Erdély-szerte megemlékeztek nemzetmentő államalapítónkról
A Szent István-napokhoz kapcsolódó erdélyi rendezvények egyházi csúcspontját jelentette a szerdán megtartott búcsús szentmise a Hargita megyei Ajnádon, melynek keretében a helyi katolikus templom megépítésének 500. évfordulóját ünnepelte meg a közösség – adja hírül a kronika.ro portál.
Ez alkalomból a nemrég felújított istenházát is megáldotta Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke. Tankó Szilveszter László csíkszentmihályi plébános köszöntő beszédében kiemelte, a felújított templom a helyi közösséggel együtt kiállta az elmúlt évszázadok viharait és viszontagságait, képes volt megújulni Szent István jegyében.
„Templomot egyszer lehet felszentelni, utána mindig megáldjuk azt, ha felújítják és újra Isten szolgálatába állítják” – jelentette ki Jakubinyi György. Az egyházi méltóság jelentős ünnepként említette az ajndái egyházközség fennállásának ötszáz éves évfordulóját, melynek megünnepléshez méltónak nevezte a helyi közösséget.
Jakubinyi György ezt követő prédikációját az államalapító Szent István személye köré fűzte. Hangsúlyozta, a szent ember az, aki már földi létében, életvitelével, magatartásával célba ér az örök boldogság felé vezető úton. „Ilyen volt Szent István is, aki az első olyan katolikus keresztény király, akit utólag a püspökök helyett maga a pápa avatott szentté" – nyomatékosított az érsek.
Jakubinyi kiemelte, államalapító királyunk volt az, akinek nevéhez fűződik a magyar nép megkeresztelkedése. „Az, hogy a magyarság nem pusztult el, csak annak köszönhető, hogy keresztényé lett. Azzal, hogy az államalapító Szent Péter sziklájára építette országát, tulajdonképpen megalapozta a magyarság több ezer éves jövőjét" – emelte ki az egyházfő.
Tartsuk meg Szent István örökségét
Az ünnepi szentmisét követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólt az egybegyűltekhez. „A kereszténység és a magyar kultúra tartotta meg évszázadokon keresztül a székelységet a Keleti-Kárpátok lábánál, és erre alapozhatja jövőjét is” – fogalmazott a szövetségi elnök. Kifejtette: a székelyek számára a sok évszázados atyai örökség – a kereszténység, a magyar nyelv és kultúra – olyan erős gyökeret jelent, amely a jövőben is biztonságot ad.
Rámutatott: ha ezt az atyai örökséget a közösség az elmúlt ezer évben meg tudta őrizni, akkor bátran tervezhet jövőt szülőföldjén a következő évtizedekben, évszázadokban is. „Amikor a múltra visszatekintünk, mindig a jövőt kell látnunk: az, ami a múltban megtartott bennünket, biztosak lehetünk, hogy a jövőben is meg fog tartani” – hangoztatta az RMDSZ elnöke.
Szintén a Szent István nevéhez fűződő államalapítás jelentőségéről beszélt Csige Sándor Zoltán. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja úgy vélte, első királyunk bebizonyította, a keresztény hitnek teremtő ereje van, Szent István örökségét pedig mindenképpen meg kell őrizni a jövő nemzedéke számára.
Kósa Péter, Csíkszentmihály község polgármestere úgy fogalmazott, Szent István érdeme, hogy kereszténnyé tette országát és nemzetét, megalapozta a magyar katolikus egyházat Magyarországon és Erdélyben.
„Ugyanakkor el kell mondani, rég volt ennyire széthúzó az erdélyi magyar közösség. Szent István a 21. század magyarságának azt mondaná, szót kellene érteni egymással, azt keresni, ami összeköt bennünket, ha nem akarunk eltűnni a történelem süllyesztőjében" – mondta el a kronika.ro-nak az Ajnádot is magában foglaló község elöljárója. A felújítás során egyébként új oltárt helyeztek el az ajnádi templomban, az egyházközség a rendhagyó ünnep alkalmával pedig a szent korona egy hasonmását kapta ajándékba.
Ünnepségek az államalapítás tiszteletére
Szerdán egyébként a koraesti órákban számos erdélyi és partiumi városban rendezvényeket szerveztek a magyar államalapítás tiszteletére. Kolozsvár Főterén ünnepélyes keretek közt szentelték fel és szelték meg a Kárpát-medence kenyerét, melyet Szolnok önkormányzata adományozott a Kolozsvári Magyar Napokra. A nemzeti összetartozást jelképező 200 kilós kenyeret ezt követően szétosztották a jelenlévők között.
Csíkszereda főterén szerda délután ünnepélyes keretek közt vonták fel a székely zászlót az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai szervezetének képviselői.
„Szimbólumainkat ápolnunk kell, mert ezáltal megmutathatjuk, hogy tudjuk, hogy kik vagyunk és tudjuk, hogy mit akarunk. Aki jelképeinket támadja, az közösségünket támadja. Ez az üzenete a mai zászlófelvonásnak” – jelentette ki Zakariás Zalán, az Erdélyi Magyar Néppárt választmányának az elnöke. Sepsiszentgyörgyön kedd este a belvárosi Szent József templom udvarán a szentmise után a Szent István szobornál tartottak ünnepséget, Kézdiszentléleken pedig a hagyományos perkői búcsús szentmise után megkoszorúzták a községközpontban lévő Szent István szobrot.
Szent István napjára időzítették a felújított kászonaltízi Szent István borvízforrás avatóünnepségét is. A forrást és környékét másfél hét alatt kalákában tették rendbe a kászoniak a Mihai Eminescu Trust Alapítvány, a helyi közbirtokosság, valamint a helyi önkormányzat közreműködésével – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Belföldi hírek
A Kárpát-medence kenyere Kolozsváron
Kolozsváron a Magyar Napok keretében szelték meg és osztották ki tegnap a Kárpát-medence kenyerét, amelyet kunsági búza, vajdasági kovász, erdélyi só, kárpátaljai forrásvíz, valamint felvidéki és erdélyi burgonya felhasználásával sütöttek Szolnokon.
A nemzetiszín szalagokkal átkötött, kétszáz kilós kenyeret tíz önkéntes vitte fel a Kolozsvár főterén felállított színpadra. A kenyeret az erdélyi történelmi magyar egyházak képviselői szentelték meg. A kolozsvári kenyérszegés kezdeményezője, Kovács Sándor, Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlésének elnöke ünnepi beszédében úgy vélekedett: a kenyér azt jelképezi, hogy a magyarok, ha összefognak, nagy dolgokra képesek. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a kenyér legfontosabb üzenetének tartja a nemzet önmagába vetett hitét, amely által valamennyi Kárpát-medencei régió álmai megvalósulnak. Az EMNP elnöke, Toró T. Tibor a marosvásárhelyi Új Kenyér Ünnepén vett részt, Szilágyi Zsolt, a párt államfőjelöltje a Szent István-napi néptánctalálkozón mondott ünnepi beszédet.
Új művelődési minisztert javasol az RMDSZ
Az RMDSZ „az elkövetkező napokban” javasol új művelődési minisztert, mivel a szövetség sok vezetője nem tartózkodott itthon az elmúlt időszakban – közölte Borbély László politikai alelnök, hangsúlyozva, hogy az államelnök szubjektív okokból utasította el Bíró Rozália kinevezését. Leszögezte: „második javaslatunkat az alkotmány értelmében nem is lehet már visszautasítani, de olyan jelöltünk lesz, aki reményeim szerint – az eddigi művelődési minisztereinkhez hasonlóan – becsülettel fogja képviselni mind a többség, mind a kisebbségek kultúráját”. A közismertséget Borbély nem tartja a jelölés elengedhetetlen kritériumának. „Elemezni fogjuk a helyzetet. Én úgy gondolom, hogy jó miniszter kell legyen. Van némi tapasztalatom, és tudom, hogy annak, aki egy minisztérium élére kerül, elsősorban jó szervezőkészsége kell hogy legyen, jó menedzsernek kell lennie, kevésbé politikusnak. Biztosan megfelelő javaslatunk lesz” – vélekedett. A művelődési miniszteri teendőket még mindig a tisztségből leköszönt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök látja el, mert Traian Băsescu államelnök két héttel ezelőtt – a román nyelv nem megfelelő ismeretére hivatkozva – elutasította Bíró Rozália RMDSZ-es szenátor kinevezését a tárca élére.
Minden visszafizetésre nincs amnesztia
A kormány nem minden jogtalanul felvett öregségi vagy gyermeknevelési járulékot enged el az érintetteknek a héten elfogadott törvénytervezetével, csupán azokat a különbözeteket törli el, amelyeket az érintetteknek a törvény életbe lépése után kellett volna visszafizetniük – figyelmeztetett tegnap Borbély László, aki szerint az RMDSZ többször is jelezte, hogy nem a nyugdíjasokat kellene terhelni a különböző nyugdíjtörvények és minisztériumi utasítások alkalmazása nyomán rosszul kiszámított járulékok visszafizetésével.
Kifütyülték a kormányfőhelyettest
Kifütyülte tegnap Liviu Dragnea kormányfőhelyettest Piteşti-en az Arpechim kőolaj-finomító néhány volt alkalmazottja, akiket arra köteleztek, hogy visszafizessék az OMV olajtársaságnak a több évvel azelőtt felvett bérpótlékokat. Dragnea – aki néhány iskolabusz átadására utazott Argeş megyébe – megígérte, hogy tárgyalni fog az adósságok újraütemezéséről, és megpróbál több éves törlesztést kialkudni a cégtől. Az elégedetlen munkavállalói csoport a megyeháza előtt várta. Érdekeiket egy civil szervezet védi, de mindeddig nem jártak sikerrel. Az OMV Petrom társaság a már 2009-ben bezárásra ítélt Arpechim több száz volt és jelenlegi alkalmazottjától peres úton követelte vissza a karácsonyi, húsvéti, szakmai ünnepeken az akkor érvényes kollektív munkaszerződés szerint kiosztott pénzeket, és mivel a bíróság a vállalatnak adott igazat, a dolgozók öt- és húszezer lej közötti összegeket kötelesek visszafizetni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Partiumi Magyar Napok sokaknak reményt ad
Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség Kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára csütörtökön részt vett a 13. Partiumi Magyar Napok Rendezvényein, ahol a szatmári magyarság céljairól egyeztetett az RMDSZ megyei vezetőivel és rész vett a partiumi fiatal magyar orvosok találkozóján - írja közleményében a Miniszterelnökség.
Most van itt a mi időnk - mondta köszöntő beszédében Latorcai Csaba, aki szerint vállalva a Magyarország Alaptörvényében is rögzített egymás iránti kölcsönös felelősségünket, közös erőfeszítéssel tehetjük egyre egészségesebbé, gazdagabbá és örömtelibbé Kárpát-medencei és azon kívüli magyar közösségeink életét.
A helyettes államtitkár szerint jóleső érzéssel és jogos önbecsüléssel mondhatjuk ki, hogy a 13. Partiumi Magyar Napok sokaknak reményt ad. A rendezvény sikerét megalapozta a civil szervezetek és az egyházak összefogása, továbbá a Magyar Kormány anyagi támogatása. Latorcai Csaba reményét fejezte ki, hogy a magyar közösségek még számtalan hasonló rendezvényen ünneplik majd összetartozásunkat, közösen elért sikereinket, valóra váltott reményeinket Szatmárnémetitől, Sepsiszentgyörgyön át Lészpedig, és Felsőpulyától, Kassán, Ungváron és Budapesten át Szabadkáig az új évezredben.
orientpress.hu -

Magyarnak lenni óriási lehetőség
Sepsiszentgyörgyön szentmisével, kultúrműsorral és az új kenyér megszentelésével emlékeztek az országépítő nagy magyar államférfira, az est leszálltával pedig a megye számos magaslatán, így az Óriáspince-tetőn is fellobbantak a magyar együvé tartozás lángjai. Közben a baróti református templomban Szent István-napi megemlékező ünnepséget tartott az EMNP erdővidéki szervezete, a Bardoc–Miklósvárszéki Székely Tanács és a baróti Székely Társalgó Egyesület.
A Szent József római katolikus templomban nt. Szabó Lajos címzetes kanonok-plébános cselekedeteinek jótékony hatását a mába vetítve idézte fel első apostoli királyunk alakját és tetteit. Szerinte István annak tudatában élt és cselekedett, hogy az adott szó szent, mert csak úgy ér valamit, ha súlya van, az ember pedig csak úgy töltheti be küldetését, és nemesedhet igazzá, ha képes az áldozathozatalra, ha segítőkésszé, hűségessé és kitartóvá válik.
Isten hajlékából a tömeg a templomkertbe állított Szent István-szoborhoz vonult, mely mellé a gyülekezet Simon Balázs által vezetett kórusának tagjai is felsorakoztak, hogy az ajkukon felcsendülő dalokkal még emelkedettebbé varázsolják az ünnepi hangulatot. Itt Klárik László szenátor szólt az egybegyűltekhez, majd Pénzes Loránd történész első királyunkról és uralkodásának jótékony hatásáról, annak máig ható pozitív hozadékáról beszélt. Ezután Vass Károly unitárius lelkész osztotta meg gondolatait az ünneplő tömeggel, majd Simon István református lelkipásztor következett.
