Csernák Béla (1875. XII. 25. – 1967. II. 16.) emlékezetére
Az idén februárban lesz ötven éve annak, hogy az egykori királyhágómelléki református püspök 1967-ben Nagyváradon elhunyt.
Nemrég kezembe került Csernák Béla, nagyapám egyik öregkori írása, amiben egyebek mellett az alábbi gondolatok olvashatók:
„Láttam a Tisza partján Visket, ahol az első zsoltárokat tanultam s minden szabad időmet a Tiszában töltöttem […] láttam a debreceni nagy kollégiumot, öt évig laktam benne, tanulva-tanítva, onnan indulva el attilában, vállaimon új palásttal, hogy elmondjam első prédikációmat a Nagytemplomban […] láttam (házitanítóként) hét évig egy grófot minden nap […] láttam az Alpokat, a Rajna schaffhauseni vízesését […] láttam Pünkösd hajnalán a nap feljöttét a Schwarzwald legmagasabb helyén, a Feldbergen […] láttam Milánó fehér márványból épült Dómját, Velence tengerbe épített palotáit […] láttam Nagyváradot […]“
E staccato-s látomások Csernák Béla ifjúkorát idézik.
1875-ben református papi családban született Szőlősgyulán (ez ma Ukrajnához tartozik). 1918-ban költözött Berettyóújfaluból megválasztott olaszi parókus lelkésznek Nagyváradra. Vajon mit láthatott öt évtized alatt Nagyváradon? – teszem fel magamban a kérdést.
Láthatta az olaszi parókián családját gyarapodni, a lelkészlak rendezett kertjét virulni. Láthatott még abban az évben át-, ki- és bevonuló hadseregeket. Az első világháború épp véget ért s egy ezeréves állam került új, szűk határok közé. S ezeken Nagyvárad kívül maradt. Nagyapám láthatta a közösség kétségbeesését. De azt is, hogy most van csak igazán szükség józan cselekvőkre és hittel való bátorítókra.
Gyülekezeti munkája mellett iskola- és árvaházalapításba, lapszerkesztésbe, újságírásba, a váradi egyház történetének kutatásába és megírásába fogott. Az első világháború rengeteg értelmetlen áldozata közé tartozott Imre testvérbátyja is.
Csernák Béla első kislánya 1919-ban hunyt el. Második leánygyermeke 1920-ban született. Neve, mint az elveszített nővéréé, Emilía. Ő lett, ő volt az én édesanyám.
Nagyapám látta, hogy a veszteségre, a halálra is az új élet lehet a válasz. Látta a város, az egykor toleráns szellemű, ragyogóan fogékony Nagyvárad társadalmát kilábalni a reménytelenségből. Látta, mint szerveződik újjá és kezd gyarapodni a „kisebbségi lét“, annak minden terhével, egy valamennyire európaian polgári kontextusban. Látta munkája eredményét ezekben az évtizedekben, a parókia kertjében illatos gyümölcsök teremtek. Ám a nyugtalan huszadik századi történelemnek újabb és újabb felvonása következett. Az érlelődő második világháború leszámolásra készült az első „nagy háborút“ követő békeszerződések igazságtalanságaival.
Ezeket az igazságtalanságokat harsány, vérszomjas ideológiák ürügyként tűzték zászlaikra. Gyilkos elképzeléseik valóra váltásához, az előítéletekkel mérgezett közvélemény folyamatos „megdolgozására“ egyre hatékonyabban működött az elvakult nemzeti és faji gyűlöletszítás.
Nagyapám látta, mint árasztják el a gyűlölet, a félem és a bosszúvágy hullámai a békés építés színtereit. Láthatta azt is, mennyire bonyolult kivonnia magát az egyénnek kora őrületéből azért, hogy még idejében ráláthasson a történelmi tévedésekre. Látta a virágszőnyeget Várad utcakövein, mikor a kenderesi ellentengernagy csinnadrattával vonult be fehér lovon az állomástól a Szent László térre. Erről a hangulatról írhatta később viszaemlékezéseiben Bárczy János egykori ejtőernyős tiszt Budapesten, valamikor 1976 táján:
„Akkor kellett volna csak igazán látni, merni, mikor a kokárdás, vitézkötéses frázissziporkák elvakítottak, amikor a hamis és hazug tájékoztatások ködfejlesztői a leghangosabban sisteregtek, amikor az Árpád-sávosok által fellobbanntott mágylyák füstje fojtogató felhőben gomolygott […]“ (Bárczy János: Zuhanóugrás, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1981.)
Vajon látta-e nagyapám 1940. októberében ezen az örömmámoros váradi népünnepélyen a diadal fényében sütkérező díszvendég német főtisztek arcán a sikerült bűvészmutatvány – a történelmi kelepce – örömére kiült elégedett és vészjósló mosolyt?
Látnia kellett még immár másodszor életében a mérhetetlenül felelőtlen hadbalépést. Később látta sok régi ismerősét, szomszédját, váradi polgárokat a kabátjukra törvény által kötelezően felvarrt sárga csillaggal. Látta a teherautókra tuszkolt kilakoltatottakat, akikre előbb a körülkerített váradi gettó, majd lengyel földön a pokoli halálgyár várt. Láthatta ebben az új megprábáltatásban eddig józan emberek meghibbanását, előtörni a harácsolás, rablás és gyilkolás ösztönét. Látta a Gestapo villanyszerelőjét, aki vastag telefonkábelt szegezett a parókia ablakai fölé, mert ez a sátáni szervezet fészkelte be magát az Ezredévi Emléktér egyik szomszéd házába.
1944 októberében, négy évvel a virágesős ünneplés után bekövetkezett az összeomlás. Ismét sokan voltak, akárcsak negyedszázaddal korábban, akik elhagyták a „süllyedő hajót“, félelemből, vagy a bosszútól rettegve.
Látta Csernák Béla nagyapám hét elesett honvéd szanaszét heverő holttestét az olaszi parókia előtti Körösparton. Látta a Vörös Hadsereg ismeretlen katonáját, aki a paplakba berontva gépfegyverét fogta rá. Az arany Omega zsebóra tulajdonost cserélt. Látta a rabló katona egy bajtársát is, aki az ismeretlen lelkész előtt térdre ereszkedve kérte annak papi áldását a vérzivatarban… És látta leányát, édesanyámat, hazatérni a budapesti ostrom poklából. Ő szörnyű hírt hozott onnan a családnak: nagyapám nagyobbik fia, diósgyőri gépészmérnök, a bombázás civil áldozataként pusztult el negyven évesen…
Csernák Béla látta leányát fiatalon a felfordult új világban tanárként újrakezdeni. Látta református egyházának hűségét és pálfordulásait is. Sok egykori arrogáns hazaffyt egyik napról a másikra az osztályharc militáns bajnokává válni. Nagyapámnak nem volt rettegni valója. Boszút nem forralt ellene senki. Jelleméhez nem fért hatalomvágy, nagyzási hóbort, önimádat, kapzsiság és gonoszság. A hívek és a város, Várad melletti hűség volt erkölcsi alapelve.
Az újjálakuló királyhágómelléki református egyház 1947-ben az utolsó demokratikus püspökválasztáson Csernák Bélára szavazott. Püspökségét azonban az új, immár kommunista hatalom nem volt hajlandó elismerni. Nagyapám levonta a konzekvenciát és harminchárom évi nagyváradi szolgálat után 1950-ben nyugalomba vonult
És mint nagyapámra is emlékszem Csernák Bélára. Kedves alakjára, szelídségére, a bajuszára, hangjára, szófordulataira, ezüstnyelű botjára… Béla napkor tucatszám érkeztek hozzá feketeruhás, erőshangú öregurak, köszöntő vendégei. Kalapjaik elborították a gangon a fogast. Bent, a nagy asztal körül ilyenkor furcsa kifejezések röpködtek a levegőben, úgymint: esperes, zsinat, kúrátor, ekklézsia, presbiter. Akkor úgy tűnt nekem, a gyermeknek, hogy e szavak valami távoli, rég elsüllyedt világnak a palackposta-üzenetei.
Nagyapám arcán nyugalom uralkodott. Legszívesebben karosszékében ülve olvasott, vagy íróasztalánál acéltollal és tintával csodaszépen megformált sorokat rótt levélpapírra, füzetbe, könyvbe… A délutáni csendben számtalanszor hallgattam sejtelmes suttogását, ahogy ajkai önkéntelenül is a leírt szavakat formálták írás közben: ekkoriban már nagyothallott s ő maga nem észlelte a finom sustorgást. Emlékszem bajuszos arcának különleges érintésére, hangjának színére. Emlékszem öreg bal kezére, mellyel az én gyermeki jobbomat vonta magához villanyoltás után, merthogy szüleim engem költöztettek elhunyt nagyanyám megüresedett helyére. Elalvás előtt nagyapám mindig mesélt nekem, ezt bizony nagyon szerettem. Aztán együtt, nagyapa és a két unoka, sokszor sétáltunk ki villamossal az egykori olaszi temetőbe, nagyanyám és Emike lánya sírjához. Ott a gondos tevés-vevés után csendes pihenő következett, szótlan hálaadás a négy tujafa közén.
Csernák Béla látta az új és erőszakos társadalmi átformálódást. Látta a hazugságok konjunktúráját ismét, a hiúság vásárát egyházban, nemzetiségben, baráti körben is. Az árulást, a bosszút, az új hatalom önkényét és kegyetlenkedését. De keserűséget nem ismert bizakodó jelleme. Kedves olvasmányaival, önéletírásának papírra vetésével, levelezéssel, levéltárának és könyvtárának rendezgetésével, régi barátságok felelevenítésevel foglalatoskodott.
Látta egykori útitársainak elmaradását, látta fiatal generációk színrelépését. A kert ápolt gyümölcsfáit adakozóan teremni. Látta fiát, látta leányát és látta két unokáját cseperedni.
Egy családi istentiszteleten, valamikor 1964 nyarán, három évvel halála előtt így fejezte be mondandóját:
„Elkezdett jó munkádat ne szakaszd félbe mirajtunk! Mikor napjaink lemennek, hadd mondhassuk: dicsőség Istennek!“
Egy tiszta jellemű, hűséges, józan és emberséges kálvinista lelkészre, a nagyváradi református egyház három kötetes történetének szerzőjére, a Köröspart és a Bunyitay-liget egykori lakójára, egy régi váradira emlékeztettünk néhány töredék felelevenítésével.
A szellemek megkülönböztetését gyakorolta ennek a világnak a felfordulásában.
Gyalai István
erdon.ro

Kölcsey-közgyűlés, meglepetésekkel
Szerdán este a Kölcsey Egyesület 2017. évi, az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartott közgyűlése némi meglepetést hozott: a megüresedett elnöki posztra nem ír ki választást, a vezetést, egy évre, ideiglenes elnökség vette át.
Az ülést megnyitó Berecz Gábor titkár a (már újságból ismert) napirend felsorolása után Jankó Andrásnak adta át a szót az elnöki beszámoló ismertetésére. (Nem térünk ki rá részletesebben, a Nyugati Jelen közelmúlti számában olvashatták a Balta János által a leköszönő elnökkel készített interjúban.) A beszámoló végén az elnök „ennél többet nem tudok” megjegyzéssel bejelentette távozási szándékát.
A titkár ismertetője szerint az egyesület taglétszáma 150 körül állandósult, de 35-40 közülük nem látogatja a rendezvényeket, az egyesület könyvtára „mozdulatlan”, állományának egy része (raktározási hely hiányában) letétben van az alelnök lakásában, más részét szétosztották a megyében az erre igényt tartó iskolák, olvasókörök (például a borosjenői) között. A beszámolóban szó esett arról, hogy jó a kapcsolattartás más hazai és külföldi kulturális egyesületekkel (egyebek közt Nagyvárad és Kaposvár neve hangzott el), hogy megújult az immár Háromhavi Szemle folyóirat. A százlejes évi tagságdíj (ami nem egészen 42 százalékban folyik be, s ami, például, a Kölcsey-kiadványokhoz, -könyvekhez való ingyenes hozzájutást is feltételezi – szerk. megj.) távolról sem fedezi a kiadásokat, az Egyesület működéséhez külső segítségre van szükség. Az elmúlt évi 48,76 ezer lej bevételből 31,13 ezer pályázati pénz (nagy része az Arad Városi Tanácstól, egy kisebbik része a megyei tanácstól származik), 10,42 ezer magánszemélyek (köztük Böszörményi Zoltán) hozzájárulásából adódik.
Berecz Gábor elmondta még: az Egyesület évente kinyomtat 250–400 zsebnaptárt, s a 2013–2014-es évkönyv után (attól függően, hogy összegyűl-e a szükséges pénz) újabb évkönyvet szeretne megjelentetni.
Fekete Károly alelnök mindezekhez azt fűzte hozzá: tavaly a KITÁSZ-találkozó (a Kárpát-medencei magyar kulturális szervezetek 2016 nyarán Aradon megtartott találkozójáról van szó, amelyet évente más-más tagszervezet vállal fel – szerk. megj.) nagy erőfeszítés volt, ugyanúgy, mint a 14 aradi magyar alkotó képzőművészeti kiállításának (hosszú évtizedek óta premiernek számító) megrendezése. A felszólaló beszélt arról is, hogy az Egyesület tavaly, Aradnak az Európai Kulturális Főváros címre pályázása keretében (az aradi terv, mint ismeretes, megbukott, de esetünkben ez mellékes) öt javaslatot terjesztett elő, amelyből kettő bekerült a pályázatba. Az egyik az aradi múzeum birtokában lévő nagyméretű Feszty-triptichon rendbe hozása, kiállítása (írtunk róla annak idején, a mű nemzetközi konferencián történt bemutatása kapcsán), ebben jelentős a hozzájárulása a most leköszönt elnöknek. A másik a felújítás alatt álló Kultúrpalota orgonával való felszerelése, ami bizonyára nem kis anyagi erőfeszítés, de hosszú távra pozitív kihatással lenne a város zenei életére.
A 2017-es programra ezúttal nem térünk ki részletesen (alkalomadtán majd igen), előzetesen annyit, hogy minden hónapra van tartalmasnak ígérkező rendezvény, a legközelebbit azonban már most bejelentjük: február 21-én, jövő kedden Borbély László, az Aradhoz is (többek között felesége aradi származása révén) kötődő közismert RMDSZ-politikus könyvének bemutatása.
Amit nem halaszthatunk későbbre: a Kölcsey-elnökség arra vonatkozó javaslata, hogy az Egyesület Sándor Tivadar r. kat. papot, gáji plébánost, a Kölcsey régi és kitartó támogatóját tiszteletbeli elnöknek javasolta. (A tisztelendő úr, a rá jellemző szerénységgel inkább a volt elnökre ruházta volna át a megtiszteltetést – „a szolgát nem szokták kitüntetni”). Ugyancsak az elnökség javasolta, hogy az idei közgyűlésen ne legyen elnök- és vezetőségválasztás: egy évre, ideiglenesen, azaz jövő februárig az ügyvezető elnöki tisztséget Berecz Gábor eddigi titkár, a titkári tisztséget tőle Márkus János veszi át, a három alelnöki funkciót Fekete Károly, Hadnagy Dénes és Juhász Béla tölti be. A jogügyi tanácsos Jankó András lesz, a pénztárosi megbízatás Nagy Gabriellának jutott. Az elnökség tagjai továbbá Deák Rozália, Erdélyi István, Jámbor Ilona, Siska-Szabó Hajnalka. A közgyűlések között e tizenegy személy döntene a folyó ügyekről. A javaslatot a közgyűlésen részt vevő mintegy félszáz személy egyhangúlag megszavazta.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A remény, hogy van tovább (Beszélgetés Albert Ernővel, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazott igazgatójával)
Másfél évtizeden át volt nagy tekintélyű igazgatója Háromszék legrangosabbnak tartott középiskolájának, pályáját az iskola kultúrcsoportjának megteremtése, a legendás házi dolgozatok és helyesírási felmérők, no meg az 1975-ös „plakátforradalom” szegélyezi. Beszélgetés Albert Ernő tanárral arról is, milyen körülmények között szurkolna román csapatnak.  – Egykori diákjaként sokszor felmerült bennem: vajon ez a roppant szigorú ember hazaérve kabátjával együtt az igazgatói tartást is szögre akasztja?
– Ennyire félelmetes lettem volna? A fegyelmet még a csíkszeredai gimnáziumból hoztam magammal, ott nagyon megkövetelték a diákoktól. Nem készültem tanárnak, ám az egyetemen a gyakorlati tanítások idején annyi értéket olvashattam ki a gyermekek szeméből, hogy mégis a tanári pályát választottam. A moldvai csángókat akartam magyarra tanítani, fellelkesedve, hogy a Magyar Népi Szövetség megszervezte az ottani magyar oktatást. A kihelyezéskor Márton Gyula dékán elnevette magát: eddig mindenki tiltakozott Moldva ellen, most meg, amikor akadna egy ember, aki önként menne, már senkit sem küldhetünk, mert nemrég érkezett az értesítés, hogy megszüntetik a magyar oktatást. A felkínált két tanári hely közül Nagyváraddal szemben Sepsiszentgyörgyöt választottam. A tanfelügyelőségen viszont azzal fogadtak, hogy nincs hely a Mikóban, de kineveznek a köpeci iskolába. Bartha János ajánlására aztán – mint táncolni is tudó ember – a 3-as számú iskolába kerültem, de nem sokáig maradhattam, hamarosan kineveztek a Mikó esti tagozata igazgatójává, majd 1957-ben, nem egészen huszonöt évesen az egész iskola élére. Akkor döbbentem rá, mi vár rám: a helytállás kötelessége, a sok gyermek iránti felelősség, hogy szót kell érteni a tanári karral. Bár korábban sem volt tőlem idegen a rend, a pontosság iránti igény, a helyzet óhatatlanul megváltoztatta a magatartásomat. Soha nem volt ez álarc, amit csak a külvilág előtt viseltem, ez voltam, ezzé váltam. – Ezzel párhuzamosan pedig a Székely Mikó Kollégium történetének egyik leghosszabban „regnáló” igazgatója.
