Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Párizs (FRA)
769 tétel
2004. augusztus 27.
Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2004. október 30.
Nincs jogi akadálya a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett referendum megtartásának – döntött az Alkotmánybíróság. A Magyarok Világszövetségének sikeres aláírásgyűjtése után az Országgyűlés elrendelte a népszavazást.  „Vajon fel tudjuk-e mérni, mekkora a tét, érzékelni tudjuk-e azt, hogy Magyarország felnőttkorú lakosságának a nemzet egysége mellett vagy Trianon és a Párizs melletti békeszerződéseket szentesítve ennek elutasításáról kell döntenie?” – tette fel a kérdést Sylvester Lajos.  Amennyiben nem szavaznák meg, az távlatait tekintve a kollektív öngyilkosság egyik súlyos esete lenne. Az SZDSZ hangoztatta, hogy tagsága a kettős állampolgárság ellen szavaz.    Tokay György szenátor azt nyilatkozta: amennyiben a kettős állampolgárság megszerzése lehetségessé válik, akkor ki lehet írni a magyar határon: ,,Az utolsó oltsa le a villanyt!” (Ez a nagyotmondás felér Kovács László Magyarországra áttelepedő 23 millió románjáról szóló meséjével.)  Aczél Endre újságíró a Népszabadságban azzal rémítgeti a magyar lakosságot, hogy az ő pénzükből kapnak magyar színvonalú nyugdíjat az Erdélyből áttelepedő öregek. Aczél szerint ,,…a zsidók automatikus izraeli állampolgársága mögött egy nagyon nagy szponzor áll, melynek neve történetesen nem Izrael, hanem az Egyesült Államok. Nekünk nincs ilyenünk.” /Sylvester Lajos: Magyar villanyoltás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./
2004. december 14.
Dr. Klárik László Attila  Kende Péter, Párizsban élő ’56-os emigráns gondolatmenetét fogadja el. Kende szerint az integrális magyar nemzetállam széthullása nem Trianonnal kezdődött, hanem legalább egy évszázaddal korábban. A liberális reformnemzedék ugyanis nem tudta nemzetiségi problémát megoldani. Közép-Kelet-Európában az együttélés nem rendezhető nemzetállami megoldásokban. A közép-kelet-európai probléma gyógyírját nem nemzetállami, hanem föderatív megoldásokban kell keresni. Dr. Klárik szerint jövőbe néző, korszerű székely nemzeti önképet kellene teremteni.  A maximális cél a nemzetközösséggé alakulás. Kende szerint ebben a fogalmi rendszerben a székely ember a magyar népközösség része, egyszersmind a romániai nemzetközösség tagja. A kettős állampolgárság intézménye lehetőséget teremthetett volna arra, hogy a székely ember egy időben lehessen tagja mind a magyar ,,nemzetnek”, mind a romániai nemzetközösségnek.  /Dr. Klárik László Attila: A kettős állampolgárság, avagy a nemzetállami ábránd keserű pirulája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./
2005. január 12.
Zsúfolásig megtelt a Pro Art Galéria január 10-én Gyergyószentmiklóson a Trianon film vetítésekor: az esemény vendége volt Koltay Gábor, a film rendezője és Raffay Ernő történészprofesszor. Koltay Gábor a szocialista évtizedek agymosásáról szólva elmondta azt is, hogy József Attila Nem, nem soha című verse nem szerepel összes költeményei kötetében, és Wass Albert mostani erdélyi kiadású könyveiből ma is hiányoznak részletek. A filmsorozatot az MTV tavaly március 7-től kezdődően tűzte műsorára és hirdette meg, majd minden magyarázat nélkül levette programjáról. Ezért Koltay Gábora sorozat legfontosabb mozzanataiból összeállította a jelenlegi 130 perces változatot. Magyarország nemzeti sorskérdései, mint a népességcsökkenés, az elszegényedés, a családok sérülése összefüggenek Trianonnal. Trianonról keveset tudnak az emberek, ezért a globalizáció küszöbén nagyon fontos egy történelmi ismereteken alapuló szilárd nemzettudat kialakítása. Raffay Ernő történészprofesszor előadásában elmondotta, hogy a magyar delegációt meg sem hívták a trianoni béketárgyalásokra, ezért nevezhető békediktátumnak a békeszerződés, amit a magyar kormány elfogadhatatlannak tartott. Románia szintén elfogadhatatlannak tartotta a trianoni békeszerződést, mert nem kapta meg az igényelt területeket egészen a Tiszáig. Debrecenről azt terjesztették abban az időben, hogy ősi román város. Az 1930-as évben Magyarország megerősödött, és határrevíziót kért, 1938-ban az első bécsi döntés nyomán 12 000 km2 került vissza Magyarországhoz a cseh–ukrán határ mentén, 1940-ben a második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Vajdaság egy része. 1947-ben a párizsi békeszerződéssel az Egyesület Államok vissza akart adni területeket Magyarországnak, de Sztálin ezt nem fogadta el, s a kommunista diktatúra visszaállította az 1920-as határokat. A diktatúra éveiben a román kommunista vezetők nacionalisták voltak, a magyar kommunistákból viszont hiányzott a nemzeti érzés, s a határon túli magyarságot a „baráti szocialista” államokra bízták. /Gál Éva Emese: Előadás és film Trianonról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./
2005. január 24.