Az elhangzott beszédek, kórusművek és versek után nt. Szabó Lajos kanonok megszentelte a magyar szenteket, illetve boldoggá avatottakat ábrázoló táblaképet, valamint a Diószegi pékség által ez alkalomra sütött kenyereket, melyeket szétosztottak a jelenlévők között. Az Óriáspince-tetőn, Maksa polgármesterének és munkatársainak jóvoltából idén is messzire világító lármafa ébresztgette a székely öntudatot, és hirdette a nagyvilágnak, hogy vagyunk.
Baróton az ünnepséget megnyitó beszédében Kozma Albert bölöni unitárius lelkész a hazaszeretetről szólt, amit a gyermek szülő iránti szeretetéhez hasonlított. „A haza biztosítja a környezetet ahhoz, hogy felelősen gondolkodó, hasznos emberré váljon a gyermek, ezért minden felnőtt szolgálattal tartozik a hazának” – mondta a Szent István által alapított haza jövőbe mutató útját példázva.
Dr. Hadászi Gabriella főkonzul a magyar nemzet összetartozásának megőrzését kérte a hallgatóságtól, dr. Pozsgay Imre, korábbi anyaországi politikus Európának a székely önrendelkezés iránti képmutató magatartását boncolgatta, hangsúlyozván, magyarnak lenni óriási lehetőség. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az erdélyi magyarság mai problémáival összefüggésben világított rá az államalapítás ünnepére. Közreműködött a bibarcfalvi férfikórus, Fábián Anetta (szavalatok), Ilyés Hunor és Ilyés Zsolt pedig hegedűn és zongorán játszott. Végül Kozma tiszteletes megáldotta a nemzetiszínű szalaggal átkötött, kemencében sütött új kenyeret is, azt mindenki megkóstolhatta.
Ugyancsak szerdán a vargyasi Csillagkövetők Civil Egyesülete Erdővidék-szintű Szent István-napi ünnepséget szervezett. Délután István Ildikó népdalénekes lemezbemutatóját, erdővidéki néptáncosok fellépését tekinthették meg, a nap közös vacsorával, táncházzal zárult.
Szerda este a Zabola és Tamásfalva közti Tatárdombon, ahol pár évtizede honfoglalás-kori magyar sírok kerültek felszínre, közel háromszáz községlakó jelenlétében gyújtották meg az őrtüzet. Ádám Attila zabolai polgármester beszédében kiemelte, ezzel az ősi szokással hirdetjük a nagyvilágnak, hogy vagyunk, és leszünk. Emellett a megye más magaslatain is lobbantak fel őrtüzek, az Avas-tetőn emlékjelt is állítottak – de erről már a jövő heti Kézdialmási Körképben számolunk be.
Bedő Zoltán, Böjte Ferenc Nagy Sz. Attila, Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Hivatalos: marad az ágyú Háromszéken
A Hivatalos Közlönyben is megjelent az a Kormányhatározat, amely garantálja, hogy Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja végérvényesen a Székely Nemzeti Múzeumban marad.
Tamás Sándor, a szövetség háromszéki elnöke az ágyúval kapcsolatban kifejtette: „Kelemen Hunor miniszteri mandátuma olyan lehetőséget teremtett számunkra, amelyet ki is használtunk: hazahoztuk az ágyút. Akkor három hónapra kaptuk kiállításra. Nyilván érzelmi kérdés ez a székelység számára, így azt is fontosnak tartottuk, hogy itt maradhasson, azaz, ahogy mi fogalmaztunk, itthon maradjon. Hosszú ideig tartó jogi hercehurca kezdődött a megye és a Román kormány között. A magyarság dolgai általában nehézkesen haladnak a fővárosban, de ha bele tudunk szólni a politikai kérdésekbe, akkor haladnak. Kelemen Hunor is szívén viseli az ágyú ügyét, így ez a kérdés is prioritás maradt, az eredmény pedig most már a Hivatalos Közlönyben is látható”.
Mint ismeretes, Gábor Áron ágyúiból csupán egyetlen példány maradt fenn, amelyet 40 évig Bukarestben, többnyire egy raktár mélyén tároltak. A történelmi darabot 2010-ben szállították vissza Háromszékre. Azóta a háromszéki 1848-49-es szabadságharc kiemelt fontosságú emléke Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Ideiglenes kiállításon volt Kézdivásárhelyen és Baróton. Az elmúlt 3 évben több tízezren nézték meg a székely nemzet ereklyéjét.
maszol.ro

Éveken belül több tanintézet megszűnhet
A kis településeken folyamatosan csökken a diáklétszám, így a helyi önkormányzatoknak előbb-utóbb dönteniük kell, hogy megtartják, illetve ideiglenesen vagy végleg bezárják az iskolát, hívta fel a figyelmet keddi sajtótájékoztatóján Keresztély Irma.
A Kovászna megyei főtanfelügyelő (képünkön) emlékeztetett, az önkormányzatoknak kell bepótolniuk a tanintézetek fenntartásába, amenynyiben a fejkvótarendszer nem fedezi a kiadásaikat. „A diáklétszám csökkenése a falvakon nemcsak Háromszékre, hanem az egész országra jellemző, szomorú, hogy a települések vezetői kénytelenek az iskolák megtartását mérlegelni, hiszen egy községben a templom, a civil szféra mellett a tanintézetek a közösségmegtartó és -formáló elemek” – mutatott rá a főtanfelügyelő.
Keresztély Irma elmondta, hogy az Illyefalva községhez tartozó Aldobolyban fel kellett számolni a román tagozatot, mert az elemiben mindöszsze két gyerek maradt. Őket iskolabusszal beviszik a néhány kilométer távolságra levő Sepsiszentgyörgyre, emiatt a tanítónő állása megszűnt, őt áthelyezték.
A főtanfelügyelő szerint a városközeli községben a magyar tagozat is veszélyben van, hisz a szülők többsége Sepsiszentgyörgyön dolgozik, és reggel beviszik a gyereket iskolába. Az óvodát úgy sikerült megmenteni, hogy bevezették a napközis rendszert, a kicsik délutánig maradhatnak, így az ingázó szülőknek sem kell a városba beíratni a csemetéiket. Hangsúlyozta, erőfeszítésekre van szükség, hogy a vidéki iskolákat meg tudják menteni.
Nem lesznek pluszórák
Nem kell pluszórákat tartaniuk ősztől a tanintézetek igazgatóinak és aligazgatóinak. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint megjelent a Hivatalos Közlönyben a költségvetési törvény módosított változata, és ez már nem tartalmazza azt a cikkelyt, miszerint azokban a tanintézetekben, ahol a béralapot nem fedezi a fejkvóta alapján kiszámolt keret, az igazgatóknak a korábbi heti négy helyett 14 órát kell tartaniuk. A rendelkezés ellen a pedagógusok is hevesen tiltakoztak, ám a szaktárca azzal védekezett, hogy a költségvetési törvényt nem lehet felülírni. Keresztély Irma szerint nem lehet megfelelően igazgatni egy iskolát, és közben órákat tartani.
Bíró Blanka, Székelyhon.ro

Négy iskolaigazgató mondott le
Hét változás történt a megye tanintézményeinek élén, a többit a már tisztségben levő igazgatók irányítják a következő tanévben is – közölte Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, üdvözölve azt a nemrég közzétett rendeletet, amely eltörölte az iskolaigazgatók számára előírt óraadási kötelezettséget: ez a nagyobb iskolákban jószerint teljesíthetetlen feltétel volt, a minőségi oktatást szolgálja, hogy elengedték.
Ennek ellenére négy iskolaigazgató lemondott: a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc-, a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor-, a nagyajtai és a vargyasi tanoda ezért kapott új vezetőt, két másik – a lemhényi és a speciális sepsiszentgyörgyi iskola – pedig azért, mert mindkét igazgatónő nyugdíjba ment. Maksán is új igazgatóval kezdik a tanévet, de egész más okból: az eddigi intézményvezetőt a nyugdíjazott Farkas István helyére szaktanfelügyelővé léptették elő, utódja egy „sokat ígérő” pedagógus, akit Előpatakról helyeztek át. Az 52 aligazgatói tisztségből hármat felszámoltak, két helyen pedig szintén lemondás miatt kellett új tisztségviselőket kinevezni. Háromszéken 83 jogi személyiséggel rendelkező tanügyi központ van, igazgatói versenyvizsgákat azonban öt éve nem hirdetett a minisztérium, ezért a főtanfelügyelő nevezi ki az intézményvezetőket, főként eddigi eredményeik alapján.
Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Öt tanintézménnyel kevesebb (Csökken a diáklétszám)
Szeptember közepétől 319 tanintézmény nyitja meg kapuit Háromszéken, öttel kevesebb, mint tavaly ilyenkor – közölte Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, aki szerint a következő évek előrejelzései sem biztatóak, különösen falvakon kevés a gyermek.
Jelenleg 142 óvoda, 18 napközi, 63 elemi és 74 általános, illetve két speciális iskola, továbbá egy művészeti, öt elméleti, két teológiai és egy pedagógiai líceum, kilenc szakközépiskola, valamint két egészségügyi technikum fenntartását vállalták az önkormányzatok. A tanintézmények zöme – szám szerint 257 – falun működik, kizárólag magyar nyelven 201-ben, románul 58-ban oktatnak, 60-ban vegyesen, román és magyar tannyelvű osztályokat, csoportokat is. Önálló jogi személyiséggel 80 egység rendelkezik.
Az iskolák, óvodák felszámolásának mindenütt a gyermekhiány az oka. Kézdivásárhelyen a Csipkerózsika Óvodát zárták be, az eddig oda járó gyermekeket a Manócska Óvoda, a Bod Péter-iskola és a református kollégium fogadta be. Sepsiszentgyörgyön az Állomás negyedi 6-os óvoda szűnik meg, a szomszédos Napsugár Napközi Otthonban viszont jut elég hely a 3–5 évesek számára. Zoltánban és Kurtapatakon a magyar óvoda fogyott ki gyermekekből, a Bodzafordulóhoz tartozó Virágospatakon a román elemi iskola. Maga az iskola nem, de a román osztály Aldobolyban is megszűnik, a bejelentett öt diákból mindössze kettő maradt, őket iskolabusszal fogják Sepsiszentgyörgyre szállítani, tanítónőjük is a megyeszékhelyen kapott állást.
A főtanfelügyelő sajnálkozva jegyezte meg, hogy Illyefalván – talán a város közelsége miatt – is egyre kevesebb a kisdiák, pedig nagy kár, mert az iskola a falvak egyik fontos megtartó intézménye. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

PulzArt: összművészeti események a játék évében
Elkészült a sepsiszentgyörgyi PulzArt összművészeti fesztivál programja, melybe idén egy nulladik napot is beékeltek a szervezők, így ötnaposra bővült a rendezvény. A művészeti találkozó színes, érdekes eseményekkel, Skype-on lebonyolított előadással és zenei ínyencségekkel várja az érdeklődőket.
Végleges a szeptember második hetében tartandó PulzArt kortárs összművészeti fesztivál programja – tájékoztattak a szervezők, kiemelve, hogy idén a játék éve van Sepsiszentgyörgyön, így a meghívott előadások, produkciók többsége a színházhoz, a játékhoz kötődik, de természetesen az irodalom, a képzőművészet és a zene területéről is érkeznek meghatározó alkotók.
Nulladik nap Feldmár Andrással
A fesztivál ettől az évtől nulladik nappal bővült, így az események szeptember 10-én, szerdán délután kezdődnek egy érdekes programponttal. A nap „meghívottja” Feldmár András Kanadában élő, magyar származású ismert matematikus, pszichológus, pszichoterapeuta, aki Az elme játéka – játék az elmével címmel tartja meg előadását skype-os élő kapcsolásban. A beszélgetés moderátora Kovács Réka Rozália családterapeuta lesz.
Szintén a nulladik napon nyílik meg a sepsiszentgyörgyi fényképész, Henning János és a rádiós műsorvezető, Kiss Bence Ő is én című fotókiállítása, valamint az M Studio Mozgásszínház Kampf című előadása is ezen a napon lesz látható. Az estét a kortárs román irodalom kiemelkedő alkotójának estje zárja: Mircea Cărtărescuval Adrian Lăcătuş író, irodalomkritikus és Szonda Szabolcs könyvtárigazgató beszélget a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
A PulzArt első napján, 11-én a dokumentumszínház és a felülvizsgált hazaszeretet lesz a főtéma: bemutatkozik a Játéktér című színházi folyóirat, majd a Bestiarum Siculorum szerzőjével, György Attila csíkszeredai íróval tartanak közönségtalálkozót. Az irodalmi és színházi események mellett a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben megnyílik Csutak Magda sepsiszentgyörgyi származású, Ausztriában élő képzőművész tárlata.
A fiatal román színházi generáció kivételes tehetsége Gianina Cărbunariu, akinek egy dokumentum-színházi előadása látható a PulzArt első napján. Ki táplál bennünket, mivel és milyen áron? – teszi fel a kérdést a De Vânzare / For Sale / Eladó című előadásban, amely egy nemzetközi projekt része volt. Szintén ezen a napon adja elő a Tamási Áron Színház új előadását. Porogi Dorka fiatal rendező a magyar kortárs színházi alkotó, Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című darabját viszi színre – a PulzArt közönsége a bemutató utáni első előadást nézheti meg.
Szeptember 12-én a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem látványtervező szakos diákjai mutatkoznak be a fesztivál közönsége előtt, majd író-olvasó találkozóra kerül sor Kukorelly Endre budapesti íróval, akit Bogdán László író kérdez. Pénteken este világhírű előadást játszanak Sepsiszentgyörgyön: a Nagy József nevével fémjelzett Jel Színház a több mint ötszáz alkalommal előadott Woyzeck című produkcióját hozza el.
