Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2002. december 14.
"Megjelent a Haza a magasban nemzetismereti tankönyv /Antológia Kiadó, Lakitelek/. Dr. Bakos István, a könyv szerkesztője szerint a kétkötetes kiadvány a külhoni diákok nevelését szolgáló magyar nemzetismereti könyv. A gazdagon illusztrált, vonzó olvasmány magyar nyelv és irodalom, magyar történelem és földrajz fejezetei a magyarországi 5-8. osztályos tananyag lényegi részeinek egyszerűsített reprodukálása, valamint az alapfokú oktatási kerettanterv hon- és népismereti tananyagát tartalmazza. Ezenkívül áttekintést ad a magyar képzőművészet, az építészet, a zenetörténet, a filmművészet és a sport kiemelkedő alakjairól és eredményeikről. A tudománytörténeti rész a külföldön világhírűvé vált magyar tudósok és Nobel-díjasok portréit közli (már szerepel benne Kertész Imre is.) A tankönyv bemutatja a külhoni magyar közösségeket, a világban szétszórt magyarság történetét és helyzetét (a kötet erdélyi munkatársai: dr. Vofkori László és dr. Péntek János). /Sylvester Lajos: Haza a magasban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ "
2002. december 14.
"Gocz József /Sepsiszentgyörgy/ veterán frontharcos könyve /3006 év hadifogságban, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ alapmunkának számít, háromszéki viszonylatban mindenképpen. A szerző ugyanis Háromszék megye minden egyes településéről összesítette a második világháborúban frontot és hadifogságot megjárt háromszéki férfiak személyi adatait, mégpedig székenként, ezeken belül pedig helységenként. A magyar honvédség központi irattárának parancsnoka által közzétett adatok alapján összeállított munkájának eredeti iratanyagát pedig a Székely Nemzeti Múzeumban helyezte letétbe. 108 helységben 1544 nevet talált, olyanokat, akik összesen 3006 év hadifogságot szenvedtek. Innen a kötet címe. /(benkő): Könyvet vegyenek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ "
2002. december 16.
"Dec. 14-én Sepsiszentgyörgyön kevés érdeklődő jelent meg azon a találkozón, amelyre Szotyori Nagy Áron hívta meg barátait és az RMDSZ, a polgármesteri hivatal meg a megyei önkormányzat képviselőit. A megyei tanácsnak helyet adó hajdani Fogolyán-kórházat visszaperelő örökös közel ötéves harcára hívta fel a figyelmet. Sepsiszentgyörgy. Szotyori Nagy Áron kifejtette: A vita tárgyát képező ingatlanban alapítványt szeretne létrehozni, dr. Fogolyán Kristóf emlékére, a családjukból kitaszított anyák és gyerekek számára. A Fogolyán-örökös az évek során mind alapfokon, mind középfokon megnyerte az ingatlanrestitúciós pereket, a megyei önkormányzat és a megyei pénzügyi igazgatóság azonban megfellebbezte a döntéseket. Szotyori Nagy Áron elpanaszolta: eddig hiába kérte az RMDSZ segítségét, semmit sem tettek érdekében. /Farkas Réka: Ötéves harcát ismertette. Tiltakozó megmozdulást szervezett a Fogolyán család örököse.= Krónika (Kolozsvár), dec. 16./"
2002. december 18.
"Mircea Geoana külügyminiszter sajnálatosnak nevezte a Magyarok Világszövetsége által dec. 15-én Budapesten szervezett tüntetést, amelynek résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Medgyessy Péter kormányfő Adrian Nastase mellett részt vett a román nemzeti ünnepen. /Sajnálatos a tüntetés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./ "
2002. december 18.
"Sepsiszentgyörgyön fórumot tartott az RMDSZ baloldali szervezete, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete. Bódi Kolumbán Botond, a székelyföldi tagozat elnöke felolvasta a panaszlevelet, amelyet az RMDSZ parlamenti csoportjainak küldenek el, mert a gondok hat hónap alatt - az első szegények fórumától máig - nemhogy rendeződtek volna, hanem újakkal gyarapodtak. A panaszok sora ismert, a gyógyszerellátás hiányától a megélhetés nyomorúságáig, a levél végül naiv javaslatokat tartalmaz, /méltányos közteherviselés/. A fórumon elhangzottak panaszok számlák, árak, lakóbizottsági visszaélések ügyében, volt olyan vélemény, hogy ennek az RMDSZ-vezetésnek mennie kell. Többen sérelmezték dec. 1-je budapesti ünneplését. /(demeter): Szegények fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./ "
2002. december 20.
"Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ Ezüstfenyő-díjat adományoz azoknak a személyeknek, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul elállamosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszerzésében. A következő személyek részesülnek Ezüstfenyő-díjban: Bálint Elemér Imre polgármester, Oroszhegy, Udvarhelyszék; Barabás András polgármester, Nagyajta, Háromszék; Barcsa Márton mezőgazdasági ügyvezető alelnök, Szecseleváros, Brassó megye; Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Bölöni Dávid polgármester, Csernáton, Felső-Háromszék; Burkhardt Árpád alprefektus, Marosvásárhely, Maros megye; Csóka Tibor alprefektus, Zilah, Szilágy megye; Cziszter Kálmán a megyei RMDSZ szervezet alelnöke, Arad megye; Elek Barna volt parlamenti képvislő Marosvásárhely, Maros megye; Eőry László volt megyei tanácsos, Déva, Hunyad megye; Fodor György erdőmérnök Székelyudvarhely, Udvarhelyszék; Garda Dezső parlamenti képviselő Gyergyószentmiklós, Gyergyó terület; Gerstmayer József RMDSZ-elnök, Máramarossziget, Történelmi Máramaros; Hajdú Menyhért Gábor volt egészségügy-miniszter, Csíkszereda, Csíkszék; Joó János polgármester Árpástó, Beszterce-Naszód megye; Kelemen Atilla parlamenti képviselő, Marosvásárhely, Maros megye; Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke, Nagyvárad,; Köble Csaba prefektúrai főtitkár, Nagyenyed, Fehér megye; Kolumbán László közbirtokossági elnök, Gyergyószentmiklós, Gyergyó terület; Lázár Mária közbirtokossági elnök, Gyergyótölgyes, Gyergyó terület; Lengyel Ferenc, a Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója, Szatmárnémeti, Szatmár megye; Márton Árpád parlamenti képviselő, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Náznán Jenő, a Megyei Mezőgazdasági Hivatal igazgatója, Marosvásárhely, Maros megye; Oláh Badi Álmos polgármester, Maksa, Háromszék; Olosz Gergely alprefektus, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Pete István szenátor, Nagyvárad, Bihar megye; Pethő Zsigmond, a Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója, Kolozsvár, Kolozs megye; Puskás Bálint szenátor, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Ráduly Róbert parlamenti képviselő, Csíkszereda, Csíkszék; Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokosság Érdekvédelmi Szövetség elnöke, Tusnád, Csíkszék; Rancz Sándor közbirtokossági tanácsadó, Kézdialmás, Felső- Háromszék; Riedl Rudolf alprefektus, Szatmárnémeti, Szatmár megye; Seres Dénes szenátor, Zilah, Szilágy megye; Sztranyiczky Szilárd , a Megyei Kataszteri Hivatal jogtanácsosa, Kolozsvár, Kolozs megye; Tamás Sándor parlamenti képviselő, Kézdivásárhely, Felső-Háromszék; Téglás Lajos alpolgármester, Koltó, Nagybánya terület; Tempfli József megyéspüspök, Nagyvárad, Bihar megye; Verestóy Attila szenátor, Székelyudvarhely, Udvarhelyszék. A díjátadásra dec. 21-én, szombaton, Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában az RMDSZ megalakulásának 13. évfordulója alkalmából tartandó ünnepi rendezvényen kerül sor. /Marosvásárhelyen adják át az RMDSZ Ezüstfenyő-díjait. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./"
2002. december 20.
"Nemes Levente színész /sz. Medgyes, 1939. szept. 16./ a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója 1962-ben szerezte meg az oklevelet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a helybéli színháznál kezdte művészi pályafutását, 1972-től a sepsiszentgyörgyi magyar társulat tagja, 1992-től pedig az igazgatója. Két alkalommal vette át a Kovászna megyei Művelődési Felügyelőség A Kultúra Szabadságáért díját, 1999-ben az EMKE Kádár Imre-díjjal tüntették ki, 2001-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma életmű-díjjal jutalmazta. Nemes Leventét a versmondás tette ismertté, közkedveltté. 1990 után sok tehetséges színész és rendező hagyta el a társulatot. Ekkor kapott megbízást a megyei művelődési felügyelőségtől, hogy állítsa talpra a színházat. /Némethi Katalin: Emberközelben Nemes Levente színész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 20./"
2002. december 20.
"Kelemen Botond /Gelence/ Erdély egyik első honvéd hagyományőrző csapatának a szervezője és vezetője. Nemzeti ünnepeken Sepsiszentgyörgyön és magyarországi rendezvényeken jelen vannak a díszes negyvennyolcas honvédegyenruhában. A nacionalista erők a fapuskában, faágyúban veszélyes fegyvereket véltek felfedezni, még házkutatást is tartottak. A besúgók felsültek. A gelencei hagyományőrzők Felvidéken (Szlovákiában) is megfordultak, jelen voltak a szabadságharc tavaszi hadjáratának ismert csatáinak emlékére szervezett kárpát-medencei méretű ünnepségen. Filmre vették nem egy támadó csatájukat. A Székely Határőr-gyalogezred gelencei - és háromszéki - alakulatainak létrehozásában szerepe van a budapesti Halassy-Nagy Endrének, a Széchenyi Társaság egyik ügyvezetőjének, aki a magyarországi huszárhagyományok felelevenítésével foglalkozott/foglalkozik. Gelencén 1994-ben alakult meg az 1848-as hagyományőrző csoport, a 2. Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Társasága. Kelemen Botond vállalta a szervezést. Azóta vannak már bélafalvi, csernátoni és szentkatolnai hagyományőrző csapatok is. Fokozatosan az eredetinek megfelelő felszerelésre volt szükségük, a fából faragott ágyút ki kellett cserélni bronzra. Az ágyúcsövet Mosonmagyaróváron öntötték. A magyar vámosok nehezen engedték át, a román vámosok különböző igazolásokat kértek, végül megérkezhetett az ágyú a hagyományőrzőkhöz. /Sylvester Lajos: Nagyapánk, Gábor Áron. Betörni a közöny kapuját. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./ "
2002. december 23.
