A pápa megoldotta a romániai katolikusok több évtizede vajúdó kormányzati válságát, 5 új latin szertartású és 6 görög szertartású katolikus püspököt nevezett ki az egyházmegyék élére. Az egészségi állapota miatt visszavonult dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök helyére Bálint Lajos eddigi segédpüspököt, nagyváradi püspöknek Tempfli Józsefet, szatmári püspöknek Reizer Pált, temesvári püspöknek Sebastian Kräutert, iasi püspöknek Petru Gergelt, bukaresti érseknek Ioan Robut nevezte ki. Üldözésük idején tanúsított állhatatos magatartásukért címzetes érseki címet kapott Boros Béla és Ioan Chertes görög katolikus püspök. A görög katolikus Fogaras-Gyulafehérvár egyházmegye élére Alexandru Todea mint érsek, a lugosi egyházmegye élére Ioan Ploscaru, a Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye élére Gheorghe Gutiu, a nagyváradi egyházmegye élére Vasile Hossu, a nagybányai egyházmegye élére Lucian Muresan került püspöki rangban. /Köszöntjük új püspökeinket. = Keresztény Szó (Kolozsvár), márc. 25. - 7. sz./

A pápa dr. Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspököt nevezte ki a romániai örmény katolikusok kormányzójának. Beiktatása márc. 1-jén volt Szamosújváron, az örmény katolikus templomban. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Idei 5. száma jelent meg az Enyedi Sionnak, Nagyenyed református gyülekezeti lapjának. Ebben a számban többek között dr. Péter Miklós Aratás című verse olvasható, melyet a szamosújvári börtönben írt 1959-ben, ahová koncepciós per áldozataként került, és ahol hosszú éveket töltött. Jelenleg a kolozsvári Református Pedagógiai Fakultás tanára. Az Enyedi Sionban Vita Zsigmond is jelentkezett egy írásával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20-21./

Az 1992. jan. 7-i népszámlálásról kiadott előzetes adatok szerint Kolozsváron 328 008 ember él, ebből 248 289 /75,7 %/ román, 74 483 fő /22,7 %/ magyar. Torda 61 135 lakosából 7 035 lélek /11,5 %/ magyar, Désen 41 016-an élnek, közülük 6 725 fő /16,4 %/ magyar, Aranyosgyéres lakossága 29 275 fő, ebből 2 804-en magyarok /9,58 %/, Szamosújvár 26 249 lakójából 4 756-an vallották magukat magyarnak /18,1 %/, Bánffyhunyadon 9 921-en élnek, közülük 3 350-en /35,78 %/ magyarok. /(B. Á.): Kolozsvár lakossága: 75,7 százalék román, 22,7 százalék magyar? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Az RMDSZ platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés kezdettől síkraszállt az 1989. decemberi események miatt bebörtönzött zetelaki és oroszhegyi magyarok ügyében. Nem sok esély van az ítélet megváltoztatására. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közbenjárására Buchwald Péter RMDSZ-szenátornak sikerült kieszközölni egy rendkívüli látogatást szamosújvári börtönben. Az elítéltek családtagjaival együtt felkeresték a börtönben Ambrus Pál, Nagy István, Nagy Imre s Vass Kiss Előd oroszhegyi bebörtönzötteket Buchwald Péter, Vekov Károly, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt Kolozs megyei elnöke, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivője és Dénes László nagyváradi újságíró. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nem feledkezik meg Boldizsár Ferenc, Illyés István és Karsai László zetelaki elítéltekről sem, akik másik börtönben vannak. /Látogatóban a szamosújvári börtönben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

