Pécskán néhány hónapja új, tágasabb székházba, az egykori ipartestület épületébe költözött az RMDSZ helyi szervezete. A város központjában lévő ingatlanban, mely a város tulajdonában van, három helyiséget kapott a szervezet, így helyet tudott biztosítani az M-KIDSZ ifjúsági szervezetnek, a Búzavirág hagyományőrző egyesületnek és az RMGE gazdaszervezet helyi fiókjának is. Az épületben a magyar szervezeteken kívül a liberális és szociáldemokrata pártok székhelye és egy háziorvosi rendelő is működik. /(Sinka): Javítják a magyar szervezetek székházát. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

Augusztus 12-én, szombaton kezdődött a 37. Majláthfalvi hétvége. A főszervező most nem Sipos György volt, hanem Matekovits Mihály. Az Arad megyei magyar népi táncegyüttesek seregszemléje korábban a Majláthi Vasárnap elnevezést viselte. A szabadtéri színpadon sorra lépett fel a pécskai Búzavirág, a temesvári Bokréta együttes citerazenekara, a kisperegi Peregi Rózsás, a temesvári Geml József Társaskör kórusa, a simonyifalvi Leveles, a vingai bolgár tánccsoport, a kisiratosi Gyöngyvirág, a majláthfalvi Nefelejcs és a kisiratosi férfikórus. /Kiss Károly: 37. Majláthfalvi hétvége. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

Pécskán augusztus 20-án az ünnepi szentmise után Király András parlamenti képviselő Szent István király máig ható művéről és szerepéről beszélt, majd Csepella János, a helyi RMDSZ elnöke, megyei tanácsos a pécskai magyar közösség napi teendőire hívta fel a figyelmet. A templom előtt az 1996. június 23-án felszentelt, és a helyi magyarság második világháborús hősi halottainak emléket állító márványoszlopoknál koszorúzott a római katolikus plébánia, az Arad megyei és a pécskai RMDSZ, a Pécskai Polgármesteri Hivatal, a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület és az M-KIDSZ. /(-i -s): Koszorúzás Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

Magyarpécska polgármestere úgy tudja, a két település pont fél évszázaddal ezelőtt egyesült, holott ennek dátuma 1961-re tehető. Akkor történt a pécskai magyarság számára egyáltalán nem örvendetes esemény. 1960–61 a téeszesítés talán legfeketébb esztendei, s ez egyet jelentett a pécskaiak – és más települések lakóinak – kifosztásával, kisemmizésével. Helybéliek elmondása szerint akkor pécskai magyarokat tartottak megkötözve a néptanács épületének pincéjében, és kényszerítették őket, hogy adják be vagyonukat a közösbe. A hivatalos verzió szerint Ópécska és Magyarpécska egyesítésének adminisztratív, költségcsökkentési okai voltak, valójában az volt a cél, hogy lassan beolvasszák a magyarságot. Az egyesítés 1961. január 1-jén történt. 1977-ben Pécska községnek 12 102 lakója volt, ebből 5625 román, 5640 magyar, 30 német. /Irházi János: Nem igaz, hogy 50 éve egyesült a két Pécska. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

Október 28-án ötödszörre rendezték meg Pécskán a már hagyományosnak számító néptánctalálkozót. Az a résztvevők először szekeres felvonuláson mutatkoztak be, útjukon hívogatták a helybélieket az előadásra. Az találkozón több együttes fellépett, a házigazdának számító Búzavirág apraja-nagyjával együtt. A szervezők jövőre is visszavárják a táncosokat. /(ij): Néptánctalálkozó Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

Aradon november 5-én, vasárnap, a Jelen Házban zárult az Arad megyei 1956-os rendezvénysorozat. A szervezők az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója tiszteletére Mert egy nép azt mondta: elég volt! címmel, V–XII. osztályos tanulók számára hirdettek régiós versmondó versenyt. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a “Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz” közösségépítő program keretében V. alkalommal rendezték a régiós versmondó versenyt. Társszervezők az aradi In Memoriam ’56 Egyesület, a pécskai Kálmány Lajos Egyesület, az aradi Kölcsey Egyesület, az aradi Szabadság-szobor Egyesület, az Arad megyei RMDSZ, az Arad-belvárosi Református Egyházközség és az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség voltak. A díjazottak oklevelet és ajándékcsomagot kaptak, minden résztvevő emléklapot és Dinyés László Virágh Gedeon 1848–49-es honvédtiszt, az utolsó rab élete című kötetét kapta ajándékul. /Kiss Károly: Mert egy nép azt mondta: elég volt! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

