház és a Bornemissza-ház is. /Magyar nemesi családok követelik erdélyi kastélyaikat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Markó Béla szövetségi elnök határozatban tette közzé, hogy a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként az Ügyvezető Elnökség és a területi szervezetek javaslatai alapján Ezüstfenyő Díjban részesítenek több személyt, köztük van Albert Álmos polgármester, Sepsiszentgyörgy, Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Székelyudvarhely, Jakab Elek vezérigazgató, Medgyes, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Marosvásárhely, Kocsik József az RMGE Arad megyei elnöke, Arad, Lakatos Péter parlamenti képviselő, Nagyvárad, Marossy Zoltán György alprefektus, Temesvár, Pakó Benedek kanonok, Szászrégen, Péter Pál a Kolozs Megyei Ipari Kamara alelnöke, Kolozsvár, Varga Gábor az Állami Szabadalmi és Találmány Hivatal vezérigazgatója, Nagyvárad, Vetési László szórványügyi tanácsos, Kolozsvár. /Ezüstfenyő Díjak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Gond nélkül gyűlnek a Magyar Polgári Párt bejegyeztetéséhez szükséges támogatói aláírások – tájékoztatott Tőkés András, az MPSZ országos elnökségének tagja. A Maros megyei szervezet vállalta a szomszédos Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben, valamint Arad megye, továbbá a Kárpátokon túli Jászváros területén is az aláírásgyűjtést. Kolozs megyében az előirányzott 1500-ból az elmúlt év végére 400 már összegyűlt. Arad megyében már közel állnak ahhoz, hogy befejezzék a gyűjtést. Hamarosan megalakul majd az Arad megyei szervezet, továbbá Szászrégenben és Erdőszentgyörgyön is alakul helyi MPSZ-szervezet. Egyesek az RMDSZ által indított megtorlási akciók okozta félelmükben fordultak el az MPSZ-től, jelezte Tőkés. Az országos elnökség és a Bihar megyei vezetők szembenállása Tőkés András szerint tarthatatlan. /Sz. L.: Gyűlnek az aláírások. Tőkés András: „A helyzet tarthatatlan, a konfliktust mihamarabb rendezni kell”. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./

A Kolping családok – a római katolikus egyház keretében működő szervezet – a családot célozza meg. Fő céljuk az ifjúság támogatása, a tehetségek felkutatása, pályakezdésük segítése, a lelkiek mellett anyagi támogatást is nyújtva. A Gyulafehérvári Egyházmegye a würzburgi szervezettel közösen épített egy Kolping foglalkoztatási centrumot, ahol a lányok varrnak, a fiúk asztalosműhelyekben tanulják a szakmát. Nagyenyeden a Kolping család 1994-ben alakult Papp László plébános vezetésével. A nagyenyedi római katolikus gyülekezet 300 lelket számlál, a Kolping alapító tagok 24-en voltak. 2000-ben újraszervezték a Kolping családokat. A plébánián találkozókat rendeznek. Szegény gyerekeket részesítettek Kolping-csomagokban. A Kolping családok Ivóba építettek egy házat, ahol folyamatosan szervezik a programokat, jó táborozási lehetőség is van. Működik Kolping ház Szászrégenben és Medgyesen is. /Takács Ildikó: Kolping családok Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Mind erőteljesebben érezteti jelenlétét Szászrégen művelődési életében a DIO-Ház Galéria. Most Segesvár festő grafikusa, Sz. Kovács Géza tárlata látható. A látogatók munkásságának csak egyik vonulatával, pasztelljeivel ismerkedhetnek meg. Kovács Géza alkotói világának sajátosságai a szülőföldszeretet és a kötődés a népi gyökerekhez. /N.M.K.: Sz. Kovács Géza szászrégeni kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