Művészeti elismeréseket és díjakat adományozott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a magyar kultúra napja alkalmából. A díjazottak között van Láng Zsolt író is. A marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat szerkesztőjének kiemelkedő prózaírói munkásságáért, történelmi trilógiájáért s legutóbbi két elbeszéléskötetéért Márai Sándor-díjat adományozott a tárcavezető. Ugyanebben az elismerésben részesült még Karátson Endre Párizsban élő író-irodalomtörténész, valamint Németh Gábor író-szerkesztő eddigi prózaírói tevékenységéért és a Zsidó vagy? című, 2004-ben a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent regényéért. Az Édes Anyanyelvünk címmel meghirdetett pályázat ez évre szóló támogatásait is átadta a hétvégén Hiller István. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) 2004 őszén öt kategóriában hirdette meg az Édes Anyanyelvünk pályázat második fordulóját. A díjazottak között 100 millió forintot osztottak szét. A Katona József produkciós pályázat keretében 21 hazai és határon túli színházban összesen 22 kortárs magyar színmű bemutatását támogatta a minisztérium. Visky András kolozsvári szerző két színház – a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi társulat – pályázatán is nyert az Alkoholisták és A szökés című munkái bemutatására. Az 53,7 millió forintból három nagyszínpadi, 11 kamaraszínpadi, nyolc stúdiószínpadi bemutató, valamint 19 ősbemutató anyagi alapjaihoz járultak hozzá. /Márai Sándor-díj Láng Zsoltnak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. január 25.
Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2005. február 9.
A minap az egyik csatornán Plesita egykori szekustábornokkal készítettek műsort. Később az Országos Audiovizuális Tanács arra kötelezte az ominózus tévéadót, hogy a közöljék a műsor miatti hivatalos elmarasztaló közleményt. A közlemény szerint az adásban súlyosan megsértettek néhány olyan személyiséget, aki annak idején Ceausescu ellenzékéhez tartozott. Köztük Paul Goma írót, aki száműzetésbe kényszerült, s akit még Párizsban is zaklatott a román Szekuritate. Plesita volt tábornok úgy beszélt az ellenzékieket zaklató “hős” román hírszerzőkről, mint a szakma elhivatott bajnokairól. /Ujj János: Másoknak is feltűnt! = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./
2005. március 30.
A marosvásárhelyi eseményekről való megemlékezés kapcsán nyilatkozott a napokban Petre Roman. A volt miniszterelnök ecsetelte kormánya intézkedéseit a kisebbségek jogainak kiszélesítése terén. Arról viszont megfeledkezett, kormányfőként egyik első külföldi útján Párizsban nyilatkozott arról, hogy a magyaroknak túlzottan sok joguk van Romániában. A volt kormányfő ismét Koszovóval hasonlítja össze Székelyföldet. A marosvásárhelyi 1990-es gyertyás felvonulás kapcsán megállapította, hogy Koszovóban is a kisebbség jogharca váltotta ki az etnikai konfliktust. Minden konfliktus kirobbantó oka a többségi nemzet türelmetlensége, a lakosság jogfosztása volt, írta Gazda László, cáfolva Petre Romant. Sohasem robbant volna Koszovó, ha a szerbek nem szüntetik meg autonómiáját, nem számolják fel anyanyelvi iskolahálózatának jó részét, nem tiltják anyanyelvhasználatukat stb. Kísértetiesen hasonlít mindez a kormányzása alatti Har–Kov-jelentésekre, amelyekben a székelyföldi lakosságot vádolták a románok ,,elüldözésével”, hogy magyarellenes pszichózist alakítsanak ki. Hasonló volt a helyzet, amikor a Székelyföldre kiszálló kormányküldöttségek, ellenőrző szervek a Vatra Romaneasca panaszáradatával szembesültek, mely a magyar feliratok, a magyar nyelv használata és más demokratikus jogaink ellen emelte fel szavát. /Gazda László: Petre Roman kurta emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./ Petre Roman 1991. szept. 26-ig volt miniszterelnök
2005. április 12.