Georg Büchner darabjának címszereplője a szakadatlanul megalázott kisember, ebben a feldolgozásban a világhírű töredékes szöveg képekké, képek folyamatává, akciókká alakul. Rendhagyó módon nem a hónap végén, hanem a PulzArt ideje alatt tartják meg a Tein Teátrum kilencedik előadását: a felolvasó-színházi produkció meghívottja Mucsi Zoltán „Kapa” magyarországi színművész lesz.
Szeptember 13-án délután Cári Tibor és Baczó Tünde Antonymus Venetus című szabadtéri táncszínházi performanszát lehet megtekinteni az Erzsébet parkban, majd Mátyás László kolozsvári festőművész kiállításának megnyitójára kerül sor a Tein Teaházban. Szintén ezen a napon mutatkozik be a budapesti Bárka Színház az Odüsszeusz szemeteslapáton című előadásával, amelyben az ismert eposz történéseit háztartási eszközök segítségével meséli el három rendkívüli színész.
A magyar kortárs tánc is része az összművészeti fesztiválnak: az őstehetségnek tartott Fehér Ferenc két produkcióval lép fel a PulzArton. Szombaton este Tompa Andrea kolozsvári származású, Budapesten élő íróval találkozhat a közönség a Lábas Házban, aki második regényéről, a Fejtől s lábtól című könyvéről Tamás Dénessel beszélget. A napot a Cári Tibor zeneszerző által vezetett Theatre Fleas Orchestra (Színházi Bolhák Zenekara) koncertje zárja a Tamási Áron Színházban, ahol a zenekar nemcsak a hangzásra, de a látványra is hangsúlyt fektet majd.
Érzelmek és színház
Szeptember 14-e, vasárnap a PulzArt zárónapja, amelyen az Osonó Színházműhely tart színház-pedagógiai foglalkozást felnőtteknek Prezsmer Boglárka vezetésével Fazakas Misi Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadása kapcsán. A fesztivál vendége lesz vasárnap Doina Ruşti bukaresti író, akivel Mihai Ignat beszélget.
Szólótánc, amely tulajdonképpen duett egy bábuval – műfajilag így határozzák meg Fehér Ferenc Morgan and Freeman című előadását, amelyből kiderül, egy felnőtthöz is pont annyira hozzá tud nőni egy báb, mint ahogy a gyerek ragaszkodik kis figuráihoz. Az előadásra a Tamási Áron Színház új stúdiótermében kerül sor, míg a nagyterem színpadán színház és cirkusz, akrobatamutatványok és érzelmek keverednek a Baccalŕ Clown Pss Pss című előadásában.
A PulzArt záróeseménye a zene és irodalom erős kötelékét felmutató W. H. formáció, amely Shakespeare-szonetteket és -dalokat ad elő aktuális zenei környezetbe helyezve, előadásukban zenetörténeti utalások sora keveredik többek között a kortárs improvizatív zenével, a free jazzel vagy a hiphoppal.
Bús Ildikó , Krónika (Kolozsvár)

1940. augusztus 30. – A második bécsi döntés
1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, melynek értelmében Magyarország visszaszerezte Romániától a trianoni békével elcsatolt Észak-Erdélyt. Amellett, hogy Magyarország jelentős revíziós sikert ért el, a döntés számos negatív következménnyel is járt, elsősorban abból a szempontból, hogy Magyarország szorosabbra fűzte viszonyát a Berlin–Róma tengellyel.
Románia számára az 1940-es esztendő súlyos válságokat hozott, ugyanis Jugoszlávia kivételével valamennyi szomszédja területi követeléseket fogalmazott meg vele szemben: a Szovjetunió Besszarábiára – a mai Moldovára –, Bulgária Dél-Dobrudzsára, Magyarország pedig Erdély lehető legnagyobb részére pályázott. Bukarest a három oldalról várható fegyveres konfliktus elkerülése érdekében kénytelen volt engedni a nyomásnak, így például a Szovjetunió – a Molotov–Ribbentrop-paktum záradékában foglaltak nyomán – 1940. június 28-án egyetlen puskalövés nélkül szállhatta meg Besszarábiát. A szovjet sikereken felbátorodva a Teleki-kormány is agresszívabban lépett fel Romániával szemben, és elérte, hogy augusztus 16-án Szörényváron – Hory András és Valeriu Pop vezetésével – a két állam delegációi tárgyalóasztalhoz üljenek. A nyolcnapos konferencia végül „a süketek és némák párbeszédének” bizonyult, így a határvitában az utolsó szó Németországot és Olaszországot illette meg.
Hitler kiegyensúlyozott döntést akart, mert el akarta kerülni, hogy szövetségesei háborúba keveredjenek egymással, hiszen egy ilyen konfliktus komolyan veszélyeztette volna az Anglia elleni küzdelem sikerét. Románia tengelyben tartása elsősorban a havasalföldi olajmezők miatt volt fontos, míg Magyarország földrajzi helyzetének köszönhette kedvező alkupozícióját. Ciano gróf olasz külügyminiszter naplójából mindenesetre kitűnik, hogy a kérdés mind neki, mind Ribbentropnak elsősorban a román olaj zavartalan szállítása és a nyugalom miatt volt érdekes.
II. Károly román király (ur. 1930–1940) és kormánya bízott is a tengelyhatalmak kedvező döntésében, miközben Horthynak és Telekinek szembe kellett néznie a német–olasz bíráskodás számos negatív következményével. Budapesten úgy vélték, akár még a háború is kedvezőbb lett volna a nagyhatalmak döntésénél, hiszen ezzel Magyarország még inkább elkötelezi magát Hitler irányában. A náci befolyás növekedése miatt érzett félelem nem is volt alaptalan: erről a magyar delegáció – Teleki és Csáky István külügyminiszter – már augusztus 29-én meggyőződhetett, amikor meglátta a német–magyar kisebbségvédelmi egyezmény tervezetét.
A második bécsi döntés kihirdetésére a Belvedere-palotában 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor került sor. A német–olasz bizottság határozata értelmében Magyarország – keleten a Kárpátok hegyláncáig, délen a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy vonalig – Erdély területéből mintegy 43 ezer négyzetkilométert kapott vissza, melynek 2,4 milliós lakosságából – az 1941-es népszámlálás szerint – 54 százalék, azaz 1,3 millió fő vallotta magát magyarnak. Ez a döntés tehát főként Magyarország számára volt kedvező, nem véletlen, hogy – a korabeli beszámolók tanúsága szerint – az új határvonalak kihirdetésekor Mihail Manoilescu, Románia külügyminisztere a sokktól el is ájult.
Az első, felvidéki területnyereséget eredményező bécsi döntéshez képest a második kevésbé volt igazságos, de ebben az erdélyi népesedési viszonyok is komoly szerepet játszottak, hiszen a romániai magyarság zöme – a Partium mellett – a Kárpátok délkeleti sarkában fekvő Székelyföldön élt. Számottevő különbség volt az is, hogy míg a Csehszlovákia elleni revízió a müncheni konferencia függvénye volt – tehát ahhoz a britek és a franciák is áldásukat adták –, addig Észak-Erdély visszaszerzése a tengelyhatalmak nyomása révén valósult meg. Igaz, a jövőben ennek nem volt gyakorlati jelentősége, hiszen a világháború után a győztesek nem tettek különbséget a revíziós sikerek között.
Magyarországon a második bécsi döntést természetesen kitörő örömmel fogadták, a közvélemény azt igazságosnak és jogosnak ismerte el. A hatalmas revíziós siker ellenére ugyanakkor voltak elégedetlenkedő hangok is, és a Teleki-kormány sem adta fel a lehetőségét annak, hogy a későbbiekben Dél-Erdélyt is megpróbálja visszaszerezni; ennek tudható be, hogy a kormányzat sokáig meggátolta az új határokon kívül rekedt 200 ezer fős magyar kisebbség repatriálását.
Másfelől ugyanakkor Telekiéknek szembe kellett nézniük a bécsi döntés negatív következményeivel is: Németország hamarosan „benyújtotta a számlát”, azaz minden lehetőséget felhasznált arra, hogy a nemzetiszocialista ideológia terjesztésének, a magyarországi német kisebbségek védelmének és a szomszédos államokkal fennálló érdekellentétek eszközeivel növelhesse befolyását. Észak-Erdélybe időközben – 1940 szeptemberében – bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka.
Tarján M. Tamás, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fiatalokat a kultúra mezsgyéjére
A Tamási Áron Színház holnapi bemutató előadásával új lendületet kap a sepsiszentgyörgyi nyárutós kulturális élet, miként a kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom ajánlatai között is keresgélhetnek az érdeklődők. Háromszék minden térségében lehetőségek és képességek szerint színesítik a művelődési palettát, tény azonban, hogy e tekintetben mindenkori zászlóshajó a megyeszékhely.
Ez persze nem jelenti azt, hogy jó érzékkel létrehozott vidéki műhelyek esetenként ne hoznának élvezhető, egyedi csemegét: példaértékű, ami a zabolai Mikes-kastély háza táján történik, s csak remélni lehet, hogy a nyár eleji kamarazenei fesztiválnak, majd a népzene- és néptánctábornak, illetve a korábban megkezdett színházi kísérletezésnek folytatása lesz. De e sorba illeszkedik a csernátoni múzeumkert és a bikfalvi természetművészeti műhely, s ha alaposan körülnézünk, Háromszék több pontján találunk figyelemre méltó nyári kulturális rendezvényeket. Jöhet tehát az őszi nekifutamodás.
Mint egy utolsó vakációs lélegzetvétel, olyan a sepsiszentgyörgyi diákok számára – és nem csak nekik – a második kortárs összművészeti fesztivál, a pulzArt. Minőségi kultúrát kínál elérhető módon. Érdemes élni a lehetőséggel, miként tanévkezdés után szülők, pedagógusok számára nagy kihívás, hogy a fiatalokat további rendezvényekre tereljék. Mert számtalan kiállítás, könyvbemutató, történelmi témakörű előadás hangzik el, és a jelenlét vonatkozásában bizony van pótolnivaló: évek, lassan évtizedek óta állandósult jelenség, hogy ezeken olykor alig látni diákot. Miközben a Tamási Áron Színház előadásaira szép számban sereglenek az érdeklődő fiatalok – ezt sajnos nem mondhatja el a maga műfajában remekül teljesítő M Stúdió –, rangos múzeumi, könyvtári előadókra olykor alig kíváncsiak. Kötelezni persze senkit sem lehet és nem is érdemes, ám alig hihető, hogy ne lenne tíz-húsz sepsiszentgyörgyi diák, aki kíváncsi – például – történészeink gondolataira. S bár fesztiválok szervezésében jól teljesít a kulturális fővárosként emlegetett, illetve számon tartott Sepsiszentgyörgy, a fiatalok bevonzásában bőven marad tennivaló. Hogy miért ennyire fontos a diákok, főként a középiskolások kulturális felvértezése? Azért, mert ez itt sokak számára könnyen elérhető, és többet ér, mint egy kötelező háziolvasmány-lista. Azért, mert a Sepsiszentgyörgyre látogató írók, művészek, történészek és társaik amolyan szellemi ezermesterként gondolkodni, tehát élni tanítanak, arra bátorítanak: érték a tudás, a töprengés, a szokványos visszautasítása. És jövő csak a jó tanítómesterek szavaira építhető.
Mózes László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Személyiségek, ha kerestetnek…
Ahhoz kétség nem fér, hogy nagy feladatra vállalkozott Demeter Lajos, a Bod Péter Megyei Könyvtár munkatársa, amikor hozzálátott nagy munkájához, Sepsiszentgyörgy jeles embereinek felkutatásához, az anyag feldolgozásához, rendszerezéséhez, megírásához.
Kétségtelen, hogy könyve, a Sepsiszentgyörgy személyiségei olyan alkotás, amely nem csupán névtárként, lexikonként kiemelkedő jelentőségű, hanem napi olvasmányként is roppant szórakoztató, tanulságos, mert kidomborodik belőle az 550 évvel ezelőtt mezővárossá nyilvánított település szellemi, társadalmi, politikai, gazdasági múltja, amelyet el- és kitörölni immár nem lehet, ennek a kiadványnak köszönhetően sem.
A munka nagyságrendjét jelzi, hogy A-tól J-ig terjedően közel négyszáz szócikk (én 391-et számoltam) foglalkozik a megjelölt személyek életével, munkásságával, feltárva ugyanakkor számos olyan, velük kapcsolatos eseményt, amely rávilágít egy-egy korszak jellemzőire, gondolkodásmódjára, a városhoz kötődő számos mozzanatra. A kötetben szerepelnek a szépirodalom, a képzőművészet, a zene, a színház jeles képviselői, a tudományok elhivatott művelői, kiváló sportolók, külföldi egyetemek valamikori végzettjei, újságírók, szerkesztők, a helyi közélet alakítói, a város egykori és jelenlegi díszpolgárai, országgyűlési képviselők, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc tisztjei. Szerepelnek olyanok is, akik elhagyva szülővárosukat, máshol futottak be elismerésre méltó pályát, öregbítve szülővárosuk hírnevét. E könyv lapjait forgatva ismerünk meg számunkra eddig ismeretlen alkotókat, lapalapítókat, gazdasági közírókat, tudomást szerzünk világhírt szerzett személyekről, akiknek ideig-óráig kapcsolatuk volt Sepsiszentgyörgygyel, de az idő rövidsége dacára nagy hatást gyakoroltak az itteniekre. Jó olvasni Jókai jelenlétéről, s igen érdekes adat utal a kalandor Benyovszky Móricra, akiről sok mindent tudtunk, a róla készült filmet is végigkövettük, de eddig nem tudtuk, hogy egy kerek évet itt katonáskodott. Feltétlenül ki kell emelnem a szócikkek olvasmányosságát. Nagy előnyére szolgál az összeállításnak, s egyben az olvasó kíváncsiságát is jobban felkelti, hogy nem szab szigorú határokat a szócikkek terjedelmét illetően. Emiatt aztán érdeklődésünk is egyre fokozódik, hisz mind többet és többet akarunk megtudni egyik-másik szereplőről, s ebben segítenek az oldott és könnyed szövegek.