Bölöni Domokos újságíró volt a tordai Aranyosvidéki Népfőiskola vendége az elmúlt hét végén. Az előadó a marosvásárhelyi Népújságtól érkezett, az 1990 utáni gyülekezési szabadságról és a kulturális egyesületek létesítéséről tartott előadást. A vendéget Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke köszöntötte. Bölöni Domokos munkásságát Korondon kezdte, mint könyvtáros, tanár, iskolaigazgató, valamint a Firtos Irodalmi Kör pártfogója. Kifejtette: 1990 után megalapozták az azóta is élő, évente négyszer megjelenő Hazanéző helybeli lapot, amelyben magyarságtanítás, irodalom, történelem, gyermekoldal, hungarológia egyaránt megfért. Előadásában Székelyföld városainak – Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda – kulturális szervezeteiről, egyesületeiről, csoportosulásairól adott képet. Bemutatta a Baróton megjelenő Erdőszentgyörgyi Figyelőt, a segesvári és medgyesi Nagy-Küküllő, a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő folyóiratot, az évente megjelenő Fehéregyházi Emlékeztetőt, a marosszentgyörgyi Harangszót, a székelyudvarhelyi Keddet, valamint a Moldvai Magyarság, Szászrégen és Vidéke, a Hétfalu és a Bábel című lapokat. Az előadó hangsúlyozta: a lapok terjesztése és ismertetése még a megyék között sem működik. /Ladányi Emese Kinga: Székelyföldi vendégelőadó Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Szászrégenben a vasútállomás környéki utcákban lakó reformátusok régi igénye volt, hogy ennek a városrésznek legyen imaháza vagy egy kis temploma. Az idős hívek nehezebben mozognak, szombat–vasárnap a közszállítási eszközök nem járnak. Ezért a Vasút utca 65. szám alatti épületet megvásárolták és átalakították imaházzá, Eszter Ház lett a neve. Február 12-én hivatalosan felavatta Szász Attila esperes és elkezdődött az istentiszteleti szolgálat. A vasárnapi úrvacsoraosztáson csaknem százan vettek részt. /Jenei Árpád: Igét hirdetnek az Eszter Házban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Március 7-én Nicolae Baciut, a megyei művelődési felügyelőség főfelügyelője Szászrégenbe és Holtmarosra ment, hogy meggyőződjön, betartják-e a háborús bűnösök kultuszának betiltására vonatkozó kormányrendeletet, jelesül, hogy Wass Albert író szobrát nem helyezhetik nyilvános közszemlére. Korábban a szászrégeni plébániatemplom és a holtmarosi református templom udvarán állították fel az író mellszobrát, amelyet – mivel Romániában hivatalosan nem rehabilitálták Wass Albertet – zárt helyiségbe vittek. Holtmarosra a látogatók kifogásolták, hogy a szobor a templomban van és értelmezésük szerint ez is nyilvános hely. Bartha József református lelkipásztor elmondta, engedelmeskedett a felszólításnak, a templom udvaráról bevitte a szobrot, de még jobban nem tudja elrejteni, mert nincsen hova. A megyei kultúrbiztos azt ajánlotta, hogy raktárhelyiségbe kell zárni a szobrot. Szászrégenben a katolikus plébánia a szobor a templom mögötti hittanterembe került, ahol kevesen láthatják. /(vajda): Parancsra kötődnek? Wass Albert raktárba való! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Nem indít az ügyészség nyomozást a Wass Albert felolvasóest-sorozat résztvevői, illetve az itt felszólaló Vekov Károly és Makkai Gergely egykori RMDSZ-es parlamenti képviselők ellen. Az erről tájékoztató ügyészségi határozat kérdésessé teszi, hogy a Wass Albert szobrok eltávolítása esetében lehet-e hivatkozni a háborús bűnösök kultuszának ápolását tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletre. Ion Marita ügyész Adrian Moisoiu nagy-romániás parlamenti képviselőnek válaszolt a határozattal. Emlékeztetett, hogy a bűntető törvénykönyv a háborús propagandát, a genocídiumot, embertelen bánásmódot nevezi meg bűncselekményként. Az ügyész megállapította, hogy Wass Albert tettei egyetlen, a háborúban elkövetett gyilkosságokat, valamint a béke és az emberiség elleni bűncselekményeket szabályozó nemzetközi egyezmény tárgyát sem képezhetik. – Belügyminiszteri utasításra keresték fel a napokban a Maros megyei hatóságok a holtmarosi református és a szászrégeni katolikus templomot, ahol Wass-szobrot őriznek. A hatóságok a szobrok helyzetét firtatták. (borbély): Kérdéses a Wass-szobrok eltávolításának jogossága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Bíró Béla szerint illő lenne „végre bocsánatot kérjünk román honfitársainktól”, erre jó alkalom lenne a székelyföldi nagygyűlés. Erdély Magyarországgal való egyesülése az 1848-as március 15-i proklamáció 12. pontja. Ez ellen a szászok és a románok tiltakoztak. Az egyesülés kimondása egy csaknem ezer éves múltra visszavezethető kvázi föderális állapotból az egységes nemzetállamhoz való „visszalépésként” értékelhető, Bíró szerint a románok számára ez a kisebbségi önrendelkezés elleni merénylet volt. Területi vagy akárcsak kulturális autonómiáról ugyanis a proklamációban szó sincs. A román forradalmárok számos olyan tervezetet dolgoztak ki, amelyek a Monarchia, Magyarország, Erdély föderalizálását, a kisebbségi önrendelkezés legkülönbözőbb változatait vázolták fel. Ezekről azonban az egységes nemzetállamot akaró magyar nyilvánosság hallani sem akart. Ezért végre bocsánatot kellene kérni „román honfitársainktól azért az érzéketlenségért, többségi gőgért és hajthatatlanságért, amellyel egykoron korszerű, humánus, európai szellemiségben fogant törekvéseiket elutasítottuk.” A bocsánatkérést követően – mintegy 1848 román forradalmárjaival szolidarizálva – kinyilvánítják a székelység önkormányzatra és azt ezt intézményesítő területi és kulturális autonómiára támasztott igényét is. A nagygyűlést követően Szászrégenbe is átrándulhatunk, „melyet 150 esztendővel ezelőtt a forradalmi lelkesedés hevében mi, székelyek romboltunk földig”. S itt – mint egykor Mitterand és Kohl a verduni harcmezőn – nem csak saját halottjainkat gyászolnánk meg méltósággal, hanem áldozatainkat is kölcsönösen kiengesztelhetnénk. /Bíró Béla: Ne lőj fiam, mert én is ott leszek! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Bíró Béla nem ejt szót az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatban a román szabadcsapatok öldökléséről, amikor magyarok tömegeit megölték, sem a későbbi gyilkosságokról, az 1944-es vérengzésről, amikor újabb román csapatok védtelen magyarokat öltek.