A Kolozsvárról elszármazott, New Yorkban élő világhírű tudós, Óváry Zoltán április 13-án lesz 98 éves. Angolul megjelent emlékiratát Horváth Tholdy Péter /Ausztrália/ fordította magyarra, és tavaly megjelent a Kriterion Könyvkiadónál. A mindmáig aktívan dolgozó Óváry Zoltán élete élménydús. Párizsban végezte orvosi tanulmányait, ugyanott kezdte el kutatásait, a Pasteur Intézetben. A második világháború után Rómában lelt menedéket, végül New York ötven éve otthona, a New York-i Orvostudományi Egyetemen végzi vizsgálódásait. Képzettsége bámulatos, éppoly járatos a nyugati történelemben, mint a világ művészetében és zenéjében. /Horváth Tholdy Péter, Ausztrália: Óváry Zoltán köszöntése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 15.
Az 1945. február 7-én elfogadott 86/1945 sz. nemzetiségi statútum törvényt Romániában nem helyezték hatályon kívül, de a párizsi békeszerződés 1946-os aláírása után fokozatosan „elfelejtették” alkalmazni. Az 1945-ös statútumnak számos olyan kisebbségvédő rendelkezése van, amelyek az RMDSZ vezetés által készített tervezetből feltűnően hiányoznak, állapította meg Kincses Előd. Az 1945-ös statútum anyanyelvhasználatra vonatkozó rendelkezése szerint azok a hatóságok, „amelyek körzetében a lakosság 30%-a nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek: – az illető körzet 30%-át kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének, – a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni, – a felet saját anyanyelvén meghallgatni.” A harminc százalékban kisebbségi körzetekben tevékenykedő bíráknak és tisztviselőknek ismerniük kell az illető nemzetiségek nyelvét is. Egyébként a nevek és utcanevek anyanyelven való írásáról, a törvények anyanyelven való közzétételéről, az állami és felekezeti elemi, középfokú és felsőfokú anyanyelvi oktatásról, a kolozsvári tudományegyetem jogtudományi és bölcsészeti karán a magyar és német nyelvű tanszékek létrehozásáról is rendelkezik a statútum. Az RMDSZ tervezete szerint, a bíróságok előtti anyanyelvhasználatot „a törvény által szabályozott módon” biztosítják. Szó sincs tehát magyarul tudó bírákról és tisztviselőkről. Az RMDSZ tervezet szerint egy kisebbségi szervezet a bejegyzéséhez, amennyiben a választásokon indulni akar, 25 ezer tagot kell összegyűjtenie, 15 megyéből. A törvénytervezet hiányossága az is, hogy a kulturális autonómia elvileg az állam által elismert kisebbségi szervezet illetékessége, de a szervezet határozatainak a végrehajtása az állami hatóságok feladata. /Kincses Előd: Kisebbségi jogok Romániában – 1945-ben és 2005-ben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2005. április 20.
Traian Basescu elnök a Financial Timesnak adott interjúban azt ajánlotta Franciaországnak, hagyja abba Románia kioktatását. Az államfő hitet tett a Bukarest–London-Washington kapcsolatok szorosabbra fűzésének fontossága mellett. Basescu megállapításai felháborodást keltett Párizsban. Az elnöki hivatal szóvivője cáfolta, hogy Basescu azt állította volna, ami a Financial Timesban megjelent. /Elegünk van a kioktatásból! – nyilatkozta Basescu a Financial Timesnak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./
2005. április 26.
Okos Márton kalotaszentkirályi újságíró, a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlésének erdélyi küldötte, április 14-én Pécsen bemutatta Erdélyért Budapesttől Párizsig című könyvét. Okos Márton és Juhos Gábor 1989 nyarán Budapesttől Párizsig gyalogolt, így tiltakozva az erdélyi falurombolás ellen. A könyv olvasmányos útinaplója ennek a tiltakozó-tájékoztató vállalkozásnak. /Erdélyért Budapesttől Párizsig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 26./
2005. május 5
Világszép Tündér Ilona – ősmagyar legenda képekben címen nyílik kiállítás május 9-én Székelyudvarhelyen, ahol Hummel Rozália festőnő és indológus magyar eredettörténetei képeit mutatja be. A Világszép Tündér Ilona címen 2000-ben megjelent könyvben – az ún. rekonstruált mitológia, hiedelemvilág Ipolyi Arnold erdélyi tudós püspök, történész kutatásain alapszik – található illusztrációkat mutatja be a kiállítás. Hummel Rozália 1946-ban Budapesten született, Dél-Franciaországban, Nizzában kezdte művészi tanulmányait, 1980-tól Párizsban élt. Festményein új formában dolgozza fel az ókori legendákat és mítoszokat úgy, hogy megőrzi azok üzenetét. Állandó kiállítása van Indiában, Udaipurban, a szkíta hagyományokat őrző Napkirály városában, a Gangaur Haveli Múzeumban, ahol 1989 óta él és alkot. /B. B. H.: Világszép Tündér Ilona – ősmagyar legenda képekben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 5
2005. május 17.