Tófalvi Zoltán a szemfényvesztés néhány példáját hozta fel. Emlékezett arra, hogy Marosvásárhelyen a magyar sajtó képviselői várták Raffay Ernő honvédelmi államtitkárt. Raffay Ernő történész több könyvet írt Erdély 1918-1920 közötti történetéről, ismeri a román diplomácia színeváltozásait, mégis besétált a csapdába. Kolozsváron válaszolni tudott Funar polgármester kijelentésére, hogy Kolozsvár nincs a térképen. De Debretin, Seghedin, Budapesta sincs a térképen. Marosvásárhelyen furfangosabb csapda várta. A megye akkori alprefektusnője, Ileana Filipescu addig hordozta keresztül-kasul a városon, kaszárnyáról kaszárnyáig, fényűző fogadásra, hogy a látogatás ideje lejárt, indulni kellett a repülőtérre. Az újságírók hiába várták. És Raffay Ernő nem vette észre az egészet, azt nyilatkozta, hogy jól érezte magát Marosvásárhelyen. - Bálint Lajos érsek misét akart bemutatni a szamosújvári börtönben szenvedő, ártatlanul elítélt oroszhegyi híveknek. A börtönparancsnokság az érsek közelében sem engedte az oroszhegyi foglyokat. - A román külügyminiszter ügyesen végighordozta a nagyköveteket több városon. Fényűző fogadások műemlékek megtekintése. Marosvásárhelyen előre figyelmeztették az újságírókat, kérdéseket feltenni, interjút készíteni tilos. Közben a Maros megyei prefektus beszélt a kisebbségek jogairól, milyen sok magyar tagozat van stb. /Tófalvi Zoltán: Szemfényvesztéssel kikövezett út. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 17./ Raffay Ernő államtitkár 1991. dec. 8-12-e között látogatott Romániába. Raffay Ernő említett könyvei: Erdély 1918-1919-ben /Magvető, Budapest, 1987/, Trianon titkai avagy hogyan bántak el országunkkal /Tornado Damenija, Budapest, 1990/.

Nagyenyed börtönében vannak a tíz éven felüli büntetésre ítéltek. Az RMDSZ képviselői mentek Nagyenyedre, hogy meglátogassák a 19 évre ítélt zetelaki Boldizsár Ferencet. Az újságírót csak különböző engedélyező telefonok után engedték be, fényképezni nem lehet. Katona Ádám megkérdezte a börtön igazgatójától, mi van a börtön kápolnájával. Az már nincs meg, lebontották. Buchwald Péter szenátor kifejtette, Boldizsár Ferenc koncepciós per áldozata. A magyarok ellen hozták ezeket az ítéleteket. Az RMDSZ harcol az ártatlanul elítéltkért, így Boldizsár Ferencért is. Elővezették Boldizsár Ferencet, aki elmondta, Csíkszeredán és Jilaván verték, itt már nem, itt dolgozhat. Most láthatta először letartóztatása után született gyermekét. Vekov Károly átadta neki a csomagot. A helyi RMDSZ ezután havonta küld neki csomagot, akárcsak a kolozsvári RMDSZ, ők a szamosújvári elítélteknek küld csomagot. /Csomafáy Ferenc: Beszélőn. Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Okt. 9-én emlékművet avattak Szamosújváron, a börtön melletti temetőben. A sajtóban 700 itt kivégzett, illetve börtönben meghalt politikai rabot emlegetnek, az emlékműnél kifüggesztett lista 471 nevet tartalmaz, több mint 13 százalékuk magyar. A magyar áldozatok száma tehát lakossági arányuknak több mint kétszerese volt. Szamosújváron raboskodott 1957 és 1963 között Dávid Gyula is. /Nits Árpád: Emlékeztető politikai áldozatokra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Az amatőr színjátszó csoportok Gyergyószentmiklóson tervezett találkozója nem sikerült a tervek szerint, mert székelyudvarhelyiek megbetegedtek, a resicabányaiaknak pedig az utazási költség jelentett gondot. A találkozó okt. 18-án, a gyergyói színjátszás történetét bemutató kiállítás megnyitójával kezdődött. A helyi, fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Fábián Ferenc Színjátszó Csoportot kezdettől Danalizín József vezeti, egyúttal ő a rendező is. Az elmúlt 15 év alatt összesen 194-en léptek színpadra, ebből 31-en már külföldön élnek. A nyolcvanas évektől föltűnt egyik másik csoport, a Figura együttes. A Gyergyószentmiklóson fellépett többi csoport is vígjátékokkal mutatkozott be, így a nagykárolyiak, a szamosújváriak, a borszékeiek. /Gál Éva Emese: Színjátszók Gyergyóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30-31./