A magyar–román határ két oldalán elhelyezkedő települések próbálnak összefogni és közös projekteket kidolgozni. Mivel könnyebben lehet európai uniós pénzeket elnyerni régiós szintű együttműködés keretében, öt erdélyi és öt magyarországi helység dolgozik minél szorosabb kapcsolat kialakításán. Kisiratos, Nagyiratos, Nagypereg, Pécska és Szemlak vezetői és magyar partnereik már két alkalommal is összeültek megvitatni a partnerség konkrét lépéseit. A települések polgármesterei, illetve alpolgármesterei minirégió létrehozására gondolnak, melyet jogilag a közösen létrehozandó egyesület képviselne. /(Sinka): Határon átnyúló minirégiót szerveznek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./

Az elmúlt századokban Arad megyében több száz kisebb-nagyobb könyvtár létezett, amelyek zömét mára teljesen széthordták. A legjelentősebb pusztítás, akárcsak az ország többi megyéjében, a vállalati, szakszervezeti könyvtárak állományát érintette. Az egykori szocialista vállalatok a rendszerváltást követően csődbe jutottak, részben privatizálták azokat, a vállalati könyvtár az esetek túlnyomó részében a szemétbe, pontosabban a zúzdába került. Olyan helyről is kerültek szemétbe könyvek, ahol állítólag a magyar kultúrát ápolják. Azokban a nagyvállalatokban, ahol az új tulajdonosi kör értelmes emberekből állott, a szakszervezetnek sikerült átmentenie a nyomtatott vagyont. Aradon, a megyeszékhelyen a legjobb megoldást az egykori esztergapadgyár – ma ARIS – szakszervezete választotta: a vállalati könyvtár szépirodalmi részét tíz évvel ezelőtt átadták a Vlaicu Egyetemnek. Aki szemfüles volt, a ‘90-es évek elején még vásárolhatott a leleményesebb szakszervezetek kiárusításain. A tehervagyongyári szakszervezet 2003-ban felkínálta a köteteket megvételre a szakszervezeti tagoknak. Ami megmaradt, vidéki iskoláknak, a megyei könyvtárnak adományozták. Matekovits Mihály akkori főtanfelügyelő-helyettes hozott magyar tanárokat, akik kiválogatták a számukra szükséges köteteket, és elszállították. Vidéken a községi könyvtárak általában a mai napig megmaradtak, mert a kultúrotthonok még működnek. Pécskán, például, a községi könyvtár száz éve, szinte megszakítás nélkül nyitva áll a kultúrházban. Az ‘50-es években az országban a könyvtárak állományát alaposan átfésülték, kidobták például az 1944. augusztus 23. előtti “ellenőrizetlen fordítású” könyveket. Hivatalos adataink szerint Hunyad megyében az 54 vidéki könyvtár közül egyetlen egyet számoltak fel az utóbbi években. Hunyad megyében tavaly öt könyvtár maradt könyvtáros nélkül, az idei januártól pedig hatodikként felzárkózott Solymos is. Urikányban most nincs könyvtáros, pedig a könyvállomány jelentős, közel 16 ezer kötet áll a 10 ezer urikányi lakos rendelkezésére. A statisztikai adatok szerint a megyében még további 14 vidéki könyvtár tengődik önkormányzati támogatás nélkül. A részben magyarlakta falvak közül egyedül Csernakeresztúr büszkélkedhet saját könyvtárral /14 ezres állományának több mint fele magyar nyelvű/, de csak hetente egyszer van nyitva. De azért van olvasója, évente körülbelül 200 ember fordul meg itt, mondja Cizmas Terezia könyvtáros elmondta, kevesen igénylik a magyarok közül ezeket a könyveket. Az ötvenes években más volt a helyzet, akkor sokan olvastak még magyarul Csernakeresztúron is, meg Sztrigyszentgyörgyön is, ahol annak idején gazdag könyvtár működött az odatelepedett bukovinai székelyek számára. A hatvanas években azonban a könyvállományt átadták a pusztakaláni vasgyár szakszervezetének, amelyet az utóbbi másfél évben már csak a peres ügyei tartanak életben. A könyvállomány viszont megmaradt a városi művelődési házban és most éppen azon dolgoznak, hogy az köztulajdonba kerüljön. A vajdahunyadi szakszervezeti könyvtár viszont él, közel 100 ezer kötetes. A Zsil-völgyi szakszervezeti könyvtárak a maguk nemében egyedüliek a térségben. Petrozsényon kívül Petrillán, Urikányban és Aninószán van 10-10 ezer körüli kötetet számláló közkönyvtár. /Gáspár-Barra Réka: Elpusztított könyvtárak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./

