"A gyulafehérvári Főegyházmegyében kevés szerzetes van, de 15 szerzetesi közösség képviselteti magát: a Mallersdorf-i Szegény Ferences Nővérek Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Déván, Kézdiszentléleken, Csíkszépvízen tevékenykednek. A Szociális Testvérek Társasága Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Désen működik. A Segítő Nővérek Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen működnek. A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön a szegények szolgálatát tartják feladatuknak. A Klarisszák, monasztikus szerzetesnők monostora, "Csíksomlyó Ágacskája", kánonilag 2000. augusztus 11-én lett alapítva Csíksomlyón, négy nővérrel. A fentieken kívül az egyházmegye területén a következő női szerzetesközösségek működnek néhány taggal: Iskolanővérek (Kolozsvár és Lemhény), Jézus Szíve Társaság (Kolozsvár, Gyulafehérvár), Orsolyanővérek (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben), Szatmári Irgalmas Nővérek (Marosludas, Szováta, Kolozsvár), Szt. József Nővérei (Gyulafehérvár), Kereszt és Szenvedés nővérei (Gyimesközéplok). Jelenleg 41 ferences dolgozik szétszórtan a főegyházmegye területén: Kolozsvár, Kőrösbánya, Déva, Szászváros, Vajdahunyad, Brassó, Esztelnek, Csíksomlyó, Szárhegy, Marosvásárhely, Szamosújvár, Dés. Egyetlen piarista él Kolozsváron, egy konventuális ferences Marosvásárhelyen és egy jezsuita a gyulafehérvári szemináriumban tevékenykedik. /Erdélyben 15 szerzetesrend tevékenykedik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./"

"A szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány dec. 15-én megrendezte a betlehemes találkozót. A buzai, válaszúti és vajdakamarási csoport bizonyította, milyen gazdag Mezőség népművészete. /Erkedi Csaba: Betlehemes találkozó Szamosújvárott. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

"A szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány hagyományos Karácsonyi Gálaműsorán több mint kétszáz tehetséges táncosnak tapsolhatott a közönség, a Kenderkóc közismert népi táncegyüttes tagjainak. A gálaelőadás jövedelmét a szokásoknak megfelelően a tékásokat támogató 2-es Számú Általános Iskola diákjainak ajánlják jutalomkönyvek vásárlása céljából. /Erkedi Csaba: Gálaműsor Szamosújvárott. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./"