– Pedig nem indult túl jól. Az 1956-os események utórezgéseként 1958-ban letartóztatták az iskola hat diákját és Erőss János tanárt. Sokat tépelődtem: vajon meg tudtam volna-e akadályozni, hogy így alakuljon? Persze rögtön rohantam a pártbizottságra, kértem, bízzák rám, elrendezzük. A hangnem azonban, amelyen beszéltek velem, jelezte: ők tudnak még valami olyat, amit mi nem. Le is váltottak, a leánylíceumba helyeztek, majd 1960-ban visszahívtak, onnan vonultam nyugdíjba 1996-ban. Rengeteg és sokirányú feladat hárult akkoriban az iskolára. Mindig is vallottam, hogy a tanár feladata nem korlátozódik az órára való felkészülésre, illetve az óra megtartására. Ennek jegyében vezettem be a házi dolgozatokat, amelyek révén a diákjaimat arra próbáltam rávezetni, hogy egy tanéven át önállóan dolgozzanak egy témán, s abban lehetőleg örömüket leljék. Kezdetben irodalomtörténettel foglalkoztunk, írók életével, a diákok még leveleket is küldtek az íróknak, közel ötven ilyen levelezés vár még feldolgozásra. Az 1960-as évek elején jelentkezett aztán egy Nagy Róza nevű lány, hogy ő inkább a háromszéki népviseletről, varrottasokról írna, már gyűjtögetett is néhány környékbeli faluban. Én egyetemista koromban foglalkoztam népköltészetgyűjtéssel, s amikor a Háromszéki népballadák című kötet kiadásának ötlete is felmerült, már kimondottan azt kértem a diákoktól, hogy balladákat gyűjtsenek. A könyv anyaga jelentős mértékben a diákok munkájából állt össze. – És mi történt azokkal, akiket a Fennvaló nem „vert” meg a betű, az írás iránti érdeklődéssel?
– Az önállóságra való nevelés nem jelentett kizárólag irodalmi tevékenységet, az is a céljaim közé tartozott, hogy keresgélésre, kutatásra késztessem őket. Hiszen minden irányból azt érzékelhette az ember, hogy el akarják feledtetni a történelmünket.  Stanca propagandatitkár például a nyomdában állíttatta le az iskolamonográfia kiadását, mert, úgymond, túl sok a történelem benne. A faluról származottaktól elsősorban saját településük történetét kértem számon, a szentgyörgyiektől az utcanevek történetének felkutatását, térkép készítését. Albert István mai belgyógyász főorvos Dani Árpáddal két nyáron át kerékpáron járta a háromszéki vártemplomokat, várromokat, felmértek, fényképezték, ebből az anyagból született a roppant sikeresnek bizonyult Várak és vártemplomok című kötet. 
– Az egyre több korlát közé szorított korban intézményvezetőként bizonyára sok kompromisszumra is kényszerült. Mi fájt leginkább?
– Az idők során többször elhangzott, hogy a Mikó nem a legjobb helyen épült: a városközpontban vagyunk, nincs hely bővítésre, szűk az udvar. Ujjvárossy József, a Székely Mikó Kollégium és a Református Egyházmegye főgondnoka a múlt század elején azért adományozta az iskolának a tulajdonában lévő kertet, hogy majd oda költöztetik az iskolát. Ezt jeleztem is Király Károly első titkárnak, aki kezdetben beleegyezett, hogy kezdjük az egészet a fiúbentlakás építésével, pénzt is ígért a munkálatokhoz. Egy évig nem történt semmi, aztán hallom, hogy pártaktivistáknak szánt lakótelepet építenek oda. Szóvá is tettem egy gyűlésen: Király elvtárs, mi ebben az ügyben már megegyeztünk... Sajnos, semmi sem lett belőle, ma is bosszankodom, valahányszor arra járok. Más léptékű volt, mégis csalódásként éltem meg, amikor 1971-ben telefonáltak a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumból, hogy nem tudják fogadni az iskola küldöttségét. Nagyon készültünk, valamennyi utazási engedélyt beszereztük, a kultúrcsoport már túl volt a színházban tartott főpróbán. Később derült ki, hogy a pécsiek egy nagy szocialista hadgyakorlat miatt voltak kénytelenek lemondani az utazásunkat, amit aztán a ’72-es tavaszi vakációban pótoltunk.
– Igazgatósága egyik forró pillanatát a mikós diákok 1975-ös plakátragasztása jelentette. Hogy élte meg a sorstragédiákba torkolló eseményeket?
– Egy novemberi reggelen azzal fogadtak az iskolában, hogy az éjszaka folyamán néhány tanulónkat elfogta a Securitate. Köztük Hervai Zoltán tanárunk leányát, Katalint, a csoport vezetőjét, a nagyborosnyói iskolaigazgató fiát, Jakab Lehelt, később a fiamat, Leventét is kapcsolatba hozták a diákok mozgalmával. Felkerestem a Securitate megyei főnökét, Ioan Hancheșt, a tanulók hollétéről és tetteiről érdeklődtem. Meglehetősen rideg és kimért volt. Most vizsgálják az ügyüket, majd bővebben is tájékoztatnak – közölte. A fiam elmondta, hogy diáktársai őt is meghívták a gyűlésükre, de mivel edzésre kellett mennie, nem tudott részt venni, többször aztán nem hívták. Ettől kezdve arra számítottunk, hogy őt is beidézik. Késő esténként gyakran hallgattuk a pattogó lépéseket, hosszasan figyeltük, csengetnek-e lakásunk ajtaján. Egyik este az iskolánkba civilben bejáró tiszt – sokáig azt hittem, hogy KISZ-aktivista – csengetett az ajtónkon. A főnöke arra kér, mondta, menjek vele a székházba. Amikor a tömbház előtt megláttam a fekete Volgát, belém villant, vajon visszajövök-e még. A Securitate épülete előtt kísérőm kiszállt, nemsokára megérkezett a főnök helyettese, Aulich Sándor, arra kért, menjünk be az iskolába, meg akarja nézni a térképeket a földrajzszertárban. Minden tömböt átnézett, néhányat félretett, amelyekben a diákok ceruzával vagy tintával Erdélyt külön országként tüntették fel. Egyik délelőtt a fiammal együtt kellett bemennünk a Securitatéhoz. A fiamat magával vitte egy tiszt, engem a főnökhelyettes hívott be egy másik irodába. Elmondta: a tanulókat ebben az épületben tartják fogva, zajlik a kivizsgálás. Közölte, hogy a fiamat is hívták a gyűlésükbe, tudtam-e róla. Amikor elmondtam, hogy néhány napja értesültem róla, be is fejezte a kihallgatást. Egyértelmű volt, hogy mindent tudnak, csak az ellenőrzéseket végzik. 1976 tavaszán tájékoztattak arról, hogy a tanulókat szabadon engedik. Az ügyben hozott ítéleteket – négy diák kicsapását – a tantestület előtt tartott gyűlésen jelentették be. – Ez az esemény jelentette az ön igazgatói pályájának végeztét is, a tanév végén önt is „kicsapták”. – Ennek azért egyéb előzményei is voltak. Az előző tanév kicsengetési ünnepségén megjelent Izsák Ferenc főtanfelügyelő is, aki a búcsúztatóbeszédek elhangzása után odajött hozzám: „A beszédedben egyszer sem hangzott el a főtitkár elvtárs neve” – mondta. Azt feleltem, nem szükséges minden alkalommal ismételgetni a nevét, ilyenkor az eredmények a fontosak, az arra érdemes tanulók nevének felolvasása. „A tegnapi kézdivásárhelyi ünnepségen Kiss Lajos igazgató tízszer említette beszédében Ceaușescu elvtárs nevét” – érvelt. Ezt már alig tudtam szembenevetés nélkül megállni: még ezt is megszámolja, nahát! 
Az 1975-ös tanévkezdés előtti napon az egyik tanfelügyelő azzal érkezett az iskolába, hogy a főnöke el akarja előzetesen olvasni az évnyitó beszédem szövegét. Azt feleltem neki: mondhatnám, hogy még nem készítettem el, de megmutathatom, itt van. Mondja meg a főnökének, ha meg akarja hallgatni, jöjjön el az ünnepségre. Nem értem ezt a bizalmatlanságot, de amíg igazgató vagyok, ilyen kérésnek nem teszek eleget.
Ugyanazon az őszön az oktatási minisztérium tizenöt tagú csoportja ellenőrizte iskolánkat. Azt tapasztalhattuk, hogy bizonyos céllal és nagyfokú előítélettel érkeztek. Az iskola eredményeiről általában elismeréssel nyilatkoztak, de kifogásolták a szocialista szellemben való nevelés hiányosságait. A folyosón ott álltak még a szekrények, amelyekben az iskola megalapításának 110. évfordulója alkalmával közel száz mikós véndiák munkásságát mutattuk be. A csoport vezetőjével ismertetnem kellett az egykori diákok tevékenységét. Amikor megtudta, hogy Makkai Sándor Magyarországra távozott, hiába bizonygattam, hogy kiváló író. Nem beszélve Bihari József vagy Kiss Manyi érdemeiről. Bár Domokos Géza és Beke György, akkor Bukarestben élő írókról is beszéltünk, ők is képtelenek voltak ellensúlyozni az elődök megítélését. Az értékelőn többször is elhangzott, hogy a múlt felé fordultunk, nem látjuk a szocialista jövőnket, ez a káros szemlélet pedig nem szolgálja a szocialista nevelést. A plakátragasztást nem is említették, a kádercsere jegyében leváltottak, helyemre Izsák Ferenc érkezett. – Mostanában mi foglalkoztatja leginkább?
– Az, hogy sehogy sem akar kialakulni valamiféle emberi viszony a többségi nemzet és közöttünk. Nem akarják megérteni, hogy mi emberként akarunk itt élni, s az unokáink is. És éppen emberségünkben aláznak meg bennünket azzal, hogy a szimbólumaink, a magyar feliratok ellen indított buta perekben élik ki magukat soviniszta, korlátolt emberek. A pápa hetven nyelven mondja ki a béke szót, a mi nyelvünk pedig ma is sértő ebben az országban. A bűnös ember mindig félti a napjait, mindig retteg valamitől. Bizonyára érzik ők is, hogy itt valami nagy bűn lappang. Ha megbecsülnének, talán még a román csapatnak is tudnék drukkolni egy meccsen, de így képtelen vagyok mást kívánni, mint hogy verjék meg őket. 
– És a saját „bűneivel” milyen viszonyban van? 
– Nem titok, engem vallásos szellemben neveltek, Dánfalván ministrálni jártam, de még a gimnáziumban is néha. Aztán hívtak a diákszövetségbe, igazából nem is tudtuk, mi az, de izgalmasnak tűnt, kultúrfelelős voltam, szerettem, amit csináltam, alkotásnak tekintettem. Az egyetemen egyszerre vad jelszóvilágban találtam magam, milyen harcos, lendületes fiatalok ezek, gondoltam, eleinte még csodáltam is őket. Azokban az években egészen természetesen alakult ki egyfajta egyházellenes hangulat, sokan és vehemensen követelték a templomba járó két-három kollégának az IMSZ-ből való kizárását, ami az egyetemről való kizárást is jelentette volna. Aki szembefordult ezzel a hangulattal, azonnal magán találta az opportunista, a nem elég forradalmár, a megalkuvó bélyeget. Abban az időben egy ideig IMSZ-kari titkár voltam, alig tudtuk megakadályozni ezeket a kizárásokat. Én mindig, később igazgatóként is károsnak tartottam a nyílt vallásüldözést, de nem jártam templomba. Azóta sem, akkor sem, amikor 1990 után sok korábbi ádáz vallásüldöző hirtelen egyházi elöljáró akart lenni. Szegény édesanyám mindenesetre élete végéig imádkozott fiai lelki üdvéért.
– Aki önnel találkozik, a hajdani szigorú igazgató úr helyett ma egy kedves, szinte joviális öregúrt lát. Mi a titka?
– Hát kérem, nagy dolog az unoka. Az ember mindig keresi, hogy mi volt, honnan jött. Nagyszüleim harisnyás dánfalvi földműves emberek voltak, szüleim rengeteg áldozatot hoztak értünk. Mátyás unokám érkezésével az életünket látom folytathatónak, csak reménykedve, örülve tudunk beszélni róla, a csintalanságát, a szófordulatait rágjuk egész nap. Mindent megváltoztatott, okoskodik, minden érdekli, rombol is, de mindenekelőtt annak reményét táplálja, hogy van tovább.
ALBERT ERNŐ
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nyugalmazott tanára, 1960 és 1976 közötti igazgatója, népköltészeti gyűjtő. Csíkdánfalván született 1932. január 14-én. Csíkszeredában járt középiskolába, majd 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Tanítványaival mintegy 3000 csíki és háromszéki népballadát, illetve változatot gyűjtött össze, ezekből 425-öt közöl a Háromszéki népballadák című kötetben. Kötetei – Faragó Józseffel közösen: Háromszéki magyar népballadák (1973), Rigó és madár. A főd népe: egy gyimesi csángó család élete, elmondta Albert Mátyás és felesége, Tamás Katalin (1995), Sok szép cigánylány (1998), Szabad madár. Háromszéki cigány népköltészet (2000), Sír az út előttem. Háromszéki cigányoktól gyűjtött népköltészet és levéltári okmányok (2001), A halál völgye. A határőrség szervezése 1762–1764-ben (2004). Díjak, elismerések: Sepsiszentgyörgy – Pro Urbe díj (2006), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012).
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Potápi: sorsközösség-vállalásra kötelez Szent László öröksége
A Kárpát-medencei magyarság megerősítésére és a közép-európai országok szoros együttműködésén alapuló sorsközösség vállalására kötelez ma Szent László öröksége – hangsúlyozta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár pénteken Győrben, a Szent László-év központi megnyitóján, a városházán.
Potápi Árpád János az MTI beszámolója szerint kiemelte: a nemzetpolitikai célokkal összhangban soha nem látott mértékű támogatást tudott adni a kormány 2010 óta a Kárpát-medencei magyaroknak. Sorra hirdette meg a pályázatokat, többet ezek közül emelt összeggel. A következő hónapokban külhoni óvodafejlesztési programot hirdetnek meg és folytatódik a testvértelepülési pályázat is – sorolta.
Hozzátette: a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a szlovénok, a horvátok, a szerbek és a magyarok egymásra utaltságát még hangsúlyosabbá teszi a keresztény Európa megőrzése és az annak érdekében kifejtett munka. Szent László alakja olyan szimbólum, amelyet a közép-európaiság és a visegrádi országok tekintetében is használhatunk, mert ha rajta akarunk maradni a kontinens térképén évszázadok múlva is, akkor ezeket a barátságokat ápolni kell – mondta. 
Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke beszédében hangsúlyozta, Szent László uralkodásának és életművének azon értékei, amelyekre büszkék vagyunk, ma is aktuálisak. Meggyőződése szerint nem divatjamúlt kereszténynek lenni és keresztény nemzeti vezetésről beszélni, mert a keresztény értékrend szerinti munkálkodás hívők és nem hívők számára is jót teremt. Hangsúlyozta: Szent László reményei szerint arra lelkesít mindenkit, hogy a keresztény értékeket megerősítse. Beszélt arról is, hogy a lovagkirály szent király volt, arra törekedett, hogy népének békét, szabadságot és elismerést szerezzen. Uralkodása a magyarság történelmében vízválasztó volt, mert biztos alapokra helyezte a keresztény országot. A vallás erkölcsi értékét nemcsak a magánéletben, hanem a közigazgatásban és az ország építésében is megtartotta, őrizte.
Borkai Zsolt (Fidesz-KDNP), Győr polgármestere hangsúlyozta: Szent László ma arra figyelmeztet, hogy nemcsak fontos és értékes alakjai vagyunk az európai keresztény kultúrának, hanem sok esetben védelmezői is. Szent László korokon átívelő példakép, akinek rendíthetetlensége és az igaz ügy érdekében végzett szolgálata észrevehetetlenül hitet és erőt ad nekünk – tette hozzá. Kitért arra: a város számára különösen fontos a lovagkirály tisztelete és szellemi, erkölcsi hagyatékának tovább örökítése, hiszen a megyeszékhely őrzi a Szent Korona és a Szent Jobb utáni harmadik legértékesebb ereklyét, a Szent László-hermát, amelyet minden évben körmenetben visznek végig a belvárosban. A király tiszteletét ünnepi közgyűlési üléssel, lovagi napokkal és a Szent László-díj átadásával is őrzik.
A nyitóünnepség előtt Veres András szentmisét mutatott be a Nagyboldogasszony-bazilikában, ahol homíliájában Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök szavai nyomán hangsúlyozta: a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor a társadalom eszméjét keresztelik meg. Szent László életével és munkásságával ezt tette, mert egész lényét áthatotta a Krisztus-hit – mondta.
A szentmisét követően Szent László életrajzát kórusok énekelték el, Értünk támadt fényes csillag, virág ország gyökerén címmel. Az énekeket az Ének Szent László életéről című könyv alapján állította össze Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész. Az ünnepség végén megnyitották Móser Zoltán fotóművész kiállítását. A Kárpát-medence Szent László-freskóiról készített fényképsorozatot az emlékév során országszerte és a határon túl is bemutatják.