Persze, mint ahogy egyetlen hibátlan mű sem létezik, e mostani alkotásban is előfordulhat hiba. A szerző vallomása szerint harmincheten dolgoztak be – bizonyára a főszerkesztő keze alá –, nem tudni viszont, létezett, avagy sem szűkebb szerkesztői közösség. Így nyilván az a benyomásunk alakul ki, hogy az összes szócikket egyedül Demeter Lajos írta, a többiek csak szállították a nyersanyagot, közöltek neveket, eseményeket. Van olyan gyakorlat, hogy legalább a hosszabb szócikkek szerzőjét is megjelölik.
A bőség ellenére azért csak akad hiányérzetünk. Én legalábbis úgy gondolom, a könyv kissé zordan bánik a második világháború utáni időszak személyiségeivel. Persze, azt érdemes lenne tisztázni a következő kötet (kötetek) összeállításakor, hogy meddig is terjedhet a személyiségekként felfogható személyek köre. Érzésem szerint különösen a pedagógusokkal, a jogászokkal és az orvosokkal bánik kissé mostohán, azokkal, akik kiemelkedő meghatározói voltak Sepsiszentgyörgy közéletének, közállapotának, anélkül hogy lehetőségük lett volna akár papírra vetett gondolataikat ki is adni, közölni. Véleményem szerint egy olyan ember, akire környezetében felnéznek, véleményalakító, jelenlétének súlya van, a megszokottnál sokkal többet tud nyújtani a közösségnek, nyugodtan besorolható a személyiségek közé. Néhány nevet azért sorolok fel, mert hozzájuk hasonlóak még lehetnek, s ezeket talán egy pótkötetbe bele is lehetne foglalni. Fájó hiány Fejér Ákos mellőzése, aki nélkül nehéz szólni az utóbbi évtizedek sportmozgalmáról. Hiányzik az Albert orvosházaspár, akik nem csupán osztályvezető főorvosok voltak, de a város művelődési-művészeti életének is jeles résztvevői. Nem szólnak Dávid György gyerekgyógyászról sem. Némi következetlenséget tapasztalhatunk tehát abban, hogy az orvostársadalomból kik is érdemesültek a szerepeltetésre. Talán az osztályvezető főorvosoknak mindenképp ott kell(ene) lenniük. Ugyanezt gondolom a pedagógusok esetében is: az iskolaigazgatók, helyetteseik kétségtelenül nagy szerepet játszottak. Ki tudna a Mikó hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli életéről beszélni Csongvay Árpád említése nélkül? Incze Sándor az 1-es iskola felfuttatása mellett kiváló történész is volt, Dani Árpád a leánylíceum aligazgatójaként szerzett sok elismerést, Baka Károly hosszú ideig volt rajoni főtanfelügyelő, majd iskolaigazgatóként vonult nyugdíjba, Bács Ernő a 2-es és a szemerjai iskolának, Csorja Mária a szövetkezeti középiskolának, Jáni Ferenc az építészetinek volt hosszú ideig a vezetője. A jogászok közül kiemelkedett Blénessy Vilmos főügyész, Aczél Sándor ügyvéd, Bauer Gusztáv bíró. Nagy szerepe volt a megye népszerűsítésében Flóra Gábornak, a központi magyar napilap itteni tudósítójának.
A sepsiszentgyörgyi levéltár létrehozásában, megerősítésében Csia Ernő is fontos szerepet játszott. Benedek Gyula nemcsak rangos énekese volt a településnek, hanem ismert nótaszerző is. Bondor János talán az első sepsiszentgyörgyi színművész volt, aki játékfilmben játszott. Elkerülte a figyelmet a kilyéni Ferencz József, aki hosszú ideig unitárius püspök volt. Bákai Balázs a színház gazdasági igazgatójaként évtizedekig vállalta ezt a rendkívül sok bajjal járó munkakört. A könyvben szereplő személyiségek munkásságát tekintve, úgy vélem, nem lehet eltekinteni néhány olyan embernek az említésétől, aki közvetlenül a megyésítés után és később is meghatározó szereplője volt a város és a megye közéletének: Ioan Hancheş, Harmathi Albert, Ioan Dragoş, Hegyi Zoltán, Beke Lajos, Bodor Márton. Bizonyára vannak még többen is… Kiigazításként: Bodor Miklós óvónőképzői, tanítóképezdei igazgató nem Bözödön, hanem Bögözben született. Bíró Iván Géza képzőművész halálának pontos idejéről és helyéről felvilágosítást lehetett volna kérni a Sepsiszentgyörgyön lakó testvéröccsétől. Végezetül: a könyv igazi férfimunka eredménye! Várjuk a következő kötetet!
Dr. Péter Sándor
Sepsiszentgyörgy személyiségei – Életrajzok, életutak I. kötet A-J /Sepsiszentgyörgy Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ Írta és szerkesztette Demeter Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi kisvárosok és a nagyobbak, a székelyföldiek (Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely) mellett Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad került a Korunk idei első őszi számának középpontjába. Minthogy pedig átjárhatóvá váltak a határok, és az országhatárok is átjártak fölöttünk, szükségszerűen tágul az a kör, amit a Városaink címszó jelent. Markó Béla emlékező írása Transzszilván városálom címmel szól múltról és jelenről, de hasonló visszapillantásokat olvashatunk Láng Zsolttól, Kántor Lajostól, Varga Gábortól, Lőrincz Györgytől, Kőrössi P. Józseftől, Bogdán Lászlótól. Bejön a képbe Gömöri György írásában Cambridge is, a híres angliai egyetemi kisváros, Csapody Miklós szövegében Selmecbánya és Sopron. A város szociológiai kérdéseiről, elméleti és gyakorlati szinten, Pásztor Gyöngyi és Zörgő Noémi értekezik. Ilyés Sándor a régi kolozsvári munkásklubokról közöl tanulmányt. Kötő József Szabédi László színműkísérleteit elemzi a Mű és világa rovatban.
Népújság (Marosvásárhely)

Új szakokkal indít a Művészeti Népiskola
Kovászna megye minden városában indulnak szakok a Művészeti Népiskola szervezésében, az iratkozás jövő héten kezdődik.
Új szakokkal, tavalyi tandíjakkal kezdi az évet idén a Művészeti Népiskola Sepsiszentgyörgyön – tájékoztatott Gáj Nándor igazgató. A beiskolázási terv elkészült, a jelentkezőket hétfőtől kezdődően várják, a felvételiket a különböző szakokra pedig szeptember 15.-19. között szervezik. Idén bővült a kínálat, így dob szakot is indítanak, de együttesek jelentkezését is várják, azaz olyan fiatal zenekarokat keresnek, akik tagjai továbbképeznék tudásukat és kilépnének a kis próbatermi helyszínekből. Baróton énekszakot indítanak, mert nagy rá az igény, Kovásznán pedig hegedűt tanítanának, de népi hangszereken is tanítják játszani a jelentkezőket, így lesz népi hegedű, brácsa, és más hangszeroktatás is.
Sepsiszentgyörgyön a 2014-2015-ös tanévre öt helyet hirdettek meg zongora szakon és szintén ötöt szintetizátor szakon, a gitár szakra 8 hely van, a hegedűre 5, ének szakra pedig 6 hely. Brácsára és kobozra két-két diákot tudnak fogadni a sepsiszentgyörgyi intézménybe. Az egyéni oktatásra – mint klarinét vagy brácsa – 3-3 hely lesz, de rajz szakra is lehet jelentkezni két helyre, valamint népi bútorfestészetre, ahol 4 hely lesz. Balettre is várják az érdeklődőket, itt a korhatár öt év, tíz helyet hirdettek meg. Kovásznán zongora szak indul 6 hellyel, kórus osztály szintén 6 hellyel és gitár szak 12 személyes csoportnak. Kézdivásárhelyen szintetizátor szakra lehet iratkozni a 6 meghirdetett helyre, Baróton pedig különböző hangszerképzés indul (brácsa, hegedű, szintetizátor, koboz) két-két hellyel.
Az iskolába való beiratkozási díj nem változott a tavalyhoz képest, ahogyan a tandíj sem – mondta az igazgató. A beiratkozás 60 lej, a tandíj pedig az egyéni hangszeres oktatás esetében egy évre 620 lej, a balettoktatás 380 lej, míg a rajz szak 350 lejbe kerül. A csoportos oktatás egy évre 280 lej személyenként.
Az iskolában egyébként tizenöt állandó tanár oktat több mint ötszáz gyereket és felnőttet, viszont úgynevezett bejáró oktatók is vannak. Az intézményt Kovászna megye Tanácsa tartja fenn, éves költségvetésük 900 ezer lej, melyből 200 ezer lejt a képzésekért fizetett tandíjakból kap az iskola.
Bús Ildikó, Székelyhon.ro

Teremtő színház
Figyelemre méltó előadás-sorozattal kezdődik az őszi sepsiszentgyörgyi színházi évad, ez nemcsak a helyi társulatoknak, hanem a jövő heti pulzArt fesztiválnak is tulajdonítható.
Egyrészt. Másrészt, mind a Tamási Áron Színház, mind az M Stúdió régi-új, illetve új vezetővel kezd, ez mindkét teátrum esetében új nekilendülést jelent. Előbbinél Bocsárdi László folytatja, utóbbinál a mozgásszínházat 2005-ben elindító, majd azt igényesen és ígéretesen pályára állító Uray Pétert egy fiatal színházi szakember, Márton Imola váltja. Más kihívá-sok mellett neki kellene elérnie azt, amit Bocsárdiék már évek óta sikerként könyvelhetnek el: jó lenne, ha előadásaikat – melyekre nagyobb városokban tolonganak a nézők – az eddigiekhez képest több diák, fiatal tekintené meg. Ez teljesíthető feladat, nemcsak azért, mert az M Stúdió sajátos színházi nyelvezetével egyedi értéket teremt, hanem azért is, mert Sepsiszentgyörgy teátrumai a város legfontosabb, folyamatosan bizonyító művészeti intézményei, melyekre egyre többen figyelnek. És az már csak ráadás az új évadban, hogy jövőre várhatóan következik a Reflex fesztivál harmadik kiadása is. Mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, térségünk egyik biztos erőssége a kultúrateremtés. S ha már itt, Sepsiszentgyörgyön ilyen ígéretes az őszi rajt a világot jelentő deszkákon, talán érdemes rögzíteni: feledhető a szórakoztató színház abszurd fogalma. Hiszen a színház nem szórakoztat, hanem szembesít – világgal, magunkkal –, ráadásul az úgynevezett szórakoztatást kínálók tábora igen népes, e műfaj örök jellemzője a bőség zavara. A színház más, a színház ennél több. És ezt a Székelyföld kulturális fővárosa rangot magáénak érző Sepsiszentgyörgyön egyre többen ismerik fel, s mind elkötelezettebbek e téren. És ez így van jól. Mert a színház nemcsak tükröt tart, nemcsak életünkre villant, hanem – állítható vállalt idealizmussal: hatalom. Erre is utal idei, színházi világnapi üzenetében Brett Bailey dél-afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező kérdése: „Mi, az arénák és színpadok művészei vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk?”
E világteremtő képessége miatt szeretik kortól függetlenül kordában és ellenőrzés alatt tartani a színházat, ezért próbálták, próbálják ideológiák szolgálatába állítani. Sepsiszentgyörgyön ma már a színház a gondolat és a művészet szabadságának jelképe, s erre büszkék lehetünk.
Mózes László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Parádé a román bevonulás emlékére
Katonai parádéval ünnepelték hétfőn Sepsiszentgyörgyön, hogy hetven évvel ezelőtt vonultak be a román csapatok a városba. A rendezvényt a sepsiszentgyörgyi katonai helyőrség szervezte a prefektusi hivatal támogatásával annak emlékére, hogy a román csapatok hetven éve „szabadították fel a várost a fasiszta-horthysta uralom alól”.
Sebastian Cucu alprefektus ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a román hadsereg 1944. szeptember 8-án tűzte ki a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal tornyára a román lobogót. Ezt megelőzően a város környékén heves harcok dúltak, amelyekben a román hadsereg „az oly sokat szenvedett” helyi román lakosság támogatását is élvezte.
Ioachim Grigorescu ezredes, a háborús veteránok egyesületének helyi vezetője kijelentette, az események óta eltelt hét évtized dacára a városban „sokan gondolnak még nosztalgiával a múltra”. A tartalékos ezredes nehezményezte, hogy az RMDSZ helyi vezetői ezúttal sem vettek részt az eseményen.
A rendezvényen egyébként a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma azt javasolta, hogy a román hadsereg által a városháza tornyára 70 évvel ezelőtt kitűzött román lobogót nyilvánítsák műemlékké.
