Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Strasbourg (FRA)
834 tétel
2001. október 11.
"Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke a legutóbbi SZKT-n kifogásolta Frunda Györgynek az 1989-es decemberi rendőrgyilkosságok ürügyén elítélt kézdivásárhelyi magyarok védőügyvédjeként nyújtott teljesítményét. Mint köztudott, 1989. december 22-én az ország sok más településéhez hasonlóan Kézdivásárhelyen is a népharag áldozata lett a kommunista rezsim egyik pribékje, Aurel Agache milicista. Az őrnagyot nem egyetlen személy gyilkolta meg a város főterén, hanem lincselés áldozata lett. Köztudomású, hogy 1990. január 4-én Ion Iliescu közkegyelmet adott "a forradalom" napján, december 22-én erőszakcselekményeket elkövetők számára. Az elnöki amnesztiarendeletet az ország minden részében alkalmazták, leszámítva Székelykeresztúrt, Zetelakát, Oroszhegyet és Kézdivásárhelyt. - Magyarellenes koncepciós perre került sor Kézdivásárhelyen is - nyilatkozta Katona Ádám. Héjja Dezső és Reiner Antal Csíkszeredán töltik büntetésüket. Katona Ádám 1998 júliusától több alkalommal megkereste az Agache-ügyben megvádolt szerencsétlen magyar emberek érdekében az RMDSZ jelenlegi elnökségét. Katona szerint Frunda György döntő jelentőségű tárgyalásokon nem vett részt, amelyeken például nem hallgatták ki a védelem tanúit! A Legfelsőbb Bíróságon kimondott ítélet kihirdetése, sőt a két magyar férfi letartóztatása után sem Frunda György, mint védőügyvéd, de sem az RMDSZ elnöksége nem fordult Ion Iliescuhoz elnöki kegyelemért. (A strasbourgi esetleges "jogorvoslatra" olykor 4-5 évet kell várni, addig ülhet Héjja meg Reiner a börtönben.) Frunda szenátornak bőven lett volna ideje a két súlyosan beteg magyar férfi feltételes szabadlábra helyezése érdekében az illetékes csíkszeredai törvényszékhez folyamodnia. Frunda Györgynek a Héjja Dezső nevében iktatott kérvénye mellől éppen a megfelelő orvosi igazolvány hiányzik, tehát érvénytelen, Reiner Antal érdekében pedig az SZKT-ig még csak egy két soros kérvényt sem adott be Frunda a törvényszékre. Héjjának a nyáron újra kellett volna műteni a lábát. Közlése szerint az a veszély fenyegeti, hogy egész életére nyomorék marad, Reinernek pedig az életveszélyesen magas vérnyomását kellene szabadlábon, megfelelő szakorvos felügyelete alatt gyógyíttatnia. Most, okt. 10-én az Emberséget! Alapítvány fölkérésére Hajdu Dezső csíkszeredai ügyvéd pótolva Frunda dr. mulasztását, végre beiktatta a Reiner Antal feltételes szabadonbocsátása érdekében készített kérvényt. Szeptember 4-én az Országgyűlés foglalkozott a Csíkszeredában raboskodó Héjja Dezső meg Reiner Antal ügyével is /Bogdán Emil képviselő interpellált és Németh Zsolt külpolitikai államtitkár válaszolt./ Ennek szövegét Katona átadta a sajtónak. Az erdélyi sajtó ennek ellenére nem vett máig tudomást erről az anyaországi gesztusról. /Máté Erzsébet: Az Agache-ügy ártatlan áldozatai. Katona Ádám elégedetlen Frunda György ügyvédi teljesítményével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"
2001. október 19.
"A Velencei Bizottság - hivatalos nevén az Európa Tanács (ET) Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága - neves, független jogi szakértőkből álló testület. Románia azt javasolta korábban, hogy ez a bizottság vizsgálja meg, mennyire felel meg a magyar státustörvény az európai normáknak. Ezt követően Martonyi János azt indítványozta, hogy a testület ennél átfogóbb módon foglalkozzék a kérdéssel: azt vizsgálja meg, hogy az egyes európai országok milyen jogi szabályozás és gyakorlat keretében nyújtanak kedvezményeket a határaikon túl élő kisebbségeknek. A Velencei Bizottság Martonyi javaslatának szellemében tűzte napirendre a kérdést. A nemzetközi jogászokból álló testület a nyáron megbízott öt jelentéstevőt: készítsen jelentést a kérdéskörrel összefüggő európai jogi szabályozásról és gyakorlatról. E jelentés tartalmát ismertetik a raportőrök az okt. 19-i, velencei ülésen, amelyen részt vesz Martonyi János, és várhatóan jelen lesz Mircea Geoana román külügyminiszter is. Strasbourgi diplomáciai források szerint a Velencei Bizottság jogszerűnek és előremutatónak ítéli az anyanemzet határon túl élő kisebbségének nyújtott egyoldalú támogatást. Az Európai Parlament már korábban megállapította, hogy a státustörvény megfelel a Magyarország és az Európai Unió társulási megállapodásában foglaltaknak. - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény kidolgozásakor éppen a létező európai jogi szabályozást és gyakorlatot vette a magyar fél körültekintően figyelembe - hangsúlyozta Horváth Gábor magyar külügyi szóvivő. /Velencei jelentés a státustörvényről. Jogszerűnek és előremutatónak értékelik. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 19./"
2001. október 29.
"Frunda György szenátor okt. 25-én a csíkszeredai börtönben meglátogatta Reiner Antalt, akit Kézdivásárhelyen az 1989-es decemberi eseményekért törvénytelenül elítéltek. A szenátor okt. 26-án a marosvásárhelyi börtönben Héjja Dezsőt látogatta meg, akit a csíkszeredai börtönből szakorvosi kivizsgálásra helyeztek át Marosvásárhelyre. Miután biztosította a két elítéltet arról, hogy a 11 évig elhúzódó tárgyalások alatt mindent megtett felmentésük érdekében, Frunda György kifejezte, hogy úgy, ahogy a Cseresznyés Pál szabadlábra helyezéséért is évekig küzdött, továbbra is a két elítélt mellett áll. A két elítélt írásban is megerősítette a szenátornak adott megbízását, hogy a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság előtt képviselje őket. /Frunda György meglátogatta Rainer Antalt és Héjja Dezsőt. = RMDSZ Tájékoztató, okt. 29., 2068. sz./"
2001. november 2.
"Az Európa Tanács miniszteri bizottsága okt. 31-én Strasbourgban közzétette az európai értékekre támaszkodó történelemoktatásról kidolgozott ajánlását, melyben hangsúlyosan állapította meg, hogy a történelemhamisítás ellentétes az Európa Tanács meghirdetett alapelveivel. A dokumentum szerint az európai történelem tanításának a tolerancia, a kölcsönös megértés, az emberi és demokratikus jogok, valamint az emberiségellenes bűnök megelőzésének alapvető értékeit kell képviselnie. Ezzel összefüggésben óv a történelem meghamisításától, a múlt tényeinek propaganda- és ideológiai célú deformálásától, a történelmi források eltorzításától csakúgy, mint a történelmi tények tagadásától vagy elhallgatásától. Az ET végrehajtó testületének álláspontja szerint a történelmi nevelésnek a világra nyitott európai lelkiismerettel kell felvértezni a tanulókat, s ennek kialakításához a levéltárak, a film, az audiovizuális termékek, az információs technikák, múzeumok és a történelmi hagyományok szóbeli átadásának lehetőségeit javasolja felhasználni. Külön felhívja a figyelmet a legmodernebb kommunikációs eszközök alkalmazására, egyúttal azonban szükségesnek nyilvánítja a rasszista, idegengyűlölő vagy történelemhamisító eszmék internetes terjesztése elleni küzdelmet. Az ET-ajánlás hangsúlyozza, hogy a XX. századi történelem szörnyűséges eseményeinek megismétlődését vagy tagadását meg kell előzni, s ennek érdekében indítványozza, hogy az iskolákban szenteljenek emléknapot a holokausztnak és az emberiségellenes bűnök megelőzésének az egyes tagállamok saját történelmének meghatározott eseményeihez időzítve. Az ajánlásokat kidolgozó szakbizottság magyar vezetője, Perényi János nagykövet szerint a dokumentum számos magyar javaslatot foglal magába. /Európa Tanács. Ajánlás az európai történelemtanításról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./"
2001. november 9.