Az eseményen részt vett mások mellett Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. A nemzetpolitikáért felelős államtitkárság a múlt év végén jelentette be, hogy Árpád-házi Szent László trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából emlékévet hirdet az idei évre, hogy széles körben megismertesse a lovagkirály életét és művét.
Amint arról beszámoltunk, Nagyvárad lesz a Szent László-év egyik kiemelt helyszíne. A nagyváradi Szent László Egyesület előadás-sorozattal és kulturális fesztivállal tiszteleg a lovagkirály előtt az uralkodóról szóló idei tematikus évben.
Krónika (Kolozsvár)

Huszadik napja tiltakoztak országszerte
Bukarestben és az ország több városában tüntettek tegnap este, a tiltakozássorozat huszadik napján a kormány ellen.
A fővárosban mintegy háromezren vonultak utcára. A Győzelem – téren esőben kérték a kabinet lemondását. Doboltak, sípoltak, és kormányellenes jelszavakat skandáltak. A tüntetés mintegy másfél órát tartott, 22 óra után oszlani kezdett a tömeg.
Kolozsváron – a rendfenntartó erők becslése szerint – ugyancsak körülbelül háromezren vettek részt a tegnap esti kormány- és Szociáldemokrata Párt – ellenes tüntetésen. A megmozdulás 19 órakor kezdődött, a résztvevők végigvonultak a belváros utcáin, kormányellenes jelszavakat skandálva. Temesváron mintegy 1500-an vettek részt a kormányellenes megmozduláson. A tüntetés 21 óra körül véget ért, előtte azonban a résztvevők hangosan skandálva köszönték meg a csendőrök munkáját. Néhány százan tüntettek az este Brassóban, Nagyszebenben és Iasi-ban, néhány tucatnyian Nagyváradon, Gyulafehérváron, Szászsebesen, Besztercén, Krajován és néhány további településen is tiltakoztak a kormány ellen.
agerpres.ro
Erdély.ma

Zajjal, gesztusokkal rajzolt csendélet
A Független Színházi Napok keretében lépett fel szombaton este Nagyváradon a Pataky Klári Társulat CsendÉlet című mozgásszínházi előadásával.
A rövid, kevesebb, mint egy órás előadás háromszereplős kamaradarab, amelyben két férfi és egy nő kapcsolata rajzolódik ki előttünk. A cím – CsendÉlet – félrevezető lehet, hiszen az a mozdulatlanságot, a csendet, nyugalmat, időtlenséget sugárzó festményekre utal, amelyeken jellemzően nem látható ember, csakhogy a Pataky Klári Társulat előadásában nem az ember nélküli csend, nyugalom és a mozdulatlanság víziója jelenik meg, az előadás inkább a csend és az élet fogalmai közötti mélyebb összefüggések feltárására törekszik, egészen pontosan annak megmutatására, hogy az emberek – szó szerinti és átvitt értelemben is – hogyan mozognak belső világuk (a csend), és a külső világ (az élet) koordinátarendszerében.
Kapcsolati háló
A csendet feltétlenül a szereplők belső világában kell kutatnunk, hiszen a külső életüket a zene, gyakran a zaj uralja. A zakatoló, gépies ritmusok belső csendpusztító hangjaitól kezdve a varjúkárogás dermesztő hatásán át a szenvedélyes latin dallamokig széles a hanghatások által közvetített hangulati skála, és ebben a  külső világot érzékeltetni hivatott zavaros zenei mozgásban kell megtalálniuk a szereplőknek, ha lehetséges, a nyugalmukat. A zene harsányságával ellentétes a teljesen csupasz, sötét játéktér egyszerűsége, ahol a fény nem jár át mindent, hanem jellemzően épp csak azokat a táncoskokat világítja meg, akiknek az adott jelenetben szerepük van, és mozdulataikkal, gesztusaikkal viszik előre a történetet. Történetet írtam, de valójában nagyon nehéz történetként felfejteni a látottakat, sokkal inkább viszonyokra helyzetekre, kapcsolatokra vannak utalások, és ezekből az utalásokból áll össze egyfajta szerelmi háromszög amelyben egy férfi és egy nő életébe valahogy beleszövődik egy másik férfi is, és ez a viszonyrendszer mondhatni sorszerszerűen vezet tragédiához. Maday Tímea Kinga, Hámor József és Jellinek György precízen és hajlékonyan közvetítik a Pataky Klári megkomponálta koreográfia elemeit, olykor szólótáncot lejt egyikük a másik két szereplő tekintetétől övezve, olykor alkalmi párokba csoportosulnak a táncosok és szinkronban tolmácsolják ugyanazokat a mozdulatsorokat, vagyis a kapcsolatok szövétneke ide-oda nyúlik, terjed, alakul, ami a két férfi és a nő között folyamatos feszültséget teremt a megnyugvás lehetőségének jelzése nélkül. Mert a megnyugvás itt nem más, mint a tragédia, ami keretbe foglalja az előadást, és a nézőknek ezen a haláltól halálig tartó úton kell végigkövetniük a három ember egymással, önmagukkal, és a világgal folytatott küzdelmét. És érdemes volt végigkövetni.
Pap István
Pataky Klári 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakán, azóta független koreográfusként dolgozik.
 erdon.ro

Új elnök az EKE ‘91 Nagyvárad-Bihar élén
Vezetőségválasztás volt az EKE ‘91 Nagyvárad-Bihar  szombati ülésén, az új elnök Bara Lilla lett, aki több mint tíz éve az egyesület alelnöke volt. Okleveleket is átadtak.
Az egyesület pénzügyi helyzetéről Nagy Magda, az egyesület könyvelője számolt be. Mint elhangzott, az EKE bevétele a tavalyi év folyamán 21 952 lej volt, ebből a nyereség 2 380 lej, s az egyesület teljes vagyona, a leltári tárgyakkal együtt 44.890 lej. Tiponuţ Tibor elnök éves beszámolója következett.
Pályáztak
Mint elhangzott, a fizető tagság létszáma az elmúlt évben ha enyhén is, de csökkent. Jelenleg 171 fizető tagja van az egyesületnek, a legtöbben nyugdíjasok, de alkalmazottak és diákok is vannak közöttük. Az elmúlt év során egyetlen EKE-tag sem hunyt el, ami manapság ritka jó hír, mondta az elnök. Sajnos, folytatta, minimálisra csökkent az egyesület ismeretterjesztő tevékenysége, idő és energia hiányában nem volt, aki honismereti és ismeretterjesztő előadásokat szervezzen. Viszont 2016-ban több alkalommal is eredményesen pályáztak, így sikerült újra felpörgetniük az olajgyűjtési akciót, szerveztek egy eredményes elsősegély és életmentő tanfolyamot, megjelentettek egy egyszerű kiadványt az EKE 125. születésnapjára és sikerült megfinanszírozni a 2017-es túraterv kinyomtatását is. Egyebek mellett megszervezték az „EKE Art VI.” fotó biennálét, fő aktivitásuk pedig, akárcsak eddig, a túrázás, természetjárás volt; sok egyéb túra mellett három teljesítménytúrán is részt vettek, és három komoly magashegyi túrát is szerveztek.
Oklevelek
Az elnök kiemelte a túravezetők és szervezők szerepét és külön köszönetet mondott minden önkéntes segítőnek. Az ifjúságnevelésben 2016-ban nem jeleskedtek, de nem is álltak le teljesen. Danicska János sárkányeregető gyerektúrát szervezett. A túraterv megtervezését idén is Bara Lillának köszönhetik, a kivitelezést pedig a Vojticsek házaspár nyomdájának, ezért szintén köszönetet mondott az elnök.
A túrabeszámolót Torma József alelnök olvasta fel, mint elhangzott, tavaly az EKE ‘91 Nagyvárad-Bihar összesen 66 túrát szervezett, ezeken 1665 személy vett részt. „Túráztunk belföldön és külföldön, sok szép élménnyel és tapasztalattal gazdagodva” – hangzott el a beszámoló során.
A cenzorbizottság jelentését Ozsváth Erika ismertette röviden – mint kiderült, a bizottság mindent rendben talált. Oklevél kiosztás következett – díszoklevelet kapott Nagy Magda, az egyesület könyvelője a közösségért végzett példamutató, önzetlen munkájáért és Borsi Edit, aki pénztárosként önzetlenül, becsülettel végezte munkáját. Az év két túravezetője Danicska János és Fekete Irén lett, az év turistái pedig Reich József és Fábián György. A későbbiekben a többi jó túrateljesítményt is díjazták. Ezt követően a januári EKE-olajgyűjtés résztvevői között sorsoltak ki tombolanyereményeket.
Egyöntetűen
A gyűlés következő mozzanata a vezetőségválasztás volt. Tiponuţ Tibor elnök Bara Lilla alelnököt javasolta az egyesület élére, Bara Lilla pedig a két alelnöki tisztségre Hangai Violettát és Torma Józsefet javasolta, a titkári tisztség betöltésére pedig Puskás Évát javasolták. Mivel egyetlen vezetői tisztségre sem érkezett több javaslat, nem volt szükség titkos szavazásra, s a jelenlévő tagok Bara Lilla tartózkodása mellett egyöntetűen megszavazták az új vezetőket. Kérdésünkre válaszolva a későbbiekben Tiponuţ Tibor elmondta:  2008 óta, amikor először elnöknek választották, hosszú idő telt el, úgy érzi, legalább egy kicsit pihenni is kell, másfelől nem árt fiatalítani. Amikor átvette a tisztséget, akkor is úgy gondolta, hogy ha majd „kinevelődnek a fiatalok”, át fogja adni nekik a helyet.
Bara Lilla megköszönte a bizalmat és elmondta, szeretne egy olyan közösséget kialakítani, melynek tagjai tisztelik egymást, nem harcolnak egymás ellen és nem pletykálnak egymás háta mögött. Később kérdésünkre hozzátette ,  hogy 1997 óta tagja az egyesületnek és több mint tíz éve alelnök. Szeretné egy kicsit korszerűsíteni az egyesületet, hiszen a modern technika sok újításra ad lehetőséget. Manapság, amikor szinte mindenkinek van autója, mellyel útnak indulhat, azt szeretné, ha az EKE mégis egy pluszt jelentene, egy olyan társaságot, ahol akárhányan  összegyűlhetnek és jól érezhetik magukat.
A tombolahúzás nyertesei
A januári Nagy EKE 91 Olajgyűjtés résztvevői közül a tombolahúzás nyomán étolajat  Birinyi Jutka, Török Gusztáv és Kovács Levente nyertek, Horváth Mária, Medra Károly, valamint Kovács Levente EKE-pólót nyertek,  könyvjutalmat pedig Pătcaş Ildikó, Szabó Valéria, valamint Madas Edit vehet át. Nyereményüket kedden délutánonként 18 – 19 óra között , a Sas passzázs  alatt (Szent-László tér 2 – 4.), az első emeleti székhelyen vehetik át. Érdeklődni Tiponut Tibornál lehet a 0740 – 974 952 telefonszámon vagy a ttiponucz@gmail villanypostacímen. A következő olajgyűjtést Nagyváradon előreláthatólag április 6-án, szombaton 10 és 14 óra között tartják a szokott gyűjtőpontoknál.
Neumann Andrea
erdon.ro

Vass Áron, a makfalvi szobrász
Egy méltatlanul elfeledett székely szobrászt ajánlok a tisztelt olvasók figyelmébe, akit az állatszobrai tettek leginkább híressé. Az ember azt hinné, hogy a padlások már nem rejtegetnek kincseket, miközben minap a Mester egyik eddig ismeretlen munkájáról törölgette a port Csonta Ferenc csókfalvi barátom. 
Először ismerkedjünk meg az alkotóval. Vass Áron Makfalván született 1891. január 17-én, Vass Lajos és Albert Julianna 13. (!) gyermekeként. Iskoláit a makfalvi Wesselényi-féle népiskolában végezte, ahol hat osztály abszolválásáról szerzett bizonyítványt. A továbbtanulás vágya ez időben igen nagy volt benne, de szülei hazarendelték a  Székelyudvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskolából. Ezt követően csak az olvasás maradt számára az egyetlen vigasz és kitörési lehetőség, de a szobrászkodást sem hagyta abba, folyamatosan alkotott, kitapasztalta a különböző anyagokban rejlő lehetőségeket, szerszámokat vásárolt és kísérletezett a formákkal. Nem látogatott műtermeket és nem vett órákat nagy mesterektől. Igazi művészeti iskolája a nagy természet volt, a maga örök szépségeivel, mestere pedig a veleszületett tehetség. Állatszobrai mellett, melyek nevét ismertté tették, kompozíciós témákkal is foglalkozott mint Medvetáncoltató, Szántó székely, Székely fazekas, Üstfoltozó cigány.  Az 1920-as évektől kezdődően több városban volt kiállítása: Kolozsvár, Nagyvárad, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Torda. Szobrai azonban eljutottak Olaszországba, Hollandiába és Argentínába is.   A Ferguson traktort és jó cimboráját, a csókfalvi Csonta Endre komáját 1934-ben "fogalmazta" szoborba, de az alkotás sokáig a padlástérben húzódott meg. Nem csoda, hiszen a kulákvilág igencsak megtépázta Endre barátját, pedig keménykötésű székely gazda volt, aki egykönnyen nem adta fel a harcot az elvtársakkal szemben. A mester eredetileg a traktor mellett állva mintázta meg lelki jó barátját. Időközben a kíváncsiskodó gyerekkezeknek köszönhetően az agyagból készült kormányos kidőlt a gép mellől. Az alkotás restaurálásra szorul, de így is egy remekmű. A padlás kidobta magából, hogy mások is lássák. 
Ki tudja, hány nagyszerű alkotás várja még a padlások zegzugában, hogy újra láthassa a nagyközönség!?   A Mester, a makfalvi állatszobrász viszont nagyobb hírverést érdemelne. Vass Áron életének 89. évében, 1979. október 24-én hunyt el Makfalván. 
Balázs Árpád
eloszekelyfold.com

Száznál többen törték fejüket a Zrínyin
Hunyad megyében több mint százan vettek részt a hétvégén a Mategye Alapítvány szervezésében zajló Zrínyi Ilona matematika versenyen. A Hunyad megyei szakasznak teret biztosító Téglás Gábor Elméleti Líceumba a megye több településéről: Petrozsényból, Lupényból, Szászvárosról, Vajdahunyadról érkeztek diákok és természetesen szép számban képviseltette magát a magyar iskolaközpont diáksága is. – Idén nagyon sok elemista jelentkezett a versenyre. Másodikosok 18-an neveztek be és nagyon komolyan készültek a megmérettetésre. A pedagóguskollégák is mellénk álltak. Idén első alkalommal Kásler Enikő számtanszakos tanárnő irányította a szervezést és igazán kifogástalan munkát végzett, kezdve az októberi meghirdetéstől, a bejelentkezések, az állandó kapcsolattartás a kecskemétiekkel és a tulajdonképpeni verseny mind zökkenőmentesen zajlottak. A tanárkollégák is szívesen vállalták a versenyen való felügyeletet és mindenben segédkeztek – számolt be Orbán Juliánna nyugalmazott tanárnő, a Zrínyi Ilona matematika verseny Hunyad megyei meghonosítója, aki 7 éven keresztül szervezte a dévai elődöntőt. Tanácsokkal, jelenlétével idén is besegített a szervezésbe.
A Hunyad megyei döntőre az elmúlt hétvégén került sor. A 102 versenyző korosztálytól függően 60, 75 illetve 90 perc alatt kellett megbirkózzon a furfangos feladatokkal. – A megoldásokat tartalmazó kódlapokat idén is Farkas László, a Grapho Tipex nyomda vezetője vitte Nagyváradra, hogy időben elérhessenek a kecskeméti javító bizottsághoz. A versenyzők egyénileg már vasárnap megnézhették pontszámaikat a Mategye Alapítvány honapján. A hivatalos eredményhirdetésre azonban március 7-én kerül sor Déván, szintén a Téglás Gábor Elméleti Líceumban. Ekkor derül ki az is, hogy idén ki képviseli a megyét a Debrecenben megszervezésre kerülő döntőn április 12–14. között – közölte Orbán Juliánna tanárnő. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Tavasszal költözhet a Körösvidéki Múzeum
Többéves várakozás után a tavasz folyamán kiköltözhet a nagyváradi barokk palotából a Körösvidéki Múzeum, két héten belül ugyanis befejeződik az intézmény új székhelyének a felújítása. Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök a Krónikának elmondta, ezután az épület bebútorozása és a költöztetés következik. Az új székhely május 18-án nyitná meg kapuit a látogatók előtt.
Többéves várakozás után a tavasz folyamán kiköltözhet a római katolikus püspöki palotából a Körösvidéki Múzeum, két héten belül ugyanis befejeződnek az intézmény új székhelyének, az egykori hadapródiskolának a felújítási munkálatai. Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a több évig szünetelő, tavaly nyáron újrakezdett kivitelezési munkálatok befejeztével immár az impozáns épületnek a bebútorozása következik, amelyet a kulturális intézmény fenntartójaként két szakaszban valósítana meg a megyei önkormányzat.