Tamás György műgyűjtő fáradhatatlanul rendezi a kiállításokat, csoportost vagy egyénit, kiadványokban népszerűsíti az egyetemes magyar képzőművészeti munkákat, elsősorban Stockholmban, az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholmon – az EMKES-en keresztül. Ennek az egyesületnek a célja, amint a hasonló című könyv első fejezetében a négy szerző, Gergely Tamás, Stockholm, Takács Gábor, Kolozsvár, Takács Gábor, Szentendre és Tar Károly, Lund, kifejti, a magyar képzőművészet támogatása és népszerűsítése, ezen belül kiemelten az erdélyi szerzőké és munkáiké. Most rendezi a második nagyszabású képzőművészeti tárlatot Tamás György műgyűjtő. Mind a március 17-i, első, mind a mostani, második, május 26-án megnyíló kiállítás, az EMKES 10. jubileumának szentelt rendezvény bemutatja a magyar képzőművészeket Kolozsvártól Amerikáig, Nagybányától Párizsig. A Kolozsvárról elszármazott mecénás szervezte márciusi kiállításon kiváltságos helyet kapnak kolozsvári képzőművészek: Essig Klára, Imecs László, Macskássy József, Miklóssy Gábor, Tompos Opra Ágota, Starmüller Géza, Gy. Szabó Béla, Szolnay Sándor, Takács Gábor, Tóth István. Közülük ugyan sokan már elhunytak. A felsoroltakon kívül több mint 25 magyar képzőművész munkáját mutatták be. A május 26-án Stockholmban, az Idős Magyarok Klubjában (Senior Klub) nyíló kiállításon 38 képzőművész szerepel 59 munkával. Ezen a kiállításon zömmel szobrászok, keramikusok szerepelnek, de festők és grafikusok is. Az alkotók egyharmada „kincses Kolozsvárt” képviseli. /Tatár Zoltán: Magyar képzőművészeti tavasz Stockholmban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./
2005. május 20.
Az Európai Szocialista Párt (ESZP) május 19-én Párizsban ülésező elnöksége egyhangúlag jóváhagyta a Szociáldemokrata Párt (SZDP) teljes jogú tagságát. /Teljes jogú ESZP-tag az SZDP. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
2005. május 26.
Trianonra, a diktátum megkötésének „(a népek megkötözésének) 85. évfordulóján” megint szeretne emlékeztetni „egy sor szervezet, embercsoport, múlton merengő, múltért-jövőért felelősséget érző/vállaló sajtó”, írta Sebestyén Mihály. Hozzátette: a korábbi állapotot nem lehet többé visszahozni, a nemzeti történelemnek folytonosan tragikus kíséretet, jelzőt, értelmet adni – nem vall optimista, jövőben bízó lelkületre. A második világháború után a párizsi békeszerződés visszahelyezte jogaiba a Párizs-környéki 1920-as béke megszabta határvonalakat, ezután a kapott terület már ősi földként szerepelt, magyar és német csak percekre taposta e megszentelt rögöket. Sebestyén Mihály szerint Trianon bánata a végét járja. „Az egyesült Európában a határvonalak, tehát a trianoniak is, ellégiesülnek, érezhetetlenné válnak.” A jövőben „a jó megélhetés fontosabb lesz, mint a történelmi önsajnálat/idegengyűlölet.” /Sebestyén Mihály: Trianon lebontása. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. június 4.
,,Trianon egy mocskos ügy volt, egy felmérhetetlen katasztrófa” – mondta Francois Mitterrand 1977-ben, a Szent Korona hazahozatala évében Budapesten. Később Párizsban egy másik nyilatkozatában kifejtette: ,,Jóvátehetetlen bűnt sohasem lehet az eredeti igazság alapján rendbe hozni, mert például Trianon akkor, 1920-ban eleven húsba, eleven országtestekbe vágott bele, aminek következtében népek és nemzetek élete teljesen megváltozott, és ha most az eredeti állapotokat akarnók visszaállítani, újra csak eleven húsba, eleven országtestekbe kellene nagy henteskésekkel belevágni. Ez azonban teljesen lehetetlen. Európa politikusainak, jogászainak, értelmiségi embereinek tehát az a feladatuk, hogy másféle megoldásokat keressenek a történelemben felhalmozódott nemzeti, nemzetiségi sérelmekre.” A ,,másféle megoldásokat” sokan a Kárpát-medence egész térségének az uniós csatlakozásában látják. Ez – főleg a most regnáló magyar kormány számára – a legkényelmesebb megoldás. A jelenlegi magyar kormány Trianon legfőbb tovább éltetője. Képtelen a magyar nemzet egészének összefogására, hisz a maradék ország lakosságával megszavaztatta a kettős állampolgárság elutasítását, a máig hatályos, jogtipró Benes-dekrétumokat a jószomszédság nevében a magyar kormányfő védelmezi, írta Sylvester Lajos. Az újságíró a megoldást a kettős állampolgárság intézményének a kiterjesztésében, a területi és a kulturális autonómiában látja a megoldást. /Sylvester Lajos: Trianon, a mocskos ügy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2005. június 4.