Sepsiszentgyörgy volt az első észak-erdélyi város, amelyikbe 1944-ben bevonult a román hadsereg. A bevonulás két héttel azután történt, hogy Bukarestben Mihály román király testőrsége letartóztatta Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját, és az ország átállt a szövetséges hatalmak oldalára.
Krónika (Kolozsvár)

A játéké a főszerep (Kezdődik a Pulzart)
A játék évében játékosnak szánt sajtótájékoztatón ismertették a szervezők az idén második kiadásához elért Pulzart Fesztivál programját: a ma kezdődő, vasárnap estig tartó rendezvényen a színházé, általában a játéké a főszerep, de azért irodalomból és képzőművészetből is jut minden napra. Szerencsés időszakban szervezik a Pulzartot, a nyár lejárván, szabadságolásokból feltöltődvén, a kultúrafogyasztó sepsiszentgyörgyiek – és nem csak – kiéheztek már mindenféle színházi előadásokra – véli Sztakics Éva alpolgármester. Hozzátette, a fesztivál megrendezésére az önkormányzat saját költségvetéséből 120 ezer lejt különített el, ehhez még egymillió forintos támogatást adott a Nemzeti Kulturális Alap, a jegybevételből olyan húsz-harminc ezer lejre számítanak. A fesztivál alakulását Barta Mónika, a rendezvényt szervező városimázs iroda vezetője ismertette. Elmondta, több egyeztetés után arra a megállapításra jutottak, a játék évének nem csupán a színészek játékát kell jelentenie, de a mindennapokba becsempészett játékot, a városlakókat is erre szólító kezdeményezést. Ennek megfelelően rendhagyó megnyitója lesz a Pulzartnak holnap délelőtt, nem díszbeszéddel, hanem egy nagy közös játékkal, az Erzsébet parkban és a városközpont több részén kihelyezett pityköves játék, twisterek, pókhálós, fakarikás játékok felajánlásával – ezek egyébként a fesztivál egész ideje alatt köztéren maradnak, bárki bármikor elszórakozhat velük. A megszólítás amúgy célzatos, hiszen a rendezvények legtöbbike korlátozott befogadóképességű zárt terekben zajlik, így a központban, illetve a város több helyszínén kihelyezett játékoktól azt remélik, a városlakók jobban átérzik, hogy épp fesztiválozik Sepsiszentgyörgy. A Pulzart programjának összeállításában azt tartották szem előtt, hogy ne csak ismert nevű művészeket hívjanak el, hanem új irányvonalakat mutathassanak meg, illetve pályakezdők – fiatal rendezők, látványtervezők – is bemutatkozási lehetőséghez jussanak. Fontosnak tartották ugyanakkor az alkotókkal való személyes találkozás lehetőségének biztosítását, és nemcsak a színészekkel, hanem írókkal, képzőművészekkel is: ezért került a rendezvény minden napjára egy-egy író-olvasó találkozó, kiállítás-megnyitó – és e téren újdonság egy újabb sepsiszentgyörgyi tárlatlehetőség avatása, a Köntés Kiállítótéré. Ami a színházi előadásokat illeti, műfajilag hihetetlenül színes a kínálat, fogalmazott Márton Imola, a M Stúdió vezetője, a tárgyszínházi, dokumentum-színházi előadásoktól a prózai, táncszínházi és táncperformance-ig minden stílusból kaphat ízelítőt a néző.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A fennhéjázó román hatalom
Hétfőn katonai parádéval emlékeztek meg a román hadsereg sepsiszentgyörgyi bevonulásának hetvenedik évfordulójáról. A városközpontban lezajlott rendezvény a honvédelmi és belügyi csapatok felvonulásával kezdődött, egyházi szertartással, valamint ünnepi beszédekkel folytatódott, majd az eseményt megörökítő emléktábla megkoszorúzásával ért véget.
Eddig a hír, melynek nem is kellene különösebb jelentőséget tulajdonítani, ha ezt az évfordulót is nem a székelység megalázására, illetve megfélemlítésére használták volna fel céltudatosan és jól megtervezetten. Éppen ezért, a háborús veteránok Kovászna megyei elnökének az ünnepségen elhangzott megjegyzése –melyben a magyarság helyi vezetőinek távolmaradását nehezményezte – cinikus, és nem helyénvaló.
A letűnt idők után nosztalgiázókra való utalása pedig nemcsak rosszindulatú, hanem a jóérzés határait is messzemenően túllépi. A világ eme szögletében ugyanis úgy alakult a történelem, hogy ami az egyik népnek öröm, az a másiknak bánat, s amikor a románság ujjongva ünnepel, nekünk szomorkodni és gyászolni kell. És ez mindkét részről érthető megnyilvánulás, hiszen egyazon esemény nekik sikert, nekünk kudarcot jelent. Ennek megértéséhez, illetve elfogadásához pedig különösebb tudás sem szükségeltetik, csupán kevéske jóindulat és tisztelet, ezek az erények azonban a román hatalom jelenlegi birtokosaiból, sajnos, hiányoznak.
Hogy ezeken a napokon miért nem tudunk mi együtt ünnepelni? Mert a trianoni békediktátum óta kisemmiztek magán- és közösségi vagyonunkból, elkobozták iskoláinkat, bekebelezték intézményeinket, üldözik kultúránkat, és kiszorítják a közhasználatból anyanyelvünket. Mert elözönlik városainkat, megváltoztatják azok arculatát, gyarmatként kezelnek minket, és ténykedésük nyomán földönfutókká váltunk saját szülőföldünkön. Mert a karhatalmi szervek túlméretezett állománya megszálló hadseregként viselkedik nálunk, s biztonságunk szavatolása helyett félelemkeltésre használják fel őket.
A felsoroltak csak töredékét képezik a minket Románia határain belül ért és folyamatosan érő sérelmeknek, azonban gondolom, így is bőségesen megindokolják eme rendezvényektől való távolmaradásunkat, és arra is kellőképpen rámutatnak, miért nem érezhetünk hazánknak egy olyan országot, amelyben ily módon bánnak velünk.
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb székely lobogót vontak fel Sepsiszentgyörgy központi parkjában
Újabb székely zászlót vontak fel a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi vezetői Sepsiszentgyörgy központi parkjában, miután a korábbi eltávolítását rendelte el a Brassói Táblabíróság.
Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének az elnöke egy pénteki sajtótájékoztatón elmondta, a Brassói Táblabíróság jogerős ítélete Antal Árpád polgármestert kötelezte a zászló eltávolítására.
„Nem kívántunk gondot okozni a polgármesternek, ezért csütörtökön mi magunk eltávolítottuk a zászlót, és a mai (pénteki) nap folyamán egy másik székely zászlót tűztünk ki ugyanoda" – idézte Kulcsár Terza Józsefet a Mediafax hírügynökség.
Erdély.ma

Meghívó a Türi Magyar Napokra, a Magyar Ház szentelésére
Az álmok valóra válnak! Az életet álommá kell átalakítani, s az álmunkból valóságot formálni! Igen, mert az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból. Egyre többen vagyunk, akik hiszünk a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben, akik hiszünk abban az álomban, amelynek a neve Türi Magyar Ház. Abban, amely lassan készen áll, amely nem ragadt meg az álmodozások szintjén.
Túl merésznek tűnt ez az álom, és lám, ITT VAN! Hát ne csak álmodozzunk, hanem éljük is meg!
Szeptember 27-én és 28-án, minden igazi magyar szívvel érző embert örömmel és szeretettel várunk Türbe, hogy átadhassuk rendeltetésének a TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok tehát a valóság magjai! És hogy ne csak káprázat, ne csak álmodozás legyen, íme itt van:
ÁTADJUK RENDELTETÉSÉNEK A TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Jöjjünk el, örüljünk egyre többen annak, hogy vagyunk, és azok vagyunk, akiket a Teremtőnk megálmodott: magyarok. Magyarok, akik bár a tudattal zavarunk sokakat, amiért egyáltalán vagyunk. Mi azonban nem zavart szeretnénk kelteni, hanem örömöt hozni ebbe a régióba.
Szeptember 27., 28., Türi Magyar Napok, második alkalommal. Magyar Ház-szentelés.
Mindenkinek a Balázsfalvához tartozó Türben a helye!
P R O G R A M
2014. szeptember 27. (szombat)
10:00 – Toborzó: lovasok, barantások. 10:15 – Óriásgulyás-készítés – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 10:30 – Baranta-bemutató (magyar harcművészeti bemutató) – Kincses Kálmán és csapata. Érdeklődőknek foglalkozások, sok kipróbálható harci fogással!!! 11:00 – Gyerekprogramok: kézművesség, néptánc, mézeskalács-készítés, íjászkodás, ügyességi versenyek. 12:00 – Harangszóra a Magyar Szent Korona hiteles másolatának fogadása és elhelyezése a Magyar Házban - Úrangyala imádság, Himnusz és Házszentelés – A Türi Magyar Ház megáldása - Előadás a Szent Koronáról 14:00 Közös ebéd a kifogyhatatlannak tűnő üstből 15:30 – Ünnepi köszöntők, irodalmi és kultúrműsor (közreműködnek Kulcsár-Székely Attila színművész, tánccsoport, stb), pezsgőbontás 17:00 – „Én is ebbe az iskolába jártam” – egykori diákok emlékezése 18:00 – Szentmise 19:30 – Magyar bál - az augusztusban és szeptemberben születettek köszöntése - játékok, mulatságos történetek - vidám együttlét
2014. szeptember 28. (vasárnap)
9:00 – Üres az üst, főzzünk benne valami finomat! – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 12:00 – Ünnepi szentmise, a Remény ének-és zenekar közreműködésével - hálaadó dicsőítés - közös ebéd az üstből, melyre MINDENKIT várunk! - zárszó Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a mi szórványlétünk éltetője és alapja!
Akik támogattak, lelkesítettek, erőt adtak: Erdélyi Magyar Televízió, Marosvásárhely; Erdély.ma, Csíkszereda; Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Budapest; Osthilfe, Linz (dr. Vencser László); Magyar Patrióták Közössége, Budapest; Kovászna megye tanácsa, Sepsiszentgyörgy; Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Miskolc; Magyar Katolikus Karitász, Budapest (Csongrádi Gergely); Agytop Kft, Marosvásárhely; Eta Energie Consult Kft., Marosvásárhely (Lészai Ferenc Bendegúz); Primer Electro Kft, Jedd (Kovács Lajos); Varga Imre, Marosvásárhely; Benke István, Marosvásárhely; Kocs Lajos, Marosvásárhely; Domahidi István, Marosvásárhely; Peti Péter, Marosvásárhely; Dobai Jenő, Egyesült Államok; Kulcsár-Székely Attila, Ülke; Füzes Oszkár és Bajtai Erzsébet; Simon Emőke és Török Ferenc; Takács Péter, Sopron; Tamás József, Csíkszereda; Farr László, Marosvásárhely; Kincses Kálmán és csapata, Székelyszenterzsébet; Nagy András, Solymár; Eötvös György, Budapest; Fáy András, Magyarország; Gencsi András, Marosvásárhely; Kémenes Hajnal, Marosvásárhely; Bajkó Teréz, Gyulafehérvár; Gál Emil, Gyergyókilyénfalva; Marso Kft, Nagyernye; Gyergyóditrói Közbirtokosság; Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság; Magyarói Polgármesteri Hivatal; Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet; Ludas utcai református gyülekezet, Marosvásárhely; Misszió Tours, Szigetszentmiklós; Communitas Alapítvány, Kolozsvár; és sok jószándékú magyar ember.
Isten fizesse meg sokszorosan jóságukat!!!
Erdély.ma

Százéves történet tavalyról (Tompa Andrea Sepsiszentgyörgyön)
Nem tudni, maradt-e még szék a Lábas Ház más termeiben, mert több kellett a Fejtől s lábtól írójával meghirdetett közönségtalálkozóra, mint ahányra a szervezők számítottak, így hát a második pulzArt szombati irodalmi estje cipekedéssel kezdődött.
Ez amúgy rendben is lenne, mert Tompa Andrea tavaly megjelent regényét mindjárt első szavaival fajsúlyosnak minősítette a beszélgetőtárs Tamás Dénes író, ami nyilván nem a közel 500 oldalas kötet emelgetési nehézségeire vonatkozik, hanem elsősorban a témára: a múlt század tízes-húszas éveiben élt értelmiségi fiatalok – két orvos – sorsának változásait követjük nyomon, és hiába tudjuk, hogy kitalált a hol egyik, hol másik szereplő által továbbvitt történet, a közeg – az akkori kolozsvári és vidéki, fürdői élet – annyira hiteles, hogy a száz évvel ezelőtti Erdélyről is képet alkot az olvasó. Hosszas dokumentálódás és megfontolás eredménye ez, ahogy a régies nyelvezet sem pusztán formai elem, hanem a néző távolságtartását, tisztább látását is segíti egy sokakat foglalkoztató, de irodalmi szempontból igen kevéssé feldolgozott területen. Az 1971-ben Kolozsváron született, 1990-től Budapesten élő, majd 2008-tól ismét Kolozsvárra visszatérő szerző T-szindrómával jelölte az impériumváltás utáni belső vívódásokat, amelyek közül főként a gyászt kívánta ábrázolni, ugyanakkor az élet lehetséges módját is felmutatja, és mindezt végleges „igazságok” megfogalmazása nélkül, hiszen a világ folyton változik, már mi is korábban elképzelhetetlen történelmi események tanúi és résztvevői vagyunk. Az emberi pillanatokról azonban a szakemberek, a történészek nem írnak, pedig laikusok számára így válik érthetőbbé egy-egy korszak: ha van, aki „lefordítja”. A már több díjjal kitüntetett Tompa Andrea előző regénye, A hóhér háza is Kolozsváron játszódik, a hetvenes-nyolcvanas éveket mutatja be egy kamasz lány szemszögéből.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kortárs kultúra öt napon át
Öt napon át lüktetett a kultúra Sepsiszentgyörgyön, ahol gyerekek és felnőttek találkoztak a kortárs művészet különböző ágaival, játékaival. Az elmúlt napokban új kiállítótér nyílt, játszótérré alakult a központi park és tetházas előadások zajlottak.