"Úgy tűnik, a következő esztendőben létrejöhet a Székelyföldi Fejlesztési és Kutatóintézet. A Székelyföldi Fejlesztési Intézet gondolata először 2000 nyarán merült fel, Kovászna megye vezetősége elkezdte a tárgyalásokat az akkori magyar kormánnyal. Ígéret számtalan volt, azonban a megvalósítás elmaradt. Háromszék képviselői, Demeter János Kovászna megyei tanácselnök és Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester a múlt héten Budapesten tárgyalt az illetékesekkel, és megállapodtak, a kormány évi 59 millió forinttal támogatja a terv kivitelezését. A tervek szerint olyan intézet lesz néhány éven belül, amelyik együttműködve a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel Székelyföld fejlődését ellenőrzi. Kezdetben húsz ember dolgozna benne. Az elképzelés szerint távlatilag saját jövedelemre is számíthat az intézet, hisz munkájukat, szakértelmét megvásárolhatják önkormányzatok, ideális esetben körülbelül 30 százalékban válhat önfenntartóvá. /Farkas Réka: Jelentős támogatást ígértek. Megszülethet Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Fejlesztési Intézet? = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./"
2002. december 23.
"Dec. 21-én katonai tiszteletadással, csendőrségi felügyelettel zajlott le Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet-parkbeli kopjafa előtt az 1989. decemberi eseményekre való megemlékezés. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester beszédét románul és magyarul is elmondva csalódottságának adott hangot, amiért az a jobb jövő, amelyet tizenhárom esztendővel ezelőtt álmodtak - amikor mindenki munkájára szükség lesz, amikor a régió fejlődése közös cél és érdek lesz, amikor nem számít a nemzetiség - még mindig nem jött el. Ehelyett szegénység van és munkanélküliség, ezt a vidéket elkerülik a beruházók, "és igenis számít a nemzetiség. Nem véletlenek a helyi tanácsok vagy a sepsiszentgyörgyi polgármester elleni támadások, hiszen ezek nem a személy, hanem az egész közösség ellen irányulnak" - jelentette ki Albert Álmos. Kiemelte: "úgy tűnik, ma már megint vétek a másként gondolkodás, a másakarás, a jobbakarás". Ezért "újabb összefogásra lesz szükség, románok és magyarok között, és nem a helyi pártképviseletek között" - jelentette ki. Horia Grama kormánymegbízott az előtte szólónak ellentmondva annak a véleményének adott hangot, hogy az 1989. decemberi események áldozatai nem hiába adták életüket. /(vop): Forradalmárünnepség. Ismét vétek a másként gondolkodás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./ "
2002. december 24.
"Pákéban dec. 22-én a református gyülekezet, a faluközösség és a faluból elszármazottak felidézték a százesztendős kolozsvári Mátyás-szobor talapzata tervezőjének emlékét. Pákéi Pakey Lajos építész életét és munkásságát Kisgyörgy Zoltán ismertette. Jelen volt Márkos Ervin, a Pakey tervezte fogarasi unitárius templom szórványlelkésze. Pákéban leleplezték a templom belső falán elhelyezett Pakey-emléktáblát, melyen a Pakey-portré Péter Alpár sepsiszentgyörgyi fiatal képzőművész munkája. Az emléktábla szövege a következő: "A faluból származó / Pákéi Pakey Lajos / 1853-1921 / műépítész emlékére. / A kolozsvári Mátyás-szobor / centenáriumának alkalmából / (1902-2002)". /(Kisgyörgy): A tűz szüntelen égve maradjon... Pákéi Pakey Lajosra emlékeztek Pákéban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 24./ "
2003. január 6.
"Megjelent a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ független kulturális-történelmi folyóirat legfrissebb száma. Néhány cím: Helytörténet-magyar sors; Iskolatörténet, gyermekvédelem; Az Árpádok. /Megjelent a Történelmi Magazin. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 6./"
2003. január 7.