A frissen felújított, hatszintes ingatlanban nincs semmilyen, a kiállítások szervezésére alkalmas bútorzat, felszerelés, ezért elsősorban a múzeum működéséhez szükséges alapberendezést szereznék meg, mondta lapunknak Pásztor Sándor, aki szerint erre vonatkozóan tavaly decemberben közbeszerzési eljárást hirdettek, és már ki is választották a nyertest. Az ötmillió lejes beruházást saját költségvetéséből fedezi az önkormányzat, a kiírás szerint a nyertes cégnek két hónapon belül, májusra kell elkészítenie a bútorzatot.
Uniós támogatást is remélnek
A költséges speciális bútorzatot (tárlók, terráriumok stb.), felszerelést európai uniós támogatással szerezné be a megyei önkormányzat, erre vonatkozóan be is nyújtottak egy pályázatot a Regionális Operatív Program (POR) keretében az Észak-Nyugati Fejlesztési Ügynökséghez. A közel ötmillió euró értékű projektbe – amelynek eredményhirdetése a közeljövőben várható – az ingatlant övező többhektáros terület rendezését, a műemlék jellegű kapuk, kerítés rekonstrukcióját is belefoglalták.
Pásztor Sándor azt szeretné, ha az impozáns új székhely május 18-án, a Körösvidéki Múzeum Napjai alkalmával megnyitná kapuit a nagyközönség előtt, akiket az egyik emeleten kialakítandó állandó kiállítás várna. „Azt kértem, hogy jórészt nagyváradi, bihari, erdélyi művészek munkái, a térség szempontjából reprezentatív festmények legyenek kiállítva” – fogalmazott ennek kapcsán a tanácselnök. Hozzátette, a múzeum munkatársai további olyan tárlatok kialakításán is dolgoznak, amelyek nem igényelnek különleges bútorzatot.
„Időközben március 31-éig meghosszabbítottuk a bérleti szerződést a római katolikus püspökséggel a barokk palotára, és áprilisban elkezdődhet a költöztetési folyamat” – közölte Pásztor Sándor. A tanácselnök szerint ez bonyolult procedúrának ígérkezik, a műtárgyak, kiállítási anyag költöztetéséhez különleges gépkocsikra, felszerelésre, őrző-védő cég alkalmazására van szükség, a kiadásokat belefoglalják a megyei tanács idei büdzséjébe. „Készülünk a költözésre, folyamatosan pakolunk, a közgyűjtemény egy része már össze van csomagolva” – mondta az elöljáró. A tárgyakat a barokk palota melletti, szintén a katolikus egyház tulajdonában lévő épületben tárolják.
Pásztor Sándor szerint az egyházzal való együttműködés a költözés után sem szakad meg, tárgyalnak arról, hogy a Körösvidéki Múzeum is támogatná a Szent László-év keretében tartandó rendezvényeket. Nagyvárad megkülönböztetett helyszíne a magyar kormány által meghirdetett emlékévnek, az itteni események fő szervezőjeként a nagyváradi római katolikus püspökség nagyszabású, Szent László király személyével kapcsolatos tárlatot tervez, amelyhez a múzeum is kölcsönözne műalkotásokat, mondta az elöljáró.
A Körösvidéki Múzeum új székhelyének, az egykori magyar királyi hadapródiskolának a felújítási munkálatai tavaly augusztusban kezdődtek el újra, miután rendellenességek miatt 2010-ben a korábbi kivitelező, a Selina cég beszüntette a munkát. A barokk palotát még 2004-ben kapta vissza a római katolikus egyház, bár a törvény szerint az állami közgyűjteményt öt év után el kellett volna költöztetni az épületből, új székhely hiányában ez továbbra is a püspöki palotában működött. Eddig helyszűke miatt a közgyűjtemény nagy része nem volt látható, de az új székhely alkalmas a mintegy 500 ezer kiállítási tárgy bemutatására. A 18 ezer négyzetméter alapterületű új székhely a tervek szerint kulturális eseményeknek is otthont ad, a múzeum kénytelen kiegészíteni bevételeit ahhoz, hogy fenn tudja tartani az épületegyüttest.
Pap Melinda 
Krónika (Kolozsvár)

Minden magyar ünnepe
Az elmúlt több mint két évtized hagyományaihoz híven, Nagyváradon az 1848-as márciusi forradalom évfordulóját az RMDSZ Bihar megyei szervezete közösen a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, a Nagyváradi Evangélikus- Lutheránus Egyházközséggel, a Nagyvárad–Bihari Unitárius Egyházközséggel, a Magyar Polgári Párt Bihar Megyei Szervezetével, valamint a civil és az ifjúsági szervezetekkel, az idén is méltóképpen szeretné megünnepelni. Nemzeti ünnepünk megemlékezési programja a következő:
MÁRCIUS 12. * 12.00 – Koszorúzás a várad-szőlősi katolikus templomkertben található emlékműnél, 13.15 – Koszorúzás Petőfi Sándor szobránál, Váradszentmárton község, Félixfürdő.
MÁRCIUS 15. * 11.00 – koszorúzás a biharpüspöki világháborús emlékmû parkjában álló kopjafánál, 12.00 – a rogériuszi református templomban ünnepi istentisztelet, ezt követően koszorúzás a harangtorony alatt kialakított emlékhelyen, 14.00 – koszorúzás Rulikowszky Kázmér emlékművénél, 14.40 – koszorúzás a Nicolae Bălcescu-szobornál, 17.00 – ökumenikus ima a nagyvárad-olaszi református templomban, 18.15 – koszorúzás és ünnepi beszédek Szacsvay Imre szobránál, majd huszárok vezette zászlós, fáklyás felvonulás a Fő utcán a Petőfi-szoborig. Ünnepi eseményeink zárásaként koszorúzás Petőfi Sándor szobránál.
Koszorúzási szándékukat az RMDSZ megyei szervezetének titkárságán, a 0259-432.884-es telefonszámon jelezhetik, hétköznaponként 9-15 óra között.
Ünnepeljünk újból együtt március 15-én!
Nagyvárad, 2017. február 23.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete
Szabad március 15-e Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Néppárt, mint minden évben, idén is tisztelettel emlékezik nemzeti ünnepünkön, március 15-én őseinkre, hőseinkre. Ahogyan az eddigiekben, az idei ünnepi megemlékezés fő rendezvényére Szacsvay Imre mártír országgyűlési jegyző Ezredévi emléktéri szobránál kerül sor, 17 órás kezdéssel.
Az eddigiektől eltérően az ünnepség főrendezvénye a Szent László téren kezdődik hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével. Idén először magyar dal és tánc fogja tehát ünnepre hívni Nagyvárad polgárait a város főterén, majd együtt vonulunk át Szacsvay Imre szobrához.
Nemzeti ünnepünknek, a magyar szabadság napjának új lendületet, frissességet kell adnia, a jövendőben való bizodalmat kell erősítenie. Éppen ezért méltón és szabadon kell 1848 tavaszának sorsdöntő pillanataira és hőseire emlékeznünk. Ez mindannyiunk, az egységes magyar nemzet közös ünnepe, összetartozásunk, a haza újjászületésének jelképe. E gondolatok jegyében kérünk és hívunk valamennyi váradi magyar polgárt, a civil szervezeteket és történelmi egyházainkat, vállaljanak részt a szervezési feladatokból, legyenek jelen és tegyük valóban közös ünnepé a 2017-es esztendő március 15-éjét.
Külön felhívással és kéréssel fordulunk a magyar politikai alakulatokhoz, tegyék félre szervezeti érdekeiket, emelkedjenek felül vélt vagy valós sérelmeiken, és engedjék, hogy együtt ünnepeljen Nagyvárad teljes magyarsága. Éppen ezért képviselőiket is szeretettel várjuk a 17 órától kezdődő ünnepi megemlékezésre.
Nagyvárad, 2017. február 23.
Az EMNP nagyváradi szervezete
Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Ma chère petite Madeleine” – a Kuncz-hagyatékról beszélgettünk Jancsó Miklóssal
Jancsó Elemérné Máthé-Szabó Magda 1971-ben vetette papírra nagybátyjával, Kuncz Aladárral kapcsolatos emlékeit. Fia, a kézirat címzettje, Jancsó Miklós nyugalmazott színész, egyetemi tanár 2016-ban úgy döntött, hogy megjelenteti ezeket. A családi krónika elsősorban nem a Fekete kolostor szerzőjeként állítja elénk az írót, hanem megismerhetjük a budapesti szalonok kedvencét, a kolozsvári kávéházak elmaradhatatlan törzsvendégét, a külső és belső eleganciában felülmúlhatatlan monoklis dandyt, a charmeur, könnyed, tréfás kedvű, de ugyanakkor érzékeny és melegszívű Dadit. A Jancsó Miklóssal készült interjúnk a MÁSKÉP sorozatunk része.
Az egykori kolozsvári Petőfi utca 56. szám alatti ház szobáinak padlótól mennyezetig érő könyvespolcai roskadoznak a könyvek, kéziratok és emléktárgyak súlya alatt. A könyvszekrények közötti falrészek sem „üresek”: megsárgult metszetetek, fotográfiák, családi portrék és csoportképek között vezet az út a dolgozószobába. Jancsó Miklós színész, mint egyetlen örökös vette át édesapja, az irodalomtörténész Jancsó Elemér és édesanyja, Máthé-Szabó Magda hagyatékát, amelynek tetemes részét a Kuncz Aladár „anyag” képezi. Amint végigvezet a házigazda a szobákon már érzem, tudom, hogy itt nemcsak Kuncz Aladárról fogunk beszélgetni, hanem egy igazi  „interbellikus” családtörténetet jegyezhetek le, amelyben a Kuncz család mellett szó lesz a Szabókról, a Jancsókról, a huszadik század első évtizedeinek kolozsvári milliőjéről. Miközben a beszélgetésre készülődve helyet keresek a kamerámnak, a jegyzetfüzetemnek, a szemközti falon egy terebélyes családfát pillantok meg. Kérdő tekintetemre máris érkezik az eligazító válasz.
A Jancsó családé. Jancsó Simon 1613-ben kapott nemességet, ezt a családfát, amelyen minden Jancsót meg lehet találni 1947-ben, születésem után egy évvel készítette Köpeci Sebestyén József, a híres heraldikus. Ha megnézi a fa koronájának a legeslegtetejét, láthatja, hogy az a vékony ágacska középen, amely a metszet felső szélét bökdösi, én vagyok: Jancsó Miklós, született 1946-ban.
- Ez tehát az apai ág. Anyai ágon is nemesek voltak? Mármint a  Máthé-Szabók..
- Udvarhely környéki kisnemesek. Igazából, anyai nagyapám volt az egyetlen Máthé-Szabó. A család maga, amelyből származik csak a Szabó nevet viselte. Szabó Károly dédapám és Ferenczi Juliánna házasságából hat gyermek született: Margit, Ilona, Kata, Anna, Károly és Kálmán. Mikor Károly nagyapám egyéves volt, a dajkával sétálni küldték. Mivel estére nem érkeztek haza, keresni kezdték, s akkor tudták meg, hogy rokonuk, Máthé Pál tekintetes úr vette a gyereket dajkástól, és kivitte Bikafalvára. Dédapám azonnal lóra ült, és kilovagolt a birtokra. A kaput zárva találta, hiába dörömbölt, senki nem engedte be, így hát kénytelen volt gyermek nélkül hazatérni. Másnap Máthé Pál bikafalvi földbirtokos, aki dédanyámnak a sógora volt, mert Ferenczi Birinek, dédanyám nővérének volt a férje, bement Udvarhelyre, és kijelentette dédapámnak, hogy hajlandó a gyereket örökbe venni, s gyermektelen lévén, örökösévé tenni. A szülők beleegyeztek, nagyapám ott maradt Bikafalván, így lett nagyapámból Máthé-Szabó Károly. Itt végezte el az orvosi egyetemet Kolozsvárott, és feleségül vette Kuncz Elemérnek Vilma nevű lányát. Három lányuk született: Margit, Magda és Márta. Magda az édesanyám.
- Már első hallásra lenyűgöző a történet. A gazdag rokon elrabolja szegényebb sógorának a gyerekét...
- Nem úgy kell elképzelni, hogy Károly soha többé nem találkozott édes szüleivel, a nővéreivel és az öccsével. Máthé Pálnak nem volt gyermeke, annak idején bevett szokás volt az ilyen örökbefogadás. Érdekesebb azonban, hogy a nagy örökségből mi sem maradt Károly nagyapámra, annak ellenére, hogy Máthé Pál felesége, Biri néni híresen fösvény volt. Családi legendaként él a következő történet, amelyet a gyerekrablással együtt megírt a dédanyám első férjének, Beczássy Manónak a lánya, Beczássy Judit a Terebélyes nagy fa című családregényben: vendégek voltak ebédre, feltálalták a töltött káposztát, s mire minden vendég kivett egy darabot, csak egyetlen töltelék maradt a tálban. Az újabb kínáláskor - érthetően - ezt senki sem vette ki. Mikor a vendégek elmentek, Pali bácsi megjegyezte – Biri  lelkem, máskor csináltasson többet. Mire Biri mama – Látja  lelkem, még meg is maradt.
- Ez tényleg megesett? És akkor hova lett a sok kincs, nagy gazdagság, ha ilyen „takarékosan” éltek?
- Pali bácsi aláírt egy váltót, amely négyezer koronára volt kiállítva. Kezességet vállalt egy unokaöccséért, nem tudom ki volt az illető, édesanyám nem akarta elárulni. A lényeg, hogy mikor vissza kellett fizetni, kiderült, hogy az unokaöcs odahamisított még egy nullát, miután az öreg aláírta, és emiatt negyvenezer koronát kellett visszafizetnie Máthé Pálnak. Annak ellenére, hogy a csalás kiderült, nagyapám nevelőapja vállalta az adósság visszafizetését. Ráment a teljes birtok.
- Most már tényleg úgy érzem, mintha  egy Mikszáth regény kellős közepén járnánk... Noszty fiúk és Tóth Marik között...
- Ehhez még csak annyit fűzök hozzá, egyelőre, hogy  Károly nagyapám öccséből, Szabó Kálmánból is nagystílű ember lett, épp olyan dzsentri fajta, mint az apja volt. Regényt írt, újságokat szerkesztett, fuvarozó vállalata volt, később a pesti lovarda igazgatója lett. Költséges életmódot folytatott, életművész volt. Hahn Jozefát, Pepi nénit vette feleségül, aki nyolc évig várt rá, s aki mindenben tökéletes ellentéte volt. A házasság nem tartott sokáig, egy gyerekük született: Laci, akit ma mindenki úgy ismer, hogy Cs. Szabó László. Laci gyermekkorának nagy részét a Rózsa utca 6. szám alatt élte le, anyja testvérei nagy szeretettel vették körül. 1918 után Pestre költözött, és ezt követően már csak látogatóba jött haza. Én, az ötvenes-hatvanas években, Pepi nénihez jártam németet tanulni, és Pepi néni mindig a fia angliai leveleit mutogatta nekem, és el volt keseredve, hogy szegény Laci, milyen rettenetesen nehéz körülmények között él Angliában. –Egy istállóban, képzelje el, egy istállóban lakik – mondogatta kétségbeesetten. Hiába bizonygatta neki bárki is, hogy az az épület többszáz évvel azelőtt volt királyi istálló, és most már műemlék, Pepi nénibe nem lehetett lelket verni.
- Szóval az édesanyja, Máthé-Szabó Magda és Cs. Szabó László unokatestvérek voltak. Jól követem a családi szálat?
- Igen. Károly és Kálmán testvérek voltak, Magda és Laci unokatestvérek. Még ennél is fontosabb azonban, hogy Cs. Szabó László édesanyám első nagy szerelme volt. Erről az érzelméről többször beszélgetett nagybátyjával, Kuncz Aladárral, Dadival, ahogy őt a családban szólították. A levelezésükben is fennmaradt néhány utalás erre vonatkozóan. Dadi próbálta okos érveléssel meggyőzni a fiatal lányt, hogy hagyjon föl az ábrándjaival. Laci ugyanis már réges-régen nem élt Kolozsváron, amikor Magda még mindig az egykori házsongárdi temetői és botanikus kerti séták emlékéből éltette érzelmeit. „Tudom, hogy néha reményeket táplálsz elmúlt érzéseiddel szemben. Nem helyeslem ezt. Még a Te érzéseid sem születhetnek többé újra, és ami azt a fiút illeti, ő soha nem érezte Veled szemben a szenvedély szédületét. Különben nagyon okos fiatalember, sokat várok tőle. […] Szívesen tanácsolnám, hogy őrizd meg mint barátodat, mint szellemi társadat, akivel levelezhetsz. De még ebben sem látok semmi jót számodra. Ő egészen különböző természet, mint te…” 1931 januárjában, néhány hónappal a halála előtt írja Magdának ezt Kuncz Aladár, a séták óta pedig eltelt több mint hat év. Itt a magyar fordítását idézem a levélnek, de tudni kell, hogy ők franciául leveleztek egymással. Ez is mutatja, hogy milyen különös, egyedi kapcsolatuk volt, amelynek saját, külön nyelvet választottak. Édesanyám egyébként Kuncz hatására lett francia szakos.
- Milyen különös összefonódások. Én meg voltam győződve, hogy Máthé-Szabó Magda  nagybátyjába, Kuncz Aladárba volt szerelmes. Azt hittem ez a magyarázata annak, hogy csak jóval Dadi halála után, alig 1945-ben ment férjhez Jancsó Elemérhez.