"Martonyi János külügyminiszter Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének főtitkárával és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával folytatott eszmecserén kérte a két szervezetet, nyújtson politikai támogatást ahhoz, hogy a kedvezménytörvényt bíráló szomszédos országok készséget tanúsítsanak a Magyarországgal való érdemi konzultációra. Martonyi János Bruno Hallernek, a parlamenti közgyűlés főtitkárának kifejtette: az ET velencei bizottsága jelentésének fényében, amely a magyar törvény mellett nyolc másik létező európai törvényi szabályozást és gyakorlatot vizsgált, különösen nehezen érthető, hogy a magyar törvény miért váltott ki ilyen éles visszhangot egyes szomszéd országok körében. Haller hangsúlyozta, hogy az ET közgyűlése a velencei bizottság megközelítéséhez hasonlóan szintén nem kizárólag a magyar törvényt fogja vizsgálni. Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségi főbiztosa találkozójuk alkalmával Martonyi értékelésével egyetértve úgy foglalt állást, hogy a törvény nem vezetett feszültséghez a térségben, és semmilyen szempontból nem jelent biztonságpolitikai problémát. Ekeus megállapította, hogy térségünkben a magyar kisebbségek mindig törvényes úton próbálták érvényesíteni jogaikat. Az EBESZ főbiztosa a közelmúltban kiadott nyilatkozatával kapcsolatban kijelentette, hogy abban a kisebbségek védelmével kapcsolatos alapelveket kívánt megfogalmazni. Hangsúlyozta, hogy az állásfoglalás csak annyiban szólt Magyarországnak, mint a szervezet félszáznál több más tagállamának. /Strasbourg segítségét kéri Martonyi János. Politikai támogatást státusügyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./"
2001. november 10.
"Románia továbbra is kész párbeszédet folytatni Magyarországgal a státustörvény kérdéséről - jelentette ki Mihnea Motoc külügyi államtitkár. Az államtitkár, aki az Európa Tanács miniszteri bizottságának ülésén vett részt, a román sajtónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: Strasbourgban nem találkozott a magyar küldöttséggel, mivel "Budapesten nagyon jól ismerik Bukarest álláspontját". Az Európa Tanács miniszteri bizottságának ülésén felszólalt Martonyi János magyar külügyminiszter is. A magyar diplomácia vezetője Strasbourgban találkozott az ET parlamenti közgyűlésének főtitkárával, valamint az EBESZ kisebbség- ügyi főbiztosával. A velük folytatott eszmecserén kérte a két szervezetet, nyújtson politikai támogatást ahhoz, hogy a kedvezménytörvényt bíráló szomszédos országok tanúsítsanak készséget a Magyarországgal való érdemi konzultációra, a konkrét fenntartásaikkal kapcsolatos megoldások kidolgozása érdekében. /Státusügyben a helyzet változatlan. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./"
2001. november 15.
"Kulturális terrorizmusnak nevezhető, hogy a moldvai csángómagyarok számára immár az állami iskolákban sem adatik meg az anyanyelven való tanulás lehetősége. A területi tanfelügyelőség, a helyi önkormányzat már amiatt is zaklatja a csángó szülőket, a gyermekeiket oktató pedagógusokat, ha ezek a törvény által biztosított, iskolán kívüli oktatás formájában próbálnak megbirkózni a magyar betűvetéssel. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága nov. 14-én bocsátott ki állásfoglalást a Moldvában élő csángómagyar kisebbség kulturális hagyományainak védelméről, amelyben az anyanyelvi oktatás támogatását, valamint az istentiszteletek biztosításának lehetőségét szorgalmazta. Ennek ellenére a csángók érdekében szót emelők érvelése sokkal jobban elhallatszik Strasbourgig, mint Bukarestig, ahol az efféle figyelmeztetéseket a státustörvényhez hasonlóan saját szájuk íze szerint értelmezik a román politikusok. /Rostás Szabolcs: Megint küldenek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./"
2001. november 15.
"Házkutatással és bírságokkal fenyegették meg nov. 14-én a Bákó megyei Klézsén azokat a csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. Livia Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes, a küldöttség vezetője a Krónikának kijelentette, csupán tájékozódni szeretett volna, de erre sem volt lehetősége, mert az illetékesek nem jelentek meg a beszélgetésen. A klézsei kommandó éppen akkor végezte munkáját, amikor Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága ajánlásokat fogalmazott meg a román kormánynak csángóügyben. A fenyegetést Livia Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes fogalmazta meg, aki a klézsei községházán tárgyalt a délutáni oktatásról. A tanügyi reform tárgykörével megbízott főtanfelügyelő-helyettest - aki mellesleg történész doktor - több tanfelügyelő, a helyi rendőrök egyike és a községhez tartozó iskolák igazgatói vették körül azon a beszélgetésen, amelyre a magyaróráknak otthont adó szülőket berendelték. Nagy Istók Angéla elmondta, kérdőre vonták, hogy milyen alapon adta ki a szobát. A főtanfelügyelő asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra ami itt van, menjek Magyarországra, majd kijelentette, olyan bírságot róhatnak ki, amit élete végéig nem tud kifizetni. - Az egészet azért szervezték, hogy megijesszenek - vonta le a következtetést a másik berendelt, Habarics Róza. - Semmilyen bizottság nem járt Klézsén - magyarázta utólag a főtanfelügyelő-helyettes, Livia Liliana Sibisteanu -, és senki nem fenyegetőzött. A román törvények értelmében minden szervezett tanügyi tevékenységhez, még a magánoktatáshoz is, a tanfelügyelőség jóváhagyása szükséges. Hegyeli Attila programvezető arról tájékoztatott, senki sem értesítette a községházi megbeszélésről. "Az érvényben levő törvények szerint a Bákó megyei tanfelügyelőség mulasztást követett el, amikor nem indította be a magyar nyelv tanítását - jelentette ki Sántha Attila, aki az oktatásügyi államtitkár tanácsadójaként maga is részt vett ebben a bizottságban. - Ezért a törvénytelenségért senkit nem vontak kérdőre, annak ellenére, hogy a tények tagadhatatlanok." /Gazda Árpád: Megfélemlítő kommandó a csángóknál. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./"
2001. november 15.
"Nov. 14-én a csángómagyar kisebbség kulturális hagyományainak védelméről adott ki állásfoglalást az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Az állásfoglalás szorgalmazza az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. Az állásfoglalás az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének a romániai csángók helyzetéről készített júniusi ajánlását erősítette meg. Perényi János nagykövet, a strasbourgi magyar ET- képviselet vezetője kiemelte, hogy a határozat úttörő jelentőségű, amennyiben első ízben teremtette meg a csángó anyanyelvi oktatás megoldásához szükséges feltételeket. Az ET-ben megfigyelői státussal rendelkező Vatikán konstruktívan együttműködött a döntés előkészítésében, s jelezte, hogy kész lépéseket tenni a romániai csángók magyar nyelvű vallásoktatási és lelkipásztori ellátásának szavatolására. Az ET-testület állásfoglalása szorgalmazza, hogy abban az időszakban, amíg a román alkotmány és oktatási törvény előírásaival összhangban kialakítják a megfelelő anyanyelvi oktatás hátterét, biztosítani kell az anyanyelvi képzést, a szükséges osztálytermeket és fizetett csángó anyanyelvű tanárokat a moldvai helyi iskolai intézményekben. Szükségesnek ítéli, hogy a csángó szülők tájékoztatást kapjanak a román oktatási törvényekről és azok alkalmazásáról az érintett nyelvek tekintetében. Az ET felhívásban fordult a román és a magyar tudományos közösségekhez, ösztönözve őket, hogy az ET Európai Kulturális Konvenciójának szellemében működjenek együtt a kérdéssel összefüggő közös kutatásokban. A miniszteri bizottság végezetül sürgette Romániát és a szervezet mindazon tagországait, amelyek még adósak e lépéssel: ratifikálják és léptessék érvénybe az ET által elfogadott regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját. /ET-állásfoglalás a csángó kisebbségi kultúra védelméről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./ "
2001. november 19.