Idéntől megváltozik a megyék kulturális programjainak finanszírozása, a megyei önkormányzatok az összeg egy részét civilszervezetek, alapítványok benyújtott pályázataira adhatják. Arad megye magyarlakta településein eddig is jobbára a “civilek” vették kezükbe a kulturális programok megszervezését. Az a kérdés csak az, kik fognak dönteni a pályázatokról, mondta Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, biztosra vehető, hogy a döntéseknek politikai töltete lesz. Hunyad megyében nincs hiány a kultúra terén ténykedő magyar civilszervezetekben: 26 alapítványt, társaságot tart nyilván az RMDSZ megyei szervezete. Eddig Hunyad megyében szinte kizárólagosan a Communitas és az Illyés Közalapítvány jelentette a fő pályázati forrást a magyar civilszervezeteknek. Az Illyés átalakulásával ez a csap elzáródott. Az önkormányzati pályázatokat igencsak kevesen vették igénybe az elmúlt években. Doboly Beatrix, a vajdahunyadi EMKE, illetve a szintén kulturális jellegű Hunyadi János Humanitárius Társaság elnöke szerint az állammal nem jó szövetkezni, mert azért a kicsi pénzért, amit adnak, beleszólnak a rendezvényekbe. Schreiber István Hunyad megyei EMKE-elnök szkeptikus a pályázat iránt, mert egyetlen RMDSZ-es sincs a megyei tanácsban. /Gáspár-Barra Réka: Megváltozott kultúrfinanszírozás Arad. Új versenyhelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Fehér megyében szinte minden magyarlakta településen működik egy-egy művelődési egyesület. A marosújvári Együtt Itthon Egyesületet 2005-ben jegyezték be, elnöke Fekete Magdolna. Eddig két alkalommal pályáztak sikeresen. Székelykocsárdon bejegyzés előtt áll az Élő Forrás Művelődési Egyesület, elnöke, Lukács Réka tud az új pályázási lehetőségről. A színjátszó csoportot újra akarják indítani. A felvinci kultúrotthon a környék legszebb ilyen rendeltetésű épülete. A magyar közösség a Felvinc Egyesületet 2005 júliusában jegyeztette be. Deák Alpár elnök szerint holtvágányon vannak, nem működik az egyesület. /Takács Ildikó: Fehér. Jól jönne a változás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Temes megyében a jóváhagyott összegből falunapokra, templombúcsúkra, kulturális találkozókra, a tanügy művelődési rendezvényeire is jut. /P. L. Zs. : Temes. Van, de sosem elég. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

Az aradi magyarság mindeddig megtartott legnagyobb táncmulatságát előzőleg nem hirdették meg az újságban, a szervezők nem akarták kitenni magukat a visszautasítással járó kellemetlenségnek. Az farsangi bálnak nagy sikere volt. A közel hétszáz (!?) főre rúgó közönség szórakoztatását szolgálta a pécskai Búzavirág több néptánccal fellépő együttese és a fiatal lányokból álló, nagy sikerű cigánytáncot előadó csoport is. /Jámbor Gyula: Megabál Bach-hal. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