Sokan ismerik Szatmárnémetiben Fábián Elemért. Korábban hosszú időn át ő volt a színház közönségszervezője, mindkét tagozaté egyszerre. A román tagozat megalakulása után, a 70-es évek elején, amikor még alig volt közönsége a városban, elküldték Moldvába turnézni, aztán Bákó környékén több faluban felugrált a közönség a színpadra, leállította a román előadást és azt követelte a színészektől, hogy "a többit mondják magyarul". Ezután a színészek magyar nótákat énekeltek. Fergeteges sikerrel. A csángók az előadás előkészítése során vették észre, hogy az együttesben többen magyarul beszélnek, s a zongorista (Vakarcs Miki) magyar dalokat játszik. Zsák pénzzel tértek haza. Azt csak a rendszerváltás után merték elmondani, hogy a román tagozat csángóföldi magyar előadásaival szerezték. Nagy baj lett volna belőle, hogy ilyen "árulásra" vetemedtek. Fábián Elemér előzőleg négy évet ült mint politikai elítélt. Az 56-os magyar forradalom hatására írt, Nyugaton kél fel a nap című verséért kellett lakolnia. Nagyenyed, Szamosújvár, Jilava sötét falai után a brailai Nagyszigeten lévő lágerbe vitték. A szigeten többek között Corneliu Coposuval és Páskándi Gézával volt együtt. Az elmúlt napokban Fábián Elemér magas kitüntetést kapott Budapesten, a kardokkal ékesített Hazáért Szabadságkeresztet. A Parlamentben nyújtotta át neki Fónagy Jenő a POFOSZ elnöke. Rajta kívül még tizenhárom személynek adományoztak hasonló kitüntetést, de a határon túlról csak Fábián Elemérnek, illetve a már hosszabb ideje áttelepült kolozsvári szobrászművésznek, Szervátiusz Tibornak. – Egyébként Fábián Elemér a vezetője a POFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) Szatmár, Szilágy és Máramaros megyét átfogó itteni szervezetének. Mindössze 130 tagja van, holott jóval többen lehetnének, hiszen ezrek élnek még azok közül, akiket a kommunizmus éveiben üldöztek és meghurcoltak. Például a volt kulákok, akik közül sokan semmiféle elégtételt nem kaptak. Annyira megfélemlítették az embereket, hogy ma sem mernek beszélni. /Sike Lajos: Táncol a volt politikai üldözött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Szamosújváron a kultúrházban bemutatták a kolozsvári Szépművészeti Múzeum képanyagát. A kiállítás célja: minél szélesebb réteggel megismertetni a Bánffy-palota képanyagát. /Erkedi Csaba: Kihelyezett tárlat Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Szamosújváron elhatározták, hogy újjáalakítják a nagy múltú színjátszó csoportot. Febr. 2-án megtartották az első találkozót, amelyen 23 helybéli fiatal jelentkezett meghallgatásra. Igazi vizsgán estek át, hiszen szavalattól kezdve mozgáskultúráig, minden szempontból bizonyítaniuk kellett. A vezető Istici Constantin lett. Ugyancsak a művelődési ház keretében tevékenykedik Szamosújváron a több mint százéves hagyománnyal rendelkező magyar nyelvű operettcsoport is, amely minden esztendőben új előadással lepi meg az igényes közönséget. /Erkedi Csaba: Újjáalakult színjátszócsoport Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Három felekezet vallástanárképző karának építene közös otthont a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). Megtörténhet, hogy az ortodox, görög katolikus és református vallástanárokat képző fakultások számára tervezett ingatlan az ortodoxok tulajdonába kerül, mivel az egyetem bizonyos feltételekhez kötötte a beköltözést az új épületbe. A BBTE adminisztratív bizottságának jan. 29-i határozata szerint a felsőoktatási intézmény a helyi önkormányzathoz nyújtja be igénylését, a tervezett ingatlan felépítéséhez szükséges telek kijelölésére. Kása Zoltán rektorhelyettes elmondta: "A karok egyre bővülnek, ugyanakkor növekvőben van a diákság létszáma is". A felépülő és korszerűen felszerelt ingatlan azonban az ortodox fakultás tulajdonába kerülhet, ha a római katolikus és a református püspökség visszakapja a kormányhatározatban megjelölt – egykor elkobzott – ingatlanjait. Az egyetem és a református püspökség közötti egyezség alapján, abban az esetben, ha a püspökség visszakapja a már évek óta követelt Bocskai téri épületegyüttesét, azt a református vallástanárképző kar rendelkezésére bocsátja. Hasonló helyzetben van a BBTE görög katolikus vallástanárképző kara, amelynek az egyetem adminisztratív bizottságának határozata szerint szintén nem marad helye az ingatlanban, ha a Kolozsvár–Szamosújvár Görög Katolikus Püspökség visszakapja azt az egykor elkobzott épületét, amelyben jelenleg a Gheorghe Dima Zeneakadémia székel. /Lázár Lehel: Fonák helyzetben a hittantanárképzők. Új épületet kapnak a BBTE-től. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./