"Az Arad megyei EMKE sikeres évet tudhat maga mögött. Májusban Sepsiszentgyörgyön tapasztalatcserén vett részt 45 Arad megyei pedagógus. Napvilágot látott a 8. EMKE-füzet, amely Vagyunk-2 címmel Arad megye és a szomszédos megyék íróinak, költőinek néhány munkáját tartalmazza. Aradon lezajlott a kézműves tábor. A Csiky Gergely-mellszobrot, Kocsis Rudolf aradi szobrászművész dec. 12-én felavatták Aradon a nevét viselő iskolában. Novemberben Csanádi János zerindi tanár, népművelő részesült Kun Kocsárd-díjban. /Matekovits Mária, Arad megyei EMKE-elnök: EMKE művelődési évzáró. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./"
2003. január 9.
"Dec. 21-én a lakossági fórumon Markó Béla az RMDSZ ,,sikersztori" tételeként szólt arról: egy éve eltörölte az EU a beutazó román állampolgárokkal szembeni addigi vízumkényszert, s kilátástalannak minősítette az ebben nem részesülő ukrajnai és szerbiai, kárpátaljai és vajdasági magyarok helyzetét e tekintetben. Kijelentette, utóbbiak esetében leereszkedik hát a szerb és ukrán határon az új vasfüggöny. Kónya Ádám városi tanácstag hozzászólásában megjegyezte, nem ért egyet e sarkított kijelentéssel, hiszen erre dolgozták ki jogászok a kettős állampolgárság jogi kategóriáját. Markó erre reagált: a kettős állampolgárságot egyének számára adott lehetőségnek tartja, de nem hiszi, hogy közösségek számára is megoldás lenne. De hogy miért nem, ennek kifejtésével adós maradt. /B. Kovács András: A kettős állampolgárságról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./"
2003. január 9.
"Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy a városban tavaly két jelentős beruházás valósult meg: a Míves Ház és a Közösségi Ház, mindkettő európai uniós program keretében. A polgármester büszke rájuk, hiszen ilyenek még nincsenek Romániában. A városban a szociális helyzet nem jó, a régi gyárak folyamatosan csökkentették alkalmazottaik számát, így ma a sepsiszentgyörgyi munkanélküliség 15 százalék körüli. Albert Álmos leszögezte: a zászlóbotrányok és a büntetések egy megfélemlítési folyamatba illeszkednek, amely az egész Kovászna megyei magyar lakosság ellen irányul. "Most éppen az erdészetnél mentek neki a magyar embereknek, akik évtizedek óta ott dolgoznak, most nem jók. De ugyanígy a munkaügynél is folyik ez a cirkusz, a tanügynél eljátszották már, az egészségügyi igazgatóságnál is megpróbálták eljátszani. Ez a nacionalista támadás, ami most zajlik Kovászna megye ellen, talán az utóbbi tizenkét év legerősebb támadása. Nem hagyhatjuk, hogy Kovászna megye 170 000 magyar ajkú lakosa szolgamód éljen szülőföldjén." A polgármester szerint meg kell szervezni a párhuzamos rendszereket. Az erdészetnél például, "ha nem működik az állami rendszer, akkor meg kell alakítanunk a saját erdészetünket. Ennek létrehozása és működtetése nagyon nehéz lesz", de meg kell csinálni. - A népszámlálást illetően a Kovászna megyei csökkenés nem ugyanolyan mértékű, mint a sepsiszentgyörgyi. Nem mindenki távozott a megyén kívülre Sepsiszentgyörgyről. A megyei románság viszont százalékarányban csökkent. A Sepsiszentgyörgyön élő magyar munkások egy része vidékre költözött haza, míg a román munkanélküliek visszamennek Moldvába. /Váry O. Péte: Radikális változások kellenek. Év eleji interjú Albert Álmossal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./"
2003. január 9.
"Műhelyeket ad bérbe a Hargita-Kovászna Ortodox Püspökség, hogy fejleszteni tudja tevékenységét - mondta Ioan Salajan püspök. Négy évvel ezelőtt vásárolta meg az államtól az egykor a Román Kommunista Párt tulajdonát képező csíkszeredai műhelyegyüttest a püspökség. A püspökségnek összesen 2000 négyzetméternyi felület áll rendelkezésére, amelyet az évek során megvásároltak. A püspök reméli, hogy sikerül egy érdekelt vállalkozónak négyzetméterenkénti 1,5-2 dollár közötti áron bérbe adni a 2000 négyzetméteres felületet, ebben az esetben az egyházkerület bevétele havi 4000 dollárral megnövekedne. A püspökséget 1994-ben alapították, csíkszeredai székhellyel. A hozzá tartozó két főesperesség (az egyik Csíkszeredában, a másik Sepsiszentgyörgyön működik) területén összesen 115 plébániahivatal gondoskodik a mintegy 100 ezer hívő lelki gondozásáról. A püspökség területén 107 ortodox templom található, ezekben mintegy 75 pap dolgozik; a templomok közül 47-et nyilvánítottak az évek során műemlékké.A Hargita és Kovászna megyékben tevékenykedő ortodox papok egy évvel ezelőtt a prefektusokhoz és a kormányhoz fordultak, hogy politikai segítséget kérjenek államosított ingatlanjaik visszaszolgáltatásához. Az ortodoxok ugyanolyan mértékű restitúciót követelnek, amilyenben a magyar történelmi egyházak részesülnek. /L. J.: Jövedelmező az ortodox üzlet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./"
2003. január 9.