Arad megyei turnéján a nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház a Grimm testvérek Holle anyó című meséje után készült népi bábjátékon kívül a V–XII. -eseknek is hoztak egy előadást, Regélő kereplők (A vándorlegény) címmel egy verses összeállítást a XIX. század magyar mű- és népköltészetéből. Február 26-án mindkettőt bemutatták Pécskán, majd az utóbbit Aradon a csikys középiskolásoknak is. Meleg Attila, az együttes vezetője, az előadás összeállítója és rendezője elmondta, 1987-ben keresték fel Bihar megyei magyartanárok, hogy a bábszínházból kinőtt, immár nagyobb diákok számára állítsanak össze egy műsort. A legutóbbi változat idén januárban a magyar kultúra napjára készült el. /(Kiss): A Matyi Műhely turnéja Arad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

A Nyugati Jelen napilap olvasótalálkozót szervezett Pécskán. Ritkán adódik alkalom arra, hogy a pécskaiak kibeszéljék gondjaikat. A problémák: infrastruktúra, városgazdálkodás-környezetvédelem és kultúra. A vízelvezető árkokat bővíteni kellene, “egy nagyobb esőzés után Pécska úszik”. Szóba került a település történetének feldolgozatlan anyaga, egy tájház vagy helytörténeti múzeum szükségessége. A kulturális műsorokon csak a Búzavirág néptáncegyüttes lép fel, holott szívesen néznének meg színdarabot, operett-előadást. A színjátszó csoport szervezése lelkes embert igényelne. /Irházi János: Olvasótalálkozó Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

Kétnaposra sikeredett az aradi RMDSZ városi kerületeinek immár hagyományos, hatodik alkalommal megszervezett magyar majálisa a Városliget gokart pályáján. A hivatalos bográcsfőző versenyen csak az öt aradi kerület vehetett részt, ez nem akadályozott meg további 17 csapatot – a majláthfalviakat, a pécskai 2-es iskolásokat, az aradi vlaicus iskolásokat, a városi étkezdét és nagyon sok egyéni csoportot – abban, hogy kellemes napot töltsön barátok, ismerősök között. A fő ceremóniamester Bognár Levente alpolgármester volt, akit Jázbinscky Gábor segített a különböző játékos versenyszámok levezetésével. Magyar rendezvény volt, de sok román polgár is kijött zenét hallgatni, és megkóstolni a gulyást. /Kiss Károly: VI. aradi RMDSZ-majális. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 7./

Pécskán a Gyermekek és Tanulók Klubja idén tavasszal is megszervezte a megyei folklórfesztivált, amelyen több helység népitánc-csoportjai vettek részt. /Sinka Pál: Folklórfesztivál Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Az Arad megyei magyartanárok módszertani tevékenységük keretében hagyományosan megrendezik a Tóth Árpád-szavalóversenyt. Idén erre május 18-án került sor a minorita kultúrház nagytermében. A legtöbben a Csikyből jöttek el, de a szép magyar szó barátai megtalálhatók az aradi 10-es, a pécskai 2-es számú, a simonyifalvi Simonyi Imre és a zimándújfalui általános iskolában is. /(Kiss): Tóth Árpád-szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