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés és a Gyergyói Területi RMDSZ szervezésében az ártatlanul elítéltek és közelmúltban kiszabadultak látogattak el Gyergyószentmiklósra. Kiderült, hogy amikor Bálint Lajos érsek Szamosújvárra utazott, hogy a börtönben a székelyföldi elítélteknek mondjon szentmisét, más rabokat vezettek elő. Katona Ádám elmondta, hogy teljes rehabilitálásukért harcolnak, továbbá a még börtönben levők kiszabadításáért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

A pápa Lucian Muresant nevezte ki a romániai görög katolikus egyház élére, miután elfogadta a 82 éves Alexandru Todea érsek nyugalomba vonulási kérelmét. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./ Todea agyvérzés következtében megbénult, tolókocsihoz van kötve. II. János Pál pápa Gheorghe Gutiunak, Szamosújvár püspökének érseki címet adott, Ioan Sisistean lett Máramaros új püspöke. Todeát 1950-ben bebörtönözték, 1964-ben szabadult, de továbbra is házi őrizetben tartották. Háza a földalatti egyház központjává vált. 1990-ben a pápa Todea püspököt Fogaras és Gyulafehérvár érsekévé, 1991-ben bíborossá nevezte ki. /Magyar Kurír (Budapest), 161. sz., aug. 5./

Az elnöki kegyelemmel szabadult, most Budapesten élő székelyföldi elítéltek emlékeztek börtönéveikre. Rendszeresen verték őket, a szamosújvári börtönben másfél hónapig vasra verten tartották egyiküket. /Magyar Nemzet, okt. 19./

"Kolozsváron évszázadokig működött a tizedrendszer, mint a század szervezeti egysége, erről már 1564-ből vannak feljegyzések. Puskás Lajos kolozsvári latintanár 1939-ben kezdte megszervezni a tizedesintézményt, ehhez 1940-ben már 11 ezer családfő tartozott. 1941-ben megalakult a "Kolozsvári Tizes Szervezet", dr. Keledy Tibor akkori polgármester megbízásokat adott a "tizedesek" számára. Puskás Lajos könyvet adott ki erről, összefoglalva a tizedes feladatait: a múlt őrzése, szolgálat, a magyar család segítése. 1945 után félreállították, 1947. máj. 2-án elhurcolták a szamosújvári börtönbe, ahonnan 1947 októberében szabadult. Puskás Lajos ezután a gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtárban dolgozott. Fiait, Attilát és Csabát bebörtönözték, 20, illetve 18 évre ítélték őket, de hamarabb szabadultak. Puskás Lajos 1982. ápr. 9-én halt meg. /Magyarország, júl. 9./ "

"Mindazokat a magyarokat, akik Kolozsváron tüntetni merészelnek az elkövetkező napokban a román tanügyi törvény ellen, rabszállító kocsikkal visszük a szamosújvári börtönbe - jelentette ki Funar, Kolozsvár polgármestere /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./ a bukaresti Medifax hírügynökségnek. /Magyar Hírlap, aug. 28./ Funar meghívta a Bukarestben tartózkodó Max van der Stoelt, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, vegyen részt Kolozsváron a bécsi döntésre emlékező rendezvényen, hogy meggyőződhessen arról milyen bűnöket követtek el a magyarok 55 évvel ezelőtt./Távirati stílusban rovat, /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ Funar az "RMDSZ prókátorának" nevezte Stoelt. /Magyar Hírlap, aug. 28./"

Kolozsváron ülésezett az RMDSZ székházában a Megyei Ügyvezető Tanács (MÜT). Molnos Lajos Kolozs megyei RMDSZ-elnök elmondta, hogy a tanácskozáson szó volt a március 15-i ünnepségek megszervezéséről. A tervek szerint Kolozsváron megkoszorúzzák a Petőfi Sándor- és Nicolae Balcescu-emléktáblákat, a színházban színvonalas előadást tekinthetnek meg az érdeklődők, majd a Farkas utcai templomban ökumenikus istentiszteletet tartanak. - A helyhatósági választásokkal kapcsolatosban Tordán, Aranyosgyéresen, Szamosújváron, Désen, Bánffyhunyadon, valamint az említett helységek vonzáskörzetében is sikerült összeállítani az RMDSZ jelölőlistákat. Főleg azok a falvak, amelyek semmilyen központhoz nem tartoznak, valamint Egeres és környéke okoznak gondot. /Vidéken is összeállították a jelölőlistákat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