1990 nyarán indultak a vasárnapi ifjúsági és gyermekszentmisék. Hogy élményszerűbb legyen az együttlét, Marosvásárhelyen énekcsoport alakult Jubilate néven, bejárták a közeli és távolabbi egyházközségeket is. Egyházi énekeket adtak elő, gitár- és orgonakísérettel. 1996-ban a Gyergyószentmiklóson és a gyergyóditrói nagytemplomban énekelhettek. 1997-ben részt vettek a Nyárádremetén szervezett kórustalálkozón. Ugyanebben az évben több helységben bemutatták Müller–Tolcsvay Mária evangéliuma című rockoperáját. 2000 januárjában kezdték próbálni Bródy–Szörényi István a király című rockoperáját. Bebarangolták vele a környéke, eljutottak Szászrégenbe, Medgyesre és Gyergyóalfaluba is. A Jubilate minden karácsonykor meglátogatja a kórházban és a sárpataki öregotthonban a betegeket, öregeket. A Jubilate vezetője Simon Kinga kántor. /b. d.: Jubilate. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

Vasile Nicolae munkanélküliként Aradon segítséget kért, vonatjegyre. 1974-ben született Ramnicu Valcean. Anyja a szülészeten hagyta őt, ezért árvaházba került Kézdivásárhelyre, majd Székelykeresztúrra, ahol magyarok neveltek, románul nem tanult meg. Szászrégenben kőműves oklevelet szerzett, utána a szakmában dolgozott, később állatgondozóként, majd katonának vitték. Bukarestben szolgált, de semmit sem értett románul, ezért román katonatársai lebozgorozták és verték. Jobban gyűlölték őt, mint a magyar nevűeket. A katonák hátulról leütötték őt. Koponyatöréssel került a kórházba. A baleset következtében epilepsziát kapott, ami asztmával is súlyosbodott. Leszázalékoltak, majd azzal küldték haza, hogy nem jó semmire. Visszament Vargyasra, ahol állatgondozó volt két idős embernél. Visszafogadták és szerették őt. Jól megvoltak négy évig, a gazda meghalt, a gyerekei eladták a házat, neki el kellett mennie. Lépcsőházakban aludt, majd Csíksomlyón a Csibész Alapítvány támogatását élvezte, később Székelyuvarhelyen Kovács Sándor esperes-plébános a helybeli Caritashoz küldte őt. Az ottaniak beajánlották őt egy műhelybe. Egy idő után a vállalatot bővítették, rá már nem volt szükség. Végül egy aradi építkezési vállalkozó hívta állandó munkára. Amikor azonban megtudta, hogy Vasilének epilepsziája van, az állványra nem állhat fel, nem alkalmazták. Vasile Nicolae, azaz Miki az újságírótól kapott pénzen hazautazhatott Székelyudvarhelyre, ahol hajléktalan volta ellenére otthonosan mozog az emberek között, akiknek ismeri a nyelvét, a szokásait, közéjük tartozik. Nem véletlenül vallotta magát székelynek. /Balta János: Egy “székely” vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

A Szászrégen és Vidéke csaknem teljes szerkesztőgárdája látogatott el bemutatkozni Marosvásárhelyre, a Súrlott Grádics irodalmi körre. A Teleki-palotában a Kis lap áll a nagy Duma mentében címmel tartott találkozón Fábián András főszerkesztő elmondta, a többi vidéki laphoz hasonlóan a Szászrégen és Vidéke is folyamatosan anyagi gondokkal küzd. Ennek ellenére 1999 óta sikerül havonta kiadni a húszoldalas lapot, s ez jobbára az „önkéntes lapkészítők” kitartásának köszönhető. Tanárok, gazdasági szakemberek, művészek, lelkészek írják-szerkesztik a Szászrégent. Szászrégennek ugyanis már a XIX. század utolsó évtizedeiben volt saját lapja Havasalja címmel – mutatott rá a főszerkesztő. /Bakó Zoltán: Kis lap áll a nagy Duma mentében. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

A múzeumok nemzetközi napja alkalmából május 26-án volt könyvbemutató Marosvásárhelyen, említette Bónis Johanna, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. A méltatott kötet a Marisia évkönyv legutóbbi, frissen megjelent XXVIII. száma a néprajzzal, népi kultúrával és népművészettel foglalkozik. A román nyelvű Marisia évkönyv az etnográfia területén munkálkodó muzeológus szakemberek dolgozatait, tudományos munkáit tartalmazza. Két másik kötetet is bemutattak. Dr. Virgil Pana, a múzeum aligazgatója Minoritari si majoritari in Transilvania interbelica (Kisebbségiek és többségiek a két világháború közötti Erdélyben) című kötete tárgyilagos, leginkább gazdasági problémákkal foglalkozó tudományos munka. Dr. Rus Dorin (szintén a Maros Megyei Múzeum munkatársa) a szászok tömeges kivándorlásának kérdésével foglalkozik Contributii de cunoasterea emigrarii sasilor reghineni in perioada 1944–1964 (Hozzájárulás a szászrégeni szászok 1944 és 1964 közötti kivándorlásának megismeréséhez) című munkájában. /Nagy Botond: Múzeumnap és könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

Az immár szórványtelepülésnek számító Marosludason május 27-én negyedszer szerveztek Gyöngykoszorú-találkozót, s erre az alkalomra magyarországi néptánccsoportot is meghívtak. A helybeli EMKE rendezvénye ismét a tájegységenkénti néptánc, népdal ünnepe volt. Fellépett többek között a marosludasi Hajdina, s ennek „kiscsoportja”, a Pohánka, a gernyeszegi Boglárka tánccsoport, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-együttese, a Napsugár, a holtmarosi táncegyüttes, a szászrégeni Öröktűz Ápolói és a viszonylag újonnan alakult koronkai Gyöngyvirág. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús örömök. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