Nem az erdélyi magyarok tolonganak magyarországi munkahelyekért, hanem egyre több magyar állampolgár próbál szerencsét elsősorban a Partiumban – derül ki a budapesti Népszabadság riportjából, amelyet a Gandul bukaresti lap is átvett. Az év első harmadában 12. 600 munkavállalási kérvényt iktattak, ami 4000-rel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ezek közül mindössze 4. 520 a romániai kérvényező, ami fele annyi, mint a 2006-os év ezen periódusában. Arad és Temes megyében ma gyakorlatilag munkaerőhiány van, annyi külföldi befektető települt be, hogy a regisztrált munkanélküliség két százalékra süllyedt. Közben Battonyán például ma is 22 százalék körül van a munkanélküliségi ráta, csaknem ötszázan kapnak rendszeresen szociális segélyt. A pécskai ipari park Battonyától 11-12 kilométerre van. /Csökkent az érdeklődés a magyarországi munkahelyek iránt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Június 3-án zsúfolásig megtelt az Arad megyei Pécskán a római katolikus templom. A szentmise után a templomtéren felépített színpadon színvonalas folklórműsor zajlott. /(ij): Templombúcsú Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Közös produkció bemutatására készül a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata és a békéscsabai Jókai Színház. Moliere Tartuffe című vígjátékát Seregi Zoltán rendezésében adják elő a két társulat színészei. A rendező az 1940-es évek végének Magyarországába helyezi át az először 1664-ben bemutatott vígjáték cselekményét. Szerinte a polgári családba betolakodó, képmutató Tartuffe története „meglepő párhuzamosságot mutat” a történelem ezen korszakával, amikor magukhoz ragadták a hatalmat a kommunisták. A közös produkció költségeire a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítvány pályázott, az Európai Unió határ menti együttműködést támogató Interreg programja keretében. A nyertes pályázatban olyan településeket jelöltek meg az előadások helyszíneként, amelyek kulturális szempontból hátrányos helyzetben vannak. Moliere művét tíz településen adják elő. Erdélyben Kisiratoson, Nagyzerinden, Simonyifalván, Pécskán, végül Nagyszalontán mutatják be a vígjátékot. /Gergely Gizella: Tartuffe határon innen és túl. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

Július 25-én Pécskán kezdődött a Battonyával közösen megpályázott PHARE-CBC-program finanszírozta szemináriumsorozat, mezőgazdász találkozó, amely 2008 januárjáig tart, és számtalan közös programot fog tartalmazni. Cél, hogy a két település mezőgazdászai, szakemberei megosszák egymással tapasztalataikat, közös célokat fogalmazzanak meg, majd ezeket gyakorlatba ültessék. /(irházi): Magyar–román mezőgazdász-találkozó Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./

A helységnévtáblák gyakori cseréje “valakiknek” kétszeresen jó üzlet: az új tábla új megrendelés egy nagyvállalatnak, a csere által pedig lassan “lefelejtődnek” a nemzeti kisebbségek feliratai. Augusztus 2-án a helységnévtáblák cseréjének szükségessége ürügyén az Országos Útügynökség temesvári kirendeltségének alkalmazottai Pécska két főúti bejáratánál leszerelték a kétnyelvű helységnévtáblát, amelyek helyébe csak román nyelvűt szereltek vissza. Az RMDSZ pécskai szervezetének a vezetői megkeresték Cionca Iustin polgármestert, aki megígérte: egy héten belül felszerelik a magyar helységnévtáblát is. /(balta): Helységnévtábla-kálvária. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Augusztus 9-13-a között 38. alkalommal rendezték meg a majláthfalvi hétvégét. Az ünnepek idején megeredt az eső, áramszünet keletkezett. A majláthfalviak nem ijedtek meg, pillanatok alatt beindítottak egy áramfejlesztőt, s kezdődhetett a műsor. A Pro Majláth Egyesület első alkalommal ítélte oda a Majláthfalva tiszteletbeli polgára címet, amelyet Kapor János helybeli plébános, Király András megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő és Matekovits Mihály, a Nevelési, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezérigazgatója kapott meg. A címmel járó díszoklevelet és faluzászlót Kaslik András, a Pro Majláth Egyesület elnöke és Jankó András, az egyesület alelnöke nyújtotta át. Következett a meghívott néptáncegyüttesek színes kavalkádja, a pécskai Búzavirág, a kisiratosi Gyöngyvirág, a simonyifalvi Leveles, a nagyiratosi Rozmaring, a helybeli Nefelejcs és a végvári Csűrdöngölő szerepelt, többek között. Luptovics László aradi születésű, jelenleg Budapesten élő zongora- és orgonaművész orgonakoncertet adott a templomban. /Kiss Károly: 38. Majláthfalvi hétvége. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./