"A Kolozs megyei tanfelügyelőség összeállította az 1996/97-es tanév beiskolázási tervét. Victor Dragoi főtanfelügyelő elmondta, hogy a magyar tagozatos iskolák közül a Brassai és a Báthory Líceumnak négy-négy, az Apáczai Líceumnak két, az "Onisifor Ghibu" (volt természettudományi), a "Gheorghe Lazar", a Zenelíceumnak egy-egy, a Könnyűipari Iskolaközpontnak egy, a Református Kollégiumnak két, a "Maranatha" Kollégiumnak, a Római Katolikus Főgimnáziumnak, az Unitárius Kollégiumnak és az Elektrotechnikai Líceumnak egy-egy kilencedik osztályt kérnek. Désnek, Szamosújvárnak, Tordának és Bánffyhunyadnak egy-egy magyar tannyelvű kezdő középiskolai osztályt javasolnak. A tanfelügyelőség ismét vissza kívánja helyezni a magyar tannyelvű tanító- és óvónőképző kilencedik osztályt az Apáczai Líceumból a Gheorghe Lazar Líceumba. 1990-ben hosszas harc árán lehetett csak az utóbbi iskolából (ahol nincs megfelelő magyar könyvtár stb.) az Apáczaiba áthozni a magyar tanítóképzőt. /Sz. Cs. Előterjesztik az 1996-97-es tanév beiskolázási tervét Költöztetnék a magyar tanító- és óvónőképzőt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./ "

Máj. 24-26-a között rendezte meg a zilahi Sebes József cserkészcsapat Szejkén az első Ichtys-találkozót. Az Ichtys a Romániai Magyar Cserkészszövetség protestáns cserkészeinek közössége. A találkozóra Szilágysomlyóról, Szilágycsehről, Szamosújvárról, Nagybányáról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Körtvélyfájáról, Szászrégenből és Székelyudvarhelyről érkeztek cserkészek. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

"Gyergyószárhegyen jún. 13-án a Volt Politikai Foglyok Szövetsége - tisztelettel mlékezve Ambrus József egykori szárhegyi plébánosra - emlékművet avatott a kommunista diktatúra két 1949-es áldozata emlékének, Czimbalmos Lajosnak és Csergő Vilmosnak. 949. jún. 11-én fekete autó állt meg a plébánia előtt, Ambrus József plébánost keresték, akit arról faggattak, miért küldi vissza az állami fizetést, próbálták bizonygatni, hogy ezt Márton Áron püspök utasítására teszi. A plébános kitartott amellett, hogy ezt saját elhatározásából cselekedte. A lakosságot megrémítette a fekete autó megjelenése. Valaki félreverte a harangokat, a tömeg elkergette a látogatókat. Másnap éjjel fegyveresek vették körül a falut, többszáz embert elhurcoltak. A brutális "kihallgatást" jelezte, hogy Czimbalmos Lajos belehalt a verésbe. Néhány hét múlva a letartóztatottak nagy részét hazaengedték, de bebörtönözték Ambrus József plébánost és nyolc szárhegyi férfit, akik közül Csergő Vilmos a szamosújvári börtönben halt meg. Ambrus József plébánost kétszer vitték el, összesen tíz évet töltött börtönben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./"

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek bérmakörútján sok helyre eljutott. Kolozsvárnak két napot szentelt, ápr. 29-én bérmált Szamosújváron és Désen, ápr. 30-án Vicén és Besztercén, Óradnán, Csicsókeresztúron, Felőrön és Rettegen máj. 1-jén, Bethlenben és Bálványosváralján máj. 2-án, Széken máj. 3-án. A körútról beszámoló Csenkey Ágoston hírt adott arról is, hogy mindenütt verses és prózai köszöntőkkel fogadták az érseket. /Besztercei Híradó (Beszterce), jún./

Megjelent az Arménia, a magyarörmény időszaki szemle legújabb /14./ száma, amely beszámolt a Romániai Örmények Egyesületének gyűléséről. A lap a nemrég elhunyt szamosújvári magyarörmény történészre, Gabányi Jánosra emlékezik. A lapban olvasható a dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel készített interjú, melyben az érsek beszámol Kanadában és az Egyesült Államokban tett útjáról, az ottani közösségekkel való találkozásról. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