"Csapó Endre, az ausztráliai magyarság prominens képviselője a budapesti kiadású Magyar Élet vezércikkében megállapította, hogy amíg a 20. század első háborúja szétdarabolta a történelmi Magyarországot, addig a második világháborút követő időszak a magyarság lelkét célozta meg az orosz megszállással és a nemzetközi bolsevista tervek végrehajtásával. ,,A század végére a Szovjetunió szétesett, de a nemzetközi bolsevista tervek hazai végrehajtói megmaradtak, a megtervezett rendszerváltoztatás eredményeképpen az ország gazdasági és politikai elitjévé váltak, a 45 éves szovjet uralom alatt megszerzett pozícióikat megtartották, ma uralják a hírközlést, a könyvkiadás, a művészetek, az oktatás és a tudomány intézményeit." Magyarország most elutasítja a határokon kívüli magyarság segítő szándékát, mondván, hogy Magyarország nem hozhat olyan törvényt, ami a másik állam szuverenitását sérti, állampolgárai között diszkriminációt tesz. A státustörvény ellen indított szomszéd országbéli össztüzeket a most uralmon lévő politikai pártok gerjesztették, és felháborító csúsztatásokkal az általuk okozott kalamajkát is az előző kormány nyakába akarják varrni. Csapó Endre szerint a faji üldözés a Kárpát-medencében még mindig jelen van. ,,Vannak védelmezett népfajok, a magyarok soha nem számítottak ezek közé. ... A 83 éven át gyakorolt kisantant-szellemiség akkor sem változna, ha ezt Brüsszel megkövetelné, de hiszen nem is követeli meg. Magyarországtól követeli meg, hogy nemzete egy részének sorvasztását szó nélkül tűrje." A határokon kívüliek nyolcvan éven át úgy tekintettek Magyarországra, mint anyaországra. Ha Magyarország az anyaország szerepétől tüntetően elhatárolódik, és ebben a határokon kívüli magyarság jelenlegi képviseleteiben partnerekre talál, a zuhanásszerű sorvadás elkerülhetetlen. Csapó Endre gondolatmenetét az autonómia felkarolása mellett egy konkrét nemzetegyesítő lépéssel kell kiegészíteni: kettős állampolgársággal, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Vízkereszti hideg zuhany. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./ "
2003. január 10.
"A magyar kedvezménytörvény eleve puhára pácolva került terítékre, de a szocialista-balliberális kormánynak így sem tetszett. Kovács László külügyminiszter és csapata balliberális késztetés és elismerő bólogatások közepette a magyar nemzeti érdekek felől nézvést a Trianon utáni időszak egyik legocsmányabb és legártalmasabb játékát űzi velünk, írta Sylvester Lajos. A román diplomáciának kettős mércével mé, a nemzeti érdekeket szem előtt tartva. Moldávia és Ukrajna viszonyában a legideálisabb feltételeket teremti meg az ott élő románság számára, hogy például napokon belül a kettős állampolgárság státusát biztosítsa. Ezt Moldávia esetében megtette akkor is, amikor ennek az országnak az alkotmánya a kettős állampolgárság intézményét nem is ismerte. Ezért talált olyan megoldást a román állam, hogy például a vidéki illetékes román hatósághoz megbízott révén is be lehetett nyújtani a kérelmezést. Emellett a költségvetésből (a romániai magyarok adólejeiből is) tömegesen biztosította az oktatási kedvezményeket, ösztöndíjakat és egyéb lehetőségeket - nem tartott attól, hogy Besszarábia kiürül -, rendkívül gorombán bírált minden románellenesnek minősíthető moldáv kormányzati intézkedést. Senki nem akadt a mindenkori román ellenzékből, aki a kormánykoalíciót feljelentse. Az Orbán-Nastase egyezmény után alapvető ellenvetés a román fél részéről nem hangzott el. Azonban a kedvezeménytörvény magyar ellenzői tovább ügyködtek a kedvezménytörvény ellen, olyan ,,sikerrel", hogy a szlovákok ellenálltak. /Sylvester Lajos: Pácban a státustörvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./ "
2003. január 11.