"A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) üdvözli az Európa Tanács miniszteri bizottságának a romániai Moldvában élő csángó magyar kisebbség kulturális hagyományainak védelméről kiadott nov. 13-i állásfoglalását, amely a magyar diplomáciai erőfeszítések igazolását és sikerét is jelenti - közölte a HTMH elnöke nov. 16-án Budapesten megtartott sajtótájékoztatóján. Szabó Tibor hangsúlyozta a magyar és a román fél pozitív hozzáállását a kérdéshez. Megemlítette: az állásfoglalás szorgalmazza az anyanyelvű oktatás feltételeinek a megteremtését, valamint az anyanyelven történő misék bevezetését. Az elnök kijelentette: aggódva értesült arról, hogy a strasbourgi döntéssel egy időben Klézsén, majd az azt követő napokban Pusztinán a helyi hivatalosságok megfenyegették és megfélemlítették azokat a lakosokat, akik helyet biztosítanak az iskolán kívüli magyar nyelvoktatásnak. Szabó Tibor reményét fejezte ki, hogy a Klézsén tapasztaltak csupán elszigetelt jelenségek, Románia felhagy eddigi politikájával és a csángóknak is érzékelhetővé teszi a miniszteri bizottság állásfoglalásában képviselt elvek megvalósulását. A román külügyminisztérium sajtóközleményben jelentette be, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága elfogadta az ET parlamenti közgyűlésének ez évi 1521. számú ajánlására megfogalmazott válaszát a romániai csángó kisebbség kultúrájáról. A tárca közleménye szerint az ET parlamenti közgyűlésének ajánlásában "utalás történt arra, hogy a csángók a magyar nyelv egyik archaikus változatát beszélik". Tekintettel a csángó nyelv jellegével és eredetével kapcsolatos viták bonyolultságára, a miniszteri bizottság román és magyar szakemberek közös kutatásának beindítását javasolta az ET kulturális konvenciója szellemében - mutatott rá a külügyi közlemény, amely szerint a szóban forgó európai testület állásfoglalása "megerősíti a román félnek azt a kitartóan hangoztatott véleményét, amelynek értelmében tudományos szempontból nincs teljes mértékben tisztázva a csángó nyelv eredete". Végül a közlemény leszögezte: "Az ET dokumentuma kidomborította azt a számottevő haladást, amelyet Románia a tolerancia és megértés légkörének megteremtéséhez hozzájáruló nemzeti kisebbségvédelmi jogi és intézményi keret megszilárdítása terén elért". /Csángó kultúra. Pozitív hozzáállás. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./ Szabó Tibor kiemelte: a vatikáni küldött javaslatára került a szövegbe a kitétel, mely szerint "a testület bízik abban, hogy a Szentszék a romániai helyi egyházi hatóságokkal és kormányzati tényezőkkel fenntartott kapcsolataiban figyelemmel kíséri a felvetett kérdést, amennyiben ez érinti a csángók vallásos életét". Szabó Tibor aláhúzta: a csángó nyelvű mise biztosításának lehetősége mindenképpen áttörésnek tekinthető. Másik fontos kitétel a Miniszteri Bizottság tudomásul vette a Parlamenti Közgyűlés Állandó Bizottságának megállapítását, miszerint a csángók a magyar nyelv egy ősi formáját beszélik. "Ez nagyon fontos megállapítás - szögezte le Szabó Tibor -, hiszen az elmúlt években, évtizedekben folyamatosan kétségbe vonták, elsősorban a román fél részéről, hogy a csángó nyelv magyar nyelvnek tekinthető-e". Az állásfoglalás a továbbiakban megállapítja, hogy évszázados hagyományok, valamint igen változatos népművészet és kultúra kapcsolódik a csángókhoz, amely kivételes értéket képvisel Európa számára. A HTMH elnöke érintőlegesen vázolta a magyar kormány csángókkal kapcsolatos támogatáspolitikája azon elemeit, melyek az elmúlt években sajátos programok formájában hangsúlyosan megjelentek a csángó nyelv és kultúra megóvása érdekében. Az Illyés Közalapítvány 1999-től folyamatosan lehetővé tette, hogy minden egyes szakmai kuratóriumában az ott rendelkezésre álló 5 %-a kifejezetten a csángó kultúra és oktatás megsegítésére és erősítésére kerüljön felhasználásra. A kulturális tárcánál pedig 2000 óta elkülönített keretösszeg áll rendelkezésre a csángók nyelvi és kulturális identitása megőrzése érdekében. Az idén támogatták pl. az iskolán kívüli, illetve a szünidei magyar nyelvű oktatást, a hagyományőrző, nyelvápoló kurzusok szervezését, a pusztinai csángók részére anyanyelvi vallási program indítását, különféle kulturális rendezvényeket, valamint a csángó kultúra bemutatását célzó kiadványok - könyvek, CD-k - megjelentetését. - Tavaly Klézsén és Pusztinán kb. száz gyermek kapcsolódott be az oktatási programba, az idén megnégyszereződött a számuk, további öt településen igényelték az iskolán kívüli magyar nyelvoktatási program bevezetését és támogatását. A 12 tanár vezetésével folyó alternatív oktatás - megfelelő helyiségek hiányában - magánházaknál zajlik. Most épp azokat a szülőket fenyegették meg, akik helyet biztosítottak a tanításnak. - A Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől Hegyeli Attila programfelelős november 15-i tájékoztatója szerint Klézsén a tanév kezdete óta folyamatosan zaklatják azt a kb.100 gyereket, akik rendszeresen járnak magyar órára, illetve a szülőket és a tanárokat is. A programvezetőt a polgármester többízben is megfenyegette: az embereit fogja rá uszítani, hogy azok a faluból őt kikergessék, a szülőket a templomban intik attól, hogy magyar órára küldjék gyerekeiket, a polgármester minden szülővel érezteti, mennyire ellenzi ezt a fajta oktatást. A HTMH elnöke kérdésre válaszolva megerősítette: folyamatosan nyomon követik, figyelik a fejleményeket. A Klézsén és Pusztinán nemrég történtekről pedig - hiteles, első kézből való információk összegyűjtése után - tájékoztatni fogják az Európa Tanácsot. /(Guther M. Ilona): Kinek kérdés a csángókérdés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./"
2001. december 13.
"A kisebbségi egyházak nov. 28-29-i kolozsvári értekezlete után, amelyen az erdélyi magyar történelmi egyházak, a görög katolikusok, illetve a szász evangélikusok közös nyilatkozatban kérték számon a román kormánytól javaik visszaadásának elodázását, az Európa Parlamentet, és az Európa Tanácsot is megkeresték ügyük érdekében. Meghallgatást kértek, így december elején a királyhágómelléki református egyházkerület két küldötte, Tolnay István tanügyi és Antal János külügyi előadó Strasbourgban tárgyalt, ahol felvázolhatták az egyházi ingatlanok restituciójának 1989 óta húzódó ügyét és még számos, a kisebbségeket érintő problémát, például a székelyföldi tankönyvháborút vagy a csángók magyarul tanulásának betiltását. Az egyeztetések nyomán 2002 elején erdélyi püspökök küldöttségét fogadják Strasbourgban. /(Balla Tünde: Strasbourgba vitték az egyházak ügyét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./ "
2001. december 22.
"A romániai magyar történelmi egyházak közös fellépéssel kívánják felhívni az európai fórumok figyelmét arra, hogy a román állam több mint tíz éve halogatja jogaik érvényesítését - közölte Tőkés László református püspök. Rámutatott: az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989 óta eltelt több mint egy évtized során számtalan közös beadványban, memorandumban, nyilatkozatban és testületi állásfoglalásban folyamodtak az illetékes fórumokhoz ingatlanaik visszaszolgáltatását kérve. Minderre válaszul csak csip-csup rendelkezésekkel és halogatásokkal fizettek ki bennünket - mondta. Elhatározták, hogy panaszaikkal és kéréseikkel felkeresik Ion Iliescu államfőt és Adrian Nastase miniszterelnököt. Megkeresésükre nem kaptak választ. Ezzel egyidejűleg közös levelet írtak az Európai Parlamenthez, az Európa Tanácshoz és a brüsszeli NATO-központhoz is, ismertetve egyházaik ingatlanjogi helyzetét. Decemberben olyan visszajelzést kaptak az Európai Parlament és az Európa Tanács illetékeseitől, hogy januárban magas szinten készek fogadni egyházaink főpapjait. /Strasbourgba készülnek az egyházfők. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./"
2001. december 29.