"Romániában 1945-ben egyes csoportok a hegyekbe menekülve kezdték meg a kommunista hatalom elleni fegyveres ellenállást. Róluk alig esik szó, össze kellene gyűjteni a tevékenységükről szóló adatokat. 1946 és 1949 között a Fekete zekések nevű csoport a Kelemen-havasokban tevékenykedett. Cenusa Ovidiu százados volt a parancsnokuk. Magyarok is harcoltak közöttük, mint a Grigorescu-csoportból Csengeri Jenő, akit a Maros menti Ratosnyán lőttek agyon, Tivadar László ügyvéd, akit a máramarosi hegyekben végeztek ki, Bereczky Árpád, akit 1950-ben fogtak el és 15 évi kényszermunkára ítéltek. 1947-ben, a király lemondatása után újabb menekülők csatlakoztak a fegyveres ellenállókhoz. A helyi lakosság egy része is bekapcsolódott a rendszerellenes csoportokba, egyrészt a partizánok ellátása, másrészt közvetlenül a fegyveresek soraiba. A Velgyásza lábánál levő Havasrekettye bírója, Susman a fiával vezetett egy ellenálló csoportot. Éveken át működtek, amikor azután felfedezték rejtekhelyüket, Susmanék öngyilkosok lettek. Susmanékon kívül az Erdélyi Szigethegységben két csoport működött. Kisbánya környékén tevékenykedett a Diamandi repülőszázados által vezetett, amelyiket 1949. szept. 12-13-án számoltak fel, és az Öreghavas-Bisztra-Nagykupsa környékén a Dabija őrnagy által vezetett csapat. Utóbbiak közül legtöbben a szekusokkal vívott tűzharcban vesztették életüket. Holttestüket benzinnel lelocsolták és elégették, hogy nyomuk se maradjon. A bánsági hegyekben Blidaru csapata harcolt éveken át, az ötvenes évek elejéig. Blidaruval 1953-ban, a szamosújvári börtönben ismerkedett meg az ellenállókról tudósító Asztalos Lajos. Az egyik legnagyobb szervezet a Mihály király partizánjai, titkos hadsereg nevű volt, melynek kolozsvári egyetemisták, Fehér és Brassó megyeiek is tagjai voltak. Középiskolás diákok hozták létre Kolozsváron az IKESZ-t /Illegális Kommunistaellenes Szervezet/. Harmincöt tagja volt, köztük Asztalos Lajos. Magyar és román nyelvű röpcéduláikat kétezer példányban terjesztették a városban. Letartóztatták, másfél és nyolc év közötti fegyházra ítélték őket. 1957-58-ban a Fogarasi havasokban még folyt az ellenállás, ezt jelezte az akkor folyó partizánvadászat. Ezekről az eseményekről össze kellene gyűjteni az anyagot, amíg még nem késő. /Aszatalos Lajos (Kolozsvár): Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. = Kapu, 9. sz., szept./ Hollai Hehs Ottó /München/ hozzászólt Asztalos írásához. szintén sürgetve mindennek összegyűjtését. "Magyarországon, de Romániában sem foglalkoznak az ÁVH, vagy a Securitate viselt dolgaival. A titkos aktákhoz nem lehet hozzájutni, a periratok megsemmisítve vagy elzárva, a gonosztevők, a szörnyűségek eltussolva, a bűnösök pedig jól fizetett állásokban, vagy magánvállalkozások révén ?élvezhetik? az új rendszert, a ?demokráciát?. /Kapu, 9. sz., szept. /"

Okt. 26-án a Beszterce-Naszód megyei Vicén megkezdődött az I. Mezőségi Néptánctalálkozó. A megnyitón Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelemmel kell fordulnunk a Mezőség szórványban élő magyar közösségei felé, akik a nehéz körülmények között is őrzik anyanyelvüket, hagyományaikat. A találkozóra Almásmálom, Beszterce, Dés, Füzes, Magyarborzás, Magyardécse, Magyarpalatka, Mezőkeszü, Szék, Szamosújvár, Vajdakamarás és Visa táncosai jöttek el. Megjelent Beder Tibor, a Juliánusz Alapítvány elnöke és Vetési László tiszteletes, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványfelelőse is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 28., 896. sz./ A találkozó egyik kezdeményezője és szervezője Lőrincz Károly, Vice fiatal katolikus papja. A csíkszeredai Hargita Állami Népi Együttes tagjai közreműködtek, segítettek a szervezésben, a táncosok bemutatkozásban. Ezen a vidéken alig folyt folklórgyűjtés, ezért a segíteni fognak azzal is, hogy a gyűjtött anyagot majd betanítják, hogy a falvak saját énekeikkel, táncaikkal lépjenek föl. /Guther M. Ilona: Ideje volt már ennek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