Feldmár András nem mindennapi előadásával kezdődött múlt szerdán a pulzArt összművészeti fesztivál, mely több okból is rendhagyónak bizonyult: nem művészi, de játékos előadásnak lehetett szem- és fültanúja az interneten bejelentkező terapeuta közönsége. Az előadás után rögtön megnyitóra várták a közönséget, ugyanis Henning János és Kiss Bence alkotópárosnak az Ő is én című tárlata nyitotta az új kiállítóteret a Csíki utcai Köntés kávézó alagsorában. A kiállítás merész filozofálgatás, képi nyelven való gondolkodás arról, hogy hol tartunk ma – hangzott el a megnyitón. A fotográfus és újságíró egymásra rímeltetik a képet és szöveget.
Játék a köztereken, parkokban és kiállítóterekben
Csütörtöktől már teljesen új arculata lett a városnak, pezsgett a kultúra és a játék. Önkéntesek kínálták a programfüzeteket és a játékos nyereményjegyeket, de interktív játékra is várták a lakosságot. A pókhálóépítésbe bárki bekapcsolódhatott az Erzsébet parkban a játszótér mellett, ahol öt kilométernyi szürke és narancssárga szalagból alakítottak ki pókhálót.
Szintén sikeres volt Csutak Magda kiállítása is: a Magma kiállítótér bejárata zárva, a pulzArt fesztivál pityköves játéka zérósokban számol, de nem a semmibe vezet, hanem a hátsó bejárathoz, ahol kivételes módon kint tartották meg a beszédeket. Az Ausztriában élő, sepsiszentgyörgyi képzőművész 1977-ben emigrált, azóta nem állított ki Romániában. Csutak Magda – akit a megnyitón számos régi ismerős is üdvözölt – nemcsak szakmai kapcsolatban áll a Magma kiállítótérrel, de a Bazár sor sarkától pár méterre volt az otthona, így a tárlat helyszíne ezért is különleges volt számára.
Kortárs írók új könyveinek bemutatói
Irodalomból sem volt hiány az elmúlt napokban, hiszen György Attila is bemutatta legújbb kötetét a Bestiraium siculorumot, de Kukorelly Endre is jelen volt, aki a Tein színpadán elmondta: azért értékeli a pulzArt összművészeti fesztivált, mert „itt van esély arra, hogy összeismerkedjünk. A korábban még létező átjárást a művészetek közt úgy lehet újjáéleszteni, ha közös tereket alkotunk.”
Az utóbbi évek kiemelkedő magyar prózájának számít Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye, a kolozsvári származású, ma Budapesten élő írót Tamás Dénes faggatta. A második regényét megjelentető szerző elmondta, orvos szeretett volna lenni, de a nyelvhez való kötődés felülírta a hivatást, így magyar szakra iratkozott be.
Román és magyar ajkú, kortárs irodalmat kedvelő közönség gyűlt össze a közvetlen, őszinte hangvételű, személyes történetekkel és szemléletes életképekkel színezett közönségtalálkozóra az egyik legjelentősebb román alkotóval, Mircea Cărtărescuval. Az író személyes és szakmai játszóterének áttekintését egészen gyermekkorától kezdte, beszélt a legendás bukaresti Hétfői Kör (Cenaclul de Luni) szemléletváltoztató hatásáról, a ’89-es változások előtti lírai telítődöttség és alkotói válság megéléséről, a költészettel való radikális szakításról és a prózához fűződő ars poeticájáról.
A világ minden táján játszott előadás
Kétségtelen, hogy a pulzArt fesztivál kiemelkedő pillanata volt a Jel Színház Woyzeck című előadása, amelyet az elmúlt húsz évben legalább háromszázszor játszottak a világ minden táján – tájékoztattak a szervezők. Georg Büchner különös, látomásos szövegét Nagy József képekké, akciókká alakította. A fanyar humorú, több síkon értelmezhető, erős képzőművészeti kötődéssel, rendkívüli nagy mesterségbeli tudással és színpadi jelenléttel rendelkező produkció nagy sikert aratott a sepsiszentgyörgyi közönség körében.
gyanakkor a színház nagytermét is megtöltötte a Tein Teátrum közönsége, péntek késő este több százan nézték végig a felolvasószínházat, amelynek vendége Mucsi Zoltán színművész volt. A színész bevallotta, számára döbbenetes, hogy ilyen sokan részt vettek a Tein Teátrum estjén, annál is inkább, hogy ez nemcsak a pulzArtnak köszönhető.
Zene a színházban, színház a zenében
Idén három produkcióval is szerepelt a pulzArton Fehér Ferenc, akinek koreográfusi, táncos munkáját egyaránt megismerhette a közönség. Szombat este a Tao Te című előadását tekinthette meg a közönség, amelyet beszélgetés követett. Nem az üres szépség, hanem a mozdulat jelentősége érdekli, vallotta be a magyar kortárs táncvilág kiemelkedő alkotója.
A színházi zenét élteti tovább a Theatre Fleas Orchestra, melyet a temesvári színházban alkotó zeneszerző, Cári Tibor alapított. Fellépéseik nemcsak koncertek, hanem a vizualitásra is figyelnek, olyan zenei performansz, amely kezdetben csupán háttérzenének tűnik, azonban, ahogy a koncert percei peregnek, egyre inkább beszippantja a hallgatót.
Vasárnap tovább lüktetett a kultúra, az Osonó előadásával indult a nap, az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadásukhoz felnőtt színházpedagógiai foglalkozást tartottak felnőtteknek. Szintén vasárnap találkozhattak az olvasók Doina Ruştival, majd Fehér Ferenc duettjét láthatták egy bábbal, a fesztivált pedig a W.H. formáció Shakespeare-szonettek kortárs zenei környezetbe helyező koncertje zárta.
Bús Ildikó, Székelyhon.ro

Emlékezés Horthyra – Hetvennégy éve vonultak be a honvédek
A történteket, valamint azok előidézőjét, s egyben vezéralakját fel- és megidéző előadással, valamint filmvetítéssel emlékezett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a Magyar Királyi Honvédség 1940. szeptember 13-án végrehajtott sepsiszentgyörgyi bevonulására.
A Míves Házban egybegyűlteket a szervezők részéről Vízi Abigél üdvözölte, majd Rab Sándor történelemtanár beszélt Magyarország méltánytalanul feledni hagyott kormányzójáról, Vitéz Nagybányai Horthy Miklósról. Az elmondottakból és látottakból kiderült, hogy az ország újjászervezésében és fejlődésében kulcsszerepet játszó politikus 1868-ban Kenderesen, nemesi család fiaként látja meg a napvilágot. Elemi tanulmányai és a gimnázium elvégzése után az akkor magyar fennhatóság alatt lévő fiumei tengerészeti akadémia hallgatója lesz, majd az osztrák-magyar hadiflotta tengerész-hadapródjává avatják.
Vezetői képességeinek és bátorságának köszönhetően gyorsan halad felfelé a ranglétrán, az I. világháború végét pedig már altengernagyi rangban, a szövetséges hajóhad főparancsnokaként éri meg. Az összeomlást követően kenderesi birtokára visszavonulva gazdálkodik, azonban a kommunista hatalomátvétel miatt újból kénytelen közszereplést vállalni, így 1919-ben a Nemzeti Hadsereg élére áll, 1920 márciusában pedig Magyarország kormányzójává választják.
Minden ellentétes híreszteléssel és rágalommal ellentétben Horthy Miklós irányításának 25 éve alatt a szétdarabolt és kifosztott ország Európa legfejlettebb államai közé kapaszkodott. Így a megfelelő történelmi pillanatban elrabolt területeinek nagy részét is képes volt visszaszerezni, s a lengyel menekültek százezreinek befogadása mellett zsidó állampolgárainak is védelmet tudott nyújtani.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó, Erdély.ma

Háromszéki kalauz (A Nagybaconi medencezug és Kisbacon vidéke 15.)
Látnivalóban bővelkedik ez a vidék is. Bibarcfalva Baróthoz tartozó település, a múlt század derekán fürdőhely volt borvizes stranddal és meleg kádfürdővel. A régi Borhegyi borvízforrás vizét 1880-ban már palackozták.
Jelenleg két működő ásványvízpalackozó üzeme van: az egykori Baross-, később Május 1.-, jelenleg a 2-es számú egység, és egy újabb, a korszerű gépsorokkal működő 1-es számú palackozó, ahol a Bibco-ásványvizet és ásványvízzel készült üdítőket palackoznak. A Borvízpatak völgyében ősnövényi lelőhely van. Református temploma Szent László-falfestményt őriz. A Bodosi-hegy alatt mélyművelésű szénbánya működött, felette, a Várbükk nevű erdő fedte Várhegyen Tiborc várának romjait találjuk. A helységben született Bartalis Ferenc (1813–1854), a Makk-féle összeesküvés 1854-ben Sepsiszentgyörgyön kivégzett vértanúja, a szomszédos Bodosban pedig Budai József (1851–1939) a neves geológus és pomológus. Szülőházát emléktáblával jelölték meg. Bibarcfalváról piros kereszt turistajelzés mentén – a Baróti-hegység nyugati gerincén – Középajtára érünk. A Nagybacon felé tartó patakok – Köves, Kótya és Heveder – a pliocén üledékek klasszikus feltárásai, országos szinten nyilvántartott geológiai rezervációk. Nagybacon a hagyományos cserépgyártás központja. Református temploma műemlék, imaházán látható nagybaconi Nagy Vilmos emléktáblája. Temetőjében nyugszik Konsza Samu tanár, a falu szülötte, háromszéki népköltészeti gyűjtő.
A falu keleti részén tör fel a Faluborvize (1), nem messze innen a Súgóborvíz (2), a Kisbaconi út mellett a Sántéri borvíz (3). A Gyerkovács patakban kénes gyógyvízforrás, a Setétpatak völgyében pedig a Kincses-barlang.
Nagybaconból indul a Bodvajt és Magyarhermányt is érintő, piros ponttal jelzett turistaösvény.
Kisbacon a Benedek Elek emlékét kereső gyermekek zarándokhelye. Itt van a nagy székely mesemondó emlékháza, a temetőben pedig síremléke. A falut a Csíkorra (4) és a Mitács érintésével a Likati út köti össze Alcsíkkal. A Fenyőstöve övezetében a következő borvízforrások vannak: a 2013-ban felújított Kisbaconi Rezes (5), a Kőrises I. és II. (6–7) és a Tamásné borvize (8).
A Háromszék lapárusító bódéiban és a szerkesztőségben már kaphatóak a Háromszéki kalauz első fóliázott térképkockái, Kisgyörgy Zoltán 1984–85-ben a Megyei Tükör oldalain megjelent, 60 kockából álló, Hegyen-völgyön kalauz című megyetérkép-sorozatának első darabjai. A frissített, fóliázott térképvázlatokat hetente adjuk ki, de később is igényelhetőek, illetve megrendelhetőek a korábbi lapok. A fóliázott térképkockákat a 0267 351 504-es telefonon, a hpress@3szek.ro e-mail címen, illetve a lapárudákban lehet megrendelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

55 év után
"Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet, /mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.../" – Áprily Lajos versét adta ajándékba volt évfolyamtársainak dr. Nagy Lajos, Sepsiszentgyörgyön élő nyugalmazott körorvos, a város díszpolgára, hét könyv szerzője, szerkesztője, aki a köszöntőbeszédet mondta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1959-ben végezett évfolyamának (110+3 általános orvos, 25 gyermekgyógyász ) 55 éves találkozóján, amelyet az elmúlt szombaton tartottak az egyetem tanácstermében. Gyógyszerész kollégáik dr. Csedő Károly nyugalmazott egyetemi tanárral együtt elevenítették fel az elmúlt fél évszázad történéseit, számoltak be életük alakulásáról az utolsó találkozó óta.