A Szászrégeni Művelődési Hét keretében a szászrégeni Népszínház magyar tagozata négy bohózattal nevettette meg a színjátszás kedvelőit, Székely Ferenc színművész rendezésében. Május 31-én tartották Szászrégenen a második Maros menti Vitéz László műkedvelő bábosok találkozóját. A vendéglátó Csim-Bumm Bábcsoport mellett a marosvásárhelyi Habakuk és Tamacisza lépett fel. A Habakuk fennállásának tizedik évfordulóján mutatta be először a Békakirályfi című bábjátékot, jelezte a csoport lelke, elindítója, Bartha Júlia, ő volt a rendező. Délután a Német Demokrata Fórum, a művelődési ház román és magyar néptánccsoportja ropta a táncot. A magyar néptáncosok Nagy Levente Lehel koreográfiájában mezőségi táncokkal léptek fel. /Mészely Réka: 35. Szászrégeni Művelődési Napok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

A vajdaszentiványi Zichy-Horváth Alapítvány és a helybéli polgármesteri hivatal hatodik alkalommal szervezte meg a volt kastély udvarán a Szentiványi-napokat. A gazdag programból nem maradhatott ki a hagyományőrző táncegyüttesek fellépése. A rendezvényt július 1-jén nyitotta meg Dani József polgármester és Bálint Etelka, a Zichy-Horváth Alapítvány elnöke. Az alapítvány múzeumot hozott létre, van tánccsoport, tánctábort is szerveznek, idén több Szentivány nevet viselő település képviselője is eljött. Samu Pál szászrégeni tanár diavetítést tartott, bemutatta Vajdaszentiványt és környékét. Ismertették Bartha Zoltán Az idő sodrásában című, Vajdaszentiványról írott monográfiáját, amely a nagy érdeklődés miatt azonnal elfogyott és máris az újranyomtatáson gondolkodik a szerző és az alapítvány vezetője. /Vajda György: VI. Vajdaszentiványi Napok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./

Több mint félszáz csángóföldi gyerek és szórványban élő iskolás nyaralt a július 1-jén zárult erdőcsinádi táborban. A táborlakók az Erdőcsinádi Ifjúsági Központ udvarán bemutatták, hogy mit tanultak a táborozás ideje alatt. A csángó gyerek Frumószáról érkeztek. Utánuk a Mezőmadarasról és a mezőségi szórványtelepülésekről, érkezettek szerepeltek. Eljött és fellépett az Öves együttes, moldvai és gyimesi csángó muzsikával-dalokkal. A Lukácsy lelkész házaspár, Szilamér és Anna immár 13. éve szervezi a csángó, szórvány és anyanyelvi táborokat Erdőcsinádon. A lelkész csak azt sajnálja, hogy mára már mindössze ők és a szászrégeni plébános, Pakó Benedek karolja fel a csángómagyarok és szórványban élő gyerekek ügyét Maros megyében. /Bakó Zoltán: Az összetartozás öröme. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány közvetítésével részt vett a szatmárnémeti CREST Forrásközpont által kiírt meghívásos pályázaton. A nyertes pályázattal a MISZSZ több szórványvidéken (is) tevékenykedő ifjúsági szervezetének biztosított irodai számítógépeket. A nagyszalontai MIDESZ, az érmihályfalvi MIDESZ, a nagykárolyi MADISZ, az avasújvárosi MADISZ, a szászrégeni MADISZ, az aradi AMISZ, valamint a felsőbányai MADISZ és a temesvári TEMISZ nem csupán a helyi ifjúsági közösségek terén folytatnak alapvető értékmegőrző tevékenységet, hanem régióik szintjén ismert és elismert hagyományteremtő rendezvényeket is szolgáltatnak – áll a MISZSZ sajtószolgálatának közleményében. /Számítógépek ifjúsági szervezeteknek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./