"Első ízben került európai fórumok elé 2001-ben a csángó kultúra ügye. A csángómagyarok hiába kérvényezték, hogy Klézsén és Pusztinán elkezdődjék az iskolákban a magyar nyelv oktatása, vágyuk nem valósult meg. Csángóügyben a 2001-es év első fontos lépését éppen a csángómagyar törekvések ellen fellépők tették, amikor március 17-én Bákóban megalakították a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületet. Elnökük, Gheorghe Bejan kijelentette, Moldvában semmi keresnivalójuk a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek, a moldvai katolikusok ősidőktől fogva románok. A rendezvényt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke levélben üdvözölte. Az egyesület vádjaira az Európa Tanács parlamenti közgyűlése adott csattanós választ. A közgyűlés állandó bizottsága május 24-én Isztambulban foglalt állást csángóügyben. Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentése alapján a testület kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára. A 9078-as ajánlás a csángókat római katolikus vallású nem homogén csoportként mutatja be, mely a középkortól Moldvában él, a magyar nyelvnek egy archaikus formáját beszéli, és egész Európa számára rendkívül értékes hagyományvilágot, kultúrát képvisel. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. A helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvük tanításához, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. A dokumentum szerint a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényekről, és segíteni kell őket abban, hogy alkalmazzák a törvény nyelvhasználatra vonatkozó lehetőségeit. Ugyanakkor lehetőséget kell nyújtani a csángóknak az anyanyelvi római katolikus misék hallgatására és arra, hogy az egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. A dokumentumot egyhangúlag fogadta el az állandó bizottság, kénytelen-kelletlen Gheorghi Prisacaru szenátor, Románia képviselője is megszavazta. A szenátus külügyi bizottságának elnöke üdvözölte az Európa Tanács döntését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) úgy döntött, nem kezd el újabb, kudarcra ítélt harcot a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel azért, hogy az iskolákban induljon be a magyar nyelv tanítása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indított alternatív magyarórákat. Klézsén, Budán, Somoskán, Pusztinán, Rekecsinben, Diószénen és Trunkon többnyire magánlakásokon kezdődtek el a délutáni magyarórák. Ezzel párhuzamosan a csángómagyar közösségi házak építésébe is belekezdtek. Az MCSMSZ július közepén költözött át új bákói székházába, melyet szintén az NKÖM támogatásából vásárolt. Ugyanabból a pénzforrásból Forrófalván és Pusztinán is telket vásároltak egy-egy közösségi ház építésére. "Lesznek olyan központjaink ezekben a falvakban, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok, ahol programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - nyilatkozta Bartha András, a szövetség elnöke. A békés építkezés időszakának a hatóságok durva fellépése vetett véget. November 14-én házkutatással és bírságokkal fenyegették meg azokat a klézsei csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. "A főtanfelügyelő-helyettes asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra, ami itt van, menjek Magyarországra - nyilatkozta a Krónikának Istók Angéla, az egyik berendelt asszony. - Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első szavak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet." A klézsei hatósági fenyegetéssel egy időben foglalt állást csángóügyben Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazta az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én a prefektúra írásos felkérése nyomán szálltak ki Klézsére, ahol meglátogatták a délutáni magyarórák helyszíneit. Megállapították, a magánlakásoknak nem megfelelő a hőszigetelése, és az udvar végében mindössze egy illemhely áll az ott lakó család és a gyermekek számára. Ideiglenesen betiltották a tanítást az épületekben, és öttől negyvenmillió lejig terjedő bírságot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a szükséges átalakítások és jóváhagyások nélkül órákat tartanának bennük. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályától tudta meg, hogy a romániai iskolák hatvan százaléka nem rendelkezik az egészségügyi hatóságok jóváhagyásával. A minisztérium illetékesei azt is elmondták, az egészségügyi jóváhagyás nélkül működő tanintézmények száma csupán Bákó megyében 223. A minisztériumi közleményből kiderült, a Klézse községhez tartozó öt iskola közül csupán egy rendelkezik egészségügyi jóváhagyással. Miután a csángószövetség vezetői és az oktatási program szervezői az RMDSZ ügyvezető elnökével is tanácskoztak, úgy döntöttek, elkezdik a kilincselést a hivatalokban, hogy összegyűjtsék a délutáni oktatás törvényesítéséhez kért jóváhagyásokat. Budapesten az Országházban november 27-én Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese tájékoztatta az Országgyűlést a csángóföldi történésekről. A csángó szövetség és az oktatási program vezetőinek november 29-én sikerült első ízben érdemi vitát folytatni a magyar oktatás ellen fellépő hatóságokkal. Hegyeli Attila programvezetőt és Bilibók Jenőt, az MCSMSZ alelnökét idézték be a Bákó Megyei Tanfelügyelőségre. A két fiatalember azt a kérvényt is magával vitte, amelyet egy nappal korábban harminchét magyarul tanuló klézsei gyermek szülei írtak alá. December 8-ra a klézsei rendőrségre idézték be a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit. A rendőrség a vizsgálatot alighanem a Krónika érdeklődése miatt fújta le. A rendőrtiszt végül úgy döntött, nem avatkozik bele az ügybe. A csángókérdés december 10-11-én ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának párizsi ülésén. Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángó-ajánlásait. Arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. Prisacaru egyben jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Európai ügy. Visszatekintő a csángókérdésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./"
2002. január 7.
Újvári Ferenc ügyvéd nyílt levéllel fordult a romániai magyar püspökökhöz, közös álláspont kidolgozását kérte. "Nyolcvan év telt el és önrendelkezési jogaink gyakorlása helyett évről-évre beszűkített, megalázott nemzetiségi kisebbségi státust kaptunk." – állapította meg. Újvári Ferenc szerint a nemzetiségi kisebbség helyett a társnemzeti jogi státust kell elérni. Kolozsvárott az 1800-as évek végén hat román családot tart nyilván a Statisztikai Hivatal: nyolcvan év alatt az "ahogy lehet" politikai koncepcióval húsz százalék köré nyomtak la a magyarság lélekszámát. Újvári szerint vállalni kell a Hymnusz éneklése miatt számunkra kilátásba helyezett büntetéseket. A már meghozott büntetésekről értesíteni kell Brüsszelt, Strasbourgot, Bécset, Washingtont, az ENSZ illetékes szerveit. "Kérjük a mindenkori magyar kormányt, vállalja fel ügyünk képviseletét az illetékes nemzetközi szervek-fórumok előtt." /Újvári Ferenc ügyvéd: Nyílt levél a romániai magyar püspökökhöz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2002. január 24.
Románia újabb pereket veszíthet, ha nem tartja be az 1994-ben ratifikált, az emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményt. Az Európai Emberjogi Bíróság egy bukaresti ügyvéd beadványára reagálva vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a román hatóságok betartják-e korábban hozott ítéleteit – jelentette be Dumitru Radescu, a beadvány előterjesztője. Radescu elmondta, a strasbourgi testület az elmúlt évek során több ítéletet hozott, elmarasztalva a román államot, mert a bukaresti hatóságok nem tartják be az emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményt, melyet a parlament 1994-ben ratifikált. Eszerint bármely polgárt a letartóztatás vagy őrizetbe vétel után át kell adni egy bírónak vagy a törvény által hasonló jogkörökkel felruházott ügyésznek. Ez azonban nem lehet semmiképpen a romániai értelemben vett ügyész, aki nem elmozdíthatatlan, illetve nem független, mert a legfőbb ügyész alárendeltej, ezáltal pedig az igazságügyi miniszternek, aki a kormány, azaz a végrehajtó testület tagja. Romániának tehát létre kellene hoznia a vizsgálóbíró intézményét – magyarázta az ügyvéd. A Legfőbb Ügyészség azt állítja, támogatja a Btk. módosítását, addig azonban az ügyészek a már életben lévő törvények szerint járnak el. Radescu szerint ez nem egészen így van. Az alkotmány szerint ugyanis a Románia által elfogadott nemzetközi egyezmények elsőbbséget élveznek a belső törvényekkel szemben. /Szőcs Levente: Strasbourgi vizsgálat. A román igazságszolgáltatásnak módosítania kell a Btk.-t. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2002. január 26.
Az Európa Tanács strasbourgi ülésszakán, a jogi és emberi jogi bizottságban bejelentették: Erik Jürgens holland képviselő február–március folyamán Budapesten, Bukarestben és Pozsonyban tájékozódik a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos helyzetről. Ezzel összefüggésben Tabajdi Csaba (MSZP), a magyar delegáció tagja emlékeztetett: Európában számos példa van arra, hogy az anyaország anyagilag támogatja a határain túl élő kisebbséget. Kurucsai Csaba, a magyar delegáció másik tagja a romániai csángók helyzetével foglalkozó kérdést tett fel Walter Schwimmernek. Az Európa Tanács főtitkára válaszában a miniszteri bizottság korábbi határozatát nyomatékosan megerősítve kiállt a csángók szabad nyelvhasználata mellett minden területen. /Tájékozódik az Európa Tanács a státustörvényről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./
2002. január 30.