- Anyám rajongott Dadiért, ez kiderül az emlékiratokból. De nem volt szerelmes belé. Dadi viszont, több mint valószínű, hogy szerelemmel szerette anyámat. Minden leveléből egy olyan mély érzelmi kötődés árad, hogy szinte hihetetlen. Végig egyengette anyámnak az útját egyetemi évei alatt, francia tanulmányi útra küldte, ízlését, műveltségét csiszolta, nem volt olyan dolog, amiben ne sietett volna anyámnak a segítségére. Gróf Teleki Ádám – akivel  Kuncz Aladár közeli, nagyon jó viszonyban volt –, akit én Marosvásárhelyen ismertem meg, amikor a Színművészeti Intézet hallgatója voltam 1964–68 között, a Tulipán vendéglőben mesélte nekem borozgatás közben, hogy – Kuncz  Aladár szerelmes volt édesanyádba. Akárhogy is volt, kettejük kapcsolatáról mindazt, amit anyám közölni szeretett volna velem, leírta az emlékirataiban.
- Ugorjunk vissza az időben oda, amikor Máthé-Szabó Károly elveszi feleségül Kuncz Vilmát, aki Kuncz Aladárnak a nővére. Hogyan alakul a család élete?
- Károly nagyapám, említettem már, hogy itt Kolozsváron végezte el az orvosi fakultást, egyébként Jancsó Ödön nagyapámmal évfolyamtársak voltak, van is egy közös fényképük orvostanhallgatókként, akkor még mit sem sejtették, hogy közös unokájuk lesz. A diploma megszerzése után elvette feleségül nagyanyámat és Erzsébetvárosra költöztek, rengeteget dolgozott, körorvos volt, törvényszéki orvos, otthon is rendelt, mindemellett hatalmas családi házat építtetett, megszülettek lányai, intenzív társasági életet is éltek, egyszóval minden a legnagyobb rendben és a legnagyobb természetességgel zajlott az életükben, amikor nagyapám alig harminchat évesen hirtelen meghalt. Tüdőgyulladásban. Nagyanyámnak a három gyermekkel vissza kellett költöznie Kolozsvárra. Máthé Pálék nem segíthettek rajta, mert nem volt pénzük, eladta hát az erzsébetvárosi házat, és visszaköltözött kislányaival édesapjához, Kuncz Elekhez, aki több mint 25 évig töltötte be a tankerületi főigazgatói tisztséget Kolozsváron, és a Majális utca 5. szám alatt lakott annak idején. Amikor ide költöztek, 1912-ben, anyám mindössze öt éves volt, ennek ellenére tisztán emlékszik az akkor még csak földszintes ház minden zugára. Édesanyja, az én nagyanyám, Vilma a legfiatalabb volt a három Kuncz nővér közül, őket öt fiú követte: Doli (Adolf), Dédi (Ödön), Dadi (Aladár), Nyuszi (Andor) és Laci. Amikor özvegy nővérük visszaköltözött az apai házba, akkor a fiúk nagyrészt már nem laktak odahaza. Doli bácsi, akire tisztán emlékszem gyerekkoromból, Küküllőkőrösön volt körjegyző, Dédi jogászprofesszor Budapesten, Dadi – főgimnáziumi tanár és a Nyugat köréhez tartozó szerkesztő, író – szintén  Budapesten élt, és a vakációit Franciaországban töltötte, csak Nyuszi és Laci tartózkodtak Kolozsváron. És aztán következett 1914, kitört az első világháború. Dolit és Lacit felmentették ugyan, de Dédi és Nyuszi a frontra kerültek.
- És Kuncz Aladár a noirmoutier-i internálótáborba.
- Valóban. Vakációzni ment. 1909-től kezdődően éveken keresztül minden vakációját, szabad idejét Franciaországban töltötte. Egyszerűen rabja lett a francia kultúrának, a francia nyelvnek. Akkoriban nagy divatja volt egyébként a „franciás” műveltségnek. Gondoljon csak Ady Endrére.
- Ha jól tudom,  Kuncz Aladár közeli barátságban volt Ady Endrével.
- Hogyne. Dadi  1903-ban került fel Pestre az egyetemre, ahol magyar-latin-görög szakot végzett, és az Eötvös Kollégium tagja volt, amelyet a francia École normale superieure mintájára alapítottak, itt kezdett el a francia nyelvvel és kultúrával foglalkozni, és rendszeresen olvasta Adynak a párizsi beszámolóit. Az Eötvös Kollégiumban olyan tanárok kezébe került, mint Horváth János, Gombocz Zoltán, Riedl Frigyes, s olyan kollégista barátok társaságába, mint Szekfű Gyula, Kodály Zoltán, Balázs Béla, Szabó Dezső, Benedek Marcell, akik európai kisugárzású életműveket alkottak az elkövetkezendő évtizedekben. Aztán később, a Nyugatosok között dolgozva személyesen is megismerte Adyt, akit valósággal bálványozott, és nemegyszer lumpolták át együtt az éjszakát. Az ilyen mulatozások közül egyetlen történet maradt fenn, amelyet Dadi bátyja, Kuncz Ödön, a jogászprofesszor jegyzett le, ugyanis azon az emlékezetes mulatozáson, amely hajnalig tartott, ő is részt vett. Nagyon érdekes, hogy Ady a fiúk édesapját, Kuncz Elek tankerületi főigazgatót is ismerte, ugyanis amikor Ady a zilahi alma mater diákja volt, a Kuncz fiúk édesapja főigazgatóként Zilahon teljesített szolgálatot. Kuncz Elek halálakor Ady részvétnyilvánító levelet írt Ödönnek, Dadi bátyjának. Dadinak nem írhatott, hisz ő a moirmoutier-i internálótáborban volt akkor. „Halálra döbbentő s emlékeztető igaz fájdalommal értesülök a nemes Kuncz Elek elhunytáról. Zilahon nekem rettegett, de első pillanattól kezdve szeretett főigazgatóm volt, mint diáknak később egyre jobban igazat kellett adnom magamnak, hogy gyermek szemmel is jól föl tudtam ismerni kivételesnek egy kivételes embert. Még közelebb csatolt hozzá, hogy két derék fiát mondhatom barátomnak, jóknak, igazaknak. Fogadják kérem e betegségem miatt talán későn érkező pár soromat a gyász és részvétfogadás szívességében. Mély tisztelettel Ady Endre”. Kuncz Ödön hagyatékában maradt fent a levél. Egyébként a Kuncz család létrehozott egy alapítványt, amely minden emléket összegyűjt, amely a család kiemelkedő tagjaival kapcsolatos, és Kuncz Magdolnának, az alapítvány vezetőjének áldozatos munkája segítségével nemsokára napvilágot lát a Kuncz Ödön memoár is, hisz nemcsak édesanyám, hanem Dédi bácsi is megrögzött naplóíró volt. Abban is majd rengeteg érdekes részletre akadhatnak a filológusok. Dédi bácsi nemzetközi hírű jogászként szintén kiemelkedő tagja volt a családnak, nemrég termet neveztek el róla a kolozsvári Sapientia egyetemen.
- Mikor halt meg Kuncz Elek? És mi történt halála után Kuncz Vilmával és leányaival, hisz ha jól értettem, akkor teljesen rá voltak utalva a családfőre.
- 1915 decemberében, tüdőgyulladás vitte el őt is, akárcsak nagyanyám férjét néhány esztendővel azelőtt. Vilma nagyanyám gondos ápolása hiábavaló volt. Amikor ágynak esett, kihívták Jancsó Miklós orvosprofesszort, a család régi jó barátját. Ő kétoldali tüdőgyulladást állapított meg, ez és a hatvankilenc év akkor a halálos ítéletet jelentette, a professzor meg is mondta. Egy hétig volt beteg, nem szenvedett, sejtelme sem volt, hogy milyen súlyos az állapota. 1915. december 9-én reggel hunyta le szemét örökre. Az unokák az ablakból nézték a gyászkocsit, amely az állomásra vitte a koporsót, hogy Kuncz Elemér akaratához híven Nagyváradra szállítsák felesége mellé, akinek korai halála után sosem nősült újra és egyedül nevelte fel nyolc gyermekét. Dadi, aki ötéves volt, amikor édesanyját elveszítette, és nem vehetett részt a temetésén, amikor Noirmoutier-ban megkapta az édesapja halálhírét hozó levelet, teljesen összeomlott. A Fekete kolostorban így elevenedik meg számunkra a történet, melyben összekapcsolja a gyerekkori veszteséget az internálótáborban érzett gyásszal: „Ablakon keresztül láttam az aranyozott gyászhintót, amelyen egyszer régen szegény anyámat elvitték. Ötéves kis gyerek voltam, s betegségem miatt nem mehettem temetésére. Csak az ablakhoz vittek ölben, s mikor a lovak elindultak, a kettős ablakon át harangszó hallatszott be... A kis noirmoutier-i templomhajón végigömlött a harangok zúgása, s én titokzatos lélekablakon át, elérhetetlen messzeségben új temetést láttam. Gyászhintó haladt lebegve előttem. A koporsó után négy fivérem ment, utánuk meg tömeg. Utolsó útjára kísérik apámat.”
- Hány éves volt akkor a Miklós édesanyja? Mi történt utána?
- Édesanyám, Magda mindössze hét éves volt 1915-ben. Utána egy elég nehéz periódus következett számukra. Vilma nagyanyám azonban nagyon talpresetten megoldotta a helyzetet. Kosztosokat fogadott, panziót vezetett, varrt, még novellákat is írt. Így telt el a háború. Dadi 1919-ben szabadult, de csak 1923-ban költözött haza Kolozsvárra, addig Budapesten élt, ugyanabban a Damjanich utcai Szappanyos penzióban, ahol a háború előtt is szobája volt, és ahol a Nyugatosok otthon érezték magukat, mert a penziót működtető két hölgy teljesen elkényeztette őket, még a kedvenc ételét is ismerték mindenkinek. Tanított, fordította Anatole France, Maupassant

Ünnepelnek az idén a lazaristák
A lazaristák 2017-ben ünneplik fennállásuknak 400. évfordulóját. Ez alkalomból Nagyváradon, a Katalin-telepi római katolikus plébánián egy öt részből álló előadássorozat indult útjára.
A Katalin-telepi plébániatemplomban szombat este megjelent érdeklődőket Vass Csaba segédlelkész köszöntötte. A lazaristák közösségét egy családhoz hasonlította, melynek Váradon két tagja van, nagyobb kitekintésben pedig a rend magyar tartományában 8-an tevékenykednek, míg az egész világon több mint 3200-an. Ugyanakkor több rokoni ág is működik, például az alapítójukról elnevezett vincések, akik több százezren vannak, pontosabban 290 civil vagy egyházi szervezet tartozik a vincés családhoz. Arra hívta fel a figyelmet: a 400. éves évforduló alkalmából egy ötrészes, kéthavonta megtartott előadássorozat indul útjára a Katalin-telepen, melynek keretében lazaristák mutatják be a szerzetesrendet, a missziós életet, Páli Szent Vincét, a rend alapítóját és a vincés lelkiséget.
Legyünk találékonyak
A mostani, első előadó a Budapesten szolgáló Bényei Botond CM atya volt, aki egy jól sikerült képes elmélkedés keretében ismertette a rendalapító életét. Mint kiderült, sok más szenthez hasonlóan ő is kanyargós úton jutott el az életszentségig, az „örömszimfóniáig”, lépésről-lépésre fedezte fel az evangélium által említett kincset, melyért érdemes mindent félretenni. Falusi gyermekként látta meg a napvilágot Franciaországban, 1581. április 24-én, és 19 éves korában, 1600-ban szentelték pappá. A kezdetekben nem annyira a lelkek üdvéért való munkálkodás hajtotta, hanem inkább a földi, anyagi javak iránti vágy. 1605-ben két évre eltűnt a láthatárról, erről az időszakról ő maga se beszélt szívesen, valószínűleg azért, mert rabszolga volt. 1612-ben egy éven keresztül egy Párizs melletti plébánián élte át a lelkipásztori élet szépségeit, innentől kezdve indult el a lelki fejlődés útján. 1613-ban a De Gondi grófi családhoz került mint házitanító és káplán, melyet követő időszakban két olyan esemény is történt az életében, mely meghatározó volt számára abból a szempontból, hogy rendet alapított, majd a szervezett formában való segítségnyújtásra helyezte a hangsúlyt (1617-ben meglátogatott egy beteg földművest, illetve egy másik alkalommal egy szentmise előtt egy családot).
A Missziós Társaságot hivatalosan 1625-ben alapította meg, melyet az érsek egy évvel később ismert el, 1633-ban pedig VIII. Orbán pápa is jóváhagyott. 1632-ben megvásárolta a rend számára a párizsi Szent Lázár-házat, innen a lazaristák elnevezés. Szívügye volt a külföldi missziók szervezése, és olyan előadásokat tartott, hogy szinte valamennyi fel lett jegyezve. Már az életében szentként tisztelték. Hosszú betegség után 1660-ban hunyt el, 1729-ben boldoggá, majd 1737-ben szentté avatták.
Páli Szent Vincének kedvenc mondása volt, hogy „nem kell kapkodással megelőzni a Gondviselést, de amint utat nyit előttünk, az ember már nem lépkedhet, hanem futnia kell!”. Nem a körülményekkel foglalkozott, hanem azzal, hogy a szeretet mindenhol megnyilvánuljon. Találékony volt, a példáját követve igyekezzünk mi is találékonyak lenni- tanácsolta az egybegyűlteknek a meghívott.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Beszélgetés Berecz Gáborral, az Aradi Kölcsey Egyesület ügyvezető elnökével
Szinten tartani, sőt lendíteni a Kölcsey ügyét
A Kölcsey Egyesület legutóbbi közgyűlésén az eddigi elnök lemondása után új elnököt és vezetőséget kellett volna választani. Furcsa helyzet alakult ki: a résztvevők (egyéb variáns hiányában) elfogadták a (csonka) elnökség javaslatát, hogy egy évig, a következő februárig ideiglenes vezetőség irányítsa a Kölcsey ügyeit, s ügyvezető elnökké Berecz Gábor eddigi titkárt jelölték.
Vele beszélgetünk az alábbiakban.
– Hogyan fogadtad, hogy Te lettél a Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke?
– Amikor először valaki gratulált, azt mondtam: sajnos, én vagyok. Valahogy másképpen kellett volna alakulniuk a dolgoknak, nem lemondással és személyes ambíciókkal. Nem is nekem kellett volna elnöknek lennem, szerintem Fekete Károly kollégánk rátermett az ilyen tisztségre, de valahol éreztem, hogy a teher rám fog nehezedni. Tíz évig titkára voltam az egyesületnek, sőt már Pávai Gyula idején is bedolgoztam, van bizonyos fokú rálátásom a dolgokra – szervezés, utánajárás, gazdasági dolgok, egyebek. Őszintén szólva nem szívesen fogadtam el – az én hajam is őszül, nagyon sok papír, cetli van az asztalomon olyan témákról, amelyeket még szeretnék kutatni, szeretnék olvasni, elmenni sok helyre itthon és külföldön, nemcsak a Kölcseynek, de több más egyesületnek is tagja vagyok–, ez a funkció tehát akadály a személyes érdeklődési köröm szempontjából. De úgy láttam, minden beképzeltség nélkül mondom, hogy rám most szükség van. A funkciót arra fogom felhasználni, hogy színvonalon tartsuk vagy lendítsünk a Kölcsey tevékenységén, megfelelően képviseljük az egyesületet az ország határian belül, de azon túl is. A Kölcseynek jó neve van Nagyváradon, Makón, Kaposvárott és másutt is.
– Akkor beszéljünk a „szinten tartásról, lendítésről”.
– Az elmúlt években az egyesület szerteágazó tevékenységet folytatott mind Arad megyei, mind országos és nemzetközi viszonylatban, gyakran társszervezetekkel együtt tartottunk rendezvényeket. Szeretnénk néhány alaprendezvényt folytatni, megtartani, megfelelő szinten. Ha viszonyítjuk a Kölcsey jelenlegi taglétszámát a régihez, nyilvánvaló, hogy nem tehetünk ugyanannyit, mint valamikor, amikor a magyarságnak sokkal erőteljesebb volt a jelenléte, gazdasági ereje, a két világháború között, például, de igyekszünk, ha nem is mennyiséget, de minőséget adni, amit felvállaltunk, azt az új körülmények között is hozni.
– Térjünk rá a 2017-es elképzelésekre. Mit vett be az egyesület idei tevékenységi tervébe?
– Megtartottuk, mint minden évben, a Magyar Kultúra Napját január 22-én, kiosztottuk a Kölcsey-díjakat, februárban volt a közgyűlés, egy könyvbemutató. Március 15. táján bevezettük a honismereti találkozót, „interaktív sétát” az 1848–49-es események kapcsán, felnőtteknek és diákoknak egyaránt. Minden évben Arad egyik kerületében elvezetjük őket és ismertetjük, milyen események, történések fűződnek az egyes épületekhez – a cél Arad jobb megismerése. Idén a város központja, a Szabadság tér és környéke a célpont. Lehet fotózni, kérdezni. A következő években a külvárosokra is kitérünk.
– Kik az „idegenvezetők”? Általában: hogyan oszlik meg a munka a vezetőségen belül?
– Ez esetben Fekete Károly és Erdélyi István a témafelelős, ők állítják össze évről évre a programot. Minden rendezvénynek megvan egyébként a maga két-három felelőse, de adott esetben több más tag is közreműködik (például ha egy festménytárlatot gyorsan kell berendezni).
Áprilisban az egyik téma a költészet napja. Március 2-án lesz nagy költőnk, Arany János születésének 200. évfordulója. Úgy gondoltuk, hogy egy kultúrcsoport színházi előadásaként március végén, április elején emlékezünk meg az eseményről. Reméljük, hogy addig meg tudjuk jelentetni a második Kölcsey Évkönyvet (az első a 2013–14-es időszak eseményeit foglalta magában, a mostani a 2015–2016-os évet dokumentálná). A tervek szerint 26-án lesz Simó Margit képzőművész kiállítása: a művésznő Dante Isteni színjátékát illusztrálta, a grafikákat többnyelvű felirattal állítanánk ki.