Nyolcvanöt éve, 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztesei Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerződést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 1919-20-as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése volt. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki álláspontját. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A szerződés a haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, tiltotta az általános hadkötelezettséget. Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket, az olaszok 1924-ben Fiumét és környékét szerezték meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar is az új határokon túlra került, fele részük összefüggő tömbben élt a határ mentén. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. A nagyobb határ közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Szabadka) s a köztük lévő vasútvonalak az új államokhoz kerültek, a határokat hajózható folyók (Duna, Dráva, Tisza-kanyar) mentén húzták meg, de az Ipolyt is ide sorolták. A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Somoskő és környéke 1923-ban tért vissza. A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. A Párizs környéki békék hibás döntései jelentősen hozzájárultak a második világháború kirobbanásához. Magyarország az 1938-40-ben visszanyert területekért a háborús részvétellel fizetett Hitlernek, az 1947-es párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza. (MTI-Panoráma) /85 éve írták alá a trianoni békét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Száz éve született Bordi András festőművész, aki érdemes lenne Marosvásárhely post mortem díszpolgári címére. A Kultúrpalota gondnoka és a nagybecsű műgyűjtemény, a képtár őre, igazgatója volt, aki a legnehezebb időkben műkincsek sokaságát mentette meg a háborús pusztulástól. Az általa újjáélesztett és közel egy évtizedig működtetett városi festőiskolában ifjú tehetségek százait nevelte. Meghatározó szerepe volt a marosvásárhelyi képzőművészeti mozgalom országos jelentőségűvé növelésében. A szülőfalu, Héderfája nem feledkezett róla. A nevét viselő iskolában rendezett kiállításon méltatták művészetét. Bordi András Budapestről, Párizsból is hazajött, jelentős állásajánlatok dacára előbb faluját, majd Marosvásárhelyt választotta élete, festészete helyszínéül. /N. M. K.: Száz éve született Bordi András (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
2005. június 8.
Puskás Bálint szenátor törvénytervezetet dolgozott ki és nyújtott be az úgynevezett CASBI-ügyben. A szenátor felvázolta, mi is a CASBI. 1944–45-ben még dúl a háború, és Romániában egyre-másra születnek olyan intézkedések, amelyeknek értelmében az országgal hadiállapotban lévő, ellenségnek nyilvánított országok hazai polgárainak vagyonát elkobozzák. Miután 1944. augusztus 23-án megtörtént az átállás, a román hatóságok a magyar, német és más nemzetiségűekre is kiterjesztették ezt a rendelkezést. Jogilag új kategóriát vezettek be: a „feltételezett ellenség”-ét. Ekkorra a háború véget ért, értelemszerűen ellenségről sem lehetett volna szó. A „feltételezett ellenség” kategóriájába sorolták azokat, akik elmenekültek az országból, konkrétan a magyar és német nemzetiségű román állampolgárokat. Továbbá kiterjesztették azokra is, akik itthon maradtak, de a bécsi döntés után Észak-Erdélyben Magyarország állampolgárai lettek. E rendelkezések értelmében a szóban forgó „feltételezett ellenségek” minden ingó és ingatlan vagyonát elkobozták. Megszületett a végrehajtó intézmény is: az Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár (Casa de Asigurari si Supraveghere a Bunurilor Inamice – CASIBI), amelynek megyei kirendeltségei is voltak. Minden elkobzott tárgyról, ingatlanról pontos leltár készült, és ezek fennmaradtak. Így vették el az észak-erdélyi Hangya Szövetkezet vagyonát, magyar bankok, cégek ingatlanjait és ingóságait is. A párizsi békeszerződés után különböző jogi rendelkezések alapján ezt a kérdést is kezelni kellett. Ennek nyomán valamicskét enyhítettek, majd a két ország 1953-ban formailag le is zárta az ügyet, noha a nagy többség nem kapott vissza semmit. Puskás Bálint átnézte a korabeli leltárakat, megszerezte az akkor érvényben lévő rendelkezéseket. A szenátor az összegyűlt bizonyító anyag alapján törvénytervezetet állított össze azok kárpótlására, akik számára akkor nem szolgáltattak igazságot. A károsultnak be kell nyújtania kérését a polgármesteri hivatalhoz, amely átküldi a prefektúrához. Az adatokat megyék szerint összesítik, és az érvényben lévő törvény értelmében döntenek, ennyi idő után mit lehet visszaadni természetben, és milyen esetben kell kártérítéshez folyamodni. /Béres Katalin: Egyperces Puskás Bálint szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./
2005. június 14.