Fülöp G. Dénes református lelkipásztor /Marosvásárhely/ negyven éves szolgálat után nyugdíjba vonul. Fülöp G. Dénes a református teológia hallgatója lett. - A szekuritáté beépült a teológiai intézetbe. Az országosan létrejött a diákszövetség gyűlést tartott Kolozsváron, 1956. október 23-án. Ezen jelen volt Fülöp G. Dénes, s meg se szólalt. Három esztendő múlva pereket indítottak, a megtorlás kiindulópontja ez a gyűlés volt. Őt három év múlva szedték elő, ellene a fő vád az volt, hogy az "ellenforradalom" mellé állt. A vádiratban felrótták azt is, hogy Fülöp G. Dénes megjelent Páskándi Géza perén és jegyzeteket készített. Marosvásárhelyen 1959-ben segédpap volt, amikor letartóztatták, lelkésszé szentelése után egy nappal. Tizenegy év börtönre, teljes vagyonelkobzásra és tíz év teljes társadalmi jogvesztésre ítélték, de csak négy évet töltött le. A szamosújvári börtönben volt, majd kivitték a Duna deltába. Sok társa teljesen tönkrement. Rendkívüli megpróbáltatások voltak. A megsemmisítésükre törtek, kegyetlenkedtek velük. Sokan meghaltak. Van olyan barátja, aki most is fél, ha a főtéren találkoznak és suttogva beszél. Ő viszont lelkileg épségben jött haza, hitében megerősödött. Borzasztó volt a rizses tó. Reggeltől estig hideg vízben álltak. Most jönnek elő az ízületi fájdalmak. - 1960-tól kezdődött a politikai foglyok rehabilitálása, de ő csak 1963-ban szabadult. Románia nem amnesztiát adott, hanem kegyelmet gyakorolt, ami azt jelentette, hogy feltételesen helyezték szabadlábra. Akármikor visszavihették volna. A büntetés arányában szabták meg a jogi feltételeket. Szabadulása után nem lehetett pap, a cukorgyárban volt munkás, zsákokat kellett emelgetni. 1965-ben lehetett újra pap, Gegesen. A marosvásárhelyi Vártemplomban 18 évig szolgált. a nyelviskolát is. Állandóan legalább 300 hallgatója van. A Kántortanító-képző Főiskola fenntartása a Vártemplom pénztárkönyvén keresztül történik, termeket biztosítanak. Államilag nem ismerték el ezt a főiskolát, de úgy működik, hogy négy év után a hallgatók magyar oklevelet kapnak, végzősei tanítók, kántorok lehetnek. A diplomát Bukarest elfogadja - egy nyelvvizsga letétele után. /Máthé Éva : Búcsúzik a Vártemplom lelkésze. Negyven évnyi közösség- és intézményépítés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23., folyt.: febr. 25./

Vidéken általában siralmas helyzetben találhatók a kulturális intézmények. Ezzel szemben Szamosújvárnémetiben a községi könyvtárra tavaly 40 milliót költöttek, új polcokkal látták el a könyvtárat. Jelenleg összesen 12 000 kötet áll a helyi olvasók rendelkezésére. Ördöngösfüzes községben is nagy hangsúlyt helyeztek a kulturális intézmények felújítására. /(erkedi): Rendbetették a községi könyvtárat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

A Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita megyei szervezete márc. 9-én tartott Csíkszeredában megemlékező ünnepséget. Emlékezni és emlékeztetni gyűltek össze, a Romániai Volt Politikai Foglyok és a Diktatúra Üldözöttei Szövetsége megalakulásának 12. évfordulóján. Azokra a tíz- és százezrekre emlékeztek, akik jeltelen gödrökben elkaparva porlanak szerte az országban, Máramarostól a Duna-deltáig, Szamosújvártól Zsiláváig és szinte mindenütt. A kommunista és a fasiszta totalitarizmus súlyos veszélybe sodorta a kétezer esztendős keresztény európai civilizációt, behelyettesítve ezeket a modern rabszolgaság, a terror és az egész társadalmat átszövő és szétzüllesztő hazugság és megfélemlítés rendszerével. E modern rabszolgaság elleni lázadás áldozataira emlékeztek, az ártatlanul meghurcoltakra, elítéltekre, a munkatáborokban lassú halálra ítéltekre, a kivégzettekre, de a családi otthonaikból kitelepítettekre is. Constantin Ticu Dumitrescu hangsúlyozta: ameddig a politika nem épül erkölcsi alapokra, addig folytatódni fog a világban az erőszak, az igazságtalanság, és lesznek politikai üldözöttek. /Id. Rafain Gábor, Csíkszereda: Emlékező ünnepség a mártírok napján. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Miközben Frunda György Strasbourgban kormánypárti partnereivel karöltve azon munkálkodik, hogy végleg lezáruljon Románia Európa tanácsi monitorozásának utolsó szakasza is, a marosújvári ortodoxok meglehetősen különös értelmezéseket fogalmaznak meg az egykoron görög katolikus tulajdonban levő templomok sorsára vonatkozóan. Úgy vélik, a templom nem azé az egyházé és hitközségé, amely azt felépítette, és a polgári jogelveknek megfelelően a kommunista rendszer berendezkedéséig birtokolta, hanem azoké, akik a negyvenes évek végén "elhagyták" az erőszakkal felszámolt egyházat, s "visszatértek" az ortodoxia kebelére. Hogy ez jog- és tulajdonfosztással történt – az nem foglalkoztatja az ortodox egyház mai szóvivőit. Az Európa Tanács részéről a megfigyelési folyamat lezárásának egyik alapfeltétele az, hogy Románia rendezze az egyházi ingatlanok helyzetét, s adja vissza azokat egykori jogos tulajdonosaiknak. A román kormánypárt még mindig úgy gondolja, egyszerre tehet engedményeket az ortodoxia államegyházi törekvéseinek és a tulajdonlás biztonságán alapuló, hitek és felekezetek jog előtti egyenlőségét szavatoló polgári berendezkedés kívánalmainak. /Bakk Miklós: Jogállam Marosújváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Eldurvult a marosújvári (Fehér megye) templom körüli vita: az egykori birtokot jogi úton visszafoglaló görög katolikusok kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a templomban, és homokkal dobálták meg a kívül rekedt ortodoxokat. A görög katolikusok egy hete kapták vissza – végleges törvényszéki ítélet és a bírósági végrehajtó segítségével – egykori templomukat. "Nem egyezhetünk bele, hogy egy kisebbségben levő hitközösség jogtalanul elfoglalja templomunkat" – magyarázta Remus Oprisan lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség szóvivője. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek-metropolita kifejtette: "A görög katolikus egyház párbeszéd útján szeretné megoldani a templomkérdést, csak éppen az a baj, hogy nem találunk megértésre ortodox testvéreinknél." Hasonló egyházközi konfliktus bontakozott ki a szintén Fehér megyei Mihálcfalván is. A balázsfalvi görög katolikus főegyházmegyéhez tartozó templomok közül mindmáig csupán a küküllővárit (Fehér megye) sikerült visszaszerezni. A kolozsvár-szamosújvári főegyházmegye márc. 13-án közleményben tiltakozott amiatt, hogy az ortodoxok nem hajlandók tiszteletben tartani az eddig meghozott bírósági ítéleteket, amelyek a templomok visszaszolgáltatására vonatkoznak. A közlemény a bálványosváraljai, kajántói és pecsétszegi (Kolozs megye), izakonyhai (Máramaros megye), bikszádi (Szatmár megye), óradnai (Beszterce-Naszód megye), sálfalvai (Szeben megye) és mihálcfalvi (Fehér megye) templomok helyzetét hozta fel példaként, amelyeket a kommunista diktatúra az ortodox egyháznak juttatott, s azóta sem kárpótolta értük a görög katolikus egyházat senki./Lukács János: Jogháború és homokbombák. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