– Apropó évkönyv. Megszoktuk, hogy a Kölcsey minden évben újabb és újabb Fecskés könyveket ad ki, a közgyűlésen júniusra újabbat ígértek. Hogy áll a könyvkiadás-terv?
– Rengeteg anyag gyűlt össze, több könyvre való, a Fecskés könyvek sorozatból az egyik valóban már nyomdában van – nem akarom elárulni a címét, legyen meglepetés –, legalább három úgy áll, hogy tördelni kell, korrektúrázni. Mindehhez az szükséges, hogy a tagságunk, szimpatizánsaink jobban odafigyeljenek ránk, „adjanak egy lökést”, mert a tagsági díjakból begyűlt összeg kiadásainknak csak egy részét fedezi, nagyobb programokra nem futja belőle. Azokra pályázatok kellenek, 3-4-et a városi művelődési bizottsághoz adunk be, némelyik könyv kiadását magánszponzorok is támogatják.
– Májustól folytassuk, e hónapra a felolvasott terv kórusfesztivált említett.
– Szeretnénk hagyományt teremteni – Hadnagy Dénes javaslatára –, a diák kórusfesztivál szervezésével, de nem versenyszerűen, hanem fellépési, kibontakozási lehetőség biztosításával Arad és vidékének tanulói számára. Nemcsak kórusok, hanem vokálegyüttesek, hangszeresek (egyénileg vagy csoportosan) is felléphetnének. Az első ilyen rendezvényünk tavaly volt, a második, idén, mondhatni már hagyományteremtés lenne.
Júniusban folytatnánk A Bánság és a Partium határánművelődéstörténeti konferenciát, a negyedik rendezvénnyel. Az elképzelések szerint az aradi zenei életről, de volt olyan javaslat Jankó András részéről, hogy a solymosi várról beszéljünk. Még nem dőlt el, mi is lesz a főtéma. Ha a zene, akkor reprintben kiadnánk egy régi aradi, zenei életről szóló könyvet.
Júliusban a Kölcsey különböző honismereti találkozókon vesz részt itthon és az anyaországban, a KITÁSZ júliusi konferenciáján is ott leszünk, de csoportokat is fogadunk, amelyeket mi vezetünk végig Aradon vagy a megyén.
Augusztus általában a szabadságolások, pihenők időszaka, de mi már szervezzük a következő időszakot. Szeptemberben vannak az aradi magyar napok, szeptemberben lesz a 14. Alma Mater-találkozó. A hónap végén tartanánk meg (az időpontot még egyeztetni kell) a reformáció 500. évfordulója előtt tisztelgő vallás- és művelődéstörténeti szimpóziumot, nagyváradi, kolozsvári professzor-előadókkal.
Október folyamán rendkívüli előadást szeretnénk tartani az orvosbiológus Dankó Katalin professzor asszony részvételével az egészségről. Novemberben Eisele Szűcs Zoé festőművész gyűjteményes kiállítására kerül sor, decemberben (9-re terveztük) tartjuk meg az 5. adventi hangversenyt és kórustalálkozót.
A fentiek persze csak vázlat, jöhetnek most nem látott események is.
– A közgyűlésen elhangzott Ódry Máriának egy nagyon érdekes javaslata, hogy a Kölcsey karolná fel egy Kölcsey-képtár ötletét, s érvekkel is alátámasztotta ennek szükségességét. Mit gondolsz róla?
– Az ötlet nagyon jó, és fel is szeretnénk karolni – a gond az, hogy helyszűkében vagyunk. Évekkel ezelőtt elindítottuk a folyamatot, hogy megkapjuk a Minorita rendházban lévő előadótermet, meg azt a két termet, amelynek könyvtárnak használtunk (a könyveink nagy része ma is ott van). Pár éve már szóbeli megegyezés is született erről, de nem írták alá a szerződést – újra kell tárgyalni a dolgot a minorita rendházzal, tisztázni a tulajdonviszonyokat, addig ott se pályázni, se beruházni nem lehet. De nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, mert számos (tűzvédelmi és egyéb) szabálynak kell megfelelni, a mostani állapotában a terem működtetésére egészen biztosan nem kaphatnánk jóváhagyást. Ha találnánk olyan helyiséget, akár magánszemélynél, más lenne a helyzet.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Áder Szalontán: szent aggodalommal is lehet óvni és menteni
Áder János köztársasági elnök részvételével csütörtökön Nagyszalontán elrajtolt a költő születése 200. évfordulója alkalmából meghirdetett Arany-emlékév. Az államfő beszédében feltette a kérdést: ismerjük-e Arany Jánost igazán, vagy csak iskolai tanulmányaink kötelező tételeit tudjuk felmondani? A bicentenárium alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia konferenciát rendezett a hajdúvárosban, és az előadásokon kevésbé ismert adatok, információk hangzottak el „a teljes magyarság hordozójának" is nevezett költő életével, pályájával kapcsolatban.
Arany János ma is velünk, hatása bennünk van. Emberöltőkre a magyar irodalom mércéjévé vált, szállóigévé lettek sorai – jelentette ki Áder János köztársasági elnök csütörtökön Nagyszalontán, a költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett Arany-emlékév hivatalos megnyitóján.
A hajdúváros polgármesteri hivatalának nagytermében elmondott méltatásában az államfő kijelentette: Arany nélkül szegényebbek lennénk, szegényesebben tudnánk kifejezni magunkat édes anyanyelvünkön. A költő pályáját, a Magyarországon a 19. században „összesűrűsödött történelmi időt" ismertetve a köztársasági elnök úgy vélekedett: Arany műveiben halála után is velünk marad, mert maradandót hozott létre: hidat, verset, újító szerkezetet, szobrot, tudományos tételt, regényt, békét és szabadságot. „Arany János kerülte a nyilvánosságot, óvatos aggodalommal tekintett a kéretlen népszerűségre. Alkotó életével, visszahúzódó alkatával azonban mégis részesévé vált a 19. század legnagyobb vállalkozásának: a magyar nemzet újraalapításának" – jelentette ki Áder János, aki szerint ma Arannyal mérjük és számoljuk azt az időt, amikor a magyar név s a magyar nyelv új becsületet szerzett magának.
Az államfő úgy vélte, a költő még a hazaszeretetben is annyira szemérmes volt, hogy régmúlt korok hőseivel mondatta el, mit jelent tartozni valahova, vagy meghalni egy eszméért. A köztársasági elnök elmondta, születésének 200. évfordulóján joggal tesszük fel a kérdést: ismerjük-e Arany Jánost igazán, vagy csak iskolai tanulmányaink kötelező tételeit tudjuk felmondani? „Egy nemzeti mítoszt tisztelünk-e benne, vagy értjük igényességét, bizonytalanságát, lelkének indulatait? Engedtük-e már közel magunkhoz szellemét? Ízlelgettük-e mondatait. Csodáltuk-e szóképeit? Milyennek látjuk Arany Jánost?" – tette fel a kérdést Áder, aki felhívta a figyelmet, hogy közös jövőnk, a haza sorsa nemcsak az anyagi jóléten, a nemzeti összterméken, vagy látványos sikereinken múlik, hanem azon is, megbecsüljük-e nagyjaink teljesítményét, emlékezünk-e rájuk, és tanulunk-e tőlük.
A köztársasági elnök megállapította, Arany János alakja azt üzeni az utókor számára, hogy a méltósággal, szerényen végzett munka is ér annyit, mint a zajos siker. Rövid szalontai látogatása során az államfő ellátogatott a helyi Csonka-toronyban működő Arany-emlékmúzeumba és a költő egykori szülőháza, az egykori bogárhátú öreg viskó helyén álló tájházba, és megkoszorúzta a poéta egész alakos ülőszobrát is.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az emlékév egyházi fővédnökeként a megnyitón örömének adott hangot, hogy a reformáció 500. évfordulóján úgy tudjuk ünnepelni Arany születése bicentenáriumát, hogy közben a mai világra, a magyar nemzet jelenlegi helyzetére tekinthetünk. Az egyházfő szerint reménnyé kell váljon az emlékezet, a jelen társadalmának pedig akár 200 esztendőre kell programoznia önmagát. Patócs Júlia, a szalontai Arany János Művelődési Egyesület (AJME) elnöke elmondta, három éve, pontosan ezer napja kezdte el a jeles és kerek évfordulóra, az Arany-évre való készülődést a szülőváros, amely az egész évet betöltő programsorozattal tiszteleg legnagyobb szülötte előtt.
A bicentenárium alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) csütörtökön konferenciát rendezett a hajdúvárosban, és az előadásokon a nagyközönség számára kevésbé ismert adatok, információk hangzottak el „a teljes magyarság hordozójának" is nevezett Arany életével, pályájával kapcsolatban. Az egyik kései utódnak számító Török Ádám, az MTA főtitkára felidézte: titoknokként, azaz főtitkárként a költő kiemelkedő gondossággal dolgozott 12 éven át, ez idő alatt például 3490 levélfogalmazvány és több mint 300 ülési jegyzőkönyv fűződik a nevéhez. Dánielisz Endre szalontai helytörténész, Arany-kutató elmondta, 1716-os összeírásban szerepelnek először Aranyok a hajdúvárosban, ekkoriban telepedtek meg a környéken. A költő első fennmaradt, 17 évesen írt munkájaként mutatta be Korompay H. János tudományos tanácsadó, Arany összes műveinek sorozatszerkesztője az Arany által 1834-ben készített prédikációt, amely későbbi verseiben visszatér, sőt Vörösmarty forrásául is szolgálhatott. Kiderült az is, hogy Arany arcviselete és portréi nemcsak személyes stílust és ízlést tükröznek, hanem politikai gesztusnak számítottak. Hász-Fehér Katalin szegedi egyetemi tanár elmondta, a költő értelmezte is a róla készült portrékat, „beszélt" is általuk, ugyanakkor egyetlen szoborhoz ült modellt, Izsó Miklós alkotásához.
Az emlékév nyitánya keretében csütörtökön bemutatják az Arany Szalontája, Szalonta Aranya című, a költő életútját felölelő kötetet is. Délután erdélyi és anyaországi meghívottak részvételével megemlékezést és ünnepi műsort tartanak a szalontai szoborparkban, amelyet gyertyás menet követ, majd Honnan és hová – Arany János költészete címmel a nagyváradi Szigligeti Színház bemutató előadása zárja a hajdúvárosi programsorozatot.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Folytatják, ahogy Nagy-Kopeczky Kálmán megálmodta (Cimborák Bábszínház)
Pótolhatatlan a Nagy-Kopeczky Kálmán hiánya, 2015. december 3-án bekövetkezett halálával új korszak kezdődött a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház életében – magyarázza Péter Orsolya, a bábtársulat művészeti vezetője. Ő maga tudatosan próbálja tovább vinni, erősíteni azt a szemléletmódot, amelyet a bábszínházat létrehozó elődje markánsan képviselt, így nem mondtak le arról a törekvésükről sem, hogy független intézménnyé váljanak. A társulatuk bővült, előadásaik egyre népszerűbbek, legutóbbi, A három kismalac című bemutatójukat február végén tartották, a napokban pedig Debrecenben vendégszerepelnek.
Hivatalos megalapításától (1998) kezdődően a Cimborák Bábszínház a Tamási Áron Színház tagozataként működik, noha Nagy-Kopeczky Kálmán már elindult az önállósodáshoz vezető úton, „letette az alapkövet”. Támogató ígéreteket is kaptak a fenntartó városházától, Péter Orsolya szerint továbbra is van esélyük, csupán azt nem tudni, mikor történhet meg. Tavaly sikerült kibővíteni a társulatot, ma már öt bábszínész (Lukács Emőke, Nagy-Lázár József, Páll-Gecse Ákos, Szucher Ágnes, Vincze Tímea) és három színházi alkalmazott, illetve a művészeti vezető alkotja csapatukat, ez is lényeges változás 2015. végéhez képest, amikor a társulat mindössze három bábszínészből állt.
Nagy-Kopeczky Kálmán távozása után azzal szembesültek, új előadásokat kell létrehozniuk, ugyanis szinte minden korábbi darabban fontos szerepet játszott, Verstől versig hajt a csordás című, igen sikeres előadásukról le is kellett mondaniuk. Nehézségeiket az is fokozta, hogy ugyanabban az évben december elején tűzvédelmi okok miatt be kellett zárni a bábstúdiót, azóta „hontalanok és alkalmazkodók”, mindenhol játszanak, ahol éppen lehetőségük van, a nagyszínpadon, a Háromszék Táncstúdióban vagy a Kamarateremben. Készült egy terv a bábstúdió felújítására, ám a magas költségek miatt felmerült egy teljesen új bábszínház építésének lehetősége is, több vélemény szerint ez lenne a legjobb megoldás, mert Sepsiszentgyörgy megérdemel egy önálló bábszínházat.
Péter Orsolya „kapott feladatként” tekint művészeti vezetői munkájára, művelődésszervezőként szegődött a bábtársulathoz 2011-ben, azóta folyamatosan tanulja új színházi szakmáját. Jól ismerte Nagy-Kopeczky Kálmán elképzeléseit, s mint meséli, a néhai társulatvezető folyamatosan küzdött a bábszínházért, annak érdekeit mindennél előbb helyezte, túlhajszolta magát, és ma már úgy látja, beszélgetéseik alkalmával „hagyakozott”, mert tartott a haláltól. Nagy-Kopeczky Kálmán önálló műfajként tekintette a bábszínházat, mely kortól függetlenül a lélekre hat, mindig nagyon figyelt a gyermekekre, és markáns irányvonalat szabott, melynek lényege, hogy a nagyon gazdag magyar népmesei örökségre kell építeni – hangsúlyozza Péter Orsolya. Emellett folytatják a vidéki előadásokat is, mind a háromszéki falvakban, mind szórványvidéken. Tavaly ősszel a Székelyföld Napokon nyolc megyei faluban, illetve Brassó környékén léptek fel, igazi gyermeksereg követte előadásaikat.
2016-ban három új produkciót mutattak be, február végén Tasnádi István Cyber Cyrano című, kamaszoknak szánt „netdrámáját”, júniusban magyar népmese alapján készült, A rest legényről című bábjátékkal álltak színpadra, míg decemberben Nagy-Kopeczky Kálmán halálának első évfordulójára felújították korábbi, Benedek Elek meséje alapján készült darabjukat, A só című előadást. Legutóbbi bemutatójukat most február végén tartották, A három kismalac című hagyományos bábjátékukat szabadtéren, vásárokban is játszhatják majd. Két fesztiválra is készülnek, júniusban egy brassói nemzetközi báb- és marionettfesztiválra mennek, októberben pedig Nagyváradon várják őket a Fux Pál egykori bábtervezőnek, rendezőnek és grafikusnak emléket állító bábos találkozóra. Emellett magyarországi meghívásoknak is eleget tesznek, tegnap a debreceni Vojtina Bábszínházban léptek fel. De a Cimborák Bábszínház szívesen részt vállal minden gyermekeket érintő sepsiszentgyörgyi rendezvényen, újabban ők szervezik a Szent György Napok bábelőadásait is. Örülnek annak, hogy egyre több szabadelőadást tarthatnak, nemcsak délelőttönként fogadnak szervezett gyermekcsoportokat, hanem délutánonként egyre több család jön bábelőadásaikra, rendszeresen telt házzal játszanak, ez a sepsiszentgyörgyi közönséget dicséri, más erdélyi városokban ez kevésbé jellemző.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bocskai-zarándoklat Nagyváradon
Immár tizenegyedik alkalommal ér el Nagyváradra a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Bocskai Munkabizottsága által szervezett Bocskai-zarándoklat.
A több mint tíz éves hagyománynak megfelelően a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) kerengőjében található Bocskai István emlékplakettet is megkoszorúzza az a Hajdú-Bihar megyei küldöttség, mely minden évben zarándoklatot szervez Bocskai István fejedelem életének fontos állomásaira. A magyarországi vendégeket vasárnap délelőtt fogadta és köszöntötte az egyetem dísztermében Pintér István, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, dr. Flóra Gábor, a PKE rektorhelyettese tolmácsolta dr. Pálfi József rektor üdvözletét. Felszólalt a díszteremben Szólláth Tibor, a magyarországi delegáció vezetője, Hajdúnánás polgármestere. felidézte, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Bocskai Munkabizottsága 2007-ben helyezett el emléktáblát Bocskai István gyulafehérvári nyughelyén, és akkor azt gondolták, hogy ez ne egy egyszeri alkalom legyen, így alakult ki a Bocskai zarándoklat terve, amelynek lényege az, hogy felfűzzék egy zarándokútra azokat a helyszíneket, amelyeknek Bocskai életében fontos szerepet játszottak. Így nem maradhatott ki a zarándoklatból Nagyvárad sem, ahol Bocskai Isttváni várkapitány volt.