A Tamási Áron Színház Jóembert keresünk! című előadása nyitotta meg június 12-én, vasárnap a sepsiszentgyörgyi TRANS.FORM@ nemzetközi színházfesztivált, amely Horatiu Mihaiu, a házigazda, a város román színháza, a Andrei Muresanu Színház és a fesztivál igazgatója ígérete szerint az alternatív, formabontó előadások parádés seregszemléje lesz. A sepsiszentgyörgyi rendezvényen nyolc nap alatt tizenhat előadást mutatnak be. A kisteremben párizsi színészek mutatják be Jacques Borgaux Don Quixotte című művét. /Bíró Blanka: Színházi kávéház autóbuszban. Alternatív produkciók seregszemléje Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./
2005. szeptember 7.
A kilencvenes évek végén Oklánd franciaországi testvérfaluja, a Strasbourghoz közeli Beerendorf támogatást nyújtott az oklándi iskolának. A francia küldöttség idén a székelyudvarhelyi Kékiringó táncegyüttest néhány napra meghívta. Both Aranka, a Kékiringó vezetője elmesélte, hogy csapata, 15 gyermek, valamint 4 zenekari tag – a Venyige elindult Franciaországba, Beerendorfba. A francia falubeliek elvitték a Kékiringó tagjait Párizsba és Versaille-ba is. /Barabás Blanka: Nagy utat tett meg a Kékiringó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 7./
2005. szeptember 24.
Aranyosrákos unitárius falu. Aranyosszék, a régi székely székek egyik települése. Itt született 1860 augusztusában Borbély György, jómódú parasztgazda gyermekeként. Tanulmányait a kolozsvári unitárius gimnáziumban folytatta, majd Debrecenben érettségizett. Kolozsváron szerzett latin–magyar szakos tanári diplomát. Sorozatban nyerte a futó és távgyalogló versenyeket. Ezek eredményeként elsőként nyerte el az Erdély bajnoka címet. 26 vármegyén, 250 községen keresztül, 65 nap alatt 1950 km-t gyalogolt. Terjedelmes és színes beszámolókat küldött útjának állomásairól. Ekkoriban honosodottk meg Kolozsváron a biciklisport. Nagykerekű velocipéddel elkerekezett Párizsba, az 1889-es világkiállításra. Szorgalmasan tudósított kalandos útjáról. Írásai dokumentáris értékük mellett szórakoztatóak. 1893-ban az Erdélyben letelepedett Paget Olivérrel, ennek szülőhazájába, Angliába kerekeztek, majd 1895-ben tordai kollégájával, Scharscher Dániellel, Konstantinápolyba ment biciklivel. Útjáról a Kerékpáron keletre című kis könyvében közölt beszámolót. 1896-ban, a Millennium esztendejében Zalaegerszegre telepedett át. 1885-ben alapító tagja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletnek, melynek évkönyvét több évig ő szerkesztette. 1930. február 8-án tért örök nyugovóra. /Tatár Zoltán: Aranyosrákos szülötte – Erdély bajnoka: Borbély György. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./
2005. október 11.
A Volt Politikai Foglyok Egyesülete szeptember 18–20-a között Mamaiaban tartotta XII. kongresszusát, melyen a megyei szervezetek 267 küldöttje vett részt. C. Ticu Dumitrescu elnök rövid megnyitóbeszéde után sor került a megnyitó áhítatra. A részt vevő magyar küldöttek örömére ezen a kongresszuson magyar nyelvű imádság is elhangzott, melyet Bustya Dezső ny. lelkipásztor, volt püspök-helyettes tartott. Elnöki beszámoló hangzott el, megemlékeztek a múlt kongresszus óta elhunytakról, a területi elnökök és más küldöttek hozzászóltak. Végül elfogadták a kongresszus zárónyilatkozatát. A kongresszus szomorúan állapította meg, hogy bár 15 év telt el a „változás” óta, még mindig nem került sor a kommunizmus perére. Amíg a nácizmus áldozataira ma is emlékművekkel és a fasizmust elítélő nyilatkozatokkal emlékeznek, a kommunizmus nemzetközi elítélése sehol sem történt meg, sem nyugaton, sem a posztkommunista országokban. Ez utóbbiakban a jelenlegi vezetés sok helyen a kommunisták második nemzedékének, az egykori ifjú kommunista szervezeti titkároknak a kezében van. Ezek elődjeiknél veszélyesebbek: amazok nagyrészt műveletlenek voltak, míg fiaik Oxfordban és Párizsban tanultak. A volt politikai foglyok kihalására várnak, tőlük még morális elégtételadás sem remélhető. A média nem érdeklődik, amit a mostani kongresszus is mutat. – Nem mondhatunk le a nyilvános bocsánatkérésről, a morális elégtételről! – hangzott el. „A kommunizmus mint eszme megbukott, ez küzdelmeink vitathatatlan eredménye. Ezt ellenségeink is elismerik. De csak relatíve győztünk, mivel továbbra is a kommunisták vezetnek, uralkodnak. Az elmúlt 50 év megváltoztatta az emberek mentalitását, s ebben az agymosás által létrehozott mentalitásban a kommunizmus tovább él” – mondotta az egyesület országos elnöke, Ticu Dumitrescu. Csekély eredménynek mondható, hogy október 1-jétől a börtönévek után járó nyugdíj-juttatásokat 10%-kal emelik. De mi ez, összehasonlítva a volt szekus-tisztek nyugdíjával? A posztkommunista kormány többet juttat a gyilkosoknak, mint az áldozatoknak. A 267 küldött között 22-en voltak magyarok. Az egyesület marosi, gyergyói, csíki, udvarhelyi és sepsiszéki küldöttei minden reggel közös áhítaton vettek részt az Aurora Szállodában, melyen együtt énekeltek és imádkoztak, igét hirdetett dr. Bustya Dezső ref. lelkipásztor. /Dr. Bustya Dezső és Gráma János, Maros megyei küldöttek: A Volt Politikai Foglyok Egyesületének XII. kongresszusa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./
2005. november 9.