Nov. 16-án, délelőtt a Vatikáni Rádió negyedórás angol nyelvű műsorban foglalkozott a csángókérdéssel. Az adásban megszólalt Tytti-Isohookana-Asumnaa, az Európa Tanács kulturális bizottságának finn tagja, annak a csángó kisebbségi kultúráról szóló dokumentumnak az előterjesztője, amelyet május 23-án Isztambulban az ET parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága egyhangú szavazással elfogadott. Most, november 14-én pedig az ET miniszteri bizottsága strasbourgi ülésén adott ki állásfoglalást, megerősítve az előző ajánlásban foglaltakat. Tytti-Isohookana Asumnaa asszony az interjúban elmondta, hogy ő és az ET kulturális bizottságának tagjai is fontosnak tartják, hogy segítsenek a csángóknak önazonosságuk megerősítésében, hogy lehetőségük legyen anyanyelvükön tanulniuk, és legyen joguk ahhoz, hogy anyanyelvüket a liturgiában, az istentisztelet során is használhassák. Ez ugyanis az egyik alapvető jog mindenki számára, hogy használhassa anyanyelvét. Fontos, hogy a csángók rendelkezzenek ezzel az alapvető jogukkal. "Tudom, hogy jelenleg nehéz helyzetben élnek. Térségükben az iskolában és a templomban a román nyelvet használják és a csángóknak nincs lehetőségük arra, hogy előmozdítsák saját kultúrájukat, ami nagyon szomorú. Nem értem, hogy a román tisztségviselők miért olyan ellenségesek velük szemben és nem engedik meg, hogy előmozdítsák kultúrájukat. Az egész folyamat nagyon hosszú és eléggé nehéz volt. Az egyik kérdés, amiről sokat vitatkoztunk, az az volt, hogyan írjuk a csángók nevét. Végül is közösen elfogadtuk azt az írásmódot, a magyart, ahogyan ők írják anyanyelvükön a csángó szót." Arra a kérdésre, hogy az ET csángókra vonatkozó dokumentuma, vagyis az 1521-es számú ajánlások május végén történt elfogadása óta eltelt fél évben történt- e valamilyen változás, a finn parlament tagja azt felelte: "Sajnos semmilyen hírt vagy üzenetet nem kaptam a csángók falvaiból. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik megkezdeni az anyanyelvi oktatást vagy sem. Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy semmit sem tudok arról, most milyen a helyzetük. Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy ottani barátnőmtől egy levelet, amelyben azt írta, hogy magánúton megkezdték a nyelvoktatást." Titty-Isohookana Asunmaa ezzel kapcsolatban rámutatott: az ET sajátos eszköze, az ún. monitor-rendszer, vagyis a beérkezett levelek, jelzések alapján jelentést készít a változásokról. Az ET továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet, de az a legfontosabb, hogy maguk a csángók adjanak hangot akaratuknak, annak az igényüknek, hogy legyen anyanyelvi oktatás az iskolákban és használhassák anyanyelvüket a templomokban. Az Európa Tanács tehát várja jelzéseiket tevékenységükről, és valóban nagyon fontos, hogy ők maguk tájékoztassanak bennünket, vagy kérjenek segítséget az Európa Tanácstól. Az ET kulturális bizottságának finn tagja megerősítette a dokumentum állítását, hogy mind a magyar, mind a román komoly tudósok körében általánosan elfogadott tény, hogy a csángók magyar származásúak és Nyugatról érkeztek. A legutolsó jelentés végén van egy függelék, amelyet a román küldöttség írt. "Ez azonban különbözik mind az én véleményemtől, mind pedig a hivatalos jelentéstől. A bizottságunkban elhatároztuk, amikor a kérdésről megbeszélést folytattunk, hogy rendben van, adjuk meg nekik (a román delegációnak) a lehetőséget, hogy írják le a felfogásukat, de ezt és szeretném ismét megemlíteni, hogy nem hagyta jóvá sem a kulturális bizottság, sem az Európa Tanács."
2002. február 2.
Az 1989-es forradalom idején Kézdivásárhelyen meggyilkolt Aurel Agache rendőr őrnagy fia, Aurel Dionisie a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon szándékozik bepereleni a magyar államot, mivel visszautasította az Interpolnak a rendőr őrnagy meggyilkolásával vádolt, jelenleg Magyarországon élő Pajzs Ottó kiadatására vonatkozó kérését. A bíróság jóváhagyta az Interpol kiadatási kérését, ám Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter egy rendeletével meghiúsította annak végrehajtását. Mivel az Agache család a román igazságszolgáltatás által a rendőr őrnagy meggyilkolásával vádolt öt kézdivásárhelyi magyar ellen kirótt ítéleteket túl enyhének találja, a román államot is beperelte a strasbourgi bíróságon. Frunda György szenátor, az elítéltek ügyvédje elmondta: a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz csakis az fordulhat, aki saját országában eljárta a törvény által előírt jogi utakat. A politikus kifejtette: a kézdivásárhelyi elítéltek ügyében ő maga is strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, mivel véleménye szerint a román igazságszolgáltatás ezúttal nem tartotta tiszteletben az Európai Emberjogi Egyezményt. A szenátor úgy véli, Agachénak nincs esélye arra, hogy Strasbourgban jogi orvoslásra találjon, ugyanis az ítélet kimondása után hat hónapon belül nem fordult az európai bírósághoz. Magyarország beperelését pedig a szenátor jogi aberrációnak tartja, ugyanis az elítéltek kiadatása a két ország jogi ügye — véli a szenátor. A kézdivásárhelyi elítéltek közül jelenleg börtönben van Héjja Dezső és Rainer Antal, akit Magyarországról való hazatérése után másnap rögtön letartóztattak. A többi három elítélt Orban Filip Daniela, Konrád János és Pajzs Ottó jelenleg Magyarországon tartózkodik. Frunda Györgynek nincs tudomása arról, hogy a román kormány kérte volna kiadatásukat elítélésük után. Dávid Ibolya rendeletével kapcsolatban a szenátor elmondta: A cikket valószínűleg olyan újságíró írta, aki nem ért az igazságszolgáltatáshoz. Tudniillik Magyarországon lehetetlen az, hogy az igazságügy-miniszter beleszóljon egy bíróság független tevékenységébe és döntéshozatalába - hangsúlyozta Frunda György. /Strasbourghoz fordulna az Agache család. Be akarják perelni a magyar államot. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2002. február 4.
Febr. 1-jén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kibővített igazgatótanácsi ülésén az egyház közéleti, politikai szerepvállalásáról és felelősségéről tanácskoztak. A mintegy 100 főt számláló megbeszélésen kifejtették: az egyház megvonja támogatását az érdekvédelmi szövetségtől, ha az RMDSZ-vezetők nem változtatnak politikájukon. Szabad lelkiismereti döntésre bízták a tanácskozáson való részvételt, amelynek részleteiről Tőkés László püspök és Sípos Miklós, szatmárnémeti lelkipásztor, az Esperesek Kollégiumának elnöke sajtóértekezleten számolt be. Amint a püspök kifejtette, kritikus pontra jutott az RMDSZ és a református egyház viszonya. Az egyháznak belsőleg kell értékelnie a kialakult helyzetet, mértékadó álláspontra helyezkedve.za püspök sorra kifejtette az RMDSZ, a romániai államhatalom, a magyarországi politikum és a státustörvénnyel kapcsolatos álláspontjukat. Negatívan ítélték meg az RMDSZ politikáját, főként a szövetség és a kormánypárt közt nemrég köttetett megállapodást. Úgy vélik, a román hatalom többet nyert vele, mint az erdélyi magyar közösség. Bírálták, hogy az SZKT jóváhagyása nélkül írták alá a protokollumot. "A hatalommal való egyezkedés neptuni irányvonaláról beszélhetünk. Az RMDSZ közelebb áll a mostani kormányhoz, mint amelynek tagja volt" - fejtegette, s úgy vélte, súlyos árat fizetünk majd ezért. Cselekvési egységre szólította az igazgató tanácsot, az egyházközségeket, lelkészeket, presbitériumokat, hogy kivédjék a közösség megosztását, segítsék a román asszimilációs politika elleni küzdelmet. Figyelőszolgálatot alakítanak a vallásszabadság, a kisebbségi és emberi jogok védelmében, illetve a román kisebbségi politika leleplezése végett. Vizsgálják az ortodox expanzió kérdését is. A püspök kitért a Szilágy megyében tapasztaltakta: a helyi RMDSZ titkos egyezményt kötött a kormánypárttal, ennek nyomán késleltetik a Kálvineum visszaadását, illetve Zilahon és Szilágycsehben akadályozzák a státusirodák megnyitását. A protokollum-politika gúzsba köti a magyarság lehetőségeit. Folytatódik a magyarság térvesztése, erősödnek a Trianon utáni negatív folyamatok. Követelik tehát az egyházi és kisebbségi javak maradéktalan visszaszolgáltatását, felszólítva az RMDSZ-t: az eredeti törvénytervezethez ragaszkodjék, s az egyházakkal egyeztetett álláspontot képviselje. Kezdeményezik Románia monitorizálását Strasbourgban, próbapereket indítanak az egyházi ingatlanokért. Leszögezte: az RMDSZ-nek csak választásokkor van szüksége az egyházra, s balratolódás figyelhető meg az érdekvédelmi szövetségben. A püspök utalt egyes vezetők: Kincses Előd, Király Károly és Csapó József politikai életből való kiszorítására, az ifjúság megosztására való törekvésre s a belső választások elodázására. Fontosnak tartják az apadás, a kivándorlás és az asszimiláció megállítását, a nemzeti konszenzus kialakítását. Készek újragondolni az RMDSZ-szel való kapcsolatukat, ám amennyiben a szövetség nem változtat politikáján, részben vagy akár egészen megvonhatják tőle támogatásukat. Nem asszisztálnak olyan RMDSZ-nek, amely olyan kormánynak asszisztál, mely a kisebbségek elnyomásában jeleskedik. - A Bihar megyei RMDSZ vezetőivel két hete folyt egyeztető tárgyalás. A püspök szerint jórészt semmiben sem értettek egyet, de szívélyes légkörben folyt a megbeszélés. – Erkölcsi és hitbeli kérdésnek tekinti a Fidesz támogatását - jelentette ki a püspök, újságírói kérdésre. /(Balla Tünde): A Királyhágómelléki Egyházkerület radikális szerepvállalásra készül. Megvonhatják támogatásukat az RMDSZ-től. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
2002. február 16.