Hajdúkat letelepített
A múltra visszautalva Szólláth Tibor elmondta, hogy a 16. századi szétszabdalt Magyarországon egyvalamiben volt egyetértés a különböző politikai erők között, abban, hogy a hajdúkat, „ezt a vad népséget” ki kell irtani. Ebben a közegben és közhangulatban döntött Bocskai István úgy, hogy a hajdúkat letelepíti és szabadságjogokat biztosít számukra. A letelpített hajdúk pedig nem várfalakat, hanem templomokat és iskolákat építettek. Hozzátette, hogy a közel tízezres letelepített hajdúság és hozzátartozóik mára több mint százezres népességgé gyarapodott, aminek a mára nézve is fontos üzenete van: ma nem meghalni kell a magyarságért, hanem élni kell, és életet adni. A díszteremben szavalt Meleg Vilmos színművész, majd a megjelentek és a zarándokok levonultak a kerengőbe, ahol Meleg Vilmos újabb szavalata után megkoszorúzták a Bocskai emlékplakettet. Többek között koszorúztak öt hajdúváros – Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúböszörmény, Vámospércs és Hajdúnánás – képviselői is. Az esemény a Himnusz eléneklésével zárult.
Pap István
erdon.ro

Díjazott diákokon spórolnak
Ötvenhárom magyar matematika szakos tanár beadvánnyal fordult Király András oktatási államtitkárhoz, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy a korábbi hatvan helyett idén csak huszonhét erdélyi diák részvételét támogatja a szaktárca a Kárpát-medencei Magyar Matematikaversenyen.
A magyar középiskolák matematika versenyeinek országos bizottsága tagjai kifogásolják, hogy a kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság önkényesen módosította februárban a versenyszabályt, holott a szóban forgó vetélkedő helyi szakaszait múlt év novemberében, a megyei döntőket decemberben tartották. Az országos keret létszámának drasztikus csökkentése érinti azokat a háromszéki diákokat is, akiket a februárban Nagyváradon tartott országos döntőn a minisztériumon kívüli versenybizottság díjazott. A versenyen a szaktárca huszonhét díjából tízet háromszéki diákok hoztak el. A versenyszabályzat szerint Kovászna megyének tizenöt hely jutott volna, de a tavalyi kitűnő eredmények okán huszonegyen vehettek részt a döntőn, és mint utólag kiderült, a legjobbakon spórol a minisztérium.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szalontára ért az Önkéntesség Karavánja
Szociális szférában tevékenykedő civil szervezetek találkoztak pénteken Nagyszalontán a nagyváradi Caritas Catolica meghívására, hogy egy tematikus képzés keretében az önkéntességről és az önkéntesek hatékony felhasználásáról folytassanak tapasztalatcserét. A rendezvényt a svájci finanszírozású VOLO-projekt keretében szervezték meg az Önkéntesség Karavánjának újabb állomásaként. A projekt célja egy interneten is elérhető, regionális önkénteshálózat kiépítése Bihar, Szatmár és Szilágy megyében.
A nagyszalontai találkozón – melynek a Slavia Hotel adott otthont – hat civil szervezet képviseltette magát. A nagyszalontai Smiles Egyesület, a József Ház Idősek Otthona és a Szent Ferenc Alapítvány mellett jelen voltak a Bélfenyéri Kolping Egyesület, valamint a Tenkei Keresztény Segélyszervezet és a Peniel Keresztény Egyesület képviselői is. A képzés keretében Löchli Tünde és Szabó Laura trénerek többek közt beszéltek az önkéntességet szabályozó, 2014-ben kibocsátott, 78-as számú törvény által kínált lehetőségekről és megkötésekről, ugyanakkor gyakorlati tanácsokkal is szolgáltak az önkéntesek toborzását, motiválását, megtartását és kezelését illetően.
A szervezők ugyanakkor kifejezték: továbbra is várják azon civil szervezetek csatlakozását a regionális hálózathoz, amelyek önkénteseket foglalkoztatnak a szociális szférában. Az érdekelt szervezetek a www.volonet.ro weboldalon iratkozhatnak fel a hálózatba. Ugyanitt jelentkezhet önkéntesnek is bármely 16 éven felüli személy, aki hajlandó szabadidejét, energiáját és tehetségét más, rászoruló emberek szolgálatába állítani.
A VOLO-projekt a Svájci–Román Együttműködési Program keretében valósult meg. Főpályázó a nagyváradi Caritas Catolica, projektpartner a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet.
Sz. G. T
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nincs kellő veszélyérzet az európaiakban
Az ismert biztonságpolitikai szakértő, Földi László előadásán és könyvbemutatóján vehettek részt az érdeklődők március 3-án a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, akinek Migráció – gondolatok Európa védelméről című kötete néhány hónapja jelent meg.
A szerző rendszeresen ír publicisztikákat napi- és hetilapokba, valamint gyakran szerepelt és szerepel a televíziókban is. A Polgári Esték rendezvénysorozat keretében, a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására beszélt meglátásairól Földi László Nagyváradon, különösképpen az Európát ért migrációs hullámról és a bekövetkezett sokrétű válságról, amelyet a domináns nyugat-európai körök bagatellizálni próbálnak, illetve pusztán menekültügyi, segítségnyújtási ügynek igyekeznek beállítani és ekként is kezelni. Holott a volt hírszerző tiszt szerint a muszlim tömeg Európába áramlása irányítottan zajlik, az érkezők „a multikulturalizmust erőltető európai erők segédcsapatai”. Álságos civil szervezetek és transznacionális álliberális körök segítségével vetik meg az alapját egy majdani tömegbázisnak, hiszen „az iszlám nem vallás, hanem politikai mozgalom”. A megoldás szerinte az, hogy a háborúkat abba kell hagyni, minden félnek meg kell szüntetnie a beavatkozásokat és fegyverszállításokat a konfliktusos zónákba, le kell zárni Európa határait, de nem a schengeni határokat, hanem a külsőket.
A biztonságpolitikai szakértő nagyváradi fórumát Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette fel, aki többek között arról beszélt, hogy szerinte nincs elegendő önmegtartó veszélyérzet még Magyarországon sem. Az október 2-i kvótareferendum iránti nagyfokú érdektelenséget is ennek a számlájára írta.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Közeleg a pénzügyi autonómia?
A pénzügyi autonómiához vezető fontos lépésnek tartják a megyék, illetve települések elöljárói, hogy a kormány tervei szerint 2018 januárjától a jövedelemadóból befolyó teljes összeg helyben maradna. Az illetékesek alig győzték sorolni, mi mindenre lehetne költeni a többletbevételt: elsősorban infrastrukturális fejlesztésre fordítanák az összeget, közintézményeket korszerűsítenének, de a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségeket is bővítenék. Az elöljárók ugyanakkor szkeptikusak, nem terveznek a pluszpénzzel, amíg nem látják a részletes tervezetet.
A pénzügyi autonómiához vezető egyik fontos lépésnek tartják az erdélyi megyék, illetve települések elöljárói, hogy a kormány tervei szerint 2018. január elsejétől minden, a jelenleg 16 százalékos jövedelemadóból befolyó összeg helyben maradna. Az illetékesek üdvözlik a kabinet elképzelését, elmondásuk szerint az intézkedés nyomán tetemes pluszpénzre tennének szert az önkormányzatok, amelyeknek minden többletjövedelem jól jön, hiszen „sorban állnak” azok a beruházások, amelyeket jelenleg pályázatokból próbálnak megvalósítani, vagy amelyek forráshiány miatt „porosodnak”.
Legtöbben ugyanakkor szkeptikusak, nem kívánnak a kilátásba helyezett pluszbevétellel számolni, amíg a kormány elő nem áll a konkrét stratégiával, törvénytervezettel. A jövedelemadó helyben tartására vonatkozó tervekről Sevil Shhaideh régiófejlesztési miniszter, kormányfőhelyettes számolt be nemrég Marosvásárhelyen. Kifejtette: az összeg teljesen és közvetlenül a megyei és a helyi önkormányzatok költségvetésébe folyna be, további részleteket azonban nem közölt. Ennek megvalósításához egyébként a 2006/273-as számú törvényt módosítaná a kabinet.
A jövedelemadót jelenleg négyfelé osztják: 30 százalékot kap a kormány, 41,75 százalékát visszaosztják azoknak az önkormányzatoknak, ahonnan begyűjtötték, 11,25 százalékot kap a megyei tanács, a maradék 18,5 százalék pedig egy külön alapba kerül, amelyből a vidéki és városi önkormányzatok, valamint a megyei tanácsok költségvetésének egyensúlyban tartása érdekében támogatást biztosítanak. A pénzügyminisztérium 2016-ra érvényes kimutatása szerint országos szinten 27,8 milliárd lej folyt be a jövedelemadókból, ebből 9,5 milliárdot tartottak Bukarestben.
Antal Árpád: hihetetlen, de üdvözlendő döntés
Hihetetlen, de üdvözlendő döntésnek tartja Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ha a kormány valóban megteszi ezt a lépést. Az elöljáró úgy véli: ez még akkor is előrelépést jelent, ha a kormány ezzel párhuzamosan újabb feladatköröket ró az önkormányzatokra, vagy csökkenti az egyéb forrásból biztosított támogatásukat. „Már évek óta mondjuk, hogy ne tologassuk a pénzeket Bukarestbe, majd onnan vissza, hanem minél többet hagyjunk helyben” – szögezte le Antal Árpád.
A polgármester ugyanakkor szkeptikus, hiszen az eddigi kormányok jellemzően csökkentették a jövedelemadóból helyben hagyott arányt: mint rámutatott, korábban az összeg 47 százaléka maradt helyben, ez visszaesett a mostani 41,75 százalékra. Sepsiszentgyörgynek viszont még ilyen körülmények között is ez a legnagyobb bevételi forrása, a város tavaly 40,7 millió lejt kapott vissza, ha pedig a teljes összeg helyben marad, több mint 100 millió lejből lehetett volna gazdálkodni. Antal hangsúlyozta: ha az illeték egy részét a megyei tanács is kapja, a helyi önkormányzatoknál maradó összeg úgy is megkétszereződhet.
„Ez elmozdulás lenne a pénzügyi autonómia irányába. Viszont még több adónemből, például a nyereségadóból vagy az áfából befolyó összeget is helyben kellene tartani, a legfontosabb pedig az lenne, hogy minden vállalkozás ott adózzon, ahol termel. Jelenleg a nagyvállalatok többsége Bukarestben fizeti a közterheket, például a bankszektor, az energetikai ágazat, a távközlés, a biztosítók, az üzemanyaggyártók és -forgalmazók. Ha valaki otthon felkapcsolja a villanyt, Bukarestnek termeli a profitot” – fogalmazott az elöljáró. Antal szerint egyébként a jövedelemadó helyben tartása nyomán is Bukarest jár jól, hiszen az ebből származó összeg nem a beruházásokat, hanem a fizetéseket tükrözi.
Ötszörös bevételre tehet szert Maros megye
Ötszörös bevételre tenne szert Maros megye az intézkedés nyomán, a pénzt pedig természetesen volna mire fordítani – nyilatkozta Alin Mărginean, a megyei önkormányzat gazdasági igazgatója. Kifejtette: a visszaosztás alapján a megye 135 millió lejt, a befizetett jövedelemadó 18,5 százalékát kapja vissza. Az összegből 36,4 millió lej jut a megyei tanácsnak, a többit a polgármesteri hivatalok kapják. Amennyiben megvalósul a kormány terve, Maros megye a becslések szerint évi 729 millió lejes bevételre tenne szert, ebből a megyei önkormányzatnak 197 millió lej jutna. Mărginean rámutatott: a megyei tanács a pluszjövedelemből finanszírozhatná az infrastrukturális fejlesztéseket, a megyei utak karbantartását és helyreállítását, az egészségügyi intézmények felújítását és felszereltségének bővítését, ezenkívül fedezhetnék az uniós pályázatok önrészét, vagy fejleszthetnék a szociális szolgáltatásokat. „A sor nagyon hosszú, minden többletbevételt van mire költeni, de egyelőre nem számolunk ezekkel a bevételekkel, várjuk, hogy közzétegyék a törvénymódosítást” – szögezte le Alin Mărginean.
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere hangsúlyozta: székelyföldi község- és városvezetőkkel közösen évek óta hangoztatják és kérik, hogy a jövedelemadót teljes mértékben fordítsák vissza azokra a településekre, ahonnan begyűjtötték. „Ha lesz valami a tervből, annak mindenképp pozitív hatása lesz a városok, falvak fejlődése szempontjából, és egy lépéssel közelebb leszünk a pénzügyi autonómiához. Minden pluszpénz jól fog, és szükség van rá” – hangsúlyozta a polgármester. Hozzátette: a többletbevételt egyrészt infrastruktúra-fejlesztésre költenék, jó részét ugyanakkor a gyermekekre fordítanák, például bővítenék a sportolási és kikapcsolódási lehetőségeket. Emellett létrehoznának egy ipari parkot, Tóth szerint ugyanis Nyárádszeredának és környékének szüksége van az ilyen jellegű gazdasági befektetésekre.
Sok tervhez rengeteg pénz kell
A szászrégeni alpolgármester, ifj. Márk Endre nem győzte sorolni azokat a terveket, amelyek készen, illetve félkészen várják, hogy pályázati vagy más alapokból pénz kerüljön megvalósításukra. Rámutatott: már 20 éve várják, a szászrégeni munkavállalók után befizetett jövedelemadó ne kerüljön Bukarestbe, hanem helyileg lehessen felhasználni. „Vannak kövezett utaink, amelyek aszfaltozásra várnak, a kemény tél miatt kátyúk tátongnak sok főúton, azokat is be kell tömni. A régi csatornavezetékeket ki kell cserélni, de a szabadidőpark elkészülését is nagyon várják a régeniek. Több pályázatunk is van, kettő közülük a végső elbírálásához közel áll: a városi mozi felújítása és egy vásárcsarnok építése a nagypiacon. Sok tervünk van, mindenhez pénz kell, sok pénz” – magyarázta.
Egyértelműen pozitívumnak tartja az elképzelést a Kolozs megyei Kalotaszentkirály polgármestere, Póka András György is, aki úgy fogalmazott: minél több pénz marad helyben, annál könnyebben tudnak gazdálkodni. A települése tavaly mintegy 200 ezer lejt kapott vissza az adóból. Az elöljáró rámutatott: mivel meglehetősen nagy a turistaforgalom, és számos mesterember tevékenykedik a községben, jócskán bővítené a költségvetést az intézkedés, becslése szerint évi 400 ezer lejes jövedelemmel tudnának számolni, azaz megkétszereződne a mostani összeg. „Mindenképpen jót tesz az önkormányzatnak, ha pénz áll a házhoz, nem vagyunk túl gazdagok” – jegyezte meg a községvezető. Póka András György szerint az adócsalást is visszaszorítaná a módosítás, hiszen ugyan nem dicsekszenek ezzel, de „vannak jól kereső mesterek, akik annyi jövedelmet vallanak be, amennyit akarnak, de amikor a fűtéstámogatásra kerül sor, valahogy megfelelnek a követelményeknek”.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke is üdvözli az elképzelést. „Biztos, hogy jobban fel tudnánk használni a helyben maradt összeget, amelyről helyben döntenénk, mint amiről most egy bukaresti minisztériumi irodában határoznak – helyismeret és realitásérzék nélkül” – vélte a megyei tanácselnök.
A jövedelemadó helyben tartása régóta vita tárgyát képezi, sőt a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampányban az RMDSZ is zászlajára tűzte ezt a témát. A szövetség legfontosabb üzenete ugyanis az volt, hogy Erdélyt – illetve kontextustól függően például Kolozsvárt vagy Nagyváradot – meg kell menteni Bukaresttől, ezt pedig többek között pénzügyi autonómiával lehet elérni. Az RMDSZ már a kampány hivatalos kezdete előtt plakátokat helyezett ki több nagyvárosban, ezek egy részén az állt: „Megmentjük Kolozsvárt (Nagyváradot) Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák. Ne a fővárost!”. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök decemberben arról is beszélt, hogy az erdélyi és partiumi megyék többsége az államkassza nettó befizetője, azaz több pénzt küld Bukarestbe, mint amennyit visszakap. Elmondása szerint például a székelyföldi megyék a befizetett összegek mintegy hatvan százalékát kapták vissza a központi költségvetésből.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Új magyar nyelvű kereskedelmi rádió indul Nagyváradon
Március 13-án megszűnik a nagyváradi Partium Rádió és átadja a helyét egy új kereskedelmi adónak a 89,6-os és a 105,5-ös hullámhosszon.
„Hétfőn mutatkozik be hallgatóinak a PluszFM, új hangokkal, jó zenékkel, a legfrissebb hírekkel és aktuális közérdekű információkkal. A hallgatók eddig nem tapasztalt interaktivitásra számíthatnak, ugyanis a stáb és a rádió vezetősége is kiemelten fontosnak tartja véleményüket, valamint a helyi közösség építését. A PluszFM célja az is, hogy a szórakoztatás mellett objektíven tájékoztassa hallgatóit közvetlen környezetük és a nagyvilág eseményeiről” - olvasható az új műsorszolgáltató közleményében.
A Reggeli Újság korábban azt írta, hogy 2016 nyarán tulajdonosváltás történt a Partium Rádiót működtető cég élén.
maszol.ro

Székely szabadság napja: átlépné az akadályokat az SZNT
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)

A váradi Fekete Sas palotával is kibővült a Mini Magyarország makettpark
(MTI) – Észak-Erdély és Kárpátalja emblematikus épületeinek, templomainak kicsinyített másával, köztük a munkácsi várral, a Vereckei-hágó Emlékművel vagy a szatmárnémeti zsinagógával bővült a Szarvasi Arborétumban található Mini Magyarország makettpark.