„Gőzhengerként halad előre Budapest és Bukarest támogatásával, illetve Európa hallgatása mellett a magyarok számára kedvezőtlen kisebbségi törvény tervezetének elfogadása” – jelentette ki november 8-án Nagyváradon Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. A püspök emlékeztetett: az 1947-es párizsi békeszerződés aláírása előtt a román kormány mindent – iskolákat, egyetemet – megadott a magyaroknak, amikor azután megszűnt a bizonyítási kényszer, mindent leépítettek. A püspök szerint az EU-integráció is ilyen bizonyítási kényszerhelyzetbe hozza Romániát. Tőkés kifogásolta, hogy ennek ellenére elsikkad az autonómia, az állami magyar egyetem és az ingatlanrestitúció ügye. „Az RMDSZ megalkuvása a nemzetárulás határán mozog. Valakik kiegyeztek a hátunk mögött, cinkos magyar politikai összjátékról van szó a román politikum szája íze szerint” – vélte Tőkés, aki egyúttal felhívást intézett az RMDSZ szavazóihoz: „ne tűrjék némán, hogy a fejük fölött álmegoldásokat dolgoz ki az RMDSZ”. /B. L.: Tőkés: nemzetárulás határán az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./
2005. november 23.
A felsőházban politikai nyilatkozatban emlékezett meg Németh Csaba Kovászna megyei szenátor arról, hogy hatvan esztendeje fogadták el Marosvásárhelyen a Magyar Népi Szövetség Százas Intézőbizottsága Nyilatkozatát. A párizsi békekonferenciára kiutazó román küldöttség előzetesen igyekezett olyan törvényeket elfogadni, amelyek érvként szolgálhatnak a tárgyalásokon. A szenátor három törvényre utalt a vonatkozó időszakból, amelyekben ez utóbbi politikai cél jogi kodifikációt nyert: a nemzetiségi minisztérium megszervezése, a nemzetiségi statútum kidolgozása, valamint az 1945/407-es törvény, amely a kolozsvári állami magyar egyetem megalakítására vonatkozott. A szövetséges hatalmak képviselői értékelték Románia nemzetiségi politikáját, legfőképpen az 1945/86-os törvényt, amely Nemzetiségi Statútumként ismert. A szenátor kiemelte: a román kormány 1945-ben megígérte, hogy Dél-Erdélyben 300 új magyar iskolát nyit meg; támogatja a kolozsvári állami magyar egyetemet, annak Marosvásárhelyen működő két – orvosi és gyógyszerészeti – fakultását; magyar nyelvű ipari oktatást indít be Brassó központtal; a román történelmet és földrajzot a magyar iskolákban anyanyelven fogják tanítani. A szenátor végül megkérdezte: ha ezelőtt 60 évvel a Nemzetiségi Statútum és más ilyen tárgyú törvények meg dokumentumok a román diplomácia ütőkártyáját képezték az ország területi integritásának helyreállításához, akkor a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet miért veszélyeztetné ma az ország területi épségét? /B. K.: Régi ígéretek, elmaradt megvalósulás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2005. november 29.