"Benkő Levente sorozatának /Politikai foglyok a román Gulagon/ ebben a részében az 1958-as börtönlázadást elevenítették fel volt foglyok. 1958-ban elviselhetetlen körülmények uralkodtak a szamosújvári börtönben. 1996-ban is zsúfolt ez a börtön, három, négyemeletes ágyak vannak a zárkákban, most 2500-an raboskodnak itt. 1958-ban viszont tízezer foglyot zsúfoltak össze csak a szamosújvári börtönben. Szilágyi Árpád résztvevője volt a börtönlázadásnak. Elmondta, hogy a több mint száz rabot őrző cella vécéjét elfalazták és helyette egy csebret tettek be az emberek orra alá. A rabok ezt kifogásolták, mire az őrök az egyik panaszkodót bestiálisan összeverték. 1958. jún. 14-e volt, a tízezer rab egyszerre kiáltozta: "Több kenyeret!", "Emberségesebb körülményeket!". Megjelent az udvaron a börtönparancsnok, Goiciu őrnagy. "Le Goiciuval! Le a gyilkossal!" - ordították a rabok. Katonaság érkezett és az udvarról gépfegyverrel lőni kezdték az ablakokat. Ott helyben huszonkilenc rabot lőttek agyon, sok volt a sebesült is. Az őrök ezután celláról cellára járva kiemelték azokat, akikről úgy gondolták, hogy szervezői voltak a lázadásnak. Az ő cellájukból éppen őt szólították ki. Az egyik börtönőr például egy asztallábbal verte a rabokat, a fadarabból százas szög állt ki. A folyosón sorfalat álltak a szekusok, köztük kellett elmenni, miközben puskatussal verték az áldozatokat. Az első emeleten a börtön segédorvosa vasdarabbal aprította a kezébe kerülőket. Szilágyinak fejéből, karjaiból ömlött a vér, ahogy ez a segédorvos verte. Végül ketten a földön húzva vitték el, mert nem tudott lábra állni. A földszinten háromszáz borzalmasan összevert rab feküdt a cementpadlón, volt, akinek a szemét verté ki, a másiknak a fülét hasították le. fogát verték ki. Ezután felírták az adataikat. A börtönőrök rájuk léptek, a fejükbe rúgtak: Hé, te bandita, hogy hívnak? Innen bevitték őket egy cellába, ahol a súlyos sérüléseket bekötözték. Olyan sokan voltak, hogy a rettenetesen összevert emberek álltak a cellában egész éjjel. Kivezényelték őket, induljanak a cellájukba. Szilágyi zárkája a negyedik emeleten volt. Nem tudott lábra állni, kúszott, mászott fölfelé, a lépcsőkön. Az emeleteken az őrök még belerúgtak. Volt jóindulatú őr is, aki segíteni próbált az egyik emeleten. A következő emeleten levő őr viszont rugdosni kezdte olyan erővel, hogy visszagurult a lépcsőn. A börtönőrök kilencvenkilenc százaléka képes volt bármely pillanatban bárkit agyonverni. Két napot pihentek a verőlegények, akkor kezdték elölről, újabb rabokat rángattak ki a cellákból, akiket szörnyen összevertek. Sokan belehaltak a verésbe. Szilágyit ismét vitték. Egy hosszúkás padra hasra fektették, mindkét oldalon állt három szekus, kezükben husánggal, tetőtől talpig verték a szerencsétlen áldozatot. A talpát is verték. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./"