Az aradi magyar oktatásban dolgozók tudják csak igazán, milyen “manőverek” szükségesek ahhoz, hogy megmaradjon egy-egy magyar osztály. Idén nagyobb számú összevont osztály lesz, mint tavaly – tájékoztatott Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes. Arad megyében Nagyiratoson a legkényesebb a helyzet, ahol már tavaly is létszám alatti osztályok indítását kellett kérni a minisztériumtól. Idén Nagyiratoson az V–VIII. -ban összesen 27 tanuló várja az évkezdést, képtelenség őket négy különálló osztályba sorolni, ezért biztosan összevonás lesz. Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban a két szakosztály feltöltése jelenti a legnagyobb gondot. Pécskán elérkezett a demográfiai hullámvölgy. Tavaly 16 elsősük volt, idén csak tízen kezdik meg tanulmányaikat. Jövőre ismét legalább 16 gyermekre számítanak. Az V–VIII. osztályok is rendben vannak Pécskán. Arad megyében a beiskolázási adatok a magyar tagozaton: I–IV. V–VIII. IX. –XII. Szakisk. oszt. –diák oszt. –diák oszt. -diák oszt. –diák 2005–2006 65–877 55–763 18–407 6–129 2006–2007 61–841 54–731 16–352 7–142 2007–2008(terv) 62–845 50–740 14–335 6–162 Arad megyében, Nagyiratoshoz hasonlóan késhegyen táncol Majláthfalva is, ahol csak hét ötödikesre számítanak, miközben a VI–VII–VIII. osztályok nagyjából összeálltak. Az I–IV. -ben biztosan összevont osztályok indulnak szeptemberben. Kisperegen az I–IV. és az V–VIII. -ban két-két összevont osztállyal tudják most is megoldani a kérdést. Kisiratoson, Simonyifalván meglesz a szükséges létszám, viszont izgulni kell még Borosjenőért, hogy sikerüljön magyar óvodás csoportot indítani. A fenti statisztikából egyértelműen kiderül, hogy az iskolák a legtöbb magyar gyereket a IX., elméleti osztályokban veszítik el. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az V–VIII. között a legnehezebb talpon tartani az önálló magyar oktatást. Amíg tavaly 54 osztályban 731 gyerek tanult, idén már csak 50 osztályra számítanak és 740 gyerekre, vagyis emelkedik az osztály-összevonások száma. /Irházi János: Magyar osztályok száma. Arad. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

A pécskai önkormányzatban helyet foglaló két szerb nemzetiségű tanácsos kezdeményezésére és az RMDSZ-es Bölöni György támogatásával háromnyelvű helységnévtáblát helyeztek el Tornya bejáratánál. /(irházi): Háromnyelvű helységnévtábla Tornyán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Aradon a Kultúrpalota mellett felavatták a Kommunizmus Áldozatainak emlékművét szeptember 15-én, a Politikai Foglyok Szövetségének javaslatára. A fekete márványból készült táblára mintegy 120 név került: az Arad megyei áldozatok neve, azoké, akik börtönt szenvedtek vagy ott haltak meg, elestek a Szekuritáté ellen vívott fegyveres harcban, vagy az 1949-es parasztfelkelés során lőtték agyon őket. Nem minden aradi áldozat neve kerül fel az emléktáblára: az ún. Szoboszlay-per áldozatai közül mindössze ketten szerepelnek, holott jóval többen voltak, az egyik nevére (a pécskai Lukácsról van szó), nehezen lehet ráismerni, mert elírták. Vasile Ciubancan, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének aradi elnöke emlékeztetett arra, hogy Romániában mintegy 19 ezer áldozata volt a kommunista rendszernek. /Jámbor Gyula: Emlékmű az áldozatoknak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Szeptember 29-én tartották a Pécskai Magyar Kulturális Ifjúsági Demokrata Szervezet (ismertebb nevén M-KIDSZ) székházavatását. A 2005 tavaszán életre hívott, és eddig az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet képviseleteként tevékenykedő szervezet ezentúl önállóan, nonprofit alapon fog működni. Denut Evelin elnök elmondta: a székházat teljes egészében a körülbelül 30 tag hozta rendbe, bútorozta be, a szülők, támogatók segítségével. A fiatalok hetente legalább egyszer fognak találkozni, nagyszabású rendezvényeket is terveznek. /(Sinka): Székházat avatott a pécskai magyar ifjúsági szervezet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Október 4-én immár hagyományosan került sor az Arad, a magyar Golgota elnevezésű szavalóversenyre, amelyet ezúttal a Gyöngyház Egyesület és az RMDSZ Arad megyei szervezete rendezett meg Arad megyei tanulók részére. Az Aradról – Csiky Gergely Iskolacsoport, Aurel Vlaicu és 10-es számú általános iskolákból –, valamint Ágyáról, Fazekasvarsándról, Kisiratosról, Pécskáról, Simonyifalváról és Zimándújfaluról jelentkezett jól felkészült versenyzők, összesen közel ötvenen indultak. /(Kiss): Arad, a magyar Golgota szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