November 26-án Marosvásárhelyen ülésezett Marosszék Székely Tanácsa (MSZT). Az MSZT egyetért Basescu elnöknek a koszovói helyzet rendezésére Párizsban tett nyilatkozatával, amely szerint meg kell adni a tartománynak a területi autonómiát, azzal a feltétellel, hogy ez ne veszélyeztesse Szerbia területi integritását, jelentette ki Fodor Imre, az MSZT elnöke. Kincses Előd szerint a területi autonómia három úton valósítható meg, a belső jog alapján (pl. Grönland, Korzika, Spanyolország), a külső, avagy nemzetközi jogrend alapján (Dél-Tirol, Aland-szigetek), vagy pedig vegyes módszerrel, azaz a belső szabályok és a nemzetközi jog alapján. Az autonómia- törekvések időszerűségéről Fodor Imre, az autonómiára vonatkozó igénylések jogi helyzetéről és esélyéről Kincses Előd, az önrendelkezés pozitív hatásairól Bod Aladár beszélt. Andrássy Árpád az MSZT teendőit vázolta. Fodor Imre kifejtette, Székelyföld területi autonómiája közel hét évszázados múltra tekint vissza. Székelyföld területe 10.000 négyzetkilométer, lakossága 809 ezer, amelyből 612 ezer, vagyis 75,6% magyar nemzetiségű és őshonos. Marosszék őslakossága 281 ezer, ebből 168 ezer, azaz 59,8% magyar. Ezért jogosult a területi autonómiára, mert csak így lehet megállítani az etnikai összetétel megváltoztatását, további romlását. Az autonómia nem cél, hanem eszköz. Az az eszköz, amelynek segítségével szülőföldön magyarként megmaradhatnak, gyarapodhatnak, jelentette ki Kincses Előd. A tanácskozáson határozattervezetet fogadtak el a Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozására vonatkozó helyi népszavazások további kezdeményezéséről, a Székely Nemzeti Tanács önálló és egységes közképviseletéről. Az MSZT nyilatkozattervezetet fogadott el az autonómia-igénylések egységes megjelenítéséről, a megvalósításban szükséges együttműködésről, valamint az azzal összefüggő tevékenységek támogatásáról. /Mózes Edith: „Az autonómia nem cél, hanem eszköz”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./
2005. december 2.
Egyre több kamaszkorú fiatal hagyja el Romániát, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Többségük dolgozni szeretne, de sokan lopásra vagy prostitúcióra kényszerülnek, hogy élni tudjanak – állította a Gyermekért, Közösségért és Családért Alapítvány tanulmánya. A kiskorúak párizsi bírósága elé kerülők egynegyede román állampolgár. A francia bíróság elé kerülő román kiskorúak 40 százaléka Románia északi részéből, Máramaros vidékéről származik. /Külföldön dolgoznak a máramarosi kamaszok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
2005. december 7.
December 6-án Budapesten Borbély Károly, Románia Országos Ifjúsági Hatóságának elnöke és Mesterházy Attila, Magyarország Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumának államtitkára a 2006/2007-es időszakra szóló megállapodást kötött. A román-magyar ifjúsági együttműködésről szóló egyezmény tartalmazza azokat az októberi román-magyar közös kormányülés során javasolt programokat, amelyek az ifjúsági vezetők képzésére, a regionális ifjúságpolitika terén kialakítandó együttműködésre, a csereprogramokra, valamint az ifjúsági szervezetek közti együttműködésre vonatkoznak. A közreműködést a román fél kezdeményezte azzal a céllal, hogy ösztönözzék a két ország ifjúsági szervezetei közötti partnerséget, előkészítsék a Román-Magyar Ifjúsági Iroda létrehozását. „A munkanélküliség, az alkohol- és kábítószer fogyasztás, az AIDS, a diszkrimináció, a rasszizmus, a bűnözés megannyi probléma, mely minden országot kivétel nélkül érint, és a közös kihívásokkal legsikeresebben közös erőfeszítéssel birkózhatunk meg – nyilatkozta Borbély Károly államtitkár. A megállapodás szerint a két ország ifjúságpolitikai intézményrendszerének megismerése érdekében képzéseket és tanulmányutakat szerveznek ifjúsági vezetők számára, szociológiai felmérést készítenek a román és magyar ifjúság körében arról, hogy a közép-európai politikai és szociális átmenet milyen hatással van a fiatalok életére. Legkorábban a Román-Magyar Ifjúsági Iroda létrehozása várható, márciusra tervezik. A székhelyről további konzultációt folytatnak, mert a román kormány nem alakította ki az álláspontját. A magyar fél számára elfogadható helyszín Kolozsvár lenne, ebben az esetben Szegedet jelölnék meg. „Történelmileg a Berlin-Párizs típusú együttműködésre épülne, az ötletet ez adta” – jelezte Mesterházy. /Guther M. Ilona, Budapest: Budapesti tárgyalás az ifjúsági irodáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2005. december 19.
Néhány romániai könyvvizsgáló nemrég olyan oklevelet kapott, mely engedélyezi, hogy az Európai Unió bármely országában szakmai tevékenységet folytassanak. Közéjük tartozik Vincze Mária, a nagykárolyi Privat Kont könyvvizsgáló magáncég auditor-tulajdonosa is. Az oklevél az ez év szeptemberében Párizsban végzett tanulmányainak eredménye, mondta. /Sike Lajos: Magunkkal visszük a veszteglés terhét. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./