Az 500 négyzetméteren elterülő legújabb látványosságok péntektől tekinthetőek meg, így például Huszt vára, az aknaszlatinai sóbányák, az UNESCO világörökségét képező Kárpátok fatemplomai közül a körösmezői fatemplom vagy a nagyváradi Fekete Sas palota eredetivel minden apró részletében megegyező, kicsinyített mása – közölte az MTI-vel Klemann Tímea sajtóreferens. Hozzátette: az összesen tizenhat új makett között két magyarországi épület is szerepel: a máriapócsi kegytemplom és a túristvándi vízimalom.
Emellett újabb méterekkel bővült a vasútmakett-hálózat is, ahol mostantól a több mint 100 méter hosszú sínpáron gombnyomásra indítható több szerelvény, például a történelmi jelentőségű gulágvonat is. A Magyarország történelmét, hagyományait és építészeti nevezetességeit bemutató, több mint két hektáros makettpark 2013 áprilisában nyílt meg a Szarvasi Arborétum területén. A turisztikai attrakció a főváros és a megyék, valamint a határon túli területek leghíresebb épületegyütteseinek kicsinyített másait foglalja magába. Mostanáig 54 épület és híd, 13 állomás épület, 7 hajó és 8 mozdony makettje található meg a parkban, 21 makett interaktív.
A debreceni református nagytemplomból zsoltár hallatszik, a jáki templomból gregorián dallamok szólnak, a szegedi dómnál felcsendül a híres harangjáték, a pécsi dzsáminál a müezzin imára hívó hangja hallható. A Mini Magyarország projekt magánvállalkozásban valósult meg, a brüsszeli Mini Europe és a klagenfurti Minimundus makettparkok világa alapján álmodták meg és hozták létre. A makettparkba tavaly 92 ezren látogattak el.
erdon.ro

Elhunyt Ács Tibor nagyváradi színművész
Hetvenhárom éves korában, hosszas betegség után pénteken elhunyt Ács Tibor nagyváradi színművész – közölte a nagyváradi Szigligeti Színház az MTI-vel.
Ács Tibor 1944-ben született Nagyváradon, 1972-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián. Előbb Szatmárnémetibe került, ahol öt évig szolgálta és szórakoztatta a közönséget, majd 1977-ben hazatért Nagyváradra. A közlemény szerint ízig-vérig nagyváradi volt, róla lehetett megmintázni „a váradi” prototípusát. Imádta a szülővárosát, imádta a Szigligeti Színházat, annak közönségét. Harmincegy éves pályafutása során szinte mindent eljátszott, a színház egyik legnépszerűbb színésze volt, főleg az 1980-as és 1990-es években. Drámai szerepei mellett különösen a vígjátékokban remekelt, de otthonosan mozgott a zenés műfajokban is. Tíz évig betegeskedett, ám a színháztól nem szakadt el, önzetlenül ragaszkodott hozzá – olvasható a közleményben.
Tisztelői kedden 12.30-tól vehetnek végső búcsút a színház előcsarnokában felállított ravatalnál, a temetés 14 órától lesz a nagyváradi Rulikowski temetőben. A Szigligeti Színház saját halottjának tekinti a színművészt.(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Görögkatolikus múzeumi részleg nyílt a nagyváradi várban
Péntek délután a görögkatolikus egyház történetét, a helyi vonatkozásait bemutató részleget avattak a Fejedelmi Palotában található Városi és Vármúzeumban, hatalmas érdeklődés mellett.
Azt követően, hogy tavaly felavatták a római katolikus, majd a református egyház történetét bemutató részleget, múlt péntek délután a görögkatolikusok kerültek reflektorfénybe, mely ünnepséget megtisztelte jelenlétével Virgil Bercea görögkatolikus és Böcskei László római katolikus püspök is.
A görögkatolikusok bihari gyökerei a 17. század végére nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pópa nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták Ioan Iosif de Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát, aki 1694-ben kinevezte Isaia szerzetest vikáriusnak a Várad környéki és Bihar vármegyében élő „egyesült” papok részére. 1713-ban gróf Csáky Imre váradi római katolikus püspök László Pál nevezte ki a bihari görögkatolikusok kanonokjának és esperesének.
Egy 1761-es összeírás szerint akkortájt 126 ezer görög katolikus élt Erdélyben és körülbelül 26 ezer a bihari térségben. A váradi római katolikus püspökök támogatták az uniós folyamatokat, az önálló görögkatolikus egyházmegyét 1777. június 15-én alapították, amikor VI. Piusz pápa az Indefessum című bullájával létrehozta ezt. Az első püspöke Moise Dragoş volt. 1780. augusztus 10-én a szentatya és Mária Terézia eldöntötték, hogy a belényesi birtokokat az új püspökség fenntartására fogják fordítani, melyet a váradi római katolikus püspökség területeiből választottak le.
A 19. század elején, majd a reformkorban kezdeményezték a magyar liturgikus nyelv használatát, az iratok lefordítását. Hajdúdorogon az 1860-as években mozgalom indult egy magyar püspökség felállítása céljából, mely álom végül 1912-ben valósul meg. Trianon után Romániában az 1928-as kultusztörvénnyel ismerték el külön vallásként az ortodoxot és a görögkatolikust, a második világháború után azonban a kommunista rendszer 1948. december 1-jei hatállyal felszámolta a görögkatolikus egyházat, ezt az állapotot az 1989-es rendszerváltozás szüntette meg.
Keleti rítus
Az egyházkormányzat rendjében az adott megyés püspök felelős a joghatósági területén élő hívekért, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, illetve milyen nyelven beszélnek, ezért püspöke a váradi magyar görögkatolikusoknak is a román nemzetiségű Virgil Bercea. Ugyanakkor bár az egyetemes katolikus anyaszentegyházhoz tartoznak, különlegességük a bizánci rítus, hiszen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai is kimondták, hogy a keleti katolikusok a keleti rítussal kell gazdagítsák a katolikus egyházat úgy, hogy ezt minél hitelesebben megélik. Emellett a keleti rítushoz való tartozás köteléke számukra erősebb a nemzetiségi hovatartozásnál is, mert meggyőződésük, hogy a szertartásukhoz való ragaszkodásuk nem egy régi hagyományba való görcsös kapaszkodást jelent, hanem a Krisztusba való gyökerezést fejezi ki.
Említést érdemel, hogy néhány éve Nagyváradon Vadas Krisztián szervező lelkész újjászervezte a váradi magyar görögkatolikus egyházközséget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Ügyintézés – Váradon magyarul is?
Egyeztet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) itteni szervezete a váradi önkormányzattal arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A formanyomtatványok fordítására önkénteseket várnak.
Idén sem jön össze a március 15-i közös, hivatalos ünneplés az RMDSZ és az EMNP részvételével. Immár tíz éve ünnepelnek ilyenkor külön az érdekcsoportok, pártok. Idén is tárgyaltak viszont, és érdekes dolgokra jutottak. A részletekről Csomortányi István megyei EMNP-vezető számolt be tájékoztatójukon. Utóbbi párt most területfoglalási engedélyt kapott az önkormányzattól, az adott napra, délután négytől este nyolcig szólóan. Csakhogy utánuk az RMDSZ is kapott ugyanilyet, másfél órával elcsúsztatott idősávra. Csomortányi hozzátette: az ő kérvényük érkezett be hamarabb a városházára, „és mivel ott az RMDSZ-nek most nincs vezető embere, nem tudtak gáncsoskodni sem, ezért megkapta az engedélyt az EMNP”. Majd pedig az RMDSZ is. A párhuzamosságok miatt aztán a városházán egyeztetett a két párt. Kérdésünkre amúgy Csomortányi hozzátette: nem a városi RMDSZ-t képviselő Huszár Istvánnal tárgyaltak, mert ő azt jelezte, hogy nem illetékes, hanem a megyei pártvezetéssel, „ami ilyen helyi ügyben eléggé érdekes”. Végül abban maradtak, hogy a programokat előbb kezdő EMNP vállalta, hogy a Szacsvay-szobornál véget érnek a programjaik, 18 órakor, és onnantól az RMDSZ-é a „terep”. Különben ugyanis két fáklyás felvonulás is zárta volna a megemlékezéseket, ami az EMNP szerint kellemetlen lenne. Így a néppártosok részéről elmarad a saját, külön fáklyás felvonulásuk, és a Petőfi parkbeli momentum is. Sőt, azt kérik, az EMNP rendezvényei után (aminek programját már előzőleg is közöltük lapunkban) „aki gondolja, maradjon a többin is”.
Tárgyalnak
Újdonságként amúgy Csomortányi elmondta: az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. Be is mutatott egy több száz oldalas paksamétét, amely a szükséges formanyomtatványok román változatait tartalmazza. Ezek fordítását nem akarják hivatalos fordítóra bízni, mert “az nagyon sokba kerülne, és nem is dolgoznak jól”. Ehelyett önkénteseket várnak, akik szeretnének fordítani. Jelentkezni a 0762248691 számon lehet. A lefordított iratokat tervezik benyújtani az önkormányzathoz. Megkérdeztük, mikor dől el, hogy lesz-e végül magyar nyelvű ügyintézés – szerintük még a tavasz folyamán. Sőt, hozzátették: ha lesz, akkor az EMNP önálló magyar nyelvű ügyintéző ablakok létrehozását is kéri.
Segítsenek!
Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi szervezetének elnöke arról számolt be, hogy áll a Kovászna megyei Kommandó félig leégett iskolájának javára indított könyvadomány gyűjtés. Mint ismert, a januári tűzben főleg a könyvtár sérült. Nos, eddig mintegy háromezer kötet gyűlt össze a mi térségünkben, és például Élesden is mintegy háromszáz könyv vár elszállításra. Most azt kérik: ha van olyan fuvarozással foglalkozó vállakozó, aki segítene eljuttatni legalább Sepsiszentgyörgyre, de akár a célba is a könyveket, jelentkezzen a 0259220126számon.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Főhajtás a tudós szerzetes emléke előtt
Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság, valamint a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) ebben az évben is ünnepi szentmisével egybekötött koszorúzással emlékezett meg dr. Károly József Irenaeus premontrei szerzetes, nagyváradi fizikus, a rádiótechnika egyik úttörőjének munkásságáról és a váradi közösségért tett érdemeiről. Az ünnepségre, mint minden évben, most is a váradi premontrei templomban került sor, a szentmisét Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei prépost prelátus mutatta be. Ezt követően a tudós szerzetes életéről és munkásságáról Fleisz János egyetemi tanár, a BINCISZ elnöke tartott előadást.
Károly József Irenaeus (Gönc, 1854. március 6.–Nagyvárad, 1929. március 13.) európai hírű fizikus, kutató, a rádiótechnika egyik nemzetközileg elismert úttörője volt. Munkásságának köszönhető, hogy Nagyváradon már a múlt század legelején villanytelep épült, és az áramszolgáltatásnak köszönhetően 1905-ben már villamos is közlekedhetett a város utcáin. Az emlékünnepség a tudós szerzetes síremlékének megkoszorúzásával ért véget.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kokárdát tűz a romániai magyarság
Erdély és a Partium valamennyi magyarlakta városában kulturális műsorok és megemlékezések keretében ünneplik az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését kedden és szerdán.
Kolozsváron a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj civil csoport a Facebookon közzétett bejegyzésben arra kéri Emil Boc polgármestert, hogy ha a városháza fellebbezni kíván a többnyelvű várostáblák kihelyezését elrendelő bírósági döntés ellen, akkor ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen „csak azért, hogy magát fölöslegesen tapsoltassa”. „Úgy gondoljuk, a város kulturális örökségének szellemében a Cluj-Napoca és Kolozsvár mellett a Klausenburg feliratnak is szerepelnie kell a városnévtáblákon. A Musai–Muszáj mozgalom ennek a bejelentését várja Öntől” olvasható a háromnyelvű – magyar, román és német – bejegyzésben.
A kincses városban a hagyomány szerint szerdán 12 órától ünnepi felvonulás kezdődik a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomhoz, ahol 13 órától ökumenikus istentiszteleten vehetnek részt az ünneplők. Ezt követően a Biasini szállóhoz vonulnak az ünneplők a 14 órakor kezdődő koszorúzási ünnepségre. Ezt követően megkoszorúzzák a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját, és a szamosfalvi 1848-as emlékművet is.
Nagyváradon – mint minden évben – az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az RMDSZ külön ünnepséget szervez március 15-én. Az eddigiektől eltérően a néppárt rendezvénye a Szent László téren kezdődik, hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével, ezt követően, 17 órakor Szacsvay Imre mártír jegyző ezredévi emléktéri szobránál tartanak ünnepséget.
Az RMDSZ szervezésében kedden 19 órától kerül sor a Márciusi Ifjak Díjak átadására a Szigligeti Színház nagytermében, ahol a Szigligeti Társulat bemutatja Honnan és hová – Arany János költészete című előadását. Mácius 15-én 12 órától megemlékezést tartanak a várad-rogériuszi református templomban, majd 14 órától Rulikowski Kázmér síremlékét, ezt követően pedig Nicolae Bălcescu szobrát koszorúzzák meg. 17 órára ökumenikus imát terveznek a várad-olaszi református templomban, majd 18.15-től Szacsvay Imre szobránál folytatják a megemlékezést, ahonnan a résztvevők huszárok vezetésével vonulnak a Petőfi-szoborhoz.
Nagyszalontán szerdán 16.30-kor ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, 18 órakor pedig a Kossuth-szobor előtt az Arany János Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsorát követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mond beszédet. A rendezvény 19 órakor fáklyás felvonulással folytatódik, majd 20 órától a Zilahy Lajos Művelődési Házban a Kolozsvári Magyar Opera művészei lépnek fel az ünnepi gálaműsor keretében.
Marosvásárhelyen az 1848/49-es szabadságharc és forradalom emlékére szervezett ünnepség szerdán 16 órakor a Postaréten, a székely vértanúk emlékművénél kezdődik. A kulturális műsor és ünnepi beszédek után, 18 órakor a Könyv és gyertya ünnepi gálával folytatódik a rendezvénysorozat a Kultúrpalota nagytermében. Ez alkalommal átadják a Könyv és gyertya díjat, fellép a Tiberius Quartet és Ritziu Ilka Krisztina színművész. A gálát a neves magyarországi előadó, Herczku Ágnes és a banda koncertje zárja.
A magyar forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére a helyi önkormányzat kétnapos ünnepségsorozatot szervez Csíkszeredában. A rendezvénysorozat kedden a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykarának ünnepi előadásával kezdődik, amelynek helyszíne a Szent Kereszt barokk templom, 17 órától. Szintén kedden 19 órától a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mutatja be a Táncoljatok! – táncosok a táncról című műsorát a csíki moziban.
A forradalom emléknapján délelőtt 11 órakor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán lévő Petőfi-szobornál emlékeznek meg a szabadságharc eseményeiről. A köztéri ünnepség 16 órakor kezdődik a Gál Sándor-szobornál, ahonnan a himnuszok eléneklése, az ünnepi beszédek elhangzása és a koszorúk elhelyezése után a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület lovas huszárai vezetésével a résztvevők átvonulnak a Vár térre. A rendezvénysorozat központi eseménye, a Vár téri megemlékezés 17 órától kezdődik a város zászlajának ünnepélyes felvonásával a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület közreműködésével.
Székelyudvarhelyen a központi ünnepség a Márton Áron téren lesz szerdán 12 órától. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően beszédet mond Gálfi Árpád polgármester, Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott követe tolmácsolja. 17 órakor a Haáz Rezső Múzeumban megnyitják az Erdélyi Panoráma – Egy elfeledett körkép című kiállítást, amelynek érdekessége, hogy a Bem–Petőfi-körkép féltve őrzött darabjait most láthatja először az erdélyi közönség. 19 órától a városháza Szent István termében a Székelyföldi Filharmónia ünnepi hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők.
Kézdivásárhelyen 11 órától kezdődik a felvonulók gyülekezője a Gábor Áron téren, 12 órától megemlékező ünnepséget tartanak a főtéri Gábor Áron-szobornál, majd 19 órától gálaműsorra várják az érdeklődőket a Vigadó Művelődési Házban.
Sepsiszentgyörgyön kedden 17 órakor a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezésében megnyílik a Hátrahagyottak emlékezete című kültéri kiállítás a Szabadság téren, amelynek keretében Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete mond beszédet. Szerdán 15.15-kor leleplezik Berde Mózes 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő szobrát az Erzsébet parkban. Az ünnepi lovas felvonulás a főtérre 14.30-kor indul a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától, illetve az eprestetői csata emlékművétől, a központi ünnepi műsor pedig 16 órakor kezdődik.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Március 15-i toborzó a Szent László téren
„Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje”. A nagyváradi március 15-i ünnepi megemlékezések délutáni sora az idei évben először indul a nemrégiben felújított Szent László térről.
Délután, 16 órás kezdéssel magyar dal és tánc fogják fogadni az érkező váradi polgárokat. A hagyomány szerint a berukkoló legények a magyar virtust leginkább kifejező verbunkot járták besorozásuk alkalmával. Toborzó célja főterünk jelképes birtokbavétele, hagyományaink felelevenítése és az ünnep lendületének visszaadása. A magyar nemzet együvé tartozásának kifejezésére a táncokat az egykori Biharország anyaországi feléből érkező berettyóújfalusi Cserbóka, Kökörcsin és Boróka tánccsoportok adják elő, majd közösen, a jelenlévő ünneplő közönséggel együtt vonulnak át a Szacsvay Imre mártír jegyző szobránál 17 órától kezdődő ünnepi megemlékezéshez.
A hagyományteremtés céljával szervezett esemény a Magyar Polgári Egyesület közreműködésével jön létre. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Ünnepeljünk szabadon március 15-én!
Magyar Polgári Egyesület
erdon.ro