Márc. 23-tól újból együtt vannak a közismert, 105 éves múltra visszatekintő szamosújvári magyar nyelvű operettcsoport tagjai. Többhónapos szünet után újra próbálnak. a tavalyi bemutató, a Lili bárónő felújításáról van szó. A darab rendezője a 86 éves Horváth Lajos, a helyi műkedvelő mozgalom atyja, aki immár 56 éve igazgatja a szamosújvári operettcsoport ügyes-bajos dolgait. /Erkedi Csaba: Újból együtt a szamosújvári operettcsoport. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

Kérő kis falu, mindössze 360-an élnek itt. A reformátusok, azaz a magyarok száma 160 körül mozog.A falut közigazgatásilag Szamosújvárhoz csatolták. A felújítás alatt álló templomban Szabó Csongor fiatal református lelkész magyarázta, milyen sajátosan magyar — esetenként ősmagyar — elemeket fog majd viselni a teljesen átalakított templom. A lelkész idekerülése után újraszervezte a közösségi életet. 1996-ban gyülekezeti házat építettek, a neve Élő Forrás lett, jelezve, hogy Kérőben a magyarság nem akar kihalni. A környező falvakban már eltűnt a magyar illetve református elem, a templomok összedőlnek. Ez figyelmeztető jel volt a kérőieknek, nehogy ők is erre a sorsra jussanak. Négy évvel ezelőtt óvoda is létesült az Élő Forrásban. Később beindult a fiatalok számára a számítógépkör, az angolnyelv-tanfolyam... A református vallásórákra is nagyon sok román gyermek jár. Megtanulnak magyarul. /Szabó Csaba: Az Élő Forrás vizeinél. A jó pap Kérőn is holtig tanul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Ápr. 5-e és 7-e között zajlott Kolozsváron az Animafest címet viselő nemzetközi bábfesztivál. A rendezvény szervezője a kolozsvári Puck Bábszínház. A fesztivál nemzetközi jellegét három külföldi társulat ? két magyarországi, valamint a kisinyovi bábszínház vendégjátéka nyújtotta. A három nap alatt a rendezvényre meghívott társulatok ellátogattak a megye városaiba és falvaiba is előadásaikkal. Így lehetőségük volt a tordai, gyéresi, dési, szamosújvári, bánffyhunyadi, de a széki, tordaszentlászlói, bácsi, kőrösfői és a fenesi gyerekeknek is bábszínházat nézni. /Köllő Katalin: Animafest Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