Az egyetem történetében szinte páratlan volt az az évfolyam, amelyen a tíz osztályt végzett ’37-es születésű hallgatóktól az 1931-ben születettekig hét korosztály volt jelen, származásuk szerint is nagyon különbözőek. Olyan nemzedék, amelynek gyermekkorára, életére rányomta a bélyegét Trianon, a II. világháború, a fogság és a kitelepítés, a sztálinizmus, a szocializmus, a Ceausescu- korszak, a nélkülözés és a tetőfokára hágó osztályharc, a magyarországi forradalom után pedig a besúgórendszer kiépítése, amely a félelmet és az egymás iránti gyanakvást ültette el a hallgatók lelkében. Ez volt az utolsó évfolyam, amely kiváló tanároktól magyarul tanulhatott, hatodéven azonban meg kellett érjék az egyetem magyar jellegének a megszüntetésére tett első lépéseket. A kolozsvári egyetemek egyesítése után utolsó évesként végig kellett nézniük, ahogy letartóztatásokkal, tanárok és diákok eltávolításával kezdődött el ez a folyamat. Ennek lett áldozata dr. Bárányi Ferenc, a rendszerváltás utáni volt egészségügyi miniszter is, akit eltiltottak az államvizsgától és az idézett dr. Nagy Lajos, akit kicsaptak az egyetemről. Mindketten sikeres könyvben írták meg élményeiket (Égig érő kockakövek, Életünk kórtörténete). Dr. Nagy Lajos az ötvenéves találkozó után összegyűjtötte volt kollégáinak vallomását, amelyek többségéből rendkívül nehéz, küzdelmes életutak, pályaképek rajzolódnak ki, s a Múló évek sodrásában című könyvben adta ki az 1959-ben végzettek krónikáját. Számukra a diploma megszerzése sem jelentette a Kánaánt, hiszen az Erdély különböző vidékeiről származó fiatalok többségét a Kárpátokon túlra, félreeső, elmaradott településekre helyezték ki, s nagy küzdelmek árán sikerült jobbára csak a hiányszakmákban szakorvosi oklevelet szerezniük. Mivel sokan nem tudtak románul, ugyanis a magyar világ alatt kezdték el az elemi iskolát, s később a középiskolában csak bebifláztak bizonyos szövegeket, hasznos volt számukra, hogy anyanyelvükön sajátíthatták el a szakmát, s nagytudású, lelkes professzoraik megtanították a beteg ember iránti alázatra, tiszteletre, szeretetre is, s ennek köszönhetően bárhova kerültek, megállták a helyük. A román nyelvet pedig, akinek szüksége volt rá, megtanulta, a világ különböző tájaira szétszóródottak pedig a befogadó ország nyelvét.
Régi fájdalmak, sérülések, sebek tépődtek fel 55 év után is, ahogy egyesek megszólaltak. Bárányi Ferenc bocsánatot kért mindazoktól, akiket megsértett, hiszen nagyon szegény sorból származó hallgatóként annyira hitt a kommunizmus eszményében, hogy képes lett volna meghalni érte. Az ébredést az ’56-os események hozták el a számára, majd kizárták az IMSZ- ből és két évre eltiltották az államvizsgától. Tanárai közül Csőgör Lajos, Spielmann József és Mózes Magda biztatta – emlékezett a rendszerváltás után szenátornak megválasztott orvos. Dr. Ádám Gyula, aki a megye legkorszerűbb rendelőjének felépítését és felszerelését harcolta ki Mezőcsáváson, saját versét mondta el az orvos életútjáról.
Az egyetemi évek alatt soha nem érezte, hogy az évfolyam őt befogadta volna, ma mégis jó találkozni a volt évfolyamtársakkal – mondta a német származású Ari (Acher) Mária. A felszólalók közül egyesek beszámoltak arról, hogy ma is aktívak, dr. Hauer Erik példaként, aki Vajdahunyadon volt sebészorvos, s az asszisztensképző iskolában tanított, nyugdíjasként ismeretterjesztő újságcikket ír, mások a családnak örülnek, mint dr. Ungvári Júlia, s az unokák nevelésében segédkeznek, jótékonysági akciókban vesznek részt. Dr. Nagy Zoltán, az ismert marosvásárhelyi tüdőgyógyász és röntgenorvos hosszú verssel köszöntötte a találkozó résztvevőit. Dr. Mellau Melánia főszervező nyugodt, kiegyensúlyozott időszakot kívánt volt kollégáinak, akikkel az 55 év alatt 17-szer gyűltek össze Marosvásárhelyen és a más városokban szervezett vándortalálkozókon. Hadd soroljuk fel, hogy ezen az évfolyamon végzett dr. Mártha Papp Ilona szemészorvosnő, dr. Lüdke Boósy Ibolya gyermekgyógyász, dr. Kolumbán Pál, a vérközpont megálmodója és elhunyt felesége, a sokak által tisztelt és szeretett dr. Kolumbán Válics Margit reumatológus orvos.
Szakmai odafigyelés, hivatástudat, pontos, felelősségteljes munka – erre nevelték nagyon tisztelt tanáraik a gyógyszerészeti kar 27 hallgatóját, emlékeztek a megjelentek. Nem volt könnyű a botanikát, a gyógyszerhatástant, a sok kémiát megtanulni a kézzel írott jegyzetekből, de anyanyelven mindez sikerült. A legtöbb szép dolgot dr. Hankó Zoltán professzortól tanulták: "kicsi drága, maga mindig úgy álljon ahhoz a tárasztalhoz, mintha maga volna a beteg" – biztatta türelemre és együttérzésre hallgatóit – hangzott el Fazakasné Czirják Éva, Szabó Judit, Geréb Major Erzsébet, Papp Máthé Mária, Pásztor Irma, dr. Gáspár Mária és Hajdú Árpád visszaemlékezésében. Szavaikat dr. Csedő Károly nyugalmazott egyetemi tanár egészítette ki azzal, hogy azokban az osztályharcos időkben színvonalas oktatást szerveztek a jól működő gyógyszerészeti technikumban, ahol azok a hallgatók tanulhattak, akiket származásuk miatt nem vettek fel az egyetemre.
– Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy élünk, vigyázzunk egymásra, tartsuk a kapcsolatot, hogy a családtagjainkon kívül még érezzük, hogy valahova tartozunk! Bár a magyar emberek szemérmesek, el kell mondanom, hogy nagyon szerettem az évfolyamtársaimat, boldog vagyok, hogy hat évig kollégájuk lehettem, együtt jártunk előadásokra, gyakorlatokra, színházba, moziba, az Apollóban szervezett bálokba, a Cementlapokhoz fürödni – hangzott el dr. Nagy Lajos beszédében, aki Áprily Lajos versét adta ajándékba volt évfolyamtársainak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Megnyitották a Sapientia 14. tanévét
Vállalja a versenyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amelynek oktatói a diákoktól is ezt várják el, hiszen a felsőoktatási intézmény olyan embereket nevel ki, akik közösséget alkotnak, és azonos értékeket vallanak – jelentette ki Dávid László rektor a Sapientia EMTE keddi kolozsvári tanévnyitóján.
Dávid rámutatott: a felsőoktatási intézménynek idén meg kellett hosszabbítania intézményes akkreditációját, ugyanis már öt éve annak, hogy a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Hatóság (ARACIS) elvégezte az akkreditációhoz szükséges vizsgálatokat.
A Sapientia EMTE kedden tizennegyedik tanévét kezdte meg: Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen összesen 30 alapképzést és nyolc magiszteri képzést indítottak, a hallgatókat pedig mintegy 220 oktató tanítja. Dávid László emlékeztetett: az intézmény a 28 romániai magánegyetem rangsorában az első helyet foglalja el, míg az ország összesen 75 felsőoktatási intézménye közül a huszadik.
„Ha nem jött volna létre a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem, akkor nem lenne magyar nyelvű műszaki képzés az országban, ugyanis jelenleg hasonló képzést indítani szinte lehetetlen az akkreditációs feltételek miatt” – hívta fel a figyelmet a rektor.
Dávid hangsúlyozta: az igazi egyetemek közösséget teremtenek, szemben a tömegoktatás arctalanságával. Az elsőéves egyetemistákhoz fordulva az intézményvezető tanácsként Will Rogers amerikai humoristát idézte: „Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz! Higgy abban, amit csinálsz!”
Kató Béla református püspök, a Sapienta Alapítvány kuratóriumának elnöke a kolozsvári tanévnyitón elmondta: az új tanévre sikerült felépítei a marosvásárhelyi kar kollégiumát, amelyben 240 hallgatónak tudnak szállást nyújtani. Hozzátette: a Sapientia EMTE tovább terjeszkedik, Sepsiszentgyörgyön ugyanis erdőgazdálkodás szakot szeretnének indítani, erre a célra 17 hektár erdőt kapott ajándékba a felsőoktatási intézmény.
A kuratórium idei célkitűzései között szerepel emellett az eddig megkezdett beruházások véglegesítése – egyrészt a csíkszeredai kar épületének felújítása, a tervek szerint ugyanakkor korszerű felszereléssel látják el a kolozsvári stúdiótermet is.
A tanévnyitón Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is részt vett, aki kifejtette: a magyar kormány büszke az általa finanszírozott Sapientia EMTE-re, amely „nem vált diplomagyárrá, évente pedig hét–nyolc helyet lép előre az egyetemeket osztályozó ranglistákon. Hozzátette: világszínvonalú egyetemet szeretnének, ugyanis a felsőoktatásba fektetett energia busásan megtérül.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja arról értekezett, hogy a romániai magyarság demográfiai csökkenésének megakadályozásához szükség van független, autonóm magyar intézményekre, ezért a Sapientiának feladata van: szakmai tudást, tartást és identitást kell nyűjtania diákjainak.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szintén hangsúlyozta: az iskola hatékonyan szól bele a nemzeti közösség alakulásába.
A tanévnyitó keretében az egyetem kiváló oktató díjat adott át Szép Sándor professzornak, majd az elsőéves diákok letették az esküt, emellett felavatták a Kuncz Ödön nevét viselő perszimulációs termet.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Kiállítás és kiállítótér-avatás (Erdélyi Művészeti Központ)
Felezőidő 2 – Erdélyi magyar művészet 1965–1975 között címmel nyitotta meg sorrendben immár hatodik kiállítását az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK), új kiállítóteret is avatva egyúttal, mely azonban csak ideiglenesen székhelye az EMŰK-nek: a városbeli helyszínét illetően több elképzelés is létezik, de az biztos, hogy Sepsiszentgyörgyön egy olyan modern épület készül majd el, mely méltó helye lesz az eddigi és ezutáni erdélyi magyar művészeti értékek felmutatásának.
Addig is az EMŰK a volt postaépület legfelső szintjén rendezkedhetett be, illetve a városi adóhivatal melletti földszinti terem is kiállítótérként működik.
A tegnapi kiállításmegnyitón és kiállítótér-avatón a nagy számban összegyűlt közönséget, a meghívottakat Antal Árpád a teret rendelkezésre bocsátó város polgármestereként köszöntötte, elmondva: negyed százada még a securitate lehallgatóközpontja működött a posta legfelső emeletén, s hogy most a termeket a művészet foglalta el, az a demokratizálódás folyamataként is értelmezhető. Arról pedig, hogy az EMŰK épp Sepsiszentgyörgyön talált befogadásra, úgy vélekedett, annak jele, hogy a Székelyföld megerősödött annyira, hogy összerdélyi feladatokat tudjon elvállalni.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális miniszter beszédében felemlítette, a szövetség a Kulturális Autonómia Tanács által kidolgozott stratégiai döntéseket próbálja megvalósítani, az EMŰK is e folyamat részeként kezdte el működését. A kiállítás címében is megjelölt időszakról elmondta, azért hívják felezőidőnek a hatvanas évek végét, hetvenes évek elejét átölelő tíz esztendőt, mert bár az egyik – a sztálinista – diktatúrából a másikba – a kommunista rendszerbe – átvezető időszak volt, de akkor sokan azt gondolhatták, valami új kezdődött, és a művészek ezt megpróbálták lereagálni olyképp, hogy felzárkózzanak a kortárs művészeti irányzatokhoz, de a transzszilván örökséget is beépítsék alkotásaikba, és megpróbálják értelmezni is azt a kelet-európai létet, amelybe belecsöppentünk. Kelemen Hunor szerint megvan a megfelelő időtávolság a bemutatott korszak újraértékelésére, ezzel kapcsolatban kifejtette, az EMŰK-nek mint intézménynek nem csupán kiállítások szervezése a feladata, hanem műhelyként is működnie kell, helyére kell tennie a Kárpát-medence magyar kultúrájában az erdélyi magyar képzőművészetet. És azért is fontos az EMŰK – emelte ki –, hogy kultúránknak erős pillére legyen, hiszen ilyen tartóoszlopok nélkül jövőt tervezni nem lehet.
Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke felidézte, 2009-ben, a Barabás Miklós Céh nyolcvan esztendejét bemutató kiállításon merült fel az EMŰK létrehozása, azóta nemcsak elindult egy folyamat, hanem részint be is érett. Másodszor avatjuk az EMŰK-öt, mondta, és még fogjuk avatni, hisz ez nem végleges helye, ez csak az EMŰK antréja, remélem, hamarosan pompázatos, világszínvonalú épülete is lesz az intézménynek. Felemlítette a romániai elnökválasztási kampányt is, megjegyezve, ami összeköti a politikát és a kultúrát, az az értékek felmutatásának szükségessége. A kulturális értékeknek ismertté kell válniuk, jelentette ki, csodaként értékelve, hogy huszonöt év után eljutottunk oda, hogy immár nem a kultúra van a politikáért, hanem fordítva. A magyar kulturális diplomáciával összefüggésben kifejtette, ez a magyarság számára egyedülálló feladat, a kulturális erőterek létrehozása, megerősítése pedig kiemelt feladata kell hogy legyen a kulturális diplomáciának, és ez az EMŰK és a hozzá hasonló intézmények létrehozásával lehetséges.