"A múlt nyáron hunyt el Bálinth Gyula, gyászlobogót tűzött ki Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala és a megyeháza, a sajtóban eddig csupán a család gyászjelentése jelent meg. Szerény, visszavonult ember volt, tisztviselőként élte le életét, kevesen tudták, hogy autodidaktaként maradandó tudományos dolgozatokat írt. A Székelyföld népesedési viszonyaira, helynévtörténetére vonatkozó kutatásaiból született tanulmányait és gazdasági statisztikai elemzéseit anyaországi és erdélyi történészek méltatták, az Erdélyi Múzeum Egyesület 1993-as pályázatán dicséretben részesült. Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című monumentális műve Háromszékre vonatkozó népszámlálási adatai részben tőle is származnak. Korábban a Korunk, a rendszerváltás után pedig a budapesti Statisztikai Szemle adta közre dolgozatait. Korábban már társszerzője volt Kovászna megye monográfiájának - megjelent 1969-ben magyarul, majd 1970-ben románul. Bálinth Gyula /sz. Sepsiszentgyörgy, 1925. szept. 25./ tisztviselő, majd a rajoni statisztikai felügyelőséget, illetve az ipari osztályt vezette. Tagja volt a Mikó Véndiák Társaságnak, a Mikó Imre-szoborbizottságnak. Júliusban halt meg rákban. Utolsó éveiben is intenzív levéltári kutatómunkát folytatott, külső munkatársa volt a Székely Nemzeti Múzeumnak, az ún. Délkeleti Intézetnek. Fiatalon hozzáfogott a történelmi Székelyföld helységei összeírásához, 462 falut írt össze. Feldolgozta az 1857-es népszámlálás adatait. A II. József-féle 1784-es összeírás dokumentációja megvan Sepsiszentgyörgyön, a levéltárban, azonban a határőrséghez tartozó katonákat és családtagjaikat külön űrlapokra vezették fel, s azokat Bécsben tárolják. Márpedig a becslés szerint a katonanépesség a székely nép 55-65 százalékát képezte. A kép teljessé tételéhez bécsi kutatásokra lenne szükség. A múlt századi népesedési viszonyokról megbízhatóbb adatokkal rendelkezik a levéltár, mint az 1956-os, 1966-os vagy az 1977-es népszámlálásokról. Nem elég, hogy az újabb statisztikai adatok nagyobb részét Bukarestben őrzik, ráadásul bizonyítható, hogy a nemzetiségi-vallási hovatartozás számait meghamisították. Bálinth Gyula az 1332-37-es pápai tizedjegyzékek alapján felbecsülte, hány lelket számlálhatott akkor a székelység és hányat korábban: ,A tizedjegyzékek korában tehát Háromszéknek 13 000 lakosa lehetett. Véleménye szerint Székelyföld egésze népessége az 1330-as években 27-30 000 fő körül lehetett. Egyes történészek vitába szálltak dolgozatával, mondván, hogy ez kevés. A Bach-korszakban az összlakosság a Székelyföldön már 407 00 főre rúgott Aranyosszékkel együtt, felekezetek szerint római katolikus 168 000, református 131 000, örmény katolikus 1730, görög katolikus 37 300, lutheránus 612, görögkeleti 30 937, unitárius pedig 36 000 volt, 2121 más vallású." A budapesti Statisztikai Szemle 1995. októberi száma közölte Bálinth Gyula Kovászna megye népessége a XVI. század közepén című dolgozatát. Ebben a szerző az 1562-es székely lázadás után adókivetés céljából készült kapuösszeírásból próbált meg következtetni a lélekszámra. A történelmi Háromszék, valamint Bardoc fiúszék adózó kapuinak száma 1567-ben 2687 volt. Az említett terület összesen 105 települést foglalt magában. A megyében azonban még tíz olyan helység van, amelyek kiestek az adózás alól, mivel közigazgatásilag nem a Székhez, hanem Felsőfehér vármegyéhez tartoztak. Minden adózó kapu átlagosan két háztartást foglalt magában. Ez esetben a 2687 adózó kapu 5374 háztartást jelent. A hiányzó tíz helység háztartásainak a számát becsülhetjük egy más időszakban végrehajtott számbavétel eredményével. Szerinte 21 496 lélekszámról lehet beszélni, a tíz helység további 2220-2280 főt jelent. A tárgyalt időszakban a tárgyalt területen körülbelül 130-150 főember és nemes volt (háztartás), akik adót nem fizettek, és körülbelül 50-60 olyan lófőcsalád, amely 2-3 jobbággyal rendelkezett, valamint 55-60 pap, főtisztviselő szintén kimaradt az adólistáról. Összesítve számításainak eredményeit, Háromszék megye lakossága az 1567. évben 28 400 fő volt. /B. Kovács András: Aki számba vette a Székelyföldet. Bálinth Gyula 1925-2002. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./ "
2003. január 13.