A hatodik alkalommal megrendezett szamosújvári nemzetközi ifjúsági néptánctalálkozót máj. 17-19-e között rendezték. A Téka Művelődési Alapítvány és a Kaláka néptáncegyüttes ezúttal is kitűnő házigazdának bizonyult. A fesztiválon résztvevő tizenegy néptánccsoport jól szerepelt a háromnapos seregszemlén. Színpadra lépett a Szamosújvárral testvérvárosi kapcsolatban álló magyarországi Aba község néptáncegyüttese, a dési Aranyeső, a kolozsvári Szarkaláb, Ördögtérgye (két csoporttal) és a Bogáncs, a széki Szalmakalap, a Kálaszd és Iglice, a mezőbándi Komlód-Egerházi és a szamosújvári Ardealul néptáncegyüttesek. Több mint kétszáz műkedvelő lépett színpadra. /Erkedi Csaba: A néptánc ünnepe Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

A VI. Nemzetközi Ifjúsági Néptánctalálkozó után újabb rangos művészi esemény színhelye volt Szamosújvár. A megrendezést és szervezést ezúttal is a Téka Alapítvány vállalta, amely állandó munkája révén hozzászoktatta a kisváros lakosságát, közönségét ahhoz, hogy ilyenkor, nyárelőn zsúfolt kulturális programmal gazdagítsák mindennapjaikat. A kapuvári néptáncegyüttes első alkalommal lépett fel Szamosújváron. /Erkedi Csaba: Magyarországi táncosok Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Szamosújváron, a leányotthonban az árvaház 74 lakója számára jún. 6-án új kápolnát szenteltek fel. Az ortodox vallású árvák mellett az árvaházban nagyszámú római-katolikus és református vallású kicsiny is található, de a kápolnát mindenki igénybe veheti, függetlenül a vallási hovatartozástól. /Erkedi Csaba: Új kápolna az árváknak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Jún. 13-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban a Koinónia Kiadó /Kolozsvár/ mutatta be legfrissebb köteteit. Kecskeméthy István /1864 és 1938/ fordításában megjelent a Biblia. Visky András, a Koinónia Könyvkiadó igazgatója közölte, hogy a kézirattal való foglalkozás öt éve komoly folyamat volt. A könyvvel kapcsolatos beszélgetéseket, szakmai reflexiókat a kiadó külön kötetben jelenteti meg. További bemutatott könyvek: Visky Ferenc Fogoly vagyok című kötete, amelynek alcíme 70 történet a börtönről és a barátságról, írója pedig a szamosújvári börtönben töltött éveiről beszél, Visky András Írni és (nem) rendezni, valamint a Transylvania Anno Domini MMI című kiadványok. Az utóbbi szép kötet, egy fotóművész lefényképezte a "táj sebeit", a kastély-, templom- és várromokat. Még nem készült el Hervay Gizella Kobak könyve, valamint Berszán István A válogatott útibatyu című munkája. /Köllő Katalin: Könyvek szépsége és szomorúsága. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15/

Szamosújvár a hét végén, a hagyományos Világosító Szent Gergely ünnepén találkoztak az örmények. Valamennyi hazai örmény közössége képviseltette magát. Budapestről két küldöttség is érkezett, a Magyarországi Örmények Szövetsége, illetve az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülete részéről. Mint mindig, az eseményen megjelent Pop Nicolae polgármester is. Az örmény katolikus szentmisét Jean Claude Périsset érsek, pápai nuncius együtt meghívójával, Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel celebrálta. A vendégek megtekintették a főtéri "Ararat" klubban megnyílt fényképkiállítást, amely hű tükörképet nyújt a helyi örmény közösség történetéről, szokásairól. /Erkedi Csaba: Örmények ünnepe Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17/