A Nagy-Románia Párt már tavaly decemberben benyújtotta Bukarest 2. kerületi törvényszéken az RMDSZ betiltását kérő "vádiratát". Ebből idézett a napilap. Az RMDSZ a románok lelkét mérgezi, aláásta a román állam alapjait egyetlen bevallott céllal, hogy gazdaságilag gyarmatosítsa Erdélyt s elszakítsa azt Romániától. Az RMDSZ VI. kongresszusán /1999-ben/ romániai magyar nemzeti közösségről volt szó etnikai kisebbség helyett. "Az RMDSZ 1989 decemberében alakult meg az erdélyi magyar etnikumúak által a román származású polgárok ellen elkövetett gyilkosságok és agressziók jegye alatt, melyeket "forradalmi akcióknak" álcáztak." "Az RMDSZ által a Hargita és Kovászna megyében folytatott fasiszta típusú etnikai tisztogatás legbeszédesebb példája az a több, mint 20 000 román etnikumú, akiket különböző formában elűztek ezekből a megyékből: fizikai terrorral, írásbeli vagy szóbeli fenyegetésekkel, munkanélkülivé tétellel, a román tanítók és gyermekek teljes elszigetelésével stb." Az NRP hosszan sorolta az RMDSZ bűneit, ezek között szerepel, hogy Kovásznában magyar neveket adnak az utcáknak, köztük a szélsőséges románellenes megnyilvánulású Tamási Áronét is. Az RMDSZ nemzetellenes akciói között van: 1991 júniusában az RMDSZ vezetése Kolozsváron határozatot fogad el, mely megfellebbezi a Trianoni szerződést, és egy Felhívást az EBESZ-hez, melyben megkérdőjelezi a Román Kormány jogát, hogy az erdélyi magyarokat képviselje. 1993. augusztus 5-én az RMDSZ memorandummal fordul az Európa Tanácshoz, melyben ellenzi Románia felvételét ama fórumba, mert "Alkotmánya intoleráns". 1993. dec. 11-én az RMDSZ SZKT-ja Kolozsváron Felhívás az európai közvéleményhez címmel felpanaszolja a magyar kisebbség jogainak beszűkítését, ami hamis állítás. 1995. jan. 31-én, Strasbourgban Frunda György szenátor az Európa Tanács előtt úgymond a "magyar lakosság megalázatásait" idézi. Csapó József (az eredetiben: Joszep) RMDSZ-szenátor kidolgozta a Székelyföld statútumát, ahol léteznie kell egy saját elnöknek, parlamentnek, hadseregnek, rendőrségnek stb. 1992-ben az RMDSZ ellenzi román prefektusok kinevezését Hargita és Kovászna megyékben. Ugyancsak az RMDSZ, 1994-1995-ben polgári engedetlenségi akciókat kezdeményez, melyek az elfogadott tanügyi törvényre reagálva túllépnek bármilyen határt. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként románellenes és irredenta nyilatkozatokat tett, akárcsak Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki odáig jutott, hogy kijelentette: "A dákoromanizmus rasszista ideológia". Az RMDSZ keretében katonai jellegű és hírszerző struktúrák alakultak, a román nemzetbiztonságot védő szolgálatok egyes alkalmazottjait 1500-1800 dollár havi fizetés ellenében beszervezik. A legfrissebb eset a kolozsvári, ahol "bizottság alakult a státustörvény alkalmazásának felügyeletére", egy olyan szervezet, mely idegen a román állam struktúráitól és a nem kormányszintű szervezetek rendszerétől. A román állam autoritásának elvesztése Hargita és Kovászna megyében, mely hatóságelvesztés gyakorlatilag az állami szuverenitás elvesztését jelenti, mint arra Ioan Rus belügyminiszter, Radu Timofte, az RHSZ igazgatója és Ion Stan, az RHSZ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is rámutatott.» /Nagy-romániás "vádirat" Az RMDSZ feloszlatására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2002. február 20.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei, Szélyes Ferenc és Nicolae Cristache öt nap után sem mondtak le az éhségsztrájkról. Tiltakozó akciójukhoz két román színművész is csatlakozott. Kincses Elemér, a Tompa Miklós Társulat rendezője azt javasolta, ha a politikusok képtelenek Bukarestben megoldást találni a vásárhelyi színház gondjaira, az éhségsztrájkolókat ültessék mentőkocsiba, és szállítsák őket Strasbourgba. Febr. 19-én Borbély László képviselő interpellált színházügyben, febr. 20-án pedig a heti kormányülés keretében tárgyalnak a teátrumról. Ígéretet kaptak, hogy a visszautalják a színházat a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe. /Szucher Ervin: Újabb éhségsztrájkolók Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./
2002. február 24.
A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Erdély egyik legrégibb intézménye, a középkori káptalanok idején létesült és működött a gyulafehérvári szentistváni székesegyház közelében. A régmúlt időktől kezdve itt képezték Erdély papjait és világi értelmiségét. 1953-tól 1990-ig Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolaként működött mint a négy erdélyi magyar római katolikus egyházmegye fiúgimnáziuma és kisszemináriuma. Abban az időben ez volt az egyetlen erdélyi magyar katolikus gimnázium. Az 1990-es változások során az állami oktatási hálózat sajátos, líceumi szemináriumi profillal bekebelezte, és a Líceumi Szeminárium nevet adta neki. Az iskolát elsősorban azért működteti a gyulafehérvári érsekség, hogy ide jöjjenek azok a fiúk, akik Isten hívó hangját érzik lelkükben, de jöhetnek olyanok is, akik mélyebben meg akarnak ismerkedni a kereszténységgel. Az iskola szakképzett tanári kara képes a harmadik évezred diákjait érettségi vizsgára bocsátani. Az iskola új épülete tantermekkel, 20 számítógéppel ellátott informatikateremmel, kápolnával, nyelvi laborral, könyvtárral, sportteremmel, zeneteremmel és erőteremmel rendelkezik. Az iskola kórusa kórusversenyeken többször felhívta magára a szakemberek figyelmét, még a strasbourgi Európai Parlamentben is koncertezett. A kisszemináriumban a Dsida Jenő Önképzőkör működik, az iskolai diáklap a Szikra. Van cserkészet is. Testvériskolai kapcsolatot ápolnak a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiummal és a székesfehérvári Ciszterci Gimnáziummal. /A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./
2002. február 26.