"Az Illyés Közalapítvány segítségével új magyar intézménnyel gyarapodott Szamosújvár. A Téka Művelődési Alapítvány jan. 12-én tartotta a Művelődési Központ avató ünnepségét. 1997. január 12-én került sor Szamosújváron a Téka Alapítvány új magyar kulturális központjának avatására. Az intézmény beleilleszkedik abba az erdélyi művelődési láncolatba, amelyet az Illyés Közalapítvány támogatásával és önerőből megszerzett ingatlanokban alakítanak ki egyesületeink és alapítványaink. A rendezvénysorozat ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd Major Melinda és Bécsi Balázs Attila köszöntötte az új létesítmény avatásán részt vevőket. Méltatta az eseményt Kötő József, az RMDSZ művelődés- és egyházügyi alelnöke, Buchwald Péter Kolozs megyei alprefektus, valamint a város alpolgármestere. Az ünnepi műsort követően Kötő József felavatta a kulturális központot, Csortán Ferenc, a Művelődési Minisztérium küldötte leleplezte a ház falán elhelyezett emlékplakettet. - A központ jövendő működését, rendeltetését szemléltetve, Szabó Zsolt Deák Ferenc grafikai munkáit bemutató kiállítását nyitotta meg, H. Szabó Gyula pedig a Kriterion Könyvkiadó kiadványait mutatta be, majd Fodor Sándor író dedikálta új kötetét. Délután a központ Kaláka nevű néptáncegyüttese mutatott be nagy sikerű műsort. A rendezvényen részt vett Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő Kolozs megyei képviselő, Balogh Ferenc, az RMDSZ Művelődés- és Egyházügyi Főosztályának főelőadója és Pálffy Zoltán, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének képviseletében. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 10., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 20., 948. sz./"

"Szamosújváron a legnagyobb probléma az oktatás terén jelentkezik, hiányoznak a magyar tanárok. A Petru Maior Líceumban négy magyar osztály van, de csak két állandó magyar tanár tanít. A román diákokat többször vitték Franciaországba kirándulni, de magyar tanulókat nem vittek magukkal. - Melegföldváron sikerült újraindítani a tizenöt éve megszűnt magyar iskolát, ígéret van arra, hogy Szépkenyerűszentmártonban is újra lesz magyar nyelvű oktatás. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./"

"Sitta von Eckardstein bárónő évek óta végez diakóniai szolgálatot Erdélyben. Már 1989 előtt elkezdte az élelmiszerrel, gyógyszerrel és ruhaneművel való segítést. Az utóbbi években erdélyi fiatalok számára szervezett németországi tanulmányutat /évente hatvan főnek/, ezzel is segítve továbbképzésüket. Támogatásával épülhetett fel Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központ, Zsobokon a Bethesda Gyermekotthon és Szórvány Iskolaközpont és Szamosújváron az Emmaus Gyülekezeti Ház. Eckardstein bárónő elmondta, hogy a segítő szolgálatot az egyház és a Rottary Klub támogatásával végzi. Támogatja a szamosújvári gyógyszertárakat és az idősek orvosi kezelését. Újabban Németországban változások történtek, az emberek már kevesebbet adakoznak./Papp Annamária: Diakóniai szolgálat Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./"

"Honismereti tábort szervezett Tacson aug. 4-11-e között a Békés megyei Újkígyóson 1991-ben alakult Ipolyi Arnold Népfőiskola. Célkitűzésük a népismeret tárgykörébe tartozó, a hivatalos iskolai oktatásból hiányzó és az elmúlt évtizedekben különösen mellőzött nemzeti értékek terjesztése és kutatása. Gondozásukban eddig öt kötet jelent meg. Nyári táborukat első ízben rendezték meg Erdélyben. A tacsi táborba 61 magyarországi vendég /köztük néprajzkutatók/ mellett szamosújvári táncházasok, széki zenészek is eljöttek. Előadások hangzottak el, táncház volt. Harangozó Imre, az Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke elmondta, hogy táboraik nyilvános szervezésűek. A tacsi kazettás mennyezetű templomot tanulmányozták, mert az ismeretlen szakmai körökben. A másik ok, amiért Tacsot választották: a Bagoly asszonyka ballada /melyet Kallós Zoltán gyűjtéséből ismerünk/, a magyar nyelvterületen csak itt fordult elő. Az előadók között volt Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi előadótanár is. Örvendetes, állapította meg Harangozó Imre, hogy a Erdélyben a fiatalok tudatosan őrzik a hagyományt, s ezt a legmodernebb formában teszik. A táborozásról tudósító Guther M, Ilona felvetette: mi haszna van ebből a helybelieknek? Jó lenne, ha az Ipolyi Arnold Népfoiskola kötelességének tekintené, hogy a feldolgozott anyagot az ittenieknek is összegezze. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./ "