"A magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi szervezete a december 28-i főtéri szórólap-osztogatás kapcsán került reflektorfénybe. A hatóságok az önmagát revizionistának nyilvánított szervezetet vádolták az akció megtervezésével és kivitelezésével. Az erdélyi vármegyések határozottan elutasították a vádakat. A romániai tagszervezeteknek január 11-én kellett volna kongresszust tartaniuk Kolozsváron. Febr. 11-én kongresszus helyett egyeztető és véleménytisztázó megbeszélést tartott a Kolozsváron tartózkodó mintegy 14 vármegyés egyetemi hallgató. Úgy döntöttek: külön szervezetet hoznak létre. Az új egyesület neve: Hétváros Ifjúsági Mozgalom, a rövidítés ugyanaz, mint a magyarországi esetében, azaz HVIM. Juhász Attila, a HVIM aktív tagja elmondta, az erdélyi kongresszust, amelyen minden valószínűség szerint a magyarországi szervezettől történő leválás mellett döntenek, előreláthatóan február második felében tartják. A kolozsvári tagszervezet lemondott elnöke, Böndi Szabolcs sajnálatát fejezte ki, hogy senki sem értesítette az egyeztető gyűlésről. A tagokban komoly aggodalmat váltott ki az az értesülés, miszerint a román törvények értelmében, ha valakiről bebizonyosodik, hogy külföldi, és főként magát revizionistának meghatározó szervezet tagjaként olyan politikai tevékenységet folytat, amely a román nemzetbiztonsági törvénnyel ütközhet, akkor a szóban forgó személy akár 25 évi börtönbüntetéssel is sújtható. /Kiss Olivér: Különválnának a magyarországi szervezettől. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./A 2001-ben alapított HVIM honlapján szereplő tájékoztatás szerint a mozgalomnak négy erdélyi városban - Aradon, Kolozsváron, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön - van tagszervezete. "
2003. január 14.
"A hetvenes évektől többezer románt telepítettek be Sepsiszentgyörgyre. A magyar város vegyes lakosságúvá vált. Pár év leforgása alatt nagy tömegben jelentek meg itt olyanok, akik a helyi őshonos népességnek se nyelvét, se tradícióit nem ismerték, a maguk külön társadalmát kezdték építeni, és ezt teszik ma is. A betelepülés folytatódik. Az állampolitika ezt segíti az elrománosított karhatalmi, rendfenntartói, hivatali stb. struktúrákkal. A városban vásárol telket, házat a kiköltöző brassói polgár, telephelyet az ottani tőke, ugyanúgy a székely falvakban. A nemzetiségi erózió, illetve a párhuzamos társadalom kiépülése történik. Székelyföldön eddig tömbszerűen élt a magyarság. B. Kovács András kiemelte, el kell dönteni, hogy "ragaszkodunk-e hozzá", hiszen a hatályos kisebbségvédelmi szabályai tiltják a nemzetiségi arányok erőszakos, esetleg közvetett eszközökkel folyó megváltoztatását, "avagy lemondunk róla". Most "még választhatunk, még jórészt rajtunk áll, melyik úton kívánunk végigmenni." /B. Kovács András: A tárt karú város. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./ "
2003. január 15.
"Szomorú látvány nap mint nap a csíkszeredai, akár a gyergyószentmiklósi vagy sepsiszentgyörgyi vasútállomás. A peronon a megszokottnál többszörösen nagyobb tömeg, utazó, kísérő várja a Korona expresszt. Bőröndök, hátizsákok, útitáskák mindenkinél. Akik utaznak, fiatalok. Lejárt a téli ünnepekre kapott rövid szabadság. Utaznak vissza Pestre, Nyíregyházára vagy ki tudja melyik városába, falujába az anyaországnak? Akik maradnak, az itthon maradt szülők, testvérek, régi barátok, ismerősök. Maradnak a reménnyel, hogy az elutazott hozzátartozójuk megtalálja számítását, a jobb megélhetést odaát. /Csőrey Etelka, Csíkszereda: Édes Erdély, itt hagyunk! = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./"
2003. január 16.
"Kézdivásárhelyen a hét elején a kézdiszéki polgármesterek, magánvállalkozók, iskolaigazgatók és lelkészek vettek részt a felső-háromszéki régiófejlesztési egyesület létrehozását kezdeményező tanácskozáson, melyen Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos és Baka Mátyás, a megyei tanács két alelnöke és Csanádi András, a Magyar Tudományos Akadémia professzora is jelen volt. A majdani egyesület Kézdiszék gazdasági fejlesztési stratégiáját dolgozná ki, s ugyanakkor a különböző pályázatokat is előkészítené. Demeter János pozitív példaként a már létező és eredményesen működő Helyi Munkaügyi és Fejlesztési Egyesületet (HMFE) említette. Csanádi András Erdővidéken szerzett tapasztalatairól számolt be. A tanácskozás végén az a döntés született, hogy a községek társulnak a HMFE-hez, melynek bővített közgyűlését január 29-én tartják. Valószínűleg módosítják majd a HMFE alapszabályzatát, és felveszi a Felső-háromszéki Egyesület nevet. /(Iochom): Felső-háromszéki Egyesület alakul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./ "
2003. január 17.