Szilágy megyének Magyarország helységeivel van a legszámottevőbb testvértelepülési kapcsolata. Többet nevesített: Szilágysomlyó rendszeresen együttműködik Albertirsa, Nyírbátor, Szarvas városokkal; Kémer Soponyával, Sarmaság Nagyhalász és Soltvadkert településekkel, Szilágynagyfalu Vámospérccsel, Ipp Nagyvarsánnyal. Második helyen Franciaország áll, Szamosgalgó például Chatel Montagne, Nagyilonda Viala du Tar helységekkel kötött együttműködési szerződést; Krasznahorvát a belgiumi Gembloux településsel, Szilágycsehnek a magyar Egercsehin kívül szintén a belgiumi Dilbeek a testvértelepüléssel. A norvégiai, svájci, belgiumi és francia testvértelepülések több alkalommal nyújtottak adományokat a szilágysági iskoláknak, öregek otthonainak. Szilágy megye ugyanakkor évekkel ezelőtt lett tagja a Kárpát Eurórégiónak, és 1996- ban csatlakozott a Strasbourgban levő Európai Régiók Közgyűléséhez. /Testvértelepülési kapcsolatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
2002. február folyamán
2001. nov. 16-án a Vatikáni Rádió negyedórás angol nyelvű műsorban foglalkozott a csángókérdéssel. Az adásban megszólalt Tytti-Isohookana Asumnaa, az Európa Tanács (ET) kulturális bizottságának finn tagja, annak a csángó kisebbségi kultúráról szóló dokumentumnak az előterjesztője, amelyet tavaly máj. 23-án Isztambulban az ET parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága egyhangú szavazással elfogadott. Nov. 14-én az ET miniszteri bizottsága strasbourg-i ülésén adott ki állásfoglalást, hogy megerősítse az előző ajánlásban foglaltakat.Tytti-Isohookana Asumnaa asszony fontosnak tartja, hogy segítsenek a csángóknak önazonosságuk megerősítésében, hogy lehetőségük legyen anyanyelvükön tanulniuk. "Tudom, hogy jelenleg nehéz helyzetben élnek. Térségükben az iskolában és a templomban a román nyelvet használják és a csángóknak nincs lehetőségük arra, hogy előmozdítsák saját kultúrájukat – ami nagyon szomorú. Nem értem, hogy a román tisztségviselők miért olyan ellenségesek velük szemben és nem engedik meg, hogy előmozdítsák kultúrájukat. Az egész folyamat nagyon hosszú és eléggé nehéz volt. Az egyik kérdés, amiről sokat vitatkoztunk, az volt, hogyan írjuk a csángók nevét. Végül is közösen elfogadtuk azt az írásmódot – a magyart –, ahogyan ők írják anyanyelvükön a csángó szót." Arra a kérdésre, hogy eltelt fél évben történt-e valamilyen változás, a finn parlament tagja azt felelte: "Sajnos semmilyen hírt vagy üzenetet nem kaptam a csángók falvaiból. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik megkezdeni az anyanyelvi oktatást vagy sem." Az ET továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet, de az a legfontosabb, hogy maguk a csángók adjanak hangot akaratuknak, annak az igényüknek, hogy legyen anyanyelvi oktatás az iskolákban és használhassák anyanyelvüket a templomokban. Egy nemzetközi szeminárium nagyon hasznos lenne számukra. Az ET kulturális bizottságának finn tagja megerősítette a dokumentum állítását, hogy a komoly tudósok – mind magyar, mind román – körében általánosan elfogadott tény, hogy a csángók magyar származásúak és Nyugatról érkeztek. A legutolsó jelentés végén van egy függelék, amelyet a román küldöttség írt. "Ez azonban különbözik mind az én véleményemtől, mind pedig a hivatalos jelentéstől. A bizottságunkban elhatároztuk, amikor a kérdésről megbeszélést folytattunk, hogy rendben van, adjuk meg nekik (a román delegációnak) a lehetőséget, hogy írják le a felfogásukat, de ezt – és szeretném ismét megemlíteni – nem hagyta jóvá a kulturális bizottság, sem az Európa Tanács."Tar Pál, Magyarország szentszéki nagykövete elmondta, hogy egyáltalán nincs közvetlen kapcsolata a csángókkal. A nagykövet tolmácsolta a magyar kormány legnagyobb megelégedését, hogy az Európa Tanács időt és fáradtságot szentelt a csángó kultúra kutatására, majd utalt rá, hogy a iasi-i püspök, Petru Gherghel levélben fejezte ki tiltakozását az ET-nél a dokumentumot illetően. Ismeretes, hogy a helyi püspök a legmagasabb fórum a liturgikus nyelvet illetően, és még a Vatikán sem tehet mást, mint hogy ajánlással fordul az érdekeltek felé. Mádl Ferenc magyar államfő okt. 9-én, a pápával és Angelo Sodano bíboros-államtitkárral folytatott megbeszéléseit követően a Vatikáni Rádiónak elmondta: "Sodano bíborossal a magyar nemzeti kisebbségek és lelkipásztori ellátásuk témájáról beszéltünk. A csángó kérdést illetően új fejleményt jelent az Európa Tanács dokumentuma, amely elismeri, hogy magyar nyelvről van szó, holott ezt sokan vitatták, még a román egyházakban is. Ami új, az az, hogy a Szentszék hivatalos képviselője az Európa Tanács napirendjére tűzte azt a javaslatot, hogy ennek a nemzeti kisebbségnek a lelkipásztori ellátását oldják meg." /Keresztény Szó (Kolozsvár), 2002. febr./
2002. március 1.
Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke febr. 28-i sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az érintett magyar egyházaknak megállapodást kellene aláírniuk a kormánnyal javaik visszaszolgáltatásáról. A püspök szerint az RMDSZ-nek nem kellene közvetítői szerepet játszania a magyar egyházak és a kormány között. Bírálta az RMDSZ-t, mivel szerinte a szövetség "kompromisszumokat" köt egy, a nemzetközi intézmények által is támogatott cél, az egyházi javak visszaszolgáltatása érdekében. Rámutatott: az RMDSZ kormánypárttal kötött megállapodása "igen homályosan fogalmazza meg" az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdését. "Kifogásolom azt a magas politikai árat, amelyet az RMDSZ fizet bizonyos kis kompromisszumokért és eredményekért", tette hozzá Tőkés. Mindezek ellenére Tőkés László nem kíván lemondani tiszteletbeli elnöki tisztségéről, mivel ezáltal "az RMDSZ elveszítené egyik támaszát". - Tőkés László kijelentette, saját szekuritátés dossziéjából "hiányoznak a besúgók nyilatkozatai" és hozzátette, hogy kérni fogja az egykori politikai rendőrség irattárát felügyelő testülettől (CNSAS), hozza nyilvánosságra mindazok neveit, akik róla információt szolgáltattak a Szekuritáténak. Tőkés püspöknek nem volt lehetősége a 13 kötetet (10 000 oldalt) kitevő, róla szóló titkosszolgálati dokumentációt teljesen átlapozni. - Tőkés László védőügyvédje, Kincses Előd bejelentette: fellebezni fog az Alison Mutler, az Associated Press újságíróval folytatott rágalmazási perben kihirdetett ítélet semmissé nyilvánításáért. Kincses azt sérelmezi, hogy noha az átvilágító bizottság igazolta, hogy Tőkés László nem működött együtt az egykori román politikai rendőrséggel, a bíróság pedig első fokon 700 millió lej erkölcsi kártérítés kifizetésére kötelezte Alison Mutler újságírót, a Bukaresti Törvényszék 2001. november 2-án felmentette a tudósítót. Kincses szerint Multer asszony bűnössége nyilvánvaló és amennyiben az ügy nem rendeződik az országban, ő és védence a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordul. A tiszteletbeli elnök ismét felháborodásának adott hangot, amiért Markó Béla szövetségi elnök megtiltotta, hogy a sajtóértekezletet az RMDSZ bukaresti székházában tartsák. /Tőkés: a magyar egyházaknak is megállapodást kellene aláírniuk a kormánnyal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2002. március 14.
Miközben Frunda György Strasbourgban kormánypárti partnereivel karöltve azon munkálkodik, hogy végleg lezáruljon Románia Európa tanácsi monitorozásának utolsó szakasza is, a marosújvári ortodoxok meglehetősen különös értelmezéseket fogalmaznak meg az egykoron görög katolikus tulajdonban levő templomok sorsára vonatkozóan. Úgy vélik, a templom nem azé az egyházé és hitközségé, amely azt felépítette, és a polgári jogelveknek megfelelően a kommunista rendszer berendezkedéséig birtokolta, hanem azoké, akik a negyvenes évek végén "elhagyták" az erőszakkal felszámolt egyházat, s "visszatértek" az ortodoxia kebelére. Hogy ez jog- és tulajdonfosztással történt – az nem foglalkoztatja az ortodox egyház mai szóvivőit. Az Európa Tanács részéről a megfigyelési folyamat lezárásának egyik alapfeltétele az, hogy Románia rendezze az egyházi ingatlanok helyzetét, s adja vissza azokat egykori jogos tulajdonosaiknak. A román kormánypárt még mindig úgy gondolja, egyszerre tehet engedményeket az ortodoxia államegyházi törekvéseinek és a tulajdonlás biztonságán alapuló, hitek és felekezetek jog előtti egyenlőségét szavatoló polgári berendezkedés kívánalmainak. /Bakk Miklós: Jogállam Marosújváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Eldurvult a marosújvári (Fehér megye) templom körüli vita: az egykori birtokot jogi úton visszafoglaló görög katolikusok kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a templomban, és homokkal dobálták meg a kívül rekedt ortodoxokat. A görög katolikusok egy hete kapták vissza – végleges törvényszéki ítélet és a bírósági végrehajtó segítségével – egykori templomukat. "Nem egyezhetünk bele, hogy egy kisebbségben levő hitközösség jogtalanul elfoglalja templomunkat" – magyarázta Remus Oprisan lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség szóvivője. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek-metropolita kifejtette: "A görög katolikus egyház párbeszéd útján szeretné megoldani a templomkérdést, csak éppen az a baj, hogy nem találunk megértésre ortodox testvéreinknél." Hasonló egyházközi konfliktus bontakozott ki a szintén Fehér megyei Mihálcfalván is. A balázsfalvi görög katolikus főegyházmegyéhez tartozó templomok közül mindmáig csupán a küküllővárit (Fehér megye) sikerült visszaszerezni. A kolozsvár-szamosújvári főegyházmegye márc. 13-án közleményben tiltakozott amiatt, hogy az ortodoxok nem hajlandók tiszteletben tartani az eddig meghozott bírósági ítéleteket, amelyek a templomok visszaszolgáltatására vonatkoznak. A közlemény a bálványosváraljai, kajántói és pecsétszegi (Kolozs megye), izakonyhai (Máramaros megye), bikszádi (Szatmár megye), óradnai (Beszterce-Naszód megye), sálfalvai (Szeben megye) és mihálcfalvi (Fehér megye) templomok helyzetét hozta fel példaként, amelyeket a kommunista diktatúra az ortodox egyháznak juttatott, s azóta sem kárpótolta értük a görög katolikus egyházat senki./Lukács János: Jogháború és homokbombák. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2002. március 22.