Kálmány Lajos /1852–1919/ talán legjobb ismerője, a szegedi Péter László professzor kiadós pécskai séta után tartotta meg előadását Kálmány Lajos népköltési gyűjtőről. Kálmány Lajos egy ideig Pécskán volt káplán. Az előadó bemutatta és értékelte tudományos munkásságát, a magyar népköltészet-kutatásban betöltött szerepét, jelentőségét. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában meg kellene jelentetni Péter László Kálmány Lajosról 1947 óta írt tanulmányait. /Nagy István, a KLKE elnöke: Előadás az utolsó magyar mágusról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Kimpián György /sz. 1940, Gyegyótölgyes/ fodrászinas volt Pécskán, két barátjával, Brezán Istvánnal és Bodó Dezsővel 1957 decemberében Pécska főterére szovjet- és kommunista-ellenes plakátokat ragasztottak. Mindhármukat letartóztatták, 1958 márciusában a temesvári katonai törvényszék mindhármukat 7 év börtönre ítélte. Kimpián György 1962-ben szabadult, majd hazaköltözött Gyergyószentmiklósra. 1994-ben megkapta a Hazáért és a Szabadságért Érdemrendet Göncz Árpád köztársasági elnöktől. 2006 októberében volt a szabadságharc 50. évfordulója, akkor megkapta a Szabadság Hőse érdemrendet. /Kimpián György: Gyergyói ‘56-os = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 18. – 42. sz. /

Hatodik alkalommal tartották meg Pécskán az Arad Megyei Kisebbségi Néptánccsoportok Találkozóját. A színvonalas műsorban felléptek a kisiratosi és majláthfalvi magyar csoportok, a vingai bolgárok, a nagylaki szlovákok táncosai, és természetesen a házigazda Búzavirág “apraja-nagyja”. /(ij): Folklórfesztivál Pécskán Utolsó megemlékezés Dávid Ferenc közel száz éves emlékcellája előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Aradon a Jelen Házban november 14-én volt az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az In memoriam 1956 és a pécskai Kálmány Lajos Egyesület szervezésében az 1956-os megemlékezések utolsó rendezvénye, a Wittner Mária ‘56-os forradalmárral és halálraítéltjével, a FIDESZ jelenlegi országgyűlési képviselőjével tartott találkozó. Az összejövetelnek – váratlanul – egy másik vendége is volt: Ferencz Béla ferences szerzetes (Ervin atya), az 1956-os Szoboszlai-per egyik vádlottja. A rendezvény bevezetőjeként Baracsi Levente aradi református lelkész olvasta fel Albert Camus híres 1956-os írását a magyar forradalomról /A magyarok vére/, Jámbor Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket. Wittner Mária a forradalomban való részvétel egyéni, emberi vonatkozásaira helyezte a hangsúlyt, harcostársai emlékét felidézve beszélt arról a küzdelemről, amelyet a kivégzett hősök becsületének helyreállításért folytatnak ma is, amikor “még nem valósult meg az igazi rendszerváltás”. Ervin atya, aki a magyar forradalom kitörését Arad közelében, Máriaradnán érte meg deportálásban, ugyancsak személyes élményeiről beszélt, a Szoboszlai Aladárral való kapcsolatáról, amelynek következményeként súlyos börtönbüntetésre ítélték. A találkozót záró utolsó gondolatként Ervin atya így fogalmazott: “hajlandók vagyunk megbocsátani, ha bocsánatot kérnek tőlünk”, Wittner Mária pedig így folytatta: “A hóhér elvárja áldozatai bocsánatát, de ő képtelen megbocsátani. A kérdés: miért kellene megbocsátani, és kinek?” /Az 1956-os aradi megemlékezések zárómozzanata. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./