"Az RMDSZ VII. kongresszusára a kártyákat már jó előre leosztották. Egy szűk csoport fogja folytatni a hatalomgyakorlást, melynek eddigi tevékenységét inkább sikertelenségek sorozata, mint eredményesség kíséri, állapította meg Simó Erzsébet. Az RMDSZ partnere, a kormányzó párt folytatta a Romániára jellemző központosító folyamatot, megtépázta hatalmas pénzbüntetések kilátásba helyezésével a sajtó viszonylagosnak mondható szabadságát, szabotálja a múlttal való szembenézés egyetlen intézményének, a szekusdossziékat felülvizsgáló bizottságnak a tevékenységét. Az erdélyi magyar fiatalok tömegesen hagyják el az országot, a műemlékek fokozatosan pusztulnak. Az RNDSZ belső ellenzéke igen gyenge, s az értelmiség, az írástudók véleményt sem mondanak. Az RMDSZ vezetői pozícióik megtartására törekednek. A két miniszterelnök meghívása az önfeladás olyan foka, mely már tragikus. /Simó Erzsébet: Új év - régi rend. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./ "
2003. január 22.
"A Legfelsőbb Bíróságon a vádak alaptalanságára hivatkozva felmentették Luppinger Attilát, Kovászna megye volt főügyészét és Fábián Károly ügyészt. Ifj. Agache azzal vádolta őket, hogy tudatosan húzták az időt és nem véglegesítették a néhai őrnagy erőszakos halálával foglalkozó iratcsomót. /(Iochom): Agache-ügy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ "
2003. január 25.
"A mai hazai politológia művelői között Bakk Miklóst kitüntetett hely illeti meg, állapította meg Borcsa János. Bakk Miklós első kötete látott napvilágot: Lassú valóság /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/. Az új kiadónak ez a hatodik könyve. /Borcsa János: Bakk Miklós: Lassú valóság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./ "
2003. január 27.
"Körlevélben fordult Horia Grama prefektus a megye polgármestereihez, hogy vizsgálják fölül a közvagyonleltárt. Albert Álmos, az RMDSZ területi elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az utasítás elfogadhatatlan. Az RMDSZ a kormánypárttal kötendő egyezménybe kívánja belefoglalni azt, hogy a szaktárca a helyi közigazgatás képviselőivel egyeztessen ebben az ügyben. /Farkas Réka: Minden közvagyon? A prefektus a vagyonleltár fölülvizsgálatát kéri. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./ "
2003. január 28.
"Sikeres évet tudhat maga mögött az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, derült ki Jakab István IKE-titkár Kolozsváron, jan. 27-én tartott beszámolójából. Hat új vidéki csoportot jegyeztek be, új irodát nyitottak Désen, és további két új központ létesítését is tervezik Marosvásárhelyen, illetve Sepsiszentgyörgyön. A felújított kolozsvári központi épületet más ifjúsági szervezeteknek is rendelkezésre bocsátanak, ha igényelik. A FIKE, a "főiskolás szárny" bibliaórákat, nyelvklubokat, színjátszókört, játszóházat, filmklubot és irodalmi kört szervezett. Néhány éve már zeneszakosztály is működik az IKÉ-n belül. /Sándor Boglárka Ágnes: Hittel és felelősséggel az ifjúságért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./"
2003. január 28.
"Sepsiszentgyörgyön jan. 27-én a lakossági fórumon Albert Álmos polgármester, az RMDSZ területi szervezet elnöke elmondta: az elmúlt hetekben a felső-háromszéki területi szervezettel, az egyházakkal, egyesületekkel való egyeztetés nyomán megállapodtak abban, hogy Kovászna megye küldöttsége - mint a tömbben élő magyarság egyik fellegvára - külön állásfoglalást terjeszt a kongresszus elé. Az állásfoglalásban felkérik a leendő vezetőséget, hogy a kormánypárttal való további együttműködés során az RMDSZ ne engedjen pozícióiból. Érvényesíteni kell az itt élő közösség akaratát, hogy a Székelyföldet önálló régióként határozzák meg. A hozzászólók zöme azt kérte a kongresszusi küldöttségtől, hogy ne szavazzák meg Tőkés László tiszteletbeli elnöki címtől való megfosztását. /(simó): Maradjon a tiszteletbeli elnök! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./ "
2003. január 29.
"Tőkés László ellen országos, illetve, a magyarországi balliberálisok politikai alakzatokat figyelembe véve nemzetközi hajsza indult. A Tőkéssel való leszámolás akkor erősödött fel és torzult el, amikor a tiszteletbeli elnök eléggé szerencsétlen lépésre szánta magát: beperelte a szövetséget. Végül az RMDSZ VII. Kongresszusa elé terjesztendő javaslatcsomagba belefoglalták a belső választásokat, amiért Tőkés László perelt. A per ténye ürügy ahhoz, hogy Tőkés Lászlót az RMDSZ éléről eltávolítsák. Az RMDSZ-vezetés képtelen volt arra, hogy Tőkés László kvalitásait, karizmatikus egyéniségét, nemzetközi tekintélyét kamatoztassa, állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Hecc és hajsza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 29./ "