"Szamosújváron a börtönmúzeum avatási ünnepségén Augustin Brinzas lelkész a nemzetbiztonsági törvény módosítását javasolta, hogy ezzel a legionárius szervezet törvényes keretek között létezhessen. A lelkész, aki 1989 óta számos egyházi szertartást celebrált a legionáriusok emlékére, a hallgatóság körében pártfogót talált: Vasile Matei egységpárti képviselő bejelentette: támogatja a Legionárius Mozgalom legalizálását. Arra hivatkozott, hogy létezik etnikai kritériumok alapján párt, az RMDSZ, amelyet nem tekintenek a nemzetbiztonságot veszélyeztetőnek, akkor kell léteznie a mozgalomnak is. Ezzel szemben Iuliu Pacurariu, a Demokrata Párt képviselője ellenezte a javaslatot, mondván, nincs különbség kommunista és fasiszta-legionárius doktrína között. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./"

Börtönéveire emlékezett vissza egy volt elítélt. 1955 februárjában Felsőbányán dolgozott, egy ólombányában. Akkor amnesztiával nagyon sok politikai fogoly szabadult. Ezután jobb volt a helyzetük a börtönben, az eddigi 12 óra helyett 8 óra lett a munkaidő. Innen Nagyenyedre vitték őket, ahol - meglepetésükre - a börtönőrök nem nevezték banditáknak őket, minden héten fürödhettek, nem verték a rabokat. Az őrök néha egy-egy újságot is behoztak nekik, titokban. Az 1956-os forradalom napjaiban kedvesebbek lettek az őrök. A forradalom leverése után minden megváltozott. Két hét után vonatra rakták a foglyokat, úgy préselték be őket a vonatba, hogy mozdulni sem tudtak. Így utaztak három napon át. Szamosújváron az őrök veréssel kergették őket a cellákba. Újból banditának szólították őket. Kicsődítettek mindenkit egy nagy terembe. A raboknak egy folyosón kellett átmenniük, két oldalt szekusok álltak és vertek mindenkit. Őket - többekkel együtt - egy elkülönített helyre vitték, közölték velük, hogy ez a megsemmisítő részleg. Csupa olyanok voltak itt, akiket 20-25 évre, életfogytiglanra ítéltek, sőt halálra ítéltek is voltak köztük. Annyi szörnyűséget éltek át, hogy az emlékező most nem is tudja elmondani. Élő roncsok voltak mindnyájan. Négy és fél év múlva, amikor olyan gyenge volt, hogy az őr rugdosására sem tudott felállni, hordágyon elvitték el ebből a zárkából. /Bruncsák József: Börtönben éltem át a magyar forradalmat. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25-26./

Az 1956-os magyar forradalom leverése után Brassóban mintegy nyolc diák megalakította az EMISZ-t, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét, emlékezett a történtekre Lay Imre. Az EMISZ létszáma lassan nőtt, 1958 augusztusában azután letartóztatták az EMISZ-nek mind a 78 tagját. Előzőleg elkészítették az EMISZ programját. Valamennyiük súlyos börtönbüntetést kapott, 15 és 25 év között. A vádiratban valótlanságot szerepeltek, olyanok, amikről az EMISZ tagjai sohasem beszéltek /gyárak felrobbantásának, fegyverek szerzésének terve, stb./ A kihallgatás alatt és a börtönben verték a foglyokat. Szovjet tiszt is kihallgatta őket. Lay Imrét húsz évre ítélték, ebből hat évet töltött börtönben. Az első négy év borzasztó volt, emlékezett vissza. Nagyon sokan meghaltak az embertelen bánásmód miatt. Az őrök minden ok nélkül berontottak a cellákba és agyba-főbe verték a rabokat. Négy éven át a szüleik sem tudtak róluk, nem lehetett kapcsolatot tartani a családdal. /Hat év Szamosújváron.= Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./