Márc. 18-án elnöki kegyelemet kapott Héjja Dezső, akit Ioan Aurel Agache milicista őrnagy 1989 december 22-én történt meglincselésének vádjával a román bíróságok börtönbüntetésre ítéltek. Az eseményről több román napilap büszkén hirdette címlapján, hogy Iliescu elnöki kegyelemben részesítette egy "forradalmi hős" gyilkosát. A több mint egy évtizede tartó perről nyilatkozott Héjja védőügyvédje, Frunda György szenátor. Az elhíresült Agache-ügyben elítélt öt kézdivásárhelyi személy közül Héjja Dezsőt és Reiner Antalt börtönbe zártak, Reiner ma is börtönbüntetését tölti, a többiek Magyarországon tartózkodnak. A bírósági ítélet igazságtalan. A bíróság öt embert elítélt, kiragadva őket abból a tömegből, amely 1989. dec. 22-én halálra ütlegelte az egykori milicista őrnagyot. Népharagról volt szó és nem etnikai gyilkosságról. Ioan Aurel Agache őrnagy még 1989 dec. 22-én is pisztollyal kezében próbálta védeni a Ceausescu-rendszert, de azelőtt is közismert volt agresszivitásáról, embereket bántalmazott, jogtalanul elkobzott javakat, egy fiatalembert öngyilkosságba kergetett, nőket zaklatott szexuálisan. Amikor az ítélet véglegessé vált, Frunda egyrészt személyi kegyelmet kért az államfőtől mindegyik elítélt - nyomatékkal a két bebörtönzött – javára. Héjja Dezsőt 2002. március 18-án szabadlábra helyezték. Ez pozitív lépésnek minősíthető. Héjja Dezső súlyos beteg, egyik lábára nem tud ráállni, többször műtötték, és újabb műtétek elé néz. A múlt évben a román bíróságok által hozott döntéseket Frunda megtámadta a Strassbourgi Bíróságon. Beadványát iktatták, tehát megindul a strassbourgi eljárás. Reiner Antal egészségi állapota is rossz, Funda az ő részére is megpróbálja kieszközölni az elnöki kegyelmet. Iliescu kegyelmi rendeletét sokan visszásnak minősítették, mert ugyanő 1991-ben post-mortem Forradalmi Hős címmel tüntette ki a kézdivásárhelyi milicistát, ezredesi rangra emelve őt. Frunda leszögezte: nem érthet egyet Agache őrnagy forradalmi hőssé nyilvánításával. /(Szász Attila): Nyilatkozik Héjja Dezső védőügyvédje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
2002. április 18.
A kormány ápr. 30-ig benyújtja a Parlamentben az egyházi javak visszaszolgáltatásának tervezetét, nyilatkozta ápr. 17-én a Mediafaxnak Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hozzátéve, hogy ezt Adrian Nastase kormányfő jelentette ki a szövetség képviselőivel folytatott megbeszélésen. Az RMDSZ delegációja, a református, római katolikus és unitárius egyházak püspökei ápr. 17-én az egyházi javak visszaszolgáltatásáról tárgyaltak a miniszterelnökkel. A magyar történelmi egyházakat Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek, Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, és Szabó Árpád unitárius püspök képviselte. Borbély László elmondta, a kormányfővel folytatott megbeszélésen megállapodás született arról, hogy a bizonyos egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó, érvényben levő kormányrendeletek alapján két-három héten belül 8?10 épület visszakerüljön az egyházak tulajdonába. Ahol pedig a kommunizmus idején lerombolták a templomokat, a katolikus, az ortodox és az unitárius egyház támogatást kap a kormány segélyalapjából. A találkozón Jakubinyi György érsek fejtette ki az egyházak azon álláspontját, miszerint elkobzott javaik teljes és természetben történt visszaszolgáltatását várják, ragaszkodnak a restitutio in integrum elvéhez. Az elmúlt években a román kormányok már több rendeletet adtak ki néhány tucatnyi egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról. Az egyházi képviselők ismételten sürgették ezeknek a rendeleteknek a gyakorlati végrehajtását. Szabó Árpád püspök és Kovács Zoltán, Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka leszögezte: a kormányfővel tartott mostani találkozótól függetlenül az erdélyi magyar történelmi egyházak négytagú főpapi küldöttsége ápr. 20-án elutazik Strasbourgba, hogy az Európa Tanács illetékes fórumaival ismertessék: mi történt valójában az elmúlt 12 évben Romániában az egyházi javak visszaszolgáltatása terén. /Zöld út az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására? Strasbourgba készülnek a magyar történelmi egyházfők. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2002. április 23.
Baráti hangulatú, konkrétumokat nem ígérő találkozó után az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek négy tagú küldöttsége ápr. 20-án Strasbourgba utazott, hogy az Európa Tanács illetékesei elé tárják az egyházi ingatlanok visszaadásának helyzetét Romániában. A delegációban dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Mózes Árpád evangélikus és Szabó Árpád unitárius püspök képviseli az erdélyi történelmi egyházakat. A küldöttség ápr. 22-én és 23-án kellett találkozik az ET illetékeseivel. Adrian Nastase miniszterelnökkel és az RMDSZ vezetőivel folytatott közös megbeszélésről hazatérve hozta nyilvánosságra e hírt Fodor József vikárius, a nagyváradi római katolikus egyházmegye általános püspöki helynöke. Szerinte a miniszterelnökkel folytatott megbeszélés alig volt több egy protokolláris látogatásnál, majdnem minden konkrét felvetés elől kitért a kormányfő, kivéve azon ígéretét, hogy személyesen foglalkozik az egyházak ügyével. Egyetlen pontos dátum sem hangzott el az egyes ingatlanok visszaadásával kapcsolatban. Reményteli hír Razvan Teodorescu tárcavezető ígérete, hogy régi kegytárgyaikat visszakaphatják az egyházak, ám nyilatkozat helyett inkább óvatosan várják az intézkedés életbelépését. A kihallgatást kieszközlő dr. Jakubinyi György véleménye is ez volt, prezentálniuk kell az ET előtt, hogy valójában mi történt s mi nem az eltelt 12 évben a restitúció terén Romániában. /(Balla Tünde): Strasbourgi kihallgatáson az erdélyi egyházfők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./
2002. április 24.
Az Európai Parlament strasbourgi ülésén Ion Iliescu államfő leszögezte: Románia megtette mindazokat a lépéseket, amelyek a faji és nemzeti megkülönböztetésnek gátat szabhatnak. Az államfő viszont megjegyezte: ellene van annak, hogy ezeket a szabadságokat egyesek etnikai feszültségek keltésére használják fel. Iliescu hangsúlyozta: a nemzetiségi szabadságjogok nem vezethetnek enklavizációhoz és szeparatizmushoz. Az ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatával kapcsolatban megjegyezte: Románia jóhiszeműen próbálja megoldani az ebből adódó problémákat, de a gazdasági helyzetből adódó sajátos helyzet miatt nem tud eleget tenni minden anyagi jellegű kártérítési követelésnek. Ion Iliescu Strasbourgban. Románia jóhiszemű kisebbségpolitikát folytat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./