Vargha Mihály, az EMŰK kuratóriumának elnöke szintén múltidézéssel kezdte beszédét, felidézve a kilencvenes évek elejét, amikor jó néhányan, háromszéki képzőművészek a Baász Imre megálmodta erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megalapításáról álmodoztak. A múzeumalapítás sok ideig csak ábránd maradt, mígnem 2008-ban a város, a megye új vezetői azt mondták, legyenek csak nagy álmaitok, a pénz a legkevesebb, azt majd mi előteremtjük. És azóta sok minden megvalósult, léterejött a Magma, elkezdődött a Gyárfás Jenő Képtár korszerűsítése, a Székely Nemzeti Múzeum szomszédságában a múzeum bővítésére (és akkor még úgy volt, az EMŰK székházának felépítésére is – szerk. megj.) telket vásároltak. És most már az EMŰK álma is tapintható valósággá vált, de az intézmény – és a tegnap megnyitott tárlat – nem jöhetett volna létre, ha nem érezzük a támogatottságot: a művészekét, a döntéshozókét, akik tettekkel bizonyítják, hogy a kultúra szívügyük, és a közönségé – zárta beszédét Vargha Mihály.
A kiállítást dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, Kányádi Sándor versciklusára utalva igazi belső vidék-tárlatnak nevezve a 69 alkotót bemutató kiállítást. Bejelentette, a Szépművészeti Múzeum – mintegy adósságleróvásként is – jövőben az erdélyi magyar művészetnek az 1920–1990-es éveket átfogó kiállítását szervezi. Végszóként Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője elmondta, bár a kiállítás meghívójában katalógus bemutatása is szerepelt, arra másik alkalommal kerül sor.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pálhegyi Ferenc előadás-sorozata Kézdivásárhelyen
Ásó, kapa, nagyharang címmel ingyenes előadás-sorozatot tart hétfőtől péntekig a kézdivásárhelyi Vigadó emeleti kistermében dr. Pálhegyi Ferenc gyógypedagógus, nyugalmazott főiskolai tanár, közismert előadó, több sikeres könyv szerzője.
Az előadás-sorozat a Mustármag és a Búzakalász Családos Közösség, valamint a Vigadó és a Rebeka Missziós Központ összefogásából született meg.
Dr. Pálhegyi Ferenc három esztendővel ezelőtt tartott legutóbb hasonló, nagy sikerű előadás-sorozatot Kézdivásárhelyen. A hetvenkilenc évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön született neves előadót felesége, Lívia néni és egyik lánya, Brouwerné Pálhegyi Krisztina gyermekpszichológus is elkísérte, akik először járnak Háromszéken.
Az eddigi három estén mintegy százan hallgatták végig az egyórás, vetített képes előadásokat, melyekhez Gaál Éva grafikusművész rajzai szolgáltak illusztrációként. Bevezetőként Ruszka Sándor református iskolalelkész száraz gitárral kísért énekszámai hangzottak el. Feri bácsit Isten hozta itthon szavakkal köszöntötte Vinczi Botond kézdimárkosfalvi református lelkész, a Mustármag egyik tagja, aki a házigazda szerepét látta el. Dr. Pálhegyi Ferenc elárulta: akárhol legyen a nagyvilágban, szívéhez Székelyföld áll a legközelebb.
Holnap este nem ér véget az előadás-sorozat, szombaton 11 órától Szentkatolnán, a Rebeka Missziós Központban Krisztina lánya beszél az érdeklődőknek a KÉK (kapcsolatra épülő következetes) gyermeknevelésről, ezt követően Lívia néni bibliaórát tart kortól függetlenül lányoknak, asszonyoknak.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közvitán az RMDSZ autonómiatervezete
Az erdélyi magyarság nemzeti identitásának biztonsága számára teremtené meg az intézményes keretet az RMDSZ által közzétett autonómiatervezet. A Kelemen Hunor szövetségi elnök által csütörtökön Kolozsváron bemutatott statútum alapján Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre a székelyföldi régió, amelyben megmaradnának a jelenlegi megyei intézményrendszerek. Az RMDSZ az egységes román nemzetállam keretében képzeli el az autonóm entitást.
Jelentős médiaérdeklődés közepette, kissé szokatlan módon csütörtök délutánra összehívott sajtótájékoztató keretében ismertette az RMDSZ által kidolgozott autonómiatervezetet Kelemen Hunor.
A szövetség elnöke kolozsvári sajtóértekezletén elöljáróban felvázolta, milyen politikai-társadalmi kontextusban készült el a dokumentum, fontosnak tartva kihangsúlyozni, hogy az alakulat autonómiatörekvése egyidős az 1989-es romániai rendszerváltás után létrejött demokratikus berendezkedés kialakulásával.
Kelemen elmondta, a Székelyföld számára autonómiát előirányzó törvénytervezet nagyon erős jövőképet kínál a régió, sőt Erdély magyar közössége számára, megteremtve az intézményes keretet nemzeti identitásának biztonságához. A politikus nagyon fontosnak nevezte, hogy a legitim, alkotmányos, a jogállami elveket és értékeket tiszteletben tartó dokumentum úgy kerüljön közvitára, hogy ne lehessen megkérdőjelezni az RMDSZ stabilizáló tényezői szerepét.
Preambulumában a statútum hivatkozik az 1918-as gyulafehérvári kiáltványra és a Románia által az elmúlt 25 évben ratifikált nemzetközi szerződésekre. A vitaanyag nem a román állam területi integritását sértve tesz javaslatot a Székelyföld önrendelkezésére, hanem a dél-tiroli autonómiamodellt a román jogi környezetbe átültetve biztosítana autonómiát az egységes és oszthatatlan román állam keretében Maros, Kovászna és Hargita megye településeinek.
Kelemen Hunor rámutatott, azért tekintik a dél-tiroli autonómiát modellnek, mert az olaszországi többség és a német kisebbség viszonyának rendezésével megszűntek a korábbi feszültségek, sikerült megteremteni a régió stabilitását, példaértékű gazdasági fejlődését.
A dokumentum értelmében nem a történelmi Székelyföld, hanem Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre az autonóm régió. Megmaradnának a megyei intézmények is, ugyanakkor szabályozná a tervezet a nyelvhasználatot, biztosítva a különböző intézményekben az etnikai arányosság elvét. Kelemen Hunor kérdésünkre elmondta, a magyar nyelv hivatalos státust kapna a régióban, a hivatalos dokumentumokat két nyelven bocsátanák ki, ezeket pedig elismernék az egész országban. Az igazságszolgáltatásban a bírák és ügyészek kiválasztása során nem az etnikum, hanem a nyelvtudás lenne a mérvadó.
Az autonóm régió központja Marosvásárhely lenne, Székelyudvarhelyen működne a regionális tanács, Csíkszeredában a pénzügyi intézményrendszer, Sepsiszentgyörgyön kapna helyet ugyanakkor a végrehajtórendszer többi eleme. A javasolt pénzügyi decentralizáció során a helyben befizetett adólejek fele helyben maradna.
Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ nem tűzött ki időpontot arra, hogy mikor nyújtja be a törvénytervezet a bukaresti parlamentben. „Ennél sokkal fontosabb beindítani, lebonyolítani a közvitát a törvénytervezetről, az, hogy a többségi társadalom felé hozzunk olyan érveket, amelyek meggyőzik arról, hogy nem ellene, a román állam ellen szól ez a kezdeményezés. Arról kell meggyőznünk őket, hogy az RMDSZ is, az erdélyi magyarság is stabil, a térségben erőt felmutatni képes Romániában érdekeltek” – hangsúlyozta a szövetségi elnök, hozzátéve, a javaslatról Bukarestben, Craiován és Jászvásáron is rendeznek közvitát.
A politikus közölte, tisztában van azzal, hogy éles vita övezi majd a dokumentumot, például a kétnyelvűségnek a régióban való bevezetésére vonatkozó javaslatot, de emlékeztetett, hogy a kilencvenes években a román társadalom egy része egyetlen magyar felirattól is „berzenkedett”.
„Mi békés, legitim, máshol bevált megoldást kínálunk a kisebbség és többség viszonyára. A magyar-román együttélés az öröklött előítéleteken alapszik, de az elmúlt két és fél évtizedben sikerült lebontani számos klisét együttműködéssel, párbeszéddel” – jelentette ki Kelemen, felelősségteljes hozzáállásra, komolyságra intve a politikusokat a statútum tárgyában zajló közvita során.
Az RMDSZ elnöke megismételte korábban hangoztatott álláspontját, miszerint a frissen nyilvánosságra hozott – csütörtökön az alakulat honlapjára is felkerült – autonómiatervezetet nem lehet elfogadtatni a törvényhozásban a hatályos román alkotmány módosítása nélkül.
Másfél éves „alkotói munka”
Az RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. A tervezet előkészítésébe időközben a Magyar Polgári Pártot (MPP) is bevonták, az állítólag már elkészült törvénytervezet nyilvánosságra hozatalát azonban rendre elnapolták. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után benyújthassák a parlamentben.
A dokumentumot és annak szövegezését meglehetősen nagy titkolózás övezte, de márciusban átadták az MPP vezetőinek, hogy közösen véglegesítsék a szöveget. Borbély László politikai alelnök a napokban úgy nyilatkozott, az RMDSZ közvitára bocsátja ugyan autonómiatervezetét, de nem terjeszti a parlament elé. A politikus szerint azért terjesztik a dokumentumot a törvényhozás elé, mert azt szeretnék, hogy törvény legyen belőle, és ne „dobja vissza” azt a parlament, ahogy eddig már megtörtént néhány alkalommal. Borbély szerint ahhoz, hogy meg is szavazzák a törvényt, kétharmados többséggel alkotmányt kell módosítani, ezért a szövetség alkotmánymódosító csomagot is ki akar dolgozni.
Korábban csak az RMDSZ belső ellenzékéhez tartozó képviselők nyújtottak be hasonló tervezeteket a bukaresti törvényhozásban, ezeket a szövetség vezetése nem támogatta. A legutóbbi tervezet 2012-es szenátusi szavazásáról a szövetség vezető politikusai – közöttük Markó Béla volt elnök és Frunda György szenátor – távol maradtak. A korábbi törvénytervezetek kezdeményezőinek egy része ma az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) politizál.
Corlăţean: jobb a közvita, mint a tüntetés
Nem lelkesedik az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetéért Titus Corlăţean román külügyminiszter, de szerinte még mindig jobb erről demokratikus keretetek között folytatni közvitát, mint az utcán. A szociáldemokrata politikust a Titulescu Alapítvány bukaresti fórumán kérdezték szerdán a kormányzó magyar alakulatnak a román sajtó által kiszivárogtatott törvénytervezetéről. „A parlamentben minden érvet felsorakoztathatunk annak érdekében, hogy ezt az alkotmánysértő indítványt elutasítsuk” – mondta Corlăţean. Hozzátette: az RMDSZ-nek is köszönhető, hogy az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus után, az utóbbi években stabilitás volt Romániában. „Ez nem jelenti azt, hogy egyetértés volt közöttünk, hogy valaha is beleegyezünk bármilyen etnikai alapú területi autonómiába. Decentralizálásról lehet szó, erre szükség van Románia európai államként való átalakulásában” – hangoztatta a román diplomácia vezetője. A rendezvényt házigazdaként moderáló – a közügyektől korrupciós bűncselekmények miatt eltiltott – Adrian Năstase volt miniszterelnök, a Titulescu Alapítvány elnöke úgy vélekedett: az RMDSZ autonómiatervezete a „Fidesz politikájához való idomulás” jele, és a szövetségben történt generációváltással áll összefüggésben.
Rostás Szabolcs, Székelyhon.ro

A dél-tiroli autonómiát veszi alapul az RMDSZ-modell
A jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megyékből állna a Székelyföld Autonóm Régió, az ezt leíró törvénytervezetet csütörtökön ismertette Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsváron. A politikus szerint a statútumot a jelenleg hatályos román alkotmány keretei között nem lehet elfogadni, ezért a szövetség új alkotmány kidolgozását is javasolja majd. A tervezetet az RMDSZ honlapján hozták nyilvánosságra, és közvitára bocsájtják.
Ez jobb. Ez egy működő modell – válaszolta Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy miért volt szükség egy újabb autonómiatervezetre, amikor már létezik egy, a parlament elé beterjesztett statútum. A csütörtökön bemutatott tervezet a dél-tiroli autonómiát, tehát egy létező, működő modellt vesz alapul.
Fontos volt, hogy egy olyan modellt találjunk, amely nem szélsőséges, amely az állam egységét nem sérti, és nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető, ha valaki komolyan és nem rosszindulatúan áll hozzá, hogy szakadár mozgalom vagy állam az államban típusú megoldást jelentene, tehát egy európai uniós modell – magyarázta az RMDSZ elnöke.
A székelyföldi autonóm régió Maros, Hargita és Kovászna megyéből állna, a jelenlegi megyerendszert is megtartva. Fővárosa Marosvásárhely lenne, a Regionális Tanács székhelye Székelyudvarhelyen, az adó- és pénzügyi hivatalok központja Csíkszeredában, a többi végrehajtó szerv pedig Sepsiszentgyörgyön működne.
Nem azt akarjuk, hogy az állam megszűnjön, hanem azt, hogy a döntések nagy többsége, amely a közösség életében fontos, helyi szinten szülessen meg, ne legyen kiszolgáltatva távoli, sokszor elérhetetlennek tűnő intézményeknek és fővárosoknak – tette egyértelművé Kelemen Hunor.
Szerinte párbeszédet kell folytatni a román társadalommal, és meg kell győzni őket arról, hogy a területi autonómia nem veszélyes, szakadár törekvés, hiszen – mint mondta – azok az európai országok, amelyeknek sikerült rendezniük viszonyukat a nemzeti kisebbségeikkel, erősebbé váltak. Az RMDSZ olyan konferenciákat tervez román politikusok és szakértők bevonásával, amelyek segítenek eloszlatni a magyar autonómiaigénnyel kapcsolatos félelmeket.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó, Erdély.ma