Sikere volt a Szamosújvári Napoknak. Negyven műkedvelő együttes és énekes fellépésének tapsolhatott a múlt hét végén a közönség. Külön fénypontja volt a rendezvénynek a tizedik alkalommal sorra kerülő Erdélyi Trió népzene fesztivál, amelyre tizenegy máramarosi, hargitai, szilágysági, Maros, Suceava és Kolozs megyei együttes nevezett be. /Erkedi Csaba: Jól sikerült Szamosújvári Napok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Bartis Ferenc gyergyószárhegyi származású és Budapesten élő költő, szerkesztő és volt politikai elítélt (1957—1964) a Romániai Magyar Szó június 3-i számában közölt "Nyilatkozatában" cáfolta az Alexandru Maier Orvos voltam Szamosújváron című visszaemlékező kötetében róla írt elmarasztaló minősítéseket. Bartis írásában Nagy Benedekre mint tanúra hivatkozott. Nagy Benedek leszögezte: nem lehet tanú, mert őt akkorra már kivitték a Duna-deltába dolgozni. Maiert könyvét Nagy Benedek sok érdekes és hitelesnek tűnő részlete mellett nem egy állítását szubjektívnek tartja. Nagy Benedek a börtönévek alatt nem találkozott Bartis Ferenccel. Bartis Ferenc 1987-ben Magyarországon megjelent Rácsok között Romániában című kötetét Nagy Benedek nem nevezném objektív történelmi dokumentumnak. /Nagy Benedek: A pontosítás és helyesbítés jogán). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

"Orbán Péter csíkszeredai lakost államellenes fegyveres szervezkedés miatt 25 év börtönbüntetésre ítélték. Még ma sem tudja, hogy hová temették édesapját, Orbán Istvánt, akit halálra ítéltek, és valószínűleg az aradi szekuritáté pincéjében lőtték főbe 1958. szeptember elsején. Mindkettőjüket a Szoboszlay-ügyben ítélték el. Szoboszlay Aladár katolikus plébános volt Aradon, és ő ott kezdte szervezni az összeesküvést, amely a kommunista rendszer ellen irányult. A szervezkedés 1955-ben elkezdődött, Szoboszlay beszervezett több személyt Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, majd Kovászna megyében is úgy, hogy ez a szervezkedés átfogta majdnem az egész országot. Belekerültek brassói, bukaresti személyek is, továbbá Draganita Constantin egy tankos ezred parancsnoka. A szervezkedés célja az volt, hogy 1956. augusztus 23-án a bukaresti nagy felvonulás alkalmával zűrzavart keltsenek, s ezzel lázadásra, forradalom kirobbantására ösztönözzék a tömeget. Szoboszlay 1956 tavaszán eljött Csíkszeredára, s Orbánék házában, Csíktaplocán tartottak titkos megbeszéléseket. A tervek szerint augusztus 22-én kellett volna indulniuk Bukarestbe, a Csíkszeredán át Bukarestbe tartó gyorsvonattal. A megadott jelzés szerint minden vagon lépcsőjén, miután megállt a szerelvény, egy-egy cigarettára gyújtó férfinak kellett volna megjelennie, ezzel igazolva, hogy minden rendben van. Azonban nem jelentkezett senki, így Orbánék héttagú csoportja nem szállt fel a vonatra. Néhányuknál fegyver is volt. Nem tudták, mi történhetett, később tudták meg, hogy akkor már Szoboszlayt és néhány társát letartóztatták. 1957-ben Orbánékat is őrizetbe vették. A Securitate kezébe került a teljes Szoboszlay-féle lista, amely az összes szervezkedő nevét tartalmazta. A vallatás ellenére nem árulták el, kik tudnak még a szervezkedésről, így elkerülhetővé vált, hogy Csíkszeredából még 10 vagy 15 személyt letartóztassanak. Csíkiak végül heten kerültünk a bíróság elé. A Szoboszlay-ügyben több mint kétszáz személyt vettek őrizetbe, közülük 57-et ítéltek el, Orbánék családjából apját, őt és nővérét. Tíz személyt Szoboszlay Aladárral az élen, köztük az akkor 58 éves Orbán Istvánt halálra ítélték, majd kivégezték. A tárgyalás egy temesvári munkásklubban zajlott, amelyen többségében pártfunkcionáriusok vettek részt, valamint meghívottként a vádlottak családjából egy-egy személy. A bíróság elnöke magyar nemzetiségű volt, Macskási Pál, aki halálos ítéleteket kért, amit az ügyészek megalapozottnak minősítettek. A tíz halálos ítéleten kívül négy vádlottat életfogytiglan, négyet 25 évi, a többieket ennél kevesebbre, de minimum öt év börtönbüntetésre ítéltek. A tárgyalás után két hónapig a halálraítéltek, a 25 évre és az életfogytiglanra ítéltek, köztük Orbán Péter is vasra verve szenvedtek, egy napon megszabadították őket láncaiktól. Ebből következtettek arra, hogy a halálos ítéleteket végrehajtották 1958. szeptember elsején. A halálos ítéleteket az aradi Securitate pincéjében hajtották végre, ahol főbe lőtték a foglyokat. A mai napig nem tudják, hová temették el a kivégzetteket. Orbán Péter a 25 évi börtönbüntetésből hetet letöltött különböző helyeken, Aradon, Zsiláván, Galacon és Szamosújváron, majd a nyugati nyomásra hozott közkegyelmi határozat értelmében szabadult. A rendszerváltás után kérte az RMDSZ-es parlamenti képviselők segítségét, közbenjárását a Szoboszlay-ügy tisztázásához, sikertelenül. Erdélyben a politikai elit tagjai jóformán nem is tudnak róla és a hasonló sorsú emberekről. /Fülöp D. Dénes: Tíz embert végeztek ki a Szoboszlay-ügy miatt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./"

"Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"A görög katolikus egyház szerint a népszámlálás rájuk vonatkozó adatai nem tükrözik a valóságot, nyilatkozta a Krónikának Mircea Martian, a kolozsvár-szamosújvári egyházmegye szóvivője. Szerintük jóval több görög katolikus él az országban, mint amennyi a statisztikákból kiderül. Jelentős eltérések mutatkoznak az állam, illetve az egyház által közzétett statisztikákban: a 2002-es népszámlálás adatai szerint 195 481 görög katolikus hívő él az országban, ezzel szemben Laurentiu Moisin, a Görög Katolikus Románok Országos Egyesületének elnöke több mint 700 ezerre becsülte a görög katolikus hívek számát. Moisin szerint elképzelhetetlen, hogy míg egy 1988-ban a Szekuritáté által készített jelentés 300 ezer görög katolikusról szól, ma már a 200 ezer főt sem éri el a létszámuk. Mircea Martian kijelentette, három ok miatt sem tekinthetők valósaknak a népszámlálás adatai. Egyrészt, mivel az ortodox egyház több településen is nyomást gyakorolt a hívekre, többen nem merték vállalni felekezeti hovatartozásukat. Másrészt, noha az egyház több ízben is írásban felkérte a hatóságokat, hogy tüntessék fel a népszámlálási íveken az öt legfontosabb romániai felekezetet, ez nem történt meg - az űrlap csupán az ortodoxot említi név szerint. Harmadik okként Martian felhozta: olyan faluban, ahol mindenki ortodox volt, meg sem kérdezték az emberektől, milyen vallásúak, hanem automatikusan bejelölték az ortodoxot. A szóvivő olyan esetet is említett, amikor egy görög katolikus pap feleségét írták be ortodox vallásúnak. "Megvárjuk, amíg a végleges adatokat is közzéteszik, és ha szükséges, óvást emelünk a népszámlálás eredményei ellen" - nyilatkozta Martian, hozzátéve, hogy a felsoroltakon kívül is számos visszaélésről érkezett jelentés, így sokszor ceruzával töltötték ki az íveket, illetve a felekezetre vonatkozó rovatot. Az Annuario Pontificio pápai évkönyv 2002-es kiadása szerint a Romániában élő görög katolikusok lélekszáma pedig 776 704 fő. /Lukács János: Ellentmondó számadatok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./"

"2000-ben a magyar kormány létrehozta a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatalt, hogy az ünnepségeket koordinálja. Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus kezdeményezésére, a Millenniumi Sokadalmak is bekerültek a Kormánybiztosi Hivatal által támogatott emlékünnepségek közé. A rendezvénysorozat olyan sikeres volt, hogy az évforduló elmúlt, de most is sikerült támogatást szerezni a sokadalmak folytatására. Erdélyben két alkalommal is Kolozsvár és Marosvásárhely volt a rendezvény házigazdája. Ebben az évben Sepsiszentgyörgy és Szamosújvár ad otthont ezeknek. Elsődlegesnek tartják, hogy a szórványban élő magyar hagyományőrző csoportokat mozgassák meg. A sokadalmak tapasztalatcserét is jelentenek a résztvevők számára. Legnagyobb sikernek a gyermekcsoportok örvendenek. Az idei sokadalomnak aug. 2-3. között Szamosújvár, azaz Kérőfürdő ad otthont. /Szabó Csaba: Újra tánc, vásár - sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ "

"Immár augusztusi hagyomány az Erdélyi Sokadalomnak elkeresztelt magyar néptánc és népzene fesztivál, népművészeti kirakodóvásár. Idén augusztus 2-3-án a Szamosújvár melletti Kérőfürdőn rendezik meg, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Communitas Alapítvány, a budapesti Honvéd Együttes és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület támogatásával. Az erdélyi magyar gyermekek néptáncfesztiválon, népi játékokon, kézműves foglalkozásokon, vetélkedőkön, néptáncoktatáson, néptáncgálán tehetik próbára képességeiket. /Erdélyi Sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./"

"Néptáncgálával kezdődött aug. 2-án a Szamosújvár melletti Kérőfürdőn megrendezett Erdélyi Sokadalom. A Sebesi Karen Attila által vezetett gálán sok tánccsoport fellépett. Aug. 3-án erdélyi magyar gyermeknéptánc fesztiválra került sor, tizennégy gyermekcsoport lépett fel. Délután Kis-Szamos menti Értelmiségi Találkozó címmel kerekasztal-beszélgetés kezdődött, a szórványmagyarság gondjai kerültek terítékre. Pillich László felvetésére, hogy az RMDSZ dolgozzon ki megfelelő stratégiát a szórványvidék oktatási gondjaira, Nagy F. István elmondta: az RMDSZ nem tud kidolgozni stratégiát arra, hogy egy közösség létrehoz-e vagy sem a maga számára magyar tannyelvű iskolát, hiszen ezek a dolgok a helyi közösségek kezdeményezésein múlnak. Az Erdélyi Sokadalom néptáncgálával zárult. /Köllő Katalin: Erdélyi Sokadalom a szórványvidékekért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./"

"Aug. 11-én a szamosújvári református templomban emlékeztek az ötven esztendeje elhurcolt Kolozsvár-belvárosi lelkipásztorra, László Dezsőre családjának és egykori gyülekezetének tagjai, valamint Szamosújvár lakossága. Kabay Ferenc lelkipásztor méltatta munkásságát: "László Dezső Erdély legnagyobb igehirdetője, akinek minden szava áldás volt. Halála óta 29 év, meghurcoltatása óta pedig 50 esztendő telt el, de emléke még mindig hat, mert Isten dicsőségéről tett tanúbizonyságot". Dávid Gyula irodalomtörténész osztotta meg a gyülekezettel László Dezsőhöz fűződő személyes emlékeit, aki a szamosújvári börtönben is rendszeresen tartott egyháztörténeti előadásokat rabtársainak. "Élte a hívő ember Istenben bízó börtönéletét" - foglalta össze az előadó. Leleplezte az emléktáblát. Felirata arról tudósít, hogy a kolozsvári református lelkipásztort ebben a házban tartóztatták le 1952. augusztus 15-én. /S. B. Á.: "Tiportatunk, de el nem veszünk" László Dezső-emléktáblát avattak Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./"

"Szamosújváron a Történelmi Múzeum a kisváros kultúrközpontjává nőtte ki magát. A múzeum saját könyvtára ötezer kötetet tesz ki. Ebből több mint ötszáz magyar vonatkozású, néhány pedig az örmény közösség hagyományaira, szokásaira vonatkozik. Tervezik egy olvasóterem létesítését is. /Erkedi Csaba: Könyvtár a múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./"

"A szamosújvári 51. számú Czetz János cserkészcsapat meghívására érkezett Erdélybe a lyoni "Szent Szív" plébánia 10 cserkésze, azzal a céllal, hogy megismerkedjenek Erdély jellegzetességeivel és együtt táborozzanak a magyar cserkészekkel. A mozgótábort 3 nagy rész alkotta: egy magashegyi cserkésztábor a Gutin hegységben, a Kakastarély alatt, egy régésztábor Bálványosváralján és egy kis körút Kolozsvár környékén. Élményt volt a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjainak. Egy alkalommal a nagybányai Teleki Magyar Ház vált otthonunkká, vendéglátóik pedig a 15. sz. Teleki Sándor cserkészcsapat tagjai voltak. Bekapcsolódtak a III. Bálványosváraljai Cserkésztáborba, amelynek célja, immár harmadik éve, a vár romjainak felszínre hozása. /Kasza Tamás: Cserkésztestvériség-mozgótábor francia vendégekkel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./"